H ÍRMOND Ó

___ _________ __________ MMXVI. OKTÓBER (XXVI. évf. 10. szám) ___ _____ __________ ______________________________________ _______________________________________

Email: info@psychoanalysis.hu web: www.psychoanalysis.hu

Szerkesztette: Kardos Tímea

TARTALOM

EGYESÜLETI ÉLET

ETIKAI BIZOTTSÁG TAGFELVÉTELI FELHÍVÁSA MEGHÍVÓK CSÜTÖRTÖKI PÁRBESZÉDRE

- November 24.

- December 3.

SZAKMAI ÉLET

SZAKMAI HÍREK ÉS ESEMÉNYEK

IPSO KOLLKVIUM BUDAPESTEN – 2017

CSATLAKOZÁS SZUPERVÍZIÓS PEER GROUP-HOZ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PEP-WEB 2017-RE

2

BESZÁMOLÓK

NYILT VITA A KÉPZÉS ÉS A MINŐSÍTÉS KÉRDÉSEIRŐL A JELÖL-

TEK, A TANULMÁNY I BIZOTTSÁG ÉS AZ EGYESÜLETI TAGOK

KÖZÖTT

A KOMMUN IKÁCIÓS BIZOTTSÁG OKTÓBERI HÍREI

JÁRT ÉS JÁRATLAN UTAK – BESZÁMOLÓK A MAGYAR PSZICHO-

ANALITIKUS EGYESÜLET 2016. ÉVI KONFERENCIÁJÁRÓL

IPSO 22ND EURÓPAI TALÁLKOZÓ – „TO PLAY OR NOT TO PLAY”

BESZÁMOLÓ AZ EPCUS -1ST EUROPEAN PSYCHOANALYTIC

CONFERENCE FOR UNIVERSITY STUDENTS ESEMÉNYÉRŐL

3

EGYESÜLETI ÉLET

ETIKAI B IZOTTSÁG TAGFELVÉTELI FELHÍVÁSA

Tisztelt egyesületi tagok (POT tagok is)!

Az Etikai Bizottság munkájának akadálytalan folytatásához a bizottság soraiból kilépő Bokor

László helyett új bizottsági tagot keresünk. Az etikus normák képviselete egyesületünk kor-

rekt működésének egyik alapfeltétele, ezért eziránt elkötelezett tag vagy POT-tag jelentkezé-

sét várjuk az etikaibizottsag@psychoanalysis.hu emailcímre írt levélben vagy telefonon

Danics Zoltánnál a +36-30-9609353-as telefonszámon.

Danics Zoltán

EB elnök

MEGHÍVÓK CSÜTÖRTÖKI PÁRBESZÉDRE

H O G Y AN A LA K ÍT O T T A ÁT AN A LIT IK U S S ZE M LÉ LE T Ü N K ET A

CS ECS EM Ő K V ILÁ G A?

NOVEMBER 24. CSÜTÖRTÖK

Meghívó

Csütörtöki Párbeszédre

2016. november 24.

Hogyan alakította át analitikus szemléletünket a csecsemők világa?

Az utóbbi 2 évben három kiváló könyv jelent meg egyesületünk tagjainak tollából, amelyek

tükrözik a korai fejlődésről alkotott nézeteiket és egyúttal mintha párbeszédet folytatnának,

megerősítve, kiegészítve, újraértelmezve egymás gondolatait és nem utolsó sorban elősegítve

az olvasó elmélyülését ebben a pszichoanalitikus elmélet és klinikum alapjaiként szolgáló té-

mában.

A három szerző - Ajkay Klára, Hámori Eszter és Pető Katalin - köréhez a csecsemő-

megfigyelést a pszichoanalitikus szemléletű gyermekterapeuta képzésben meghonosító Halász

Anna csatlakozik, így a vitaindító beszélgetés ezúttal kerekasztal formában történik.

Mindenkit szeretettel vár a vezetőség a székhelyen november 24-én 20.00 órakor

4

VENDÉGÜNK :

SZÉKÁCS -WEISZ JUDIT

DECEMBER 3. SZOMBAT

Meghívó

Csütörtöki Párbeszédre – 2016. december 3 szombaton

Vendégünk: Székács-Weisz Judit

Székács-Weisz Judit egyesületünk kiképző analitikusa és a BPS (British Psychoanalytical So-

ciety) tagja lesz a vendégünk december 3-án délelőtt 10.00 órától.

Székács Judit érdeklődésének, tudományos tevékenységének és könyveinek középpontjában

Ferenczi Sándor és a budapesti iskola áll, amelyet többek között legutóbb megjelent könyve

tanúsít (Ferenczi and His World: Rekindling the Spirit of the Budapest School (Karnac,2012).

Ezért különösen érdekes lehet számunkra, hogyan látja Ferenczinek a brit pszichoanalízisben

megmutatkozó hatását és ő maga hogyan gondolkodik egy konkrét analitikus esetről.

A 3x45 perces találkozó első részében analitikus esetet ismertet egyesületünk egy tagja vagy

kandidátusa, a második részben ennek diszkussziója történik, a harmadik részben szabad be-

szélgetést tervezünk vendégünkkel.

A találkozó nyelve magyar. Mindenkit (IPA, POT tagokat és kandidátusokat egyaránt) vár a

Vezetőség.

SZAKMAI ÉLET

SZAKMAI ESEMÉNYEK ÉS FELHÍVÁSOK

IPSO KOLLOKVIUM BUDAPESTEN

IPSO Colloquium in Budapest, Hungary / IPSO kollokvium Budapest

2017 június 30. - július 02.

Our heritage: past, present and future / Örökségeink: múlt, jelen és jövő

2017-ben az egyesületünk kandidátusai nemzetközi IPSO (International Psychoanalytical

Studies Organization) kollokviumot szerveznek, melynek témája az “Örökségeink: múlt, jelen

5

és jövő” lesz. A rendezvényre számos európai, sőt európán túli országból is várunk kandidátu-

sokat és pszichoanalitikusokat, de nagyon számítunk a Ti, a magyar kollégák részvételére is!

A kollokvium célja nemcsak saját örökségünk (a Budapesti Iskola örökségének) bemutatása,

de az is, hogy együtt gondolkozzunk a jelenünkön és jövőnkön. Mit jelentett régen pszicho-

analitikusnak lenni, és mit fog jelenteni a jövőben.

A budapesti kollokvium ötlete az egy évvel korábban Bécsben megrendezett kollokvium alatt

született, és témáját is a közös beszélgetések alakították. A szupervíziós csoportokban és kö-

tetlen beszélgetésekben jó volt érezni, hogy milyen sok mindenben hasonlóan gondolkodunk,

illetve hasonló problémával küzdünk. De az is kiderült, hogy sok mindent, ami számunkra

evidens, máshol mások másként csinálnak. Ezek a mindennapi “szokások”, melyeket legtöbb-

ször saját analízisünkből veszünk át, öröklünk – mint például, hogy miként jelezzük az óra

végét, miként fogadjuk/kísérjük ki a pácienst, miként zárjuk le az ülést, hogyan bánunk a

pénzzel, tartunk nyári szünetet, stb... – ugyanakkor a mindennapi pszichoanalitikus munka

szerves részévé válnak. A megszokás miatt sokszor már észrevenni sem könnyű, míg sokszor

fontos, szimbolikus jelentőséget kapnak egy terápiában.

A kollokviumunk témája így az örökség lesz. Első részében plenáris előadások keretében be-

mutatjuk azt, hogy a Budapesti Iskola öröksége miként él ma a klinikai munkánkban és mi-

ként hatott a pszichoanalitikus elméletek alakulására. Majd a kiscsoportos – műhely – munkák

során a mindennapi szokásokról beszélgetünk és hasonlítjuk össze örökségeinket, azt, ahogy a

különböző országokból jövő kandidátusok/analitikusok dolgoznak.

A szupervíziós csoportokba is olyan eseteket várunk, ahol az öröklött, jól megszokott “apró-

ságoknak” jelentősége/jelentése lett.

A közös, interaktív összegzésben arra keressük majd közösen a választ, hogy a múlt örökségei

miként hatnak a jelenre, és hogyan határozzák meg jövőnket.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A szervezők:

Droppa Szilvia

Forgách Anna

Linzenbold Ildikó

Rózsa Ildikó

Szőke Katalin

Zana Katalin

A részletes program és a regisztrációval kapcsolatos tudnivalókat hamarosan körbeküldjük, il-

letve elérhetők lesznek a facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/events/1741401292787759

6

CSATLAKOZÁS PEER SZUPERVÍZIÓHOZ

Felhívjuk egyesületünk IPA tagjainak figyelmét, hogy csatlakozni lehet angol nyelvű analiti-

kus esetmegbeszéléshez, mely havonta egy alkalommal 1,5 óra időtartamban, skype techniká-

val történik. A csoportnak jelenleg 4 tagja van, lett, román, szerb és magyar nemzetiségűek, és

szívesen bővülnének új tagokkal. Ez év tavaszán 2 skype-találkozó valósult meg.

Bővebb információt nyújt: Lőrincz Zsuzsa

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PEP-WEB 2017-RE

PEP-WEB Új és Régi Előfizetőknek

Kedves IPA Egyesületi Tagok és Jelöltek!

Idén is elő lehet fizetni a Psychoanalytic Electronic Publishing (PEP-Web) szolgáltatásaira.

A kedvezményes előfizetési díj 2017-re a kelet-európai egyesületekben

tagoknak 66 USD,

kandidátusoknak 36 USD.

Amennyiben valamennyi IPA egyesületi tag és kandidátus előfizetővé válna, az előfizetési díj

45 illetve 25 dollárra változna. A PEP-Web egy elektronikusan elérhető, főleg angol nyelvű

könyvtár. A 17-es verzió az 1871-2012 közötti időszakra vonatkozóan tartalmazza az 59 leg-

jelentősebb pszichoanalitikus folyóirat cikkeit, ezenkívül elérhetőek a folyóiratok legfrissebb

tartalomjegyzékei és absztraktjaik.

Kedves Új Előfizetők (IPA tagok és kandidátusok fizethetnek elő)!

Kérem, hogy előfizetési szándékotokat jelezzétek november 4., péntekig az

antal.bacso@gmail.com címen és egyben küldjétek el a következő adatokat:

Email cím

Postai cím

Telefonszám

Ezután fizessétek be a díjat az alábbiak szerinti módon november 10., csütörtökig. Az előfi-

zetés a befizetéssel jön létre.

Az előfizetésnek folyamatosnak kell lennie. Aki valamelyik következő évben nem újítja meg

az előfizetését, de egy későbbi évben szeretne újból csatlakozni, 100 dollár extra díjat kell fi-

zetnie.

Kedves Régi Előfizetők!

7

Kérem, hogy megszokott módon újítsátok meg az előfizetéseket 2017-re. A közlemény rovat-

ban kérem feltüntetni a befizető nevét.

Aki valamelyik következő évben nem újítja meg az előfizetését, de egy későbbi évben újból

szeretne csatlakozni, 100 dollár extra díjat kell fizetnie.

A befizetés határideje november 10., csütörtök.

BEFIZETÉS

A dollárban elszámolt OTP BANK deviza számla tulajdonosa és száma:

Antal-Bacsó Péter

11775056 - 40036014

(IBAN formátumban: HU39 1177 5056 4003 6014 0000 0000

SWIFT /vagy BIC/ OTP Bank azonosító: OTPVHUHB)

Bank címe: OTP Bank 1055 – Budapest, Nyugati tér 9.

1. Pénztári befizetés

Olyan OTP bankfiókokban alkalmazható, ahol devizával is foglalkoznak. Ezek megtalálhatók

a következő módon: a www.otpbank.hu honlapon a “Hasznos információk – OTP fiók és

ATM kereső” címeknél.

a. befizetés dollárban: a fenti számlára kérem a dollárösszeg befizetését. Közlemény rovat-

ban kérem a befizető nevének feltüntetését.

b. befizetés forintban: kérjétek a dollárösszegnek megfelelő forintösszeg befizetését. Az az-

napi valuta eladási árfolyam szerint fognak számolni.

Egyik pénztári befizetésnek sincs költsége.

2. Fizetés átutalással

Fenti számlára utaljátok át a dollárösszeget, itt is kérem a közlemény rovatban a befizető ne-

vének feltüntetését. OTP bankon belül internetes hozzáféréssel rendelkezők ezt úgy végezhe-

tik el, hogy a baloldali menüből az “Utalások”-at, majd a “Deviza átutalás”-t választják. De-

viza eladási árfolyamot fognak alkalmazni.

Üdvözlettel: Antal Bacsó Péter, PEP koordinátor (Magyarország-Horvátország-Szerbia)

8

SZAKMAI BESZÁMOLÓK

A KOMMUNKIKÁCIÓS BIZOTTSÁG OKTÓBERI HÍREI

Újra Freud Café

2016. október 13.

Bokor László

Az ismerőseim és az idegeneim

Kapcsolatok belső viszontagságai barátságban, szerelemben, családban, társadalomban

Az idei év első Freud Cafe-jára fokozott izgalommal készültünk, mivel Szily Nóra személyé-

ben új moderátor segítette az előadó és a közönség találkozását. Nóra elkérte előzetesen az

előadás kivonatát, felkészült volt. Előbb érkezve profin és lelkesen rendezte be a pulpitust,

igazított el mindent. Laci bemutatásától kezdve a beszélgetés levezetésén keresztül végig be-

letette magát a helyzetbe. A jó témán és az igényes előadáson túl talán neki is köszönhető,

hogy bő fél órás kötetlen beszélgetés követte az előadást, mely teltházzal, 110 ember részvéte-

lével zajlott.

FREUD CAFÉ

Október 13-án 19 órától Bokor László előadását hallhattuk „Az ismerőseim és az idege-

neim” címmel. Az előadó nagyon komoly anyagot állított össze és mutatott be. Bevezetés-

ként rámutatott, hogy a nem ismerős és az idegen mennyire mást jelent, az idegen (alien) szó-

hoz mennyi negatív jelentésárnyalat fűződik. Beszélt arról, hogy a 6-8 hónapos csecsemő ho-

gyan reagál az idegen arcra, amit félelemnek szoktunk dekódolni, pedig egyfajta csalódás is

lehet, hogy nem az anya közeledik a gyermekhez. Minél biztosabb az anya-gyerek kapcsolat,

annál jobban viseli a baba az idegen helyzetet. Tömegeknél is igaz lehet, hogy minél labili-

sabb a csoport, annál támadóbb lehet az idegenekkel szemben. Ugyanígy, ha egy csoport tag-

jai nem dolgozzák fel a belső különbségekből eredő feszültségeket, ezeket kifelé vetítve más

csoportokat élhetnek meg fenyegetőnek.

9

Ezután a szerelmi kapcsolatokban megjelenő szenvedélyes érzéseket vizsgálta, megkülönböz-

tetve a szerelem éretlen és érett formáit. Az érettség alapfeltételének azt tekintette, hogy a

szenvedélyes érzések a valóságban megvalósíthatók, helyük kialakítható a személy életében,

amikor a szerelem nem szenvedés forrása, vagy nem ütközik súlyosan az egyén ambícióival,

értékrendjével. Elmondta, hogy a szerelem az idealizáció következménye. A másik

idealizációja saját magunk idealizációjának is tekinthető, mert a másik tökéletessége ilyenkor

a soha el nem ért saját tökéletességünket helyettesíti.

Tömegszinten hasonló történik: ekkor a vezetőt vagy az általa képviselt eszmét, küldetést ide-

alizálja a tömeg. A vezetőnek való megfelelés válik az eufória, tökéletesség érzés forrásává,

hiszen egy ideális másikhoz kapcsolódva magunk is ideálisnak élhetjük meg magunkat.

Valódi örömmel hallgattam az előadást, aminek széles íve több szinten járta körül az ismerős-

ség és idegenség érzését, melyek végül összekapcsolódtak egymással. A közönség számos

kérdést fogalmazott meg, melyekre László analitikus módon, néha kétértelműen vagy vicce-

sen, de érthetően válaszolt.

Gyomlai Éva beszámolója

Alexandra Pódium, Freud Café

A Freud Cafe következő programja:

November 10-én 19 órától K. Németh Margit Kapunyitási pánik: leválás és elengedés

című előadást hallhatjuk.

Előzetes beharangozó:

Kapunyitási pánik: leválás és elengedés

Az előadás a fiatal felnőttek leválási elakadásával összefüggő kulturális és társadalmi jelensé-

geket, valamint lelki tényezőket járja körül, azaz azt, hogy mi húzódik meg a „kapunyitási pá-

nik” mögött.

A serdülőkor, mint a gyerekkor és a felnőttkor közti átmenet, kiemelt lélektani feladatai a szü-

lőkről való leválás, az új felnőtt identitás megtalálása és a társadalmi szerepvállalás. Ezeknek

a feladatoknak a megoldásában különböző korokban és kultúrákban más-más módon segítet-

ték/segítik a fiatalokat.

A XXI. században a világ jelentős részén nehézséget jelent a szülői ház elhagyása, a fiatalok

leválása, a szülők elengedési képtelensége. Kérdés, hogy a „régi” korokban valóban le akar-

tak-e válni, vagy azért történt meg a leválás, mert ez volt az előírás, a hagyomány? Mi okoz-

hatja az elakadást a feladatmegoldásban? Félünk a felelősségtől és elköteleződéstől? A ha-

gyományok biztonságát felváltó „preferenciák szabadsága” akasztja-e meg a felnövést? A

Mama Hotel biztonságában felnőtt életet élni, vajon kinek milyen nyereséggel jár, és valójá-

ban hol kezdődik az elengedés/leválás?

Az előadás ingyenes.

Az Alexandra Pódium ad helyszínt a beszélgetéseknek, mely a Nyugati tér 7. szám alatti

könyvesbolt IV.emeletén található. Az 50 perces előadást és az azt követő beszélgetést Szily

Nóra moderálja. A program szerkesztői: Szajcz Ágnes és Sinkovics Andrea, a szervező:

Gyomlai Éva

Kommunikációs Bizottság

Felházi Anett, Gyomlai Éva, Sinkovics Andrea, Szajcz Ágnes

10

NYILT VITA A KÉPZÉS ÉS A MINŐSÉTÉS KÉRDÉSEIRŐL

A JELÖLTEK, A TANULMÁNYI BIZOTTSÁG ÉS AZ

EGYESÜLETI TAGOK KÖZÖTT

Nyílt vita a képzés és a minősítés kérdéseiről a jelöltek, a Tanulmányi Bizottság és az

egyesületi tagok között. (Szeptember 29.)

Az egyesület –frissen felújított- székhelyén zajló beszélgetést (kb. 20 résztvevővel) Szőnyi

Gábor moderálta. A Kandidátus-csoport előzetesen 6 pontban gyűjtötte össze a tisztázandó

kérdéseket és a változtatásra tett javaslatokat. A TB nem készült a vitára közös állásponttal,

ehelyett a párbeszéd szándékával reagált a kandidátusok javaslataira. A TB és a Kandidátus-

csoport képviselői közti beszélgetés során a jelenlévő tagok is megtehették hozzászólásaikat.

Az alábbiakban ezeken végighaladva ismertetjük a vita során elhangzott főbb szempontokat.

1. Határidők – mennyi ideig lehetünk kandidátusok?

A nyolc év határidő a kandidátus időszakhoz kötődjön, azaz attól az időponttól számítson,

amikor a jelöltet bemutatják az Egyesületben, és a védéssel végződjön.

A TB-nek legyen pontos (elektronikus) nyilvántartása arról, hogy ki mikor lett kandidátus.

Mindenkire a jelöltté válás időpontjában érvényes képzési rend vonatkozzon. Technikai kér-

dés: a jelöltté válás hivatalos időpontja a TB-ülés határozatának dátuma, vagy a bemutatás

napja legyen?

A jelöltek elmondták, hogy véleményük szerint a jelenleg érvényben lévő rendszerben (azaz:

a tanulmányi analízissé nyilvánítástól kezdve a képzésben lévőnek nyolc év áll rendelkezésére

a tagsági dolgozat védéséig) túl kevesen tudnak levizsgázni, és a képzésben lévők státusza

nem tisztázott, nem áttekinthető.

A TB az elektronikus nyilvántartás szükségességével egyetért.

A nyolc év alatt teljesítendő teljes képzéssel kapcsolatban felmerül, hogy a tanulmányi analí-

zissé nyilvánítás életkori felső határa jelenleg 45 év. Nemzetközi gyakorlat szerint a kandidá-

tussá válástól a tagsági vizsgáig eltelt idő átlagosan 4 és fél év. A tanulmányi analízisben lévő

személy még nem jelölt, de elkezdheti első szupervízióját, és az interjúk, ill. 1 év befejezett

elméleti szeminárium teljesítésével jelöltté válhat. Felmerül a TB-ben az aggály, miszerint ha

a 8 éves folyamat a kandidátussá válástól venné kezdetét, akkor ismét elnyúlna a tanulmányi

analízissé nyilvánítástől az első szupervízió megkezdéséig tartó idő, és megismétlődne a kan-

didátusok „elöregedési” jelensége, amelynek a feloldására a határidőkkel, illetve a POT-taggá

válás lehetőségével tettünk kísérletet. Sokan fel is használják a POT-tagság nyújtotta haladé-

kot, hiszen aki POT-taggá válik, határidőtől függetlenül később még válhat kandidátussá.

Felmerül a tagság részéről a kérdés, hogy hányan „estek ki” a képzésből a rendelkezésre álló

idő rövidsége miatt. Erre vonatkozóan jelenleg nincsen pontos adat.

2. Bemutatások és interjúk egységes rendje

11

A bemutatásokhoz javasoljuk, hogy a bemutató TB tag kérjen a jelölttől előzetesen szakmai

önéletrajzot, mely alapján bemutatja a jelöltet. Családi és egyéb személyes adatok csak a jelölt

beleegyezésével kerülhessenek nyilvánosságra. A bemutatások egységes ideje 2 perc legyen.

Jelölt-interjúk egységes rendje: javasoljuk, hogy a tanulmányi analízis megkezdéséhez, ill. a

jelöltté váláshoz szükséges interjúknak legyen előre látható szempontrendszere.

A TB a bemutatásra vonatkozó javaslattal egyetért, de ennek egységes (2 perces) hosszával

nem. A jelöltek elmondják, hogy azt szeretnék ezzel elkerülni, hogy az egyes bemutatások

hossza között aránytalan különbség lehessen.

Az interjúzásra vonatkozóan a TB egyetért a szempontrendszer kialakításával, de fenntartja,

hogy az interjú személyes hangvételű, egyéni és személyes beszélgetés, amelyet nem lehet –

és nem lenne helyes- teljes mértékben formalizálni, ill. strukturálissá tenni. Bizonyos orszá-

gokban az interjúk célja és módja definiált és nyilvános. A jelenlegi magyar gyakorlat szerint

TB az egyes interjúkat az interjúzó kiképző írásbeli beszámolója alapján megvitatja, és közö-

sen hoz döntést. Előfordulhat, hogy a TB csak a tanulmányi analízissé nyilvánításkor kér in-

terjúkat, és ettől a jelöltté válás előtt eltekint.

3. A vizsgadolgozatok értékelése, esetvédés

Legyen átláthatóbb és reálisabb az értékelés. Javasoljuk, hogy a dolgozatok, ill. az esetvédés

előre kialakított kompetencia-alapú szempontok alapján történjen. Példaként szolgálhat

Tuckett (2005) rendszere (id.: Szőnyi, Lélekelemzés 2015/I.)

Felmerült bennünk, hogy a védésen részt vehetne egy kandidátus, megfigyelő státuszban, ill. a

nyílt védés lehetősége is (több országban így van.)

Fontos szempont lehet a szupervízor véleménye, aki 50+ órában követi a jelölt munkáját, míg

a dolgozat védésekor a Bizottság csak egy pillanatnyi állapotot lát, a dolgozat is csak részlete-

ket tartalmaz a jelölt több éves munkájából. Javasoljuk a szupervízorok véleményének na-

gyobb hangsúlyú figyelembevételét (pl. a bírálathoz kidolgozandó objektív szempontrendszer

alapján).

A jelöltek kifejtik, hogy azt szeretnék, ha a dolgozat bírálata átláthatóbb lenne. Előfordult,

hogy a vizsgát a jelölt megalázónak, igazságtalannak érezte, sőt az is, hogy nem tudta, miért

nem került elfogadásra a dolgozata.

A TB elmondja, hogy a bírálati szempontrendszer terén, valamint abban a kérdésben, hogy a

szupervizor milyen módon venne részt optimális esetben a vizsgán, a TB-n, ill. az egyesületen

belül sincs egységes álláspont. (akadémiai vs. kompetencia-hangsúlyú) Ugyanakkor hangsú-

lyozza, hogy a dolgozatokra vonatkozó kritériumok a honlapon olvashatók, illetve, hogy a

vizsgázó minden esetben megkapja az opponensi véleményeket, amelyek alapján világosan

láthatóak a kifogásolt kérdések. Az alapvető kívánalom az analitikus munkamód tükröződése,

és az áttételi folyamatokkal való szakszerű bánásmód követhető ismertetése. Felmerül a nyil-

vános védés kérdése, illetve hogy a tavalyi Közgyűlés leszavazta a TB-nek at a javaslatát,

hogy a szupervízor adja írásba a véleményét. Javaslatként elhangzik a tagság részéről, hogy a

szupervízorokat kellene segíteni, azoknak a nemzetközi viszonylatban már ismert és kidolgo-

zott szempontrendszerek megismerésére és használatára biztatni, amelyeket a jelöltekkel való

12

közös munka során is megvitathatnak, ill. amelyek mentén mindkét fél számára nyomon kö-

vethető a jelölt fejlődése és hiányosságai a szupervíziós folyamatban. Ebben az esetben a

vizsga talán kevésbé lenne fenyegető és kevésbé állítaná váratlan megmérettetés elé a jelöltet.

Felmerül még, hogy a vizsgán legyen jelen egy kandidátus is. A TB kérdése, hogy ennek a ja-

vaslatnak bizalmi-ellenőrző háttere van-e. A jelöltek elmondják, hogy szeretnének „élőben”

látni egy vizsgát, ez megkönnyítené a saját felkészülésüket.

4. Analitikus páciens küldése

Az általunk javasolt táblázat kerüljön fel az Egyesület védett, interaktív felületére a honlapon,

hogy tagok, kiképzők, kandidátusok között folyamatos lehessen az információ-áramlás arról,

hogy ki szeretne analízist vállalni, és ki szeretne valakinek analitikust keríteni, ill. kinek van

szabad kapacitása. A képzés bizonyos pontján – pl. az első analitikus eset keresésekor, a még

nem kandidátusok, vagy POT tagok is kapcsolódhassanak be ebbe a körbe.

Javasoljuk továbbá, hogy a honlap váljon felhasználóbaráttá a laikusok számára is. Pl. belé-

péskor laikus érdeklődőknek, MPE tagoknak legyenek külön menüpontok. Lehessen a honla-

pon közös címre jelentkezni, ha laikus ember terapeutát keres. Kidolgozandó: ki válaszoljon,

milyen szempontok alapján (táblázatot figyelve?) IPA tagok is kapcsolódjanak bele a páci-

ensküldésbe – ők is láthassák a táblázatot.

A TB egyetért, sőt, a táblázatot eredetileg Flaskay Gábor javasolta. A kandidátusok elkészítet-

ték a kapacitásokat mutató- nyilvánossá tehető- táblázatot, de ez nem jutott el a TB-hez.

5. Adatvédelem kérdése - vizsgadolgozat megőrzése

Egy nyomtatott példány megőrzését javasoljuk a TB-nek, a készülő rácsos szekrényben, a

jogszabályban meghatározott ideig. Az összes többi példány semmisüljön meg, vagy kapja

vissza a jelölt (elektronikus és nyomtatott formában is). Kérdés továbbra is, hogy a megőrzött

egy példányt ki és milyen céllal tekintheti meg a későbbiekben? (Kutatási cél, etikai ügy, plá-

gium gyanúja, stb.) A mindenkori TB elnök kellene, hogy legyen ezért a felelős.

Ebben a kérdésben már született TB-döntés. Egy nyomtatott példány marad a vizsgadolgoza-

tokból az egyesületnél, amelyet elzárva tartanak. A Közgyűlésnek kell a döntést megszavaz-

nia.

6. A kandidátusok szavazati jogának kérdése

Javasoljuk, hogy a kandidátuscsoportnak legyen egy (közös) szavazata az egyesületi ügyek-

ben, főleg a képzéssel kapcsolatos kérdésekben. Ezt a csoport vezetője képviselje, előzetes

egyeztetés és/vagy a közgyűlésen jelen lévő tagokkal való konzultáció alapján.

Mivel a kandidátusok is fizetnek tagdíjat, így javasoljuk, hogy a költségvetési kérdések-

ben minden kandidátus saját jogán szavazhasson.

13

Javasoljuk, hogy a szavazások rendje legyen részletesen kidolgozva, mindenki számára le-

gyen egyértelmű, hogy az Egyesület különböző helyzetben lévő tagjai pontosan milyen kérdé-

sekben szavazhatnak, ill. milyen pozíciókra válaszhatóak.

Erről a kérdésről idő hiányában nem esett szó.

A TB hangsúlyozta, hogy örül a kialakult párbeszédnek, és támogatja a további közös gon-

dolkodást.

Hódi Ágnes

BESZÁMOLÓK

A MAGYAR PSZICHOANAL ITIKUS EGYESÜLET

2016. ÉVI KONFERENCI ÁJÁRÓL

A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület XXIII. Konferenciájának margójára

“Járt utat a járatlanért el ne hagyd!” - idézi automatikusan a cím a közmondást. Van még

ezenkívül jó pár szólása és közmondása a magyar nyelvnek, amelyek éppen megfelelőek arra,

hogy bizonytalanság-kerülésünket, kényelmességünket és tunyaságunkat megszépítsük önma-

gunk előtt is, ezáltal meg is akadályozva, hogy tapasztalatainkkal és élményeinkkel valóban

találkozhassunk.

A konferencia már a meghívójában is kínálta a járatlan utakat, és a előadók csatlakoztak is a

híváshoz: rengeteg új szempont, módszer, helyzet stb. kínálta magát megismerésre. El is

hangzott a kérdés egyik előadáson, “Hogyan merészkedjünk intenzívebb vizekre?”

Mi alapján választ a konferencia közönsége a sok panel, a változatosabbnál változatosabb elő-

adás vagy műhely közül? Mesterek, kollégák, ismerősök és riválisok előadásait feltétlenül

meg kell nézni? Egy konferencia éppen úgy alkalom találkozásra és kapcsolatápolásra, mint

ismeretek bővítésére. Vagy a cím csengése csábít ide vagy oda? Célja-e egy konferenciának

az önismeret mélyítése? Célja lehet-e, hogy járatlan utakra tereljen, és magammal szembesít-

sen? Vállalható-e, hogy szakemberek kollégáikkal egy légtérben találkozzanak önmagukkal?

Mennyire akarok én beülni egy olyan kis létszámú csoportba, ahova még annyian sem jöttek

el, amennyiben maximalizálták a résztvevők számát, és ahol kikészített papír és ceruza vár?

Mennyire akarom én kitenni magam ilyen valószínűleg kényelmetlen helyzetnek és mások-

nak? Tényleg akarok én beülni egy ilyen “munkás” helyre, mikor más előadásokon, olyan jól

el lehet vegyülni, és az ülésen kívül olyan sokat nem is kell csinálni? Jó, néha talán megérint

valami a hallottakból, és eszembe is jut ilyen-olyan emlék, amelyeket el is hesegethetek, ha

tényleg olyan kellemetlenek. De most tényleg azért jöttem én ide, hogy kényelmetlenségeim-

14

mel és járatlanságaimmal foglalkozzak? Még itt a konferencián is ezzel kell nekem foglalkoz-

ni, vagy csak simán megijedtem, és most keresem a kifogást?

Miközben szinte minden előadás és műhely nyíltan vagy rejtetten megfogalmazta,

sugallmazta, utalt rá, hogy a cél a nagyobb teherbírás, a váratlan, szokatlan, ismeretlen, mély,

szégyenletes, nehéz, állandóan változó és bizonytalan fordulatok kezelésére, hogy megtart-

hassuk a nehéz érzéseket, a nehéz eseteket és a szakmaiságot.

“Ha nem kell bozótvágó az utadhoz, az nem a te utad.” Joseph Campbell

Linzenbold Ildikó

Járt és járatlan utak – beszámoló a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület 2016 évi konferenciá-

járól

A változatos szakmai program Palkovits Miklós neuroanatómus plenáris előadásával indult.

Az előadó rámutatott, hogy az agykutatás fejlődésével fejünk egyre átlátszóbbá válik, egyre

könnyebb kívülről, technikai úton belenézni valaki elméjébe: mire gondol, mit érez, elhallgat-

e valamit. Felhívta a figyelmet az agyműködést befolyásolni tudó mesterséges beavatkozások

veszélyeire, a terület fajsúlyos etikai kérdéseire – kissé rémisztő képet vázolt a jövőről.

E kitekintést követően a pszichoanalízis hatókörén belül eső vidékeken, a lélek megismerésé-

nek ösvényein kalandoztunk.

Sokakat vonzott a Juhos Csongor és Mészáros Judit közös munkáját bemutató előadás, nem

véletlenül, hiszen valóban járatlan utakra kalauzolt: a terapeuta egy skype-on végzett analiti-

kus terápia és ennek szintén skype-on folytatott szupervíziós folyamatába engedett betekin-

tést. Érzésekkel és élettel teli esetismertetést hallhattunk a portugál egyesület magyar anya-

nyelvű kandidátusától, aki portugál nyelven folytat terápiát Angliában élő páciensével, és ezt

magyarul beszéli meg budapesti szupervizorával. Az előadó szavaiból kitűnt, hogy a technika

és a távolság távolról sem teszi lehetetlenné az áttételi-viszontáttételi érzésekkel való munkát,

illetve, hogy a szupervízió a távolból is mennyire tartalmazó, értékes és valóságos segítség le-

het. A terápiás munkáról többet, a szupervízió működéséről kevesebbet tudtunk meg, utóbbi-

ról szívesen hallottam volna még. Nagyon izgalmasnak tartom ezt a műfajt, szupervíziós fo-

lyamatok bemutatásának lehetne helye a későbbi konferenciákon is.

Bokor László előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a pszichoanalitikus munka so-

rán az egyén a közegéből kiragadva jelenik meg, észben kell tartanunk, hogy mi magunk és

pácienseink is mindig közösségek tagjai vagyunk – az ember előbb volt egy falka része, mint

individuum. Ha egy közösség stabil értékek mentén szerveződik, az aktuális váratlan esemé-

nyek bár szorongást okoznak, e szorongás nem bontja fel a kötődést a csoport tagjai között.

Ha azonban a közösség labilis, bármilyen fenyegetés felbonthatja a kötődéseket a csoporton

belül, fejvesztett állapotokat okozva. Ha a közösség identitása bizonytalan, gyakorta megesik,

hogy egy másik csoport gyűlölete tudja csak a saját csoport idealizálhatóságát biztosítani. Így

jutunk oda, hogy az idegenekből ellenségek lesznek. Ha csoportok közt ellenségeskedés kez-

15

dődik, azt a bosszú önfenntartó köre miatt nehéz leállítani. A bosszú lényege, hogy azt a dia-

dalt akarom érezni, amit a másik érzett akkor, amikor engem bántott – ha erről egyik fél sem

tud lemondani, állandósul a háború, az üldözöttekből üldözők lesznek, és ez így megy az idők

végezetéig. Kiutat ebből a stabil egyéni és csoportidentitás jelent.

Kiemelkedően sokan nyilatkoztak elismerően Antal Bacsó Péter és Sarkadi Borbála műhelyé-

ről, így – bár sajnos nem vettem rajta részt – az általa keltett visszhang miatt fontosnak tartom

idézni a méltatókat: az előadók terápiás elakadásaikkal megküzdve, azokat megértve és a te-

rápiás folyamatba integrálva, esékenységüket is felvállalva mutattak be esetrészleteket. Az

egymás munkájára adott spontán reflexiók által is láthatóvá vált az előadók gondolkodása,

mely sokakat az ott megkezdett gondolatmenetek folytatására inspirált az este folyamán.

A gitárest bájos előadóit láthatóan váratlanul érte, mekkora tetszést arattak, egészen zavarba

jöttek a nagy tapstól – ráadással nem készültek, így hamar a vacsoraasztalhoz jutottunk. Lő-

rincz Zsuzsa rövid és frappáns köszöntője nem vonta el a figyelmet a harapnivalókról, ezt so-

kan értékeltük. Az este kellemes csevellyel végződöt. Többen emlegették, hogy “a régi szép

időkben” tánc is volt, és hogy ezt a hagyományt fel lehetne éleszteni.

Szombat reggel Pető Katalin, a Ferenczi Emlékérem idei díjazottja előadásában Wagner Par-

sifaljának történetét elemezte pszichoanalitikus nézőpontból – olyan volt, akárcsak egy zenei

részéletekkel is illusztrált érzelemgazdag esetismertetés. A gyermekien önző főhős Kundry, a

szerelmes nő által történő megváltását egy analitikus folyamatban történő változással vetette

össze az előadó – a szeretet gyógyító erejéről mesélt. Saját zenei érdeklődésének kezdeteiről,

zenével való kapcsolatáról is megosztott részleteket, megható pillanatokká varázsolva előadá-

sa végét.

A Flaskay Gábor által vezetett speciális szeminárium résztvevői – Bereczki Éva, Campos J.

Anna, Droppa Szilvia, Ledniczki Ildikó, Szőcs Ildikó, Szőke

Katalin – a szégyen analitikus terápiákban betöltött szerepéről beszéltek. Elméleti kutatómun-

kájukat saját esetrészletekkel keigészítve tették jól megérthetővé e nehezen elviselhető, fáj-

dalmas érzés helyét a terápiás folyamatban. A páciens és a terapeuta szégyenkezésére egy-

aránt hoztak példákat, bevilágítva, hogy a szégyen átélésének elkerülésére tett erőfeszítés ho-

gyan blokkolhatja a terápiás munkát, illetve mennyire előremozdító lehet e működés felisme-

rése.

A konferencia zárásaként meghirdetett “Meglepetés”-re kevesen maradtunk. Ez egy népdal

közös megtanulását és két szólamban történő eléneklését jelentette. Számomra inkább kissé

zavarba ejtő, mintsem kellemesen meglepő volt, de voltak, akik élvezték. A konferenciáról

való visszajelzésekre egészen kevés idő maradt, és erre markáns igény sem mutatkozott – ta-

lán szerencsés lett volna ezt a kört az utolsó szakmai blokk után közvetlenül, a kulturális

programok elé tenni.

Az összességében tartalmas programból a valódi megélésen alapuló, átgondolt, és a bemuta-

tott elméletekhez érdemben kapcsolódó gyakorlati példákkal illusztrált programok hagytak

bennem maradandó nyomot. Másokkal beszélgetve is azt látom, hogy nagy igény van a gya-

korlati tapasztalatok megosztása nyomán kibontakozó szakmai eszmecserékre, melyek lendü-

letet adnak az egyébként nagyrészt magányosan végzett munkánkhoz.

16

A profi szervezőmunka észrevétlenségével tündökölt – köszönet a gördülékeny lebonyolítá-

sért. Az új helyszín, a Hotel Bara elhelyezkedése, a terek átláthatósága és a termek befogadó-

képessége miatt jó választásnak bizonyult. A kávészünetekben a zsúfoltság elviselhető volt –

talán az ebédlőt is használva a szünetekben a kávézás és beszélgetés még kényelmesebb le-

hetne. Lörik Dóra

Beszámoló

Magyar Pszichoanalitikus Egyesület XXIII. Konferenciája

Kedves Kollégák!

A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület minden évben megrendezi konferenciáját, melyre idén

XXIII. alkalommal került sor. A konferencia középpontjában a "járt és járatlan utak" állt, ami

úgy tűnik nem kevés kollégát mozgatott meg.

Mindig jó érzéssel tölt el, amikor azt látom, hogy egyre több és több ember érkezik meg reg-

gel a plenáris ülés előtt. Izgatottság és az öröm látszik a kollégák arcán. Mielőtt az előadások

megkezdődtek volna, azt fogalmaztam meg magamban, miszerint számomra a konferencia

egyszerre adja a megszokottság érzését (ismerős arcok, részben megszokott előadók, visszaté-

rő témák), és egyszerre hoz mindig valami újat. Ebben az értelemben nincs konferencia járat-

lan utak nélkül, ami lehetővé teszi, hogy átgondoljunk, újraértelmezzünk bizonyos elmélete-

ket, akár azt is, hogy merjünk kreatívak lenni, és merjünk "látni". Persze mindig vonzó a

"járt" út, ami kiszámítható, amiben minden megszokott és ismerős. Lőrincz Zsuzsa nyitó be-

szédében hangsúlyozta a régi és az új gondolatok integrálását, kiemelve a rugalmasság elvén

alapuló fejlődés lehetőségét. Danics Zoltán mielőtt felkérte volna Palkovits Miklós profesz-

szort, kiemelte, hogy neuroanatómia a mentális működés megértését segíti elő, sőt mérni kell,

meg kell tudni feleltetni az analitikus elméleteket a legújabb neurobiológiai kutatások ered-

ményeivel. A Professzor Úr rendkívül dinamikusan, szemléletesen, képekkel illusztrálta a tu-

dományos méréseit, hangsúlyozva, hogy a funkcionális mágneses rezonancia és diffúziós

tenzor képalkotó módszerek segítségével új, mondhatnám járatlan utakra vihetnek minket, hi-

szen láthatóvá válnak különböző agyi tevékenységek, amelyek addig még soha, továbbá loka-

lizálni lehet az agyi tevékenységek akut vagy krónikus elváltozásait az agykérgi és kéreg alatti

területeken. Didaktikus előadásnak tartottam és azt éreztem, hogy igyekszik a Tanár Úr, hogy

közös nyelvet beszéljünk.

Bakó Tihamér előadását emelném ki, aki a trauma és a terápia kapcsolatáról beszél. Úgy fo-

galmaz: "A trauma olyan, mint egy barlang, annak újabb és újabb járataiba jutunk el, de min-

dig maradnak felfedezésre váró részei". Az előadásban saját pszichoterápiás munkájából is

hallhatunk kiemeléseket, alátámasztva és megfeleltetve az elméletet a gyakorlattal: sokkal

érthetőbbé vált, így követhető is volt az előadás mondanivalója. Bennem az erősödött meg,

hogy mennyire nem biztonságos térnek éli meg a traumán átesett páciens az "itt és most"-ot,

sokszor készenléti állapotban vannak ezek a páciensek: félnek, a folyamatos fenyegetettség

érzését élik meg. Ez arra is utal, hogy a trauma, az emlék nem a múlt része, hanem a jelenben

fojtogatják őket, átdolgozatlanul lebeg fölöttük, így ugyanazt az érzést, félelmet, sőt ugyanaz-

zal az intenzitással képesek megélni a trauma emlékeit a jelenben. Az előadó világossá teszi

számunkra, hogy ami nekem traumatikus, az nem biztos, hogy más számára is az, vagyis

szubjektív a traumára adott pszichés válasz reakció és annak intenzitása is. A pszichoterápia

védett keretein belül kell, hogy megtörténjen a feldolgozás, ami bizalmi kapcsolat nélkül lehe-

17

tetlen. A pszichoterapeutának szem előtt kell tartania, hogy egy traumatizált páciens nem éli

meg a terápiás térben sem a biztonságot, így törekedni kell arra, hogy újra életre keljen a kö-

tődés iránti vágy, másképpen fogalmazva újra vissza kell adni a kontrollt a kezébe. Érdemes

kiemelni, hogy soha nem arra törekszünk, hogy a terápia során eltüntessük a nyomasztó emlé-

keket, hanem meg kell ismernünk és értenünk, hogy a páciens mit lát bele, mit él meg. Ezzel

együtt a trauma felidézése és annak átdolgozása elengedhetetlen, melynek célja a rendszere-

zés. Bakó hozzá teszi, hogy mindez a terápia védett keretein belül lehetséges, és ha megtörté-

nik az emlékek integrálása a páciens élettörténetébe, akkor a trauma elveszíti az erejét, halvá-

nyul az emlék, tapasztalássá válik, ami egy a sok közül, vagyis a múlt lesz.

Ehhez kapcsolódva, tovább vittem Bakó traumával kapcsolatos gondolatait és Danics azon

felvetését, hogy a pszichoanalízis, mint tudomány akkor válik elfogadottá, ha képesek va-

gyunk megfeleltetni az egyes elméleteket az új neurobiológiai megfigyelésekkel. A Lélek-

elemzés egyik korábbi számában jelent meg Yovell, Y.: A hisztériától a poszttraumás stressz

zavarig: Pszichoanalízis és a traumatikus emlékek neurobiológiája címmel. A tanulmány a

hisztéria, traumatikus emlékek pszichoanalitikus felfogását vizsgálja, valamint mindezen el-

méletek korszerűsítésére hívja fel a figyelmet, a memória természetébe, működésébe való

neurobiológiai betekintés segítségével. A cikk hangsúlyozza többek között, hogy a PTSD-ben

szenvedők sérült hippocampus-szal és hiperérzékeny amygdalával érkeznek a terápiába

Mindez megakadályozza őket, hogy megjegyezzenek egy értelmezést, ami érzelmileg meg-

terhelő, hiszen az amygdala által beinduló túlzott kortizol-válasz tovább gyengíti a

hippocampust. Ilyen pácienseknél addig kell "ütni a vasat, amíg hideg", tehát érzelmileg nyu-

godt pillanatokban kell értelmezni, amit a páciens fel tud dolgozni és ezzel együtt meg is tud

jegyezni. Lényegében érdemes látni, hogy pszichológiai szempontból az érzelmileg fájó em-

lékek konfliktus-vezérelte elfojtása (klasszikus pszichoanalízis szemlélet) nem áll ellentétben

a neurobiológiai szemszögből vizsgált és hangsúlyozott elmélettel, vagyis a sérült

hippocampus és a hiperérzékeny amygdala áll az emlékezés problémája mögött. Azért emel-

tem ki ezt a cikket, mert jól rámutat arra, hogy mindkét tudomány ugyanarról beszél, csak

más nyelven.

"Hallgatózik a pácines"? Forgách Anna az analitikus helyzet interszubjektív teréről beszél,

ahol a "jelen pillanatból" a "találkozás pillanata" jön létre, amelyet a terápiás változás alapjai-

nak tekinthetünk. A páciens nem létezik önmagában, az analitikus és a páciens egymáshoz

való viszonya, kapcsolata nem vizsgálható csak külön entitásként, ahogy az anya-gyerek vi-

szony esetében sem. Az interszubjektív szemlélet szerint egy közös mezőről beszélünk, ebbe

a mezőbe a páciens behozza élményeit, érzéseit, tapasztalatait és találkozik a terapeuta élmé-

nyeivel, tapasztalataival, azaz a rendszert és a benne lévő változást ez a két féle imput hatá-

rozza meg. A terapeuta értelmezése akkor hat, ha érzelmi jelentése van. Ebből kiindulva az

előadó hangsúlyozza, hogy a terápiás helyzethez hasonlóan a szupervízió terében zajló folya-

matok is a két szubjektum találkozásának eredményei. Majd az analitikus diádban megjelenő

kapcsolati történések un. parallel módon élednek újra a szupervízor-szupervideált párosának

interszubjektív terében. Felmerül tehát, hogy diádikus vagy triádikus kapcsolatról beszélünk?

Az analitikus harmadik fogalma is bekerül, csak megjegyzem, miszerint az analitikus harma-

dik alatt nem valóságos tárgyat értünk (virtuális tárgy), hanem érzés, képzet, affektus reflek-

tált változata vagy ezek reflektált közös rendszerét, tartományát. Mindezt az analitikus diád

(az analitikus helyzetben) hozza létre, azáltal, hogy megosztják egymással mentális tartalmait

az analitikus és az analizált. Tehát így lesz a kettőből három. Az előadás fő mondanivalójának

azt tartom, hogy terápiás kapcsolat ismétlődik a szupervíziós kapcsolatban. A terapeuta meg-

jeleníti ("acting out") a terápiás nehézségeket, valamint a most kapcsolatból fakadó elmaradt

találkozás pillanat az a szupervízió terében megjelenhet, vagyis a félbehagyott most pillanato-

kat a szupervízor segíti. Tehát a terapeuta és a szupervizora inter- és intraszubjektív történése-

18

inek elemzése segítségével közelebb kerülhetünk az analitikus-páciens diád interszubjektív

történéseinek megértéséhez. Így a szupervízió segítségével a találkozás pillanata akár később

meg tud valósulni.

Pető Katalin is többször kiemeli, használja a találkozás pillanatának fogalmát: Wagner zene-

drámái közül elsősorban Parsifal történetét mutatja be és elemzi pszichoanalitikus szemlélet-

ben. Egyik fő gondolata az előadónak, hogy a zene királyi út a tudattalan megismeréséhez. A

tudattalan legmélyebb zugaiba (implicit memória) vihet minket vissza a zene. Felveti, tehát,

hogy a zene hallgatása során átélt intenzív élmények az arra érzékeny befogadó implicit me-

móriában megőrzött korai érzelmi emlékek mozgósításainak következménye. A csábítás jele-

netében Parsifal elutasítja Kundry csókját. Az előzmény annyiban fontos, hogy Kundry nevén

szólítja Parsifalt, akit úgy csak az anyja hívott korábban. Ekkor előtör az indulat, a bűntudat,

hogy "szerepem van anyám halálában". A zene jól illusztrálja a találkozás pillanatát, amely-

hez a most pillanatok sora visz el. A csók így felfogható, mint szerelmes első csók és egyben

"búcsú csóknak" az anyai oldalon. Lényegében a találkozás pillanat által megtörténik a múlt

személyiségbe történő integrálása.

Ha a járt és járatlan utakról beszélünk, akkor jól illeszkedik ehhez Tari Annamária előadása

is, aki az online és offline világ kérdését járta körbe, kiemelve a generációs különbségekből

fakadó nehézségeket a pszichoterápiában. X, Y, és alfa (Z) generációról beszél az előadó,

amivel jól tükrözi, hogy ki hogyan szocializálódott internethasználat tekintetében.

X generáció: azok az internethasználók, akik még olyan társadalomban nőttek fel, amelyben

az állampolgárok számára nem volt (elérhető a) számítógép és internet. Őket nevezi a szak-

irodalom digitális bevándorlóknak. Természetesen ők úgymond a digitális világ előtti neve-

lésben, azaz szocializációban részesültek, vagyis azok szocializálták őket, akik nem ismerték

még az infokommunikációs eszközöket.

Y generáció: azok az internethasználók, akik már abba a világba születtek bele, amelyben a

számítógép- és internethasználat jelen volt a mindennapok szintjén, azonban őket még az X-

generációhoz tartozó szülők, nevelők, tanárok és egyéb tekintéllyel rendelkező személyek

szocializálták. Tehát ők is a digitális előtti szocializációban, nevelésben, érték átadásban ré-

szesültek. Őket nevezi a szakirodalom digitális bennszülötteknek.

Z generáció: azok az internethasználók, akik – az Y generációhoz hasonlóan – beleszülettek a

folyamatosan fejlődő információs társadalomba (digitális bennszülöttek), sőt: számukra az

élet teljesen természetes része már a társadalom minden szegmensét betöltő infokommuniká-

ciós technológia; ugyanakkor mégis van egy nagyon fontos különbség, amitől élesen elvá-

laszthatók az Y generációtól. Míg az utóbbiak esetében még digitális világ előtti szocializáci-

óról beszélhetünk, a Z generációnál már digitális szocializációról. Ez azt jelenti, hogy őket

már olyan személyek nevelik, szocializálják, akik számára egyáltalán nem idegen az info-

kommunikációs technológia használata, és az azzal járó életmódváltozás.

Kérdésként merült fel az előadásban, hogy a terapeuta egyáltalán melyik generációba tartozik

és befolyásolja-e a pácienshez való viszonyát az esetleges generációs különbség? Sok nyitott

kérdés került még elő, többek között az is, hogy az online világ bekúszik a terápiás térbe is és

akár a terapeuta azon kapja magát, hogy a páciens onnan olvas fel egy bejegyzést vagy kom-

mentál egy felugró facebook post-ot. Elkezdtem gondolkodni, hogy én mit tennék, ha megtör-

ténne, hogy a páciens telefonjáról olvas egy kommentet vagy bármit. Valószínű törekednék

arra, hogy megértésre kerüljön mi zajlik éppen köztünk, az itt és most-ra fókuszálva kibonta-

nám a helyzetet tisztázó kérdésekkel, továbbá célom lenne, hogy értsük meg együtt mi volt a

jelentősége a telefon bevonásának, vagyis az online világ bevonásának a terápiás térbe.

Új helyszín volt ebben az évben, nem tudom szó nélkül hagyni. Biztos sok ember sok negatív

dolgot tudna felsorolni, de az én szubjektív véleményem egyértelműen pozitív: a helyszín al-

19

kalmas volt a résztvevők befogadására, sőt talán a tavalyi "labirintus" szerű helyszínhez ké-

pest jobban egybe tartotta a kollégákat, könnyebben meg lehetett találni a termeket is.

Pár szóban ki kell, hogy térjek a programfüzetre is. Hasznos volt, mivel nem csak az előadás

témájáról olvashattunk rövid kivonatot, hanem minden olyan információ benne volt, ami ösz-

szefogta a két napot. Nekem kifejezetten segítség volt, hogy a konferenciát megelőzően is

több e-mailt kaptunk a szervezőbizottságtól, amiben nem csak az útvonal részletes leírását

kaptuk meg, hanem az étkezési lehetőségeket is felvázolták.

Végül szeretnék gratulálni Pető Katalinnak. Ebben az évben neki ítélték a Ferenczi-díjat. Va-

lamint megköszönni azoknak a kollégáknak, segítőknek, szervezőknek a munkáját, akik va-

lamivel hozzájárultak a XXIII. Magyar Pszichoanalitikus Egyesület éves konferenciájához.

Makai Gábor

pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus

IPSO 22ND EURPOEAN MEETING – „TO PLAY OR

NOT TO PLAY”

IPSO 22nd European Meeting

„To play or not to play”

A Genfben nemrég került megrendezésre az IPSO éves konferenciája, melynek központi té-

mája a „játszani vagy nem játszani” (vagy, mint az egyik résztvevő átfogalmazta, a „lenni

vagy nem lenni”) kérdésköre volt. Ez a rendezvény annyiban különbözött a bécsi kollokvium-

tól - melyen nemrég az egyesületből többen is részt vettünk -, hogy ezen a konferencián csak

IPSO kandidátusok vettek részt. Számos ország képviseltette magát, a vendéglátó svájci kol-

légákon kívül például francia, olasz, izraeli, lengyel, szerb és libanoni részvevők is voltak.

Bensőséges találkozó volt, ahol nemcsak szakmai kérdések kaptak helyet, hanem a kandidátus

léttel, a képzéssel kapcsolatos kérdések és nehézségek is.

A bécsi kollokviummal összehasonlítva ez alkalommal nagyobb hangsúlyt kaptak a tárgykap-

csolati iskola és az interszubjektív irányzatok képviselői (Atwood & Stolorow, Winnicott,

Nino Ferro, Baranger, Ogden, …). Ugyanakkor a hangsúly nem az elméleteken, hanem a

gyakorlati kérdéseken volt: játszhatunk-e és miként a terápiás térben? Csak gyermekterápiá-

ban megengedett a játék, vagy felnőttek terápiájában is van helye? Lehet-e, érdemes-e bővíte-

ni a játékterünket és eszköztárunkat (például játszani, enactment-tel dolgozni). Konkrét esete-

ket beszéltünk meg, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, ki-ki elmondhatta, hogy mit

gondol, ő hogy csinálta volna.

A résztvevők többsége gyerekekkel is foglalkozik (legtöbben Winnicott-i megközelítéssel),

így sok gyermek terápiás eset is elhangzott. Különösen érdekesek volt azok a beszámolók,

melyeknél felnőtteknél alkalmaztak gyermekterápiát (játék, pszichodramatikus elemek be-

emelésével) olyan páciensek esetekben, ahol a korai sérülés miatt az érzések verbálisan nem

voltak megközelíthetőek. Izgalmas volt hallani, hogy a „felnőttek gyermekanalízise” miként

működik ma a napi gyakorlatban.

20

Az előadások mellett hagyományos és Bálint-féle pszichodráma műhelyek voltak. A Bálint-

féle pszichodráma csoportban egy esetet dolgoztunk fel, míg a klasszikus pszichodrámában a

pszichoanalitikus képzéssel kapcsolatos kérdések kerültek színpadra. A konferenciát egy kö-

zös improvizációs játék zárta.

Közös konklúzióként az fogalmaztuk meg, hogy nem-

csak az a fontos, hogy a páciens (gyermek és felnőtt

egyaránt) képes legyen

a játékra, a másikkal játékban-levésre, hanem az is,

hogy a terapeuta megőrizze ezt a képességét.

Az összefoglalót készítette: Zana Katalin

BESZÁMOLÓ AZ

EPCUS – 1ST EUROPEAN PSYCHOANALYTIC

CONFERENCE FOR UNIVERSITY STUDENTS

ESEMÉNYÉRŐL

Szeptemberben levelet kaptunk a Magyar Pszichoanalitikus Egyesülettől, amelyben felhívták a

figyelmünket, hogy idén először megrendezésre kerül az European Psychoanallytic

Conference for University Students és szeretettel várnak minden egyetemi hallgatót. Mivel a

program nagyon érdekesnek ígérkezett szinte azonnal elhatároztuk, hogy szeretnénk élni ezzel

a különleges lehetőséggel. A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület és az Európai Pszichoanali-

tikus Föderáció támogatásának köszönhetően könnyen megvalósíthattuk a tervünket.

A European Psychoanalyitical Federation (EPF) az európai pszichoanalitikusok tudomá-

nyos fóruma, egy független szövetség, melynek alapvető célja a pszichoanalitikus hagyomá-

nyok fenntartása és népszerűsítése.

A konferencia az EPF székházában, Brüsszelben kapott helyet 2016 október 6-8 között.

Annak ellenére, hogy ez volt az első diákoknak szóló rendezvény, nagyon sokan eljöttek. A

résztvevők 13 európai országból, Kanadából és Guatemalából érkeztek. A szervezők a kezde-

tektől fogva kedvesek és nyitottak voltak, és próbáltak mindenkivel személyesen megismer-

kedni és beszélgetni. Sűrű volt a program, mivel igyekeztek minél szélesebb körben bemutat-

ni a pszichoanalízis alkalmazásának területeit ezalatt a rövid idő alatt. Az előadások után lehe-

tőség volt kiscsoportos megbeszélésekre is, ahol bármelyik előadónak feltehettük a kérdésein-

ket és felvethettük ötleteinket, majd közösen megvitathattuk azokat. A barátságos fogadtatás-

nak, társaságnak és az izgalmas témáknak köszönhetően a konferenciát különleges légkör jel-

lemezte, a szünetekben is az előadásokon felmerült kérdésekről folytak a beszélgetések. Na-

21

gyon érdekes volt látni, hogy a különböző országokból származó diákok, hogyan viszonyul-

nak a pszichoanalízishez illetve, hogy hogyan is épül fel a pszichológus képzés náluk, milyen

kihívásokkal kell szembenézniük és milyen utakon indulhatnak el fiatal diplomásként.

A konferenciát Serge Frisch nyitotta, bemutatta az analitikus munka lehetőségeit a külön-

böző klinikai populációk kezelésében. A terápiák hatékonyságát Lisa Kallenbach ismertette

egy német kutatás eredményei alapján, melyben nagy mintán kvantitatív módszerekkel vizs-

gálták az analitikus módszer eredményességét, ezért különösen fontos, és figyelemre méltó

adatokkal szolgált. Suzanne Lunn két saját esetét elemezte, illusztrálva, hogy az evészavaros

páciensek kezelésében is sikeres lehet az analízis. A korai kapcsolatok szerepéről, kialakulá-

sáról és a szülővé válással kapcsolatos korai elképzelések és elvárások hatásairól Katy

Bogliatto beszélt. Marcel Schmeets bevezetőt tartott a neuropszichoanalízis rendkívül gazdag

tudományába, amely hidat képez a terápia és a neurológia között, és többek között olyan kér-

désekre keresi a választ, hogy milyen neurológiai hatása van a hagyományos analitikus mód-

szereknek, például a „gondolkodás nélküli” beszédnek, vagy a nonverbális kommunikáció hi-

ányának a kezelés során. A traumák megismerése minden terápia egyik legfontosabb pontja,

amelynek kleiniánus szemléletmódját Igor Kadyrov mutatta be. Alberto Luchietti különböző

művészetterápiás eszközök alkalmazási területeiről beszélt. A filmművészet és a pszichoana-

lízis gyakran összefonódik, így a filmek is nagy szerepet játszottak a témák feldolgozásában.

Marc Hebbrecht az álmokról tartott előadásából kiderült, hogy nem csak a terápiában van he-

lye az álmok értelmezésének, hanem a filmekben is. Andrea Sabbadini pedig Spike Jonze A

nő (2013) című filmalkotásán keresztül érdekes kérdéseket vetett fel, beszéltünk például arról,

hogy párhuzam vonható a filmbéli sci-fi kapcsolat és a terápiás kapcsolat között, annak alaku-

lását, illetve gyógyító erejét tekintve.

Értékes és izgalmas élményekkel tértünk haza az első diákoknak szóló Európai Pszicho-

analitikus Konferenciáról, mely sokat segített abban, hogy még jobban megismerjük és egy-

ségében lássuk a pszichoanalitikus szemléletmódot. Nem csak új ismereteket szereztünk, ha-

nem megismerkedtünk számos külföldi hallgatóval és neves analitikussal. Ezúton szeretnénk

megköszönni a Magyar Pszichoanalitikus Egyesületnek és az Európai Pszichoanalitikus Föde-

rációnak, hogy segítettek minket és hozzájárultak, hogy részt vehessünk a rendezvényen.

Takács Enikő és Víg Luca

pszicholoógus hallgatók