Hatlábúak altörzse – Subphylum Hexapoda · PDF file- Bacillus rossi - olasz botsáska (Ross botsáskája) - Clonopsis gallica - francia botsáska. Phyllium bioculatum Bacullum

Hatlábúak altörzse – Subphylum Hexapoda

Igazi rovarok osztálya - Classis Insecta

Subclassis Monocondylea - Egybütykűek alosztálya

- A mandibula a fejhez, a lábszár a combhoz egy bütyökkel ízesül

Ordo Archeognatha – Ugró ősrovarok rendje

Machilis notataMachilis notata (ugró ősrovar)

-20 mm

-sötétbronzos testét világos és sötétebb pikkelyrajzolatok tarkítják

-nyugalmi állapotban csápja hátrafelé irányul

-veszély észlelésekor azonban azonnal előrecsapja, s fartoldalékait is széttárja

-futása gyors, lökésszerű, vagy 4-5 cm magasra, 10 cm távolságra ugrálva menekül

-Közép-Európa

-életmódja: melegkedvelő, jól tűri a napsütést

-erdők avarján, mohos köveken, fatörzseken gyakori

pikkelyek

összetett szemek

állkapcsi tapogatók

csápok

potrohvégi függelékek

fejtájék

Machilis notata

Subclassis Dicondylea - Kétbütykűek alosztályaElsődlegesen szárnyatlanok tagozata – Apterygota

- A rágó (mandibula) a fejhez, a lábszár acombhoz két bütyökkel ízesül

Ordo Thysanura – Pikkelykék rendje

Lepisma saccharinaLepisma saccharina (ezüstös pikkelyke)

-7-10 mm-ezüstösen csillogó és erősen lapos testű-ha sikerül megfognunk, a testét befedő ezüstös pikkelyek jó része a kezünkre tapad-nincs pontszeme, összetett szeme is csak néhány egyszerű szemből tevődik össze-a cercusok a két utolsó potrohszelvényén erednek-elterjedése: Európa, de sokfelé széthurcolták-2-5 évig, 3000 m-es hegyek magasságáig él-szürkületben, éjjel tevékenykedik -gyorsan fut, de ugrani nem tud-fatörzseken, mohán, sziklákon, régi épületekben, lakásoknak főleg a mellékhelyiségeiben gyakori-keményítő- és szénhidráttartalmú anyagokat kedvel, de gyapjúféleségeket, bőrárukat is megrág

Fej kicsi, szemek fejletlenek

Torszelvények szélesek

Potrohszelvények fokozatosan elkeskenyednek

Ordo Ephemeroptera – Kérészek rendje

Elsődlegesen szárnyasok tagozata – Pterygota

Ősszárnyasok altagozata – Palaeoptera

Közönséges kérész

Ephemera vulgataEphemera vulgata

-a hát lemezein 2 háromszög alakú folt van.

Lárvája vízi: alföldi folyókban, nagyobb patakokban

-V-VII

-14-22 mm

Fejett összetett szemek

Rövid csápok

Előre irányuló első pár láb

A recés szárny nyugalmi állapotban a háton összecsukva

Első pár jóval nagyobb

Hátsó pár csökevényes

Potroh hengeres, levegővel telt

Potroh végén 2 fartoldalék (cercus) és 1 végfonal

Pallingenia longicaudaPallingenia longicauda (tiszavirág)

-25-38 mm, Európa legnagyobb kérésze, a hím fartoldaléka testénél háromszor hosszabb, 60-80 mm-egész Európában elszórtan-tiszta vizű, meredek, agyagos partszakaszok a lárvák kedvelt élőhelyei, csak ilyen folyórészeken fejlődik tömegesen-a lárva az iszapban fúrt járatokban szerves korhadékból legalább 3 éven át táplálkozik, majd június közepén tömegesen kirajzik-ezt a rajzást nevezik "tiszavirágzásnak", amely számos kedvező tényező (vízhőmérséklet, víz magassága, a levegő hőmérséklete, nyomása és páratartalma) együttes hatásának eredménye-a hím szubimágó, amint lárvabőréből a víz felszínén kibújik, perceken belül egy közeli fatörzsön vagy más aljzaton még egyszer vedlik, ekkor válik ivaréretté

- a nőstényeknél ez azonban elmarad, mert ezek ivaréretten hagyják el lárvabőrüket- a rövid nász után a hímek élettelenül hullanak a vízbe, a nőstények a felszín közelében repülve a vízbe hullatják a petecsomagjuk tartalmát (gyakran 5-7 ezer petét), ezt követően ők is elpusztulnak („tiszavirág” életűek)

Ordo Odonata – Szitakötők rendje

- mintegy 5500 faj 30 családból

- fejen hatalmas összetett szemek, sörteszerű csápok, 3 pontszem

- ragadozók, nagyon jó repülők

- territoriális viselkedés

- egyik legősibb rovarcsoport

- átalakulásuk hemimetaboliával, lárvák is ragadozók

A párok jellegzetes párzógyűrűje

Calopteryx virgo - nőstény

Igen fejlett összetett szem

Rövid csáp

Fejlett torjájék

Recés szárny

Lábak sörtékkel - fogóláb

Jellegzetes szárnyfolt

szárnybütyök

Calopteryx (=Agrion) splendensCalopteryx (=Agrion) splendens (sávos szitakötő)

Subordo Zygoptera - Egyenlőszárnyúak alrendje

- 5 cm hosszú, szárnyfesztávolság 7 cm

- hím szárnyain sötét, zöldeskék folt

- a nőstények szárnyai áttetsző zöldek

- folyók, patakok mentén elég gyakoriak

- Európa, Kisázsia, Észak-Afrika

- május közepétől szeptember közepéig

- hímek territóriumot tartanak

- a nőstények a petéket vízinövények víz allati száraiba, leveleibe rakják

- a lárvák 2 vegetációs perióduson keresztül fejlődnek, a 3. évben alakulnak imágóvá

Calopteryx (=Agrion) virgoCalopteryx (=Agrion) virgo (kisasszony szitakötő)

- 3-4 cm hosszú

- hím szárnya sötét, zöldeskék

- a nőstények szárnyai barnák

- folyók, patakok mentén gyakoriak

- Európa

- április végétől szeptemberig

- hímek territóriumot tartanak

- a nőstények a petéket vízinövények víz allati száraiba, leveleibe rakják

- a lárvák 2 vegetációs perióduson keresztül fejlődnek, a 3. évben alakulnak imágóvá

- érzékeny, sokfele veszélyeztetett

Subordo Zygoptera - Egyenlőszárnyúak alrendje

Libellula depressaLibellula depressa (laposhasú acsa)

- 4 cm hosszú, szárnyfesztávolság 8 cm

- a potroh feltűnően széles 6-8 mm

- a hímeknél kék, nőstényeknél barnás, sárgás-barnás

- a szárnyak tövében sötét, barnás-feketés foltok

- álló vizek partjain - kisebb tavacskák, illetve tavak közelében lassú folyású vizek partjain

- Európa, Közel-Kelet, Nyugat-Ázsia 1000 m-es magasságig

- májustól augusztus elejéig

- kiülő típusúak, territoriálisak

Subordo Anisoptera - Felemás szárnyúak alrendje

Aeshna cyaneaAeshna cyanea (sebes acsa)

- 7-8 cm hosszú, szárnyfesztávolság 10-11 cm

- fej, tor, potroh fénylő kék és zöld mintázatú

- álló és lassú folyású vizek partjain, időnként városokban is felbukkannak

- Európa, Észak-Afrika 1400 m-es magasságig

- Július közepétől november elejéig

- a nőstények a petéket általában állóvizekbe rakják

- a lárvák a 3. évben alakulnak imágóvá

- esti órákban is röpködnek, hidegebb napokon kertekben cserjéken, szőlőlugasokban is megfigyelhetőek

- Inkább alföldi, dombvidéki fajnak számít

Subordo Anisoptera - Felemás szárnyúak alrendje

Elsődlegesen szárnyasak tagozata – Pterygota

Fejledt szárnyasok altagozata – Neoptera

főrend: HemimetabolaOrdo Plecoptera - Álkérészek rendje

Nagy álkérész - Perla marginataPerla marginata

- 17-28 mm-es

- a fej felső oldala jórészt sötétbarna, a nyakszirt sárga

- a tor oldalát világosabb foltok tarkítják

- a lábfejízek száma 2-3

- a lárva oxigéndús hegyi patakok vizében, a folyók felső szakaszaiban, 800 m tengerszint fölötti magasságig, olykor több éven át fejlődik

- bábállapot nélkül, a vízből egy kőre vagy növényre kimászva május-júniusban változik át imágóvá

- peterakás után 3-4 hét után elpusztul

Perla marginata

fej ortognath

csáp sertealakú

előtor fejlett

Szárnyakat laposan a hátoldalon összecsukva hordják

Potroh lapos, két fartoldalékban ér véget

Ordo Blattoptera - Csótányok rendje

Konyhai csótány - Blatta orientalisBlatta orientalis

- 19-26 mm

- a nőstény lapos testén a szárnyak kis pikkelyszerű lebenyekké csökevényesedtek, a hím testének csak 2/3-át borítják

- a nőstény legfeljebb 1 éves élete alatt 5-8, átlagosan 17 petét tartalmazó, ún. petetokot termel

- ezt az ivartáska mirigyei hozzák létre, s ami a szabadban megkeményedik, kitines anyaga a lúgokkal, savakkal szemben is ellenálló

- a petéből 1-3 hónap alatt kelnek ki a lárvák, amelyek már hasonlítanak az imágókhoz és fokozatos, 8 vedlés után, 1-3 éven belül válnak ivaréretté

- nappal szűk repedésekben, hézagokban rejtőzködnek, éjjel jönnek elő

- az emberi környezethez alkalmazkodtak, minden ehetőt felfalnak

- élő növény részek megrágásával kárt okozhatnak, megfertőzhetik élelmiszereinket, allergiát is okozhatnak

- legnagyobb számban június-júliusban fordulnak elő

Kis fej

Fejlett előtor, hátlemeze jellegzetes, csuklyaszerűSzárny bőrszerű,

csökevényes

Fejlett futólábak

Potroh végén ivari függelékek


Német csótány - Blattella germanicaBlattella germanica

– 1,5-2 cm-es röpképes, de ritkán repül

– kozmopolita, épületekben gyakori

– hosszú, tüskés lábak, jó futó

– feltehetőleg Dél-Ázsiából származik

– a nőstények petetokjaiban kb. 30 pete van

– mindenevők, emberi élelmiszerek

– előtor hátlemezén 2 hosszanti fekete sáv

http://insecta.harlequin.ch/galerie/index.php3?item=36


Erdei csótány - Ectobius sylvestrisEctobius sylvestris

– 7-14 mm

– hosszúak a csájai

–a hím elég jó repülő, a nőstény inkább az avarban tartózkodik de röpképes

– tápláléka vegyes

– májustól szeptemberig

– nappali

– Európa

– a petetokok csak néhány mm nagyságúak kb. 20 petével

– előtora hátlemezén fekete folt

Ordo Dermaptera - Fülbemászók rendjeKözönséges fülbemászó – Forficula auriculariaForficula auricularia

- 10-23 mm

- a hátulsó, összehajtogatott szárny nyugalomban

kis pikkelyként nyúlik ki az elülső szárny alól

- a hím fartoldalékából alakult potrohvégi fogója,

hát-hasi irányban lapos, töve fogas, utána is még jól látható fogakat visel és egyszerűen befelé görbül

- a nőstény a kikapart költőüregbe 15-20 petét helyez, egy részük áttelel, a nőstény kikelő lárvákról gondoskodik

- a lárvák fejlettebb korukban már önállóan szerzik be táplálékukat, imágókorukig nappal rendszeresen visszatérnek a közös költőüregbe

- mindenevő

- fejletten leggyakrabban július-október között tevékenykednek

- páradús helyeken, üvegházakban, olykor lakásokban is meghúzódnak

- elvétve veteményes- és virágoskertekben kárt okozhatnak

- fakéreg alatt viszont megrágják az almamoly bábját is

Ordo Dermatoptera - Fülbemászók rendje

Fonalas csáp

Első pár szárny jellegzetes bőrszárny, második legyezőszerűen kihajtogatható

Potroh szabad, ollóban ér véget

Ordo Isoptera - Termeszek rendje

- állam és kasztalkotók

- a szárnyas, majd szárnyaikat elveszítő hímek és nőstények mellett vannak dolgozók és katonák

- a dolgozók és katonák differenciálatlan nemi bélyegekkel rendelkező hímek és nőstények

- csak a dolgozók képesek önállóan táplálkozni, ők táplálják a többieket is

- a katonák jellegzetes formája a „nasuti”, amelyeknek mirigyes homloknyulványuk van, a váladékot fészeképítéshez és védekezéshez használják

- termeszvárakat építenek

- a Föld melegebb éghajlatú területein mintegy 2000 fajuk ismeretes

- humuszevők, mindenevők, vagy elhalt faanyaggal táplálkoznak

- bélszimbiontáik vannak, amelyek a cellulóz bontásában segítenek

- a Reticulitermes lucifugus - szőlőtermesz Dél-Európában elterjedt faj

Sivatagi termesz - Amitermes desertorumAmitermes desertorum

Ordo Isoptera - Termeszek rendje

Ordo Mantoptera - Fogólábúak rendje

Imádkozó sáska - Mantis religiosaMantis religiosa (ájtatos manó)

- 40-70 mm

- a ragadozó elülső láb különös tartása miatt kapta nevét

- környezetétől függően zöld vagy barna színű

- háromszög alakú feje a különböző irányokba könnyen elfordítható

- kizárólag ragadozó, amikor az állán lévő serteszerű érzékszőrök a megnyúlt előtorhoz dörzsölődnek, a rovar a fejtartásból érzékeli s beméri a zsákmány távolságát

- mozdulatlanul, színével a környezetbe olvadva megvárja, amíg a zsákmány elérhető közelségbe kerül, ritkábban azt óvatosan megközelíti, majd lábaival villámgyorsan ollóba fogja

- párzás közben vagy utána a hímet is felfalja

- petéit habos szerkezetű tokban tapasztja kőhöz vagy növényhez, amely papírszerű anyaggá szilárdul

- szórványosan, napos mezőkön, déli lejtőkön él.

Fejlett szemek

Jellegzetes háromszög alakú fej

Előtor megnyúlt, hengeres

Első pár láb fogóláb

Első pár szárny pergamenszerű

Potroh fejlett, hengeres

Botsásákák rendje (Phasmatoda)

Hengeres botsáska - Baculum extradentatumBaculum extradentatum (Clytumnus bituberculata)

- alig lehet fölfedezni a növény szárát, ágait utánozó alakja miatt, a környezetbe olvadó azonos színe és igen vékony lábai miatt, amíg meg nem mozdul

- 3 család, 2500 ismert faj

- megnyúlt testű, lassú mozgású növényevők

- főként az éjszakai életmód jellemző rájuk

- általában a hímek kisebbek a nőstényeknél

- gyakori náluk a szűznemzés

- a Földközi-tenger vidékén élnek a:

- Bacillus rossi - olasz botsáska (Ross botsáskája)

- Clonopsis gallica - francia botsáska

Phyllium bioculatum Bacullum extradentatum

Ordo Ensifera - Tojócsövesek rendje hallószerv-ciripelés

tojócső

- csápok általában hosszúak, gyakran hosszabbak a testnél (>500)

- a nőstények tojócsöve hosszú

- hallószervek a feledtebb csoportoknál a mellső lábak lábszárain

- ciripelőszervek a mellső lábakon

- petéiket talajba, vagy elhalt növényi részekbe rakják

- posztembrionális fejlődésük 5-12 lárvastádiumon keresztül tart

- de a második stádiumú lárvák már az imágókkal azonos életmódot folytatnak

Csápok a test felénél hosszabban

Fej ortognath

Előtor nyereg alakú hátlemezzel

Hallószerv az első pár láb lábszárán

Harmadik pár láb ugróláb

Pergamenszerű szárny

Tojócső hosszú

Ciripelés az első pár szárnyak tövi részével

Zöld lombszöcske - Tettigonia viridissimaTettigonia viridissima

Subordo Tettigonoidea - Szöcskék alrendje

- 28-35 mm

- az első szárny a hátsó combon is túlér, még a tojócsőnél is hosszabb

- ezekkel akár 50-100 m-re is képes repülni

- rovarokkal, lárvákkal, növényi nedvekkel táplálkozik

- nyaranta éjjel is lehet hallani az erős ciripelését

- Európában, Szibériában fordul elő

- előfordulása sosem tömeges

Subordo Tettigonoidea - Szöcskék alrendje

Fogasfarkú szöcske - Polysarchus denticaudusPolysarchus denticaudus

- 24-42 mm

- a csáp a testhossznál rövidebb

- az első lábszárakon erőteljes tüskék ülnek

- színe a zöldtől a feketéig változik

- hegyekben, nedvesebb réteken fordul elő

- Közép- és Dél-Európában elterjedt

- kártevővé is válhat, ha elszaporodik burgonya-, bab-, borsóültetvényeken

Mezei tücsök - Gryllus campestrisGryllus campestris

Subordo Grylloidea - Tücskök alrendje

- 20-26 mm

- teste csaknem teljesen csupasz és csillogó

- az első lábszár mindkét oldalán fejlődött dobhártya

- a hím hangos ciripelésével a nőstényt csalogatja magához

- a nőstény a petéket a talajba helyezi

- a 2 hét múlva kibújó lárvák csak következő tavasszal válnak ivaréretté

- nem károkozó, csak ritkán fordul elő tömegesen

- elterjedése Európa, Nyugat-Ázsia, Észak-Afrika

Lótücsök - Gryllotalpa gryllotalpaGryllotalpa gryllotalpa

Subordo Grylloidea - Tücskök alrendje

- 33-50 mm

- színe bársonyos barna

- az első szárny rövid, a második hosszú, legyezőszerűen összecsukható

- párzás idején akár 4-8 m magasba is felrepülnek

- táplálékát földigiliszták, csigák, drótférgek, pajorok alkotják

- csak szárazság idején fogyasztanak növényeket

- 2 évente van egy nemzedéke

- kártétele jelentős lehet

- elterjedése Európa, Nyugat-Ázsia, Észak-Afrika

Ordo Caelifera - Tojókampósok rendje

- a csápok rövidek, max. 30 íz

- a lábfejel legfeljebb 3 ízből állnak

- az egész tojócső sokkal rövidebb az Ensifera-énál

- amennyiben vannak ciripelő szervek a hátsó combokon alakultak ki

- az itt található ciripelőpárkányt az első szárnyakhoz dörzsölik

- a hallószervek az első potrohszelvény oldallemezein vannak

- talajba petéznek

- 5-8 lárvastádiumon keresztül tart a fejlődésük

- növényevők

- egyes fajaik súlyos károkat okozva gradálhatnak

Rövid csáp

Csiripelés a hátsó lábak conbjának belső felületén lévő fogakkal

Hallás első potrohszelvény két oldalán


Keleti vándorsáska – Locusta migratoriaLocusta migratoria

- 3-6 cm hosszú

- kiváló repülő

- különböző színváltozatai vannak

- réteken, szántóföldeken, nyílt területeken fordulnak elő

- régen gyakran tömegesen fordult elő, ma már ritkább Európában

- a vándorlás rendszertelen, éveken keresztül helyben maradnak, ilyenkor alacsony az állományuk, de időnként bekövetkezik a vándorlást kiváltó népességrobbanás - gradáció

- Afrikában a Szahara déli részén gyakoriak a sáskajárások


Marokkói sáska – Dociostaurus maroccanusDociostaurus maroccanus

- hátulsó lábai, szárnyai sávozottak

- kiváló repülő

- különböző színváltozatai vannak

- réteken, szántóföldeken, nyílt területeken fordulnak elő

- Európában ritkább

- gradáció - ma már ritkán okoz sáskajárásokat


Olasz sáska - Calliptamus italicusCalliptamus italicus

- 15-40 mm

- színük szürkés, sötétbarna, illetve ezek keveréke, néhol sárgás sávokkal

- a 3. lábszárak vörösesek, erős tüskékkel

- főleg kétszikű, de sok más növénnyel is táplálkozik

- különösen nagy károkat okozott az elmúlt századokban

- táplálékhiány esetén a lárvák vándorló alakká fejlődnek - sáskajárás

- napsütötte száraz helyeken él


Kékszárnyú sáska - Oedipoda caerulescensOedipoda caerulescens

- 15-28 mm

- színe szürke vagy barna sötétebb szalagokkal

- ha mozdulatlan a talaj színébe olvad

- felröppenve előtűnik a világoskék, fekete harántsávos 2. szárnya

- testfelületük durva bibircsókos

- talajlakók, zavart, sziklás, kopár, száraz helyeken is előfordulnak, a nedves és árnyékos területeket nem kedvelik

- elterjedése Európa, Ázsia nagy része

- gazadasági jelentősége elhanyagolható


Sisakos sáska – Acrida hungaricaAcrida hungarica

- 24-45 mm

- a fej csúcsa rendkívüli módon megnyúlt

- a homlok és a fejtető oldalról hegyesszöget zár be

- a csáp a tövén kiszélesedett

- lábaik nagyon hosszúak s vékonyak

- a 2. pár szárnya átlátszó

- kopár legelőkön néha gyakori, de nem tömeges

- a Kárpát-medencétől északabbra nem fordul elő

- védett

Ordo Heteroptera - Poloskák rendje

- testfelépítést és életmódot tekintve egyik legváltozatosabb rovarrend

- mintegy 40 ezer fajuk ismert

- megtalálhatók talajban, talajon, növényekben, növényeken, vízben, víz felületén és vannak parazita fajok is, amelyek akár egész életüket is a gazdaállat testén töltik

- a legnagyobb testű példányok elérik a 12 cm-t, de a többségük 1 cm alatti

- testük általában hát-hasi irányból lapított, de a hasi oldaluk sok esetben lehet domború

- a csápok rendszerint 4 ízűek, ritkán lehetnek több ízből állóak

- szájszervük a szipóka

- a tort az előhát terjedelmes lemeze fedi, mögötte a középháthoz tartozó pajzs található

- szárnyaik legtöbbször félfedők

- lábaik leggyakrabban járólábak

Csáp hosszú, kevés ízből

Szúró-szívó szájszerv

Előtor fejlett

Középtor hátlemeze pajzsot vagy páncélt alkot

Első pár szárny félfedő

Bogyómászópoloska

Dolycoris baccarumDolycoris baccarum

- 10-13 mm

- teste olajbarna, gyakran lilás árnyalattal és fekete pontokkal

- a potroh szegélye sárga-fekete foltos, a csáp is sárga-fekete sávos

- szedret, ribizlit, szamócát stb. bogyós gyümölcsöket szívogat

- Európa, Szibéria

- jellegzetes poloskaszagot kapnak a gyümölcsök

Poloskák rendje (Heteroptera)

Subordo Geocorisae - Szárazföldi poloskák alrendje

Mórpoloska - Eurygaster mauraEurygaster maura (szerecsenpoloska)

- 8,5-11 mm

- színe barnás-szürkés-zöldes, rejtő-szín

- 30 fok felett nyári álmot alszik

- peteélősködő fürkészekkel védekeznek ellene

- Európa, Ázsia, É.-Afrika

- kalászos növényeken szívogatja a gabonaszemeket



Ágyipoloska - Cimex lectulariusCimex lectularius

- 4-6 mm

- tojás alakú, rövid szőrök fedik sárga testét

- petéit szűk repedésekbe rejti

- 7 hét alatt fejlődnek imágóvá

- kerülik a fényt; lakásokban, istállókban

- az ember vérét szívják, de házi szárnyasokon is élnek

- vérszívás után az emberi bőr feldagad

- vérszívás nélkül ½ évig is életben marad

- kozmopolita, betegségeket is terjeszt



Csíkos poloska

Graphosoma lineatumGraphosoma lineatum

- 8-11 mm

- jellegzetesen hosszanti vörös-fekete csíkos a teste

- a lábak piros alapon fekete foltosak

- a nyár elején főleg ernyős virágzatúakon gyakori

- Dél- és Közép- Európa




Rablópoloska - Rhinocoris irracundusRhinocoris irracundus

- 14-17 mm

- hosszúkás, vörös-fekete, a potroh peremén fehér pettyek

- ragadozó, száraz meleg helyeken él

- szipókájával az embert is megszúrhatja

- Eurázsia

- hasznos faj




Verőköltő bodobács

Pyrrhocoris apterusPyrrhocoris apterus

– 9-11 mm, repülni nem tud

– színe vörös, jellegzetes alakú foltokkal

– neve a korai megjelenésével kapcsolatos

– késő őszig, nedves élőhelyeken kívül mindenütt előfordul, tápnövénye a hárs

– 1 év alatt több nemzedéke fejlődik

– Európa, Ázsia, É.-Afrika, K.-Amerika


Tavi molnárpoloska - Gerris lacustrisGerris lacustris

- 14-16 mm

- a második és harmadik lábpár az elsőnél jóval hosszabb

- a megnyúlt test hátoldala barnás, sárga folttal

- a fejen V alakú sárga folt húzódik

- lassan folyó és álló vizek felületén

- 1. lábpár zsákmány megragadása, 2. lábpár mozgás, 3. lábpár kormányzás

- Európa, Kis-Ázsia, Kína, Japán

Subordo Amphibiocorisae - Kétéltűpoloskák alrendje


Subordo Hydrocorisae - Vízipoloskák alendje

Közönséges víziskorpió - Nepa cinereaNepa cinerea

- 16-22 mm

- a test tojás alakú, lapos; színe barnás-fekete

- fenéklakó, időnként felemelkedik a víz felszínére, hogy légzőcsövével levegőt vegyen

- a szárazföldön és a levegőben a torán található légzőnyílásokkal lélegzik

- a petékből 3 hónap alatt fejlődnek ki a lárvák, de csak áttelelés után alakulnak imágóvá

- ragadozó, apró halakat, úszó rovarokat eszik

- álló vizekben gyakori; Európa, Ázsia és Észak-Afrika


Közönséges hanyattúszó poloska

Notonecta glaucaNotonecta glauca

- 14-16 mm

- nincs légzőcsöve, hanem a hasoldalon levő sűrű szőrzeten tapad meg a a levegő, ezért a vízfelszín közelében úszkál

- teste csónak alakú, háta domború - hasa lapos; háton úszik

- ragadozó

- Európa, Ázsia és Észak-Afrika

- folyó és állóvizekben elterjedt

- az embert is megszúrhatja - víziméh

Subordo Hydrocorisae - Vízipoloskák alendje

Ordo Psocoptera - Fürgetetvek rendje

- kutikulájuk vékony

- gyors mozgásúak

- melegkedvelők, inkább párás helyeken élnek

- fákon, bokrokon zuzmókkal és penészgombákkal táplálkoznak

- előfordulnak madár, hangya, darázsfészkekben, méhkaptárakban is

Könyvtetű - Liposcelis Liposcelis divinatoriusdivinatorius

- 0,9-1,4 mm, széles körben elterjedt

- leginkább házakban fordul elő

- szerves anyagokon él

- rovargyűjteményekben, herbáriumokban

kárt okozhat

- teste lapos, sárgás-barna színű

- közelrokon fajok nőstényei petéiket avarba, fakérgek repedéseibe, madárfészkekbe rakják le, az imágók sokszor zuzmók között élnek

Ordo Phthiraptera - Állati tetvek rendje

Subordo Mallophaga - Szőr és tolltetvek alrendje

Karcsú galambtetű - Columbicola columbaeColumbicola columbae

- a galamb tollazatában él

- 2-2,7 mm

- lapos keskeny hosszú teste van

- kapaszkodó lábai vannak, hogy a tollazaton könnyen mozogjon

- a tollazat és a bőr lehámlott részeivel táplálkozik

- olykor a gazdaállat bőrét is megsértik és egészségét is károsítják

- élősködés következtében szárnyatlanok

- lapos testűek, gyakran a színezetük a gazdaállat színét utánozza

- kitinpáncéljuk erős, bőrszerű

- szemük nagyrészt elcsökevényesedett

- egyes fajok gazdaspecifikusak

Subordo Anoplura - Vérszívó tetvek alrendje

Ruhatetű - Pediculus humanusPediculus humanus

- 3-4,5 mm

- kicsi, megnyúlt, lapított testű, világos színű rovarok

- rövid, karmos lábakkal kapaszkodnak meg a gazdán

- fejükön sötét szemeket viselnek

- 2 alfaja ismert: a ruhatetű és a fejtetű

- a ruhatetű a ruhák szövetei közé helyezi le petéit, míg a fejtetű a hajszálakra ragasztja petéit

- világszerte elterjedtek

- a tífusz kórokozójának terjesztője

- szúró-szívó szájszervekkel rendelkeznek

- gazdaspecifikusak

- testtájéki specifikusságot is mutatnak

Ordo Phthiraptera - Állati tetvek rendje

kapaszkodó láb

serke

Ordo Thysanoptera - Pillássszárnyúak rendje

Gabonatripsz - Haplotrips triticiHaplotrips tritici

- a Palearktikum nagy részén elterjedt

- elsősorban pázsitfüveken gyakori

- évente egy generációja van

- a potrohvég csőszerű

- a búza veszedelmes kártevője, a nőstények a petéiket a fiatal kalászokba rakják, a lárva ott szívogat

-egy nemzedéke van, a lárva telel át a talajban

- szárnyuk keskeny, széleit hosszú, sűrű serték szegélyezik

- lábaik tapadóhólyagokban végződnek (hólyagoslábúak)

- csápjaik 6-9 ízből állnak

- főleg viráglakók, de vannak moha- és kéreglakók is

- szúró-szívó szájszervükkel a megszúrt növények nedveit szívogatják növényi kórokozók vektorai

Pillás szárny Szúró-szívó szájszerv

Hólyagos láb

Ordo Auchenorrhyncha - Színkabócák rendje

- legtöbbször kis méretűek, csak kivételesen nagyok (4 cm)

- szipókás rovarok, kizárólag növényevők

- az első pár szárny legtöbbször vastagabb és nem átlátszó, nyugalomban háztetőszerűen borítja a testet

- a legtöbb faj tud ugrani

- növényi betegségek vektorai

- a hímek hangot adnak, páros hanghólyagok, akár több 100 méterre

rövid csáp

pontszemek

Hypognath fej, szúró-szívó szájszerv

pajzs

Bőrszerű szárny, háztető szerűen tartva

Méregzöld kabóca

Cicadella viridisCicadella viridis

- 1 cm hosszú

- az ivari dimorfizmus nem jelentős:a hímek elülső szárnyai fénylő zöldek, a nőstények elülső szárnyai fűzöldek

- élőhelyét nedves rétek, lápok, mocsarak képezik

- az egész északi féltekén előfordul, gyakori

- lárváikat különböző vízinövényeken lehet megtalálni, a pete telel át

- a hátsó lábszáraik keresztmetszetben négyszögűek, erősen tüskések



Vérpettyes kabóca

Cercopis sanguinolentaCercopis sanguinolenta

- 8-10 mm

- fekete alapon vérvörös foltokkal

- a lárvák 10-15 cm mélyen, gyökereken

habcsomókban élnek

- nedves réteken vízpartok mentén

gyakori, inkább hegyvidékeken

- ritkán okoz károkat, de elsősorban

füveket és más lágyszárú növényeket

szívogatnak

- Európa déli része, Kis-Ázsia, É.-Afrika

Óriás-énekeskabóca

Tibicina haematodesTibicina haematodes

- 26-38 mm

- szárnyai üvegszerűen átlátszóak

- déli kitettségű árnyas erdők

- ha nagyobb tömegei jelennek meg akkor a szőlő kártevője lehet

- inkább Európa déli része

- a hímek nappal ciripelnek, a nőstényeknek is vannak hangadó szerveik, de nem ciripelnek

- tömegesen ciripelnek

- aránylag jól repülnek


Ordo Sternorrhyncha - Növénytetvek rendje

Subordo Aphidina - Levéltetvek alrendje

- apró, törékeny testű szipókások- a nőstények elevenszülők, egyes fajaik szárnyatlanok- az első pár szárny a másodiknál jóval nagyobb- járólábaik vannak- a kétivaros generációt gyakran szűznemzéses generáció váltja fel- potrohcsövek, kártékonyak, vektorok- sok faj hangyákkal él mutualisztikus kapcsolatban

Fekete répalevéltetű - Aphis fabaeAphis fabae

- 2-2,5 mm

- Ausztráliát kivéve világszerte elterjedt

- a mérsékelt égövön a cukorrépán gyakran okoz károkat

Szúró-szívó típusú szájszerv

potrohcső

Kaliforniai pajzstetű - Quadraspidiotus perniciosusQuadraspidiotus perniciosus

- a pajzs 1,5-2 mm

- lába nincs, színe citromsárga

- kozmopolita, nálunk is behurcolt kártevő

- 2 nemzedéke fejlődik évente

- piros, gyűrű szerű foltok

- alma, meggy, cseresznye

Ordo Sternorrhyncha - Növénytetvek rendje

Subordo Coccidea - Pajzstetvek alrendje

- nőstény szárnyatlan, sokszor lábatlan, helyhez kötött, szelvényezettsége is eltűnik; hímeknek nincs szájszervük

- viaszmirigy váladéka a testet pajzsszerűen befedi

- trópusokon gyakoriak, kártevők

Documents

Hatlábúak altörzse – Subphylum Hexapoda · PDF file- Bacillus rossi - olasz botsáska (Ross botsáskája) - Clonopsis gallica - francia botsáska. Phyllium bioculatum Bacullum