AQUINÓI

SZENT TAMAsVILÁGNÉZETE

lRTA

HORVÁTH SÁNDOR DR. O. P.

SZENT-ISTVÁN-TÁRSULAT

AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KÖNYVKIADÓ JA

BUDAPEST, 1924.

Nr. 3402.

Nihil obstat.

Dr. Michail MlJrC'{ellcensor dioecel&lllls.

Imprimatur.

Strigonii, die 18. Octobris 1923.

Nihil obstat.

Joannes Card. CsernochArchiepiscopus.

Fr. Dominicus Rdtnik O. P.S. Theol. Leet,

Fr. Cornelius Böle O. P.

Imprimatur.

Budapestini, die 25. Sept. 1923.

Fr. Raymundus GlundPrior Prov.

STEPHANEUM NYOMDA És KÖNYVKIADÓ R. T.

Budapest, Vlll., Szentlridlyi'lItca 28. sz.

TARTALOM.

OldalBeoezetes. Szent Tamás élete és tudományos müködésé-

nek jelentősége 5-18

ELSŐ RÉSZ.

Ismeret, tudominy, világnézet

Thomizmus _Az ismeretelmélet problémái

A) Az ismeret eredete és tárgya.

ÁttekintésAz ismeret mibenléteIsmeretforrásaink viszonya _Az elvonásAz egyedek megismerése .__A szellemi világ megismeréseAz általános értékek létezési módja _

B) Az ismeret mint értélt.

Áttekintés _Értelem és valóság _Az igazságLogikai és metafizikai értékFogalmaink tartalmi kiterjedése _Az ismeret és valóság azonositása .__Az azonosító tényező (ratio formalis) _Az elvonás fokai és a tudományok _Az értelem készültségei (habitus).__A tárgyi igazság előföltétele _

24-2)25-2727-2929-3535-3737-3939-42

42-4444-SO

50-5353-5858-6464-6666-7171-7878-8585-90

1*

4 TARTALOM

Az értelem és akarat viszonyaAz igazság mint élet "O_

A tárgyi igazság próbaköve "__Ismeretünk határaiSzent Tamás és Kant "__Isten megismeréseRendszer, világnézetA thomizmus lelke

MÁSODIK RÉSZ.

Hit, theol6gia, mystika.

A végső célA természetfölötti valóság"""A kinyilatkoztatásA hit tárgyaA hit indItóokaHit és akaratA hit elökéseítése L,

A theológia O""

A theológiai következtetés _A theológia tudásalanya """ll. Summa theologicall. mystika _"_Összefoglalás _Függelék. Szent Tamás müvei """

Oldal91-9393-9696- 102

102-Il5I15-II7II7-124124-126126-133

154-139139-146146-148148- 149149-157157-161161-172

172- 175175-183183- 189"189- 207207-225

225-228

229-232

BEVEZETÉS.

A r j-ik századot méltán nevezték a keresztényreneszánsz korszakának. Benne játszódott le ugyanisa klasszikus pogánykor és a kereszténység gondolat­világának oly összeegyeztetése, amely sem az egyik,sem a másik romlását, hanem mindkettőnek megter­mékenyülését és újjászületését vonta maga után. Háromilyirányú kísérletet ismer a történelem. Az első azújplatonizmusé volt, amely a haldokló pogányságotakarta a keresztény igazságok által föléleszteni. Azalapgondolat hamis volt, mivel a mozgalom a pogányvallás tarthatatlan elemeinek megmentésére irányult.Ezért a végeredmény is csak egy kalandos és önma­gában összeomló világnézet lehetett, amelyet mégkésőbbi és egészen a keresztény világnézet szolgálatá­ban álló formájában is az utóbbi elhomályosodásánakveszedelmét rejtette magában. A másodikat reneszánsznéven emlegeti a történelem s irányzatában és eszkö­zeiben époly hibás volt, mint az első. A keresztény­ség elpogányosítását tüzte ki céljául s ha az ebbenrejlő őserő nem állt volna ellen, illetve ha az ilyenháttérbeszorulás egyáltalában összeférne vele, Európaelpogányosodása sokkal nagyobb méretű lett volna,mint ez a valóságban megtörténhetett. Mindkét irányhibáját a synkretizmusban kell keresnünk, amely azösszeegyeztethetlen elemek erőszakos egybeforrasztá­sára törekszik. Ezzel szemben a harmadik kísérlet a

6 BEVEZETÉS

synthesis útján járt, amennyiben felkutatta mindkétgondolatvilág örök értékeit, megtisztította azokat akortörténeti vagy az ismeretet egyébként elhomályo­sító elemektől s egy az egész lehető emberi ismeretetfelölelő, ellenmondás nélküli összegezésben állitotta aszemlélő értelem elé. Ez a rj-ík század reneszánsza,amely a keresztény tudományosságnak új és azóta elnem hagyott, sőt többé el nem hagyható irányt sza­bott. Ennek a mozgalomnak legserényebb és legtermé­kenyebb munkása Aquinói szent Tamás.

Az ~quinói grófok roccasiccai várában született 1225­ben. Otéves korában a montecassinói bencések isko­lájába került, ahol gondos nevelésben részesült. 1239­től fogva Nápolyban az akkor divatos tanterv szerinta trivium és quadrivium tárgyáiban nyert alaposkiképzést. I244-ben családja ellenzése mellett szentDomonkos rendjébe lépett. Előljárói Párisba küldtékmagasabb tanulmányok végett, útközben azonban test­vérei elfogták s egy évig fogva tartották. I245-ben azakkori rendfőnök, Joannes Teutonicus, kíséretébenvégre eljutott Párisba s bold. Nagy Albert vezetésealatt megkezdte magasabb tanulmányait. Mestere döntő

befolyással volt a nagytehetségű tanitvány egész éle­tére. Tőle tanulta a bölcselet szeretetét és értéklését,főleg pedig Aristotelesnek a keresztény világnézet terénvaló sikeres alkalmazhatását. I248-ban Alberttel együttKölnbe ment s itt még négy évig alapos tanulmányo­nyokat végzett. I2p-ben már Párisban találjuk, aholmint borostyános a Sententia-kat magyarázta. Az akkoritanterv szerint ugyanis Petrus Lombardus (rövidencsak «Mesternek», Magister, nevezték) hires műve volta saöveg, amelyhez a tanárnak alkalmazkodnia kellett,illetve amelyhez magyarázatait fűzte. Irodalmi mükö­dését is itt kezdette s ezzel döntő befolyást gyakoroltaz akkori mozgalom kedvező elintézésére, amely a

BEVEZETÉS 7

szerzeteseket akarta a tanításból kizárni. 1256-ban ahittudományok mesterévé lesz. Mint ilyen a Szent­'írást magyarázza s ennek keretében adja elő a theoló­giát I26I-64-ig. IV. Orbán udvarában pápai theológus,ahol rendkivül fontos irodalmi működést fejt ki, főképAristoteles magyarázatát illetőleg. A következő négyévben a római, majd meg a viterboi rendi főiskolák

vezetője, I268-ban pedig visszatér Párisba és négyévig újra itt tanít. I272-74-ig Nápolyban találjukmint tanárt, ahonnét a második lyoni zsinatra hívják.Útközben azonban megbetegszik és a ciszterciták fossa­novai apátságában, halálos ágyán is tanítva, 1274. már­cius 7-én átköltözött abba a világba, amelynek szép­ségét már földi életében is oly megragadóan tudtaelénk állítani.

Tudományos működése a tanításra és irodalmi tevé­kenységre osztható. Mint tanár korának legjobbjai közétartozik. A mindig telt termek és két egyenesen kézi­könyv gyanánt készült műve bizonyítják, mily melegszeretettel viselkedett tanítványaival szemben s milysikerrel folytatta ebbeli működését. Irodalmi tevékeny­sége felöleli a bölcselet és hittudomány egész terü­letét. Koronája a tankönyvnek szánt és a theológia ösz­szegezését nyujtó Summa Theologica, amely úgyrövidségénél, mint pedig tartalmánál fogva utólérhet­lennek bizonyult s szerzőjét a keresztény hittudományklasszikusává tette. Másik tankönyve a Summa contraGentes, amely a saracénok között és ellen működö

dominikánus misszionáriusok számára készült s akeresztény világnézetet főleg a mohamedánizmus legyő­zésére alkalmas formában nyujtja. Többi műveiben

részint Aristotelest, részint a Szentírást értelmezi,részint pedig egyes bölcseleti és hittudományi kérdé­sekről ad rövid felvilágosítást. (Opuscula.)

Az akkori tanítási rendszerben gyökereznek az Ú. n.

8 BEVEZETts

Quaestiones quodlibetales és Quaestiones disputatae-nak.nevezett irodalmi művek. Mindkettő ama vitatkozásokírásbeli foglalata, amelyeket a Mestereknek évenkinttöbbször kellett tartaniok. A rendes vitatkozásokatösszefüggő tárgyakról tartották s több napon keresz­tpl folytatták. A kitűzött témához hozzászóltak a jelen­levő tanárok és tanítványok. Ezek szolgáltatják a kér­dések (quaestiones) ellenvetéseit (obiectio, argumen­tum). Az első napon a borostyánosnak kellett a tételtvédelmeznie, majd pedig a Mester összefoglalta a vitat­kozás eredményét. Először felsorolta az elhangzottellenvéleményeket, majd pedig «sed contra» szavakkalmegkezdte a velük szemben érvényesülő megoldásrövid szemléltetését, Ezután pozitive kifejtette és meg­alapozta a kérdéssel szemben elfoglalt álláspontját(amelynek fogalmazását igy kezdette: a felvetett kér­désre azt kell felelnünk - respondeo dicendum), majdpedig külön-külön megfelelt a felhozott ellenvetésekreis. A Quaestio-nak ezért van a középkorban olykiterjedt irodalma. A Quaestiones disputatae a rendes,a quodlibetales az ünnepélyes és tárgyilag össze nemfüggő vitatkozások foglalata. Szent Tamás műveiközött is rendkívül nagyfontosságú szerepet töltenekbe ez irodalmi termékek, amelyek formailag azért isfontosak, mivel a Summa Theologica is ezek mintájárakészült.

Szent Tamás egész tudományos müködését a fön­nebb említett gondolat élteti. Hogy neve művelődés­

történeti határkövet képvisel, a keresztény bölcseletszempontjából már régóta eldöntött kérdés. Azok pedig,akikkel világnézeti fontolgatások vettették meg a rj-ikszázadot, ezek felejttették el velük a történetíró köte­les igazságszeretét, ma már kénytelenek meghajolniszent Tamás nagysága előtt. A Németországban föl­lendült alapos bölcselettörténeti kutatások után csak a

BEVEZETt5 9

tudatlanság vagy az elfogultság meri megütni a régihangokat, ezek ellenkezője Windelband elismerő ésmegértő álláspontját foglalja el.

Ha szent Tamást művelődéstörténeti határkőnek

mondjuk, nem akarunk neki föltétlenül oly jelentő­

séget tulajdonítani, mint ezt a hozzánk közelebb eső

s épen ezért az örökkévalóság nézőpontjából még csakmeg sem közelíthető bölcselőkkel szokták tenni. Tudo­mányos forradalom felidézése s még sohasem hallottvagy föl nem vetett problémák tárgyalása szükségesahhoz, hogy az újabb kor nagyrabecsülését kiérdemel­jük, de csak addig, amíg a további fejlődés vagy atudományos tisztánlátás el nem tünteti az újszerű

varázsát s föl nem fedezi az örök emberit. Szent Tamásnem volt forradalmár, hanem egy hatalmas forradalom- az Averroizmus - legyőzője. Nem volt újító,hanem az örök emberi javak és igazságok olyan ösz­szegezője és kodifikátora, akihez hasonlót a bölcseletés a theológia terén nem találunk. Nem volt rom­boló természet, aki csak romok között otthonos, hanemépítőmester, aki az összeomlott ház minden értékesanyagát fölhasználja egy új s az ember szellemi életé­nek összes követelményeit kielégítő épület föleme­léséhez. Személye hatalmas gátat képvisel, amelyenmegtörtek a középkori tudományosság nem egyszerigenis szennyes áradatai, anélkül, hogy e jórészt nega­tív feladat megoldásában kimerült volna: nemcsakmegtörni és visszatartani tudott, hanem a rendesmederbe terelni is. igy lett üiabb forradalom kiinduló­pontjává, nemcsak azért, mert a legközelebbi évtizedek,sőt évszázadok tagadó munkája immár szent Tamásbölcseletét és nagy pozitív müvét kezdi ki, hanemfőkép azért, mert a keresztény bölcseletnek oly iránytadott, amelytől azóta eltávolítani nem lehetett. A kísér­letek nem hiányoztak ugyan, de mindannyiszor messze

10 BEVEZETÉS

elvezettek a keresztény bölcselet alaptételeitől és végső

céljától úgy, hogya szent Tamáshoz való visszatérésmindannyiszor szükségszerű követelmény gyanántje1entkezett.

A legtöbb művelődéstörténeti határkőnek csak rész­leges, kortörténeti jelentősége van. Mintha csak ezlenne a felirata: itt van eltemetve sok nemzedék verej­tékes munkája. Csodálattal állunk meg előtte, mint amult nagy emléke előtt, de idegenek vagyunk közelé­ben, mert olyan légkör veszi körül, amelyhez nemszoktunk hozzá. Szent Tamás nem ily határkő. Fel­irata nem a halál, hanem az élet betűiből van össze­állítva. Műveiben nem egy letűnt kor ma már haszna­vehetetlen gondolatvilága van letéve, hanem az emberielme örök értékei, amelyekre mindenkinek szükségevan, amelyek örökké ifjak és mindig időszerűek marad­nak. A belőlük kiáradó légkört csak akkor találjukdohosnak, ha szellemi életünk légzőszervei egészenelanyagiasodtak és a finomabb s az igazán lelki táp­lálék felfogására és továbbszállítására már nem alkal­masak. Az idegenszerű külső, amelyben e nagy szel­lemi munka megjelen előttünk, egyáltalában nem aka­dályozza meg, hogy szent Tamás ne legyen a jelené:hamar megbarátkozunk vele s époly honosnak tűnnek

fel az örök gondolatok e régi külsőben, akárcsak alegújabban. Nemcsak a bölcselet-, hanem az egészművelődéstörténetben is páratlanul álló jelenség, hogyegy nagy szellem gondolatvilágát immár hét századugyanazzal a meggyőződéssel vallja a magáénak, ugyan­azzal az áhitattal menjen hozzá termékenyitő esz­mékért, mint azt az első s bizony elég csekélyszámútanitványok tették. Oly hódító munka ez, amelyet csakaz tudott elvégezni, aki nem akart hödítani, hanemegyszeruen belekapcsolódni abba az igazságforrásba.amely a megtestesült Ige révén oly bőségesen öntötte

BEVEZETÉS II

a természetes és természetfölötti bölcseség vizét. SzentTamás művei és gondolatvilága ezért maradnak örökkéifjak és időszerűek, mert a változatlan bölcseség for­rásából meríttettek s oda ömlöttek vissza ugyanabbana szeplőtelen tisztaságban, amelyben a nagy gondol­kozó kimerítette azokat. Mivel továbbá szent Tamása kinyilatkoztatott bölcseséget az emberi elme örökértékeivel annyira át tudta hatni, hogy úgy mondjamtudományos emberivé alakítani, mintha abban nem is atermészetfölötti, hanem a hozzánk közelálló termé­szetes rend nyilatkoznék meg, azért nem nélkülözhetie bölcselőt senki sem, aki az örök Igazság mélységei­hez akar közeledni. Mivel végül szent Tamás bölcse­letének sorsa egybeforrott a kinyilatkoztatás sorsával,neve sohasem jelenthet tisztán kortörténeti határkövetvagy egy mulandó irányzat jelszavát : a kinyilatkoz­tatás természetével járó megdönthetlenségben és örökké­valóságban neki is része lesz, de épen ezért meg kellosztania az előbbinek a sorsát az ellenmondást ésmegvettetést illetőleg is.

Ha szent Tamás kortörténeti jelentőségét rövidenakarjuk jellemezni, azt mondhatjuk, hogy olyan nagyobb­szerű leszámolási munkát végzett, aminővel a bölcse­lettörténet terén gyakrabban találkozunk. Mint min­denütt, úgy itt is gyakori jelenség az emberi alkotóerő kimerültsége, Hatalmas pozitív munka után, amelyévtizedek, sőt gyakran századok energiáját rejti magá­ban, megjelennek akislátókörű epigonok, akik min­dent szétrombolnak, mindent elértéktelenítenek, ellapo­sítanak s beleterelnek egy a lehetetlenségek és tátongóörvények veszélyeitől meg-megszakított mederbe. Semúj alkotásokról, sem pedig a régi értékek megbecsü­léséről vagy továbbfejlesztéséről szó sincs: ez utób­biaknak csak árnyoldalai vagy épen félreértésen alapulóvégső lehetetlenségei jelentkeznek. Ilyenkor szokott

12 BEVEZETÉS

feltűnni egy-egy nagyobb szellem, aki a leszámolásmunkáját törekszik több-kevesebb szerencsével elvé­gezni. Az utolsó leszámolásra Kant vállalkozott A tu­domány nomádaitól fölfelé minden irányzatot ítélő­

széke elé állított, megítélt, elítélt s bejelentette az addigitudományosság csődjét. A törvénykönyv azonban,amelyből ítélkezett, nem tartalmazott paragrafust e csőd

s az ennek következtében beállott kórtünetek gyógyí­tására, hanem az emberi gondolkozást ujabb tönk szé­lére juttatta s az előbbinél is mélyebb örvénybe taszí­totta.

A világ, amelyben élünk - mondja Kant -, ame­lyet tapasztalatunk és tudományunk révén érintünk,nem a valóság világa; ez megközelíthetlen és túl­emelkedik minden emberileg s az emberi értelem adottfelszerelésével alkotható fogalom körén (transcenden­tale). Nem szerinte igazodnak ismereteink, hanem miigazítunk ismereteink szerint egy világot, amelyet agyakorlati szükségek érdekében akarva-nemakarvaminden tudományos meggyőződésünk ellenére is való­ságosnak kell elismernünk. A leszámolás csakugyanalapos volt. De mivel a mult hibáival és hiányaivalegyütt az örök emberi értékeket is törölte, az egyen­súlyt nem tudta helyreállítani s így maradandó érté­kek hiányában e leszámolás érvénye mind jobban ésjobban közeledik a tisztán kortörténeti jelentőségű

dolgok felé.Szent Tamás leszámolása nem volt ily katasztro­

fális jellegű, bár lényegében ugyanazt a problémátkellett megoldania s ugyanazon beteges tünetekkelkellett foglalkoznia, mint a bölcselettörténet akár­melyik korszakalkotó alakjának. A I3-ik század gon­dolkozóit is az a probléma foglalkoztatta, amely Kantbeállításában és megoldásában nyert új alakot: hogyanviszonylanak egymáshoz a különbőző ismeretforrások,

BEVEZETts 13

milyen az ember viszonya a tőle független. vagy épenfölötte álló valósághoz. Kant fogalmazása és meg­oldása csak olyan fejlődés után vált lehetségessé, amelyúgy a vallás, mint a bölcselet terén ismereteink alanyielemeit annyira önállósította, hogyatapasztalatot meg­előző, tőle teljesen független, de ismereteinket mégislényegesen befolyásoló és átalakító (a priori) tényezők

elfogadása époly dogma gyanánt szerepelt, mint Aris­totelesnek és vele a I3-ik század nagy gondolkozói­nak annyiszor kicsúfolt és naivnak nevezett meggyő­

ződése az értelem tisztán szenvedőleges mivoltáról.Hogya középkor állásfoglalása egyáltalában nem

volt oly dogmatikus és naiv. mint Kant s vele együttoly sokan hirdették a túloldalon, Kantnak egyik hű

tanítványa, Windelband, hangsúlyozta erélyesen. A szentTamás századát megelőző elkeseredett, de mindenoldalról erélyesen folytatott küzdelem az általánosfogalmak értékéről s ezzel együtt magának a valóság­nak mibenlétéről, oly bizonyítéka állításunknak, amelyetcsak az nem tud értékelni, aki Windelband szerintebben a vitában csak a bölcselet gyermekbetegségétlátja, s nem veszi észre, hogy az újkor gondolkozóitis ez a probléma gyötri s ugyanannak a gondolatnakadnak modern, de nemsokára szintén a régiségtárbakerülő külsőt, amelyet a középkor oly kényelmetlen­nek látszó páncélruhába öltöztetett. Mutato nomine dete fabula narratur - mondja Windelband példás tár­gyilagossággal. Hogy pedig ez tényleg is igy volt, jelentanulmányunk bizonyítja, amely szent Tamás világ­nézetét főkép ismeretelméletivonatkozásaibanmutatja be.

Az ismeretelméleti realizmus a 13-ik század gondo­latvilágának alapja. Ismereteink nem oly meghatároz­hatlan viszonyban állanak a valósághoz, nem is alanyivilágunk visszatükröződését vagy leszürődését kell ben­nük látnunk, hanem a valóságnak, a tárgyi és alanyi

14 BEVEZETÉS

világnak egymásrahatása folytán kialakult, ha nem isminden izében azonos, de legalább is lényegében hű

képmását. Ez a nemcsak tisztán bölcseleti alapgondolat,hanem vele együtt az egész keresztény világfelfogássarkalatos tétele forgott veszedelemben a 13-ik század­ban. Az Aristoteles neve alatt ismeretes, tulajdonképenpedig ennek teljes tagadását jelző bölcselet egyenesenpanpsychisztikus megoldást adott. Az arab Averroéskörül csoportosuló s a párisi egyetemen is hatalmaspártot alkotó bölcselők az egyetlen termékenyítő érte­lem (intellectus agens) feltételezésével ugyanis az egyediönállóságot érthetetlenné, ismereteinknek a valósággaltörténő megegyesését pedig felfogbatlanná tették.A másik oldalon pedig az újplatonizmus keresztényhivei a tartalmi elvonás és a valóságot helyettesítő

hasonmás (species impressa) tagadásávaI, illetve gyön­gítésével nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogye tétel elbomályosodjék, bár annak lényegét szívvel­lélekkel vallani akarták. így jutott a keresztény tudo­mány válaszútra. Vagy le kellett mondania ama segéd­eszköz (a bölcselet) alkalmazásáról, amely a tételtmegalapozza, ami végeredményben az egész világnézetfeladását hozta volna magával, vagy pedig hozzá kellettfordulnia, ami viszont ennek igen messzemenő igényei­nek kielégítését jelentette. Végső következményeibenugyanis a bölcselet a megalapozás fejében részt kérta legmagasabb rangú, a kinyilatkoztatott, igazságokfeldolgozásában is s azt kívánta, hogy emberivé alakít­tassanak át ezek is. De ez még a kisebb baj lett volna,ha mellette nem fenyegetett volna a félrevezetés ve­szélye is.Mindaz, amit e segédeszközalkalmazása a meg­előző századokban eretnekség, rationalismus vagy ella­posult gondolkozás formájában magával hozott, föl­merült a 13-ik század tudósa előtt, amikor a választóútra kellett lépnie.

BEVEZETÉS 15

Szent Tamás leszámolása abban állott, hoW azalternativának mindkét oldalon előkelő képviselói föléemelkedvet választásában és itéletalkotásában nem vártútmutatást vagy befolyásolást, hanem öntudatosant azelőítéletektől meg nem ijedvet a nehézségektől visszanem rettenve tört előre azon az úton, amely a tételés következményeinek egyedüli megmentéséhez vezetett.ítélőszéke előtt megjelentek a kortársak és az elődökközül mindnyájan nemcsak azok, akik a bölcseletetrossz hírbe hozták vagy akislelkek törpeségével elrú­tították, hanem azok is, akik bármely szempontbólelutasító álláspontot foglaltak el vele szemben. Anélkül,hogy bárkit is bántott vagy megsértett volna, mintegyészrevétlenül cáfolt a leghatásosabb módszerrel, a pozitivmunkával, azzal, hogy a hasznavehetetlen és károsirányok, fogalmazások és beállítások helyett haszna­vehetőket és helyeseket nyujtott. Az eddigi meddő

kritika vagy a negativ rombolás munkájának helyét apozitív illotás foglalja el, Ezzel emelkedik túl szentTamás a középkor sok nagyt de egyoldalú alakján,ezzel sikerül neki a keresztény világnézet említettalapgondolatát állandósítani s a rj-ík század többé­kevésbbé «dogmatikus. meggyőződésénekszínvonaláróla tudományos valóságok sorába állítani.

A q-ik század gondolatvilágának második pillére azelőbbihez hasonló mély meggyőződés a természetfölöttivalóság létezéséről, Hogy ez époly kevéssé volt vak,mint az imént tárgyalt tétel elfogadása, talán megintabból bizonyítható leginkább, hogy a legmodernebbfegyverzetben megjelenő apológia is kénytelen vissza­térni e nagy kor müveihez, belőlük meríti az irányító,eddig még meg nem döntött s soha meg sem dönt­hető elveket. De bármiként gondolkozzunk is erről,

történetileg tény, hogy ez a meggyőződés a középkorlegféltettebb kincsei közé tartozott és hogy a termé-

16 BEVEZETÉS

szetfölötti világra vonatkozó ismereteknek époly reálisértéket tulajdonított, mint a természeteseknek, azzala különbséggel, hogy az előbbieket érzelmi szempon­tokból az utóbbiaknál többre becsülte s ha áldozatotkellett hoznia, kész volt ezekről lemondani, hogy azértékesebbet megmentse. Ez a körülmény nem egyszernehéz belső küzdelem elé állitotta a középkori emberts valósággal pártokra szakította azt a kort, amellyelfoglalkozunk. A2. egyik oldalon a meggyőződéses hitetés a mély hitéletet látjuk, a másik oldalon pedig amind iobban elhatalmasodó tudományos mozgalmakat.A2. előbbieknek volt őre és csalhatatlan zsinórmértékeaz Egyház, de az utóbbiak vezér és irányitó nélkülbolyongtak, nemcsak a tévedések, hanem, ami gyakranmég rosszabb, az ellaposulás és üres szószártyárkodásveszélyeinek kitéve. A mozgalmat visszatartani nemlehetett, bármennyire érveltek is ellene nagy férfiak,mint szent Bemát. Az pedig, hogy a két felfogás bé­kés egyességben éljen, az eddigi tapasztalatok után sannak az anyagnak a figyelembevételével, amelyet atudomány eddig a felszinre hozott, mintegy lehetetlen­nek látszott. Ekkor lépett föl az a nagy mentő tevé­kenység, amely szent Tamás fáradozása révén végülteljes siker aratott. Benne találta meg a tudomány azta vezért és irányítót, aki a bölcseletet a tévedések ésaz ellaposodás veszélyeitől nemcsak megóvta, hanemarra is alkalmassá tette, hogy békességgel megférjen ahittel és a hitélettel. Ezzel egyrészt kisegitette a közép­kort ama külső és belső küzdelemből, amely úgy azegyes emberben, mint az akkori társadalomhan olysok gyászos jelenséget érlelt, másrészt pedig megmen­tette a két, méltán nagyrabecsült ismeretkört a meddőellenséges szembeszállás és a még ennél is rosszabbkölcsönös félreértés veszedelmétől.

Az Averroizmus tönkretétele és a szent Ágoston

BEVEZETÉS t7

neve alatt előre nyomuló újplatonizmus háttérbeszo­rítása ad szent Tamás tudományos működésének kor­történeti jelentőséget, örök érvényét pedig az Aristo­telizmus elfogadása és a keresztény világnézettel valóösszeegyeztetése biztosítja. Hogy szent Tamás e babé­rokat nem ingyen és ellenmondás nélkül birtokolja,mutatja az, hogy ellenfeleivel már életében is keservesharcokat kellett megvívnia, halála után pedig tanaegyenes támadások tárgyává lőn. A párisi püspök,majd meg Kilwardby dominikánus érsek nyitottákmeg e harcot, amennyiben 1277-ben szent Tamástöbb tételét elitélték. A theologusok közül főkép aferencrendiek (Aquaspartai Mátét 1303., Duns Scotus,de la Mare Vilmos) voltak a thomizmus ellenfelei sa két iskolának küzdelmei még napjainkban sem szűn­

tek meg. Hogy ez évszázados harcok között a thomiz­mus nem ment tönkre, elsősorban szent Domonkosrendjének az érdeme. Szent Tamás rendszerének jó ideigelég jelentős ellenzéke volt a rend kebelén belül is.Ezt azonban a rendi törvényhozás hamarosan elnyomtas a thomizmus tanítását és védelmezését kötelezően

előírta. Hogy pedig szent Tamás immár 600 éve akeresztény tudományosság számottevő tényezője, azEgyház állásfoglalásának köszönhető. XXII. János 1323.július IS-án a szentek sorába iktatta s a nevezetes kije­lentést tette: annyi csodát tett, ahány cikkelyt írt.Ezután az Egyház már csak ezen a hangon beszéltszent Tamásról, akit nemcsak theológusai kezébenakart látni, hanem maga is használt úgy a zsinatokon,mint pedig tanítói működésének egyéb megnyilvánulá­sainál.

Szenttéavatásának 600-ik évében tulajdonképen neméri nagyobb megtiszteltetés, mint a többi közönségesesztendőben. Nevét naponta olvassuk és halljuk min­denütt, ahol a keresztény tudomány fölemeli szavát.

Horváth S. : Aquinói szent TamAs világnézete. 2

18 BEVEZET~S

Vil~ító toronnyá lőn, amely fénycsóváit messze kivetiaz egész tudományos világra s amelyet nem nélkülöz­hetünk, ha nem akarunk eltévelyedni.

Jelen tanulmányunk abba a mühelybe akar beve­zetni, amelyben a szent Tamás rendszere készült Nemalkotott új világnézetet, hanem a meglevőt összegezteaz örök bölcselet és a kinyilatkoztatás adataiból. Ezérttanulmányunknál nem annyira világnézetének tartalmi,részére fektetjük a fősúlyt (bár ennek sarkalatos tételeiis szóba kerülnek), hanem amaz eszközök ismerteté­sére, amelyekkel szent Tamás a kinyilatkoztatást és atermészetes igazságokat egy tudományosan felfoghatóegésszé alakította s amelyek elvezették ama szempont­hoz (ratio formalis), amelytől világnézetének egységefügg, amely rendszerének megkülönböztető sajátja sa természetes és természetfölötti világ ellenmondásnélküli szemléletét lehetővé teszi.

Hogy kitűzött célunkat elérhessük, szükségesnek tar­tottuk a tudás-alany (subiectum) keletkezésének felku­tatását és jelentőségének oly értelmű hangsúlyozását,amint ezt szent Tamásnál találjuk. Ennél a fogalomnálláttam legkézzelfoghatóbban, hogy szent Tamást addignem értjük meg tökéletesen, amíg minden szavát sajátosértelemben nem magyarázzuk. A subiectum nála 'atudomány szétszórt tárgyainak lelke,egységesítő elemeés meggyőződésünket létrehozó s az illető tudományterén összes ítéleteinket irányító tényezője, ratio for­malis obiecti. Szent Tamás világnézetét csak akkorlehet megérteni és értékelni, ha a subiectum e fogal­mazását szem előtt tartjuk s minden állítását és tételétvissza tudjuk vezetni arra, mint döntő tényezőre, amitvilágnézete tudás-alanyának jelöltünk meg.

ELSÖ RÉSZ.

Ismeret, tudomány, világnézet,

Thomizmus. Szent Tamás korszakalkotó műkö­

dése révén kialakult bölcseleti és theolögiai rendszerta történelem Szentünk nevéről thomizmusnak nevezteel. Mint filozófia lényegében és főbb tételeiben azö­nos Aristoteles bölcseletével, ennek szerves tovább­fejlesztése, kiegészítése és nem egyszer oly gondo­latokkal és tételekkel való gyarapítása, amelyek e rend­szer végső befejezését és tökéletesitését jelentik. Azidegen, főkép platonikus elemek, amelyek szent Á~os­ton és az areopagi Dénesnek tulajdonított múvekalapján a thomizmus sarkalatos tételeivé lőnek, sema rendszer szerves egységét nem zavarják meg, sempedig a dilettantizmus vagy eklekticizmus bélyeget nemnyomják rá. Szent Tamás egységesítő, elvi összefér­hetetlenséget vagy hiányokat nem türő lángelméje úgybeolvasztotta azokat Aristoteles rendszerébe s any­nyira áthatotta e bölcselet sarkalatos tételeinek köve­telményeivel, hogy idegen voltuk fel sem tünik s ere­deti bizonyító erejük is háttérbe lép, illetőleg az aris­totelesi gondolatvilág szolgálatába áll. A felsorolt ele­mek fontosságát hangsúlyoznunk kell nemcsak a thomiz­mus történelmi megitélésénél, hanem rendszertani érték­lésénél és meghatározásánál is. Csak ezek figyelembe­vétele után értjük meg, hogyabölcselettörténet a

2'"

20 ELSO RÉSZ

thomizmust ma már általánosan és a mindjobban gya­rapodó nagyrabecsülés hangján említi részben az ön­álló, részben pedig az önállóan továbbfejlesztett böl­cseleti rendszerek között. Történetileg kétségkívül azutóbbi minősítés illeti meg, az előbbire csak rend­szertani szempontból tarthat igényt, mivel mint a ke­resztény világnézetet úgy tisztán bölcseletileg, mintpedig az e filozófia révén észszerűnek kimutatott ésés emberileg tudományossá alakított hit szempontjá­ból visszatükröző és megalapozó egységes egész szentTamás legsajátosabb szellemi munkája.

A thomizmus ideiglenes tartalmi meghatározásánakalapjáulama jellegzetes sajátságaszolgál, hogykutatásánaktárgya az egész, bármily megbízható úton elérhető

valóság, tudásalanya pedig az érzéki valóságból az el­vonás alapján kihámozható ens participatum, a lét­és igazságtartalmat csak részlegesen birtokló, de kinem meritő valóság. Ez szent Tilmás világnézetének

.középpontja, éltető eleme, kutatásainak irányítója ésuralkodó szempontja. Ennek az egészen kezdetleges smintegy a természet nyers erőivel kidolgozott és fel­fogott, majdnem tartalmatlan meghatározásából indulki, ennek tartalmi kialakításában látja- a tudás célját,úgy hogy az elvonástól kísért synthesis révén töké­letesen tehát úgy önmagában, mint viszonylataibanfelismert lényfogalom értelmünkre nézve a valóságképviselője és egész tudásunk budolt foglalata. Ezszolgáltatja a valóság összes adatainak megítéléséhezés értékléséhez szükséges elveket, általa és rá vissza­vezetve szerezhetünk csak emberi ismeretet. Ami alattavan (a nyers érzéki valóság), csak akkor válhat meg­győződéses értelmi kincsünkké, ha mint a lény foga­lom tényleges tartalmának alkotórésze annak örök, válto­zatlan formájában és pozitiv ható erejének teljes világos­ságában jelenik meg előttünk. Ami pedig fölötte van(a ter-

AZ ISMERETELM~LET PROBLÉMÁI 21

mészetfölötti valóság), csak akkor illeszkedhet be meg­győződésünk világába, ha mint lényfogalmunk lehető

valóságtartalmának alkotó része alapjaiban pozitive,kifejtésében pedig negative támaszkodik rá s tőle ~9.t:..csönzi e magasabb világ fölépítéséhez szükséges tar­talmi anyagot. Ha tehát tárgyi világnézeten tartalmi­lag (materialiter) a megindokolt ismeretek összességét,sajátosan (formaliter) pedig az egységes szempont ál­tal rendszerezett igazságok foglalatát értjük, akkor athomizmus mint világnézet az egész valóságnak azérzéki létformából elvont lényfogalom által rendszere­zett, enriek szempontjából megítélt és erre visszaveze­tett összegezését jelenti. Röviden: thomirmus a való­ságnak a{ érzéki JétjogaJom nézőpontjából történő szem­lelete. Ez ideiglenes meghatározás igazolása tanulmá­nyunk célja. Mivel pedig a világnézet mineműsége azismeretelméleti állásfoglalástól függ, ezért ennek kere­tében kutatjuk és állítjuk be a thomizmust is.

Az ismeretelmélet problémái. Szent Tamás ismeret­elméleti kutatását Aristotelesnak az az elve hatja át,hogy a tudás kiinduló pontja a hit. Oportet addiscen­tem credere. Ismeretforrásaink megbízhatóságának ideig­lenes elfogadása segít bennünket az öntudatos eszmél­kedéshez (reflexio), melynek segítségével kérlelhetlenszigorúsággal ítélkezhetünk ismereteink igazságáról ésismeretforrásaink tisztaságáról Az ismeretet elhomá­lyosító vagy 'alanyi értékre Iesülyesztő tényezőket mindismeri s anélkül, hogy a modern ismeretkritikák külső

apparátusát alkalmazná, elvileg megtámadhatlan alapos­sággal végzi munkáját. Az igazság az eszmélkedés ered­ményekép jelentkezik ismereteinkben, mondja, ez pedigföltételezi értelmi működésünk és a tárgy viszonyánakfölismerését, ami az értelem természetének, tehát egészbenső életünkben elfoglalt helyének és az élet egyébtényezőihez való viszonyának felkutatása nélkül nem

22 ELSŐ RÉSZ

lehetséges. Ennél pontosabban ma sem tudjuk meg­határozni az ismeretelméleti probléma megoldásáhozvezető útat.

Az ismeretelméleti kérdések néhány, kétségtelen bizo­nyossággal megállapitható tapasztalati tény körül cso-'portosulnak. r. Tudatunk tanusága szerint az ismeretlétrejöttéhez a megismerő alanyon kivül megtenné­kenyitő tárgyi tartalom is szükséges, E két tényező

mibenlétének, fölszerelésének és kölcsönös viszonyának,röviden az ismeret keletkezésének megállapitása az első

alapvető kérdés. 2. Ismereteink elemzésénél továbbáazt tapasztaljuk, hogy az egészen szűkkorlátú s tisztána jelent visszatükröző tartalmakon kívül olyanok isvannak, amelyek az idő és hely korlátai fölé emel­kedve örök értékeket képviselnek s változatlan érvény­nyel irányit ják ismeretünket a valóság egyes adatainakmegítélésénél. Milyen a viszonya a tudatunkban meg­jelenő e két különböző értékű ismeretnek, a nyerstapasztalatnak és az örök érvényű, általános igazság­nak. Hogyan kerül ez utóbbi lelkünkbe s főképen mimagyarázza meg, hogya tapasztalat folyton változóadataival összhangban áll, ezek megítéléséhez föltét­lenül megbizható anyagot ad? Mire vonatkoznak végülezek az örök értékek? Csak látszólagos és viszony­lagos-e változatlanságuk (relati vizmus) vagy pedig ben­nük gyökerező és minden más tényezőtől független?Talán csak értelmünk alanyi tényezői (formae a priori)kötnek össze néhány, magában véve változást tűrő

tudattartalmat s csak ezek kölcsönöznek nekik némi,tehát tisztán fogalmaink alanyi világára érvényes vál­tozatlan jelleget anélkül, hogy a tárgyi világgal érint­keznénk általuk. A tárgyi valóságban nincs örök, vál­tozatlan elem, mondja a conceptualizmus s ha van, aztmi nem érinthetjük, mivel csak értelmünk szerkezetekésztet bennünket a tudattartalmak ily összegezésére.

AZ ISMERETELM'tLET PROBLaMÁl 23

De még a fogalmak világáig sem ér e változatlansággyökere, mondja a nominalizmus, hiszen csak a valódiváltozatlanságot pótoló formulák ezek: csak szavainkfoglalják össze a jelenségek egymásutánját vagy hasonlómegnyilvánulását egy-egy formulába, amelynek tartalmiviszonypárját, hátterét és alapját nemcsak a tárgyivilágban, hanem még értelmünk adataiban sem talál­juk meg. Ha pedig van a valóságra vonatkozó érvé­nyük (realizmus), hol van ez a valóság? Ott, aholtapasztalataink vagy pedig ezek keretén kivül? Merthogy az előbbiek révén a valóságot megközelítjük,nehéz tagadni. A gyötrő kérdés ott kezdődik, vajjonhozzáférkőzhet-e értelmünk a tapasztalathoz úgy, hogyörök értékeit is belőle merithesse. S ha igen, akkorkérdezzük, hol vannak az emberi ismeret határai, azazlehetséges-e ennek, a tapasztalat keretein túlmenő ki­bővitése anélkül, hogy a valóság érintésének tudatárólle kellene mondanunk?

E kérdések a középkort épúgy érdekelték, mint nap­jaink bölcseletét. de a kortársak közül csak szentTamásnak sikerült mindegyikre kielégitő feleletet adniaanélkül, hogy belevitte volna az emberi tudást abba akatasztrófába, amelybe előtte és utána annyian sod­ródtak.

A felsorolt kérdések oly szorosan fonódnak össze,hogy teljes elkülönítésük e vázlatos ismertetésnél nemlehetséges- Mindazáltal a fönnebbi két szempontnakmegfelelően I. az ismeret eredetét vizsgáljuk meg srámutatunk ez eredetnek megfelelő általános valóság­értékére, 2. mint értéket szemléltetjük s határait vizs­gáljuk meg.

24 ELSO RÉSZ

A) Az ismeret eredete és tárgya.

Attekintés. Az ismeretnek, mint lélektani folyamat­nak elemezésénél és általános tárgyi értékének meg­határozásánál szent Tamás egy tapasztalati tényből ésegy természetbölcseleti tételből indul ki. Az a tény,hogy nem mindig vagyunk az ismeret birtokában, amegismerő képesség és a tárgy különbségét bizonyítja.Az a tétel, hogy az ember testből és lélekből állóosztatlan valóság s hogy az utóbbi az érzékek tárgy­adó közreműködése nélkül nem termékenyülhet meg,ama szükségszerű következtetést foglalja magában, hogyértelmi ismeretünk tárgya ugyanott keresendő, aholaz érzékié, tehát nem az alanyi, hanem a külső világ­han. Az ismeretnek, mint ilyennek a tárgya (obiectummateriale), mondja szent Tamás, a valóság (ens), tel­jesen elvonatkoztatva ennek alanyi vagy tárgyi, anyagivagy szellemi megnyilvánulásaitól. Mindez, ami ellen­mondást nem tartalmaz, felfogható, ismeretünk tárgya,tudatunk tartalma lehet. Az értelmi ismeret sajátostárgya (obiectum formale) az igazság, amely a tudat­tartalom és a valóság megegyezésének fölismerésébenáll, tehát a valóság (ens) különös, nemcsak tudatos,hanem eszmélt megjelenési formáját jelenti. Ha tehátez a tárgy bármikép is megszoritódnék, pl. az anyagivalóság körére, az vagy abból lenne magyarázandó,hogya megismerő képesség ereje egyáltalában nemterjed ki az egész valóságra, hanem korlátoltságánálfogva csakis az anyagi valósággal érintkezhet (mint azérzékek), vagy pedig abból, hogya magában véveáltalános átfogó erőt (esse genericum potentiae) kor­látozzák oly tényezők, amelyek tisztán az anyagi való­sággal történt érintkezés folytán termékenyülnek megs így csakis ezt továbbíthatják a felsőbb megismerő for­ráshoz. Ilyen az ember értelmi ismerete, amely a testi-

AZ ISMERET MIBENLÉ.TE 25

szellemi természetnek megfelelően az érzékek szolgá­latára van utalva s így természetes energiája szerint(esse specificum potentiae) az anyagban megtestesültvalóság felfogására szorítkozik. Az értelem általános,szellemi átfogó erejének megfelelő tárgy (obiectumadaequatum), a valóság, mint ilyen marad, de ennekérintési, áthasonlítási módja és kiterjedése alkalmaz­kodik a tárgyadó tényezők (érzékek) természetéhez sígy értelmi ismeretünk sajátos tárgya (obiectum pro­prium) az anyagban foglalt valóság (essentiae rerumsensibilium).

Az értelem korlátolt teljesítő képessége szellemi ter­mészetén kívül eső tényezőktől függvén, semmi semáll útjában, hogy az érzékek tárgyadó szolgálatátólmegszabadulva korlátlan teljesítő képessége és ismereteaz ennek megfelelő, tehát az anyagi valóságtól fü~­

getlen, fölötte álló tárgyra vonatkozzék. Ugyanebbólazokból a teremtett szellemi képesség keretein belülgyarapítható értelmünk energiája is, úgy hogy a való­ságnak nemcsak részleges adataival,hanem ennek egészteljességével is érintkezésbe léphet. Ez a néhány mon­dat foglalja össze Szent Tamás ismeretelméletének ösz­szes árnyalatait a legalacsonyabb foktól föl a visiobeata-ig.

Az ismeret mibenléte. Szent Tamás ismeretelmé­letét nemcsak a modern bölcselet, hanem az egykorúiskolák felfogásától is a két lényegesen különböző ­érzékiés értelmi - ismeretforrás hangsulyozásaés mind­~ettő szenvedőleges voltának elismerése választja el.Érzékeink és értelmünk kezdetben olyanok, mint azüres tábla. Az alany részéről a tapasztalatot megelő­zőleg ez ismerétkörök és források működését semhatározott (velünk született eszmék), sem pedig hatá­rozatlan (mint Kant apriori elemei) tárgyi tartalomnem irányítja vagy módosítja. Ismeretünk anyaga, tehát

26 ELSO R~SZ

egész taratalmi valósága, az alanyi ismeretforrásoktólkülönböző tárgyi világból származik úgy, hogy ezzelszemben képességeink csak felfogó, tehát szenvedőlegesszerepet játszanak. Ismeretforrásaink tartalmi megter­mékenyülése azonban még nem ismeret, hanem csakennek előföltétele. Ez utóbbi valóságos életmegnyil­vánulás, tehát benngyökerező működés (actio imma­nens), amelynek létrejötténél képességeink természet­adta energiája cselekvő szerepben lép föl. Az ismeretelső fokon a valóságból merltett tartalom élethű fel­dolgozásában és tudatossá tételében áll (vitalis expressiocogniti in cognoscente), Ennek folytatása és befejezésee tartalom tárgyi és igazságmagvának kikeltése és gyü­mölcsöztetése. amelynek végeredménye egy egészen újformákkal, tehát éltető és élettényezőkkel gazdagítottpsychologiai én kialakulása.

Az ismeret eszerint a tárgyi világtól megterméke­nyített alany életmegnyilvánulása. A tárgy valóságtar­talma nem ugyan természetes és állandó (esse physi­cum). hanem hasonmási és átmeneti lét (esse inten­tionale) szerint a megismerő képességnek nemcsak moz­gató, hanem alaki és alakit6 tényezőjévé is válik, azaz.átmeneti tartalmat és határoltságot kölcsönöz neki.épúgy mint a természetes és állandó formák (pl. alélek) a magában véve határozatlan anyagnak. Az isme­ret végelemzésében tehát az alanynak és tárgynak e~gyéolvadása, ill. az előbbinek átmeneti és hasonmást át­alakulása a tárggyá. Azt a valóságot. amely a meg­ismerő alanyt a tárgy határozottságaira és tartalmáraáthasonítja, species impressa-nak. a tárgy szenvedőlegesen

felfogott hasonmásának mondjuk. A species impressatehát nem tudatos ismeretet jelent, sőt még ennekközvetlen tárgya sem lehet Egyedüli jelentősége, hogya, tárgy valóságtartalmának visszatükrözése révén ennekhelyettesítője legyen s az ismeret létrejötténél. mint

ISMERETFORRÁSAINK VISZONYA 27

az alany mozgató és alaki tényezője vele a tárgyat éslétet adó tényező szerepében együttműködjék.A speciesimpressa eszerint ismeretünk egyik cselekvő létrehozójaés kizárólagos alaki, tartalmi tényezője. Eszköz, amelyvagy a valóság közvetlen szemléletére vezet (mint azérzéki ismeretnél) vagy pedig annak az értelmi kép­nek a kialakulásához szolgáltatja a tartalmi anyagot,amelyet species expressa-nak, a tárgy tudatossá vált éscselekvően kialakított hasonmásának nevezünk. A tárgymegvalósulása az alanyban még akkor sem jelzi isme­retünk végső pontját, ha az így kialakult alanyi képismeretünk tárgyává lesz, mint ezt a species expressa­ról mondják. Az alanyi alakulat csak eszköz arra, hogykivezessen bennünket a tárgyi világba, összekötő kapocsa megismerő alany és a valóság között,

Ismeretforrdsaink viszonyát il kortársak látókörétmessze túlhaladó éleslátással vezette le szent Tamás,mikor az elv korlátlan érvényét hangsúlyozta, hogyértelmi ismeretünk teljesen az érzékitál függ: nihilest in intellectu, quod non fuerit prius in sensibus,Ismeretünk nemcsak időszerint kezdődik az érzéki képes­ségek megnyilvánulásával, hanem kizárólagosan az ezek­ben foglalt tartalom feldolgozására szorítkozik. Nincsoly magas vagy annyira szellemi ismeretünk, amelyeszabály alól kivétetnék. Ezért még tisztán szellemiismereteinknek is érzéki-emberi formát kell adnunk,ha tudatunkban, főleg pedig értelmi életünk végső ösz­szegezésében, világnézetünkben, helyet akarunk nekikjuttatni. De lásuk e folyamatot közelebbről.

Az ismerettartalom közvetlen felfogói az érzékek(sensus externi), amelyeknek egész berendezése olyan,hogy a külső anyagi világ ingereit felfoghassák éstovább vezethessék. A különféle érzéki működések

közös alapja a tactus, nem a tapintás szerve értelmé­ben, hanem mint az ember alsóbb rangú természetének

28 ELSO RÉSZ

általános alkalmas volta a külvilággal való élő vagyélővé alakítható érintkezésre. A küiső érzékek tartalmiadatainak feldolgozása az Ú. n. belső érzékek dolga,amelyek révén az ismeret nemcsak tudatossá válik,hanem résztvéve a lélek szellemi mivoltában gyöke­rező s a magasabb szellemi rész szolgálatára rendeltérzéki képességeknek a tisztán állatinál magasabb rangútermészetében és rendeltetésében, olyan átalakulásonmegy át, hogy alélek lényegesen szellemi, értelmiműködését is bef0o/ásolhatja. Ennek megvalósításábana képzelő erőnek (phantasia) jut az oroszlánrész. Debármint képezze és alakítsa is át ez az erő a külvilágadatait (ami a mondottak szerint nem tárgyi tartalomhozzáadását vagy ennek a módosítását jelenti), oly töké­letes képet (phantasma) nem tud alkotni, amely azérzéki megismerés anyagi és egyedi korlátoltságát,tehát konkrét és részleges voltát ne tükrözné vissza.E képek csak arra alkalmasak, hogy a valóság érzéki,tapsztalati szemléletét lehetövé tegyék, de annak tulaj­donképeni értékéről és mibenlétéről nem adnak fel­világosítást. Mindez bennük foglaltatik ugyan, de nemtartozik érzéki ismeretvilágunk tudatos tartalmá­hoz. Az ismeret az alany természetéhez idomul,tehát az érzéki ismeretforrás anyagi mivoltának meg­felelőerr a valóságtartalom is érzéki, anyagi és rész­leges alakban jelenik meg tudatunkban. Ezzel szembenöntudatunk tanusága szerint a valóságról e korlátoltkörön túlmenő ismereteink is vannak. Az adatok, ame­lyekből ítéleteinket alakítjuk, nemcsak a jelen tapasz­talatra, nemcsak a jelenlevő tárgyakra és ezek külső,

folyton változó megjelenési formájára vonatkoznak,hanem a dolgok lényegébe, változatlan természetébe,szükségszerű összefüggésébe engednek bepillantani.E fogalmak révén a megismerő alany mintegy azanyagi sajátságokkal adott korlátolt határok és látókör

AZ ELVONÁS 29

fölé emelkedik, oly távlatból láthatja a valóságot amaradandó, örök és szükségszerű, tehát a lelki vizs­gálódásnak megfelelő korlátlan és általános szempontokszerint, aminőt az' érzékek közeli és közvetlen szem­lélete nem engedhet meg. Miután pedig ez a maga­sabbrangú ismeretkör ugyanazon tárgyakra vonatkozik,mint az érzéki, szent Tamás úgy következtet, hogytartalmilag ez utóbbinak az átszellemitéséből, az érzékiismeret anyagi korlátainak eltávolításából kell szár­maznia. Ezt a műveletet nevezi elvonásnak (abstractio).

Hogy az elvonás elérhesse azt a fokot, amelyena dolgok lényegét s a valóságnak oly magas szemlé­letét nyujtja, amint az imént leírtuk, meg kell előznie

az elvonás ama fajának, amely tisztán a cselekvő okságeszközeivel végzi el az átszellemítés és az anyagi kor­látok eltávolításának művét. Az értelemnek ugyanisépúgy meg kell termékenyülnie, mint az érzéki meg­ismerőt képességeknek, époly szüksége van a tárgyhasonmására (species impressa), mint ezeknek. Szellemimivoltánál fogva azonban sem az anyagi tárgyakkalközvétlenül nem érintkezhet, mint a külső érzékek,sem pedig a belső érzékektől feldolgozott tartalmatnem teheti a magáévá. Az anyag, mint ilyen, a szel­lemre cselekvő befolyást nem gyakorolhat, mivel ebbeliműködésében a mennyiségi viszonylatokra van utalva,amelyeknek a szellemi világban nincs megfelelő viszony­páruk, A szellem azonban az anyagot befolyásolhatjaés irányíthatja ily módon, de anyagi valóságot, legyenaz mé~ oly finom, oly kiegészítő, alaki és mozgatótényezó gyanánt nem tehet a magáévá, amint ezt aspecies impressa szerepe megkívánja. Az értelmet csakszellemi valóság termékenyítheti meg. ez az egyik meg­dönthetlen tétel. A másik pedig kimondja, hogy ilyentárgy közvétlenül nem áll rendelkezésünkre. Ezt azellentétet oldotta meg már Aristoteles, az ú n. voij~

30 ELSO RtSZ

1tOt'1j'ttx6~ a cselekvő vagy termékenyítő értelem{intellectus agens) föltételezésével, szent Tamás pediga tant, megtisztítva minden később hozzátapadt idegenelemtől, továbbfejlesztette s végkép megépítette azanyagiból a szellemi világba vezető hidat.

A termékenyítő értelem feladata nem a megismerés,nem is a eszmélő elvonás (abstractio considerativa),hanem tisztán a tulajdonképeni, szenvedőleges és meg­termékenyírést igénylő értelem (intellectus possibilis)ellátása anyaggal és tartalommal. A lélek szikrájának,lelki fénynek vagy olyan szellemi Röntgen-sugárfélé­nek mondhatnök, amely az alsóbbrangú ismeretköradataira hatva, az anyagi elemektől körülvett, mintegyelhomályosított szellemi (szükséges, általános örök)tartalmat megvilágítja, megjeleníti s így az érzéki képeketeszköz gyanánt használja föl az érzékfölötti speciesimpressa kialakftásánál. A termékenyítő vagy cselekvő

elvonás (abstractio effectiva) eszerint az értelmi ismeretadatainak előkészítésében áll s két főbb mozzanata van.a) Az érzéki ismeret adatainak megvilágítása, átszelle­mítése, amelynek folytán az anyagisággal járó egyeditényezők homályban maradva az általános és szükségestartalom többé-kevésbbé világosan megjelenik s így akép alkalmassá válik arra, hogy nem ugyan a saját,hanem a cselekvő értelem szellemi erejében a szen­védőleges értelemre hasson. b) A tulajdonképeni meg­ismerő értelem megtermékenyítése, Ez utóbbi tehátúgy viszonylik az érzéki ismeretkör adataihoz, mint akülső érzékek az anyagi világhoz. Tőlük nyeri a tar­talmat s tabula rasa-voltánál fogva nemcsak rájok vanutalva, hanem tárgyi tartalmat nem is adhat hozzájok.Nem függ ugyan tőlük alanyilag, mintha működésében

az érzéki ismeretek lennének mozgató és alakitényezői, hanem tárgyilag, amennyiben a cselekvő el­vonás révén belőlük meríti a tárgyat helyettesítő hason-

AZ ELVONÁS 31

más (species impressa) tartalmi vonásait, míg ez utóbbiegyéb létbeli határozottsága épúgy az értelem életmeg­nyilvánulására vezetendő vissza, mint az érzéki hason­más a megfelelő érzékek életereiére. Ez a függés azon­ban oly messzemenő, hogy értelmünk e képek segit­sége nélkül egyáltalában nem működhet, Nemcsak azismeret megindítására vonatkozik ez, hanem összesmegnyilvánulásaira is, föl egész a legmagasabb rangúismeretekig. Az anyagi és érzéki-tapasztalati eredetminden fogalmunkon kimutatható .nemcsak a tartalmivonásokat illetőleg, hanem annyiban is, hogy miutánaz eszmélő elvonás révén széjjelboncoltuk azokat, újfogalmakat alkottunk, új összefüggéseket födöztünkfel a valóság adatai között, ezek csak akkor lesznekmegértett, tudatunkba és végső szellemi összegezésünkbebeillő fogalmakká és ismeretekké, ha visszavezettükazokat az érzéki ismeret adataira, vagyis ha megfelelő

érzéki képet és hátteret tudunk nekik adni (conversioad phantasmata). Az elvonás az érzéki adatoknál kez­dődik és hozzájok tér vissza. Ezt szent Tamásnál azértelmi élet körtörvényének első megnyilvánulása.Az elvonás révén érzéki ismeretünk hatalmas tisztulásiés finomodási folyamaton megy át s képzeteink el­vesztik azt a zavaró és nem egyszer félrevezető erejü­ket, amely az. értelem ellenőrzése előtt veszedelmesséteszi azokat. Összes ismereteinknek ez a visszavezetéseaz értelem tisztán természetes elvonatkoztató erejéread szent Tamás bölcseletének az egykorú rendszerekkelszemben fölény t, ez teszi megbizható vezérré amaproblémák megoldásánál, amelyek nemcsak a tisztántermészetes úton, hanem a kinyilatkoztatás révén meg­szerzett igazságok szemléleténél is {elmerülnek. Teljesismeretvilágunk tárgyi, tartalmi megtermékenyitóténYfzői

kivülünk keresendők, de az ezek elsajátltásáhoZ, élő,tudatos felfogásáhoZ bármikép szükséges tényezők kivétel

32 ELSÖ RÉSZ

nélkül bennünk vannak vagy mint az értelem termé­szetadta fölszerelése (természetes ismeretkörünkrevonatkozólag), vagy pedig mint malaszttal járó hozo­mányok. E belső tényezőknek a természete és azember testi és szellemi mivoltával adott szerkezeteadja ismereteinknek azt a sajátos emberi jelleget, amelyetaz imént leírtunk : nincs értelmi ismeret a{ érzékiből

való merttés vagy a hozzávaló fordulás és alkalmaz­kodás nélkül. Eza néhány szó foglalja össze a thomizmusismeretelméletének lényegér.

A cselekvő elvonás révén megtermékenyített értelemlegelső életműdödése a tárggyá való átmeneti éshasonmási átalakulás. Ennek a végeredménye a tárgytudatos felfogása, az ú. n. species expressa, amelyegyrészt az értelmi megismerés tárgya, másrészt pedig,mint a valóságot visszatükröző hasonmás, annak eszközeaz alanyi világ elhagyására s a külvilág felfogására.Ez az értelmi szemlélet a tapasztalat. Az így meg­szerzett ismeret értelmi életünk további megnyilvánu­lásában az eszmélő elvonás (abstractio considerativa)tárgya gyanánt szerepel. Az értelem eszmélkedése,szétboncoló, összehasonlító és következtető tevékeny­sége folytán az anyagiság korlátai, az érzéki és egyedieredetet visszatükröző konkrét vonások mind jobbaneltűnnek, úgy hogy az értelem végeredményben csakaz általános, szükséges és maradandó elemek szerintszemléli a valóságot, amely az anyagi és konkrétvonások mögött el volt rejtve. Fogalmainknak az ese­dékes és változó elemektől való megtisztítása az aművelet, amelyet eszmélő elvonásnak nevezünk s melya dolgok lényegébe, szükségszerű összefüggéseibe nyujtbepillantást. Ha tehát fönnebb azt hangsúlyoztuk, hogyértelmi megismerésünk kizárólag az érzékiből ered,most hozzá kell tennünk, hogy az értelmi ismerettöbbet tartalmaz, mint az érzéki, vagy még helyeseb-

AZ ELVONÁS 33

ben: ugyanazt a tartalmat másként, magasabb szem­pontból, lényegesen különböző megvilágításban nyujtja.Ez a többlet nem tárgyi tartalmat, hanem az értelemszellemi természetének megfelelő létezési és szemléletimódot jelent. Ami az érzéki ismeretkörben anyagi ésaz anyagisággal adott egyedi módon foglaltatik s ígycsakis a változó és konkrét valóság szemléletét nyujtja,az az értelemben az anyagitól megtisztított szellemivalóság s az egyedi korlátoktól megszabaditott álta­lános hasonmás jellegével bir. Ennek következtében avalóságnak nemcsak a változó külsőre, hanem a dologlényegére, nemcsak az egyedekre, hanem az ezek összes­ségét átölelő maradandó elemekre vonatkozó és érvé­nyes szemléletét teszi lehetővé. Minél jobban megtisz­títl·uk az elvonás révén fogalmainkat az anyagiságsa akjától, annál magasabb számyalású lesz szemléle­tünk, annál inkább megközelítjük a valóságot, ami nema folyton változó és egyedi, hanem az állandó és álta­lános elemekben nyilvánul meg elsősorban. Ezért fogal­maink értéke az elvonással nem csökken, hanem nő.

Minél több ugyanis bennük a korlátoló egyedi sajátság,annál ingadozöbb az értékük, annál inkább függenekaz egyed változó állapotaitól, annál szerosabban vannakennek létezéséhez kötve, úgy hogy megszüntével tel­jesen el is értéktelenednek. Ezzel szemben az elvonásrévén nyert fogalmak, mivel csak az általános és válto­zatlan elemeket tartalmazzák, értékükben az egyedidolgok változása vagy kicserélődése folytán nem vál­toznak, minden további módosítás nélkül ugyanazzalaz érvénnyel alkalmazhatók az ujabban féltünő dolgokra,rnint azokra, amelyekből közvétlenül elvontuk őket.

A valóságot tehát ezek révén fogjuk föl, míg az érzéki,~nyagi, sőt részben az értelmi-egyedi megismerés révénlS csak a valóság változásait, egyes tüneteit és meg­nyi lvánulásait.

Horváth s.: Aquinói szeut Tamás világnézete. 3

34 ELSO R~SZ

A valóság változatlan értékeinek, a dolgok lénye­gének, ismerete a közeg részéről (ex parte medii)eszerint közvetett és tökéletlen. Közvetett, mivel értel­münket e fogalmak kialakításánál nem egyenesena változatlan elemek határozzák meg, hanem azegyedi, anyagi vonások és tünetek homályából kellazokat az eszmélkedd elvonás segitségével kidolgoz­nunk. Tökéletlen, mivel a lényegnek csak vázát, főbb

vonásait ismerhetjük meg, annak teljes tartalmi gaz­dagsága rejtve marad előttünk főleg azért, mivel azily ismerethez szükséges és az összes viszonylatokatfeltáró tapasztalati anyag mindig hiányozni fog.Ez azonban nem akadályozza, hogy a valódi lényegetne ismerjük meg önmagában, mint közvetlen tárgyat(ex parte obiecti.) Az elvonás bonyolult műveleténél

ugyanis értelmünk tevékenysége teljes értékű ismeret­forrásokra támaszkodik, amelyeknek adatait a synthesiskésőbb leirandó eljárásával csak hosszú tapasztalat ésszigorú következtetés révén összegezzük a dolgoklényegét képviselő vonásokban. Ezek mindegyike atapasztalati adatok burkolt foglalatának és eszmeihelyettesítőjének tekintendő azért, mivel ezekből, mintokozatokból következtettünk a lényegre mint gyöke­rükre és okukra. Fogalmunk tehát, mint közvetlentárgyat ezt a való lényeget szemlélteti, míg a belőle

levezetett ismeretek csak közvetett tárgyként szere­pelnek. Értelmünk e működése a szobrász eljárásáhozhasonlítható, aki a történelem vagy más források meg­bizható adataiból megalkotja a nagyemberek jellemé­nek alapvonását, egész életüket mozgató állandó lelkiállapotát s ezeket kőbe vésve, annál tökéletesebbenszemlélteti a valóságot, minél megbizhatóbb adatokállanak rendelkezésére. Értelmünk teljesen megbizhatóadatokkal dolgozik és szükségszerűnek kimutatott össze­függések alapján vési nem kőbe, hanem a lélek élő

AZ EGYEDEK MEGISMERtSE 35

anyagába azokat a jellegzetes vonásokat, amelyekről

felismerte, hogy a tapasztalat adatainak mozgató erőit

képviselik a valóságban. Ezért bennük hasonlóképen,sőt több joggal szeralélhetjük a valóságot, mint aszobrászat nem egyszer alanyi felfogású alkotásai­ban. Ismeretünk tökéletlen, de tárgyilag közvetlen ésigaz.

Ennek a műveletnek egyébként tökéletes viszonypárjáttaláljuk meg szent Tamás természetbölcseletében, aholaz anyag (materia prima) képviseli a határozatlansásés változandóság, az alaki tényező (forma substantialis)pedig az állandóság és határozottság tényezőjét. Az előb­binek fokozatos előkészítéséből hosszas munka áránnem erőszakos összekapcsolás, hanem természetesfolyamat révén váltódik ki ez utóbbi (eductio forrnaede potentia materiae.) Értelmünk is a tudat terén ahatározatlan, de mindenre alkalmas elem' (potentia) sze­repét játssza, míg a cselekvő értelem ama természetestényezőket képviseli, amelyek az anyagból a formátkiváltják. Az értelem ennek befolyása és fokozatosanelőkészítő működése révén mind alkalmasabbá válik aváltozatlan és határozott lényeg hordozására, mig ezhasonló módon váltódik ki belőle, mint az anyagbóla forma. Ez a párhuzam egyébként végighuzódik szentTamás egész világnézetén, amelyben a szellemi lényekközött az értelem foglalja el a legutolsó helyet, akár­csak az anyag a valóság adatai sorában. Nagyfontos­ságú gondolat ez, mivel szent Tamás a materia primaanalo~iájára konstruálja értelmünk tényleges és a veleegyidóben megmaradó' lehető teljesítő képességet s azutóbbin alar.uló természetes ismeretvágyat föl egészIsten szinről- szinre való látásának megkívánásáig.

Az egyedek megismer/se. Az elvonás révén azegyedeket is tökéletesebben ismerjük meg, mint ezt azérzéki s így az egyedeket magukban (directe) vissza-

3*

36 ELSO RtSZ

tükröző konkrét képek lehetövé teszik. Hogy ezt alátszólagosan ellenmondó tételt megérthessük, hang­súlyoznunk kell, hogy az elvonás nemcsak értéki,hanem tartalmi csökkenést sem jelent, sőt ellenkezőleg

ez utóbbit is gyarapitja. Eszmélkedő elvonásunk ugyaniscsak az értéktelen vonásokat és tartalmat távolitja el,illetve azt zárja ki fontolgatásának köréből, ami esedékesvoltánál fogva a dolog fogalmának, lényegének meg­határozásánál tekintetbe nem jöhet. Fogalmaink ezzellátszólag szegényebbek lesznek, a valóságban azonbangazdagodnak, mivel minden esedékes tartalom eltávoli­tása föltételezi a lényeges oonásnak, mint ilyennek afölismerését, ami viszont csakis számtalan tapasztalatiadat ismeretéből, összehasonlításából és ujabb szükség­szerű kapcsok fölismeréséből származhat. Egy-egylényegesnek kijelentett vonás eszerint gyakran rend­kivül gazdag ismerettartalmat rejt magában, mindenesetben azonban annyit, ami az illető általános tarta­lomnak az elvonást megelőző és előkészitő széttagla­Jásából s az ezzel járó mélyebb felfogásából származik.Mindez hiányzik az egyedi dolgoknak bármilyen, azelvonást megelőző közvetlen ismeretéből. Ha tehát mostvisszamenőleg általános ismereteinkből indulunk ki azegyedek megismeréséhez, ez a közvetett (indirecta)ismeret magasabb és mélyebb szemléletet tesz lehetövé,úgy hogy az a további ráeszmélés (reflexio) az egyetlentudatban és öntudatban adott közvetlen egyedi elemekre,amelyről szent Tamás oly mélyrelátőan beszél, azáltalános és igy gazdagabb fogalmak révén ezeknek azegyedi vonásoknak mélyebb felfogásához és összege­zéséhez vezet. A jelen keretek között nem fejtegethet­jük tovább szent Tamás ebbeli nézetét, azonban azthisszük, hogy az a möd, ahogyan az egyedek miben­létét, mintegy legjellegzetesebb sajátságát néhány mar­káns általános vonással meg tudjuk határozni, fényesen

A SZELLEMI VILAG MEGISMERÉSE 37

igazolja szent Tamásnak az egyedek közvetett értelmimegismeréséről szóló tanát.

A szellemi világ megismerése. Az a körülmény,hogy értelmi ismeretünk anyaga és egész tartalma azérzékiből, ez pedig az anyagi világból ered, egyáltalá­ban nem utal bennünket az utóbbi korlátai közé abbanaz értelemben, mintha összes ismereteinknek a tárgyacsakis ez lehetne. Az értelem magasabbra is szárnyalhat:átlépheti nemcsak az anyagiság, hanem az anyagi világ­nak a korlátait is, bár ebben a szárnyalásában azutóbbinak a légkörét teljesen sohasem hagyhatja el.Nemcsak a már kifejtett okokból van ez így (conversioad phantasmata), hanem főképen azért, mivel a köz­vetlenül nem adott magasabb, tehát szellemi világrólcsak annyiban és oly messze terjedőleg alkothat avalóságot fedő fogalmakat, amennyiben ez érintkezikaz anyagi világgal s így visszatükröződik benne.Az eszmélkedés és elvonás ugyanis nemcsak a dolgoklényegébe, hanem viszonylagos helyzetébe, tehát avalóság többi adataihoz való szükségszerű kapcsolataibais bepillantást nyujt. Ha tehát az anyagi valóság egy­nemű oksorozatból meg nem érthető, az anyagi erőkön

túlmenő magyarázó elemekre szorul, amelyeknek követ­kezésképen annyiban van ránk nézve való értéke,amennyiben az anyagból nem eredeztethető s így be­fejezetlenül maradt világképünk szükségszerű kiegészitői

gyanánt lépnek föl. Ismeretünk adatai minden alanyitartalom hozzáadása nélkül a valóságból származnak.Erre vezetendők tehát vissza azok a hiányok is, amelyekegyes tények oksági sorozatában fellépnek s ezek kelet­kezését, lefolyását s így megértését lehetetlenné teszik.Az értelem azonban magyarázatot keres, mert hiányt,ürt természeténél fogva nem szivel. A magyarázó,arányos oknak tehát époly valónak kell lennie, mint amegmagyarázandó tüneménynek s mindazt magában

38 . ELSO RÉSZ

kell valamikép foglalnia, ami az utóbbi léttartalmáhoztartozik. Ebbe a szellemi világba tartozik Isten és alélek. Az anya~,i világ tüneményeihez való viszonyukmiatt mindketto szükségszerű kiegészítője és befejezője

az .anyagi oksorozatból meg nem érthető világképünk­nek s így róluk alkotott fogalmaink nem értelmünkképződményei, hanem a valóságra vonatkozó, ezt' hanem is közvetlen szemlélettel, de reális értékű elvo­nással elérő és visszatükröző tartalmak. Ezen a szirtentört meg akárhány, szent Tamással egykorú rendszer;ez tesz ma is minden alanyi vagy pedig az érzékitapasztalatot bármiként is elhanyagoló tant alkalmat­lanná arra, hogy kielégitő és emberi természetünknekmegfelelő tudományos világképet és magyarázatotnyujtson a valóságról Az értelmi apriorizmuson föl­épített ismeretelmélet (pl. Kanté) végképen lemondez ismereteink valóságértékéről. A középkor platonikusszinezetű rendszereipedigépolykevéssétudnak meggyőzni

a szellemi világ létezéséről, mikor ezt állítják, hogyebbeli fogalmaink isteni felvilágosításra vezetendőkvissza, mint az ujabbkori ontologizmus, amely e maga­sabb világ közvetlen szemléletét hirdeti. Szent Tamásbölcselete túlélte az előbbieket s értékben fölülmuliaaz összes többi kísérleteket, mert megingathatlan alapotadott magasabb fogalmaink tartalmának és valóság­értékének.

Több van tehát az értelmi ismeretben, mint azérzékiben, mivel az a szellemi világ fogalmi körét ismagában foglalja, amiről az érzéki ismeretnek nincstudomása. De másrészt még ebben a legmagasabbfogalmi körben sincs semmi, ami tartalmilag és mag­szerűen nem lenne meg az érzéki ismeretben és az érzékivilágban. Csak a létezési, illetve a felfogási mód külön­böző, Az érzéki világban bennfoglaltatik a szellemivalamelyik oksági módozat (cselekvő, alaki, stb.) valósá-

AZ ÁLTALÁNOS ÉRTÉKEK LÉTE 39

gos befolyása szerint. Az érzéki ismeretkör anyagáhozis hozzátartozik ez, de nemcsak homályos, hanemtudattalan,nemsejtett éserre az ismeretforrásra nézvesohatudatossá nem is válható tartalom alakjában. Az értelmiismeretben végül megtaláljuk a szellemi világot, nemmint közvétlenül szemlélt tárgyat, hanem mint az érzékidolgok lényegében,ezekösszefüggéseiben és tüneményei­ben megnyilvánuló, bennük visszatükröződő s ezekhasonlatosságára alakitott valóságokat. Róluk való is­meretünk i~az, de nem sajátos.

Az általános értékek létezési módja. Ez utolsótételünk átvezet bennünket szent Tamás bölcseleténeka valósággal, mint ilyennel foglalkozó részére. A thomiz­musnak körvonalaiban leirt ismeretelmélete azon ameggyőződésen alapszik, hogy a valóságnak vannak vál­tozatlan elemei és hogy ezek nem kizárólag az anyagivalóságon kívül, hanem ebben keresendők, mint a vál­tozásokat belülről irányító tényezők, mint ezeknek atermészete. Ezzel a problémával szemben, amelyet aközépkor époly szenvedélyességgel tárgyalt, akárcsakaz újabbkori bölcselet (ha mindjárt más beállitásbantörténik is ez), szent Tamás határozott állást foglalt el.A valóság változatlan eleme a lényeg, amely nemugyan általános, hanem az egyedi tényezőktől körül­vett konkrét formában, mint az anyagidolgok természete,mindegyikben külön-külön formában megvan s így nem­csak maguknak a dolgoknak egynemüségét, hanem atörténés, a természeti tünemények és tevékenységekazonos lefolyását is biztosítja. Az -universale, tehát avalóság általános, szükségszeríí és maradandó eleme,eszerint az anyagi dolgokban egyedi. konkrét alakbantalálható, vagyis magában véve nem universale, hanemsingulare. Általános jellege csak annyiban van, hogymegszámlálhatlan egyedi sokaságban ugyanazon lénye­ges vonásokkal fordul elő, .szükségszerűsége és mara-

40 ELSŐ RÉSZ

dandó volta pedig arra szoritkozik, hogya folytonváltozó egyedi formáktól úgy tartalmára, mint pedigműködésére nézve független és hogy az enyészet éselmúlás törvényeinek alávetett egyedi lét eltűntével nempusztul el, hanem az, ujonnan keletkező egyedekbenugyanazokkal a vonásokkal és igényekkel lép föl, mintaz előbbiekben. De épen az a körülmény, hogy ll. ter­mészet minden egyedi és anyagi korlátolás mellett ismegőriz bizonyos általános, szükségszerű és maradandójelleget, bizonyitja, hogy az egyedi és változó létenkívül valahol általános és változatlan léttel is kellbírnia.Más szóval: kell lenni valamely tényezőnek, amelya folyton változó, müló és feltűnő egyedi dolgok lénye­ges egyneműségét és tevékenységük azonos lefolyását föl­tétlenül biztosítja. A legközelebbi belső okot megadtaszent Tamás a dolog lényegének és természetének hang­súlyozásával (universale in re), a távolabbi okot pediga természet Alkotójának bölcseségében, illetve abban azeszmében látja, amelynek mintájára a teremtő hatalomaz egyedi lényegeket és a tennészetet megalkotta(universale in repraesentando vel ante rem). Az Alkotóértelmében mint teremtetlen eszméknek van a természetváltozatlan elemeinek igazán általános szükségszerű ésörök Iétformája. De ezek az eszmék nem lesznek azegyedi dolgok belső határozottságaivá (forma intrinseca),mint a pantheizmus állítja. Az sem igaz azonban, hogya belőlük kiáradó sugarak vetitik az egyedi és változódolgokra az általánosság, szükségszerűség és örökké­valóság fényét, amint ezt Platon követői vallják. Csakvezéreszmék és minták ezek, amelyek nemcsak a termé­szet erőinek, hanem még az isteni mindenhatóságnakis korlátokat állítanak s igy azért szavatolnak, hogy azújabb egyedekben megvalósuló természet ugyanazokkala lényeges vonásokkal lép föl, ugyanazokat a törvénye­ket szabja a természet tevékenységének, mint azelőtt.

AZ ÁLTALÁNOS ÉRTÉKEK LÉTE 4 t

Az isteni eszmék eszerint a természetben találhatószükségszerűség és állandóság, tehát az általános törvé­nyek végső forrásai. Ezek után már csak a fönnebbhangsúlyozott ismeretelméleti elvekre kell gondolnunk,hogy az általánosnak utolsó létezési formáját, azuniversale post rem-et is megérthessük. Az értelem azelvonás révén kialakitja a dolgok lényegének, természeté­nekáltalános fogalmát s fölfedezia természeti tüneményekés történéseknek nemcsak általános törvényeit, hanemezeknek az alapját és forrását is. Ami a természetbenegyedi formában és mintegy az egyedek között szét­osztva létezik, az értelemben valódi általános alakot ölt:egyetlen eszme fejezi ki számtalan egyedi természetlényegét, egy tartalmi valóság alkalmazható valamennyire,egyazon törvény irányítja nemcsak a mult és a jelen,hanem az egész jövendő azonos természetű egyedekműködését, Ez az elvont általánosság, az universale postrem, ami tartalmilag, bár csak nagyobb körvonalaiban,ugyanazokat a vonásokat foglalja magában, mint aziste,ni eszme és mint a konkrét egyedi természet.

Erte1miismeretünknek ez az összefüggése a valóság ésigazság forrásával az érzéki dolgok közvetitése révén adjameg tudásunknak a változatlanság jellegét és érvényét:mindaddíg, amig az általános lényeg és törvény szem­Iéletéig el nem jutottunk, beszélhetünk ugyan véleke­désről, az igazság megközelltéséről, de szigorú értelembenvett tudásról, vagy általában véve igazságról szó semlehet. Az igazság értelmünk és a tárgy közötti össz­hang felismerése révén valósul meg. A .tárgy pedigakkor igaz, ha megegyezik Isten eszméjével. Mivelnyomja homlokunkra. Isten, kérdezi szent Tamás azsoltárossal, arcának örök fényét, hogy ebben szem­lélhessük az igazságot, ismeretünknek a dolgok és végső

okukkal való megegyezését ? Az észelvekkel, feleli,amelyek felismerésére és elismerésére természetünknek

42 ELSO RÉSZ

egész súlya késztet bennünket, de amelyek viszont nemaz isteni világosság közvetlen lelkünkbe ömlése, hanemaz érzéki dolgokra rááradó tárgyi fényesség közvetettmegtermékenyítése révén kerülnek tudatunkba. Ezzeleljutottunk az ismeret mint érték ismertetéséhez.

B) Az ismeret mint érték.

Attekintés. Ismeretünk célja s igy nyugvópontja avalóság, az igazság szemlélete. Amig ide el nem jutot­tunk, értelmünk keres, kutat, nyugtalan. Az igazságotpedig akkor szemléliük, ha értelmünk átalakult a tárggyá,annak valóságtartalmát a saját természetévé hasoní­totta át. Ez az áthasonulás a fogalomban történik, amiértelmünkre nézve a tárgy helyettesítője s amely általa valóságot szemléli. Ismeretünk célja tehát a fogalom­alkotás. Az értelem, amely a tárgyat közvétlenülvisszatükröző eszme révén érinti azt, egyszerű fogalom­ban szemléli a valóságot, mint ennek forrása (Isten),vagy közvetlen viszonypárja (az angyal). Az értelemazonban, amely nemcsak igazságában, hanem megter­mékenyülésében is a tőle különböző tárgytól függ, sőt

közvetve, az elvonás révén, jut birtokába, csak össze­tett fogalmakban (componendo et dividendo), az itélet(iudicium) révén szemlélheti a valóságot. Ilyen az emberiértelem, amely egyrészt csak darabonként gyüjthetiössze kincseit az érzéki világ adataiból, másrészt pedigsem imereteinek fejlődését, sem azok végső kialakulásáttekintve, nem alkothat az egész elérhető valóságtartalmatkifejezetten (explicite) visszatükröző fogalmat. Ezértkénytelen a valóság már megszerzett fogalmaihoz for­dulni. Bennük szemléli az újabb adatokat, ezek leszneka valóság érintésének, kifejezésének próbakövei és köz­vetítői az alanyi és tárgyi valóság között. A régebbiés újabb adatok összehasonlítására vonatkozó ráeszmélés

ÁTTEKINTÉS 43

(reflexio) eredménye fogalmaink igazolása, igazsága,ezt jelentjük ki vagy tagadjuk az ítéletben. A ráesz­méléshez vezető út a bizonyítás (ratiociniqm), vég­eredménye pedig II fogalom (conceptus). Ertelmünknyugvópont ja tehát az ítélet, amelyben fogalmunk igaz­ságának tudatára jutunk, meggyőződéses ismeretet szer­zünk s amelynek alapján ismeretünk ránk nézve érté­ket képvisel, benső életerőnket gyarapítja s a val6ságtöbbi adataihoz val6 viszonyunkat (megismerés éserkölcsi szempontból egyaránt) szabályozza.

Ismeretünk sajátos határpontja eszerint a meggyőződés.Ennek létrejöttéhez azonban nem elégséges a tárgyitartalomnak egyszerű megjelenése lelkünkben, hanemszükségünk van oly tényezőre is, amely a tudattartalomvalóság-értékéről kezeskedik. Az igazságnak ezt a próba­kövét nevezi szent Tamás ratio cognoscendi, ratioínductiva, vagy ratio formalis obiecti-nek. Ez ismeretünkéltető eleme, tőle függ sorsa, értékes (alanyi, tárgyi)vagy értéktelen volta. Mivel pedig ismereteinknek külön­külön megszámlálhatIan ily indítóoka lehet, értelmünkpedig nem áll meg e szétszórt meggyőződéseknél,hanemösszegezi s egységes szempontok szerint rendezi azokat,azért teljes emberi ismeretünk sorsa attól függ, találunk-eoly egységesítő tényezőt és szempontot, amely összesismeretünk val6ságtartalmáért kezeskedik s amelynekhatóereje a részleges szempontok révén jut el hozzánk,általuk és bennük ölt konkrét alakot. Más szóval aza kérdés, van-e oly ismeretünk, amelynél a val6sággaltörténő érintkezés kétséget. kizár6an megállapítható,Ha igen, úgy ez ismeret igazságának próbaköve leszegész emberi tudásunk zsinórmértéke s az a pont, aholismeretünk a val6sággal találkozik,értelmünk archimedesipontja. Egyes ismeretünk vagy ismeretkörünk próba­kövéről már csak azt kell kimutatni, hogy az általánoszsinórmértékkel meg nem szakított közösségben áll,

44 ELSO RÉSZ

annak egyenes leszármazottja, s részleges ismeretkörünkteljességében a valóság helyettese gyanánt fogadhatóel. Az észelvekben kifejezett azonosság ismereteink evégső értékelő tényezője és zsinórmértéke, Tartalmifejlődésüknél és összegezésüknél (in ordine inventioniset synthetico) kiindulópontul szolgál ez az azonosság,kifejtésüknél, s a valóság adatainak megítélésénélés érték­lésénél pedig (in ordine iudicii et analytico) bizonyí­tásunkat lezáró és végképenmeggyőző tényező gyanántlép föl.

Az ismeret mint érték me~határozása azonos azigazság problémájával. Ennek előkérdése pedig: értelemés valóság viszonyának megállapítása.

Értelem és valóság. Ama megállapítás helyességét,hogy szent Tamás az ismeretek összegezésében Aris­toteles. kifejtésében pedig Platon híve, rendszerénekegyetlen pontja sem igazolja oly kézzelfoghatólag, minta valóság létesülésének megítélése. Miután a legszigo­rúbb értelemben vett tapasztalat adataiból összeállítottaaz emberileg (akár természetes úton, akár pedig a ki­nyilatkoztatás alapján) elérhető és kialakítható Isten­fogalmat, az esse per se subsistens-t, fölteszi a kérdést:vissza kell-e vezetni a valóságnak minden faját a léteme korlátlan birtokosára, Istenre? Igenlő felelete utánSummájának egyik igen tekintélyes része azt fejti ki,hogy a valóság egyes adatai mily viszonyban állanaka lét forrásához, Istenhez. Az újplatonizmus bölcsel­kedésének bélyege tagadhatatlanul rá van nyomva szentTamás analysisére, anélkül, hogy egy pillanatra is el­hagyná az aristotelesi synthesissel nyert fogalmainakkörét. A plátoni apriorizmus minden nyoma nélkül hasz­nálja föl ennek fönséges. költői gondolatait Aristotelesalapján összegezett, hogy úgy mondjam szürke, egészenföldi szinezetű synthetikus eredményeinek taglalásánál.

Isten lényege a valóság tökéletes, minden gyára-

tRTELEM ts VALÓSÁG 45

podást vagy csökkenest kizáró foglalata. Egyetlen,osztatlan és semminemű összetételt nem türő egyszerulényeg, az esse per se subsistens, ennek hordozója.A valóság minden formája bennfoglaltatik ebben avégtelen gazdagságú lényben: az, ami Istennek közöl­hetetlen lényegét alkotja kifejezetten és a legsajátosabblétformában (formaliter), ami pedig más, kívüle levőlénnyel is közölhető, mint e lényeg korlátot nem ismerő

energiájában bennfoglalt valóság (virtualiter),Isten lényege a vele osztatlanul azonos értelem föl­

fogása révén az igazság fogalmában domborodik ki.Az igazság a valóságnak egyik formája, t. i. az érte­lemben létező valóság. A valóságnak ily értelmi bir­toklása épúgy hozzátartozik Isten lényegéhez, mintannak létszerű birtoklása. Tényleg és Isten részéről

azonosak ezek, mivel ez értelmi birtoklás nélkül Istennem lenne a lét teljes birtokosa. Különbséget csak miteszünk e két tökéletességtartalom között, mivel értel­münk nem képes Isten végtelen valóságát egyetlenjellegzetes sajátságban kifejezni. Ezért fogjuk föl azesse per se subsisténs-t mint léttartalmat Isten lényege,mint tudatos értelmi tartalmat Isten sajátsága gyanánt.Az újplatonizmus szirtjét, amelyen még a legújabbidőben is hajótörést lehetett szenvedni, így kerülte elszent Tamás. Isten a lét birtoklása által megismerő,

tudatos lény, míg az újplatonizmus eszmeköre szerintaz ellenkezőt kell állítani : a tudat, a megismerés általlesz Isten határozott lénnyé - causa sui.

Az értelmi fölfogás tárgya Isten lényege. Ez pedignemcsak azt a valóságot tükrözi vissza, amelynek Istenkizárólagos birtokosa, hanem azt is, amelynek Istenakarata és mindenhatósága révén megvalósítója (essentiadivina ut imitabilis ad extra). Egyetlen, az isteni érte­lemmel és lényeggel ismét osztatlanul azonos eszmetükrözi vissza a valóságnak mással közölhetlen (esse

46 ELSO R~SZ

per se subsistens) formáját, valamint ama határozott­ságokat is, amelyek a mindenh.atóság révén megvalósit­hatók vagy az akarat döntése folytán megvalósítandók(esse per participationem). Mindaz tehát, ami Istenenkívül létesül nem valóságtöbbletet jelent, hanem csake teremtő hatalom külső megnyilvánulását, annak, amiaz esse per se subsistens sajátos létformájában mintIsten eszméje és mindenhatósá~ának tárgya létezik, azesse participatum sajátos, az előbbivel szemben mintegycsak árnyékszerű létformájában történő megvalósulá­sát. Egy új létforma részesül a valóságban, abban avalóságban, amely összes határozottságaiban, tehát úgylényegében (az isteni eszmében) és esedékes létében(az isteni mindenhatóságban), mint pedig időleges meg­valósulásában (az isteni akarat döntésében) hatóerő sze­rint (virtualiter) bennfoglaltatik az esse per se subsis­tens-ben ; az esse participatum nem egyéb, mint e benn­foglalt valóság külső megjelenése, az akarat és min­denhatóság által meghatározott isteni eszmének új lét­formában történő megvalósulása, hasonmása.

Ami Istenben egységesen, osztatlan lényege gyanántfoglaltatik, hasonmásaiban, a dolgokban, szétszórtan ésmegsokasodva található. A valóság létesülésének médjaitIsten fönnebb leírt lényege határozza meg. Amint Istena lét és tudat osztatlanságában birtokolja a valóságot,úgy e két formában történik ennek megoszlása és köz­lése is. A lét sokasodásának tényezője a lényegekkülönfélesége, Mivel a létben részesedő egyetlen lénysem merítheti ki a valóságot, hanem csak ennek igencsekély részét képviseli, mivel továbbá ezek a lényegekegyenkint az isteni lényegnek csak részleges hason­másait és felfoghatóságát tükrözik vissza, azért a rájokvonatkozó isteni eszme egy és osztatlan önmagában,de kimeríthetetlen tartalmában, mint a véges dolgoktükörképe. A dolgok lényegének az isteni természet

~RTELEM ÉS VALÓSÁG 41

kimerithetetlenségén és a bennük való tökéletes vissza­tükröződésének lehetetlenségén alapuló különféleségérevezetendő 'Vissza a lét sokszorozódásának lehetősége.

A valóság mint lét eszerint az isteni akarattól kiválasz­tott és a mindenhatóság által létrehozott lényegekbenválik ténnyé, mint az ezek léttartalmától hordozott sáltaluk a valóság határozott formájára korlátozottaktualitás. Isten ismeretére nézve a lényegek leírtsokasága képviseli a véges valóság lét formájában tör­ténő megvalósulhatásának gyökerét. Ezek a «potentiák»,amelyekben a valóság mint lét (actus) szétszóródhat,megsokasodik. Isten ismeretében pedig nincs paralo­gizmus. A dolgok végső okából kiinduló ismeret ez.amelyre nézve a megismerés rendje (ordo cognoscendi)azonos a lét és létesülés rendjével (ordo essendi).Az utóbbiban tehát a lényeg és lét époly viszonybanállanak egymáshoz, mint Isten ismeretére nézve: alényeg a potentia, a lét az actus, az előbbi a sokszo­rositó, az utóbbi a sokszorosodö, a megvalósu16 ésmegvalósító tényező, az ordo essendi-vel járó külön­bözőségek összes követelményeivel.

A valóságnak létformában történő megvalósulásakét nagyobb körben játszódik le: a szellem. és azanyag körében. Szent Tamás platonikus kortársaimindkettőnek a magyarázatára külön-külön anyagottételeztek föl, nem tudván másként megérteni a szel­lemi világ sokszoroz6dását. Szent Tamás a leghatáro­zottabban állást fo&lal a szellemi-anyag hypotesisévelszemben, s a lényegből és létbő} való összetételt töké­letesen elegendőnek tartja a véges valóság sokszorozó­dásának magyarázatára. Ezért a szellemi világ meg­valósulásának nincsenek oly szűk határai, mint azanyaginál. Sokkal több benne a változatoság, mint azutóbbiban, annyira, hogy a tiszta szellemi világban azegyedi különbségek is egy·egy egész faj sajátosságai-

48 ELSO RtSZ

nak teljes birtoklásában fejeződnek ki. Ezzel szembenaz anyagi világ adatai kétszeresen megszorító tényező­

től függenek: lényegük az anyaghoz kötött valóságkereteiben nyerheti csak határozottságát s így a létneka fönnebb említett általános korlátozó tényezőjéhez ez ishozzájárul

A létformában bármiként megvalósuló tartalmakeszerint az isteni eszmétől függvén, hozzá való viszo­nyukban nem a lét, hanem az igazság határozottságá­ban domborodnak ki. Az isteni eszmével való meg­egyezésük alapján igazaknak mondhatók, Ez a létbenrészesedő valóságok benső, önmagukban való igazsága(veritas intrinseca seu ontologica), A dolgok önmaguk­ban, saját valóságtartalmukban igazak, de nem önmagukáltal, mivel csak az isteni eszmével való megegyezésük,tehát az általa történő mértéklés biztosítja igazságukat,ez domboritja ki léttartalmukat egy új, alétformábanmint ilyenben ki nem fejezett vonás által.

A valóság másik közlési és létesitési formája azeszmei, a tudatos. Ennek lehetőségét a létforma alakjá­ban megvalósult értelem alapozza meg. Az értelemtermészeténél fogva olyan szellemi valóság, amelymindenné átalakulhat, minden valóságtartaImat magábanhordozhat, anélkül, hogy ennek bármely formája, azesse per se suisistens-t kivéve, e felvevő, képességet ki­merítené, Amíg tehát a létformákat hordozó és kor­látozó valóság csak a saját tartalmára van utalva, azeszmei megvalósulást lehetővé tevő tényező a valóságösszes adatainak, sőt egész teljességének hordozásáraalkalmas. Az értelem e felfogó, képességének termé­szetes kereteit közelebbről annak a lényegnek a mivoltahatározza meg, amelynek sajátsága gyanánt szerepel.A tiszta szellemek számtalan fokozatai, le egész azemberi lélek legalacsonyabb szellemi mivoltáig a valóságeszmei létesülésének mindmegannyi faját és változatát

tRTELEM ÉS VALÓSÁG 49

tükrözik vissza. Az isteni eszmék hasonmásai közvetlenolegvalósulás révén létesülnek a tiszta lelkek értelmé­ben, mint természetük szükségszerű hozományai, úgyhogy ezek részben saját lényük, részben pedig az ennekszükségszerű kiegészítését képező eszmék révén köz­vetlenül szemlélik a valóságot és pedig elsősorban azisteni eszmét, amelynek hasonmásai s amennyiben ezvéges eszmében kifejezhető és szemlélhető, A tisztalélek lényegének vagy a vele teremtett eszmék fel­fogásának révén lesz tudatos és nemcsak ontológiai­lag, hanem a megismerés szempontjából is igaz lénnyé.Mindkét igazsága önmagában, saját léttartalmában vanmegadva, de nem ettől függ, mint mértéktől, hanemaz isteni eszmétől, melynek mindkét irányban hasonmása.

Az emberi lélek, mondja szent Tamás, mint a szel­lemi és anyagi világ összekötő kapcsa, az értelmivilágosságot nem nyerheti Isten eszmeinek a bennetörténő közvetlen megvalósulása révén. Ez analytikusmegítélés szempontjából az. értelmi apriorizmusnakminden faját kizártnak tartja csak azért, mert a léleka testtel egyesül. Hacsak azt nem tesszük fel, hogyIsten hiába egyesítette a testet a lélekkel, vagy hogyez idegen gyanánt lakik abban, föl kell tételeznünk,mondja, hogy alélek csak a test révén szerezheti megértelmi tökéletességét és kincseit is. Ez az ontológiaialapja (a tapasztalatit később fejtjük ki), hogy szentTamás az értelmet az érzéki ismeretet és tapasztalatotmegelőzőleg tabula rasa-nak tartja. Tényleg azt látjuk,hogy az apriorizmust akár határozott, akár tartalmatlanvelünkszületett eszmék alapján védő vagy egyéb istenifelvilágosítást feltételező elméletek a test és lélekközötti lényeges egységet tagadják vagy gyöngítik.Az emberi értelem tehát az isteni eszmék e másodikmegvalósítási módjánál olyan szerepet játszik, mint azanyag a létformában való részesedésnél : a megvalósu-

Horváth S.: Aquinói szent Tamás világnézete. 4

so ELSÖ R~SZ

lást kétszeresen szorltja meg és közvetette teszi. Meg­szoritja véges voltánál fogva, úgy mint az angyaliértelem, amely természetes erőit tekintve Isten eszméi­vel közvetlenül nem egyesülhet, hanem csak ennekhasonmásaival Az anyaggal való egyesülése révénazonban még újabb korlátozás tényezőjévé is lesz,amennyiben a teremtett értelemmel közölhető eszmeivalóságokból is csak azoknak hordozója lehet, amelyekközvétlenül az anyagi létet tükrözik vissza. Közvetettélesz végül ez a megvalósulás azért, mert a fényességnem egyenesen Isten eszméiből, hanem az anyagi világontológiai igazságából árad át értelmünk re s azezekből kibányászott tartalmak révén valósulnak megbennünk Isten eszméi, Mivel pedig a megismeréseszközeit az elvonás révén szerézzük meg, értelmünknem önmagában, hanem egy tőle különböző határo­zottságban, nem is önmaga által, hanem az ezeneszmét mértékelő valóságok és végeredményben Isteneszméi által igaz. Ez a körülmény ad az emberiismeretelmélet igazságfogalmának és problémájánaksajátos jelleget s ez nehezíti meg oly nagy mértékbenismereteink értékelését.

Az igazsdg viszonylagos fogalmainkhoz tartozik s avalóságnak az értelemmel történt összehasonlításábólered. A valóság a létformához való viszonyában alehetőség (ens), a tudattal összehasonlítva pedig a fel­foghatóság jellegét ölti fel. Amennyiben tehát az érte­lemből, mint a létfaj egyik korlátozó és meghatározótényezőjéből (materia) a valóságra, mint annak viszony­párjára, visszfény vetődik, ez az igazság fogalmában dom­borodik ki. Ezért az igazság az értelem és valóságviszonyában mint felfogható valóság nyer határozott­ságot. Ez a felfoghatóság azonos a dolognak benső,

ontológiai igazságával (veritas rei, intrinseca), amiértisaz igazság és valóság területileg és előföltételeikben

Az1GAZSÁO 51

azonosak (ens et verum materialiter convertuntur).'Sajátosan azonban (formaliter), bár csak fogalmilag snem léttartalom szerint, különböznek, mivel más jelleg­zetes sajátságban domborodik ki az isazság (ordo adintelleetum - felfoghatóság), mint a lét <.ordo aa esse ­lehetőség). Mivel pedig a tönnebbiek szerint a valóságlétformailag megelőzi a tudatban történő létesülést,ezért sohasem a valóság igazodik az értelem szerint,hanem ez az előbbihez. Az értelem természete meg­határozhatja a dolgok viszonylagos felfoghatóságánakhatárait, de sohasem a tőle független, általános felfog­hatóságét. Ezért a valóság nem veszti el benső igaz­ságának jellegér azáltal, hogy van oly értelem, amelynem foghatja föl, mivel arányait fölülmúlja. A viszony­lagos felnemfoghatóságot tehát meg kell különböz­tetnünk attól, amely az ellenmondáson alapul. Ez utóbbi­nak végső mértéke Isten lényege, amelynek felfogha­tósága s igy soha ki nem merithető gazdagsága jelziaz igazság határait. Ami ezen túl van, lehetetlenség,ellenmondás, ami pedig e határokon belül van, magá­ban véve felfogható, csak az értelemre nézve kell meg­közelíthetővé tenni. Mivel pedig az emberi értelemnektermészetétől meghatározott sajátos tárgya az érzékivalóság, csak azok az igazságok tartoznak rá nézve aviszonylagos felfoghatóság körébe, amelyek az anyagivilággal történő érintkezés (elvonás) révén me8sze­rezhetők, vagy pedig az értelem arányainak megtelelő

formában (az anyagi valóság hasonlatára, analógiákban)közöltetnek vele (természetfölötti hit). Röviden azigazság az emberi értelemre nézve (jelen állapotában)kizárólag csak materializálva, vagyis az anyagi világbanlétesülő valóság határozottságaira visszavezetve, való­sulhat meg. Amit ezek formáiba nem lehet önteni,annak felfogásáról. le kell mondanunk, ha magábanvéve mégoly igaz' és felfogható is.

52 ELSO R~SZ

Az igazság másik és tulajdonképeni megvalósulásimódja a tudatos, értelmi ismeretben megy végbe:Valóságtarta!mát nézve az értelem époly dologi igaz­ságot képvisel, mint más tárgy, rendeltetését, tekintveazonban magában véve csak lehető valóság (ens inpotentia), amely tőle különböző adatokok felfogása révénlesz csak hivatását betöltő, határozott, tényleges lénnyé(ens in actu), Ebbeli ténylegessége pedig csak akkorfejeződik be, csak akkor lesz sajátosan, tehát nemcsaka lét, hanem az ismeret szerint igazzá (veritas cogni­tionis), ha a valóság és a saját tényleges léttartalmaközötti megegyezés tudatára [ut, Az értelemnek fény­képszerű átalakulása a valóság adataivá s ezek tudatosfelfogása az igazságnak csak előföltétele. Ebben azállapotban az értelemben még csak az ontalógiai igazságállapítható meg, amennyiben benne, mint a tudatosmegvalósulás potentiális tényező jében, tényleg feltűnik

valamely alakító tartalom. Ezzel értelmünk nem lettigazabbá, mint az új formában megjelenő anyag.Az ettől az ontológiai igazságtól összetéveszthetetlenülkülönböző megismerés igazsága a tudatban fejeződik

be s akkor valósul meg, ha ismeretünknek és a való­ságnak megegyezésére ráeszméltünk : conformitas interintelleetum et rem. Ahol közvetlen összhang van azismeret és valóság között, mint Istennél és az angyal­nál, ott a ráeszmélésre mint külön műveletre nincsszükség: a tartalmat magában és a valósághoz viszo­nyítva egyazon értelmi működés fogja föl Aholazonban ez a közvetlen összhang hiányzik, mint azemberi értelemnél, ott a tartalom feltűnése a tudatbannem azonos az ismeret igazságával. illetve ennek és avalóságnak megegyezésével. Erről csak a ráeszmélés.tehát az első felfogástól különböző értelmi működés

biztosit bennünket, amely által zsinórmértéket és próba­követ alkalmazunk a lelkiállapot és az azt előidéző

LOGIKAI ÉS METAFIZIKAI ÉRTÉK 53

tárgyi föltételek vagy pedig az utóbbiakat helyettesítőfogalmak (conceptus) összeegyeztetésére.

Ennek a műveletnek az eredménye a sajátos ismeretiigazság, eszköze pedig az ítélet, ami nem más, mintaz ismeret és valóság aeonosltása, a kettő aZonosságá­nak tudatosfelfogása. Ez akkor tárgyi (veritas obiectiva),ha a dolgok értelmünkben benső, ontológiai igazságukszerint valósulnak meg. Ha tárgyi föltételek nem mutat­hatók ki, a tartalom értéktelen alanyi képződmény.

Emellett fontos szerepet játszik az igazságnak egymásik értéklése, a logikai, mádszeres vagy kiilső-alaki

és a metafizikai, rendszeres vagy belső-tartalmi. Az első

ismeretünknek és irányító törvényeinek, a másik pedigaz ismeret tartalmának és a tárgynak összhangjából ésazonosításából szürődik le. Az előbbi az ismeret szabály­szerű lefolyásáról, az utóbbi a tárggyal való megegye­zésről biztosít s mint ilyen teljes értékű igazságot(veritas formalis) nyujt, míg az előbbi csak az igazságelőföltételét (veritas materialis) és így félértéket kép'­visel. Ennek megértését közvetíti ismeretünk kettős

értékének szeralélete.Logikai és metafizikai érték. Értéken ismereteink

ama sajátságát értjük, amelynél fogva a val6ság adatainakmegítélésére vagy újabb ismeretek szerzésére alkalma­sak. Ugy ismereteink fokozatos megszerzése s a hatá­rozatlantól föl a tartalmilag gazdag fogalomig valófejlődése, mint pedig az ilyen kifejlett ismeretnek fel­használása a felbukkanó újabb adatok megitélésére ésértéklésére, tapasztalati tény. Ismereteinknek a fejlődésre

való alkalmas voltát és ilyirányú szolgálatait logikai,meggyőződésünket irányító és a valósággal szemben el­foglaland6 állásunkatbiztostt6 sajátságátpedigmetafizikai,tartalmi értéknek mondjuk,

E fogalmak a hasonlónevű elvonás alapján ítélendők

meg. Az elvonás, amelyet fönnebb leirtunk, a tartalmi,

54 ELSO RÉSZ

a metafizikai. Eredménye a tartalmilag és metafizikailagáltalános, összegezett (synthetikus) fogalom (universalemetaphysicum). Ez a prima intentio, a valóságot azAlkotó eredeti terve s az O eszméinek megfelelő rendszerint szemleltető fogalom. Ily általános fogalmainkbankifejezetten és sajátosan (explicite et formaliter), vagyburkoltan és magszerűen (a ható erő szerint - impliciteet virtualiter) tényleg (actu) bennfoglaltatnak mindazoka jellegzetes sajátságok, amelyek e fogalom valóság­tartalmához akár önmagában, akár pedig egyes viszony­lataiban szükségszertlen hozzátartoznak. Az ilyen fogal­mak ismereteink és kutatásaink végeredményekép alakul­nak ki, mint összes tapasztalataink és egyes ismereteinkösszegezése (synthesis). E sajátságuknál fogva kiválóanés kizárólag alkalmasak arra, hogy a valóság adatait alétrend (ordo essendi) viszonylatai szerint itélhessükmeg. Ha tehát valamely okozatot az okkal, a sajátságota lényeggel igazolunk, erre vezettink vissza, akkor ítéle­tünk alanyfogalma, vagy általában ismerettink tudás­alanya mindig oly tartalmi, metafizikai érték, amelynekpozitív gazdagsága segít bennünket új ismerethez, avalóság adatainakigazolásához.Minden ily tartalmi érték,akár fogalom, akár elv legyen az, eredetében (in ordineinventionis) synthetikus, azaz a valóság szétszórt s azegyes tapasztalat révén észlelt adatainak összegezéséből

kialakuló ismeret, kifejtésében és alkalmazásában pediganalytikus természetű, amennyiben a tényleges tartalmigazdagságára való visszavezetés (resolutio) révén igazolés illeszti be az új tartalmakat összmeggyőződésünkbe.

Hogy az ilyen fogalmaknak és elveknek föltétlenülmegbízható és a valóságnak ama formájára visszavezető

és igazoló értéke van, amelyből az összegezés révénmeritettük azokat, kétségbe nem vonhatjuk. Hiszen csakazt fejtjük ki belőlük az analysis révén, amit asynthesissel kifejezetten vagy burkoltan leraktunk ben-

LOGIKAI ÉS METAFIZIKAI ÉRT:BK 55

nük, Ezért ha e fogalmainkról kimutatható, hogy tar­talmukat kizárólag a tárgyi világ tapasztalataiból ala­kitottuk ki, akkor az újonnan föllépő adatoknak ezekrevaló visszavezetése, bennükfoglaltsága a tárgyi valóságérintésének csalhatatlan bizonyítéka és próbaköve. Mivelpedig szent Tamás rendszere szerint e fogalmi össze­gezésünkbe nem olvaszthatunk be jogosan egyetlenelemet sem amelyet nem a legszigorúbb tárgyi tapasz­talatból merítettünk, azért ismeretelméletének összeskifejtő vagy visszavezető (analytikus) ítéleteiben a tárgyivalóság érintéséről biztosíttatunk. A tárgyi vagy meta­fizikai elvonás eszerint az esedékeselemek eltávoIításábanés az összes szükségszerű vonások összegyűjtésében áll.Ilyen értékű fogalmainkat és elveinket tehát azért mond­juk általánosaknak, mivel bennük a valóságnak csakszükségszerű elemei foglaltatnak, azok a tartalmak,amelyek időtől és helytől függetlenül ugyanazzal azérvénnyel és biztossággal magyarázzák az egyes adatokfeltűnését, működését és romlását. Ezek a valóságszükségszerű törvényeit visszatükröző ismeretek, az egészvalóság vagy egyes köreinek oksági viszonylatait dió­héjban összefoglaló értelmi kincsek. Kifejtésükben nincsparalogismus: a lét és megismerés rendje összeesneka synthesis által megvalósított harmonia praestabilitarévén.

Ezzel szemben a logikai elvonás il tartalmi szegény­ség és a határozatlanság általáQosságát képviseli. A tar­talom itt teljesen háttérbeszorul s eszmélkedésünk élekizárólag az értelmi működés külső megjelenési for­májára, ennek mibenlétére és törvényeire irányul. A tárgyielvonás végeredményében az Alkotó eszméit, a dolgokvalóságos viszonylatait és rendjét, a logikai a szemlélő

értelem sémáit s azokat a viszonylatokat tárja föl,amelyek szerint ez a dolgokat rendezi, vagy amelyeksegítségével hozzájuk közeledik. Az utóbbi eredménye

56 ELSO Rf:SZ

az ens rationis, csak az értelmünkben és ennek sémáiszerint létező valóság, vagy a secunda intentio, azAlkotó eszméit csak másodsorban - az általa teremtetts csakis az ilyen sémák szerint gondolkozó, a valóságotezek szerint megközelítő értelem felfogási módjában­visszatükrözőfogalom. A logikai általánosság (universalelogicum) eszerint a váz, a séma vagy a módszer egy­neműsége megszámlálhatlan fogalmi tartalom befoga­dására, osztályozására, vagy általában az értelmi működésszabályszerű irányítására. A logikailag általános fogal­mainkból kifejezetten és határozottan ki van zárvaminden tartalom, amely a séma egyneműségét, általá­riosságát zavarná, vagy lehetetlenné tenné. Azok a tar­talmak tehát, melyek e séma körébe tartoznak, semkifejezetten, sem burkoltan nem foglaltatnak benne,sőt tartalmilag határozottan ki vannak belőle zárva.Bennfoglaltságukról csakis a lehetőség szerint (potentia)beszélhetünk, azaz semmi sem gátolja meg, hogy asémában kifejezett tartalom kiegészítése, meghatározásagyanánt szolgáljon minden oly vonás, amelyet a köré­ben található dolgokból akár a tapasztalat, akár pedigmás megbízható ismeretforrás révén kibányászhatunk.

A logikai elvonás tehát, amennyiben tudatos vagyépen tudományos életműködést jelent, fogalmainkatkiszárítja és ama határozatlansági és meghatározható­sági általánosság állapotára vezeti vissza, amelynél isme­retünk kezdődik s csak épen azokat a vonásokat tartjameg, amelyek szükségesek és elégségesek két fogalom­kör megkülönböztetésére. Ezért a logikai elvonás isme­reteink szétbontásán, az analysisen alapul. A szét­boncolt tartalomból kiválasztjuk a legjellegzetesebbet,azt, amelyet számtalan más fogalmunk közös jellemző

sajátságként birtokol s ezt tartjuk meg a sémánkkörét meghatározó zsinórmérték gyanánt A logikailagáltalános fogalom csak annyi tartalmi támasztékot

LOGIKAI ÉS METAFIZIKAI ÉRTÉK 57

nyujt értelmünknek, hogy segítségével a val6ság bizo­nyos körét át tudjuk tekinteni s igy ama tárgyakategy körbe foglalhassuk, amelyekből a synthesishezszükséges tartalmi értékeket kihámozhatjuk. A logikaielvonás végül oly körülírása fogalmainknak, amelynekalapján ráismerünk ama tartalomhordoz6 val6ságokra,amelyekből ismereteink gazdagodását remélhetjük. Hatehát egyes ismeret igazolásáról van sz6, akkor alogikai általánosság igazít bennünket útba, hogy ottkereshetjük meg az igazoláshozszükséges anyagot, ahola sémában kifejezett jellegzetes sajátságot találjuk. Hapedig tudományos kutatásról van sz6, akkor megint ezaz általánosság vonja meg tudás-alanyunknak és kuta­tásunknak a körét és módszerét, meghatározván egy­részt az igazolásra, ismeretgyarapításra s így a tudás­alany synthetikus kialakitására alkalmas tárgyakat, vala­mint amaz utakat is, amelyen ezeket megközelíthetjüks val6ságtartalmukat elsajátíthatjuk.

Ismeretünk tehát a logikai általánosnál, a határozat­lannál kezdődik és a metafizikai tartalmi összegezésnélvégződik, de ez a körtörvény értelmében visszatér azelőbbihez, megvi1ágitva és határozottan körülírva alogikai érték meghatározhat6ságát: az eredeti homályos(confusa) határozatlanság tisztán kivehetővé (distincta)válik. A két érték azonban minden körülmények kö­zött megtartja sajátosságait. A logikai általános tartal­milag határozatlan és meghatározásra alkalmas érté­ket képvisel s azokat a tartalmakat, amelyek által ki­egészíthető és meghatározhat6, sohasem öleli föl tény­legesen, hanem csak a lehetőség szerint, Róluk tehátmagában véve pozitív és határozott fölvilágosítást nemadhat, hanem csak negative mutatja meg a feléjükvezető utat. Az ilyen tartalmak tehát hogy határozottértéket képviseljenek, tőlük különböző forrás kiegészí­tésére szorulnak. Ezzel szemben a metafizikai általá-

58 ELSO RÉSZ

nos tökéletesen lezárt, határozott értéket képvisel, amelyminden idegen segítség va~y kiegészítés szüksége nél­kül változatlan szükségszerűséggel tükrözi visszaugyan­azt a kifejezett (explicitum) tartalmat s kezeskedik abelőle kihámozható vonások tárgyiságáról, amelyeketburkoltan, de határozottan (implicite et virtualiter)magában foglal Ezek szent Tamás bölcseletének hatá­rozott és pozitív értékei, amelyeket félre nem ismer­hető megkülönböztetésben alkalmaz világnézetének ki­alakitásánál. A Kritik der reinen Vemunft nagynevű

szerzője itt tévedett végzetesen. mikor a metafizikaiáltalánosság és érték teljes félreértésével és elhanya­golásával kizárólag a logikait ismerte el s így enneklekötésére és meghatározására kénytelen volt idegenelemekhez, az apriori formákhoz fordulni.

Fogalmaink tartalmi kiterjedését e két érték syn­thetikus szemlélete alapján áUapíthatjuk meg. Konkrétismereteinkben ugyanis a logikai és tartalmi értékszorosan egybeolvadnak, a kettőnek synthetikus egye­süléséből származik ismeretünk sajátos emberi értéke,igazsága. Ha az igazság sajátos és tökéletes határozott­sága szerint (veritas formalis) az ismeret és tárgyközötti megegyezés tudatában valósul meg, akkor alogikai sémák a sajátos igazság hordozói, előföltételei.

ezek szolgáltatják az igazság anyagát (veritas mate­rialis), a tartalmi értékek pedig ennek formáját, hatá­rozottságot adó tényezőjét. E két elem szétválasztásátcsak az elvonás révén eszközöljük, ami viszont nemönkényesen, hanem az ismerettartalmak elemzése révéntörténik, A logikai sémák értelmi működésünk ter­mészeti törvényeinek elvonása lévén, nincs ismeretünk,amely nem ezekbe öntve lépne föl. Ennek a ténynekkét irányban van nagy jelentősége: a) fogalmaink tar­talmának, b) a kétféle, a tárgyi, és alanyi igazság meg­állapításánál. Ezen az alapon végleg eldönthetjük, hogy

FOGALMAINK TARTALMI KITERJEDÉSE 59

mit várhatunk fogalmainktól ismeretünk fejlődésétilletőleg.

aj Minden ismeretnek, legyen az fogalom vagyelv, kettős tartalmi kiterjedése (comprehensío) és ható­ereje (virtualitas) van: tényleges-pozitív (határozott,actualis) és lehető-negatív (határozatlan, potentialis).A tényleges a tartalmi elvonás és a metafizikai általá­nosság elemeit, a lehető pedig a logikai elvonás éskiterjedés tartalmait öleli föl. A tényleges tartalom hatá­rozott és kifejezett vonásainak megismerése valóban ésténylegesen,ha nem is tudatosan magában foglalja(impli­cite et virtualiter) a belőle kifejthető elemek isme­retét, úgy hogy ez ismeret tudatossá tételére elegendő

a fogalom kifejezett tartalmi értéke illetve az erre valóvisszavezetés. Az ilyen igazolásnál más bizonyító segéd­fogalomra nincs szükségünk-; a kifejezett vonásoknaka tartalmak burkolt 6ennfoglaltságának megfelelőenezekre nézve pozitív ható, meggyőző erejük van.

A lehető tartalom nem a kifejezetten vagy bur­koltan bennfoglalt, hanem a ténylegessel összeegyez­tethető elemeket öleli föl, tehát nem határozott tar­talmi vonásokat jelöl, hanem a meglevő kibővítésének

lehetőségét és ennek körét vonja meg. A ténylegestartalom pozitív fölfogása ugyanis azt az ismeretet ismagában rejti, hog~ oly teljesen elzárt tartalmat kép­visel-e, amely kibővítést, közelebbi meghatározást vagymás fogalommal való egyesitést nem tűr meg, vagypedig az ilyen bekapcsolódásnak helyet ad. E bekap­csolódás lehetőségének fölismerésén alapszik fogalmainklehető tartalmi kiterjedése. A bekapcsolható vonásokata tényleges tartalomból sem önmagukban, sem okaik­ban nem ismerjük föl. Csak határozatlan és homályossejtelmünk lehet róluk, amennyiben negative megtudjuk mondani, milyenek nem lehetnek, olyanok t. i.amelyek a pozitive fölismert tényleges tartalom voná-

60 ELSŐ RÉSZ

sait kizárják vagy törlik. Csak azt látjuk, hol kapcso­lódhat be megszerzett ismeretünk egyéb valóságtartal­makba, hol és mennyiben hozható összefüggésbe ésviszonyba a valóság többi adataival s így mintegy be­pillantást nyerünk egy új, eddigi fogalmaink alapjánismeretlen és egyelőre üres, de tartalommal kitölthető

területre. Amíg tehát a tényleges tartalom elemzéserévén új, határozottan ki nem fejezett vonásokat sze­rezhetünk, addig a lehető tartalom bármily mély isme­rete és széfszedése sem alkalmas arra, hogy belőle újtartalmakat vezethessünk le. Csak a bekapcsolódás lehe­töségét közvetíti, csak erről győz meg bennünketpozitive, az új vonásokról más ismeretforrás (tapasz­talat vagy tanúság), vagy pedig a synthesis révén ki­alakított fogalom szétszedése adhat csak fölvilágosítástés pozitív meggyőződést. Ezért mondtuk, hogy azilyen tartalmak a bekapcselás lehetősége szerint (inpotentia) és ne~ative foglaltatnak ismereteinkben.A fogalom lehető tartalmától eszerint sohasem vár­hatjuk új vonásoknak önmagukban sajátos, benső

(ontologiai) igazságukban (veritas intrinseca) való isme­retét, hanem csak külső, mintegy körülirt igazságuk­ban (veritas extrinseca), azaz mint más pozitive föl-­fogott valóságokkal nem ellenkező elemeket ismerhet­jük meg azokat. A fogalom lehető tartalmával történő

bizonyítás eszerint tárgyilag minden esetben értéktelenalanyi képződményeket hozhat csak létre. A Kritik derreinen Vemunft szerzője ismereteink e kettős tartal­mának félreismerése miatt tévedett oly végzetesen.

b) A logikai sémák, bár értelmi ismeretünk tör­vényeit képviselik, értékükre nézve csak alanyi való­ságot képviselnek (ens rationis), Az ismeretben föllépőtartalmakat ugyanis nem a valóság, hanem az értelemtörvényei szerint rendezik s ezért magukban vévenem a valóságot, hanem annak sajátos emberi föl-

FOGALMAINK TARTALMI KITERJEDtSE 61

fogási médját tárják föl. Az értelem sémáihoz ugyanisa tudattartalom épúgy alkalmazkodik, ha a tárgyivilágból merítettük, mintha alanyi határozottságaink(akarat, subconscium stb.) szolgáltatják. Ezért mindaz,ami ismeretünkben a logikai sémára vezetendő vissza,az igazságnak csak előföltételét és anyagát képezi (veri­tas materialis). A logikai sémák ismeretünknek csakegyik és pedig alanyi tényezőjéhez, az értelemhez valóviszonyát tükrözik vissza, ezért magukban csak fél­értékű és pedig alanyi igazságot képviselnek és köz­vetítenek. A teljes értékíl igazság (veritas formalis)ismeretünk többi tényezőinek figyelembevétele utánállapítható csak meg. Ezek között pedig első helyetfoglalja el a tárgy, amely szent Tamás szerint azegyetlen tartalomadó tényező. Ezért az igazságnaklegjellegzetesebb sajátsága, mintegy formája, a tartalmirészben domborodik ki, az alanyi, a logikai csak e for­mát hordozó anyagi s értelmün kre nézve a fölfogásmegvalósulását szabályozó alanyi előföltétel szerepétjátssza. (Épen megfordítottja Kant álláspontjának I)A logikai sémák és fogalmainknak a nekik megfelelő

lehető tartalmi köréből vett igazolása tehát sohasemvezethet el bennünket teljes értékű igazsághoz s a rajtaalapuló tökéletes meggyőződéshez. Ismeretünkre nézvetartalmilag értéktelen logikai lehetőségek vagy nem­lehetetlenségek maradnak az ilyen tételek mindaddig,amíg a tartalmi igazság zsinórmértékét nem alkalmaz­zuk rájuk. Ilyen zsinórmértéket szent Tamás bölcseletepedig csak vagy a tapasztalatban s a vele egyenrangúismeretforrásokban, vagy pedig az ezeket helyettesítősynthetikus alany-fogalmakban ismer. Ezért csak annakaz ismeretnek van ránk nézve értéke, csak az gyara­pítja emberi energiánkat, az köt össze bennünket avalóság többi adataival, amelyet az említett indító­okok tesznek értelmi kincsünkké.

62 ELSO RtSZ

A logikai elvonás adatai mindazonáltal fontos, nél­külözhetetlen eszközei tudásunknak. Ezek kiinduló­és támasztópontjaink az anyag keresésénél, mí~ a tar­talmi elvonás' adatai a kialakult tudás és végsó össze­gezéshez szükséges anyagot, bizonyító eszközt és elve­ket szolgáltatják. A logikai igazság nélkül továbbá atartalmi igazság is csak félértéket képvisel, mivel nél­külük a bizonyítás és a másokkal való közlés és meg­győzés lehetősége hiányzik. Az utóbbiak előföltétele

ugyanis az értelmi fölfogás természeti törvényei sze­rint történő kifejezés, azért ha mi magunk nem gon­dolkozunk e sémák szerint, ismeretünk másokra nézveértéktelen és meddő tartalommá válik. (Ez az intuitívelmék végzete!) Mindaz tehát, amit a logikai elvonás­ban érték gyanánt föl van halmozva, az ismeret el­sajátítására, a módszerre vonatkozik, ami pedig a tar­talmi elvonás eredménye, ismereteink rendszerét, egy­séges szempont szerinti összegezését teszi lehetövé.A módszer törvényeivel foglalkozik a logika, a gon­dolkozás módszertana, megállapítván az említett elvonásrévén úgy a gondolkozás hármas típusának (fogalom,ítélet, következtetés) általános szabályait, mint pedigaz egyes tudományok munkaprogrammját, illetve atárgyaikkal való érintkezés külső föltételeit és szabá­lyait. A rendszerezés a tartalmi fontolgatáson alapul svalamely alany-fogalom meghatározásában adott tar­talmi szempontok és bennfoglaltság figyelembevételévelösszegezi a kutatás eredményét. A módszer a priorimegállapítása lehetséges, a rendszeré nem.

Mindebből látjuk, hogya kifejezések, mint «ratioformalis» vezéreszme, szempont stb., egészen más értel­met tartalmaznak, ha a módszeres vagy a rendszeresigazság zsinórmértékeül alkalmazzuk azokat vagy pediglogikai vagy metafizikai értékeket akarunk velük jelezni.

Hogy szent Tamás ezt a két értéket választotta

FOGALMAINK TARTALMI KITERJEDÉSE 63

egész munkaterve alapjául, úgy egész rendszerén, mintpedig annak e&r,es részein kimutatható. Szent Tamástudományos működése céljának a tudás és a bármiképmegszerezhető ismeret adatainak összegezését tekin­tette. llyen munkára előtte és utána egyaránt sokanvállalkoztak már, de hajótörést szenvedtek, beletaszítvaaz értelmet a kétvágányú igazság örvényébe. SzentTamás elkerülte ezt a veszedelmet. A logikai általános­ság természetének fölismerése és fölhasználása meg­óvja a synkretizmus veszedelmétől: nem minden tar­talom kapcsolható be meglevő ismeretünkbe, hanemcsak az, amely összeegyeztethető vele. Synthesis ésnem synkresis jelöli tudásának végső célját s ezzel akettős vágányú igazságnak még árnyékát is távol­tarja rendszerétől. A tartalmi értékek szemlélete azeklekticizmust zárja ki rendszeréből. A tárgyi igazságpróbaköve nem az akarat vagy más képesség általdiktált szempont szerinti válogatás (haeresis), hanema tudás-alany természetében foglalt zsinórmérték. Amiehhez nem alkalmazkodik, a rendszer tárgyi igazságai­nak köréből kizárandó, míg az, ami erre visszavezet­hető, föltétlen elismerést kíván, úgy hogy ez tőle atudás-alany, megtagadása s vele együtt az összes belőlelevezethető következtetések elvetése nélkül meg nemvonható. Ez a kettős érték segítette végül szent Tamásta természetes és természetfölötti rend összeegyezteté­hez. A fogalmak tartalmi kiterjedése révén nyitvamaradt ajtón hagyhatta el ugyanis a természetes isme­retek világát, anélkül, hogy ezek légkörét teljesen elkellett volna hagynia, vagy pedig erőszakos műveletet

végzett volna rajtok. Ha a kiegészítés vagy kibővítéslelietőségét vagy nem-lehetetlenségét pozitive vissza­tükröző fogalmainkból átlépünk abba a magasabb, ter­mészetfölötti rendbe, ahonnét a bekapcsolható eleme­ket megbízható forrás, a kinyilatkoztatás önti, akkor

64 ELSŐ RÉSZ

valóban nem tettünk elhatározóbb lépést, mint mikoraz általános nemi fogalmat elhagyjuk s keressük ameghatározó tartalmakat (differentia specifica). Az új,bekapcsolandó tartalomért egyik esetben sem fogal­munk meglevő értéke kezeskedik, hanem a tőle külön­böző ismeretforrás, - az utóbbinál a tapasztalat, azelőbbinél annak a tanusága, aki a bekapcsolandó ter­mészetfölötti tartalmakat saját lényegének alkotórészeigyanánt birtokolja. Az, ami a synthesis alaposságáhozszükséges, mindkét esetben egyértékűen, de legalább isértelmünk természetének teljesen megfelelő módonmegtalálható.

Az ismeret és valóság azonosítása az itéletben tör­ténik. A valóság viszonylagos felfoghatóságának fön­nebb leírt általános követelményéri kívül még kétkörülményre kell figyelemmel lennünk, hogy t. i. azigazság ránk nézve nem az érzéki, sem pedig a tárgyategyszerűen felfogó értelmi működésben (simplex ap­prehensio), hanem egyedül az ítéletben valósul megés hogy az általános materializálás keretében a szem­pontok és tudás-alanyok részletezésével az igazságotmég közelebb kell hoznunk értelmi színvonalunkhoz.

Miután az érzék az ismeret igazságához szükségesráeszmélésre alkalmatlan, csak a fényképszeru-tudatosmódon érintheti tárgyát. Az érzék és a tárgy közöttimegegyezés tudata az értelemben van, amely a kéttartalom azonosítását elvégzi: az érzékben az igazság­nak csak előföltétele (veritas materialis) van meg, sajá­tosan az értelemben valósul meg. Ugyanezt kell mon­danunk az értelmi felfogásról is, amely által csak atárgy egyszerűen merül fel tudatunkban (simplexapprehensio) s értelmünk ontológiailag igaz, ténylegeslénnyé válik. Ez az értelmet csak az igazság előföl­

tétele szerint és más tartalommal (ens) való azonos­ság szerint teszi igazzá. Ezért amint a valóság a lét-

ISMERET:ÉS VALÓSÁG AZONOsITÁSA 65

forma révén (ratio essendi) határozódik meg bizonyosformára (lehető, tényleges stb.), úgy az értelem ez újtartalmának értékét sem a tárgy egyszerű jelenlétedönti el, hanem az a tényező (ratio cognoscendi), amelya valóság határozott formájával történő megegyezés­ről biztosít Ez az összeegyeztetés, igazolás elég bonyo­lult művelet s végeredményben ama határozott isme­retlen, ítéletben, domborodik ki, hogy az új tartaloma valóság adataival megegyez. Ezzel a megállapítássalismeretünk lezárul s értelmünk eljutott nyugvó pont­jához. Az ítéletben tehát nemcsak a tartalomról, hanemennek az értékéről is tudomással birunk.

Minden ítéletben tehát azonosságot 'mondunk ki.Az eszmélkedés révén ugyanis vagy belátjuk, hogy azúj tartalom egészben vagy részlegesen azonos korábbanmegszerzett és a valóság adataival már összeegyezte­tett fogalmainkkal, vagy pedig más megbízható ismeret­forrás (tapasztalat, tanuság) kezeskedik mellette, hogycsakugyan a tárgyi, nem pedig az alanyi világ adatai­ból merült fel lelkünkben. Az első igazolási möd avisszavezető (analytikus). Igazoló tényező gyanánt afogalom tényleges tartalma szolgál, amelyben az újvonás kifejezetten vagy burkoltan bennfoglaltatik. Mivelpedig ennek a fogalmi szétszedésnek elengedhetlen föl­tétele a fogalomnak a tapasztalati synthesis alapjánvaló kialakítása, a bennfoglaltság felismerése tel­jesen elegendő az új tartalomnak és a valóságnakösszeegyeztetésére és azonoságuknak kimondására.Az ilyen fogalmak itéleteink alanya (S) gyanánt szerepel­nek, míg az új tartalom állítmány (P) gyanánt lép föl.Mivel az ilyen alany-fogalomnak nemcsak ismeret­közvetítő, hanem igazoló s a valósággal összeegyeztetöértéke is van, mindaz, ami a ratio cognoscendi, azismeretet tökéletes, mínden irányban befejező és igaziértelmi kinccsé alakító tényező fogalmához tartozik,

Horvlitb S. : Aquinói szent Tamás viJAenézete. s

66 ELSO RÉSZ

megtalálható benne. Ez az ismeret legtökéletesebbmódja, mivel az igazoló és az ismeretközvetítő tényező

azonosak.A másik igazolási mód az összetevő (synthetikus),

amelynek alapjául fogalmaink lehető tartalma szolgál.Mivel azonban az ilyen alanyfogalom az igazolandóismeretről pozitív felvilágosítással nem szolgál, a ratiocognoscendi, az ismeretközvetítő tényező szerepét tőlekülönböző elem (tapasztalat, tanuság) vagy tudás-alanytölti be. Ahol tehát tartalmi szétszedésre alkalmas alanynem áll rendelkezésünkre, egyelőre kisegítő fogalmak­hoz és eszközökhöz nyúlunk, hogy általuk megszeréz­hessük és a valósággal összeegyeztethessük ama tar­talmakat, amelyek fogalmaink logikai kiterjedésébe be­kapcsolhatók s így ezek meghatározására, gazdagításáraalkalmasak. A tudás-alany ilyen helyettesítésére értelmiismeretünk fejlődését tekintve föltétlen szükségünkvan s így minden megbizhatónak igazolt ismeretforrástteljes értékű ismeretközvetítő és -igazolö tényezőnek

kell elismemünk. Sőt ha tekintetbe vesszük, hogynincsenek a tapasztalattól független analysisre alkalmasértelmi kincseink, a synthesisben kell az ismeret meg­szerzésének (in ordine inventionis) egyetlen és értel­münk természetétől megkövetelt tényezőjét látnunk.Amihez a logikailag általános tudás-alany elemzése csaktámasztópontul és negatív útmutatásul szolgál,befejezia tapasztalat vagy tanuság, a valóság érintésének epróbakövei. Akár szükségszerű, akár pedig esedékestartalmat kapcsoljunk is így össze korábbi fogalmaink­kal mint azok lehető kiegészítőit, szilárd talajon állunk,mert a valóság közvetlen érintéséről kezeskedő tapasz­talat utasít bennünket erre.

Az azonositó tényező (ratio formalis.) Ar. ismeret­közvetítő és összeegyeztető tényező (ratio cognoscendi)eszerint a valóság viszonylagos felfoghatóságának meg-

AZ AZONOsfTÓ TÉNYEZŐ 67

valósítója. Ez szállítja le egyrészt a dolgok általánosfelfoghatóságát értelmünk színvonalára, másrészt pedigez kezeskedik a valóság érintéséről. Előbbi szerepebentárgyi fénynek mondjuk (lumen quo), amelynek révéna valóság értelmünkre nézve is láthatóvá lesz, azutóbbiban pedig zsinórmérték, próbakő (criterium) ésvezéreszme (principium) néven ismeretes. Az igazságelfogadására indító ok (motivum), vagy pedig az aztlehetövé tevő szempont (ratio qua) mindkét feladatotjelzik, valamennyit felöleli és csodás szabadossággalfejezi ki a ratio formalis obiecti kifejezés. Ez azt jelzi,hogy e tényezőben kell keresnünk a dolgok felfogható­ságának és igazságának lelkét. Vele szemben a dolgokvalóságtartalma csak a felfogásra alkalmas anyag(obiectum materiale) szerepét játsza, amely csak azértelem színvonalához arányosító tényező, a ratio for­malis révén lesz sajátos tartalma szerint felfoghatótárggyá (obiectum formale). Sajátosan (formaliter)csak azt ismerjük meg, amit legjellegzetesebb vonásaszerint fogunk föl. Ami erre rávezeti értelmünket, vagyerről biztosítja, az ránk nézve e tárgy igazságánakalaki tényezője, akár belátást (visio) közvetítsen, akárpedig csak a tanuságon alapuló felfogást (hit). A tárgysajátos igazsága eszerint csak akkor valósul meg lel­künkben, ha olyan tényező közvetíti ismeretét, amelyúgy értelmünk hatöerejével, mint a tárgy természetévelarányos, vagyis ha ezt úgy szállítja le értelmünk szin­vonalához, hogy azáltal benső tartalmi értéke ne csök­kenjen, s ha nem is épen tökéletesen, de igazán meg­jelenjen és felfoghatóvá legyen. Az olyan indítóok,amely e követelményeknek nem felel meg, az illetőtárgy sajátos igazságának legfeljebb csak előföltételeit

szemlélteti (ratio materialis), vagy ami még rosszabb,egészen hamis világításba helyezi sígy ismeretét egyáltalá­ban nem közvetíti. Igy pl. ha abból a föltevésből indulunk

5-

68 ELSO R~SZ

ki, hogy az ember csak anyagi valóság, életműködéseinekegy részét sohasem tudjuk teljesen és sajátosan . meg­magyarázni, hanem ismeretünk, vagy csak ezek elő­

föltételeire (az érzéki életre) vonatkozik, vagy pedigegészen torz képet rajzolunk róluk. Vagy ha fogalmainklehető tartalma alapján kapcsolunk csak beléjük új tar­talmat, ebbeli ismeretünk sajátos igazsággal nem bírhat,mivel a logikai kiterjedés csak abekapcsolás előfölté­

telének, lehetőségének fennforgásáról tanuskodik, denem a tényleges és a valóságban is meglevő meg­egyezés és bekapcsoltság mellett.

Ezen alapul a rendszeres (tartalmi) igazság egyikigen fontos felosztása a teljes és jéJértékűre. Az előbbi

akkor van jelen, ha ítéletünk arányos, az állítmánytvagy általában a tárgyat legjellegzetesebb sajátsága sze­rint megindokló alanyfogalomra (ratio formalis obiecti)támaszkodik. Az ily tudás-alany a tárggyal való meg­egyezés tudatával az arányos megokolás felismerését,illetve ennek tényezőit is közvetíti. Ez az igazságnaklegsajátosabb formája (veritas formalis ), mivel mársemmi sem hiányzik, ho~ a tárgy és ismeret közöttiazonosság a tudat részéról is teljessé váljék. A félértékű

igazság ezzel szemben olyalanyfogalomra vagy indító­okra támaszkodik, amely az elfogadandó állítmányvagy tárgy arányos megokolását nem tartalmazza. Azilyen félértékek az igazságnak csak előföltételét (veritasmaterialis) képviselik s közölhetik lelkünkkel. Az iméntemlített példákon kívül ilyen a kinyilatkoztatás adatai­nak természetes indítóokok alapján való elfogadása is.Ezek ugyanis a természetfölötti tárgykör megvilágítá­sára alkalmatlanok s legfeljebb csak az ezt körülvevő

természetes igazságok részéről fölmerülő homályt távo­líthatják el, tehát magának a természetfölötti igazság­nak csak előföltételét szemléltethetik,

A tárgyi fény hatóereje értelmünkben a meggyőző-

AZ AZONOslTÓ T~NYEZO 69

dést szüli, Ez viszont úgy a belátás, a tudás, mintpedig a tekintélyén alapuló hit eredménye lehet. Tudásés hit egyaránt megegyeznek abban, hogy indokoltismeretek, mennyiben mindkettőnek ratio formalisakétséget kizáróan biztosít bennünket arról, hogy atárgy sajátos, benső, ontológiai igazsága szerint jelenmeg értelmünkben. Amíg azonban a tudást előidéző

tárgyi fény a dolog elemeinek belső szerkezetét ismegviIágítja s így belátást közvetit, addig a hit tárgyifénye, a tanuság, ezt homályban hagyja s csak arrólbiztosít bennünket, hogy a felfogott tartalmak a való­ság adatainak megfelelnek. A tudásnál a meggyőződés

tisztán értelmi tényezőkre vezetendő vissza. Ertelmünkaz igazság hatóerejétől annyira lebilincselődik s ennektárgyi fénye oly mértékben ömlik át elménkre, hogya meghajlás, a tárgy elfogadása az emberi természetegyéb tényezőinek közbelépése nélkül szükségszerűen

létrejön. A hitbeli meggyőződés ezzel szemben azakaratra vezetendő vissza. Nem ettől függ ugyan atárgy igazsága (mint pl. a gyakorlati igazságoknál),de ettől függ az igazság elfogadása vagy elvetése.A tárgyi fény homályos és gyönge ahhoz, hogy adolog belső szerkezetét is megvilágítsa s hatóerejenem elég az értelmi tényezők lebilincselésére. Ezértszükséges az akarat parancsoló szava, amely az igaz­ságnak, mint az értelem javának, elfogadását befejezi.Amíg tehát a tudás létrehozó tényezője (ratio forma­lis) kizárólag az igazság eszközeivel hat az értelemre,addig a hit indítóoka az igaz és a jó sajátságaibólegészítődik ki s mindkettőnek hatóerejében hozza létrea meggyőződést.. Az előbbi tiszta értelmi fény, azutóbbi csak részben az, amennyiben az akarati indító­okok nélkül feladatát, a tárgy benső igazságának vég..leges megjelenítését és meggyőződéses birtoklását meg­valósítani nem képes. Ugyanez áll az értelem amaz

70 ELSO RÉSZ

állapotáról is, amelyet vélekedésnek (opinio) mondunk.A meggyőződést létrehozó ratio formalis itt teljesenhiányzik, helyét az elfogadást javasoló s több-kevesebbvalószinűséget biztosító tényező, a probabilitas, fog­lalja el. Ez a tudás indítóokától abban különbözik, hogybelátást nem szül, a hit próbakövétől pedig abban,hogy a dolog ontológiai igazságának megvalósulásárólnem tanuskodik kétséget kizáró módon, hanem eztcsak vaJószinűvé teszi. Ezért a meggyőződés ismét csakaz akarat befolyása alatt valósulhat meg, ámde soha­sem határozott, megváltozhatlan ítélet, hanem csak azellenkező lehetőséget ki nem záró vélekedés formájá­ban. A tudásban és a hitben eszerint a dolgok onto­lógiai igazsága sajátosan, azaz a tudattartalom és avalóság megegyezésének teljes értékű fölismerésébenvalósul meg (veritas formális), a vélekedésben pedigaz i~azság ily megjelenési formájának, az ítéletnek, csakkülsó formáját ölti fel anélkül, hogy annak lelke éslegjellegzetesebb sajátsága, a valóság adataival valóösszeegyezés biztossága éltetné. Ezért csak külső színre(veritas extrinseca) és az értelem ontológiai igazságában(veritas materialis) találjuk meg benne az ismeret sajá­tos igazságának hasonmását.

Miután az emberi ismeret tökéletesen, mint teljesértékű, mint minden más léttartalomtól különböző

valóság az ítéletben létesül, ismereteink igazolása azítélet vizsgálatára szorítkozik. A tudomány nem egyéb,mint a tudás kibővítése. Amint megindokolt ítéleteinkalanyfogalmából levezetünk, vagy oda beillesztünk újtartalmakat s ezzel tudásunk anyagát gyarapítjuk, úgya nagykörű, az egész valóságot, vagy pedig annakegyes részeit felölelő alanyfogalmak szétbontása vagykialakítása révén az ismereteknek mintegy megszám­lálhatatlan tömegére teszünk szert. Az egy tudás-alanykörébe tartozó ismereteknek összegét mondjuk tudo-

AZ ELVONÁS FOKAI 71

mánynak. A tudás-alany (subiectum scientiae) úgyviszonylik ez ismeretekhez, mint ítéleteink alanya abenne és általa megismerhető tartalmakkal szemben.Az egyes ismeretek tudományunk anyagát (obiectummateriale), az alanyfogalom pedig ezek lelkét meg­indokoló és sajátosan, az ismeret minden (alanyi éstárgyi) követelményének megfelelő mödon, felfoghatóváalakító tényezőjüket és így értelmi me~győződésünketlétrehozó elemét (ratio formalis obiecti) képviseli.Mindazt, amit fönnebb fogalmaink kettős tartalmárólmondottunk, alkalmaznunk kell a tudomány alanyfogal­mára is. amely az illető tudomány középpontjába állítvaa médszeres és rendszeres igazság próbakövét képvi­seli s összes kutatásunkat és ismeretünket vezérli ésrnértékeli,

Az elvonás fokai és a tudományok. Miután azegész valóságot vagy annak egyes nagyobb köreit fel­ölelő fogalmak kialakítása az elvonás eredménye, meg­értjük, hogy szent Tamás a tudományok osztályozásaés rendszerezésének alapjául az elvonás fokát választja.Annak okát ugyanis, hogy ismereteink nem annyira avalóságot. mint annak változó módozatait közvetitik, azanyagi, egyedi vonásokban .kell látnunk. Minél maga­sabbra szárnyalunk tehát tartalmi elvonásunkkal. annálinkább megközelítjük a valóságot és ennek tulajdon­kéreni szemléleti módját, amely Isten ismeretében való­su meg tökéletesen, annál kevésbbé szorítkozik tudá­sunk az egyedi, anyagi és változó dolgokra és a tőlükfüggő oksorozatok magyarázó erejére, annál jobban el­hagyhatjuk a közvetlen és épen ezért csak látszólagosokok sorát. Az elv:onás foka szerint nő tehát tudásunkértéke. Minél határozottabb és tisztább logikailag álta­lános alanyfogalmat alkotunk, annál többet ölel feltudásunk a valóság adataiból. Minél több kifejezett ésburkolt tartalmat tudunk adni alanyfogalmunknak s

72 ELSO RÉSZ

igy minél tökéletesebbé tesszük metafizikailag általánosértékét, annál mélyebbreható, szükségszerűbb és válto­zatlanabb oksági viszonylatokat tudunk megállapítaniés magyarázó elemül választani, annál általánosabbértékű következtetéseket és törvényeket vonhatunk le.Ezért az elvonással nemcsak ismeretünk egyes tárgyaitszereszük meg, hanem ennek segítségével hozzuk köze­lebb értelmünkhöz a magában véve osztatlan valóságot,általa szálIítjuk le értelmünk színvonalára a dolgokfelfoghatóságát.

A tudás-alany (az analytikus tudományoknál) és ahozzátartozó kisegítő fogalmak és ismeretforrások (asynthetikus tudományoknál), mint a tudomány lelke(ratio formalis scientiae), kettős feladatot töltenek be:a) a valóság viszonylagos felfoghatóságának (ratio for­malis qua), h) értelmi megvalósulásának tényezői.

A tudás-alany értelmünkre nézve a valóság helyettesí­tője és az általa képviselt tudománykör teljes tartal­mának dióhéjfoglalata. Ennek megfelelőerr a ratio for­malis egyrészt a burkolaton bennefoglalt tartalmak ki­fejtése révén a tudománykör anyagát szolgáltatja, más­részt pedig ezeket a valósággal azonosítja s így teljesértékű emberi igazságokká és értelmi kincsekké ala­kítja azokat. Ebből magyarázhatjuk meg, hogy miértfordít szent Tamás oly nagy gondot az ismeret külön­böző formáinál a tudás-alany meghatározására. Tőlefügg a tudomány sorsa, értékes vagy értéktelen voltas összes következtetéseink beilleszthetése egy szervesenösszetartozó egészbe. Ha a tudás-alany nem a valósághelyettesítője gyanánt alakult ki, az sem tartozhat avalóság világába, amit vele megokolunk vagy rá vissza­vezetünk. Ha az alanyfogalom hamis, belőle levontkövetkeztetéseink is csak ilyenek lehetnek. Ha továbbánem öleli fel mindama tartalmakat és elemeket, ame­lyek a valóság legjellegzetesebb sajátságát képviselik

AZ ELVONÁS FOKAI 73

(esse specificum seu formale), akkor csak félértékű

igazságokat vagy a teljes igazságnak csak előföltételeit

valósíthatja meg lelkünkben. Mindezekben az esetekbenértelmi meggyőződésünknek csak alanyi, tehát félértékevan. Mert ha véletlenül épen megegyezne is ismere­tünk a tárggyal, vagy az ilyen félalany fogalombélhelyes következtetést vonnánk is le, ez a megegyezésnem az ismeret, hanem a léttartalom igazsága, az érte­lem (mint ens in actu) veritas ontologica-ja lenne.Az ismereti igazság megvalósulásának nem ez a fény­képszerű azonosság, nem is az erről való meggyőző­

dés a legjellegzetesebb sajátsága és mértéke, hanem azarányos okkal és azonosító tényezővel létrehozott meg­győződés. Teljes értékű igazságot csak teljes értékű

ratio formalis, alanyfogalom, közvetíthet Ezt kívánjameg már az oksági elv is. Szent Tamás szerint azarányos ratio formalist nem lehet semmivel sem helyet­tesíteni. Ezért sikerült neki tökéletes és minden ízébenlezárt bölcseleti és theológiai rendszert alkotni s azemberi igazságot oly metafizikai elvekben összegezni,amelyek a vaU>ság minden adatára alkalmazhatók smegítélésükhöz föltétlenül megbízható szempontokattartalmaznak és félre nem vezető útmutatást adnak.

A tudás-alanyokat nem tárgyi, hanem alanyi szem­pontok és szükségletek határozzák meg. Az igazságmagában véve egy és osztatlan s felfoghatóságábansincsenek tárgyi fokozatok. Mivel azonban az emberiismeret sajátos tárgya, az érzéki valóság, önmagábannem ténylegesen, hanem csak a lehetőség szerint fog­ható fel és emellett szétszórtan jelentkezik, értelmünkfeladata, hogy ténylegesen felfoghatóvá alakítsa azt svisszavezesse arra az eredeti osztatlan és összegezettállapotra, amelyet szétszórt megvalósulása előtt, sajá­tos igazság jellegében, Isten értelmében birtokolt. Eztörténik az elvonásnak fönnebb leírt folyamata révén.

74 ELSO RÉSZ

A cselekvő elvonás a tényleges felfoghatóságot csakannyiban valósítja meg, hogy értelmünknek, mint ensin actu-nak ontológiai igazsága létrejöhessen. A szem­lélő elvonás a ráeszmélés essközeivel az ismereti igaz­ság kialakulását teszi lehetővé, Amde magában vévecsak izolált ismereteket közölhet, úgy hogy ezáltala valóságnak sajátos, tehát osztatlanságát biztosítóállandó elemei és viszonylatai szerinti szemléletét nemközvetiti. A valóság adatait ugyanis a legkülönbözőbb

oksági szálak és viszonylatok fHzik egymáshoz, főleg

pedig forrásukhoz, Istenhez, úgy hogy izolált valóságnincs. Ezért a valóság adatainak ez élő közösségből

kiszakított megismerése teljes értékű igazságot nemadhat s így az eszmélő elvonás révén kidolgozottegyes tartalmak elsajátítása nem jelentheti értelmi töké­letességünk csúcspontját, hanem ennek csak kezdetét,előföltételét. A valóság egyes adatairól csak akkor lehettökéletes ismeretünk, ha ismereteinkben is beállítottukőket ama viszonylatokba és összefüggésekbe, amelyeka többi adatokhoz fűzik, úgy hogy legalább is bizonyoskörben kimerítettük vagy megközeIítettük e viszony­latok meghatározását. Ezért az elvonással megszerzettismerethalmaz értelmi kincseinknek csak anyaga lehet,amely az életetadó tényezőtől, a tudomány lelkétőlvárja, hogy e lehetőségi állapotból az értelmi tökéle­tesség igazi létesítőjévé váljék. Az elvonás magábanvéve tehát a sajátos ismereti igazság megvalósításáhoznem elégséges; ki kell egészülnie a synthesissel, esz­mélkedésünk egyik újabb műveletével, amellyel azegyes ismeretekben rejlö örök értékeket és ezeknekhatóerejét egyetlen fogalomban összegezzük. Ez logikaikiterjedésénél fogva felöleli a valóság egy körbetartozó adatait, amelyek az oksági viszonylatok leg­szorosabb kapcsolatával fűződnek össze s ebbeli relatívegységüknél fogva ismeretünkre nézve is a valóság

AZ ELVONÁS FOKAI 75

bizonyos részének osztatlan egységét képviselik. Tar­talmi kiterjedése és hatóereje szerint a valóságot össze­fűző szükségszerű oksági viszonylatok foglalatánaktekintendő, amennyiben tükörképe mindama külső ésbelső okoknak és tényezöknek, amelyek az egy körbetartozó adatok mindegyikében megtalálhatók, vagytökéletes ismeretükhöz és magyarázatukhoz szüksége­sek. Ez az igazán tárgyi fény föltétlenül megbizhatóvezérként kisér bennünket a valóság ama körénekadatai között, amelyet a synthesis révén képvisel s azelvonással szerzett ismeretek halmazát rendezett ésmintegy szempillantásra áttekinthető egységgé teszi.Hogy ez egyes adatokat tökéletetesen, tehát nemcsaka valóság adataival történő megegyezésükben, hanemaz abban elfoglalt helyzetük és jelentőségük szerintösszes okaikban és tényezöikben is megismerhetjük,ennek az alanyfogalomnak köszönhető, Nemcsak azizolált ismeretekböl származó zavaros és tökéletlenértelmi válságból szabadít meg bennünket, hanem kuta­tásunkat is megkönnyíti. Logikai kiterjedésénél fogvamegmutatja, hol kell keresnünk az oksági viszony­latokba bekapcsolandó adatokat, tartalmánál fogva pedige viszonylatok mibenlétéröl ad felvilágosítást s ígyismereteink magyarázó, a valóság adataira visszavezető

ide bekapcsolódó elveit és anyagát szolgáltatja. Ezértmondja szent Tamás az alanyfogalmat a tudománylelkének, ratio formalisának.: Az érzéki ismeret adatai fölé az elvonás emel ben­nünket, ennek pillanatnyi benyomásaitól pedig az össze­gezés szabadítja meg elménket. így emelkedünk fellassan az érzéki természettel adott részleges szemléletszűkkörűsége fölé. s igazi tudományos, tehát a valóságminden oldaláról megokolt egységes szempont szerintiismeretre teszünk szert, Szent Tamás ebben háromfokot különböztet meg. A korlátozó elemektöl meg-

76 ELSÖ R~Z

tisztítható és az általános érték szinvonalára felemelhető

tudás-alany tartalmi és logikai kiterjedése és hatóerejeszerint az első az anyagi, a második a mennyiségi, aharmadik a minden anyagi korlátozástól ment okságiviszonylatokban kifejezhető és így az említett körökbebeállítható valóságot öleli fel és szemléltetí,

Az elvonó összegezés első fokán foga1mainkat csakaz egyedi-anyagi tulajdonságoktól tisztítjuk meg, deaz anyaghoz való viszony, az anyagi rendeltetés lénye­ges alkotó részük marad, Ez a tisztaság föltétlenülszükséges ahhoz, hogy értelmi ismeretünk tárgyáválehessenek s a tudományos magyarázathoz szükségesáltalános érvényű és változatlan igazságok jellegévelbírjanak. Ezzel a valóságnak összes anyagi és anyagiviszonylatokra visszavezethető részét leszállítjuk értel­münk nivójához és alkalmassá tesszük arra, hogyszükségszerű törvényei szerint felfoghassuk. Az elvo­nás e fokával tehát csak azt érjük el, hogy fogalmunkérvénye a jelen konkrét eseten túlmenjen, az anyagivalóságnak összes hasonló megnyilvánulását felöleljeés megértesse s anyagi okokra és viszonylatokravissza­vezethető magyarázatukat adja. Ezen túlmenő és másvalóságokra alkalmazható érvénye vagy magyarázó­ereje e fogalmainknak s a bennök adott ratio forma­lisnak nincs. Az elvonás e fokát fizikainak nevezzüks általa határozódik meg a természetbölcselet és azalatta sorakozó tapasztalati tudományok tárgya és ural­kodó szempontja. A természetbölcselet tudás-alanya azens mobile, a változásnak alávetett lény, vagyis az avalóság, amely az anyaggal való egyesülésben éri elés fejti ki létének és működésének természetszerű tökéle­tességet. Ezek közé tartozik az emberi lélek is a testtelegyesült létében, míg tisztán szellemi életének szemlél­tetése a metafizika feladata.

A második fokon nemcsak az általános anyagi saját-

AZ ELVONÁS FOKAI 77

ságot töröljük fogalmainkból, hanem ennek egyikkisérő elemét, a valóságos mennyiséget, a kiterjedéstis, amit az első fokon mint az anyagi valóság műkö­

désének előföltételét még megtartottunk. Valamit azon­ban még meghagyunk, ami az anyagi eredetre emlé­keztet és e fogalmaink érvényét és magyarázó erejétbízonyos tekintetben megszorltja, t. i a mennyiségetáltalában, logikai fogalmában. Ez a mathematikai szem­lélet, amelynek a valóság mennyiségi viszonylatokravisszavezethető szemléletét köszönjük. Ezzel a valóságnagyobb részét hoztuk közel értelmünkhöz és pedigállandöbb és seükségszerűbb oksági viszonylatok alap­ján, mint az első fokon, de azért az egész valóságtólmég messze vagyunk.

Az összegezés legmagasabb fokán végül az anyagi­ság utolsó korlátja is ledől, ha oly fogalmakat alkotunk,amelyeknek sem az anyag, sem a mennyiség, sempedig az ezekhez való viszony nem teszi lényegesalkotórészét. Ezek a tisztaságukra nézve az előbbi

fokokat túlhaladó metafizikai fogalmak, mivel vagyanyagtalan valóságot tükröznek vissza (Isten, lélek),vagy pedig az anyagi elem teljes elvonatkoztatása révéncsak olyan vonásokat tartalmaznak, amelyek a való­ságra, mint ilyenre, tehát annak nemcsak egyes részéreérvényesek. A metafizika tudás-alanya a lét, mint ilyen(ens), összes okaiban és tényezőiben : scientia princi­piorum - a végső okok tudománya. Az anyagi eredetegyébként továbbra is kimutatható rajtok, de ez márnem az anyagi viszonylatokat visszatükröző vagy ezekremegszorltó vonásokban és értékekben nyilatkozik meg,hanem egyrészt a kisérő képekben (phantasma), melyeknélkül nem használhatjuk azokat, másrészt pedig abban,hogy tartalmi vonásaik közvétlenül az anyagi dolgoklétezési módját szemléltetik, a valóság többi adatait pedigezek hasonlatára. Ezzel a lehetőség határain belül az

78 ELSO RÉSZ

egész valóságot leszállítottuk értelmünk színvonalára;tovább a természetes arányok keretében már nemmehetünk, Amíg erre a metafizikai magaslatra föl nememelkedtünk, nincs az egész valóságot átölelő szem­léletünk s nem adtuk meg a dolgoknak végső, tehátlegmélyebb s igy igazán bölcseleti magyarázatát. Enneka ratio formalisnak a segítségével beállíthatunk mindenigazságot az egész valóság körébe s igy úgy önmagá­ban, mint pedig az összes viszonylataiban való isme­meretet szerezhetünk róla.

Az értelem készültségei (habitus). Az alanyfoga­lom hatóereje tudásunk tárgyi fényét képviseli. A tárgyitartalom, illetve ennek értelmi színvonalunkhoz tör­tént arányositásából származó átlátszósága (evidentia)megvilágitja értelmünket s ez észreveszi, elsajátítjaa tárgyal De mivel az igazság e hatóereje közvetlenülaz érzéki valósáR adataira, ezeké pedig Isten örökeszméire vezetendő vissza, azért mondhatjuk, hogy azértelmi igazság ontológiai, tárgyi értékét végső elem­zésben az örök eszmék (rationes aetemae) döntik el.Ezeknek önmagukban való akár közvetlen, akár köz­vetett szemléletét szent Tamás nem fogadja el. Mivelt. i. nem közelíthetjük meg azokat, az ismereti igazságmegállapitásánál sem használhatjuk őket ráeszmélésünkanyaga gyanánt. Ennek próbakövéül a közvetlen tár­gyak, az érzéki dolgok szolgálnak, az örök eszmékcsak mint ezeket mértékelő metafizikai tényezők jön­nek tekintetbe. A valóságot tehát mint tárgyat ter­mészetes ismeretünk keretében nem az örök eszmék­ben, nem is általuk, hanem az tőlük mértékelt érzékivalóságból szerzett, erre vonatkozó fogalmainkban ésezek által szemléljük.

Ismereteink örök értékű szemléletének (in rationibusaeternis) magyarázatára szent Tamás az isteni eszméktárgyi fényében való e nagyon is közvetett részese-

AZ ~RTELEM K~SZŰLTS~GEl 79

désen kívül egy közvetlenebbet is elfogad. Értelmünk,mint a megismerésre rendelt valóság, ontológiai igaz­ságában épúgy közvetlenül Istentől függ, mint a többidolgok. Miután lényegér nem közvetlenül, hanem azelvonás révén és pedig az érzéki dolgok analógiájaszerint ismerjük meg, legjellegzetesebb működését, ameglátást véve alap,ul, látószervünk hasonlataiban beszé­lünk az értelemről. Ez pedig a' tárgyi fény viszony­párja, ennek felfogására rendelt «szemvilág» lévén,értelmünk alanyi hatóereje és jellegzetes sajátsága afényben, a világosságban domborodik ki. Az értelemlényege tehát a valóság felfogására, meglátására alkal­mas «szemvilág» (lumen intellectuale), amelynek elő­

képe (causa exemplaris) lsten értelmi fénye, létrehozójapedig lsten hatalma. Ezért amint a dolgok Isten Iété­ben részesülve lesznek valósággá, úgy értelmünk is azörök értelemnek fényét visszatükröző természet bir­toklása által válik a megismerésre alkalmas valósággá.Ertelmünk ez alanyi fénye tehát az örök eszmékettartalmazó isteni fény közvétlenebb részesedését jelenti,mint a fönnebb leírt tárgyi. Mivel pedig minden isme­retünk ennek a hatóerejében jön létre, ez teszi atárgyakat ránk nézve felfoghatókká, azért méltánmondhatjuk, hogy «az isteni fény jegyében» ismerünkmeg mindent. Amint látjuk, szent Tamás az újplato­nizmusnak az isteni felvilágosításra vonatkozó kalandosjellegű tanát gondosan elkerüli s természetes ismere­tünk területén minden közvetlen tárgyi vagy alanyifelvilágosítást a leghatározottabban kizár.

Erteimünk e fénye és hatóereje elég arra, hogy azelvonás fönnebb leírt folyamatát megvalósítsuk, de azösszegezés létrehozásához gyenge. Ha csak erre len­!Iénk utalva, értelmünk az egyes ismeretek útvesztő­

Jében könnyen eltévedne s az elvonás révén megszer­zett anyag feldolgozatlan kőhalmaz gyanánt állana előtte.

80 ELSO RÉSZ

Ezért szükségünk van az isteni értelem újabb fény­sugarai ra is, amelyek az összegezés munkájának elvég­zésénél vezérlik értelmünket s a tárgyakat összetarto­zásuk szempontjából világitják meg.

Az ismeret lévén az ember legmagasabb életműkö­

dése és az emberi természet sajátos tökéletesbülésénekrészben kifejezője, részben pedig irányitója, nem marad­hat meg a fejlődésnek azon a fokán, hogy tisztán atényleges benyomások és folyton változó tudattartal­mak pillanatnyi meggyőző és vezető ereje uralkodjékrajtunk. Amint fizikai énünk a legkülönbözőbb elemekszerves egységgé olvadása révén alakul ki, úgy enneka magasabb, psychológiai érmek is az ismerethalmazegységesitése révén szabad csak kialakulnia, különbennem az ember uralkodik a pillanaton, hanem ez rajta.Hogy mily természetellenes állapot lenne ez a psycho­lógiai szétszórtság, mutatja az a körülmény, hogy mégaz állat sem élhet tartósan, csak pillanatnyilag ténylegesbenyomásaiból Az állati élet tényezői azonban nemuralkodnak annyira a valóságon, hogy maguk szerez­hetnék meg az egyed és a faj fönntartásához nemcsaka pillanatnyilag, hanem állandóan (habitualiter) szük­séges ismereti élettényezőket Ezért a természet végezteel az ehhez szükséges összegezés, az állandó és válto­zatlan «me~győződés» művét, mikor ösztön alakjábaburkolta mindama «következtetéseket» és életműkö­

déseket, amelyek a pillanatnyi szükségleten túlmenő

javak biztosítását célozzák. Ez ösztönök révén részesülaz állat a Teremtő örök bölcs eszméiben, ezek kép­viselik az állati élet «lelkét», az egyes működések egycélra, az egyedi és faji lét fenntartására irányitó ratioformalis-át, s igy ezek az utóbbiak jóságának, célszerű­

ségének és igazságának alanyi próbakövei. Ezek teszikaz állatot alkalmassáarra, hogy életének különféle körül­ményei között csalhatatlan biztossággal «ítélkezzék» a

AZ ÉRTELEM KÉSZŰLTSÉGEI 81

pillanatnyi benyomások alatt felébredt szükségleteiről ésteendőkről Az ember alsóbbrangú természetében épúgymegtaláJhatók e természetes ösztönök, mint az állatnál.Felsőbb, tehát igazán lelki élete nem maradhat e szerve­zettség mögött s nem lehet természetének megtagadásanélkül a pillanat önkényeinek kiszolgáltatva. De más­részt tapasztalati tény, hogy a természet az egészmagasabb életre kiterjedő ösztönökkel nem látta el.

A valóságnak ily összegező felfogása és a rajtavaló teljes uralom Isten értelmi életének sajátsága.Bennünk ennek csak visszfénye lehet meg, amennyibenIsten értelmének ezt a valóságot átfogó és nem azegyes adatokhoz igazodó, hanem ezeket az isteni esz­mékhez igazitó erejében is részesülünk némiképen. Ezránk nézve nem a tárgy teremtő felfogásában nyilat­kozik meg, mint Istennélt hanem a pillanatnyi benyo­másokon való uralkodásban és azoknak összegezésében.Maga az Alkotó ad ebben útmutatást, mikor kialaku­landó psychoIógiai énünk magvát természetes hozo­mányként közli értelmünkkel. Habitus primorum prin­cipiorumnak, az észelvek készültségének, nevezte szentTamás ezt az isteni adományt, amely nem egyéb, mintaz értelem elvonó fényéhez adott újabb isteni szikra,az összegezés és az állandó értelmi meggyőződés ténye­zője. Ezáltal természetes ösztön képében részesedünkIsten értelmi életének összegező jellegében s általaválunk alkalmassá arra, hogya pillanat benyomásainállandó szempontok és elvek szerint uralkodva magunk­hoz idomitsuk azokat s ne ezek uralkodjanak rajtunk.Nem tárgyi tartalom alakjában részesülünk az istenibölcseség e csodálatos erőiben, hanem ösztönhözhasonló «érzék», látósze rvként közli velünk azokat.Segitségükkel az ismeretanyag első feltűnése alkalmá­val természetszerűen érzékeljük az észelvek valóság­tartalmát, a megszerzett ismereteket pedig e tenné-

Horvtth s. : Aquinói IZent TamAs vi14gn~e. 6

82 ELSO R~SZ

szetes ösztöntől hajtva igyekezünk észelveink tartalmiirányitása szerint összegezni s minden tudatunkbakerülő ismeretet is szerintök igazítani és megítélni.Világítótornyok ezek, amelyek fénysugaraikkal elön­tik a tudatunkba kerülő valóságtartalmakat s így útatmutatnak, miként sajátíthat juk el azokat.

Értelmi életünknek ez a tudatalatti tényezője azon­ban csak kezdete és magva tudatos énünknek ennekbefejezését és tényezőinek kialakítását az Alkotó böl­csesége saját szorgalmunkra bízta. Az igazság ugyanisnem szűk korlátok között, hanem végtelen változatos­ságban lép elénk, úgy hogy értelmünk általános «igaz­ság-érzéke» s az észelvi készültség ugyanilyen útmu­tatása nem elég hathatós ahhoz, hogy a valóság adataikörött minden körülmények között csalhatatlan biz­tossággal járjunk és ítélkezzünk. Ezért kell közelebbikarcsolatokat keresnünk a valósággal, amelyek segítségé­ve ennek érintését épúgy «megérezzük», érzékeljük,mint a természetes ösztönök a maguk tárgykörét.E mintegy ösztönszerűleg (per modum naturae) működővalóságokat szent Tamás lelki életünk készségeinek,habitusoknak nevezi. Sajátos feladatuk abban dombo­rodik ki, hogy értelmi életünket megszabadítják a pilla.natnyi benyomások veszedelmétől s a valóság tisztánötletszerű értéldésétől s maradandó meggyőz()dést ésváltozatlan irányt kölcsönöznek neki. Az egyes isme­retekben rejlő értelemképző és életadó energiák lerakó­dásának mondhatnók őket. Nem az értelmi működésekenergiájának összege alkotja a habitus lényegét, hanemaz a valóság, amely az általuk lassankint alkalmassátett értelemből kiváltódik, az előbbiek hatóerejét magá­ban rejti s értelmünket megbízható vezetőként kiséri avalóság bizonyos területén. Minden habitus egy-egyújabb világítótornyot képvisel lelkünkben, amit talánúgy magyarázhatunk, hogy értelmünk természetes fény-

AZ tRTELEM KtSZÜLTStGEI 83

forrásai az egy tárgykörre való koncentrálás révénintenzitásban nyerik meg azt, amit elveszítenek kiter­[edésben. Erre en~ed következtetni az utolsó is, amibene habitusok jelentóségét látjuk, hogy t. i. általuk valósulmeg lelkünkben egy-egy tudományalanyfogalma, amelytudvalevöleg a logikai kiterjedés megszorítisából szár­mazó .tartalmi gazdagodás révén nyeri tökéletes tárgyifényét, a vezetésre és az azonosító összegezésre valóalkalmas voltát. .

A készültség"eszerint nem egyéb, mint az alany­fogalmak értelmi, tudatalatti megvalósuIása. Egyesismereteink pillanatnyi ható, meggyőző ereje eltünik,mihelyt más élő-tudatos tartalom foglalja el helyét. Decsak az élő-tudatból tűnik el, míg a tudatban, mintilyenben, tehát lelki életünkben megmarad hatóerejeszerint s egyelőre mint ingadozó jellegű hajlandóság(dispositio), majd pedig a hasonló tartalmú benyomá­sok szaporodtával lelki életünk fölött uralkodó, egy­irányulag ható erő és készültség befolyásolja és a magaképére alakítja a pillanatnyi élő-tudatos tartalmakat.Amint a tárgyi értelemben vett alanyfogalom a tudo­mány összes következtetéseit felöleli és burkoltan magá­ban foglalja s indokló ereje révén magához ido­mítja a tudományág egyes adatait, úgy ennek értelmiképviselője, a habitus, a tudatunkba kerülő ismeretek­kel szemben végzi ugyanezt a munkát s értelmünkélő-tudatos működését tudományos meg:~yőzödés ésvégül világnézet alakjában rendezi és magához idomítja.Minden habitusban tehát csak az van benn, amit atermészet Alkotója ösztön, annak nemzője, testi ráter­mettség vagy értéktelenség alakjában, végül pedig azemberi szorgalom verejtékes munkájával lerakott. Ezkészültségeink hatóereje, virtusa. Minden esetben igazazonban, hogy e hatóerő sokkal nyomatékosabb ésbensőségesebb; mint az élő-tudatos ismereteké. Olyan

6*

84 ELSŐ RÉSZ

ez, mint a csiga csápja. Előre, még mielőtt számottudnánk erről adni, meglátjuk, érzékeljük az illető

tárgykör adatainak és benyomásainak igaz vagy hamisvoltát, de ha ebben a minőségben nem előzi is megmindig az egyes ismereteket, tudatalatti kisérő gyanántköveti s minden esetben legyőzi azokat: az élő-tudatos­

nak szerinte kell irányulnia és idomulnia s a habitus­ban megtestesült alanyfogalom igaz vagy hamis voltátmeg kell osztania. Ha a hatóerő erre nem elég, atudat megoszlása, a psychoIógiai én megsokszoroso­dása s a kettősvágányú, tehát teljesen meggyőződés­

nélküli igazság az értelemben, a jellemtelenség azakarati életben elkerülhetlen következmény gyanántjelentkeznek.

A mondottak szerint a habitus tudásunk lelke, azállandó meggyőződés előföltétele és képviselője, psy­cholögiai énünk egy-egy szerve s végül az értelmimeglátás, az intuició tényezője. Ahol ez hiányzik,küz­ködünk az igazsággal; ennek megértése és elfogadásacsak nehézségek árán és úgy a tárgyi, mint pedig azalanyi föltételek fáradságos leigázása révén lehetséges.Ahol nincs készültség, ott az igazolás hosszadalmasműve és logikai eszközei az értelmi belátás létrehozótényezői, ahol azonban kialakult habitusaink vannak,ott a meglátás megelőzi a bizonyítást és ez csak azigazság közlésének és másokkal való megértésénekeszközeként szerepel - legalább is a szorosan vettértelmi (nem a következtetésre hajlító) habitusokkeretében.

Szent Tamás mélyen látott az emberi lélekbe,mikora magasabb élet tökéletességét nem az ötletszerű,

hanem az állandó meggyőződésben határozta meg, demég mélyebben pillantott bele az élet gépezetébe, mikorez állandóság tényezőinek, a habitusoknak lélektanátmegírta. A holt valóság az értelmi felfogás révén lesz

A TÁRGYI IGAZSÁG ELÖFŐLTÉTELE 85

élővé, de a habitusok alakitják életté, szervezett,a tör­ténést, az egyes cselekedeteket belülről irányított, azemberi élet minden eredményét harmonikus egésszéolvasztott s ilyen gyanánt megnyilvánulóegésszé. Tőlükfügg a psychológiai személyiség értéke. Nem csoda, haszent Tamás nagy gondot fordit az emberi lélek olynevelésére, amely készültségeinek a valóság adataiszerinti kialakulását teszi lehetövé, s nem csoda, ha enagy emberbarát Summája egy harmadrészét a lelki élete szerveinek anatómiailag pontos leírására fordította.A lélektani intuició elérhetetlen m~asságában látjukszent Tamást, valahányszor egy-egy Idevágó cikkelyétsikerült teljesen szétboncolnunk. Intuició ez, amely amodem lélektani technika eszközeit élességében és meg­bízhatóságában egyaránt messze fölülmúlja.

A tdrgyi igazsdg eM/öltétele. A metafizikaiszemlélet az alacsonyabb nézőpontok felfogását fel­tételezi, hiányaikat kiegészíti és a valóságot, mintilyent, végső okaiban ismerteti. Innét a neve: primaphilosophia, ami a magasabb szemléletnek és mélyebbmagyarázatnak megfelelő méltósági elsőbbséget jelents nem e tudománynak a többit időbelileg meg­előző megszerzésére vonatkozik. A metafizika értékenem a tapasztalati tudományoktól függ, hanem azelvonás és összegezés tisztaságától. A tapasztalat adataivégül is nem függenek akaratunktól : tagadásuk vagyelfogadásuk a tényálláson semmit sem változtathat.Hogy azonban hol parancsoljunk értelmünknek meg­állapodást az összegezésnél, ott már az érzelmi indító­okok is könnyen közbeléphetnek. A meggyőződés végülis alanyi állapot, amely nemcsak a tárgy és tudatközötti megegyezés föltétlenül megbízható zsinór­mértékeire, hanem más tényezőkre is visszavezethető.

A valóság első vagy legfeljebb másodfokú összegezé­sében tehát igen könnyen láthatjuk ismeretünk határait

86 ELSO RÉSZ

s azonnal készen van a materializmus anyagias,vagy apythagoreizmus mathematikai metafizikája. Cáfolatuk azintellektualizmus eszközeivel csakugyan könnyű, mivelminden nehézség nélkül kimutatható, hogy az általukadott magyarázat értelmünk igényeit nem elégíti ki.A tulajdonképeni nehézség azonban csak ezután kez­dődik, mivel az intellektualizmus terén még igen sokmegoldás áll egymással szemben. Az értelmi aprioriz­muson felépülő idealista felfogások (Platon, Kant,Fichte stb.) állanak itt harcban az apriorizmusnak mindenfaját elvető realizmussal és ennek ámyalataival szem­ben. Mivel pedig a metafizika mint scientia princi­piorum, a dolgok végső okait kereső s a valóságotezekben összegező tudomány az egész emberi tudásmértéklésére tart igényt s azt állítja, hogy az egyestudományágak analysise a metafizika synthesise nélkültudományos szempontból értéktelen, azért az egészismeretelméleti kérdést erre a pontra lehet szorítani;lehetséges-e a metafizika, a valóságot tényleges és nem..csak értelmi oksági viszonylatok szerint visszatükröző

tudomány? Szent Tamás igennel felel, mikor kimutatja,hogy a metafizikai összegezést képviselő észelvek ér­telmünk alanyi tartalmaitól függetlenül és a tárgyiviszonylatoknak megfelelően tükrözik vissza a való­ságot, mint ilyent s így ennek bármelyadatára valóalkalmazásokban a tárgyi igazság próbaköveiként tekint­hetők.

Mivel az igazság próbakövét a ráeszmélésben nyerjük,szent Tamás megismerő képességeinket s az ismerethezvaló viszonyukat a kritikának minden rendelkezésére állóeszközével kutatja. Az értelmi apriorizmus minden faját,tehát úgy a velünk ssületett eszmék, mint pedig bármelymás ismeret-alakító (forma) tényező föltételezését aleghatározottabban utasítja vissza. Az utóbbit fölös­legesnek, az előbbit a tapasztalattal ellenkezőnek tartja.

A TÁRGYI IGAZSÁG ELÓFÖLTÉTELE 87

Hogy mily pontosan ismeri tudásunk alanyi tényezői­

nek törvényeit. fönnebb láttuk. de távol áll tőle, hogybennük lássa ismereteink alaki tényezőit Az értelmiapriorizmusnak azért van szüksége e sémákra, hogy amagában véve csak a lehetőség szerint (logikai) álta­lános és szükségszerű tartalmakat tényleg ilyenekké tegye.Az alanyfogalom elemei (Kant a priori összegező íté­leteiben pl 5+7) nem hordják magukban a változat­lanság tényezőjét, mert hozzáadás vagy elvonás általegész más fogalom megtestesítőiként szerepelhetnek.Ezért ez kívülük keresendő, az értelem valamely saját­ságában, amely széjjel nem választható egységben vonjaössze őket s így nem a tartalmak alapján, hanem asaját alakító erejében szemléli bennök és általok vál­tozatlanul ugyanazt a szükségszerű igazságot. Hogy azilyen igazság a valóságot felismeretlenül hagyja stisztán az értelmünk alanyi viszonylatai szerint ren­dezett tartalmakat tárja föl, maguk az értelmi aprioriz­mus hívei hangoztatják. Ezért íóglal szent Tamás olyhatározottan állást a középkor igen tekintélyes böl­cselőinek apriorikus kísérletezésével szemben. A velünkszületett eszmék elmélete, az értelem imént leírt alakítótevékenysége és az Ú. n. isteni felvilágosítás egyazonveszedelmet rejtik magukban és az emberi tudást azalanyiság katasztrófájM>a viszik. Értelmi müködésünktörvényei, sémái, szent Tamás szerint azért szükségesek,hogy a valóság emberileg felfogható tárggyá legyen,mintegy leszálljon értelmünk nívójára. Ezt a tapasz­talatból vett példával igazolja. A képzetlen értelem nemfoghatja föl a tudományos összegezés eredményeit,ha nem öltöztetjük igényeinek és hatóerejének meg­felelő, gyakran igen durva formába. Ez a külső azigazságon nem változtat, nem ad hozzá, nem vesz elbelőle semmit sem, hanem csak felfoghatóvá alakítja.Az új megjelenési mód az értelem és az igazság közötti

88 ELSO RÉSZ

megegyezésnek nem mértéke, hanem előföltétele sazért, hogy az igazság egyes vonásai kevésbbé dom­borodnak ki, mint a tudományos fogalmazás köntösé­ben, a tárgyi igazság nem változik át alanyivá, hanemlegfeljebb csak tökéletlenebbé lesz. Az emberi értelem­nek általában véve is vannak ilyen igényei, amelyekalapján hatóereje az igazságnak nem minden benyo­mására reflektál, hanem csak arra, amely a természeté­ből folyó törvények figyelembevételével tárul eléje.Logikai sémáink tehát csak előföltételei az igazságemberi formában történő megvalósulásának, de érték­ben semmit sem adnak hozzája, sem tartalmi vonást,sem pedig a változhatlanság, a szükségszerűség ésáltalánosság jellegét. A tőlük függő általánosság akiterjedés, a séma általánossága (schematismus, intellee­tualis), amelynek alapján ismeretünk alkalmassá válikújabb értelmi kombinációk, kapcsolatok és alakulatokmegvalósítására. Akár önmagukban, akár pedig az újalakulatokban nézzük is azonban ismeretünk elemeit,meg kell állapítanunk, hogy nem ezek nyernek értel­münk sémáitól értékbeli jellegzetességet, hanem meg­fordítva. Nem az utóbbitól függ ugyanis, hogy isme­reteink összeegyeztethetők legyenek s hogy a bennükmegnyilvánuló tartalmat változatlanul tükrözhessékvissza, hanem ezt önmagukban birják. Az értelmünk­kel való érintkezés és ennek sémáiban történő meg­jelenés ezen semmit sem változtat. Ugyanaz a tartalmiérték, amely Isten értelmében az egyetlen isteni eszme,a dolgokban a létforma határozottsága alatt található,valósul meg egy új, viszonylagos, csakis a mi értel­münktől észrevehető formában, amely az említett létezésimódjaihoz úgy viszonylik, mint a képzetlen elméhezvelea maga módja szerint megértetett tudományos igazság.

A tartalmilag általános és szükségszeríí értékek(universale metaphysicum) eszerint nem vezethetők

A TÁRGYI IGAZSÁG ELÖFÖLT:ÉTELE 89

vissza értelmünkre, mint létrehozó, hanem csak míntszemlélő tényezőre. Ezt szent Tamás abból bizonyítja,hogy az értelem mint véges lény, nem lehet végső oka akimeríthetetlen gazdagságú ismerettárgynak, a való­ságnak, s az sem lehetne megmagyarázható, miért léte­sül benne most ez, majd meg amaz részleges értelmitartalom. A teremtő értelem, amelyben a valóság ésfelfoghatóság forrását kell keresnünk, ennek teljes ésmeg nem szakított birtoklása nélkül el sem képzelhető.

Mert ha ez nem tartozik lényegéhez, akkor másbankell keresnünk" az okot s igy nem teremtő, hanemszemlélő értelemmel van dolgunk. Az értelem tehát,amely a valóságot csak részlegesen birtokolja, sőt erreis csak lassú fejlődés révén jut el, nem lehet az értelmiismeret egyedüli tényezője és forrása. Mivel pedigismereteinkben az állandó, közös s minden tartalmiváltozástól független elem értelmünk sémáiban nyil­vánul meg, azért ezek képviselik ismereteink anyagirészét, előföltételeit, olyanformán, mint a természet­bölcselet materia primá-ja az alaki tényező (forma)megvalósulásának előföltételét Ismereteink alanyi fel­foghatóságának e tényezői értelmünk cselekvő erejérevezetendők vissza, azért, mert ezek minden ismeretün­ket árnyék gyanánt kísérik, anélkül, hogy a tárgyiigazság alkotó részeit képeznék. Ezeket tehát értelmünktermészeténél fogva birtokolja. A sémáknak határozott­ságot kölcsönző tartalmi rész forrását azonban hiábakeressük értelmünkben. Ha ez lenne egyedüli okuk,akkor nem magyarázható meg, hogy miért nélkülöziazokat oly hosszú időn keresztül, hogy nem hozhatjalétre tetszése szerint e tartalmakat, főleg pedig, hogyfejlődésre van kárhoztatva és ennek a fejlődésnek min­den föltétele az érzéki ismerethez van kötve. Amirőlnincs érzéki ismeretünk, nincs fogalmunk, mondja, mintpl. a vaknak a színről, a siketnek a hangról stb. Hogy

ELSO RÉSZ

érzékeink tárgyaikkál szemben még kevésbbé tekint­hetők teremtő tényezőknek, mint értelmünk, ugyan­ezekkel az érvekkel bizonyítható. Az inger kíV1ilről

jön. az érzék felfogja, átalakul az ingerben foglalthatározottsággá. Ez az élővé. tudatossá vált átalakulása tárggyá (az érzéklés) a benső összegező érzéki fel­fogás, utána pedig az értelmi élet megtermékenyítő

tényezője. Az értelmi apriorizmus minden faját azérttartja szent Tamás elfogadhatatlannak. mivel a tapasz­talati tényekkel ellenkezik. Értelmünk az ismeret tar­talmi részét szenvedőlegesen veszi föl az elvonás fönnebbleírt műveletével s ennek ad emberileg felfogható,tudatos létet sémái, mint potentiális anyag révén.

A Summa theologicának ismeretünket elemző örökértékű cikkelyei mutatják, hogy szent Tamás itt is akösépüton járt. Józan kritikája és a tényeket mérlegelőeszmélkedése megóvták úgy a realizmus túlhajtásától,mint pedig az alanyi tényezők végzetes félremagyará­zásától Szent Tamás alaposan ismeri a realizmus hatá­rait. Nincs míndennek.a valóságban viszonypárja, amiértelmünkben található. Az elvonás, főleg azonban azösszegezésadatainak igazolására a legalkalmasabb eszköz'az ellenpróba: ha a tapasztalattal, tehát érzéki ismere­teink vagy az igazolt tanuság adataival nem egyeznekmeg, akkor egész biztos, hogy eltévedtünk az alanyi­ság útvesztőiben. Cognitum est in cognoscente admodum cognoscentis - mondja szent Tamás -. azismeret a megismerő alany szerint idomul. Ezért nemszorítkozik ráeszmélése csak az ismeret jelenleg mű­

ködő tényezőinek vizsgálatára, hanem felöleli a mármegszerzett, de csak tudatalatti módon (per modumhabitus) befolyásoló elemeket is, sőt elhagyja a szo­rosan vett értelem keretét és kiterjeszkedik az érzelmitényezőkre is, amelyek a tárgyi igazság elsajátításátzavaró tényezők között az első helyet foglalják el.

AZ ÉRTELEM ÉS AKARAT VISZONYA 91

Az értelem és akarat 'Viszonyát vizsgálva, szentTamás abban állapodik meg, hogy az értelmet vagyáltalában az ismeretet illeti meg a fölény, az akaratés a törekvő képességekkel szemben. Nem ezek viszony­lanak tehát az ismeretbez tárgyadó vagy meghatározótényezőként, hanem megfordítva. Nincs sem ösztön­sserű, sem tudatos törekvés megelőző ismeret nélkülúgy, hogy ezeknek nemcsak irányítása, hanem egész tar­talma és határozottsága is ettől fiig~. A természeti törek­vés az Alkotó ismeretére vezetendó vissza, akinek terveiszerint készült az ösztön egyoldali lekötöttséggel meg­nyilatkozó és föltétlen biztossággalműködő művészi szer­kezete, A cselekvő alany saját ismerete irányítja a tudatosműködést, Az ismeret a valóság egyik létesülési for­mája s mint ilyen, a valóságnak a működésre, fejlő­

désre való rendeltetése folytán (operari sequitur esse)tartalmánalt megfelelő törekvést, hajlandóságot hozmagával. Ezt a hajlandóságot, ami egyébként az álta­lánosabb jóra irányuló és tartalmilag határozatlan ter­mészeti törekvésnek egyes tárgyakra való irányitása,kelti föl az ismeret, ennek ad határozott tartalmat. Igyvan ez nemcsak az állati, érzéki törekvésnél, hanem aszelleminél, az akaratnál is. Elvileg tehát nem az akaratirányítja ismeretünket, nem ez szabja meg tárgyát,nem is tőle függ az értelem megnyugvása és belátása,hanem megfordítva, a törekvő képesség függ mind­ebben a megismerőtől, ezé a kezdeményezés. Az emberbelső tudatos (ennek minden fokát ideértve) tartal­mának az ismeretből való leszármaztatását, illetve erremint első mozgató erőre való visszavezetését intellek­tualizmusnak nevezzük az ú. n. voluntarizmussal szem­ben. Ez az akaratban látja az ős- és mozgatóerőt,

amelyre - e rendszer végső fejleményeiben - isme­retünk tartalma is visszavezetendő. Szent Tamás ezállásfoglalásának helyes és megbízható voltát a böl-

92 ELSO RÉSZ

cselettörténet fényesen igazolta, mikor a voluntarizmuscsekélynek s csak skolasztikus hiábavalóságnak látszókezdeteiből. Kanton keresztül Schopenhauerban levontaa végső következményeket.

Az értelemnek az akarat fölötti előrangja azonbannem zárja ki ez utóbbitól való befolyásolás lehetősé­

gét, sőt bizonyos irányú fölényét sem. Szent Tamásbölcselete nem az a rendszer, amely az érzelmek kizá­rására, jogaiknak megnyirbálására vagy épen kiöléséretörekszik. Az a möd, ahogyan erkölcstanában az em­bert kiszáritó stoikus törekvésekkel szemben az alsóbb.rangú érzelem-megnyilvánulásokat (passio) az erkölcs­telenség vádja ellen megvédelmezi, eléggé bizonyítjaállításunkat. A thomizmus intellektualizmusa nem öl,hanem éleszt. Fölébreszti, de kordában is akarja tat­tani az érzelmi világot. Vezetni és nevelni akar, nempedig vezettetni és vakon rohanni oda, ahová ezek amagukban féktelen hajlandóságok hajtanák. Szent Tamáscsak azt akarja hangsúlyozni, hogy érzelmi világunkatcsak a megismerés útján közelithetjük meg s hogy atermészet ez utóbbinak adta a vezető és nevelő sze­repet, Ha tehát érzelmi világunkat nem rendezzük azértelem és az erkölcsiség többi mértékadó tényezője

szerint, akkor ezek maguk jutnak az elhomályosodásveszedelmébe, amennyiben az érzelem befolyása alattjónak és igaznak ítéljük azt is, amit különben rossznakés helytelennek tartunk. Szent Tamás állásfoglalásánakfontossága és intellektualizmusának mérsékelt volta otttünik ki főképen, mikor a gyakorlati bizonyosság tulaj­donképeni megnyugtató erejét akarati tényezőkre vezetivissza. A jól rendezett, a «megigazult» akarattól függ.hogy az értelem gyakorlatilag mit tartson jónak, ille­tőleg. hogy az elméletileg jónak ítélt elvek konkrét,gyakorlati megvalósulását mily tárgyakban keresse éslássa meg. Az akaratnak ez a megigazulása (voluntas

AZ IGAZSÁG MINT ÉLET 93

recta) pedig hosszú gyakorlat és nevelés eredményeaz értelem és az erkölcsi elvek révén, aminek összesenergia-tartalmát és végeredményét az a valóság fejeziki és foglalja magában, amelyet erénynek nevezünk.Ezenkívül fölényt és befolyást juttat szent Tamás azakaratnak mindenütt, ahol az értelem saját belátásaakár a tárgy tartalmi felsőbbrangúsága (mint a ter­mészetfölötti hitnél), akár pedig az érvek hiánya vagyelégtelen volta miatt (vélekedés, természetes hit), meg­nyugvást, bizonyosságot nem adhat. Az akarat hajlitjaértelmünket az egyik vagy másik oldalra és pedig arra,amelyik a saját vagy az általa kormányzott személyáltalános javának vagy lelki összegezésének inkábbmegfelel. Ugyanezt kell mondanunk a gyakorlati erkölcsiigazságról is nemcsak a fönnebb hangsúlyozott jó, hanemegészen általános értelemben is: qualis unusquisqueest, talis finis ei videtur - az egyedi szükségletek ésáltalános lelki világ mértéke a jó és rossz alanyi érték­lésének.

Az igazság mint élet. A tárgyi igazságnak eszerintkét főbb akadálya van. Az egyik értelmi életünk mecha­nizmusában, az igazság sématizálásábankeresendő, amely­nek alapján az értelmi sémáinkban adott megegyezéstigen könnyen összetéveszthetjük a tárgyi viszonylatok­kal. A zavarok és a hamis felfogás másik forrásalelki életünk egységében adott különböző tényezőkben

(érzékek, érzelmek) keresendő. Ezen az úton lép beaz igazság ama valóságok sorába, amelyekkel szembenaz embemek erkölcsi kötelességei vannak. A logikaiigazság végül is megmaradhat a mesterség színvona­lán, Szent Tamás maga is mesterségnek (ars) hívja azennek szabályait megállapító logikát. A tartalmi igaz­ság ezen túlmegy. Nem a formákat keresi, nem isezek meggyőző erejével, hanem a valóság birtoklásá­nak tudatával nyugtat meg. A valóság pedig nem az

94 ELSO RÉSZ

értelemé, hanem az emberé. Az értelem csak felfogöiaés közvetlen alanya, de az ember annak birtokosa éshaszonélvezője. Az igazság, amely csak az értelembenmarad, csak ezt nyügözi le, féligazság, mesterség, denem élettényező. S az igazság, amely csak az értelmettalálja készen, az emberi élet többi tényezőivel pedigellenségekként áll szemben, elcsenevéseedik. Ezért ki­vánja meg szent Tamás az értelem tisztaságához és azigazság tökéletes birtoklásához az egész ember meg­tisztulását, főképen pedig az igazság szerétetét. Az em­ber erkölcsi kötelessége a tökéletesedés,amelynek nem­csak egy része, hanem irányitó eleme az igazság meg­ismerése. Ennek elérése és természetadta rendeltetésé­nek megfelelő alkalmazása érdekében lelki életünkösszes tényezőinek tisztántartása erkölcsi kötelességünk.Számtalan változatban ismétli meg szent Tamás e tisz­tulás (katharsis) folyamatának szükségességét. Az új­platonizmus révén kalandos formákban föllépő ténye­zők helyét a lelki élet belső erőinek adja át, mikor akülönféleerények révén megsokszorosodva adatja visszaa léleknek azt a tisztaságot és az igazság további be­fogadására való alkalmasságot, amelyet ezek az érte­lem vezetése révén tőle nyernek. í:gy lesz az igazságnemcsak teljes értékű élő-valósággá, hanem tökéleteséletté, az ember pedig Istennek a maga módja szerintitökéletes hasonmásává s Azt, Akiben minden élet, akorlátolt lét keretei között igazán tökéletesen magá­banhordozó és visszatükröző élőlénnyé. Szent Tamás­nak a Szentháromság bennünklakozásáról szóló tanae felfogásának legszebb gyümölcse. A természetesismeretek körében az isteni életnek ez a. hasonmásimegvalósulása tökéletlenebb ugyan, de annyiban nemmarad mögötte, hogy teljes értékű igazság itt iscsak akkor található, ha az egész embert hatalmábaejtette, ha azt értelme, akarata és összes érzéki és

AZ IGAZSÁG MINT ÉLET 95

érzelmi tényezői elfogadták s életmegnyilvánulásaikéltetője és formája gyanánt képmását magukban hor­dozzák.

Az igazságnak erről a bennünk való életéről és tel­jes énünkkel való egybeolvadásáról tárgyal szent Ta­más erkölcstanának utolsó megbecsülhetetlen értékűfejezeteiben, amelyekben a szemlélődd életet (vitacontemplativa) ismerteti. Olyan kilátást nyit itt alelki élet területére, aminőhöz mi, akik az utána követ­kező kontárkodásokon nevelkedtünk fel, nem vagyunkhozzászokva. Az aszkézis, mint az erkö1cstantól füg­getlennek, helyesebben fölötte állónak gondolt mester­ség sajátította ki magának ezt a területet, az ilyenkisajátítások szokásos hibáival és félszegségeivel együtt.Szent Tamás állásfoglalásának mérhetetlen fölényeabban tűnik ki leginkább, hogy az igazságnak ez a tel­jes értékű megvalósulása édes mindnyájunkra nézvenemcsak lehetséges, hanem kötelességszerű is és hogyehhez, a legalacsonyabb foktól föl a legmagasabb mys­tikai szemlélődésig, az egész közönséges és mindenkitegyaránt kötelező keresztény erkölcstan keretei telje­sen elégségesek. Szent Tamás csak egyetlen erkölcs­tant ismer, amelynek tárgya az erkölcsi jó, ami viszontminden esetben azonos az észszerű, az erényescselekedettel. (Forma virtutis est esse secundum ratio­nem.) Ez az állásfoglalás teljesen kizárja, hogy egyikkezünkben az alkudozásra alkalmas és a probabilizmusfokai szerint kimért erkölcstant, a másikban pedig azerényre nevelő aszkézist tartsuk. A kétvágányú igazságbizonyos nemével állunk szemben s az emberek igaz­ságtalan megosztásit el nem kerülhetjük, ha az asz­kézist az erkölcstantól különböző mesterséggé s acsekély töredék kiváltságává tesszük. Hogy oly sokfélérték nevelődik föl így, a mesterségszerü üzemnektudandó be.

96 ELSO R:f:SZ

Félértéket termel a logika, egész tartalmi igazságotad az eszmélkedés, de ez csak féJérték az igazság tu­lajdonképeni életmagva és rendeltetése szempontjibólEgész értékké akkor lesz az igazság, ha az emberitermészet minden tényezőjének arányos része vanbenne. Ezért kell a mesterségektől meghatározott esz­közöknek a helyét egy belülről működő erőnek, a lelkiszükségletnek nem annyira elfoglalnia, mint inkábbennek életnedvétől áthatva lenniök. Ez oly közel tudjakozni lelkünkhöz a valóságot, hogy létére, nemcsakmint tőlünk idegen elemére eszmélünk rá, hanemminmagunkban, mint annak hasonmására kialakultlényekben szemleljük azt Ha tehát fönnebb azt hang­súlyoztuk, hogy értelmi működésünk a szobrászatalkakit6 tevékenységét tükrözi vissza, itt már a kettő­

közötti nagy különbségre is rámutathatunk. A szob­rász beéléssel alkotja meg eszméjét s ezért könnyeneltérhet a valóságtól. Értelmünk a tapasztalat adatai­nak egyszerű felfogása után válik igazzá,de csak ezek­nek az összes többi képességek révén történő teljesátélése révén lesz az ember igazzá, a valóság hordo­zójává.

A tárgyi igazság próbaköve. A tárgyi igazság isme­retünk és a valóság közötti megegyezés ráeszmélt fel­fogásában, megítélésében valósul meg. Ennek a rá­eszmélésnek legalacsonyabb fokát, de másrészt csalha­tatlan mértékét az észelvek (prima principia) képvise­lik. Az érzéki étet benyomásait értelmünk kezdetben anemcsak általános, hanem teljesen határozatlan lény­fogalom alakjában veszi tudomásul. Tudatunk e tar­talmára ráeszmélve értelmünk természetes.fényében ésmintegy természetes szükségszerűséggel a létet ön­magában való azonosságában és a nemléttöl való kü­Iönbözőségében mint a lehetetlenség tagadását hatá­rozzuk és ítéljük meg. Ezzel megszületik ismeretünk

A TÁRGYI IGAZSÁG PRÓBAKÖVE 97

alaptípusa, az itélet, amely állító formában a fel­fogott valóságnak önmagával való összehasonlítása alap­ján az azonosság (principium identitatis), tagadó for­mában pedig ellenkezőjével (amihez elég a tudatbanvaló fellépés előtti állapottal történő egybevetés) anemléttel való összeférhetlenség elvét (principium con­tradictionis) mondja ki. A ráeszmélés anyaga és annakténye közötti összefüggés az oksági elv (princi­pium causalitalis) felismeréséhez vezet, amivel lezáró­dik a valóság összes formáinak ellenőrzéséhez szük­séges értelmi fegyverzet megseerzése, bár a tudattar­talom igazolása még nem jutott el az utolsó határ­kőhöz.

Az észelvekben nemcsak értelmi működésünk alap­típusa s az értelmi sématizálás mintegy magszerű

foglalata és előképe (causa exemplaris) valósul meg,hanem a lét törvényei is. A lét és ismeret rendszerebennök minden paralogizmus nélkül azonosíthatók ésazonosak. Ráeszmélésünk alapjául alanyi állapot szol­gál ugyan, de nem alanyi tartalom. Az a tény, hogyez az alanyi állapot nem mindig volt meg lelkünkben,tartalmának feltétlenül megbízható tárgyi szinezetet ad,ha nem is mindjárt az első lépésnél a megismerő

alanytól való teljes különbözőség értelmében. Akár­honnét merült is fel értelmünkben a tudattartalom, afelmerülés tényéből föltétlen biztossággal megállapít­ható, hogy észelveinkben ennek a tartalomnak értel­münk sémáitól különböző törvényeit mondjuk ki.A ráeszméléssel adott kombináció, amellyel e tartal­mat majd önmagával, majd a tagadását kifejező «tudat­talan» lelkiállapottal, majd pedig a ráeszmélés ered­ményével összehasonlítjuk, értelmi felfogásunk előföl­tétele gyanánt szereplő alanyi alakulat lehet, de az,ami benne forma, tartalom gyanánt megjelen, értel­münk szenvedőleges szerzeménye. Az észelvek tartalmi

Horváth s.: Aquin61 szent Tamás világnézete. 7

98 ELSŐ RÉSZ

részének megállapítása pedig erre támaszkodik s a ben­nök kifejezett igazság kimondására ez kényszerít ben­nünket épúgy, mint az említett alanyi kombinálásraértelmünk ama természeti törvénye, hogy tárgyátcsakis ily alakulatokban tudja felfogni.

Az észelvek tartalmilag a lét, alakulatukban pedigaz ismeret törvényeit képviselik, mindkettőt a legtelje­sebb általánosságban, sőt határozatlanságban. Az isme­ret törvényei csak annyiban fejeződnek ki bennök,hogy értelmünk az ítélet elemeinek kombinálása révénszemlélheti csak az igazságot, de e törvények észelveink­ben közelebbi meghatározást még nem nyernek; ez akésőbbi fejlődés és elvonás dolga. A lét törvényei iscsak határozatlanul, sőt homályosan fejeződnek ki isme­retünk e kezdetleges fokán. A tudattartalomban fel­lépő és a ráeszmélés anyaga gyanánt szolgáló lény­fogalom ugyanis a létnek nem meghatározott formá­ját jelöli, hanem ezek mindegyikét felölelő, mindegyik­kel viszonyba hozható s róluk kimondható jellegzetessajátságot fejez ki, de ezt is nemcsak határozatlanul(indeterminate), hanem homályosan is. Alétfogalomegyelőre mindama valóságok helyettesítője, amelyekértelmünket meghatározólag befolyásolhatják. Az isme­retnek ezen a fokán ugyanis még egyáltalában nemvagyunk abban a helyzetben, hogy e valóság miben­létéről, megkülönböztető sajátságairól stb. ítélkezhes­sünk s csak annyit tudunk róla megállapítani, hogysem értelmünkkel, sem ennek törvényeivel nem azo­nos. Ezért az észelvek e természetes és mintegy mecha­nikus felismérésük legalacsonyabb fokán is valóságnakmint ilyennek a törvényeit fejezik ki s nincs bennöksemmiféle elem sem, ami ebbeli érvényüket a lét vala­mely formájává korlátozná.

A valóságnak ez az általános, határozatlan és homá­lyos felfogása azonban nem elég ahhoz, hogy értel-

A TÁRGYI IGAZSÁG PRÓBAKÖVE 99

münket a különféle tudattartalmak között biztosanvezérelje s ezek mindegyikéről a saját törvényei sze­rint ítélhessen, Ehhez csak támasztópontot ad értel­münknek, amely a folytonos tapasztalat és kutatásközben kialakitja észelveinknek nemcsak tökéletes iga­zolt, hanem az egyes körökre is alkalmazandó formá­jál De már észelveink homályos felfogása is elégahhoz, hogy kivezessen bennünket az alanyi világból.Ráeszmélésünk ugyanis az oksági elvben kimondottigazság alapján nem zárulhat le az eredeti tudattarta­lom és a ráeszmélés ténye közötti okozati összefüggésmegállapításában, hanem tovább kell folytatódnia, mihelytfelismerjük, hogy az illető tartalom nem mindig voltbirtokunkban s ezért épúgy viszonylik valamely isme­retlen tárgyhoz (x), mint ráeszmélésünk ténye tartal­mát tekintve az eredeti tudattartalomhoz. Eszmélkedé­sünket folytatva eljutunk az érzékeléshez s végül ennektárgyához, mint utolsó tényezőhöz, úgy hogy vég­eredményben a zavaros tudattartalomnak és ennek akülső valóságnak oksági viszonyait, illetve megegyezé­sét állapítjuk meg ítéletünkben. A ráeszmélés e folya­mata elől még Kant sem tudott kitérni s meggyőző

erejétől csak úgy tudott elzárkózni, hogya transcen­dentális látszat ködébe burkolózott. Szent Tamás ellen­kezőleg innét meríti a világosságot, itt kezd derengenilátása, megtalálván az észelvekben egyrészt a valóságérintésének csalhatatlan eszközét, másrészt azonban azútmutatást is, hogy hol kell keresnie a határozatlan­ságot .és homályt eloszlató tárgyi világot: ott, ahonnéta tartalorri származik, az érzékekben és ezek meghatá­rozóiban, az érzéki dolgokban.

EszeIveink ismeretünk kezdete és kiindulópontjalévén, tulajdonképeni bizonyításukra nem is gondolha­tunk. Az ismeret fejlödése folytán eltűnik homályos­ságuk, sőt a határozatlani általánosságuk is helyet ad

7*

100 ELSO RÉSZ

a tartalmi általánosságnak, eredeti hatóerejükön azon­ban mindez nem változtat. A tapasztalat révén ugyanisa valóság legkülönbözőbb adatainál látjuk alkalmazá­sukat és konkrét megjelenési formájukat. Amíg érzé­keink pl. csak a tünemények egymásutánját állapithat­ják meg, értelmünk természetes fénye mélyebbre világíts a látszat e törvényei mögött meglátja a lét okságitörvényét, mely ugyanoly módon szabályozza az alanyivalóságot, mint a tárgyit. Minden tapasztalati tényeszerint részben az értelem emlitett természetes isme­reteinek igazolása, másrészt pedig újabb anyag ahhoz,hogy az eredeti ismerethez tapadó homály és határo­zatlanság eltűnjék s egy világosabb és határozottabbfelfogásnak adjon helyet. Ha ugyanis ismeretünk fej­lődése és a tapasztalati adatok szemlélete közben látjuk,hogy a valóság, bármely létformai (anyagi, szellemi,egyedi stb.) határozottságtól függetlenül, állandóanugyanazon törvények szerint igazodik és az észelveinkkezdetleges formájában kimondott igazságot változat­lanul visszatükrözi, akkor azt, amit ismeretünk kezdeténinkább természeti szükségesség, mint tudatosan felismertigazság alakjában alkalmaztunk, mint világosan és ön­tudatosan felismert és a tapasztalat adataival igazolttételt fogadunk el és alkalmazunk. Az észelvek elemei­nek és tartalmi értékének homályos és határozatlanismerete helyet ad a világosnak és határozottnak. Azígy kialakitott észelvek alanyfogalma már nem az azavaros és semminemű határozottságot fel nem mutató«valami», amely ismeretünk kezdetén mutatkozott,hanem egy élesen megkülönböztetett lényfogalom. Eztartalmilag az értelem sajátos tárgyának összes adataitburkoltan magában foglalja, kifejezetten pedig ezeknekés a létnek, mint ilyennek, összes formáit (tehát terem­tett, teremtetlen, lehető, tényleges, anyagi, szellemi,általános, egyedi stb.) egyetlen vonással, a valóság

A TÁRGYI IGAZSÁG PRÓBAKÖVE 101

jegyével, jellemző s így mindent egy körben és kiter­jedésben egyesítő sajátságában foglalja össze. A kifej­lett ismeret sem tudja tehát bizonyítani észelveinket,de megvédheti azokat minden támadással vagy taga­dással szenlben.

Az észelvek eszerint ismeretünk határát, archimedesipontját és zsinórmértéket jelzik. Határok. amelyeket avalóság és vele együtt értelmünk természetének taga­dása nélkül át nem léphetünk. Archimedesi pontok,mert a valóság elsajátításának elengedhetlen föltételeits a vele való érintkezésnél értelmünk kiindulópontjátés támasztékát képviselik. Zsinórmértékek, mivel avalóság érintésének próbakövei s így minden továbbiismeretünk értékének meghatározói. Hatóerejük (vir­tualitas) szempontjából értelmünk bilincseinek mond­hatnók őket, mivel átlátszóságuknál fogva (evidentiaobiectiva) oly meggyőzőek és lebilincselők, hogy azértelem meghajlását föltétlenül és szükségszerűen kitudják csalni s a többi ismeret is csak ezek erejében,rájok közvétlenül vagy közvetve visszavezetve tarthatigényt értelmünk elismerésére. Mivel továbbá az emberiértelem sajátos természeténél fogva ismeretünk az íté­letben létesül, benne nyer határozottságot, észelveinketaz emberi ismeret alaptípusának és formájának mond­hatnók: minden ítélet azonosságot mond ki s meg­győző ereje az azonosság látásától függ. Ennek viszontaz észelvekben kifejezett azonosság nemcsak előképe(causa exemplaris), hanem tartalmi alkotórésze is (causaformalis), A valóság ugyanis először ezek révén létesülértelmünkben s minden új adat igazolására végered­ményben ezeket vagy pedig az általok már igazolt sígy burkoltan bennök foglalt tartalnlakat használjukazonosító tényezők gyanánt, úgy hogy nincs ismere­tünk, amelyben az észelvek hatóereje s a belőlük le­vezetett vagy általuk igazolt tartalom nem foglaltatnék

102 ELSO RÉSZ

benn. Ennek alapján az észelveket az egész lehetségesismeret meghatározó, alaki tényezőjének (formalis ratioobiecti, obiectum formale) mondjuk, Képletesen kifejezveolyan világítótorony-féle szerepet jelöl e fogalom s aztakarja kifejezni, hogy a valósággal történő érintkezé­sünkben az észelvek irányítanak bennünket, ezek mutat­ják a feléje vezető utat. Közelebbi tartalmában az ész­elvek indokoló mivoltát, tehát hatóerejüknek mindenemberi ismeretre való kiterjedésének szükségességétjelzi. Obiectum formale, alakító tárgyi szerepük abbanáll, hogy értelmünkre csakis a tőlük átitatott, a hason­másukra alakított, tehát az azonosságig világos isme­retek hathatnak teljesen meggyőzőleg. Velük szembentehát az egyes ismeret csak anyag (obiectum materiale),amely az észelvektől nyeri határozottságát és felfog­hatóságát Ha értelmünk ama természetes fölszerelését,amelyet szent Tamás habitus primorum principiorumnéven ismer, lelki szemünknek mondjuk, úgy az ész­elvek azt a fényt képviselik, amely akár önmagában,akár az egyes ismeretekre elömölvén, e szemet fel­nyitja és látóvá, a valóság észlelőjévé teszi. Ratio for­malis obiecti szerepükben a bensőleg megokoló tényező­

ként lépnek föl s inkább az a hatóerejük fejeződik ki,amely a tartalmi kiterjedésben nyilvánul meg.

Ismeretünk határai. Az észelvek meggyőző erejemellett rendkívül fontos szerepet tölt be ismeretgyara­pító hatóerejük és kiterjedésük is. Ebből a szempont­ból elérhető ismereteink foglalatát és határait (seminascientiarum) képviselik, úgy hogy minden ismeret nem­csak meggyőzó ereje, hanem a tartalmi kifejtés szerintis bennök foglaltatik, rájuk vezetendő vissza. Észelveinkismeretgyarapító ereje és kiterjedése azt a tartalmigazdagságot jelzi,amelynek arányában következtetéseketvonhatunk le belőlük s új ismereteket szerezhetünkáltaluk. Mivel pedig nincs és nem is lehet ismeretünk,

ISMERETÜNK HATÁRAI 103

amelyet valamikép az észelvekre ne kellene visszavezet­nünk, azért ezek kiterjedése jelzi ismeretünk határait.

Ennek megértésére szem előtt kell tartanunk, amitfönnebb fogalmaink kettős - tényleges és lehető ­kiterjedéséről mondottunk s mindazt alkalmaznunk kellészelveink elemeire (alany, állítmáay), Ezek fogalmainkleggazdagabbjai, sőt az egész végtelen, kimeríthetlenvalóság birtokosai. A kialakult észelveke tartalmi gazdag­sága ama fönnebb említett tény fontolgatásán alapszik,hogy nincs izolált valóság s így ennek egyetlen, magá­banvéve mégoly határozatlan és homályos képviselője

is elég ahhoz, hogy a valóság összes adataihoz el­vezessen bennünket. Tökéletesen ugyanis csak akkorismerjük meg a valóságnak legparányibb adatát is, haösszes viszonylatait felkutattuk, ami viszont az egészvalóságnak legalább is némi megismerése nélkül lehe­tetlen. Ezért észelveinknek véglegesen és határozottankialakult alanyfogalma is magában hordja a valóságösszetartozásainak e szálait. Ezek kibogozásánál a belőle

alakult észelvek kettős szerepet tölthetnek be. Vagyutat mutatnak a valóság összes viszonylatainak föl­ismeréséhez és tökéletes eszmei kialakításához szükségesadatokhoz, vagy pedig,mint ennek törvényeit és viszony­latait visszatükröző eszmék, az egész valóság megíté­léséhez és értékléséhez szükséges anyagot ölelik fel ésszolgáltatják értelmünknek. Az első esetben észelveinkaz egész valóságot a lehetőség szerint (in potentia)és negative ölelik fel, a másodikban burkoltan, mag­szerűen (virtualiter) és pozitive hordozzák azt rnéhük­ben. A valóság (ens) fogalmi és elvi kifejezése így aTeremtő értelmének teljes gazdagságát képviseli dió­héjban, ennek mintegy visszfénye, tükörképe értelmünk­ben. Ami kifejezetten van benne (explicite et forma­liter), ismereteink végtelen szegénységének és gyarlóvoltának bizonyítéka. Ami azonban a lehetőség szerint,

104 ELSO RÉSZ

mint értelmünk vezérében, vagy pedig magszerűen,

mint a valósággá vált értelem meghatározó, alaki ténye­zőjében foglaltatik benne, soha ki nem meríthető, vég­telen gazdagságot rejt magában.

Már az észelvek kezdetleges és minden tekintetbenhatározatlan lényfogalmának szegénysége és tartalmat­lansága előrevetíti e gazdagság fényét, amennyiben afelmerülő tudattartalom a valóság minden adatávalviszonyba hozható, mindennemű meghatározásnak anya­gául szolgálhat, anélkül, hogy a határozatlanságban éshomályos voltában adott egyetlen jellegzetessajátságá­ból bármit is fel kellene adnia. Ismeretünkre nézve nemképviseli a valóság határozott formáját, sőt ilyesmirőlmagában véve semminemű fölvilágosítást nem ad.Egyetlen pozitív vonása a léthez, mint ilyenhez valóviszonyulás, amelynek alapján csak azt vesszük róla ésáltal a tudomásul, hogy a valóság adatai közé tarto­zik (xvalami»), s mint ilyent a létnek természetszerűleg,

mintegy mechanikusan felismert három törvénye szabá­lyozza. De már a létfogalom e végtelen határozatlan­ságában felvillanó egyetlen pozitív vonás és mintegyáttörhetlen homályából felénk derengő fénysugár is elégahhoz, hogy útmutatását követve eszmélkedésünkhatá­rozott nyugvóponthoz jusson s elvezessen bennünketahhoz a forráshoz, amelyből e fölismerhetlenségig hatá­rozatlan tudattartalom kiegészítő vonásait meríthet jük.

Az észelvek e negatív hatóereje és útmutatása kisérbennünket a fogalomszerzés fáradságos útján. A tudásaz egyes embemek és az egész emberiségnek a való­sággal való küzdelme és ennek leigázása, amiben atermészetes tudásvágy ösztönzi, az észelvek irányítjákés folyton jobban megtermékenyedő találékonyságavezérli. Azzal pl., hogy az oksági elv kivezet az alanyivilágból és az érzéki dolgokhoz utal bennünket tudat­tartalmunk meghatározása végett, a valóság köre, amely-

ISMERETÜNK HATÁRAI 105

től ismereteink tartalmi gazdagodását remélhetjük,tetemesen szűkebb lett, de az ismeretszerzés tulajdon­képeni nehézségei csak most kezdődnek. Csak tapo­gatózva haladhatunk előre az úton s egy-egy újabbtartalmi vonás megszerzése igen sok kísérlet és kudarceredménye. A dolgok lénxege csak Isten értelmébenállandó és fejlődést nem tdrő eszme, ránk nézve épúgyalá nem vetve a fejlődés törvényének, mint emberimivoltunk többi adatai, s csak hosszú idők vállvetettmunkája tudja kihámozni és igazolni azt a' néhányszegényes vonást, amely értelmünkre nézve a dolgokváltozatlan lényegét és örök értékeit képviseli. A foly­tonos keresés-katatás közben mind újabb tárgyakkaltalálkozunk, amelyeknek tökéletesebb ismerete meghatá­rozandó tudattartalmunk érdekében kívánatos. Ezzel nő

látókörünk, gyarapszik fogalmunk tartalma, míg végreelőttünk áll az önmagában és összes viszonylataibanfölismert, eleinte tökéletesen határozatlan tudattartalom.Eredetileg a valóság mutatóújja volt a lelkünkben, mostpedig annak eszmei képviselője, magában bírván avalóságnak mindamaz adatait, amelyektől egy tőlünk

teljesen független világ kereteiben és törvényei szerintfügg. Ez a synthesis, vagyis ama művelet, mellyelfogalmaink tartaimát a tapasztalat adataiból az elvonássegítségével kialakítjuk. E műveletnél észelveink fényeés hatóereje a vezérünk, de az anyagot nem ezekszolgáltatják, hanem az az ismeretforrás, amelyhez uta­sítanak bennünket. Minden ismeretünk annál a zavarostudattártalomnál kezdődik, amelyet eszrnélkedésünkalapjául választottunk s ebből fejlődik ki ama határo­zott és éles vonásokkal megkülönböztetett fogalommá,amit a dolog lényegének mondunk. A tárgyi valóságeszmei képviselőjének az ilyen fogalmak csak akkormondhat6k, ha nincs bennök egyetlen vonás sem, amelyetnem a tapasztalatból nieritettünk volna. Élővé pedig

106 ELSO RÉSZ

ez eszme akkor válik lelkünkben, ha ennek mindenvonását egész emberi mivoltunk szerint a magunkévátettük, tehát ha az értelem, az akarat, az érzelem ésérzék egyaránt a maguk módja szerint tudomásul vet­ték és elfogadták azt.

A valóság eszerint nem mint elvont valóság, hanemkonkrét adatokban és határozott formákban fejlődik ki aszemlélő értelem előtt s ennek a feladata a valóságnak,mint ilyennek, eszmei képviselőjét kialakítani. A való­ság különféle formáival érintkezésbe lépvén s egyesadatainak a lehetőség határain belül tökéletes fogalmátkialakítva e tartalmakat tesszük ráeszmélésünk tárgyává.Ebből megállapítjuk, hogy az eredeti tudattartalomhoz(a «valami» fogalmához) nagyobb határozottságot adnak,de nem adnak hozzá abban nem foglalt léttartalmat.Minden ismeret csak határozottabban és kifejezettebben(determinate et distincte) állítja elénk azt, ami az ere­deti tudattartalomban s a belőle alakított észelvbenhatározatlanul és homályosan (indeterminate et con­fuse) már bennfoglaltatott. Ezen az alapon állapítjukmeg összes ismereteink legjellegzetesebb sajátságát,mintegy formáját, mely eltekintve egyéb (alanyi, tárgyistb.) értékeiktől tisztán a valósághoz, mint ilyenhezvaló viszonyuk szemléletéből szűrődik le. E közössajátságuk, hogy a léthez viszonyuló, erre igényt tartótartalmi vonást jelölnek és ennek eszmei helyettesítői.Ebben az egyes értelmi alakulatok és határozottságokfölött levő s minden egyéb érték alapját képező vonás­ban foglaljuk össze a valóság összes eszmei képviselői­nek a formáját, s következőleg benne kell látnunk avalóságnak mint ilyennek is a legalapvetőbb sajátságát,lényeget, amelyből a többiek is folynak. A valóság az,aminek a lét ad határozottságot. Ez tudatosan kialakí­tott és a valóság legkülönbözőbb adataiból elvont ésrajtuk kipróbált lényfogalom. Attól az eredeti zavaros

ISMERETONK HATÁRAI 107

tudattartalomtól semmiben sem különbözik ez. Többtartalmat és felvilágosítást ez sem tartalmaz a valóságmibenlétéről, mint amaz, csak világosabban írja körülazt, amit már ott is sejtettünk ugyan, kifejezni azon­ban nem tudtunk. Mindkettőben egy minden értelmialakulatra és kombinációra alkalmas és ezekben benn­foglalt tartalom jelen meg lelki szemünk előtt, mely­nek általánosságot a valóság egyes fajaitól és értékei­től való elvonatkoztatás kölcsönöz, s amely általános­ságot a teljes határozatlanságtól csak a meghatározásravaló alkalmasság s a lét összes viszonylatait felölelő,

ezt mintegy megtürő sajátság kölcsönöz. Ez a transcen­dentális valóságfogalom, amely nem azért ilyen, mivelmegközelíthetlen, hanem mivel a lét semmiféle hatá­rozottsága sem csökkenti vagy növeli tartaimát s ezekmindegyikét felöleli, mindegyikéről egyaránt (ha nemis ugyanazon a módon) kimondható, mint annak lénye­gét kifejező sajátság. Ebben a minőségben alkotja avalóság fogalma észelveink tartalmát, amelyek ezáltalfejezik ki az ismeretszérzésnek a valóság minden terü­letén érvényes törvényét. Természetes ismereteink köré­ben azért époly biztosan vezetnek bennünket az ész­elvek, mint a természetfölöttiben, s ismeretünk össze­gezését ugyanazon törvény szerint végeztetik el velünk.A valóság egész területére kiterjedő e vezetőszerep ésminden faját felölelő és megvilágítani képes hatóerejemiatt mondjuk, hogy észelvünk kiterjedése végtelen shogy amíg értelmünk természetes felszerelése tart, nincsés nem is lehet ismeret, amelyet tőle függetlenül tehet­nénk értelmi kincsünk ké,

Ebben a minőségben a lényfogalom, mint azonosító,és az észelv, mint az azonosságot kifejező tényező, csakarról biztosít bennünket, hogy a felfogott s az általuk19~zolt tartalom a valóság minősítésére igényt tart. EzfeJeződik ki az ítélet elemeit összekötő tényezőben, a

les ELSO RÉSZ

copulában (est). Észelvünk tehát összes ismeretünkformáját képviseli, amennyiben csakis az azonosságigegyszerűsített, ennek bélyegét magán viselő ismeretről

tudja értelmünk meggyőződéssel kimondani, hogy«est» - így van, azaz, hogy a fe1fogott tartalom atrancendentális létfogalomban kifejezett követelmény­nek megfelel, ezzel összeegyeztethető s így értelmünkrészéről semmi sem áll útjában, hogy teljes értékű

valóságnak minősittessék. Az í~y fogalmazott észelvszerepe megszűnik, mihelyt értelmünk az azonosításravagy az oksági magyarázatra alkalmas tényezők körétsegitségével megvonta s így az ismeret helyességéhezszükséges formát kikölcsönözte tőlük. Az ismeret köze­lebbi értéklése nem várható tőle, hanem ez vagy amaforrás feladata, amelyhez utasított és elvezetett bennün­ket (tapasztalat, tanuság stb.), vagy pedig a kifejtésre(analysis) alkalmassá vált valóságfogalomé és észélvé.

Észelveinknek ugyanis nemcsak összegező, tehátismeretszerző, hanem értékelő és kifejtő hatóereje isvan. Ebből a szempontból ismereteink dióhéjfogla1atátés összeséget képviselik, úgy hogy nincs teljes értékű,

tehát megindokolt ismeretünk, amelyet nem belőlükfejtenénk ki, vagy a megértéséhez szükséges anyagotés indítóokot egyaránt ne ezek szolgáltatnák. Esz­elveink e pozitív hatóereje lényegesen különbözik azelőbbitől és kiterjedésének határai is mások. Ebben aminőségében nem a transcendentális valóságfogalombólépülnek föl, nem ennek, hanem a véges lénynek, azesse participatumnak a helyettesítői és törvényeinekkifejezői és a metafizikai általánosságon alapulnak.

A synthesis révén kialakuló alanyfogalom fejlődése

ugyanis az értelem természetének megfelelő tárgykeretében történik és fejeződik be. A valóság transcen­dentális fogalmában kifejezett tartalom csak eszmei egy­séget és általánosságot jelent, de mint ilyen nem léte-

lSMERETŰNK HATÁRAI 1·09

zik,hanem csak ama konkrét határozottságokban, amelye­ket a léthez való határozatlan viszonya folytán és ennekmértékében, kiterjedésében felölel. A valóság, mondjaszent Tamás, az, aminek a lét ad határozottságot. Ezérta létformák szerint különféle jelleget ölt s ezek való­ságadó erejének kereteihez igazodik a lét tartalmi gazdag­sága is úgy a tényleges létezési módokban, mint pediga hozzájuk simuló ismeretekben.

Az emberi értelem arányainak megfelelő valóság afönnebbiek szerint az érzéki létformában (ens in quid­ditate sensibili) tárul elébe. Ennek az adatai szolgál­tatják synthesisünk anyagát, amiértis összegező fogal­maink ennek a határait tartalmilag nem léphetik át. Azanyagi világ adataiban pedig nem a lét, mint ilyen,hanem annak nagyon is meghatározott formája, a való­ságban csak részesedő lét tesse per participationem)testesül meg. Ennek valóságadó ereje pedig nem "ég­telen, nem meritheti ki a valóság teljességét, hanemúgy egyes adataiban, mint pedig összeségében csakvégességet hozhat létre. Ezért az értelmünk arányai­nak megfelelő valóságot összegező létfogalmunk ésészelveink is csak ezt az esse participatumot szabályozószükségszerűséget, állandóságot és viszonylatokat fog­lalhatja össze, csak ezek megítéléséhez adhat anyagot,indítóokot és szempontokat, csak ezt ölelheti föl pozi­tive és tényleges tartalom gyanánt.

Az értelmi összegezésre alkalmas észe1v a metafizikakiindulópontja, vezéreszméje és uralkodó szempontja.Ismeretértékelő szerepében ezzel szemben metafizikaiszemléletünk összegét és koronáját képviseli, az egyestudományoknak pedig a vezéreszmét, az uralkodó szem­pontot és az egész emberi tudást meghatározó ésmdokolttá tevő tudásalanyt szolgáltatja. Ez az össze­gezés természetesen nem a pozitivizmus és nominaliz­mus anyagias felfogása, hanem az összegező és a dolgok

110 ELSO RÉSZ

sajátságainak és viszonylatainak gyökerét (a lényeget)érintő elvonás törvényei szerint értendő, A valóságkiterjedésének körét és elengedhetlen követelményétfönnebb nem úgy határoztuk meg, hogy annak összesadatait megvízsgáltuk, s ezeket számbelileg (materialiter)belezártuk a transcendentális valóság fogalmába, hanemúgy, hogya különböző létformák határozottságaitóleltekintettünk s csak azt vettük figyelembe, ami ezektől

függetlenül fejezi ki és összegezi jellegzetes sajátságu­kat. Ennek megfelelően a tartalmi összegezésnél semszükséges, hogy az esse participatum adatai számszerinthiánytalanul rendelkezésünkre álljanak s ezek mind­egyikét külön-külön észlelve, tartalmi értéküket bele­zárjuk akár az egyes dolog, akár az egész valóságlényeget kifejező eszmébe. A véges valóság egyetlenadatának tökéletes ismerete elég lenne ahhoz, hogybenne és általa e valóságnak mint ilyennek örök tör­vényét felismerhessük és szemlélhessük. Mivel azonbanértelmünk fénye gyönge ahhoz, hogy nemcsak az egészvalóságról, hanem ennek legparányibb adatáról is ki­merítő (adaequate) ismeretet közvetítsen, azért megkell elégednünk a dolgok lényegének csak belső vázátéles vonásokban (distincte) vi~szatükröző fogalmakkal.Ezeknek a szemlélete viszont elég ahhoz, hogy azáltaluk képviselt valóságnak mint ilyennek örök tör­vényeit és viszonylatait visszatükröző vázát, lényegétkialakíthassuk.

Az esse participatum lényegének megállapításánálabból a tényből indulunk ki, hogy a valóság differenciá­lódva tárul a szernlélő értelem elé. A nemi, faji ésegyedi különbözőségek számtalan formáját és változatátismeretünk csekély fejlődési fokán is észrevesszük, azösszegezésre alkalmas állapotban pedig értelmi műkö­

désünk művészi alkotása gyanánt az egyes tudomány­ágakban készen találjuk. Természetbölcseleti összege-

ISMERETÜNK HATÁRAI rt 1

zésünk e differenciálódás gyökerét abban állapítja meg,hogy az érzéki ismeret tárgyául szolgáló anyagi való­ság két tényezőből, az anyagból és a meghatározóvalóságból (materia prima et forma substantialis) alakulki, úgy hogy ez összetétel nélkül a fönnebb említetthatározottságok el sem képzelhetők. E két tényező

pedig úgy viszonylik egymáshoz, mint az actus apotentiához, a meghatározást igényl9 alanya határo­zottságot adó alaki tényezőhöz. Ertelmünk sajátostárgykörébe eső minden adatnak ez a jellegzetes vonása,ez fejezi ki összes belső és külső okainak, tényezőinekés viszonylatainak tulajdonképeni gyökerét és törvé­nyét. Az anyagi valóság cselekvő megnyilvánuIásánakpl. az ad különös színezetet, hogy a működő erőket

az anyag gátolja és korlátozza; célirányos rnűködésé­

nek és fejlődésének határait ismét csak ez a sajátosösszetétel szabja meg. Röviden az anyagi világbantapasztalható összes jelenségek tökéletes magyarázatátcsak az említett alapvető összetétel adhatja meg. Ennekaz egész sajátos tárgykört szabályozó törvénynek afelismerése után értelmünknek már csak egy lépést kelltennie, hogy az anyagi dolgokban létesülő valóságnakmint ilyennek a törvényét is felfedezze. Az esse partici­patum differenciálódásra alkalmas valóság, amint atapasztalat adatai mutatják. Ez a differenciálódás pedignemcsak az anyagi valóság keretében játszódik le,hanem ezen túl is terjed, amint ezt az emberi termé­szet elemzése bizonyítja, egy szellemi határozottságot,a lelket, jelölvén meg a test sajátos, emberi mivoltá­nak és működésének alakító és magyarázó tényezője

gyanánt. A:;. anyagi valóságnak mint ilyennek összetéte­lében adott tényezők határozottságaitól elvonatkoztatvaa meghatározást igénylő (potentia) és meghatározó!ényezö (actus) marad meg a véges lénynek mintIlyennek differenciálódását, összes sajátságait és viszony-

112 ELSO R~SZ

latait magyarázó tényezőkép. Ha tehát a valóságotmint ilyent (res, realitas) általában (transcendentalis)fönnebb a léthez való viszonyban állapítottuk meg,akkor a véges valóság az, ami úgy viszonylik a léthez,mint a meghatározást igénylő alany (potentia) a meg­határozó tényezőhöz (actus), azaz a valóságot hordó(res, essentia) és létet adó .(esse, existentia) elemekbőlvan összetéve. Ez szent Tamás metafizikai összegezésé­ből Ieszűrődött létfogalom (ens per participationem),s ebben; amint látjuk, nem apriorikus önkény, hanema tények meggyőző ereje vezeti.

Külsőleg és kifejezett vonásaiban e létfogalom nemmutat nagyobb gazdagságot, mint a transcendentális,a burkoltan bennfoglalt tartalom és érték, azonban abelőle kialakuló észelvet az igazságnak valósággal ki­meríthetlen kincsesbányájává teszi. A véges való~említett összetétele ugyanis kifejezi azt a legvégső

okot, hogy miért jelen meg a valóság ezen a területendifferenciálódva és mindama sajátságokkal, amelyekkelegyes adatai úgy önmagukban, mint viszonylataikbanföllépnek. Az egész vonalon megállapítható lét és mű­

ködésbeli korlátoltságnak, valamint a valóság többiadataival szemben elfoglalt függő viszonynak, rántalt­ságnak gyökerét keresve ehhez a sajátos összetételhezutasíttatunk magyarázatért. Az ebből a valóságfoga­lomból kialakult észelvek nemcsak negatív ismeretetadnak és csak a magyarázó viszonypárokhoz vezető

utat mutatják meg, hanem a véges lény területén elő­

fordulható összes ilyfajta alakulatok alaptípusát éstartalmi foglalatát képviselve, magát az ismeretnekmagyarázatát, indoklását és értéklését nyujtják. A való­ságfogalom itt mint ismereteink azonosító tényezője

szerepel s így az azonosság elve alapján kimondott ítéletelemeit összekapcsoló copula «est» fogalmainknaknemcsak egyszerű valóságigényét, hanem tárgyi értékét

lSMERETŰNK liATÁRAI l t~

mondja ki. A transcendentális észelv alapján csak aztállithatjuk, hogy a tartalom az értelmünkben létesülő

valóság törvényei szerinti, de más tekintetben egyelőre

teljesen határozatlan érték. A metafizikailag általánosészelv ezzel szemben erről határozottsággal nyilat­kozik, amennyiben az általa mértékelt ismeretnek és avalóság tartalmi adatainak összeegyezéséről ad felvilá­gositást, azaz biztosít bennünket, hogy ismeretünk atárgyi valóság egyik vonásának helyettesítője és hogyennek a törvényeit tükrözi vissza. Az oksági elv ebbena fogalmazásban szintén pozitív adatokkal szolgál,amennyiben rámutat nemcsak az oksági viszonylatok­kal való kiegészítés szükségére és gyökerére, hanemennek tartalmi kiterjedésére is és így poritíve meg­jelöli a magyarázó oknak nemcsak létét, hanem miben­létét is.Az oksági kiegészítésa véges valóság területéneszerint azért szükséges, mivel ezt nemcsak egyes meg­nyilvánulásaiban, hanem mint ilyent szükségszerű ésvalóságos alkotórész gyanánt kiséri a tehetetlenségtényezője, a potentia, A magyarázó ok mibenlétéről

pedig a valóság másik alkotórésze az előbbiben és azelőbbi által korlátoltan megvalósult tökéletességtartalom,az actus, ad felvilágosítást, amennyiben legalább isannyi valóságérték birtoklását követeli meg az októl,amennyi az okozatban megvan.

Eszeiveink ismeretértéklő hatóereje eszerint nemvégtelen, hanem az értelem sajátos tárgykörére, az ér­zéki valóságból elvont esse participatum területére vankorlátozva. A létfogalom itt tartalmilag azonosítótényező lévén, a belőle alakult észelvek meggyőzőereje e határokon túl nem terjed. Másrészt azonbanmindaz, ami a transcendentális valóság tartaimát vissza­tükrözi, ha ténylegességéről más megbizható forrásbiztosít bennünket az értéklő hatóerőben annyibanrészesülhet, hogy ez érzéki valóság hasonlataira átala-

Horvtth s.: Aquinói szent Tamás világuúele. 8

114 ELSO Rtsz

kitható s ezek értéke alapján igazán, ha tökéletlenül isés nem önmagában megismerhető. Ebből a szempont­ból ez a hatóerő is végtelen, azaz a teljes valóságminden adatára alkalmazható. Ezért az észelvekben kelllátnunk egész emberi ismeretünk hatalmi formáját,alakító tényezőjét is. Tartalmi értéket csak akkor fog­hat föl értelmünk, ha az esse participatumot használ­hatja azonosító tényező gyanánt, vagyis ha az igazo­landó ismeret ennek tartalmában valamikép bennfoglalta­tik. Itéleteink copulája az esse participatum kerületébena teljes tartalmi azonosságot, ezenkívül pedig az ennekadataival való összeegyeztethetés, ezek hasonlatosságáravaló megismerés igazságát mondja ki, rábizván ezutóbbi esetben a ténylegesség megindoklását és azonosí­!ását egy •az észelvek tartalmi részétől különbözőismeretforrásra.

A külső formájukban teljesen változatlan észelvek ekettős hatóereje és értéke nagy szerepet játszik szentTamás világnézetében, úgy az értelmi készültségekmineműségének és irányításának meghatározásánál,mint pedig az emberi tudás rendszerezésénél Az ész­elvek feladata a meggyőzés a tárgynak értelmünkszínvonalára való leszállitása révén. Magukban véveminden tárgyat közel tudnának hozni értelmünkhöz, deennek az arányai nem engedik meg ezt. Nem az ok­sági elv azoka pl., hOl?! értelmünk nem mindenterületen hajolhat meg elótte, hanem a tárgy, amelyrealkalmazzuk,amennyibentúlszárnyaljaértelmünkviszony­lagos felfogóképességét, Ezért szükséges az észelvekmegszorltása, nem értéküket, hanem a tárgyi kiterjedéstilletőleg. Ez már legelső fogalmazásukl>an is kifeje­zésre jut, amennyiben a korlátlan kiterjedésű negatívhatóerő csak meghatározott tárgykörben, az esseparticipatum területén nyilvánulhat meg pozitíve iga­zoló tényező gyanánt. Értelmi képzettségünk egyéb

SZENT TAMÁS ts KANT 115

szükségletei és a valóság elsajátításának megkönnyítéseaz észelvek további megszorítását teszik kívánatossá,úgy hogy meggyőző és igazoló erejüket tulajdonképencsak ritkán gyakorolják közvetlenül, legtöbbször ezek­nek a belőlük leszármazó igazságoknak a közvetítésé­vel hatnak értelmünkre. Amint a transcendentális észelvteljesen korlátlan kiterjedése a tartalmi értéklés tekin­tetében az értelem természetének megfelelő tárgyakraszorul, anélkül, hogy hatóerejéből bármit is veszítene,úgy szorítható meg az észelvek bármelyike a valóságmég szűkebb körére az e?r.es tudásalanyok révén sezek természetének megfelelóen. Ez biztosítja az egyestudományok egységét és egyöntetűségét (homoge­neitas) tartalom és indoklás tekintetében egyaránt,másrészt pedig az egész emberi tudásnak úgy tárgyi,mint pedig az alany részéről elérhető összhangját s ameg nem szakított oksági viszonylatokszálaival össze­kötött és egységet alkotó valóság igazi eszmei létesü­Iését,

Szent Tamás és Kant. Ismeretünk taglalásábanKantot főleg az a probléma gyötörte, hogy I. mikéntlehetséges a tapasztalattól ment aprieri-ismeret, 2. miaz oka, hogy a tapasztalati ismeret tökéletesen meg­egyez az aprierival és 3. hol vannak ismeretünk határai.Hogy mindezekre a kérdésekre szent Tamás tökélete­sen kielégítő feleletet adott, a fönnebbiekben kimutat­tuk. Kant fogalmazásában apriorinak nevezett ismeretnem lehetséges, hallottuk; de lehetséges a tapasztalatiadatok értéklésére és rendszerezésére szolgáló apriori­ítélet (tulajdonképen Kantnak is csak ezért volt reájukszüksége), amennyiben az eszmélkedő elvonás és össze­gezés révén kialakitjuk a valóságot kormányzó örökértékeket és törvényeket s ezek világában ítélkezünka tapasztalat adatairól. Nem csoda tehát, hogya tapasz­talat és aprieri-ismeretünk tökéletesen megegyeznek,

8*

116 ELSO RtSZ

hisz - hogy Kant szavaivaléljünk - az analysis révéncsak azt fejtjük ki az utóbbiból, amit a synthesis révénelhelyeztünk benne. Mindezt a kopernikusi revoluciónélkül is vallhatjuk, anélkül, hogya valóságnak kellenefogalmainkhoz idomulnia. Ismeretünk határait végül azészelvek tartalmi kiterjedése jelzi. Mindaz, ami az ész­elvek méhében el van rejtve s tényleges tartalmukbólaz értelem következtető munkája révén onnét kibányász­ható, ismeretünk tárgya lehet (cognoscibile), Az ismeretnem egyszeru, hanem indokolt tudomásulvétel lévén,az inditóokok természete szerint ölti' föl a tudás, a hitvagy vélekedés stb. jellegzetes sajátságait. Emberi tudá­son az észelvek (pozitiv és negativ) logikai és tartalmihatóerejétől átitatott, ezek formájára átalakitott ismere­tek összességét értjük, bármily forrásból származzanakis azok s bármily fokban tudjuk is észelveink ténylegestartaImát azonosító tényező gyanánt használni. A ter­mészetes tudás észelveink tényleges tartalmában foglalts pozitív hatóerejüktől irányitott ismeretek összességétjelzi. Az észelvek lehető tartalmára vonatkozólag, értel­münk természetes arányait tekintve, sem ismeretről, semtudásról nem beszélhetünk. Ha más úton (a kinyilat­koztatás révén) szerzünk róluk tudomást, e tartalmaka természetfölötti hit, vagyis egy értelmünk arányaittúlhaladó ismeretmód tárgyává lesznek. Velük szembenelfoglalandó álláspontunk attól függ, hogy be tudjuk-eezeket is illeszteni össameggyőződésünkbe, abba a meg­győzödésbe, amelyet az észelvek hoznak létre lelkünk­ben. Ha ezek hatóerejétől nem lehet a világot átitatni,vagyis ha a természetfölötti igazságokra észelveink nemalkalmazhatók, akkor csak két út áll előttünk. Az egyika racionalizmusé, amely nem fogadja el azokat, a másika kétvágányú igazságé. a megosztott psychológiai énéés a kettős meggyőződésé. Ez utóbbit választotta Kantis, mikor kijelentette, hogy kénytelen volt a tudásról

ISTEN MEGISMER~SE 117

lemondani, hogy eljusson a hithez. Hogy a megoldásnemcsak e rettenetes katasztrófák révén lehetséges, szentTamás nemsokára ismertetendő állásfoglalásavilágosanmegmutatja.

lsten megismerése. Az oksági elvnek leírt tárgyifénye vezet bennünket kutatásainkban s nincs valóság­értékre számot tartó ismeretünk, amely nem ennek azerejében fejlődnék ki lelki szemünk előtt, Mikor pedigarról van szó, hogy az értelmünk arányaitól felfoghatóokok sorozatát elhagyjuk s belássuk egy az esse par­ticipatum keretein túllevő és ennek értékeit felülmúlóvalóság, az esse subsistens, létezését, akkor megintcsak ez az észelv segít át bennünket ennek, mint tárgyivalóságnak világába. Mert nincs bölcseleti rendszer,amely a végső oknak, Istennek, a létezését tagadná,azért mert nincs emberi értelem, amely az első érte­lemben fogalmazott észelv bilincseitől meg tudna sza­badulni. Kegyetlen és kérlelhetlen szükségszerűséggel

visz bennünket értelmünk a legcsekélyebb és a leg­homályosabb megtermékenyülés után is az okozatokhosszú során keresztül az első okhoz, amelyet a magamódja szerint meg kell találnia még a legképzetlenebbértelemnek is, és amelyet a képzettség legmagasabbfokán álló elmének sem sikerül megtayadnia. Az értelmiés nem az érzelmi világ le nem vetkőzhető és át nemhágható törvényei működnek itt, s a természet szavacsendül meg lelkünkben, mikor a mindenség végső

okát elismerjük. Tudós és tudatlan egyaránt hallja ezts hiába minden kísérlete, hogy ezt elnémitsa. Mikorazonban a végső ok értékeléséről van szó, akkor azemberek és rendszerek útjai egyaránt úgy elválnak,mínths soha sem jártak volna egy irányban. Az embereklegnagyobb része az érzelmi világának megfelelő sze­mélyi bölcselkedés megközelíthetlen régióiba zárkózikel, s amint már Xenophanes megjegyezte, «a saját

H8 ELSŐ RtSZ

formájára alkotja istenét, ha ethiop feketének, hagörög fehérnek; s ha az ökrök meg a lovak nyilatkoznitudnának, biztosan ökör- vagy lóformában rajzolnák leistenüket». A bölcseleti rendszerek hasonlóképen cse..lekszenek, csak nagyobb apparátussal és érthetetlenebbterminológiával lépnek föl. A materializmus az anyag­ban imádja a legfőbb lényt, a pantheizmus az «egymindenségbens, az idealizmus vagy az érzelmi világgalvalósíttatja meg s vetteti ki a gondolkozó alany elmé­jéből azt, amit mint értelmi valóságot föltétlen biztos­sággal megismert (Kant), vagy pedig a felismerhetlenséghomályába burkolja, mint az újplatonizmus és a belőle

kialakult mystika.Szent Tamásnak nem kell sem az érzelmi világ

vetitőgépe, sem pedig a hamis mystika e sötétségébennem érzi jól magát A szorgalmas gyüjtő szerepérevállalkozva az értelem fényével és eszközeivel igyekszikeloszlatni a sötétséget Az a körülmény, hogy értel­münk kérdezősködésénél az észelvek negatív irányításátfolyton nyomon követi a tapasztalat pozitív felelete,teljesen elég ahhoz, hogy a dolgok végső, a tapasz­talaton túllevő okának valóságáról, és pedig a tapasz­talat adatainak megfelelő, tehát tényleges valóságérté­kéről meggyőzzön bennünket Itt azonban elhagy ben­nünket a transcendentális fogalmazású észelv. Mintilyen eddig sem adott a magyarázó okok mibenlétéről

felvilágosítást, hanem az ismeretforráshoz (tapasztalat,tanuskodás) vezető utat megmutatva, erre bízta aközelebbi meghatározást. Elérve azonban a vég~ő okig,természetes ismeretünkre nézse megszünik mindentovábbi lehetőség, hogy mibenlétéről tájékozódjék.A mystikus homály, vagy az érzelmi világ vezetésénekkisértete áll előttünk, Ekkor nyúl szent Tamás az ész­elvek tartalmi fogalmazásához s ezeknek adja át avezetőszerepet. Az esse participatum azért nem végső

ISTEN MEGISMERÉSE 119

ok, mondja, mivel a valóság •(essentia) benne a tehe­tetlenség tényezőjének, a potentiának, szerepében állszemben aiéttel (existentia) mint határozottságotkölcsönző elemmel (actus). Ez az oka ama tapasztalatiténynek, hogy létrejöttében és működésében kivülelevő lények segítségére szorul, hogy nem bírja magá­ban tényleges létének okát, hogy nem meriti ki avalóság teljességét és végül, hogy nem önmagáértlétezik, nem sajátmaga határozza meg viszonylagosrendeltetését és végső célját. Annak a lénynek tehát,amelyet minden lét és működés végső létrehozójakép,ezek tökéletes birtokosa, és a rendezettség s céltudós­ság forrásakép kimutattunk, a tehetetlenségnek ettől atényezőjétől ment lénynek kell lennie, vagyis abbana lényeg és lét nem viszonyulhatnak egymáshoz, mintpotentia és actus, hanem azonosok. Igy érvel szentTamás Summájában, miután az észe1vek negatív ható­erejében kimutatta Isten létét s a legfőbb lény fogal­mának immár nemcsak tényleges létet, banem tartalmivalóság-értéket akar kölcsönözni, Ha tehát a végesvalóság lényegét, létének és működésének összes tör­vényeit a lényegből és létből való összetétel fejezi ki,akkor Isten mivoltát a korláttól és a tehetetlenségtényezőjétől ment tiszta létben, a valóság tökéletesbirtokIásában kell keresnünk. Az ismeretértéklő okságielv eszerint nemcsak negatívemutatja meg az utat Istenismeretéhez, elvezetve bennünket egy áttörhetlen ho­mályú világ küszöbébez s átadva bennünket az igno­rabimus kétségbeeső lemondásának, hanem pozitív fel­világosítást ad. lsten nem azonos az értelmünk sajátostárgyát képviselő érzéki valósággal, de még a belőleelvonható esse participatummal sem. Létének és mű­

ködésének törvényeit nem a korlátozás, hanem azettől való teljes mentesség szempontjából kell meg­állapítanunk: Isten transcendentális valóság. Ez az úgy

120 ELSO R~SZ

értelmünk kereteit, mint pedig a véges valóság lét- ésműködésbeli arányait fölülmuló transcendentalizmusazonban egyik irányban,sem ama határozat1aDS~ trans­cendentalizmusa, amelyet fönnebb az elvont létfoga­lomról kimutattunk. Alogikai értékek észelve az utóbbifelfogás ellen (amely," az újplatonizmusban és Hegel­ben talált védelmezókre) nem tiltakozik, sőt amintfönnebb láttuk, ebben a rendben a határozatlanság, apotentialis kiterjedés a határozottságot és ténylegestartalmat megelőző állapot A metafizikai értékek ok­sági elve azonban nem engedi. hogy értelmi fejlődé­sünk törvényeit összetévesszük a valóságéival s azemlitett föltevést már azzal a ténnyel is megcáfolja,hogy értelmünk nem a maga, nem is a határozatlantartalom erejében szerezte meg kifejlett ismereteit,hanem ezektól különböző meghatározó forrásokbólA valóság világában tehát a határozottság (actus) meg­előzi a határozatlanságot (potentia) s az utóbbi annakköszöni létesülését, Ezért a végső ok transcendenta­lizmusa a tökéletesség, a határozottság túlbőségét jelzis azt fejezi ki, hogy az ilyen lény valóságtartalmátnem lehet azzal a mértékkel mérni, amelyben az esseparticipatum keretében értelmünk előtt kifejlődik.

Isten lényegének az esse subsistensben történő meg­határozása révén szent Tamás egy rendkívül becsespozitív adatot és végtelenül termékeny szempontotnyert az isteni tökéletesség többi vonásainak meg­határozásához. Mindazt, ami az esse parcipatum kereté­ben tökéletesség vagy léttartalom alakjában található,Istenre vezetendő vissza, mint végső okra, következőlegbenne is meg kell lennie esse subsistens lényegénekmegfelelő módon, azaz korlátlanul és a legtell·esebbegyszerűségben és oszthatlanságban. Amint Isten énye­gét az esse participatum tehetetlenségét képviselő elemeltávolításával alkottuk meg, úgy többi sajátságait is

ISTEN MEGISMERÉSE 121

ezen az alapon összegezzük. Ami csak korlátot jelent,mint az anyag, semmikép sem vehet részt .Istentulajdonságai között, Ezek csak, mint a korlátolt töké­letességekkisérő tényezői, az isteni mindenhatóság szem­léletéhez nyujtanak anyagot.Az oly léttartalmak, amelyek­től a korlátozás vagy tökéletlenség el nem választhatók,más, vagy tökéletesebb, vagy pedig az ily létnek meg­felelő módon, hasonlatokban, virtualiter, találhatók Isten­ben (pl a kiterjedés a mindenütt való jelenlét alakjában;a tiszta tökéletességek végül sajátosan (formaliter), deaz esse subsistens természetétől megkívánt korlátlanság­ban. Igy alakul ki előttünk Isten fogalma, mint a létetés minden tökéletességet korlátlan és oszthatatlan egy­ségben birtokló valóság: esse subsistens.

Ezzel természetesen Istent nemcsak tökéletesen nemismertük meg, hanem még önmagában sem. Inkábbcsak azt tudjuk megmondani, hogy mi nem, mint azt,hogy mi. Szent Tamás e docta ignorantia-ja azonbansemmit sem hasonlit az ujplatonizmus és a rajta fel­épülő rendszerek, valamint az idealizmus kétségbeejtő

negatív tudatlanságához. Ez elzárja az Istenhez vezető

utat s érzelmi világunk labdájává tesz bennünket, vagypedig belevisz az agnostidzmus homályába és a nem­lét mystikájába. Szent Tamás vallomása a pozitív ismere­tek éltető erejéből fakad s azon a meggyőződésen

alapul, hogy egy az esse subsistenssel szemben majd­nem a semmiségig gyönge létforma (s ennek is csakdarabonkénti) szemlélete a valóság korlátlan birtokcsá­ról, Istenről, nemcsak tökéletes, hanem még sajátosismeretet sem adhat. A véges lény egyes adatai s abelőlük összegezett létfogalom csak azt tudván szemlél­tetni, hogy mi és milyen ez önmagában, az azonossá~elve alapján csak a bennök visszatükröző egyszintú(univocum), a saját képmásukat közlő oksági viszonyla­tok mibenlétéről adhatnak sajátosan igaz felvilágosítást

122 ELSO RÉSZ

az egyes tartalmak lényeges és kifejezett vonásai révén.A magasabbszintű (analogum) oksági viszonylatok azegyes adatok távolabbi határozottságaiban vannak meg­adva s abból vezetendők le, hogy minden konkrét végeslény a valóság bizonyos körének tagja, melynek lét- ésmíiködésbeli föltételeit e kör sajátos, akár közvetett,akár közvetlen alárendeltséggel működő energiatartalmahatározza meg. Ezek nem közvetlen képmásukat közlikaz okozattal, hanem hatóerejüket kölcsönzik a létre­hozó okoknak. Ezért nem sajátosan (formaliter), hanemcsak magszerűen és hatóerejükben (vi rtualiter) részeiaz okozat tartalmának s igy nem hasonképükben, hanemhasonlataikban ismerhetők meg csak általa. (Igy azembernél az egyedi tulajdonságokból a családi sajátsá­gok, vagy a különböző kozmikus befolyások birtokosaiismerhetők meg. Az előbbiek abból vezetendők le, hogyúgy a törzsfőtől nyert, mint pedig az idők folytán fel­halmozódott módosulások a közvetlen nemzők egyeditermészetének határozottságaiban folytatják és gyakorol­ják befolyásukat az összes ivadékokra, az utóbbi pedigarra, hogy az anyagi természet tagja lévén, energiáiközvetlen alárendeltségben függenek a természetéitől :«homo generat hominem et sol,») Ezek a hasonlatokannál gyöngébbekké válnak, minél magasabbszintű abefolyásolás. Mindaddig azonban, amíg megmaradunkaz esse participatum kereteiben, ismeretünk nemcsakigaz, hanem sajátos is lesz, mivel legalább egy lénye­ges vonást és törvényt teljes azonosságban ismerhe­tünk meg minden véges lényről, hogy t. i. létét ésműködését az említett sajátos összetétel határozza megés szabályozza. Ennek alapján az így homályosan meg­ismert okok plasztikus képét megalkotva összeskategoriális fogalmainkat egyértelemben (univoce) alkal­mazhatjuk rájok s így ha nem is tökéletesen, de legalábbis általános vonásaikban sajátos ismeretet szerezhetünk

ISTEN MEGISMERÉSE 123

róluk s önmagunkban szemleljük azokat. Ha azonbana magasszintű okság arra késztet bennünket, hogy egye körön túllevő oksági viszonylatból és a benne valórészesedésből vezessük le az okozatok nemcsak leg­magasabb, hanem összes, úgy lét-, mint működésbeli

határozottságait összefoglaló léttartalmát, akkor ez atámaszték hiányzik: az azonosság elve gyönge ahhoz,hogy fogalmaink egyértelmű alkalmazhatását biztosítsa.De másrészt mivel az ellenmondás elve nem emeli feltiltakozó szavát, semmisem áll útjában, hogy az esz­mék nagy szobrásza, az értelem tovább folytassa alakítómunkáját s a valóságon alapuló fogalmait nem hason­másaikban, hanem hasonlataikban alkalmazza erre alényre is. Ha tehát Isten lényegéről, állagáról, értelmé­ről stb. beszélünk, akkor ismeretünk hamis, ha ugyan­azon értelemben állít juk mindezt róla, mint a végesvalóságokról. Ha azonban e fogalmakba zárt léttartalomlegjellegzetesebb sajátságát Isten mibenlétének meg­ismeréséhez hasonlatként használjuk, ismeretünk igazlesz, bár nem szemlélteti Istent önmagában és sajátoslétmódja szerint. Ezzel eljutottunk az értelem alkotóművészetének végső határaihoz. Létfogalmunk és ész­e1veink tartalmi hatóereje az esse participatum kere­teire van zárva. Itt a valóságot önmagában szemlélte­tik és bizonyítják, ezen túl csak az első negativ ható­erő működhet,elvezetvén bennünket azokhoz a források­hoz, amelyek a véges lét határain túllevő valóságadatait önmagukban szemléltetik, vagy ennek miben­létéről megbizható felvilágosítást adnak. Szent Tamásdocta ignorantiája ennek a ténynek pozitív felismerésétzárja magában, hogy emberi fogalom Isten sajátos lét­módját vissza nem tükrözteti ugyan, de pozitív alapotnyujt arra, hogy a valóságból merített eszméinket atökéletlenség sarától megtisztítva a magunk módjaszerint gyatrán, de nem torzkép alakjában véshessük

124 ELSO RÉSZ

ki Istennek nem képmását, hanem hasonlatát. Pozitívemeg tudjuk továbbá állapítani, hogy Isten sajátos lététés működését nem az actus és potentia törvényeiirányítják, tehát hogy egész biztosan nem olyan, mintismeretünk közvetlen tárgyai. Ezért, ha fogalmainkbóltörüljük a korlátozás és tehetetlenség elemét, akkortényle~ meg van adva a mód és lehetőség arra, hogyIstenról helyesen gondolkozzunk. •

E gondolkozás helyességét és igazságát pedig nemzavarja, hanem csak homályosabbá és nehezebbé tesziaz a körülmény, hogy nem közvetlen szemléletteltörténik. Igazságról csak akkor nem lehetne szó, haaz esse subsistenst önmaga tagadásában ismernők meg,mint az újplatonizmus állítja, vagy ha a véges való­ság vonásai a végtelennek teljes tagadását jelentenék,mint a racionalizmus akarja. Mivel azonban e teljesentiszta és szabad létmódot nem a pozitív tartalmak,hanem csak a tökéletlenségek tagadásaiban szemléljük,ismeretünk mindaddig igaz lesz, amíg csak oly vonáso­kat tartalmaz, amelyekre a véges lénynek teljes érték­kel igazolt vonásai jogosítanak fel bennünket. Istenről

tehát természetes úton határozott eszmét alkothatunk,amelynek segitségével úgy a transcendentális, mint avéges valóság adataitóltökéletesen megtudjukkülönböz­tetni. Ez az eszme nem azt tárja föl, hogy milyenIsten önmagában, hanem, hogy milyennek nem szabadgondolnunk s ebben különbözik a dolgok lényegérevonatkozó többi ismeretünktől. Ezek azt födik fel,milyen a dolog magában, Isten eszméje pedig, hogymilyen lsten a természet révén történt kinyilatkoztatáskeretében féltünő véges lény adatainak hasonlataibankifejezve.

Rendszer, világnézet. Tudásunk a mondottakszerint a következő elemekből épül föl: I. Tudás-alany,amely az ismeret megsaerzésénél vagy a tapasztalat,

RENDSZER, VILÁGNtZET 125

vagy a közmeggyőződés valamely kezdetleges és logikaiáltalánosságú fogalma vagy elve, amely a kutatás tárgy­körét vonja meg s a módszeres igazság törvényeitszabályozza. A kialakult tudásnál ez az alany a tárgy­körbe tartozó ismeretek tényleges dióhéjfoglalata, ezekértékelője és rendszeres, tárgyi igazságuk zsinőrmértéke,

2. A tudás-alanytól függő módszerező és rendszerező

elvek, amelyekben annak csorbítatlan hatóereje úgytestesül meg, hogy az értékelendő i~azság értelmünkszínvonalára szálljon le s meggyőzddésünket ezen amódon a konkrétebb és előttünk ismeretesebb adatokrévén és általuk kényszerítse ki 3. A tudás-alanybóllevont igazságok, ennek hatóerejével igazolt következ­tetések. Mindaz, ami a tudásalany tényleges tartalmávalvagy pedig az azt egyelőre helyettesítő más ismeret­forrással igazolható, e tudomány szorosan vett tárgy­körébe tartozó következtetés. Ami azonban csak a lehető

tartalommal indokolható, e tudomány igazságai közénem számítható s mindaddig csak mint logikai lehető­ség érdekel bennünket, amig vagy más tudomány, vagypedig egyéb megbizható forrás segitségével valóság­értéke nem igazolható.

Tudásunk adatainak egy szempont szerinti összege­zését rendszeres tudásnak, tudománynak mondjuk,Tárgyiértelemben a rendszer (szent Tamásnál recta ratio scibi­lium) az egy tudásalany körébe tartozó és ennek meg­győző erejétől áthatott, tárgyi világosságától elöntöttigazságok összeségét jelzi. Tárgyi igazságot akkor tük­röz vissza a rendszer, ha tudásalanya az észelvekkelélő összeköttetésben áll, azaz ha úgy az egyes igazsá­gok, mint ezek összege ismereteink alaptípusának tény­leges tartaltnában burkoltan (virtualiter) bennfoglaltatik.Rendszerről tehát csak a kialakult tudásnál és statikusértelemben (in ordine iudicii) beszélhetünk. A rend­szerező alany jelentősége, hogy a tárgykörében bármi-

126 ELSO RÉSZ

kép felmerülő jelenségek megítéléséhez és értékléséhezföltétlenül megbízható szempontot adjon s haszna­vehetősége és synthesisünk helyessége csak akkor tűnikki, ha a tárgykörben fölmerülő kérdések eldöntésére,de legalább is helyes megítélésére alkalmasnak bizonyul.Az a tudásalany, amely egész emberi ismeretünk ilyenértéklését közvetíti, világnézetet ad, ami az egész való­ságnak egy szempont szerinti megítélését jelenti. A világ­nézet lelkén tehát azt az alapigazságot értjük, amelylogikai kiterjedésével megvonja az egész emberi ismerethatárait, tartalmi gazdagságával pedig ennek összesadatait értékeli. A világnézet értéke nem az egyes tételekkülső formájától függ, hanem ezek tartalmi igaaságátöl,ami viszont az arányos tudásalany, alapigazság követ­kezménye. Ha tehát ez nem öleli föl az egész emberitudás területén bármikép fellépő tartalmak létét ésműködését indokoló és mintegy összes megnyilvánulásai­kat szemléltető sajátságát, akkor teljes értékű világ­nézetet nem alapozhat meg s nem alakíthat ki lelkünk­ben. Olyan összegező szempontot képvisel ez a tudás­alany, amelyből a valóság összes adatait szemlélhetjük,ítéletet alkothatunk róluk s azokat, ha nem is egésztökéletesen, úgy önmagunkban, mint pedig a lét többiadataihoz való viszonyaikban, meg tudjuk érteni, mintaz egy valóság összhangját semmiképen sem zavarótüneteket.

A thomizmus lelke. Szent Tamás világnézetébenezt az egész valóságot felölelő és minden emberi isme­retet éltető, formaként átható és értékelő alapigazságotaz érzéki világból elvont, a lét és lényegböl összetettlétforgalom s a belőle kialakult észe1vek képviselik. Ezáll összmeggyőződésének középpontjában, mint az emberiismeret természetes úton elérhető synthesisének vég­eredménye. Ez az összetétel szernlélteti a véges való­ság összes adatainak alaptörvényét, a korlátoltságot,

A THOMtZMUS LELKE 127

tehetetlenséget és a másrautaltságot. E törvény alapjánszemlélve a természetet, alkot itéletet ennek mindentüneményéről s ezek összes, úgy külső, mint belső

okainak és tén;yezőinek mibenlétéről. Az esse partici­patumon túllevó természetfölötti valóságot pedig lehető

kiterjedésében öleH föl e fogalom s a belőle való okságileszármazás révén arról biztosit, hogy e két rendnem egymás tagadásakép áll szemben.Ezért elétfogalomtiltakozik ugyan az ellen, hogy az egyikből a másikbaátkövetkeztessünk s a véges lény törvényei és lehető­

ségei szerint ítéljük meg a végtelen és a korlátoktólment lény mibenlétét és működését, de nemcsak meg­engedi, hanem más tökéletesebb lehetőség hiányábanpozitive meg is követeli, hogy a természetfölötti való­ságnak bármily módon (a természet adataiból vagy akinyilatkoztatás révén) felismert tartalmairól a veleoksági viszonyban álló esse participatum segitségévelitélkezzünk, Hogy szent Tamás igy jár el, igen köny­nyen kimutatható.

Hogy világnézetének (metafizikájának) kialakitásá­nál nem ezzel a valóságfogalommal dolgozik, tehát avégső okok létezését nem ezzel bizonyitja, az termé­szetes. Csunya petitio principii lenne ez, amelyet gon­dolatban sem szabad neki tulajdonitanunk. E művelet

elvégzéséhez tökéletesen elegendő a transcendentálislétfogalom s a belőle kialakuló észelvek fönnebb emli­tett hatóereje. Műveiben nem is találunk egyetlen helyetsem, amely azt mutatná, hogy az ismeretszérzés és ametafizikai összegezés keretében szent Tamás a való­ságnak és az észelveknek a lényeg és létből való össze­téteién alapuló és az' értéklést kifejező formájára hivat­keznék. A metafizikának azonban nemcsak az ismeret­szerzés, hanem a saját elveinek, a végső okoknak ésaz egyes tudományágak alanyfogalmainak megvédése isfeladata. Másszóval az analysissel, a megszerzett ismere-

128 ELSÖ R~SZ

tek értékesítésével kell bebizonyítania, hogy synthesisé­ben nem tévedett s hogy nem alanyi alakulatokhoz,hanem tényleges végső okokhoz vezetett bennünket.Ezen a területen használja szent Tamás az összegezettés az analysisre alkalmassá vált létfogalmat és ész­elveket s itt csakugyan bőségesen kihasználja ezek meg­győző erejét. Summa theologicájának nincs számottevő

kérdése,ahol erre nem hivatkoznék s részben a synthesiseellen intézett támadásokat ne azzal védené ki, részbenpedig a valóság egyes adatainak értéklésénél ne arrahivatkoznék, hogy a véges lény említett összetétele azoka valamely sajátságának vagy működési módjának.A Summa igen felületes ismerete után is meg lehetállapítani, hogyavalóságfogalom és az észelvek ilyenértéklése szent Tamás rendszerének alapját, uralkodószempontját, sőt egyenesen a tárgyi igazságot mértékelőtudás-alanyát képviseli. Hogy igaza van-e, az más kér­dés. O maga ettől az igazságtól várja az egyes követ­keztetések és ismeretek értéklését, igaz, vagy hamisvoltát. Ebben az irányban mindenkinek joga van pörbe­szállni vele s kimutatni, hogy ettől a tételtől nem függsemmi sem. Itt végül is rendszerező tényezőről vanszó, amelyről kinek-kinek saját véleménye lehet s amaga tudás-alanyáról talán époly szerencsével ki tudjamutatni, hogy a valóság adatait ellenmondás nélküliösszhangban tartja össze, mint ez szent Tamásnak azemlített valóságfogalom alapján sikerült. A történelmiigazság ezenkívül azonban megkívánja, hogy szentTamásnak is megadjuk a vélekedési jogot és pedigúgy, amint ő maga akar vélekedni.

Az értékelő észelv jelentőségének megítélésénél tör­ténelmi szempontból biztos, hogy szent Tamás az ensa se és az ens ab alio szembeállítást mint lényegje1ző

fogalmakat nem ismeri. Az, hogy a valóság egyikformája teremtetlen, onnét van, hogy nem részesedik

A THOMIZMUS LELKE 129

a létben, hanem ezt, mint lényegének valóságát, mindenkorlátozó tényező nélkül birtokolja. Hogy pedig avalóság másik része csak mint teremtett (ab alio) lénylétesülhet, onnét vezeti le, hogy a létnek csak részese,azaz hogy a lét az ily lényeg révén csak a valóságegy parányában válhat ténylegessé. Az első az ens peressentiam, a második az ens per participationem. Akioly féltékenyen őrködött a dolgok lényegének tárgyiértékén és aki a rajtuk tapasztalt összes sajátságok,korlátozások stb. belső tényezőit oly pontosan megszokta jelölni, mint szent Tamás, az összegezés leg­felsőbb fokán sem válhatott hűtelenné önmagához: aza valóság szemléleténél is csak ezekből a belülről irá­nyitó és magyarázó tényezőkből indulhatott ki s akülső okokat csak akkor vette igénybe, ha a belsők

már felmondották a szelgálatot. Hogy a véges valö­ságnak az isteni hatalommal (ab alio) való viszonyitásaa belső tényezők szerkezetén alapuló szükségszerűség

nélkül a nominalizmus veszedelmét rejti magában, azta dolgok lényegéről kialakult későbbi hasonló nézetekigazolták. Szent Tamás ezt az egész vonalon, nemcsaka praedicamentumok, hanem a transcendentáliák világá­ban is elkerülte. Hogy pedig az actus és potentiaviszonyában egymást meghatározó belső tényezőkben

látta a véges valóság lényegjelző fogalmát s mindensajátságának gyökerét, arról számtalanszor színt vall.Miért részesedik csak a valóságban, miért véges ateremtmény? Azért, mert két egymást korlátozó és meg­határozó alkotórészből, a lényegböl és létből van össze­téve. Miért van rányomva működésére az esedékességés a hiányosság bélyege? Azért, mert oly lényegből indulki, amely a létnek csak korlátolt megvalósulását tűrimeg s ezt közli a működésben megnyilvánuló valóság­tartalmakkal is. Miért van szüksége az ilyen lényneklétrehozó okra, sőt egész működését mozgató, irányító

Horváth s.: Aquinói stent Tamás világnézete. 9

130 ELSO R~SZ

és átható tényezőre? Azért, mert a létadó tényezőt

(existentia) nem birtokolja saját elidegeníthetlen tulaj­donakép, hanem úgy viszonylik hozzá, mint a létesítéstigénylő alany meghatározó tényezőjéhez. Hogy végüla Summa egy igen tekintélyes része (az angyalokrólés a lélek földöntúli életéről szóló fejezetek) nem mese­mondásnak, hanem komoly theológiai és metafizikai tár­gyalásnak tekintendők, maga szent Tamás is csak úgytudja hihetővé tenni, hogy az esse participatum ez össze­tételére mint megdönthetlen igazságra hivatkozik. Haettől eltekintünk, az ott tárgyalt tételek semmiben semkülönböznek a Kant-féle synthesistől s minden valóság­értéket nélkülöző alanyi alakulatokká sülye dnek le.

Szent Tamás egész metafizikáját ismételnünk kellene,ha az értéklő észelvtermékenységét szemléltetni akarnók.Ez itt nem feladatunk. Csak néhány kérdést vetettünk föl,amelyekről a Summa első részének bármely fejezetébölkimutatható és ellenőrizhető, hogy szent Tamáskincsesládájából valók s hogy következőleg a thomiz­mus lényegét az értékelő valóságfogalom és észelvemlített fogalmazása fejezi ki. Nem összegező ésismeretszerző igazság ez, amelyet a matefizikai fogal­mak kombinálásából le lehet vezetni, hanem értékelő,a valóság ama részének törvényét és mozgató erejétkifejező tétel, amely értelmünkre nézve a lét egyet­len megközelithető [aj~t és ismer<:tünk tárgyisá~á­nak próbakövét képviseli : ez emben tudásunk dió­héjfoglalata és a kutatást irányító alaptípusa - szentTamás felfogása szerint. Ha már most a tudományrendszertani értéke a tudás-alanytól függ, könnyen meg­állapíthatjuk, hogy miként viszonylanak a. többi világ­nézetek a thomizmushoz.

Aristotelestöl szent Tamást csak külső, anyagi(materialis) különbség választja el, amennyiben a nagyfilozófus nem ismerte a valóságnak azt a kiterjedését,

A THOMIZMUS LELKE 131

amelyet a kinyilatkoztatás nyitott meg szent Tamáselőtt s így az ő összegezése ez adatokat nem öleli fel,bár nem is zárja ki. - A radonalizmustól abban külön­bözik a thomizmus, hogy az egész, bármily hitelesforrásból bizonyitott és az észelvekpozitív vagy negatívhatóerejére visszavezethető valóságra kiterjeszkedik.A lehetőség köréből csak a felfoghatlant, a ténylegesvalóságból csak a meg nem indokolt adatokat zárja ki,mig a racionalizmus mindkettőnek mértékéül az értelemviszonylagos szinvonalát jelöli meg. - Az idealizmusminden fajától összes ismereteinknek az érzéki valóság­ból történő leszármaztatása különbözteti meg a tho­mizmust. A pozitivizmussal szemben fogalmaink örökértékeit hangsúlyozza, mig végül a skolasztikának neve­zett bölcselet keretén belül föllépő rendszerektől aszemlélet középpontját és fényét képviselő valóság­fogalom választja el. Scotus nyiltan szembeszáll szentTamással, a lényfogalom egyszintű értelmezését állítvaa valóság minden formájával szemben. Hogy ez szentTamásétól egész lényegesen különböző világszemléletimódot alapoz meg, a mondottak után bizonyitásranemszorul. Hogy mi ad pl. értelmünknek támasztékot Istenés a teremtmény közötti különbség felfogására, ki­domborítására és megvédésére, valóban nehéz meg­mondani. S hogy a természetes és természetfölötti rendösszezavarása, illetve különbségeik ellaposodásaez állás­pont következménye, Scotus ,theológiája világosanbizonyitja. Nem ily nyilt Suarez állásfoglalása, aki alétnek szent Tamástól hangoztatott összetételét tagadjas így az övétől lényegesen különböző tudás-alanyt vá­laszt világnézete alapjául. Nem csoda, ha e részlet­kérdések legtöbbjében szent Tamással szemben foglalállást. Suarez nagy elme volt s még oly közel állotta romlatlan keresztény bölcselet forrásaihoz, hogy atudás-alany rendszerező ereje elől nem zárhatta el szernét.

9*

132 ELSO RÉSZ

Részemről mindig igen jóleső érzülettelolvastamműveiben azt az igazi tudóshoz illő őszinteséget, hogya különvélemények között nyiltan felsorolja szentTamásét is és nem átallja megmondani, hogy eltértőle. Suaréz jól tudta, hogy tudás-alanya nem kísérhetiel mindenhová, ahol szent Tamás járt s hogya való­ság egyes adatainak megítélésében azért kell más állás­pontot elfoglalnia, mivel nem ugyanabból a nézőpont­ból szemléli azokat, amelyből szerit Tamás.

Scotussal és Suarezzel s a kereszténység kereteinbelül lehetséges rendszerekkel tehát szent Tamást nemaz egyazon lélektől áthatott bölcseleti világnézet fűzi

össze, hanem az egy lélekkel vallott azonos hit. Ezenkívül számos bölcseleti részletkérdésben és következte­tésben is megegyeznek, ami részben a közös hit fényé­nek, részben pedig annak a körülménynek tudandó be,hogy a közelebb indokoló tudásalanyok fogalmazásábanutaik találkoznak. Az elkeseredett viták, amelyekbenben az aquinói Mester és az említett tudósok körécsoportosuló tanítványok összemérik fegyvereiket, teháttávolról sem érintik a keresztény hitet, hanem ennektudományos feldolgozását és a természet adataival valóösszeegyezését, Miután pedig ez csakis a természetesismeret adatainak nézőpontjából valósítható meg s arendszerező tényezőül választott tudás-alany kérlelhet­len szükségszerűséggel és logikával vezet bennünket azemberi ismeret egész területen, könnyen érthető, ho~y

a három lényegesen különböző alanyfogalom képviselői­

nek útja hamarosan szétválik s így a kölcsönös szemre­hányás, hogy vagy a természetes, vagy a természet­fölötti rend kárt szenved, el nem maradhat. Amíg atudomány fegyvereivel folyik a harc, addig tudósokhozméltó munka ez, amiben végül is csak tudásunk töké­letlensége s egy az egész valóságot teljesen átölelőalanyfogalom hiánya tükrözödhetik vissza. Az egész

A THOMIZMUS LELKE 133

keresztény - hitbeli és tudományos - világnézettudás-alanya után kutató elme az ilyen harcokból csaktanul s talán meglátja a hozzá vezető utat. A vita csakakkor vesziti el komolyságát, ha a kérdések történetirészét nem a történelem eszközeivel közelitjük meg,amint ez, sajnos, igen sok esetben megtörténik, vagyha a részletkérdést kiemeljük a rendszer kötelékéből

és a tudás-alany varázsának vonzóköréből. Igy természete­sen fölösleges a vitatkozás s e tudálékos félszegségeka tudomány fejlődéséhez semmivel sem [árulnak hozzá,A kérdés e részéről azonban itt nem ítélkezhetünk.Csak arra akartunk rámutatni, hogy miért nem talál­kozhatnak szent Tamással a skolasztika gyüjtőneve

alatt összefoglalt rendszerek még akkor sem, ha arészletkérdéseket és következtetéseket külsőleg ugyan­olyan szavakkal fogalmazzák, mint ő s hogy miértlehetséges az egy hit keretén belül homlokegyenestellenkező tudományos felfogás. A tudósok vitái a körülforognak, mondja szent Tamás, ami a hit szempontjábólközömbös, vagy pedig még nincs végleg éldöntve ahitet őrző tekintély, az Egyház által. Ebben ő magajárt elő~ amikor a legnagyobb tekintélyek útI'ait el­hagyva olyan tudás-alanyt választott rendszere eikéül,amelyet azelőtt ebben az értelemben nem használtak.A letűnt évszázadok igazol ták állásfoglalásának helyes­ségét mivel az e lélektől áthatott rendszer nemcsak él,hanem éltet ma is és győztesként néz ime már 700éves multra. Csak arra akartunk rámutatni, hogy akülönböző tudás-alanyok közül az az életrevalóbb, amelyaz egész valóságot nemcsak felöleli, hanem bizonyitó,megnyugtató értékeivel tökéletesebben át is hatja s akétvágányú igazság veszedelmét távolabb tartja lelkünk­től. Hogy mennyiben sikerült ez szent Tamásnak, azeddigiekből, főleg pedig a következő elmélkedésekbőlmegérthetjük.

MÁSODIK RÉSZ.

Hit, theolögia, mystika,

A végsó cél. Értelmi életünk természetbölcseletiviszonypárját szent Tamás az alaktalan anyagban(materia prima) látja. Önmagában véve mindkettőt atökéletes határozatlanságjellemzi (infinitum in potentia),úgy hogy csakis egy tólük teljesen különböző való­ság (forma substantialis az anyagra, species impressa azértelemre nézve) révén nyerik meg természetszerű töké­letességüket Az utóbbiak ennélfogva nem magszerűen(v;.rtualiter), hanem csak lehetőség szerint (in potentia)foglaltatnak bennök, csak igy tartoznak tartalmi voná­saikhoz.

Az anyagot a különféle fokozatú tökéletességek be­fogadására a természet erői készitik elő. Egyszerre csakegyetlen határozottság hordozója lehet, de ugyanakkormagszerüen felöleli az alsóbbrangú formákat, a lehető­ség szerint pedig elő van készítve a magasabb tökéletes­ség felvételére. Az anyagnak a természet körében talál­ható határozottságok hordozására. való alkalmasságátnevezzük desiderium formarum-nak, amely, mivel azanyag természetével e1választhatlanul adva van. desi­derium innatum-ot vagy naturale-t képvisel s létcél-ját jelöli meg. .

Az anyag tökéletesedésének határait a természeterőinek teljesítőképessége szabja meg. A lehetőségszerint és tisztán az anyag természetét tekintve kiterjed

A VÉGSO CÉL 135

minden formára, amely a természet körében meg­valósítható. Ebből a szempontból határozatlanul és alehetőség szerint (negative et in potentia) az anyagegyformán természetszerűleg vágyódik úgy a legalsöbb­rangú, mint a legfelsőbb tőkéketesség után, amelyetránézve az emberi lélek képvisel. Egyiknek a létre­jöttéhez sem ad pozitíve többet, mint saját végtelenés határolatlan természetét, tudniillik a lehetőséget, hogya cselekvő erők minden formát kidolgozhassanak belőle,amelyre hatóerejük kiterjed. A pozitív tényleges és ahatározott formára irányuló vágyat nem egyedül azanyag természete szabja meg, hanem ama határoltsá­gok, amelyek legközelebbi elökészítöi (dispositionesproximae) a magasabbfokú tökéletességnek. Ily értelem­ben az any~ desiderium naturale actnale-t csak atermészet erőiben rejlő formákkal szemben mutathatföl, tehát ez tisztán az Ú. n. anyagi formákra vonat­kozik. Az emberi lélek után az anyag igy nem vá­gyódhat, mivel ez nem foglaltatik a természet erőinek

hatóképességében s következőleg ezek nem is adhatjákmeg a lélek kiváltódását föltétlenül megkövetelö leg­közelebbi előkészítést. A lelket létrehozni tudó arányostényezővel, Istennel szemben az anyag természetszerű­

leg ugyan, de csak negative és a lehetőség szerintvágyódik a lélek után, határozottan és ténylegesenazonban csak akkor, mikor a Teremtő az anyag6an alélek magvát is elveti, tehát amaz elhatározás után,hogy a világrend koronája a lelket hordozó anyag, azember legyen. A természet erői magukban ezt a vágyatsohasem tehetnék ténylegessé és határozottá, de azemlitett döntés után ~ a vágy époly természetszerűenválik ténylegessé, mint a többi formák utáni és azarra rendelt természeti erők époly előkészitői a lélek­nek, mint a többiek az alacsonyabb rangú formáknak.

Ugyanígy van ez értelmi életünkben is. Ha tisztán

136 MÁSODIK RÉSZ

a lélek szellemi mivoltát vesszük tekintetbe, az értelemhatóképessége határozatlanul és a lehetőség szerint ki­terjed az egész valóságra: mindent megismerhet és el­~ajátíthat, ami létezik, ami ellenmondást nem tartalmaz.Ertelmünknek az ismeretre irányuló ez alkalmasságaama természetes vágy (desiderium naturale), amelynem hagy neki nyugtot és teljes súlyával viszi mindenmegismerhető tárgy felé anélkül, hogy hatóerejéthatározott tárgyra irányítaná vagy korlátozná. A tényle­ges és határozott vágyat részben értelmünk ama saját­sága szabja meg, hogy az érzékekből meríti' tárgyait,részben pedig ama tartalom, amelyet elsajátított vagyamelynek felfogásáraa legközelebb elő vankészítve. Min­den ismeret ugyanis burkoltan magábanfoglalja elemei­nek megértését és előkészíti (tehát a lehetőség szerintfelöleli) a vele összefü~g~sbe'hozható dolgok felfogását.

Hogy az értelmi működés tényleges határait az ér­zéki valóság szabja meg, fönnebb hangsúlyoztuk. Ennekmegfelelően a lélek határozott és tényleges vágyai az

. ismeretet, főleg a végső okokat illetőleg, ennek határaikÖ.fOtt mozognak, általuk teljesen kielégülnek s rajtuktúlinenő tárgyra ennek alapján ténylegesen még csaknem is vonatkozhatnak. Az érzéki valóság segítségévela végső okról sajátosan semmit sem ismerhetünk megs ezért értelmünk arányos tárgya Istennek önmagábanvaló megismerésére vagy épen szinről-szinre való látá­sára irányuló tényleges és határozott vágyat még azemberi ismeret ideális magaslatán és legtökéletesebbfejlettségi fokán sem kelthet föl. Mive! azonban Istenily módon is a megismerhető valóságok közé tartozik,a lélek határozatlan és lehető vágyainak tárgykörébenépúgy bennfoglaltatik, mint akármely más érzéki dolog.Ezért az ilyen ismeretet is előkészítő és megvalósítanitudó arányos tényezővel szemben a lélek époly alkal­mas arra, hogy Istennel közelebbi viszonyba lépjen,

A VÉGSO CÉL 137

akárcsak az anya~ a lélek hordozására. Ez a tisztánnegatív és a lehetőséget ki nem záró alkalmasság alélekpotentiaobedientiae-]e, hogy természetének igényeintúlmenő tökéletességek hordozója legyen, Ha tehátIsten nem akarja a lélek tökéletességének -határait azérzéki valóság határai között lezárni, akkor semmisem áll útjában, hogy az értelemmel ne közöljön olyantartalmakat és tényezőket, amelyek az Isten és azember között egy közelebbi, bensőségesebb viszonykialakulását célozzák, sőt egyenesen a legtökéletesebbbaráti egységet valósítják meg a visio beata-ban. Azígy közölt erők, illetve ismeretek époly határozottés tényleges vágyat váltanak ki a lélekben e bensőbb

viszony után, mint az arányos tárgyak a legközelebbelőkészített ismeret után. Az Istentől erre rendelttényezők (kinyilatkoztatás, malaszt) hatása alatt ugyanaza természetes vágyódás bővül ki ténylegessé, amely azértelem legalacsonyabb fejlődési fokán az első «miérts-etelébe állította. Mivel továbbá Isten a természetfölöttiéletet nem személyi adomány gyanánt adta az első

embemek, hanem az emberi természetet mint ilyenttüntette ki. vele, azért nem csoda, hogy a bűnbeesettemberiségnél a bensőbb viszony utáni természetes vágylélektanilag anatura pura pusztán határozatlan és csakortologiailag adott vágyát fölölmulö nyugtalanságbannyilatkozik meg. Az ember úgy amint most születik,miután a természetfölötti élet magva el van hintvelelkében, jegyzi meg szent Tamás, alapos okokbólsejtheti, hogy büntetés alatt áll s hogy rendeltetésenem szorítkozik az anyagi világ határai közé. Anaturapura embere erre nem is gondolhatott volna, merttermészete nem fosztó, hanem csak tagadó értelembennélkülözte volna az Istenhez való bensőbb viszonyhiányát. Ezt a lélektani mozzanatot is tekintetbe kellvennünk, ha egyrészt szent Tamás annyit vitatott

138 MÁSODIK RÉSZ

desiderium naturale-ját meg akarjuk érteni, másrésztpedig be akarjuk látni, hogy értelmünk arányos tárgyaészszerű tényleges vágyat Isten látása után nem válthat ki.Hogy lelkünk negativ alkalmassága bizonyos batározatlanföltevésnek alapjául szolgálhat, később látni fogjuk.

A mondottak után szent Tamásnak a természet­fölötti tökéletesedés utáni vágyra vonatkozó nézetétigy foglalhatjuk össze. A lélek époly kevéssé igénylipozitive az Istenhez való közelebbi és bensőbb viszonyt,mint az anyag az értelmes lelket, de époly kevésakadályt gördít megvalósulásának útjába, mint az ányaga lélek teremtésének és ez a bensőbb egyesülés Isten­nel épúgy megfelel természetének, mint az anyagénaka lélek hordozása és a vele való állagi egyesség. Eiértbeszélhetett szent Tamás minden nehézség és a félre­értés veszedelme nélkül az' Isten szinről-szinre valólátására irányuló természetes vágyódásról.

Az anyag csak fokozatos tökéletesedés útján válikalkalmassá újabb formák hordozására, de befogadó­képességet még a legtökéletesebb formai valóság semmeriti ki. A tökéletlen formák határozottságai alatt atökéletesebbre vágyódik, minden körűlmények közöttazonban főkép az. állagi változás tényezőjét képviselill; természetben s mint ilyen nyugalmi állapotba mind­addig nem jöhet, amíg oly forma hatókörébe nem kerül,amely összes v~ait ki nem tölti, azaz a határozott­ság hordozására való alkalmasságát ki nem meriti ésténylegesítí, Ezt tételezte fel szent Tamás az égitestekanyagáról. Hasonlóképen vagyunk értelmi életünkkelis. Minden ismeret ujabb gyötrelem, újabb vágyódás éselőretörtetés forrása. Lelkünk nyugalomra nem juthatmindaddig, míg részleges igazságok határozzák me~

értelmünket, részleges javak vágyaink tárgyai. Végsócélunkat és boldogságunkat ezek birtoklásában tehátnem találhatjuk meg. Abban a tárgyban kell ezt keres-

A TERMÉSZETFÖLÖTTI VALÓSÁG 139

nünk, amely alélek teljes hordozóképességét kitölti segy újabb «miért», vagy egy újabb vágy lehetőségének

egyszersmindenkorra útját vágja. Ezt pedig csak aVégtelennek, Istennek birtoklásában, a visio beata-banérhetjük el. Ennek az előkészitője Istennek a kinyilat­koztatás alapján nyert megismerése az értelemés tökéletességeinek megvalósitása az akarat révén. Eza földi élet tökéletlen boldogsága, amelynek jutalmagyanánt nyerjük a visio beata tökéletes és az Istenévelközös boldogságát. Ebben a gondolatkörben mozogszent Tamás természetfölötti világnézete.

A természetfölötti valósdg. Az arányos értelmiismeret keretében kialakuló világnézetünk sok hiánytmutat föl. Ha már a valóság egyes adatainál is le kellmondanunk a tökéletes ismeretről,még inkább hiányoznifog ez a végső okokra vonatkozólag. Eszelveink el­vezetnek bennünket a végső ok létének bebizonyításáig,mibenlétéről is nyujtanak néhány töredékes vonást. deannak ismeretéhez. hogy milyen ez önmagában, milyentörvények irányitják legbensőbb életét, van-e a való­sággal, főleg pedig az emberrel más célja is, mint amite könnyek völgyében tapasztalunk, !Dég csak .sejtelme~sem tudnak adni lelkünknek. Pedig ezt mind tudniszerétnők nemcsak elméleti világnézetünk teljességeszempontjából, hanem főkép gyakorlati miheztartásunkés erkölcsi felfogásunk miatt. Mivel ez a tárgykörnemcsak értelmünk, hanem az esse participatum kere­tében elképzelhető minden szellemi lény teljesítőképes­

ségének arányait fölülmulia s mivel az ebben megálla­pítható oksági viszonylatok törvényeinek nincs alávetves így a véges valóság teljes, tényleges és lehető tar­talmi körén túl esik, a természetfölötti (supematurale)világ adatait alkotja.

Természeten szent Tamás amaz áUagi valóságokösszességét érti, melyeknek lét- és működésbeli föl-

140 MÁSODIK RÉSZ

tételeit a lét- és lényegből összetett, a korlátozás éstehetetlenség törvényeinek alávetett létforma teljesítő­

képessége szabja meg. Istent mint ezek végső okát atermészet Urának mondjuk (Auctor naturae). A ter­mészet határai tehát ott szünnek meg, ahol a végtelenvalóság állagszerű közlése és az ehhez tartozó arányosfelszerelésben (a lényeget kisérő szükségszerű és ese­dékes határozottságok) való részesedés végződik. Istenebbeli termékenysége határtalan, csak saját lényegénekily állagi természet-gyanánti birtoklását vagr, közlésétnem valósíthatja meg kifelé, tőle különböző lényben.Azért van ez, mondja szent Tamás, miveilétét nemkorlátozza tőle különböző lényeg s így esse subsistensalakjában sokszorosodást nem tűr meg. Ezért ter­mészetes, úgy magában, mint velejáró következmé­nyeiben, más lényre, mint egyetlen birtokosára, Istenrenézve nem lehet. Mert az a természetes, ami valamelydolog lényegéből folyik. Az esse subsistens valóság­tartalmához pedig hozzátartozik a közölhetlenség, azegyetlenség s igy csak egyetlen lény természetét alkot­hatja. A véges valósággal szemben tehát Isten az egye­c!üli természetfölötti lény, az a valóság, amelynek lét­és működésbeli törvényeit a tehetetlenség és korlátozástényezője, a potentia, semmikép sem -szabja meg. Ez atermészet mint lényeg (essentia metaphysica) a létkorlátlanságát, következményeiben (proprietas) a tudás,a hatalom, főleg pedig a boldogság tökéletes birtok­lását, egészében pedig (essentia physica) a valóság tel­[ességét jelenti. E végtelen gazdagság, benső élet éstermékenység Istennek másokkal állagi természet vagyennek következményei gyanánt nem közölhető termé­szetfölötti lényegét teszi ki.

Az isteni lényeg azonban csak a természet-gyanántiközlést zárja ki, megtüri azonban az erre alkalmasteremtményeknek e fölséges életben való részesedését.

A TERM~SZETFÖLÖTTI VALÓSÁG 14t

Isten túláradó jósága lép tevékenységbe, mikor minden­hatósága a természet határait felnyitja, kilövíti és annakbirtoklására is alkalmassá teszi, amihez csak Istennekvan joga. Az a természetre nézve még csak nem issejthető új világ, amelyben ez megvalósul, az a rend,amelye birtoklás mibenlétét, módozatát és törvényeitfoglalja magában: a természetfölötti rend, a malaszt, akegyelem világa (gratia, salus).

A természetfölötti rend eszerint felöleli Istennekbenső életét s mindama műveit, amelyek révén teremt­ményeit ez élet részeseivé teszi. Ezek a művek I. azeszes lény részesitése Isten boldogságában a színről­

színre való látás (visio beata) által; 2. ennek kiérdem­lése a malaszt és e földön való megkezdése a Szent­lélek ajándékai révén; 3. a bűnös teremtmény megvál­tása a Megtestesülés és megigazulása a szentségek általAmennyiben tehát Isten legbensőbb természete, életestb. közölhető az eszes teremtménnyel vagy mint sze­mélyi határozottságot adó tényező (megtestesülés),vagy mint az értelmes természet minden vágyát ki­töltő tárgy, vagy végül természetét és ennek tényezőit

(értelem, akarat stb.) esedékes határozottságok alakjá­ban tökéletesítő és az Istenéhez hasonló életre alkalmassátevő tényező (malaszt), az esse subsistenst a kegyelemUrának (Auctor gratiae) mondjuk.

A természetfölötti világ összes jelenségeinek közössajátsága, hogy a korIátozástól ment valóság törvényeiszabályozzák. Isten benső életére nézve további bizo­nyítás nélkül világos ez, az üdvösség műveiben pedigannyiban ölt határozott formát, hogy úgy az egyestünemények, mint pedig az egész világrend megítélésénélésértékelésénélnem tényleges,hanemlehető lét- ésenergiatar­talmuk játssza a döntő szerepet. A kegyelem világábannem az Istentől létrehozott természet követelményei sIsten részéről nem a teremtéssel mintegy magára vál-

142 MÁSODIK R~SZ

lalt kötelesség, az igazságosság törvényei a mérvadók,hanem az Atyának fia iránti kegyeletességétöl (pietas)vezetett túláradó jósága s a belőle származó ajándé­kozás. Szent Tamás kegyelemtanának sarkalatos pontja,hogy a természet részéről az isteni természetben éséletben való részesedésre irányuló igénylést (potentiaactiva) tökéletesen kizárja. Azoknak a teremtmények­nek, amelyek az anyagtól való mentességük folytánIsten lényegét (imago, hasonmás alakjában) tökélete­sebben tükrözik vissza, természetes határait csak amindenhatóság nyithatja föl, amely nincs tőle külön­böző előzetes adatokhoz lekötve, sőt akkor mutatkoziklegsajátosabb formájában, ha ezektől teljesen függet­lenül működik, Két esetben nyilatkozik meg a minden­hatóság ily sajátosan: a teremtésnél és az irgalmasságoly mérvű gyakorlásánál, mely a teremtményt kiemelitermészetes határának és semmiségének kereteiből s avégtelen léttartalom és élet részesévé teszi (elevatioin ordinem supernaturalem). Mindkét esetben egyedülaz isteni mindenhatóság képviseli és alapozza meg alehetőséget: a teremtmény természetes léttartalma ép­oly kevés anyagot szolgáltat az irgalmasság gyakor­lásához, mint a teremtést megelőző «semmisége» lété­hez.

Szent Tamás a teremtmény részéről csak az Ú. n.potentia obedientiaet ismeri el mindkét esetben, amiegyedül a tárgyi nem-lehetetlenség, a potentia obiec­tíva--,. pozitívumát foglalja magában. Más szóval a ter­mészetfölötti rendben nem aszerint kell ítélnünk, mittehet a teremtmény saját, arányos erejéből, hanem hogymi történhet vele Isten mindenhatósága révén. Ennekhatárait pedig a dolgok lényegéről alkotott fogalmainklehető tartalma szabjameg,illetve szemlélteti értelmünk­kel, mert ez öleli föl a tárgyi lehetőségek és nem­lehetőségek ama körét, amelyen belül a mindenhatóság

A TERM~SZETFÖLÖTTI VALÓSÁG 143

a véges valós~ adatait lényegük megváltoztatása nélkültökéletesbitheti.

Ebből következik, hogy a természet adataiból össze­gezett fogalmainkat a természetfölötti világ jelenségeireparalogizmus nélkül nem alkalmazhatjuk s ténylegesléttartalmukkal nem mértékelhetjük ezeket. Még leg­tisztább s az anyagiság minden nyomától megtisztftottfogalmunk sem éri el azt a színtet, amelyen Istenlényege áll s ezért csak hasonlat gyanánt szolgálhat evégtelen léttartalom némi szemléletéhez. A kegyelemvilága pedig Istennek sajátos működési módját tükrözivissza, tehát ismét ama végtelen, a tehetetlenség elemé­től ment tartalmat követeli értekelő tényező gyanánt,ami fogalmainkból a korlátozás tényezőinek eltávolitásaután csak hasonlatként dolgozható ki újabb elvonásrévén. .

Azzal, hogy szent Tamás a teremtményből a termé­szetfölötti valóság igénylésére vonatkozó aktiv energiátteljesen kizárja, nem teszi azt Isten önkényének holteszközévé. A dolgok lényegével ellenkező lehetetlen­ségekben a mindenhatóságnak is vannak korlátai, azisteni bölcseségben pedig oly irányitója, amely alkal­mazkodik a dolgok természetéhez s nem vonja megtőlük a tökéletesedés legmagasabb fokán azt, amit ter­mészetüknél fogva birtokolnak - a lét- és működésbeli

önállóságot. Az Isten életében való részesedést szentTamás úgy tudja csak elképzelni, ha ebbe magának atermészetnek összes valóság- és energiatartalma belevan vonva, vagyis ha a természetfölötti nem mint idegen,önálló valóság él külön életet lelkünkben, hanem minta természet folytatása; tökéletesbülése, egyetlen ténye­zővé olvad vele. Itt megint fogalmaink lehető tartalmamutatta meg neki a helyes utat, feltárván előtte apontot, amelynél a természet határai felnyithatók sujabb energiatartalmakkal kibővíthetők, amelyek már

144 MÁSODIK RÉSZ

nem a természet szűk körére zárt működést biztosíta­nak, hanem Isten sajátos műveiben és életében valórészvételre tesznek alkalmassá. Ha tehát szent Tamásegyrészt a leghatározottabban állástfoglal a természet­fölötti valóság természetgyanánti közlése ellen, más­részt époly erélyesen hangsúlyozza, hogy a benne valórészesedés csakis a természetnek megfelelő belső, arányosalaki tényezőkkel való ellátása révén lehetséges. Töké­letesen ismeri és elismeri, hogy az isteni természetsemmivel sem helyettesíthető s hogy másban, mintönmagában, kifejezésre nem juthat. Nincs tehát olyteremtett tényező, amely ezt tökéletesen visszaadná,vagy amelynek valóságtartalma és törvényei szerint ezta végtelenűl gazdag életet meg lehetne valósítani.De ezzel szemben azt is vallja, hogy ennek a valóság­tartalomnak és életnek hasonlatára létrehozhatók olyteremtett tényezők, amelyek nem a természet törvé­nyeinek hódolnak, hanem egyenesen összekötnek ahelyettesíthetlen isteni természettel, vagy pedig ennekcselekvési és megnyilvánulási módja szerint működ­

nek. Mindazt, ami ezt az összeköttetést az okságiviszonylat valamelyike szerint szolgálja, malasztnak,kegyelemnek nevezzük. Igy malaszt Krisztus, mint atermészetfölötti életben való részesedésünk kiérdemlöje,előképe és célja; malaszt a szentség, mint a természet­fölötti élet tényezöinek eszközl közlöje; malaszt mindenerkölcsi befolyás, amely az életben irányít bennünket.Sajátos értelemben a malaszton természetfölötti életünkbelső alaki tényezőit értjük. Az értelmes lény termé­szetét és képességeit megnemesitő, tökéletesbítő olyesedékes valóság ez, amelynek lét- és működési tör­vényeit nem a természettel adott vagy ennek körébenmegvalósítható tényezők, hanem Isten legsajátosabbvalóságának és életének tartalma és működési módjaszabja meg. Az értelmet természetes energiája pl. az

A TERMÉSZETFÖLÖTTI VALÓSÁG ·145

érzéki valóság adataihoz köti. A kegyelem révén alkal­massá lesz arra, hogy a valóság forrását közvétlenülszemlélje (visio beata), vagy pedig oly oldalról és módonismerje meg (a hit adatai révén) már földi életében,amely csakis Istennek sajátja. Akaratunk a természet­adta energia keretében a működő személyt teszi vágyaikiinduló- és célpontjává. A természet Ura csak vagymint bennfoglalt tárgy, vagy pedig csak újabb reflexióeredményekép kiséri és határozza meg működését.

A szeretet erényével gazdagodva, alkalmassá válik arra,hogy Isten lépjen összes vágyainak és törekvéseinekközéppontjába, úgy hogy minden, még személyesérdekei is, teljesen alá legyenek rendelve Isten érdekei­nek. Mindezt befejezik lelkünkben a Szentlélek ajándékai,amelyek révén a véges lény korlátai között tökéle­tesen megvalósul bennünk Isten létének hasonmása, avalóságnak Istentől mint középpontból történő szem­lélete és élvezete.

Természetes életünk anthropocentrikus, a természet­fölötti theocentrikus, Hogy az utóbbi az igazi és avalóságnak megfelelőbb, kitűnik abból, hogy ez alét, amaz az emberi ismeret módját és törvényeitszemlélteti és tükrözi vissza. A valóság törvénye az,hogy minden az esse subsistensből származik s ígya valóság élete csakis akkor tökéletes bennünk, haennek a léttartalma, szándékai stb. szerint ítélkezünkróla s öleljük át akaratunkkal. Ezzel szemben az emberifelfogás törvénye az, hogy a darabos adatokból alkotjameg az egész valóság képét, ezekből ítélkezik az egész­ről. Ezért oly félszegek ítéletei, ezért nem tud eljutnimegnyugtató világnézethez, ezért nem érti meg Istenterveit sem az egyes adatokban, sem az egész termé­szetben; s végül ezért nem lehet boldog és nyugodta valóság e darabonkénti birtoklásában. Ez az a «földiember», aki ről az apostol beszél, amaz pedig az

Horváth S. : Aquin6i szent Tamás világnézete. 10

146 MÁSODIK RtSZ

.égi», az isteni életet élő, Istent magában hordozóember.

A kinyilatkoztatás. Világnézetünk ily kibővüléséreés benső életünk ily átistenülésére, a mondottak szerinta természet nem is gondolhat, ennek lehetősége mégcsak homályos sejtelem alakjában sem jelenhet megértelmünk előtt. Arányos tárgyaink tényleges tartalmá­ban ugyanis ez nem foglaltatik benn, a lehető tartalomkörében való kutatás pedig az esse partidpatum adataiközött semmiféle megerősítést nem talál, sőt ezekrészéről pozitive csak a természet korlátait láthatjuk sminden kérdésünkre csak nemleges feleletét hallhatjuk.Ezért mínden, a szigorúan vett természeti törvényekkörén túlmenő következtetésünk a tárgyi igazság szem­pontjából a puszta képzelődés jellegével bír mindaddig,míg az esse subsistens maga nem biztosít bennünketarról, hogy lehetséges-e, mily módon és mily kiterje­désében a vele való összeköttetésünk azon a keretentúl is, amelyet a természet erői és adatai megvonnak.A természetfölötti vil~ egész területén tehát egyetlentermészetes fogalmunkat vagyelvünket sem használ­hatjuk azonosító vagy tárgyi igazságot értéklő tényező

gyanánt. Ismeretszerzéshez segitő szerepükben lehető

kiteriedésük és negatív hatóerejük szerint elkísérhetnekbennünket az igazság ebbe a világába is, de a tartalmiigazságot adó és tárgyi értékek megszerzéséről biz­tosító tényező vagy csak az esse subsisténs önmagá­ban felfogott alanyfogalma, vagy pedig ennek helyet­tesítője, az örök igazságnak új:ilib adatokban, az ú. o.kinyilatkoztatásban való megnyilvánulása lehet. Az előbbilegalább is földi életünkben nem lehetséges, ezért atermészetfölötti világra nézve egyetlen ismeretértéklő

tényezőnk az isteni kinyilatkoztatás lehet.Isten itt is az ember természetéhez alkalmazkodott

s ezért a társadalmi lény igényeinek megfelelden nem

A KINYILATKOZTATÁS 147

közvetlen felvilágositással oktat ki minden embertkülön-külön, hanem tanitók (pátriárkák, próféták) révénszólt egyelöre csak választott népéhez> az idök teljes­ségében pedig, a megtestesült Ige által a kinyilatkoz­tatást véglegesen lezárva, az egész emberiséghez. Ugyan­csak az emberi fejlődés mikéntjéhez alkalmazkodott akinyilatkoztató Isten, amikor nem egyszerre s nemugyanazon világossággal közölte az emberekkel mind­azt, amit titkaiból rá akart bízni, Természetes ismere­teinkben is van haladás s ugyanazt az igazságot nem­csak az egyes ember, hanem az egész emberiség ismost homályosan, majd pedig világosabban ismeri meg.Ezért szólt Isten is a próféták révén csak homályosanazokról a mély titkokról, amelyeket Krisztus által egészvilágosan közölt a megfele1öen elökészített emberiség­gel. A kinyilatkoztatás adatai ugyanoly szerepet játsza­nak természetfölötti világnézetünk kialakuIásánál, mintaz érzéki valóság a természetesnél. Isten ugyanis nema hitigazságok rendszerét közölte az emberiséggel,hanem az általános emberi értelem szinvonalánakmeg­felelö módon majd hasonlatokban, majd példabeszédek­ben, majd pedig magasabb számyalású szavakban adattatudtunkra a természetfölötti világ igazságait vagyakaratának elrejtett határozmányait. Ezekböl kell össze­geznünk azokat a fogalmakat és elveket, amelyek evilágadatainak megítéléséhezés értékléséhez szükségesek,épúgy, mint az érzéki valóság szétszórt vonásaiból adolgok lényegét és örök törvényeit szemléltetö fogal­makat. Hogy az emberiség ezen az úton el ne téved­jen, az isteni Gondviseléstermészetfölötti társadalomban,az Egyházban, ewesitette, erre bízván a kinyilatkoztatáskincseinek megőrzését és közlését, az emlitett igazsá­gok föltétlenül megbízható synthetikus kialakítása éscsalhatatlan tekintéllyel történő tanítása által. Ugyan­csak a kinyilatkoztatás adatai mutatják meg, hogy mit

10*

148 MÁSODIK R~SZ

és mennyiben kell javítanunk természetes úton szerzettfogalmainkon. Isten ugyanis abban az irányban is leszál­lott értelmi színvonalunkhoz, hogy értelmünk nyelvén,természetes fogalmaink tartalmába öltöztetve s az érzékivalóság hasonlataiba burkolva tárta elénk a természet­fölötti világot. Ezért megint csak nekünk kell meg­állapítanunk, vajjon olyasmit tartalmaz-e a kinyilat­koztatás, ami a természet eröin túlmegy s hogy ennekmegfelelöen mit kell természetes világnézetünkön vagyjavítani, vagy pedig kiegészítése gyanánt elfogadnunk.

A hit tdrgya. A kinyilatkoztatás forrásaiban fog­lalt adatok összesége alkotja természetfölötti világ­nézetünk tárgyát (obiectum materiale), a hitet tárgyiértelemben. Ez adatok közös sajátsága, mondja szentTamás, hogy az örök Igazságot (Veritas prima) önmagá­ban, sajátos lét- és működésí módja szerint szemléltetik.EIvitázhatlan ez hitünk elsörangú tárgyaira nézve(obiectum materiale per se primarium), amelyek Istenbensö lényegét és életét tárják föl, Természetes útonszerzett fogalmaink Istent a teremtmények léttartalmá­ban visszatükrözödö vonások szerint ismertetik megcsak velünk, ami a két valóság végtelen távolsága miattIsten sajátos valóságát még csak nem is sejtetheti velünk.A kinyilatkoztatás e leplet föltárja s megmutatja, hogymi annak az igaz értelme vagy tartalmi folytatása, amitaz esse participatum adatai több-kevesebb világossággalközölnek velünk. Így pl. a természet megtanít ben­nünket arra, hogy Isten a teremtett világtól különbözöállagi és személyi valóság. A kinyilatkoztatás ezt kiegé­szíti azzal, hogy ennek az egy állagnak három személyibirtokosa van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Igyértesülünk arról, hogy az, amit esse subsistens alakjábanismertünk csak meg természetes úton, tulajdonképentöbb: esse subsistens in tribus personis, A hit másod­rangú tárgyai ra nézve (megtestesülés, szentségek, kegye-

A HIT INDíTÓOKA· 149

lem, örök élet stb.) szintén nem kételkedhetünk ebben,mivel vagy Istennek a természet révén nem közöltsajátságairól és terveiről értesítenek bennünket, vagypedig oly jelenségeket és oly működési módot tükröz­nek vissza, amelyek az esse participatum keretében ésennek törvényei szerint nem lehetségesek és csakis akor1átlanságtól ment esse suhsistens, az egyedüli ter­mészetfölötti valóság megnyilvánulásának tekintendők.

A harmadrangú tárgyak (obiectum per accidens), bársajátos léttartalmukban természetes úton is felismerhe­tők, olyan viszonylatok feltárására használtatnak föl akinyilatkoztató Istentől, amelyek ennek sajátos lététtükrözik vissza. Igy a mezei liliomokat Isten természet­fölötti Gondviselésének megértetésére és szemléltetésérehasználja föl Krisztus s ezzel a tartalommal és ebből

a szempontból tartoznak a hit körébe. Ezért mondjaszent Tamás, hogy a hit tárgya az örök Igazság, mivela hit körébe vágó minden ismeretünk végeredménybenezt szernlélteti sajátos lét- és működési módja szerint.

A hit indítóoka. A kinyilatkoztatás tárgyi igazságá­ról Isten csalhatatlan tanuskodása és tekintélye kezes­kedik. A természetfölötti igazság ugyanis, bár észellenessohasem lehet, fölülmúlja értelmünk arányait s enneksajátos tárgykörében ténylegesen nem foglaltatik benn.Ezért a természetes úton megszerzett fogalmakat éselveket nem használhatjuk azonosító és értéktő tényezők

gyanánt, világításukban a természetfölötti igazság belső

szerkezetébe nem pillanathatunk be. Tudást eszközlőtényező hiányában meg kell elégednünk annak a tekin­télyével, aki ezt az egész természetfölötti világot sajátja­ként birja s így a legsajátosabb tapasztalat alapjánismeri. Az örök Igazság tekintélye helyettesíti itt atudást eszközlő alanyfogalmakat, úgy hogy hitünkneknemcsak tárgya, hanem sajátos indítóoka (motivum),értelmünk megbajlását és meggyőződését eszközlő

1SO MÁSODIK RÉSZ

tényezője és a tárgyi igazságzsinörmértéke (ratio for­malis obiecti) Isten, az örök Igazság, a Veritas prima.Az örök igazság csalhatatlannak felismert tekintélyébőlkiáradó tárgyi fény (lumen fidei obiectivum) nyitjafel lelki szemünket, ez tesz bennünket látókká, ez vilá­gítja meg a természetfölötti tartalmakat s mutatja megés értékli azokat nemcsak logikai összeköttetésükben,hanem a valósághoz való viszonyukban is.

Hogy hitünk zsinórmértéke értékelő feladatának meg­feleljen, két sajátságot kell felmutatnia: I. Istenneksajátos természetfölötti; 2. az Egyház tanában meg­nyilvánuló tekintélyét kell képviselnie. Az előbbit hitünktermészetfölötti, a másodikat emberi mivolta követelimeg, mindkettő pedig a tisztán természetes hittől külön­bözteti meg. A hitigazságoknak bármily más alapontörténő tudomásulvétele vagy elfogadása azok sajátosigazságát nem érinti vagy tárgyi valóságukról nemkezeskedik. Az ilyen hit nem természetfölötti, hanemcsak a névazonosság (aequivoce) alapján hitnek nevezettés legfeljebb külső, logikai lehetőséget (veritas materialis)visszatükröző vélekedés vagy tudomásulvétel. - atárgyi igazsággal való érintkezés nélkül.

Amint az észelvek általános, transcendentális fogal­mazása természetes ismeretünkre nézve csak az esseparticipatum keretében gyakorolhalja meggyőző ésértékelő erejét, úgy Isten tekintélye is nem elvont,hogy úgy mondjam logikai kiterjedésében, hanem hatá­rozott keretek közt és területen kezeskedik a valóságérintéséről. Az Ismeretértéklésnél ugyanis szent Tamáskizárólag fogalmaink tényleges tartalmát fogadja elratio formalis gyanánt. Igy van ez az ismeret kifej té­sénél (analysis), amint fönnebb hangsúlyoztuk,de ígyvan ez annak összegezésénél (synthesis) is, ahol azismeretértéklő tényező, a tapasztalat vagy a tanuság,csak abban a terjedelemben kezeskednek tárgyi igaz-

A HIT IND(TÓOKA Isi

ságról, amelyben értelmünk előtt föltétlenül megbiz­hatónak igazolt ismeretforrásként szerepelnek. Az isme­retértéklő tényező ugyanis nem önmagáért, hanemértelmünkért szükséges s az a feladata, hogy az igaz­ságot leszállitsa ennek szintjére és egy általa felismertés elismert oksági viszonylat keretében való bennfog­laltságáról biztositsa. Ott tehát, ahol a tekintély azismeretértékelő tényező, ismeretünk csak akkor emel­kedhetik föl a vélekedés, a hypothesis és a logikailehetőség szintjéről a tartalmi igazság magaslatára, hamindkét tényezővel, a tárggyal és értelemmel, nem alehetőség, hanem a ténylegesség szerint arányos.Nem elég tehát, ha a tanuskodó forrásról csak azigazmondást (veracitas) állapitjuk meg, arról azon­ban, hogy a tanuság tárgyát tényleg arányos ésminden kétséget kizáró ismerettel öleli-e föl, itéletetnem alkothatunk.

Istennek csak egyetlén tudása és tekintélye van.Különbséget csak a mi szempontunkb61 viszünk beléjeaz értelmünk útjába kerülő tárgyak kiterjedése szerint,A véges valóság keretében megnyilvánuló tudást éstekintélyt természetesnek, ami ezen túl van, természet­fölöttinek mondjuk épúgy, mint azt fönnebb az Auctornature et gratiae-ról hangsúlyoztuk. Tisztán termé­szetes ismereteink alapján az isteni tekintélyt a ter­mészetfölötti világra vonatkozólag ténylegesen nemigazolhatjuk, mivel Istennek ebbeli tudásáról arányostárgyainkteljesenhallgatnak. Ezért az.első részben kifejtettelvek szerint Istennek,mint a természet Urának, a végesvalóság alapján és terjedelmében igazolt tekintélye,mint ismeretértékelő tényező csakis ezen a területenérvényes. Hogy Isten ezen túl is csalhatatlan és igaz­mondó, kétségbe nem vonhatjuk, csakhogy mivel ennektárgyait és kiterjedését nem ismerjük, értelmi tevékeny­ségünk próbakövéül nem fogadhatjuk el egész addig,

152 MÁSODIK RÉSZ

amíg erről maga Isten nem biztosít bennünket és megnem vonja a határokat, amelyek között a természetesvalóságon túl is értékelni akarja ismeretünket Ha Istenközvetlen belső tapasztalat révén akarta volna az em­bereket a természetfölötti világ tárgyi tartalmáról ésvalóságáról biztositani, nem lenne okunk, .hogy azisteni tekintélynek ránk nézve adott és kötelező határaiután kutassunk. Mivel azonban Isten nem ezt az utatválasztotta, a kérdés fölvetése szükségesnek bizonyul.Amint tehát Isten tudása és tekintélye nem egész ter­jedelmében, hanem csak az érzéki valóság határáigértékeli természetes ismereteinket, úgy a természet­fölötti valóság terén sem bocsátotta rendelkezésünkretudását és tekintélyét teljes terjedelemben, hanem csakbizonyos korlátok között, A végtelen kiterjedésil tekin­télynek ez a megszorított és az Auctor naturae tekin­télyének ily kibővített formája hitünk zsinórmértéke.

A természetfölötti hit területén tehát hiába hivat­kozunk Istennek tennészetes úton felismert tekintélyére,mint döntő döntő érve: ez nem lehet hitünk ratioformalisa, amint ezt szent Tamás iskoláján kívül állítják.A fogalmak lehető kiterjedésén alapuló külső, logikaiigazságot (veritas materialis) kölcsönözhet az ilyenindokolás, de hiányzik belőle a lélek, a természet­fölötti valóság tárgyi érintésének próbaköve. Hitünkzsinórmértékének, szent Tamás elvei szerint, természet­fölötti kiterjedésűnek és tartalminak kell lennie, mertcsak ez lehet a természetfölötti tárggyal arányos indoklóés meggyőző tényező. Másrészt azonban értelmi szin­vonalunk és emberi, tehát társaslény mivoltunk aztkívánja, hogy ez a kiterjedés egy tanító szerv kereté­ben öltsön konkrét formát, tehát hogy hitünk ratioformalisa az Egyház tanában megnyilvánuló örök Igaz­ság tekintélye legyen. Ezzel szent Tamás nem teremtettvalóságot tesz meg hitünk zsinórmértékévé, hanem

A HIT INDfTÓOKA 153

Isten legsajátosabb tekintélyét és tudását, amelyet csaka mi hasznunkra és a mi szükségleteink szempontjábólszorított meg az egyházi tan körére. Szent Tamásmélyen járó elméje ezzel azt a meggyőződését fejeziki, hogy amint a valóság csak érzéki ;llakjában köti leértelmünket s amint a tudományok csak a természetkörére zárt oksági viszonylatokra szorítkozva bizonyit­hatnak és érinthetik a valóságot, úgy a természetfölöttirendben is csak az ilyen konkrét formában, az Egyháztanában, megjelenő igazságok hatnak valóságértékke1lelkünkre és a hit s az adataival dolgozó tudomány, atheológia, is csak tökéletesen lezárt oksági viszonylatokkeretében várhatja a valódi természetfölötti értékekmegszerzését. Azt akarja továbbá ezzel szent Tamástudtunkra adni, hogy a hit területén az Egyháznaknincs Istenétől különböző tekintélye. Ha Isten az emberi­ség üdvét társadalmi formában akarta megvalósítani,akkor a hitet is, mint erre vezető eszközt ilyennekalkotta: az isteni, a természetfölötti hit azonos azEgyház hitével. Ezért sem természetes fogalmaink, sempedig más, bármily természetfölötti ismeret sem szol­gálhat üdvösségadó hitünk azonosító tényezője gyanánt(ratio formális), mint az Egyház tanában felcsillanóisteni tekintély fénye. Isten tekintélye ebben a formá­ban minősitő tényezője (principium specificativum) ahitnek, mint alanyi fénynek (lumen tidei) és lelki kész­ségnek. A megigazulás alkalmával lelkünkbe öntött hitenergia-tartalma természeténél fogva olyan, hogy a ter­mészetfölötti tartalmat, mint az örök Igazság megnyilvá­nulásaként elfogadható tárgyi valóságot, csak az Egyháztanában veszi észre. Ezzel az állásfoglalással, továbbászent Tamás nemcsak a hit tartalmi (hittételek), hanemértékelő részének alanyi felfogásához vezető utakat iselvágta. Ha a természet Ura a tapasztalatban föltétle­nül megbizható tényezőt adott értelmünknek a sub-

154 MÁSODIK RÉSZ

iektivizmus veszedelménekelhárítására, vajjon a kegyelemUrától kevesebbet várhatunk-e egy oly nagyfontosságúügyben, mint az örök üdvösség I Csak itt hagyottvolna bennünket ellenőrző és a valóság érintését biz­tosító . tényező nélkül? Ha nem a leghatározottabbterjedelemben biztosított volna bennünket tekintélyénekható, igazoló és meggyőző erejéről, akkor ugyan mi­ként tudnók eldönteni, hogy az üdvösség útján járunk-e.Ahol az ismeret létrejötténél oly sok zavaró tényező

játszik szerepet, mint az embernél, ott csak a leg­szigorúbb tárgyi mérték óvhatja meg az egyöntetű­

séget, az igazságot. Ez a mérték jelzi továbbá hitünktár~yi középútját. Túlhajtással vét az eretnek, aki Istentekintélyét tágabb terjedelemben akarja igénybe venni,mint ezt Isten bizonyitó eszköz gyanánt az emberi­ségre bízta. Nem éri el a szükséges mértéket az, akivagy természetes ismeretei, vagy pedig Istennek igy ki­mutatható tekintélye alapján fogadja el a hittételt. Ezekegyike sem természetfölötti hit, hanem névazonossá­gon alapuló, alanyi értékű vélekedés. Az igazi mértékés tárgyi igazságot közlő ratio formalis középen van:az Auctor gratiae-nak az Egyház tanában megnyilvá­nuló tekintélye.

Igy lesz a hit, mint lelki készültség és mint ben­nünk megvalósuló természetfölötti világnézet, a közép­úton járó emberi erénnyé, Amennyiben Isten a hit,remény és szeretet zsinórmértéke, mondja szent Tamás,középútról elvontan és a ratio formalis részéről nembeszélhetünk. A hit sajátos életmegnyilvánulása pl, Istentekintélye elötti meghajlás. Ez az indítóok oly súlyoss annyira felülmúl minden más igazoló ismeretet, méga saját belátást is, hogy benne csak blzni lehet s ígymegbizhatóságában fokozatokat felállítani nem áll mó­dunkban. Amerre tehát ez az iránytű mutat, föltétlenbiztonsággal mehetünk, osztatban bizalommal csatla-

A HIT INDfTÓOKA 155

kozhatunk hozzá és minden megszoritás nélkül amagunkévá tehetjük e csalhatatlan tekintélynek és min­den igazság forrásának tudását és állitásait. A legcseké­lyebb fönntartás ez indító ok meghízhatóságáról vagya magunk vezetésének rábízását illetőleg e tekintélymeghamisítását jelentené, tehát azt, hogy nem a ter­mészeténél fogva csalhatatlan, hanem egy a csalódás­nak alávetett s alkudozást megtűrő tekintélyt válasz­tunk hitünk zsinórmértékéül. Ily megszoritást szentTamás nem ismer, sőt a leghatározottabban eIítél.Hitünk annál tökéletesebb, mondja, minél föltétlenebbaz átadás és az isteni tekintély elfogadására irányulókészség, de még elképzelhető legalacsonyabb fokán isosztatlan és teljes az isteni tekintélynek fenntartás nél­küli és a megbízhatlanságnak még árnyékát is kizárótisztelete. Az így fogalmazott és megszoritást nemtürő örök Igazság mértékli úgy természetes tudásun­kat, mint pedig ismeretünknek a természetfölötti rend­ben lehetséges összes fokait és módozatait Amennyi­ben pedig ez az örök Igazság tisztán tekintély alakjábanszól hozzánk s nem veszi igénybe belátásunkat, azemberiség körében megnyilvánult vagy megnyilvánulóhitbeli meggyőződésük alapjául és zsinórmértékül szol­gál. Bármily terjedelemben szorítsa is meg tehát tekin­télyét, mint általunk igénybevehető értékelő tényezőt,

közölje bár tudását homályos vagy világos szavakkal(mint ezt a kinyilatkoztatás története bizonyítja), mind­ezek a fokozatok nem érintik a tekintély értékét éssúlyát, hanem csakis a tőlünk, igazolás céljaira, igénybe­vehető kiterjedését. Ebből a szempontból tehát a hit­nél nincs középút, nincs túlhajtás, nincs gyarapodás ésapadás, hanem osztatlan elismerés vagy tagadás. Közép­útról csak a mi szempontunkból beszélhetünk, mivelez a tekintély nem teljes, hanem csak abban a tény­leges kiterjedésébenértékeli az üdvösség rendjére vonat-

156 MÁSODIK ~ÉSZ

kozó ismeretünket, amelyben az Egyház révén hozzánkszél, másrészt pedig mivel minden tárgyi igazság kétlogikai lehetőség vagy vélekedés között foglal helyetIgy van ez természetes ismeretünk körében, aholérzelveink transcendentális fogalmazásukban csak alegkiáltóbb ellenmondásokat jelentik ki valótlanságnak,a többi bármikép felfogható állitásokkal vagy véleke­désekkel szemben azonban nem foglalnak állást. Hogyezek tárgyi igazságot fejeznek-e ki, arról az észelvekkonkrét fogalmazása kezeskedik. Az ezekkel igazolttételek tehát a velük szemben álló logikai lehetőségek­

től a tárgyi igazság minősitését megvonják s igy egyhelytelen állitás középútját jelzik. Igy van ez a ter­mészetfölötti igazságok területén is, amelyeket értel­münk természetének megfelelően a logikai formákbaöntve (per modum enuntiabilis) ismerünk meg. Ezértha Isten elvont tekintélyével akarnánk igazolni, egy­általában nem dönthetnők el, mi helyes e három tételközül: Deus est trinus in persona, Deus est trinus innatura, Deus non est trinus nec in natura, nec in per­sona. A logika szempontjából mind a három tételmegfelelő s ha Isten tekintélyére nézünk, teljesen kö­zömbös, melyiket fogadjuk el közülök, hisz természe­tes ismeretünk mind a hárommal szemben hallgat.A Veritas prima secundum quod manifestatur in Scrip­turis Sacris et doctrina Ecclesiae dönti csak el az előnyt

és tárgyi igazságot az első tétel: a háromszemélyű

isteni természet javára, amiért is ez hitünk értékelő

tényezője, ratio formalisa, a konkrét fogalmazású észel­vek mintájára. Amint tehát az észelvek transcendentálisformájával csak logikai lehetőséget igazolhatunk, úgyIsten elvont tekintélyével is csak lehetőségeket vagynem-lehetetlenségeket állithatunk vagy sejthetünk ameghajlás kötelezettsége nélkül. Igy van ez a hitigaz­ságok, valamint a belőlük levonható következtetések

A HIT ÉS AKA~AT 157

egész területén is a theológiában: a fogalom vagy elvtényleges tartalma igazol csak, de sohasem a lehető.

Ennek az isteni tekintélynek (ratio formalis fidei)osztatlan s minden, a hívő előtt ismeretes vagy isme­retlen kinyilatkoztatott igazságra (obiectum materiale)kiterjedő, legalább is lelki készség szerinti (in praepa­ratione animi) elfogadása adja meg a hit egységét,természetfölötti és katholikus mivoltát. A hívő az eret­nekkel szemben nem tetszése szerint válogatja összevilágnézetének tartalmát, hanem azt és oly értelembenfogadja el, amit az isteni tekintély szerve, az Egyházelébe ad. Egységes ez a világnézet azért, mert nincsbenne egyetlen fogalom vagy tétel sem, amelyet nemaz isteni tekintély tárgyi fénye vétetett volna észre ésfogadtatott volna el értelmünkkel, természetfölötti azért,mert nemcsak fönnebb leirt tárgya (obiectum materiale),hanem végső indítóoka és azonosító tényezője is (ratioformalis) az elménktől meg nem közelíthető örökIgazság.

A hit és akarat. Az örök Igazság tárgyi fényétől

megvilágított természetfölötti tétel azonban belső szer­kezetére nézve homályban marad. A hit fénye akártárgyi, akár alanyi szempontból vizsgáljuk, nem tisztaértelmi fény, nem nyitja föl az értelem szemét, nemteszi azt látóvá abban az értelemben, hogy a tételelemeinek egymásban foglaltságát és ilyszerü össze­egyesését is észrevétesse vele. Az értelem meghajlása,a tétel elfogadása tisztán az igazságra visszavezethetőintellektuális tényezők alapján nem lehetséges: az igaz­nak ki kell egészítődnie a jó szempontjaival Másszóvalaz értelem fontolgatásainak csak akkor szakadhat vége,ha az akarat meggyőzhető arról, hogy a tárgy elfoga­dása az értelemnek vagy a cselekvő személynek általá­~an javára szolgál. Ezért a credo, a «hiszek» létre­Jöttéheznem elég csak az értelem energiáinak új készült-

158 MÁSODIK R~SZ

séggel, a hit erényével és világosságával való gyara­pítása, hanem szükséges az akarat me~igazulása is, azüdvösség javainak megkívánására és ószinte akarásárairányuló hajlandóság (pius credulitatis affectus) köz­lése által.

A hit, mint alanyi készültség oly természetfölöttienergia tehát, amely elöször mele~t s azután válikfénnyé. Amig csak részlegesen, mint értelmünk föl­szerelését tekintjük, hidegen hagy s még arra sem elég,hogy értelmünk meghajlását létrehozza, ha azonbanösszes viszonylataiban szemléljük, akkor melegítö fényaz, amely az érzelmi világ feltüzesítése után önti elaz értelemre is azt a földöntúli világosságot, amelybena hívő a természetfölötti igazságot látja és mindentermészetes belátást messze fölülmúló meggyőződéssel

vallja: a természetfölötti világgal nem a fény ragyo­gása, hanem a szív melegsége köt össze bennünkethathatósan - szent Tamás szerint. Mások ezt az akaratvérszegénymotiojával, parancsszavával szokták elintézni.Szent Tamás a lelkek mélyére ható psychológus éles­látásával kezeli a kérdést s nála az akaratnak ez aparancsszava nem egy tartalmatlan, kénytelen-kelletlenlökést, nem is az immanentizmus vakon teremtő tevé­kenységét, hanem az emberi lélek legmélyéböl a malasztbefolyása alatt kitörő öröm megnyilvánulását jelenti,amellyel az ember készséggel fogadja el és karolja átazokat az üdvösségére vonatkozó, ezt biztosító igazsá­gokat, amelyekkel szemben értelmünk önmagában tehe­tetlenül ver~ödik. Oly mélyen gyökerezik az ember­ben a végső ok utáni, a vele való minél szorosabbösszeköttetésre irányuló vágy, hogy alélek, mint atapasztalat mutatja, minden szalmaszáiba belekapaszko­dik, hogy csak valamikép érinthesse, Mikor aztán azüdvösség tana egy az Isten tekintélyétől, a logika min­den szabályai szerinti módon áthatott formában jelenik

A HIT ~S AKARAT 159

meg lelki szemünk előtt, akkor az értelem nem tehetiugyan túl magát a tárgyat körülvevő homályon, deaz akaratnak a malaszt befolyása alatt megvan az ener­giája, hogy véget vessen az intellektualizmus belátástigénylő követelményeinek s elfogadtassa értelmünkkela hőn óhajtott ismeretkörl

A hit sajátos jellegénél fogva értelmi müködés, azigazság meggyőződéses elismerése lévén, tulajdonképenialanya és létrehozó tényezője (principium eliciens) azértelem, de a lét és nemlét, a hiszek és nem hiszekura, az értelmet cselekvésre bíró tényező (principiummovens) az akarat. Ezzel lép ki a természetfölötti hita tisztán értelmi készültségek (tudás, természetes hit,stb.) köréből s egy az erkölcsi világ adataival nem­csak külsőleg érintkező, hanem velük benső, szervesösszeköttetésben álló erény jellegét ölti fel. A hitsajátos feladata egész elméleti és gyakorlati világnéze­tünk oly kialak,itása, hogy annak középpontját magaIsten képezze, Öt mint végső okot imádva mindenbenelméletileg, gyakorlatilag pedig úgy cselekedve, hogya feléje, mint végső célunk felé irányuló törekvés meg­lássék egész mivoltunkon. Hogy ez megtörténhessen, ahitet az akarat részéről átkaroló üdvösség-szomjnak kikell egészítődnie erkölcsi életünknek felmelegító napjá­val, a szeretettel, a tökéletes megigazulás egyik leg­főbb tényezőjével és jelével, Csak akkor árad el egészvalónkon a hit sajátos világossága, ha ez a nap felkellelkünkben, s a vonzókörében bolygó planéták, azerények, mind egy parancsszóra forognak és működnekama terv szerint, amelyet Isten a hit révén reánk bízott.Teljes értékű hitről, mondja szent Tamás, csak akkorbeszélhetünk, ha a szeretet élteti azt, ha ennek a meleg­sége ömlik el rajta s ha e meggyőződésünk nem maradtisztán fejünkben, hanem átalakítja egész bensőnket segész emberi mivoltunk és müködésünk szerinte iga-

160 MÁSODIK RÉSZ

zodik. Enélkül a hit halott, félértéket képvisel s csakarra jó, hogy a psychológiai én megoszlását még tel­[esebbé, a belőle származó zavart pedig még vigasztala­nabbá tegye. Ilyen a bűnös ember hite, ha lelkében aszeretet napja leáldozott, sőt már talán a hitet mégébren tartó üdvösségszomj is az eltikkadás veszedelmé­ben forog. Amig azonban ez a szomjuság megvan lel­künkben, a hit, ha nem is él, de világít lelkünkben:vezet, korhol, mutatja az utat Isten felé. De ha "Párezt sem ápoljuk, akkor a jobb meggyőződés korho­lásától, a lélek meghasonlásától már csak úgy lehetmegszabadulni, ha az üdvösség vágyát kiöljük lelkünk­ből Vele együtt tűnik el a hit is, amely a szeretethalála óta és az üdvösségszomj csökkenésénekmértéké­ben úgyis csak a mind kellemetlenebbé váló holttetemszerepét töltötte be bensőnkben.

Amily meggyőződéssel vallja szent Tamás, hogy ahit elfogadásánál az erkölcsi szempontok játszák a döntőszerepet, époly határozottan utasítja vissza azt az állí­tást, hogy a hit csak gyakorlati célokat szolgáló ismeret,vagy tisztán az érzelmi világ nyomása alatt létrejövő

vak és minden értelmi belátást nélkülöző tudomásvétellenne. A hit adatai; mondja, túlnyomórészben elméletivilágnézetünk kiegészítésére irányulnak s csak közvetvebefolyásolják gyakorlati életünket. Ezért legjellegzete­sebb sajátsága az elméleti ismeretadás s ennek alapjána gyakorlati életnek az öntudatos ismeret révén tör­ténő irányitása, A másikat pedig azzal utasitja vissza,hogy itt sem válik hűtlenné fönnebb ismertetett elvei­hez, nem lesz voluntaristává, hanem csak egész terje­delemben és összes következményeiben .elismeri azakaratot joggal megillető befolyást. Szent Tamás itt isazt vallja, hogy az akaratot csak az értelem győzheti

meg és vezetheti. Neki kell felkutatnia mindamaz érve­ket, melyek alapján a hit az akaratra nézve kívánatos

A HIT ELOK~SzfT~SE 161

jó szinében tünhetik föl, De másrészt, mivel a tárgy~t

önmagában áttörhetlen köd veszi körül, az értelempedig a természetes ismeretek részéről a legkülönbözőbb

logikai lehetőségek között haboz, sem az értelem ter­mészetes, sem a hit természetfölötti fénye nem ragyog­hat föl hathatósan mindaddig, míg az akarat e ködötszét nem oszlatja és e habozásnak véget nem vet.Csak ezután tünik föl a tárgy önmagában, mint valódiértelmi kincset képviselő igazság, ezt megelőzőleg

értelmünk csak környékét látta világosan. Ennek akörnyéknek látása, amely nemcsak egyszerilen körül­veszi, hanem hordozza is a természetfölötti tartalmat,teszi a hitet észszerű meggyőződéssé.

Az immanentizmussal szemben szent Tamás itt isszilárdan vallja a tételt, hogy sem az értelem, sem azakarat nem teremti ismeretünk szükségszerű gerincét,hanem csak szemléli és elfogadja azt az érzéki való­ságból vagy az isteni kinyilatkoztatásból. Az értelemés érzelem alanyi szükségletei és megszerzett készségel jóvagy rossz irányban befolyásolhatják állásfoglalásunkat,de a tárgyi igazságon semmit sem változtathatnak. Hogya hit elfogadása ebben az irányban sem ütközzék aka­dályba, szükséges egész természetes lényünk részéről is

a hit elókész!tése. Akár egyes tényeiben, akáregészében szemléljük a hitet, sajátosan akkor valósulmeg lelkünkben, ha az értelem kétségel elhallgatnak,a különböző logikai lehetőségek eltünnek és a való­ságot föltétlen hűséggel visszatükröző és változástnem tlirő tartalomban és fogalmazásban meggyőző­

déssel valljuk az igazságot. Ezt a megnyugvást csakIsten tekintélyének súlya közölheti velünk, csak akkorjuthatunk el idáig, ha Isten csalhatlan tudását és igaz­mondását használjuk azonosító tényező gyanánt. Ezzela hit, mint természetfölötti erény, összes követelmé­nyeinek eleget tettünk s e világnézetünket sajátos

Homth s.: Aquinói szent Tam4s v1láenézele. I I

162 MÁSODIK RÉSZ

igazsága (veritas formalis) szerint birtokoljuk, mintteljesen arányos tényezővel igazolt és azonosított tárgy­kört. Ez a világ azonban bennünk, emberekben való­sul meg. Lehetséges-e enuek a világnak úgy tárgyi,mint alanyi értelemben vett szerves bekapcsolódásaemberi életünkbe, vagy pedig kénytelen a hit a ter­mészettől külön életet folytatni lelkünkben? üly áldo­zatot kell-e hozni értelmünknek. hogy higyjen mégakkor is, sőt épen azért, mivel észellenes tartalmatállít elébe a tekintély, vagy pedig leszálIítható e tárgyis értelmünk színvonalára s beilleszthető amaz adatokközé, amelyeket belátása alapján vall meggyőződéssel?

Szent Tamás ez utóbbi értelemben dönti el a kér­dést, kijelentvén, hogy ha nem érthetjük is meg szigo­rúan vett belátással a hit egész tartalmát, sőt egyesadatait sem, mindazáltal a természetes tudás összeskövetelményeinek megfelelő bizonyossággal kimutat­hatjuk, hogy a természetfölötti nem lerombolása, taga­dása, hanem folytatása és kiegészítése a természetnek.Ezért eljuthatunk annak a tökéletes belátására, hogyaz ily világnézet értelmünk szempontjából hitelt ér­demlő (credibile), erkölcsi szempontokból pedig föl­tétlenül elfogadandó (credendum) igazságokat tartal­maz. Mivel azonban a természetfölötti igazságot sajá­tos elemei és törvényei szerint nem közelíthetjük megs így nem alkothatunk arról ítéletet, hogy mi egyezikmeg vagy mi ellenkezik ezzel, egész műveletünk csaka természetes ismeretkörre vonatkozik. Ezért az ellen­mondás kizártságát egyoldaluan az értelmünkkel ará­nyos tartalmak részéről tudjuk csak megállapítani,amelyekkel az új világnézet adatai együtt fognak élnilelkünkben; azok részéről, mondja szent Tamás, amika természetfölötti igazságot környékezik (exteriusapparent). Innen van, hogy ez az igazoló eljárásunkpozitív ismeret alakjában csak a természetes valóság

A HIT ELŐKÉSzíTÉSE 163

sajátos igazságát domborítja ki előttünk, míg a ter­mészetfölöttire külsőleg és negatíve vonatkozik. Nemazt közvetíti ugyanis, hogy mi és milyen ez önmagá­ban (veritas intrinseca), hisz ezt csak a kinyilatkoz­tatásból tudjuk, hanem hogy milyen egy vele szem­ben idegen ismeretkör nézőpontjából, l i. ennek részéről

nem ellenmondó s így birtokosától elfogadható (ere­dibile), mint természetes világnézetének kiegészítése.

Mivel a természetfölötti tárgy arányos ismeretünktényleges kiterjedésén és hatóerején kívül esik, a ki­nyilatkoztatás előtt tartalmilag és pozitíve semmit, mégaz ellenmondás kizártságát sem ismerhetjük meg róla.Pozitíve beláthatjuk természetes világnézetünktökélet­lenségét és a kiegészítésre való alkalmas voltát. Hogymilyenirányú lehet ez az utóbbi, arról akkor sem lehetnesejtelmünk, ha ismeretünk ideális csúcspontját,az egészarányos ismeretkör, az esse participatum, tökéletes ésminden viszonyiatát kimerítő felfogását elérhetnők.

Arányos világnézetünk csak arra tanít bennünket, hogyaz esse participatum formáiban létesülő valóság az essesubsistens lét és működési tartalmában adott energiákrészéről kiegészítésre szorul, neki köszönhetvén a tel­jes valóságát átölelő létet és ennek fönnmaradását.Világnézetünk hiányai tehát onnét erednek, hogy azesse subsistens sajátos lényét és törvényeit nem szemlél­hetjük, hanem ezt magát is csak a természet kereté­ben megnyilvánuló oksági viszonylatok körében ésalakjában ismerjük meg. Amint tehát az esse Jartici­patum mint egyedüli valóság elfogadása ált hiábaigyekszünk tökésetesen lezárt világnézetet alkotni, úgyhiába fáradozunk az .élet összes kérdéseire mindenirányban megnyugtató feleletet szerezni, tisztán a ter­mészet kinyilatkoztatásából felismert esse subsistensmegkérdezése által. Hisz' minden feleletét csak a termé­szetes elvekméhébenfoglalt igazságok és okságiviszony-

II*

164 MÁSODIK RÉSZ

latok keretében adja, ezek pedig nem értetnek megvelünk mindent,nem elégítik ki teljesen tudásvágyun.kat.Minél közelebb érinti mindez a gyakorlati életet, főleg

pedig a mi magunk és az egész valóság végső céll'á­nak kérdését, annál gyötrőbbé válnak ezek a prob é­mák, annál inkább érezzük természetes ismereteinkhiányosságát és a kiegészítés szükségességét. Ezérthatározatlanul és minden pozitív tartalmi vonás sejtelmenélkül értelmünk a természetes ismeret alapján a ki­nyilatkoztatást megelőzőleg is az absolut lehetőség

szempontjából megalkothatja az ítéletet: az esse subsi­stensnek a természet határozottságai és törvényei sze­rinti megnyilvánulása nem ad emberi mivoltunk összeskivánságait kielégítő világképet; észszerűen föltételez­hetjük tehát, hogy sajátos törvényei szerinti meg­nyilatkozása mindeme hiányokat talán eltüntetheti ésaz ezek szempontjából történő szemlélet talán azt ismegértetheti velünk, amit a részleges valóság néző­

pontjából fölfogni és megítélni nem tudunk.Ezzel egyáltalában nem lépjük át azt a határt, ame­

lyet természetes hypothesiseink fölállításánál is tiszte­letben tartunk. Fogalmaink lehető kiterjedésére támasz­kodva igy szoktuk a természethez intézni kérdéseinket.Föltételes formában egy a fogalmaink ismert, tényle­ges tartalmával, összeegyeztethető elemet kötünkössze. Ez még nem pozitív ismeret, nem ítélet, nemtartalmi igazság, hanem egyszeru logikai lehetőség,

amely határozatlanul és negatíve (azaz az új tartalomrészéről való azonosítás nélkül) tisztán az itélet külső

formájában kér bizonyos engedményt és előlegezett

elismerést mindaddig, míg az új elem részéről is pozitíveel nem végezhetjük az igazolás, azonosítás múveletét.A különbség csak az, hogy míg a természetes ismeretkörében ez a pozitív azonosítás - elvontan - mindiglehetséges, addig a fönnebbi föltevésnél pozitive le kell

A HIT ELOK~zfT~SE 165

tennünk az igazolás reményéről. Mert ha ott a tételigazolásáról le is kell mondania az egyénnek vagyhosszú századok nemzedékeinek, a megoldás pozitivreménye mindenkit éltethet. Belátjuk ugyanis, hogyaz arányos ismeretkör megfelelhet kérdésünkre éscsak egyelőre, értelmi képzettségünk vagy kutatásunkeszközeinek viszonylagos hiányossága miatt hallgat.A hit adatainál ezzel szemben látjuk, hogy értel­münk természetes teljesítőképessége az egész esseparticipatum valóság- és energiatartalmát véve isszámba gyönge ahhoz, hogy az esse subsistens sajá­tos lét- és működési módjáról vagy terveiről bár­mily felvilágosítást adhasson. Ez absolut lehetetlenségfölismerése alapján kénytelenek vagyunk hypothesisün­ket egyszer s mindenkorra elejteni, amivel vágyainkisa rendesmederbe terelődnek s a kiegészítés utáni vágyó­dás nem gyötörhet bennünket, mint olyan, ami nem­csak értelmünk és akaratunk, hanem az egész termé­szet tényleges határai és hatóerején kívül van. Ebbenaz értelemben tényleg az a vezérelvünk : quod supranos, quid ad nos. Ha azonban az ismeretforrás, amely­hez a hypothesis értéklése érdekében utasíthatunk, t. i.az esse subsistens, megszólalna s tényleg kiegészítenévilágnézetünket, akkor nem történnék egyéb, minttermészetes kutatásainknál, mikor föltevéseinket, sejtel­meinket hiteles forrásokkal (tapasztalat, tanuság) iga­zoljuk. A különbség megint csak az, hogy míg ezek­nél mi magunk szólaltatjuk meg a természetet, kifejtvea rendelkezésünkre álló arányos ismeretekből a bur­koltan már bennök foglalt feleletet, addig Istent ígymegszólalásra nem bírhatjuk, mivel sajátos létéből ésterveiből semmit sem burkolt bele természetes ismere­teinkbe. Ott a tárgy mindkét (tehát úgy a régi isme­ret) mint pedig az új fogalom) oldaláról pozitíve be­igazolt s az állítmány az alanyban foglalt tartalom

166 MÁSODIK RtSZ

gyanánt lép elénk, itt azonban még a kinyilatkoztatásután is csak egyoldali lesz erre vonatkozó ismeretünk.Nem csak azt nem látjuk be, hogy az állitmány benn­foglaltatik az alany tartalmi kiterjedésében, hanem mégennek a felismerésnek lehetőségéről is le kell monda­nunk. Nem a lehetőséget, hanem a nem-lehetetlensé­get ismerhetjük csak föl (non esse impossibilia). Ebbenkülönbözik a természetes hit a természetfölöttitől,

mert az előbbinél a tartalmi összeegyeztetés belátásá­nak lehetősége megvan, bár ténylegesen hiányzik, azutóbbinál azonban erről le kell mondanunk s csak egyújabb kegyelmi tény és hosszú fáradságos élet jutalmagyanánt igéri meg ezt a hit az örök élet boldogságagyanánt (visio beata). Mindkét hit azonban teljes értékű

tárgyi igazságot tartalmaz a vélekedés és a hypothesislogikai igazságával szemben, amelyekben a ténylegesösszeegyezésről sem a belátás,sem pedig a kétségbe nemvonható tekintély nem kezeskedik, hanem csak enneklehetőségéről. A természetes hittől továbbá az külön­bözteti meg a természetfölöttit, hogy az előbbinél atekintélyt teljes tényleges tartalmi súlya szerint be­látjuk és értékeljük, az utóbbinál azonban nem.

A tisztán természetes érvelésen alapuló indokolássem tárgyi, sem alanyi szempontból arányosnak nemmondható. A kinyilatkoztatás után elég arra, hogy atermészetfölötti tartalmat, mint ellenmondást nemtartalmazó logikailehetőséget közelebb hozza értelmünkszínvonalához, de hogy ennek mint tárgyi igazságnakaz elfogadásához indítóokot szolgáltasson, arra teljesenelégtelen. Meggyőzheti értelmünket a hitigazság el­fogadásának észszerüségéről, de nem mutatja ezt besajátos igazsága szerint s így nem győzheti meg magá­ról a tárgyi igazságról. Segíti értelmünket az új világadatainak felfogásában, ösztönöz elfogadásukra, de nemdönti el sem igaz voltukat, sem ennek ellenkezőjét.

A HIT ELOKtszfTtSE 167

Erről Isten tekintélyének súlya dönt, ennek a felismeréseés tudata önti el lelkünkben a föltétlen bizonyosságés törhetlen meggyőződés megnyugvását. Ez a tárgymint tartalmi igazság viszonylagos felfoghatóságánakés hatóerejének tényezője, ez a ratio formalis obiecti,míg az előbbi csak ezek külső és előfeltételeinek

szemléltetője, ratio materialis, az elfogadást javasoló,erre ösztönző indítóok, ratio inductiva. Innen van,hogy szent Tamás a hitigazságoknak ilyen természetesindokláson alapuló tudomásul vételét csak névazonos­ság szerinti hitnek tekinti (aequivoce). Életképes ésaz értelem összes kételyeit és ellenvetéseit eloszlató sminden vihart kiálló hit az ilyenből époly kevéssé lehet,mint a csemetéből életképes fa, ha csak az élet elő­

föltételei vannak meg benne, az életadó forma azonbanvagy teljesen hiányzik, vagy pedig nem tudta tökéletesenbirtokába venni és átformálni az anyagi föltételeketIgy a hitnél is ezért van egyrészt szükségünk az értelemés akarat előkészítésére, hogy a hit meggyőződése egészlényünket áthassa, de másrészt, ha megmaradunk csakaz előföltételeknél s nem engedjük át magunkat telje­sen az isteni tekintély vezetésének, akkor csak korcs­alakulat és életképtelen hit váltódik ki lelkünkből,amelynek semmi köze sincs a szilárd természetfölöttimeggyőzödéshez. Hasonlít hozzá külsőleg és a szavakhangzása szerint, de nincs lelke, éltető eleme s ismere­tünk tulajdonképeni tartalma szerint nem a természet­fölötti igazságot tükrözi vissza, nem erre vonatkozik,hanem az egy ilyen ismeretkör, ilyen lehetőségek fel­fogására alkalmassá lett, erre vonatkozólag feldolgozotttermészetes fogalmakat. A hittel, mint homályos, árnyék­szerű ismerettel kezdődik meg lelkünkben az örök élet,amely teljes szépségében és fönségében fejlik ki előttünkés bennünk a visio beatában. Ezért nem hozhatjáklétre a hitet a természet erői és indítóokai, nem lehet

168 MÁSODIK RÉSZ

ott hit, ahol a hús és vér és az emberi szük látóköruralkodik: a hit csak a hivatottak, ha nem is a válasz­tottak kiváltsága lehet.

A hitigazságoktermészetes igazolásában szent Tamáskét főbb mozzanatot különböztet meg: az általános, atudományok keretében lefolyó és a theológia részérőltörténő rendes igazolást Mindaz, ami akár az értelem,akár az érzelem részéről a hitigazságok észszerűségét

bizonyítja,a hit természetesalapjaihoztartozik (motivummateriale credibilitatis). Hogy a természetfölöttinekmondott tartalmakhoz egyáltalában közeledhessünk,föltétlen biztossággal tudnunk kell, hogy Isten a tárgyivalóság adataihoz tartozik és hogy természeténél fogvaigazmondó. A hit útját egyengető e két igazságról(praeambula fidei) biztosit bennünket metafizikaisynthesisünk. Mivel pedig Isten nem közvetlenül szólmindnyájunkhoz, hanem tanítók révén, azért ezeket,mint a kinyilatkoztatás föltétlenül megbízható forrásaitkell igazolnunk. Sem az előadott anyag, sem pedig atanítók megbízhatósága nem szolgáltat erre h.athatósérvet, hanem csak egy oly jel, ami a természet korlátai­tól független megnyilvánulásnak, tehát magától az essesubsistenstől származó igazolásnak tekinthető: a csoda.Ezföltétlenül megbizható és a tudomány követelményei­nek megfelelő érvet szolgáltat arra, hogy az essesubsistens kapcsolódik be a természetbe és hallatjaszavát a tanító által. Valósággal klasszikus mödontárja föl ezt előttünk szentTamás a Contra Gentes be­vezető fejezeteiben, főleg arra hivatkozva, hogy azEgyháze~ész külső és belső élete egy a természeti törvény,ek­tól független és valóban az esse subsistens életeróitől

táp,lált intézmény csodálatos megnyilvánulása, mindenidók hathatósan hitre ösztönző tényezője. A csodákáltali igazolás közelebbi támasztópontot ad értelmünk­nek, hogy az arányait felülmuló tárgykört hitelre-

A HIT ELOK~zfT~SE 169

méltónak tekintse és elfogadja. Ennek alapján már aztis látjuk, hogy természetes ismereteink sérelme nélkülnem mehetünk el szó nélkül ama források mellett,amelyek Istentől ihletetteknek mondják magokat, hiszha ezt tennők, tagadnunk kellene metafizikai összegezé­sünk eredményeit, amelyekkel semmikép sem {ér megegy az esse subsistens sajátosságát visszatükröző tény(a csoda) visszautasítása vagy az a föltevés, hogyIsten ezt egy félrevezető, hamis ismeretkör igazolásáramüvelte. Az értelmet kényszeritő ok nem áll rendel­kezésünkre, de már akaratunk itt is kénytelen állástfoglalni. Vagy el kell tűrnie azt a rosszat, ami azösszmeggyőzödésünk megoszlása folytán származik, haszótlanul vagy épen tagadólag megyünk el a kinyilat­koztatás mellett, vagy pedig rá kell bírnia az értelmet,hogy félretéve szük látókörét, teljes odaadással bízzamagát Isten vezetésére. Azt a folyamatot, ami lelkünk­ben az értelem és akarat küzködése folytán lejátszó­dik, itt nem vázolhatjuk közelebbről. A hit lélektanaés logikája mérhetlen gazdagsággal és mélységgelnyílik meg előttünk s felöleli mindama mozzanatokat,amelyek úgy az általános és egyedi emberi természet,mint pedig az isteni gondviseléstől irányított körül­mények részéről alkalmasak arra, hogy a természet­fölötti világot megszerettessék velünk és a tulajdon­képeni üdvösségszomj elökészítői és alapjai legyenek.Szent Tamás mindezt az igazság szeretetének nevealatt foglalja össze és a bennünk bármikép fölébredőszükségleteket .érti rajta, amelyek kielégítésére a ki­nyilatkoztatás adatai alkalmasaknak látszanak. A termé­szetfölötti világ szépsége és összhangja, Isten igéretei­nek, főleg a bennök megjelölt végső célnak fönségeés kecsegtető volta, de másrészt erkölcsi kötelességünktudata, amelynél fogva Istennek hinni nemcsak ész­szerű, hanem kötelességünk is, mindmegannyi indítóok

170 MÁSODIK RÉSZ

akaratunkra nézve, hogy e világot megkedve1je és hogyerél yes közbelépéssel vessen véget értelmünkfontolgatásai­nak és ráparancsolja a hit elfogadását. Mindez igenbecses anyag a hit talajának megműveléséhez. Mivelazonban nem szolgáltat értelmünket föltétlenül lekötő

érvet, az akarat szabad és parancsszava is visszhangnélkül maradna, ha a mindkét tényezőt kiegészítő

természetfölötti energia, a kegyelem közbe nem lépne,Hisz az akaratnak itt oly tárgyat kell megkívánnia,amelyet értelmünk nem támogat hathatós érvekkel sviszont oly tárgykörhöz és zsinórmértékhezvaló csatlako­zást kell megparancsolnia, ami az értelem arányaitteljesen fölülmuíja. Hogy ennek a vergődésnek atermészet erői hathatósan véget nem vethetnek, hanema kétségek hullámaiban merülnének el, arról az okságielv apriori kezeskedik.

A hitigazságok ez általános igazolása a természetestudományok keretében játszódik le. Minden tudomány,amely a helyes vágányokon halad, minden különösalkalmazkodás szüksége nélkül a hit előkészítésének

művén dolgozik, mivel adatainak hiányosságával ésvilágnézetünk korlátoltságával a kiegészítés szükséges­ségének tudatát és vágyát ébreszti fel lelkünkben. Egészkülönös feladata azonban ez a bölcseletnek. Fő- ésegyetlen célja, hogy a természet oksági viszonylataikörében tökéletes és kielégitő világnézetet adjon. Ebbencsak természetes következmény gyanánt foglaltatikbenne másodrangú célja, hogy ura legyen a részlegestudományoknak, áthassa azokat a valóság érintésérőlkezeskedő elvekkel és így egész emberi tudásunk szervesegységét biztosító idegszálakat egy központi szervből

eressze ki és ott gyüjtse össze azok észrevételeit. Habölcseleti összegezésünk nem üti meg azt a mértéket,amelyet értelmünk megkívánna s nem adhat mindenirányban lezárt és megnyugtató világnézetet, azért nem

A HIT ELOKÉSzfTÉSE 171

lehet a középkort felelőssé tenni. Értelmünk korlátolt­sága ennek az oka, amely elkíséri az emberiséget akultúra ideálisan lehetséges legmagasabb fokára is: avégtelen gyötörni fog bennünket mindörökké, mertnem foghatjuk fel. Ezért önmagától. természetével adotttökéletlensége folytán époly transcendentális viszonyköti össze a bölcseletet a fölötte álló igazságokkal,mint az alatta levő részleges tudományok tárgykörével.Hogy lefelé úr, fölfelé pedig szolgaszerepet kell betöl­tenie, azon csak az előítélet botránkozhat meg. Ennektárgyi alapját abban kell látnunk, hogy a természet­fölötti világnézet a valóság megítéléséhez még általáno­sabb szempontokat szolgáltat, mint a bölcselet. Ezért,ha e két szempont összeegyeztetéséről egyáltalán szólehet, az csak az alárendeltség viszonyában határozhatómeg. A középkor tehát csak elleste és nem alkottavagy hamisította meg a bölcselet e szolgáló, ancilla,szerepét. Hogy ez nem szünteti meg a bölcselet önálló­ságát és sajátos tárgykörét, mutatja az, hogy szentTamás a maga részéről a középpontba helyezte, ahonnétaz idegszálak mindazt éltetik, amit a természet Ura'akár szükségszerű hozomány, akár pedig túláradó jóságkegyelmi ténye gyanánt közölt az emberrel. Az előbbi­

vel szükségszerű normák alakjában, mint úr érintkezika bölcselet, az utóbbitól kiegészítést dr, a táplálásáhozés emberi létének fenntartásához szükséges anyagotszolgáltatja. A bölcseletnek nem ez a természetéveladott szerepe a hamisítás vagy a tudomány lealázása,hanem az ettől való eltávolítás és eredményeinek olyirányba terelése, hogy központi feladatának nem felel­het meg. Ha azonban a bölcselet helyes úton jár, eza legjobb előkészítője a hitnek s az értelmet mindenkülönös meggyőzés nélkül utasítja az isteni kinyilat­koztatás kereséséhez s az akaratban mintegy öntudat­lanul ébresztgeti az üdvösség vágyát, mindkettőt pedig

172 MÁSODIK RÉSZ

hathatósan ösztönzi annak a szavaihoz való csatlako­záshoz, akit mint csalhatatlan igazságforrást ismert meg.

A theológia. A hitigazságok tudományos rendszere­zése a theológia keretében folyik le. A természetfölöttivilág megítéléséhez szükséges elveket ahitigazsáRokképviselik, amelyek Isten sajátos tudásának dióhéjf'óg­lalatai olyanformán, mint azt fönnebb a természetadataiból összegyüjtött és a megítélésükhöz szükségestartalmilag általános ismeretekről mondottuk. Ezérta theológia, mondja szent Tamás, Isten tudásának alá­rendelt, egész biztosságát belőle merítő tudomány.A többi tudományoktól megkülönböztető természet­fölötti jellegét ennek az alárendeltségnek köszönheti:Elveinek, tehát az összes következtetéseket értékelő

alanyfogalmaknak a tárgyi igazsága egy teljesen ter­mészetfölötti zsinórmértéktől Isten tekintélyétől függ.Ha ettől eltekintünk, a hitigazságok elvesztik tárgyiértéküket, logikai alakulatokká sülyednek le s az atudomány, amely velük foglalkozik, következtetéseketvon le belőlük, üres, értéktelen levezetések tárházáválesz. Ilyen a theológia, amely elveszti éltető lelkével,Istennel való összeköttetését tárgyilag, alanyilag pedigennek tudatát

Amint a többi tudományok nem bizonyitják, hanemátveszik elveiket a vezető tudománytól, úgy a theológiasem bizonyíthatja a hitigazságokat, hanem egyszeruenátveszi Istentől, illetve megbizottjától, az Egyháztól.Átvételük után azonban igazolja azokat olyanformán,mint a metafizika a maga és a vezetésére bizott tudo­mányágak elveit. Ez kimutatja, hogy általános ismere­teinek minden vonását a tapasztalatból merítette, rámu­tat a tényekre, azok összeköttetéseire, viszonylatairastb. s ennek alapján megvédelmezi azokat a támadásokkalszemben. Hasonlóképen járunk el a theológiában is,amennyiben kimutatjuk, hogy úgy a hitigazságok, mint

A THEOLÓGIA 173

pedig az általános tudás-alany összes vonásait a kinyi­latkoztatás forrásaiból merítettük, ezzel tökéletesenmegegyeznek, vagy egyenértékű tudományos kifejezéseia hivők közmeggyőződésének. A theológia ebben ugyan­azokkal a tudományos módszerekkel él, mint értelmünka természetes kutatások (pl. történelem) terén, ezért atudomány jellegét nem vonhatjuk meg tőle, ha vezér­elvei, a hitigazságok, nem belátásunkat veszik is igénybe.A továbbiakban megvédjük a hitigazságokat a támadá­sokkal szemben, kimutatva mindegyikről külön-külön,bogy nem tartalmaz észellenességet, sőt hogy úgy azemberi természet szükségleteinek megfelelnek, mintpedig ismereteink szervezetébe tökéletesen beilleszt­betők. Az igazolás e művének elvi meghatározása, akinyilatkoztatás egész területére és egyes tárgyaira valóalkalmazása tette szent Tamás nevét halhatatlanná sszerezte meg neki a Doctor Angelicus, az emberi érte­lem korlátain túllátó mester elnevezését. Mélyen járóelméje ugyanis még a dolgok szükségszerű elemei közöttis meg tudta különböztetni a lényeget a sajátságtól, atényleges kiterjedést a lehetőtől. Ezért járt oly biztoslépésekkel a természetfölötti világban is, ezért taIálhattameg mindig föltétlen biztossággal azt a pontot, ahol akegyelem Ura érintheti és fölnyithatja a természetet,anélkül, hogy megszüntetné azt. Közelebbről abban állez a művelet, hogy természetes fogalmi körűnket fel­dolgozza a természetfölötti szempontjából s kimutatja,hogy ezek részéről a legteliesebb összhang állapíthatómeg. Az Aristotelestől alkalmazott elvonás és összegezésmédszerét alkalmazta itt is és ennek segítségével olymagaslatra tudta fölemelni a föld porából szerzett fogal­mainkat, hogy eljuthattak addig a határig, ame1ynél a"természet a természetfölöttivel, a felfogható a meg­foghatlannal érintkeznek. Ezzel lett szent Tamás Doctorcommunissá, minden hívő tanítómesterévé. A megfog-

174 MÁSODIK RÉSZ

hatatlant ugyanis leszállította értelmünk színvonalára,értelmünk igényeinek megfelelő módon ismertette azt,úgy hogy észre sem vesszük, mikor vezet át bennünketa természetfölötti világba, annyira mindig csak a ter­mészet folytatása és kiegészítése gyanánt tűnik föl szentTamás megvilágításában. E művelet eredménye azon­ban sohasem lehet a hitigazság belátását közvetítő

gyökeres bizonyítás. Ennek csak a kinyilatkoztatás olyadatainál van helye, amelyeket értelmünk természetesarányainál fogva is fölismerhet (obiecta per accidens),Eljárásunk célja a hítigazságok megértetése, értelmünkszintjére való leszállítása. Érvelésünk nem azt mutatja,hogy milyen a természetfölötti világ önmagában éshogy szükségszerüen ilyen, hanem hogy a kinyilatkoz­tatás által adott és a hit által elfogadott tárgyi igaz­ságát föltételezve természetes ismeretkörünk szem­pontjából is kifogástalan (conveniens) és nem támasztennek igényeivel ellenkező követelményeketértelmünk­kel szemben (non esse impossibilia).

A legközelebbi lépés a hitigazságok tudományosfogalmazása. A hit tárgya, mondja szent Tamás, azosztatlan, egyszerű örök Igazság, a különféle fogal­mazások (enuntiatio) csak értelmünk természetétőlmegkívánt segédeszközök, melyek e tárgyra irányítjákfigyelmünket. Erre pedig az emberi értelem általánosszintjéhez alkalmazkodó Szentírás keresetlen egyszerű­sége époly alkalmas, mint a tudomány összes igényeitkielégítő és bölcseletileg kerek meghatározás. Ezzel aszabadsággal él a theológia, mikor a hitigazságokattudományos formákba önti. Ezzel nem a tárgyi igaz­ság, hanem annak külső formája változik, de mivelez irányítja értelmünk élét a tárgyra, azért közömbös­nek ez sem mondható, sőt ez irányításra való alkal­masság szerint határozódik meg a theológiai rendszerekértéke is. Ezért tűnt el a történelem folyamán nem

A THEOLÓGIAJ KÖVETKEZTETÉS 175

egy hasznavehetetlennek bizonyult theológiai rendszer,mivel a bölcselet, amelyhez csatlakoztak, nem voltalkalmas arra, hogy az örök Igazság tárgyi tartalmárairányítsa elménket. A különböző fogalmazások elbirá­lására egyedül jogosult tényező a kinyilatkoztatás őre,

az Egyház. Ez pedig szent Tamás rendszerérőlmindenkétséget kizáróan ítélkezett, mikor föltétlenül megbiz­ható zsinórmértéknek nyilvánitotta ki. Ezzel szent Tamáshelye és a többi rendszerek fölötti előnye mindenidőkre biztosítva van. Nem csoda, ha az Egyház ellen­ségei részéről neki jut ki elsősorban a lekicsinylés, amegvetés és ~yü1ölet támadásaiból.

A theológlai következtetés. A természetfölötti tar­talmak tudományosítása a következtetések levonásávalfejeződik be. A hitigazságokat tartalmi (tényleges éslehető) értékük szempontjából ugyanazon elvek szerintkell kezelnünk, amelyeket fönnebb természetes fogal­mainkról hangsúlyoztunk. A hittételek nem holt for­mulák, hanem a valóság és az élet problémáinak meg­ítélésére s egész meggyőződésünk irányitására szolgálószükségszerű és változatlan elvek, tudás-alanyok s épezért mérhetlen termékenységü életmagvak. Ezek kikel­tése és elrejtett értékeik kibányászása. az emberi értelemfeladata, eszköze a következtetés, próbaköve az ész­elvek. E következtetések levonása és tudományos rend­szerezése a theológia tulajdonképeni feladata és tárgyköre,amely ezáltal alakítja ki teljes, tudományos és az egészvalóságot a természetfölötti szempontok szerint is fel­ölelő világnézetünket. Ezért mondja szent Tamás, hogya theológia tárgya a revelabile, a kinyilatkoztatott igaz­ságok (revelatum) tartalmi gazdagságában elrejtett,belőle kibányászható, általa igazolható tétel. Innen atheológia sajátos indoklási módja (ratio formalis) : Istenhallgatag tekintélye, kinyilatkoztatása,a revelatio virtualis.A természetes tudás az észelvekkel és általában az

176 MÁSODIK RtSZ

alanyfogalom belátott meghatározásával, a hit Istenkifejezett tekintélyével, a hittudomány a kettőnek kom­binálásával érvel, úgy hogy sajátos tárgyi fénye: azörök Igazságnak az emberi értelem belátott adataitólletompított fénye. Minél jobban letompít ja és elnyomjaezt a fényt az emberi értelem, annál kevésbbé válikalkalmassá arra, bogy a tárgyi igazságot szemléltessevagy mellette kezeskedjék. Innét a különböző tbeológiaiigazságok értéke. Az elveket, a hittételeket, a tisztaörök Igazság fényében kell látnia; a belőlük levontkövetkeztetések értéke annak arányában csökken, bogymennyire függ az isteni fény hatóereje a természetétől,

úgy hogy a theológia a hittel közvetve összefüggő,

föltétlen biztos következtetésektől le az emberi véle­kedés legalacsonyabb fokáig épúgy hozhat létre isme­reteket, mint értelmünk a természetes tudás területén.

Valódi tbeológiai értékeket azok a következtetésekképviselnek, amelyek a hitigazságok tényleges tartalmá­ban burkoltan (virtualiter) bennfoglaltatnak. Egészenközömbös, hogy e bennfoglaltságot mily eszközzel(kinyilatkoztatott vagy természetes eh-vel) mutatjuk ki.Az ily klasszikus theológiai következtetésnek ott vanhelye, ahol a kinyilatkoztatás forrásai nemcsak a hit­igazságot, hanem annak tartalmi értékét is pontosanmeghatározzák. Ebben az esetben ugyanaz az istenitekintély, amely a hittétel igazságáért kezeskedik, akövetkeztetésért is jótáll, úgy hogy az Egyház döntéseután ezek közvetlen hitigazságokká válnak. Ezt meg­előzőleg csak közvetve (indirecte) tartoznak a hit tárgy­körébe, mint a hittételekkel szükségszerű összefüggésbenálló s így ezek értékének csökkenése nélkül nemtagadható igazságok. Azok a következtetések, amelyeketa hitigazságok lehető tartalmából vonunk le, sem atheológia, sem a hit tárgykörébe nem tartozhatnak.Ezek alkotják a természetfölötti világ logikai lehető-

A THEOLÓGIAI KÖVETKEZTETÉS 177

ségeit, amelyek tárgyi igazságának mértéklésére az isteniGondviselés semminemű próbakövet nem adott azembernek. A természetes ismeretkör azért nem igazoljaezeket, mivel tartalmi kiterjedésében még csak a lehető­

ség szerint sem foglaltatnak benne (legföljebb nem­lehetetlenségük megítéléséhezszolgáltat támasztópontot),a kinyilatkoztatott igazságok pedig azért, mivel igazolóerejük csak tényleges tartalmuk határáig terjed, azEgyház tekintélye pedig azért nem, mert Isten a tény­leges tartalmak megőrzését, nem pedig újak teremtésetbizta rá. Csak újabb kinyilatkoztatás dönthetné el tárgyiigazságukat, amire pedig az üdvösség jelenlegi ökono­miájában hiába számítunk. Isten mindazt közölte azemberrel, ami egy tökéletes és megnyugtató világnézetkialakulásához szükséges. Több mondanivalója nincsmindaddig, amig a visio beata a homályt előidéző

leplet teljesen el nem távolitja.Ez a következtetési mód azonban túlságos klasszikus

ahhoz, hogy a theológiai tudás tulajdonképeni fejlő­

désének útját meghatározná. A kinyilatkoztatás nem abölcselőknek, hanem az embernek szól, nem a tudo­mány, hanem a közmeggyőződés adataira támaszkodik.Ha tehát a bölcselet kicsiszolt fogalmaival és fegyver­zetében lépünk a kinyilatkoztatás területére, akkor arendszerek különbsége és a tudósok éleslátása szerintváltozik a hittételek tartalmának megítélése is. A ki­nyilatkoztatás szétszórt adatait ugyanis a természetesvilágnézet különbsége szerint ki-ki másként összegezis más-más szempontból nézi, anélkül, hogy ez magáta hitigazságot közvetlenül érintené. Isten lényegét pl.a kinyilatkoztatás alapján mindenki a legfőbb lényfogalmában látja, de az egyik a jóság, a másik a tudás,a harmadik meg a lét teljességének birtoklásában dom­borit ja ki ezt. Igy van ez az egész vonalon, aminekaz a következménye, hogy az egyik a dolog lényege-

Horváth s.: Aqllinól szent Tamás világnézete. 12

178 MÁSODIK RÉSZ

hez tartozó vonásnak tekinti azt, amit a másik csaksajátságnak minősit, vagy a fogalom Iehető tartalmá­hoz számitja azt, amit a másik ténylegesnek tekint.Ez a melegágya a különféle hittudományi nézeteknekés azoknak a következtetéseknek, amelyeket nem annyiratheológiai, hanem a theológiai rendszerek következte­téseinek lehet mondani.

Az így összegezett tudás-alanyok és a belőlük le­vont következtetések közvetve tartoznak a hit körébe,mint a hitigazságok tartaimát több-kevesebb tökéletes­séggel megközelítő vagy azokat gyöngítő, sőt lerontóigazságok s ezek alkotják a theológia mint emberitudomány legsajátosabb tárgykörét. Itt játszódik le akülönböző vélemények összetűzésének tarka szinjátéka,amelyekben az emberi értelem vállvetett munkája és akülönböző felfogások harca igyekszik kibányászni akinyilatkoztatás emberi szempontból bármikép haszna­vehető értékeit s megalkotni azt az egységes, kerekdedés minden tudományos igényt kielégítő világnézetet,amely az egész valóság központi szemléletét lehetövéteszi. Az egyes rendszerek keretein belül a következ­tetés ugyanazon logikai szükségszerllséggel és elvekszerint folyik le, mint az imént említettük. A tartalmiigazságról azonban a theológia itt még kevésbbé kezes­kedhetík, mint az első esetben, mivel a kettős fény ittmég inkább gyarapodott s az örök Igazság fénye mégjobban letompult mint fönnebb. Ezt tehát a theológiacsak valószinüvé tudja tenni, aminek a fokáról az dönt,mennyiben közelíti meg tudás-alanya az általános keresz­tény meggyőződés (sensus communis Ecclesiae) adataits mennyiben tudja eltávolítani az attól való eltérésveszedelmét. Miután azonban a rendszerek erről is csaktudományos alanyfogalmaik részleges szempontjábólítélkezhetnek, igen könnyen megesik, hogy az egyikteljesen megbizható következtetésnek tekinti azt, amit

A THEOLÓGIAJ KÖVETKEZTETÉS 179

a másik elítél, sőt egyenesen a logikai lehetőségek

világába utal Ezért nemcsak a végleges tartalmi igaz­ságról. hanem még az egyes tételek összehasonIítottértékéről sem mondhat a theologia, mint ilyen a hivőt

kötelező ítéletet Ez az Egyháznak a feladata, amelyegyedül van arra hivatva. hogy a semmitől sem tom­pított örök igazság fényében itélkezzék, Az ily ítélet­alkotás hozzátartozik az Egyház hitőrző feladatához,amelyet ilyen irányú csalhatatlanság nélkül el semképzelhetünk. Miután hitünket szavakkal valljuk meg.mondja szent Tamás, nem közömbös, hogy mily ki­fejezésekbe öltöztetjük és milyen következtetéseketvonunk le belőle, mert mindkettő szoros összefüggés­ben áll a hit dologi részével: az első jel, a másodikszükségszerü fejlemény szerepeben függ össze vele sigy mindkettő a hit tartalmi romlását okozhatja. Ezértkell az emberi vélekedéseket az Egyháznak felülvizs­gálnia s őrködnie, hogy helytelen fogalmazások vagykövetkeztetések félre ne vezessék a hivőket. AzEgyházdöntése előtt tehát minden theológiai rendszer és egészsajátos tárgyköre tiszta emberi vélekedések jellegévelbir.

Ha az Egyház állást foglal mellette vagy ellene.akár a rendszerre. akár pedig egyes igazságokra vonat­kozzék is döntése. ez mindig a csalhatatlanság értékévelbír. hitigazságokká azonban nem teszi sem a helyeselt'tételeket, sem pedig az elvetett vélemények ellenkezőjét.Ezzel csak az emberi vélékedések szintjéről emelkednekamaz igazságok közé. amelyek közvetve a hit körébetartoznak s így egyenlő értékűekké válnak azokkal akövetkeztetésekkel, amelyekről fönnebb azt mondottuk,hogya hittételek tényleges tartalmában bennfoglaltat­nak. Értelmünk tehát velük szemben ugyanazt az állás­pontot foglalja el, mint azokkal: ama kettős fénybenlátja igazságukat és vallja meggyőződéssel, amelyről

12*

180 MÁSODIK RÉSZ

fönnebb azt mondottuk, hogy az örök Igazság fényeminden letompulás mellett sem veszíti el tulajdon­képeni hatóerejét. A későbbi theológia az Ú. n. fidesecclesiastica-val akarta ezt magyarázni, ennek azonbanszent Tamás rendszerében nincs helye. Fides ecclesiasticanála azonos a természetfölötti hittel, amint fönnebbhangsúlyoztuk. Az Egyháznak ilyen csalhatatlan dön­tése nem állit ja értelmünket semmivel sem nagyobbvagy más probléma elé, mint mikor a fönnebbi klasz­szikusnak nevezett következtetéseket levonja. A különb­ség csak az, hogy itt látja melyik általános igazságrészleges kifejtése a következtetés, az Egyház e dönté­seinél azonban ezt nem mindig láthatja. De ebben azesetben is megvan a döntésnek, mint ténynek az álta­lános elve, amelyből hibázhatlansága következik, t. i. ahittétel, amely az Egyházat a kinyilatkoztatás csalhatatlanőrének nyilvánítja.Ezért teljesen fölösleges a hit egy újabbfajtája. Elég az a fides theologica, amely az Egyháztanában megnyilvánuló örök Igazság fénye révén köz­vetve, az emberi tudás és kövétkeztetés által valósítjameg értelmünk meggyőződéset. Hogy az ilyen jóvá­hagyott tételek vagy ez elítéltek ellentétei közvetlenhitigazságokká lehetnek-e vagy nem, annak döntő blrájasem a theológia, sem pedig más emberi tekintély nemlehet, hanem egyedül az örök Igazság, amely az Egy­házban és ennek tanítása által szól hozzánk. Abból,hogy a tudomány jelen állása vagy egyáltalában azemberi tudás eszközeivel az ilyen igazságok bennfog­laltsága a kinyílatkoztatás tényleges tartalmában kinem mutatható, nem következik, hogy a Szeritléleknekis ez a véleménye. Már pedig az Egyház legelső dog­matikai döntése is így kezdődött.: Visumest SpirituiSancto. Rendesen azonban az eszmék évszázados harcaközepette az emberi tudás is kiszokott annyira csiszo­lódni, hogy fogalmazása valamely kinyilatkoztatott

A THEOLÓGIAI KÖVETKEZTET13S 181

igazság vagy az ebből levont szükségszerű következ­tetés egyenértékét képviseli

Ebben a gondolatkörben mozog szent Tamásnál azú. n. dogmafejlődés. A. tényleges tartalomból kifejtettigazságok hittétellé nyilvánítása nem jelent új kinyilat­koztatást, hanem az eredeti folytatását, ennek mintegygyümölcsét. Emberi tudással és tekintéllyel ezt nemlehet végleg eldönteni. Észelveink és arányos ismere­teink ugyanis csak arról kezeskednek, hogy a követ­keztetés a médszeres igazság minden követelményénekmegfelelő módon történt s így emberi szempontbólépoly kevés ellenvetést emelhetünk a következtetés,mint a vele szükségsserűen összefüggő hittétel tárgyiigazsága ellen. Ezért szükséges ama tényezőnek közbe­lépése, amely nem a maga, hanem az örök Igazságnevében beszél: Visum est Spiritui Sancto. A theologiamindig az emberi tudás és szemszögből történő szem­lélet álláspontját képviseli s mint ilyen kettős fénybendolgozik: az örök Igazságnak az emberi értelemtől

letompított fényében. Szerepe tehát alkalmas arra, hogya döntő bíró az... et nobis záradékot is hozzátehesse.De amikor dönt, akkor nem ez a kettős fény világítjameg, hanem a tiszta örök Igazságnak ama fénye,amelynek eszköze gyanánt szolgál. Csak az Egyház látebben a fényben, csak ez emelkedik túl minden alsóbb­rangú szemponton. Ezért csak ez mondhatja meg, hogya módszeres igazság követelményeinek megfelelő kö­vetkeztetés eleget tesz-e a tartalmi igazság igényeinekis, helyesebben, hogy a kövétkeztetés az eredeti kinyilat­koztatás folytatása-e vagy pedig tartalmi hozzáadást jelent.

Az újszövetségi dogmafejlődés tehát számbeli, denem értékbeni gyarapodást jelent, mert csak sajátosés kifejezett tartalma szerint (explicite et formaliter)fogadja el a hívő azt, amit burkoltan és benn­foglalt igazsága szerint (implicite et virtualiter) azelőtt

182 MÁSODIK R~SZ

is elismert és az Egyház döntése elött sem tagadhatottvolna, anélkül, hogy közvetve nem kisebbítette ésígy teljesen tönkre ne tette volna ama hittétel tartalmiértékét, amelynek tényleges kiterjedéséhez szükségszerű

kapocs fűzi. Ezzel szemben az ószövetségi dogmafejlő­

dés értékbeni,tehát tartalmi gyarapodást jelent. Az ószö­vetségi kinyilatkoztatást a logikai általánosság mintá­jára kell felfognunk, amely az újabb tartalmakat (követ­keztetéseket) nem ténylegesen és burkoltan (actu vir­tualiter), hanem csak a lehetőség szerint és határozat­lanul (in potentia et indeterminate) öleli föl. Tárgyiigazságként tehát csak újabb kinyilatkoztatás köthetiössze velük azokat épúgy mint a természetes rendbenaz új tapasztalat alapján álló synthesis. Az ó- és új­szövetségi hívő meggyőződését egyazon formula fog­lalja össze: Isten az '- t keresők jutalmazója.Ezt neveziszent Tamás a természetfölötti világnézet legfőbb elvé­nek (primum credibile) a természetes észelvek rnintá­jára. Az ószövetségben a meghatározást igénylő logikaiáltalánosság fönnebb megállapított értékével bír, az új­szövetségben pedig az észelvek metafizikai tartalmigazdagságával hasonlítandó össze.Mert amig itt az összeskinyilatkoztatott igazságok burkolt, de leghatározattabbfoglalatát s mindegyikök értékelő tényezőjét adja azIstent kereső lélek kezébe, addig ott a kinyilatkozta­tandó igazságok előfutára ez a tétel, amely csak azIsten felé vezető utat mutatia, határozatlan sejtelmekkeltölti el a lelket s előkészíti arra, hogy a határozotttermészetfölötti tartalmakat is elfogadja. A kinyilatkoz­tatás története mutatja, hogy Isten mérhetetlen böl­csességgel alkalmazkodott emberi mivoltunkhoz s hogyépoly lassú művelettel alkotta meg a természetfölöttivilágnézetet összegező elveket, mint ahogyan értel­münk a természeteset. Minden újabb kinyilatkoztatása következőre készitett elő, mintegy előre vetitette

A THEOLÓGIA TUnÁSALANYA 183

fényét a további fejleményre, de határozott felvilágosí­tást nem adott róla. Ezért az egész ószövetségi hitre(nem az egyeseknek, hanem az egésznek osztályrészüljutott kinyilatkoztatásről van szó) a határozatlanság­ból származó árnyékszerű homály leple van borítva,míg az újszövetségire az értelmünk arányait felülmúlótúlbő tartalom elvakító fényéből származik a homály.A természetfölötti világ megismerésében teendő előre­

haladás ezért más-más elvek szerint ítélendő meg.A theológia tudásalanya. A theologia a mon­

dottak szerint az emberi értelemnek a kegyelem Urá­hoz intézett kérdéseinek és az erre adott feleletekgyüjteménye, illetve rendszerezése. Hogy ezek a fele­letek teljesen egységesek legyenek, nem elég az egyeshitigazságok mint tudásalanyok kialakítása, szükségünkvan e~ az egész természetfölötti világ adatait felölelő,értékeld és megítélésükhöz alkalmas és tökéletesenmegbizható szempontot adó alanyfogalomra, akárcsak.a többi tudományokban. Szent Tamás ezt Istenben,mint természetfölötti valóságban állapítja meg. Mintilyen logikai kiterjedésével felöleli mindazt, ami bármi­kép Isten legbensőbb lényére és sajátos működésére

vonatkozhatik. Tartalmi gazdagságában, mint esse sub­sistens, megadja az e világban megállapítható adatoksajátos okát: a korláttól, a tehetetlenség tényezőjétől

való meatesség. Tényleges tartalma szerint, amelynekkiterjedésében mi emberek zsinórmérték és igazoló­érték gyanánt használhatjuk, az esse subsistens revela­tum, a kinyilatkoztatás, az Egyház tanában megnyil­vánuló természetfölötti valóság gyanánt lép elénk s atheológia is csak így és ezek a keretek között használ­hatja tárgyi igazság bizonyítására. Ha ezen túlmegy, alogikai lehetőségek, vagy a mesemondás világába tévedel. Talán igazat beszél. Ki tudja? De semmi közesincs hozzá sem a hitnek, sem a tudománynak.

184 MÁSODIK RÉSZ

Esse subsistens prout in doctrina Ecclesiae mani­festatur - ez a tudás-alany adja meg szent Tamás rend­szerének sajátos jellegér. Isten korlátlanul első, mindentfelölelő és mindenekfölötti valóság. Ez érteti megvelünk szent Tamás állásfoglalását a praedestinatio, akegyelem és a megtestesülés titkainak magyarázatánáI.Az esse subsístens fogalmi gazdagságához hozzátarto­zik, hogy elsö, mindent átható valóság, mindennekura, irányítója és létrehozója legyen. Ezért a végesvalóság és összes módozatainak létrejöttét Isten akaratitényének, a decretumnak kell megelőznie. Mihelytazonban Isten más sajátságát, pl. a jóságot tekintjüklényegének és minden megnyilvánulását vezető ésmeghatározó tulajdonságának, e kövétkeztetés elvesztiszükségszerű jel1egét s a theológia számos kérdésénekmegítélésénél nem az Istennek való alárendeltségvagypedig az akarati döntés játssza a főszerepet, hanem atúláradó jóság, közlékenység szempontjai. Ismeretes,hogy pl. a megtestesülés kérdésénél ezek a szempontokdöntők azokra nézve, akik ennek bekövetkeztét a bűnbe­

eséstől függetlenül is állitják. Hogy ugyanennél arendszeméi gyakori a lehetőségekből a ténylegességrevaló átkövetkeztetés és a hitigazságok majd rationa­lisztikus, majd meg fideisztikus felfogása, azt a 13század nem egy platonikus irányú tudósa bizonyítja.Ugyanezt kell hangsúlyoznunk a theológia többi kér­déseire vonatkozólag is. A kegyelem és szabadakaratviszonyáról folyó, még maig is befejezetlen küzdelemharcosai itt, a kiindulópontnál, válnak szél SzentTamás tanitványai az esse subsistens azzal a fogal­mával bizonyítanak, amelyet a Mester teljes gazdag­ságban tárt föl műveiben, főleg Summája első részé­ben. Mint magától értődő igazságot, a legteljesebbmeggyőződéssel hangoztatja, hogy minden, ami bármi­kép létezik, tehát összes módozataival együtt, az esse

A THEOLOGIA TUnÁSALANYA 185

subsistens befolyására vezetendő vissza azért, mivelebben nemcsak a lét, hanem minden létet és létmódotszükségszerűen felölelő lét teljessége van meg. Cse­kély változtatást kell eszközölni e fogalmon, hogybizonyító ereje csökkenjék. Azt kell lényegül tekin­teni, amit szent Tamás szükségszerű folyománynakjelent ki s az akarattal szemben adandó en~edmények

ajtaja azonnal megnyílik, A mindent felöleló valóságotaz önmagától való lény (ens a se) fogalmával kellcsak helyettesíteni s theológiai és bölcseleti szempont­ból semmi sem áll útjába annak a megoldásnak, ame­lyet Molinismus néven ismer a történelem s amelyetnapjainkban is a theológusok nagyobbik része vall.

Hogy a két tábor sohasem találkozhat, általánostudás-alanyuknak. tulajdonitandó. Szent Tamás Isten­fogalma nem egyszer kemény próbára teszi az emberiértelmet s azt a benyomást kelti, mintha az esse sub­sistens felsőbbaégi joga elnyomná a véges valóságigényeit s nem engedné kidomborodni Isten ama saját­ságait, amelyek főleg a kinyilatkoztatás révén oly közelhozzák lelkünkhöz a jóságos atyát Szó sincs erről.

Épen az a körülmény, hogy Isten mindent felölelővalóság, biztosítja a teremtménynek a maga rendjébena legteljesebb önállóságot és tevékenységet. Istenakarati elhatározásaiban, valamint ezek megvalósításá­ban a világkormányzás révén az elsőbbségi jog csakaz alapszint adja. Többi sajátságai: jósága, igazságos­sága, szeretete stb., mind ugyanoly mértékben vannakképviselve, mint az első, úgy hogy ez nem nyomja elazokat, sőt legteljesebb kiegyenlitődésüket és az ilydecretum minden jogot megőrző, sőt megvalósító tel­jes tökéletességet egyenesen megkívánja. Isten mindentfelölelő tökéletessége csak egyet nem dir meg: magá­val egyenlő értékű, vagy tőle bármiként függetlentényezőt De hozzátartozik tartalmi tökéletességéhez,

186 MÁSODIK RÉSZ

hogy ha másnak juttat valóságából, akkor azt kinek­kinek sajátja gyanánt adja - nem tőle független,hanem neki teljesen alárendelt használatra. Isten ok­sági befolyása nemcsak a dolgok teremtése és fönn­tartása révén mindenre kiterjedő és a világkormányzatrévén mindent felölelő, hanem minden alsóbbrangúlény és oksági viszonylat természetéhez alkalmazkodóbefolyásolás is. A teremtést föltételezve nem Isten azegyedüli, hanem csak az első, a mindent irányító,mindent alkotó valóság és működő lény. A teremt­mény nem puszta alkalomszerű okürügy, amelynekleple alatt Isten megvalósítja terveit (occasionalismus),nem is holt eszköz, hanem az Istentől nyert energiájá­val és annak egész tartalmával müködő és mindazt alegteljesebb oksági tökéletességgel megvalósító tényező,

amiről a tapasztalat vagy az öntudat tanuskodik.A mindent átfogó első okság nem rontja le, hanemlétrehozza s ténylegesiti azt, amit a véges lény csaka lehetőség szerint birtokol s amit Istentől függetlenülépoly kevéssé tud ténylegesíteni, mint amily kevésséadhatta önmagának tényleges létét, A teremtménytehetetlenségének ily kiegészítése nem oksági befolyá­sának tagadása, hanem az egy valóság élő közösségébetörténő beállítása. A valóság egységét nem Isten min­dent átható, éltető és a teremtmény létbeli önállóságátme~szüntető lényege képviseli és létesiti, mint a pan­theizmus akarja, hanem az egész lét- és működésbeli

történés összes szálait egy kézben egyesítő és egysé­ges szempontból irányító cselekvő okság. Ez biztositjaszent Tamás szerint Isten mindenütt való jelenlétét sa teremtmények oly mélységes áthatását, amely nemkisebb, hanem észszerűbb, mint a pantheizmus föltevése,s amelyet ettől csak az esse subsistens és esse parti­cipatum közötti végtelen ürön alapuló amaz ontológiaitény választ el, hogy az előbbi nem szívja föl vagy

A THEOLÓGIA TUOÁSALANYA 187

szünteti meg a teremtmény önállóságát, hanem azt acselekvő okság révén és saját lényének csökkenésenélkül megadja.

Istennek ezt a mindent felölelő és mindenre kiter­jedő oksági befolyását a keresztény bölcselet mindenárnyalata ugyanazzal a meggyőződéssel vallja. A rész­letekben eltérnek a nézetek. mivel szent Tamás ésiskolája általános tudás-alanyuk fénye mellett erről azegész történésről az esse subsistens sajátos, a termé­szetben vissza nem adott törvényei szerint itélkeznek.A Molina körül csoportosuló tudósok ezzel szembena szabadságnak lélektani összegezés alapjánnyert fogal­mát oly lezárt, szükségszerű egységnektartják. amelyenújabb elvonást és synthesist lényegének veszedelmenélkül nem végezhetünk. Ezért fogalmazzák Isten min­dent felölelő okságát az önmagától való lény (ens a se)fényében. amellyel szemben a teremtmény. mint ensab alio, csak az isteni okságból merítő valóság helyétfoglalja el. A tényleges függés Istentől náluk is amegdönthetlen metafizikai tétel szerepét játsza. SzentTamás ezzel a maga részéről nem elégszikmeg. Előtteaz esse subsistens nem az önmagától való lény fogal­mában domborodik ki, hanem a valóság korlátlanbirtoklásában. Ehhez pedig hozzátartozik nemcsak asaját valóságtartalom tökéletes hiánytalansága, hanemminden más, tehát úgy a szükségszerű, mint a szabadvalóságnak energia-, hatóerőszerinti felölése (virtualiter)és ezek mindegyikének oly megvalósítása, hogy sem azesse subsistens elsőbbségi. sem pedig a teremtménycselekvési joga csorbát ne szenvedjen. Az ilyen isten­fogalom fényében az. esse participatum nem válikugyana mystikusok «semmisé~évé», nem is veszít semmit~tentől nyert lét- és működési tartalmaiból, azonbancsakis mint az esse subsistens okságábanmegvalósuló,benne mintegy a tehetetlenség jegéből felolvadó és

188 MÁSODIK RÉSZ

teljes ténylegességét tőle kölcsönző valóság tünhetikföl. Az előbbi megoldás könnyebb, az utóbbi mélyebb,Annál jobban kidomborodnak a teremtménynek azemberi tudás részleges szempontjából kívánatos jogai,ez viszont az esse subsistens igényeinek megfelelő amaközponti szemléletet teszi lehetövé, amelyet fönnebb atermészetfölötti ismeret megkülönböztető sajátságagyanánt hangsúlyoztunk. Annak gyönge oldala, hogytúlságos közelről szemléli a véges történést s így rész­leges szempontok hangsúlyozása által utat nyit a való­ság anthropomorphikus felfogásának, eltakarva a történésirányító lelkének és urának magaslataihoz vezető utat,amelyből az esse participatum csak semmiséW1ek ésaz esse subsistens terveit szolgáló valóságnak tunik föl.Emez viszont a theocentrikus szempont kidomborltá­sával rettenetes probléma elé állítja a kis arányokhozszokott emberi elmét s oly magasra viszi, hogy csaka sasszemű értelem látja meg Isten mindent áthatóvalósága mellett a véges lény vonásait, mint teljes,csorbítatlan értékeket. Az a többség, ez a csekélytöredék meggyőződése. Ezért ama magasabb tudás,Isten és a szentek visio beata-jának szempontjából,amelyet mindkét rendszer egyazon meggyőződésselvall irányítójának és vezértudományának, e különféleálláspontok egyelőre az emberi tudás ex parte pro­phetamus et ex parte cognoscimus sorsát osztja megmindaddig, amig a természetfölötti ismeret zsinór­mértéke, az Egyház tanában megnyilvánuló örök Igaz­ság, el nem dönti, hogy hol van a tárgyi igazság.

Ebből a szempontból tehát a legteljesebb mérsék­lettel lehetne kezelni a problémát. Hogy ez nem min­dig történhetett meg, annak egyrészt az a félszegségaz oka, hogy e kérdést mindenáron a praedestinatiomeg a kegyelem tanánál akarják elíntézni és hogyszent Tamásnak föltétlenül pártfogolnia kell minden

A SUMMA THEOLOGICA 189

valamirevaló és még eretnekségnek nem nr,ilvánítotttheológiai nézetet. Szent Tamás örökértékű lapokatirt a praedestinatióról is, meg a kegyelemről is, detheolögíai következtetések gyanánt kezeli azokat, ame­lyek logikai szükségszerűséggel folynak általános tudás­alanyából Részéről tehát ott döntötte el ezt a kérdést,ahol meghatározta az esse subsistens fogalmát s ki­jelentette, hogy a végleges valóság /'ogairól és igé­nyeiről ennek kereteiben és fényéné kell ítélkezni.Ez a metafizikai és theológiai összegezés dönti el akét elmélet igazát és értékét is. A logikát végül isrnindkét oldalon jól tudják. Ezért a bizonyítás anya­gát szolgáltató tudás-alanyt kell alapos revízió tár­gyává tenni s a kérdés azonnal eldől úgy a részlegestárgyi szempontokra nézve, mint pedig szent Tamásszereplésének megitélésére vonatkozólag.

A Summa theologica. Hogy szent Tamás a theoló­gia egységét oly komolyan veszi, szintén említett tudás­alanyának köszönheti. Az alanyfogalom a tudomány ki­indulópontja, ez kisér bennünket kutatásainkban tárgyifény gyanánt s ennek tökéletes ismerete jelzi értelmünknyugvópontját, ez a tudomány lelke, középpontja.Ezt az egységes és egyenlő szempontot látta az essesubsisténs-ben s ennek adott külsőleg kifejezést, mikoraz egész hittudományalapgondolatait a Summa theo­logica-ban foglalta össze: A theologiának, mint ilyen­nek feladata, mondja, Istennek a valóság törvényeiszerinti ismeretét közvetíteni. Természetes ismeretünksynthetikus rendje nem tükrözi ezt vissza, mivel Istentnem mint a valóság központját, hanem mint ennekvégső kiegészítőjét hozza közelünkbe. Az analytikusszemlélet e hibát megjavítaná, de mivel a synthesis ré­vén nyert adatok oly tökéletlenek, hogy az istenfoga­lomból kiindulva megfelelő és a tapasztalat mindenadatát megértetö világképet nem remélhetünk, azért a

190 MÁSODIK R~SZ

kinyilatkoztatás adataival kiegészitett synthetikus isten­fogalomhoz kell meaekülnünk s vele kell megkísérel­nünk ezt a központi szemléletet. Szent Tamás Summájaegy erre irányuló kisérletet jelez s hogy mennyiresikerült neki, azt immár a hetedik százév osztatlan el­ismerése igazolja.

Szent Tamás abból indul ki, hogy Istennek nemugyan tökéletes, de a saját valóságának megfelelő

ismeretét csak az az álláspont adhatja vissza, amelyszerint Isten mindent felölelő valóság, ezért mínden­nek kezdete és vége, tehát a lét és történés forrása,középpontja. Ezzel természetszerűleg meg van adva amatudomány tárgyköre és felosztása, amelynek feladata eközponti szemlélet megvalósitása. Nem kerülhet idesemmi más, mint csak az, ami Istennek ily ismeretétközvetíti s valamely szerepben e célt szolgálja. Első­

sorban az a tárgykör szolgálja e célt, amely Istentlényegében és sajátos működéseimódjában, mint az egészvalóság és történés középpontját szemlélteti. Ez tárja fölelőttünk lényegének mérhetlen gazdagságát, ismereti,akarati és hatalmi életének teljes központi és mindenvalóságot ténylegesitő, nem pedig ettől valamit váróéletét. Ez mutatja meg a természetre nézve meg­közelithetlen benső termékenységét a Szentháromságban,valamint azokat a műveit, amelyek kizárólag neki, mintaz egész valóságot felölelő lénynek sajátjai, a terem­tést és a világkormányzást. Az utóbbiakat szent Tamásnemcsak általános körvonalaiban rajzolja meg, hanema teremtmények általánosságán és egyes fajain (angyalok,ember) különösen is kimutatja a teremtő bölcseségét,valamint ama belső tényezőket, amelyek révén mind­egyiket a maga módja szerint kormányozza; vagy résztad neki a saját és a többi teremtmény sorsának intézésé­ben. Ezzel foglalkozik a Summa első része (Prima.pars, röviditve: 1), amelyben minden eldugott mondat

A SUMMA THEOLOGICA 191

azt az egy célt szolgálja, hogy megismertesse velünkama törvényeket, amelyek alapján Istenben összponto­sul nemcsak a valóság teljessége. hanem a történésösszes szálai is kezében futnak össze. Maga szentTamás nevezi e részt az exemplar, az előképről szólóértekezés foglalatának. Isten e sajátos léte, ismerete,akarása és hatalmi tényeinek megnyilvánulása az elő­

kép, amelyre néznünk és amelyhez fordulnunk kell,hogy a világ és a történés adatait helyesen, a valóságközponti és nem a mi értelmünk részleges törvényeiszerint itélhessük meg s el ne tévedjünk a részlegesszempontok útvesztőjében, amelyek magyarázatot nemadhatnak, megnyugvást soha sem. kölcsönözhetnek.A theológia általános részének, axiologiájának nevez­hetnők e prima pars-ot, mint olyant, amely részbenelőreveti fényét a többiekre, részben pedig az adataikértékléséhez szükséges általános elveket szolgáltatja.

A Summa többi részeiben Isten különös gondviselé­sét mutatja ki az értelmes lényen, az emberen. Miutánaz első részben megállapította, hogy Isten mindenteremtmény végs~ célja, a továbbiakban az érdekli,hogy mily értelemben valósul meg az az eszes lényrenézve s hogy mily úton juthat el ez kitűzött céljához.A kinyilatkoztatás adataiból azt állapítja meg, hogy azember végső célja nincs a természet határai közé zárva.Isten a teremtés igényeit túlhaladó kegyelmi ténnyelkiemelte az embert a föld porából és meghívta..ugyan­azon élet és boldogság részesévé, amelyet O magalegteljesebb sajátja gyanánt élvez. Isten nemcsak azUr, hanem az Atya személyében áll szemben az ember­rel s mint ilyent ismerteti velünk a Summa másodikés harmadik része.

Az. erkölcstani rész (Secunda pacs: II) azt a köz­ponti helyzetet ismerteti, amelyet Istennek az emberegész életében, tehát úgy ismeretében, mint pedig

192 MÁSODIK RÉSZ

érzelmi, akarati világában el kell fogadnia. Maga szentTamás e részt az értelmes teremtmény Isten felétörtetésének nevezi (motus creaturae rationalis adDeum), kifejezve abbeli meggyőződését, hogy végső

célunkat époly küzdelem, önmagunk és a valóság le­igázása által érhetjük csak el, mint az emberi életközelebbi céljait Ha minden működés határozottsága,a szabadakarat megnyilvánulásainál pedig az erkölcsiérték, a céltól függ, akkor az emberi élet végső céljaezt a szervező, összetartó és meghatározó befolyásátnemcsak az egyes cselekedetekre, hanem az egészéletre, sőt az emberi társadalom minden megnyilvánu­lására is kiterjeszti s azt teljesen a maga képére ala­kitja ~t. Az ember és a társadalom végső célja Istenlévén} a szabadakarat minden cselekedetére,úgy a magán,mint a nyilvános életben rá kell nyomva lennie Istenképmásának, ~agyis oly határozottsággal kell létre­jönnie, hogy az Isten felé törekvés egy-egy vésővágá­

sát képviselje azon az anyagon, amelyből az Isten eszméjeszerint kidomborodó, az Istent psychologiai valósággyanánt magában hordozó ember alakul ki. Ezért neveziszent Tamás eskölestanát az imago, a «képmáse-rélszóló értekezések összegének. Theologiává az emlitetttudás-alany teszi, mivel ez értékel itt minden ismere­tet, ez a mértéke a jónak és rossznak, ez határozzameg ama benső tényezők természetet, amelyekre azembernek szüksége van, hogy úgy egyedi mint társa­dalmi létében Isten képmása és hordozójaként szerepel­hessen. Isten ismeretévé pedig ugyanebből az okbóllesz, mert mint analysis minden egyes cikkely, min­den következtetés az emlitett központi fogalom egy­egy darabját jelenti, mint synthesis pedig Istennek,mint sajátos lét- és működési módja szerint az em­berben hordható és minden márványnál becsesebbanyagban, a lélekben kidomborítható fönséges fogalmá-

A SUMMA THEOLOGICA 193

ban összegeződik. Ebben a világításban kell olvasnunkszent Tamás erkölcstanát, ha azt sajátos igazságtartalmaszerint akarjuk felfogni. Igy gondolta el ezt a Mester,aki egy percre sem szakította meg a természetfölöttivilág középpontjával való érintkezését s nem ismert ajó és rossz mértéke gyanánt más tényezőt, mint avégső céllal való megegyezést, vagy a tőle való el­térést.

Az erkölcstan első részében (Prima secundae I-II)meghatározván az élet végső célját, leírja az erkölcsiélet benső tényezőjét, a szabadakaratot, úgy önmagá­ban, mint egyes megnyilvánulásai és teljes fölszerelésé­ben, ami szükséges ahhoz, hogy az erkölcsi személytfokozatosan közelebb juttassa a végső célhoz. Miutánakaratunk nem a tiszta szellem, hanem egy a hús ésvérben megtestesült lélek sajátsága, azért a végcél felévaló törekvésben és cselekedeteink értéklésében. részbenmint segítő, részbenmint hátráltató elemekkel, az érzékitényezőkkel is kell számolnia. Ezért fordít oly nagygondot szent Tamás az érzelmi világ alsóbbrendű meg­nyilvánulásainak (passio) elemzésére, amelyekben meg­becsülhetlen emberi értéket lát, ha jó nevelésben részesül­nek, de ugyanolyan akadályokat, ha szabadjukra hagy­juk azokat. Amint továbbá értelmünk mindaddig nemfoglalhat határozott állást a valóság adataival szemben,amíg csak a határozatlan logikai általánosság formájá­ban birtokolja azt, úgy akaratunk is a pillanatnyi ön­kénynek van kitéve, ha természetadta szabadságát nemköti le egy irányban. Ez a lekötés a készültségek ré­vén történik, amelyek ugyanazt a szerepet töltik beakaratunknál, amelyet fönnebb értelmünkre nézve is­mertettünk. Szükségességük és emberi voltuk itt mégjobban kidomborodik, mint értelmünknél, úgy hogyszent Tamás szerint az erkölcstan nem egyéb, mintutasítás ezek kialakítására. A hittudomány terén szüksé-

Horváth S.: Aquinói szent Tamás világnézete. I )

194 MÁSODIK R~SZ

ges a szakképzettség, de az erkölcsi élet ilyen szak­avatottságot nem ismer. Erkölcsi j6 vagy rossz az,ami a végső célhoz vezet) vagy attól eltávolít. Ezérta végső célt csorbítatlanul megunkban kell hordanunks úgy kell szemünk előtt állnia, hogy az erkölcsi életminden megnyilvánulására rá legyen nyomva ennekpecsétje. Az élet pedig nem ismer specializálódást,hanem úgyszólván minden pillanatban új körűlményekés követelmények elé állít bennünket s nekünk csele­kednünk kell úgy, hogy minden esetben vagy közelebbjutunk végső célunkhoz, vagy még jobban eltávolodunktőle. Innen van, hogy erkölcsi törekvésünkben a teljesjó megvalósítására irányuló készséget és az ennekmegvalósítására alkalmas felszerelést kell magunkbanhordoznunk. Ez a jóakarat, a praeparario animi, amelyúgy alakul ki, hogy a folytonos gyakorlat révén mindtöbb és több energia halmozódik föl az akaratban,amely egyrészt egész súlyával viszi és hajHtja azt avégső cél és minden jó megvalósítása felé, másrésztpedig ennek arányában csökkenti az akaratnak ellen­kező irányú hajlandóságát. Akaratunk így lassankéntmeghódítja az erkölcsi élet összes tényezőit, arányosanosztva szét közöttük a lelki harcban összegyüjtöttenergiákat s kialakitva azt a felszerelést, amelyreszüksége van, hogy egyrészt a végső célt folyton szem­meltartsa, másrészt pedig, hogy a többi képesség isbelső hajlandósággal, mintegy ösztönszerűen (permodum naturae) valósítsa meg parancsait. A testiszervezet mintájára lelki életünk egységes célja is egyesbelső szervek révén valósul meg. A lélek e szerveia végső cél felé mintegy ösztönszerűleg törekvő ténye­zők az akarat és az uralma alatt álló képességek (ér­telem, érzéki érzelem) készültségei,az erények, amelyekösszege a jellemet alkotja. Segítségükkel csak a jót éspedig. a határozott formájú S a végső céllal megegyező

A SUMMA THEOLOGICA 195

jót akarhatjuk, bennök halmozva föl hosszú évek fárad­ságos energiáit. Ennek ellentéte a jellemtelenség,amelyaz erkölcsi energiák hiányát (vitium) jelenti s e vétkeskönnyűség révén akaratunkat a pillanatnyi benyomásokés a szenvedélyek rabjává és labdájává teszi. Az erényépen azért, mivel e~y irányban köti le az embert ésmintegy ösztönszerűleg viszi a jóra a szabadság fokozá­sát, a vétek pedig az akarat rabságát s szabadságánakcsökkenését jelenti, mert ott önelhatározása és sajátosenergiái, itt pedig a külső körülményeknek ellenállaninem tudó gyöngesége a. mérvadók, Természetfölötticélunknak megfelelően nem elég a saját szorgalommal

. összegyüjtött jellem, szükségünk van a keresztény jellemtényezőire, a malaszttal adott természetfölötti erényekreis. Ezek révén valósul meg bennünk a végső célsajátosan, ezek kötnek vele össze oly tökéletesen,amint e földi élet nyomorúsága csak megenge-di. Belsőéletünk koronáját végül a Szentlélek ajándékai alkotják,amelyek egészen kivonnak bennünket az emberi zsinór­mértékek korlátaiból s az isteni élet valóságos élvezőivé

tesznek minden jóakaratú, megigazult keresztényt, amaga módja és képességei szerint.

Az erkölcsi élet e belső tényezői mellett pontosanmeghatározza annak külső mértékét is. Erkölcsi éle­tünk formája az észszerűség, az esse secundum ratio­nem, amelyet a tárgyi föltételek hosszú sora mértékelegyenes, meg nem szakított és szerves összeköttetés­ben tartva bennünket az igazság és jóság forrásával,Istennel, végső célunkkal. Erkölcsi értéket, jót csak azképvisel, ami alkalmas arra, hogy a végső célhozközelebbhozzon bennünket. E közeledésmértéke synthe­tikus rendben értelmünk irányítása, amelynek helyesvagy helytelen volta az elérendő cél vagy tárgy ter­mészetétől függ, amiről megint az Isten eszméit vissza­tükröző törvények biztosítanak bennünket. Ezért az

13*

196 MÁSODIK RÉSZ

erkölcsi élet tulajdonképeni külső tényezője a törvény,amely a legalacsonyabb fokon mint a jogosult tekin­tély határozata lép elénk, kötelező erejét pedig a ter­mészet és Isten örök törvényeivel való megegyezésé­ből meríti. Igy lesz az analysis rendjében az erkölcsi­ség végső forrása és f,róbaköve a lex aeterna, az örökszükségességet kifejezó isteni eszme, amely a teremt­ménynek Istenben való részesedését és a feléje valóközeledését szabályozza. Ennek foglalata a legfőbb

erkölcsi elv (épúgy, mint értelmünkre nézve az elmé­leti észelv): a jót cselekedni, a rosszat pedi~ kerülnikell. Ebből a szempontból tehát Isten erkölcsi életünkirányitója, úgy, hogy minden igazságos törvény épúgyIsten szava, mint értelmünk amaz itélete, amelyet lelki­ismeretnek mondunk, Ezen kivül azonban Isten cselek­vőleg is beavatkozik feléje való törekvésünk irányitá­sába a kegyelem révén. Ennek ismertetésével zárja leszent Tamás általános erkölcsi elmélkedéseit.

Az erkölcstan második, terjedelmében is a Summaleghosszabb része (Secunda secundae: ll-II.) lelkiéle­tünk egyes szerveinek leirásával foglalkozik. A háromisteni erény (hit, remény, szeretet) meg a sarkalatoserények (okosság, igazságosság, bátorság és mérséklet)keretében rajzolta meg szent Tamás a jellemes ésjellemtelen ember arcképét. Jellem - jellemtelenség,erény - bűn - ezek öltenek itt testet, ezeknek adottszent Tamás oly markáns és élénk szinezetű kifejezést,hogy e benyomást soha többé ki nem törölhetjüklelkünkből. A nyugodtság, az öntudat, az erő és alegteljesebb harmonia, amit csak a végtelennek a lélek­ben lakozása kölcsönözhet az embemek, jelenik mega jellem, az erény arcán, mig a bűn, a jellemtelenségaz emberiből kivetkőzött és végleg kiaszott torzalakotmutatja. Nem a szónoki hév, nem a költői képek,hanem az igazság megrendítő érveinek ecsetjével fes-

A SUMMA THEOLOGICA 197

tette meg szent Tamás e képet. Ez Summájának agyöngye, legszebb, legkevésbbé megértett és értékelt,bár igen sokat dicsért része. A céltudatos ember ana­tómiájának szeretném nevezni erkölcstanának ezt arészét. Az anatómus szakképpzettségével boncolja ré­szeire az erkölcsi élet organizmusát, ennek az éles­látásával és lelkiismeretességével keresi föl a jelenték­telennek látszó szerveket és idegszálacskákat is. A maikor embere talán mosolyog ezen a munkán s szána­kozva gondol arra, aki ezt a sok különféle c1ényecs­két» felfedezni vélte s ezek létezésében hinni tudott.A bölcseletileg nem iskolázott elme tényleg csak igygondolkozhat s ez körülbelül megfelel a havasi pásztor­nak az anatömiáról alkotott fogalmával. A szakemberazonban a Summa e gyöngyét azzal a gyönyörilséggeltanulmányozza, amellyel az orvos a modem technikaeszközeivel előállitott anatómiai atlaszt szemléli sugyanazt azt értéket tulajdonitja azoknak az «erénykék»­nek, mint az orvos az egyes idegszálaknak.

A harmadik részben (Tertia pars: Ill.) végül azokraaz eszközökre mutat rá, amelyekkel Isten a végső

célhoz segit bennünket. Az üdvösség ökonomiájábavezet el bennünket ez a - sajnos - befejezetlenül maradtrész, feltárván üdvösségünk szerzőjét, Krisztust, ennekeszközeit, a szentségeket és mibenlétét úgy önmagá­ban, mint ellentétében - az utolsó dolgokat. Krisztust,mint az üdvösség útját mutatja be az értekezésekhosszú sorában. Benne egyesül a két első részben ki­fejtett exemplar et imago az isteni és emberi termé­szetet összekötő magasabb synthesisben, úgy, hogyméltán mondhatja róla: bevezető soraiban: viam veri­tatis nobis in seipso demonstravit, Igy Krisztus lesze központi szemléletünk tulajdonképeni arányos ténye­zőjévé, nemcsak azért, mivel szavaiban szállt le a ter­mészetfölötti igazság értelmünk szinvonalára, hanem

198 MÁSODIK RÉSZ

azért is, mivel Krisztus személyének, lelkületének ésegész életének elemzéséből látjuk, milyeneknek kelllenniök a választottaknak, a tudás, az akarat és érzületmily természetfölötti adományaival kell ékeskedniök sa szenvedésekmily főpapi áldozatos útjain kell járniok,hogy céljukat, Isten képének lelkükben való nem holtfotografia, hanem élő valóság szerinti kialakulását meg­valósítsák. A Summának ez a legkedvesebb, leglebilin­cselöbb része. Az első részben mintegy elnyom ben­nünket a mindent felölelő valóság fönsége. A hatal­mas Uristen áll előttünk, akivel szemben csak semmi­ségünk megvallásával róhat juk le imádásunk adóját.A második rész visszaad bennünket önmagunknak,mivel majdnem kizárólagos lélektani elemzéseivel ki­mutatja, hogy az embemek módjában áll az isteniéletben való részesedés és Isten hasonmásának olyanhordozása, amely kiemeli a természet szűk kereteiközül és közvetlen összeköttetésbe hozza a végtelennel.Ennek a legmagasabb fokát mutatja be a harmadikrész, ahol maga az Istenember lép föl nemcsak a meg­szentelt és átistenült, hanem mint lsten legsajáto­sabb életében és műveíben való tökéletes és legben­sőbb részesedésre meghivott és ennek hasonmását atöbbi emberben is megvalósító ember szerepében, Hatökéletlen földi boldogságunk az Isten gondolatátóláthatott világnézetben, az eszerinti életben keresendő,

akkor szent Tamás Summája csakugyan elérte a leg­magasabb fokot, amelyre ezirányban az emberi tudáseljuthat. Amiről Aristoteles csak álmodott, mikor abölcseletadta tudás és szeretetben látta a földi életboldogságát, az a Summa theologieában valósággá lőn.

Annak a központi, mindent átható valóságnak, amelynemcsak Urunk, hanem Atyánk is akar lenni, meg­ismerése, a valóság összes adatainak és az élet keser­veinek, egyenetlenségeinek stb. egy ily Lény szem-

A SUMMA THEOLOGICA 199

pontjai és tervei szerinti megitélése csakugyan alkalmasarra, hogy megnyugtasson bennünket s közvetítse azt,ami a földön egyedül lehetséges: a boldogtalanságboldogságát, a szenvedésekben és az egész emberi nyo­morúságban rejlő értékek élvezetét.

E hatalmas tárgykör feldolgozásánál szent Tamásmaga részéről a természetes ismereteknek a legtágabbérvényesülési teret nyitotta meg a theológiában, mikora bölcseletnek, mint az összes emberi ismeretek le­szürődésének és foglalatának személyében meghívta atudást, hogy e nagy célt szolgálja. Ez a meghívástermészeténél fogva nem azt jelentette, hogy az emberitudás a theoló~ia terén a saját érdekeit képviselje vagyszűkkörű nézőpontjai alapján vezető jogokat érvénye­sítsen és gyakoroljon olyan tudomány terén, amelyaz egész elérhető valóságot öleli föl, hanem hogysajátos igazságtartalmából a theológusnak is rendelke­zésére bocsássa mindazt, ami Isten ismeretében segít­heti. A bölcselet pl. plasztikus fogalmaival és hason­lataival megbecsülhetlen szolgálatot tesz s egész rend­szere és módszere alkalmas utakat és eszközöket bocsátrendelkezésünkre, hogy Isten sajátos létét és működé­

sét szemléltessük és megvédhessük a támadások ellen.A másik, a történelem, nemcsak anyagot szolgáltat,hanem módszerének alkalmazásával a leghathatósabbeszközzé válik a theológia tételeinek igazolásánál ésmegvédésénél. Igy végigmehetnénk minden tudomány­ágon s azt találnók, hogy nincs emberi tudomány,amelyből a theológia hasznot ne meríthetne. Tételeitnem ezekből veszi, nem is nálok mértékeli igazságu­kat: ennek más forurna van: a kinyilatkoztatott örökIgazság. Ámde amint az ellene irányított támadások ahamis úton járó tudományok forrásából erednek, úgyigazságtartalmukból nemcsak a támadások visszaveré­séhez szükséges anyagot és nyelvet is kölcsönözheti.

200 MÁSODIK RÉSZ

hanem becses adatokat szerezhet a természetfölöttivilág szemléltetéséhez és megértetéséhez is. Amint atheológia minden eszközzel küzd a hamis tudományokellen, époly érdeke, hogy az igazság keretei közöttminél nagyobb haladást tegyenek, mert annál töké­letesebbé, annál emberiebbé válik összegezése, a hit­igazságok minden oldalú megvilágítása és védelmesése.S ha a hit tekintettel van az értelem minden jogoskövetelményére s nem állítja azt nagyobb problémaelé, mint szükséges, miért nem tehetné ezt a theológiais, amely csak a hit adatait dolgozza föl. Hibát csakakkor követne el, ha a természetes fény elnyomná atermészetfölöttit s a segédtudományok igényei vennékát a vezető szerepet, ezek szerint ítélkeznénk a hit éshittudományok sajátos adatairól is.

Hogy szent Tamás e hibát elkerülte és hogy atermészetfölötti szempontoktól való függés mindig élő

tudatában maradt, említett alanyfogalmának köszönheti,ez nem engedi, hogy a theológia világában föllépő

adatokat a véges lény törvényei szerint ítélje meg.Ennek megfeleföen a természet köréből vett érveléseis természetfölötti tartalom hordozójává és kifejező­jévé lesz, úgy, hogyha behatoltunk gondolatvilágábas megtaláltuk rendszerének lelkét, nem olvashatunkát egyetlen cikkelyt sem természetfölötti felvilágoso­dás és Istenhez való közeledés nélkül A felületesszemlélet az ellenkező benyomást kelti ugyan lelkünk­ben, mivel a Summában annyira túlteng a bölcseletés a természetes értelem fontolgatása, hogy a termé­szetfölötti alig jut szóhoz, Ez azonban csak látszat,amit a nagy tanítómester ügyes vezetése kelt föl, akiészrevétlenül tudja tanítványait meggyőzni és átvezetniabba a világba, amelynek folytonos hangoztatása éselőtérbetolása csak félelmet öntene lelkébe. A Summatheologica ebből a szempontból az építőművészet

A SUMMA THEOLOGICA 201

remeke. Egyes részei önmagukban szemlélve bármelymás mű alkotórészei is lehetnének. Ha azonban abelőlük kialakuló egészet szemléljük, azonnal feltűnik

sajátos stílszerű összeillesztésük és ornamentikájuk.Ez csak ama hatalmas dómban bir jogosultsággal,amelyben az esse subsistens lakik s annak az épület­nek szükségszerű, művésziesen kigondolt és megvaló­sitott alkotórészeivé tesz minden kődarabot, amelyhatalmas méreteivel az anyagban, ennek módja szerintés hordozóképességének arányában, megtestesített vég­telen fönséges és elnyomó összbenyomását teszi. Fonnadomus est ordo, mondja szent Tamás. Határozottalakot és szépséget a rendezettség ad az épületnek.A rendet a részek viszonylagos helyzete biztositja,ennek tulajdonképeni tényezője pedig az elérendő cél,a kifejezendő eszme, amely útmutatást ad a mílvész­nek, hogy hová kell elhelyeznie az anyagot, mikéntkell azt alakítania és diszitenie, hogy a határozottforma kialakulhasson. Ezért az anyag részben hordozója,részben pedig megvalósítója az eszmének a kifejezésé­hez szükséges előföltételeket adva, épúgy, mint a ter­mészet körében, ahol a cselekvő okság energiái azanyagból dolgozzák ki az életadó formákat. SzentTamás Summájának természetfölötti jellegér tehát nemlehet az egyes cikkelyek alapján megitélni, hanem csakúgy, ha ezeket viszonylagos helyzetükben szemléljükés az egészet engedjük a lelkünkre hatni. Ebből azösszbenyomásból tudjuk csak meglátni, hogy az aföldszinű anyag (Aristoteles és egyáltalában az emberielme örök értékeinek gondolatvilága), amelyből szentTamás e hatalmas remekművet fölépítette, tökéletesenátformálódik, földöntúli eszmék hordozójává és kifeje­zőjévé lesz. A cikkely (articulus) szervesen kapcsoló­dik be a kérdésbe (questio), ez a fejezetbe, amely vi­szont a szakaszban egy-egy értekezés lezárt tartalom-

202 MÁSODIK RF:SZ

köre révén a Summa három nagy részét alkotja,amelyeket az emlitett egyetlen vezéreszme és tudás­alany tart össze szétbonthatlan egésszé. Szent Tamásmódszere itt is az volt, hogy az ismertebb és köny­nyebben fölfogható adatok segítségével vezette tanít­ványait az ismeretlen és föl nem fogható világba.Ezért tulajdonképen csak a kérdések, legtöbbször azon­ban csak a fejezetek vagy épen a szakaszok végénvesszük észre, hogyacikkelyekben beszélő Aristotelesvalójában többet mond, mint amit szavai magukbanvéve kifejeznek, amennyiben az esse subsistens szervegyanánt szolgál, földies hangzású szavaiban annak agondolatait, eszméit hirdeti. Az, ami e cikkelyben.önmagában szemlélve természetes gondolatkört tártelénk, viszonylagos helyzetében a természetfölötti eszmehordozójává, megvalósítójává és hirdetőjévé lesz, épúgymint az épület nyers anyaga a mester kezében ésrendezése szerint, Ez is művészet, oly művészet, mely­hez hasonlót sem szent Tamás előtt, sem utána nemhozott létre senki sem. Hogy mily előnyei vannakpedagógiai szempontból a természet ily előtérbe tolásá­nak és a természetfölötti mintegy észrevétlen elfogad­tatásának, azt mindenki meg tudja mondani, aki kisebb­veretü mestereknél küzdött meg e világ elsajátításánaknehézségeivel Szent Tamás a földi anyagba építettebele a természetfölötti eszmét, mások ebbe akarjákbekényszeríteni az anyagot Az előbbi megfelel emberimivoltunknak s ehhez szoktunk hozzá úgy a természetszemléleténél, mint pedig a művészet alkotásainál, azutóbbi csak probléma elé állítja elménket s a megnem oldott és meg nem emészthető kérdések egésztömegével terheli lelkünket. Ezt a módszert a Summaminden részében megtaláljuk ugyan, de legkézzelfog­hatóbban és klasszikus rnódon domborodik ki a leg­méltóságosabb Oltáriszentségről szóló értekezésében.

A SUMMA THEOLOGICA 203

A természetfölötti alanyfogalmat, a hittételt, vagy afejezet elejére teszi s analytikusan kérdésről-kérdésre,majd cikkelyről-cikkelyre leszállva vezeti ci a tanít­ványt arra, hogy mi az értelme a hittitoknak és hogya természet adatai ennek nemcsak nem mondanakellen, hanem megértését elő is segítik. Máskor pediga synthetikus módszerhez folyamodva cikkelyenkéntés kérdésenként gyüjti össze a természetben szétszórtvonásokat. Ezek összegéből a fejezet vagy szakaszvégén minden nehézség nélkül kialakítható a tudomá­nyosan fogalmazott természetfölötti tartalom a dogma­tikai részben azt szemléltetve, hogy milyen Isten ön­magában sajátos lényege és működési törvényei sze­rint, az erkölcstanban pedig, hogy milyen követelmé­nyeket állít fel velünk szemben, mint természetünkarányait fölülmúló végső cél.

Theológiájának egyházias szellemét az említett tudás­alany azért biztosítja és tartja ébren, mert ebben aformában alkotja a hit tárgyát. Azt mondhatnók, hogye szellemet szent Tamás mintegy az anyatejjel szívjamagába. A hit, amely élteti és theológiai meggyőző­

dését irányítja, az Egyház tanában megnyilvánuló örökIgazság észrevételére teszi alkalmassá elméjét, ami általmintegy kényszerítve van arra, hogy ahittudománybanis ehhez alkalmazkodjék, itt keressen. nyugvópontotkutatásaiba.n és itt mértékelje azok eredményeit. Ebbőlmagyarázható mea szent Tamás kegyeletes tiszteleteaz Egyház tekintélye iránt, amelyet talán kevesebbszerhangsúlyoz, mint mások, de annál nagyobbra becsül.Ez a tisztelet tartja vissza, hogy elébe vágjon az Egy­ház döntéseinek. Mint theológus nem e döntések ici­nyításában,hanem feldolgozásukban látja feladatát. Ezértnem foglalt határozott állást a Szeplótelen Fogantatásdogmájával szemben, mivel, amint mondja, a római Egy­ház ennek cmlékét nem üli meg s így nem tudjuk a

204 MÁSODIK RtsZ

szent Szűz megszentülésének időpontját meghatározni.Ezzel a bölcs mérséklettel járult hozzá szent Tamás akérdés tisztázódásához, amely akkortájt a legfantasz­tikusabb föltevések káoszába volt eltemetve s amelyneka Summában is visszatükröződő terminologiája egy­általában nem azonos azidők folytán kitisztult eszmékkelés fogalmakéval. Szent Tamás egyet látott tisztán:amit az Egyház határozottan vallott, hogy t. i. Krisz­tus megváltásának általánosnak és minden üdvözülendő

emberre kivétel nélkül kiterjedőnek kell lennie. Ez aztis világosan beláttatta vele, hogy a korában ismeretesmegoldási kisérletek mind alkalmatlanok arra, hogyezzel összhangba lehessen állítani azokat. Neki e föl­tevéseket époly meggyőződéssel kellett tagadnia, mintahogy ma, mint a dogmával ellentétes képzelődéseket,

tagadjuk és elvetjük azokat. Ezért mint a hitigazságo­kat összegező theológus megelégedett azzal, hogya boldogságos Szűzről a kegyelem mindama ajándé­kait állította és elismerte, amelyek a Krisztusban történtmegváltással összeegyeztethetők. Ebben egyhangú volta kereszténység meggyőződése kezdettől fogva s ehheza Szeplőtelen Fogantatás dogmája egy jotányi igazság­tartaimat sem adott hozzá, csak nyiltan fejezte ki azt,ami burkoltan mindíg bennfoglaltatott e tételben. Hozzá­adást és változást ama felfogások jelentettek, ame­lyeket szent Tamás visszautasított, mert ezek a meg­váltás szükségességének gyökerét vágták el s ígykiragadták a szent Szűzet abból az oksági viszonylatból,amely a természetfölötti történés egységét és össze­függését biztosítja: a Kálvária életadó megváltásábóI.Mindezt szem előtt kell tartanunk, ha szent Tamásidevágó szövegeit a történelmi miliő szinében és igazánakarjuk megérteni.

A 13-ik században csak a «post animationem» fejez­hette ki amaz eretnekségig túlbuzgó felfogások taga-

A SUMMA THEOLOGICA 205

dását, amelyek Krisztus megrövidítésével akartak Máriá­nak előnyt juttatni. Szent Tamás idejében erről voltszó s dogmatörténetileg az «in conceptione» akkoribanazonos volt az «ante animationem» tartalmával, úgyhogy a dogma mai alakjában kifejezett őskeresztény

igazságot csak a «post animationeme formulájávallehetett visszaadni. Ha ezenkívül egy theológus hozzá­teszi, hogy a megszentülés időpontját az Egyház egy­előre még nem határozta meg, de ennek a megszentü­lésnek oly gyorsan kellett megtörténnie, amint ez amegváltás fogalmával csak összeegyeztethető, az igazánmindent megtett, amit tőle el lehet várni s a leghatá­rozottabb formában tudtára adta az utókornak, hogyfogalmazása nem fosztó-jellegű, hanem az időpontot

illetőleg az egyszeru nemtudás álláspontján van. Mikortehát az Egyház erről is döntött, ezt szent Tamásgondolatának sérelme nélkül lehetett beállítani felfogá­sába, sőt egyenesen annak a fogalomnak határozottkifejezéseként kellett tekinteni, amit szent Tamás a«post animationem» akkori felfogása szerint burkoltanállított: t. i. abban a legelső időpontban, amely Krisz­tus érdemeivel megfért, ami az Egyház döntése szerintaz instans conceptionis, a fogantatás pillanata volt.Meggyőződésem szerint szent Tamás fogalmazása

nem a lehetőség szerint, hanem burkoltan (virtualiter)tartalmazza a dogmát, épúgy, mint az előtte élő egy­házatyák tana s így neve méltán sorolaadó fel azokéközött, akik által a hitigazság hozzánk eljutott s azEgyháZ ismeretes döntésében kristályosodott ki. Későbbitanítványai közül a higgadtabbak (pl, Joannes a S.Thoma t 1644.) így. ítélkeztek a Mester tanításáról, ahevesebbek, mint Cajetán bíboros (t 1534.), legalábbannyit elismertek, hogy az «in conceptione» a lehetőség

szerint összeegyeztethető szent Tamás felfogásával scsak a kisebb kaliberű férfiak engedték magukat a

206 M.\SODIK RÉSZ

vitatkozás hevétől annyira elra~adtatni, hogy szentTamás szavainak a történeti milidből e1szakított tisztánszószerinti magyarázata alapján fosztó-értelmet adtaktanának.

Ugyanez az egyházias szellem érteti meg azt akegyeletet is, amellyel szent Tamás a kinyilatkoztatásforrásait, a Szentírást, a hagyományokat és a Szent­atyákat kezeli. Ezek sohasem válnak kezében pusztaemberi okmányokká, hanem az örök Igazság visszfényétés fölcsillanásat látja bennük. Ezért a legnagyobb tisz­telettel kezeli azokat, belőlük meríti tudását, nálukmértékeli kutatásának eredményeit s nézetének meg­okolásánál elsősorban ezeket juttatja szóhoz. Innenvan, hogy az Ú. n. Sed contra-érv, amelyet a pozitívmegoldás (a «corpus articuli», a «respondeo dícendum»)sejtetése és összegezesekép előrebocsát, ezekből a for­rásokból idéz egy-egy velős mondatot vagy eseménytKülönben itt is az a bölcs mérséklet vezeti, amelyegész tudományos működésére rá van nyomva: mind­eme források értelmét, szellemét tette a magáévá, eztfejlesztette tovább. Ezért vált a kinyilatkoztatásnak mintilyennek feldolgozójává és mindama valóságtartalmakösszegezőjévé, amelyeket ez a gondolkozó emberekbena I3-ik századig kiváltott, úgy hogy műveiben, főleg

pedig Summájában ennek az óriási tárgykörnek dió­héjfoglalatát találjuk. Mindazt, ami a Szentatyák és azegyházi írók műveiben a természetfölötti világ meg­ítélésére alkalmas örök érték gyanánt található, szentTamás összegyüjtötte s abban az egységes nagyszerű

synthesisben egyesítette, amely rendszerét a keresztényvilágnézet megdönthetlen végvárává teszi. Ezen a térenszent Tamás ugyanazt a munkát végezte el, amit Aris­toteles a természetes ismeretek terén. Amint ez elő­

deinek és az emberiség összmeggyőződésének haszna­vehető gondolatait összegyüjtve és továbbfejlesztve

A MYSTIKA 207

megalkotta a philosophia perennis-t, az emberi elmeörök értékeinek bölcseletét, úgy szent Tamás a sensuschristianus, a természetszerűleg megnyilatkozó keresz­tény érzületnek könyvekben, eseményekben és a keresz­ténység összmeggyőződésében lerakódott adatait gyüj­tötte össze s kihámozva azok változatlan értékeit, atheologia perennist alakította ki. Ez a két (természetesés természetfölötti) világrendnek, az elvonás és akinyilatkoztatás adatainak magasabb synthesisét jelenti,amelyben úgy az értelem, mint a hit megőrizve amaguk sajátos területét, abban a fönséges összhangbanegyenlítődnek ki, amelyben egységes forrásuk, az örökIgazság, egyetlen eszmében szemléli azokat. Az a köz­ponti szemlélet, amelyet szent Tamás összegeséselehetövé tett, némi előíze a visio beata boldogságának,amelyet annak az egyetlen isteni eszmének szemléleteigér, amelyben lsten kimeríthetlen élete és boldogságais megvalósul s amelyben csak egység és kiegyenlítő­

dés tárul elénk kérdés és probléma nélküli tökéletesmegoldásokkal.

A mystika. A természetfölötti világnézet ugyanolymódon válik lelkünkben életté, mint azt fönnebb atermészetesről hangsúlyoztuk. A különbség csak az,hogy amíg ennél a természet erői elégségesek, addigannál a kegyelem különös adományaira, a Szentlélekajándékaira van szükségünk, A hitnek ily életté valókialakulását nevezzük mystikának.

A skolasztikát és mystikát egymással ellentétes, leg­jobb esetben párhuzamosan haladó irányoknak szoktáktekinteni. Az előbbit a fej, az utóbbit a szív kultuszá­nak mondják, amelyek egy emberben nem igen szoktakegymással összeférni. Az adott erre alkalmat, hogy azidők folyamán mindkettő mesterséggé vált, amelyethivatásszerűen üztek, úgy hogy az a közös forrás,amelyből eredniök és táplálkozniok kellett volna, egészen

208 MÁSODIK RÉSZ

feledésbe ment. Minél tovább távolodtak el ettől, annálhömpölygőbb árammá váltak s annál nagyobb vesze­delmet okozott időről-időre bekövetkező áradásuk.Ezáltal járatták le magukat oly alaposan, hogy megvető

mosoly kicsalása nélkül később még nevüket semlehetett említeni. A mystikának még annyiban jobbhíre volt, bogy tévút jai megközelítették a modemember subjektivizmusát, szabad teret hagyva az érze­lemtől vezetett és diktált világnézetféle alakulatoknak;de a skolasztikáról, amely aszószátyárkodás világábanveszett el, tudni sem akart senki. Igen megérdemeltsors volt ez mindkettőre s a felelősséget azok viselik,akik ezt a mesterségszecü üzemet megtűrték va~ táp­lálták. A szent Tamás előtti időket megértjük. Ott akezdetről volt szó s ba a bölcselet a tulajdonképenitárgyi források és ismeretek hiányában a módszeresés külső i~ság útjain járt és merült ki, annak csakkortörténeti jellege van. De hogya 13-ik század nagy­szerű összegezése után ismét visszasülyedt ebbe azállapotba s lármájával elnyomta a rj-ik századhagyo­mányait híven továbbfejlesztő férfiak csendes munkáját,abbanmár csakkórtünetet lehet látni. Ugyanezt kell mon­danunk a mystikáról is. A középkor derekán föllépőjelesebb képviselői szemében a valóság elméleti ésgyakorlati theocentrikus szemléletét jelentette ez, amely­hez a kinyilatkoztatás adatait a tudomány teljes kizá­rásával is alkalmasnak és elégségesnek tartották. Iro­dalmi termékei a keresztény gondolkozás ~öngyeiközé tartoznak, nem e kortörténeti egyoldalú felfogásmíatt, hanem azért, mert a Szentlélek ajándékainakfényében iródtak, amelyek értelmet, tudományt ésbölcseséget közölnek és a földdel, amelyből vétettünk,akkor is összeköttetésben tartanak, ha mi magunk nemakarjuk azt. Hogy azonban mi jelentősége volt az ilyenföldtől elszakadni akaró theocentrikus szemleletnek

A MYSTIKA 209

akkor, mikor ennek észszerűtlenségét és lehetetlenségétúgy a gyakorlati élet, mint pedig az elmélet kimutatta,nehéz lenne megmondani, ha nem mutatná a való élet,hogy a kontárok és epigonok minden téren csak ron­tani tudnak. Csak a mystika éltető elemétöl, a Szent­lélek ajándékaitól kellett elszakadni, hogy ez mesterséggéváljék s a központi szemlélet oly homályt, oly lehe­tetlenségeket és annyi sajnálatraméltó tévedést hozzonlétre, mint ezt a történelem mutatja.

Szent Tamás ezt a természetellenes szakadást nemismeri, sőt a meglevőt is megszüntetve, a mystikát azemberi ismeret és élet legszebb virága, a tudományfolytatása és élővalósággá történő kialakulása gyanánttünteti föl. Ha a skolasztika és mystika között az őfelfogása szerint különbséget akarunk tenni, akkor azta synthesis, az összegezés rendjének, az ember küzdel­mének az igazsággalés ennek leigázásának mondhatnók,míg a mystika a rajta való uralmat, az igazságnak azanalysis, az értékelés, szempontjából történő élvezetétJ

átélését képviseli. Nála a mystika nem homály, hanemfény, az emberi lélekben bármikép megvalósu1ó isme­retek értékesítése az egészen központi és egészvalónkat lefoglaló szemlélet érdekében. Nem a semmit­tevés (quietismus) jutalma, nem is az ebben végződő

tétlenség, hanem az élet, tehát a belülről táplált moz­gás legmagasabb foka, az emberi fáradság értékeinekgyümölcsöztetése. Mindnyájunk személyes theológiájá­nak mondhatnók ezt, mely az egyikben a tudomány,a másikban a közmeggyőződés adataira támaszkodva,a hit, a tudomány és a theológia eredményeit egy­aránt egy még magasabb nagyszeru synthesisben fog­lalja össze. Itt már sem a hit, sem a tudomány, sempedig egyéb emberi mértékkel le nem tompított fény­nél látunk és cselekszünk, hanem egyenesen Istensajátos felfogási és működési módja mértékeli és érté-

Horrith s.: AquinÓi szent Tamás világnézete. 14

210 MÁSODIK RÉSZ

keli a miénket is, a végesség és a testtel való össze­köttetés lehetőségel és határai között,

Az ember végső célja, mondja szent Tamás, Istensajátos életének lehetőleg tökéletes megvalósítása. Ez azélet az értelem és akarat tevékenységében s az általokadott központi irányításban domborodik ki sajátosan.Az érzéki élet révén ezt nemcsak nem közelitjük meg,hanem mindjobban eltávolodunk tőle, mindaddig, mígérzéki felfogásunkat meg nem tisztítjuk a hozzája tapadtföldi salaktól és a magasba szárnyalást akadályozóvalóság egyöntetű megítélést és cselekvést zavaró kép­zeletektöl. A lélek e tisztulási folyamata az elvonássalkezdődik s a legkülönbözőbb fokokon fölfelé haladva 'abban a tudományos összegezésben végződik, amelyetfönnebb a theológia sajátjának mondottunk. Ez az Ú. n.purificatio activa, cselekvő megtisztulás és Istenhez valóemelkedés, amelyre mindenképen rá van nyomva azemberiesség bélyege Akár tisztán természetes, akár ahittudomány révén kialakult világnézetünket szemlél­jük, azt látjuk, hogya lélek cselekvő erőivel és ezekarányában valósul meg. Az értelem természetes, a hittermészetfölötti fénye és az erények energiái mindcsak arra szolgálnak, hogy megbódítsuk a valóságot sannak bármiként velünk közölt adatait emberi fógal­mainkba öntsük s ezeknek teljes tartalmát mi magunkösszegezzük föl egész a teljes mindenséget átfogó essesubsistens eszméjéig. A szemlélődés (contemplatio)révén ezt mind élő valósággá alakíthatjuk lelkünkben,aminek végeredménye értelmünkben a teljes világnézet,akaratunkban pedig oly cselekvési méd, amely emberimivoltunknak megfelelden az élet és az összes, úgytermészetes, mint természetfölötti társadalmi alakula­tokkal szemben tanusítandó kötelességeink tökéleteselvégzésére képesít bennünket. Az akarat hajlításánál,mondja szent Tamás, az erények emberi foka és mér-

A MYSTIKA 211

téke a döntő, ami az ú. ll. társadalmi erényekben (vir­tutes politicae) testesül meg, elménk kiművelésenél

pedig nem az intuició, hanem értelmünk törvényei ésfogalmai játsszák a főszerepet. Még akkor is, ha az in­tuició megelőené az értelmi életműködés rendes lefo­lyásának módját, vissza kell ezekhez a törvényekheztérnünk s ezek (következtetés, kategóriák stb.) segít­ségével kell számot adnunk magunknak és másoknaka szemlélt igazság értékéről. Ez az a terület, amelyetskolasztikának nevezhetünks amely, amint szent Tamás­nak a szemlélődésről fönnebb kifejtett elvei mutatják,a szivet nemcsak nem zárja ki, hanem lényeges ki­egészitő rész gyanánt megköveteli mindaddig, migcsakugyan iskolamesterséggé nem válik.

Az ilyfajta tökéletesedés határait megállapítani nemlehet. Hogy a természet és a kegyelem mit művel­

hetnek e téren úgy világnézeti mélység, mint pedigerényi hősiesség tekintetében, azt előre megmondaninem lehet. Tény csak az, mondja szent Tamás, hogyvannak lelkiállapotok, amelyeket e közönséges cselekvő

tisztulással nem lehet megmagyarázni. E tények egészáltalánosak és közönségesek s minden megigazult hívőosztályrészesük abban a mértékben, amelyben üdvös­ségének müveléséhez szükséges, E tényeket a mystikaneve alatt összegezzük, ami nem azért titokzatos, mivela homályt gyarapitja, hanem mivel nem természetesenismert erőkre vezetendő vissza és mivel a természet­fölötti világba enged teljes fényű bepillantást.

A mystikus ismeret nem új tárgyakat vagy épenkinyilatkoztatásokat tartalmaz, hanem a meglevőt töké­letesíti, még jobban összegezi és így a központi szem­léletet végképen megvalósítja. Mikor az akarat az üd­vösségszomj révén a saját tehetetlenségéből kiszabaduls a kegyelem és a szeretet révén szabaddá és urrálesz a természetfölötti tárgyon, úgy hogy azt az érte-

14*

212 M.ÁSODIK RÉSZ

lem által elfogadtathatja, akkor kezdődik még csaktulajdonképeni tevékenysége. Az igazság szeretete,mondja szent Tamás, nem hagy neki nyugtot s ígyaz értelmet folyton tüzeli a megszeretett ismeretkörtámogatására és áthatására. Oly szép és fönséges vilá­got tár elénk a hit, hogy ennek az emberi keretekközötti felfogása nem elégíti ki vágyainkat, oly gazdagtartalmakat rejt magában, hogy a hittudomány kereté­ben lehetséges kiaknázás révén csak igen kevés jutbelőlük felszínre. Ehhez járul, hogy a gyakorlati életis oly problémákelé állít bennünket, amelyeket emberimértékkel nem tudunk úgy megoldani, ahogyan ajelen szükség kívánja. Sok elmélkedés és biztatás ezeketis elvégeztetné velünk, de erre nincs időnk, mivelaz élet gyors megoldást és cselekvést vár el tőlünk.

Ezekkel a szükségletekkel számol az isteni gondviselés,amikor az emberi arányokon messze túlmenő értelmiösszegezés és a természetfölötti erények energiáit isfölülmuló új hatóerők révén a még emberies szinezetű

életnek isteni jelleget és mértéket ad. Ennek a tényezői

a Szentlélek ajándékai, amelyekaz alsóbbrangú készült­ségeket époly kevéssé rontják le, mint ezek a termé­szeteseket: kiegészítik és a tökéletesség legmagasabbfokára emelik azokat. Általok folyik le belső életünkszenvedőleges megtisztulása és annak oly átalakulása,hogy szent Tamás szavaival élve úgy értelmünkben,mint akaratunkban már nem a társadalmi, hanem azIstenben megtisztuló ember készültségei és erényei(virtutes purgatoriae) valósulnak meg. Ezek az igenkiválasztott és Isten országában különösen nagy hiva­tást betöltő lelkekben az egyébként csakis a visio beatátélvező szenteknek sajátos, tökéletesen megtisztult lélekcselekvésmódjának színvonaláig (virtutes purgati animi)juthatnak el.

Ez a szenvedőlegesség szent Tamásnál nem tétlen-

A MYSTIKA 213

séget és az alsóbbrangú (természetes és természet­fölötti) tényezők tökéletes háttérbeszorulását jelenti;de holt eszközzé sem válik az ember Isten kezében.Nem ezek, hanem mértékük és a természetükkel adottcselekvési mód (következtetés, az akarat fokozatosmeggyőzése stb.) szorul itt háttérbe, ezeknek a helyétfoglalja el az isteni mérték, a neki megfelelő készült­ségek alakjában közölt adományok s ezek mindenkoriténylegesítője, a Szentlélek, Szent Tamás csak aztakarl"a mondani, hogy van oly életmegnyilvánuJás,ame y a lélek cselekvőképességeinek arányait annyirafölülmúlja, hogy kezdeményező(movens) szerepe (a sajátkutatás és igazolás) egészen háttérbeszorul s majd­nem kizárólag az irányítottság (motum) sajátságábandomborodik ki. Amint a termeszet nem teljesen szen­vedőlegesen viselkedik, amikor az ösztönök irányításaalatt lép működésbe, sőt ellenkezőleg a működés ter­mészete szerint azt a legteljesebb aktivitással, tudattalés az öntudat minden gyönyörével valósíthatja meg,úgy itt, a legmagasabbrangú ösztönszerű müködéseinkvilágában sem veszítjük el cselekvő együttműködésün­

ket a vezető, irányító Szentlélekkel szemben. Mertszent Tamás felfogása szerint a Szentlélek ajándékaiképviselik a készülteégek legmagasabb fokát, általukválik a természetfölötti oly mértékben természetté,hogy azt alanyilag az ösztönszerűség könnyűségével.

tárgyilag pedig az arányosság elérhető legmagasabbfokával valósithassuk meg. A készültségek jellegzetessajátságát fönnebb abban állapítottuk meg, hogy ösz­tönszerűen (per modum naturae) visznek bennünketa cselekvésre. Az értelemben az intuició mutatja azigazságot, az akaratnál pedig mintegy a középút «ér­zéklése» jelzi a készültségszerü cselekvés jelenlétét éstökéletességét. Úgy a megszerzett, mint pedig a kegye..lern révén lelkünkbe öntött készségek ebben az irány-

214 MÁSODIK RÉSZ

ban mozognak, de mindegyikben sok van a művészet­

ből, a természet utánzásából s így mögötte maradnakaz Alkotó eszméit csalhatatlan bizonyossággal meg­valósító ösztönöknek. A közönséges habitusok nemcsakértelmi, hanem akarati életünk törvényeihez is alkal­mazkodnak: a szabadság, a mértéktől, az igaztól ésjótól való eltévedhetés értelmében, nyomon kíséri őket.

A természetfölötti rend nem elégedhetik meg ily töké­letlen készültségekkel. Benne is kell az ösztönszerűség

egész biztosságát, de emellett az élet és szabadságösszes privilegiumait felölelő és adományozó tényezők­

nek lenni. Ezek a Szentlélek ösztönei, vagyis ama leg­tökéletesebb természetfölötti tényezők, amelyek Isten­természetével járó sajátságoknak teremtett, de hű

hasonmásai, amelyek az isteni életet a lélekben egészenjellegzetes vonásai szerint megvalósítják.

A habitus jellegzetes sajátságaaz intuició, fogalmainkkristálytiszta átlátása. De közönségesen mennyi csiszo­lás és verejtékes összegezés munkája árán tudjuk eztaz átlátást (intellectus) megszerezni, főleg ha arról vanszó, hogy a legmagasabb, a theológiai szemléletet islehetővé tegye! A hit azt a belátást nem adja meg,mondja szent Tamás. Ez csak a hitigazság meggyőző­

déses vallását biztosítja s teljesen elvonatkoztat ennekelőzményeitől. Mily gyönge alapon állana hitünk, hacsak ennyiben maradna! Ki tudna az értelem, a tudo­mány s az élet oly számos kisértése között helyt­állani, ha hitbeli meggyőződésünket folytonosan ez ahomály környékezné. Arra a közönséges hívőnek semideje, sem tehetsége nincs, hogy maga végezze el vagytanulmányozza a hittudomány összegezését, másrésztpedig a minden oldalról felburjánzó nehézségek föltét­lenül elnyomnák az evangélium magját, ha segítségnem jönne. Ez jelentkezik az értelem adományában,amely oly fényt kölcsönöz elménknek, hogy világos-

A MYSTIKA 215

ságában fogalmainkat ösztönszerűleg és mintegy sajátfáradságunk nélkül az elvonásnak és összegezésnek olyfokán látjuk, amelyre emberi munka vagy csak nagy­nehezen tudja fölemelni azokat, vagy pedig egyáltalá­ban nem érheti el ennek magaslatát. Nem új togalmakezek, hanem a személyekhez alkalmazkodó, ezek meg­levő értelmi kincseit megtisztitó és összegező folyamat.Nem hosszú várakozás és változás, hanem pillanatnyiészlelet alapján jön ez létre s úgy viszonylik szemé­lyes értelmi kincseinkhez, mint ezek az érzéki adatok­hoz, amelyekből kidolgoztuk azokat. Ez a szenvedőleges

tisztulási folyamat legalsó foka, mikor az örök Igaz­ságnak nem homályos, hanem ragyogó, bár az emberikorlátoltság révén még mindig letompított, fényébenlátjuk a kinyilatkoztatott tartalmakat, helyesebben ter­mészetes ismeretünket, fölemelve az általánosság, szük­ségszerűség és örökkévalóság oly fokára, amelyen atermészetfölöttivel való érintkezése mintegy magátólértődőnek tünik föl A mystikus ismeret jellegzetessajátságait ebben a kettőben látja szent Tamás: a saját,küzdelmes munka (purificatio activa) kizárása és atermészetfölötti tartalom természetiesitése (connatura­litas). A készültségek ösztönszerű és intuitív hajlandó­sága így valósul meg az értelem ajándéka révén,amelynek alapján a hitigazság oly természetes színbentűnik föl előttünk, akárcsak észelveink vagy egyébtermészetes ismeretünk. Nem kiváltságos osztályokvagy a lelki élet mesterembereinek a sajátsága ez,hanem minden hívő részesül ebben ama szükségletekarányában, amelyek a hitet rá nézve nehézzé teszik sígy üdvösségér veszélyeztetik. A kegyelem Ura a Szent­lélek mindenkinél elvégzi értelmi életének oly összege­zését, hogy azoknak a hit adataival való teljes meg­egyesését ne csak higgye, hanem lássa és élvezze is.Ebben áll a mystika legalsóbb foka.

216 MÁSODIK RÉSZ

Élvezetről beszéltünk, mert ez is lényeges része az'ismeret e legmagasabb [okának. Amit arányos műkö­

dési módunk árán szerzünk meg, csak a fáradságosmunka jutalma gyanánt részesít a megismert és meg­szeretett, szóval egész valónkat átható ismeret gyö­nyöreiben. A mystikus ismeret már a szeretet gyü­mölcse. Az üdvösségszomj, az igazságmegszeretése azalapja, ennek kielégítésére részesít bennünket a Szent­lélek e meglátásában. Ezért az, amit fönnebb az igazság­nak emberi mivoltunkba való fáradságos beillesz­téséről mondottunk, itt természetes következménygyanánt jelentkezik, úgy hogy a felfogás és az érzelemáltali átkarolás időlegesen összeesnek. Ezzel fejeződik

be a természetfölötti világ természetiesítése: az élvezet,a gyönyör, amely a természetes, ösztönszerű műkö­

dést kiséri, a mystikus ismeret jellegzetes sajátságáváválik.

Amint természetes világnézetünk nem a szétszórtfogalmakban, hanem ezek magasabb összegezésében. atudományban és végül az egész valóságot átölelő

bölcseletben valósul meg, úgy a természetfölötti folya­mat sem zárul le az értelem ajándékával, hanem tovább­folytatódik a tudomány és befejeződik a bölcseségadományával. A hit meggyőződéses vallását adatainakmegértése és a lehetőség keretei között történő át­látása megkönnyíti ugyan, de összes igényeit nem elé­gíti ki. Amint tudományos meggyőződés nem jöhetlétre, de legalább is folytonos zavarokkal küzd mind­addig, amíg különféle logikai lehetőségekkel állunkszemben s a tárgyi igazság egyoldalúlag és me~ásít­hatlanul el nem dől, úgy a hitbeli meggyőződés isingatag lenne, ha elménk előtt fölmerülő logikai lehető­ségekről nem tudnánk véglegesen ítélkezni. A tudásalaptipusa az ítélet, amely megfelelő indítóok (ratioformalis) alapján valamely fogalom vagy dolog tárgyi

A MYSTIKA 217

igazságáról dönt. Az ítélet révén megdől a logikailehetőségek hosszú sora, mert mindaz, ami ily igazoltismerettel ellenkezik, az igazolás és a tétel mértékeszerint tárgyi igazságra való igényét elveszti. Az em­beri tudás azonban nem egy kérdést kénytelen elinté­zetlenül hagyni, nem tudván értelmünket a tárgyiigazságról egyoldalúan meggyőzni. A hitigazságokata természetes ismeretkör részéről körülvevő ily logikailehetőségek nemcsak a hitbeli meggyőződést, hanemaz értelem ajándéka révén biztosított meglátást iszavarnák és kétségessé tennék, ha nem oszlatná elazokat a tudás fénye. Máskor meg a természetesismeretkör anyagias ~e1fogása okozhat zavart a hitadatainak értéklésénél. Igy Istenről és a természetfölöttivilágról alkotott felfogásunkba igen sok anthropomor­fikus elem, sőt nem egy méltatlan vonás keveredhetnék,hitünk mondhatlan hátrányára. Emellett e magas világ­nézetünk mögötte maradna a természetnek, amelybena teremtmények létrául szolgálnak, hogy segitségükkelIsten ismeretéhez és szeretetéhez emelkedjünk föl. Ittpedig zavarnák e szárnyalást, sőt hamis felfogás köz­vetitése által lehetetlenné tennék. Ezért jön a hívők

segítségére a Szentlélek s a tudomány ajándékávalmintegy ösztönszerűen érzékelteti velük a tárgyi igaz­ságot ott és annyiban, ahol hitük és üdvösségük érdekeezt megkívánja. Ezzel eltünnek a zavaró logikai lehető­

ségek s mi világosan megkülönböztetjük azt, amithinnünk kell attól, ami ennek körébe nem tartozik.

.Ennek fényében továbbá világosan látjuk, hogy rnitszabad és mit nem szabad Istenről gondolnunk, s hamár tökéletes ismeretére nem juthatunk el, legalább ateremtmények tökéletlenségeivel nem tévesztjük összes nem ítélünk róla ugyanazon elvek szerint, amelyeketezekre alkalmazunk. Ismereteink ily megtisztítása általválik minden teremtett dolog ránk nézve Isten hír-

218 MÁSODIK RÉSZ

nökévé s lelkünket hozzá felemelő, jóságát, szerétetétstb. hirdető eszközzé. A tudomány ajándékának fel­adata, mondja szent Tamás, hogy a teremtményekrévén Istenhez emeljen bennünket, ezek tiszta igazság­tartalma révén érzékeltesse és értékeltesse velünk atermészetfölöttit Hogy mily gyönyörű s a termé­szettől nem is sejtett világot nyit meg előttünk ebecses adomány, arról minden Istent szerető hívő ön­tudata tanuskodik, tárgyilag pedig ama mystikusokművei és élete beszél arról, akik Assisi szent Ferenckedélyével uralkodtak a természeten.

De épen azért, mivel a tárgyi igazság ez érzéklése,valamint a teremtményeknek ily eszközül való felhasz­nálása az Istenhez való számyaláshoz ösztönszerű ésintuitív jellegű, a megokolás lehetősége nem jár veleszükségszerűen, Kinek-kinek a saját javára és üdvéreszolgálnak ez ajándékok, s főcéljuk az, hogy az üdvös­ség akadályait eltávolitsák, annak göröngyös útját él­vezetessé tegyék. Ezt pedig a benső meggyőződés ésmeglátás által már elérték, úgy hogy a mások meg­győzhetése vagy a meglátott igazságnak erre alkalmasformába való öntése nem tartozik föltétlenül hozzájuk.De épen ezáltal lesz a mystika veszedelmessé, mihelytmesterséggé válik s elszakad a Szentlélekéltető forrá­sától: az alanyiságnak, főleg pedig az érzelmi világtúlcsapongásának utat nyit s teljesen elszoktatja a lel­ket a tárgyi igazság zsinórmértékének alkalmazásától.Az igazi mystika még akkor sem áll próbakő nélkül,ha csak érzékli a tárgyi igazságot Az Egyház tanábanmegnyilatkozó hitigazságban mindenkor oly tárgyizsinórmértéket birtokol, amely föltétlen biztossággalmegmondja, hogya Szeritlélek ösztöne érzékelteti-evelünk az igazságot, vagy pedig a magunk tetszése ésérzése akar-e félrevezetni bennünket: ami az Egyháztanától elvezet bennünket, az utóbbi, ami pedig ezt

A MYSTIKA 219

hozza lelkünkhöz közelebb, az előbbi lehetőség körébetartozik.

A mystika összegezését a bölcseség adománya fejezibe. Bölcselet és hittudomány egyaránt elvezetnek ben­nünket a valóság és az élet egyes jelenségeinekérték­lését biztosító általános elvekhez, amelyek világábanmindig egyfonnán ítéljük meg a szüntelenül tülekedő

eseményeket. Az a jóleső nyugalom és teljesen tisztultfelfogás, amely az ilyen világnézetből és állásfoglalás­ból leszűrődik, csak előíze vagy pedig gyöngített hason­mása annak a megnyugvásnak, amelyet a Szentlélekösszegezése és működése hagy hátra lelkünkben. Mindaz,amit eddig a mystikus ismeret jellegzetes sajátságagyanánt hangsúlyoztunk, fokozottabb mértékben lépitt föl, mikor személyes értelmi kincseinket egyetleneszmében, Isten fogalmában látjuk összegezve. A Szent­lélek megláttatja a hívővel, hogy a történés összesszálai Isten kezében futnak össze s így eltűnik az ahomály, amely a hitnek a Gondviselésre vonatkozóadatait körülveszi. A bölcseség adománya érzékeltetivelünk Istenben a mindent javunkra intéző és fordítóAtyát, s feltárja előttünk a világ folyásának központitörvényét: minden a választottak érdekében történik.Ennek fényében meglátjuk továbbá a teremtmény jelen­tőségét és értékét. Ebben a központi szemléletbenmintegy teljesen eltűnnek a teremtmény sajátos tör­vényei és igényei, nem mintha semmiséggé válnának,hanem mivel belátjuk, hogy nem ezek, hanem Istentervei és döntései igazgatják a valóság és történésmenetét, Világnézetünk egyenetlenségei és életfelfogá­sunk tökéletlensége .s érzelmi világunk háborgása leg­többször abból a forrásból ered, hogy az egész való­ságról a részleges szempontok szerint akarunk ítélkezni.Hogy így a baj, a fájdalom stb. megoldatlan próblémákgyanánt üldöznek és gyötörnek bennünket s hogy ezzel

220 MÁSODIK Rl::SZ

alsóbbrangú meggyőződésünk is az elhomályosulás veszé­lyének van kitéve, magától értetődik. Ezeket a hibákat ja­vítja meg a bölcselet és a hittudomány fáradságos mun­kája, a hívőre nézve pedig a bölcseség ajándéka, Istentállítván egész gondolkozásunk középpontjába. Mindazt,amit fönnebb a teremtmény tehetetlenségéről és Isten­nel szemben való semmiségéről mondottunk, a hívőre

nézve az Isten akarata foglalja össze s ezzel megnyeria történés megítéléséhez szükséges értékelő szempontotHogy mily boldogító tudatot kölcsönöz ez a léleknek,azt csak a boldogságéhes ember saját tapasztalata tudjamegmondani, akinek oly szüken jut ki ez isteni ado­mányböl, de annál több a megpróbáltatásból. - A te­remtmények közeli szemlélete továbbá könnyen elvakitjaszemünket s a valóságot túlhaladó értéket tulajdonít­tat nekik. A bölcseség ajándéka itt is az örökkévaló­ság álláspontjára segít fel bennünket s megérteti, hogye földi lét és a teremtett dolgok sem az egyes ember,sem a társadalom végső célját nem képviselhetik. Ezértúgy irányítja gyakorlati életfelfogásunkat, hogy egy­részt emberi kötelességeinknek megfelelhessünk, más­részt azonban a földi dolgokban el ne vesszünk. Ei afelfogás adja vissza teljes szabadságunkat, mivel ígynem a pillanatnyi események, nem is a földi javakuralkodnak rajtunk, hanem mi ítélkezünk ezeken ésértékeljük összes megjelenési formájukat amaz elvekszerint, amelyeknek világosságában maga Isten is látjaés értékeli azokat.

Ez a felfogás gyakran nem egyezik meg, sőt homlok­egyenest ellenkezik a «testi» ember nézetével. A con­cupiscentia camis mélyen lealázó, a hús és vér igényeiretámaszkodó életfelfogását és ennek veszélyeit tartjatávol s a testiség sebeinek utolsó maradványát gyó­gyítja meg az emberben a Szentlélek e becses ado­mánya. Magasba, a szellemi világ örök magaslataira

A MYSTIKA 221

emel föl bennünket, de csak azért, hogy megmutassaés élveztesse velünk ennek szépségeit s azután arraösztökéljen bennünket, hogy a testi és általában azérzéki élet javait ezekkel az értékekkel hassuk át.A kereszténység mystikája nem a stoikusok és azújplatonizmus természetellenes test-gyülöletére tanít,de az élvezethajhászást sem pártfogolja. E kettőnek

synthesise az, amire a Szentlélek a hívőt ösztökéli samit szent Tamás így ft:jez ki: a testiekke1 foglalkozva,a szellemit tartsuk szem előtt. A concupiscentia ocu­lorum még az előbbinél is nehezebben gyógyíthatóbetegségét tünteti el továbbá a bölcseség. A világ avalóság középpontja, mondja ez, hozzá kell füződnie

az ember lényének, benne, ennek szeretetében és bírá­sában kell feloldódnia. A bölcseség ezzel szemben be­láttatja velünk, hogy az emberiség kultúrjavai nagyértékeket képviselnek ugyan, de úgy egyes jelenségük­ben, mint pedig teljességükben csak eszköz jellegévelbírnak. BirtokIásuk tehát nem lehet sem 'az egyesemberre, sem a társadalomra nézve végső cél, főleg

pedig nem szabadna Isten ellenségévé válnia, hanem afeléje való szárnyalást, s jóságától a természet fölöttbiztosított uralmat megkönnyítő eszköznek kellenelennie. Ezek a gondolatok hatják át a Summa máso­dik részénekbevezető tárgyalását a végső célról, amely­ben szent Tamás az emberi kultúra minden faj áértlelkesedő, de másrészt azokat az örökkévalóság szem­pontjából értékelő tudósnak mutatkozik be. A böl­cseségvégül a legjobb ellenszere a superbia vitae nevealatt összefoglalt életfelfogásoknak. Az én a valóságközéppontja és éltető eleme, halljuk. Ha nem ontoló­giailag, de legalább is ismeretelméleti szempontból ígykívánja ezt az ember autonómiája, aminek csak ter­mészetes következménye amaz önző, hisztérikus éserőszakos felfogás, amely az egyedi és társadalmi életet

222 MÁSODIK R~SZ

egyaránt jellemzi Az Isten megvetéséig sülyedő ön­szeretet eltévelyedése ez, amely ha nem is tudományosformában, de a gyakorlatban igen könnyen hatalmábaejti a bűntől beteg embert. Azzal, hogy á bölcseségIstent helyezi egész lelki világunk középpontjába, gyö­keresen meggyógyítja e beteges hajlandóságot s élő­

tudatos valóság alakjában végzi be a természetnekama megnemesitését, gyógyítását és az isteni életbenvaló részesítését, amelyet a megszentelő malaszt onto­lógiailag és nyugalmi valóság alakjában megkezdett.A megszentelő malaszttal gyökeret ver lelkünkben atermészetfölötti élet, a Szentlélek ajándékaiban ennekgyümölcsei jelentkeznek.

A bölcseség révén zárul le és éri el a mystikus életlegmagasabb fokát. Vele minden megvalósul lelkünk­ben, amit Isten az emberrel végső céljának elérése érde­kében közölhet, Felfogásunk már nem az emberi rész­leges szempontok uralma alatt áll, hanem teljesen hozzá­simul ahhoz a központi szemlélethez, amely Istenneksajátja. Akaratunk irányát ennek megfelelően az örökké­valóság szempontjai irányítják, nem azért, hogy elé­gedetlenekké tegyenek a földi élettel és javakkal, hanemhogy úgy, ama viszonylatokban és értékléssel akarjuk,mint Isten akarja azokat. Ez az álláspont tükrözi visszaa valóság igazi képét, míg a dolgok közeli, részlegesszemlélete csak félrevezethet bennünket. Ezzel simulunktökéletesen Istenhez s lelki életünk ezáltal tisztul mega természet utolsó zavaró maradványaitól is : már nemmi élünk, hanem Isten él mibennünk, Ezt nevezi szentTamás a Szentháromság lelkünkben lakásának. Istenkülönös jelenlétét jelzi ez az inhabitatio, ami nem alét, hanem a tudat révén (per cognitionem et amorem)valósul meg s így befejezi a teremtménynek Istenhezvaló visszatérését. Belőle indul ki minden a létben valórészesedés által, az ember gyüjti össze tudatában a

A MYSTlKA 223

valóságot, amely a tisztulásnak minden fokán átmenve,végül a mystikus élet összegezésében ugyanoly élettéalakul át, aminőt ősforrásában, Istenben, öröktől fogvabirtokolt. Istent hordozunk lelkünkben, nem mint létetadó és fönntartó tényezőt, hanem mint egész lényünk,gondolkozásunk és érzelmi világunk éltető elemét.A keresztény, aki hite szerint él, akiben a Szentlélekműködik, Isten élő hasonmásává válik. Nem arcán,nem a csodákban, vagy az emberi arányokat túlhaladóművekben és jelenségekben keresendő ez, hanem azértelmi és akarati életnek oly megtisztulásában, hogyez, fölülemelkedve a részleges szempontok zavaró moz­zanatain, a lehetőség és a részesedés határain belülamaz elvek és indítóokek szerint folyik le, amelyekIsten életének sajátos [ellemzői, A törékeny test ígyIsten templomává válik, az esse participatum pedig el­hagyva létformájának szűk határait, nem a lét, hanema tudat kereteiben az esse subsistens életének tükör­képévé lesz. Itt szokott eltévedni a mystika, ha mester­séggé válik, vagy más célokat tűz ki, mint a Szent­lélek akar. A központi szemléletre való törekvés közössajátsága a mystikának nevezett életforma mindenfajának. Ez azonban gyakran elfelejteti a lépcsőt, ame­lyen a lélek természetes úton is föl tud emelkedni azilyen szemlélet néha széditő magaslataira. A fogalmak,amelyekkel dolgozik, elvesztik élő összeköttetésüket avalósággal, amelyből származnak s így lefelé valóalkalmazásukban a pantheizmus örvényébe taszitják alelket: a teremtmény megsemmisülése és Istenben valófelolvadása jelzi az ily fantasztikus s tisztán érzelmimotivumoktól irányitott életnek sajnálatos következ­ményű célját. Szent Tamásnál, amint említettük, beszél­hetünk tudományosan és természetes alapon. kiépitettmystikáról, de az esse participatum általános és rész­leges fogalmaiban oly ellenőrző és fékező tényezőket

224 MÁSODIK RÉSZ

ad kezünkbe, hogy a pantheizmusban való elsülyedésveszedelme teljesen távol áll tőlünk. Az a mystika pedig,amelyet a Szentlélek közöl minden a kegyelem életétélő hívővel s amely a tudományosnak csak az egyesszemélyek szükségleteihez alkalmazott formája, nem­csak azért nem vezethet tévútra, mivel az Igazság örökforrásából ömlik lelkünkbe, hanem azért sem, mivelhatározott célra nyerjük. Az üdvösség ez a cél, amely­nek útját meg akarja világítani és göröngyösséget elakarja tüntetni. A hit adatainak megértése és Istenparancsainak megkönnyítése, szóval egész lényünk fel­szabadítása az érzékiség bilincseitől s a szellem ural­mának biztosítása ennek a fölséges és a keresztényöntudatot az emberi nézetek fölé emelő élet célja.Személyes, a legsajátosabb átélés alapján megszerzett,belátott és lezárt világnézetet akar adni a mystika,hogy a hamis tudás álútjai és az igazi tudomány lát­szólagos ellenkezései s az élet megpróbáltatásai megne tévesszenek és az üdvösség útjáról el ne tereljenekbennünket. A mystika elméleti és gyakorlati életünketszabályozó iránytű, az egész valóságnak a Szentlélekműködése s így szellemi életünknek szenvedőleges

megtisztulása révén kialakított Isten-fogalom szempont­jából történő megítélése, értéklése és gyakorlati át­ölelése.

A hit csak addig marad sötét és homályos, amíg aszeretet révén tevékennyé nem válik. Ha ennek melegeélteti, a homály eltünik s az a ragyogó fény veszikörül, amely a Szentlélek ajándékai révén elömlik alélekben s amely nem is tudományos használatra, delegalább is személyes meggyőződésünkre és hasznunkrakiöli a valóság és az élet gyötrő problémáinak fulánk­ját. Ott, ahol a tudományos kutatás is hozzátartozik ahívő életfeladatához, a hit fénye mellett a Szeritlélekajándékai is vezérül szegődnek melléje s ennek az

ÖSSZEFOGLALÁS 225

eredménye az olyan theologia, aminő a Summatheologica-ban valósult meg.

Osszefoglalás: Szent Tamásnak e második részbenkifejtett elvei szervesen illeszkednek be úgy ismeret­elméleti, mint metafizikai fölfogásába. Ebben a világí­tásban a természetfölötti teljesen elveszíti azt a félel­met gerjesztő hatást, amelyet nevének csak említéseis ki szokott váltani az anyagi világ arányaihoz szokottlelkekben. Ha beleéljük magunkat szent Tamás gon­dolatvilágába, akkor mintegy észre sem vesszük, mikorhagyjuk el a természet határait: csak a váratlanulelömlő, szokatlan világosság késztet bennünket eszmél­kedésre, csak ennek eredményekép tudjuk ahatárkövetletenni

A természetfölötti szent Tamás felfogásában a termé­szetesfolytatásaúgy ontológiailag,mint ismeretelméletilegés lélektanilag.Ontológiailag azért, mert Istennek (Veritasprima in essendo) nincs kétfajta, természetes és ter­mészetfölötti lényege. Ugyanazon osztatlan és osztha­tatlan isteni természet II gyökere ama végtelen valóság­tartalomnak, amely csak egyetlen lényben, Istenbenvalósulhat meg s így kívüle levő lénnyel közölhetlen,de ez a gyökere ama túláradó és az imént említettlényeggel azonos jóságnak is, amelynél fogva a létetaz általa létrehozott lények sajátja gyanánt közli, vagymint állagi természetüket és ennek fölszerelését (ter­mészet), vagy pedig mint ennek járulékszerü tökéletese­dését és újabb részesedését Isten természetében (termé­szetfölötti).

Az ismeretelméleti egységet távolabbról ugyanez akörülmény biztosítja. Isten (Veritas prima in cognoscendoet dicendo) nem két, hanem általunk kétfélekép meg­ismert egyazon igazságnak a forrása. Ez a kétféleségpedig nem tárgyi, hanem ismeretközvetítő okokravezetendő vissza. Emberi ismeretünk arányos közveti-

Horváth S. : Aquinói szent Tamás világnézete. 15

226 ÖSSZEFOGLALÁS

tője, az érzéki valóság, pozitív, tartalmi kiterjedésébenkorlátolt s Istennek állagszerüen nem közölhető lénye­géről és sajátságairól felvilágosítást nem adhat. Ezena téren tehát más a tárgyat pozitive közvetítö forrás,más az ismeret ratio formalisa, de az alap ugyanazmarad: fogalmaink és elveink lehető kiterjedése egyesetleges ujabb synthesis révén zökkenés nélkül átsegítbennünket a természetből a természetfölötti világába,úgy, hogy természetes ismereteinkkel ezen a téren istudunk gondolkozni és beszélni. Mivel pedig szentTamás természetes világnézetének egységét az érzékivalóságból elvont létfogalom (esse participatum) bizto­sítja s csak ennek a segítségével és ennek az elemei­nek alapján építi föl az esse subsistens nézőpontjából

szemlélt teljes, a természetfölöttit is átölelő világát,azért méltán határoztuk meg a thomizmust, mint azegész valóságnak az érzéki létfogalom nézőpontjából

történő szemléletét. Az esse participatum keretébenpozitive vezet és egyesít mindent e fogalom, ezen túlpedig negative irányít s a más ratio formalis hatóerejeáltal elfogadtatott igazságokat tényleges tárgykörénekadataival pozitive egyesíti és illeszti össze ellenmondásnélküli egésszé. Ezt a zökkenésnélküli, egységes és azegyesítő szempont hatóerejéből egyetlen mozzanatotsem kivevő világnézetet szent Tamás előtt senki semtudta megalkotni. Még a nagyok legnagyobbika, szentÁgoston is feltételezett olyan ismereteket, amelyek azérzéki valóságból elvont létfogalomtól függetlenülvalósulnak meg lelkünkben.

Ez teszi lehetövé végül a két világnak lélektaniegységét is. Nemcsak ugyanaz a tudat tanuskodikadataikról, mint élő valóságokról, hanem a kettőnek

harmoniája meggyőződésünk megoszlását is megaka­dályozza. Szent Tamás elöször mindig azt kutatta, milytörvények szerint müködik a természet Ura s ezek

ÖSSZEFOGLALÁS 227

alapján képezte a természet gerincét alkotó eszméket.Ugyanezt az eljárást követte a természetfölötti világadatainál is. Ezután döntött összhangjukról vagy ennekellenkezőjéről, de csak az egész igazságnak mérhetlenszeretete láttatta meg vele a két világ ellenmondás­nélküli összefüggéseit és viszonylatait, csak az az alá­zatosság segítette át a természetfölötti világ élvezetébe,amely, ha kellett, Mózesként levettette vele saruit, afogalmaihoz tapadt földi sarat. Ezzel a szereteftel ésalázatossággal kell közelednünk szent Tamás műveihez

is, ha a bennük fölépített világnézet fönséges szépségétés egységét átélni és élvezni óhajtjuk.

Mindezzel szent Tamás a theologia terén bármikorföllépő s a hamis supernaturalizmustól félrevezetettirányok örök cáfolalát írta meg. Ezek a természet­fölöttibe akarják belegyűmi a természetet. A két világ­rend e fölösleges szembeállítása a kinyilatkoztatás ada­tainak elfogadását és feldolgozását neheziti csak meg.Szent Tamás megmutatta, hogy van ennél könnyebbés természetünknek is megfelelőbb út: a természet­fölöttinek a természetbe való beépítése.

Az igazságról való bensőséges felfogás végül szentTamást a theológusok eszményképévé teszi. Az új­platonizmus fantasztikus emanációjának alapgondolatátleste el, mikor az értekezésünk folyamán körtörvény­nek nevezett tény alapján a lélek tisztulási folyamatátleírta és átélte. Az emanáció minden láncszeme akövetkező tag ráeszmélése révén lesz ontológiailagtökéletes lénnyé, mondta az újplatonizmus. Lelkiálla­potunk a magasabb képesség, a tökéletesebb tény révéntisztul meg, vallja szent Tamás. Igy van ez a leg­alacsonyabb érzéki ismerettől fel a legmagasabb mysti­kai összegezésig. A külső érzékek adatai szolgáltatjáka belsők életműködéséhez szükséges anyagot. Az.utóbbiak tényleges működése tisztábbá és megbizha-

15*

228 ÖSSZEFOGLALÁS

tóbbá teszi a külső érzékek adatait. Mindkettőből azértelmi élet anyaga kerül ki, ami viszont a ráeszmélésrévén az érzéki élet tisztulásához vezet s az igazságamaz életében zárul le, amelyről fönnebb szóltunk.A további tisztulás a természetfölötti világ adatai révéntörténik, amelyek természetes világnézetünk felülvizsgá­latát és újabb synthesisét hozzák magukkal. A hit általközölt homályos ismeret végül a Szentlélek ajándékairévén a mystikus tisztulás folyamatán megy át s abbanaz élvezetes és minden meggyőződésnél szilárdabblelkiállapotban zárul le, amelyet keresztény öntudatnakmondunk. Ezen az úton járt szent Tamás. Ezért voltoly megfontolt szellem, aki az «esh-et, az «úgy vans-tcsak az egész tisztítás elvégzése után merte kimon­dani. Ezért oly megbízhatók véleményei, oly tisztultakés megváltoztathatatlanok ítéletei. Ezért olvad fel nálaegyetlen tényben az értelem, akarat és érzelem egy­aránt, úgy hogy azt, amit az utána következő száza­dok és férfiak kénytelenek voltak szétboncolni és külön­külön átélni, nála osztatlanul találjuk meg. Ezzelközelitette meg az igazság amaz eszményi életét, amelyIstenben az egész valóságnak úgy idő-, mint tartalombeliosztatlanságában és határtalanságában adott s mérté­ket nem ismerő élvezetében nyilvánul meg. Ennek avakító fénynek sugarai világították meg szent Tamáselméjét s abból, amit az Irás szavai szerint nagyképűs­

ködés nélkül tanult, irigység és fönntartás nélkül kö­zölt velünk mindent, amit rövid élete megengedett.Ezért tekintünk fel hozzá szenttéavatásának 600-ik év­fordulója alkalmával, mint a keresztény tudós és tudo­mányosság tökéletes eszményképére, oly nagy hálávalés szeretettel.

FOGGELÉK.

Szent Tamás müvei,

A) Filozófiai iratokrI. Aristoteleshez írt magyarázatok.

I. In-II. 1. Perihermeneias (1269-1271 ?).2. ln Posteriora Analytica.3. ln 10 l. Ethicorum (1261-1264).4. In 12 l. Metaphysicorum (1266 után).5. ln 8 l. Physicorum (1261-1264).6. ln 3 l. De Anima (1270-1272).7. De sensu et sensato.8. De memoria et reminiscentia,9. ln 3 l. De coelo et mundo (1272).

10. De Generatione et corruptione (1272).II. ln 4 L Politieorum (1272).12. In 2 1. Metheororum.

II. A «Liber de Causiss-hoz írt magyarázat. (1268 után.)III. Kisebb filozófiai iratok (Opuscula).

l. De occultis operationibus naturae.2. De principiis naturae,3. De mixtione elementorum.4. De motu cordis.5. De ente et essentia.6. De aeternitate mundi contra murmurantes (k b. 1270).

* Az egyes művek utáni számok az évet jelölik, amelyben készülteks Grabmann kutatásain alapulnak.

230 FŰGGELÉK

7. De unitate intelIectus contra Averroistas (1268).8. De substantiis separatis (1268 után).9. De quattuor oppositis.

ro. De propositionibus modalibus.II. De demonstrarione.12. De fallaciis.13. De natura accidentis.14. De natura generis.15. De natura verbi intellectus.16. De ditferentia verbi divini et humani.17. De natura materiae.18. De instantibus.19. Ue principio individuationis,20. De fato,

B) Főkép theológiai tartalmú iratok.I. Rendszeres hittudomány.

I. Magyarázat Lombardi Péter Sentenciái négy köny­véhez (I253-1255). A későbbi magyarázat azelső könyvhöz elveszett.

2. Compendium theologiae ad Reginaldum (1260 után).3. Summa theologica. Az első és második rész 1266­

1271. A harmadik (mely befejezetlen) 1271­1273. A Supplementumot Pipernoi Reginaldcsatolta hozzá szent Tamás müveiböl,

II. Quaestio irodalom.I. Quaestiones quodlibetales (I-6. könyv Párisban

1269-1272; 7-I I. könyv Itáliában 1263-1268).2. Quaestiones disputatae,

aj De veritate (1256-1259).bJ De potentia (1260-1268).ej De spiritualibus creaturis (1260-1268).dJ De anima (1260-1268).ej De unione Verbi incarnati (1260....,.-1268).f) De malo (1260-1268).frJ De virtutibus in communi (1269-1272).h) De virtutibus cardinalibus (1269-1272).i) De caritate (1269-1272).

FÜGGELÉK 231

j) De correctione fraterna (1269-1272).kj De spe 1269-1272).lj De beatitudine (1269-1272).

III. Kisebb, föleg dogmatikai tartalmú iratok.l. De articulis fidei et sacramentis,2. In Dionysium de divinis nominibus.3. In Boethium de trinitatc.4. In Boethium de hebdomadibus.5. In primum decretalern.6. In secundum decretalem,7. Responsio de articulis XXXVI.8. « o: II XLII (1271).9. o: « « CVIII.

10. Articuli iterum remissi.II. Responsio de articulis VI.12. Responsio ad Bernardum Abbatern.

IV. Hitvédelmi munkák.l. Summa contra Gentes (1259-1264).2. De rationibus fidei contra Saracenos, Graecos et

Armenos.,. Contra errores Graecorum (1261-1264).

V. Gyakorlati theol6gia, jogo, társadalom- és állambölcselet.I. De sortibus.2. De judiciis astrerum.,. De forma absolutionis,4. De emptione et venditione.5. De regimine principium ad regem Cypri,6. De regimine Judaeorum ad ducissam Brabantiae

(126,-1267 ?).VI. Aszkézis és szerzetesélet,

l. Expositio Orationis dominieae.2. Expositio Symboli Apostolorum.,. De duobus praeceptis caritatis ac decem legis

praeceptis ..4. Officium Corporis Christi (1264).5, Collationes dominicales.6. Epistola ad quendam fratrem de modo studendi,7. Contra impugnentes Dei cultum et religionem

(1256, s. 1257).

232 FÜGGELÉK

8. De perfectione vitae spiritualis (a. r270).9. Contra retrahentes a religioso cultu (r 270).

ro. Expositio de Ave Maria.II. Principia (r252. és r256. évi megnyitó beszédek).

VII. Szentírás-magyarázat.r. Jóbhoz.2. A 4 első nocturnus zsoltáraihoz (az 54. zsoltárig).3. Az Énekek énekéhez.4. Izaiáshoz.5. Jeremiáshoz.6. Jeremiás siralmaihoz.7. Catena aurea super 4 Evangelia.8. Leetura super Evangelium Matthaei.9. Leetura super Evangelium joannis.

ro. Expositio Epistolarum S. Pauli (r269-1273).

Megjegyzés. A jelen mű keretei nem engedték meg, hogy aszerző állításait szent Tamás müveiböl vett idézetekkel igazolja.E hiányt az olvasó érezni fogja. de tulajdonképeni veszteségetaligha fog jelenteni rá nézve. Az Aristoteles-kommentárok, aQuaestiones dísputatae és a két Summa gondolatvilágát igyekez­tünk itt oly összegezésben nyujtani, hogy az érdeklődő e müvektanulmányozásánál nemcsak szentTamás gondolataira fog ráismerni,hanem azt a vezérfonalat is megtalálja, amelynek irányában kellhaladnia. hogy szent Tamás világnézete élő-valóság gyanántálljon szeme előtt. Igy tapasztalta ezt a szerző önmagán, talánsikerült neki ezt másokra nézve is lehetövé tenni.

SZENT ISTVÁN KÖNYVE KKatholiku5 kultú,.dt fejleszteni, katholikus tudomeinyt terjeszteni és népszer ű ­

siteni, ez a hivatása a Szent-Isivdn-Tdrsulamak, ez a hivatása a kiadásában megjelenő

Szent István könyveknek.Hangsúlyozzuk, hogy katholikus. Ce ne ijedjen meg e jelzöt/ll senki. 11 I lill

akarunk hitvitázó irodalmat teremteni, nem akarunk a más vallásúak val lási meg ~'Il

zödésével és vallásf tételeivel foglalkozni. Nem akarunk senkit sem támadni. Illi cs ka saját vallásunk .elveit s az ezekből kialakult katholikus szellemet és vllágnéz tet aka rjuk a tudás minden ágában érvényesIteni. Meg akarjuk mutatni, hogy az igaz tudo­mány nem ellcnke~lk a Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz és a mateljességében tanít a katholikus egyház. Meg akarjuk gyöznl rról a világot, hogy atudós is, a vegyész, a csillagász, a bölcset"li, az irodalommal fogJalkC\zó, a 'te rmészet ­tudós is leliet igaz katholikus és viszont, hogy a tudomány múvelésében a katholikushit és meggyöződés nem akadály, inkább nagy segítség.

Ezzel kapcsolódik egy másik célunk is: a katholikus tudósoknak, tanároknaIc,Iróknak teret nyujtani, ahol tudományukat, tanulmányaik eredményét a nagyk/jzség elé vihetik. A Szent István könyvek sorozata az emberi tudás minden ágálfel akarja karolni. A Szent István könyvek a tudomány mal szinvonalán fogn akmozogni. Oly stílusban óhajtjuk a könyveket megjelentetni, amely alkalmassá tesziőket arra, hogy mlnden művelt egyén érdeklódéssel olvashassa. Viszont súlyt helye­zünk arra, hogya Szent IlItván könyvek mindegyike a katholikus világnézetn elo:legyen beszédes hírdetöje.

Ily mödon, reméljük, elérjük a harmadik célt ls, mely e könyvek kiadásánálszemünk elött lebegett: az olvasni vágyó katholikus közönségnek oly rnfiveket nyuj­tani, amelyek kielégítfk igényeiket anélkül , hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyekalkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék öket vallásosmeggylízódésükben és vIlágnézetükben.

Természetesen e programm megval6sftása nagyban függ attól, hogyakatIt.közönség felkarolja-e, támogatja-e nagylclkúen e vállalatot. A Szent-István-TársulatIgen nagy anyagi áldozatokkal Indit ja útjára a Szent István könyvek sorozata t,nagy közö!lségtol függ, hogya könyvek eljussanak oda, ahova szánva vannak.

A SZENT ISTVÁN KÖNYVEK sorozatából megjelentek:

l. Zllb,.iaky AÚlrlw dr.s J . -tc és a vallástőrtértet.

2. lVolkenbe,.g Alajo$ dr.s A t ofia és antropozófia ismertetése és bírálata,3-4. IVolkenberg Alajos dr.: Az okkultizmus és spiritizmus multja és jelene.5-6;. Bal,myi Gyö,.gy dr.: A szerzetesség története.

17-8. A 'szeghy Zsolt dr.: A XIX. század magyar irodalma.9. Miskolay Istvein ar.: h\agyarorsllÍK az Anjouk korában.

10. Paluu-Timká forddn : Krisztus útján. A kathoUkus tevékenység fö~h·e\.

11. Qlludropani-Babu,.a úis%/ó dr,» Útmutatás jámbor lelkek~szárnára.12. Prohdszka Ottokdr r Elbeszélések és urlrajzok.13. TrtMI Józse!dr.: Természetbőlcselet.

14. Bognár Cecil dr.s ÉrtékeJmélet.15. Prohdsska Ottokár: A bünhocsánat szentsége.16. Babura Ltfszló dr.s Szent Ágoston élete.17. Lepokt Antal: Szalézi szent Ferenc válogatott levelei.18. Áldá"}' Antal dr.» A keresztes hadjáratok története.19. Ma,.osi Arnold dr.: Átöröklés és nemzetvédelern.20. Zoltvárzy Irin dr:: Erotika é. Irodalom.21. Horváth Sdndor w.: Aquinói szent Tamás világnézete.