IRODALMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ CSALÁDI MAGAZIN 2019. … · A Dió Magazin egy interaktív PDF-ből és a magazinunk honlapjából áll, ahol azokat a tartalmakat is megnézheted,

1DIÓ MAGAZIN

DIÓ MAGAZIN

KIADÓ: Galantusz Grafika2019. Március 15.IRODALMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ CSALÁDI MAGAZIN

Versek

Mesék

Érdekességek

Fejtörők

2 Online kiadásDIÓ MAGAZIN

Tartalom

3. Tudtad e az állatokról?4. Aranyosi Ervin vers7. Titi Hajnalka meséje9. Galambos Berni meséje11. Weinrauch Katalin verse

15. Weinrauch Katalin verse

12. Galambos Berni versei14. Papa, mesélj! Sás Károly rovata

16. Domahidi Klára verse17. Titi Hajnalka versei18. Sás Károly barkácsrovata19. Társasjáték20. Domonkos Jolán verse21. Sás Károly: verse22. Kovács Barbara oldalai

30. Zenebonbon29. Sás Károly könyvei

31. Zsófotó

Sás Károly

Somogyvári Zsóka

Aranyosi Ervin

Ujréti János

Ujréti Ágnes

Ez a példány önmagában szabadon másolható, ter-jeszthető, de PÉNZÉRT semmilyen formában nem árusítható!

Barkácsrovat:

Fotókuckó:

1 kép 1 vers rovat vezető

Lapvezető:

Grafika:

A Dió Magazin egy interaktív PDF-ből és a magazinunk honlapjából áll, ahol azokat a tartalmakat is megnézheted, amik a PDF-ben csak pár sorban jelennek meg. Ami újdonság, hogy a magazin megvásárlásával a honlapon szinte az ösz-szes eddig megjelent tartalmat böngészheted!

A könyvsorozat már 8 kis kötetet tartalmaz.A Dió Magazin webol-dalán naponta olvas-hatod a könyvben még meg nem jelent verse-ket, az őket ihlető kép-pel!

SzemezgetőÉrdekesség: Sás Károly készülő verseskönyvéből megint lehet ol-vasni egy aranyos verset itt a ma-gazinban!Ügyesség: A 18. oldalon a barkácsoló kedvűek találnak ma-guknak elfoglaltságot. Új szerző is

csatlakozott hozzánk, Galambos Berni személyében. Írásait fogad-játok szeretettel!

Aranyosi Ervin: 1 kép 1 vers

28. Pósa Lajos mese


A kék bálna a 30 méteres hos�-s�ával és a 173 tonnás testtö-megével a legnagyobb ismert állat, ami valaha is léte�ett.

Az Orka mérete Tudtad e?

21 3

A kards�árnyú delfin a� ókor óta ismert A hím átlagos hoss�a 6–8 méter, tömege 6 tonna, a nőstény átlagos hoss�a 5–7 méter, tömege 3–4 tonna.

Azt tudtad, hogy a bohóchalak meg tudják változtatni a nemüket?

. .. és ezt? A palettás doktorhal trópusi, tenge-ri, korallzátonyokon élő halfaj, amely a 24-26 Celsius-fokos vizet kedveli. 2-40 méter mély-re úszik le.

A kék bálna mérete


Aranyosi Ervin: Manó meseMolnárné Szabó Veronika meséje nyomán

Erdő mélyén, vén tölgyfában,földközeli, szép odvában,

kis manócska éldegélt.

Hablaty nevet adták néki,mert annyit tudott beszélni,

állandóan csak beszélt.

Vagyis be nem állt a szája.Más mit gondol? Fütyült rája!

Csak fújta, min esze járt.

Egy nap összefut Szeliddel,a kedves, jószívű őzzel,

aki véle szóba állt.

Jaj, szelíd, de jó hogy látlak,s nem kell elfutnom utánad,hogy elmondhassam neked.

Álmomban, egy pillanatban,beleestél a patakba,

s veszélyben volt életed.

De én éppen arra mentem,kihúztalak onnan menten,s megmentettelek, tudod?

Milyen jó, hogy én ott voltam…Azt mindenki tudja rólam,milyen nagyszerű vagyok.

És miközben mindezt mondta,tovább indult a vadonba,s a másikra nem figyelt.

Az Őz így szólt: – Jó hogy látlak..De a manólábak messze jártak.

így Szelídnek nem felelt.

Hablaty útját tovább járva,Rálelt a dolgos harkályra

és megszólította Őt

Képzeld el sapkás barátom,– füleddel most csüngj a számon –

mi történt tegnapelőtt.

Délelőtt az erdőt jártam,s térdig érő posvány sárban,

széles ösvény közepén,

mászott egy óriás giliszta,ki magát kövérre hízta.

– Akkor rád gondoltam én.

Milyen jó falat is lenne,harkály pajtás de jót enne,

jól is lakna tán vele.

De mivel te nem voltál ott,s én nem eszem csúszómászót,

megmenekült élete.

Csak gondoltam, jó, ha tudod,most keresel, ott meg jutott,

volna néhány jó falat.

Jó helyen kell jókor lenni,ha finomat akarsz enni,

más különben nem marad.

Harkály a fejét csóválta,de őt most a dolga várta,hogy élelme meglegyen.

Hablaty bizony önző módon,viselkedett mással, folyton.

Átgázolt a lelkeken.

Az erdő többi kis lakójamegunta a kelekótya

manó önző tetteit.

Úgy döntöttek, hogy a rosszat,aki mindenkit felbosszant,

hozzá méltón büntetik.

Megbeszélték, hogyha látják,szó nélkül faképnél hagyják,

elkerülik messzire.

Úgy is jól el van magával,barátkozzon a magánnyal,

s fájjon most az ő szíve.

Hablaty másnap mit sem sejtve,Önmagával jól eltelve,Járta kedvenc erdejét.

Látta Szurit szembejönni,készült is már ráköszönni,

de a süni hopp, letért.

Útját másfelé folytatta,a manót faképnél hagyta,

eltűnt, a föld nyelte el.

Hogy ez mily’ gyorsan elmászott,az is lehet, hogy nem látott?

– magában ezt tette fel.


Így járt később cinikével,a gyors lábú kisegérrel,

mikor észre vette őt,

messze surrant, mint egy árnyék,szinte, mintha köddé válnék,

s nem volt ott, hol azelőtt.

Elkerülte minden állat,szíve ezért nagyon fájhat.

ki meglátta menekült.

Nem esett jól a lelkének,hogy mások vele nem beszélnek.

s egy fa tövébe leült.

Brü-hü-hü – sírt kicsi lelke,mert a magányt nem viselte

s fájt a szíve, jaj nagyon.

Miért kerüli minden állat?– A válasz csak egyre várat, –

mi lehet az ok vajon?

Arra repült egy kis cinke,kit úgy hívtak, hogy picinke,

s megsajnálta a manót.

– Ne sírj, nincsen minden veszve,tudok írt fájó sebedre!

– vigasztalta Hablatyot.

– Tudom neked, mit kell tenni,s ismét tudjanak szeretni

barátként az állatok.

Rossz természettel megáldva,Nem figyelsz a más szavára,

ennyi lehet rá az ok.

Lelki szemetesnek nézed,ki nem kerül messze téged,

figyelmetlen vagy sokat!

Nem csak rólad szól az élet,mi eszedbe jut elmeséled,

s nem hallgatsz meg másokat.

Kérlek, figyelj oda rájuk,így lehetsz csak a barátjuk,

hadd meséljenek neked,

Engedd, hogy más is elmondja,Mi öröme, s mi a gondja,

– bátran ossza meg veled.

Sőt, – meséljen,- erre kérd meg!Hidd el majd jobban megérted,

hogyan zajlik életük.

Meghallgatnak Ők is téged,kalandjaid elmeséled,

együtt mulathatsz velük.

Sose felejtsd megkérdezni:A “hogy vagy?” kérdést fel kell tenni,

s érezzék, hogy érdekel.

Mert ha odafigyelsz másra,számíthatsz a barátságra,

s a legtöbbet éred el.

Hablaty tehát megfogadta,a becsület szavát adta,

megváltozik, meg bizony.

Nem ismer rá a mamájaegyre több lesz a barátjafontos lesz a jó viszony.

Figyelmes lesz és törődő,büszke lesz rá ez az erdő,

Vagyis hát az állatok.

Kíváncsian mindig kérdez,s mindenkivel együtt érez:

– Mi újság van nálatok?

Elbúcsúzott Picinkétől,a segítőkész kis cinkétől,

s indult, is hogy megtegye

Mindazt, amit megbeszéltek,amiről eszmét cseréltek,

de támadt egy ötlete.

Utoljára visszakérdez,kedvesen szólt Picinkéhez,

– Hát te kedves hogy vagy ma?

Boldogan szállt el a cinke,és amikor búcsút inte,

kísérte a mosolya.

Hablatyunk hát neki vágott,megszerezze, mire vágyott,

szeretetre szert tegyen.

Kedvessége megnyerő volt,mindenkihez csak szívből szólt,

ahogy járt erdőn, hegyen.

S ahogy újra útját járta,arra tévedt kis barátja,a pettyes hátú őzike.

Bár Hablaty megérdemelte,ahogy rég, most sem kerülte,

– de hallgatni győzi-e?

Ám manónk beszéde kurta,oldalát egy kérdés fúrta,s ezt a kérdést tette fel.

Szervusz Szelíd! Kérlek, mondd csakőzgidácskám, te ma hogy vagy?

– s kíváncsiság lepte el.


Őzgidácska meglepetten,érte manócskánkat tetten.

– Nahát, hogy megváltozott!

S a manónk már nem csak kérdez,kíváncsi és együtt érez,

ott maradt, s nem távozott.

Köszi Hablaty, jól vagyok.Vagyis hát! vannak bajok,

fáj a torkom egy kicsit.

Reggel, napos hangulatban,megfürödtem a patakban.

S hallottam a szél visít!

Beborult az ég felettem,s megfáztam, mert vizes lettem,

s nem száradtam meg hamar.

Kedves Szelíd! Gyere, márameghívlak forró teára,

s torkod többé nem kapar.

Hívta lelkesen az őzet.– Egy kamillás teafőzet,meggyógyítja torkodat.

A nyakadra kötök sálat,amíg iszod a teádat,

melegít, és ott marad.

Együtt teát szürcsölgettek,bizony jól átmelegedtek.

Szívüknek is jól esett.

Kedves Hablaty, oly jót tettél,– mint álmodban, – megmentettél,

s vissza adtad hitemet.

– Kár, hogy eddig nem figyeltem,Látom már, hogy rosszul tettem!– Szólt manónk, s már nevetett.

Aztán Szelíd búcsút intett,megmászta a hegygerincet,

biztos haza sietett.

Kis manónk ezután sokkaljobban bánt az állatokkal,

s mindenkit meghallgatott.

Minden állat észrevettea változást, s megszerette

ezt a kedves kis manót.

Hadd mondjam el itt a végén,amire gondolok még én,

figyeljetek gyerekek:

Legszebb dolog a világon,s legyen részed, azt kívánom,

az önzetlen szeretet.


Titi Hajnalka: Gyámoltalan sündisznócska

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi sündisznócs-ka, aki annyira kicsi volt még, hogy óvodába sem járt. De még ha járhatott volna, sem ment volna sehova, hiszen annyira félt kibújni a kis vackából, hogy még a gondolatába is belebetege-dett. Félt ugyanis mindentől, ami a kicsi otthonán kívül létezett. Félt a napsütéstől, félt a széltől, a havazástól, de még az esőtől is! Még a jó időben sem mert kimozdulni, attól félt a rossz idő valamikor, amikor jól távolt lesz elkapja és akkor aztán jaj neki!Anyukája sokat aggódott miatta, hiszen nemsokára óvodába kellene mennie, de az ő gyámoltalan sündisznócskája minden-től félt a világon, hogy is fog így óvodába járni?

– Miért nem mész a barátaiddal játszani egy kicsit?- unszol-

ta süni mama, amikor megérkeztek a barátai : Egér Elemér és Mókus Manfréd, hogy játszani hívják.– Mert félek mama!- sóhajtotta most is sündisznócska.Egymásra nézett Egér Elemér és Mókus Manfréd, mindketten arra gondoltak, hogy ez nem mehet így tovább! Tenniük kell valamit! Mégis csak borzasztó, hogy sündisznócska nem haj-landó megismerni a való életet! Örökké nem etetheti a mamá-ja, mi lesz ha nem tanul meg élelmet szerezni?Nem látja azt a csodálatos világot, ami körül veszi! Mi szépség lehet egy begubózott életben? Hiszen még a pillangók is csak akkor boldogok, amikor bábjukból kiszabadulhatnak, hogy felfedezzék a világot!


Elindultak hát az erdő bölcséhez Bagoly Bélához, hiszen ki is tudna sündisznócskán segíteni, ha nem ő? Ő aztán mindent tu-dott a világról, biztosan tud erre is valami megoldást. Amikor megérkeztek, és megkérdezték a bölcs baglyot, így szólt:

– Drága barátaim! Nagy szerencsétek van, mert nálam van az az eszköz, ami megoldást jelent sündisznócska problémájára!

– Valóban?- néztek rá meglepetten Egér Elemér és Mókus Manf-réd.

– Az embereknek van egy egyszerű szerkentyűjük, ami véd a naptól, a hótól, de még az esőtől is! Ráadásul könnyen hor-dozható! Nemrég találtam is egyet a nagy Szemét hegyen! Sok hasznos dolgot kidobálnak ezek a teremtmények! De én nem használhatom, mert repülni nem tudnék vele. Inkább továbbra is elhúzódok addig míg az eső eláll. De sündisznócskának nagy hasznára lehet!

– Köszönjük szépen Bagoly Béla!- köszönték meg mindketten a bagoly ajándékát.

– Nyissátok ki, mert csak úgy végzi jól a dolgát!S mindjárt megmutatta nekik, hogyan nyissák és zárják a szer-kentyűt.A két jó barát boldogan indult vissza sündisznócska otthoná-hoz. Amikor megérkeztek, átnyújtották az ajándékot. Sündisz-nócska örömmel vette tudomásul, hogy van gyógyír az ő félel-meire. Az esernyő alatt nem égetheti le a nap, és nem lepheti be a hó, de leginkább nem áztathatja el az eső! Így aztán végre felfedező útra indulhatott. Látta a gyönyörű virágokat, amelyek ott teremtek tőle nem is messze. Látta a csodaszép pillangókat, ahogyan le fel szállnak virágról virágra. Látta a madarakat, akik-nek eddig még csak a dalát ismerhette. Bejárta az egész kerek erdőt, s a fák lombjai alatt, amelyek úgyszintén védték az erős napfénytől, végre nagyokat játszhatott kis barátaival. Addig az

esernyője türelmesen várta a fűben, hogy ha véletlenül eleredne az eső, megvédhesse.Mókus mama is megnyugodhatott, hogy már nem fél az ő kicsi fia semmitől! Kezdődhetett most már az óvoda!

Galambos Berni: Kéregmanó


Kéregmanó a Nagy Öreg Tölgyben szundikált. A hőscincért kérte meg, hogy ébressze már fel, ha itt lesz az újabb kéregújítás ideje, mert nagyon szeretett lustálkodni.Ugye nem is gondoltad, hogy ilyen manók is léteznek!Akkor én most megsúgom neked, hogy minden fában lakik egy manócska.Nagyon fontos dolga van ott mindegyiknek. Ha eljön a megfe-lelő idő, óvatosan, nagyon picit megrepeszti a fák kérgét, hogy azok tudjanak nyújtózkodni egy jót. Mert, ahogy nő a fa, kicsi lesz neki a kéreg, mint egy szoros kabát. Képzelheted, milyen keservesen nyöszörögne odabent, ha nem sóhajthatna, amikor megsimogatja őt a tavaszi szél, vidáman, boldogan, vagy szomo-rúan, amikor lombja fölött integetnek a vadludak. Akkora hang-zavar lenne a fák nyöszörgéséből ezen a kerek világon, hogy még a madarak csivitelését sem hallanád meg.Nagy feladatuk van ezért a kéregmanóknak. Minden hónapban fogják fanyüvő késüket, óvatosan apró sebet ejtenek a fák kérgén, varázsmondókát mormolnak, hogy ne fájjon a vágás. Előfordul, hogy bekenik gyantával is, mert így gyorsabban forrad.Amikor végeztek színes hálósapkát öltenek és elbújnak valame-lyik repedésben aludni. A fák pedig nyújtóznak egy kicsit. Fel-sóhajtanak, és azt mondják: de jó, növesztek magamon egy pin-durkát! Hát igen!A Nagy Öreg Tölgy csak várt és várt. Nagyon szorította már a kabátja. Türelmetlenségét még egy szú is fokozta, aki folyton

kellemetlenül csiklandozta. De neki nem volt kedve azt monda-ni, hogy: hi, hi, hi, sem azt, hogy: ha, ha, ha.Legszívesebben sóhajtott volna egy nagyot, mert itt volt a tavasz, de nem mert.Nagyon szorította már a kabát.Kéregmanó persze csak aludt és durmogott és horkolt tovább. Öreg Tölgy először arra gondolt, hogy megcsiklandozza a tal-pát, de nem érte el.Próbált mocorogni, dülöngélni egy kicsit, de a manó ettől még hangosabban horkolt.Persze a hőscincér sem volt sehol. „Semmirekellő”- gondolta a tölgy.„Ha nem segít rajtam valaki én mindjárt megpukkadok!” –kia-bálta mérgesen. A Tavaszi Szél hallotta meg elsőnek a zsörtölődését.- Hogyan segíthetnék rajtad? - kérdezte tőle.- Ébreszd, fel kérlek ezt a haszontalan Kéregmanót! - könyör-gött a fa.- Hol keressem őt, merre? - súgta a szél.Azt hiszem alul bújt el valahol ez a cudar, keresd meg, kérlek!A Tavaszi Szél óvatosan bekukucskált minden résbe, redőbe. Tudjátok mennyi rés, zegzug van egy öreg tölgyfán? Belefá-radt egy kicsit a keresésbe. Már majdnem föladta a dolgot, amikor a legkisebb lyukban megpillantott egy tarka, színes sapkát, meg egy pindurka talpat csíkos zoknival a lábán és

A teljes mesekönyv itt érhető el!


egy piros kabátkát. Óvatosan megcirógatta, de semmi sem történt.„Ajjaj! - gondolta, na, megállj hétalvó!” Elrepült a somfavirághoz, jó nagyot szippantott belőle, aztán megállt a pici rés bejáratánál és azt mondta: ”Ha- ha-hapci!”Kéregmanó akkorát ugrott, hogy nőtt egy nagy búb a fején. Aztán kidörzsölte szeméből az álmot és körülnézett, majd hangosan felkiáltott:„Azt a bodzavirágos tekeredett csigaházát, hát én elaludtam!”Gyorsan fogta fanyüvő kését és apró sebet ejtett a tölgy kérgén, elmormicolta álmosan a varázsigét. A tölgy nyomban sóhajtott egy nagyot: „Ej de szép a világ!”- gondolta. Aztán lassan elkezdett növekedni, és már nem is haragudott a manóra, hiszen mindenki hibázhat… legalábbis egyszer.Bár tudnotok kell, hogy azóta a hőscincér nem szívesen látott vendég a tölgyfán, mégis újra és újra felkeresi őt, hogy édes nedveit kortyolgassa.De a tölgy és a manók nem haragtartók. Ugye, te sem?

http://szulofoldkiado.hu/gyermekirodalom/81-%E2%97%8F-%C3%A1lomhoz%C3%B3-man%C3%B3s%C3%A1gok

Elnyűtt zászlót lenget,integet a nádas,

jég fogja marokravásott bocskorát;

zsombékok kis halmánhóból a bóbita,

cseppenként csordulva egadja magát.

Párás szemmel bámul az álomittas nap,

messzi hangot ringatsápadt csend öle;tavaszt tudakolja

szerényen egy cinke,felrikkant egy harkály:

Ó, csak már jönne!

Ébredő fűz ágáthűs szél hintáztatja,

ringó vesszőkarjasárgán integet;tavaszváró világ

most a sűrű nádas,téltől szabaduló,didergő sziget.


Weinrauch Katalin:Tavaszvárás

Galambos Berni:Búvó álom

Galambos Berni:Alvó magok

Galambos Berni:Cinke

A teljes kötet itt érhető el:12 Online kiadásDIÓ MAGAZIN

Télvégi ágon álmodik az álom,meleg szellőről, madár daláról.

Kipattan egyszer, napfényes reggel,nyitnikék szóval, tavaszi széllel.

Kinyílik lassan apró kis szirma,rügyező ágvég nevet a napba.Örül a széllel, nevet madárral,

felébredt, álmatag, apró bogárral.

Télvégi ágon álmodik az álom,meleg szellőről, madár daláról.

Életem egy röpke nyár,télen a rét énrám vár.

Babusgatja kis magom,takar hűs hó, alhatom.

Tavaszi nap csal elő,becézget fény, friss eső.Életem egy röpke nyár,

apró magom tavaszt vár.S jövőre, ha megérem,

újra nyílok a réten.

Volt egyszer egy jó barátom…apró, gyors a röpte.

Pici, sárga mellénykéjéta Teremtő szőtte.

Társam volt a kemény télben,etettem és néztem,

hogy tűnik el a párkányróla szalonna, étel.

Tőle tudtam meg a jó hírt,hangzott a kert tőle: eltűnt

a tél, kis hóvirágmessze elkergette.

http://szulofoldkiado.hu/gyermekirodalom/96-%E2%97%8F-sziv%C3%A1rv%C3%A1nyos


Meséljünk minél többet a gyerekeknek! Mert a mesék megtanítják az élet legfontosabb dolgaira azt, aki elég nyitott. Hogyan volt ez régen? Így zajlott a népmesék hallgatása, ilyen volt a hatása.

“Hogy mondta el 1938-ban a Nyírségben a 86 éves Fedics Mihály gyermek-korának mesélő szokásait? „Régibe nem vót lámpa, a fonóba is kandallónál a tűz világított, azt ülték körül az asszonyok … Összejöttek a férfiak is. Gubájuk volt mindnek, összehajtották, a ház földjére letették, oszt ráült, vagy pediglen né-melyiknek tetszett, elterítette, oszt ráhasalt. Danoltak ezek a férfiak, mesélgettek ott a földön. Csendesség vót. Én meg legtöbbet mindig a sutba hallgattam, oszt mindent szedtem a fejembe belőle….Mikor ölfát vágtam, erdőirtásnál mesélgettem, meg én is tanultam. Van itt egy nagy kunyhó, belefértünk hetvenen. Ebben a kunyhóban mesélgettünk egész éjszaka. Aki mesélt, néha elkiáltotta magát élesen: csont! akkor osztán, ha feleltek rá, hogy: cserép! akkor mondta tovább, ha csak ketten-hárman, mán akkor nem mondta, mert mese alkalmával egyiket is, másikat is elnyomta az álom, mert hát dolgokban voltunk egész nap. De én, ha hétszámra mondta volna, se tudtam a szemem lezárni…” A szenvedélyes mesetanuló és mesemondó vallomá-sa ez, s egyben hiteles elbeszélése a pihenő- és a munkaalkalmak mesemondási szo-kásainak, legalábbis fő vonásainak, s legalább egy-két évszázadra visszamenően”

(Balassa-Ortutay: A népmesék tartalmi és formai kérdései)

Kérdés: • Ti hogyan szoktatok mesét hallgatni?• Hogyan szerettek mesét hallgatni?• Ma hogyan történik a mesehallgatás?• Írjátok meg nekünk!

Mesehallgatás


Papa, mesélj! - kérleltek az unokáim elalvás előtt.A gyerekkorodról mesélj!... és elkezdődött az időutazás, az em-lékezés.Nem meséket mondtam, hanem azokat az eseményeket, melye-ket átéltem.

Kérdeztétek tőlem, hogy az egyik fa doboz-ban miért van annyi gomb.Tán gyűjtöm őket?Nem gyűjtöm de gyerekkoromtól megma-radt az a szokásom, hogy a kidobásra ítélt in-gem gombjait levagdosom.Egyik oka, hogy a nem műszálas ing darab-jait felhasználom ha olajos munkát végzek. A gombok „útban lennének”.A másik oka érdekesebb mert egy gyerekko-ri játék „nyoma”. A gombozás játéké.Ma erről mesélek nektek.Nem mi találtuk ki ezt a játékot. Nagyapám mesélte, hogy már ők is játszották.Bárcsak meg tudnám mutatni nektek azokat a nagyon régi gombokat melyeket nála láttam.Voltak olyanok amik 150 éve készültek! Ugyan hogy nézhettek ki azok a ruhák ami-ken voltak?Gombozni csak az tudott akinek gombjai is voltak. Két gyerek játszotta de volt úgy, hogy

négy többi meg nézte.Hogy miért voltak nézők is? Azért mert bizony a gombozás egy nyerő játék volt és lehetett szur-kolni.Az ügyesebb - nem a szerencsésebb - elnyerhet-te a kevésbé ügyes gyerek összes gombját.Úgy mondtuk, hogy „kifosztotta”. Ugye ez elég keményen hangzik?No de hogy is volt az a játék?Kellett hozzá legalább 3 négyzetméteres nem füves, tiszta, egyenes, kissé nedves talajú terü-let. Úgy mondtuk, hogy „placc”.Annak a közepén egy kis lyukat ástunk. Dehogy ástuk! A cipőnk sarkával, néhány pörgő moz-dulattal kapartuk ki a gödröcskét.Nagyjából 10 cm mély és 10 cm átmérőjű. Ettől úgy két méterre egy vonalat karcoltunk a föld-be.Az egyik játékos a vonaltól dobott 5 gombot a lyukba. Pontosabban szeretett volna a gombjai-val beletalálni.Úgy mint a kosárlabdában; vagy beleesik vagy nem.Mondjuk ötből beleesett kettő, a többi három meg jó esetben egész közel a lyukhoz.Amelyik gomb a lyukba esett azt már meg is tarthatta a dobó. Ugyanezt megcsinálta a másik játékos is.Aztán következett a lyuk mellé esett gombok „pöckölése” vagyis hüvelykujjal (és csakis az-zal) becélozni a lyukba.Az kezdte a „pöckölést” akinek több gombja hullott célba a dobáskor. Itt kellett az ügyesség

meg a tapasztalat.Pontosan be kellett mérni a gomb meg a lyuk távolságát és a lendítő erőt is megsaccolni. Úgy mint a golfozásnál.Persze, hogy feszült figyelemmel nézték azok a gyerekek is akik nem vettek részt a játékban.Aki bepöckölte a gombot az meg is nyerte. Ha elsőre nem sikerült a másik gyerek próbálta.A nyert gombokat vékony madzagra fűztük vagy dobozban, textil zacskóban tartottuk.Akadt olyan gyerek akinek 200 gomb is „büsz-kélkedett” a madzagján. Az ilyen fiúknak tekin-télye volt.

Most aludjatok jól! Álmotokban sétáljatok el egy ilyen „nem füves, tiszta, egyenes, kissé ned-ves talajú placcra”.Hátha megtaláljátok azokat a kis lyukakat me-lyeket nagyapáitok a cipőik sarkával kapartak ki.Még az is lehet, hogy megpróbáltok gombokat beledobni...

Mácsády Béla: Gombozó gyerekek


Bőg a szamár,hentereg,

port kapál a lába,bámulják az emberek

szájukat eltátva.– Szegény csacsi,

mi baja,tán darázs

csípte meg…?Inkább csikar

a hasa,bogáncsot ehetett!

Addig mondják,ez meg az

történt a csacsival,míg a szamár

elunja,fölpattans rárivalliázással

nagy hangona szájtáti népre:

– Időjóslásez, kérem,ború mostvált szépre!

Mert az úgy van, bizony úgy,hogyha bőg a szamár,

jósol esőt vagy derűt…– De miért rúgkapál?!

Weinrauch Katalin:Időjós


Domahidi Klára: Gólyavár

Óriás tölgyfa tetejéngólyák találtak szállást.Kész a fészek, jó erős,útban vannak a fiókák.

Leszáll az est,a gólyapár ismegpihen.

Körülöttük néma csend.Suttog a tölgyfa,

rezegnek ágán a levelek,mint kisgyermek kezében

ropogó sósperecek.

Titi Hajnalka:Meleg csalogató

Titi Hajnalka: Tavaszodó


Sándor, József, BenedekNem szegik a kedvemet:Sándor napján fut a tél,József, melegszik a szél!

Emeld fel a kezedet,Hiszen most jön Benedek!Azt hiszed ez egyre megy?

Zsákjában hoz meleget!

Boldoggá tesz hegyeket,Felnőttet és gyereket.Hoz fákra ő rügyeket, S ott virágzó mezőket.

Halljátok a versemetSándor, József , Benedek?!

Vártunk rátok eleget,Hozzátok a meleget!

Március, ébredezik a cicus! Kertek alján virágzik a barka,

Örömében kunkorodik ott a cica farka!Olvad a hó a mezőkön,

Virág nyílik az egész földön!Csiripelnek a kismadarak, Úgy látom a tél elszalad! Fészket foltoz ott a rigó,

Szorgoskodni ilyenkor jó!Dideregtek már eleget,

Hozzon a nap már meleget!


Legyél Te is ezermester!

S z a k ad j e l a v i r t u á l i s v a l ó s ág tó l é s ké sz í t s nag y szer ű d o lgo k at f áb ó l !

Szíves doboz készítése fábólMinimális költségvetésből nagyon sok játékot csinálhatsz otthon is!

A szerszámszükséglete sem sok, mert kell egy A részletes leírást és a sablont a honlapunkon találjátok. 4 mm vastag rétegelt lemez, 30 mm széles, 5 mm vastag léc,- fa ragasztó.

A részletes leírás megtalálható honlapunkon.

https://aranydio.com/barkacsolas/281-sziv-alaku-doboz-fabol


Levegő, víz, föld, tűz.

Egy gyermek eldug valamit, a többi keresi. Ha messze keresik, az eldugó „föld”-et kiált. Ha közel járnak ahhoz, amit eldugott, „levegő”-t; ha még köze-lebb mennek „víz”-et, s ha mellette vannak „tüz”-et kiált. Ekkor mindnyájan

hozzálátnak keresni. Aki megtalálja, azután az dug el valamit.


Domonkos JolánBarkaágra ült a tavasz

Barkaágra ült a tavaszhóvirágok szirmáról,

suhant át csendben a ravasza patakparti szikláktól.

Óvatosan simogattaa bársonyos bimbókat,

faágakra csalogatvaaz énekesrigókat.

Zöld rügy pattant keze nyomán,kivirágzott minden fa,

megérkezett a csalogány,bozótosban fészke van.

Előbújt már sok-sok bogár,felbolydul a hangyaboly,hallható a méhrajdongás,

pockokat fog a bagoly.

Csendesebben fúj a szellő,melegebben süt a Nap,az égen pár bárányfelhőkönnyezi meg a tavaszt.


Sás Károly: LÉGY

Zümmögő légy, mit képzelsz,velünk együtt ebédelsz?

Az ételre rászállnál,mindent végig kóstolnál?Mászkálnál a szalonnán,

ki enné meg azután?

Zümmögő légy, szemtelen,megennéd a kenyerem?Azt mondja a nagypapa,

a te neved: „Pusztuljka” !„Pusztuljka” biz’, dehogy légy,

nehogy nálunk vendég légy!

A tornácon szálldoshatsz,falakon is mászkálhatsz.

Konyha felé ne repülj,az ajtóra rá ne ülj!

Ott vár téged nagyapó,kezében a légycsapó.

Egész éjjel csendben vagy,zümmögsz, hogyha megvirrad.

Téged nem vár reggeli,az ablakot kerüld ki!

Maradjál kinn a kertben,kergetőzz a fecskékkel!


bi kiválasztott egy nagyot, hogy jó sok tarhonya nőhessen meg benne, majd a kis homokozó lapátjával kevés földet lapátolt bele a kertből, aztán beleszórta az összes tarhonyát, ami csak volt a dobozban, majd a tetejére megint földet tett, és jó alaposan meg is öntözte, aztán az igencsak ne-hézzé vált cserepet becipelte a szobájába. Ettől kezdve mindennap szorgalmasan öntözgette, de a tarhonya csak nem akart kikelni, viszont napról napra egyre rosszabb szag terjengett a cserép közelében. Anya egyik nap tarhonyát akart készíteni, és csodálkozva nézegette az üres dobozt. De nem sokáig töprengett az üres doboz felett, úgy vélte, nyil-ván rosszul emlékszik, és már régebben elfogyott a tarhonya. Mondta is Csabinak, hogy megjárta! Tarhonyás húst szeretett volna készíteni, de rizs lett helyette a húshoz, mert elfelejtette, hogy elfogyott a tarhonya.– Nem baj, anya, már nem sokáig kell várni! Az oviban a babok már kikeltek! – jegyezte meg Csabi.– És mi köze a mi elfogyott tarhonyánknak az oviban kikelt babokhoz? – kérdezte anya.– Az meglepetés! – mondta Csabi titokzatosan mosolyogva. – Nemsokára rengeteg, érted, anya, rengeteg tarhonyánk lesz itthon!– Ha te mondod... – mosolygott anya, nem tudván mire vélni Csabi szavait, de mivel éppen valami nagyon fontos dolog járt az eszében, el is fe-lejtette megkérdezni, hogyan értette Csabi az előbbieket.

Apa a számítógépnél dolgozott, anya vásárolni ment, és Csabi kicsit unatkozott.De nem sokáig, mert kitalálta, tarhonyát fog ültetni! Csabi ugyanis na-gyon szerette a tarhonyát. Annyira, hogy mindennap megette volna. A terv tehát készen állt. Csabi előszedte a konyhaszekrényből a tarho-nyás dobozt, csak cserepet nem talált.– Apa, hol tartjuk a kis cserepeket? Tarhonyát szeretnék ültetni úgy, mint ahogy az oviban babot ültettünk, de nem találok cserepet!– Ültetni szeretnél? Jóóó, ültess... – válaszolta apa, aki figyelt ugyan Csabi kérdésére, csak nem nagyon, mert igencsak beletemetkezett a hazahozott munkájába.– Apa, nem találok cserepet! Hol van?– Cserepet? Mit? Ja, cserepet az ültetéshez! A kerti szerszámoskamrá-ban vannak cserepek... azt hiszem – dünnyögte apa, újra a munkájára figyelve.Csabi kiment a kertbe, vitte magával a tarhonyás dobozt is. A szerszá-moskamrában valóban voltak cserepek, kisebbek is, nagyobbak is. Csa-

A tarhonyafa (mese és rajz: Kovács Barbara)


Pár nappal ezután Csabi észrevette, hogy a tarhonyás cserép földjén valami színesedik... apró sárgás-zöldes-rózsaszínes maszatok látszottak a cse-répben, és igaz, hogy nagyon rossz szaga volt, de Csabi úgy vélte, ennek ilyen szaga kell, hogy legyen, és kész. A sárgás maszatokból lesz a tarho-nya, a zöldes maszatokból pedig a tarhonyafa levelei, meg tán a szára is. Amíg kicsi, biztosan az is zöld. A rózsaszínes valamikből pedig bizonyára a tarhonyafa virágai fognak kifejlődni...– Anya, anya, gyere gyorsan, már nő a meglepetés! – kiabálta Csabi a gyerekszobából kifelé, és anya jött is sietve, el nem tudván képzelni, mit fog mutatni neki Csabi. És amikor meglátta a fura valamivel telenőtt cserepet, és megérezte azt az orrfacsaró bűzt, ami abból áradt, már végképp nem tudta, mire gondoljon.– Mi ez? – kérdezte fintorogva.– Hát ez a meglepetés! – mondta büszkén Csabi. – Látod, ezekből a zöld maszatokból lesz a fa törzse meg a levelei, a rózsaszínekből pedig a virá-gai. Jó, tudom, kicsit büdös, de látod, már a termése is látszik, ott, az a sok-sok kis sárgás pötty! Na, mit szólsz? Közben apa is belépett a szobába, nézte ő is a borzalmat a cserépben, majd megkérdezte:– Kisfiam, ez az a bab, amit a múltkor ültettél? Amihez a cserepet kerested?– De apa, én nem babot ültettem! Hiszen mondtam is, hogy mit ültetek! Nem emlékszel?– Hááát, de, emlékszem, hogy valamit ültettél, és babról beszéltél közben...– Jaj, apa! A babot az oviban ültettük!– Akkor mégis, mi ez? – firtatta anya, mert most már aztán igazán kíváncsi volt, mi lehet a cserépben.– Hát a tarhonyafa – mondta Csabi –, amelyből nemsokára rengeteg tarhonyánk lesz! Azért nem találtál a dobozban egy szemet sem, anya, mert mindet elültettem ebbe a cserépbe! Ha meghagyjuk, nagyra nő, és fa lesz belőle! És azon aztán rengeteg sok tarhonya lesz!...Anya meg apa egyszerre kezdett el nevetni.– Jaj, csacsikám, a tarhonya nem fán nő! A tarhonya tészta! Tojásból és lisztből készül, mint a csipetke, csak egészen apró darabokra csipkedik szét, aztán kiszárítják! – hahotázta anya.– És ezek szerint, ez a sok színes valami a tetején, bizony penész! – folytatta apa. – És attól ilyen förtelmesen büdös, hogy elkezdett megromlani a nedves földben a szárított tészta! Gyere, Csabi, kivisszük a kertbe, kiborítjuk, és akkor meg is nézheted!Így aztán a romlott, penészes tarhonyát kivitték, kiöntötték. Csabi elborzadva szemlélte a folyós, büdös, penészes masszává lett tarhonyafa-ültet-vényét, de akkor már ő is nevetett az egészen.Aztán anya másnap Csabival együtt vett a boltban egy nagy zacskó tarhonyát, és együtt főzték meg vacsorára a tarhonyás húst. Aztán még sokáig emlegették nevetve a tarhonyafát.






De mogorva, de gorombaEz az öreg télapó!

Meg-megrázza a szakállát,S hull belőle, hull a hó.Szél koma se szundikál,Éjjel-nappal muzsikál.Télapó meg haragjába’Csak a havat hajigálja,A vándorlót betemeti,Jó éjszakát kiván neki.

Jégcsapot tűz az ereszre -Sir a madár, oh, ereszd be!

Várj csak, várj csak, te kegyetlen,Te mogorva télapó!

Lesz még tavasz: nem kell bunda,Nem kell meleg takaró!

Leszáll az az égi lányNapsugaras kocsiján,

Kis kosárral a kezében,Mit nem csinál jó kedvében!

Csókot nyom a fehér hóraS ibolyával teleszórja,

Nem didereg kinn a madár,Fenn a fényes magasba’ jár.

Pósa Lajos: Tél és tavasz


A C s i l l a g h ú r é s b a rá t a i I .A C s i l l a g h ú r é s b a rá t a i I I .

Pa p í r s á r k á ny

kö ny ve k m eg ren d e l h e tő k CD m e l l é k l e tte l :3 0 0 0 Ft á ro n , p l u sz p o st a kö l t s ég .

A TA N YÁ N p ed ig CD m e l l é k l e tte l :2 0 0 0 Ft áro n k ap ható p l u sz p o st a kö l t s ég .

Me g r e n d e l é s : S á s K á r o l y c s i l l a g h u r @ u p c m a i l . h u

Kü l d é s : p o st a i ú to n

mailto:csillaghur%40upcmail.hu%20?subject=K%C3%B6nyv%20rendel%C3%A9s


Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyvMesemondó: Titi Hajnalka Weboldal

Zenebonbon

https://www.mesebolygo.eu

https://www.youtube.com/watch?v=1QlgCkfXf1Y&list=PLp4hXitcQSXx9ZhyoUrC316vc2WLXHGhe

SomogyváriZsóka

FotókuckóNézd meg a többi képet is itt!


https://fotokucko.aranydio.com/index.php?/category/13

Documents

IRODALMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ CSALÁDI MAGAZIN 2019. … · A Dió Magazin egy interaktív PDF-ből és a magazinunk honlapjából áll, ahol azokat a tartalmakat is megnézheted,