Irodalom:

Mátyás Cs. (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mező-gazda Kiadó, Budapest.

Ajánlott fejezetek: 48-118. oldal, 134-153. oldal

Hortobágy T. – Simon T. (szerk.) (1981): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. – Tankönyv-kiadó, Budapest.

Ajánlott fejezetek: 117-263. oldal.

Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. – Akadémiai Kiadó, Budapest.

Ajánlott fejezetek: 19-52. oldal.

Borhidi A. – Sánta A. (szerk.) (1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól I-II. – A KöM TVH tanulmánykötetei VI., Budapest.

Soó R. (1964-1980): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VI. – Akadémiai Kiadó, Budapest.

Fekete G. és munkatársai (szerk.) (1997): Magyar-országi élőhelyek. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Természettudományi Múzeum, Buda-pest.

Kun A. – Molnár Zs. (szerk.) (1999): Élőhely-térképezés. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Scientia Kiadó, Budapest.

Társulástan története

• Formációk felismerése – 19. század eleje• Régiók növényzeti különbségeinek felismerése – 19.

század közepe/vége• Szigorúan vett növénytársulástan kezdetei – 20.

század eleje• “Növénytársulástani irányzatok” – különböző iskolák• Tipológiai iskolák

Fontos társulástani fogalmak

Növényzet (növénytakaró, vegetáció)

Az ideális növénytársulás olyan növényközösség, amely

- térben és időben ismétlődik,

- fajkészlete hasonló,

- meghatározott termőhelyi körülmények között alakul ki,

- a szomszédos társulásoktól elhatárolható

Fontos társulástani fogalmak

A reális növénytársulásoknál

- a határok elmosódhatnak,

- a fajkészlet átmeneti jellegű lehet,

- az emberi hatások nagyban átalakíthatják a természetszerű állapotot

“Szuperorganizmus koncepció”

Fontosabb képviselői:•Clements•Zürich-Montpellier társulástani iskola•Braun-Blanquet•Soó•Borhidi

“Individualisztikus koncepció”

Fontosabb képviselői: •Gleason

Koncepciók ütköztetése

• Biológiai kapcsolatok szerepe – abiotikus környezet szerepe

• Léteznek-e egyáltalán szervezett növénytársulások?• Elválaszthatók-e a társulások éles határokkal?• Jellemezhetők-e a társulások fajösszetételük alapján?

Társulások elnevezése

• jellemző növényfajok alapján, azok tudományos (latin) nevéből képezve

• -etum végződés (pl. Quercetum pubescentis)• két részből álló társulásnév esete (pl. Cotino-Quercetum

pubescentis)

Társulás felett:

• Társuláscsoport (-ion végződés, pl. Orno-Cotinion)• Társulássorozat (-etalia végződés, pl. Orno-Cotinentalia)• Társulásosztály (-etea végződés, pl. Quercetea

pubescenti-petraeae)• Társulásdivízió (-ea végződés, pl. Querco-Fagea)

Társulás felett:

• Társuláscsoport (-ion végződés, pl. Orno-Cotinion)• Társulássorozat (-etalia végződés, pl. Orno-Cotinentalia)• Társulásosztály (-etea végződés, pl. Quercetea

pubescenti-petraeae)• Társulásdivízió (-ea végződés, pl. Querco-Fagea)

Társulás alatt:

• Altársulás (szubasszociáció) (-etosum végződés)• Fáciesz• Szinúzium• Konszociáció

• Geográfiai variánsok

Társulások leírása:

Diagnosztikus fajkombináció

Elemei:• Domináns fajok• Karakterfajok

(abszolút karakterfajok)

(regionális vagy lokális karakterfajok)• Differenciális fajok

(ökológiai differenciális fajok)

(földrajzi differenciális fajok)• Állandó fajok

Társulások terepi felvételezése(„cönológiai felvétel készítése”)

• A mintaterület nagysága:

erdőkben: 20 x 20 - 40 x 40 m

cserjésekben: 5 x 5 - 10 x 10 m

gyepekben: 1 x 1 - 5 x 5 m

de: minden esetben az igényekhez alkalmazkodni kell!

A társulásfelvételezés részei: a fajösszetétel jellemzése I.

A fajok tömegességének, számarányának becslése

Alapfogalmak:•Borítás (gyepszint, mohaszint)•Záródás (cserje- és lombszintek)

Mérési lehetőség:•A borítás vagy záródás százalékos megadása•Úgynevezett “A-D” érték meghatározása (A-D = abundancia – dominancia)

Az értékeket szintenként becsüljük

A becslés szintenként abszolút értékben adjuk meg (nem relatív értékben)

Becsült A-D érték Borítás / záródás (%)

5 75 – 1004 50 – 753 25 – 502 5 – 251 1 –5+ 1 alattr szinte 0

A-D értékek meghatározása

A társulásfelvételek feldolgozása

•„Egy felvétel nem felvétel” – minimum 5

•Szükséges mintaanyag összegyűjtése (saját vagy másoktól átvett)

•A felvételeket rendezni kell

•A következtetéseket (társulások jellemzését, leírását, összehasonlítását) a felvételek sok szempontú elemzésével, vizsgálatával kell megtenni

A társulások szerkezete:

- vertikális struktúra (szintezettség)

- horizontális struktúra (mozaikosság)

Fontos társulástani fogalmak

Aszpektus – a társulások „képe”, megjelenése egy adott vegetációs periódusban

A társulások fluktuációja (hullámzása) – a társulások jellemző fajainak arány-változásai (általában több év viszonylatában)

Fontos társulástani fogalmak

Szukcesszió – a társulások fejlődése, átalakulása egymásba

Pionír (kezdő, úttörő) társulások

Átmeneti társulások

Klimax (záró) társulások

(valódi klimax, szubklimax, paraklimax állapotok)

Jellemző szukcessziós (társulásfejlődési) sorok:

tavi zonáció: nyílt víz – hínaras – gyékényes – nádas – magassásos – lápi fás társulások

folyóparti zonáció: pionír lágyszárú növényzet – bokorfüzes – puhafás ligeterdő – keményfás ligeterdő – síkvidéki gyertyános-kocsányos tölgyes

sztyepréti zonáció: nyílt sziklafelszín – sziklahasadék-növényzet – sziklagyepek – sztyeprétek – bokorerdők – zárt molyhos tölgyesek

A társulások kialakulását meghatározó legfontosabb tényezők

- klíma (klímazonális és klímaregionális társulások, extraregionális társulások)

- talaj, domborzat, hidrológiai viszonyok (edafikus v. azonális társulások)

- vegetációtagozódás (klímaövek – növényzeti övek)

A gyeptársulások helye a magyarországi vegetációban

legszárazabb gyeptársulások

legnedvesebb gyeptársulások

üde gyeptársulások

természetes gyepek

„támogatott” gyeptársulások

antropogén eredetű gyepek