Vizaknai Tamás – Vizaknai Tamásné

ISTEN DICSŐSÉGÉRE,GÁLYARABOK EMLÉKÉRE

1978

Komló, 2019

Vizaknai Tamás – Vizaknai Tamásné: Isten dicsőségére,

Gályarabok emlékére1978

Lektorálta:Varga Dávid

1993

Készült:az 1993-as kiadás alapján

Borító:Komlói református templom és a parókia

Fotók:Gyülekezeti tagok felvételei

Kiadó:Komlói Református Egyházközség

Felelős kiadó:Vizaknai Katalin

Számítógépes szerkesztő:Markóné Szilágyi Ágnes

Nyomdai munkák: Rotari Nyomdaipari Kft., KomlóFelelős vezető: Lovai Nóra

Hazánk és református egyházunk szempontjából is törté-nelmi pillanat volt, amikor a hazánkban tartózkodó II. JánosPál pápa 1991. augusztus 18-án a debreceni Nagytemplombantartott ökumenikus istentisztelet után a történelmi egyházak ve-zetőinek kíséretével a Nagytemplom mögötti

gályarab – emlékművön

saját kezével elhelyezte az emlékezés koszorúját.

3

Tartalom

Vizaknai TamásA komlói református templom építésének története 1978 .............. 5

Előszó............................................................................................. 7Miért a gályarabok emlékére? ........................................................ 10Templomépítési alap ...................................................................... 12Vadászat elvi engedélyre ................................................................ 14Levél az Elnöki Tanács elnökének (részlet) ................................... 16Várospolitikai fórum ...................................................................... 18Levél Kádár Jánoshoz .................................................................... 201976. október.................................................................................. 22Frau Rosmarie Spinnler.................................................................. 25Útlevél beszerzési nehézségeim..................................................... 27Kerülő úton..................................................................................... 29Kincset viszek ................................................................................ 31Rövid beszámoló a gyülekezetnek ................................................. 34Honnan szól a harang? ................................................................... 37Az építésről, naptári bejegyzéseim alapján .................................... 39Végszó............................................................................................ 45

Vizaknai Tamásné„Az Istennél semmi sem lehetetlen” ................................................. 47

Előszó............................................................................................. 51Komló 1966.................................................................................... 53Sérelmeink...................................................................................... 54Idézetek Vizaknai Tamás beszámolóiból és leveleiből ................. 56Isten cselekszik............................................................................... 59A Tanácsházán ................................................................................ 60Honnan vegyünk pénzt? ................................................................. 60Megérkezik a segítség .................................................................... 61A vonaton ....................................................................................... 62Svájcban ......................................................................................... 63Az építkezés ................................................................................... 641979................................................................................................ 66A templomszentelés ....................................................................... 66Végszó............................................................................................ 68

4

Vizaknai Tamás

A komlói református templom építésének története 1978

5

6

ELŐSZÓ

Az I. világháború előtt Komlón nem voltak reformátusok,de szórványként élt itt egy kicsiny, virágzó evangélikus közös-ség. Ennek a gondnoka, Kunszt János 1926-ban felkereste apécsi evangélikus lelkészt – és mivel addigra élt itt néhány re-formátus család is, a dombóvári lelkészt is –, hogy vegyék ma-gukra a kis szórványközösség gondját. Így lett a gyülekezetneve: „Komlói Egyesült Protestáns Fiókegyház”.

A gyülekezet életéről részletesebben 1938 óta tudunk.1939-ben a megnövekedett protestáns gyülekezet szívébenmegszületett a templomépítés vágya. Az évek során összegyűltpénzt azonban az infláció elvitte: így az építkezés szép álmaszertefoszlott.

Az 1946 decemberében Erdős István református lelkész ve-zetésével tartott presbiteri gyűlés kimondja a két közösség kü-lönválását. Komló önálló fiókegyházzá alakult. Az új gondnokdr. Sófalvi Zoltán lett.

Itt kell megemlékeznünk Kunszt János evangélikus gond-nok atyánkfia 20 esztendős hűséges szolgálatáról; emberilegsokat tett azért, hogy a kicsiny református szórványközösségmegmaradhatott.

Az 1947–48-as esztendők szomorú változásokat hoztak amegye életében. Ugyanis a Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljá-ról, a Délvidékről kitelepítettek érkeztek a hasonlóképpen ki-telepítettek helyére.

7

1948-ra az egyházvezetés elérkezettnek látta az időt, hogyKomló önálló református anyaegyházzá váljék. 1948. augusz-tus 22-én Máthé Elek erdélyi menekült lelkész elnökletévelösszeül az első presbiteri gyűlés. Ennek egyik tagja – VízaknaiFerenc – később a gyülekezet gondnoka lett.

A lakosságcsere alapján a Baranyavármegyei Földhivatalútján 1948-ban a gyülekezet Komló 62. sz. alatt – ez jelenlegKossuth u. 19 – házat és telket kap lelkész- és kántorlakás, ima-terem és egyéb célokra.

Máthé Elek teljes fizikai és lelki erejének latbavetésévelszervezi a gyülekezet életét. Nemegyszer gyalog járja a kör-nyező falvakat, hogy összegyűjtse a reformátusokat.

1950-től Komló járási székhely. A szükséges irodáknak aze célra lefoglalt lakásokban ad helyet. Ez lett a sorsa a Komló62. sz. alatti gyülekezeti székháznak is: a rendőrség számárafoglalták le. A lelkész a családjával együtt kénytelen volt átköl-tözni a Kossuth u. 6-ba.

1952-ben Máthé Elek nyugdíjba ment. Egy ideig PécsrőlGara József, majd Papp László vette át a gyülekezet vezetését.Papp László igen nagy odaadással végezte a szolgálatát. Az őidejében történt, hogy 1955-ben a Vízművek a város akkori ve-zetőinek tudtával – a tulajdonost megelőzve – jogtalanul be-költözött a gyülekezet Kossuth u. 19. sz. alatti székházába.Ugyanakkor Papp Lászlónak sikerült elérni, hogy a gyülekezetmegkapja a Vízművek tulajdonát: a Kossuth u. 84. sz. alattiházat.

Papp László után Komlósi Ernő személyében ismét Pécsrőljárt lelkész Komlóra. 1956-ban Bosznay Tibor lett a gyülekezetgondnoka, s példaadó módon végezte munkáját 35 esztendőnkeresztül. Itt is köszönet érte.

8

1956-ban a gyülekezet Horváth Antalt választotta meg lel-készévé. Nemsokára esperes lett, ezáltal Komló esperesi szék-hellyé vált, és az is maradt 1966-ban történt nyugdíjbavonulásáig.

Utóda, Vizaknai Tamás, 1966. decemberében kezdte el lel-készi szolgálatát.

Kezdettől fogva mindeddig a Belvárosi Általános Iskolá-ban tartottuk a gyülekezeti istentiszteletet. 1967. tavaszán kép-viselő választás volt. Az istentiszteletre érkező híveket amegszokott teremben a Választási Bizottság fogadta, ezért mástermet kellett keresni. A lelkészben ekkor érlelődik meg a dön-tés: a gyülekezet ezután a parókia alagsorában tartja majd azistentiszteletet és a gyülekezeti alkalmakat mindaddig, amíg elnem készül az új, korszerű imaház vagy kis templom. Helyilega föld alá került a komlói közösség, lelkileg azonban Isten ke-gyelméből épülni kezdett, hogy amikorra – hosszú idő után –felcsendül a zsoltár a régen várt kis templom avatásánál, tisztaszívből vallhassa: „embereknél ez lehetetlen, de Istennél mindenlehetséges.”

Mivel kezdettől fogva mindmáig eleven az evangélikus ésreformátus egyház testvéri közössége, ezért istentiszteletüket –mióta felépült a templomunk – vasár- és ünnepnaponként dél-után ott tartják.

Nagy Péterlelkipásztor

9

Miért a gályarabok emlékére?

A Komlói Református Egyház Presbitériumának 1973. ok-tóber 7-én tartott ülésén a lelkipásztor 4. pontként a követke-zőket terjesztette elő:

„A gályarabok hitükért és a nemzet szabadságáért hozottáldozatuk, illetve szenvedésük kezdetének háromszázados for-dulójához érkeztünk. Eddig két jelentős írás áldozott emlékük-nek: Moldova György Negyven prédikátor c. történelmi regényeés a Vigilia r. kat. folyóirat áprilisi számának egyik jelentőscikke. A lelkipásztor javasolja: a leendő gyülekezeti ház, illetvea majdan építendő templom a gályarabok emlékére épüljön fel.Mindmáig egy-egy templomban elhelyezett (ahol éppen egy-egy gályarab prédikátor szolgált) tábla őrzi emléküket, vala-mint a debreceni Református templom mögött egypolgárasszony adományából felállított oszlop, mely mindany-nyiok nevét hirdeti”.

A Presbitérium határozata: „A megépítésre kerülő Gyüle-kezeti ház, illetve templom szolgálja a gályarabok emlékéneka megörökítését.”

Erről a határozatról tájékoztattam a Zsinat elnökét is. A le-velemre válasz nem jött. Minden bizonnyal sokan furcsának ta-lálták azt a gondolatot, hogy az ország egyik jelentékenyszocialista városában lévő jelentéktelen vidéki gyülekezet tö-rekedjék országos érvényű emléket emelni a gályaraboknak.

10

Bízom abban, hogy még ezekkel a testvéreinkkel is megegyez-hetünk a következő alapelvekben:

1. A gályaraboknak az emlékét – ha másoknak nem is, de– a magyar reformátusságnak meg kell őrizni, átörökíteni; ésnemcsak egy helyen (gondoljunk a Kossuth, Petőfi, stb. emlék-művekre).

2. A szocializmusban, de az esetleg eljövendő kommunistatársadalomban is megbecsülendő marad az önös érdekekenmagát túltevő áldozatos hazaszeretet és a megismert igazságmellett való kiállás.

3. Komló – időrendben is – az ország első szocialista vá-rosai közé tartozik. Lakossága a jelenlegi és a történelmi Ma-gyarország különböző részeiből gyűlt ide. Képviselve van ittmindenféle nemzetiség, nyelv, vallás, hit, világnézet. A bánya-munka veszélyessége és terhes volta olykor a gályák veszélyes-ségével és terhével vetekszik! A város tehát – reformátusainkarányszámukon jóval felül keresik kenyerüket a bányában! –méltó arra, hogy a gályarabok emlékének megörökítésével tör-ténelmünk egyik legáldozatosabb örökségébe öleljük. Hiszenaz, hogy egy város szocialista város, nem azt jelenti, hogy kívülés felül áll a magyarság és a vele együtt itt élő népek történelmimúltján, dicsőségén vagy kudarcán. Sőt, szocializmusa minélemelkedettebb, értékesebb, annál inkább a múlt értékeibe kellágyazódnia, pontosabban: benne kell gyökereznie.

11

Templomépítési alap

De miből épül fel majd a templom? Még 1972 derekánismét a Városi Tanács V. B. elé került a gyülekezet kérése, hogya szanálásra kerülő épülete helyett újnak a megépítésére adjonengedélyt. Ebben a kérdésben Gallusz József tanácselnök tár-gyalást folytatott a gyülekezet képviseletében a tanácsházán areformátus bányászok küldöttségével. Örömmel állapítottukmeg, hogy a tanács részéről immáron megvan a készség gyü-lekezetünk több mint húsz éve vajúdó ügyének végleges meg-oldására.

Ennek alapján a presbitérium – éppen a gyülekezet jövőjeiránti felelőssége tudatában – elhatározta, hogy építési alapothoz létre. Ugyanis a presbitérium remélte, hogy a komlói gyü-lekezetben és a hozzátartozó szórványokban több olyan sze-mély, család akad majd, akik hajlandók 1.000,- Ft-otmegajánlani és befizetni ebbe az alapba. Természetesen a pres-bitérium gondolt azokra is, akik ekkora áldozatot nem tudnakhozni, de a történelmi vállalkozásban mégis részt szeretnénekvenni. Ezért lehetővé tette 500,- illetve 250,- Ft megajánlásátis. Mind a három kategóriában a befizetési határidő 1973. dec.31. (Itt említjük meg: alapról lévén szó, a befizetett összegetcsak erre a célra lehet felhasználni. Ha az építkezést 1975-bennem tudjuk elkezdeni, kinek-kinek visszafizetjük a befizetettösszeget, évi két százalékos kamattal.)

12

Egyúttal egy nagyobb rajzlapra rajzolt órát helyeztünk elaz istentiszteleti helyiségünknek a gyülekezettel szemközti fa-lára, két mutatóval. Az óra különlegessége az volt, hogy a 60perc helyett 100-ra volt beosztva. A nagymutató minden 1.000,-Ft befizetése után 1 percet haladt előre, míg a kismutató a be-fizetők számát jelezte. A meghirdetés után a gyülekezetünk je-lenlévő tagjai közül négy – ötezret fizetvén be - mindjárt 4,illetve 5 perccel vitte előbbre a kis, illetve a nagymutatót. Ké-sőbb László Benjámin presbiter egy hold szántóját adta el ésfizette be az alapba.

Az építési alapot 1973-ban a presbitérium Templomépítésialappá tette, egyúttal ki is igazította a határidőt: amennyiben1975 végéig nem kapunk engedélyt az építésre, 1976 január 1-től 2%-os kamattal, annak, aki visszakéri, visszaadjuk az általabefizetett összeget. Mindössze egy család kérte vissza, kamatnélkül.

13

Vadászat elvi engedélyre

Azt tudtam, ha valaki építkezni akar, engedélyre van szük-sége. Az imaház, templom azonban abba a kategóriába tartozik,amelyet sorrendben megelőz az elvi engedély megszerzése,amit mindig csak a felsőbb hivatalos szerv adhat. Egyházi épü-letről lévén szó: kikerülhetetlen az Állami Egyházügyi Hivataldöntése, ez pedig nem nélkülözheti az egyházi hatóságok hoz-zájárulását.

Komlóról lévén szó – a szocializmus építésének egyik bá-zisáról, mégpedig alapvető pártirányítás alatt – a V.B. a BaranyaMegyei Állami Egyházügyi Hivatal titkárához irányított. A hi-vatalos út betartásával már előbb a Baranya Megyei Reformá-tus Esperesi Hivatalhoz fordultam kérésünkkel. Aztán aPüspöki Hivatalhoz, világi vonalon pedig az ÁEH-hoz, végülaz ÁEH elnökéhez. Végre az ÁEH elnökhelyettes megtiszteltválaszával. Lényege ez volt: a városi V.B. -től megtudtam, hogya reformátusoknak van parókiájuk, istentiszteleti helyiségük:hagyjon fel a gyülekezet tagjainak az izgatásával. Ilyen tiszta,egyértelmű válaszra mit is felelhettem? Levelek sora indult ela parókiáról különféle szervekhez, személyekhez segítséget, tá-mogatást keresve és remélve. Persze írásaimnak nem volt ered-ménye, pedig a végén már ment a kérelem a miniszterhez,miniszterelnökhöz, államfőhöz és Kádár Jánoshoz nem is egy-szer. (Legtöbbször az ÁEH-nál kötött ki). Egy tényt azonbanitt le kell rögzítenem: a templomunk 1978-ban épült; május 18-14

án vonultak fel az építéshez, december 3-án – bár még nem ké-szült el egészen – a gyülekezet fennállásának harmincadik év-fordulóján már benne tartottuk a jubileumi istentiszteletünket.Tehát egy jó félév alatt; de ehhez nekem tíz évig kellett a leg-különbözőbb kérvényeket és leveleket írnom. Természetesennemcsak a templomért, hanem a lelkiismereti és vallásszabad-ság érdekében is, egészen 1989-ig.

15

Levél az Elnöki Tanács elnökének(részlet)

„Losonczi Pál úrnakaz Elnöki Tanács elnökénekBUDAPESTTárgy: A komlói református egyházközség kegyelmi kérvénye

Mélyen tisztelt Elnök Úr!

24 év óta szinte minden lehetséges fórumot – eredményte-lenül végigjárva – kényszerülünk ügyünkben államfői támoga-tását kérni.

Az előzmények dióhéjban: A Csehszlovákiából 1947–48-ban áttelepített magyar reformátusok az ott hagyott egyházi ja-vaik kárpótlásaképpen – a Tátrai egyezmény alapján – az ún.1.200-as rendeletnek megfelelően Komlón csereingatlanhoz ju-tottak. Ezt a város – a telket, a rajta lévő épületekkel együtt –1955-ben elvette, és helyette a jelenlegi, lebontásra ítélt, sza-nálási területen lévőt juttatta a reformátusok birtokába.

Ezáltal olyan helyzetbe kényszeríttettünk, hogy a vasárnapiistentiszteletünket is csak egészségtelen, munkás és kultúremberigényét semmiképpen sem kielégítő helyen tudjuk csak megtar-tani. Börtönszerű istentiszteleti helyiségünk magassága: 2 m és5 cm.

Sajnos, nem sikerült ebben az országban egy olyan ható-ságra, állami hivatalra sem bukkannunk, amely sérelmünket16

megértené és orvoslásához segítő kezet nyújtana, beleértve azÁllami Egyházügyi Hivatalt is...

Abból a börtönszerű helyiségből, amelybe az eredeti épü-letünk elvétele következtében kényszerültünk: csak Elnök úr ál-lamfői kegyelmi döntése emelhet ki bennünket.

Erőt és jó egészséget kívánva mély tiszteletét jelentiKomló, 1974. május 22.

Aláírás:Vizaknai Tamás

református lelkész”

Kérésünk nem talált meghallgatásra. Mennyivel szerencsé-sebbek voltak majd 300 esztendővel ezelőtt, a török hódoltság-ban élő kecskeméti kálvinisták! A leégett templomukat1680-ban újjá akarták építeni, de ehhez – az akkori jogrend sze-rint – csak a szultán adhatott engedélyt. A budai basa a szultánelé terjesztette a kecskemétiek kérését, a szultán pedig az en-gedélyt megadta.

A török szultán 1680-ban megértőbb volt a kecskemétiekiránt, mint a komlói kálvinisták iránt 1974-ben a magyar ElnökiTanács elnöke.

Még csak annyit: külön levéllel fordultam az Elnöki Tanácstitkárához is, a borítékban elhelyezve az elnöki levél másolatátés a budai basa engedélyt közvetítő sorait.

17

Várospolitikai fórum

1974. július 16-án a Minisztertanács Tanácsi hivatala szer-vezésében, a küldöttjük elnökletével, nyílt Várospolitikai fórumvolt Komlón. Magam is elmentem, hogy végre élő szóval – mi-nisztériumi szintű együttléten – szólhassak hátrányos helyze-tünkről. A tanácsháza szép nagytermében voltunk együtt. Aminisztériumi küldött előadása után hozzászólások következ-tek. Jelentkeztem én is. Hozzászólásomban elmondtam: milyenjó ilyen szép, világos nagy teremben együtt lenni. A komlói re-formátusok gyülekezeti közössége mindössze párszáz lélekbőláll. Most így mondom: a mi gazdáink is a város, a MecsekiSzénbányák és a városban munkát adó különböző üzemek. Dea mi gazdáink nem törődnek azzal, hogy amikor mi összejö-vünk pl. istentiszteletre, 2 m 5 cm-es magasságú levegőtlen,egészségtelen helyen vagyunk; pedig a mi közösségünk tagjaiis emberek, munkások, szeretik a szépet, a világos, egészségeskörnyezetet.

Még hozzátettem: nem a jelenlegi városvezetés hibája,hogy idekerültünk. Egyúttal tisztelettel kérem, hogy a Város-politikai fórum segítsen bennünket emberséges megoldáshoz.És még van egy kérésem – mondtam –: ha e témával kapcso-latban csak az a már sokszor ismételt válasz kapható - hogy ti,ez a kérdés az Állami Egyházügyi Hivatalra tartozik, akkor in-kább nem is kérek választ. Ugyanis már több mint 20 év óta eztörténik: a tanács az ÁEH-hoz, az ÁEH a tanácshoz vagy az es-18

pereshez, illetve a püspökömhöz irányít. A helyzet ugyanis az:református egyházunk tagjai nem Pécsett vagy Budapesten lak-nak, hanem Komlón és nem a püspököm üzemeiben vagy azÁEH bányáiban, hanem a komlói üzemekben és bányákbandolgoznak, azért – áttételek nélkül – a helyi tanácstól várjuk amegoldást.

Befejezésül csak annyit: lelkészi szolgálatom évei alatt sokhelyen megfordultam, de sehol sem találtam olyan gazdára, akia szekerét húzó lovát, vagy igavonó barmát ne téglából épülttágas, világos istállóban tartotta volna. A fórumon felvetett kér-désekkel kapcsolatban a tanácsi vezetők adtak választ. Az ál-talam felvetett üggyel kapcsolatban a Városi PB első titkárGallusz József szólt, mondván: „A közeljövőben a témáról tár-gyalunk majd a lelkész úrral.”

19

Levél Kádár Jánoshoz

1975 március 24-i keltezéssel Komlóról Kádár Jánosnaklevelet vitt a posta.

Ebben a levélben a komlói kis református gyülekezet bá-nyász dolgozói jókívánságukat fejezték ki első titkárrá történtújraválasztása alkalmából. Részlet a levélből:

„Különösképpen örültünk első Titkár úr e mondatának: Ahívő emberek megbecsült állampolgárokként vesznek részt aszocializmus felépítésében.

A mi gyülekezetünk tagjai is: bányákban, üzemekben stb.dolgozó munkások: becsületesen részt vesznek a szocializmusépítésében, de állítom: nem megbecsült állampolgárokként.Lehet: csak mi érezzük így, de ennek az az oka, hogy hosszúévek óta a gyülekezeti házunk 2 m 5 cm magasságú, levegőtlen,egészségtelen alagsorban vagyunk kénytelenek összejönni ün-nepeinkre. (Kerek 25 éve – a személyi kultusz idején – kénysze-rült gyülekezetünk elhagyni eredeti szép otthonát, és azótatapodtat sem jutottunk előbbre a végleges megoldás tekinteté-ben, jóllehet évek óta minden lehetséges egyházi, állami, poli-tikai fórumot megkerestünk).

Gyülekezetünk mindössze párszáz lélekből áll – még a fé-lezret sem éri el –, semmiképp sem jelenthet veszedelmet azépülő szocializmusra vagy Komló szocialista városára nézve.

20

Még egyszer kifejezve jókívánságainkat, mély tiszteletét je-lenti:”

Dátum, aláírásA válasz április 16-án:

„Tisztelt Lelkész Úr!

Köszönjük Kádár Jánoshoz, az MSZMP első titkárához kül-dött jókívánságait.

Imaházukkal kapcsolatos panaszát továbbítottuk – illeté-kességből – az Állami Egyházügyi Hivatalhoz.

Kértük, válaszukat közvetlen Önnek küldjék meg. Amíg ezmegtörténik, kérjük szíves türelmét.

Üdvözlettel:olvasható aláírással:

(Papp Ferenc)”

Persze, az ÁEH hozzánk semmit sem küldött. A tanácsVB-nek azonban küldhettek valamiféle instrukciót, mert április22-i kelettel a VB műszaki osztálya írásban közli velünk: tervbevették ügyünk elintézését, de ebbe be kell vonni az ÁEH-t is.Kérték, közöljük az ÁEH-val mi is, hogy már indul a dolog.Egyúttal közölték velünk azt is, hogy a Komló, Pécsi út 21-23.sz. közötti 769 hrsz. 194 négyszögöl nagyságú telek lenne al-kalmas a gyülekezeti háznak. A lényeg az: nem történt semmi.

21

1976. október

Míg aztán el nem érkezett a címben jelzett év és hónap. Atemplomépítésért való küzdelmünknek ez az éve és hónapjaolyan fontossá lett gyülekezetünk életében, mint 1956 októberehazánk történetében.

Ugyanis Morber János tanácselnök értekezletet hívott összea tanácsra. Az értekezlet tárgya: A Komlói Református Egyház-község Kossuth u. 84. sz. alatti gyülekezeti házának szanálása,és új hely kijelölése.

Az értekezleten Morber János tanácselnök elnöklete alattjelen van: Komlósi Ernő esperes, Kutas Antal megyei egyház-ügyi titkár, Martini József városi főmérnök és Vizakani Tamáskomlói lelkész.

Az elnök ismerteti a megvalósítandó építési terveket.Ennek lényege: szükség van a református gyülekezet Kossuthu. 84. sz. alatti jelenlegi ingatlanra, de helyette belső területena számukra nem tudnak elhelyezést biztosítani. Megoldáskéntjavasolja a Pécsi út egyik üres részét, vagy másodikként telketKenderföldön; illetve harmadik, negyedikként Dávidföldön,vagy Kossuth akna felé eső részen. Mivel az első, a Pécsi útiszanálást igényel, ezért megoldásul a maradék hármat ajánlja.

A megyei egyházügyi titkár nagylelkűnek ítéli az elnök ma-radék három megoldási javaslatát. Valóban, a pártállami ideo-lógia alapján kitűnő megoldás: a város belső területéről,22

központi helyről városszélre vagy városon kívülre szorítani kia református gyülekezeti élet központját és a majd megépítendőkis templomot.

Gyülekezetünk létérdeke alapján természetesen a javasoltmegoldások egyikét sem tudtam elfogadni. Ennek következté-ben heves vita alakult ki az egyházügyi titkár és közöttem. Le-szögeztem: a város reformátussága részéről minden helyszínimegoldást elfogadok, de csak a város belső területén.

A vitának az elnök vet véget azzal, hogy a reformátusságrészére felajánlja megvételre a belvárosban levő dr. Halas-féleházat, a hozzátartozó telekkel. Itt felépíthető lenne az imaházis. Az értekezlet így közmegegyezéssel ért véget.

Az értekezlet után megkérdeztem az elnöktől – most már,mint Morber János tanácselnöktől – ad-e elvi engedélyt arra,hogy a majdani telkünkön a kis templomunkat felépíthessük?Adok, volt a válasz. Egy röpke pillanat alatt megvolt az elviengedély, amit a hatalmon lévőktől több mint tíz évi rimánko-dással sem tudtam megszerezni.

Az elvi engedély már megvan. De honnan kerül elő az épí-tésre egymilliónál is nagyobb összeg? Az Isten csodálatoskép-pen erről is gondoskodott. Az október 31-i reformációiemlékünnepélyre készülve voltunk együtt 30-án este. Nyolc órakörül Bóka András újpetrei lelkész – azóta esperes – személyé-ben váratlan vendég érkezett. Nem jött egyedül: egy svájci te-ológust hozott magával, a Bázel–Binningen-i gyülekezetküldöttét. Ennek a fiatalnak az volt a feladata: nézzen körül ha-zánkban, hol van olyan református gyülekezet, amely erejétmeghaladó feladat előtt áll? Nálunk mindent megnézett, lejöttaz alagsorba is, ahol az istentiszteletet szoktuk tartani. Otthonmindenről beszámolt. Az otthoniak pedig – más gyülekezetek-kel együtt – vállalták az építkezés anyagi terheit.

23

A teológus jelentésének eredményeképp a binningeniek akövetkező évben hazánkba küldték az ügyek vitelére kiszemelthivatalos megbízottukat, Frau Rosmarie Spinnlert.

24

Frau Rosmarie Spinnler

Megérdemli, hogy egy külön kis fejezetben foglalkozzunkszemélyével. 1977. május 2-án a szobámban a feladatomat vé-gezve, megcsörrent az asztalomon lévő telefon. Felemelveugyancsak meglepődtem, amikor azt hallottam: maradjak a vo-nalban, valaki Budapestről keres. Még inkább meglepett, ami-kor az egyik ismerős pesti kollégám ezt közölte velem: menjekfel Pestre, és a Royal Szállóban a portán érdeklődjem RosmarieSpinnler asszony holléte iránt.

Az üzenetet követő napon, május 3-án kilenc óra tájbanmár Budapesten voltam. A szállodába érkezve a portán érdek-lődtem Spinnlerné iránt. Alighogy kiejtettem a nevét, a hallbanülők közül egy hölgy felállva elindult felém. Ő volt. Így tehátkomlói lakos létemre Budapesten ismerhettem meg a Bázel-Binningen-i gyülekezet egyik segítőkész, gazdag szívű-lelkűtagját, Spinnlerné asszonyt.

Róla csak annyit: özvegy, négy gyermeket nevel, két lánytés két fiút. Binningenben 1968 óta gyülekezeti gondozónői tisz-tet tölt be. 1977 tavasza óta szinte hivatali tiszti feladatai közéölelte a szocialista Komló városában lévő kis református gyü-lekezet templomépítési gondjait. Hogy egy évre rá, 1978 dec-emberében megtarthattuk az első istentiszteletünket agályarabok emlékére épült kis templomunkban - Isten után -elsősorban neki köszönhető. A presbitérium 1980-ban tisztelet-beli presbiterré választotta.

25

Ebben az évben, 1993-ban lép gondozónői tiszte 25 évébe.Megragadjuk az alkalmat, és ezúton is tiszta szívből kívánjukéletére és szerettei életére Isten gazdag áldását.

26

Útlevél beszerzési nehézségeim

A nyár folyamán a fenti svájci gyülekezetektől egy hétre,illetve 10 napra szóló meghívást kaptunk a feleségemmelegyütt őszre. Egyben kérték, hogy tartsak az ottlétem idejénbibliaórákat, illetve istentiszteletet a személyes kapcsolat fel-vétele céljából is. Miközben tíz és tízezrek kaptak nyugatraszóló útlevelet, ki gondolt volna arra, hogy egy vidéki kis városmég kisebb gyülekezetének ismeretlen lelkésze oly kálváriásúton juthat csak útlevélhez! Amikor ezt a barátaimnak pana-szoltam, felhívták a figyelmemet: hát te nem tudod, hogy min-den lelkész útlevélkérelme az illetékes belügyi szervekhez csakaz Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül juthat el? Nem gon-dolod, hogy az évek során az imaház építése ügyében bármi-lyen magasrangú személyhez vagy szervhez küldtél írásokat,az zömében mind ÁEH-nál kötött ki? Nem kell, hogy bárki isismerjen tégedet: elég, ha ők ismernek.

Így aztán érthető volt, hogy a június végén a Baranya me-gyei Redőr-főkapitányhoz beadott útlevélkérelmemre július 12-i kelettel az alábbi 44,851/1977. sz. HATÁROZATOT kaptamszemélyi adataim és lakcímem után lényegében ezt olvashat-tam: „a Baranya Megyei RFK-on beadott, Svájc területéreszóló látogató útlevél iránti kérelmét.... elutasítom. Fellebbezésihatáridő 15. nap. Indoklás....... Külföldön tartózkodásánakanyagi feltételét biztosító személlyel nincs olyan kapcsolatban,aminek az alapján a meghívás elfogadható lenne.”

27

Természetesen benyújtottam a Rendőr-főkapitányságon ke-resztül a fellebbezésemet. Augusztus 18-án kapom a BMORFK Útlevélosztály 44.851/1977. sz elutasító határozatát In-doklás: „... az elsőfokú határozatot felülvizsgáltam és azt jóvá-hagyom, mivel a külföldön tartózkodásához szükséges anyagifeltételeket nem látom biztosítottnak.

A döntésnél figyelembe vettem a belügyminiszterhez írt le-velét is.”

A kiadvány hiteléül: Pecsét: BM Országos Rendőrfőkapi-tányság, dr. Lehel Ferenc r. alezredes sk.

De nem folytatom. A lényeg ez: az ÁEH mindent elköve-tett, hogy ne kapjunk útlevelet, én mindent, hogy kapjunk.Végre decemberben hozzájutottunk, úgyhogy 1978. január elsőfelében eleget tehettünk a svájciak meghívásának.

28

Kerülő úton

A végleges elutasító határozat utolsó mondatából világossávált előttem: hivatalos úton lehetetlen útlevélhez jutnom. Ma-radt tehát számomra a kerülő út.

Évtizedek óta nemcsak előfizetője és olvasója voltam aNépszabadságnak, de a szerkesztőséggel közöltem a közügyek-kel kapcsolatos egyéni, a szokványostól eltérő véleményemetis. Nem lévén más megoldás: a Népszabadság főmunkatársáhozdr. Szabó Lászlóhoz és Vadász Ferenc rovatvezetőhöz fordul-tam segítségért. Részletek a főmunkatárshoz, küldött levélből:

„Lehetséges, ha soha egy betűt sem írok közügyekben:talán nem utasították volna el feleségemmel együtt beadott út-levélkérelmünket.

Elismerem: nem volt mindig jólfésült az engem írásra kény-szerítő ügyekben a fogalmazásom, de higgye el, engem mindiga jóindulat, tisztesség és a segítőszándék vezetett. De úgy lát-szik, nagy igazság van Csanádi Imre Bornemissza Péter c.verse e félmondatában is: „... kushadni akkor, nem-látni-szólnioltalmasnak tetszett.” Ha nem is tud segíteni, bizalommalkérem, szíveskedjék megtudni: mi lehetett az elutasítás igazioka? Hiszen tízezernyi állampolgár kap útlevelet nyugatra is:pedig valutát visz ki vele, mi pedig hoznánk. Kedvezményezettszemélyek közül is hányan kinn maradnak! Egy nyomorult vi-déki, alsópapsághoz tartozó református lelkész miért nem ré-szesülhet a gazdagokkal, tehetősekkel egyenlő elbánásban

29

legalább útlevélügyben? Miért kell éreznem: az állam engemnem tart megbízható, tisztességes polgárának?

Lehet igazságtalan vagyok: bocsássanak meg érte.

Komló, 1977.8 25.

Tisztelettel és szeretettel üdvözli.”

Aláírás

Bizonyára a fenti levél folyományaképpen kapom a Bara-nya Megyei Rendőr-főkapitányság Igazságrendészeti Osztály-ától e sorokat:

„Kérem, hogy Svájcba szóló útlevélkérelme ügyében jelen-jen meg félfogadási időben a Légszeszgyár u. 8. szám I. em. 4alatt.

Pécs, 1977. szeptember 10.”

Aláírás

Ezzel kezdetét vette az útlevélügy végső lebonyolítása,amelynek eredményeképpen decemberben Budapesten átve-hettem útlevelünket.

30

Kincset viszek

Végre kézhez kaptuk az útlevelünket, semmi sem állott út-jában, hogy a januári tíznapos meghívásuknak eleget tegyünk.Január 12-én Budapestről délután 3-kor induló Wiener Walzer-rel indultunk el szerdán, és 13-án péntek reggel kb. 8-ra meg isérkeztünk.

Bár az utunk a határon át zökkenőmentes volt, de nem ese-mény nélküli. Még Bécs előtt, még a határon belül útlevél ésvámvizsgálat. Ennél az utóbbinál a vámtiszt kérdezte, hogymennyi Ft-ot és milyen valutát viszünk ki. (Persze valutát el-kobzás veszélye nélkül nem volt szabad kivinni, csak engedély-lyel. A feleségemnek volt 20 dollárja, amit évekkel ezelőtt anagynénjétől kapott, amikor az USA-ban meglátogatta. Amikorindultunk, magával hozta, minden bejelentés nélkül. A vámtisztfelszólítása nyomán a pillanatok törtrésze alatt megvívta amaga lelkiismereti küzdelmét, harcát: a pénztárcája egyik re-keszéből mégiscsak elővette, és megmutatta, megmondván aztis, hogy rokontól kapta. A tiszt kivette a kezéből, nézegette,vizsgálta, aztán szó nélkül mégiscsak visszaadta. Mindnyájanfellélegeztünk.

Aztán hozzám fordult – persze előbb a személyi igazolvá-nyunkat is megvizsgálta, így hát tudta, hogy református lelkészvagyok –: mennyi Ft-ot viszek magammal, kérdezte. A szabá-lyos összeget, amit a rendelet enged (azt hiszem, akkor 200 Ft-ot lehetett kivinni). És valutát? Azt semmit sem, mert nekem

31

nem volt sohasem. Felszólított, hogy adjam oda a pénztárcámat.Otthon ugyan van, de én sohasem hordok magamnál pénztárcát.„Akkor adja ide azt a pénzt, ami a zsebében van”. Elővettemaz egyik zsebemben tartott pénzt és kezébe adtam. Tovább –mondta –, a másik zsebéből is. Nincsen benne. Fordítsa ki –szólított fel. Kifordítottam, csak a zsebkendőm volt benne; denem folytatom: kabátom, nadrágom minden zsebét ki kellettfordítanom, úgyhogy végül kifakadva ezt mondtam neki: Debizalmatlan, hitetlen tetszik lenni, pedig én vagyok a Tamás!Nézze, válaszolt, a lelkész úr tehet róla, hiszen az előbb önmondta, hogy a pénz a zsebében szokta hordani. Aztán jó utatkívánt mindkettőnknek, és békességben elváltunk egymástól.A csomagot nem nézte, pedig benne volt a kincs, amit vittem,a Bibliám.

Amint Bázel felé röpített bennünket a vonat, annál inkábbazon tépelődtünk: ki fog várni bennünket? Ha ismerős is, anagy pályaudvari forgatagban hogy fogjuk felismerni, aki éppminket vár? Amint a sűrű sokadalomban iparkodtunk csomag-jainkkal kifelé, hát egyszercsak két asszony szalad felénk, olyankétfülű vászonszatyorral, amit kisebb bevásárlásnál használ azasszonynép, de ez mégis más volt: az egyik oldalukon, virág-minták között: hatalmas KOMLÓ felirattal.

Itt közbevetőleg jegyzem meg: közismert Svájc és lakos-ságának segítőkészsége a különféle – bármely néphez, nemzet-hez tartozó – bajbakerültek iránt; és az is, hogy igen takarékosnép. A segítségre szánt pénzt vagy dolgokat különféle módonteremtik elő. Így pl. a bázel-binningiek közös ebédet vagy va-csorát rendeznek, vagy pedig ún. bazárt tartanak. Mindenki hozvalamit, ami szép, jó és használható: ezt eladják, és a befolyóösszeg szolgálja a célt. Így csináltak ilyesféle szatyrokat, és rá-festették a segélyezendő közösség nevét. Vagy trikóra. Ebben

32

az időben sokan Komló szatyorral mentek vásárolni az asszo-nyok közül; az ifjak, gyerekek, férfiak Komló feliratú trikóthordtak.

33

Rövid beszámoló a gyülekezetnek

Kedves Gyülekezet! Túl sok időt venne igénybe annak aleírása, hogy mily nagy szeretettel fogadtak itt bennünket, il-letve: rajtunk keresztül a templomépítés feladatával és gondja-ival küzdő kis Komlói gyülekezetet.

Mióta itt vagyunk, ez alatt a három és fél nap alatt is ren-geteg benyomás ért bennünket: összefüggően írásban lehetetlenbeszámolni ezekről (majd 2-3 egymást követő csütörtöki bib-liaórán élőszóval megtesszük).

Most röviden, pontokba foglalva:1. Péntek reggel érkezvén meg, délben közös ebéd a gyü-

lekezettel.2. Szombaton délben ún. bukta-ebéd: ezt is közösen fo-

gyasztottuk.3. Szombaton este nyolctól éjfélig: műsoros komlói est.

(Amint a bukta-ebéd, úgy a műsoros est tiszta bevétele is akomlói templom javára.) Persze, mindenütt kölcsönösen üdvö-zöltük egymást – és ez fontos: mindennek a középpontjában:KOMLÓ!

4. Vasárnap de. 9:15-kor keresztelési istentisztelet a St.Margarete templomban; itt a lelkész imaszolgálatot kért tőlem.

5. Ugyancsak vasárnap de. 10:30-kor istentisztelet egy na-gyobb gyülekezetben. Előzetes megbeszélés szerint az igehir-detést én végeztem: igen nagy figyelemmel kísérték még amagyar mondatokat is – bár nem értettek belőle semmit – és34

természetesen a mondatról-mondatra való tolmácsolást is. Na-gyon jó tolmácsom volt, egy 56-os református vegyészmérnökCsébits László. Az ige ez volt: „Tudom pedig, hogy amikorhozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma áldásának teljessé-gével megyek.” (Rm 15,29)

Bevezető mondatként kb. ezt mondtam: Tudom, hogy asvájciak nem arra kíváncsiak, hogy mit mond nekik a komlóipap, hanem arra, hogy mit mondott a komlói lelkésznek JézusKrisztus. Az igehirdetés elején elmondtam a vámtiszttel a vo-naton való esetünket, hozzátéve: ez a kommunista hitű mate-rialista ember nem is sejthette, hogy a Bibliában kincset hozokide Svájcba: Jézus Krisztus Evangéliumát. A szolgálat fogad-tatása a feleségemhez egy mondatban jutott el: „Ez az emberamit hirdet, azt hiszi is.” (Egyébként a gyülekezetük egy kisebbrésze más ügyet pártolt, de a szolgálat után egységesen Komlómellett döntöttek.)

6. Délben annál a lelkésznél ebédeltünk, akinek a gyüleke-zetében délelőtt prédikáltam: Helmuth Cramm-nál. (felesége:Sieglind). Három fiú gyermekük van, a legidősebb 15 éves,gimnáziumba jár: Martin, Georg, Tóbiás. Az ebédnél az egészcsalád lelkesen tanult magyarul: köszönöm szépen, kenyér, vi-szontlátásra..., azokat a szavakat, amelyet mondtak nékünk né-metül, mi pedig megmondtuk magyarul annak megfelelőjét.

Feleségem és magam is hősiesen küzdünk a német nyelv-vel, hogy megértessük magunkat házigazdánkkal, Florian Son-deregger-rel, feleségével, Susi-val, valamint négy leányukkal,-Käthi, Christa, Evi, Trixlil – és mindenkivel, akivel összejö-vünk. Ebben – és egész svájci tartózkodásunk idején – nagy se-gítségünkre volt a szintén 56-os Vida Zsuzsanna. Egyébként ahiányokat és szakadékokat mindig áthidalja feleségem nyájasés kedves mosolya – ez már külön véleményem – a nemzetközi

35

érintkezésnek ez a legjobb formája.Ma 16-án, hétfőn, amikor írom ezeket a sorokat, viszonylag

szabad napunk van. A házigazdánk – gyülekezet egyik lelkésze– egyhetes továbbképzőre utazott el. Felesége és feleségemmosnak, és vidáman gyötrik egymást a német nyelvvel.

Sokat gondolunk a gyülekezetre, a presbiterekre, és akikhelyettünk ellátják a szolgálatot: Antal Zoltán nt. úrra és fele-ségem húgára, Margitkára. Zárom soraimat azzal az igével,amivel a vasárnapi istentiszteleten szolgáltam: „Tudom,hogy...”(Rm 15,29)

Basel-Binningen, 1978. jan. 16.Üdvözlettel:

Aláírásaink

36

Honnan szól a harang?

Az istentisztelet előtt a gályarabok emlékére épített komlóitemplomban is megszólal a harang, jóllehet nincs tornya, merta tornyot a hajó alakú templom főbejárata felett csillaggal vég-ződő buzogány helyettesíti. Még az is érdekessége a helyzet-nek, hogy – időnként – más és más harang kondulását közvetítia kazettaszalag.

Ennek következő a története: Svájcban létünk idején –meghívásukra – minden gyülekezetbe elmentünk, amely támo-gatta erkölcsileg és anyagilag az építkezésünket. Az egyik he-lyen – talán Oberwil-ben – amikor éppen az értekezletrementünk, megszólalt a harang, de olyan szépen, szívhezszó-lóan, oly otthonosan, mintha Magyarországról áttelepített temp-lom tornyából zúgna. 1956-ban a hazánkból ide emigráltreformátus lelkész, Bárczay Gyula a gyülekezeti tagok jelen-létében nagyon kedvesen, hálaadásra indító módon tájékoztatottbennünket a gyülekezet nagylelkű áldozatvállalásáról. Miköz-ben beszélt, egyúttal bennem mindig az oberwili harang kon-dult meg. Aztán megszólaltam – bár ne tettem volna! – Én mégkérnék valamit a gyülekezettől. A lelkész elhallgatva, megrö-könyödve nézett rám, szinte benne volt a szemrehányó mondat:hogy lehetsz ilyen telhetetlen, és nem is akarta lefordítani.Aztán megmagyaráztam: hazai hangokat és érzéseket szólalta-tott meg bennem a harang, és szeretném ennek szalagra rögzí-tett hangját hazavinni és a leendő templomunkban vasárnapon-

37

ként megszólaltatni. Helyesnek találta ezután a gondolatot agyülekezet is, a kollégám is megbékélt velem. Hazaérkezvénmegkértem svájci barátaimat, hogy minden gyülekezet harang-jának a szavát, ahol szolgáltunk, vegyék szalagra.

Így aztán a komlói református gyülekezet vasárnaponkénthálásan gondol azokra a gyülekezetekre, amelyiknek a harangjaéppen megszólal. Ezek pedig betűrendben: Aarau, Allschwil,Basel-Binningen, Botmingen, Frenkändorf, Füllinsdorf, Lo-carno, Muralto Tessin, Oberwil, Terwil.

Harangjuk ugyan nem szólal meg, de itt mondunk köszö-netet anyagi támogatásukért is a Zsinati Irodának, A Reformá-tusok Lapja szerkesztőségének, a Budapest-Déli Egyház-megyének és a Budapest-Pasarét-i gyülekezetnek.

38

Az építésről, naptári bejegyzéseim alapján

Természetesen az olvasó ne várjon mérnöki szakszerűmunkanaplószerű leírást. A presbitérium a mérnöki körökbenországszerte ismert kétszeres Ybl-díjas Tillai Ernőt kérte fel aterv elkészítésére; el is vállalta, mégpedig társadalmi munká-ban, 1976. őszén. A részletek kidolgozásánál nagy segítségetjelentett számára Erdélyi József református mérnök.

Sokszorosan nehéz és bonyolult feladatot vállalt ezzel ma-gára az evangélikus Tillai. És itt nem csak a terep és a környe-zet-adta nehézségre gondolok, hanem arra a lelki, szellemi,történelmi mondanivalóra is, amit az építménynek ki kell fe-jeznie. Ugyanis a török hódoltságban a protestáns reformációrészben Baranyából – gondoljunk Sztáray Mihályra – indult ki.Bár sokaknak nem tetszik, mégis indokolt, hogy a szocialista-kommunista Magyarországot jelképező – egyik szocialista-kommunista városban: Komlón is legyen épülete a reformációszellemi, lelki, hitbeli örökségét hordozóknak.

És legalább legyen egy építmény hazánkban, amely – hi-szen ebben az évben emlékezünk a protestáns gályarab prédi-kátorok szabadulásának háromszázados évfordulójáról –ezeknek az emlékét őrzi további századokra. Továbbá: bánya-város vagyunk, híveink egyrésze a bányában dolgozik, és szinteelmondhatom: ha az itteni reformátusok nem is gálya, de min-denképpen ,,bányarabok”. Ez a feladat még azért is nehéz volt

39

Tillai számára, hiszen a tervet a zsebünkhöz mérten, ugyanak-kor a nevéhez méltóan kellett készítse.

Eddig ugyan mindig templomról írtam, de valójában min-dig imaházról volt szó: templomról ebben a kommunista vá-rosban akkor nem is lehetett. A katolikusok templomát nemlehetett ugyan lerombolni – ez még a bánya költségén épült,amikor még nem a kommunisták voltak az urak –, de hogy mel-lette felépüljön egy kis református templom is, az szinte elkép-zelhetetlen volt. Így aztán elkészült az imaház terve: művészimunka volt.

1976. december 15-én: Tillai terepszemlét tartott.

1977. márciusára elkészült a terv. Nem vagyok mérnök, deegyszerű emberként is megállapítottam: a terep építkezésszempontjából ideálisan rossz, problémával teljesebbetnemcsak Komlón, de talán egész Baranyában sem lehetmég elképzelni sem. Az építész rengeteg rajzot csinált,hogy megfelelő megoldást találjon.

1978. február 8.: Elkészült az építési költségvetés 736.697,- Ftösszegben.

Február 15.: A Komlói Református Egyházközség a KomlóiVárosgazdálkodási Vállalattal megkötötte az építési szer-ződést a fenti összegben. (Záradékban: a világítás költ-ségeit külön oldjuk meg. A világítással kapcsolatosszerelési munkákat Nagy János presbiter gondnokhelyet-tes végezte el társadalmi munkában Bedecs Andor villa-mosmérnök tervei alapján. És amennyiben azépítkezéssel kapcsolatban valamilyen nehézség merül fel– anyagbeszerzés stb. – ott a lelkész besegít a vállalat-nak.)

40

A munka kezdetének ideje: 1978. márc. 1., befejezési határidő1978. dec. 31.

Február 18.: Füzes Antal, Tillai munkatársa – megfelelő hosz-szúságú pallók beszerzésének nehézsége miatt – módo-sítást ajánl a tervben.

Május 8.: Építési munkaterület átadása.

Május 18.: Reggel 7 ó: előkészület a felvonuláshoz.

Május 27.: A vállalat dolgozói szombaton „kommunista szom-batot” tartottak, azaz társadalmi munkát végeztek

Május 30-án: pedig a Kun Béla Gimnázium 2. osztálya gya-korlati munkát végzett.

Június 1.: Megkezdődik az alapozás.

Június 19.: A kőfaragók munkához látnak.

Június 20.: A kész kövekkel megkezdődik a falhúzás.

Június 22.: Kezdődik az északi oldal falazása a terméskövekkel.

Közben a vállalat küzdött a soron következő munkáhozszükséges anyag beszerzésével, így a módosított tetőszerkezet-hez szükséges vékonyabb, hosszabb pallók felkutatásával is.Mivel nem volt eredmény, a szerződés alapján nekem kellettaz anyag megszerzésével foglalkoznom, különben leáll amunka. Természetesen Budapestre és az ország egyéb részeibevaló telefonálással, illetve levelezéssel magam is mindent el-követtem: eredmény nélkül. Végső reménységként maradt aSoproni Tanulmányi Állami Erdőgazdaság; onnan is negatívválasz érkezett.

Június 29.: Elfoglaltságom miatt a szokásos csütörtöki biblia-órát a feleségem tartja. Elmondja gondunkat, és kéri,

41

hogy a közös imádság egyik témája a hiányzó megfelelőméretű palló legyen, maga is buzgó lélekkel fohászkod-ván.

Június 30.: Másnap reggel az építésvezető azzal a jó hírrel ál-lított be, hogy reggel 7-kor telefonüzenetet kapott a So-proni Tanulmányi Állami Erdőgazdaságtól, hogyvállalják a szükséges méretű pallók elkészítését. Csodá-latos dolog volt a gyülekezetnek átélni az imameghallga-tás tényét.

Szeptember 15.: Füzes Antal az elektromos padlófűtéshez 50m2 fűtőkábelt készít.

Október 4.: Döntés az elektromos padlófűtésről (tudtommalKomló a hazánkban a második, amely ezt a fűtési meg-oldást alkalmazta, a debreceni Szent Anna Plébánia temp-loma volt az első).

Október 19.: A kupola felrakása daruval.

November 30.: Svájcból érkezik Rosemarie Spinnlerné, Hel-muth Cramm és Hruedi Leu.

December 3.: Még nincs egészen készen, de már ezen a vasár-napon a templomban tartjuk a gyülekezet fennállása 30éves jubileumi istentiszteletét. Prédikál Komlósi Ernő es-peres, úrvacsorát oszt H. Cramm. Jelen vannak 140-en.

Este 6-kor jubileumi műsoros est.

December 8 és 9.: Solymosi István mérnök a templom betonjánelhelyezi a fűtőkábelt.

December 10.: Vasárnap: az elektromos fűtés kipróbálása.

December 18–20.: A padlózat műszaki átadása.

42

1979. január 1–6.: A padlófűtés teljesítményének műszaki el-lenőrzése.

Január 8–19.: A padlózat fölé mozaik kockák elhelyezése.

Február 18.: Vasárnap: e naptól kezdve már folyamatosan itttartjuk az istentiszteleteinket. A lecke Zsolt 84. Ezt mikomlói zsoltárnak nevezzük, mivel a Kossuth u. 84. sz.alatt volt az előbbi parókia és ennek az alagsori helyisé-gében tartottuk majd tíz éven át az istentiszteletet ésegyéb összejöveteleinket.Egyébként mostoha időkre ébredtünk: jeges, síkos utca.Létszám: 42, perselypénz: 380,- Ft. Az ige: LK 1.37.:MERT AZ ISTENNÉL SEMMI SEM LEHETETLEN

Április 7.: Szombat: a templomépítés anyagi terhét majd egy-milliós összeggel segítő svájci gyülekezetek 24 tagú kül-döttsége – tolmáccsal – megérkezik a templom-szentelésre. Este 6 órai kezdettel ökumenikus vallásos esta templomban. Kiemelkedő volt a svájci kórus, valaminta szocialista város Tóth Ferenc, Liszt díjas karnagy általvezényelt Komlói Munkáskórusának énekszáma.

A vallásos esten gyülekezetünknek a bazel-binningeni gyü-lekezettel létrejött kulturális kapcsolata a két város közötti kul-turális kapcsolattá fejlődött az évek folyamán. (Ennek voltköszönhető, hogy 1982. októberének végén a Komlói Munkás-kórus tíznapos meghívást kapott Svájcba, ahol a Tóth Ferencvezette kórus több helyen dicsőséget szerzett szolgálatával ha-zánknak és Komló városának.)

Virágvasárnap a délelőtti istentiszteleten Flórián Sondereg-gel binningeni lelkész igeszolgálatával épült a gyülekezet lelkitemploma.

43

Délután 4-kor volt a templomszentelési istentisztelet, dr. .Tóth Károly dunarnelléki ref. püspök szolgálatával.

A templomot zsúfolásig megtöltő hívek áhítattal hallgattákés fogadták szívükbe az élő ige lelkeket gazdagító üzenetét.

De. 1/2 10-kor a város tanácselnöke, Morber János fogadtaa svájciak tisztelgő látogatását.

A svájciak elutazása. Persze, a kapcsolatot kölcsönösentartjuk azóta is.

44

Végszó

Befejezésül csak annyit: a gyülekezet a lelkésszel együttmegtapasztalta: nem hiába vállalta 1967-ben az alagsori helyi-ség nehézségeit, kényelmetlenségeit. Együtt élték át Pál apos-tolnak a Rómabeliekhez írott levele e mondatát: „Annakokáérttehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a kö-nyörülő Istené.” (Róm 9,16)

Térjen ezért nevére: dicséret, dicsőség, tisztesség és hála-adás!

Komló, 1993. február

45

46

Vizaknai Tamásné

„Az Istennél semmi semlehetetlen”Lk. 1, 37

47

48

ÉpültIsten dicsőségére,

Gályarabok emlékére1978

Bálint Ferenc grafikája

49

50

Előszó

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott tégedaz Ür, a te Istened.”

V. Mózes 8,2.

Igaz, csak életem és életünk negyven évéről írhatok, arról,ahogy minket hordozott az Úr. Abból is kiemelve egy-egy ese-ményt és úgy, ahogy azt én éltem át. Ezek: Komló városa, agyülekezet, férjem harcai a templom építéséért és a vallássza-badságért. A megépült templom csodája, ahogy Isten cselek-szik. A svájci testvérek segítsége és az azóta is megmaradtszeretete.

Hiányos lesz, mint az emlékezetem, de szívemben hálávalgondolok mindarra, amit átéltünk és kívánom, hogy ez a kisírás azokban is hálát és bíztatást ébresszen, akik olvassák, mert:„Az Istennél semmi sem lehetetlen.” Lk. 1, 37.

51

52

Komló 1966

Szocialista bányász város, harmincezer lakossal. Mintegész Magyarország, így ez a város is kommunista, ateista pártvezetése alatt áll. Ők úgy gondolják, sőt hirdetik, hogy az Is-tenre és az egyházakra nincs szükségük. Mi azonban tudjuk,hogy az az Isten, akit ők tagadnak és elutasítanak, nemcsak lé-tezik, de: „Jótevő a háládatlanokkal és a gonoszokkal.”

Lk. 6,35.

Nekünk feléjük is ezt kell képviselnünk ebben a városban:„Mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és azigazság ismeretére eljusson.”

I. Tim, 2,3.

53

Sérelmeink

A határon túlról menekült, elüldözött, kitelepített magyartestvéreink közül Komlóra és környékére is kerültek reformátusmagyarok.

A Csehszlovákiában maradt ingatlanaikért kaptak Komlónegy szép nagy házat a gyülekezeti élet céljaira 1948-ban. Eztkét év múlva lefoglalták a rendőrség részére. 1955-ben el is vet-ték. Helyette egy lebontásra váró kétszobás házat adtak, mely-nek faláról a vakolat nagy része lehullott. Ennekrendbehozatalára nem kaptunk engedélyt.

Az istentiszteletet a lakás alagsorában tartottuk. A harmin-cezer lakosból kétszáz családnak volt kapcsolata az egyházzal.Abból is csak 20–40 ember vett részt az alkalmainkon. Miért?Mert féltek nyíltan tartani velünk a kapcsolatot, nehogy hátrányérje őket a munkahelyükön. Sok reformátusról nem is tudtunk,hiszen az ország minden részéről jöttek ide, nagyrészt a szén-bányába dolgozni. De nem jelentkeztek az egyháznál, így sokrejtőzködő református család élhetett közöttünk.

Férjemet nagyon bántotta az az igazságtalanság. ami értea komlói gyülekezetet az elvett ingatlanáért. De abba se tudottbeletörődni, hogy bár az alkotmány biztosította a vallásszabad-ságot, mégis féltek részt venni alkalmainkon, és féltek gyerme-keiket hittanórákra beíratni. Nem ok nélkül. Pláne szocialistavárosban. Iskolai hitoktatásról szó sem lehetett. Az a kevésgyermek, akiket mégis elengedtek a szüleik, azok gyermek is-54

tentiszteleten, vagy konfirmandus órákon vehettek részt a lakásalagsorában kialakított gyülekezeti teremben.

Férjem egész lelkipásztori szolgálatát ezek a tények hatá-rozták meg: Hitében megerősíteni a hozzánk tartozókat és a sé-relmeket orvosolni. Erre tette fel egész életét és ezért harcolt.Ez a harc nem volt könnyű, és veszélytelen vállalkozás. Bár le-veleiben és személyes találkozásokon határozott volt, de min-denkinek megadta a tiszteletet. Ha a várost érintő dolgokról írt,másolatát elküldte a város vezetőinek. Hátuk mögött semmitsem intézett. Egyenességét, becsületességét senki se vonta két-ségbe.

Ennek ellenére soha se tudhattuk, hogy hányan tervezték,hogy elhallgattassák.

Egyik éjjel autó állt meg az ablakunk alatt. A félelem elfo-gott. Most jönnek érte – gondoltam. De nem jöttek. Az autó to-vábbment.

Egyik vasárnap szól a férjem: – A gyülekezeti terem ablakacsúnyán le van köpve.

Mit tehetek: – Nem hagyhatom ott. Nemsokára kezdődikaz istentisztelet. Kimentem és lemostam. Mivel az alacsonyanlévő alagsor ablaka mellett egy kis utca vezetett el, lehetett vé-letlen is.

A következő vasárnap megismétlődött. Ez már nem vélet-len, hanem szándékos lehet. Újra és újra megismétlődött. na-gyon felháborított az esemény. Csak tudnám, ki tette, jólmegmondanám neki a magamét – gondoltam. Egyik vasárnapmegcsendesedtem, hiszen Jézust szembeköpték, nekünk csakaz ablakunkat. Ezután békesség lett a szívemben és csendesenegy éneket dúdolva mostam le az ablakot. többet nem voltköpés. Így lett áldás a rosszindulatból.

55

Idézetek Vizaknai Tamás beszámolóiból és leveleiből

Küldöttség a tanácsházán

1972-ben a Városi Tanács elé került a gyülekezet kérése,hogy a szanálásra kerülő épületünk helyett az újnak a megépí-tésére adjon engedélyt.

Ebben a kérdésben Gallusz József tanácselnök tárgyalástfolytatott a gyülekezet képviseletében a tanácsházán a refor-mátus bányászok küldöttségével. Örömmel állapítottuk meg,hogy a Tanács részéről már megvan a készség a gyülekezetüktöbb mint húsz éve vajúdó ügyének végleges megoldására.

Azt tudtam, ha valaki építkezni akar, engedélyre van szük-sége. De a templom építéséhez előbb elvi engedélyt kell besze-rezni, amit csak a felsőbb hivatalos szerv adhat ki.

Vizaknai Tamás harcai

A hivatalos utat betartva a Baranya megyei, majd a püspökihivatalhoz, utána az Állami Egyházügyi hivatalhoz ment a ké-relmünk.

A válasz lényege az AEH-tól ez volt: Megtudtuk, hogy areformátusoknak van parókiájuk, istentiszteleti helyiségük,

56

hagyjon fel a gyülekezet tagjainak izgatásával. Ekkor újabb le-velek indultak el.

Levél az Elnöki Tanács elnökéhez(részlet)

Mélyen Tisztelt Elnök Úr!

24 év óta szinte minden lehetséges fórumot eredménytele-nül végigjárva kényszerültünk ügyünkben államfői támogatásátkérni...

(Itt leírja a kitelepített magyar reformátusok és elvett in-gatlanjaik történetét.)

Ezáltal olyan helyzetbe kényszerültünk, hogy a vasárnapiistentisztelet csak egészségtelen... börtönszerű helyen tudjukmegtartani. Magassága két méter, öt centiméter. Sajnos nem si-került ebben az országban olyan hatóságra, állami hivatalratalálni, amely sérelmeinket megértené és orvoslásához segítőkezet nyújtana, beleértve az ÁEH-t is.

Ebből a helyzetből Elnök Úr államfői kegyelme emelhet kibennünket.

Erőt és jó egészséget kívánva mély tiszteletét jelenti

Komló, 1974. május 22.Vizaknai Tamás

református lelkész

Kérésünk nem talált meghallgatásra. Mennyivel szerencsé-sebbek voltak majd 300 évvel ezelőtt a török hódoltságban élőkecskeméti kálvinisták! A leégett templomukat 1680-ban újjá

57

akarták építeni, de ehhez csak a szultán adhatott engedélyt. Aszultán az engedélyt megadta. A török szultán 1680-ban meg-értőbb volt a kecskemétiek iránt, mint a komlói kálvinisták iránt1974-ben a magyar Elnöki Tanács elnöke.

Még csak annyit: külön levéllel fordultam az Elnöki Tanácstitkárához is, a borítékba elhelyezve az elnöki levél másolatátés a budai basa engedélyt közvetítő sorait.

Levél Kádár Jánoshoz(részlet)

… Örültünk első Titkár Úr e mondatának: „A hívő emberekmegbecsült állampolgárként vesznek részt a szocializmus épí-tésében.”

A mi gyülekezetünk tagjai is a bányában, az üzemekben…dolgozó munkások, becsületesen részt vesznek a szocializmusépítésében, de állítom: nem megbecsült állampolgárként. Lehetcsak mi érezzük így…

(Ezután leírja az ismert tényeket.) Majd így folytatja:Gyülekezetünk mindössze pár száz lélekből áll, semmiképp

nem jelenthet veszedelmet az épülő szocializmusra, vagy Komlószocialista városára nézve.

Még egyszer kifejezve jókívánságainkat, mély tisztelettel:

Dátum, aláírás

Eredmény: nem történt semmi.

Férjem, Vizaknai Tamás közölt leveleiből és egyéb beszá-molóiból láthattuk, hogyan vívta harcát. Felsorolhatatlan azok

58

az egyházi és világi címzettek, akiket felkeresett leveleivel, aztremélve, hogy azoktól segítséget kaphatunk sérelmeink orvos-lására. Úgy tűnt, hiába. De nem állította meg sem a közömbös-ség, se a visszautasítás, se a fenyegetés. Isten, aki a hűségetnézi, megáldotta harcait.

Hogyan? Erről szeretnék beszámolni egy-egy eseményenkeresztül, ahogy én éltem át.

Isten cselekszik

Az ország vezetői a szénbányák sorsáról úgy döntöttek,hogy nincs rájuk szükség, mert az olajjal, gázzal való fűtés ki-fizetődőbb. Csakhogy váratlan hír érkezett Magyarországra, aolajválság híre. Ez megváltoztatta tervüket, Kellenek a szénbá-nyák. Ezért Komló városa is kapott pénzt a fejlesztésre és bá-nyászlakások építésére.

Mi köze volt ennek az eseménynek a mi ügyünkhöz?Én Isten csodálatos munkáját láttam ebben. Itt dőlt el a mi

sorsunk. Az olajválságnak kellett jönni ahhoz, hogy a városnaklegyen pénze gyülekezeti házunk megvásárlásához. Ugyanisoda akartak felépíteni többemeletes bányászlakásokat. Hiszenez központban, a város céljainak megfelelő helyen volt.

De az elvett ingatlanunkért biztosítani kellett számunkra ismegfelelő épületet és területet.

59

A Tanácsházán

1976 októberében az új tanácselnök; Morber János, érte-kezletet hívott össze, ahol jelen volt rajta kívül az esperes úr, amegyei egyházügyi titkár, a város főmérnöke és a férjem.

Újabb harc kezdődött, mert csak a központtól távol akartakhelyet biztosítani. Ilyet többet is ajánlottak, amit férjem nemfogadott el. Meg is indokolta elutasításának okát: vasárnapokonaz autóbuszok ritkábban járnak, és csak átszállással érkezhet-nének híveink a kijelölt új helyre. Ez lehetetlenné tenné gyüle-kezeti életünket.

Végül a tanácselnök úr döntött. A Halas-féle ház, a katoli-kus templom mellett eladó. A város lemond elővásárlási jogá-ról, ha ezt elfogadja az egyház. Férjem örömmel vette, ésmegköszönte. Csak még elvi engedélyt kért arra, hogy az ud-varán felépülhessen az új templom. Megkapta.

Honnan vegyünk pénzt?

Öröm és gond egyszerre jelentkezett. Amit a régi épületértkapunk a parókia megvásárlásához, a felére se elég. A gyüle-kezet kicsi és szegény. Amit még összegyűjthetünk, az is kevés.Kölcsönt felvenni? A presbitérium erős tiltakozással fogadtaezt a javaslatot. Miből tudnánk visszafizetni? Férjem már a fel-építendő templom tervrajzain is gondolkodott. Tillai Ernő Ybl-díjas mérnök urat akarta felkérni a tervrajz elkészítésére. Ekkorén is elkezdtem méltatlankodni. Egy ilyen híres ember munkájamilyen sokba kerülne. Elég egy egyszerű imaház, minek a nagytervek, álmok?

60

De Isten őt igazolta. Utólag derült ki, hogy az evangélikusTillai mérnök úr a csodálatos tervrajzáért nem kért pénzt, ésnem is fogadott el. A részletek kidolgozásában Erdélyi Józsefpécsi református mérnök úr segítette, szintén ingyen.

De itt még nem tartunk. Se a parókia megvásárlásához, sea templom felépítéséhez nincs elég pénz. Újabb harc kezdődött.Kopogtatás, kérelem, kevés eredmény. Bezárt ajtók.

Egy ajtó azonban nyitva volt előttünk. Imádkoztunk. ÉsIsten felelt.

Megérkezik a segítség

Isten a svájci Binningeni gyülekezet szívére helyezte Ma-gyarországot.

Ott szeretnének segíteni egy református gyülekezetnek,ahol komolyabb anyagi gondok vannak. Ezért küldtek egy fia-tal teológust. Ő hazánkban sok helyre eljutott, egész Debrece-nig. Végül Baranyába érkezett, Bóka András újpetreilelkipásztorhoz. Ő azonnal autójába ültette, és elhozta Komlóra.Itt férjem beszámolt lehetőségeinkről, és gondjainkról. Majdmegmutatta a kijelölt új helyet és épületet. Ezzel a hírrel érke-zett vissza ez a kedves fiatalember Svájcba, 1976 októberében.

1977. május 2-án Budapestre jött a Binningeni gyülekezetmegbízásából Frau Rosmarie Spinnler. Ott találkozott férjemvele. Nagy szeretettel és hűséggel képviselte a komlói gyüle-kezet sorsát mindvégig.

Így számolt be a férjemmel való megbeszéléséről is gyü-lekezetükben. Ezek után meghívót küldtek, mert szeretnékmegismerni a lelkész házaspárt, mielőtt a segítségük mellettdöntenének.

61

Ugyanis a gyülekezet egyik része minket, másik része (nememlékszem pontosan), talán Afrika szegényeit akarta támo-gatni.

Ottlétünk és férjem szolgálata dönti el, kit fognak segíteni.Nagy felelősség volt rajtunk. Szorongva és imádkozva készül-tünk a nagy útra.

De jött egy újabb akadály. Nem engedtek ki. Nem adtakútlevelet. Férjem mindent megtett a többszöri elutasítás elle-nére. Végre sikerült.

A vonaton

Elindultunk Svájc felé. Látszólag nem tartozik ide az, ami-ről most fogok beszámolni. Amerikában él unokatestvérem, akiegy alkalommal levélben küldött 10 vagy 20 dollárt. Már nememlékszem pontosan mennyit. Hónapokig, vagy évekig? – ottállt az íróasztalom fiókjában. Nem mertem beváltani, mert min-denki gyanús volt akkor, akinek valutája, vagy Amerikában élőrokona volt. Zaklatásnak lehetett kitéve. Mondtam a férjemnek:– Most magunkkal vihetjük a pénzt. Ott fogjuk tudni használni.Azt válaszolta:

– Valutát nem lehet kivinni a határon.– Nem olyan sok az – válaszoltam. – Majd eldugom.Úgy is tettem. Egyszer csak jön a vámtiszt, és mint egy le-

mezjátszó, elkezdte sorolni, hogy viszünk-e magunkkal a megnem engedett dolgokból valamit? Mikor a valutát említette,megszólaltam: – Én igen. (Nem akartam hazudni.)

– Mutassa!Elég bajban voltam, mert olyan jól elrejtettem a bőröndöm-

ben, hogy alig találtam meg. Elmondtam azt is, honnan van.

62

Kérte a pénztárcámat. Odaadtam. Utána a férjemét. Ő azt vá-laszolta, hogy soha nem hord magánál pénztárcát. (Ezt én iscsak akkor tudtam meg.)

– Akkor ürítse ki a zsebeit!Megtette.– Most fordítsa ki mindegyiket!Ekkor megkérdezte tőle, miért olyan bizalmatlan iránta.

Válasz: – Maga mondta, hogy nem hord magánál pénztárcát.Ezek után elment, és elvitte a pénzemet. Beletörődtem.Mielőtt vonatunk átlépte volna a határt, újra megjelenik,

visszaadja a pénzt, és jó utat kívánva elmegy.

Svájcban

1978. január 13-án pénteken reggel érkeztünk meg. Ked-vesen fogadtak. Rosmarie, egy testvérnővel várt az állomáson,kezükben Komló feliratú szatyorral.

Svájci testvéreink nagyon találékonyak voltak abban, ho-gyan kell jótékony célra pénzt gyűjteni.

Ilyenek: Komló feliratú szatyrok, pólók. Műsoros est,közös ebéd, vacsora. Saját készítésű és egyéb ajándéktárgyakárusítása. Ezek bevételét a megjelölt célra gyűjtötték. JelenlegKomló javára.

Házigazdánk a Binningeni gyülekezet lelkipásztora. A csa-lád: Florian Sonderegger felesége Susi, és négy lányuk. Ott tar-tózkodásunk alatt az ő vendégszeretetükben részesültünk.

Eljött a vasárnap. A délelőtti istentiszteleten férjemnek kel-lett az igehirdetést megtartani. Az ige ez volt: „Tudom pedig,hogy amikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma áldá-sának teljességével megyek.” Róma 15, 29.

63

Az igehirdetést azzal kezdte, hogy tudja, a svájci gyüleke-zet nem arra kíváncsi, hogy mit mond nekik a komlói pap,hanem arra, hogy mit mondott a papnak Jézus Krisztus. Ezutánbeszámol arról, ami velünk a vonaton történt, majd így foly-tatja: – A vámtiszt nem tudta, hogy az igazi kincs nálam van aBibliámban, Jézus Krisztus evangéliuma.

Hogy mit mondott még, nem emlékszem.A tökéletes fordítást egy 1956-ban disszidált református

mérnök végezte. Isten erről is gondoskodott. Az istentiszteletvégén a jelenlévők egymás között beszélgetve azt mondták: ezaz ember hiszi is azt, amit hirdet.

Az egész gyülekezet egy akarattal a komlói gyülekezetmegsegítése mellett döntött.

Szívünkben örömmel, Isten és a svájci testvérek iránti há-lával érkeztünk haza, közölni a jó hírt az itthoniakkal.

A parókia megvásárlásához és a templom építésére küldöttpénz részletekben, hivatalos úton érkezett. Mindenről pontoselszámolás készült, ami Svájcba és az egyházunk vezetőinek isel lett küldve.

Az építkezés

A komlói Városgazdálkodási Vállalat lett megbízva az épít-kezéssel. Elhárultak az akadályok. Van terület, építési engedély,pénz, tervrajz, kivitelező. Azt gondolnánk ezután megy mindensimán. Csakhogy nem olyan egyszerű az élet. Újabb problémákjelentkeznek. Az egyházi vezetők kérésére változtatni kell atervrajzon.

Megtörtént.64

Menet közben kiderül, az áthidaló gerenda beszerzése le-hetetlen. Ekkor Füzes Antal, Tillai munkatársa módosítást ajánla tervben. De a tetőszerkezet elkészítéséhez vékonyabb, hosszúpallók beszerzése sem sikerült.

Az építésvezető azzal a kéréssel fordult férjemhez, próbáljabeszerezni, mert különben leáll az építkezés. Férjem sok helyretelefonált. De hiába. Még megpróbálta a Soproni Tangazdasá-got hívni. Elmondta kérésünket. Válasz nekik sincs ilyen mé-retű palló. Nagy gondban voltunk, jött a csütörtök. Férjem azesti bibliaóra megtartását rám bízta. A végén a gyülekezet je-lenlévő tagjainak elmondtam, hogy nagy a baj. Kértem, imád-kozzunk, hogy Isten segítsen rajtunk. Megtettük. Másnap jönaz építésvezető azzal a hírrel, hogy telefonáltak a Soproni Tan-gazdaságból, hogy vállalják a megfelelő méretű pallók elkészí-tését.

Újra megtapasztaltuk az ima meghallgatásának a csodáját.Jó szót, elismerést érdemel a Komlói Városgazdálkodás, az épí-tésvezető és az ott dolgozó munkások, akik mindent megtettekazért, hogy templomunk 10 hónap alatt elkészüljön.

Köszönet illeti a gyülekezeti tagokat, akik a terep rendezé-sében és minden felmerülő munkában részt vettek, ezzel iscsökkentve a kiadásokat.

A templom lámpáit a komlói katolikus egyház ajándékoztanekünk. Nagy János presbiter testvérünk végezte a villanysze-relést Bedecs Andor evangélikus villamosmérnök tervei alap-ján. Szintén ingyen.

Felsorolhatatlan azoknak a svájci testvéreknek a neve, akikanyagi áldozatukkal, szeretetükkel mellettünk álltak. A velükvaló kapcsolat évekig fennmaradt. Nekem még három kedves

65

házaspárral 30 év óta is. Ők: Ursula és Werner, Susi és Florian,Hanni és Hansruedi. Isten áldása legyen mindnyájuk életén.

1979

Április 7, szombat.Megérkezik a svájci gyülekezet huszonnégy tagú küldött-

sége. Este hat órakor ökumenikus vallásos est a felépült új temp-

lomban. Itt a svájci énekkar és a komlói munkás-kórus ének-számai örvendeztették meg a jelenlévőket.

Április 8. VirágvasárnapA délelőtti istentiszteleten Florian Sonderegger Binningeni

lelkipásztor hirdeti az igét.

A templomszentelés

Délután négy órakor együtt a gyülekezet és vendégek: egy-házi, városi és a testvéregyházak vezetői. Azonkívül a hozzánktartozó falvak reformátusai és a svájci testvérek. A templom-szentelési istentiszteletet dr. Tóth Károly püspök úr végzi.

Átéljük a nap áldásait. Öröm és hála minden szívben.Nem részletezem, hiszen felsorolhatatlan mindaz, ami ki-

maradt beszámolómból. De valamit még közölnöm kell.Istentisztelet után, amikor kijöttünk a templomból, odajött

hozzám az egyik férfi presbiter testvérünk. Könnyes a szeme,amikor ezt mondja: – Tiszteletes asszony, én ezt nem hittemvolna. Mennyi álmatlan éjszakám volt a megoldhatatlannak lát-

66

szó gondok miatt. Ez a presbiter volt az, aki sokat hadakozottférjem tervei ellen. Például egyik ellenkezésének magyarázata:minek száz személyes templom, hiszen még ő sem tudja gyer-mekeit rávenni, hogy részt vegyenek alkalmainkon. Milyenszép, hogy most bevallotta kétségeit, és átélhette Isten hatal-mát.

67

Végszó

Férjem nyugdíjba vonulása után új lelkipásztorok érkez-tek.

Először Nagy Péter. Az ő áldott szolgálata építette továbba gyülekezetet. Jelenleg Kiss László végzi hűséggel az Istentőlrábízott feladatot.

Rosmarie és férjem, Vizaknai Tamás már nem lehet közöt-tünk. A mennyei hazába költöztek. Emléküket szívünkben őriz-zük. Ők elmentek, de a templom megmaradt. Legyen eztovábbra is lelki otthona és imádság háza mindazoknak, akikoda betérnek. Szóljon ott ezután is Krisztushoz segítő igehir-detés, és hangozzék Őt dicsérő ének.

Isten legyen gyülekezetünk őriző pásztora.

Komló, 2008Vizaknai Tamásné

68

Az 1948-ban alakult gyülekezet eredeti parókiája. Komló 62; jelenleg Kossuth u. 19.

Az 1956-ban kisajátítási kártalanításul kapott parókia Kossuth u. 84.Itt volt a gyülekezeti élet központja 1967. június 4-től

1977. augusztus 28-ával bezárólag. Ennek alagsorában tartottuk vasár- és ünnepnaponként fél 9 és fél 11 órai kezdettel az istentiszteletet, csütörtök este 6 órakor pedig a bibliaórát.

69

A gyülekezeti terem 1968-ban. A falra függesztett szén sajátossága:innenső oldalán természetesen képződött kereszt látható.

70

A gyülekezeti terem 1968-ban.

71

Konfirmáció 1969-ben.

Konfirmáció 1969-ben.

72

Konfirmáció 1969-ben.

Konfirmáció 1969-ben.

73

1971. május 16. Szórványnapi istentisztelet műsorral, Kondákor István hegedül.

Igeolvasás.

74

Vizaknai Tamásné, Kató néni kántori szolgálatban.

Vizaknai Tamásné, Vizaknai Katalin, Frau Rosmarie Spinnler és unokája.

75

Gyülekezet.

Gyülekezet.

76

Úrvacsora.

Az 1977-ben vásárolt parókia.

77

1977. október 16. vasárnap, az istentisztelet után.

Gyülekezet.

78

Gyülekezet.

Gyülekezet.

79

A telek.

1978. tavasza, földmunkák.

80

Földmunkák.

Pár hónap múlva itt áll majd a templom.

81

Április 30. – A lebontott melléképület tégláinak tisztítása.

1978. április – Építkezés előtti utolsó tereprendezés.

82

Június 5. – Érkezik az első kőszállítmány.

Kezdődik az alapok ásása.

83

Betonozás.

Július 2. – Emelkedik a fal a nyugati és az északi oldalon.

84

Épül a fal.

85

Már állnak a falak.

86

Július 10. – Vendégek Svájcból.

Már csak a tetőzet hiányzik.

87

Szeptember 25. – Megérkeznek a pallók a tetőszerkezethez.

Készül a tető.88

Elkészült a tetőszerkezet.

Október 15. – Megérkezett a tetőszerkezet kupolája.

89

Október 19. – A kupola felrakása daruval.

90

Október 19. – A kupola felrakása daruval.

A kupola.91

A csillag.

92

Homlokzat festése.

93

A templom előtti kövezet lerakása.

94

Elkészült a templom.

December 3. – Az első istentisztelet a még nem egészen kész templomban, a gyülekezet fennállása 30. évfordulója alkalmából.

A presbitérium a jubileumii istentiszteleten.95

Svájci vendégek tolmáccsal a jubileumi istentiszteleten.

96

1979. április 8. – Tóth Károly püspök bevonul a templomszentelésre.97

1979. április 8. – Templomszentelési istentisztelet.

Templomszentelési istentisztelet.

98

A Bázel-Binningen-i gyülekezet küldöttsége a templomszentelésen.

Istentisztelet a felszentelt templomban.

99

1991. március 24. – Virágvasárnap: konfirmáció és szórványnap úrvacsorával.

Vizaknai Tamás és felesége Katalin

100

Vizaknai Tamás

101

Szolgálatban.

A parókia épülete.102

Frau Rosmarie Spinnler

103