A Budapest Fasori Református Egyházközség Hírmondója

2002. szeptemberÚjfolyam 18. szám

Isten iskolájában„Te tanítasz engem az élet ösvényére,

teljes öröm van Tenálad; a Te jobbodongyönyörûségek vannak örökké.” (Zsoltárok16,11.)

Különös szabadságot éltem át lelki-pásztori szolgálatom kezdetén. Jött az õsz,és csaknem húszévi tanulás után most elõ-ször köszöntött rám úgy a szeptember, hogynem kellett iskolába mennem.Ugyanakkor kissé belesaj-dult a szívem, hogy egykorszak lezárult, mostmár kimaradok az is-kolaévet kezdõ diá-kok közül. A Ha-rangszó olvasóiéletkortól függõenélik át a szeptem-bereket. Vannak, akikmég tanulnak. Vannak,akik tanítanak. De a legtöb-bünk számára úgy kezdõdik aszeptember, hogy már nem járunk iskolába.

Isten Igéje mégis arról beszél, hogyIsten iskolájába életkortól függetlenül,egész életünkön át járhatunk. Az a jó, haminél hamarabb beiratkozik valaki. Milyenjó a kisgyermekeknek, akik már úgy növe-kednek, hogy szüleikkel együtt ebbe az is-kolába járnak, és olyan magától értetõdõszámukra ez az útirány. Vannak, akik fia-

talon kerülnek hitközelbe, és kezdik tuda-tosan Isten útmutatása szerint építeni azéletüket. Gyülekezetünkben évrõl évre fel-tûnnek olyan fiatal felnõttek, akik az isten-tiszteleteken, felnõtt konfirmációs tanfolya-mon „iratkoznak be” Isten iskolájába. Ittnincs felsõ korhatár, ebben az iskolábanbármely életkorban el lehet kezdeni a ta-

nulást. A zsoltáríró boldog val-lomása: „Uram, Te tanítasz

engem az élet ösvé-nyére.” Nagy ajándék

Annak iskolájábajárni, aki az életetmegalkotta. Õ tudjaa legjobban, mire éshogyan használhat-

juk magunkat, idõn-ket, lehetõségeinket,

testünket, lelkünket. Mitkezdjünk fiatal életünk erõ-

ivel, lendületével, de gondjaival,terheivel, kérdéseivel is. Családi életünkmegoldandó feladataival, egymással, szü-leinkkel, gyermekeinkkel, unokáinkkal. Mitkezdjünk egyedüllétünk kérdésével?! Azzal,ha fogy az erõnk, nehezebb a járásunk, ésbe kell rendezkednünk a betegségekkel valófolyamatos küzdelemre, együttélésre! Hogykezeljük a megoldhatatlannak látszó dol-gainkat, a jól és a rosszul mûködõ kapcso-

FASORI HARANGSZÓ2

latainkat, embertársainkat, lakótársainkat,anyagi kérdéseinket. Mit kezdjünk azzal,ami van, és hogyan fogadjuk el, vagy sze-rezzük meg, ami nincs. Hogyan szeressükhazánkat és hogyan ne gyûlöljük ellen-ségeinket. Hogyan lehet úgy békességbenélni, ha nincs nyugalmunk? Ô ismeri –nálunk százszor jobban –, kik vagyunk mi,és Õ akkor is tud velünk mit kezdeni, ami-kor mi talán nehezen boldogulunk magunk-kal. Õ nemcsak azt az útszakaszt ismeri,amit most megteszünk, vagy már eddigmegtettünk, hanem a teljes utat, azt is, amimég elõttünk van. Õ azt is látja, milyensokat ér az életünk, de azt is tudja, mit érbármi, ha a lelkünk beteg. Õ úgy tanít, hogymérhetetlenül szeret, és minden szavávaléletünk javára tanácsol, és arra az ösvényrevezet, amely az „élet ösvénye”. Nélküle sokutat bejárhatunk, csak az utat nem találjuk.Ebben az iskolában a Mester maga Jézus,akirõl így beszéltek a közelében lévõk: úgytanít, mint akinek hatalma van.

A zsoltáríró egy lélegzettel mondja kiIsten iskolájáról azt is, hogy „teljes örömvan Tenálad”. Micsoda hajsza folyik azörömért ebben az életben? Mindennek amozgatórugója ez? Nem tudunk örömnélkül élni. Mindenki keresi a maga nagyvagy kis örömeit. Csak az a baj, hogy olyanhamar elmúlnak az örömeink. Milyen nagyígéret ez: „teljes öröm”!? Nem viharosjókedvet jelent, nem szirupos érzéseket.Inkább azt a békességet, azt a teljességet,amikor az Õ „ösvényén” vagyunk. Együttlüktet az életünk Õvele – és az Õ tel-jességébõl kapunk ízelítõt. Sok mindenhiányzik, megoldatlan talán, mégis kom-fortérzésünk van, mert a helyünkön va-gyunk, azon az úton vagyunk, amelyet Õmutatott meg nekünk. Úgy alkotott megbennünket, hogy az igazi, maradéktalan,

teljes örömet akkor éljük át, ha az Õ tervevalósul meg velünk, és az Õ útján vezethetbennünket. Ezért „teljes öröm” az Úr nélkülnincs! Nélküle minden örömünk magábanhordozza az elmúlást és az azt követõcsalódást.

Isten iskolájában nem az öröm a fô tan-tárgy, de az öröm a tanulás „velejárója”. Neaz örömöt keressük, hanem az Urat és az Õtetszését, akaratát. Jézus így tanította tanít-ványait: „Ha az én parancsolataimat meg-tartjátok, megmaradtok az én szeretetem-ben; amiképpen én megtartottam az énAtyámnak parancsolatait, és megmaradokaz Õ szeretetében. Ezeket azért beszéltemnektek, hogy megmaradjon bennetek az énörömem és a ti örömetek beteljék.” (János15, 10–11) Hogy sokszor örömtelen a hívõéletünk, vajon nem azért van-e ez, mert ha-nyag tanulók vagyunk, és nem járunk fo-lyamatos hûséggel „az élet ösvényén”?!

Az elsõ két kijelentés után egy kislélegzetet vesz a zsoltáríró, és befejezi amondatot: „a Te jobbodon gyönyörûségekvannak mindörökké.” – Milyen nagy szó ez:„mindörökké”. Egyetlen földi iskoláról,egyetlen földi ígéretrõl sem mondhatjuk el,hogy örökké tart. Isten iskolája kétszeresenis hordozza a „mindörökké” ígéretét.Elôször azért, mert az Õ Igéje örökkévalóIge. Az Õ tanítását az örökkévalóságbóladta ide a múló idõbe. Felismerték ezt Jézusközelében a tanítványok. Amikor a kenyér-szaporítás csodája után tódultak Jézushozaz emberek, Õ ebbõl az örökkévaló tan-anyagból adott nekik ízelítôt, de ez nem kel-lett nekik. Mindenki otthagyta Jézust. Õpedig a tanítványaihoz fordult: – Ti is el-mentek? – Akkor Péter válaszolt a többieknevében is: – „Uram, kihez mehetnénk?Örök életnek beszéde van Tenálad!” (János6,68) – Nemcsak annyit mond ezzel, hogy

MAGVETÉS

FASORI HARANGSZÓ 3

örök életrõl szól a tanításod, hanem maga atanítás az örök élet valóságát, erejét hordoz-za és adja. Másodszor pedig azt jelenti a„mindörökké”, hogy aki ezt az iskolát járja,annak az útja az örökkévalóságba vezet. Jé-zus idehozta az örökkévalóságot, az Övéitpedig az örökkévalóságba viszi.

Ha ilyen különleges iskola Isten isko-lája, vajon mennyi tandíjat kell fizetni? De jólenne, ha úgy fogadnánk, mintha elõször hal-lanánk: ez az iskola teljesen ingyenes! Aziskola fenntartásának költségeit, a tanulókmindennemû tartozását Jézus fizette ki. Ezértmondhatta: – Jöjjetek énhozzám mindnyá-jan! – Aki csak akarja, vegye ingyen.

Itt a szeptember... Testvérem! Hányéve jársz Isten iskolájába? Ha beiratkoztálmár, és most csupán új tanévet kezdesz,köszönd meg ezt a különleges iskolát. Arégi tantárgyak mellett újakat is tanít aMester. Még sok mondanivalója van hoz-

zánk. A legfontosabbakat ismételteti is ve-lünk. Az elméletet a gyakorlatban is kipró-báltatja, begyakoroltatja. – Ha pedig mostvagy Isten iskolája küszöbén, és szeretnélbelépni oda, mondd el csendesen: – Uram!Köszönöm, hogy elõttem is nyitva az ajtó.Köszönöm, hogy mindent elkészítettél szá-momra is. Fogadj be a Te iskoládba, sze-retném Tõled tanulni az életet. – Kezdd elmég ma, és vedd komolyan, amit Jézusédesanyja mondott a kánai lakodalomban aszolgáknak: – Amit Jézus nektek mond, aztmind tegyétek meg!

Szívbõl kívánom, hogy sokan mondjukévközben is, tanulás közben is a vallomást:„Uram, Te tanítasz engem az élet ösvé-nyére, teljes öröm van Tenálad; a Te job-bodon gyönyörûségek vannak mindörökké.”

Végh Tamás lelkipásztor,Isten iskolája egyik tanulója

MAGVETÉS

EVANGÉLIZÁCIÓ A FASORBAN„Lakoma akciós áron” címmel (Lk 16, 19–31)

Az evangélizációs hét minden évben a gyülekezet életének egyik legfontosabb eseménye.Csaknem egy héten át minden este hangzik az igehirdetés, amelyre nemcsak

gyülekezeti tagjainkat várjuk, hanem azt is kérjük, hogy lehetõség szerint hívjuk magunkkalkörnyezetünkbõl, családunkból, barátaink közül mindazokat, akik megszólíthatók.

Alkalom arra, hogy életünket átgondoljuk és teljes szívvel elinduljunk Jézus követésében.Ebben az évben Somogyi László,

a Bp. Óbudai Gyülekezet lelkipásztora lesz az igehirdetônk.Október 13-án, vasárnap de. 10 órakor kezdõdik az evangélizáció az istentisztelet keretében.

Azért is kértük a vasárnapi szolgálatot már, hogy a teljes templomi gyülekezet hallja az igehirdetést, megismerje vendégünket, és a következõ hét estéin visszatérjen a templomba.

Október 14–18-ig, hétfõtõl péntekig minden este 18 órakor tartjuk az alkalmakat templomunkban.Nagyobb gyermekeknek is szól az örömhír, a kisebbeknek pedig gyermekmegôrzést biztosítunk.

ERRE A HÉTRE MINDNYÁJAN KÉSZÜLJÜNK. TEGYÜNK FÉLRE MINDEN AKADÁLYT,ÉS JÖJJÜNK LELKI ÉPÜLÉSRE. IMÁDKOZZUNK A HÉT ÁLDÁSAIÉRT,

MEGTÉRÉSEKÉRT, HITBELI MEGÚJULÁSUNKÉRT!

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ4

ESEMÉNYNAPTÁR

A legutóbbi Harangszó óta történtgyülekezeti események:

• A nyáron vasárnaponként két istentiszteletünket10 és 17 órakor tartottuk, és egy csoportban agyerek-istentiszteletet. Bibliaóráink közül a szer-dai bibliai közösségi órára, a csütörtöki biblia-órára és az ifjúsági órára hívtuk a testvéreket.

• Június 9-én tanévzáró családos napot tartottunkTahiban, Isten Táborában.

• Június 15-én Isten Táborában takarítónap volt.• Június 24-tõl 29-ig konfirmandus-kisifi hét volt

Isten Táborában • Június 23-tól 30-ig zajlott a III. Honismereti

tábor • Július 1-jétõl 6-ig Kincskeresõ tábor volt

Tahiban, a kicsik csoportjával • Július 15-tõl 20-ig Kincskeresõ tábor volt

Tahiban a felsõsök csoportjával• Július 29-tõl augusztus 3-ig gyülekezeti hét volt

Isten Táborában• Augusztus 4-tõl 9-ig 11 holland testvérünket lát-

tuk vendégül gyülekezetünkben• Augusztus 12-tõl 16-ig ifjúsági hét volt Isten

Táborában• Augusztus 16-tól 20-ig vonult le az árvíz, mely-

ben Isten megõrizte a táborunkat• Augusztus 18-án családos napot tartottunk – az

árvíz miatt a gyülekezeti teremben• Szeptember 1-jén volt az évnyitó istentisztelet,

ifjúsági istentisztelet• Szeptember 4-én volt a Julianna iskola évkezdõ

csendesnapja Isten Táborában• A nyári hónapokban bizonyságot tettünk és

megkereszteltünk 22 gyermeket, eltemettünk 33testvérünket, és felkészítettünk és megeskettünk25 jegyespárt.

Szeptembertõl újra indultak biblia-óráink: a kedd délelõtti, a férfi bibliaóra, a kisi-fi, a hittanórák, a konfirmációs alkalmak, azanyakör, a páros kör, a gyerek-istentiszteletek.Meghirdettük az apakört.

Szeretettel hívunk mindenkit, hogy ve-gyen részt gyülekezünk szervezett alkalmaiban!

Éljünk a következõ idõben készítettlehetõségekkel, és örömmel várjuk a szolgálat-ra jelentkezõ testvéreket is!

Kincseket, kincseket ne a földön gyûjtsünk

Így kezdõdik az a gyermekének, amitminden Kincskeresõ táborban elénekelünk.Abban a táborban, ahová már régóta járok,és ahová mindig nagy-nagy örömmelkészülök. Igaz, néhány éve – amióta a gyer-mekeim megszülettek – nem minden nyá-ron tudtam részt venni ezeken a gyermek-heteken, de idén ismét ott lehettem akisebbek között. Ez a hét viszont (az örömmellett) valami egész másfajta érzésselkezdõdött, mint az eddigiek. Napokig nemis tudtam megfogalmazni magamnak, hogymi ez a furcsa érzés. Elõször azt hittem,hogy a kihagyott évek miatt érzem magammáshogy, de hamar rájöttem, hogy nem ezaz oka. Mire eltelt néhány nap, megtaláltama titok nyitját: azok a gyerekek, akik ebbe atáborba jöttek, még kicsik, és legtöbbjükmég nem volt ilyen héten – éppen ezért nemnagyon tudták, hogy mi is az a Kincskeresõtábor. Hiába mondogattuk nekik, hogytalálunk majd kincseket, és lesz igazikincskeresés is, nem értették, nem tudták,hogy mirõl is beszélünk. Számukra mégnem volt ismert, hogy azért ez lett a táborneve, mert itt a lelki kincseket keressükegész héten, és nem tudták azt sem, hogyemellett minden nap van igazi, kézzel-fogható (jelképes) kincs is, amit egészkonkrétan meg kell keresniük.

Mivel sokuk számára új volt mindez,öröm volt látni, ahogy belejöttek akincskeresésbe, vagyis ahogy egyre inkábbértették, hogy milyen is Isten (ez volt a héttémája), hogy az Õ szava is nagy kincs szá-munkra, és milyen nagy ajándék Tõle kapotthitünk, az új élet lehetõsége. Jó volt látni,ahogy felfedezték magukról és egymásról,

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ 5

Aki naponta olvassa és tanulmányozza aSzentírást, megtalálja benne a legnagyobbkincset, az örök életet. Jézus szavai, kijelen-tései Isten szeretetérõl és az ember elveszettállapotáról szintén kincseket jelentenek aszámunkra. Hálás a szívem lelkészeinkért,akiket Isten Szentlelke arra indított, hogy anyáron a gyermekeket összegyûjtsék Istenélõ Igéjének hallgatására a Kincskeresõtáborokba. Egész nyáron folyt a kincskeresés,a lelkek mentése heti váltásban az óvodáskortól a már-már felnõtt korosztályig Tahiban.Július 15-én ötvenen – köztünk harminchattíz-tizennégy éves korú gyermek – mi ismegérkeztünk Tahiba, Isten Táborába. Végh Tamás lelkipásztorunk, a tábor vezetõje és ahitoktatók nagy szeretettel és bõségesen „szórták” az Igét, remélve, hogy a rendelt idõbena Lélek segítségével elvetett mag szárba szökken és gyümölcsöt terem. Az Ige hallgatása,a közös imádságok és éneklések közösséggé formáltak bennünket. A gyerekek új bará-tokra leltek, s közben megismerték Jézus szeretetközösségét. A fogalalkozások mellettvolt idõ versenyekre, játékokra, gyöngyfûzésre, kirándulásra, agyagozásra.Dicsõség Istennek minden csendességért, amikor a gyermekek tisztán hallhatják az Úr Igéjét. Mi, felnõttek imádkozzunk gyermekeinkért, hogy megismerjék Isten szeretetét, és befogadják Õt a szívükbe.

Biczóné Judit néni

hogy mekkora kincset jelent a tudásuk, aszép hangjuk, a gyorsaságuk, a kézügyes-ségük, és hogy örömmel töltötte el õket asok-sok megtanult aranymondás lelkigazdagsága.

Minden nap nagy élmény volt látni akíváncsiságtól, izgalomtól csillogó sze-meket, ahogy elindultak (kirohantak) meg-keresni az aznapi „igazi” (kézzelfogható)kincset, és lázasan keresgélték a tábormegadott részén, majd versengve szaladtakvissza a terembe, boldogan mutogatva: mittaláltak.

Így aztán a hét végére már elmúlt akezdeti furcsa érzésem, helyére pedig

remény költözött. Mert tudom, hogy amateriális kincseket sokan még évekigmegõrzik. Meg azt is tudom, hogy az ÚrIgéje nem tér vissza üresen (vö. Ézs. 55:11).Ezért remélem, hogy a lelki kincsek is meg-maradnak a szívükben, és valóban gazda-gítják majd az õ életüket is!

Demeterné Harmathy Zsófia

Hálás szívvel

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ6

Az Úr mindennek uraIsten a „nagy” ifi csendes hetén ismét

megmutatta, hogy mennyi mindent akar adnigyermekeinek. Délelõttönként Péter szolgáltarról, mi kell ahhoz, hogy életünk ki-egyensúlyozott legyen. Egy körtvázolt fel, melynek tengelyébenJézus van, amit életünk értelmi,testi, lelki, közösségi területeitartanak egyensúlyban. Alap-igénk – „Jézus pedig gyara-podott bölcsességben, test-ben, Isten és emberek elõtt va-ló kedvességben” (Lk 2,52.) –jelezte: mindezt Krisztus példájátkövetve lehet megvalósítani. Ezekután kisebb csoportokban beszélgettünktovább, ahol õszinte, testvéri, felszabadultbeszélgetések alakultak ki. Ezt az is segítette,hogy „kevesen” voltunk Isten táborában.Eleinte azt gondoltuk, rossz lesz, hogy sokannem tudtak eljönni, de hála Istennek nem így

történt. Étkezéseknél körben tudtunk ülni, jóhangulatot teremtve a kanálcsörgés közben. Adélutáni játékos programokban is mindenkirészt vehetett, volt foci labdával és frizbivel,élõ csocsó, csomózás. Vacsora után Tamás

bácsi evangélizációs sorozatát hallgattukÁbrahám életének fõ állomásai

alapján: az elhívástól a próbák-ban való helytálláson át, életesebezhetõ pontjainak felis-meréséig és védelmezéséig.Miként mutatta meg Istenelhívott szolgájának, hogy

hatalma végtelen, hûséges. Azárvíz miatt két nappal hamarabb

haza kellett jönnünk, mindenkinagy szomorúságára. De lelkesedé-

sünk akkora volt, hogy következõ nap min-denki eljött, és az ifiszobában folytattuk/befe-jeztük a hetet. Az árvíz nem tudta elmosni azt,amit Isten épített: vele, nála a legjobb.

Demeter Kornél

Egy boldog és áldottmunkanap

Férfi takarítási napot szerveztünk IstenTáborában a tavaszi elõkészületi munkák el-végzésére május elején. Tizennyolcan gyûl-tünk össze reggel, és 9 órára értünk ki Tahiba.Kellemes volt a megérkezés, mint mindenkor.Jó visszaemlékezni az elmúlt évekre, a táborra,ahol annyi lelki épülést kapott az ember. Mostazonban dolgozni jöttünk! Ezt a napot is rövidáhítattal és közös imádsággal kezdtük. Majdki-ki a maga kedve és szakmai hozzáértéseszerint választhatott a különbözõ feladatokközött. Egyik testvérünk géppel vágta a füvet,ketten gyûjtötték és elszállították egymegfelelõ helyre. Három testvér a raktári teen-

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ 7

dõket végezte. Néhányan a téli hónapokbanmegrongálódott vízrendszert javították. Többtestvérünk a cserjék kivágásában, levelek éshulladékok gyûjtésében segített. Így dolgozotta kis csapat egy szívvel és lélekkel.

Egy testvérünk vállalta a konyhamû-vészetet. Tizennyolc ember ebédjét bogrács-ban, a szabadban készítette. A jó levegõn vég-zett munka után étvágytalanság nem jelent-kezett senkinél. Egész nap sokat dolgoztunk.Jó volt látni, ahogy mindenki egy emberként rátud hangolódni Isten hullámhosszára. Délután-ra a tábor arca egészen megváltozott. Öt órafelé kezdtük érezni magunkon a szorgalmas

munka hatását. De megújul az ember ereje, haarra gondol, hogy mindezt Isten dicsõségérecselekedtük! A táborban sok a tennivaló. Emunkanapot azóta több is követte. Isten áldásátkérjük a testvérek és a tábor életére.Megköszönjük a résztvevõk kitartó és szorgal-mas munkáját. Tudjuk, hogy máskor isszámíthatunk rájuk. Ezúttal kérjük és várjuk újtestvérek jelentkezését is a tábori munkákelvégzésére. Ismerve azt az Igét, hogy az arat-nivaló sok, de a munkás kevés. Távozás elõttrövid hálaadással zártuk a napot. Legyen azÚré a dicsõség most és mindörökké! Ámen.

Kiss Jenõ presbiter

Szemben önmagammal„Jöjjetek mindnyájan énhozzám, akik

megfáradtatok és megterheltettetek, és én meg-nyugosztlak titeket.” (Máté 11:28.)

Egy Veszprém megyei faluban születtem,Csabrendeken. Édesanyám egyedül nevelt minketnyolc testvéremmel. Gyerekkoromban zárkózott,nehezen alkalmazkodó voltam. 17 évesen használ-tam elõször drogot: marihuánás cigarettát. Azok arossz érzések löktek a kábítószer felé, amelyekkelmár régóta küzdöttem: boldogtalanság, szürkeség,magány, a családi szeretet hiánya. De ez semtöltötte be azt az ûrt, amit éreztem, aztán már azamfetamin, fõleg a speed nevû szer volt az, amimegkötözött. A családomat és a környezetemetvádoltam, könnyebb volt másokat bántani, mintönmagammal szembenézni! FelköltöztemBudapestre, újra akartam kezdeni az életet, demég mélyebbre süllyedtem, mert semmi nem vál-tozott bennem. Aztán külsõ segítséggel orvoshozfordultam, onnan kórházba kerültem, az addik-tológiára. Több sikertelen próbálkozás után elju-tottam a Magyarországi Református EgyházKallódó Ifjúságot Mentõ Misszió RáckeresztúriDrogterápiás Otthonába. Megérkezésemkorközöltem, hogy nem akarok sem imádkozni, semtemplomba járni. Azt kérték, csak legyek ott, aholõk, és figyeljek. Bár nem csináltam végig a

terápiát, az otthonban eltöltött három és fél hónapalatt a reggeli áhítatok, a vasárnapi istentiszteletekés a rendszeres bibliaórák nagy hatással voltakrám, valami megérintett. Visszaköltöztemédesanyámhoz, de kapcsolatunk nem lett jobb.Már nem akartam olyan életet élni, mint elõtte:hiányoztak a bibliaórák és az Ige, de még mindiga régi természetemmel küzdöttem. 2002 elejénannyira megromlott a családommal a kapcso-latom, hogy visszajöttem Budapestre. Meg-kerestem a Válaszút Alapítványt. Tudtam, hogy ottmegtért emberektõl kérhetek segítséget. Segítettekszállást keresni, de még így is hetekig éltem azutcán, lépcsõházakban aludtam. De akkor máréreztem, hogy Jézus Krisztus velem van. Végülsikerült egy jó szállót találnunk, munkahelyet iskerestünk. Közben elkezdtem járni a Fasori gyüle-kezetbe, ahová már úgy mentem, hogy amegtérésrõl akartam beszélgetni. És itt végrebefogadtam Jézust a szívembe, újjászülettem. Miváltozott meg bennem? Végre tudok örülni az élet-nek! Megbántam addigi életem hazugságait,hiábavalóságát és bûneit, és megtapasztaltamJézus szeretetét és kegyelmét. Új életet és újközösséget találtam. Körülményeim nem sokatváltoztak, de nehézségeim közepette is tudhatom,hogy Õ mindig velem van. Már tudom, hogy azÚré vagyok testestõl, lelkestõl.

Ignácz Zoltán

BIZONYSÁGTÉTEL

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ8

Küzdelem az árral

Jézus monda néki: „Amit én cselek-szem, te azt most nem érted, de ezután majdmegérted.” (János 3, 17)

Minden Isten Táborában kezdõdött azifjúsági héten. Csak két nappal a táborkezdésután tudtam Tahitótfaluba utazni, hogy ahátralévõ négy napban együtt lehessek test-véreimmel, kikapcsolódhassak. Már szerdán,leérkezésem napján hallhattuk a médiából,hogy a Duna vízszintje emelkedik, külföldönmilyen károkat okozott, és országunkban isvárható tetõzés. Táborunkban csütörtök dél-

ben elzárták a vizet, így már aznap haza kel-lett jönnünk. Nem értettem, hogy miért kellettfélbeszakítanunk ezt a hetet, úgy éreztem,hogy ez csak az ördög munkája lehet.

Pénteken meglepõdve olvastam a la-pokban, hogy Budapestet is veszélyezteti azárvíz, és önkéntes segítõk jelentkezését vár-ják. Elgondolkodtam: vajon nekem lenne-e

erõm homokzsákokat rakni? Elhatároztam,hogy megpróbálom hasznossá tenni ma-gam. Az esti ifjúsági órán felvetettem ötle-temet, és többen csatlakoztak hozzám.

Szombaton reggel elindultunk Nagyté-ténybe a Duna-telepre mint önkéntes segítõk.Odaérkezésünkkor derült ki, hogy a teljesárterületet kitelepítették, a házakat rendõrökés polgárõrök õrzik, és mi is csak csoportosanközlekedhetünk, kizárólag kísérettel. Egyideig furcsa volt, hogy felügyelet alatt kelldolgoznom, figyelik minden lépésemet, ésmeghatározzák, hogy mikor mehetek ebédel-ni, mikor pihenhetek. Már-már méltatlankod-ni kezdtem, amikor ráébredtem, hogy itt kor-ra, nemre és bõrszínre való tekintet nélkül egycsapat vagyunk, akik együtt küzdünk vala-miért. „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga,sem szabad; nincs férfi, sem nõ; mert ti mind-nyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.”(Gal 3,28) Közben csak lapátoltuk a homo-kot, emelgettük a zsákokat, és nem értettem,hogy miért, de az erõm nem fogyott, neméreztem magam gyengének, fáradtnak. Voltközöttünk öreg és fiatal, nõ és férfi, nigériai ésroma származású, diák és dolgozó, taxisofõrés nyugdíjas, belvárosi és vidéki egyaránt.Lapátolás közben jókat beszélgettünk, tré-fálkoztunk. Akkor döbbentem rá, hogy miértis vagyok itt, mi hozott engem ide. Rájöttem,hogy mindezt a hitem munkálta bennem,hogy másokon segítsek, és nem magamért,hanem Jézus Krisztusért teszem mindezt, ésezért nem fogy az erõm. Ekkor már tudtam,hogy errõl a napról nekem elõbb vagy utóbbbizonyságot kell tennem, elmondani az em-bereknek, hogy milyen érzés az Úr dicsõsé-gére munkálkodni, reá nézve dolgozni. Meg-lepõ volt átélni az Ige üzenetét – „És mindent,amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, min-dent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek,hálát adván az Istennek és az Atyának Õálta-

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ 9

la.” (Kol 3,17) –, és megtapasztalni, hogymilyen érzés testestõl, lelkestõl az Úrnakszolgálni. Többen érdeklõdtek, hogy kikvagyunk, honnan, és miért jöttünk, és nemértették, hogy egy VI-VII. kerületinek miértfontos a Duna-telepet megmenteni az árvíz-tõl. Érezték, hogy „mások” vagyunk, mi pe-dig tudtuk egymásról, hogy mindnyájan Istenfiai vagyunk a Krisztus Jézusban való hitáltal. (Gal 3,26) Mikor elindultunk hazafelé,már azon gondolkodtunk, hogy másnap mi-ként segíthetünk. Féltem az újabb munka-naptól, ismerve gyenge hátizmaimat, fájósderekamat. Arra gondoltam, hogy reggelnehezemre fog esni a levegõvétel is. Deamikor felébredtem, a fáradtság nem voltsehol. Se izomláz, se gyengeség, erõsnek ésfrissnek éreztem magam.

Ebéd után ismét összeállt egy csapat, ésmiután megtudtuk, hogy a Római parton vanszükség ránk, elindultunk. Ott megtapasztal-hattam az elõzõ nap szigorúságának elõnyeit,mert nem volt lezárva a veszélyeztetettterület. Kerékpározók, sétálók és bámész-kodók hátráltatták a munkát. Gyerekek ját-szottak és bicikliztek a szivárgó gáton, amelykérdéses volt, hogy néhány óra múlva nemszakad-e át hatalmas erejû vizet zúdítva anyakunkba. Sokkal keményebb és nehezebbmunkát kellett végezni, mint elõzõ nap, demegint megtapasztalhattam az Úr csodáját:nem fogyott erõm, nem lankadt kitartásom.Mivel még nem éltem át ilyet, elõször meg-rettentem, vajon mi történt velem?! Néztemtársaimat, akikkel együtt küzdöttünk a vízellen. Férjem, testvéreim a gyülekezetbõl,más fiatalok, vidám, ráérõs emberek, akiketkihívtunk a sörözõbõl… Egyikükön sem lát-tam, hogy dagadnának kigyúrt izmaik. Egy-szerû, hétköznapi emberek voltak.

Késõbb, már sötétedéskor a gát egyikveszélyes szakaszához mentünk dolgozni,

ahol rengeteg buzgár tört fel. Több helyenszivárogtak a homokzsákok. Ott már egymásik csapat is dolgozott. Azt vettem észre,hogy rohannak, kapkodnak, nem figyelnekegymásra, párhuzamos láncok alakulnak ki.Ôk nem tartoztak Jézus Krisztus követõiközé. Õket nem a hitük, hanem feljebbvalóikvezérelték a gátra. Látható volt rajtuk a gyen-geség, a türelmetlenség. Nem tudták, hogycsak egy dolog a fontos, és akkor nincs teher,és fáradtság: „Azért akár esztek, akár isztok,akármit cselekesztek, mindent az Isten di-csõségére míveljetek.” (I.Kor 10,31)

Ráébredtem, hogy a hét közepén engemazért vezérelt haza az Úr Tahiból, mert a hétvégén a gátakon volt rám szükség. Az ifihét,az együttlét bepótolható, és e két nap csodái,örömei és bizonyosságai megerõsítettekabban, hogy szükségem van az Igére figyelõ,hálaadó hetekre, a bizonyságtételekre, a hittelátélt megpróbáltatásaink tapasztalatainakcseréire. „Mert Õ tõle, Õ általa, és Õ reá néz-ve vannak mindenek. Övé a dicsõség mind-örökké. Ámen” (Róma 11:36)

KÉSZÜL AZ IFJÚSÁGI TEREM

A Harangszó legutóbbi számábanadományt kértünk az új ifjúsági teremkészítésére. A gyülekezet tagjai néhány hétleforgása alatt több, mint egy millió forintot adakoztak erre a célra. Közben a hollandiai papendrechti gyülekezettõl is megérkezett a jelzés, hogy hasonlónagyságú összeg rendelkezésünkre áll. Így szeptember végén elindítjuk a munkát és reménység szerint karácsonyiajándékként birtokba vehetik a termet a gyermekek és ifjak. – Köszönjük a gyülekezet gyors segítségét és holland testvéreink adományát!

Presbitérium

Fehér Ágnes

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ10

Illendô dicséret„…szépen zengjenek hangszerei-

tek!”(Zsolt 33,3)A fenti zsoltár bevezetése arra tanít: mi

illik a hívõ emberhez. Így olvassuk: „illik adicséret.” Dicsérni az Urat mindenféle mó-don. Arra indítanak ezek a versek a Bibliá-ban, hogy a dicséret, a hálaadás hangja le-gyen az emberi hang, és az ember általmegszólaltatott hangszer hangja is. Mi-lyen jó átélni, amikor így szólal meg egyhangszer, hiszen nem egy hangszerké-szítõ, egy zeneszerzõ,egy elõadómûvészkülönleges képes-ségeit dicséri csupán,hanem azt az Urat, akitehetséget, szorgalmat, ihle-tet adott. S a zene túlmutat önmagán– helyére került. Igazán felemelõ élmény.Illendõ dicséret. Örömre indít, hogy gyüleke-zetünkben egyre több hangszer által szól ez adicséret. Beteljesedik a zsoltár útmutatása:„…szépen zengjenek hangszereitek!” S meg-szólalt egy egyszerû hangszer, egy digitáliszongora is, egy szép nyári estén. Felemelõvolt. Egyetlen lámpa fényénél, kis mécsesektársaságában hallgattuk Isten Táborában, agyülekezeti hét résztvevõinek közösségébenKovalszki Mária zongoramûvésznõ illendõdicséretét.

Õ is, mint sokan itt közöttünk, Istentõlkapott új élettel s legjobb képességeivel di-cséri az Urat. S ahogyan helyénvaló: Istennépe között szólt a dicséret a zene nyelvén.Hitvallás lehet ez egy hangversenyterembenis, de még inkább az a gyülekezetben. Egyhívõ szív vallomása, Istent dicsõítõ zeneibizonyságtétele. Idén, egy õszi estén ismegszólal a zongora, s vele az ének és a gor-donka hangja. Az Országos Protestáns Napok

keretében – ahogyan október 18. és 31. közöttsok templomban, gyülekezetben – nálunk islesz egy hangverseny 19-én, szombaton 17órakor, templomunkban. Kovalszki Máriazongoramûvész, gyülekezetünk tagja adkamara hangversenyt Csavlek Etelka ének- ésVarga Tamás gordonkamûvésszel. Két refor-

mátor gondolatai is bátorítsanak,hívogassanak erre a kezdeménye-zésre, melynek reménységünkszerint folytatása is lesz. LutherMárton vallomása: „A zene

Istennek egyik legkedvesebb ésdicsõségesebb ajándéka…”Kálvin János pedig így írt:„Valamennyi eszköz között,amely alkalmas arra, hogy azembert felüdítse és gyönyör-

ködtesse, a zene az elsõ és egyikea legfõbbeknek…” Szívbõl kívánom

imádságos lélekkel, bizonyára sokunkkalegyütt: „…szépen zengjenek hangszereitek!”Ezúton is hívunk mindenkit e felüdítõ ésgyönyörködtetõ eseményre – illendõn Istendicséretére!

Somogyi Péter lelkipásztor

AZ OKTÓBER 19-I KONCERT MÛSORA:1. Johann Sebastian Bach:

G-dúr gambaszonáta (No. 1. BWV 1027.)2. Johann Sebastian Bach: Két ária a Máté passióból

3. César Franck: Panis Angelicus4. Johann Sebastian Bach–Kodály Zoltán:

Három korálelõjáték(Ach, was ist doch unser Leben – BWV 743.,

Vater unser im Himmelreich – BWV 762.,Christus, der uns selig macht – BWV 747.)

5. Liszt Ferenc: Két dal(Ich liebe dich, Es muß ein Wunderbares sein)

6. Kodály Zoltán: Adagio7. Kodály Zoltán: Két népdalfeldolgozás (Szegény vagyok, szegénynek születtem,

A csitári hegyek alatt)8. Liszt Ferenc: Weinen, Klagen-variációk

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ 11

Csendességben a családNagy örömmel vettünk részt idén a

„Tolnay Lajosék-féle” családgondozó héten.Augusztus 5-én indultunk többedmagunkkal,Isten áldását kérve e napokra. TáborhelyünkNagybörzsönyben volt. Gyönyörû táj, festõikörnyezet, igazán alkalmas a lelki töltekezés-re, házasságunk megújulására és nem utolsósorban a kikapcsolódásra. A táboron keresz-tülfolyik egy patak, ami a gyerekek számárafantasztikus lehetõségeket ígért a játékra.Minden nap reggel 1/2 8-kor Pálúr János ve-zetésével áhítattal kezdtünk, majd a reggeli ésa családi csendesség után a nagybörzsönyievangélikus templomban tartottuk a délelõttialkalmakat. Az elõadások csoportbeszélge-tésekkel zárultak. Délben ebéd, csendespihe-nõ következett. A délutánban játék, beszél-getések, az autók fûtését felhasználva a vizesruhák szárítása. Az esténkénti áhítatokat aszarvasi lelkipásztor, Pentaller Attila vezette.

Fantasztikus volt megélni, hogy a sokismeretlen ember között a jézusi szeretet mi-ként kovácsol testvéri összetartozást. Lajoséknagy gondot fordítottak arra, hogy az Igefényében a mindennapi életünket gondoljukvégig. Rendkívül fontos a párkapcsolatokbanés az egész család életében a kommunikáció,ez meghatározza az egymáshoz való viszo-nyunkat. Az együtt imádkozás, bibliaolvasásalappillérei a házasságnak. A férj és a feleségJézussal alkotják az igazi házasságot. Ahhoz,hogy egy család mûködjön, mindenkinek ahelyén kell állni. Ez azt jelenti, hogy Jézusratekintve és Jézustól elkérve éljük meg a min-dennapokat. Hála és szeretet legyen a szívem-ben, mert a páromat Isten ajándékaként kap-tam, és ekként is éljek vele.

Van-e elkülönített idõnk Istennel valócsendességre? És együtt a társunkkal? Acsendességre mindig kell legyen idõnk, hát-

térbe kell szorítanunk a saját szükségletein-ket! Életünkben a problémák melegágya Isteniránti engedetlenségünk. Gondoljunk Jézusra,az Õ szeretetére és a benne kapott örök életre.A férfi szerepe a család vezetése Istenre te-kintve. A nõ szerepe a társ és megvalósítás. Aháttér, amit sokszor nem becsülünk. A családösszetartása, gyermeknevelés stb... A házas-ság fontos része a megszentelõdés. Engedjük,hogy Jézus megtisztítson! Gyermekként éljükmeg hitünket, arra kell törekednünk, hogy fel-nõtté váljunk. A gondolatokat, a híreket szük-séges-e megosztanom cenzúra nélkül a pá-rommal? Épít-e a szavam vagy rombol? Istenlelke a vezetõ, ezen keresztül mérlegeljek. Akísértõ mindig ott ólálkodik köröttünk. Ma-gamba kell tekinteni és megkeresni a hibát,nem a párom az ellenségem, hanem a Sátán.Isten vigasztalni szeretne, a házasságon belülnekünk is erõsítenünk és vigasztalnunk kellegymást. Békesség legyen a szívünkben, ésamit együtt kérünk, Isten megadja.

A héten szó volt még a gyermekeknevelésérõl és a velük való kommunikációról.A minta, ami végigkíséri életüket: a szülõ. Aszülõnek kell megteremteni a hidat a gyer-mek és az Isten között. Meg kell tisztítani ahétköznapokat a káros hatásoktól, például azerõszakos filmektõl, a szexújságoktól és atöbbi... A nevelés kulcsfogalma az engedel-messég. Ha magunk nem tesszük, mit vár-hatunk gyermekeinktõl?

A tábori hét alatt majdnem végig esett azesõ, mégis Isten áldását tapasztaltuk. Csütör-tökön a templomban Pálúr János orgonakon-certjét hallgathattuk. Utolsó este az áhítatután énekeltünk, és minden család kapott egyIgét. A miénk ez volt: „Az istenfélõ emberminden bajból kikerül.” (Prédikátor 7,18)

Hálás szívvel gondolunk e napokra. Vitéz András és Erika

KITEKINTÔ

FASORI HARANGSZÓ12

Gyülekezetünk és akulturális tárca támogatá-sával idén harmadik alka-lommal indulhatott honis-mereti kirándulásra közel70 gyermek, akik az anya-országból, Erdélybõl, Fel-vidékrõl, Drávaszögbõl,Kárpátaljáról, Õrvidékrõl,

Vajdaságból sereglettek egybe a bácskaiFeketicsen (Bácsfeketehegyen). Feketics adélvidéki magyar ajkú reformátusok püspökiszékhelye, félúton Szabadka és Újvidék kö-zött. Szállásadónk a helyi ökumenikus szere-tetszolgálat konferenciaközpontja volt, melykorábban református árvaházként mûködött.Gyorsan „felvettük” a szálakat, amelyek ösz-szekötnek bennünket. Az éneklés közösIsten-dicsõítéssé vált. Kotta nélkül, hallásután néhány óra múlva kánonként visszhang-zottak a lelki énekek. Esténként távolividékek hagyományai elevenedtek meg az ottélõk bemutatkozása nyomán.

A honnak ezzel a szegletével kirándulá-sokon ismerkedtünk. Szabadka impozánsfõterén a szökõkút csobogása közben hallgat-tuk a település történetét, majd megtekinthet-tük a városháza pompás szecessziós épületét.A szabadkai Magyar Színház rogyadozó tete-jû épülete elõtt csoportképet készítettünk aháromszázezer négyzetkilométernyi magyarföldrõl érkezett vándorok mosolyáról. Abelváros tágas terének egyik oldalán a széke-segyház kettõs tornya emelkedik. A templomhomlokzatán óriási repedés jelzi, hogy a kéttorony között a távolság lassan növekszik... Ateret klasszicista és szecessziós, elhanyagolt-ságukban is méltóságot árasztó polgári villákszegélyezik.

A zentai csata emlékmûvénél koszorúthelyeztünk el Savoyai és a magyar hõsök tisz-teletére, akik századokig tartó nemzeti meg-aláztatásunknak és szenvedésünknek vetettekvéget, hogy aztán újabb szenvedésekben for-máljon bennünket a történelem Ura. Újra Õtdicsértük, amikor együtt énekeltük nemzetiHimnuszunk sorait.

A Bánát végtelen rónáin, olajkutak kö-zött kanyarogva értünk Törökbecse határába,a széles kukoricatáblák között magasodó Pusztatemplomhoz. Ezer év tekintett le ránkegy oszlopfõ emberfejet mintázó reneszánszmosolyában. Ezer évrõl hallottunk, ezer évrõlénekeltünk és ezer évben reménykedünk. Re-ménykedünk, hogy az a nép, amely Krisztus-követésben és a keresztyén Európa védelmé-ben, minden rombolás, harc, vérontás, meg-aláztatás ellenére áll – ha romosan is, mint eza templom –, további évezredre is lakója,õrizõje lesz e tájéknak. Gyermekeink islenyûgözve álltak a körülöttünk gyûrûzõ idõ-folyam közepén, melyben nekik is meg kelltalálniuk a jövõbe vezetõ biztos utat.

Újvidék egész Európa számára intõ jel:a modern kor lézerirányítású bombái bár-mikor, bárhol megkereshetik és romba dönt-hetik bármelyik várost. Sokkoló volt Újvidékuszályhídját a Dunába omolva látni, a vízbevezetõ autópálya valósága döbbenetet szült agyermekarcokon… Még a lelkekben is vissz-hangoznak az 1999-es pusztítás hangjai: avendéglátó házaspár elbeszélésében megele-venednek a félelem napjai, hogy az autópá-lyát, amelyen a biztonságot nyújtó Magyar-ország elérhetõ, vajon mikor kezdik bom-bázni. A rettegést átélõ férfi pedig a padlóignyomta a gázpedált, és a fájdalom sírásigszorongatta a szívét…

Harangzúgás a VajdaságbólHonismereti tábor Feketicsen

KITEKINTÔ

FASORI HARANGSZÓ 13

A város sokat tükröz vissza abból akeleties hangulatból, amit a zsúfolt, de ará-nyos utcácskák piacszerû forgataga mutat. Dea csúf szocreál épületek megtörik azegyébként polgári miliõt árasztó, reformátu-sokat, katolikusokat, zsidókat, magyarokat,szerbeket, törököket, németeket, szlovákokatés ki tudja, hányféle népet magába fogadóváros harmonikus képét. Pétervárad a Dunatúlpartján, hegyen épített város, mely a tö-rökkel vívott küzdelmekben Hunyadi ésMária Terézia idején virágzott. Közép-Eu-rópa egyik legerõsebb hadi építménye áll itt acsászárnõ akaratából. Falak, járatok, árkok,mély pincék, lõrések, és milliárdnyi tégla,mely rabok és katonák izzadtsága, vére,halála árán rakatott és köttetett egybe – hiába.

Maradék a legdélebbi magyarlakta te-lepülés a Kárpát-medencében, a Szerémséghárom folyó által határolt területén. Azézsaiási maradék jut róla eszünkbe, aki meg-marad kegyelembõl, és örökségként hirdetiIsten nagyságát. A maradéki reformátusokfennmaradásukat köszönhetik egy fontosközösségi döntésnek. Száztíz esztendeje, atúlnyomórészt katolikusok által lakott falubanem adott a szerémségi püspök magyar nyel-vû papot a plébánia vezetésére. Erre a ma-radékiak azt mondták, ha másképp nem, hátáttérve a református hitre magyarul fogják azIstent tisztelni. A református gyülekezet nem-rég százéves fennállását ünnepelte. A temp-lomban közös istentiszteletté vált az ifjakszolgálata, örömmosolyt fakasztva az anya-ország határaitól távol élõk arcán.

Belgrád felé haladva szlovák és németlakta falvakon haladtunk át. E nemzetek fiaiis túlélõként bizonyítják e viharos tájon gyö-kereik szilárdságát. A város határában lak-tanya õrtornyai magasodnak. E központ arrólhíresült el, hogy a háborút követõen itt többezer eltûnt albán földi maradványit találták

meg elföldelve. Belgrádon áthaladva számosépület emlékeztet a bombázások retteneteshetven napjára. Majd a nándorfehérvári csa-táról emlékeztünk meg – újra hangzott aHimnusz a körülállók csodálkozására. AMagyar Rádió belgrádi tudósítója egy töröktürbe falainál, erdélyi és felvidéki gyere-kekkel készített interjút. Hátuk mögött szerbrendõrök vigyázták a várat. Az emlékmûfalán „Milo heroj” felirat hirdeti a bíróság eléállított, bukott államférfi hõsiességét…

A búcsúestén tábortûz lobogott, ésmindnyájunk szívébe nyomot égettek a ma-gyar történelemmel való találkozások, azénekek, az egymásnak mesélt történetek,amelyekben megtapasztalhattuk a kegyelmesIsten jelenlétét és szeretetét.

Választások elõtt...Felséges Úr Isten, e világnak legfõbb ura, bírája ésigazgatója! …Parancsaid és keresztyén hitemszerint könyörgök szent Felségednek mindenméltóságba helyezettért, ítélõ bíráért és tiszt-ségviselõért, akiket gondviselésed bölcs rendelése ehazában elénk állított. Igazgasd õket tanácsoddal éstedd alkalmassá azokra a munkákra, amiket szentkezed rájuk bízott. Adj bölcsességet szívükbe, hogya terhes dolgokban is a jobb részt tudják választani,és tisztük s hivataluk dolgaiban olyan boldogulelõremehessenek, hogy azok a te dicsõségedre és aközjó elõmozdítására szolgáljanak. Add azt, óhkegyelemnek Atyja, hogy az igazság és az irgal-masság ékesítse õket, és legyen életük vezére s cse-lekedeteik igazgatója. Tedd õket a jó oltalmazóivá, agonosznak ellenségeivé, az igaz ügyek pártfogóivá,a hamisságnak pedig és az igazságtalanságnakgyûlölõivé és üldözõivé. …Adj nekik életet, erõt,egészséget hivataluk nagy haszonnal való foly-tatására és szándékaik véghezvitelére. Oltalmazdõket a gonoszok leselkedései és ártalmai ellen, és ate gondviselésed szárnyai alatt adj nekik békés ésbátorságos magatartást. Ámen.

(Részlet Szikszai György imádságos könyvébõl)

Dr. Tolnay Lajos

KITEKINTÔ

FASORI HARANGSZÓ14

Jézus legyôzhetetlen!Yokohama, 2002. június 30. – Sokan várták világszerte ezt a napot, a 17. labdarúgó világ-

bajnokság döntõjét. Brazília és Németország csapata nézett farkasszemet egymással. A sta-dionban hetvenezer szurkoló, a világon a képernyõk elõtt több milliárd nézõ figyelte a gigásziküzdelmet. Sokakban felmerült a kérdés: vajon mi játszódott le a meccs elõtt a kapitányok, ajátékosok fejében, és mi lehetett a szívekben?

Két merõben más stílus csapott össze: a latinos improvizatív futball a huszáros táma-dójátékkal és az igen fegyelmezett védekezésû, óramû pontosságú, a taktikai utasításokat szi-gorúan betartó „robottechnika”. Az elsõ félidõ inkább a németeké volt. Ám a második részbenegy szenzációs támadás végén megjött az elsõ brazil gól, amit hamarosan követett egy második.

Brazília veretlenül, ötszörös világbajnok lett, ami páratlan teljesítmény. A stadion lelátójántartózkodó szurkolóik és játékosaik között leírhatatlan volt az öröm. Jóval nagyobb annál, mintamit ember válthat ki. Három brazil játékos a homlokát szinte a földbe fúrva, egymást átölelve,majd térden állva imádkozott, s adott Istennek hálát a gyõzelemért. Amikor a kamera már har-madszor pásztázta õket, riporterünk kelletlenül jegyezte meg: „Hát, igen, a brazil köztudo-másúan vallásos nép...” Kisvártatva felállt a három játékos ragyogó arccal. Egyikük levettemezét, mely alatt a pólóján ezt olvashattuk: Jézusé vagyok! Társa is követte példáját, az õpólóján ez állt: Jézus szeret téged! A kapusuk térdelve az ég felé adott hálát. Egy férfi a csa-patkapitány mezére írta: 100%-ban Jézusé a dicsõség! Örömkönnyek vegyültek verejtékcsep-pekkel. Ezután az egész csapat nagy kört alkotva a pálya közepén leborulva adott hálát Istenneka sikerért. Istené a dicsõség, Neki legyen hála! Ezt tették a világ több milliárd nézõjének szemeláttára – példát mutatva. Csodálatos bizonyságtétel volt ez: Jézus legyõzhetetlen.

Hartmann László

ÚtonA Harangszó elõzõ (17.) számában már

beszámoltam kórházmissziói szolgálatunkkezdeti lépéseirõl. Most a folytatásról szeret-nék szólni. 2001-ben nagy lendületet vett aszolgálat, mert új önkéntes segítõk kapcso-lódtak be a munkába. Hasznos együttmûkö-dés alakult ki az ápolók és az önkéntesek kö-zött. Ennek alapja a kölcsönös szeretet JézusKrisztus tanítása alapján. A zenés áhítatokrendszeressé váltak. Teológus hallgatók köz-remûködésével minden hónap utolsó csütör-tökén énekekkel és hangszeres kísérettel,versekkel gazdagított alkalmakkal szolgálunka betegeknek és hozzátartozóiknak. Áhítata-ink nyilvánosak, ökumenikusak, bárkit szí-

vesen látunk. Ünnepekkor, igény szerint más-kor is, együtt „úrvacsorázunk”. Örvendetes,hogy az Úr komolyan a szívünkre helyezte azáhítatokon a közös imádságot a betegekért, akórház dolgozóiért, szolgálatunkért. A kór-házlelkészek és az önkéntesek számára ne-gyedévenként szervezett konferenciák hasz-nos elméleti és gyakorlati ismeretekkel gaz-dagítanak. A találkozók jelszava: „Egyedülnem megy...” Legfrissebb örömünk a PéterfyHírharang címû kórházmissziói újságunkmegjelentetése. Terveink szerint háromha-vonta látna napvilágot. Az újság elsõ számanagy örömöt jelentett a betegeknek és a nõ-véreknek. Valóban megtapasztalhattuk:„Áldást bocsát az Úr csûreidre és minden vál-lalkozásodra” (5Mózes 28,8.) H. L.

KITEKINTÔ

FASORI HARANGSZÓ 15

Faragott címerek Augusztus 9-én az Országos Széchényi

Könyvtárban nyílt meg a történelmi Magyar-ország faragott címereinek állandó kiállítása.A mûvész, Sándor János nyugalmazott szé-kelyszentistváni pedagógus gyülekeze-tünkkel kapcsolatban áll: atavalyi kárpát-medencei hon-ismereti táborunkban, Szová-tán elõadást tartott az ott élõktárgyi népmûvészetének mo-tívumkincsérõl, egyben be-avatta gyermekeinket a fafa-ragás rejtelmeibe.

A Székelyföld balladásvilágát, a Kopjafák s a Jézus-faragó ember Nyírõjének alégkörét is közénk hozta aKüküllõ mentérõl Sándor Já-nos. A bátyja életének meg-mentéséért a leányságát isfeláldozó Fehér Anna tragikus gesztusa,Krisztus urunk áldozatának számtalan megje-lenítése, a Kádár Kata balladát idézõ szere-lem-életfák mind-mind közvetlenül is látha-tók faragványain. De ahogy a népballadákévszázadai is összekötik az elõtte való s utánakövetkezõ idõszakot, úgy Sándor Jánosmûvészete is messzebbrõl jön, s tovább ismutat ennél.

Kése alatt megelevenedik a nagyszent-miklósi kincs szárnyas oroszlános égi vadá-sza, gyõztes lovagja, az íját felajzó szkíta har-cos, megjelennek az avar kori sírleletek fel-nagyított motívumai, a rakamazi lelet turulja,Emese álma, a csodaszarvas több változat-ban, honalapító õseink s a vérszerzõdés.Azután találkozhatunk Szent László-jelké-pekkel – a palástot tartó karddal, illetve a szi-gony-szív együttesével –, Károly Róbert, aHaholtok, Pázmány, Tinódi, Apafi, a Mikó

család, Márton Áron és országunk, Erdély, aszékelység és különbözõ települések, intéz-mények címereivel. Egy-egy címer megalko-tása során ugyanis nem csupán a forma hite-les megjelenítésére törekszik, hanem a mö-götte meghúzódó kor, a szimbólumok jelen-tése is lényeges számára. Úgy véli, a címerek

jelképesen és tömören fejezikki a megfelelõ történelmi kor„mondanivalóját”. A nagy-cenki Széchenyi-sírbolt szá-mára is kopjafát faragott,1998-ban pedig elkészítette aSzéchenyi család csaknemméteres címerét, a következõévben pedig a cserelapis –tölgyfaleveles –, olajágas ma-gyar kiscímert.

Egyéni és csoportos ki-állításait szép számmal meg-csodálhatták Erdély- s Ma-gyarország-szerte, a Felvi-

déken s egy ízben a Párizs környéki Cor-breuse-ben is. Sándor János emellett fia-talokat oktat a fafaragásra, székelykapukatállít, kopjafákat farag otthon s több határontúl. Mûvészetének nagy elismeréseként meg-hívást kapott – alkotásaival együtt – a han-noveri világkiállítás magyar pavilonjába is.Pályája jelentõs állomását jelenti, hogy – akorábbi megbízások folytatásaként – a bicen-tenárium alkalmából megfaraghatta aSzéchényi könyvtár számára a történelmiMagyarország hatvannégy vármegyéjénekcímerét, amelyek immár folyamatosanmegtekinthetõk a közgyûjtemény nagy elõ-adótermében. Nem kétséges, hogy az alkotószámára e grandiózus vállalkozás erkölcsikötelességnek tekintett küldetés, amellyelhitet tesz a határokkal szétválasztott nemzet-részeink összetartozása mellett.

Székely András Bertalan

ARCKÉP

FASORI HARANGSZÓ16

A teremtett világ – kerámiában

Martineczné Kiss Már-ta népi iparmûvész mindkétnyári Kincskeresõ tábo-runkban két napot tanította a

gyerekeket a fazekas mesterség titkaira. És õkészítette azokat a gyönyörû mécseseket,amelyek Isten Táborának asztalaira kerülveoly hangulatossá varázsolják az áhítatok,beszélgetések, éneklések perceit. Egyik fia,Márk, juliannás, s bár a család a pasarétigyülekezetbe jár, családos alkalmainkonrendszeresen találkozhatunk velük, s Márta aFasori anyakörnek is tagja. Munkáit két ízbenBudapest-díjjal jutalmazták. Legutóbb azt aképekbõl, babákból álló házsorozatát, amitaugusztusban a Budai Várban állítottak ki. Adíjazott alkotás öt házból áll, amelyek agyerek-, a felnõtt- és az öregkorról, valaminta tudásról és a hitrõl „vallanak”.

– Hogyan jutottál élõ hitre?– Volt elõttem példa, mert édesapámnak

rendíthetetlen hite volt. Vallásos nevelést kap-tam, abban az idõben is, amikor ezt nemnézték jó szemmel, de aztán fiatal felnõttkénteltávolodtam Istentõl. Ahogy az lenni szokott,én is a bajban fordultam ismét Hozzá, amikornagyapám ereje hanyatlani kezdett. Ekkorkezdtem el ismét olvasni a Bibliát, és ekkorkezdett újra ébredezni a hitem. Halálakornagyon szomorú voltam. Apám hitévelerõsített, hogy a földi életünk vége az Úrhozvaló hazatérés. Ezt mélyen átéreztem, amikorhamarosan õ is megbetegedett, és néhányhónap alatt elment. Rádöbbentem, hogy csakIstentõl várhatunk segítséget. Megbékéltemazzal, hogy mi, emberek, tehetetlenek va-gyunk, hogy nem az a jó, amit mi akarunk,hanem az, amit Õ rendel. Isten a tudója, hogy

mikor és miért veszi-vette magához édesapá-mat. És azóta, valahányszor az Úrhoz fordul-tam segítségért imádsággal, Tõle mindig kap-tam választ a kérdéseimre.

– Melyek voltak eddig a legfontosabbkérdéseid?

– Az például, hogy lesz-e családom.Mert én Istenre tekintve, Õbenne bízva tud-tam, hogy lesz, csak ki kell várnom azt a tár-sat, akit Õ rendel a számomra. A hitem erõ-sített a várakozásban. Harmincnégy évesvoltam, amikor megesküdtünk. Ma háromgyermeket nevelünk. Úgy érzem, áldás van acsaládunkon, és a munkámon, a mûvészete-men is. Én nem tudtam, hogy fazekas akaroklenni, az Úrtól kaptam a tehetséget, Õ irányí-tott a kézmûvesség felé. Mikor más megél-hetés után néztem pedagógusi végzettségemfolytán, mindig bezárultak az utak. Faze-kasként jönnek az IGEN-ek. Jön egy-egy elis-merés, egy felkérés, egy pályázat – például aPro Renovanda Cultura Hungarie Alapít-ványé vagy a kézmûves kamaráé –, egy szépfeladat, amit örömmel vállaltam.

– Gondolom, hogy a fazekas mester-ség mûveléséhez sok nyugalomra éstürelemre van szükség.

– Éppen a lelki nyugalom az, amileginkább a mûhelybe vonz. A csönd. Mi-közben az agyaggal dolgozom, zavartalanultudok Istennel beszélgetni, s mindjárt leszmondanivalóm is, amit tovább kell adnom,amit megpróbálok a tárgyakkal kifejezni.Talán ez a kulcsa az egésznek, hogy miért islettem fazekas. Az Úr vezeti a kezemet, ésmunkáimmal az Õ dicsõségét szeretném hir-detni. Ma a világ a gyors sikerekre épül, ésazt sulykolja belénk, hogy mindannyianzsenik vagyunk. A fazekasság szerénységreint, a sikerért meg kell küzdeni, ahogy az élet-ben is. Sok gyerek el van kényeztetve, márattól is viszolyog, hogy koszos lesz a keze. A

ARCKÉP

FASORI HARANGSZÓ 17

kézmûves foglalkozás türelemre, munkáranevel. Megtanítja õket használni a kezüket.Istennek hála, vannak a kicsik között – Tahi-ban, Isten Táborában is ezt tapasztaltam –,akiket vonz az alkotás, a csendes munka.

– Munkáidon gyakran fedezhetünkfel különbözõ református jelképeket,egyértelmû üzenetekkel. Mi mindent tudkifejezni egy szép kerámia, egy kancsó, egytányér, egy mécses, egy házikó?

– Amikor Finnországban jártam, egyfazekas mûhelyben az egyik mester letettelém egy csíkos bögrét, és megkérdezte, mitlátok rajta. Nézegettem, mondtam neki, hogyszép színes csíkokat. Mire õ felnyitotta a sze-memet: megmutatta, hogy a bögrén hol a víz,a föld, a Nap, az ég. Azt hiszem, hogy akkor

értettem meg a mûvészet lényegét. Azótatudom, hogy lehet úgyis fésûzni egy tálat,hogy a mintái a természet szépségeit, Istenteremtett világát jelenítsék meg.

– Említetted, hogy az Úr ajándékánaktekinted a hivatásodat. Milyen szakmai útvezetett odáig, hogy elfogadhattad ezt azajándékot?

– Családunkban, környezetemben senkisem fazekas. Az anyag vonzott, a melegsége,a színei, a kiégetett cserép szépsége. Sokatrajzoltam, de igazán a mázas munkák bûvöl-tek el. Mónus Sándor irányításával a hódme-zõvásárhelyi mûhelyben megismerkedhettem

a mesterséggel, és már nem akartam a fõis-kolán évekig csendéletet festeni, fazekaskéntakartam dolgozni, az emberekhez szólni.Késõbb a szentendrei skanzenben két évigrestaurátorkodtam. A nyolcvanas évekbenkezdtem el foglalkozni Vas megye fazekas-kultúrájával. A körmendi dr. Nagy Zoltánnala Vas megyei kerámiaanyagot rendszereztük.Ez és a skanzenben eltöltött két év nekemfelért egy fõiskolával.

– Úgy tudom, hogy igen sokfélekerámiával foglalkozol.

– Húsz éve zsûriztetem a tárgyaimat, és1980 óta vagyok önálló népi iparmûvész.1986-tól készítek cserép-textil babákat, bá-bokat is. Népi kerámiából kiinduló, öltöztet-hetõ, textiltestû figurákat, amelyeknek a vég-tagjai mozgathatók. Ruhájuk a népi pol-gárosodás korának hagyományost és várositötvözõ viselete. Kályhacsempébe épített ké-peim történelmi eseményekrõl, jelképekrõl, anép életérõl szólnak. A millenniumi pályázat-ra két táblakép sorozatot készítettem. Azegyiket szülõföldem, Tolna megye egyik falu-jának, Gyönknek ajándékoztam, a másikatKörmendnek. Szomorúságom, hogy a hagyo-mányos népmûvészeti boltok az elmúlt évek-ben nagyrészt megszûntek, a giccseket kínálófolklórboltok maradtak. De nekem nem csakaz a fontos, hogy el tudjam adni a fazekasmunkáimat, hanem elsôsorban az, hogy Istendicsõségére alkossam õket. Azt tapasztalom,hogy ha az embernek minél inkább elmélyültIstennel való kapcsolata, annál több próba éri.Persze tudjuk a Bibliából, hogy az Úr sosemtesz akkora terhet a vállunkra, amit nembírunk el. A konfirmációmkor kapott Igevégigkíséri az életemet: „Mindenre van erõma Krisztusban, a ki engem megerõsít.”(Fil 4,13)

Devich Márton

GYEREKKUCKÓ

FASORI HARANGSZÓ18

Kedves Gyerekek!Ezentúl minden Fasori Harangszóban találtok majd egy oldalt, amit kifejezetten nek-

tek szánunk. Lesznek rejtvények, színezõk, rajzos feladatok, játékok, érdekességek és mégsok minden más. Fogadjátok szeretettel ezt az újszülött rovatot!

Zsó néni

Rajzverseny!Kedves Gyerekek! Ha ügyesen rajzoltok, és szívesen versenyeztek, rajzoljatok valamit

karácsonyról! Igaz, hogy most ez az ünnep még messzinek tûnik, de ha november 15-igleadjátok a rajzotokat a nevemre (Zsó néni) a lelkészi hivatalban, akkor ezekbõl a mûvek-bõl karácsonyra kiállítást tudunk készíteni a gyülekezet számára – és a legszebb rajzokkészítõi természetesen jutalmat is kapnak.

Találós kérdések:1. Kinek tûnt el ereje, mikor tar lett a feje?2. J… volt lakóhelye, vak volt, meggyógyult a szeme; B… volt a neve.3. Isten ígért, s a pap szája kétkedéssel felelt rája: némaság lett nyelve zárja…Hogy hívták azt a papot, aki ily intést kapott?

(Forrás: Hegyi-Füstös István)

Megfejtések 1. Sámson (Bírák könyve 16. fejezet)2. Jerikó, Bartimeus (Márk evangéliuma, 10:46-52)3. Zakariás (Lukács evangéliuma 1. fejezet)

Nóé bárkája. Egészítsd ki a rajzokat!

KÖNYVESPOLC

FASORI HARANGSZÓ 19

Két könyvet emelünk most ki a sok jókeresztyén könyv közül, melyek folyamatosan jelennek mega különbözõ kiadóknál:

John White: A harcJohn White A harc címû könyve körül-

belül 15 éve látott napvilágot elõször magya-rul, és azóta több új kiadást ért meg a Harmatgondozásában. A megjelenésekor azonnalelkapkodták, sok hívõ szemléletét újítottameg akkor és azóta is. Emlékszem egy akkormár tíz éve megtért hívõ ismerõsömre, aki azelsõ megjelenéskor elolvasta a könyvet, ésutána így ajánlotta nekem: „Ha én ezt a hitrejutásom után elolvashattam volna, egészenmáshogy alakul további hívõ életem!”

Mindenkinek ajánljuk e könyvet, akinekaz Úr Jézus Krisztusban új élete van. Ez azírás segít abban, hogy a hívõ élet mindennapiharca boldog, gyõzelmes és felszabadultlehessen. Sok hasznos tanácsot mond el az

imaéletünkkel, a bibliaolvasással kapcsolat-ban. Tanít arról, hogyan legyünk útjelzõtáblák mások számára, a Sátán személyérõl, avezetésrõl, a szentségrõl, a közösség meg-élésérõl és még sok hasznos gyakorlati dolog-ról, amellyel minden keresztyén emberfolyamatosan szembesül. Olyan kötet ez,amely állandóan ott lehet az íróasztalunkon.

Ha kiolvastuk is már, mindig lesz miért újrabelelapozni!

Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül

Az idén nyáron jelent meg az amerikaiszerzõnek ez a könyve, s nagy példányszám-ban elkelt egy pillanat alatt. Erre az írásranagy szükségünk van, aki elolvassa, gyökere-sen megújul tõle! Hadd idézzek az író aján-lásából: „Ha már belefáradtunk a kínzó Bár-csak kesergésébe, a Miért töprengéseibe és aMi lesz, ha jövõ miatti félelmeibe, és szeret-

nénk átélni azt a fajta nyugalmat és megelé-gedést, melyrõl a Szentírás beszél, akkor azAkinél a szív lecsendesül az a könyv, melyremár régen vártunk. Ez a könyv megtanít Istenkezébe helyezni aggodalmainkat, és átélni azta megelégedést és nyugalmat, mely az Isten-ben való teljes bizalom eredménye.” Az írónõmár az elsõ lapokon bejelenti, hogy a cél amegelégedettség. Ha ez a gyümölcse Isten-nek nincs jelen az életünkben, nagyon fontos,hogy elolvassuk ezt a könyvet! Gyülekeze-tünk egyik bibliaóráján ennek a könyvnek atémái alapján tartjuk majd az alkalmakat,hogy még jobban életünk részévé váljanak!

A könyveket ajánlja:Somogyiné Krisztina

lelkipásztor

APAKÖRHavonta szombaton du. 4 órakor

az anyakörrel párhuzamosan.

FASORI HARANGSZÓ20

FASORI HARANGSZÓA Budapest Fasori Református Egyházközség

idôszakos kiadványa.Szerkeszti a szerkesztôbizottság.

1071 Budapest, Városligeti fasor 7.Tel.: 342-7311

e-mail: fasor@uze.net

LELKÉSZI HIVATALfogadóórák:

Hétfô – péntek: de. 9–1-igSzerda: du. 5–3/4 6-ig

EGYÉB ALKALMAINKMinden hónap elsõ vasárnapján du. 5 órakor

ifjúsági istentisztelet.Hirdetés szerint:

– Anyakör kéthetente szombaton 4 órakor– Férfi bibliaóra minden hónap elsõ és har-

madik keddjén du. 6 órakor– Pároskör havonta hirdetés szerint– Nagymamakör minden hónap második va-

sárnapján du. 4 órakor

ÁLLANDÓ ALKALMAINKVasárnap de. 10 és du. 5 óra istentisztelet

de. 10 órakor istentisztelet gyer-mekeknek 3 korcsoportban

Kedd de. 10 óra bibliaóradu. 1/2 4 óra „Kisifi” bibliaóra

Szerda du. 1/2 6 óra imaóradu. 6 óra bibliai közösségi óra

Csütörtök du. 6 óra bibliaóraPéntek du. 6 óra „Nagyifi” bibliaóra

Óvodások : szerda 16.001. oszt. kedd 15.002. oszt. kedd 16.003. oszt. kedd 17.004. oszt. péntek 17.005. oszt. péntek 15.006. oszt. péntek 16.00

Gyülekezeti hittanórák

KONFIRMÁCIÓI ÓRÁKNagycsoport: péntek du. 16 órakorKiscsoport: péntek du. 17 órakor

EVANGELIZÁCIÓS HÉT

október 13–18-ig

ÚJ ALKALOM

PostaládaKedves Testvérek!Szeretnénk a Fasori Harangszót frissíteni,kicsit megújítani. Kíváncsiak vagyunkolvasóink ötleteire, véleményére, hogyan tehet-nénk újságunkat még színesebbé, hogyan szol-gálhatnánk vele még hasznosabban,jobban a gyülekezet életét. Ezért tisztelettelkérjük, ha vannak gondolataik a lapról, ha vannak észrevételeik és javaslataik a Fasori Harangszó fejlesztésére, témáinakbõvítésére, osszák meg velünk.Ezúton szeretnénk megnyitni „postaládánkat”gondolataik számára, természetesen csakolyan témákban, melyek kötõdnek a gyülekezetéletéhez. Arra persze nem tudunk ígéretettenni, hogy minden ötletet fel tudunk karolni,meg tudunk valósítani – ebben elõre ismegértésüket kérjük. Szeretettel várjuk javaslataikat a következõcímre: Fasori Református EgyházközségLelkészi Hivatala, Fasori Harangszószerkesztõsége, 1071 Bp. Városligeti fasor 7.E-mailen is elküldhetik észrevételeiket akövetkezõ címre: fasor@uze.net

A szerkesztõbizottság