IX. Piusz pápa„�anta cura”

kezdetű körlevele

a kor tévedéseinek

elítéléséről

Azon jegyzékkel együtt, mely

korunk főbb tévelyeit

foglalja magában („Syllabus”)

1864. december 8.

IX. Piusz pápa„�anta cura”

kezdetű körlevele

a kor tévedéseinek elítéléséről

Azon jegyzékkel együtt, mely

korunk főbb tévelyeit

foglalja magában („Syllabus”)

1864. december 8.

Kapisztrán Szent János Kiadó

Budapest, 2016.

Eredetileg megjelent:Körlevele IX. PIUS PÁPÁNAK

VALAMENNYI PATRIARCHÁHOZ, PRÍMÁSHOZ,ÉRSEKHEZ, ÉS PÜSPÖKHÖZ

AZ 1864-IKI ÉV DECEMBER 8-ÁROLAZON JEGYZÉKKEL EGYÜTT, MELY KORUNK FŐBB

TÉVELYEIT FOGLALJA MAGÁBAN.

A ROMAI KIADÁS UTÁN.Függelékkel P. SCHRADER KELEMEN után.

Pesten, 1865.NYOMATOTT TRATTNER-KÁROLYINÁL.Cum indultu Ordinariatus Strigoniensis.

Jelen kiadásban a szöveget az Interneten megtalálhatóangol változatnak megfelelő módon számozottalfejezetekre tagoltuk, és az aktuális helyesírásiszabályoknak megfelelően felfrissítettük. A régies

szóhasználaton nem változtattunk, csak a helyesíráson és

2

a vesszőhasználaton. A szöveg folyamatos gondozás alattáll. (Utolsó módosítás: 2020. szeptember 28.) A mindenkori

legfrissebb változat itt érhető el:figyelji.de/a/quanta-curara

Minden jog fenntartva.© Kapisztrán Szent János Kiadó, 2016.

kapisztrankiado.hu

ISBN: 978-615-80384-1-6

Tartalomjegyzék

1. A magyar kiadás előszava (1865.) 8

2. A pápai körlevél szövege (1864.) 11

3. Jegyzék (syllabus), mely magában foglalja ko-

runk főbb tévelyeit 30

3.1. I. §. Panteizmus, naturalizmus és abszolút

racionalizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

3.2. II. §. Mérsékelt racionalizmus . . . . . . . . . 34

3.3. III. §. Indifferencializmus, latitudinarizmus . 37

3.4. IV. §. Szocializmus, kommunizmus, titkos

társulatok, bibliai egyesületek, a szabadelvű

papok egyletei . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

4

3.5. V. §. Tévelyek az egyházról és jogairól . . . . 39

3.6. VI. §. Tévelyek a polgári társadalomról,

amennyiben mind önmagában, mind pedig

az egyházhoz való viszonyaiban tekintetik . 45

3.7. VII. §. Tévelyek a természeti és keresztény

erkölcstanról . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

3.8. VIII. §. Tévelyek a keresztény házasságról . . 54

3.9. IX. §. Tévelyek a római pápa világi fejede-

lemségéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57

3.10. X. §. Azon tévelyek, melyek a mai liberaliz-

musra vonatkoznak . . . . . . . . . . . . . . 58

4. Függelék: ellentételek P. Schrader Kelemen

után 60

4.1. I. §. Panteizmus, naturalizmus és abszolút

racionalizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . 61

4.2. II. §. Mérsékelt racionalizmus . . . . . . . . . 63

4.3. III. §. Indifferentizmus, latitudinarizmus . . . 65

4.4. IV. §. Szocializmus, kommunizmus, titkos

társulatok, bibliai egyesületek, a szabadelvű

papok egyletei . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

5

4.5. V. §. Tévelyek az egyházról és jogairól . . . . 67

4.6. VI. §. Tévelyek a polgári társadalomról,

amennyiben mind önmagában, mind pedig

az egyházhoz való viszonyaiban tekintetik . 73

4.7. VII. §. Tévelyek a természeti és keresztény

erkölcstanról . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80

4.8. VIII. §. Tévelyek a keresztény házasságról . . 83

4.9. IX. §. Tévelyek a római pápa világi fejede-

lemségéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

4.10. X. §. Azon tévelyek, melyek a mai liberaliz-

musra vonatkoznak . . . . . . . . . . . . . . 87

6

A magyar kiadás előszava(1865.)

Napjainkban a közfigyelem szentséges atyánk, IX. Piusz pá-pának 1864. december 8-án kibocsátott körlevele és az ah-hoz csatolt, korunk főbb tévelyeit magában foglaló jegyzékfelé fordul. A magyar közönség e két nagyszerű okmányteddig csak azon – talán mindig nem is eléggé korrekt –fordításokból ismeri, melyeket a napilapok hoztak. Márpe-dig ezen amennyi hévvel megtámadott, éppen annyi láng-buzgalommal védett okmányokat egész teljükben és lehe-tőleg leghűbb magyar fordításban bírni amily érdekes, éppoly szükséges arra, hogy minden magyar katolikus emberegész tartalmukkal megismerkedvén, tökéletesen megértseJézus Krisztus helytartójának szavát, mely mindenkor fény-lő világosság a sötétségben, biztos kalauz az eltévedésben.

8

Azért csak helyeslésemmel találkoztatott egy világi úr-nak ajánlata, hogy ő kész a pápai körlevelet a syllabussalegyütt az eredeti szövegben és magyar fordításban sajátköltségén kiadni. A fordításra hivatalos foglalatosságaimmiatt nem vállalkozhatván, fölkértem arra t. HrabovszkyIstvánt, szatmár-megyei áldozópapot és a m. k. egyetemenbölcsészethallgató tanárjelöltet, ki az én felügyeletem alattazt az ügy iránti tiszta buzgalomból egész készséggel el iskészítette.

A syllabus határozottan formulázott tételeket rosszall ésvet el. Márpedig általánosan elismert elvszabály, hogy egyhatározattan formulázott tételnek elvetése éppen az egysze-rű ellentételnek, mint igazságnak elfogadását kívánja; en-nélfogva a syllabus éppen annyi tantételt mint igazat állítföl, amennyit mint tévest elvet. Azért javasoltam „függelé-kül” lefordítását azon 80 ellentételnek is, melyekkel Schra-der Kelemen Der Papst und die modernen Ideen II. Heft 1865.című munkájában a syllabusban foglalt tételek igazságát il-lustrálja, az azokhoz kapcsolt jegyzetekkel együtt, melyekető – amennyire lehetséges vala – Őszentsége okmányaibólállított össze.

Szolgáljon ez is, mint lumen ad revelationem gentium etgloriam plebis ... Isræl.1

1Akiadómegjegyzése:, az idézett sor a Szentírásból magyarul: „vi-lágosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül a te népednek, Iz-raelnek.” (Lk 2,32)

9

Kelt Pesten, 1865. február 26-án

Roder Alajosm. k. egyetemi hitszónok és tanár.

10

A pápai körlevél szövege(1864.)

TISZTELENDŐ TESTVÉREINKNEK, VALAMENNYIPATRIARCHÁNAK, PRÍMÁSNAK, ÉRSEKNEK ÉSPÜSPÖKNEK, KIK AZ APOSTOLI SZÉK KEGYÉBENÉS EGYESSÉGÉBEN VANNAK.

IX. PIUSZ PÁPA.TISZTELENDŐ TESTVÉREK,ÜDV NEKTEK ÉS APOSTOLI ÁLDÁS!1. Mily gonddal és főpásztori éberséggel jártak el előde-

ink, a római pápák, maga Krisztus Urunk által az apostolokfejedelme, Szent Péter személyében rájuk ruházott kötelemés tiszt teljesítésében, a bárányok és juhok legeltetésében, smiként nem szűntek meg soha az Úr összes nyáját a hit igé-ivel serényen táplálni, az üdvösség tudományában oktatni,és a mérges legelőktől távol tartani, mindenki előtt ismere-

11

tes, és mindenki tudja ugyan, de különösen ti, tisztelendőtestvérek. S valóban, elődeinknek, kik a magasztos katoli-kus vallásnak, igazságnak és jognak védői s oszlopai voltak,a lelkek üdvéről való gondoskodásukban mi sem feküdt in-kább szívükön, mint legbölcsebb főpásztori leveleikkel éskonstitúcióikkal kimutatni és kárhoztatni mindazon tévta-nokat és hibákat, melyek isteni hitünkkel, a katolikus egy-ház tanaival, az erkölcsök tiszteletével ellenkezvén, gyak-ran terhes lázongásokat idéztek elő, s az egyházi és polgáriállamot sajnálatos módon borították gyászba. Azért előde-ink mindig apostoli szilárdsággal állottak ellen az istentelenemberek gonosz törekvéseinek, kik, valamint a háborgó ten-ger hullámai, saját ocsmányságaikat kihányva, szabadságotígértek, midőn maguk bűneik rabszolgái voltak, kik hamistanaikkal, legveszélyesebb irataikkal a katolikus vallás és apolgári társadalom alapjait aláásni, minden erényt és igaz-ságosságot megsemmisíteni, mindenkinek lelkét és szívétmegmételyezni, a vigyázatlanokat és különösen a tapaszta-latlan ifjúságot az erkölcsök igaz útjáról leterelni, nyomo-rultan megrontani, a tévelyek tőrébe csalogatni, és végre akatolikus egyház kebeléről leszakítani törekedtek.

2.Márpedig mi is, amint azt ti is igen jól tudjátok, tiszte-lendő testvérek, alighogy az isteni gondviselés titkos végze-téből saját érdemünk nélkül szent Péter ezen székére emel-tettünk, midőn a legmélyebb lelki fájdalommal láttuk azannyi gonosz nézet által támasztott, valóban borzasztó vi-

12

hart, és a legsúlyosabb, eléggé soha nem fájlalható bajo-kat, melyek a sok tévelyből bőségesen ömlenek a keresz-tény népre, apostoli tisztünk kötelme szerint elődeink dicsőnyomdokait követve fölemeltük szavunkat, s szomorú ko-runk főbb tévelyeit több nyilvánosan közzétett körlevélben,és konzisztóriumokban tartott allocutióban s más apostoliiratokban kárhoztattuk, kitűnő püspöki őrködésteket fölser-kentettük, a katolikus egyház valamennyi, nekünk legked-vesebb fiait ismét és ismét intettük s figyelmeztettük, hogyaz oly iszonyú vész ragályától minden áron őrizkedjenek ésféljenek. Nevezetesen első körlevelünkben, melyet 1846. évnovember 9-én írtunk nektek1, és más két allocutióban, me-lyek egyike 1854. december 9-i,2 másika pedig 1862. június9-i3 konzisztóriumban tartatott, kárhoztattuk azon rémsé-ges tévtanokat, melyek jelesen a jelen korban uralkodnak alelkek üdvének legnagyobb kárára és a polgári társadalomhátrányára, melyek nemcsak a katolikus egyházzal, üdvöstanaival és tiszteletreméltó jogaival, hanemmég az Isten ál-tal mindenkinek szívébe vésett örök természeti törvénnyelés józan ésszel is ellenkeznek, s amely tévtanokból szárma-zik csaknem minden más tévely.

3. De jóllehet nem mulasztottuk el az efféle főbb tévelye-ket gyakrabban nyilvánosan elvetni és kárhoztatni, mind-

1IX. Pius, Enc. Qui Ploribus, 1846. november 9.2IX. Pius, Singulari quadam perfusi allocutio, 1854. december 9.3IX. Pius, Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

13

azonáltal a katolikus egyház ügye, az Istentől ránk bízottlelkek üdve, sőt maga az emberi társadalom java is fölöt-te kívánja, hogy főpásztori gondosságtokat más gonosz né-zetek leküzdésére serkentsük, melyek ugyanazon tévelyek-ből, mint megannyi forrásból fakadnak. Ezen hamis és go-nosz nézetek annál inkább kárhoztatandók, mivel kiváltkép-pen arra irányozzák, hogy megakadályozzák és eltávolítsákazon üdvös erőt, melyet a katolikus egyháznak isteni alapí-tója rendeletéből és parancsából szabadon kell gyakorolniaa világ végéig, nem kevésbé egyes emberek,mint egész nem-zetek, népek és uralkodóik irányában; hogy az egyház és ál-lam közötti kölcsönös viszony és egyetértés, mely mind azegyházra, mind az államra nézve mindig üdvös és áldásho-zó vala, megsemmisíttessék.4 Mert jól tudjátok, tisztelendőtestvérek, hogy sokan vannak napjainkban, kik a naturaliz-mus – mint ők nevezik – istentelen és dőre elvét a polgáritársadalomra alkalmazva tanítani merészelik, hogy

”az álladalom legfőbb érdeke és a társadalom elő-rehaladása okvetlenül megkívánja, miszerint apolgári társaság a vallásra való minden tekin-tet nélkül rendeztessék el és kormányoztassék,mintha nem is léteznék, vagy legalább anélkül,hogy különbség tétetnék az igaz és hamis vallá-sok között.

4XVI. Gergely Mirari körlevele (encyclica) 1832. augusztus 15-én.

14

„És a Szentírás, az egyház s a szent atyák tanaival ellentétbennem kétlik állítani, hogy

”az a társadalom legjobb állapota, melyben nemismertetik el az állam azon kötelessége, misze-rint a katolikus vallás megsértőit szentesítettbüntetések által fékezze, csak amennyiben ezta nyilvános béke kívánja.„

Az államkormány ezen általánosságban téves fölfogásábólindulva ki nem félnek a katolikus egyházra és a lelkek üd-vére nézve azon igen veszélyes nézetet ápolni, melyet föntemlített elődünk, XVI. Gergely őrültségnek nevezett,5 tudni-illik, hogy:

”a lelkiismeret- és vallásszabadság minden em-bernek tulajdonjoga, melyet minden jól rende-zett társadalomban törvény által kell kihirdet-ni és biztosítani, s hogy a polgároknak jogukvan bármely nézeteiket akár szóval, akár írás-ban, akár pedig más módon nyíltan, nyilváno-san és teljes szabadsággal kinyilvánítani és ki-mondani, anélkül, hogy őket az egyházi vagyvilági felsőbbség ebben korlátozhatná.

5UgyanazonMirari körlevélben.

15

„Midőn vakmerően ezt állítják, nem gondolják és fontoljákmeg, hogy a kárhozat szabadságát6 hirdetik, s hogy

”ha mindig szabad volna az emberi meggyőző-désekkel vitatkozni, nem hiányoznának soha,kik az igazságnak ellen mernének szegülni ésaz emberi bölcsesség fecsegéseiben bízni; pedigmennyire kelljen a keresztény hit- és bölcses-ségnek ezen legártalmasabb hiúságot kerülnie,magának ami Urunk Jézus Krisztusnak tanítá-sából ismeri meg.7„

4. És mivel ott, hol a vallás eltávolíttatott a polgári társada-lomtól, s az isteni kinyilatkoztatás tana és tekintélye meg-vettetett, az igazságosság s emberi jog természetes ismereteis elhomályosul és elvész, s a valódi igazságosság és törvé-nyes jog helyébe az anyagi erő lép: amiből kitűnik, miértmerészelik némelyek, a józan ész legbiztosabb elveit töké-letesen elhanyagolván és mellőzvén, tele torokkal hirdetni,hogy

6Szent Ágoston, lev. 105. (166.)7Szent Leó lev. 164. (133) §. 2. Ball. kiad.

16

”mint mondják, a közvélemény, vagy más mó-don kinyilvánított népakarat képezi a mindenisteni és emberi jogtól független legfőbb tör-vényt, és hogy a politikai rendben a bevégzetttények, éppen azért, mert be vannak végezve,jogérvénnyel bírnak.„

Hanem ki nem látja, sőt nem érzi, hogy a vallás és va-lódi igazságosság kötelékei alól fölszabadított emberi tár-sadalomnak nem lehet más célja, mint kincseket gyűjteniés halmozni össze, s hogy tetteiben nem engedelmeskedikmás törvénynek, mint keble zabolátlan kívánalmainak, mi-szerint saját gyönyöreinek és kényelmének szolgálhasson.Amiért az efféle emberek elkeseredett gyűlölettel üldözik avallásos társulatokat, jóllehet legnagyobb érdemeket szerez-tek maguknak a kereszténység, polgári társadalom és tudo-mányok körül, és azt fecsegik, hogy e társulatok nem bír-nak törvényes jogcímmel a fönnállásra; s így az eretnekekkoholmányait magasztalják. Mert, mint boldog emlékű elő-dünk, VI. Pius, igen bölcsen tanította,

”a szerzetesrendek eltöröltetése megsérti azevangéliumi tanácsok nyilvános gyakorolhatá-si állapotát, megsérti azon életmódot, mely,mint az apostoli tannal összhangzó, az egyház

17

által ajánltatik, megsérti még a dicső rendalapí-tókat is, kiket az oltáron tisztelünk, s kik amatársulatokat Isten sugallatából alapították.8„

És még azt is mondják elég istentelenül, hogy meg kell fosz-tani a polgárokat és egyházat azon jogtól,

”melynél fogva keresztény szeretetből nyilváno-san osztogathassanak alamizsnát,„

s hogy el kell törülni azon törvényt,

”mely bizonyos napokon az isteni tisztelet miatta szolgai munkát megtiltja,„

legcsalárdabbul azt állítván, hogy a fönt említett jog és tör-vény a jó nemzetgazdászat elveivel ellenkezik. Meg nem elé-gedve azzal, hogy a vallást az államéletből száműzik, még amagán családokból is ki akarják azt szorítani. Mert a kom-munizmus és szocializmus gyászos tévelyét tanítva és vallva,azt mondják, hogy

8VI. Piusz levele de la Rochefoucault bíbornokhoz 1791. március 10-én.

18

”a házi társasélet, vagyis a család, létének alap-okát a polgári törvényből nyeri, következőlegcsupán a polgári törvényből folynak, s attólfüggnek a szülőknek gyermekeik iránt mindenjogaik, különösen pedig az oktatás és nevelésjoga.„

Mely istentelen nézeteikkel és cselszövényeikkel(machinatio) leginkább arra törekesznek ezen ravasz-sággal telt emberek, hogy a katolikus egyház üdvhozó tanaés ereje tökéletesen kirekesztessék az ifjúság oktatása- ésneveléséből, s az ifjúság gyönge és hajlékony lelkeit saj-nálatosan megfertőztessék és megrontsák. Mert mindazok,kik arra törekedtek, hogy az egyházban és államban zavartidézzenek elő, s a társadalom helyes elrendezését fölforgas-sák, minden isteni és emberi jogot megsemmisítsenek, mintföntebb mondottuk, minden lélekerejüket, törekvéseiketés munkásságokat arra fordították, hogy kiváltképpen azelőre nem tekintő ifjúságot csábítsák el és rontsák meg, sminden reményüket az ifjúság romlottságába helyezték.Amiért is nem szűnnek meg soha minden istentelenmódon üldözni a világi és szerzetes papokat, kik, mint alegbiztosabb történelmi emlékek fényesen bizonyítják, akereszténységnek, államnak és tudománynak oly nagyszolgálatokat tettek; sőt azt mondják, hogy ezen papságot

19

”mint a tudomány és polgárosodás valódi éshasznos előrehaladásának ellenségét, az ifjúságnevelése- és oktatásából tökéletesen ki kell zár-ni.„

5. Mások pedig az újítók gonosz és már annyiszor kárhoz-tatott koholmányait elevenítvén föl, nagy szemtelenséggelmerészlik az egyház és ezen apostoli szék legfölsőbb tekin-télyét, mellyel azt a mi Urunk Jézus Krisztus ruházta föl, avilági tekintély ítéletének alávetni, s az egyház és az apos-toli szék mindazon jogait tagadni, melyek a külső rendheztartoznak. Mert legkevésbé sem szégyenlik magukat azt ál-lítani, hogy

”az egyház törvényei csak akkor köteleznek alelkiismeretben, midőn azokat a világi hatósághirdette ki; hogy a római pápák vallást és egy-házat illető okmányainak s rendeletéinek előbbaz államhatalom szentesítésere és megerősíté-sére, vagy legalább engedélyére van szükségük;hogy az apostoli rendeletek,9 melyek a titkostársulatokat kárhoztatják, akár követelnek a ti-tok megőrzésére esküt, akár pedig nem, melyekaz ily társulatok tagjait és előmozdítóit egyhá-zi átokkal sújtják, nem bírnak kötelező erővel

20

azon országokban, hol az ilyen társulatokat azállam tűri; hogy a tridenti szent zsinat és a ró-mai pápák által azok ellen hozott kiközösítés,kik az egyház jogait és javait megtámadják ésbitorolják, a lelki, a polgári és politikai rendösszezavarásán alapszik, és csak földi érdekekhajhászásából történik; hogy az egyház a földidolgok használatát illetőleg semmi olyast nemrendelhet, a mi a híveket lelkiismeretben köte-lezné; hogy az egyháznak nincs joga törvényeiáthágóit ideiglenes büntetésekkel megfékezni;hogy a teológia és közjog alapelveivelmegegye-zik a javak tulajdonjogát, melyek az egyház, val-lási társulatok és más ájtatos alapítványok bir-tokában vannak, az állam számára lefoglalni éskövetelni.„

Nem is pirulnak az eretnekek tanát és alapelvét egész nyíl-tan bevallani, melyből annyi gonosz vélemény és tévelyszármazik. Mert azt mondogatják, hogy

”az egyházi hatalom nincs isteni jog által elkü-lönítve és függetlenítve az államhatalomtól, s

9XII. Kelemen In eminenti. XIV. Benedek Providas Romanorum. VII.Piusz Ecclesiam. XII. Leo Quo graviora.

21

nem is lehet ezen elkülönítést és függetlenítéstfönntartani anélkül, hogy az államhatalom lé-nyeges jogait az egyház magához ne ragadja ésne bitorolja.„

Nem mellőzhetjük hallgatással azok vakmerőségét, kik azigaz tanítást elhagyva azt állítják, hogy

”bűn és a katolikus hit legcsekélyebb kára nél-kül meg lehet tagadni a beleegyezést és enge-delmességet az apostoli szék azon ítéleteitől ésrendeleteitől, melyek tárgyát az egyház általá-nos java, annak jogai és fegyelme képezi, csakne érintsék a vallás- és erkölcstan hitágazatait.„

Mindenki jól látja és világosan tudja, mennyire ellenkezikazon állítás a teljhatalomra vonatkozó katolikus hitágazat-tal, melyet maga Krisztus Urunk istenileg ruházott a rómaipápára, hogy az összes egyházat legeltesse, vezesse és kor-mányozza.

6. A hamis nézetek ily nagy gonoszsága közepette meg-emlékezvén apostoli kötelességünkről, s tele gonddal szenthitünk, az igaz tan és az Istentől reánk bízott lelkek üdve,sőt az emberi társadalom java iránt is, jónak láttuk apostoliszavunkat ismét fölemelni. Azért apostoli tekintélyünknélfogva elvetjük, rosszalljuk és kárhoztatjuk mindazon hamis

22

nézeteket és tanokat, melyek ezen iratban egyenként említ-tetnek, s akarjuk és parancsoljuk, hogy azok a katolikus egy-ház minden gyermeke által elvetetteknek, rosszalltaknak éskárhoztatottaknak tekintessenek.

7. És azonkívül ti, tisztelendő testvérek, legjobban tudjá-tok, hogy napjainkbanminden igazság és igazságosság gyű-lölői, és vallásunk legelkeseredettebb ellenségei mételyezőkönyveik, röpirataik és hírlapjaik által, melyek az egészföldkerekségén elterjesztetnek, a népeket tévedésbe ejtik,s gonosz akaratú hazugságaik által minden más istentelentanokat elhintenek. Azt is tudjátok, hogy találkoznak nap-jainkban némelyek, kik a sátáni szellem által izgattatva ésrábíratva oly nagy istentelenségre vetemedtek, hogy nem ir-tóznak a mi Urunk Jézus Krisztust megtagadni, s istenségétgonosz vakmerőséggel ostromolni. Nem mellőzhetjük el ezalkalommal, hogy ki ne tüntessünk benneteket, tisztelendőtestvérek, a legnagyobb és kiérdemlett dicséretekkel, mivelfőpásztori szavatokat ily nagy istentelenség ellen egész buz-gósággal fölemelni el nem mulasztottátok.

8. Azért ezen iratunk által a legnagyobb szeretettel szó-lunk ismét hozzátok, kik gondoskodásunkban részvételrelévén hivatva, legnagyobb szomorúságaink között, legfőbbvigaszul, örömül és gyönyörűségül szolgáltok nekünk azonkitűnő vallásosságtok, és jámborságtok által, mellyel bír-tok, s azon csodálatos szeretet, hit és engedelmesség által,mellyel, miután összhangzó lélekkel ragaszkodtok hozzánk

23

és ezen apostoli székhez, terhes püspöki tiszteteket seré-nyen és erélyesen igyekeztek betölteni. Mert kitűnő főpász-tori buzgóságtoktól várjuk, hogy megragadván a szellemkardját, mely az Isten igéje, s megerősödve a mi Urunk Jé-zus Krisztus kegyelme által, kétszerezett fáradsággal napon-ként arra fogtok törekedni, miszerint a gondjaitokra bízotthívek

”az ártalmas füvektől óvakodjanak, melyeket Jé-zus Krisztus nem ápol, mert azokat nem azAtyaültette.10„

És ne szűnjetek meg soha figyelmeztetni a híveket, hogyaz emberek valódi boldogsága magasztos vallásunkból, an-nak tanaiból és gyakorlatából ered, s hogy boldog azon nép,melynek Ura az Isten.11 Tanítsátok, hogy

”a birodalmak a katolikus vallás alapján nyu-gosznak,12 és hogy semmi sem oly halált ho-zó, semmi sem sietteti annyira a bukást, sem-mi sem oly veszélyes, mint ha azt gondoljuk,hogy a szabad akarat, melyet születésünkkelnyertünk, elégséges volna arra, miszerint már

10Szent Ignác M. a Philadel. 3.11143. Zsolt.

24

többet mit sem kérjünk az Istentől, azaz: megfe-ledkezve Teremtőnkről hatalmát megtagadjukés megmutassuk, hogy szabadok vagyunk.13„

”S el ne mulasszátok tanítani azt is, hogy a kirá-lyi hatalom nem csupán a világ kormányzatára,hanem leginkább az egyház oltalmára adatott,14

és hogy az államok fejedelmeinek és királyai-nak semmi sem szolgálhat nagyobb hasznukraés dicsőségökre, mint ha, mint egy más bölcs éserélyes elődünk, Szent Félix, Zeno császárnakírta, megengedik, hogy a katolikus egyház.....törvényeit használhassa, és senkinek sem en-gedik meg, hogy szabadságának ellenálljon....Mert bizonyos, hogy ügyeikre nézve üdvös, mi-szerint, midőn Isten ügye van szóban, az Is-ten rendelete szerint királyi akaratokat Krisz-tus papjainak alávetni, és nem föléjük helyezniigyekezzenek.15„

12Szent Coelest, 22. levél. az eph. zsinat. Coustnál 1200 lap.13Szent Ince I lev. 29. a Karthágóban összegyűlt püspökökhöz Coust-

nál 891 lap.14Szent Leó levele 156 (125).15VII. Piusz Diu satis körlev. 1800. május 15.

25

9. De ha mindig szükséges volt, tisztelendő testvérek, hogybizalommal közeledjünk a kegyelem trónjához, miszerint ir-galmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmassegélyben: úgy most, az egyház és polgári társadalom olynagy veszélyében, az ellenségnek a katolikus hit és ezenapostoli szék elleni nagy összeesküvésében és a tévelyekroppant bőségében fölötte szükséges. Azért jónak gondol-tuk a hívők jámborságát fölbuzdítani, hogy velünk és vele-tek együtt szünet nélkül esedezzenek és könyörögjenek avilágosság és irgalom legkegyelmesebb Atyjához, s a hit tel-jében mindig a mi Urunk Jézus Krisztushoz forduljanak, kivére által engesztelt ki bennünket Istennel, s irántunk va-ló lángoló szeretetének áldozatát, legédesebb szívét, ájtato-san és szünet nélkül kérjék, hogy szeretetének bilincseivelmindeneket magához vonjon, és hogy szent szeretete általlángra lobbanva minden ember szíve szerint éljen, misze-rint mindenben tessenek az Istennek, s minden jó tettbenbőséges gyümölcsöket teremjenek. Minthogy pedig az Is-tennek kétség kívül kedvesebbek az emberek imái, ha min-den bűntől megtisztult lélekkel járulnak eléje, azért jónakvéltük Krisztus hívei előtt apostoli bőkezűséggel föltárni azegyháznak rendelkezésünkre bízott mennyei kincseit, hogyígy annál inkább buzduljanak valódi ájtatosságra, s a poe-nitentiatartás szentsége16 által a bűnök szennyétől megtisz-

16A kiadó megjegyzése: Aktuális szóhasználattal a bűnbánat szent-sége.

26

tulva nagyobb bizalommal ajánlják föl Istennek imáikat, stőle irgalmat és kegyelmet nyerhessenek.

10. Ezen iratunk által tehát apostoli tekintélyünknél fog-va a katolikus világ mindkét nembeli hívőinek teljes jubi-leumi búcsút engedünk, melyet ti, tisztelendő testvérek ésmás helyileg följogosított ordinariusok az 1865. év egy hó-napja alatt, de azontúl nem, ugyanazon úton s módon fog-tok elrendelni, mint ezt pápaságunk kezdetén az 1846-ki évnovember 20-áról kelt és az összes püspöki karnak elkül-dött Arcano Divinæ Providentiæ consilio kezdetű breve ala-kú apostoli iratunkban kijelöltük, s mindazon teljhatalom-mal, melyet ezen iratunk által adtunk nektek. Mindazonál-tal akarjuk, hogy minden megtartassék, ami a fönt említettiratban elő van írva, s kivétessék, amit kivettnek jelentet-tünk ki. S ezt megengedjük, nem állván ellene semmi el-lenkező, még különös és egyedes17 említésre és csorbításra(derogatio) méltó sem. Hogy pedig minden kétely- s nehéz-ségnek elejevétessék, megparancsoltuk, miszerint ama bre-ve egy példánya nektek megküldessék.

11.

”Kérjük, tisztelendő testvérek, szívünkmélyéből,s egész lelkünkből az Isten irgalmát, mivel őma-ga mondotta: nem vonom meg tőlük irgalma-

17A kiadó megjegyzése: Jelenlegi szóhasználattal: külön, különös,speciális

27

mat. Kérjünk és megadatik nekünk, s ha későnadatnék meg, minthogy súlyosan vétkeztünk,zörgessünk, mert aki zörget, megnyittatik neki,kivált ha imáinkkal, zokogásainkkal s könnye-inkkel állhatatosan s folytonosan zörgetünk, ésha az ima összhangzó .... kérje mindenki Istentnem csupán magáért, hanem minden testvére-iért, amint az Úr tanított bennünket imádkoz-ni.18„

Hogy pedig annál könnyebben hallgassa meg az Isten a Mi,a ti és az összes hívők imáit és óhajait, nyerjük meg teljesbizalommal közbenjárónkul a szeplőtelen Szent Szüzet, Má-riát, az Isten anyját, ki megsemmisíti az egész világ összeseretnekségeit, és ki, mint mindnyájunk legszeretőbb anyja,

”oly szerfölött kegyes .... s teljesen irgalmasmin-denki iránt könyörületes és kegyes, s nemévela határtalan szeretetnek szánakozik mindenkiszorultságán,19„

s mint királynő, ki egyszülött Fia a mi Urunk Jézus Krisz-tus jobbján áll, mit sem kérhet, amit Tőle meg nem nyerne.

18Szent Cyprián 11. levele.19Szent Bernard. A boldogságos Szűz Mária tizenkét előnyéről, az

Apokalipszis szavai után.

28

Kérjük az apostolok fejedelmének, Szent Péternek, apostol-társának Szent Pálnak és az égminden Szenteinek közbenjá-rását is, kik Isten barátaivá lévén a mennyországba jutottak,és megkoronáztatván bírják a pálmát, s biztosak lévén sajáthalhatatlanságukról, a mi üdvösségünkről gondoskodnak.

12. Végre az összes mennyei javak teljét szívünkből kí-vánva nektek Istentől, irántatok való különös szeretetünkzálogául, szeretetteljesen és szívünk mélyéből adjuk apos-toli áldásunkat reátok, tisztelendő testvérek, az egyházi ésvilági hívekre, kik gondjaitokra bízattak.

Kelt Rómában Szent Péternél, 1864. december 8-án, SzűzMária, az Isten anyja szeplőtelen fogantatása dogmájánakmeghatározása után a tizedik évben.

Pápaságunk tizenkilencedik évében.

IX. PIUSZ PP.

29

Jegyzék (syllabus), mely magá-ban foglalja korunk főbb téve-lyeit

Jegyzék (syllabus), mely magában foglalja korunkazon főbb tévelyeit, melyek szentséges atyánk, IX.PIUS, konzisztóriumi allucutióiban, körleveleiben, smás apostoli irataiban vannak följegyezve.

30

I. §. Panteizmus, naturalizmus és abszolút ra-cionalizmus1

1.Nem létezik egy legfölsőbb, legbölcsebb, legelőrelátóbb s amindenségtől különböző isteni lény; az Isten egy a termé-szettel, s azért változásoknak van alávetve; az Isten valóbancsak az emberben és világban lesz azzá; minden Isten, ésaz Isten tulajdonképpeni lényegével bír; az Isten a világgalegy és ugyanaz, tehát a szellem az anyaggal, a szükségességa szabadsággal, az igaz a hamissal, a jó a rosszal, az igazságaz igazságtalansággal.

• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

2.Az Istennek minden befolyását az emberekre és világra ta-gadni kell.

• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

1Az abszolút racionalizmus azon tévely, mely a kinyilatkoztatást le-hetetlennek tartja.

31

3.Az emberi ész, minden legcsekélyebb tekintet nélkül az Is-tenre, az igaz- és hamisnak, a jó- és rossznak egyedüli bírája,magamagának törvény, s természeti erejénél fogva elégsé-ges arra, hogy az emberek és népek jólétéről gondoskodjék.

• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

4.A vallás minden igazsága az emberi ész természeti erejébőlszármazik; azért az ész a legfőbb szabály, mellyel az emberminden bármily nemű igazság ismeretét megszerezheti, skell megszereznie.

• Qui pluribus körlevél, 1846. november 9.• Singulari quidem körlevél, 1856. március 17.• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

5.Az isteni kinyilatkoztatás tökéletlen; s azért folytonos ésvég nélküli haladásnak van alávetve, mely az emberi ész ha-ladásának megfeleljen.

• Qui pluribus körlevél, 1846. november 9.• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

32

6.A keresztény hit ellenkezik az emberi ésszel, s az istenikinyilatkoztatás nemcsak hogy semmit se használ, hanemmég árt is az ember tökéletesedésének.

• Qui pluribus körlevél, 1846. november 9.• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

7.A Szentírásban fölhozott és elmondott jövendölések és cso-dák költők koholmányai, s a keresztény hit titkai nem egye-bek, mint bölcsészeti kutatások összege; mindkét testamen-tum könyveiben hitregetani (mythica) találmányok foglal-tatnak; sőt maga Jézus Krisztus is hitregetani költemény.

• Qui pluribus körlevél, 1846. november 9.• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9,

33

II. §. Mérsékelt racionalizmus2

8.Minthogy az emberi ész a vallással azonosíttatik, azért a teo-lógiai tudományokkal éppen úgy kell bánni, mint a bölcsé-szetekkel.

• Singulari quadam perfusi allocutio, 1854. december 9.

9.A keresztény religio3 minden hitágazata különbség nélkültárgyát képezi a természetes tudománynak, vagyis, bölcsé-szetnek; s a csupán történelmileg kiművelt emberi ész ter-mészeti ereje és alapelvei nyomán minden, még a legrejtet-tebb hitágazatok igaz ismeretére is eljuthat, ha ezen hitága-zatok, mint tárgyak terjesztettek az ész elé.

• Gravissimas levél a friesingi érsekhez, 1862. december11.

• Tuas libenter levél ugyanahhoz, 1863. december 21.2A mérsékelt racionalizmus azok tévelye, kik a kinyilatkoztatást

nem tartják ugyan lehetetlennek, de alá akarják azt vetni az észnek.3A kiadó megjegyzése: A köznyelvből azóta kihullott latin szó je-

lentése: vallás

34

10.Mivel más a bölcsész, s más a bölcsészet, azért a bölcsész-nek jogában áll, sőt kötelessége azon tekintélynek hódolni,melyet igaznak ismer; de a bölcsészet semmi tekintélyneksem hódolhat, s nem is kell hódolnia.

• Gravissimas levél a friesingi érsekhez, 1862. december11.

• Tuas libenter levél ugyanahhoz, 1863. december 21.

11.Az egyháznak nemcsak nem kell megfeddnie a bölcsészetet,sőt el is kell néznie a bölcsészet tévelyeit, s ráhagyni, hogymaga-magát útbaigazítsa.

• Gravissimas levél a friesingi érsekhez, 1862. december11.

12.Az apostoli szék és római kongregációk rendeletei a tudo-mány szabad előhaladását akadályozzák.

• Tuas libenter levél a friesingi érsekhez, 1863. decem-ber 21.

35

13.Azon módszer és alapelvek, melyek szerint a régi skolasz-tikus tudorok (Doctores) a teológiát kiműveltek, legkevés-bé sem felelnek meg napjaink szükségleteinek és a tudomá-nyok előhaladásának.

• Tuas libenter levél a friesingi érsekhez, 1863 december21.

14.A bölcsészetet a természetfölötti kinyilatkoztatásra való te-kintet nélkül kell tárgyalni.

• Tuas libenter levél a friesingi érsekhez, 1863 december21.

NB. A racionalizmus rendszerével nagyobbrészt össze-függésben vannak Günther Antal tévelyei, melyek a kölnibíbornok érsekhez írott Eximiam tuam levélben kárhoztat-nak 1847. június 15-én; úgyszintén a breslaui püspökhözküldött Dolore haud mediocri levélben 1860. április 30-án.

36

III. §. Indifferencializmus, latitudinarizmus4

15.Minden embernek szabadságában áll azon hitet követni svallani, melyet eszének világa által vezettetve igaznak tart.

• Multiplices inter apostoli irat, 1851. június 10.• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

16.Az emberek bármely religio gyakorlása által föltalálhatjákaz örök üdvösségre vezető utat, s elnyerhetik az örök bol-dogságot.

• Qui pluribus körlevél, 1846. november 9.• Ubi primum allocutio, 1847. december 17.• Singulari quidem körlevél, 1856. március 17.

17.Legalább helyesen lehet remélni mindazok örök boldogsá-gát, kik nincsenek Krisztus igaz egyházában.

4A latitudinarizmus azon tévely, mely nemmond ugyanminden val-lást egyaránt jónak, de a katolikus egyházat nem tartja egyedül üdvözí-tőnek.

37

• Singulari quadam allocutio, 1854. december 9.• Quanto conficiamur körlevél, 1863. augusztus 17.

18.A protestantizmus nem egyéb, mint különböző alakjaugyanazon igaz keresztény vallásnak, melyben éppen úgylehet tetszeni az Istennek, mint a katolikus egyházban.

• Noscitis et Nobiscum körlevél, 1849. december 8.

IV. §. Szocializmus, kommunizmus, titkostársulatok,5 bibliai egyesületek, a szabadelvűpapok egyletei6

Az efféle ragályok gyakran, s a legkeményebb kifejezé-sekkel vettetnek el Qui pluribus körlevélben, 1846. no-vember 9.; Quibus quantisque allocutióban, 1849. április20.; Noscitis et Nobiscum körlevélben, 1849. december 8.;Singulari quadam allocutióban, 1854. december 9.; Quantoconficiamur mœrore körlevélben, 1863. augusztus 10.

6A szabadelvű papok egyletei azon olasz papok társulatai, kik „sza-bad államban szabad egyház”-ért rajongnak.

38

V. §. Tévelyek az egyházról és jogairól

19.Az egyház nem igaz, tökéletes és teljesen szabad társulat, snincsenek tulajdon és állandó, isteni alapítójától nyert jogai,hanem az államhatalomhoz tartozik meghatározni, melyekaz egyház jogai s határai, melyek között azon jogokat gya-korolhatja.

• Singulari quadam allocutio, 1854. december 9.• Multis gravibusque allocutio, 1860. december 17.• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

20.Az egyházi hatalom nemgyakorolhatja tekintélyét a polgárikormány engedélye s beleegyezése nélkül.

• Meminit unusquisque allocutio, 1861. szeptember 30.

21.Az egyháznak nincs hatalmában hitágazatilag eldönteni,hogy egyedül a katolikus egyház vallása az igaz vallás.

• Multiplices inter apostoli irat, 1851. június 10.

39

22.Azon kötelezettség, mely a katolikus tanítókat és írókat erő-sen kötelezi, csak azokra szorítkozik, melyek az egyház csal-hatatlan ítélete által mint hitágazatok, hogy azokat minden-ki higgye, adatnak elő, melyeket mindenki köteles hinni.

• Tuas libenter levél a friesingi érsekhez, 1863. decem-ber 21.

23.A római pápák és egyetemes zsinatok hatalmuk határaintúlléptek, a fejedelmek jogait bitorolták, és tévedtek a hit-és erkölcstanok meghatározásában.

• Multiplices inter apostoli levél, 1851. június 10.

24.Az egyháznak nincs hatalma kényszert használni, és nincssemmi közvetlen vagy közvetett ideiglenes hatalma.

• Ad Apostolicæ apostoli levél, 1851. augusztus 22.

40

25.A püspökséggel járó hatalmon kívül van más ideiglenes ha-talom is, melyet annak az államhatalom vagy nyíltan vagyhallgatva adott, s melyet ezért az államhatalom akkor vehetvissza, amikor neki tetszik.

• Ad Apostilacæ apostoli levél, 1851. augusztus 22.

26.Az egyháznaknincs veleszületett és törvényes szerzési vagybirtoklási joga.

• Nunquam fore allocutio, 1856. december 15.• Incredibili körlevél, 1863. szeptember 17.

27.Az egyház fölszentelt szolgáit és a római pápát ki kell zárnia világi dolgokról való minden intézkedésből és uralomból.

• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

28.A püspököknek a kormány engedelme nélkül még az apos-toli iratokat sem szabad kihirdetni.

• Nunquam fore allocutio, 1856. december 15.

41

29.A római pápa által adott kegyelmek semmiseknek tekinten-dők, hacsak a kormány által nincsenek kieszközölve.

• Nunquam fore allocutio, 1856. december 15.

30.Az egyház és egyházi személyek kiváltsága az államjogbólszármazott.

• Multiplices inter apostoli levél, 1851. június 10.

31.Az egyháziak akár polgári, akár fenyítő ügyeinek elintézé-sére rendelt egyházi törvény-hatóságot mindenesetre megkell szüntetni, még az apostoli szék megkérdeztetése nélkül,és tiltakozásának ellenére is.

• Acerbissimum allocutio, 1852 szeptember 27.• Nunquam fore allocutio, 1856 december 15.

32.A természeti jog és méltányosság legcsekélyebb megsérté-se nélkül el lehet törölni azon személyi kiváltságot, melynél

42

fogva az egyháziak a katonakötelezettség fölvállalásanak ésgyakorlásának terhe alól kivétetnek; s ennek eltörlését kí-vánja a polgári előhaladás, kiváltképpen az olyan társada-lomban, mely szabadabb államnak mintájára rendeztetettel.

• Singularis Nobisque levél a mondovi püspökhöz, 1864.szeptember 29.

33.Nem tartozik egyedül az egyházi hatalom jogköréhez, tu-lajdon s veleszületett joggal igazgatni a teológiai tárgyaktanát.

• Tuas libenter levél a friesingi érsekhez, 1863. decem-ber 21.

34.Azok tana, kik a római pápát egy szabad s az egész egyház-ban működő fejedelemhez hasonlítják, oly tan, mely a kö-zépkorban bírt előnnyel.

• Ad apostolicæ apostoli irat, 1851. augusztus 22.

43

35.Semmi sem tiltja valamely egyetemes zsinat határozatavagy az összes népek tette folytán a pápaságot a római püs-pöktől és várostól más püspökre és más városra átvinni.

• Ad apostolicæ apostoli levél, 1851. augusztus 22.

36.A nemzeti zsinat határozata kizár minden további vitatko-zást, s az államhatalom ezen határozathoz szabhat valamelydolgot.

• Ad apostolicæ apostoli levél, 1851. augusztus 22.

37.Fölállíttathatnak a római pápa tekintélye alól kivett és tőletökéletesen elválasztott nemzeti egyházak.

• Multis gravibusque allocutio, 1860. december 17.• Jamdudum cernimus allocutio, 1861. március 18.

38.Az egyház feloszlását keletire és nyugatira a római pápáktúlzó önkényeskedései okozták.

• Ad apostolicæ apostoli irat, 1851. augusztus 22.

44

VI. §. Tévelyek a polgári társadalomról,amennyiben mind önmagában, mind pedigaz egyházhoz való viszonyaiban tekintetik

39.Az államnak, mint minden jog eredetének és forrásának,minden korláttól ment joga van.

• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

40.A katolikus egyház tana ellenkezik az emberi társadalomjavával és érdekeivel.

• Qui pluribus körlevél, 1864. november 9.• Quibus quantisque allocutio, 1849. április 20.

41.Az államhatalom, ha hitetlen fejedelem gyakorolja is azt,közvetlen tagadó joggal bír a vallási ügyekben; tehát nem-csak úgynevezett exequatur (végrehajtási) joga van, hanemföllebbezési (appellatio) joga is, mely így neveztetik: ababusu.

• Ad apostolicæ apostoli irat, 1851. augusztus 22.

45

42.Midőnmindkét hatalom törvényei összeütköznek, a polgárijog bír fölénnyel.

• Ad apostolicæ apostoli irat, 1851. augusztus 22.

43.A világi hatalomnak jogában áll azon ünnepélyes szerző-déseket, melyek az apostoli székkel az egyház kiváltságá-hoz tartozó jogok gyakorlását illetőleg köttettek, még azapostoli szék beleegyezése nélkül, sőt tiltakozása ellenére ismegsemmisíteni, érvénytelenekké tenni és ilyeneknek nyi-latkoztatni.

• In Consistoriali allocutio, 1850. november 1.• Multis gravibusque allocutio, 1860. december 17.

44.Az államhatalom beavatkozhatik azon dolgokba, melyek avalláshoz, erkölcsökhöz, és a lelki kormányzathoz tartoz-nak. Azért ítélhet azon utasításokról, melyeket az egyházfőpásztorai tisztüknél fogva a lelkiismeret vezetésére nézveadnak ki, sőt még az isteni szentségek kiszolgáltatásáról ésazoknak fölvételéhez szükséges előkészületekről is rendel-kezhetik.

46

• In Consistoriali allocutio, 1850. november 1.• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

45.A nyilvános iskolák kormányzását, melyekben valamely ke-resztény állam ifjúsága taníttatik, csupán a püspöki papne-veldéket véve ki némi tekintetben, az államhatalomnak le-het és kell átadni, éspedig úgy, hogy bármely más tekintély-nek semmi joga se ismertessék el beavatkozhatni az iskolákfegyelmébe, a tantárgyak elrendezésébe, a fokozati előlép-tetések kiosztásába, a tanárok megválasztásába vagy meg-erősítésébe.

• In Consistoriali allocutio, 1850. november 1.• Quibus luctuosissimis allocutio, 1851. szeptember 5.

46.Sőt még a papnövendékek intézetében is a tantárgyak hasz-nálandó módszere a polgári hatalomnak van alávetve.

• Nunquam fore allocutio, 1856. december 15.

47.A polgári társadalom legjobb elrendezése azt kívánja, hogya népiskolák, melyek a nép minden osztályú összes gyerme-kei előtt nyitva állanak, s a nyilvános intézetek általában,

47

melyek a tudományok és komolyabb tanulmányok előadá-sára és az ifjúság nevelésére vannak rendelve, vétessenek kiaz egyház minden tekintélye, igazgatói hatalma és beavat-kozása alól, s vettessenek alá a polgári és politikai tekintélyönkényének tökéletesen, a fejedelmek tetszése és a kor kö-zös nézeteinek kívánsága szerint.

• Quum non sine levél a friburgi érsekhez, 1864. július14.

48.A katolikus férfiak helybenhagyhatják az ifjúságnevelésazon módját, mely a katolikus hittől és az egyház hatalmá-tól el van választva, s mely csak a természeti dolgok tudo-mányát és a földi társadalmi élet céljait tartja kizárólag vagylegalább mint főcélt szeme előtt.

• Quum non sine levél a friburgi érsekhez, 1864. július14

48

49.A világi hatalom megtilthatja, hogy a főpapok és hívek neközlekedhessenek7 szabadon és kölcsönösen a római pápá-val.

• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

50.A világi felsőségnek önmagától van joga püspököket kine-vezni, és követelheti tőlük, hogy vegyék át megyéjük kor-mányzását, mielőtt kánoni beiktatást és apostoli iratot kap-nának a Szentszéktől.

• Nunquam fore allocutio, 1856. december 15.

51.Sőt a világi kormánynak van joga a püspököket elmozdítanifőpásztori tisztjük gyakorlatától, s nem is tartozik a rómaipápának engedelmeskedni azokban, mik a püspökséget ésa püspökök kinevezését illetik.

• Multiplices inter apostoli levél, 1851. június 10.• Acerbissimum allocutio, 1852. szeptember 27.

7A kiadó megjegyzése: A közlekedhessenek szó használata e fordí-tás születése óta a magyar nyelvben némileg megváltozott; a szó jelen-tése e helyen érintkezhessenek.

49

52.A kormány saját jogánál fogva megváltoztathatja az egy-ház által úgy a nők mint a férfiak szerzetesi fogadalmánakletételére meghatározott kort, s megparancsolhatja mindenszerzetesrendnek, hogy senkit se bocsássanak az ő engedel-me nélkül az ünnepélyes fogadalom letevésére.

• Numquam fore allocutio, 1856. december 15.

53.El kell törölni azon törvényeket, melyek a szerzetesrendekállapotának védelmezésére s jogaira és kötelmeire vonat-koznak; sőt a világi hatóság segélyt nyújthat mindazoknak,kik a megkezdett szerzetes életet elhagyni és ünnepélyes fo-gadalmaikat megszegni akarják; hasonlóképpen megszün-tetheti egészen a szerzetesrendeket úgy, mint a kollegiálisegyházakat és egyszerű javadalmakat, még ha kegyúri jog-hatósághoz tartoznak is, s azok javait és jövedelmeit az ál-lamhatalom kezelése és önkénye alá vetheti.

• Acerbissimum allocutio, 1852. szeptember 27.• Probe memineritis allocutio, 1855. január 22.• Cum sæpe allocutio, 1855. július 26.

50

54.A királyok és fejedelmek nemcsak hogy kivétetnek az egy-ház joghatósága alól, hanem még a joghatóság kérdéseinekmegvitatásában is az egyház fölött állanak.

• Multiplices inter apostoli levél, 1851. június 10.

55.El kell választani az egyházat az államtól, az államot az egy-háztól.

• Acerbissimum allocutio, 1852. szeptember 27.

VII. §. Tévelyek a természeti és keresztény er-kölcstanról

56.Az erkölcsi törvények nem szorulnak isteni szentesítésre,s legkevésbé sem szükséges, hogy az emberi törvények atermészet jogához idomíttassanak, vagy kötelező erejüketIstentől kapják.

• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

51

57.A bölcsészeti és erkölcsi dolgok tudománya, továbbá a pol-gári törvények eltérhetnek és el kell térniük az isteni és egy-házi tekintélytől.

• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

58.Nem kell elismerni más erőt, mint azt, mely az anyagbanvan, s minden erkölcsiséget és becsületességet a kincsekbármely módon való összehalmozásaba és szaporításába, sa gyönyörök kielégítésébe kell helyezni.

• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.• Quanto conficiamur körlevél, 1863. augusztus 10.

59.A jog anyagi tettben áll, s az emberek minden kötelme üresnév, és minden emberi tett jogérvénnyel bír.

• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

60.A tekintély semmi egyéb, mint szám és anyagi erők összes-sége.

• Maxima quidem allocutio, 1862. június 9.

52

61.A tettnek szerencsével kísért igazságtalansága semmit semárt a jog szentségének.

• Jamdudum cernimus allocutio, 1861. március 18.

62.Ki kell kiáltani és megtartani azon alapelvet, mely „be nemavatkozási” elvnek neveztetik.

• Novos et ante allocutio, 1860. szeptember 28.

63.A törvényes fejedelemtől az engedelmességet megtagadni,sőt ellene föl is lázadni szabad.

• Qui pluribus körlevél, 1846. november 9.• Quisque vestrum allocutio, 1847. október 4.• Noscitis et Nobiscum körlevél, 1849. december 8.• Cum catholica apostoli levél, 1860. március 26.

64.A legszentebb eskü megszegése, és bármely vétkes és gyalá-zatos, az örök törvénnyel ellenkező tett nemcsak nem kár-hoztatandó, sőt inkábbminden esetre szabad, és legnagyobb

53

dicséretre méltó, midőn a haza iránti szeretetből követtetikel.

• Quibus quantisque allocutio, 1849. április 20.

VIII. §. Tévelyek a keresztény házasságról

65.Semmiképpen sem engedhetni meg, hogy Krisztus a házas-ságot szentségi méltóságra emelte.

• Ad apostolicæ apostoli irat, 1851. augusztus 22.

66.A házasság szentsége nem egyéb, mint a szerződés mellékesjáruléka, és attól elválasztható, s maga a szentség csupán aházassági áldásban áll.

• Ad apostolicæ apostoli levél, 1851. augusztus 22.

67.A természet törvénye szerint a házassági kötelék nem fel-oldhatatlan, s különféle esetekben a polgári hatóság szente-sítheti a tulajdonképpeni elválást.

54

• Ad apostolicæ apostoli levél, 1851. augusztus 22.• Acorbissimum allocutio, 1852. szeptember 27.

68.Az egyháznak nincs hatalma bontó házassági akadályokatfölállítani, hanem ezen hatalom a polgári hatóságot illeti,melynek kötelessége a létező akadályokat megszüntetni.

• Multiplices inter apostoli levél, 1851. június 10.

69.Az egyház későbbi századokban kezdett bontó házasságiakadályokat fölállítani, nem saját jogával, hanem azon jog-gal élve, melyet a polgári hatóságtól kölcsönzött.

• Ad apostolicæ apostoli irat, 1851. augusztus 22.

70.A tridenti kánonok, melyek átokkal (anathema) sújtják azo-kat, kik tagadni merészelik az egyház azon hatalmát, mely-nél fogva bontó házassági akadályokat fölállíthat, vagy nemhitágazatiak, vagy ezen kölcsönzött hatalomról kell azokatérteni.

• Ad apostolicæ apostoli irat, 1851. augusztus 22.

55

71.A tridenti forma az érvénytelenség büntetése alatt nem kö-telez, hol a polgári törvény más formát rendel, és a házasságérvényességét ezen forma közbejöttétől teszi függővé.

• Ad apostolicæ apostoli irat, 1851. augusztus 22.

72.VIII. Bonifác volt az első, aki azt állította, hogy a fölszente-lésnél tett szüzességi fogadalom a házasságot megsemmisí-ti.

• Ad apostilacæ apostoli levél, 1851. augusztus 22.

73.Csupán polgári szerződés erejénél fogva a keresztények kö-zött igazi házasság állhat fönn; s hamis azon állítás, hogya keresztények házassági szerződése vagy mindig szentség,vagy hogy a szerződés semmis, ha a szentség kirekesztetik.

• Ad apostilacæ apostoli irat, 1851. augusztus 22.

• IX. Piusz őszentsége irata a szardíniai királyhoz,1852. szeptember 9.

• Acerbissumum allocutio, 1852. szeptember 27.

• Multis gravibusque allocutio, 1860. december. 17.

56

74.A házassági és eljegyzési (sponsalia) ügyek természetüknélfogva a polgári joghatósághoz tartoznak.

• Ad apostolicæ apostoli levél, 1851. augusztus 22.• Acerbissimum allocutio, 1852. szeptember 27.

NB. Ide számítható más két tévely is, a papok nőtlensé-gének eltörléséről, és a házassági állapotnak a szüzességiállapotnak eléjetételéről. Az első Qui pluribus 1846. novem-ber 9-i körlevélben, a második pedig Multiplices inter 1851.június 10-i apostoli iratban vettetik el.

IX. §. Tévelyek a római pápa világi fejedelem-ségéről

75.A világi és lelki hatalom összeegyeztethetőségéről vitatkoz-nak egymás között a keresztény és katolikus egyház fiai.

• Ad apostolicæ apostoli irat, 1851. augusztus 22.

57

76.Megszüntetése a világi uradalomnak, mellyel az apostoliszék bír, igen használna az egyház szabadságának és bol-dogságának.

• Quibus quantisque allocutio, 1849. április 20.

NB. Ezen világosan kijelölt tévelyeken kívül bennfoglal-tan (inplicite) még több vettetik el, előadatván és megvitat-tatván a tan, melyhez magát minden katolikusnak erősenkell tartania a római pápa világi fejedelemségéről. Világo-san előadatik az efféle tan: Quibus quantisque 1849. április20-i allocutióban; Si semper antea 1850. május 20-i allocutió-ban;Cum catholica Ecclesia 1860. március 26-i apostoli levél-ben; Novos 1860. szeptember 28-i allocutióban; Jamdudum1861. március 18-i allocutióban; Maxima quidem 1862. júni-us 9-i allocutióban.

X. §. Azon tévelyek, melyek a mai liberaliz-musra vonatkoznak

77.Korunkban már nem célszerű többé a katolikus vallást tar-tani egyedüli államvallásnak, minden más vallás kirekeszté-sével.

58

• Nemo restrum allocutio, 1855. július 26.

78.Azért dicséretesen hozatott törvény némely katolikus or-szágokban, hogy az oda bevándorolt embereknek szabad le-gyen bármely vallási tiszteletet nyilvánosan gyakorolni.

• Acerbissimum allocutio, 1852. szeptember 27.

79.Mert téves, hogy bármely vallási tiszteletnek polgári szabad-sága és a mindenkinek adott teljes hatalom, hogy bármelyvéleményeket és nézeteket nyíltan és nyilvánosan hirdet-het, a népek erkölcseinek és lelkeinek könnyebb megrontá-sára és a hitközönyösség ragályának terjesztésére szolgál.

• Nunquam fore allocutio, 1856. december 15.

80.A római pápának lehet, sőt kell az előhaladással, a liberaliz-mussal és az új civilizációval kiegyezkednie, és ahhoz alkal-mazkodnia.

• Jamdudum cernimus allocutio, 1861. március 18.

59

Függelék: ellentételek P. Schra-der Kelemen után1

A syllabusban kijelölt téves tételekre nézve az (ellenmondónem ellenkező2) ellentételek oly szabályoknak tekintendők,melyekhez kell, hogy a katolikus ember gondolatait, szava-it és cselekedeteit szabja, valamint kell, hogy a tévelyeket apápa akarata és parancsa szerint elvetetteknek, eltiltottak-nak és kárhoztatottaknak tartsa.

1A kiadó megjegyzése: Clement Schrader (1820–1875) német je-zsuita teológus. Rómában majd Bécsben tanított dogmatikus teológiát.Részt vett az I. Vatikáni Zsinat anyagainak előkészítésében. A Syllabusellentételeit Der Papst und die modernen Ideen című művében dolgoztaki.

2Dupanloup „A szeptember 15-i Conventio és a december 8-i Encycli-ca” című munkájában erre nézve így nyilatkozik:

60

I. §. Panteizmus, naturalizmus és abszolút ra-cionalizmus

1.Létezik egy legfölsőbb, legbölcsebb, legelőrelátóbb s a min-denségtől különböző isteni lény; az Isten nem egy a termé-szettel, s azért nincs változásoknak alávetve; az Isten való-ban nem az emberben és világban lesz azzá;3 nem mindenIsten, és nem bír az Isten tulajdonképpeni lényegével; az Is-ten nem egy és nem ugyanaz a világgal, tehát sem a szellemaz anyaggal, sem a szükségesség a szabadsággal, sem az igaza hamissal, sem a jó a rosszal, sem az igazság az igazságta-lansággal.

”Az értelmezés elemi szabálya, hogy valamely, mint ha-mis – téves – sőt eretneknek tartott tétel kárhoztatásanem foglalja magában szükségképpen az ellenkezőnek(contrarius) állítását, ami néha új hiba lehetne, hanemcsupán az ellenmondóét (contradictorius). Az ellenmon-dó tétel az, mely egyszerűen kizárja kárhoztatott tételt;az ellenkező túlmegy ezen egyszerű kizáráson.„

3De az emberben és világban van, mert mindenütt jelen van.

61

2.Az Istennekminden befolyását az emberekre és világra nemkell tagadni.

3.Az emberi ész minden legcsekélyebb tekintet nélkül az Is-tenre az igaz- és hamisnak, a jó- és rossznak nem egyedü-li bírája, magamagának nem törvény, s természeti erejénélfogva nem elégséges arra, hogy az emberek és népek jólété-ről gondoskodjék.

4.A vallás nem minden igazsága származik az emberi ész ter-mészeti erejéből; azért az ész nem legfőbb szabály, mellyelaz ember minden bármily nemű igazság ismeretét megsze-rezheti, s kell megszereznie.

5.Az isteni kinyilatkoztatás nem tökéletlen; s azért folytonosés vég nélküli haladásnak nincs alávetve, mely az emberiész haladásának megfeleljen.

62

6.A keresztény hit nem ellenkezik az emberi ésszel, s az istenikinyilatkoztatás nemcsak hogy semmit sem árt, hanemméghasznál is az ember tökéletesedésének.

7.A Szentírásban fölhozott és elmondott jövendölések és cso-dák nem költők koholmányai, s a keresztény hit titkai nembölcsészeti kutatások összege; mindkét testamentum köny-veiben hitregetani találmányok nem foglaltatnak, s magaJézus Krisztus sem hitregetani költemény.

II. §. Mérsékelt racionalizmus

8.Minthogy az észt nem szabad a vallással azonosítani, azérta teológiai tudományokkal sem úgy kell bánni, mint a böl-csészetiekkel.

9.A keresztény religio minden hitágazata nem képezi különb-ség nélkül tárgyát a természeti tudománynak, vagyis böl-csészetnek; s az emberi ész saját természeti ereje és alapelvenyomán nem juthat el minden, még a legrejtettebb hitága-

63

zatok igaz ismeretére is, ha ezen hitágazatok mint tárgyakterjesztettek az ész elé.

10.Habár más is a bölcsész és más a bölcsészet, azért nemcsaka bölcsésznek áll jogában, sőt kötelessége hódolni azon te-kintélynek, melyet igaznak ismer, hanem a bölcsészet is hó-dolhat a tekintélynek, sőt kell hódolnia.

11.Az egyháznak nemcsak hogy meg kell feddnie a bölcsésze-tet, sőt nem is szabad elnéznie a bölcsészet tévelyeit, s rá-hagyni, hogy maga magát útbaigazítsa.

Jegyzet.Az egyháznak jogában áll és kötelessége az álböl-csészet ellen kikelni; s nem szabad tűrnie ezen bölcsészettévelyeit, hanem kötelessége eléje tartani azokat és követel-ni, hogy a kinyilatkoztatott igazságokkal összhangzásbanlegyen.

12.Az apostoli szék és római kongregációk rendeletei a tudo-mány szabad előhaladását nem akadályozzák.

Jegyzet. Mert az apostoli széket maga az Isten tette azigazság tanítójává és védőjévé.

64

13.Azon módszer és alapelvek, melyek szerint a régi skolaszti-kus tudorok (Doctores) a teológiát kiművelték, általánosság-banmegfelelneknapjaink szükségleteinek és a tudományokelőhaladásának.

Jegyzet. Az egyház igen gyakran kitüntette azokat a leg-nagyobb dicséretekkel, s mint a hit legerősebb pajzsát, mintaz ellenség ellen rettenetes fegyverzetet ajánlotta; azok sze-reztek legnagyobb hasznot és fényt a tudománynak; s álta-lánosságban megegyeznek minden idő szükségleteivel és atudomány előhaladásával.

14.A bölcsészetet nem szabad a természetfölötti kinyilatkozta-tásra való tekintet nélkül tárgyalni.

III. §. Indifferentizmus, latitudinarizmus

15.Nem áll minden embernek szabadságában azon hitet követ-ni és vallani, melyet eszének világa által vezettetve igaznaktart.

Jegyzet. Hanem a kinyilatkoztatott igazságot a katolikushitben kell elfogadnia.

65

16.Az emberek nem találhatják föl bármely religio gyakorlásaáltal az örök üdvösségre vezető utat, s nem nyerhetik el azörök boldogságot.

Jegyzet. Mert erősen kell hinni, hogy az apostoli rómaiegyházon kívül senki sem üdvözülhet.

17.Nem lehet remélni mindazok örök boldogságát, kik nincse-nek Krisztus igaz egyházában.

Jegyzet. Hanem el lehet fogadni, hogy azok, kik az igazvallásról mit sem tudnak, ezért nem bűnösök Isten szemeielőtt, ha a tudatlanság legyőzhetetlen.

18.A protestantizmus nem csupán különböző alakja ugyan-azon igaz keresztény vallásnak,4 melyben nem lehet éppenúgy tetszeni az Istennek, mint a katolikus egyházban.

4Hanem elválás a tökéletesen kinyilatkoztatott igazságtól.

66

IV. §. Szocializmus, kommunizmus, titkostársulatok, bibliai egyesületek, a szabadelvűpapok egyletei

Az efféle ragályok gyakran, s a legkeményebb kifejezé-sekkel vettetnek el Qui pluribus körlevélben, 1846. no-vember 9.; Quibus quantisque allocutióban, 1849. április20.; Noscitis et Nobiscum körlevélben, 1849. december 8.;Singulari quadam allocutióban, 1854. december 9.; Quantoconficiamur mœrore körlevélben, 1863. augusztus 10.

V. §. Tévelyek az egyházról és jogairól

19.Az egyház igaz, tökéletes és teljesen szabad társulat, s tu-lajdon, állandó és isteni alapítójától nyert jogai vannak, ésnem tartozik az államhatalomhoz meghatározni, melyek azegyház jogai és határai, melyek között azon jogokat gyako-rolhatja.

20.Az egyházi hatalom gyakorolhatja tekintélyét a polgári kor-mány engedélye s beleegyezése nélkül.

67

21.Az egyháznak hatalmában van hitágazatilag eldönteni,hogy egyedül a katolikus egyház vallása az igaz vallás.

22.Azon kötelezettség, mely a katolikus tanítókat és írókat erő-sen kötelezi, nemcsak azokra szorítkozik, melyek az egyházcsalhatatlan ítélete által mint hitágazatok, hogy azokat min-denki higgye, adatnak elő.

23.A római pápák és egyetemes zsinatok nem léptek túl hatal-muk határain, nem bitorolták a fejedelmek jogait, és nemtévedtek a hit- és erkölcstanok meghatározásában.

24.Az egyháznak van hatalma kényszert használni, s van köz-vetlen és közvetett ideiglenes hatalma.

Jegyzet. Nem csupán a lelkek vannak az egyház hatalmá-nak alávetve.

25.A püspökséggel járó hatalmon kívül nincs más ideigleneshatalom, melyet annak az államhatalom akár nyíltan akár

68

hallgatva adott volna, s melyet ezért az államhatalom nemvehet akkor vissza, a mikor neki tetszik.

26.Az egyháznak van veleszületett és törvényes szerzési és bir-toklási joga.

27.Az egyház fölszentelt szolgáit és a római pápát nem kell ki-zárni a világi dolgokról való minden intézkedésből és ura-lomból.

28.A püspökök a kormány engedelme nélkül még az apostoliiratokat is kihirdethetik.

29.A római pápa által adott kegyelmek nem tekintendők sem-miseknek, ha nem is a kormány által voltak kieszközölve.

30.Az egyház és egyházi személyek kiváltsága nem az állam-jogból származott.

Jegyzet. Hanem az egyház saját, Istentől nyert jogábangyökerezik.

69

31.Az egyháziak akár polgári, akár fenyítő ügyeinek elintézésé-re rendelt egyházi törvény-hatóságot általánosságban nemkell megszüntetni, nem az apostoli szék megkérdeztetésenélkül és annak tiltakozása ellenére.

Jegyzet.Mert az az egyház tulajdonjogán alapszik, és csaka pápa határozott beleegyezésével ruháztathatik a világi ha-tóságra.

32.A természeti jog és méltányosság megsértése nélkül nemlehet eltörölni azon személyi kiváltságot, melynél fogva azegyháziak a katonakötelezettség fölvállalásanak és gyakor-lásának terhe alól kivétetnek; s ennek eltörlését nem kíván-ja a polgári előhaladás, kiváltképpen az olyan társadalom-ban nem, mely szabadabb államnak mintájára rendeztetettel.

Jegyzet. A papok azon személyi kiváltságának eltörlése,melynél fogva a katonai szolgálat alól kivétetnek, nemcsaka természeti jogot és méltányosságot sérti meg, hanem azegyház jogait is. A polgári előhaladás nemcsak nem kívánjaazt, hanem inkább ellene van; és minél szabadabban rendez-tetett el valamely társadalom, annál jobban kell becsülnie apapok azon személyi kiváltságát, melynél fogva a katonaiszolgálat alól kivétetnek.

70

33.Egyedül az egyházi hatalom jogköréhez tartozik, tulajdonés veleszületett joggal igazgatni a teológiai tárgyak tanát.

34.Azok tana, kik a római pápát egy szabad, s az egész egyház-ban működő fejedelemhez hasonlítják, nem oly tan, mely aközépkorban bírt előnnyel.

Jegyzet. Hanem olyan, mely az egyház szerkezeténekmegfelel, s azért minden időben előnyben kell lennie.

35.Vannak okok, melyek tiltják, valamely egyetemes zsinat ha-tározata vagy az összes népek tette folytán, a pápaságot arómai püspöktől és várostól más püspök- és más városraátvinni.

Jegyzet. Se valamely egyetemes zsinat határozata, se azösszes népek tette által nem lehet azt megdönteni, hogy apápaság a római püspökre és Róma városára ruháztatott.

36.A nemzeti zsinat határozata nem zár ki minden további vi-tatkozást, s az államkormány semmi dolgot sem szabhatezen határozathoz.

71

Jegyzet. Arra, hogy a nemzeti zsinat határozata érvé-nyes legyen, szükséges a szentszék beleegyezése és jóváha-gyása, s az államkormány a legfelsőbb bíróságban (ultimainstantia) nem föllebbezhet a nemzeti zsinat határozatához,(hanem kötelessége a római szentszék határozatához fölleb-bezni.)

37.Nem állíttathatnak föl a római pápa tekintélye alól kivett,de tőle tökéletesen elválasztott nemzeti egyházak.

Jegyzet. Nem állíttathatnak föl a római pápa tekintélyealól kivett, és tőle tökéletesen elválasztott nemzeti egyhá-zak, mert ez nem egyéb, mint a katolikus egyház egységételszaggatni és eldarabolni, ésmert ezen egység ereje ésmód-ja általánosságban azt kívánja, hogy, valamint a tagok a fő-vel, úgy az egész világ összes hívei egyességben és összeköt-tetésben legyenek a római pápával, ki Jézus Krisztus földihelytartója.

38.Az egyház föloszlását keletire és nyugatira nem a római pá-pák túlzó önkényeskedései okozták.

72

VI. §. Tévelyek a polgári társadalomról,amennyiben mind önmagában, mind pedigaz egyházhoz való viszonyaiban tekintetik

39.Az államnak, mint minden jog eredetének és forrásának,nincs minden korláttól ment joga.

Jegyzet. Az állam nem minden jog eredete és forrása, ésazért semmi korlátlan joga sincs.

40.A katolikus egyház tana nem ellenkezik az emberi társada-lom javával és érdekeivel.

Jegyzet. Sőt inkább hasznos.

41.Az államhatalomnak nincs közvetlen tagadó joga a vallásiügyekben, annál kevésbé van, ha hitetlen fejedelem gyako-rolja azt; tehát nemcsak hogy úgynevezett excquatur (végre-hajtási) joga nincs, hanem föllebbezési joga sincs, mely ígyneveztetik: ab abusu.

73

42.Midőnmindkét hatalom törvényei összeütköznek, a polgárijog nincs előnyben.

43.A világi hatalomnak nem áll jogában azon ünnepélyes szer-ződéseket, melyek az apostoli székkel az egyház kiváltságá-hoz tartozó jogok gyakorlását illetőleg köttettek, az apostoliszék beleegyezése nélkül, sőt tiltakozása ellenére megsem-misíteni, érvénytelenekké tenni és ilyeneknek nyilatkoztat-ni.

44.Az államhatalom nem avatkozhatik be azon dolgokba, me-lyek a valláshoz, erkölcsökhöz és a lelki kormányzathoz tar-toznak. Azért nem ítélhet azon utasításokról, melyeket azegyház főpásztorai tisztüknél fogva a lelkiismeret vezetésé-re nézve adnak ki, és az isteni szentségek kiszolgáltatásá-ról és azoknak fölvételéhez szükséges előkészületekről semrendelkezhetik.

45.A nyilvános iskolák kormányzását, melyekben valamely ke-resztény állam ifjúsága taníttatik, csupán a püspöki papne-veldéket véve ki némi tekintetben, nem lehet és nem kell

74

átadni az államhatalomnak, annyira, hogy bármely más te-kintélynek semmi joga se ismertessék el beavatkozhatni aziskolák fegyelmébe, a tantárgyak elrendezésébe, a fokozatielőléptetések kiosztásába, a tanárok megválasztásába vagymegerősítésébe.

Jegyzet. A nyilvános iskolák kormányzása, melyekbenvalamely keresztény állam ifjúsága taníttatik, az egyházatilleti; az ő kötelessége őrködni valamennyi nyilvános és ma-gániskola fölött, hogy az egész iskolaügyben, de főleg ab-ban, ami a vallást illeti, olyan tanítók alkalmaztassanak, ésolyan könyvek használtassanak, melyek a tévely mindengyanújától mentek, és hogy a gyermekek és zsenge korúifjak iskoláiba megpróbált feddhetetlenségű tanítók és taní-tónők alkalmaztassanak. Az egyház isteni alapítójának pa-rancsai ellen cselekednék, és hűtlen volna legfontosabb, Is-tentől reábízott kötelessége iránt, hogy ti. minden emberlelki üdvéről gondoskodjék, ha a népiskolákra nézve meg-szüntetné és félbeszakítaná üdvös, szabályozó befolyását, éskénytelen volna a híveket meginteni és előttük kinyilatkoz-tani, hogy azon iskolák, melyekből az egyház tekintélye ki-szoríttatott, mint az egyház ellenséges iskolái, jó lelkiisme-rettel nem látogattathatnak.

46.A papnövendékek intézetében használandó tantárgyakmódszere éppen nincs a polgári hatalomnak alávetve.

75

47.A polgári társadalom legjobb elrendezése nem kívánja azt,hogy a népiskolák, melyek a nép minden osztályú összesgyermekei előtt nyitva állanak, s a nyilvános intézetek ál-talában, melyek a tudományok és komolyabb tanulmányokelőadására, és az ifjúság nevelésére vannak rendelve, vetes-senek ki az egyház minden tekintélye, igazgatói hatalma ésbeavatkozása alól, s vettessenek alá a polgári és politikai te-kintély önkényének tökéletesen a fejedelmek tetszése és akor közös nézeteinek kívánata szerint.

Jegyzet.Az ilyen ártalmas, a katolikus hittől és az egyházbefolyásától elválasztott tanításmód, már ott is, ahol tudósés tudományos oktatásról és az ifjúságnak oly nyilvános is-kolákban és intézetekben való neveléséről van szó, melyek atársadalom fensőbb osztályainak számára rendelvék, úgy azegyesek, mint a társadalomnak legnagyobb kárára szolgál-nak; de még több rossz és kár származik ezen módszerből,ha az a népiskolákba vitetik be. Azért valamennyi terveze-tek és kísérletek az egyház befolyását a népiskolákból kire-keszteni az egyház iránti legellenségesebb szellemből szár-maznak, mint olyan törekvésből, mely legszentebb hitünkisteni világát a népek között ki akarja oltani.

76

48.A katolikus férfiak nem hagyhatják helyben az ifjúságne-velés azon módját, mely a katolikus hittől és az egyház ha-talmától el van választva, s mely csak a természeti dolgoktudományát és a földi társadalmi élet céljait tartja kizárólagvagy legalább mint fő célt szeme előtt.

Jegyzet.Az ifjúság olyan oktatása, mely csak a természetidolgok ismeretét és a földi társadalmi élet céljait tartja sze-me előtt, nem vezetheti az ifjúságot a szükséges üdvösségre,sőt inkább elvezeti, és el kell vezetnie attól.

49.A világi hatalom nem tilthatja meg, hogy a főpapok és hí-vek ne közlekedhessenek5 szabadon és kölcsönös a rómaipápával.

50.A világi felsőségnek nincs önmagától joga püspököket ne-vezni ki, és nem követelheti tőlük, hogy vegyék átmegyéjükkormányzását, mielőtt kánoni beiktatást és apostoli iratotkaptak volna a Szentszéktől.

5A kiadó megjegyzése: A közlekedhessenek szó használata e fordí-tás születése óta a magyar nyelvben némileg megváltozott; a szó jelen-tése e helyen érintkezhessenek.

77

51.A világi kormánynak nincs joga elmozdítani a püspököketfőpásztori tisztjük gyakorlatától, s köteles a római pápánakengedelmeskedni azokban, mik a püspökséget és a püspö-kök kinevezését illetik.

52.A kormány saját jogánál fogva nem változtathatja meg azegyház által – úgy a nők mint férfiak – szerzetesi fogadal-mának letételére meghatározott kort, s nem parancsolhatjameg minden szerzetesrendnek, hogy senkit se bocsássanakaz ő engedelme nélkül az ünnepélyes fogadalom letevésére.

53.Nem kell eltörölni azon törvényeket, melyek a szerzetesren-dek állapotának védelmezésére s jogaira és kötelmeire vo-natkoznak, nem is nyújthat a világi hatóság segélyt mind-azoknak, kik a megkezdett szerzetes életet elhagyni, és ün-nepélyes fogadalmaikat megszegni akarják; hasonlóképpennem szüntetheti meg a szerzetesrendeket, kollegiális egyhá-zakat és egyszerű javadalmakat sem, még ha kegyúri jog-hatósághoz tartoznak is, s azok javait és jövedelmeit nemvetheti az államhatalom kezelése és önkénye alá.

Jegyzet. Nem kell eltörölni azon törvényeket, melyek aszerzetesrendek állapotának védelmezésére s jogaira és kö-

78

telmeire vonatkoznak, sőt inkább kötelessége minden ál-lamnak a szerzetesrendeket oltalmazni. Ha az államkor-mány gyámolítja azokat, kik a megkezdett szerzetes életetelhagyni, és ünnepélyes fogadalmaikat megszegni akarják,akkor az egyház szelleme és akarata ellen cselekszik; ha aszerzetesrendeket, a kollegiális egyházakat és az egyszerűjavadalmakat, még ha kegyúri joghatósághoz tartoznak is,megszünteti, és azok javait, jövedelmeit az államhatalomke-zelése és önkénye alá veti, akkor elrabolja az egyház jogostulajdonát, és a nagyobb kiközösítés alá esik, valamint máscenzúrák és büntetések alá is, melyek az apostoli konstitú-ciók, szent kánonok és egyetemes zsinatok, de legkivált atridenti szent zsinat (sess. 22. cap. 11.) határozatai által a föl-szentelt személyek és dolgok bántalmazói, megszentségte-lenítői és az apostoli szék jogainak bitorlói ellen hozattak.

54.A királyok és fejedelmek nemcsak nem vétetnek ki az egy-ház joghatósága alól, de a joghatóság kérdéseinek megvita-tásában sem állanak az egyház fölött.

Jegyzet. Hanem mint az egyház tagjai a pásztorok, neve-zetesen a főbbek, rendeletéinek alá vannak vetve. A fejedel-meknek gyakrabban kell megemlékezniük, hogy nem csu-pán a világ kormányzására kaptak királyi hatalmat, hanemfőképpen az egyház védelmére, és hogy saját országukértés nyugalmukért teszik, amit az egyház javáért tesznek.

79

55.Nem kell elválasztani sem az egyházat az államtól, sem azállamot az egyháztól.

VII. §. Tévelyek a természeti és keresztény er-kölcstanról

56.Az erkölcsi törvények isteni szentesítésre szorulnak, ésszükséges, hogy az emberi törvények a természet jogáhozidomíttassanak, és kötelező erejüket Istentől kapják.

57.A bölcsészeti és erkölcsi dolgok tudománya; továbbá a pol-gári törvények nem térhetnek el, és nem kell eltérniük azisteni és egyházi tekintélytől.

58.Más erőt kell elismerni, mint azt, mely az anyagban van, sminden erkölcsiséget és becsületességet nem a kincsek bár-mely módon való összehalmozásana és szaporításába, s agyönyörök kielégítésébe kell helyezni.

Jegyzet.Más fensőbb szellemi rendhez tartozó erőket kellelismerni, mint azokat, melyek az anyagban rejlenek: és

80

minden erkölcsösség és becsületesség a kincsek merő össze-halmozásában és szaporításában, és a gonosz gyönyörökszolgálatában elenyészik, (az apostol szavai szerint: „Ha atest kívánsága szerint éltek, meghaltok, de ha a lélekkelmegölitek a test cselekedeteit, élni fogtok”).

59.A jog nem áll az anyagi tettben, s az emberek minden kö-telme nem üres név, és nem minden emberi tett bír jogér-vénnyel.

60.A tekintély más valami, mint szám és anyagi erők összessé-ge.

Jegyzet. Különben a balgák képeznék a legnagyobb tekin-télyt, kikről az írásmondja: „quorum infinitus est numerus”.6

61.A tettnek szerencsével kísért igazságtalansága is árt a jogszentségének.

62.Nem kell kikiáltani és megtartani azon alapelvet, mely „benem avatkozási” elvnek neveztetik.

6A kiadó megjegyzése: az idézett sor a Szentírásból magyarul: „abolondok száma végtelen.” (Préd 1,15)

81

Jegyzet. Mert vészteljes, s a szeretet és rend szellemévelellenkező elv.

63.A törvényes fejedelemtől az engedelmességet megtagadninem szabad, és még kevésbé szabad ellene föllázadni.

Jegyzet. Mert írva van: engedelmeskedjetek Isten akara-ta szerint minden emberi felsőségnek, akár a fejedelemnek– mint a legfeljebbvalónak –, akár a helytartóknak – mintolyanoknak, kik általa rendeltettek –, és aki a felsőbbségnekerőszakkal áll ellen, Isten rendeletének áll ellen, akik pedigennek állanak ellen, kárhozatot vonnak magukra.

64.A legszentebb eskü megszegése, és bármely vétkes és gya-lázatos, az örök törvénnyel ellenkező tett nemcsak kárhoz-tatandó, hanem nem is szabad semmi esetre sem, és mégakkor sem méltó dicséretre, midőn a haza iránti szeretetbőlkövettetik is el.

Jegyzet.Miután az efféle istentelen és visszás vétkek általminden becsületesség, erény és igazságosság egészen meg-semmisíttetik, és a tolvaj és orgyilkos gonosz cselekvésmód-ja megátalkodott szemtelenséggel védelmeztetik és ajánlta-tik.

82

VIII. §. Tévelyek a keresztény házasságról

65.Semmiképpen sem vethetni el, hogy Krisztus a házasságotszentségi méltóságra emelte.

Jegyzet. Sok bizonyítékot lehet fölhozni, hogy Krisztus aházasságot szentségi méltóságra emelte.

66.A házasság szentsége nem mellékes járuléka a szerződés-nek, és nem választható el attól, és maga a szentség nem állcsupán és egyedül a házassági áldásban.

67.A természet törvénye szerint a házassági kötelék feloldha-tatlan, s a polgári hatóság semmi esetben sem szentesíthetia tulajdonképpeni elválást.

Jegyzet. Mert a keresztény házasság valóban és igazánegyike az evangéliumi törvény hét szentségének, melyeketKrisztus Urunk szerzett, s azért általánosságban az egyhá-zi hatalomhoz tartozik mindazok fölött ítélni, mik bármilymódon a házasságra vonatkozhatnak.

83

68.Az egyháznak teljhatalma van bontó házassági akadályokatfölállítani, de a polgári hatóság ezt nem teheti, és nem szün-tetheti meg a létező akadályokat.

69.Az egyház nem későbbi századokban kezdett bontó házas-sági akadályokat fölállítani, és ezt saját jogával és nem apolgári hatóságtól kölcsönzött joggal élve tette.

70.A tridenti kánonok, melyek átokkal sújtják azokat, kik ta-gadni merészelik az egyház azon hatalmát, melynél fog-va bontó házassági akadályokat fölállíthat, hitágazatiak, ésnem ezen kölcsönzött hatalomról kell azokat érteni.

71.A tridenti forma érvénytelenség büntetése alatt kötelezmégott is, ahol a polgári törvény más formát rendel, és a házas-ság érvényességet ezen forma közbejöttétől teszi függővé.

Jegyzet. Az államtörvény érvénytelen.

84

72.VIII. Bonifác nem volt az első, aki azt állította, hogy a föl-szentelésnél tett szüzességi fogadalom a házasságot meg-semmisíti.

73.Csupán polgári szerződés erejénél fogva a keresztények kö-zött igazi házasság nem állhat fönn, és igaz az, hogy akeresztények házassági szerződése vagy mindig szentség,vagy hogy a szerződés semmis, ha a szentség kirekesztetik.

Jegyzet. És éppen azért a keresztények között minden,bármily polgári törvény erejénél fogva szentségen kívül lét-rejött összeköttetése egy férfiú és nőnek nem egyéb, mintgyalázatos és ártalmas, az egyház által oly igen kárhozta-tott ágyasélet, (concubinatus), és azért a házasságtól sohasem lehet a szentséget elválasztani.

74.A házassági és eljegyzési ügyek természetüknél fogva nemtartoznak a polgári joghatósághoz.

85

IX. §. Tévelyek a római pápa világi fejedelem-ségéről

75.A világi és lelki hatalom összeegyeztethetőséről nem vitat-koznak egymás között a keresztény és katolikus egyház fiai.

Jegyzet.Mivel erről meg vannak győződve.

76.Megszüntetése a világi uralomnak, mellyel az apostoli székbír, éppen nem használna az egyház szabadságának és bol-dogságának.

Jegyzet. Inkább megzavarná az egyház javát és boldogsá-gát, sőt egészenmegsemmisítené;mert az isteni gondviseléskülönös végzetéből történt, hogy – miután a római biroda-lom több országra és különféle tartományokra oszolt – arómai pápa, kinek Krisztus Urunk adta át a kormányt és azegész egyházról való gondoskodást, a világi fejedelemségetbizonyára azon célból kapta, hogy az egyház kormányzásá-ban és az egység megőrzésében azon teljes szabadságot bír-ja, mely a legfőbb apostoli hivatal kötelmének betöltésérekívántatik.

86

X. §. Azon tévelyek, melyek a mai liberaliz-musra vonatkoznak

77.Még korunkban is célszerű a katolikus vallást tartani egye-düli államvallásnak, minden más vallás kirekesztésével.

Jegyzet. Azért sürgeti a pápa is az olyan államokban, me-lyekben csupán katolikusok laknak, a katolikus vallás egye-düli uralmát mindenmás vallás kirekesztésével, s azért tilta-kozott az 1856. július 26-i allocutióban a spanyol konkordá-tum első cikkelyénekmegsértése ellen, melyben a katolikusvallás kizárólagos uralma Spanyolországban kiköttetett, ésazon törvényeket, melyek vallásszabadságot hoztak be, el-vetette, s semmiseknek és érvényteleneknek nyilvánította.

78.Azért nem dicséretesen hozatott törvény némely katolikusországokban, hogy az oda bevándorolt embereknek szabadlegyen bármely vallási tiszteletet nyilvánosan gyakorolni.

79.Mert igaz, hogy bármely vallási tiszteletnek polgári szabad-sága, és a mindenkinek adott teljes hatalom, hogy bármelyvéleményeket és nézeteket nyíltan és nyilvánosan hirdet-

87

het, a népek erkölcseinek és lelkeinek könnyebb megrontá-sára, és a hitközönyösség ragályának terjesztésére szolgál.

Jegyzet.

”A féktelen szólás- és írásszabadság által az er-kölcsök mélyen süllyedtek„

– mondja IX. Piusz 1864. november 9-i körlevelében, a szentvallás megvetésre talált, az istentisztelet fensége gyalázta-tik, az apostoli szék hatalma megtámadtatik, az egyház te-kintélye ostromoltatik és gyalázatos bilincsekbe veretik, apüspökök jogai lábbal tiportatnak, a házasság szentsége sér-tegettetik, minden kormányhatalom megingattatik, és mégmás igen sok kár származik abból az egyházra és államranézve.

80.A római pápának nem lehet, és nem szabad az előhaladás-sal, a liberalizmussal és az új civilizációval kiegyezkednie,és ahhoz alkalmazkodnia.

Jegyzet.Mert azok, kik szent hitünk igazságát és jogait vé-delmezik, jogosan követelik, hogy az örök igazság változtat-hatatlan és megdönthetetlen alapelvei épen és sértetlenülőriztessenek meg, hogy üdvhozó isteni hitünk ereje fentar-tassék, és a hívők biztos úton üdvösségre, nem pedig álútonkárhozatra vezettessenek. A Szentszék a hívők legfőbb gyá-

88

mola, védelmezője és pásztora, azért a liberalizmussal és amodern polgárosodással nem egyesülhet a lelkiismeretneklegsúlyosabb megsértése és legnagyobb általános botránynélkül.

89

További elérhető kiadványaink:

Felnőttek Katekizmusa (1929)

Írta: Franz Spirago

Franz Spirago: Példatár (1927)

a katekizmus igazságainak bemutatására

Főleg hitszónokok és hitoktatók számára

Római Katolikus Katekizmus (1890)

Írta: Deharbe József S. J.

Goffine Lénárt Katholikus oktató- és épü-letes könyve (1928)

Rövid értelmezése a vasárnapi és ünnepi lec-kéknek és evangéliumoknak, ezekből levonthit- és erkölcsi tanításokkal és az egyházi szer-tartások magyarázatával, továbbá a szentmisé-ről szóló oktatással

Goffine Lénárt: Módszer a lélekben történőszentmisehallgatásra

ha nem tudunk személyesen jelen lenni

Jöjj Szentlélek Úristen! (1940)

Előkészítő oktatások bérmálkozók számára

Írta: Túrmezei Ferenc atya

Blaskó Mária: Isten kertje (1941)

Rövid történetek a szentekről az év minden napjá-ra

Blaskó Mária: Jaj de szép! (1929)

Elbeszélések és versek gyermekek számára

Jámbor László S. J.: Levelek húgomhoz (1941)

Gondolatok és tanácsok katolikus leányok számá-ra

Dr. Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság (1935)

Levelek diákjaimhoz – I

Dr. Tóth Tihamér: Dohányzol? (1936)

Levelek diákjaimhoz – II

Dr. Tóth Tihamér: Ne igyál! (1936)

Levelek diákjaimhoz – III

Dr. Tóth Tihamér: A művelt i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – IV

Dr. Tóth Tihamér: A jellemes i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – V

Dr. Tóth Tihamér: A vallásos i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – VI–VII

Dr. Tóth Tihamér: Krisztus és az i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – VIII

Finn Ferenc SJ: Tom Playfair (1928)

Minden kezdet nehéz

Finn Ferenc SJ: Wynn Percy (1941)

Gyermekből férfit faragni

Finn Ferenc SJ: Harry Dee (1942)

Egy rejtély felderítése

Liguori Szent Alfonz: Az üdvösség útja(1896)

Egger Ágoston: A keresztény apa (1904)

modern társadalmunkban

Gondolatok keresztény apák számára, imádsá-gos könyvvel

Egger Ágoston: A keresztény anya (1904)

jóakaratú tanácsok keresztény anyák és azérettebb női ifjuság számára

imádságos könyvvel

XIII. Leó pápa „Libertas præstantissimumdo-num” kezdetű körlevele (1888. június 20.)

az emberi szabadság természetéről

XIII. Leó pápa „Satis cognitum” kezdetű kör-levele (1896. június 29.)

az Egyház egységéről

X. Piusz pápa „Pascendi dominici gregis” kez-detű enciklikája (1907. szeptember 8.)

a modernizmus ellen

XI. Piusz pápa „Mortalium animos” kezdetűapostoli körlevele (1928. január 6.)

az igazi vallásegység elősegítéséről

XI. Piusz pápa „Divini illius magistri” kezde-tű apostoli körlevele (1929. december 31.)

az ifjúság keresztény neveléséről

XI. Piusz pápa „Vigilanti cura” kezdetű apos-toli körlevele (1936. június 29.)

a filmszinházakról

Dr. Alaker György S. J. teológia tanár jegyzeteivel

XII. Piusz pápa „Humani generis” kezdetűapostoli körlevele (1950. augusztus 12.)

néhány hamis véleménnyel kapcsolatban, melyekazzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus taní-tás alapjait

Tájkép zsinat után

A II. Vatikáni Zsinat mérlege

Donald J. Sanborn püspök prédikációsorozataalapján

A vallások átalakítása

egy dogma nélküli egyveleggé

Donald J. Sanborn püspök úr előadásaBudapest, 2016. április 2.

Ellenállás és fogyatkozhatatlanság – avagyHol az Egyház?

A hagyományhű katolikus mozgalom főbb irány-zatainak értékelése – Donald J. Sanborn püspökcikke

Az Ottaviani Intervenció

Alfredo Ottaviani bíboros · Antonio Bacci bíboros· Római teológusok egy csoportja

Rövid kritikai tanulmány az új miserendrőlAnthony Cekada atya bevezető tanulmányával

Hagyományhű katolikusok, tévedhetetlen-ség és a pápa

Éppen azok tanítanak tévedéseket, illetve hoz-nak ártalmas törvényeket, akik látszólag az egy-házi fennhatóság birtokosai. Hogyan egyeztethe-tő össze ez a tévedhetetlenséggel? – Anthony Ce-kada atya tanulmánya

Miért nincs helye katolikusoknak a NovusOrdóban?

Donald J. Sanborn püspök úr előadásaBudapest, 2016. április 2.

Előkészületben:

Finn Ferenc SJ: Lightfoot Kolozs (1942)

Az i-re Ő teszi fel a pontot

Finn Ferenc SJ: Fülöp (1932)

A kis énekes

Finn Ferenc SJ: Merton Ada (1899)

... azonképpen itt a földön is

... és sok egyéb is.

Mi a baj a modern mise imádságaival?

Anthony Cekada atya tanulmánya arról, hogy ho-gyan változtatták meg az imádságok tartalmát azúj mise változó részeiben.