JACK LONDON: BÉRGYILKOSSÁGI IRODA KFT.

Vakok Elektronikus Könyvtára Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2003.

Szép férfi volt; nagy, éjfekete szeme különösen finom ésţ tiszta bőrű, olajbarna arcban csillogott, melyet göndörsimogatásra ingerlő fekete haj keretezett szóval az a fajta férfivolt, akin a nők rajtafelejtik a szemüket, és aki tökéletesen tudatá-ban van hódító megjelenésének. Széles vállú, karcsú csípőjű, iz-mos teste férfias hetvenkedéssel mozgott, amire némiképp rácá-folt az a szorongó tekintet, amelyet körbehordozott a szobánmajd az őt bebocsátó szolga után vetett. A szolga süketnéma voltezt akkor is kitalálta volna, ha Lenigen, aki őelőtte már jártebben a lakosztályban, nem hívta volna fel rá a figyelmét. Mihelyt az ajtó becsukódott a szolga mögött, a látogatót bor-zongás fogta el, amit alig bírt elfojtani. Pedig a teremben semminem volt, ami rettegésre adott volna okot. A nyugodt, méltóság-teljes szoba falait könyvekkel zsúfolt polcok borították, néholmetszetek függtek, az egyik szabad térségben térképtartó állt.Volt a teremben egy állvány, tele vasúti menetrendekkel és gőzha-jóprospektusokkal. A két ablak között hatalmas íróasztal ter-peszkedett, rajta telefon, mellette asztalka az írógépnek. Kínosrend uralkodott mindenütt, hirdetve a hely gazdájának szisztema-tikus szellemét. A könyvek felkeltették a várakozó férfi figyelmét. Ahogy apolcok előtt elsétált, gyakorlott szemmel kipécézte a fontosabbkönyvek címét. A kemény kötésű könyvek között sem volt semmiborzongató. Felfigyelt Ibzen Szinművek, Széw Szinművek és regé-nyek köteteire, a díszkötéses Wilde, Szmollett, Filding, Stern ésaz Ezeregyéjszaka példányaira. Ott volt még La Farg Evolúcióés tulajdon, Marx több műve, a Fábiánus esszék, Dawszon Biszmarkés az államszocializmus, Engelsz A család eredete és dzson Micselltől a Szervezett munkásság: Külön helyet foglaltak el Tolsztoj,Gorkij, Turgenyev, Andrejev, Goncsarov és Dosztojevszkij erede-ti orosz nyelvű kötetei. A férfi most egy könyvasztalhoz lépett, melyen szemlék ésfolyóiratok álltak rendezett tornyokban, és az egyik sarkán alegújabb puha fedelű könyvekből volt felhalmozva egy tucatnyi.Odahúzott egy karosszéket, kinyújtóztatta lábait, szivarra gyúj-tott, és turkálni kezdett köztük. Egy karcsú, vörös borítójú könyvfelkeltetteţa figyelmét. A címlapján cifra ruhájú nő állt fegyverrela kezében. A cím: Négy hét (Hangos könyv). Kinyitotta, s abbana pillanatban apró, de éles robbanás hangzott fel a lapok közül,fény villant, és füstpamacs szállt fel. A férfi rémülten zuhant hátraa karosszékben, keze-lába a levegőben, s úgy hajította el a köny-vet, mintha véletlenül mérges kígyót kapott volna fel. A látogatószörnyen megrémült. Csinos olajbarna bőre halotti zöldre sápadt,éjfekete szeme kidülledt a rémülettől. Ekkor nyílt ki a lakosztály belső helyiségeibe vezető ajtó, és azitt uralkodó szellem gazdája megjelent. A hideg derű ráfagyott azarcára, amint megértette, mi is okozta vendége szánalmas rémüle-tét. Lehajolt, felvette a könyvet, kinyitotta, és megmutatta ajátékszerkezetet, amely a papírpatront felrobbantotta.Nem csoda, hogy ön és a hasonló teremtmények kénytelenekeljönni hozzám mosolygott gúnyosan. Önök, terroristák min-dig elképesztenek. Miért épp az vonzza önöket, amitől a legin-kább rettegnek? Hangja még gunyorosabbá vált. Puskapor.Ez volt az egész. Ha ezt a játékpisztoly-patront a nyelve hegyénpukkantja el, semmi köţetkezménye, legfeljebb némi kényelmet-lenség beszéd és evés közben. Nos, hát kit óhajt megölni? A házigazda kiáltó ellentétben állt látogatójával. Annyira sző-ke volt, hogy szőkítettnek lehetett volna hinni. A kék leghalvá-

nyabb árnyalatában játszó szemét finom, igen selymes, az albinó-kéhoz hasonló szempillák árnyékolták. Félig kopasz fejét ugyan-olyan finom, selymes haj borította ritkásan, szinte hófehéren,jóllehet, nem a kor színezte ilyen fehérre. A száj vonala határozottvolt, megfontolt, de kemény, és magas, boltozatos homloka sokatelárult a mögötte működő agyról. Kínosan precíz angol kiejtése,melyből teljesen hiányzott bármiféle akcentus, szinte már magais akcentusnak hatott. Komisz tréfája ellenére, amelynek épp azimént esett áldozatul a látogató, aliig árult el humorérzéket. Sú-lyos, komor, tudósokra jellemző méltósága, a magabiztos erő,mely belőle áradt, olyan fennkölt, filozofikus higgadtságot su-gallt, mely messze fölülemelkedett holmi trükkös könyveken ésjátékpisztoly-patronokon. Annyira meghatározhatatlan volt amegjelenése színtelen színeivel, szinte arcvonástalan arcával, hogysejteni sem lehetett, mennyi idős. Lehetett harminc vagy több;ötven, esetleg hatvan. Az ember.úgy érezte, hogy mindenképpentöbb, mint amennyinek látszik. Ön Iván Dragomilov? kérdezte a látógató. Ezen a néven ismernek. Éppúgy megteszi, mint bármi mint,önnek a Will Hauzmann; ugyanis ezen a néven ajánlották benekem. Ismerem önt. A karolin Warfild csoport titkára. A cso-porttal már régebben is volt ügyem. Önt, úgy tudom, Lenigenajánlotta be nekem. Elhallgatott, fekete sapkácskát tett gyér hajú feje búbjára, majdleült. Nincs panasz, remélem? folytatta aztán hidegen. Ó, nincs. Egyáltalán nem azért vagyok itt nyugtatta megsietve Hauzmann. Az az ügy tökéletesen kielégítő módon intéző-dött el. Azóta pusztán azért nem jelentkeztünk, mert nem voltmódunk rá. Most viszont MekDaffyt, a rendőrfőnököt akarjuk. Igen, ismerem őt szólt közbe a másik. Ez egy brutálís barom ! kiáltotta Hauzmann növekvő indulat-tal. Ügyünket egyre gyakrabban fojtja el csírájában, csopor-tunkról leszakította legvirágzóbb szellemű embereinket. Jóllehet,többször figyelmeztettük, deportálta Tawnét, Sziszerolt és Glokkot! Állandóan megzavarja összejöveteleinket. Rendőrei ütnekvágnak bennünket, mint egy csordát. Az ő bűne, hogy négytestvérünk most is börtönben senyved. Míg a panaszáradat ömlött belőle, Dragomilov komoran bólo-gatott, mint aki összeszámolja a felsoroltakat. Vegyük például az agg Szangert. Soha ily tiszta és emelkedettszellem nem szívta még a civilizáció szennyezett levegőjét. És ő,a pátriárka, most hetvenkét évesen a Szing Szingben morzsoljabetegen, a halál felé araszolva tízéves börtönbüntetését ! És miért ?kiáltott fel zaklatottan. Majd válaszolt saját kérdésére, és hang-ja elgyengült, üresen, reménytelenül kongott: Semmiért. A törvény vérebeit nem kell tanítani újra a vörös leckére ! Nemgyötörhetnek tovább minket büntetlenül. MekDaffy rendőrei hamisan esküdtek a tanúk padján. Ezt mi tudjuk. MekDaffy túl régenél. Már rég halott lenne, csak eddig nem tudtuk összegyűjteni errea pénzt. De most itt az idő! Mikor rájöttünk, hogy bérgyilkostfogadni olcsóbb, mint ügyvédet, ügyvédi segítség nélkül hagytukszegény elvtársainkat börtöneikben, s így a pénz hamarabb össze-gyűlt. tudja, ugye, hogy nem fogadunk el megbízást olyan ügyvégrehajtására, melynek társadalmi jogosságáról mi magunk nemgyőződünk meg? kérdezte Dragomilov szenvtelenül. De ez esetben. próbált Hauzmann indulatosan közbe-vágni. Ez esetben folytatta Dragomilov nyugodtan és egyetértőenalig van kétség afelől, hogy az önök igénye jogos. MekDaffyhalála társadalmi szempontból célszerűnek és hasznosnak tűnik.Ismerem őt, és tudok a tetteiről. Biztosíthatom önt, hogy miutánkérelmüket kivizsgáltuk, minden bizonnyal az ügylet elvállalásamellett fogunk dönteni. Most pedig térjünk az anyagiakra.

De ha mégsem találják MekDaffy halálát társadalmilagjogos-nak? Visszakapják a pénzüket. Tíz százalékot vonunk le a kivizs-gálás költségeire, cégünknél ez a szokás. Hauzmann vastag levéltárcát húzott elő a zsebéből, de méghabozott. Előre ki kell fizetni a teljes összeget? Önök bizonyára ismerik a feltételeinket ! Dragomilov hang-jából enyhe szemrehányás érződött. Igen, de azt gondoltam, abban reménykedtem. ön nagyonjól tudja, hogy mi, anarchisták igencsak szegények vagyunk. Épp ezért szabtam önöknek ilyen alacsony árat. Tízezer dol-lár igazán nem sok egy nagyváros rendőrfőkapitányának meg-gyilkolásáért. Higgye el, ez az összeg alig fedezi a kiadásainkat.Magánszemélynek ez sokkal többe kerülne, még akkor is, ha azáldozat magánszemély lenne. Ha milliomosok volnának, és nemegy ilyen kicsiny, küszködő csoport, MekDaffyért legeslegkeve-sebb ötvenezret kérnék. Mellesleg, egészségi állapotom miatt eb-ben az ügyben nem vállalok nagy szerepet. Tejó ég ! És mit kérnének egy királyért? kiáltott fel a másik. Királya válogatja. Mondjuk, Anglia királya félmillióba ke-rülne. Apróbb, másod-, harmadrendű királyok körülbelül het-venöt-százezer dollárból kijönnek. Nem gondoltam volna, hogy ennyibe kerülnek mormogtaHauzmann. Hát ezért ölnek meg közülük olyan keveset. Különben önarra sem gondol, hogy egy ilyen tökéletes szervezetnek, amilyetén kiépítettem, roppant nagy kiadásai vannak. Csak az utazásiköltségeink messze felülmúlják az ön képzeletét. Számtalan ügy-nököt foglalkoztatok, és egy pillanatig se gondolja, hogy őksemmibe veszik a saját életüket, és csak úgy, füttyszóra ölnek. Éspéldául arra sem gondol, hogy az általunk végrehajtott akciókmegbízóinkat semmiféle veszélybe nem sodorják! Valamint, haúgy érzi, hogy MekDaffy életéért sok a tízezer dollár, hadd kérdez-zem meg, hogy mennyire taksálja a saját életét. Mellesleg, önök;anarchisták csapnivalóan működnek. Ha saját kezűleţ próbálnakvégrehajtani valamit, vagy eltolják, vagy lebuknak. és ami ennélis rosszabb, csak dinamitban vagy pokolgépben képesek gondol-kodni. Ezek roppant kockázatos holmik! . Igen, de ítélet-végrehajtásainknak szenzációsaknak, látvá-nyosaknak kell lenniük magyarázta Hauzmann. A Bérgyilkossági Iroda főnöke bólintott. Ezt értem. De most nem erről beszélek. Hanem arról, hogyaz ilyen durva, ostoba akciók roppant kockázatosak a saját ügy-nökeimre nézve. Ha az ön csoportja beleegyezne például egymérgezésbe, tíz százalék engedményt adnék. Légpuska eseténhuszonötöt. Szó sem lehet róla! kiáltott fel az anarchista. így nemérnénk el a célunkat. Vérnek kell folynia. Ez esetben nem tudok árengedményt adni. Ön Amerika ál-lampolgára, Hauzmann úr, nemde? Igen! És itt is születtem, Szent dzsozefben, Micsigen államban.Miért nem öli meg ön MekDaffyt? Megtakaríthatná ezt apénzt a csoportjának. Az anarchista elfehéredett. Nem; nem. Az ön szolgáltatása, Dragomilov úr, nagyon iskitűnő. Azonkívül én, hogy úgy mondjam, kissé. szóval én féleka vérontástól, a gyilkosságtól, mármint attól; hogy én. személye-sen csináljam. Undorodom tőle. Elméletben igazságosnak ítélekmeg bizonyos gyilkosságokat, de gyakorlatban. nos, nem tu-dom rászánni magam. Nekem. szóval nekem egyszerűen nemmegy. És ezen nem tudok változtatni. Még egy legyet sem bírnékagyonütni. Mégis egy vérszomjas csoport taţja. Igen. Az értelmem kényszerít rá. Nem elégít ki sem a filozofi-

kus, ellenállni képtelen tolsztojanizmus, de például a MarthaBrown féle csoport elve sem, hogy tartsd oda a másik arcodatis. Ha megütnek, vissza kell ütnöm! Akár közvetítő útján is jegyezte meg Dragomilov szárazon. Hauzmann bólintott. Úgy van. Ha a test erőtelen, nincs más megoldás. Akkor háta pénz. Miközben Dragomilov a pénzt számolta, Hauzmann még egy-szer alkudozni próbált. Tízezer dollár. Pontosan annyi. Tegye el, és ne feledje, hogysok tucatnyi elvtársunk áldozatos odaadása testesül meg benne,azoké, akik csak nagy nehézségek árán tudták előteremteni ezt atőlük megkívánt összeget. És ha már itt tartunk, nem számíthatnáhozzá, csak.úgy ráadásul, Morgan felügyelőt? Az is egy sötétlelkű gazember. Dragomilov megrázta fejét. Nem. Nem lehet. Az ön csoportja máris nagyobb fizetésikedvezményt kapott, mint eddig bárki. Esetleg egy bomba. próbálkozott a vendég. Mind akettőt elintézhetnék ugyanazzal a bombával. Amit semmiképpen sem fogunk alkalmazni. MindenesetreMekDaffy rendőrfőnök ügyét kivizsgáljuk. Megköveteljük önma-gunktól, hogy erkölcsi alapja legyen tranzakcióinknak. Ha úgydöntünk, hogy a halála társadalmilag nem igazolható. Mi lesz akkor a tízezer dollárral? vágott közbe Hauzmannizgatottan. ţ Visszakapják, a tíz százalék kezelési költség levonásával. És ha nem sikerül megölniük? Ha az év végéig nem sikerül, a teljes összeget visszakapják,plusz öt százalék kamatot. Dragomilov ekkor felállt, megnyomott egy gombot, és ezzeljelezte, hogy a megbeszélés véget ért. Hauzmann is ţfelállt, éskihasználta az időt, míg a szolga odaért, hogy még egy kérdéstfeltegyen : és ha ön véletlenül meghal közben? Mondjuk, baleset éri,megbetegszik, ilyesmik. Nincs nyugtám a pénzről. A pénz el-vész. Erre is van rendelkezésünk. A csikágói csoport főnöke azon-nal átveszi az irányítást, és kézben tartja a dolgokat, míg a SzanFransziszkó-i csoport főnöke meg nem érkezik. épp a múlt évbenvolt erre példa. Emlékszik Börgszre? Melyik Börgszre? A Vasútkirályra. Az egyik emberünk volt vele megbízva, őcsinálta az egész tranzakciót, és szokás szerint előre megkapta apénzt. Beleegyezésemet természetesen kikérték. És ekkor két do-log történt. Börgsz vasúti szerencsétlenség áldozata lett, a miemberünket meg elvitte egy tüdőgyulladás. A pénzt azonbanvisszajuttattuk a megbízóhoz. Magam néztem utána, bár törvé-nyes úton nyilván nem lehetett volna visszakövetelni tőlünk.Sikereink titka a klienseinkkel való tisztességes kapcsolat. Higgyeel nekem, számunkra, akik törvényen kívül működünk, a legcse-kélyebb becstelenség is végzetes lehet. Ami pedig MekDaffytilleti. Ekkor belépett a szolga, és Hauzmann egy jellel hallgatásraintette vendéglátóját. Dragomilov elmosolyodott. Nem hall egy hangot se mondta. De hát épp most csengetett neki ! És, a teremtésit, ő engedettbe, amikor csengettem ! A csengetés neki fényjel. Csengetés helyett fény villan fel aszámára. Soha életében nem hallott egyetlen hangot sem. Amígnem látja a szájmozgásunkat, fogalma sincs róla, hogy mirőlbeszélünk. Nos tehát : ami MekDaffyt illeti, valóban megfontoltáka kiiktatását? Ne feledje, hogy ha nálunk megrendelnek valamit,az már olyan, mintha végre is volna hajtva. Szervezetünk másként

nem tudna működni. Ha a rendelés fel van adva, nem lehetvisszavonni. Minden rendben? A legteljesebb mértékben. Hauzmann még megállt azajtónál egy pillanatra. Mikor hallhatunk valamit az.akcióról? Dragomilov egy pillanatig gondolkodott. Egy héten belül. Az ügy kivizsgálása ebben az esetben forma-litás. Kivitelezése egyszerű. A helyszínen pedig tartózkodnak em-bereim. Volt szerencsém!

ţ Egy héttel később egy délután bérkocsi várakozott a Szan konstantin ko féle nagy importcég bejárata előtt.Három órakor maga Szergiusz konsztantin bukkant fel magániro-dája mélyéből ; cégvezetője kikísérte a kocsihoz, és a főnök odáigis utasításokkal látta el. Ha Hauzmann vagy Lenigen látta volnabeszállni a kocsiba, azonnal felismerték volna. Persze nem Szergiuszkonsztantin nevén nevezték volna meg, ha megkérdezik őket, ésha felelnek, hanem Ivan Dragomilovként. Mert valóban Ivan Dragomilov hajtott el a zsúfolt iszt Száydfelé. Egyszer megállt, hogy újságot vegyen egy rikkancstól, aki aztkiabálta : Különkiadás ! El sem indult, míg át nem futotta avastag betűs címeket és a rövid híreket. A kishírek között találtegyet, amelyik az anarchisták újabb gaztettéről számolt be. Egyszomszédos városban ţmeggyilkolták a rendőrfőnököt, MekDaffyfőkapitányt. Amint maga mellé tette az újságot, és indított, szelídbüszkeség ült ki konsztantin arcvonásaira. A szervezet, melyet őépített ki, íme, ismét működött, mégpedig ezúttal is simán. Az ügykivizsgálása megtörtént ez esetben szinte csak a forma kedvéért,a parancsot továbbították, és MekDaffy már halott. Elmosolyo-dott, és befordult az iszt Szyd legundorítóbb nyomortanyái mel-lett emelkedő modern toronyházak egyike elé. A mosoly a karolin Warfild csoport elképzelt ujjongásának szólt: örvendenifognak a terroristák, akik nem elég bátrak ahhoz, hogy önmagukgyilkoljanak. A lift a legfelső emeletre vitte konsztantint. A csengetésrefiatal nő nyitott ajtót. Hevesen átnyalábolta konsztantin nyakát,arcon csókolta, és az orosz nyelv szeretetteljes kicsinyítő formái-val árasztotta el őt, aki a maga részéről Grunyának szólította alányt. Kényelmes lakásba tértek be. Különlegesen kényelmes és ízlé-ses lakás volt, még ahhoz képest is, hogy az iszt End modelllakosztályainak egyike volt. Tartózkodó egyszerűség, kultúra ésgazdagság áradt a berendezésből és a lakásdíszekből. A sok-sok könyvespolc, a folyóiratokkal borított asztal tűnt fel először,míg a szoba túlsó felét nagy zongora foglalta el. Grunyá jellegze-tes szőke orosz szépség volt, ám a szőkeség minden színévelmegáldva, mely látogatójából hiányzott. Telefonálhattál volna ! korholta az érkezőt. Angolsága épp-oly akcentus nélküli volt, mint a vendégéé. És ha nem vagyokitthon? Olyan rendszertelenül jössz, sose tudom, mikor várjalak ! A férfi a tágas ablakülés párnái közé süppedt, a délutáni lapotmaga mellé dobta. Édes Grunyám, ne kezdd azzal, hogy leteremtesz mondta,miközben sugárzó szeretettel nézett a lányra. Nem tartozom anyomorovodásaid közé, és nem tűröm, hogy előírd minden lépé-semet. Nem te fogod megmondani, hogy mikor mossak arcot,vagy mikor fújjam ki az orromat. Jöttem, gondolva, hogy esetlegitthon talállak, de leginkább azért, hogy kipróbáljam az új kocsi-mat. Nem szaladnánk vele egy kört? Grunya megrázta a fejét. Ma délután nem lehet. Négy órára vendéget várok. Jó, nem felejtemţ itt magam nézett az órájára a férfi. Megazért is jöttem, hogy megkérdezzem, le tudnál-e jönni a hét végén.Edge Moor olyan magányos hely, ha egyikünk sincs ott.

De hiszen én kinn voltam három nappal ezelőtt! felelteGrunyá duzzogva. Grosszt azt mondta, hogy te sem jártál lennmár négy hónapja. Nagyon sok dolgom volt. De most lazítani akarok egy hétigés csak olvasgatni. Mellesleg, miért mondta ţvolna neked Grosszt,hogy én sem voltam lenn egy hónapja, ha te közben lenn jártálvolna, mi? Grunyából kitört a kacagás. Jól van, te inkvizítor. Nekem is nagyon sok dolgom volt,akárcsak neked. Megsimogatta a látogató kezét. Szóval lejössz? Ma még csak hétfő van gondolkodott el a lány. - Igen. Decsak akkor ha. huncutul elmosolyodott ha levihetem egybarátomat is. Tetszeni fog neked, hidd el! Aha ! Szóval fiú az illető, ha jól sejtem. Egy amolyan hosszúsörényű szocialista, nemde? Nem ! Rövid hajú. De, . bácsikám, igazán felhagyhatnál aviccesnek képzelt- élcelődéseiddel. Én soha életemben nem talál-koztam hosszú sörényű szocialistával. Te igen? Én sem. Viszont láttam őket sört inni! jelentette ki a férfimély meggyőződéssel. Ezért bűnhődni fogsz! kiáltotta Grunya. Felkapott egydíszpárnát, és fenyegetően felé indult. Ahogy az óvodásaimmondják : lecsapom a kókuszodat ! Nesze ! Nesze ! Nesze ! Grunya ! Tiltakozom ! lihegte a férfi az ütések elől kapkodvaa fejét. Ez nem illik ! Ťígy bánni anyád bátyjával! Meg máröregszem is. Puff! ütötte virgoncan Grunya, majd elhajította a párnát.Kezébe vette nagybátyja kezét, és az ujjakat nézegette. Haelgondolom, hogy láttam, mikor ezek az ujjak egy egész kártyacsomagot téptek egy mozdulattal ketté, vagy amikor ezüsttallérokat görbítettek meg! Rég volt. Ma már az ujjaim. nos, elgyengültek. A szóban forgó ujjak lazán, erőtlenül nyugodtak Grunya tenyerében, ami a lányt újra felbosszantotta. Most konsztantinbicepszére tette kezét. Feszítsd meg! parancsolta. Ne. nem megy sóhajtotta. Ó! Ne! Na nézd, ez. ennéljobban nem megy. Valójában alig erőltette a dolgot. Látod,elgyengültem. A szövetek leépülnek az előrehaladott szenilitásfolytán. Feszítsd meg! kiáltotta a lány, és most már a lábával istoppantott. konsztantin megadta magát. Amint bicepsze megkeményedett a lány tenyere alatt, Grunya arcán csodálat ömlött el.Csakhogy ez eleven vas! Csodálatos! Kegyetlenül erős vagy.Elpusztulnék, ha valaha is ellenem használnád az erődet. Légy szíves, írd a javamra válaszolta konsztantin, hogysoha, még amikor picike ţés igen haszontalan kölyök voltál, akkorsem náspángoltalak el. De, bácsikám, nem azért, mert erkölcsi alapon ellenezted averést? Az is igaz, de ha meggyőződésemben valaha is meginogtam,az temiattad volt. Mégpedig elég gyakran, úgy a három- és hat-éves korod közötti időszakban. Grunya, kedvesem, nem szeretné-lek megsérteni, de az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogyakkoriban te egy barbár ősemberkölyök voltál, egy kis vadállat,egy. egy ördögfióka, nőstényfarkas-kölyök, akinek nem voltakerkölcsi, magatartásbeli gátlásai, egy. De a fenyegetően felemelt párna láttán konsztantin gyorsanelhallgatott, és védekezően feje elé kapta a karját. Várj! Mondok valamit! :Ahogy most viselkedsz, abban.csakannyi változást látok, hogy a farkaskölyök felnőtt. Huszonkétéves vagy, ugye? Érzed az erődet, és ki akarod próbálni rajtam.De még nem késtem le semmiről. Ha legközelebb megpróbálszverekedni velem, jól elfenekellek, akármennyire ifjú hölgy vagy is

már. Egy kövér ifjú hölgy. Nahát ! Te kegyetlen ! Nem vagyok kövér ! Feléje nyújtottakarját. Nézd meg ! Tapogasd meg ! Csupa izom. És 56 kilóvagyok. Vond vissza azonnal, amit mondtál! A díszpárna újra felemelkedett és lecsapott, és miközben nagy-bátyja kacagva és morogva védekezett, karjával igyekezve kicse-lezni az ütéseket, nyílt az ajtó, és egy lány lépett be a szamo-várral. Grunya abbahagyta a csatározást, hogy kitöltse a teát. Az egyik óvodásod? kérdezte a nagybácsi, amint a lányvisszavonult. Grunya bólintott. Egészen elfogadhatónak tűnik jegyezte meg konsztantin.Legalábbis mintha megmosta volna az arcát. Nem fogsz kihozni a sodromból a munkámra tett megjegyzé-seiddel mosolyodott el Grunyaţ miközben a teát átnyújtvamegsimogatta nagybátyja kezét. én átverekedtem magam egyţedi fejlődésemen, ennyi az egész. Te sem úgy gondolkodsz most,mint húszévesen. konsztantin megrázta fejét. Lehet, hogy álmodozó vagyok tette hozzá ábrándosan. Sok mindent végigolvastál, sokat tanultál, mégsem tettélsemmit a társadalom előrehaladásáért. A kisujjadat sem mozdí-tottad. A kisujjamat sem mozdítottam visszhangozta konsztantinszomorúan, de ugyanakkor a délutáni hírlap címére esett a tekin-tete, mely MekDaffy halálhírét közölte, és alig bírta visszafojtanifeltörő nevetését. Ez az orosz karakter kiáltott fel Grunya. Tanulmányok,mikroszkopikus vizsgálódás és önboncolás, de hol vannak a tet-tek? Cselekedni ki fog? Én például és fiatal hangja győztesencsengett, én az új nemzedékhez tartozom, az első amerikainemzedékhez. Oroszországban születtél jegyezte meg konsztantin szára-zon. De Amerikában nevelkedtem. Kisdedként kerültem ide. Ezta földet ismerem egyedül, és ez a tettek mezeje. És még te is,Szergiusz bácsi, ilyen erős lehettél volna, ha otthagyod az üzletiéletet. Gondold csak végig, hogy amit te itt megcsinálhatsz, az azén üzleti vállalkozásaimnak köszönhető. Én is teszek jót.Szergiusz habozott, majd eszébe jutott Hauzmann, a gyengéd lelkűterrorista de közvetve, mások révén. Ez az. Te vagy az énközvetítőm. Igen, tudom. És szörnyetegţvagyok, hogy ilyen dolgokatmondok neked kiáltott fel Grunya őszinte belátással. Elké-nyeztettél. Az apámat nem ismertem, így nem vagyok hűtlenhozzá, ha azt mondom, boldog vagyok, hogy te vállaltad át apámszerepét. Apám nem lehetett volna egyetlen apa sem lett volnaképes ilyen kolosszálisan jó lenni hozzám! És most párnák helyett csókok özönével borította el az acéliz-mú, gyér hajú, színtelen szőke úriembert, aki kényelmesen elnyúltaz ablakülésen. S mi lett az anarchizmusodból? kérdezte konsztantin in-kább csak azért, hogy elrejtse enyhe zavarát és nagy boldogságát,melyet a lány szavai keltettek benne. Évekkel ezelőtt jó darabigúgy festett, hogy vérbeli bolsevik válik belőled, aki halált éspusztulást kiált a társadalmi rend minden fönntartójára. Volt bennem. némi hajlam rá vallotta be Grunya vona-kodva. Némi hajlam ! kiáltott fel Constantine. A lelkem kiszekál-tad, hogy hagyjam ott az üzleti világot, és áldozzam életemet azemberiség ügyének szolgálatára. És az ügy szót csupa nagybe-tűvelŤejtetted ki, ha emlékszel rá. Aztán leereszkedtél ehhez aténykedésedhez itt, a nyomornegyedben, hogy a szegény nyomo-

rultakat összebékítsd a rendszerrel, amelyet megvetsz. Grunya tiltakozva emelte fel a kezét. Ugyan hogy lehetne ezt másképp kifejezni? A fiúklubjaid,leányklubjaid, kismazxiaklubjaid. Vagy a napközi otthon a dolgo-zó anyák gyerekeinek! Csak arra jó, hogy munkaadóik mégjobban kiszipolyozzák az anyákat, hisz munkaidejükben nem kelltörődniük gyermekeikkel. Tudod, bácsikám, hogy a napközis elgondolásomat már ki-nőttem. Konsztantin bólintott. Még valami. Kezdesz igazán konzervatív lenni, mint valamiszocialista: Nem ilyen anyagból vannak gyúrva a forradalmárok. Nem vagyok én igazán forradalmár, édes bácsikám. Kezdekfelnőni. A társadalmi fejlődés lassú és nehéz folyamat. Nem lehetaz útját lerövidíteni. Minden lépést ki kell dolgozni. Még mindiganarchista vagyok, de filozofikus anarchista. Minden értelmesszocialista az. és napról napra világosabbá válik előttem, hogyaz anarchizmus ideális szabadságának állapotához a szocializmusközbülső szakaszán át vezet az út. És hogy hívják? vágott közbe hirtelen Konsztantin. Kit? Mit? Lányos pír öntötte el Grunya arcát. Konsztantin nyugodtan szürcsölte teáját, és várt. Grunya ösz-szeszedte magát, és komolyan nézett nagybátyja szemébe. Meg fogom mondani válaszolta szombat este Edge Moor-ban. Ő az a ő a rövid hajú. A vendég, akit lehozol? A lány bólintotf. ţ- Addig nem mondok többet. és? Igen. igen, azt hiszem mondta a lány habozva. S ő? Nyilatkozott már? Igen. illetve nem. Annyira magától értetődőnek veszi adolgot. Várd. csak meg, amíg találkozol vele. Szeretni fogod;Szergiusz bácsi, biztosan tudom. És méltányolni fogod az eszét is.Ő. őt várom ma négy órára. Maraddj itt, és ismerkedjetek összema. Na, légy olyan jó, szépen kérlek! De Szergiusz Konsztantin bácsi! Dragomilov az órájára nézett és felpattant. Nem, hozd le Edge Moorba szombaton, Grunyám, és igyekezni fogok megszeretni őt. Több alkalmam is lesz ott rá, mintma lenne. Egy hetet szándékozom lenn időzni. Ha a dolog ennyirekomoly, mint látszik, tartsdţőt is ott a hétre. Nagyon elfoglalt ember válaszolta Grunya. Csak a hétvé-gét tudtam kicsikarni tőle. Üzleti ügyek? Bizonyos értelemben. De ez nem igazi üzlet. Ő nincs benneaz üzleti életben. Tudod, nagyonţ gazdag. Társadalom,jobbítóügyeknek nevezném leginkább, amik teljesen lefoglalják. De elfogsz ámulni, bácsikám, hogy milyen okos, és respektálni fogod őt. Remélem, kedvesem. már csak a te kedvedért is válaszoltaKonsztantin, amint az ajtóban búcsúzásul átölelte Grunyát.

Igen komoly fiatal hölgy fogadta Winter Hallt, aki a nagybácsi távozása után néhány perccel érkezett. Gru-nya kitöltötte a teát, és elmélyülten csevegett ha ugyan csevegés-nek lehet nevezni, amikor Gorkij utolsó könyvétől az orosz forra-dalom legfrissebb eseményein át a Hullházig és a zubbonygyárimunkások sztrájkjáig sorjáznak a témák. Winter Hall tiltakozva rázta meg fejét, mikor Grunya a módo-sított környezetfelújító terveiről kezdett beszélni. De hát gondolj a Hullház esetére! mondta. Valóságosfénypont volt Csikágó nyomornegyedvadonjában. Ma is fény-pont, de semmi több. A nyomornegyed egyre nő, hatalmasodik.Ma sokkal nagyobb mértékű a bűnözés, a nyomor és a züllésCsikágóban, mint a Hullház idejében volt. A Hullház ügye

megbukott, mint ahogy az összes többi jobbító szándékú lépés.Nem menthetsz meg egy süllyedő csónakot, ha kevesebb vizettudsz belőle kimerni, mint amennyi a léken át betódul. Igaz, tudom sóhajtott Grunya szomorúan. Vegyük például a hónapos szobák esetét folytatta Hall.Nyú York szityben a polgárháború végén hatvanezer hónaposszoba volt. Azóta is folyik a hadjárat ellenük. Számosan szentelikéletüket ennek a harcnak. Sok ezer, sok tízezer közügyekre érzékeny ember áldoz rá pénzt, fáradságot. Egész lakótömböketromboltak le, hogy parkokat, játszótereket hozzanak létre ahelyükön. Hatalmas, megrendítő harc ez. És mi az eredménye?Ma,1911ben több mint háromszázezer hónapos szoba van NyúYorkban. Vállat vont, és belehörpintett teájába. Két dolgot láttatsz át velem egyre világosabban vallotta beGrunya. Az egyik az, hogy az emberi törvényektől nem korláto-zott szabadságot csak a legkeményebb emberi törvények fejlődésifázisán átjutva lehet elérni, melyek szinte automatákká fokoznakle bennünket; ez a fázis a szocialista állam, természetesen. De éna magam részéről sose szeretnék szocialista államban élni. Őrjítőlehet. Jobban szereted jelenlegi pénzimádó individualizmusunknagyszerű, vad, kegyetlen szépségét? kérdezte Hall csendesen. Azt kell gondolnom, hogy igen. Azt hiszem, hogy jobbanszeretem. pedig a szocialista államnak létre kell jönnie. Biztosvagyok benne, mégpedig a másik dolog miatt, amit világosanlátok : hogy ajobbító törekvések képtelenek bármit isjobbá tenni.Hirtelen elhallgatott és kápráztató, vidám mosollyal tekintettHallra. De miért vagyunk ilyen komorak, mikor itt van végrea jó idő? Miért nem hagyod itt a várost, hogy egy kis jó levegőtszívj ? És te miért nem? kérdezett vissza Hall. Túl sok a dolgom. Nekem is. arcvonásai hirtelen megkeményedtek, belső,komor gondolatok visszfénye ült ki rájuk. Igazán, soha életem-ben nem volt még ennyi dolgom, és sose jártam még ennyire közelahhoz, hogy valódi nagy dolgot vigyek véghez mondta. De eljössz velem a hét végén, és találkozol a nagybácsimmal,ugye? unszolta Grunya. Épp az előbb volt nálam, és szeretné,ha. szóval szeretne valamiféle családi összejövetelt ; csak mihármunknak. Az egész jövő hétre meghívott bennünket. Hall tagadólag rázta meg a fejét. Jó volna, és le is megyek, de az egész hétre nem tudok ottmaradni. Ez a mostani ügyem minden eddiginél fontosabb. Éppma kaptam meg olyan információkat, amelyek után hónapok ótakutatok. Míg beszélt, Grunya úgy nézte őt, ahogy csak szerelmes nőtudja nézni egy férfi arcát. Winter Hall arcának minden aprórészletét ismerte, az összenőtt szemöldök magas ívétől kezdve aszáj mozgékony szögletéig, a sima, barázdálatlan arctól a fülicipici ráncaiig. Hall, férfi lévén, még szerelmesen sem ismerteennyire a lány arcát. Szerette Grunyát, de a szerelem nem nyitottafel a szemét az apró részletekre. Ha hirtelen rákiáltanak, hogy atudatában rögzült benyomások alapján írja le a lányt, csak általá-nosságokat tudott volna mondani. Mint például, hogy élénk,plasztikus, finom színei vannak, alacsony homloka, a frizurájamindig jól áll, a szeme mosolyog és ragyog, éppúgy, mint az arca,érzékeny, imádnivaló szája van, és a hangja, nos, az csodálatosés leírhatatlan. Még azt is elmondaná, hogy tiszta és egészségesbenyomást kelt; nemes szigorúság, mozgékony ész, briliáns intel-lektus jellemzi. Grunya viszont egy erőteljes testalkatú harminckét éves férfitlátott benne, a gondolkodók magas homlokával és a tettek embe-rének minden külső jegyével. Winter Hall szintén szőke volt, kék

szemű, az a fajta bronzszínű amerikai, aki sokat tartózkodiknapon. Gyakran mosolygott, és ha elnevette magát, szívből neve-tett. Mégis, mikor arcára nyugalom szállt, egyfajta komorság,szinte brutális szigorúság jelent meg a vonásain. Grunyát, akirajongott az erőért, de rettegett a brutalitástól, néha aggasztotta,amit megsejtett a férfi természetének erről a másik oldaláról. Winter Hall elég szokatlan terméke volt a kornak. Annakellenére, hogy gyermekkora gondtalan jólétben telt el, és hogy azapjától és két vénlány ţnagynénikéjétől tisztes vagyont örökölt,igen korán az emberiség szolgálatának kötelezte el magát. Egyete-mi éveiben közgazdaságtanra és szociológiára specializálódott,emiatt komolytalanabb évfolyamtársai kissé habókosnak tartot-ták. Tanulmányai végeztével Riiszt támogatta pénzzel és személyeserőfeszítéseivel a Nyú Yorki választási hadjáratban. Rengetegidőt és fáradságot ölt egy szociális létesítménybe, de az kielégítet-lenül hagyta. Az a fajta ember volt, aki a dolgok mögött megbújódolgokat firtatja, az okok mögötti valódi és végső okot. Ťígy aztánpolitikai tanulmányokat folytatott, és később panamákat és köz-életi visszaéléseket kutatott fel Nyú Yorktól Albaniig és vissza,majd országa fővárosában is tanulmányozta ezeket. Sok-sok lát-szólag haszontalan év után pár hónapot egy egyetemista közös-ségben töltött el, mely a radikalizmus melegágyának bizonyult.Innen azzal az elhatározással távozott, hogy tanulmányait a leg-elejéről újrakezdi. Egy évig dolgozott alkalmi munkásként azország legkülönbözőbb helyein, aztán egy évig csavargott semmi-rekellők, mackósok társaságában. Két évig Csikágóban robotoltkeményen havi ötven dollárért mint hivatásos jótékonysági dol-gozó. Mindezek során szocialista vált belőle milliomos szocialista, ahogy az újságok emlegették. Sokat utazott, mert mindent a helyszínen szeretett tanulmá-nyozni, első kézből beszerezni. Nem volt fontosabb sztrájk, mely-ben ő ott ne lett volna az élvonalban. Részt vett a munkásmozga-lom hazai és nemzetközi gyűlésein, és egy évet tölţtött Oroszor-szágban az 1905-ös forradalom fenyegető krízise idején. Sok cikkejelent meg a komolyabb lapokban, és számos kitűnő, mély, gondolatgazdag és szocialistának meglehetősen konzervatív könyvetírt. És ezzel az emberrel csevegett és teázott Grunya Konsztantiniszt Szydi lakosztályának ablakfülkéjében. Igazán nem kéne örökké itt rostokolnod ebben a szörnyű,fullasztó városban mondta neki. El sem tudom képzelni, miaz a parancsoló körülmény, ami téged. De nem fejezte be a mondatot, mert észrevette, hogy Hallegyáltalán nem figyel rá. Pillantása a délutáni lapra tévedt, felkap-ta, és Grunyáról tökéletesen megfeledkezve olvasni kezdte. Grunya kedvesen zsörtölődött, de Hall észre se vette. Szép tőled, mondhatom tört ki, mire a férfi rápillantottvégre. Ujságot olvasol, miközben hozzád beszélek. Hall feléje fordította az újságot, hogy a lány lássa a MekDaffyhalálhírét közlő cikk címét. Grunya értetlenül nézett rá.Bocsáss meg, Grunya, de ahogy ezt megláttam, mindenrőlmegfeledkeztem. A cikk címére mutatott. éppen emiatt nincsidőm semmire. Ezért maradok Nyú Yorkban: Emiatt nem tölthe-tek veled több időt egy hétvégénél, pedig tudhatod, mennyireszeretnék együtt lenni veled egy egész hétig. Nem értem ámuldozott Grunya. Azért, mert az anarchis-ták felrobbantották egy másik város rendőrfőnökét? Én ezt.nem értem. Megmagyarázom. Két éve támadt a gyanúm, mely közbenbizonyossággá érett, minek következtében hónapok óta mindenerőmmel azon vagyok, hogy leleplezzem a hitem szerinti legször-nyűbb bérgyilkos szervezetet, amely valaha is virágzott az Egye-sült Államokban vagy bárhol a világon. Igazában majdnem biz-tos vagyok benne, hogy nemzetközi szervezet.

Emlékszel folytatta dzson Mosszmannra, aki öngyilkoslett? Kiugrott a Fidelity Ház hetedik emeletéről. A barátom volt,mint ahogy előtte apámnak is. Nem volt semmi oka rá, hogymegölje magát. A Fidelity Truszt korporation virágzott, mintminden más érdekeltsége. Magánélete boldogabb már nem islehetett volna. Bámulatosan egészséges volt. Semmi nem nyo-masztotta. Az ostoba rendőrség mégis öngyilkosságnak tekintettea halálát. Arról beszéltek, hogy a trigeminuszideg kórjában szen-ved. Ha valaki valóban abban szenved, öngyilkosságot követ el.Csakhogy nála szó sem volt erről. Együtt ebédeltünk a halálanapján. Tudtam, hogy nem beteg, de a bizonyság kedvéért meg-kérdeztem az orvosát is, aki biztosított róla, hogy valóban nemvolt az. A rendőrség elmélete üres fecsegés volt. Nem ölte megmagát, nem ugrott ki a Fidelity Ház hetedik emeletéről. Akkorki ölte meg? És miért? Valaki kilökte a hetedik emeletről. Kicso-da ? Miért ? Valószínűleg nem soká foglalkoztat az ügy, leírom mint meg-oldhatatlan rejtélyt, haţhárom nappal később nem lövik le egylégpuskával Northempton kormányzót. Emlékszel? A város ut-cáján, az ezernyi ablak valamelyikéből lőtték le. Sose találták mega gyilkost. Elgondolkodtam a két eseten, és onnantól kezdvenövekvő feszültséggel figyeltem minden hírt szerte az országbanszokatlan módon meggyilkolt személyekről. Ó, nem sorolom fel neked a teljes listát, csak néhány nevetemlítek. Ott volt például Borff, Szaningtonból, aki munkaközvetítéssel panamázott. Éveken át kezében tartotta a várost. Egyikpanamaper a másik után, és őt sohase lehetett elcsípni. Amikora vagyonát felbecsülték ez épp akkor törtéţt, amikor már azegész állam politikai gépezetére készült rátenni a kezét hatmilliódollár birtokosának bizonyult. Épp hatalma és korruptsága csú-csán állt, amikor lecsaptak rá. És voltak mások is. Littlé rendőrfőnök; Welkhorszt ; a nagyBlankhurszt, a Gyapotkirály, Szatkherlé felügyelő, akit az isztRiverből fogtakki; és így tovább és így tovább. A gyilkosságvégrehajtóit egyik esetben sem találták meg. Aztán ott vannak atársasági élet nevezetességei ellen elkövetett gyilkosságok. Charlé Atwater, akit legutolsó vadászatán öltek meg; Mrs. Lang-tharneHóard ; Hasztingsz ; Reynold; az öreg Vinsztonó, a lista igazán hosszú! Mindez arról győzött meg engem, hogy egy igen erös szervezethúzódik meg a háttérben. Biztos voltam benne, hogy ez nemholmi Fekete Kéz akció. A gyilkosságok nem korlátozódtaknemzetiségekre vagy bármiféle társadalmi rétegre. Először azanarchistákra gondoltam. Bocsáss meg, Grunya. Gyorsan alány kezéért nyúlt, és meleg szorításából el sem engedte. Sokmindent hallottam rólad, azt is, hogy szoros kapcsolatban vagyerőszakos csoportokkal. Tudtam, hogy sok pénzed van, és gyanútfogtam. És arra is számítottam, hogy rajtad keresztül kapcsolatbakerülhetek az anarchistákkal. Szóval jöttem, mert gyanakodtamrád, és maradtam, mert beléd szerettem. A leggyengédebb anar-chistát találtam meg benned, ráadásul félszívű anarchistát. Akkormár el is kezdted az itteni városfejlesztési munkálkodásodat. Amitől szintén elvetted a kedvemet nevette el magát Gru-nya, miközben felemelte a férfi tenyerét, és fogva tartott kezehelyett az arcát fektette bele. De folytasd. Szörnyen érdekel. Aztán mégis közeli kapcsolatba kerültem az anarchistákkal,s minél behatóbban tanulmányoztam őket, annál biztosabb let-tem benne, hogy nem ők vannak a háttérben. Olyan nagyongyakorlatiatlanok! Álmodoznak, elméleteket gyártanak, dühön-genek a rendőrség zaklatásai miatt, és kész. Sose jutnak semmire.Mást sem értek el, mint bajba sodorták önmagukat persze csakaz erőszakosabb csoportjaikról beszélek. Ami a- tolsztojánusokatvagy a kropotkinistákat illeti, ők csak szelíd, akadémikus filozó-fusok. A légynek sem tudnánakţártani, mint ahogy vadabb uno-

katestvéreik sem. Tudod, a legkülönfélébb bérgyilkosságokat regisztráltam. Havagy csak politikai, vagy csak társasági jellegű gyilkosságok lettekvolna, valami reménytelenül titkos társaságra gondolok. De minden-féle előfordult, politikai, társasági és üzleti jellegű egyaránt. Arra akövetkeztetésre jutottam, hogy a külvilág kapcsolatot tud terem-teni a szervezettel. De hogyan? Tegyük fel, mondtam magamnak,hogy valakit meg akarok öletni. És itt rögtön megrekedtem. Nemismerem a cég címét, amelynél ezt a műveletet megrendelhetném.Rögtön kiugrott okoskodásom hibája : maga a feltételezés. Való-jában ugyanis senkit sincs szándékomban megöletni. Erre a buktatóra nem sokkal utóbb koburn döbbentett ráakaratlanul, amikor a Federál klubban néhányunknak elmesélteaznap délután esett kalandját. Ő pusztán furcsa incidenskéntfogta fel, de az én agyamban egyszeriben világosságot gyújtott.Az Ötödik Sugárúton, a központ táján készült gyalogszerrel át-kelni az úttesten, mikor egy motor leállt mellette, és szerelőneköltözött utasa megszólította. A fickó röviden közölte vele, hogyha valakit ki akar iktatni ebből az árnyékvilágból, biztonságosanés gyorsan hozzásegítik. Mikor koburn megfenyegette, hogy jólképen törli, a fickó felpattant a motorjára, és elillant. A dologban pedig az a furcsa, hogy koburn valóban bajbanvolt. Mattiszon, az üzlettársa épp akkor verte át, ha érted, hogyez a szó mit jelent, egy hatalmas összeggel, amellett elpucoltEurópába koburn feleségével. Érted? Először is koburnnak meg-volt az oka, vagy feltehetőleg volt oka rá, vagy oka kellett volnalegyen rá, hogy bosszút álljon Mattiszonon: Másodszor is az újsá-goknak köszönhetően mindezt az egész világ tudta. Igen, értem! kiáltott fel Grunya, és égett a tekintete.A hipotézised hibája ! Mivel nem tehetted közhírré hipotetikus szán-dékodat, hogy meg akarsz gyilkoltatni valakit, a szervezet természetesen nem tudott megkörnyékezni. Pontosan. De ezzel nem jutottam sokkal előbbréb. Azaz bizo-nyos értelemben igen. Már tudtam, a külvilág hogyan lép kapcso-latba a szervezettel, és szolgáltatásait hogyan veszi igénybe. In-nentől kezdve ennek tudatában tanulmányoztam a titokzatos ésfeltűnő gyilkosságokaf. Arra jöttem rá, hogy legalábbis a társasá-gi élet feltűnő figuráinak meggyilkolását szenzációs botrányokelőzték meg, amiket a sajtó alaposan szellőztetett. A gazdaságiélet prominenseinek esetében - nos, a híres üzletemberek na-gyobbrészt sötét és tisztességtelen ügyleteiről ugyancsak kiszivá-rognak hírek, ha nem írják is ki őket az újságba. Amikor Haw-.thornt holtan találták a jachtja fedélzetén, hetekig másról semfolyt a szó a klubjában, mint a korbine elleni csatározásainakalvilági húzásairól. Te bizonyára nem emlékszel rá, de annakidején az Atwétör dzsonsz vagy a Langhorn Hóard botrányhosszú ideig szenzációja volt a lapoknak. Lassan megbizonyosodtam afelől, hogy ez a gyilkos szervezetmagas politikai, üzleti, társadalmi állású embereket környékezmeg. És abban is biztos voltam, hogy nem mindig utasítják visszaőket úgy, mint koburn tette. Körbenéztem a klubokban és azigazgatósági üléseken : vajon az ott látható urak közül kik vettékmár igénybe a szervezet szolgáltatásait. Mert hogy ismerem néhá-nyukat, abban biztos voltam. De hogyan ismerem fel őket? Csaknem kérhetem meg őket, hogy ugyan adják meg a szervezet címét,amely eltette az ellenfelüket láb alól? Ám végül és csak nemrég kezembe került a megoldás kulcsa.Minden barátomon rajta tartottam a szememet, akik a társada-lom felsőbb polcain ülnek. Ha valamelyikük bajba került, szoro-san mellé álltam. Egy darabig semmire sem jutottam, bár egyikükbiztosan igénybe vette a szervezet szolgáltatását, mert a férfi, akimiatt gondjai voltak, hat hónapon belül halott volt. Öngyilkosság zárta le az ügyet a rendőrség. És most eljött számomra a lehetőség. Emlékszel talán rá, mi-

csoda szenzáció volt néhány évvel ezelőtt GladyszVanţ Martin ésbáró Portosz de Moigne egybekelése? Egyike volt a legszerencsét-lenebb nemzetközi házasságoknak. A báró vadállatnak bizo-nyult. Kirabolta és elhagyta a feleségét. A részletek csak mostaná-ban váltak ismertté, és mondhatom, borzalmasak. Olyan kegyet-lenül verte a feleségét, hogy az orvosok alig bírták megmenteniaz asszony életét, majd aztán szellemi épségét. És a francia törvé-nyek értelmében még a gyermekek is az apát illették meg kétfiúcska. Gladysz bátyja, PercyVan Martin és én évfolyamtársak voltunkaz egyetemen. A hírek hallatán azonnal kapcsolatba léptem vele.Az elmúlt néhány hétben sokszor találkoztunk. És épp a napok-ban bekövetkezett, amire vártam. Percy elmondta nekem, hogya szervezet megkörnyékezte, és ő, koburnnal ellentétben, meg-hallgatta őket. Ha Van Martin tárgyalásokba akar bocsátkoznivelük, elég egyetlen szót betennie a Herald személyi hírek rovatá-ba, azt, hogy MEZOPOTÁMIA. Gyorsan rábeszéltem, hogyengedjen engem eljárni az ügyben. Leadtam a MEZOPOTÁ-MIÁt, ahogy az instrukció szólt, és már találkoztam is VanMartin megbízottjaként a szervezet egyik emberével. Persze csakegy alárendelt figurával. Nagyon óvatosak és gyanakvóak. De maeste magával a főnökkel találkozom! Meg van beszélve. És ak-kor. Nos? kiáltott fel Grunya hévvel. Akkor mi lesz? Nem tudom. Nem terveztem el semmit. De hát nem gondolsz a veszélyre? Hall elmosolyodott. Nem hiszem, hogy bármi veszély fenyegetne. Mindössze együzleti ügyet beszélek meg a céggel, Percy Martin exsógorának ameggyilkolását. A cégek általában nem teszik el láb alól az ügyfe-leiket. De ha megtudják, hogy te nem az ügyfelük vagy? tiltakozott a lány. Akkorra már nem leszek ott. És mire megtudják, későn leszahhoz, hogy bármit is tegyenek ellenem. Vigyázz magadra, nagyon vigyázz magadra! ismételgetteGrunya, mikor félóra múlva az ajtóban búcsúzkodtak. És, ugye,lejössz a hétvégére? Egészen biztosan. Magam várlak az állomáson! És perceken belül nemde megismerhetem félelmetes bácsikádat. Tréfálkozva megrázkódott. Ugye, nem megrögzött emberevő ? Imádni fogod! jelentette ki Grunya büszkén. Jobb, sőt,kitűnőbb, mint egy fél tucat apa. Soha nem tilt el engem semmitől. Még. . Még tőlem sem? vágott közbe Hall. Grunya megpróbált éppoly merészen visszanézni a férfira,ahogy az őrá nézett, de elpirult, lesütötte szemét, és a következőpillanatban Hall karjai közt találta magát.

ţ Tehát ön Ivan Dragomilov? Winter Hall pillanatnyi szünetet tartott, míg kíváncsianvégigfuttatta tekintetét a könyvekkel zsúfolt polcokon, majd is-mét a színtelen szőke, fekete főfedős férfira nézett, aki nem emel-kedett fel székéről, hogy üdvözölje. Meg kell mondjam, elég nehéz önhöz eljutni. Ebből arrakövetkeztet az ember, hogy az ön irodája. hogy is mondjam: a munkáját nemcsak kielégítően, de diszkréten is végzi. Dragomilov arcán elégedett mosoly árnyéka suhant át. Foglaljon helyet mutatott a vele szemben lévő székre, mely-re ráesett a fény. Hall ismét ţkörülpillantott, majd ránézett a férfira. Meg vagyok lepve jelentette ki. Mit várt? Torzonborz útonállókat és szenzációs melodrámátnemde? kérdezte nyájasan Dragomilov. Nem, azt nem. Tudatában voltam, hogy nagyon is éles elme

irányítja az ön szervezetének a tranzakcióit. A tranzakciók eddig kivétel nélkül sikeresek voltak. Ön mióta működik a szakmában, ha szabad kérdeznem? Tizenegy éve, ezt persze megelőzték a tervezés és előkészüle-tek évei. Nem haragszik, ha erről kérdezősködöm? folytatta Hall. A legkevésbé sem jött azonnal a válasz. Ön mint ügyfélugyanabban a csónakban evez, mint én. Azonosak az érdekeink.És mivel sose zsaroljuk utólag az ügyfeleinket, érdekeink azono-sak is maradnak. Néhány fontos információ nem árthat, és szíve-sen bevallom azt is, hogy eléggé büszke vagyok erre a szervezetre. Ahogy ön mondta, s szerénytelenül magam is mondom, alkalmas elme irányítja. Mégsem értem kiáltott fel Hall. Akárkit inkább el tudnék képzelni egy bérgyilkos banda fejének, mint önt! Én pedig egy magafajtáról tudom a legkevésbé elképzelni, hogy egy ilyen személy hivatásos szolgálatát igényelje válaszolta szárazon Dragomilov. Ön tetszik nekem. Ön erős, becsületes, bátor, és tekintetében ott ül a tudósok meghatározhatatlan, ám eltéveszthetetlen mélabúja. Ön sokat olvas, tanulmányozza a dol- gokat. Épp akkora mértékben különbözik szokványos klienseim- től, mint amennyire én attól, amit ön egy orgyilkos banda veze- tőjéről elképzel. Bár orgyilkos helyett pontosabb név az ítélet- végrehajtó. A név nem lényeges válaszolta Hall én továbbra is ámulok, hogyan képes ön vezetni ezt a vállalkozást. Persze, mert nem ismeri az elveinket. Dragomilov összekulcsolta, majd szétnyitotta erős, vékony ujjait, és kissé elgondolko- dott, mielőtt folytatta volna. Elmondhatnám, hogy ténykedé- sünket magasabb etika vezérli, mint a megbízóinkat. Etika! Hall elnevette magát. Igen, pontosan. Megengedem, ez furcsán hangzik a Bérgyil- kossági Irodával kapcsolatban. íŤgy hívják az intézményt? Egyik név éppúgy megteszi, mint a másik folytatta az iroda feje zavartalanul. De ha kapcsolatba lép velünk, meglátja majd, hogy sokkal szigorúbban vesszük a tisztesség elvét, mint az üzleti világ. A kezdet kezdetétől láttam, hogy erre szükség van. Követe- lő szükség. Egy ilyen szervezet a törvényen kívül, ám a törvény fogai között csak a tisztesség révén számíthat sikerre. Tisztesség egymáshoz, a megbízóinkhoz, mindenkihez, mindenhez. Fogal- ma sincs róla, mennyi megbízatást utasítunk vissza. Micsoda? kiáltott fel Hall. És miért? Mert nem volna helyes végrehajtani. Kérem, ne nevessen ki. Mi itt az irodában mind fanatikusai vagyunk az etikának. Meg vagyunk győződve mindennek a helyességéről, amit megteszünk. Erre a meggyőződésre szükségünk van. Nélküle nem állhatnánk fenn sokáig. De térjünk az üzletre. Ön a jóváhagyott csatornákonjutott el hozzám. Tehát csak egyetlen ok lehet, hogy itt van. Kitóhajt kivégeztetni ? Hall elcsodálkozott. Ön nem tudja? Természetesen nem. Az üzlet felhajtása nem az én feladatom,arra nem pazarlom az időmet. Meglehet, ha megmondom az illető nevét, nem találja erköl-csileg elfogadhatónak a kivégzést, hiszen ön egy személyben bíró-nak és ítélet-végrehajtónak tűnik. íŤtélet-végrehajtó nem vagyok. Sosem én hajtom végre azítéletet. Az sem az én feladatom. Én a főnök vagyok. Bíró, igen de az is csak helyileg, mások pedig végrehajtják a parancsot. S ha azok a mások gyenge végrehajtóknak bizonyulnak? Dragomilov arca felderült. Ó, igen, ez komoly gond volt. Hosszasan foglalkoztatott.Szinte éppoly mértékben, mint a többi megfontolás; ez vezetettarra, hogy belássam : működésünket csakis erkölcsi elvek vezérel-

hetik. Megvan a magunk jogrendje, megvannak a magunk törvé-nyei. Csak a legmagasabb erkölcsi érzékkel, fiţikai és idegi stabili-tással bíró férfiak léphetnek közénk. Következésképp szinte fana-tikusan tartja magát mindenki esküjéhez. Ó, igen. Voltak gyengevégrehajtók. Szava elállt, szomorúan elgondolkodott. Demegfizettek gyengeségükért. Kitűnő lecke volt a többieknek! Csak nem azt akarja mondani, hogy. De igen. Kivégezték őket. Meg kellett tenni. De nálunk igenritkán van szükség erre. Hogyan sikerül ezt elérni? Mikor kiválasztunk egy mindenre elszánt, intelligens és okosembert s a kiválasztást maguk a tagok végzik, hiszen ők minden-féle-fajta figurával találkoznak munkájuk során, előbb rábukkan-nak erős egyéniségekre kipróbáljuk. Az élete a záloga hűségé-nek és odaadásának. Tudok ezekről az emberekről, jelentéseketkapok róluk. Látni azonban csak akkor látom őket, ha feljebbjutnak a ranglétrán. Ugyanúgy közülük is igen kevés találkozikvalaha velem. Legelőször a jelölt egy lényegtelen, kevés anyagi haszonnal járógyilkosságot kap. Mondjuk, egy brutális fedélzetmestert, egy ha-talmaskodó művezetőt, egy uzsorást vagy egy jelentéktelen korrupt politikust kell megölnie. Tudja, jót tesz a világnak, ha azilyeneket kigyomláljuk belőle. De folytassuk. Első gyilkosságá-nak végrehajtása során a jelölt minden lépését figyeljük, terhelőbizonyítékokat gyűjtünk ellene, melyek elegendőek ahhoz, hogyaz ország bármely bírósága elítélje. Ezeket a terhelő bizonyítéko-kat külső személyek gyűjtik, mi nem jelenhetünk meg a helyszí-nen. Ami azt illeti, még sosem fordult elő, hogy bíróság elé kellettvolna állítanunk egyetlen jelöltünket is. Nos, amint a jelölt ezt az első feladatot megoldotta, magunkközé fogadjuk. Testben, lélekben egy közülünk. Ezután alaposankitanítjuk módszereinkre. Az erkölcstan benne van a tanmenetben? vágott közbeHall. Ó, hogyne! Természetesen hangzott a lelkes válasz. Azetika a legfontosabb, amit megtanítunk a jelöltjeinknek. Semmisem maradhat fenn, aminek nem az igazságosság az alapja! Ön anarchista? tért át hirtelen más témára a látogató. A Bérgyilkossági Iroda vezetője megrázta a fejét. Nem. Filozófus vagyok. A kettő ugyanaz. Némi különbséggel. Például az anarchisták jól gondolkod-nak, én jól is cselekszem. Mi értelme van az olyan filozófiának,melyet nem lehet alkalmazni ? Vegyük például az óvilági anarchis-tákat. Elhatároznak egy merényletet. Éjjel-nappal terveznek éskonspirálnak, majd mikor végre lecsapnak, a rendőrség szintekivétel nélkül elkapja őket. Az a személy vagy személyiség pedig,akit meg akartak ölni, ép bőrrel megússza a dolgot. Velünkilyesmi sosem fordul elő. Sosem? Igyekszünk tökéletesen dolgozni. Bármelyikünk, aki gyenge-sége vagy gyávasága miatt nem tudja végrehajtani a feladatát, azéletével fizet. ţ Dragomilov ünnepélyes szünetet tartott, halvány-kék szemében szenvedélyes láng lobogott. Eddig még sosembuktunk bele abba, amit elvállaltunk. Természetesen adunk egyévet tagtársunknak a feladat végrehajtására. Ha pedig túl nagyügyet kell elintéznie, kap segítséget. És, ismétlem, eddig mégmindent meg tudtunk oldani. A szervezet majdnem olyan tökéle-tes, amilyet létrehozni emberi elme csak képes. Még ha én ki ishullanék belőle, mondjuk, hirtelen meghalnék, a szervezet éppúgyműködne tovább. Van valami megkötésük, amikor elvállalnak egy megbíza-tást? kérdezte Winter Hall. Nincs. Császártól, királytól a legegyszerűbb parasztig min-

denkit elvállalunk, ha és ez egy súlyos ha kivégzésük társadalmilag hasznosnak ítéltetik. Ha pedig egyszer elfogadtuk a megbízatásért járó összeget, melyet, mint tudja, előre kell fizetni, s úgydöntöttünk, hogy egy bizonyos halálos ítélet végrehajtása igazságos, az ítélet minden körülmények között végre lesz hajtva. Ez azegyik alapszabályunk. Winter Hall hallgatta Dragomilovot, s egyszerre egy vad ötletkezdett alakot ölteni az agyában. Annyira szeszélyes, őrült ötletvolt, hogy Winter Hall mérhetetlenül izgalmasnak találta. Ön nagyon etikus lény, el kell ismernem kezdte ön, hogyúgy mondjam, az etika fanatikusa. Vagy szörnyetege - tette hozzá derűsen Dragomilov. Aki bármit végrehajt, aminek a helyességéről meg van győ-ződve. Dragomilov bólintott. A közéjük telepedett csendet ő törtemeg : Ön gondol valakire, akit el akar tenni az útból. Ki az? Annyira érdekel a dolog jött a válasz -, és olyan kíváncsivagyok, hogy szeretnék puhatolózva közelíteni. mármint azüzlet részleteihez. Bizonyára van árlistájuk, természetesen szabottárak a az áldozat pozíciójától, a hatalmától függően. Dragomilov bólintott. Mondjuk, ha egy királyt akarnék eltetetni az útból? kérdezte Hall. Királya válogatja. Különböző az áruk. Királyról van szó? Nem, az illető nem király. Tekintélyes ember, de nem főmél-tóság. államelnök? vágta rá Dragomilov. Az sem, nincs semmiféle hivatalos hatalma. Magánszemély.Mennyiért vállalja egy magánszemély eltávoztatását?

Magánszemély? Az nem annyira kockázatos és nehéz, ígykevésbé költséges. Nem szükségszerűen. Ebben az ügyben nem szándékozomkicsinyeskedni, minthogy igen nehéz és kockázatos vállalkozást ţóhajtok önre bízni. A férfi, akiről szó van, ragyogó koponya, éles,mérhetetlenül találékony elme. Milli-omos? Azt nem tudom. Negyvenezer dollár az ár határozott az iroda feje. Természetesen megtörténhet, hogy mikor megtudom, kiről van szó,emelem az árat. Vagy ellenkezőleg, engedek belőle. Hall nagy értékű bankjegyköteget vett elő tárcájából, megszá-molta és átnyújtotta. Úgy képzeltem, hogy készpénzben bonyolítják az üzleti ügye-ket mondta, ezért hoztam készpénzt magammal. S most, hajól értettem, ön garanciát vállalt rá, hogy bárkit megöl, akitmegnevezek. Én nem ölök vágott közbe Dragomilov: Garantálja, hogy bárkit megölet, akit megnevezek. Egy feltétellel, természetesen, hogy a vizsgálatkimutatja az ítélet igazságos voltát. ţ Helyes. Pontosan értem. Bárkit tehát, akit megnevezek, asaját apámat akár, vagy az önét. Igen, bár nekem történetesen nincsen apám, sem fiam. S ha magamat nevezném meg? A megbízást végrehajtanánk. Ügyfeleink szeszélyeivel semmidolgunk. De tételezzük fel, hogy holnap vagy a jövő héten megváltoz-tatom elhatározásomat. Késő lenne mondta Dragomilov határozottan. Ha aparancs ki van adva, soha többé nem lehet visszavonni. Ez azegyik legfontosabb alapszabályunk. Nagyon helyes. Különben nem én vagyok az illető. Hanem ki? Az emberek Ivan Dragomilov néven ismerik.

Hall elég nyugodtan ejtette ki a mondatot, melyet hasonlónyugalom fogadott.

Pontosabb leírást kérek mondta Dragomilov. Azt hiszem, Oroszországban született. Nyú York szitibenlakik. Szőke, feltűnően szőke, és a mérete, magassága, súlya, korateljesen megegyezik az önével. Dragomilov halványkék szemének pillantása hosszasan nyugo-dott látogatóján. Végül megszólalt: Én Valenko kormányzóságban születtem. Hol született az önembere ? Valenko kormányzóságban. Dragomilov ismét kutatóan, rezzenéstelenül nézett a másikra. Azt kell hinnem, hogy ön énrám gondol. Hall erre határozottan rábólintott. Nos, higgye el, ez példátlan eset folytatta Dragomilov.Meg vagyok lepve. Őszintén szólva, nem értem, miért kívánja ahalálomat. Sosem találkoztam önnel. Nem ismerjük egymást.A legcsekélyebb motívumát sem tudom elképzelni. Mindenesetrene feledje, hogy meg kell bizonyosodnom az ítélet igazságosvoltáról, mielőtt kiadom a végrehajtási parancsot. Fel vagyok készülve az érvekkel válaszolta Hall. Csakhogy engem kell meggyőznie. Erre is fel vagyok készülve. Éppen azért támadt az ötletem,hogy megbízom önt; mert megsejtettem, hogy mint ön mondtaön az etika szörnyetege. Hiszem, hogy ha be tudom bizonyítaniéppen önnek, hogy halála igazságos, teljesíti a megbízatást. Iga-zam van ? Igaza van. Dragomilov elhallgatott, majd arca felderült.Persze az öngyilkosság lenne, és mint tudja, ez egy gyilkosságivállalkozás. Kiadja a parancsot az egyik beosztottjának. Ha jól értettem,az életével fizet az, aki nem hajtja végre a parancsot. Dragomilov úgy festett, mintha még élvezné is a helyzetet. Teljesen igaz. Ki fog derülni, milyen tökéletes a gépezet,amelyet alkottam. Alkalmas minden helyzet megoldására, mégerre az ön által kreált legváratlanabbra is ! Uram ! Ön érdekelengem. Ön eredeti elme. Van képzelőereje, fantáziája. Kérem,mutasson rá arra az etikai normára, mely szerint ki kell iktatnommagam ebből a világból. Ne ölj kezdte Hall. Bocsásson meg vágott közbe Dragomilov. Valami közös alapot kell találnunk tárgyalásunkhoz, másként akadémikus vi-tákba fogunk bonyolódni. A célunk az, hogy ön meggyőzzön engem: olyan gonoszságot követtem el, amiért halált érdemlek. És ítélkezni kell felettem. Mit követtem el? Kit ítéltem halálra, aki nem érdemelte meg? Mi módon sértettem meg saját igazságnor- mámat tudva vagy akár tudatlanul? Értem, amit mond, s ezért másként fogok a dologhoz. Elő-ţször is hadd kérdjem meg, ön e a felelős dzson Mosszman haláláért. Dragomilov bólintott. A barátom volt. Világéletemben ismertem. Nem volt őbenne semmi gonoszság. A légynek sem ártott. Hall hangja tele volt melegséggel, de a másik kézmozdulata és fölénţes mosolya láttán elhallgatott. Ugy két éve építette dzson Mosszman a Fidelity Házat, ugye? Honnan volt rá pénze? Épp akkortájt történt az is, hogy ő, aki addig konzervatív, szürke kis bankár volt, hirtelen egy sor nagy befektetésbe fogott. És arra is emlékszik, ugye, micsoda vagyont hagyott maga után. Honnan volt a nagy pénz? Hall válaszolni akart, de Dragomilov jelezte, hogy még nem végzett.Nem sokkal a Fidelity megépítése előtt, emlékszik rá, a kombin megtámadta a karolin Acélműveket, csődbe juttatta, majd

fillérekért felvásárolta a csődtömeget. A karolin Sztél elnöke ţ öngyilkos lett. Hogy elkerülje a börtönt fűzte hozzá Hall. Belekényszerítették az öngyilkosságba. Hall bólintott. Emlékszem. A kombin egyik ügynöke kényszerítette bele. Az ügynök dzson Mosszman volt. Hall hallgatott, nem hitt a fülének. Higgye el, be tudom bizonyítani, és be is fogom. De kérem, addig is legyen kedves, fogadja el igaznak, amit állítok. Bizonyíté- kaim meg fogják győzni. Rendben van. A következő: megölték Sztolipint. Nem, abban ártatlanok vagyunk. Az Orosz Terroristák öltékmeg. Szavát adja rá? A szavamat adom. Hall agyában kergetőztek az orgyilkosságok adatai, most akövetkezőkről kérdezett : És dzsémsz meg Hardman, a Bányászok Délnyugati Egyesülé-sének elnöke és titkára? Mi öltük meg őket vágta rá Dragomilov. És mi a bajvelük? Mármint az én ügyemet illetőleg? Ön humanista. A munkásság, a nép szent kell legyen az önszemében. Nagy veszteség érte a szervezett munkások ügyét e kétvezető halálával. Ellenkezőleg! felelte Dragomilov. 1904ben öltük megőket. Az azt megelőző hat évben az egyesülés egyetlen győzelmetsem aratott, hanem súlyos vereségeket szenvedett el három keser-ves sztrájkban is. A két vezető kivonása utáni első hat hónapbanaz egyesülés győzött az 1905-ös sztrájkban, és azóta is igen ţaté-konyan védi a munkások érdekeit. Mit akar ezzel mondani? nézett rá Hall. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem a BányatulajdonosokEgyesülése bízott meg bennünket a gyilkossággal. Hogy dzsémsz ésHardman benne voltak a pakliban, a Bányatulajdonosok Egyesü-lete nagy pénzt fizetett nekik. Hogy a Bányászok Egyesülése tártaelénk vezetőik korruptságának bizonyítékait, és ők tették le apénzt, amit szolgálatunkért kértünk. Huszonötezret kértünk akettőért. Winter Hall nem tudta titkolni megdöbbenését, időbe telt, mireújra meg tudott szólalni : Hiszek önnek, Dragomilov úr. Holnap vagy holnapután sze-retném látni a bizonyítékokat, pusztán a formális tisztaság miatt.Közben más módot kell találnom rá, hogy meggyőzzem önt.A meggyilkoltak listája nagyon is hosszú. Hosszabb, mint gondolná! És nincs kétségem felőle, hogy mindegyiket bizonyíthatóanjogós igazságszolgáltatásnak találták. Értsen megjól, nem hiszemel, hogy joguk volt bármelyik gyilkosság elkövetéséhez! De aztelhiszem, hogy önök mindegyiket igazságosnak ítélték. Ön attóltartott, hogy tárgyalásunk akadémikus vitává fajul. Igaza van. Éncsak ilyen érvelésben reméltem meggyőzni önt. Mit gondol, nehalasszuk holnapra a tárgyalást? Ebédeljünk esetleg együtt?Avagy hol találkozzunk? Gondolom, ugyanitt, ebéd után. Dragomilov körbemuta-tott a polcokon. Elégţsok megbízható forrásmunka van itt, s hakifogytunk belőlük, átküldhetünk a sarkon lévő karnegi fiók-könyvtárba. Megnyomta a hívógombot, s mikor a szolga belépett, mindket-ten felemelkedtek. Higgye el, meg fogom győzni önt! biztosította távozóbanHall Dragomilovot. Dragomilov furcsán mosolygott. Nem hiszem el válaszolta. De ha igen, egyedülálló eset

lesz !

Hosszú napokon és éjszakákon át dúlt az érvek csatájaţ Hall és Dragomilov között. Eleinte az erkölcsre korláto-zódott, de rövidesen tágabb területekre tértek, mélyebbre ástak.Mivel az etika minden tudomány talpköve, szükségesnek találtáklehatolni a tudományok alapjaiig. Dragomilov a Ne ölj !" paran-csának a vallásénál szigorúbb, filozófiai megerősítését követelteHalltól. Annak érdekében, hogy érinthetően és ésszerűen tudja-nak érvelni, részletesen meg kellett vitatniuk és tisztázniuk egy-más alapeszméit, a végső célokról vallott meggyőződésüket. Két tudós, mégpedig gyakorlati tudós párharca volt ez, mégisa végső cél gyakrabban veszett el szemük elől az eszmék összecsa-pásának izgalmában. És Hallnak észre kellett vennie, hogy ellen-fele pusztán a tiszta igazat keresi. Hogy az élete a tét, nem befo-lyásolta Dragomilov érvelését. A vita tárgya az volt, hogy Drago-milov Bérgyilkossági Irodája igazságos intézmény-e vagy sem. Hall egyik tétele, amelytől nem tágított, amelyhez a vita soránmindig visszakanyarodott, az volt, hogy a társadalom fejlődéseelérkezett odáig, hogy a társadalomnak mint egésznek kell önma-ga üdvét kimunkálnia. Elmúlt az az idő, állította, amikor a társa-dalom sorsát egy-egy lovasvezér vagy lovasok maroknyi csapatairányította. Szerinte Dragomilov egy ilyen vezér, és a Bérgyilkos-sági Iroda a csatamén, melyen lovagolva ítélkezik és büntet, smelynek segítségével, bár szűk határok között, de mégis arratereli-tiporja a társadalmat, amerre ő jónak látja. Dragomilov nem tagadta, hogy egy ilyen lovasvezér szerepétjátssza, aki gondoskodik a társadalomról, határoz helyette, ésirányítja. Igen nyomatékosan tagadta viszont, hogy még ha bak-lövések és tévedések árán is, de a társadalom mint egész képesvolna önmaga haladását elősegíteni. És ez volt a kulcsa vitájuk-nak, ennek eldöntéséért vitatták végig a társadalmi fejlődés törté-netét az őskori hordákról ismert legapróbb részletektől a legfejlet-tebb civilizációig. A metafizikától távol álló, gyakorlati gondolkodású két tudósmegállapodott abban, hogy a társadalmi hasznosság a mérce, smint ilyen, az a legetikusabb. És ezt a speciális mértékegységethasználva Winter Hall végül is győzött! Dragomilov beismertelegyőzetését. Hall diadalérzetében és izgalmában ösztönösen kezet nyújtott,s a másik, jóllehet meglepődött, erősen megszorította a kezét. Most már látom mondta hogy nem figyeltem eléggé atársadalmi szempontokra. A bérgyilkosságok nem an¤yira önma-gukban voltak károsak, mint amennyire társadalmilag. Ponto-sabban: az egyéneket illetőleg soha nem voltak igazságtalanok,de az egyének egyáltalán nem önmagukban léteznek, hanem ré-szei egyének összességének. Ezt nem láttam át. Kezdem érteni, holhibáztam. És most szakította félbe önmagát, és az órájára nézettkét óra van. Sokáig fennmaradtunk. Én kész vagyok a bűnhő-désre. Remélem azonban, hogy némi időt hagy nekem ügyeimelrendezésére, mielőtt kiadom a parancsot az embereimnek. Hall, aki a vita hevében nem is gondolt a tétre, megdöbbent. Erre nem is gondoltam mondta. Az igazat megvallva, ezkiment a fejemből. A parancsot talán ki sem kell adnia. Ön mármeg van győződve a bérgyilkolás helytelenségéről. Elegendő vol-na, mondjuk, feloszlatni a szervezetet. De Dragomilov megrázta a fejét. A megegyezés az megegyezés. Elfogadtam egy megbízatástöntől. A jog jog s ez az az eset, ahol a társadalmi hasznosságdoktrínája szerintem nem érvényesíthető. Az egyedeknek termé-szetszerűleg vannak előjogaik, mint például az, hogy betartsákadott szavukat. És én be is tartom. A megbízatás végre lesz hajtva.Alighanem ez lesz az utolsó megbízatás, amit az iroda végrehajt.Most szombat reggel van. Adhatna a parancs kiadására holnap

estig haladékot nekem? Marhaság! tört ki Hall. De kérem, ez nem érv ! mondta Dragomilov rosszallóan.Különben is, az érvek csatája véget ért. Több ellenvetést nemhallgatok meg. Azt azonban méltányosnak gondolom, hogy mini-mum tízezer dollárral megemeljem a díjtételt, mert nehéz feladatengem meggyilkolni. Felemelte kezét, jelezve, hogy még nemfejezte be. Higgye el, szerény összeget számítok. Olyan keménydió leszek embereimnek, hogy azért jár ötvenezer, sőt több. De ha feloszlatná a szervezetet. Dragomilov elhallgattatta. A tárgyalást befejeztük. Ez most már az én ügyem. A szerve-zet mindenképpen feloszlik, de figyelmeztetem, hogy hosszú évekóta működő szisztémánk szerint én életben is maradhatok. Bizonyára emlékszik rá, hogy az üzlet megkötésekor megígértem, haegy éven belül nem teljesítjük kötelezettségünket, ön ötszázalékoskamattal visszakapja a pénzét. Ha megmenekülök, magam adomát az összeget önnek. De Winter Hall türelmetlen mozdulatot tett. Figyeljen rám! mondta. Megegyeztünk abban, hogy azetika az alappillér. Mivel mindenféle erkölcs alapja a társadalmihasznosság. Már bocsásson meg szakította félbe Dragomilov csak atársadalmi erkölcsé. Az egyének bizonyos szempontból mégis-csak egyének maradnak. Hall folytatta : Sem ön, sem én nem fogadjuk el az ótestamentumi szemetszemért törvényt. Nem hiszünk benne, hogy a bűntényért bün-tetni kell. Az ön irodája, mikor meggyőződött róla, hogy azáldozatok bűnösek voltak elkövetett tetteikben, nem büntetett,hanem mint társadalmilag káros elemeket, kiiktatta őket a társa-dalomból. Éppúgy cselekedtek, mint amikor a sebész eltávolítjaa rákos szövetet a szervezetből. Ezt legelső beszélgetésünkkormegértettem. Tehát. Mivel sem ön, sem én nem fogadjuk el válasznak abűntényre a büntetést, a bűnt antiszociális tendenciának fogjukfel, és mint ilyet, önkényesen és célszerűen másképp osztályozzuk.Eszerint a bűntény társadalmi abnormitás, amely a betegség je-gyeit viseli magán. Sőt a bűn maga a betegség. A bűnöző, agonosztevő beteg ember, és eszerint kell vele bánni, hogy kilehessen gyógyítani betegségéből. Most jutottam el önhöz és az én álláspontomhoz. Az ön Bér-gyilkossági Irodája antiszociális intézmény. Ön hitt benne. Tehátön beteg ember volt. Az ön betegsége a gyilkolás jogosságábavetett hite volt. De most nem hisz már a gyilkolás jogosságában.Ön meggyógyult. Ön már nem antiszociális lény. Halálára nincsszü-kség, hiszen az nem volna egyéb, mint büntetést szabni ki önreegy betegség miatt, amiből már kigyógyult. Oszlassa fel a szerveze-tet, és hagyjon fel tevékenységével. Mindössze ennyit kell tennie. Befejezte? kérdezte Dragomilov nyájasan. Igen. Akkor hadd válaszoljak, és zárjam le a vitát. Irodámat azigazság nevében gondoltam ki és terveztem meg. Az igazságnevében alkottam meg, és annak nevében működtettem olyantökéletesen, ahogyan működik. Kitűnő alapszabályok révén haté-kony. Az egyik legfontosabb alapszabályunk, hogy ha egy ügyfél-lel egyezséget kötöttünk, a megbízatást végrehajtjuk. Öntől elfo-gadtam egy megbízatást az én meggyilkolásomra. átvettem értenegyvenezer dollárt. A feltételem az volt, hogy önnek számomraelfogadhatóan be kell bizonyítania, hogy az iroda által elvégzettgyilkosságok jogtalanok voltak. Ön ezt bebizonyította. Nincsmás hátra tehát, mint teljesíteni a kötelezettséget. Büszke vagyok intézményemre. Nem fogom alapelveit befeje-zésképp felrúgni, szabályait, melyek működtették, megszegni. Ezt

személyes jogomnak tekintem, melynek semmi köze a társadalmihasznossághoz. Meghalni nem óhajtok. Ha egy év leforgása alattnem tudnak megölni, a megbízatás, amelyet ön adott nekem, minttudja, automatikusan elévül. Mindent megteszek majd, hogy élet-ben maradjak. És erről többé egy szót sem ! Elhatározásom végle-ges. Beszéljünk most arról, hogyan gondolja az iroda feloszlatá-sát. Adja át nekem a tagság névsorát összes adataikkal együtt.Felszólítom őket, hogy oszlassák fel a szervezetet. De csak a halálom vagy az év letelte után! figyelmeztetteDragomilov. Tehát az ön halála vagy az év lejárta után oszlassák fel aszervezetet, különben átnyújtom a listát a rendőrségnek. Lehet, hogy megölik önt. Igen, meglehet. Ezt a kockázatot vállalnom kell. Ez azonban elkerülhető. Amikor a felmondást megkapják,figyelmeztesse őket, hogy adataik fél tucat különböző városbanel vannak helyezve, s az ön halála esetén automatikusan a rendőr-ség kezébe kerülnek. Hajnali három óra volt, mire a szervezet feloszlatásának részle-teit megbeszélték. Ekkor hosszú csend telepedett közéjük, amitvégül Dragomilov tört meg : Tudja, Hall, én kedvelem önt. Ön is az etika megszállottja.Szinte az irodám létrehozására is képes lett volna, aminél na-gyobb bókot alig mondhatnék, mivel szerintem az iroda igencsakfigyelemre méltó intézmény. De nemcsak kedvelem önt, hanemabban is biztos vagyok, hogy megbízhatok önben. Éppúgy meg-tartja a szavát, mint én az enyémet. Nézze, nekem van egyleányom. Az édesanyja meghalt, és ha én is meghalok, egy szálmagában marad a világon. Szeretném az ön gondjaira bízni.Elvállalná ezt a felelősséget? Hall beleegyezően bólintott. A leányom felnőtt nő, így nincs szükség gyámügyi papírokra.De nincsen férjnél, és mivel nagy vagyont hagyok rá, önnek kellmajd gondoskodnia a befektetésekről. Ma délután találkozunknem messze innen, a nyaralónkban, a Haddzon partja menténfekvő Edge Moorban. Nem lenne kedve eljönni? Nahát ! Én is épp Edge Moorba készülök,a hét végén ! Nagyszerű! És hová megy Edge Moorban? Nem tudom pontosan. Még sosem jártam ott. Nem baj. Edge Moor nem nagy hely. Eltölthetne néhány órátvelünk vasárnap délelőtt. Átugrom önért kocsival. Telefonáljon,hogy mikor és hová menjek. A telefonszámom: kertváros 245. Hall felírta a számot, majd felállt, távozni készült. Dragomilov ásítva fogott vele kezet. Nagyon szeretném, ha meggondolná magát próbálkozotta másik. De ő újra ásított, megrázta a fejét, és az ajtóig kísérte vendégét.

Az Edge Moor-i állomásról Grunya vitte kocsival haza-ţ felé Winter Hallt. A bácsikám valóban nagyon vár már mondta. Nem tudjamég, ki vagy. Nem mondtam meg neki, hogy csigázzam az érdek-lődését. Talán ezért is kíváncsi olyan nagyon rád. Megmondtad neki? kérdezte Hall jelentöségteljesen. Grunyát hirtelen nagyon lefoglalta az autóvezetés. Mit? kérdezte. Válaszként Hall rátette kezét a lánynak a kormánykerekettartó kezére. Grunya megkockáztatott egy pillantást, merészenbelemélyesztette tekintetét a férfiéba, majd az állhatatos pillantásmegrebbent, és a lány mélyen elpirulva ismét az útra meredt. Talán az is hozzájárul kíváncsiságához jegyezte meg Hall. Nem. nem gondoltam rá, hogy megmondjam. Nem nézett Hallra, de az látta a forró pírt az arcán. Egy perc

múlva megszólalt : Kár ezt a gyönyörű naplementét füllentéssel beárnyékolni. Te gyáva ! - kiáltott fel a lány, de ahogyan a jelzőt kimondta,az inkább szerelmi vallomásnak hangzott. Újra a férfira nézett és ránevetett, Hall visszanevetetett rá, ésmindketten úgy érezték, hogy a lenyugvó nap hibátlanul ragyog,s hogy a világ nagyon jó, kellemes hely. Mikor a nyaraló kocsifelhajtójához értek, Hall megkérdezteGrunyát, merre van a Dragomilov-villa. Dragómilov? visszhangozta Grunya. Sose hallottam ezta nevet. Biztos vagyok benne, hogy ilyen nevű ember nem lakikEdge Moorban. Miért ? Lehet, hogy nemrégiben jöttek ide. Az meglehet. Nos, megérkeztünk! Grossé, kérem, vigye beMiszter Hall bőröndjét. A bácsikám hol van? A könyvtárban, kisasszony. Meghagyta, hogy vacsoráig nezavarjuk. Akkor vacsoránál találkozol vele. Addig különben sincs mársok idő. Grossé, vezesse Miszter Hallt a szobájába. Negyedóra múlva, mikor Hall belépett a nappaliba, Grunyamég nem volt ott, és Hall szembetalálta magát ugyanazzal azemberrel, akitől hajnali háromkor elvált! Mi az ördögöt keres itt? tört ki belőle. De a másiknak arcizma se rándult. Várom, hogy bemutatkozhassak szólt, és kezet nyújtott.Szergiusz Konsztantin vagyok. Grunya valódi meglepetést okozottmindkettőnknek. És ön Ivan Dragomilov is? Igen, de nem ebben a házban. Nem értem. Ön arról beszélt, hogy van egy leánya. Grunya a leányom, de ő azt hiszi, hogy az unokahúgom.Hosszú története van ennek, majd rövidre fogva elmesélem, mi-kor Grunya a vacsora után magunkra hagy bennünket. Annyitmáris hadd jegyezzek meg, hogy a helyzet nagyszerű, a lehetőlegnagyszerűbb! Ön, akit arra szemeltem ki, hogy vigyázzon azén Grunyámra, egyenest a szerelmese, ha nem tévedek. Vagytévednék? Én. én nem is tudok mit mondani hebegte Hall, s agya ezegyszer teljesen megállt, elkábulva a váratlan bonyodalomtól. Vagy tévedek? ismételte meg a kérdést Dragomilov. Nem, nem téved jött végre a válasz. Szeretem! SzeretemGrunyát. De ismeri ő önt? Csak mint a nagybátyját, Szergiusz Konsztantint, az azonosnevű nagy importcég igazgatóját. Dejön., . No persze én isjobbanszeretem Turgenyevet, mint Tolsztojt. Ezzel természetesen nemakarom Tolsztoj nagyságát kisebbíteni. Csakhogy Tolsztoj filozó-fiája visszatetsző annak számára, aki. Ó, itt vagy, Grunyám! Már össze is ismerkedtetek? húzta el a lány a száját. Ottszerettem volna lenni a találkozásnál. S miközben Konsztantin

átfogta a derekát, szemrehányóan fordult Hallhoz. Miért nemfigyelmeztettél, hogy ilyen viharsebesen át tudsz öltözni? Szabad kezét Hall felé nyújtotta. Gyere mondta. Menjünk vacsorázni. És a három ember, Konsztantin, Grunya derekát átkarolva, sa lány, könnyedén vezetve Hallt, átsétált az ebédlőbe. Az asztalnál ülve Hall erős kísértést érzett, hogy a karjábacsípve meggyőződjék róla: ébren van és nem álmodik. A helyzetszinte a hihetetlenségig groteszk volt. Szerelme, Grunya hol ugratja, hol mosolyával simogatja apját, akit nagybátyjának hisz,s akiről álmában sem gondolná, hogy a rettegett BérgyilkosságiIroda létrehozója és feje ; ő, Hall, akit Grunya viszontszeret, veleegyütt évődik azzal az emberrel, akitől ötvenezer dollárért meg-rendelte önmaga meggyilkolását; és maga a higgadt, magabiztos

Dragomilov, aki mereven ül az általános vidámság közepette, mígtermészetes fagyossága őszinte nyájassággá nem oldódik. A vacsora után Grunya zongorázott és énekelt, míg csak Dragomilov arra hivatkozva, hogy egyrészt látogatót vár, másrésztszeretne néhány komoly szót váltani Hall-lal, tréfásan és atyás-kodva rá nem parancsolt, hogy egy csitrinek az ő korában ilyen-kor már ágyban van a helye. Egy búcsúöleléssel a lány elköszönt,és otthagyta őket, halkuló nevetése behallatszott a nyitott ajtónát. Dragomilov felállt, becsukta az ajtót, majd újra helyet foglalt. Nos? nézett rá várakozón Hall. Apám vállalkozó volt az orosz-török háború idején kezdteDragomilov. Úgy hívták. különben mindegy, hogy hívták.Hatvanmillió rubelnyi vagyonra tett szert, melynek mint egyetlenfia, én voltam az örököse. Egyetemi éveim radikális eszmékkeloltottak be, és csatlakoztam az Ifjú Oroszokhoz. Utópisták ésálmodozók voltunk, és természetesen állandóan bajba kevered-tünk. Számos alkalommal ültem börtönben. A feleségem himlőtkapott, bátyja, akit Szergiusz Konsztantinnak hívtak, ugyancsak,és egy időben haltak meg. Haláluk utolsó megmaradt birtokomonérte őket. Legutóbbi összeesküvésünkért, amelyet szintén leleplez-tek, Szibéria várt rám. Kézenfekvő volt a menekülés útja. Sógoro-mat, aki közismerten konzervatív volt, az én nevemen temettékel, és én lettem Szergiusz Konsztantin. Grunya csecsemő volt akkor.Elég könnyen kijutottam az országból, bár ami a vagyonombólmegmaradt, a hivatalnokok kezére került. Itt, Nyú Yorkban, aholtöbb az orosz kém, mint gondolná, megtartottam a felvett nevet.Ťgy történt. Egyszer még vissza is mentem Oroszországba minta saját sógorom, és eladtam a birtokait. Túl hosszú ideje tart afikció, Grunya a nagybátyjaként ismert meg, s így maradtam anagybátyja. Ennyi az egész. És a Bérgyilkossági Iroda? kérdezte Hall. Létrehoztam, mert hittem az igazában, s mert mérhetetlenülbosszantott az előítélet, hogy mi, oroszok cselekvésre képtelenelmélkedők vagyunk csupán. S az iroda működött, sikeresen,tökéletesen. Amellett üzletileg is eredményes volt. Bebizonyítot-tam, hogy cselekedni is tudok, nemcsak álmodozni. Bár Grunyama is álmodozónak nevez. De hát nem tudja. Egy pillanat ! Átment a szomszédos szobába, és egy nagy borítékkal tértvissza. Most beszéljünk másról. Vendéget várok, akinek átadom akivégzési parancsot. Holnap akartam intézkedni, de az ön várat-lan megjelenése ma és itt gyorsítja a dolgokat. Itt vannak azönnek szánt instrukcióim. átnyújtotta a borítékot. Grunyának, jog szerint, minden papírt, szerződést és tranzakciót szignálnia kell, önnek azonban tanácsokkal kell őt ellátnia. A végrende-letem a páncélszekrényben van. A vagyonomat halálomig vagyvisszatérésemig önnek kell kezelnie. Ha pénzért vagy egyéb okbóltáviratozom, az utasítások szerint kell eljárnia. A borítékban vana rejtjel, amelyet használni fogok, ezt a rejtjelet használja egyéb-iránt az iroda is. Van egy tetemes biztonsá i tőke, melyet az iroda számárakülönítettem el. Az a tagoké. önt bízom meg a kezelésével. A ta-gok szükség esetén meríthetnek a tőkéből. Dragomilov megját-szott szomorúsággal ingatta fejét. Attól tartok, rengeteg pén-zükbe fogok kerülni, amíg elkapnak! Te jó ég, ember! kiáltott fel Hall. Ön egyenest felfegyverziőket. Éppenhogy hozzáférhetetlenné kellene tennie számukra apénzt ! Az sem lenne tisztességes, Hall. És én olyan anyagból vagyok,hogy csak tisztességesen tudok játszani. És tisztelem önt annyira,hogy feltételezem, ön is hasonlóan jár el, és teljesíti az utasításai-mat. Igazam van ? De hát ön arra kér, nyújtsak segítséget azoknak, akik megakarják ölni szerelmesem atyját? Ez abszurd ! Ez szörnyű ! Állítsa

le az egészet ! Oszlassa fel a szervezetet, és legyen vége ! De.Dragomilov rendíthetetlen maradt. Elhatározásom megmásíthatatlan. Ön is tisztában van vele.Meg kell cselekednem, amit helyesnek tartok. Követni fogja azutasításaimat ? Szörnyeteg! Ön egy abszurd, hagymázas igazságérzet meg-szállottja, egy konok, önfejű szörnyeteg! Hibbant tudós, esze-ment erkölcsbajnok, egy. egy. De Hall nem talált még erélyesebb kifejezéseket, és akadozvaabbahagyta. Dragomilov türelmesen mosolygott. Követni fogja az utasításaimat. Igazam van? Persze, persze, persze. Követni fogom kiáltott Hall dühö-sen. Nyilvánvaló, hogy végrehajtja, amit elhatározott. Nincsmód megállítani önt. De miért ma este? Nem lenne elég ezt azőrült kalandot holnap elkezdeni? Nem. Mohón várom a kezdetét. És rátalált a pontos szóra.Kaland. Ez az. Gyerekkorom óta nem volt benne részem, azóta,hogy Oroszországban, ifjú bakunyinista koromban álmodoztamgyermetegen az egyetemes emberi szabadságról. Mit csináltam énazóta? Puszta gondolkodó géppé váltam. Sikeres üzleti ügyeketbonyolítottam le. Vagyonra tettem szert. Kitaláltam a Bérgyil-kossági Irodát. És ez minden. Nem éltem. nem kalandoztam.Olyan lettem, mint egy pók ; egy hatalmas agy, mely gondolkozikés tervez, terveket sző pókhálója közepén. De most szétszakítoma hálót. Rálépek a kalandok ösvényére. Képzelje, soha nem öltemembert, még tanúja se voltam, hogy megölnek valakit ! Sose voltrészem még egy vasúti balesetben sem. Semmit sem tudok azerőszakról, én, aki az erőszak hatalmas szervezetét tartom akezemben, magam sosem alkalmaztam, legfeljebb barátságos ve-télkedőkben, mint a boksz, birkózás és hasonlók. Most élni fo-gok, testben és lélekben, és új szerepkörbe lépek. Erő! Előrenyújtotta keskeny, fehér kezét, és dühödten nézte. Grunya elmondhatja, hogy két ujjal meg tudok hajlítani egyezüstdollárost. Erre valók mindössze ezek az ujjak? Hogy pénz-darabokat hajtogassak velük? Nyújtsa csak ide a karját! Mutató- és hüvelykujja közé fogta Hall alkarját, úgy csukló éskönyök között. Megszorította, és Hall összerándult a heves fájda-lomtól. Mintha a két ujj összeért volna a húson és csontonkeresztül. A következő pillanatban Dragomilov félrelökte a kar-ját, és komoran mosolygott. Nem tettem kárt önben mondta, bár kék-zöld nyomokmaradnak vagy egy hétig. Érti már, miért akarok kijutni a háló-ból? Hosszú hosszú évek óta csak vegetálok. Ezek az ujjak csakaláírásokra vagy könyvek lapozására voltak valók mostanáig.A hálómból másokat küldtem ki kalandozásra. Most ellenükfogok játszani, én is kalandozni fogok. Felséges játszma lesz ! Énvoltam az agy, aki feltalálta a gépezetet. Én teremtettem meg.Tévedhetetlenül elpusztította azokat, akiket kijelöltünk a számá-ra. Most én vagyok kijelölve. Az a kérdés, hogy hatalmasabb-e amű énnálam, az alkotójánál. Hirtelen elhallgatott, az órájára nézett, és megnyomta a csen-gőt. Hozza elő a kocsit mondta a megjelenő szolgának, éstegye bele a bőröndöt, amit a hálószobámban talál. Majd amikor a szolga távozott, Hallhoz fordult. És most kezdetét veszi az én hedzsirám. Haasnak rövidesenitt kell lennie. Ki az a Haas? Páratlan figura, a legtehetségesebb emberünk. A legnehezebbés legkockázatosabb feladatokat mindig ő kapja. Az etika fanati-kusa, kíméletet nem ismer. Öldöklő angyal nála soha nem vóltszörnyűbb Láng. Nem ember, hanem lobogó láng. Majd meglát-ja. Már jön is.ţ És a férfi belépett. Hall megdöbbent, amint ránézett. A csonttá-

bőrré soványodott, beesett arcban olyan szempár égett, melyet azember csak lidérces álmaiban lát. A szemében lobogó lángtól úgyhatott, mintha az egész arcon tűzvész pusztítana. Bemutatkozáskor Hall meglepődött a kemény, szinte kegyetle-nül kemény kézszorításon. Figyelte a férfi mozgását, amint oda-hozott magának egy széket, és leült. Úgy mozgott, mint egymacska, és Hall biztos volt benne, hogy izomzata, akár egy tigrisé.Bár a ványadt, ráncos arc miatt a karcsú, sovány testet üres,törékeny kagylóhéjnak lehetett volna gondolni, Hall látta a dom-borodó kar- és vállizmokat. Megbízatásom van az ön számára, Miszter Haas kezdte Drago-milov. Lehet, hogy ez lesz élete eddigi legveszélyesebb és legne-hezebb megbízatása. Hall meg mert volna esküdni rá, hogy a férfi szeme még ádázab-bul ragyogott fel erre a közlésre. Az ügyet jóváhagytam folytatta Dragomilov. Igazságos,messzemenően igazságos ítélet. Az illetőnek meg kell halnia. Aziroda ötvenezer dollárt vett fel a haláláért. Eddigi gyakorlatunkszerint az összeg egyharmada önt illetné, de ezt a feladatot, attóltartok, olyan nehéz lesz végrehajtania, hogy úgy döntöttem: azösszeg fele a magáé. Tessék, ötezer a pillanatnyi kiadásokra. Szokatlanul magas összeg szólt közbe Haas. Megnyaltaszája szélét, mely mintha a benne égő tűztől száradt volna ki. ţ Az ember is rendkívüli, akit meg kell ölnie válaszolta Dra-gomilov. Azonnal maga mellé veszi Swarcot és Harriszontsegítségül. Ha egy idő múlva önök hárman nem járnak sikerrel Haas kétkedve felmordult, s a belső láz, mely emésztette, mégszembetűnőbben kiült keskeny, mohó arcára. Ha egy idő múlva önök hárman nem járnának sikerrel, azegész szervezetet be kell vonni. Ki az az ember? kérdezte Haas reszelős hangján. Egy pillanat! Dragomilov Hallhoz fordult. Mit fog Gru-nyának mondani ? Hall egy darabig gondolkodott. Az igazság felét. Még mielőtt megismertem önt, felvázoltamneki, amit a szervezetről tudtam. Elegendő lesz annyit mondani,hogy ön veszélybe került. És bármi lesz is a végkifejlet, többetGrunya soha nem fog megtudni. Dragomilov helyeslően bólintott. Miszter Hall titkárként fog működni magyarázta Haasnak:Birtokában van a rejtjel. Pénzért vagy bármi egyéb kérelemmelhozzá kell fordulniuk. Időközönként informálják őt a fejlemé-nyekröl. Ki az az ember? reccsent újra Haas hangja. Egy pillanat, Miszter Haas. Egy dolgot a figyelmébe akarokajánlani. A fogadalmára emlékszik. Mindegy, milyen személyrölvan szó, a feladatot végre kell hajtani. Tudja, hogy semmiképpsem szabad a saját életét kockáztatnia. Tudja, hogy mit jelent asikertelen akció, azt, hogy bajtársai megesküdtek: megölik, akielbukik. Tudom mindezt vágott közbe Haas. Felesleges átismétel-ni. Mégis szeretném, ha ezt a pontot újra megismételné. Tehát.Mindegy, kiről van szó. Apámról, testvéremről, feleségemről na, akár az ördögrőlvagy magáról a jóistenről tudom. Ki az az ember? Hol találommeg? Ha valami munkám van, szeretek a végére járni. Dragomilov elégedett mosollyal fordult Hallhoz. Amint előre megmondtam önnek, a legjobb emberünket vá-lasztottam ki. Csak az időt vesztegetjük mormogta Haas türelmetlenül. Helyes mondta Dragomilov. Készen áll? Igen. Akár azonnal?

Akár azonnal. Én, Ivan Dragomilov vagyok az az ember. Haas döbbenten meredt rá a váratlan közlés hallatán. Ön ? suttogta, mintha erősebb hangot nem tudna kipréselnimagából. Én válaszolta Dragomilov egyszerűen. Akkor ennél jobb alkalom nincs vágta rá Haas, s villám-gyors mozdulattal a kabátzsebéhez nyúlt. De Dragomilov mozdulata még az övénél is gyorsabb volt,amint rávetette magát. Hall még fel sem emelkedett a székéből,és a dolog már megtörtént, a veszély elmúlt. Látta, amint Drago-milov begörbített hüvelykujjai belemélyednek Haas nyakán akulcscsont melletti két üregbe. Szinte ugyanabban a pillanatban,mikor a hüvelykujjak benyomódtak, Haas fegyveréhez nyúlókeze megállt, majd mindkét keze rácsapott Dragomilovéra, ésgörcsösen megragadta.#Arcát eltorzította valami hihetetlen, szörnyű fájdalom. Egy percig vonaglott ésrángatózott, majd szeme lecsukódott, karjai lehanyatlottak, teste elernyedt.Dragomilov leengedte a földre; a lobogó láng kihunyt az eszméletlenségben. Dragomilov hasra gördítette, s egy zsebkendövel összekötöztea kezét a hátán. Gyorsan dolgozott, és közben beszélt: Figyelje meg, Hall, a legősibb altatási módszert, amit valahaa sebészetben alkalmaztak. A hüvelykujjak a fej ütőerét szorítjákel, ily módon nem jut vér az agyba: A japánok évszázadokig éltekezzel a módszerrel műtéteknél. Ha egy vagy két perccel továbbtart a nyomás, ez az ember már halott. Ťígy azonban rövidesenvisszanyeri eszméletét. Ťme ! Már meg is mozdult. Hátára fordította Haast, aki kinyitotta a szemét, és meglepettarckifejezéssel bámult Dragomilovra. Mondtam, hogy nehéz eset lesz, Miszter Haas figyelmeztetteDragomilov. Az első kísérletét elhibázta. Attól tartok, mégszámosat el fog hibázni. Úgy látszik, megdolgoztat a pénzemért jött a felelet. Dehogy miért akarja megöletni magát, fel nem foghatom. Nem akarom megöletni magam. Az ég szerelmére, miért adta ki akkor a parancsot? Az az én dolgom, Miszter Haas. Az öné meg az, hogy mindentmegtegyen a parancs végrehajtása érdekében. Hogy van a nyaka? A földön fekvő ember előre-hátra mozgatta a fejét. Fáj közölte. Ezt a trükköt önnek is meg kellene tanulnia. Már megtanultam válaszolta Haas és nagyon is tisztábanvagyok vele, hogy pontosan hová kell a hüvelykujjakat bemé-lyeszteni.ţ Mit szándékozik tenni velem? Magammal viszem a kocsimon, és valahol kiteszem az útmentén. Meleg éjszaka van, nem fog megfázni. Ha itt hagynám,Miszter Hall kikötözné, mielőtt útra kelek. És most, azt hiszem,kénytelen vagyok a zsebébe nyúlni a fegyveréért. Dragomilov lehajolt, s a szóban forgó zsebből kiemelt egyautomata pisztolyt. Nagyvadra betöltve, felhúzva, készenlétben mondta, amintmegvizsgálta. Csak a biztonsági reteszt kellett volna lenyomniés meghúzni a ravaszt. Elsétálna a ţkocsimhoz, Miszter Haas? Haas megingatta a fejét. Itt kényelmesebb, mint valami útszélen. Válaszként Dragomilov fölé hajolt, és szörnyű hüvelykszorítá-sának egy enyhe változatával megérintette Haas nyakát. Megyek zihálta Haas. Bár a kezei hátra voltak kötözve, a földön fekvő férfi gyorsanés könnyedén felpattant. A mozdulat láthatólag nem esett nehezé-re, és Hall érzékelhette a tigrisizmok erejét. Rendben van dörmögte Haas. Nem rúgok, és lenyelema keserű pirulát. De egyet mondhatok. Most elkapott, mert nem

számítottam rá. Ezt vagy akármi mást nem fogja tudni mégegyszer megismételni. Dragomilov Hallhoz fordult, neki mondta: A japánok azt állítják, hogy hét különböző halálérintésttudnak. én csak négyet. És ez az ember arról álmodik, hogyfizikai összecsapás esetén legyőzhet. Miszter Haas, hadd mondjakönnek valamit. Nézze a tenyerem élét. A halálérintésektől ésminden egyébtől eltekintve, ezzel magával, mint egy bárddalţ összetudom törni a csontjait, szétvagdalni az ízületeit, felszabdalni azinait. Nem is rossz, ugye, attól a gondolkodó géptől, aminekeddig tartott. Hanem gyerünk, indulás. Erre, erre, a kaland ösvé-nye felé ! Isten önnel, Hall ! A bejárati ajtó becsukódott mögöttük, és Winter Hall kábánnézett körül a modern nappaliban, ahol állt. Minden eddiginéljobban elfogta a valószerűtlenség érzete. Pedig ott volt a zongoraa sarokban, az olvasólámpa alatt ott hevertek a legfrissebb folyó-iratok. Még a címüket is elolvasta, hogy biztos legyen bennük.Várta, vajon felébred-e. Szeme végigfutott egy asztali könyvtartóműveinek a címén, nyilvánvalóan Dragomilov olvasta őket. Ottsorakoztak rendszertelenül egymás mellé állítva Mahan Az ázsiaiprobléma, Bukkner Erő és anyag, Wellsz Miszter Polly, Nietzsche Túldzsón és rosszon; dzsekob Rakományok, Veblen A kizsákmányoló osztály, Hyde Epikurosztól Krisztusig című művei meg Henry dzsémszlegutóbbi regénye és most mindőjüket elhagyta ez a különöselme. Behajtotta életében a könyvek korszakának lapját, hogy akaland képtelen őrületének új oldalára nyisson.ţ Nem várunk a bácsikádra mondta Hall Grunyának másnap reggel. Megreggelizünk, és megyünk a városba. Megyünk? ámult el Grunya. És ugyan miért? Hogy összeházasodjunk. Mielőtt a nagybátyád elutazott,nem hivatalos gyámoddá tett meg engem. Arra gondoltam, hogya legegyszerűbb, ha a helyzetet hivatalossá teszem, már amennyi-ben nincs ellene komoly kifogásod. Már hogyne volna! Nagyon is van válaszolta a lány.Először is: nem szeretem, ha belerángatnak valamibe, még ha azolyan kívánatos dolog is, mint a veled kötendő házasság. Másod-szor : utálom a rejtélyeket. Hol van a bácsikám? Mi történt ? Hovament? Bement egy korai vonattal a városba? És miért kellett avárosba mennie épp vasárnap? Hall szomorú tekintetet vetett rá. Grunya, nem akarok olyasmiket mondani neked, hogy légyerős! meg a hasonlók. Ismerlek, ezért nem is mondom. LáttaGrunya arcán a fokozódó rémületet, ezért sietve folytatta. Nemtudom, hogy a nagybátyád mikor jön vissza. Nem tudom, hogyvisszatér-e egyáltalán, hogy viszontlátod-e valaha is. Figyelj ide!Emlékszel rá, hogy beszéltem neked a Bérgyilkossági Irodáról? Grunya bólintott. Nos, az iroda őt szemelte ki következő áldozatául. És őelmenekült, erről van szó. Megkísérel elszökni előlük. Ó ! Ez rettenetes ! sikoltott fel Grunya. Szergiusz bácsikám!De hiszen a huszadik században élünk. Ilyesmik ma már nemtörténhetnek meg! Ez vicc, amit a bácsikám meg te eszeltetek kia szórakoztatásomra. Hall egy pillanatig arra gondolt, mit szólna Grunya, ha a teljesigazságot tudná, és komoran mosolygott. Becsületszavamra ez a helyzet. A nagybátyád a következőkiszemelt áldozat. Emlékszel, hogy tegnap délután mennyi írni-valója volt? Miután megkapta a figyelmeztetést, elrendezteügyeit, és leírta a nekem szánt utasításait is. És a rendőrség ? Miért nem fordult a rendőrséghez védelemértez ellen a hasfelmetsző banda ellen? A nagybátyád különös ember. Hallani sem akar a rendőrség-ről. Mi több, szavamat kellett adnom rá, hogy a rendőrséget távoltartom az ügytől.

Te szavadat adtad, de én nem! vágta rá Grunya, és az ajtófelé indult. Hall elkapta a kezét;ţ Grunya dühösen fordult feléje. Figyelj rám, kedvesem - mondta Hall békítően. Tudom,hogy ez a dolog őrültség. A lehető legnyilvánvalóbb elmebaj. Ésmégis így van, szóról szóra így történt. A nagybátyád szavamatvette, hogy nem vonom be a rendőrséget. Ez a kívánsága. Ez aparancsa a számomra. Ha te megszeged a parancsot, az azért lesz,mert én ostobán elmondtam neked, amit elmondtam. Ugye, nemkövettem el ostobaságot? Elengedte Grunya kezét, aki habozva megállt az ajtóban. Ez nem lehet igaz! kiáltotta. Nem hiszem el ! Ez. . . ez. . .ó, nem, ti tréfáltok velem! Nem hinném én sem, hogy igaz, de kénytelen vagyok. Nagy-bátyád becsomagolt egy bőröndbe ma éjjel, és elment. Magamláttam. El is búcsúzott tőlem. Engem tett meg ügyei és a teügyeid intézőjéül. Itt vannak az erre vonatkozó utasításai. Hall elővette az iratköteget, és a Szergiusz Konsztantin összeté-veszthetetlen kézírásával írt papírok közül kiválasztott jó néhá-nyat. És itt van egy feljegyzés a te számodra is. Tudod, nagyonkellett sietnie. Gyere, menjünk be, olvasd el őket a reggelinél. Nyomott hangulatú reggeli volt. Grunya mindössze egy csészeteát ivott, Hall ímmel-ámmal megevett egy lágy tojást. Grunyátvégül az a távirat győzte meg, melyet közben Hall kapott. A tény,hogy a rejtjeles távirat megfejtéséhez Hallnak megvolt a kulcsa,meggyőzte ugyan Grunyát arról, hogy Hall igazat mond, de arejtélyt nem oldotta meg. Időközönként hallatok magamról fordította a rejtjeles üze-netet Hall. Sok csók Grunyának. Mondja meg neki, és beleegye-zem, hogy önhöz menjen. A többi tőlefügg. Ennek a táviratnak ajóvoltából, remélem, nyomon tudom követni őt magyaráztaHall. És most menjünk, és kössük meg a házasságot. Miközben őrá szerte a földgolyóbison vadásznak a gyilko-sok ? Nem ! Tenni kell valamit. Tennünk kell valamit ! Azt hittemszétzúzod ezt a gyilkos gyülekezetet. Hát számold fel őket, ésmentsd meg a bácsikámat! Nem tudok mindent megmagyarázni neked mondta Hallgyengéden. De éppen azon munkálkodom, amit kérsz. Nem ígyterveztem a leszámolást, de hát ez lett belőle. Ennél többet nemmondhatok. Ha a nagybátyádat egy éven belül nem ölik meg,akkor megmenekült, és soha többé nem fenyegeti veszély. éshiszem, hogy ki tudja kerülni üldözőit egy évig. Azalatt mindentőlem telhetőt megteszek, hogy segítsek neki, bár a saját utasításaikorlátokat állítanak nekem. Mint például az, hogy semmi körül-mények között sem vonhatom be a rendőrséget. Mikor az év lejár, hozzád megyek feleségül döntött végülGrunya. Rendben van. És addig is, például ma, bemégy a városba,vagy itt maradsz? Bemegyek a következő vonattal. Én is. Akkor együtt megyünk! S ma reggel most először halványmosoly tűnt fel Grunya arcán. Hallnak kemény napja volt. A városba érve, mikor Grunyátólelvált, hozzálátott, hogy elintézze Dragomilov ügyeit, teljesítseutasításait. A S. Konsztantin Ko cégvezetője roppant gyanak-vással fogadta Hallt a főnöke kézírásával írt levél ellenére. Ami-kor pedig Hall felhívta Grunyát, hogy igazolja őt, az igazgatónem hitte el, hogy Konsztantin unokahúga beszél a vonal másikvégén. így Grunyának személyesen oda kellett mennie, hogytanúskodjék Hall állításainak valódiságáról. Miután Hall és Grunya együtt megebédelt, Hall elment, hogyátvegye az irányítást a Dragomilov-házban. Bár biztos volt ben-

ne, hogy a lány nem tud a lakosztályról, melyet a süketnémaszolga őriz, azért feltett neki néhány óvatos kérdést, és meggyőző-dött róla, hogy nem tévedett. A süketnémával nem sok gondja akadt. Rájött, ha úgy beszél,hogy az láthatja a szájmozgását, éppúgy eltársaloghat vele, mintbárki mással. A szolga viszont csak írásban tudta. közölni, havalami mondanivalója volt. Mikor Hall átadta neki Dragomilovhozzá címzett levelét, a szolga azonnal az orrához emelte, éshosszasan, gondosan szimatolta. Miután így meggyőződött alevél valódiságáról, alárendelte magát Hallnak mint a ház ideigle-nes urának. Aznap este Hallnak három látogatója volt. Az első, az irodaegyik ügynöke, egy gömbölyű, pofaszakállas, kedélyes úr Börd-well néven mutatkozott be. A tagok leírását tartalmazó listaalapján Hall azonosította őt, bár nem a bemutatkozásnál hallóttnéven. Önt nem Bördwellnek hívják mondta. Tudom válaszolta az illető. Talán ön meg tudja mondani,hogyan. Igen. Az ön neve Tomzon, Szylvánusz Tomzon. Ismerősen cseng felelte a másik vidáman. Mást is tudrólam mondani ? Öt éve van kapcsolatban a szervezettel. Torontóban született.Negyvenhét éves. Szociológiaprofesszor, a Barlington Egyetemenadott elő, de le kellett köszönnie, mivel közgazdasági tanai sértet-ték az egyetem alapítóját. Tizenkét megbízatást hajtott végreeddig. Felsoroljam őket? Szylvánusz Tomzon tiltakozó kézmozdulatot tett. Nem szoktuk az ilyesmit felemlegetni. De ebben a szobában igen vágott vissza Hall. A szociológia exprofesszora azonnal elismerte, hogy a válaszhelyénvaló. Nincs szükség rá, hogy mindet felsorolja. Elég, ha csak az.elsőt és az utolsót megmondja, s abból már tudom, hogy beszélhe-tek-e üzleti ügyekről önnel. Hall ismét a lista alapján mondta: Az első Szig Lemelsz rendőrbíró volt. Ez volt az ön próba-munkája. Az utolsó Bertram Fesztlé, aki a feltételezések szerintvízbe fúlt Bar Pointnál, mikor kihajózott a jachtjával. Pontosan! Szylvánusz Tomzon szivarra gyújtott. Csakbiztos akartam lenni a dolgomban, ennyi az egész. Sose találkoz-tam itt senkivel a főnökön kívül, így elég példátlan, hogy egyidegennel kell tárgyalnom. De térjünk a tárgyra. Egy ideje nemkapok megbízatást, és fogytán vannak az anyagiak. Hall elővette Dragomilov utasításainak egy gépelt példányát,és figyelmesen elolvasta az egyik bekezdést. Jelenleg nincs semmi feladat mondta aztán. De itt vankétezer dollár addig is, míg adódik valami. Ez előleg a továbbiszolgálatra. Tartsa állandóan a kapcsolatot, mert bármikor szük-ség lehet önre. Az iroda fontos ügyet kezel most, és lehet, hogybármely pillanatban szüksége lesz az összes tag segítségére. Tulaj-donképpen azt is elmondhatom önnek, hogy magának a szerve-zetnek a léte forog kockán. Itt írja alá a nyugtát. Az exprofesszor aláírta. Beleszívott a szivarjába; semmi jelétnem mutatta, hogy távozni óhajtana. Szeret embert ölni? kérdezte tőle nyíltan Hall. Ó, nincs ellenemre válaszolta Tomzon, bár nem mond-hatom, hogy kedvemre való. De hát élni kell valamiből. Felesé-gem van, és három gyermekem. Úgy gondolja, hogy helyes az a mód, ahogy a megélhetésük-ről gondoskodik ? Természetesen, különben nem csinálnám. Mellesleg, nemgyilkos vagyok, hanem ítélet-végrehajtó. Az iroda soha senkitnem iktatott ki ok nélkül, mégpedig alapos ok nélkül. Csak a

társadalom elleni főbenjáró bűnösöket büntetjük meg, mint ön istudja; őszintén szólva, professzor, nem tudok sokat a szervezetről.Ez így igaz, bár jelenleg a hivatal szolgálatában állok, és szigorúutasításokat követek. Mondja, nem tévedhetnek, amikor a főnök-ben hisznek ? Ezt hogy érti? Erkölcsi hitet értek ezen. Nem tévedhet a főnök az ítéletei-ben? Nem jelölhetek ki önnek meggyilkolásra bocsánat, ítélet-végrehajtásra olyan személyt, aki nem követett el főbenjáróbűnt a társadalom ellen, sőt esetleg teljesen ártatlan az ellenefelhozott vádakban ? Nem, ifjú ember, ilyesmi nem történhet meg. Mikor egymegbízatást felajánlanak nekem de, gondolom, a többiekugyanúgy tesznek először is kérem a bizonyítékokat, és gondo-san mérlegelem őket. Egyszer nem vállaltam el egy megbízatást,mert kételkedtem a jogosságában. Igaz, később bebizonyosodott,hogy nem volt igazam, de az alapelv működött. Nézze, az irodaegy évig sem maradhatott volna fenn, ha nem a megcáfolhatatlanigazságon alapulna. Én például nem tudnék a feleségem szemébenézni, nem tudnám ártatlan gyermekeimet a karomba venni, hanem hinném, hogy ez így van az irodával és a megbízatásaimmal,amit az irodának végzek. Az exprofesszor után Haas érkezett, hamuszürkén és kiéhezet-ten, jelentést tett az események alakulásáról: A főnök Csikágó felé halad kezdte. Kocsival egyenestAlbaniba hajtott, s ott egy Nyú York szentrálba tartó vonatraszállt, egy Csikágóba menő vasúti kocsiba. Nem tudtam követni,de táviratoztam ide Nyú Yorkba Swarcnak, aki elérte a követ-kező vonatot. A csikágói iroda fejének is táviratoztam. Tudja,ő ki ? Igen. Sztárkington. Neki megtáviratoztam, hogy mi a helyzet, és hogy állítson ránéhány embert a főnökre. Aztán bejöttem Nyú Yorkba, hogyérintkezésbe lépjek Herriszonnal. Az első dolgunk holnap reggelaz lesz, hogy Csikágóba megyünk, hacsak addig Sztárkington nemértesít, hogy elkapták a főnököt. De hát ön áthágta az utasításait! tiltakozott Hall. Hallot-tam, mikor Drag. amikor a főnök utasította önt. Világosanközölte, hogy Swarc és Herriszon segítsen, és a szervezet többitagja csak azután kapcsolódjék be, ha önök hárman nem járnaksikerrel, mégpedig tetemes idő múltán. Önök még nem buktak el.Önök még igazában el sem indultak! Nyilvánvalóan nem sokat tud a módszereinkről. Mindig is azvolt a szokásunk, hogy ha egy üldözés átvezet valamely másikvárosba, akkor az ottani csoportunk tagjai veszik át az ügyet. Hall épp válaszolni akart, de a süketnéma szolga belépett, ésegy Dragomilovnak címzett táviratot nyújtott át. Hall kibontotta.Sztárkingtontól érkezett. Dekódolta, és felolvasta Haasnak: Haas megőrűlt? Értesűltem Haast; hogy ön megbízta, végezze ki önt; hogy ön Csikágó felé tart, és két emberemet állitsam önre, hogy szemmel tartsák. Haas még sose hazu- dott. Haas biztosan megőrült. Veszélyes lehet. Nézzen utána. Herriszon ugyanezt mondta, mikor alig egy órája beszéltemvele mondta Haas. De hát én nem hazudok, és őrült semvagyok. Meg kell őket győznie, Miszter Hall. Haas segítségével Hall megfogalmazta a választ. Haas nem hazudik, és nem őrült meg. Amit állit, úgy van. Működjenek együtt vele, amint kivánja.Winter Hall megbizott titkár Én magam, adom fel mondta Haas, és távozott. Hall telefonált Grunyának, elmondta neki, hogy a nagybátyjaCsikágó felé tart. Ezután Herriszon érkezett, aki maga jött ellen-

őrizni, amit Haastól hallott. Meggyőzve távozott. Hall, mikor egyedül maradt, leült, hogy végiggondolja a dolgo-kat. Amint végigfutott a tekintete a könyvekkel zsúfolt polcokonés asztalokon, a valószerűtlenség érzése újra rátört. Hogyan létez-het egy Bérgyilkossági Iroda, amely etikus őrültekből áll? Éshogyan lehetséges, hogy ő, aki elhatározta, hogy szétzúzza aszervezetet, most éppen ő irányítja tevékenységét a főhadiszállás-ról, dirigálva annak az embernek az üldözését, esetleg meggyilko-lását, aki létrehozta a szervezetet, aki annak a nőnek az apja, akitő szeret, és akit nemcsak a lánya kedvéért szeretne megmentenihogyan lehetséges mindez? És hogy bebizonyosodjék, hogy mindez igaz és valóságos, egymásodik távirat érkezett a csikágói csoport főnökétől.Ki az ördög maga?állt benne a kérdés.A főnök által kijelölt ideiglenes ügyvezető titkárválaszolta Hall. Néhány órával később Hallt egy Csikágóból érkező táviratébresztette fel.Mindez túl szabálytalan. Önnel nem tárgyalok. Hol a főnök?Sztárkington Főnök elutazott Csikágóba. Figyeljék az érkező vonatokat, kapják el, hogy igazolja a Haasnak adott utasításokat. Nem érdekel, hogy tárgyal-e velem. És Hall újra elaludt. Másnap déltől sűrű egymásutánban érkeztek Sztárkington táv-iratai. Találkoztam főnökkel. Mindent igazolt. Bocsásson meg. Főnök eltörte karomat, és továbbállt. Megbiztam négy csiká- gói emberűnket, hogy kapják el. Swarc e pillanatban érkezett.Szerintünk főnök nyugatnak fog indulni. Táviratozok Szan.Luizba, Denverbe és Szan Fransziszkóba, hogy figyeljék. Költ-ségesnek igérkezik. Küldjön pénzt kiadásokra.Demszynek három bordája eltört, bal karja megbénult.Bénulás nem végleges. Főnök eltűnt.Főnök még mindig Csikágóban, közelebbit nem tudunk. Szan Luiz, Denver és Szan Fransziszkó válaszolt. Azt mondják, megőrűltem. Kérem, igazoljon. Ezt a táviratot három másik követte az említett városokból,mind kétségbe vonta Sztárkington elmebeli épségét. Hall ugyanaztválaszolta nekik, mint amit előttük Sztárkingtonnak. A zűrzavar kellős közepén Hallnak támadt egy ötlete, és hosszútáviratot küldött Sztárkingtonnak, amivel még nagyobb zűrzavartkeltett.Főnök üldözését leállítani. Csikágói tagokat összehívni,következőket megfontolni. Főnök kivégzésének elrendeléseszabálytalan. Főnök önmagára mondott itéletet. Miért? Bi-zonyára megőrült. Nem igazságos megölni, aki nem bűnös.Mi a főnök bűne ? Hol az önök.jóváhagyása ? A válasz igazolta, hogy ez valóban fogas kérdés, és hogy acsikágói akció leállt. a táviratban ez állt: Megtárgyaltuk. igaza van. Főnök önmagára kimondott íté- lete érvénytelen. Főnök nem bűnös. Nem nyúlunk főnökhöz. Demszy karja javul. Mind egyetértünk, főnök megzavaro- dott. Hall ujjongott. Épp őrültségükben fogta meg ezeket az etikaiőrülteket. Dragomilov megmenekült. Hall este színházba vitteGrunyát, és a színház utáni vacsora közben nem győzte a nagybá-csit illető virágzó reményeit átplántálni Grunyába. De mikorhazaért, egy halom távirat várta. Csikágó vissza vonja főnök figyelését. Az ön utolsó távirata ennek ellentmond. Mit jelentsen ez?Szan Luiz

Csikágó visszavonja főnökre kiadott utasítást. Szabályainkszerint kiadott parancs vissza nem vonható. Mi történik?

DenverHol a főnök? Miért nem lép érintkezésbe velünk? Csikágóvisszavonta előző utasítását. Mindenki megőrült? Vagymindez tréfa ?Szan FransziszkóFőnök még mindig Csikágóban. Találkozott kártéval aSztét Sztríten. Próbálta maga után csalni. Aztán követtekártét, és szemrehányásokkal illette. kárté közölte,nem hajtjuk végre a parancsot. Főnök nagyon dühös. Ra-gaszkodik a gyilkossági parancs végrehajtásához.SztárkingtonFőnök később újra találkozott kártéval. Ok nélkül rátá-madt. kárté sértetlen. SztárkingtonFőnök felhívott. Heves szemrehányások. Mondtam, az öntávirata miatt döntöttünk így: Dühöng. Valóban őrült?Sztárkington Beavatkozása mindent elront. Mi jogon avatkozott be?Helyre kell hoznia! Mit művel? Válaszoljon. DragoHall válaszolt :Igyekszem jogszerűen eljárni. Nem szegheti meg sajátszabályait. íŤtélethez hiányzik a tagok jóváhagyása.Dragomilov válasza aznap éjjel mindössze ennyi volt: Átkozott! Másnap reggel tizenegy óráig Hall nem hallott semmitţ Dragomilovról. Akkor a főnök táviratozott: Minden csoportunknak üzenet kűldve. Csikágói csoportnak személyesen adtam át, igazolni fogják. Hiszem, hogy a szer- vezetünk bűnös. Hiszem, hogy minden cselekedetünk bűnös volt. Hiszem, hogy a szervezet minden tagja, tudva vagy tudatlanul, bűnös. Vegyék ezt figyelembe ítélethozatalkor, és cselekedjenek. Rövidesen befutottak az iroda csoportjainak verdiktjei, és Hallmosolyogva továbbította őket Dragomilovnak. Egyik a másikután közölte, hogy nem látják be, miért kellene a főnök életétkioltani. Hit nem bűnírta Nyú Orlinsz. Hit dolgában nem a tévedés, az őszintétlenség bűnösközölte Boszton. Főnök őszinte hite nem bűnígy Szan Luiz. Erkölcsi véleménykülönbségért nem jár itéletjelentette ki Denver. Szan Fransziszkó pedig tiszteletlenül közölte: Főnök egyet tehet! Visszavonul a vezetéstől.Dragomilov újabb körtávirattal válaszolt:Hitem tettekben fog megnyilvánulni. Mivel hiszem, hogy aszervezet bűnös, felszámolom. Személyesen fogom elpusz-títani tagjait, s ha szükséges, a rendőrség segitségét is kérem.Csikágó igazolni fog minden csoport számára. Rövidesenmég alaposabb okot adok rá, hogy a csoportok fellépjenekellenem. Hall merő figyelemmel várta a válaszokat, el sem tudta képzel-ni, hogy az igazságszerető őrültek társulásai erre a körtáviratrahogyan reagálnak. Kiderült, hogy megoszlanak a vélemények. Szan Fransziszkó táviratában ez állt:Jóváhagyjuk. Várjuk utasitásait.Denver tanácsot adott:A csikágói csoport főnökének ajánljuk, vizsgáltassa meg

főnök elmeállapotát. Nálunk itt fenţ jó szanatóriumok van-nak.Nyú Orlinsz fel volt háborodva:Mindenki megőrült? Információink elégtelenek. Megmon-daná valaki, mi folyik itt?Boszton ezt mondta : Ebben a válságban meg kell őriznünk hidegvérünket. Talán főnök beteg. Erről kellőképpen meg kell bizonyosodnunk, mielőtt határozatot hoznánk. Nem sokkal ezután Sztárkington táviratban javasolta, hogyHaas, Swarc és Herriszon menjenek vissza Nyú Yorkba. EbbeHall beleegyezett, ám alig küldte el a választ, egy újabb Sztárking-ton-távirat teljesen megváltoztatta a szituációt. kártét megölték. Rendőrség keresi gyilkost, akinek nyo- ma veszett. Főnökre gyanakszunk. Kérem, értesitse a többi csoportot. Hall mint az összes csoport összekötő központja nyakig merülta táviratozásba. Huszonnégy órával később Csikágó még meg-döbbentőbb hírt közölt: Swarcot ma délután háromkor megfojtották. Ez alkalom- mal kétségtelen, hogy főnök volt a tettes. A rendőrség üldö- zi. Mi is. Szem elől veszitettük. Minden csoport riasztva ! Baj van. Felhatalmazás nélkül cselekszem, szeretnék felhatal- mazást kapni. És most a jóváhagyások áradni kezdtek Hallhoz. Dragomilovelérte, amit akart. Végre az etika őrültjei megindultak ellene. Hall roppant nagy zavarban volt, és átkozta saját etikus magát,amiért adott szavát betartja. Most már meg volt róla győződve,hogy Dragomilov őrült, aki kitört a könyvek és az üzlet békésvilágából, és ámokfutóvá lett. Felmerült benne a kérdés, van-evajon erkölcsi joga megszegni adott szavát, hiszen egy mániákusőrültnek tett ígéretet. Józan esze igennel válaszolt ; igenis joga vanbeavatni a rendőrséget, joga van letartóztattatni a BérgyilkosságiIroda minden egyes tagját, joga van bármi szót megszegni, hamegelőzheti a közelgő gyilkolási orgiát. Dejózan eszén túl ott volta saját erkölcsi rendje és néha arra gondolt, hogy ő is éppolyőrült, mint azok, akikkel most dolga van. Zavarát csak fokozta, hogy Grunya, aki a megadott telefon-szám alapján megtudta a lakás címét, ebben a pillanatban betop-pant. Búcsúzni jöttem mondta üdvözlésképpen. Milyen kényel-mes ez a lakásod! És milyen furcsa a szolgád; egy szót sem szólthozzám. Búcsúzni? visszhangozta Hall. Visszamégy Edge Moor-ba? Grunya megrázta a fejét, és könnyedén elmosolyodott. Nem. Csikágóba megyek. Megkeresem a bácsikámat, és segí-tek neki, ha tudok. Mit hallottál róla utoljára? Még mindigCsikágóban van ? Az utolsó értesülésem szerint Hall kissé habozott, majdfolytatta. Igen, utolsó értesüléseim szerint még mindig ott van.De nem tudsz segíteni neki, és nem okos dolog odamenned. Annak ellenére odamegyek. Fogadd meg a tanácsomat, kedvesem. Majd ha lejárt az év, adhatsz tanácsokat. Addig csak a pénz-ügyeimben. Tulajdonképpen azért jöttem, hogy megkérjelek, in-tézd őket helyettem. Ma délután utazom a Huszadik Századon. Grunyával felesleges lett volna vitatkozni, és Hall okosabb voltannál, semhogy veszekedjék vele, így szerelmesekhez illő módonbúcsúztak el egymástól. Hall a főhadiszálláson maradt, hogyintézze a Bérgyilkossági Iroda tébolyult ügyeit. A következő huszonnégy órában semmi sem történt. Utánaviszont, mintha Sztárkington távirata indította volna el, lavinaként zúdultak a hírek.

Sztárkington táviratában ez állt: Főnök még itt van. Ma kitekerte Herriszon nyakát. Rendőr- ség nem kapcsolja össze az Ügyet Swarc meggyilkolásá- val. Kérjen minden csoportunktól segitséget! Hall szétküldte az általános felhívást, ám egy óra múlva jöttSztárkington következő távirata: Betört a kórházba, és megölte Demszyt. Egészen biztos, hogy elhagyta a várost. Haas a nyomába eredt. Szan Luizt értesiteni ! Rasztenov és Pillszwört azonnal indul közölte Boszton. Lukovillt inditottuk Csikágó felé jelentette Nyú Orlinsz. Senkit nem küldünk. Várjuk, hogy főnök jöjjön ide válaszolta Szan Luiz. Aztán jött Grunya kérdése Csikágóból: Vannak újabb hireid? Erre Hall nem is válaszolt, de igen hamar megérkezett a követ-kező távirat: Kérlek, segits, ha megtudsz valamit! Hall válaszolt :Elment Csikágóból. Feltehetőleg Szan Luizba tart. Veledszeretnék lenni. Erre viszont ő nem kapott választ. Hall esze most a bérgyilko-sok főnökének menekülésén járt, akit követ a leánya, és üldöziknégy város bérgyilkosai, miközben a bérgyilkosok tűzfészke, SzanLuiz felé tart, ahol már várják őt. Elmúlt egy nap, és elmúlt még egy. Az üldözők megérkeztek SzanLuizba, de Dragomilovnak nyoma sem volt. Haasnak is nyomaveszett. Grunya nem bukkant nagybátyjára. Csak a csoportfőnökmaradt Bosztonban, és közölte Hall-lal, hogy ő is követi a többie-ket, ha valami történik. Csikágóban csak Sztárkington maradt atörött karjával. De a következő huszonnégy óraţelteltével Drago-milov újra lecsapott. Rasztenov és Pillszwört a kora reggeli vo-nattal érkeztek Szan Luizba. A halottkémek szállíttatták el őketa vasúti kocsiból, mindkettőjükkel kis kaliberű lőfegyver végzett.A két Szan Luizból való ember is halott volt. Főnökük, a csoportegyetlen életben maradt tagja küldte meg a hírt Hallnak. Haasújra feltűnt, de négynapi távollétéről semmi részlet nem derült ki.Dragomilovot újra szem elől vesztették. Grunya vigasztalhatatlanvolt, és táviratokkal bombázta Hallt. A bosztoni csoport főnökejelezte, hogy elindult, Sztárkington szintúgy, kartörése ellenére.Szan Fransziszkónak az volt a véleménye, hogy a főnök Denvertszemelte ki következő célpontjául, és két embert küldött erősíté-sül, Denver pedig, ugyanolyan megfontolásból, készenlétben tar-totta két emberét. Mindez alaposan megapasztotta a szervezet tartalék tőkéjét, ésHall igen elégedetten küldözgette az utasítások szerint a tetemessummákat az embereinek. Kiszámította, hogy ilyen tempóban aziroda még az év letelte előtt csődbe megy. S ekkor következett egy pangó időszak. Mivel a tagok mindelutaztak nyugatra, és kapcsolatba kerültek egymással, Hallnaknem maradt semmi dolga. A tétlen várakozást tűrte egy-két na-pig, de aztán elrendezte az anyagi ügyeket, megállapodott a süket-némával a táviratokról, hogy milyen címre küldi utána őket,bezárta a főhadiszállást, és jegyet vett Szan Luizba. Szan Luizban Hall úgy találta, hogy a helyzet nem válto-ţ zott. Dragomilov nem tűnt fel egyelőre, és mindenkivárta, mi fog történni. Hall részt vett egy konferencián, melyetMurgwétörnél tartottak. Murgwétör volt a Szan Luizi cso-port főnöke. Kényelmes villában lakott családjával az egyik kül-kerületben. Mind ott voltak már, mikor Hall megérkezett. Haasonkívül, akit természetesen azonnal felismert, Sztárkingtont tudtaazonosítani gipszelt karja miatt.

Ki ez az ember? kérdezte Lukovill, a Nyú Orlinszi tag,mikor Hallt bemutatták. Az iroda ideiglenes titkára kezdte Murgwétör, de Lukovill a szavába vágott: Ez az egész nekem túl szabálytalan! Ő nem közénk való.Soha nem ölt embert. Nem állta ki a felvételi próbánkat. Nem-csak példátlan, hogy közöttünk van, de jelenléte számunkra, akikilyen kockázatos foglalkozást űzünk, kimondottan fenyegető is.Ezzel kapcsolatban két dologra kívánom felhívni a figyelmet.Először is a reputációjára, melyet mindannyian ismerünk. Azéţgvilágon semmi lekicsinylőt nem akarok mondani a munkájáról.érdeklődéssel, és hozzátehetem: haszonnal olvastam a könyveit.A szociológiát világos és megvilágító művekkel gazdagította.Másrészt viszont ez az ember szocialista. A milliomos szocialis-tának hívják. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy semmi köze hoz-zánk és az irányelveinkhez. Azt jelenti, hogy ő a Törvény vakteremtménye. Fetisizálja a Törvényt. A túdatlanság sarában hen-tereg. Az ő szemében mi, akik a Törvény fölött állunk, köztörvé-nyesek vagyunk, bűnözők. Ennélfogva megjelenése közöttünksemmi jót nem jelent. Fétise érdekében elpusztulásunkra törek-szik. Ez a dolog természetéből következik. Valamint az ő szemé-lyes és filozófiai meggyőződéséből. Másodszor, figyeljük csak meg, mikor tűnt fel közöttünk. Szer-vezetünk krízisét találta alkalmas időnek arra, hogy betolakodjékközénk. Ki a jótállója? Ki avatta be titkainkba? Egyetlen ember,és ez az ember a főnök. Az, aki most el akar pusztítani bennünket,aki hat társunkat már megölte, és aki azzal fenyegetőzik, hogyakár a rendőrséghez is fordul ellenünk. Ez bizony rosszul fest,nagyon rosszul. Rá nézve, de ránk nézve is. Itt állţ az ellenségközöttünk. Javaslom, hogy végezzünk vele. Bocsásson meg, kedves Lukovill szólt közbe Murgwétör. ennek az indítványnak itt nincs helye. Miszter Hall a vendégem. Mindannyiunknak hurokban van a nyaka válaszolta a NyúOrlinszi tag. És vendég ide vagy oda, ez most nem a társaságikellemkedés ideje. Ez az ember kém. El akar pusztítani bennün-ket. Jelenlétében vádolom meg ezzel. Mi a válasza? Hall körülnézett a gyanakvó arcokon, de Lukovill kivételévelegyiken sem látott haragot. Valóban, gondolta, ezek őrült filozó-fusok. Murgwétör hiábavaló kísérletet tett, hogy közbeavatkozzék,a többiek elhallgattatták. Mit válaszol erre,ţMiszter Hall? kérdezte Hanover, a bosztonicsoport főnöke. Ha leülhetek, szívesen elmondom felelte Hall. Bocsánatkérő mormogás hangzott mindenfelől, és egy nagyfotelba tessékelték, melyet odahúztak a körbe. Válaszom, mint ahogyan a vád is, két pontba foglalhatókezdte. Először is, én valóban szét akarom rombolni az önökszervezetét. A bejelentést udvarias csend fogadta, és Hall arra gondolt,hogy akár mint filozófusok, akár mint őrültek, ezek a férfiakkövetkezetesek. Az érzelem leghalványabb jele sem mutatkozottaz arcukon. Tudóshoz illő érdeklődéssel várták az okfejtést. MégţLukovill dühe is elpárolgott, és éppúgy figyelt, mint a többiek. Túl hosszú lenne most előadnom, miért akarom szétrombolniezt a szervezetet folytatta Hall. mindenesetre elmondhatom,hogy főnökük megváltozott viselkedése nekem köszönhető. Mi-kor rájöttem, hogy milyen végletesen etikus lény, mint ahogyönök is mindannyian azok, átadtam neki ötvenezer dollárt, ésmegrendeltem tőle tulajdon halálát. A megbízatást elfogadta,miután meggyőztem őt az akció erkölcsi helyességéről. A feladatvégrehajtásával Miszter Haast bízta meg. így volt, Miszter Haas? Igen, így. és ugyancsak a jelenlétemben a főnök megmondta önnek,hogy én leszek az ügyvezető titkár. így volt?

Igen, így. Most áttérek a második pontra. Miért bízott meg a főnöképpen engem az iroda főhadiszállásának vezetésével? A válaszegyszerű, és a lényegbe vág. Tudta, hogy én is az etika bolondjavagyok, legalább félannyira, mint önök. Tudta, hogy képtelenvagyok adott szavamat megszegni. Ezt azóta is bizonyítom. Min-dent megtettem, hogy kielégítően végezzem a titkári teendőket.Minden anyagi kérést teljesítettem. Továbbra is teljesíteni fogom,amit megígértem, bár borzalommal és erkölcsi megvetéssel tölt elaz, ami mellett önök kiállnak. Azt teszem, amit igazságosnaktartok. Igazam van? Rövid csend követte szavait, majd Lukovill felállt, hozzá lé-pett, és ünnepélyesen kezet nyújtott. A többiek követték a példá-ját. Azután Sztárkington előterjesztette javaslatát, hogy az irodapénzalapjából juttassanak segélyt Demszy özvegyének, valamintHerriszon özvegyének és gyermekeinek. Rövid tárgyalás utánmegegyeztek az összegben, Hall megírta a csekket, és odaadtaMurgwétörnek, hogy juttassa el az érintettekhez. A következő kérdés az volt, hogyan kezeljék a krízishelyzetet,és hogyan bánjanak el a hitszegő főnökkel. Ebből Hall nem vetteki a részét, így foteljában hátradőlve figyelhette és tanulmányoz-hatta ezeket a különös őrülteket. Heten voltak, és Haas megLukovill kivételével középkorú, középosztálybeli, tudós uraknaklátszottak. Nem tudta elhinni róluk, hogy hidegvérű gyilkosok,akik jó pénzért ölnek. És az is éppoly hihetetlen volt, hogy ezeka végtelenül nyugodt emberek túlélhetik az ellenük viselt haláloskimenetelű háborút. A szervezet tagságának a fele már nem élt.Hanover volt a bosztoni csoport egyetlen életben maradt tagja.Haas a Nyú Yorkié, Sztárkington a csikágóié és a barátságos,pofaszakállas úr, Murgwétör a Szan Luizié. Nagyon élveztem a legţutóbbi könyvét hajolt oda Hallhozvendéglátója az egyik szünetben. Okfejtése, melyben a nagyipariszervezkedést szembeállítja a kézműiparival, támadhatatlan. Vi-szont, véleményem szerint, a csökkenő profit törvényét gyengénprezentálja. Szívesen megvitatnám ezt önnel. És ez az ember bérgyilkos ezek az emberek bérgyilkosok!Csakis úgy lehetséges ez, gondolta Hall, hogy mind elmebajos. Ésmiközben a gyűlés után bevillamosoztak a városba, és ő Haasmellett ült, és beszélgettek, elképedve tudta meg tőle, hogy Haasa görög és a héber nyelv exprofesszora; Lukovill képzett orienta-lista, Hanover pedig ezelőtt az egyik legnevesebb Nyú inglendiakadémia igazgatója volt, míg Sztárkingtonról kiderült, hogy exki-adója egy korántsem közepes színvonalú ujságnak. De ön például fordult hozzá Hall miért választotta ezt azéletmódot? A villamos a szállodanegyedbe érkezett. Hallék a perononültek; a színházakban épp most értek véget az előadások, azutcák benépesültek. Mert igazságosnak tartom válaszolta Haas és mert jobbmegélhetést nyújt, mint a görög és a héber. Ha újrakezdhetném. De Hall nem tudta meg, hogyan fejeződött volna be a mondat.A villamos megállt egy pillanatra egy útkereszteződésben, és Haashirtelen felvillanyozódott valamitől, amit meglátott. Se nem szólt,se nem intett búcsúzóul, egy villanás alatt leugrott a kocsiról, éseltűnt a szemük elől a hullámzó tömegben. Másnap Hall megértette. A reggeli lapok rejtélyes gyilkosságikísérlet szenzációját hozták. Haas átlyukasztott tüdővel fekszika kórházban. A vizsgálatok kiderítették, hogy életét az abnormá-lis, szabálytalan helyen lévő szívének köszönheti. Ha ott lenne aszíve, ahol a természet rendje szerint lennie kellene, írta a riport,a golyó pontosan beletalált volna. De a rejtély nem ez volt. Senkisem hallotta a fegyver dörrenését. Haas egyszer csak összerogyotta tömegben. Egy asszony, aki szorosan mellette ment, azt állítja,hogy ő hallott egy halk, de éles, fémes kattanást. Egy szembejövő

férfi is mintha ilyesmit hallott volna, de nem volt benne biztos. A rendőrség rejtélyesnek találja az esetet írta az újság. Azáldozat, aki nem idevalósi, szintúgy. Azt állítja, nincs tudomásaróla, hogy bárki vagy bárkik az életére akarnának törni. A katta-nó hangra nem emlékszik, csak a heves fájdalomra, amikor akülönös lövedék behatolt a testébe. Okonnol nyomozó őrmesterúgy tartja, hogy a fegyver légpuska volt. Randall detektívfőnökazonban ezzel nem ért egyet. Szerinte, és állítása szerint ért alégpuskákhoz, ilyen fegyvert nem lehet feltűnés nélkül alkalmazniennyire népes tömegben. minden kétséget kizáróan a főnök volt mondtaMurgwétör Hallnak. Még itt tartózkodik a városban. Kérem,értesítse Denvert, Szan Fransziszkót; Nyú Orlinszt az esetről.A fegyver a főnök saját találmánya. Számtalanszor kölcsönadtaHerriszonnak, aki használat után visszavitte neki. A sűrített levegőtartálya a testre van szíjazva, a hónaljba vagy bármely más alkal-mas helyre. A kilövőszerkezet akkora, mint egy játék pisztoly.Mostantól nagyon óvatosnak kell lennünk.ţ Engem nem fenyeget veszély válaszolta Hall. Én csakideiglenes titkár vagyok, és nem vagyok a szervezet tagja. Örülök, hogy Haas fel fog épülni mondta Murgwétör.Igen értékes ember, és remek tudós. Nagyon nagyra tartom aszellemi képességeit, bár hajlamos rá, hogy időnként túl komo-lyan vegye a dolgokat. Attól tartok, hogy még örömét is leliemberi életek kioltásában. Ön nem? kérdezte gyorsan Hall. Nem, és közülünk Haason kívül senki sem. Ő az egyetlenilyen alkat. Higgye el, Miszter Hall, bár mindig becsüţletesen végrehaj-tom a feladatot, amivel az iroda megbíz, és bár erkölcsileg megvagyok győződve az akció helyességéről, sosem tudok szinte fizi-kai irtózás nélkül végrehajtani egyetlen kivégzést sem. Tudom,hogy ez ostobaság, de nem tudom legyűrni. Az első ügyem utánhatározott émelygés fogott el. Tanulmányt is írtam ebben a téma-körben, természetesen nem közlés céljával, de tudományos szem-pontból ajelenség igen érdekes. Ha kíváncsi rá, örömmel venném,ha kijönne valamelyik este hozzám, és belepillantana. Köszönöm, ki fogok menni. Különös probléma folytatta Murgwétör. Az emberi életszentsége társadalmi eredetű eszme. A primitív természetű embe-reknek sosem volt lelkifurdalásuk, ha megölték embertársukat.Elméletileg nekem sem kellene, hogy legyen. Mégis van. A kérdésaz: honnan származik? Vajon a civilizáció hosszú fejlődése soránépült-e be ez az érzés fajunk agysejtjeibe, vagy gyermekkorom éskamaszkorom során nevelték belém, mielőtt önálló gondolkodó-vá váltam volna? Esetleg a kettő együtt hatott? Különös problé-ma ez. Bizonyára válaszolta Hall szárazon. De mit szándékoz-ţnak tenni a főnökkel? Megöljük. Ennyit tehetünk csupán, hiszen biztosítanunk kellaz élethez valójogunkat. Mindenesetre a szituáció új. Eleddig azok,akiket elpusztítottunk, nemţtudtak róla, hogy veszélyben van azéletük. És ők sose üldöztek bennünket. De a főnök tisztában vana szándékunkkal, azonkívül ő az életünkre tör. Még sosem va-dásztak ránk. Eddig a főnöknek több szerencséje volt, mint ne-künk. mennem kell. Negyedkor találkozom Hanoverrel. Nem fél?ţ kérdezte Hall. Mitől ? Hogy a főnök megöli. Nem. Nem sokat számítana. Tudja, jó életbiztosításom van,azonkívül tapasztalatból tudom, hogy merő tévedés az a közhie-delem, miszerint akik mások életét kioltják, egyre jobban félnekemiatt attól, hogy maguk is meghalnak. Hogy ez nem így van,megtapasztaltam. Minél többször hajtok végre halálos ítéletet-eddig, ha jól számolok, tizennyolcszor tettem meg, annál köny-

nyebben várom saját halálomat. A lelkifurdalás, amiről beszél-tem, az élet lelkifurdalása. Az élet miatt, nem a halál miatt érzem.Néhány összefüggéstelen gondolatot ezzel kapcsolatban is leje-gyeztem. Ha érdekelné, és azt is átfutná. Érdekel, természetesen biztosította Hall. Akkor ma este. Mondjuk, tizenegykor. Ha a folyó ügyek miattnem érnék haza, vezettesse be magát a dolgozószobámba. A kéz-iratot és a monográfiát az asztalon hagyom. Jobban szeretnémmagam felolvasni és személyesen megvitatni, de ha nem tudok ottlenni, kérem, firkantsa rá esetleges kritikai meţjegyzéseit. Biztosan tudom, hogy egy sereg dolgot eltitkolsz elő-ţ lem. Nem értem, miért. Ugye, segíteni akarsz nekemmegmenteni Szergiusz bácsi életét? Grunya kérlelve ejtette ki az utolsó mondatot, de ez és a meleg,könyörgő tekintet, amit Hallra vetett, ez esetben nem hatotta mega férfit. Szergiusz bácsi nem úgy fest, mint akinek megmentőkre vanszüksége mormogta komoran. Ezzel meg mit akarsz mondani? kérdezte hirtelenţ gyanak-vással Grunya. Semmit, biztosíthatlak róla, hogy semmi mást, mint hogyeddig sikerült megmenekülnie. Honnan tudod, hogy megmenekült? Hátha már nem is él.Mióta elment Csikágóból, senki sem tud róla. Honnan tudod,hogy azok a vadállatok nem ölték meg? Valaki látta itt, Szan Luizban. Na ugye! kiáltott fel izgatottan a lány. Tudtam, hogyvalamit elhallgatsz előlem! Mondd meg őszintén, így van-e vagysem ! í gy van vallotta be Hall. De éppen a nagybátyád utasítá-sára. Higgy nekem, a legkevésbé sem tudsz segíteni neki. Mégcsak megtalálni sem tudod. A legokosabb volna, ha visszamennélNyú Yorkba. Több mint egy órát faggatta Grunya Hallt és győzködte HallGrunyát mindhiába, míg végül ingerülten váltak el egymástól. Pontosan éjjel tizenegykor Hall becsöngetett a Murgwétör-villába. Tizennégy-tizenöt év körüli, álmos szemű kis cseléd nyi- tott ajtót, láthatólag már az ágyból kelt fel. Elvezette Hallt a dolgozószobához, majd kinyitotta az ajtót. Ott van bent és magára hagyta. A szoba másik végében, részben az olvasólámpa fényében, de inkább az árnyékban, ott ült íróasztalánál Murgwétör. Kereszt- be font karja az asztalon nyugodott, feje ráhajolt. Minden bi- zonnyal alszik, gondolta Hall, amint átment a szobán. Megszólí- totta, majd megérintette a vállát semmi reakció. Ekkor megta- pintotta a barátságos bérgyilkos kezét. Hideg volt. Egy folt a padlón és egy lyuk a váll alatt a házikabáton elmondta a történte- ket. Murgwétör szíve a megfelelő helyen volt. A háta mögött lévő nyitott ablak további részletekkel szolgált az esethez. Hall kihúzta a halott ember keze alatt lévő kéziratot. Azalatt érte a halál, miközben írását tanulmányozta. A címoldalon ez állt: Néhányfutó gondolat a halálról. Hall tovább keresgélt, és megta- lálta a monográfiát. Ennek Kisérlet néhány különös pszichológiaijelenség magyarázatára volt a címe.Az bizony nem válna a Murgwétör család javára, ha ezeket a terhelő bizonyítékokat megtalálnák a holttest mellett, gondolta Hall. Elégette őket a kandallóban, eloltotta a villanyt, és kilopa-kodott a házból. Másnap kora reggel Sztárkington rohant hozzá a halálhírrel, de az újságok csak a délutáni kiadásokban adták hírül az esetet. Hall megijedt. A kis cselédlányt kikérdezték, és bizonyságául annak, hogy mégiscsak használta valamire álmos szemét, kitűnő leírást adott a látogatóról, akit előző este tizenegykor beengedett Murg-

wétörhöz. Szinte fotografikus pontossággal számolt be a részle- tekről. Hall felpattant, és belenézett a tükörbe. Pontosan az a férfi nézett vissza rá, akit a rendőrség köröz. A nyakkendőtűig bezáró- lag az az ember volt. Gyorsan átkutatta a bőröndjét, és amennyire csak tudott, más külsőt öltött. Aztán a szálloda hátsó kijáratán távozva taxiba vágta magát. Végigţjárta a boltokat, hogy beszerzései segítségével tetőtől talpig új külsőt ölthessen. Ahogy visszaért a hotelba, alig maradt már ideje a következő dél felé tartó vonat indulásáig. Szerencsére sikerült még Grunyátelérnie telefonon, és értesíteni tudta elutazásáról. És mivel aztgyanította, hogy Dragomilov legközelebb Denverben fog fel-bukkanni, merészen azt tanácsolta Grunyának, hogy odautaz-zék. Csak mikor a vonat kiért a városból, lélegzett fel kissé, és voltképes nyugodtabban végiggondolni a helyzetét. Ťmeggondolta,ő is rálépett-a kalandok ösvényére. És milyen őrülten kanyargóösvényre! Ő, aki úgy kezdte, hogy felszámolja, szétzúzza a Bér-gyilkossági Irodát, beleszeret a szervezet létrehozójának a lányá-ba, az iroda ideiglenes titkára lesz, és a rendőrség üldözheti aszervezet egyik tagjának meggyilkolása miatt, akit pedig a szerve-zet főnöke ölt meg. Soha többé gyakorlati szociológiát! gondolta. Ha ebbőlegyszer kikeveredem, csakis az elméletnek szentelem magam.Mostantól szobatudós leszek. Denverben a helyi csoport főnöke, Harkinsz fogadta szomo-rúan. Csak akkor derült ki szomorúságának oka, mikor már akocsiban ültek, és a külváros felé hajtottak. Miért nem figyelmeztetett bennünket? kérdezte szemrehá-nyóan. Hagyta, hogy elslisszoljon! Mi pedig annyira biztosakvoltunk benne, hogy az ügyet elintézik Szan Luizban, hogy nemis voltunk felkészülve. Ezek szerint megérkezett. Hogy megérkezett-e? Egek ura! Mire megtudtuk, kettőnekközülünk már vége is volt. Bosztwikknek, aki olyan volt nekem,mintha a testvérem lenne, és kalkinsznak, aki Szan Fransziszkóţbóljött. És most Harding, a másik Szan Fransziszkó-i emberünk elve-szett szem elől. Borzalmas! Összerázkódott. Alig negyedórá-val előbb váltam el Bosztwikktől, mint ahogy a dolog történt.Olyan jókedvű volt, olyan vidám. És most mi lett a boldogotthonából! A kis felesége vigasztalhatatlan. Könny ömlött a szeméből, olyannyira, hogy aligţlátott, és lekellett lassítania a kocsit. Hall kíváncsian figyelte. íme, itt egy újtípusú őrült, a szentimentális bérgyilkos. De miért olyan borzalmas ez? kérdezte Harkinszt. Önökhalált mérnek másokra. Ugyanez történik minden olyan esetben. De ez más. Bosztwikk a barátom volt, a fegyvertársam.Azoknak is lehettek barátaik, fegyvertársaik, akiket megöl-tek. De ha látta volna meghitt otthonában! folytatta Harkinsgyászosan. Mintaférj és mintaapa volt. Jó ember, különlegesenjó ember, egy szent, olyan figyelmes, hogy még a légynek se tudottvolna ártani. De vele is csak ugyanazt tették, amit ő tett másokkal vetetteellen Hall. Nem, nem! Ez egészen más kiáltott fel szenvedélyesen amásik. Ha ismerte volna! Aki csak megismerte, megszerette.Mindenki szerette. Kétségkívül az áldozatai is, nemde? Ó, ha módjuk lett volna rá, nem állhatták volna meg, hogymegszeressék jelentette ki Harkinsz hevesen. Ha tudná mennyijót cselekedett állandóan. Négylábú barátai imádták. őţvolt azelnöke a Humánus Egyesületnek. Ő volt a viviszekcióellenes moz-galom élharcosa. ţŐ maga egy személyben egy egész társulat volt

az állatkínzás ellen. Bosztwikk. Csársz Bosztwikk mormogta Hall. Igen,emlékszem. Felfigyeltem néhány cikkére a folyóiratokban. Ki ne ismerte volna őt? tört ki Harkinszból az eksztázis,majd hosszasan orrot fújt. A jóság maga volt ő, maga a jóság.Ha ezzel visszahozhatnám az élők sorába, azonnal cserélnék vele. De a Bosztwikk iránti rajongásától eltekintve, Hall értelmes,intelligens embernek találta Harkinszt. Útközben megálltak egytávirati irodánál. Meghagytam, hogy tartsák itt ma reggel a nekem szóló üze-neteket mondta, amikor kiszállt. Egy perc múlva vissza is ért, és a kulcs segítségével együttolvasták el a rejtjeles táviratot. Hardingtól érkezett, Ogdenbenadta fel. Dél felé tartok. Főnök a vonaton. Várom az alkalmat. Sike- rülni fog. Nem fog sikerülni jósolta Hall. A főnök fogja elkapniHardingot. Harding erős és éber biztosította Harkinsz. Önöknek fogalmuk sincs róla, mi ellen küzdenek. Tudjuk, hogy a szervezet léte forog kockán, és hogy egyhitszegő főnök ellen küzdünk. Ha igazán felfognák a helyzetüket, berohannának egy sűrűvadonba, felmásznának a legmagasabb fára, és :otthagynák azegész szervezetet. De az hiba lenne tiltakozott komolyan Harkinsz. Hall elkeseredetten legyintett. Hogy biztosak legyünk a dologban folytatta Harkinszazonnal táviratozom a többieknek Szan Luizba. Ha Harding nemjár sikerrel. Nem fog sikerrel járni. Követjük Szan Fransziszkóba. Addig is. Addig is, kérem, vigyen vissza az állomásra vágott közbeHall, amint az órájára nézett. Van egy nyugat felé menő vonat.Találkozunk Szan Fransziszkóban, a Szan Franszisz szállóban, hacsakelőbb ön nem találkozik a főnökkel. Ha ţigen. nos, sok sikert,és isten áldja! A vonat indulásáig Hallnak még volt annyi ideje, hogy üzenetetírjon Grunyának, amit majd Harkinsz átad neki a vonaton. Az álltbenne, hogy a nagybátyja továbbmenekül nyugat felé, és haGrunya Szan Fransziszkóba ér, a Férmount Hotelban szálljon meg. Renónál, Nevadában, táviratot adtak át Hallnak. Azţ érzelmes denveri bérgyilkostól érkezett. Egy férfi darabokra szaggatva Winnemuccánál. Biztosan főnök az. Azonnal jöjjön vissza. A tagok mind Denverbe gyűlnek. Újra kell szerveződnünk.De Hall csak elvigyorodott, és a vonaton maradt. Választávirataígy szólt : Inkább azonositsák a hullát. Átadta üzenetemet a hőlgynek ?Három nap múlva a Szan Franszisz hotelban újra hírt kapott adenveri iroda főnökétől : Tévedtem. Harding volt az. Főnök bizonyosan Szan Franszisz-kóba tart. Informálja helyi tagokat. Én is megyek. Üzenetet átadtam. Hölgy a vonaton maradt.De Hall nem bukkant Grunya nyomára Szan Fransziszkóban. A kéthelyi ember, Bráyen és Alszworthy sem tudott segíteni neki. HallOklendbe is átment, felkutatta annak a vonatnak a néger háló-kocsi-kalauzát, amelyen Grunya utazott. Igen, a hölgy Szan Fran-sziszkóban szállt ki. Grunya megérkezett, és azonnal eltűnt. A bérgyilkosok kezdtek összejönni. Hanover Bosztonból, a só-vár Haas, akinek nemjó helyen van a szíve, Sztárkington Csikágó-ból, Lukovill és dzson Gré Nyú Orlinszból és Harkinsz Denver-ből. A két Szan Fransziszkó-i emberrel együtt összesen nyolcanvoltak. Ennyien éltek már csak az egyesült államokbeliek közül.

Mint mindannyian tudták, Hall nem számított közéjük. Bár a szervezet ideiglenes titkára volt, intézte az anyagi ügyeket, éstovábbította a táviratokat, nem tartozott hozzájuk, az ő életérenem tört az őrült főnök. Hallt mindannyiuk őrült voltáról leginkább az az egyöntetűbarátságosság, az az őszinte bizalom győzte meg, amellyel irántaviseltettek. Tudták róla, hogy helyzetüknek ő az előidézője; tud-ták, hogy szét akarja zúzni a Bérgyilkossági Irodát; hogy ötven-ezer dollárt fizetett a főnök meggyilkolásáért, és mégis bizalmatszavaztak neki, mert ő is hitt tette igazságosságában, és mertbenne is megvolt egy neme az etikai tébolynak, amely nem enged-te, hogy ne játsszék tisztességes játékot velük. Nem árulta el őket.Becsületesen kezelte a vagyonukat; kielégítően ellátta az ideigle-nes titkár teendőit. Haas kivételével, aki görög és héber tudománya ellenére gyilko-lási vágyával inkább a tigrissel volt rokon, Hall akarata ellenéreis megkedvelte ezeket a tudós őrülteket, akik fetisizálták az erköl-csöt, és az emberéleteket éppoly higgadtan és célszerűen oltottákki, ahogy a matematikai problémákat oldották meg, hieroglifákatfejtettek meg, vagy kémiai kísérleteket végeztek görbéikben alaboratóriumban. dzson Grét kedvelte a leţjobban. Ez a nyugodtangol úr, aki megjelenésével és viselkedésével leginkább vidékiföldbirtokosra emlékeztetett, radikális nézeteket vallott a drámaiműfaj szerepéről. A hosszú hetek során, míţ nem tűnt fel semDragomilov, sem Grunya, Gré és Hall gyakran mentek színház-ba együtt. Hallnak komoly bölcsészképzést jelentett Gré barát-sága. Lukovill a kosárfonás művészetében merült el. Leginkábbaz utak indiánok kedvelt visszatérő hármashalmotívumánakszentelt figyelmet. Harkinsz japán stílusú vízfestményeket festett,faleveleket, mohát, füvet, páfrányt. Breen bakteriológus volt, ésévek óta a zsizsik parazitáinak életmódját kutatta. Alszworthobbija a drótnélküli telefon volt. Közösen béreltek Breennel egytetőtéri laboratóriumot, és ott folytatták kísérleteiket. Hanoverazonnal belépett a város összes könyvtárába, és tudományoskönyvek garmadájával vette körül magát, melyekre tanulmányá-hoz szüksége volt. Könyvet írt, vaskos művet, most ţtartott atizennegyedik fejezetnél. A szinesztétikafizikai aspektusai volt acíme. Egyszer egy meleg délutánon ţHall elaludt rajta, mikorHanover felolvasta neki az első és a tizenharmadik fejezetet. A kényszerpihenő nem nyúlt volna két hónapnyira, és a bér-gyilkosok már rég visszatértek volna saját városukba, ha nemtartotta volna ott őket Dragomilov hetente megismétlődő üzene-te. Rendszeresen, minden szombat éjjel csengett Alszwort tele-fonja, és megszólalt a főnök senki máséhoz nem hasonló, kifeje-zéstelen, fakó hangja. Újra és újra megismételte felhívását, hogya Bérgyilkossági Iroda életben maradt tagjai oszlassák fel a szer-vezetet. Hall, aki egyszer jelen volt az üzenet megbeszélésén, magais társult a felhíváshoz. Meghallgatták, ám merő udvariasságbólcsupán, hisz nem tartozott közéjük. Hall egyedül maradt a véle-ményével. Ők úgy látták, hogy semmi módon nem szeghetik meg esküjü-ket. Az iroda szabályait soha nem szegte meg senki. Ťme, magaDragomilov sem. A szabályok szigorú betartásával átvett Halltólötvenezer dollárt a megbízatásért, ítélkezett maga felett, majdönmagát és tetteit a társadalomra nézve károsnak ítélve, kimond-ta a halálos ítéletet önmagára, és kiadta a parancsot Haasnak azítélet végrehajtására. Kicsodák ők, tiltakoztak, hogy helyteleneb-bül cselekedjenek, mint a főnök? ha megszüntetnék a szervezetet,melynek társadalmi hasznosságáról meg vannak győződve, végte-lenül rosszat cselekednének. Ahogy Lukovill kifejezte: Ez minden morált nevetségessé tenne, és a vadállatok szintjé-re süllyesztene bennünket. Hát vadállatok vagyunk mi? És a tagok mind szenvedéllyel kiáltották: Nem! Nem! Nem!

Hanem őrültek, mindannyian! fordult feléjük Hall. Épp-oly őrültek, mint a főnökük! A moralistákat mindig is őrülteknek tekintették vágottvissza Breen. Illetve, hogy pontosak legyünk, a szürke tömegtekintette őket őrültnek minden korban. Egyetlen moralista semképes hitével ellenkezően cselekedni, ha hű önmagához. A keresztrefeszítést, kínszenvedést mindegyikük zokszó nélkül elfogadta, hiszenez volt az egyetlen módja annak, hogy tanaikat hitelessé tegyék.Hit ! Erről van szó ! És hogy mai kitétellel éljek, ők leszállítottáka rendelt árut. Hittek látomásaik igazában. Mit számít egy emberélete az emberi gondolat élő igazságához képest? a Húan tétel az,gyakorlati példák nélkül. Mi, oktatók lennénk csupán, akik nemmernek példát mutatni? Nem! Nem! Nem! hangzott fel újra az egyetértés kórusa. Nem tehetjük meg mi, a helyesen gondolkodók és igazul élők,hogy megtagadjuk gondolatban, még kevésbé gyakorlatban amagasztos elveket, amelyeket hirdetünk mondta Harkinsz. Másként nem is érhetünk ki a fényre fűzte hozzá Hanover. Nem vagyunk őrültek kiáltott fel Alszwort hanemtisztánlátók. A helyes cselekedetek főpapjai. Avagy őrült igazbarátunk, Winter Hall is? Ha az igazság őrület, és mi az igazsá-gért küzdünk, ő nem épp ugyanazért küzd-e? Erkölcsi megszállot-taknak nevezett bennünket. és őt vajon mi vezeti, ha nem azerkölcsi megszállottság? Miért nem adott fel bennünket a rendőr-ségnek? Miért látja el titkári teendőinket, ha egyszer iszonyodiktőlünk? Még csak ünnepélyes eskü sem köti, mint minket. Egysze-rűen csak rábólintott mindarra, amit hitszegő főnökünk kívánttőle. Ebben a párharcban ő egyformán húz mindkét félhez: afőnök bízik benne ; mi bízunk benne ; s ő egyikünket sem áruljael. Ismerjük és kedveljük őt. Én a magam részéről csak két dolgotnem szeretek benne, az egyik a szociológiai szemléletmódja, amásik az, hogy tönkre akarja tenni a szervezetet. De abban apillanatban, mihelyt az etikáról van szó, éppolyan, mint bármelyi-künk. Magam is meg vagyok rendülve mormogta szomorúanHall. Szintén megvallom, önök oly szeretetre méltó, eszelősgyülekezet, uraim, én meg oly gyenge vagyok vagy oly erős?olyan bolond vagy olyan bölcs? nem tudom eldönteni, hogynem vagyok képes megszegni adott szavamat. Ettől függetlenülnagyon szeretném, ha az én véleményemet osztanák, mint ahogyarra a főnököt is rá tudtam venni. Valóban? kérdezte Lukovill. És ha rávette, miért nemlépett ki.a főnök a szervezetből? Mert előtte már elfogadta a vérdíjat tőlem a saját fejére-válaszolta Hall. Ugyanez az oka annak is, hogy mi az ő életére törünk jutottvissza a kiindulóponthoz Lukovill. Csak nem leszünk erkölcs-telenebbek, mint a főnök? Szabályaink szerint abban a pillanat-ban, mihelyt a főnök átvette a fejpénzt öntől, nekünk kötelességünk végrehajtani a megbízatást. Nem számít, hogy miben álla-podtak meg önök ketten. Ez esetben a főnök halálában. Vállatvont. Mit kíván tőlünk? A főnöknek meg kell halnia, máskéntnem vagyunk igazi megvalósítói annak, aminek igazságosságá-ban hiszünk. Tessék! Már megint az erkölcsnél tartunk! fakadt ki Hall. Természetesen! folytatta lelkesen Lukovill. A világmin-denség az erkölcsön alapszik. Erkölcs nélkül elpusztul a világ.Még az elemek is az igazságosság elvén nyugszanak. Pusztítsd elaz erkölcsöt, és elpusztítottad a gravitációt. A kősziklák is porbaomlanak. Az egész csillagrendszer átláthatatlan káosz ködébeoszlik.ţ Egy este a Pádl kávéházban Hall hiába várta dzson Grét a megbeszélt vacsoránál. A színház, ahogy máskor is, akorai vacsorát követte volna. De dzson Gré nem jött, így Hall

visszament a Szan Franszisz szállóba, hóna alatt egy köteg frissenvásárolt folyóirattal és azzal a szándékkal, hogy korán lefekszik,és átnézi őket. Valahogy ismerősnek találta a nő járását, aki előtteigyekezett a felvonó felé, és egy gyors lélegzetvétellel utána iramo-dott. Grunya szólította meg halkan, amikor a felvonó megindult. Egy riadt és gondterhelt tekintet rebbent az arcára, de a követ-kező pillanatban Grunya mindkét kézzel megragadta az övét, ésúgy szorította, mintha erőt akarna meríteni belőlük. Ó, Winter! sóhajtotta. Hát te vagy az? Épp miattadjöttem a Szan Fransziszbe. Reméltem, hogy itt talállak. Úgy hiány-zol ! Szergiusz bácsi megőrült, teljességgel megőrült. Utasított, hogyazonnal készüljek fel egy hosszú utazásra. Holnap elhajózunk.Rám parancsolt, hogy hagyjam ott a házat, és költözzek egybelvárosi szállodába; megígérte, hogy értem jön, vagy hogy hol-nap reggel találkozunk a hajón. Én rendeltem meg a kabinokat.De valami készül. Valami szörnyű tervet forgat a fejében, tudomjól. Képzeld csak. Hányadik emelet, uram? kérdezte a liftkezelő. Vissza a földszintre utasította Hall, s Grunyához fordult.Várj, kedvesem, lemegyünk a pálmaterembe, és ott mindentelmondasz. Nem, nem! kiáltotta Grunya. Menjünk ki az utcára.Járnom kell egyet. Friss levegőre vágyom! Hogy gondolkodnitudjak ! Nem gondolod, Winter, hogy megőrültem? Nézz rám !#Nem látszik rajtam? Pszt! figyelmeztette Hall, és megszorította a karját. Várjcsak, mindent megbeszélünk. Türelem! A lány szemmel láthatólag igen izgatott állapotban volt, ésszívszorító, de végül eredményes igyekezettel uralkodott magán,míg a felvonó a földszintre nem ért. Miért nem kerestél előbb? kérdezte Hall, mikor már ajárdán voltak, és a Powell Sztrít sarka felé tartottak, ahol azUnion Szqeren át akarták folytatni útjukat. Mi lett veledazután, hogy Szan Fransziszkóba érkeztél? Denverben megkaptadaz üzenetemet. Miért nem kerestél a Szan Fransziszben? Most nem tudok ilyesmikről beszélni lihegte Grunya.Szétreped a fejem. Nem tudom, mit higgyek és mit ne. Álomnakrémlik az egész. A bácsikám megzavarodott. Néha egészen biztos-ra veszem, hogy nem létezhet ilyesmi, egy Bérgyilkossági Iroda.Csak Szergiusz bácsi képzeletében. Te is csak képzelődsz. A husza-dik században élünk! Ilyen szörnyűség egyszerűen nincs. Néha.néha azt hiszem, tífuszt kaptam, hogy delirálok, lázálombanvagyok most is, orvosok és ápolók kísérnek, hogy őrjöngésembenképzelem magam elé lázálom-magamat. Mondd meg, igazán,nem ilyen fantazma vagy te is, egy kór sújtotta agy víziója? Nem bizony felelte Hall komolyan és lassan. Ébren vagyés egészséges. Tenmagad vagy. Most épp velem jössz át a PowellSztríten. A kövezet csúszós. érzed a lábad alatt? Nézd ott azt azautót a pótkerékláncával. A karod az én karomban. Ez a ködvalódi köd a Csendes-óceánról. Azokon a padokon ott valódiemberek ülnek. Látod ezt a koldust, aki pénzt kér tőlem? Valódikoldus. Nézd, adok neki egy valódi féldollárost. Nagyon valószí-nű, hogy valódi wiszkyre fogja költeni. Éreztem a leheletét. Tenem? Valódi volt, elhiheted. és mi is valóságosak vagyunk. Eztértsd meg. És most ki vele, mi a baj! Mondd el szépen. Tényleg létezik egy bérgyilkos szervezet? Létezik. Honnan tudod? Nemcsak téves hipotézis az egész? Nemragadt át rád is Szergiusz bácsi őrültsége? Bárcsak úgy lenne! csóválta a fejét Hall szomorúan. Detudom, hogy másképp áll a dolog. Honnan tudod? kérdezte ismét, most már kiáltva a lány;és szabad kezének ujjaival a halántékát dörzsölte.

Onnan, hogy én vagyok a Bérgyilkossági Iroda ideiglenestitkára. Grunya döbbenten húzódott félre tőle, a karját is kivonta volnaa férfiéból, ha az egy gyengéd szorítással nem tartja vissza. Te is tagja vagy a gyilkosok bandájának, akik meg akarjákölni Szergiusz bácsit? Nem. Én nem tartozom a bandához. Én csak az anyagiügyeiket kezelem. Mondott az ap. mondott Szergiusz bácsi vala-mit a. erről a bandáról? Ó, egy sereg őrültséget! Képzeld, annyira meghibbant, hogyaz képzeli, ő alapította az egészet. ő alapította szögezte le Hall. Bizonyos értelemben őrült,az kétségtelen, de ő alapította és ő irányította. Grunya újra elhúzódott tőle, és megpróbálta a karját kiszaba-dítani. És most majd azt akarod elhitetni velem, hogy te fizettélötvenezer dollárt az irodának, hogy megöljék őt, mi? Ez az igazság. Nemtagadom. De hát hogy tehetted? nyögte a lány. Hallgass rám, drága Grunyám! könyörgött Hall. Mégnem tudsz mindent. Persze hogy nem érted. Amikor a vérdíjatkifizettem, még nem tudtam, hogy ő az apád. Elhallgatott döbbenetében, hogy ilyesmit engedhetett kicsúsznia száján. Igen mondta Grunya kissé lecsillapodva, azt is állította,hogy ő az apám, de ezt ugyanúgy tébolyult képzelgésnek hittem,mint a többit. Folytasd! Akkor tehát még nem tudtam, hogy ő az apád, sem azt, hogytébolyult. Utóbb, amikor erre rájöttem, könyörögtem neki, dehiába. Őrült, és őrült mind a többi. És most éppen megint valamiőrültséget forgat a fejében. Te is erről beszéltél, hogy készülvalami. Mondd el, hogy miből gyanítod. Hátha sikerül megaka-dályoznuţk. Elmondom! A lány szorosan hozzá simult, és gyorsan, halk és nyugodt hangon beszélt. Mindegyikünknek sok kimagyarázni- valója van, és sok mindenre vár magyarázatot a másiktól. De először a veszélyről. Amikor Szan Fransziszkóba értem, nem is tudom, miért, talán valami előérzetből, de rögtön a hullaházba mentem, aztán körbejártam a kórházakat. És rá is találtam apám- ra a Német Kórházban, ahol két súlyos, késszúrásból eredő sebé- vel ápolták. Azt mondta, az egyik bérgyilkostól szerezte. Egy Harding nevűtől szólt közbe Hall, s gyorsan összeállt fejében a kép. A nevadai sivatagban történt, Winnemucca köze- lében, a vasúton. Igen, az volt, és ott történt, ő is így emlegette. Látod, mennyire egybeillik minden részlet! Lehet, hogy jó adag őrültség van ebben, de az őrület is reális létező. Te meg én viszont mindenesetre ép elméjűek vagyunk. Igen, de hadd folytassam. Grunya karja ismét a régi biza- lommal simult az övébe. Ó, annyi mesélnivalónk van egymás- nak ! A bácsikám esküszik rád ! De nem erről akarok most beszél- ni. Béreltem egy berendezett házat a Rinkon Hill tetején, és amint az orvosok engedték, oda vittem át Szergiusz bácsit. Jó néhány hete vagyunk már ott. bácsikám. illetve apám, teljesen felépült. Jó, ő az apám, most már elhiszem. Úgy látszik, mindent el kell hinnem. És én el is hiszem. amíg csak egy nap arra nem ébredek, hogy rémálom volt az egész. No most, a bács. szóval apám jó néhány napja rengeteget barkácsolt a házban. Ma, amikor már minden össze volt csomagolva a honolului útra, a poggyászt a hajóra küldte, engem pedig szállodába. Én ugyan nem sokat tudok a robbantószerkezetekről, csak amennyit itt-ott olvastam róluk, de abban biztos vagyok, hogy aláaknázta a házat. Felásta a pincét, kibontotta és újra visszavakolta a falat a nagy nappali- ban. Tudom, hogy drótokat fektetett le a közfalak mentén, és

tudom, ma egész nap azon mesterkedett, hogy egy drótot vezessen a házból a kapu mellett álló bokrok közé. Ebből talán kideríthe- ted, mire ţkészül. Hallnak rögtön eszébe jutott, hogy dzson Gré nem jött el a megbeszélt találkozóra. Valami készül ott ma este folytatta Grunya. Ezért mond-ta, hogy vagy a szállodában találkozunk, vagy holnap a hajón.Közben meg. Hall közben kigondolta, mi a teendő, és gyengéden megszorítvaGrunya karját, a park sarka felé irányította, ahol taxik várakoz-tak hosszú sorban. Közben meg folytatta ő a lány mondatát rohanunkRinkon Hillre. Arra készül, hogy megöli mindet. Meg kell akadá-lyoznunk. Ha már ők meg nem ölték addigra! suttogta Grunya.A gyávák ! Gyáva banda ! Bocsáss meg, kedvesem, de nem gyávák. Bátor emberek, ésa legszeretetreméltóbb fickók a nap alatt, habár különösek kissé.Ha megismernéd, te is megkedvelnéd őket. Úgyis túl sok vér folytmár eddig. De meg akarják ölni az apámat! Az apád meg őket vágott vissza Hall. Ezt ne felejtsd el.És minden az ő utasítására történik. Őrült, persze, és nem kevésbéőrült a többi sem. Gyerünk! Nincs vesztegetni való időnk! Ottgyűlnek össze mind az aláaknázott házban. Még megmenthetjük őket. vagy őt? Ördög tudja. Grunyát besegítette egy taxiba, és rákiáltott a sofőrre: A Rinkon Hillre, de sebesen! Az idő pénz, érti! Mire vár! Nesajnálja a benzint! Tépje fel a kövezetet, füstöljenek a gumik, csakţ minél előbb odaérjünk! Rinkon Hill, amely valaha Szan Fransziszko arisztokratikus villa-negyede volt, a Market Sztríttől délre elterülő munkásgettó nyo-mortanyái fölé emeli hervadt előkelőséggel koszorúzott feţét.A domb lábánál Hall kifizette a taxit, és Grunyával együtt nekiin-dult az enyhe emelkedőnek. Bár még csak kora este volt, talán féltíz sem, kevés járókelő mutatkozott. Óvatosan hátrapillantvaHall ismerős alakot látott megvillanni egy utcai lámpa fényköré-ben. Behúzta Grunyát egy keresztutca árnyékos oldalára, és párperc múlva óvatossága beigazolódott : Haast látta elhaladni saját-ságosan könnyed macskalépteivel. Jó fél utcahosszal követték, ésa domb tetejére érve; a következő utcalámpa fényében látták,hogy átveti magát egy alacsony, ódivatú vaskerítésen. Grunya jelentőségteljesen megszorította Hall karját. Az az a ház, a mi házunk suttogta. Figyelted azt az alakot? Álmában se gondolná, hogy a halálba siet! Én sem gondolnám róla álmomban sem suttogta vissza Hall. Ismerem jól Haast, nem az a fajta, akit olyan könnyű megölni. Szergiusz bácsi nagyon elővigyázatos. Nem tudok róla, hogy valaha is baklövést követett volna el. Mindent előkészített, és abban a pillanatban, hogy a te Haasod belép a bejárati ajtón. Elhallgatott, és Hall megszorította a karját. Nem fog belépni a bejárati ajtón, Grunyám. Figyeld csak meg. A ház mögé kúszik, a hátsó kertbe. Nincs hátsó kert. A ház egy sziklatömbre épült, egy karhossz-nyira a ház mögött negyvenlábnyi mélység nyílik. Ujra vissza fog kúszni a ház elé. Nagyon kicsi a kert. Valamire készül mormogta Hall, amint a sötét figura újra feltűnt a ház előterében. ó, nézd csak, Miszter Haast nem ejtették a fejére. Látod, bekúszott a kapu melletti bokorba. Oda van kivezetve az a drót?. Igen, ez az egyetlen akkora bokor az egész telken, amelyben egy ember elrejtőzhet. De ott jön valaki. Vajon ez is a bérgyilko- sok közé tartozik?

Hall és Grunya megállás nélkül elhaladt a ház előtt, és mentek tovább a következő sarokig. A férfi, aki a másik irányból jött, betért Dragomilov házába, és fellépkedett a lépcsőn az ajtóig. Néhány pillanat múlva hallották, hogy az ajtó kinyílik, majd be- csukódik. Grunya ragaszkodott hozzá, hogy Hall magával vigye. Erőskö- dött, hogy ez az ő háza, ismeri minden szögletét, ráadásul nála van még a kulcsa is, csöngetniük se kell. A bejárat előtere meg volt világítva, jól lehetett látni a házszám- táblát. Bátran elhaladtak a bokor mellett, amelyben Haas lapult, kinyitották a bejárati ajtót, és beléptek. Hall felakasztotta a ka-lapját, és lehúzta a kesztyűjét.A jobb oldali ajtó mögül beszélgetés hangjai szűrődtek ki. Megálltak és hallgatóztak.A szépség kényszerítő erejű hallottak egy érces hangot, amely kivehetőleg a vitát irányította. Ez Hanover, a bosztoni fiókiroda vezetője suttogta Hall. A szépség abszolút folytatta az előbbi hang. Az emberiélet, minden élet a szépségen épül. Az nem szorul paradox alkal-mazkodásra. A szépség nem az életre épül. A szépség jelen volta mindenségben, mielőtt ember lett volna. A szépség jelen marada mindenségben, amikor már az ember rég elenyészett. A szépség :nos, a szépség szépség, az első és az utolsó szó, nem függ a földsarkában csúszó-mászó emberféregtől. Metafizika hallották Lukovill gunyoros közbevetését.Merő illuzórikus metafizika, kedves Hanover barátom. Ha azember elkezdi abszolútnak címkézni egy efemer evolúció múlójelenségeit. Épp ön a metafizikus vágott vissza Hanover hevesen. Önállítja, hogy semmi sem létezik, csupán a tudatban, ţogy ha atudat megsemmisül, megsemmisül a szépség is, megsemmisül ma-ga a dolog, a végső elv, amelyen a kifejlődő élet felépült. Holotttudjuk jól mindnyájan, s önnek is tudnia kellene, hogy egyedülaz elv maradandó. Ahogy Szpenszer mondotta helyesen az erő ésanyag állandó egymásba áradásáról és a kifejlődés és leépülésváltakozó ritmusáról: örökké azonos az elvben, és mindig mása konkrét eredményben. Új normák, új normák! szakította félbe Lukovill. Egyreújabb és újabb normák lépnek fel a szukcesszív és disszimilárisevolúcióban! Épp a normáról van szó! kiáltott diadalmasan Hanover.Épp erre nem gondol? Ön, épp ön állítja, hogy léteznek normák,és hogy fennmaradnak! Mi hát a norma? Az örök, az abszolút,a tudaton kívüli, a tudatnak magának szülője. Egy pillanat! próbálkozott Lukovill izgatottan. Ugyan! folYtatta Hanover tudóshoz illő és ellentmondástnem tűrő hévvel. ön szeretné feltámasztani a rég elporladt Börkl-féle idealizmust. Metafizika ugyan, több nemzedék óta alomtárban hever. A modern iskola, ahogy ön is tudhatná, adolgok önmagukban való létét hirdeti. A tudat, amely látja ésmegfigyeli a dolgot, merő akcidencia. Ezért hát, kedves Lukovill,ön a metafizikus! Taps és helyeslő zúgás hallatszott. Saját petárdájával robbantották fel! hallatszott egy szelídhang elvéthetetlenül brit akcentusa. Ez dzson Gré suttogta Hall Grunya fülébe. Ha a színháznem volna olyan szörnyen elkommercializálódva, ő forradalmasí-taná az egészet. Szócsata! hallatszott Lukovill sértett hangja. Szóbűvé-szet, nyelvzsonglőrködés, eszmék és szavak szemfényvesztő keve-rése ! Ha tíz percet adnak nekem, barátaim, meggyőzően kifejtemálláspontomat! Figyeled őket? suttogta Hall. Szeretetre méltó gyilko-saink, az imádni való filozófusok! Most mondd meg igaz lelkedre,hogy őrültek-e vagy vérszomjas, brutális gyilkosok!

Grunya vállat vont. Felőlem hasogathatják a szőrszálat a szépség tárgyában,ahogy jólesik nekik, én csak arra tudok gondolni, hogy szétakarják hasítani Szergiusz bácsinak, vagyis apámnak a fejét. De nem látod, hogy eszmék megszállottai? Semmire se tart-ják a puszta emberi életet, a sajátjukat sem. A gondolat rabszol-gái. Az ideák világában élnek. Esetenként ötvenezer dollárért vágott vissza a lány. Most Hallon volt a sor, hogy vállat vonjon. Gyerünk mondta. Menjünk be. Nem, én elsőnek. Lenyomta a kilincset, és belépett, nyomában Grunya. A társal-gás azonnal megszakadt, s hét férfi bámult a két betolakodóra atágas szobában álló kényelmes karszékekből. Ni csak, Hall! kiáltott fel Harkinsz alig leplezett bosszúság-gal. Nem vártuk erre a találkozóra. Nem kapott meghívást. ésmost mégis itt van, mégpedig. már elnézést. egy idegennel. Ha csak önökön állt volna, nem is lennék itt, barátaim-felelte Hall. Mi ez a titkolózás? A főnök rendelkezettţígy. Minket is ő hívott ide. És mivel aző utasításához tartottuk magunkat, és önnek nem szóltunk, arrakell következtetnem, hogy ő hívta ide. Tévednek, uraim felelte Hall jóízű nevetéssel. De miértnem kínálnak hellyel minket? Bemutatom önöket Missz konsztan-tinnek. Missz kosztantin, ez az úr Miszter Gré, ő Miszter Harkinsz,tessék, Miszter Lukovill, Miszter Breen, Miszter Alszwort, Miszterţ Sztárking-ton, Miszter Hanover ha Miszter Haast is hozzájuk számítjuk, ők aBérgyilkossági Iroda életben maradt tagjai. Ez hitszegés! hördült fel Lukovill. Hall, mélységesencsalódtam önben! Nem érti a helyzetet, ţLukovill barátom. Ez Missz konsztantin háza. Apja távollétében önök mindnyájan az ő vendégei. Legjobb tudomásunk szerint ez Dragomilov háza szóltSztárkington. Ő maga mondta. Külön-külön jöttünk ide, ésmivel mind ebben a házban kötöttünk ki, ebből arra lehet követ-keztetni, hogy nem lehet tévedés sem az utcát, sem a házszámotilletőleg. Az egy és ugyanaz felelte Hall szelíd mosollyal. Misszkonsztantin Dragomilov úr lánya. Abban a pillanatban mind felugrottak, Hall és Grunya körétolultak, és baráti kezek nyúltak a lány felé. Ő azonban háta mögékapta a kezét, és egy lépést hátralépett. Önök meg akarják ölni az apámat mondta Lukovillnek.Lehetetlen elfogadnom a kezüket. Itt egy szék, foglaljon már helyet, drága hölgyem! Lukovillegy karszéket tolt oda Sztárkington és Gré buzgó segítségével.Roppant megtiszteltetés számunkra. a főnök lánya. nem istudtuk, hogy lánya van.akárki is a lánya, isten hozta körünk-ben! De önök meg akarják ölni! ismételte Grunya. Önökgyilkosok! A barátai vagyunk, higgye el. A mi barátságunk magasabbés mélyebb dolog, mint élet és halál. Drága hölgyem, az emberiélet semmiség. bagatelŤ, vagy még annyi sem. Az élet! Hiszéletünk nem több, mint gyalog az evolúció nagy sakkjátszmájá-ban. Mi csodáljuk az apját, és tiszteljük őt. Nagy ember, ráadásula főnökünk, azaz hogy a főnökünk volt. Mégis meg akarják ölni makacskodott Grunya. Az ő saját utasítására. Igazán üljön már le, könyörgök.Lukovill tüsténkedése annyi eredményre vezetett, hogy a lánysóhajtva leereszkedett egy karszékbe. És íme, az ön barátja is,Miszter Hall folytatta, mert, ugye, a barátjának tekinti. Nos,¤evezné gyilkosnak őt? Pedig ő fizetett le ötvenezer dollár vérdíjataz ön atyjaura fejére. Látţa, drága hölgyem, ő félig már szét isrombolta szervezetünket. és mégsem neheztelünk rá emiatt. Ő is

a barátunk. Tiszteljük őt, mert tudjuk, hogy talpig férfi, hogybecsületes ember, szavának ura és nem közönséges formátumúetikus. Hát nem csodálatos, Missz konsztantin? kiáltott fel Hano-ver valóságos eksztázisban. Barátság, mely drágább a halálnál!Az igazság uralma! A jog oltárra emelve! Nem a legszebb remé-nyekre jogosít ez? Gondolja csak, el! Ez a bizonyítéka, hogymiénk a jövő! Hogy a jövő a helyesen gondolkodó és helyesencselekvő emberé, akár férfi, akár nő legyen ; hogy a hitvány agyagoly hitvány, gyarló ösztönei és állati késztetései, mint az önszere-tet, a rokoni test és vér szeretete hajnali köd gyanánt enyészik ela magasabb rendű igazságosság napja előtt! Az értelem, mégpe-dig értsük jól! a helyes értelem diadalmaskodik! Egy nap azegész világ nem a test, nem a földi sár, hanem a magasrendű éshelyes értelem szavához igazodik! Grunya lehajtotta fejét; és kétségbeesett zavarát jelezve kezétmagasra emelte. Ellenállhatatlanok, ugye? hajolt hozzá Hall lelkesen. Ez a szuperokoskodás káosza csóválta fejét a lány. Azőrületbe fordult etika! Ezt mondtam én is felelte Hall. őrültek egytől egyig,ahogy apád is őrűlt, és te is meg én is azok vagyunk, amennyibenhat ránk a gondolkodásuk. Nos hát, mi a véleményed a miszeretetre méltó gyilkosainkról? Valóban, mi a véleménye rólunk? kérdezte Hanover, éscsillogó szemmel leste a választ szemüvege felett. Csak annyit mondhatok felelte Grunya hogy nem úgyfestenek. mármint nem gyilkosoknak. Most már, Lukovill úr,elfogadom a kezét, s mindnyájukkal szívesen kezet fogok, hamegígérik, hogy felhagynak tervükkel, s nem akarják megölniapámat. Önnek még hosszú utat kell megtennie, Missz konsztantin,amíg felér a fényre csóválta a fejét Hanover sajnálkozva. Megölni? kiáltott fel Lukovill. Miért ez az örökös rette-gés az öléstől? A halál semmi. Csak az állat, a föld sarából lettteremtmény fél a haláltól. Mi kifejlett értelemmel bíró lényekvagyunk, tudói jónak és gonosznak. Ölni számunkra nem köny-nyebb és nem nehezebb, mint megöletni. Ami az ölést illeti.gondoljon a vágóhidakra meg a húskonzervgyárakra. Olyan min-dennapos dolog, hogy szinte szóra sem érdemes. Ki nem csapott még agyon egy szúnyogot? vette át a szótSztárkington nekihevülten. Egy hússal táplált, más lények halá-lával táplált kéz egyetlen csapásával mindannyiszor egy csodála-tos, érzékeny, bámulatos repülő mechanizmust zúzott széjjel. Havan tragikus a halálban gondoljon csak a szúnyogra, a szétlapí-tott szúnyogra, erre a légies, tündéri repülő csodára : soha aviati-kus, még a tizenötezer láb magasból lezuhant MekDoneld sem értilyen szörnyű véget. Tanulmányozott már egy szúnyogot mik-roszkóp alatt, Missz konsztantin? Megéri a fáradságot. Bizony,a szúnyog éppolyan csodálatos megnyilvánulása az élő anyagnak,mint az ember. Azért van egy különbség köztük szólt közbe Gré. Épp erre akarok rátérni. És mi a különbség? Lapítsa szét aszúnyogot. Hatásos szünetet tartott. Nos, szétlapította, vége,ennyi az egész. Emléke se maradt. De zúzza szét az embert, akártöbb nemzedéknyi embert, és valami marad utánuk. És mi maradmeg? Nem a helyváltoztató organizmus, nem az éhes gyomor, akopaszodó fej, a fájós fogak, hanem a gondolatok: a felséges,királyi gondolatok. Ez a különbség. Gondolatok! Magasrendűgondolatok! Helyes gondolatok! Értelmes igazságosság! Megálljunk csak! kiáltott fel Hanover, és izgalmában fel-ugorva hadonászni kezdett. Szétzúzni : elfogadom a szót, Sztár-kington, bár gorombán hangzik, de kifejezi a lényeget. Zúzzonszét úgy bizony, Sztárkington, zúzza szét csak egy petéjéből

most kelt szúnyog hártyás szárnyának legapróbb pigmentsejtjét,és beleremeg az egész mindenség a középponti napoktól a csilla-gokon túli csillagokig! Mert ne feledje, hogy a kozmikus igazsá-gosság elve ott van a pigmentsejtben is, éppúgy, mint a sejtetalkotó billiónyi atomok közt a leţutolsóban is, nemkülönben azelemi részecskék miliádjában, amelyek az atomok mindegyikétalkotják! Ide hallgassanak, uraim! szólalt meg Grunya. Miértvannak önök itt? Nem a világmindenségben, hanem ebben aházban. Elfogadom az utolsó szóig, amit Miszter Hanover olyékesszólóan kifejtett a szúnyog szárnyá¤ak pigmentsejtjéről.Nyilvánvalóan nem helyes szétzúzni egy szúnyogot. Akkor hát,a józan ész nevében, hogyan képesek összeegyeztetni ittlétüket ésa tervezett véres kezű gyilkolást az imént hangoztatott magasren-dű etikai elvekkel? A megkönnyebbülés kiengesztelődött kiáltásai röppentek fel aszobában. Ej, hallgassanak már! kiáltott rájuk Hall, majd Grunyáhozfordulva valósággal ráparancsolt: Grunyám, hagyd ezt abba!Már téged is megfertőztek, még öt perc, és te is olyan leszel, mintakármelyikük. Függesszük fel a vitát, kollégák. Fátyolt rá. Felejt-sük el, és térjünk a lényegre. Hol a főnök, Missz konsztantinapja? Azt mondták, ő hívta ide önöket. Miért jöttek ide? Hogymegöljék őt? Hanover még imént kifejtett eszméitől kihevülten a homlokáttörölgette és bólintott. Ez a jól megfontolt szándékunk mondta nyugodt hangon.missz konsztantin jelenléte természetesen zavaróan hat. Attóltartok, meg kell kérnünk őt, hogy hagyjon magunkra minket. Ön egy szörnyeteg, uram kiáltotta Grunya a szelíd lelkűtudósra. Igenis itt maradok! Nem fogják megölni az apámat.Én mondom önöknek! És akkor miért nincs itt a főnök? érdeklődött tovább Hall. Mert még nincs itt ţaz ideje. Telefonált, többen is beszéltünkvele, és azt mondta, tízkor találkozunk itt; ebben a szobában.Mindjárt tíz óra. és ha mégse jön? A szavát adta volt az egyszerű, ám teljesen meggyőzőválasz.Hall elővette az óráját. Már csak néhány másodperc hiányzotta tíz órából. És mielőtt még az óra azokat a másodperceketkiketyegte volna, nyílt az ajtó, és szőke színtelenségében, szürkeútiöltönyben Dragomilov jelent meg, selymes halványkék szemé-nek ţillantásával végigmérve az egybegyűlteket. üdv, kedves barátaim és testvéreim! mondta szenvtelenhangján. Úgy látom, mind itt vannak, Haas kivételével. Hol vanHaas? A gyilkosok, akik képtelenek voltak hazudni, zavartan néztek ţegymásra. Hol van Haas? ismételte meg a kérdést Dragomilov. Azt. nem tudjuk. pontosan, ez az, nem tudjuk pontosankezdte akadozva Harkinsz. Nos, én tudom, mégpedig pontosan vágott a szavába Dra-gomilov. Mindegyikük érkezését figyeltem az emeleti ablakból.Mindegyiküket felismertem. Haas is megjött. Most ott lapul abokorban a kapun belül, a bejárótól jobbra, a kapu alsó sarkátóléppen négy láb és négy hüvelyk távolságra. A minap mértem kia távolságot. Gondolják, hogy ez a szándékaim szerint való? Eszünk ágában sem ţţolt szándékai ellen cselekedni, főnökfelelt Hanover jóindulatúan, de logikus nyomatékkal. Gondo-san fontolóra vettük meghívását és utasításait, és egyöntetűenarra a következtetésre jutottunk, hogy sem adott szavunkat, sema becsületet nem éri sérelem, ha Haast a kinti posztra állítjuk.Emlékszik az utasításaira?

Tökéletesen bólintott Dragomilov. Egy pillanat türelmü-ket, amíg végiggondolom őket. Vagy félpercnyi néma csendben.gondolatban végigfutott utasításain, és arca felengedett, sőt elége-dettség sugárzott róla. Igazuk van elentette ki. Nem vétetteka tisztesség ellen. Most viszont, drága társaim, terveinket keresz-tülhúzta lányomnak és ennek az úrnak a behatolása, aki az önökideiglenes titkára és egy nap remélhetőleg a vejem lesz. Mi volt az ön terve? kérdezte Sztárkington azonnal. Hogy megsemmisítem önöket nevetett Dragomilov. És azönöké? Hogy megsemmisítsük önt ismerte be Sztárkington. Ésmeg is fogjuk semmisíteni. Sajnáljuk, hogy Missz konsztantin isjelen van, hasonlóképp, hogy Miszter Hall is jelen van. Hivatlanuljöttek. És természetesen távozhatnak. Én ugyan nem! kiáltott fel Grunya. Önök mind hidegvé-rű, embertelen, matematikai szörnyetegek! Ez itt az én apám, éslehet, hogy a sár teremtménye vagyok, vagy amit akarnak, de nemmegyek el innen, nem engedem, hogy baja essék! Itt kölcsönösen engednünk kell, uraim állapította meg Dragomilov. Tekintsük úgy, hogy mindkét fél rosszul számított. Hadd javasoljak fegyverszünetet. Helyeslem szólt Sztárkington. Ötpercnyi fegyverszünet, amely alatt semmi támadó akciót sem kísérel meg egyik fél sem, és senki sem hagyja el a szobát. Mi heten a zongorához vonulunk, és ott tanácskozunk. Megfelel? Feltétlenül. Most rögtön szíveskedjenek megjegyezni, hol állok. Kezemmel egy bizonyos könyvnek támaszkodom itt ezen a könyvespolcon. Egyetlen mozdulatot sem teszek, amíg önök el nem döntik, milyen eljárást látnak jónak követni. A bérgyilkosok félrehúzódtak a szoba másik végébe, és suttog- va tanakodni kezdtek. Gyere suttogta Grunya az apjának. Csak kilépsz az ajtón, és már megmenekültél! Dragomilov elnézően mosolygott. Nem értesz semmit mondta gyengéden.A lány szenvedélyesen tördelte a kezét, és sírva fakadt. Éppolyan tébolyult vagy, mint ők! De imádott Grunyám felelte Dragomilov, hát nem gyö- nyörű téboly ez, ha már ragaszkodsz a megnevezéshez? Itt agondolat és a jog az úr. Szememben ez a legmagasabb rendű ésszerűség és önuralom. Mi különbözteti meg az embert az alsóbb rendű állatoktól, ha nem az önuralom képessége? Vedd szemügy- re ezt a jelenetet. Ott áll hét ember, elszántan arra, hogy megölje- nek. Itt állok én, elszántan rá, hogy megöljem őket. És, íme, egyetlen kimondott szó csodát művelt, egy ujjal sem nyúlunk egymáshoz. Bízunk egymásban. Gyönyörű példája a legmaga- sabb erkölcsi önmegtartóztatásnak. Minden remete, aki egy oszlop tetején élt, vagy kígyóverembeköltözött, gyönyörű példáit adta az önmegtartóztatásnak vá- gott vissza Grunya. Olykor tébolydákban is igen rendkívüli eseteit lehet megfigyelni. De Dragomilovról leperegtek az érvek, csak mosolygott és tréfálkozott, mígnem a tanácskozók visszatértek. Mint előbb is, Sztárkington volt a szóvivőjük. Úgy döntöttünk mondta hogy kötelességünk megölniönt, főnök. Még egy perc van hátra. Amint az letelik, akcióbalépünk. Addig is. újra felszólítjuk két hivatlan vendégünket, hogytávozni szíveskedjenek. Grunya határozottan rázta a fejét. Fegyver van nálam! kiáltott fenyegetően, és előrántott egyapró automata pisztolyt, s egyben bizonyságát adta gyakorlatlan-ságának is, mivel láthatólag elmulasztotta kibiztosítani. Roppant sajnálom mentegetőzött Sztárkington. Mi annakellenére kénytelenek leszünk munkához látni.

Hacsak valami előre nem látható be nem következik, ugyebárjegyezte meg Dragomilov. Sztárkington társaira pillantott, azok bólintottak, mire ő ismegismételte : Hacsak valami előre nem látható. íme, itt az előre nem látható szakította félbe Dragomilov.nézze a kezeimet, Sztárkington. Nincs fegyver nálam. ţgy pilla-nat. Látja a könyvet is, amelynek a bal ţ kezem támaszkodik.A könyv mögött, a könyvszekrény hátán van egy nyomógomb.Egy erőteljes lökés hatására a könyv megnyomja a gombot.A szoba egy dinamitraktár: Magyarázzam még? Húzza félre aszőnyeget, amin áll. Úgy. Most óvatosan emelje fel azt a megla-zult padlódeszkát. Látja az egymás mellé fektetett rudakat? Mindössze van kötve. ţ Roppant érdekes mormogta Hanover, és szemüvegén átvizsgálgatta a dinamitrudakat. Ilyen egyszerű halál! Egy heveskémiai reakció, ha nem tévedek. Egy nap, ha időt tudok rászakítani, tanulmányozni kezdem a robbanószereket. És ebben a pillanatban Hall és Grunya rádöbbentek, hogy efilozófus gyilkosok valóban nem félnek a haláltól. Ahogy állítot-ták magukról, nem éltek a test rabságában. Az élet szeretete nemhatolt át értelmi folyamataikon. Csak a gondolat szerelmét ismer-ték. Ezt nem is gyanítottuk ismerte el Gré. De ha nemgyanítottuk is, azért felkészültünk rá. Ezért állítottuk ki strázsálniHaast. Tőlünk megmenekülhet, de tőle nem. Erről jut eszembe, barátaim mosolygott Dragomilov. Egydrótot oda is kivezettem, ahol most Haas kucorog. Remélem,hogy nem tenyerel rá nagy ügyesen a gombra, amit ott kinn rejtettem el, különben rövidesen mennybe repülünk teóriáinkkal együtt. Talán jobb is lenne, ha egyikük kimenne érte. Közben pedig megállapodhatnánk egy újabb fegyvernyugvásban. A jelenkörülmények ugyanis megkötik az önök kezét. Hét életet egyért csóválta a fejét Harkinsz, matematikailagvisszataszító. Roppant gazdaságtalan helyeselt Breen. Mit szólnának hát folytatta Dragomilov, ha azt monda- nám, terjesszük ki a fegyverszünetet éjjeli egy óráig, és jöjjenek velem vacsorázni. Ha Haas is beleegyezik, örömmel felelte Alszwort. - Már megyek is érte. Haas beleegyezett, s mind együtt hagyták el a házat, mint egy baráti társaság, és villamosra ültek a város felé. A Pádl különtermében a nyolc bérgyilkos, valamint Dragomilov, Hall és Grunya ülték körül az asztalt. Vidám, szinte mámoros hangulatú vacsora volt, jóllehet Harkins ésHanover csak növényi étket fogyasztott, Lukovill ráadásul irtó-zott minden főtt ételtől is, és szelíd ökör módjára rágcsált egynagy tálnyi salátát, nyers retket és karottát, Alszwort pedigdióval, mazsolával és banánnal kezdte, folytatta és fejezte be azétkezést-. A gyomorbajos képű Breen ezzel szemben egy vaskos,véres bélszínszeletet marcangolt, de borral hiába kínálták. Drago-milov és Haas híg helyi fehérbort ittak, míg Hall, Grunya és Grémegosztoztak egy palack könnyű rajnai boron. Sztárkington vi-szont két Martini koktéllal kezdte, és az étkezés folyamán gyak-ran tűnt el egész ábrázata egy jókora söröskorsó mögött. A társalgás igen szókimondó volt, de mindvégig megmaradtszeretetteljes; baráti hangnemben. Most aztán elcsíptük volna jegyezte meg Sztárkington Dra-gomilovnak, ha nem csöppen be a lánya váratlanul. Kedves Sztárkington barátom vágott vissza Dragomilovépp neki köszönhetik az életüket. Nélküle mind a heten rég alevegőbe repülnek ! Aligha vetette közbe Breen. Épp ön mondta, hogy a drót

vége a bokorhoz vezetett, ahol Haas állt lesben. Merő véletlen volt, hogy ő oda rejtőzött jegyezte megDragomilov könnyedén, de nem tudta teljesen titkolni enyhebosszúságát. Mióta szokás a véletlent kihagyni az evolúció faktorai közül?kapta fel a fejét a tudós Hanover. Sose tudta volna működésbe hozni, főnök jegyezte meg Haas, miközben Lukovill vágott vissza régi vitapartnerének, Hanovernek : És mióta szokás a véletlent egyáltalán faktornak tekinteni? A nézeteltérésüket alighanem a definíciók eltérése okozza- jegyezte meg Hall békítően. Azt tudja, Hannover, hogy konzerv- spárgát eszik ? Hanover fejéből kiröppent a tudományos replika, és döbbenten dőlt hátra. Soha nem eszem konzervet! Biztos ebben, Hall? Egészen biztos ? Kérdezze meg a pincért, ő is megmondhatja.Igaza van, Haas barátom felelte Dragomilov. De legköze- lebb bizonyosan működésbe hozom, és akkor ön nem lesz az utamban. ön a drót túlsó végénél lesz.Nem értem, nem, képtelen vagyok felérni ésszel kiáltott fel Grunya. Ez vicc! Ez nem lehet igaz! Itt ülnek együtt, mind jó barátok, együtt esznek és isznak, és nyájasan csevegnek róla, hogyan szándékoznak egymást meggyilkolni. Ébressz már fel, Winter! Ez csak álom lehet. Bár az lenne! szergiusz bácsi, akkor ébressz fel te! Ébren vagy, drága kislányom. Ha én ébren vagyok folytatta Grunya keményen, majdnem dühösen akkor önök az alvajárók! Ébredjenek! Ébredjenek fel! Jöjjön földrengés vagy bármi, ami felrázza önöket! Apám, te megteheted. Vond vissza az utasítást, hisz te adtad nekik! Nem érti meg, kisasszony, hogy apja ezt nem teheti ? kérdez- te Sztárkington az asztal másik oldaláról. Dragomilov az asztal túlsó végéről beszélt:Csak nem arra akarsz rávenni, Grunyám, hogy megszegjem a szavamat ? Akkor megteszem én szólalt meg Hall. Az utasítás az énmegrendelésem következménye. Visszavonom a megrendelést. Adják vissza az ötvenezremet, vagy fordítsák jótékony célra, az nem érdekel. A lényeg, hogy nem kívánom Dragomilov halálát.Ön megfeledkezik magáról emlékeztette Haas. Ön csupánmegrendelője az irodának. Amikor ön igénybe vette az irodaszolgáltatását, elfogadott bizonyos feltételeket. Az iroda ugyan-csak feltételekhez tartja magát. Lehet, hogy ön fel akarja bontania megállapodást, de az már nem áll hatalmában. Az ügy már aziroda kezében van, és az iroda sosem szegi meg, amiben megálla-podott. Eddig sem tette, és ezután sem teszi. Ha nincs abszolúthitele az adott szónak, ha az nem oly rendíthetetlen, mint a földgránitalapjai, akkor nincs remény az életben, és a teremtés önnönbenne rejlő hamissága miatt visszasüllyed a káoszba. Mi ezt ahamisságot tagadjuk. Ennek tanúsága minden tettünk, amely azadott szó szentségén alapul. Helyesen mondtam, barátaim? Egyöntetű helyeslés harsant, és Dragomilov, félig felemelkedveszékéből, az asztal felett megszorította Haas kezét. Egyszínű,monoton hangja most érzésektől forrósodott át, ahogy büszkénkinyilvánította : A világ reménye! A magasabb rendű emberfajta! Az evolúciócsúcsa! A jog uralkodói és a gondolat királyai! Minden álom éstörekvés valóra válik ; a Föld sara a fényig emelkedik ; az Istenségígérete teljesedésbe megy! Hanover odahagyta székét, és az intellektuális csodálat és abarátság elragadtatásában karjaiba zárta főnökét. Grunya és

Hall csüggedten néztek össze. A gondolat királyai mormogta Hall fejcsóválva. Minden tébolyda tele van a gondolat királyaival vágta rádühösen a lány. Logika! vigyorgott a férfi. Én is írok majd egy könyvet folytatta Grunya. Az lesz acíme : A téboly logikája, avagy miért őrülnek meg a gondolkodók. Soha ékesebb bizonyítást nem nyert a logikánk fordulthozzá Sztárkington, amikor a gondolat királyainak ujjongásaalábbhagyott. És,a logikájukat erőszakos cselekményekre fordítják! vá-.gott vissza Grunya. Én bebizonyítom önnek. Logikai úton? vágott közbe Gré nagy kacagást keltve,amely még a durcás Grunyára is átragadt. Hall felemelve kezét, ünnepélyesen szót kért. Még nem vitattuk meg, hány angyal táncolhat egy tű hegyén! Nem szégyelli magát? méltatlankodott Lukovill. Özön-víz előtti tézia ! Tudósok vagyunk mi, nem skolasztikusok ! Mégis be tudják bizonyítani szúrta közbe Grunya, éppolykönnyedén, mint az angyalokat vagy a tűt, vagy bármi mást. Ha valaha is kikeveredem ebből az ügyből, barátaim jelen-tette ki Hall búcsút mondok a logikának. Soha többé azéletben! Az intellektuális fáradtság vallomása vágta rá Lukovill. Csakhogy ő sem gondolja komolyan felelte Harkinsz.Tetszik vagy sem, logikus lénynek kell lennie. Ezt örökölte ezaz ember öröksége. Ez különbözteti meg az alsóbbrendű. Megálljon! kiáltott közbe Hanover. Elfelejti, hogy amindenség a logikán alapul. Logika nélkül a világegyetem nemlétezne. Minden parányában logika lakozik. Ott a logika a mo-lekulában, az atomban, az elektronban. Erről monográfiát isírtam, itt van a zsebemben, rögtön fel is olvasom önöknek. Azta címet adtam neki : Elektronikus logika. Arról szól. Itt a pincér szakította félbe Hall kajánul. Azt mondja,persze hogy konzervált spárgát szolgált fel. Hanover abbahagyta a zsebében való kutakodást, hogy tirádátintézzen a pincér és a Pádl étterem vezetősége ellen. Ez nem volt épp logikus jegyezte meg Hall, amikor a pincérelhagyta a termet. és miért nem, könyörgök? kérdezte Hanover kissé élesen. Mert ez nem a friss spárga szezonja. Mielőtt Hanover magához térhetett volna, Breen csapott le rá. Ma este már mondta egyszer, Hanover, hogy érdeklik arobbanóanyagok. Hadd mutassam meg önnek is az egyetemeslogika kvintesszenciáját íme, az elemek logikája, a kémia logiká-ja, a mechanika logikája és az idő logikája szétválaszthatatlanulegybeötvözve a legpompásabb kis szerkezetbe, amelyet halandóagy valaha kiötlött. Olyan tökéletesen egyetértek önnel, hogymost rögtön bemutatom önnek a mindenség anyagának értelemnélküli logikáját. Miért értelem nélküli? tudakolta Hanover bágyadtan, sközben borzadva nézte a tá¤yérján maradt spárgát. Ugy véli,hogy az elektronban nincs értelem?104 Fogalmam sincs. Sose láttam még elektront. De a viták ked-véért tételezzük fel, hogy értelmes döntésekre képes. Akárhogy is,nem tagadhatja, hogy ez itt a legtisztább logika, a legletéríthetet-lenebb logika, amit valaha látott. Figyelje csak! Breen a fogasonlógó felöltőjéhez lépett, és előhúzott egy lapos, hosszúkás csoma-got. A belőle kibontott tárgy leginkább egy összecsukott redőnykihúzatú fényképezőgépre emlékeztetett. Lelkesedéstől ragyogószemekkel mutatta fel. A teremtésit, Hanover! kiáltott fel.Alighanem igaza van. Nézze csak! Itt az ékes szavú, a locsogónyelvek és torzsalkodó eszmék letorkolója, a végső szó kimondó-

ja. Ha ez beszél, királyok és császárok, panamázók és sikkasztók,írástudók és farizeusok elhallgatnak mégpedig örökre. Hadd beszéljen! vigyorgott Hall. Talán sikerül Hanovertelhallgattatnia. A nevetés hamarosan elhalt, mert látták, hogy Breen a készülé-ket forgatva erősen gondolkodik, majd a néma csendben láthatóvolt, hogy megszületik agyában az akció elgondolása. Helyes mondta beszélni fog. - Előhúzott mellényzsebébőlegy átlagosnak látszó órát. Ez itt egy ébresztőóra mondta-tizenhét köves SzwisszElgin gyártmány. Nézzük csak. épp éjfélvan. Fegyvernyugvásunk hajolt meg Dragomilov felé egy óramúlva jár le. Tessék, nézzék, az ébresztőt pontosan egy óra egypercre állítom be. Most egy nyílásra mutatott a kameraszerűtárgy oldalában. Nézzék ezt a rést itt. Ez speciálisan ennek azórának a befogadására készült. értik, ugye, speciálisan. Tessék,beillesztem az órát. Hallották a kis fémes kattanást? Ez az auto-matikus reteszelőszerkezet. Nincs emberi hatalom, ami az órátinnen elmozdítja. Én sem vagyok képes rá. A döntés megszületett,s többé meg nem másítható. Mindez az én leleményem és az énmunkám, kivéve a hangot. Az Nakatodaka hangja, a nagy japántudósé, aki tavaly halt meg. Egy fonográffelvétel! kiáltott Hanover csalódottan. Hátnem robbanószerekről beszélt? Nakatodaka hangja robbanószer magyarázta Breen. Em-lékezhet rá, hogy Nakatodakát a saját hangja ölte meg a laborató-riumában. A Formoza-készülék! bólintott Haas. Én emlékszem rá. Én is szólt Hall Grunyának. Nakatodaka zseniális kísérle-tező volt. De úgy tudtam, a titkát magával vitte a sírba jegyezte megSztárkington.Az egész világ így tudja felelte Breen. De ajapán kormánynyomára jött a képleteknek, egy forradalmár meg ellopta a had-ügyminisztériumból. Ez az első Formoza, amely amerikai földönkészült. Én magam készítettem. Jóságos ég! kiáltott fel Grunya. És ha bekapcsol, mind-nyájunkat levegőbe röpít! Breen roppant elégedetten bólintott. Úgy van, amennyiben itt maradnak mondta. A környék-beliek földrengésre fognak gyanakodni, vagy valami anarchistamerényletre. Hát állítsa le! Nem állíthatom le. Ez benne a szép. Ahogy Hanovernekmondtam, ez a kémia, a mechanika és az idő logikájának szétold-hatatlan ötvözetét képviseli. Nincs a mindenségben erő, amely eztaz ötvözetet megbonthatná. Minden kísérlet csak siettetné a rob-banást. Grunya megrángadta Hall kezét, és kétségbeesetten pillantott rá,de Hanover a pokoli masina fölött tapsikolt, és szemüvegén átszemlélgetve újabb elragadtatásban tört ki: Csodálatos! Csodálatos! Breen, gratulálok ! Most már képe-sek leszünk az országok vitáit rendezni, és az egész világot új,magasabb erkölcsi szintre emelni. A héber kárba veszett időtöltés.Ez az igazi munka. Feltétlenül a robbanóeszközök tanulmányo-zásának fogom szentelni minden időmet. Ön téved, Lukovill.Ťme, mégis van erkölcs, értelem és logika az elemekben! Elfelejti, kedves Hanover vágott vissza Lukovill -, hogymindeme mechanizmus, kémia és időabsztrakció mögött a kiötlő,irányító és alkalmazó emberi elme. De félbeszakította Hall, aki székét hátrataszítva talpra ugrott. Eszelősök! Csak ülnek itt mind, mint a birkák, és közben eza nyomorult szerkezet bármikor működésbe léphet! Semmiképpen sem egy óra egy perc előtt nyugtatta szelídenHanover. Egyébként nem hallottuk még, mik Breen szándékai.

igen, ott az emberi elme, irányt szabni az öntudatlananyagnak és a vak erőnek. próbálta folytatni Lukovill. Sztárkington az asztal fölött áthajolva halkan mondta Hallnak : Állítsa ezt a jelenetet színpadra a Nyú Yorki közönség előtt.Szép kis pánik törne ki. De Hall nem törődött semmi közbevetéssel. Valóban, Breen, mik a szándékai? Mert én és konsztantinkisasszony távozunk, mégpedig azonnal. Van még bőven idejük felelte Nakatodaka hangjának leté-teményese. Elmondom a szándékaimat. A fegyverszünet egyórakor jár le. Én szeretett főnökünk és az ajtó között állok. Ő afalon át nem távozhat. Az ajtót én őrzöm. Mindenki más elhagy-hatja a termet. Csak én maradok itt vele. A robbanás időzítvevan. Semmi elejét nem veheti. Egyţperccel a fegyverszünet lejártaután az utolsó megbízatás, amit az iroda elfogadott, teljesedésbemegy. Türelem, főnök, még egypár mondat. Mint mondottam, énmagam sem állíthatom le többé a folyamatot, amely megindulta szerkezetben. De siettetni tudom. Látja, hogy a hüvelykujjamkönnyedén egy mélyedésbe illeszkedik? Ott éppen csak érint egygombot. Egy erőteljes nyomás a gombra, és a szerkezet azonnalfelrobban. Mármost mint becsületes és logikus ember és bajtárs,belátja, hogy ha csak a legapróbb próbálkozást is teszi a teremelhagyására, mindnyájan felrobbanunk, beleértve a lányát ésideiglenes titkárunkat is. Ennélfogva ön ülve marad. Hanover, aképletek tökéletesen működnek. én itt maradok, és a főnökkelegyütt halok meg egy óra egy perckor. A képleteket megtalálja ahálószobámban, az iratszekrényem legfelső fiókjában. Csinálj már valamit! nézett Grunya Hallra könyörgő sze-mekkel. Ezt nem nézheted tétlenül! Hall újra felemelkedett, félretolta az asztalon a borospoharat,hogy kezét jelentőségteljesen megtámaszthassa. Uraim ţ Halk, nyugodt hangja azonnal felkeltette a többiek figyelmét. Mostanáig folytatta Hall, jóllehet elborzadok az ember-öléstől, úgy éreztem, tisztelettel kell néznem az eszmékre, amelyekaz önök tetteit irányítják. Most azonban kénytelen vagyok két-ségbe vonni indítóokaik jogosságát. Breenhez fordult, aki figyelmesen hallgatott. Ön például milyen címen mér önmagára halálos ítéletet? Hasaját halálát okozza, miközben megöli főnökét, megsérti az irodaalapszabályát, hogy a kiszabott halált az áldozat bűneinek kellindokolttá tennie. Milyen bűnei vannak önnek, amelyek ezt azönmagára kiszabott halálos ítéletet igazolnák? Breen mosollyal nyugtázta az ügyes érvet. A többiek udvaria-san figyeltek. Csakhogy felelte a bakteriológus csillogó szemmel miszámításba vesszük a lehetőséget, hogy a feladat végrehajtása asaját életünkbe kerülhet. Igen, véletlenül, kiszámíthatatlan körülmények folytán vá-laszolt Hall. Itt azonban kitervelt halálról van szó, méghozzáegy ártatlan személynek a haláláról, aki nem más, mint ön. Ezzelmegsérti saját elveiket. Szavait töprengő csend fogadta. Teljesen igaza van neki, Breen szólalt meg végül Gré. Azön megoldása sajnos ţelfogadhatatlan. És ha mégsem? kockáztatta meg Lukovill. Gondoljukcsak el : Breen egy ártatlan ember halálát terveli, tehát megszegiaz elveinket, s ez a bűn igazolja a halálos ítéletet. A priori ítélet csapott le rá ingerülten Haas. Körben járóokoskodás. Szemfényvesztés. Amíg meg nem hal, nem bűnös; hapedig nem bűnös, semmi sem igazolja a halálos ítéletet. Téboly! suttogta Grunya. Tiszta tébolyda az egész! Borzadva tekintett végig az asztal körül ülők felhevült arcán.Egy konferencián ülő társaság feszült figyelme csillogott a sze-

mekben. Nem úgy hatott, mintha bármelyik is ügyet vetne apokoli szerkezetre, amely köztük feküdt, és konokul ketyegtesemmibe a másodperceket. Breen közben elvette hüvelykujját aszerkezet gombjáról, és mohó figyelemmel követte a javaslatávalkapcsolatban felhozott érveket. Azért van egy lehetséges megoldás szólalt meg a lassúbeszédű Harkinsz, és előrehajolt. Breen azzal, hogy a fegyver-nyugvás ideje alatt beállított egy bombát, megszegte a megállapo-dásunkat. Nem állítom, hogy ez önmagában olyan súlyos bűn,amely az általa elképzelt büntetést érdemli, de vitathatatlanulterhére róható egy olyan cselekmény, amely nem egyeztethetőössze társaságunk szigorú etikájával. Ez az! kiáltott Breen, és a szeme felszikrázott. Tökéletesenigaz, és ez a megoldás! Megszegtem a fegyverszünetet, bűnt kö-vettem el. Úgy ítélek, hogy bűnömért megérdemlem a halált.Tekintete a faliórára villant. Pontosan harminc perc múlva. Ám az, hogy egy pillanatra is elfordult figyelme Dragomilovtól,végzetesnek bizonyult. Mint egy áldozatára csapó kobra, az exfő-nök keze megtalálta Breen nyakán az életideget. A japánok halál-fogása azonnal hatott ; a többiek még mozdulni sem tudtak meg-lepetésükben, Breen keze már ellazult a készüléken, ő maga pedigélettelenül csúszott le a padlóra. Szinte ugyanazzal a mozdulattalDragomilov felkapta kabátját, és már az ajtóban állt. Találkozunk a hajón, Grunyám suttogta, és már el is tűnta döbbent szemek elől. Utána! kiáltotta Harkinsz, és talpra ugrott, de Gré szálasalakja útját állta, Fegyverszünet van! szólt Gray megróvóan. Breen meg-szegte, és drágán fizetett érte. Még húsz percig ideszögez minketa becsület. Sztárkington,ţaki eddig látható indulat nélkül figyelte a vitát azasztal végéről, most felemelte a fejét, és megszólalt: A bomba! mondta figyelmeztetőleg. A polémiánkat saj-nos el kell halasztanunk. A faliórára pillantott. Pontosantizennyolc perc van hátra a beállított robbanásig. Haas kíváncsian hajolt le, és kivette a kis bombát Breen eler-nyedt kezéből. Azért csak van valami mód. Breen állította, hogy nincs felelte Sztárkington szárazon,és én hiszek neki. Breen sohasem tett kétséges tudományos kije-lentést. Felállt az asztaltól. Mint a csikágói iroda vezetője,átveszem a parancsnokságot alaposan megfogyatkozott csapa-tunk felett. Harkinsz és Alszwort, azonnal vigyék a bombát azöbölbe. Nem hagyhatjuk, hogy itt robbanjon fel, és ártatlanokessenek áldozatául. Megvárta, amíg a két ember felölti kabátját, és elindul a halálo-san ketyegő Formoza-szerkezettel. Tiszteletre méltó exfőnökünk említést tett egy hajóról foly-tatta szenvtelenül. Eddig is gyanítottam, hogy ez volt a célja,amiért Szan Fransziszkóba jött; kijelentésével csak megerősítette agyanút. Minthogy nem alacsonyodhatunk le odáig, hogy a hajónevét a kedves leányából kényszerítsük ki, vagy hogy leselkedjünkutána, más megoldáshoz kell folyamodnunk. Haas? Csak három óceánjáró indul holnap reggel a dagállyal-felelte Haas szinte gépiesen, és Grunya csak ámult, milyen hatal-mas információtömeg lehet felhalmozva a domború homlok mö-gött. Maradtunk még annyian, hogy külön-külön mindegyiketlenyomozzuk. Helyes bólintott Sztárkington. Éspedig? Az Argoszy Oklendnél, az isztern klipper a Janzen rakpart-nál és a Takku Maru a kereskedelmi dokknál. Pompás! Akkor Lukovillé az Argoszy. Haas, önnekjobb lesza Takku Maru. Gré, az isztern klipperre. A három megnevezett tettre készen felemelkedett, de Sztárking-

ton intett nekik, hogy üljenek vissza. Van még idő a dagályig, uraim jegyezte meg könnyedén.Egyébként is hátravan tizenkét perc a fegyverszünetünkből.Breen tetemére esett a pillantása, amely kitekert pózban heverta szőnyegen. Drága barátunk elszállíttatásáról is gondoskod-nunk kell. Sajnálatos szívroham, fogjuk mondani. Hanover, lenneszíves, a telefont idenyújtani. Köszönöm. Aztán az italárlapért nyúlt az asztalon. Azutánra konyakot javaslok, jó testes konyakot. Lehetőlegspanyolt. A legillőbb ital egy étkezés végén. Inni fogunk, uraim,a legnehezebb feladatunk sikeres végére. És poharunkat köszönt-jük a férfira, aki ezt a feladatot ránk bízta. Hall már épp tiltakozni akart, hogy ilyen ízléstelenül humori-záljon valaki az ő kontójára, de mielőtt megszólalhatott volna,Sztárkington szenvtelen hangján folytatta: A poharunkat, uraim, Ivan Dragomilovra foţjuk köszönteni. Winter Hallnak egy teli erszény birtokában nem volt nehéz meggyőznie a gazdasági tisztet, hogy még a későnérkező számára is akad hely az iszt klipperen.ţ útban a hajóhoz még megállt a szállodájánál a csomagjáért,hátrahagyott a recepción egy táviratot azzal az utasítással, hogymásnap reggel azonnal továbbítsák, s csak azután találkozott afeljáróhídnál a meglehetősen aggodalmas Grunyával. Mialatt ő az utazása anyagi ügyleteit elrendezte, a lány eltűnta hajó mélyén, hogy tudtára adja apjának: Hall is velük utazik.Dragomilov arcát pajkos mosoly derítette fel. Ugyan mire számítottál, drágám? kérdezte. Hogy hara-gudni fogok? Vagy kétségbe esem? Vagy akár csak meglepődöm?Igen élvezetes arra gondolni, hogy kettesben utazom újonnanmegtalált lányommal, de az út csak még élvezetesebb lesz, ha alányomat boldognak láthatom. Mindig boldog voltam melletted, bácsikám. azazhogyapám felelteţGrunya durcásan, de a szeme csillogott. Dragomilov elnevette magát. Közel az idő, drágám, amikor egy apa már csak korlátozottmértékben teheti boldoggá a lányt. Most viszont, ha nincs kifogá-sod, lefekszem aludni. Fárasztó napom volt. Grunya gyengéd csókkal búcsúzott tőle, és már épp nyitottavolna az ajtót, amikor emlékei feltolultak. Apa! kiáltotta. A Bérgyilkossági Iroda! Minden hajót leakarnak nyomozni, amelyik a reggeli dagállyal indul! Az csak természetes felelte Dragomilov. Az első dolguklesz. Még egyszer megcsókolta a lányát, és gyengéden kituszkol-ta ház ajtón. A lány a felső fedélzetre ment, és rátalált Hallra. Kézenfogvaálltak a korlátnál, és az alvó város fényein pihent a tekintetük.A férfi keze megszorította a lányét. Nem lehet egy évnél kevesebb? kérdezte búsan. Hiszen már csak három hónap van hátra nevetett a lány.Ne légy oly türelmetlen. A nevetése alábbhagyott. Ez afigyelmeztetés, bevallom, rám még inkább vonatkozhat. Grunya! Ez az igazság. Ó, Winter, annyira szeretnék már a feleségedlenni! Édesem! A hajó kapitánya már holnap összead minket! Nem! Én is olyan őrült vagyok, mint ti mindnyájan. Szava-mat adtam, és nem vonhatom vissza. Józanul pillantott a férfira.Amíg az év le nem telik, nem lesz esküvőnk. És ha ezalatttörténnék valami apámmal. Semmi se fog történni vele nyugtatta Hall. Grunya állhatatos tekintetet vetett rá. Te pedig, ugye, nem vagy hajlandó megígérni, hogy megaka-dályozol bármit, ami történhetne? Drágám, nem tehetem. Hall a korlát fölött az elsötétült

vizet fürkészte. Ezek az őrültek. és apádat is ebbe a kategóriá-ba kell sorolnom. nem tűrnék el, hogy bárki beleavatkozzék aveszélyes játékukba. Mert nekik ennyi az egész : játék. Amelyben senki sem nyerhet sóhajtott a lány, és az órájárapillantott. Nagyon későre jár. Igazán ideje, hogy aludni menjek.Látlak holnap reggel? Egy ilyen kis gőzösön aligha kerülhetnénk el egymást neve-tett a férfi, és lehajolt, hogy gyengéd csókokkal borítsa el a lányujjait.Dragomilov melegnek találta kabinját, kinyitotta a kerek abla-kot, és szélesen kitárta. A luxuskabin ablaka a rakpartra nyílt,kifürkészhetetlen raktárházak tömör sorára, amelyeket csak azesti szellőben lengő csupasz villanyégők füzére világított meghalványan. A művelet nem hozott enyhülést; odakinn is áporo-dott és csendes volt az éj. Sötét szobájában állt, a kabinablak rézkeretére könyökölve, ésmélyeket lélegzett. Gondolatban végigfutott az eltelt kilenc hóna-pon és a veszélyeken, amelyekből mindig épp hogy szabadult.Nagy fáradtságot érzett, szellemit és testit egyaránt. A kor, gon-dolta. Az egyetlen változó az élet egyenletében, amelyet a legerő-sebb elme sem befolyásolhat. Most legalább előtte állott tíz nyu-godt nap ; tíz kellemes napnyi pihentető tengeri utazás. Ahogy ottállt, ismerős hang ütötte meg a fülét az alanti sötétből: Biztos ön ebben? Dragomilov. Alapos a gyanú, hogy ezen ahajón tartózkodik utasként. Biztos vagyok, uram felelte a gazdasági tiszt. Ilyen nevűutas nincs a hajónkon. Elhiheti, hogy minden tőlünk telhetőtmegtennénk a szövetségi kormány munkáját segítendő. Luxuskabinja sötétjében Dragomilov elvigyorodott. Kimerült-sége elillant, minden éber érzéke az alant történőkre irányult.A ravasz Gré szövetségi nyomozónak adta ki magát, de hátGré mindig is megérdemelten számított az iroda egyik legkivá-lóbb emberének. Feltehető, hogy az illető nem a valódi nevét használjafolytatta Gré. Szerény középtermet, törékenynek hat. bárbiztosíthatom, hogy ez csalóka látszat. és a lányával utazik, egyGrunya nevű, határozottan szép ifjú hölggyel. Van egy úriember, aki a lányával utazik. Dragomilov még szélesebben vigyorgott. Szobája sötétjében vékony, de erős ujjait harcra készen ropog-tatta. Az alsó fedélzeten csend állt be ; aztán Gré szólalt meg eltökél-ten. Azért utánanéznék, ha nincs kifogása. Meg tudná adni akabin számát ? Természetesen. Egy pillanat, uram. Ez az. igen. a har-mincegyes. Az alsó fedélzeten. Majd tétova csend után: Deha mégis téved. Akkor bocsánatot fogok kérni. Gréhanţjából hidegségcsapott ki. A szövetségi kormányzatnak nem célja ártatlanembereket zaklatni. Nekem viszont teljesítenem kell a kötelessé-gemet. A két árnyalak elvált egymástól a feljáróhíd tövénél, a maga-sabbik könnyedén megindult felfelé a kis oldalsó csigalépcsőn,majd félresöpörve a másikat. Köszönöm, magam is megtalálom. Nincs rá szükség, hogyelhagyja a posztját. Rendben van, uram. És remélem, hogy. De Gré már hallótávolságon kívül volt. Könnyedén a fedél-zetre lépett, és hamarosan egy ajtót talált, amely fedett folyosóbanyílt. Belépett, és azonnal a kabinszámokat kereste. A 108. számúajtó állott előtte. Habozás nélkül suhant a lépcsőhöz, és lefeléindult. Az alsóbb szinten a számok kétjegyűek voltak. Magábanelmosolyodott, és a kabinszámokat figyelve végigosont a néma

folyosón. A 31. egy forduló után, keresztfolyosóról nyílt, kis alkóvból.Gré az alkóv falához simult, és a következő lépésen töprengetf.Nem becsülte alá Dragomilovot, aki a logika, az etika és azerkölcsiség szépségén túl arra is megtanította, hogyan törheti elegy ember nyakát egyetlen fürge csapással. A hajón hihetetlenrázkódás futott végig, s Gré megmerevedett, de csak a nagyhajógépek indultak meg odalent, hogy az egész hajtóinű átmele-gedjék a reggeli indulásig. Az elhagyatott folyosó sötétjében Gré egy pillanatig arragondolt, hogy a revolverét használja, de rögtön el is vetette azötletet. A körülzárt térben a dörrenés süketítő volna, s megnehe-zítené a menekülést. Inkább egy vékony, éles kést húzott elő azalkarjára erősített tokból, és sebtében megvizsgálta az élét ahüvelykujjával. Elégedetten bólintott, megmarkolta élével felfelétartva, másik kezével pedig, amelyben álkulcsot tartott, a zárattapogatta ki. Egy gyors körültekintés megnyugtatta, hogy egyedül van akeresztfolyosón, minden utas bizonyára alszik már. Amilyen hal-kan csak tudta, a kulcsot a zárba tolta és lassan megforgatta. Meglepetésére az ajtó kivágódott, mégpedig a kabin belsejefelé. Mire egyensúlyát visszanyerte volna, már be is volt rántvaa szobába, és erős ujjak kulcsolódtak kést tartó kezére. De Gréis gyorsan reagált, mint mindig. Nem próbált visszahúzódni,inkább támadójával együtt előrelendült, vadul hozzáadva sajátsúlyát a másik rántásának erejéhez. Mindketten a padlóra zuhan-tak, a beépített ágy tövén az ablak alatt. Gré egy szempillantásalatt újra talpon volt, oldalt ugrott, és a kés döfésre készen állta markában. Dragomilov sem késett felugrani, maga elé nyújtottkarokkal állt, feszes ujjai egy kis rést kerestek, hogy megadhassáka halálszorítást az ellenfélnek. Egy pillanatig lihegve meredtek egymásra néhány láb távolság-ról. A rakpart gyenge villanyégői kísérteties árnyakat vetettek akabin falaira. Aztán villámsebesen lendült Gré karja, a késsivítva hasította a félsötétet. De csak az üres levegőt érte ; Drago-milov éppoly sebesen a földre vetette magát, s ahogy a másikkarja előrevágódott, alulról elkapta és megcsavarta. Gré elfoj-tott kiáltással kiejtette a kést, és apróbb termetű ellenfelére zu-hant, szabad kezével keservesen igyekezve elkapni annak a torkát. Némán és nekivadultan küzdöttek, két gyakorlott bérgyilkos,mindegyik tökéletesen tudatában a másik képességeinek, és meg-győződve róla, hogy jogos, ráadásul szükségszerű megölnie amásikat. Minden egyes fogásuk és fogáshárításuk automatikusvolt, képzettségük a japán haláltudományban egyenlő és pusztítóerejű: A hajó mélyén lassan átforduló hatalmas dugattyúk éskerekek zaja egyre erősebb lett. A luxuskabinban folyt tovább akíméletlen küzdelem, fogás fogás ellen, dobogásuk és lihegésükelveszett a hajógépezet mind hatalmasabb dübörgésében. Ide-oda kaszáló lábaik a nyitott ajtóhoz ütődtek, az ajtó végülbevágódott. Gré, ahogy fektében szabadulást keresett, megérez-te lapockájában a földre hullott kés nyomását. Hátát ívbe feszítveodébb gördült, és egy kézzel hárítva a rázúduló Dragomilovrohamát, a másikkal a kés után kutatott. És ujjai rátaláltak.Hevesen ide-oda tekeregve kiszabadította magát, és keze hátra-lendült, hogy elölről döfje kését ellenfelébe. Lesújtott és érezte,hogy a kés valami puhába mélyed. Másodpercnyi megkönnyeb-bülést érzett. Ám abban a pillanatban Dragomilov mohó ujjaimegtalálták a keresett pontot. Gré hátrazuhant, s egy utolsóerőfeszítéssel ujjai kirántották a kést az ágy matracából. Dragomilov tántorogva állt talpra, és komoran tekintett régibarátja sötét tetemére, amely a keskeny ágy lábánál hevert. A csu-kott ablak keretének dőlt, s igyekezett úrrá lenni heves lihegésén,arra gondolva, mennyire megapasztotta harci erejét a sok elteltév. Kimerülten dörzsölte arcát. Azért, gondolta, mégiscsak áll-

tam Gré rohamát, és ő is ott végezte, ahol a szervezet bármelytagja. Töprengéséből hirtelen kopogás riasztotta fel. Gyorsan leha-jolt, a holttestet az ágy alá gördítette, és nesztelenül az ajtóhozlépett. Tessék! Miszter konsztantin ? Beszélhetnék önnel egy pillanatra ? Azonnal. Dragomilov bekapcsolta a kabin világítását; egy gyors pillan-tás a szoba berendezésére megnyugtatta, hogy semmi sem árulko-dik az imént történtekről. Helyére tolt egy széket, az ágytakaróvalelfedte a matracon ejtett vágást, és hálóköntöst kapott magára.Még egyszer körülnézett. Elégedetten, hogy a szoba fogadóképes,résnyire nyitotta az ajtót, és hatalmasat ásított bele a gazdaságitiszt arcába. Nos? Mit óhajt? A tiszt zavartan pislogott rá. Egy Miszter Gré nevű úr. nem járt önnél? Ja, az? De igen. Éppen ő hiányzott az éjszaka közepén.Valami Dragomilovicsot vagy mifenét keresett. Bocsánatot kértés elment. Miért? A hajó rövidesen indul, uram. Elképzelhetőnek tartja, hogyaz elmúlt néhány percben tért volna vissza a partra, amíg énlejöttem önhöz? Dragomilov újra ásított, és hidegen nézett a tisztre. A leghalványabb sejtelmem sincs. És most, ha megbocsát,szeretnék végre egy kis nyugodalmat. Természetesen, uram. Elnézését kérem. És köszönöm. Dragomilov bereteszelte az ajtót, és újra eloltotta a kabinlámpáját. Ott ült a kabinhoz tartozó kis széken, és töprengvenézte a csukott ablakot. Holnap már késő lenne, a személyzetbiztosan takarítja a kabinokat. Még reggel is késő lehet, mert, nemritka, hogy már hajnalban sétálnak a fedélzeten. Most kell meg-tenni, bármekkora is a kockázat. Türelmesen visszaült, és várt ahajó indulására. Fentről, a fedélzetről hangokat lehetett hallani, amint húztákbe a köteleket, és a hajó felkészült, hogy elhagyja a rakpartot.A gépek feldübörögtek, finom remegés lett érezhető a kabinbanis. Feje fölül tompa dobogást hallott, matrózokét, akik a kötele-ket csőrölték fel, és szolgálták minden szeszélyét az acélszörny-nek, amely az óceánon készült átalvinni őket. A kiáltások a fedélzeten lassan elhaltak. Dragomilov óvatosankinyitotta az ablakot, és kidugta a fejét rajta. A hullámzó szaka-dék a móló és a hajó között lassan szélesedett; a raktárházak előttfüggő égőket elhalványította a messzeség. Fülelt, nem hall-e lépte-ket fentről, de néma csend volt. Dologhoz fogott hát, az ágy alólelőgörgette a testet, és lehajolva, könnyedén az ágyra emelte. Mégegy kutató pillantás meggyőzte, hogy a rakpart néptelen. A csün-gő karokat kidugta a kerek nyíláson, majd az egész testet utánuklódította. Halk csobbanással ért vizet; Dragomilov hallgatózott,nem harsannak-e kiáltások fentről. Néma csend volt továbbra is.Komor ábrázattal bereteszelte az ablakot, szorosra húzta összea függönyét, és csak akkor gyújtott fényt. Még egyszer ellenőrzött mindent, mert Dragomilov alaposember volt. A kést egy bőröndbe helyezte, és lezárta a csomagot.A felhasított matracot megfordította, a lepedőt gondosan vissza-tűrte minden oldalon. A takarót kiegyengette. Csak amikor mára szoba tökéletesen visszanyerte iménti megjelenését, akkor nyu-godott meg, és fogott lassan a vetkőzéshez. Eseménydús éjszaka volt, gondolta, egyszersmind egy továbbilépés könyörtelen útján.ţ Lukovill erélyesen kopogott Sztárkington hotelszobája ajtaján, amikor belépett, szótlanul letett egy újságot azasztalra. Sztárkington pillantása azonnal a fekete címsorra esett,

és gyorsan végigolvasta a vérfagyasztó beszámolót.TITOKZATOS ROBBANÁS KÉT HALOTTALAugusztus 15. Ma hajnalban a Wört Sztríten, az Öböl kör-zetében egy titokzatos robbanás két azonosíthatatlan férfi ha-lálát okozta. A rendőrség nem talált nyomot arra nézve, miokozhatta a heves detonációt, amely a közvetlen környékenablakokat tört ki, és halálát okozta a két férfinak, akik feltehe-tőleg épp a robbanás helyszínén haladtak el. A robbanás ereje lehetetlenné tette az áldozatok azonosítá-sát: Egy kis fémdoboz roncsa az egyetlen szokatlan tárgy, amita helyszínen találtak, de a rendőrség véleménye szerint méretemiatt nem lehetett oka a tragédiának. A hatóságok teljes sötét-ségben tapogatóznak. Harkinsz és Alszwort! kiáltott fel fogait összeszorítva.Sürgősen ide kell hívni a többieket! Haasnak és Hanovernek telefonáltam felelte Lukovill.Bármely pillanatban itt lehetnek. És Gré? A hotelszobája nem felel. Meglep a dolog, hiszen abbanmaradtunk, hogy ma reggel mindenki jelentést tesz a hajóról,amelyet az éjszaka átvizsgált. Ön nem talált semmit az Argoszin? Semmit, és Haas sem a Takku Marun. A két férfi egymásra bámult, szemükben egy közös gondolattükröződött. Ön szerint talán. kezte Sztárkington, de abban a pillanat-ban ellentmondást nemtűrő kopogtatás harsant fel az ajtón.Mielőtt a bentlévők bármelyike felelhetett volna, az ajtó kivágó-dott, és Haas meg Hanover alakja tűnt fel előttük. Haas a szobába rontott, és ugyanannak a lapnak egy későbbikiadását dobta az asztalra. Látták ezt? kiáltotta. Gré is meghalt. Meghalt ? A Janzen rakpartnál fogták ki a holttestét a vízből, ahol azisztern klipper volt kikötve! Dragomilov azon a hajón utazik, ésa hajó már úton van. Néhány pillanatnyi döbbent csend támadt. Sztárkington a szé-kéhez ment és komótosan leült. Tekintete végigjárt társai megkö-vült arcán, s csak akkor szólalt meg halkan : Nos, uraim, meg vagyunk tizedelve. A Bérgyilkossági Irodaösszes életben maradt tagja e pillanatban itt van e szoba falaiközött. Hárman haltak meg közülünk az elmúlt huszonnégy óraalatt. Hol a siker, amely annyi éve minden vállalkozásunkatkoronázta? Ťígy cserben hagyhatott minket egyik pillanatról amásikra ? Senki sem csalhatatlan vetette ellene Haas. Harkinsz ésAlszwort egy véletlen áldozatai. Véletlen? Ezt ön sem hiheti őszintén, Haas. Az nem lehet.Véletlen olyan nincs is. A saját életünknek ura vagyunk, vagynem vagyunk ura semminek. Azaz legalábbis ebben hiszünk, vagy nem hiszünk semmibenigazította helyre Lukovill szárazon. De biztosan valami hiba volt a faliórával makacskodottHaas. Nyilvánvaló bólintott Sztárkington. Ám véletlen-e, havalaki abba bukik bele, hogy túlságosan rábízza magát egy me-chanikus szerkezetre? A találmányok, kedves Haasom; cselekvőkés nem gondolkodók művei. Nevetséges állítás! dohogott Haas. Szó sincs róla. Aki képtelen értelmileg racionalizálni a prob- lémákat, csak az fog mechanikus megoldás után kutatni. Vegye csak a falióra példáját. A pontos idő ismerete vajon válasz-e az adott időpillanat problémájára? Mit nyerünk szépségben avagy erkölcsben, ha tudjuk, hogy e pillanatban tíz óra múlt éppen

nyolc perccel ? Ez túlzott egyszerűsítés vágott vissza Haas. Eljön az idő, hogy az a falióra bosszút áll. Hanover előrehajolt. Ha már így leszólja a cselekvőket, Sztárkington mondta, mit gondol mégis, mi csak gondolkodók vagyunk talán, és egyál- talán nem cselekvők? Sztárkington rámosolygott. Az az igazság, hogy egy ideje sem ezek, sem azok nem va- gyunk. És mostantól létkérdés, hogy mind a kettő legyünk. Lukovill, aki eddig az ablakon bámult ţki az utcára, most megpenderült.Ide hallgassanak! kiáltotta. Dragomilov elhajózott. El- hagyta az országot. Kétséges, hogy valaha visszatér-e. Miért nem adjuk fel ezt az értelmetlen hajszát? Mi, akik maradtunk, még újraszervezhetjük az irodát. Dragomilov egy szál magában kezd- te, mi meg négyen vagyunk ! Feladni a hajszát? visszhangozta Haas döbbenten. És hogy értelmetlen? Hogyan szervezhetnénk újjá az irodát, ha legel- sőnek nem is a hajszát, hanem az elveinket adjuk fel? Lukovill fejet hajtott.Persze, igaza van. Nem gondoltam végig. Akkor hát mi a következő lépés ? Haas felelt neki. Ez a vékony láng-ember domború homlokával felpattant, és ţaz asztal fölött áthajolt. Ma délután négykor indul egy hajó a Dérborn dokkból, az Orientál Sztár. A leggyorsabb hajó a csendes-óceáni vonalakon. Akár egy teljes nappal is megelőzi az isztern klippert Honolulu kikötőjében. Javaslom, várjuk be Hawaii szigetén Dragomilov érkezését. És azt is, hogy elővigyázatosabbak legyünk, mint az előttünk járók, amikor szembetalálkozunk vele. Nagyszerű ötlet! lelkendezett Hanover. Teljesen gyanút-lan lesz! A főnök sose teljesen gyanútlan jegyezte meg Sztárkington.Csak úgy van vele, hogy ha gyanít is veszélyt, nem engedi, hogyaz eltántorítsa a terveitől. Nos hát, uraim, hogy tetszik önöknekHaas javaslata? Csend ülte meg a szobát. Aztán Lukovill megrázta a fejét. Nem hiszem, hogy szükséges mindnyájunknak elhajóznunk.Haas sérülése még nem is jött helyre egészen. És egyébként semjó minden tojást egy kosárba tenni. Javaslom, hogy Haas marad-jon. Szükség lehet rá, hogy valaki a szárazföldről irányítsa azakciót. A javaslaton mindhárman elgondolkodtak. Sztárkington bólin-tott. Egyetértek. Haas? A vékony, izzó szemű ember mélabúsan mosolygott. Persze szívesen lennék jelen, amikor leterítik a vadat. De megkell hajolnom Lukovill érveinek logikája előtt. Én is egyetértek. Hanover csak bólintással, jelezte egyetértését. Van elegendő pénzünk? Sztárkington áthajolt íróasztalához, és a fiókjából előhúzott egyborítékot. Ma reggel küldönc kézbesítette. Hall küldött benne felhatal-mazást, hogy korlátlanul vehetek fel pénzt a számlánkról. Hanover felvonta a szemöldökét. Tehát ő is Dragomilovval utazott. Inkább a lányával helyesbített Haas mosolyogva. SzegényHall! Milyen csapdába csalta a szerelme! Beszerez egy apóst,akinek ő maga tűzött vérdíjat a fejére! Hall logikáját érzelmek színezik át jegyezte meg Sztárking-ton. Az érzelmes ember végzete nemcsak megjósolható, detöbbnyire megérdemelt is. Felemelkedett. Akkor hát utánané-zek a hajójegyeknek. Hirtelen Lukovillre nézett, s aggódva

kérdezte: Mi baj ? Miért vág olyan szerencsétlen képet ? A hajókoszt sóhajtott Lukovill bánatosan. El tudjaképzelni, hogy friss zöldfélét szolgálnak fel az egész út folyamán?A napkorong széle egyenletesen tört meg a keleti horizonton.Winter Hall a korlátnál állva élvezte az óceán langyos reggeliszellőjét, amikor hirtelen megérezte, hogy valaki áll mellette.Megfordult, s Dragomilovot látta a csillogó messzeségbe bá-mulni. Jó reggelt! üdvözölte mosolyogva. Jól aludt? Dragomilov viszontmosolyt erőltetett vonásaira. Amennyire várható volt. Ha érzem, hogy elkerül az álom, én olyankor sétálok egyeta fedélzeten ajánlotta Hall. Az a tapasztalatom, hogy egy kistestmozgás meghozza az álmot. Testmozgásban nekem sem volt hiányom felelte Dragomi-lov, és most már egészen szembefordulva a mellette álló szép,sudár fiatalemberrel, felmosolygott rá. Látogatóm volt éjszaka,mielőtt kihajóztunk. Hall elméjében fellobbant az emlék. Gré! Neki kellett átvizsgálnia ezt a hajót! Úgy van. Gré ugrott be hozzám. Itt van valahol? Hall körülpillantott, derűs mosolya leher-vadt az arcáról. Nem. Nem jött velünk. Ott maradt. Hall rápillantott az apró, homokszínhajú emberre, aki melletteállt, és már mindent értett. Megölte! Igen, megöltem. Nem tehettem mást. Hall visszafordult, és újra a kelő nap szemlélésébe mélyedt.Erőteljes arcára szigorú kifejezés ült ki. Azt mondja, nem tehetett mást. Foghatom úgy fel ezt abeismerést, hogy változás állott be a nézeteiben? Nem rázta a fejét Dragomilov. Ámbár minden nézetnekkészen kell ţállnia a változásra is, ha a gondolkodó ember méltóakar maradni az értelem adományára. Azért mondtam, hogy nemtehettem mást, mert Gré a barátom volt. Azt is mondhatnámtalán, hogy a védencem. Az én oktatásom szellemében tört az énéletemre. és én az ő motívumainak a tisztaságát méltányolvavetettem véget az övének. Hall nehéz sóhajt hallatott. Nem, nem változott. Mondja, mikor lesz vége ennek a téboly-nak ? Tébolynak? Dragomilov vállat vont. Tisztáznia kellenea fogalmait. Mi az épelméjűség? Élve hagyni olyanokat, akikneka ténykedése ártatlan életek kioltására vezet? Olykor ártatlanéletek ezreinek a kioltására? Ugye, nem Grére céloz? Ugyan! Csupán a tanaim alapjait igyekszem igazolni, amelytanokban Gré is hitt, és amelyeket ön volt szíves tébolynaknevezni. Hall csüggedten bámult rá. De hiszen egyszer már beismerte ennek a filozófiának a tévesvoltát. Az ember nem ítélhet, csak fölötte ítélhetnek. És nem azegyén. Csak a csoport. Úgy van. Ezen az alapon győzött meg róla, hogy a Bérgyil-kossági Iroda kitűzött célja amorális. Vagy talán pontosabbjelző,hogy koraérett, ideje előtti. Mert maga az iroda is, ne felejtseel, csoport, magának a társadalomnak a képviselöje. Képzeljencsak el egy akkora irodát, amely az egész emberiséget magábanfoglalja. Akkor az érvek; amelyekkel meggyőzött, érvényüketveszítik. De annyi baj legyen. Akárhogy is, ön meggyőzött, és énelvállaltam a megbízatást; :ţönmagam megöletését. Szerencsétlenmódon épp a szervezetem tökéletessége dolgozott eddig ellenem. A tökéletessége! Hall levegő után kapkodott. Hogyanejtheti ki ezt a szót? Hisz hat vagy talán nyolc embere is kudarcot

vallott, amikor meg akarták ölni! A kudarcuk épp a tökéletesség bizonyítéka felelte Dragomi-lov komolyan. Látom, hogy nem érti. A kudarcokat be lehetkalkulálni ; az iroda szervezetébe ugyanis fékek és ellensúlyok is bevannak építve. A kudarcok ezeknek a fékeknek és ellensúlyoknaka helyességét bizonyítják. Hall ámulattal nézte a mellette álló emberkét. Egyszerűen hihetetlen! Mondja meg hát, mikor fog ez a. jó,nem nevezem tébolynak. ez a kaland véget érni? Meglepetésére Dragomilov nyájas mosollyal felelte: Szeretem a kaland szót. Kaland az egész élet, de nem sokrabecsüljük ezt, amíg maga az élet nem forog kockán. Hogy mikorfog véget érni? Gondolom, amikor mi véget érünk. Ha agyunknem fungál többé, ha a férgek és nem gondolkodók társaiváleszünk. Ami az én egyedi esetemet illeti tette hozzá, látva Hallarcán a növekvő türelmetlenséget a határidő lejártával, egyévvel azután, hogy Haasnak kiadtam az utasítást. És ez az idő már nincs messze. Nem egészen három hónap,és a szerződés lejár. És akkor? Meglepetésére Dragomilov arcáról lehervadt a mosoly. Fogalmam sincs. El nem tudom képzelni, hogy a szervezet,amelyet olyan aprólékos gonddal építettem ki, élni hagy egy teljesévig. Ez tagadása lenne a tökéletességének. De azért, ugye, mégsem kívánja a sikerüket? Dragomilov összekulcsolta a kezét. Homloka ráncba szaladt,arca komoly volt. Nem tudom. Ez egyre jobban aggaszt mostanában, ahogymúlnak a hetek meg a hónapok. Ön bámulatos ember! Milyen értelemben aggasztja? A színtelen hajú kis ember szembenézett megtermett tár-sával. Azt hiszem, nem igazán kívánom, hogy egy időhatár lejártá-nak köszönhessem az életemet. Az idő arra való, hogy uralkodjékaz emberen, s nem hogy szolgálja. Az idő, tudja, az egyetlengépezet, amelynek tengelyeit a csillagok forgatják, és mutatóit avégtelen igazítja. Én is szerkesztettem egy tökéletes gépet, azirodát. De az iroda csak önmagára hagyatkozva bizonyíthatja betökéletességét. Nem helyes, ha fogyatékosságait egy másik, egynagyobb gépezet kérlelhetetlen működése egyenlíti ki. De hisz épp jelenleg is az időtényezőt igyekszik kihasználniaz élete megmentésére vetette ellene Hall, akit most is bámulat-ba ejtett a másik elme különös működése. Ember vagyok felelte Dragomilov búsan. Könnyen lehet,hogy hosszú távon majd ez bizonyul filozófiám végzetes gyönge-ségének. Azzal sarkon fordult, és elindult a fedélzeti folyosó ajtaja felé.Hall utánapillantott, s közben érezte, hogy a másik oldalon va-laki megérinti a karját. Hirtelen odafordult, és Grunya tekin-tett rá. Mit mondtál apámnak? kérdezte. Nagyon felzaklatottnaklátszott. Attól lett olyan, amit maga mondott önmagának felelteHall. Karon fogta a lányt, és sétálni indult vele a fedélzeten.Minden emberben ösztön rejlik, amely küzdeni készteti az éle-téért. De van mindegyikünkben, rejtetten, egy halálvágyţ is, amelyváltozatos ürügyekkel igyekszik igazolni magát. Majd csak ez-után derül ki, melyik elem kerekedik felül a te különös atyádéletében. Avagy a halálában suttogta Grunya, és hevesen megka-paszkodott szerelme védelmező karjában.ţ Az isztern klipperen a napok gyorsan és kellemesen teltek. Grunya naponta kifeküdt a nyugszékébe, és süt-tette magát a forró nappal, minek folytán éppoly sötétre barnult,mint Hall. Dragomilov azonban, noha éppannyi órát töltött a

napsütötte fedélzeten, immunisnak bizonyult a perzselő sugarakhatásával szemben, és megőrizte hal ţványságát. Hall meg ő minthaţmoratóriumot kötöttek volna filozófiai vitáikban; beszélgetésükmost gyakrabban irányult a hajó nyomdokvizében fel-feltűnőjátékos repülőhalrajokra vagy az étteremben felszolgált kiválófogásokra, esetleg a tatfedélzet teniszpályáján elért eredmé-nyeikre. És egy szép nap reggelén, mintha csak most indultak volna, azutazás már véget is ért. Ahogy e reggelen, ébredés után a fedélzet-re léptek, már szinte fölöttük tornyosult az Oahu sziget bejáratátőrző Gyémántfő, Honolulu kikötővárosa pedig fehéren villogotta háttérben. Kis csónakok raja evezett a hajó felé, virágfüzérekkelékes bennszülöttek seregével. A nagy óceánjáró gyomrában afűtők lapátjukra támaszkodva álltak, mint megannyi szobor; ahatalmas hajógépek majdnem teljesen leálltak, a hajó alig moz-gott előre az öböl vizében. Gyönyörű! suttogta Grunya, és Hallhoz fordult. Hát nemgyönyörű, Winter? Majdnem olyan gyönyörű, mint te vagy, kedvesem mosoly-gott rá Hall, és Dragomilovhoz fordulva így szólt: Tíz hét. Tízhét múlva, uram, a viszonyunk gyökeresen megváltozik. Attólfbgva ön az apósom lesz. És már nem a barátja többé? nevetett Dragomilov. Mindig is barátok maradunk felelte Hall, de aztán elkomo-rult kissé. Mellesleg, most mik a tervei? Nem gondolja, hogymegmaradt emberei ide is követni fogják? Dragomilov mosolya nem vesztett derűjéből. Követni? Már itt is vannak. Legalábbis a többségük. Mertpersze egyet biztosan ott hagytak a kontinensen. De hogy előzhettek meg minket? Egy gyorsabb hajóval. Fogadni mernék, hogy az OrientálSztárral hajóztak ki a mi indulásunk napjának délutánján. Gréholttestének fölfedezése elárulta, melyik hajóval utazunk, ennél-fogva úticélunkat is megtudták. Tegnap este már biztosan kikö-töttek. Ne féljen, ott lesznek mind, amikor partra szállunk. De hogy tudhatod mindezt olyan biztosra? kérdezte Gru-nya. Úgy, hogy beleképzelem magamat a helyzetükbe, és kiszámí-tom, mit tennék én azonos körülmények között. Nem, drágám,biztosan nem tévedek. Itt lesznek mind a fogadásomra. Grunya megragadta apja karját, és szeme kikerekedett a féle-lemtől. De apa, mit akarsz tenni? Ne aggódj, drágám! Nem esem áldozatul nekik, ha erre vagykíváncsi. Most pedig jól figyelj : még napokkal az indulásunk előttírtam ide, és foglaltam két szobát neked meg Hallnak a QueenAnn szállóban. Egy autótok is lesz sofőrrel, akkor és oda mentekvele, ahogy joţlesik. Én most nem tarthatok veletek, de amintelrendeztem a dolgaimat, hallani fogtok rólam. Grunyának meg nekem? tátogott Hall. De hisz nem istudhatta, hogy én is jövök! Dragomilov szája fülig szaladt. Mondtam már, hogy mindig beleképzelem magam másokhelyébe. Az ön helyében én sem engedtem volna, hogy egyţolyangyönyörű lány, mint az én Grunyám, csak úgy eltűnjön mellőlem.Drága barátom, semmiben sem voltam olyan biztos, mint hogyitt találom a hajón. Azzal visszafordult a korláthoz. A bennszülöttekkel zsúfoltcsónakok most már a hajó körül ringtak az enyhe hullámokon;ágyékkötős fiúk buktak alá a tiszta vízbe a fedélzetről lehajigáltpénzérmékért. A rakpart fehér épületeiről visszasugárzott a kelőnap fénye. A hatalmas óceánjáró megállt; egy karcsú kis naszádindult feléje a partról a révkalauzzal és a kínai hordárokkal, akikmajd a csomagokat viszik partra.

Hajókürt hangja hasított a csendbe, büszkén jelentve a megér-kezésüket. A révkalauz csónakja a hajó oldalához állt, és a kikö-tői tisztviselők csinos, hegyes sipkájukban és fehér ingükben afedélzetre kapaszkodtak. Nyomukban kék inges, varkocsos hordárok füzére kúszott fela kötéllétrán, egy ütemre himbálva lapos szalmakalapjukat, éseltűntek a hajó belsejében. Dragomilov most a másik kettőhöz fordult. Ha megbocsáttok, befejezem a csomagolást vetette odakönnyedén, és kurta integetéssel a lejárat felé vette útját. A révkalauz megjelent a kormányhídon, s a hajó gépei újrafeldübörögtek, ahogy a hatalmas test megindult a part felé. Talán mi is lemehetnénk, hogy a csomagjaink után nézzünkmondta Hall. Ó, Winter, ilyen hamar? Olyan gyönyörű ez a látvány! Nézd,a hegyek mintha egyenest a város közepéből szöknének fel! A fel-hők úgy függenek a csúcsok felett, mint apró füstpamatok!Elhallgatott, és a lelkesedés lelohadt az arcáról: Winter, mihezkezd apa ? én nem aggódnék apádért, drágám. Még nem lehetnek itt. Ésha itt vannak is, nem kockáztathatnak meg egy akciót ekkoratömegben. Menjünk. A hajó egyreközelebb ért a mólóhoz, ők pedig lementek a hajómélyébe. Közben köteleket hajítottak a partra, és szorgos kezekerősítették őket a kikötő bakjaihoz. A hajón munkához láttak acsörlők, behúzva a súlyos kábeleket, míg a hajó rögzített helyzet-ben nem állt a dokk mellett. Egy zenekar rázendített a híresAlohára. A boldog felismerés kiáltásai röppentek fel az utasokmeg a parton várakozók tömegéből, zsebkendők lengtek viharo-san. A lejáróhíd lassan a part felé nyúlt, a zenekar fortisszimóbacsapott. Poggyászát egy hordárra bízva, Hall visszatért a fedélzetre, ésa korlátnál megállva végignézett az arcokon, amelyek a rakpartkorlátja mögött sorjáztak. Hirtelen megmeredt : ott állt Sztárking-ton, és egyenest az ő arcába bámult! Az iroda csikágói fiókjának vezetője nyájas mosollyal intege-tett feléje. Hall tekintete továbbsiklott a felfelé fordított arcokon,és megállt egy másiknál. Hanover volt az, ő a lejárathoz közelebbvárakozott. Nem kérdéses, hogy a harmadik is hasonlóan fontosstratégiai pontot őriz, gondolta Hall. A lejáróhíd padlója partot ért, a korlátok is helyükre kerültek.Az utasok és a várakozók özönleni kezdtek mindkét irányból, sa megrakott hordárok igyekeztek utat törni köztük, veszélyeseningó terhüket egyensúlyozva fejükön és hátukon. Sztárkington ismegindult felfelé a hídon, két könyökkel taszigálva félre a tolon-gókat. Hall eléje sietett. Sztárkington boldogan mosolygott rá. Isten hozta, Hall! Örülök, hogy itt látom! Hogy s mint van? Sztárkington! Ezt nem tehetik! Sztárkington felvonta a szemöldökét. Mit nem tehetünk? Nem állhatjuk legszentebb szavunkat?Nem tarthatjuk meg híven, amit megígértünk? Ami a kötelessé-günk? Változatlanul mosolygott, de a szemében halálos ko-molyság volt. Hall válla fölött a lefelé özönlő arcok sokaságátfürkészte. Most nem menekül, higgye el. Lukovill már a révka-lauzzal feljött a hajóra. Hanover a dokk kijáratánál őrködik.Súlyos hibát követett el a főnök, hogy ilyen csapdába sétált bele. Hall a fogait csikorgatta. Nem tűrhetem! értesítem a hatóságot! Senkit sem fog értesíteni. Sztárkington oktató hangot vettfel, mintha professzor volna, és egy nehéz felfogású hallgatójátigyekeznék rávezetni valami kézenfekvő igazságra. Becsületsza-vát adta. Magának a főnöknek és nekünk is, mindegyikünknek.Nem értesítette a hatóságot eddig sem, és nem fogja ezután sem.

Nem fejezhette be a mondatot, mert egy kínai hordár, akivalóságos bőröndtorony alatt görnyedt, beleütközött, és dalla-mos bocsánatkéréssel állt odébb. Lukovill tűnt fel mellettük, ésHallt megpillantva, boldog mosolyra derült az ábrázata. Hall! Igazán kellemes meglepetés! Milyen volt az útjuk?Kellemes?#És mondja csak. itt lehalkította a hangját voltvalami zöldféle az étrenden? Visszaútban szeretnék valami ízlé-semhez illőbb konyhát. Az Orientál Sztáron sajnálatosan nélkü-löznöm kellett a főzeléket és a gyümölcsöt is. Hús, folyton csakhús! Persze nyilván az hiszik, így tesznek az utasok kedvére. Láthatólag észrevette, hogy Sztárkington valami másra vár;gyorsan témát változtatott, és hozzá fordult. Dragomilov lent van. A 31. kabint foglalta le más néven ; akabinra felszereltem egy külső reteszt, hogy ki ne tudjon jönni.Persze ott van még az ablak. Azt Hanover figyeli lentről felelte Sztárkington, és a sápadtHallhoz fordulva így szólt: Nem lenne jobb, ha partra szállna,Hall? Higgye el, semmit sem tehet az ellen, ami itt készül. Maradok kiáltott Hall, és félrefordult, mert érezte, hogyegy görcsös kéz ragadja meg a karját. Grunya! Kedvesem! Winter! simult hozzá a lány, majd hirtelen Sztárkingtonrameresztette égő szemét. Mit akarnak itt! Nem bánthatják azapámat! Ezt már megvitattuk, kisasszony felelte Sztárkington kedve-sen. Ön is tudja, mi a küldetésünk, és ismeri az utasításokat,amelyeket atyjaurától kaptunk. Bátorkodom ajánlani, Missz Dra-gomilov, hogy szálljon partra. Itt önnek semmi tennivalója nincs. Partra szálljak? A lány elszántan kapta fel a fejét. Igen,partra szállok! és rendőrökkel térek vissza ! Nem érdekel, milyenutasításokat adott apám, én nem engedem, hogy megöljék!Szikrázó szemeit most Hallra vetette. És te? Csak állsz itt?Miféle férfi vagy te? Rosszabb vagy, mint ezek az őrültek, mert őklegalább azt hiszik, hogy helyesen cselekszenek, de te jól tudod,hogy nincs igazuk! És a kisujjadat sem mozdítod ? Karját kiszabadította Hall szorításából, és átfurakodott a gyé-rülő tömegen. Sztárkington követte a tekintetével, és bölcs mosoly-lyal bólintott. Pompásan választott, Hall barátom! Nagyszerü lány! Ha-nem tartok tőle, hogy az akciónkat kissé fel kell gyorsítanunk.Reméltem, hogy várhatunk, amíg kiürül a hajó. Az utasok nagyrésze mindenesetre már partra szállt. Velünk tart? Oly szívélyesen hangzott ez az invitálás, hogy Hall képtelen voltelhinni, miszerint egy ember kivégzésénél kell tanúskodnia, akiráadásul Grunya apja. Sztárkington rámosolygott, és nyájasankaron fogta. Hall úgy lépkedett a másik mellett, mintha álomban járna. Aztlehetett volna hinni, hogy egy közös barátjukhoz kapott meghí-vást egy délutáni wisztpartira! Miközben a széles, vörös szőnye-ges lépcsőn lépkedtek lefelé, Sztárkington derűsen csevegett mel-lette. Igazán élvezetes dolog egy hajóút, nem gondolja? Mi nagyonjól éreztük magunkat. Lukovill persze állandóan panaszkodotta kosztra, de azért. Ni csak, itt is vagyunk! A kulcslyukhoz hajolt és fülelt. Fojtott hangok hallatszottak akabinból. Eltávolította a reteszt, amelyet Lukovill szerelt fel, ésa többiekhez fordult. Lukovill, álljon erre az oldalra. Hall, ön inkább hagyja el azalkóvot. A főnök nyilván fel van készülve a támadásra, és nemszeretném, ha önnek bántódása esnék. De az életükkel játszanak! kiáltott Hall. Kétségtelenül. De mi ketten vagyunk, s vagy Lukovill, vagyén, de egyikünk végrehajtja a feladatot. És csak ez számít.

Zsebéből revolvert húzott elő, és lövésre emelte. Mellette Luko-vill ugyanezt tette. Hall elképedve bámult rájuk, egyiken se láttanyomát a félelemnek. Sztárkington kulcsot halászott elő a zsebé-ből, és a zárba illesztette, azzal se törődve, hogy álcázza az ígykeltett zörejt. Hall, hátra! parancsolta, abban a pillanatban kivágta azajtót, és berohant. Az eléjük táruló látványtól megtorpant, állaleesett, Hall pedig hahotába tört ki. Az ágyon egy kínai vonaglott szorosan leszíjazva, alsónadrágravetkőztetve. Szája jól be volt tömve, szemei dühödten forogtak.Ahogy fejét ide-oda tekergette, és kétségbeesett nyögésekkel kér-lelte felfedezőit, hogy szabadítsák ki, láthatóvá vált tarkójánál ahevenyészve lemetélt varkocs zegzugos maradéka. Dragomilov! tört ki Lukovillből. Ott volt a hordárokközött, akik a partra tülekedtek mellettünk! Az ajtóhoz ugrott,de Sztárkington karja feltartóztatta. Késő mondta egykedvűen. Kezdhetjük elölről a kutatást. Izgatott hangok hallatszottak be a folyosóról, és Grunya jelentmeg, nyomában több helybéli rendőr felemelt gumibottal. A ka-cagástól dülöngélő Hall láttán a lány bizonytalanul megtorpant:Tartásából eltűnt az elszántság. Sztárkington udvariasan felvoţntaa szemöldökét. A rendőrök viszont rögtön munkához láttak, feloldozták aboldogtalan kínait, akiből azonnal kitört a csicsergő szóáradat,keserves képpel mutogatta hiányzó varkocsát és majdnem teljesmeztelenségét; majd széles karmozdulatokkal adta elő, hogyanteperte le és kötözte meg a kabin gazdája. Eközben csak úgyömlött belőle a szó. A rendőr őrmester többször félbeszakította,ugyanazon a nyelven kérdéseket tett fel neki, majd szigorú képpelSztárkingtonhoz fordult. Hol az az ember, aki ezt a gyalázatot művelte? Fogalmam sincs felelte Sztárkington az igazsághoz híven. De aztán igazságérzete felülkerekedett. Zsebéből tekintélyesbankjegyköteget húzott elő, és néhányat leemelt a tetejéről. Foţja nyújtotta oda barátságosan a még mindig méltatlan-kodó kínainak. Maga éppúgy pórul járt, mint mi. Ez talánnémileg kárpótolja a felsülésért. Hanem tette hozzá igen csüg-gedt ábrázattal nem tudom, minket mi kárpótolhat a mi felsülé-sünkért! Két hét is eltelt, mire Grunya és Hall utasítást kaptak Dragomilovtól a vele való találkozás módjáról. Addigigyekeztek kihasználni a lehetőséget, hogy egy luxusautóból te-kinthetik meg a trópusi város gyönyörű látnivalóit. A sofőr márérkezésük másnapján reggel jelentkezett náluk a Queen Annszállóban az alábbi levélkével:Gyermekeim, ezt a pár sort Chan nyújtja át nektek az Sz. konsztan-tin ko. régi és megbizható alkalmazottja. Ő fog elkocsikázniveletek oda, ahová és akkor, amikor kivánjátoţk, kivéve a ritkaalkalmakat, amikor én bizom meg valamivel. Ne kérdezzetek tőlesemmit, úgysem fog felelni. Jól érzem magam, és boldog vagyok,és amint a körülmények engedik, hallatok magamról. Addig ölelemdrága Grunyámat, és üdvözlöm Hall barátomat! Aláírás nem volt, de nem is volt rá szükség. Annak elégedetttudatában, hogy Dragomilov biztonságban van, most már felen-gedett bennük a feszültség. Valódi turisták módjára töltöttéknapjaikat. Úsztak a tengerben Waikikinél, és figyelték a vakmerőhullámlovasokat, akik a tajtékkoronás hullámfalakról alásuhan-va apró deszkájukon, térden száguldottak tovább a pálmafákkalszegett part felé. ődöngtek a város színpompás utcáin, ámulva azezerféle látványosságon. Élvezték a halpiacot a King Sztríten,ahol az árusok nyolc nyelven kínálják portékájukat, vagy a Ke-wolo-medence mellett ülve figyelték a japán halászsampanokat,amelyek a zsákmánytól majd elmerülve vonultak be az öbölbe.Chant semmi sem zökkentette ki egykedvűségéből, sem javasla-

tot, sem megjegyzést nem tett; vitte őket, ahová kívánták, desemmi többet. Estéiket gyakran töltötték Sztárkington, Hanover és Lukovilltársaságában. Grunya kénytelen volt bevallani magának, hogyegyre jobban kedveli őket. észjárásukkal és viselkedésükkel any-nyira az apjára emlékeztették. Titokban szégyenkezést érzett ajelenet miatt, amit a hajón rendezett; úgy érezte, ezzel bizonyságátadta, hogy nem bízik az apjában. Valahogy úgy tetszett előtte,hogy a trióval való barátságos viselkedése némiképp jóváteszi azta baklövést. Ráadásul minden eltelt nappal közelebb került aszerződés lejárta, és csökkent a veszély, hogy az iroda akciójasikerhez vezet. Egy este ez az időmotívum szóba is került a három kongeniálisbérgyilkos vitájában. Már csak nem egészen két hónap van hátra jegyezte megHall egy ötösben elköltött vacsora alkalmával. Felnevetett.Higgyék el, semmi kifogásom az ellen, hogy ily kellemes módontöltsék el a fennmaradó időt. Mi több, örömmel tölt el, hogyaz iroda pénzalapját ily ártalmatlan módon tékozolják el. Deegyet nem értek. Hogyhogy önök nem is kutatnak Dragomilovután ? Dehogynem kutatunk felelte Sztárkington barátságosan.A magunk módján. És a kutatásunk eredményhez fog vezetni.A terveinket természetesen nem fedhetem fel, de annyit meg-mondhatok : főnökünk két napot Nanakuliban töltött, a követke-ző hármat pedig Waianában. Egyik esetben Lukovill nyomo-zott, a másikban Hanover. Azóta szem elől vesztettük. Hall csúfondárosan felhúzta a szemöldökét. És ön nem is vett részt a nyomozásban? Nem felelte Sztárkington változatlan derűvel. Én gondo-san szemmel tartottam önt és Missz Dragomilovot, bár teljesenbiztos vagyok benne, hogy semmivel sem tudnak nálunk többeta hollétéről. Felemelte a poharát. Hadd köszöntsem ezt a poharat az ügy sikeres befejezésére. Arra én is szívesen iszom felelte Hall egykedvűen. Bárkülönbözőképp értjük a sikert. Ez a nehézség minden nyelvben állapította meg Sztárkingtonbánatos mosollyal. A definíciók. Abban semmi nehézség vetette ellen Hanover. A definí-ció minden nyelv alapja. Csontváz, amire a nyelvet alkotó hang-alakokat ráaggatjuk. Ez érvényes egy adott nyelvre jegyezte meg Lukovill ünne-pélyesen, bár szemében vidám fény csillant. Szerintem Sztárking-ton és Hall különböző nyelvekről, de legalábbis különböző nyel-veken beszélnek. Én abban a hitben voltam, hogy nem nyelvekről, hanempohárköszöntőről beszélek igazította helyre Sztárkington szelí-den. Felemelte a poharát. Ha tehát nincs több közbeszólás. De még volt egy. Szerintem mondta Grunya hamiskás mosollyal, s szemecsillogása elárulta, hogy nagyon élvezte a riposztokat, egy afontos, hogy mindenki hű maradjon a saját definíciójához. Egyetértek! kiáltott Lukovill. Én is tette hozzá Hanover. Én pedig. Sztárkington immár harmadszor is felemeltepoharát én pedig. szomjas vagyok! Azzal minden továbbinélkül fenékig ürítette a poharat. A többiek nevetve követtékpéldáját. Ahogy a balzsamos estében hazafelé sétáltak az utat szegélyezőóriás hibiszkuszok alatt; Hall megfogta Grunya kezét, és érezte,hogy ujjai megfeszülnek. Honnan tudták meg, merre tartózkodott apa? kérdezte a lány aggodalmas hangon. Ezek a szigetek nagyok, és sok van

belőlük, elképzelhetetlen, hogy merő véletlenségből akadjanak a nyomára. Ezek okos emberek felelte Hall elgondolkodva. De apádis okos. Szerintem semmi okod az aggodalomra. Ahogy beléptek a hotel széles bejárati ajtaján, a recepció túlvé-gén, a bugenvilleákkal teli belső udvaron épp egy luau folyt,hallani lehetett a gitárok halk pengését. A portás, aki addig azţünnepséget figyelte, láttukra a pult mögé vonult, és a szobakul-csokkal együtt egy lepecsételt levélkét nyújtott át Hallnak. Azfeltépte és elolvasta, miközben Grunya kissé odébb várakozott. Kedves Hall! Biztos révem végre kész: révem és csapdám. Időbekerült, de megérte. Menjenek fel a szobájukba, aztán le a hátsólépcsőn. Chan a hotel mögött vár. A csomagjaikért majd később isküldhetnek, bár ahova készülünk, ott az úgynevezett civilizációkevés rekvizitumára lesz szükségünk. És egy különös utóirat, a nyomaték kedvéért aláhúzva: Létfontos-ságú, hogy órája pontos legyen, amikor találkozunk! Hall udvarias köszönetet mondott a portásnak, és a levélkéthanyagul a zsebébe gyűrte. Egy alig észrevehető fejmozdulattaljelezte Grunyának, hogy semmit se kérdezzen, és csak amikor máraz emeleten voltak, kíváncsi szemektől távol, akkor mutatta megneki apja írását. Vajon hogy érti apa, hogy rév és csapda? kérdezte Grunyaszorongva. és vajon miért olyan lényeges, hogy pontos legyenaz órád ? De ezekre Hall sem adhatott választ. Gyorsan összepakoltak,és a csomagokat a szobájukban hagyták. Hall telefonált a szigetcsillagvizsgáló állomására, és meggyőződött róla, hogy zsebórájamásodpercre pontos időt mutat. Néhány pillanat múlva leoson-tak a hátsó lépcsőn, és lent tágra nyílt szemmel fürkészték aholdtalan éjszaka sötétjét. Egy mélyebb árnyékból autó körvonalai rajzolódtak ki. Be-csusszantak a hátsó ülésre, és Chan indított. Világítás nélkülaraszoltak végig a sötét kis utcán, ki a széles keresztútig. Chanfelkapcsolta a fényszórókat, és bekanyarodott az elhagyatottsugárútra. A parttól vagy egy mérföldnyire újra elkanyarodott,ezúttal egy széles országútra, változatlan sebességgel. Eddig Hall szótlanul ült. Most előrehajolt, és Chan füléhezhajolva, halkan kérdezte: Hol találkozunk konsztantin úrral? Utasításom van, hogy a Nuuanu Pali-hágón túlra vigyemönöket felelte a kínai könnyed vállvonással, a maga nyesettszóvégű, de korrekt angolságával. Ott találkozunk. Ennél töb-bet nem mondhatok. Hall hátradőlt; Grunya megragadta a kezét, szeme csillogotta gondolattól, hogy viszontláthatja apját. Az autó könnyedénsuhant az elhagyatott országúton, lámpái fénykévéje éket vágotta párás sötétségbe. Egyre magasabbra kapaszkodtak a hegyekközött, s a város fényei egyre jobban halványultak mögöttük amélységben, mígnem egészen elenyésztek. A levegő élesebb lett.Chan minden figyelmeztetés nélkül a gázra lépett, ők hátraszök-kentek az ülésben, és a menetszél az arcukba csapott. Mi a. kiáltott fel Hall. Autó mögöttünk magyarázta Chan nyugodtan. Követminket, amióta elindultunk. Most növelnünk kell az előnyünket. Hall hátrafordult. Alattuk, az út sürű kanyarulatait követve,egy fényszórópár jelezte a nyomukban haladó gépkocsit. A sajátautójuk most nagy zökkenéssel elhagyta a makadámutat; a fel-szálló por felhőjétől nem látott többet. Észre fogják venni, hogy letértünk az útról! kiáltott felHall. Természetesen jött az egykedvű válasz. Utasításom úgyszól, hogy ne veszítsük el egymást. Ügyesen vezette a kocsit a tekergő földúton. A körülöttük

örvénylő porfelhőről Hall eszébe jutott, hogy fel kellett volnacsuknia az autó tetejét. Átjutottak a hágó élén, és ereszkednikezdtek. Az éles kanyarokban visszapillantva Hall láthatta akettős fényszórókévéről, hogy üldözőik e pillanatban náluk maga-sabban, még mindig a nyomukban járnak. Chan váratlanul a fékre lépett ; Hall is és Grunya is előrebukott.Az autó megállt, ajtaja kinyílt, és egy apró figura ugrott fel akocsiba. Az autó már indult is, és a sötétben hamar felvette iméntisebességét. Ki az? Halk kuncogás volt a válasz: Mégis, kire számítottatok? tudakolta Dragomilov. Előre-hajolt, és felvillantott egy kis lámpát az ide-oda ingó kocsi hátsóülésénél. Grunya elképedve nézett rá. Apja színehagyott pulóvertés foszlott, kopott nadrágot viselt, és egy pár gyanús tisztaságúteniszcipőt. Gyengéden megcsókolta lányát, és megszorítottaHall feléje nyújtott kezét. Aztán leoltotta a lámpát, és mosolyog-va hátradőlt a sötétben. Hogy tetszik az öltözetem? kérdezte. Távol a nagyváro-soktól nem kell gálában parádéznunk. Ha berendezkedünk, eléglesz a helybeliek ágyékkötője, a molo. No persze Hallnak megnekem. Grunyám, te pedig választhatsz kedvedre a muumuu és apa-u között. Apa! kiáltott fel Grunya. Látnod kellene magad ! Úgyfestesz, mint egy rongyszedő! Hol az én drága öreg ünnepélyesSzergiusz bácsikám, akit valaha csiklandoztam és párnával hajigál-tam meg? Meghalt, kedvesem hunyorított Dragomilov. A te MiszterHallod ölte meg néhány szelíd logikai vágással. Ez a másodikleggyilkosabb fegyver, amit valaha láttam. és melyik a legesleggyilkosabb? érdeklődött Hall. Hamarosan meglátja, barátom. Dragomilov a lányáhozfordult. Grunya, drágám, most aludnod kéne. Még jó néhányórába telik, amíg célhoz érünk. Autójuk tovább kanyargott lefelé a hegyoldalon, a sziget keletipartja felé. A felhők eltakarodtak az égről; keleten már a hajnalvékony csíkjai derengtek az ég alján. Hall Dragomilovhoz hajolt. Tudja, hogy követnek minket? Persze. És a- látókörükben is maradunk, amíg csak el nemhagyjuk Haikuloa falut. Attól fogva már nincs sehol letérő, és ígynem is veszthetik el a nyomunkat. Haikuloa után úgy megyünk,ahogy nekünk tetszik. Ezt nem értem bámult Hall leendő apósára, és homlokatöprengő ráncokba húzódott. Most ön a nyúl vagy az agárebben a kísérteties hajszában? Én vagyok mindkettő. És így van minden ember egész életé-ben. A hajsza sosem szűnik; csupán attól függ, épp nyúl vagyagár-e az ember, hogy mennyire ura a hajsza elemeinek. És úgy érzi, hogy ön kézben tartja ezeket az elemeket? Tökéletesen. És azt tudja-e, hogy azok hárman kinyomozták, mikor voltNanakuliban és mikor Wainanében? Mindent úgy intéztem, hogy megtudják. Jó feltűnő nyomo-kat hagytam, hogy rávezessem őket. Pontosan nyugatra vezetőnyomokat hagytam, így biztos voltam benne, hogy amikor önmeg Grunya keletre indulnak, ők is elindulnak önök után. Fölnevetett, látva Hall ábrázatát. Sokféleképp lehet logikusan következtetni, barátom. Ha kö-vet tartok az egyik kezemben, és ön eltalálja, a következő menet-ben bizonyára cserélek. Vagy épp ellenkezőleg, arra számítva,hogy ön is cserét kalkulál. Vagy mégis cserélek, feltételezve, hogyön az iménti okoskodást várja el tőlem. Vagy pedig. Értem bólintott Hall. Ez a kipróbált vizsgája az intelligen-cia skálájának. De nem értem, hogy illik ez ide.

Megmagyarázom. Elsőként is, hogy tereltem Sztárkingtonfigyelmét nyugati irányba? Egyszerű volt. Orosz nyelvű könyve-ket rendeltem Honolulu legnagyobb könyvkereskedésében, s úgyrendelkeztem, hogy küldjék utánam egy bizonyos apró faluba,amely a nyugati parton fekszik. Sztárkington is és a többiek istudják, hogy sohaţsemmilyen körülmények közt nem vagyokhajlandó lemondani stúdiumaimról. Ha valami kevésbé körmön-font nyomot hagyok, bizonyosan nem megy lépre, ezt viszonttekinthette úgy, mint egy óvatlan lépést a részemről. De azt állítja, hogy ön ténylegesen megfordult azokon ahelyeken! Meg is fordultam. Az üres horog nem csalétek. De miutánmár úgy érezhette, hogy bizonyosan nyugaton vagyok, rátérhet-tem a következő lépésre: keletre csalni őt. Grunya és ön eztremekül végrehajtótta; nincs kétségem, hogy drámai módon lo-pakodtak le a szálloda hátsó lépcsőjén, és éppoly kevéssé kétlem,hogy Sztárkington végig figyelte az egész elvonulást. Hall szeme tágra meredt. Bámulatos ember ön! Köszönöm felelte egyszerűen Dragomilov, az álszerénységárnyalata nélkül, aztán hallgatásba merült. A kocsi áthaladt Haikuloán, és Chan most már alaposan agázra lépett, hogy előnyt nyerjen a nyomukban járók előtt. Nagysebességgel suhantak a keskeny földúton. Hirtelen feltárult mé-lyen alattuk az óceán, és kinyúlt.egészen a láthatárig, a kelő napig.Chan éles kanyart vett, be a bokrok közé, és néhány száz méterután fékezett. A kora reggel csöndje vette körül őket. És még valamit. kezdte Hall.Pszt! Mindjárt elhaladnak! Némán várakoztak. Hamarosan erős kocsizúgást hallottak.A kocsi közel zúgott el a rejtekhelyük mellett, és halkulva haladttovább a lefelé vezető úton. Dragomilov és Hall kiszálltak akocsiból, és a sziklaszegélyig lépkedtek, amely fölött az autómegállt. Szalmatetős házak sora húzódott alattuk, egy part mentifalu tetői. Dragomilov a messzeségbe mutatott. Látja azt ott? A kis szigetet, nem messze a parttól? Az a mirévünk. Hall tekintete átívelt a keskeny vízsáv fölött, amely a szigeteta parttól elválasztotta. A sziget kicsiny volt, nem egészen egymérföld hosszú és feleannyi sem szélességben. Pálmafák soraszegte a fehér fövenyţpartot; középen egy kis dombon tágas,zsuptetős házţállott. életnek semmi jelét sem lehetett látni. Dragomilov ujja most lejjebb ereszkedett. A tengerszorost a part és a szigetünk között úgy hívják, hogyHuhu Kai a haragos tenger. Soha békésebb tengert nem láttam jegyezte meg Hall.Mintha tréfából adták volna neki ezt a nevet. Korántse higgye. A tengerfenék rajzolata a szorosban egé-szen rendkívüli. Hirtelen megszakította gondolatmenetét. Nemfelejtette el az órája pontosságát ellenőrizni? Nem. De hogy érti. Helyes. Mennyi most az idő? Hall az órájára pillantott. Hat negyvenhárom. Dragomilov gyors számítást végzett. Van még egy jó óránk. Pihenhetünk egy kicsit. De nem úgy festett, mint aki képes pihenni. Nyugtalanuljárkáltfel-alá, végül megállt Hall mellett, és letekintett a mélybe a szal-matetős kunyhókra. Jó időbe telik, amíg leérnek a kocsijukkal. Az út kanyargósés helyenként veszélyes. Aztán hirtelen, semmi korábbi témá-jukhoz sem kapcsolódva halkan mormogta maga elé: Igazsá-gosság. Erkölcs és igazságosság. Nincs egyebünk semmi, de ennyielég is. Tudja, Hall, mi ennek a szigetnek a jelmondata? Ua mau

ke ea o ka nina i ka pono. Vagyis: E föld életét az igazságosságőrzi meg. Ön már régebben is járt itt? Hogyne, nem is egyszer. A Sz. konsztantin ko évek ótaimportál Hawaiiról. Azt reméltem. Félbeszakítva a mondatot,szinte vadul kiáltott rá Hallra : Mennyi az idő? Hét nulla három. Indulnunk kell. Grunyát itt hagyjuk Channal, az lesz a leg-jobb. Hagyja itt a zakóját is, meleg lesz. Gyerünk! gyalog me-gyünk. Hall még egy pillantást vetett Grunyára, aki a hátsó ülésenmereven maga elé meredt. A sudár fiatalember nagy sóhajjalsarkon fordúlt, és Dragomilov után indult a lejtőn, a fák közöttkanyargó gyalogösvényen.ţ A magas füvön át zajtalanul közelítették meg a fehér homokpartot szegélyező pálmasort. A szemük elé tárulóvíz felszíne sima volt, az apró hullámok szelíden fodrozódva értekpartot. A reggeli tiszta levegőben a kis sziget élesen és fehérenrajzolódott ki a zöld óceánon. A nap, már jócskán a láthatárfölött, óriási narancsként függött a keleti égen. Hall lihegett a gyors leereszkedéstől; Dragomilovon nyomasem látszott a megerőltetésnek. Hirtelen Hallhoz fordult, szemé-ben az eljövendő események izgalma csillogott. Az idő? Hall már visszanyerte némileg lélegzete ritmusát. Nem értem, miért érdekli folyton. Az időt! ismételte meg a másik türelmetlenül. Hall vállat Hét harminckettő. Dragomilov elégedetten bólintott, és végignézett a parton.A szalmatetős kunyhók sora még mindig kissé alattuk húzódott.A homokpartra kihúzva kivájt fatörzsből készült kenuk sorjáz-tak. A dagály emelkedőben volt, meg-megemelte a csónakokvégét. Egy bennszülött kijött az egyik kunyhóból, a legutolsó kenutkijjebb húzta a homokra, majd újra eltűnt a sötét ajtónyílásban. Követőik autója ott állt a legnagyobb kunyhó előtt, kerekeiagyig süppedtek a homokba. Senki sem mutatkozott. Dragomi-lov összehúzott szemmel tanulmányozta a színt, s holmi számítga-tás ráncba vonta a homlokát. Az idő? Hét harmincnégy. Dragomilov bólintott. Pontosan három perc múlva indulunk. Amint futni kezdeka homokparton, ön fut utánam. Célunk az az apró kenu, amelyikhozzánk legközelebb fekszik. És beugrom, ön a vízre löki, ésutánam ugrik. Rögtön evezni kezdünk a sziget felé. Megállt, afejét csóválta. Arra számítottam, hogy itt lesznek, és mindentlátnak, de nem baj. Majd valahogy zajt csapunk, kiáltunk. Kiáltunk? nézett rá döbbenten Hall. Azt akarja, hogyelkapjanak minket? Azt akarom, hogy kövessenek minket. Várjon csak. no,rendben is vagyunk. A nagy kunyhóból most lépett ki Sztárkington, majd nyomábanHanover és Lukovill. Megálltak, kissé topogtak a laza homok-ban, és a bennszülöttel beszéltek valamiről, aki méltóságteljesentoronylott a kunyhó ajtajában. Kiváló! Dragomilov pillantása rátapadt a trióra. Az idő? Pontosan hét harminchét. Akkor rajta! Előrontott rejtekhelyükről, és könnyedén futott le a csillogófövenyen. Hall rohanvást követte; kis híján felbukott, de szeren-csére visszanyerte egyensúlyát. Dragomilov beugrott a csónakba ;Hall megemelte az orrát, és nagy lendülettel a vízre taszította,

majd maga is belépett térdig ázott nadrágszárral. Dragomilovmár evezőt fogott, és a csónak erőteljes lendületet vett. Hallis felkapott egy evezőt a csónak fenekéről, és most már kette-jük csapásai repítették a könnyű kenut a szoros tükörsimavizén. A parton állók meglepett kiáltásban törtek ki. Lerohantak avízhez, beugrottak egy nagyobb kenuba, és evezni kezdtek.A bennszülött utánuk rohant, hangosan kiáltozott, és vadul ha-donászott a karjával, és a tengerre mutogatott, de azok hármanügyet se vetettek rá. Dragomilov és Hall még nagyobb erővelforgatták a lapátokat, és a könnyű kis csónak egyelőre növelte azelőnyét. Ez őrültség! kiáltotta Hall lihegve, miközben a verítékpatakzott az arcán. Ők hárman vannak! Utolérnek, mielőttpartot érnénk! És ha mégsem, az a kopár sziklasziget nem nyújtmenedéket! Dragomilov válaszra sem méltatta. Erőteljes háta meghajolt,majd kiegyenesedett, ahogy a lapátot egyenletes tempóban emelteés merítette. Az üldöző nagyobb csónak lendületesen tört utánuk,a köztük fekvő távolság észrevehetően csökkent. Ekkor Dragomilov váratlanul leeresztette evezőjét, és arca ke-gyetlen mosolyra torzult. Az idő? kérdezte halkan. Mennyi az idő? Hall nem felelt, csak még nagyobbakat húzott az evezőjével. Az idő? érdeklődött Dragomilov makacsul. Hall elfojtott káromkodással lehajította az evezőjét. Hát csak essék a kezükbe! kiáltott dühösen, és a zsebébenyúlt. Folyton ez a mennyi az idő. Tessék, hét negyvenegy! És e pillanatban könnyed remegés futott végig a kenujukon.Mintha egy óriási kéz gyengéden megpöccintette volna. Hallmeglepve pillantott fel: a remegés megismétlődött. Dragomilovölébe ejtett kézzel kihajolt, és feszülten figyelt a szárazföld irányá-ban. Hall hátrafordult, és elámult a háta mögött kibontakozólátványon. Az üldöző kenu megszűnt előre mozogni. A benne ülők hatal-mas evezőcsapásai ellenére egy helyben állt, mintha oda volnafestve a tágas óceánra. Aztán lassan oldalra lendült egy nagykörív mentén, nyomában enyhe vízfodorral. A benne ülő triókétségbeesett erőfeszítéssel forgatta a lapátokat, minden ered-mény nélkül. Hall szeme kimeredt. Dragomilov arcán a feszültségkomor nyugalomnak adott helyet. A körülhatárolt arénának, amelyen ez a dráma lejátszódott,minden oldalán nyugodt volt a tenger színe. De a középpontban,negyed mérföldnyire onnan, ahol kettőjük csónakja szelíden rin-gott az óceán ölén, működésbe léptek a természet félelmes erői.A fénylő vízfelület kolosszális sodrása lassan erősödött; a felszínfodrai kör alakot vettek fel. A könnyű kenut feltartóztathatatla-nul vitte az áramlat, valósággal odaszögezve a kör szegélyéhez;az evezőt forgatók liliputi erőfeszítése semmivé vált az elemekhatalmával szemben. A tenger mozgása egyre sebesebb lett, a körmozgás erősödött.Hall elszörnyedt szeme láttára a sima vízfelszín a középpont felékezdett lejteni, lassan egy fénylő felszínű, óriási lapos kúp formá-cióját öltötte fel. A kenu könnyedén lebegett a zöld kúppaláston,kissé megbillenve, de a gigantikus centrifugális erő valósággal egyhelyhez szögezte. A benne ülők már abbahagyták az evezést; acsónak peremébe fogózva néztek szembe közelgő halálukkal. Azegyik lapát hirtelen elszabadult a kenutól ; de nem távolodott el,ott úszott velük a vízre rögzítve, s követte őket szédítő út-jukon. Hall haragosan fordult Dragomilovhoz. Ön, maga az ördög! kiáltotta. De amaz csak kifejezéstelen arccal szemlélte tovább a kibonta-kozó jelenetet.

A dagály mormolta mintegy magának, ez a dagály. Mi-lyen erő mérhető a természet hatalmaihoz! Hall csikorgó fogakkal fordult újra a szörnyű látvány felé. A kúp oldalai egyre meredekebben lejtettek, az üvegszerű falakegyre sebesebben köröztek, és a kenu ott pörgött a fénylő lejtőreszögezve. Hall pillantása a falu fölé tornyosuló sziklaszirtre röp-pent. A napfény visszatükröződése megcsillantotta autójuk vala-melyik pontját. Egy pillanatra eszébe ötlött, vajon Grunya látja-emindezt, aztán szeme újra a tengeri dráma felé fordult. A kenuban ülő három ember arcát most világosan ki lehetettvenni. A félelemnek nyoma sem látszott rajtuk, nem is kiáltottak.Láthatóan élénken vitattak valamit; alkalmasint, gondolta azámuló Hall, a közelesen rájuk váró halálról cserélnek eszmét,vagy a csapda szépségét méltatják, amelybe beleestek. Az örvény tovább mélyült. Mintha egy hang emelkedett volnafel a körforgó kúpfelületről, elgyötört hang, a torlódó víz sustor-gása. A kenu hihetetlen sebességgel pörgöţt. Aztán lejjebb csú-szott a tükörsima lejtőn, mintha saját akaratából keresné a mély-ségek feledését. Hall ajkát öntudatlan kiáltás hagyta el. De akarcsú sajka még ott volt, egyre mélyebben ugyan a rohanó vízvermében, őrülten pörögve. Hall úgy érezte, hogy tekintetét be-szippantja az előtte feltáruló mélység; keze elfehéredett, ahogy acsónak peremét szorította. Sztárkington bátor tisztelgésre emelte a kezét; mosolygó arcátfeléjük fordította. Abban a pillanatban kirepült a kenuból. Testea lélekvesztő mellett lebegett széttárt karokkal. Aztán Hall szemeláttára az örvény középpontjába csúszott alá és eltűnt. Hall Dragomilov szeme közé nézett. Ördög! suttogta. Dragomilov nem méltatta figyelemre. Pillantását mereven éseltöprengve szögezte a hatalmastömbre. Hall is követte példáját, kép-telen volt levenni szemét az iszonyatos látványról. A kenu közben még mélyebbre csúszott a halálos forgatagban.Lukovill szája tátva volt ; mintha diadalmas kiáltással üdvözölnéa végzetet, amely nedves ujjait nyújtogatja, hogy megragadjaőket. Hanover mozdulatlanul ült. A csónak még pár lábnyit csúszott. Az orra elérte az örvényszáját. A szétrepedő fa jajszavát hallatva a kenu a levegőbe pör-dült, majd beszívta az olajos örvény, szétzúzták a reá zúdulóiszonyatos erők. Két utasa eközben egyenesen ült benne, veleegyütt röppentek a levegőbe, és tűntek el a falánk víz torká-ban. A száguldó vizek dübörgése enyhült, mintha a kapott húsáldo-zat ţkielégítette volna éhségüket. A hatalmas tölcsérkúp lassanellaposodott, az örvény középpontja egyenletesen emelkedett,ahogy az oldalak a vízszintes helyzethez közeledtek. Alacsonyhullám indult kifelé az elnyugvó vizekről, gyengéden megringattacsónakjukat, eszükbejuttatva, hogy ők megmenekültek. Hall ösz-szerázkódott. Mögötte megmozdult valaki. Visszafordulhatunk hallotta Dragomilov hangját, melybennyoma sem volt remegésnek. Hall gyűlölködve ţillantott rá. Megölte őket! ugyanúgy a gyilkosuk, mintha ledöfte vagylelőtte volna őket! Megöltem? Igen. Nem ezt akarta ön is? Hogy megsemmisít-sük a Bérgyilkossági Irodát? Én azt akartam, hogy oszlassa fel! Hogy szüntesse be atevékenységét! Eszméket nem lehet feloszlatni. Sem meggyőződéseket tettehozzá hidegen. Pillantása végig járta az üres tengert, ahonnan anagyobbik csónakot csak az imént szippantotta be az öröklét.Hangjában most mély szomorúság csendült: A barátaim voltak. Barátai!

Igen. Dragomilov evezőjéért nyúlt és a vízbe merítette.Mehetünk. Hall sóhajtott, és ő is evezni kezdett. A kenu vonakodva indult,de aztán nekilendült. Áthaladtak a pont fölött, ahol Sztárkingtonés társai halálukat lelték. Dragomilov lassított egy pillanatra,mintha tisztelegne az iroda elvesztett tagjainak emléke előtt. Táviratoznunk kell Haasnak mondta aztán, és újra egyenle-tes tempóban evezni kezdett. Szan Fransziszkóban Haas türelmetlenül várt valami hír- adást a hármaktól, akik a Bérgyilkossági Iroda exfőnö-kének üldözésére Honoluluba hajóztak. A napok gyorsan múl-tak, az akció kitűzött határnapja egyre jobban közelgett. Aztán,nagy sokára, levél érkezett hajópostával.Kedves Haas!Magam előtt látom, hogyjárkálfel alá szobájában, görög és héberátkokat mormolva, abban a hitben, hogy e szép sziget élveitőlelrenyhülve, megfeledkeztünk küldetésünkről. Vagy hogy netán Dragomilowáldozatai lettünk. Megnyugodhat: mindkét gyanúja egyaránt alaptalan. A feladat azonban nem könnyű. Dragomilov nagyon tetszetősnyomokat hagyott maga után, amelyek nyugat felé vezetnek, ezértmeg vagyunk győződve, hogy valójában keleten húzza meg magát. Szoros megfigyelés alatt tartjuk a lányát és Hallt. Az elsőmozdulat, amelyet kelet felé tesznek, minket is nyomra fog vezetni. Tudjuk, hogy nagyon telik az idő, de ne aggódjék. Az iroda sosevallott még kudarcot, és most se fog. Mindennap, számithat egykódolt távirati üzenetre. Mellesleg, egy apró információ: Dragomilow utazásai során a konsztantinnevet is hasznája. Erre akkorjöttünk rá, amikor kideritettük, hogyaz isztern klipperen hajózik. Igen, akkor egérutat nyert. Ha majd,a sikeres befejezés után, újra együtt leszünk, elmeséljük az egészhistóriát. SztárkingtonLukovill beleszeretett a poiba, egy tarogyökérből készült, elviselhetetlen izű kotyvalékba. Hazaútban az eddigieknél is több bajunk lesz étkezési rigolyáival. Haas komor képpel rakta le a levelet. Dátuma szerint kilencnappal előbb indult útra Honoluluból; közben már be kellettvolna futnia Sztárkington táviratának. A trió már majd egy hó-napja lebzsel Hawai szigetén; alig hat hét van hátra a kitűzötthatárnapig. Újţra kézbe vette a levelet, s betűről betűre áttanulmá-nyozta. konsztantin? Hm! Valahogy ismerősnek tetszett. Van egy ilyennevű tekintélyes export-import cég. Tudta, hogy Nyú Yorkbanirodájuk van; alighanem van Honoluluban is. Ült a csendesszobában, a levelet lóbálva, és félelmetes agya már végig is futottaz összes lehetőségen. Hirtelen elhatározással felpattant. Ha még két napig nem jöntávirat, akkor ő is hajóra száll. Közben pedig alaposan felkészül,hisz mire odaérkezik, édeskevés ideje marad hátra. Összehajtottaa levelet, zsebre vágta és elindult. Első útja a közkönyvtárba vezetett. Egy készséges könyvtáros-nőtől megkapta Hawaii nagyméretű, részletes térképét ; kiterítetteegy asztalra, és föléje hajolva nagy gonddal ţtanulmányozni kezdteOahu szigetét. A nyugat felé vezető nyomok : ujjával végigfutotta part menti úton Honolúlutól Nanakulin és Waianaén át egyvékonyka földnyelvig, amely a Kaena-fokban végződött. Bólin-tott. Ez volt a hamis nyomvonal; ebben Sztárkington bizonyosannem tévedett. A keleti irány már bonyolultabb képlet volt. Néhány útvonala Nuuanu Pali hágón át vezetett, és bozótos vidéken vagy névte-len tengerparton ért véget. Volt még egy vékony vonal, ez megfe-lelt a Gyémántfőre felkapaszkodóţ s onnan aláereszkedő útnak,amely végül egy Mokapu-fokként jelölt kiszögellésnél ért le atengerpartra. Félretolta a térképet; hátradőlt és töprengésbe me-

rült. Igyekezett Dragomilov helyébe képzelni magát. Miért maradtOahun? Miért nem ment tovább Niihaura vagy Kauaira vagy anyugat felé eső számos sziget valamelyikére? Hisz a legtöbbjüklakatlan vagy olyan gyéren lakott, hogy a hátramaradt rövid időalatt gyakorlatilag lehetetlenség volna rábukkanni. Miért maradtott azon az egyetlen szigeten, ahol a legkönnyebb nyomára ta-lálni? Csak egy magyarázat van erre: épp azt akarja, hogy a nyomárabukkanjanak! Igen! Felegyenesedett, agya villámsebesen dolgoz-ni kezdett. Miért akarja, hogy búvóhelye kitudódjék? Csakisazért, mert csapdát állít! Pillantása újra a térképre röppent, deabból semmit nem tudott kiolvasni. Túl keveset tudott a terepről.Újra hátradőlt, és munkába állította hatalmas intelligenciáját. Három embert csapdába ejteni kétségtelenül nehéz vállalkozás.Baleset? Bizonytalan; egy mindig élve maradhat: Lesvetés? Szin-te reménytelen három olyan tökéletesen felkészült ember ellen,mint Sztárkington, Hanover és Lukovill. Ha ő lenne Dragomilov,hogy fogna hozzá egy ilyen probléma megoldásához? A szárazföld szóba sem jöhet. Mindig elérhető valamilyenfedezék; a körülményeket nem lehet kikalkulálni. Egy emberesetén megjárja, de háromnál semmiképp. Dragomilov helyébenő a tengeren állítaná fel a csapdát, ahol nincs se fedezék, semenekülés. Gyorsuló szívveréssel hajolt újra a térkép fölé. A keleti part kanyargósan haladt, apró öblökkel és kis partkö-zeli szigetekkel tarkázva. Sziget? Igen, lehetséges. Igen, onnanbajos menekülni, de fedezék ott is akad. Nem, csak a tengerjöhetszámításba. De hogy lehet csapdába ejteni három embert a nyíltés kopár tengeren? Három rendkívüli intelligenciájú embert, akiképpoly képzettek a gyilkolásban, mint az önvédelemben? Nagy sóhajjal összehajtotta a térképet. Ez ügyben tovább kellvizsgálódni. Köszönettel visszaadta az atlaszt a könyvtároshölgynek, és eltávozott a kellemesen hűvös épületből. Felötlöttbenne még egy lehetőség, és a bíróság felé vette útját. A telekkönyvi részleg hivatalnoka készségesen bólintott. Hogyne, uram mondta. Itt őrizzük a Hawain kötöttbirtokügyletek másolatait is. Legalábbis, ha fél évnél régebbiek.Ennyi idő kell ugyanis, amíg itt regisztrálni tudjuk és dossziébahelyezzük. Az előtte álló vézna, égő tekintetű emberre nézett.Mi a vevő neve, ha szabad kérdeznem? konsztantin felelte Haas. Sz konsztantin ko. A neves importcég? Egy pillanat türelmét kérem. Haas kibámult az öbölre néző poros ablakon, amely mögöttkisebb-nagyobb hajókat lehetett látni erre és arra haladóban, deő egyiket se látta meg. Lelki szemei előtt egy fövenypart rajzoló-dott ki, és egy csónak nem, két csónak, a parttól távolabb ringvaa sima vizen. Egyikben Dragomilov ült mozdulatlanul, a másik-ban Sztárkington és két társa. így maradtak ott képzelete vász-nán, mozdulatlanul, miközben ő valami csapdára utaló mozzanatután kutatott, valami után, ami megmagyarázná, miért csaltaőket Dragomilov a tengerre. A tisztviselő visszatért. Parancsoljon, uram. Sz konsztantin ko 1906-ban egyirodának való háztömböt vásárolt a King Sztríten. Tehát öt évvelezelőtt. Minden adat itt van, ha tanulmányozni kívánja. Haas a fejét rázta. Nem. Valami más földvásárlásra gondolok. Sokkal újabbkeletűre. A keleti parton. Elakadt, mert a kép hirtelen kivilá-gosodott agyában. Most már bizonyosan tudta. Dragomilov azelső naptól fogva tervezi ezt a csapdát. Kiegyenesedett, és mostmár határozottabban mondta: A birtokot tíz-tizenegy hónappalezelőtt vásárolta meg a cég! A tisztviselő újra eltűnt az akták között. Ezúttal, mikor vissza-tért, Haas nem tudott elfojtani egy diadalmas mosolyt, látva,

hogy ismét egy dossziét tart a kezében. Bizonyára ezt keresi, uram. A vételt azonban még nem hagy-ta jóvá a vállalat. Az ügylet Szergiusz konsztantin nevében történt,és egy kis szigetre vonatkozik Oahu keleti partja mentén. Haas villámgyorsan végigfutotta a leírást. Pompás emlékezeteteljes részletességgel rajzolta eléje a térképen látott partvonalat,s azonnal tudta, hol fekszik a szóban forgó sziget. Köszönetetmondott a tisztviselőnek, s könnyű léptekkel távozott, közbenagyában egymást kergették a feltételezett lehetőségek. Igen, semmi kétség, a csapda itt rejlik, Dragomilov jó fél évetervezi és nemsokára végre is hajtja. Akkor még nem tudhatta, kiklesznek az áldozatok ; a végzet választotta ki őket. Azonnal táv-iratoznia kell, hogy figyelmeztesse Sztárkingtonékat. Visszatért szállodájába, s agyában már formálta a távirat szö-vegét, maga elé képzelve a rejtjelkulcsot is, amely különben abőröndjében rejtőzött, az ingei alatt. Kulcsával együtt egy kisborítékot is átnyújtott a szálloda portása. Feltépte, és a lépcső feléindulva olvasni kezdte. Megtorpant. Az üzenet rövid volt, és nemhagyott hátra kétséget: Haas: Sajnálattal közlöm, hogy Sztárkington, Hanover és Lukovill elhunyt csónakbaleset folytán. Tartoztam e hir- adással. Hall. Egy pillanatig mozdulni sem volt képes, ujjai a táviratot gyűrö-gették, miközben agya igyekezett felmérni a katasztrófát. Késő!Nincs idő figyelmeztetni őket, alig van idő hátra bármi másra is!Indulnia kell az első hajóval. Az első hajó az Amberlé alko-nyatkor indul. Azonnal a társaság irodájába kell mennie jegyetváltani; itt van pár utcával odébb. Kirohant a szállodából az utcára, és könyökkel tört utat magá-nak a nyüzsgő déli tömegben. Szegény Sztárkington, hogy kedvelteőt! És Hanover, az érző szívű tudós, akit mindig úgy elkeserítettminden gaztett ezen a romlott világon! És szegény Lukovill;sohase zsörtölődik többé a koszt miatt! A hajótársaság irodája az út túloldalán volt. Körül se nézverohant át az úttesten, ügyet se vetett a hatalmas söröskocsira,amely épp feléje tartott. Valaki felsikoltott a járdán; a kocsiskáromkodva, tébolyultan és eredménytelenül rángatta a gyeplőt.A két hatalmas szürke ló, megriadva az előttük felbukkanó apróemberi alaktól, és felbőszülve a hevesen megrántott zabla feszíté-sétől, vadul kirúgott. Haas a kapálózó paták közé zuhant, utolsótudatvillanása az elviselhetetlen fájdalmat rögzítette, és a döbbe-netet, hogy itt kell meghalnia, oly messze a pálmákkal szegetttengerparttól és küldetése végétől.Közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy a végzetes esztendőlejártáig mindhárman ott maradnak a szigeten. Dragomilov,Grunya és Hall itt egészen egyszerű életet éltek, maguk főztek,maguk hoztak vizet, és maguk fogták ki ennivalójukat a tenger-ből, ahogy a helybéliek is időtlen idők óta. Ezt meglepetésükrenagyon kellemesnek találták, pihentető változásnak a szárazföl-dön töltött évek hajszája után. De mindegyik tudta, hogy ez csakideiglenes menedék problémáik elől. Hall azon is elcsodálkozott, hogy napról napra újraéled bennea Dragomilov iránti mély rokonszenv, bár többször is eszébejutott Sztárkingtonnak és társainak félelmetes vége. Az emlékazonban egyre haloványult; egyre hátrább siklott értelme rejte-keibe, és nemsokára csak úgy hatott már, mint egy régen olvasottkönyv valamely homályba vesző jelenete vagy egy festmény, amitegy rég elfelejtett, homályos képtárban látott valahol. Dragomilov semmiféle napi teendőből nem vonta ki magát, ésnem próbált sem helyzete, sem kora jogcímén parancsolni vagyirányítani. Mindig készségesen működött közre a halfogásbanvagy a konyhai munkában, és kedélyének szelídségét látva, Hall-ban olykor gyanú ébredt, hogy talán csak álmodta a tengeriörvény iszonyatos jelenetét. De azért a napok múltán egyre in-

kább magába húzódott. Az étkezéseknél szótlanul ült, gondolataimessze jártak; leginkább egy embernek való feladatokat vállalta háztartás tennivalói közül. és naponta több és több órát töltötta tenger partján, a néma víz fölött a szárazföld felé meredve,mintha várna valakit. Az utolsó előtti nap délutánján odalépett Hallhoz, aki a partratörő hullámok fölé görnyedt, és ízes húsú rákok után kutatott asekély vízben. Arcán feszültség látszott, bár hangja nyugodtancsengett: Hall, egészen bizonyosan táviratozott Haasnak? Hall meglepetten pillantott fel. Természetesen. Miért kérdi? El nem képzelhetem, miért nem jött meg. Talán valami nála hatalmasabb körülmény tartja vissza-felelte Hall. Hisz tudja, ő az utolsó élő tagja a BérgyilkosságiIrodának. Dragomilov kifejezéstelen arccal fürkészte a guggoló férfi bar-nára cserzett ábrázatát. Engem nem számítva, természetesen jegyezte meg nyugod-tan, és elindult a kunyhó irányába. Hall egy darabig a tekintetével követte alakját, aztán vállatvont, és visszatért a rákászáshoz. Amint fonott kosarában össze-gyűlt egy kiadós vacsorára való, felegyenesedett, és guggolásbamerevedett hátizmait dörzsölgette: Mindhármunknak túlfeszül-tek az idegei, de már csak egy nap, gondolta elégedetten, azutolsó. Kissé el is borult a homloka erre a gondolatra, mert érezte,hogy hiányozni fog neki a kis sziget. A nap már Oahu zöld hegyei mögé bukott, amikor a kunyhóbaért. A nyüzsgő rákokkal teli kosarat lerakta a kis konyhában, ésátment a nappaliba. Grunyát és apját mély társalgásba merülvetalálta; belépésére mindketten elhallgattak. Nyilvánvaló volt,hogy nem kívánják most jelenlétét. Hall enyhe sértődéssel ott-hagyta őket, és lement a partra. Titkaik vannak? Titkaik most,az utolsó pillanatban? gondolta a nedves fövenyt tapodva, egykis keserűséggel. Sötét volt már, mire visszatért. Dragomilov a szobájában ült,íróasztala fölé hajolva, a mécs fénye élesen rajzolta ki arcélét afonatos falon. Grunya egy gyertya mellett ülve szőnyeget fontpálmalevelekből. Hall egy székbe vetette magát szemben vele, ésegy ideig szótlanul figyelte erős kezei mozgását. A lány arcán mostnem ült ott a mosoly, ami máskor mindig felderült az ő láttára. Grunya! A lány kérdő tekintettel, de mozdulatlan vonásokkal pillantottfel rá. Tessék, Winter. Grunya ismételte Hall fojtott hangon. Ez az utolsó na-punk itt. Nemsokára visszatérünk a civilizációba. A lány arcánülő ünnepélyes kifejezést látva elbizonytalanodott. Monddcsak. még mindig a feleségem akarsz lenni ? Persze. Tekintete visszatért az ölében heverő kézimunkára;ujjai ismét fonásba fogtak. Semmit sem kívánok inkább, minthogy,a feleséged legyek. és apád? Grunya felnézett, s egyetlen arcizma sem mozdult. Hall nemelőször ismerte fel finom, erős arcvonásaiban a szőke emberhezvaló erős hasonlatosságot. Mi van apámmal? Mihez kezd ezután? A Bérgyilkossági Iroda nincs többé. Ezéletének a tekintélyes része volt. Az egész élete ez volt. A lány felemelte tekintetét, s azkifürkészhetetlen volt. Hall válla fölött állapodott meg valahol.Hall hátrapillantott. Dragomilov lépett szobájukba, és szótlanulmegállt. Grunya újra Hallra pillantott. Winter. víz kellene. Volnál szíves.

Hogyne, drágám. Felállt, fogta a vödröt, és elindult a kis forrás felé, amely asziget északi csücskénél fakadt. A hold már felkelt, hatalmas volt,és fehér fénye megvilágította előtte az ösvényt, amelyen a szellőtőlţ ingó virágok árnyéka táncolt. A szíve nehéz volt; Grunya különöskomolysága majdhogynem hidegsége aggodalmat keltett ben-ne. De aztán egy gondolatra kissé megkönnyebbült. Mindegyi- künket megviselte az utolsó napok feszültsége, gondolta. Az ég tudja, milyennek látszottam én az ő szemében! Még néhány nap, és úton leszünk hazafelé, és a kapitány összead minket! Férj és feleség leszünk ! Megtöltötte a vödröt, és halkan fütyörészve meg- indult visszafelé. A vizesdézsa a konyhában állt. A sötétben beletöltötte a hozott vizet, és azjócskán túlcsordult mezítelen lábára. A dézsa tehát tele volt! Hirtelen támadt rémületében lehajította a vödröt, és a nap-paliba rontott. Grunya még mindig a pálmalevél szőnyegen dol- gozott, de arca könnyekben ázott. Az asztalon egy papírköteg feküdt előtte a lámpa alatt. Grunya, drágám! Mi történt? A lány úgy tett, mintha a munkát folytatná, de könnyei egyre bővebben ömlöttek, végül lehajította a kézimunkát, és a férfi karjába vetette magát. Ó, jaj, Winter! Mi az? Mi van veled, kedvesem? Hirtelen gyanú ébredt benne; és Dragomilov szobájába pillan- tott. A szoba sötét volt, de a nyitott ablakon beáradó holdfény megvilágította az üres áţgyat. Az ajtó felé rohant volna, de Grunya megragadta a karját. Ne! Nem szabad! Olvasd el ezt! Hall elbizonytalanodott, de a lány kezének szorítása, amelyeta karján érzett, parancsoló volt. Szemei, melyeket feléje emelt,telve voltak könnyel, de elszántsággal is. Feszültsége lassan felen-gedett, és a papírkötegért nyúlt. Amíg olvasott, Grunya az arcátfigyelte, pillantása széles homlokától erős álláig minden vonásátszámba vette a férfinak, aki most már mindörökre egyetlen táma-sza és menedéke lesz,Drága gyermekeim!Tovább nem várhatok. Haas nem jött,ţóráim meg vannak számlálva. Próbájatok megérteni engem és ahogy Hall mondaná azőrültségemet. Arról az akcióról beszélek most, ami még rám vár,s amit meg kell tennem. Mint a Bérgyilkossági Irodafeje elvállal-tam egy megbizatást; a megbizatás végre lesz hajtva. Az irodasosem vallott kudarcot, és ezúttal sem fog. Ez ugyanis tagadásavolna mindannak, amiért létrejött és fennállt. Bizonyos vagyokbenne, hogy csak a halál akadályozhatta meg Haast missziójabeteljesitésében, de szervezetünkben a kötelesség egyik tagról amásikra száll. Mint az utolsó tagnak, nekem kell átvennem most. De ez nem tölt el szomorúsággal. Az iroda volt az életem, ésamint az megszűnik, el kell enyésznie Iván Dragomilovnak is.Szégyent sem érzek ; büszkeség tölt el a lépéstől, amelyet ma éjsza-ka megteszek. Lehet, hogy tévedtünk egyszer ön, Hall, errőlmeggyőzött engem. De ha tévedtünk is, nem szándékainkban volta hiba még amit rosszul tettünk, abban is ajó eszméje vezetett. Öltünk, és sokszor, ezt nem tagadjuk. De az ölésben nem amennyiség az iszonyatos, hanem a minőség. Egy Szókratész halálasokkal nagyobb bűntény az emberiség ellen, mint a végtelen hordáklemészárlása, amelyek élén Dzsingisz kán végigrabolta Ázsiát deki vall be őszintén ilyen elveket? A nagyközönség ha tudomástszerez róla fennhangon kárhoztatja irodánkat, miközben ugyan-azzal a lélegzettel egekig magasztalá a felelőtlen és szükségtelen ţtömegmészárlás különféle formáit. Nem hiszitek? Járjátok be a nagyvárosok tereit és parkjait.Hány emlékművét találjátok Arisztotelésznek? És Painennek?vagy Szpinózának? Ó, nem, ezek a helyek azoknak afélisteneknek

vannak fenntartva, akik kivont karddal vezettek minket mindenszent öldöklésbe, amiket csak vívtunk, amióta a majmok közülkiemelkedtünk. A legutóbbi háború, amelyet Spanyolország ellenviseltünk, bizonyára betölti a még szabadon maradt helyeket mindnálunk, mind Spanyolországban lovon feszitő hősökkel, akikvéres tisztelgésre emelik kardjukat, s halhatatlan bronzemléketállitanak az erőszak diadalának az emberi elme nagyobb dicsőségére. Mégis hajlandó voltam belátni, hogy tévedtünk: Miért? Mertlényegét tekintve valóban tévedtünk. A világ előbb-utóbb fel kell, .hogy ismerje az igazságért való egyetemes fejetlensséget,hagytutja a kiválasztott és önjelölt kevesek itéletére. Az Euró-pából érkező baljós előjelek már ma is olyan katasztrófátjósolnak,amilyet még nem élt át az emberiség; a megváltást azonban csak,a még annál is magasabb rendű erkölcsiség hozhatja meg, mint amitmi kinálhattunk. Maga a világ kell, hogy kitermeje magából az újerkölcs szövedékét. Még egy kétség, még egy kérdés : ha az az erkölcsi szövedék nemjön létre ? Akkor, egy távolabbi időben, talán újjászületik a Bérgyilkossági Iroda. Mert mindazon gyilkosságokról, amelyek a miszámlánkat terhelik, elmondható egy dolog: senki nem halt megúgy, hogy meg ne érdemelte volna. Egy se volt köztük, akinekhalála ne lett volnajavára az emberiségnek. Kétlem, hogy ugyaneztnyiltan kimondják majd azokról, akiknek a következő, végsőháború után fognak szobrot emelni a köztereken. Időm hamarosan lejár. Arra kérem, Hall, vigyázzon Grunyámra.Ő az az élet, amit e világra testálok, a bizonyiték, hogy egyetlenember sem távozik úgy e világból, akár jó volt, akár rossz, hogyvalami nyomot ne hagyna maga után.ţ Egy végső csók Grunyámnak. Egy végső kézszoritás önnek;barátom. Hall felemelte tekintetét a kezében tartott levélről, és az imá-dott lány szép arcát fürkészte. Nem is próbáltad megakadályozni? Nem felelte a lány bátor és állhatatos tekintettel. Egészeddigi életemben mindent megkaptam tőle. A legapróbb kívánsá-gomat is teljesítette. Szeme elpárásodott, ajka megvonaglott azerőfeszítéstől, hogy nyugalmat parancsoljon magára. Annyiraszeretem! Semmi mással nem mutathattam ki hálámat! Hall karjába ölelte, és elöntötte a csodálat a lány lelkierejeláttán. De még a bátor leány sem bírta tovább az érzelmek feszíté-sét; teljes erejéből a férfi karjába kapaszkodva heves zokogásbatört ki. Ó, jaj, Winter, rosszul tettem? Rosszul tettem? Könyörög-nem kellett volna az életéért? Hall szorosan és megnyugtatóan ölelte át. A nyitott ajtón túltekintete a sima tenger tükrét kereste, amelyen fényesen ragyogotta hold visszfénye. Szeme előtt egy apró figura képzett meg amesszeségben látomás gyanánt, amely törékeny sajkáján könnye-dén evezett a tengerszoros közepe felé, hogy bevárja a Huhu Kaiörvényét. Nem is tudta, látja-e vagy csak képzeli, de mintha asemmibe vesző kenuból egy kar emelkedett volna fel diadalmasüdvözletet intve. Nem mondta határozottan, és még szorosabban öleltemagához a lányt. Nem, szerelmem. Azt tetted, amit kellett! Vége.