SZEGEDI TUDMÁNYEGYETEMJUHÁSZ GYULA TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLAI KAR

FÖLDRAJZ TANSZÉK

Szakkifejezések szótára

I. rész Ásvány-kőzettan, geokémia, vulkanológia

II. rész Általános földtan, őslénytan, szedimentológia

+MAGYAR-ANGOL GEOLÓGIAI SZÓTÁR

SZEGED

2005

Készült az SZTE JGYTFK hozzájárulásával

Szerkesztette:

HÁGEN ANDRÁS

2005

2

Kislexikon I.A szószedet főleg ásványtani, kőzettani, geokémiai és vulkanológiai fogalmakat

tartalmaz

(a zárójelben és a félkövérrel kiemelt szavak a magyar szó angol megfelelője)

Aa-láva: Tömbös láva; Hawaiban leírt lávafajta, amely durva, sarkos vagy

gömbölyded, az aa-láva gáz – gőz tartalma által felfújt tömbökkel jellemezhető. (aa-lava)

Abisszikus: A földkéreg nagy mélységeiben keletkezett magmás olvadékok,

ásványparagenezisek, telepek, mélységi kőzetek megfelője; mélytengeri (1000 m

vagy annál mélyebb) üledékek jelzője. (abyssal)

Aggregátum: A kristálytanban kristályok vagy kristályos szerkezetű szemcsék

csoportos megjelenése. (aggregate)

Agyagpala: Kisfokú metamorfózissal képződött metamorfit. Fekete, szürke,

zöldesszürke, vörösesszürke kőzet. Kitűnően palás, jól hasítható. (clay shale)

Akcesszórikus ásványok: Igen elterjedt, de a kőzetekben csak kis mennyiségben

(ált. 1% alatt) előforduló ásványok pl: cirkon, apatit, magnetit. Járulékos elegyrésznek

is nevezik. (accessories minerals)

Allochton: A képződési helyéről elszállítódott, eredeti kapcsolataitól eltávolodott

anyag jelzője. (allochton)

Allogén: A kőzet úgynevezett idegen alkotórészei, amelyek általában a kőzetté

válást követően kerülnek bele. (allogene)

Amfibol: Bonyolult összetételű szilikátásványok csoportja, melyekben vas,

magnézium és kalcium van. (amfibolit)

3

Amfibolandezit: Andezit vulkáni kőzet, amelyben már a terepen észleljük az amfibol

ásvány fekete, apró tűit, karcsú prizmáit. (amfibol-andezin)

Amorf: Olyan ásvány vagy egyéb anyag, amely nem rendelkezik kristályos

szerkezettel, vagy belső szerkezete annyira rendezetlenül szerveződött, hogy nincs

jellegzetes, külső megjelenési formája. (amorphus)

Anatexis vagy metatxis: Részleges vagy teljes megolvadás. (anatexit)

Andezit: Vulkáni kőzet, mely átmeneti helyzetben van kovasavtartalom szerint a riolit

(dácit) és a bazalt között (savanyú és bázikus), vagyis intermedier. Ásványos

elegyrészei: plagioklászok, amfibol, piroxén, biotit. (andezit)

Anchimetamorfózis: Főleg német, francia és kelet – európai területeken

használatos kifejezés. A nagyon kis fokú metamorfózis tartományával, ill. annak

nagyobb hőmérsékletű részével azonosítható. (anchimetamorphism)

Anortit: Ásvány, plagioklászföldpát, képlete kb. CaAl2Si2O8. A bazaltban a

leggyakoribb. (anorthite)

Anyakőzet: 1. Üledékes kőzettanban az a kőzet, amely a benne levő szerves anyag

tartalommal szingenetikusan képződik és belőlük az érési folyamatok során

szénhidrogének képződnek. 2. Metamorf kőzettanban a metamorfózis előtti kiindulási

kőzet jelenti, amely a metamorfózis folyamán átalakul. (bedrock)

Aplit: Világos színű, finomszemcsés, hipabisszikus (szubvulkáni) magmás

kőzetekből álló telérkőzet. Összetétele a gránittól a gabbróig változhat, de az aplit

kifejezésen általában az aprószemcsés telérgránitot értik. (aplite)

Apofízis: Telérből vagy egyéb magmatikus kőzettestből kiinduló nagyon különböző

méretű (vastagságú, hosszúságú) és igen változatos alakú elágazás, nyúlvány.

(apophysis)

4

Ásvány: A földkéreg (valamint meteoritok, holdkőzetek) kémiai és fizikai

szempontból egységes, természetes alkotórészei. (mineral)

Ásványi nyersanyag: Gazdasági, földtani gyűjtőfogalom; minden természetes

eredetű, ásványokból álló anyagra vonatkozik, amely eredeti környezetéből kiemelve

iparilag felhasználható. (mineral raw material)

Ásványparagenezis: Olyan ásványtársulás, amely egy geológiai folyamat során,

meghatározott fizikai és kémiai képződési feltételek mellett, azonos időben jöttek

létre, s amelyet meghatározott elem- és izotópösszetétel rendelkező ásványok

jellemeznek. A nyersanyag telepekben és kőzetekben törvényszerűen egymás

mellett előforduló, egymással genetikai kapcsolatban lévő ásványok kiválási

sorrendjét (szekvenciáját).

Aszcendens: Fölfelé szivárgó oldat. Ellentéte a descendens.

Asszociáció: Társulás; 1. Biológiában: Egy adott területen előforduló szervezetek

csoportja, amely a környezeti viszonyokhoz hasonlóan módon alkalmazkodik. 2.

Kőzettan: Kőzet – asszociáció. (association)

Asztenoszféra: A litoszféra alatt elhelyezkedő burok, a Föld képlékeny, az

erőhatásokra folytonos alakváltozásokra reagáló öve. (astenosphere)

Atmofil elemek: Goldschmidt, ill. Szádeczky – Kardoss geokémiai rendszerének

egyik elemcsoportja. Főleg a légkörben halmozódnak fel, a magmás fázisokban

mennyiségük csekély. (athmophile element)

Autigén: Helyben keletkezett, létrejött. A kőzettanban azok a kőzetalkotók és egyéb

ásványok jelzője, amelyek nem szállítódtak, helyben kristályosodtak, egyidőben

keletkeztek. (authigenetic)

Autochton: A helyszínen keletkezett anyag jelzője. (autochton)

5

Bastit: Eredetileg az ortopiroxénekből pl. ensztatit keletkezett szerpentinre

használták a kifejezést. Wicks és munkatársai kiterjesztették az összes lánc- és

réteg szilikátból vizes oldatok hatására átalakult zöld, feketés – zöld, vagy barnás

színű szerpentinre. (bastite)

Batolit: Közepes- vagy durvaszemcsés túlnyomórészt savanyú, mélységi magmás

kőzetekből (pl. granodioritból) álló, nagy kiterjedésű (~100 km2), abisszikus

mélységben megmerevedett kőzettömeg ismeretlen mélységű aljzattal. (batholith)

Bazalt: Sötét színű, finomszemcsés, alacsony SiO2 tartalmú (bázisos) vulkáni

kiömlési kőzet. Nagy mennyiségben képződik az óceánközépi hátságokon és a

kontinentális lemezen belül, köpeny diapírokhoz kapcsolódó platóbazalt területeken.

(basalt)

Bentonit: Agyagféleség, amely vulkáni tufák főleg tengerfenéken való elmállásából

vagy posztvulkáni hidrotermális elmállásából származik. (bentonite)

Berezitesedés: A szericitesedés egyik változata. (berezit)

Biotit: Magnézium – vascsillám, amely általában 1 – 2 milliméteres sötétbarna

pikkelyek formájában jelenik meg. A kissé savanyú andezitfélékben, gránitokban,

valamint a dácitban és riolitban kőzet elegyrész. Mállás során a vas limonitosodik,

amitől elveszti fekete fényét. (biotite)

Biopiribol: A biotit, piroxén, amfibol kezdőbetűiből megalkotott csoportnév, mely a

csillám-, piroxén-, amfibo csoportok szerkezeti és kristálykémiai kapcsolatára utal.

Cirkon: Féldrágakőként is ismert, igen ellen álló ásvány, amely csekély

urántartalmánál fogva különféle kőzetek járulékos elegyrészeként az urán – ólom

radiometrikus kormeghatározás leggyakrabban használt ásványa. (zirkon)

Csillámpala: Jellemző átalakult (metamorf) kőzet, főleg csillámokból és kvarcból áll,

palás szerkezetű. Közepes erejű metamorfózis hozta létre. (mica-schist)

6

Dácit, dácittufa: Savanyú vulkáni kőzetek, melyek Si – tartalom szempontjából a

riolit és andezit közötti átmenetet alkotják. Albit, amfibol, biotit, albit adják fő

ásványos elegyrészeiket. (dacite, dacitetuff)

Dagadókúp: Erősen savanyú lávák nagy viszkozitásuk miatt néha nem tudnak

szétterülni, a vulkán oldalain lefolyni, és ezért a feltörés helyén feldagadó dombot

alkotva koncentrálódnak. (blanket cone)

Deszcendens víz: Leszálló víz, a felső talajrétegekből lefelé mozgó víz.

Detritusz: Szétmorzsolódó kőzet, helyben maradt mállási maradéka. (detritus)

Deuterogén kőzetek: Olyan kőzetek, amelyeknek alkotórészei korábban keletkezett

kőzetekből származnak.

Detritusz: Helyben maradt mállási termék. (detritus)

Devitrifikáció: A vulkáni üveg lassú átkristályosodása. (devitrification)

Diatexit: Az ultrametamorfózis olyan stádiuma, amelyben még a sötét ásványok

(biotit, amfibol stb.) is megolvadnak. Általában megolvadt kőzetek során képződik.

(diatexit)

Diatréma: Vulkáni csatorna, kitörési csatorna. A földkérget legtöbbször merőlegesen

átfúró olyan függőleges cső- vagy nyakszerű lyuk, melyet vulkáni gázkitörés okozott.

Hasonló kifejezés a neck, pipe. (diatreme)

Diorit: Mélységi magmás kőzet, melynek fő elegyrészei az albit vagy Na –

plagioklász (földpátok), az amfibol, kevés piroxén. Az andezit mélységi granurális

szövetű megfelelője. (diortie)

Disztén: Triklin rendszerű. A kristályos palák jellemző elegyrésze. (disthene)

7

Dóm: 1. Magmás kőzetek vagy sótömegek oszlopszerű, kerekded felboltozódású,

esetenként felszínt elérő formája. 2. Az oldalirányú nyomás hatására felboltozódott

antiklinális neve. (cupola)

Drúza: Mélységi magmás kőzetekben elszórtan található, az olvadéktól elkülönült,

majd kidifundált, vagy kondenzálódott könnyen illók általában mm – es

nagyságrendű kamrácskái, amelyeket részben vagy egészben másodlagos, fennőtt

ásványok aggregátumai töltenek ki. (druse)

Dyke: Megközelítően párhuzamos oldalakkal határolt meredeken dőlő intrúziv

kőzettest, melynek hosszúsága a vastagság többszöröse (10 – 1000 szerese).

Gyakran a külső erőhatások által kipreparálva falszerű képződmények formájában

láthatók pl. „kakastaréj”. (dyke)

Effuzió: A viszonylag folyékony magma földfelszínre ömlése.

Égőpala: Szenes agyagpala, vagy vékony agyagpala és kőszénsávok

váltakozásából álló sorozatok megnevezése. (black metal)

Ejekció: Laza vulkáni termékek (bombák, lapillik) robbanásszerű kivetése.

Eklogit: Ultrabázikus, néha bázikus kőzetek nagyfokú metamorf terméke. Igen nagy

fajsúlyú, piroxénből és gránátból álló metamorfit. (eclogite)

Ekvigranuláris: Azoknál a kőzeteknél, ahol egyenlő a szemcsenagyság. Ilyen

kőzetek a mélységi magmás folyamatokban vannak. (equigranular)

Eluvium: 1. A kőzet helyszínen maradt mállástermékei; 2. Finom talaj vagy homok,

amelyeket a szél szállított jelenlegi helyére. (eluvium)

Endogén erők: A Föld belső erői. (endogenetic)

Eolit: Kevés káliumtartalmú nefelin (NaAlSiO4) neve, melynek zsíros – olajos fénye

van. (nepheline)

8

Eolikus: A szél munkájának eredményeként létrejövő felhalmozódások jelzője. A szél

által formált, szél által lerakott, pl. üledék. (aeolian)

Epi – öv: Kis nyomás, alacsonyabb hőmérséklet. A nyomás irányított. (epi-line)

Epicentrum: A földfelszínnek az a pontja, amely egy földrengés fészkére sugár

irányban helyezkedik el. (epicentrum)

Epigenetikus: Olyan anyagok, ásványok, folyamatok megjelölése, amelyek egy

kőzetben, annak kialakulását követően jöttek létre, ill. mentek végbe. (epidiagenetic)

Érc: Olyan fémes elemdúsulás, ill. fémfényű, vagy fémes megjelenésű

ásványkeverék, amelyből adott ipari, technikai színvonalon gazdaságosan állíthatók

elő fémek vagy fémvegyületek. (mine)

Erratikus tömbök: Vándorkövek. Az egykori eljegesedés területén szétszórt

kőtömbök, melyek mai helyükre pl. gleccserek hordalékaként szállítodtak. (erratic block)

Erupció: A vulkáni anyag a Föld felszínére jutásakor lejátszódó folyamatainak

összessége. A felszínre jutásnál megkülönböztetünk extrúziót (sűrű láva kinyomulása

a felszínre), effúziót (lávaömlés) vagy explózióst (robbanásos). (eruption)

Eutektikum: Két vagy több komponens olyan összetételű elegye vagy ötvözete,

melynek a legalacsonyabb az olvadáspontja. Az eredetileg tiszta komponensek

fagyáspontját a másik komponens hozzáelegyesedésével csökkenti. (eutectic)

Eutektikus szövet: Eutektikus olvadékból több ásvány egyidejű kristályosodása

során keletkező kőzetek szövettípusa. (eutectic composition)

Exhaláció: Gőzök, gázok formájában megnyilvánuló vulkáni tevékenység (fumarola,

szolfatára, mofetta), amelynek nyomán jelentős ásványtelepek jönnek létre pl. kén.

(exhalation)

9

Exogén erők: A Föld felszínét alakító külső erők. (exogenetic)

Extrúzió: A viszonylag viszkózus magma földfelszínre történő kinyomulása.

Fedősók: A sótelepek felső részén található, nagyobb oldhatósága miatt legkésőbb

kivált, elsősorban káliumot és magnéziumot tartalmazó sók közös megnevezése.

(callow salt)

Feltolódás: Ha a fedőtag a fekvőhöz viszonyítva felfelé mozog, ez nyomófeszültség

hatására alakul ki. (reverse(d) fault)

Fenokristály: Nagyméretű, korán kivált kristályok a porfíros kőzetekben.

(phanerocryst)

Fillit: Kisfokú metamorfózissal alakult kőzet. Világosszürke, zöldesszürke, szürke,

finompalás, kvarcból, szericitből és kloritból álló finomszemcsés kőzet. (phyllite)

Foidok: A földpátoidok és a fölpátpótlók rövidítése.

Foliáció: Leggyakrabban a metamorf kőzettanban használt, általános kifejezés a

planáris szerkezeti elrendeződésre, melybe beletartozik a cm – es vagy annál kisebb

vastagságú rétegződés, az inekvigranuláris ásványszemcsék adott síkbeli

elhelyezkedése, a lencsés vagy megnyúlt ásvány – aggregátumok adott planáris

elrendeződésben. (foliation)

Földrengés magnitudó: A földrengés erősségének mértéke. C. F. Richter által

bevezetett fogalom jelentése: Az epicentrumtól 100 km – re levő standard

szeizmográfon rögzített szeizmogram mikrométerben maximális amolitudójának 10 –

es alapú logaritmusa. (earthquake magnitude)

Földrengés: A földkéregben és a köpenyben felhalmozódott energiák egy részének

szabaddá válása, rugalmas mozgás hullámkénti tovaterjedése a Föld felszínén és

belsejében. (earthquake)

10

Forró pontok („Hot spots”): Vagy hőgócok a tektonika és a vulkáni jelenségek közé

tartoznak. A forrása a köpeny mélyebb régiójából felszálló, un. köpenycsóva,

konvekciós feláramlások, a litoszféra lemezek alját megolvasztják. Ezeken a

területeken a litoszféra megemelkedik, kupolaszerűen felboltozódik, ez által egy

tenziós góc alakul ki, aminek hatására töréses, árkos hasadékok keletkeznek, ahol a

hőgóc felett vulkáni tevékenység indul meg pl. Hawai – szigetek. (hot spots)

Fulgurit: Villámkő. Főleg hegytetőn, sivatagi vagy vízparti homokbuckákon

villámcsapás következtében létrejött, szabálytalan, esetenként cső vagy tölcsér alkú,

üveges képződmény. (fulgurite)

Fumarola: Hasadékokon, repedéseken át kitóduló magas hőmérsékletű (200 Celsius

feletti) vulkanikus gázok, gőzök összefoglaló elnevezése. (fumarole)

Freatomagmás explózió: Olyan vulkáni kitörés, amelynek során a felszínre törő

olvadék nagy víztartalmú rétegekkel a felszíni vízzel érintkezik, és az ennek hatására

keletkezett jelentős mennyiségű gőz nagy robbanásokat idéz elő. (pheratic explosion)

Gabbró: Bázikus mélységi magmás kőzet. Kiömlési megfelelője a bazalt. Szövete

durva – szemcsés. Főbb alkotó ásványi elegyrészei: főleg vas – magnézium sötét

ásványok, piroxén és Ca – plagioklász. (gabbro)

Gneisz: Gyengén palás szerkezetű, gyakran sávos megjelenésű metamorf kőzet.

Uralkodó kőzetalkotók a földpátok, kvarc, amfibol, gránit, muszkovit, biotit.A

leggyakoribb anyakőzete a gránit és a granodiorit, riolit, diorit erős metamorfózisnak

a terméke. (gneiss)

Gránát: Áttetsző, vörös színű nejéz és kemény ásvány, mely főleg vas, magnézium

és sok más elem szilikátja. Savanyú magmás és egyéb metamorf kőzetek

fenokristálya. (garnet)

11

Gránit: Mélységi magmás kőzet. Szemcsés szövetű, világos színárnyalatú, a

kontinentális litoszférában általánosan elterjedt kőzet. Főbb ásványos elegyrészei:

káliföldpát, egy – vagy kétféle csillám és a „szabad” kvarc. Savanyú kőzet, melynek

vulkáni megfelelője a riolit. (granite)

Granulit: Világosszürke, kvarc, földpát és piroxéntartalmú, néha gránáttartalmú nagy

fokú metamorfózissal létrejövő kőzet. (granulite)

Granuláris: A mélységi kőzetek jellemző szövete. A kőzetalkotó ásványok a terepen

jól láthatók. (granulitic)

Hátság: A környezetéből kiemelkedő földkéregrészek. Keletkezhetnek magának a

hátságnak kiemelkedésével, vagy pedig a szomszédos térség lesüllyedésével.

(ridge)

Hematit: Vascsillám. Általában hidrotermális megtaszomatózissal keletkezik.

(hematite)

Hibridizáció: A magma kémiai összetételének változása idegen kőzetanyag

beolvasztása által.

Hipabisszikus (szubvulkáni): A földkéreg nem nagy mélységű (2 – 5 km) részében

képződött ásványtársulások, telepek, kőzetek jelzője. (hypabyssal)

Holokristályos: A nagy mélységben kristályosodó kőzeteknek elegendő idejük van

kikristályosodni –mert magas a hőmérséklet- így nem lesz benne kőzetüveg.

(holocrystalin)

Horndlendit: Alacsony szilikát tartalmú, csaknem színes elegyrészekből álló

mélységi magmás kőzet. (hornblendite)

Horzsakő: Csekély térfogatsúlyú, főként savanyú lávákból keletkező vulkáni

üveghab. (pumice)

12

Ignimbrit: Az izzó felhőből lerakódott sajátos szerkezetű kőzetfajta, amely lapilli és

vulkáni por méretű összehegedt fragmentumokból áll; az izzó felhő magas

hőmérsékletű (~350->800 Celcius) gázban diszpergált és szilárd alkotók rendszere.

(ignimbrite)

Impregnációs ércesedés: Olyan ércképződési forma, amelyet a kőzet repedésein

vagy pórusain átszivárgó oldatok és gőzök hoznak létre.

Inekvagranuláris: Mátrix + nagy szemcsék, ehhez párosul még porfíros szövet.

Ilyen szövete van a kiömlési kőzeteknek. (heterogranular)

Infiltráció: Oldott anyagok beszivárgása vagy beszűrődése a kőzet pórusaiba és

üregeibe. Az infiltrációs felhalmozódások, amelyek az oxidációs zóna alatt a

leszivárgott oldatokból való kicsapódás útján keletkeznek. Cementációs övnek is

nevezik.

Inkongruens olvadás: Összetételének előtagjaként a vele összetett fogalom

jelentését az ellenkezőjére változtatja „nem”; congruens a hőmérsékletemelkedés

hatásra a szilárd fázisnak ékt (v. több) fokozatú átmenete a folyékonyba.

(inkongruent melt)

Inkrusztálódás: Természeti testek vagy egyéb tárgyak bekérgeződése olyan ásványi

anyagokkal (kalcium – karbonát, kovagél), amelyek folyó vagy csepegő vízből

vállnak ki. (incrustation)

Intrúzió (injekció): A magma benyomulása a földkéreg magasabb részeiben

elehelyezkedő kőzetekbe; bármilyen összetételű, méretű és alakú, a földfelszín alatt

(>5 km) kőzetté merevedett magmatittest megnevezése. (intrusion)

Inszoláció: A Nap besugárzása a Föld felszínére. Hatására –főleg azon a

területeken, ahol erős a hőmérséklet napi ingadozása- következik be a kőzetek

mechanikai aprózódása.

13

Izzó felhő: Savanyú magmás vulkánok gyakori kitörési módja. Lávájuk sűrű, nagy

viszkozitású, lefojtó hatású. Eredménye heves kitörés. Az izzó felhőforró vulkáni

hamu (por) és gázik kb. 500 – 1000 fokos keveréke, 100 km/h vagy még nagyobb

sebességgel hömpölyög lefelé a lejtőn. Megszilárdult kőzete az ignimbrit. (nuée ardente)

Kaldera: Több száz méteres, több kilométeres átmérőjű, üstalakú vulkáni mélyedés.

(caldera)

Kalkofil elemek: Goldschmidt geokémiai elemrendszerének egyik elemcsoportja,

amelyek a kén- és arzén felé erős affinitást mutatnak. (calcophile elements)

Karbonationok: A magmás eredetű mélységi vagy kiömlési kőzetek sajátos

képviselői, melyekbe a modális karbonátásványok mennyisége több mint 50%.

Képződésük ultrabázikus – alkáli kőzetsorozatokhoz kötődnek. (carbonateion)

Kata – öv: A legmélyebb zónák, irányítatlan nyomás, magas hőmérséklet egészen

anatexisig. (kata-line)

Kataklasztos kőzetek: Azokat a kőzeteket, melyek éles, szögletes töredékdarabból

álló kőzetek, amelyeknek általában nincs szöveti irányítottsága. (cataclast)

Kelifites szegély: Olivin vagy gránát szemcsék szélén, piroxén, ill. amfibol

mikrokristályos aggregátumból álló „korona”. (celyphytic rim)

Kimberlit: Mélységi magmás, ultrabázikus kőzet. A gyémánt anyakőzete.

(kimberlite)

Kloritpala: Kisfokú metamorfózissal kialakult kőzet, mely főleg kloritból, albitból,

epidotból, kevés kvarcból álló, finomszemcsés, finompalás, sötétzöld színű kőzet,

amely általában bázikus tufák metamorfózisa révén jön létre. (chlorite schist)

Kloritosodás: Elsősorban bázikus és intermedier kőzetek metaszomatikus

átalakulása. A kőzetalkotók közül a biotit, amfibolok, piroxének kloritosodhatnak. A

14

vulkanogén agyagos üledékben halmorilízissel keletkezett szmektitek szintén

kloritosodhatnak. (chloritization)

Komatiit: A Föld öves szerkezetének kialakulása kezdetén a protokéreg és

protoköpeny szétkülönülésének kezdetén keletkezett –archaikumi ultrabázisos –

bázisos kiömlési magmás kőzetek, magas magnézium tartalommal (MgO:15 – 30%).

Ásványai között a magnéziumban dús olivinek (Fo90 – 95) és klinopiroxének (augit)

a leggyakoribb. A plagioklászok megjelenésével fokozatos átmenetet jelent a

tholeiites bazaltok felé.

Kontakt metamorfózis: A magmás intrúziók (injenkciók) olvadékanyagának

hőhatása környezetére. (contact metamorphism)

Kondrit: Kis gömb alakú szilikáthalmazokból (olivinből, piroxénekből) álló

szilikátmeteorit (=kőmeteorit vagy aerolit); a tömeges szövetű kőmeteorit neve

akondrit. (chondrite)

Kontinentális litoszféra: Savanyú, kovasavban gazdag lemez, amelynek sűrűsége

2, 7 g/cm3, és ezért könnyebb, mint az óceáni litoszféra vagy a felső köpeny.

(continental crust)

Kőzet: Nagyobb tömegű, meghatározott földtani körülmények között keletkezett

geológiai test, mely kőzetalkotó ásványokból (ásványtársulások) áll. (rock)

Kraton: Őskontinens; a földkéreg stabil, konszolidálódott, merev része, amelyben a

tektonikus igénybevételekre (a mozgékony övezeteknél megfigyelhető gyűrődések

helyett) törések keletkeznek. (cratogene)

Kristályos mészkő (dolomit): Karbonát kőzetek átkristályosodása révén jön létre

úgy, hogy sem ásványos- ,sem kémiai összetétele nem változik. Kisfokú

metamorfózissal képződhet. (crystalline lime)

Kristályos pala: A metamorf kőzetek régebbi gyűjtőneve. (crystalline schist)

15

Lahar: A vulkáni törmelékárak egyik típusa, amely lejtős térszínen a gravitáció

hatására mozog a térszínmélyedés irányába és fluidizáló közege a víz. (lahar)

Lakkolit: Olyan magmatikus eredetű szubvulkáni kőzettömeg, amelynek alsó felülete

lapos, felül boltozatos (gyakori alak a gomba, fa, esernyő, lencse). Lefelé szűkebb

csatornaszerű részben folytatódik, amelyben a magma keletkezik. A tálcaszerűen

hajolt lakkolitok elnevezése lopolit. (laccolith)

Laterit: A trópusi klímán az ingadozó vízmozgás hatására helyben végbemenő,

intenzív kémiai mállás eredményeként képződött, keletkezési helyében maradt,

általában téglavörös, allitos – ferroallitos termék, amelynek Fe- és/vagy Al – tartalma

nagyobb, SiO2 – tartaloma kisebb, mint a csak kaolinosodott anyakőzeté. Jellemző új

ásványai: a gibbsit és/vagy a goethit, a kaolinit és az anasztáz. (laterite)

Lemeztektonika: A litoszféra néhány tucatnyi nagyobb és kisebb litoszféralemezre

van töredezve. Ezek mentén játszódik le a Föld tektonikai, földrengéses, vulkáni

tevékenységeinek 95 százaléka. (plate tectonics)

Lencse: Haszonásványok és kőzettestek minden irányú kiékelődése, amelyekre

általában a középtől a szélek felé fokozatos elvékonyodás jellemző. Minden

telepforma átmenet a tömzs és a telér között. (lens)

Leukokrata: Azoknak a magmás kőzeteknek a jelzője, amelyeknél a világos

elegyrészek (pl. kvarc, földpát) játszanak döntő szerepet. (leucoctratic)

Lapilli: A piroklasztitokat felépítő szemcsék 2 – 64 mm közé eső tartománnyal.

(lapilli)

Lávafröccskúp: A lávaszökőkutak körül lerakódó, összesült piroklaszt – breccsa

álló, néhányszor tíz méter magas kúp. (lava cone)

Maar: Kör alakú, tölcsérszerű mélyedés, melyet vulkáni gázkitörés hozott létre.

Keletkezése valószínűleg egyetlen vulkáni robbanás vagy gázkitörés

következménye, melyet nem követett lávaömlés. (maar)

16

Melanoktrata kőzetek: Azok a magmás kőzetek, amelyekben a sötét elegyrészk (pl.

olivin, piroxének, amfibolok esetleg magnetit) a jellemző ásvány. (chromocratic)

Mélanzs: Az olyan térképezhető méretű kőzettest, melyben a legkülönbözőbb

méretű és fajtájú, gyakran teljesen exotikus kőzetdarabokat, kaotikus módon vannak

agyagos – aleuritos mátrixba ágyazva. (melange)

Mészszilikát gneisz: Márgák, dolomárgák átalakulási terméke. Termolitból,

diopsziból, plagiokklászból álló, világosszürke, igen szívós, kemény kőzet.

Közepesfokú metamorfózison képződnek. (lime-silicate gneiss)

Meta: a kőzettanban használt jelző mely arra utal, hogy a kiindulási kőzet (akár

magmás, akár üledékes) metamorfózison ment keresztül. Nem javasolt a használta

az ultrabázikus kőzetekre pl. peridotitra, piroxénitre. (meta~)

Metabazalt: Bázikus lávák, tufa átalakult változata. Labradorit, klorit tartalmú

sötétzöld, vagy sötétszürke kőzet, titanottal, epidottal. Kis fokú metamorfózis révén

jön létre. (metabasalt)

Metabázit: Gyűjtőfogalom, melyet azokra a metamorfizálódott mafikus kőzetekre

használnak, melyek az újrakristályosodás következtében mind szöveti

sajátosságaiban, mind ásványos összetételében teljesen különbözik kiindulási

kőzetektől. (metabaste)

Metalloid szerkezet: Jellemző rájuk a fémes jelleg és hogy az uralkodó fémes kötés

mellett az ionos, vagy az atomos kötés is jelentkezik. (metalloid structure)

Metallogén szerkezet: Valódi fémes kötés és fémes tulajdonság. (metallogen structure)

Metatexit: Olvadás után a kőzet elveszti eredeti szerkezetét és metatexit formában

kristályosodik ki. Itt mindegy, hogy mi okozta a kőzet megolvadását (Injekció vagy a

kőzetsor megolvadása). (metatexite)

17

Meteorikus víz: Atmoszférikus eredetű vizek jelölésére szolgáló kifejezés. (meteoric water)

Metamorfózis: A kőzetek szilárd fázisú átalakulása nyomás-, ill. hőmérséklet

növekedés hatására. Az átalakulás során a kőzet kémiai összetétele nem változik,

ásványos összetétele és szövete (textúrája) igen. (metamorphism)

Metaszomatózis: Az a folyamat, amikor ásványok kémiai úton kicserélődnek,

legtöbbször meg növekedett hőmérséklet mellett. (metasomatism)

Mezo – öv: Metamorfózisnál közepesnek fele meg, ahol a hőmérséklet és nyomás

már közepes és a nyomás még irányított. (meso-line)

Migráció: Geokémiai vándorlási folyamat, amelynek során bizonyos anyagok

feldúsulhatnak, telepeket alkothatnak vagy ellenkezőleg szétszóródhatnak.

Használhatják a kifejezést oldatok, gőzök diffúziós vándorlására is kőzetekben.

(migration)

Milonit: Lemezes, finom sávos, kitűnően palás kőzet. Lapos kiterjedésű deformációs

sávok, nyírási övek mentén előforduló palás kőzet. (mylonite)

Minette: 1. Főleg biotitból és alkáliföldpátakból álló magmás telérkőzet (lamporfír); 2.

ércteleptanban oolitos (limonit- vagy hematitszemcsékből álló) vasérc; vastartalma

20 – 40 %. (minette)

Mofetta: Alacsony hőmérsékletű (100 Celsius alatti), száraz (vízgőz nélkül) szén –

dioxid, szén – monoxid kigőzőlgése. (mofette)

Monomikt: Olyan törmelékes kőzet, amelynek > 90% - a egyfajta ásványból áll.

(monomict)

Neck: A vulkáni csatornát kitöltő, hengeres, a felszín közelében kialakult intrúziós

kőzettest, mely a mélység felé elvékonyodik. (neck)

18

Nyomelemek: A földkéreg kőzeteiben, ásványaiban 0, 1 súlyszázaléknál kisebb

koncentrációban előforduló kémiai elemek. (microelement)

Normál vető: A fedőtag a fekvőtaghoz viszonyítottan lefelé mozog. Ha a több vető

csapásiránya párhuzamos, de dőlésük ellentétes, lesüllyedt árkok (graben) és

kiemelt sasbércek (horst) jönnek létre. (dip fault)

Oldaleltolódás: Akkor alakul ki, ha vető két szárnya a vetősík csapásirányában,

horizontélisan mozdul el. (strike-slip fault)

Olivinek: Zöld, vagy sárgászöld, zömök formában megjelenő szilikátásványok.

(olivine)

Orto a kőzettanban: 1. A magmás kőzetek metamorfózis révén keletkezett metamorf

kőzetek jelzője, pl. ortogneisz. 2. Az üledékes kőzeteknél használt jelző. Utalhat az

elsődleges eredetére pl. ortokvarcit. Az ortokonglomerátum a klasztok és a finomabb

szemcsék alkotta alapanyag (mátrix) mennyiségére (<15%) utal, valamint arra, hogy

a szemcsék érintkeznek egymással. (ortho~)

Pajzs: Ősi kontinentális kéregrész, amelyet földtörténetileg hosszantartó, lassú

kiemelkedés alakít ki. (shield)

Palásság vagy klivázs: A metamorf kőzettanban használt kifejezés, a foliáció egyik

típusa. A palásodás folyamata, amelyet belső deformációnak is nevezünk, abban áll,

hogy akőzet ásványos elegyrészei az erős nyomás hatására hosszabb tengelyükkel

a nyomás irányára merőlegesen helyezkednek el, vagy a nyomásnak megfelelően

rögtön orientáltan kristályosodnak ki (kristályosodádi palásság). (slaty cleavage)

Para a kőzettanban: 1. Az üledékes kőzet metamorfózis révén keletkezett metamorf

kőzet jelzője. 2. Durva törmelékes kőzeteknél használt jelző, mely a klasztok és a

finomabb szemcsék alkotta alapanyag (mátrix) mennyiségére (>15%) utal, valamint

arra, hogy a szemcsék nem érintkeznek egymással, pl. parakonlomerátum. (para~)

19

Párnaláva (pillow – láva): Vízre ömlő (általában tenger alatti) hígfolyásos bázisos

lávák jellegzetes párna vagy hurka formájában megdermedt alakzatai, melyek

átmérője 30 cm és 3 m között változhat. (pillow lava)

Páros metamorf öv: A konvergáló lemezterületek peremén talákható közel

párhuzamos lefutású, nagy és alacsony nyomású övekből álló metamorf vonulatokra

vonatkozó kifejezés. (paired metamorphic belts)

Pelletek: Gömbölyű vagy tojásdad alakú, mikrokristályos kalcitból álló 0, 02 – 2, 0

mm nagyságú üledékcsomók. (pellet)

Peridotit: Piroxénekből és olivinből álló ultrabázikus kőzet. (peridotite)

Pipe: Hengeres vulkáni átütési csatorna (diatréma), keresztmetszete kör vagy

ellipszois alakú, felfelé gyakran tölcsérszerűen kiszélesedik. (pipe)

Piroklaszt, piroklsztit: Vulkáni kitörésből származó, vulkáni kőzet vagy ásvány

leülepedő szemcséje (piroklszt), mely különféle méretű, általában nem koptatott. A

felhalmozódott pirokasztból a diagenezis után piroklasztit lesz. Például tefrából tufa

vagy agglomerátum. (pyroclast)

Piroxénandezit: Fekete színű, kissé bázikusabb, ún. bazaltos andezit. Az igen

gyakori piroxénen kívül, még van benne kevés amfibolféle. (pyroxeneandezit)

Plagioklászok: Szilikátásvány, a földpátfélék Na-, Ca- tartalmú családja. Számos

tagja közül az albit (Na – földpát) és az anotit (Ca – földpát) a leggyakoribb

kőzetalkotók. Főleg bázikus és intermedier kőzetekben található elegyrész.

(plagioclase)

Platóbazalt: Szános uralkodóan bázisos láva és tufarétegből felépült, nagy

kiterjedésű és egyben nagy vastagságú vulkáni kőzet együttes. Általában riftvulkáni

tevékenység eredményeként keletkeznek. (plateau basalt)

20

Plutón: Olyan mélységi, durvaszemcsés kőzettestek, amelyek hatalmas

kiterjedésűek, és a földkéreg belsejében merevednek meg. (pluton)

Progresszív metamorfózis (Barrow – típusú): Növekvő metamorfózis. (prograde metamorphism)

Propilit („zöldkő”): Főként hidrotermás fluidumok hatására átalakult andezit. A

kőzetalkotó ásványok pl. a piroxének szerpentinitté, klorittá, kalcittá alakulnak.

(propylite)

Propilitesedés („zöldkövesedés”): Intermedier és bázikus magmatitoknak

szubvulkáni – vulkáni mélységben történő átalakulása hidrotermás fluidumok

hatására. (propylitisation)

Protomilonit: A kezdődő átkristályosodás a kőzet eredeti szövetét kevéssé

változtatja meg, a szemcseméret kevéssé csökken, a piroklasztitok kevéssé

deformálódtak. (protomylonite)

Polimetamorfózis: Több kompressziós szakaszból, majd lazulásból álló

metamorfózis. (polymetamorphic)

Porfiroid, porfirotid: Riolit-, dácit-, vagy andezittufa, ártufa, vagy láva átalakult

változata. Szericitesedett földpátból, kvarcból, szericitből és kloritból áll. Kisfokú

metamorfózis terméke. (porphyroid)

Rapakivi gránit: Porfíros szerkezetű gránit. Prekambriumi kőzet.

Retrográd metamorfózis (diaftorézis): A fordított jellegű átalakulás –amikor

csökkenő hőmérséklet és a nyomás miatt történik a metamorfózis-. (retrograde metamorphism)

Rézpala: Feketés, bitumentartalmú agyagkőzet. A réz mellett cinket, ólmot, vasat,

ezüstöt és egyéb más fémeket is tartalmaz. (copper)

21

Rift: Vetőrendszerekkel határolt, hosszan elnyúlt árok vagy árokrendszer. Hossza

több ezer kilométer, szélessége 30 – 70 km. Szerkezetére a normál vetők a

jellemzőek, ami húzásos feszültségre utal. (rift)

Riolit, riolittufa: Magas kovasavtartalmú, igen savanyú vulkáni kőzet. A ritka

lávakőzeteknél sokkal elterjedtebb a nagy területen elszórt tufa, horzsaköves tufa.

Heves erupciók kísérik kitörését. Színe többnyire világosszürke, csaknem fehér.

(ryolite, ryolitetuff)

Saussurit: Kemény, tömör megjelenésű, fehér, zöldes vagy szürkés színű

ásványaggregátum, amely albit (oligoklász) és zoizit vagy epidot keveréke, mellettük

több - kevesebb kalcit, prehnit, szericit és Ca – Al – szilikátok előfordulhatnak.

(saussurite)

Saussiritesedés: A bázikus kőzeteket nagyobb mélységben alakító (hidrotemás)

metaszomatikus folyamat. (saussuritisation)

Spilitesedés: A bazaltok kőzetalkotóinak fluidumok hatására történő átalakulása,

mely jellegzetes ásvány asszociációt (spillitet) hoz létre. A spilitre jellemző a

hólyagüreges szerkezet, melyekben különböző ásványik (kalcedon, zeolit) találhatók.

(spilitization)

Sutura: A litoszféra lemezek ütközése egyetlen lemezzé forradásakor keletkezett

összeforradási vonalának a neve; narbenak (sebhely) is nevezik. (suture)

Suvadás: A lejtőt alkotó kőzet-, üledéktömeg egy részének gravitációs

tömegvonzása, mely átnedvesedett tömegek statikus egyensúlyának megbomlása

miatt következik be. (slump)

Szericitesedés: Főleg savanyú és intermedier kőzetekben bekövetkező

hidrotermális átalakulása. A kőzetalkotók közül elsősorban a plagioklászok –

földpátok szericitesednek. (sericitization)

22

Szerpentinit: Uralkodóan szerpentin ásványokból álló zöld színű kőzet. Mg –

hidroszilikát, mely gyenge metamorfózison esett át. (serpentine)

Szerpentinesedés: Bázikus és ultrabázikus kőzetek magnéziumban gazdag

szilikátjai (olivin, piroxén, peridotit) szerpentinné átalakító metaszomatikus folyamat.

(serpentinisation)

Sokkolt kvarc: Extrém nagy, jellemzően meteor becsapódáskor fellépő nyomás

hatására, a kristályrácsban lejátszódó szerkezeti átrendeződés eredményeként

létrejövő, több különböző irányitottságú, párhuzamos hasadási nyomokkal jellemzett

kvarckristály.

Szolfatára: Vulkáni utóműködéshez kapcsolódó, általában 100 Celsius feletti

kigőzölés, amely kénes gázokban gazdag. (solfatara)

Talkosodás: Bázikus és ultrabázikus kőzetek alumíniumban szegény,

magnéziumban gazdag kőzetalkotóit (olivin, ensztatit) átalakító metaszomatikus

folyamat, melyben a fluidumok CO2 – tartalma nagyobb mint szerpentinesedéskor.

(steatitization)

Tefra: Konszolidálatlan vulkáni törmelékes üledék, amelyből piroklasztit kőzetek

keletkeznek kőzetté válás után. Vulkáni piroklasztit lerakódott rétege, takarója, mely

még nem esett át a diagenezisen. (tephra)

Tektit: Sötétebb – világosabb zöldes – barnás, legömbölyített felületű, kisebb –

nagyobb (1 – 2 g) üveges testek. Eredetükre vonatkozóan több elképzelés is van:

kozmikus eredetűek „üvegmeteoritok”. (tectite)

Telér: Olyan repedés vagy kőzetrés, ill. ezek rendszere, amelyeket ásványi anyag

tölt ki. (vein)

Tonalit: Gránitféle plutoni kőzet, nagyobb mennyiségű amfibollal és biotittal. Vulkáni

változata a dácit. Szubdukció során keletkezik. (tonalite)

23

Tömzs: 1. A plutonoknál kisebb méretű (max. 100 km2 területű) magmatittest. 2.

Megközelítően izometrikus alakú szilárd, ásványi felhalmozódások, melyek a felettük

levő rétegeket többé – kevésbé merőlegesen törik át. (stock)

Tufa: Általában a vulkáni pirokalsztit finomabb szemű változatát értik rajta. (tuff)

Tufit: Olyan tufa, amelyhez nem vulkáni eredetű szemcsék is bőven keveredtek, mint

például a kvarchomok, meszes iszap stb. Többnyire tengeri képződmények és

kövületesek is. (tuffite)

Tufagyűrű: Széles kráterrel rendelkező, kicsi (100 méternél alacsonyabb és 1 km

kisebb átmérőjű) vulkán, amelynek krátere körül kiszórt anyag gyűrűt formál (a gyűrű

sokszor nem teljes, alakja félholdszerű). (tuff ring)

Ultrabázitok: SiO2 – tartalmuk viszonylag igen akacsony, földpát nincs bennük. Fő

elegyrészek a piroxén vagy az olivin. Színük sötét, fekete, esetleg zöldes. Gyakran

szerpentinesednek. Származási helyük a köpeny legfelső szférája. (ultrabasite)

Ultramilonit: A kőzet zöme nagy fokú, többszöri átkristályosodáson ment át. Az

alapanyag igen kicsiny szemcseméretűvé vált, a piroklasztitok vagy maguk is

átkristályosodtak, vagy igen jelentősen torzultak. (ultramylonite)

Uralitosodás: Rostos, finomszálas közönséges amfibol (hornblende) piroxén utáni

pszeudomorfózáinak képződése vízfelvétellel, hidrotermás, metaszomatikus hatásra.

Ultametamorfózis: A nyomás és/vagy a hőmérséklet extrém növekedése.

(ultrametamorohism)

24

Vető: Törési felület a litoszféra felső részén, amely mentén az érintkező kőzettestek elmozdultak egymáshoz képest. Vetődés: Az a folyamat, melynek során a vető keletkezik, ill. mozog. Vetőkarcok: Az eltört és egymáson elmozdult kőzettestek gyakorta kifényesedett mozgási felszínén (vetőlap) észlelhető hosszúkás bemélyedések, amelyek alapján a kőzettestek egymáshoz viszonyított mozgása megállapítható.

Xenolit: Magmás kőzetekben levő idősebb kőzetekből származó ásvány vagy

kőzetzárvány. (xenolith)

Kiegészítés:

Vető – faultVetődés – faulting

Vetőkarc – stria

Hegységképződési, tektonikai szakasz:

1. Evolúciós vagy üledékgyűjtő képződési szakasz: A köpenyig hatoló

mélytöréses szakasz (riftesedés). Iniciális vagy ofiolitos magmás

tevékenységnek szokták nevezni.

2. Orogén vagy hegységképződési szakasz: Fő orogén szakasz. Ekkor

alakulnak ki a pikkelyek, takarók, rátolódások. A kéreg mélyebb részein

metamorfózis, ultrametamorfózis, migmatitosodás. Injekciós magmatizmus

jellemzi. Ez a szinorogén magmás tevékenység.

3. Szemikratogén szakasz: Savanyú, intermedier kezdő vulkanizmus, bázikus,

ultrabázikus átmenetbe. Ezt szubszekvens magmás tevékenység szokás

nevezni.

25

4. Kratogén szakasz: A felszínre ömlő, majdnem tiszta bázikus anyag termelő

magmás tevékenység. A végső szakaszt finális magmatizmusnak szokás

nevezni.

Felhasznált irodalom:

Báldi Tamás: Egy geológus barangolásai MagyaroraszágonBudai Tamás et. al.: Geológiai kirándulások I., Balaton – felvidékKázmér Miklós 1995: Angol-magyar geológiai szótár, ELTE Eötvös Press, Budapest, 420 p.Pápay László: Kristályok, ásványok, kőzetekSzederkényi Tibor: Ásvány-, kőzettanSzepesházy Kálmán: Az Alföld mezozóos magmás képzőményei, Földtani közlöny, Budapest, 1977, 107.; 384 – 397. o.

26

Kislexikon II.A szószedet főleg általános földtani, őslénytani és szedimentológiai fogalmakat takar

(a zárójelben és a félkövérrel kiemelt szavak a magyar szó angol megfelelője)

Abisszikus síkság: Gyakorlatilag sík mélytengeri aljzat, ahol pelágikus

szedimentáció folyik, olykor nagyon távoli forrásterületről származó turbiditek

leülepedési helye. (abyssal plain)

Abrázió: A hordalékszemcsék kopása szállítás közben, főleg az egymáshoz való

ütközés és súrlódás következményeként/ vagy hullámverés által kifejtett erózió

tengerek és nagyobb tavak sziklás partjain. (abrasion)

Abszolút kor: Valamely geológiai képződmény (kőzet, fosszília, korszak) években

megadott kora. Az értékek nem „abszolút” a szó szoros értelemben, mivel legalább

+- 5 százaléknyi hibahatárral kell számolnunk. (absolute age)

Afanitos szövet: A kőzetet felépítő kristályszemcsék nagyítóval sem különíthetők el

egymástól, ezért a kőzet rendkívül simának, szinte elefántcsontszerűnek hat.

(aphanic texture)

Afotikus öv: Sötét, mélytengeri tartomány, ahová a napfény már nem tud lehatolni.

Ez kb. 600 méter mélységben van. (aphotic zone)

Agglomerátum: Durva szemű piroklasztit, melyben egészen nagy méretű vulkanit

darabok is előfordulnak. Cementáló anyaga vulkáni tufa. (agglomerate)

Agglutinált: Foraminifera – váztípus. Az ilyen házat építő foraminiferák szerves

kötőanyag segítségével különböző idegen anyagokból (kvarcszemcsék, szerves

vázrészek, szivacstűk) építik fel vázukat. (agglutinated)

27

Aggradáció: Az üledéksor vertikális növekedése, gyakorlatilag a fácieszónák

elmozdulása nélkül. A kitölthető tér gyarapodásának és az üledék felhalmozódásnak

az egyensúlyát jelzi. (aggradation)

Agyag: 1. Üledék vagy üledékes kőzet egyik összetevője, amelyben az

agyagfrakcióba tartozó szemcsék uralkodó mennyiségben jelen vannak. 2. Az

agyagfrakcióba tartozó szemcsék, melyek átmérője < 0,002 mm, mások szerint <

0,005 mm. (clay)

Agyagmárga: Agyagtartalma 60 – 80 százalék, a mésztartalma (CaCO3) mellett.

(clay marl)

Ahermatipikus korallok: Olyan kőkorallok, amelyek bőrében nincsenek

fotoszintetizáló egysejtű szimbiónták, ezért a fénytelen, nagyobb mélységben is

megélnek. Lehetnek magányosak vagy zátonyalkotók. (ahermatypic coral)

Akkréciós prizma: A kontinentális lemez peremének a szubdukciós zónákban

hozzáforradó kéregdarab, amely a nagyobb fajsúlyú alábukó óceáni kéregről

lenyesődő, a lemezteketonikai mozgások által összezevart óceáni üledékből és/vagy

egykori szigetekből állhat. (accretionary prism)

Akkomodációs tér: Az aljzat süllyedése és az eusztatikus tengerszintváltozás

eredőjeként kialakuló, az üledék felhalmozódásra rendelkezésre állóhely.

Aktualizmus elve: A jelen természeti folyamataiból megérthetjük és megfejthetjük a

geológiai múlt jelenségeit, hátrahagyott jeleit. A geológia egyik fontos alaptétele.

(actualism)

Aleurit: Az agyagnál durvább, de a homoknál finomabb szemű üledék vagy üledékes

kőzet (aleuron = liszt) (0,005 – 0,030 mm). (slit)

Aleurolit: Diagenezisen áteset, kemény kőzetté vált aleurit. „Iszapkő” (slitstone)

28

Allodopikus mészkő: Sekélytengeri karbonát szemcsék turbidit áramlással való

átülepítésével keletkezett, gradált karbonát turbidit. (allodapic limestone)

Alluvium: Folyóvízi, folyami fácies (környezet) és az ott lerakodó üledékek, ill.

üledékes kőzetek. (alluvia)

Anhidrit: A kálciumszulfát egyik ásványtípusa, a gipsz kristályvíz nélküli változata.

(anhydrite)

Anteklízisek: Az alaphegység lapos boltozatai, melyek felett az üledékes

felépítmény erősen kivékonyodik (Orosz – tábla). A kratonok másodrendű

nagyszerkezeti egységeként számon tartott szerkezet. (anteclise)

Antiklinális/antiform: Redőboltozat; az antiklinális magjában található kőzet mindig

idősebb a szárnyakénál, míg az antiform esetében fiatalabb is lehet. Térrövidülési

szerkezeti mozgások hatására létrejött gyűrt szerkezet (redő) boltozata.

(anticlinaÍ/antiform)

Anoxia: oxigénmentes víz. (anaerobic)

Anoxikus fácies: Oxigénmentes környezet. (anaerobic facies)

Apályalatti öv (szubtidális öv): Az átlagos apályszint alatti sekélytengeri övezet.

Alsó határa a hullámverési öv alsó határával esik egybe. (subtidal zone)

Árapály: Általában napjában kétszer jelentkező tengerszintváltozás, melyet a Hold

és a Nap tömegvonzása vált ki a tengereken. (tide)

Árapálycsatorna: Az árapálysíkságot átszelő, meanderező természetes csatorna.

Szélessége a szárazföld felé fokozatosan csökken, a tengerpart közelében a 100

métert is meghaladhatja. (tidal channel)

Árapálydelta : Az árapálycsatornák előterében árapályáramlatok által lerakott

üledéklebenyek. (tidal delta)

29

Árapályöv (intertidális öv): A partnak az apály és a dagály átlagos szintjei közötti

övezete. (intertidal zone)

Árapálysík: Sík morfológiájú partszakasz, melynek üledékképződését elsősorban az

árapályfolyamatok és a klimatikus viszonyok határoznak meg. A tengervíz dagály

idején a árapálycsatornán keresztül jut az árapálysíkságra, apály idején pedig e

csatornán keresztül húzódik vissza. Az árapálysíkság szélessége néhány száz

métertől néhányszor tíz kilóméterig terjedhet. (tidal flat)

Árapályközeli öv (peritidális öv): Az egymással szoros kapcsolatban lévő, a

fácieselemzés során olykor alig elkülöníthető dagályfeletti és árapályöv közös neve.

(peritidal zone)

Aulakogén: Nagy törésvonalak mentén kialakult ópaleozóos, valamint felső

proterozóos törmelékes üledékkel és vulkanittal kitöltött, árkos beszakadások.

Kratonok másodrendű nagyszerkezeti egységei közül az egyik. (aulacogen)

Átbukatatt redő: Ha a tengely síknak a függőleges síkkal bezárt szöge meghaladja

a 45 fokot, ezáltal a két redőszárny azonos irányban dől (bár eltérő dőlésszöggel).

(overtuned fold)

Átlagos vihar hullámbázis: Az a vízmélység, ameddig az átlagos erősségű viharok

hatása érvényesül. (storm wave base)

Atoll: Gyűrű alakú zátony, belsejében lagúnával. (atoll reef)

Bafflestone: Üledékbefogadó szervezetek helyben beágyazott vázából és befogott

üledékből álló kőzet. Foltzátonyokra, biohermákra jellemző. (bafflestone)

Bentosz: Felszíni vizek medencéjének aljzatán, az üledéken (epibentosz) vagy az

üledékben (inbentosz) élő lények összessége. (benthonic)

30

Betelepülés : Valamely üledékes kőzet rétegeinek sorozatába közbeiktatódó, a többi

réteg anyagától feltűnően eltérő tulajdonságú réteg. Ha ez hasznos anyag (Pl: szén,

érc stb.), akkor telep a neve. (intercalate)

Bindstone: Üledékmegkötő, bekérgező szervezetek maradványaiból, illetve a

megkötött üledékből álló kőzetek. Ilyenek a sztromatolitok. (bindstone)

Biocönozis: Egy adott hely teljes élővilága, mely egymásrautaltsági rendszert alkot

olykor igen sok faj részvételével, növények és állatok közösségével. (biocenosis)

Bioerózió: A kőzetek élő szervezetek általtörténő erodálódása. A fúró – maró

szervezetek sorolhatók ide. (bioerosion)

Biofácies: A fosszilis fauna és flóra „arculata”, amely élőhelyük és betemetődési

helyük környezeti tulajdonságait tükrözi. Nem azonos a biocönozissal. (biofacies)

Bioherma: Lencse vagy domb alakú biogén karbonát képződmény, amely helyben

élt szervezetek üledékképződéssel egy időben cementált vázaiból áll és eltérő

kifejlődésű kőzetek veszik körül. (bioherm)

Bioklasztos: Kövülettöredék. (bioclastic)

Biolit: Részben vagy teljesen szerves anyagból álló üledékes kőzet. (biolith)

Biomassza: Egy adott időben és adott helyen található élőlények összes tömege.

(biomass)

Biosztratigráfia: A rétegtannak azon ága, amely az üledékes kőzeteket és a beléjük

zárt ősmaradványok alapján tagolja és rendszerezi a réteget. (bistratic unit)

Biosztratinómia: Olyan kutatási ág, amely az élőlények elhalás utáni sorsát:

esetleges hordalékszállítását, betemetődését, kövületté válását kutatja.

Tafonómiának is nevezik. (biostratinomy)

31

Biosztróma: Jelentős elterjedésű, rétegzett, táblaszerű karbonátos kőzettest, amely

az üledékképződéssel egy időben cementált biogén váztöredékből áll. (biostrome)

Biotóp: Az a hely, ahol a biocönozis él. (biotope)

Bioturbáció: Az üledékben élő állatok táplálékszerzés céljából átjárták a még

konszolidálatlan friss üledéket a tavak és tengerek fenekén. Eközben lerombolják,

eltüntetik az üledék eredeti rétegződését. (bioturbation)

Brakk: Olyan tengervíz, amely édesvízzel keveredik. Ily módon a nyílt óceáni átlagos

34 – 36 ezrelékes sótartalom csökken. Öt ezrelék alatti értéknél már édesvízről

beszélünk. A brakkvízet „csökkent sósvíznek” – nek mondjuk magyarul. (brackish water)

Breccsa: Szögletes kőzettöredékből álló üledékes kőzettest. (breccia)

Bitumen: Természetes (főleg fito plankton) eredetű, meggyújtható, különböző színű,

nagy molekulatömegű olyan szerves anyag, amely oxigénben szegény vagy oxigén

mentes szénhidrogén elegy, ill. ennek olykor ásványi anyagokkal társuló keveréke.

Közönséges hőmérsékleten szilárdnak tekinthető, melegítve vizkózus folyadékká

lágyul. (asphalt cement, bitumen))

Caliche: Szárazföldön a felszínen vagy a felszínhez közel szemiarid klímán

keletkező karbonát kéreg. (caliche)

Cementáció: Diagenetikus folyamat, amelynek során az üledékszemcsék közötti

térben (a pórusokban) áramló felszín alatti vizes oldatból az oldott anyag egy része

kiválik, és kitölti a pórusok egy részét, összetapasztja a szemcséket, így hozzájárul a

kőzet keménységének növekedéséhez. A cement anyaga legtöbbször mész, kova

(kalcedon), limonit. (cementation)

Csapás: A dőlés irányára merőleges síklap horizontális kiterjedése. (strike)

32

Dagályfeletti öv (szupratidális öv): A partnak az átlagos dagályszint fölötti része,

amit csak a szökőár vagy a vihar idején borít el a tenger, de akkor jelentős

mennyiségű tengeri üledék rakódhat le. (supratidal zone)

Debrit: Nem zagyáras eredetű, de gravitációs tömegmozgás által szállított és

lerakott üledék, üledékes kőzet, mely főleg a tenger alatti lejtőkön és azok alján

képződik. Jellemző a rossz osztályozottság, az agyag és a nagy kavicsok,

törmelékdarabok keveredése. (debrite)

Defláció: Vagy kifúvás, a szélnek az a tevékenysége, amellyel a fellazult

kőzetanyagot elészállítja. Hatása ott a legerősebb, ahol száraz az éghajlat, a felszínt

hiányosan, vagy egyáltalában nem borítja növényzet. A lepusztulás egyik formája.

(aeolian erosion)

Dendrit: Egyes kőzetek résfelületein kialakult fa, bokor vagy moha alakú, finoman

elágazó képződmények. Általában a kőzet repedéseibe hatoló vas – oxid vagy

mangán – oxid tartalmú oldatokból vállnak ki. (dendrite)

Diagenezis: Mindazon fizikai, kémiai, geológiai stb., folyamatok gyűjtőneve,

melyeknek révén a lerakódott üledékből üledékes kőzetté válik. Például homok

(üledék), homokkő (kőzet), lösz (üledék), aleurolit vagy iszapkő (kőzet), kavics

(üledék), konglomerátum (kőzet). (diagenesis)

Diapír: Földtani test, amely a rátelepülő rétegeket áttöri. A kimagasló plaszticitású,

ugyanakkor viszonylag kis sűrűségű evaporitos kőzetek jellegzetes települési

formája. (diapir)

Diatomit (kovaföld): Egysejtű kovaalgák (Diatomacaea) mikroszkópi kicsinységű

(0,005 - 0,200 mm – es) opálvázainak felhalmozódásából keletkezett intrabazinális,

biogén kőzet. Diagenezis folyamán a kovaföld előbb diatomittá, majd tűzkővé alakul

át. Sokoldalúan hasznosított anyag. (diatomaceous)

Diszkordancia: Két, egymással érintkező kőzetegység között a folyamatos átmenet

hiánya. (discordance)

33

Lehet:

Eróziós diszkodancia: Erózió pusztított le valamennyit a

fekvő kőzetből (erosion discordance)Szögdiszkordancia: Az érintkező réteglapok nem

párhuzamosak egymással, hanem szöget zárnak be

egymással. (angular discordance)

Diszharmonikus redő: Amikor a redőket alkotó rétegek eltérő mértékben

gyüredeznek. (disharmonic fold)

Diverzitás: Valamely élethely (biotóp) taxonokban (rendszertani egység) való

gazdagsága, melyet mérnek is. (diversity)

Dőlésirány: Geológus kompasszal mérik. Megmutatja a 360 fokos skálán, hogy a

kérdéses sík milyen irányban lejt. (line of dip)

Dőlésszög: A dőlés szöge a síklapnak a vízszintes síkkal bezárt szöge. A függőleges

sík szöge 90 fok. (angle of dip)

Dűne szerkezet: Horizontálisan áramló közegből (levegő, víz) lerakódott,

jellegzetesen kereszt rétegzett üledékszerkezet. (dune structure)

Édesvízi mészkő (Travertino mészkő): Édes vizű tavakban képződött kemény,

likacsos CaCO3, mely a partközeli nádasok övében alakul ki. (travertine)

Ektogenezis: Fejlődési folyamat; a törzsfejlődésben a külső természeti környezet

meghatározó szerepét hirdető elmélet.

Ektoparazita: Az állat testének külső felületén élősködő lény.

Élet nyomok: A különféle állatok élettevékenységének (mászás, lakás,

élelemszerzés) nyomai. (lebensspur, ném.)

34

Előtéri lejtő: A karbonát platformot a mélyebb selffel vagy medencével összekötő

lejtő. Lehet eróziós, egyensúlyi vagy akkréciós. (foreslope)

Elzárt self: A self elrekesztett része, melynek kapcsolata a nyílt tengerrel korlátozott.

Ennek következtében környezeti viszonyai a normális tengeritől többnyire eltérnek.

(restricted shelf)

Emelet: A rétegtani egységek hierarchikus rendszerében az időszaknál és kornál

kisebb, átlagosan néhány millió évhosszúságú intervallumban, a korszak alatt

keletkezett kőzetekből álló egység. (stage)

Endemikus: Valamely szűkebb földrajzi régióhoz kötött faj, nemzetség, vagy más

taxonómiai kategória. Ezek a bennszülött taxonok ott is fejlődnek ki, azon a szűkebb

és izolált területen, ahol élnek vagy éltek. (endemic)

Epikontinentális tenger: Sekély, kontinentális kérget elborító tenger (pl. Balti –

tenger). (epeiric sea)

Epirogenezis: A litoszféra nagyobb régiójának lassú emelkedése vagy süllyedése

tektonikai defomáció létrejötte nélkül. (epeirogenesis)

Érett: Egyes üledékek és üledékes kőzetek jelzője. Főleg homok, homokkő

kőzetekre alkalmazzák. A homok érettségi foka a kvarc/földpátszemcsék

mennyiségének arányától függ. Minél magasabb az érték, annál érettebb a homok, a

legérettebb teljesen és kizárólag kemény kvarc szemcsékből áll. (mature)

Erózió: Valamennyi olyan folyamat gyűjtőfogalma, amely a talaj és a kőzetek szálban

álló vagy mállott anyagát a gravitáció által vezérelt fluidumokban (víz, zagyáramlat,

levegő) felülről lefelé szállítja. (erosion)

Esztuárium: Tengerpart mentén elhelyezkedő víztest, melynek megnyúlt alakja

hosszában merőleges a partvonalra, és amelyben a tenger vize édesvízzel

elegyedve brakkvízzé válik. Az édesvíz folyami eredetű, az esztuáriumok maguk is

35

voltaképp folyótorkolatok, melyekben a delta messzire felhatol a szárazföld belseje

felé. (estuary)

Eusztázia: Olyan tengerszintváltozás, mely globális és ezért független a litoszféra

helyi vertikális (izosztázia, tektonika) mozgásaitól. (eustacy)

Eutróf vizek: Azok a vizek és lápok, amelyeknek általában magas a

tápanyagtartalmuk és nagy a szerves produktivitásuk, pl. síklápok. (eutroph lake)

Euxin: Oxigénben szegény, kénhidrogénben gazdag, rothadó iszapaljzatú tenger és

vizének jelzője. (euxinic)

Euxin környezet: Pangó, kénhidrogénes aljzatvizű elzárt medence. Magasabb

rendű bentosz szervezetek számára lakhatatlan. (euxenic environment)

Evaporitos: Túlsós vízből bepárlódó üledék: anhidrit, gipsz, kősó, stb. (evaporite)

Extrabazinális: Az üledékképző medencén, mélyedésen kívülről származó

hordalékanyag, amely később, az üledékgyűjtőben lerakódva üledékes kőzet

létrejöttéhez járul hozzá. (extrabasinal)

Fácies: Üledékes kőzeteknél azoknak a jellegeknek az összessége, amelyek az

egykori lerakódási környezetet tükrözik. A litofácies a kőzet, a biofácies a fosszilis

flóra és fauna jellegeinek összességét tárja elénk. A metamorf kőzetek esetében egy

– egy fácies meghatározott hőmérsékleti – nyomási intervallumot jelent. (facies)

Fanglomerátum: A folyók által legyező alakban lerakott üledék. (fanglomerate)

Fedő: Valamely kőzettestre rátelepülő, rajta „fekvő”, eltérő kőzettest. Réteg

összletben az idősebbre közvetlenül települ, fiatalabb réteg. (callow)

Fekete palák: Stagnáló vizű tengeri és csökkent sósvízi üledékgyűjtőkhöz

kapcsolódó, anoxikus körülmények között keletkezett, szerves anyagban dús pélitek.

36

Jelentős szerves anyag tartalom (5 – 15 %), sötét színű, finoman rétegzett. (black shale)

Fekvő: Valamely kőzettest alatt „fekvő” másik kőzetegység. Idősebb. (recumbent)

Fekvő redő: A tengelysík vízszintes, vagy ahhoz hasonló. (recumbent hold)

Feláramlás: A mélységi víz felszín közelbe emelkedése azáltal, hogy a Coriolis –

hatás miatti áramlás a felszíni vizet a tenger felé mozgatja és helyére a mélyebb

vízrétegekből hideg, nutriensekben gazdag víz áramlik. A feláramlás a kontinensek

peremén megy végbe a kontinentális lejtő mentén, de nyílt óceánokban is

bekövetkezhet, két ellentétes irányba áramló (divergáló) felszíni áramlási rendszer

között (pl.: egyenlítői feláramlás). (upwelling)

Fénnyel telített öv: A fotikus zóna felső része, ahol a fénykedvelő szervezetek

életfeltételei optimálisak, és ezzel összefüggésben a sekély tengeri karbonát

termelődés maximális. A trópusi tengerekben ez az öv kb. 20 méter mélységig terjed.

(light saturated zone)

Ferderedő: Akkor alakul ki, ha a tengelysík nem függőleges, de a két redőszárny

ellentétes dőlésű.

Filtrálás: Vízi lények egyik táplálkozási módja. Ehhez alkalmazkodott szervek

segítségével, állandó, gyenge vízáramlást fenntartva kiszűrik a tengervízből a

szerves anyagú törmeléket (detrituszt), planktont, a nannoplanktont. Jellemző filtrálók

a kagylók, egyes csigák. (filter feeder)

Floatstone: Áthalmozott zátonytörmelékből álló kőzet, melyben a 2 mm-nél

(kalcirudit) nagyobb szemcsék úsznak az alapanyagban, amely homok (kalkarenit),

ill. iszap (kalcilutit) méretű szemcsékből áll. (floatstone)

Flázeres: A mészkő rétegek közötti agyag rétegecskék gyakorta megvastagodnak a

mészkő rovására. (flaser)

37

Flázeres rétegzés: Olyan kerezstrétegzés, melyeknél a homokhullámok vályúiban

és néha a tarajokon is pélit sávok (flázerek) maradnak meg. (flaser bedding)

Fluidum: Az összes folyékony anyagra használt jelzője. Lehet az kőolaj, földgáz.

(fluid)

Flis: Jellegzetes kőzetasszociáció jelölésére szolgáló kifejezés. Gravitációs

tömegfolyásokból származik. Tipikusan törmelékes kőzetek építik fel, fő tömegében

homokkő, bár vannak kevert karbonát törmelékes és tiszta karbonát flisek is.

Együttesen tartalmazza az autochton mélytengeri és az átülepített sekélytengeri

faunát. A hegységképződésnél a kialakult üledékgyűjtő medencébe nagy

vastagságban, mély tengeri körülmények között flis alakul ki. (flysch)

Fluviatilis (fluviális): Folyami jelenség, üledék, üledékes kőzet. Szinonimája az

alluviális. (fluvial)

Fodornyom: A 15 – 35 cm/s közötti sebességtartományban az iszap és a finomabb

homokaljzat felszíne fodrokba rendeződik az áramlás irányának és sebességének

megfelelően. Ennek fosszilizálódott, betemetett maradványa. Ősi áramlások

jellemzője. (ripple cross)

Foltzátony: Viszonylag kis méretű, biogén karbonát építmény, amely többnyire a

háttérlagúnában, ill. belső selfen alakul ki. (patch reef)

Forszet: Homokhullámok, dűnék, néha fodrok szélárnyékos lejtőjén felhalmozódó

lemezek, melyek szemcseösszetétele függ az áramlás sebességétől, a hordalék és a

fluidum mennyiségétől. A forszetek dőlésiránya azonos az áramlás irányával. (forset)

Fotikus öv: A vízoszlop felső része, ahol a fényellátottság a növények életét

lehetővé teszi. Általában 80 méterig terjed. (photic zone)

Fosszília: A fosszílizáció folyamatán átesett, elhalt egykori élőlények maradványa.

(fossil)

38

Földpátok*: Az ásványszilikátok közé tartoznak, a földkérget felépítő kőzetekben, a

legnagyobb mennyiségben előforduló ásványok csoportja (főbb altípusa a káliföldpát,

a mészföldpát és a nátronföldpát). (feldspar)

Framestone: Zátonyépítő szervezetek vázából és a köztük maradt szabad területet

kitöltő belső üledékből és kötőanyagból álló szövet. (framestone)

Freatikus öv: Az a felszín alatti öv, ahol a pórusokat a víz teljesen kitölti. Ez a

szárazföldön a talajvíz szintje alatti zóna (édesvízi freatikus öv), tengerben pedig a

tengeri eredetű pórusvízzel kitöltött üledék (tengeri freatikus öv). (phreatic zone)

Frustula: A kovaalgák opálból álló, dobozra emlékeztető, szervetlen váza. Ezek

milliárdjaiból áll a kovaföld, mely a diagenezis során diatomittá alakul. (frustule)

Gejzirit: Időszakosan feltörő hévízforrás (gejzír) vizéből lerakódott meszes, vagy

kovás összetételű üledék. (geyserite)

Geóda: Üreges, változó nagyságú (2,5 – 30 cm vagy nagyobb) gömb vagy

gömbszerű formák egyes mészkövekben. (geode)

Glaukonit: Legalább 3 százalék káliumot tartalmazó vas-, magnézium-, alumínium-

hidroszilikát. Csak tengerekben keletkezik, és ott is csak 10 méternél mélyebb vízben

kezd szórványosan feltűnni, és nem található 400 méternél nagyobb mélységben.

Legnagyobb tömegben a lassú üledékképződéssel jellemzett, áramlásokkal mosott

tengerfenéken keletkezik. Eredete nem világos. (glauconite)

Globális zonáció: A Föld nagy részén vagy egészen kimutatható fosszíliákra épülő

relatív időszámítási egységek összegzése. Ilyen fosszíliák többnyire tengeri üledékes

kőzetekben találhatóak. A tengeráramlatok az egész világtengerben szétterjesztették

ezeket a növényeket vagy állatokat.

Guano: Főleg állati ürülékből álló lerakódás, melyből mésszel történő érintkezésekor

kalcium – foszfát keletkezik. Foszfor. (guano)

39

Gradált rétegzettség: Az üledékek osztályozott rétegzettsége. Amely általában

valamilyen erő hatására felkavarodott törmelékárból a szemcsék gravitáció hatására

történő, méret szerinti leülepedése során jön létre. (graded bedding)

Grainstone: Dunham rendszerében, azon mészkövek, amelynek teljes részét

karbonát szemcsék töltenek ki. (grainstone)

Grauvakke: Durva- és finomszemű rétegek ritmusos váltakozásából áll. Hasonló a

flishez, de a grauvakke a Variszkuszi (Hercynai) hegységképződéskor keletkezett,

addig a flis az Alpi hegységképződéskor. (grauwacke)

Gyttja: Pangó vizekben leülepedett sötét színű, szerves anyagban gazdag iszap. A

kénhidrogén szint itt az üledékben van, szemben a szapropéllel ami a tenger szintje

felett van. (gyttja)

Halmirolízis: Tenger alatti mállás, melynek során az üledék ásványain jelentős

átalakulás, kémiai változás, új ásványok keletkezése megy végbe. (halmyrolysis)

Haloklin rétegződés: A vízrétegződést okozó eltérő sókoncentrációs rétegek.

Evaporit képződés. (halocline bedding)

Harmonikus redők: Valamennyi réteg azonos módon van redőzve, egymásba

simulnak. (harmonic fold)

Hátrálás: A fácies zónáknak a part, illetve a sekélyebb területek felé eltolódnak.

(backstepping)

Határszelvény: Egy adott földtani feltárás, melyben két szomszédos időrétegtani

egység határa tanulmányozható. (boundarysection)

Hemipelágikus üledék (batiális 1000 méterig): A pelágikus üledékgyűjtőnek a self,

ill. a platform közelében lévő része, amelyben a sekélytengeri és a pelágikus eredetű

iszap keveredik. 200 és 3000 méter mélységben keletkeznek. (hemipelagic sediment/bathyal)

40

Hengeres redő: Ha egy redő felülete az egyenes önmagával párhuzamos térbeli

eltolással leírható. (cylindrical fold)

Heteropikus fácies: Más fáciesekkel egyidős, de azokétól eltérő környezet

indikátora. (heteropic facies)

Hiátus: Hézag, ill. az üledékképződés folyamatosságában, és a hézagot fedő

időtartamot értelemszerű kiesése a geológiai dokumentációból. (hiatus)

Hidrotermális: A mélyből (a magma közelében) kőzethasadékon át felszálló,

forróvizes (max. 400 Celsius) oldatok, amelyekből ásványcsoportok, ércek vállnak ki

telérek falára vagy átitatják a mellékkőzetet, és az ásványok, ércek a mellékkőzet

repedéseiben, pórusaiban válnak ki. A felszínre került hidrotermát hévíznek

nevezzük. Ez utóbbiak nem mind vulkáni eredetűek, sok közöttük a talaj- vagy

karsztvíz eredetű, geotermikusan felkerült víz. (hydrothermal)

Hiperszalin: Az óceáni, nyílt vízi, 35 ezrelékes normál sótartalmú víztömegeinél

jelentősen magasabb sótartalmú tengerrészek, főleg parti víztestek vagy beltengerek

vizének megnevezése. A Földközi – tenger vizének sótartalma például enyhén

hiperszalin, 38 ezrelékes. (hypersaline)

Hipolimnion: Egy tó víztömegének termoklin alatti része. A termoklin a vertikális

vízkicserélődés szempontjából záró felület, mivel a hőmérséklet – változása miatt e

felület felett a víz kevésbé sűrű a hipolimnion vizénél. (hypolimnion)

Homokkő: A diagenezis során cementálódott homok. A cementáló anyag lehet

CaCO3, SiO2 vagy limonit. (sandstone)

Hullámbázis: Az a vízmélység (10 – 70 m), ameddig a hullámzás hatása, átlagos

időjárási viszonyok mellett, érvényesül. (fair weather wave base)

41

Hullámos lamináció: Az üledék hullámosan hajladozó lemezekből épül fel. A

hullámos lamináció hullámai majdnem mindig centiméteres nagyságrendűek, tehát

kis méretűek. (undulate lamination)

Idős platformok: A kontinenstáblák üledékes felépítménnyel borított részei.

Kratonok nagyszerkezeti egységei. (era platforms)

Időszak: A földtörténeti idő tagolásának legfontosabb egysége, amely hierarchikus

rendszerben a korszak és az éra között foglal helyet. (period)

Infauna: Lágy, többnyire iszapos tengerfenéken a fauna nagy része olyan fajokból

áll, amelyek befúrják magukat a pépes iszapba, és ott élnek részben védelem,

részben az élelem miatt. Az infauna tehát a bentosz üledékben élők része. (infauna)

Ingresszíós tengerek: Beszakadásos tengerek. A földkéreg törésvonalak mentén

történő beszakadásával történő szerkezeti mélyedés. (ingression sea)

Intraformációs breccsa: A kőzetté válás után összetört, majd így újra

összecementálódott kőzet. (intraformational breccia)

Interkontinentális tenger: A medencéje két kontinens között helyezkedik el.

Interglaciális: A jégkorszak során két eljegesedés közötti, viszonylag enyhe

éghajlattal és jelentős mértékű olvadással jellemezhető időszakasz. (interglacial)

Interstadiális: Az interglaciálishoz hasonló meleg időszakasz, de annál jóval

rövidebb ideig tart, és nem eljegesedések között, hanem azokon belül megy végbe.

(interstadial)

Intertidális öv: A tengerpart azon sávja, mely a dagály és apály átlagos szintje közé

esik. A szupretidális a felső régió, míg az szubtidális az alsó régió. (intertide)

42

Intertidális lapály: Lapos parton a morfológia és a tengerjárás mérete lehetővé

teheti több kilométer széles olyan zóna kialakulását, amely csak dagály idején kerül a

víz színe alá.

Intrabazinális: Az üledékgyűjtő medencén belül keletkezett szemcse, amely ha

egyáltalán mozgott leülepedése előtt, az csak a medence területére korlátozódott.

Intrakonglomerátum: Valamely rétegsoron belül mutatkozó konglomerátum.

(intrakonglomerate)

Intramontán tenger (intrakontinentális tenger): A kontinensek belsejében

elhelyezkedő, ún. beltengerek. Üledékgyűjtő medencék Pl. Paratethys.

(intramontane sea)

Iszapfaló állatok: Főleg tengeri, esetleg tavi lények, amelyek a szerves törmelékben

dús iszap emésztőtraktusokon való áthajlásával hasznosíthatják a szerves üledéket,

míg az emészthetetlen részeket ürítik. (inbenthos)

Iszaprogyás: Tektonika nélküli, az aljzaton meg csúszott üledék, amelyek furcsa

formát vettek fel ez által. Erősen torzult, gyüredezett rétegzés az eredménye.

Izoklinális redő: Ha erősebb kompresszió hatására a redőszárnyak egymással és a

tengelysíkkal párhuzamossá válnak. (isoclinal fold)

Izopikus fáciesek: Egymáshoz igen hasonlóak, de eltérő korúak. (magnafacies)

Izosztázia: A litoszféra és a köpeny közötti vertikális irányú egyensúlyi állapot,

amelyet az úszás törvénye szabályoz. (isostasy)

Kúpos redő:: Amelynek felülete az egy pontban rögzített egyenes térbeli

forgatásával írtható le.

Kaolin*: Általában földpátok mállása során keletkező fehér anyagásvány, laza

kőzete a kaolin (porcelánföld). (kaolin)

43

Karbonátépítmény: Olyan karbonátos kőzettest, amely az egyidős rétegcsoportok

közül topográfiailag kiemelkedik és jellegében is eltér a környező képződményektől.

(carbonate buildup)

Karbonátiszapdomb: Olyan lencseszerű karbonát építmény, amely iszapkőzet

(mudstome) vagy ritkaszemcsés (wackestone) szövet jellemez változó mennyiségű

bioklaszt szemcsével, továbbá biogén bekérgezéses szerkezettel és korai pátos

cementtel. (carbonate mud mound)

Karbonátkompenzációs mélység: Az a tengervízmélység, amelynél a vízoszlopban

lehulló karbonát szemcsék teljes mennyisége feltolódik, tehát amely alatt az üledék

gyakorlatilag karbonát mentes. A kompenzációs mélység aragonit esetében kisebb,

kalcit esetében nagyobb. (carbonate compensation depht)

Karbonátos kőzet: A mészkő és a dolomit gyűjtőneve, miután mindkettőben a

karbonátgyök fontos alkotórész. (carbonate rock)

Karbonátpad: Szigetszerű, nagyméretű összetett karbonát építmény, melyet minden

oldalról mélytenger vesz körül. Szigetplatformnak is nevezik. (carbonate bank)

Karbonátplatform: A selfen létrejövő, közel sík felszínű, de a nyílt tenger felé

meredek peremmel lezáródó, nagyméretű, összetett karbonát építmény. A platform

peremén gyakran zátonyok alakulnak ki (zátonyperemes platform). (carbonate platform)

Keményfelszín: Az üledék tenger alatti cementációjával kialakuló szilárd

tengeraljzat, amelyben hosszabb időn át nem folyik üledék lerakódás. Áramlásos

területeken alakulnak ki, sekély vagy mély vízben. A keményfelszíneken a bioerózió

gyakran megőrződő nyomokat hagy. (hardground)

Kerezstrétegzettség: A réteglapok a rétegsorban nem párhuzamosak egymással,

hanem metszik egymást. A keresztlemezességet a fosszílizálódott fodrok hagyják

44

hátra, míg a keresztrétegzést a homokhullámokba rendezett üledék építi fel. (cross bedding)

Klaszt: Törmelékszemcse, mely tág értelemben a mikrométeres nagyságrendtől

egészen a méteresig terjedhet. Már meglévő kőzetek aprózásos mállása, gravitációs

tömegvonzása, vulkáni tevékenység stb. során keletkezik. (clast)

Kollízió: Lemeztektonikában két konvergens mozgású lemez összeütközése.

(collision)

Kolluvium: Magyarul kb. lejtőtörmelék. Szárazföldi, szubaerikus üledék, mely

gravitációs tömegmozgással került a helyére. (colluvium)

Kondenzáció: Igen kis üledékfelhalmozódási sebesség mellett keletkező, tehát

anomálisan kis vastagságú rétegsorok. Az üledékképződés hosszabb idejű

megszakadását gyakran keményfelszínek kialakulása is jelzi. (condensation)

Konglomerátum: Cementált kavics. Kötőanyaga lehet mész, kova, limonit stb.

(conglomerate)

Konkordáns: Települési forma. Olyan rétegsor, melyben nincs hiátus, és a

réteglapok az eltérő egységek határa alatt és felett mindvégig párhuzamosak.

(concordant)

Konkréció: Olyan homokkő, mely csak részlegesen, kisebb tömegeiben

cementálódott homokba ágyazódik. A cementálódott rész sokkal keményebb és az

eróziónak ellenállóbb, mint a változatlanul maradt laza homok. Szabálytalan vagy

gömb, ellipszoid alakú, esetleg fürtös – vesés, többnyire héjas felépítésű,

ásványkiválások. A kristályosodás vagy kicsapódás a központi magból kiindulva

belülről kifelé történik, ellentétben a szekrécióval. Ide tartoznak a mangéngumok,

foszforitok, geodák. (concretion)

Konszolidáció: A diagenezis korai fázisában az üledék tömörödésének,

cementációjának előrehaladásával létrejövő olyan állapot, amelyben az üledék már

45

nem válik könnyen újra hordalékká. Megállapodott az adott lerakódási helyen. Közel

áll e fogalomhoz a litifikáció. (consolidation)

Konszumáció: A lemeztektonikában, a konvergens lemezszegélyeken a szubdukció

során az egyik lemez felemésztődése.

Kontinentális fácies: Mindaz, ami a korabeli tengerszint fölött képződött. Régi

szinonimája a terresztikus. Magyarul szárazföldi vagy szárazulati fácies.

(continental facies)

Kontinentális lejtő: A selfet az óceáni medencével összekötő lejtő. Hajlásszöge

rendszerint 3 – 6 fok. (continental slope)

Konvult rétegzés: A lemezek atektonikusan gyüredeznek, fekgöngyölődnek.

(convolute bedding)

Korallzátony: Korallok, mint zátonyépítők és a hozzájuk csatlakozó nem

zátonyépítő, de meszes vázú lények (algák, állatok) által felépített mészstruktúra.

Ökológiailag kötődik a meleg trópusi tengerekhez. Egyik legfontosabb mészkőforrás.

(corall reef)

Kovásodás: Olyan folyamat, melynek során egyes kőzetek, ásványok vagy

fosszíliák anyaga kovára, SiO2 – re cserélődik ki. Főleg meszes vázak, kavicsok,

kötőanyagok kovásodna el. (silicification)

Kozmopoilta: Életföldrajzi fogalom. Olyan taxonokra vonatkozik, amelyek a Föld

nagy területén elterjednek. Kissé ellentéte az „endemikus” fogalmának.

(cosmopolitan)

Köpeny: A Föld kérge és magja között, mintegy 35 és 2900 km közötti mélsségben

elhelyezkedő réteg, amely szilárd vagy részben olvadt, SiO2 – ben a bazaltnál is

szegényebb szilikátokból áll. (mantle)

46

Külső self: A selfnek a nyílt tenger felé eső, erős vízmozgással jellemezhető része.

(outher self)

Kvarcarenit*: Uralkodóan kvarcszemcsékből álló homok (homokkő), amely

nagymértékben érett. (quartzarenite)

Legenidás zóna: Relatív időszámításhoz használt biosztratigráfiai egység.

Magyarországon is felismerhető és a korhatározásban hasznosítható. A Legenidae

család a bentoszban élő kisforaminiferákhoz tartozik.

Lagúna: Elrekesztett tengerrész, amely a nyílt tengerrel csak korlátozott

kapcsolatban van. Ökológiai viszonyai ezért a normális tengeri környezetekétől

többnyire eltérnek és rövid idő alatt is, szélsőségesen változnak. (lagoon)

Lamina: Üledékes kőzetlemez. Vékony réteg, vastagsága nem haladja meg a 10

mm. (lamina)

Lamináris áramlás: 1,3 cm/s – nál lassúbb, nem turbulens áramlás, amelyekben a

víz- (levegő-) részecskék egymásal párhuzamosan mozognak. A lebegő hordalékra

ugyanez lenne érvényes, de itt a fajsúly módosíthatja a folyamatot, és e

hordalékszemcsék leülepednek: először a legnagyobb méretűek és legnehezebbek,

majd az egyre kisebbek és könnyebbek. (laminar flow)

Laminit: Üledékes kőzet, amely lemezekből (laminákból) áll. Úgyszólván

mozdulatlan vizet tételez fel lerakódása, ha a lemezek síkja párhuzamos a

laminitben. (laminite)

Lejtőlábi zóna: Az előtéri lejtő alja, ahol a platformról, ill. eróziós lejtő esetében a

lejtőről származó törmelék lerakódik. A közeli lejtőlábi övben breccsa vagy debrit, míg

a távoli lejtőlábi övezetben turbidit felhalmozódása jellemző. (toe-of-slope zone)

Lejtőtörmelék: Lejtőüledék is lehet, he mozgása megáll. A tenger alatti lejtőkön is

van olykor nagy tömegű, gravitációs tömegmozgás által a mélység felé mozgatott

törmelékanyag. Ennek újabban javasolt neve a debrit. (talus)

47

Lencsés rétegzés: Kevés homok elszigetelt kis fodrok formájában vándorolt az

iszapaljzaton, míg újabb iszapréteg be nem temette. (lenticular bedding)

Ligamentum: A kagylóknál a búb alatt elhelyezkedő pont, magyarul sarokpont.

(ligament)

Limnikus: Tavi, tavakban élő vagy tavi eredetű. (limnic)

Limnobiosz: Az édesvizekben élő szervezetek együttese. (limnobios)

Limnológia: A kontinensek belvizeinek a (tavak, folyóvizek, források stb.)

tudománya. (limnology)

Limonit: Vas ion tartalmú víz átjárja a kőzeteket, melyekben vöröses elszíneződést

okoz. (limonite)

Lizoklin: A vízoszlopban az a horizont, ill. keskeny zóna, ahol a karbonátoldódási

sebesség hirtelen megnő. (lysocline)

Litikus arenit: Olyan homok (homokkő), amelynek szemcséi között uralkodó

mennyiségben van valamely kőzet (pl andezit, mészkő, gránit stb.) lepusztított,

behordott és leüllepedett anyaga. A szemcsén felismerhetők az eredeti kőzet

tulajdonságai.

Litofácies: A kőzetösszlet arculatának olyan bélyegei, amelyeket a keletkezési

környezet nyomott rá. (lithofacies)

Litoklaszt: A bezáró kőzetnél valamivel korábban, de azonos üledékciklusban, a

medence más részén képződött és megszilárdult állapotban áthalmozott, viszonylag

jelentős szállítás után leülepedett törmelékszemcse. (lithoclast)

Litorális: A dagály – apály szintje közé eső intertidális tengerparti zóna régies

szakneve. (littoral)

48

Litoszféra: Kőzetöv. (lithosphere)

Lösz: A szél hordalékaként szállított por leülepedve löszüledéket alkot. Hűvös,

száraz éghajat jelzője. Ősmaradványként a hidegtűrő, szárazságkedvelő, néhol igen

gyakori löszcsigák, valamint a ritkább gerinces állatcsontok vagy ősemberi régészeti

leletek említendők meg. (loess)

Lumasella: Nagy tömegben összemosott (általában kagyló-) héjakból álló kőzet.

(coquina)

Magányos korallok: Fénykerülő, telepet és zátonyt nem építő, olykor jelentős

tengermélységben élő szilárd, meszes vázú kőkorallok. (solitary corall)

Makrofauna: Olyan méretű fosszíkiák együttese, amelyek a terepen szabad

szemmel is észrevehetők, gyűjthetők, és terepi nagyító elegendő számos finomabb

bélyeg megfigyeléséhez vagy akár egyes taxonok meghatározásához. (macrofauna)

Makroflóra: Lényegében ugyanaz, mint a makrofaunánál, csak itt növényi eredetű

kövületekről van szó. (macroflora)

Makrotidális: Jelentős tengerjárás a partvidéken. A dagály és apály szintje közötti

különbség meghaladja a 4 métert. Ugyanez az érték a meztidális partokon 2 – 4

méter, míg a mikrotidálisokon 0 – 2 méter. (macrotide)

Mállás: A kőzeteknek a külső földövekkel (légkör, vízburok, bioszféra) való

érintkezései felületén létrejövő elváltozásai. (weathering, alteration)

Márga: Meszes iszap és pélit (agyag + aleurit) keveréke. Agyagmárga, ha sok a pélit,

mészmárga, ha sok a mészanyag a márgában. (marl)

Mars: Az árapálysíkságon meleg humid vagy mérsékelt égövi klíma esetén létrejövő

mocsár. Algaszőnyeg, tengerparti fű (marsfű) vagy mangrove vegetáció borítja.

(marsh)

49

Mészhomok (kalkarenit): Homok szemcseméretű mész adja a homok anyagának

túlnyomó részét. A szemcsék többnyire biogének, de kemogén kiválások is vannak.

Uralkodó ásványa az aragonitnál stabilabb kalcit. (calcareus send)

Mésziszap (kalcilutit): Iszap és agyag szemcsemérettel azonos nagyságú CaCO3

szemek uralkodó elegyrészei az üledéknek vagy az üledékes kőzetnek. (calcareus mud)

Mészkő: Uralkodóan kalcit (CaCO3) nevű ásványból álló kőzet, melyhez olykor

csekély mennyiségű (10 százaléknál nem több) agyag vagy kvarchomok keveredhet.

(lime)

Mikrit: Mikrokristályos karbonát. Általában mésziszap erdetű, többnyire mészvázak

aprózódásával keletkezik vagy plankton cyanobaktériumok és egysejtű zöldalgák

közreműködésével a tengervízből válik ki. (micrite)

Mikropátit: Többnyire diagenezis során keletkezik mikrit átkristályosodása révén, de

olykor pórus- vagy üregkitöltő cementként. (microspar)

Mollusca: A puhatestűek törzsébe tartozó állatok. (mollusc)

Molassz: Jellegzetes kőzetasszociáció jelölésére szolgáló kifejezés. Part menti,

-sekélytengeri és kontinentális fáciesű- üledékekből álló képződmény. Fő tömegében

az alluviális síksági és delta fáciesű törmelékes kőzetekből áll. A molassz üledék az

orogén előtér süllyedékében, valamint az orogén ívek közötti intramontán

medencékben rakódnak le. A hegységképződéskor elegyes vizű, sekélyebb

tengerben képződik. (molasse)

Monklinális redő: Mélyebb helyzetű rideg kőzetekben vető jön létre, és a rideg

kőzetek feletti plasztikusabb rétegek követik az elmozdulás ívét. (monoclinal fold)

Monomikt*: Amikor egyféle anyag (ásvány, kőzet) alkotja az extrabazinális üledékes

kőzet szemcséit. (monomict)

50

Montmorillonit*: Na-, Ca-, Mg-, Al – hidroszilikátok, más néven szmekit. Az

anyagásványok rokonsági körébe tartozik. A bentonit fő elegyrésze.

(montmorillonite)

Moréna: A gleccserek által szállított és/vagy már lerakott kőzettörmelék. (moraine)

Mudstone (iszapkőzet): Dunham rendszerében, azon mészkövek melyekben a

szemcsék mennyisége nem haladja meg a 10%-ot. (mudstone)

Nagyforaminifera: A forminiferák rendjének olyan képviselői, amelynek a vázai a

terepen szabad szemmel észlelhetők. A nagyforaminiferák csak normál sósvízi,

meleg – szubtrópusi selfeken élnek. (larger foraminifer)

Nehézásványok*: A kvarcnál nagyobb fajsúlyú (>2,7 g/cm3) ásványok az üledékes

kőzetben. A legtöbb homokfélében, az arenitekben fordul elő, de mennyiségük itt

sem éri el az összes szemcse 1 százalékát. Vizsgálatunk alapján következtetni

tudunk arra a vidékre és idősebb kőzetre, ahonnan a kutatott homokkő vagy más

üledékes kőzet anyaga származott. (heavy mineral))

Nekton: A tengerben úszó életmódú állat, vagy a tenger úszó állatvilágának

összefoglaló neve. (nekton)

Nyílt self: A selfnek a nyílt tengermedencével közvetlen kapcsolatban lévő, többnyire

mélyebb része. (open shelf)

Normál sótartalom: A nyílt óceánok vizének sótartalma, mely 35 ezrelék. A felszíni

vízrétegekben az éghajlati viszonyoktól függően 34 – 36 ezreléknyi ingadozás lehet.

Még nagyobb lehet szárazföldek közelében, a slfeken és kiváltképp a partvidéken. Itt

számos környezetben csökkent sósvízi, brakk vagy túl sósvízi, hiperszalin vizet

találunk. Többnyire a lefűződő beltengerek sótartalma is eltér a normáltól. (normal saline)

51

Olajpala*: Jelentős mennyiségű (>5%) szerves anyagot tartalmazó üledékes kőzet,

33 % feletti hamutartománnyal, melyből az általánosan használt alacsony

forráspontú oldószerekkel nem nyerhető ki nagyobb mennyiségű szerves anyag, de

belőle magasabb hőmérsékleten (>500 Celsius) olaj és/vagy gáz állítható elő. (oil shale)

Oligotróf vizek: Azok a vizek és lápok, amelyek általában szegények tápanyagban,

pl. fellápok. (oligotrophic lake)

Olisztosztróma/olisztolit: Az olisztosztróma olyan, új környezetbe átülepített

kőzetegyüttes, mely általában földrengések által kiváltott törmelékfolyás révén

keletkezett. Az olisztosztrómán belül a cementáló anyagot mátrixnak, az abba helyet

foglaló kőzettömböket pedig oliszolitnak nevezzük. (olistolith/olistostrome)

Onkoidok: Néhány millimétertől 1 – 2 cm nagyságig terjedő átmérőjű, koncentrikus

felépítésű karbonátszemcsék, amelyek alacsonyabb rendű algák bekérgező

tevékenysége eredményeként (általában sekélytengeri környezetben) jönnek létre.

(oncoid)

Ooid: Erősen mozgatott tengervízből kémiai úton kivált, koncentrikus felépítésű,

legfeljebb 1 – 2 mm átmérőjű karbonátszemcse. (ooid)

Ooidok: Olyan gömbszemcsés vagy tojásdad alakú koncentrikus - héjas szemcsék,

melyek mérete 0, 2 – 2 mm között van. (ooids)

Ooze: Pelágikus biogén iszap. Lehet karbonát- vagy kovaanyagú. (oose)

Orogenezis: Egyes régiók nagyobb magasságokba való, geológiailag eléggé „gyors”

ütemű kiemelkedése, főleg a szubdukciós övekben, ahol a litoszféra kivastagodása

miatt az izosztatikus egyensúlyi állapot helyreállása indítja el az orogenezis

folyamatát. Hegységképződésnek is nevezik. (orogeny)

Osztályozott rétegződés – gradáció: A rétegen belül a szemcseméret változása.

Normális gradáció esetén a legdurvább szemcsék a réteg alján találhatók és a

52

szemcse méret felfelé csökken. Fordított gradáció esetén a szemcseméret felfelé nő.

(normal gradation)

Oxigénminimum – zóna: A vízoszlopnak az a tartománya, ahol a szerves anyag

oxidációja miatt az oldott oxigén mennyisége a legkisebb. (oxygen-minimum zone)

Ökológiai zátony: Szilárd, hullámverésnek ellenálló biogén szerkezet, amely

többnyire viszonylag rövid idő alatt képződik. (ecologic reef)

Övzátony: Kanyargó folyók víz felől nézve konvex oldalán a lelassult áramlás miatt

lerakódott homokturzás vagy „zátony”. (point bar)

Packstone: Dunham rendszerében, azon mészkövek, amelyeket sűrű karbonát

szemcsék és kevés pát épít fel. (packstone)

Paleoklíma: Valamely régió vagy az egész Föld egykori éghajlata és annak

változásai a Föld története során, vagy egy – egy időszakra vonatkozóan.

(paleoclimate)

Palinológia: Az ősnövénytannak azon ága, amely különböző növények spóráival, ill.

pollenjeivel foglalkozik. (palynology)

Paleornitológia: Az őslénytannak a madarak osztályába sorolható kövületekkel

foglalkozó részterülete.

Paralikus: A tenger mentén vagy a parthoz közel keletkezett képződmények (pl.

széntelepek) jelzője. E kőszén medencéket időről időre elárasztotta a tenger.

(paralic)

Paratethys: Biogeográfiai fogalom, melyen azt a hatalmas, a Ny – Alpoktól az Aral –

tóig nyúló beltengert értjük, ami az Alpidák É – i előterét és intramontán medencéit

töltötte ki. (paratethys)

53

Párhuzamos rétegződés: A réteglapok egymással párhuzamosan helyezkednek el

az üledékes kőzet vizsgált egységében. Nyugodt, igen lassan és laminárisan áramló

fluidumra utal (gyakorlatilag állóvízre). (harmonic bedding)

Parti gát: Az árapálysík tenger felőli peremén húzódó, 0,3 – 2 m – rel az átlagos

dagályszint fölé emelkedő, gátszerű alakulat. Tenger felöli lejtője meredekebb,

szárazföld felé lejtő oldala viszont csupán 1 – 5 fokos lejtésű. (beach ridge)

Parti síkság: A folyók utolsó szakasza a tenger vagy a delta elérése előtt. Időnként

elönti a tenger, de uralkodik a folyami üledékképződés. (coastal plain)

Part menti áramlás: A hullámtörés öve és a partvonal közötti nagy erejű, sebes

áramlás, mely rengeteg hordalékot szállít a partok mentén, összességében egyetlen

irányban. A folyamatot a szél és a viharok uralkodó ereje és uralkodó iránya

szabályozza. (littoral current)

Pátit: Diagenezis során képződik, pórusokat, üregeket, repedéseket tölt ki vagy

átkristályosodással keletkezik. (sparite)

Pelágikus üledék (eupelágikus, abisszikus, hipabisszikus): Mélytengeri üledék. A

3000 méternél mélyebb részeket borítja. (abyssal deposit)

Peloid: Mikritből álló, gömbszerű vagy kissé megnyúlt, 0,1-1 mm nagyságú

szemcse, melynek genetikája nem állapítható meg egyértelműen. (peloid)

Periglciális területek: A pleisztocén során a szárazföldi jéggel borított területek

környezete, amelyet szélsőségesen száraz éghajlat jellemez. (periglacial area)

Piknoklin: Sűrűségi víz rétegzés esetén az a szint, ahol a sűrűség hirtelen

megváltozik. (pycnocline)

Pizoid: Az ooidhoz hasonló alakú, szerkezetű, genetikájú, de 2 mm-nél nagyobb

szemcse. (pisoid)

54

Plankton: Természetes vizekben lebegő életmódot folytató élőlények összesége,

amelyet a vízáramlás szállít magával. (plankton)

Platform – megfulladás: A platform képződés hirtelen megszűnése azáltal, hogy a

terület a fénnyel telített övnél mélyebbre kerül, vagy egyéb ökológiai hatások miatt a

platform növekedése megáll. (drowing)

Platformperem: A karbonát platform és az előtéri lejtő határzónája, melyet erős

vízmozgás jellemez. (platform margin)

Platformközi medence: A platformok között elhelyezkedő, azokat elválasztó

mélyebb medence, árok. (intraplatform basin)

Pórusvíz: A kőzetek likacsaiban, ill. hajszálvékony repedéseiben mozgó vagy pangó

felszín alatti víz. (void water)

Polimikt: Olyan üledékes kőzet, amely igen sok fajta ásványból áll. (polymict)

Progradáció: A fácieszónák fokozatos elcsúszása a nyílt tenger irányába. A karbonát

szedimentológiában többnyire a platformok progradációjáról van szó. (progradation)

Radiolarit: Kovavázú egysejtűek (radioláriák) vázából keletkezett üledékes kőzet

(radiolarian)

Rámpa: Igen enyhe lejtésű (többnyire 1 foknál kisebb) lejtésű self, karbonátos,

törmelékes vagy vegyes összetételű üledékek lerakódásával. (ramp)

Recens: Ma élő vagy ma is élő taxon (faj, nemzetség, család stb.). Az „élő” – t tág

értelemben kell érteni, sosem egyedekre vagy populációkra vonatkozik. (recent)

Rauvakke: Jellegzetesen üreges szerkezetű, lazán cementált breccsa.

Regresszió: A tenger visszahúzódása egy adott területről. (regression)

55

Relatív kor: A rétegek, kőzetegységek, a múlt földtani, biológiai eseményeinek stb.

egymáshoz viszonyított kora. Anyagi rendszerét az időrétegtan (kronosztratigráfia)

résztudományokra tárgyalja. (proportional age)

Reszedimentáció: Laza, részben megsziráldult vagy kőzetté vált üledékek

megbontása és üledékgyűjtőn belüli átülepedése földrengés vagy megcsúszás

hatására. (resediment)

Réteg: Üledékes kőzetek jellemző, üledékképződéskor létrejött szerkezeti formája. A

réteget alul – felül réteglapok határolják. Párhuzamos rétegzés esetén e lapok

párhuzamosak. A réteglapok keletkezését az üledékképződés rövid szünete, esetleg

a lerakódó anyag pillanatszerűen végbement változása váltja ki. (layer, bench, bed)

Rétegösszlet: Sok réteg egymásutánja rétegösszletet alkot. A rétegek kora alulról

felfelé haladva egyre fiatalabb.

Rétegtan (sztratigráfia): A földkérget felépítő kőzetek rendszerezésével foglalkozó

tudomány. (stratigraphic geology)

Retrogradáció: A fácies zónáknak a szárazföld irányába történő elcsúszása. Ez

jellemzően a relatív vízszintemelkedés miatt, a transzgressziós szakaszban

következik be. A retrogradáció folyamán a sziklás, meredek tengerparton zajló erózió

pusztítja a szárazföld anyagát. (retrogradation)

Rudstone: Áthalmozott zátonytörmelékből álló kőzet, amelyben a 2 mm-nél

(kalcirudit) nagyobb szemcsék érintkeznek egymással és a szemcsék közti teret

belső üledék, ill. cement tölti ki. (rudstone)

Sánczátony: A self peremén vagy tereplépcsőinek szegélyén kialakuló, keskeny és

hosszan követhető (jellemzően 100 km – t meghaladó hosszúságú) zátonyalakulat.

Háttérben, a belső selfen lagúna alakul ki. (barrier reef)

Scalractina: Olyan élőszervezetek, amelyekre leginkább jellemző a zátonyépítő

tevékenység. A nevük jelentése magyarul kőkorallok. (scalractina)

56

Self: A kontinentális litoszféra elvékonyodott, tenger alá merült, teraszszerű párkányt

formáló része, amely a kontinentális lejtőig tart. A self anyaga még kontinentális, az

őt váltő rész már óceáni aljzattal bír. Elvégződése, a self „letörése”, világátlagban

130 méter mélyen van, de ingadozik 80 – 200 méter között. (shelf)

Sungit: Az alsó – proterozós 1, 7 – 2, 1 milliárd éves, feltehetően algás eredetű, 1 –

3 méter vastag, kemény, fekete színű, antracitos – szemigrafitos szénülési állapotú

széntelepeket jelöli, melyek prekambriumi kőzetek közé települnek. (schungite)

Spreading: Szétterjedés, kiterjedés. (spreading)

Stromatolitzátonyok: Primitív, sejtmag nélküli (Procaryota) „kékalgák”,

Cyanobaktériumok építik a stromatolitzátonyokat vékony lemezek napi lerakásával. A

Cyanobaktériumok a felszínükön befogott, megtapadt mész- és iszapszemcsékből,

lemezenként építik fel. (stromatolite reef)

Szabkha: Az árapálysíkság dagályfeletti öve meleg, arid klíma esetén. Az evaporáció

hatására a beszivárgó tengervíz betöményedik, gipsz, anhidrit, olykor kősó válik ki a

felszínen és közvetlenül a felszín alatt, gyakori a dolomitosodás. (sabkha)

Szalina: A part menti sekély medencék, pocsolyák, melyekben a párolgás miatt

betöményedő vízből evaporit (gipsz – anhidrit, kősó) váli ki. (salina)

Szapropél (euxin fácies): A lebegő életmódot folytató élőlények elhalásuk után, a

fenékre halmozódnak fel és a kénhidrogént termelő baktériumok miatt, a szerves

anyag nem oxidálódik, hanem rothadó iszap vagy szapropél halmozódik fel.

(sapropel)

Szegélyzátony: A partot közvetlenül szegélyező zátonyalakulat, a háttér lagúna

gyakorlatilag hiányzik. (fringing reef)

57

Szedimentáció: Üledékképződés. Az addig hordalékban lévő hordalékszemcsék

leülepedési folyamata. Ez utóbbit különböző fizikai körülmények változása vagy

kialakulása teszi lehetővé. (sedimentation)

Szemcse: Az erózió és lehordás során keletkezett hordalékdarab, majd leülepedés

után üledékrész (részecske). Amint az szemcse anyaga lerakódott

üledékszemcsének nevezhető. (particle, grain)

Szferula: Tetszőleges eredetű, kőzetekben előforduló, mikroszkopikus méretű, gömb

formájú részecske. (sphaerulite)

Szineklízis: Lapos, nagy kiterjedésű teknők 2000 – 3000 méterig kivastagodó

üledékes felépítménnyel. Kratonok másodrendű nagyszerkezeti egységei.

(syneclise)

Szinklinális/szinform: Redőteknő; a szinklinális magjában található kőzet mindig

fiatalabb a szárnyakénál, míg a szinform esetében idősebb is lehet.

(synclinal/synclinorum)

Szint: A rétegsor bármely okból kitüntetett kisebb rétegcsoportja (jell. Ősmaradványai

vagy ásványi nyersanyagai) vagy valamijen fizikai tulajdonsága (keménység, szín

stb.) alapján. (level)

Szoliflukció: „talajfolyás”, „földfolyás”. Tartósan hideg klímán, a tundrákon csak a

talaj felső vékony részében tud a pórusvíz megolvadni. (soil creep, solifluction)

Sztratigráfia: Rétegtan (stratigraphic geology)Lehet:

Litosztratigráfia: kőzetek (litostratigraphic)Biosztratigráfia: ősmaradványok (biostratigraphic)Kronosztratigtráfia: időrétegtan (kronostratigraphic)

58

Sztratigráfiai zátony: Vastag, korlátozott kiterjedésű, uralkodóan karbonátos

kőzettest, amely többnyire több, egymásra települő biogén építményből áll.

(stratigraphic reef)

Sztratotípus: Bármely rétegtani egység típusát, melyet egy jellemző rétegsorban

jelölnek ki. (stratotype)

Sztromataktisz – szerkezet: Olyan, általában cm – es nagyságrendű

mészkőhasadékok, vagy szabálytalan üregek, melyeket a falak felől a hasadék

közepe felé növekedő kalcitkristályok (ún. drúzás kalcit) töltenek ki. (stromatactis)

Szubaerikus: Szárazföldi (terresztikus, kontinentális) tárgy vagy jelenség, amely a

Föld felszínén vagy felette, de a légkörben foglal helyet, vagy játszódik le. Szemben

vele a szubakvatikus (vizi) jelenség vagy tárgy, mely ugyan szárazföldi, nem tengeri,

de a szárazulat vízéhez (tó, folyó stb.) tartozik. (subaerial)

Szubdukció: Konvergens lemezek ütközése során az egyik lemez a másik alá bukik.

(suduction)

Szubmarin: Tenger alatti folyamat vagy tárgy. (submarin)

Tafocönozis: „sírközösség” Az együtt eltemetődött és fosszílizálódott egykor élt

élőlények együttese. (taphocoenosis)

Tafonómia: A halál utáni, szedimentáció által vezérelt folyamatokkal foglalkozó

kutatási ág. A fosszilisan talált együttesek vizsgálata. (taphonomy)

Tafotóp: „sírhely”, a végső betemetődési helye, ahol a maradvány fosszílizálódik.

(taphotop)

Takaros áttolódások: A sík mentén mozgó maradék redőszárnyak tovább

gyűredeznek. (nappe overthrust)

59

Takaró: Mozgó fekvőredő. Olyan, jobbára nagy kiterjedésű, néhány km vastag

kőzetlemezek, melyek lapos áttolódási felület mentén képződési helyüktől távolra

kerültek. A háttértől az előtérre tolódnak (az Alpok hasonló felépítésű). (nappe)

Talpnyomok: Az üledék felszínére tovasodort tárgyak a puha iszapba mélyedő

párhuzamos rovátkákat, barázdákat hagynak maguk után. (sole mark)

Tanatocönozis: Az együtt, de nem szükségszerűen egyazon helyen és időpontban

elhalt lények közössége. Ez a tafocönozis kialakulását megelőző folyamat.

(thanatocoenosis)

Taxon: Biológiai rendszertani kategória, mely más taxonokkal együtt hierarchikus

rendben foglal helyet. (taxon)

Taxonómia: A taxonokkal (rendszertani egységekkel) foglalkozó tudomány. A

szervezetek osztályozásának elmélete és gyakorlata. (taxonomy)

Tábla: Platform; a kontinentális tábla a földkéreg különleges felépítésű, regionálisan

körülhatárolható része. (table)

Terheléses szerkezetek: Homok rakódik le a hidroplasztikus, konszolidálatlan

iszapra. A terhelés egyenlőtlen volta miatt vertikális irányú mozgások zavarják meg a

réteglapot. (load structure)

Tektonikai ablak: Ha a takaró bizonyos részeik lepusztulnak, és feltáródnak az

alattuk lévő autochton (helyben maradt) rétegekek. (tectonical window)

Tidalit: Olyan üledékes kőzet, mely főként a tengerjárás hatása alatt képződött, sőt a

tengerjárás ülepítette le. Mindez leolvasható a kőzet szerkezetén: keresztrétegzésen

és keresztlemezességén. Az utóbbin még a holdhónapok és a kapcsolódó szökőár

és vakár is kimutatható. (tidelite)

Tillit: Rétegzetlen és osztályozatlan, gleccserek által szállított üledékből keletkezett

kőzet. (tillite)

60

Toronyzátony: Torony alakú zátony, melynek magasságának átmérőjének több mint

tízszerese. (pinnacle reef)

Torony: Kitermelésre érdemes koncentrációban haszonásványokat tartalmazó

homok és görgeteg lerakódások, amelyek régebbi telepek lepusztulásából

keletkeztek. (stack)

Turbidit: Zagyárból lerakodó, sajátos üledékszerkezeti jegyeket mutató üledék.

(turbidite)

Turbulens áramlás: A fluidum áramlása közben, bizonyos sebességhatár felett, a

fluidum részecskéi örvénylő mozgásba mennek át, kialakul egy felfelé irányuló vektor

is a mozgásirányban. Ez utóbbi késlelteti a leülepedést. (turbulent flow)

Transzgresszió: Az a folyamat, melynek során a tenger lassan nyomul a szárazföld

belseje felé, maga előtt tolva a parti sávot. (transgression)

Transzgressziós tengerek: A gyengén megsüllyedt kontinentális talpazatot elöntötte

a tenger. (transgressive sea)

Tsunami: Szökőár, melyet leggyakrabban tenger alatt kipattanó földrengések,

esetleg tenger alatti vulkánkitörések keltenek, de okozhatja tengerbe becsapódó

égitest is (üstökös, aszteroid). (tsunami)

Vadózus öv: A talajvíszint fölötti felszín alatti alatti öv, ahol a pórusokat részben víz,

részben levegő tölti ki. (vadose zone)

Vulkanoklasztit: Elsősorban vulkáni eredetű szemcsékből álló törmelékes kőzet.

(volcaniclastic)

Vulkanoszediment: Elsősorban vulkáni eredetű szemcsékből álló üledékes kőzet.

(vulcanosediment)

61

Zátony: A sekély tengerekben élő szervezetek által létrehozott (biogén),

környezetéből kiemelkedő, a hullámverésnek ellenálló alakulat. Már a zátony

kialakulása során szilárd szerkezet jön létre, mely tenger alatti cementációval tovább

erősödik. A fosszílis zátony tömeges vagy vastagpados szerkezetű, korlátozott

kiterjedésű kőzettest. (reef)

Zátonykomplexum: Karbonátos megaszedimentológiai (litogenetikai) egység, mind

a zátonyokat, mind az azokkal genetikai kapcsolatban lévő üledékeket magában

foglalja. Többnyire fáciesekre, ill. fáciesövekre tagolható (zátonyelőtér, zátonytest,

zátonyháttér stb.). (reef complex)

Zátonyvonulat: Térben és időben egymással kapcsolatban lévő zátonyok, ill.

zátonykomplexumok sorozata. (reef trend)

Zátonyelőtér: a zátonykomplexum zátonyok előtti része. Általában viszonylag

meredek lejtő, teraszos lejtő, a teraszokon olykor karbonát képződéssel, ill.

felhalmozódással. (forereef)

Zátonyelőtéri lejtő: A zátony előtt létrejövő lejtő. Meredeksége és a zátonyt felépítő

szervezetek, biogén törmelék és cement jellegétől függően lehet eróziós, egyensúlyi

és akkréciós. (foreslope)

Zátonyelőtéri törmelékkúp: A zátonylejtő lábánál, elsősorban omlás útján

felhalmozódó durva törmelékből felépülő kúp. A törmelék közötti teret részben tengeri

üledék, részben tenger alatti cement tölti ki. (reef talus)

Zátonyfal: Közel függőleges előtéri lejtő. Elsősorban korallzátonyoknál alakul ki.

(reef wall)

Zátonyfront: A zátonyok nyílt tengeri felőli, hullámzásnak kitett pereme. A

zátonyépítő szervezetek intenzív növekedése jellemzi. (reef front)

62

Zátonyháttér: A zátonykomplexumoknak a zátonyok mögötti, védett része.

Mészhomok, mésziszap felhalmozódása jellemzi, de viharok idején a durva

zátonytörmelék is felhalmozódhat. (backreef)

Zátonytest: A fosszílis zátonykomplexumnak az a része, amely jelentős részben

élőhelyzetben beágyazott zátonyépítő szervezetek maradványaiból áll. (reef body)

Zátonytető: Közvetlenül a zátonyfront mögötti sík, platószerű terület. (reef flat)

Wackestone: Dunham rendszerében, azon mészkövek, amelyeket ritka karbonát

szemcsék és több pát épít fel. (wackestone)

* sűrűen jelen vannak az üledékes kőzetekben, mint kőzetalkotók

Felhasznált irodalom:

Báldi Tamás – Egy geológus barangolásai Magyarországon, Vince kiadó, Budapest, 2003; 181 – 198 o.Báldi Tamás: A történeti földtan alapjaiBudai Tamás et. al.: Geológiai kirándulások I. , Balaton – felvidék, MÁFI, Veszprém, 2002; 95– 101 o.Haas János: Karbonátszedimentológia, Eötvös Press, Budapest, 1998; 141 – 147 o.Kázmér Miklós 1995: Angol-magyar geológiai szótár, ELTE Eötvös Press, Budapest, 420 p.Less György: földtani felépítése, In: Tardy János (szerk):Az Aggteleki Nemzeti park26 – 66 o.Pápay László: Kristályok, ásványok, kőzetek, JATE Press, Szeged,2003;347 – 363 o.

63