2 SZÉP SZÓ Interjú2011. szeptember 10., szombat

– Az amerikaiak többsége sohanem felejti el, hol volt, mit csinált, amikor az ikertornyokat célba vet-ték a terroristák. Ön hogyan em-

yy

lékszik arra a reggelre?

– Még otthon voltam, amikor az első gép belerepült a Világkereskedelmi Központba. Munkába indulva, az autó-ban hallottam a hírt. A riporterek még csak találgattak, először azt gondolták, tragikus baleset történt. Éppen beértem

g g

az irodába, amikor a második gép is be-csapódott. Világossá vált, hogy terror-támadásról van szó. Az irodám ablakai a bostoni Kennedy Könyvtárban éppen a kikötőre néztek, átellenben pedig ott a repülőtér. Az ablakban álltam és a ki-futópályát néztem. A televízióban pont akkor mondták be, hogy a Világkeres-kedelmi Központba becsapódott mind-két gép Bostonból, a Logan repülőtérről szállt fel. Ott volt a szemem előtt a hely, ahonnan a terroristák elindultak. Mun-katársaim az irodámba gyűltek és együtt néztük az élő adást. Egy óra el-teltével végül mindenkit hazaküldtem, hiszen újabb terrortámadásoktól lehe-tett tartani, s az elnöki könyvtár, mint kormányzati épület, merénylet célpont-ja lehetett volna.

– Akkoriban azt írták a kommen-tárok, hogy a világ már soha többé nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt volt. A terroristáknak tényleg sike-rült feje tetejére állítani a világot?

– A világ valóban jelentősen megvál-tozott, szinte abban a pillanatban. Bizo-nyos tekintetben az államok közelebb kerültek egymáshoz, más vonatkozás-ban azonban eltávolodtak. Emlékszem, a francia lapok címoldalán az állt: „Nous sommes tous Americains!” – vagy is „Valamennyien amerikaiak va-gyunk!” Egyfelől ott volt a nagyfokú szolidaritás érzése az Egyesült Álla-gy gy gy

mokkal, a terrorizmus áldozataival. Másfelől háborúk, viták és megosztott-ság kezdete is volt, a terrorizmusra adott politikai válasz miatt. Gyorsan felszínre kerültek a nehéz problémák.

– Az Egyesült Államokat sokkol-ta a terrorcsapás.

– Igen, ez volt az első külföldi terror-támadás az Egyesült Államok területén.

g

Rádöbbentette az embereket arra, hogy Amerika nem elszigetelten él a világ-ban. Sok amerikai sokáig meg volt győ-ződve arról, hogy országuk területe mentes azoktól a háborúktól és konfl ik-tusoktól, amelyek a világ más részeit sújtják. Ekkor tudatosodott, hogy mi is ugyanannak a világnak a részei va-gyunk. Sok amerikai életét közvetlenül megváltoztatta 9/11. De az al-Kaida nem csak az Egyesült Államokat vette

g

célba. Európában és másutt is lecsapott. Ott voltak a londoni metrórobbantások, a madridi vonatrobbantások, vagy az indonéziai turistahoteleket ért merény-letek, s a példákat lehetne még sorolni. A világot hirtelen riadóztatta a terror-fenyegetettség. Nem sokkal e merényle-tek előtt a Cseh Köztársaságban, Prágá-ban voltam nagykövet. A követségeket akkor is védték, de nem voltak a mosta-nihoz hasonló biztonsági intézkedések, a rezidenciám gyakorlatilag nyitva állt. Bárki odahajthatott autóval az épület elé. Ezek az idők elmúltak, a nagykövet-ségek – és nem csak az amerikaiak –

erődítményekké váltak. A biztonsági intézkedések áthatják az életünket.

– Mennyire volt sikeres a Bush elnök által meghirdetett, terroriz-mus elleni háború?

– Úgy vélem, nem volt szerencsés Amerika 9/11-re adott válaszát „terro-rizmus elleni háborúnak” nevezni.A terrorveszély valóságos volt, s volt egy ellenség is, az al-Kaida. De Bush elnök maga a terrorizmus koncepciója ellen indított háborút, tisztázatlanul hagyva, pontosan ki vagy mi volt az ellenség. Megfelelő reakció volt a nemzetközi kö-zösség részéről, hogy az Egyesült Álla-

g

mok vezette koalíció harcba indult az al-Kaida ellen Afganisztánban. Ez köz-vetlen katonai válasz volt a terrorra. Azután jött Irak, s nem fókuszáltunk eléggé Afganisztánra. Az ok, amelynek alapján Bush elnök belevitte az Egyesült Államokat az iraki háborúba, eltért a

pj gy

valóságtól. Ugyanis arra hivatkozva in-dult meg az off enzíva, hogy Bagdad tö-megpusztító, nukleáris fegyverek kifej-lesztésén dolgozik, s hogy az iraki re-zsim közvetlenül támogatja az al-Kaidát. Azonban kiderült, hogy erről szó sem volt. Tragikus, hogy belevág-tunk az Irak elleni háborúba, amely erős negatív visszhangot váltott ki sok részén a világnak. Ugyanakkor hangsú-lyozni szeretném, hogy az amerikai és a koalíciós katonák hősiesen helytáll-tak, akár az életük árán is, hogy meg-védjék a világot a terrorizmustól úgy Afganisztában, mint Irakban.

– Az elhúzódó katonai missziók alaposan megterhelték az ameri-kai gazdaságot. Vajon a közeljövő-ben befejezhetők ezek a háborúk?

– Itt vagyunk tíz évvel szeptember 11. után, s Irakot követően Afganisztán-ból is megkezdődött a visszavonulás. Ennek ellenére még nem világos, med-dig folytatódik az amerikai katonai je-lenlét. Ha összevetjük, ennél a második világháború, az első világháború, még

az amerikai polgárháború is rövidebb ideig tartott. Remélem, hogy Oszama bin Laden meggyilkolása, az al-Kaida hálózatának meggyengülése után a vi-lág ma biztonságosabb, mint volt. De mindez nagyon sokáig tartott, s az ira-ki kitérővel tragikus módon utat tévesz-tettünk. Szeptember 11. egyik következ-ménye, hogy jelenleg az amerikai költ-ségvetés mintegy húsz százalékát kato-nai-védelmi kiadásokra fordítjuk. A két háború jelentős adósságterhet rakott az amerikai gazdaságra, Bush elnök töb-bet tett hozzá a defi cithez, mint bármely más amerikai elnök.

– Az amerikaiak emberi jogvédő szerepére árnyékot vetett sok min-den, ami szeptember 11. után és nevében történt. Mennyire sikerült Obama elnöknek javítania azEgyesült Államok megítélését?

j

– Írtam egy cikket a Boston Globe cí-mű lapban 11 nappal a terrorcsapások után, az alábbi következtetéssel: „Nyi-tott társadalmunkra a legsúlyosabb fe-nyegetés nem a terrorizmus kockázata, hanem az, hogy túlreagáljuk a fenyege-tést és szükségtelenül korlátozzuk saját szabadságunkat. S épp ez az, amit a ter-roristák el akarnak érni.”

Nos, kiderült, hogy félelmeim beiga-zolódtak. Igaz az, hogy történelmünk során más alkalmakkal is magas árat fi -zetünk a biztonságért az emberi jogok átmeneti korlátozásával. Amikor egy demokratikus ország háborúban áll, a kormány a biztonságra fókuszál, és elő-fordulhat, hogy fel kell adnia valameny-nyit egy időre a polgári szabadság-jogokból. Ezúttal azonban túl magas volt az ár. Gondolok például az óriási emberi jogi problémákra Guantá na-món, az Abu Ghraib-i börtönben, és más helyeken, ahol meghatározatlan ideig tartottak fogva feltételezett terro-ristákat, s kínzást alkalmaztak megtö-résükre. Ez tragikus volt, mivel széles körben úgy tűnt, csökkent az Egyesült Államok elkötelezettsége az emberi jo-

gy gy

gok tiszteletben tartása iránt. Remélem, tíz év elteltével visszatérhetünk Ameri-ka hagyományos elkötelezettségéhez. Úgy vélem, Obama elnök tett bizonyos

gy y g

lépéseket ebben az irányban, de nem eleget. Betiltotta a kínzásokat, s kísérle-tet tett rá, hogy bezárja Guantánamót, de az még mindig működik.

– Miért nem járt sikerrel Obama?

– Megvoltak a dolog kockázatai: úgy tudjuk, vannak olyan rabok, akik jövő-beli terrorista fenyegetést jelentenek, és akiket egyetlen állam sem hajlandó be-fogadni. Úgy vélem, a guan tánamói

gy j

foglyokat polgári bíróság elé kellett vol-

na állítani. Katonai törvényszék előtt tárgyalni ezeket az ügyeket súlyosan visszaveti az emberi jogokat, s még rosz-szabb, hogy néhány fogoly ügye nem is kerül bíróság elé, és a rabokat meghatá-rozatlan ideig tartják fogva.

– Milyen tanulságokat vonha-tunk le a szeptember 11. után tör-téntekből?

– Azt hiszem, egy lépést hátrébb kell lépni és meg kell nézni, hogy mi törté-nik ma. Bár súlyos a gazdasági válság, s politikai ellentétek vannak, az emberek a világon mintha közelebb kerülnének egymáshoz. Nézzük meg, mi történik Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. gy g

Egyre többen gondolják úgy, hogy más-képp is meg lehet oldani a problémákat, mint terrorista támadással. Az emberek nyílt, transzparens megoldásokat keres-nek, a politikai szabadságért lépnek fel, s ez kedvező fejlemény. Remélhetőleg a terrorizmus ideje lejáróban van. Keve-sen hiszik ma megoldásnak azt, hogy eltérített gépet vezessenek egy New York-i felhőkarcolóba.

– Optimista az „arab tavasz” megítélésében? Még nem tudni, mit hoznak ezek a mozgalmak.

– Még nem világos, mi lesz e folya-matok végkifejlete, s tudjuk, milyen bo-nyolult e küzdelem. Mégis, nehéz nem derűlátónak lenni, amikor látjuk, hogy emberek százezrei, milliói, akik eddig elnyomó rezsimek igája alatt éltek, most kifejezik vágyukat, hogy véget vessenek e rezsimek uralmának. Bizonyos szem-pontból ami történik, hasonló ahhoz, ami Közép- és Kelet-Európában húsz évvel ezelőtt történt. Az arab világban a helyzet természetesen nagyon külön-böző, nem lehet egyértelmű párhuza-mot vonni, de kétségtelen, hogy hason-ló nagy remények szabadultak fel az arab tavasz kapcsán.

– Képes a világ megelőzni újabb szeptember tizenegyedikéket?

– Sokat vitáznak arról, vajon eleget tettünk-e újabb terrortámadások elhá-rítására, de erre lehetetlen felelni. Meg kell próbálni. Meg kell szüntetni azokat a körülményeket, amelyek a terroriz-must táplálják. Kétségkívül megtanul-tuk a leckét, sokkal felkészültebbek va-gyunk, mint tíz éve. Hatékonyabb a rendőri munka, számos alkalommal si-került megállítani a terroristákat. De nagyon óvatosnak kell lennünk, miként válaszolunk a terrorfenyegetésre, hogy az emberek alapvető emberi jogai ne sé-rüljenek. Ha ezt fi gyelmen kívül hagy-juk, megsínyli az egész társadalom.

John Shattuck, a Közép-európai Egyetem elnök-rektora 9/11 tanulságairól

Magas árat fizettünk a biztonságért Tíz évvel a szeptember 11-i terrortámadások után biz-tonságosabbá vált a világ, de az Egyesült Államok ma-

p

gas árat fi zetett érte – vélekedik John Shattuck. A Clin-ton-kormányzat emberi jogokkal foglalkozó korábbi külügyi államtitkára már néhány nappal az al-Kaida-csapások után felhívta a washingtoni kormány fi gyel-mét arra, hogy a terroristafenyegetés túlreagálása ve-szélyeztetheti az emberi jogokat. Az idén alapításának 20. évfordulóját ünneplő Közép-európai Egyetem (CEU) elnök-rektora a lapunknak adott interjúban az „arab ta-vasszal” kapcsolatos reményeiről is beszélt.

ELEKES ÉVA

John Shattuck: Ott volt a szemem előtt a hely, ahonnan a terroristák elindultak FOTÓ: BIELIK ISTVÁN