ÚJPESTI BRÓDY IMRE GIMNÁZIUM ÉS ÁLTALÁNOS ISKOLA

OM azonosító: 034866

Sportetika

2018/2019. Tanév

Bevezetés a sportetikába

Azokra a kérdésekre, amelyek ugyan a legfontosabbak az életben, amelyekkel azonban többnyire egyáltalán nem foglalkozunk, a filozófia ad választ. Ilyen kérdés például a lét értelme. Mi teszi a létet értelmessé? Nos, az élet értelmes például azért, mert a létezésnek értéke van. Élni jó, néha rossz, olykor jobb is lehetne, de valószínűleg rosszabb is, és nyilván vannak ötleteink, hogy miként lenne a legjobb. A jó és a rossz, a jobb és a legjobb értékek. Az értékekkel a filozófia egyik alterülete, az etika foglalkozik. Az etika kérdez rá arra, hogy mi teszi az egyéni és a közösségi létünket, a tetteinket értékessé. Az etika elnevezésének eredete az ógörög éthosz szó, amelynek egyik jelentése szokás. Bár mindannyian különbözőek vagyunk, mégis sok közös vonás van a cselekedeteinkben. De miért csináljuk ugyanúgy a dolgokat? A filozófusok válasza erre az, hogy a tetteinket értékek irányítják, vagyis azért cselekszünk hasonlóképpen, mert hasonló dolgokról véljük úgy, hogy jók, és ugyancsak hasonló dolgokról vélekedünk úgy, hogy azok pedig rosszak. A görög szót átvették a rómaiak is, így született az ethica kifejezés. Ahol e kifejezés előfordul, ott mindig értékekről van szó. Azok a szabályok, előírások, normák, amelyek egy közösség életének keretet adnak, ezekből az értékekből erednek. Az etika is alterületekre osztható. Azzal a kérdéssel, hogy mi teszi a sportot értékessé, mitől képvisel számunkra a sport értéket, milyen értékek állnak a sport hátterében, a sportetika foglalkozik. Mi alapján ítélünk valamit jónak, kívánatosnak, követendőnek a sportban? S mi alapján ítélünk el valamit nemkívánatosként, kerülendőként, rosszként? Milyen értékekből erednek a sporttal kapcsolatos etikai szabályok és normák? A sporttal azonban nemcsak deskriptív módon foglalkozhatunk. Nemcsak azt írhatjuk le, hogy milyen ma a sport, hogy a sport milyen értékeket fejez ki, vagy milyen normák szabályozzák a sportot. A sportetika normatív megközelítés is. Azt is meghatározza, hogy milyennek kell lennie a sportnak ahhoz, hogy egészében és részeiben is kívánatos értékeket képviseljen számunkra. Amikor a szabályokat összevetjük a valósággal, amikor azt, amilyennek lennie

kellene a sportnak, ütköztetjük azzal, amilyen, akkor a sportetika legfontosabb feladata körvonalazódik. Meg kell találnia a választ a kérdésre, hogy mit tehetünk mi magunk, ha a sport nem olyan, amilyennek lennie kellene.

Sportetika

Az etika alterülete. Általános tárgya a sport értékrendje. Arra keresi a választ, hogy mi teszi a sportot egyéni és közösségi értelemben értékessé, valamint azt is megfogalmazza, hogy milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy a sport valóban értéket képviseljen emberi létezésünkben.

Kapcsolódó fogalmak:

Agón

Görög kifejezés a versengésre. Megszemélyesített alakja Agón.

Filozófia

A bölcsesség szeretete, az emberi gondolkodást, a világ jelenségeit vizsgáló tudomány.

Érték

Az értékek azt fejezik ki, hogy a dolgok nem egyszerűen léteznek számunkra, hanem egyúttal sajátos minőségeket is hordoznak. Ilyen minőség a jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen, a kívánatos és a nemkívánatos. Az értékek eredetét, fajtáit, érvényességi körét az etika kutatja.

Éthosz

Görög kifejezés, amelynek jelentése szokás. E kifejezésből keletkezett a latin ethica, fonetikus átírásban etika, amely az értékekkel és az értékeléssel foglalkozó filozófiai alterület. Az éthosz kifejezés elterjedtebb használata az, amikor egy kor, egy korszak, egy időszak általános szellemiségére utalunk, amely a kultúra több területén is megnyilvánul (pl. „boldog békeidők”). Ilyen esetben az éthosz az adott kor értékvilágára vonatkozik.

Deskriptív

Leíró jellegű megközelítés, amelynek célja, hogy pontosan és részletesen rögzítse azt, ami fennáll.

Normatív

Előíró (preskriptív) jellegű megközelítés, amely nem foglalkozik azzal, ami fennáll, hanem azt szabja meg, hogy minek kell fennállnia. A szabályok mindenkor normatív jellegű megfogalmazások.

A sportoló erényei

Minden emberi képesség magában hordozza a lehetőséget, hogy erénnyé,

kiválósággá váljon. Az ókortól kezdődően a középkoron át egészen a mai napig

fontos erények a bátorság, a mértékletesség, a kitartás, a hűség, az alázat és a

küzdőszellem.

Ezek az erények mindenkiben ott lapulnak csíraként, de attól függően növekednek

vagy halnak el, hogy gondozzák-e őket vagy sem. Az sem mindegy, hogy

megfelelően nevelik-e őket, hiszen túltengve a bátorság már nem erény, hanem

olyasvalami, ami túllő a célon, vakmerőség. A mértékletesség túlzásba vitele sem

kiválóság, hanem önsanyargatás.

Akkor mitől függ, hogy miből mennyi a kívánatos?

Egy újabb erénytől, a helyzetfelismeréstől vagy okosságtól. Ez, miként a neve is

mutatja, helyzetről helyzetre kell, hogy döntést hozzon, s ez valóban nagy kihívás.

A fontos erényeknél is vannak még fontosabbak. Ezeket kardinális, sarkalatos

erényeknek nevezzük. Az okosság is ilyen kardinális erény. Ha hiányzik, hiába

minden egyéb kiválóság.

Dacára minden bátorságának és kitartásának, ha valaki nem látja át, hogy vannak

helyzetek, mikor inkább engedni kell, az nem erényes ember. Bármilyen hűséges is

valaki, ha nem ismeri fel, hogy abban a helyzetben, amelybe éppen került, már

másra van szükség, nem erényes. Az okosság tehát a legfontosabb?

Nem. Ahogy Arisztotelész mondja, az erény szerzett készség arra, hogy jót

cselekedjünk.

Márpedig a helyzetfelismerés nem képes megítélni, hogy a cselekvés célja jó-e vagy

rossz, csak azt, hogy valamely cél eléréséhez mi a kívánatos út vagy mérték.

A legfontosabb erény ezért, amely mindenkor jóra vezet, s amely minden egyéb

erény feltétele, az igazságosság. Igazságosság nélkül minden erény semmivé

foszlik.

Az okosság kardinális erénye mértéket szab más erénynek, az igazságosság pedig

olyan vezérfonalat ad a cselekvő kezébe, amely abszolút, tehát bármely helyzetben

irányt mutat.

Ez szép, de mi köze mindennek a sporthoz?

Kell-e bátorság ahhoz, hogy sérüléstől, vereségtől nem félve felvállaljuk a

versengést?

Mértékletesség nélkül képesek lennénk-e a felkészülés érdekében lemondani

olyasmiről, ami kellemes, ám mégis hátráltat? Elképzelhető-e kitartás nélkül, hogy

egyetlen célra koncentrálva nap mint nap erőfeszítést tegyünk? Létezhet-e

csapatszellem hűség nélkül?

Kell-e alázat ahhoz, hogy tiszteljük ellenfelünket még akkor is, ha éppen

olyasvalakivel kell ringbe szállnunk, akit nem kedvelünk? Elérhetünk-e bármit is erős

lélek, markáns küzdőszellem híján? A sport erényességet követel, s így

erényességre nevel.

Minden erény túlzásba vihető. Tudnunk kell, meddig mehetünk el a bátorságban, s

mikortól kockáztatjuk a magunk vagy mások testi épségét, s ugyanígy van ez a többi

erénnyel is. Az okosság győzelemre vezet, hiszen a sportban nagyon fontos a

helyzetfelismerés. Nincs szabály arra, hogyan győzhetünk, csak helyzetek,

amelyeket vagy megragadunk, vagy elmulasztunk.

A sportban is az igazságosság az alapja minden erénynek, így még az okosságot is

megelőzi.

A győzelemre vezető képességnél is fontosabb. Ha olyan helyzetet használsz ki

ügyesen, amely jogosulatlan előnyhöz juttat az ellenfeleddel szemben, akkor hiába

gondolod magadénak a győzelmet. Nem gyakoroltad az igazságosság erényét, s

minden dicsőséged hiábavaló. A legfontosabb erény az igazságosság.

Kapcsolódó fogalmak:

Erény

Az erény valamely emberi képesség magas fokra emelt formája, kiválóság. Olyan cselekvésmód tartós és rendszeres követése, amelyet egy adott közösség értékként minősít, és kiemel más cselekvési alternatívák köréből.

Okosság

Görögül phronészisz, a belátás, az előrelátás, a helyes helyzetfelismerés képessége. Arisztotelész szerint az élethelyzetek annyira komplexek, hogy nem lehet általános szabályt felállítani, mikor mi a helyes, ezért az okosságot a tapasztalatok és a jó példák sokasága fejleszti.

Arisztotelész

Görög filozófus (Kr. e. 384–322), hagyományosan a tudományok atyjának tartjuk, mert életműve az antik tudás minden területét lefedi, valamint olyan új tudományok megalapítása fűződik a nevéhez, mint a logika, a retorika, a politika és a művészetelmélet. Leghíresebb etikai műve a Nikomakhoszi etika, amelyben megfogalmazta ismert erényfelfogását a szélsőségek között fellelhető középről (mezon).

Abszolút

Mindentől független érvényesség. Párfogalma a relatív, amely valaminek valami mástól való függését állítja. Az abszolút minőség mindenkor érvényes, teljesen függetlenül a helyzet sajátosságaitól.

Igazságosság

Kardinális (sarkalatos) erény, vagyis ezen erény hiányában maga az ember nem lehet erényes, bármely más kiválósággal bír is. Az igazságosság mint szerzett készség annak gyakorlata, hogy mindenkinek annyit juttassunk, amennyi neki jár, beleértve saját magunkat is. Két alapvető dimenziója a legalitás és a moralitás. A legalitás azt jelenti, hogy a közösség a maga által szentesített törvények révén gondoskodik a javak (és a büntetések) igazságos elosztásáról, a moralitás pedig azt jelenti, hogy az igazságosság nem merül ki a törvények betartásában, hanem mindenkinek magának kell neki érvényt szereznie a különféle, törvények által nem szabályozott életszituációkban. A moralitás alapján utasítható el a tézis: „amit a törvény nem tilt, azt szabad”.

Erő és erény a sportban és a morális hagyományban

A sportetika kérdése az, hogy mi teszi a sportot értékessé. Mi alapján ítélünk valamit

jónak, kívánatosnak, követendőnek a sportban?

Mi alapján ítélünk el valamit rosszként, nemkívánatosként, kerülendőként?

A sporttal kapcsolatos ítéleteink hátterében két alapérték áll.

Az első a sportosság.

Ez a cselekvőerőre utal. Képesnek kell lennünk arra, hogy teljes erőnkkel

megküzdjünk valamiért.

A másik alapérték a sportszerűség, az erőhasználat korlátozása.

Bizonyos dolgokat megtehetnénk, és mégsem teszünk meg.

A sportban használnunk kell az erőnket, de a sportszerűség megköveteli, hogy adott

esetben akár a győzelemről is lemondjunk.

Az erőnk használata alapvető érték. Az antik erényfelfogás szerint az él teljes életet,

aki képes használni az erejét, a képességeit. A görögök aretének, a rómaiak

virtusnak nevezték ezt.

A virtus szó a férfias jellemre utal. Van benne virtus, mondjuk magyarul arra, aki

bátran, tüzesen cselekszik, aki dacol a félelemmel, aki meg mer küzdeni azzal, ami

az útjában áll.

A sportban ez a sportosság erénye.

Csak a sportosság fogalma révén értjük meg, mi történt 1968-ban Mexikóban.

John Stephen Akhwari másfél órával később ért be a célba a maratoni futás

döntőjében, mint a versenyzőtársai, bepólyált lábán átvérzett kötéssel, alig vonszolva

magát.

Sérülten miért nem adta fel?

Azt mondta: „Nem azért küldött a hazám 8000 kilométernyire, hogy rajthoz álljak,

hanem azért, hogy célba érjek.”

Az erő használata önmagában azonban nem elegendő. Sportszerűség nélkül nem

létezik a sport.

Dániel a főnök, mindent elért. Nem voltak aggályai, gyorsan haladt előre a ranglétrán.

Mindenkinél jobb akart lenni, és addig küzdött, amíg ő lett a győztes, mindig és

mindenben. Ám a sikereinek már senki sem örül. Az erejéből soha nem adott

másnak, így egyedül maradt. Hitványnak, értéktelennek, unalmasnak érzi a világot,

amelyet mindig sikerült legyőznie. Belefulladt a győzelmeibe.

Az antik világ összeomlását követő hatalmas kulturális változás a kereszténység

jegyében zajlott. A keresztény vallás, az erőhasználatról való lemondást, a

gyöngébbet támogató cselekvő szeretetet tekinti erénynek.

A felebaráti szeretet, az agapé, a másik ember javának minden érdektől mentes

figyelembe vétele, a gyengék és kiszolgáltatottak irányában tanúsított segítőkészség

erénye.

Nem az az erényes ember, aki mindig, mindenkivel szemben gyakorolja a saját

tetterejét, hanem aki képes lemondani az erejéről, hatalmáról, illetve képes adni

belőle a gyengébbeknek.

A sportosság és a sportszerűség egyazon képességünk ilyen vagy olyan

használatán alapszik.

E kettőség a modernség korában születő sport alapja. A modern sport értékvilága

egyaránt táplálkozik az antik és a keresztény hagyományból.

A cselekvés és a cselekedettől való tartózkodás ugyanarról a lelki tőről fakad: ez a

belső konfliktusok forrása.

A sport alapvető etikai értéke abban áll, hogy benne a sportosság és a sportszerűség

konfliktusa feloldódhat.

Küzdj maximális erővel, de tiszteld a másik embert maximális figyelemmel!

Ez a sport üzenete mindenkinek.

Sportosság

Rátermettség, fizikai és mentális készég a feladatok hatékony megoldására.

Sportszerűség

A fogalom angol eredete a fairness, amely részben a tisztességre utal, a szabályok betartásának követelményére, részben pedig a versengés tisztaságának igényére, vagyis a küzdő felek esélyegyenlőségének fenntartására, a sportban a fair playre és az igazságosságra.

Areté

Az antik görög kultúra fogalma az erény megnevezésére.

Virtus

Latin kifejezés az erény megjelölésére.

Agapé

A felebaráti szeretet görög kifejezése. Olyan magasrendű társas viszony, amely teljes mértékben mentes az érdektől és más szempontoktól. Az agapé nem egy érzelmi állapot leírása, hanem a keresztényi cselekvés elve.

Igazságosság és versengés

A fair play egyik gyökere az igazságosság antik erénye. Az igazságosság a legfőbb sarkalatos erény. Azt jelenti, hogy mindenkinek megadjuk azt, ami neki jár. Ősrégi tapasztalat az, hogy szabályok nélkül a közösségi élet káoszba torkollik. Versengünk a javakért, és magunknak gyakran többet követelnénk, mint amennyit másnak juttatnánk. Ezt valamiképpen szabályozni kell, s erre szolgálnak a törvények.

Az igazságosság törvényekhez kapcsolódó formája a legalitás. A legalitás igazságszolgáltatás, amely a hatalom erejével gondoskodik az igazságosságról. Ez már maga az igazságosság? Nem teljesen. A törvények ugyanis leegyszerűsítik a valóságot. Az élet bonyolult és egyedi, az általános szabályok viszont érzéketlenek a részletekre. A törvény ezért olykor nem egészen igazságos: van, akinek több járna a jóból, és van, akinek kevesebb a rosszból. Úgy tűnik azonban, hogy ez még mindig kisebb baj, mint a törvények nélküli kaotikus állapot. Legalábbis annak, aki nem szenvedő alanya a törvény ilyen vakságának... Így van. Épp ezért az igazságosság nem kizárólag az írott törvények betartását jelenti. Az igazságosság másik, a törvénykezésen túli dimenziója a moralitás. Platón szerint maga az igazságosság nem merülhet ki a törvény követésében. Ott is érvényesülnie kell, ahová a törvény keze már nem érhet el. Az igazságosság ugyanis nem egy már eleve létező dolog a világban, hanem nekünk magunknak kell cselekedeteinkkel megteremtenünk. Nincs azonban szabály arra, hogy mikor, mit kell tenned az igazságosság megteremtéséért. Az igazságosság erényének gyakorlásához olyasvalami kell, amire nincs törvény, ami benned lakozik. Ez a méltányosság. Arisztotelész szerint a méltányosság írott törvény nélküli igazságosság. Képzeld el, hogy te vagy a másik helyében, s vedd fontolóra, vajon igazságosnak találnád-e, ha így bánnának veled, s azonnal megtudod, hogy cselekedeted igazságos-e vagy sem. A legalitás és a moralitás a sportban is érvényes? Igen. A játék kereteit szabályok jelölik ki. Ezek nemcsak azt írják elő, hogy a versengés milyen módon dőlhet el valaki javára, hanem azt is, hogy miként valósul meg az igazságosság a sportban. Nincs valódi versengés, ha nem egyenlők a nyerési esélyek, ha nem azt kapja mindenki, ami neki jár, ha nem ugyanakkora mindenkinek az esélye a győzelemre. A játékvezetői ítélet is a legalitás dimenziója. A hatalom erejével érvényesíti a törvényt. A legalitás önmagában azonban kevés. Maguknak a versenyzőknek is részt kell vállalniuk az igazságosság, az esélyegyenlőség feltételeinek megteremtésében. Ez a moralitás a sportban. Ha a játékvezető nem is észleli az esélyegyenlőtlenséget, de a versenyző maga igen, akkor neki magának kell jeleznie vagy kompenzálnia a jogosulatlan előnyt, adott esetben még a vereséget is felvállalva. Ez nagyon fontos. A sport így adhat példát és erőt mindenkinek. Az emberi társadalom ugyanis versengésre épül, hiszen az erőforrások végesek, így nem lehet mindenkiből minden. Fontos lenne azonban, hogy a felelős pozíciókba arra méltóak kerüljenek. Mivel az életben ez számos okból gyakran nem valósul meg, alapvető jelentőségű, hogy legyenek olyan demokratikus intézményeink, ahol az igazságosság tiszta formában realizálódik. A valódi sport is ilyen. Legalitás és moralitás: a tiszta versengésben testet öltött igazságosság.

Fair play

Óangol eredetű kifejezés. A ’fair’ óangol szó jelentése: szép. A ’fair play’ kifejezés azonban nemcsak a szép játékot, hanem a tisztességes, egyenlő esélyekkel vívott megmérettetést jelenti, amelynek során senki sem kerül jogosulatlan előnybe versenyzőtársaival szemben.

Igazságosság

Kardinális (sarkalatos) erény, vagyis ezen erény hiányában maga az ember nem lehet erényes, bármely más kiválósággal bír is. Az igazságosság mint szerzett készség annak gyakorlata, hogy mindenkinek annyit juttassunk, amennyi neki jár, beleértve saját magunkat is. Két alapvető dimenziója a legalitás és a moralitás. A legalitás azt jelenti, hogy a közösség a maga által szentesített törvények révén gondoskodik a javak (és a büntetések) igazságos elosztásáról, a moralitás pedig azt jelenti, hogy az igazságosság nem merül ki a törvények betartásában, hanem mindenkinek magának kell neki érvényt szereznie a különféle, törvények által nem szabályozott életszituációkban. A moralitás alapján utasítható el a tézis: „amit a törvény nem tilt, azt szabad”.

Legalitás

Az igazságosság törvények szabályozta formája, igazságszolgáltatás, amely a hatalom erejénél fogva gondoskodik arról, hogy az adott közösség minden tagja megkapja azt, ami törvény szerint jár neki, akár javakról, akár büntetésekről van szó.

Hatalom

Azon képesség, hogy az ember annak ellenére is rábírható valamely cselekvésre, hogy azt nem akarja megtenni, ám nem puszta erővel, erőszakkal, hanem legitim, törvényesített módon. A hatalom legitimitása azt jelenti, hogy a cselekvésre bírt személy jogosnak ismeri el azt a kényszert, amelyet a hatalom rá gyakorol.

Moralitás

1. Az igazságosság lelkiismereti aspektusa, amely számonkérés nélkül érvényesül. A társadalom nem lenne működőképes moralitás nélkül, mivel az igazságosság gyakorlása egyedi esetek sokaságában méltányosságot követel.2. A középkori liturgikus dráma egyik játékformája (a misztériumjáték és mirákulum mellett). Dramatizált prédikációnak is felfogható. Középpontban egy férfi főhős áll, aki vagy az egész emberiséget (Akárki), vagy csak egy társadalmi osztályt képvisel. Mellékszerepekben az elítélendő bűnök és erények drámai, illetve színpadi alakokként küzdenek egymással. Az allegória segítségével tehát az elvont gondolatok, értékrendek képszerűen jelentek meg.

Platón

Görög filozófus (Kr. e. 427–347), akinek átfogó alkotótevékenysége valódi filozófiai rendszert alkotott. Hatása nem korlátozódik korára, ideatana olyan átfogó metafizikai, ismeretelméleti és etikai koncepció, amelynek konzekvenciái a kereszténység révén még jelenlegi kultúránkban is érződnek.

Esély és esélyegyenlőség a sportban

A fair play mára demokratikus kultúránk alapfogalmává vált, olyan alapelvvé, amely

az élet minden területén érvényesíthető.

Jelentésének egyik gyökere az antik igazságosság eszménye, mai formája azonban

a modern sport közvetítésével terjedt el.

A XIX. századi Angliában public school-nak [páblik szkúlnak] nevezték a közép- és

felső középosztálybeli ifjak iskoláit.

E kollégiumokban folyt a leendő társadalmi elit képzése.

A nevelés fő célja az volt, hogy felkészítsen a szabad versenyen alapuló kapitalizmus

világára, a létért folyó küzdelemre.

Ugyanakkor korlátozó elvként a gentlemanlike [dzsentlmenlájk] magatartás igénye is

érvényesült.

A fiatalok fejlődésében fontos szerepet játszott a labdarúgás és a rögbi. E sportok

egyesítették a két, egymásnak látszólag ellentmondó elvet, hiszen küzdelemre, de

úriemberhez méltó küzdelemre neveltek.

A sport akkori jelentőségét Charles Kingsley [csárlsz kingszlí] így fogalmazta meg: a

felnövekvő nemzedék a sportban „kicsinyben hozzáedződik az élet nagy

arénájához”.

E játékok, miként az élet is, nagyon kemények voltak, ugyanakkor megteremtették a

játék kedvéért való játék, az elegáns küzdelem igényét is.

Az óangol „fair” szó eredetileg szépet jelent.

A modern fair playben a küzdelem érdek vezérelte világa összefonódik a szépség

érdekmentes világával. Így máshová kerül a hangsúly, nem a nyerésre. A versengés

alkalmat ad a kiválóság megszerzésére, és éppen a versenyzőtársak segítenek

hozzá saját kiválóságom elnyeréséhez.

Ez a mi jelenlegi fair play felfogásunk is. Robert Simon [robert szájmon], kortárs

filozófus szerint a sportverseny alapértéke nem a győzelem, hanem az, hogy

képesek vagyunk-e megfelelni az értékes ellenfél által támasztott kihívásnak.

A sportolás motivációja így nem a győzelem megszerzése, hanem a kiválóság

kölcsönös keresése.

A nemes versengésben a résztvevők együttműködnek, s minden igyekezetükkel

azon vannak, hogy a lehető legjobb kihívást jelentsék egymás számára.

Nemcsak azért kell dolgoznod, hogy a legjobb legyél, hanem azért, hogy a legjobb

ellenfél váljon belőled.

Másokért is edzel, hogy másokat is kiválósághoz segíts.

A sport eszmeisége és értékrendje nem maradt érintetlen a társadalmi változásoktól.

A XIX. század demokratikus átalakulása, az egyenlőség mind szélesebb körű

érvényesítése az elithez kötődő sportot a társadalom más rétegei számára is

hozzáférhetővé tette.

Olyanok is sportolni kezdtek, akiknek a sport a társadalmi felemelkedés, a

megélhetés esélyét jelentette.

A szegényebbek azonban nem engedhették meg maguknak, hogy csak a játék

kedvéért játsszanak, ha ez korlátozta őket a győzelemben.

A modern sport paradox helyzetbe került. Ha megőrzi a fair play elitista amatőr

eszményét, akkor kirekeszti a sportból a társadalom alsó rétegeit, megtagadja tőlük

az esélyt, hogy a sport révén felemelkedjenek. Ez nem fair.

Ha azonban lehetővé teszi a professzionalizmust, és megteremti a sportolói hivatást,

akkor veszélybe sodorja a szép játék, sőt, a sport igazságosságának eszméjét,

vagyis éppen a fair playt.

Senki sem rekeszthető ki a sportból. A demokratizálódás útja azonban nem jelentheti

azt, hogy lemondunk a fair playről a professzionális sportban, hanem azt kell

jelentenie, hogy a társadalom tagjait hozzuk fair helyzetbe.

Ebben a folyamatban a sport felelőssége óriási. Példamutatónak kell lennie, mert

mintát adhat a társadalomnak a fair play megvalósítására.

Esélyegyenlőség

Más kifejezéssel strukturális egyenlőség. E típus jellemzője, hogy egy közösség tagjait nem ténylegesen kívánja egyenlővé tenni, vagyis például nem juttat alanyi alapon mindenkinek ugyanannyit, hanem csak azt követeli meg, hogy mindenki egyenlő mértékű lehetőséget kapjon az erőforrásokhoz való hozzáférésre. A modern sportban ez a győzelmi esélyek kiegyenlítettségében érvényesül.

Ambrózia

A görög mitológiában az olümposzi istenek eledele.

Public school

Bentlakásos fiúiskola, amely kollégiumként az újkor kezdetén még az arisztokrata ifjúság nevelési intézménye volt, de a XIX. században már megnyitotta kapuit a

feltörekvő polgárság fiataljai számára is. Híres iskolák: Westminster, Winchester, Eton, Harrow és Rugby (ahonnan a rögbi a nevét kapta)

A létért folyó küzdelem

Az élővilág és általában az élet versengésen alapuló felfogása, amely Charles Darwin és Herbert Spencer neve kapcsán terjedt el és vált ismertté. Az alapelv szerint csak a legrátermettebbek jutnak hozzá a létük fenntartásához szükséges erőforrásokhoz.

Gentlemanlike

Magyarul úriemberhez méltó viselkedés. Olyan elvek és íratlan szabályok összessége, erkölcsi kódexe, amelyet az úri társadalmi körhöz tartozó személy sajátít el, s amely megköveteli, illetve megtiltja bizonyos dolgok megtételét. A gentlemanlike magatartás egyúttal kifejezi a társadalmi hovatartozást is.

Charles Kingsley

Angol egyházfi, tanár (1819–1875), Charles Darwin barátja. Átfogó pedagógiai elképzelésire nagy hatást gyakorolt Thomas Arnold, aki a rugby-i kollégiumban a sport köré szerveződő élet megteremtésén fáradozott.

Robert Simon

Kortárs amerikai filozófus. 2004-ben megjelent írásában (Fair Play: The Ethics of Sport) a sport lényegeként a kiválóság kölcsönös keresését (the mutual quest of excellence) jelöli meg.

A kiválóság kölcsönös keresése

Robert Simon definíciója a sport mint fair play alapértelmére, angolul „the mutual quest of excellence” (MQE).

Játékfajták és igazságosság

A játék alapérték. Johan Huizinga szerint a legmélyéig áthatja az emberi természetet,

ez a kultúra alapja. A játékelméletek alapjául szolgáló könyvének címe is ezt fejezi ki:

Homo ludens, a játszó ember. Amikor játszunk, szabadon cselekszünk. Kilépünk

saját világunkból, és egy másik világot teremtünk magunknak, amelynek szabályait

mi alkotjuk meg. Ez a másik világ is valóságos, de egészen más módon, mint a

hétköznapoké. A játék világegyeteme úgy létezik, „mintha” valóság lenne.

Az örömteli játékban magának az életnek, saját létezésünknek adunk új értelmet.

Hiába mondjuk, hogy komolytalan, hiszen csak játék, amely térben és időben

elkülönül a komoly, kötelező dolgok világától, a játék: teremtés.

A sport is játék. Komolyan is vesszük, mintha élet-halál kérdése lenne. Nem az dől el

benne azonban, hogy élünk vagy meghalunk, hanem az, hogy jó-e élnünk, hogy

érdemes-e küzdenünk.

A sport az igazságos küzdelem játéka, amelyben az győz, aki a legkeményebben

küzd, aki a legjobban felkészült. A sportban a valódi teljesítmény elnyeri jutalmát.

A játék mint sport ideális világot teremt, tiszta szabályrendszerrel. Leszűkíti és

egyszerűsíti az életbeli csatározást, mert kiegyenlíti a különbségeket, egyenlő

esélyeket teremt minden résztvevő számára, és az emberi teljesítményt csak egy

vagy néhány mérhető aspektusra egyszerűsíti le.

A sportban a játék izgalma is felfedezhető, s nemcsak azok élik át ezt, akik benne

vannak, hanem még a kívülállók, a nézők is. Az esélyegyenlőség emiatt is alapvető:

minél egyenlőbbek az esélyek, annál izgalmasabb a játék.

Ami a játékban előre látható és kiszámítható, nem kelt izgalmat.

A sport a tiszta küzdelem játéka?

Majdnem, de a szerencse is szerepet játszik benne, s ennyiben is játék.

Roger Caillois kategorizálása szerint többféle játék létezik.

A küzdelmen alapuló játék az agón. Agonikus játék a sport is.

Versengő játéktípus azonban a sorsvetés is, az alea. Ilyen játék a kockázás.

A kockázásban másfajta igazságosság érvényesül, mint a küzdésben. Embertelen

lenne, ha a játszó ember maga teremtette játékvilága csak a rátermettséget venné

figyelembe. A szerencse is egyenlőséget teremt, hiszen a kockában bárki nyerhet.

Ez annak elismerése, hogy a sors színe előtt mindannyian egyenlők vagyunk.

Olykor a szerencsén múlik egy pont, egy gól, egy győzelem. Ez csak fokozza a sport

izgalmasságát, hiszen a szerencsével végképp nem lehet előre kalkulálni. És ez még

nem minden. Caillois játékként kategorizálja a mimikrit, az utánzáson alapuló

szerepjátékot is.

A sportban az utánzás egy sajátos esete a csel, a megtévesztés, amikor úgy teszek,

mint ha jobbra mennék, de aztán balra megyek. Még fontosabb azonban, hogy az

utánzás alapformája empátiát követel. Másvalaki helyébe képzelem magam.

Így tudjuk észlelni és korrigálni az egyenlőtlen esélyeket, és így tudunk igazságosan

cselekedni, az életben és a sportpályán is érvényesítve a fair playt.

Johan Huizinga

Holland filozófus (1872–1945), akinek játékelmélete alapvető jelentőségű, ugyanakkor sokan kritizálják. Az elmélet egyik ilyen vitatott eleme az, hogy Huizinga szerint a modern sport nem tekinthető játéknak, mert benne a tevékenység a túlzott szabályozás és a résztvevők más irányú érdekeltsége miatt elvesztette játékkarakterét.

Aspektus

Egy összetett jelenségből valamilyen szempont szerint kiemelt elem, amelyet úgy ragadunk meg, hogy eltekintünk a többi elemtől. A testi teljesítmény egyik aspektusa például, hogy időbeli, s ilyenként mérhető is oly módon, hogy csakis azt vesszük figyelembe, mennyi idő alatt játszódik le.

Roger Caillois

Francia gondolkodó (1913–1978), játéktipizálása alapvető jelentőségű.

Agonikus játék

A küzdelmen alapuló játéktípus, ahol versengő felek mérik össze az erejüket, ügyességüket, vagy más testi, illetve szellemi képességeiket.

Alea

Latinul kockát jelent. Caillois játéktipizálásában a kockavetésre, mint a szerencsén alapuló versengés alapformáját példázza.

Mimkri

Az állatvilágban a mimikri mechanizmus, amellyel az élőlény beleolvad környezetébe, vagyis utánozza környezetét. Az elnevezés a játék kapcsán tágan értve a szerepjátékokra vonatkozik, amelynek során a játékos „beleolvad” a mintaként tekintett személy vonásaiba.

Empátia

Az empátia, a beleérzés azt jelenti, hogy a másik ember gondolatait, érzelmeit közvetlenül nem élheti át senki, mégis a másik helyébe képzelheti magát, és így hozzáférhet a másik belső világához. Az utánzás nem csak szolgai lehet, amely a külső megjelenés minden elemét leutánozza, hanem játékként a belső indokok újrateremtésével valódi szerepjátszássá válhat, szabad cselekvéssé, amelyben úgy tesz valaki, ahogyan az empatikusan átérzett figura is tenne egy adott helyzetben.

A sport, mint a modern társadalom modellje

Minden hasonlóság ellenére a modern sport alapjaiban különbözik a régebbi korok

versengésre szerveződő kulturális formáitól. A sport sokat változott, különösen az

utóbbi száz évben. A modern sport jellemzőit Allen Guttmann rendszerezte.

Elsőként: a modern sport szekularizált vagyis egyre inkább eltávolodik a mitikus,

vallási ideológiáktól. A nyilvános versengések az antik világban a közösség vallási

életének szerves részét képezték. A versengés során az ifjak szimbolikusan a

mítoszokból ismert héroszok tetteit jelenítették meg. A modern sportnak nincs vallási

funkciója. Önálló társadalmi képződmény, mint közösségi esemény, profán jellegű.

Másodszor, a modern sportban az esélyegyenlőség alapvető jelentőségű. Az antik

görögök számára ez nem volt ilyen fontos szempont. Az ökölvívásban például a

legkülönbözőbb testsúlyú versenyzők is megmérkőzhettek egymással. A modern

sport specializált. Ez annak a következménye, hogy ma a teljesítmény állandó

fokozásának igénye érvényesül. A teljesítményelv új rekordokat követel, de ezt csak

úgy lehet elérni, ha a versenyző csakis egyetlen versenyszámra koncentrál.

Továbbá, a modern sport nagy hangsúlyt fektet a teljesítmény pontos mérésére.

Ez a kvantifikáció teszi lehetővé az abszolút mérce kialakítását, a rekordok

jegyzését.

A régebbi korokban nem létezett a rekord fogalma, s a különböző versenyek

nyerteseinek összemérésére többnyire nem is lett volna mód. Ugyancsak jellemző,

hogy a sport mára racionalizálttá vált. A gyerekcipőben járó tudomány régebben nem

tudta hatékonyan segíteni a versenyzőket. Nem voltak sportszervezetek sem, se

dokumentált felkészülés, minden a versenyen derült ki. Az észhasználat főként a

tudományra, illetve a társadalmi folyamatok ésszerű megszervezésére utal. A sport

racionalizációja azzal járt, hogy az egymásra épülő, objektív eredményekre

alapozott, tudományos igényű vizsgálatok révén a teljesítmény fokozása még

hatékonyabbá vált. A teljesítményelv ellentmondásos modern érték. Nem vitás, hogy

a teljesítményelv serkentő hatású. A nyugat csodálatra méltó eredményei az önmaga

teljesítményét újra és újra meghaladó embernek köszönhetők. A teljesítmények

versenye nélkül összeomlana jelenlegi gazdaságunk, kultúránk. Ez a motor.

Túlhajtása azonban túltermeléshez, válsághoz, környezetszennyezéshez, az emberi

és a közösségi kapcsolatok romlásához vezet. Ezek a folyamatok pedig mára az

egész bolygó létét fenyegetik. A sportban a túlhajtott teljesítményelv eredménye a

minden áron való abszolút győzelem eszméje. Napjainkra a versenysport, s

nagymértékben a rekreációs sport is, összekapcsolódott a piaccal, a show-biznisz, a

szórakoztatóipar érdekeivel, ahol a rekord szenzációnak számít, és ez a

teljesítményelv torzulásához vezethet.

A sport azonban nem csak úgy modellezheti a társadalmat, hogy annak meglévő,

visszás oldalát mutatja meg. Az igazságosság, a fair play fontosságának

hangsúlyozásával, az ideális versengés nemes példájával azt modellezi, hogy

milyennek kellene lennie az igazságos keretek között versengő társadalomnak,

amelyben fontos a teljesítmény, de nem egyeduralkodó motiváció, hanem

összhangban marad az esélyegyenlőséggel, a test, a lélek és a szellem

egészségével. Ebben áll minden sportoló és sportszakember kiemelt felelőssége.

Allen Guttmann

Német származású amerikai sporttörténész (1932– ), a sport természetével foglalkozó könyvét (From Ritual to Record. The Natura of modern Sport. New York, 1978) több nyelve is lefordították.

Szekularizáció

Valamely tartalom, cselekvés, intézmény kiemelése eredeti vallási kontextusából. A modern liberális demokrácia egyik alapvető igénye a politikai hatalom szekularizációja, vagyis vallásmentessége.

Specializáció

Szakosodás, egyetlen szakterületre, szakmára való leszűkítés.

Teljesítményelv

A mérhető és összemérhető teljesítmények alapján felépülő társadalmi értékrend elve, amelyben a nem mérhető értékek kifejezhetetlenek.

Rekord

Adott, számszerűsített teljesítmények abszolút értékének összemérése során elért legmagasabb érték.

Kvantifikáció

Valamely jelenség sajátosságainak meghatározása és kifejezése mennyiségi mutatók, számok vagy más matematikai fogalmak segítségével.

Ratio

Az ember értelmi, gondolkodási képességeinek átfogó neve, általánosságban az észszerűségre utal.

Barlanghasonlat

Platón a barlanghasonlattal vezeti rá az olvasóit arra a gondolatra, hogy a valóságosnak hitt érzéki világ talán csak illúzió.

Egyén és közösség egysége a sportban

Annyit hallani manapság: mit jelent az egészség, és mi köze a sporthoz?

A sportolás egészségessé tesz. Nyilván a biológiai egészség, az optimális működés,

a betegségekkel szembeni ellenálló képesség jut eszünkbe. Ám az egészség mint

egészlegesség tágabb fogalom, s a sport e tágabb értelemben is egészségessé tesz.

A hagyományos kultúrák egészségfogalma homeosztatikus és a megőrzésen alapul.

Az egyén és a közösség akkor egészséges, ha megőrzi az egyensúlyt környezetével,

s vele együtt képez egészet. A modern kori ember felfedezi és meghódítja a világot.

Akkor érzi magát egészségesnek, ha folyamatosan újul, ha tanul, ha új területekre

hatol be. Az ő egészségfogalma dinamikus. Az élsportban a dinamikus elem a

teljesítményelv, amely egyre új és újabb rekordokat követel. E közelítés a

végtelenhez azonban már az ember biológiai egészséget veszélyezteti. A

végtelenség soha nem lehet egész, mert nem határolható be, mint az emberi lét. Az

ember egészsége azt is jelenti, hogy nem akar túllépni a határain. A sportosság

dinamikus végtelenségének eszméjét ki kell egyensúlyozni a végesség

elfogadásának emberségével. A sportolás addig szolgálja az ember egészségét,

amíg a határok felismeréséről és az önismeretről szól, nem pedig az örökös

önmeghaladás mindent felülíró kísérletéről. Ám nem minden hagyomány vezet el az

egészlegességhez.

A platóni alapokra épülő nyugati gondolkodás évszázadokon keresztül kettéhasította

az embert, azt sugallva, hogy részei, a test és a lélek, élesen elválaszthatók

egymástól.

Ez a test leértékelését is jelenti: a test a halhatatlan lélek börtöne.

A modern természettudományos felfogás sem bánik jobban a testtel, hajlamos azt

személytelen gépezetnek tekinteni. A sportolás azonban rádöbbenthet arra, hogy a

test és a lélek elválasztása és a test elgépiesítése mesterséges szemléletmódok.

Sportolás közben nincs különbség test és lélek között, így létezését az ember

egységes egészként, egészlegesen élheti meg, a szellem a testi versengésben pedig

nem valami önmagától idegen tevékenységet végez: saját erőnk, küzdőképességünk

megtapasztalásában testünk nem gépezet. A sport egészségfogalma tehát

egyensúlyt teremt, és lehetővé teszi önmagunk egészként történő megtapasztalását?

Igen, de nem csak az egyén szintjén. Van még egy fontos mozzanat.

A modern fogyasztói társadalomban sérül a tágabban értett egészség. Az emberi

létezés épp annyira egyéni, mint közösségi: ebben áll egészlegessége.

Ha az egyén feloldódik a közösségben, akkor megszűnik a közösség is: uniformizált

tömeg keletkezik. Ha az egyén elszigetelődik a közösségtől, elsorvad.

E két tendencia egyaránt jellemzi korunkat. A fogyasztás társadalmi folyamatai a

tömeg egy elemévé alacsonyítják le az egyént, a fogyasztásban való létezés pedig

elszigeteltté teszi azzal, hogy az élvezet válik létének központi fogalmává.

A sport az egészség e kettős megbomlását is orvosolni tudja. Úgy valósul meg

benne az egyén és a közösség harmonikus viszonya, hogy mind az egyén, mind a

közösség megőrzi sajátságos vonásait.

Mindenki verseng versenytársaival, de szüksége is van rájuk ahhoz, hogy ő maga a

kiválóság magasabb fokát érhesse el. Együttműködés nélkül nincs versengés, ahogy

a rivalizálás sem hiányozhat. Az egészlegesség úgy valósul meg, hogy az

együttműködés közösséget teremt a versengésben, ám olyat, amelyben a versengő

felek a rivalizálás révén megőrzik egyéni mivoltukat.

A tiszta sport tág értelemben is egészségessé tesz.

Egészség

Az egészség a teljes testi, lelki és szociális „jóllét” állapota, nem csupán a betegség vagy a fogyatékosság hiánya.

Homeosztázis

A változó körülményekhez való alkalmazkodóképesség.

Önismeret

Saját énünk lényegének, lehetőségeinek és határainak megismerése, a tökéletesedés kiindulópontja és állandó feltétele. Olyan erkölcsi alap, amely a tapasztalatok révén a rossz kerülésére, jótettekre és az erények megszerzésére és gyakorlására ösztönöz. Az önismeret akkor reális, ha rendszeres önvizsgálaton, szorgalmon, a hibák fölismerésén és belátásán alapszik. Ez a helyes önbecsülés és önbizalom nélkülözhetetlen alapja.

Szabálytalanság, csalás és dopping

A dopping csalás, a sport elidegenedése.

Elidegenedésnek azt a jelenséget hívjuk, amikor egy tevékenységet más célból

űzünk, mint amire az való. Az elidegenedés kritikusai mindig arra mutatnak rá, hogy

az emberi létezés valamely eredeti, spontán mozzanata miként kerül egy külső

hatalom, érdek vagy ideológia befolyása alá.

„Hogyan válhat a munka, ami örömteli alkotás, kényszerű nyűggé?”− kérdezi Marx.

„Hogyan sorvadhat el az élet, ami erőtől duzzadó kibontakozás, a modern korban”?−

kérdezi Nietzsche.

Hogyan válhat a sport, ami játék, ami tiszta öröm, a siker, a vagyon, a hatalom

megszerzésének eszközévé?

A válasz: a sport elidegenedhet önmagától.

A sportolás öröme eredeti és spontán. A versengés intenzív, erővel és szellemmel

teli létezés. Mindannyiunkat magasabb létminőségbe emel.

Ha azonban nem tisztán önmagáért, önmagunk örömére, hanem valamely más cél

érdekében sportolunk, akkor a sport instrumentalizálódik, eszközzé válik.

Az egyik ilyen cél a sport által elérhető siker, pénz, csillogás. Nem a játék áll a

figyelem középpontjában, hanem a játék kimenetele, mert ettől függ minden. Aki az

örömöt, a játékot keresi, nem fog mellékutakon járni, de aki a győzelemért sportol,

mert ez vezet el a sikerhez, az hajlamos lehet rá. Meg kell különböztetnünk az

akaratlan és a szándékos szabálytalanságot. A sportban gyakori az akaratlan

szabálytalanság. A sport, mint testmozgás olyan fizikai törvényszerűségek keretében

zajlik, amelyek elkerülhetetlenné teszik, hogy időnként szabálytalanság történjen.

Minden mozgó test tehetetlen, vagyis nem lehet hipp-hopp megállítani. Ha lendületet

veszel, elsodorhatsz másokat. Ez szabálytalanság, de nem szándékos, és nem

idegeníti el a sportot önmagától.

A szándékos szabálytalanság azonban elidegenít. Ez erőszak, a testi épség, a játék

tisztaságának veszélyeztetése valamely idegen cél elérése érdekében. E cél

közvetlenül látszólag a győzelem, de maga a győzelem is csak egy eszköz az anyagi

és más javak eléréséhez. A szándékos szabálytalankodás jogtalan előnyszerzés.

Vétség, de még frissiben orvosolható a játékvezetők által. Van azonban főbenjáró

sportvétség is: a csalás. A sportot a csalás, az előre megfontolt szabályszegés

idegeníti el önmagától a legmélyebben.

Aki csal, látszólag fenntartja az esélyegyenlőséget, valójában azonban jogosulatlan

előnyhöz juttatja magát. A csalás megtévesztés, képmutatás, ezért nem feltétlenül

lepleződik le. Ha pedig észrevétlen marad, nem is orvosolható a baj, amit okozott.

A teljesítmény fokozásának igénye új módszereket követel. Amikor a tiszta edzés

már nem elegendő, mesterséges szerek fokozhatják a teljesítményt. Ez a dopping.

A dopping csalás, de mégis benne van a pakliban, mert ha egy versenyen minden

induló doppingol, akkor hátrányba kerül az, aki ezt nem teszi.

Rengetegen hazudnak, az igaz ember mégis igazat mond. Rengetegen

igazságtalanok, az igaz ember mégis igazságos, mert számára nem az a fontos, ami

van, hanem az, aminek lennie kell. Nem a létező csalás számít, hanem az

igazságosság, ami nélkülünk nem létezne, amit sportolóként nekünk magunknak kell

megteremtenünk.

Elidegenedés

1. Valaki idegennek, kívülállónak, magára hagyatottnak és kiszolgáltatottnak érzi magát abban a világban, amelybe született.2. Egy tevékenységet nem abból a célból űzni, amire való, hanem valamilyen más, külső cél érdekében végezni.3. Olyan társadalmi állapot, aminek hatására az emberi tevékenység eltorzul, elveszíti alkotó jellegét. Az ember ennek hatására elszemélytelenedik, az emberi viszonyok formalizálódnak. Az etika történetében számos változata jelent meg, általánosságban az egyénnek az önmagához fűződő viszonyát jelentette, aminek során az egyén egyes dolgai (pl. érzelmei, gondolatai, tevékenységének termékei) idegenként jelennek meg előtte. Ez identitászavart okoz a számára, ami azzal jár, hogy a környezetével való viszonyrendszere is megváltozik, erőteljesen sérül. Az elidegenedés figyelmezteti az embert arra, hogy ésszerűen és humánusan bontakoztassa ki a képességeit.

Karl Marx

Német filozófus (1818–1883), a kommunista társadalmi modell kidolgozója. Álláspontja szerint a kapitalizmus gazdasági szerkezete elidegeníti az embert a munkától és így önmagától. E rendszert a magántulajdon megszüntetésével lehet megváltoztatni, s csakis a javak közös birtoklása vezetheti el a társadalmat a boldogsághoz.

Friedrich Nietzsche

Német filozófus (1844–1900), az antik-keresztény hagyományokra épülő európai kultúra kemény kritikusa. Álláspontja szerint a szabályok és a normák megfojtják a társadalom életerejét, s a jövőt egy olyan embertípus fogja megalapítani, amely túl van az erkölcsi gátakon, így csakis saját eredeti természetét és késztetéseit követi cselekedeteiben.

Instrumentalizálódás

Eszközzé válás valamely cél elérése érdekében.

Dopping

Minden olyan szer vagy eljárás, amely szerepel a NOB által kiadott doppinglistán.

A sport szereplőinek fair viszonya

Egy szurkolónak is be kellene tartania a fair play szabályait.

Mint ahogy mindenkinek, aki sporttal kapcsolatos tevékenységet végez. Ám a

szurkolót látszólag nem kötelezi a fair play.

A versengő játékok sajátossága, hogy puszta látványuk is izgalmat kelt, s a nézőnek

a részvétel lehetőségét kínálja. A versengés kimenetele azonban nem rajta múlik, így

nincs miért felelősséget vállalnia.

A szurkoló közelebb áll a versengőhöz, mivel elkötelezett, valamelyik oldalra áll. Ám

nem vesz részt a küzdelemben, így az ellenfél közvetlenül nem segítheti hozzá

valamely kiválóság elnyeréséhez, elkötelezettsége pedig nem vonja maga után, hogy

tisztelnie kellene az ellenfelet és az ellenfél szurkolóját.

A sportemberek felelőssége óriási: a fair play mintát ad a társadalomnak. A sport

elidegenedése a show-biznisz hatóköre, a gazdasági érdekek azonban éppen a játék

sötét oldalát helyezik előtérbe, amikor a közönség felelősség nélkül élheti át a

versengés izgalmát, a győzelmet, sőt, a nézői erőszak torz formájában még a

hatalom mámorát is.

A sport nem modellezheti úgy az ideális társadalmat, hogy a fair play csak a játéktér

határain belül érvényesül, s még a lelátókig sem képes elhatni.

Az etikából, az értékek dimenziójából le kell vezetni, majd meg kell fogalmazni azokat

a magatartási és gondolkodási normákat,, amelyeket a sport szereplőitől a fair play

jegyében megkövetelhetünk.

Ezen szabályok gyűjteménye az etikai kódex.

Már 1992-ben napvilágot látott az Európai Sport Charta, amelynek függeléke, A sport

etikai kódexe leszögezi:

„A fair play által képviselt elvek nem önkéntes választáson alapulnak.”

Nem arról van tehát szó, hogy valaki sporttevékenységet folytat és eldöntheti, hogy

fair módon teszi-e ezt vagy sem, hanem arról, hogy a sporttevékenység maga nem

más, mint a tiszta játékért való felelősségvállalás.

A versenyzőkön kívül sporttevékenységet folytatnak a játékvezetők, az edzők, a

gyúrók, a sportorvosok, a szervezők, valamint mindenki, aki a felkészülésben, a

versenyzésben segédkezik a sport bármely területén. A kódex érvénye emellett

nemcsak a professzionális, hanem az amatőr sportra és a nevelésre is kiterjed,

továbbá a versenyen kívül az edzéseket és a tanórákat is érinti, s mindenkit fair

viselkedésre és gondolkodásmódra kötelez.

A sportkódex hangsúlyozza, hogy szilárd etikai keretet nyújt a modern társadalom

azon hatásainak leküzdésére, amelyek aláássák a sport hagyományos értékrendjét.

A sport társadalmi elidegenedésének egyik fő formája a sport elüzletiesedése, amibe

beletartozik az is, hogy a közönség szolgáltatásként veszi igénybe a sportesemények

megtekintését.

A sportszolgáltatást igénybe vevő közönség fogyasztó.

A fogyasztás önkéntes választáson alapul, és maga nem sporttevékenység, így nem

érvényesíthető rá a sportetikai kódex.

A kódex azonban aláhúzza, hogy minden egyén, aki sporttevékenységet folytat,

nézőként is felelősséggel tartozik a fair playért.

A szurkolás is egyfajta sporttevékenység, s ilyenként a fair play érvénye a

sporteseményeken való nézői részvételre is kiterjed.

A szurkoló tehát nem fogyasztó, hanem a fair playért felelősséget vállaló sportember,

aki közösséget alkot a versenyzőkkel, és akinek sportszerű jelenléte nem

nélkülözhető a sporteseményekről.

Mindannyian felelősek vagyunk tehát a fair play érvényre juttatásáért.

A kiválóság kölcsönös keresése

Robert Simon definíciója a sport mint fair play alapértelmére, angolul „the mutual quest of excellence” (MQE).

Norma

A normák olyan előírások, amelyeket nem lehet tökéletesen alkalmazni, illetve tökéletesen megszegni. Egyes normákat, illetve szabályokat választhatunk, mások parancsoló jellegűek. A parancsoló jellegűeket a közösség minden tagjának be kell tartania, azaz feltétlenek. Két típusa lehetséges, az egyik önbüntető jellegű (pl. nyelvtani szabályok megszegése), a másik külső büntetést von maga után.

Európai Sport Charta

A sport etikai kódexe a tagállamok számára.

Jövőkép: a fair sport hatása a demokráciára

Miért legyen valaki igazságos, ha a világ nem az? Miért legyen fair, ha ezzel

hátrányba kerül másokkal szemben?

Egy magyar vívó az 1956-os ifjúsági világbajnokságon saját tartalék fegyverét

ajánlotta fel ellenfelének, akinek minden tőre eltörött. Így megmérkőzhettek, és svájci

ellenfele végül legyőzte Kamuti Jenőt a tőle kapott fegyverrel. A magyar versenyző

második lett.

Ez a történet látszólag a vereségről szól. Ahhoz, hogy az igazi üzenetét megértsük,

szemléletet kell váltanunk.

Senki sem vonhatja ki magát a világból. Abban a világban kell élnünk, amit

cselekedeteink alakítanak. Az igazságos ember igazságos világot épít, az

igazságtalan igazságtalant.

Csakhogy még az igazságtalan ember is elvárja a vele szembeni igazságosságot,

vagyis igazságos világban szeretne élni. Igazságtalan cselekedetei saját morális

érdeke ellen dolgoznak.

Vedd úgy tehát, hogy egy cselekedet értéke azon múlik, hogy milyen világot épít!

Immanuel Kant a felvilágosodás korában megfogalmazott egy jól alkalmazható

alapelvet: cselekedj úgy, hogy cselekedeted elve általános törvényhozás alapjául

szolgálhasson.

Légy igazságos!

A sportoló személyes felelőssége óriási, hiszen a sportbeli cselekedet a sport

népszerűsége révén rengeteg ember számára üzen. A fair cselekedet fair világot

épít. Az igazságos cselekedet valódi emberi közösséget teremt.

Vajon mit érzett az a svájci fiatal, aki a saját kardjával győzte le Kamuti Jenőt? Mit

érez az, akivel méltányos egy másik ember? Mit érzel te magad, ha igazságosak

veled?

A francia forradalom zászlajára ez volt írva: szabadság, egyenlőség, testvériség.

Nincs demokrácia, ha intézményesített törvényi erő nem biztosítja a

szabadságjogokat és az esélyegyenlőséget. A testvériség, az emberek közötti

közösségi kapcsolat azonban nem intézményes ügy.

A méltányosság nem szabályozás kérdése, ez rajtunk, rajtad múlik. Kant ehhez is ad

vezérelvet:

Cselekedj úgy, hogy a másik embert mindenkor célnak, sohase eszköznek tekintsd!

Akivel szemben méltányosak vagyunk, célnak és nem eszköznek érzi magát. Ezt

érezhette a svájci vívó is.

A méltányosság emberi kapcsolatot teremt.

Az ellenfelek nem eszközök, nem azért léteznek, hogy te győzhess, hanem te létezel

azért, hogy magas szintű teljesítményeddel és fair viselkedéseddel magadat és őket

is kiválósághoz segítsd. A fair cselekedet a sportban olyan testvériséget, olyan

emberi közösséget hoz létre, amely példaadó.

A csalás, de még a közöny is szétrombolja, atomizálja a közösséget. A többi embert

az érvényesülés eszközévé alacsonyítja. Egy olyan világban azonban, amelyben

nincs közösség, hiába nyer valaki. Ha a többi ember csak eszköz, akkor nincs, aki

elismerné a győztes kiválóságát.

Kamuti Jenő története nem a vereségről szól, hanem az élet nagy küzdelmében

aratott győzelemről. Megvalósítja a versengő felek esélyegyenlőségét, s a fair play

által összetartozást, valódi közösséget teremt az emberek között.

A fair play értékessé teszi a sportban résztvevő egyéneket, megteremti a sportolói

közösséget és a valódi demokráciát.

A világ olyan lesz, amilyenné tesszük. Rajtunk a felelősség. Rajtad a felelősség.

Immanuel Kant

Német filozófus (1724–1804), a felvilágosodás korának legelmélyültebb gondolkodója. Három kritikája nem bírálat, hanem a teoretikus, a gyakorlati és a kettőt összekötő emberi gondolkodás és cselekvés vizsgálata.

Kategorikus imperatívusz

Az imperatívusz filozófiai értelemben morális parancsolat. Kant szerint vannak feltételes imperatívuszok, ezek különböző hétköznapi célok elérését szolgálják. A kategorikus imperatívuszok az egyetemes érvényű erkölcsi törvények, melyeket feltétlenül (a következményekre való tekintet nélkül) be kell tartani.