ÚJPESTI BRÓDY IMRE GIMNÁZIUM ÉS ÁLTALÁNOS ISKOLA
OM azonosító: 034866
Sportetika
2018/2019. Tanév
Bevezetés a sportetikába
Azokra a kérdésekre, amelyek ugyan a legfontosabbak az életben, amelyekkel azonban többnyire egyáltalán nem foglalkozunk, a filozófia ad választ. Ilyen kérdés például a lét értelme. Mi teszi a létet értelmessé? Nos, az élet értelmes például azért, mert a létezésnek értéke van. Élni jó, néha rossz, olykor jobb is lehetne, de valószínűleg rosszabb is, és nyilván vannak ötleteink, hogy miként lenne a legjobb. A jó és a rossz, a jobb és a legjobb értékek. Az értékekkel a filozófia egyik alterülete, az etika foglalkozik. Az etika kérdez rá arra, hogy mi teszi az egyéni és a közösségi létünket, a tetteinket értékessé. Az etika elnevezésének eredete az ógörög éthosz szó, amelynek egyik jelentése szokás. Bár mindannyian különbözőek vagyunk, mégis sok közös vonás van a cselekedeteinkben. De miért csináljuk ugyanúgy a dolgokat? A filozófusok válasza erre az, hogy a tetteinket értékek irányítják, vagyis azért cselekszünk hasonlóképpen, mert hasonló dolgokról véljük úgy, hogy jók, és ugyancsak hasonló dolgokról vélekedünk úgy, hogy azok pedig rosszak. A görög szót átvették a rómaiak is, így született az ethica kifejezés. Ahol e kifejezés előfordul, ott mindig értékekről van szó. Azok a szabályok, előírások, normák, amelyek egy közösség életének keretet adnak, ezekből az értékekből erednek. Az etika is alterületekre osztható. Azzal a kérdéssel, hogy mi teszi a sportot értékessé, mitől képvisel számunkra a sport értéket, milyen értékek állnak a sport hátterében, a sportetika foglalkozik. Mi alapján ítélünk valamit jónak, kívánatosnak, követendőnek a sportban? S mi alapján ítélünk el valamit nemkívánatosként, kerülendőként, rosszként? Milyen értékekből erednek a sporttal kapcsolatos etikai szabályok és normák? A sporttal azonban nemcsak deskriptív módon foglalkozhatunk. Nemcsak azt írhatjuk le, hogy milyen ma a sport, hogy a sport milyen értékeket fejez ki, vagy milyen normák szabályozzák a sportot. A sportetika normatív megközelítés is. Azt is meghatározza, hogy milyennek kell lennie a sportnak ahhoz, hogy egészében és részeiben is kívánatos értékeket képviseljen számunkra. Amikor a szabályokat összevetjük a valósággal, amikor azt, amilyennek lennie
kellene a sportnak, ütköztetjük azzal, amilyen, akkor a sportetika legfontosabb feladata körvonalazódik. Meg kell találnia a választ a kérdésre, hogy mit tehetünk mi magunk, ha a sport nem olyan, amilyennek lennie kellene.
Sportetika
Az etika alterülete. Általános tárgya a sport értékrendje. Arra keresi a választ, hogy mi teszi a sportot egyéni és közösségi értelemben értékessé, valamint azt is megfogalmazza, hogy milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy a sport valóban értéket képviseljen emberi létezésünkben.
Kapcsolódó fogalmak:
Agón
Görög kifejezés a versengésre. Megszemélyesített alakja Agón.
Filozófia
A bölcsesség szeretete, az emberi gondolkodást, a világ jelenségeit vizsgáló tudomány.
Érték
Az értékek azt fejezik ki, hogy a dolgok nem egyszerűen léteznek számunkra, hanem egyúttal sajátos minőségeket is hordoznak. Ilyen minőség a jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen, a kívánatos és a nemkívánatos. Az értékek eredetét, fajtáit, érvényességi körét az etika kutatja.
Éthosz
Görög kifejezés, amelynek jelentése szokás. E kifejezésből keletkezett a latin ethica, fonetikus átírásban etika, amely az értékekkel és az értékeléssel foglalkozó filozófiai alterület. Az éthosz kifejezés elterjedtebb használata az, amikor egy kor, egy korszak, egy időszak általános szellemiségére utalunk, amely a kultúra több területén is megnyilvánul (pl. „boldog békeidők”). Ilyen esetben az éthosz az adott kor értékvilágára vonatkozik.
Deskriptív
Leíró jellegű megközelítés, amelynek célja, hogy pontosan és részletesen rögzítse azt, ami fennáll.
Normatív
Előíró (preskriptív) jellegű megközelítés, amely nem foglalkozik azzal, ami fennáll, hanem azt szabja meg, hogy minek kell fennállnia. A szabályok mindenkor normatív jellegű megfogalmazások.
A sportoló erényei
Minden emberi képesség magában hordozza a lehetőséget, hogy erénnyé,
kiválósággá váljon. Az ókortól kezdődően a középkoron át egészen a mai napig
fontos erények a bátorság, a mértékletesség, a kitartás, a hűség, az alázat és a
küzdőszellem.
Ezek az erények mindenkiben ott lapulnak csíraként, de attól függően növekednek
vagy halnak el, hogy gondozzák-e őket vagy sem. Az sem mindegy, hogy
megfelelően nevelik-e őket, hiszen túltengve a bátorság már nem erény, hanem
olyasvalami, ami túllő a célon, vakmerőség. A mértékletesség túlzásba vitele sem
kiválóság, hanem önsanyargatás.
Akkor mitől függ, hogy miből mennyi a kívánatos?
Egy újabb erénytől, a helyzetfelismeréstől vagy okosságtól. Ez, miként a neve is
mutatja, helyzetről helyzetre kell, hogy döntést hozzon, s ez valóban nagy kihívás.
A fontos erényeknél is vannak még fontosabbak. Ezeket kardinális, sarkalatos
erényeknek nevezzük. Az okosság is ilyen kardinális erény. Ha hiányzik, hiába
minden egyéb kiválóság.
Dacára minden bátorságának és kitartásának, ha valaki nem látja át, hogy vannak
helyzetek, mikor inkább engedni kell, az nem erényes ember. Bármilyen hűséges is
valaki, ha nem ismeri fel, hogy abban a helyzetben, amelybe éppen került, már
másra van szükség, nem erényes. Az okosság tehát a legfontosabb?
Nem. Ahogy Arisztotelész mondja, az erény szerzett készség arra, hogy jót
cselekedjünk.
Márpedig a helyzetfelismerés nem képes megítélni, hogy a cselekvés célja jó-e vagy
rossz, csak azt, hogy valamely cél eléréséhez mi a kívánatos út vagy mérték.
A legfontosabb erény ezért, amely mindenkor jóra vezet, s amely minden egyéb
erény feltétele, az igazságosság. Igazságosság nélkül minden erény semmivé
foszlik.
Az okosság kardinális erénye mértéket szab más erénynek, az igazságosság pedig
olyan vezérfonalat ad a cselekvő kezébe, amely abszolút, tehát bármely helyzetben
irányt mutat.
Ez szép, de mi köze mindennek a sporthoz?
Kell-e bátorság ahhoz, hogy sérüléstől, vereségtől nem félve felvállaljuk a
versengést?
Mértékletesség nélkül képesek lennénk-e a felkészülés érdekében lemondani
olyasmiről, ami kellemes, ám mégis hátráltat? Elképzelhető-e kitartás nélkül, hogy
egyetlen célra koncentrálva nap mint nap erőfeszítést tegyünk? Létezhet-e
csapatszellem hűség nélkül?
Kell-e alázat ahhoz, hogy tiszteljük ellenfelünket még akkor is, ha éppen
olyasvalakivel kell ringbe szállnunk, akit nem kedvelünk? Elérhetünk-e bármit is erős
lélek, markáns küzdőszellem híján? A sport erényességet követel, s így
erényességre nevel.
Minden erény túlzásba vihető. Tudnunk kell, meddig mehetünk el a bátorságban, s
mikortól kockáztatjuk a magunk vagy mások testi épségét, s ugyanígy van ez a többi
erénnyel is. Az okosság győzelemre vezet, hiszen a sportban nagyon fontos a
helyzetfelismerés. Nincs szabály arra, hogyan győzhetünk, csak helyzetek,
amelyeket vagy megragadunk, vagy elmulasztunk.
A sportban is az igazságosság az alapja minden erénynek, így még az okosságot is
megelőzi.
A győzelemre vezető képességnél is fontosabb. Ha olyan helyzetet használsz ki
ügyesen, amely jogosulatlan előnyhöz juttat az ellenfeleddel szemben, akkor hiába
gondolod magadénak a győzelmet. Nem gyakoroltad az igazságosság erényét, s
minden dicsőséged hiábavaló. A legfontosabb erény az igazságosság.
Kapcsolódó fogalmak:
Erény
Az erény valamely emberi képesség magas fokra emelt formája, kiválóság. Olyan cselekvésmód tartós és rendszeres követése, amelyet egy adott közösség értékként minősít, és kiemel más cselekvési alternatívák köréből.
Okosság
Görögül phronészisz, a belátás, az előrelátás, a helyes helyzetfelismerés képessége. Arisztotelész szerint az élethelyzetek annyira komplexek, hogy nem lehet általános szabályt felállítani, mikor mi a helyes, ezért az okosságot a tapasztalatok és a jó példák sokasága fejleszti.
Arisztotelész
Görög filozófus (Kr. e. 384–322), hagyományosan a tudományok atyjának tartjuk, mert életműve az antik tudás minden területét lefedi, valamint olyan új tudományok megalapítása fűződik a nevéhez, mint a logika, a retorika, a politika és a művészetelmélet. Leghíresebb etikai műve a Nikomakhoszi etika, amelyben megfogalmazta ismert erényfelfogását a szélsőségek között fellelhető középről (mezon).
Abszolút
Mindentől független érvényesség. Párfogalma a relatív, amely valaminek valami mástól való függését állítja. Az abszolút minőség mindenkor érvényes, teljesen függetlenül a helyzet sajátosságaitól.
Igazságosság
Kardinális (sarkalatos) erény, vagyis ezen erény hiányában maga az ember nem lehet erényes, bármely más kiválósággal bír is. Az igazságosság mint szerzett készség annak gyakorlata, hogy mindenkinek annyit juttassunk, amennyi neki jár, beleértve saját magunkat is. Két alapvető dimenziója a legalitás és a moralitás. A legalitás azt jelenti, hogy a közösség a maga által szentesített törvények révén gondoskodik a javak (és a büntetések) igazságos elosztásáról, a moralitás pedig azt jelenti, hogy az igazságosság nem merül ki a törvények betartásában, hanem mindenkinek magának kell neki érvényt szereznie a különféle, törvények által nem szabályozott életszituációkban. A moralitás alapján utasítható el a tézis: „amit a törvény nem tilt, azt szabad”.
Erő és erény a sportban és a morális hagyományban
A sportetika kérdése az, hogy mi teszi a sportot értékessé. Mi alapján ítélünk valamit
jónak, kívánatosnak, követendőnek a sportban?
Mi alapján ítélünk el valamit rosszként, nemkívánatosként, kerülendőként?
A sporttal kapcsolatos ítéleteink hátterében két alapérték áll.
Az első a sportosság.
Ez a cselekvőerőre utal. Képesnek kell lennünk arra, hogy teljes erőnkkel
megküzdjünk valamiért.
A másik alapérték a sportszerűség, az erőhasználat korlátozása.
Bizonyos dolgokat megtehetnénk, és mégsem teszünk meg.
A sportban használnunk kell az erőnket, de a sportszerűség megköveteli, hogy adott
esetben akár a győzelemről is lemondjunk.
Az erőnk használata alapvető érték. Az antik erényfelfogás szerint az él teljes életet,
aki képes használni az erejét, a képességeit. A görögök aretének, a rómaiak
virtusnak nevezték ezt.
A virtus szó a férfias jellemre utal. Van benne virtus, mondjuk magyarul arra, aki
bátran, tüzesen cselekszik, aki dacol a félelemmel, aki meg mer küzdeni azzal, ami
az útjában áll.
A sportban ez a sportosság erénye.
Csak a sportosság fogalma révén értjük meg, mi történt 1968-ban Mexikóban.
John Stephen Akhwari másfél órával később ért be a célba a maratoni futás
döntőjében, mint a versenyzőtársai, bepólyált lábán átvérzett kötéssel, alig vonszolva
magát.
Sérülten miért nem adta fel?
Azt mondta: „Nem azért küldött a hazám 8000 kilométernyire, hogy rajthoz álljak,
hanem azért, hogy célba érjek.”
Az erő használata önmagában azonban nem elegendő. Sportszerűség nélkül nem
létezik a sport.
Dániel a főnök, mindent elért. Nem voltak aggályai, gyorsan haladt előre a ranglétrán.
Mindenkinél jobb akart lenni, és addig küzdött, amíg ő lett a győztes, mindig és
mindenben. Ám a sikereinek már senki sem örül. Az erejéből soha nem adott
másnak, így egyedül maradt. Hitványnak, értéktelennek, unalmasnak érzi a világot,
amelyet mindig sikerült legyőznie. Belefulladt a győzelmeibe.
Az antik világ összeomlását követő hatalmas kulturális változás a kereszténység
jegyében zajlott. A keresztény vallás, az erőhasználatról való lemondást, a
gyöngébbet támogató cselekvő szeretetet tekinti erénynek.
A felebaráti szeretet, az agapé, a másik ember javának minden érdektől mentes
figyelembe vétele, a gyengék és kiszolgáltatottak irányában tanúsított segítőkészség
erénye.
Nem az az erényes ember, aki mindig, mindenkivel szemben gyakorolja a saját
tetterejét, hanem aki képes lemondani az erejéről, hatalmáról, illetve képes adni
belőle a gyengébbeknek.
A sportosság és a sportszerűség egyazon képességünk ilyen vagy olyan
használatán alapszik.
E kettőség a modernség korában születő sport alapja. A modern sport értékvilága
egyaránt táplálkozik az antik és a keresztény hagyományból.
A cselekvés és a cselekedettől való tartózkodás ugyanarról a lelki tőről fakad: ez a
belső konfliktusok forrása.
A sport alapvető etikai értéke abban áll, hogy benne a sportosság és a sportszerűség
konfliktusa feloldódhat.
Küzdj maximális erővel, de tiszteld a másik embert maximális figyelemmel!
Ez a sport üzenete mindenkinek.
Sportosság
Rátermettség, fizikai és mentális készég a feladatok hatékony megoldására.
Sportszerűség
A fogalom angol eredete a fairness, amely részben a tisztességre utal, a szabályok betartásának követelményére, részben pedig a versengés tisztaságának igényére, vagyis a küzdő felek esélyegyenlőségének fenntartására, a sportban a fair playre és az igazságosságra.
Areté
Az antik görög kultúra fogalma az erény megnevezésére.
Virtus
Latin kifejezés az erény megjelölésére.
Agapé
A felebaráti szeretet görög kifejezése. Olyan magasrendű társas viszony, amely teljes mértékben mentes az érdektől és más szempontoktól. Az agapé nem egy érzelmi állapot leírása, hanem a keresztényi cselekvés elve.
Igazságosság és versengés
A fair play egyik gyökere az igazságosság antik erénye. Az igazságosság a legfőbb sarkalatos erény. Azt jelenti, hogy mindenkinek megadjuk azt, ami neki jár. Ősrégi tapasztalat az, hogy szabályok nélkül a közösségi élet káoszba torkollik. Versengünk a javakért, és magunknak gyakran többet követelnénk, mint amennyit másnak juttatnánk. Ezt valamiképpen szabályozni kell, s erre szolgálnak a törvények.
Az igazságosság törvényekhez kapcsolódó formája a legalitás. A legalitás igazságszolgáltatás, amely a hatalom erejével gondoskodik az igazságosságról. Ez már maga az igazságosság? Nem teljesen. A törvények ugyanis leegyszerűsítik a valóságot. Az élet bonyolult és egyedi, az általános szabályok viszont érzéketlenek a részletekre. A törvény ezért olykor nem egészen igazságos: van, akinek több járna a jóból, és van, akinek kevesebb a rosszból. Úgy tűnik azonban, hogy ez még mindig kisebb baj, mint a törvények nélküli kaotikus állapot. Legalábbis annak, aki nem szenvedő alanya a törvény ilyen vakságának... Így van. Épp ezért az igazságosság nem kizárólag az írott törvények betartását jelenti. Az igazságosság másik, a törvénykezésen túli dimenziója a moralitás. Platón szerint maga az igazságosság nem merülhet ki a törvény követésében. Ott is érvényesülnie kell, ahová a törvény keze már nem érhet el. Az igazságosság ugyanis nem egy már eleve létező dolog a világban, hanem nekünk magunknak kell cselekedeteinkkel megteremtenünk. Nincs azonban szabály arra, hogy mikor, mit kell tenned az igazságosság megteremtéséért. Az igazságosság erényének gyakorlásához olyasvalami kell, amire nincs törvény, ami benned lakozik. Ez a méltányosság. Arisztotelész szerint a méltányosság írott törvény nélküli igazságosság. Képzeld el, hogy te vagy a másik helyében, s vedd fontolóra, vajon igazságosnak találnád-e, ha így bánnának veled, s azonnal megtudod, hogy cselekedeted igazságos-e vagy sem. A legalitás és a moralitás a sportban is érvényes? Igen. A játék kereteit szabályok jelölik ki. Ezek nemcsak azt írják elő, hogy a versengés milyen módon dőlhet el valaki javára, hanem azt is, hogy miként valósul meg az igazságosság a sportban. Nincs valódi versengés, ha nem egyenlők a nyerési esélyek, ha nem azt kapja mindenki, ami neki jár, ha nem ugyanakkora mindenkinek az esélye a győzelemre. A játékvezetői ítélet is a legalitás dimenziója. A hatalom erejével érvényesíti a törvényt. A legalitás önmagában azonban kevés. Maguknak a versenyzőknek is részt kell vállalniuk az igazságosság, az esélyegyenlőség feltételeinek megteremtésében. Ez a moralitás a sportban. Ha a játékvezető nem is észleli az esélyegyenlőtlenséget, de a versenyző maga igen, akkor neki magának kell jeleznie vagy kompenzálnia a jogosulatlan előnyt, adott esetben még a vereséget is felvállalva. Ez nagyon fontos. A sport így adhat példát és erőt mindenkinek. Az emberi társadalom ugyanis versengésre épül, hiszen az erőforrások végesek, így nem lehet mindenkiből minden. Fontos lenne azonban, hogy a felelős pozíciókba arra méltóak kerüljenek. Mivel az életben ez számos okból gyakran nem valósul meg, alapvető jelentőségű, hogy legyenek olyan demokratikus intézményeink, ahol az igazságosság tiszta formában realizálódik. A valódi sport is ilyen. Legalitás és moralitás: a tiszta versengésben testet öltött igazságosság.
Fair play
Óangol eredetű kifejezés. A ’fair’ óangol szó jelentése: szép. A ’fair play’ kifejezés azonban nemcsak a szép játékot, hanem a tisztességes, egyenlő esélyekkel vívott megmérettetést jelenti, amelynek során senki sem kerül jogosulatlan előnybe versenyzőtársaival szemben.
Igazságosság
Kardinális (sarkalatos) erény, vagyis ezen erény hiányában maga az ember nem lehet erényes, bármely más kiválósággal bír is. Az igazságosság mint szerzett készség annak gyakorlata, hogy mindenkinek annyit juttassunk, amennyi neki jár, beleértve saját magunkat is. Két alapvető dimenziója a legalitás és a moralitás. A legalitás azt jelenti, hogy a közösség a maga által szentesített törvények révén gondoskodik a javak (és a büntetések) igazságos elosztásáról, a moralitás pedig azt jelenti, hogy az igazságosság nem merül ki a törvények betartásában, hanem mindenkinek magának kell neki érvényt szereznie a különféle, törvények által nem szabályozott életszituációkban. A moralitás alapján utasítható el a tézis: „amit a törvény nem tilt, azt szabad”.
Legalitás
Az igazságosság törvények szabályozta formája, igazságszolgáltatás, amely a hatalom erejénél fogva gondoskodik arról, hogy az adott közösség minden tagja megkapja azt, ami törvény szerint jár neki, akár javakról, akár büntetésekről van szó.
Hatalom
Azon képesség, hogy az ember annak ellenére is rábírható valamely cselekvésre, hogy azt nem akarja megtenni, ám nem puszta erővel, erőszakkal, hanem legitim, törvényesített módon. A hatalom legitimitása azt jelenti, hogy a cselekvésre bírt személy jogosnak ismeri el azt a kényszert, amelyet a hatalom rá gyakorol.
Moralitás
1. Az igazságosság lelkiismereti aspektusa, amely számonkérés nélkül érvényesül. A társadalom nem lenne működőképes moralitás nélkül, mivel az igazságosság gyakorlása egyedi esetek sokaságában méltányosságot követel.2. A középkori liturgikus dráma egyik játékformája (a misztériumjáték és mirákulum mellett). Dramatizált prédikációnak is felfogható. Középpontban egy férfi főhős áll, aki vagy az egész emberiséget (Akárki), vagy csak egy társadalmi osztályt képvisel. Mellékszerepekben az elítélendő bűnök és erények drámai, illetve színpadi alakokként küzdenek egymással. Az allegória segítségével tehát az elvont gondolatok, értékrendek képszerűen jelentek meg.
Platón
Görög filozófus (Kr. e. 427–347), akinek átfogó alkotótevékenysége valódi filozófiai rendszert alkotott. Hatása nem korlátozódik korára, ideatana olyan átfogó metafizikai, ismeretelméleti és etikai koncepció, amelynek konzekvenciái a kereszténység révén még jelenlegi kultúránkban is érződnek.
Esély és esélyegyenlőség a sportban
A fair play mára demokratikus kultúránk alapfogalmává vált, olyan alapelvvé, amely
az élet minden területén érvényesíthető.
Jelentésének egyik gyökere az antik igazságosság eszménye, mai formája azonban
a modern sport közvetítésével terjedt el.
A XIX. századi Angliában public school-nak [páblik szkúlnak] nevezték a közép- és
felső középosztálybeli ifjak iskoláit.
E kollégiumokban folyt a leendő társadalmi elit képzése.
A nevelés fő célja az volt, hogy felkészítsen a szabad versenyen alapuló kapitalizmus
világára, a létért folyó küzdelemre.
Ugyanakkor korlátozó elvként a gentlemanlike [dzsentlmenlájk] magatartás igénye is
érvényesült.
A fiatalok fejlődésében fontos szerepet játszott a labdarúgás és a rögbi. E sportok
egyesítették a két, egymásnak látszólag ellentmondó elvet, hiszen küzdelemre, de
úriemberhez méltó küzdelemre neveltek.
A sport akkori jelentőségét Charles Kingsley [csárlsz kingszlí] így fogalmazta meg: a
felnövekvő nemzedék a sportban „kicsinyben hozzáedződik az élet nagy
arénájához”.
E játékok, miként az élet is, nagyon kemények voltak, ugyanakkor megteremtették a
játék kedvéért való játék, az elegáns küzdelem igényét is.
Az óangol „fair” szó eredetileg szépet jelent.
A modern fair playben a küzdelem érdek vezérelte világa összefonódik a szépség
érdekmentes világával. Így máshová kerül a hangsúly, nem a nyerésre. A versengés
alkalmat ad a kiválóság megszerzésére, és éppen a versenyzőtársak segítenek
hozzá saját kiválóságom elnyeréséhez.
Ez a mi jelenlegi fair play felfogásunk is. Robert Simon [robert szájmon], kortárs
filozófus szerint a sportverseny alapértéke nem a győzelem, hanem az, hogy
képesek vagyunk-e megfelelni az értékes ellenfél által támasztott kihívásnak.
A sportolás motivációja így nem a győzelem megszerzése, hanem a kiválóság
kölcsönös keresése.
A nemes versengésben a résztvevők együttműködnek, s minden igyekezetükkel
azon vannak, hogy a lehető legjobb kihívást jelentsék egymás számára.
Nemcsak azért kell dolgoznod, hogy a legjobb legyél, hanem azért, hogy a legjobb
ellenfél váljon belőled.
Másokért is edzel, hogy másokat is kiválósághoz segíts.
A sport eszmeisége és értékrendje nem maradt érintetlen a társadalmi változásoktól.
A XIX. század demokratikus átalakulása, az egyenlőség mind szélesebb körű
érvényesítése az elithez kötődő sportot a társadalom más rétegei számára is
hozzáférhetővé tette.
Olyanok is sportolni kezdtek, akiknek a sport a társadalmi felemelkedés, a
megélhetés esélyét jelentette.
A szegényebbek azonban nem engedhették meg maguknak, hogy csak a játék
kedvéért játsszanak, ha ez korlátozta őket a győzelemben.
A modern sport paradox helyzetbe került. Ha megőrzi a fair play elitista amatőr
eszményét, akkor kirekeszti a sportból a társadalom alsó rétegeit, megtagadja tőlük
az esélyt, hogy a sport révén felemelkedjenek. Ez nem fair.
Ha azonban lehetővé teszi a professzionalizmust, és megteremti a sportolói hivatást,
akkor veszélybe sodorja a szép játék, sőt, a sport igazságosságának eszméjét,
vagyis éppen a fair playt.
Senki sem rekeszthető ki a sportból. A demokratizálódás útja azonban nem jelentheti
azt, hogy lemondunk a fair playről a professzionális sportban, hanem azt kell
jelentenie, hogy a társadalom tagjait hozzuk fair helyzetbe.
Ebben a folyamatban a sport felelőssége óriási. Példamutatónak kell lennie, mert
mintát adhat a társadalomnak a fair play megvalósítására.
Esélyegyenlőség
Más kifejezéssel strukturális egyenlőség. E típus jellemzője, hogy egy közösség tagjait nem ténylegesen kívánja egyenlővé tenni, vagyis például nem juttat alanyi alapon mindenkinek ugyanannyit, hanem csak azt követeli meg, hogy mindenki egyenlő mértékű lehetőséget kapjon az erőforrásokhoz való hozzáférésre. A modern sportban ez a győzelmi esélyek kiegyenlítettségében érvényesül.
Ambrózia
A görög mitológiában az olümposzi istenek eledele.
Public school
Bentlakásos fiúiskola, amely kollégiumként az újkor kezdetén még az arisztokrata ifjúság nevelési intézménye volt, de a XIX. században már megnyitotta kapuit a
feltörekvő polgárság fiataljai számára is. Híres iskolák: Westminster, Winchester, Eton, Harrow és Rugby (ahonnan a rögbi a nevét kapta)
A létért folyó küzdelem
Az élővilág és általában az élet versengésen alapuló felfogása, amely Charles Darwin és Herbert Spencer neve kapcsán terjedt el és vált ismertté. Az alapelv szerint csak a legrátermettebbek jutnak hozzá a létük fenntartásához szükséges erőforrásokhoz.
Gentlemanlike
Magyarul úriemberhez méltó viselkedés. Olyan elvek és íratlan szabályok összessége, erkölcsi kódexe, amelyet az úri társadalmi körhöz tartozó személy sajátít el, s amely megköveteli, illetve megtiltja bizonyos dolgok megtételét. A gentlemanlike magatartás egyúttal kifejezi a társadalmi hovatartozást is.
Charles Kingsley
Angol egyházfi, tanár (1819–1875), Charles Darwin barátja. Átfogó pedagógiai elképzelésire nagy hatást gyakorolt Thomas Arnold, aki a rugby-i kollégiumban a sport köré szerveződő élet megteremtésén fáradozott.
Robert Simon
Kortárs amerikai filozófus. 2004-ben megjelent írásában (Fair Play: The Ethics of Sport) a sport lényegeként a kiválóság kölcsönös keresését (the mutual quest of excellence) jelöli meg.
A kiválóság kölcsönös keresése
Robert Simon definíciója a sport mint fair play alapértelmére, angolul „the mutual quest of excellence” (MQE).
Játékfajták és igazságosság
A játék alapérték. Johan Huizinga szerint a legmélyéig áthatja az emberi természetet,
ez a kultúra alapja. A játékelméletek alapjául szolgáló könyvének címe is ezt fejezi ki:
Homo ludens, a játszó ember. Amikor játszunk, szabadon cselekszünk. Kilépünk
saját világunkból, és egy másik világot teremtünk magunknak, amelynek szabályait
mi alkotjuk meg. Ez a másik világ is valóságos, de egészen más módon, mint a
hétköznapoké. A játék világegyeteme úgy létezik, „mintha” valóság lenne.
Az örömteli játékban magának az életnek, saját létezésünknek adunk új értelmet.
Hiába mondjuk, hogy komolytalan, hiszen csak játék, amely térben és időben
elkülönül a komoly, kötelező dolgok világától, a játék: teremtés.
A sport is játék. Komolyan is vesszük, mintha élet-halál kérdése lenne. Nem az dől el
benne azonban, hogy élünk vagy meghalunk, hanem az, hogy jó-e élnünk, hogy
érdemes-e küzdenünk.
A sport az igazságos küzdelem játéka, amelyben az győz, aki a legkeményebben
küzd, aki a legjobban felkészült. A sportban a valódi teljesítmény elnyeri jutalmát.
A játék mint sport ideális világot teremt, tiszta szabályrendszerrel. Leszűkíti és
egyszerűsíti az életbeli csatározást, mert kiegyenlíti a különbségeket, egyenlő
esélyeket teremt minden résztvevő számára, és az emberi teljesítményt csak egy
vagy néhány mérhető aspektusra egyszerűsíti le.
A sportban a játék izgalma is felfedezhető, s nemcsak azok élik át ezt, akik benne
vannak, hanem még a kívülállók, a nézők is. Az esélyegyenlőség emiatt is alapvető:
minél egyenlőbbek az esélyek, annál izgalmasabb a játék.
Ami a játékban előre látható és kiszámítható, nem kelt izgalmat.
A sport a tiszta küzdelem játéka?
Majdnem, de a szerencse is szerepet játszik benne, s ennyiben is játék.
Roger Caillois kategorizálása szerint többféle játék létezik.
A küzdelmen alapuló játék az agón. Agonikus játék a sport is.
Versengő játéktípus azonban a sorsvetés is, az alea. Ilyen játék a kockázás.
A kockázásban másfajta igazságosság érvényesül, mint a küzdésben. Embertelen
lenne, ha a játszó ember maga teremtette játékvilága csak a rátermettséget venné
figyelembe. A szerencse is egyenlőséget teremt, hiszen a kockában bárki nyerhet.
Ez annak elismerése, hogy a sors színe előtt mindannyian egyenlők vagyunk.
Olykor a szerencsén múlik egy pont, egy gól, egy győzelem. Ez csak fokozza a sport
izgalmasságát, hiszen a szerencsével végképp nem lehet előre kalkulálni. És ez még
nem minden. Caillois játékként kategorizálja a mimikrit, az utánzáson alapuló
szerepjátékot is.
A sportban az utánzás egy sajátos esete a csel, a megtévesztés, amikor úgy teszek,
mint ha jobbra mennék, de aztán balra megyek. Még fontosabb azonban, hogy az
utánzás alapformája empátiát követel. Másvalaki helyébe képzelem magam.
Így tudjuk észlelni és korrigálni az egyenlőtlen esélyeket, és így tudunk igazságosan
cselekedni, az életben és a sportpályán is érvényesítve a fair playt.
Johan Huizinga
Holland filozófus (1872–1945), akinek játékelmélete alapvető jelentőségű, ugyanakkor sokan kritizálják. Az elmélet egyik ilyen vitatott eleme az, hogy Huizinga szerint a modern sport nem tekinthető játéknak, mert benne a tevékenység a túlzott szabályozás és a résztvevők más irányú érdekeltsége miatt elvesztette játékkarakterét.
Aspektus
Egy összetett jelenségből valamilyen szempont szerint kiemelt elem, amelyet úgy ragadunk meg, hogy eltekintünk a többi elemtől. A testi teljesítmény egyik aspektusa például, hogy időbeli, s ilyenként mérhető is oly módon, hogy csakis azt vesszük figyelembe, mennyi idő alatt játszódik le.
Roger Caillois
Francia gondolkodó (1913–1978), játéktipizálása alapvető jelentőségű.
Agonikus játék
A küzdelmen alapuló játéktípus, ahol versengő felek mérik össze az erejüket, ügyességüket, vagy más testi, illetve szellemi képességeiket.
Alea
Latinul kockát jelent. Caillois játéktipizálásában a kockavetésre, mint a szerencsén alapuló versengés alapformáját példázza.
Mimkri
Az állatvilágban a mimikri mechanizmus, amellyel az élőlény beleolvad környezetébe, vagyis utánozza környezetét. Az elnevezés a játék kapcsán tágan értve a szerepjátékokra vonatkozik, amelynek során a játékos „beleolvad” a mintaként tekintett személy vonásaiba.
Empátia
Az empátia, a beleérzés azt jelenti, hogy a másik ember gondolatait, érzelmeit közvetlenül nem élheti át senki, mégis a másik helyébe képzelheti magát, és így hozzáférhet a másik belső világához. Az utánzás nem csak szolgai lehet, amely a külső megjelenés minden elemét leutánozza, hanem játékként a belső indokok újrateremtésével valódi szerepjátszássá válhat, szabad cselekvéssé, amelyben úgy tesz valaki, ahogyan az empatikusan átérzett figura is tenne egy adott helyzetben.
A sport, mint a modern társadalom modellje
Minden hasonlóság ellenére a modern sport alapjaiban különbözik a régebbi korok
versengésre szerveződő kulturális formáitól. A sport sokat változott, különösen az
utóbbi száz évben. A modern sport jellemzőit Allen Guttmann rendszerezte.
Elsőként: a modern sport szekularizált vagyis egyre inkább eltávolodik a mitikus,
vallási ideológiáktól. A nyilvános versengések az antik világban a közösség vallási
életének szerves részét képezték. A versengés során az ifjak szimbolikusan a
mítoszokból ismert héroszok tetteit jelenítették meg. A modern sportnak nincs vallási
funkciója. Önálló társadalmi képződmény, mint közösségi esemény, profán jellegű.
Másodszor, a modern sportban az esélyegyenlőség alapvető jelentőségű. Az antik
görögök számára ez nem volt ilyen fontos szempont. Az ökölvívásban például a
legkülönbözőbb testsúlyú versenyzők is megmérkőzhettek egymással. A modern
sport specializált. Ez annak a következménye, hogy ma a teljesítmény állandó
fokozásának igénye érvényesül. A teljesítményelv új rekordokat követel, de ezt csak
úgy lehet elérni, ha a versenyző csakis egyetlen versenyszámra koncentrál.
Továbbá, a modern sport nagy hangsúlyt fektet a teljesítmény pontos mérésére.
Ez a kvantifikáció teszi lehetővé az abszolút mérce kialakítását, a rekordok
jegyzését.
A régebbi korokban nem létezett a rekord fogalma, s a különböző versenyek
nyerteseinek összemérésére többnyire nem is lett volna mód. Ugyancsak jellemző,
hogy a sport mára racionalizálttá vált. A gyerekcipőben járó tudomány régebben nem
tudta hatékonyan segíteni a versenyzőket. Nem voltak sportszervezetek sem, se
dokumentált felkészülés, minden a versenyen derült ki. Az észhasználat főként a
tudományra, illetve a társadalmi folyamatok ésszerű megszervezésére utal. A sport
racionalizációja azzal járt, hogy az egymásra épülő, objektív eredményekre
alapozott, tudományos igényű vizsgálatok révén a teljesítmény fokozása még
hatékonyabbá vált. A teljesítményelv ellentmondásos modern érték. Nem vitás, hogy
a teljesítményelv serkentő hatású. A nyugat csodálatra méltó eredményei az önmaga
teljesítményét újra és újra meghaladó embernek köszönhetők. A teljesítmények
versenye nélkül összeomlana jelenlegi gazdaságunk, kultúránk. Ez a motor.
Túlhajtása azonban túltermeléshez, válsághoz, környezetszennyezéshez, az emberi
és a közösségi kapcsolatok romlásához vezet. Ezek a folyamatok pedig mára az
egész bolygó létét fenyegetik. A sportban a túlhajtott teljesítményelv eredménye a
minden áron való abszolút győzelem eszméje. Napjainkra a versenysport, s
nagymértékben a rekreációs sport is, összekapcsolódott a piaccal, a show-biznisz, a
szórakoztatóipar érdekeivel, ahol a rekord szenzációnak számít, és ez a
teljesítményelv torzulásához vezethet.
A sport azonban nem csak úgy modellezheti a társadalmat, hogy annak meglévő,
visszás oldalát mutatja meg. Az igazságosság, a fair play fontosságának
hangsúlyozásával, az ideális versengés nemes példájával azt modellezi, hogy
milyennek kellene lennie az igazságos keretek között versengő társadalomnak,
amelyben fontos a teljesítmény, de nem egyeduralkodó motiváció, hanem
összhangban marad az esélyegyenlőséggel, a test, a lélek és a szellem
egészségével. Ebben áll minden sportoló és sportszakember kiemelt felelőssége.
Allen Guttmann
Német származású amerikai sporttörténész (1932– ), a sport természetével foglalkozó könyvét (From Ritual to Record. The Natura of modern Sport. New York, 1978) több nyelve is lefordították.
Szekularizáció
Valamely tartalom, cselekvés, intézmény kiemelése eredeti vallási kontextusából. A modern liberális demokrácia egyik alapvető igénye a politikai hatalom szekularizációja, vagyis vallásmentessége.
Specializáció
Szakosodás, egyetlen szakterületre, szakmára való leszűkítés.
Teljesítményelv
A mérhető és összemérhető teljesítmények alapján felépülő társadalmi értékrend elve, amelyben a nem mérhető értékek kifejezhetetlenek.
Rekord
Adott, számszerűsített teljesítmények abszolút értékének összemérése során elért legmagasabb érték.
Kvantifikáció
Valamely jelenség sajátosságainak meghatározása és kifejezése mennyiségi mutatók, számok vagy más matematikai fogalmak segítségével.
Ratio
Az ember értelmi, gondolkodási képességeinek átfogó neve, általánosságban az észszerűségre utal.
Barlanghasonlat
Platón a barlanghasonlattal vezeti rá az olvasóit arra a gondolatra, hogy a valóságosnak hitt érzéki világ talán csak illúzió.
Egyén és közösség egysége a sportban
Annyit hallani manapság: mit jelent az egészség, és mi köze a sporthoz?
A sportolás egészségessé tesz. Nyilván a biológiai egészség, az optimális működés,
a betegségekkel szembeni ellenálló képesség jut eszünkbe. Ám az egészség mint
egészlegesség tágabb fogalom, s a sport e tágabb értelemben is egészségessé tesz.
A hagyományos kultúrák egészségfogalma homeosztatikus és a megőrzésen alapul.
Az egyén és a közösség akkor egészséges, ha megőrzi az egyensúlyt környezetével,
s vele együtt képez egészet. A modern kori ember felfedezi és meghódítja a világot.
Akkor érzi magát egészségesnek, ha folyamatosan újul, ha tanul, ha új területekre
hatol be. Az ő egészségfogalma dinamikus. Az élsportban a dinamikus elem a
teljesítményelv, amely egyre új és újabb rekordokat követel. E közelítés a
végtelenhez azonban már az ember biológiai egészséget veszélyezteti. A
végtelenség soha nem lehet egész, mert nem határolható be, mint az emberi lét. Az
ember egészsége azt is jelenti, hogy nem akar túllépni a határain. A sportosság
dinamikus végtelenségének eszméjét ki kell egyensúlyozni a végesség
elfogadásának emberségével. A sportolás addig szolgálja az ember egészségét,
amíg a határok felismeréséről és az önismeretről szól, nem pedig az örökös
önmeghaladás mindent felülíró kísérletéről. Ám nem minden hagyomány vezet el az
egészlegességhez.
A platóni alapokra épülő nyugati gondolkodás évszázadokon keresztül kettéhasította
az embert, azt sugallva, hogy részei, a test és a lélek, élesen elválaszthatók
egymástól.
Ez a test leértékelését is jelenti: a test a halhatatlan lélek börtöne.
A modern természettudományos felfogás sem bánik jobban a testtel, hajlamos azt
személytelen gépezetnek tekinteni. A sportolás azonban rádöbbenthet arra, hogy a
test és a lélek elválasztása és a test elgépiesítése mesterséges szemléletmódok.
Sportolás közben nincs különbség test és lélek között, így létezését az ember
egységes egészként, egészlegesen élheti meg, a szellem a testi versengésben pedig
nem valami önmagától idegen tevékenységet végez: saját erőnk, küzdőképességünk
megtapasztalásában testünk nem gépezet. A sport egészségfogalma tehát
egyensúlyt teremt, és lehetővé teszi önmagunk egészként történő megtapasztalását?
Igen, de nem csak az egyén szintjén. Van még egy fontos mozzanat.
A modern fogyasztói társadalomban sérül a tágabban értett egészség. Az emberi
létezés épp annyira egyéni, mint közösségi: ebben áll egészlegessége.
Ha az egyén feloldódik a közösségben, akkor megszűnik a közösség is: uniformizált
tömeg keletkezik. Ha az egyén elszigetelődik a közösségtől, elsorvad.
E két tendencia egyaránt jellemzi korunkat. A fogyasztás társadalmi folyamatai a
tömeg egy elemévé alacsonyítják le az egyént, a fogyasztásban való létezés pedig
elszigeteltté teszi azzal, hogy az élvezet válik létének központi fogalmává.
A sport az egészség e kettős megbomlását is orvosolni tudja. Úgy valósul meg
benne az egyén és a közösség harmonikus viszonya, hogy mind az egyén, mind a
közösség megőrzi sajátságos vonásait.
Mindenki verseng versenytársaival, de szüksége is van rájuk ahhoz, hogy ő maga a
kiválóság magasabb fokát érhesse el. Együttműködés nélkül nincs versengés, ahogy
a rivalizálás sem hiányozhat. Az egészlegesség úgy valósul meg, hogy az
együttműködés közösséget teremt a versengésben, ám olyat, amelyben a versengő
felek a rivalizálás révén megőrzik egyéni mivoltukat.
A tiszta sport tág értelemben is egészségessé tesz.
Egészség
Az egészség a teljes testi, lelki és szociális „jóllét” állapota, nem csupán a betegség vagy a fogyatékosság hiánya.
Homeosztázis
A változó körülményekhez való alkalmazkodóképesség.
Önismeret
Saját énünk lényegének, lehetőségeinek és határainak megismerése, a tökéletesedés kiindulópontja és állandó feltétele. Olyan erkölcsi alap, amely a tapasztalatok révén a rossz kerülésére, jótettekre és az erények megszerzésére és gyakorlására ösztönöz. Az önismeret akkor reális, ha rendszeres önvizsgálaton, szorgalmon, a hibák fölismerésén és belátásán alapszik. Ez a helyes önbecsülés és önbizalom nélkülözhetetlen alapja.
Szabálytalanság, csalás és dopping
A dopping csalás, a sport elidegenedése.
Elidegenedésnek azt a jelenséget hívjuk, amikor egy tevékenységet más célból
űzünk, mint amire az való. Az elidegenedés kritikusai mindig arra mutatnak rá, hogy
az emberi létezés valamely eredeti, spontán mozzanata miként kerül egy külső
hatalom, érdek vagy ideológia befolyása alá.
„Hogyan válhat a munka, ami örömteli alkotás, kényszerű nyűggé?”− kérdezi Marx.
„Hogyan sorvadhat el az élet, ami erőtől duzzadó kibontakozás, a modern korban”?−
kérdezi Nietzsche.
Hogyan válhat a sport, ami játék, ami tiszta öröm, a siker, a vagyon, a hatalom
megszerzésének eszközévé?
A válasz: a sport elidegenedhet önmagától.
A sportolás öröme eredeti és spontán. A versengés intenzív, erővel és szellemmel
teli létezés. Mindannyiunkat magasabb létminőségbe emel.
Ha azonban nem tisztán önmagáért, önmagunk örömére, hanem valamely más cél
érdekében sportolunk, akkor a sport instrumentalizálódik, eszközzé válik.
Az egyik ilyen cél a sport által elérhető siker, pénz, csillogás. Nem a játék áll a
figyelem középpontjában, hanem a játék kimenetele, mert ettől függ minden. Aki az
örömöt, a játékot keresi, nem fog mellékutakon járni, de aki a győzelemért sportol,
mert ez vezet el a sikerhez, az hajlamos lehet rá. Meg kell különböztetnünk az
akaratlan és a szándékos szabálytalanságot. A sportban gyakori az akaratlan
szabálytalanság. A sport, mint testmozgás olyan fizikai törvényszerűségek keretében
zajlik, amelyek elkerülhetetlenné teszik, hogy időnként szabálytalanság történjen.
Minden mozgó test tehetetlen, vagyis nem lehet hipp-hopp megállítani. Ha lendületet
veszel, elsodorhatsz másokat. Ez szabálytalanság, de nem szándékos, és nem
idegeníti el a sportot önmagától.
A szándékos szabálytalanság azonban elidegenít. Ez erőszak, a testi épség, a játék
tisztaságának veszélyeztetése valamely idegen cél elérése érdekében. E cél
közvetlenül látszólag a győzelem, de maga a győzelem is csak egy eszköz az anyagi
és más javak eléréséhez. A szándékos szabálytalankodás jogtalan előnyszerzés.
Vétség, de még frissiben orvosolható a játékvezetők által. Van azonban főbenjáró
sportvétség is: a csalás. A sportot a csalás, az előre megfontolt szabályszegés
idegeníti el önmagától a legmélyebben.
Aki csal, látszólag fenntartja az esélyegyenlőséget, valójában azonban jogosulatlan
előnyhöz juttatja magát. A csalás megtévesztés, képmutatás, ezért nem feltétlenül
lepleződik le. Ha pedig észrevétlen marad, nem is orvosolható a baj, amit okozott.
A teljesítmény fokozásának igénye új módszereket követel. Amikor a tiszta edzés
már nem elegendő, mesterséges szerek fokozhatják a teljesítményt. Ez a dopping.
A dopping csalás, de mégis benne van a pakliban, mert ha egy versenyen minden
induló doppingol, akkor hátrányba kerül az, aki ezt nem teszi.
Rengetegen hazudnak, az igaz ember mégis igazat mond. Rengetegen
igazságtalanok, az igaz ember mégis igazságos, mert számára nem az a fontos, ami
van, hanem az, aminek lennie kell. Nem a létező csalás számít, hanem az
igazságosság, ami nélkülünk nem létezne, amit sportolóként nekünk magunknak kell
megteremtenünk.
Elidegenedés
1. Valaki idegennek, kívülállónak, magára hagyatottnak és kiszolgáltatottnak érzi magát abban a világban, amelybe született.2. Egy tevékenységet nem abból a célból űzni, amire való, hanem valamilyen más, külső cél érdekében végezni.3. Olyan társadalmi állapot, aminek hatására az emberi tevékenység eltorzul, elveszíti alkotó jellegét. Az ember ennek hatására elszemélytelenedik, az emberi viszonyok formalizálódnak. Az etika történetében számos változata jelent meg, általánosságban az egyénnek az önmagához fűződő viszonyát jelentette, aminek során az egyén egyes dolgai (pl. érzelmei, gondolatai, tevékenységének termékei) idegenként jelennek meg előtte. Ez identitászavart okoz a számára, ami azzal jár, hogy a környezetével való viszonyrendszere is megváltozik, erőteljesen sérül. Az elidegenedés figyelmezteti az embert arra, hogy ésszerűen és humánusan bontakoztassa ki a képességeit.
Karl Marx
Német filozófus (1818–1883), a kommunista társadalmi modell kidolgozója. Álláspontja szerint a kapitalizmus gazdasági szerkezete elidegeníti az embert a munkától és így önmagától. E rendszert a magántulajdon megszüntetésével lehet megváltoztatni, s csakis a javak közös birtoklása vezetheti el a társadalmat a boldogsághoz.
Friedrich Nietzsche
Német filozófus (1844–1900), az antik-keresztény hagyományokra épülő európai kultúra kemény kritikusa. Álláspontja szerint a szabályok és a normák megfojtják a társadalom életerejét, s a jövőt egy olyan embertípus fogja megalapítani, amely túl van az erkölcsi gátakon, így csakis saját eredeti természetét és késztetéseit követi cselekedeteiben.
Instrumentalizálódás
Eszközzé válás valamely cél elérése érdekében.
Dopping
Minden olyan szer vagy eljárás, amely szerepel a NOB által kiadott doppinglistán.
A sport szereplőinek fair viszonya
Egy szurkolónak is be kellene tartania a fair play szabályait.
Mint ahogy mindenkinek, aki sporttal kapcsolatos tevékenységet végez. Ám a
szurkolót látszólag nem kötelezi a fair play.
A versengő játékok sajátossága, hogy puszta látványuk is izgalmat kelt, s a nézőnek
a részvétel lehetőségét kínálja. A versengés kimenetele azonban nem rajta múlik, így
nincs miért felelősséget vállalnia.
A szurkoló közelebb áll a versengőhöz, mivel elkötelezett, valamelyik oldalra áll. Ám
nem vesz részt a küzdelemben, így az ellenfél közvetlenül nem segítheti hozzá
valamely kiválóság elnyeréséhez, elkötelezettsége pedig nem vonja maga után, hogy
tisztelnie kellene az ellenfelet és az ellenfél szurkolóját.
A sportemberek felelőssége óriási: a fair play mintát ad a társadalomnak. A sport
elidegenedése a show-biznisz hatóköre, a gazdasági érdekek azonban éppen a játék
sötét oldalát helyezik előtérbe, amikor a közönség felelősség nélkül élheti át a
versengés izgalmát, a győzelmet, sőt, a nézői erőszak torz formájában még a
hatalom mámorát is.
A sport nem modellezheti úgy az ideális társadalmat, hogy a fair play csak a játéktér
határain belül érvényesül, s még a lelátókig sem képes elhatni.
Az etikából, az értékek dimenziójából le kell vezetni, majd meg kell fogalmazni azokat
a magatartási és gondolkodási normákat,, amelyeket a sport szereplőitől a fair play
jegyében megkövetelhetünk.
Ezen szabályok gyűjteménye az etikai kódex.
Már 1992-ben napvilágot látott az Európai Sport Charta, amelynek függeléke, A sport
etikai kódexe leszögezi:
„A fair play által képviselt elvek nem önkéntes választáson alapulnak.”
Nem arról van tehát szó, hogy valaki sporttevékenységet folytat és eldöntheti, hogy
fair módon teszi-e ezt vagy sem, hanem arról, hogy a sporttevékenység maga nem
más, mint a tiszta játékért való felelősségvállalás.
A versenyzőkön kívül sporttevékenységet folytatnak a játékvezetők, az edzők, a
gyúrók, a sportorvosok, a szervezők, valamint mindenki, aki a felkészülésben, a
versenyzésben segédkezik a sport bármely területén. A kódex érvénye emellett
nemcsak a professzionális, hanem az amatőr sportra és a nevelésre is kiterjed,
továbbá a versenyen kívül az edzéseket és a tanórákat is érinti, s mindenkit fair
viselkedésre és gondolkodásmódra kötelez.
A sportkódex hangsúlyozza, hogy szilárd etikai keretet nyújt a modern társadalom
azon hatásainak leküzdésére, amelyek aláássák a sport hagyományos értékrendjét.
A sport társadalmi elidegenedésének egyik fő formája a sport elüzletiesedése, amibe
beletartozik az is, hogy a közönség szolgáltatásként veszi igénybe a sportesemények
megtekintését.
A sportszolgáltatást igénybe vevő közönség fogyasztó.
A fogyasztás önkéntes választáson alapul, és maga nem sporttevékenység, így nem
érvényesíthető rá a sportetikai kódex.
A kódex azonban aláhúzza, hogy minden egyén, aki sporttevékenységet folytat,
nézőként is felelősséggel tartozik a fair playért.
A szurkolás is egyfajta sporttevékenység, s ilyenként a fair play érvénye a
sporteseményeken való nézői részvételre is kiterjed.
A szurkoló tehát nem fogyasztó, hanem a fair playért felelősséget vállaló sportember,
aki közösséget alkot a versenyzőkkel, és akinek sportszerű jelenléte nem
nélkülözhető a sporteseményekről.
Mindannyian felelősek vagyunk tehát a fair play érvényre juttatásáért.
A kiválóság kölcsönös keresése
Robert Simon definíciója a sport mint fair play alapértelmére, angolul „the mutual quest of excellence” (MQE).
Norma
A normák olyan előírások, amelyeket nem lehet tökéletesen alkalmazni, illetve tökéletesen megszegni. Egyes normákat, illetve szabályokat választhatunk, mások parancsoló jellegűek. A parancsoló jellegűeket a közösség minden tagjának be kell tartania, azaz feltétlenek. Két típusa lehetséges, az egyik önbüntető jellegű (pl. nyelvtani szabályok megszegése), a másik külső büntetést von maga után.
Európai Sport Charta
A sport etikai kódexe a tagállamok számára.
Jövőkép: a fair sport hatása a demokráciára
Miért legyen valaki igazságos, ha a világ nem az? Miért legyen fair, ha ezzel
hátrányba kerül másokkal szemben?
Egy magyar vívó az 1956-os ifjúsági világbajnokságon saját tartalék fegyverét
ajánlotta fel ellenfelének, akinek minden tőre eltörött. Így megmérkőzhettek, és svájci
ellenfele végül legyőzte Kamuti Jenőt a tőle kapott fegyverrel. A magyar versenyző
második lett.
Ez a történet látszólag a vereségről szól. Ahhoz, hogy az igazi üzenetét megértsük,
szemléletet kell váltanunk.
Senki sem vonhatja ki magát a világból. Abban a világban kell élnünk, amit
cselekedeteink alakítanak. Az igazságos ember igazságos világot épít, az
igazságtalan igazságtalant.
Csakhogy még az igazságtalan ember is elvárja a vele szembeni igazságosságot,
vagyis igazságos világban szeretne élni. Igazságtalan cselekedetei saját morális
érdeke ellen dolgoznak.
Vedd úgy tehát, hogy egy cselekedet értéke azon múlik, hogy milyen világot épít!
Immanuel Kant a felvilágosodás korában megfogalmazott egy jól alkalmazható
alapelvet: cselekedj úgy, hogy cselekedeted elve általános törvényhozás alapjául
szolgálhasson.
Légy igazságos!
A sportoló személyes felelőssége óriási, hiszen a sportbeli cselekedet a sport
népszerűsége révén rengeteg ember számára üzen. A fair cselekedet fair világot
épít. Az igazságos cselekedet valódi emberi közösséget teremt.
Vajon mit érzett az a svájci fiatal, aki a saját kardjával győzte le Kamuti Jenőt? Mit
érez az, akivel méltányos egy másik ember? Mit érzel te magad, ha igazságosak
veled?
A francia forradalom zászlajára ez volt írva: szabadság, egyenlőség, testvériség.
Nincs demokrácia, ha intézményesített törvényi erő nem biztosítja a
szabadságjogokat és az esélyegyenlőséget. A testvériség, az emberek közötti
közösségi kapcsolat azonban nem intézményes ügy.
A méltányosság nem szabályozás kérdése, ez rajtunk, rajtad múlik. Kant ehhez is ad
vezérelvet:
Cselekedj úgy, hogy a másik embert mindenkor célnak, sohase eszköznek tekintsd!
Akivel szemben méltányosak vagyunk, célnak és nem eszköznek érzi magát. Ezt
érezhette a svájci vívó is.
A méltányosság emberi kapcsolatot teremt.
Az ellenfelek nem eszközök, nem azért léteznek, hogy te győzhess, hanem te létezel
azért, hogy magas szintű teljesítményeddel és fair viselkedéseddel magadat és őket
is kiválósághoz segítsd. A fair cselekedet a sportban olyan testvériséget, olyan
emberi közösséget hoz létre, amely példaadó.
A csalás, de még a közöny is szétrombolja, atomizálja a közösséget. A többi embert
az érvényesülés eszközévé alacsonyítja. Egy olyan világban azonban, amelyben
nincs közösség, hiába nyer valaki. Ha a többi ember csak eszköz, akkor nincs, aki
elismerné a győztes kiválóságát.
Kamuti Jenő története nem a vereségről szól, hanem az élet nagy küzdelmében
aratott győzelemről. Megvalósítja a versengő felek esélyegyenlőségét, s a fair play
által összetartozást, valódi közösséget teremt az emberek között.
A fair play értékessé teszi a sportban résztvevő egyéneket, megteremti a sportolói
közösséget és a valódi demokráciát.
A világ olyan lesz, amilyenné tesszük. Rajtunk a felelősség. Rajtad a felelősség.
Immanuel Kant
Német filozófus (1724–1804), a felvilágosodás korának legelmélyültebb gondolkodója. Három kritikája nem bírálat, hanem a teoretikus, a gyakorlati és a kettőt összekötő emberi gondolkodás és cselekvés vizsgálata.
Kategorikus imperatívusz
Az imperatívusz filozófiai értelemben morális parancsolat. Kant szerint vannak feltételes imperatívuszok, ezek különböző hétköznapi célok elérését szolgálják. A kategorikus imperatívuszok az egyetemes érvényű erkölcsi törvények, melyeket feltétlenül (a következményekre való tekintet nélkül) be kell tartani.