Jászberény környékének természeti szépségei és értékei€¦ · Készült: 1000 példányban, környezetbarát újrapapírra. ELÔSZÓ Jászberény, már a XIV–XV. században

Buschmann Ferenc

Jászberény környékének természeti szépségei és értékei

Faragó László fotóival

Védett növények és állatok

Szövegét és a versrészleteket írta, szerkesztette, valamint a grafikákat készítette a szerzõ

Szakmai lektor:VViiddrraa TTaammááss

Természetvédelmi TájegységvezetõDuna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet

Borítóterv:BBuusscchhmmaannnn FFeerreenncc és FFaarraaggóó LLáásszzllóó

Angol fordítás: BBaannggóóccssnnéé TTeelleekk ÉÉvvaaNémet fordítás: NNaaggyynnéé PPaakkssii MMaarrggiitt

Francia fordítás: SSzziilláággyyiinnéé DDrr.. HHooddoossssyy ZZssuuzzssaannnnaaOlasz fordítás: WWiittttrrééddii MMóónniikkaaOrosz fordítás: SSzztteeppaa SSzzeerrggeejj

Lengyel fordítás: PP..--SSzzeerreennccssééss BBoogguummiillaa EEmmíílliiaa

A kiadvány a PPaattkkóóss SSttúúddiióó gondozásában jelent meg 2009-ben www.patkosstudio.hu

Nyomdai munkák: Print 2000 Nyomda, Kecskemét

IISSBBNN 997788--996633--0066--88000011--11

második kiadás

Felelõs kiadó:DDrr.. GGeeddeeii JJóózzsseeff

A kiadvány megjelenését támogatta:Jászberény Város Önkormányzata

Készült: 1000 példányban, környezetbarát újrapapírra

ELÔSZÓ

Jászberény, már a XIV–XV. században a Jászság közigazgatási központja. Ma a térség gazdaságilaglegfejlettebb, népességét tekintve a legnagyobb városa. Jász-Nagykun-Szolnok megye összes tele-pülése közül mi büszkélkedhetünk a legtöbb megmaradt épített mûemlékkel. A JJáásszz MMúúzzeeuumm széles tárháza múltunk kulturális, néprajzi, történelmi emlékeinknek.

Jászberény város határában a régmúlt idõket idézõ, természetvédelmi szempontból értékes,megõrzésre méltó élõhelyek – bár csökkenõ mértékben –, de még fellelhetõk. Ez is egyfajta „mú-zeum”, igaz fogynak benne a „lakók”, visszaszorulnak a különleges növényi csoportosulások, ritkulnak a védett állatok. A folyamat megállítása talán, még nem reménytelen. Meg kell õrizni, hogyörökül hagyhassuk természeti értékeink folyton változó, színes, élõ, természeti „múzeum”-át.

A Zagyva – melynek árterébõl kiemelkedõ szigeteken telepedtek le õseink –, mindig is uralta,formálta a vidéket. Évszakonkénti periódusokban kiöntött, többször alakított ki magának új medret.Jelentõs hatással volt a természeti környezet, a talaj, a növény- és állatvilág alakulására. Elõdeink fõ-leg mezõgazdasági tevékenységet folytattak, már néhány évszázaddal korábban is alig volt a városhatárában erdõ. Jelentõsebb telepítés az elmúlt néhány évtized eredménye. A város nagy kiterjedé-sû határának legnagyobb része most is mezõgazdasági mûvelésû, kisebb része erdõ, még kisebb része megmaradt mûveletlenül, eredeti természetes állapotában. A könyv, amelyet olvasásra aján-lok, ezt a legkisebb részt örökíti meg. Jászberény környékének természetes élõhelyein meglelhetõnövényeket és állatokat – elsõsorban a védetteket – kívánja szakmailag alapos, mégis érdekesen olvasmányos formában, FFAARRAAGGÓÓ LLáásszzllóó színes fotóival illusztrálva bemutatni.

Kedvteremtõ kalauz ez, mely buzdít, hogy egy-egy hétvégi napon, az állatkerttõl alig kõhajítás-nyira lévõ kishídon átgyalogolva a Zagyvamenti Természetvédelmi Terület még érintetlen növény- ésállatvilágát csodálhassuk. Innen turistaút vezet a Hajta területére, ami tulajdonképpen az õs-Zagyvaárterébõl megmaradt, élõvilágát, táji értékét tekintve gazdag vidék. A könyv az Újerdõn át a porte-leki határ felé viszi az olvasót. A borsóhalmai „félmocsár” egy másik felfedezõ nap célpontja lehet.Itt a víztelenítés eredményeként fátlan, pusztai táj tárul elénk, különleges, szikes tájra jellemzõ, évszakonként változó növényvilággal.

Ezt a kiváló könyvet BBUUSSCCHHMMAANNNN FFeerreennccnneekk köszönhetjük, aki múltunk örökölt természeti értékeit évtizedek óta kutatja, és most, a felhalmozott ismereteinek összefoglalását szülõvárosánakJJáásszzbbeerréénnyynneekk,, Jászberény Város Önkormányzatának ajándékozta. A képviselõ-testület tagjai több-ször bizonyságot tettek a környezet- és természetvédelem iránti elkötelezettségükrõl, segítve a város kulturális, természeti értékeinek bemutatását. A könyv kiadásának támogatásával szándékunk,hogy a felnövekvõ nemzedék, akik koruknál fogva nyitottak, érdeklõdõk, ezt a könyvet minden iskolában, bármikor kézbe vehessék. Legyenek büszkék, hogy a városuk határában még csodálatos,sejtelmes szépségek rejtõznek, gyakorolják az élõvilág felfedezésének örömét. Nem titkolt szándé-kunk, hogy felértékelõdjön értékrendjükben a természetvédelem.

SSzzaabbóónnéé GGaarraa IIrréénnJászberény Város Önkormányzatának

környezetvédelmi tanácsnoka

3.................................................. ..................................................

JÁSZBERÉNY KÖRNYÉKÉNEK TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI ÉS ÉRTÉKEI

4.................................................. ..................................................


BEVEZETÔ

Magyarország a világ elsõ olyan országai közé tartozik, ahol – élen HHEERRMMAANN OOttttóóvvaall majd KKAAÁÁNNKKáárroollllyyaall,, késõbb pedig RRAAKKOONNCCZZAAYY ZZoollttáánnnnaall – törvényi intézkedések történtek a természetóvása érdekében. A természet védelme azonban nem csupán hatósági feladat, hanem mindannyi-unk közös ügye és érdeke. Ennek viszont különösen fontos feltétele, hogy lehetõleg mindenki, máriskolás korban megismerje a kíméletre és védelemre szoruló növény- és állatfajokat, ezzel össze-függésben pedig azok élõ-, illetve elõfordulási helyeit. Ezen ismeretek hiányában ugyanis nem tud-hatjuk, mit, hol, miért és hogyan védjünk! A természetvédelem gyakorlatában tehát szükséges, hogyminden kisebb-nagyobb közösség találja és ismerje meg a saját környezetének természeti értékeit,a védendõ növény- és állatritkaságait.

Ez a természetfeltáró és közvetítõ tevékenység szûkebb pátriánkat, a Jászságot tekintve ma isvalósággal gyermekcipõben jár. Nem is csoda, hiszen a hazai természetrajzi kutatásoknak az Alföldegy kissé mindig a „mostohagyermeke” volt, a jászsági táj esetében pedig tulajdonképpen máig azmaradt. „Ékes”, egyben sajnálatos bizonyíték erre például az, hogy amikor 1999-ben megjelent aMezõgazda Könyvkiadó gondozásában a MMaaggyyaarroorrsszzáágg vvééddeetttt nnöövvéénnyyeeii c. nagyszerûen kivitelezettkönyv a védett növényeink jelenleg ismert összes hazai elõfordulási adatát részletesen ismertetve,mindössze 5 jászsági (Tarnaõrs – Jászdózsa környékérõl AALLMMÁÁDDII LLáásszzllóó révén) és csak 2 jászbe-rényi adat szerepelt benne (utóbbiak EENNDDEESS MMiihháállyy jóvoltából). A rovarvilág tekintetében pedigmég ennyi sem található a vonatkozó szakirodalomban! Ennyire azonban nem szegény sem a Jász-ság, sem Jászberény környékének természetvilága, ez csupán a terület „kutatottsági” állapotára vi-lágít rá. Jelen könyvecske tehát részben egyféle hiánypótló munka is.

Több mint három évtizede vizsgálódom szülõvárosom, Jászberény határában. Ez idõ alatt nemcsak a lepkevilágát ismertem meg, hanem alapvetõen azt a környezetet és növényzetet is, amelybenezek a törékeny állatkák az életfunkcióikat kifejtik. E hosszú, zömmel egyszemélyes folyamat soránbennem felhalmozódott ismeretanyag adatbázisából és a jegyzeteimbõl szedtem most „csokorba” az itt elõforduló védett növényeket és állatokat. Megírásakor az az elképzelés vezérelt, hogy mindaz – elsõsorban helybéli – érdeklõdõ tanuló ifjúság, mind a pusztán kíváncsi természetkedvelõ vagykiránduló egyaránt bepillantást nyerhessen Jászberény közvetlen környékének fontosabb élõhelyeire,és megismerhesse azokat a védett élõlényeket, amelyekkel itt-ott, a különbözõ évszakokban mifelénktalálkozhat. A könnyebb olvashatóság érdekében kihagytam a szakmunkákban egyébként kötelezõenfeltüntetendõ tudományos neveket. Ezeket a védett fajok (a szövegben a vvaassttaaggoonn sszzeeddeetttt ddõõlltt bbee--ttûûss nevek!), illetve az éjszakai életet élõk esetében – néhány különleges kivételtõl eltekintve – a fü-zet végén táblázatba foglalva, fõbb elõfordulási helyeikkel együtt lehet megtalálni.

Egy, a Jászberény környékének élõvilágát és természeti értékeit bemutatni szándékozó tanul-mánysorozat újabb részét tartja tehát kezében a kedves olvasó, amely nem akar tankönyvként szolgálni, de részletes, tudományosan feldolgozó munkát sem kíván pótolni. Célja csupán annyi,hogy tájegységünk természeti múltját és örökségét figyelembe véve ráirányítsa a közfigyelmet Jászberény természeti-környezeti szépségeire, és szûkös keretein belül bemutassa azokat a ritkasá-gokat, amelyek ma még itt élnek, s éppen azért, mert itt élnek, a megóvásuk, a késõbbi korok számára történõ megõrzésük felelõssége, szinte csak a miénk!

Az utóbbi években e munkában végig nagy segítségemre volt FFAARRAAGGÓÓ LLáásszzllóó,, a patriotizmu-sáról és természetszeretetérõl, fotózási szenvedélyérõl közismert pedagógus – kisiskolás korombantanárom, nyugdíjba vonulása óta a Jász Múzeumban kollégám, s talán túlzás nélkül kijelenthetem:barátom. Sokrétû tevékenységeinek eredményei közé tartozik például az is, hogy az Õ kezdemé-nyezése és ténykedése nyomán lett hagyományossá, napjainkra pedig országos hírûvé a rendszerinttavasszal és õsszel lebonyolításra kerülõ, különbözõ (20, 35, illetve 50, 80 km) távolságú „Hajta”gyalogos és kerékpáros teljesítménytúra-mozgalom, amelynek útvonalát a célszerûség okán a továb-biakban részben mi is követni fogjuk. Utunkon az Õ fotói kalauzolnak majd bennünket. A képanyagösszeállításánál elsõsorban arra törekedtünk, hogy az olvasónak kedve támadjon kimenni a termé-szetbe, részint pedig arra, hogy lehetõleg olyan élõlényeket mutassunk be, amelyekkel különbözõidõszakokban bár, de szinte mindig vagy mindenhol találkozni lehet.

A szülõföld olyan, mint az édesanya. Táplál és nevel. Nem kér, csak ad. Önmagát. Induljunk hátel, hiszen hív és vár bennünket õsanyánk, a természet. Nyugalmat sugárzó tájak, szemet gyönyör-ködtetõ vadvirágok, csontjainkat melegítõ napsugár, illat és fény, tiszta levegõ, szívet-lelket csábítómadárdal; – az élet ezernyi teremtménye és nyüzsgõ látnivalója kínálja magát, csak csendben éstisztelettel kell közéjük menni.

Útravalónak ezért – többes számba téve – mindenkinek jó szívvel ajánlom kiváló mesterem, ddrr.. GGOOZZMMÁÁNNYY LLáásszzllóó,, a biológiai tudományok kandidátusa, a Magyar Természettudományi Múzeumlepkegyûjteménye nyugalmazott vezetõjének egykoron hozzám intézett szavait:

„„–– NNÉÉZZZZEETTEEKK,, ÉÉSS LLÁÁSSSSAATTOOKK!!””

Jászberény, 2004. októberBuschmann Ferenc

5.................................................. ..................................................


NÉHÁNY SZÓ A TERMÉSZETVÉDELEMRÔL

„…a nemzet jövõje az egymást követõ nemzedékek kezébe vagyon letéve, s ha az a természet je-lenségeit habár csak kisebb mértékben is, de helyesen fogja fel, annak kihatásai vannak a nagyobbtérre is, annak végsõ eredménye pedig az egészséges közszellem alakulása.” – írta egyik munkájá-ban jó egy évszázaddal ezelõtt minden korok talán legnagyobb magyar természettudósa, HHEERRMMAANNOOttttóó,, s ez az intõ megállapítása ma sokkal fokozottabban érvényes, mint annak idején!

Az okokra is köztudott a válasz; talán még idõben ébredtünkrá, hogy a körülöttünk és velünk együtt élõ növény- és állatvilágegészét – még a legközönségesebb fajokat is! – veszély, egyese-ket a teljes kipusztulás veszélye fenyegeti. Szomorú tény, hogy azutóbbi évszázadok megfontolatlan természetátalakításai, a nemkellõ körültekintéssel végzett hatalmas iparosításai, a föld termé-szeti kincseinek túlzott kiaknázása, termõerejének kizsákmányolá-sa, a vegyszerezés, a levegõ, a víz és minden egyéb környezetiszennyezések semmivel nem mérhetõ, s ma már az egész embe-riség létérdekeit is sértõ rombolásokat okoztak az élõvilágban. Eza felismerés vezetett oda, hogy saját fajunk, a Homo sapiens(=gondolkodó v. bölcs ember) jövõjének és fennmaradásának ér-dekében egyik legégetõbb világméretû feladattá nõtt napjainkra akörnyezet- és természetvédelem.

Amíg az emberiség nem volt a természet tájformáló és átalakító ura, nem volt szükséges külö-nösebben törõdnie a környezetével. Ám az elmúlt ezeréves tevékenysége folyamán1 – fõleg az utób-bi két évszázad robbanásszerû technikai fejlõdése révén – mérhetetlen pusztításokat okozott az élõvilágban. Gépeinkkel manapság hegyeket hordunk el könnyedén, folyókat terelünk más irányba,tavakat képezünk vagy tüntetünk el, s miközben az erdõk iszonyatos csonkulásokat szenvedtek, addig a mezõket a számunkra szükséges gazdasági növények termeléséhez törtük fel. Ráadásul min-denféle eszközökkel és anyagokkal valóságos irtó hadjáratokat folytatunk az általunk szubjektív in-dulatoktól vezérelve károsnak ítélt gyomnövények és állatfajok, különösképpen a rovarfélék ellen. Eza kíméletlen haszonszerzési vágy már tömérdek növény- és állatfaj kipusztulásához vezetett, renge-teg pedig vészesen megritkult egyedszámmal, csupán rezervátumokban, hasznosításra alkalmatlanhelyeken, illetve rejtett refúgiumokban (=menedékhelyeken) találhatja meg beszûkített életfeltételeit.Mindezek tetõzéséül – a víz, talaj, hulladék és egyéb környezeti szennyezésekrõl már nem is be-szélve! – gyárak százezrei, gépjármûvek milliói ontják a mérgezõ gázokat légterünkbe, hogy onnanmeg savas esõk formájában visszahullva súlyosbítsák mindazt, amit az emberi kéz és tudás a termé-szet rovására amúgy is folyamatosan végez.

Amikor környezet- és természetvédelemrõl esik szó, a hétköznapjait élõ emberben önkéntele-nül vetõdhet fel a kérdés: „mi hasznom van nekem ebbõl?” Aztán legtöbbször „semmi közöm hoz-zá” vagy „mit törõdöm én ezzel!” alapon, az egészet elhessegeti magától.

6.................................................. ..................................................


1 Az emberiség tájformáló és átalakító tevékenységét megelõzõen a jelentõsebb természeti változásokhozévezredek, sõt évmilliók kellettek!

VVaallóóbbaann;; –– mmii hhaasszznnuunnkk vvaann aazz eeggéésszzbbõõll?? Elsõ látszatra az égvilágon semmi. Ám sokkal több, mintsem az

bármiféle pénzegységgel mérhetõ lenne! Tulajdonképpen maga azélet, benne a mi és utódaink élete...

Az érvek és figyelmeztetések már régen elhangzottak, a gyakor-latra a keserû tapasztalatok kényszerítenek bennünket. Senki ne gon-dolja azonban, hogy a természetvédelem valamiféle gazdálkodásel-lenes „mumus”, vagy a jelenlegi természeti állapotok mindenáronvaló konzerválását jelentõ törekvés lenne. Annál is inkább nem, merttudvalevõ, hogy a természetben a klimatikus és anyagcsere-folyama-tok (divatosabb szóhasználattal élve: energiaáramlás) állandóan egymást feltételezõ és kiegészítõ mozgásban és kölcsönhatásbanvannak. Tehát semmi nem örökkévaló! Ebbõl egyértelmûen követke-zik, hogy a természetvédelem az emberi szükségletek minden irányúkielégítésének és fejlõdési igényeinek messzemenõ figyelembevételé-vel csak azt szeretné lelassítani (ahol lehet részben rehabilitálni is), amit a gazdasági módszereink-kel valósággal az önpusztításszerû méretekig felgyorsítottunk.

Ezt a folyamatot szolgálják egyrészt a nemzetközi megállapodásokon alapuló – Magyarországesetében már az Európai Unió mércéjéhez és szabályozásrendszeréhez megfelelõen igazított –,másrészt kis országunk sajátos természeti viszonyaihoz és összetevõihez alakított környezet-2 éstermészetvédelmi elõírások. Ebben külön fejezetet foglalnak el azok a növények és állatok, amelyekkívül esnek a védett területeken. Ezek úgynevezett egyedi védelemben részesülnek. Azaz bárhol isfordulnak elõ, az elpusztításuk ugyanúgy a büntethetõség hatálya alá esik, mint a védett területekenélõ fajtársaiké.

A természetvédelemnek – túl a globális,világméretû feladatokon – nem csupán a tu-dományos vagy kulturális szempontból jelen-tõs egyedi (vagy csoportos) elõfordulású ter-mészeti értékek és ritkaságok megõrzése ésfenntartása a célja, hanem azok bemutatásaés megismertetése révén a közkinccsé tételükis. Ezeknek a céloknak eleget tenni pedignyilvánvalóan csak úgy lehetséges, ha az arraérdemes területeken gazdasági tevékenységnem, illetve csak meghatározott feltételekmellett, korlátozottan folytatható. Ezt a meg-õrzési célt szolgálják a tudományos kutatási,

7.................................................. ..................................................


2 A környezetvédelem elsõsorban a mindennapi életünket befolyásoló urbanizációs, ipari vagy agrárkultúraiártalmakkal, illetõleg azok elhárításának és megelõzésének módjaival foglalkozik. Ezeket az országos érvé-nyû rendelkezések mellett általában még külön helyi rendeletek is szabályozzák, – e kérdésekre és tenni-valóikra természetesen itt nem térhetünk ki.

Vén fûzfa a Zagyva partján

A gazdálkodás egyik õsi módja: nádkúpák a Hajtában

oktatási-ismeretterjesztési, tájképmegjelenési, elterjedési, ökológiai, ritkasági, génfenntartási vagyegyes esetekben kifejezetten egészségügyi szempontok szerinti védelem alá helyezésük.

A természetvédelem tehát tulajdonképpen a környezõ világ olyan anyagi és szellemi hasznosí-tását jelenti, amely egy adott területen élõ (honos) növény- és állatvilági ritkaságok, tájképi adott-ságok és értékek fennmaradását mindenképpen szavatolja. Ezt nevezik – a manapság alkalmazottszóhasználattal élve – fenntartható fejlõdésnek.

Az ismeretterjesztésnek ezért is van hangsúlyozottan fokozott jelentõsége különösen az olyanmezõgazdaságilag „agyonmûvelt” területen, mint Jászberény környéke; tudnunk kell felismerni azo-kat az élõlényeket, amelyek kíméletre és védelemre szorulnak, s amelyeket éppen azért, mert védettek, ttiillooss bántanunk! Ezen a téren pedig mind a szülõknek és a pedagógusoknak, de tulajdon-képpen az egész felnõtt társadalomnak – beleértve a különbözõ írott és képi médiák ismeretter-jesztõ-szemléletformáló hatását és lehetõségét is – rendkívül sok még a tennivalója...

–– aaddddiigg,, aammíígg nneemm kkééssõõ!!

EGY KIS TÖRTÉNELEM ÉS TUDNIVALÓ

A céltudatos természetvédelem kezdetének tulajdonképpen az 1872. év tekinthetõ, amikor azUSA-ban létrehozták a világ elsõ nemzeti parkját, a Yellowstone-i Nemzeti Parkot. Ennek szelle-mében – és részben talán hatására is – már 1879-ben megalkották az elsõ természetvédelemmelkapcsolatos magyar jogszabályt, az erdõtörvényt. Intézményes természetvédelem 1935-tõl, az er-dõkrõl és a természet védelmérõl kiadott törvény óta létezik Magyarországon, hatékonyabb termé-

szetvédelmi munka azonban csak a II. világháború után indulhatottmeg. 1961-ben törvényerejû rendelet látott napvilágot az általánosés komplex természetvédelemrõl, amely meghatározta a termé-szetvédelem tárgyait, intézkedett a védetté nyilvánítás mikéntjérõl,a természetvédelem hivatali és szervezeti felépítésérõl, továbbá atermészeti objektumok nyilvántartásáról és kezelésérõl (=termé-szetvédelmi törzskönyv). Ekkor jött létre a Minisztertanács közvet-len felügyelete alatt mûködõ központi szerv, az Országos Termé-szetvédelmi Hivatal (késõbb OKTH), amely azóta többször is szervezeti és szerkezeti változtatásokon ment keresztül. 1987-tõla Természetvédelmi Hivatal minisztériumi rangot kapott, ma a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium keretén belül mûködik.

A Magyarországon 1997. január 1-jétõl érvényben lévõ ter-mészetvédelmi törvény mondhatni szinte minden igényt kielégít –jogilag. Hogy a természetvédelem terén mégis problémák vannak,annak okai nem a jogszabályokban keresendõk! A legtöbb gondma is a „tudatlanságból”, vagyis a kellõ ismeretek hiányából ered,

8.................................................. ..................................................


Zagyvamenti részlet; galérialigetes folyószakasz

amit csak súlyosbít a nemtörõdömségés a közömbösség. Tetézi a gondokataz is, hogy ezeket a törvényi elõírásokata lakosság ma sem ismeri eléggé, ígyazokat nem is tartja be – viszont a tör-vény nem tudása a felelõsségre vonásalól nem mentesít (!) –, az illetékesszervek és hatóságok pedig a megsze-gõiket nem, illetve csak ritkán és nemelég eréllyel szankcionálják. A meggyõ-zõ és felvilágosító szó sajnos még min-dig nem kellõen hatolt a köztudatba, ésmáig nem váltak elfogadott, követendõmagatartásnormává. Ezért még itt semtarthatjuk teljességgel feleslegesnek jogszabályaink legfontosabb elõírásait – paragrafusaik mellõzé-sével – megismételni (részleteiben lásd a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvényt).

– A természetvédelem legfelsõbb irányító szerve a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium.Az elsõfokú hatósági feladatokat a 10 Nemzeti Park Igazgatóság látja el. Ezek egyrészt az or-szágos jelentõségû természetvédelmi területek esetében engedélyezõ hatóságok (pl. kaszálásvagy mûvelésiág-váltás, kutatás stb.), másrészt szinte minden külterületet érintõ (például föld-hivatali, vízügyi, építésügyi stb.) eljárásban szakhatóságok. Helyi jelentõségû természetvédel-mi terület vonatkozásában az érintett település jegyzõje az elsõfokú hatóság.

– A természetvédelmi területekkel összefüggõ feladatokról a kezelésre jogosult vagy kijelöltszerv, illetve tulajdonos vagy személy (pl. bérlõ) köteles gondoskodni, vagyis a természetvé-delmi elõírásokat betartani, illetõleg betartatni.

– Valamely terület védetté nyilvánítására bármely magyar állampolgár, illetve állami vagy társadalmiszerv javaslatot tehet. A javaslatnak tartalmaznia kell a terület legfontosabb adatait és okait (pél-dául ritka vagy védett növény- és állatfajok, illetõleg azok hozzávetõleges egyedszámai stb.).

– Védett növények és állatok gyûjtése, megfogása vagy elpusztítása, élõhelyeik háborítása TILOS!A tilalom megszegõit e ritkaságok minden egyes példánya után a természetvédelmi eszmei értéküknek megfelelõ pénzbírsággal sújthatják. (Kirívó esetekben – pl. valamely pótolhatatlantermészeti értékünk szándékos rongálásáért vagy elpusztításáért – még szabadságvesztés iskiszabható!)

A természetvédelmi eszmei értékkel meghatározott védett növény- és állatfajokon túlmenõen afõbb (országos jelentõségû, vagyis miniszteri rendelet által életre hívott) természetvédelmi egysé-gek a következõk:

A) Nemzeti Parkok,B) Tájvédelmi Körzetek,C) Természetvédelmi Területek. (Ez utóbbiak lehetnek „csupán” helyi jelentõségûek is, amelyek

önkormányzati rendelet révén kerülnek kihirdetésre.)Az országos jelentõségû Természetvédelmi Területeken belül vannak ún. ffookkoozzoottttaann vvééddeetttt ttee--

rrüülleetteekk,, ahová csak a területileg illetékes Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével lehet belépni.

9.................................................. ..................................................


Kultúra és természet: megférnek egymás mellett

A NÖVÉNYEK VÉDELMÉNEK SZÜKSÉGESSÉGÉRÔL

A föld élõvilágának sok egyéb, itt nem részletezhetõ tényezõimellett talán legfontosabb alkotó eleme a növénytakaró. Nö-vényi élet nélkül nem létezhetne sem emberi, sem állati élet aföldön, hiszen a növények „termelik” a fényasszimilációjuk –más néven fotoszintézisük – útján az egyéb élõlények számá-ra nélkülözhetetlen oxigént. Bennük alakul át, majd halmozó-dik fel mindaz a fehérje- és szénhidrátmennyiség, amely közvetve vagy közvetlenül, valamennyiünk energiaforrásáulszolgál. Alaptáplálékainkat ma is a növények nyújtják, igaz,elsõdlegesen a termesztett gabonafélék, zöldség-, fõzelék- ésfûszernövények, valamint vitamindús gyümölcsök formájában.

A termesztettek mellett azonban rendkívül fontos szá-munkra a bennünket körülvevõ „vad” növényvilág is. Nemcsupán az oxigéntermelésük miatt, hanem mert a növényekteszik széppé, valósággal élõképpé a hegy- és síkvidékeinketegyaránt. De ugyancsak ezek sorából kerülnek ki legnagyobb

részt az egyes gyógyszerek alapanyagait, vagyis az alkaloidákat és drogokat tartalmazók éppúgy, mi-ként valamennyi termesztésbe vont növényünk is.

A vadon termõ növények többsége ugyan nem hajt közvetlenül hasznot számunkra, ám közvet-ve annál inkább (pl. háziállataink takarmányaként). Ezért valamennyi vadon termõ növényt messze-menõen kímélnünk kell, mert sohasem tudhatjuk, hogy egy ma még netán „károsnak” ítélt, általunkcsak gyomfélének nevezett növényfaj átörökítõ állományai mikor válnak szükségessé bizonyos neme-sítési célokhoz.3

A növényvilág további megfontolatlanpusztítása létünk alapjait ingathatja meg!Gondoljunk csak az õserdõk megtizedelésemellett az eliparosodás egyik legveszélye-sebb „melléktermékére”, az egyre gyakoribbsavas esõkre, vagy a még nem teljesen tisz-tázott okok miatti, de vészesen növekedõózonlyukra az Antarktisz felett, amelyekmind-mind összefüggésben vannak a nö-vényzet állományának fogyatkozásával ésromlásával. Ugyanakkor nyugodtan kijelent-

10.................................................. ..................................................


Tavaszi virágpompa a Hajtában

Zagyvamenti ligetrészlet

3 Lásd például a közismert és kiirthatatlan gyomnövényként számon tartott tarackbúzát (Agropyron repens),amelynek a génjeiben olyan anyagokat találtak a nemesítõ kutatók, amelyek a termesztett búzafajták bi-zonyos, és olykor nagy termelési szemveszteségeket okozó vírusbetegségének ellenáll, – ráadásul a nö-vény tarackja (föld alatti, kúszó gyökérzete) gyógynövényként is számon tartott.

hetjük, hogy a növényvilág gazdagsága az egyre szaporodó emberiség jövõjének is a biztonsága!Ebbõl egyértelmûen következik, hogy a növényvilágot nem csak összességében, hanem annak alko-tó elemeit, az egyes fajokat is védenünk kell. Különös gonddal és figyelemmel azokat, amelyek va-lamilyen természeti, illetve összkörnyezeti (például klimatikus) hatásra vagy csupán az emberi (ún.antropogén) tevékenységek miatt ritkultak meg. Ezeknek a kipusztulástól való megõrzési, valaminta már említett géntartalékolási okokon túlmenõen egyéb indítékai – így pl. esztétikai, tájképi, törté-neti, növényföldrajzi és társulástani, de olykor még egészségügyi szempontjai – is vannak. Ami avadon termõ növényeinkkel – elsõsorban nyilván a virágfélékkel – szembeni követelmény (-nek kel-lene lennie mindannyiunk számára!): ismerni, de legalábbis felismerni tudni a védett ritkaságainkat.És nem pusztán a „véletlen” letépésükért járó büntetés elkerülése miatt, hanem hogy valóban meg-õrizhessük õket a kipusztulástól, és az utódaink is láthassák még azokat. Ezért a magszedéssel vagykertbe telepítésükkel se próbálkozzunk! Többségüknek ugyanis olyannyira speciális ökológiai igényevan, hogy sehol másutt nem tudnak megmaradni, csak ott, ahol eddig képesek voltak. Olykor méga nagy szaktudással és körültekintéssel végrehajtott áttelepítési meg laboratóriumi szaporítási kísér-letek is eredménytelenek, az amatõr próbálkozások pedig éppen ezért mérhetetlenül nagyobb ká-rokat okozhatnak, mintsem a siker reményével kecsegtetnének.

De a nem védett növényeink esetében sem árt kíméletes mértéktartást tanúsítanunk a virágsze-désben kirándulásaink alkalmával – aa vvaaddvviirráággookk aa rréétteekkeenn sszzééppeekk iiggaazzáánn,, ss nneemm aa vváázzááiinnkkbbaann!!

AZ ÁLLATOK VÉDELMÉNEK HAZAI HELYZETÉRÔL

Az állatok védelmének szükségességét mi sem bizonyíthatná jobban, mintsem az a szomorú tény,hogy csak a mi kontinensünkön már több tucat emlõsállatfajt kellett törölni az élõlények listájáról azelmúlt 150 évben. Kipusztulásukat – köz-vetve vagy közvetlenül – az ember idézteelõ a kíméletlen haszonszerzési vágyával, ésmég akkor nem is tettünk említést a mada-rak, rovarok, és egyéb állatosztályok köré-ben végbement pusztulásokról, amelyek avilágon eddig bekövetkeztek!

A gyakorlati állatvédelem talán még anövények védelménél is összetettebb és ne-hezebb feladat. Ugyanis az állatok – még haelméletileg nagyobb is az esélyük az elme-nekülésre – a mindennapi valóságban éppena mozgás, vagyis a helyváltoztató képessé-güknél fogva sokkal inkább veszélynek van-nak kitéve, mint a helyhez kötött növények.


Gólyaszülõk táplálékkeresés közben

11.................................................. ..................................................

Okai részben (ha nem elsõdlegesen!) magában az ember õsi természetében rejlenek. Ahhoz, hogyérdemi eredményeket érhessünk el az állatok védelme terén, már kisiskolás korban el kell kezdenünkannak tanulását, hogyan korlátozzuk magunkban a valószínûleg még bunkósbottal mamutra vadá-szó eleinktõl belénk öröklõdött vadász- és gyûjtõszenvedélyt, le kell tudni küzdenünk az egyes ál-latfajokkal szembeni ösztönös ellenszenvünket meg téves nézeteinket és elõítéleteinket, de még atáplálékláncolatokon keresztül jelentkezõ, a kultúrnövényeink vegyszeres védelmébõl származó ká-ros mellékhatásokat is.

Hazai viszonyaink között minden bizonnyal a madárvédelem helyzete áll a legmegnyugtatóbbalapokon. Nem is csoda, hiszen a hozzájuk fûzõdõ érzelmi okok mellett még olyan kimagasló ve-zéregyénisége is volt ennek az ügynek, mint HHEERRMMAANN OOttttóó,, aki tudósként és íróként egyaránt tu-dott harcolni értük. Tanai ma is az iskolai oktatás részét képezik. Ugyanakkor a gazdálkodó embe-rek is régen felismerték már a madarak jelentõségét a hasznosságukban. Nem véletlen tehát, hogynéhány kivételtõl eltekintve a hazai madárfajok mindegyike védett, sõt, néhány kipusztulás széléresodródott ritka madarunk a fokozottan védettek kategóriájába van sorolva. Ezeknek természetvé-delmi eszmei értékük felsõ határa ma egymillió Ft (lásd 13/2001 KÖM rendelet)!4

Az emlõsöknél a nagyobb (vadászható) állataink esetében a tervszerû vadgazdálkodás-nak köszönhetõen egyelõre nem kell attól tar-tanunk, hogy netán az európai bölény sorsárafognak jutni. De vidrával találkozni, pl. sokáigmajdnem olyan kuriózum volt már, mint fehérhollót látni – a védelmi intézkedések hatásáraaz állományuk ismét gyarapszik. Az apróbb ter-metû fajoknál is baj van. A magyar puszta jel-legzetes állatát, a földikutyát az eke, az ürgétaz agrotechnikai eljárások és a hagyományoslegeltetéses állattartás nagymérvû csökkenéseritkította meg vészesen. Populációmaradvá-nyaik komolyan védelemre szorulnak. Legkeve-

sebb probléma valószínûleg a denevérekkel van, hiszen ezek az éjszakai szárnyas kis emlõsök nin-csenek közvetlenül veszélyeztetve az ember részérõl. A hasznosságukra tekintettel viszont – mivelrovarfogyasztók – valamennyi hazai fajuk védett.

Halainkat a folyószabályozások (a lecsapolások például a lápi pócot és réti csíkot) vészesen meg-gyérítették. Természetes vizeink halállományainak csökkenésébe jelentõsen közrejátszott a felelõt-len rablóhalászat, majd betetõzték a többféle eredetû gyakori vízszennyezések. Ma halászatot éshorgászatot valamennyi vizünkben csak a szigorúan ellenõrzött halgazdálkodás keretein belül (tilal-mi idõk, kifogható mennyiség és méret stb. betartása mellett), illetve sportszerû keretek között sza-bad folytatni.

12.................................................. ..................................................


Legelészõ õzikék

4 Már itt megjegyzem, hogy a madárvilág igazán szívderítõen látványos tagjaival e munkában különöseb-ben nem foglalkozunk. Velük kapcsolatban az is elégséges, ha pusztán tudomásul véve a létezésüket, nembántjuk õket. Ezért – a fokozottan védett fajok kivételével – a füzetvégi listán sem szerepelnek.

Kétségtelenül legrosszabb a helyzet a kétéltû-eknél. Ezeket a szerencsétlen megjelenésû állato-kat a hozzájuk fûzõdõ hiedelmek mellett mégegyféle közutálat is üldözi. Békáinkról – többekközött a jászberényi születésû VVÁÁSSÁÁRRHHEELLYYII IIssttvváánn természetkutató áldozatos munkásságánakköszönhetõen – ma már köztudott, mennyirehasznos teremtmények. Védelmüket fokozottanindokolja az a körülmény is, hogy a szaporodá-sukhoz szükséges mocsaras és pangó-vizes élõ-helyek rendkívüli mértékben leszûkültek, illetvecsak idõszakosan vízellátottak, ami az esetektöbbségében az ivadékok (ebihalak) biztos pusz-tulásához vezet. Létszámuk folyamatosan csökken. Sajnos a kevés számú hüllõfajunknál sem jobb ahelyzet. Ma valamennyi hüllõ és kétéltû állatfajunk védett. De a védelmüket – egyáltalán, hogy nebántsuk õket – ettõl függetlenül is iiddeejjee vvoollnnaa kkoommoollyyaabbbbaann vveennnnüünnkk!!

ROVAROKRÓL A TERMÉSZETVÉDÔ SZEMÉVEL

A rovarokkal – az elõzõektõl eltérõen – egy kissé bõvebben is foglalkoznunk kell. Nem csupánazért, mert hozzám legközelebb ez az állatosztály áll (hosszú éveken át kutattam, és még ma isrészletesen foglalkozom környezetem lepkefaunájával), hanem mert ez az állatvilág kiemelkedõen

legnagyobb fajszámú társasága5, amely egyben a legtöbb ösz-szeütközés okozója is az ember és a természet között. Kultúr-növényeinket – néhány mikroszkopikus méretû gombaféle kár-tétele mellett – éppen a rovarkártevõk miatt és ellen vagyunkkénytelenek vegyszerekkel védelmezni. Ez pedig a tápláléklán-colatok sorozatán keresztül az egész élõvilágra negatívan érez-teti hatását.

A rovarokkal szemben többnyire ma is erõsen megoszlanaka nézetek. Az entomológiával (=rovartannal) foglalkozó ter-mészetkutató, a növényvédelmi szakember, valamint a hétköz-napi gyakorlat gazdálkodó emberének véleményei bizonyoskérdésekben homlokegyenest eltérõek. Bonyolítja a rovarokhelyzetének tisztább megítélését az a körülmény is, hogy csaka hártyásszárnyúaknak és a bogárféléknek több mint 10–10 ezer

13.................................................. ..................................................


Ezüstös boglárkalepke

5 A világon ismert közel másfél millió állatfajnak több mint a háromnegyede rovarféle!

Levelibéka vadászat közben

faja él hazánkban, lepkékbõl is mintegy 4000fajt tartunk nyilván, s ugyancsak több ezerre te-hetõ az egyéb rovarrendek fajszáma is, amelyeknagy részének viszont mind a mai napig nincskellõen tisztázva az életközösségekben betöltöttszerepe.

Jóllehet a rovarok az egyéb állatfajokhoz mér-ten bármily kicsinynek is tûnnek, a tömegeiket,vagyis a populációs példányszámaikat tekintvesemmiképp nem lebecsülendõk. Ráadásul egyikörökletes tulajdonságuk közé tartozik az is, hogybizonyos idõszakokként nagymérvû példány-szám-növekedés következik be a népességeikben

(=gradációs idõszak). Ilyenkor még a „jámborabb”, vagyis a megítélésünk szerint egyébként kö-zömbös fajok is károkat okozhatnak nemcsak a kultúr-, hanem a vadnövényzet rovására is. Az vi-szont bizonyított tény, hogy a rovarvilág hazai fajképviselõinek túlnyomó többsége nem kártékony.Gazdasági érdekeinkre nézve több mint 90%-uk ártalmatlan. Ám annál szemet szúróbb a kerti ésmezõgazdasági kultúrnövényeink körében elõforduló néhány rovarféle tevékenysége. Ennél fogvaigencsak hajlamosak vagyunk az általánosításra és mindenféle oktalan ritkítási mûveletekre. És amimég ennél is rosszabb: ezeket szeretnénk mindenáron teljesen ki is pusztítani az élõen létezõk so-rából! Ez a szemlélet és hozzáállás pedig a környezeti viszonyainkra tekintettel semmiképpen nemhelyénvaló.

Sajnos a köztudatban a rovar és a kártevõ fogalma szinte már azonosult. Pedig az ún. „kártevõk”között csupán kevés olyan akad, amely ha valahol megjelenik, ott valóban kárt is okoz. Ilyen példáula kolorádóbogár néven hírhedtté vált burgonyabogár, vagy a tévesen szövõlepkének nevezett ameri-kai fehér medvelepke. Hazánkban alig 100 rovarfajt sorolhatunk azok közé, amelyek az állandó ésrendszeres kártevésükrõl nevezetesek (levéltetvek, egyes molylepkefélék, májusi cserebogár stb.), ésalig-alig több azoknak a száma, amelyek a természeti tényezõkkedvezõre fordulása esetén a kártevés mértékéig képesek elszapo-rodni. Ugyanakkor hosszú évtizedek gyakorlati megfigyelései és akutatói adatok sokasága tanúskodik amellett, hogy számos rovarfa-junk már annyira megritkult, ha nem vigyázunk, a kipusztulásuktényleges veszélyével kell számolnunk. Emiatt védelemre szorulnak.Ilyenek például a közkedvelten közismert szarvasbogár, a „félelme-tes bajszú” nagy hõscincér, a kecses röptû fecskefarkú- és farkasal-malepke stb. Másokat – fõleg az esztétikus megjelenésû nappalilepkéket – a ritkaságuk mellett még a szépségük vagy a „tájképimegjelenésük” miatt is védenünk kell (képzeljünk el egy rétet virá-gok, meg könnyed röptû tarka lepkék nélkül, milyen egyhangúanzöld lenne!). Megint másokat meg azért védünk, mert a világon sehol másutt nem is fordulnak elõ, csak a Kárpát-medencében(=bennszülött fajok). De vannak olyanok is, melyeket a hasznos-

14.................................................. ..................................................


Nappali pávaszem

Szarvasbogár

ságukért védelmezünk. Ezekhez tartoznak a ragadozó életmódotfolytató bábrabló- és futrinkafélék, a szitakötõk stb.

A rovarvilág megítélésében nem szabad figyelmen kívülhagyni azt sem, hogy a legtöbb fajuk viráglátogató. A táplálko-zásuk folyamán a gyümölcsfáink és minden egyéb virág beporzá-sában (megtermékenyítésében) igen fontos szerepük van. Ezál-tal pedig kifejezetten hasznosak számunkra. Ugyanakkor igensok állatfajnak, elsõsorban madárfélének szolgálnak táplálékbázi-sul, és erre már csak madárvédelmi szempontból is oda kell fi-gyelnünk. A rovaroknak természetesen még a felsoroltakon kívülis igen sokféle szerepük van az életközösségekben (lásd, pl. han-gyafélék), ezek értékelésére és elemzésére vállalkozni itt nincslehetõség. Annyit viszont minden szubjektivitás nélkül le kellszögezni, hogy a rovarok oktalan pusztítása nagyon káros cselekedet az egész élõvilággal szemben!

A rovarok védelmében – s ezen keresztül a természeti és emberi környezet szempontjából – egyiklegfontosabb tudni- és tennivalónk az, hogy mind a házi kertjeinkben, mind az egyéb mezõgazdaságiterületeinken messzemenõen tartsuk be a vegyszeres növényvédelem használati elõírásait. Szigorúana meghatározott keretek között csak ott, olyan mértékben és mennyiségben alkalmazzuk, ahol és ami-kor az elkerülhetetlenül szükséges! NNeemm lleehheett eellééggggéé hhaannggssúúllyyoozznnii eennnneekk aa ffoonnttoossssáággáátt,, hiszen ezekkela kényszerû agrotechnikai eljárásokkal, amellett hogy erõsen szennyezzük a környezetünket – talajt,levegõt, vizet –, nem csak az élõvilágot, önmagunkat is mérgezzük. Az ideális mindenképpen az len-ne, ha a kultúrnövényeink kártevõi elleni (lehetõleg megelõzõ) védekezéskor, valamint a lakásainkbangyakran kellemetlenkedõ s olykor betegségeket is terjesztõ rovarok szükségszerû gyérítésén túlmenõen,a többi faj egyedeirõl jószerével tudomást sem vennénk. Mindezek mellett nem ártana mindannyiunk-nak ismerni, és felismerni tudni azokat a rovarfajokat, amelyek a ritkaságuk vagy valamilyen egyéb tulajdonságuk miatt a természetvédelmi törvényünk oltalma alatt állnak. Elégedjünk meg hát – a virá-gokhoz hasonlóan – ezek látványával, és nnee bbáánnttssuukk aazztt,, aammii nniinnccss aazz áárrttaallmmuunnkkrraa!!

15.................................................. ..................................................


Aranyos bábrabló Áttelelt kis rókalepke

Fecskefarkú pillangó

A természetes élõvilág önszabályozó körforgási rendszerének, vagyis a biológiai egyensúlybanmaradásának egyik legfontosabb alapfeltétele (lenne!) a minél kevesebb mértékû beavatkozás ezekbea szinte elképzelhetetlenül bonyolult és máig nem eléggé ismert folyamatokba. Ám az emberiségma már nem csupán a bioszféra egyik tagja, hanem annak javait felhasználó, a környezetét társadal-mi méretekben befolyásoló, alkotóan tudatos formálójává nõtte ki magát. Ebben a megváltoztatott,érdekeinknek megfelelõen átalakított környezetben ma különösen szükség van a természeti marad-ványok védelmére. És nem annyira a mi egyéni, hanem a jövõ generációi érdekében! Még akkor is,ha csupán egy vadvirágról, vagy „csak” egy kis bogárról van is szó. Minden, ami bármilyen oknálfogva kipusztul a környezetünkbõl, nem csak szegényebbé tesz bennünket s az élõvilágot, hanemtisztán elõre nem is látható folyamatokat indíthat el.

Okulásul és emlékeztetõül álljanak itt EELLTTOONN-nak, a neves angol ökológusprofesszornak mind-annyiunk számára intõ szavai:

„Mától kezdve létfontosságú feladat, hogy mindenki, aki megváltoztatni, kivágni, csatornázni,permetezni, felásni vagy beültetni szándékozik a föld bármely darabkáját vagy sarkát, elõbb háromkérdést tegyen fel magának: milyen növények és állatok élnek ott, milyen szépséget vagy életet ésérdeket veszélyeztethet a változás, és milyen veszéllyel növeli majd az életközösségek egyensúlyá-nak egyre fokozódó bizonytalanságát!”

Ha valamennyien ennek szellemében cselekszünk és élünk, reményünk lehet arra, hogy az em-beri faj nem válik végül az önmaga és környezete gyilkosává. E hatalmas és rendkívül bonyolultanösszetett folyamatnak bármilyen pici része is, de rendkívül fontos része az is, hogy az agrárterüle-tek között megbúvó természeti maradványokat megóvjuk a pusztulástól...

NNeekküünnkk eezztt aa ffeellaaddaattoott aazzookk aa nnöövvéénnyyeekk ééss áállllaattookk jjeelleennttiikk,, aammeellyyeekk iitttt,, aa JJáásszzssáágg kköözzééppttáájjáánn,,JJáásszzbbeerréénnyy kköörrnnyyéékkéénn mméégg fföölllleellhheettõõkk..

A JÁSZSÁG

A Jászság az Alföld északnyugati „sarkában” elterülõ, kissé körte alakúan teknõszerû természetföld-rajzi tájegység. Geomorfológiailag, botanikailag és zoológiailag egyaránt a Tiszai Alföldhöz(=Crisicum) tartozó kistáj, mely a dél felé mélyen lehúzódó Gödöllõi-dombvidék keleti oldalától aTarna felszínen maradt pleisztocéni hordalékkúpjáig, északról a Mátra által határolva, délnek Szol-nokig terjed.6 Felszíni kialakulásában a Zagyva és a Tarna folyó feltöltõ tevékenysége játszotta a fõszerepet, amelyek eredetileg külön, a Jászság nyugati, illetve keleti peremén leszaladva igyekezteka Tiszába. Csak a holocén elején (mintegy 10 – 12 000 évvel ezelõtt) bekövetkezett tájközépi süly-lyedések hatására foglalták el mai helyzetüket, hogy útközben magukba fogadva a mátrai patakokat,végül Jászjákóhalma alatt õk is egyesüljenek, s átadják õsi helyüket a szél felszínalakító munkájának.

16.................................................. ..................................................


6 A történelmi Jászság területileg kisebb a morfológiailag meghatározható jászsági táj fogalmánál, a földrajzitáj – fõleg keleti és déli irányban kibõvülve – lényegesen nagyobb területet foglal magába.

Ez az igen gyenge domborzati tagoltságú alacsony, egyenletes síkság (=Alsó-Zagyva-sík)87–95 m tengerszint feletti magasságú, csak a lösz- és homoktakarta peremein emelkedik kissé 100méter fölé. Fõ talaja a típusos réti talaj, amely a területnek mintegy 40–41%-át fedi. A csernozjom-jellegûeké 29–30% körüli, az öntéstalajok kb. 9–10%-ot tesznek ki, míg a lösz- és homoktalajokaránya megközelítõleg 20–21% között van. Ha madártávlatból nézzük a Jászság földjét, azt láthat-juk, hogy a peremein felhalmozódott száraztérszíni lösz- és löszöshomok a terület belsejében fo-kozatosan agyagos, majd iszapos térszíni löszben folytatódik, végül a Zagyva óholocéni teraszára

17.................................................. ..................................................


áttelepített löszanyag borul, nagy foltokon elszikesedve, ame-lyek a XIX. századi nagy folyószabályozások és lecsapolásokkövetkeztében a területükben tovább növekedtek.7

A jászokat megelõzõen népesebb települések nem voltakezen az õsi Sárréthez hasonlítható, elmocsarasodott erdõs-li-getes tájunkon. Az élõvilág megváltozása e harcias, ám az élõ-helyi körülményekhez nagyon is jól alkalmazkodni tudott nép-csoport idetelepítésével (IV. Béla magyar király korában) vettekezdetét, majd ez folytatódott a török fennhatóság ideje alattihatalmas erdõpusztításokon keresztül a lecsapolásokkal, végüla szárazulatra jutott részek feltörésével, mûvelés alá fogásával(XVIII–XIX–XX. század).

A mai jászsági tájkép közel 90%-ban az embert szolgáló„mûtáj”, azaz uniformizált kultúrmezõség; búza-, árpa-, répa-,kukorica- és szálastakarmány-termeléssel, míg a délnyugatirész lassan humuszosodó homokján a telepített erdõsávok, il-letve szõlõ-gyümölcsös kultúrák határozzák meg a táj arculatát.

A Jászság – az Alföld rokonjellegû területeihez hasonlóan – ma már alig rendelkezik természe-tes körülményeket õrzõ területekkel. Azok is csupán olyan maradványok, amelyek mezõgazdaságitevékenység számára gazdaságtalanul alkalmatlanok, illetõleg állattartási (legeltetés, kaszálás) vagyárvízvédelmi okok miatt maradhattak meg. Szerencsére ezek a refúgium-területdarabkák egybenazok is, amelyek mind a történeti eredetüket, mind pedig mai állapotukat tekintve zoológiailag ésbotanikailag, nem utolsó sorban pedig tájképi megjelenésükben egyaránt a legértékesebbek. E terü-letdarabkák közé tartozik a HHaajjttaa,, a Kerekudvar környéki ZZaaggyyvvaa--áárrttéérr,, a Jászdózsa melletti PPaapp--eerr--ddõõ,, az ettõl nyugatra elterülõ Pap-fertõ, a Borsóhalma–Négyszállás térségi legelõk jelentõs hánya-da, a Jászteleknél található idõs mmoorroottvvááss--ttööllggyyeess8,az Alattyán és Jászalsószentgyörgy „alatti” ártéritölgyesek stb. Leszámítva a még többfelé is találha-tó apróbb-nagyobb, szántóföldektõl körülzárt „te-nyérnyi” biotóp-maradványokat, valamint a szét-szórtan, olykor csak szálanként elõforduló védettnövényritkaságokat (pl. tavaszi hérics – egykor ve-tõvirág, homoki kikerics és tátorján is), a fentebbemlített területdarabkák azok, amelyek úgy-ahogymég õrzik a Jászság hajdani színes élõvilágának jel-legzetes nyomait, közöttük számos védett vagy he-lyileg ritkaságszámba menõ növény- és állatfajt.

18.................................................. ..................................................


7 A vízmentesítési munkák azonban nemcsak az állattartás fejlõdését segítették elõ a rétek gyarapodása által, hanem az újból megindult szikesedési folyamatokkal a sziki növénytársulások térhódítását is (ese-tünkben pl. borsóhalma térségében); részletesebb természetföldrajzi és történeti-növényföldrajzi tájleírásBuschmann: 1995, 2001/a.

8 A vastagon szedett nevek védett területek.

Ahol egykor a Zagyva folydogált…

…a Hajta

JÁSZBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE

Az elõbbiekben természetföldrajzilag igen röviden ismertetett Zagyva-medence – újabban haszná-latos nevén Alsó-Zagyva-sík (Jászság) – fõvárosa Jászberény, Budapesttõl kb. 80 km-re délkeletre,a Mátrától mintegy 40 km-re, hozzávetõlegesen a medence északnyugati csücskében terül el.

19.................................................. ..................................................


Õsi növénytakarója az egykori természetes állapotában változa-tos erdõs-sztyepp volt.9 A homoki és lösztölgyesek mellett fõleg ár-téri ligeterdõkkel elegyes, ún. intrazonális lápi-mocsári és szikes-pusztai vegetációval. Uralkodó lágyszárú növényzetének fõbb elemeia nagy kiterjedésû, szúnyogzümmögéssel és békakuruttyolással „ze-nésített”, vízimadaraktól hangos sásos-szittyós és kákás-gyékényesnádasok voltak, nyárfás-fûzesekkel és szilfákkal keveredett égeres-kõrises mocsári tölgyesekkel körítve.

A növénytakaró nagy átalakulása – az erdõk és ligetek elfogyá-sa után – a vízrendezésekkel kezdõdött, melyek következtében el-tûntek a mocsaras-vizenyõs területek, átadva helyüket a szikesedõréteknek.

De hol vannak már ezek az ibolyaillatú tavaszi rétek is!? Hoválettek a pacsirtaénekes nyarak, a madárdaltól hangos ligetek, a sut-togva bókoló nádasok? Alig maradt belõlük valami. Az erdõket ki-vágták, a réteket eke szaggatta fel. Búzatenger kalászerdeje ring ahelyükön, lucernatáblák zöldje folyik egybe az ég kékjével, s az

ökörnyálas õszben a kukoricások száraz leveleit zörgetik a hajnali dereket hordozó szelek. Kétszáz évvel ezelõtt a Jászság, így Jászberény környéke is még igazi löszpusztai, szikesréti,

mocsaras vadvízország volt. Földjének talán a felét sem mûvelték, – ma több mint 80%-ban mezõ-gazdasági kultúrterület. E nagyfokú tájátalakítás hangsúlyozottan szükségessé teszi környékünk ter-mészeti – vagy inkább már csak természetközeli állapotú – maradványterületeinek megõrzését,különösen annak a kevés számú védett növény- és állatfajnak a megbecsülését, amelyek egyáltalánfenn tudtak maradni ebben a megváltozott környezetben.

Jászberény környéke sajátos helyzetû és arculatú része a Jászságnak. A felszínalakító természetierõk tájformáló munkája eredményeként itt, Jászberény délnyugati határában, a Hajta térségében ta-lálkozik és ötvözõdik a Duna–Tisza közének (=Praematricum) homokpusztai, és a Tiszántúl (=Crisicum)löszpusztai-szikesréti növényvilága. A Jászfelsõszentgyörgy–Jászberény közötti Zagyva-szakasz(=Zagyvamenti Természetvédelmi Terület) a régi, folyóvölgyi ártéri világ színes hangulatát idézi, denéhány km-re keletebbre elég csak „átlépni” a gátakközé szorított folyót, máris valósággal a Hortobágy„kistestvérét” láthatjuk magunk elõtt, oly tökéletesenasztallap simaságú a borsóhalmai legelõ. Délre for-dulván viszont alig tesszük ki a lábunkat a városból,mintha csak a Kiskunság homokdûnés tájára „nyújtot-tuk” volna, egy egészen más világba érkezünk.

Ismerkedjünk meg hát ezekkel a területrészekkel,valamint azokkal a növényekkel és állatokkal, ame-lyek természetvédelmi törvényünk oltalma alatt áll-nak, és Jászberény térségében elõfordulnak. Sem a

20.................................................. ..................................................


9 Lásd irodalomjegyzék (Buschmann, 2001/a): a Jászság önálló flóramûvének elkészítése még várat magára (!).

Õsz a Zagyva folyó partján

Zagyvamenti füzes-nyáras ártéri rét

Nyírség, sem a Kiskunság, fõleg a romantikus hegyvidékek viszony-latában nem sok ilyet mondhatunk magunkénak. De éppen ezért kellnekünk a legjobban vigyáznunk arra, hogy ezek a maradványok to-vábbra is megmaradhassanak! Szeretnénk hinni, hogy amennyiben ajövõben bárki is rábukkan majd az alábbiakban említésre kerülõ nö-vényritkaságok valamelyikére, nem az elsõ dolga lesz letépni, – ott-hon a vázában úgyis csak néhány napig „gyönyörködhet” akárme-lyikben is. Ugyanakkor az esetleg emiatt elmaradó magutánpótláshiányában nem csak másokat, önmagát is megfoszthatja az elkövet-kezendõ évek kirándulásainak kellemes és szép látványosságaitól.De ugyanez a mérséklet vezéreljen mindenkit, amikor az állatvilágegyes könnyebben elfogható, ritkább tagjaira bukkan. Ne csupánazért ne bántsuk õket, mert védettek és már úgyis kevés van belõ-lük, hanem annak tudatából, hogy ezekkel jövõre is, meg azután is,ugyanitt és ugyanígy találkozni szeretnénk. Így, az élõhelyeiken ismagunkénak érezhetjük valamennyit. EEllééggeeddjjüünnkk mmeegg hháátt mmiinnddeenn--kkoorr aa llááttvváánnyyuukkkkaall ééss aa fféénnyykkééppeezzééss aaddttaa eemmlléékksszzeerrzzééssii lleehheettõõssééggggeell!!

A ZAGYVAMENTI TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET

Aki az Electrolux-gyár (Hûtõgépgyár) melletti Állat- és Növénykertbe látogat, talán nem is sejti,hogy alig egy kõhajításnyira van tõle a Zagyvamenti Természetvédelmi Terület. Kilépve a fõkapun,csak az Állat- és Növénykert „hátát” védõ töltés gyalogútján kell végigmennie, máris megpillanthat-ja a nemrég elkészült keskeny acélhidat, amely átvezet az innen Pusztakerekudvaron át Jászfelsõ-szentgyörgyig húzódó, 111 hektáros védett területre. A követendõ útvonalat piros-, majd Kerekud-vartól zöldsávú turistajelzés mutatja.

21.................................................. ..................................................


Fehér nyárfás homoki táj

Ez a folyásirány szerinti jobb oldalon változó szélességben el-nyúló nyílt ártér egyik fõ természeti értéke Jászberénynek.10 A Zagy-va síksági szakaszának legtermészetesebb állapotában megmaradtrésze, amelyet az óholocén mogyorófázis idején mélyített magánaka folyó a Jászság középterének süllyedése, a Jászberény–Jászjákó-halma–Alattyán térségi mély behorpadás hatására.11 Ma is szabá-lyozatlanul és szeszélyesen kanyarogva, néhol alámosott és vízbedõlt öreg fák alatt, természetes gátjai között, magas lösz és lösz-homok falaktól kísérve folyik az egyébként sekély, alig 1–2 métermély alluviális medrében. Itt nem volt szükség gátak építésére,mert a Jászfelsõszentgyörgy és Jászberény közötti alig tíz km-esszakaszon majdnem akkora a térszín lejtése (12 m), mint Jászbe-rény és Szolnok között 50 km-es távolságon (14 méter). Ezért alépcsõzetes tereplejtés következtében az áradások vízereje egy vi-szonylag széles, lapos, többé-kevésbé „U” keresztmetszetû mélyvölgyet alakított ki magának a laza szerkezetû talajszintbe. Ahol ahullámtér egészen a vízszélig elkeskenyedik, ott a környezõ térszín

pereme és az árterület közötti több méteres szintkülönbség élesen elválik, és szinte szakadéksze-rûen mered a folyó fölé, máshol viszont jelentõsen kiszélesedve, elhagyott mederszakaszok nyomaifedezhetõk fel.

Mintha csak a környezõ kultúrterületekrõlminden ide menekült volna, olyan változatosnövény- és állattársulások12 élnek itt együtt. Iga-zi „alsószakasz-jellegû” ecsetpázsitos réttársu-lás-sorozatok fogadnak bennünket, mederszélikivénhedt fûzfákkal, fészekrejtõ hatalmas feketenyárfa-matuzsálemekkel, égbenyúló jegenyék-kel, kõris-, szil-, juhar- és égerfákkal megtûzdeltmadárdalos galérialigetekkel, a partszegélyentelepített nemesnyárasokkal, spontán szaporodóakácokkal.13

22.................................................. ..................................................


10 Ez a karakterû folyószakasz egészen a Zagyván átívelõ vasúti hídig terjed, de az a rész már nem tartozika védett területhez.

11 Hogy mennyire erõteljes lehetett a Jászság közepének folyamatos süllyedése, ékesen bizonyítja az a tény,hogy a Zagyva Jászfelsõszentgyörgytõl a Hajtán át Farmos irányába tartó õsi folyását végül szinte derék-ban megtörve kényszerítette kelet-északkeleti irányba a folyót, és a hordalékaiból a szél által felépítettHort–Csány–Portelek vonulatú homokbucka-rendszerét áttörve szaladt bele az úgynevezett „berényisüllyedék”-be, vagyis foglalta el a megközelítõleg mai folyási irányát.

12 Közel 300 növényfaj, szemben a felsõbb és az alsóbb szakaszok 150–200 növényfajával, ugyanakkor a Jász-berény térségébõl eddig elõkerült nagylepkefajoknak is több mint a fele ezekrõl a rétekrõl került listára.

13 Az egykori õsibb, magasabb-ártéri tölgy-kõris-szil keményfás galérialigetekre itt már nyomaiban is aligakadhatunk. Hajdani létükre csupán a salamonpecsét és néhány szál medvetalp utal. Ilyen típusú kemény-fás ligeterdõkre csak Jásztelek és Alattyán térségében bukkanhatunk, azok is zömükben „csak” ter-mészetközeli állapotúvá fejlõdött idõsebb telepítések.

Nyári tõzike

Az ártéren olykor tömeges a réti kakukkszegfû

Üde, mezofil turjánrétjei növényvilágában a különbözõ évsza-kok aspektusai szerint boglárka, here, bükköny, habszegfû, cicka-fark, imola és ernyõsvirágzatú fajok (pl. vadmurok) dominálnak,melyek között csak itt-ott láthatjuk a borsóhalmai réten olykor tö-megesen virító réti margarétát. Egyes helyeken foltszerûen sok ré-ti kakukkszegfûvel és festõ zsoltinával, késõbb õszi vérfûvel, õszfelé kikericsekkel találkozhatunk. A morotvákban és az áradásokbólvisszamaradó víztõl cuppogósan pocsolyás mélyedésekben nád,gyékény- és sásfélék uralkodnak, gólyahír, virágkáka, sárga nõszi-rom, réti füzény díszeleg, több helyen pedig elcsodálkozhatunk afekete nadálytõ fehér virágzatú (mocsári) alfajának sokaságában.Magas partoldalainak némely részén az adventív (behurcolt) parlagiligetszépével és az itt tájidegennek számító fehér szamárkenyérrelvegyült gyalogbodzások, pusztai csenkeszes és a terület leromlá-sát jelzõ fenyérfüves bogáncsosok meg aszatosok láthatók bõviben,másutt a pipacsos csillagpázsit és csomós ebír társulások hajladoz-nak, ha a szél elsuhan felettük. Jászfelsõszentgyörgy felé közeledve felfedezhetjük a csilláros ésmolyhos ökörfarkkórók, majd a kövér aggófû termetes szálait. Szárazabb helyeken a szürkekáka egy-egy tõcsomója, a szarvas kocsord, az orvosi ziliz vagy fehérmályva, a parlagi madármályva meg a gilisztaûzõ varádics hívja fel magára a figyelmet, és még sorolhatnánk sokáig a szebbnél szebb, kisebb-nagyobb réti virágok neveit.

A Zagyvát mindkét oldaláról kísérõ galérialiget kecskerágó, kökény, bodza, galagonya és gyepû-rózsás bozótszéleit vérehulló fecskefûvel és farkasalmával vegyült, méteresnél is nagyobbra növõnagy csalán szegélyezi; iszalag, szeder, komló, süntök és egyes galajfélék szövik be, sokhelyütt valósággal megközelíthetetlenné téve a vízpartot. Pedig a partszegélyen haladva, a napsütötte helyeken olykor megláthatjuk az egyébként itt is egyre ritkább mmooccssáárrii tteekknnõõss egy-egy példányát, ámlegtöbbször már csak a csobbanásuk árulja el, hogy a közeledésünk megzavarta nyugalmukat. Hamégis elég óvatosak vagyunk, és szerencsénk is van, néha találkozhatunk homokpadkán sütkérezõvvíízziissiikkllóóvvaall,, kedvünkre figyelhetjük a „méla lesben” ülõ kkeeccsskkeebbéékkáákkaatt,, vagy a víz fölött akrobatikuslégimutatványokat produkáló szitakötõket.

A botanikusok szerint valamely terület természetvédelmi értékének meghatározásaszempontjából különös jelentõséggel bíró kos-borfélék teljesen hiányoznak a ZagyvamentiTermészetvédelmi Területrõl. Egyébként is – azolykor évente többször is elõforduló kiáradásokmiatt (?) – kevés, mindössze 5 a területen tenyészõ védett növényfajok száma.

Május–június fordulóján, ha átmegyünk azÁllat- és Növénykert mögötti – említett – kis vas-hídon, máris egy szemet gyönyörködtetõ turján-rét fogad bennünket. Aki nem siet, és tesz egy

23.................................................. ..................................................


Orrszarvú bogár

Réti iszalag

kerülõt az eléje táruló réten, az idõszakosan vizenyõs morotvaszélén hamar észreveheti a sásos-csátés haragoszöld színébõlszinte kivilágító nnyyáárrii ttõõzziikkéékk hófehér virágfejecskéit. (Rokonfaja,a szintén védett tavaszi tõzike csak a Dunántúlon él, és hetekkelkorábban virágzik.) Beljebb haladva a réten, öreg fûzek és vénnyárfák alatt is rábukkanhatunk még. Összesen mintegy100–150 tõ az állománya, bár egyes években jóval kevesebbegyede hajt virágot. Az Electrolux-gyártól a vasúti hídig terjedõnem védett folyószakaszon még három kisebb populációja léte-zik, egyikük közvetlen a partszegélyi nádasban.

Folytatván utunkat – már Jászfelsõszentgyörgy közigazgatá-si területén –, egy jócskán kiszélesedõ rét eléggé meredek part-oldalán találkozhatunk elõször a nnyyúúlláánnkk ssáárrmmaa vagy madártejszálaival.14 Jellegzetes habitusával és termetével jól különválik, snem téveszthetõ össze a többi, Alföldünkön elõforduló madár-tejfajjal, amelyek alacsonyabbak és más virágállásúak. Innentõlkezdve szétszórtan, de Jászfelsõszentgyörgyig a partoldal teljes

hosszában végig elõfordul, – egyébként pedig Jászberény környékén szinte mindenütt él. Ha kitérõt teszünk a kerekudvari hídon át az egykori Gosztony-uradalom15 romjaihoz, ezen a

túloldali rét szélén tûnik szemünkbe elõször a rrééttii iisszzaallaagg.. Bõrnemü, átellenes leveleirõl és kékes-lilás színû bókoló virágairól azonnal felismerhe-tõ. Rokonaitól eltérõen nem felkúszó szárú, ha-nem bokorszerû tõcsomókban él. Az élõhelyadottságaiból következõen a Zagyvamenti Ter-mészetvédelmi Területen ritka. Legközelebbcsak Jászfelsõszentgyörgy alatt láthatjuk viszont,azon a partoldalon, ahol az augusztus végén il-letve szeptemberben virágzó mintegy 7–8 tõppeettttyyeeggeetteetttt (régebbi nevén: réti-) õõsszziirróózzssaa da-col a túlélésért a szántók szélén, a kultúrhatá-sokkal szemben. Más növény viszont éppen„kultúrakövetõ”. Ilyen a szegfûfélék családjába

24.................................................. ..................................................


Az egykori Gosztony-kastély

Sisakos sáska

14 1938–39-bõl származó adatok szerint valahol ezeken a réteken (?) élt a ffeehhéérrmmáájjvviirráágg,, a ddeebbrreecceennii ttoorrmmaa,, arrééttii kkaarrddvviirráágg,, a Zagyva szélén pedig a kkáállmmooss;; egyiket sem sikerült eddig megtalálni (a kkáállmmoossTarnaõrs–Jászdózsa között még elõfordul). Kerekudvarnál egy idõben a kerti „júdáspénzhez” igen hasonla-tos hhoollddvviioollaa is termett. Valószínûleg áradások alkalmával kerülhetett ide a Mátrából, de néhány évi tenyészés után az 1980-as évek második felében teljesen váratlanul eltûnt.

15 Ez a környezetbe tájképileg is harmonikusan illeszkedõ – és mielõbbi teljes renoválásra szoruló – épület-együttes a Jászság egyetlen kúria-épületcsoportja. 1945-ig a báró Gosztony család tulajdonát képezték;klasszicista külsejû kastély, vendégház, cselédlakások, magtárak és egyéb gazdasági épületek: ma haszná-laton kívüliek, erõsen leromlottak, úgy tûnik pusztulásra ítéltek. Felújításuk idegenforgalmi hasznosításra(ideális környezetben, pl. lovasiskola, kemping vagy szabadtéri mezõgazdasági múzeum létesítésére) talánmég megérné.

tartozó, hamvasan bíborpiros virágú kkoonnkkoollyy.. Egykor a pipaccsal ésa búzavirággal együtt közönséges „gabonagyom” volt, de a vegy-szeres gyomirtás és a gépi vetõmagtisztítás rendkívül megritkította.Ma védett növény. Csak a közelmúltban találtuk meg a szántóföld ésaz ártéri rét találkozásában. Rendszeres jelenléte – mivel egyévesnövény – egyelõre bizonytalan.

E tájképileg is megragadó változatos környezet számos gerincesállatfajnak nyújt otthont. Igaz, nappal aligha találkozhatunk velük, dekedves lakhelye ez a száraz, nyári idõszakban a vvaakkoonnddnnaakk,, a ssüünn--nneekk és a hosszú orrú eerrddeeii cciicckkáánnyynnaakk is, hiszen bõséges táplálék állrendelkezésükre mindenféle rovarokból. Sétánk során a fûvel szinteészrevehetetlenül egybeolvadó ffüürrggee ggyyííkkoott elég gyakran láthatjukaz úton napfürdõzni, jövetelünkre viszont villámgyorsan menedéketkeres a talaj valamelyik repedésében. A bbéékkaafféélléékk itt általában ritkáb-bak, mint pl. a Hajtában, bár az Alföldre jellemzõ fajok szinte mind-egyike elõfordul ezeken az üde réteken. Külön érdekessége és értéke a területnek a bbaarrnnaa áássóóbbéékkaaviszonylagos gyakorisága; – ez az állat a környezõ homokhátakról húzódik le az ártérre.

A Zagyvamenti Természetvédelmi Terület madárvilága az élõhely fás vegetációjából következõenszínes és összetett, a környezetéhez viszonyítva pedig fajgazdag. Jászberény határában itt a leggya-koribb a ffüüggggõõcciinneeggee és egyes odúlakó fajok (pl. sseerreeggééllyy és hhaarrkkáállyyfféélléékk stb.), melyek közül féme-sen csillogó, azúrkék tollazatával a fokozottan védett sszzaallaakkóóttaa a legjelentõsebb – volt legalábbis,amíg az utóbbi években a híd körüli hatalmas fákat sorra ki nem döntötték!16 A trópusi színekbenpompázó ugyancsak fokozottan védett ggyyuurrggyyaallaaggookk a néhai uradalmi épületek mögötti egyik domb-hajlat oldalában költenek néhány párban. A lombkoronában és cserjeszinten fészkelõ madárfajokszáma mintegy harminc, köztük az elbûvölõ énekû ffüülleemmüülléévveell.. Néha egy-egy bbeerrkkii ttüüccssöökkmmaaddáárr ismegszólal valamelyik bokorágon, melyet hallgatván az emberben kis idõ múlva olyan gondolat támad, hogy ez a madár bizonyára soha nem vesz levegõt, mert megszakítás nélkül percekig folya-matosan pirreg. Rendszeres fészkelõje a galérialigeteknek a feltûnõ, aranysárga tollazatú ssáárrggaarriiggóó..

Az õ flótázása szerint „huncut a bíró”, de hogy melyik, azt so-hasem tudjuk meg tõle. Megállapításához ezért nem is fûzhettöbbet valamelyik öreg nyárfáról egy-egy tapasztalt ddoollmmáánnyyoossvvaarrjjúú,, minthogy: „kár...”.

Leggazdagabb természetszerûleg itt a gerinctelen állatvilág.Igen sok az ééttii ccssiiggaa,, és gyakoriak az egyes folyami szitakötõ-félék, a szúnyogokról nem is beszélve. Bogárfélékben is bõvel-kedik. Ritkább állatai közül meg kell említeni az öreg, korhadófûzfákban is kifejlõdõ ddiióóffaacciinnccéérrtt,, meg az oorrrrsszzaarrvvúú bbooggaarraatt.. Aszántószéli partoldalba függõleges járatot váj a sszzoonnggáárriiaaii ccsseellõõ--ppóókk.. Az ájtatos manónak is nevezett, s a magasabb növényeken

25.................................................. ..................................................


Szongáriai cselõpók

Egykor gyom volt, ma védettnövény a konkoly

16 Nem szükséges elpusztítani olykor egyetlen állatot sem ahhoz, hogy „eltüntessük” õket valahonnan,elég, ha az élõhelyüket (fészkelõhelyüket) tesszük tönkre!

táplálékára órákig mozdulatlanul várakozó iimmááddkkoozzóó ssáásskkaa elég gya-kori, viszont a kúpos fejével bizarr látványt nyújtó ssiissaakkooss ssáásskkaa mársokkal kevésbé. Néha találkozhatunk a csillogó, zöldesaranyszínûaarraannyyooss bbáábbrraabbllóóvvaall,, a rreezzeess és aarraannyyppeettttyyeess ffuuttrriinnkkáávvaall,, olykor pe-dig a ppoommppááss vviirráággbbooggáárrrraall is.

A változatos, fajgazdag növénytársuláshoz kapcsolódóan a Jász-berény környékén elõforduló mintegy 800 lepkefajnak több mint a fe-le került elõ ezeken a réteken.17 Szinte alig múlik el a tél s olvad el ahó, az elsõ melegebb tavaszi napsugarak máris elõcsalogatják az áttelelõ nappali lepkéket. Kifakult színû citromlepke, kkiiss rróókkaalleeppkkee,,nnaappppaallii ppáávvaasszzeemm (sajnos ezek is egyre ritkábbak) és olykor még egy-egy sérült szárnyú nnaaggyy rróókkaalleeppkkee is látókörünkbe kerülhet, ame-

lyeknek azután a nyári nemzedékei elénk varázsolják a színek és rajzolati harmóniák öröklött, igazigazdagságát. Április végén – május elején jelennek meg a mifelénk meglehetõsen ritka és sokszorévekre is eltûnõ ffaarrkkaassaallmmaalleeppkkéékk.. Jellegzetes, lomhán vitorlázó repülésükkel néha úgy libegnek a virágok fölött, mint valami gyenge szélben sodródó nagyobbacska tarka tollpihék. Napokkal késõbbaz élénkpiros színük miatt távolabbról is feltûnõ kkiiss-- és nnaaggyy ttûûzzlleeppkkéékk kergetõzését csodálhatjukmeg, majd a ffeeccsskkeeffaarrkkúú lleeppkkéékkeett,, amint a napsütésben virágról virágra szálldosnak. Az igazi nyár beköszöntével megszaporodnak a kék színû boglárkalepkék, láthatjuk a madarak közvetítésével min-denfelé terjedõben lévõ, tájidegen ostorfához kötõdõ ccssõõrröösslleeppkkéékkeett meg a kis gyöngyházlepkéket,azután a néhány év óta kis országunkba ismét visszatelepült, a hátsószárnya fonákján világoszöld alapon ezüstszínû csíkokat viselõ szép nagy zzööllddeess ggyyöönnggyyhháázzlleeppkkéékkeett,, amelyek elõszeretettel láto-gatják a bogáncsfélék virágait. Szeptember közepén a tavasszal messzirõl hozzánk vándorolt aattaallaann--ttaalleeppkkéékk hazai nemzedékének példányai elindulnak dél felé, és a narancssárga színükkel feltûnõ sáfránylepkéket látva már érezni lehet, hogy...

Õsz van. Elrepültek már a vándorok,S amíg az elvénült nyári virágok Fakó szirmaira ül a bágyadt napsugár, Ökörnyálat von a szellõ maga után.

De egyelõre még csak a Zagyvamenti Ter-mészetvédelmi Terület végéhez, Jászfelsõszent-györgy elsõ házaihoz értünk.18 Utunk innen átve-zet majd a másik természetvédelmi területre, aHHaajjttáábbaa.. Mielõtt tovább indulnánk, azért álljunk

26.................................................. ..................................................


Zöldes gyöngyházlepke

A Zagyva télen

17 Az említett 800 lepkefaj mintegy 90%-a éjjeli állat, amelyekkel a kiránduló nem találkozik. A szóban forgóterületen elõforduló védett éjjeli lepkefajokat ezért lásd a tanulmány végén található táblázatban.

18 Megemlítjük, hogy ha a Zagyva mellett haladnánk tovább, s a település másik végében átkelnénk a hídon,akkor az úgynevezett „Lucskos-erdõ”-höz érkeznénk. Ott olyan óriási öreg tölgyek, kõris- és fûzfák fogadná-nak bennünket, amilyeneket már csak a Jászteleknél lévõ Pusztamizsei Természetvédelmi Területen találhatunkmég. A Jászságban eddigi ismereteink szerint egyedül itt, ezen a helyen terem az eeppeerrggyyöönnggyyiikkee..

meg egy kicsit, s tekintsünk vissza. Nagyszerû kilátás nyílik az ártér rétjeire és ligeteire a magasabb tér-szín peremének bármelyik pontjáról, akár a tavaszi illatos virágözön, akár a meleg, napfényben fürdõnyár, akár az õsz tarka színorgiája idején járunk is itt. Olyan esztétikai élményt kínál ez a táj, amelyértérdemes kimozdulni a lakásból! De télen is kellemes séta kínálkozik errefelé, amikor hó lep be min-dent. Ez az õsi állapotokat õrzõ Zagyva-völgy a folyó síksági részének legszebb szakasza. Nem vélet-lenül ezen (is) vezet keresztül az országos túramozgalomban ma már elõkelõ helyen jegyzett „„HHaajjttaa5500”” elnevezésû teljesítménytúra útvonal. És nem véletlen, hogy egyes részei (pl. a Kiserdõ környéke –fõleg majális idején) kedvelt kirándulóhelyei városunk lakóinak. Csak az a gond, hogy sem az élõvilág-ra, sem a környezet tisztaságára nem vigyáznak kellõen. Pedig jó lenne, ha még az utánunk jövõ nemzedékek is gyönyörködhetnének azokban a szebbnél szebb fákban és virágokban, madarakban,lepkékben és bogarakban, amelyekben nekünk még részünk lehet ezeken az ártéri réteken.

Végigjárva a Zagyvamenti Természetvédelmi Területet, Jászfelsõszentgyörgy alá érkezvén fel-merülhet bennünk a kérdés: visszaforduljunk-e, vagy továbbmenjünk? Mi – utalván a bevezetõbenmegfogalmazott célunkra – újabb látnivalók és ritkaságok reményében, az utóbbit választjuk. Kö-vetjük hát a zöld sáv turistajelzést. Ez egy darabon gazdasági mûúton, majd homoktalajú dûlõuta-kon vezet el bennünket a Hajta-patak (=Almási-ér) hídjához. Míg az érdekességgel alig szolgálószántóföldek mellett haladunk, elmondjuk, hogy a mai jászsági táj legérdekesebb, legösszetettebbélõvilágú részéhez fogunk érkezni, amely környékünk legtöbb természeti értékének, vagyis védettnövény- és állatritkaságának ad otthont.

A HAJTA ÉLÔVILÁGA

A Hajta (elnevezésének eredete máig nem tisztázott), ez a részbensaját homokbuckái között megrekedt, erõsen kiszáradóban és szi-kesedõben lévõ mocsaras terület volt a holocén elején a Zagyvaõsi folyásirányának árterülete. A Jászság egykor hatalmas kiterjedé-sû vízivilágából napjainkra – habár meglehetõsen összeszûkülve, snem teljesen érintetlenállapotában – ez azegyetlen olyan mocsárte-rület, amely még úgy-ahogy fennmaradhatott.Okai egyebek között ab-ban keresendõk, hogyegyrészt ez a néhol ki-sebb sekély, leginkábbmár csak idõszakos nyíltvízfelszínekkel tarkított


…és jelen (1989)Múlt…(1959)

.................................................................................................... 27

cuppogósan süppedékes mocsárreliktum igazi „paradicsom”volt az itt élõ emberek számára; meg lehetett élni a halászatból,pákászatból és állattartásból, – másrészt a lassan feltöltõdõ-zsugorodó mocsárnak a peremrészein oly erõs az elszikesedés,hogy növénytermesztésre szinte teljesen alkalmatlan. Ugyanak-kor a környezõ száraz, szinte sivatagszerû és kissé örökké moz-gásban lévõ sovány futóhomok – az erdõsávok meg a rozs és aszõlõ-gyümölcsösök kivételével – ugyancsak nem gazdaságoskultúrnövényzet számára.

Amikor a Hajtáról esik szó, nem elég csupán az 1987 ótavédett „Hajta-mocsár” Természetvédelmi Területre19 gondol-nunk. Az õs-Zagyva mocsárvilága ugyanis nem korlátozódik ajászberényi határrészre! A terület nagyobb része Pest megyé-ben található (Erek-köze, Nyík-rét, Farmos határában a Nagy-nádas stb.). De a Szolnok megyei rész sem csak a 31-es közútjobb oldala, hanem az egykor Görbe-érnek nevezett ágán átter-jed az út bal oldalára is, és a tõtevényi homokhátak aljában

szétterülve egy terjedelmes laposban, „belekeveredik” az Erek-köze morotva-labirintusába.20 Jász-berény környéki elõfordulását illetõen a borsóhalmai réten kívül itt található még a szaporodó ten-denciát mutató, egyben szikesedést is jelzõ kkoorrccss – vagy régebben ismert nevén fátyolos nnõõsszziirroomm..

A Hajta egyike azon jászsági területdarabkáknak – ha nem az utolsó! – amelyben úgy-ahogy mégviszontláthatjuk egy kicsit tájegységünk természeti múltjának néhány vonását, sajátosan egyedi táj-képét és hangulatát. Olyan ez, mint egy kis „mini-Ócsa”, de egy kicsit olyan is, mint Ágasegyházahomokbuckás környéke, amelyben a mocsári alapvegetációt körülölelõ sziki-, lösz- és homokpusz-tai vegetációk szinte minden jellegzetes társulásának kisebb-nagyobb mozaikdarabkái megtalálha-tók. Régi idõket idéznek itt a „semlyékes”,lápos-mocsaras mélyedések párásan hideghajnalai, a kiszikesedett löszhátak ürgelyukasgyepjei, a feledésre ítélt, népi hagyományoknyomait õrzõ, elhagyottan omladozó egyestanyai épületek, a hatalmas, sásos-zsombékosnádtengerek bugaerdeinek szélein.

Ez a Jászberénytõl kb. 6 km-re elterülõ,ma Hajta néven ismert – részben Jászfelsõ-szentgyörgyhöz részben Jászberényhez, dé-lebbre pedig már Pest megyéhez tartozó –és Farmosig húzódó egykori õs-zagyvai

28.................................................. ..................................................


Korcs (fátyolos) nõszirom

Sulyom, amely a vízhiány miatt pusztult ki a Hajtában

19 A „Hajta-mocsár” Természetvédelmi Terület komplex élõvilági leírását lásd Buschmann: 1995.20 Hogy mennyire bonyolult vízrendszere volt itt az õs-Zagyvának, arra most nem térünk ki, csupán megemlí-

tem, hogy a valósággal rácsszerû morotva-maradványai között szinte el lehet tévedni, s az Erek-közében bo-lyongva például a Nyík-réti kkoossbboorrooss--nnõõsszziirrmmooss--ttáárrnniiccssooss mocsárréti „útvesztõkön” át vagy Farmosnál, vagya Rekettyési-ér (rendszer!) mentén Portelek környékén talál ki belõle a térségben tájékozatlan.

árterület21 az utolsó olyan színfoltja Jászberény határának, amelya mai, elvíztelenített és leromlott állapotában is visszatükrözi azegykori vízivilág emlékeit. A Hajta, mint a Zagyva-Galga-Tápióhordalékkúp-síkság tájrésze (egészen pontosan az óholocéni õs-Zagyva folyásiránya és ártere!), felszíni talajában foltokban részintlösz, nagyobb részében homok, illetõleg ezek különbözõ mérté-kû és arányú keveréke, olyan lépcsõzetes lejtésû hullámos-buckásfelszínnel, mintha a természet valamiféle hatalmas lopótököket ra-kott volna egymás mellé és egymás után (=mocsaras-nádas ré-szek), melyeknek közeit a játékos szél halomszerûen telehordtahomokkal. De elõfordul itt a hajdani ártér „nyomvonalán” lösz-agyag, réti csernozjom, sõt, mélyebb és a közelmúltig mocsaras-vízállásos részein tõzeg is, amelyet még az 1950-es években isszorgalmasan „bányásztak”.

Növényzetét egészében tekintve talán leggazdagabb része aJászságnak. Nyugodtan kijelenthetjük; nem is véletlenül, hiszenkét nagy természetföldrajzi tájegység, a szakmai berkekben Praematricumnak és Crisicumnak neve-zett, vagyis a Duna–Tisza közi és a tiszántúli flórajárások találkozási sávjában terül el. Természete-sen ennek megfelelõen itt mindkét térség flóraelemeivel találkozhatunk, sõt, hegyvidéki fajok is elõfordulnak (=neogradense flórajárás hatása; nnaaggyy ppaaccssiirrttaaffûû,, sseellyymmeess ppeerreemmiizzss stb.). A Hajta rét-jeirõl – beleértve a vízi-vizenyõs-nádas részektõl a száraz homokig az egész területet – eddig közel 600 növényfaj került feljegyzésre.

A terület igazi természeti jelentõsége ebbõl következõen még jelenlegi állapotában is a növény-és állatvilági gazdagságában, illetõleg ezek sajátos társulásaiban nyilvánul meg. Ez fõként a maga-sabb térszínû kultúr- és egyéb területekkel, de még szélesebb körben és tágabb értelmezésben magával az egész Jászsággal szemben is igaz. Még annak ellenére is, hogy vizet manapság csupáncsapadékosabb idõjárás (pl. az 1999–2000. év), illetõleg hóolvadás utáni vadvizekbõl kap, hiszen

a Zagyvával való rendszeres kapcsolata több mint kétévszázada végérvényesen megszünt. A Valkó–Vác-szentlászló térségében létesített víztározó fölös vizé-nek leeresztésére is szolgáló Hajta-patak (=Almási-ér) kevéske vize is csak átszaladni tud a kimélyítettcsatornájában, nem pedig szétterülni a mocsárban. A„Hajta-mocsár” esetében egyértelmûen értelmetlenemberi beavatkozás, vagyis a megfontolatlanul elvég-zett lecsapolás következtében még a nád sem a régimár… – és ezek a változások az eredeti élõvilági tár-sulások szempontjából sajnos ma már szinte vissza-fordíthatatlanok.

29.................................................. ..................................................


Élet és halál: kivénhedt fûzfa a Hajta szélén

Sárga nõszirom

21 Hajta-mocsár és Hajta-völgyi Természetvédelmi Területek; 1998 óta a mintegy 2000 hektárnyi területüka Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet részegységei.

Tavasszal és nyár elején azért még mindig csodálatosan élénk ez a maradék „vízivilág”. Elsõsorbana nádasokat körülölelõ rétek különféle vadvirágainak tömegeitõl, a körülöttük nyüzsgõ rovarfélék(lepkék, méhek, zengõlegyek, szitakötõk stb.) sokaságától, meg a visszatérni kívánó, ám a megvál-tozott környezet miatt már leginkább csak megpihenni tudó és továbbrepülni kénytelen vízimada-raktól. Nyáron a szikrázóan éles forró napsütésben és szélcsendes idõben néha itt is megjelenikegy-egy homályos délibáb csalóka képe az agyonszáradt pusztarétek felett, ám egy kiadós zivataresõje is bõven elegendõ ahhoz, hogy dûlõútjainak szikesebb részei amolyan igazi „vendégmarasz-taló” sártengerré váljanak. Nyár végére a kötöttebb talajú rétek felszíne kõkeménnyé száradva ujjnyira szétrepedezik, és a kiaszott növényzet csak az ekkorra igen nagy számúra felszaporodott„sáskanyájaknak” nyújtanak táplálékot, egyébként csupán a sásos-nádas részek sárgulásnak induló,bölömbika- és vadrécefészkeket rejtõ zöldesszürke tengere jelzi az élõhely jellegzetességét.

A HAJTA-MOCSÁR TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET RITKASÁGAI

Az elõzõekbõl nagy vonalakban megtudhattuk, milyen terület„kapujához” érkezünk, ha tavasz végén vagy a nyár elején kirán-dulva, eljutunk az Almási-ér (hivatalos nevén: Hajta-patak) híd-jához. Balra tekintve a nyáron gyakran kiszáradó patak bárme-lyik oldalát választanánk is folytatásul, hamarosan az egykorHajta-tónak is nevezett, tekintélyes mocsárbirodalomhoz jut-nánk. Mi azonban maradunk az eddigi, zöld sávval jelzett úton.Igaz, egyelõre virágokbandús szép réteket kerülünkel, de csak azért, hogy útbaejtsük az „érmelléki” terü-letrész idõs telepítésû ho-moki tölgyeseit.

Egyenesen megyünk te-hát tovább, és elõbb balról,majd jobbról is nagyobb

tölgyligetekre bukkanunk. Ha a bal oldali tölgyesben ráérõsenszemlélõdünk, elõbb-utóbb ráakadhatunk a roppant szerénymegjelenésû, s az avar rõtbarna színétõl alig megkülönböztethe-tõ mmaaddáárrfféésszzeekk nevû kosborra. Bejárva az erdõcske alját, ittmindössze néhány példányát számolhatjuk össze, – szerencsérenem csak ezen az egy helyen tengeti életét. Tõle sokkal feltû-nõbb a tövénél két jókora, gyöngyvirágszerû levelet növesztõ

30.................................................. ..................................................


Piros madársisak

Fehér madársisak

bbéékkaakkoonnttyy.. Apró, szerényen zöldesvirágzata némileg hasonlít a tõlevélnélkül fejlõdõ kkiisslleevveellûû nnõõsszzõõffûûééhheezz..Szintén ritka, eddig kb. 50 tövet talál-tunk belõle (egyes években még eny-nyit sem). Néhány példányát majd ajobb oldali tölgyesben is fellelhetjük.

Amíg a mmaaddáárrfféésszzeekk eddigi ta-pasztalataink szerint nem csak az útbal oldali tölgyesében, a ppiirrooss mmaaddáárr--ssiissaakk mintegy 60–80 töves állományaviszont csak a jobb oldali tölgyesbentenyészik. Ráadásul utóbbinak is csu-pán az erdei úttal kettészelt jobb oldali részében – egy lapos mélyedésperemén, árnyékos fák alatt –, egyrejobban beszõve a molyhos szederindázatával. Hosszabb távú megmara-dása ezért meglehetõsen bizonytalan.

Itt, az „Érmellék” meszes, szárazhomok és löszöshomok talaján min-denütt elõfordul, és összességében több ezres példányszámot képvisel a ffeehhéérr és a kkaarrddooss mmaaddáárr--ssiissaakk.. Jóllehet ezek már a Hajta-patak hídja elõtti kisebb erdõsávokban is megtalálhatóak, ám azokbanlényegesen kevesebb egyedszámban. Az egész „érmelléki” területrész leggyakoribb orchidea-féléjea feltûnõnek legkevésbé mondható kkiisslleevveellûû nnõõsszzõõffûû.. Ökológiailag is tág tûréshatárt mutat, mertnemcsak a térség összes telepített tölgyesében, hanem nyárasokban, sõt, néhol még akácosokban

is elõfordul. Rokona, a jóval nagyobb, robusztusabb megjelenésûés dekoratívabb sszzéélleesslleevveellûû nnõõsszzõõffûû helyi elterjedése hasonló,de példányszáma általában mindig kevesebb a kkiisslleevveellûû nnõõsszzõõ--ffûûnnééll.. Rendkívül érdekes az Élõvíz Természetvédelmi Egyesülettagjaival 1998-ban felfedezett MMüülllleerr--nnõõsszzõõffûû ((??)),, a jobb olda-li tölgyes belsõ tisztásának öreg fehér nyárfa-csoportja térségé-ben, nem messze a ppiirrooss mmaaddáárrssiissaakkookk termõhelyétõl. Ha aszakvizsgálatokat követõen a faji azonossága minden kétségetkizáróan bizonyosságot nyer, az a MMüülllleerr--nnõõsszzõõffûû elsõ alföldiadatait fogják jelenteni!

A szóban forgó tájrész állatvilága – talán az eddig tapasz-talt szerény összetétele miatt – kevéssé kutatott. A gerincesekközül elõfordul itt a bbaarrnnaa áássóóbbéékkaa és az eerrddeeii bbéékkaa.. Utóbbi azökológiai igényeihez mérten gyakorinak mondható. Nem ritka affüürrggee ggyyííkk sem. A rovarvilág képviselõi közül szintén jelen van(mint egyébként mindenütt) az iimmááddkkoozzóó ssáásskkaa és a ssiissaakkooss ssáásskkaa,,

31.................................................. ..................................................


Erdei béka

az aarraannyyooss bbáábbrraabbllóó,, az aarraannyyppeettttyyeess ffuuttrriinnkkaa,, de találkoztunk máreerrddeeii hhaannggyyaalleessõõvveell,, hhoollddsszzaarrvvúú ggaannééjjttúúrróóvvaall,, sõt, a kkiiss sszzaarrvvaassbboo--ggáárrrraall és oorrrrsszzaarrvvúú bbooggáárrrraall is, – és még sorolhatnánk néhányat avédett fajok közül (lásd a füzetvégi listát). Természetesen a szépnappali lepkék itt is ugyanúgy jelen vannak, de a populációs példány-számaik mások, mint a Zagyvamenti Természetvédelmi Területen.Az eddigiektõl eltérõen viszont külön meg kell említenem az éjjelilepkék csoportjába tartozó fajok közül – tekintve, hogy fokozottanvédett! – a mmaaggyyaarr ttaavvaasszzii--ffééssûûssbbaaggoollyy lepkét, annál is inkább, mertegyike azon kevés állatfajunknak, amelyet magyar gyûjtõ fedezett felmagyar földön, és magyar kutatóról elnevezve vezette be a zoológi-ai tudományok óriási tárházába.

Az „érmelléki” tájrészen természetvédelmi szempontból legje-lentõsebb a ffeekkeettee ggóóllyyaa.. Rendszeres jelenléte a Hajta légterében1987 óta ismert, itteni fészkelésére azonban nem gyanakodtunk.

Felfedezése MMEESSTTEERR ÁÁrrppáádd biológiatanár nevéhez kötõdik, aki egyszer az említett „nyolckosboros”tölgyesek egyikében botanikai felméréseket végezvén, észlelte a fák közül kirepülõ madarat, majd afészkét is sikerült meglesnie egy termetes fehér nyárfán. (A közeli tanyagazda elmondása szerint õmár évek óta tudott errõl a helyrõl). A ffeekkeettee ggóóllyyaa ugyanis a ffeehhéérr ggóóllyyááttóóll eltérõen kifejezettenkerüli az ember közelségét, s leginkább idõs fákon fészkel. Az utóbbi években sajnos már nem ta-pasztaltuk újabb költését.

Ha nyáron járunk erre, amikor a madársisakfélék már visszahúzódtak és az erdõszéleken csak aszintén elvirágzóban lévõ néhány nnyyúúlláánnkk ssáárrmmaa meg a bbuuddaaii iimmoollaa lila üstökû bokros szálai talál-hatók, még két nagyobb termetû védett növény hívja fel magára a figyelmet. A gömbszerûen növõ,igen apró fehér virágokkal telezsúfolt hhoommookkii ffááttyyoollvviirráágg és a szálas termetû hhoommookkii kkooccssoorrdd.. Júni-us – július fordulóján persze még számtalan szép virágot láthatunk itt (pl. szappanvirág), de nekünkmost tovább kell haladnunk. Kijutván a megyehatári dûlõútra – amely egyben Jászberény déli köz-igazgatási határa is –, balra folytatjuk utunkat a jelzett úton, és meg sem állunk a „Hajta-mocsárig”.

A dûlõút jobb oldalán végigkísérbennünket az õsi Zagyva egykori me-dervonalának jócskán feltöltõdötthajdani ártere. Jóllehet ez az oldalPest megyéhez tartozó rész, de hát atermészetben szerencsére nem lé-teznek ilyen, az ember maga számáraalkotta mesterséges elhatárolódások.Ezen a hosszú, kiszáradó kékperjésés sásos láp- illetve mocsárrétenmindenütt megtalálható a bíborpirossziromzatú mmooccssáárrii kkoossbboorr (az egészHajtában több ezerre tehetõ a pél-dányszáma!).

32.................................................. ..................................................


Mocsári kosbor

Fehér tündérrózsa

Amikor az Almási-ér korlát nélküli kis hídján átmegyünk, azakácos elhagyása után mindkét oldalon egy-egy nagyobb rét tárulelénk. Ezek egyikének mélyedésében élt még a ‘80-as évek máso-dik felében is a bbuuggllyyooss bboogglláárrkkaa,, és tõle nem messze találtuk megBBÁÁNNKKUUTTII KKáárroollyy odonatológus–botanikussal a sszziikkii bboogglláárrkkáátt..Sajnos a fokozatosan romló élõhelyi körülmények miatt évek ótaegyiküket sem sikerült viszontlátni, és csak herbáriumi példányoktanúsítják egykori létezésüket. Csapadékosabb években talán újraelõkerülnek még.

Ezen a réten (=egreskátai térfél) érdemes azért egy kicsit csa-tangolni, mert azon túl, hogy tarkállik a sokféle mezei virágtól(bókoló bogáncs, kkiissfféésszzkkûû aasszzaatt,, éérrddeess ccssüüddffûû,, legyezõfüvek,margaréták, gyíkfüvek, veronikafélék, kék- és fehérvirágú zsályafé-lék stb.), szinte mindent átitat kellemes illatával a homoki kakukk-fû.22 A szikesebb részekre jellemzõen itt mindenütt jelen van asziki lepkeszeg, a bársonykerep, a szürkekáka, a kamilla és a só-virág, podzolos vakszikfoltjain a bárányparéj és a közönséges szikipozdor, a sziki árpa és sziki úti-fû, valamint a Praematricum–Crisicum találkozási sávjára oly jellemzõ, egyben jellegzetesenszoloncsák-sziki pannon-endemikus növényünk, a fehér virágú pozsgás zsázsa. Õsz felé a régi mo-rotvák jócskán feltöltõdött nyomvonalán sokszor lila szõnyegként, óriási tömegben láthatjuk azugyancsak Kárpát-medencei endemikus virágunkat, a sziki õszirózsát.

Balra, a szûkebb értelemben vett õs-zagyvai ártér tószerû mélyedésében (=Hajta-mocsár) – né-hol különbözõ vastagságú „kotutõzegen” – ma is jellegzetes mocsárnövényzet uralkodik, benneszép számú ttõõzzeegg (=mocsári) ppááffrráánnyy állományokkal díszített zsombéksásos társulásokkal. A vízte-lenítés (lecsapolás) következtében sajnos elpusztulás-veszélyes állapotban. Itt, a zsombékosok szé-

lében élt – lápi pitypangokkal együtt – a jónagyra felnövõ mmooccssáárrii aaggggóóffûû.. Igaz, magamis csak néhány példányát találtam egykor, ésbizony tíz éve elmúlt már annak is, hogy amegmaradás küzdelmét feladva, eltûnt (talánmég nem végleg) a Hajta növényvilágából.Ugyanakkor a lápi pitypangok is jelentõsenmegfogyatkoztak. Természetesen a vízi-mo-csári növényzet az állandósult vízhiány kö-vetkeztében nagyrészt elpusztult (mételyfû,vízitök, bbéékkaalliilliioomm,, ttüünnddéérrffááttyyooll,, kkúússzzóó ccssaa--lláánn,, kkoollookkáánn,, ssuullyyoomm és hínárfélék). Egy részea levezetõ csatornába (=Almási-ér) szorult

33.................................................. ..................................................


Tõzegpáfrány

Érdes csüdfû

22 A Hajtának ez a része egyszerûbben is elérhetõ, ha a 31-es közúton Jászberénybõl Nagykáta felé menvea megyehatárt jelzõ táblánál jobbra lefordulunk a dûlõútra, s a Tájvédelmi Körzet határát jelzõ tábla utánelénk táruló, szóban forgó rétre érkezünk.

vissza ((rruuccaaöörröömm,, vízi harmatkása, virágkáka, mételykóró, ffeehhéérrttüünnddéérrrróózzssaa,, sárga nõszirom, hídõr, nyílfû, gyékény stb.), részbenpedig – fõleg a víz nélkül maradt vékonyabb tõzegtalajos-nádas ré-szek – átalakulóban vannak. Ezt a folyamatot jelzi a réti füzény, aborzas füzike, a sédkender, a mocsári aszat, valamint az észak-amerikai eredetû magas aranyvesszõ és egyebek mély benyomulá-sa a nádasba, de erre utal az iszapzsázsa (=vízi kányafû) és a mo-csári kutyatej nem csak példányszámi, hanem területi növekedéseis, sõt, egyes pimpófélék stb. megjelenése a zsombékos-nádasszárazulatra került állományai között.

Hogy a Hajta – tágabb értelmezésben a Zagyva–Galga–Tápióhordalékkúp-síkság délkeleti része – esetében már mennyire aDuna–Tisza közének flórajárásában (is) vagyunk, elég csak néhányméterre elhagynunk a mocsári és mocsárréti, illetve ártér jellegûtársulásokat, máris egészen más növényvilágban találjuk magunkat.

Ezt szemléletesen mutatják a rozsnokos és homoki csenkeszfû gyepek: magyar csenkesz, hólyagoscsüdfû, útszéli imola, hhoommookkii ffááttyyoollvviirráágg,, aszúszegfû, homoki habszegfû, szikár habszegfû, bbáárráánnyy--ppiirroossííttóó,, hhoommookkii vvéérrttõõ,, homoki keserûfû, homoki seprûfû, fféénnyyeess ppoolloosskkaammaagg,, hhoommookkii áárrvvaalláánnyyhhaajjés egyebek foltszerû, bár inkább csak szálankénti elõfordulása. Számos szárazságtûrõ flóraelem mé-lyen felhatol Jászberény déli (=Tõtevény–újerdõi), egykoron csak „marhajárásnak” nevezett laza, so-ványhomokú határrészébe (pl. fféénnyyeess ppoolloosskkaammaagg,, kkéésseeii sszzeeggffûû,, homoki útifû, hamuka), amelyekközül tömegeikre nézve említést érde-mel a kígyószisz, a szappanvirág és azékes vasvirág. Róluk kicsit késõbb, aJászberénybe visszavezetõ utunk soránmajd ismét szót ejtünk.23 Ha szeren-csénk van, a homoki állatvilág jeles kép-viselõjével, a hhoommookkii ggyyííkkkkaall is találkoz-hatunk, amelyet elsõ látásra szinte nemis lehet megkülönböztetni a jóval gyako-ribb ffüürrggee ggyyííkkttóóll..

Nyilvánvaló, és az eddig elmondot-takból egyértelmûen következik, hogy aHajta Jászfelsõszentgyörgytõl Farmosigterjedõ, összesen több mint 2000 hek-

34.................................................. ..................................................


Atalantalepke

Mocsári teknõs

23 A fentebb említetteken kívül persze még számos védett, illetõleg itt ritkaságszámba menõ növény terema Hajta más részeiben. Ilyenek például: ttaavvaasszzii hhéérriiccss,, nnaaggyy ppaaccssiirrttaaffûû (hegyvidéki növény!), mmaaccsskkaahheerree,,kkoorrnniissttáárrnniiccss,, csomós- és kereklevelû harangvirág, bbuuggllyyoosssszzeeggffûû,, ppéézzssmmaahhaaggyymmaa,, sseellyymmeess ppeerreemmiizzss (szin-tén hegyvidéki növény), szárnyasmagvú budavirág, sseepprrûûppaarrééjj,, sszziikkii llóórroomm,, sziki sóballa, sszziikkii vvaarrjjúúhháájj,, sszzii--bbéérriiaaii nnõõsszziirroomm,, ffeehhéérr zzáásszzppaa,, aaggáárrkkoossbboorr,, sszzúúnnyyoogglláábbúú bbiibbiirrccssvviirráágg vagy a gyönyörû, égszínkék virágú éve-lõ len stb. Ezek a növények viszont már jóval kívül esnek Jászberény közvetlen térségén, s csupán a Hajtanövényvilági gazdagságának érzékeltetése miatt említem meg itt õket.

táros természetvédelmi területének az állatvilága legalább annyiraösszetett, mint a növényzete. Ez fõként a rovarvilággal kapcsolat-ban mondható el. Jellemzõek az általában lazább (homok) talajok-hoz kötõdõ homokfutrinkák és a védett hhaannggyyaalleessõõkk,, és nem ritkáka nagyobb egyedszámban jobbára nyílt pusztagyepeken elõfordu-ló iimmááddkkoozzóó és ssiissaakkooss ssáásskkáákk sem. A vizes élõhelyek drasztikuslecsökkenése következtében – hasonlóan minden más, vízhez kö-tõdõ állatfajhoz – jócskán megritkultak a szitakötõk. Ezek közülkülön említést érdemel a llááppii aaccssaa,, valamint a Berni Egyezményvédett állatfajainak listáján is szereplõ llááppii sszziittaakkööttõõ,, amely mégaz 1980-as évek elején is elõfordult a Hajtában.

Ugyanakkor ennyire negatív jellegû változások más rovarren-dek, pl. a lepkék esetében nem tapasztalhatók. Populációs pél-dányszámi változásaik egyelõre nem tükrözik vissza szembetûnõ-en a növényzetben megindult átalakulást. Ez egyébként érthetõ is,hiszen az eredeti növénytakaró alapjában véve – még oly változóösszetételében is – fajaiban és társulásaiban megvan. Nappal általában a szárazabb rétek jellemzõlepkéivel, úgymint egyes széna- és szemeslepkefélékkel – pl. kis szénalepke meg a sötétbarna színû nagy ökörszemlepke –, valamint kék színû boglárka- meg piros foltos csüngõlepke fajokkal(közönséges boglárkalepke, acélszínû csüngõlepke) találkozhatunk leginkább. Az utóbbi évekbenmegszaporodott, és manapság errefelé is mindenütt gyakran láthatjuk az alig néhány éve hazánkbaviszszatelepült, jó nagy zzööllddeess ggyyöönnggyyhháázzlleeppkkéékkeett.. Az ugyancsak védett ffaarrkkaassaallmmaa--,, kkaarrddooss-- ésffeeccsskkeeffaarrkkúúlleeppkkéékk,, valamint a kkiiss rróókkaa és nnaappppaallii ppáávvaasszzeemm lepkék – ellentétben egyes fehérlepkék-kel – itt egyáltalán nem gyakoriak, sõt, egyes években kifejezetten ritkák. Bár nem védett, de mintnagy helyi ritkaságot meg kell említenem a homoki szemeslepkét.

Az igen érdekes, és faunaelemeit tekintve helyileg rendkívül bonyolult összetételû éjjeli lepkékcsoportjára (tekintve, hogy az egy külön tanulmányt érdemelne!) nem térünk ki, viszont mint speci-ális életmódú ritkaságot ki kell emelni a Nyík-rét–Erek-köze térségében található sszziikkii (=orvosi)kkooccssoorrddooss társuláshoz, illetve magához ehhez az egy növényhez kötõdõ fokozottan védett nnaaggyysszziikkiibbaaggoollyy lepkét.

A Hajta lecsapolását követõ elvíztelenedés értelemszerûen leglátványosabb drasztikummal a ge-rinces állatvilágra hatott. Jászberény hetipiacait még négy-öt évtizeddel ezelõtt is az itt munkálkodóhalászdinasztiák látták el élõhallal, – mára a halfauna a szó szoros értelmében kipusztult. Csak az

Almási-ér Farmos tájéki állandó vizeiben tengõ-dik az aprócska, endemikus halfajunk, a védettllááppii ppóócc és a pikkelytelen, sikamlós bõrû rrééttiiccssííkk.. Manapság csupán a patak huzamosan ma-gasabb vízállása idején tudnak felúszni a mi tér-ségünkig. A víz eltûnése miatt szinte teljesenodaveszett a vízicsigák és a kagylók, meg a ví-zi rovarok tömege. Rendkívül megfogyatkoztaka ttaavvii-- és kkeeccsskkeebbéékkáákk,, a hhoosssszzúúlláábbúú mmooccssáárrii


Fokozottan védett állatfajunk, a vidra

Farkasalmalepke

.................................................. ..................................................35

bbéékkáákk,, a ttaarraajjooss és ppeettttyyeess ggõõttéékk,, és sajnos szinte már kuriózum-nak számít egy-egy mmooccssáárrii tteekknnõõss vagy vvíízziissiikkllóó látványa is. Amocsár lecsapolása miatt viszont nemcsak a halak tûntek el, ha-nem a vízi életmódhoz csodálatosan alkalmazkodott szervezetûszép ragadozó emlõs, a vviiddrraa is. Ahol egykor „vidra-uraimék” ha-lakra vadásztak, ott most nyulak meg õzikék kereshetnek menedé-ket, és szabadon csörtethet be a vaddisznó egy kis dagonyázásra– ha talál egyáltalán vizes pocsolyát.

Nehéz ezeknek az életközösségeknek a pusztulásáról elkese-redés nélkül szólni annál is inkább, mert ezek szolgáltatják a leg-szomorúbb példáit a természettel szembeni felelõtlenségnek ésnemtörõdömségnek, hiszen mindenütt csak azt látni, hogy azilyen mocsárterületek lecsapolásának az égvilágon semmi értelmenem volt. Még csak kaszáló sem lett a víztelenített területbõl. Azcsupán gyomtengerré tudott válni. A „vízrendezés” viszont tönk-retett valamit. Gyökeresen megváltoztatott egy szemet gyönyör-ködtetõen vadregényes tájat, vele egy csomó élõlény otthonát éslételemét, egy virágokkal ékes, gazdag állatvilágú élõhelyet – „ci-vilizációnk” nagyobb dicsõségére!

A víz hiányának következtében elõállott táplálékhiány a vízimadarak jó részét is elvándorlásrakényszerítette. Ritkán és kevés számban fészkelnek már itt a sszzáárrccssáákk és más rréécceefféélléékk,, a nnaaggyykkóó--ccssaaggookk meg bbööllöömmbbiikkáákk,, vagy a ccaannkkóókk 24 stb. GGéémmfféélléékk és ggóóllyyáákk is szinte csak alkalmi vendégkéntvannak itt „szöcskézni”. Az õszi meg tavaszi madárvonuláskor azért meg-megjelenik ugyan egy-egykkoorrmmooss sszzeerrkkõõ vagy más költözõ madár – mint pl. 1998-ban a bbüüttyykkööss hhaattttyyúú –, de ddaarruummaaddaarraattmár évtizedek óta senki sem látott. Igaz, és közvetetten ugyancsak a táplálékforrás leszûkülése mi-att a ragadozó madarak sem gyakoriak errefelé. EEggeerréésszzööllyyvv,, kkéékk és vvöörrööss vvéérrccssee,, esetleg bbaarrnnaa meghhaammvvaass rrééttiihhééjjaa látható a légtérben, vagy olykor-olykor a vadászata közben átviharzó kkaabbaassóóllyyoomm..

A madárvilágot tekintve komoly természeti kincsnek számít a Hajtában a színpompás, fokozot-tan védett ggyyuurrggyyaallaagg,, amely – mintegy húsz-huszonöt költõpár – egy felhagyott homokbánya ol-dalfalában, ppaarrttiiffeeccsskkéékkkkeell együtt létesített fészektelepet az „egreskátai térfélen”, alig pár száz mé-terre a „mi” Hajtánktól. Igazán szívderítõ látvány, amikor a telephelyük közelében családostól leül-nek egy-egy száraz ágra vagy a tanyákat összekötõ elektromos vezetékek valamelyikére, máskor mega jóval nagyobb termetû és itt ugyancsak fészkelõ, szintén fokozottan védett sszzaallaakkóóttáákk csillogtat-ják ugyanott a színpompás tollazatukat.

De ekkor már az õsz közeledik… Augusztus végén – szeptemberben jelentõsen megváltozik a „Hajta-mocsár” Természetvédel-

mi Terület és környékének látványa. Ekkorra a virágok többsége már régen magot érlelt és elszá-radt. A fák lombjai és a nád is sárgulásnak kezd indulni, jószerével csak a méregpiros színérõl ésnagy, lehajtott fejérõl könnyen felismerhetõ bókoló bogáncs meg a fakó-aranysárga virágfészkû,

36.................................................. ..................................................


A mocsár haldoklását okozókiárkolt Hajta-patak

24 A bõségesen csapadékos 1999–2000. év bizonyította, hogy a vízi élõlények mily hamar birtokba tudjákvenni õsi élõhelyeiket, ha a körülmények ismét kedvezõre fordulnak számukra.

ugyancsak szúrós levelû bábakalács virítmég javában. Rajtuk a különösen szép ésigencsak tarka tollazatú tteennggeelliicceekk(=stiglincek) ringatóznak, természetesenállandóan csicseregve egymás között. Itt-ott az aranyfürt-õszirózsa sárga virágfüzé-reinek foltjai sárgállnak, máshol meg a kékkatángkórók és az orvosi somkóróknyurga szálai díszlenek a kifakult fû-szálak között, megint máshol – mint-egy jelezve az õsidõkben itt folydo-gált Zagyva hajdanvolt medervonalait– a sziki õszirózsa virágtömege alkotgirbe-gurba lilás szõnyeget. A sótól kifehéredett szikfoltokat a talajhoz simuló bárányparéj színezivörösre. Felfedezhetünk néhány õszi kikericset is, amely itt viszont ritka növény, a nádszegélybenpedig a méteresre is felnövõ, észak-amerikai eredetû magas aranyvesszõ kénsárga virágzata hívja felmagára a figyelmet. Ilyenkor kezdenek csapatokba verõdni a ggyyuurrggyyaallaaggookk és a sseerreeggééllyyeekk,, hogy na-pok múltával õk is elinduljanak a ffeeccsskkéékk útján délebbi vidékekre.

Mi is haladunk tovább. Elhagyjuk a Hajtát, s átmegyünk majd a 31-es közút másik oldalára, hogya tõtevényi gazdasági mûúton végiggyalogolva, bevegyük magunkat egy egészen más habitusú vi-lágba, a Jászberény délnyugati részét képezõ homokvidékre, a Tõtevény–újerdõi határba. De azértmég kifelé menet is akad látnivaló! Mindjárt a dûlõút melletti tanya árokpartján találjuk – ahol a Táj-védelmi Körzet jelzõtábla ki van helyezve –, a nyár közepétõl virágzó hheennggeerreessfféésszzkkûû ppeerreemmiizzssegyetlen ismert populációját. Kicsit továbbmenve, az árokszéli akácok árnyékában a mifelénk ritka,aprócska bokornak látszó, sárga virágú buglyos zanót néhány töve, közvetlen az útkeresztezõdéselõtt pedig a szomorú estikék példányai tûnnek szemünkbe. Utóbbiak szennyes-fehér vagy sárgás,barnás-lila erezetû virágai nem olyan feltûnõek, mint a mellette tenyészõ halvány ziliz nagy, rózsa-színû sziromlevelei, de esténként csodálatosan illatoznak.

AZ ÚJERDÔI HOMOKOS TÁJ

Hogy mennyire fontos szerepet játszott egykoron a Zagyva folyó a Jászság nyugati térfelének fel-színmorfológiai kialakításában, mi sem bizonyíthatná jobban, mintsem az a tájrész, amerre a továb-biakban visz az utunk. Képzeljük bele magunkat a jégkorszakot követõ idõjárási körülményekbe,amikor még az elõbb bejárt területen (=Hajta) szinte tiszányi szélességben hömpölygött lefelé aZagyva a Börzsöny–Cserhát–Mátra-völgyületbõl, micsoda mérhetetlen mennyiségû apró hordalé-kot sodort magával és rakott le azokon a széles ártereken, amelyeket ma rétekként és mocsárrétek-ként ismerhettünk meg. És tette mindezt évezredeken át! És hogy az akkoriban valószínûleg sokkal

37.................................................. ..................................................


A hajtai gyurgyalagtelep

zaklatottabb idõjárási körülményekben a szárazabb, nyári idõszakokban mily könnyedén sodorta ela még alig lerakott homokszemeket az uralkodó északnyugati meg délnyugati széljárás, majd hal-mozta fel azt az idõk folyamán 2–4–7 méter magas garmadabuckákba az eredeti lösztalaj fölé,amely a Hatvan–Hort–Csány térségtõl Jászfényszarun és Jászfelsõszentgyörgyön át, széles sávbanegészen Farmosig lehúzódik az õs-Zagyva egykori folyásirányának keleti oldalán.

38.................................................. ..................................................


Aki járt már a JJáásszz MMúúzzeeuummbbaann,, annak bizonyára nem kerülteel a figyelmét az a régi térkép a kiállításban, amely a XVIII. szá-zad végi jászberényi határt szemlélteti. Ezen az látható, hogy azegészen Farmos alá benyúló Hajta és Jászberény között egyetlenterületi elnevezés szerepel: homoki marhajárás. Vagyis: az õsiZagyva (=Hajta) folyásirányától keletre a szelek tájformáló mun-kája eredményéül olyan, délkelet felé sávszerûen hosszan elnyúlószéles homokterület létezett, amely egyetlen nagy pusztaság volt,s amit az itt élõ emberek akkoriban csak legelõként használtak.Nem voltak erdõk és szõlõk, legfeljebb csak a tanyák körül, ésnem voltak részterületi elnevezések sem. Ma viszont homokpusz-ta nincs, hanem – a Bán-hegyi, a neszûri szõlõ-gyümölcsös és azöregerdõi tájrészek kivételével – egy mindenféle erdõsávokkal be-ültetett ligetes kultúrtáj fogad bennünket. Amikor a XIX. századvégén és a XX. század elején szinte egész Európán végigsöpört aszõlõ félelmetes ellensége, a filoxéra, itt éppen akkoriban kezdett„lábra kapni” a szõlõmûvelés. Szinte meg sem sikerült még igazán kötni a homokot, máris újra moz-gásba lendült. Ezután inkább fásításokkal kísérleteztek. Ma az egész térség jószerével különbözõfanemû erdõsávokkal beültetett, – innen ered az Újerdõ területi elnevezés is. Az egykori tamariskaés krisztustövis ültetvényeket azonban hamarosan felváltották a gazdaságilag hasznosabb akác-,meg a jóval gyorsabban megtérülõ nyárfatelepítések. Ezeknek az egymást váltogató, geometrikus-lineáris rendszerû „hangulatos” erdõsávoknak legnagyobb része nemes-, kanadai- és szürke nyárfákból meg fehér akácból áll, de ma már több helyen kisebb-nagyobb erdei-, fekete- és lucfe-nyõ foltok is találhatók. Az eredeti fás vegetációt tulajdonképpen csak az itt-ott csoportosan vagyszálanként elõforduló fehér nyárfa képviseli. Hogy az egykori marhajárás növény- és állatvilága

milyen lehetett, azt rekonstruálni igen nehéz volna,mert semmilyen ide vonatkozó konkrét támponttalnem rendelkezünk, összehasonlítási alapul pedigcsak a Kiskunság adatbázisát használhatnánk fel.Kísérletet sem teszünk hát megrajzolni az eltûnt„õsi” homokpusztai élõvilágot.25

Míg e rövid, történeti tájleírással megismerked-tünk, elérkeztünk a tõtevényi gazdasági mûút vé-géhez. Innentõl szinte bármelyik homoki dûlõútonis igyekeznénk átjutni „szembe”, a néhány km-relevõ porteleki országútra, az útszegélyeken és árok-partokon, a ritkásabb „erdõk” szélén, illetve alján

39.................................................. ..................................................


25 A történeti hûség kedvéért azért megemlítjük, hogy HHOOLLLLÓÓ IIssttvváánn és HHAARRMMAATTHHYY PPááll,, egykoron helybéliközépiskolás diákok, 1938–1939-ben Jászberény környékérõl ceruzával füzetbe írt, 331 növényfajt tartal-mazó listáján található néhány, valószínûleg erre a tájrészre vonatkoztatható növény neve is. Például pirospozdor, ffeekkeettee kköökköörrccssiinn,, ccssaajjkkaavviirráágg,, nnaaggyyeezzeerrjjóóffûû,, orvosi tüdõfû, magrúgó, festõ pipitér, kkéékk sszzaammáárrkkeennyyéérr,,de ezek a növények ma egyáltalán nem léteznek már sehol sem a mi környékünkön!

Újerdõi tájképrészlet

Homoki árvalányhaj

vagy az egyes parlagon lévõ „tisztásokon”, mindenütt láthatnánk ajókorára növõ sárga virágzatú, errefelé tömegesen elõforduló csil-láros ökörfarkkórókat, a kékszirmú katángkórókat, a hófehérvirágfejecskéjû hamukát, a sarlófüvet, a szappanvirágot, a vadreze-dát, a kígyósziszt stb. De nem ritka a szirmait késõ délután vagyestefelé nyitó fehér mécsvirág, a kékesszürke kinézetû pusztai ku-tyatej, a farkas kutyatej, a szálas, magasra felnyúló fehér meg or-vosi somkóró, a halványlila virágú ékes vasvirág és még egy csomóolyan növényfaj, amelyek nem kötõdnek ugyan kifejezetten a ho-moktalajokhoz, de mifelénk mégis itt a legtömegesebbek, mivelnem gyéríti õket az évenkénti talajmûvelés.

Az említett gazdasági mûút végénél a turistajelzés jobbra térel. Mi azonban bõvebb látnivalók reményében most nem ezen ha-ladunk tovább, hanem a mûút folytatását követjük balra, mígnemelérkezünk az egykori tõtevényi iskola és gazdasági épületekhez.

Nincs mit nézni rajtuk. Jobbra fordulunk, és meg sem állunk majd az úgynevezett „homoki (újerdõi)templomig”. A jelzett út is ide vezetne bennünket, de arrafelé kevesebb védett növénnyel találkoz-hatunk: néhány szál kkiissfféésszzkkûû aasszzaatt meg hhoommookkii vvéérrttõõ a Tõtevény – Erek-köze térségben, esetlegmég egy-két tavasszal nyíló kék virágú bbáárráánnyyppiirroossííttóó kerülne utunkba, illetve nyár elején a hhoommookkiiffááttyyoollvviirráágg vagy az egykori rozsvetésekbõl kivadult kkoonnkkoollyy.. Ezekkel viszont a hajtai kirándulásunksorán már megismerkedhettünk.

A mikroklimatikusan is inkább homokhoz ragaszkodó növények közül csak az útközben „futólag”látható fajokat említjük. Ilyenek például a rózsaszínes virágú homoki habszegfû, a margarétához kisséhasonlatos, ezüstösen molyhos levélzetû és egészen õszig is folyamatosan virágzó homoki pipitér, aritkább homoki baltacim, az ágas-bogas homoki útifû, az õszre teljesen sötétbíborrá színesedõ homo-ki seprûfû, az érdekesen, megdörzsölve fanyarul kellemes illatú hhoommookkii cciicckkaaffaarrkk,, a szinte levelek nél-küli homoki keserûfû. Ez a táj már nem csak talajában, hanem növényzetében is hasonlatos kissé aDuna–Tisza közének flóravidékéhez – s ez a szõlõ- majd késõbb az erdõtelepítések elõtt még inkábbfennállhatott –, ám közel sem azonos az-zal. Szemléletesen mutatják ezt a laza zá-ródású rozsnokos-, és a csomókban növõ,deresen kékesszürke magyar vagy homokicsenkeszfûgyepek. A tájrész bolygatott homoktalajára ma igen jellemzõ a szúróstermésû átoktüske. A zárt fenyõtelepítésekaljzatát kivéve mindenütt tömeges. Ifjúsá-gom nem éppen kellemes emlékei közé tartoznak sem a vele, sem a királydinnyéveltörtént mezítlábas találkozásaim. Sajnos azember közvetítésével kozmopolitává váltselyemkóró errefelé is mindenütt kezd mér-hetetlenül elszaporodni, nemkülönben az

40.................................................. ..................................................


Homoki vértõ

Homoki fátyolvirág

Amerikából behurcolt, virágporával súlyos allergiát okozó parlagfû,amelyek a terhes és kiirthatatlan gyomfélék közé tartoznak.

Az eddig felsorolt homoki növényekhez persze még több más,szintén a száraz, szélsõséges klímájú élõhelyeken elõforduló növé-nyek társulnak. Ilyenek a ritkább hólyagos csüdfû, az éérrddeess ccssüüddffûû,,az aszúszegfû, a szikár habszegfû, a némileg gyakoribb hhoommookkiivvaarrjjúúhháájj és bbuuddaaii iimmoollaa,, az ágas homokliliom és egyebek foltszerû,néhol azonban csak szálankénti jelenléte. Ugyancsak ezen út men-tén találkozhatunk a majdnem teljesen levéltelen, õsz felé vöröses-re színezõdõ fféénnyyeess ppoolloosskkaammaagg nevû, egyáltalán nem feltûnõ védett növényünkkel – egy helyen szinte társulás-alkotóként is, illetve a hhoommookkii áárrvvaalláánnyyhhaajj néhány példányával. Utóbbiak egykorvalószínûleg a gyakoribb fajok közé tartozhattak, s a fatelepítésektalaj-elõkészítõ mûveletei, majd a lombozatok záródása miatt ritkultak meg ennyire manapság. Tény, hogy az erdõsítések követ-kezményeként a homokpusztai növények visszahúzódóban vannak.

Amikor elhagyjuk a dûlõút melletti piciny, de gondozott „újerdõi” temetõt, rövidesen a kis ká-polnához, a ma is funkcionáló „homoki templomhoz” érkezünk. Itt érdemes kicsit megpihenni éselgyönyörködni az udvarban nagyra nõtt vadgesztenye és fehér nyárfákban. Ha ráérõsen türelmesekvagyunk, megfigyelhetjük az odvaikba fészkelt sseerreeggééllyyeekk munkálkodását, az eerrddeeii ppiinnttyyeekk és cciittrroomm--ssáárrmmáánnyyookk szorgoskodását, kedvünkre hallgathatjuk a vvaaddggaallaammbbookk búgását. Itt nyugalom és békevan, csak egyes énekesmadarak hangjai törik meg olykor a csendet. Ugyanis a különbözõ fanemûerdõk telepítésével összefüggésben számos madárfaj talált fészkelési és táplálkozási lehetõségre, –az ornitológiai beállítottságú személyeknek bizonyára bõven akadna mit szemlélni és hallgatni! Azújerdõi homokterület madárvilága ma valószínûleg egészen más, mint egykor a legelõgazdálkodásúpuszta idején lehetett. Viszont szegényebb is, mert pl. az uuggaarrttyyúúkk,, a ppaarrllaaggii ppiittyyeerr és hasonló pusz-tai madarak itt már nem találják meg az életfeltételeiket.

Utunk során a vvaakkoonndd túrásaira mindenütt szép számmal akadunk. De meg kell említeni a rókát ésa mostanában szinte mindenfelé szaporodó tendenciát mutató borzot is, amely ha véletlenül nagy rit-kán nappal is elõbújik – és esetleg mi is éppen akkor járunk arra –, megláthatjuk feketecsíkos bundá-

ját, amint tempósan átkocog a dûlõút valame-lyik részén. Leginkább azonban csak elvágtatóõzikével vagy mezei nyúllal találkozhatunk.

Az újerdõi homoki táj gerinctelen állatvi-lága nyilvánvaló, hogy magán viseli az élõhelysajátságait, és nagyban hasonlít a Hajtánálmár ismertetett „érmelléki” részhez, amellyeltulajdonképpen összetartozik. Az erdõszéle-ken – de egyebütt is – mindenütt közönségesa pannoncsiga, és gyakori az ééttii-- meg azuuggaarrccssiiggaa.. A rovarvilág képviselõi közül kö-zönséges az iimmááddkkoozzóó ssáásskkaa,, valamint nem

41.................................................. ..................................................


Imádkozó sáska

Vasvirág

ritkák a szintén ragadozó életmódot folytató „dülledtszemû” ho-mokfutrinkák, pl. az öves- és kétpettyes homokfutrinka. Viszont assiissaakkooss ssáásskkaa visszaszorulóban van; hiába, õ inkább a nyílt terüle-tek, mintsem az erdõs helyek állata. Különben a sáskafélék közülerrefelé szaporák a termetes kékszárnyú meg homokszínû sáskák.Ezek gyakran ülnek ki az út forró homokjára napozni, és csak a kö-zeledésünkre repülnek fel, sokszor szinte a talpunk alól. A nyíltabbhomoki részeken elõfordul az imágó alakban áttelelõ, éjjelre vagyhûvös, esõs idõben a homoktalajba magát hátrafelé befúró, általá-ban sötét színû öönnbbeeáássóó ssáásskkaa..

Igazi nagy ritkaság errefelé a ppoommppááss vviirráággbbooggáárr és az óórriiáássggaallaaccssiinnhhaajjttóó.. De az oorrrrsszzaarrvvúú bbooggáárr és a kkiiss sszzaarrvvaassbbooggáárr semondható gyakorinak. A fenyõtelepítések kivételével mindenütt je-len van a kis bábrabló, az aarraannyyooss bbáábbrraabbllóó meg az aarraannyyppeettttyyeessés rreezzeess ffuuttrriinnkkaa.. Találkozhatunk véletlenül bbõõrrffuuttrriinnkkáávvaall,, esetleg

kkéékk ffuuttrriinnkkáávvaall,, olykor pedig hhoollddsszzaarrvvúú ggaannééjjttúúrróóvvaall vagy ddiióóffaacciinnccéérrrreell is, – habár ezek inkább éj-jel mozgó állatok. A hangyalesõk imágói jóllehet szintén éjszakai életet élnek, de a lárváik „bomba-tölcsérei” bõséggel észlelhetõk, fõleg a növénytelen helyeken. Tapasztalataim szerint ezek közülleggyakoribb a négypettyes és az eerrddeeii hhaannggyyaalleessõõ.. Nyáron, különösen annak második felében a kü-lönféle szitakötõ fajok már messze elkóborolnak a vizektõl. Ilyenkor gyakorta lehet látni az utak fe-lett vadászat közben fel-le „õrjáratozó” óriás szitakötõt vagy rokonait, õsz felé pedig különösen azalföldi szitakötõt, amelynek hímjei karmazsinpiros potrohúak.

A szép nappali lepkék természetesen ugyanúgy jelen vannak itt is, mint az eddig bejárt terüle-teken, ám a populációs példányszámaik eredendõen mások. Tájunkon errefelé gyakoribb a kkaarr--ddoosslleeppkkee mint egyebütt, valamint a madárürülékek közvetítésével terjedõben lévõ ostorfához kötõ-dõ ccssõõrröösslleeppkkee,, továbbá az ibolyaféléken kifejlõdõ zzööllddeess ggyyöönnggyyhháázzlleeppkkee.. Utóbbiakat már májusközepétõl kezdve láthatjuk, leginkább táplálkozás közben, bogáncsfélék virágain. Fûféléken fejlõdikki, ám mégsem gyakori állat mifelénk a hhoommookkii öökköörrsszzeemmlleeppkkee.. Néha évekre is eltûnik. Mintegy ku-riózumként ismert e területrõl a vvöörröössccssüünnggõõlleeppkkee.. Hernyója az ördögszekéren(=mezei iringón) táplálkozik. Elõfordultitt valamikor nagy ritkaságként a ggyyáásszzlleepp--kkee is, de néhány év óta egyetlen példányátsem volt alkalmam viszontlátni. Az éjsza-kai lepkefajok közül – hasonló okok miatt– meg kell említenem Európa egyik legna-gyobb lepkefaját, az éjjeli nnaaggyy ppáávvaasszzeemmlepkét annál is inkább, mert egyike azonállatfajainknak, amelyet még másfél-kétévtizeddel ezelõtt is mindenütt meg lehe-tett találni. Nem egyszer a városon belül,a házak falára telepedve nappal is, ám a

42.................................................. ..................................................


Pompás virágbogár

Homoki cickafark

gyümölcsfák eltúlzottan vegyszeres védelmezése miatt jelentõsenmegritkult. Manapság valóságos szenzáció egy-egy példányánakelõkerülése. Ezen a tájrészen még él.

Természetesen az eddig elmondottak messze nem tükrözik,nem is tükrözhetik vissza igazán a tõtevény–újerdõ–porteleki ho-mokterület élõvilágát. De nem is ez volt a cél, hiszen csak egy kel-lemes, sétaszerû túra keretében a különbözõ évszakokban min-denki által látható és felismerhetõ védett növényeket és állatokatvettük most számba. Indulunk is tovább. A kápolnát elhagyva,hosszú szakaszon folytatjuk még a tõtevényi iskolától követett dû-lõutat, majd balra fordulva haladunk, hogy mielõbb kiérkezzünk aporteleki mûúthoz. Ezen az útszakaszon találkozunk elõször azegyik feketefenyõ-telepítés szélében, egy partoldalon, a hófehérvirágú és sallangosan csipkés szélû, sokszor szeptember végéig isvirágzó kkéésseeii sszzeeggffûûkk töveivel.26 Megjegyzem: nem ez a szóbanforgó növény egyetlen ismert termõhelye Jászberény homoki tér-ségében! Egyebütt is tudunk létezésérõl, de érdekes módon eddig mindig csak az általában 15–20évnél idõsebb fenyõtelepítéseknél lehetett megtalálni. Egyébként pedig – mint ahogy az egy tipikushomoki növényhez illik – Jászfényszarutól egészen Farmosig, illetõleg a Hajta „túloldalán”, a Tápió-vidéken is többfelé elõfordul.

A porteleki, vagyis a Jászberénybõl Farmosra vezetõ mûútra érve úgy érezzük, kellemesen el isfáradtunk. Jól esik hát a közeli kis buszváróban picit megpihenni – vagy Jászberény felé lejjebb gya-

logolva, az út szélén éjjel-nappal nyitvatartó „fogadóban” magunkba préselni né-mi üdítõt –, és ott megvárni valamelyikbuszjáratot, amely kényelmesen visszajut-tat bennünket városunkba. Egyébként mégkb. hat km gyaloglás (vagy ha kerékpárralvoltunk, pedálozás) elébe néznénk.

Hazafelé menet elmondhatjuk; hosszúutat tettünk meg. Elõször nyugatnak in-dultunk a Zagyva mentén, majd délrõlnagy ívben szinte teljesen körbejártuk, vagy-is megkerültük Jászberény határát. Soklátnivalóban volt részünk, amelyek talántöbbet is jelenthetnek számunkra, mint

43.................................................. ..................................................


Kétpettyes homokfutrinka

Kései szegfû

26 Itt említem meg, hogy a Tõtevényen túli, már Farmos területéhez tartozó homoki részen fedeztem fel elõször– szintén egy feketefenyõ-telepítés szélén, 1986 õszén – az õszi kikericshez nagyon hasonló, de attól sötétebb és apróbb hhoommookkii kkiikkeerriiccss néhány tõpéldányát. A növény eltûnése az ott, azóta elkövetett fakitermelésnek, majd az azt követõ gépi kituskózásnak „köszönhetõ”. Ez a mûvelet ugyanis lánctalpasbuldózerrel vagy tolólapátos erõgéppel, a gyökérzet bizonyos talajmennyiséggel történõ garmadába összetúrását jelenti, amely egyúttal az ott élõ összes növény totális elpusztítását is jelenti.

pusztán egy kirándulás – esetleg fényképekkel is megörökített – élménysora. Igaz, útközben egyet-len olyan növénnyel vagy állattal sem találkoztunk, amelyek hazánk más területén ne fordulnánakelõ, viszont az említett ritkaságoknak az elõzõekben felsorolt populációi nem máshol, hanem itt, ami környezetünkben élnek. Ezért joggal érezhetjük úgy, hogy õk a „csak a mieink”! Ugyanakkor bizonyosságot nyerhettünk arról is, hogy Jászberény környékének élõvilága lényegesen gazdagabbvédett növényekben és állatfajokban, mintsem amilyen képet az ide vonatkozó különbözõ szakiro-dalmakból eddig alkothattunk magunknak. Természetesen azért mégsem állíthatjuk, hogy mostmegismertünk és megtudtunk mindent szûkebb környezetünkrõl! Egy-egy kirándulás ehhez nemelegendõ. De ahhoz sem, hogy egyszerre s egyidõben mindent lássunk, hisz tudnunk kell, hogy az élõ-világ egy örökké változó, az élõ és élettelen környezet egymást feltételezõ és kiegészítõ dinamikuskölcsönhatásaiból álló csodálatos, ugyanakkor végtelenül bonyolult „biomassza”, amelynek mûkö-dése emberi logikával szinte átfoghatatlan és követhetetlen. Növények és állatok jelennek meg vagytûnnek el hol itt, hol ott, hogy azután a kedvezõtlen vagy kedvezõ környezeti összhatások idõsza-kában újra eltûnjenek, vagy éppen ismét visszatelepüljenek – esetleg teljesen újak is megjelenhet-nek, amely folyamatokra a globális – elsõsorban éghajlati – változások éppúgy hatással vannak, miként jelenünkben az emberi, vagyis az „antropogén” tevékenység.

Utóbbi sajnos leginkább mindig csak negatív elõjelet érdemel…

44.................................................. ..................................................


Újerdõi tájképrészlet

A BORSÓHALMAI LEGELÔ

A Jászberény körüli sétánk természetesen nem fejezõdött be azelõzõekben vázlatosan körülírt, jókora „túrával”. Elõttünk vanmég egy merõben más táj meglátogatása, amely megjelenésébenegy igazi, szinte asztallap simaságú sík terület. A városból északfelé fordulunk hát, és kilátogatunk a jászberényi „mini-Hortobágy-ra”, vagyis a borsóhalmai rétre. Az évszázadok óta legelõnek, deegy részében kaszálónak is használt térség nagyjából a Jászbe-rény– Jászjákóhalma–Tarna folyó –Ágói-patak, majd onnan visz-sza Jászberényig húzható képzeletbeli vonal közé esik, amelynek jelentõs hányadát a szántókkal körülfogott gyepterület foglalja el.

Három irányból is megközelíthetjük. Mehetünk a JászberénytJászárokszállással összekötõ mûúton egészen a négyszállási kiskápolnáig,27 majd onnan jobbra lefordulva és a betonúton elhalad-va a gazdasági épületek (juhhodályok) elõtt, máris a rét fölsõ ré-szében vagyunk. De mehetünk Jászjákóhalma felé is a 31-es mû-úton. Ebben az esetben a Zagyván átívelõ közúti híd után követ-kezõ útkanyarban balra kell letérni, s közvetlenül a rét déli végében találjuk magunkat (itt egy dara-bon szintén betonút vezet be egészen a régi karámokig). Ám kimehetünk az Ady Endre út végén

található Fehér-tói temetõ irányából is.Ekkor a régi városi szemétkezelõ-telepmellett vezetõ földúton kell haladnunk.Az útkanyarokat követve átmegyünk azelég keskeny, úgynevezett „Hányás-hídján”, ahonnan a földút egyenesenelvezet bennünket a rét közepébe.

A borsóhalmai rét évtizedek, de le-het, hogy évszázadok óta is csak birka-és gulyalegeltetésre szolgál (gyermekko-romban magam is részt vettem benne).Ez már a florisztikában és zoológiábanegyaránt Crisicum-nak nevezett TiszaiAlföld része.28 Mind talajában, mind nö-vényzetében – és ebbõl következõen

45.................................................. ..................................................


Margaréta-özön a borsóhalmai réten

Magyar szegfû

27 Ha a közúton tovább megyünk egészen az Ágói-patak hídján túlra, az árokpart túloldalán több helyen is megtalálhatjuk a valószínûleg egykori ültetés maradványaként fennmaradt, szinte gyertyalángalak-hoz hasonlítóan tömött virágfüzérû és rózsaszín sziromzatú ffûûzzlleevveellûû ggyyöönnggyyvveesssszzõõ kisebb-nagyobb bok-rait.

28 1984 óta természetvédelmi területnek javasolt, remélhetõleg a Jászsági Tájvédelmi Körzet kialakítása során ez – végre, annyi év sok huzavonája után – meg fog történni.

állatvilágában is – jelentõsen eltér az eddig megismert jászberényi terü-letrészektõl. Ennek az óriási, teljesen sík területnek talaja az észak-észak-nyugati (Ágói-patak menti) részén még löszös-agyagos réti csernozjom,dél-délkeletre, azaz Jászberényhez közeledve pedig vízjárta csernozjo-mos réti agyag. Mélyebb részein néhol kisebb szolonyec szikfoltok is találhatók, amelyek inkább csak az egykor mind a Zagyva mind a Tarnaés mellékvizeiknek árjaitól meg-meglátogatott terület vízmentesítése, illetve az ebbõl következõ kiszáradása után kerültek felszínre (ezt a jelen-kori folyamatot nevezzük másodlagos szikesedésnek).

A terület árvizektõl való mentesítése utáni belvizek, a talajvízszint-csökkenés, továbbá a térség majdnem tökéletes fátlanságával együtt járó mezo- és mikroklíma vetette meg az ágyát az itt élõ jellegzetesensoványcsenkeszes (=veresnadrág) és ürmös-cickafarkos gyeptársulá-soknak. Rossz vízáteresztõ talajai miatt havas teleket vagy csapadéko-sabb tavaszt követõen – általában rövid idõszakokra – kisebb-nagyobb

foltokban belvízfelületekkel borított. Az egykori meandereket, tekervényes morotvákat is jelzõ vize-nyõs részein mezei zsurló, csenevész nád, valamint több sásfaj jelzi a rét egykori „félmocsár” voltát.29 Szittyófélék mindenütt elõfordulnak, leggyakoribb közülük a sziki szittyó.

Szívet és világot ébresztõ évszakok szépsége; TAVASZ!Jöjj el, ó természetnek Messiása, várva-várt kikelet,Melengetõ napsugárral húzz elõ a földbõl szirmokat,S tarka tollú dalnokok szerelmes éneke fakasszon rügyeket…

A tavasz második felében rendszerintmár dús virágözön fogad bennünket,30 haide látogatunk. Ebben az idõszakban asárga virágú növények a jellemzõek. Ki-sebb foltokban, de egyes években csakszálanként található a vetési és a réti bog-lárka, viszont domináns a villásboglárka,és nem hiányzik a kúszó boglárka sem. Alegeltetett és taposott részein olykor tö-megesen virít a nagyvirágú kakascímer, aszikesedõ helyeken pedig a felemás és

46.................................................. ..................................................


Nyúlánk sárma

Réti õszirózsa

29 Az 1999-es rendkívüli csapadékos nyár zöldárja júliusban áttörte a Tarna védgátját, és a borsóhalmai rétetközel méteres vízmagassággal árasztotta el. Az egész terület hetekig víz alatt állt, szó szerint „befullasztva”a réti növényzetet; ez idõlegesen bizonyára komoly növényzeti változásokat fog eredményezni. Ugyanezaz elárasztás megismétlõdött 2000 áprilisában is; június közepéig állt rajta a víz.

30 Növényvilágának részletesebb vizsgálata – hasonlóan az ettõl nyugatabbra, Jászágó irányába elterülõ úgy-nevezett „perespusztai” legelõkhöz – még a jövõ feladata. A borsóhalmai rétrõl jelenleg mintegy 300 nö-vényfaj ismert.

büdös zsázsa terem bõviben. Ezeken a helyeken fordult elõ né-hány szálban a sseepprrûûppaarrééjj 31. A késõbbi aspektusokban here- éslucernafélék, valamint ernyõs- és fészkesvirágzatúak teszik mégszínesebbé a tájképet. Sziki lepkeszeg, szarvaskerep, mezei éskék iringó, szöszös és csilláros ökörfarkkóró (bár ez utóbbiak itteléggé ritkák), valamint a lilás sziromtölcsérû fekete nadálytõtörzsalakja mellett a sárgásfehér „mocsári” alfajának termetes tö-vei tarkítják. Gyakoriak az egyes pimpófélék, továbbá a nyár elejivirágzású réti ibolya és a mezei árvácska. Itt-ott foltszerû elõfor-dulásban a gyógynövényként jól ismert kamilla árasztja kellemes illatát, másutt a kkoorrccss (=fátyolos) nnõõsszziirroomm sárga „torkú” kék sziromleveleiben gyönyörködhetünk. Igaz, a jászberényi térfélenmeglehetõsen kevés szál található belõle, a növény jelentõsebbpopulációja ugyanis a rét Jászjákóhalma közigazgatási területéreesõ részén van, ahol egy jókora foltban a ppeettttyyeeggeetteetttt õõsszziirróózzssaaszinte egyeduralkodóként fordul elõ. A réti margaréta egyes évek-ben nagy tömegben virágzik, és tõle csak kevésbé feltûnõ filigránsága és apró virágzata miatt látszikkevesebbnek a tûzpiros szirmú magyar szegfû. Ez utóbbi azonban inkább csak a rét középsõ és délirészében. Ritkaság – ellentétben a magyar szegfûvel – a rrééttii (másik nevén: mezei) sszzeeggffûû.. Csak aterület déli végében, egyetlen nagy foltban termett. Fennmaradása a Tarna árvizének 1999. és2000. évi kényszerû megcsapolása miatti elárasztások következtében ma igen bizonytalan. Deugyanez mondható el sajnos a rrééttii iisszzaallaagg esetében is. Viszont szétszórtságukban is szembe tûnõsokaságúak a réti imolák meg a katángkórók, a pusztai és a mezei cickafarkok, a sziki és a mezeiürmök. Az erõsebben szikes illetve szikesedõ helyeken él bõviben a sziki pozdor, de a vékony és asziki útifû is megtalálható.

A virágos növények közül említést érde-mel még a hajdani löszpusztákra jellemzõ li-geti, osztrák és mezei zsálya, valamint az ittis, ám csak a rét szegélyeinek egyes részei-ben és kevés szálban elõforduló nnyyúúlláánnkkssáárrmmaa.. A mmaaccsskkaahheerree 32 egyetlen helyen, aZagyva védgátjának tövében lévõ szivattyú-ház közelében terem. Vizesebb részeken található a csikorgófû, belvízelvezetõ, illetveöntözõ csatornái szélén pedig a torzsika-boglárka, a lándzsás hídõr és a sárga (mo-csári) nõszirom. Megterem közöttük a bodná-rozó-, a keskenylevelû-, sõt, a rizsgyékény is.

47.................................................. ..................................................


31 Az említett, hosszan tartó 1999. és 2000. évi kényszerû vízelárasztások miatt a növény egyelõre eltûnt.32 Jászberény északi síksági tájrészen már csak az jászárokszállási mûút másik oldalán, egyedül az úgynevezett

„Papszék” egyik dûlõútja mentén (közel a rádióállomáshoz) él néhány szálban még a ttaavvaasszzii hhéérriiccss..

Õszi kikerics

Mezei zsálya

Az öntözõcsatorna melletti egyik mélyedésben találtuk meg2001-ben BBÁÁNNKKUUTTII KKáárroollllyyaall a buborcs-boglárkát.

Míg nyáron a különbözõ keserûfû- és sóskafajok vannak so-kaságban, õsz felére jelentõsen megváltozik a tájkép. Egyes ré-szeken a rendszeres túllegeltetés, másutt a kaszálás – különö-sen a nem öntözött részeken – eléggé lecsupaszítja a tájat, s acsonttá száradt és repedezett talajból jószerével már csak appeettttyyeeggeetteetttt (=réti) õõsszziirróózzssaa,, a sszziikkii kkooccssoorrdd meg a sóvirágszálai ágaskodnak a napsugár felé. Augusztus végén, szeptem-ber elején a rétséget szinte beborítja a réti imola meg a katáng-kóró. Egyes helyeket nagy foltokban valósággal rózsaszínbe öl-tözteti a száz- és ezerszámra virító õszi kikerics. Ezektõl csaka szétszórtságuk miatt tûnik kevesebbnek a réti peremizs. Nemritka a közönséges gyújtoványfû sem. Ilyenkor észlelhetõ legin-kább a legelõ peremrészeinek gyomosodási folyamata: métereslaboda-, libatop- és disznóparéj szálak meredeznek az amúgykiaszott gyep fölött. A szántóföldi szélsõ sávokban többfelékülönösen feltûnõ az állatok által is messzirõl került szerbtövisés útszéli bogáncs, valamint a parlagfû sokasága.

Igen érdekes az itteni szikes foltok növényzete. Ezekrõl viszont csak annyit érdemes megemlí-teni, hogy a tipikus vaksziknövények (mint pl. a bárányparéj stb.) hiányoznak, ami a terület altalajiszikességére utal. A pozsgás zsázsa hiányának pedig a hajtai térségtõl mindenben különbözõ talaj-és szikféleség (csernozjomos réti agyag, nem pedig löszös homok; szolonyec, nem pedig szoloncsákszik) az eredendõ oka.

A borsóhalmi legelõ állatvilága szintén eltér a ligetesebb jászberényi tájrészektõl. Fás élõhelyekmadarai itt értelemszerûen nem láthatóak, ehelyett egész nyáron át kedvünkre gyönyörködhetünk ammeezzeeii ppaaccssiirrttáákk szinte véget nem érõ csodálatos égi trilláiban – vagy éppen a megzavart bbííbbiicceekk,,ppiirroosslláábbúú ccaannkkóókk,, esetleg nnaaggyy ggooddáákk „jajongásában”, – vagy hallgathatjuk a rejtõzködõ ffüürrjjeekk „pity-palattyolását”. Elég gyakran láthatjuk a szélfogó erdõsávnak ültetett tájidegen, és olajfûznek is ne-vezett ezüstfákon több helyen is fészkelõ vvöörrööss vvéérrccsséékk „szitálását” a levegõben, ám tõlük sokkalritkábban a kkéékk vvéérrccsséétt.. Ha szerencsénk van, jó távolról észlelhetjük a valahonnan rendszeresen ide-járó rrééttii ssaasstt,, esetleg megfigyelhetjük a méltósággal lépkedõ ffeehhéérr ggóóllyyáákk szorgalmas táplálékkere-sését. Nem ritka errefelé a ssáárrggaa és a bbaarráázzddaabbiilllleeggeettõõ,, és gyakran láthatunk valamelyik kórószálonegy-egy cciiggáánnyy ccssaalláánnccssúúccssoott,, a bogáncsok magérése idején pedig kisebb-nagyobb tteennggeelliicc-csapa-tot. Az 1980-as években még fészkelt itt a fokozottan védett ttúúzzookk,, hiteles megfigyelések szerintviszont az uuggaarrttyyúúkk napjainkban is költ. Alkalmi vendégként olykor gguulliippáánntt,, sõt, 1999- és 2000-ben számos más, ritka vízi madarat is feljegyeztek egyes ornitológusok, ám a víz eltûnésével ugyan-úgy továbbálltak, mintha sohasem lettek volna itt.

Ezen a hatalmas réten nem gyakori az ééttii ccssiiggaa,, ellenben a pannoncsiga annál inkább. A csator-nák vizében elõfordul a vvöörröösshhaassúú uunnkkaa,, a ttaavvii és kkeeccsskkeebbéékkaa,, de láttam már benne ppeettttyyeess ggõõttééttis. A ffüürrggee ggyyííkk zöld színû változata eléggé közönséges, és néha képes idáig is elcsúszkálni egy-egyvvíízziissiikkllóó a Tarnából vagy az Ágói-patakból.

48.................................................. ..................................................


Sóvirág

A gerinctelen állatokat leginkább a nappali lepkefajok reprezentálják. Gyakoriak a fehérlepkék,közülük is a krétafehér színû kis káposztalepke és repcelepke. Környékünkön itt él legnagyobbegyedszámban a ffeeccsskkeeffaarrkkúúlleeppkkee,, a kkiiss és a nnaaggyy ttûûzzlleeppkkee,, a közönséges boglárkalepke. De nemritka a kis gyöngyházlepke, a bogáncslepke, a vörös szemeslepke és a közönséges ökörszemlepkesem. Az aattaallaannttaalleeppkkee és a nnaappppaallii ppáávvaasszzeemm viszont igen, a kkaarrddoosslleeppkkee pedig tulajdonképpen csaka kóborlásai révén, „vendégként” látható. Az éjjeli lepkefajok közül kiemelkedõ faunisztikai és ter-mészetvédelmi jelentõséggel bírt a fokozottan védett nnaaggyy sszziikkiibbaaggoollyy lepke, amely a már többszörmegemlített vízelárasztást megelõzõ években a sszziikkii kkooccssoorrddooss helyeken fordult elõ. Talán mégmegérem, hogy vissza tud települni a borsóhalmai rétre. Természetesen más védett éjjeli lepkék iséltek itt, neveik a listán találhatók meg. A nagyobb bogárfélék szintén rejtõzködõ, éjszakai állatok.Nappali kiránduláskor ezekkel aligha lehet találkozni. Viszont mint különösen nagy ritkaságot, meg-említem a hangyalesõk közül a szinte óriás szitakötõ-méretû ppuusszzttaaii hhaannggyyaalleessõõtt..

A borsóhalmai rétnek sajátos, pusztai élõvilága mellett még a nagy, nyílt távolságának külön vará-zsa az is, hogy itt „messzire hord a szem”, és igazán szabadnak érezhetjük magunkat. Idáig csak rit-kán, akkor sem zavaróan hatol el a város vagy a közút zaja, a napfény és a tiszta levegõ pedig felér egygyógykúrával, – és még olykor mezei szegfûgombát vagy sziki csiperkét is szedhetünk vacsorára!

Mielõtt hazamennénk pihenni és értékelni magunkban a látottakat, „búcsúzóul” engedtessékmeg idéznem ddrr.. TTÓÓTTHH AAllbbeerrtt egyetemi tanárnak, a Természetvédõ Tanárok Országos Egyesületeelnökének egyik írásából a következõ mondatot:

„… a táj védelme, értékeinek oltalmazása azonban nem történhet annak beható ismerete nél-kül. Ha valaki nem ismeri a tájat, azt értéke szerint nem is becsülheti, hozzá érzelmileg nem kötõ-dik, s ennek hiányában beavatkozásaival, tetteivel, könnyen kárt okozhat, pusztíthat.”

A Jászberényi Turista Egyesület által felfestett útjelzéshálózat

a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint

Jászberény Város Önkormányzata anyagi támogatásával készült.

49.................................................. ..................................................


JÁSZBERÉNY KÖRNYÉKÉNEK VÉDETT NÖVÉNY- ÉS ÁLLATFAJAINAK LISTÁJA

A listáról a mohaféléket – mivel meghatározásukhoz és helyi elterjedésük ismeretéhez oly fokú szak-tudás szükségeltetik, amellyel nem rendelkezem, – teljes egészében, továbbá a rovaroknál a kisebbrendszertani egységek (családnevek) felsorolását kihagyom. Ezeket a megfelelõ szakirodalmakból akomolyabban érdeklõdõk pótolhatják maguknak. Az emlõsök és a madarak – a térségünkben fész-kelõ fokozottan védett madárfajok kivételével – viszont azért nem kerülnek ismertetésre, mert a ha-zánkban élõ fajok szinte mindegyike védett, így velük kapcsolatban az a leghelyesebb, ha pusztántudomásul vesszük a létezésüket, élni hagyjuk, és nem bántjuk õket.

A lista gyakorlati használhatósága érdekében a betûrendi (a lepkék kivételével nem rendszerta-ni) magyar–latin nevek után megfelelõ rövidítésekkel a fõbb elõfordulási helyeket is megadom, mertezek fejezik ki leginkább az adott terület (élõhely) természetvédelmi értékét és jelentõségét. Ezekigen rövid jellemzéssel az alábbiak:

HH = Hajta; az õs-Zagyva mocsárvilág maradványa (természetvédelmi terület). Részletes leírá-sát lásd: Jászberény és környékének természeti értékei I. A HAJTA címû könyvben (a vá-rosi könyvtárban elérhetõ).

UUee = azok az északnyugat-délkelet irányú homokhátságok, amelyek hullámos-buckás felszínük-kel Jászfelsõszentgyörgytõl Portelekig széles sávban kísérik végig a néhai õs-Zagyva me-dervonulatát. Fõbb tájrészei: Bánhegy, Öregerdõ, Neszûr, Tõtevény, Újerdõ és Portelektérsége.

ZZmm = Zagyvamenti Természetvédelmi Terület; a jelenkori Zagyva ártere JászfelsõszentgyörgytõlJászberényig, a medret kísérõ galériaerdõivel és – elsõsorban a folyás irányban jobb oldali– ártéri rétjeivel.

BBhh = borsóhalmai rét; a Jászberényt Jászárokszállással összekötõ mûút jobb oldalától megköze-lítõleg a Tarnáig, illetve észak-dél irányban az Ágói-pataktól a Jászjákóhalmára vezetõ mû-útig (védelemre javasolt terület).

EE = minden olyan eeggyyéébb kisebb-nagyobb területû szántóföldek közt elszigetelt rétmaradvány,útszél, mezsgye, árokpart stb., amelyek konkrét behatárolási leírása túlnõ egy listai felsoroláslehetõségén, illetõleg igen ritka vagy egyedi elõfordulás, esetleg csupán megfigyelési adat.

VV = vizes, ill. vízparti élõhelyek (beleértendõ a Zagyva és holtágai, horgásztavak, kubikgödrök,belvízcsatornák és egyebek), ahol állandó, de legalább az év nagyobb részében valamilyenvízfelület található.

XX = Az adott növény termõhelyi, illetve az állat elõfordulási jelölése.†† = környékünkrõl hosszabb ideje eltûnt, illetve úgy tûnik kipusztult.?? = több évvel vagy évtizeddel ezelõtti olyan adatok, amelyek újbóli megerõsítésre szorulnak,

de elõfordulásuk vagy ismételt megjelenésük (pl. madárféle) még okkal feltételezhetõ.

Az összeállítás a 13/2001. (V. 9.) KÖM rendelet (lásd Magyar Közlöny 2001/53. szám) alap-ján készült, az eszmei értékek a jelenleg érvényben levõket tükrözik.

50.................................................. ..................................................


VÉDETT NÖVÉNYEK

MMaaggyyaarr nnéévv TTuuddoommáánnyyooss HH UUee ZZmm BBhh EE VV ÉÉrrttéékkee nnéévv ((FFtt))

Agárkosbor Orchis morio X 10 000

Báránypirosító Alkanna tinctoria X X 5 000

Békakonty Listera ovata X 5 000

Békaliliom Hottonia palustris X † 5 000

Budai imola Centaurea sadleriana X X X X X 2 000

Buglyos boglárka Ranunculus polyphyllus X †? 2 000

Debreceni torma Armoracia macrocarpa X † 10 000

Erdei holdviola Lunaria rediviva X † 2 000

Érdes csüdfû Astragalus asper X X 5 000

Fehér madársisak Cephalanthera X 5 000damasionum

Fehér tündérrózsa Nymphaea alba X X ? 5 000

Fehérmájvirág Parnassia palustris X † 10 000

Fényes poloskamag Corispermum nitidum X X 2 000

Fûzlevelû Spiraea salicifolia X 2 000gyöngyvesszõ

Hengeresfészkû Inula germanica X 2 000peremizs

Homoki árvalányhaj Stipa borysthenica X X 5 000

Homoki cickafark Achillea ochroleuca X X 2 000

Homoki fátyolvirág Gypsophyla fastigiata X X 5 000

Homoki kocsord Peucedanum arenarium X X 2 000

Homoki vértõ Onosma arenaria X X 5 000

Homoki varjúháj Sedum hillebrandtii X X 2 000

Kálmos Acorus calamus X † X † 2 000

Kardos madársisak Cephalanthera longifolium X 5 000

51.................................................. ..................................................


52.................................................. ..................................................



Kései szegfû Dianthus serotinus X 2 000

Kisfészkû aszat Cirsium brachycephalum X X 2 000

Kislevelû nõszõfû Epipactis microphyla X 5 000

Konkoly Agrostemma githago X X X X 2 000

Korcs (fátyolos) Iris spuria X X X ? 10 000nõszirom

Kúszó csalán Urtica kioviensis X †? 5 000

Macskahere Phlomis tuberosa X X X X 5 000

Madárfészek Neottia nidus-avis X 5 000

Mocsári aggófû Senecio paludosus X †? 10 000

Mocsári kosbor Orchis laxiflora X 10 000ssp. palustris

Müller-nõszõfû (?) Epipactis mülleri (?) X 10 000

Nyári tõzike Leucojum aestivum X 2 000

Nyúlánk sárma Ornithogalum pyramidale X X X X X 2 000

Pettyegetett (réti) Aster sedifolius X X X X 2 000õszirózsa

Piros madársisak Cephalanthera rubra X 5 000

Pézsmahagyma Allium moschatum X X ? 5 000

Réti iszalag Clematis integrifolia X X X X ? 2 000

Réti (=mezei) szegfû Dianthus deltoides X †? 5 000

Rucaöröm Salvinia natans X X ? 2 000

Seprõparéj Bassia sedoides X X †? 2 000

Sulyom Trapa natans X † X ? 2 000

Széleslevelû Epipactis helleborine X 5 000nõszõfû

Sziki boglárka Ranunculus lateriflorus X †? 2 000

Sziki (orvosi) Peucedanum officinale X X X ? 2 000kocsord


Szunyoglábú Gymnadenia conopsea X † 5 000bibircsvirág

Tavaszi hérics Adonis vernalis X 2 000

Tõzeg (mocsári) Thelypteris palustris X 5 000páfrány

Tündérfátyol Nymphoides peltata X † 2 000

FOKOZOTTAN VÉDETT NÖVÉNYEK

Környékünkön ilyenek nem élnek

VÉDETT ÁLLATOK


CCSSIIGGÁÁKK –– GGAASSTTRROOPPOODDAA

Éti csiga Helix pomatia X X X X X 2 000

Ugar csiga Helix lutescens X X ? X ? X ? X ? 2 000

PPÓÓKKOOKK –– AARRAANNEEIIDDAAEE

Szongáriai cselõpók Lycosa singoriensis X X X X 2 000

SSZZIITTAAKKÖÖTTÕÕKK –– OODDOONNAATTAA

Lápi acsa Anaciaeschna isosceles X † 2 000

Piros szitakötõ Leucorrhinia pectoralis X †? 10 000

FFOOGGÓÓLLÁÁBBÚÚAAKK –– MMAANNTTOODDEEAA

Imádkozó sáska Mantis religiosa X X X X X 2 000

EEGGYYEENNEESSSSZZÁÁRRNNYYÚÚAAKK –– OORRTTHHOOPPTTEERRAA

Barbársáska Calliptamus barbarus X 2 000

Önbeásó sáska Acrotylus longipes X 2 000

53.................................................. ..................................................



Pannon (sziki) sáska Epacromus coerulipes X 2 000

Sisakos sáska Acrida hungarica X X X X 10 000

HHAANNGGYYAALLEESSÕÕKK –– MMYYRRMMEELLEEOONNTTIIDDAAEE

Erdei hangyalesõ Myrmeleon formicarius X X 2 000

Pusztai hangyalesõ Acanthaclisis occitania X 10 000

BBOOGGAARRAAKK –– CCOOLLEEOOPPTTEERRAA

Aranyos bábrabló Calosoma sycophantha X X X X ? 2 000

Aranypettyes futrinka Carabus hortensis X X X X X ? 2 000

Kék futrinka Carabus violaceus X X 2 000

Rezes futrinka Carabus ullrichi X X X X X 2 000

Magyar Anthaxia hungarica X 10 000virágdíszbogár

Kis szarvasbogár Dorcus paralellepipedus X X X X 2 000

Szarvasbogár Lucanus cervus X X ? 2 000

Holdszarvú ganéjtúró Copris lunaris X X X X X 2 000

Óriás galacsinhajtó Scarabeus typhon X 10 000

Magyar virágbogár Potosia hungarica X 10 000

Orrszarvú bogár Oryctes nasicornis X X X X 10 000

Pompás virágbogár Potosia aeruginosa X X X ? 2 000

Bíborcincér Purpuricenus budensis X X X X ? 2 000

Diófacincér Megopis scbaricornis X X X X 2 000

LLEEPPKKÉÉKK –– LLEEPPIIDDOOPPTTEERRAA ((ccssaallááddookk sszzeerriinnttii ssoorrrreennddbbeenn))

Vörös csüngõlepke Zygaena laeta X X 10 000

Magyar zsákosmoly Coleophora hungaricae X ? X 2 000

Mocsári tûzmoly Ostrinia palustris X X 2 000

Magyar egytollú moly Agdistis intermedia X X 10 000

Farkasalmalepke Zerynthia polyxena X X X X ? 10 000

Fecskefarkú pillangó Papilio machaon X X X X X 2 000

54.................................................. ..................................................



Kardoslepke Iphiclides podalirius X X X X X 10 000

Kis tûzlepke Lycaena thersamon X X X X 2 000

Nagy tûzlepke Lycaena dispar ssp. X X X X 50 000hungarica

Atalantalepke Vanessa atalanta X X X X X 2 000

Csõröslepke Libythea celtis X X X 2 000

Gyászlepke Nymphalis antiopa X †? X ? 50 000

Kis rókalepke Aglais urticae X X X X X 10 000

Nagy rókalepke Nymphalis polychloros X 10 000

Zöldes Pandoriana pandora X X X X X 2 000gyöngyházlepke

Homoki Hyponephele lupina X 2 000ökörszemlepke

Nappali Inachis io X X X X X 2 000pávaszemlepke

Éjjeli nagy pávaszem Saturnia pyri X ? X †? X †? 10 000

Dongószender Hemaris tityrus X 2 000

Halálfejeslepke Acheronthia atropos X 10 000

Tölgyfaszender Marumba quercus X X 10 000

Törpeszender Proserpinus proserpina X X ? X X X ? 2 000

Varjútövis araszoló Odontognophos dumetatus X X 2 000

Kis tavaszi-araszoló Archiearis puella X X X X 2 000

Szilfa púposszövõ Dicranura ulmi X X X 2 000

Pettyes molyszövõ Coscinia cribraria X X X 2 000

Fehérsávos Euxoa hastifera X X ? 2 000földibagoly

Kéköves Catocala fraxini X X X X 2 000bagolylepke

Keserûgyökér Schinia cardui X X ? 2 000nappalibagoly

Nyúlparéj Schinia cognata X X ? 2 000nappalibagoly

55.................................................. ..................................................



Pusztai földibagoly Prexarnis fugax X X X X 10 000

Szalmasárga Oria musculosa X X 10 000búzabagoly

Szarkalábbagoly Periphanes delphinii X X X X X 10 000

Sziki ürömbagoly Saragossa porosa X X 50 000

Tallós- Apamea syriaca X 2 000fügyökérbagoly ssp. tallosi

Aranyfürt- Cucullia dracunculi X X 10 000csuklyásbagoly

Vasvirág- Cucullia xeranthemi X 10 000csuklyásbagoly

HHÁÁRRTTYYÁÁSSSSZZÁÁRRNNYYÚÚAAKK –– HHYYMMEENNOOPPTTEERRAA

Óriás tõrösdarázs Megascolia maculata X X ? 50 000

HHAALLAAKK –– PPIISSCCEESS

Fenékjáró küllõ Gobio gobio X X? 2 000

Halványfoltú küllõ Gobio albipinnatus X X? 10 000

Kurta baing Leucaspius delineatus X 2 000

Réticsík Misgurnus fossilis X X X 2 000

Szivárványos ökle Rhodeus sericeus X X? 2 000

Tarka géb Proterorhinus marmoratus X X? 2 000

Vágócsík Cobitis taenia X X? 2 000

FFAARRKKAATTLLAANN KKÉÉTTÉÉLLTTÛÛEEKK ((BBÉÉKKÁÁKK)) –– SSAALLIIEENNTTIIAA

Barna ásóbéka Pelobates fuscus X X X X? X X 2 000

Barna varangy Bufo bufo X X? 2 000

Erdei béka Rana dalmatina X X X? 2 000

Kacagó (tavi) béka Rana ridibunda X X X X 2 000

Kecskebéka Rana esculenta X X X X 2 000

Levelibéka Hyla arborea X X X X X 2 000

56.................................................. ..................................................



Mocsári béka Rana arvalis ssp. X X? X? X 2 000wolterstorfi

Vöröshasú unka Bombina bombina X X X 2 000

Zöld varangy Bufo viridis X X X X X X 2 000

FFAARRKKOOSS KKÉÉTTÉÉLLTTÛÛEEKK –– CCAAUUDDAATTAA

Pettyes gõte Triturus vulgaris X X X X 2 000

Tarajos gõte Triturus cristatus X X X 10 000

HHÜÜLLLLÕÕKK –– RREEPPTTIILLIIAA

Fürge gyík Lacerta agilis X X X X X X 10 000

Homoki gyík Podarcis (Lacerta) taurica X 10 000

Vízisikló Natrix natrix X X X ? X 10 000

Mocsári teknõs Emys orbicularis X X 50 000

FOKOZOTTAN VÉDETT ÁLLATOK

Magyar fésûs- Diószeghyiana schmidti X 100 000bagolylepke

Nagy sziki- Gortyna borelii X X X ? 100 000bagolylepke ssp. lunata

Lápi póc Umbra crameri X 100 000

Bölömbika Botaurus stellaris X X? 100 000

Cigányréce Aythira nyroca X X? 500 000

Fehér gólya Ciconia ciconia mindenütt látható 100 000

Fekete gólya Ciconia nigra X 500 000

Gólyatöcs Himantopus himantopus X X? 250 000

Gyöngybagoly Tyto alba X X 100 000

Gyurgyalag Merops apiaster X X 100 000

Hamvas rétihéja Circus pygargus X 250 000

Kék vércse Falco vespertinus X X X? 500 000

57.................................................. ..................................................



Kuvik Anthea noctua X X X X? 100 000

Nagy goda Limosa limosa X X? 100 000

Nagy kócsag Egretta alba X X? 100 000

Piroslábú cankó Tringa totanus X X X? 100 000

Szalakóta Coracius garrulus X X? X X? 500 000

Törpe gém Ixobrychus minitus X 100 000

Ugartyúk Burhinus oedicnemus X? 250 000

Vidra Lutra lutra X † X? 250 000

58.................................................. ..................................................


ÖSSZEFOGLALÁS

A Tiszai Alföld sajátos természeti kistája a JJáásszzssáágg,, mely a holocén kezdetétõl (kb. 10–12 000 év-vel ezelõttõl) igen jelentõs változások sorozatán keresztül jutott el a mai tájképi formájáig. Jelenle-gi állapotára jellemzõ az erõteljes, több mint 80%-ot meghaladó mezõgazdasági hasznosítottság,élõvilágának részletesebb kutatása ellenben máig alig jutott túl a kezdeti lépéseken.

A tájegység természetes élettere jellegzetesen alföldi (crisicumi). Ez különösen a térség észak-nyugati sarkában elterülõ Jászberénytõl kelet-délkeletre esõ részére vonatkozik. Nyugat-délnyugatiirányban viszont folyamatos átmenetet képez a praematricumba, vagyis a Duna–Tisza közi flóra- ésfaunajárásba. Talajviszonyai hasonlatosak az általános alföldi képhez, attól azonban történeti kiala-kulásuk terén lényegesen különböznek (lásd Buschmann: 1995).

A XVIII–XIX. sõt XX. századi folyószabályozásokat és lecsapolásokat követõ változások meg-határozói a térség mai növény- és állatvilágának. Az elmúlt idõk színesen mozaikos vegetációja –és következésképp faunája is –, az egyre erõsbödõ antropogén hatások nyomására szintén kultúr-formátumúvá alakult át. Csak a kevésbé bolygatott részek õrzik még a néhai természetes állapotukfõ jellemvonásait – lásd a tanulmány alapját képezõ Zagyvamenti és „Hajta-mocsár” Természetvé-delmi Területeket. Az említett két területrész között elterülõ homokvidék élõvilága (e dolgozat ese-tében csak Tõtevény és Újerdõ térsége) már kifejezetten az ember tájátalakító munkáját tükrözi, vagy-is szõlõ- és gyümölcsös kultúrák, valamint különbözõ fanemû erdõk telepítése. A Jászberénytõlészakra elterülõ borsóhalmai rét a Zagyva és Tarna folyók „megzabolázása” elõtti idõkben mindkétfolyó vizeitõl gyakran elárasztott mocsárrét volt, mai állapotában felülvetésekkel „javított” legelõ-ka-száló. Természetes tehát, hogy ez utóbbi két területrészen kevesebb a védett növény- és állatfajokszáma, melyek közül nem egy csak az utóbbi években tûnt el (hogy idõlegesen vagy végleg is, aztma még korai lenne megítélni!).

Jelen munka – mintegy kirándulás keretében – JJáásszzbbeerréénnyy szûkebb környezetének, a fentebbemlített négy tájrész (Zagyvamenti Természetvédelmi Terület, „Hajta-mocsár” TermészetvédelmiTerület, Újerdõ homokhátságai, valamint a Borsóhalmai rét) növény- és állatvilágának vázolása mel-lett az ezeken elõforduló védett növény- és állatfajokat veszi számba, a 2001-ben közzétett védett-ségi lista alapján. Három évtizedet meghaladó gyûjtõ-kutatói és megfigyelési munka nyomán eddig5511 vvééddeetttt nnöövvéénnyy-- és 110033 vvééddeetttt áállllaattffaajj elõfordulására derült fény JJáásszzbbeerréénnyy kköözzvveettlleenn hhaattáárráábbaann..Utóbbiak között 1188 a ffookkoozzoottttaann vvééddeetttt fajok száma. Mindezek magyar és tudományos neveit aszöveges rész után, fõbb elõfordulási helyeiket is megjelölve, táblázatba foglalva lehet megtalálni (a madárvilágot – a fokozottan védett fajok kivételével – nem vettük figyelembe).

59.................................................. ..................................................


SUMMARY

JJáásszzssáágg is a special natural small landscape of the Great Plain near the river Tisza, which has gonethrough a series of quite remarkable changes from the beginning of the holocen era – from about10–12 000 years ago – reaching the landscape form of present days. Its present state can be characterized by a powerful agricultural utilization exceeding more than 80%. However, the moredetailed research of its natural world has hardly got over the first steps until today.

The natural life territory of the landscape is a typical plain (crisicum). It mainly applies for thearea lying east – south-east of Jászberény in the north-west corner of the region. However, towardsthe direction of west – south-west there is a continuous transition into the praematricum, that isthe world of flora and fauna between the rivers Danube and Tisa. Its soil is similar to the generalplain scenery but substantially differs from it regarding its historic development (seeBuschmann:1995).

Changes following the regulations and drainage of rivers in the 18-19th and even the 20th

centuries determine the flora and fauna of the region today. The colourful mosaic vegetation of thepast, and, consequently its fauna as well, have developed into a typical cultivar form on the pressureof the ever strengthening anthropological effects. Only the less unsettled parts keep the main characteristics of their natural state of the past – see Zagyvamenti and “Hajta-moors” NatureReserves as the basis of this study. The living world of the sandy area between these two territoriesmentioned before (only the territories of Újerdõ and Tõtevény in the case of this study) reflectsman’s work changing the landscape, i.e. the plantation of grapevines and fruit trees as well as woodsof different kinds of trees. Borsóhalmi meadow lying north of Jászberény was a river meadow havingoften been flooded by the rivers Zagyva and Tarna before they were “tamed”. At its present stateit is a pasture-meadow “corrected” by sowings. So it is natural that there are less number of speciesof protected plants and animals in these two areas mentioned before, of which some disappearedjust during the past years (it would be early to judge whether temporarily or for good and all).

This study – quasi among the frames of an excursion – beside sketching the world of plants andanimals of the close surroundings of JJáásszzbbeerréénnyy,, that is the four pieces of landscape mentionedabove (Zagyvamenti Nature Reserve, Hajta-moor Nature Reserve, sand ridges of Újerdõ as well asBorsóhalmi meadow), also reviews the protected species of plants and animals living here on thebasis of the protection list issued in 2001. So far the occurance of 5511 ssppeecciieess ooff pprrootteecctteedd ppllaannttssaanndd 110033 ssppeecciieess ooff pprrootteecctteedd aanniimmaallss have turned out aatt tthhee rriigghhtt bboouunnddaarryy ooff JJáásszzbbeerréénnyy after morethan three decades’ work of collection, research and observation. 1188 of the latter are iinnccrreeaassiinnggllyypprrootteecctteedd species. The Hungarian and scientific names of these can be found after the text in charts,indicating their main habitat as well (birds were not taken into consideration – with the exceptionof increasingly protected species).

60.................................................. ..................................................


61.................................................. ..................................................


ZUSAMMENFASSUNG

Ein eigenartiges natürliches Kleingebiet der Tiefebene an der Theiß ist das JJáásszzssáágg (Jazygien), dasvom Anfang der Holozänzeit (etwa von 10–12 000 Jahren gerechnet) über mehrere bedeutendeVeränderungen seine heutige Landschaftsform erreicht hat.Auf seinen jetzigen Zustand ist eine bedeutende, mehr, als 80% überschreitende landwirtschaftlicheBenutzung charakteristisch, eine ausführlichere Forschung seiner Flora und Fauna ist aber kaumweiter geschritten, als die anfänglichen Schritte.

Das natürliche Lebensraum der Region ist eine auf die Tiefebene charakteristische Landschaft(cristicumi). Das bezieht sich besonders auf den sich in der nord-westlichen Ecke; von Jászberényöstlich-südöstlich erstreckenden Teil der Region. In der westlichen-südwestlichen Richtung aber bildetes einen kontinuierlichen Übergang ins „praematricum“, dh. ins Flora- und Faunagebiet zwischen derDonau und der Theiß. Seine Bodenverhältnisse sind dem Bild der allgemeinen Tiefebene ähnlich, sieunterscheiden sich aber wesentlich in ihrer historischen Entstehung (siehe Buschmann: 1995).

Die Veränderungen nach den Flussregelungen und Entwässerungen im XVIII-XIX. sogar im XX.Jahrhundert sind determinierend in Bezug auf die heutige Flora und Fauna der Region. Seine farbigmosaikartige Vegetation–folglich auch seine Fauna- hat sich auf den Druck der immer stärkerenantropogenen Wirkungen in ein charakteristisches Kultur-Format umgewandelt. Nur die wenigeraufgestörten Teile bewahren die Hauptcharakterzüge ihres damaligen natürlichen Zustands – siehedie den Grund der Studie bildenden Naturschutzgebiete an der Zagyva und der Sumpf – „Hajta“.Die Flora und Fauna der Sandlandschaft zwischen den beiden erwähnten Gebieten (im Falle dieserArbeit nur der Raum von „Tõtevény“ und „Újerdõ“) wiederspiegelt ausdrücklich die Gegendumgestaltende Arbeit des Menschen, dh. die Ansiedlung von verschiedenen Fruchtgarten- undWeinbaukulturen, sowie von Wäldern von verschiedenen Bäumen. Die von JJáásszzbbeerréénnyy nördlicherstreckende „Wiese von Borsóhalma“ war in den Zeiten vor der Regelung der Flüsse Zagyva undTarna, eine von beiden Flüssen oft überflutetete Sumpfwiese, in ihrem jetzigen Zustand ist sie eine„aufgebesserte“ Weide – Heuwiese. Es ist also natürlich, dass auf den beiden letzten Teilen die Zahlder geschützten Tier- und Pflanzarten weniger ist, von denen mehrere nur in den letzten Jahren ver-schwunden sind (ob nur zeitweise oder endgültig, ist es heute noch früh zu beurteilen).

Diese Arbeit macht neben der Darstellung der Flora und Fauna der oben erwähnten vierNaturschutzgebiete (Naturschutzgebiet den Zagyva entlang, Naturschutzgebiet „Hajta-Sumpf“,Sandgebiet von Újerdõ, und die Wiese von Borsóhalma) eine Abschätzung der auf diesen Gebietenvorkommenden geschützten Pflanzen- und Tierarten, aufgrund der 2001. veröffentlichten Schutzliste.

Aufgrund von mehr, als drei Jahrzehnte dauernden Sammel-, Forschungs- und Beobachtungs-arbeiten wurde das Vorkommnis von 5511 ggeesscchhüüttzztteenn PPffllaannzzeennaarrtteenn uunndd vvoonn 110033 ggeesscchhüüttzztteennTTiieerraarrtteenn iinn ddeerr ddiirreekktteenn UUmmggeebbuunngg vvoonn JJáásszzbbeerréénnyy bbeehhaauupptteett.. Unter den letzteren ist 1188 ddiiee ZZaahhllddeerr iinn eerrhhööhhtteemm MMaaßßee geschützten Arten. Deren ungarische und wissenschaftliche Namen sindnach dem Text in einer Tabelle – auch ihre Hauptvorfindungsorte angegeben – zusammengefasstzu finden. (Die Vogelwelt haben wir – mit Ausnahme der in erhöhtem Maße geschützten Arten –nicht in Betracht genommen.)

RÉSUMÉ

JJáásszzssáágg,, la région particulière de la plaine de Tisza a eu sa forme de paysage durant une série dechangements très importants à partir du début de l’époque holocène (environ depuis 10–12 000ans). Actuellement ce territeroire est exploité à 80 % mais la recherche de sa flore et sa faune n’estqu’en train de faire ses premiers pas.

La région, surtout sa partie de nord-ouest, à l’est et au sud-est de Jászberény, est caractériséepar les conditions de vie de plaine (crisicumi). En direction de l’ouest et du sud-ouest, elle sert detransition continue à praematricum, c’est-à-dire à la faune et à la flore de la région entre Duna-Tisza. Ses conditions de sol ressamblent au paysage générale de plaine mais historiquement ellesse sont dévéloppées différemment (Buschmann.1995).

La faune et la flore actuelle de la région sont définies par les régularisations des cours d’eau desXVII-XIX et même de XXèmes siècles. La végétation riche du temp passé, et par conséquant sa faune,a beaucoup changé, elle a pris une forme tipiquement culturelle sous l’influence anthropogène.Seules les parties moins touchées gardent encore les principales caractéristiques de son état originaled’autrefois – voir les territoires – réserves naturels tout au long de Zagyva et celle du marrais de Hajtaservant de base à cet essai. La faune et la flore des sablons entre les deux territoires mentionnés(les étendues de Tõtevény et Újerdõ dans cet essai) réflètent le travail humain transformant lepaysage: introduction des vignes, des fruitiers et le boisement. Avant les régularisations le pré deBorsóhalm, au nord de Jászberény, était un marrais innondé souvant par la Zagyva et Tarna,actuellement il est un pâturage-pré amélioré par les sur-ensemencements. Il est naturel donc qu’ily a moins d’espèces animales et végétales protégées sur ces derniers territoires dont plusieurs n’ont disparu que ces dernieres années (pour le moment il est tôt de juger qu’elles ont disparu temporerement ou finalement).

Cet essai – pareillement au cours d’une randonnée – en présantant la faune et la flore du procheenvironnement de Jászság, prend en considération la faune et la flore protégées des 4 territoiresmentionnés ci-dessus (les territoires- réserves naturels tout au long de la Zagyva le marrais deHajta, les sablons de Újerdõ et le pré de Borsóhalma) selon la liste de la flore et la faune protégéespubliée en 2001. Après plus de trois décennies de recherche on a découvert 5511 eeccppèècceess ddee ppllaanntteesseett 110033 eessppèècceess dd’’ aanniimmaauuxx pprroottééggééss ddaannss llee pprroocchhee eennvviirroonnnneemmeenntt ddee JJáásszzbbeerréénnyy dont 18 espècesprotégées redoublement. On peut trouver leurs noms hongrois et scientifiques avec leurs biotopsdans un tableau après le texte (on n’a pas pris en concidération les oiseaux sauf les espèces protégées redoublement).

62.................................................. ..................................................


63.................................................. ..................................................


RIASSUNTO

JJáásszzssáágg é una piccola e particolare regione naturale della pianura del Tibisco, la quale ha raggiuntola sua attuale forma paesistica attraverso una sequenza di notevoli cambiamenti, fin dall’inizio dell’olocene (ca. 10–12 000 anni fa). Il suo stato attuale é caratterizzato dal forte utilizzo agrarioche supera 1,80%, mentre l’esplorazione piú dettagliata della fauna ha fatto pochi passi dall’inizio.

Il naturale spazio vitale della regione é tipicamente di pianura (crisicum.) Questo, in particolarevale per la zona che si estende ad Est, Sud-Est da Jászberény, la quale a sua volta si trova nell’angoloNord-Ovest della regione. La zona verso Ovest, Sud-Ovest costituisce un transito al praematricum,vale a dire, la flora e la fauna si avvicinano a quelle del territorio esteso tra il Danubio ed il Tibisco.Il carattere del terreno é simile al paesaggio generale della pianura, mentre la regione si diversificain modo significativo nello sviluppo storico (vedi Buschmann, 1995).

I cambiamenti dovuti all’arginatura ed al prosciugamento dei fiumi nell’epoca del Settecento,dell’Ottocento anzi, anche del Novecento, determinano la flora e la fauna attuale della regione. Lavegetazione pittoresca a mosaico dei tempi passati – e di conseguenza anche la fauna – sotto lapressione delle sempre piú forti influenze antropogene si sono trasformate in un tipico formato civilizzato. Soltanto le zone meno sconvolte riescono a riservare le caratteristiche dello stato naturaledi un tempo – vedi Le zone protette Zagyvamenti e Hajta-mocsár, oggetti dello studio. La faunadella zona sabbiosa estesa tra i due territori citati (nel caso del presente opera sono nominateTõtevény e Újerdõ) rispecchia in modo esplicito l’opera di trasformazione dell’uomo con l’introduzione di viticolture, frutticolture, e di rimboscamenti. Nei tempi antecedenti alla ”domatura”dei fiumi Zagyva e Tarna, il prato Borsóhalmai rét che si estende a Nord da Jászberény, fu unapalude allagata dall’acqua di tutti e due i fiumi. Nello stato attuale é utilizzato come prato-pascolo”migliorato” da varie semine. Quindi, é comprensibile la scarsa presenza di molte speci di animalie di piante protette, delle quali molte sono scomparse recentemente, sul territorio di quest’ultimedue zone (oggi sarebbe precoce formulare un giudizio riguardo una scomparsa definitiva o temporanea!).

La presente opera – come durante una gitta – oltre alla presentazione della fauna e della floradell’ambiente piú stretto di JJáásszzbbeerréénnyy,, le quattro regioni sopraindicate (Zagyvamenti Természet-védelmi Terület – regione protetta, Hajta-mocsár Természetvédelmi Terület – palude protetta,Újerdõ homokhátságai – zona sabbiosa, e Borsóhalmai rét – prato) ispeziona, in base alla lista diprotezione pubblicata nel 2001, anche le speci di animali e di piante protette, presenti in questeregioni. Per merito dell’attivitá di collezione-ricerca e di osservazione che dura da piú di trent’anni,fino ad oggi é stata scoperta la presenza di 5511 ppiiaannttee pprrootteettttee ee di 110033 ssppeeccii ddii aanniimmaallii pprrootteettttii neiddiinnttoorrnnii iimmmmeeddiiaattii ddii JJáásszzbbeerréénnyy.. Tra quest’ultimi, 18 speci di animali godono una protezione elevata. I nomi ungheresi e scientifici si trovano dopo la parte con testo, in formato tabella indi-cando anche le zone di presenza (non abbiamo tenuto conto dell’avifauna – ad eccezione degliuccelli a protezione elevata).

ЗAКЛЮЧЕНИЕ

С точки зрения природы своеобразной частью Альфельда‚ расположенного в бассейне Тиссы‚ является Ясшаг‚ который с начала периода холоцена (приблизительно 10–12 тысяч лет назад) в результате существенных перемен приобрел сегодняшнюю форму ландшафта. Для его настоящего состояния характерно интенсивное‚ приносящее более 80 % прибылей‚ развитие сельского хозяйства‚ вместе с этим в детальном изученни фауны сделаны только первые шаги.

Край расположен на типичной низменности (crisicumi). Это особенно касается той части территории‚ которая расположена на северо–западе и простирается от Ясбереня в восточном–юговосточноm направлении. В то же время территория‚ расположенная в западном–югозападном направленни‚ образует постепенный переход в praematricum‚ то есть местность с флорой и фауной‚ характерной для района между Дунаем и Тиссой. Почва здесь схожа с обычной почвой низменности‚ однако в смысле исторического формирования налицо существенные отличия (см. Buschmann: 1995).

Регулировка режима рек в 18–19 и даже в 20 ст.‚ и изменения‚ сопутствующие осушению территорий‚ определили сегодняшнюю флору и фауну края. Разноцветная мозаическая вегетация прошедших времен – и также‚ как следствие‚ фауна – под давлением постепенно растущих антропогенных влияний преобразовалась в характерный форматум культур. Только практически нетронутые части территории сохранили главные естественные свойства – смотри статьи‚ образующие основу исследования: заповедники Зoдьва и Хoйтo-мочар. Животный и растительный мир расположенной между двумя упомянутыми частями территории пещаной местности (в рамках этой работы только районы Тотевень и Уйердев)‚ определенно указывает на изменяющую ландшафт деятельность человека: засаживание виноградных и фруктовых культур‚ а также различных разновидностей леса. Расположенный к северу от Ясбереня Боршохолмои луг во времена‚ когда речки Зoдьва и Тoрнo не были еще “укрощены”‚ часто был болотом‚ затопленным водой обеих рек. Сегодня же это “улучшеный” засевом сенокосный дуг. Таким образом, естественно‚ что на вышеупомянутых территориях меньше видов охраняемых растений и животных‚ среди которых многие исчезли только в последние годы (рано еще судить‚ временно или навсегда).

Настоящая работа – как бы в рамках экскурсии – наряду с описанием растительного и животного мира четырех частей местности‚ которые прилегают к Ясбереню (заповедники Зoдьва‚ Хoйтo-мочар‚ Уйердев‚ а также Боршохoлмoи луг)‚ берет на учет виды растений и животных на основании опубликованного в 2001 году перечня. Более чем тридцатилетние наблюдения и исследования указывают на то‚ что 51 вид охраняемых растений и 103 вида охраняемых животных насчитывается на непосредственной границе Ясбереня‚ в числе последних 18 видов повышенной охраняемости. Название видов на венгерском и латинском языках даны после текста в таблице‚ с указанием местности‚ где они чаще всего встречаются (не приняты в расчет только виды птиц‚ за исключением видов повышенной охраняемости).

64.................................................. ..................................................

Jászberény környékének természeti szépségei és értékei

STRESZCZENIE

Jászság to swoisty œrodowiskowo ma³y region Niziny Wêgierskiej w dorzeczu Tisza, któryod epoki holoceñskiej (ok. 10–12 tys. lat temu), przechodz¹c du¿e zmiany, osi¹gn¹³dzisiejsz¹ formê krajobrazow¹. Wed³ug dzisiejszego stanu wiedzy charakterystyczne jestdu¿e, ponad osiemdziesiêcioprocentowe wykorzystanie tych terenów do celów rolniczych.Szczegó³owe badanie ¿ycia biologicznego do dziœ niewiele przekroczy³o pocz¹tkowe fazy.Ukszta³towanie tego terenu jest nizinne (crisicumi). Najbardziej charakterystyczne tereny,le¿¹ce w pó³nocno-zachodniej czêœci regionu, znajduj¹ siê na wschód i pó³nocny wschódod Jászberény. W kierunku zachodnim i po³udniowo-zachodnim tworzy siê ci¹g³e przejœciew praematricum, czyli w faunê i florê miêdzyrzecza Duna i Tisza. Warunki glebowe podobnes¹ do ogólnych nizinnych, mimo tego, ¿e historia ich powstania jest znacz¹co ró¿na (patrzBuschman 1955). Zmiany zachodz¹ce w nastêpstwie przeprowadzonych regulacji rzek imelioracji w XVIII–XIX wieku, a nawet w wieku XX, okreœlaj¹ dzisiejsz¹ faunê i florêregionu. W dawnych czasach kolorowa, mozaikowa wegetacja, a w zwi¹zku z tym i fauna,przekszta³ci³a siê w formê kulturow¹ z powodu mocnych wp³ywów antropologicznych.Tylko czêœci mniej dotkniête zachowa³y g³ówne walory poprzednich, naturalnych (patrzprace naukowe „Zarzecze Zagyva i moczary Hajta”, zajmuj¹ce siê obszarami chronionymi).Flora i fauna gleb piaszczystych, le¿¹cych miêdzy wymienionymi terenami (w tej pracy s¹ to „Tõtevény” i „Újerdõ”) ju¿ pokazuje wp³ywy pracy ludzkiej, czyli kultury rolnej – winnice i owoce oraz ró¿nego typu zalesienia. Le¿¹ca na pó³noc od Jászberény PolanaBorsóhalmai, przed uregulowaniem rzek Zagyva i Tarna, by³a czêsto zalewanymmoczarem, a w dzisiejszej postaci jest ulepszonym pastwiskiem.

Naturalnie, z tego powodu, na tych dwóch obszarach, liczebnoœæ chronionych roœlin izwierz¹t jest znacznie mniejsza, a niejeden gatunek wygin¹³ w ostatnich latach (dzisiajtrudno by³oby to okreœliæ).

Praca ta w formie wycieczek opisuje najbli¿sze okolice Jászberény, sasiaduj¹ce zczterema okrêgami (obszar chroniony zarzecza Zagyva, obszar chroniony moczaru Hajta,wydmy piaskowe Újerdõ, ³¹ka Borsóhalom) omawiaj¹c florê i faunê, z uwzglêdnieniemwystêpowania chronionych roœlin i zwierz¹t, na podstawie listy ochrony z 2001 roku. Poprzeprowadzonych obserwacjach i wykonanych pracach naukowych okaza³o siê, ¿e do tejpory w granicach Jászberény wystêpuje 51 gatunków roœlin chronionych i 103 gatunkizwierz¹t. Wœród zwierz¹t 18 gatunków jest pod œcis³¹ ochron¹. Ich wêgierskie i naukowenazwy oraz miejsce wystêpowania umieszczono po akapicie tekstowym w tabelce (niebrano pod uwagê ptaków, oprócz gatunków objêtych ca³kowit¹ ochron¹).

65.................................................. ..................................................


66.................................................. ..................................................

JÁSZBERÉNY KÖRNYÉKÉNEK TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI ÉS ÉRTÉKEIJE

LZ

ÉSS

EL

EL

LÁ

TO

TT

GYA

LO

GO

S T

ÚR

AÚ

TV

ON

AL

AK

JÁ

SZ

BE

RÉ

NY

HA

TÁ

RÁ

BA

N

��FFaa

rrmmooss

––TTáápp

iióósszz

eellee

ffeelléé

67.................................................. ..................................................


JEL

ZÉ

SSE

L E

LL

ÁT

OT

T K

ER

ÉK

PÁ

RO

S T

ÚR

AÚ

TV

ON

AL

AK

JÁ

SZ

BE

RÉ

NY

HA

TÁ

RÁ

BA

N

��FFaa

rrmmooss

––TTáápp

iióósszz

eellee

ffeelléé

IRODALOM:

Almádi L. (1984): Adatok az Észak-Jászság flórájáhozFol. Hist.-nat. Mus. Matr. 10:25-30

Bánkuti K. (2000): A szitakötõk kutatásának helyzete és eddigi eredményei Jászberény környékén A Jász Múzeum évkönyve 1975–2000, p. 455–460

Boros Á. (1952): A Duna–Tisza köze növényföldrajzaFöldrajzi Értesítõ, Budapest

Buschmann F. (1982): Adatok Jászberény és környéke nagylepkéinek ismeretéhezFol. Ent. Hung. 35/1:255-269

Buschmann F. (1984): Újabb adatok Jászberény és környéke nagylepkéinek ismeretéhezFol. Ent. Hung. 37/1:229-230

Buschmann F. (1985): Jászberény és környékének lepkevilága Macrolepidoptera – Nagylepkék Jászsági Füzetek/16.

Buschmann F. (1987): Újabb adatok Jászberény és környéke nagylepkéinek ismeretéhez Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 12:67-70

Buschmann F: (1994–96): Pro Natura... cikksorozat a jászberényi Városvédõ- és Szépítõ Egyesület Berényi Kármentõ címû folyóiratában

Buschmann F. (1995): Jászberény és környékének természeti értékei I. A HajtaJászsági füzetek/22

Buschmann F: (1996): Jászberény és környéke természetvilágának kutatástörténete 1795–1995Múzeumi Levelek 75/II:571-591. A Damjanich János Múzeum Kiadványa, Szolnok

Buschmann F. (2000): Az alattyáni Bereki-erdõ nagylepkevilága és természetvédelmi értékelése az eddigi kutatások tükrébenA Jász Múzeum évkönyve 1975–2000, p. 461–470

Buschmann F. (2000): Magyar bagolylepke jegyzetek (Lepidoptera: Noctuidae)Fol. Ent. Hung. 61:269-273

68.................................................. ..................................................


Buschmann F. (2001-a): Jászberény és környékének növényvilága I. Természet- és növényföldrajzi viszonyok TISICUMA Jász–Nagykun–Szolnok megyei Múzeumok Évkönyve, XII:27-48

Buschmann F. (2001-b): Kiegészítés, revízió, valamint új fajok Jászberény és környéke nagylepkéinek ismeretéhezFol. Hist.-nat. Mus. Matr. 25:287-295

Buschmann F. (2002): Jászberény környékének védett növényei és állatai (fajlista)Berényi Kármentõ, 9. Évfolyam, 1. szám

Endes M. (1985): Ritkaságok és jellegzetességek: bepillantás a tiszai Alföld növényvilágába Jászsági Füzetek/15

Endes M. (1987-b): A Tápió–Galga–Zagyva hordalékkúpsíkság gerincesállat-világaFol. Hist.-nat. Mus. Matr. 12:19-127

Endes M. – Harka Á. (1985): A jászsági-sík gerincesállat-világaJászsági Füzetek/14

Farkas S. – szerk. (1999): Magyarország védett növényeiMezõgazda Kiadó, Budapest

Fodor F. (1942): A Jászság életrajzaA Szent István Társulat kiadványa, Budapest

Füri A. – Urbán S. (1995): A Tápió-vidék természeti értékeiA JÁSZKUN Természetvédelmi Szervezet kiadványa, Szolnok

Kopasz M. – szerk. (1978): Védett természeti értékeink Mezõgazdasági Könyvkiadó, Budapest

Magyar Közlöny (2001/53): A védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottanvédett barlangok körérõl, valamint az Európai Közösségbentermészetvédelmi szempontból jelentõs növény- és állatfajok közzétételérõl13/2001 (V.9.) KÖM. rendelet, p. 3446-3511

Rakonczay Z. – szerk. (1988): Csévharaszttól Bátorligetig Az Észak-Alföld természeti értékei(p.199–200) Mezõgazdasági könyvkiadó, Budapest

69.................................................. ..................................................


Rakonczay Z. – szerk. (1989): Vörös Könyv A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Akadémiai Kiadó, Budapest

Simon T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója Harasztok–Virágos növények Tankönyvkiadó, Budapest

Soó R. (1960): Magyarország új florisztikai–növényföldrajzi felosztásaMTA. Biol. Csop. Közl., Budapest

Tóth A. (2001): Alföldi táj és ember TISICUMA Jász–Nagykun–Szolnok megyei Múzeumok Évkönyve, XII:11-15

Vásárhelyi I. (1932): Jászberény és környéke emlõsfaunájaÁllattani Közlemények XXIX/3-4:164-168

Zelenyánszky A. – Szolnok megye természeti értékeiszerk. (1989): MT. VB. MÉO. Kiadványa, Szolnok

Zólyomi B. (1969): Az észak-alföldi hordalékkúpsíkság természetes növényzetein Marosi S.–Szilárd J. (szerk.): A Tiszai AlföldAkadémiai Kiadó Budapest

70.................................................. ..................................................


TARTALOM

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Bevezetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Néhány szó a természetvédelemrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Egy kis történelem és tudnivaló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

A növények védelmének szükségességérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Az állatok védelmének hazai helyzetérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Rovarokról, a természetvédõ szemével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

A Jászság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Jászberény és környéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

A Zagyvamenti Természetvédelmi Terület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

A Hajta élõvilága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

A Hajta-mocsár Természetvédelmi Terület ritkaságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

Az újerdõi homokos táj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

A borsóhalmai legelõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45

Jászberény környékének védett növény- és állatfajainak listája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50

Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60

Zusammenfassung . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61

Résumé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

Riassunto . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63

ЗAКЛЮЧЕНИЕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64

Streszczenie . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68


jaszbereny-09-08.qxd 9/14/09 12:55 PM Page 71 (Black plate)

Documents

Jászberény környékének természeti szépségei és értékei€¦ · Készült: 1000 példányban, környezetbarát újrapapírra. ELÔSZÓ Jászberény, már a XIV–XV. században