JEDI-NÖVENDÉK 6.

A bizonytalan ösvény

írta:

JUDE WATSON

Fejezet

Obi-van Kenobi fel-alá járkált a sírk sorok között egy alagútban, Zehava városa alatt. Fölötte csatadühöngött. A robbanások csupán tompán hallatszottak. Ám valahányszor Obi-van egy protontorpedóbecsapódásának gyenge puffanását hallotta, er t kellett vennie magán, hogy ne ránduljon össze.Képzelete h en ábrázolta a robbanószerkezetek okozta veszteségeket. Az ellenség vadászgépekkeltámadt, és egyszer en lebombázták az Ifjak földi csapatait.

Körülötte más síremlékek körvonalai derengtek el a s homályból. Az Ifjak a város alatticsatornarendszerben rendezték be f hadiszállásukat. Egy si mauzóleum boltozatos részét választottákközpontjuknak.

– Ülj már le, Obi-van! – szólt rá a barátja, Cerasi. –Teljesen elszédítesz.A válságos pillanatokban Cerasi mindig nyugodt maradt. Nield, egy magas, karcsú, sötét szem fiú

viszont még nála is komolyabb képet vágott. Obi-van azonban látta az arcukon a feszültséget. Nem isemlékezett, hogy az utóbbi id kben bármelyikük is evett vagy aludt volna valamit. Tizennégy napon átharcoltak odafenn. Most pedig a hírekre vártak, amelyek igencsak nehezen akartak megérkezni.

k hárman vezették az Ifjakat küzdelmükben, hogy békét teremtsenek a Melida/Daan bolygón. AzÖregekkel szembeni harcuk azonban csupán egy újabb háborút robbantott ki a Melida/Daan vérestörténelmében. A bolygót évszázadok óta tartó konfliktus tépázta; a két faj, a melidák és a daanok közötti,hatalomért folytatott küzdelem. Az Ifjak voltak azok, akik végül békére szólították fel ket. Az Öregekazonban elutasították az ajánlatot, és most a Melida/Daan gyermekei azért küzdöttek, hogy megvédjékbolygójukat.

Obi-van még soha nem hitt semmilyen ügyben ennyire, mint ebben. Még Jedi-tanulmányairól islemondott miatta. A sok küszködés után, hogy a nagy Jedi-lovag, Qui-gon Jinn padavanja lehessen, mégishátat fordított neki, és harcba szállt egy idegen bolygó békéjéért.

Néha maga sem akarta elhinni, hogy meghozta ezt a döntést. Azután csak rá kellett néznie abarátaira, és már tudta, miért határozott így. Soha nem érezte magát ennyire közel senkihez, mintNieldhez és Cerasihoz.

Cerasi kristályzöld szeme megcsillant piszkos, izzadságtól csíkozott arcában. Megpaskolta magamellett az egyik síremlék tetejét, amelyen Nielddel ültek.

– Biztosra veszem, hogy Mawat bármelyik pillanatban befejezi az rkiköt höz vezet csatornamegtisztítását – biztosította Obi-vant.

– Be is kell fejezze – motyogta Obi-van aggodalommal a hangjában, miközben helyet foglaltközöttük. – Akkor kell lecsapnunk, amikor a vadászgépeket éppen feltöltik üzemanyaggal. Ez az egyetlenreményünk.

Obi-van volt az, aki felfigyelt arra, hogy a vadászgépek flottája mind ugyanazon hullámban támad.A Melida/Daanon található hatékony fegyverek nagy részét folyamatosan átépítették és felújították. Azemberek oly régóta háborúztak már, hogy a felszerelések elhasználódtak. Az öreged vadászgépeket isgyakrabban kellett feltölteni üzemanyaggal, és s bben kellett ellen rizni ket. Az Öregek pedigelkövették azt a hibát, hogy a teljes flotta ugyanabban az id pontban szállt le tankolni.

Ami azt jelentette, hogy sebezhet vé váltak.Obi-van azt tervezte, hogy megrohanják az rkiköt t egy kis csapattal a tankolás ideje alatt. Amíg a

csapat egyik tagja hatástalanítja a vadászgépek energia konvertereit, a többiek megfigyel ként lesznekjelen. Ha viszont harc alakul ki, az els dleges céljuk az rök figyelmének elterelése lesz.

Rázós terv volt, de ha sikerrel járnak, a gy zelem szinte teljesen biztos. A napokban ajánlotta fel aKözép Generáció a segítségét az Ifjaknak. Szövetségre lépnek velük, de csakis abban az esetben, ha agy zelem már elérhet közelségbe kerül. Ha sikerülne elnyerniük a Közép Generáció néhány megmaradttagjának támogatását, túler be kerülnének az Öregekkel szemben.

Mawat, a Takarító Ifjak vezet je, az egyik oldalsó csatornaalagút kiszélesítésén dolgozott, amely azrki-köt energiaközpontjának aknájához vezet. Onnan bejuthatnak az rkiköt be az egyik

aknafedélrácson keresztül.– Csupán megfelel id zítésre és szerencsére van szükségünk – jegyezte meg Cerasi.– Kinek, nekünk? – vigyorodott el Obi-van. – Nekünk nincs szükségünk szerencsére.– Mindenkinek szüksége van szerencsére – szólt közbe Nield.

– De nem nekünk.Egymás felé tartották a tenyerüket, olyan közel egymáshoz, amennyire csak érintés nélkül

lehetséges. Ez a gesztus az elmúlt pár hét számos csatája során fejl dött ki, és szokássá vált közöttük.Hirtelen egy apró termet , vékony lány szaladt be a boltozatos csarnokba.– Mawat üzeni, hogy befejeztük!– Kösz, Roenni – mondta Obi-van, és talpra ugrott. –Készen állsz?A lány bólintott, és felemelt egy olvasztóvágót.– Készen.Obi-van nem szívesen keverte bele Roennit. A lány túl fiatal, és nincs harchoz szokva; az apja

azonban vadászgépszerel volt. A lány a legkülönfélébb és fajta légi járm vek között n tt fel. Tudta,hogyan kell használni egy olvasztóvágót és hogyan lehet megbénítani egy energiakonvertert. Obi-vanszámolt azzal a ténnyel is, hogy a lány apró termet és fürge. Be tud csusszanni egy vadászgépbe araktéren keresztül, alulról is. Egy kis szerencsével véghez tudja vinni a tervet anélkül, hogy bárki ismeglátná.

Obi-van, Nield, Cerasi és Roenni végigsiettek az alagúton. Amikor az egyenesen az rkiköt hözvezet új járathoz értek, sokkal óvatosabban haladtak tovább. Itt már közvetlenül az rség alatt voltak.

Mawat közeledett feléjük. Sovány arcát teljesen belepte a kosz és a sár. Ruhája piszkosan lógottrajta.

– Tovább tartott, mert nagyon halkan kellett dolgoznunk- mormolta. – De, hé! Innen egyenesen azüzemanyagtankokhoz juttok majd fel. Három vadászgép, bamm, sorakozik közvetlenül mellettük. Kettközel a bejárathoz. Két szervizdroid és hat r van odafenn.

De legalább, bumm, nem számítanak a megjelenésetekre alulról.Ne feledd, padavan, amikor az ellenség túler ben van, a meglepetés a legjobb szövetségesed.Qui-gon nyugodt hangja csendült fel Obi-van fejében, és úgy kanyargott keresztül a nyugtalanságán,

mint egy h s folyó. Hirtelen fájdalom nyilallt belé. Még soha nem vitt véghez ilyen hadm veletet anélkül,hogy a Mestere ne lett volna mellette.

Obi-van kinyúlt az Er ért. Szüksége lehet rá az ütközetben. Az Er azonban úgy csusszant tova,mint egy láthatatlan tengeri teremtmény, ami gyengén hozzáér, majd továbbúszik. Nem volt képes semelérni, sem összegy jteni. Csupán elképzelni tudta hatalmas erejét.

Az Er elhagyta.Az Er nem képes elhagyni. Állandó, az bizony. Ha nem találod, nézz belülre, ne kívülre, ezt kell

tenned.Igen, Yoda – gondolta Obi-van. – Nézz belülre… néznék. De hogyan tehetném, amikor egy háború

kell s közepén vagyok?– Obi-van? – Cerasi érintette meg a vállát. – Itt az id .Obi-van óvatosan a rács mellé lépett. Felemelte Roennit, majd maga is utána mászott. Cerasi

szokásos ügyességével húzódzkodott fel. Nield egy kissé esetlenül mászott, de nesztelenül.Lekuporodtak az üzemanyagtartályok mögé. A szervizdroidok szorgalmasan ügyködtek a

vadászgépek feltöltésén, ezért nem vették észre ket. Ugyanígy az rök sem, akik az rkiköt bejáratánálálltak, háttal a csatornarácsnak. Obi-van az els vadászgép irányába biccentett, mire Roennikeresztülrohant a téren, és bemászott a raktér nyílásán át.

Csupán öt vadászgép várakozott a kiköt ben, egymás mellett sorakozva. Egy kis szerencsévelRoenni csendben és gyorsan elintézheti ket. Az igazi mutatvány persze a túlsó kett lenne, amelyek abejárathoz közelebb parkolnak… és így persze az rökhöz is közelebb vannak.

Cerasi, Nield és Obi-van idegesen figyelték, ahogy Roenni az egyik vadászgépt l a másikig futott. Aharmadik után a lány kidugta a fejét, és a csoport felé intett. Hogyan tovább?

Obi-van közelebb hajolt Cerasihoz és Nieldhez.– Odamegyek – suttogta. Nem akarta egyedül átküldeni a lányt a fedezetlen területen. –

Remélhet leg az rök nem fordulnak hátra. Fedezzetek!A barátai bólintottak. Obi-van a legnagyobb csendben elsuhant a három vadászgép mögött, alaposan

elkerülte a szervizdroidokat. Aztán elért arra az oldalra, ahol Roenni várta. A lány sötét szeme rémültvolt, ahogy azt a területet pásztázta, amelyen keresztül kell jutniuk. Obi-van megszorította a lány vállát,hogy bátorságot öntsön belé, mire Roenni máris valamivel magabiztosabban biccentett vissza.Nekiindultak, hogy átszeljék az üres területet; fürgén és halkan futottak.

Talán meg is csinálták volna, ha az egyik szervizdroid nem koppan neki egy üres tartálynak. Azzajosan gurulni kezdett a padlón, és végül csupán pár centiméterre állapodott meg a lábuk el tt. Az egyik

r megfordult. Obi-van látta a meglepettséget a férfi arcán, amikor az felfedezte a két behatolót.– Hé! – kiáltotta az r.A másodperc tört része elég volt a férfinak ahhoz, hogy teljes egészében felfogja a fenyegetést, de

Obi-van már mozdult is. Roennit a vadászgép felé lökte, majd maga egy rakás dúracél láda irányábalendült. Hatalmas ugrással a rakás tetejére szökkent, majd felhasználva a mozdulat lendületét, az r feléfordult. Amint az els lövedékek elzúgtak a feje mellett, hirtelen nagyon hiányzott neki egykorifénykardja. Annak idején átadta Qui-gonnak, hogy vigye vissza a templomba. Hiszen csak a Jedikviselhetnek fénykardot.

Látta, hogy az r ajkai meglepetten szétnyílnak, amint lábbal el re feléje lendült. Az ifjú Jedi rúgásabetalált, az r a földre került, pedig felmarkolta annak fegyverét.

A második r éppen akkor fordult meg, amikor a társa a földre rogyott. Obi-van azonban már ismétmegperdült, és egy rúgással állon találta a férfit. Az r elvágódott, a feje nagyot csattant a padlón.Sugárfegyvere távolabb csúszott t le, Obi-van pedig Nield és Cerasi irányába vetette magát. Azok kettentüzet nyitottak, és az rség irányába rohantak.

A négy megmaradt egyenruhás szétszóródott. Mindegyikük plasztoidpáncélt viselt, ennek ellenéreazonban egyikük sem szeretett volna találatot kapni. Futás közben l ttek, ezért Obi-vannak hátra kellettugrania a konténerekhez, hogy fedezékben legyen. Nield és Cerasi a másodperc tört része alattcsatlakoztak hozzá.

– Valószín leg már er sítést kértek a kommunikátoraikon keresztül – motyogta Cerasi elkeseredve,miközben az rökre célzott, akik egy pár használaton kívüli lebeg mögött kuporogtak. Megpróbáltgyorsan és pontosan leadni egy lövést, de az elzúgott az egyik r feje fölött.

Obi-van megpillantotta Roennit, amint eszeveszetten integet egy vadászgépb l.– Fedeznünk kell Roennit! – utasította a többieket. –Tüzeljetek!A lézerfegyvereikb l lövedékek sebes folyamát indították el. Roenni átcsusszant az egyik vadászgép

hasa alatt, majd beugrott a következ be.– Már csak az utolsó… – suttogta Obi-van.Két r váratlanul elszakadt a többiekt l, és az rkiköt egyik oldalában nekiiramodtak, lebukva egy-

egy támaszték mögött, fedezékül használva azokat.– Megpróbálnak mögénk kerülni! – figyelmeztette Obi-van a társait. Ezután a konténerek másik

oldalához szaladt, hogy azt is fedezze. Roenni nem vette észre az rök man verét. Kiugrott az utolsóvadászgépb l, ám az egyik r ugyanebben a pillanatban lépett ki a fedezékéb l, hogy tüzeljen. Obi-vanlátta, amint a férfi megpillantja a lányt, megfordul, és céloz.

Obi-van kétségbeesésében az Er ért nyúlt, és érezte, amint az körülötte hullámzik. Kinyújtotta akezét, mire a lézerpisztoly kihullott a meglepett r kezéb l. A lövedék célt tévesztve, ártalmatlanulsüvítve csapódott a szemközti falba.

Roenni a félelemt l dermedten állt. Obi-van odaszaladt mellé, miközben Cerasi és Nieldfolyamatosan tüzelt az rök felé. Pánik örvénylett a lány tekintetében, ahogy Obi-vanra pillantott.

– Itt vagyok. – Obi-van mélyen a szemébe nézett, és remélte, hogy el zheti a rettenetét. – Ne félj,nem hagyom, hogy bármi bajod essen!

Roenni barna szeme kitisztult. Bizalom költözött a félelem helyébe. Cerasi és Nield azonban nemtarthatták vissza örökké az rséget. Obi-van és Roenni fedezék nélkül álltak. A fiú észrevette az ürestartályt, amit a droid pár alig egy másodperce feldöntött. Az Er vel nyúlt érte. Semmi.

Soha nem megy el. Mindig itt van, itt ám.Obi-van felsóhajtott. Úgy gondolod, Yoda? Csak nem nekem van itt!Lézerlövedékek lyuggatták ki a feje fölött az egyik vadászgép törzsét. Obi-van lenyomta Roennit, a

testével fedezte, majd összegörnyedve futni kezdtek az üres hordó felé. Nem a legnagyobb védelem, demost ez is megteszi.

– Kúsznunk kell – mondta Roenninek. – Maradj a hordó mögött!Roenni el tte kúszott, Obi-van pedig tolta maguk el tt a hordót, egyenesen Nield és Cerasi felé.

Lézer fütyült a fémen. Obi-van érezte, hogy Roenni reszket. Amikor végre elérték a konténerhalmot, alány megkönnyebbülten siklott be a fedezékbe.

Obi-van a közelebbi r irányába gurította a hordót. Az nekicsapódott a férfi térdének, mire azhátratántorodott, és nekiesett a mögötte lév rnek. Összegabalyodva hengeredtek a t zvonalba, amelyetaz rség többi tagja zúdított a behatolókra.

A négy barát kihasználta a pillanat adta el nyt, és futásnak eredt, közben pedig hátrafelé tüzeltek.Végül elérték az üzemanyagtartályok biztonságát. Cerasi volt mindannyiuk közül a legfürgébb.Letuszkolta Roennit az aknarácson, majd maga is követte. Egy utolsó lövéssel Nield is leugrott. Obi-van átcsusszant a nyíláson, és hátrahajított egy id zített robbanószerkezetet.

– Futás! – ordította.Valamennyien fedezékbe iszkoltak – aztán a tartály felrobbant, leveg be röpítve a hangár jókora

részét.– Ez egy id re lefoglalja ket – mondta a többieknek Obi-van.Nield Mawatot hívta a kommunikátoron.– Sikerült – közölte. – Az Öregeknek nincs többé vadászgépük. Értesítheted a Közép Generációt.Mawat hangja durván recsegett a kommunikátoron keresztül. Habár a vétel elég gyenge volt,

vidámsága így is kiérz dött.– Azt hiszem, épp most nyertük meg a háborút! –ujjongott.

Fejezet

A fénykard lecsapott, épp csak milliméterekkel hibázva el. Qui-gon meglepetten ugrott el. A csapása semmib l jött. Nem vette észre.

Megperdült, és védekezésre emelte a kardját. Ellenfele hárított, aztán úgy fordult, hogy Qui-gonbaljáról érkezzen. Fénykardjaik zümmögve csaptak össze. Hirtelen ellenfele áthelyezte a testsúlyát, ésjobbra mozdult. Qui-gon nem számított erre a mozdulatra, s rosszul id zítette a csapását. A fénykard acsuklójánál villant. Az éget érzés csekély volt ahhoz a bosszúsághoz képest, amit a saját ügyetlenségemiatt érzett.

– Harmadik menet! – kiáltotta Yoda az oldalvonalról. –Közelíts ellenkez sarkokból!Qui-gon megtörölte a homlokát az inge ujjával. Amikor beleegyezett, hogy részt vesz egy

gyakorlaton a templom haladó tanulóival, nem számított ilyen nehéz munkára.Hallotta, hogy a küzdelmet figyel hallgatók összesúgnak, amint Bruck Chun meghajolt és

visszavonult a saját oldalára. Bruck jobban szerepelt, mint azt bárki is várta volna. Hat menetet harcoltvégig, különböz ellenfelekkel. Ez volt az utolsó küzdelme.

Qui-gon még emlékezett Bruckra az utolsó, templomban tett látogatásáról. A fehér hajú fiú Obi-vannal vívott egy hosszú, kemény csatát. A két fiú ádáz rivális volt. A küzdelemben kiadták magukból azegymás iránti dühöt, és persze az a vágy hajtotta ket, hogy Qui-gon figyelmét elnyerjék. A Jedi-lovagranagy hatással voltak Obi-van képességei – persze nem azok, amelyek a haragjából fakadtak. Amikorel ször látta Obi-vant küzdeni, elhatározta, hogy nem veszi maga mellé az ígéretes fiút padavannak.

Miért nem hallgatott az ösztöneire?Qui-gon visszairányította a figyelmét a jelen pillanatra. Összpontosítania kellett. Bruck

küzd képességei félelmetesen sokat fejl dtek. A párbaj könny is lehetett volna Qui-gon számára, ámzaklatottsága megnehezítette a harcot. Bruck többször is meglepte t. A fiú fáradhatatlanul, kitartóanküzdött, és elég gyors volt ahhoz, hogy kihasználja Qui-gon ki-kihagyó figyelmét.

Bruck körülötte cirkált, fénykardjával védekez állásban. Az edz kardok alacsony energiaszintenködtek. Egy csapás nem okozott komoly sérülést, csupán apró csípést okozott. A küzd téren k lapokat

szórtak szét, hogy egyenetlenné tegyék a talajt. A megvilágítás is csupán feleannyi volt, mint általában,ezzel is megnehezítve a viaskodók dolgát. A gy zelmet az ellenfél nyakára mért csapás jelentette.

Qui-gon figyelt, arra várt, hogy Bruck megtegye a következ mozdulatot. Bruck kezdett elt nni a baloldalon. Qui-gon észrevette, milyen er sen szorítja a fiú a kardja markolatát. A türelmetlenség voltmindig Bruck gyengesége, éppúgy, ahogy Obi-vané is…

Vajon volt tanítványát bajba sodorja-e a türelmetlenség a Melida/Daan áruló világában?Qui-gon túl kés n észlelte a fénykard villanását. Bruck egy egyszer trükköt használt, egy olyat,

amellyel soha nem lehetett még becsapni Qui-gont. Az ellenkez irányból érkezett. A csapás akkor jött,

amikor Bruck a leveg be ugrott, és megcsavarta az ugrást, hogy Qui-gon másik oldalára érkezzen. A kardéppen csak elhibázta Qui-gon nyakát, és lecsúszott a haján. A Jedi lebukott, így a vállára kapta az ütésvégét. Ahogy megtántorodott, szinte hallotta, ahogy a néz knek még a lélegzetük is elállt.

Ebb l elege lett! Belefáradt a saját figyelmetlenségébe. Itt volt az ideje, hogy vége legyen.Qui-gon ellazította a testét, mintha belenyugodna saját hibás lépésébe, becsapva ezzel Bruckot. A fiú

túl mohón közelített felé, és nem figyelt eléggé az egyensúlyára. Qui-gon megpördült, és támadott. Bruckmegbotlott, és meglepetten hátralépett, majd Qui-gon felé kezdett csapkodni a fénykardjával. Egy újabbhiba. Qui-gon beleadta következ csapásába a teljes testsúlyát. Bruck majdnem elejtette a kardját.

Qui-gon kihasználta el nyét. Ahogy támadott, kardjának fénye szinte elmosódott fényfolttá vált ahomályban. Döfött, védett, megperdülve közelített Bruckhoz egy másik szögb l, majd egy másikból, mígvégül beszorította a fiút egy sarokba. A néz k soraiból mostanra elismer hangok sz dtek ki, amelyekimmár a Jedi-mester tudásának szóltak. Qui-gon igyekezett kirekeszteni a tudatából ezeket a hangokat. Acsata nem ér véget, csak a végs gy zelemmel.

Bruck egy utolsó támadással próbálkozott, de már fáradt volt. Nem volt nehéz feladat Qui-gonszámára kirúgni a kezéb l a fegyverét és végül finoman odanyomni saját fénykardját a nyakához.

– Vége! – hirdette ki Yoda.A két fél meghajolt egymás felé, és szokásos szemkontaktust váltottak egymással. Minden küzdelem

végén minden egyes Jedinek tiszteletet kellett tanúsítania a másik iránt, és hálát adni a lecke miatt, akárgy zött, akár veszített. Qui-gon számtalanszor küzdött ily módon. Néha a Jedi-növendékek a rituálismeghajlás alatt sem tudtak uralkodni a feszültségükön vagy a haragjukon.

Bruck józan tekintetében azonban csupán a tiszteletet láthatta. Ez aztán a fejl dés!Qui-gon azonban látott mást is. Kíváncsiságot. Vágyakozást.Brcuk napokon belül betölti a tizenharmadik életévét, és még nem választotta ki senki padavannak.

Az id múlóban van fölötte. És mégis csodálkozott volna a legjobban, ha Qui-gon kiválasztja.Mindenki csodálkozna, ezt Qui-gon nagyon jól tudta. A tanítók, a növendékek, még maga a tanács

is. Miért tért vissza a templomba? Azért, hogy új tanoncot válasszon magának?Qui-gon elfordult a fiú szemében tükröz találgatás el l. Nem választ soha többé padavant.Visszadugta fénykardját az övébe. Bruck pedig visszaakasztotta az állványra a sajátját, amelyen az

id sebb növendékek tartották a fegyvereiket tréning után. Qui-gon sietve vágott át az öltöz - észuhanyzóhelyiségeken, majd aktivizálta az Ezer Forrás Terméhez vezet ajtót.

Megkönnyebbülve érzékelte a leveg h sét. A hatalmas zöldházban mindig frissít volt tartózkodni.A zubogó víz hangja és a zöld számtalan árnyalata lecsillapította a nyugtalan lelket. Halhatta az aprócskaforrások csörgedezését, amelyek végül páfrányok közé ágyazódva t ntek el a zöldben, és éppúgy hallhattaa nagyobb vízesések távoli, halk dübörgését, amelyek az ösvényeken folytak tova. Qui-gon mindigbékésnek találta a kertet. Remélte, hogy most is megnyugtatja majd háborgó lelkét.

A magányt mélységesen tisztelték a templomban. Qui-gon még nem szembesült kérdésekkel, amiótamegérkezett, mégis tudta, hogy a kíváncsiság ott bugyog a templom nyugodt felszíne alatt éppúgy, mintahogy a rejtett források folynak a kertben. A növendékek és tanítók egyformán akarták tudni a választ akérdésre: Mi történt közte és a padavanja, Obi-van Kenobi között?

És még ha valaki fel is tenné a kérdést, vajon képes lenne válaszolni rá? Qui-gon felsóhajtott. Ahelyzet nem volt mentes zavaros indokoktól, és gondolatai bizonytalan ösvényekre tévedtek. Tévesenítélte meg a padavanját? Túl szigorú volt Obi-vannal? Vagy nem eléggé?

Qui-gon nem tudta a választ. Mindössze annyit tudott, hogy Obi-van megdöbbent és zavarosválasztást vitt véghez. Eldobta Jedi-tanulmányait, akár egy levetett tunikát.

– Gondod van, ha a kertet keresed – szólalt meg Yoda a háta mögül.Qui-gon megfordult.– Nem gondterhelt vagyok. Csak felhevültem a küzdelemben.Yoda biccentett egy aprót. Általában így reagált, ha azt érezte, hogy egy Jedi kitér a téma el l. Qui-

gon ezt nagyon jól tudta.– Kitérsz el lem – jegyezte meg hangosan Yoda. Letelepedett egy k padra az egyik forrásnál,

amelynek vize fehér kavicsokon csobogott keresztül. A víz szinte muzsikált.– Tahira vigyáztam – felelte Qui-gon.Tahi volt az a Jedi-lovag, akit Qui-gonnak és Obi-van-nak kellett megmentenie a Melida/Daanról.

Megvakult egy csata során, utána pedig hadifogolyként tartották a bolygón.

Yoda ismét biccentett.– Jobb gyógyítóink vannak nálad itt, a Templomban – mondta. – És az állandó felügyeletre Tahinak

nem volt szüksége. Inkább neked, azt gondolom.Qui-gon nem tudott elfojtani egy félmosolyt. Ez igaz volt. Tahi valóban türelmetlenkedett az állandó

felügyelet miatt. Nem szerette a fontoskodást maga körül.– Az id itt van, hogy szívb l beszélj – folytatta Yoda lágyan. – Már túl régen is.Qui-gon nehéz sóhajjal letelepedett Yoda mellé a padra. Nem akart könnyíteni a lelkén. Ám

Yodának mégis megvan a joga ahhoz, hogy megtudja az igazságot.– Ott maradt – mondta Qui-gon egyszer en. – Azt mondta, talált valamit a Melida/Daanon, ami

sokkal fontosabb, mint a Jedi-tanulmányai. Azon a reggelen, amikor elhagytuk a bolygót, az Öregekmegtámadták az Ifjakat. Voltak vadászgépeik és fegyvereik. Az Ifjak viszont szervezetlenek. Segítségrevolt szükségük.

– És te mégsem maradtál.– A parancsom szerint vissza kellett térnem a templomba Tahllal.Yoda meglepetten d lt hátra.– Parancsok voltak? Javaslatok inkább. És te vagy az, aki mell zni szoktad a javaslataimat,

általában, ha jobbnak láttad másképp cselekedni.Qui-gon összerezzent. Obi-van szinte teljesen ugyanezeket a szavakat vetette oda neki a

Melida/Daanon.– Azt mondod, maradhattam volna? – kérdezte ingerülten. – És ha Tahi meghal?Yoda felsóhajtott.– Nehéz döntés volt ez, Qui-gon. Mégis a padavanodra hárítottad. Rá hárítottad a választást:

lemondani a Jedi-tanulmányokról, különben gyerekek halnak meg, barátok válnak elárultakká. Hittem,hogy megérted egy fiú szívét.

Qui-gon érzéketlenül meredt maga elé. Ezt a rendreutasítást nem várta Yodától.– Lobbanékony voltál magad is, már tanoncként – folytatta Yoda. – A szíved által hagytad magad

vezetni, számtalanszor. És tévedtél is, sokszor. Erre emlékszem.– De soha nem hagytam volna el a Jediket – vágott vissza Qui-gon mérgesen.– Ez igaz – bólintott Yoda egyetért en. – Elkötelezett vagy. Abszolút. De ez azt jelenti, hogy

kérdéses: más nem az? Mindenkinek olyannak kell lennie, mint te?Qui-gon felkelt a padról. Ezek a beszélgetések Yodával fájdalmasak voltak. A Jedi-mester értette a

módját, hogyan szaggassa fel a legmélyebb sebeket.– Hagynom kellett, hogy meghozza buta döntését – mondta Qui-gon egy vállrándítással. – Hagytam,

hogy megvívjon egy háborút, amit nem nyerhet meg. Hagytam, hogy ellenálljon és végignézzen egymészárlást, amely a háború eredménye lesz. És szerencsés lesz, ha megmentheti az életét.

– Á, már értem! – Yoda sárga szeme felvillant. – Elfogulatlanok az érzelmeid, a jövendölésed?Qui-gon kurtán biccentett.– Látom a katasztrófát. Az Ifjak nem gy zhetnek.– Érdekes – mormolta Yoda. – Pedig gy ztek, Qui-gon.A Jedi-lovag felriadt gondolataiból, és visszafordult.– Üzenet érkezett – magyarázta Yoda nyugodtan. –Megnyerték a háborút az Ifjak. Létrehoztak egy

új kormányt. Megérted most már Obi-van döntését? Egy veszett ügyért harcolni, ez nem . Most egybolygó kormányzójává lett.

Qui-gon, hogy elrejtse meglepettségét, elfordult.– Akkor még bolondabb, mint gondoltam – válaszolta h vösen.

Fejezet

Obi-van Nield és Cerasi között ült egy hatalmas konferenciaasztal körül. Az Ifjak elfoglalták alebombázott Melida/ Daan Egyesült Kongresszus Épületét. Felépülését követ en csupán három évig álltsértetlenül, az alatt az id alatt, amíg a melidák és a daanok megpróbálták együtt kormányozni a bolygót,és miel tt a háború újra kitört.

Az Ifjak az egység szimbóluma miatt választották ezt az épületet. Minden bizonnyal sokkalkellemesebb helyeket is kiszemelhettek volna. Megpróbálták eltávolítani a k törmelékeket, de anehezebb, leszakadt gerendákat és oszlopokat ott kellett hagyniuk. Az ablakok kirobbantak, és a tet nektöbb mint a fele hiányzott.

Obi-van lehangoltan és kényelmetlenül érezte magát, fázott, de felvillanyozta, hogy itt lehet és egyúj kormányt alapíthat. Az elmúlt napok nehezek voltak és hosszúak, de sohasem érzett fáradtságot. Túlsok minden volt, amin gondolkodni kellett, és túl sok tennivaló akadt.

Az Ifjak megnyerték a háborút. De a nehezebb része még csak most következett. El tte mindannyianegy véleményen voltak. Egyszer en csak békét akartak. De most az Ifjak a szavak háborúját vívták,önmaguk között. Túl sok döntés volt, amit meg kellett hozni, és túl sok vélemény.

Zehava városa romokban hevert. Sok embernek nem volt f tése, és élelem is igencsak kevés jutott.A kórházaknak felszerelésre volt szükségük. A lebeg k és szállítóeszközök számára csekély üzemanyagállt rendelkezésre. De a legnagyobb problémát az jelentette, hogy még mindig rengeteg fegyvert viselteka polgárok, akiknek a legtöbbje katonáskodott a háború alatt. A feszültség n tt, és egy aprócskakonfliktus is komoly csatává válhatott.

Az Ifjak voltak többségben a Melida/Daanon, különösen, amióta a megtizedelt Közép Generációmelléjük állt a háború alatt. Könny volt elérni, hogy Nieldet válasszák meg ideiglenes kormányzóvá.Ráadásul egy tíztagú tanácsadói csoportot is felállítottak. Obi-van is benne volt, és persze Mawat, megmás ifjú vezet k. Cerasi elnökölt a tanácsban. Mint kormányzótól, Nieldt l elvárták, hogy kövessenmindent, amit a többség megszavazott. És persze is rendelkezett egy szavazattal.

Nield és a tanács azonnal munkába állt, osztagokat hozott létre Zehava különböz problémáinakmegoldására. Obi-van vezette a biztonsági osztagot. Ennek volt a legveszélyesebb feladata: ebbe tartozottbele az egész városra kiterjed en, háztól házig való ellen rzés és a fegyverek begy jtése. Továbbirendelkezésig csupán a biztonsági osztag tagjai számára volt engedélyezett a fegyverviselés. Mindenkimásnak le kellett adnia a fegyvereit a raktárakba, amíg a feszültségek nem enyhülnek.

Obi-van egyáltalán nem lep dött meg, hogy a legtöbben nem akarnak együttm ködni. Még néhányIfjú is ellenállt, amikor a fegyverek átadására került a sor. Túl hosszú ideig éltek háborúságban.

Az államvezetés ezt vitatta meg az els központi ülésen, amely kiabálássá és mérges vitává fajultCerasi azonban mindenkit lehurrogott. A romos épület közepére állt, és úgy t nt, hogy minden tekintet azövébe fúródott a zsúfolt teremben.

– A béke nem csupán egy fogalom a számomra – kezdte. – Ez az élet és a leveg . Soha nem veszektöbbé fegyvert a kezembe! Láttam, mire képesek. Ha egy romboló fegyver van nálam, el bb vagy utóbbhasználni is fogom. Egyetlen további halálhoz sem fogok hozzájárulni a Melida/Daanon.

Kurta csend után az Ifjak éljenzésben törtek ki. Cerasi boldogságtól és büszkeségt l kipirult arccalnézte, ahogy fiúk és lányok lépnek a tanács asztala elé és adják át a fegyvereiket. Felemel pillanat voltez.

– Els munkamegbízás – folytatta Cerasi most már élesebben, megszakítva Obi-van gondolatait. –Haladjunk tovább az osztagok jelentéseivel. Nield, kezdenéd?

Nield felállt. volt az új id k osztag vezet je, amelynek feladata a gy lölködés és a megosztottságszimbólumainak lerombolása volt Zehavában (háborús emlékm vek, katonai szobrok és a TanúbizonyságTermek, amelyek otthont adnak a harcosok hologramjainak, akik a vérontásról és a gy lölködésr lmesélnek történeteket).

– Mint azt valamennyien tudjátok – kezdte Nield cseng hangon –, egy új társadalom épülése csakúgy nyerhet teret, ha a régi vetélkedés véget ér. Hogyan tartható meg a törékeny béke, ha a melidáknak ésa daanoknak még mindig megvannak az emlékhelyeik, ahová elmennek és feltöltik a gy löletüket? Aztmondom, a Tanúbizonyság Termek lerombolása legyen az els és legfontosabb teend nk!

Számos hallgató éljenezni kezdett. Taun azonban, a karbantartó osztag vezet je, aki a sok leromboltépület áramellátásáért és a f tés visszaállításáért volt felel s, felemelte a kezét.

– Az emberek fáznak és éheznek – mondta. – Nem volna sokkal fontosabb segíteni rajtuk?– Amikor éhesek és fáznak, a másik oldalt okolják érte – válaszolta meg Nield a kérdést. – És akkor

a sorok a Tanúbizonyság Terme el tt hosszan fognak kígyózni. Az emberek inkább gy lölettel melegítikmagukat, semmint plédekkel.

– És mi a helyzet a gyógyító központokkal? – Dor szólalt meg, aki általában csendes fiú volt. – Abeteg ember nem képes sorban állni a teremben. Neki orvosságra van szüksége.

– És az árvák? – kiáltotta valaki más. – Az otthonok már túlzsúfoltak.– Én azt mondanám, hogy a házak újjáépítése az els és legfontosabb – szólalt fel Nena, a házépít

osztag vezet je. – Rengetegen vannak, akik hontalanná váltak a háború miatt.Nield hirtelen nagyot csapott az asztalra. Az emberek elhallgattak.– Mindezen probléma a végtelen háborúból ered? –kiáltotta. – És a végtelen háború a végtelen

gy löletb l táplálkozik. Els ként a termeket kell lerombolnunk. Ez majd reményt ad az embereknek.Reményt, hogy képesek vagyunk eltemetni a múltat, olyan könnyen, amilyen könnyen eltemetjükmegosztottságunk szimbólumait.

Csend zuhant a helyiségre. Mindenki Nieldre bámult. A szavai nagyon is igaznak hangzottak.– Tudom, hogy lerombolni seink nyugvóhelyeit olyan, mint arra kérni az embereket, hogy áldozzák

fel az emlékeiket – folytatta a csendben Nield. – Ezért választottam az én seim nyughelyét els ként,amelyet lerombolunk. Úgy akarok emlékezni a szüleimre, mint emberekre. Nem harcosokra! Szeretettelakarok emlékezni rájuk. Nem gy lölettel! És most gyertek velem! – unszolta a tömeget, áthajolva azasztalon, hangja bejárta a terem minden sarkát. – Engedjétek, hogy megmutassam, micsoda nagyszerjele lesz ez az egységnek! Velem vagytok?

– Veled vagyunk! – kiáltották az Ifjak.Nield felugrott, és a központi folyosó felé lépett.– Akkor gyerünk!Fiúk és lányok ugráltak fel, és kiáltozva vetették magukat utána. Obi-van és Cerasi vigyorogva

követték ket.– Nield mindig képes lesz összetartani bennünket? –kiabálta túl a hangzavart ragyogó arccal Cerasi.A tömeg követte Nieldet a daan szektorba, ahol a hatalmas Tanúbizonyság Terem egy csillogó kék

tavon helyezkedett el. Az alacsony, fekete építmény repulzor-tartókon lebegett, és szinte a tó teljesfelszínét elfedte.

Nield osztagának munkásai már elkezdték kihordani az emlékm veket kis szállító járm veiken, ésegyre növekv halomba rakták ket.

Mawat átintegetett Nieldnek, amint a tömeg megérkezett.– Hé! Teljesen biztos voltam benne, hogy ezeket érintetlenül hagyják! – mondta Nieldnek halkan. –

Nem tudtam, hogy te meg akarod-e tartani ket.Obi-van a síremlékekre pillantott. Az egyikre a MICAE név volt vésve, a harcos születési és

halálozási dátumával. Mellette Leidra sírköve állt. k voltak Nield szülei.Nield is lepillantott rájuk.– Boldog vagyok, hogy meg rizted ket – mormolta Mawatnak.Obi-van és Cerasi meglepetten néztek össze. Nield megváltoztatta az álláspontját, most, hogy

szemt l szemben áll szülei utolsó emlékével?Nield megcirógatta az aranygömböt, amely aktiválta a kivetít t. Az apja jelent meg hologram

formában, kezében egy lézerpisztollyal, tet l talpig páncélban.– Micae vagyok, Garthi Terandi fia, az Északi Felföldr l – kezdte.Nield megfordult, és bekapcsolta anyja, Leidra hologramját is. Egy magas n jelent meg, szeme

ugyanolyan sötéten csillogott, mint Nieldé.– Leidra vagyok, Micae felesége, Qadri-i Pei lánya – kezdett beszélni a n is.A két hang összefonódott, az egyik elfojtotta a másikat. Obi-van néha elcsípett egy-egy különálló

szót, vagy kifejezést megvívott csatákról és nyertes harcokról, halott sökr l és lerombolt falvakról.Nield felemelt egy sugárvet t. A tömeg köréje gy lt. ünnepélyes arckifejezéssel fordult apja

síremléke felé.– Kisfiú voltam, amikor a gonosz melidák megrohanták Garthot, összeterelték a népemet táborokba

– mondta Micae. – Ott…Nield célzott, majd l tt a sugárvet vel, és apró darabokra zúzta össze a követ. A hologram szikrázó

darabokká olvadt fel, majd elt nt.Most már csak Nield anyjának hangja hallatszott.– És fiamnak, Nieldnek, kincsemnek, reménységemnek hagyom hátra szeretetemet és halhatatlan

gy löletemet a mocskos melidák iránt…Leidra elhallgatott, ahogy Nield kikapcsolta az emlékkövén a gombot. A hologram hullámzani

kezdett, majd elolvadt. A sugárvet recsegése megtöltötte a leveg t. K szilánkok és forgácsok repültek

szerteszét, felsértve Nield karját. Úgy t nt, a fiú észre sem vette. Addig l tt a sugárvet vel, amíg szüleisírjából csak egy kis k tömb maradt a földön.

– Most már örökre eltávoztak – suttogta Cerasi, és Obi-van látta, amint egy könnycsepp gördül ki alány szeme sarkából.

Nield megfordult. Letörölte az izzadságot a szemöldökér l a kézfejével. A sebeib l szivárgó vérösszekeveredett az arcát belep porral. Lehajolt egy darab k ért a rakásból, és felemelte.

– Ezen kövek maradványait új építkezésekhez használjuk majd fel, ahol melidák és daanok békébenélnek együtt! – kiáltotta. – Ma megszületett az új történelem!

Óriási kiáltás tört ki a tömegb l. Sokan berohantak a Tanúbizonyság Termébe, hogy segédkezzeneka lebontásában. Mások k darabokat emeltek fel, és éljeneztek.

Obi-van Nield és Cerasi mellett állt. Történelmi pillanat volt ez. És segített a létrejöttében.Nem sajnálta, hogy elhagyta Jedi-tanulmányait. Ez lett az új otthona.

Fejezet

Qui-gon a szállásán tartózkodott, amikor megkapta az üzenetet, mely szerint azonnal a Jedi-tanácselé kell járulnia. Szinte teljesen biztos volt abban, hogy jelentést kell tennie arról, mi történt Obi-vannal.

Sóhajtva emelkedett fel. Békét keresve tért vissza a templomba. Ehelyett arra kényszerítik, hogy újraés újra átélje a helyzetet.

A tanács elvárásait azonban nem lehetett semmisnek tekinteni. A Jedi-lét része az is, hogyfelismerjük, minden egyén bölcsességének megvannak a saját határai. A tanács a legjobb és legbölcsebbJedi-mesterekb l áll. Ha valamit hallani akarnak t le, akkor el fogja mondani.

Qui-gon belépett a Tanácsterembe. Ez volt a legmagasabb terem, a templom tornyainak egyikében;magában foglalta a teljes szintet. A padlótól a mennyezetig futó ablakok el tt Coruscant templomcsúcsaiés tornyai lebegtek. A nap éppen csak feljöv ben volt, narancsszínre festette a felh ket.

Qui-gon megállt a terem közepén, tiszteletteljesen meghajolt, és várt. Hogyan fogják kezdeni? VajonMace Windu, akinek sötét szemei úgy égetnek, mint a forró széndarabok, követelni fogja a magyarázatotarra, hogyan hagyhatott egy tizenhárom éves fiút egy háború közepén? Vagy Saesee Tiin azt fogjamormolni, hogy Qui-gon cselekedetei mindig lobbanékonyságából fakadnak, de szívvel teszi azokat?Jóval többször idézték már a tanács elé, mint a többi lovagot. El re tudta, melyikük mit fog mondani.

Yoda nyitotta meg az ülést.– Idehívattunk egy komoly, fontos vád ügyében. Titkos. Lopássorozatot kell lelepleznünk.Qui-gon megdöbbent. Erre nem volt felkészülve.– Itt, a templomban? Yoda biccentett.– Sajnálom, hogy ilyesmir l kell beszámolnom. Olyan dolgok t ntek el, amelyeknek nincs pénzbeli

értékük. Mégis komoly lopások. A tett szemben áll a Jedi Kódex írásával.– A tanács azt gondolja, hogy egy tanonc a felel s a lopásokért? – kérdezte Qui-gon rosszallóan.

Ilyen dologról még soha nem hallott a templomban.– Ezt nem tudhatjuk – felelte Yoda.– Ha nem így van, akkor valami küls er támadta meg a templomot. Mindenesetre mindegyik

eshet ség t rhetetlen – tette hozzá Mace Windu. – És mindkett t ki kell deríteni.Összefonta elegáns, hosszú ujjait.– Ezért hívtunk ide, Qui-gon. Diszkréten kell nyomoznunk. Nem akarjuk a fiatalabb növendékeket

megriasztani vagy figyelmeztetni a tolvajokat. Azt szeretnénk, ha felel sséget vállalnál a nyomozásban.– Tahllal fogsz együtt dolgozni – tette még hozzá Yoda. – Igaz, hogy nem lát. Er i azonban

figyelemreméltóak.Qui-gon bólintott; egyetértett Yodával. Tahi intuíciója és intelligenciája híres volt.– A lopások most még apróságnak t nhetnek – figyelmeztette Mace Windu. – De egy kis b n

megjelenése el re jelezhet egy nagyobb b nt. Belülr l vagy kívülr l jön is, a fenyegetés valós. Vigyázzmagadra, Qui-gon.

– Igen, hallottam – mondta Tahi, amikor Qui-gon meglátogatta a szállásán. – Yoda eljött hozzám mareggel. Rossz hírekkel ébresztett. Nem éppen kedvemre való így kezdeni a napot.

Tahi ironikus mosolyra húzta az ajkait, és ezt a mosolyt Qui-gon nagyon is jól ismerte. Együttcsinálták végig a Jedi-kiképzést. Tahi mindig figyelemfelkelt jelenség volt. Er s és gyönyör , sötétmézszín b rével és zöld-arany csíkos szemeivel. Tahi és az éles nyelve, amelyben kevesebb volt abüszkeség és több a leplezetlen zsarnokság – már hatévesen.

És most, amikor Qui-gon látta a n világtalan szemét és a világos sebhelyet, amely a balszemöldökét l az álláig húzódott, összeszorult a szíve. Tahi még mindig ragyogóan szép n volt, ezértfájdalmasan érintették sérülésének szemmel látható nyomai.

– Hallom, nálad jártak a gyógyítók tegnap – jegyezte meg Qui-gon.– Igen, ez volt a másik oka, hogy Yoda eljött hozzám. Meg akart róla gy dni, hogy minden

rendben van velem – felelte a n , és a félmosoly ismét ékesítette a szája sarkát. – Tegnap megmondták,hogy soha többé nem fogok látni.

A rossz hír hallatán Qui-gon leereszkedett egy székre a n mellé. Most az egyszer boldog volt,amiért a n nem láthatta az arckifejezését.

– Sajnálom.Tahllal együtt azt remélte, hogy a gyógyítók Coruscantban képesek lesznek visszaállítani a n

látását. Tahi vállat vont.– Yoda azt mondta, szükség van rám a nyomozás során. Szerintem a mi kedves barátunk azért adta

ezt a megbízást, hogy a gondolataim más irányba terel djenek.– Ha szívesebben maradnál ki bel le, találhatok másik társat – ajánlotta Qui-gon. – A tanács meg

fogja érteni.A n megpaskolta Qui-gon kézfejét, majd a teáskanna felé nyúlt.– Nem, Qui-gon. Yodának igaza van, mint mindig. És ha a Templomban b nügy történt, segíteni

akarok. És most igyál egy kis teát. – Megérintette a kannát. – Még mindig forró.– Majd én – igyekezett Qui-gon.– Nem – intette le Tahi élesen. – Nekem kell töltenem. Ha együtt dolgozunk, ezt meg kell értened.Qui-gon bólintott, aztán rájött, hogy a n nem láthatja a mozdulatát. Meg kellett még szoknia ezt az

új Tahit. Elveszíthette a látását, de az érzékelése er sebb volt, mint valaha.– Rendben – mondta a férfi lágyan. – Kérnék egy kis teát.Tahi a csészéért nyúlt.– Nem tudod, mit csináltam az elmúlt hetekben? Gyakorlatokon vettem részt. Együtt dolgoztam a

mesterekkel, hogy fejlesszem a hallásomat, a szaglásomat és a tapintásomat. És már most jelent sel rehaladást értem el. Nem is gondoltam, hogy ennyire éles lehet a hallásom.

– És én még azt hittem, hogy a nyelved a legélesebb – próbált viccel dni Qui-gon.A n felnevetett, és közben megtartotta a csészét az egyik kezével, a másikkal pedig töltött.– Yoda gondoskodott egy meglepetésr l is. Egy kellemetlen meglepetésr l, sajnos, ezt kell

mondanom, de kérlek, ezt soha ne említsd neki. …– Egy centiméterrel balra! – Váratlanul egy dallamos hang csendült fel a hátuk mögül. Tahi

összerezzent, és kilöttyintette a teát a csuklójára.– Csillagok és galaxisok! – kiáltott fel bosszankodva. Qui-gon átadott neki egy szalvétát, majd

megfordult, hogy megnézze a szobába begördül robotot. Protokolldroid volt, ezüst borítású testtel, Qui-gon azonban felfedezett rajta néhány más jellegzetességet is, amelyet magában foglalt. Extra érzékel kvoltak beépítve a fejébe, és a karjai is hosszabbak voltak. Amikor közelebb ért, a karok el re csapódtak,és elvették a csészét Tahitól.

– Látja, Tahi mester, kiöntötte a teát – mondta a droid. –Azért öntöttem ki, mert megijesztettél, tenagy rakás újrafeldolgozott konzervdoboz! – Tahi szinte köpködte a szavakat. – És ne hívj TahiMesternek!

– Igenis, uram – válaszolta a droid.– Én nem vagyok úr. N vagyok! Ki itt a vak? Qui-gon megpróbálta eltitkolni a mosolyát.– Mi ez? – kérdezte a droidra mutatva.– Ismerd meg Yoda meglepetését – grimaszolt Tahi.– 2JTJ, de hívd csak TooJay-nek. Ez egy személyi navigációs droid. Feltehet leg azért van velem,

hogy segítsen a mindennapi teend k elvégzésében, amíg egyedül nem boldogulok. Letapogatja az esetlegfelmerül akadályokat, és én be tudom programozni arra, hogy bármerre elvezessen.

– Jó ötletnek t nik – jegyezte meg Qui-gon, amint TooJay hatékonyan eltakarította a kilöttyent teát,és újra-töltött.

– Inkább nekimennék a falaknak – zúgolódott Tahi. –Igazán figyelmes ötlet Yodától, de nem vagyokállandó társasághoz szokva. Ezért sem vennék magam mellé egy padavant.

Qui-gon kortyolt a teájából. Most az egyszer ugyanúgy érzett, mint Tahi. Már az els padavanja utánsem akart másikat választani, mivel Xanatos lerombolta a tisztelet és a h ség minden kötelékét közöttük.Szeretett egyedül lenni. És szerette, hogy csak önmagáért kell felel sséget vállalnia. Aztán Obi-vanmegjelent az életében. Valahogy megszokottá vált a jelenléte.

– Sajnálom, Qui-gon – szólalt meg Tahi gyengéden. –Ez igazán figyelmetlen megjegyzés volt t lem.Tudom, hogy hiányzik Obi-van.

Qui-gon óvatosan letette a csészéjét.– Ha nem hagyod, hogy segítsek kitölteni a teát, akkor én elvárhatom, hogy ne mondd meg, hogyan

érezzék?– Nos, talán te nem is tudod, hogy hiányzik neked Obi-van – felelte a n . – De attól még így van.Qui-gon bosszúsan állt fel.– Elfelejtetted, mit tett? Ellopta a vadászgépet, hogy lerombolja azokat a védelmi tornyokat. És ha

lel tték volna, te ott végezted volna a Melida/Daanon!– Á, szóval felfedeztél magadban egy új képességet! Látod azokat a dolgokat, amelyek

bekövetkezhettek volna. Ez igazán kapóra fog jönni.Qui-gon a n felé indult.– Akkor is ellopta volna újra a vadászgépet, ha én nem állítom meg. Képes lett volna minket ott

hagyni a bolygón úgy, hogy nincs más mód a menekülésre.Tahi közelebb tolta a lábával Qui-gon székét.– Ülj le, Qui-gon. Nem látlak, mégis felidegesítesz. Ha én nem okolom Obi-vant, te miért teszed? Az

én életemr l beszélsz.Qui-gon nem ült le, hanem inkább megállt. Tahi felkapta a fejét, így próbálva ráérezni a Jedi-lovag

hangulatára.– Egy kitartó hívó szóról van szó – szólalt meg gyengédebben. – Te az egyik irányba mentél, Obi-

van pedig egy másikba. Számomra úgy t nik, te vagy az egyetlen, aki még mindig a fiút okolja. És mégcsak egy kisfiú, Qui-gon. Ezt ne felejtsd el.

Qui-gon hallgatott. Már megint azon kapta magát, hogy Obi-vanról vitatkozik. És nem akart apadavanjáról vitatkozni Tahllal vagy akár Yodával. Senki más nem tudhatja, milyen sokat invesztált beleönmagából ebbe a fiúba ilyen rövid id alatt. És senki más nem tudhatja, mekkora fájdalmat okozott nekiObi-van döntése.

– Talán beszélhetnénk a nyomozásról – szólalt meg végül. – Ennek most nagyobb a jelent sége.Csak az id t vesztegetjük.

– Igaz – felelte Tahi biccentve. – Azt hiszem, a tanácsnak igaza van. Nem kezelhetjük ezt az ügyetkönnyedén. Veszély van a leveg ben.

– Hol kezdhetnénk? – kérdezte Qui-gon leereszkedve a székre. – Van valami ötleted?– A lopások egyike egy félig bizalmasnak számító területen történt – mutatott rá. – Néhány

növendék feljegyzése hiányzik. Nézzük meg, kinek van hozzáférése a templom regisztrációjához. Amikornem tudod, hol kezdd, mindig a legkézenfekv bb hely a legjobb kiindulópont.

. Fejezet

Obi-van egy lézerfegyvert szíjazott a derekára, és meggy dött róla, hogy a vibropengéje atokjában van-e. Szabot rökr l kapott jelentést a Melida-szektorban, akik elutasították a fegyvereikátadását.

, Cerasi és Nield még mindig az Ifjak föld alatti termében éltek, amíg nem találnak szállástmaguknak. Nem lett volna jogos birtokolni egy házat, amikor olyan sokan voltak fedél nélkül. Kisétált anagyterembe, ahol a biztonsági osztag már várt rá. Biccentett Deilának, a helyettesének. Készen álltak.

Felmásztak egy létrán az egyik aknarácsig, majd felhúzódzkodtak az utcára. Csupán pár lépést tettek,amikor Obi-van futó léptek zaját hallotta a háta mögött. Megfordult, és Cerasit pillantotta meg.

– Hallottam az ellenállókról – mondta, miközben feléjük szaladt, és menet közben csatolta összemeleg, csuklyás tunikáját. – Veletek megyek.

Obi-van megrázta a fejét.– Cerasi, ez veszélyes lehet. A lány zöld szeme megcsillant.– Ó, és a háború, amit együtt vívtunk, nem volt az?– Nincs fegyvered – ellenkezett Obi-van b szen. –Lövöldözésre is sor kerülhet.– Nyugi, Obi-van! – Cerasi megemelte derekára csatolt vastag övét. – Itt van a trükkös táskám.Aggodalma ellenére Obi-van nem tudta visszatartani a mosolyát. Cerasi szerkesztett pár trükkös

fegyvert. Csúzlikat, amelyek olyan hangot adtak ki, mint a lézerfegyverek.– Rendben van – egyezett bele. – De most az egyszer kövesd a parancsaimat, jó?– Igenis, kapitány! – ugratta Cerasi elégedetten.Hideg nap volt, a lélegzetük párállott a leveg ben. Elhagytak egy sarkot, ahol az új id k osztag

néhány tagja egy háborús emlékm lebontásával foglalatoskodott. Melidai öregek egy csoportja figyelteket rezzenéstelen arccal.

– Arra számítanak, hogy majd saját magunknak állítunk emlékm veket, hallottam – mormoltaCerasi. – Alig várom, hogy meglephessem ket. Nem épül több emlékm a Melida/Daanon.

– Biztos vagy benne? – kérdezett vissza Obi-van. – Én már látlak is egy talapzaton, kezedben egycsúzlival…

Cerasi meglökte a vállával.– Vigyázz, barátocskám! – vigyorgott a fiúra. – Nem is tudtam, hogy a Jediknek engedélyezik a

viccel dést.– Hát persze, hogy engedélyezik nekünk! – Amint kimondta, Obi-van elpirult. – Úgy értem, nekik.Könnyedén mondta ki, de árnyék szaladhatott át az arcán, mert Cerasi ajka mosolyra húzódott.– Oly sok mindent feladtál értünk – jegyezte meg szomorúan.– És nézd, mit kaptam érte cserébe – felelte azonnal Obi-van, kitárva a karjait, mintha át akarná

ölelni Zehavát.– Hát igen – buggyant ki a nevetés a lányból. – Egy lerombolt várost, rossz kaját, f tés nélküli

szállást, otthont egy csatornában, munkát, amelyben fanatikusokat kell lefegyverezni, és…– Barátokat – fejezte be Obi-van.– Barátokat.Cerasi újra elmosolyodott.A hatalmas, kétszintes épület, ahol a néhány melida ellenálló élt, békésnek látszott a metsz en kék

ég alatt. Elölr l teljesen érintetlennek t nt, de ahogy óvatosan körbejárták, látótávolságon kívül maradva,észrevették, hogy hátulról teljesen le van rombolva. Megpróbálkoztak valamikor a megjavításával,deszkát és kemény plasztiklemezeket használva fel.

Csak egyetlen különös dolog volt a házon, amit Obi-van észrevett. Nem volt hátsó ajtó. Ezt azészrevételét azonnal meg is osztotta Cerasival.

– Így legalább csak egy bejáratot kell védeni – felelte az, és közben felbandzsított a tet re. – Azon azúton meglephetjük ket.

– Én nem akarom meglepni ket – jegyezte meg Obi-van. – Szeretnék lehet séget adni nekik arra,hogy átadják a fegyvereiket. Nem szeretnék lövöldözésbe bonyolódni.

A házra pillantott, és közben kezét az övéhez érintette. Még mindig meglep volt, hogy avibropengét érezte a fénykardja helyett.

– Szükségünk van egy megfigyel re az utcán – mondta Obi-van. – Ez leszel te.Egy pillanatig úgy t nt, Cerasi tiltakozni fog, de aztán bólintott. Tenyérrel felfelé tartotta ki a kezét,

Obi-van pedig a sajátját tartotta oda hozzá, olyan közel, amennyire csak lehetett, érintkezés nélkül.– Sok szerencsét.– Nincs szükségünk szerencsére.– Mindenkinek szüksége van szerencsére.– De nem nekünk.Obi-van felbukkant a sarok mögül, nyomában a hat fiúból és hat lányból álló osztaggal; a legjobb

harcosok voltak az Ifjak közül.

Bekopogott az ajtón. Hallott némi mozgolódást odabentr l, de semmi sem történt. Közelebb lépett azajtóhoz, és bekiabált.

– Az Ifjak biztonsági osztaga vagyunk. A Melida/Daan helyettes kormányzójának parancsára,nyissák ki az ajtót!

– Gyere vissza, amikor majd megváltozik a hangod? –kiabálta valaki belülr l.Obi-van felsóhajtott. Reménykedett az együttm ködésben. Biccentett Deila felé, aki a robbantási

szakért jük volt. A lány sietve állította fel a robbanótöltetet a nehéz ajtó zárjának közelében.– Álljanak hátrább! – kiabált be a bent lév knek.A biztonsági osztag már csinált ilyet ezel tt is. Sok melida és daan öreg nem nyitotta ki az ajtót, és

nem ismerték el az Ifjak hatalmát. Gyors módja volt ez megmutatni nekik, kik uralják a dolgokat.Egyetlen élet sem veszett oda – csupán ajtók.

Deila intett a többieknek, hogy lépjenek hátrább, majd elindította a töltetet, és utánuk ugrott. Tompa„bumm” törte meg a csendet. Az ajtó megrázkódott. Deila el relépett, és a cip jével benyomta. Anyílászáró hangos csattanással kid lt, és a biztonsági osztag berontott az épületbe, Obi-van vezetésével.

El ször semmit sem látott. De nem felejtette még el Jedi-tanulmányait; engedte, hogy el törjön alátás iránti sürget szükség, és hirtelen megszokta a sötétséget. Egyetlen másodperc alatt alakokat tudottkivenni a sötétben.

Fegyveres alakokat…A melida Öregek a hosszú folyosó végén álltak. Hátuk mögött felfelé vezet lépcs látszott.

Mindannyian ütött-kopott páncélt viseltek, és az osztagra irányított fegyvereket tartottak a kezükben.Obi-van egyb l észrevette, milyen hibát követett el. Legszívesebben itt abbahagyta volna a dolgot. A

csoportnak szabad útja volt fölfelé. Több életet is veszíthet, ha az osztagát arra kényszeríti, hogy kövesseaz öregeket az emeletre. Minden bizonnyal aknakioldó szerkezetekkel látták el az utat felfelé.Mindenesetre veszélyes gyakorlat lett volna megpróbálni bemérni mind a hat öreget felfelé menet.

Az egyikük megszólalt.– Mi nem ismerjük el a hatalmatokat.Obi-van felismerte. Wehutti hangja volt, Cerasi apjáé. Cerasi évek óta nem látta. Obi-van boldog

volt, hogy a lány kinn maradt.– Nem számít, hogy nem ismerik el – felelte szilárdan. – Mienk a hatalom, maguk elveszítették a

háborút. Új kormányt alakítottunk.– Nem ismerem el a kormányotokat! – kiáltotta Wehutti élesen. Er s keze megszorította

lézerfegyverét. Az egyik karját elvesztette egy régebbi háborúban, de Obi-van saját tapasztalatból tudta,hogy Wehutti nagyobb sérüléseket tud okozni egyetlen kézzel, mint a legtöbb harcos kett vel.

– Ifjú bolondok! – folytatta Wehutti recseg hangon. –Békér l beszéltek fegyverrel a kezetekben!Nem vagytok különböz ek t lünk. Hadat viseltek, hogy megszerezzétek, amit akartok. Elnyomjátok anépet, hogy megtartsátok, amitek van. Képmutatóak vagytok és bolondok. Miért hajolnánk meg ahatalmatok el tt?

Obi-van el relépett. Az osztaga követte.– Dobják el a fegyvereket, vagy letartóztatjuk magukat! Már érkezik az er sítés.Vagy legalábbis remélte, hogy így van. A szabályosan m köd eljárás az volt, hogy az utolsó ember

jelez a megfigyel nek, hívjon er sítést, ha ellenállásba ütköznek. Cerasi már valószín leg felvette akapcsolatot Mawattal.

– Ha még egy lépést teszel, Jedi, l ni fogok! – figyelmeztette Wehutti, és felemelte a fegyverét.Miel tt azonban Obi-van megtehette volna a következ lépést, fegyverropogás tört ki odafentr l.

Obi-van hátraugrott, hogy elkerülje a lövedékeket, így nem láthatta, honnan tüzelnek.Wehutti ugyancsak hátrafordult. Ez azt jelentette, hogy sem tudta, honnan érkeznek a lövések.Cerasi! Valahogyan felmászott a fels emeletre. Cerasi fürge és félelmet nem ismer tornász volt.

Felhúzódzkodott az általa tet speciálnak nevezett mutatvánnyal egy ház tetejére, majd egyik szomszédostet l a másikra ugrálva megérkezett, és bemászott az ablakon.

Obi-van kihasználta Wehutti elképedését, és rárontott a csoportra, osztagával a sarkában. A leveg berugaszkodott, és megcsavarta a testét azért, hogy vibropengéjének markolatával csaphasson le Wehutticsuklójára. Még egy Wehuttihoz hasonlóan er s ember sem tudott volna ellenállni egy ilyen csapásnak.Az öreg felüvöltött, és elejtette a fegyverét.

Obi-van felkapta a lehullott fegyvert, miközben máris fordult, hogy lefegyverezze a következöreget. Mozgást érzékelt maga mögött. Cerasi volt az, amint éppen átugrott a lépcs korláton, beleegyenesen a küzdelembe. Lábfejjel érkezett egy melida öreg mellkasának. A férfi vibrofegyverecsörömpölve hullott a földre, Deila pedig sietve felkapta.

Harminc másodpercen belül az egész csapatot lefegyverezték.– Köszönet az együttm ködésükért – mormolta Obi-van. A határozat az volt, hogy ha az ellenállókat

sikerül úgy lefegyverezni, hogy senki nem sérül meg, akkor senkit sem tartóztatnak le. Ha mindenellenállót letartóztatnának, mutatott rá Nield, nem lenne hely, ahová rakhatnák ket.

– Átok az alávaló ifjakra, akik lerombolják a civilizációnkat! – köpködte Wehutti. Zöld szeménekszíne hasonlított a Cerasiéhoz, de az övé gy lölett l izzott.

Cerasi földbe gyökerezett lábbal állt, k vé dermedve apja gy löletét l. A férfi még nem ismerte fel abarna kabátot és csuklyát visel , apró alakot.

Obi-van megrántotta a lány karját, mire az követte t az épületen kívülre. A h vös leveg leh töttekipirult orcájukat.

– Deila, vigyétek a fegyvereket a raktárba! – utasította Obi-van a lányt rosszkedv en. – Mi egy kispihen t tartunk.

– Jó munka volt, f nök – intett vissza Deila.Az osztag többi tagja is elindult. Cerasi pár percig csendben lépkedett Obi-van mellett. Hideg volt,

ezért a kezüket bedugták a kabátjuk alá egy kis melegségért.– Sajnálom, hogy nem hívtam er sítést – szólalt meg végül Cerasi. – Azt gondoltam, mi is elbánunk

velük.– Tudtad, hogy Wehutti itt van? – kérdezte Obi-van.– Nem voltam benne biztos. De amikor egy maréknyi konok, mérges melida ellenállóról hallottam,

természetesen az apám is az eszembe jutott.Cerasi hátrahajtotta a fejét, hogy elcsípje a nap néhány melenget sugarát. Békésnek t nt, de Obi-

van kihallotta a keser séget a hangjából.– Rosszul gondolkodik – jegyezte meg Obi-van. – De nem ismer más utat.– Elég bolond voltam, amikor azt hittem, ez a háború majd megváltoztatja.Cerasi lehajolt, hogy felvegyen egy kis darab k törmeléket, amely az útjában hevert. Az útszéli

rakáshoz dobta, majd visszadugta a kezét a zsebébe.– Azt hittem, ha túléljük az utolsó háborút, amit a Melida/Daanon vívtak, újra egymásra találunk.

Hülyeség.– Nem hülyeség – javította ki Obi-van óvatosan. –Talán csak még nem történt meg.– Tudod, furcsa dolog ez – folytatta Cerasi elgondolkodva. – Nem volt üres hely a bens mben a

háború alatt. Tele voltam vágyakozással a béke iránt, a barátságaim az Ifjakhoz kötöttek. Most gy zelmetarattunk, és a szívemet üresnek érzem. Nem gondoltam, hogy újra hiányozni fog a családom. És most márvalami olyan kapcsolatot akarok, amely olyan mélyr l fakad, mint a vér.

Obi-van nyelt egyet. Cerasi folyamatosan meglepte. Minden alkalommal, amikor már azt hitte,ismeri t, újabb réteg vált le a felszínr l, és egészen más személyt ismert meg. Találkozott a kemény,haragos lánnyal, aki majdnem úgy l tt és harcolt, mint egy jól képzett Jedi. A háború után el bukkannilátott egy idealistát, akinek megvolt az ereje, hogy megmozgassa a szíveket és a gondolatokat. Most pedigegy fiatal lányt látott, aki egyszer en csak otthont szeretett volna.

– Hozzám tartozol, Cerasi – szólalt meg. – Megváltoztattál engem. Megvédjük és segítjük egymást.Ez a család, igaz?

– Azt hiszem.Obi-van megállt, és belenézett a lány szemébe.– Mi leszünk egymás számára a család. Feltartotta a kezét. Ez alkalommal azonban a lány

belenyomta a kezét Obi-van tenyerébe.A szél feltámadt, keresztülhatolt a kabátjukon, és dideregni kezdtek t le. Mégis így maradtak,

összezárt kezekkel. Obi-van érezte Cerasi b rének melegségét. És érezte vérének ritmusos dobolását is.– Tudod – motyogta –, én is elveszítettem mindent.

Fejezet

Egy szerszámosdoboz a szervokarbantartó egységhezHolografikus fájlok és számítógépes feljegyzések a növendékek nevével A-tól H-ig Egy oktatói meditációs köntös Egy negyedikes növendék sportfelszereléseQui-gon a listát bámulta. Különös cikklista volt. Nem látott összefüggést benne. és Tahi azzal a

feltevéssel dolgoztak, hogy ezek csupán jelentéktelen tolvajlások. Ez lett volna a legegyszer bb válasz.Valahol megbújik egy növendék, aki látszólag alkalmazkodik, de aki közben meg-bántottnak és dühösnekérzi magát. Az a fiú vagy lány mostanra vált veszélyessé a visszafojtott düht l.

Qui-gon azonban a rengeteg tapasztalaton keresztül megtanulta, hogy általában a legegyszer bbválasz vezet el a legnehezebb problémák megoldásáig.

A holografikus fájlokat a növendékekr l T'un Jedi-mester készítette. T'un a szolgálat hosszú éveialatt készítette a felvételeket. Több száz éves, nagy tudású, töpörödött lény volt. Az elmúlt öt évbenkezdett felvételeket készíteni. Minden évben két segít növendék támogatta a munkájában, akikönkéntesen jelentkeztek a szolgálatra. Tahi és Qui-gon mindkett jüket kihallgatta. Tisztán ésegyértelm en válaszoltak. Csupán T'un és a tanács többi tagja fért hozzá a privát fájlokhoz. Anövendékek soha nem voltak egyedül a nyilvántartó irodában T'un nélkül.

Ez persze gátolta a nyomozásukat. Minden út zsákutcába futott.Siet s kopogás zavarta meg a gondolataiban.– Qui-gon – szólította Tahi gyenge hangon. – Szükségem van rád.A férfi kinyitotta az ajtót.– Újabb rossz hírek – ráncolta a szemöldökét rosszallóan a n . – Az id sebb növendékek tornatermét

megrongálták. Az összes fénykardot ellopták.A megrökönyödést l válaszolni sem tudott. Obi-van fénykardja szintén ott volt. Qui-gon az

állványon hagyta. Valahol mélyen azt remélte, egy napon Obi-van majd vissza fogja kérni.– Ez már nem jelentéktelen tolvajlás többé – felelte végül.– Yoda lezáratta a helyiséget addig, míg szét nem nézünk odabenn – folytatta Tahi. – Siessünk,

miel tt TooJay megtalálna.Gyors léptekkel igyekeztek a lifthez, majd kiszálltak a tornaterem szintjén. Qui-gon belépett az

öltöz be. A látványtól azonban meg kellett torpannia, Tahi pedig hátulról beleütközött.– Mi az? – kérdezte. – Mit látsz?Qui-gon egy pillanatig nem tudott válaszolni. Belesajdult a szíve, ahogy felmérte a helyiséget. A

gyakorlóruhák rongyokká tépve, a darabok szerteszét dobálva hevertek a padlón. A szekrények feldöntve,kinyitva feküdtek, a tartalmukat pedig kiborították a földre.

– Érzem – szólalt meg Tahi. – Harag. Rombolás. A roncsok közül felemelt egy szövetdarabot.– Mi más lenne?– Van itt egy üzenet – jegyezte meg Qui-gon. – Firkálás a falon, piros festékkel.

GYERE, ID D ELJÖNNI FOGDE VIGYÁZNOD KELL, ÉN GOND VAGYOK

– Yodát utánozza – mondta Tahi. – Tudom, hogy a növendékek néha utánozzák. Még én is. De miezt nagy szeretettel tesszük. Qui-gon, ez itt tele van gy lölettel!

– Igen.– A végére kell járnunk. És a növendékeknek is meg kell tudniuk. Riadókészültséget kell

elrendelnünk.– Rendben – egyezett bele Qui-gon. – Nem maradhat többé titokban.

A templomban a legmagasabb fokú riadókészültség lépett életbe. A tanács vonakodott meghozni adöntést, mivel így a növendékekb l börtönlakók váltak. Engedélyre volt szükségük, hogy elhagyják atemplomot, engedélyre, hogy sétálhassanak a kertben vagy úszhassanak a tóban. El kellett számolniuk azidejükkel a nap minden percére vonatkozóan. Ez persze mindannyiuk védelmére szolgált, de er szakottett a templom szellemén. A templom filozófiája az volt, hogy a fegyelemnek belülr l kell fakadnia. Abiztonsági ellen rzések ellentmondtak ennek a megfogalmazásnak.

Qui-gon és Tahi azonban ragaszkodtak ehhez az intézkedéshez, Yoda pedig beleegyezett. Anövendékek biztonsága els séget élvezett.

A bizalmatlanság légköre egyre növekedett a templom falain belül. A növendékek gyanakvássalméregették egymást. Amint Qui-gon és Tahi behívta egyiküket kihallgatásra, a többiek azonnal b nösnyomokat kerestek rajta. Mégsem tudta senki sem elhinni, hogy egy növendék képes lenne ilyen mértékvandalizmusra.

Bruck is egy ilyen növendék volt.– Tudom, hogy egyetlen id sebb növendék sem tehette – mondta csendesen Tahinak és Qui-gonnak,

amikor került sorra. – Együtt csináltuk végig a kiképzést. Nem hiszem, hogy bárki közülünk megakarná rongálni a templomot.

– Nehéz belelátni egy másik ember szívébe – jegyezte meg Qui-gon.– Én voltam az, aki utolsóként hagyta el a tornatermet tegnap este – jelentette ki Bruck. – És ahogy

tudjátok, egy hónapja már egészen jól fegyelmezem a haragomat. Yodával együtt ezen dolgoztunk, éselég jól haladtam. Ennek ellenére úgy érzem, még mindig gyanúsnak találtok.

– Egyel re senkit sem gyanúsítunk – nyugtatta meg Tahi. – Láttál valami különöset múlt éjjel?Alaposan gondold végig!

Bruck egy hosszú pillanatra lehunyta a szemét.– Semmit – mondta végül. – Lekapcsoltam a világítást, és kimentem. Soha nem zárjuk kulcsra a

tornatermet. Lementem a lifttel az étkez be, és egészen lefekvésig a barátaimmal voltam.Qui-gon bólintott. Már utánajárt Bruck alibijének.

és Tahi egyel re nem voltak biztosak abban, mit is keresnek. Csupán információt gy jtöttek, ésmegpróbálták kisz rni, láttak-e a növendékek valami megszokottól eltér t – még olyasmit is, ami az adottpillanatban nem t nt fontosnak.

Elengedték Bruckot, majd Tahi egy sóhajjal Qui-gonhoz fordult.– Azt hiszem, a fiúnak igaza van. Nem tudom elképzelni, hogy bármelyik id sebb növendék követte

volna el. Hiszen Jedik.Qui-gon fáradtan simította meg a homlokát.– És senki sem hallott olyan növendékr l, aki mostanában túlzottan mérges vagy lehangolt lett

volna. Csak a szokásos dolgok… rossz szereplés egy gyakorlaton, vagy egy jelentéktelen vita…Elgondolkodva dobolt ujjaival az asztalon.– Még Bruck is csak egyszer volt dühös.– Yoda szerint rengeteget fejl dött – jegyezte meg Tahi. És Bruck is elismerte, hogy a legnagyobb

problémája a haragja szokott lenni. Beismerte, hogy volt az utolsó, aki elhagyta a tornatermet, holott ezrossz megvilágításba helyezi. Nem érzek sötét er ket rajta. Egy ilyen szinte fiú nem tehetett ilyesmit.

– Kivéve, ha rendkívül okos – tette hozzá Qui-gon.– Te t gyanúsítod?– Nem – ingatta meg a fejét Qui-gon. – Nem gyanúsítok senkit, és gyanúsítok mindenkit…– Tahi mester! – TooJay hirtelen felt nt a kihallgató-szoba bejáratában. – Itt vagyok, hogy az

étkez be vezesselek.– Nem érek rá – csikorgatta a fogát Tahi.– De most vacsoraid van – duruzsolta a droid.– Magamtól is rájöttem! – csattant fel Tahi.– Öt szinttel lejjebb van…– Tudom, hol az étkez !– Három centiméterre a balján ott egy számítógép…– Tudom! És a következ másodpercben a fejedhez fog vágódni!– Látom, elfoglalt. Majd visszajövök.TooJay barátságosan rájuk csipogott, majd kigördült a folyosóra.

Tahi a tenyerébe temette az arcát.– Emlékeztess rá, hogy szerezzek egy vibroolvasztót, jó, Qui-gon? Nagyon szeretném feldarabolni

ezt a droidot. – Nehéz sóhajjal felemelte a fejét. – Ez a nyomozás próbára teszi mindenki idegeit itt atemplomban. Komoly zavart érzek az Er ben.

– Ahogy én is.– Attól tartok, nem egy növendék követte ezeket a dolgokat, hanem egy behatoló. Valaki, aki gy löl

bennünket. Valaki, aki széttörve és összezavarva akar látni minket…– Valaki, akinek nagyra tör bb tervek járnak az eszében? Ett l tartasz?Tahi ráemelte aggódó, smaragdzöld és aranyszín szemét.– Ett l tartok leginkább.– Ahogyan én is – felelte halkan Qui-gon.

Fejezet

Obi-van kimerülten sétált végig a város utcáin. Éppen csak befejezte kemény, háromnaposszolgálatát a biztonsági osztagban. Nehéz volt, de sikerült lefegyverezniük a város összes negyedét. Márcsak pár különálló rész maradt. A Zehavában lév fegyverek nagy részét begy jtötték, és egymeger sített védelemmel ellátott raktárban rizték. Biztonságosabb volt a városon kívülre vinni ket,egészen addig, amíg a tanács nem dönt a megsemmisítésükr l. Fel kellett vetnie a következtanácsülésen, mint vitapontot.

Néhány hópehely szállingózott a metálkék égb l. A tél már a nyakukon volt. Az embereknekanyagra lesz szükségük az elkövetkez hónapokra, de még semmi sem történt ennek el segítése

érdekében.Ehelyett Nield egyre több és több embert toborozott arra, hogy leromboljanak minden

Tanúbizonyság Termet a városban. Amióta Obi-van az ideje nagy részét az utcán töltötte, látta azemberek egyre növekv dühét. A háborús gondolatok helyét átvették a túlélésre vonatkozó gondolatok.Az Ifjak nem segítettek nekik újjáépíteni a házaikat, vagy etetni a családjukat. A nyugtalanság és azelégedetlenség fokozatosan növekedett. A Közép Generáció segített megnyerni a háborút, de az Ifjakelveszítették a támogatásukat. Ami ugyanis számbelileg hiányzott, azt kiegészítette a befolyásuknagysága. Az Ifjak nem engedhették meg maguknak, hogy elidegenedjenek t lük.

Tennünk kell valamit, gondolta Obi-van.Megpillantott egy takarítóosztagot, amint céltudatosan masírozott végig az utcán. Obi-van

megszólította az egyik takarítót.– Joli! Mi folyik itt?Az alacsony, zömök fiú megfordult.– Mawat hívott bennünket. Egy újabb Tanúbizonyság Termet fognak ma lerombolni. Azt, amelyik a

Dics ség úton van, közel a köztérhez.A fiú a társai után sietett.Obi-van szíve összefacsarodott. Az a terem adott otthont Cerasi seinek. Még emlékezett, mennyire

sóvárgott a lány a hiányzó család után. Talán értesítenie kellene arról, hogy mi fog történni.Megfeledkezve a fáradtságáról, sietett a csatornák felé. Lemászott a mauzóleum közelében lév

aknarácson, és a boltozatos terem felé igyekezett. Cerasi a letisztított sírk tetején üldögélt, amelyet azIfjak tárgyalóasztalként használtak.

– Hallottam – el zte meg Obi-vant.A fiú lassított, ahogy Cerasi közelébe ért.– Megkérhetjük Nieldet, hogy hagyja abba…Cerasi félresöpörte rövid, vöröses hajszálait a szeméb l.– Az nem lenne igazságos, Obi-van.A fiú leereszkedett egy zsámolyra Cerasi mellé.– Mikor jártál ott utoljára?

– Nem emlékszem – sóhajtott fel a kislány. – Talán miel tt a csatornaalagutakba lejöttem… Éppelég rég ahhoz, hogy igazából már ne is emlékezzem az anyám arcára. Az emléke megfakult. Obi-vanhozfordult.

– Hiszem, hogy Nieldnek igaza van. Éppen úgy gy lölöm a Tanúbizonyság Termeket, ahogy .Vagy legalábbis eddig. De nem gy lölöm a családomat, Obi-van. Az anyám, a nagynénéim, anagybátyáim, az unokatestvéreim, akiket elveszítettem… mindannyian ott vannak. Az arcuk, a hangjuk…Nincs más módom, hogy emlékezzek rájuk. És ezzel nem csak én vagyok így. Olyan sokan vannak aMelida/Daanon, akiknek nincs semmijük, amely emlékeztetné ket a szeretteikre, csak a TanúbizonyságTermek. Lebombáztuk az otthonainkat, a könyvtárakat és a polgári épületeket… nincsenek születési,halotti vagy éppen házassági kivonataink. Ha minden hologramot elpusztítunk, a történelmünk örökreelvész. Bevégezzük úgy, hogy a lerombolt részeket hiányoljuk?

Cerasi szenvedélyes szeme a fiú tekintetét kereste, Obi-van azonban nem tudott választ adni akérdésére.

– Nem vagyok biztos ebben – kezdte végül lassan. – Talán Nield túl meggondolatlan. Talán ahologramok meg rizhet k valahogyan. Mondjuk egy teremben, ahová csak engedéllyel lehet bejutni.Ezen a módon nem fogunk a háború és az er szak szeretetére bátorítani, a tudósok azonbanhozzáférhetnek, és így megtarthatjuk az emlékezetben Melida/Daan történelmét.

– Ez jó ötlet, Obi-van! – mondta Cerasi izgatottan. –Ez kompromisszum lenne. Felajánlhatnánkvalamit Zehava lakóinak.

– Miért nem beszéljük rá Nieldet, hogy ideiglenesen hagyja abba, amíg ezt a tervet ki nemdolgozzuk?

Az izgatottság elhomályosult Cerasi szemében.– Nem fog beleegyezni – jelentette ki határozottan.– A tanács megálljt szabhatna Nield osztagának, addig, amíg megvitatja és megvizsgálja, mit lehetne

tenni. Megvan hozzá a hatalmunk. Nieldnek tovább kell lépnie.Cerasi beharapta az ajkát.– Nem hiszem, hogy meg tudom tenni. Nem szegülhetek ellen Nieldnek hivatalosan, mert az

megosztaná az Ifjakat. Együtt kell cselekednünk. Ha az Ifjak megoszlanak, az a béke végét jelentené aMelida/Daanon. Nem kockáztathatom meg.

– Cerasi, a város darabokra hullik – mormolta Obi-van sürget en. – Az emberek szeretnékvisszakapni az életüket. Így rizhetjük meg a békét. Ha Nield a rombolásra koncentrál az újjáépítéshelyett, az emberek fellázadnak.

Cerasi a tenyere közé temette az arcát.– Nem tudom, mit tegyek!Mawat rontott be váratlanul a kamrába.– Hé, Obi-van! – kiáltotta. – Szükségünk van rád!– Mi történt? – ugrott talpra Obi-van.– Wehutti megszervezte az Öregek tiltakozását a Dics ség úti Tanúbizonyság Terem lerombolása

ellen – lihegte Mawat. – Nagy tömeg gyülekezik. Szükségem van rád, hogy engedélyezd a fegyverekkiosztását az Ifjaknak. Meg kell védenünk a terem lebontásához való jogunkat!

Obi-van megrázta a fejét.– Nem osztok szét semmiféle fegyvert, Mawat. Ez vérfürd vé változtatna egy egyszer tiltakozást.Mawat ingerülten túrt bele homokszín hajába.– De, hála neked, fegyvertelenek vagyunk!– Hála a tanács egyhangú elöntésének – javította ki Cerasi. – Obi-vannak igaza van.Mawat undorodva fordult el.– Hé! Köszönet a semmiért.– Várj, Mawat! – kiáltott utána Obi-van. – Azt mondtam, nem adok fegyvert, de azt nem mondtam,

hogy nem segítek.

Fejezet

A hír futót zként terjedt a templomban. Betolakodó mocskolta be a földjüket. Néhányan azthíresztelték, hogy látták is az illet t a templomban. A fiatalabb növendékek féltek, és a Jedi-lovagok isnyugtalankodtak. A templom a legmagasabb szint védelmi és biztonsági fokozatban van. Hogyantörhette azt át valaki? Vagy a templom mégis sebezhet ?

– A templom biztonsági rendszere igen precíz – jegyezte meg Qui-gon Tahinak, amint éppenellen rz körutat tettek a folyosókon; TooJay el ttük haladt. – A hiba azonban, hogy csak akkor zár le, haa támadás kívülr l érkezik.

– Azaz? – kérdezett vissza Tahi.– Azaz nincs olyan sok m köd rendszer, amely megvédhetne minket akkor, ha van bent valaki, aki

be akarja engedni a behatolót. A rendszer azt tételezi fel, hogy egyetlen Jedi sem fogadna tárt karokkalegy kívülr l érkez b nelkövet t.

– Rámpa van el ttünk két méterre, a lejt mértéke tizenöt fok – trillázta TooJay.Tahi arca bosszúsan megfeszült egy pillanatra, de aztán visszatért Qui-gon kijelentéséhez.– Még azt sem tudhatjuk, létezik-e egyáltalán a behatoló – jegyezte meg ingerült hangon. –

Megpróbáltuk nyomon követni a történteket egészen az elejét l, de ez lehetetlenség. Valaki beszéltvalakir l, aki hallott valamit valaki mástól, aki nem emlékezett rá, hogy neki ki mondta…

– A pletyka, természetéb l adódóan, nehezen nyomon követhet – állapította meg Qui-gon. – Talána behatoló is erre számít. Talán azt akarja elhitetni velünk, hogy hamarosan támadás fog érni bennünket.

Az irányítórendszer hangja szakította meg a beszélgetésüket.– Tizennégyes kód. Tizennégyes kód – hangsúlyozta a nyugodt, egyenletes hang.– Ez Yoda jele – mondta Tahi. – Valami történt!A két Jedi-lovag visszafordult. Ezúttal Tahi elfogadta Qui-gon segít karját, így gyorsabban tudtak

haladni.– Tahi Mester! Kérem, lassítson! – kiabálta utánuk TooJay dallamos hangon. – Segítenem kell!– T nj el! – vetette a háta mögé Tahi. – Sietek!– De én nem t nhetek el, uram! – válaszolta TooJay, miközben azon igyekezett, hogy utolérje ket.

– Vakvezet droid vagyok.Qui-gon és Tahi a kis konferenciaterembe siettek, ahol a megbeszélés szerint Yodával kellett

találkozniuk. Ez a szoba volt a legbiztonságosabb a templomban, mivel olyan letapogatórendszertépítettek be, amely állandóan vizsgálta a felügyeleti berendezéseket.

Yoda már várta ket, amikor Qui-gon és Tahi a fehér kamrába léptek.– Az ajtó körülbelül két másodperc múlva bezáródik – jelentette TooJay Tahinak.– TooJay… – kezdte türelmetlenül Tahi, de a droid megel zte.– Majd kint várok, uram.Az ajtó halk szisszenéssel bezáródott mögöttük. Yoda nagyon komolynak t nt.– Rossz hírek – kezdte. – Egy újabb lopás történt. Ezúttal a gyógyító t zkristályok t ntek el.– A kristályok? – kérdezett vissza Qui-gon döbbenten. – De hát azok a legnagyobb fokú rizet alatt

álltak!Tahi kifújta az eddig benntartott leveg t.– Ki tud róla?– A tanács csupán – felelte Yoda. – De kitudódhat, attól tartunk.Qui-gon minden alkalommal azt gondolta, a helyzet már nem lehet rosszabb, és mégis rosszabb lett.

A lopások egyre komolyabbakká váltak. És ez lehet a lényeg.Van valami összefüggés, gondolta Qui-gon. A dolgok nem véletlenszer ek, tervezetten zajlanak.Ez alkalommal a tolvaj a templom szívére csapott le. A gyógyító t zkristályok évezredek óta a Jedik

kincsei. Egy meditációs kamrában rizték ket, minden növendék számára elérhet en. A helyiség f tésétés megvilágítását maguk a kristályok adták. Minden egyes k darab szívében ott volt beágyazódva egyörökké lobogó láng.

A kristályok elt nése alapjaiban rázta meg a templom legy zhetetlenségébe vetett hitet. Talán mégaz Er be vetett hitüket is próbára tette.

– Meg kell találnotok, ki tette ezt – folytatta Yoda. – De valami még fontosabbat is meg kelltalálnotok.

– Mit, Yoda? – kérdezte Tahi.– Meg kell találnotok: miért? – Yoda szavai sürget ek voltak. – Attól tartok, a miért a mag, amelyet

a mi elpusztításunk végett vetettek el.Yoda kisétált, az ajtó pedig bezárult mögötte.– Els lépés? – kérdezte Tahi.– A szállásom – válaszolta Qui-gon. – Van néhány feljegyzés a számítógépemben. És innent l

kezdve minden feljegyzésünket magunkkal kell vinnünk. Ha a gyógyító kristályokat el tudták lopni, misem vagyunk biztonságban.

Qui-gon és Tahi beléptek a hálókamrába. Qui-gon aggódott, hogy esetleg elt nt a számítógépe, deugyanott volt, ahol hagyta, egy fiókban, a fekhelye mellett. A templomban nem voltak zárható szekrényekés széfek.

– Minden rendben – mondta megkönnyebbülten. –Akkor menjünk vissza…Megtorpant, amikor Tahira pillantott. Nyilvánvaló volt, hogy a barátja nem figyel rá. A n a szoba

közepén állt, és az arckifejezése nagyfokú összpontosításról árulkodott. Qui-gon nem akarta megzavarni,ezért kivárta, amíg a n megszólal.

– Érzed? – kérdezte végül Tahi. – Valaki járt itt, Qui-gon. Itt van a te illatod a szobában… és valakimásé is. Egy behatolóé.

Qui-gon körbepillantott, de semmi zavarót nem fedezett fel. Bekapcsolta a számítógépét; mindenáltala bekódolt feljegyzés ott volt. A növendékek kihallgatásának anyaga, a biztonsági eljárások leírása.Vajon feltörte valaki a kódot, és beleolvasott az anyagokba? Nem sokat számít. Csupán tényeket rögzített,találgatásokat nem. De mégis; valaki tényleg járt itt.

Hirtelen izgalom hullámzott végig a testén. Tahi megfordult, ahogy megérezte a férfihangulatváltozását. Id l id re egyre rendkívülibbé vált a látás nélküli érzékelése.

– Mi az?– Épp most találtad meg a módját, hogy elkapjuk a tolvajt – felelte Qui-gon.

Fejezet

Obi-van, Cerasi és Mawat egy háztömbbel a Tanúbizonyság Terme el tt bukkant fel a csatornából.Obi-van riasztotta a biztonsági osztag összes tagját, hogy ott találkozzon velük. Nem akart er szakhozfolyamodni, de a fegyverek látványa kapóra jöhet. Az összecsapást bármi áron el kellett kerülni.

De már túl kés n értek oda. Az összecsapás már-már elkerülhetetlennek látszott.Wehutti és az Öregek emberi láncot alkottak a terem épülete körül. Vállvetve álltak Nielddel és az

embereivel szemben.Az, hogy Nield már azel tt elkezdte a bontást, miel tt az Öregek túljártak az eszén, szemmel látható

volt. Néhány emlékm vet már kihordták, és nagy részüket lerombolták. Lebeg k sorakoztak az emberilánc túloldalán, sugárvet kkel és más rombolóeszközökkel megrakodva. Nyilvánvaló volt az is, hogyWehutti és az Öregek szándékosan kerültek Nield és a felszerelés közé.

Cerasi és Obi-van Nieldhez siettek.– Nézzetek rájuk! – fröcsögte a szavakat Nield undorral. –A gy löletüket a saját életükkel védik.– Ez most nagyon kellemetlen helyzet – állapította meg Obi-van.– Köszönöm az információt – gúnyolódott Nield, majd felsóhajtott. – Nézd, tudom, hogy a helyzet

rossz. Mib l gondolod, hogy itt állok, és nem teszek semmit? Ha er vel áttörünk rajtuk, az visszafelé iselsülhet. Viszont nem engedhetjük meg, hogy igazuk legyen. Le kell rombolnunk a termet.

– Miért? – kérdezte Cerasi. Nield körbeintett a fejével.– Mit értesz ezen? Tudod nagyon jól, miért.– Az t hittem, hogy tudom – válaszolt a lány. – De most már más gondolataim is vannak, Nield.

Bölcs dolog lerombolni az egyetlen helyet, ahová a történelmünket gy jtöttük össze?– A pusztítás és a halál történelmét!

– Igen – ismerte el Cerasi. – De akkor is ez a mi történelmünk.Nield értetlenül bámult Cerasira.– Ezt nem hiszem el – motyogta.– Nield, figyelembe kell vennünk Zehavát is – tette hozzá Obi-van. – Amikor azt mondtam, ez

nagyon kellemetlen helyzet, nem csak ennek a Teremnek a lebontására gondoltam. Ha ragaszkodsz azer szak alkalmazásához, a hír be fogja járni az egész várost. Az emberek már így sem túl elégedettekvelünk. Fáznak, a tél pedig közeleg. Az újjáépítés jeleit kell látniuk, nem a rombolásét.

Nield hitetlenkedve pillantott Cerasiról Obi-vanra.– Mi történt az eszményképeitekkel? Ilyen hamar kompromisszumokat akartok kötni?– A kompromisszum talán olyan rossz dolog? – kérdezett vissza Cerasi. – Egész civilizációk épültek

rá. –Megérintette Nield karját. – Engedd, hogy Wehutti ezt az egy csatát megnyerje.A fiú határozottan megrázta a fejét.– Nem. Mióta érdekel téged, hogy az apád kudarcot vall? A háború alatt nem érdekelt! Éppen elég

Öreget lel ttél. t is lel tted volna, ha lehet séged adódik!Nield szavai szemmel láthatóan arculcsapásként érték a lányt. Cerasi elfordult.– Nield, hallgass ide! – kérte Obi-van. – Ez nem Wehutti miatt van. Mi mindannyian azt akarjuk,

ami a legjobb Zehavának. Ezeket a dolgokat nekünk mindannyiunknak kell megvitatnunk.Összehívhatnánk egy szavazást. Hát nem ezért hoztuk létre a kormányzórendszert? Te magad is akartad atanács létrejöttét. Nem akartál teljes hatalmat, emlékszel?

Nield sötét szeme viharosan villogott.– Rendben van. Mindkett tökkel nem ellenkezem. Cerasi esdekelve nézett a fiúra.– Mi nem ellenkezünk veled, Nield. Még mindig összetartozunk.Felemelte a tenyerét, Nield azonban úgy tett, mintha észre sem vette volna. Megfordult, és büszkén

elsétált. Jelzett az osztag tagjainak, akik egy pillanat múlva, zavart arckifejezéssel az arcukon, követték.Az Öregek hatalmas ujjongásban törtek ki. Wehutti er s hangja kihallatszott a többi közül.– Gy zelmet arattunk!Cerasi arca gondterhelt volt, ahogy az apját nézte. –Azt hiszem, éppen most követtem el egy hibát.

Nem kellett volna vitatkoznom Nielddel el ttük.– Nem hiszem, hogy lett volna más választásunk – vigasztalta Obi-van, habár is aggódni kezdett az

Öregek reakciója miatt. Ismerve Wehuttit, ezt is gy zelemként fogja fel, és a saját hasznára fordítja.Wehutti hirtelen megfordult, és a tömeg fölött egyenesen Cerasira nézett. Összetalálkozott a

tekintetük. Obi-van elcsípte a férfi szemében ül h sköd g göt, amint a lányára nézett. Majd hirtelengyengédség vette át a helyét.

Szóval mégiscsak ember, gondolta Obi-van. Most el ször gondolt arra, hogy van remény Cerasiszámára újra összemelegedni az apjával, akihez tartozott.

Egy öreg megragadta Wehutti karját, és durván elfordította. Cerasi ajkát aprócska sóhaj hagyta el.– Nield azt mondta, a szülei többek a számára, mint harcosok – szólalt meg. – Én is így érzek.

Tudom, hogy az apám telve van gy lölettel. De ha emlékezni akarok, képes vagyok szeretetet is felidézni.– Azt hiszem, a szeretet is ott van valahol – mondta Obi-van esetlenül.– Ez számomra szent dolog – folytatta Cerasi. – És ez azt jelenti, hogy az emlékhelyeknek is

szenteknek kell lenniük.Obi-vanra pillantott.– Érted, mir l beszélek? Van valami, ami szent a számodra?Egy kép villant be önkéntelenül Obi-van agyába. Látta a templomot, amint Coruscant fehér házai és

a kék ég el tt emelkedett, lehetetlenül magasra, és a fényben aranyszínben pompázott. Látta a hosszú,vös folyosókat, a csendes szobákat, a zubogó forrásokat, és a Cerasi szemeinél is zöldebb tavat. Érezte

a nyugalmat legbelül, amint a gyógyító t zkristályok el tt ül, és azok csillámló mélységeit bámulja.A rátör érzések szinte elárasztották. Most nagyon hiányzott neki a Jedi-lét.Hiányzott a biztos, szilárd köt dése az Er höz. Már elveszítette a kapcsolatot. Majdnem olyan volt,

mintha els éves növendék volna ismét; tudatában volt valaminek, amit képes volt érezni, de nem tudtakontrollálni. Hiányolta a céltudatosságot, amit a templomban érzett, és a tudatot, amelynek segítségévelpontosan tudta, merre tartott, és elégedett volt a neki szánt ösvénnyel.

És legf képpen Qui-gont hiányolta.

Ez a kötelék elszakadt. Obi-van még visszamehetne a templomba. Yoda visszafogadná, tudta.Lehetne újra Jedi, ha a tanács úgy dönt. Mások is elmentek, majd visszajöttek.

Qui-gon azonban nem venné vissza, és nem is üdvözölné a visszatérését. A Jedi-mester végzett vele.És – ezt Obi-van nagyon jól tudta – minden joga megvolt hozzá. Ha egyszer megtört, azt a mélységesbizalmat már nem lehet visszanyerni.

Cerasi kiolvasta a szeméb l az igazságot.– Hiányzik.– Igen.A lány bólintott, mintha csak meger sítene valamit, amit már el bb is gondolt.– Ez nem szégyellni való dolog, Obi-van. Talán egy magasztosabb életre szánt a sors annál, amit mi

tudunk felajánlani neked. A sorsod másabb életet fog hozni a számodra.– De én szeretem a Melida/Daant – tiltakozott er tlenül Obi-van.– Ezen nem is kell változtatnod. Tudod, hogy bármikor felveheted vele a kapcsolatot.Obi-vannak nem kellett megkérdeznie, kire gondol.– Úgy döntöttél, ahogy választanod kellett az adott pillanatban – folytatta Cerasi. – Abból, amit a

Jedikr l meséltél, azt gondolom, senki sem fog hibáztatni téged.Obi-van átnézett a köztér fölött, a szürke ég felé, fel a légkörbe, ahol pár csillag már pislákolni

kezdett. A csillagokon túl a galaxis más világai voltak, közöttük Coruscant is. Háromnapnyi távolság egygyors hajóval. És mégis: Obi-van számára elérhetetlen.

– Valaki engem fog hibáztatni – felelte lassan. – Mindig.

Fejezet

Tahi és Qui-gon átnézték a listát. Minden növendék, tanító és templomi dolgozó, aki hozzáfért akülönböz lopott holmihoz, és nem tudott pontosan elszámolni az arra a napszakra es idejével, átkerültegy másik listára. Azt remélték, így lesz kíthetik azoknak a körét, akiket ki kell kérdezniük.

A számítógép jegyzékbe vette a neveket. A lista kétszázhetvenhét névre sz kült.Tahi hangosan felnyögött, amikor a gép kiírta a számot.– Ennyi ember kihallgatása napokat vesz igénybe.– Akkor jobb, ha máris elkezdjük-válaszolta Qui-gon.Az egyetlen el nyük, hogy a kihallgatások idejét lerövidítették. Mindenkire csupán öt percet szántak.

Mindössze arra volt szükségük, hogy Tahi elcsípje azt az illatot, amit Qui-gon szállásán érzett.A kihallgatások közötti rövid id ben a növendékek szinte egymásba botlottak a szoba el tt.

Izgatottan suttogtak a folyosókon. A pletyka elindult az ellopott kristályokról. Aztán szinte megszokottávált, hogy a növendékek folyton összeütköztek egymással a nagy tolongásban.

– Hol van TooJay, amikor szükségem lenne rá? – panaszkodott Tahi fáradtan a hosszú nap végén. –Valakinek felügyelnie kellene odakinn.

– Már majdnem végeztünk – nyugtatta Qui-gon. –Bant Eerin a következ .Halk kopogás hallatszott, s Qui-gon oldotta a zárat. Az ajtó szisszenve kitárult.Bant még csak tizenegy éves volt, de korához képest is kis termet . Egy kalamári, aki nedves,

nyirkos klímán nevelkedett. Qui-gon tudta, hogy a kislány Obi-van egyik jó barátja volt. Idegesnek t nt,ahogy az asztalhoz közelített, amely mögött Tahi és Qui-gon ültek. Talán túl idegesnek is?

Tahi nem mutatta semmi jelét meglepettségnek vagy más különleges éberségnek, az asztal alattazonban megmarkolta Qui-gon térdét.

A n megérezte a behatoló szagát.Qui-gon ismét felpillantott a kicsinyke lányra. Egészen biztos, hogy nem a tolvaj! Bant ezüst

szemének pillantása önkéntelenül elcsusszant a férfi tekintetének útjából. Aztán felidézte magában a Jedi-leckéket, és gyorsan felemelte a tekintetét.

– Úgy látom, kényelmetlenül érzed magad – kezdte semleges hangon Qui-gon. – Ez nem inkvizíció.Bant szorongással telten biccentett.– De megértheted, hogy a lopások miatt beszélnünk kell minden növendékkel.

A lány ismét biccentett.– Hozzájárulsz, hogy átkutassuk a szobádat?– H… hát persze – dadogta.– Megszegted valaha a templom biztonsági el írásait?– Nem. – Bant hangja kissé megingott. Tahi Qui-gon füléhez hajolt, és belesuttogott.– Fél t led.Igen, Qui-gon is érezte. De vajon miért?– Miért félsz? – tette fel a kérdést hangosan is. Bant nyelt egyet.– M… mert te Qui-gon Jinn vagy. Te vitted el Obi-vant. Minden, amit akart, az volt, hogy a

padavanod lehessen, aztán kicsivel kés bb elhagyta a Jedi rendet. És kíváncsi vagyok…– Mire?– H… hogy mit tettél vele – suttogta a kislány.– A lány ártatlan – jelentette ki Tahi.– Tudom – felelt nehézkesen Qui-gon.– Nem volt tudatában a szavainak – folytatta Tahi. –Obi-van távozása nem a te hibád.Qui-gon nem válaszolt. A hosszú nap áldozatot követelt. Képes volt órákon át menetelni, tíz

felfegyverzett ellenséggel megküzdeni, és most néhány gyerek kihallgatása közben kimerült.Beszélgetés nélkül indultak el a tóhoz. TooJay nem jelentkezett, hogy visszakísérje Tahit a

szállására. Qui-gon hálás volt, amiért nem kellett a trillázó hangját hallgatnia, amint minden egyesakadályra kiabálva hívja fel a figyelmet. Ha Tahi belekarolt, éppen olyan gyorsan tudott mozogni, mint aférfi, még ismeretlen terepen is.

Elérték a tavat, és Tahi kihúzta a karját a férfiéból. Nem akart több segítséget kérni, mint amennyitmuszáj.

– El kellene döntenünk, mi legyen a következ lépésünk – szólalt meg Qui-gon, és közben a tiszta,zöld vízfelszínt bámulta, amelyet mostanra az esti árnyak elhomályosítottak. A tó öt szintet vett igénybe atemplom épületéb l, a partján fák és cserjék n ttek. Keskeny ösvények kígyóztak a növényzet között.Olyan érzése volt az embernek, mintha valahol egy bolygó felszínén járna, nem pedig felfüggesztve amagasban.

– Itt az ideje, hogy kiugrasszuk a tolvajt. Talán…– Qui-gon! – szakította félbe a n . – Érzem! Qui-gon sietve körbepillantott. Egyedül voltak.– De nincs itt senki.Tahi kinyújtotta a kezét, és a tó vizébe mártotta.– Nem egy személyt érzek. Ez volt az. – Felemelte nedvesen csillogó kezét. – A tavat éreztem!Qui-gon gondolatai váratlanul kitisztultak, és a felh k helyébe tények ugrottak be.– Meg kell vizsgálnunk a tó alját.Tahi agya éppen olyan gyorsan váltott, mint a férfié.– A tolvaj oda rejtette a lopott dolgokat? –Talán igen.– Nyilvánvaló, kitalálhattam volna – motyogta a n bánatosan. – Mi a helyzet az

úszástudományoddal, Qui-gon?– Kiváló – biccentett Qui-gon. – De tudok valakit, aki ezt a feladatot jobban el tudja látni.Bant ezüst szeme tágra nyílt, amikor kinyitotta az ajtót és megpillantotta Tahit és Qui-gont.– Én soha nem vétettem a templom… – kezdte könnybe lábadt szemmel.– Bant, a segítségedre van szükségünk – szakította félbe Qui-gon kedvesen.Sietve felvázolta, mire lenne szükségük. Nem akarta belekeverni a biztonságiakat, ha nem muszáj. A

templomban még mindig mindenki gyanús volt, Tahi és Qui-Gon azonban meg volt gy dve Bantártatlanságáról.

A kalamári lány tökéletes választásnak bizonyult. Mindennap úszott, ezért ruhái a nyirkosság és avíz halvány illatát árasztották. Ez volt az az illat, amit Tahi megérzett Qui-gon szállásán. Bantkétségtelenül jól ismerte a tó fenekét. Sokkal hatékonyabban volt képes átvizsgálni azt, mint Qui-gon.

Bant beleegyezése jeléül bólintott egyet. Könnyei már felszáradtak.– Természetesen meg tudom tenni – mondta. – Egy kalamárinak ez semmiség.Hárman együtt siettek vissza a tóhoz.

– Végig kell kutatnod az egész tavat – magyarázta Qui-gon, ahogy megérkeztek a tópartra. – De úgygondolom, ha valami el van rejtve odalenn, akkor az meglehet sen közel lehet a parthoz. – A lányramosolygott. – Nem mindenki olyan jó úszó, mint te.

Bant fürd ruhára vetk zött.– Ne aggódjatok, ha túl sokáig maradok a víz alatt. Miután Bant a víz alá merült, Qui-gon örömmel

gondolt arra, milyen jó, hogy a lánynak eszébe jutott közölni ezt az információt velük. Még ha tudta is,hogy a kislány kétélt , az id hosszúsága, amit a víz alatt töltött, idegessé tette. nézte, Tahi pedigfeszülten hallgatta a víz halk csobbanását, hogy Bant végre a felszínre jöjjön. Minden alkalommal ezt ahangot hallották, amikor feljött, megrázta a fejét, majd mély leveg vétel után ismét alábukott.

A világítótestek lassan elhalványultak, mire Bant újra feljött a felszínre. Qui-gon épp le akartaállítani a lányt, mert nem akarta kimeríteni. Ám ekkor Bant izgatottan intett.

– Találtam valamit!Qui-gon kilépett a csizmájából, és belegázolt a hideg vízbe. Banthoz úszott. Mély lélegzetet vett, és

követte a lányt a víz alá.A tó vize sötét volt. Nehezen tudta kivenni Bant halvány b rének megvillanását, ahogy egyre

mélyebbre úsztak le a fenékig. Qui-gon azt kívánta, bárcsak jobban felkészült volna. Hozhatott volnamagával egy víz alatti világítórudat meg egy búvármaszkot. Túlságosan türelmetlen volt.

Ám váratlanul egy láda derengett fel el tte, beágyazódva a tófenék finom homokjába. Qui-gonkörülúszta. Nem látszottak rajta növények vagy algák, ami azt jelentette, hogy mostanában süllyesztettékel.

Jelzett Bántnak, hogy menjen a felszínre, de a lány a víz alatt maradt, míg Qui-gon ráer sített egyszénszálas kötelet a ládára. Meghúzta, mire a láda felemelkedett. Nehéz volt. Bant megmarkolta a kötélegy részét, hogy segítsen, és együtt felhúzták a ládát a felszínre.

Qui-gon leveg ért kapkodva emelkedett ki, míg Bant könnyedén lélegzett. A vizet taposva várt,amíg Qui-gon visszanyerte a normális légzésritmusát. Aztán kivontatták a ládát a part irányába. Amikormár leért a lába, Qui-gon ölben vitte ki a partra.

Leírta Tahinak, milyen a láda.– Még soha nem láttam ilyet ezel tt.– Én igen – mondta Bant. Letérdelt, majd végigfuttatta az ujjait rajta. – Az én világomban nekünk is

vannak ilyen ládáink. Mivel a bolygó nagy része víz alatt van, és amúgy is hajlamos az áradásra, alegtöbb dolgot vízhatlan ládákban tároljuk. Nézd!

A lány ujjai rátaláltak egy rejtett panelre, és kinyitották.– Ebbe a rekeszbe teheted bele, amit tárolni szeretnél. Aztán visszazárod a panelt, és bekapcsolod a

vákuumpumpát. Ez kiszivattyúzza a vizet, majd becsúsztatja a benne lév tárgyat a bels tárolórekeszbe.Így anélkül is tehetsz bele dolgokat, hogy kivennéd a ládát a vízb l.

– Ez igazán elmés – biccentett Qui-gon elismer en. –Ki tudod nyitni?– Azt hiszem. – Bant megnyomott egy másik gombot. A forgófedél felpattant.– A fénykardok! – nézett bele Qui-gon, majd átnézte a tárgyakat. – Majdnem minden itt van, de azt

hiszem, pár dolog még hiányzik.– A kristályok? – kérdezte Tahi.– Nincsenek itt. – Qui-gon csalódottnak érezte magát. De ez még csak a kezdet volt.– Mit csináljunk? – tudakolta Tahi. Qui-gon Banthoz fordult.– Remek munkát végeztél. Titokban tudod tartani a történteket?– Természetesen senkinek sem fogom elmondani – bólintott Bant.Qui-gon végigsimította a ládát az ujjaival.– De kérnem kell még egy utolsó szívességet t led. Segíts visszatenni a ládát oda, ahonnan elvettük.A nyugodt, árnyékos tófelszínre pillantott.– Itt az id – fejezte be. – A csapdát felállíthatjuk.

Fejezet

– Szavazást kérek a Tanúbizonyság Termek lerombolásának megállító akciójára, az új id k osztagmunkájának leállítására – szavalta hangosan Cerasi. A hangja visszhangzott az épület omladozó falaiközött.

Az ülésteremben egyszerre csend támadt. Minden Ifjú megdöbbent attól, hogy szembeszálljonNielddel. Cerasi, Obi-van és Nield a csoport számára szinte egy embert jelentettek. A barátok közöttiellentét megrázta ket.

Madarak keringtek a kék égen. Olykor egyikük-másikuk berepült a nyitott tet n át, és letelepedettodafenn, hogy éles károgással jelezze ottlétét.

Deila felállt.– Támogatom az indítványt.Ekkor a helyiségben kitört a kiabálás, és követel mondatok hangzottak el. Obi-van néhányat ki

tudott venni bel lük.A termeket le kell rombolni! Nieldnek igaza van! Nield túl messzire ment! Cerasinak van igaza!

Házakra van szükségünk, nem k törmelékekre!Nield arca rezzenéstelen volt és sápadt, ahogy a bekiabálások végét várta. Cerasi összekulcsolta a

kezét. Mint a tanács elnökének, az kötelessége volt, hogy fegyelmezze a tömeget. Végül felállt, és arendfenntartás eszközéül szolgáló k vel hatalmasat csapott az asztalra.

– Csendet! – kiáltotta. – Leülni, és maradjatok csendben!A fiúk és lányok lassan a helyükre ültek. Mindenki várakozva nézett Cerasira.A lány megköszörülte a torkát.– A tanácsnak szavaznia kell. Egy szabályozó rendeletre, amely a termek lerombolására

vonatkozik… igen szavazat az akcióra, és nem szavazat, ha folytatódjon a rombolás.Cerasi Mawathoz fordult.– Kezdheted.– Hé, én egyetértek Nielddel – mondta Mawat. – A rombolásnak folytatódnia kell. Nemmel

szavazok a leállítóakcióra.Cerasi egyik tanácstagtól a másikhoz fordult, majd a harmadikhoz. Aztán rá került a sor, és ekkor

már négy szavazat állt négy szavazattal szemben.Cerasi gyors, ideges pillantást vetett Obi-vanra. Már csak három szavazat volt hátra: Cerasié, Nieldé

és Obi-vané. Cerasi a megállítóakcióra szavazott volna, Nield az ellenkez jére.Obi-van volt az, aki eldönthette a kérdést.– Én igennel szavazok – mondta halkan Cerasi. Mindenki Nieldre nézett.– Nemmel szavazok, hogy folytatódjon a Melida/Daan békéje és biztonsága! – kiáltotta cseng

hangon.Ekkor minden tekintet Obi-van felé fordult. Hallotta a madarak gúnyolódó károgását és a szél

sóhajtozását. A szíve nehéz volt, amikor kimondta: – Igennel szavazok.– Az indítvány elfogadva – mondta Cerasi, és nyelt egyet. – Az új id k osztagnak egyel re

szüneteltetnie kell a termek lebontását, további határozatig.Egy pillanatig senki sem mozdult. Majd Nield hirtelen felugrott.– Új szavazást akarok! – kiabálta. – Obi-van kizárását kérem a tanácsból!Obi-van megdermedt.– Mi? – kiáltotta Cerasi. Nield a tömeghez fordult.– Hogyan szavazhatna Obi-van, amikor nem melida és nem is daan származású?– Obi-van közénk tartozik! – kiáltotta Cerasi felháborodottan.– Nieldnek igaza van! – állt fel Mawat is lángoló szemmel.– Új szavazást! – kiabálták Nield támogatói. Obi-van azt érezte, hogy nem tud mozdulni. Soha nem

tudta volna elképzelni, hogy Nield fel l ilyen támadás éri. és Nield olyanok voltak, mint a testvérek.Csak azért, mert ebben a témában nem egyeztek, még nem kellene ennek változnia. Legalábbis Obi-vanszerint nem.

Cerasi azonban nem hagyta ennyiben.

– A tanács tagjai egyéves periódusra választatnak. Nield egyikünket sem zheti el csak azért, mertegy szavazat ellene volt. Obi-van a háború h se volt, és elsöpr többséggel választották meg. – Lecsapotta k vel az asztalra. – A leállítóakciót megszavaztuk. Az ülésnek vége.

Felállt, és intett a tanácstagoknak, hogy k is tegyenek így. A tömeg azonban dühöngött. Kiabálás ésüvöltözés töltötte be a leveg t. Valaki a hátsó sorban meglökött valaki mást, mire verekedés tört ki.

– A saját sorsunkról kell döntenünk! – ordította Nield. – A melidáknak és a daanoknak együtt!A hangzavar még hangosabbá vált. Obi-van csak állt egy helyben, még mindig mozdulásra

képtelenül. Nem tudta, mit tegyen. Váratlanul kívülállóvá vált.Cerasira pillantott. A lány elbámult a tömeg fölött, sápadt arccal, ujjai az asztal szélét markolták.

Kétségbeesett tekintete találkozott Obi-vanéval. Az Ifjak egysége a szemük el tt bomlott fel.Az ülés után napokkal Obi-van és Cerasi tehetetlenül figyelték, ahogy az Ifjak egysége szilánkokra

hullott szét. Nield nem állt szóba velük. Felköltözött a felszínre, és Mawattal meg a takarító ifjakkal aludta parkban. Obi-van és Cerasi összetört szívvel, csupán megpróbálhatták begyógyítani az általuk okozottmegosztottságot.

Nem engedhetjük, hogy szétválasszon bennünket, lüktetett állandóan az agyukban.A megosztottság azonban egyre növekedett.Nield igyekezett meggy zni Mawatot, hogy támogassák t. Ha elég szavazata van, megdöntheti az

egész tanácsot, hogy aztán újat állítson fel. Obi-vant kívülállóként állította be, akinek nincs jogadöntéseket hozni a Melida/Daanon.

– Ha sikerrel jár, a háború ismét kitör – suttogta Cerasi Obi-vannak egy kés estén, amikor kettesbenüldögéltek a boltozatos teremben. – Ha az Öregek észreveszik, hogy az egységünk megbomlott, ezt azapró törést arra fogják felhasználni, hogy még inkább megosztottakká váljunk.

– Lemondhatok a tanácstagságomról – javasolta Obi-van. – Ez az egyetlen módja, hogy ennek végelegyen.

Cerasi megrázta a fejét.– Azért harcoltunk, mert hittünk abban, hogy véget érhetnek a törzsi rivalizálások. Emlékszel a

szlogenünkre: „Mi vagyunk mindenki?” Ha elkezdjük kiválogatni, hogy ki nem született ezen a bolygón,akkor hol a különbség a törzsi el ítéletekhez képest?

– Mégis, talán átmenetileg megoldaná a problémánkat – vitatkozott Obi-van.– Hát nem látod? – kérdezte Cerasi kétségbeesetten. – Máris túl kés .Obi-van nyugtalanul emelkedett fel, és összefogta magán a kabátot. Vigaszt merített Cerasi

társaságából, de olyan válaszokra is szüksége volt, amelyeket a lány nem tudott megadni neki. Halk jóéjszakát mondott Cerasinak, és elindult fel, a felszínre.

Az éjszaka hideg volt. Felmászott az egyik közeli tet re, hogy közelebb legyen a csillagokhoz.Benyúlt a tunikája zsebébe, és el húzta azt a folyami kavicsot, amelyet Qui-gontól kapott a tizenharmadikszületésnapjára. Ahogy általában, a kavics most is meleg volt. Ha a tenyerében tartotta, a k lágyanmelengette a b rét. Szinte teljesen érezte az Er jelenlétét. Nem pártolt el t le. Nem lehetett. Emlékezniekellett rá.

Qui-gonra volt szüksége. A mestere nem volt éppen a legbeszédesebb társaság, de Obi-vannak rákellett jönnie, hogy eddig nem volt teljesen tisztában azzal, mennyire számított Qui-gon tanácsa. Mosthasznát tudná venni.

Amikor még Qui-gon padavanja volt, egyszer en csak koncentrálnia kellett, és képes volt megidézniQui-gont. Most kinyúlt az Er ért, de semmit sem érzett.

Az események kicsúsztak az ellen rzése alól. Mindaz, amiért eddig harccolt, most veszélybe került,és nem volt ötlete, hogyan javíthatna meg bármit is. Rengeteg ember volt a Melida/Daanon, akivelbeszélhetett volna, de senki, akinek a megfontolt éleslátására számíthatott volna. Még Cerasi istanácstalan volt.

Vajon ha a háború kitöréssel fenyeget, folyamodhat a templomhoz, hogy küldjön egy Jedit mint abéke rét? Vajon elküldenék Qui-gont? Merészelhet ilyesmit kérni?

És ha megkéri, Qui-gon eljönne?

Fejezet

A fokozott biztonsági eljárások miatt a világítótesteket kikapcsolták. Abszolút sötétség uralkodott. Aszerencse velünk van, gondolta Qui-gon. Tahllal együtt a folyóparti fák között kuporogtak. Szinte csak afolyó csillogását tudta kivenni a sötétben.

– Legalább egyenl k vagyunk – motyogta Tahi, amikor a férfi felvázolta neki, milyen sötétség vesziket körül.

Úgy sejtették, hogy újabb tolvajlásnak lesznek a tanúi ezen az estén. Úgy látták, hogy a lopásokegyre gyakoribbá váltak. Itt volt az ideje, hogy a kristályok megdöbbent elt nése után egy másik

ncselekmény történjen. A tolvajnak el kell rejtenie a lopott holmit, ezért a tóhoz kell majd jönnie.Vagy legalábbis így remélték.Tahi nem akart elrejt zni, ezért Qui-gonnak vitatkoznia kellett vele. Ha Qui-gon meglátja, hogy ki a

nös, Tahi elmegy Yodához a hírrel. Qui-gon pedig majd követi a tolvajt. Tahi azon is vitatkozott, hogynem számíthatnak a kommunikátoraikra. Túlságosan fontos ez az egész. Mindent olyan halkan kellcsinálniuk, amilyen halkan csak lehet. Ajánlatos nem figyelmeztetni a tolvajt.

– Rendben van – egyezett bele Qui-gon végül. – Csak hagyd TooJay-t a szállásodon.Öt órán át várakoztak. Id nként felálltak, és kinyújtóztatták az izmaikat egy bizonyos Jedi-gyakorlat

alapján, amelyet „mozdulatlan mozgás”-nak neveztek. Ez tartotta ébren ket, izmaik pedig nemzsibbadtak el.

A tópart olyan csendes volt, hogy csupán egy megcsillanó levél figyelmeztette Qui-gont egy másikszemély jelenlétére. Tahi viszont meghallotta; talán már hamarabb is meghallotta a neszt, mint ahogy afejét abba az irányba fordította.

Qui-gon az Er t hívta segítségül. Fekete köpenyt viselt, és a növényzet tökéletesen eltakarta.Egy alak bukkant fel a tó felé közeledve bal fel l, nem pedig arról az ösvényr l, amelyr l Qui-gon

várta. Az alak csuklyát viselt, de Qui-gon számára nyilvánvaló volt, hogy egy fiú az. A magasságábólkövetkeztetve egy id sebb fiú. És a kiállása is ismer snek t nt. Qui-gonnak nem kellett addig sem várnia,míg a köpeny lehullt, hogy felfedje a fehér lófarkat, anélkül is tudta, hogy Bruck jött a tóhoz.

Lehajolt, és ajkát Tahi füléhez közelítette. Amikor belesuttogta Bruck nevét, a n bólintott.Bruck leült a partra, és levette a bakancsát, majd a kabátját is. Aztán egy vízálló csomagot kötött a

nyaka köré, meggyújtott egy világító rudat, és belegázolt a vízbe. Vett egy mély lélegzetet, és lebukott.– A víz alatt van – közölte Qui-gon halkan. – Amikor kijön, a nyomába szeg döm, te pedig várj itt.

Egyetlen izmod se mozduljon! Nem szabad rájönnie, hogy valaki követi.– Rendben – egyezett bele Tahi. – Ha nem érsz vissza tizenöt perc múlva, segítséget hozok.Bruck perceken belül felbukkant a felszínre, és er teljes csapásokkal kiúszott a partra. Kisétált, majd

felvette a bakancsát, magára terítette a köpenyét. Ahelyett, hogy a turbólift irányába ment volna, egyben tt ösvényen indult el. Qui-gon nagyon is jól ismerte azt az ösvényt. Keresztülvezetett egyaljnövényzettel ben tt szakaszon a kamrákig, amelyekben a lebeg ket és más szállítóeszközöket tárolták.

Qui-gon a fiú mögött maradt. Bruck minden bizonnyal valamiféle találkozóra igyekezett. Vagy arraa helyre tartott, ahová a többi lopott holmit helyezte biztonságba. Bárhogyan is lesz, valami fontosatmegtudnak ma este.

Bruck nagyon óvatosan haladt, Qui-gon azonban még óvatosabban. Több gyakorlata volt a nesztelenmozgásban, mint a fiúnak. Csendesebben követte t egy halk sóhajtásnál is.

A feléjük tornyosuló fák elzárták a környezetet, ahogy az ösvény eltávolodott a tótól. Hamarosan abarakkokhoz értek. Vajon lesz ott valaki, akivel Bruck találkozik? Qui-gon némileg gyorsított a léptein,hogy lássa a fiút.

– Három gyökér két centiméterrel el re! – Egy jól ismert hang hasított bele a csendbe. – Pálmalevélegyenesen, szemmagasságban!

TooJay! Qui-gon megtorpant, és tökéletesen mozdulatlan maradt. Bruck megpördült, lófarkakörbecsapódott az arcán. Nem láthatta Qui-gont a sötétben, mégis megfordult, és rohanni kezdett.

Nem volt értelme követni. Nagy valószín séggel visszafut a turbólifthez. Tudta, hogy van ott valaki.Qui-gon bosszankodva fordult vissza. Tahi az ösvényen várta, pár méterrel mögötte. TooJay mellette

állt.

– Qui-gon Jinn közeledik – jelentette kellemes hangon.Tahi kinyúlt, és ingerült mozdulattal kikapcsolta TooJay beszél mechanizmusát. A droid a karjaival

hadonászott, de beszélni már nem volt képes.– Qui-gon, annyira sajnálom! – szólalt meg a n sietve. – Nem vettem észre, hogy TooJay engem

keres. Amint az ösvényre léptem, azonnal mögöttem termett.– De te miért követtél engem? – kérdezte Qui-gon mérgesen.– Mert valaki téged követett – magyarázta a n . –Olyan halkan mozgott, hogy te nem hallhattad t.

Aggódtam.– Valaki a templomból? – kérdezte Qui-gon. – Le tudod írni?– Nem hiszem – mondta Tahi habozva. – Tanárok, növendékek és a templom dolgozói puha talpú

bakancsot hordanak. Ez a személy nehezebb bakancsot viselt. És a ruhái suhogó hangot adtak. Nem olyat,mint a mi köpenyeink vagy tunikáink. Azt hiszem, férfi volt. A léptei súlyosak voltak, a faleveleket pedigsúrolta, úgyhogy körülbelül a te magasságod lehet.

– Szóval van itt egy behatoló – vonta le a következtetést Qui-gon. – Vele akart Bruck találkozni.– Igen – bólintott Tahi. – És van még valami. Nem rejt zködött a lombok között, és nem is követett

téged a fák között. Tudta az utat. Ez a behatoló otthon érzi magát. És nincs benne félelem.Váratlanul dermedtség járta át Qui-gon testét. Ez volt mind közül a legfélelmetesebb hír.

Fejezet

Amikor Obi-van felébredt másnap reggel, egyedül találta magát. Az Ifjak nagy része már felment afelszínre. Cerasi valószín leg nem akarta felébreszteni t. Biztos volt abban, hogy a lány felébredt,amikor hajnal felé belopózott a fekhelyére.

Cerasi hagyott neki egy tányér gyümölcsöt és mudzsa-fánkot reggeli gyanánt. Evett, és közben arragondolt, vajon mikor lesz alkalma újra enni. Minden nap olyan zsúfolt volt. Ha nem a biztonságiosztaggal volt szolgálatban, akkor az Ifjakat próbálta Cerasival együtt meggy zni, hogy harag nélkül kellbeszélniük.

Hirtelen Roenni rontott be a terembe. Mostanában nem látta a lányt; Roenni nem érintkezettsenkivel.

– Obi-van, szükségük van rád! – lihegte izgatottan.– Kinek? – emelkedett fel ültéb l.– Mindenkinek! – A kislány szeme könnyben úszott.– Roenni, kezdd az elejér l!– Nield meggy zte Mawatot, hogy vegyék semmisnek a tanács szavazását, és rombolják le a

Dics ség úti Tanúbizonyság Termet – zihálta Roenni. – Az osztaga nagy részét maga köré gy jtötte, és atakarítók közül is vannak vele.

Obi-van felsóhajtott. Muszáj volt foglalkoznia ezzel.– Fegyvereik vannak – figyelmeztette Roenni.– Honnan szerezték? – kérdezte Obi-van élesen.– Nem tudom. De Wehutti is ott van az Öregekkel, és nekik is vannak fegyvereik.Rémület töltötte el Obi-vant. Ez volt az, amit l és Cerasi tartottak, és amit igyekeztek elkerülni.

Ismét nyílt konfliktus alakult ki Zehava utcáin.Elt dött, hogyan próbálja megtalálni Cerasit. Hívhatta volna a kommunikátorán, de nem volt túl

sok ideje, és jobbnak látta, ha a lány már csak akkor értesül a dologról, amikor sikerül elintézni. Mégemlékezett, milyen feldúlt volt, amikor látta Wehuttit és Nieldet egymással szemben állni legutóbb.

Ezért inkább küldött egy „Riadó!” üzenetet az osztagának, amelyben megadta a helyszínt. Remélte,hogy hamarosan megérkeznek, és nem kell egyedül szembenéznie Nielddel. Obi-van látványa mindenbizonnyal nem nyugtatná meg Nieldet. Mégis meg kell próbálnia.

Felcsatolta vibropengéjét, és elindult a felszínre.Amikor a Dics ség úthoz ért, legrosszabb félelmei váltak valóra. A köztér közepén egy kiszáradt

medr , óriási szök kút állt. Nield és emberei a köztér egyik végében álltak, golyóálló pajzsokat tartottak

maguk el tt, fegyverekkel a kezükben. Wehutti és az Öregek szemben velük helyezkedtek el,mindannyian vértbe öltözve, fegyverekkel. Lezárták a Terem bejáratát. Csak a szök kút állt közöttük.Arra vártak, hogy történjen valami.

Obi-van feléjük sietett.– A Melida/Daan kormánya nevében parancsolom, hogy tegyétek le a fegyvert! – kiabálta futás

közben. Látta, amint az osztagából páran a helyszín felé tartanak, fegyvereiket tüzelésre készen tartva.Sietve jelzett nekik, hogy azonnal álljanak meg. Ha elkezdenek lövöldözni, az Öregek és Nield embereiszintén tüzelni kezdenek.

– Te nem képviseled a Melida/Daan kormányát! – kiáltotta Nield.Az osztag Obi-van köré gy lt. Nieldr l Obi-vanra néztek, és a fiú látta a zavart az arcukon.

Nyilvánvaló volt, hogy néhányukat megérintették Nield szavai, amikor Obi-vant kívülállónak nevezte.Még Deila és bizonytalannak t nt.

Nem véve tudomást a hezitálásukról, Obi-van sietve parancsot adott az osztag felének, hogy vegyékkörbe a teret. Legalább megakadályozhatja, hogy a harc ne kerüljön ki a város magjából. És azt ismegakadályozhatja így, hogy er sítés érkezzen. Ez a konfrontáció nem terebélyesedhet háborúvá.

Lassan a szembenálló csoportok felé sétált. Érezte a vibrálást, a heves érzelmeket a leveg ben.Tudta, hogy mindenkit csak hajszál választ el attól, hogy meghúzza a ravaszt.

– Vonuljatok el, Wehutti! – kiáltotta Nield. – Megnyertük a háborút. Hagyd, hogy végezzük amunkánkat!

– Nem fogjuk engedni, hogy megszentségtelenítse seinket egy csapat kölyök! – mennydörögteWehutti.

– Nem fogjuk megengedni, hogy gyilkosokat h si halottaknak tituláljanak! – kiabált vissza Nield, ésfelemelte a karabélyát. – Gyerünk, t njetek el!

Váratlanul egy csatornarács nyílt fel a kiszáradt szök kútban, és Cerasi húzódzkodott fel, és mászottki bel le. Elkezdett futni, hogy a két csoport közé kerüljön.

– Ne! – kiáltotta futás közben. – Ez nem történhet meg!– Cerasi! – sikoltott fel Obi-van, és is el relendült. Ugyanabban a pillanatban lövések dördültek el.

A z rzavarban Obi-van nem tudta megállapítani, honnan jöttek.Azonban a lövések célba találtak. Cerasi szeme tágra nyílt, amint a lézert z a mellkasába csapódott.

Lassan térdre hullott. Obi-van akkor ért oda, amikor Cerasi hátrahanyatlott, bele a fiú karjaiba.– Cerasi! – zihálta Obi-van.A lány zöld szeme üvegessé vált.– Rendbe fogsz jönni – motyogta Obi-van, de belül rjöngött. – Hallasz engem? Nincs szükséged

szerencsére. Cerasi!Felemelte a tenyerét. A lány megpróbálta felemelni a kezét, de az er tlenül visszazuhant. Tekintete

elhomályosult.– Nem! – zokogta Obi-van.Remeg ujjakkal tapintotta ki Cerasi pulzusát, de már nem dobolt a vér az ereiben, már egyetlen

ütést sem érzett.Fájdalom hasított belé. Felnézett Nieldre és Wehuttira, Képtelen volt szavakat formálni. Olyan

érzése támadt, mintha elfelejtett volna beszélni.Könnycseppek csordultak végig az arcán, és közben a fájdalom egyre növekedett, kiterjedve a

agyának minden zugára és a szívére. Elviselhetetlennek t nt. A teste nem bírt ekkora fájdalmatmegtartani, egyszer en szétesett. És tudta, hogy ez még csak a kezdet.

Fejezet

Cerasi halálának sokkoló hullámai visszhangot vertek egész Zehavában. volt a béke szimbóluma.És a halála is szimbólummá vált.

Sajnos a kibékülés szimbólumává azonban nem vált. Mindkét oldal a maga hasznára formálta atörténteket. Az Öregek számára Cerasi az Ifjak meggondolatlanságának és vigyázatlanságának jelképe

lett. Az Ifjak számára a lány tragikus halála az Öregek hajthatatlan gy löletének jelképe. Mindkét csoporta másikat okolta Cerasi haláláért.

A Ifjak és az Öregek között most sokkal inkább kiélez dött az ellentét, mint valaha. Noha Wehutti ésNield mindketten elvonultak a történtek óta, követ ik az utcákon jár röztek, nyíltan felfegyverkezve.Mindkét csoport napról napra egyre nagyobb támogatottságot szerzett. A szóbeszéd szerint a háború márelkerülhetetlen volt.

Obi-van tudta, hogy Cerasi mennyire gy lölné, amivé a halála vált: egy újabb ok a harcra. De márnem akart küzdeni a jelentésekkel és jelképekkel. Csak szomorkodni tudott.

Nield nem vett részt Cerasi temetésén. A lány hamvait a Tanúbizonyság Termében helyezték el, ott,ahol a rokonai és az édesanyja maradványai nyugodtak.

Obi-van magára maradt. Cerasi elvesztése állandóan ott lakozott a lelkében. Amint kinyitotta aszemét, már érezte. Olyan volt, mintha a csontjai elhagyták volna a testét, üres, ásító rt teremtve. A városutcáin bóklászott, és azon csodálkozott, hogyan képesek az emberek enni, vásárolni, vagy egyáltalán csakélni, amikor Cerasi eltávozott.

Átélte újra és újra a pillanatot. Azt kérdezte magától, miért nem futott gyorsabban, miért nem indulta lány felé korábban, vagy legalább miért nem sejtette, hogy Cerasi ott lesz? Miért nem t érte a lövedék?

És amikor ahhoz a részhez ért, hogy meglátta a lány kristályzöld szemében a döbbentet, ahogy alövedék eltalálta, legszívesebben ordított volna, és kínjában a falakat szerette volna ütni az öklével. Aharag tartotta életben, a szomorúság pedig lefoglalta.

A lány jelenlétének hiánya percr l percre újra megütötte. A tudat, hogy soha többé nem beszélhetvele, óriási fájdalmat okozott. Hiányolta a barátját. Mindig is hiányolni fogja. Élénk színfolt volt Obi-vanéletében. És még oly rengeteg mondanivalójuk lett volna egymásnak.

Obi-van naphosszat az utcákat rótta. Gyalogolt, amíg ki nem merült, amíg már alig látott. Akkorlefeküdt, és addig aludt, amíg csak bírt. Amint felébredt, azonnal újra gyalogolni kezdett.

Napok teltek el így. El sem tudta képzelni, hogyan fog kilábalni ebb l az iszonyatos bánatból. Aztánegy napon a téren találta magát, ahol a Dics ség út véget ért, és Cerasi meghalt. Valaki egy zászlótfeszített ki két utca közé.

ÁLLJ BOSSZÚT CERASIÉRT!VÁLASZD A HÁBORÚT!

És ekkor valami elpattant Obi-vanban. A zászlóhoz rohant, felugrott, és megragadta. A szövetetnehéz volt eltépni, de nem engedte el, pedig az izmai már fájtak, az ujjai megmerevedtek, de végülsikerült csíkokra szaggatnia.

Cerasit nem használhatják fel ilyesmire! Meg kell állítania ket! Meg kell tennie a fájdalmáért, és alány iránt érzett szeretetért!

Beszélnie kell Nielddel! Senki más nem segíthet.Obi-van megtalálta a fiút az alagútban, a boltozatos teremt l – ahol el ször találkoztak – távolabb,

egy kis szobában. Ezt a helyiséget egy rövid ideig raktárnak használták. Nield az ágyon ült, lehajtottfejjel.

– Nield? – Obi-van habozott, hogy belépjen-e a helyiségbe. – Téged kerestelek.Nield nem nézett fel, de azt sem mondta Obi-vannak, hogy menjen el.– A szívünk összetört – kezdte Obi-van. – Tudom… Nekem is hiányzik. De ha Cerasi látná, mi

történik, mérges lenne. Érted, mire gondolok?Nield még mindig nem válaszolt.– Háborúra készül dnek, és Cerasit használják fel ürügyként – folytatta Obi-van. – Nem

engedhetjük, hogy ez megtörténjen. Ez meghazudtolná mindazt, amiért harcolt. Nem védhettük megCerasit, míg élt, de megvédhetjük az emlékét.

Nield feje még mindig lehajtva maradt. Vajon a bánata volt ilyen mély, hogy nem hallotta meg Obi-vant? Vagy egyáltalán eljutottak hozzá a szavai?

Ám Nield végül felnézett. Obi-van hátralépett. Arra számított, hogy Nield arcán bánatot lát majd,ehelyett azonban düht l torzult el.

– Milyen merész vagy, hogy idejöttél – szólalt meg haragtól lüktet hangon. – És micsodamerészség, hogy azt mondtad, nem tudtad megvédeni! Miért nem, Obi-van?

Nield felállt. A kis helyiségben a feje majdnem a plafont érintette. A harag megtöltötte a kamrát.– Megpróbáltam elkapni – kezdte Obi-van. – Én…– Akkor sem lett volna szabad ott lennie! – kiáltotta Nield. – Neked kellett volna vigyáznod rá,

megvédeni, nem pedig belerohanni egy helyzetbe, idegeneket próbálva megmenteni, mint egy… Jedi!Az utolsó szót szinte kiköpte, majd tett egy fenyeget lépést Obi-van felé. Sötét szeme lángolt. Obi-

van látta benne a visszafojtott könnyeket. A düh és a bánat könnyeit.– A Jedik mindig magasabb eszményeket követnek – folytatta keser megvetéssel. – Sosem azokra

gondolnak, akiket védenek, és képtelenek kapcsolatot teremteni hús-vér él lényekkel, akiknek szívükvan…

– Nem! – kiáltotta Obi-van. – A Jedik nem ilyenek! Éppen az ellenkez i vagyunk!– Vagyunk?! – Nield hangja diadalmasan csengett. – Látod? Te magad is Jedi vagy! Nem vagy h

hozzánk. Idegen vagy. Te fordítottad ellenem Cerasit…– Nem, Nield. – Obi-vannak küszködnie kellett, hogy a hangja egyenletes és nyugodt legyen. – Te is

tudod, hogy ez nem igaz. Senki sem volt képes soha befolyásolni Cerasit, vagy megmondani neki, mittegyen. csak békét akart. Ezért vagyok most itt.

Nield ujjai ökölbe szorultak.– Béke? – sziszegte. – Mi az? Mi a béke a veszteséghez képest? Cerasit megölték az Öregek, tehát

nh dniük kell. Nem nyugszom, amíg minden mocskos Öreg meg nem hal. Meg fogom bosszulni ahalálát!

Obi-van meghökkent. Nield olyan volt, mint azok a hologramok a Termekben, amelyeket olyannyiramegvetett.

– Mit keresel itt, Obi-van? – kérdezte Nield visszafojtott undorral a hangjában. – Te nem tartozol azIfjak közé. Soha nem is tartoztál. Nem vagy melida. Nem vagy da-an. Senki vagy, sehonnai, senki semvagy a számomra.

A harag hirtelen elhagyta Nield hangját, és úgy t nt, a fáradtság lenyomta a fekhelyre.– És most takarodj a szemem el l… és takarodj a bolygómról!Obi-van kihátrált a kamrából. Átsétált az alagúton, egészen addig, amíg meglátott egy szürke fényt

derengeni a feje fölött. Felhúzódzkodott, majd átmászott a rácson, amelyen eddig még soha nem mászottki. Teljesen ismeretlen utcán találta magát.

Eltévedt. Tett egy lépést az egyik irányba, majd a másikba. Forgott vele a világ, és képtelen voltösszeszedni a gondolatait. Nield szavai elfelh zték az agyát.

Merre mehet most? Minden kötelék, amely az életében volt, most elpattant. Mindenki, aki valaha isérdekelte, elment.

Nieldnek igaza van. A Jedik nélkül, az Ifjak nélkül senki. Senki. Amikor semmi sem marad, hováfordulhat az ember?

Úgy t nt, a szürke égbolt rátelepedett, hogy belepasszírozza a járdába. Szeretett volna összeesni, ésnem kelni fel soha többé.

De ahogy a kétségbeesése már nem lehetett mélyebb, egy hangot hallott meg legbelül.Visszajöhetsz, ide mindig, amikor elveszettnek érzed magad…

Fejezet

Qui-gon riasztotta az rséget, hogy keressék meg Bruckot. k hatékonyabban tudták átfésülni aterepet, mint ahogy tudta volna. Majd kiemelte a ládát a vízb l egymaga, és kivonszolta a partra.Legalább a lopott tárgyakat visszaszerezték.

Visszaszerezte Obi-van fénykardját a száraz rekeszb l. Megnyomta a kioldógombot, mire a fegyverazonnal élettel telt meg, hideg-kéken ragyogva a sötétségben. Megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy afegyver nem sérült meg. Kikapcsolta, és beledugta az övébe, a sajátja mellé.

Tahi visszavezette az elnémított TooJay-t a szállására, mivel onnan is tudta koordinálni a keresést.Qui-gon egyenesen Bruck kamrájába ment.

A fiú természetesen nem tartózkodott ott. Az rség már kereste. Az nyilvánvaló volt, hogy a fiú úgydöntött, nem vállal kockázatot. Jobbnak látta elmenekülni.

Qui-gon körülnézett Bruck szobájában. Ha volt is valami nyom arra, hogy az ígéretes tehetség miértvetemedett ilyesmire, nem találta meg. A ruháit tisztán összehajtva, az asztalát rendben hagyta. Milehetett a fiú szívében? Qui-gon megérintette az övébe t zött fénykardot. Mi lehet egy fiú szívében? Ésmiért gondolja azt Yoda, hogy Qui-gon képes belelátni?

Cserbenhagyta a templomot. Bruck haragja mindvégig ott lebegett, és nem észlelte. Éppúgy, ahogynem vette észre els tanonca, Xanatos haragját sem. Vagy, ahogy Obi-van nyugtalanságát.

Qui-gon fáradtan bámult ki az ablakon. A nap feljöv ben volt. Ideje volt jelenteni Yodának. Egyközülük elárulta mindannyiukat.

A kommunikátora felvillant – Yoda hívta. Valószín leg ideges volt a jelentés miatt.Qui-gon a turbólifttel ment a konferenciaterembe, ahol Yoda már várt rá. Yoda egyedül volt a

szobában, amikor Qui-gon belépett.– Szóval hallottad – kezdte.– Bruck a mi b nösünk – felelte Yoda. – Aggasztó és szomorú, igen. De valami másért hívtalak. Van

egy üzenet számodra.Qui-gon meglepetten nézett Yodára, de a mester nem adott semmi jelet, amelyb l következtethetett

volna. Inkább bekapcsolta a hologramot.Obi-van képe jelent meg hirtelen a szobában.Qui-gon mérgesen fordult el, és az ajtó felé indult.– Nincs erre id m…Obi-van hangja azonban szíven ütötte.– Cerasi meghalt.A szavak durván megütötték Qui-gont. Megtorpant, és visszafordult. Most láthatta, hogy

padavanjának arcát a szenvedés törte össze.– Háborúban l tték le, az Öregek és az Ifjak harcában. Sajnálat öntötte el Qui-gon bens jét. A rövid

id alatt, amit a Melida/Daanon töltött, megkedvelte a lányt. Megértette, Obi-van miért vonzódott aCerasihoz. Hatalmas tragédia volt.

– Persze most mindkét oldal a másikat okolja Cerasi haláláért – folytatta Obi-van. – Még Nield iskészen áll a harcra. Wehutti er i is felfegyverkeztek. Az osztagom feloszlott, nincs rendelkezési jogom,nincs módom meggy zni a többieket a fegyverletételr l.

Qui-gon tett egy önkéntelen lépést a hologram felé. Obi-van arcán csak a szomorúság látszott,semmi más; üresség, amelyet Qui-gon azoknak az arcán látott, akik megszédültek a szörny végzett l: azérthetetlenségt l.

Volt padavanja ott állt lekicsinyítve, karjai tehetetlenül lógtak a teste mellett.– Nem tudom, mit tegyek – vallotta be. – Már nem vagyok Jedi. Azonban tudom, mire képes egy

Jedi. És tudom azt is, hogy csak egy Jedi segíthet. Qui-gon, rájöttem, milyen sokat ártottam akapcsolatunknak. De tudnál nekem most segíteni?

Qui-gon keze Obi-van fénykardja felé emelkedett, amely még mindig az övébe volt dugva. Ujjait amarkolat köré fonta. Érzett egyfajta töltést benne, még így is, hogy nem volt bekapcsolva. Vagy az Er térezte, ami körülötte lüktetett?

Obi-van sápadt arca el tte pislákolt, majd elt nt. Ebben a pillanatban meglátta, amit Yoda és Tahi –különböz módokon – megpróbáltak elmondani neki. Nem egy Jedi árulta el, hanem egy fiú. Egy fiú,akiben túlcsordultak a szenvedélyek, és befolyásolták a körülmények. A fiú kiérdemelte a megértését.Nem, soha nem látott bele egy fiú szívébe.

Talán mindössze egy kis odafigyelésre lenne szükség.– Küldj Obi-vannak üzenetet – mondta Yodának. –Máris indulok.

Fejezet

Amikor Yoda a hologramüzenet révén értesítette Qui-gon érkezésér l, Obi-vant elöntötte az öröm.Megkönnyebbülés áradt szét a testében, és Cerasi halála óta el ször érezte a boldogság hullámait.

A boldogság helyét azonban szinte azonnal átvette az aggodalom. Qui-gon kötelességb l jön. Ahallgatag, rosszalló Qui-gonnal talán még rosszabb lesz dolgozni, mint egyedül?

A Melida/Dann az, ami fontos, mondta magának szigorúan Obi-van. Meg kell tennem, amit tudokazért a világért, amit Cerasi szeretett.

Qui-gon érkezéséig még napok teltek el. Obi-vannak els sorban várakoznia kellett. A rendelkezésreálló id alatt nem akadt semmi dolga. Hála Nield keser ségének, számkivetetté vált az Ifjak között. Talánlettek volna néhányan, akik nem értettek egyet Nield taktikájával, de nem csatlakoztak Obi-vanhoz. Senkisem akart szembeszállni Nielddel.

Obi-van úgy érezte magát, mintha szellem volna. Nem maradhatott a csatornában, ezért ott aludt,ahol éppen tudott, vagy ahol az éjszaka érkezésekor találta magát. Elhagyatott épületekben, nyilvánostereken és parkokban, amelyek tele voltak használaton kívüli szállító járm vek roncsaival. Az életkörülötte hullámzott, de nem vett részt benne. Csupán a Cerasi ügyébe vetett hit tartotta a bolygón.

Az egyetlen barátja Roenni volt. A kislány gyakran kereste fel Obi-vant, élelmet vitt neki, meg egytúlél csomagot, amely világítórudat és els segély csomagot tartalmazott, valamint egy meleg takarót ahideg éjjelekre. Obi-van hálás volt a lány h ségéért, de aggódott, nehogy a többiek meglássák ket együtt,és a hír eljusson Nieldhez.

– Mérges lesz, ha megtudja – mondta a lánynak. Egy kis parkban üldögéltek, amely a legutolsóháború egyik színhelye volt. F küzdött az életben maradásért a csupasz foltok között, és csak egyetlen favirágzott. A többiek csak csonkok voltak; lombjukat és ágaikat darabokra l tték.

A lány meleg barna szeme Obi-van szavaira hevessé vált.– Nem érdekel! Amit Nield csinál, az rossz. Nield jó ember, és nemsokára erre rá is fog jönni. Addig

azonban megvédelek téged. Úgy, ahogy te védtél meg engem.– Nem tudom, Nield vajon valaha is visszatér-e hozzánk – mormolta Obi-van, és eszébe jutott az a

gy lölet, amit a fiú szemében látott.– A bánata miatt nincs tudatában a tetteinek – felelte Roenni halkan. – Csak te vagy képes megóvni a

békét, Obi-van.– Semmit sem tehetek – ingatta a fejét Obi-van kis-hit en. – Nem tudom befolyásolni Nieldet. Még

csak nem is beszél velem.– Ezért hívtad ide a Jedi-mesteredet? – kérdezte Roenni. – tud segíteni a Melida/Daanon?Obi-van bólintott, és közben megérintette a folyami kavicsot a zsebében.– Ha valaki tud segíteni, az Qui-gon Jinn.Teljes mértékben bízott a Mesterében, még ha Qui-gon már nem is hitt benne.És végül Qui-gon megérkezett. Obi-van azt az utasítást kapta, hogy a városkapu el tt várjon rá.Öröm járta át a testét, amikor megpillantotta Qui-gon magas, er s alakját közeledni. Mosoly terült

szét az arcán.A mosoly azonban lassan megfakult, amikor nem érkezett válasz az érzelmeire. Természetesen nem

volt mosoly mestere arcán. Pontosabban a volt mestere arcán. Nyilvánvaló volt, hogy egykoripadavanjának látványa haraggal töltötte el a Jedi-lovagot.

Aztán Qui-gon érzelmei lecsillapodtak és semlegessé váltak. Köszönésképpen biccentett Obi-vannak.

Semmi üdvözlés. Semmi érdekl dés, hogy hogy érzi magát. Remek. Obi-van tudta, hogyan kezelje ahelyzetet. Hiszen segítséget kért, nem vigaszt. Visszabiccentett, majd mindketten elindultak a városirányába.

Obi-van arra várt, hogy Qui-gon kezdjen el beszélni. Miért nem beszélt? Bárcsak megbeszélhetnék,ami történt, és Qui-gon bárcsak adhatna egy lehet séget a magyarázatra!

Egy dolgot azonban biztosan tudott, és már abban a pillanatban tudta, amikor megpillantotta Qui-gont. Újra Jedi akart lenni. De nem csupán Jedi, hanem Qui-gon Jinn padavanja. Mindent vissza akartkapni, amit nem régen eldobott magától. Az életét akarta visszakapni.

nem tartozik a Melida/Daanra. Egy ügy eltérítette. Csak egy ügy, egy jó ügy, ez igaz. De vannakmás ügyek a galaxisban, és azokért is küzdeni akar. Úgy alakult, hogy Cerasinak igaza lett. Gazdagabbéletre vágyik, mint amit a Melida/Daan nyújthat neki.

Újra megtalálta az igaz ösvényt, és ez jó. És mégis kétségbeesett. Csak rá kellett néznie Qui-gonra,és tudta, hogy a Jedi soha nem veszi t vissza.

Fejezet

Qui-gon csak kellemetlen érzéseket várt, a fájdalomra nem számított.Obi-van fiatalságának és reményked arcának látványa újra feldühítette. Küzdött az érzés ellen, mert

tudta, hogy túl szigorú a fiúval.Mégsem volt képes beszélni. Nem akarta, hogy a hangjából Obi-van kiérezze a haragot. Az els

szavakhoz el bb meg kellett nyugodnia.Ezért szavak helyett csupán biccentett egyet üdvözlésképpen. Látta, hogy h vös viselkedése

fájdalmat okoz Obi-vannak, holott Obi-van már így is túl sokat szenvedett. És menet közben, szépenlassan elszivárgott a haragja, és a részvét vette át a helyét.

– Sajnálattal hallottam a hírt Cerasi haláláról – szólalt meg végül csendesen. – szinte részvétetérzek a veszteséged miatt, Obi-van.

– Köszönöm – motyogta Obi-van összeszorított szájjal.– Rengeteg minden van, amir l beszélnünk kell – folytatta Qui-gon. – De úgy gondolom, ezek a

dolgok most zavart okoznának. Bármilyen problémánk van is egymással, semmit sem jelentenek ahhozképest, hogy egy bolygó a háború küszöbén állt. Az itteni gondokra kell összpontosítanunk.

–Egyetértek – felelte Obi-van némi torokköszörülés után.– Mik a legújabb hírek Nieldr l és Wehuttiról?– Nield összevonja az er it. Mawat és a takarítóifjak is t támogatják. Megpróbálja újra megszerezni

a Közép Generáció szövetségét is. A szóbeszéd szerint a háború hamarosan kitör, Cerasi halálánakhelyszínén. Azt is tudom, hogy Wehutti emberei is fegyverkeznek. Wehutti maga azonban még mindigelvonultságban van.

Qui-gon elgondolkodva bólintott.– Wehutti irányítja az embereit, vagy a saját fejük után mennek?– Nem hinném, hogy Wehutti kapcsolatban állna velük – válaszolta Obi-van. – Senki sem látta

mostanában.– Akkor majd mi meglátogatjuk – jelentette ki Qui-gon határozottan.Wehutti ajtaját zárva találták, és belülr l elreteszelve. Qui-gon er teljesen bekopogott, de nem

érkezett válasz.– Tudjuk, hogy nem akar látogatókat – mondta Qui-gon, és közben el húzta fénykardját az övéb l. –

De nem hiszem, hogy szükségünk lenne meghívásra.Aktiválta a fénykardot, és levágta a lakatot. Az ajtó egyetlen lökésre könnyedén feltárult.A folyosó üres volt éppúgy, mint a két szoba a ház els részében. Óvatosan haladtak felfelé a

lépcs n. Egyik szobát a másik után ellen rizték, míg végül megtalálták Wehuttit egy kis hátsóhálószobában.

Ételes tálcák borították a padlót. Vastag takarókat lógattak az ablakok elé, a bejöv fény útjába.Wehutti egy széken ült, amelyet az ablakhoz húztak, noha a férfi nem láthatott ki rajta. Nem fordult meg,amikor beléptek a szobába.

Qui-gon Wehutti látóterébe sétált, és lekuporodott elé.– Wehutti, beszélnünk kell magával – szólalt meg. A férfi lassan Qui-gonra emelte a tekintetét.– Olyan nagy volt a z rzavar. Természetesen én is kész voltam tüzelni, de nem gondoltam, hogy

meg is teszem.Qui-gon Obi-vanra pillantott. Wehutti újraélte Cerasi halálának napját.

– A Ifjak többen voltak, mint hittük – folytatta Wehutti. Nem gondoltuk, hogy valóban használnifogjuk a fegyvereinket. Nem gondoltuk, hogy fel vannak fegyverezve. És nem gondoltam, hogy alányom, Cerasi is ott lesz. Nem viselt fegyvert, és tudja, miért?

– Igen – bólintott Qui-gon.– Nem sokkal a halála el tt találkoztam vele. Eljött, hogy meglátogasson. De maga nem tudja, hogy

miért.– Nem – felelte Qui-gon megért en. –Beszélgettünk. Azt akarta, hogy hagyjam abba a harcot a Ifjak

ellen. Vitatkoztam vele. Nem volt kellemes látogatás. De aztán… azt javasolta, hogy ne beszéljünk a jelendolgairól, hanem inkább azokról a dolgokról, amik régen voltak. A gyermekkoráról. Volt pár jó évünk aháború kitörése el tt. És akkor hirtelen minden eszembe jutott. Nagyon sokáig nem is gondoltam azokra adolgokra. Könnyek indultak meg az arcán lefelé.

– Emlékeztem az anyjára. A fiamra. Cerasi volt a fiatalabb gyermekem. Félt a sötétt l, és én aszobájában maradtam, amíg el nem aludt. Ott ültem a fekhelye mellett, és az egyik kezemet az ágyáratettem, így tudhatta, még mindig ott vagyok. Néha megérintette a kezemet, még álmában is, hogyellen rizze, ott vagyok-e. Én pedig csak néztem t – suttogta Wehutti. – Olyan szép volt.

Váratlanul el rehajolt a széken, homloka a térdéhez ért. Er teljes zokogás szakadt fel a testéb l.– Olyan nagy volt a z rzavar – mondta zokogástól fojtott hangon. – El ször nem is vettem észre.

Nieldet néztem. A feleségemet abban a teremben helyezték örök nyugalomra, a hamvai ott vannak. Nemhagyhattam, hogy lerombolják.

– Minden rendben van, Wehutti – mondta Qui-gon, megpróbálva megnyugtatni a férfit. – Megtette,amit meg kellett tennie. És Cerasi is.

Wehutti felemelte a fejét.– Ahogy mondja. Ahogy mindannyian mondják – ismételte hangsúlytalanul.– Az emberei pedig újabb háborúra készül dnek – folytatta Qui-gon. – Csak maga állíthatja meg

ket. Meg tudja ezt tenni Cerasi kedvéért?Wehutti Qui-gonhoz fordult. Szeme kifejezéstelenül meredt rá, arcszíne szinte kifehéredni látszott.

Könnyeit l nedvesen csillogott.– És hogyan segítene ez Cerasin? Már nem érdekelnek a háborúk és a csaták. Nem tehetek semmit a

történtek ellen, ez nyilvánvaló. Már nincs bennem gy lölet. Semmim sincs.– De Cerasi azt akarná, hogy segítsen – próbálta meggy zni Obi-van.Wehutti visszafordult a kilátás nélküli ablakhoz.– Olyan nagy volt a z rzavar – mormolta zsibbadtan. – Készen álltam a lövésre. Talán én tettem…

talán én öltem meg t. Vagy talán nem. Soha nem fogom megtudni.

Fejezet

Obi-van reménytelennek érezte a helyzetet, amikor elhagyták Wehutti házát. Ha Wehutti nemavatkozik be, a háború elkerülhetetlenné válik.

Qui-gon szintén elgondolkodva lépkedett mellette. Obi-van nem tudta, mi járhat a férfi fejében, de eznem volt éppen szokatlan dolog. Még amikor mester és padavan voltak, Qui-gon akkor is gyakran tartottameg a gondolatait magának.

Amikor befordultak az egyik sarkon, Nield rohant beléjük. A fiú meglepetten meredt rájuk, majdsietve kikerülte ket. Nem pillantott Obi-vanra, inkább keresztülnézett rajta, mintha láthatatlan lenne.

Obi-van tett egy tétova lépést. Még mindig nem tudta megszokni Nield gy lölködésének hatását.– Azt mondtad, Nield azzal vádol, hogy kívülálló vagy – jegyezte meg Qui-gon. – Ez csupán azért

van, mert ellene voltál a termek lerombolásával kapcsolatos döntésben?– Akkor kezd dött – mondta Obi-van. – Cerasira is mérges volt. De a dolgok azóta még rosszabbra

fordultak.– Cerasi halála óta? Obi-van bólintott.– … azt mondta, Cerasi halála az én hibám volt. Hogy jobban tettem volna, ha rá figyelek,

ahelyett hogy a termet próbálom megvédeni. Azt mondta, miattam rohant a helyszínre azon a napon.

Qui-gon elgondolkodva nézett a fiúra.– És te mit gondolsz err l?– Nem tudom – felelte Obi-van szintén.– Nield azzal vádolt meg téged, amit l maga is retteg – jelentette ki Qui-gon. – Ha nem lett volna

annyira hajthatatlan a termek lerombolásával kapcsolatban, Cerasi még mindig élne. És attól is retteg,hogy ölte meg Cerasit, éppúgy, ahogyan Wehutti is. Mindketten attól félnek, hogy k adták le avégzetes lövést.

Obi-van ismét bólintott. Nem bízott magában annyira, hogy beszélni tudjon. Nem tudott anélkülgondolni arra a napra, hogy ne árasztották volna el a b nösség és a veszteség érzései.

Qui-gon megtorpant.– Cerasi halála nem a te hibád volt, Obi-van. Nem tudod megakadályozni azt, amit nem látsz

közelegni. Csak azt tudod tenni, amit abban a pillanatban jónak látsz, és amit abban a pillanatbanmegélsz. Tervezhetünk, remélhetünk, és retteghetjük a jöv t. Amit nem tehetünk, az: ismerni a jöv t.

Csak azt teheted, amit jónak gondolsz abban a pillanatban, amit megélsz. Vajon Qui-gon Obi-vandöntésér l beszélt, amikor a maradást választotta? Remény éledt a fiú szívében. Talán megbocsátott neki?

Qui-gon ismét elindult.– Van két bánatos ember, akik titokban attól rettegnek, hogy megölték az általuk a világon legjobban

szeretett embert. Talán a kulcs a békéhez éppen olyan egyszer , mint a válasz a kérdésre: ki ölte megCerasit? Néha egész háborúk vesznek új fordulatot egy tragikus veszteséggel.

Qui-gon nem Obi-van döntésér l beszélt. A gondolatai teljességgel az adott problémáraösszpontosultak. Ahogy lennie is kellett. Elfogadta Obi-van részvételét, de ez egy bizonyostávolságtartással párosult. Nem bocsátott meg neki.

– De hogyan tudjuk leleplezni, hogy valójában ki adta le azt a lövést? – kérdezte a fiú. – Wehuttinakigaza van. Nagy volt a z rzavar. Nield és Wehutti mindketten tüzeltek.

Ismét megálltak. Obi-van meglepve látta, hogy Qui-gon a térre vezette t el, ahol Cerasi meghalt.– És most, Obi-van, mondd el, mit láttál azon a napon – utasította.– Nield és az emberei itt álltak. – Obi-van a helyre mutatott. – Wehutti ott állt. Én itt. A fegyvereiket

a kezükben tartották, és egymást fenyegették. Cerasi a szök kút rácsán át mászott fel. Láttam…Obi-van torka összeszorult. Megköszörülte, és tovább folytatta.– Nem tudtam elhinni, hogy ott van. Elkezdett futni, én is rohanni kezdtem, és akkor meghallottam a

fegyverropogást… Nem tudtam, honnan jön, ezért tovább rohantam. Annyira féltem, de nem tudtam eléggyorsan futni, és Cerasi elzuhant. Olyan hideg és szürke volt minden. Reszketett…

– Várj! – vágott közbe Qui-gon ridegen. – Ne úgy mondd el, mint egy szenved barát. – Kicsitlágyított a hangján. – Tudom, hogy nehéz, Obi-van. De semmire sem fogok rájönni, ha az érzelmeidátszínezik a szavaidat. Fájdalom és b ntudat nélkül kell visszaemlékezned. Úgy mondd el, mint egy Jedi.Tartsd az érzéseket a szívedben. Mondd azt, amit az agyad diktál. És most… hunyd le a szemed.

Obi-van engedelmeskedett. Beletelt néhány pillanatba, amíg összeszedte magát. Keresett az agyábanegy tiszta területet, ahová beengedhette az emlékeket. Megnyugtatta a gondolatait, és lelassította alégzését.

– Miel tt megláttam volna, a csatornafedél csikorgására figyeltem fel. Máris balra fordultam. Cerasimindent felmért egyetlen pillantás alatt. Kimászott, és amint a talpa a talajjal érintkezett, futni kezdett.Átugrott a szök kút falán. Csak egyetlen pillanatra fordultam vissza jobb felé. Nield meglepett arcotvágott. Wehuttit csak a szemem sarkából láttam. … – Obi-van abbahagyta a beszédet, annyira megráztaaz emlékek ilyen tiszta jelenléte. –Leengedte a fegyverét – motyogta meglepetten. – Nem l tt Cerasira.

– Tovább! – sürgette Qui-gon.– Én is futni kezdtem, ezért elvesztettem szem el l Nieldet. Szemben voltam Cerasival, és

megpróbáltam utolérni t. Átér túloldalán álló ház tetejér l egy éles napsugár villant meg. Emlékszem,azt reméltem, hogy a fényvisszaver dés nem fog elvakítani. Mindent látnom kellett. És akkormeghallottam a lövést. Ekkor zuhant a földre.

– Nyisd ki a szemed, Obi-van! Lenne egy kérdésem. Obi-van ismét engedelmeskedett, és kinyitotta aszemét.

– Nem azt mondtad, hogy aznap szürkeség volt? Felh s?Obi-van bólintott.

– Akkor hogyan süthetett a nap a tet l a szemedbe? – Qui-gon a fiú vállára tette a kezét, ésmegfordította. –Nézz fel oda! Láttál valakit a tet n? Lehetséges, hogy a villanás, amit te napfénynekhittél, egy lézerfegyver csövéb l lövellt ki?

– Igen – felelte Obi-van hirtelen izgatottsággal. –Lehetséges.– Van még egy kérdésem – folytatta Qui-gon. – Azt mondtad, hogy az Öregeknek is volt aznap

fegyverük. De ez azel tt volt, hogy behozták volna vidékr l a maradék fegyvert. Honnan szerezték? Haelkoboztad az összes fegyvert, és bezártad egy raktárba, hogyan tudtak ismételten felfegyverkezni?

– Nem tudom – felelte Obi-van. – Feltételezem, hogy azokat is vidékr l csempészték be.– Feltételezed? – mosolygott fagyosan Qui-gon. –Nem úgy hangzik, mintha egy Jedi mondta volna.Obi-van igyekezett nem mutatni, mennyire elszontyolodott. Qui-gonnak igaza van. Elmerült a saját

szenvedésében. Elveszítette a gondolatai fölötti fegyelmet, ami pedig minden Jedi els dleges célja.Qui-gon pedig látta ezt. És most volt mestere még kevésbé bízik benne, mint azel tt.

Fejezet

Ahhoz, hogy kiderítsék, hogyan fegyverkeztek fel az Öregek, Qui-gon a legkézenfekv bb helyetválasztotta kezdetnek: a raktárt, ahol a biztonsági osztag az elkobzott fegyvereket tartotta. Nieldvalószín leg betört, de az Öregek is éppúgy ellopták bel le a fegyvereket?

A raktárhoz vezet utat szó nélkül tették meg. Olyan sok volt a hallgatás közöttük mostanában,figyelte meg Qui-gon. És ez nem az a könnyed, társas csend volt. Nagyon is jól látta az érzelmeket,amelyeket Obi-van küszködve rejtegetett. A legf bb a remény volt közülük, hogy Qui-gon megbocsátneki.

Természetesen Qui-gon már megbocsátott neki. Nem volt biztos benne, hogy ez pontosan mikorkövetkezett be – amikor meghallotta Obi-van hangját, amint Cerasi haláláról beszélt, vagy amikor voltpadavanja a város kapujában üdvözölte azzal a sok reménnyel az arcán. Vagy talán fokozatosan történt,de a lényeg, hogy már ott volt a szívében, és ennek a tudatában is volt.

Qui-gon nem hitte azt magáról, hogy nehéz ember. Obi-van ösztönös döntést hozott egy túlf töttpillanat hevében. Egy olyan választás volt, amit aztán megbánt. Ez a feln tté válás egyik velejárója.

A megbocsátás a lényeg. Qui-gon már a következ lépésnél tartott. Visszafogadná Obi-vant, ha a fiúarra kérné? Nem igazán hitte, hogy igen.

De még ez az érzés is változhat, mondta magának Qui-gon az szinteségével küszködve. Ennek mégel tte állnak. És sokkal jobb várni, és nem mondani semmit. Obi-vannak számolnia kellett a döntésekövetkezményeivel. Az egyik közülük bizonytalan volt.

A raktárépület elhagyatott volt, kívülr l reteszelték el, és egy hatalmas lakatot is rátettek. Qui-gonazonban könnyedén kettészelte a fénykardjával, és kinyitotta az ajtót. Egy fiú és egy lány az üres padlónücsörgött, és beszélgetett. Amikor Qui-gon belépett, döbbenten pillantottak fel. A férfi felismerte a lányt:Deila volt, az Ifjak egyike, az izmos, kerek arcú fiút azonban nem tudta azonosítani.

Deila felállt, amikor meglátta Obi-vant. Zavartnak t nt. Mióta Obi-van nem volt a vezet je, úgylátszott, a lány elgondolkodott azon, helyes-e, ha tiszteletet mutat iránta. Aztán gyorsan leült az egyikszékre, amely az röknek volt odakészítve. A fiú tett egy kísérletet rá, hogy felálljon, Deila azonbanrápillantott, mire a fiú visszaereszkedett a földre.

Qui-gon észrevette, hogy Obi-van elpirult. k ketten valamikor a barátok lehettek. Nield azonbanmegrajzolta a demarkációs vonalakat, és k ketten hozzá voltak h ségesek. Qui-gon kíváncsi volt rá,meddig lehet nyújtani az effajta h ség határait. Vajon miért ültek ezek itt ketten egy üres raktárépületben,kívülr l bezárt ajtók mögött? Valószín leg az ablakon át másztak be. Talán bujkáltak?

– Hello, Deila! – mondta Qui-gon barátságos hangon. – Örülök, hogy épségben látlak.Deila hidegen biccentett a férfi felé.– Meglep, hogy ismét a Melida/Daanon látlak.– Bizonyos pártok a Melida/Daanon Jedi-közrem ködést kértek – felelte Qui-gon. – Azért vagyok

itt, hogy segítsek.Deila Obi-vanra pillantott.

– Azt hiszem, tudom, melyik párt hívott segítséget.– Sokan vannak, akik a békében reménykednek – folytatta Qui-gon. – Valamikor te is közöttük

voltál.Deila elpirult.– A béke mindig is a végs célunk volt. Mit akarsz?– Csak néhány választ.– Egyet sem tudok adni.– Még nem is kérdeztem.– Megpróbáljuk kideríteni, hogy hogyan és mikor fegyverezték fel magukat az Öregek és az Ifjak –

vette át a szót Obi-van. – Valaki elvitte a fegyvereket? Az nyilvánvaló, hogy a raktárépület ki van ürítve.A fiúhoz fordult.– Te tudod a választ, Joli?– Ne mondj semmit, Joli! – szólalt meg Deila élesen. – Nincs mit mondanunk egy kívülállónak.Qui-gon közelebb lépett, és szúrós kék szemét a lányra függesztette. Használhatta volna az Er t a

lánnyal szemben, de jobbnak látta, ha hagyja, hogy a saját érzelmei vezéreljék. Nyugtalanságot érzékeltbenne. A lány tisztelte Obi-vant, és ezt Qui-gon is érezte.

– Te is tudod, hogy Obi-van keményen küzdött a háborúban – kezdte Qui-gon. – Minden véd tornyotlel tt Zehavában nektek, és ezzel hatalmas személyes kockázatot vállalt. , Nield és Cerasi eszelték ki aháborús stratégiát, amellyel végül megnyertétek a háborút. Vállvetve harcolt veletek abban a háborúban.És amikor a béke eljött, ismét az életét veszélyeztette, hogy lefegyverezze az ellenállókat. Még hakívülálló is, közrem ködött a világotok megmentésében. És most folytatja az élete kockáztatását azzal,hogy itt marad, mert úgy gondolja, segíthet. Miért nem mutattok hát tiszteletet iránta?

A heves természet Deila összezsugorodott Qui-gon pillantása alatt, és motyogó kislánnyá változott.– Nem tudom.– Amikor a saját gondolataidat nem ismered, akkor megtölt d a helyüket más gondolataival. Biztos

vagy benne, hogy mindaz, amit Nield mondott, igaz?Deila Jolira pillantott. Talán Qui-gon olyan kérdést tett fel nekik, amit éppen most vitattak meg? Joli

biccentett.– Nem – motyogta Deila.– Nos, akkor válaszoltok a kérdéseimre, ha tudtok? El segíthetitek a Melida/Daan békéjének ügyét.Deila Obi-vanra pillantott, majd beleharapott az ajkába: elgondolkodott a hallottakon.– Természetesen szeretnék segíteni a béke ügyének. Qui-gon intett Obi-vannak.– Hol vannak a fegyverek? – kérdezte a fiú.– Mawat elvitte a legtöbbjét – felelte Deila. – Elvitte ket egy biztonságosabb helyre, azt mondta.

Nem tudom, hová.– fegyverezte fel a Ifjakat?Qui-gon látta, hogy Deila lopva Jolira pillant, miel tt válaszolt.– Hallotta, hogy az Öregeknek vannak fegyvereik, azt mondta. Nield engedélyt adott neki. Mit

tehettem volna? Nield a kormányzó.– Szóval Mawat elvette, amit akart. Tudta, hogy Obi-van visszautasítja a raktár megnyitását. De

hogyan szerezték be az Öregek a fegyvereiket?Joli kerek arca piros volt az idegességt l. Deilára nézett.– Azt hiszem, el kell nekik mondanunk – szólalt meg.– Hallgass, Joli! – csattant fel Deila.– Én nem akarok még egy háborút megvívni! – kiáltotta Joli. – És azt mondtad, hogy te sem! Nem

emlékszel? Ezért bújtunk el ide!– Mit akarsz mondani, Joli? – kérdezte Qui-gon.– Mawat fegyverezte fel az Öregeket azon a napon – tört ki bel le.– Mawat? – kérdezett vissza Obi-van döbbenten. – De miért?– Mert összet zést akart – felelt Qui-gon a fiú helyett. – Nem igaz, Joli?A fiú bólintott.– Ha a csata kirobbant volna, a felel sség Nieldet terheli. Mawat biztos akart lenni abban, hogy

gondok lesznek. … még orvlövészeket is vitt fel a tet re, hogy kezdjenek k l ni, ha Wehutti és Nieldvisszalépnének. Szüksége van a háborúra.

– Így meg tudná kaparintani a hatalmat – gondolkodott hangosan Qui-gon.– Azt gondolja, hogy Nield gyenge – mondta Joli, és a falnak támasztotta a hátát. – Most is egy

újabb csatát tervez.– Ma? – kérdezte Obi-van. – Azért bújtatok el ide? Deila még mindig az ajkait harapdálta.– Megpróbált minket is betoborozni, de mi inkább elbújtunk. Nem akarunk harcolni. Különösen

amióta senki sem találja Nieldet. Mawat egy nagy akcióra készül, de nem tudjuk biztosan, hogy mire. Asaját feje után megy. Azt akarta, hogy állítsak össze néhány bombát. De neki nincs hatalma ahhoz, hogyelkezdjen egy háborút az Öregekkel!

– Azt hiszem, Mawat és Nield rült – tette hozzá Joli.– Hiszen béke van végre. Miért nem tudjuk megtartani?– Ez nagyon jó kérdés, Joli – biccentett Qui-gon. – Azt kívánom, hogy a galaxis minden bolygója

meg tudja válaszolni.– Szóval az egyik orvlövész l tte le Cerasit – mondta Obi-van, amint kiértek az utcára. Kábult volt

attól, amit megtudott. – Mawat miatt Cerasi halott. A különös az, hogy Mawat is szerette Cerasit.– A fontos pedig az, hogy nem Nield ölte meg Cerasit – tette hozzá Qui-gon. – Meg kell tudnia, és

tudnia kell Mawat árulásáról is. Van ötleted, hol lehet Nield?– Egy tucat hely bármelyikén – vont vállat Obi-van elgondolkodva. – A csatornában, a parkban…– Váljunk ketté – javasolta komolyan Qui-gon. – Kifutunk az id l.A köpenye alá nyúlt, és el húzta Obi-van fénykardját, majd a fiúnak adta.– Itt van. Van egy olyan érzésem, hogy szükséged lesz rá.Obi-van ujjai ráfonódtak a markolatra. Ahogy megemelte, az Er hirtelen átjárta a testét.Amint az övébe t zte, és felemelte az állát, a pillantása találkozott a Qui-gonéval. Most el ször,

amióta Qui-gon megérkezett, nem érzett szégyent.Nem számított, mit gondolt Qui-gon. még mindig Jedi.

Fejezet

Obi-van elment a Weir folyóhoz, ahol Nield boldog id ket töltött kisfiú korában. Aztán elment azEgyesült Kongresszus Épületéhez. Mindenhová elment, mígnem megtorpant; hirtelen pontosan tudta, holkeresse Nieldet. Cerasival volt.

Obi-van különösen kihalt utcákon rohant végig. Vajon Zehava polgárai hallották, hogy egy csata vankészül ben? Nem volt ideje emiatt aggódni.

Aztán megérkezett a Tanúbizonyság Terméhez. A bejárat homlokzata himl helyes volt abecsapódott lövedékekt l és az azok okozta mélyedésekt l. Kinyitotta az ajtót, és belépett a sötétségbe.Várt, amíg a szeme megszokta a sötétséget, majd elindult azon a folyosón, amelyik Cerasi emlékm véhezvezetett.

Nield a padlón feküdt, egyik karjával Cerasi sírkövét ölelte. Obi-van gombócot érzett a torkában. Aharag, amelyet eddig érzett, egyetlen pillanat alatt elenyészett. Emlékezett Cerasi szavaira, amelyek Nieldgyermekkoráról szóltak. A szerettei közül egyiket a másik után gyilkolták meg – az apját, az anyját,fivéreket és unokatestvéreket, akik között végül nevelkedett. Hontalan árva lett bel le, és félt bízni, ésmegszeretni másokat. Aztán találkozott Cerasival. Ha Obi-van szomorúsága szörny volt, akkor a Nieldésokkal rosszabb.

Amint Nield meglátta Obi-vant, a lábai elé l tt.– Hogy merészeltél idejönni? – kiáltotta reszketve.– Meg kellett találnom téged – kezdte Obi-van. – Rájöttem valamire, amir l neked is tudnod kell.– Nem mondhatsz nekem semmit, amit tudnom kellene – vágott vissza Nield megvet en.– Nem te ölted meg Cerasit – bökte ki sietve Obi-van.– Igazad van… te voltál! – zokogott fel Nield.– Nield! – szólította meg a fiút gyengéden. – Tudod, hogy nekem is nagyon hiányzik. Valaha barátok

voltunk. Mi történt? Miért gy lölsz engem ennyire?

– Mert Cerasi meghalt! – ordította Nield. Váratlanul felpattant, és rárontott Obi-vanra. Ököllel ütötte,ahol érte, záporoztak az ütései a másik fiú fejére, és vállára. Nield szívós, er s fiú volt, Obi-van azonbannagyobb, er sebb és jól képzettebb. Könnyedén Nield mellé lépett, megragadta a karjait, és hátrakulcsolta

ket. Nield megpróbálta kicsavarni magát.– Ne hadakozz, akkor nem fog fájni! – tanácsolta Obi-van, de Nield folytatta a próbálkozást a

szabadulásra. – Figyelj rám, Nield! Mawat volt az, aki felfegyverezte az Öregeket.Nield hirtelen abbahagyta a küzdelmet.– Háborút akar – folytatta Obi-van. – Ha elkezd dik, és ha a Ifjak nem fognak gy zni, téged fognak

okolni. Azt hiszem, megegyezett az Öregekkel. Kormányozni akar a bolygón, és ezért bármit képesmegtenni.

– Mawat soha nem árulna el engem – motyogta Nield.– Azon a napon, amikor Cerasi meghalt, Mawat akarta, hogy lövöldözés törjön ki – folytatta Obi-

van, figyelmen kívül hagyva Nield megjegyzését. – Orvlövészeket küldött a tet re. Az volt a parancsuk,hogy kezdjenek l ni, ha te vagy Wehutti visszalépnétek a harctól. És k l ttek. Így ölték meg Cerasit.Nem te voltál, és nem is Wehutti.

Obi-van elengedte Nield karjait, mire a fiú szembefordult vele.– Mawat nyomást gyakorolt rám, hogy mozgósítsunk – szólalt meg kissé még vonakodva. – Az

elején még vele tartottam. De Cerasi halála után… már nem tudtam gondolkodni. Alig tudtam lélegezni.De valami történt velem itt, Cerasi mellett. Láttam, milyen rossz voltam. Hogyan is akarhattam egy újabbháborút? Most már látom, miért er szakoskodott velem.

Obi-van hangokat hallott a terem el tti utcáról. Nyugtalanul néztek össze Nielddel. Nem voltakablakok a terem épületén, így az els bejárathoz kellett sietniük. Átnéztek a golyó ütötte falon.

Mawat és a takarítóifjak egy csoportja volt odakinn. Szorgalmasan pakoltak valamit a falakkalszemben.

– Behálózzák az egészet robbanószerrel – jött rá Obi-van. – Fel akarják robbantani a termet. Ezzelakarják provokálni az Öregeket. És Mawat az egészet rád fogja majd. Mindenki el fogja hinni, hiszenvégül is te voltál az, aki a termek lerombolását javasolta.

– Meg kell állítanunk ket – jelentette ki Nield. Obi-van örömmel fedezte fel Nield szavaiban atöbbes szám önkéntelen használatát. El húzta a fénykardját, és bekapcsolta. Ahogy a kard megtelt élettel,és felragyogott világoskék színe, bátorság járta át a testét.

– Együtt elbánhatunk velük – mondta Obi-van. Nield is el vette vibropengéjét.– Jó szerencsét! – biccentett Obi-van, mire Nield lassan elvigyorodott.– Nekünk nincs szükségünk szerencsére.– Mindenkinek szüksége van szerencsére.– De nem nekünk.Nield Obi-van vállára tette a kezét. A barátságuk hamuból és füstb l emelkedett fel újra. A veszély

odakinn leselkedett, és k együtt néztek szembe vele.A fegyvereiket magasra tartva elindultak kifelé, hogy találkozzanak Mawattal.

Fejezet

Qui-gon csak remélni tudta, hogy Obi-van nagyobb sikerrel járt Nield keresésében, mint . Acsatorna kihalt volt. A legtöbb ifjú már a felszínen talált szállást magának.

Kicsit elid zött a boltozatos teremben, amelyet a Ifjak a háború el tt használtak f hadiszállásként.Talán itt találhat valami nyomot, amely elvezetheti Nieldhez. Megállt a szomszédos kamrában, amelybenCerasi és a legfiatalabbak aludtak. Senki sem mozdította el a személyes tárgyait, valaki azonban virágokathozott a hálóhelyére, amelyen még ott volt a rendesen összehajtogatott takaró, és az összetekert matrac.

Qui-gon végigsimította a takarót az ujjaival. Szívbe markoló érzés volt számára. Itt rakott rendetCerasi életének utolsó reggelén.

Apró dudort éreztek meg az ujjai a takaró alatt. Becsúsztatta a kezét a red k közé, és egyholografikus üzenetlemezt húzott el .

Qui-gon beillesztette a lejátszó egységébe. Cerasi hagyott maga után egy utolsó üzenetet.

Obi-van és Nield belevetették magukat a csatába. Létszámfölényben volt az ellenfél, de a meglepetésaz oldalukon állt.

Els dleges céljuk az volt, hogy megakadályozzák Mawat embereit abban, hogy még többrobbanószerkezetet szereljenek fel. Obi-van és Nield ádázul támadtak. A fénykard pontosan illeszkedettObi-van tenyerébe. Kecsesen mozgott, tökéletes egyensúllyal, a fénykard pedig csupán egy fényfolt voltmozgás közben. Nield a vibropengéjével támadt, széthasítva a felszereléseket tartalmazó dobozokat, ésegy halom törmelékké olvasztva ket. A takarítóifjak eldobták a maradék id zít szerkezetet, és fejvesztvemenekültek.

Visszaverték a takarítóifjakat egy védekez pozícióba a tér végében. Ott azonban Mawat mármegszervezte az emberei maradékát. Obi-van és Nield a kiszáradt szök kút mögött találtak rejtekhelyet.A kút köríves fala menedéket nyújtott az ellentámadással szemben. De nem lettek volna képesek sokáigkitartani.

– Mit fogunk csinálni? – kérdezte Nield, lehúzva a fejét, amint egy lövedéksorozat belecsapódott abe, törmelékeket spriccelve széjjel. – Nincs nálam l fegyver, csak a vibropengém.

Obi-van felemelte a fejét, majd sietve vissza is húzta.– Az már biztos, hogy jóval többen vannak nálunk. És Mawat valószín leg er sítésért küldött.– De legalább a termet már nem tudják felrobbantani – jegyezte meg Nield aggodalmas hangon.– Majd kitalálunk valamit – biztosította Obi-van, belül azonban már korántsem volt olyan

magabiztos. Azt kívánta, bárcsak felbukkanna Qui-gon. Egyetlen fénykarddal ugyanis nem láttavalószín nek, hogy meg tudja védeni Nieldet, és közben harcolni is képes.

Hirtelen lézert z csattant. Obi-van és Nield döbbenten fordultak hátra, Deila, Joli és Roenni tüzeltekrájuk.

– Úgy gondoltuk, szükségetek lehet egy kis er sítésre – mondta Deila, amint melléjük huppant a falfedezékébe. – Roenni már intézkedett a többieknél. A másik oldalról kerítik be Mawat embereit.

Éppen hogy Deila befejezte a mondatot, jó néhány Ifjú özönlött be a térre, körülvéve Mawatot.Legalább egyenl k az esélyek.

– Gyerünk! – kiáltotta Obi-van.Átugrottak a szök kút falán, és a csata színhelye felé rohantak. Lövedékek süvítettek el mellettük, de

Obi-van képes volt kivédeni ket a kardjával.A mély hála érzésével vette tudomásul, hogy az Er eltölti, és vezérli az útján. Tervezés nélkül

mozdult el re, kiszámítva a várható becsapódásokat.Mawat füttyentett egyet, újabb takarítóifjak t ntek el hirtelen a sarok mögül, és k is csatlakoztak a

harchoz. A fénykard szinte repdesett, ahogy Obi-van igyekezett közel férk zni Mawathoz. Ha sikerülneelkapnia, talán a csata is véget érne.

A takarítóifjak egyik tagja célba vette Nieldet a fegyverével, de Obi-van még idejében lecsapott, akard majdnem érintette a fiú csuklóját. A fénykard megégette a b rét, mire egy kiáltás hagyta el a fiúajkait.

Térdre hullott, arcára fájdalom borult.Nield és Obi-van gyors, szánakozó pillantást váltottak. Ez volt az utolsó rettenet:, olyan dolog,

amir l már azt hitték, soha nem következik be. A Ifjak egymás ellen harcoltak, ráadásul ugyanazon ahelyen, ahol Cerasi életét vesztette.

És mintha csak megidézték volna, Cerasi cseng hangja töltötte be a leveg t.– A háború után hoztam meg a döntésemet – mondta tiszta, er s hangon. – Többé nem fogok

fegyvert. És nem harcolok többé a béke nevében… Bár talán ma meghalok érte.Mindenki megdermedt. Obi-van úgy érezte, mintha a szíve kalapácsként akarta volna szétverni a

mellkasát. Vadul pillantott körbe. Qui-gon a szök kút falán állt. A Jedi egy er sít berendezést tartott akezében, olyat, amilyet a Ifjak használtak a háború elején, amikor még csak azt akarták elhitetni azÖregekkel, hogy több fegyverük van, mint valójában.

Cerasi remeg hologramképe a száraz szök kút vízkiáramló nyílása fölött lebegett. Obi-van érezte,hogy körülötte mindenki visszatartotta a lélegzetét. Végignézett az arcokon, amelyekre kiült a döbbenetés a szomorúság.

Cerasi sok életet érintett, és sok szívbe beköltözött. Az Ifjak általa lelkesítve, vállvetve harcoltakegyütt vele, megtapasztalva a veszteséget és a gy zelmet is. Még most is megvolt a hatalma, hogymegállítsa ket, és figyeljenek a szavaira.

– Tegyetek meg nekem egy szívességet, barátaim! Ne építsetek egyetlen emlékm vet sem aszámomra. És egyet se romboljatok le. A történelem nem tartozik a kedvenceink közé, de ez nem jelentiazt, hogy megsemmisíthetjük. Ne hagyjuk, hogy a békér l sz tt álmunk meghaljon. Dolgozzunk érte, nepedig gyilkoljunk! Már megnyertünk egy háborút a békéért. Mindig azt mondtuk, hogy egy háborúnakelégnek kell lennie.

Cerasi pimaszul elvigyorodott – Obi-van számára oly jól ismert arckifejezéssel.– Ne gyászoljatok túl hosszú ideig! Végül is én csak békét akartam. – Vállat vont. – Ezt az utat

tegyétek magatokévá. Én ezt választottam.Cerasi képmása elt nt. A tér már nem volt tele vibráló jelenségével, de az érvei és a szeretetének

maradványai még ott visszhangoztak.Obi-van után Nield is ledobta a fegyverét. Mindketten Mawatra néztek. A fiú kihívóan bámult vissza

rájuk.Aztán egyik a másik után dobta a földre a fegyverét, és mindannyian Mawat felé fordultak.A kihívó arckifejezés elt nt a fiú arcáról, és végül eldobta a pisztolyát.Zehava utolsó háborúja véget ért.

Fejezet

Qui-gon ügyes tárgyalókészségének és Nield meg Wehutti hatalmának köszönhet en szilárdbékeszerz dés jött létre a Melida/Daanon. Nield beleegyezett, hogy megosztja a hatalmat a melida és adaan Öregekkel. Többé nem fog megoszlani a város sem korra, sem törzsi származásra való tekintettel.

Mawat visszatért a külvárosba néhány követ jével. Látta, amint Zehava irányítása kicsúszik Nieldkezéb l, és már látta magát, mint a Melida/Daan megment jét. Beismerte, hogy tévedett, mind Nieldnek,mind pedig az ifjaknak. Cerasi szavai t is megérintették.

– Talán majd is megtalálja a saját megbocsáttatását a külvárosban – mondta Nield Obi-vannak.A szök kút el tt álltak, Obi-van indulásának napján. Úgy tervezte, hogy visszatér a templomba.

Megkérdezi a tanácsot, visszaveszik-e a Jedik közé. Qui-gon beleegyezett, hogy magával vigye.Nield átkarolta Obi-van vállát.– Nehéz id szakot éltél át miattam, barátom. Jó, hogy megbocsátást találtál a szívedben.– A fájdalom legy zi a legjobbjainkat is – felelte Obi-van.Nield elgondolkodva meredt a szök kútra.– Most jöttem csak rá, milyen közel jártam ahhoz, hogy a Melida/Daant véres csatamez vé

változtassam, amit pedig olyannyira gy lölök. Az igazság az, Obi-van, hogy nagyon féltem.Obi-van megfordult, hogy a fiú szemébe nézhessen.– Te? Féltél?– Egyedül éreztem magam – magyarázta egyszer en Nield. – Olyan munkát végeztem, ami túl nagy

feladat volt ahhoz, hogy kezelni tudjam. Vezet re lett volna szükségem, de senki sem volt, akihezfordulhattam volna. Úgy t nt a számomra, hogy egyetlen öregnek és a Közép Generáció egyetlentagjának sem voltak ötletei. De azért ez nem teljesen igaz, találtam vezetést. Mindig a leghangosabbakrahallgattam. Mostanra felfedeztem, hogy vannak mások is, akik osztják az elképzelésünket a Melida/Daanbékéjét illet en.

– Új világot teremtettél – mondta Obi-van.– Mi teremtettük – javította ki Nield. – Most már csupán egyetlen dolgot sajnálok.– Hogy Cerasi nincs itt, hogy mindezt lássa – fejezte be Obi-van gyengéden.Nem sokkal kés bb Obi-van a szállítóhajó felé kullogott, Qui-gon nyomában. Szerette volna

megtörni a hallgatást. Miért ilyen esetlen ez így? Ezt a fajta csendet az érzelmek okozzák, gondolta.Érzések, amelyeket nem lehet megosztani.

Meg kellett törnie. Fel kellett tennie a kérdést, amely majd széttépte a szívét. Félt a választól, de anem tudás sokkal rosszabb volt.

– Visszaveszel valaha is, Qui-gon?A szavak egy ideig a hideg leveg ben függtek. Qui-gon nem válaszolt, sétált tovább.

– Tudom, hogy komolyan Jedi akarok lenni – tette hozzá Obi-van. – Soha többé nem lesznekkétségeim.

– Tudom én is, hogy komolyan Jedi szeretnél lenni – válaszolt Qui-gon óvatosan. – De az már nemolyan világos, hogy vajon komolyan újra az én padavanom leszel-e.

Obi-van szíve lecsillapodott. Tudta, hogy fölösleges vitatkozni Qui-gonnal vagy megpróbálnirábeszélni. Elhagyatottság töltötte el. Nem elég már egyszer en csak Jedinek lenni. Qui-gonpadavanjának kell lennie. Nem csak azért, mert egyszer hibát követett el, és a büszkesége egy újabblehet séget követel. Nem a büszkeség vezérelte. Valahol mélyen, a szívében érezte, hogy ez így helyes.

Qui-gon még nem érezte. Szerinte azzal is meg kell elégednie, hogy Jedi lehet.Hirtelen megszólalt Qui-gon kommunikátora.Rápillantott az üzenetre, majd elsápadt, léptei lelassultak.– Mi történt? – kérdezte Obi-van.– Üzenet jött a templomból – felelte komoly arccal Qui-gon. – Iszonyú baj történt. A templomot

megtámadták. Merényletet kíséreltek meg Yoda ellen!