Júlia - A bájos jövevény

7/31/2019 Júlia - A bájos jövevény

http://slidepdf.com/reader/full/julia-a-bajos-joeveveny 1/63

Lindsay Armstrong: A BÁJOS JÖVEVÉNY

1. FEJEZETSteve Kinane lekanyarodott az autópályáról. Kisvártatva halk szitkozódás közepette a padkára

kormányozta a Rangé Rovert. Egy lány állt ott, és magasra tartott hüvelykujjal stoppolt azelhagyatott, poros dűlőúton.A szokás s az illem úgy diktálja, hogy az ember segítsen a bajbajutott utazókon, ám Steve-nek fárasztó napja volt, és semmi kedvet nem érzett újabb bonyodalmakhoz. Ráadásul a hölgy nemis olyan gyámoltalan, állapította meg, mikor észrevette a gazdája lába mellett ülő, fekete foltos

blue heelert. A középtermetű ausztrál juhászkutya hűsége legendás.Ugatás fogadta, amint kinyitotta az ajtót, ám gazdája egyetlen szavára az eb elnémult és leült,csak a szemét tartotta rendületlenül Steve-en.- Üdv! - lépett oda Steve a nőhöz. - Merre felé tart?A csinos, szőke teremtés a húszas évei elején járhatott. Kék vászonkalapja alól lófarokba kötött,hullámos fürtök buktak ki. Szürke szemét nyíltan a férfira szegezte, akinek nem kerülték el

figyelmét a farmer és a póló alatt megbúvó karcsú test domborulatai.- Jó napot! Köszönöm, hogy megállt. A Mount Heléna birtokra megyek, tudtommal nagyjábóltíz mérföldre lehet innét.Steve összevonta a szemöldökét.- Tudnak az érkezéséről?- Talán ismeri a helyet? - kérdezett vissza a lány udvariasan, és szemügyre vette a férfi foltos,kirojtosodott nadrágját, megfakult dzsekijét, viharvert csizmáját és piszkos kezét.Steve is végignézett magán.- Hm... ott dolgozom. - Meg nem tudta volna mondani, miféle ösztön súgta, hogy takarékosan

bánjék az igazsággal.- Ó! Akkor igazán hálás lennék, ha elvinne. Nem sokan járnak errefelé. Egyébként CharlotteWinslow vagyok.Steve megrázta a feléje nyújtott kezet, és óhatatlanul megfigyelte a nő karjának enyhénlebarnult, selymes bőrét. A kutya fenyegetően felmordult.- Semmi baj, Rich! - csitította a gazdája, miközben visszahúzta a kezét.- Sajnálom, de a Charlotte Winslow név nem cseng ismerősen.- Szólítson csak Chattie-nek, mint mindenki! Nos... lehet, hogy nem volt idejük szólni...magának.- Lehet - hagyta rá Steve gúnyosan, és újfent behatóan végigmérte. - Lehetséges, hogy Mark Kinane-t keresi?- Miből gondolja?

- Volt már rá példa. Szóval?Pillanatnyi habozás után Chattie úgy döntött, nem köntörfalaz, gondoljon róla ez a fickó, amitakar.- Igen, őt keresem.- Milyen ügyben?- Hát... Mark mesélt a birtokról, és felajánlotta, hogy bármikor meglátogathatom. Tehát ittvagyok! - mosolygott, ám tartott tőle, hogy a férfi átlát a hazugságon.- És hogy az ördögbe jutott el idáig?- Egy barátom, aki Augathellába ment, elhozott Brisbane-ből. Tovább is vitt volna, de az autójanem ilyen terepre való - biccentett a lány a kátyúktól, barázdáktól, vízmosásoktól szabdalt,vörös földút felé.

- No és ha senki nem jön erre, akkor mi lett volna?



Chattie vállat vont, és igyekezett palástolni, milyen kínos helyzetbe hozta az ismerőse, akitcseppet sem izgatott ez a lehetőség, amikor itt hagyta ezen az isten háta mögötti helyen.- Úgy terveztem, várok még egy órát, aztán visszamegyek az országútra, ahol könnyen kapok fuvart a legközelebbi városig. Aztán... holnap is lesz nap.A férfi még egy pillanatig nézte, aztán bólintott.

- Rendben. A kutya beülhet hátra, a csomag mellé. - Azzal felkapta a lány utazótáskáját.Öt perccel később a kis társaság bent ült a kocsiban, és Steve bosszúsan érezte tarkóján az eblihegését, aki a hátsó ülésről nyújtogatta a nyakát izgatottan.Chattie ellenben elismeréssel figyelte, milyen biztos kézzel kormányozza az autót az idegen afölöttébb rossz állapotban levő úton, és akaratlanul is arra gondolt, hogy a Mount Heléna birtok erős kezű és markáns arcú alkalmazottja igen jóvágású fickó. Erről eszébe jutott a pár perccelkorábbi jelenet, mikor a férfi pillantása leplezetlenül végigmustrálta a testét - és elpirult.Sietve rendreutasította magát, hiszen sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas efféle bujagondolatokra, és inkább a tájra fordította figyelmét. A pusztaság sivár képét néhány érdekessziklaalakulat felbukkanása enyhítette.Egyszer csak megszólalt az útitársa:

- Mióta ismeri Markot?- Pár hónapja, azt hiszem.Steve rásandított. A nő levette a kalapját. Elbájoló az arcéle! Rövid, egyenes orrocska, telt,érzéki ajak, finom vonalú állkapocs, és hosszú, karcsú nyak. Még a füle is helyes, ahogy mögétűri a rakoncátlan szőke fürtöket.Meg kell hagyni, Mark, jó az ízlésed, bár valami azt súgja, hogy ezúttal túl nagy fába vágtad afejszédet.- Hogyan ismerkedtek meg?- Egy bulin - felelt Chattie őszintén, ugyanakkor érezte, hogy miközben igyekszik minélegyszerűbb válaszokat adni, olyan színben tünteti fel magát, mintha Mark barátnője lenne.Ebből pedig még adódhatnak nehézségek. Mosolyt erőltetett az arcára, hogy elvegye a kérdésélét: - Kihallgatást tartunk?A mosoly megtette hatását, a férfi vidáman válaszolt:- Csak kíváncsiskodom. Végre valami más, mint a tehenek megszokott látványa! -A legelőegyik fertályán összesereglett jószágok felé intett. - Az egyhangúság néha azember agyára megy.Chattie követte szemével a mozdulatot, és elnevette magát. Csilingelő hang töltötte be a kocsit.- Meg tudom érteni. Azt hiszem, Mark is így érez. - Elhallgatott, és az ajkába harapott. Azért

jött, hogy megtalálja Mark Kinane-t, nem pedig hogy egy alkalmazottal fecsegjen róla! - Tudjamit? Mesélek magamról. Tanár vagyok.A kocsi egy pillanatra önállósította magát.

- Mi ebben olyan meglepő? - nevetett Chattie a férfi döbbenetén.- Nem úgy néz ki, mint egy tanár.Tekintetük egy kurta, de jelentőségteljes másodpercig összekapcsolódott.- Attól tartok, a tanárokról alkotott képe kissé idejétmúlt.- Lehet. Mit tanít?- Háztartási ismereteket. Vagyis főzést meg varrást. Magam is imádom mindkettőt. .Egyre érdekesebb, tűnődött Steve Kinane. Az öccse, Mark - eddigi tapasztalatai szerint - nem aházias erényeket kereste a nőkben. Modellek és színésznőcskék szerepeltek a szerelmi életében,csillogó, könnyed teremtések, akik vajmi kevés gyakorlati érzékkel rendelkeztek, legalábbis aző szemében.Ez a lány külsőre beleillik a sorba, ugyanakkor nemcsak hogy gyakorlatias, kézzelfogható

dolgokat tanít, de annak alapján, ahogy nekivágott a világnak, meg ahogy beidomította akutyáját, ő maga is elég gyakorlatias és talpraesett lehet.



- Van valami kifogása ellene? - törte meg Chattie a hosszúra nyúlt csendet.- Nem, semmi. - Csak nem áll össze a kép, tette hozzá magában a férfi.- Festegetek és zongorázom is.Steve-nek most már határozottan az volt az érzése, hogy a lány kineveti. A férfi szemegyanakvóan összeszűkült.

- Mark csak mesélt valamit.Chattie hirtelen ráébredt, hogy izmos útitársa voltaképp könnyűszerrel megtagadhatja tőle azingyenfuvart, ha úgy találja, jogtalanul akar befurakodni a birtokra.- Hát... tudtommal Mark még nem döntötte el, hogy akar-e hosszú távon itt dolgozni, viszont aztmondta, nagyon érdekes hely. Sosem jártam még marhatenyésztő telepen.- Folytassa!- Mit akar még tudni? - fortyant föl a lány a parancsoló hangnem hallatán. - Mark diktátortermészetű bátyja vezeti a birtokot, de ez magának nyilván nem újdonság, ha ottdolgozik.Rich egyetértőén felmordult.A férfit láthatóan majd szétvetette a düh, de az arcáról eltűnt a gyanakvás.

- És ezt a bestiát akarja ráuszítani a gyanútlan háziakra? - dohogott.- Rich elalszik a szabadban is, ha kell, és szíves örömest bemutatom mindenkinek. Nem kelltőle félni. Roppant barátságos állat.- Amíg valaki nem emeli fel a hangját magával szemben.- Kölyökként találtam rá, egy kuka aljában. Nem is tudom, hogy maradt életben, úgy kellettkiásnom a szemét alól. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk.- Illően hálás és elkötelezett - bólintott a férfi. - Azért nem kell ilyen vasvillaszemet mereszteni- tette hozzá csitítóan. - Én is kimentettem volna.Elforgatta a kormányt, és behajtottak egy széles, rácsos kapun. A kerekek alatt megcsörrent arostély, mely visszarettenti a jószágot az átkeléstől. A kapun nem hivalkodón, de jól láthatóanott állt: MOUNT HELÉNA, s az út minősége látványosan megjavult. Az utolsó mérföldetcsendben tették meg.A szélvédő üvegén keresztül Chattie végül megpillantott egy terjedelmes, fehérre festett házatvörös bádogtetővel. Cserjék, pázsit és tetszetős léckerítés övezte. Voltaképp minden ápolt

benyomást keltett, a láthatóan öreg házon csillogott a friss festék. Az épület mögött hatalmasvíztartályok álltak, lila és sárga virágokba öltöztették őket a murvafürt és a kis télizöld bokrai, aháttérben pedig szelíd dombok sora emelkedett, arányló fűtakarójukat egy-egy cserje pettyeztesötéten.A lányt lenyűgözték a színek: a vörösesbarna talaj, a kék ég, a sárguló fű s a ház meg a kertélénk árnyalatai. Megkönnyebbülten felsóhajtott.A férfi kérdőn nézett rá.

- Elég civilizáltnak tűnik - magyarázta zavart mosollyal.- Valami vadonra számított?- Őszintén szólva, nem is tudom. Mark elbeszélése... a férfiak nem túl ügyesek, ha le kell írniuk egy házat, nem igaz?Steve nem felelt, csak komor, tűnődő arcot vágott, aztán kiszállt az autóból.- Mindjárt szólok a... házvezetőnek. Itt is van.Chattie csak bámult. A "házvezető" egy markos, cserzett bőrű, középkorú férfi volt, akinek fölül tar koponyája mögött őszes lófarok leffegett. Hogy mit beszéltek a kerti kapuban állva, aztnem hallotta, de látta, hogy a lófarkas hitetlenkedve csóválja a fejét. Aztán odajöttek a kocsihoz.- Chattie, ő Síim - mutatta be a férfit az útitársa, akinek, mint erre csak most döbbent rá a lány,még a nevét sem tudta. - Ő vezeti a háztartást, és magának is gondját viseli, míg...

elrendeződnek a dolgok.- Üdvözlöm, Síim! - nyújtott kezet a nő a kocsi ablakán keresztül. Rich vakkantott.





Mark persze nem tudott róla, mert az egész csak a szakítás után derült ki, és a hogyant illetőenBridget is értetlenkedett. Talán a szenvedélyes találkák valamelyikén megfeledkeztek azóvintézkedésekről, vagy egyszerűen elfelejtette bevenni a tablettát...?Chattie mindenesetre életében először szigorúan val latóra fogta a húgát, és kiszedte belőle aszakítás kozmetikázatlan körülményeit.

Mint kiderült, Mark, aki annyi idős volt, mint Chattie, összezavarodott. Túl volt már egyfelbontott eljegyzésen, nem tudta biztosan, milyen pályát válasszon, és ráadásul hazarendelte a birtokra a kiállhatatlan bátyja. Bridget szerint egyébként is e zsarnoki fivér - akit az apjuk jobban szeretett! - okolható Mark összes kételyéért és nehézségéért. Rá akarja kényszerítenivalamire az öccsét, amihez annak nincs kedve. Aláássa az önbizalmát. Bezzeg az ő szeretőtámogatásával, a családi együttélés hátterével mindjárt más lenne a helyzet, jelentette ki Bridgetlelkesen.Chattie nem volt ebben ennyire biztos. Markot elragadó fiatalembernek tartotta, akinek nehézellenállni, ám hogy valóban olyan kiváló ember-e, s hogy valóban oly lelkesen fogadná-e a hírt- nos, efelől voltak kétségei. Mindazonáltal úgy vélte, joga van tudomást szerezni agyermekéről, miként a gyerek is joggal várhat el némi támogatást.

Természetesen Bridget maga akarta közölni Markkal a nagy hírt, ám ebben a kérdésben Chattienem engedett. Nem hagyhatta, hogy törékeny, zaklatott húga, akit reggelente egyre gyakrabbankínozott émelygés, ilyen bizonytalan kimenetelű kalandra vállalkozzék. Nem, majd ő felkeresiMarkot!Először is felhívta a birtokot, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy Mark épp kint van azállatoknál, de hagyhat neki üzenetet - amit ő nem tett. Másodszor pedig megkérte egy

barátjukat, hogy költözzék oda Bridgethez, míg ő távol van, hátha esetleghosszúra nyúlik a távolléte.- Remélem, felesleges óvintézkedés volt! Ha Mark két napja itt volt, akkor mégmost is biztosan itt van, ugye?Rich, aki időközben összegömbölyödött a padlón, felnézett fél szemmel, és megcsóválta afarkát.- Viszont - folytatta a hangos elmélkedést Chattie mosolyogva - még mindig nem tudom, mihezkezdjek azzal a félreértéssel, hogy én lennék Mark barátnője.Rich megvakarta a fülét, és Chattie elnevette magát.- Igazi tévedések vígjátéka, ugye? No, majd megpróbálok rögtönözni. Úgy tűnik, eléggégyanakvó népek laknak errefelé, legalábbis a délutáni sofőröm alapján ítélve.Lelki szemei előtt felderengett a férfi képe, és Chattie összevonta a szemöldökét. Képzelődik,vagy tényleg volt abban a fickóban valami... valami olyasmi, amitől többnek tűnt egyszerűtehénpásztornál egy isten háta mögötti birtokon?Ám hiába kutatott az emlékezetében, csupán azt szögezhette le újból, hogy a rárakódott kosz és

por dacára a sötét hajú, sötét szemű, izmos férfi kimondottan vonzó volt.- Biztos attól izmos, hogy annyit hajkurássza a teheneket - legyintett fitymálóan, de agondolataiból nem sikerült ennyivel száműznie az erős kezű ismeretlent, még kevésbé az átható

pillantását, amellyel szinte levetkőztette. Ám a legfurcsább az egészben, hogy amennyire bosszantó volt az a leplezetlen mustra, legalább annyiraizgató is...Most hagyd abba! - figyelmeztette magát, és nagyot ásított. Fárasztó nap volt a háta mögött.

Nem akart lepihenni, ahogy Síim tanácsolta, de a vágy, hogy lehunyja a szemét egy pillanatra,ellenállhatatlannak bizonyult.Mikor két órával később felébredt, egy pillanatig zavartan bámult a sötétbe, aztán felkapcsoltaaz éjjeliszekrényen álló lámpát. Az óra fél hetet mutatott.

- No, elég a tespedésből! - buzdította magát hangosan, és lendületesen felült.



Rich is feltápászkodott, és kimentek a kertbe. Bár a birtok kutyái elvben nem jöhettek be ide, biztos, ami biztos alapon Chattie felcsatolta Richre a pórázt, és úgy tettek pár lépést.- Most be kell érnünk ennyi testmozgással - magyarázta neki, mikor visszatértek a szobába.Épp csak annyi ideje maradt, hogy letusoljon, máris kopogtak az ajtón. - Rövidesen asztalon a

vacsora, kisasszony! - közölte Síim. - Mr. Kinane pedig azt üzeni, hogy örömmel látná egyitalra.-Mark?Síim a fejét rázta.- Egyébiránt készítettem az ebnek is harapnivalót. Mit gondol, eljön velem? , Chattiemegköszönte a figyelmességet, és Síim gondjára bízta Richet, mikor eszébe jutott valami.- Voltaképp hány Mr. Kinane van? Tudtommal Mark édesapja már nem él, fivére pedig csak egy van.- Őróla van szó. Jöjjön, mutatom az utat! Chattie nagyot nyelt, de felszegte az állát.- Köszönöm.Steve Kinane kezében megállt a whiskyspohár, mikor meghallotta Síim hangját:

- Erre tessék, kisasszony!Megfordult. A társalgó ajtajából döbbent, szürke szempár meredt rá.Charlotte Winslow átöltözött a vacsorához. Steve is tiszta farmert meg inget vett, ám a nőegyszerűen elragadó volt. Szőke haja kibontva omlott a vállára, a loknik aranylón csillogtak alámpafényben. Egyszerű, de elegáns krémszínű pantallót és aranybarna selyemblúzt viselt,melyekben tökéletesen érvényesült karcsú, nőies alakja. Vonzó volt minden ízében, és Steverájött, hogy eddig nem találkozott olyan személlyel, aki még akkor is bájos, ha meglepetésébentátva marad a szája.- Jöjjön be, Chattie! Mit kér inni? A nő becsukta a száját.- Jól sejtem, hogy ki maga? - sziszegte összeszorított fogakkal.- Steve Kinane vagyok, Mark bátyja. A zsarnok személyesen!

2. FEJEZET

- Miért nem mondta? A férfi vállat vont.- És vajon ön mit nem mondott el nekem, Miss Winslow? Tölthetek magának valamit?Chattie villámló szemmel vetette oda:- Igen, azt hiszem, rám fér egy ital!- Nevezze meg, milyen mérget óhajt!- Ha esetleg akad a háznál bor, lehetőleg fehér...

- Magától értetődik. - Az egyik szekrényke ajtaja mögött hűtő tárult fel.Chattie figyelte, ahogy a férfi kinyitja a borosüveget. Steve Kinane nem hasonlított az öccsére.Míg Mark szőke volt, kék szemű és könnyen vette az életet, addig fivére, aki a harmincas éveielején járt, sötét színeivel és izmos, magas termetével egy terebélyes fát juttatott az eszébe.Hogyhogy nem ismerte fel sofőrjében Mount Heléna parancsoláshoz szokott urának amagabiztosságát?!Kiülhetett az arcára a gyanakvás, mert a férfi fanyarul elmosolyodott.- Nyugodjék meg, és foglaljon helyet!Chattie egy zöld bársonyhuzatos karosszéket választott. A ház társalgóját ugyanolyan finomelegancia jellemezte, mint a hálószobát, csak itt a mahagóni- és cédrusbútorok kárpitjain ahamvaszöld és topázszín árnyalatok uralkodtak.

A férfi letett eléje egy pohár bort, majd maga is helyet foglalt a szemközti fotelban.- Tehát?



Chattie belekortyolt az italba.- Igyekszem kitalálni, miről gondolja, hogy nem mondtam el magának. - Finom vonalú állát,melyet Steve korábban már megcsodált, dacosan felszegte.- Kezdhetjük mindjárt azzal, hogy miért hajkurássza az öcsémet.- Miből gondolja, hogy hajkurászom?

- Abból, ahogy teljesen váratlanul betoppant. Nem maga az első, és azt sem titkolom, hogyamint alkalom adódik, visszaküldöm oda, ahonnét jött.Miért?- Mert Mark két napja elutazott.- Miért? - ismételte Chattie döbbenten.A férfi összehúzott szemmel fürkészte az arcát.- Mikor hallott róla utoljára?- Mit számít az? Voltaképp magának mi köze mindehhez? Miért nem közölte rögtön, hogyMark nincs itt?- Én sem tudtam. Pár napig a birtokot jártam, és csak most délután szereztem tudomást a...távozásáról.

Chattie-nek óhatatlanul a húgára kellett gondolnia, aki a kezét tördelve várja a híreket Brisbane- ben.- Hová ment? - tudakolta fátyolos hangon. - És miért ilyen hirtelen?- Ez csak egy ötlet, de elképzelhető, hogy Broome-ba ment meglátogatni a voltmenyasszonyát... - Steve elhallgatott, és a szavai hatását leste, ám a lány arcáról semmit nemtudott leolvasni. - Ami pedig a hirtelenséget illeti, nos hát Mark - dühösen elfintorodott - nem

bírja ki sokáig itt.Chattie akaratlanul is felnyögött. Zavarodottnak érezte magát, és egyre elkeseredettebbnek.Steve hűvösen méregette.- Talán nem említette Mark az eljegyzését? Akkortájt bonthatta fel, amikor megismerkedettmagával.- Én... vagyis... szóval... - Chattie felhajtotta a bor maradékát, és megborzongott.- Nem maga lenne az első lány, aki halálosan belehabarodik az öcsémbe, ám aztán kénytelen

belátni, hogy légvárakat épít. Sőt nem maga az első, aki átkel utána a fél földrészen.- Tálalva van! - harsant fel Síim hangja az ebédlőbe vezető boltív alól.- Nem vagyok éhes, köszönöm.- Nem éhes? - A férfi csípőre tett kézzel bejött. - Miután egész délután a tűzhely fölöttgörnyedtem, hogy valami finomat hozzak össze?- Miss Winslow-t kisebb megrázkódtatás érte - dünnyögött a házigazda.- Az már mindnyájunkkal előfordult. Mark lelépett, de azért a világ nem dől öszsze. Legyen jókislány, és egye meg szépen a vacsorát! Nem fogadok el nemleges választ! - Síim megrázta a

fejét, hogy csak úgy röpködött utána a lófarok.Chattie habozott. Úgy érezte magát, mint Alice Csodaországban, ugyanakkor gyanította, idejelenne fellebbenteni a fátylat jövetele okáról. Épp nyitotta a száját, hogy eloszlassa a félreértést,mikor Steve felállt, és gunyorosan ránézett.- Ne fáradjon, nem hatnak meg az öcsémért hullatott könnyek.Chattie felpattant. Ha pillantással ölni lehetett volna, Steve Kinane holtan zuhan a padlóra. Aférfit azonban láthatóan inkább mulattatta a gyilkos tekintet. Túlzó udvariassággal az ebédlőfelé intett. - Csak ön után! Hozom a bort.Chattie öntudatosan elmasírozott mellette. Talán így akarja kimutatni ez a fickó, hogy vele nemlehet kukoricázni? Ugyanakkor Chattie-nek az az érzése támadt, hogy kelleténél jobban magáravonja a férfi figyelmét. A hátát perzselte a sötét szempár

tüze.







- Nem sikerült eldöntenem, hogy szereti vagy gyűlöli azt a Jack nevű fickót - csóválta a fejét alány, aztán a szája elé kapta a kezét. - Bocsánat, semmi közöm hozzá!- Imádja - mondta komoran Síim, aki behozta a kávét -, de nem ismerek nála tapintatlanabb ésveszekedősebb teremtést. Jack időnként nem tud mást tenni, mint elmenekülni. Most, hamegbocsátanak, megyek és gondoskodom róla, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt.

Steve elhúzta a száját, és Chattie akaratlanul is elmosolyodott.Úgy látom, Síim jól ismeri magukat.A szép, szürke szemekben csillogó vidámságnak még Steve Kinane sem tudott ellenállni. -Valójában Síim az úr a házban - biccentett cinkos mosollyal, aztán megvonta a vállát. - Harrietaz unokatestvérünk. Gyerekkorától fogva itt él, mert a szülei elváltak, úgyhogy olyan, mintha atestvérünk lenne. Jack munkavezető a telepen, a birtok másik részén van a házuk. Ezek szerint -összeszűkült a szeme - róluk nem mesélt Mark.Chattie megrázta a fejét. Úgy tűnt, véget ért a fegyverszünet kettejük csatájában.A férfi a tarkójára támasztotta a kezét, és kifejezéstelen, ám annál figyelmesebb tekintettelnézte. Chattie, hogy zavarát leplezze, felemelte az ezüst kávéskannát, és kitöltött két csészekávét. Legalább az ízlésük hasonló, állapította meg, miközben belélegezte az erős, kesernyés

illatot. Mindketten feketén, de cukorral isszák a forró italt.- Nem maradhat itt óhajom ellenére, Miss Winslow - szólalt meg végül a férfi komoran.- És Mark óhaja? Az nem számít?- Mark nem adott hangot semmilyen óhajának magával kapcsolatban. Meg merem kockáztatni,hogy nincs is neki.- Nézze, valóban ismerem az öccsét, és jogom van... megkeresni.- Mennyi idős maga?- Huszonkettő. Miért kérdi?- Valami azt súgta, túl öreg Markhoz.- Nos, most már tudja, hogy nem. Egyidősek vagyunk.- Voltaképp hogy lehet az, hogy az országot járja? Nem kislányokat kellene oktatnia a főzésmeg a varrás fortélyaira? Már amennyiben valóban az a foglalkozása.Chattie nagy levegőt vett.- Nem kislányokat oktatok. A felnőttképzésben veszek részt, és most szünet van.- Annál érdekesebb. Maga egyszerűen nem Mark esete. Ő nem a józan, két lábbal a földön állónőket kedveli.- Arra céloz, hogy nem ütöm meg a mércét?- Nem ezt mondtam.Chattie megtámaszkodott az asztalon, és emlékeztette magát, hogy nem szabad elveszítenie azönuralmát. Ugyanakkor minden eddiginél erősebb kísértést érzett, hogy tisztázza a félreértést aszemélyét illetően.

Ám a férfi elgondolkodva folytatta:- Ha már szóba került, akkor inkább azt mondanám, hogy maga túl jó ahhoz, hogy igaz legyen.Mark világéletében modellekbe, színésznőcskékbe meg egyéb efféle bombázó, ifjúteremtésekbe habarodott bele, akik teljesen elveszettek lennének itt, ahol nincs butik, fodrász,étterem és a többi.Chattie az ajkába harapott. Való igaz, annak alapján, amit eddig látott, elég elszigetelt itt az élet.

Nélkülözi mindazokat a szórakozásokat, melyek Bridget számára fontosak. Ugyanakkor, haBridget és Mark együtt akar élni, nem törvényszerű,hogy Mount Helénán tegyék azt. Steve maga mondta nem sokkal korábban, hogy az öcse nem

bírja ki sokáig a birtokon.Elállt a szava, Miss Winslow?



Fenyegető mosoly fogadta a tűnődéséből felocsúdó lányt. Makacsul félreérti a helyzetet. Mark a barátom, a szó eredeti értelmében. Badarság! Magának nyomja valami a lelkét. Egy egyszerűismerőst nem rázott volna meg ennyire a hír, hogy Mark elutazott.Ördög vigye, hogy ennyire kevéssé tudom palástolni az érzelmeimet! - gondolta . lány. Egy

pillanat alatt elszállt a kísértés, hogy tisztázza a félreértést, amint megfogant benne az

elhatározás: bármi áron meg fogja találni Mark Kinane-t! Nemcsak a húga kedvéért, hanemhogy a fivérét bosszantsa!Rendben van, játsszunk nyílt kártyákkal! Van igazság a kétélű bókjában, ám mindössze ennyi:szerintem igenis jól illenék Markhoz. Ami pedig a fodrászt, az éttermet meg a többit illeti -körülnézett -, szeretem a kihívásokat... Elakadt a szava,Mr. Kinane?Sosem tudta meg a választ, mert bejött Síim, Richcsel a sarkában. Nagyszerű kutyája van,kisasszony! Roppant jól nevelt. Amikor épp nem fal fel senkit elevenen - zsörtölődött Steve.Hát igen! - nevetett egyetértőn Síim. - Nekem is volt egy régen, és majdnem dutyiba kerültemmiatta. Megtépte egy rendőr gatyáját, amúgy ám! Egyébként Mrs. Barlow és a fiatalúr nyugovóra tért.

Köszönöm, Síim! Magam is visszavonulok. Kimerített a tábori élet, Miss Winslow társaságárólnem is szólva. - Steve felállt. - Tegyen, amit csak akar - nézett Chattie-re -, csak az ezüstöt nefújja meg! És készüljön fel, hogy reggeli után azonnal elhagyja a birtokot. Jó éjszakát!Síim csípőre tett kézzel nézett utána, aztán nekilátott leszedni az asztalt.

Ne vegye a szívére! - mondta a lánynak, aki sóbálvánnyá meredve ült a székében. - Sok teher van a vállán.

Nem veszem. De nem találkoztam még ilyen... - egyszeriben nem is talált szavakat.Hát, nem dobta fel, hogy az öccse eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Pár nap múlva mustráttartunk, vendégek jönnek, miegymás, és erre Mark lelép, Jack Barlow úgyszintén. Tudja,egyébként Steve rendes ember.Ebben sajnos nem vagyunk egy véleményen. De magának, Síim, szeretném megköszönni avendéglátást. Segíthetek? Síim hálásnak tűnt, ám megrázta a fejét.Bújjon ágyba! De azért köszönöm.

3. FEJEZETHajnali kettőkor Chattie még ébren hevert a vörös selyempaplan alatt.Rich az ágy előtt szuszogott, ettől eltekintve csend honolt a házban, csak a tető reccsent megolykor-olykor, ahogy a nappali meleg után összehúzódott az éjszaka hűvösében.

Nem jött álom a szemére, többek közt azért sem, mert összerándult a gyomra, ha végiggondoltaa nap eseményeit, melyek oda vezettek, hogy rövidesen kipenderítik Mount Helénáról. Mégmielőtt erre sor kerül, valamiképp Mark Kinane nyomára kellene bukkannia, de halvány

fogalma sem volt, miképpen. Ha a háziak nem tudják, hol tartózkodik, milyen esélye van neki?Amellett lehet, hogy izgalmas dolog a pillanat hevében szembeszállni Steve Kinane-nel, de hanem a húga érdekét kellene védelmeznie, inkább örülne, hogy megszabadul ennek az embernek a társaságától. Lehet, hogy Steve Kinane tekintete és férfias külleme izgalmat és kíváncsi

borzongást ébresztett benne, ám ezt a hatást maradéktalanul megsemmisítette a megjegyzéseivelés gyanúsítgatásaival. A lekezelőn odavetett "csak az ezüstöt ne fújja meg" pedig az utolsócsepp volt a pohárban, még ha nyilván nem is gondolta teljesen komolyan.És az a gúnyos pillantás! Elég volt rágondolnia, hogy elöntse a méreg. De a düh mellettműködésbe lépett a híres - vagy hírhedt? -józan esze is. Vajon valóban nem tudja Steve, hol azöccse? Vagy csak nem akarja elmondani?Talán Síimtől többet megtudhatna, tűnődött. A férfi mintha nem osztaná a főnöke

ellenszenvét iránta. .Chattie nem szívesen használta volna ki Síimet, de hát végtére is



miért válogatna az eszközökben azok után, hogy Steve Kinane kimondva kimondatlanul azzalvádolta, házasságra akarja kényszeríteni az öccsét egy terhesség ürügyén!Arról nem is szólva, hogy nincs más ötlete.Reggelihez a tágas konyhában terítettek. Az ablakok a piros, lila és sárga virágú bokrok mögöttmegbúvó víztartályokra néztek, s minden szakács szíve megdobbant volna a parafa padló, a

mennyezetről lecsüngő kovácsoltvas edénytartó és a kerekeken gördülő zöldségesállvány láttán.Az ablakpárkányon fűszernövények zöldelltek cserepekben, és a sarokban álló nagy, kerek asztalon tarka fajanszbögrék csillogtak. Harrietnek vagy Steve-nek nem volt nyoma, egyedülBrett kavargatott kedvetlenül egy tálka zabpelyhet, miközben a lábát lógázta. Síim fölnézett afával fűtött tűzhelytől.- Jó reggelt, kisasszony! Kipihente magát?-Nehezenjött álom a szememre, de aztán annál mélyebben aludtam. Későn is ébredtem.- Sose bánja! Töltsön magának gyümölcslevet, és foglaljon helyet! Mit kér enni? A tűzhelyenkolbász, szalonna és rántotta rotyogott. Chattie kolbászt meg tojástkért, és töltött magának egy pohár narancslevet.- Te ki vagy? - szólalt meg Brett. - Neked miért nem kell zabpelyhet enned?

- Mert már felnőttem. A zabpehelytől te is nagy és erős leszel. Brett a szemét forgatta.- Mindenre ezt mondják, amit nem szeretek. Steve barátnője vagy?- Szó sincs róla!Ebben a pillanatban belépett a hátsó ajtón az említett férfi. Felakasztotta kalapját a falra szereltkampóra, kibújt a csizmájából, és zokniban ballagott oda az asztalhoz. Széles vállával, szálastermetével, homlokába hulló sötét hajával egyszerre keltett tiszteletet parancsoló benyomást, ésárasztott frissességet meg életkedvet.- Az rosszabb lenne a halálnál - felelt ő is Brett kérdésére, majd a nőhöz fordult. - Jó reggelt,Chattie! - Tekintete gunyoros és kihívó volt, és ismét a lány bőréig hatolt.- Az mit jelent? - firtatta Brett.- Azt jelenti... - Steve töltött magának narancslevet -, hogy...- Azt jelenti - vette át a szót Síim, miközben letette Chattie elé a tányért -, hogy ezek ketten nemigazán pendülnek egy húron, ennyi. Brett, öregfiú, ha nem végzel azzal a zabkásával sürgősen,én... - Hirtelen elnémult, a melléhez kapott, és elvágódott.

Nagy ívben repült le az asztalról a narancslé meg a kolbász, ahogy Chattie ésSteve kétségbeesetten utánaugrott.- Mi történt? Mi baja? Síim bőre elkékült.- Rossz a szíve. Hozza ide a telefont!Chattie izgatottan körülnézett, s a kredencen meglátta a vezeték nélküli készüléket. Sebesen aférfi kezébe nyomta. - Értek az újraélesztéshez...

- Helyes! Kezdjen hozzá, míg riasztom a mentőket!Másfél órával később a mentőhelikopter, fedélzetén Síimmel, felszállt a ház melletti kifutóról.- Meg fog halni? - tudakolta Brett elcsukló hangon. - Nem hiszem. Most már egyébként is jókezekben van. - Steve felnyalábolta a kisfiút, a nyakába ültette, és elindult vele a ház felé.- Nagyon megijedtem! - panaszolta a gyerek. Hirtelen izgatott csaholás vágott a szavába.- Rich! - kapott észbe Chattie. - Teljesen megfeledkeztem róla! A reggeli rövid séta óta be vanzárva a verandára.Brett arca felélénkült. - Van kutyád?- Igen. Megnézed?Steve a vendégszoba felé kanyarodott, és letette a kisfiút, aki nyomban nekiiramodott a verandafelé.

- Rich imádja a gyerekeket. Talán felvidítja Brettet.



Szavai pillanatokon belül beigazolódtak. Amint kinyílt a veranda kapuja, Rich kirohant,üdvözölte Chattie-t, majd Steve-re ügyet sem vetve, lelkesen visszavágtatott a gyerekhez.- Valóban kedves jószág - nézett utána a férfi.- Hihetetlen, mennyi szeretetet tud adni. Még most is felforr a vérem, ha arra gondolok, hogyvalaki csak úgy kidob, nyomorúságos pusztulásra kárhoztat egy ilyen aranyos állatot!

Steve összevont szemöldökkel nézett rá, mint akinek eszébe jutott valami, de csak annyitmondott:- Igen, érthetetlen. Nem gondolja, hogy megérdemlünk egy csésze kávét? - A lány bólintott. -Hozom.Chattie töprengve nézett utána. Ellentétes érzelmek kavarogtak benne. Hála Stevehidegvérének, amellyel a helyzetet kezelte, pontosan végrehajtva az orvosok telefonon adottutasításait, míg a mentők megérkeztek, Síim esélyei a gyógyulásra jelentősen javultak.Tulajdonképpen, elmélkedett a lány, vészhelyzet esetén Steve Kinane kiváló társ. Már ha azember amúgy el bírja viselni...Steve mazsolás kalácsot is hozott a kávéhoz, és letelepedtek a vendégszoba verandájára. Brett agyepen labdázott Richcsel.

Kellemes, nem túl meleg délelőtt volt, egyetlen felhő sem zavarta a ragyogó napsütést. A nyár biztosan forró Mount Helénán, tűnődött Chattie, de így április végén enyhülést hozott az ősz -és olyan színeket, hogy legszívesebben ecsetet ragadott volna.- Ez a következő gond - jegyezte meg a férfi, miközben kitöltötte a kávét. Chattie felriadt azábrándozásból.- Brett? - tippelt. - Jól sejtem, hogy Harriet már elutazott?- Hajnalhasadáskor.- Most mihez kezd?Steve elgondolkodva nézett rá a csészéje fölül. A lány farmert és halványkék blúzt viselt, a hajátféloldalas, laza varkocsba fonta. Az első rémület elmúltával ügyesen és segítőkészen viselkedettSíim rosszullétekor, majd Brett-tel. Csakhogy elegendő Indok-e ez ahhoz, ami neki most azeszébe jutott? Mert hát mi értelme megkérni, hogy maradjon még pár napot - hacsak nem az,hogy a rejtélyes Miss Winslow felkeltette az érdeklődését?- Nos - szólalt meg hosszú hallgatás után -, az életem váratlanul roppant bonyolulttá vált. Rám

bíztak egy gyereket, a házvezetőm kidőlt, a munkavezetőm lelépett, az öcsém úgyszintén, ésmindez alig huszonnégy óra leforgása alatt.Chattie nem szólt semmit, csak összevont szemöldökkel rágcsálta a kalácsot.- Mennyi van még hátra a vakációjából? - kérdezte akkor a férfi.- Ó! - A lány már kezdte sejteni, mire megy ki a játék. - Csupán három hét.- Elmondása szerint maga a háztartási ismeretek szakértője. Nem akarok sokat köntörfalazni.Kutyaszorítóban vagyok, és maga kisegíthetne, Chattie Winslow. Természetesen megfizetném a

fáradozását.A lány hitetlenkedve nézett rá.- Pontosan miről beszél?- Helyettesíteni kellene Síimet. Hiszen állítólag azért jött - folytatta Steve, a nő tétovázása láttán-, hogy megismerje a marhatenyésztő telep életét, nem?- Igen, de... - Épp ezt akarta, nem? Itt maradni, míg Mark nyomára bukkan. S tessék, ölébehullik a lehetőség!- De mi? - vonta fel a szemöldökét gúnyosan a férfi.- Az... nos... arra számítottam, hogy itt lesz Mark - szedte össze végül magát a lány. - Ez ígyteljesen más helyzet. Magáról semmit nem tudok.- Ugyan már, mit kellene tudnia? Ültünk egy asztalnál, találkozott az őrült unokatestvéremmel,

az öcsémet állítólag ismeri, és épp az imént mentettük meg együtteserővel valakinek az életét.





- Arra nem gondolt még, Mr. Kinane, hogy jobbat tenne az öccsének, ha nem balhézna velefolyton?Pár pillanatig némán méregették egymást.- Az ujja köré csavarta magát, igaz?- Igen - hagyta rá a lány, és gondolatban azzal nyugtatgatta magát, hogy ebben a háborúban

minden eszköz megengedett.- Akkor nincs sok értelme elmondanom: minden tőlem telhetőt megtettem, hogy Markot ahelyes útra tereljem, amióta csak elhagyta az iskolát. - Steve félrebillentett fejjel nézett a lányra.- Egyébként azt mondják, nagyszerű teljesítményt nyújt azágyban.Chattie arcából kiszökött a vér.- Hogy merészel...!?- Nem hinném, hogy rövid kalandjuk alatt egyéb tulajdonságait is kiismerhettevolna.

No és vajon Steve Kinane milyen az ágyban? - kuncogott egy pajkos kisördög Chattie fülébe.Férfias, erős, nyugodt a bajban, és parancsoláshoz szokott - de vajon

van másmilyen oldala is?Hát, annak alapján, ahogy őrá néz ebben a pillanatban, gondolta a lány, alighanem igen. Sötét,kutató tekintete olyan férfira vallott, aki jól ismeri a nőket, és épp azt latolgatja, vajon ő milyenlehet az ágyban. Chattie-t már a gondolattól is elöntötte a hév, és kirázta a hideg. Alig ismeri eztaz embert! Miért járnak mégis ilyen gondolatok a fejében? Miért színezi ki magában kéjesremegéssel, hogy milyen lehet az érintése?- Egy tulajdonságát biztosan ismerem - szólalt meg, és elhessegette az érthetetlenül arcpirítógondolatokat. - Magával ellentétben nem gazdálkodónak született. Ke gyetlenség arrakényszeríteni, hogy itt töltse az életét, ha egyszer mindezt utálja. A férfi összefonta a karjait, ésmeglepő módon halkan felnevetett.- Ezt mondta magának?- Igen.- Akkor hadd világosítsam fel, Miss Winslow: Mark azt tehet, amit akar! De ami; a birtok

bevételeiből él, márpedig ez idáig nem dicsekedhetett más forrással, addig elvárom, hogyszükség esetén kivegye a részét a munkából. Miért olyan egetverőgazság ez?Chattie összefonta a karjait a mellén, és mély lélegzetet vett.- Egy családnak össze kell tartania. Mark az öccse, akkor is, ha fiatal, bohó és nem leli a helyét- mondta csendesen, de mély meggyőződéssel. A férfi szemeelkerekedett a meglepetéstől. -Másrészt pedig - folytatta a lány -, nem vagyok még túl öreg, mégis tudom, könnyen elfelejti azember, milyen fiatalnak lenni.

- Mégis hány évesnek néz maga engem?- Harminckettőnek, hiszen Mark huszonkettő, és tíz év van maguk között.- És a harminckét évemmel maga szerint öreg vagyok?- Nem az évek számítanak, inkább a hozzáállás, a gondolkodásmód. Alighanem szerencsésfordulatnak lehetett nevezni, hogy ebben a pillanatbanBrett odajött a verandához Rich kíséretében.- Éhesek vagyunk!- Maradt még kalács, tessék! - Chattie odanyújtott egy szeletet a gyereknek. -Nem hiszem,hogy Rich szereti... Ó, dehogynem! - nevette el magát, mikor látta, hogy az eb rágás nélkülelnyeli a süteményt. - Remélhetőleg - nézett Steve-re -, ez nem jelenti azt, hogy Brett is rákap akutyaeledelre!

A férfi gépiesen elmosolyodott, pedig nem volt jó kedve. Chattie Winslow lefőzte, de ami ennélis rosszabb: minél inkább megismeri, annál vonzóbbnak találja, ismerte be kelletlenül,



miközben a nő lehajolt a gyerekhez meg a kutyához. Mindegy, mit visel, a csípője elbájolóangömbölyödik, s ebből még gond lehet...Imádni való a teste, hajlamos filozofálni - és fülig szerelmes az öccsébe. Mi lehetne ennélrosszabb az ő szempontjából?Chattie kiegyenesedett. Ismét magán érezte a férfi zavarba ejtő tekintetét. Miért oly

ellenállhatatlan annak a barna szempárnak a pillantása? Hiszen jól tudja, hogy a gazdájuk önkényes, érzéketlen fráter.Steve végül elfordult.- Ha velem jön, megpróbálhatjuk most rögtön felhívni Markot.Az apró, zsúfolt iroda az épület túlsó végén kapott helyet. A falon a birtok térképe függött, és azöreg, ütött-kopott redőnyös íróasztal mellett egy asztalon állt a számítógép, a telefon meg egyrádió adó-vevőnek látszó készülék.A férfi kinyitott egy fekete fedelű noteszt.- Gondolom, már megpróbálta felhívni a mobilját.- Hm... azt hiszem, elvesztette. - Legalábbis neki Bridget ezt mondta.- Már megint? Megáll az eszem! - Steve dühösen lecsapta a telefonkönyvet. - Ez már legalább a

hatodik volt! Mondja csak, tisztában van vele, hogy a fickó, akiért tűvé teszi az országot,gyalázatosan figyelmetlen?Chattie hallgatott. Az ő húga semmivel sem jobb. Kulcsok, pénztárcák, esernyők rendreelmaradoznak mellőle. Egyszer elfelejtette, hova tette le a kocsijukat egy többszintes

parkolóházban, és két órán át kellett keresniük. Voltaképp a testvéreik, ha úgy hozza a sors,hogy összekötik az életüket, tökéletesen összeillő, ám katasztrofális pár lesznek.- Mi az? - nézett rá a férfi áthatóan. - Nem szabad bírálnom az öcsémet? Chattie kapva kapott akibúvón. - Erre próbáltam célozni az előbb.Steve cifrán káromkodott, de rögvest úrrá lett az indulatán.- Nézze, nem tudom, hogyan léphetnénk kapcsolatba Markkal, de szavamat adom, hogy ha

jelentkezik, szólok magának. Időközben viszont meg kell szerveznem a mustrát, a vendégségetmár említettem, és itt a gyerek is. Szóval vállalja a munkát, vagy sem?- Igen - mondta a lány lassan. - Persze csak addig, amíg jól érzem itt magam. Steve a szemétforgatta, de csupán annyit mondott:- Köszönöm! Egyébiránt nem várom el, hogy halálra dolgozza magát. Már annak is örülök, haellát bennünket tiszta ruhával meg valami táplálékkal. Síimnek segítsége is volt, aki -elhallgatott és a fülét hegyezte -, ha jól értelmezem a konyhai zajokat, meg is érkezett. Jöjjön,

bemutatom Merlene-nek.Merlene a harmincas éveiben járt, testes volt, legalább száznyolcvan centi magas, tüskésfrizurája, erős álla meg férfias öltözete igen harcias külsőt kölcsönzött neki. Steve rövidenelmondta, mi történt Síimmel, és bemutatta Chattie-t mint a házvezető átmeneti helyettesét.

Merlene szemöldöke magasra szaladt. - Ez gyorsan ment! Szóval megint rendetlenkedik szegénynek a ketyegője? Teringettét! - Aztán alaposan szemügyre vette Chattie-t. - Eztkomolyan gondolja, főnök? - Miss Winslow a legjobb ajánlásokkal rendelkezik -jelentette ki aférfi ünnepélyesen. - Mindazonáltal örülnék, ha segítene neki, amiben csak tud, Merlene. Éskérem, költözzék be a melléképületbe, Síim szállására, amíg így áll a helyzet! Most mennemkell, vár a munka.- Tehát a lényeg, Chattie! - szólalt meg Merlene, amint Steve elhagyta a konyhát. - Felmosok,ablakot pucolok, mosok és vasalok, meg felvágom a tűzifát.- Ez nagy segítség! - Nem takarítok fürdőszobát, nem törlök port, nem fényesítek bútorokat megtükröket, nem főzök, nem mosogatok, és ha valóban Brett hangját hallom, akkor közlöm, hogygyerekeket sem pesztrálok. - Természetesen - hebegett Chattie, akit szinte ledöntött a lábáról

Merlene határozottsága és kék szemének átható tekintete. - Nem stoppolok, nem varrók, nemszolgálok fel, és nem rendezgetek virágcsokrokat. -Világos...



- És nem szeretem, ha valaki kritizálja a munkámat, ami csúf szokása Síimnek!- Álmomban sem jutna eszembe! - biztosította sietve Chattie, különösképp, mert tartott tőle,hogy Merlene fél kézzel a levegőbe tudná emelni, ha úgy hozná a kedve Steve Kinane legalábbfigyelmeztethette volna, mielőtt ennek az érdes modorú amazonnak a gondjaira bízta.- Egyébként pedig - Merlene leült a konyhaasztalhoz - egy pillanatig sem hiszem, hogy

helyettesíteni jött. Az a szóbeszéd járja, hogy Mark egyik babája utána jött Helénára, miközbena fiú lelépett Broome-ba. Legalábbis mindenki ezt gondolja. - Összefonta a karjait, és kihívóannézett a lányra.Chattie megemésztette a hallottakat, és úgy döntött, ideje helyre tenni a dolgokat. Elmagyarázta,hogy ugyan ismeri Markot, de ehhez senkinek semmi köze, és fütyül mindenki véleményére,mert elég biztosan tudja magáról, hogy senkinek sem a ba bája.Merlene kényelmesen hátradőlt.- Szerintem ki fogunk mi jönni egymással. Mit szólna egy bögre kávéhoz? Én általában azzalkezdem a munkát.Chattie fellélegzett.- Jó ötlet!

- Aztán megmutatom, mi, merre, hány méter. Egyébként három óra a munkaidőm, és akosztom miatt ne fájjon a feje! Attól, hogy itt alszom a szomszédban, még a fiúkkal eszem aszálláson.- Akkor minek alszik itt?- Kérdezzen könnyebbet! Azt hiszem - mondta kis gondolkodás után -, Steve szereti betartani aszabályokat, és nem lenne illendő, hogy csupán kettesben töltsék itt az éjszakákat.-Ó!- Habár - Merlene szemében most először villant vidámság, ahogy végigmérte Chattie-t -kérdéses, melyikük jó hírét félti. Föl ne fújja magát! Csak tréfáltam.Mire eljött az ebéd ideje, Chattie bevezetést nyert a Mount Helena-i ház működésébe, és menetközben felcsipegetett pár adatot, melyekből némi képet alakíthatott ki az itteni életről meg alakókról.Síim és Merlene például esküdt ellenségek, mindazonáltal teljesen el lennének veszve, ha nemcivakodhatnának egymással. Merlene a birtokon született, és gulyásként dolgozott, akárcsak azapja, mígnem egy baleset nyomán kevésbé fáradságos te vékenység után nézett. Manapságcsupán a négylábúaknál lényegesen kiszámíthatóbb motorbiciklije nyergébe pattan fel, és aházban végzett tevékenysége mellett egy kis boltot üzemeltet a birtok öt állandó munkása megaz esetleges kisegítők számára. Rajta kívül Mount Helénán egyedül Harriet Barlow képviselte anői nemet, akit Merlene nem tartott túl sokra.Mesélt a birtok méreteiről is, és Chattie elkerekedett szemmel hallgatta, mekkoramarhacsordákkal rendelkeznek. A házban levő számtalan kedves dísztárgy kapcsán Merlene

elmondta, hogy Steve és Mark mamája finom, jó ízlésű dáma volt.Mark Kinane-ről nem szólt semmit - alighanem tapintatos igyekezett lenni -, elvben nyilvánvalóelfogultsággal nyilatkozott a másik fivérről, úgyhogy ha nem tapasztalta volna az ellenkezőjét,Chattie azt hihette volna, Steve Kinane feje körül dicsfény ragyog.Aztán egy óra lett, és Steve hazajött ebédelni.Hűtőszekrény nem állt a konyhában, ellenben a kamra mellett hűtőszoba nyílt, ahonnét Chattiehamarjában hideg sültet és salátát kerített az asztalra.- Most csak ennyi tellett - szabadkozott, miközben felszelte a húst Brettnek. - Marlene voltolyan kedves, és megmutatta... mi, merre, hány méter.- Nagyon jó ez! Ezek szerint - Steve ajka körül mosoly bujkált - összebarátkoztak Marlene-nel?- De nem a maga jóvoltából!







Máskülönben nem villódznának buja ábrándok a lelki szemei előtt, gondolta csendesen. Ésnagyot téved-e, ha úgy érzi, hogy a nő nagyon is tudatában van a helyzetnek.- Valóban finom -jegyezte szólalt meg kis idő múltán, egy adag tökéletes állagú, rizstegyensúlyozva a villáján. - Úgy látom, a kedve is kiváló, Chattie.A lány meglepetten nézett fel, aztán ráébredt, hogy neki itt Mark elhagyott kedvesét kellene

alakítania. Lesütötte a szemét.- ó... A főzés mindig felvidít.Hirtelen megcsördült a telefon, mire izgatottan felkapta a fejét. Steve a konyhai készülékenfogadta a hívást, ám csak Harriet jelentkezett.- Kibékültek? - kérdezte a beszélgetés végeztével Chattie.- Beszélgetnek. Már ez is valami.- Nem mondta neki, mi történt Síimmel. tudom. nehogy Harriet úgy érezze, haza kell jönnie. Afélmegoldás csak nagyobb összeveszéshez vezetne. Ugye Brett nem jelent gondot? magának?nem. Úgy látom, rajong magáért. - Chattie eltolta maga elől a tányérját , a tenyerébe támasztottaaz állát. - Jól sejtem, hogy maga is szereti a gyereketIgen Brettet mindenképpen.

kérdezhetek valamit?a férfi bólintott. A lány háromszöget hajtogatott a szalvétájából. Nemszívesen vetette fel e kínos témát, de nem hagyta nyugodni a kérdés.Bróme nagyon messze van Queensland nyugati szélétől. Miért épp az ország másik végébőlválasztott Mark menyasszonyt?darvinban ismerkedtek meg, az egyetemen.Ó, válaszolta Cathie Steve kutatva nézett a nőre -, van valami, amit nem mondott el nekem?Például a férfi kiitta a sörét, és az üres poharat forgatta a kezében. Tegnap este azt állította, nemvárandós. - Felnézett. - Igaz ez? A lány nagyot nyelt. Átfutott a fején, hogy talán most kellene

beszámolnia Bridget terhességéről .1/ De az előző este eseményei még túl élénken éltek azemlékezetében, Nem úgy értem, nem vagyok terhes. Biztos benne?.

persze hogy biztos vagyok! véletlenek - mondta Steve gúnyosan Nincs kétségem - helyeselt a lány őszinte meggyőződéssel, majd hirtelen Hittől visszakérdezett:- És ha az lennék, mit tenne? a férfi tekintete elsötétült, hazudozással nem segít magán!Én nem hazudozok - tiltakozott a lány, bár tudta jól, hogy bizonyos értelemben azt....Tulajdonképpen miért aggasztja ennyire a kérdés? nem tudok más okot elképzelni, amiért ilyenelkeseredetten fel akarja kutatni Markot én fütyülnék egy ilyen emberre. Eltöltött magávalegypár víg napot, aztán megfeledkezett az egészről, és lelépett. Cathie egyre kisebbháromszöget hajtogatott a szalvétából. De nem válaszolt a kérdésemre: Mit tenne, ha teherbeestem volna az öcssétől? Steve kesernyésen elmosolyodott. Ezen majd akkor töröm a fejemet,ha bekövetkezik, ami, nagyon remélem, soha viszont hadd kérdezzem meg még egyszer: biztos

benne?

Teljesen biztos vagyok abban, hogy meg kell találnom Mark Kinane-t, gondolta hangosan csak annyit mondott: - Nem vagyok terhes.Ebben a pillanatban felberregett Merlene motorbiciklije. Megjött a botcsinálta gardedám!- Remélem - állt fel a lány -, szereti a ragacsos datolyapudingot. . Egy másodpercigSteve fenyegetően bámult rá, aztán elnevette magát, és valaminagyon meglepőt mondott:- Vajon Mark tudja, mit hagy ki? Igen, Míss Winslow, szeretem a ragacsos datolya pudingot.Két nappal később Chattie már egész otthonosan mozgott a házban, és a birtokról is többettudott.Ezen tűnődött, miközben a pázsiton piknikezett Brett-tel meg Richcsel a gumifa árnyékában.Steve nem jött haza ebédre, a gyerek meg a kutya fáradhatatlanul játszottak egy kivénhedt

gumicsővel, ő pedig újfent megcsodálta a táj színeit, és arra gondolt, hogy ez a birtok egyönálló kis birodalom. .







füstbe ment. Az is eszembe jutott, hogy ki kellene használnom a helyzetet, míg Rics azágy alatt bujkál. Érti, mire gondolok.Értem, és annál rosszabb!, ej! Egyáltalán hogyan érezheti magát biztonságban egy ilyen ellenszenves férfi karjában?Cathie nem akadályozhatta meg, hogy az arcába szökjék a vér, ám a szeme annál

jobban villogott.lehet, hogy biztonságban érzem magam, de még nem felejtettem el azt a megjegyzéstt azezüsttel kapcsolatban, akárhogy is értette. a férfi elgondolkozva nézett rá.Én meg változatlanul nem tudom, mi a szándéka voltaképpen, Miss Winslow. nem változtatazon, hogy az adott helyzet mindkettőnket felajz. ha elengedne, rájönne, hogy nincs mitőltartania, szívesen belemegyek én az ilyen játékba magával!összekapcsolódott a tekintetük, és Chattie rádöbbent, hogy a lelke mélyén ő is hasonlóan érez.Van ebben a férfiban valami elemi, különleges vonzerő, ám ehhez annyi más érthetetlen

benyomás társul, hogy bolond lenne, ha engedne a kísértésnek... Hogy lüktet itt ez a kis ér -mondta Steve halkan, és ujja hegyével végigsimított a nyakán. Chattie az ajkába harapott. - Aszája pedig csókra csábít - folytatta halllhatóan, és az ujjával körberajzolta az ajkát. - Nem

teszünk egy kísérletet? Cattie ajka remegett, és nem tehetett ellene semmit. Nem, tehetetlen volta hatással szemben, amelyet Steve Kinane izmos, erős tagjainak az érintése kiváltott a testéből.inkább ne! - nyögte rekedten. - Ez nevetséges!épp ellenkezőleg! Ez az ősi erő, mely egymás karjába hajt férfit és nőt, függetlenül arokonszenvnek nevezett érzelgős magyarázkodástól. Nem, ez csupán újabb mód, amellyelkifejezi, hogy mennyire lenéz. Lefogadom , hogy amint megcsókolt, tesz valami csípősmegjegyzést Markra meg rám. a férfi szeme felvillant. - Majd kiderül, emlékszik-e még azöcsémre, ha egyszer megcsókolom!- Steve! Ne!- De, Chattie! Ha tetszik, kenje a viharra! Én valószínűleg azt fogom tenni. Vagys ezúttal egyértelműen gúny csillant sötét szemében - maradhat a "tipikus férfi" magyarázatnál,mindegy. Innen nincs visszaút.Chattie vadul fogadkozott magában, hogy ellenáll, ám a férfi mintha olvasott volna agondolataiban. Vagy a dacosan összeszorított szájáról. Steve taktikát váltva lejjebb csúsztatta akezét, és magához szorította a nőt. Chattie azt a tarka szoknyát viselte, amelyet két nappalkorábban. A virágmintás kelme meg a bikiniszabású bugyi nem sok védelmet nyújtott acsípőjére feszülő izmos marokkal szemben. Zihálva kapott levegő után, mire a férfi fanyarulfelvonta a szemöldökét, és visszahúzta a kezét a derekához.

- Majdnem átérem. Hadd találjam ki! Ötvenöt centi?- Magánügy - ellenkezett a lány rekedten.

- Hát, azt mondanám - Steve keze kéjes lassúsággal felkúszott az oldalán nyolcvanöt,ötvenöt, nyolcvanöt.- Sok nővel lehetett dolga! - Chattie szeme villámokat szórt.- Egypárral.- Megvetem az olyan férfiakat, akik mell-, derék- és csípőbőség alapján osztályozzák a nőket!- Igaza van - mosolyodott el a férfi halványan. - Gyerekes szórakozás, nem is igenl szoktamezzel múlatni az időt, de a maga eszményi alakja óhatatlanul eszembe juttatta. - Megvonta avállát. - No és az sem könnyíti meg az ember dolgát, hogy mindig! olyan csábosan riszálja -mondta, miközben keze megint a lány csípőjére siklott.- Nem riszálom! Egyszerűen járok.- Szóval nem szándékos? Örömmel hallom. De akkor is kihívó. Akárcsak a bőre. Ezúttal a

karján simított végig. - Mint a selyem. - Átölelte. - Ráadásul szőke. Ki hinné, hogy ennek atörékeny szépségnek úgy vág az agya, mint a borotva?



- Pedig jobb lesz, ha elhiszi - feleselt Chattie, bár egyre nehezebben tartotta fenn az ellenségeshangnemet.Csapdába került, melyet a csábítás puha selyemszálaiból szőttek, s melybe leginkábbönmagának köszönhetően került.Világéletében félt a vihartól. Ez volt az egyetlen terület, ahol alulmaradt a húgával szemben.

Bridget szerette az égiháborút - feltéve, hogy ő maga védve volt tőle -, sőt valamiképp energiátmerített az elemek tombolásából. Ellenben ő igen nagy bolond volt, amikor elárulta a gyengéjétennek az embernek, méghozzá ilyen körülmények között!- Miss Winslow?Chattie nagyot nyelt. Orrában érezte a férfi illatát, a frissen mosott ing szagát, látta a borostakékes árnyékát az állán, a feszült vonást a szája zugában - és hallotta a kérdést fülében.Csalódottan felnyögött, két keze közé fogta Steve arcát, lábujjhegyre állt és könnyű csókotlehelt a szájára. Lehet - súgta -, hogy én tehetek az egészről, de akkor is őrültség, és nemváltoztatsemmmin. Most már elenged? Kérem! egy pillanat. Nem szeretek félmunkát végezni.ezzel a férfi magához szorította, lehajolt és megcsókolta. Alaposan. Mikor szétvált az ajkuk,

Chattie remegett a vágytól, érzékeit betöltötte az elsöprő férfias erő, és nem tudott másragondolni, mint Steve Kinane-re - az ellenségére! ekkor engedte el a férfi -, mi volt ebben az anagy őrültség? Cathie egy másodpercig kábultan bámult a kifürkészhetetlen, sötét szemekbe,aztán megtette az egyetlen lehetséges lépést: sarkon fordult és visszamenekült a szobájábamegpaskolta Rich fejét, aki lelkesen előmászott az ágy alól, hogy üdvözölje, majd -M hátravetette a hátát, és megpróbálta rendezni gondolatait. Csakhogy ennél furább helyzetet mégkitalálni sem tudott volna!egyenesen a sorsot hívja ki maga ellen, ha beleszeret a férfiba, aki törvényszerűen el fogjazavarni amint kiderül az igazság! Semmivel sem lesz róla jobb véleménnyel, mint Bridgetről,hiszen ő is a drágalátos öccse frakkját akarja elkapni, igaz, nem a maga hanem a húga számára.Vagy legalább rávenni a fiút, hogy törődjön a megszületendő gyerekével. Viszont Steve anapnál is világosabban kifejtette, mi a véleménye az ilyen nőkről, akik rá akarják sóznimagukat Markra, Nagyot sóhajtott, odament az ágyhoz és leült.Mit gondolsz, Rich? Mondjam el neki most az igazságot? - tanakodott hangosan Mielőttteljesen elfajul a helyzet? Azt hiszem, kénytelen leszek. Nem is értem,miért titkolóztam eddig.Lehunyta a szemét, és maga előtt látta Bridgetet, aki odahaza egyre idegesebb ahogy telnek anapok - és ki tudja, hány nap fog még eltelni, míg Mark Kinane hírt ad magáról? Na és nekimagának hány napot kell még eltöltenie egy ördögien jóképű férfi társaságában, aki cseppetsem bízik benne, és akitől hosszú távon nem számithat másra, mint megvetésre? Ez őrület!Most azonnal elmondom neki.

El is indult, de az ajtóig sem ért, amikor motorzúgás ütötte meg a fülét. Nem Herrieette bömbölő járgányáé, hanem Steve terepjárójáé. Teringettét! Hova megy ilyenkor? bárhova mentis, még két órával később sem tért vissza. Chattie végül feladta a várakozást, és lefeküdt, ámmegfogadta, hogy reggel első dolga lesz tiszta vizet önteni a pohárba.Csakhogy minden másként alakult.

5. FEJEZETReggelihez Steve áthívta Merlene-t, és Brett is ott kanalazta a zabkásáját, Chattie nem tudottnégyszemközt beszélni a férfival. Csupán hűvös pillantásokat váltottak, és a lányt kirázta ahideg Steve Kinane szúrós tekintetétől.- Mintha haditanácsra készülnénk - jegyezte meg Merlene, miközben Chatie húst és rántottát

tálalt fel.



- Úgy is lehet mondani - felelt a férfi. - Közeleg a vendégség. Öt ember, akik éjszakát töltenek a birtokon. Köszönöm - mondta Chattie-nek, amint az eléje tette a teli tányért. - Kedd délutánérkeznek, és csütörtökön reggeli után indulnak. Szerdán lesz az ünnepélyes fogadás, melyen afentieken kívül részt vesz Harriet, Jack, valamint a megyei elnök a nejével.- Hűha! Ez tényleg haditanács a javából! - nevetett Merlene, és megvajazta a pirítósát. -

Útkarbantartás, kármentesítési alap a következő aszály idejére, gyomirtás és ilyenek lesznek terítéken, igaz? És közben finoman a beképzelt, vén elnök tudtára adjuk, hogy a következőválasztáskor veheti a kalapját és szépen átadhatja a helyét másnak?- Valamelyest finomabban, de lényegében igen - húzta el a száját Steve.- Legfőbb ideje, hogy az édesapja nyomdokaiba lépjen. Az öreg Mr. Kinanek jómunkát végzett!- Majd meglátjuk. Mindenesetre a vendégség ideje alatt lehet, hogy Chatí-nek több segítségrelesz szüksége.A lány már nyitotta a száját, hogy közölje, még a vendégség előtt távozik, Merlene megelőzte:- Felszolgálást vagy főzést nem érdemes rám bízni, suta vagyok hozzá. Viszont kivételesenmosogathatok, vagy segíthetek többet a takarításban.- Köszönöm! Chattie hálás lesz.

- Hm... igen, de...- Chattie - vágott a szavába Brett -, átjöhetek akkor is mindennap játszani Ricsel, ha anyáék hazajönnek?- Hm... igen, de... Ezúttal Steve szólt közbe: Már másodszor mutatkozik bizonytalannak. Jöjjön

be az irodámba, kérem! - Azzal felállt.Chattie mély lélegzetet vett, és követte. A férfi leült, de őt nem kínálta hellyel. fürkészve nézettrá, a székét hintáztatva. El akar szökni, igaz? Ahhoz képest, hogy többször is kihangsúlyozta,nincs okom itt tartózkodni, aligha lehet a távozásomat szökésnek titulálni.Azt hinné az ember, időközben talált okot, nem is akármilyet. - Vérlázító pillantással mértevégig a lányt. - Úgy akar tenni, mintha mi se történt volna, Chattie? A lány elpirult, de nemsütötte le a szemét.Ami történt, az csupán véletlen figyelmetlenség következménye, legalábbis részemről, és...Egy frászt! Ide figyeljen! Mark miatt ne legyenek aggályai, tőle nem kell engedélyt kérnie,hogy kikezdjen velem. Láthatóan végzett magával, máskülönben nem az ország túlsó vége feléigyekezne. Nézze, valójában a látszat csal...Azt hiszi, nem tudom? - csattant keményen a férfi hangja. - Mondja csak el, miért jött, és miértfúj egyszerre visszavonulót! Lehet, hogy Mark tud magáról valamit, ami nekem nem tetszene?Valamit, ami kínos helyzetbe hozná, ha később kiderülne? Nem a szabad szerelem hívevéletlenül?Chattie elsápadt, és előző esti döntésével homlokegyenest ellentétes elhatározásra jutott nagyhirtelen.

Félreért, Mr. Kinane - mondta fagyosan. - Távozásról csupán elméletben beszéltem. Nem állszándékomban cserbenhagyni magát, legalábbis egyelőre, úgyhogy megnyugodhat.Steve előrehajolt, és összevont szemöldökkel nézett rá. No és akkor mi az a látszat, ami csal?- Újabb félreértés az ön részéről. Én nem akartam csókolózni tegnap este, és a jövőben semszándékozom. A maga helyében nem is erőltetném, mert a végén még kevesebb alkalmazottjalesz, mint jelenleg.A férfi résnyire szűkült szemmel méregette, aztán megdörzsölte az állát.- Akkor hát mi az ördögért bizonytalankodott az előbb a konyhában? Tudnom kellene pár dolgot a vendégségről. Jóval többet, mint a létszám. Például? - tudakolta a férfi gyanakvón.szerencse, hogy állítólag vág az eszem, mint a borotva, gondolta Chattie, odahúzott egy széket,és komoly arccal leült az íróasztal másik oldalára. Mesélne például egy kicsit a vendégekről?

Sokat segít, ha az ember tudja, kiket kell táplálnia.



Ismereteim szerint maga úgy főz, mint egy angyal. Tökéletesen elég, ha betartja a gyakorlatot. -De hát fiatalok ezek az emberek, öregek vagy középkorúak?- Ugyan mi jelentősége van ennek?- Tapasztalatom szerint hacsak nem olasz származású személyekkel van dolgunk a pizzát és atésztaféléket inkább a fiatalok, esetleg a középkorúak kedvelik. Ugyan ez igaz a kínai, indiai és

thai konyhára. Az idősebbeknek, akik pecsenyén nevelkedtek, nem sok örömük telik bennük,hacsak nem töltöttek hosszabb időt a Közép- vagy TávolKeleten. A saláta úgyszintén rázóslehet korosztálytól függően. Az idősebbek többnyire szívesebben esznek párolt zöldségeket.- Értem. Maga aztán tudományos alapon forgatja a fakanalat - mosolyodott el Steve.- Valóban! Szóval lehet csupa hagyományos ételt készíteni, de azért örülnék, ha nem kelleneragaszkodnom a marhasülthöz zöldségkörettel.- Attól tartok, meglehetősen vegyes a társaság. Az egyik házaspár a helyi állatorvos meg afelesége, a harmincas éveikben járnak. A másik pár, a szomszéd birtok tulajdonosai, ötvenesek,de mondhatni "haladnak a korral". Harriet és Jack szintén A megyei elnök és neje őnagyságaellenben inkább a "marhasült, vegyes zöldség köret" fajta.- Vagyis, úgy tűnik, a fogadást leszámítva vihetek egy kis változatosságot az étllapba. No és az

ötödik vendég? Meg maga?- Velem nincs gond. Az ötödik vendég pedig nagyon is haladó szellemű: huszon valahány évesújságírónő, aki riportot készít a birtokról.- Ejha! - Chattie-t láthatóan felvillanyozta a kihívás. - Akarja, hogy összeállítsak] néhánymenüt, és aztán maga kiválasztja, melyik készüljön el?- Nem, köszönöm - nevetett a férfi. - Mount Helénán nincs úrnő, járjon el nyugodtan a saját

belátása szerint! Csak ne rokkanjon bele! Nem ötcsillagos szálloda vagyunk.- Csupán gondoskodom róla, hogy jól érezzék magukat, és örömüket leljék az ételekben. -Chattie felállt. - Ó, még egy kérdés! Úgy látom, én lakom a legszebb vendégszobában.Kiköltözzek?- Ne, van elég szoba. Maradjon csak!- Köszönöm. Nos, akkor vissza a munkához! - búcsúzott a lány. Majd a férfi tekintetét látvacsendesen, de határozottan hozzátette: - Nem tréfálok.- Igenis, kisasszony. Jól sejtem, hogy rettegnek magától a diákok?- Nem, de jobban tenné, ha komolyan venne, Steve Kinane!- Ó, komolyan veszem én magát. Egyébként míg ez a nyavalyás vendégség le nem zajlik,nyugodt lehet a magaviseletem felől - mondta a férfi félig bosszúsan, félig epés öngúnnyal.- Köszönöm - biccentett a lány komolyan, és azzal kiment.Steve Kinane pedig percekig mereven bámulta a falat, és feltett magának néhány kellemetlenkérdést. Lehet, hogy jól jön a segítsége, de miért nem küldte már rég útjára, ezt az izgató,titokzatos és őrjítő nőt? Hogyan fogja kibírni, hogy egy fedél alatt legyen vele, és nem nyúlhat

hozzá egy ujjal sem?- Bridget - ecsetelte valamivel később Chattie a telefonba -, továbbra sem tudja senki, hovautazott el Mark, de biztosra veszik, hogy rövidesen jelentkezik. Alighanem már csak pár napravan szükségem. Hogy vagy?- Kutyául. Émelygek - panaszolta a húga, majd megkérdezte, hogy ugye nem fedte fel azigazságot Steve Kinane előtt.- Nem, Bridge, még nem, ám ha Mark nem kerül elő, lehet, hogy kénytelen leszek. De neaggódj, természetesen először megbeszélem veled. Egyébként képzeld el - váltott vidámabbtémára -, munkát kaptam a birtokon! Kész szerencse, mert vendégként nem tűrnének megsokáig.Jó pár perccel később azzal a megnyugtató tudattal fejezte be a beszélgetést, hogy a mókásra

vett beszámolóval valamelyest felvidította a húgát.



A következő napok még az átlagosnál is szorgosabb munkával teltek, viszont minden jel szerintműködött a fegyverszünet. Chattie maga sem értette, hogyan sikerült, mindenesetremegkönnyítette a dolgát, hogy olyasmivel foglalkozott, amit szeretett, és ehhez a tágas házkülönösen kellemes keretet nyújtott.Mindazonáltal furcsa volt, hogy azzal a férfival, akivel bizonyos szinten oly zűrzavaros a

viszonya, máskor szinte pajtási hangot tud megütni. Olyannyira, hogy kezdett megmutatkozniveleszületett élénk, vidám természete, melyet eddig erősen elfojtott. Mikor egyik napkikapcsolódásként Steve elvitte kirándulni, önfeledten jól szórakozott, bár az eset komoly

próbára tette a megállapodásukat.Vasárnap, egy nappal Harriet és Jack hazatérte előtt, piknikkosárral és fürdőruhávalfelszerelkezve sétarepülésre indultak a birtokon. Steve vezette a helikoptert, s Chattie-t legalábbannyira lenyűgözte az út, mint Brettet, aki menten elhatározta, hogy helikopterpilóta lesz, hamegnő.- Milyen hatalmas ez a farm! - álmélkodott a lány, ahogy kibontakozott előtte a táj. Mikrofontés fejhallgatót viseltek, így tudtak útközben beszélgetni. - Ismeri minden négyzetcentiméterét?- Azt nem állítom, de számtalanszor láttam innen a magasból, tizennyolc éves korom óta.

- A csordákat is helikopterről ellenőrzik? - Lent egy csapat állat épp egy sötétzöld csík feléigyekezett, mely kanyarogva szelte át a pusztát, s alighanem egy folyót jelzett.- Néha. Járhatatlan terepen jó, de általában motoros vagy lovas gulyásokkal dolgozunk.- Szívesen megnéznék egy mustrát - jegyezte meg Chattie.- Ha elég sokáig marad, megteheti. No, látják azt a nagy zöld foltot? - mutatott ki a férfi azablakon. - Az egy billabong, azaz holtág. Nagyon nagy aszálynak kell ahhoz lenni, hogykiszáradjon. Ott fogunk ebédelni.Varázslatos órákat töltöttek a billabong partján. Bejárták a ligetet, ejtőztek a partot szegélyezőgumifák árnyékában, pancsoltak a sekélyesben. Végül Chattie leterített egy pokrócot a fűre, éselővette az elemózsiás kosarat.- Különleges hely ez -jegyezte meg, aztán számba vette a készletet. - Tessék! Tojásos szendvics,sonka, paradicsom, fejes saláta meg zöldséges táska, melyet Barlow fiatalúr közismerten imád,de magának nem kell belőle ennie - kacsintott a férfira. -ó, és van itt még egy kis hidegcsirkesült is. Ne kéresse magát, vegyen! Utána lesz püspökkenyér meg tea.Felvett egy fehér pólót a fürdőruhájára, és törökülésben letelepedett a pokrócra. Steve asötétzöld, hosszú szárú fürdőnadrágját viselte. Brett egy gallyakból összerótt, kezdetlegestutajon hasalt, melyet a férfi segítségével eszkábált, és a vizet kémlelte, miközben a kezévelevezett. A férfi szólni akart a gyereknek, de a lány leintette:- Hagyja csak! Majd jön, ha megéhezik.- Miért olyan különleges hely ez? - kérdezte Steve, miután elfogyasztott egy csirkecombot megnéhány szendvicset.

- Olyan érzésem van itt, mintha csak mi hárman lennénk az egész földrészen. Meg esetlegegypár marha, de más nem.- Érdekes, hogy ezt mondja. Néha engem is elfog ez az érzés.- És szereti?- Szeretem a tág teret. Néha a magányt is élvezem. Bár ez igazából nem magány. Chattiegyönyörködve nézte, ahogy a lombok közt átszűrődő napsugarak táncot

jártak a vízen.- Én is így vagyok vele.- Nem azt mondta, hogy van egy húga? A lány bensője megremegett.-De.- Együtt laknak?

- Igen. Eléggé szoros a kapcsolatunk. De ez itt más - tette hozzá lassan.A férfi elgondolkozva nézett rá, és hirtelen rádöbbent, hogy Chattie is ugyanezt teszi.



- Mi az? - nevetett ijedtséget színlelve.A nő elpirult. Épp azon tanakodott, hogy valójában mennyire magának való ember Steve aztánazon, hogy képtelen elfelejteni azt a minapi csókot. Természetesen a két kérdés összefügg, afelejtést pedig nem könnyíti meg a fürdőnadrágos férfi látványa, amint lustán elhever a

pokrócon.

Ha Brett nem lenne itt, folytathatnánk...Elszédült, ahogy átvillant az agyán a gondolat. Az előtte fekvő, napbarnított, izmos és arányosSteve Kinane szinte elviselhetetlen kísértést jelentett, ugyanakkor egyre inkább vágyott arra,hogy jobban megismerhesse...Csitulj, bolond szívem! - figyelmeztette magát, aztán fájdalmas sikollyal felszökkent, merthirtelen mintha egy tüzes tüt szúrtak volna az oldalába.- Juj! - Vadul megdörzsölte az érintett pontot, ám máris jött a következő marás. Steve azonnaltalpra ugrott, derékon kapta, és egy szó nélkül beugrott vele a vízbe.- Mi?... Miért? - hebegett a lány prüszkölve.- Zöld hangyák. Csípnek, mint az ördög. Tessék, itt le tud állni.Chattie letette a talpát, de mielőtt magához térhetett volna, a férfi lerángatta róla a pólót, sőt

minden teketóriázás nélkül a fürdőruha felső részét is. -Ne!... Mit képzel...!- Ne lamentáljon most nekem! - mordult rá Steve, és állig belenyomta a vízbe, mely rögvestáldásos enyhülést hozott.- Ez jó! - sóhajtott Chattie megkönnyebbülten, s egy pillanatra még pőreségéről ismegfeledkezett. - Ezek aztán tudnak csípni.- Tudnak bizony. Maradjon így minél tovább!- Jól mondja! - kurjantott Brett.- Nem kétlem - fonta össze a karjait a lány a keblén -, ám most már bizonyára megfulladtak, ésaz illendőség...- A hideg víz lelohasztja a csípést, ami pedig az illendőséget illeti, hát... tőlem nem kell félnie,ha ez aggasztja.- Remélem is!- No nem mintha nem lenne rám hatással ennyi női báj - villant meg a férfi szeme -, de hát jómagaviseletre vagyok kényszerítve. így még nehezebb - tette hozzá alig hallhatóan, mikor a nőfelemelte a karját, hogy elsimítsa az arcába lógó vizes hajat.Chattie sebesen maga elé kapta a kezét.- Lenne szíves elfordulni? - A hangja fojtott volt, de a szeme villámlott. - Végül is maga hozottilyen helyzetbe.- Kizárólag a maga javát tartottam szem előtt.- Rendben, de most már köszönöm, jól vagyok.- Én nem. Na mindegy - vonta meg a vállát Steve -, a hideg víz állítólag erre is használ. - Sötét

haja csapzottan hullott az arcába, szempillái összetapadtak, ám még így is lélegzetelállítóanvonzó volt a széles vállával s a villogó, fehér fogaival.Chattie akaratlanul is arra gondolt, milyen lenne kettesben maradni vele a holtágban, és fehér

bőrét a férfi napbarnított, izmos tagjaihoz tapasztani a csendesen kavargó, hüs vízben...Lehunyta a szemét, és egy hosszú másodpercig átengedte magát az érzéki látomásnak.Mikor újból felnézett, a férfi mélységesen komoly tekintete fogadta. Megdermedt. Ám Steveelfordult, kimászott a partra, és közben odakiáltott Brettnek. A dolgok visszatértek a hétköznapikerékvágásba.- Látom, ismeri a mesterség fortélyait - mondta másnap reggel Merlene, akivel nekiláttak rendbe hozni a vendégszobákat.Chattie eligazította a terítőt a makulátlanul megvetett ágyon, felegyenesedett, és csípőre tett

kézzel körülnézett.- Olyan kopárak ezek a vendégszobák! Nincsenek bennük dísztárgyak.



- Kedvesem, ha a házában hat háló meg öt fürdőszoba van, és akkor a mellék épületet még nemis számoltam, nagyon hamar rájön, hogy irgalmatlan meló mind ezt rendben és tisztán tartani.Síim tehát csak egy vendégszobát tart naprakészen ezt kapta maga, a többit akkor cicomázzafel, ha szükség van rájuk, ami elég ritka.- Felcicomázza?

- Lehet, hogy még nem látta, de a vasalószoba mellett nyílik egy raktár, tele mindenfélecsecsebecsével.Chattie szeme felcsillant.- Megnézhetem? Merlene vállat vont.- Steve biztosan szólt volna, ha azt akarná, hogy...- Azt mondta, járjak el a saját belátásom szerint. Természetesen a maga irányításával - sietett

bölcsen hozzátenni Chattie.- Legyen hát! Meg kell hagyni, gyönyörű volt ez az egész, amikor az öreg Mrs. Kinane élt, meg

persze akkor is, amikor... - Motorzúgás szakította félbe. - Ez meg ki lehet?Brett válaszolta meg a kérdést, aki repesve nyargalt el mellettük.- Apa! Anya! Vennetek kell nekem egy kutyát, vagy eljövök lakni Steve-hez és Chattie-hez!

Merlene az égre emelte a szemét.- Megérkezett őnagysága. Vigyázzon vele! Kiállhatatlan tud lenni.Ám Harriet Barlow boldogságtól sugározva libegett be a házba egy sovány, szeplős, szőke férfikarján. Lelkendezve megölelgették a fiukat, megismerkedtek Rich-csel, és csak utána vették észre Chattie-t. Merlene visszavonult a konyhába.- Maga bizonyára az a mennyből pottyant segítség, akiről Steve mesélt - nyújtott kezet a férfi. -Jack Barlow vagyok. Köszönjük, hogy vigyázott erre a fiatalemberre.- Örömmel tettem - mosolygott Chattie -, bár a dicsőség elsősorban Riché.- Mindenesetre köszönjük - szólt közbe Harriet. - A múltkor az a benyomásom volt, hogy csak átutazóban van itt, de úgy látszik, tévedtem.- Én is úgy terveztem, míg Síim rosszul nem lett - felelt Chattie, majd úgy döntött, elejét veszi atalálgatásoknak. - Voltaképpen Markhoz jöttem, ám a jelek szerint elkerültük egymást. Harrietfelvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Felpakolták a fiukat, és rövidesen távoztak.- Tra-ta-ta-taaa! - bukkant elő ismét Merlene. - Elvonult a viharfelhő... egyelőre. Chattienevetett.- Megnézhetem akkor Aladdin barlangját?A gondosan rendszerezett raktár valódi kincsesbánya volt. Chattie boldogan bogarászott akarosszékekbe való csinos díszpárnák, az élénk színű, vastag, monogramos fürdőlepedők,vázák, nippek és egyéb dísztárgyak között.- Ez így mindjárt jobban néz ki - dünnyögött, mikor a vendégek érkezése előtti délután mégegyszer végigjárta a szobákat. A kertet gondozó munkás tanácsát követve levágott pár mutatós,

tarka levelű meg apró csillagvirágokat hintáztató gallyat, melyek kellemes citrom- és mézillatotárasztottak. Minden szobába kötött egy-egy csokrot, a nappaliba és az ebédlőbe többet is.Miután úgy érezte, minden a legnagyobb rendben, még egy újítást is kitalált: az ebédlő sarkába

beállított egy zsúrkocsit, rajta kávéfőzőt, csészéket, tejet, cukrot és egy vízforralót megfiltereket azoknak, akik teázni kívánnak.Épp az összhatást vizslatta, miközben megpróbálta felcsatolni a vékony arany nyakláncát, mikor váratlanul megszólalt mögötte Steve:- Jó ötlet! Főzzék meg maguknak a kávét! Chattie összerezzent.- Elnézést, nem akartam megijeszteni, Miss Winslow. Meg kell hagyni - mondta mosolygósszemmel -, jól áll magának a szerep. Segíthetek?Chattie végignézett magán. Szalmasárga, egyenes, háromnegyedes vászonszoknyát és

tengerészkék ujjatlan felsőt viselt. A haját egy kék-sárga tarka kendővel fogta öszsze, ésmindehhez lapos, fonott szandált vett fel.



- A szerep?- A ház úrnőjének szerepe. A lány elvörösödött.- Nem kívánok többnek látszani, mint egy házvezetőnő. Túl feltűnő az öltözetem? - kérdezteaggodalmasan.Steve megrázta a fejét, aztán kivette a kezéből a láncot, és a háta mögé került, hogy felcsatolja.

- Maga mindig feltűnő - mondta, miközben az ujjai egy pillanatig megpihentek a lány tarkóján,amitől az megborzongott.Aztán a férfi továbbment, a felajzott és zavarodott Chattie-t maga mögött hagyva.Egy órával később leszállt a szomszédék gépe, s nemsokára az állatorvos is megérkezett afelesége meg az újságírónő társaságában.- Engem nem ver át - kuncogott Merlene. - Ez a firkász már jó ideje a környéken szimatolgat,állítólag anyagot gyűjt valami cikkhez vagy könyvhöz, de gyanítom, hogy ez csak maszlag, ésegyszerűen szemet vetett Steve-re.Chattie, aki épp zsúrszendvicseket készített a verandán felszolgálandó italok mellé, felnézett.- Tényleg?A "firkász" egy karcsú, barna hajú, fiatal nő volt, levendulakék szemekkel, és Sasha Kelly névre

hallgatott. Sportos vászonöltözékben és kurta csizmában is elegáns benyomást keltett, éseltekintve attól, hogy szép szemében meglepődés tükröződött, mikor bemutatták aházvezetőnőnek, kedvesen viselkedett.Miként a többiek is: Ray Cook, az állatorvos és Lucy, a neje, valamint John és Joan Jackson, ahárom J, ahogy magukat nevezték, a szomszéd birtokról, mely száz mérföldre feküdt.Chattie kinek-kinek megmutatta a szobáját, lelkükre kötötte, hogy szóljanak bátran, haszükségük van valamire, majd visszasietett a konyhába.Kis idő múlva szünetet tartott a kaviáros falatkák gyártásában.- Voltaképpen meglepő - elmélkedett hangosan -, hogy még nem nősült meg. Merlenemegtörölte a kezét a kötényében.- Ó, hát... - Elnémult, mert Steve lépett be a konyhába.Chattie szeme elkerekedett. Ezúttal nem a férfi váratlan felbukkanása lepte meg, vagy az, hogya szokásos farmer meg zsebekkel és övvel ellátott zubbony helyett csontszínű pamutbársonynadrágot és vörös-bézs kockás inget visel, hanem a tekintete. Olyan ridegen nézett szét akonyhában, hogy a lány akaratlanul is azon kezdett tűnődni, mi hibát követhettek el Merlene-nel.- Felszolgálom az italokat - közölte Steve egy pillanatnyi csend után idegesítően színtelenhangon -, és egy óra múlva tálalhatják a vacsorát.- ó! - Chattie gyorsan befejezte a kaviár kiporciózását. - Tessék, kész is vannak! -mutatott alátványos és ínycsiklandó apró szendvicsekkel megrakott két nagy ezüsttálcára. - Bevigyem?- Nem szükséges, köszönöm! - Steve felkapta a tálakat, és bement.

- Mi baja? - nézett Chattie meglepetten Merlene-re.A nő csak vállat vont, bár kissé zavartnak látszott. Mindazonáltal Chattie-nek nem volt idejetöbbet foglalkozni a kérdéssel.Fél tizenegyre a ház elcsendesedett, minden edény a helyén pihent, a reggelizőasztal terítvevárta a vendégeket, és Chattie végre visszavonulhatott a szobájába egy csésze teával. Kiült averandára, és Rich, aki felébredt, a lábához telepedett.- Hát - mesélte neki halkan -, az előétel ízlett, a báránysült nudlival és szezámmagosszilvaszósszal sok dicséretet kapott, a tejszínes sárgabaracktorta szintén.Rich ásított.- Elnézést, untatlak? - mosolygott a lány. - Még a recepteket is elkérték! Egyedül Miss Kellynem volt túl lelkes. Lehet - nézett tűnődve a sötétségbe -, hogy Merlene-nek van igaza, és

Sashát Steve érdekli. No, ez a másik. A főnök nincs jó kedvében. Érzem.



Rich felkapta a fejét, morogni kezdett, majd hirtelen nekiugrott a veranda rácsának egy kisszőrös állat után, mely a tetőről szökkent le, és sebesen eltűnt a bokrok közt. Chattie kezébenmegbillent a csésze, a forró tea a blúzára ömlött, és ő feljajdúlt.

Ebben a pillanatban Steve Kinane bukkant elő a sötét kertből.

- Mit keres itt? - hebegett a lány, miközben felállt, és eltartotta az átnedvesedett kelmét a bőrétől. - Leülni, Rich!- Lefekvés előtt sétálni szoktam egyet, és hallottam a lármát. Csak egy oposszum volt, nem kell

berezelni.- Tudom, hogy egy oposszum volt! Nem vagyok teljesen elvárosiasodva! Csak Rich kilökte akezemből a teát.- Megégette magát? Hadd lám! - Válaszra sem várva Steve odalépett és felhúzta a lány blúzát.A sötétkék, drapp és rózsaszín csipkével díszített melltartó láttán felvonta a szemöldökét, decsak annyit mondott: - Kissé kipirult a bőre, Hűtse le hideg vízzel! Addig hozok egy italt.Chattie döbbenten nézett utána, aztán bement a fürdőszobába. Mikor kis idő múlva előjött

pizsamában és sárga frottírköpenyben, a férfi a verandán várta két pohár brandy társaságában.

- Jobban van?- Igen, semmi bajom. Nem is érdemlek brandyt.- De az este után igen.- Egészen jól sikerült... szerintem.- Kitűnően sikerült - vigyorgott Steve. - Fogadja elismerésemet!- Nahát, én meg azt hittem, elégedetlen.- Miből veszi?- Nem tudom. Érzem.- Történt valami, de... már elrendeződött.- No persze - dünnyögött a nő alig hallhatóan.- Higgye el, minden rendben. A vendégek le vannak nyűgözve, akárcsak jómagam.- Köszönöm. - Chattie-ben maradt még szemernyi kétség, de nem erőltette a kérdést. - Szóvalholnap a birtokot járják be?- Igen. Nem leszünk láb alatt, csak étkezések idején.- És mégis mit fognak csinálni?- Bevezettem pár újítást a közelmúltban a legelők ápolása és gyomtalanítása terén. Ilyenkor szokás tartani egy nyílt napot, többnyire az alkalmazott új masinák vagy termékek gyártóivalegyütt. A holnapi kirándulás a nyílt nap próbája lesz.- Izgalmas! - Chattie egy darabig elgondolkodva nézett maga elé, mint aki kezdi új színben látnia birtokot. - Van ennek... köze ahhoz, hogy indul a megyei választáson?- Nem esett a feje lágyára, Miss Winslow. Igen, van hozzá köze.

- Mondhatok valamit?- Rajta!- Nos... úgy tűnik, magának tényleg mindene ez a birtok meg a tenyésztelep.- Lát ebben valami kivetnivalót?- Egyáltalán nem, sőt kezdek rájönni, hogy nagyszerű dolog, csak... nem tudom, nem válik-emagányossá, ha szívét-lelkét beleadja.- Valóban pokoli sok időt felemészt, ha valaki rendesen csinálja - húzta el a száját a férfi -, deazért nem vagyok vadember, ha erre céloz.- Nem így értettem!- Legyen őszinte, Chattie! Szűklátókörű bugrisnak tart. - Kiitta a brandyjét. -Vagy Markkalhasonlít össze? Aki igazán kifinomult, de nem tudna vezetni egy marhatenyésztő telepet? -

Steve felállt.A lány gépiesen követte a példáját. -Félreért, én...



- Nem, Chattie! Pontosan értem. Jó éjszakát! - Azzal sietősen távozott a kert felé. A lányelhűlve nézett utána egy darabig, aztán visszaroskadt a székbe. Akaratlanul is újból elrontottaSteve Kinane hangulatát, s közben semmivel nem lett okosabb.

6. FEJEZET

A következő napnak már a reggele is rosszul indult.Chattie elaludt, és csak irdatlan kapkodás árán tudta időben felszolgálni a reggelit. Közben JohnJackson közölte vele, hogy a feleségét migrén kínozza, és ágyban marad.- Ó, sajnálom! Tudok érte tenni valamit?- Köszönöm, nem, Miss Winslow. Erre a pihenés és az elsötétített szoba az orvosság. Habár,esetleg jólesne neki valami könnyebb étel, ha majd jobban lesz.- Hogyne, gondoskodni fogok róla - ígérte Chattie, és közben hirtelen magán érezte Steve sötét

pillantását.Eddig egy futó üdvözlésen kívül nem sok figyelmet fordított a férfira, ami nem volt nehéz,mivel öt emberről kellett gondoskodnia, miközben palástolni igyekezett, hogy ki van csúszva azidőből. Sikerült is levezényelni a reggelit, s a társaság immár szedelőzködött, hogy induljanak a

kirándulásra. Mindazonáltal most, hogy elkapta Steve tekintetét, úgy érezte, a férfi figyelmétnem kerülte el, hogy nincsen csúcsformában.Egyszer csak Sasha Kelly lépett oda hozzá, újfent talpig sportos vászonöltözékben, habár előzőeste egy elragadó, sötétkék ruhát viselt, és megkérte, hogy vegye gondjaiba a szennyesét.- Már egy hete úton vagyok, anyagot gyűjtök a cikkemhez, és egyszerűen nem jutottam hozzá,hogy mossak és vasaljak - magyarázta fesztelenül. - Amellett szerintem maga sokkal jobban értaz ilyesmihez.Akár sértésnek szánta, akár nem, Chattie olyan hangulatban volt, hogy annak fogta fel.Hátravetette a fejét, és csípőre tette a kezét.- Nagyon szívesen megmutatom önnek a mosógépet meg a vasalódeszkát, Miss. Nos - fordult atöbbiekhez -, arra az esetre, ha megéheznének vagy megszomjaznának útközben, ebbe ahűtőtáskába betettem némi italt meg szendvicset. Magára bízhatom, Steve?- Természetesen, Miss Winslow - felelt a férfi alázatosan.

Nyilván csúfolódik, gondolta Chattie, habár a többieket láthatóan meghökkentette a kis közjáték Sasha Kelly vel. - Helyes! Menjenek hát, érezzék jól magukat! - Az ajtó felé intett, majdkimasírozott a konyhába.Ahol Merlene a hasát fogta a nevetéstől.- Maga aztán gyorsan tanul! - hahotázott.- Hallotta? Mégis kinek képzeli magát ez a nő?! Vagy talán az is a munkakörömhöz tartozik,hogy mossak rájuk?- Isten ments! Senkinek sem jutna eszébe ilyet kérni!

- Vagyis tényleg a lenézését akarta éreztetni? De hát miért?- Vannak ilyen nők. Nem bírják elviselni, hogy mások is jól néznek ki. Amellett Steve értékeszsákmány.Mielőtt Chattie válaszolhatott volna, megcsördült a telefon. Harriet Barlow jelentkezett beizgatottan, és érdeklődött, hogy nincs-e náluk Brett.- Nincs - felelt Chattie. - Miért lenne?- Mert meg akarta látogatni azt az átkozott kutyát, de én nem értem rá átvinni. Tisztában vanmaga azzal, hogy két víztározó is van útközben?! Brettnek szigorúan tilos egyedül elmennieitthonról.- Akkor talán jobban oda kellett volna rá figyelni.- Még van képe kioktatni engem?! Az a nyavalyás dög, a maga kutyája tehet az egészről!



- Hallja, hölgyem, ne beszéljen így velem! Üljön fel a biciklijére, és igyekezzék megkeresni afiát! Mi is azt fogjuk tenni. - Azzal Chattie letette a telefont, és röviden elmondta Merlene-nek,mi történt. - Már csak az a kérdés, melyik kocsival menjünk.- Semelyikkel. A motorom tökéletes a feladatra. Szegény kis krampusz!így hát ahelyett, hogy nekiláttak volna megfőzni az ebédet, nyeregbe pattantak és nekivágtak a

birtoknak. Lelki szemeik előtt rémképek lebegtek a vízbe fúlt vagy eltévedt Brettről, akit aztán békésen szunyókálva találtak egy út menti fa alatt, nagyjából félúton az otthona és a nagy házközött.Rövidesen befutott Harriet is. Magánkívül volt az aggodalomtól, és könnyek közt ölelte kebléreelveszett csemetéjét, aki viszont nem egészen értette, mire föl a nagy cécó.- Ha akarja, elviszem magammal Brettet, hadd játsszék Richcsel - ajánlotta Chattie.- Köszönöm - mondta Harriet fagyosan, de aztán felsóhajtott. - Ne haragudjék! Megijedtem, ésolyankor kimegy nálam a biztosíték. Maga borzasztó kedves Brett-hez, és ezért roppant hálásvagyok.Chattie meglepődött, de az asszony láthatóan őszintén beszélt.- Örülök - felelte. - Én általában tudok uralkodni az idegeimen, de ma már valaki felbosszantott.

Te jó ég! - kiáltott föl a homlokára csapva. - Mrs. Jacksonról teljesen elfeledkeztem! Hafelébred, nem fogja érteni szegény, hová tűnt mindenki. De Joan Jackson mélyen aludt, mikor hazaérkeztek, és Chattie óvatosan bekukucskált a szobájába.- Sosem fogom utolérni magam! - nyögött fel, mikor végre visszatérve a konyhába, az órára

pillantott.- Adhatok egy tanácsot?- Kettőt is.-- Tálalja az ebédet az elülső verandán büfé formájában, hadd szolgálják ki magukat!Összpontosítson a főzésre, a többit én elintézem, kivéve a vacsoraasztal elrendezését.- Merlene, maga egy kincs!Az ebéd gond nélkül lezajlott, Steve csak azon csodálkozott, hogy miért van ott Brett. Chattieröviden elmagyarázta. A férfi a szemét forgatta.- Csőstől jön az áldás!- Ó, Brett nem zavar. Csak az időbeosztásom látta kárát a kalandnak.- Kissé... ziláltnak látszik.Chattie szúrós pillantást küldött felé, és közölte, hogy estére maga lesz a megtestesült nyugalomés kiegyensúlyozottság.- No, azt megnézem!- Mindenesetre értékelném, ha most ígéretéhez híven elvinné itthonról az egész díszestársaságot.- Már itt sem vagyunk. De azt még hadd mondjam el - tette hozzá Steve csibészesen csillogó

szemmel -, hogy kegyed... új értelmet ad a házvezetőnői szerepkörnek.Chattie az ajkába harapott, és hosszan, elgondolkozva nézett utána. Négy órakor úgy érezte, ismét ura a helyzetnek, köszönhetően az elhatározásának, hogykizárólag a munka szakmai oldalával foglalkozik.Lezuhanyozott, átöltözött - közben Brettet hazavitte az anyja -, és kikapcsolódásként besurrant

pár percre a zeneszobába. A zongorázás mindig megnyugtatta.Kisvártatva megnyikordult a kilincs, s ahogy hátrafordult, Joan Jacksont pillantotta meg.- Ó, Mrs. Jackson! Remélem, nem ébresztettem fel. Hogy érzi magát?- Nem ébresztett fel, Chattie. Ugye szólíthatom így? Már egy órája ébren vagyok. De most,hogy meghallottam a zenét, azt hittem, álmodom. Gyönyörűen játszik, kedvesem!- Köszönöm.

- Olyan volt, mintha visszarepültem volna a múltba, amikor még Christine barátnőm, Steveédesanyja ült ennél a zongoránál. Nagy érzéke volt a zenéhez. Mesélt róla Steve? -Nem.



- Kell itt legyen valahol egy fénykép róla... Itt is van! - Odament a polchoz, leemelt egyezüstkeretes képet, és átnyújtotta a lánynak. - Milyen szomorú, hogy már nincs velünk!Elragadó teremtés volt minden tekintetben - folytatta, miközben Chattie a fotón szemügyre vettea szép, szőke asszonyt, aki erősen emlékeztette Markra, és a mellette álló, Steve-hez hasonlatos,magas férfit. - Hinné-e, hogy ott voltam a kisebbik fia keresztelőjén? - Joan jelentőségteljesen

kacsintott egyet. -Egyébként itt volt Steve esküvői képe is, de nem lepődnék meg, ha eltüntettevolna... Nem, itt van, ni! - Egy váza mögül húzta elő a felvételt.- Steve nős? - álmélkodott a lány.- Elvált. Az asszony gyönyörű volt, de vérbeli városlakó, aki nem bírta az itteni életet. Sokszor hányta Steve szemére, hogy egyetlen dolog érdekli igazán: a tehenek.Chattie fejében egyszerre világosság gyúlt. Vakító világosság. Steve úgy vélte előző este, hogyugyanazzal vádolja, mint egykori neje! Ezért nézett rájuk csúnyán, amikor bejött a konyhába.Ezért volt zavarban Merlene.A lány nagyot nyelt.- Nem tudtam.- Mostanra valószínűleg kiheverte, bár azóta sem próbálkozott újra. Pedig már elég régen

történt, és jelentkező akadt volna bőven.Chattie vetett még egy alapos pillantást a felvételre, aztán visszaadta.- Kér egy csésze teát, Mrs. Jackson? Esetleg egy szendvicset? Szívesen beviszem a szobájába.- Jaj, de kedves! Tudja, elég ritkán jön rám ez a borzalmas fejfájás, de ha igen, akkor aztán...!Míg elkészítette az uzsonnát, Chattie gondolatai egyre Steve Kinane kudarcba fúlt házasságakörül forogtak, és akörül, milyen végtelen szerelemmel nézett a képen a bájos menyasszonyára.Hat órakor a vendégek a társalgóban kortyolgatták italaikat, az ebédlő gyertyák fényébentündökölt, a konyhában példás szervezettséggel folytak az előkészületek, ám ekkor hirtelenkialudtak a lámpák.- Áramszünet - állapította meg Merlene. - Előfordul.- Tréfál? - Chattie megkövülve meredt rá a félhomályban. - Csak nem vihar van kitörőben?- Nem hiszem, más is okozhatja.- Ez a nap az ördögé! Steve kijött a konyhába.- Van tartalékgenerátorunk, Chattie, ne essék pánikba! - Ezzel kiment a hátsó ajtón.A lány vett néhány mély lélegzetet. - Nem esem pánikba! Legfeljebb kicsit...- A tűzhely így is működik - biccentett Merlene a fafütéses sparhelt felé. - Ezért is nem dobták még ki.Chattie bólintott, de közben a mikrohullámú sütő, a kenyérpirító, a kávéfőző és a háztartásirobotgép járt az eszében, az a sok elektromos herkentyű, melyek mind szerepeltek a rövid távúterveiben.- Mennyi idő alatt lehet beindítani a generátort? - tudakolta kábultan.

- Általában gyorsan - vonta meg a vállát Merlene. - De a biztonság kedvéért keresek gyertyátmeg petróleumlámpát.Chattie legrosszabb sejtései igazolódtak, mikor negyedórával később Steve komor arccalvisszatért.- Jaj, ne!- Sajnálom, de az átkozott szerkezetben kiment egy biztosíték, és zárlatos lett. Órákba telik a

javítása. Nézze - körbepillantott a konyhában -, megelégszünk azzal, ami már kész van. Avendégek meg fogják érteni. Szólok Harrietnek, hogy jöjjön ki segíteni.Merlene horkantott, de Chattie mély lélegzetet vett, és kijelentette:- Hálás leszek Harrietnek, ha segít felszolgálni, de nem adom meg magam, még ha ma mindenösszeesküdött is ellenem! - Felszegte az állát. - Kérem, közölje a vendégekkel, hogy körülbelül

fél órával később tálaljuk a vacsorát, de egyébként minden rendben.



- Chattie... - kezdte Steve, de aztán elhallgatott, és csak nézte a nőt. Fehér alapon virágmintás,szűk nadrágot viselt, és almazöld blúzt az átlátszó műanyag kötény alatt. A haját kontyba tűzte,lapos, zöld saru volt a lábán. Bájos arcán mérhetetlen elszántság tükröződött, mintha egy

bosszúálló istennő állt volna előtte, a nagyon karcsú és nagyon fiatal fajtából. - Várjon! -Kiment, és egy perc múlva két pezsgőspohárral a kezében tért vissza. - Tessék, egy kis

fájdalomcsillapító. Csatára fel!- Köszönjük! Ez a legjobb, ami ma ért. - Chattie jókedve hirtelen visszatért. -Menjen hát! Mirendben leszünk.És a terveknek megfelelően asztalra került a finom spárgakrémleves, a fenséges marhasültcsőben sült karfiolt is felvonultató zöldségkörettel, és végül a citromos túrótorta kandírozottcitromszeletekkel díszítve, meg a gyümölcssaláta kézzel felvert tejszínhabbal.Mire Harriet, aki nagy buzgalommal szállította a tálakat és edényeket ide-oda, az édességet is

bevitte, a konyha egy csatatérre emlékeztetett, és Merlene hangosan káromkodott, mert nemtudott rájönni, hol rejtőzik a kézi kávédaráló.- Itt kell lennie valahol! Vagy szégyenszemre nem lesz kávé. .- Merlene - rogyott le Chattie egy székre -, hadd áruljak el egy titkot! Pár csepp Tia Mária

kávélikőr csodát tesz a neszkávéval. éS lön világosság! - sóhajtott egy hatalmasat, mikor felgyúltak a lámpák. Körülnézett, és kuncogni kezdett. - Maradjunk a gyertyánál!Steve ebben a pillanatban lépett be, s még láthatta a helyszínt, mielőtt megint elaludt a világítás.- Vaklárma! Szerencsére, hogy csatlakozzak az előttem felszólalóhoz. Miss Wins-low, várják azebédlőben.Chattie megtapogatta izzadt, zsíros arcát, kócos haját, megnézte a körmeit, és közölte:- Nem!- Akkor ők jönnek ide.- Kicsodák?- A megyei elnök és a felesége. Mindenáron meg akarják ismerni.- Szó sem lehet róla! - hördült fel a két nő, s Merlene így folytatta: - Mosson kezet, nyálazzameg a szemöldökét, túrjon bele a hajába, Chattie, de ne engedje, hogy lássák ezt a felfordulást!

Nem élném túl. És vegye le a kötényt.A lány engedelmeskedett, de Steve-re gyilkos pillantásokat lövellt.- Ez zsarolás!- Ha meghallja, mit akarnak mondani, majd más színben látja a dolgot. Csak állásajánlatot nefogadjon el, nem szeretném, ha cserbenhagyna.- Hát, hölgyem - kezdte az elnök, egy nagydarab, pocakos öregúr, akinek, mikor közelebbről ismeglátta Chattie-t, elakadt a szava. - Nos - folytatta aztán -, meg kell mondanom, szerencsés azaz ember, akinek egyszer a kezét fogja nyújtani. Szeretném, ha megismerkedne a fiammal.Ugye, Beryl? - fordult a nejéhez.

Beryl lelkesen bólogatott. Jack Barlow, Ray Cook és John Jackson egyetértőén köszöntésreemelte a poharát, mire Harriet Barlow arcára szokatlanul méla kifejezés ült ki, és Sasha Kellyúgy látszott, meghal az unalomtól, de a többi hölgy szívből csatlakozott az ünnepléshez, ésragaszkodtak hozzá, hogy Chattie kis időre leüljön közéjük.Két órával később, mikor azok, akik kocsival jöttek, elindultak haza, és azok, akik maradtak,lefeküdtek, Steve az ebédlőasztalra borulva találta a házvezetőnőjét. Láthatóan reggelihezterített, de legyűrte a fáradtság, és a karjára hajtott fejjel mély álomba zuhant.Steve nézte egy pillanatig, majd a nevén szólította.Semmi válasz.- Mégsem hagyhatom itt éjszakára - dörmögött maga elé, azzal óvatosan a karjába emelte.A lány nem ébredt fel, míg bevitte a szobájába, ahol Rich szerencsére megértette a helyzetet, és

csendben maradt. Ám amikor le akarta tenni az ágyra, Chattie felnyögött, befészkelte magát akarjába, és a nyaka köré fonta a karját.



- Chattie?Megrebbent a lány szempillája, de nem volt igazán ébren. Elégedett sóhajjal a férfi válláhozszorította az arcát.Steve szája megfeszült, ahogy végignézett a formás, karcsú alakon, mely teljesen elernyedvefeküdt a karjában. A haja citromillatot árasztott, a ruhája pecsétes volt, és a cipője lemaradt

valahol útközben. Ám a viharos est nyomainak dacára, vagy tán épp azok miatt - hiszenlenyűgöző akaraterőről tanúskodtak -, elbájoló volt. Selymes bőrű, nőies, hamvas... és Stevelelki szemei előtt hirtelen megjelent az elnök fiának, Ryannek a képe. Elfintorodott.Ryan Winters testes, jóképű legény volt, aki sokra tartotta magát. Nagy szoknyavadász hírébenállt, és annyira volt tapintatos, mint egy őrmester. Steve egyszerűen nem tudta elképzelniChattie Winslow-t a karjaiban.Ámbár máséban sem, tűnődött komoran, egyedül a sajátjában, ami igen nagy gondot jelentettszámára. Nem csupán a lány Markhoz fűződő viszonya miatt, hanem azért is, mert nem hittemagáról, hogy még egyszer áldozatul eshet efféle érzelmeknek.Hogy az ördögbe habarodhatott bele egy olyan lányba, aki ugyanolyan szemrehányásokkalilleti, mint a volt felesége?

Chattie megmoccant, és álomittasan megszólalt:- De jó ez egy fárasztó nap után! - Aztán kinyitotta a szemét. Pár másodpercig üvegesen bámulta férfira, aztán gyors egymásutánban döbbenet, rémület és szégyen futott át az arcán. - Elnézést!- dadogott elvörösödve, és megpróbált felülni. -Nem... Nem is tudom, mit gondolhat rólam!

Nem tudtam, hogy maga az... - Nehézkesen felállt, helyre rángatta a blúzát, lesimította anadrágját. - Sajnálom, kimerültem, és...- Azt hitte, Mark vagyok? - kérdezte a férfi epésen.- Nem tudom, mit hittem...- Vagy nem is számít, ki ölelgeti?- Hogy mondhat ilyet? Tudja, néha kedvelem magát, Steve Kinane, de időnként egyszerűenelviselhetetlen!- Akkor maradjunk Marknál! - vonta meg a vállát a férfi.Chattie hirtelen ráébredt, mit is hitt. Öntudatlanul mindvégig érezte, hogy Steve tartja akarjában, és öntudatlanul biztonságban érezte magát vele, mintha hozzá tartozna.- Szerintem - megdörzsölte az arcát, hogy leplezze zavarát - írjuk a hosszú, különösen fárasztónap számlájára.Steve váratlanul elmosolyodott.- Legközelebb mindjárt veszélyességi pótlékot fog kérni. - Én csak próbálom megmagyarázni.. .ó, semmi értelme! - Elfordult. - Jobb lesz, ha lefekszem - mondta rekedten. - Úgy látszik,törvényszerű, hogy félreértjük egymást.Hosszú másodpercek teltek el csendben, és végül Chattie megfordult. Ahogy

öszszekapcsolódott a tekintetük, ráébredt, hogy valami hatalmas, elemi, veszélyes és mégisnagyszerű erő örvénylik közöttük, mintha egy fizikai és érzelmi vihar lenne kitörőben, akár akarják, akár nem, akár értik, akár nem. S ő határozottan nem értette.Mert ebben a pillanatban elképzelhetetlennek tűnt, hogy biztonságban érezze magát SteveKinane mellett. Mert a felfoghatatlan és mégis lehengerlő vonzerő, mely ott vibrál közöttük,még képes és a karjába taszítja, miközben azt sem tudja, hogy szereti vagy gyűlöli, csak aztérzi, hogy nem tud neki ellenállni... Soha férfi nem kavarta fel ennyire. Soha ilyen borzasztó

bizonytalanságot nem érzett.Végül Steve felállt.- Mindkettőnkre ráfér az alvás. Ne higgye, hogy nem értékelem a mai erőfeszítését. Még Síim is

büszke lenne magára, ami pedig nagy szó. Erről jut eszembe, a műtét sikeresen lezajlott.

Chattie torkán alig jött ki hang. -Ezjó hír.- Igen. Jó éjt!



Chattie hosszan bámult a férfi mögött bezáruló ajtóra. Talán kezd megőrülni? Ez az érzelmihullámvasút - rokonszenv, tisztelet, bizalom, majd gyűlölet szédítő váltakozása - egyszerűenelviselhetetlen. Megrázkódott, és kábán bement a fürdőszobába.Már a vörös ágytakaró alatt feküdt, mikor eszébe jutott, hogy talán sosem fog tudnimegszabadulni Steve Kinane-től, mert nemcsak a férfi, de az egész birtok kezd a szívéhez nőni.

7. FEJEZETMásnap reggelre helyreállt az áramszolgáltatás, és Chattie épp az omletthez valókat kavargatta,mikor valaki bejött a hátsó ajtón. Merlene-t későbbre várta, így csak Steve lehetett az, s agondolattól kiesett a kezéből a tál.Merlene - merthogy mégiscsak ő jött meg - alaposan szemügyre vette a gombaszeletekkel ésapróra vágott hagymával pettyezett sárga tócsát, majd a zavart, sápadt nőre nézett.- Jól van, kislány?- Ideges vagyok. Nem tudom, miért, de úgy érzem, valami borzalmas fog történni, az énhibámból.- Badarság!

- Ne is törődjék velem! Majd elmúlik... - Chattie erőtlenül legyintett. - ideadná afelmosórongyot?- Mi múlik el? - Megérkezett Steve. Ő is szemrevételezte a tócsát, aztán Chattie-t, végül felvontszemöldökkel Merlene-re nézett.- Chattie úgy véli, itt a világvége, s ő tehet róla - magyarázta a nő. A férfi elfojtotta a mosolyát.- Adja át, kérem, az üdvözletemet Miss Winslownak, és mondja meg neki, szerettem volnaszólni, hogy ne fáradjon reggeli készítésével, mert Mount Heléna összes lakójának grillsütéstszerveztem a munkásszállásnál.- Remek ötlet, főnök! Attól tartok, a mentőangyalunk kissé lestrapálta magát az elmúltnapokban.- Mondtam neki, hogy ne... mindegy, ami történt, megtörtént. Mit válaszol a hölgy?Chattie felelt, igaz, csak gondolatban, de a szavak úgy visszhangoztak a fejében, hogy biztosravette, mindenki hallja: Az állapotomnak semmi köze a fáradtsághoz! Zavart és nyugtalanvagyok, igaz, de azért, mert nem értem, mi zajlik Steve Kinane elvált ember és CharlotteWinslow hajadon között!- Megkukult - állapította meg Merlene. - De az ő nevében is mondhatom, hogy örülünk akönnyebbségnek. Vigye most ki a kertbe, hadd nézegessen virágokat, míg itt rendet csinálok!Jót fog tenni neki. Chattie végre megtalálta a hangját:- Köszönöm, de arra azért nincs szükség. Csak tréfáltam...Mielőtt Steve válaszolhatott volna, megcsörrent a telefon. Merlene felvette, majdátnyújtotta a férfinak.

- Jack az. Van egy kis gond.Steve meghallgatta a munkavezetőjét.- Öt perc múlva ott vagyok - közölte vele, majd letette a telefont. - Kérem, gondoskodjon róla,hogy a díszes társaság lemenjen a szálláshoz - mondta Merlene-nek, majd Chattie-hez fordult: -Maga pedig velem jön.-. Miért? Mi történt? Mire kellek?- Kell, és kész! Gyerünk!A lány már tiltakozni készült, ám a szeme sarkából észrevette, hogy Merlene bőszen integet,mint aki azt akarja tudtára adni, hogy ne ellenkezzék a főnökkel.- Még mindig nem értem! - Chattie már a terepjáróban ült. - Csak nem Brett-teltörtént valami?

- Nem, Brett tudtommal jól van. - Steve beindította a motort. - A kedvenc lovamszorult be az állásba.



- Beszorult? Hogyhogy?- Túl közel feküdt a falhoz, vagy ráfordult, és most nincs elég helye, hogy lábraálljon.- Miért nem fordul vissza?- A lovak nem gondolkoznak mindig ilyen ésszerűen. Néha annyira megijednek hogy nem is

gondolkoznak. Néha nagy igyekezetükben komoly sérülést okoznak maguknak.- Ugye nem képzeli, hogy ebben segíteni tudok magának?! Semmit sem tudok a lovakról!- Nem képzelem. Csak arra gondoltam, hogy élvezne egy kis változatosságot Nem nézhetemtétlenül, hogy a házvezetőnők gyöngye a világvégétől retteg.Hát így vagyunk, gondolta Chattie, és a kezében tartott piros almát nézte, melyet kifelé jövetmarkolt fel. Úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Fonák helyzet szó mi szó! Persze ő isugyanezt a stratégiát követte a viharos éjszakán elcsattant csók után.- Megjegyzés?A lány megrázta a fejét.- De köszönöm, hogy megmentett a reggelikészítéstől.- Miért, eddig mi másról beszéltünk?

- Fogalmam sincs...- Ajaj, már megint zsákutcába jutottunk!- Már megint? - Ilyenek a meghitt perpatvaraink. - Megálltak az istálló előtt. - No lássuk, mi ahelyzet!Chattie nem mozdult, de láthatóan arcába szökött a vér a dühtől.- Értem én - kommentálta a látványt Steve. - Most azt gondolja, FÉRFIAK, csupa nagybetűvel,de én is így vagyok ezzel: NŐK!- Tudja, mit gondolok? Hogy maga egy kiállhatatlan nagyokos, aki agyonszekálja azembertársait! - Chattie kiszállt, és bevágta maga mögött a kocsi ajtaját.A férfi összerezzent, ám abban a pillanatban éles nyerítés vonta magára a figyelmét.Az istállóban rémisztő jelenet tárult a szemük elé, legalábbis Chattie annak látta. Steve kedvenchóka kancája az állás hátsó falánál feküdt beékelődve, gesztenyeszín szőrét tajték festettesötétre, és rémületében meg-megremegett.- Ha a közelébe megyünk, kapálózik, és félek, megsérti magát - magyarázta Jack Barlow. - Mintmost is. - A ló vadul rugdalni kezdett, de hasztalan, nem tudta megvetni a lábát.- Hozzatok hevedereket! - adta ki az utasítást Steve, aztán belépett az állásba, és odatérdelt a lófeje mellé.- Daisy, gyöngyöm, hogy sikerült ilyen csávába kerülnöd? - becézgette csitítóan, és gyöngédenmegsimogatta az állat orrát.Chattie csodálkozva látta, hogy a ló szinte azonnal lehiggad, már-már emberi sóhajjal elernyed.Steve tovább dörzsölgette a nyakát, miközben másik kezével az embereket irányította. Mikor

minden a helyén volt, Jack és az egyik lovász egyesült erővel megemelték az állatot, aki vadkalimpálás közepette lábra állt. Aztán, talán túláradó örömében, hogy megszabadult szorulthelyzetéből, nagyot rúgott hátrafelé. Jack káromkodva félreugrott, Steve pedig ügyesenkötőféket dobott a ló fejére.- Ej, Miss Daisy - mosolygott -, micsoda viselkedés ez?Daisy nyeherészett, és az orrát a férfi hónaljába fúrta. Steve pár percig babusgatta, aztán átadtaa kötőféket Bilinek, az egyik lovásznak, és gondosan végigtapogatta a lovat.- Azt hiszem, nem esett baja, de sétáltassa meg egy kicsit!Bili párszor végigvezette Daisyt az istálló folyosóján, hogy Steve és Jack megfigyelhessék amozgását.- Szerintem jól van -jelentette ki végül Jack, aztán mindenki nevetésben tört ki, mert Daisy

elmentében megpróbálta kivenni Chattie kezéből az almát.A lány nem ijedt meg, sőt lelkesen tudakolta, hogy odaadhatja-e a gyümölcsöt a lónak.



- Harapjon le belőle egy-egy darabot, és a tenyerén nyújtsa oda őket!Daisy bársonyos orra mókásan csiklandozta Chattie tenyerét, aki, miután elfogyott az alma,megpaskolta a kanca nyakát, és mosolyogva nézett Steve-re.- Csodálatos állat! Nem is értem, miért nem tanultam meg lovagolni. - Nos hát, nagyok, rúgnak és harapnak is néha... - A férfi figyelmesen nézte a lányt, aztán a lovászhoz fordult.

- Jól van, Bili, kiviheti a legelőre.- Meséljen még a kedvencéről! - mondta Chattie, amikor visszamentek a kocsihoz.- Miss Daisy néven versenyez, hároméves, és már félmillió dollárt nyert.- Hűha! Csak nem maga idomítja?- Nem, de itt született, és ide hozzák pihenni a versenyek után.- Szóval születésétől fogva ismeri. Akkor már értem, miért bízik meg magábanennyire. -- Megvan a módja, hogyan nevelje az ember ezeket a bohó, szeleburdi, négylábúkislányokat. Engedni kell őket játszani, meg kell nyerni a bizalmukat, de aztán tudtukra kelladni, ki az úr a háznál.- Csak a lányokat? - Chattie elmosolyodott, mert Miss Daisy a legelőn eget verő szökdécselést

csapott, és csak azután kocogott oda az etetőkosárhoz, melyet Bili a kerítésre akasztott.- A fiúk kevesebb babusgatást igényelnek, és több szigort.- Na jó, akkor már értem a nemi megkülönböztetést. Még a végén téves benyomásom alakultvolna ki magáról.- Nincs már elég?- Csak tréfáltam - komolyodott el a lány.A férfi összefont karokkal nekidőlt a terepjáró oldalának, Chattie pedig minden józanmegfontolással ellentétben ismét az érzelmi hullámvasúton találta magát.Reggel ideges volt Steve Kinane miatt, az imént lenyűgözte, ahogy a lóval bánt de nem sokkalelőtte olyan dühös volt rá, hogy az autó ajtaját csapkodta. Hogy mos hol tartott, azt már nem istudta. Tisztelet és csodálat kavargott benne, élvezte a fér fi társaságát, aki ugyanolyankönnyedén gerjesztett éktelen haragot, mint veszedelmes vágyat benne...- Chattie... - Ez is a veszedelmes pillanatok egyike, futott át a lány fején, ahogy a sötét szempár végigmérte. - Mihez kezd, ha visszatér Brisbane-be?- Megyek tanítani, természetesen.- Élvezni fogja?Chattie beárnyékolta a szemét, és körülnézett. Mint ragadozó madár karma a zsi mányba, úgyvágott bele ismét a felismerés, hogy napról napra jobban rajong Mo Helénáért. Megszerette avégtelen teret, minden reggel felszabadultan üdvözöli festői színeket, a kalandokat ígérő tájat.Örömét lelte a munkájában, a kihívásoki s bár nem vágyott házvezetőnőként keresni a kenyerét,

be kellett vallania magának hogy sokkal elégedettebb jelen helyzetével, mint korábbi életével.

Most hagyd abba! - figyelmeztette magát, s a képzelet madara visszatért az elérhetetlenmagasságokból. Minek ábrándozni? Ha Bridget híre elér Mount Helénára, nem lesz itt továbbmaradása.- Chattie?- Dolgozó lány vagyok.- Itt marad a szünidő végéig? Ha jól számolom, az még két hét.- Én... - Chattie elpirult a kutató tekintet tüzében. - Nem.- Miért?- Nos... - A lány széttárta a kezét, és igyekezett valami épkézláb magyarázattal előállni. - Mostmár nincs akkora kutyaszorítóban. Amellett Síim biztosan tovább lesz távol, mint két hét,úgyhogy úgyis kellene helyettest keresnie.

- És Mark?- Mi van Markkal?



- Nem miatta jött ide? Vagy már el is felejtette az öcsémet? A lány lehunyta a szemét.-Nem.- Nem tud hazudni. Múlt éjjel...- Kérem, ne!- Talán azért nem akar maradni, mert összezavarom? Vigasztalódjék, én ugyanígy érzek, tehát

kvittek vagyunk.- Steve... én...- Nem, Chattie, elég volt ebből! - vágott közbe a férfi nyersen, és magához ölelte. - Nem tudom,milyen ördögi játékot űzöl, de nem is érdekel. Amióta megláttalak, vágyom rád, és te is énrám,valld csak be! - A nő szája fölé hajolt.- Megígérted, hogy nem teszel ilyet!- A vendégség sikeresen lezajlott, és magad mondtad, hogy már nem vagyok akkorakutyaszorítóban.- De bárki megláthat!- Hadd lásson! Egész éjjel azon törtem a fejem, milyen lenne veled szeretkezni, mit élveznél alegjobban. Azonkívül te voltál az, aki elaludt az asztalnál, aztán nem akart elengedni.

Chattie torkát zavar és tehetetlenség szorongatta. Könnyekkel küzdött.- Sajnálom - motyogta. - Nem tudom, mit mondhatnék még.- Ne mondj semmit! Hacsak azt nem, mit élveznél legjobban. - Válaszra Steve már nem hagyottidőt. Lecsókolta a könnycseppet, mely lecsordult a lány arcán, aztán mohón birtokba vette aszáját.Mikor végül elengedte, Chattie úgy érezte, olyan közel került a beteljesüléshez, amennyire csak lehet tényleges szeretkezés nélkül. Az ajka sajgott, de a teste feléledt, ereiben mámorosanzubogott a vér, megrészegítette a férfi érintése. Mintha új élet küszöbén állna, s mégis ott lenne,ahová tartozik - Steve karjában. - Most is színes melltartó van rajtad? - A férfi ujjai a pulóver alá csúsztak. - Mert amit a múltkor láttam, az igazán különleges volt.- Magam varrom a fehérneműmet - motyogott a lány, és megborzongott, mert Steve ujjai akeblére simultak.- Van valami, amit nem tudsz?- Elviselni a mennydörgést.- Most már itt maradsz? Meglátom, hátha sikerül megszerveznem, hogy ne legyen vihar akövetkező két hétben. - Ujjai rendületlenül becézték a lány keblét, aki nem tehetett mást,felnyögött a gyönyörűségtől. - Chattie?Hirtelen sietős léptek csikordultak a kavicsos járdán. Steve elhúzta a kezét, gondosaneligazította a pulóvert, de nem engedte el a lányt, csak a fejét fordította a Rangé Rover orrafölött az érkező felé.Jack Barlow torpant meg pár. lépésre tőlük.

- Elnézést... nem akartam... vagyis...- Hagyd csak, Jack! Valami baj van?Jack megvakarta a fejét, mint aki csak most fogja föl, mit is látott, aztán elkomorult.- Mondhatni. Lezuhant egy helikopter a birtokon. Egy ismeretlen gép, meghibásodott a motorja.A pilóta megsérült...Steve szitkozódva elengedte Chattie-t. -Súlyos?- Összetörte a lábát, amennyire értettem. Sürgősen szervezni kellene egy mentőexpedíciót.- Fele királyságom egy kis nyugalomért - sóhajtott Steve, és a lányhoz fordult. -Megkérhetlek rá, hogy búcsúztasd el a vendégeket?- Természetesen. Tudok még valamiben segíteni?- Nem, köszönöm. Csak ne tegyél semmi olyat, amit én nem tennék', Chattie nagyot nyelt.

-Megígérem.



A baleset híre sebesen feloszlatta a társaságot. Joan Jackson és Lucy Cook szívélyes öleléssel búcsúzott Chattie-től, Sasha Kelly csupán lagymatag viszlátot mormolt. Harriet pedig, meglepőmódon, azt ajánlotta, igyanak meg egy csésze kávét, miután mindenki elment. Mivel az asszonymár előző este is roppant barátságosan segédkezett, Chattie szívesen igent mondott.- El kell ismernem - mondta Harriet, miközben megtöltött két bögrét -, tegnap este lenyűgöző

teljesítményt nyújtott.- Köszönöm! A segítséget úgyszintén.- Tulajdonképp Steve-nek épp ilyen nőre lenne szüksége - sandított rá az asszony a csésze

pereme fölött. - Hogy érti?... Ó, látom, Jack nem vesztegette az idejét!- Valóban nem - hagyta helyben Harriet fesztelenül. - Mindazonáltal valamit tudnia kell. Stevenagyon megváltózott, mióta elhagyta a felesége, Nadine. Rideg lett, és meglehetősen

bizalmatlan a házasságot illetően.- Harriet, miért mondja ezt el nekem?- Két okból. Egyrészt hogy értse az olykor furcsa, rosszmájú viselkedését. Másrészt mert Stevenagyon jó volt hozzám, és nem szeretném azt látni, hogy újból csalódik. - Az asszony kék szemében őszinte aggodalom tükröződött.

- Alig ismerjük még egymást. Ki tudja, mit hoz a jövő?- Jack szerint annak alapján, amit látott reggel, bármi megtörténhet. Amellett Steve egyébkéntsem túl nagy érdeklődése Sasha Kelly iránt látványosan lelohadt. Roppant elutasító volt vele,amikor tegnap este Sasha megpróbált... hogy is mondjam... bizalmaskodni.- Tényleg?- Bizony! És magának is tetszik itt, ne is tagadja! Tökéletesen beilleszkedett. Bámulatos!

Nadine erre sosem volt képes.- Akkor miért házasodtak össze? - bukott ki Chattie-ből akaratlanul is a kérdés.- Látnia kellett volna! Gyönyörű nő volt. Illettek is egymáshoz, csak Nadine nem bírta ezt azelszigetelt életformát. Habár igazából, azt hiszem, az ment az idegeire, hogy Steve fontolórasem vette, hogy másra bízza a birtok vezetését, és beköltözzön a városba. Hiába, imádja a

birtokot!Chattie kiitta a kávéját, és felállt. Egymást kergették a fejében a gondolatok. Mi lesz két hétmúlva, ha úgy dönt, hogy marad? Kizárt, hogy ellen tudnának állni a kísértésnek... Tűnődvenézett ki a mezőkre. Vajon lenne jövőjük Steve Kinane-nel? Vagy csak futó kalandot keres aférfi? Nem lenne meglepő, ha tényleg annyira bizalmatlanná vált a házassággal szemben, ahogyHarriet mondja... Ő viszont Bridgetet semmiképpen sem hagyhatja ki a számításból.

Nagy sóhajjal megfordult.- Van valami elképzelése arról, hol lehet Mark?- Nincs. Miért? - csodálkozott Harriet.- Csak kíváncsi voltam. Ismeri esetleg a menyasszonyát?

- Nem, egyikünk sem találkozott vele. Amennyire tudom, afféle diákszerelem volt.- Vagyis... nem hiszi, hogy visszament hozzá?- Fogalmam sincs - tárta szét a kezét Harriet. - Miért?- Mindegy... Tulajdonképpen Mark miatt jöttem ide.- Felejtse el Markot! - legyintett az asszony. - Gyerek még! Azt hittem, Steve elég nagy

benyomást tett magára - puhatolózott kitartóan Harriet.- Jól hitte! - ismerte el Chattie kesernyés mosollyal. Ebben a pillanatban Merlene lépett ki averandára. - Van egy Bridget nevű húga, Chattie?- Igen.- Vonalban van.- Ó! Bocsásson meg, Harriet...

- Semmi gond, úgyis indulni akartam.



- Itt vagyok, Bridget. Jól vagy? - emelte fel Chattie a konyhai telefont. Aztán csak hallgatta ahúgát leesett állal. - Hogy micsoda?Két perccel később letette a kagylót, és a kezébe temette az arcát.- Minden rendben? - tudakolta Merlene.- Nem. Vagyis... a húgom idejön. Egy ismerőse, aki Longreach felé repül, elhozza.

- És ez akkora tragédia?- El sem tudja képzelni, mekkora! Délután érkezik, a pilóta állítólag ismeri Mount Helénát.Mark barátja, aki légi futárként dolgozik.- Ó, akkor Andrew Watson az! Gyakran hoz sürgős küldeményeket. De még mindig nem értem,mi itt a baj. Minél nagyobb a társaság, annál vidámabb!Chattie behunyta a szemét.- Csak azt remélem, van elég papírzacskó a gépen!

8. FEJEZETEnnek természetesen így kellett történnie, gondolta Chattie lemondóan.

A sikeres mentőexpedícióról hazaérő Steve kocsija abban a pillanatban állt meg a ház előtt,amikor Andrew Watson apró gépének kerekei a Mount Helena-i kifutópálya füvéhez értek.Chattie a pálya szélén állt, mert már rádión értesítették.Steve összevont szemöldökkel nézte a Watson Futárszolgálat feliratú masinát, majd odasétált alányhoz.- Nem várok küldeményt. Lemaradtam valamiről?- Igen - sóhajtott Chattie. - De meg tudom magyarázni. Steve még jobban elkomorult.- Valóban?Chattie-nek eszébe jutott a reggeli ölelkezésük, és arra gondolt, jól be kell vésse azemlékezetébe azt az élményt, mert halálbiztos, hogy még egyszer nem kerülnek olyan közelegymáshoz.- A húgom.- A... - Steve elhallgatott, mert a repülő megállt, kinyílt az ajtaja, leereszkedett a lépcső, éskiszállt belőle Andrew Watson, egy huszonéves fiatalember, majd megfordult és lesegítetteBridgetet, aki szörnyű állapotban volt. Sápadt, kócos, a helyzethez cseppet sem illő kusza,áttetsző öltözéke ronggyá volt gyűrve, és alig állt a lábán. -Ez a húgod?- Chattie válasz helyett a testvéréhez sietett.- Nem kellett volna erre az útra vállalkoznod, Bridget! Jól vagy?- Kicsit rosszul volt - mondta Andrew. - Vagyis nagyon rosszul volt - helyesbített, bánatos

pillantást vetve Steve-re. - De hát ebben a helyzetben nem meglepő. A feleségem ugyanígy voltezzel.

- Tud róla? - csodálkozott Chattie.- Elmondtam neki - húzta ki magát Bridget -, hogy értse, miért olyan fontos megtalálnomMarkot. Egyébként sem érdekel, ki tud róla! Szeretem Markot, gyereket várok tőle, és kész! -Könnyek peregtek végig az arcán.Steve Kinane megdermedt. - Ez mindent megmagyaráz.Chattie nagyot nyelt. Hozzávetőleg egy óra telhetett el. A húga egy kis uzsonna után lepihent aszobájában. Kimerültségét látva nem követelt tőle bővebb magyarázatot, mint amelyet Bridgetkészségesen hajtogatott: megelégelte, hogy ölbe tett kézzel várjon, s különben sem szégyelli,hogy gyermeket vár, vagy hogy szereti Mark Kinane-t.Steve kifürkészhetetlen arccal, de udvariasan üdvözölte Bridgetet Mount Helénán, és aztajánlotta, pihenjen kissé, mielőtt bármit megbeszélnének, majd kocsiba ült, és elhajtott. Andrew

rövidesen távozott, így a nővérek magukra maradtak, s mivel Merlene is visszament a szállásra,nem kellett senki előtt magyarázkodni Bridget állapota miatt.



Aztán Steve hazajött, Chattie pedig összeszedte a bátorságát, és megkereste.A férfi a társalgóban töltött épp italt magának. A lányt hűvös pillantással fogadta, de elővette afehérbort, és kiöntött neki egy pohárral, miközben a fenti megjegyzést tette.Chattie leült, mert remegett a lába.- El sem tudod képzelni, hányszor voltam azon a ponton, hogy elmondom, de te... Steve helyet

foglalt vele szemben, s fagyosan nézte.- Azt akarod mondani, hogy az egész az én hibám?- Nem. Vagyis annyira nyilvánvalóvá tetted, hogy mi a véleményed az olyan lányokról, akik meg akarják fogni férjül az öcsédet, hogy... Nézd, kezdhetnék tiszta lappal?-Parancsolj!Chattie letette a poharát, összefonta a kezét, és a következő tíz percben elmondott neki mindent.Attól kezdve, hogy kora gyerekkoruk óta mindig ő istápolja a húgát, Bridget és Mark románcánkeresztül egészen odáig, hogy tekintettel a testvére állapotára és természetére, magára vállalta,hogy megkeresi a születendő gyermek apját.- Értem. - Steve faarccal forgatta a poharát. - És mire számítasz, hogyan fogadja majd Mark ahírt?

- Fogalmam sincs. De akárhogy is, a gyerek joggal várhat el támogatást, de legalább azt, hogytudja, ki az apja.- Biztosak lehetünk benne, hogy Mark az apa? Chattie szeme dühösen felvillant.- Nekem nincs felőle kétségem.- Az nem segít, ha dühbe gurulsz, Chattie.- Akkor ne mondj ilyeneket! - A lány felállt, és nyugtalanul járkálni kezdett.- Jogunk van, vagy ha úgy tetszik, Marknak joga van megbizonyosodni az apaságról. Egyébkéntsosem próbáltál egy kis bölcsességet tölteni a húgod fejébe?- Gondolhatod, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. De ha egyszer jobban megismered, ráfogsz jönni, hogy nem a józan gondolkodás az erős oldala. Ettől függetlenül melegszívű,hűséges, szeretetre méltó ember.- Ami Markot szemmel láthatóan nem tartotta vissza attól, hogy faképnél hagyja -jegyezte mega férfi gúnyosan.- Ezért Bridget téged okol. - Chattie az ajkába harapott. - Nézd, én nem tudom, mi az igazság...- Nem tudod?! - förmedt rá a férfi.- Vannak kétségeim. Mindenesetre Mark elbeszélése alapján Bridget meg van róla győződve,hogy az öcséd kisebbségi érzésben szenved, össze van zavarodva, és azért szakított vele, mert tehazarendelted.- Milyen kényelmes!- Mármint Marknak?- Igen. Ülj már le, Chattie, megfájdul a nyakam, ha még sokáig nézem, hogy így mászkálsz!

A lány nagy kísértést érzett, hogy elküldje a pokolba, de aztán inkább teljesítette az óhaját.- Hát jó! - Steve kiürítette a poharát. - Ha már én vagyok a rosszfiú a darabban, hadd meséljek el valamit! Anyám szeretett volna még gyereket, miután én megszülettem, de csak tíz évvelkésőbb, mikor már szinte feladta a reményt, számtalan vetélés és két korán meghalt csecsemőután jött a világra Mark. Majomszeretettel csüngött rajta, még a széltől is óvta, és borzasztó

boldog volt, mert úgy tűnt, Márk örökölte a művészi hajlamait. Apám ellenezte, hogyelkényeztesse a gyereket, s így Mark igen ellentmondásos légkörben nőtt fel. Alighanem ebbenrejlik nyughatatlanságának a kulcsa. Mindazonáltal sosem próbáltam gulyást faragni Markból.Az tény, hogy minden lelkifurdalás nélkül hazahívom, ha szükségem van a segítségére, ésszerintem neki sem árt meg, ha emlékeztetik rá, honnan kapja a zsebpénzét, de végtelenül

boldog leszek, ha egyszer végre kitalálja, mihez akar kezdeni az életével.

Chattie zavartan nézett maga elé.



- Lehet, hogy ugyanabban a csónakban evezünk a testvéreinket illetően -jegyezte meg Steve. -És bármit képzelsz is rólam, igenis fontos a számomra Mark boldogsága. - Kihívóan a nőszemébe nézett. - Csak azt nem tudom megérteni, hogyan voltál képes ennyi ideig becsapniengem? - Sötét szemében őszinte harag látszott.- A húgomra kellett gondolnom elsősorban - mondta Chattie csendesen. - Nem tudhattam,

milyen hatalmad van Mark felett, vagy mire lennél képes, hogy megvédd ettől a helyzettől.- Szerinted alkalmas a házasságra és a gyerekvállalásra?- Nem tudom. Kedves fiú, de őszintén szólva szerintem ugyanolyan meggondolatlan és éretlen,mint Bridget.- Szerinted viszonozta a húgod mélységesnek tartott érzéseit?- Úgy látszott, bár... - Folytasd!- Rossz formájában ismerted meg Bridgetet. Elfogultság nélkül mondom, egyébként gyönyörű!- Ezt mondani sem kell. Mivel foglalkozik? Egyáltalán foglalkozik valamivel? Chattie lenyeltea dühét.- Modellnek készül.- Gondolhattam volna. Szóval a gyakorlatias génekből neki nem jutott?

- Még csak tizenkilenc éves. Nézd, ami történt, megtörtént. Nem lenne jobb, ha azon törnénk afejünket, hogyan hozzuk ki a legjobbat a helyzetből? Hidd el, én ugyanolyan ártatlan vagyok azügyben, mint te.- Mit vársz tőlem? Hogy cipeljem oda Markot az oltárhoz?- Nem! Ha cipelni kell, semmi esetre sem! De egy kis segítséget, támogatást a gyerekének.- Bankók formájában? Chattie arcából kifutott a vér.- Nem hiszem el, hogy ezt mondod!- Nem? Érdekes, annyi minden mást elhiszel rólam! Láthatóan valamiféle szörnyetegnek tartasz, akiben nem lehet megbízni, akivel nem lehet őszintén beszélni. Nem is csoda, hogyannyit viaskodsz magaddal a vonzalmunk miatt.- Bridget az egyetlen hozzátartozóm - mentegetőzött Chattie. - Megértem, hogy megrázott a hír,én is így voltam vele. De be kell látnod, hogy ha Mark nem akar kapcsolatot, akkor agyereknevelés terhe Bridget vállán lesz.- Ha nem élnek együtt, a támogatás csakis anyagi jellegű lehet -jelentette ki a férfi, de váratlanulelhallgatott, és úgy nézett a nőre, mint egy ragadozó a zsákmányra.- Mi az? - suttogott Chattie.- Van más megoldás is - mondta végül Steve. - Feleségül jöhetnél hozzám, Chattie Winslow!A nővel megfordult a szoba.- Mi ebben olyan döbbenetes? Alig tudjuk megzabolázni a vágyunkat. -Én...- Jól bírod az itteni életet, merem állítani, élvezed. Sőt vannak pillanatok, amikor olyan arccal

járkálsz a házban, mintha te lennél az úrnője.

- Nem igaz! - tiltakozott a lány elszörnyedve.- Hidd el - Steve fanyarul mosolygott -, igaz! De nemcsak a ház, hanem szerintem az egész birtok igencsak kedvedre való.- Nos... nem tagadom, de ez még nem ok rá, hogy... feleségül menjek hozzád.- Mondok más indokot - vetette ellen csúfondárosan a férfi. - Ezúton biztosíthatnád a húgod

jövőjét, melyet olyannyira a szíveden viselsz.Chattie tátott szájjal bámult rá. - Ugye abban egyetértünk - a férfi összehúzott szemmel figyelte-, hogy nem megoldás egymáshoz kényszeríteni a testvéreinket, ha nem akarják mindketten?-Igen, de...- Ha hozzám jössz, Bridget meg a gyerek családtaggá válik, Mount Heléna az ő otthonuk islesz.

- Mindenképp Mark gyereke, kénytelen lesz elismerni.





- Hát, ha ez az, aminek látszik, akkor ennél jobb hírt hetek óta nem kaptam. Steve nem engedteel Chattie-t, miközben a húgához fordult:- Vagyis nem bánja, ha megkérem a nővére kezét?- Megkéri? - Bridget gyönyörű kék szeme, melyet sűrű, sötét pillák kereteztek, elkerekedett. - Óegek, dehogy bánom! Már azt hittem, a válogatós nővérkém sosem fogja megtalálni a párját. És

még ő mondta nekem, hogy elkapkodom a dolgokat...! No mindegy. Természetesen nem bánom, ha ő is ezt akarja.Steve a karjában tartott nőre nézett:- S ön mit szól ehhez, idősebb Miss Winslow?Chattie-t egy látogató felbukkanása mentette meg attól, hogy választ kelljen adnia.- Van itthon valaki? - hallatszott a bejárati ajtó felől. Steve karja lehanyatlott.- A társalgóban vagyunk, Ryan - szólt megadóan.Csizma koppant, aztán erőteljes, zokniba bújtatott lábak léptei, s végül megjelent egy jólmegtermett fiatalember. - Szevasz, cimbora! Jöttem megnézni a mennyei házvezetőnődet...hogy a mennydörgős mennykő! - álmélkodott, mikor megpillantotta Chattie-t. - Steve, tealattomos csibész! Azt hittem, az öreg túloz, de életében először fején találta a szöget.

- íme Ryan Winters, Chattie - jegyezte meg Steve fanyalgó arckifejezéssel. -Tegnap estetalálkoztál a szüleivel.Ryan kezet nyújtott.- Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy megismerhetem, kisasszony! - Aztán észrevetteBridgetet. Ez már nem az a szerencsétlen, zilált teremtés volt, aki lemászott a repülőről. Farmertés testhezálló ciklámenlila pulóvert viselt, a haját rendbe szedte, és smink nélkül is jólérvényesültek bájos vonásai. Egyszóval Chattie cseppet sem lepődött meg, mikor a megyeielnök fiának elakadt a szava, akárcsak a papájának előző este. - Ördög és pokol, Steve! Azt nemmondták, hogy egész háremre való házvezetőnőd van!- Nincs is. A kisasszony Chattie húga, Bridget. De miben lehetek szolgálatodra, Ryan?Bizonyára nem csak azért jöttél el idáig, hogy megcsodáld a házvezetőnőmet.- Ez is nagyban hozzájárult, de tény, hogy jövetelem elsődleges célja a permetezöberendezés,melyet kölcsönígértél apának.- Használtál már efféle masinát?- Nem. Épp ez a kirándulás lényege. Ha elég hasznosnak és praktikusnak találjuk, mi is

befektetünk egybe. Ráérsz megmutatni?- Természetesen ráér. - Chattie végre szóhoz jutott. - A vacsorát leghamarabb egy óra múlvatálaljuk. Leghamarabb! Bridget, gyere, segíteni! Örülök, hogy megismertem, Ryan. - AzzalSteve gunyoros tekintetét figyelemre se méltatva kisietett a szobából.- Nem muszáj ám segítened, csak beszélni szerettem volna veled. Kérsz teát?- Igen, köszönöm. Szívesen segítek. Voltaképp mi ez az egész? Chattie feltette a 'teavizet, aztán

odaadott egy tál zöldborsót a húgának.- Tessék, ezt az asztalnál ülve is megpucolhatod. Mindjárt jövök. - Megrakta a tűzhelyet,elkészítette a teát, aztán előhordta a hűtőhelyiségből a vacsora alapanyagait: egy nagy darab

bárányhúst, egy edény mélyhűtött levest meg lisztet, vajat és cukrot az almás pitéhez.



Bridget figyelmesen nézte, aztán tűnődő arccal, mintha hirtelen új fényben látná a nővérét,nekilátott kifejteni a borsót.Miközben megspékelte fokhagymával és megszórta rozmaringgal a húst, Chattie idegeilassanként lecsillapodtak, és végre - órák óta először - képesnek érezte rá magát, hogy józanulgondolkozzék. Betette a húst a sütőbe, a levest a tűzre, és elővette a gyúródeszkát meg a

nyújtófát.- Szóval nem olyan szörnyű alak? Mármint Mark bátyja - szólalt meg Bridget. . -Hm... nem. -Komolyan beleszerettél?Chattie kimérte a lisztet egy tálba, és nekilátott belemorzsolni a vajat.- A jelek szerint alaposan egymásba gabalyodtunk - felelt tétován. - De az egész olyanváratlan...- Csak nem vesztetted el a fejed? - mosolygott a húga.- Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű? Erre célzól? Igazad van, Bridget! Chattie bánatosan

bólintott, aztán komolyan a húga szemébe nézett. - Nézd, itt mindenki azt hiszi, hogy Mark Broome-ba ment, a volt menyasszonyához.- De csak mert nem tudják, mi a helyzet! - vágta rá Bridget elszántan.- Édesem - sóhajtott a nővére -, hálátlan feladat, hogy épp nekem kell ezt mondanom, deszerintem nem zárhatjuk ki a lehetőségét, hogy Mark nem fogadja kellő lelkesedéssel azörömhírt. El kell gondolkoznunk rajta, hogy ez esetben mihez kezdesz.- Hogy érted ezt? - Bridget szeme könnybe lábadt.- Úgy értem, hogy nem kényszerithetjük Markot házasságra. Mindazonáltal Steve úgynyilatkozott, hogy el fogják ismerni a gyereket, és számíthatsz a támogatásukra.- De én nem akarom ezt egyedül végigcsinálni!- Én mindig melletted leszek!- Nem fogok tudni dolgozni, te viszont nem hagyhatod ott a munkádat... miféle támogatástnyújtanának?

- Anyagit.- Milyen ridegen hangzik! - Bridget megborzongott.- Jobb, mint a semmi.Bridget leborult az asztalra, és zokogni kezdett. Chattie kezet mosott, és átölelte a húga vállát.- Ne sírj, kérlek! - mondta csendesen, aztán egy hosszú percig üveges tekintettel bámult magaelé. - Van más megoldás is - ismételte meg Steve délutáni szavait.-Micsoda? 'Chattie odahúzott egy széket és leült.- Egyedül miattad habozom elfogadni Steve házassági ajánlatát.- Miért?- Remek megoldás lenne sok szempontból. Steve biztosított felőle, hogy itt te meg a baba is

otthonra lelnétek, akármit tesz is Mark. Együtt lehetnénk. Viszont bármennyire tetszik is nekemez a hely...



- Gyanítottam! - vágott a szavába Bridget. - Amikor legutóbb beszéltünk telefonon, hallottam ahangodon, hogy rettenetesen élvezed az ittlétet. Többek közt ezért is akartam idejönni.- Igaz. Nos... a dolog hátulütője viszont az, hogy te hogyan éreznéd itt magad. Nagyonelszigetelt. - Chattie! Mióta rájöttem, hogy gyereket várok, úgy érzem magam, mintha...Szibériában lennék. Ennél elszigeteltebb semmi nem lehet.

- A másik az - folytatta a nővére rendíthetetlenül -, hogy ha Mark nem akar öszszeházasodniveled - felemelte a kezét -, tudom, nem is akarsz gondolni erre a lehetőségre, de mégis: muszáj!Szóval akkor hogyan éreznéd itt magad?Bridget a hasára tette a kezét, és legalább egy percig nem szólt semmit, csak a szemén látszott,hogy ellentmondásos érzelmekkel viaskodik. Aztán mély lélegzetet vett.- Bár borzasztóan fájna, ha kiderülne, hogy Marknak nem kellünk, a tudat, hogy a gyerekének van rendes otthona, és a jövője is némiképp biztosítva van, hatalmas terhet venne le a vállamról.

Nem kétlem, hogy nehéz lenne, de a baba kedvéért elviselném.

9. FEJEZETA vacsorát végül még meg is kellett szaporítani, mert épp mikor Steve visszatért a

permetezőberendezés bemutatásából, megjelent a Cook házaspár, akik csak ügy beugrottak, s aházigazda egyből meghívta őket, hogy maradjanak vacsorára. Chattie hallott már a vidékiAusztrália legendás vendégszeretetéről - mely azonban, ki tudja, miért, ez esetben nem terjedtki Ryan Wintersre -, így nem lepődött meg.Sőt megkönnyebbülést érzett. Szamárság, korholta magát. Csak halogatjuk az elkerülhetetlent.Mindazonáltal legalább kevésbé feszült hangulatban telt az este. Bridget lelkes

beszélgetőpartnert talált Lucy Cookban, akiről kiderült, hogy rajong a divatért, Steve pedig igen jó benyomást keltett, ahogy a kedélyesen zajló étkezés alatt mókás történeteket mesélt azállatorvossal együtt a tehenekről, akik mindenféle buta helyzetekbe képesek kerülni. Bridgetláthatóan felengedett a kellemes és cseppet sem falusias hangulatban. Talán a végén mégmegszereti Mount Helénát, morfondírozott a nővére, és rájön, hogy nem is olyan isten hátamögötti hely.Ám mint minden jó dolog, az est is véget ért. Bridget segített rendet csinálni, de már nagyokatásított, ezért Chattie aludni küldte. A sajátja melletti vendégszobában szállásolta el.Ő még kivitte sétálni Richet a kertbe. Ekkor bukkant fel Steve. Rich lassan barátkozott megSteve Kinane-nel, ám most már odáig jutott, hogy odament hozzá, és a farkát csóválta, mikor aférfi megsimogatta a buksiját. Vajon ez valamiféle kedvező előjel?Hűs, tiszta idő volt, csillagok ragyogtak a bársonyfekete égbolton, a hold sápadt, ezüst fénytöntött a tájra, s egy hatalmas eukaliptuszfa fűszeres illattal töltötte meg az üde levegőt.- Micsoda éjszaka! - mondta a férfi.- Gyönyörű! - helyeselt Chattie, de összébb vonta magán a pulóvert.

- És micsoda napunk volt, ha már itt tartunk! Gyakran vannak ilyen megérzéseid? Mármint amitreggel a konyhában jósoltál...- Nem, szerencsére nem.- Tudunk most beszélni?Chattie ránézett. A férfi az eukaliptusznak vetette a hátát, zsebre vágta a kezét, éselgondolkodva szemlélte őt. A vacsora alatt teljesen fesztelenül viselkedett, csupán néhányszor érezte magán a titokzatos, sötét tekintetet.- Steve... mikor akartad szóba hozni az első feleségedet?- Ami azt illeti, most. Bár nem volt felőle kétségem, hogy már tudomást szereztél róla.Hallottam a múltkor, hogy Merlene pletykáit.- Hát ezért volt rossz hangulatod!

- Többek közt. -De...



- Chattie, untig elég, ha a történet egy változatát ismered: az enyémet. De ha már itt tartunk, kimindenki tartotta kötelességének, hogy felvilágosítson?Chattie kimentette Merlene-t, mesélt Joan Jacksonról, és bölcsen hallgatott Harriet-ről.- Nadine nyilván nem volt alkalmas erre a fajta életre - tette hozzá.- Ahogy mondod.

- Azon tűnődöm - folytatta a lány lassan -, akarva-akaratlanul mennyire vagy még most is ahatása alatt.- Amennyiben? - vonta fel a szemöldökét Steve.- Hát például ilyesmire utal az, hogy érdekházasságra akarsz rávenni zsarolással.- Nagyon jól tudod, hogy nem csupán erről van szó! A lány megborzongott.- Szerelmes sem vagyok már belé - folytatta a férfi. - Évekkel ezelőtt túljutottam az ügyön.

Nadine is férjhez ment újból. De az igaz, hogy megfogadtam, ha még egyszer megházasodom,sokkal gyakorlatiasabb szempontok alapján döntök. Azt hittem, neked, aki magad is roppantgyakorlatias személy vagy, ez tetszeni fog. - Kihívó pillantást vetett a lányra.Miként mondja meg az ember egy férfinak, hogy arra vágyik, szeressen belé vadul,szenvedélyesen? Nem jutott eszébe megoldás, így inkább hallgatott.

- Amellett - folytatta kis idő múlva Steve - belefáradtam az agglegényéletbe. Szeretnék sajátcsaládot, hogy ne Bretten kelljen kiélnem az apai ösztöneimet. Szeretnék valakit, akivel terveketkovácsolhatok, akivel jól érzem magam, aki jól érzi magát itt, aki megment attól, hogy szikkadt,vén marhapásztorrá váljak Szeretném, ha te lennél az.Chattie szíve megdobbant. Steve csendes szavain érződött, hogy egytől egyig komolyangondolja őket. Furcsamód meghatódott.- És akkor még arról nem is beszéltem, milyen hatással vagyunk egymásra fizikailag. - A férfikiegyenesedett, de nem lépett közelebb. - Hát olyan elképesztő az ajánlatom?Egyáltalán nem lenne elképesztő, gondolta Chattie, ha nem gyanítanám közben, hogyváltozatlanul dühös vagy rám, hogy sosem fogsz megbízni bennem, és sosem hallom a szádbólazt a szót: szeretlek... Ám ha ennyire fontos neki hallani ezt a szót, látta be hirtelen, nem azt

jelenti e hogy beleszeretett Steve Kinane-be? -Steve... Legnagyobb meglepetésére a férfi aszavába vágott:- Aludj rá egyet! - Ezúttal tényleg közelebb lépett, két kezébe fogta a lány arcát és alighallhatóan hozzátette: - Szerintem csodálatos feleség válna belőled, Chatti Winslow. - Aztánegy hosszú, kutató pillantás után elengedte, és elsétált.Reggelinél találkoztak.- Jó reggelt! Hogy van Bridget?- Hagytam, hadd aludja ki magát.Chattie karamellszín kordnadrágot viselt, meg ráncolt rózsaszínű inget, melynél a nyakátzsinórral húzta össze. Szokatlan módon a haját szigorú, sima kontyba fog ta, és karikás szeme

arról árulkodott, hogy nem aludt jól.Steve megvárta, míg ő is asztalhoz ül.- Tehát?- Igen. Köszönettel elfogadom az ajánlatot - felelt Chattie, miközben a vajért nyúlt.Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetük, s a lány hirtelen úgy érezte, mégiscsak helyesvolt a megérzés, mely a kimerítő éjszaka során jutott eszébe valamikor: hogy ez az egészlánykérés csak egy próba... melyen elbukik, ha igent mond...A férfi szólásra nyitotta a száját, de meggondolta magát.- Várj! - ugrott fel, és kisietett a konyhából.Rövidesen egy régi, bőrbevonatú dobozzal tért vissza. Felpattintotta a tetejét, és letette a lánytányérja mellé.

Chattie elkerekedett szemmel nézte a kétségkívül nem új, de bájos eljegyzési gyűrűt. A nagy,ovális rubin körül apró gyémántok csillogtak virágsziromszerűen.





Chattie a ruházatát igyekezett rendbe szedni, és lecsillapítani a testét emésztő kéjes tüzet, aztánrájött, hogy a férfi választ vár, valamiféle megerősítést, hogy nem hátrál ki amegállapodásukból.- Igen.Steve szeme felvillant, ahogy kézen fogta és a hátsó ajtó felé fordult vele, melyen keresztül

belépett Merlene.- Jó reggelt, főnök, jó reggelt, Chattie! Csak elugrottam a tejért. Hát, tudják, jó érzés, hogyvégre magunk vagyunk, legalábbis... többé-kevésbé... - Elhallgatott, ahogy feldolgozta az elébetáruló látványt, aztán csak annyit kérdezett: - Jól sejtem?- Attól függ. Összeházasodunk. -Tudtam!- Honnét? - álmélkodott Chattie.- Úgy értem, a főnök mindig betartja a szabályokat. Hát, ennél jobb menyecskét én sem tudtamvolna találni magának.- Köszönöm.- Nincs mit. Mikor és hol?- Természetesen itt... de az a helyzet, Merlene, hogy ezt még nem beszéltük meg

- No hát, ha igaz, amiket hallok, akkor jobb lesz, ha mihamarabb túlesnek rajta Chattieelvörösödött, Steve a szemét forgatta.- A bozóttűz nem terjed úgy, mint a pletykák!- Akkor ne csókolgassa nyílt színen! - vágott vissza Merlene, azzal megragadta Chattie kezét, ésmegrázta. - Szép munka, kislány! Síim is büszke lenne magára, pedig az ő tetszését nehézelnyerni!Steve-nek rövidesen el kellett mennie, de megígérte, hogy ebédre visszajön, délután pedig leszidejük terveket kovácsolni.- Még egy kérdés - fordult vissza az ajtóból. - Bridget mit tud mindebből?- Sejtelme sincs róla, hogy... - Chattie elhallgatott. Hogy őérte teszem, akarta mondani, deaztán elbizonytalanodott. Valóban pusztán ennyiről lenne szó?- Chattie?A lány felemelte a tekintetét.- Nem tudja, hogy mi váltotta ki a döntést.- Vagyis nem tudja, hogy feláldozod magad a kedvéért - mondta a férfi csöndesen.- Nem ezt mondtam.- Nem, de valami bánt, érzem. Hányszor kell megöleljelek és megcsókoljalak hogy elhidd...- Hallgass, Steve! Világossá tetted az álláspontodat, és én elfogadtam. Egyszerüen elszédít asebesség, amellyel az események peregnek. Végtére is - tanácstalanul széttárta a kezét - alig egyhete ismerjük egymást.- Érdekes, hogy ezt mondod! Nadine-nal kilenc hónapnyi ismeretség után házasodtunk össze.

- És ezek után sem... ? - Nem. Túl kevés közös vonásunk volt. Ezen gondolkozhatsz, mígvisszajövök -dörmögött Steve, és már elindult, de ismét visszafordult. - Meg ezen. - Azzalmagához ölelte, és addig csókolta, míg Chattie levegő után kapott, aztán végérvényesentávozott.- Tehát megteszed?Bridget az ágyban ült, ölében a tálcával, melyen a nővére behozta a reggelit. Azonnal észrevettea gyűrűt Chattie kezén.- Igen. - A nő leült egy karosszékbe a kávésbögrével, melyet magának hozott. -Bár néha attóltartok, elveszítem a józan eszem - vallotta be őszintén.- Én is így voltam Markkal kapcsolatban - bólogatott Bridget bánatosan, s már-már úgy látszott,könnyekben tör ki, de erőt vett magán. - Hát nem furcsa - elmélkedett, miközben nekilátott a

lágy tojásnak -, hogy a két ember, akiket a legjobban szeretek, ilyen különböző véleménnyelvan Steve Kinane-röl?



Valóban annyira különbözőek azok a vélemények? Chattie egyáltalán nem volt ebben biztos.Hangosan azonban azt mondta:- Steve is beszélt az öccsével kapcsolatos gondokról. - S továbbadta, amit hallott.- Meggyőzően hangzik - ismerte el Bridget, és a kávéjáért nyúlt. - Tudod, mivel szeretne Mark valójában foglalkozni?

- Valami művészi tevékenységgel? Bridget megrázta a fejét.- A jelek szerint nagyon jól ért a lovakhoz. Családi vonás lehet. Folytasd!- Versenylovakat szeretne idomítani.- No és mi az akadálya?- Azt hiszem, csak a közelmúltban jött rá, hogy a művészi hajlamai, melyeket az anyjátólörökölt, nem elegendőek egy hivatáshoz. Annak alapján viszont, amit elmondtál, úgy sejtem,olyasmit érezhet, hogy hűtlen lenne az anyja emlékéhez, ha más pályát választana.-Elképzelhető...- Ez megmagyarázná, miért olyan zavarodott.- Valóban.- Most azonban ennyi elég Markról! - Bridget kinyújtózott. - Nem szabad mindig csak vele

foglalkoznom.Chattie felállt.- Tusolj le, öltözz fel, aztán körbevezetlek a házban.Lehetséges, hogy Bridget kezd felnőni? - tűnődött, miközben kiment a szobából. Méghozzáelég gyorsan... Steve nem tudott hazajönni ebédre. Bili, a lovászfiú hozta az üzenetet, valamintazt, hogy Chattie jelenjék meg a munkások szállásánál kettő órakor.- Minek? - kérdezte a nő.- Fogalmam sincs - vonta meg a vállát a legény. - Én csak a futár vagyok. De a főnök aztmondta, vegyen farmert meg csizmát, ha van olyan a ruhatárában.- Kirándulni megyünk?- Nem tudom.Kettőkor Harriet várta a lányokat a szállás mellett.- Chattie húga vagy, igaz? - rázta meg Bridget kezét. - Én Mark meg Steve unokatestvérevagyok, azaz a kisbabád másod-unokatestvére, vagy efféle. Chattie elfojtott egy szisszenést.Maga sem tudta, hogy bosszankodjék vagy örüljön, amiért a pletyka ilyen sebesen terjed. ÁmHarriet lefegyverzö mosollyal fordult felé:- Biztos arra is van valami elnevezés, hogy mi milyen rokonsági viszonyba kerülünk. Fogadd

jókívánságaimat! De ne feledd, amit mondtam! - tette hozzá halkan. -No jó! Steve-nek terveivannak veled, nekem pedig Bridgettel.Mielőtt Chattie bármit mondhatott volna, megjelent Steve az épület sarkánál, két felnyergeltlóval.

Fél órával később Chattie az egyik ló hátán ült, akit Steve vezetett kantárszáron, szinténnyeregből. Bridget és Harriet kuncogva végignézte a bevezető oktatást, aztán az asszony beterelte a lányt a terepjárójába.- Nem is tudom... - kezdett aggodalmaskodni Chattie.- Nem lesz semmi gond. Harriet megesküdött, hogy előveszi a vasárnapi modorát. Csak megisznak egy kávét, és beszélgetnek. Harriet majdnem olyan súlyos eset, mint Lucy Cook, hadivatra terelődik a szó. Egyébként is úgy vélem, minél hamarabb megismerkednek, annál jobblesz Bridgetnek. - Steve karba fonta a kezét. -Nem azt mondtad valamikor, történetesen tegnap,hogy szeretnél megtanulni lovagolni?-Igen, de...- Helyes! A tiéd! - A két ló közül a gesztenyebarnára mutatott. Chattie egy mukkot sem tudott

szólni meglepetésében.



- Négyéves kanca, eddig terelésnél használtuk, de igen jámbor és kezes, és már korábbanelhatároztam, hogy hátaslovat faragok belőle. No, kipróbálod?Kétségkívül az egyik legjobb módszer levenni a lábáról valakit, állapította meg Chattie, ha kapegy saját lovat meg egy lovaglóleckét azon nyomban.Lassan elpárolgott a mérge, melyet Steve önkényes viselkedése kiváltott belőle, sőt be kellett

látnia, hogy a férfinak igaza van: minél előbb túlesik Bridget az ismerkedés esetleges kínos pillanatain, annál jobb. És nemcsak a húga, hanem minden érintett számára. Végül pedigminden kétséget elűzött az öröm, melyet az új élmény jelentett.- Ösztönös tehetséged van - állapította meg a férfi, mikor óvatos kocogásba váltottak. - Nefeledd, tartsd úgy a lábfejed a kengyelben, hogy a sarkad lefelé, a lábujjaid fölfelé nézzenek!- Ez mire jó?- Ha úgy hozza a sors, hogy sebesen kell leszállnod, csak kicsúsztatod a lábad. Tartsunk

pihenőt? - Egy gát oldalában zöldellő gumifaliget felé intett.Leszálltak, megitatták az állatokat, majd Steve megmutatta, hogyan kell hosszú pányvára kötniőket, hogy legelészhessenek.- Egyébként mi a neve? - tudakolta Chattie, és megcirógatta a kancája orrát.

- Hinnéd, hogy Cathy Freeman?- Elég furcsa név egy lónak!- Igaz, de Bili kereszteli el a birtokon tartott állatokat, és mindegyiknek sportolók nevét adja. Azistállóban ott áll Tiger Woods, Pete Sampras és Venus Williams.Chattie nevetett, és a férfi példáját követve letelepedett a fűbe.- Legközelebb elhozhatjuk Richet is?- Hogyne! Láthatóan neki is tetszik az élet a birtokon. Mesélj a szüleidről, Chattie! Csak azért -tette hozzá a lány kérdő pillantása láttán -, hátha a családod magyarázatot adhat rá, hogy úgyhozzászoktál az itteni élethez, mintha... mintha a véredben lenne.A nő szürke szeme felcsillant. - Lehet, hogy nem jársz messze az igazságtól!Apám intéző volt egy birtokon. Rajongott a munkájáért, egyetlen bánata az volt, hogy neki nemtelt saját farmra. Toowoomba mellett éltünk, csak a haláluk után kellett beköltöznünk Brisbane-

be, anyám testvéréhez.- Ő még él? Egyéb rokonok?- Tavaly meghalt. Egyéb rokonok nincsenek.- Értem. Hát barátok?- Ó, abból van sok... hová akar kilyukadni, Mr. Kinane? - mosolyodott el a lány.- Arra, hogy hol tartsuk az esküvőt. Chattie elkomorult.- Szédít a sebesség? - tudakolta Steve.A nő elgondolkodva nézte. Jövendőbelije a szokásos farmert meg zubbonyt viselte, és ahogylustán elhessentett pár legyet, Chattie-t lenyűgözte az előkelőség, erő és határozottság, mely

körüllengte. Kemény ember, futott át a fején, olyan, akinek nehéz nemet mondani...Letépett egy fűszálat, és bosszúsan látta, hogy remeg a keze. Ez is Steve Kinane hatása, többek közt. Bevonulhatok a diliházba, dohogott magában, ha ez a kívánom-utálom játék így megytovább! - Én is gondolkoztam már rajta - szólalt meg óvatosan. - Bridget kedvéért jó lennevalami visszafogottabb ceremóniát tartani.- Miért?Chattie már a hangjából tudta, hogy vitára készülhet. Nagy levegőt vett.- Ő szeretett volna férjhez menni. Egy nagy lakodalom elkerülhetetlenül arra emlékeztetné,miben nem lehet része.- Dicséretes a testvéred iránti elkötelezettséged, de mindennek megvan a határa. Ne, hallgassmeg! - Steve a lány kezére tette a kezét, mikor az tiltakozni kezdett. -Ez az esküvő

mindenképpen óriási érdeklődést fog kelteni a környéken. Már csak a te szempontodból semlenne jó, ha azzal fokoznánk a feltűnést, hogy zártkörű vagy titkos lagzit tartanánk.



-De...- Nem azt mondom, hogy hivalkodó legyen - torkolta le ismét a férfi. - De a birtokon tartottszertartásnak ki kell elégítenie a környék elvárásait, azonkívül szeretném, ha neked is ünneplenne, nem csak kötelesség. - Mélyen a lány szemébe nézett. -Meghívhatod az összes barátodat.Megrendezheted álmaid esküvőjét.

Chattie új kancájára szögezte a szemét, és igyekezett józanul gondolkodni. Mi haszna lenne belőle bárkinek is, ha azt a benyomást keltené, csupán kötelességet teljesít?- Rendben - mondta végül. - De vissza kell mennem Brisbane-be, hogy először lezárjam azeddigi életemet.- A munkád?- Van két hónapnyi felgyülemlett szabadságom, abból ki fog telni a felmondási idő. Nem ígyszerettem volna, de jobb ötletem nincs.- A brisbane-i utat egyből összeköthetjük a vásárlással. Elugrunk repülővel. -És Bridget?- Velünk tarthat, ha hajlandó felülni a gépre.- Mikor legyen hát? Úgy értem, az esküvő - kérdezte Chattie.- Mondjuk... mához három hétre?

- Legyen négy! - mosolyodott el a lány.- Szerinted kibírjuk addig? Chattie elpirult.- Kénytelenek leszünk. Mindig úgy terveztem, hogy magam készítem el az esküvői ruhámat, ésha a környék elvárásait is ki kell elégíteni, akkor szükségem lesz egy hónapra. Ez az utolsóajánlatom - állt fel -, de nem fogod megbánni.Steve is feltápászkodott.- Erre mondják, hogy róka fogta csuka, már bocsánat...Olyan bánatos képet vágott, hogy Chattie kacagásban tört ki. A férfi is vele nevetett, aztánfelültek a lóra, és csendes egyetértésben hazaporoszkáltak. Meglepő módon a lány lényegesen

jobban érezte magát, mint az elmúlt napokban bármikor. Legalább ennyire meglepő módonBridget élvezte a Harriettel eltöltött délutánt.- Úgy kezelt mint családtagot! - mesélte a nővérének. - Pedig azt hittem, utálni fognak mind.Aztán mesélt a terhességi tapasztalatairól. Állítólag a középső három hónap a legjobb. Harrietabban az időszakban egyáltalán nem émelygett, és remekül nézett ki.- Nagyszerű! Tényleg, rosszul lettél mama?- Nem, épp csak egy kicsit émelyegtem reggeli után.- Remek! Le kell tusolnom. Hámoznál addig egy kis krumplit?- Persze. Mi lesz vacsorára?- Sertéssült.- Készítsek hagymás-paradicsomos rakott krumplit?- De aranyos vagy! Annak nagyon örülnék!

Azzal Chattie bezárkózott a szobájába, hogy rendbe szedje magát, és terveket szőjön a közelgő brisbane-i kirándulásra.Végül mégsem Steve vitte el Brisbane-be.Míg Chattie zuhanyozott, telefonált Joan Jackson. Elmondta, a férje ragaszkodik hozzá, hogyfelkeressen egy szakorvost a migrénje miatt, és másnap reggel elviszi repülővel Brisbane-be,majd ott hagyja pár napra. Voltaképp azért jelentkezett, hogy megkérdezze, van-e valamireszükségük a nagyvárosból.Steve megkérte, hadd hívja vissza később, aztán elment megkeresni először Bridgetet, majdChattie-t. Mikor bekopogott és benyitott a szobájába, a lánynak csak a két karja lógott ki egy

palakék ruhából, mely selymesen hullámzott a teste körül.- Elnézést! - hátrált meg Steve.

- Semmi baj! Most már szalonképes vagyok - szólt utána Chattie, bár a visszatérő férfi enyhe pírt látott az arcán. - Mit tehetek érted?



Steve beszámolt Joan Jackson terveiről, s azzal fejezte be:- Arra gondoltam, nem mennél-e szívesebben vele, mint velem?- Miért?- Mert az időjósok szerint eső közeleg, s az egyik csordát feltétlenül szeretném még szárazidőben megnézni. Egyáltalán, jó lenne minél több munkát elvégezni a rossz idő beállta előtt.

Chattie elmosolyodott, s már épp azon volt, hogy csipkelődik kicsit, milyen szép is az élet egymarhatenyésztő oldalán, mikor eszébe jutott valami.- No és Bridget?- Pillanatnyilag a világ minden kincséért sem lenne hajlandó felülni egy kisrepülőre.- Már beszéltél vele?- Igen. Harriettel is, aki boldogan vendégül látja a húgodat, míg te távol vagy.- Hogy a csudába bírtad rá Harrietet, hogy ilyen... készséges legyen? Steve elmosolyodott.- Továbbadtam neki a tőled hallott bölcsességet, hogy ami történt, megtörtént, és jobb lenne, haazon törnénk a fejünket, hogyan hozzuk ki a legjobbat a helyzetből. Ámbár úgy tűnik, Harrietmagától is nagyon megkedvelte a húgodat.- A legtöbb ember így van vele.

- Talált - nézett a szemébe a férfi, majd odajött. - Szóval elmégy Joannal? Több hasznát látod azesküvői előkészületeknél, mint nekem. Három lányt házasított ki.-Hát jó...- Mintha kétségeid lennének..- Olyan sebességgel szervezed az életemet, hogy néha elakad a lélegzetem - mosolyodott el alány tétován.- Sajnálom! De hát egyébként is nem úgy szokás, hogy az esküvő csupa meglepetés a vőlegényszámára?- De, a hagyomány ezt diktálja, azt hiszem.- Hát akkor miért ne kövessük a hagyományt? Ha már egy bizonyos területen oly régimódiak vagyunk.Chattie meglepetten nézett föl, ám a férfi sötét tekintetéből azonnal rájött, mire céloz.Megborzongott, és mély lélegzetet vett. A ruha bő szabású volt, de a selymes kelme lágyanrásimult a keblére, és úgy érezte, túl sokat is megmutat Steve Kinane-nek, ettől pedig csak még

jobban zavarba jött. Meglódult a képzelete, látta magukat, ahogy szerelmeskedéshezkészülődnek, csókolóznak és önfeledt szenvedéllyel lehántják egymásról a ruhát, birtokbaveszik egymás testét, s elmerülnek a mámor hullámaiban. .. Hirtelen megsejtette, hogy meztelenösszefonódásuk nem pusztán önfeledt lesz, de igazi felszabadító élmény...

Nagyot nyelt, és kézfejével megtörölte a homlokát. Vajon a férfi is hasonló sóvárgássalviaskodik?Abból, ahogy Steve a vállára tette a kezét, és magához vonta, gyanította, hogy igen. Ám a férfi

csupán csókot lehelt a feje búbjára, és elengedte.- Attól félek, egyelőre itt húzódik a határ - mondta vidáman, de az állkapcsa árulkodónmegfeszült. - Alighanem igazad van - mosolygott a lány erőtlenül.- Mehetünk vacsorázni?- Igen.Joan Jackson majdnem olyan izgatott volt, mintha ismét egy lánya menne férjhez.Mire másnap beköltöztek egy luxusszálló két egymás melletti lakosztályába, áldását adta az ifjú

párra, és elmondta, titokban első pillanattól fogva sejtette, hogy Steve-nek épp ilyen lányra vanszüksége. Ami pedig a hirtelenséget illeti, megnyugtatta, hogy ő meg John alig ismerték egymást pár napja, mikor már tudták, hogy egymásnak vannak rendelve.Ráadásul Joan kifogyhatatlan volt a jó tanácsokból esküvőszervezés terén, s magával hozta a

noteszát, melyben ott lapult az összes fontos telefonszám: virágkötők, szabók, nyomdászok,cukrászok, szállítók, fodrászok, akik hajlandóak elmenni vidékre és a többi.



Chattie igyekezett visszafogni az áradatot, halkan, de határozottan közölve, hogy maga akarjamegvarrni a ruháját, megsütni az esküvői tortát, nem tart igényt fodrászra meg szállítókra, éstervei szerint nem lesznek koszorúslányok.Joan végül beadta a derekát a ruha, a torta és a fodrász terén - de másban nem.Chattie-ben gyanú ébredt. ,

- Steve utasításokat adott?- Ez így túlzás... Csak annyit mondott, ne engedjem, hogy a jövendőbelije túl sok terhetvállaljon magára, és költségeket nem kímélve szervezzünk szép, emlékezetes ünnepséget. Mitlehet ennél többet elvárni egy férfitól?Chattie bánatosan mosolygott. Mit is, valóban? Esetleg azt, hogy ne akarjon mindenben helyettedönteni?- Azonkívül - folytatta Joan - muszáj, hogy Bridget koszorúslány legyen, és tudom, hogyHarriet is boldogan lenne az.Három nappal később csomagok garmadájával repültek vissza.A szakorvosnál tett látogatástól eltekintve Chattie és Joan minden idejét együtt töltötte. Azasszony kiváló társnak bizonyult a vásárlásban. Jó szemmel választott ki szép és minőségi

holmikat, és verhetetlen volt, ha alkudozásra került a sor a szállítókkal vagy például anyomdásszal a meghívók elkészülési határidejének ügyében.Segített felszámolni a lányok brisbane-i otthonát is. A holmijukat teherautón útnak indították Mount Heléna felé, a házba új bérlőt kerestek, a kocsijukat rábízták egy autókereskedőre, akimajd eladja, végül Chattie felkereste a munkahelyét, és bejelentette, hogy felmond, mert férjhezmegy.Egyedül a barátok meglátogatásával maradt adós, Idő sem nagyon jutott rá, azonkívül az addigiélete romjai és a váratlan esküvő előkészületei közepette gyakran tört rá kétség. Legtöbbször sikerült legyűrnie, de volt, hogy nem, s mikor arra gondolt, hogy találkoznia kellene a

barátaival, ez utóbbi lelkiállapot vett erőt rajta.Késő délután szállt le a kis repülőgép Mount Helénán.- Jó munkát végeztünk! - búcsúzott Joan Jackson Chattie-től.- Magának köszönhetően. Majd szólok, ha elkészült a ruha. Hátha John áthozza megnézni.John maga válaszolt".- Afelől nyugodt lehet, Chattie. Mostantóla nagy napig számtalanszor fogjuk megtenni ezt azutat! Viszlát!Merlene fogadta az érkezőt, és elmondta, hogy a mustrán kisebb baleset történt, az egyik gulyásleesett a lóról, eltörte pár bordáját, és Steve vele marad, míg megérkezik a helikopter.- De ő maga jól van, ugye?- Igen. A húga is meg Rich is. Mennyei atyám! - álmélkodott Merlene, miközben bepakolták azösszes csomagot a Rangé Rover hátuljába. - Maradt még valami a brisbane-i boltokban?

- Három napot töltöttem a vásárlás szerelmesével - nevetett Chattie. - Életemben nem láttammég Joanhoz foghatót! Azt mondja, azért van ez, mert egy évben csak kétszer szabadul ki aketrecből. Lehet, hogy én is ilyenné válók majd?- Lehet. Én a magam részéről nem lelkesedem különösebben az efféle csecsebecsékért. - Deazért később Merlene is megjelent egy kanna teával Chattie szobájában, és kíváncsianvégignézte a csomagok tartalmát.- Egyébként hol vannak? Mármint Bridget és Rich?- A Barlow-házban. A lányok egészen odavannak egymásért, ami jó is a húga állapotában.Hogy Brett és Rich milyenek, azt maga is tudja. Mi lenne, ha áthívnánk Barlow-ékat vacsorára?- Remek ötlet! De Steve és Jack..?- Addigra vissza kell érniük. Rögvest odacsörgök Harrietnek.

Ahogy magára maradt a szobáját eluraló tarka zűrzavarban, Chattie-n ismét erőt vett a kétely.Csak még sokkal erősebben, mint eddig bármikor.



Hihetetlen, hogy ez velem történik, gondolta, s hirtelen úgy érezte, megfullad Mintha egyfékevesztett vonaton ülne, mely feltartóztathatatlanul robog a házasság fe lé, egy olyanemberrel, aki kívánja a testét, de nem szereti. Képtelen vagyok végig csinálni...Mit? - feleselt magával.- Haladni ezen a pályán tovább - válaszolt hangosan. - Belemenni egy érdek házasságba,

miközben szerelemre vágyom. Elviselni a tudatot, hogy Steve Kinane sötét oldala mindigközöttünk fog állni. Rémülten érezte, hogy könnyek peregnek végig az arcán. Soha életébennem tapasztalt ilyen bizonytalanságot, ilyen félelmet, soha ilyen erővel nem tört föl belőle azősi menekülési ösztön.Gondolj Bridgetre! Steve igazán igyekszik megkönnyíteni legalább az ő helyzetét. Gondolj erre,Chattie, tarts ki, muszáj!Steve ugyanakkor érkezett haza, amikor befutott Harriet, Bridget, Brett és Rich. Jack méghazaugrott átöltözni.- Emlékszel még rám? - évődött halkan Steve, mikor végre rá került a sor az üdvözlésben, ésátölelte Chattie-t.- A férfira, aki elküldött Brisbane-be? - A lány iparkodott huncut mosolyt erőltetni az arcára. -

Rémlik valami.- Mi baj?- Semmi! Mozgalmas három nap volt.- Akkor mire föl a népgyűlés?- Merlene ötlete volt. Azonkívül - Chattie kétségbeesetten igyekezett tréfás hangot megütni -elfelejtettél szólni, milyen törődött lesz az ember az első lovaglólecke után.-Súlyos?- Megőrjít a lábam!- Tudok rá orvosságot. Egy jó masszázs csodát tesz.Chattie-nek már a gondolattól is arcába szökött a vér. Remegve simult a férfi karjába.- így már jobb! - súgta Steve. - Már kezdtem azt hinni, eltávolodtál tőlem.- És ha így lenne?- Annak nagyon nem örülnék - nézett a szemébe vőlegénye, és a tekintetében valami hihetetlenelszántság parázslott.Mielőtt Chattie válaszolhatott volna, Harriet jókedvűen rájuk szólt:- Elég a turbékolásból! Kiskorúak is vannak itt. Mindenki nevetett, s ők szétrebbentek.A vacsora vidám hangulatban telt, az esküvői előkészületekről társalogtak, csak Bridget lettegyre csöndesebb, és Chattie elkeseredetten tanakodott, hogyan fogja a húga átvészelni az egészfelhajtást.Viszonylag hamar asztalt bontottak, Barlow-ék hazamentek, Chattie és Bridget pedigmosogatott, mikor újabb autó zaja verte fel a csöndet.

- Ez meg ki a csuda lehet? - tűnődött Chattie hangosan, miközben hallotta, hogy Steve kimegy averandára.- Ahhoz képest, hogy állítólag félreeső hely, szakadatlan a jövés-menés -jegyezte meg Bridget,aztán megdermedt, mert odakint felcsendült egy férfihang.Chattie kérdő pillantást vetett rá. - Mark! - lehelte Bridget, és már-már nekilódult a verandafelé, a nővére azonban elkapta a karját, visszatartotta, majd az előtérbe vezette, ahol mindenszót hallhattak.- Ez aztán a meglepetés, Mark! - hallatszott Steve hangja. - Hol az ördögben voltál?- Megfogadtam a tanácsodat, bátyó, és kezembe vettem az életemet. Ámbár attól tartok, nemfogsz lelkesedni a döntésemért. De azért, ugye, meghallgatsz?- Hogyne! - felelt Steve szárazon, egy pillanatnyi csönd után. Nyikorgás hallatszott. A férfiak

leültek, aztán Mark szólalt meg:



- Van munkám! Rájöttem, hogy versenylovak idomításával akarok foglalkozni. Jelentkeztemegy szakembernél Sydneyben, s ő felvett fél évre segédnek. Lakás is jár az álláshoz. Ismered azilletőt: Brian Matthews. Jó nevet szerzett a szakmában, és van mit tanulni tőle. Remélem, hogyfél év múlva megnyithatom a saját versenyistállómat.- Mi kifogásom lehetne ez ellen? - kérdezte Steve. - Szerintem piszok jó idomár lesz belőled, és

boldogan küldök neked lovakat.- Köszönöm! Ám nem erre céloztam, hanem az okra, mely ahhoz vezetett, hogy kezdjek valamitaz életemmel. Az a helyzet, hogy megházasodom.Bridget megdermedt.- Most nyilván azt fogod mondani, túl fiatal vagyok - folytatta Mark -, hogy mindketten túlfiatalok vagyunk meg efféle badarságok, de tudom, hogy számomra ő az igazi, úgyhogy ne isfáradj, nem tudsz lebeszélni. Egyszerűen... nem tudok élni nélküle. Családot akarok alapítanivele. Az utóbbi hetek legnehezebb próbatétele az volt, hogy távol kellett lennem tőle. Reggelindulok is hozzá, csak előbb személyesen el akartam mondani mindezt neked.-Ki az illető?- Nem ismered.

- Feltételezem, van neve.- Bridget Winslow. A legédesebb lány a világon.Chattie elengedte a húga karját, s az repesve rohant ki a verandára. Ő lassabban követte, de mégidőben ért oda, hogy lássa, amint Mark Kinane elhülten felemelkedik, majd boldogan átöleli akarjaiba omló lányt.- Bridget, édesem! Hogy kerülsz ide?- Senki sem hitt nekem, de én tudtam, hogy szeretsz engem, Mark, és vissza fogsz hozzám

jönni!- Kettős esküvő lesz?Chattie a verandán állt, s a holdfényben ezüstösen ragyogó kertet meg réteket nézte. Mark ésBridget immár visszavonult, miután pár órán át meghatóan őszinte öröm' ünnepet ültek. Chattiemeg is volt hatódva, szívből örült a húga boldogságának Akármilyen éretlenek és szeleburdiak voltak mindketten, a vak is láthatta, hogy fülig szerelmesek egymásba.Bridget terhességének híre teljesen lenyűgözte a fiatalembert, s alig tudták megállni, hogy nenyílt színen találgassák, melyik romantikus randevún foganhatott a baba.Ám a fejlemények negatív hatást is tettek, méghozzá Chattie-re. A húga boldogsága láttán mégszembeszökőbb volt a kettejük helyzete közti különbség. A kölcsönös szerelem s a fizikaivággyal társított üzleti megállapodás közti különbség.Lassan megfordult. Steve a háta mögött állt.- Nem, nem lesz kettős esküvő. Képtelen vagyok rá, Steve.- Miért? - kérdezte a férfi komoran.

- Már nincs okom, hogy hozzád menjek.- Nincs okod? Mindvégig többről volt szó, mint Bridgetről, s ezt te is nagyon jól tudod!- Mégis Bridget helyzete volt az eszköz, amellyel nyomást gyakoroltál rám. Hát ez az eszközmost megszűnt - mondta a lány keserűen -, és mi maradt... ? Gyakorlatilag egy üzletimegállapodás. Milyen jól beilleszkedtem a birtokra, milyen nagy szükség van itt rám, tenekedmilyen nagy szükséged van rám... de arra gondoltál-e valaha, hogy én hogy érzem magam?- Ha a karjaimban tartalak, nem kérdéses, hogy összeillünk-e.- Steve, huszonhárom éves leszek hamarosan, s még szűz vagyok. - Chattie arcán könnyek

peregtek le. - Nem túl gyakori manapság, ám én eldöntöttem, hogy csak egy nagyon különlegeskapcsolatban és csak a nászéjszakán adom oda magam valakinek. Lehet, hogy Bridget kedvéérthajlandó voltam megalkudni, de most már nem. A "gyakorlatias üzleti kapcsolat" nem az, amire

én gondolok.



Steve némán, összevont szemöldökkel figyelte. Mint egy sólyom. Csak amikor a lány elővettegy zsebkendőt, és elfordult, tette a vállára a kezét.- Tehát igazán nem akarsz feleségül jönni hozzám, Chattie?- Nem, Steve. így nem! Lehet, hogy két lábbal állok a földön, de azért még meg tudomkülönböztetni az igazi, testi-lelki vonzalmat férfi és nő között attól, amit te kínálsz nekem.

- Rég nem hallottam ilyen jó hírt.Chattie szíve bánatosan megdobbant. Elszállt hát minden remény!- Akkor ezt tisztáztuk - mondta rekedten. - Kis szerencsével visszakaphatom a brisbane-iállásomat, és talán a kocsimat sem adták még el.- Nem, nem tisztáztuk! - Steve kutatva nézte a lány sápadt, feszült arcát. - Mert az az igazság,hogy amióta megismertelek, azt igyekszem bemagyarázni magamnak, hogy nem vagyok őrültenszerelmes beléd. - Óvatosan megsimogatta a döbbent lány arcát, aztán zsebre tette a kezét,mintha félne megérinteni. - Tudod, nemcsak azt fogadtam meg, hogy gyakorlatiasabbszempontok alapján választok feleséget, ha még egyszer megnősülök, hanem azt is, hogy sohatöbbé nem leszek szerelmes. - Ennyire megbántott?- Akkor azt hittem. Ma már tudom, hogy az semmi volt ahhoz a fájdalomhoz képest, amit az

jelentene, ha téged elveszítenélek. Nadine becsapott. A pénzem érdekelte. Majd megveszett,mikor rájött, hogy nem tud elszakítani Mount Helénától. Kalandokba bocsátkozott, hogyféltékennyé tegyen... mindegy. - Megvonta a vállát. -Azt hittem, kővé vált a szívem.- És én is becsaptalak!- Tegyük hozzá, sokkal jobb céllal. Ha minden szerettedről úgy gondoskodsz, mint a húgodról,akkor csak csodálni tudlak. Mindazonáltal az első gondolatom az volt, hogy tessék, már megint

beleszerettem egy nőbe, aki nem engem akar, hanem valamittőlem.- Jaj, Steve! - Chattie szeme ismét könnybe lábadt. - Nem szabadultam az érzéstől, hogy ezvalamiféle próba.- Őrültség, ugye? Téboly! Mert feleségül vettelek volna, ha cigány gyerekek potyognak azégből, akkor is. - A férfi egy pillanatra lehunyta a szemét.- Miközben dühös és bizalmatlan lettél volna - dünnyögte Chattie, aztán nagy levegőt vett. -Kérdezhetek valamit?Steve bólintott.- Feleségül veszel? A férfi összerezzent.- Ez azt jelenti, hogy... a kapcsolatunk különleges?- Most már az. - Chattie szemében könnyek helyett immár boldogság ragyogott. Mert én is aztakartam elhitetni magammal, hogy nem szerettem beléd őrülten első látásra.A férfi feszült vonásai végre megenyhültek.- Drágám! - vonta magához a nőt. - Ha tudnád, milyen átkozott érzelmi zűrzavarban éltem azutóbbi napokban! Gyűlöltem magamat, mert néha kimondottan fájdalmat akartam okozni

neked, hogy te is átéld azt, amit én...- Tudom! Én is összezavarodtam. Megbántani nem akartalak, de néha gyűlöltelek, bármennyirefájt is... - Chattie remegve elhallgatott.- Soha többé! - Steve csókot lehelt a hajára, aztán izzó tekintettel a szemébe nézett: - Biztos,hogy ezt akarod, Chattie?- Biztos. Megteszed?- Hogy feleségül veszlek-e? Csak próbáljon valaki visszatartani! Megtiszteltetést jelent!Három és fél héttel később hat apró, könnyű repülő pihent a Mount Helena-i leszállópályán, akerítés mellett egy regiment terepjáró vesztegelt, miközben odáb a gyepen bármely pillanatbanelkezdődhetett a szertartás.A fehér vászonnal és ezüstös csipketerítővel letakart asztal körül vasárnapi öltözékben

gyülekeztek a környékbeliek, sokan tarka kalapot viseltek, és némely öltöny elég enyhenaftalinszagot árasztott.



Merlene szoknyát húzott, amit évek óta nem tett. Brett kis szmokingban feszített, felelősségeteljes tudatában, mert ő felügyelt Richre, akinek esküvői ezüstcsengők csilingeltek a nyakörvén.Joan Jackson roppant elegáns, ám kissé zilált benyomást keltett. Jack Barlow Bili és a birtok többi dolgozója mellett ácsorgott.Steve Kinane sötét öltönyben állt az asztal előtt, az oldalán vőfélyként az öccse, ki

szórakozóttan forgatta vadonatúj jegygyűrűjét, a tiszteletes pedig várakozásteljesen nézett a ház bejáratára.Felcsendült a nászinduló, megjelent a küszöbön a két koszorúslány, és a tömegen elismerőmorajlás futott végig. Tündöklőén néztek ki vállat szabadon hagyó selyemrúhájukban, Harriethalványibolyában, Bridget rózsaszínben, egy-egy kis fehér virágcsokorral a kezükben.Aztán, ahogy elindultak lefelé a lépcsőn, és mögöttük felbukkant Chattie, Síim karján, amorajlás még hangosabb lett.Síimre alig lehetett ráismerni a jól szabott szürke öltönyben, ám az elismerés mégiscsak Chattie-nek szólt, aki egy pillanatra megállt a veranda szélén. Hosszú, egyenes, fehér szaténruhájához kurta uszály tartozott, fedetlen vállára virágmintás fátyolszövetböl készült,

puffos ujjú kabátka simult, melynek állógallérját apró gyöngyök szegélyezték. Gyöngyös

diadémjából habos fátyol omlott alá, mely elfedte a haját és az arcát, rövid szárú fehér kesztyűbe bújtatott kezében fehér rózsacsokrot szorongatott.Ahogy ott állt, nem az egybegyűlteket vette számba, hanem az eltelt hetek meglepő eseményeit.Bridget például hallani sem akart kettős esküvőről, mondván, ez a nővére ünnepe.- Mi majd megrendezzük a saját lagzinkat - mondta.éS így is lett. Egy héttel korábban az egész társaság - Jacksonékat és Barlow-ékat is beleértveelrepült Gold Coastba, és a magániskola kápolnájában, ahol a Kinane fiúk tanultak, Mark ésBridget örök hűséget esküdött egymásnak, majd egy tengerparti étteremben hajnalig folyt adáridó.Még nagyobb meglepetést okozott Steve, aki azt javasolta, hogy maradjanak továbbra is"régimódiak" az esküvőig.Chattie őszintén hálás volt az ajánlatért, de erős kétségei voltak az önuralmukat tekintve, és eztszóvá is tette - a férfi ölében ülve. Steve erre hosszú eszmefuttatásba kezdett a hideg tushatékonyságáról, mígnem Chattie-nek a könnye is kicsordult a nevetéstől.- Mulatságosnak találod? - nézett rá a férfi szemrehányóan.- Igen.- Hát én nem! - De persze Steve is elnevette magát, aztán viszont elkomolyodott. -Azt hiszem,nem fog káromra válni egy kis fegyelem, amellett gyanítom, hogy szíved mélyén így szeretnéd,ugye? - Biztos nagyon ódivatúnak tartasz, de igen.- Többek között ezt szeretem benned. Hogy vannak elveid, és tiszteletben tartasz bizonyosértékeket.

Mindez alig pár másodperc alatt futott át a fején, míg ott állt a verandán. Aztán megelevenedett,és Síim karján lement a gyepre. Az ég kéken ragyogott, s egy fél óra múlva, mikor Stevefellebbentette a fátylat, és megcsókolta újdonsült nejét, az egybegyűltek éljenzésben törtek ki,melyhez Rich vidám csaholással csatlakozott.Az ünnepi ebéd után Steve-vel elrepültek Brisbane-be, átszálltak egy Cairnsbe tartó menetrendszerinti járatra, majd kocsival tették meg az utolsó kilométereket észak felé, Palm Cove-ba, aholegy gyönyörű, tengerparti szálloda nászutaslakosztálya várta őket. Chattie elragadtatottan nézettkörül a távol-keleti stílusban, faragott és nádból készült bútorokkal meg batikolt kelmékkel

berendezett terrakotta-padlós szobában, ahol a főhelyet egy baldachinos ágy foglalta el, ésfelsóhajtott,- És ez még nem minden! - Steve kézen fogta, és kivezette a lakosztály külön bejáratú kertjébe,

ahol úszómedence és pezsgőfürdő kínálgatta magát. - Mondtam már -karolta át -, hogykáprázatos menyasszony voltál?



Chattie játékosan összeráncolta az orrát.- Többször is, ami azt illeti. És én mondtam már, hogy lélegzetelállítóan néztél ki abban azöltönyben?- Többször is, ami azt illeti. Viszont azt még nem mondtam, hogy lassacskán belepusztulok avárakozásba. Hiszen már egy hónapja, ha jobban meggondolom...

- Maradéktalanul egyetértek. Javasolhatok egy megoldást?- Csak rajta!- Úszunk egyet, meg kipróbáljuk a pezsgőfürdőt, hogy felfrissüljünk, majd elfogyasztjuk agyönyörű, rózsaszínű koktélt, amelyet odakészítettek üdítőként, aztán.. aztán mindenmegtörténhet.- Hála istennek! Rettegtem, hogy még azt is mondod, menjünk el vacsorázni. Chattielábujjhegyre állt, és két keze közé fogta a férfi arcát.- Ami azt illeti, nem vagyok ellene, hogy megváltoztassuk a sorrendet.- Például így? - Steve csókolni kezdte.Öt perccel később a nő minden ízében kéjesen remegve simult hozzá.- Steve! - rebegte elfúlva.

- Gyere! - A férfi a karjába emelte. Csak az ágy mellett tette le újból, és neki látott lassan,komótosan lefejteni róla a ruhát, nem sajnálva az időt közben egy-egy 1 becéző simogatásrasem.A világoskék vászonkabátka alól fehér csipkés türkizkék melltartó bukkant elő melytől alélegzete is elállt, a kosztüm szoknyája alól pedig ugyanolyan bugyi, a csipkés harisnyakötö.Elragadtatva fogta át felesége derekát.- Ötvenöt? Igen. Jól sejtetted: nyolcvanöt, ötvenöt, nyolcvanöt.! gyönyörű az egész! Különösen ez - keze a nő csípőjére siklott. - A ringásával őrületbekergetett.Mondtad - mosolygott Chattie.- De most már legalább nem vagy dühös érte.

Nem, sőt... Szabad? - Válaszra sem várva, nekilátott kigombolni a férfi ingét. innentől eléggéfelgyorsultak a dolgok, ahogy lefosztották egymásról a maradék ruhadarabokat, és nekiláttak gyönyörködve felfedezni egymás testét.- Tévedtem - jegyezte meg valamikor Steve. - Minden porcikád őrületbe kerget! A selymes

bőröd, a kebled, az illatod! - Aztán ismét felnyalábolta a nőt. Ezúttal az ágyra fektette le, magais mellé dőlt, és addig becézte, míg Chattie teste kéjesen megfeszült, s felnyögött:- Kérlek!Steve egy csókkal belefojtotta a szót, majd a combját kezdte cirógatni, feljebb, egyre feljebb, smikor a nő felforrósodott teste mohón megvonaglott, föléhengeredett.- Élvezed? - kérdezte halkan.

- Steve... sejtettem, hogy... csodás lesz - rebegte Chattie szakadozottan -, és igazam volt... -Elfúlt a hangja, mert a férfi tovább szította a gyönyörteljes vágy tüzét, mígnem testük összeforrt, és a mámor hullámai a csúcsra repítették őket.Összefonódva, zihálva és mérhetetlenül meghatódva tértek vissza a valóságba.- Ez... - szólalt meg Chattie - ilyet... még nem éltem át. Steve elsimította a haját az arcából.- Nem okoztam fájdalmat?- Nem. Legalábbis nem tűnt fel a sok öröm közepette. A férfi szorosan magához ölelte.- El sem tudom mondani, te mennyi örömöt okozol nekem, testileg és lelkileg! És meg kellmondanom, a fegyelem ezen a téren végérvényesen a múlté, Mrs. Kinane!- Hadd áruljam el - nevetett a nő, és megsimogatta férje arcát -, hogy tanár létemre furcsamódmegutáltam a fegyelmet.

Steve elkapta a kezét, és megcsókolta az ujjai hegyét.- Kimondhatatlanul örülök, hogy rögtön a szertartás után eljöttünk.



- Én is... de voltaképp miért?- Még napokig buliznak.Chattie meglepetten könyökölt fel, maga elé húzva az ágyterítőt.- Napokig? Nélkülünk?- Ühüm. - Steve lehúzta róla a vásznat.

- Ez... szokatlan, nem? - Chattie a terítő után nyúlt, de a férfi megfogta a kezét.- Miért ilyen szégyenlős, Mrs. Kinane? - Sötét szeme csillogott. A nő elpirult.- Megszokás, azt hiszem. A férfi átölelte.- Arra gondoltam, hogy tusoljunk le, ússzunk egyet a medencénkben, aztán üljünk be a

pezsgőfürdőbe azokkal a koktélokkal. Mit szólsz hozzá?- Addig nem megyek sehova, míg nem árulod el, hogy komolyan beszéltél-e! Tényleg napokig

buliznak?- Komolyan beszéltem, hát. Régi vidéki szokás. Van ellene valami kifogásod?- Nem, és nem is az én házamról van szó, csak...- Ó, dehogynem, Mrs. Kinane! Most már a tied is.- Erre még nem gondoltam, de a régi vidéki szokásokat akkor sem zavarnám meg.

- És a nászutasokra vonatkozó szokásokhoz hogy állsz?- Arra gondolsz,-hogy pucéran szaladgálnak, meg ilyesmi?- Aha.- Hát... - Chattie ajka mosolyra görbült -, igyekezni fogok, hogy betartsam őket. Steve hevesenmegölelte, aztán a szemébe nézett.- Ugye tudod, hogy elviselhetetlenül magányos lennék nélküled? Szeretlek!Kerek egy esztendővel később, az első házassági évfordulójukon, megszületett Patrick CharlesKinane, akit két és fél évvel később követett a húga, Francesca Christine Kinane.Addigra Rich már nemcsak Brett-tel és Patrickkel játszhatott, hanem Brett iker-öccseivel, Luke-kal és Jonathannal, akik pontosan kilenc hónappal azután születtek, hogy Harriet elviharzott a

birtokról Chattie érkezésének másnapján. Gyakori látogatásaik alkalmával csatlakozotthozzájuk Louella, kinek a szülei, Mark és Bridget boldog házasságban éltek.Síim és Merlene változatlanul a nagy házban civakodtak barátságosan, Miss Daisy pedigkiöregedvén a versenyekből, elragadó kancacsikónak adott életet.Francesca keresztelőjét ülték, mikor Steve végignézett az udvaron, és tagadhatatlan büszkeségtöltötte el a szívét. A leszállópályán ismét kisrepülők sorakoztak, terepjárók álltak a kapu előtt,és a szomszédság ünneplőben feszített. A különbség csak az volt, hogy immár népesgyereksereg lábatlankodott a színen.Mivel nem látta, akit keresett, elindult megkeresni a nejét.A hálószobájukban lelt rá. Épp letette a babát, és a blúzát gombolta. Steve becsukta az ajtót,aztán csak némán nézte. Chattie Winslow - ahogy néha még ma is nevezte magában - nem sokat

változott az elmúlt négy évben: szőkesége, csilingelő nevetése, megbízható természeteugyanolyan. Kissé kigömbölyödött, és az elégedett családanyák boldogsága sugárzik róla.Jobban szeretem, mint valaha, tűnődött Steve.- Miért vagy ilyen komor? - jött elébe vidáman az asszony. - Ne mondd, hogy Luké és Patrick verekszik! Kidőlt Merlene vagy Síim? Áramszünet van, vagy vihar közeleg? Harrietledorongolt valakit, és...Steve az ajkára tette a kezét. - Egyik sem, bár mindegyikre volt már példa. Nem, egyszerűenkettesben akartam lenni veled.- Miért? Chattie szeme csillogott.- Komoly dolgokat forgatok a fejemben.Ihüm. - Steve félig lehunyt szemmel végigmérte. - Bár szép ez a blúz - megérintette a

gombokat -, és elegáns a szoknyád, szeretném mindkettőt letépni rólad! A. nő megfogta a kezét.- Bármilyen boldogan is hallom ezt, Steve, nyakig ülünk egy keresztelőben. A férje átölelte.



- Van egy ötletem. Mit szólnál hozzá, ha hazaterelnénk az egész társaságot a saját melegfészkeikbe? Reggel óta itt ténferegnek.Chattie átkarolta a nyakát.- Patrickct le lehet fektetni egy óra múlva - elmélkedett hangosan -, Franny pedig szerintem úgykimerült, hogy egy darabig remélhetőleg aludni fog.

- Mindebből mi következik?- Telihold van. Rendezhetnénk pezsgős pikniket a szabad ég alatt, aztán korán nyugovóratérhetnénk.- Megbeszéltük, Megyek, felgyorsítom az eseményeket.- Csak ne túl... rámenősen! - színlelt aggodalmat a nő.- Rámenősen? Én? Szoktam én olyat?- Igen!- Ugyan már! Vegyük csak szépen sorba a dolgokat! - mondta Steve már-már katonás hangon.Chattie elengedte, és hátrább lépett. - Közismert tény, vagy sem, hogy a barátaink, ha nemteszünk ellene semmit, néha napokig a nyakunkon ülnek?- Régi vidéki szokás...

- Kijelenthetjük-e - folytatta a férfi, és sötét szeme sokatmondón csillogott -, hogy az eddigitapasztalat alapján, ha idáig fajulnak köztünk a dolgok, csak egyetlen dolgot tehetünk?Chattie megnyalta a szája szélét.- Találó megfogalmazás.Steve tekintete a nyakán pihent, ahol egy kis ér árulkodón lüktetett.- Nos akkor, miután tőlünk telhetően teljesítettük a kötelességünket, egyetértünk-e abban, hogyideje kipenderíteni Mount Helénáról a kívülállókat? Udvariasan, persze, de sebesen?.- Ha vállalod a felelősséget a régi vidéki hagyományok felrúgásáért - Chattie öszszecsapta asarkát, és tisztelgett -, igen! Jövök és segítek.Ám először kacagva omlott a férje karjába, aki szenvedélyesen megcsókolta, majd kéz a kézbenelhagyták a szobát.

Documents

Júlia - A bájos jövevény