KAMARAI ÁLLATORVOS 2006/440

R E N D E Z V É N Y E K

A SZIE Állatorvostudományi Karának Aulájá-ban 2006. október 21-22-én megrendezettkét napos konferencia második napján kerültsor az 1956-os forradalom és szabadság-harc 50. évfordulója tiszteletére szervezettemlékülésre.

A megnyitó beszédet Szieberth István, aMagyar Állatorvosok Világszervezetének el-nöke tartotta:

"Tisztelt Emlékülés!Igen, ötvenéves évfordulónk, bár nemzeti

ünnep, Emlékülés. Emlékülés, mert 1956 ok-tóberének boldog, fölemelõ pillanatait igengyorsan követték a vérbefojtás napjai, amegtorlás évei, az elhallgatás-hallgattatásévtizedei, melyek azért nem ünneplésreméltó események.

Szabadság és bátor lét: e két föltételbenhatározta meg Széchenyi István a fejlõdészálogát. '56 forradalma a bátor létet bizonyí-totta, a szabadságra még évtizedekig kellettvárnunk. Ismételem; szabadság és bátor lét,a fejlõdéshez a legnagyobb magyar szerint isa két feltétel együttes megléte szükségeltetik.

Mi, magyar állatorvosok, a mai nappal is,és 9 éve már szervezett keretek között,nyilvánvalóvá tesszük, értjük a szó "nemzeti",s a fogalom – "nemzeti ünnep" – tartalmát.

Tudjuk, a magyar nemzet és Magyarországnem csereszabatos fogalmak. Dogmakéntfogadjuk, és jelszóként alkalmazzuk a Világ-szervezet alakulásakor Csoóri Sándortól, a

Magyarok Világszövetsége elnökétõl kapottmondatot:

"Csak egy lélekben megszervezett közös-ség alkothat nemzetet".

A magyar nyelv igen kifejezõ árnyalataira, saz ezzel játszadozókra is figyelemmel, ma-gunk ehhez az illyési értelmezést tartjuk azirányadónak; "Nemzeti, aki jogot véd, nacio-nalista, aki jogot sért. Bármikor, bárhol."

Hogy nemzeti ünnepünk ma is nemzetilegyen, velünk van 232 határontúli kollégánk,akik egyébként sosem költöztek el Magyar-országról. És mi is velük vagyunk.

50. évfordulós Emlékülés. Föl kellett tegyük magunknak a kérdést, mi-

rõl szólhat egy 50. évfordulós emlékülés, mely-nek apropóját évtizedekig bûnös cseleke-detnek hirdette, elhallgatta-hallgattatta a Föl-dünk egyhatodát rabságban tartó birodalom.

Mirõl szólhat az az Emlékülés, melynektanúi jórészt még a hallgatás idõszakábaneltávoztak, sokuk titokként magával vitte atényeket, sokuknak családját sem leltük. Mi-rõl szólhat egy emlékülés, melynek tényeireleginkább az a jellemzõ, hogy jórészt földe-rítetlenek, földolgozatlanok?

Az sem kérdés, Emlékülésünk csak úgylehetne teljes, ha nemcsak az áldozatokról,az áldozathozatalról, de a szép, a megható,a fölemelõ pillanatainkról is megemlékez-nénk.

Megemlékeznénk az azóta állatorvossácseperedett kisdiákról, aki gyermekként átélt

élményeit titkos versesfüzetben õrizgette,vagy, aki jó szavalóként tömegek elõtt adtaelõ a Nemzeti Dalt. Azokról, akik felnõttkéntemberek maradtak az embertelenségben, ssegítségére siettek bajba jutott kollégáiknak.Beszámolnánk arról, határontúli kollégáinkhogyan élték meg ugyanazon elnyomótömbben, de a nemzet országhatáron túlirészeként forradalmunkat.

Megilletné a megemlékezés, megillettevolna a meghívás azon hajdan "szovjet", maorosz nemzetiségû állatorvos-kollégánkat is,akinek Vonza András kollégánk miniszterként2001-ben, a 45. évfordulón a Magyar Köztár-saság Kormánya nevében Szentpéterváronkitüntetést adott át, mert 1956-ban kiállt amagyar '56 mellett, s kiállásáért börtönbün-tetést szenvedett el. Sajnos, (eddig) nemleltük föl.

Meg kellene emlékeznünk azon kollé-gáinkról, akiket a forradalmat megelõzõ, aztkiváltó elnyomás idõszakában zártak kiEgyetemünkrõl, vagy börtönöztek be.

Megilletné a megemlékezés azon kol-légáinkat is, akik kiálltak a forradalom mellett,abban tevõleges szerepet vállaltak, de kör-nyezetük, vagy éppen a bíró megvédte õketa megtorlástól, vagy, a még súlyosabb kö-vetkezményektõl, s folytathatnám az általunkis ismert, fölhalmozott, még megválaszolat-lan kérdések, hiányok-hiányosságok sorát.

Mindezért azzal ajánlom figyelmükbe maiEmlékülésünket, hogy ez legyen a kezdet,melyet folytatnunk kell, a teljesség igényével.

Ma Emléklapokat is átadunk. Tudjuk, az ér-demeket tekintve korántsem teljes a kör.

Kérem, fogadják el, amit rendezõ elvkéntkövettünk; ma azokat tiszteljük meg ezzel,akik börtön, internálás közvetlen érintettjeivoltak, illetve tanárainkat, akiket kiállásukérteltávolítottak Egyetemünkrõl, s akikrõl tu-dunk, szerény jelzéseként, hogy tetteikért aKar elismeréssel adózik, meghurcolásukért aKar legalábbis erkölcsi elégtételt nyújt.

Kérem, értékeljék azt, hogy e cél érdeké-ben a magyar állatorvos társadalom összefo-gott."

EmlékülésAz 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére

2006. október 21.

Szieberth István, a MÁVSZ elnökemegnyitóbeszédet mond

Telt ház az Aulában

41KAMARAI ÁLLATORVOS 2006/4

R E N D E Z V É N Y E K

A bevezetõ gondolatok után Szieberth dr.bemutatta az elnökség tagjait: Fodor Lászlóprofesszort, egyetemünk dékánját, az MTAképviseletében Kovács Ferenc akadémikust,Solti Lászlót, a MOÁE elnökét, a MÁOKképviseletében Pintér Zsolt fõtitkárt, az Állat-egészségügyi Szolgálat képviseletébenBerey Attila igazgató-fõállatorvost, majd átad-ta a szót és a pulpitust az Emlékülés levezetõelnökéül fölkért Sótonyi Péter professzornak,a Magyar Állatorvosok Világszervezeténekáltalános alelnökének.

Az elhangzott elõadásokat lapunkban ele-gendõ hely hiányában sajnos nem tudjuk köz-re adni, de az Emlékülésen részt vevõk utóla-gos visszaemlékezéseibõl a rendezvény han-gulatáról egy csokorra való összegyûjtöttünk.

Recenzió az '56-os ünnepi üléselõadásairól

A nyitó elõadást egy történész, Szigethy Gá-bor tartotta. Elõadásában kitért a nemzetközikörnyezetre is. A szabad világ államai cser-benhagyták forradalmunkat. A forradalomritka egységbe kovácsolta a magyar népet. Abarikádnak csak egy oldala volt, hisz amásikon a szovjet csapatok, és legfeljebbnéhány tízezer ember: kommunista párt-funkcionáriusok, a diktatúra haszonélvezõi ésaz õket kritikátlanul kiszolgálók szûk rétegeállt. Forradalmunk kiemelkedõ eseményenem csak a magyar történelemnek. Az egészvilágnak mutattunk példát hazaszeretetbõl,és mutattuk meg hogy szabadságunkértsemmi árat sem tartunk soknak.

1956-tal kezdõdött meg a kommunistarendszer eróziója. A szovjet beavatkozás, ésa példátlanul kemény megtorlás soha ki nemhevert következményekkel járt a nyugati álla-mok kommunista pártjainál is, és elõkészítet-te a birodalom bukását.

A megtorlás példátlanul kíméletlen volt.Kádár Jánosék több mint kétszáz embertvégeztek ki, százzal többet, mint a 48/49-es

szabadságharc bukása után, és majdnemháromszor annyit, mint a második világhá-ború után. A sortüzeknek több mint mintegy350, a harcoknak több mint 2500 áldozatavolt. 20 ezer embert bebörtönöztek, 200ezren kényszerültek elhagyni az országot. Aszovjetek mintegy ezer embert szállítottakkülföldi (szovjet), sztriji, ungvári, munkácsibörtönökbe, akiket csak a nemzetközi tilta-kozások hatására hoztak haza. A megtorlásannak ellenére volt ilyen kíméletlen, hogy Ká-dár többször is amnesztiát ígért. Olyanokat iskivégeztetett, akik az amnesztiában bízvatértek vissza nyugatról. A szovjetek kárpátal-jai fiatalokat is elítéltek. Ezek közül az utolsó62-ben szabadult. Nálunk 62-ben mégkivégzések voltak. A szovjetek Nagy Imrevonatkozásában is megelégedtek volna egyszigorú, de nem halálos ítélettel, esetleghalálos ítélettel, de utólagos kegyelemmel.Kádár november 1.-ei beszédét, amelyben aforradalmat méltatta, és a szovjet csapatokkivonását követelte, már valahol Kárpátaljána szovjet elvtársak társaságában hallgatta,és az "internacionalista segítségnyújtásról"tárgyalt velük. November 4.-ei beszédét,amelyben bejelentette a magyar, forradalmimunkás-paraszt kormány megalakulásátoroszból fordították. A kormányt a szovjetpártvezetés állította össze, szovjet páncélo-zott jármûvek szállították Budapestre, és le-galábbis az elsõ hónapokban csak a szovjetcsapatokra támaszkodhatott. Ennyiben voltmagyar. A kormány a magyar nép 95 száza-lékának akarata ellenére alakult meg, ennyi-ben volt forradalmi. Legkíméletlenebbül amunkásokkal és képviseletükkel, a munkás-tanácsokkal számolt le. A halálraítéltek, azáldozatok között kiemelkedõen sok munkásés paraszt volt. Kormánya ennyiben voltmunkás-paraszt. Ugyanakkor a forradalomvezetõi és áldozatai között számos (addig?)meggyõzõdéses kommunista is harcolt, ésadta életét a magyar szabadságért.

A forradalom, a magyar nép szabadságvá-gya és áldozatkészsége máig tartó dicsõ-séget hozott hazánknak, és az elsõ szöget

ütötte a szovjet birodalom koporsójába.Jelentõs mértékben tette lehetõvé a rend-szerváltást. Gyõzelem volt a vereségben.

Kutas dr. elõadásában Urbányi professzorés két állatorvos hallgató Tatay Zoltán, ésBóna Zsigmond sorsán keresztül beszélt aforradalomról, egyetemünkrõl (akkor mégfõiskola), megtorlásról, emberi helytállásról,arról hogy a ránk kényszerített csendben ismegõriztük emléküket.

Karasszon dr. országos kitekintésben szóltkarunk és a hallgatók szerepérõl a forrada-lomban, a megtorlásokról, meghurcoltatá-sokról. Számtalan név szerepelt elõadásá-ban. Ezek a listák, adatok azonban közelsem lehetnek teljesek. Jó lenne, ha egyete-münkön egy emlékszoba, egy emlékkönyv isõrizné emléküket, amelyet késõbb újabbadatokkal lehetne bõvíteni.

Az elõadások után a meghurcoltak, azáldozatok emléklapot vehettek át. Sajnostöbb esetben is csak posztumusz kaphattákmeg. Az emléklapok átadásakor hatalmastapsot kaptak. Megtisztelõ volt számunkra,hogy legalább utólag megemlékezhettünk ál-dozatvállalásukról és helytállásukról. Ezutánközösen elénekeltük a szózatot Végül a kémi-ai intézet falán emléktáblát avattunk az áldo-zatok emlékére, ahol a rendezõ szervezetekelhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Dr. Puha SándorFüzesabony

Felvidék - ünnepi hangulatban

Mikor hazafelé indultunk az autóval – öt ma-gyar felvidéki állatorvos –, és eszembe jutot-tak a mostani budapesti zavargások, majd acsehszlovákiai 68-as események, a 89-es ún.bársonyos forradalom, amelynek már én isrészese voltam, hiszen akkor mi is egyetemihallgatókként az utcákra vonultunk. Akkor miis egy rendszer ellen lázadtunk, olyan rend-szer ellen, ahol a diktatúra uralkodott, és ahazugságok, ferdítések voltak a mérvadók.

Sótonyi Péter professzor volt arendezvény levezetõ elnöke

Szigethy Gábor történész:“1956: a feltámadás reménye”

Kutas Ferenc professzor vissza-emlékezése

Karasszon Dénes c. egyetemitanár történelmi elõadása

A fo

tóka

t dr.

Solti

Lás

zló

és d

r. Pé

ter I

stvá

n ké

szíte

tte

KAMARAI ÁLLATORVOS 2006/442

R E N D E Z V É N Y E K

1956-ban Magyarországon, 1968-banCsehszlovákiában ilyen vagy ehhez hasonlóokok miatt vonultak az emberek az utcákraés igyekeztek egy új "emberarcú" társadalomalapjait letenni, sajnos ez akkor nem sikerült.Talán a háború közelsége, a nagyhatalmakarroganciája nem tette ezt lehetõvé, eltipor-ták a másképp gondolkodókat.

2006. október 23-án Magyarországonszerte megemlékezések, nagygyûlések zaj-lottak. Már idehaza Szlovákiában nézve azesti híreket, látva a T-34-es tankot a buda-pesti utcán, bizony gondolkodóba estem. Mitörténik ma Magyarországon? Milyen erõ leszaz, amely majd helyre rakja a gazdaságot, ésvisszaadja az emberek hitét? Ma már nincse-nek nagyhatalmak, akik diktatorikusan mutat-nának utat. Ma az ott élõ embereknek kellmegtalálni a helyes döntést, amely a demok-ráciához az emberarcú társadalomhoz vezet.

Én mint a MÁVSZ szlovákiai régióelnökeörültem, hogy ott lehettem a Magyar Állator-vosi Kar ünnepi ülésén, melyet az 1956-osforradalom és szabadságharc 50. évforduló-jának tiszteletére szervezett. Így nemcsakgyarapíthattam az ismereteimet eme esemé-nyekrõl, de talán az ott látott és érzett határoknélküli összetartás a trianoni sebek orvos-lására is gyógyírként szolgálhat.

Dr. Pleva LászlóMÁVSZ régióelnökAlsószeli, Szlovákia

A "jó öreg" Alma Mater

Boldogan és meghatottan léptem be csalá-dom kíséretében 2006. október 22-én azegyetem épületébe, eleget téve egy szépmeghívásnak.

Csodálatos érzés volt 50 év távlatából vi-szontlátni kedves évfolyamtársaimat és fel-idézni az ott töltött évek emlékeit, melyekbizony nem voltak mindig örömteliek.

Egyetemi éveinkre nagyon rányomta bé-lyegét az eluralkodó Rákosi diktatúra, mely-nek következtében nagyon sok jóbarátomat,politikai okokból, kizárták az egyetemi okta-tásból.

Ezekre a fájó emlékekre adott gyógyírt éslelki felüdülést az Emlékülés nagyszerû prog-ramja.

Az emlékülés színvonalát emelte és kiválódöntés volt egy olyan író meghívása, aki ma-ga is átélte e szörnyû és megrázó eseménye-ket, hiszen így hitelesen és érdekfeszítõentudott beszélni 1956-ról, a "feltámadás remé-nyérõl".

Az embernek szinte a szívébe hasítottKarasszon Dénes elõadása, mely az 56-osforradalom és szabadságharc eseményeit ésa bukás után következõ embertelen megtor-lás idõszakát elevenítette fel egyetemünk vo-natkozásában.

Bennünket, 56-osokat igen jó érzéssel ésbüszkeséggel töltött el, hogy az egyetemjelenlegi hallgatói is gondoltak ránk szép ésmegható megemlékezõ mûsorukkal, bizo-nyítva azt, hogy az ifjúság sem felejti el éséletben tarja történelmünk talán legdicsõsé-gesebb napjainak emlékét.

Az elõadások hallgatása alatt a feltörõ em-lékek hatására sokszor alig tudtam könnyei-met visszatartani.

Megható és kedves gesztus volt az 56-osmeghurcolt állatorvosok emléklap átadása,hiszen ez az emléklap is azt bizonyítja, hogyegyetemünk, ahol a tudást és a tisztességettanárainktól magunkba szívtuk nem felejtettel bennünket soha. Személyesen is szenve-dõje voltam a meghurcolásnak és a mega-láztatásnak, ugyanis koholt vádak alapján 6

hónapon keresztül voltam a kistarcsai inter-nálótáborban, embertelen körülmények kö-zött, majd 4 hónapot a szekszárdi börtönben,mire végre megtörtént a bírósági tárgyalás,ahol 9 hónapos börtönbüntetést kaptam.

Nagyon fájdalmasan érintett az is, hogyszabadulásom után, soha nem lehettem mára körzetem, a falum állatorvosa, hanem csaküzemi állatorvos.

Ma is hálával tartozom a Tolna megyei ál-latorvos kollégáimnak, akik kényszerû távol-létem ideje alatt összeadták a saját fize-tésükbõl az én fizetésemet és hónaprólhónapra eljuttatták az összegyûjtött pénzt acsaládomhoz.

Itt meg kell neveznem dr. Patonai Iván járá-si fõállatorvosomat, aki szervezõje volt enneka szép ténykedésnek, annak ellenére, hogytudta, ezzel az állásával is fizethet az akkoridiktatúrának.

Köszönetet szeretnék mondani dr. SzieberthIstván úrnak és a szervezõknek, hogy ilyenszép, méltó és emlékezetes nap részeseilehettünk. Úgy gondolom mi mindannyianhálásak vagyunk azért, mert ez a megemlé-kezés hozzásegíti a magyar embereketahhoz, hogy a kis magyar nép egekig törõszabadságvágyát megmutassa és az akkorélõ embereknek emléket állítson, hogy 56hõstette ne merülhessen feledésbe.

Nagyon szép dolog lenne, ha egyetemünkvezetõsége a jövõben sem engedné elfelej-teni az 1956-os forradalom és szabadság-harc emlékét.

Dr. Huszár ElekHõgyész

Vajdaság

2006. október 22-én az Állatorvosi Egyete-men a MÁVSZ díszüléssel emlékezett meg az1956-os eseményekrõl. A Vajdaságból 8 ál-latorvos és 6 hallgató vett részt az ünnepsé-gen.

Az elsõ elõadásban az akkori politikai hely-zetrõl hallottunk, mely mindeddig számunkraismeretlen volt. A második elõadáson az Állat-orvosi egyetem 3 hõsének életútja és bátoremberi kiállása hagyott mély nyomokat ben-

Az egyetemi hallgatók emlékezõ mûsora

Koszorúzás Tatay Zoltán emléktáblájánál

43KAMARAI ÁLLATORVOS 2006/4

R E N D E Z V É N Y E K

nünk. A harmadik elõadás nagyon érdekesvolt számunkra, és egyben példaértékû is,mert megmutatta milyen is egy igazi állator-vos a nehéz idõkben. Nagy tapssal köszön-töttük a forradalom egykori részvevõit, mikoraz okleveleket vették át. A diákok ünnepimûsora az 56-os forradalom tüzét éreztette.

Úgy érzem, hogy most kaptuk meg azt atörténelem órát, amit eddig elfelejtetteknekünk elõadni az iskolában, legalábbis ittSzerbiában.

Köszönettel tartozunk a MÁVSZ-nek és Szie-berth István elnöknek. A vajdasági MÁVSZtagságot örömmel tölti el, hogy jelen lehetettezen a rendhagyó ünnepségen.

Dr. Szecsõdi FerencRégióelnök, Szerbia

Erdély

A Magyar Állatorvosok Világszervezete és aMagyar Országos Állatorvos Egyesület szer-vezésében, október 21-22-én megtartott Or-szágos Állatorvos Nap és az 1965-2006jubileumi Emlékülés alkalmat biztosított arra,hogy magyar állatorvosok, határok nélkül, aKárpát medencébõl, az elsõ napon elhang-zott elõadások alapján, megismerhessék amagyar mezõgazdaság és ezen belül az állat-orvoslás elõtt álló feladatokat, célkitûzéseketaz európai felzárkózás tükrében. Hámori Jó-zsef MTA alelnök nagyértékû, a tudományoskutatások jövõje címû elõadásától, a SikóBarabási Sándor áltál bemutatott háromszékiállatgyógyászat történelméig, sikerült egyolyan hangulat teremteni, amely emlékezetesmarad anyaországi és a határokon kívül élõés praktizáló kollégáknak egyaránt. A nap ün-nepélyességét növelte a díjkiosztás.

A jubileumi Emlékülés október 22-én igazicsúcspontjává vált a kétnapos rendezvény-nek. Itt együtt emlékezhettünk ‘56 megrázóeseményeire, a forradalomra, amely, ha las-san is, de megindította egy diktatórikus rend-szer bomlását, s ha sokára is, de most 2006-ban, határok nélkül az Egyetem aulájában,majd az emléktábla avatásánál érezhettük,hogy egy csapathoz tartozunk, bárhol is él-jünk és dolgozzunk.

Szerintem, és ezt igazolják a visszajel-zések is, fiatal kollégáink számára történelemóra is volt ez a megemlékezés, ugyanakkormûvészi élményt nyújtott a diákok nagyszerûirodalmi mûsora, ez úton is gratulálunk a ren-dezõknek és az elõadóknak egyaránt.

Köszönjük!!!

Dr. Gámentzy ZoltánTg. Mures, Marosvásárhely

Kárpátalja

Méltóságteljesen és ünnepélyes keretek kö-zött emlékeztünk a Magyar Állatorvosok

Világszervezete meghívására a SZIE Állator-vostudományi Kar ülésén az 1956-os forra-dalom és szabadságharc 50. évfordulójára.

A megnyitó után Szigethy Gábor irodalom-történész szívhezszóló szavakkal ecsetelte1956-ot. Kutas Ferenc egyetemi tanár beszá-molt az Állatorvostudományi Egyetem hely-zetérõl az 1956-os forradalom és a megtorlásidõszakában. Karasszon Dénes egyetemitanár megemlé-kezett az '56-os forradalomegyetemi eseményeirõl.

"Piros a vér a pesti utcán" címmel a karhallgatóinak lélekemelõ emlékezõ mûsoragazdagítot-ta az emlékülést.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc50. évfordulója tiszteletére sor került az em-léklapok átadására, az egyetem udvaránemléktáblát avattunk és koszorúztunk.

A kárpátaljai magyarság feladata, hogyméltó kultuszt teremtsen 1956-nak, méltó for-mában igyekezzen a hõsök emlékét megtar-tani. A kopjafák, az emlékmûvek elválasztjákaz élõket a holtaktól, de összekötik minda-zokat, akik õrzik a forradalom, a hõsök, halot-tak igaz emlékét. Mi továbbra is hisszük,hogy a magyar nemzet egy test ma is hatá-ron belül és határon kívül.

Dr. Darcsi Gyula

Íróemberként állatorvosok között

Meglepõdtem, amikor jó másfél évvel ezelõttSzieberth István elnök úr felkért, hogy 2006-ban a Magyar Állatorvosok Világszövetségé-nek közgyûlésén egyórás elõadásban emlé-kezzem az 1956-os forradalom és szabad-ságharcra. Végletesen megosztott, egymás-nak feszülõ politikai indulatoktól felkavarthazánkban komoly kihívás egy általam nemismert, nézeteit tekintve rendkívül sokszínûközösségnek a forradalom és szabadság-harc ötvenedik évfordulóján kiegyensúlyozot-tan beszélni.

Nem vagyok politikus, nem is állt szándé-komban egyensúlyozni a különbözõ vélemé-nyek között. Íróemberként erkölcsi köteles-ségemnek tartom minden körülmények kö-zött azt mondani, amit gondolok, és képvisel-ni az általam vallott igazságot. A hazudozást,a félreértelmezést, "az igazság nem teljes ki-bontását" meghagyom a politikusoknak.

De 2006. október 22-én az Állatorvostu-dományi Egyetem nagytermében – miköz-ben igen élesen és pontosan fogalmazvaemlékeztem az ötven évvel ezelõtt történtekre– az igazi öröm és meglepetés számomra azvolt, ahogy az egybegyûltek, az itthoni és ha-tárainkon túli állatorvosok figyelmesen hall-gatták az egymást követõ elõadásokat. Ter-mészetesen sokfélék vagyunk, sokfélekép-pen gondolkodunk, a múltat is sokfélekép-pen ítéljük meg, de épp az jellemzi az ér-telmes ügyekért tenni akaró embereket, hogynézetkülönbségeik, sõt olykor ellentétes poli-tikai nézeteik ellenére is az ünnep, a közös

munka, a közös feladatok közösséggé ková-csolják õket.

Ebben a körben, kívülállóként azt éltem át,hogy sok-sok emberrel találkoztam, akik örül-ni tudnak az egymással való találkozásnak,akik a szünetekben boldogan cserélnekegymással gondolatokat, eszméket és érzel-meket, akiknek közös múltjuk van, amely abizonytalan jelenben is a közös jövõ remé-nyét sugallja.

Ebben a körben, kívülállóként azt éltem át,hogy nagyon sokan befogadtak, mert örülteka közös emlékezésnek, örültek annak, hogysok mindenben sok mindenkivel egyetér-tenek. Annak is örülni tudtunk, hogy a mai,pénzhajhász, csak a gazdasági sikereketértékelõ, sokszor nagyzási hóbortban szen-vedõ világunkban a falusi orvos és az aka-démikus, a nagy tekintélyû szakember és amindennapi munkában helytálló orvos egy-más mellett ült a tornatermi padokon, ésmiközben jóízûen falatoztuk a tormás debre-cenit, s hörpöltük hozzá az ásványvizet,élveztük az együttlét örömét.

Igen, kívülállóként annak örültem, hogy lát-tam egy, a szakma szeretete által egybe-kovácsolt közösséget, és jó érzés volt szak-májukat szeretõ, szakmájukat eltökélten mû-velõ kedves és okos emberek között eltölteniegy délelõttöt. És jó volt az is, hogy néhá-nyaknak nem tetszett, amit mondtam, volt,aki másképp ítéli meg mindazt, ami ötvenéve hazánkban történt, de mert odajött hoz-zám, és mert elmondta a véleményét, elkép-zelhetõ, hogy értelmes vitában, sokszínûbeszélgetésben álláspontjaink is majd köze-lednek, ha idõ és körülmények e mostani ki-csit zûrzavaros idõk elcsitultával ezt majdmegengedik.

A számomra legfontosabb és legtanulsá-gosabb pillanat az emléktábla avatásakorkövetkezett be. A rövid emlékbeszéd, a ko-szorúzás, a néma fõhajtás megszokott rend-je után egy úr lépett a mikrofonhoz – vendégvoltam az Állatorvostudományi Egyetemen,nem tudtam megjegyezni az õsz úr nevét –,aki csupán annyit mondott ünnepi megem-lékezésként, hogy 1956-ban, amikor õ isrészt vett a történelemcsinálásban, õ és tár-sai nem hõsök voltak, csak emberek.

Ennek a délelõttnek – akkor és azóta is úgyérzem – ez a pár szó volt a legfontosabb üze-nete. Önjelölt hõsökkel, magamutogató ha-taloméhes politikusokkal, ügyeskedõ, sem-mitõl vissza nem riadó üzletemberekkel,magukat újra és újra elõtérbe tolni akaróhatalmaskodókkal tele van ez az ország. Dema, éppúgy, mint 1956-ban, mindenekelõttés mindenekfelett emberekre lenne szükségehazánknak. Dolgozni, országot építeni, be-csületben élni akaró emberekre.

2006. október 22-én, az Állatorvostudo-mányi Egyetemen íróemberként, vendégkéntjó volt és tanulságos sok-sok ilyen emberrelkezet szorítani.

Szigethy Gábor

/ColorImageDict > /JPEG2000ColorACSImageDict > /JPEG2000ColorImageDict > /AntiAliasGrayImages false /CropGrayImages true /GrayImageMinResolution 300 /GrayImageMinResolutionPolicy /OK /DownsampleGrayImages true /GrayImageDownsampleType /Bicubic /GrayImageResolution 300 /GrayImageDepth -1 /GrayImageMinDownsampleDepth 2 /GrayImageDownsampleThreshold 1.50000 /EncodeGrayImages true /GrayImageFilter /DCTEncode /AutoFilterGrayImages true /GrayImageAutoFilterStrategy /JPEG /GrayACSImageDict > /GrayImageDict > /JPEG2000GrayACSImageDict > /JPEG2000GrayImageDict > /AntiAliasMonoImages false /CropMonoImages true /MonoImageMinResolution 1200 /MonoImageMinResolutionPolicy /OK /DownsampleMonoImages true /MonoImageDownsampleType /Bicubic /MonoImageResolution 1200 /MonoImageDepth -1 /MonoImageDownsampleThreshold 1.50000 /EncodeMonoImages true /MonoImageFilter /CCITTFaxEncode /MonoImageDict > /AllowPSXObjects false /CheckCompliance [ /None ] /PDFX1aCheck false /PDFX3Check false /PDFXCompliantPDFOnly false /PDFXNoTrimBoxError true /PDFXTrimBoxToMediaBoxOffset [ 0.00000 0.00000 0.00000 0.00000 ] /PDFXSetBleedBoxToMediaBox true /PDFXBleedBoxToTrimBoxOffset [ 0.00000 0.00000 0.00000 0.00000 ] /PDFXOutputIntentProfile () /PDFXOutputConditionIdentifier () /PDFXOutputCondition () /PDFXRegistryName () /PDFXTrapped /False

/Description > /Namespace [ (Adobe) (Common) (1.0) ] /OtherNamespaces [ > /FormElements false /GenerateStructure true /IncludeBookmarks false /IncludeHyperlinks false /IncludeInteractive false /IncludeLayers false /IncludeProfiles true /MultimediaHandling /UseObjectSettings /Namespace [ (Adobe) (CreativeSuite) (2.0) ] /PDFXOutputIntentProfileSelector /NA /PreserveEditing true /UntaggedCMYKHandling /LeaveUntagged /UntaggedRGBHandling /LeaveUntagged /UseDocumentBleed false >> ]>> setdistillerparams> setpagedevice