Falus Juli: Kávét kérsz-e angyalom?

Kávét kérsz-e angyalom?

Kávét kérsz-e angyalom? vagy 'zsongó-búgó' hangomon olvassak fel egy ősrégit így nevetve ki az égit ki érted jött egy hajnalon lábbal taposva bánatom Elvitt téged angyalom.

Két cukorral angyalom? vagy üljünk csak a pamlagon kutatva a másik szemét mesét, hogy volt egy réges rég ma beszöktél a hajnalon tobzódott a vigadalom. Hiányzom-e angyalom?

Rágyújtasz-e angyalom? szenvedélyed hatalom füstkarika felém repül könnycseppet el is kerül ablakból isszuk a tavaszt szobádban meleget dagaszt nyár, mi zokogást fakaszt

Hiányzom-e angyalom? hisz ezer ránc lett arcomon néni lett a kicsi lányod

ámulhatsz majd fent ha látod kávét iszunk két cukorral bolondozunk gomolyaggalüldögélünk a pamlagona várva várt új naponérkezem egy hajnalon.angyalodnak angyalom.

Juli

A végén csak féltucat marad /Kérj kölcsön Csehtamástól egy g-mollt/

A végén csak fél tucat maradaz asztal körül már nincs szavadkezükben ott az a bizonyos kotta gitár, feketekenyér, - na és persze!- vodka. Száz tucatból maradt a végére féltucat már csak ők játszanak ott igazi hangokat mikről más közhelyesen… persze én is oly sután… vallottunk hitet, világmegváltót, szerelmet… ostobán.Az asztal felett hat mosoly majd egymáshoz tapadlányok töltik meg vodkával a poharakatmúzsák, ihletők, fényesek, főszereplők a dalbanmagányukban hatan vannak, csak hatan maradnakhatan a jövőbe helyettünk cipekednekkezeket fogva és karolva settenkednekhat kiválasztott három férfi és három lányverstől részegek, és szivben lobban az a láng.

{Mit én még vakon se tapogattamse versben, se… se…, se egy dalbanaz utcán lehajtott fejjel, vagyok csak századikki mást mond, vállveregetve hazudikti hatan ott az asztal körüllehet emlékem, minek egy is örül?nem, nem, hisz csak a századik vagyokdobozba zárt szabadság, nekem ez jutott.}

De ti hatan három fiú és három lánysétáltok majd egy úton kéz a kézben, no lám!Nem kell már vodka, se asztal mit körül ülve…érzitek ki kerülhet oda… a közelbe.Aki majd leváltja az egyiketaz első körben egy verssel ő fizetaztán kapja a többi titkotokrég nem is kell vodka, a hangulat adott.Már csak ők játszanak ott igazi hangokat száz tucatból maradt a végére féltucat az asztal körül már csak hatan már csak ők játszanak ott igazi hangokat

Csilingeltek szavaid mint régi villamos

Szerettél, féltettél,mondtad a minden vagyok...csilingeltek szavaid,mint régi villamos.Érpályám a sín,fejem az áramszedő,és játszottuk, hogy lesz...lesz még rengeteg idő!

Aztán szívtuk a cigit,öleltél szorosan,Tekintetedben állni?Kinos volt, mert sírósancsak te tudtad... az utolsód jár...Néztél mélyen a szemembe,hisz csilingelt már...újra a füledbe

az a…régi villamos...és szóltál:'kishülyém látod, még itt vagyok!ölelj át, most még neked vagyok.'

Nem mondtad, nem tudom, élem, de nem félem:mennem kell egyedül,vagy eljössz majd értem?

Nem fáj már az arcom, sem az egyetlen pofon,kellene, hogy legyen! Égessen, így akarom! Legyen fájdalom, bármi... valami tőled legyen!Legyen a van, de az legyen!

Nem mondtad, nem tudom, élem, de nem félem:mennem kell egyedül,vagy eljössz majd értem?

Számolom a perceket,pedig az évek múlnak,torony sok a dolgom,de csak hozzád húznak.Betűkkel látod, most isüldögélek nálad.Verset - vagy mit - írokaz én apuskámnak.

Nem mondtad, nem tudom, élem, de nem félem:mennem kell egyedül,vagy eljössz majd értem?

Ünnep, ha ott vagyokannál..., annál a kőnél.Mesélek, aztán rámszólsz:„ kishülye, hallod?! ne bőgjél”Kérek tőled bármit,mosolyt, vagy pofont!Bármi csak itt lennebelőled... mormolom.

Nem mondtad, nem tudom, élem, de nem félem:mennem kell egyedül,vagy eljössz majd értem?

Meglátogatott a Jóisten

Álmodtam egy furcsát tegnap, vagy tán mégis megesett?Csukd be szemed, legyen tiéd,játszd el azt, hogy elhiszed.Kopogtak kettőt vagy hármat- éjjel ez ritka eset -kinyitottam az ajtót,ott állt valaki, és... csak hebegett.„ Ki vagy? valami utazó?”-kaptam magamra ruhám.Zavartan nyúlt a kezemért:„ Megnézni jöttelek, te öreglány!Köntösöm sokszor láttad, a csillagost,fehér szakállam is ismerős talán,a Jóisten vagyok, s egy régi daltPresser is játszott rólam a zongorán.”„ Akkor én már nem is élek?Fogod kezem, - mondd elviszel?Pakoljak az útra valamit?

Vagy már nálad ebédelek?Most repülünk oda hozzá? Ő kérte, hogy értem gyere?Hiányzom már ugye neki?Biztos búsongós ott az élete…Nem ismer majd rám szerintem!Eltelt annyira sok év is már!Néha úgy járok itt a földön… /de ez: ssssss!mint aki csak a fal mellett jár/Menjek veled, mit gondolsz?Hisz siratnak majd itt sokan…/És ha te hoznád vissza őt?/Csak egy évre, tízre, százra…!Megteszed, … ha látni akarsz boldogan!Tudom, tudom nem lehet,mennék, de maradnom kell még,de ha te itt bekopogsz majd, könnyebbek lesznek az esték.Mégis valamit odaadok. Vidd el, rég nem kell már nekem, nem kincs, nem is egy tárgy,a markodba teszem az életem.”A Jóisten még visszafordult,az ajtóban a lábával topogott„ Viszlát, megnéztelek öreglány!Bevégeztetett ez a dolog.Eljövök majd nyáron még,mikor szeretésből kevés vár,de a markomból visszaadom,mert az életed nem nekem jár.Ha egyedül vagy csak csettints,és kopogok az ajtódon,elhozom az új híreket,róla csak szépeket hallok.Neki meg elmesélem majd, hogy könnyes sokszor a szemedde úgy tudsz nevetni ismint egy öreg kisgyerek.Hogy elbújsz egy ruhába, kutatni kell a valódkevés a barát köröttedki tudja a bajt és a jót.Hosszú az út, arra felfelé,kedvesek kint várnak rám,elindulok, kérek egy mosolyt,és ölelést, az lesz az utipalást.

Visszajövök és hármat kopogok!Nevetsz, mert megint bután topogok,de én kezedet fogom majd és csókolom.Élj boldogan angyalom, az Isteni őrangyalomaz én vigaszom, könnyes vigaszom!”

Átmeneti szerelem 76 márciusán……

Kilencszázhetvenhatban történt, még jól emlékszem rá…zajos éjszakák, mikor nem jutott már csak egy pohár persze kettőnknek egy… szerelmeseknél jó is ez, benne rumos cola,… veled imádtam az ízeket.

Egy padlástéri albérlet, ez volt minden vagyonunk, persze csak akkor lehet miénk, ha összetartozunk…vagyis én te hozzád… akarod, kérsz és máris megyek!Kék-zöld színben minden, a sarokban régi lemezek.Van egy dal, emlékszel? á, nem… már a kérdés is hülye,persze hogy nem, amikor a történetünk is gügye.Hogy volt egy gyűrű a jobb kezeden, függönykarika, nem én adtam neked, hanem előttem, a Janina.És mindig vártam, egyszer a kedvemért majd leveszed.Válasz: 'sétáljunk, erről nem beszélünk, megértheted!'Persze, én csak olyan átmeneti-átutazó vagyok,mikor jön ő vagy más, megyek, már nem hozzád tartozom.

Akkor elbújok persze, nem zavarlak egyáltalán,kitalálom, hogy miért jó nekem egyedül Budán.Mászkálni a Hegyalján, nézni a sok kirakatot…nem is volt ott egy se akkor, magamnak is hazudok…

De azért volt néhány hetünk, ami talán rólam szólt,mikor az eső felzavart és szereltünk egy magnót!Hogy halljuk a Cseh Tamást, az el gé té itt robogjon!Mentem közel, a gyertyaláng a szemedben táncoljon!A hegyen a torony világít, magában a 'vill-vill',reggeli illatok, borzongás, bújj hozzám egy kicsit!Mi ketten egy ágyon, nem is… csak valami matracon,tanítod a szerelmet, hittem csak nekem adhatod.Öleltél, reméltem most nemcsak átmeneti vagyok,csókoltam kezed,… de gyűrűd koccant a fogamhoz…És akkor pakoltam és mondtam, nekem ebből elég!Nem kell a kék-zöld, a vill-vill, a rumos cola, elég!Itt van, nemsokára be is kopogtat már az új lány! Egy ilyen pasi nem bőg értem, ez csak ócska színház!Két lépéssel előttem vagy, én mindig lemaradok,csak átmeneti, tudom a nem várt vagyok!Egy ilyen pasi nem bőg értem, mondtam: ócska színház!Eltelik két hónap - nagy ügy! - idegenként nézel rám!Megyek, ne bőgj, pakolok, ne bánd, hisz semmit sem hagyok,jön az új lány Ági, üres legyen a nászmatracod!Öleld mintha engem sose!… tudom, persze, úgy fogod!csak magam vigasztalom, hisz mondtad: átutazó vagyok…

És mentem és nagyon fújt az a kora reggeli szél.Villamosmegálló,… vártam, hátha még utolér.De nem jött, véget ért rég az a férfi sírás rívás.Ez volt akkor egy szerelem, hetvenhat márciusán.

Mit hagytam ott…?

Vajon megtudom-e valahamit hagytam ott benned?talán a tekintetem lett részed -egy pamlagon kiterítve heverve, vagy az a rövid, éppencsak séta,

embereket kikerülő,álombeli, képzeletbeli préda…

bújtatni való emlék ez is, az is, s merre a kifelé visz, kezed ma arra int,kiparancsolt minden, mi rólam szólt,igen, megyek, megyek már! ...csak keresem a hátsó ajtót.

Azt hiszem egyszer megtudom,mit hagytam ott benned,most még nem súg senki -lecsukódnak, pillognak a szemek,de lesz majd egy hang, ami az igazatmondja ki, - kiváromkönnyeső permetezvolt néhány nap, - tényleg?vagy hogy léteztélaz csak egy…?

Gubbasztó őrmadár

Tegnap üldögéltem nálad egy kicsit, elmeséltem milyen is volt ez a nyár, nem látta senki, hát sírtam is a padon,tudod azon, ami a sírodnál vár.

Vettem kávét neked, s nekem, a padon magamban elszürcsölgetem,csak cukor és hab nélkül, mint mindig

mióta veled már sosem tehetem.

Sárga rózsa, friss víz, elszáradt levél… én is már magamban motyogok… te apu azt tudod-e, hogy itt bennem egy néni görnyedten, könny nélkül zokog?

Sose lesz vége a gyásznak, úgy kitartmint a szerelem, na jó, inkább a vágy…temető! micsoda hely! de mégis jó itt…

és estig gubbasztottam, mint egy őrmadár.

Csak türelem....nemsokára meghal a szerelem

Örülök nagyon, hogy jól vagy már kedvesem!A rajzolt virágod? öntözöm...minden reggelen.Persze hogy hiányzol nem mondhatok mást...ideillő a szó.és bevallom az autóból lesem még, kinyitott-e az a presszó... Ott áll-e a pincér, aki úgy bámult minket, na, tudod…!Csak valami vizet ittunk, nem is azt a rumot,ami ha lett volna, mondjuk kétszer fél deci,a remegést - az én szívbélimet - is elviszi…Az emléked? Itt van még, stócban az asztalon,a levelek tömege, és a cédéd hallgatom…Minden rendben lesz, pár hét, én is jól leszek,de még itt vagy bennem... az utcán is jársz velem.Hogy mi a baj?… az az egy-két találkozás…de ne aggódj, prímán gyógyul minden már talán...ezutángyógyszer a csend, hisz tudod, valami történt bennem rég,és a közös parancsunk így szólt: ne tovább, ez éppen elég!Vagyis az enyém, te jól tudtad mindig, nem hozzám tartozol,csak bennem szakadt fel, amitől magam marcangolom…Elmondom még neked, de ne tudja senki más,a tengerparton is elképzeltem, hogy arra jársz…meg a repülőn is volt egy fura pillanat,mintha néznél egy felhőről, micsoda hangulat…!Volt az is egy reggel, mikor hazaindultunkegyedül a parton, magamban veled bolyongtunk...rajzoltam a neved a homokba, hogy megtaláld,tudtam sose lesz ilyen, csak egy vicc volt, nahát…!Ilyenek történtek, nem is különösek persze,barna sört is ittam, az egészségedre…Szóval sok az emlék, hosszú volt ez az év,ismét ősz lett, esik a könnyem, mint a levéla fáról... mondhatnám, azt is hogy hull, pereg…mint egy izgi nőcske... így talán majd az leszek.

A felesleges mind sorban mögém álljon,fontos vagyok - elképzeltem, ezen a nyáron.Hideg van, ahogy rég, veszem újra a kabátomKöszönöm, hogy hagytad álmodhassam angyali-álmom.

Na akkor a sálad szorosra kösd, és a kesztyűt se feledd!Tudod a kezed a legszebb, bár lehet mégiscsak a szemed?Furcsa tél jön, már csicseregnek azok a szürke verebek!Én meg a sarokban, míg esték jönnek, és mennek reggelek.Majd arra várok, hogy nélküled újra magam legyek…Ha meg eljössz mégis, fénytelenül keressen szememés egy presszóban zavar nélkül vallhassam neked:képzeld egy reggel történt,köszönés nélkül csak úgysitty-suttyelillant innen a szerelem...lesz ilyen, de most még az utcán is jársz velem

Légy türelemes kedvesem velem,nemsokára meghal a szerelem...

Az ősszel is téged várlak

Ha ősszel jössz festett levelekkel várlak vadgesztenyével tömöm meg a zsebed sárpocsolyákba kavicsot dobálunk....de nem szólunk arról, velünk mi lehet

Ha ősszel jönnél, a nyárról beszélnénk - miközben sálad nyakadba tekerem -és arról is milyen messze még a tél…de arról nem, hogy nehéz lett nélküled

Ha majd eljössz, nyugalmas csenddel várlakegy padon ülve… még az is megleheta festett levelek elvezetnek hozzáms ha más nem is,… én már örökké így hiszem

Róbert és Roberta

Volt egy különös páros Róbert és Roberta. Láthattad őket mikor összekapaszkodva a parti hűvös szélben 'sétáltak' oly sután: Roberta Róberttel ...keresztül,Pesten és Budán…

Ült Róbert a kerekesszékben - vacak darab -,lesték őket, ˝de furcsa páros,… hacsak, hacsak…!nem apja és lánya?! Mert akkor az más eset!Ha apja és lánya, akkor… de szegény gyerek!˝

Roberta meg bámul, jé...mekkora döbbenet!˝Jaj már megint néznek, ezek a kerek szemek!Mesélj inkább nekik már valami vicceset,rímeket! tudod… olyan igazi kíneket!˝

Úgy nevettek - repült a szék a város felett- Sam Smalltól tudjuk régóta, ilyen is lehet -,és lent tapsolt már a tömeg: hú de helyesek!Valamit tudnak ezek... mert másképp nem lehet!

Róbert és Roberta keringtek, mint 'Sas elvtárs'…Aztán landoltak… ott, ott! az Akadémián!Róbertet ujjongták: tanárúr nagyon remek!Majd Roberta szólt… és a taps,… a taps csak zengett!

Tovább kerekeztek valami príma helyenszürcsölték a bort, előttük nagy kaja hegyek.A vacak kerekesszék a sarokban pihent.˝Egyél kicsim, ...jó...máskor is csinálunk ilyet.

Hogy mi ketten együtt, amit majd senki sem ért,átröhögjük a délutánt egy hülye viccért,keringünk hegyre fel, bár… azt te alig bírod,na most ne nézz ide, … csak még egy szálat szívok!˝

Aztán repültek haza Pestről át BudáraDunai szél segített akkor már jobbáramegőrizni majd ezer évre azt a napot,mi úgy kezdődik ma már: egyszer volt hol nem volt…

Róbert és Roberta, ugye ismerősök már?Különös páros: apa és a boldog lány…Tegnap volt a névnapjuk, bár közöset ők sose ünnepeltek. Viszont volt szél, Duna, röhögés, és … egyebek és … egyebek....

Pillanatok egy presszóban /a kezed a legszebb/

ha költő lennék, írnék a kezedről, hogy míg poharad fogtad megállt rajta a pillanat… és majdnem elindult arcomig, de csak majdnem…,hisz közelebb, mint az ˝épp elég˝, már nem szabad

palánk mögé szorított érzések, jól tudjukmit szabad mozdulnunk, hol is az ˝eddig lehet˝, csak nézem a poháron, árván az asztalon és lüktet bennem, miről szólni reszketek

hogy lassan csúszna az enyémhez és úgy kérne˝gyere, csak éppen egy kicsit, gyere közelebb˝ aztán megsimítaná a hajam és arcomés mint az enyém, pont olyan lenne melege…

elfogy az idő, intesz és fizetsz, tudom, mennünk is kell már szól a pincér: ˝ uram, láttam én sok mindent, de ilyet még nem, nahát! volt két ital, meg a szó, ami itt egész este körbejárt, néztem, az asztalon keringett, mint ami csak a kimondásra várt.így hát akkor számlázni 'szó nélkül' csak a két italt lehet, mert ami történt az bizony nem más, mint egy angyali eseta szóért, nos azért nem kell, hisz ritka vendég ez itt ma mára maguké is hangtalan lebegett, higgye el uram, nagy kár, ezért nagy kár.˝

az utcán fázik mindenki, hülye hideg most ez a tavasznézem az arcokat, találgatom ki az, kit angyal látogatkezed mélyen a zsebedben és egy halk sziával elköszönszmajd máskor, egy presszóban hang nélkül elmondom: a szerelem ma belém költözött.

Róbert és Roberta fülzúgottan

aztán egy felhőre másztak Róbert és Robertaláblógatva néztek a különös világra mitől kaptak már egy, két, há… jó napot de hiányból is, hajaj, annyi, de annyi adatott szavak nélkül a felhő szélen merengveeltelt egy év is,...ők csak ott beszéltek kerengve

a Dunapartról, mikor is nem volt jó időés mikor Róbert intett erre a világra: agyőmár lassan 26 éve, hogy igy esettfelhő szélre ült, és mi busongtunk elegetmost meg újra ketten láblógatva,… láthatodholnap megesznek együtt megint egy közös jó napotbezabálva torta, esőeresz lesz a borospohárfelhőszélén ülve, csak öröm van és nincs de kár

ami itt annyiszor…

fülem zúg tőle Roberta!felhozhatnál ide, aminek van örömszagatudod olyan illatos, amiről szóltál egy délutánna jó, legyen kávé-illat, de csak az jöjjön ezutánelmegy, akinek mennie kell, ne álmodj te lánykiskölyökként is mondtam, mindig lesz valahogy ezutánmagadban csalódsz nem másban, rég tudodelhagynak az álmok, én itt is csak erre gondolok58 voltam… kézen fogott és tőled elvitt valakite meg most 54 vagy… nénike, kishülye, akárki…Robertám, ha nem is csücsülsz mindig itt velem de örökké simogat majd ráncos, meleg kezem

hát így beszélt ezen a napon Róbert Robertánakegy napra nekidőlhettek ketten egy puha felhő falánakmegértettek valamit, miről más nem tudhatott,

ha majd felnézel, miért látsz ott fent két igazi alakotkik felhőn csücsülve, kávéznak és valamire várnakeshet eső vagy jég, de ők együtt…és bánattól sohasem áznak.

Quartet-mix

Volt egy különös páros Róbert és Robertaláthattad őket mikor összekapaszkodva a parti hűvös szélben 'sétáltak' oly sután: Roberta Róberttel ...keresztül,Pesten és Budán…Tovább kerekeztek valami príma helyenszürcsölték a bort, előttük nagy kaja hegyek.A vacak kerekesszék a sarokban pihent.Egyél kicsim, ...jó...máskor is csinálunk ilyet.Kávét kérsz-e angyalom? vagy 'zsongó-búgó' hangomonolvassak fel egy ősrégit így nevetve ki az égitszámolom a perceket,pedig az évek múlnak,torony sok a dolgom,de csak hozzád húznak.Hát így beszélt ezen a napon Róbert Robertávalegy napra nekidőlhettek ketten egy puha felhő falánakmegértettek valamit, miről más nem tudhatott,ha majd felnézel, miért látsz ott fent két igazi alakotkik felhőn csücsülve, kávéznak és valamire várnakeshet eső vagy jég, de ők együtt…és bánattól sohasem áznak.Vigyázz magadra kedvesem, nem minden az, aminek látszik ha fáj nagyon, vedd elő ezt, vigasztalóst majd Cat Pista játszik s ha gomolyagnak a fellegek majd egy résen lámpásom fénye átvilágíta kertben tudod újra feléled..., kinyílik..., zöldell..., piroslik..., sárgállik..., virágziksárga rózsa, friss víz, elszáradt levél… én is már magamban motyogok… te apu azt tudod-e, hogy itt bennem egy néni görnyedten, könny nélkül zokog?

Az utcán fázik mindenki, hülye hideg most ez a tavasznézem az arcokat, találgatom ki az, kit angyal látogatkezed mélyen a zsebedben és egy halk sziával elköszönszmajd máskor, egy presszóban hang nélkül elmondom: a szerelem ma belém költözöttna akkor a sálad szorosra kösd, és a kesztyűt se feledd!tudod a kezed a legszebb, bár lehet mégiscsak a szemed?furcsa tél jön, már csicseregnek azok a szürke verebek!én meg a sarokban, míg esték jönnek, és mennek reggelek.majd arra várok, hogy nélküled újra magam legyek…ha meg eljössz mégis, fénytelenül keressen szememés egy presszóban zavar nélkül vallhassam neked:képzeld egy reggel történt,köszönés nélkül csak úgysitty-suttyelillant innen a szerelem...Ha ősszel jönnél, a nyárról beszélnénk - miközben sálad nyakadba tekerem -és arról is milyen messze még a télde arról nem, hogy nehéz lett nélküled.Azt hiszem egyszer megtudom,mit hagytam ott benned,most még nem súg senki -lecsukódnak, pillognak a szemek,de lesz majd egy hang, ami az igazatmondja ki, - kiváromkönnyeső permetezvolt néhány nap, - tényleg?vagy hogy léteztélaz csak egy…?

A Jóisten még visszafordult,az ajtóban a lábával topogott„viszlát, megnéztelek öreglány!

bevégeztetett ez a dolog.'

Kezében toll -- gitár helyett

Kezedben toll-gitár helyett a papíron itt, itt a neved te fehér hajú, mosolygós Cseh Tamás bizunk, csak bizunk, hogy lesz még folytatás!

Iskola utcai lépcsők alatt üldögéltem ......bizony, nagyon sokat láttam Gézát, apa-kalapban megint kezében levél...te, ez újra az Irénnek írt?!

És Tamásnál mind-mind életre kelt Desire is, ki a széllel dőlt el cetliken Fehér Babákról dalok egy 'I love you so', mi összehozott tucatot is….miben van nyolcadik és mindazt, ki tangóról álmodik volt egy műcsarnokos kirándulás Vizi-Ecsédi.. nagy találkozás fűszálszobában reppenő bogár egy kisvárosban elszálló magány nyolcvanas évekről jósoltak dalok bottal érkező évek... és bús napok

Tíz év múlva jöjjön egy másik dal!olyan Cseh Tamásos kurva nagy vihar! te fehér hajú, mosolygós Cseh Tamás bizunk, csak bizunk, hogy lesz még, lesz még, lesz még tudod ... folytatás

Holnap eltemetünk

Holnap eltemetünk19 napja fázunk, mi daltalanokTe, ki Füst a szemben….még eltáncoltad nekünk az utolsótmessze vagy márde te vezetszjó ösvényen járszhisz Napként melegíteszma, holnap, örökre

Úton

Amikor a légy zümmögését se…amikor a vágy lüktetését se már….amikor az ajtó becsukva….a fa mögött sejtem valaki vár.

Amikor a lányom már nőként…amikor múltam merev kőként…amikor az ablak bezárva...a domb mögött sejtemvalaki jár.

Amikor a tükörbe csak lopva…

amikor a ruhám csak fölkapva…amikor a falak rám tapadva …az ég mögött sejtemodaértél már.

Amikor nem történt semmi, csak a semmi

nem történt megint semmitudtam én, mégis órákat vártam nem történt megint semmia hátsó sorba félve beálltam takarásban a fény nem rám esik rendezett ez az élet toporgok mégis hülyén hátha egy mondatod erre téved

nem történt megint semmi szórakozik újra a képzelet nem történt megint semmi hantolni jön csak régi képeket mikor kutattam még az utcán is reméltem valaki keres elébe indultam én átölelte vállam... úgy vezetett

nem történt akkor sem semmi hallgattam a másnak írott zenét nem történt akkor sem semmi sírtam és kapartam el a reményt nem történt akkor se semmi de semmi rugdostam a köveket gondoltam majd egy másik rohan elém.. csak értem és elvezet

nem történt megint semmi ok sincs, mi hívna szomorú zenét nem történt megint semmi csak átírom azt a régi mesét mintha nekem szólt volna mintha most nekem szólna feltételes a mód...kitalált a ritmusa

nem történt megint semmimár csak a hátad látomnem fordulsz visszaszia én is veszem a kabátommormogok befelé sírvanem nagy esetnem történt megint semmiazt se mondhatom hogy bármi is valamimost az egyszermegesett

Árva... árvát keres

Szobája falán magányos kép, lelkében lüktet éjszaka a sóhaj,mászik egy bogár a kezén,de már félelme is mozdulatlan.

Te világítótoronyban vagy az őr,benned a hullámverés törölminden szerelmet, odabújást,csak a tengert hagyja, a zúgást.

Én az a karosszék leszek,régi darab, mi sohasem fecsegsarokba parancsolt ósdi remekmindegy is, jó-rossz emlékről mereng.

Csónakba szállsz, mert elég volt!Hullámok zúgnak utánad,a parton pihenni sincs időd,menned kell! nincs De...! vagy Hiába...!

Nyílik az ajtó rányitod,talpad alatt a padló recseg,megállsz a magányos kép előttfélve az árva… árvát keres.

Inged, magányod rám teríted,bőrruhám issza illatod.Menj csak, gyorsan öleld meg őt!Én meg csak elvagyok, nem zavarok, és hallgatok.

ujjam végivel

már csak az ujjam végivel érintem a semmitvagy az álmot inkább mibe bugyoláltalakreszketve féltettelek, mikor te voltál a csillagos ég isés a tenger vagy hullámcsepp, később meg egymegmarkolt homokszem, mit átszűrtem kagylókonhajnalban és egy álmatlan éjszakán nihilt töltve, csendetközhelyeket rajzolva-írva hóba, homokba, falrahomokba, hóba, közhelyeket melegben megfagyva falra

már csak

az ujjam végivel

érintem

a semmit

már csak

az ujjam végivel

türelmes voltál kedvesemkivártadmíg meghalt bennem is a szerelem

....már csak az ujjam végivel....

Te-hiány

Ki kellene bírni még jobban a napokat mikor semmi hír felőled és csak tapogatvalami napsugár… és játszik a hajammalde kit érdekel? hogy cicázik a harmattala fény mikor a te-hiány topog idebent a szivemben még zörög... mit néz egy idegenszempár hogy menjek felé… nekem ez nem valóhogy itt rád várok ez nem lesz soha megállóneked nem én… csak amolyan átszálló vagyokkitől lesz néhány jó perc… rég megbeszélt dologén nem… ki kellene bírni amennyit mérsz rámhisz a városodban is összebújnak a fák mint itt ezen az utcán melyen botladozomsántán felbukok… egy te-hiányos nappalon

ma nincs hír felőled a szorongás fojtogat tanulom kibírni még jobban a napokat

Játszma

ma kövezel

holnap vetkezel

holnapután te következel

Három sor

hiányodat foltozom

zsebet varrok rá

benne téged rejtelek

Integető lettem...

Úgy indultunk....velünk úgy leszszépen megöregszünk együttnem látlak csak néha… mégisha mi együtt...csak nevetünk azt hittem velünk ez úgy lesza reggelben is hiányzomegy veled-álmom felébresztvagy egy dalod hozzám táncolés azt hittem, hogy majd lesz úgyelcsavargunk mi is kettenigérjük egymásnak a fénytigérjük a lehetetlentelhittem, hogy velünk úgy leszamit kimondunk az úgy leszörökre majd lesz az éppúgyha messze is,… de mi ketten

azt hittük,… de velünk így lett…látod integető lettemnélkülem öregszik régenéjjelednappalodés a reggel

elhittem, hogy velünk úgy leszamit kimondunk az úgy leszörökre majd lesz az éppúgyha messze is,… de mi ketten

Falig cipellek

Pereg az időrobog az órajeges az ablaktámad a tél

Maradt egy emlékfakó a fényképnem látom arcod

hegyen jársz rég

Múltidő égetitt maradt fényedmosolyod éleshasító kép

Ölelni vélemmagamhoz méremhiányod félemvacogok még

Egyedül viszlekfalig cipellektámolygok veledmagamban én

Múlton nevetveminden temetveegyenes fejjeldünnyögöm rég:ez kijutott mégkijutott még.

Egy internetto-amore-mió

Akkor ma melyik arcom szeretnéd látni? legyek dáma, vagy a szűzkurvát akarod? esetleg sírjak és könnyes legyen minden?zokogjak, míg kinyúl virtuális karod?

Na most két percig megcsinálom a szörnyetkipróbáld az amoréddal legyőzöd-e aztán holnap a földre szállt Istent játszommegmentelek, enyém leszel örökrehehe....

Később még fent a fanfárok is szóljanakangyalok mind lássák nekünk is sikerül - de ki ne zökkentsen egy rosszul írt privi- míg arcunk az éterbe úhúgy elmerül

és jaj de szép minden, jaj hogy ringatózunkés csak veled klavizok.. te velem ezután nem láttam soha se tested, csak webbesende máris te vagy a Minden! úgy várok rád

tart mindvégig, örökre vagy kicsit továbbez az internettos...s ha mégsem így lennekitalájuk, mit hazudjunk majd ezután.

Rossz helyre bújtam el…

Engem itt talált meg a szerelem…téged pedig ottostobán bújhatunk előle akkor is mégis nekünk ez még-már… kijutott. kilométereket botorkálva ideés odaátragördülnek még szemérmes ködruhába a szavak…talán ezek már sóhajok

a csendben csitítom magamrossz ez a kínzó nyugalom… akármikoris, de itt leszel magamban topogva mormolom…itt leszellegalább órányitálmomban gondolom…

este-reggel játszom egy képpel, félem-remélem látni akarod szerelemfáradtan valakik ketten… … az egyik te a másik én vagyok nézd a szemem… ragyog-ragyognem is kérded miért, hisz te tudodott én nem ide és te nem oda, hanem veled majd együtt amoda tartozom, tartozol

/hát így szerettelek énképzeletben összebújva valamikorrégesrégenígy

nagyon

nagyon/

In memoriam....Kővári Edit

ki kellene bírni még jobban a napokat… semmi hír felőled és a nihil fojtogatvalami jókedvűt kellene írni az új évről … csak ne hiányoznál ma is annyira… már lassan beszűkíti agyam és létem a tér nem jut erő egy karnyújtásnyira se-hol vagy? miért késel?… jelen nincs csak minden múlt időaz nem lehet, hogy se jövő... se legújabb esztendőhó helyett a fák ködbe burkolóznak ott lehullott levelek csókolóznak már-ványadt testű nő lopva galambokat etetmadár vagyok… szállok most már mindig nélküled

/S/írásjelek

zárójelben az érzésekidézőjelben a vágyakkapcsosjelű kötődésekkettőspontoznak a mának

visszafelé jár a falióraa naptárbejegyzés újra lejáregy hülye mosoly táncol arcodonmíg a sunyi is jelenésre vár

zárójeles kötődésekkapcsosjelű vágyakkettőspont utáni érzésekidéző-jeleztek a mának

Néhány nem túl fontos mondat…

Néhány nem túl fontos mondat néhány felesleges szó falvédői igazságok

csak… arcpírral mondhatók pár nem túl fontos gondolat mikor a lényeg bent ragadt megbicsaklott a mozdulat minden, minden a semmihez tapadt

Néhány nem túl fontos mondatcsak dúdolhattam neked hogy megbotlott az időde kinevettek az Istenek mert egy percre elhittem akarnom kell csupán de nagyot dobbant a szívés nem volt, már semmi nem volt tovább

Válaszért sóhajtoztam miért nem szerethetsz méghóba rajzolt kérdésekmért pont te, mondd miért? hát elmaradt az utolsóaz a nagy találkozás néhány nem túl fontos mondatnekem és neked akkor is kijárt…

Néhány nem túl fontos mondatbennem zörgött, kalapált, valami sose ismert élni-halni vágynéhány nem túl fontos mondatbennem zörgött, kalapált, és itt maradt, örökre itt maradt az angyali-remény-viszlát

Elméláztam...

Az Akropolis tövében ülök és Riona énekét hallgatom, a lábam előtt minden ott hever, mit évek óta máshol kutatok.

Hinnéd-e milyen különös ott a fény? legyen éjszaka, vagy vakítson dél! Alattam plákai tavernák nyüzsgése...!Nézd, Pireuszból egy hajó útra kél!

Morgod, hogy akárhol is ülhetnék,csak képzelnem kell, hol itt, hol ott vagyokúgyis egyedül utazom, sose veled,nem nálad, a lelkemben van minden vagyonom.

De itt mennek a hajók, úszik a csónak!Viszik, ami történt, megtörténhetett!...A múltamat, mint narancsgerezdeketszétszedem, de - ne félj! - nem nyújtom át jajként neked.

Előttem a bőrönd, szalvétában szendvics,Riona, még a te éneked hallgatom!Őrzöm a dallamot, titkod, mesédetés valamit még, amit már régóta tudok.

Az Akropolishoz nem ér fel csak a bátor,ott egyedül vagy a mindenséggel, csak magad,nem bújhatsz el a nap tüzétől, nézned kell,mit a sors, az istenek és Zeusz -míg itt vagy-- utadul ad.

Összesöpört dolgaim....

Most összesöpröm mindazt, miről hiába szólt az életemnagy kupac lesz, és a lapátra fel se fér majd, azt hiszemlesz közötte egy csikk, aminek végét adtad már nekemmeg egy hagymafej, mit találtam akkor reggel...kész röheja kupacban lenne még az a sárga-pirosló levéla házad előtt találtam pontosan, mikor elmúlt húsz évés törött ormánnyal az a fátyolos üveg elefánt amit elküldött Tamás egy vidéki koncert utánemlékekek masíroznak, támolyognak jók és traumák miktől ragyogott szemem és szépek visszaragyogtak rámvagy fordultak messze el, az ígéret persze itt maradtkupacbavaló illúziók, jó vagy rossz, mindegy kacatés az elmaradt randevúk, amiket sohasem mondtak leálltam a Körtéri óránál úgy de sokszor, a fenébe!a várakozás, mindig csak a ˝hátha˝ a ˝talán˝ reménye˝igen, megértem, tudom, semmi baj, ennek nincs esélye˝és végül ittmaradtak nekem még a hiába órákamikor rólad szólt minden, hogy nem csak úgy várok rádelmaradt levelek, a tiéd se jön már sose, most azt hiszemnézem a halmomat, miről hiába szólt az életemtalálgatom a feleslegeseim nélkül mi lesz velemkicsit várok, a sarokba söpröm, na jó… holnapig,… őrizem.

Egybekötötten

A kórházi ágyad mellett ülve

az EKG görbéit bámulva

lüktető agyam pontosan tudta:

én is veled haltam egy percre az este.

De az angyalok itt tartottak még...

jól tudom, kötelék a felismerés:

harminc év után is úgy szeretlek

mint az Árpád hídi első csókunk után.

A kiszolgálás elmarad!

Ma elmentem arra a helyrehová oly élesen süt be a nap,hogy egymás szemébe csak hunyorogva....kerestük magunkat és a másikat

történet volt egy útmenti presszóban mikor megállt és ránk várt a pillanatpalánk mögött megbújó érzések…csak áztunk egy kimondatlan viharban

ma hasonfeküdtek a székek

'asszonyom, a kiszolgálás elmarad!látja, itt négy éve nincs egyetlen vendég,szemhunyorgatós csönd, meg pillanat se….csak a soha, soha, soh…, so…,ssss………!’

Ma elmentem arra a helyrehová oly élesen süt be a nap,hogy egymás szemébe csak hunyorogva....kerestük magunkat és a másikat

Jaj

Ma egyre csak vacogoknem az eső, nem az kalapálvalami idebent dörömbölvárja...újra kéri a csodát

valami régi dalod azmitől szétesik a nyugalomha eljönnél csak egy percre isjaj még... jajrajtam ül a hatalom

Éppen hatkor

Volt olyan év, hogy sokanmásik évben senki seszámolok össze-visszamegírt lapok…hát istenem

Volt egy év...ő is eljöttverset hozott, kedvesetaztán gyűltek a dalokötvennégykor…meg semmi se

Anyám majd nyolcvanháromés apu! napja sincs márén meg ötvenöt leszeképpen hatkor egy délután

Volt olyan év, hogy sokanmásik évben senki seszámolok össze-vissza....

bújik a csended...hát istenem

Pulóverem alatt lakik az ősz

Pulóverem alatt lakik az őszmár négy éve, hogy itt lehetesőcseppjei áztatják testembőrömön szétmálló levelek

zsebemben alszanak gesztenyéimeg egy kavics…a 'tóparti eset'sálamba belevarrtam illatoditt vagy?… eljátszom a végtelent

/Ismét/ egy elmaradt vers

Verset kellett volna hozzád írnom … valami ünnepest, imátde reggel óta csak azt dadogom, nyolcvanöt lennél apukámelmarad a vers, míg az angyalok fent köszöntenek

én meg itt csak habogok, néma gyerekként

nélküled

Üzenet - zongorára / harmónikára

nem kéne más csak egy kis melegpuha takaró persze az is velednem kéne más csak rámnevessbármit is mondj vagy csak szótlanul szeress

nem kéne más

nem kéne más kis felinduláskopott kabátban egy elindulásnem kéne más csak úgy nevess rámelhiggyem mégis talán.. talán..talán...

nem kéne más

Kísérlet

négy fal között

elmaszatolt

képek alatt

próbálgatom

felreptetni

vérig sebzett

elmúltunkat

Hirdetés: Minden megoldás érdekel

Átmeneti kabátom elcserélném biciklire!Vadonatúj perzsa macskám régi cetlire!Csokor sárga tulipánt egy zöld hokedlire!Fénymásoló készülékem óriás kiflire!

Régen átbömbölt filmemet, mondd átveszed?Tengerparton gyűjtött kagylóim, de ugye nem eszed?!És fénykép, amiről őt kivágtam már jó régen?Üvegelefánt... ormány nélkül, na... kéred szépen?

Soha meg sem írt leveleim, mondd akarod?És a nevedet, amit csak az autómban suttogok?Szerelmem...lelakatolt dobozban, na kéred-e?A semmim, a csendem.. mondd, végre-végre viszed-e?

Három sor

évek után újra sírtam

a fejemben kószáltál

és nem vigyáztál a lépteidre

Esernyő dal

Volt egy esernyőnk, emlékszel még?alábújtunk... kopott régi emlék˝ne ázzunk meg…˝- úgy karoltál belém szép volt, szép, nagyon szépázott gyönyörűség

Jó időt nem vártunk olyan nagyonhisz esernyőnk volt a teljes vagyoncsókok, ölelések… vagy képzelem?az sem volt más… csak egy kis szerelem

Esik az eső, ez gyalázatos!semmi nincs úgy, akkor hogy legyen most?esernyőnk sincs, pedig süvít a szélnélküled-nélkülem…ez már örökre tény

De azért látod, hát nekünk jutottmég egy-két-há… esős odabújósegyütt vacogtunk.... fázós szenvedélyszép, volt szép, nagyon szép,ázott gyönyörűség

Cseh Tamás emlékére

Oly régen volt, mikor eltemettünkés ki tudja hány napja fázunkmi daltalanokTe, ki Füst a szemben….még eltáncoltad nekünk az utolsótmessze vagy márde te vezetsza jó ösvényen járszhisz Napként melegíteszmelegítesz mamelegítesz holnapCseh Tamás mindörökké melegítesz örökre

Tavasszal is téged várunk

a hóvirág már kinyújtózikavar mögül ibolya kacsintgyerekfelhők csúszkálnak az égenkertünk táncruhája karmazsin

éhes méhecske is meg-megállzöld párnán aranyeső ébrednevedet csipogja egy kis rigócsőrében egy ággal erre téved

szemlesütve még az orgonákúj köntösüket rejtegetik

de ha egyszer érkezel....

ők is jöttöd ünneplik