Az mindig konfliktusforrás, és az elégedetlenség, a

gyűlölködés melegágya, ha egy nemzetet politikai döntések alapján szétválasztanak, és egy részét erőszakkal egy másik országhoz csatolják. 

Sajnos, viszonyunkat a szomszédos Szlovákiával, ezek a történelmi események mérgezték meg és árnyékolták be a múltban és ennek hatása ma is, gyakran érződik. 

Jó lenne már tartósan megbékélni az adott helyzettel, és baráti, jószomszédi viszonyban élni egymással. 

Nem azt kellene hangsúlyozni, ami szétválaszt, hanem, ami összeköt.

Sahy /leánykori nevén /Ipolyság

Ez a város esik legközelebb Budapesthez, a boldog „békeidőkben” ide jártunk csizmát, cipőt, sört venni és tankolni. 

Mindig ügyeskedni kellet a vámnál, ha cipőt akartunk venni, itthon előkerestük a legelhasználtabb párat, majd ott felvettük az újat, a régit, pedig belehajítottuk a szemetesbe. Mára nagyot fordult a világ, ma ők járnak hozzánk vásárolni, és még ügyeskedni sem kell.

Természetesen a vásárlási láz mellett, azért szakítottunk időt, megnézni a város nevezetességeit.

A város, az Ipoly folyó két mentén, egy festői szépségű völgyben terül el. Az első írásos említés Ipolyságról a 13.századból való, a város ebben az időben Hont vármegyéhez tartozott, amelynek akkori székhelye Hont vára volt.

Dolny Kubin:

A fogadtatás:

Egy magyar utazási iroda ajánlotta az üdülést, mondván nagyon szép a táj, barátságosak az emberek, és a szállodában sok a magyar turista. Na, ebből egy volt csak igaz. Kitalálod, hogy melyik???

Ez egyéni utazás volt, és egy német csoport velünk egy időben érkezett, mindenkinek töltöttek welcome drinket, de amikor rájöttek, hogy mi magyarok vagyunk, kivették a kezünkből a poharat. Ez aztán a nagyvonalúság!

1996-ban, az Atlanta-i olimpia idején voltunk ott, és sikerült elintézni, hogy külön pénzért, kapjunk egy színes „Junoszt” tévét, / szép, piros színű volt /, és így sikerült nyomon követni az olimpia eseményeit. A magyarok már a 6. aranyéremnél, és sok ezüst ill. bronzéremnél tartottak, amikor megszületett Szlovákia első érme, egy bronz a sportlövészetben, a sportoló neve: Gönczi József

Kedvenc szállodánk

    

A városról:

Az Árva folyó két partján, az Árva-hegység délnyugati részén fekvő, festői szépségű város, melyet a 13. században alapítottak, de a terület, köszönhetően ideális fekvésének, már a kelták korában is lakott volt.

A környező dombokat megmászva gyönyörű kilátás tárul elénk. A közelben népszerű síközpont is található.

A város legrégebbi kulturális és történelmi műemléke a 14. századi

tornyáról híres Alexandriai Szent Katalin-templom.

 Nevezetesség még az Árván átívelő oszlopsoros híd

Árva vára:

Valószínűsíthető, hogy a vár a tatárjárás után épült, Mikszáth szerint, templomos lovagok építették.

  A vár tulajdonjoga sokszor változott, több alkalommal

volt királyi vár is.

Mátyás ide záratta Várday Péter kalocsi érseket, ezekkel a szavakkal:

  "Arva fuisti, arva eris et in Arva morieris". (Árva

voltál, árva leszel, és Árva várában fogsz meghalni).

A vár, ma múzeum, ahol megnézheted a vár történetét és egyéb kiállításokat.

Ó-Tátrafüred – Stary Smokovec:

A település korábbi neve, Schmeks volt, mivel a legenda szerint környéken vadászó Csáky István a forrásnál ivó egyik falusi lányt németül így kérdezte: "Schmeckt es gut ( ízlik )?" 

A város mai neve, egyes kutatók szerint az ószláv smok (sárkány, manó) szóból származik.

Csáky, a környék földesuraként, egy erdészházat és egy vadászházat építtetett a forrás mellé. Tátrafüredet felvirágoztatása, Rainer György nevéhez fűződik, aki a népszerűvé tette a települést. 

Ma a város, turisztikai központ, nyáron a kristálytiszta levegő, a hatalmas fenyvesek békés nyugalma vonzza a pihenni vágyókat, télen, pedig a síelők tízezrei indulnak innen, meghódítani a havas lejtőket.

Népszerű kiránduló és pihenőhely a közeli Csorba tó is.

Selmecbánya:                                   A város alapításának legendája Sebenitz nevű

pásztorról szól, aki legeltette nyáját, és két szalamandrára lett figyelmes. Az egyik háta ezüst-, a másik arany színben csillogott. Ezek hívták fel a pásztor figyelmét a vidék arany- és ezüstlelőhelyeire. 

A szalamandrák ma is ott őrzik a település kincseit a város címerében. 

Egy másik legenda szerint, a korabeli Magyarország hármas lakat alatt volt, amelyeket fel kellett nyitni, hogy az ország európai nagyhatalommá válhasson.

  Az egyik lakat rézből, a másik ezüstből, a

harmadik, pedig aranyból készült. Az elsőhöz a rézkulcsot Besztercebánya, a másodikhoz az ezüst kulcsot Selmecbánya, míg az arany kulcsot Körmöcbánya adta.

Selmecbánya egy különleges város egyedülálló környezetben.

Nagyon gazdag város volt, élénk kereskedelmi forgalommal, a városban fontos bányahivatalok, ismert tudományos és művelődési intézmények működtek. 

Ezeknek emlékét őrzik ma is a középkori paloták, gazdag polgárházak, és a szűk girbe-gurba utcácskák is, a  régi kis bányászházak között.

Történelmi belvárosát az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

Mikszáth Kálmán írta a városról:

„Ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya”

Szentháromság-tér:

Ez a tér volt mindig a város legfontosabb fóruma. Itt iktatták be a polgárokat jogaikba, és itt tettek a bányászok fogadalmi esküt, sőt a különféle politikai megnyilatkozásokra is itt került sor, itt szentelték a zászlókat is. 

A Szentháromság-szobrot az 1710. évi pestis járvány megszűnésének emlékére állították.

Városháza:

 A korábban egyemeletes épület mai alakját 1787-88-ban nyerte, és tornyát is ekkor építették. A torony nevezetessége az óra, melynek mutatói fordítva jelzik az idő múlását: a kismutató jelzi a perceket, a nagy, pedig az órákat. 

Ennek oka a monda szerint az, hogy a városon rendszeresen átutazó kereskedők nem voltak hajlandóak hozzájárulni az óratorony építési költségeihez, így a helyi polgárok úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt az óráról.

  Kálvária:

 Három templom és sok apró kápolna alkotja. A felső templomot német, a középsőt magyar, az alsót tót templomnak is hívták, mert búcsú alkalmával ilyen nyelven miséztek bennük.

Selmecbánya legértékesebb objektumaihoz tartozik a Kammerhof (Kamaraudvar) épülete, amely a város történelmi részének a legkiterjedtebb építészeti komplexuma.

Az épületben, múzeum és állandó kiállítások is vannak, melyek  a bányászat fejlődését mutatják be, a bányászati tudományokat, és az egyszerű bányászok életét egyaránt.

Bányászati és Kohászati Akadémiát az 1700-as évek közepén Mária Terézia alapította, mely később erdészeti szakkal is bővült.

 Az Akadémia épülete

                                    A Klopacska:

Ennek a fatoronynak a hangja volt az ébresztő, a kopogás a város minden részébe elhallatszott. 

A Klopacska hangjára kigyúltak a hegyoldalakon az apró bányászházacskák ablakai, majd elindult a völgy irányába a sok száz bányász, kezükben a pislogó bányamécsesekkel.

          Csontváry művészetét is megihlette a táj és a város szépsége

 Selmecbányai utcarészlet

                    

A Vág völgye:

Szlovákia leghosszabb folyója, melynek két ága van a Fehér Vág és a Fekete Vág, melyek a Liptói medencében egyesülnek majd a folyó Zsolna, Trencsén és Pöstyén érintésével, Komáromnál folyik a Dunába.

Jókai Mór írja: „Vannak vidékek, amiknek igéző hatása az emberi kedélyre el nem tagadható, amiknek múltja belesugall a jelenbe. Pozsonytól felfelé haladva, elénk tárul az elragadó szép Vágvölgy, minden fordulata egy-egy új, megkapó, festői panorámát mutat elénk.”

A nagy mesemondót is megigézte a gyönyörű táj.

Zsolna:

Ősi település, a középkorban a reformáció egyik bástyája, a zsolnai zsinaton mondták ki az evangélikusok az elszakadást. A főtéren találhatjuk a Beszterce ostroma, című Mikszáth regény egyik helyszínét, az Úri szállót. 

       A Mária tér

  A városban, még elég keskeny a Vág völgye, csak Trencsénnél szélesedik ki.

Trencsén vára

   

Zsolna szomszédságában megpillanthatjuk Sztrecsno várának festői romját. 

A XIII. században épült vár eleinte a Csák Máté tulajdona volt, majd Wesselényi Ferencé lett.

Pöstyén:

Világhírű gyógyfürdő, speciális klímájának köszönhetően, a gyógyulni vágyók ezrei keresik fel. Már a római legionáriusok is szívesen lógatták a sok csatában és gyaloglásban megfáradt végtagjaikat, a kéntartalmú meleg források vizébe. 

Az Irma fürdő folyosóján mankó gyűjtemény látható, melyeket a gyógyult betegek hagytak hátra. Természetesen látogatják a várost egészséges emberek is.

A Dobsinai jégbarlang

A Magas Tátra felé autózva, érdemes megállni Dobsinán. A helyiek régóta ismerték a Ducsa-hegy lejtőjén levő „Jégvermet”, amely tulajdonképpen egy jéggel telt hasadékot jelent. 

A pásztorok nyáron itt hűsöltek a kiáramló hideg levegőben, a helyi lakosok innen szerezték be a jeget a korabeli hűtőszekrényekhez.

  A festői környezet

A Dobsinai jégbarlang különlegessége, hogy télen-nyáron be van fagyva, a hőmérséklet egész évben fagypont körül vagy az alatt van. 

A barlangot már 1871-ben megnyitották a látogatók számára.

Leereszkedve a barlangba, „Jégkirálynő” meseországában találjuk magunkat. A bejárattól lefelé haladva különböző nagyságú, jéggel borított termekbe érünk, ahol szebbnél-szebb jégből álló természetes alakzatokat láthatunk.

  A geológiai ritkaságnak számító látványosság

különleges jégalakzataival, képződményeivel, egyszerűen elvarázsolja a látogatókat.

A Dobsinai jégbarlangot az UNESCO 2000-ben a Világörökség

részének nyilvánította.  Kassa:

Kassa, Szlovákia második legnagyobb városa, már a 13. század óta lakott település, és itt is lépten-nyomon magyar történelmi emlékekkel találkozhatunk. 

Nagy Lajos király itt hívta össze az országgyűlést, itt kiáltották ki fejedelemmé I. Rákóczi Györgyöt, itt zajlott a szabadságharc egyik ütközete, és itt nyugszik a Dóm kriptájában II. Rákóczi Ferenc, akinek az 1900-as évek elején hozták haza a hamvait Rodostóból.

Erre az alkalomra írta Kacsóh Pongrác, Rákóczi megtérése, című daljátékát.

 http://www.youtube.com/watch?v=THLj8Et0GfQ

Kassa címere 1423-ban, és ma

 Az újabb kori történelmünkben is jelentős szerepet játszott a város, hiszen Kassa állítólagos szovjet bombázása a „casus belli”, azaz a háborús ok, ami miatt Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. 

A hadtörténészeknek azóta sem sikerült bizonyítani, hogy kik bombáztak, mivel a gépeken nem volt felségjel, de sajnos a város bombázása az, tény.

A város a bombázás után

   

A Szent Erzsébet Székesegyház, köznapi nevén, a Kassai Dóm, a város egyik legszebb épülete. Építése, a 15. században kezdődött, és századokon át, több lépésben zajlott. 

Külön érdekesség, hogy a 19. századi munkákat, az Országházat tervező, Steindl Imre tervei alapján végezték el.

A Dóm mellet találhatjuk az Orbán tornyot, melyet azért építettek, mert a Dóm tornya nem bírta el a harang súlyát. 

A torony a nevét nem egy politikusról, hanem egy szentről kapta.

Amúgy Petőfi is többször megfordult a városban, egy átmulatott szilveszter után, itt kérte meg teljesen illumináltan Prielle Kornélia kezét (aki Kassán volt színésznő), és akivel még azon éjszakán házasságot akart kötni, de nem találtak senkit, aki nyomban összeadta volna őket. 

Másnapra viszont már mindketten kijózanodtak.

Nevezetes kassai épületek:

Az Andrássy palota: Itt született Andrássy Gyula, az 1867-es kiegyezés utáni, első magyar miniszterelnök.

A Rodostói ház:

II. Rákóczi Ferenc emlékháza annak a háznak az alapján, ahol a Fejedelem száműzetésben élt.

Koldus ház

Egy monda fűződik ehhez a házhoz. Állítólag a régi polgári világban élt Kassán egy koldus, akinek sikerült annyi pénzt összekoldulnia, hogy abból mindenki meglepetésére felépítette ezt a házat. A palota csúcsán, a kalapot emelő koldus köszöni a polgárok bőkezűségét. 

A fenti rövid áttekintés nem a teljesség igényével készült, inkább kiragadtam egyet-egyet a bejárt települések közül, és ezeken keresztül próbáltam bemutatni, ezt a csodálatos természeti adottságokkal megáldott országot. 

A pozsonyi beszámolót a

          http://pvincze.blogspot.com/2011/01/pozsony.html

webcímen találod meg.

Szlovákiáról írva, unos-untalan vissza kell térni, a mindkét népet feszítő ellentétekre, melyek részben a történelmünkből fakadnak, de ma is újratermelődnek.

A mondás szerint, a rossz szomszédság, (t)örök átok, úgy tűnik, hogy napjainkban sem tudunk kilépni ebből az ördögi körből. Napirenden vannak az ellentéteket újra izzásban tartó intézkedések, bár csak az alábbiakban merülne ki egymás bosszantása. 

A magyar-szlovák ellentéteket hallva és olvasva, gyakran Arany János: Fülemüle című verse jut eszembe. 

Ideje lenne már egy „Kiegyezés”-nek minden szomszédos országgal.   

A személyek cserélődhetnek, csak a barátság legyen tartós.

   Szlovákia 1960 - 2009