Kippkopp és Tipptopp

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

http://www.novapdf.com





1

A napsütötte őszi erdőt felkavarta a szél. Egy helikopter-

falevélen gesztenyekislány utazott a magasban. Fel

akarta fedezni a világot. Lassan, óvatosan ereszkedett

lefelé. Éppen ott pottyant le, ahol egy sün turkált a tarka

levelek között.




2

A sün csodálkozva bámult rá.

– Ki vagy te?

– Tipptopp a nevem és a szél röpített ide.

– Hm, hm! Lakásod van már? Az őszi éjszakák nagyon

hűvösek! Kérj meg valakit, hogy fogadjon be! – mondta,

és elballagott.

Tipptopp körülnézett.




3

– Semmi baj! Ezekkel a falevelekkel bármivé

átvarázsolhatom magam!

Mókus bukkant elő az ágak sűrűjéből. Tipptopp

gyorsan fület, farkat ragasztott magának, és felmászott

hozzá.

– Látod, én is mókus vagyok! Hoztam neked mogyorót.




4

– Tudod, nincs hol laknom. Befogadnál éjszakára? –

kérdezte Tipptopp.

A mókus elropogtatta a mogyorót, aztán csak annyit

mondott: – Kövess! – Átlendült egyik fáról a másikra, és

már el is tűnt.

– Ekkorát nem tudok ugrani – szólt Tipptopp

bánatosan.




5

Pillangó repdesett a virágok között. Tipptopp lepkének

öltözött, lábujjhegyen a közelébe ment, és megszólította:

– Látod, én is pillangó vagyok! Csak még nem

ismerem ezt az erdőt. Nincs szállásom éjszakéra, Segíts

rajtam, ha tudsz!




6

Szívesen segítek – mondta a pillangó. – Nézd, itt

lakom, ez alatt a korhadt fakéreg alatt. Bújj be utánam te

is! – Azzal eltűnt a keskeny nyílásban.

Tipptopp elszontyolodott.

– Nincs szerencsém. Gömbölyű vagyok ehhez a

réshez… Aludj jól, pillangó!




7

Béka ugrált a száraz fűben. Tipptopp hamar

tappancsokat ragasztott a kezére meg a lábára.

– Brekeke, én is béka vagyok! – szólította meg, amikor

odaért. – Csak nincs lakásom. Tudnál rajtam segíteni?

– Semmiség az egész! – kuruttyolta a béka.




8

A tóhoz vezette Tipptoppot, és beletoccsant.

– Nincs jobb a puha,meleg iszapnál! Ugorj utánam!

No, gyere már! – noszogatta a béka.

De Tipptopp mélyet sóhajtott. – Sajnos… én nemigen

szeretem a vizet…

– Kár! – mondta a béka, és eltűnt a víz alatt.




9

Csillogó tollú zöld madár röppent az ágra. Tipptopp

ügyesen madárnak öltözött, és felkapaszkodott hozzá.

– Jó, hogy találkozunk! Vándormadár vagyok, ma

érkeztem az erdőbe. Nincs még sem fészkem, sem

odúm. Félek a hideg éjszakától. Befogadsz magadhoz?




10

– Tágas a fészkem, elférünk – csipogta a madár. – Jöjj

utánam! – Felröppent a levegőbe, és elszállt.

Tipptopp utánozni akarta, de hiába: levélszárnyai nem

emelték a magasba. Eltörött alatta az ág is, és bumm! –

a földön találta magát. Kétségbeesett.




11

A nap lebukott, és könyörtelenül beköszöntött az őszi

éjszaka. A hold ezüstös fénybe vonta a fákat. Igazat

mondott a sündisznó: hideg volt, nagyon hideg. Tipptopp

dideregve bújt a száraz levelek közé. Lassan álomba

sírdogálta magát.




12

Az első napsugár melege ébresztette föl. Töprengeni

kezdett.

– Mitévő legyek? Kitől nem kértem még szállást? A

sündisznótól? Ez az! Megkeresem a sünt! – És Tipptopp

munkához látott: meghemperedett a lehullott levelekben

úgy, hogy csak az orra hegye látszott ki.




13

Négykézláb mászott az erdőben a fák alatt,

szakadékok fölött. Kiáltozott: – Sün! Sün! Merre vagy?

Nézd, én is sün vagyok! – De nem válaszolt neki senki.

A sün már elbújt, és hosszú téli álomba merült, a többi

állat meg rémülten menekült előle.




14

Fáradtan és kétségbeesetten bolyongott az avarban,

amikor hirtelen megpillantott egy másik

gesztenyegyereket. Kippkopp volt az, aki már régóta az

erdőben lakott. Tipptopp boldogan rohant felé.

– Hahó! Itt vagyok! Nézd, éppen olyan vagyok, mint te!




15

Kippkopp rémülten meredt a furcsa szörnyetegre.

Leugrott az ágról, és elfutott.

– Segítség! – kiabálta. – Mentsetek meg! Üldöznek! –

Tipptopp lélekszakadva rohant utána, és nem vette

észre, hogy egy kis tó állja az útját. Megcsúszott és

belepottyant.




16

Abban a percben leázott róla a sündisznóruha … A

csobbanásra megfordult Kippkopp. Átkukucskált a

levelek között, és legnagyobb meglepetésére egy szép

gesztenyekislányt látott pityeregni a vízben.

– Te voltál a szörnyeteg? – kérdezte álmélkodva.




17

– Tipptopp a nevem… – mutatkozott be a

gesztenyekislány, és szipogva mesélte el, hogy mi

minden történt vele.

– Ne sírj! – vigasztalta a gesztenyefiú. – Én Kippkopp

vagyok, és segítek neked. Ismerek egy jó kis barlangot,

csak rendbe kell hozni. Gyere!




18

– Kitakarították a barlangot, aztán kedvükre

berendezték színes falevelekkel. Amikor készen lettek,

Kippkopp elbúcsúzott. – Érezd jól magad! – mondta, és

elment. Tipptopp belehuppant a puha karosszékbe – de

nem érezte boldognak magát. Egyedül volt.




19

Kippkopp elballagott kedvenc fájához. Felmászott oda,

ahonnan belátta az egész erdőt. Nézelődött, álmodozott,

ahogy szokott, de ő sem volt boldog. Életében először

egyedül érezte magát. Olyan egyedül, mint Tipptopp,

amikor madár vagy mókus akart lenni.




20

Tipptopp a barlangban, Kippkopp a fán szinte

ugyanabban a pillanatban jött rá, hogy nincs többé

egyedül. Hiszen van valaki, aki hozzá hasonló! Futni

kezdtek egymás felé.

– Kippkopp! – kiáltotta Tipptopp.

– Tipptopp! – kurjantotta Kippkopp.

Összetalálkoztak.




21

Jó szorosan megfogták egymás kezét.

– Maradjunk együtt, jó? – suttogta Kippkopp.

– Jó – suttogta Tipptopp. – Úgy örülök, hogy

megtaláltalak!

Az őszi szél zúgni kezdett. Megkavarta az avart, és

feldíszítette a két gesztenyegyereket színes levelekkel.




22

Kippkopp és Tipptopp bejárta az egész erdőt.

Játszottak, beszélgettek – és amikor elfáradtak,

rátelepedtek egy kényelmes falevélre. Az őszi szél

nagyot sóhajtott, felkapta a levelet a magasba, és

körbeutaztatta őket az egész világ fölött!










Documents

Kippkopp és Tipptopp