Kis Mentori Kézikönyv - Bevezetés

DEGYFK

Lippai Balázs Roma Szakkollégium

DEGYFK Lippai Balázs Roma Szakkollégium Cím: Hajdúböszörmény, Désány István u. 1-9. Telefon: +36 06-52/229-433, 560-160, 560-145 E-mail: [email protected] Honlap: www.degyfk.hu/rszk

A NTP-RHTP-M-15-0003 számú, Életutak feltárása és a mentorálás fejlesztése a Lippai Balázs

Roma Szakkollégiumban című pályázatunk egyik vállalása volt egy mentori kézikönyv

összeállítása, amely a Lippai Balázs Roma Szakkollégiumban végzett mentori tevékenység

támogatása érdekében jött létre. Mivel a Szakkollégiumon belül tervezzük a végzett hallgatók

folyamatos bevonását különböző területeken (mentorálás, terepkutatások, társadalmi

felelősségvállalás programok) ezért a kötet alapvető célja, hogy az olvasót segítse a mentori

munka végzése során.

A kötet terjedelmi korlátai miatt a benne szereplő tanulmányok eltérő terjedelműek, de igyekeznek

a mentori munka több oldalát is megvilágítani.

Az alábbiakban a kötet bevezetőjét közöljük.

mailto:[email protected]

DEGYFK



Bevezetés A kötet összeállítását a Lippai Balázs Roma Szakkollégiumban eddig elvégzett munka és a

felhalmozódott tapasztalatok áttekintése indokolta. A Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és

Felnőttképzési Karán 2012 óta működik a Roma Szakkollégium, amely a hátrányos és

halmozottan hátrányos helyzetű és/vagy roma hallgatók felsőoktatásban történő részvételét

támogatja. A Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiában megfogalmazott, a roma

értelmiség támogatását szolgáló egyik fontos cél: „A felsőoktatásban tanuló roma fiatalok

tehetséggondozása, tanulmányi sikerességének biztosítása érdekében roma szakkollégiumi

hálózatot kell létrehozni.”1

A roma szakkollégiumok létrejöttét a fenti stratégiai cél, valamint az ehhez kapcsolódó

európai uniós források támogatták, Karunkon a TÁMOP 4.1.1.D-12/2/KONV kódszámú kiírás

keretein belül a korábban benyújtott és támogatást nyert „Ötágú síp projekt”: a társadalmi

kohéziót erősítő roma szakkollégiumi képzés, tehetséggondozás, felzárkóztatás és

alkalmazott kutatás fejlesztése a DE GYFK kollégiumában tette lehetővé, hogy a roma

szakkollégiumi munka kiteljesedjen. Jelen kötet kiadását ezen sikeresen befejezett projekt

során megszerzett tapasztalatok és a kialakult jó gyakorlatok összegzése indokolták,

szerkesztői munkánk alatt a szakkollégiumi hagyományainkat és a hallgatóink roma

értelmiségivé válásának támogatását egyaránt szem előtt tartottuk.

A szakkollégiumok működésében alapvető fontosságú a mentor szerepe. A vonatkozó

szakirodalmak példái a mentori tevékenységgel kapcsolatban egészen az ókorig

visszavezethetők, amikor is a mester-tanítvány kapcsolata megjelenik, a tanulási

folyamatban kiemelt jelentőséget kap. Ennek történeti áttekintésére ugyan nem

vállalkozhatunk, annyit azonban érdemes megjegyeznünk, hogy az újkori szakkollégiumok

szellemiségében ez az elem már szinte evidenciaként jelenik meg. A külföldi példák mellett, a

hazai tehetséggondozásban is egyre nagyobb hangsúlyt kapott a mentorálás szerepe. A 19-

20. század fordulójától kezdődően jól láthatóan erősödik az egyénre szabott fejlesztések

rendszere, amely állami, egyházi és civil szerepvállalást egyaránt jelez. Az intézményi háttér

– legyen az általános iskola, középfokú intézmény, vagy a felsőoktatás területe – adta ennek

a munkának a szervezeti kereteit, de eltérő intenzitással – az egyes korszakok politikai

célkitűzéseinek megfelelően – a civil szféra szereplői, valamint az egyházak is részt vállaltak

ebben a feladatban. A tehetséggondozás olyan társadalmi jelentőségű tevékenység, amelyen

a mi munkánk is alapul.

A hátrányos és halmozottan hátrányos és/vagy roma hallgatók támogatása,

tehetséggondozása is egyre inkább előtérbe került az elmúlt évtizedben. Ehhez minden

bizonnyal hozzájárult az is, hogy a tehetség fogalmának változásában is paradigmaváltás

következett be, amely szerint a „tehetség utat tör magának” nézet helyére, folyamatosan a

„minden ember tehetséges valamely területen” felfogás került, amely a tehetségkutatás,

tehetségazonosítás fontosságát is jelzi.

A roma szakkollégiumok hallgatói között így elsősorban roma, hátrányos és halmozottan

hátrányos helyzetű hallgatók jelennek meg. A felsőoktatási intézmények által létrehozott

szakkollégiumok a roma értelmiségivé válás fontos színterei. A felsőoktatási intézménybe

bejutó roma fiatalok száma a statisztikák szerint ugyan emelkedik, egyelőre azonban még

elmarad a magyarországi átlagtól, főként, ha azt is tekintjük, hogy a későbbi elhelyezkedési

esélyek a hallgatókat kibocsátó településeken (jellemzően kistelepülések) korlátozottak.

A roma szakkollégiumi rendszer kissé eltér a – nevezzük így – „klasszikus rendszertől”,

hiszen a tehetséggondozás, a szakterületi tehetséggondozás mellett számos olyan problémát

1 Magyar Nemzeti Felzárkózási Stratégia 2010. 74.


DEGYFK



is kezelni kell, ami a hátrányos helyzetből adódik, adódhat. A szakkollégiumi feladatok ennél

a pontnál túllépnek a szakterületi tehetséggondozáson és a mentor – mint támogató személy

– feladatai is egyre szélesebbek lesznek. A feladat összetett, hiszen a mentor egyszerre jó és

következetes tanár, a hallgató meghitt partnere, bármely helyzetben problémamegoldó,

„folyamattámogató” szakember, pontos dokumentátor, a szakmai stábbal együttműködő,

közösségfejlesztő és emellett még számos kihívásnak megfelel a mentori tevékenysége

során. A roma szakkollégiumok esetében azért jelennek meg többlet feladatok, mert a

hallgatói teljesítmény és kompetencia fejlesztése mellett – amit jellemzően a felsőoktatási

környezetben alakítunk ki – a szakkollégiumi közösség formálása és „összekovácsolása” is

fontos feladat. Ennek célja, hogy a tanulmányok elvégzése után egy együttműködő, egymás

karrierjét követő, egymás munkáját segítő értelmiségi csoport megteremtését segítse elő.

Gyakran felmerül, hogy a szakkollégiumi közösség tulajdonképpen olyan, mint egy nagy

család. S bár ez a megközelítés talán kicsit túlzó ideálkép látszatát kelti, annyi bizonyos, hogy

egy jól és szervezetten működő közösség valóban sok támogatást tud adni a hallgatóknak és

mentoroknak egyaránt.

A szakkollégiumi munkánk célja összetett: egyszerre kívánjuk segíteni a hallgatók egyéni

ambícióit (segíteni ennek kialakulását), tudományos teljesítményüket, fejleszteni azokat a

kompetenciákat, amelyek mentén a tanulmányaik sikeres befejezése mellett az önálló

tudományos munkára és sikeres pedagógusi tevékenységre is képesek lesznek. Emellett

azonban fontos, hogy részt vegyenek a szakkollégium közösségi életében, valamint

kialakuljon a társadalmi szerepvállalás területén megnyilvánuló aktivitásuk is. Magyarul, e

térségre vonatkozó víziónk szerint, a hozzánk érkező hallgatók a sikeres diplomaszerzés után

(és már a képzési folyamat közben is) maguk is részt tudnak venni a lokális roma közösség

formálásában, a fiatalok roma értelmiségivé válásának folyamatában.

E kötet ezt a célt (is) kívánja szolgálni, hiszen határozott célunk, hogy a szakkollégium

életébe integráljuk a végzett hallgatókat mentorként vagy kortárs mentorként. Utóbbi

lehetőség azok esetében lehet releváns, akik a tanulmányaik befejezése után a karon újabb

szakon kezdik meg tanulmányaikat, de hasznos és nélkülözhetetlen munkájuk révén be

tudjuk vonni őket a mentori támogató munkába is. Ezen elvek mentén fogalmazódtak meg a

kötetben szereplő írások is.

Nagy Éva tanulmánya a szakkollégiumi és a mentori munka jogi hátterét foglalja össze

röviden. A kötet összeállítását megelőzte egy kérdőíves felmérés a hallgatók és a mentorok

körében egyaránt. Ennek néhány eredményét foglalja össze röviden Kocsis Péter Csaba és

Olvasztóné Balogh Zsuzsa tanulmánya. Ennek néhány jellemzőjére reflektálnak is a további

iránymutatások: például Szerepi Sándor a mentorálás folyamatát tekinti át, amely az első

találkozástól a hallgató sikeres diplomaszerzéséig – és kicsit azon is túl – terjed. A

Szakkollégium speciális helyzete miatt különös hangsúlyt helyezünk a családi környezetre, a

családdal való kapcsolattartásra. Az e területen jelentkező problémák azonban nem a

felsőoktatási intézményben kezdődnek, ahogyan erre Gortka-Rákó Erzsébet rámutat

tanulmányában. A kisgyerekkori környezet, a szocializáció helyszínei alapvetően befolyásolják

az egyén sikerességét élete folyamán, egyfelől támogató, másfelől gátló tényezőként is

megjelenhet, ezért szintén támogatásra szorulhat. Ennek folyamatát is bemutatja a szerző,

rámutatva a mentori munka során ennek fontosságára.

A mentori feladatok összetettségét nem kívánjuk bizonyítani, hiszen az a kötetben

szereplő írásokból egyértelműen kiderül. A munkához azonban néhány fókuszt mindenképpen

fontosnak tartunk megemlíteni. Pálfi Sándor a hallgatók tudományos kutatásának folyamatát

tekinti át lépésről-lépésre, amely a hallgatói tudományos munka alapjait jelenti. Míg végül,

de nem utolsósorban Szabó Henriett részletes írása olvasható a Szakkollégiumon belül

felépített és a hallgatói közösség alapját jelentő munkáról.


DEGYFK



A kötet funkciója összetett, ahogy a benne szereplő írások kiindulási pontja és

gondolatmenete is eltérő. Olyan alapozó munkának tekintjük, amely a szakkollégiumi

tapasztalatok összegyűjtése mellett a mentori feladatok fő területeit is tárgyalja, olykor

lépésenként, olykor szakirodalmi hátteret is citálva, olykor pedig a saját tapasztalatok

rendszerezésével adva át ezt az olvasónak. Az olvasónak, akik reményeink szerint a

mentoraink és leendő mentoraink mellett a szélesebb szakmai közösséget is jelentik. Leendő

mentoraink esetében pedig azért tatjuk fontosnak ezt az összegzést, hogy a munka előtti

tájékozódást, a feladat „súlyát” és szépségét is át tudja látni a jövendő kolléga. S mivel

reményeink szerint volt hallgatóink is rövidesen bekapcsolódnak a mentori munkába, így

számukra is „alapanyagként” szolgál a feladatok során, amelyre támaszkodni tudnak, s

látják, hogy amit a „másik oldalon” hallgatóként megéltek, milyen támogatói-oktatói munka

eredményeként jöhet létre.

A kötet egy hosszú idő óta tartó, folyamatos pedagógiai és segítő munka

összefoglalásának első állomása, hiszen a mentori feladatok közben felmerülő problémák új

és új helyzeteket teremtenek, új és új módszertani megalapozottságú beavatkozásokat

igényelnek. Bízunk abban, hogy rövidesen ezek gyakorlati összefoglalását is közreadhatjuk.

Bálint Péter – Kocsis Péter Csaba


Documents

Kis Mentori Kézikönyv - Bevezetés