Közgazdaságtan 3

Adam Smith és a láthatatlan kéz

Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék

Tóth Gergely

Tartalom

1. Mi is a kérdés?2. A feudalizmus és a szocializmus válasza a

koordinációs problémára3. A mechanisztikus és a szabad piaci

rendszer4. Szabályok és betartásuk5. Egyéni önérdekkövetés, gazdasági

racionalitás6. A homo oeconomicus és a láthatatlan kéz7. Az önérdekkövetés problémái: A

közlegelők tragédiája

Hogyan lehet rengeteg, egymást nem ismerő,

különböző preferenciájú ember tevékenységét

összehangolni?

A gazdasági koordináció nehézségei

A legnagyobb nehézséget a sokféle és gyakran összeférhetetlen egyéni elképzelések okozzák.

1. megoldás: Szakosodás, munkamegosztás– Az emberek gazdaságosságra törekvő

cselekedeteiből ered– Szükséges a termelés növeléséhez

2. megoldás: Részvétel egy koordinációs folyamatban. Embermilliók együttműködése, akik még csak nem is ismerik egymást.

Mechanisztikus és együttműködésen alapuló társadalmi rendszer

A közgazdaságtan elméleti rendszerének összegzése:

Minden társadalmi jelenség (1) egyének cselekedeteiből és (2) a köztük kialakuló kölcsönhatásokból származik, s (3) az egyének a saját várható pótlólagos hasznukat és költségeiket figyelembevéve döntenek.

Adam Smith: „Soha senki sem látott még kutyát, amint megfontoltan, és méltányosan csontot cserél egy másik kutyával.”

A komparatív előnyök elmélete

A külkereskedelem kibővíti az országok fogyasztási lehetőségeit. A kereskedelem lehetővé teszi, hogy az országok minden jószágból többet fogyasszanak, mint amennyit a belföldi termelésilehetőség-határuk megenged olyan viszonyok között, amikor nincs külkereskedelem, és önellátásra vannak utalva.

Forrás: Samuelson – Nordhaus: Közgazdaságtan III. 1172-től

Együttműködés kölcsönös alkalmazkodás révén Az emberiség történetében eddig legjobbnak

bizonyult koordinációs rendszer a piacgazdaság, amelyet Adam Smith „kereskedő társadalom”-nak nevezett:

“Csere nélkül tehát senki sem tudna élni, s így bizonyos mértékig mindenki kereskedővé lesz, s a társadalom maga is voltaképpen kereskedő társadalommá fejlődik.”

“Az ember a maga szükségleteinek már csak nagyon kis részét tudja a saját munkájának a termékeiből fedezni. Túlnyomó részét úgy fedezi, hogy … a saját fogyasztást meghaladó részt elcseréli, éspedig más emberek munkájának olyan termékei ellenében, amelyekre éppen szüksége van.”

megvalósított alternatíva

„áldozatul esett” alternatívák

döntési helyzet

Így gondolkodik a közgazdaságtanA döntésben rejlő átváltás (áldozat, trade-off)

Az együttműködés a civilizáció alapja

Thomas Hobbes (1588 – 1679)−Úgy gondolta, hogy az emberek

önfenntartásra és szükségleteik egyéni kielégítésére vannak utalva, csak a kényszer (vagy fenyegetés) képes eltéríteni őket az egymással szembeni erőszaktól

A társadalmi együttműködéselmélete

„[Kényszerítő társadalmi intézmények hiányában] nincs helye a szorgalomnak, mert gyümölcsebizonytalan, ezért aztán nincs seföldművelés, se hajózás, se tengeren túlról behozott áru,…, se időszámítás, seművészetek,…, se társadalmi érintkezés, … örökös félelem uralkodik, az erőszakos halál veszélye fenyeget, s az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid.”

A társadalmi együttműködéselmélete

Hogyan határozza meg „a társadalom” azokat a tevékenységeket, amelyek szükségesek az általunk élvezett javak és szolgáltatások előállításához?

Mi a feudalizmus válasza? Mi a szocializmus válasza?

A társadalmi együttműködéskérdés

Adam Smith (1723 – 1790) Smith korában a tanult emberek többsége

szerint a politikai döntéshozók „gondos-kodására” van szükség a társadalom fenn-tartásához. Smith ezzel nem értett egyet.

1776-ban tette közzé „A nemzetek gazdagsága; e gazdagság természetének és okainak vizsgálata” (An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations) c. könyvét

A társadalmi együttműködésA válasz

„Ebédünket nem a mészáros, a sörfőzővagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek a saját érdekeiket tartják szem előtt. Nem emberiességükhöz, hanem önszeretetükhöz fordulunk, és sohasem a magunk szükségéről, hanem a rájuk váró előnyökről beszélünk nekik. … (Inkább célhoz ér, aki) „önzésüket nyergeli meg a maga javára és meggyőzi őket, hogy a saját előnyükre cselekszenek”.

A társadalmi együttműködésA válasz

A társadalmi együttműködésA válasz

„… mindenki, aki tőkéjét … használja, ezt a tevékenységet … úgy igyekszik irányítani, hogy termelésének értéke a lehető legnagyobb legyen … általában nem a közösség érdekét akarja előmozdítani, és nem is tudja, mennyire mozdítja azt elő. Ő csak a saját biztonsága miatt támogatja a hazai tevékenységet … és csak saját nyereségét keresi … Ebben .. Láthatatlan Kéz vezeti őt egy cél felé, amelyet ő nem is keresett … Azzal, hogy ő a saját érdekét követi, gyakran a társadalomét eredményesebben mozdítja elő, mintha annak előmozdítása lett volna a valóságos célja.”

Kérdés

Ez azt jelenti, hogy az emberek

önzők, anyagiasak és

szűklátókörűek?

II.Homo

oeconomicus

A homo oeconomicus

homo oeconomicus (lat.): a klasszikus közgazdaságtani iskola eszménye, a gazdálkodó ember, aki a saját érdekeit követi, melyeket ő ismer legjobban, tevékenységében a gazdasági elvnek megfelelően racionálisan jár el, vagyis a lehető legkisebb áldozat árán a lehető legnagyobb haszonra törekszik. - Önérdekét követve a lehető legjobban szolgálja a közösség javát is. Amikor arra törekszik, hogy a termelési költségek és a haszon között a lehető legjobb arány álljon elő, a termelési költségek és a fogyasztók igényei kielégítése között is a lehető legjobb viszony megteremtésén fáradozik. Az önérdekre épülő gazd. tevékenység tehát társadalmilag is a legjobb és a legcélszerűbb.

Forrás: Magyar Katolikus Lexikonhttp://lexikon.katolikus.hu/

Gazdasági racionalitás

Fogyasztó: szükségletei legjobb kielégítése

Vállalkozó: Profit maximalizálása Erőforrás birtokos: Haszon, járadék

maximalizálása Tőkés: Osztalék, járadék

maximalizálása Közintézmények: Közcélok minél

jobb elérése

Forrás: Samuelson – Nordhaus [1990]: Közgazdaságtan

Nem említi!

(3 kötet = 1353 oldal)

Smith modelljének alapja a „homo oeconomicus”. Azonban erősen hangsúlyozta az erkölcsi törvények fontosságát a gazdaság és a társadalom helyes működéséhez.

Max Weber mindkét embertípust figyelembe vette. Szerinte az ember viselkedésében cél és érték-racionális viselkedés jelenik meg.

Ma két ellentétes irányzat látható: egyes társadalomtudósok megpróbálják a homo oeconomicus modell alapján magyarázni a nem gazdasági viselkedést is. Mások a gazdasági viselkedésben is kimutatják a nem racionális motívumok érvényesülését.

Simon: korlátozott racionalitás elmélete: a gazdasági döntéseknél a racionalitás nem érvényesül teljes mértékben, csak bizonyos korlátok között. Ezeket a társadalmi feltételek határozzák meg. Mások az ízlések vagy preferenciák problémakörét kezdték át vizsgálni. Forrás: Kovács Ernő, PE Georgikon Kar

Sen háromféle indítékot különböztet meg az emberek viselkedésében: az önzést, a szimpátiát (altruizmus, mikor az egyén haszon függvényében a saját hasznán kívül azon embertársai is szerepelnek, akik iránt szimpátiát érez) és az elkötelezettséget.

Lindenberg (1990): „homo socio-oeconomicus” : Az egyén racionálisan választ bizonyos döntésalternatíva-tartományon belül, de ennek a tartománynak a határait az adott társadalomban elfogadott és az egyén által követni kívánt normák és értékek határozzák meg.

Emberkép kombinációk

Forrás: Kovács Ernő, PE Georgikon Kar

Az emberi preferenciák gyakorisága

Forrás: Szabó Katalin, Corvinushttp://www.bke.hu/download/OHG_IntezmenyekOHG.ppt#256,1,Intézmények a gazdaságban

Mennyire önző az ember?

0

0,2

0,4

0,6

0,8

1

1,2

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10Önzés mértéke (%)

Vál

asza

dók

szá

ma

Helyezzék el magukat a skálán!

Helyezzék el a mai fiatalokat a skálán!

Mennyire önző az ember?

0

2

4

6

8

10

12

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10Önzés mértéke (%)

Vál

asza

dók

szá

ma

Helyezzék el magukat a skálán!

Helyezzék el a mai fiatalokat a skálán!

Hallgatók válaszai, 2008. okt. 9. N = 29 na.=3

Mennyire önző az ember?

0

5

10

15

20

25

10 20 30 40 50 60 70 80 90 100Önzés mértéke (%)

Vál

asza

dók

szá

ma

Hallgatók válaszai:

2006. okt. 10.N=119na.=47

átlag

Alternatív emberképek: A pszichológia

Ön-megvalósítá

sElismerés+teljesítmény

(státusz, hatalom, presztízs)

Valahová tartozás (szeretet, barátság, identifikáció)Biztonság (védelem,

rend, állandóság)

Fiziológiai szükségletek (éhség, szomjúság, pihenés, szex)

MASLOW MOTIVÁCIÓS ELMÉLETE (1970)

Alternatív emberképek: A vallás

Mítoszok kormányoznak bennünket„Azok a »gyakorlati emberek«, akik mentesnek vélik magukat minden szellemi befolyás hatásától, rendszerint valamely rég elhunyt közgazdász rabszolgái.Magas állásokat betöltő őrültek, akik hangokathallanak a levegőben, hajdani könyvmolyoktólkölcsönözték rögeszméik magvát.Meggyőződésem, hogy rendkívül eltúlozzák ahagyományos érdekek erejét az eszmékfokozatosan érvényesülő hatalmával szemben. Az eszmék nem azonnal, de egy bizonyos időmúltával utat törnek…”

Rendszerek, célok, eszközök

Rendszer

Cél Eszköz Ideológia

Feuda-lizmus

FöldHittérítés, egyház

Kereszténység, Isten országa

Szocia-lizmus

Politikai primátus

Osztályharc, párt

Kommunizmus, egyenlőség

Kapita-lizmus

PénzSzabad keresk., WTO és multik

Fejl., szabadság, globalizáció

A kapitalizmus utolsó komoly legitimációs válsága…

… és a legfrissebb

A közlegelők tragédiája (Hardin, 1968)

Adva van egy „közlegelő”, amelyen a faluban kialakult hagyományok értelmében, a faluban lakó tíz gazda egy-egy tehenet legeltet;

az itt legelő tehenek mindegyike 1000 fontot nyom; vagyis súlyuk együttesen 10000 font.

Az egyik gazda, hogy hasznát megduplázza, még egy tehenet kicsap a legelőre.

Ekkor tehát már 11 tehén legel a legelőn. Minthogy azonban így valamivel kevesebb fű jut egy

tehénnek, 1000 font helyett csak 900 fontra hízik mindegyik meg.

Vagyis az akinek két tehene van 800 fontot nyer (mert egy darab 1000 fontos tehén helyett két 900 fontos tehene van); a többiek fejenként 100 fontot vesztenek.

S együttesen valamennyien megint csak 100 fontot vesztenek, mert 11 darab 900 fontos tehén összesen az eredeti 10000 font helyett csak 9900 fontot nyom.

De mi történik akkor, ha még egy gazda, majd még egy s egyre több s végül valamennyi így gondolkozik?

Kerekes Sándor, Környezetgazdaságtan c. könyve alapján

A közlegelők tragédiája (Hardin)

A tehenek száma

Egy tehén súlya

A kéttehenes gazdák

állatainak együttes

súlya

A tehenek összsúlya

1011121314151617181920

10009008007006005004003002001000

0180016001400120010008006004002000

10000990096009100840075006400510036001900

0

Eredmények

Ha mindenki betartja az együttélés kialakult szabályait, (ha mindenki kooperatív stratégiát) játszik, akkor a legnagyobb a közösség együttes jövedelme(10 000 font).

Minél többen megszegik, vagyis minél többen alkalmaznak dezertáló stratégiát, annál inkább csökken a közösség együttes jövedelme (10000 fontról végül 0 fontra).

Minél többen dezertálnak, annál inkább csökken a nem dezertálók, vagyis a kooperatív stratégiát folytató egy-tehenesek jövedelme (10000 fontról 0 fontra).

Minél többen dezertálnak, annál inkább csökken a dezertálók jövedelme is (1800 fontról 0 fontra). Mégpedig olyan gyorsan csökken, hogy 4 embernek még érdemes dezertálnia, mert az eredeti 1000 font helyett így 1200 fonthoz jutnak fejenként, de ötnek már nem érdemes.Kerekes Sándor, Környezetgazdaságtan c. könyve alapján

Eredmények

Ha azonban egyszer már megindult a dezertálások sora, megáll-e a negyedik embernél? Nem. Mert az ötödik ember az eredeti 1000 fonthoz viszonyítva ugyan már nem nyerhet semmit, pillanatnyi állapotához képest azonban igenis nyerhet. Négy társa dezertálása után ugyanis az ő tehene már csak 600 fontra hízhat föl; ha viszont beküld ő is még egy tehenet, akkor két 500 fontos tehene, vagyis összesen 1000 fontja lesz. Beküldi hát ő is a tehenet. S a következő ugyanígy tesz, mert egy tehénnel 500 fontja, kettővel viszont 800 fontja lehet, és így tovább egészen a 9. emberig, aki mint a táblázatból láthatjuk, már semmit sem nyerhet a második tehén beküldéséből, mert így egy darab 200 fontos tehene helyett neki is, a többi két tehenes gazdának is két darab 100 fontos tehene lesz.

Kerekes Sándor, Környezetgazdaságtan c. könyve alapján