. KORKÉRDÉSEK. 1869.

M I CZÉLJA LEHET NAPJAINKBAN

EGY ÁTALÁNOS

KÖZ-ZSINATNAK?KIADJA AZ ESZTERGOMI-IROD ALMI-EGYLET.

ESZTERGOM, 1869NYOMATOTT HORÁK EGYED BETŰIVEL.

BU Ar«10 kr- 7 &v

Tudnivalók:Az Esztergomi-irodalmi-egyletnek czdlja: a müveit hazai közönségnek fölvilú-

gositására és épülésére igaz katholikus és hazafiui szellemben korkérdéseket fej­tegető röpiratokat és a nép számára ismeret-terjesztő és mulatva-oktató füzeteket kiállítani és terjeszteni.

Ezen Irodalmi-egylet kiadványai egyelőre ezekben állapitattak meg :a) „K o r k é r d é s e k “ czim alatt bavonkint, rendesen két-két ivet meg-

nem baladó röpiratot fog a műveltebb közönség számára közzétenni; melyek min­dig a kor igényei szerinti részint fordítások, részint eredeti dolgozatok leendnek és pedig az ügyintéző választmány rendezése szerint- — Ezekre 10 füzetenkint 1 fo­rintjával előfizetés is nyittatik, mely árért bérmentes elszállítás is biztosittatik. Könyvárus úton egy-egy ily füzetnek ára 10 kr. leend.

b) A nép számára a tudnivalók m i n d e n á g á b ó l ismeretterjesztő, sziv- nemesitö, mulatva-oktató s igy változatos, hasonlólag az ügyintéző választmány által részint forditott, részint eredetileg szerkesztendő, s mindig népünk szükség­leteihez mért, s csak tizenketted rétü legfellebb 2 Ívnyi időnkint felvilágosító ké­pekkel is ellátandó és pedig minden hónapra eső legalább egy füzet fog kiállíttat­ni. Ezekre 10 füzenkint—bérmentes elszállításnak biztosítása mellett —egy forintjával előfizetés is nyittatik.

Könyvárusi úton egy-egy ily füzetnek ára 8 kr. leend.Egy 2 forintos részvény fejében 12 korkérdés, és 12 népirat jár bérmentve.Megrendeléseket tehetni az egylet elnökségénél, vagy S írtori Károly egyleti

könyvárusnál Esztergomban, sőt minden hiteles könyvkereskedésben is.

Megjelentek :KORKÉRDÉSEKBŐL:

I. Szellem i csaták (Két kiadás.) Irta N ey F e r e n c z, a pesti íöreáltanoda igazga­tója, a m. akad. 1. tagja. Ara 10 kr.

II. A polgári házasság. (Két kiadás.) Irta P a l á s t h y P á l egyetemi tanár. Ara 10 kr.III. Jézus K risztus a történelem ben. Lacordaire nyomán Z 4 d o r i. Ara 10 kr.IV. A D ivatos haladás és a munkások osztálya korunkban. Hőgele I. M.

után Lu d v a y . Ára 10 kr.V. Ki a pappal az iskolából ! D u c p e t i a u x Ed. után. Ára 10 kr.VI. A pesti egyetem kath. je llegéről. Irta T ö m ö r i Gy. Ára 10 kr.VII. Az egyház a szabadság légkörében, irta K ö h a 1 m y (K 1 i m s t e i n) J ó-

z s e f. Ara 10 kr.VIII. K llenozedlk F iús pápa élete. Irta Z á d o r i J á n o s . Ára 10 kr.IX— X. V allás és M űvészet. Irta R é n y i R e z s ő . Ara 20 kr.XI. Ml ozélja lehet napjainkban egy átalános köz-zsinatnak ? Ára 10 kr.

A NÉPÍR ÁTOKBÓL1. A JŐ házigazda. Eletbölcsészeti szabályok. Irta M a j e r l s t v á n . Ára 8 kr.2. A Szántás és Vetésről. Irta S. J. Gazdatiszt. Ára 8 kr.3. Isten újjá, vagy: Egy szegén y családtörténete irta K u t h e n Ára 8 kr.1. A takarékosságról. Irta Körész Kelemen. Ára 8 kr.6. Elme é s szlvnyugtató történelm i képek a nép számára. Irta N a g y

A n t a l . Ára 8 kr.6. N épnevelési egyletekről. Irta S z a b ó I m r e . Ára 8 kr.7. Ki a szabad ember?Irta N a g y An t a l megyei főmérnök. Ára 8 kr.8. Néhány lev é l a term észet könyvéből. Irta S á r vá r y E n d r e . Ára 8 kr.9. A vasárnapok és ünnepek m egszenteléséről Irta D e v i c s J ó z s e f .

Ára 8 kr.

r

f D C B A L L A G I

MI CZÉLJA LEHET NAPJAINKBAN EGY ÁTA- LÁNOS KÖZ-ZSINATNAK?

Korunknak azon nagy tévelye, mely az egész világ fölött uralkodik, és melylyel — ennek diadalmas legyőzésére hivatva lévén — a keresztény egyház szünet nélkül viaskodik, a termé­szet fölötti kinyilatkoztatásnak és ennélfogva minden természet fölötti üdvrendszernek egyszerű tagadásában áll, nemkülönben mindazon eszközök tagadásában is, melyek az isteni kinyilatkoz­tatás föntartására és közvetítésére szolgálnak. Ma már a sz. irás, mint Isten szava, szintúgy tagad tátik, mint az Istentől rendelt és általa rendkivlilileg oltalmazott tanitó-egyház.

Minthogy pedig korunknak ezen íő-tévelye mindazt, a mi természet fölötti, tagadja, és a természeten és a természeti ren­den kívül semmit valónak és igaznak el nem ismer, leghelye­sebben természtesdiségnek (naturalismus) neveztethetik vagy ra- tionalismusnak is, mivel hogy evvel megegyezőleg azt vitatja, hogy a puszta emberi észen, ennek gondolkodásán és kutatásán kívül az emberre nézve nem létezik más forrása az igazságnak; mely állítás elvégre a természet és az ész istenitéséhez vezet.

Ezen tévely ellenében, mely minden kinyilatkoztatott val­lást, különösen pedig a keresztény vallást csirájában is elölni törekszik, és mi miatt méltán keresztény ellenesnek is nevez­tetik, — ezen tévely ellenében a jelen kori egyháznak az a kö­telessége, hogy azon igazságot védje: hogy az ember nemcsak

«Quodsi ecclesiam non audierit sit tibl si-

eut etbnicus et publieanus (Matth. XVIII. 17.)

4

természeti lény, és Istentől nem csak arra lett rendelve, hogy természeti tehetségeivel a természeti tökély és boldogság bizo­nyos fokát elérje, hanem hogy Isten az embert mindjárt kezdet­ben és mindenkorra természet fölötti rendeltetésre emelte, hűsé­gének jutalmául természet fölötti boldogságot ígért, és ennek megfelelőleg, szellemének a puszta természeti ismeretforrásán kívül, a természet fölötti kinyilatkoztatásban még egy magasabb ismeretforrást nyitott, — és ez által a természet és természeti rend alapján, a természetet az elfajulástól megóvó és tökélyete- sitő természet fölötti rendet alapított meg.

De a természet fölötti rendnek tagadása korunk nagyértelmi tévelyének csak egyik oldala. Mert midőn az emberi szellem azon segélyt, lnélyet Isten a természet fölötti kinyilatkoztatásban neki nyújt, büszkén visszautasítja, hogy saját emberi utjain járhasson, az észbeli és természeti igazságokra -nézve is a legnagyobb és leggyászosabb tévelynek lesz áldozatjává. Az emberi észnek leg­főbb három alapigazsága, melyeken embernek méltósága szint­úgy, mint az emberi társadalom fenállása nyugszik, melyeken a jog, szabadság és erkölcsiség és minden valódi tekintély alapszik, t. i. az élő, személyes-isten ismeretté; a lélek szellemisége, szabadsága, halhatatlansága, Istenhezi természetes hasonlatossá­gának ismerete és az erkölcsi törvény ismerete, mely Isten szent­ségén és igazságán alapulva változatlan, az emberi szeszélyektől független szent rendet képez, e három alapigazság elliomályosi- tatik, és helyébe bámulatos tévelyek lépnek.

Az ész ezen nagy igazságainak elfajulása napjainkban már tökéletes ténynyé vált. Minekutánna Spinozától Hegelig a bölcsé­szeiben a pantheismus uralkodott volna, napjainknak uralkodó- tévtana a materialismus, az istentagadásnak legaljasabb formája lett, a tévedésnek azon legmélyebb foka, melyre az emberi szel­lem a hamis és a bárbársághoz visszavezető miveltségnek korában lesiilyed. „Nincs Isten, “ nincs lélek, nincs egyéb az anyagnál és az anyagban lakó physikai és vegyészi erőknél. Csalódunk tehát midőn gondolatinkat és akaratunkat a szellem működésének tart­juk, mert a gondolat és akarat magában véve valami anyagi, a velő működésének eredménye, mely azon physikai szükségesség­gel működik, mint a belrészek tevékenysége. “ — Ezek a mai ma­terialismus főtanai, és a pantheismus, mely az atheismusnak csak finomabb — de már túlélt formája, gyakorlati eredményeiben ugyan erre megy ki. A materialistikus és pántheistikus istentaga-

5

elásnak gyakorlati következményei és tanai nem kevésbé veszé­lyesek, mint a tan maga utálatra méltó.

Mert ha nincs Isten, akkor minden vallás csak ábránd, mint­hogy a vallás egyet jelent az Isten tiszteletével. Akkor a vallás nem csak fölösleges, hanem káros is, és az emberi haladásnak oda kell törekednie, hogy a vallás, a népek öntudatából és szokásaiból kiirtva, mindinkább eltűnjék. Innét magyarázható azon halálos gyűlölet, melylyel az említett tanok követői a keresztényiség és különösen a kath. egyházellen — mint az igazság áttörhetlen véd- paizsa ellen — eltelvék, mely gyűlölettel az összes népeket is szeretnék eltölteni.

Ha nincsen halhatatlan lelkünk, anyagtalan szellemünk, ak­kor minden magasabb szellemi eszményeink és érdekeink hiú kép­zeletek, akkor az emberi életnek nem lehet egyéb czélja, mint a földi jólét, az anyagi élvezet; és, minthogy ez utóbbi csak a birtok által szereztetik, az anyagi javak termelése és megszerzése. Még többet mondok: ha mindaz a mi létezik puszta anyag és ha éle­tünk csak anyagi, a vak szükségességnek alávetett törvények által képeztetik; akkor nincsen a szó szoros értelmében akarat szabad­ság, és ugyanezért nincsen semmiféle lényeges különbség az er­kölcsi jó és rósz között.

Ha pedig nincsen erkölcsi szabadság, nincsen erkölcsi tör­vény, akkor a jognak — ezen kifejezést saját, valódi értelmében véve— sincsen helye; akkor nincsen a hatalom és egyszerű té­nyéktől független változatlan igazság sem; a jognak helyébe a tények lépnek, az igazság helyére a hatalom, az erőszak az ököl­jog. Valamint az anyagi világban a hatalmasabb erők, a nagyobb tömegek a gyöngébbeket mindenkor elnyomják és magoknak alá­vetik : úgy történik ez aztán az emberi társadalomban is. Az ily társadalomnak törvénye aztán az igazságnak nem oly törvénye lenne, mely a leggyöngébbet is megvédi a leghatalmasabb ellen, és mely még azon esetre is, ha e földön az erőszak diadalmaskod­nék is, elvégre mégis az örökké igaz biró előtt érvényre jut, — hanem a társadalmat kormányzó törvény nem lenne egyéb a hatalmasb jogánál, alapuljon bár ezen hatalom, akár a kardon, akár a pénzen, akár fortélyon és eszélességen, vagy mindezeken kö­zösen. Valamint tehát az istentagadó halálos ellensége a vallás­nak, úgy erkölcstana és jogtana is, mely inkább minden erkölcsi- ségnek és jognak tagadása, egyszersmind ellensége a társadalmi rendnek, mely ily tanok mellett egy perczig sem állhat fen, ha

*

csak velők a népnek a keresztény valláson és történelmi renden épült keresztény öntudata nem ellenkeznék.

Ha nincsen erkölcsi szabadság, ha nincsen erkölcsi törvény, akkor nemcsak a polgári életben uralkodik az erősebb, a hatal­masabb joga, hanem az embereknek egymásliozi minden szemé­lyes viszonyaikban is, akkor a felebaráti szeretetnek nincsen többé értelme, akkor az ínség és nyomor iránti szánalom ész és alap nél­küli, akkor az egyik szükségkép az élvezetre a másik a nélkölö- zésre rendeltetett, akkor a dolog természetében fekszik az, hogy az emberi nem egyikrésze a másikát merő eszköznek használja föl, hogy embertársát rabszolgájává törpiti, hogy élvezete érde­kében kizsákmányolja ezt, és minden szánalom nélkül elengedi azt veszni az Ínségben és nyomorban, midőn czéljának végki- merüléseig szolgált.

Valamint tehát a múlt századokban, úgy jelen korunkban is az egyháznak nem csak az feladata, hogy a tévelyek ellenében a kinyilatkoztatást megvédje, sőt inkább magasztos rendeltetése abban keresendő, hogy magát az emberi észt és annak alapigaz­ságait, a természeti erkölcsiségét, s természeti jogot, melyek az emberi társadalomnak talpkövét képezik, azon szellem ellen, mely Istentől elpártolt megvédje. Isten egyházának soha sem volt ma- gasztosb és dicsteljesebb feladata, mint épen napjainkban. Mert az egyház nem csak azon kőszál, melyen a keresztényiség nyug­szik, hogy ezt a pokol kapui ellen megvédje, hanem egyszers­mind azon kőszál is, a melyen az egész természeti rend is nyug­szik, hogy ezt is ugyanazon ellenséges hatalmak ellen oltalmazza így teljesedik az mit Leibnitz, a nagy német bölcsész már két­száz év előtt jövendölt, hogy t. i. „oly idők fognak bekövet­kezni, melyekben az Anyaszentegyház nem annyira a hitet, ha­nem inkább az észt lesz kénytelen a hitetlenség támadásai elle­nében megvédeni, és hogy az utolsó tévely az isten tagadás lesz.1' Ezen idők már valósággal beállottak!

De hogy az emberi életre alkalmazott természetfölötti és természeti igazságokata természtesdies korszellemnek hamisításai ellenében hatályosan megvédhesse, nem elégedhetik meg egye­dül avval, hogy ezen igazságokat egyszerűen csak kihirdesse; hanem inkább ezeket valósággal az emberiség életében érvénye­sítendő, szükségkép mindazon nagy kérdésekre is ki kell ter­jeszkednie, melyek körül a jelen kornak küzdelmei leginkább forognak. Az örök igazság fonalán tehát kénytelen leend kije- enteni azon viszonyt is, melyben a keresztényiség a tudomány-

7

hoz, tanodához, családhoz, házassághoz, az államhoz és társada­lomhoz áll.

Mert a hazugságnak, mely azt szeretné, hogy ne az egy éld Isten előtt, hanem a természet előtt hajoljon meg térdünk, terve oda irányul, hogy a tudományt és az iskolát, a családot és házas­ságot, az államot és társadalmat a keresztényiségtől és aztán mindennemű vallástól emancipálja, és helyébe maga magát ked- veltesse meg; — hogy igy a tudomány és iskola, állami hatalom, sőt még a család utján is a természet bálványozását a világ val­lásává emelje. Innét fejtendő meg azon átalános tábori jelszó, melyet napjainkban a tudomány és hit, az iskola és egyház, az állam és egyház, és a házasság és egyház elválasztására nézve tapasztalunk. Azt szeretnék elválasztani, mit az Isten összefűzött, és mi a világ teremtésétől fogva mindég egyesítve volt, és minek mindenkor egyesülve kell lennie, ha csak azt nem kívánjuk, hogy az ember hazugságnak és ez által a végveszélynek essék mar­talékul.

Ezen szellem iránynak az czélja, hogy ezen választás által a nép lassankint, de biztosan kivetkeztessék keresztény szelle­méből. Ezen elválasztás által az terveztetik, hogy a keresztény vallás az élettalajától megfosztassék és ez által biztos halála szereztessék. A keresztény vallásnak az a rendeltetése, hogy va­lamint az egyes embert minden tehetségében teljesen, úgy az egész emberi nemet is, minden társadalmi rétegeiben és minden életviszonyaiban áthassa, nemesitse és megszentelje. Azért hason­lítja isteni Mesterünk vallását a kovászhoz, melytől az egész liszt megkovászodik. Istennek nagy müve a világtörténelemben, az Isten rendelte haladás, az emberi nemnek mindég tökéletesb keresztényitésében rejlik. — Ennek ellenkezőjére tör épen azon szellem, mely mindenben folytonosan az elválasztást sürgeti, holott Isten és a szeretet szava mindenkor a kiegyezkedésre és egyesülésre irányul. De minekutánna az kivihetetlennek tetszik,

l hogy a hit milliomok szivéből egyszerre kiirtassék, vagy mint ezaz ős Romában történt, a keresztény vallás egyszerűen proscri- báltassék, egyelőre legalább az terveztetik, hogy a gyakorlati életből mindinkább kiszorítva, az egyháznak négy falai közé, és az egyesek alanyiságába zárassák el. Az illetők ezen eljárás mel­lett nem feledkeznek meg arról sem, hogy álnokul azt kürtöljék, miként ezen elválasztása valódi haladás, a tudomány és szabadság érdekében szükséges; holott épen ennek ellenkezője az igaz; mert a vallás és keresztényiség nélkül minden haladás, minden valódi

8

tudományosság és szabadság, és a népnek valóságos boldogsága teljes lehetetlenséggé válik, mivelhogy mindez csak Istenben és általa szerezhető meg.

Az istentelen tudomány korántsem a valódi tudomány. Az istentelen tudomány nem azon tudomány, mely az igazságot őszinte becsületességgel kutatja, és ennélfogva az emberi elmének korlátáit és fogyatkozásait elismerve a legfőbb igazságot szentül megóvja; ez nem azon tudomány, mely a természeti igazságok bebizonyitása és földerítése által előcsarnokát képezi azon maga­sabb, természet fölötti bölcseségnek, melylyel Isten ajándékozta meg az emberi nemet; nem azon tudomány, mely a kinyilatkoz­tatás tényét, a keresztény iség isteniségét és az egyháznak isteni alapítását észszerű és történelmi véd vekkel bizonyítaná és a hitnek fonalán és világosságánál a kinyilatkoztatott igazságoknak értel­mét mindinkább fölfödözné; hanem az istentelen tudomány inkább olyan, mely szintoly tudomány ellenes, mint elfogultsággal telt önkénynyelelőleg minden kinyilatkoztatást tagad, és minden termé­szet fölöttit merő ábrándnak tart, de mely ép ezért mert Istentől és az isteni kinyilatkoztatástól készakarva elfordul, a menekülés­nek minden reménye nélkül, a megesett emberi szellem minden tévelyeinek, a deismus, pantlieismus és materialismusnak lesz ál­dozatává; — ez azon áltudomány, melyet már az Apostol szava is oly éles vonásokban ecsetel mondván: e z e k p e d i g a m i t n e m é r t e n e k (t. i. a természet fölöttit az istenit) k á r o m o l ­j ák, a mi t p e d i g t e r m é s z e t s z e r i n t t u d n a k , m i n t á z o k t a l a n á l l a t o k t. i. az érzékek által és egy oly tudomány által, mely csak az érzékeket ismeri el az igazság kutforrásának) az á l t a l j u t n a k r o m l á s r a (Jud. 10. v.) Ez tehát oly tudo­mány, mely nem részrehajlatlanul, hanem ellenségesen áll szem­közt a keresztényiséggel. Ezen tndomány tehát csak azért akarja az iskolát az egyháztól elválasztani és az államot a vallástól, hogy mindkettő fölött t. i. az iskola és állam fölött uralkodhassék, szel­lemével azokat áthathassa, a sarjadó nemzedéket és különösen a társadalomnak uralkodó és irányadó osztályait, azokat kik mint tisztviselők vagy népképviselők az államot, a községeket és az összes társadalmat kormányozandják, vezérlendik és átidomitand- ják, az iskolában és mindennemű tanintézetekben saját tév elvei szerint taníttassanak és neveltessenek, és ilykép a nyilvános tár­sadalmi és magánéletre oly befolyást gyakorol, minőt ily mérték­ben, a keresztényiség soha sem gyakorolt, és az egyház soha igény­be sem vett.

9

Mert a keresztényiség és az egyház tisztelik elvileg a termé­szeti és jogszerű szabadságot, valamint minden egyes emberben, ngy az államban és társadalomban is; ellenben az említettem tudo­mány e tekintetben nem ismer határt, melynél megállapodnék, leg- kevésbbé tiszteli azonban a keresztény lelkiismeretnek és egyház­nak jogait és szabadságát. Mert főelvül politikai és álam-tan alpha és Omegául azon tételt állítja, hogy az állam minden jognak nem csak védnöke, ha nem egyedüli és korlátlan kútfeje, ugyanannyira, hogy csakis az tartatikjogos és igazságosnak, amit az állam rendel, azaz : amit azok rendelnek, kik az állami hatalmat tartják, vagy ebbe befolynak. Innét aztán szükségkép az következik, hogy az egyesek, a családok, testületek, és ezek között mindenek előtt az egyház, csak is annyiban bírnak joggal, a mennyiben ezt az állam rájuk ruházza, és csak is addig, a meddig az állam rájok ruházza, és hogy minden saját, habár még oly szent jognak ér­vényesítése a korlátlan állam akarata ellenében csak lázadásnak csak fölségsértésuek tekintendő.

Tehát csak is az kívántatik, hogy ezen állam azt határozza, hogy az iskolák felekezetnélküliek legyenek, azaz: hogy belölök minden tételes vallást kirekesztetnék, és a szülők arra köteleztesse- nek, hogy gyermekeiket ily iskolákba küldjék; eszerint a szülői ha­talomnak leglényegesb joga meg van semmisítve, és keresztény szülők azt kénytelenek eltűrni, hogy gyermekeik az iskolában istentelenül neveltessenek. És midőn az állam azt határozza, hogy csak a polgáriházasság érvényes, a keresztényházasság, habár százados joggal legyen is felruházva, a társadalomban és a nyil- ványos életben minden értékét elveszitendi. És ugyan ezen ál­lamnak nincsen egyébre szüksége, csak hogy ily tövényt is al­kosson : a szerzetes élet tiltatik; a püspökök és papok csak az állam jóváhagyása mellet szenteltethetnek fel és alkalmaztat­hatnak; és az egyház legfensőbb élet ereje meg van zsibbasztva és néma engedelmességgel kellend elviselnie azt, hogy mint nyo- matik el benne a felsőbb tökélyetesség élete, mint fojtatik el sok keresztény lélekben az isteni hivatás, mintrontatik rendszeresen a püspöki kar és a papság! — És csak következetességet árulna el, hogyha ezen ujdivatu állam arra érezné magát egykor jogo­sítottnak— a mit már vérrelázó bölcsőjében, 1793-ban, Franczia- országban valósággal meg is kisértett, — t. i. hogy azt határozza, hogy a katli. vallás gyakorlata, sőt az Istenbeni hit és az ő imá- dása tökéletesen tiltatik.

Ez a mostani világban a dolgok helyzete, ez minden mozga-

10

lomnak kiinduló pontja és végczélja, mely a szabadság szent ne­vével gáládul vissza élve, a szabad tudomány, szabad iskola, és szabad állam után törekszik, mely szabadság egyébiránt nem más, mint jogosulatlan lázadás az élő' Isten ellen, az embereknek az igaz, igazság és vallás törvényei alól a végbö'l kívánt fölszaba­dítása, hogy a szenvedélyek, önkény és önzés áldozataivá válja­nak, hogy a végromlásnak egyik ösvényéből a másikba sodortas­sanak, hogy az állam által eszközöltessék az embereknek az Is­tentől való végleges elpártolása, és az emberi nemnek önisteni- tése. — Ez valósággal az ős-kigyó terve. Esiesztek mint az istenek (I. Mos. III. 5.)

Mindezek ellenében a kath. egyháznak az igazság Istenren­delte oszlopának nem volna semmi teendője? De mit fog tehát go­noszság és ámításnak ezen nyomorult merénylete ellen a kath. egyház tenni? A hazugság szelleme merényletei ellenében az egy­ház Isten nevében és a Mindenhatótól nyert hatalmánál fogva az ész és keresztényiség örök igazságait fogja a világnak hirdetni.

A tudományhoz ekkép szóland: hivatásod magasztos és a szabadságra méltán tartasz igényt, a melyet én azonban teljes mértékben engedek neked annál is inkább, minthogy az Isten is biztositotta ezt számodra. Vizsgáld és tanítsd az emberiség hasznára és nemesbítésére, a mennyiben az emberi elme ahoz el­juthat, — az igazságot! — Hanem mivel az igazság csak czélod, nincsen fölötte semmi hatalmad, hanem annak csak szolgálója vagy. De Isten az igazságok igazsága, és ha Isten maga beszélt az emberi nemhez, Isten és az ő igazsága előtt meg kell hajolnod, minthogy ellenkező esetben mert Istenhez kívánsz hasonlónak lenni, és magad fölött sem Istent, sem Isten igéjét nem akarod elismerni, a hazugság szellemének esel áldozatul, minden irgalom nélkül. Ha tehát az igazság nyomozásábani jogosult és nemeslelkü törekvéseidben nem akarsz tévutakraés a legmélyebb örvényekbe jutni, akkor a csalhatatlan igazságnak azon éjszakcsillagát, melyet Isten kegyelme a kinyilatkoztatásban az emberi nemnek gyújtott, nem szabad megvetned, sem azt szem elől tévesztened. Ha azon­ban annál még magasabban akarsz emelkedni, a hova a teremt­mények lépcsőzetén saját belátásod által is eljuthatsz, ha fel aka­rod ismerni azon természetfölötti igazságokat, melyek az emberi­ség nagy kérdéseinek megoldására elvégre egyedül képesek, ak­kor mindenekelőtt az isteni hitnek kalauzolására kell magad biz- nod, azaz : elébb hinned kell, hogy az ismerethez juss. — A tu­domány az emberi ész müve, már pedig az emberi észnek, és pe-

11

clig kiválóiig, szüksége van a Megváltóra, mert csak ő által jut­hat a tökéletes igazsághoz, és csak ö henne élhet és csak ő vele terjeszthet életet.

Az iskolához hnigy fog szólni az egyház: te tiszteletre méltó és az emberi nemnek egyik legdrágább kincse vagy. Áldlak és buzditlak. Minden miveltség csak helyeslésben részesül a keresz­tény vallás részéről, valamint is annak csak előnyére szolgálhat. De ha az emberi nemnek valójában nevelője kívánsz lenni és annak üdvét és nem vesztét kívánod előmozdítani, az összes em­beri nem tanítómesterétől Jézus Krisztustól nem szabad elvál­nod. Ha ellenben nem Krisztusnak, hanem az ő megtagadásának nevelnéd a serdűlő embereket, ez a gaztettek legnagyobbika volna, mely Isten, a család és az emberiség ellen elkövethető.

Az államnak az egyház azt mondandja: te a legmagasabb földi fönséggel vagy fölruházva, és valamint Krisztus az én Uram és birám is megadta a császárnak azt a mi a császáré, úgy én is hódolok neked Istentől reádruházott jogod és hatalmad teljé­ben. — A kardot azért viseled, hogy mindnyájok, különösen pedig a gyöngék és védtelenek jogát megvédjed, a gonosztevő­ket büntessed; — A földi javak és hatalom teljét azért birod, hogy a közboldogságot előmozdítsad. De nem vagy Isten és nem is szabad Istent helyetesiteni akarnod. Törvényeidben és min­dennemű tetteidben legközelebb az igaznak és igazságnak mind­azon törvényeit kell zsinórmértékül venned, melyeket ő maga, saját mindenható ujjával vésett az emberek szivébe, és ennélfogva minden igazságosan szerzett jogot tiszteletben kell tartanod, és a látszatos nyereség elérése miatt, nem szabad ezt sértened. Erre minden, még a pogány állam is köteleztetik. — A polgárosított világ államai pedig nem pogány ok! Európának népei nem pogá- nyok. Ennélfogva az egyház következőleg fog az államhoz szó­lam: nem áll jogodban, hogy a keresztény néppel úgy bánj el mint a pogányokkal, még kevésbbé pedig mint vallásnélkülivel. Ha megengeded is a vallási meggyőződés szabadságát, sőt még az isteritelenség szabadságát is; de nem áll jogodban, hogy az is­tentelenek kedvéért az egész néppel istentelenek gyanánt bánj el. Sőt kötelességed, hogy keresztény alattvalóid vallását tiszteljed, az egyházat oltalmazzad, és világi dolgokban is nem csak a ter­mészeti igazságnak engedj helyet, hanem a keresztény szellemnek az őt megillető befolyását se gátoljad. Ha ellenben az államha­talom csak a keresztény vallás- és egyházzal ellenséges szellem­nek szolgálna eszközül, még a természeti igazság megsértével is ;

12

-— ezt tennie nem szabad, és ezen esetben már minden keresz­tény, tehát annál inkább a keresztény egyház arra köteleztetik, hogy inkább Istennek engedelmeskedjék mint az embereknek. Es az államnak ily gálád tette csak is azok vesztét eredményez­heti, kik azt mivelik; meit az Apostolnak következe) szavai: „ t u d j á t o k t e h á t , h o g y n i n c s e n m á s név, m e l y b e n ü d v ö z ü Í j l ink, m i n t J. K r i s z t u s n e v e 11 (Ap. Csel. IV. 12.) egyaránt illeti a királyokat, a népeket, az államokat és az egyeseket.

A gazdagokhoz pedig aztmondandja az egyház: Isten e vi­lágnak javait nem kirekesztőleg a ti, hanem az összes emberek számára rendelte. Isten úgy akarja, hogy minden ember része­süljön azokban, — egy bizonyos mértékben. Ti a földjavak- nak nem korlátlan urai, hanem csak sáfárai vagytok. Tartoztok tehát szégényebb testvéreiteket szeretni, azok igazságos kerese­téről gondoskodni, és telhetőleg nekik segitségökre lenni. Ha ezt nem teszitek, hanem inkább csak arra fordítjátok javaitokat, hogy minden boldogságtokat e testi vágyak élvezetében lelhessétek, és embertársaitokat csak vak eszköz gyanánt használjátok, csak gazdagságtok szaporítására fordítjátok, akkor nagy bűnt követ­tek el Isten és az emberiség ellen, mely általok megbecstelenit- tetik.

A szegényeknek végre azt mondandja: elégedjetek meg állapototokkal, melybe Isten által helyeztettetek; óvakodjatok minden igazságtalanságtól és erőszaktól; ne zúgolódjatok Isten és az O legbölcsebb rendeletéi ellen, ismerjétek föl mindenekelőtt, hogy nem a kincs és földi élvezetek képezik az ember méltósá­gát és boldogságát, hanem azon boldogság és méltóság, melyet Krisztus követése által az erények által nyerünk el, ki habár Is­ten fia volt is, még is a gazdagságot megvetette és a szegénysé­get választotta.

De valamint az egyháznak egy részt az emberiség minden természeti és természetfölötti javait az Istentől és az isteni rend­től elpártolt szellemnek támadásai ellen meg kell védenie, úgy másrészt különösen azon szabadságot is ki kell vívnia, melyre elkerülhetleniil szüksége van a végből, hogy isteni küldetésének megfelelhessen.

Az egyház tehát igénybe veendi és pedig a legnagyobb mér­tékben ezen szabadságot, hogy hirdethesse és taníthassa a ke­resztény igazságot, nem csak a predikáczio és hit elemzés utján,

13

hanem minden jogos és méltó módon, mindenekelőtt a tudomá­nyok ápolása és a sajtónak szabad fölhasználása által. Igénybe veendi továbbá azon jogot, hogy papjait e papságra, gyermekeit a keresztényiségre nevelhesse; és pedig nem azon mérték szerint, melyet a bizalmatlan és ellenséges államhatalom szeretne neki szabni, hanem teljes terjedelmében, mint ez a dolog természeté­ben fekszik. — Igénybe veendi végre azon szabadságot is, hogy szolgáit, mindenekelőtt pedig püspökeit mint az apostolok utódait érdemességük és alkalmatosságok szerint, minden idegen befolyás nélkül választhassa és alkalmazhassa. — Fiai és leányai számára az emberi és keresztényi jogok legszentebbikét fogja kikiáltani, azon szabadságot t i. hogy a szentek példája és az egyház sza­bályai szerint, az evangeliomi tökélyesség állapotában, valamint egyenkint, úgy közösen is élhessenek és működhessenek. — Min­denekelőtt pedig, minekutánna feladata napjainkban sokkal na­gyobb és nehezebb, és a világ az egyház irányában sokkal ellen­ségesebb , mint eddig volt; minden erőmegfeszitéssel oda fog törekedni, hogy tagjait, különösen pedig választott szolgáit és papjait, kik Krisztus követésében a nép kalauzainak és előképé­nek rendeltettek, megszentelje és a tökéletességnek magasb fo­kára emelje, ennélfogva mindent eltávolitson, mi a keresztény és papi erénynek útját szeghetné.

És épen erre kell az egyházzal együtt minden reményünket fektetnünk!

Ha tehát az egyház mindent elkövet, hogy Isten kegyelmé­vel Krisztus igazságát hirdesse, az egyház szabadságát megvédje, a keresztényeket fejőkben és tagjaikban megszentelje; akkor na­gyobb bizodalommal fordulhat azon keresztényekhez is, kik sem saját, sem a mi hanem a múlt idők hibájából vannak elválasztva az egyház egységétől , hogy őket a legbensőbb szeretettel föl­hívja, hogy az elhagyott egységhez visszatérjenek. A szeretetnek eme meghívása annál hatalmasabbnak bizonyuland be , mennél világosabban áll minden el nem fogúit előtt azon meggyőződés, hogy az igazságnak fő ismertető jele és a keresztény vallásnak legbensőbb ereje az egységben rejlik; és hogy az egység helyre­állításának — de csak is ennek — lesz csalhatatlan következmé­nye, a keresztényiség győzelme a világ fölött, és ugyanez által egyszersmind eszközlője azon békének, azon boldogságnak, azon valódi szabagságuak, melyet az emberi nemnek a megváltó Krisz­tus által már e földön elérnie kell, de csak is általa érhet el.

És mennél gyorsabban és rémítőbben fejlődnek a Krisztus

14

és az egyháztól! elpártolásnak szükséges következményei, annál közelebb állunk az időnek, Isten bölcsesége — és kegyelme szabta ama forduló pontjánál, midőn az emberi nem annak na­gyobb többségét értve — ismét elismerendi, h o g y a z o n le ő, m e l y e t a k e v é l y és e s z t e l e n é p i t k e z ő k e l v e t e t t e k t. i. Krisztus, még is az I s t e n t ő l r e n d e l t a l ap- és s a r k ­kő, — m e l y e n m i n d e n n y u g s z i k !

KORKÉRDÉSEK. 1869.x n . ^

A közlőit XII korkérdés- s 12 népirattal az irodalmi-egylet t. ez. részvényeseit kielégítvén, ezzel a folyam befejeztetik, főleg e következő okoknál fogva:

Föczélunk volt legkivált a világi olvasókra hat­ni, részvényeseink pedig — kevés kivétellel — több­nyire egyházi férfiak, kik jobbára véleményeinket osztván, ily nem csekély munka- és áldozattal járó nyomtatványokat kevésbé igényelnek. Es

Egy provinciális város körülményei s kivált nyomda-viszonyai sokkal korlátoltabbak, semhogy a kor kívánalmaival versenyt futhassunk, mi inkább egy főváros öszpontosult erőitől telnék.

Tovább azon kedvező fordulat, hogy a „Magyar Sion“ eddig főleg történelmi folyóiratunk, újévtől új szerkesztők (Dr. Zádory János és Dr. Franki Vil­m os tanárok) és új erők közreműködése melleit oly átalakulást nyerend, mely szerént a korkérdések tüze­tes fejtegetésével is foglalkozandik, s igy havifüzetei­ben a hiányt pótolni és a kor kívánalmainak emberül megfelelni készül.

Vállalatunkat tehát befejezvén, ügybarátainknak az imént nevezett „Magyar Sion“ haviiratot (elő­fizetési ára félévenkint 3 ft.) különös figyelmébe és pártolásába hazafiúilag legmelegebben ajánljuk.

Hordk nyomd. Esztergomban.

KO NYVKERESKkcESE