-
Tanári családban születtem, amely-ben a könyveket becsülték,
megõrizték,amelyben az olvasás állandó és kedveltfoglalatosság
volt. Soha senki nem tiltot-ta meg, hogy akár a legkésõbbi órákig
isolvassak. […] Szemtanúja voltam könyv-tárak pusztulásának, ezek
az emlékekmáig kísértenek. Legrégebbi élményemaz ötvenes évek
elejérõl való, talán 1954-bõl, amikor apámmal a kolozsvári
Karoli-na téren az egykori Ferenc-rendi katoli-kus, tehát magyar
kolostor mellett men-tünk el. A gótikus épületbe 1950 után
ze-neiskola költözött, ablakaiból éppenkönyveket hajigáltak kifelé,
azok megtompán puffantak a kövezeten, halombagyûlve. Onnan a fürge,
jellegtelen külsejûnapszámosok kis gömbökben végzõdõkrumplihányó
villával lóvontatású tár-szekérre pakolták a könyveket. Úgy lehet,e
gaztettet elrendelõk azt gondolták, hogya régi könyvekhez ez a
legillõbb szer-szám... Szinte valamennyi kötet bõrbevagy pergamenbe
volt kötve, sok százévesek lehettek. Apám, mint aki a szín-házban
drámai jelenetet lát, ledöbbenvebátorkodott engedélyt kérni az
egyik nap-számostól, hogy találomra kihalászhas-son egy könyvet a
halomból, amelyneknövekedésével a szekeret rakodó kocsisoknem is
tudták tartani az ütemet. Így ke-rült a könyvtárunkba többek között
aHistoria Quakeriana második kötete,amelyet Amstelodamban (vagyis
Amsz-terdamban) adtak ki, feltehetõen 1695-ben, akár az elsõ
kötetet.
Szintén az ötvenes években, apámgyermekkorának Erdélyében
utaztunk(apám máramarosi orvos- és papcsaládleszármazottja),
többnyire a Kolozsvár–
Dés–Zilah–Mojgrád–Kápolnokmonostorútvonalon, de megfordultunk
Balázs-falván is, amely akkoriban a görög katoli-kus vallás
betiltása, a román szellemi kö-zösség elitjének bebörtönzése, a
felekeze-ti iskolák megszüntetése, a könyvtáraktisztogatása vagy
elpusztítása révén elve-szítette az erdélyi román szellemi és
mû-velõdési életben betöltött korábbi jelentõ-ségét. Balázsfalvából
kihalt település lett,olyan, mint egy nehezen megközelíthetõsziget,
s akkor úgy tûnt, hogy hanyatlásamegfordíthatatlan. Egy esõs napon
egy ál-lami vagy kollektív gazdaság udvara mel-lett haladtam el, s
az udvaron mocsárraemlékeztetõ pocsolya terjengett, amelyenkõrõl
kõre lépkedve lehetett csak átgázol-ni. Kiderült, hogy valaki
ösvényt rakottsûrûn egymás mellé helyezett vastagkönyvekbõl,
amelyen át a kaputól egé-szen egy magas tornácféléhez vezetõ
lép-csõig lehetett eljutni. És ezen az úton, akönyvek halálán
keltem át. Amikor Apáma házigazdánktól megtudta, hogyan jár-tam,
életében elõször és utoljára nagyotkáromkodott elõttem, szidva az
ismeret-len gazemberek anyukáját.
A kolozsvári Egyetemi Könyvtár alag-sora a betiltott könyvek,
illetve közönsé-gesebben: a tartalékolt könyvek, esetleg
aletartóztatott és számûzött értelmiségiek-tõl elkobzott könyvtárak
lerakatakéntszolgált. Pillanatnyilag nem találtam1955 elõtti, a
letartóztatások és házkuta-tások eszközlésére és lebonyolítására
vo-natkozó utasításokat. 1955 után viszont aházkutatást a
belügyminisztérium szerveiáltal kidolgozott letartóztatási és
házkuta-tási irányelvek (CNSAS irattára, doku-mentumok, 101. sz.
dosszié, 3–24., a Par- közelkép
105
DAN CULCER
KÖNYVEK HALÁLÁN KELTEM ÁTFeljegyzések a romániai cenzúra
mûködésérõl
Részletek a Marosvásárhelyi Mûvészeti Egyetemen 2010. június
15-én elhangzott elõadásból.
-
titura Securitãþii c. kiadványban, Bi-blioteca de Istorie,
Editura Nemira, 2007)szerint végezték. E dokumentumból idé-zem: „a
könyvekben megvizsgálandó,nincsenek-e sorok közötti feljegyzések,
alapok között cédulák vagy egymáshoz ragasztott lapok” (390.).
Vagyis: a tiltottirodalom ugyanolyan veszélyes, mint aszúró-vágó
vagy a tûzfegyverek. […]
Schuller Rudolf német magántaná-rom volt Kolozsváron. Nem
túlságosannagy, de igen szép könyvtárába fõként azEchinox
szerkesztõségbeli szász fiatalok-nak volt bejárásuk. S. R. az
1948-as tan-ügyi reformig egyetemi tanár volt. Koráb-ban az Erdélyi
Helikon és talán a Pásztor-tûz munkatársa is. Tökéletesen beszélte
ahárom erdélyi nyelvet, prózai munkáitmagyarul írta. Késõbb, az
utcára kerülve,magánórákból és könyvtára egy
részénekelkótyavetyélésébõl élt. Ama könyvtár-ból, amelynek
megalapozásáért – még aharmincas évek elején – eladta a
családiörökségbõl rámaradt földek egy részét,cask hogy könyveket
szerezhessen.
A szocialista Románia könyvesboltja-it 1963 táján kezdték
külföldrõl behozottkönyvekkel ellátni. Kolozsvár központjá-ban, az
ódon és mutatós Continental(egykori New York) szálló
szomszédságá-ban az Orosz Könyv a Mi Könyvesbol-tunkká (Librãria
Noastrã) változott. Abolt fölött mûködött a Tribuna
szerkesztõ-sége. A könyvesbolt polcain az importbólszármazó
bõségnek csak egy töredékétláthattuk. Külföldi könyvhöz nem
jutotthozzá akárki. Az ezzel kapcsolatos szó-fordulat pedig nem az
volt, ami az élelmi-szerek esetében, hogy „narancsot oszta-nak”,
„banánt osztanak”, vagyis ritka és aromániai piacon addig
elérhetetlen árutforgalmaznak. Elterjedt viszont a hír,hogy francia
könyvek „jöttek” a könyvel-osztóba, s a beavatottak – egyetemi
taná-rok, orvosok, jól ismert kultúraktivisták,lapok és folyóiratok
fõszerkesztõi – meg-jelentek a Dobrogeanu Gherea utcai lera-katnál,
valahol a törvényszék tájékán,ahol ismerték és elismerték õket. Ott
egy– az importáru tárolására berendezett –raktárba léptek, ahol
bizonyos, nehezen
értelmezhetõ kritériumok alapján jogo-sultak voltak néhány,
leginkább francianyelvû könyvre. Ezek vagy kisméretûzsebkiadások
voltak a népszerû Clas-siques Garnier-Flammarion sorozatból,továbbá
kritikák és esszék a Seuil vagy azEdition du Minuit
gondozásában.
Nem csupán a könyvterjesztés voltirányított. A „sokoldalúan
fejlett szocia-lista társadalomban” az elveknek és esz-ményeknek
megfelelõen az anyagi ésszellemi javakhoz való hozzáférésbennincs
egyenlõség, szabadság. Mivel a reá-lis vagy a mesterségesen
gerjesztett hiánytársadalmáról van szó, bizonyos anyagivagy
kulturális javakhoz csak ellenõrzés,irányítás révén lehetett
hozzájutni. A rit-ka tárgyakat, akár az alkalmatlan eszmé-ket, nem
volt szabad bárkinek birtokolni,még ha beszerzésére megvolt is a
lehetõ-ség. Az importált színes televíziót, a mo-sógépeket,
akárcsak valamennyi behozottterméket, irányítottan, elõjogok
alapjánforgalmazták. Ugyanígy találtak gazdára akorlátozott számban
behozott fordításokvagy kiadványok. Bármilyen próbálko-zás, ami
túllépte vagy megkerülte volna etilalmat, a gyanú árnyékát vetette
az ille-tõ személyre, s a kevésbé szigorúan vagyszigorúan
ellenõrzendõk közé sorolta õt.
Szigorú ellenõrzés volt mindazokosztályrésze, akik rokonaiktól
vagy bará-taiktól ajándékokat kaptak, különösen hakönyvekrõl,
lapokról volt szó, de azokéis, akik valamilyen önképzõkörben
tevé-kenykedtek, egy már számon tartott cso-porttal álltak
kapcsolatban. Az effélehelyzetek automatikusan kiváltották
aSzekuritáté ellenõrzõ és megfigyelõ tevé-kenységét. A
kommunistaellenes propa-gandát folytató rádióadókkal levelezni
tilos volt, és a Szekuritáté postaellenõr-zésre vagy belsõ
lehallgatásra szakoso-dott egységei büntetéssel sújtották a
reni-tenskedõ hallgatót vagy levelezõt. Nagy-bányán élõ
nagybátyámra egy nyugdíjaspénztárcájához mérten súlyos
pénzbün-tetést róttak ki, mivel nyíltan és levélbenangol
nyelvkönyvet kért a BBC rádiótól.Megõriztem az ellenséges
rádióállomás-sal folytatott levelezésért kirótt büntetés106
2010/11
-
nyugtáját, amit a Szekuritáténak egy erreszakosított katonai
egysége állított ki.
A cenzúra résen van címû, a háborúelõtti cenzori tevékenység
belsõ viszo-nyait feltáró elsõ és egyetlen tanulmány-ban Ioan
Lacusta emlékeztet arra, hogy azelõírt munkamódszerek be nem
tartása,mint bármely tevékenységi terület eseté-ben, kisiklásokhoz
vezethet, esetünkbentiltott információk kerülhetnek
nyilvá-nosságra. Ioan Lacusta egy szabálygyûjte-ményre alapozza
elemzését, A CenzoriSzolgálat jegyzõkönyvére, amely a 20.század
harmincas-negyvenes éveibenvolt érvényben. A szöveget az
intézményegyik alkalmazottja õrizte meg, majd1957-ben az Akadémiai
Könyvtárnakadományozta, ahol ma is tanulmányoz-ható. A cenzúra
fõnöke katonaembervolt, akinek a parancsait csak részben
tel-jesítették. „Számtalanszor világosan meg-szabtam, hogy a
»Nyomtatásra engedé-lyezett« vagy a »Cenzúrázva« feliratú pe-csétet
csakis a megfelelõ cenzor használ-hatja. Továbbmegyek, ugyanis a
kellõ ellenõrzés végett megkülönböztetõ je-gyekkel ellátott
pecséteket adtunk a cen-zoroknak, hogy azonosíthassuk õket.Ezért
kívánatos lenne, ha az egyes cenzo-rok következetesen a saját
pecsétjükkeldolgoznának. Sajnálattal tapasztalom,hogy nem mindegyik
cenzor úr tartja ma-gát ehhez az elõíráshoz. Szeretném, hamától
kezdve maradéktalanul szót fogad-nának nekem. Csakis így
végezhetünk jómunkát” – szögezte le kategorikusanHotineanu ezredes,
a fõcenzor.
Az effajta technikai beidegzõdések asajtóigazgatósági idõkben is
érvénybenmaradtak. A lektorok azonosítása nem anevükkel történt,
hanem egy apró T betûtés egy számot, a személyes kódját és
fele-lõsségét jelképezõ pecsét révén, amit acenzúrázott oldalakra
ütöttek, vagyisazokra a tiszta kefelevonatokra, melyek apárt és a
cenzorok által elõírt módosítá-sok végrehajtása után húztak le a
nyom-dában. Ezek voltak a fõ dokumentumok,amelyek birtokában a
nyomdászok hoz-záláthattak az illetõ kiadvány sokszorosí-tásához. A
T pecsét híján tilos volt nyom-
tatni. E gyakorlat bármifajta megszegésepolitikai vagy – szükség
esetén – büntetõ-jogi következményekkel járt, és a Szeku-ritáté
hatáskörébe tartozott.
1944 és 1957 között a cenzúra teljes-ségében a katonai megszálló
és a gazdasá-got gyarmatosító módon kizsákmányolószovjetek
információszûrõ eszköze volt.Kulturális viszonylatban az
erõszakoskultúravesztés irányában hatott, és a ro-mán nemzettudat
minden szintû meg-nyilvánulása ellen irányult, mindenhatóés
eredményességében bármely történel-mi korszakhoz mérten páratlan
eszközvolt, kizárva bármifajta nyílt ellenszegü-lést. De a
tudatvesztési kísérlet csak rész-ben járt sikerrel. Különösen a
történelemcenzúrázása okozott iszonyatos károkat,útját állva valós
történelmen alapuló ön-ismeretünknek. Helyette egy
sémátkényszerített ránk, amely minden ellent-mondást, sarkosságot
elsimított. Ebbõl aszempontból a magyar közösség talánszerencsésebb
volt azáltal, hogy a kettõsellenállás helyzetébe került volna, és
bársoraiban szintén megvoltak a baloldaliegyüttmûködõk és
megalkuvók, valaminta mindenfajta bérencek, megõrzött egy-fajta
egységet és következetességet, ami-vel gyõzni tudott. Még a
notórius együtt-mûködõk esetében is – amilyen az IgazSzó
fõszerkesztõje, Hajdu Gyõzõ volt – léteznek föl nem tárt, nem
vizsgált és talán meglepõ részletek azok számára,akik nagy
elõszeretettel használnak fe-hér-fekete szûrõt akkor is, ha mi
tudjuk,hogy létezik szürke, részleges, sõt színes árnyék is.
1954–1955 táján, amikor bizonyos –atipikusnak mondható –
forrásokból szár-mazó tiltott irodalmat kezdtem olvasni,fogalmam
sem volt arról, ki és miért til-tott be könyveket. És azt sem
tudtam,hogy szüleim miért rejtenek el bizonyosköteteket mások mögé
a polc mélyére.Vagy amennyiben túl veszélyesnek tûn-tek, miért
választották a végsõ megsem-misítést s vetették a könyvet tûzbe
vagyvízbe a tulajdonosaik. Nem hallottamsemmit a fegyverszüneti
egyezményrõl,hogy annak tartalmáról ne is beszéljünk.
közelkép
107
-
Az akkor látott, akkor olvasott könyvek-rõl ritkán beszéltem
néhány barátomelõtt, és inkább csak mostanság idéztemföl az illetõ
címeket. Túlságosan erõteljesvolt az akkori tilalom, és túlságosan
nyil-vánvaló a hajdani kockázat.
De mit is tudtam és mit nem gyer-mek- és kamaszkoromban a román
társa-dalmi valóságról? Szerencsére családom-ban nem voltak eltûnt
vagy bebörtönzöttközeli rokonaim. Így aztán a Csatornáról,a
nagyenyedi, a szamosújvári börtönök-rõl csak 1963 táján szereztem
tudomást –amikor februárban a Cegei-tó mellettiBoncnyíresen laktam
– egy Marica neve-zetû paptól, apám unokatestvérétõl, akielõdje
lányát vette volt feleségül. Csalá-domban csak 1964 után esett szó
elõszöra kommunista börtönökrõl, a volt politi-kai foglyok
kiszabadulásával egy idõben.Ilyesmirõl otthon nemigen
beszéltünk.Nem tudtam például, hogy Apámat 1957táján letartóztatták
és kihallgatták. Né-hány napi távollétét azzal magyaráztáknekem,
hogy Bukarestbe kellett utaznia.Csak két évtized múlva derült ki az
igaz-ság, amikor elolvastam azokat a családifeljegyzéseket,
amelyekkel nyugdíjas évei-ben Anyám húsz egyetemi
jegyzetfüzetetteleírt.
Tudtam, hogy kolozsvári szomszéda-ink között a Donát úton lakik
néhány bá-ró és gróf a Bánffy famíliából, de sorsuknem
foglalkoztatott különösképpen. Azegyenlõsdivel beoltott szemléletem
foly-tán senkit sem voltam képes sajnálni, akitpalotáitól és
elõjogaitól megfosztottak.Bizonyos múltban szerzett javak
elvesz-tése – akár az erdélyi vagy bármifajta ro-mán, akár a magyar
elit tulajdonában vol-tak – nem váltott ki belõlem
együttérzést.Veszteségünk nekünk is volt. Apám orvo-si rendelõjének
berendezését 1948-banönkényesen államosították, épp csakhogy
megéltünk, pedig apám egyetemi ta-nár volt. De talán mégis
valamivel jobbanment a sorunk, mint a báró úrnak, aki naponta
gyalog tette meg az utat a váro-son át, bal kezében ételhordóval,
aszamosfalvi szegénykonyháig és vissza,apró, gépies, topogó
lépteivel, golfnad-
rágban és a sarkán lyukas zokniban. Abrikettet és a tûzifát
pontra, jegyre adták,és apám sehogy se volt képes pótlást szerezni,
ezért aztán a mosdótálban –amelyben téli reggeleken tisztálkodtunk
–megfagyott a víz. Mert a cserépkályhábancsak egyetlen órán át
éghetett – az is csakeste – a tûz.
Vajon a valós helyzet fel nem ismeré-sét kellene most fölrónunk
magunknak –mint egy velünk született, kollektív vét-ket –, amiért
semmibe vettük a terrort,mert a társadalom panasza el se
jutottlegtöbbünk füléig, mert visszatartott tõlea „kognitív
disszonancia”, a cenzúra és afélelem? Nem hinném... Mint ahogy
elfo-gadhatatlan a román nép vagy a magyarközösség kollektív
bûnösségének gondo-lata is az antikommunista vagy a
cionistaellenzékiek halála, eltûnésük Jilava,Máramarossziget,
Szamosújvár, Piteºti,Nagyenyed cellái mélyén, az Erdélybentörtént
mészárlások, egyes erdélyi romá-nok és magyarok legyilkolása, a
Dnyesz-teren túlra deportált vagy Nagysármásonés Auschwitzban
elpusztított zsidók tekintetében.
Megengedhetetlen a metonímiát (a rész egészként való
feltüntetését) alkal-mazni politikai, jogi és szociológiai
érte-lemben, amivel szeretnék elültetni a leg-ifjabbak tudatában a
Mások kollektív bû-nösségét, azt az
etnika-pszichoanalitikaiáttételt, amelynek alapján egyes
románokvagy egyes magyarok avagy egyes zsidókfeledni vagy fedezni
szeretnék – az etni-kai szolidaritás jegyében – egyes
nemzet-társaik jogi felelõsségét.
Gazdag családi könyvtárunkban azEnciclopedia României öt
megjelent köte-tébõl három is megvolt. A lenvászon szí-nére
emlékeztetõ, bekötött könyvek hol-mi vázák és apám
képeslapgyûjteményemögött foglaltak helyet; apám ugyanis rajongott
a képzeletbeli utazásokért.Egyes könyvek címoldalain, például
Mi-hail Kogãlniceanu mûveiben, alul láthatóvolt egy körömollóval
kivágott oválislyuk. Más könyvekbõl a Fundaþia Regalãkiadó
acélkoronás emblémája volt kivág-va, mint például Sadoveanu mûvei
im-108
2010/11
-
már befejezetlenül maradt sorozata egyesköteteibõl. Nagy-Románia
térképét, az1919 utánit, valaki szintén kimetszetteollóval, talán
Anyám, így aztán Besz-szarábia helyén Besszarábia körvonala, aromán
címer helyén a címer körvonalalátszott csupán. A jelképes hatás így
erõ-teljesebb volt, mintha a terület és a címerrajza érintetlen
maradt volna. Ugyaneztörtént, amikor 1989-ben a román
zászlóközepébõl eltávolították a címert. A kü-lönféle egyesületek
által évtizedeken átképeslapokra nyomtatott és azokon ter-jesztett
Nagy-Magyarország térképe, amitaztán Trianon „szétszaggatott”,
ugyanezta megdöbbentõ szimbolikus hatást váltjaki. Elemezhetõk és
meghaladhatók-e ezeka jelképes feszültségek közösségeink kö-zött?
És miként? Minden bizonnyalegyezkedés útján, amelynek során a
já-tékelmélet „fogoly-dilemmájából” fakadómindenféle beláthatatlan
nehézségek iselõadódnak majd.
A kommunista cenzúra legnagyobbgondja az volt, hogy ne hagyjon
láthatónyomokat. A legtöbb szövegkiadást, füg-getlenül attól, hogy
irodalomról vagy filo-zófiáról, szociológiáról vagy történelem-rõl
volt szó, az 1944 utáni Romániábanúgy jelentették meg vagy adták ki
újra,hogy nem jelölték a törölt részeket. A leg-ostobább példa, ami
hirtelen eszembe jut,Adalbert von Chamisso ismert mûve, aPeter
Schlemihls wundersame Geschichte.Véletlenül fedeztem föl, amikor
SchullerRudolf némettanárommal az írást ele-meztük, hogy a román
változat és az ere-deti között mintegy oldalnyi szöveghiánya
különbség. A kivágott részrõl pedig úgytûnt, semmifajta politikai
szókimondástvagy sejtetést nem tartalmaz. De a cenzú-ra útjai
kifürkészhetetlenek.
A történelmietlen antiszemitizmustürügyül használták fel a román
kultúramegzabolázására, különösen a kommu-nista tisztogatások
idején. Így aztán min-den olyan könyvet, amely a románok ál-tal
lakott vagy olyan területekre utalt,amelyek valamikor a román
államhoz tar-toztak, betiltottak. Egyúttal viszont eltûn-tek azok a
mûvek is, amelyek az ottani te-
rületeken élõk tollából születtek, aChisinãuban vagy
Cernãuþi-ban kiadottfolyóiratok és könyvek. Ugyanígy min-den olyan
könyvet, ami a románok és azsidók kapcsolatáról szólt, hivatalból
be-tiltottak. Mindezek világosan kiolvasha-tók a Tiltott könyvek
már említett indexeelõírásaiból, amelyet a kommunista rend-szer
kényszerített a romániai kultúrára.Ez az index bizonyos magyar
nyelvû irre-denta, idegengyûlölõ vagy csak annaktartott kiadványok
mellett olyan címekreis utalt, amelyek a cenzorok szerint semvoltak
ártalmasak, és csak annyi volt avétkük, hogy az 1940–44-es évek
Kolozs-várján jelentek meg magyarul...
Az 1945 utáni irodalom jócskán ma-gán viseli a cenzúra
kézjegyét. De a cen-zúra valódi hatását, azt a módot, ahogyana
szöveget befolyásolta, és eltérítette az„üzeneteket”, még sohasem
vizsgáltákmeg szövegközpontúan, leszámítva né-hány mulatságos
történetet. Egyes íróklelkiismereti megfontolásból érzékenyekvoltak
a szociális szempontok iránt, éscselekvõnek szánt irodalmat
mûveltek,ahogy a politikai erõk azt elvárták, még-hozzá jobbító
szándékú kritikai irányban.Az irodalom egy másik része
megkerülteezt a fajta ábrázolási módot, és eltávolo-dott az
uralkodó, mesterkélt és látszóla-gos „társadalmi” közhangulattól,
vagyszimmetrikus, negatív és öntörvényû tár-sadalmi mezõt teremtett
magának.
Az írók fokozatosan torkig lettek a rá-juk nehezedõ nyomással,
ellenõrzéssel, aszövegeket ért beavatkozással, és az iro-dalom egy
része a rendszerrel szembeniellenállássá, olykor egyenesen
szemben-állássá vált. Ez a fajta irodalom – önnönértékein túl –
egyben társadalmi doku-mentum is, és ilyen szempontból a
kormegértése végett olvasása és elemzésemegkerülhetetlen...
Az Országos Levéltárban talált doku-mentumokból kijegyzetelek
néhány ada-tot Flaviu Schäffer lázasan kártékony
te-vékenységérõl... Ez a vérbeli gyújtogató-tûzoltó, aki Ray
Bradbury Fahrenheit 451címû regényének egyik figurájára
emlé-keztet, 1948. április 3. és november 3. kö-
közelkép
109
-
zött naponta 10–15 antikváriumot, köny-vesboltot és újságárudát
ellenõrzött, aminagy mennyiségû vizsgálatot jelentett,akár 50–350
lefoglalt könyvet, amelyeketaz illetõ kereskedõk raktáraiban
fedezettföl. Tetteinek pontos körvonalait csak ak-kor tudjuk majd
megrajzolni, ha ellen-õrizzük a napi jelentéseihez csatolt
jegy-zõkönyveket.
Fogalmat nyerhetünk a lefoglalásokjellegérõl, ha tanulmányozzuk
a maros-vásárhelyi levéltárakban talált leltári lis-tákat és a
tisztogatás áldozatául esett cí-meket, ugyanis a tisztogatás
indokát a Hi-vatalos Közlönyben megjelent listák tar-talmazták. Egy
húszezer kötetes könyv-tárban például Flaviu Schäffer „rendkí-vül
veszélyes könyvekre” bukkan Romanvárosában, majd néhány száz
olyanra,amelyek „érdekelhetnek bennünket”, ésamelyekre a helybeli
Mûvelõdési Tanácshívta fel a figyelmét. Katolikus könyvtá-rakról
van szó, egyikük a Hãlãuceºti köz-ségi egykori ferences iskoláé.
Végül meg-nevez néhány olyan gyûjteményt is, amita klérus zárt
körben ugyan, de „szaba-don” használhatott. Ez esetben nem is
akonklúziók a legfontosabbak, inkább az ahatalom a megdöbbentõ,
amivel ez aFlaviu Schäffer rendelkezett: saját kezde-ményezésbõl,
minden felsõbb ellenõrzésnélkül, már-már visszavonhatatlan dön-tési
joggal ítélkezett, amit aztán véglegestisztogatás és
megmásíthatatlan pusztításkövetett.
A könyvállományok átrendezését ra-dikális eszközökkel és gyors
ütembenhajtották végre. A Maros megyei levéltár-ba bekerültek a
fegyverszüneti egyez-ményt alkalmazó bizottság helyi
fiókjatisztogató tevékenységére vonatkozó do-kumentumok is. A
bizottság elnökeAntalffy Hermina volt, a jeles erdélyi ke-letkutató
felesége. Ennek a személynek az1944–48 közötti tevékenységét
jellemzõ-nek tartom egyes baloldali érzelmûeksorsára nézve, akik
leállíthatatlan végre-hajtói lettek a valós döntéseket hozószovjet
területi parancsnokok és megbí-zottak parancsainak. Fennmaradtak
egyeskis és közepes iskolai és vállalati könyv-
tárak leltárai, valamint a könyvtisztogatá-si listák is, ama
könyvek jegyzékévelegyütt, amelyekkel a betiltottakat
helyet-tesítették. Meg lehet nézni, milyen jelle-gû irodalmat
szántak propagandaszöve-gekként azokra az üresen maradt polcok-ra,
melyekrõl a bezúzásra ítélt köteteketleürítették.
A cenzúrától, e csápjaival mindentbehálózó intézménytõl, amely
Romániá-ban elõbb a szovjet megszállás idején,majd az álfüggetlen
„népi demokráciá-ban”, a „sokoldalúan fejlett és
ellenõrzöttszocialista társadalom” korszakában, hi-vatalosan és
különféle elnevezéssel 1944és 1989 között mûködött, roppant
archí-vum maradt hátra, amit mostanig alig-alig kutattak.
Tanulmányunk irattári for-rásokon alapul. Legelõbb is a
sajtóigazga-tóság (DGT, majd DGPT) adminisztratív,szervezési és
intézményi kérdéseivel azÁllami Levéltárhoz fordultunk. 1977-benott
helyezték el az iratállományokat – atájékoztatási minisztériumtól,
majd anévváltoztatás következtében az újabbgazdától, a
minisztertanácstól. Másodsor-ban a sajtóigazgatóság (DGPT) Maros
me-gyei irattárát vizsgáltuk meg a megyei le-véltárban. A kutatás
során mintavételeketértékelünk. Kronológiailag három idõsza-kot
különböztetünk meg. Az elsõ az1944–1949 közötti szakasz, és
közvetle-nül az RKP-tagok verifikálása után zárul,amikor is a párt
és a Szekuritáté újjászer-vezõdik. Területileg a Magyar
AutonómTartomány övezetében mélyedünk el, il-letve a Székelyfölddel
határos megyékvalóságában, amelyek ha kezdetben nemis illeszkedtek
be a MAT-ba, a Szigurancaés a Szekuritáté kolozsvári, majd
maros-vásárhelyi szerveinek ellenõrzése alattálltak. A második
szakasz arra szolgál,hogy átfogja az 1963-as és 1969-es
vi-szonylagos liberalizálódást, és az 1971-esjúliusi tézisek
érvényesítéséig terjed, amiegybevág a Vatra folyóirat
vásárhelyimegalapításának idõszakával. A harma-dik szakasz a
sajtóigazgatóságról való1977-es átmenet utáni diffúz korszak.
Románia népközösségeinek sajátmúltjukra és a „belsõ szomszédság”
törté-110
2010/11
-
nelmére vonatkozó befogadókészségét –és itt a mi közelmúltunkra
gondolok – acenzúra eltorzította, vagy teljességgelsemmibe vette.
Hogyha az 1944 utániszakaszban Erdély viszonylatában –amelynek
vizsgálatát célul tûztük ki – atisztogatás szinte azonos módon
érintettea könyvtárak állományait, bizonyos do-kumentumokban
aránytalanság mutatko-zik az olyan könyvek eltûnése
esetében,amelyek a román nép, illetve a többi kö-zösségek
történelmére vonatkoznak...Empirikus megfigyelésbõl indulok
ki.Azokból a történelmi tárgyú beszélgeté-sekbõl például, amelyeket
az idõk soránbarátaimmal és kollégáimmal, románok-kal és
magyarokkal, egyes olyan magyartársakkal folytattam, akik közel
álltakhozzám, és ez lehetõvé tette, hogy elfogu-latlanul és nyíltan
beszéljünk közös tör-ténelmünk olyan területeirõl, amelyeketegyik
vagy másik fél még ma is tabunaktekint. Visszaemlékszem azokra az
esték-re, melyeket volt tanítványom, Vári Attilaíró társaságában
töltöttem, és beszélgeté-sünk Erdély körül forgott.
Tapasztalnomkellett, hogy Várihoz képest nem ismer-tem annyira
Erdély történetét, pedigédesapám könyvtárából elolvashattamKõváry
László 1857-es kiadású Erdély-történetét, amely 1923 óta volt
családunktulajdonában.
Mondhatná valaki, hogy teljesen ter-mészetes, ha egy magyar
jobban ismeriErdély történetét, hiszen ez Erdély átfogópolitikai,
közigazgatási története nem ér-telmezhetõ a magyar történetírás
ismere-te nélkül. Éppen ebben áll az erdélyi ro-mán történetírás
gyöngesége. Mivelmindegyre az erdélyi román
jelenlétreösszpontosított, a román történetírás el-mulasztotta
Erdély történetének egy ro-mán szemléletû változatát
kidolgozni,következésképpen egy erdélyi román ta-nuló nem ismeri
Erdély történetét, azonoknál fogva, hogy õ Románia
történelméttanulja. Az Istoria Transilvaniei (Erdélytörténete) két
vaskos kötetét, amely 1990után jelent meg Kolozsváron a
GheorgheBariþiu Társaság kiadásában, nem isme-rik eléggé a román
fiatalok, a magyar fia-
taloknak pedig most más olvasnivalóikvannak. A román
összefoglaló mûnek –amely egyfajta viszonzatlan válaszkéntszületett
a Budapesten kiadott háromkö-tetes akadémiai Erdély történetére –
való-színûleg évtizedekre lesz szüksége ah-hoz, hogy bekerüljön a
tudományos vér-keringés áramába, amíg csak egy románnyelvû
változata hozzáférhetõ (igaz, in-gyenesen, a Scribd.com
portálon).
Nem arról van itt szó, hogy bontsuk letartományok szintjére a
történetírást, ha-nem az általános és a sajátos
közöttiegyensúlyról, amit egyfajta „alkotó helyi-séghez” való
igazodás fejez ki, amit az er-délyi román értelmiségiek 1919 után
apolitika és a mûvelõdés fõbb területeiredolgoztak ki azzal a
céllal, hogy a vidéketalkotóan és vidékies elõítéletek nélkül
illesszék be az általuk egyesítettnek neve-zett új Románia
politikai és kulturálisáramába.
Ma már viszonylag jól látható – de vi-lágosan látszott már 1919
után is –, hogya központ és a periféria közötti
viszonykiegyensúlyozatlan, és nem is lehet ki-egyensúlyozni azt.
Lehet próbálkozni ve-le, de többre nem megyünk. A vidéki ma-gyar
politikai és kulturális elitnek alkal-ma volt elgondolkozni e
viszonyon 1919elõtt is. Utána viszont még inkább, ami-kor a
megváltozott határvonal nemcsakaz erdélyi magyarság demográfiai
helyze-tének újraértelmezését feltételezte, ha-nem a vidéki erdélyi
magyar kultúra ha-tásának és értékesítésének újragondolásátis. A
magyar kultúrából ismert „alkotó er-délyiség” fontos ideológiai és
mûvelõdésiirányzat volt, amely egyként Erdélybeszólította a nemzeti
érzelmû és sajátos-ságpárti értelmiségit, mint a Budapestetmegjárt
Kós Károly, és a szociáldemokra-tát vagy a kommunistát, mint Balogh
Ed-gár. Az elemzésnek e geopolitikai-kultu-rális szemszögébõl
mindkét közösségnekaz elitjével együtt léteztek és még létez-hetnek
közös érdekeltségi és értelmezésiterületek. Hiszen a központhoz
fûzõdõviszonyok nem változtak meg lényegesen1990 után – sem az
egyik, sem a másikirányban. Egy Budapest felé kierõltetett
közelkép
111
-
újratájolási kísérlet után az erdélyi ma-gyar elit – mind a
régi, mind az új – rá-jön arra, hogy politikai szempontból
szá-mukra is Bukarestben dõlnek el a dol-gok, még akkor is, ha a
budapesti politi-kai körökkel ápolt kapcsolatok szüksége-sek, s
arra használhatók, hogy táborokat,lobbikat és befolyást teremtsenek
álta-luk. Kulturális oldalát tekintve a nyolc-vanas évek
Budapest-központú emigrá-ciója, úgy tûnik, egyfajta kudarc
volt.Meglehet, tévedek, de úgy látom, hogyegy jó magyar színész,
aki azért távozott,hogy tehetségét a budapesti színpad-okon
csillogtassa meg, most éppen Ma-rosvásárhelyen korzózik a Grand
Hotelés az unitárius templom között, ahelyetthogy a budapesti Váci
utcán tenné ezt. ADuna TV egyik volt igazgatója, MarosiBarna
jóbarátom pedig, aki egyike azonkeveseknek, akik 1987-es
kitelepedésemelõtt sokat segített nehéz helyzetemben,könnyebben
viseli el idehaza a vádasko-dásokat arról, miszerint a
romániaiszekunak szolgáltatott volna adatokat;Vásárhelyen itthon
érzi magát, nem pe-dig munkalátogatáson. De mindez nemtöbb egy
zárójelnél, annak érvekkel alá-támasztott hangsúlyozásához, hogy
atörténetírás meghamisítása egyként súj-tott bennünket, és
megalapozatlan az avélekedés, hogy a ceausiszta rendszervérbeli
nemzetikommunista rendszerlett volna. Ez a rendszer a
történetírástéziseit hamisította még akkor is, amikorúgy tûnt: azon
fáradozik, hogy nemzetiértelmezést adjon a történelemnek.
A Vatra szerkesztõi nem álltak köz-vetlen kapcsolatban a
lektorokkal, akik-kel a vezetõség tárgyalt. 1977 után Ro-mulus Guga
fõszerkesztõ kivételes mó-don néha felküldött Bukarestbe a
„kefe-levonatokkal”, a Szocialista Nevelés ésMûvelõdés Tanácsának
sajtóigazgatósá-gához, s felhatalmazott, hogy tárgyalha-tok a
lektorokkal egyes anyagokról, ame-lyekkel kapcsolatban eleve
sejtettük,hogy gondjaink lesznek. Amennyibennem járnék sikerrel –
ez volt az alapállá-sunk –, Romulus Gugának még mindigmaradt
esélye, hogy magasabb szinten
tárgyalhasson. Az efféle taktikázások né-ha bejöttek, elvégre a
cenzorok is embe-rek voltak, egyesekkel lehetett tárgyalni,annak
fejében, hogy elfogadtuk néhányapróbb megjegyzésüket.
Problémáinkakkor adódtak, amikor a különbözõ hie-rarchikus szintek
vitába szálltak egy-mással, és a köztük lévõ
egyezkedéstmegnehezítette a hatalmi viszály. Ilyenesetben a
szerkesztõségnek várnia kel-lett míg az istenek háborúja kifullad,
er-rõl viszont csak nagy késõre értesültünkvagy csupán sejtésekre
támaszkodhat-tunk. […] Egyszer azonban sajnálatosbalfogás történt.
Atanasie Popa szerkesz-tõségi titkárunk a lap
kefelevonat-archí-vumát a zúzdába küldte a
szerkesztõségvezetõségének tudta nélkül. […] Azokróla
dokumentumokról van szó, amelyekegy-egy készülõ szám dossziéjába
kerül-tek. Vagyis: a szerkesztõk kézjegyévelszedésbe kerülõ
kéziratokról, az elsõkorrektúrát tartalmazó levonatokról,amelyekre
a cenzúra vagy a pártszervekáltal kért változtatásokat is
rávezették,továbbá egy második adatlapról, amelyi-ken a BT (bun de
tipar = nyomtatásramegfelelõ) is szerepelt. Ezeknek a
doku-mentumoknak a megsemmisítése olyanvandál cselekedetnek tûnt a
számomra,ami ellen tiltakoznom kellett. Arra kér-tem a
fõszerkesztõt: engedje meg, hogyvisszaszerezzem az irattárat. Amely
idõ-közben – más papírhulladékkal együtt –úton volt a
Kolozsvár–Vatra Dornei vas-útvonal mellett fekvõ moldvai Molid felé
a kartongyárba.
Fagyos február volt. […] Két üvegtriple-sec fejében (egyfajta
émelyítõenédes likõrszerûségrõl van szó) a vasútimegálló két
napszámosával együtt le-raktunk két vagonnyi papirost,
amibõlkiválogattam a folyóirat archívumát tar-talmazó
kartondobozokat. A dokumen-tumokat vasúton Marosvásárhelyreküldtük,
és Dimitrie Poptãmaº cinkossá-gával titkon elhelyeztük a Maros
megyeikönyvtárnál. 1990 utánig rejtõztek ott,egy részük túlélte a
könyvtár alagsorá-nak beázását, a többibõl szutykosmassza lett,
akárcsak a Victor Colceriu112
2010/11
-
ládájában található könyvekbõl. Né-hány fénymásolt oldal Marian
Popa, azIstoria literaturii române de azi pemâine címû munka
szerzõjének archí-vumába jutott, Berlinbe. Meglehet, hogynéhány
eredeti irat még a megyeikönyvtár valamelyik fiókjában lapul.
AVatra cenzúrázásának bizonyítékai bib-
liofil ritkaságszámba mennek majd azidõ teltével. Nem sok
mindent tudnánkma e kérdésrõl, ha a központi sajtóigaz-gatóság
iratállományát nem konzervál-ták volna idõben.
Elancourt, 2010 májusában
Cseke Gábor fordítása
közelkép
113
