Körtés Hírmondó

Egy darabot a szívemből

Újra itt a nyár. Ez örömhír is lehetne, ha nem járna együtt törvényszerűen az évzáróval, az évzáró pedig a ballagással. A Körtés Ovi fennállásának eddigi legne-hezebb ballagásával. Idén szárnyára bocsátjuk azt a négy fiút, akikkel négy éve együtt tettük meg az első lépéseket. Szó szerint együtt kezdtük az óvodát. Azóta megnőttünk. Kiala-kultak szokásaink, hagyo-mányokat teremtettünk, de „járni” együtt tanultunk meg.

Négy év egy kisgyermek életében nagyon nagy idő. Négy évet egy kisgyerek-kel együtt tölteni egy fel-nőttnek is nagy idő. Látni, ahogy görbülő szájú kisfiú-ból határozott, „lányok bálványává” érik, hallani, ahogy a selypítve kiejtett szavakat szépen fűzött mondatok váltják fel, fi-gyelni, ahogy az építőkoc-káktól eljut a megfontolt sakklépésekig, maga a cso-da.

Gyerekkel foglalkozni való-ban csoda. És az ember

mindig várja az új csodát. Akkor is, ha biztosan tud-ja, hogy minél szebbre lel, annál jobban fog fájni, amikor végül majd el kell engednie. És nekünk köte-lességünk őket mosolyogva elengedni, úgy, mintha nem fájna. Mintha nem vinné-nek el egy darabot a szí-vünkből. Pedig soha nem felejtünk el egyetlen velük töltött boldog percet sem.

Ahogy nem fogom elfelej-teni azt a négy éve érzett büszkeséget, hogy induló óvodaként a „sztárok” min-ket választottak, nem fe-lejtem el az édesanyát, aki mikor először vált el imá-dott kisfiától, olyan szívet tépően zokogott, hogy mindannyian majdnem vele sírtunk, nem felejtem el a két kisfiút, akik egymás kezét fogva, egymást bá-torítva tették meg az első nehéz lépéseket az óvodá-ban és azokat a szülőket sem, akik egy hűvös estén, alig zárás előtt érkeztek, majd pár perc elteltével megkérdezték, hogy más-nap hozhatják-e az oviba

kisfiukat, mert biztosak benne, hogy jó helyre ér-keztek.

Drága fiúk! Acsa, Bence, Vilmos és Zsombi. Köszön-jük nektek a millió csodát! A sok nevetést, játékot, ölelést, a könnyeket és a mosolyokat, a kérdéseket és válaszokat, a vitát és a csendet, köszönjük a sze-retetet.

Mi soha nem felejtünk el benneteket. Reméljük, hogy a ti szívetekben is mindig lesz egy kis zug, ami örökre a miénk marad.

Induljatok hát tovább uta-tokon, ragyogjon szeme-tekben mindig ez a csillo-gás! Bízom benne, hogy az a pedagógus, aki majd szeptemberben megfogja a kezeteket, tudja, milyen kincset kap általatok.

De addig még miénk a nyár. Az egész gyönyörű, meleg nyár. Együtt veletek.

Szeretettel:

Urbánné Kéri Nóra

óvodavezető

Tartalom:

Itt jártunk, ezt láttuk

2

Ez történt még 3

Nyári kirándulá-sok programja

4

Nyári táborok 4

Ez történt—képekben

5

Tehetséggondo-zás, képesség-fej– lesztés

6

Egy kis nevelés-történet—A nevelés ősi for-

7

Tanuljunk gyer-mekeinktől

10

A mozgásfejlő-désről

10

Játsszunk! 11

Óvodai életböl-cselet

12

Környezetvéde-lem az óvodában

12

Orvosi taná-csok—veszélyek nyáron

13

Ötletek—Ajánló 14

Gyermekoldal 15

Gyerekszáj 16

A Körtés Magánóvoda lapja

I. évfolyam, 4.szám

Szerencsénk volt, mert gyönyörűen sütött a nap, igazi kirándulni való időnk volt. A múzeum bejáratánál egy érde-kes, nagy faszerkezet fogadott. Ami-kor a néni beindította, elkezdtek fo-rogni a fa kerekek, amiket a víz haj-t o t t , k a t t o g o t t , z a k a t o l t . Utána egy terembe mentünk ahol föl-vettünk egy vízálló köpenyt és kipróbál-hattunk egy nagyon izgalmas terepasz-talt. Voltak rajta kishajók, amik majd-nem fölborultak akkora hullámokat csináltunk. Ha egy kart tekertünk

Lehet, hogy este a fürdőkádban is kipró-bálom mekkora hullámokat tudok csinál-ni.

Kirándulás a Csiki Parkban

Ma ismét hoztuk reggel a beszálló kártyát, mert a Csiki parkba megyünk kirándulni.......

Képzeljétek, van egy hatalmas játszó-tér , mindenféle pörgő-forgó, mászó, hintázó játékokkal.

Duna Múzeum—Esztergom

Megy a hajó a Dunán Lemaradt a kapitány Kiabál, kiabál De a hajó meg nem áll… mondogattuk az

óvó nénivel, mert már nagyon vártuk ezt a kirándulást. A busszal átmentünk a Lánc-hídon és megnéztük a hajókat a Dunán, találgattuk melyikkel fogunk utazni. A „mi” hajónk nagyon szép volt és csupa üveg volt az ablaka így minden oldalra ki lehetett látni. Láttuk a Parla-mentet, a Gellért-hegyet, a Budai vá-rat, a Margit-, a Lánc-, és az Erzsébet hidat, szép házakat és templomokat.

Dunai sétahajózás

I. évfolyam, 4.szám 2

ITT JÁRTUNK, EZT LÁTTUK

„hatalmas” örvény kerekedett és csak úgy pörögtek a vízen a pingpong labdák. Aztán beültünk egy játék helikopterbe és „felrepültünk” Magyarország fölé. Az ablakon lehetett látni a Duna-kanyart, a T i s z á t , a B a l a t o n t . Megnéztünk egy kisfilmet arról, hogy milyen állatok élnek a vízben és a víz-p a r t o k k ö z e l é b e n . Utána elbuszoztunk az Esztergomi Bazi-likához, ami egy hatalmas és nagyon szép épület. Megettük az ebédet, játszot-tunk, futkároztunk egy kicsit a fűben.

Láttunk úszni a Dunán nagy farönköket

és még vadkacsát is, ahogy ringatózott a hullámokon. Az óvó néni fölvitt a lépcsőn

a hajó tetejére, ahol nem is volt üveg, csak korlát. Éreztük, ahogy fúj a szél. Lenéztünk és láttuk közelről a Dunát, még az illatát is éreztük. Visszafelé benéztünk a gépházba, ahol mindenféle szerkezet hangosan zakatolt. Ott volt a motor, ami hajtja a hajót. A matrózok egy nagyon vastag kötéllel hurkot csinál-tak, és kihúzták a hajót a kikötőhöz, hogy ki tudjunk szállni.

Volt a közelben egy park, ott megettük az ebédet, szaladgáltunk, kergettük a galambokat.

Jó lenne anyáékkal is hajókázni egyszer!

Mindegyiket kipróbáltam! Utána labdáz-tunk, szaladgáltunk, megnéztük a földbe vájt házat.

Ebédre lepényt ettünk, amit mi gyúrtunk, nyújtottunk, aztán megsütötték a kemen-cében. Nagyon finom volt. El is repült a nap, siettünk vissza az oviba pihenni.

I. évfolyam, 4.szám 3

Ma Boriszéknál volt vendég-ségben az egész óvoda. Képzel-jétek, lovas kocsi jött az ovi-hoz, felült rá az egész Süni csoport (a Maci csoport utá-nunk jött) és azzal mentünk Boriszékhoz, akik az erdő kö-zepén laknak, egy gyönyörű szép helyen. A teraszon lehe-tett színes krétákkal rajzolni a falra és a földre is, még ugró-iskolát is rajzoltunk. Volt sok-féle motor, dömper, bicikli, kisautó, munkagép amikkel a fiúk jó nagyot játszottak. A ház mögött volt egy kis völgy,

ahol nagyok voltak a fák, olyan volt mintha már egy kicsit az er-dőben lennénk. Ott volt egy izgal-mas kötélpálya, amin minden Maci csoportos végig tudott menni. A dombra egy kötél segítségével tudtunk felmászni. Gyorsan elre-pült az idő, megettük a fincsi rántott húsos zsömlét, banánt, egy kis csokit és már röpített is vissza a lovas kocsi az óvodába. Jókat zötykölődtünk, nevettünk, énekeltünk rajta. Nagyon kedve-sek Boriszék, hogy vendégül lát-ták az egész óvodát, igazán jól éreztük magunkat náluk!

Kirándulás Boriszéknál

EZ TÖRTÉNT MÉG!

Apák Napja

Képzeljétek, ma Apák Napja volt az ovi-ban! Bejött hozzánk a Toti, az Acsa, a Teo és a Zselyke, Kata apukája és mesél-tek arról, hogy mi a foglalkozásuk.

A Toti apukája színész. Mesélt nekünk a színházról, hozott sok érdekes fényké-pet, egy kést, aminek be lehetett tolni a hegyét, a lányoknak csillogó strasszt a körmükre, a fiúknak pedig festett mű sebet (teljesen olyan volt, mint egy igazi seb).

Az Acsa apukája rocksztár és dalszerző. Elmesélte nekünk, hogy az anyukája sok szép dalt énekelt neki, amikor még kisfiú volt és ő így szerette meg az éneklést. Gitározott nekünk és egy nagyon jót éne-

keltünk együtt. Még a fellépő bőrkabát-jába is belebújhattunk, miközben ő a „kör közepén állt”.

A Teo apukája dobos. Hozott sokféle dobot, és bemutatta, hogyan szólnak. Mindegyiknek más hangja volt. Olyan ügyesen dobolt, hogy néhányan táncra is perdültünk. A végén mi is kipróbálhattuk a dobokat.

A Zselykéék apukájának van egy üzlete ahol íjakat árulnak, hozott néhány külön-leges íjat, amit megmutatott nekünk, aztán az udvaron mindenki lőhetett célba egy gyerekeknek való íjjal.

Nagyon kedvesek voltak, hogy velünk töltötték a délelőttöt és ilyen sok érde-

kes, izgalmas dolgot mutattak nekünk.

Sajnos a többi apuka most nem tudott eljönni hozzánk, de jövőre biztosan lesz újra Apák Napja. Talán az én apukám is

eljön majd...

„Száguldás” versenyautóval

Izgalmasan telt ez a napunk, hiszen Ká-dár Lilla szülei elhozták nekünk a ver-

senyautójukat és kipróbálhattuk. Bemu-tatták a lakókocsit, amellyel a verse-nyekre járnak, és a trélert, amellyel az autót szállítják. Nagyon tetszett, hogy az autóban lakás van berendezve. Filmet nézhettünk az autóversenyzésről, amely nem könnyű feladat, hisz a versenyzők-nek nagyon kell koncentrálniuk. Miután megfigyeltük az autót kívül, belül, tájé-koztattak minket a szabályokról, a biz-tonságról. Egyenként mindenkire felke-rült a védősisak és a nyakvédő, majd utazhattunk a versenyautóban. Ez az

utazás mindenki számára nagy élmény volt, hiszen közben a sofőrrel tudtunk beszélgetni mikrofonon, aki próbálta felgyorsítani az autót és a kanyart úgy bevenni, ahogy azt egy versenyen szokta. Élveztük a gyorsaságot.

Az élmény hosszan bennünk maradt, hi-szen még másnap is arról beszélgettünk, hogy mi a különbség a versenyautó és a hétköznapi személyautó között.

Köszönjük Kádár Attilának és Békési Gabriellának ezt a szép napot!

I. évfolyam, 4.szám 4

Évzáró és búcsúzás Gyorsan eltelt megint egy oktatási év. Sok-sok tapasztalatot szereztünk és élményt hagytunk magunk mögött.

Új programokkal kezdtük az évet, gondo-lok itt a Bátrak Éjszakájára, az Ovi Mozi-ra, sikeresen bevált tevékenység lett mind a kettő.

Elindítottuk az ovi újságot, amelyről pozi-tív visszajelzést kaptunk az olvasóktól.

Ebben a tanévben először rendeztük meg az Apák Napját, ahol az apukák a foglal-

kozásukat mutatták be a gyermekeknek. Nagy élvezet volt számukra, hogy íjászkodhattak, dobolhattak

vagy éppen a színpadon való szereplés fortélyaival ismerkedhettek meg. Kipró-bálhattunk egy versenyautót is, amellyel nagyon jó volt száguldozni az óvoda mel-letti körforgóban.

Köszönjük az apukáknak ezeket a hangu-latos és élményteli órákat.

Ezen a napon négy tehetséges fiútól bú-

csúztunk:

Horváth Bencétől, Lugosi Zsombortól, Paksi Vilmostól és Pataky Acsától.

Ők az óvoda alapító tagjai voltak. Szüle-iknek köszönjük, hogy az első évek napja-it egyetértve, közös erővel formáltuk, Munkánk eredményét gyermekeink visz-szatükrözik. Az évzáró műsor, amellyel a gyermekek kedveskedtek a szülőknek megható volt, könnyeket csalt szemeink-be.

Nyári kirándulások programja

Június

- Kirándulás Bényei Boriszékhoz lovaskocsival

Július

- Fővárosi Állat– és Növénykert

Augusztus

- Kisvonattal a Széchenyi hegyre

Nyári táborok

Elkezdődött a nyárra tervezett progra-munk. Az első héten természetjáró tá-borban vehettek részt a gyermekek. Az időjárás is kedvező volt számunkra, hi-szen a tevékenységeink hiánytalanul megvalósultak. Tablót készítettünk virá-gokból, megkerestük növényhatározóban a neveiket. Faliképet formáltunk liszt-gyurmából, amelyekbe virágokat nyom-kodtunk. A közeli erdei úton, tisztáson fonalra fűztünk környezetünkben talál-ható kincseket. Fenyves erdőben ját-

szottunk, sétáltunk, megfigyeltük a nö-vényeket, a madarak hangját. Kirándul-tunk a Bényei családhoz, akik nagy öröm-mel fogadtak minket. Izgalmas volt az út oda és vissza, hiszen lovas kocsival tet-tük meg a kilométereket a hegyoldalon. Élveztük a jó levegőt, a csendet a tiszta környezetet.

A zenei táborban megismerkedtünk kü-lönböző népek zenéivel, gyermekdalokat hallgattunk.

Zörejhangokkal, hangszerek hangjaival,

különféle műfajokkal találkoztunk. A zenei ízlés fejlesztése, esztétikai fogé-konyság, a zene szeretetére nevelés volt a célunk.

A következő hetek folyamán lesz még:

festő, origami, anyanyelvi, ugri-bugri torna, kézműves, gyöngycsodák, nép-tánc és logikai tábor.

Szeretettel várunk minden óvodánkba járó és külsős gyermekeket is ezekre a programokra.

I. évfolyam, 4.szám 5

EZ TÖRTÉNT—KÉPEKBEN

Tehetséggondozás, képességfejlesztés, komplex prevenci-ós program, egyénre szabottan.

I. évfolyam, 4.szám 6

Tudásomat, tapasztalataimat, megélt élmé-nyeimet, a gyerekek tanításában jól bevált módszereimet szeretném átadni azoknak a szülőknek, akik fontosnak tartják gyerme-k ü k j ö v ő j é n e k m e g a l a p o z á s á t . Szeretném, ha a gyermekek sikeresek len-nének majd felnőttként az életben!

Képességfelmérést, tehetséggondozást, fejlesztést szervezünk szeptembertől, heti egy- két alkalommal (igény szerint) óvodai törzsidőn kívüli foglalkozások ke-retében.

Az egyes gyermekek érési üteméhez, fej-lettségi szintjéhez igazodva, olyan játékos, fejlesztő tevékenységeket tervezünk, amely önbizalmukat erősíti, ismereteiket gyarapítja, képességeiket fejleszti.

Fontosnak tartjuk az iskolai potenciális tanulási zavarok megelőzését.

GONDOLATOK A TANULÁSI ZAVAROK-RÓL Ha a tanulás szót halljuk, mindenki az isko-lára gondol. A tanulás azonban sokkal ko-rábban kezdődik. Érezni, mozogni, nézni, hallani mind tanulás eredménye. Egész éle-tünk során nem tanulunk annyit, mint a születéstől az iskolakezdésig tartó idő-szakban. Az első évek alatti tanulás min-den további elsajátítás alapját képezi.

Az általános iskolás gyermekek 15 - 20 % küzd tanulási nehézségekkel, beilleszkedé-si, magatartási problémákkal. Az egyébként okos, értelmes, más területeken - pld.: szókincs, gondolkodás, környezetismeret, festés, tánc, sport... - jól teljesítő gyere-kek összecserélhetik a hasonló betűket, nem tudnak összeolvasni, írásképük rende-zetlen, gyenge a helyesírási készségük, nem tudnak fejben számolni. Ha e részképesség gyengeségek közül akár egy is jellemző rájuk, már az is negatívan befolyásolhatja általános iskolai teljesítményüket, kihathat személyiségfejlődésükre, megnehezítheti továbbtanulásukat.

A tanulási zavarokat mutató gyermekek növekvő száma indokolja, hogy egyre inkább a figyelem középpontjába kerüljenek. E speciális és ma még mindig különleges terü-let közvetlen érintettjei a szülők, a pedagó-gusok, és elsősorban a saját sikertelensé-

gükkel naponta szembesülni kényszerülő gyermekek. A probléma azonban ennél lé-nyegesen összetettebb és az érintettek köre is bővebb.

Mi ez a probléma? Maga a fogalom is rend-kívül tág. Az elmúlt évtizedekben a megha-tározás is változásokon ment keresztül. Függött és függ ez a különféle szakembe-rek és szakmai csoportok megítélésétől, módszereitől.

Az első nézetek ép intellektushoz kötötték és csak a beszéd, írás, olvasás, számolás készségének zavaraként definiálták, mely-nek sikertelensége okozta az érzelmi és viselkedési problémákat is.

A tanulási zavar fogalmából egyértelműen kizárták az értelmi elmaradást, a szenzoros deprivációt, és szociokulturális hátrányt, mint oki lehetőséget. Hamarosan kiderült azonban, hogy a kategória nem szűkíthető le egyértelműen az átlagos intellektusú tanulókra.

A tanulási zavarokat különböző aspektusból kezdték vizsgálni és definiálni. Jelentős volt a viselkedés-lélektani megközelítés, amely a tanulási nehézséget viselkedési p r o b l é m á n a k t e k i n t i , m í g a neuropszichológia az agy lehetséges sérülé-sei, érési és funkcionális zavara következ-ményének

Az esetleges tanulási zavar jelei így már óvodáskorban felismerhetők. Ahhoz, hogy az általános iskolában beilleszkedjenek a közösségbe, tudjanak haladni a többiekkel együtt, ne érjék őket kudarcok, tanításuk-ban, személyiségfejlesztésükben speciális pedagógiai módszereket, differenciált fog-lalkoztatást és képességfejlesztést, vala-mint egyéni bánásmódot és értékelést igé-nyelnek. Prevenciós, speciális képességfej-lesztésüknek már az óvodáskorban el kell kezdődnie.

Számtalan jelből következtethetünk már az óvodáskorban megnyilvánuló tanulási zavar-ra.

A megjelenő tünetek alapján óvodáskorban elkezdett fejlesztés preventív jellegű. A fejlesztés hangsúlyát azokra a területekre helyezzük, ahol az életkori-fejlődési speci-fikumok hiányosságokat, fejlődési zavaro-kat mutatnak.

TEHETSÉGGONDOZÁS

Célunk, hogy az átlag feletti intellektuális képességekkel, kreativitással, és az ehhez kapcsolódó feladatelkötelezettséggel ren-delkező tehetséges gyermekeknek olyan foglalkozásokat biztosítsunk, ami a tág érdeklődési területüket kielégíti, illetve tovább bővíti.

Napjainkban a tehetségfejlesztésre egyre nagyobb igény van, mivel ezek a gyermekek speciális oktatást, nevelést igényelnek, speciális módszerekkel.

Néhány példa, ami jellemző a tehetséges gyermek személyiségére:

fluencia (folyékonyság, sok megoldás találá-sa)

originalitás (egyediség)

elaboráció (további részletek kidolgozása)

problémaérzékenység (megtalálás, felisme-rés)

vizualizáció (fantázia, képzelet)

határok átlépése („szokásos” határon túl)

koncentráló képesség,

logikus gondolkodás,

kreatív tevékenység, hobbik,

komplex, rejtélyes dolgok vonzalma,

művészi esztétikai érdeklődés,

független, energetikus stb…

Várjuk azon szülők jelentkezését, akik úgy gondolják, hogy gyermekük fejlődése a legfontosabb számukra.

Geiszt Istvánné

vezető óvónő

A XX. század elején még sokfelé éltek olyan népcsoportok, amelyek szinte érintetlenül megőrizték az egykori „ősi” életformát. Nevelési gyakorlatu-kat vizsgálva következtethetünk az ősi társadalomban alkalmazott nevelési módszerekre.

Az ember az őt körülvevő természetbe tagolódva, annak szerves részeként létezett. Ennek a megbonthatatlan összefonódásnak az élménye fogalma-zódik meg egy észak-amerikai törzs, az omoka indiánok énekében. Ezzel kö-szöntötték az újszülött gyermekeket:

Hó! Nap, hold és csillagok, - ti mind, kik ott mozogtok fent az égen, figyeljetek, hozzátok szólok! Egy új élet lépett közétek, fogadjátok be, kérve kérlek! Egyengessétek útját szépen, hogy elér-jen az első dombra. Hó! Ti szél, felhők, köd és eső, - ti mind, kik ott mozogtok fent a légben, figyeljetek, hozzátok szólok! Egy új élet lépett közétek. Fogadjátok be, kérve kérlek! Egyengessétek útját szépen, hogy elér-je a másik dombot. Hó, dombok, völgyek, folyók, tenger, ti fák, füvek, - ti mind a földön, figyeljetek, hozzátok szólok! Egy új élet lépett közétek. Fogadjátok be kérve kérlek. Egyengessétek útját szépen, hogy elér-jen a harmadikra. Hó! Madarak, kicsik, nagyok, kik repül-tök a levegőben! Hó! Állatok, kicsik, nagyok, kik benn laktok az erdő mélyén! Hó! Bogarak, a fű közt mászók, a föld-be bújók! Figyeljetek, hozzátok szólok! Egy új élet lépett közétek. Fogadjátok be, kérve kérlek! Egyengessétek útját szépen, hogy elér-jen a negyedikre. Hó! Mind az égben, - ti mind a légben, - ti mind a földön, figyeljetek, hozzátok szólok! Egy új élet lépett közétek. Fogadjátok be, kérve kérlek! Egyengessétek útját szépen, hogy vé-gigmenjen a négy dombon.

(Fónagy István fordítása)

Dél-ausztráliai bennszülötteknél figyel-ték meg, hogy az egészen kis fiúk már elkísérték apjukat zsákmányszerző útjára. Az Orinoco partján élő indiánok két-három éves fiúknak apró íjakat készítettek a hozzávaló nyilakkal. A gyerekek ezekkel az ártalmatlan, de élethű játékszerekkel először a ház körül élő állatokra: kutyákra, tyúkokra "vadásztak". Az Indiai-óceánon levő Andman szigetek lakói öt-hat éves gye-rekeknek játékíjat és nyilakat adtak, sőt néha játékkenut is. Így segítették elő a felnőtt kori foglalatosságok já-tékszerű gyakorlását.

Játékos keretek között folyt tehát az életre való felkészülés: a gyerekek már egészen kis koruktól kezdve a felnőt-tek szerszámainak és harci eszközei-nek élethű, de kicsinyített változatával játszottak, gyakoroltak.

A tanulás módszere az volt, hogy a gyerekek anyjuk vagy apjuk munkáját figyelve és utánozva sajátították el a gyakorlati készségeket. (Például a kö-télfonást különféle indákból, csapda készítését apróbb vadak elejtéséhez.) A felnőttek, a szülők úgy segítették a gyerekek mintakövetését, hogy az adott munkafolyamatot lassabban, "szemléletesebben" végezték el, a ne-hezebb részeket esetleg többször ismételve. Az utánzáshoz itt már a bemutatás, a "szemléltetés" módszere társult.

Nemcsak a legkülönfélébb eszközök készítésének fortélyait leshették el így a gyerekek, hanem a közben fel-hangzó munkadalokat is megtanulhat-ták. A zene, melynek megjelenése meg-előzte a beszéd kialakulását, rendkívül fontos szerepet játszott az ősi közös-ségek életében. Az emberi létet ezer szállal átszövő rítus szerves részét alkotta: a legkülönbözőbb szertartáso-kon mindig felcsendült a dal, megszólal-tak az ősi zeneszerszámok. Praktikus célokat is szolgált a zenélés: az embe-rek hittek abban, hogy általa befolyá-solhatják az istenek szándékát, a ter-mészet "megszelídítésének" illúzióját kölcsönözte nekik. Ugyanígy gyakorlati funkciót töltött be a képzőművészet is. A barlang falára festett nagyvad képe előtt a vadászat mozdulatait imitáló

ősember így készült fel a bátorságot próbáló erőkifejtésre.

A gyerekek tehát a mindennapi élet fo-lyamatában sajátították el, szívták ma-gukba mindazt, ami az ősi társadalom kultúráját alkotta. A nevelés alapformái az élet egészébe integrálódtak. Kezdet-ben nem létezett elkülönült oktatás-nevelés; a tanításnak, tapasztalatát-adásnak ezt a primitív formáját maga a társas élet kényszeríthette ki.

A gyermekek tanítgatását a közösség felnőtt tagjai kezdetben munkamegosz-tás nélkül végezték, nem téve különbsé-get saját és mások gyermekei között. A nevelés az egész közösség nyilvánossága előtt folyt, és egyformán kiterjedt a törzs minden egyes gyermekére. A ki-kristályosodó kultúra, a viszonylag szűk körű tudásanyag teljes egészét adták át gyermekeiknek. Így hagyományozódott át nemzedékről nemzedékre mindaz, amit lassanként birtokba vettek a ter-mészetből.

Az élet fenntartásához szükséges gya-korlati ismereteken és készségeken túl az ősi közösségek gyermekei erkölcsi erényeket is elsajátítottak nevelődésük során. Rendíthetetlen bátorság, a törzs többi tagja iránti feltétlen segítőkész-ség és az ellenség engesztelhetetlen gyűlölete - ezek lehettek legfontosabb etikai normáik.

Az erkölcsi nevelés módszereire is a századunk elején még érintetlen kultú-rájú természeti népek gyakorlatából következtetnek a szakemberek.

Ausztráliai bennszülötteknél tapasztal-ták, hogy a gyermekeket csak igen rit-kán fegyelmezik veréssel. Inkább a "természetes büntetés" módszerét al-kalmazzák. Ha például egy kislány nem segít édesanyjának a magvak őrlésében, az egy darabig egyedül eszik anélkül, hogy gyermekének adna belőle. Ha nem akar vizet hozni, hagyja egy kis ideig szomjazni. Ha pedig vízhordáskor a gye-rek eltöri az agyagedényt, anyja másod-szor egy messzebb levő forráshoz küldi, nehezebb edénnyel.

Az elkövetett vétkekre itt mintegy ter-mészetes módon következik a büntetés: magának a tettnek a következménye.

Egy kis neveléstörténet — A nevelés ősi formái

I. évfolyam, 4.szám 7

A Tűzföldön élő indiánok életében fi-gyelték meg a kutatók azt a nevelési eljárást, mely súlyos esetekben alkal-mazva bizonyult hatékonynak: a gyere-ket rövid időre kizárták a közösségből.

"A gyerekeket igen fájdalmasan érin-tette, ha súlyos vétkeik büntetésekép-pen kikergették őket a kunyhóból. Csak este osonhattak vissza csendben, hogy lefeküdjenek. Ekkor ugyanis - ha csak rövid időre is - átélhették a közösség-ből való kirekesztettség, a teljes ki-szolgáltatottság élményét. Ez jelentet-te számukra a legsúlyosabb bünte-tést."

Az ősi közösségben élő gyermek szá-mára a család egyet jelentett az élet-tel, a szülői szeretet a biztonsággal. A természet ezer veszélye között a kö-zösségből való végleges kiutasítás egyet jelentett volna számukra a halá-los ítélettel.

Egyiptom

A gyermekek nevelésének legfontosabb célja: az örökérvényű normáknak, az istentől származó igazságnak a megis-mertetése.

Az egyiptomiak érdeklődtek a gyer-mekkor sajátosságai iránt, foglalkoz-tatta őket gyermekeik sebezhetősége, esendősége. Ez a virágzó, gazdag biro-dalom megengedhette magának a nö-vekvő népszaporulatot. Tiltották a cse-csemőgyilkosságot - szemben az ókori népek többségével, amelyek gyakran "tették ki" a nem kívánt, vagy éretlen-nek ítélt csecsemőket (mindenekelőtt a lányokat), magukra hagyva így a tehe-tetlen újszülötteket. Egyiptomban szö-vegek maradtak fenn, amelyek a gyer-mekek gyógyításához adnak orvosi ta-nácsokat. Az újszülötteket általában nem pólyázták be, ez is figyelemre méltó kivétel azoknak a népeknek a szokásaival szemben, amelyek a csecse-mőket szorosan "gúzsba kötötték", hosszú ideig mozdulatlanságra kárhoz-tatták. Talán Egyiptom fejlett gazdag-sága is magyarázza a pólyázás mellőzé-sét: a tehetősebb szülőknek itt több idejük volt arra, hogy gyermekeikkel foglalkozzanak.

A gyermekeket általában három éves korukig szoptatták, maguk az édes-anyák foglalkoztak velük, de az előkelő

családok dajkát fogadtak a csecsemők mellé. A kisgyermekeket ruhátlanul já-ratták a szegény és gazdag szülők egy-aránt. A kicsik babával, labdával, fából készült állatfigurákkal játszottak, a nagyobbak körében pedig a különféle (bábokkal és táblákkal játszott) éle társasjátékok voltak közkedveltek.

A spártai nevelés (Kr. e. VIII-IV. sz.)

A spártai harcost a testi erőn és az edzettségen túl fanatizmus jellemezte. Szükség esetén képesek voltak gondol-kodás nélkül, mindenféle erkölcsi meg-fontolást félretéve, gátlástalanul csele-kedni. Az állandó harckészségre való nevelés együtt járt az egyéniség teljes elfojtásával, a gyerekekben rejlő egyéni sajátosságok megszüntetésével.

Hogyan tudtak gyermekeikből ilyen kí-méletlen harcost faragni? A polisz ve-zetőinek joga volt beleszólni a polgárok legszemélyesebb magánügyeibe is. Így például a házasságkötés feltételeit is szabályozták, hogy egészséges gyerme-kek születhessenek. Az újszülöttel nem saját szülei rendelkeztek, hanem az állam.

A csecsemőt édesapja "karjába vette és elvitte a Leszkhé nevű helyre, ahol a törzsek vénei összegyülekeztek és meg-vizsgálták a kisdedet. Ha egészséges alkatú és erőteljes csecsemő volt, uta-sították az apát, hogy nevelje fel, egy-ben pedig kijelöltek neki egyet a kilenc-ezer spártai parcellából. De ha idétlen vagy nyomorék volt, bedobták a Taigetosz Apothetai nevű szakadékába - azzal a meggyőződéssel, hogy nem előnyös sem a gyermeknek, sem az ál-lamnak, ha egy születésétől kezdve gyenge és életképtelen ember életben marad. Ezért fürdették meg az asszo-nyok az újszülöttet borban és nem víz-ben, hogy kipróbálják szervezete élet-képességét."

A gyermekek nevelésére igen nagy gon-dot fordítottak. A csecsemőket - akár-csak az egyiptomiak - nem pólyázták be, azért, hogy testük szabadon fejlődjék. Szervezetüket fokozatosan edzették, egyre nehezebb erőpróbák elé állították őket. Már a kisgyermekeket is hozzá-szoktatták ahhoz, hogy ne féljenek a sötétben. Sírniuk sem volt szabad.

A fiúk családi nevelése hétesztendős

korukban befejeződött, ekkor táborok-ba kerültek, melynek vezetőjét paidanomosznak (gyermekfelügyelő) nevezték Itt közös nevelésben része-sültek. Csoportokba osztották őket, s vezetőikké a legértelmesebb és legbát-rabb fiúkat tették. A többiek zokszó nélkül engedelmeskedtek nekik. Előfor-dult, hogy az idősebbek vitát és vereke-dést provokáltak a kisebbek között csak azért, hogy megtudják: hogyan állnak majd helyt a harcban.

A nagyobbacska fiúk haját lenyírták, mezítláb járatták őket. Tizenkét éves koruktól kezdve egész évben ugyanab-ban a köpenyben kellett járniuk mosdat-lanul. Fekhelyük szalmazsák volt, melybe ők maguk törtek puszta kézzel nádat. A rendkívül szigorú testi nevelésen túl értelmüket csak annyira képezték, amennyire az egy jó katonának szüksé-ges volt.

A lopás nem számított bűnnek, de akit rajtakaptak, alaposan elverték. Egy ko-rabeli történetíró így tudósít a spártai fiúk életéről: "Azért, hogy ne szenved-jenek túlságosan az éhezéstől [a paidanomosz, táborvezető] bár nem engedte meg nekik, hogy minden további nélkül elvegyék, amit megkívánnak, lehe-tővé tette nekik, hogy éhségüket azzal csillapítsák, amit lopnak maguknak. [...] Ezt a fajta nevelést tehát azzal a szán-dékkal rendelte el, hogy a gyerekeket találékonnyá tegye szükségleteik meg-szerzésében, és ügyesebb harcossá formálja őket. De akkor megkérdezhet-né valaki, hogy ha Lükurgosz a lopást jó dolognak tartotta, miért büntette ala-pos veréssel azt, akit rajtacsíptek? A válaszom: azért, amiért a tanárok, bár-mit is tanítanak, megbüntetik azt, aki rosszul tudja az anyagot. A spártaiak azért verik el a tetten ért fiúkat, mert rosszul loptak."

A költészet és a zene alig kapott helyet a fiatalok képzésében. Csak olyan műve-ket tanultak, amelyek alkalmasak voltak az elszántság, a lelkesedés, a bátorság fokozására, az erkölcsök nemesítésére. Egyszerű stílusú, világos szerkezetű dalokat, indulókat, dicsőítõ énekeket tanultak, amelyek dicsőítették az életü-ket Spártáért feláldozni kész bátrakat, és ugyanakkor szidalmazták a gyávákat.

Az ifjak erkölcsi nevelésének közép-pontjában a hazaszeretet, a fegyelem,

I. évfolyam, 4.szám 8

az idősebbek tisztelete és az engedel-messég állt mint követendő érték.

A spártaiak érdeme, hogy a lányok neve-lését is szívügyüknek tartották. Szinte a fiúkkal egyenértékű képzésben része-sítették őket. Ők is megtanultak sebe-sen futni, ugrani, birkózni, dárdát és diszkoszt hajítani. Mindezt elsősorban azért, hogy jövendő gyermekeik erős, edzett, egészséges szervezetben fo-ganjanak meg. Másfelől az sem volt mel-lékes szempont, hogy a férfiak távollé-tekor - hadjáratok idején - nekik kellett vállalniuk az otthon védelmét.

Az athéni nevelés (Kr. e. VI-V. sz.)

…Hétéves koruktól magántanítókhoz küldték a gyerekeket, akik tovább foly-tatták a családban elkezdett nevelést és megfelelő képzésben részesítették tanítványaikat. E képzés összetevői a következők voltak:

Múzsai képzés. Ezen belül:

Grammatikai-irodalmi képzés, ami az olvasás, írás, számolás tanulását, és irodalmi művek tanulmányozását jelen-tette.

Kithara-képzés, vagyis a hangszerjáték-kal kísért énekelt versek tanulása, és a tánc (orkesztiké)

Gümnasztikai képzés: torna, sport és a kifejező mozgás művészete.

A gyerekek nevelése-oktatása, a képzés tartalmainak átadása különféle iskolatí-pusokban történt:

a) Grammatikai "iskola": A hétéves gyermekeket elvitték a grammatisztész házába. Itt először az alapkészségek elsajátításával foglalkoztak. Társaival együtt megtanulta az olvasást, az írást és a számtant.

Az olvasás tanulása a betűk megismeré-sével kezdődött. (A betűk egyben szá-mokat és zenei hangokat is jelöltek.) Ezután a tanító szótagokat írt egy táb-lára, amelyet a gyerekek "szótagolva" (szüllabizein) utána olvastak. Később nyelvtant és irodalmat is tanultak, mely-nek oktatója a "grammatikosz" volt. Legtöbbet Homérosz Iliászának részle-teivel foglalkoztak, amelyeket - részle-tes elemzés után - kívülről meg kellett tanulniuk. Az emlékezetbe vésést han-gos felolvasás segítette. A verseket skandálva mondták vagy énekelték.

Mai "pedagógus" szavunk eredete is a görögöknél keresendő. Azt a rabszolgát nevezték "paidagogosz"-nak, aki a gyer-mekeket a magántanítóhoz kísérte, és aki - műveltebb rabszolga lévén - segí-tette őket az otthoni tanulásban. A későbbi korokban feladatköre bővült: a gondjaira bízott fiú erkölcsi nevelője is lett.

b) Kithara-"iskola". A múzsai képzésen belül a költészet oktatása mellett fon-tos szerepet játszott a zenetanítás is. Ez a k i thara tan ítójának , a kitharisztésznek a házában történt. (A kithara leginkább a mai hárfához ha-sonlatos húros hangszer.) A kitarajáték tanítása kezdetben minden elméleti oktatás nélkül pusztán bemutatással és utánzással történt. Később e hangszer kísérete mellett énekelték a lírikusok műveit. Tánctanítás (orkesztiké) is folyt a kitharisztész házában: a karda-lokat énekelve és táncolva adták elő.

c) Palaisztra ('birkózásra kijelölt hely'): Az előbbiekkel párhuzamosan hétéves koruktól kezdve a gimnasztikai képzést biztosító palaisztrába is elkí-sérték a gyermekeket. A tornatanítás, a testgyakorlás színtere volt ez. A testnevelő (paidotribész) irányításával a küzdősportok (birkózás, ökölvívás) és a könnyűatlétika különféle ágait gyako-rolták itt a fiúk.

Az athéniak - akárcsak a spártaiak - nagy súlyt fektettek a testi nevelésre. Elsődleges céljuk mégsem a harcedzett katonák kiképzése volt, hanem az esz-tétikus, harmonikus testalkat kialakítá-sára törekedtek.

Emellett bíztak a gimnasztikai gyakor-latok jellemfejlesztő erejében is. Úgy gondolták, hogy ahogyan növekszik a test rugalmassága, ellenálló képessége, úgy formálódik, erősödik az akaraterő, úgy bontakozik ki az önzetlenség, az önfeláldozás erénye.

A görögök hittek abban, hogy az egész-séges, ép testben valóban erkölcsileg fejlett, tehát "ép" lélek lakozik. Más-ként fogalmazva: Szép, esztétikus test csak szép, tehát etikailag kifogástalan léleknek adhat otthont. Ezt nevezték a görögök a "kalokagathia" elvének, amely szerint tehát a "szép" és a "jó" harmo-nikus egységben létezik. ("Kalosz" gö-rögül azt jelenti: "szép", "agathosz"

jelentése pedig: "jó".) Az athéniak nem azért edzették testüket, hogy egy bizo-nyos területen rendkívüli eredményeket érjenek el. Eszményük nem az az ember volt, aki kimagaslik a többiek közül, ha-nem az az egyszerű ember, aki - ha a sors úgy kívánja - képes hőssé válni. Ez-zel magyarázható, hogy háború esetén mindenki kötelességének érezte, hogy derekasan harcoljon, reguláris hadsere-gük viszont nem volt.

Az athéni lányok nevelése ettől eltérő képet mutatott. Többségüket csak a ház-tartási és gazdasági ismeretekre tanítot-ták meg: anyjuktól tanulták a varrást, a kötést, a fonást és a szövést. Olvasni és írni általában csak szüleiktől vagy dajká-juktól tanultak meg valamelyest. A politi-kai élet nyilvánossága zárt világ volt szá-mukra. Legfőbb ékességük a hallgatás, s életük legfontosabb színtere a lakóház idegenek elől zárt női lakosztálya, a günakeion volt.

Athénban nagy gondot fordítottak a gyermekek lelkületének, jellemének for-málására, a nevelésre. Nem elégedtek meg a tanított anyag mechanikus bevésé-sével, ennél többre törekedtek.

Amíg Spártában a dresszúra, a fizikai kényszer uralkodott, addig az athéniak bíztak abban, hogy sokkal mélyebben be lehet hatolni a gyermekek, a fiatalok lelkébe az esztétikum segítségével. Arisztotelész fogalmazta meg híres katarzisz-elméletében, hogy az esztéti-kum átélt elsajátításának hatására az ember képes felülemelkedni saját szemé-lyes világán, és megtisztulva, magasabb szintre emelkedve már egy nagyobb kö-zösség, a polisz tagjaként szemléli önma-gát. Az esztétikum átélt elsajátítása segítheti hozzá az embert ahhoz, hogy magatartásában az erkölcsi jót megvaló-sítsa

forrás: Pukánszky: Neveléstörténet

Közreadja: Pergel Zsuzsa

I. évfolyam, 4.szám 9

Igazából a „gyerekszáj” rovatba illik az alábbi történet, de mivel továbbgondo-lásra késztetett, úgy döntöttem, külön adom közre.

Egy szép napsütéses délelőttön önfe-ledten játszanak a Süni csoportosok a csoportszobában. Öröm ilyenkor végig-nézni rajtuk. Három-négy fős csopor-tokban teljesen belefeledkeznek a játékba. Békésen megfér egymás mel-lett a „vadászok” csapata az „állatkerttel”, a hangosan száguldó autók sem zavarják a gyermekeiket lila selyemszoknyában, koronával a fejükön tologató „anyukákat”. Nyitva van a bolt, ahol tízszáz pénzért lehet fagyit venni és az orvosi rendelő is ahol az ügyele-tes orvos éppen csavarkulccsal gyógyít-ja a beteg baba fejét. Ebben az idill-ben egyszer csak mosolyogva a test-

véréhez fordul Jana és így szól: „Hanna! Ugye, milyen jó, hogy megszü-lettünk?” Zsuzsival mi is egymásra né-zünk és biztosan ugyanaz jár mindket-tőnk fejében: bizony jó!

Még egy tündéri írást ajánlok figyelme-tekbe Schäffer Erzsébet tollából. Cí-me: Filozófusok.

„Hetek óta hurcolok egy kis cédulát, rajta néhány sorral. Egy kedves, fiatal mamától kaptam, akinek három fia van. Kisfiúk. Ha körülöttem valakinek rossz a kedve, vagy ha sopánkodik, felolvasom ezt a néhány sort. Megteszi a hatását. Nevetünk. Olyan sokszor olvastam fel, lassan már kívülről tudom.

- Van mit tanulnunk a gyermekeinktől.

Gondoljuk csak el, milyen édes és ritka az az állapot, amikor a világ is, és mi is benne - rendben vagyunk. Ezt az életérzést leg-nagyobb fiunk, Bendegúz, négy éves kora körül így fogalmazta meg: „Irigylem maga-mat. Olyan akarok lenni, mint én… Hm… és olyan is vagyok.”

Nemrég a középső fiú, Boldizsár is belé-pett a bölcselkedő korba. A múlt héten hallom tőle a következő kijelentést: „Én a m a g a m b a r á t j a v a g y o k . ” Remélem, ott leszek, amikor a legkisebb, Balambér is megfogalmazza mindezt a saját szája íze szerint. Addig is igyeke-zek irigyelni magamat és összebarátkozni - velem…”

Urbánné Kéri Nóra

A mozgásfejlődésről

I. évfolyam, 4.szám 10

Tanuljunk gyermekeinktől

A mozgás 3 - 7 éves korban több szem-pontból is kiemelt jelentőséggel bír. Nél-külözhetetlen a környezethez való alkal-mazkodásban és az észlelési (percepciós) folyamatokban: a látás, hallás, tapintás, mind mozgáshoz kötődnek, melyekben a motoros készségek fejlettségi szintje meghatározó. Ugyanakkor a percepciós fejlődés eredményeként fejlődik a fo-galmi gondolkodás.

A műveleti lélektan képviselői szerint ( Piaget , Vigotszkij , Galperin ) az értel-mi, fogalmi műveletek eredete a tényle-ges cselekvésben van. A műveleti – abszt-rakt gondolkodás a motorosan elvégzett műveletekből alakul ki, azok lerövidülésé-vel és belsővé válásával.

A születéstől, sőt már a magzati kortól kezdve a gyermek igen sok mozgást gya-korol, míg eljut az összerendezett, koor-dinált mozgásokig. Bizonyos reflexek, melyek az első félévre jellemzőek, foko-zatosan gátlás alá kerülnek. Ha tartósan fennmaradnak, később is kiváltódhatnak, és ennek eredményeképpen felesleges és kóros együttmozgások történnek. Az együttmozgások miatt nem tudja a gyer-mek az egyes izmait, izomcsoportjait kontrollálni, ami a mozgáskoordináció alapfeltétele.

A négy - hat hónapos gyermeknél már megjelenik a test két oldala közötti koor-dináció, mikor két kezével összeütögeti a játékokat . Ez egy bizonyos fajta szenzo-ros integráció jele.

Hat - nyolc hónapos korban helyváltozta-tással (kúszással, mászással) kezdődik a térészlelés, ezáltal kibővülnek a tapintási , látási és testérzetek is. Mozgása révén egyre több és gazdagabb tapasztalatot szerez a csecsemő a tárgyak alakjáról, a távolságokról, irányokról, saját testéről.

Három éves koráig rohamosan fejlődik látása, hallása, beszéde, tovább differen-ciálódik mozgása, egyre ügyesebbé, önál-lóbbá válik.

A háromtól hét éves korig terjedő óvodás-kor a szenzomotoros képességek szem-pontjából a legnagyobb jelentőséggel bír. A gyermek egyre több dolgot megtanul a testével kapcsolatban, igyekszik mindent kipróbálni, még veszélyes dolgokat is, hogy tisztában legyenek képességeinek határá-val. Megjelenik a teljesítmény igénye: meg tudom csinálni. A kisgyermek szinte mindig mozog: mászik, ugrik, fut, hintázik, ját-szik.

A hatodik év környékén bekövetkezik az első alakváltás: a gyermekek magasabbak és vékonyabbak lesznek. A test szövetei

és szervei funkcionális változáson mennek át. Erősödik a csontozat, de még sok a por-cos rész. A gerincoszlop még nagyon hajlé-kony, az izomrendszer erősítése ezért na-gyon fontos.

Mozgástanulás –mozgástanítás

A fejlődés szempontjából két szakaszt kü-lönböztetünk meg: az úgynevezett szenzitív fázist és a kritikus szakaszt. A szenzitív szakasz olyan időtartam, amelyben a szerve-zet intenzív fejlődéssel reagál a környezet hatásaira, intenzívebben, mint más idősza-kaszban. Az érzékeny szakaszon belül léte-zik egy úgynevezett kritikus fázis, ami kor-látozott idő tartamú, s hogy a kívánt fejlő-dés létrejöjjön a külső hatásoknak feltétle-nül érvényesülni kell.

Az óvodáskor mozgás szempontjából szenzi-tív és kritikus szakasznak tekinthető, mely-ben igen gyorsan elsajátítódnak a különféle minták, ekkor történik a mozgás és érzéke-lés finom összehangolása . Ha ebben az idő-szakban akadályoztatott a mozgás, ez a finom összehangolódás nem történik meg, következményei az iskolai tanulásban reali-zálódnak.

Geiszt Istvánné

I. évfolyam, 4.szám 11

Játsszunk!

Hogy a gyerekek életében mekkora szerepe van a játéknak, mindenki tud-ja. Még talán azt is, milyen fontos, hogy amikor csak lehet, menjünk ki a szabadba, és ott próbáljunk valamit mókázni. Amikor azonban sort kerítünk erre, és végre kint vagyunk, legyen az udvarunk, az erdő, a vízpart vagy a városi park, sokszor felmerül bennünk: hogyan tovább? Ötletek a szabadba, ha a gyerekek nem állnának elő saját játékaikkal.

A családi játékok - akár otthon, akár a szabadban - természetesen nem csak azt a célt szolgálják, hogy csemeténk "ne a tévé előtt nőjön fel". A tartalmas együttlétek, igényes programok felbe-csülhetetlenek minden résztvevőnek.

Nehéz ma annyi időt tölteni gyerekeink-kel, amennyit mi is, ők is elégnek tarta-nánk. Amennyit mégis sikerül, azt viszont sokféleképpen meg lehet tölteni. Annak is megvan a létjogosultsága, amikor "apa mosdik, anya főz", és a gyerekek a szom-széd szobában játszanak, de ügyeljünk rá, hogy a közös játék de maradjon ki a család életéből. Amikor a szülőknek sem azon jár az eszük, mit főzzenek másnap-ra és mit mondjanak a főnöküknek, ha...

Vannak örökérvényű játékok, amelyeket már valószínűleg évszázadok óta játsza-nak a gyerekek, és vannak minden kornak jellemző darabjai. A továbbiakban né-hány ötletet szeretnénk adni azoknak, akik az ismertek mellett újabbakat is szívesen kipróbálnának.

Találd meg!

A játékot bent is, a szabadban is bárhol játszhatjuk. A gyerek korának megfele-lően írjunk össze 2-6 tárgyat, amit az adott környezetben meg kell találnia. A konyhában (veszélytelen) konyhai eszkö-zöket (fakanál, szalvéta, lábas, fedő, sajtreszelő, konyharuha, kiskanál, stb.) kerestessünk; ha az egész lakásban ját-szunk, minden helyiségből választhatunk valamit (törölköző, ruhacsipesz, apa zok-nija, mesekönyv, építőkocka, keverőtál, stb.). Ha csak a gyerekszobára korlátoz-zuk a játékot, próbáljunk minél többféle formát, anyagot összegyűjteni (plüsskutyus, kislabda, pelenka, építőkoc-ka, diafilm, stb.).

Fogjunk egy órát, stoppert, és mérjük meg, mennyi idő alatt tudja a kicsi össze-gyűjteni a listán szereplő tárgyakat. Ha többen is vannak, a gyerekek egymás közt is versenyezhetnek, ki talál meg mindent a leggyorsabban.

Ha kint vagyunk, ugyanezt a listát a ter-mészetben megtalálható tárgyakból állít-suk össze. Erdőben kereshetünk faágat, tobozt, csigaházat, bogáncsot, bogara-kat, makkot, leveleket.

Vízparton keressünk kagylót, békát, si-rályt, kacsákat, napolajat, törölközőt, olvasó bácsit/nénit, napernyőt, nádast, nagy hullámot, bárányfelhőt, vitorlást, hajót, stb. Ezeket persze nem kell (lehet) összegyűjteni, csak mutassuk meg egymásnak. Hagyjuk, hogy a kicsi fedezze fel őket. Együtt sétálgatva a parton sok érdekes dologra bukkanha-tunk - ha megtaláltunk mindent a mi lis-tánkról, kérjük meg őt, hogy most ő állít-son össze egy új listát.

Színkereső

Szintén közös séták közös játéka lehet a színkereső. Mondjunk egy színt, és kér-jük meg a kicsit, soroljon fel mindent, amit lát ebből a színből. Lehet az a ter-mészeti környezet (például a "zöld" szín-nél a fű, a falevél, a bokor), a kirakatban a nadrág, a néni sapkája, a közlekedési táblák, és így tovább. a lényeg, hogy pró-báljunk minél több dolgot találni, és ne kapkodjunk gyorsan a különböző színek között.

Nagyobbaknak már színkombinációkat is mondhatunk: keressünk olyan dolgokat útközben, amik piros-fehérek, és így tovább.

Kéregrajz

Bárhol játszható, ahol legalább 2-3 kü-lönböző fát találhatunk. Néhány papírra és zsírkrétára lesz szükségünk hozzá.

Akármerre járunk, utcán, vízparton vagy erdőben, utunkat gyakran övezik fák. Felnőttként talán képesek vagyunk felis-merni őket a leveleik formájáról, mére-tükről, törzsükről.

A gyerekek nagyon ügyesen ismernek fel dolgokat apró részletekből is. Tanuljuk meg a fákat is felismerni a kérgükről. Nagy segítség és jó móka ehhez, ha a

különböző fák kérgét "lerajzoljuk", va-gyis rájuk fektetünk egy papírlapot, és zsírkrétával satírozni kezdünk. A kéreg mintázata szépen ki fog rajzolódni a lapon. Írjuk rá, milyen fa mintáját lát-hatjuk az adott lapon.

Egyszerre elég 2-3 fa kérgét megismerni (ha a szülő nem tudja, milyen fa az, együtt is utánanézhetnek), de ha meg-tetszik a játék, hamarosan egészen ko-moly gyűjteményre is szert tehetünk.

Célba dobás

A vidámparkokból, búcsúkból ismerős célba dobó sátrat saját kertünkben is felállíthatjuk, vagy egy erdei tisztáson is rögtönözhetünk hasonlót. Néhány üres sörösdobozra vagy műanyag flakonra, és egy kis labdára lesz szükségünk hozzá.

Állítsunk fel piramist a dobozokból (alul 3, aztán 2, majd a tetején 1 darab do-boz), vagy pakoljuk ki egymás elé a flako-nokat, határozzuk meg a "dobóvonalat" megfelelő távolságban, és már indulhat is a versengés: ki hány dobásból tudja elta-lálni az összeset? Akár pontozhatjuk is a teljesítményt, ha minden doboznak más összegű pontot adunk az elején.

Dobálhatunk célba akár kövekre, dobo-zokra, levélkupacokra is. Ilyenkor is találjuk ki a dobóvonal helyét és a ponto-zást. Ha sok gyerek van, akár csapatban is játszhatjuk a versenyt: osszuk őket két csapatba, és a csapattagok felváltva dobálhatnak, amíg eltalálnak valamit (ilyenkor megkapják az azért előre meg-állapított pontokat). Amikor elvétik a célt, az a játékos kiesik, és a másik csa-pat kezdhet dobni.

forrás: babazo.hu

Közreadja: Pergel Zsuzsanna

I. évfolyam, 4.szám 12

Óvodai életbölcselet

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől-egyig az óvodában sajátítottam el…

Az egyetemen a bölcsesség nem volt kü-lönösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:

1. Ossz meg mindent másokkal!

2. Ne csalj a játékban!

3. Ne bánts másokat!

4. Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!

5. Rakj rendet magad után!

6. Ne vedd el a másét!

7. Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdal-mat okoztál!

8. Evés előtt moss kezet!

9. Húzd le a wc-t!

10. A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló!

11. Élj mértékkel! Minden nap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keve-set!

12. Délutánonként szundíts egyet!

13. A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne sza-kadjatok el egymástól!

Válaszd ki bármelyik pontot, fordíts le bölcs, felnőtt szavakra…meglátod bölcs-nek és igaznak fogod találni.

(Robert Fulghum)

Közreadja: Urbánné Kéri Nóra

Környezetvédelem az óvodában

Hosszú éveken át módom volt megfigyel-

ni mennyire szeretik a gyerekek az álla-

tokat, főleg a kölyök állatok a kedvencek és a hatalmas, félelmetes külsejűek. Az

előzőekhez azért kötődnek, mert azok is

kicsik, védelmet kívánnak, mint ők, a

nagy, ijesztőek pedig csuda izgalmasak,

lehet tőlük ”félni”! Amikor tavaszi sétá-

kon felkeltjük érdeklődésüket egy-egy állatra /napon sütkérező kutyára, mosa-

kodó cicára, fűben ugráló, eleséget kere-

ső feketerigóra, hangoskodó verébcsa-

patra/ szinte célirányosan képesek rájuk

koncentrálni, pedig nap mint nap láthat-

ják őket, csak nem figyelnek úgy fel rá-juk. Így most önállóan veszik észre jel-

lemző tulajdonságaikat,- ”milyen hosszú piros nyelve van a kutyusnak!”..”a cica úgy nyalogatja lábát, mintha mosakodna!”.

A közvetlen élmények tapasztalások

érzelmeket váltanak ki a gyerekekből és ezeket támogatva, erősítve nevel-

hetjük őket az állatok szeretetére,

védelmére. Minden megfigyeltetés, ér-

deklődés felkeltés hasznos ismeretek

mellett érzelmileg is gazdagítja, építi a

kicsik pozitív tulajdonságait. Nem vélet-len az sem, hogy a legkisebb kortól aján-

lott leporellók, kis mesekönyvek, mondó-

kás,- versgyűjtemények, kifestők-

színezők, mesealakjai is elsősorban álla-tokhoz kapcsolódnak, állatokról szólnak.

Ki ne emlékezne azokra az első mondó-

kákra, versikékre, amelyeket édesanyja

vagy a nagypapa mondogatott neki kicsi

korában a kis nyusziról, az őzikéről, a

mókusról.

Az óvodában kicsit rendszerezzük is az állatokról való ismereteket és csoporto-sítjuk, mint a háziállatok és kicsinyeik, a vadon élő, szárazföldi, vízben élő, nö-vényevő, és ragadozó állatokat. Ezekről számos könyvet, képet, filmet nézünk meg együtt, amelyikről tudnak, ők maguk otthonról is hoznak filmeket, kivágott képeket- albumot készítünk /csoportosítjuk fajtáik szerint/; amit mindig nézegethetnek, ha kedvük van hozzá. Sokszor énekelünk, verset isme-rünk meg különféle állatokról, a mesék-ben is megjelenik az ”okos nyúl”, a ”ravasz róka”, a ”papucsot varró béka”, a ”házat építő kismalacok”, a ”kevély kiska-kas” figurája és folytathatnám napestig.

Az a legfontosabb, hogy megismerjék, megszeressék és védjék a gyerekek az állatokat, alakuljon ki bennük majd a felelősségérzet irántuk, képesekké vál-janak vigyázni rájuk csakúgy, mint a ter-mészet alkotta minden teremtményre, amelyek velünk együtt élnek ezen a föl-dön!

Geiszt Istvánné

I. évfolyam, 4.szám 13

Következő írásunkban felhívjuk a figyel-met a veszélyhelyzetekre, melyekre ér-demes odafigyelni, és arra, hogyan kerül-jük el azokat.

1. Víz mellett

A nyári szünidő jelentős veszélyforrását a szabadvizek (folyók, tavak) és a stran-dok is magukban rejtik. Sajnálatos, hogy az úszás, fürdőzés közben bekövetke-zett balesetek sokszor végződnek drá-maian. Minden gyereket meg kell tanítani a szabad vizek veszélyeire, s arra, hogy ezek a veszélyek hogyan kerülhetők el.

Rendkívül fontos, hogy csak arra kijelölt helyeken, strandokon, a balesetek elke-rülése végett lehetőleg a szakszemélyzet által ellenőrzött helyeken fürödjenek, kisgyermekek pedig csak felnőtt kísére-tében mártózzanak a vízbe. Fontos sza-bály, hogy felhevült testtel, teli gyomor-ral, alkoholos állapotban vízbe menni ti-los! A bányatavak különösen veszélyesek a hirtelen változó vízmélység és a hőfok-különbség miatt. Ne engedjük a veszé-lyes játékokat, egymás megdobálását, társaik víz alá nyomásást, itatását, fe-jesugrásokat felhevült testtel csekély vízbe. A gyermeket felügyelet nélkül ne hagyjunk a vízparton! Fontos lenne, hogy a gyermekeket már kicsi korukban meg-tanítsuk úszni!

A napsugarak veszélyes hatásaira is hív-juk fel a gyermekeink figyelmét: soha ne feledkezzünk meg arról, hogy nem sza-bad túl hosszú ideig - főleg a déli órák-ban - kitenni magunkat az erős napsugár-zásnak.

A nyár kétség kívül a napozás, a strando-lás időszaka. A szünidő beköszöntével pedig ugrásszerűen nő a fürdőzők száma. Ezzel együtt azonban sajnos szintén emelkedik azon vízben található szennye-ződések mennyisége, melyek különböző hasmenéssel, bőrkiütéssel, vagy fülgyul-ladással járó betegségeket okozhatnak.

Az egyik ilyen fertőzést okozó baktéri-um, mely a vízben megbújva külső fülgyul-ladást és bőrkiütést okozhat a Pseudomonas aeruginosa. A crypto-

sporidium, Giardia lamblia, shigella, és E. coli kórokozókkal való találkozásunkat kellemetlen hasmenéses tünetek kísérhe-tik. Ritkább esetekben előfordulhatnak légzőszervi megbetegedéssel, vagy meg-fázásos tünetekkel járó fertőzések is.

A hasmenést a szennyezett víz lenyelése okozza. A tünetek rendszerint nem azon-nal, előfordulhat, hogy az eset után csak 1-2 héttel jelentkeznek. A víz által eltá-volított természetes védőréteg, a fülzsír nélkül pedig a baktériumok és gombák könnyen okozhatnak külsőfül gyulladást. A betegséget erős fájdalom jellemzi, mely rágás hatására fokozódhat. Viszke-tés, váladékozás is előfordulhat. A bőr égető, viszkető érzése, apró vörös kiütések, dudorok jelentkezése percek-kel, vagy akár napokkal fürdőzés után szintén fertőzés következménye. A ki-ütéseket édes- és sós vizekben egyaránt előforduló paraziták, vagy lárváik okoz-zák.

A fertőzések megelőzésének legegysze-rűbb módja, ha elkerüljük a víz lenyelé-sét, illetve ha betegnek érezzük magun-kat, mellőzzük a fürdést. A vízbe lépés előtt mindig zuhanyozzunk le, wc haszná-lat után, vagy pelenka cserét követően mindig alaposan mossunk kezet, hogy megakadályozzuk a kezünkön lévő bakté-r i u m o k v í z b e j u t á s á t . A külsőfülgyulladás elkerüléséhez fürdő-zés után alaposan távolítsuk el a vizet a fülünkből, fejünk oldalra fordításával. A strandolás utáni alapos zuhanyozás segít a bőrkiütések elkerülésében.

A méh és darázscsípések nemcsak fáj-dalmasak, de veszélyesek is lehetnek. Tudjon róla a gyerek, hogy ha a csípés helye megduzzad, kihez fordulhat segít-ségért.

Nagyobb értéket (készpénz, telefon, ékszer, mp3-lejátszó) lehetőleg ne vigye-nek magukkal! Mindig maradjon valaki a táskák közelében, vagy adják le értékes tárgyaikat az értékmegőrzőben! Értékei-ket semmilyen esetben ne hagyják őri-zetlenül a strandon sem!

2. Balesetek - az utakon, játszótere-ken ...

Augusztus, a nyár, a vakáció utolsó hó-napja a közlekedés szempontjából is ve-szélyeket rejthet, mivel a gyermekek életkoruknál fogva meggondolatlanabbak, olykor kiszámíthatatlan a viselkedésük. A tapasztalatok azt mutatják, hogy túlsá-gosan bíznak a közlekedés felnőtt részt-vevőiben, az autóvezetők, a buszsofőrök tapasztalatában. A közlekedés azonban olyan váratlan helyzeteket hozhat, ame-lyeket még az idősebb, a közlekedésben jártasabb felnőttek sem tudnak megolda-ni. Fontos, hogy a gyermek ismerje, és tartsa be az alapvető közlekedési szabá-lyokat, valamint mi magunk is legyünk óvatosabbak, vezessünk lassabban azokon a helyeken, ahol sok gyermek tartózko-dik. Mutassunk jó példát számára!

A hőségben figyelmünk olykor lanyhulhat, ezért amikor közlekednek, legyenek min-dig fokozott figyelemmel a szabályok betartására! Itt hívjuk fel a szülők fi-gyelmét arra, hogy gyermekeikkel tekint-sék át a legfontosabb gyalogos és kerék-páros közlekedési szabályokat. Érdemes különös hangsúlyt fektetni a körültekin-tés nélküli úttestre lépésről, az álló jár-művek közötti áthaladásról, a gyalogos átkelőhelyen való áthaladásról, az el-sőbbségadásról, az irányváltoztatásról, a jobbra tartásról, a jármű kivilágításáról, stb. szóló témákra.

A szülők vizsgálják át a gyermekeik ke-rékpárját és szereljék fel azt az élet-mentő kötelező tartozékokkal, mint pl. a fékek, a világítóberendezések, prizmák, stb. és azok mindig üzemképes állapotban legyenek. Nem elegendő a gyermekeinket elméletben felkészíteni a helyes és sza-bályos közlekedésre, hanem mi magunk-nak is annak szellemében kell nap, mint nap élnünk és közlekednünk. Amennyiben megfogadjuk az intelmeket jelentős mér-tékben hatással lehetünk arra, hogy a saját és a felnövekvő generáció felhőtle-nül élvezhesse a közlekedés és a nyár örömeit.

Az utca nem játszótér!

Gyermekeink a szünidőben birtokukba

Orvosi tanácsok - veszélyek nyáron

I. évfolyam, 4.szám 14

veszik a lakóházat, a lakóházhoz tartozó kertet vagy a közeli játszóteret, zöld területet. Ahhoz, hogy elkerüljük a ké-sőbbi baleseteket, fontos ellenőrizni, hogy az ezeken a helyeken található épít-mények, eszközök biztonságosak-e, és nem árt gyermekünk figyelmét felhívni a balesetveszélyre. Gondoskodjunk róla, hogy 14 év alatti gyerekünk ne maradjon otthon felügyelet nélkül, kisebb, nagyobb gondoskodást igénylő gyermekünket pe-dig még az udvarra se engedjük ki fel-ügyelet nélkül.

Sajnos már a játszóterek sem a nyugalom kis szigetei. Egy lépéssel távolabb már ott az úttest, a parkoló, a forgalom. A labdák gurulnak, a gyerek fut utána. A hinták magasan szállnak, a gyerekek kö-zöttük kergetőznek. A csúszdák pereme alacsony, a kanyarban kivágódnak, illetve

fejjel lefele vagy állva próbálnak lecsúsz-ni.

Évente sok ezer játszótéri baleset törté-nik, de a legtöbb nem igényel orvosi keze-lést. Ám egy apróbb horzsolás, zúzódás is megkeserítheti az egész család hétvégé-jét, nyaralását. Különösen a 4-6 éves kor-osztály veszélyeztetett, mert belőlük még hiányzik a veszélyérzet, ám már nagynak számítanak, így gyakrabban lazul a szülői figyelem.

Hódít az új divat: a GÖRKORCSOLYA, GÖRDESZKA, melyek által sok sérülés keletkezhet a térd-és könyék roncsoló-dás következtében. Semmi esetre sem engedhetjük, hogy az úttesteken, a for-galomban mutassák be a gyerekek új tu-dományukat!

Már a gyermek pici korától kezdve arra kell törekednünk, hogy a biztonságos szokásokat sajátítsák el! Tanítsuk meg a gyermekeket arra, hogy viselkedjenek óvatosan, és soha ne szaladgáljanak, ha valami van a szájukban, vagy amikor üve-get, vagy más hegyes tárgyat visznek! Amikor egy kisgyermek megbotlik és el-esik, akkor megszúrhatja magát még olyan egyszerű tárggyal is, mint egy ceru-za. Ha eleséskor a szájában van valami az a torkára szaladhat és megfulladhat tőle.

Úgy tanítsuk meg a gyermekeket a biz-tonságra, hogy mi magunk jó példát muta-tunk nekik. Győződjünk meg arról, hogy valóban úgy cselekszünk-e mi magunk, ahogy mondjuk: a gyermekek rengeteget tanulnak a felnőttek példájából.

ÖTLETEK — AJÁNLÓ

Németh Kata szülei ajánlják Budakeszin a Fő utca park felőli oldalán a gyógyszer-

tár magasságában a „Betűtészta” nevű, gyermekkönyveket árusító hangulatos könyvesboltot. A bolt weboldala: www.betuteszta.com.

Urbánné Kéri Nóra ajánlata:

könyv:

Kemény János: Medvekaland a Kárpátok-ban. Lebilincselő stílusban írt, letehetet-

len olvasmány. A magyar nyelv saj-nos már eltűnőben lévő szépségét ízes szóhasználataival újra felidézi. Az író erdélyi báró, Kemény János er-délyi fejedelem leszármazottja , Kemény Mikolt (az angol és drámape-dagógusunk) nagy-

apja, Mártonfi Zselyke és Kata (nebulóink) dédapja.

Nyári finomság: gyümölcsleves

150 gr. cukrot karamellizálok, majd hoz-záöntök 7 dl. almalevet, 700 gr. vegyes

piros gyümölcsöt, egy citrom levét, s zegfűszeget , fahéjat és öt percig főzöm. Közben egy tasak vanília pudingport összekeverek 2,5 dl. vízzel, 2 dl. gyümölcsjoghurt-tal és hozzáön-töm a leveshez,

majd együtt felforralom. Az egészet kiturmixolom, szitán átszűröm és 1 dl. felvert tejszínt óvatosan belekeverek. Lehűtve tálalom. Ízletes nyári lakoma, sok vitaminnal.

Külföldi nyaralás

Kis gyerekekkel tökéletes nyaralási cél-pont a Cipruson található Aeneas Hotel. Egyes szobái a hatalmas, lagúna rendsze-rű medence partján helyezkednek el, közvetlen lejárattal a medencébe. Ezt az az édesanya tudja igazán értékelni, aki ment már strandra, tengerpartra egy-két csecsemő, tipegő, vagy óvodás korú gyerekkel, miközben a kicsi éppen ki-mászni készült a homokos tengerparton nehézkesen zötyögő babakocsiból, a nagy

pedig üvöltve sírt, hogy égeti meztelen talpát a forró homok. Mindezt persze tetézte a napernyő, gumimatrac, kar-úszó, elemózsiás zsák mázsányi súlya. Ezt mind megúszhatjuk (szó szerint) az

Aeneasban, ahol ehelyett kinyithatjuk a teraszajtót és azonnal belemerülhetünk a medencébe. A strandolást még akkor sem kell abbahagynunk, amikor délután a legkisebb alszik, hiszen a szobát csupán három lépcső választja el a víztől.

Kétszer próbáltuk, mindkétszer kicsi gyerek(ek)kel mentünk és nagyon jól éreztük magunkat. A szálloda egyébként gyönyörű, tiszta, az ellátás kifogástalan. Sokféle animációs program, játszótér és játszószoba várja a gyerekeket.

I. évfolyam, 4.szám 15

TRÉFÁS KÉRDÉSEK TALÁLÓS KÉRDÉS

GYERMEKOLDAL A méhecske és a galamb

(tanító mese)

Egy napon a méhecs-

ke beleesett a patakba

és majdnem megful-

ladt. A parton ült egy galamb és a segít-

ségére sietett. Egy falevélből csóna-

kocskát hajtogatott és a méhecskéhez

beengedte a vízbe.

A méhecske, ha nehezen is, de bele-

mászott a csónakba és kievickélt a part-

ra. A parton megszárította a szárnyait

és elszállt. A szabadítójáról persze nem

feledkezett meg.

Eltelt néhány nap és a méhecske ész-

revette, hogy egy vadász a puskáját

emeli valamilyen állatra. Ijedten vette

észre, hogy segítőjére, a galambra céloz

az ember. Nem gondolko-

dott sokáig. Hirtelen oda-

szállt a vadász kezéhez és

megcsípte az ujját, amitől

persze a vadász leejtette a puskáját.

Gondolhatjátok, hogy a méhecske

milyen boldog volt; most ő mentette meg

azt az állatot aki korábban az ő segítsé-

gére szaladt.

Mit gondoltok, mi a mese tanulsága,

mire tanít?

Veletek is előfordult már olyan, hogy

a barátotoknak nyújtott segítséget

később visszakaptátok?

Ebben a mesében a valóság és a kép-

zelet keveredik. Gondold meg, hogy

az alábbiak közül mi a valóság és mi

fordulhat elő csupán a mesékben.

1. A méhecske beleesik a patakba.

2. A galamb csónakot hajtogat.

3. A méhecske megcsípi a vadász ujját.

4. Ez a legnehezebb: miután a méhecske

megcsípett valakit, el tud utána szállni?

”Aranylik a napsugár,

piroslik a rózsa már,

a pipacs is, mint a láng.

a nyár jött el mihozzánk.”

Horváth Imre: Mit kívánjak nyárra?

Homokvárhoz: kupacot, Horgászoknak: kukacot,

Hegymászóknak: nagy hegyet, hűs fagyihoz: friss jeget, folyópartra: fát, nagyot,

vakációt - száz napot!

Láb nélkül kel fel minden reggel. /Nap/

Mindig süt, és mégsem eszik tésztát. /a Nap/

Van egy virág, jól ismerem,

szúrós tövis között terem.

Hajnalpiros a levele;

mondd ki gyorsan, mi a neve? /rózsa/

-

Kis malacom zöld kötélen hízik. /tök/

-

A füledbe zizegek,

meg is csíplek, ha lehet. /szúnyog/

Füvek sűrűjében

barna zenész csücsül,

s lábával hegedül…

Cirr- cirr… száll a nóta,

kora reggel óta. /tücsök/

Ki visel nyáron is bundát? /róka, medve, nyúl/

Melyik ló fogja a halat? /háló/

Melyik levest nem lehet megenni? / a nyaklevest/

Mit csinál a föld, amikor esik az eső? /ázik/

Hogy hívja a lepke a pici gólyát? /kelepke/

Melyik ló vágja a füvet? /a sarló/

REJTVÉNY

Nyáron arat le a nép,

aztán megcsépel a gép,

a malom összevissza tép,

kenyérnek megsüt a pék.

Ha kitaláltad a megfejtést, anyával, vagy apával írasd fel egy papírra, írjátok rá a nevedet és dobd be az óvoda előterében elhelyezett „Rejtvény” feliratú dobozba. Aki július 23-ig be-küldi a helyes megfejtést, jutalmat kap.

„Nekiszaladt a fejem a kapu-

nak.”

(Zselyke)

Játék közben összevesznek. „Jól van, akkor nem játszom veled, ha nem játszol velem!”

(Jana)

Uzsonná

ra avo

kádó k

rémes

pirí-

tós va

n. „Nek

em ne

m ízlik

ez az

okádó

krém

.”

(Acsa

)

Gyümölcslevest töltünk.

„Ez milyen zöldségből

jött ki?” (Borisz)

2071 Páty Páskom köz 1. (Körtés Lakópark)

Telefon: 30-361-2083 Urbánné Kéri Nóra E-mail: urban.laszlo@t-online.hu

GYEREKSZÁJ

„Nekem is volt fülbevalóm, csak elhagytam

a lyukat a fülemből.” (Laura)

Zselyke

az óv

ó néni

hez: „M

ilyen

szép ü

nneplő

ruhád va

n,

összeh

ázasod

ol?”

„Képzeld én megnéztem a moziban az egyedik részét a Toy Storinak” (Teó)

A mászóka alatt a kavicsban játszanak. „Mondjuk, hogy ez a kavicsozó az óvoda.” (M.Zsófi)

Étkezés végén felháborodva:

„Zselyke, meg

Vilmos nem kívánták

meg az ebédet” - mondja T

oti.

(azt ak

arta m

ondani, hogy nem köszönték meg)

Sírva jön ki a csoportszobából. Miért sírsz Botikám - kérdezi Nóri - Már nem tudom. - mondja még midig sírva Boti. „Boti mindig azt szokta nekem

néha mondani, hogy Maja:”

(Maja)

- Ki tudja miért kell sokat tor-

náznunk - kérdezi az óvó néni

- Hogy erősek legyünk - mond-

ják a gyerekek.

- És miért kell, hogy erősek

legyünk? - óvó néni

- Hogy fel tudjunk emelni

egy nagy csiszológépet! -

válaszol Vitéz.

„Bátrak Éjszakáján a fogmosásnál keresi a szájöblítőjét. „Nem tudjá-tok hol van a köpőm?”

(Toti)

„Tetokálásom van, látod?” - Zsely-

ke büszkén mutatja a tetoválós

matricát a karján.

„Nekem tudod milyen színű fekete

szemüvegem van?...Szürke.”

(Mikolt Kata)

„Képzeld, nekem van vérnyomásom és felfújták a karomat.”

(Benedek)

- Mit tetszett a múzeumból?

- Hát amikor kijöttünk! - vála-

szolja Borisz.

Kiránduláson Bián megyünk át a busszal. „Nézzétek, mi erre szoktunk lakni!” - kiált fel Boti.

Kérdezi a logopédust: „Zsuzsi, mikor fog születni a

gyereked?” - Júniusban .

- Na akkor majd csak hozd be, én meg elleszek

vele. - mondja Acsa.

Testnevelés foglalkozás közben: „Zsuzsi, én bírom ám az erőt!” (Mikolt Kata)

„Én magadnak rajzolok egy csigát.”

(Tomi)

- Az én apukám új munkahe-

lyen dolgozik—mondja Boti

- Az enyém is, csak már ré-

gen! - válaszolja N. Kata

„Én olyan kórházban szü-

lettem, ahová anya is bemehetett.”

Mikolt Kata

Hannáéknak előző nap kifúrták a fülüket.

-De szép fülbevalótok van! És a fülfúráson

bátrak voltatok? - kérdezi Erika.

-Bátrak, csak sírtunk. - válaszol Jana.

Meglátja a Zsombi apukáját, aki nagyon magas, ránéz az óvó nénire és így szól: „Aszta, láttad, milyen nagy ember?”

(Izsák)

„Képzeld, olyan nagy vagyok, már tudok horkol-

ni!”

(Vitéz)

- Nem fázol így rövid újjú pólóban? -kérdezi az óvó néni

- Nem, nekem azt mondták, hogy itt meleg van, ebben az oviban. - mondja Benedek

„Engem otthon nem névnapoztak meg.” (Vitéz)

„Zsuzsi, itt van fű, neked fűztem!”

(Vitéz)