XII. évfolyam 5. (120.) szám 2009. január

„Világ proletárjai, egyesüljetek!”

A Marx Károly Társaság idõszaki lapjaAlapította: Ferencz Lajos

Tisztelt vendégeink, kedves barátaim!A Kubai Forradalom gyõzelmének 50.

évfordulóját ünnepeljük. Voltaképpenszólhatnánk 56 évrõl is, hiszen a KubaiForradalom elsõ szakasza 1953-tól 1959-ig tartott, a Moncada laktanya elleni fegy-veres támadástól a népi-nemzeti forradal-mi háború 1959-es gyõzelméig. A kubainép Fidel Castro vezetésével vívta ezt aháborút Fulgencio Batista diktatúrája el-len. Fidel Castro irányításával jött létre aJúlius 26-a Mozgalom, amely újraélesz-tette és a 20. század közepének viszonya-ira alkalmazta José Martí és a kubai füg-getlenségi háborúk történelmi örökségét,olyan körülmények között, amikor aSzovjetunió XX. kongresszusa meghir-dette a kapitalizmusból a szocializmusbavaló békés átmenet közvetlen lehetõsé-gét, amibõl néhány évtized múlva a szo-cializmusból a kapitalizmusba való békésátmenet valósult meg.

A Kubai Forradalom második szaka-sza 1959-tõl 1989-ig tartott. Ebben a pe-riódusban a Szovjetunió a világpiaci ártólfüggetlen, stabil áron vette át a kubai cuk-rot, ami egyrészt biztonságot jelentett Ku-bának, és lehetõvé tette a nyugodt terve-zést, másrészt tartósította a monokultúrátannak minden veszélyével együtt. Ez alattaz idõ alatt a Kubai Forradalom olyanéletviszonyokat teremtett a kubai nép szá-mára, amilyenek az ország elõzõ történe-tében sohasem léteztek, és nem léteztek,nem léteznek Latin-Amerika egyetlenmás országában sem. Felszámolták azírástudatlanságot, és kialakították azt azoktatási rendszert, amely nemcsak általá-nos és középiskolai oktatást biztosít azegész nép számára, hanem az ösztöndíjrendszer segítségével az egyetemi tanul-mányokat is lehetõvé teszi, még a legsze-

gényebb rétegek gyermekei számára is.Engedjék meg, hogy felidézzek egy sze-mélyes élményt, amely meggyõzõen bi-zonyítja, milyen távlatokban gondolkod-tak azok, akik a kubai oktatási rendszertkialakították. 1963-ban látogatást tettemegy hegyvidéki felsõoktatási intézmény-ben, ahol 4000 tanárt képeztek ki. A het-venes években egy úgynevezett VidékiIskolában tett látogatásom alkalmából,melynek neve a Kubai-Magyar Barátságiskola volt, az iskola fiatal igazgatónõjé-ben az egykori hegyvidéki tanárképzõ in-tézmény egyik növendékét ismertem fel.Kuba olyan ingyenes egészségügyi rend-szert alakított ki, amely nemcsak Latin-Amerikában egyedülálló, hanem a világszámos gazdag országa is elirigyelhetné.Miközben a Tõke mindenhatóságának hí-vei az egyedül üdvözítõ piacgazdaságrólbeszéltek és beszélnek, Kuba tanárokat ésorvosokat képzett ki az emberi tõkét sohanem látott, magas szintre emelve. A kul-túra és annak minden ágazata, a múzeum-és színházlátogatástól a filmmûvészetenát a könyvkiadásig az egész nép minden-napi szükségleteinek kielégítõje lett.

És mindezt Kuba az északi szomszéd,az Egyesült Államok állandó agresszióiközepette hozta létre. 1961-ben került sora Playa Girón-i zsoldos támadásra, ame-lyet a kubai nép, a hadsereg és a milícia72 óra alatt számolt fel. Ekkor szenvedteel az Egyesült Államok elsõ katonai vere-ségét Latin-Amerikában.

1962-ben az Októberi Válság néven el-híresült kubai válság állt a világ figyel-mének középpontjában. Kevés hitelesdolgot tudtunk meg errõl akkoriban. A vi-lágsajtó arról tudósított, hogy kivonták aszovjet rakétákat Kubából, a Szovjetunióés az Egyesült Államok megállapodott

egymással. Hruscsov és Kennedy a világ-béke megmentõinek szerepében tetsze-legtek. A kilencvenes évek óta többet tu-dunk arról, mi történt voltaképpen 1962októberében. Publikálták Fidel Castro ésHruscsov levelezését, és Ignacio Ramonethíres interjúkönyvében, a 100 óra Fidellelcímû könyvben maga Fidel Castro elem-zi az Októberi Válság eseményeit. Vagyfél évvel a válság elõtt a szovjet és a ku-bai hírszerzés tudomást szerzett a Kubaellen készülõ amerikai agresszió tervérõl.Ekkor még nem lehetett tudni, hogy kato-nai támadásról, vagy blokádról lesz-e szó.Fidel Castro azt javasolta a szovjet veze-tésnek, hogy írjanak alá katonai egyez-ményt Kuba és a Szovjetunió között, Ku-bát a szocialista tábor elidegeníthetetlenrészének nyilvánítva. Erre a Szovjetuniónem volt hajlandó, helyette a rakéták Ku-bába való telepítését indítványozta, amita kubai vezetés kénytelen-kelletlen elfo-gadott. A válság kirobbanása után a Szov-jetunió az Egyesült Államokkal, anélkülhogy a tárgyalásokba a kubai vezetést be-vonta volna, megállapodást kötött, és ki-vonta a szovjet rakétákat Kubából. Nemszámolták fel a guantánamói amerikai ka-tonai támaszpontot, a Szovjetunió elfo-gadta a Kuba körül létrehozott amerikaiblokád létezését. Vannak megállapodá-sok, amelyekrõl nem szokás írásos doku-mentumokat hagyni, ám a késõbbi ese-ményekbõl nyilvánvaló, hogy a Szovjet-unió elfogadta azt is, hogy Latin-Ameri-ka az Egyesült Államok érdekterülete.

A baráti felszín alatt a mélyben továbbforrongtak az ellentétek. Ezek legvilágo-sabban a Latin-Amerika politikában je-lentkeztek. Kuba egyértelmûen támogat-ta a latin-amerikai népek forradalmi moz-galmait, elvi és gyakorlati segítségetnyújtva harcukhoz, miközben a szovjetirányvonalat elfogadó latin-amerikaikommunista pártok szembefordultak aföldrész forradalmi törekvéseivel. A teljesigazság érdekében ne hallgassunk arrólse, hogy hasonló magatartást tanúsítottazoknak a pártoknak a nagy része is, ame-lyek a kínai irányvonal követõinek val-lották magukat. Legszemléletesebb pél-dája ennek az, ahogyan elárulták Bolíviá-

Simor András:

Kuba nincs egyedülElhangzott 2009. január 16-án, a Vasas Szakszervezetszékházában tartott ünnepi megemlékezésen.

2009. január 2

ban Che Guevara gerillaháborúját. Szé-gyenteljes szerepet játszott ebben MarioMonje és Oscar Zamora, miközben bolí-viai kommunisták, például a Peredo-testvérek, életüket áldozták a hazájuk fel-szabadításáért folyó harcban.

A nyolcvanas években a kubai veze-tést nem érték váratlanul azok az esemé-nyek, amelyek a Szovjetunió megszûné-séhez és a magukat szocialistának nevezõországok rendszerváltásához vezettek.Fidel Castro két híres beszédére gondo-lok. Az elsõben arról szólt, hogy ha akad-nak szocialista országok, amelyek kapi-talista útra akarnak térni, engedtessékmeg kapitalista országoknak, hogy a szo-cialista utat válasszák. A másodikban mégkonkrétabban figyelmeztette Kuba népéta bekövetkezendõ eseményekre. Aztmondta, ha egy nap arra ébredünk, hogynem létezik többé a Szovjetunió – és eztakkor mondta, amikor a Szovjetunió méglétezett –, Kuba akkor is továbbhalad amaga választotta úton. Nem a veteránokathívta össze, még csak nem is a párttago-kat, Kuba egész népéhez szólt. Ismét sze-mélyesen tapasztalhattam, hogy bár a ku-bai embereket meglepte ez a beszéd, sem-milyen bizalmatlanság nem ébredt ben-nük, megszokták, hogy vezetõik mindigigazat mondanak nekik. A havannai taxi-sofõrök ez idõ tájt már azt mondogatták,hogy Gorbacsov vagy az CIA vagy azIntelligence Service embere.

A Kubai Forradalom harmadik szaka-sza 1989-ben kezdõdött és tart napjain-kig. A Rendkívüli Idõszakkal kezdõdött,amelynek legnehezebb szakasza 1995-igtartott. A kubai nép jelszava ez volt:resistir, luchar, vencer – ellenállni, har-colni, gyõzni. És a kubai nép ellenállt, akubai nép harcolt, a kubai nép gyõzött.Valósággal háborús körülmények közöttkellett teljes kereskedelmét és gazdasá-gát átalakítani, miközben az Egyesült Ál-lamok még kegyetlenebbé tette a Kubaelleni blokádot.

Ám bebizonyosodott az is, mennyirehiteles volt Kuba politikája, amikor bízotta latin-amerikai népek forradalmi erejé-ben, és támogatta ezeket a népeket forra-dalmi megmozdulásaik idején. 1989-ben,egy idõben a Berlini Fal lebontásával, fel-lázadt a caracasi nép a Világbank neolibe-rális csomagterve ellen, és ezzel megkez-dõdött a Bolivári Forradalom, amely né-hány év múlva kormányra juttatta demok-ratikus választásokon Hugo ChávezFríast, a venezuelai nép forradalmár veze-tõjét. Megkezdõdött Venezuela életénekradikális átalakítása. Bolíviában, aholnemcsak a pártok árulták el CheGuevarát, hanem a megfélemlített indiánparasztok is, megmozdult az ország benn-szülött indián népe, az indián közösségek,

a szakszervezeti mozgalmak, és kormánytalakíthatott Evo Morales, Bolívia és La-tin-Amerika elsõ indián elnöke. Balolda-li kormányok jöttek létre Ecuadorban, Pa-raguayban, Hondurasban. Ismét kormány-ra kerültek Nicaraguában a sandinisták.Kuba nincs egyedül, hitelesebb szövetsé-gesei vannak, mint azelõtt voltak.

Kuba, Venezuela, Bolívia kezdemé-nyezésével létrejött az ALBA (BoliváriAlternativa Amerika számára) elnevezé-sû gazdasági szövetség, melyhez csatla-kozott Ecuador, Nicaragua, Honduras, ba-ráti szálakat ápol vele Argentína, Uru-

guay, Brazília. José Martí és SimónBolívar álma megvalósulóban van a maiLatin-Amerikában. Ha megerõsödik akontinens gazdasági egységtörekvése, azEgyesült Államok végleg elveszti a hátsóudvarának nevezett földrészt. A világ el-nyomott népei, haladó gondolkodói ezértfordulnak reménykedve Latin-Amerikafelé. Ha a 21. század Kuba és Latin-Ame-rika évszázada lesz, nem kell attól retteg-nünk, hogy a barbárság ideje köszöntránk, veszélyeztetve a földgolyón azegész emberiséget. Köszönöm a figyel-müket.

„A zsarnokságot megdöntöttük. Óriási azöröm. De sok még a tennivaló. Nem áltat-juk magunkat azzal, hogy ezentúl mindenkönnyebb lesz. Ezentúl talán még nehe-zebb lesz.”

Ezt mondta Fidel Castro fõparancsnokHavannában, 1959. január 8-án. Sokan elsem képzelték, milyen kihívások várnakránk.

Néhány nap múlva Fidel meghirdetiaz ország önrendelkezési jogát, és felhív-ja az Egyesült Államokat, hogy azonnalvessen véget az agressziónak, a szemé-lye elleni merényleteknek és az USA- po-litikusok uszításainak.

A forradalom gyõzelme reális lehetõ-séget teremtett a kubai nép számára, hogytörténelmében elõször, gyakorolja az ön-rendelkezés jogát. Sem az amerikai el-nök, sem a Kongresszus, sem az amerikaikövetek nem rendelkezhetnek többé ar-ról, hogy Kuba mit tehet, mit nem.

A felemelkedés számaiAz ország gazdaságát akkoriban fej-

letlen ipar jellemezte, amely erõsen füg-gött a cukortermeléstõl. A mezõgazdasága nagybirtokokon összpontosult, tulajdo-nosaik a teljes mezõgazdasági terület75%-át ellenõrizték. A gazdasági tevé-kenység javarészét és az ország ásványikincseit az amerikai tõke tartotta kézben.Övé volt, többek közt, a termõterületeknegyede (1,2 millió hektár), a cukoriparzöme, a nikkeltermelés, kõolaj-finomítás,villany- és telefonszolgáltatás nagy része.Ugyanez vonatkozik a bankokra. AzUSA piacain bonyolódott le a kubai be-hozatal és kivitel közel 70%-a. Magasvolt a munkanélküliség és az írástudat-lanság, nyomorúságos az egészségügyihelyzet, a lakosság nagy többségénekélelmezése.

1958-ban a lakosság 50%-a csupán ajövedelmek 11%-ával rendelkezett, 26%egy 5 százaléknyi kisebbségnek jutott.

Burjánzott a rasszizmus, a korrupció, aprostitúció és a koldulás. A legégetõbbszociális és gazdasági problémák megol-dásához elengedhetetlen volt, hogy a népszabadon rendelkezhessen az ország ter-mészeti kincseivel és erõforrásaival. Mégaz 1940-es alkotmány kimondta, össz-hangban a nemzetközi jog normáival,hogy Kubának joga van ezekkel a forrá-sokkal rendelkezni, kötelezettséget vál-lalva az érintett országok (Kanada, Spa-nyolország, Anglia) kártalanítására. Aforradalmi kormány életbe léptette eze-ket a rendelkezéseket, megtagadta azon-ban a kártalanítást az Egyesült Államok-tól.

A földeket a kubai kormány a parasz-tok tulajdonába adta, akik addig félfeu-dális viszonyok között, mérhetetlen sze-génységben éltek, és a rendelkezésére ál-ló erõforrásokat a gazdálkodás fejleszté-sére, a lakosság életkörülményeinek ja-vítására fordította.

Az iparosítás lehetõvé tette, hogy meg-kezdjük a termelés diverzifikálását. Agazdasági válságig, amely a Szovjetunióés az európai szocialista tábor megsem-misülésével kezdõdött, Kubában a forra-dalom óta tizennégyszeresre nõtt az acél-gyártás, nyolcszorosra a villamosenergia-termelés, hatszorosra a cement, négysze-resre a nikkel, tízszeresre a mûtrágya elõ-állítása, négyszeresre a kõolaj-finomítás(a Cienfuegosban létesített új finomítótnem számítva). A textilgyártás meghat-szorozódott, a turistaforgalom háromszo-rosára emelkedett. Új iparok és iparágaklétesültek, mint a gépgyártás, az elektro-nika, az orvosi felszerelések gyártása, agyógyszer-, építõanyag- és üvegipar stb.Korszerûsödött a cukor-, az élelmiszer-és a könnyûipar. Kifejlõdött a biotechno-

A Forradalom 50 éve*

*Lázaro Barredo Medina cikke a kubai forradalomgyõzelmének 50. évfordulóján. Megjelent a„Granma Internacional Digital” ez év január else-jei számában. Az írást rövidítésekkel közöljük.

3 2009. január

lógia és sok más tudomány. Erõfeszíté-seket tettünk az infrastruktúra javítására:autópályák épültek, korszerûsödtek a ki-kötõk. A szociális szükségleteket sikerültmegfelelõen kielégíteni, bár a lakáshiánytovábbra is probléma.

Szociális és kulturális vívmányokA termelési kapacitások fokozatos bõ-

vítésével és széleskörû szociális progra-mokkal erõteljesen visszaszorítottuk amunkanélküliséget. Az írástudatlanok ésfélanalfabéták száma, amely 1958-ban el-érte a 2 milliót, ma már gyakorlatilag nul-la. 1958-ban 600 000 gyerek nem járta kiaz alapfokú iskolát, miközben a tanítók58%-ának nem volt állása. Az iskolásko-rú gyerekeknek csak 45,9%-a volt beírat-va, és ezeknek is csupán 6%-a végezte elaz alapfokú iskolát. Az egyetemeken alig20 000 diáknak jutott hely.

A forradalmi kormány tömegesalfabetizációs kampányt indított. Iskolákszéles hálózata létesült országszerte, többmint 300 000 tanító és tanár dolgozott eb-ben a szektorban teljes munkaidõben. Aziskoláskorú gyerekek 100%-a van beírat-va, 98%-uk elvégzi az alapfokú, 91% aközépiskolát. Minden tizenegyedik ál-lampolgár egyetemi végzettséggel ren-delkezik, az egyetemeken 650 000 hallga-tó tanul. Az oktatás mindenütt ingyenes.

A közegészségügy helyzetét 1958-banleginkább az jellemezte, hogy a gyermek-halandóság 60 ezrelék volt, és minden10 000 szülõnõ közül 118 meghalt. A tu-berkulózis halálozási aránya 15,9 ezre-lék; a mezõgazdasági körzetekben a la-kosság 36%-a bélférgektõl szenvedett; avárható életkort 58,8 évre becsülték. Vi-déken egyetlen orvos jutott közel 2 és fél-ezer lakosra. Ma az egészségügyi ellátásingyenes, több mint 70 000 orvosunk van,közülük kb. 30 ezren teljesítenek szolgá-latot külföldön. 700-nál több kórház éspoliklinika mûködik; a rendszeres és tö-

meges oltások nyomán gyakorlatilag nemléteznek többé olyan betegségek, mint agyermekbénulás, diftéria, kanyaró, sza-márköhögés, tetanusz, rubeola, fültõmi-rigy-gyulladás, hepatitisz B. A gyermek-halandóság 5,3 ezrelék (ami jobb arány,mint az Egyesült Államoké és sok fejlettországé), a várható életkor meghaladja a77 évet.

Arcátlan szuperhatalmi önkényAz utóbbi negyvenöt évben az USA

megtiltott minden árucserét Kubával, be-leértve az élelmiszer- és gyógyszerkeres-kedelmet is; nem vásárolnak cukrot, meg-tiltották állampolgáraiknak, hogy Kubá-ba utazzanak, megtorlással sújtják azokata harmadik országokat, amelyek ameri-kai eredetû, amerikai alkatrészeket tartal-mazó, vagy amerikai technológiávalgyártott termékeket exportálnak Kubába.Az USA megszakította kapcsolatait azok-kal a harmadik országbeli bankokkal,amelyek dolláros ügyleteket folytatnakvelünk; rendszeresen beavatkozik, hogymás országok kormányai, szervei, intéz-ményei ne kereskedjenek Kubával, és nenyújtsanak segélyt a szigetországnak.

Miután Kuba elvesztette kelet-európaipiacait, az USA kormánya 1992-tõl meg-szigorította a blokádot: életbe lépett aTorricelli-törvény, amely „a demokrati-kus és az emberi jogok védelme” ürügyénmegtiltja, hogy az amerikai vállalatokharmadik országbeli partnerei, akik ezek-nek az országoknak a törvénykezése alátartoznak, kereskedelmi és pénzügyi mû-veleteket bonyolítsanak le Kubával (külö-nösen élelmiszerek és gyógyszerek vo-natkozásában), és 180 napra kitiltja azamerikai kikötõkbõl azokat a hajókat,amelyek árut szállítanak Kubába vagyKubából. Ezek a rendelkezések nemcsakKubát károsítják, hanem sértik más or-szágok szuverenitását és külkereskedel-mi szabadságát is.

1996 márciusában az USA életbe lép-tette a Helms-Burton törvényt, amely ma-gának követeli a jogot, hogy harmadik or-szágok polgárait amerikai bíróság elé ál-lítsa, kiutasítsa, vagy megtagadja tõlük éslegközelebbi hozzátartozóiktól a beuta-zási vízumot, akadályozva ezzel Kubaerõfeszítéseit gazdasága helyreállításá-ban. A legutóbbi években fogadták el aBush-tervet, amely gyarmatosítani kíván-ja Kubát, és megbízza az amerikaikülügyminisztériumot: nevezzen ki „kor-mányzót” a forradalmi rendszer megdön-tése utáni „átmeneti” idõszakra. Ez a tervmilliós nagyságrendû támogatást irányozelõ a Miamiban székelõ terrorista csopor-toknak, valamint az USA havannai Ér-dekvédelmi Irodája által irányított zsol-dosoknak. A Kuba elleni piszkos hábo-rúban olyan módszereket is alkalmaznak,mint a bakteriológiai hadviselés a mezõ-gazdaságban (állattenyésztõ üzemek, cu-kornád- és dohányültetvények ellen), sza-botázsok, légi bombázások, az ország ve-zetõi elleni merényletek.

Nem hódolunk megA 90-es évek elején, miután megsem-

misült a Szovjetunió, Kuba hónapok alattelveszítette piacait, GDP-je meredekenesett. A nemzetközi reakció által elszige-telt és gyalázott forradalmi ország elvi-selte ezt a csapást; bebizonyította, hogysaját fényével, nem kölcsönfénnyel ra-gyog, és soha nem volt senkinek a mel-lékbolygója. Az állhatatosság rendkívülipróbája volt ez, amelyben a lakosságtöbbsége hiteles értékeket és erkölcsi el-veket mutatott fel, tudatosan és követke-zetesen támogatta politikai vezetõit.Nemcsak a szociális eredményeknek voltez köszönhetõ, hanem annak is, hogy anép döntõ többsége folyamatosan meg-gyõzõdött róla: kormánya a legnehezebbidõkben is a lakosság érdekeiért cselek-szik.

Ma már közhelyszámba megy, hogyVanessa Redgrave egyike a film legna-gyobb mûvészeinek. A színésznõ 45 év-vel ezelõtt járt elõször Kubában; mostanilátogatására abból az alkalomból kerültsor, hogy bemutatják „A láz” c. filmjét,amelyet fia, Carlo Nero rendezett.

Ez a hatalmas alkotás lenyûgözte aChaplin Terem közönségét a vetítés 83perce alatt. A mûvésznõ több monológotmond közvetlenül a kamerába. A rendezõdramatizált jeleneteket is bevág, többekközt Michael Moore-ral, Angelina Joliehollywoodi filmcsillaggal, és saját húgá-val. Felhasználja az animációt is. Sajtóér-

tekezletükön Redgrave és Nero elmond-ták, hogy hat éven át forgatták filmjüket,amely Wallace Sharon író és színész szín-padi monológján alapul. „Büszke vagyokerre a filmre – mondta Redgrave. – Csodá-lom és tisztelem a fiamat, tökéletesen meg-bízom benne mint emberben, rendezõben,íróban és gondolkodóban.

Carlo Nero szerint – aki Franco Neroolasz filmszínész fia – filmjük nagyon sze-mélyes jellegû, megmutatja, „hogyan köte-lezte el magát Vanessa a politikában”.Többször is szó esett a sajtóértekezletenKubáról, a mûvésznõ politikai meggyõzõ-désérõl, amelyhez mindvégig hû maradt.

„l963-ban jöttem elõször Kubába másodikférjemmel, Tony Richardsonnal, két lá-nyom, Joely és Natasha apjával, aki a„Tom Jones” c. film rendezéséért két Os-car-díjat kapott. Elsõ látogatásomkor gaz-dag emberek egykori luxusrezidenciáin jár-tunk, amelyeket óvodákká, árvaházakká,általános iskolákká alakítottak át. Akkori-ban kezdett szenvedélyesen érdekelni a ne-velésügy, és tapasztaltam, hogy Kuba mi-lyen eltökélten és következetesen törekszikrá, hogy az oktatás és nevelés minden gye-rek természetes joga legyen. Ez volt egyi-ke azoknak a dolgoknak, amik megváltoz-tatták az életemet. A keresetem egy részét

Vanessa Redgrave Havannában forgat*

2009. január 4

arra fordítom, hogy óvodát tartsak fennLondonban 3-5 éves gyerekek részére. Afiam is oda járt. A tapasztalataim arra kész-tettek, hogy az UNICEF nagykövete le-gyek. Kubán kívül nem ismerek még egyországot, ahol a kormány annyira a priori-tások csúcsára állítaná a nevelés- és okta-tásügyet. Ezt a Gyermekek AlapjogainakNyilatkozata is elismeri, amelyet 1989-benvalamennyi ország aláírt.

Kuba rengeteget tesz a gyerekek tanítá-sáért és egészségéért, a legnagyobb nehé-zségek között is, ezt én nagyszerûnek talá-lom. Azt hiszem, ha más kormányok is ígyjárnának el, megváltozna a világ. Ezt én

mint anya, mint öt unoka nagyanyja, mintasszony és mûvész valami csodálatosnaktartom. Nagyszerû szellemrõl tanúskodik,amit én a legõszintébben tisztelek. Nemsikerülhetett volna, ha az emberek nagytöbbsége nem támogatja.

Ma reggel Carlo fiammal egy általánosiskolában jártunk. Ott is örömteli kapcso-latot, kölcsönös gyengédséget tapasztal-tam a gyerekek és tanítóik között.”

Több újságíró arról kérdezte a színész-nõt, hogy mit jelentett az õ nemzedéke szá-mára a kubai forradalom. A válasz: ujjon-gó örömöt, elszántságot, ellenállást, pers-pektívát. „Hiszem, hogy ezekben a nagyon

kemény idõkben, amelyek nemcsak Kubaszámára oly nehezek, Önök nap mint napérezhetik, mennyire fontos részei a világ-nak; és amikor egyszerre tartják a szemü-ket a jelenen és a jövõn, a gyerekeken, ak-kor ez ajtókat nyit meg, amelyek hosszúidõn át zárva voltak, és sok igaz barátotszerez Önöknek. Számomra kiváltság,hogy itt lehetek. Ebben a világban, amelynem éppen a lehetséges világok legjobbi-ka, a most zajló fesztivál gyõzelem az os-toba és kártékony blokádpolitikán.”*Mireya Castañeda beszámolója a„Granma Internacional” 2008. dec. 12.-iszámában.

Kedves Feri!Elnézésedet kérem, hogy nem postafor-

dultával válaszolok; kicsit összesûrûsödteknálam a dolgok az elmúlt hetekben, és a té-ma sem egyszerû. Rendszeres kifejtésérenem is vállalkozom, csak néhány hevenyé-szett megjegyzésre.

Úgy gondolom, a legfontosabb az, hogyélesen megkülönböztessük a cionizmus és ajelenlegi izraeli kormányzati rendszer kriti-káját az antiszemitizmustól. Utóbbi a rasz-szista ideológiák eleme, és szerves része szá-mos fasiszta eszmerendszernek (nem mind-egyiknek: Mussolini fasizmusa csak a végefelé lett antiszemitává, addig élvezte a zsidónagytõkések támogatását). Minden fasizmusrasszista, de nem mindegyik antiszemita: azsidó fasizmus rasszizmusa pl. elsõsorban –bár nem kizárólag – arabellenes.

Attól tartok, erõsen idegenkedsz a „zsi-dó fasizmus” kifejezéstõl. Pedig van ilyen:a fasizmus ugyanis nem etnikai, hanem po-litikai jelenség, és a számos ágra oszló cio-nista mozgalomnak is van fasiszta szárnya(amelynek történetében megtalálhatók azOradourra és Lidicére emlékeztetõ cselek-mények is).

Honnan ered a mai szörnyû helyzet, a csil-lapíthatatlan ellenségeskedés zsidók és ara-bok, két etnikailag rokon népcsoport között?

A két nép évszázadokon át testvéri bé-kességben élt egymás mellett ugyanazon aközös területen, ahogy arról – egyebek közt– Kardos G. György kitûnõ regénye, az„Avraham Bogatir hét napja” beszámol. Eza békés együttlét folytatódhatott volna Izra-el független államiságának kikiáltása utánis, annál is inkább, mert az ENSZ 1947-eshatározata, amelyet a Szovjetunió is támo-gatott, két független állam létesítését java-solta a történelmi Palesztinában: a zsidó ál-lamét, a terület 55%-án, és egy arab álla-mét, a terület 45%-án. Amikor azonban1948-ban Izrael Állam megalakult, vezetõisemmibe vették az ENSZ érvényes határo-zatát: Izrael a terület 78%-át vette birtoká-ba, megakadályozta az önálló arab állammegalakulását, és 700 000 palesztint elûzött

otthonából; a menekültek azóta sem térhet-tek vissza, táborokban élnek, többnyirenyomorúságos körülmények között, és aszámuk az évek során egyre nõtt.

Mi az oka ennek a helyzetnek? Az izra-eli kormányok cionista politikát folytatnak,Nagy-Izrael kialakítására törekszenek,amely egyesítené a világ zsidóságának je-lentõs részét. Ez így elméletben talán nemis hangzik rosszul. Csakhogy nagyon ke-vés a mûvelhetõ földterület, kevés a víz, azország földrajzilag alkalmatlan a bevándor-lók egymást követõ hullámainak befogadá-sára. A földet és a vizet az araboktól kellelvenni, a területet hódító háborúkban meg-nagyobbítani. Az izraeli kormányok fõ tá-mogatója ebben a törekvésükben az USA,részint belpolitikai okokból (mert sok agazdag zsidó szavazó, állásfoglalásuk dön-tõ lehet a választásokon), de fõleg azért,mert Izrael stratégiailag kulcsfontosságú aközel-keleti olaj megszerzése szempontjá-ból. Ezért Izrael az USA biztatására, ame-rikai segítséggel felépítette a Közel-Keletleghatalmasabb, legmodernebbül felszereltés legjobban kiképzett hadseregét, amelyegymagában erõsebb a széthúzó arab álla-mok hadseregeinél együttvéve. Katonai fö-lénye révén Izrael elfoglalta a Jordán folyónyugati partját és a Gázai övezetet; tömege-sen ûzte el az arab lakosságot, településeketés katonai támaszpontokat létesített a meg-szállt területeken. Ezek szétdarabolják a ko-rábban összefüggõ palesztin területeket, éslehetetlenné teszik egy palesztin állam lét-rejöttét. Az elûzött, üldözött palesztinok-nak (különösen a Szovjetunió megsemmi-sülése óta) szinte semmi lehetõségük jogoselemi követeléseik érvényesítésére (pl. ar-ra, hogy menekülttáborok helyett ismét sa-ját otthonukban élhessenek); beszorítottsá-gukban kõvel dobálják a tankokat, és – kö-vetve a gyarmati felszabadító harcok kezde-ti szakaszának taktikáját – merényletekethajtanak végre, nem kímélve a polgári la-kosságot. Az ellenállást, bármennyire kez-detlegesek és nemegyszer visszataszítóakis a formái, a kormány semmiféle erõfö-

lénnyel nem fogja megtörni; békére pedigegyelõre nem hajlandó (Rabin miniszterel-nököt, aki belátva a helyzet tarthatatlansá-gát, lépéseket tett a béke irányában, megöl-te saját honfitársa, egy zsidó diák).

A zsidó népnek természetesen joga vanhozzá, hogy önálló országa legyen, és hamegtámadják, védekezzen. A palesztin nép-nek talán nincs ehhez joga? Enyhén szólvaegyoldalúság, ha a „terrorista” jelzõvelegyes-egyedül az otthonaikból elûzötteketbélyegzik meg, fenntartva az önvédelem jo-gát a másik fél részére, amelyik bulldózer-rel takarítja el amazok házát és otthonát.

A zsidó lakosság egy része – sajnos,egyelõre csak egy számban nem jelentõskisebbsége – kezd ráébredni, hogy nincsmás út, mint a megbékélés. Ellenállás bon-takozik ki a kormányok agresszív fasisztapolitikája ellen: ilyen volt az elsõ libanoniháború idején a „Békét most!” mozgalom,vagy késõbb a diákok és a tartalékos tisztekmozgalma, akik személyes szabadságukkockáztatásával megtagadták a katonaiszolgálatot a megszállt területeken. Õk azantifasiszta ellenállás hõsei. (Akárcsak aza világhírre szert tett zsidó ügyvédnõ,Felicia Langer, aki arra specializálódott,hogy üldözött arabokat védjen a zsidó bíró-ságokon.) Ezekben a haladó mozgalmak-ban zsidók és arabok együtt harcolnak a kö-zös cionista ellenség ellen; ahogy az Izrae-li KP-ban is mindig egységben léptek fel.

Köteteket lehetne írni a részletekrõl, azegyes kérdésekrõl külön-külön: a megtorlá-sokról, az üldözött palesztinok szenvedé-seirõl (amelyekben szinte lemásolódik azsidóknak a náci rendszerek alatt elszenve-dett sorsa). Lehetne írni az arab ellenállásellentmondásairól, haladás és iszlám fana-tizmus keveredésérõl, számos elemrõl,amely bonyolítja a helyzetet és a dolgoktárgyilagos megítélését. De talán majd más-kor. Hajtsunk fejet a hõsök elõtt, és külön-böztessük meg az agresszort áldozataitól.

Barátsággal ölellek

Rozsnyai Ervin

Levél lelkész barátomhoz a palesztin kérdésrõl

5 2009. január

A világhírû nyelvész és politikai publicis-ta beszélgetése Sameer Dossani külpoli-tikai szakértõvel. Forrás: „ForeignPolicy in Focus”, 2009. január 16.(Rövidített szöveg.)

Kérdés: Az izraeli kormány és sok iz-raeli és amerikai hivatalos személy sze-rint a Gáza elleni támadás célja, hogy vé-get vessenek a Gázából Izrael ellen irá-nyuló rakétatámadásoknak. De sok meg-figyelõ azt állítja, hogy ha valóban ezvolna az ok, akkor Izraelnek inkábbújabb erõfeszítéseket kellett volna ten-nie, hogy meghosszabbítsák a december-ben lejárt tûzszüneti megállapodást,amely csaknem véget vetett a rakétatá-madásoknak. Az ön véleménye szerintmelyek az izraeli akció valódi indítékai?

Chomsky: Izraelnek világos program-ja van. Józan héják, mint Sharon, meg-értették: õrültség 8000 telepesre vigyáz-ni Gázában, akik jelentõs katonai erõkvédelme alatt igénybe veszik a földekegyharmadát és a szûk erõforrások nagyrészét, miközben a körülöttük élõ lakos-ság jóformán elrothad. Jobb lesz kivonniõket onnan, és átirányítani a NyugatiPartra. Nem is titkolták valódi céljaikat.Amikor párezer embert kivontak Gázá-ból, kiterjesztették a telepítési programo-kat a Nyugati Partra. Így Gáza ismét ket-reccé változott, lényegileg börtönné: Iz-rael tetszése szerint támadhatja, közbenpedig a Nyugati Parton megvalósíthatjacéljait.

Nem is titkolták. Pár hónappal a kivo-nulás után, Ehud Olmert az Egyesült Ál-lamokba látogatott. A Kongresszusegyüttes ülésén nagy tapsot kapott az akijelentése, hogy vitán felül áll a zsidóktörténelmi joga Izrael egész földjére. Kö-zölte: Izrael fõleg az értékes földeket éserõforrásokat fogja bekebelezni, amelyekközel vannak az 1967-es határhoz. Ez aföld ma mögötte van az annexiós falnak,amelyet Izrael épített a Nyugati Parton.Magába foglalja a mûvelhetõ területeket,a fõ vízkészleteket, a Jordán-folyó völ-gyét (amely kb. a Nyugati Part egyhar-mada, és a 60-as évek második fele ótafolyik a betelepítése). Az egész területetautópályákkal szelik át; kantonokba szo-rítják az arab lakosságot, ellenõrzõ pon-tokat állítanak fel, és más módokon iszaklatják a palesztinokat. Ha pedig tá-vozni akarnak, annál jobb.

Kérdés: A Biztonsági Tanács tûzszü-neti felhívást fogadott el. Az USA tartóz-kodott, nem vétózott. Gondolja, hogy tör-tént valami elmozdulás?

Chomsky: Az 1967-es háború után a

BT több határozatban elítélte Izrael ter-jeszkedési törekvéseit, Jeruzsálem köz-igazgatási átvételét, új települések léte-sítését, amelyekrõl mindenki tudta, Izra-el is, hogy sértik a genfi konvenciókat.Izrael a hatá-r o z a t o k a tnem vette tu-domásul. Azoslói megál-lapodás éve-iben folya-matosan nõttaz új telepü-lések száma,noha a meg-állapodást ezsértette. AClinton-kor-m á n y z a tutolsó évei-ben az új te-lepülések lé-tesítése meg-gyorsult, és af o l y a m a tazután isfolytatódott.

Ezt a po-litikát azUSA kolla-b o r á n s a i ,Jordánia ésEgyiptom issegítik. Ha aNyugati Par-ton tüntetésvan Gáza tá-mogatására,a Fatah biz-tonsági erõiszétverik. AFatah ma-napság töb-bé-kevésbéIzrael helyi rendõrségeként mûködik. AGáza elleni támadás arra irányul, hogyne legyen semmiféle ellenállás, a külföl-di diplomáciát pedig késleltessék a be-avatkozással, amíg csak lehet, hogy aztánkész tények elé állítsák. Mindez tökélete-sen érthetõ. Ha be akarsz kebelezni egyországot, amelynek népe nem akarja ezt,mi mást tehetnél?

Ezt a tragédiát itt írják, nálunk. A saj-tó hallgat róla, és többnyire a tudomá-nyos világ is; de tény, hogy volt már po-litikai rendezés a napirenden az utóbbi30 évben. Kétállamos rendezés lett volnaez. A fõbb arab államok, a Palesztin Fel-szabadítási Szervezet (PLO) támogatásá-

val, ilyen tartalmú határozati javaslatotterjesztettek a BT elé. De az USA meg-vétózta. A Clinton-kormányzat utolsóéveiben kétoldalú tárgyalás folyt Izraelés a palesztinok között, amelyet az USA

szervezett, de õ maga nem vett részt ben-ne. A felek nagyon közel jártak a meg-egyezéshez, mégpedig gyakorlatilag tel-jes nemzetközi támogatással, amely ma-gába foglalta az Arab Ligát és a Hamasztis. Olykor még az amerikai sajtó is kö-zölte Iszmail Hanija és más Hamasz-vezetõk nyilatkozatait arról, hogy igen,kétállamos rendezést akarunk. Ugyanígyírt a Hamasz szíriai számûzetésben élõpolitikai vezetõje, Khalid Mesh’al is.Ezekrõl az állásfoglalásokról azonbanhallgat a nyugati sajtó. A tapasztalatokazt mutatják, hogy sem Izrael, sem azUSA nem akar politikai rendezést. Ez itta probléma.

Noam Chomsky a palesztin kérdésrõl

2009. január 6

Az USA által támogatott kísérlet célja,hogy túlerõvel térdre kényszerítsék aHamaszt. Ez a kísérlet valószínûlegcsak fokozza a mozgalom vonzerejét.

Izrael a Gáza elleni pusztító táma-dás megindításáról egy szombati na-pon határozott. „Döntõ csapás” volt –ujjongott az ország legnagyobb pél-dányszámú lapja, a „Jediot Aharonot”:„a meglepetés ereje növelte az áldoza-tok számát”. A „Ma’ariv” napilapegyetértett: „Megrémítettük és megfé-lemlítettük õket.”

A föld egyik legzsúfoltabb és leg-nyomorgóbb szelete elleni támadás ke-gyetlensége nem kérdéses. Amióta Iz-rael 41 évvel ezelõtt elfoglalta és meg-szállta, a blokádba zárt Gáza elleni leg-véresebb támadás során legalább 310embert megöltek, és több mint ezretmegsebesítettek már az elsõ 48 órában.

Az ENSZ szerint legalább 56 civilhalt meg, amikor Izrael az USA általszállított F-16-osokat és Apache heli-koptereket vetett be a Hamasz érde-keltségéhez sorolt polgári célpontokellen; ennek során egy mecset, az isz-lám egyetem és magánházak is meg-sérültek. A Hamasz katonai és politikailétesítményei nagyrészt üresek voltak,de a lakóterületek rendõrõrszobáibanhemzsegtek az emberek, amikor porrázúzták õket.

Amint Amos Harel izraeli újságíróírta a „Ha’arec”-ben a hétvégén, „lát-hatóan nem vagy alig törõdtek az ártat-lan civilek sorsával”, miként azt azUSA iraki hadmûveletei során is ta-pasztalhattuk. A csapások elsõ hullá-mában életét vesztette nyolc tizenévesdiák is, akik buszra vártak, és egy csa-lád négy lánya Jabalijában (a lányokegy és tizenkét év közöttiek voltak).

Akik nem tudják felmérni, hogyezek az atrocitások milyen hatást gya-koroltak világszerte az arabokra és amohamedánokra, kapcsoljanak olyanmûholdas TV-állomásokra, amelyeketa Közel-Keleten állandóan figyelem-mel kísérnek, és amelyek – a nyugati-aktól eltérõen – nem szokták fehérremosni a terror elleni háborúk nevébengyakorolt barbárságot.

Azután, amikor élõ TV-adásban egyhaldokló gyermeket látnak szülei kar-jában, gondolják meg, milyen lenne anyugati válasz egy olyan támadásra Iz-

rael vagy az USA, esetleg éppen Nagy-Britannia ellen, amely több mint 300halottat hagyna maga után néhány napalatt.

Bizonyosak lehetnek benne, hogyezt a leghatározottabban elítélnék, azUSA elnöke nem szorítkozna „a hely-zet megfigyelésére”, és a brit minisz-terelnök sem elégedne meg annyival,hogy egyszerûen „mérsékletre” szólít-ja fel mindkét felet.

De valójában ez minden, amit tet-tek, bár azóta a brit kormány csatlako-zott a tûzszüneti felhíváshoz. Termé-szetesen, a Nyugat nem ítélte el az iz-raeli mészárlást – végül is az ilyen lé-gi pusztítást rutinszerûen alkalmazzaaz USA és Nagy-Britannia is a meg-szállt Irakban és Afganisztánban.

E helyett a Hamaszt és Gáza palesz-tinjait tartják felelõsnek azért, ami õketéri. Természetes, hogy bármely kor-mány túlnyomó erõvel válaszol a te-rületére irányuló állandó rakétatáma-dásokra, mondják az izraeliek, akiketvisszhangoznak a nyugati kormányokés a sajtó.

De ez nem más, mint a valóság fe-je tetejére állítása. Miként a NyugatiPartot, 1967 óta a Gázai övezetet is tör-vénytelenül tartja megszállva Izrael. Acsapatok és a telepesek három évvelezelõtti kivonása ellenére, Izrael fenn-tartja a terület teljes ellenõrzését a ten-geren, a levegõben és a szárazföldön.És amióta a Hamasz 2006-ban meg-nyerte a palesztin választásokat, Izra-el 1,5 millió embert büntet az alapve-tõ ellátás antihumánus blokádjával,amelyet az USA és az EU is támogat.

Mint bármely megszállt népnek, apalesztinoknak is joguk van az ellenál-lásra. Olyan jog azonban nem létezik,amely igazolná a törvénytelen meg-szállást. Az utóbbi hét év alatt 14 izra-elit öltek meg a Gázai övezetbõl kilõtt,jórészt házi gyártmányú rakétákkal,míg Izrael több mint 5000 palesztintölt meg az USA által szállított, és a vi-lágon a legfejlettebbek közé tartozófegyverekkel. És a nyugati partról nemlõttek ki rakétákat, mégis 45 palesztinvesztette ott életét Izrael kezétõl csakebben az évben. És itt nem az erõk kö-zötti óriási különbség a lényeg, hanemaz, hogy az egyik oldal a megszálló, amásik pedig a megszállt.

Hasonlóképpen, a Hamaszt vádol-ják a hathónapos tahdi’a vagy tûzszü-net múlt havi megsértésével. De, a ko-rábbi tûzszünetek nyomasztó megis-métléseként, azt valójában Izrael ástaalá hat Hamasz-harcos meggyilkolá-sával Gázában, november 5-én, és az-zal, hogy elutasította a terület ostrom-zárának Egyiptom által közvetített al-ku szerinti megszüntetését. Az igazságaz, hogy Izrael és nyugati támogatóinem vették tudomásul a palesztinok jo-gát a demokratikus választáshoz, in-kább politikai súlyukat, pénzüket ésfegyvereiket vetették be.

Ennek a megközelítésnek a teljeskudarca juttatott bennünket a jelenlegihelyzetbe. Az izraeli vezetõk úgy vél-ték, engedelmességbe bombázhatják aHamaszt egy „döntõ csapással”, amelyegy „új biztonsági környezetet” fogmegalapozni, és javítani fogja az esé-lyeiket a választásokon, mielõtt BarackObama hivatalba lépne.

De mint Izrael katasztrofális libano-ni támadása két évvel ezelõtt, vagyJasszer Arafat PLO-jának az ostroma1982-ben Beirutban, a gázai hadjáratis olyan stratégia, amely nem lehet si-keres. A Hamasz vonzereje a paleszti-nok között – és azon túl – nem moha-medán ideológiájából származik, ha-nem az igazságtalanság évtizedeivelszembeni ellenállás szellemébõl. Haállva marad ezzel a támadással szem-ben is, hatása csak erõsödni fog. És hanem rakétákkal áll bosszút, akkor másmódszereket fog találni.

Eközben tovább gyengült az USAés Izrael által támogatott palesztin el-nök, Mahmud Abbasz helyzete, mivela jelek szerint összejátszik a saját né-pe elleni izraeli támadással, amint azegyiptomi rendszer is, amelynek hite-lessége igencsak kérdésessé vált. Amia palesztin területeken folyik, az hiába-való bûncselekmény, amelyben azUSA és szövetségesei mélyen bûnré-szesek, és hacsak Obama nem készmegváltoztatni az irányvonalat, a fejle-ményeknek valószínûleg keserû követ-kezményei lesznek, amelyek mindany-nyiunkat érinteni fognak.__________* Megjelent a „The Guardian” c. an-gol lap 08. 12. 30-i számában. Ford.Szende György.

Seumas Milne:

Izrael támadása Gáza ellen bûntény, amely nem lehet sikeres*

7 2009. január

Rasid Khalidi cikke az „InternationalHerald Tribune” 2009. január 8-i szá-mában. A szerzõ az arabisztika profesz-szora a Columbia Egyetemen. Ford.Szende György.

Szinte minden, amit Önökkel Gázáról el-hitettek, hamis. Alább néhány lényegesproblémára mutatunk rá, amelyeket a saj-tó jórészt figyelmen kívül hagy Izraelneka Gázai övezet elleni támadásával kap-csolatban.A GÁZAIAK

A Gázában élõ emberek legtöbbjenem saját jószántából van ott. A Gázaiövezet durván 140 négyzetkilométerén1,5 millió ember zsúfolódik össze; több-ségük családja más városokból jött, mintpéldául Askelon és Beerseba. Õket az iz-raeli hadsereg kergette el Gázába 1948-ban.A MEGSZÁLLÁS

A gázaiak az 1967. évi hatnapos há-ború óta éltek izraeli megszállás alatt. Iz-raelt széles körben megszálló hatalom-nak tekintik, noha csapatait és telepeseit2005-ben kivonta az övezetbõl.

Izrael ellenõrzi a terület importját ésexportját, valamint az emberek be- és ki-lépését. Ellenõrzi Gáza légterét és a ten-gerpartot. A 4. genfi konvenció értelmé-ben, megszálló hatalomként, Izrael fele-lõs a Gázai övezet polgári lakosságánakszociális helyzetéért.A BLOKÁD

A Gázai övezet izraeli blokádja, azUSA és az EU támogatásával, fokozot-tan szigorodott, amióta a Hamasz gyõ-zött a Palesztin Törvényhozó Tanács vá-lasztásain, 2006 januárjában.

Az üzemanyag- és áramellátást, az im-portot és az exportot, valamint a lakos-ság mozgását az övezetbe és az övezetbõllassan lehetetlenné tették, veszélyeztet-ve a higiéniát, az egészségügyet, a vízel-látást és a közlekedést. A blokád sokakat

munkanélkülivé tett, nyomorba taszított,és megfosztott a megfelelõ táplálkozás-tól. Ez – az USA hallgatólagos támoga-tásával – kollektív megtorlás volt a de-mokratikus választójogát gyakorló pol-gári lakosság ellen.A TÛZSZÜNET

Az Izrael és a Hamasz közötti júniusitûzszünetnek egyik kulcsfeltétele volt,hogy megszüntetik a blokádot és a raké-tatüzet. Ez a megegyezés a Gázából kilõttrakéták számának csökkenéséhez veze-tett, a májusi és júniusi több százról nemegészen húszra a következõ négy hónap-ban (az izraeli kormány számai szerint).

Amikor az izraeli erõk nagy légi ésszárazföldi támadásokat indítottak no-vember elején, a tûzszünet véget ért; hatHamasz-aktivista meggyilkolásáról szá-moltak be.HÁBORÚS BÛNÖK

A polgári lakosságra tüzelni, akár aHamasz, akár Izrael részérõl, háborúsbûntett. Minden emberi élet értékes. De aszámok magukért beszélnek: amióta amúlt év végén a konfliktus kitört, közel700 palesztint öltek meg, a legtöbbjük ci-vil volt. A megölt izraeliek száma tucatkörüli, többen katonák voltak.

A rakéták kilövése és az erõszak másformái ellen sokkal hatékonyabb mód-szer a tárgyalás. Ez történhetett volna, haIzrael teljesíti a júniusi tûzszünet feltéte-leit, és megszünteti a Gázai övezet blo-kádját.

A háború Gáza népe ellen valójábannem a rakéták miatt folyik. Nem is „Izra-el elrettentõ képességének helyreállítása“kedvéért, amint az izraeli sajtó elhitethet-te Önökkel.

Sokkal árulkodóbb Moshe Yaalonnak,az izraeli védelmi erõk akkori vezérkarifõnökének 2002-ben tett kijelentése: „Apalesztinokkal tudatuk legmélyebb zu-gaiban is meg kell értetni, hogy õk legyõ-zött nép.“

Amit nem tudnak GázárólUri Avnery:

Izrael elveszti ezt a háborút

Részletek az ismert izraeli békeharcoscikkébõl. Forrás: http://www.progressive.org/mag/avnery011109atml

A politikai elitnek a háborúval kettõs cél-ja volt: szavazatokat nyerni a közelgõ vá-lasztásokra, és véget vetni a Hamasz kor-mányzásának Gázában.

A Hamasz-mozgalom demokratikusválasztásokon nyerte el a szavazatoktöbbségét a Nyugati Parton, Kelet-Jeru-zsálemben és a Gázai övezetben. Gyõ-zött, mert a palesztinok arra a következ-tetésre jutottak, hogy a Fatah a maga en-gedékeny politikájával semmit sem tudelérni: sem a telepítések befagyasztását,sem a foglyok szabadon bocsátását, sembármilyen jelentõs lépést a megszállásbefejezése és a palesztin állam létreho-zása felé. A Hamasznak mély gyökereivannak a lakosságban: nemcsak az ide-gen megszálló ellen harcoló ellenállásimozgalomként, amilyen az Irgun és aStern-csoport volt a múltban, az angolokelleni függetlenségi háború idején, ha-nem politikai és vallási intézményként is,amely szociális, oktatási és orvosi szol-gáltatásokat nyújt.

A lakosság nem idegeneknek tekinti aHamasz harcosait, hanem saját testvére-inek, egyedüli védelmezõinek. Amikor aháború pokollá változtatta Gázában azéletet, a gázaiak nemhogy szembefordul-tak volna emiatt a Hamasszal, ellenkezõ-leg: felsorakoztak a Hamasz mögött, ésegyre elszántabban utasították el a kapi-tulációt. (Ahogy a leningrádiak sem kel-tek fel Sztálin ellen, vagy a londoniakChurchill ellen.) Aki parancsot ad egyilyen típusú háborúra, amely sûrûn lakottterületeken folyik, az jól tudja, hogy a ci-vilek tömegesen fognak elpusztulni. Ezazonban aligha térítheti el szándékától.Meglehet, abban hisz, hogy a mészárlás„ki fogja égetni az ellenállók öntudatát”,és a jövõben nem merészelnek majd ujjathúzni Izraellel.

A háború tervezõi számára elsõrendûszempont volt, hogy minimalizálják aveszteségeket, mert a háborút támogatókhangulata erõsen változni fog, mihelytmegérkeznek a veszteségekrõl szóló elsõjelentések. Így történt az elsõ és a máso-dik libanoni háborúban is. Ezért elhatá-rozták, hogy a katonai veszteségek elke-rülésére bármilyen eszközt latba kell vet-ni, bármely veszélyforrást el kell pusztí-tani. Jól tudták természetesen, hogy ez a

különösen kegyetlen hadviselési módmegsokszorozza a polgári áldozatok szá-mát.

Csakhogy ennek a hadviselésnek ép-pen a kegyetlenség az Achillesz-sarka.Képzelõerõ nélküli politikusok és katonaivezetõk nem számolnak vele, hogyan re-agálnak a tisztességes emberek világszer-te olyan akciókra mint egész családok ki-irtása, házak lerombolása a lakók feje fö-lött; olyan képekre, ahol fiúk és lányokfeküsznek hosszú sorokban, fehér halot-ti lepelben; olyan jelentésekre, hogy em-

berek véreznek el naponta, mert a mentõ-autókat nem engedik hozzájuk, hogymunkájukat végzõ orvosokra és ápolók-ra, élelmiszert szállító ENSZ-gépkocsi-vezetõkre nyitnak tüzet a katonák. Ké-pek járták be és rázták meg a világot –képek kórházakról, ahol halottak, haldok-lók és sebesültek fekszenek együtt helyhíján a padlón; egy sebesült kislány képe,aki a padlón fekszik, és vonaglik afájdalomtól… Mauritániától Irakig azarabok százmilliói, Nigériától Indonéziá-ig egymilliárd muzulmán látja a képeket,

2009. január 8

és elszörnyed. Erõs hatása van ennek.Sok nézõ úgy tekinti Egyiptom, Jordániaés a Palesztin Hatóság vezetõit, mint Iz-rael kollaboránsait, akik bûnrészesek apalesztin testvéreik elleni atrocitásokban.A növekvõ felháborodás rákényszerítettea legexponáltabb arab vezetõket, hogynyomást gyakoroljanak a washingtonidöntéshozókra, akik addig minden tûz-szüneti felhívást blokkoltak. Most kezd-ték felfogni, hogy a háború életfontossá-gú amerikai érdekeket veszélyeztet azarab világban, és hirtelen megváltoztatták

magatartásukat, megdöbbenést keltve azizraeli diplomaták között.

A háború ellenzõi nincsenek valamisokan. Nem valami erõsek és szervezet-tek. De egy bizonyos pillanatban, amikoraz atrocitások túlcsordulnak, és tömeges-tül gyûlnek össze a tiltakozók, akkor ezeldönthet egy háborút.

Ezt a háborút Izrael nem képes meg-nyerni, a Hamasz nem képes elveszíteni.Még ha az izraeli hadseregnek sikerülneis az utolsó emberig kiirtani mindenHamasz-harcost, a Hamasz akkor is

gyõzne. Harcosai az arab nemzet példa-képeiként, a palesztin nép hõseiként je-lennének meg, akiket minden fiatal utá-nozna az arab világban. A Nyugati Partérett gyümölcsként hullna a Hamasz ölé-be, a Fatah a megvetés tengerébe fullad-na, az arab önkényuralmi rendszereketösszeomlás fenyegetné.

Ennek a háborúnak hosszú távon sú-lyos következményei lesznek helyzetünk-re, a béke és a nyugalom esélyeire. Végsõkövetkezményeiben ez a háború bûn ön-magunk ellen is, bûn Izrael Állam ellen.

A cikkben szereplõ összehasonlító ada-tok a mai Oroszországi Föderáció terü-letére vonatkoznak.

A kapitalizmus és bevezetésének módja,a neoliberális sokkterápia, a 2. világhá-borúnál is nagyobb veszteséget okozottOroszország iparának. Az ágazat terme-lése több mint felére csökkent néhány évalatt, 1991 és 1997 között. Degradálódotta termelés szerkezete: míg a kitermelõ ésaz elsõdleges nyersanyag-feldolgozó ága-zatok kibocsátása „csak” harmadávalesett vissza, a gépipar, a vegyipar, az élel-miszeripar teljesítménye 60-70%-kal, akönnyûiparé 85%-kal zuhant.

Az 1998-as pénzügyi válság rendezõ-dése után új szakasz kezdõdött Oroszor-szág gazdaságában. Az ipar növekedéseis újra indult. 2000 és 2007 között a bá-nyászat termelési volumene 40, a feldol-gozóiparé 60%-kal nõtt. Utóbbin belül –a relatív, de nagyon törékeny konszoli-dáció jeleként – az átlagnál gyorsabbannõtt a gépipar, azon belül különösen azelektromos és elektronikus berendezésekgyártása.

A növekedés ellenére Oroszországipari mutatói még mindig távol vannak aSzovjetunió hasonló adataitól, fõleg atechnikai alapok minõségét tekintve.

Elõször is, a néhány éve megindult nö-vekedés ellenére az ipar összesített telje-sítménye még mindig nem érte el a szov-jet idõszakét, durván 10 %-kal alacso-nyabb annál. Bõ másfél évtized elveszett.

Másodszor: az ipari termelés volu-menadatai alapján eltolódás mutatkozika nyersanyagszektorok javára. 2007-benugyanis a bányászat, elsõsorban a szén-hidrogén kitermelés volumene már elér-te, minimálisan meghaladta az 1991. éviszintjét, a feldolgozóiparé azonban mégközel 20%-kal elmaradt attól. A feldolgo-zóiparon belül pedig a nyersanyag-fel-dolgozó ágazatok és az élelmiszeriparmára megközelítették közel két évtized-

del korábbi teljesítményüket, ezzel szem-ben a fejlett technikát képviselõ gépipar,valamint a fémfeldolgozás és az építõ-anyag-ipar még napjainkban is harmadá-val kevesebbet produkál, mint másfél év-tizeddel ezelõtt. A könnyûipar pedig ko-rábbi szintjének harmadát sem teljesíti.

Harmadszor: az ipari termelés érté-kének adatai alapján is rosszabb az ipartermelési szerkezete, mint annak idején aSzovjetunióban. Egyrészt a teljes iparitermelés értékén belül megnõtt a nyers-anyagtermelõ ágazatok szerepe a szovjetidõszakhoz képest. Másrészt ennek meg-felelõen, a jelenlegi évtizedben a feldol-gozóiparon belül is jelentõsen megerõsö-dött a nyersanyagfeldolgozó ipar szerepea könnyûipar és más ipari tevékenységekkárára. Ugyanakkor a gépipar – mintegyharmadával kisebb teljesítmény ellenére,az árak emelkedése folytán – megközelí-tette korábbi súlyát. Néhány adat: a fel-dolgozóiparon belül a kõolajfeldolgozás

súlya az 1990. évi 6,0 és a 2001. évi4,5%-ról 2007-re 10% fölé, a kohászatéés fémfeldolgozásé az 1990. évi 16-ról2001-ben és 2007-ben egyaránt 23%-raemelkedett, a gépgyártásé az 1990. évi26-ról 2001-re 16-ra csökkent, majd2007-ig 22 %-ra nõtt.

Hangsúlyozni kell, hogy az ipari tevé-kenység mögött álló minõségi mutatókjelentõs mértékben romlottak. Ennek il-lusztrálására negyedszer: sok termék éságazat esetében csak 20-60 %-os a ter-melõ kapacitások kihasználtsága, néhányesetben ennél is alacsonyabb.

Ötödször: a termelõberendezések kor-megoszlása tragikusan romlott. Példáula 20 évnél idõsebb eszközök állománya ateljes eszközállományon belül az 1990.évi 15,0%-ról 2000-ig 38,2%-ra, majd2004-ig 51,5%-ra nõtt. Noha a nullára le-írt állóeszközök aránya eléri a 20%-ot, ateljes eszközállománynak csupán keve-sebb, mint 2%-át újítják meg évente.

Farkas Péter:

AAzz oorroosszz iippaarr ggyyeennggee ééss ttöörréékkeennyy kkoonnsszzoolliiddáácciióójjaa

A titkosszolgálati iparban jó néhány év-tizede Washingtoné a pálma. E szolgála-tok tevékenysége nemcsak az USA ellen-ségei ellen irányul, hanem az Államokattámogató nemzetek kormányzati és gaz-dasági apparátusainak gyanús (?) embe-rei ellen is.

Az úgynevezett információs közössé-get alkotó 16 ügynökség, a témában leg-tájékozottabbnak tekintett források becs-lése szerint, legalább 300 ezer aktív ügy-nököt foglalkoztat, nem számítva a be-súgók, együttmûködõk, korrupt politiku-sok, magas rangú hivatalnokok és árulókszázezreit, akiket az egész világról verbu-váltak.

E gigantikus titok-gépezet költségve-tése a legmértéktartóbb becslések szerint

is nem kevesebb, mint 30 milliárd dol-lárra rúg. Ez az összeg jóval meghaladjatöbb harmadik világbeli ország bevétele-it.

Az amerikai kémszervezet legismer-tebb szerve a CIA; ám a NationalSecurity Agency (NSA), a NationalGeospatial-Intelligence Agency (NGA), aDefense Intelligence Agency (DIA) és aNational Reconnaissance Office (NRO)sem marad el mögötte veszélyesség te-kintetében a birodalmi hírszerzés hálóza-tában.

Az NSA feladata, hogy behatoljonmás, akár baráti, akár ellenséges orszá-gok belsõ információs világába. Ott ta-lálhatjuk az üzenetkódolás és -dekódolás,a digitális információ tudományának

Az USA mint a kémkedés, felforgatás ésterrorizmus világbajnoka*

9 2009. január

„szürke állományát”. Az NRO az ûrbõlkémkedik, két mûhold segítségével; azNGA az USA számára katonapolitikai-lag fontos régiók megfigyelésére össz-pontosít; a fegyveres erõkhöz tartozóDIA a diplomáciai hálózat világszerte te-vékenykedõ katonai attaséinak intenzívkémtevékenységét hangolja össze. A in-formációs közösség tagjai közé tartozik aNemzeti Hírszerzési Hivatal Igazgatósá-ga is, amelyet McConnell, az amerikaihaditengerészet egykori altengernagyavezet. E hatalmas állambiztonsági appa-rátushoz sorolhatók még a légierõ, a szá-razföldi hadsereg, a haditengerészet és atengerészgyalogság kötelékében mûkö-dõ hírszerzõ szolgálatok. A pénzügymi-nisztériumnak saját titkosszolgálata van;a pénzügyminisztérium bizonyos orszá-gokkal kapcsolatot tartó állampolgárok

dolgai felõl kémkedik; a DrugEnforcement Administration (DEA),amely névleg a kábítószerek terjesztéseellen küzd, az Energiaügyi Minisztérium-mal együtt a külföldi technológiákkalkapcsolatban folytat kémtevékenységet.

Ami pedig ennek a hatalmas titkos-szolgálati univerzumnak a létéhez kap-csolódik, az a leggyûlöletesebb: félreve-zetések, erõszakos elszigetelés, gyilkos-ságok, mindenféle összesküvés, államel-nökök meggyilkolása, titkos börtönök,merényletek stb.

Mindez elég lenne egy enciklopédiaösszeállításához. Hely híján egyetlen epi-zódot említünk még.

A német titkosszolgálatok már 1999márciusában, tehát 2 és fél évvel a közis-mert szeptember 11-i támadás elõtt is-mertették az amerikaiakkal a Marwan

Al’Shehhi nevû terrorista személyi ada-tait, és egy gyanús telefonszámot, miu-tán lehallgattak egy ezen személy és azAl-Kaida feltételezett vezetõje között le-folytatott beszélgetést. Az akkor Ham-burgban lakó Al’Sheddi néhány hónappalkésõbb Dél-Floridába helyezte át állo-máshelyét, ahol 18 további terroristávalegyütt képezte ki magát minden idõk leg-nagyobb merényletének, az Ikertoronyelleni támadásnak a végrehajtására.

Tizenhat ügynökség. Háromszázezerügynök. Harmincmilliárdos költségvetés.Hány százezer áldozatot szedett már eza gigászi gépezet, amelynek egyetlen cél-ja az amerikai világuralom szolgálata?

__________*Részletek Jean-Guy Allard-nak a „MondaAsembleo Socia” c. eszperantó nyelvûinternetes honlapján megjelent cikkébõl.Ford. Petik János.

Életveszélyes lenne „ha az USA feladná ademokrácia terjesztésének célját, amelyegyike, ha nem fõ célja külpolitikájának”– írja Gyarmati István diplomata (Népsza-badság, 2008. dec. 4).

Kérdés persze, hogy helyeslik-e ezt acélt a katona fiaikat elvesztõ szülõk, hoz-zátartozók? Kérdés, hogy az elmúlt évekháborúinak tapasztalatai nyomán egyönte-tû támogatást kap-e a demokrácia terjesz-tésének amerikai módja a közvéleménytöbbsége elõtt? Hiszen a demokrácia ame-rikai terjesztése gyakran a célba vett or-szágok „demokratikus” lerohanását jelen-tette, hatalmas katonai és haditechnikaierõfölénnyel. A „demokrácia” terjesztésetehát férfiak, nõk, öregek, gyermekek tíz-és százezreinek legyilkolásával, megnyo-morításával, lealázásával, az adott orszá-gok építményeinek, gazdagságának le-rombolásával járt.

Azt is hozzá kell tenni, hogy a demok-

rácia terjesztésének amerikai politikájaszelektál: nem terjeszti a demokráciátolyan országokban, ahol ugyan a terroris-ta hatalom erõszakot alkalmaz, milliókatpusztít és üldöz, de kõolaj vagy nemes-fém nincsen.

Az amerikai demokrácia terjesztésenem nevezhetõ sikertörténetnek. A II. vi-lágháború utáni amerikai beavatkozásokcéljai nem teljesültek, sõt gyakran ellenté-tükbe fordultak. Amerika nem tanult abrezsnyevi Szovjetunió afganisztáni ku-darcából sem, a NATO és az EurópaiUnió támogatásával folytatja háborúját.

A történelmi tapasztalat azt igazolja,hogy sem a forradalmat, sem a nyugati ér-telemben vett demokráciát nem lehet kül-sõ erõszakkal bevezetni. A népeket nemlehet olyan társadalmi formációba kény-szeríteni, amelynek nincs meg a társadal-mi-történelmi feltétele.

A demokrácia terjesztését fõ célnak te-

kintõ diplomata az érdekelt politikai erõk-kel együtt elhallgatja a legfõbb motivá-ciós erõket: a háborúkban érdekelt hatal-mas személyi és technikai arzenállal ren-delkezõ apparátust, azt a gépezetet, amelyellátja a harcoló és megszálló állományt éstechnikát a háború folytatásához szüksé-ges anyagokkal és eszközökkel. A „de-mokrácia” terjesztéséért jelenleg is folyóháborúk mögött a nagytõke áll, amely aháborúk természetétõl és kimenetelétõlfüggetlenül, garantált profitban részesül.

A háborúkat kiszolgáló körök termé-szetesen – tejes biztonsággal állítható –,egyetértenek a cikkíró által megjelölt cél-lal. Mi viszont azt mondjuk, hogy a földlakosságának fennmaradását veszélyezte-ti a demokrácia terjesztésének az a mód-ja, melyet Gyarmati István a szuperhata-lom természetes doktrínájának minõsít.

Szilágyi László:

Életveszély

NAGYÍTÓEgymillió halálos áldozatot követelt aprivatizáció

Kelet-Európában 1989 és 2002 közöttegymillió munkaképes korú ember vesz-tette életét a tömeges privatizációval járósokkhatás miatt – állapítja meg egy brittanulmány. A rendszerváltás utáni gazda-sági átalakulás és elsõsorban a munkanél-küliek számának 56 százalékos növeke-dése 13 százalékkal növelte a férfiak ha-lálozási rátáját. (BBC)

Alkotmánymódosítást a fagyhalál ellen!A Magyarországi Munkáspárt 2006, a

Fiatal Baloldali Unió – Magyarországi If-júkommunisták és az ATTAC Magyaror-szág Egyesület támogatásával alkotmány-módosítást kezdeményez. Az Alkotmány-

bíróság 42/2000. (XI.8.) AB határozatá-ban kimondta, hogy a lakhatáshoz valójog nem alkotmányos alapjog. A kezde-ményezõk szerint az Alkotmánybíróságezzel megsértette az alapvetõ emberi jogo-kat és az Európai Szociális Chartát. AMunkáspárt 2006 kész segítséget adniolyan magyar állampolgároknak, akiketszociálisan rászorult helyzetük miatt la-koltatnak ki saját lakásukból, ésa strasbourgi bíróságnál kívánják érvénye-síteni emberi jogaikat. (Munkáspárt2006.)

Egyelõre 48 óra marad a maximális hi-vatalos munkaidõ az EU-ban

Az Európai Parlament 2008. december16-án – részben a baloldali és északi zöld

képviselõcsoport (GUE/NGL) éles és ha-tékony fellépése következtében – elvetet-te az Európai Bizottság és Tanács reak-ciós közös állásfoglalását a heti munka-idõ 60, illetve 65 órára emelésérõl. „Önök90 évvel állítják vissza az óramutatót” –mondta a vita során a képviselõcsoportnevében Dimitrisz Papadimulisz. „Enneka javaslatnak a fõ célja, hogy leértékelje amunkát, tovább növelje a munkáltatók ésa pénzügyi csoportok profitjának realizá-lását a legrosszabbul fizetettek átlagos he-ti munkaidejének növelésével” – nyilat-kozta Ilda Figueiredo portugál képviselõ(ugyancsak GUE/NGL). (Párját ritkítja,hogy az EP ellentmondjon a Tanács és aBizottság akaratának. A munkaidõ meg-

2009. január 10

hosszabbítását Magyarország nem támo-gatta. A szerk.)

Szolidaritás a görög tüntetõkkelTöbb ország neves baloldali értelmisé-

gijei – köztük TGM – szolidaritásukat fe-jezték ki a görögországi tüntetõkkel. Nyi-latkozatuk szerint a megmozdulások „ra-dikálisan emancipáló és demokratikus cé-lokért folynak, a dominancia és a kizsák-mányolás destruktív globális rendszere el-len”. Tiltakoztak, hogy a hatóságok ter-rorakciónak tüntetik fel a népi tiltakozást.Itt csak állami terror van a lázadók, a be-vándorlók, a szegények, a kiszolgáltatot-tak és „mindenki ellen, aki fellép a kapi-talista normalitással szemben”. (Internet)

Az írországi “nem”Azt kérni, hogy az írek újra szavazza-

nak a lisszaboni szerzõdésrõl, arrogáns,sértõ és nem demokratikus. Az amerikaielnökválasztást sem lehet megismételni.Mi lenne, ha az írországi szavazáshoz ha-sonlóan, Obama gyõzelmét is „a tudatlan-ság diadalának” minõsítenék, amelyet „avezetõ rétegeknek meg kellett volna aka-dályozniuk”? Mi lenne, ha ragaszkodná-nak a választás megismétléséhez, hogyezúttal a szavazók “javíthassanak”? Azíreket most erre kérik. Ez pedig övön alu-li történelmi ökölcsapás a nép szuvereni-tására. Az írek egyébként nem Európátutasítják el, hanem az elitista LisszaboniSzerzõdést. (Brendan O’Neill cikkébõl,Guardian, 2008. december 13., SzendeGy. fordítása alapján.)

A Felszabadítási Front gyõzelme a sal-vadori választásokon

A közelmúltban lezajlott parlamenti ésönkormányzati választásokon aFarabundo Martí Nemzeti FelszabadításiFront (FMLN) kapta a legtöbb szavaza-tot. A baloldali párt fontos városokat hó-dított el a jobboldaltól. Mauricio Funes,az FMLN elnökjelöltje, többezres tömeg-gyûlésen jelentette be, hogy a Frontnaktöbb képviselõje van a parlamentben, mintbármelyik más pártnak, és megszerezte apolgármesterséget az ország második leg-fontosabb városában. Bár a LegfelsõbbVálasztási Bizottság elõzetes adatai sze-rint a fõvárosban minimális elõnnyel, ajobboldali Nacionalista Köztársasági Szö-vetség (ARENA) gyõzött, az FMLN el-sõként végzett a fõvárost, San Salvadortövezõ városok önkormányzataiban.Medardo González, a Front egyik vezetõ-je, így nyilatkozott: „A mérkõzés elsõ fél-idejében megszereztük a vezetést. Most amásodik félidõre, a márciusi elnökválasz-tásra kell összpontosítani erõfeszítésein-ket.” (Prensa Latina hírügynökség.)

A Baloldali Tömörülés színeiben az or-szággyûlésben ülõ képviselõ, Gúr Nán-dor terjesztette elõ – a «Monoki Gondo-lat» sugallatát követve – a legvisszataszí-tóbb, szélsõjobboldali árnyalatú módosí-tó indítványokat a szociális törvényhez(vö. Varró Szilvia híres cikkével – „AzMSZP rasszista foltja” – a Népszabad-ságban). Az MSZP „munkástagozatá-nak” képviselõje, Filló Pál volt a másik.Ha a Baloldali Tömörülés JOBB, mint azMSZP átlaga, akkor az MSZP egészerosszabb, mint a Fidesz-KDNP. Ez per-sze nincs így, csak az a helyzet, hogy aBaloldali Tömörülés se ér egy lyukas ga-rast. Ha Gúr Nándor ennek a tömörülés-nek és magának a pártnak a tagja marad-hat – az súlyos tünet. Mellesleg ezt a mó-dosításcsomagot (Gúr és Filló képviselõurak legocsmányabb aljasságainak csakrészleges beemelésével) az MSZP és aFidesz-KDNP együttesen megszavazta,az elõterjesztõ az MSZP volt. A Szlová-

kia elleni országgyûlési határozatot a Fi-desz terjesztette elõ, társelõterjesztõkéntcsatlakozott hozzá az MSZP, a KDNP,az MDF. Nemcsak Gyurcsány, hanem azMSZP-bõl mindenki, és a parlamentben(az SZDSZ részleges [!] kivételével)mindenki. Az MSZP baloldali erõkéntnem jön számításba. Ezeket a disznósá-gokat valamennyien megszavazzák, bele-értve a „marxista” Wiener Györgyöt. (Ésõket nem fenyegeti várfogság, mint KarlLiebknechtet 1914-ben...)__________*Az írást, amely egy internetes vita so-rán született, a szerzõ engedélyével kö-zöljük. Gúr Nándor és Filló Pál olyantörvényjavaslatot terjesztettek elõ a Par-lamentben, amely a segélyezést munka-szolgálathoz kívánja kötni. RáadásulFilló a cigány családok segélyezését(csak az övékét!!!) életvitelük megítélé-séhez kötné.

Tamás Gáspár Miklós:

Hol van itt a baloldal?*

Jótanács ObamánakTisztelt Elnök Úr! Kérem, saját érdeké-

ben fogadja meg a tanácsomat: ha Európá-

ban jár, kerülje el nagy ívben Magyarorszá-

got! Vagy ha egyszer mégis hozzánk láto-

gatna, eszébe ne jusson buszra szállni.Mert akkor számíthat rá, hogy demokrá-ciától mélységesen áthatott hazánkban abõrszíne miatt lerúgják onnan. És még örül-het, ha ennyivel megússza.

Tisztelettel eeggyy jjóóaakkaarróójjaa..

Lajkóék szobájában egy negyvenes körteégett. Nem igazán adott elég fényt a csöppszobában, de elég volt. Spórolni kell azárammal. Épp ezért csak akkor használtáka hatvanas asztali lámpát, amikor a két na-gyobb fiú tanult, vagy valamit foltozni,varrni kellett, és nem volt elég világos.Igaz, Lajkó Sanyának volt munkája, amiigen nagy szó ebben az ínséges világban.Építkezésen dolgozott, és nem is keresettrosszul. Csakhogy soha nem lehet tudni,meddig tart a munka, meddig alkalmaz-zák. Pedig mindent elvállalt. Még akkoris, ha nem volt megfelelõ védõfelszerelés.De, ahogy romlottak a körülmények, egy-re többen vállalták a veszélyt is. Még ma-gyarok is. Akkor pedig a cigánynak keve-sebb az esélye. Lám, az asszonynak is en-gednie kellett az árból, ha azt akarta, hogyvele dolgoztassanak. Pedig mindig szépmunkát adott ki a kezébõl. A kisváros pe-remérõl hajnalban járt be gyalog a Fõtér-re, a szállodába, ahol nap mint nap tömén-telen mosatlan ágyhuzat várta. Õ mosta,

vasalta, varrta fel a hiányzó gombot. Mégkeményítette is. Mert az úgy szép. Ámamikor jelentkezett, és bejelentette, meny-nyit kér, azt a választ kapta, hogy annyiérteljön a magyar is. Kénytelen volt hát en-gedni. Elejébe nem akart, de aztán otthonszámoltak, hogy jönnek ki. Sanya meg aztmondta, hogy aki cigány, annak engedniekell, ha dolgozni akar. Még örüljenek,hogy mindkettõjüknek van munkája. Négypulyát kell eltartani. Az bizony nem sem-miség. Etetni, ruházni, de még taníttatniis. Amúgy is mindig híja van a pénznek.

Hanem, ha jól megfogja az ember, ak-kor még tévére is telik. Igaz, használt, megcsak fekete-fehér, de a mûsor ugyanaz,mint a drágában. Most is azt nézik a szü-lõk. Valami táncverseny van. Micsoda ru-hák! Lajkó Teca elámult szemmel nézte,szinte itta, szívta magába azokat a csodá-kat. Ám a tánc nem nyerte meg annyira atetszését. Tud õ ennél szebbet is. Oda isperdült az ura elé, és valóban csodálatos,csábos táncba kezdett. Sanya oda is vonta

M. Szántó Judit:

Egy hétköznapi este2008. 11. 23

11 2009. január

maga mellé, átölelte, majd a gyerekekrenézve csak keze szorításával jelezte, hogyha azok már elaludtak, meg is ölelgeti.

A gyerekek közül hárman ott játszottaka földre terített rongyszõnyegen. Öcsi csó-nakot, repülõgépet hajtott újságlapból, azelõbbit a padlón tologatva, a másikat rep-tetve, különbözõ manõverekre biztatgat-va. Maradona (aki a focista imádatárólkapta a becenevét) színésznek készült. Ésmost is, mint minden lehetõ alkalommalkülönbözõ állatok hangját utánozta, hogyszórakoztassa tesóit. Lidike gyöngyözõ ka-cagással kísérte a mutatványokat, miköz-ben kezével igyekezett elkapdosni a leve-gõben a papírrepülõt.

- Tegyél bajuszt magadnak – kérte abátyját.

- Nem tudok. Majd, ha a kukoricánakbajusza nõ. Vau, vau – kezdett bõszenugatni. Azután az ég felé fordulva úgy vo-nyított, mint kutya a Holdra.

Hát nem mulatságos?A legnagyobb, Bangyus, kiszaladt egy

kis vízért a lakás másik helyiségébe, akonyhába.

Ebben a pillanatban valami betörte azablakot, az a valami anya és apa mellettlandolt, és azonnal éktelen bummal csa-pott szét maga körül. Anya és apa lezu-hantak a székrõl, kitekeredetten hulltak apadlóra, körülöttük pedig azonnal vértó-csa keletkezett. És… mintha kezüket, lá-bukat széjjel hagyták volna. És mindenolyan összevisszaságba került.

Öcsi tátott szájjal, mereven bámulta aszüleit. Le nem tudta a szemét venni ró-luk. Egyéb változásról szinte nem is vetttudomást. Maradona az ugatás mímelésé-be merevedett arccal állt, ijedt szemekkelbámulva a semmibe.

- Krisztusom, mi történt? – jelent megBangyus feje az ajtóban, majd látva a tör-ténteket, befogta a fülét – pedig már elülta zaj –, és rohant is ki a házból, hogy se-gítséget hozzon.

Lidike csodálkozva nézett körül. Azu-tán sírásra görbült a szája, és az anyjáhozszaladt. Valamiben majdnem elcsúszott,de semmi mással nem törõdve, futott to-vább. Odabújt mellé. Nem értette, miértnem fordul az anyja hozzá, hisz eddig min-den esetben úgy reagált, ha a kislány mel-lé feküdt. Most azonban mozdulatlan ma-radt. Még akkor is, amikor Lidike kis ke-zeivel átölelte, és még jobban belefúrtamagát anya ölébe. Ott azután valamelyestmegnyugodott. Sírása szipogássá csende-sült. Már majdnem elaludt, amikor zajraébredt.

Nem nézett fel, de érzékelte, hogy va-lakik bejönnek, beszélgetnek. Hallott min-dent, de nem értett semmit. Sokan voltak,alig fértek el a szobában. Késõbb keresz-ték is megjelentek.

Azután õt felemelték, Mari nénje a kar-

jába kapta és elvitte hozzájuk. Érezte, hogyágyba dugják. Majd holnap megkérdezianyától, miért nem csókolta meg – gon-dolta még félálomban, azután elaludt.

Arról már nem tudott, hogy anyát ésapát elszállították, hogy Öcsit ésMaradonát kórházba vitték, mert sokkotkaptak, hogy Bangyus öregmamához ke-rült.

És nem hallotta a kora esti híreket, arendõrség nyilatkozatát sem, miszerint atámadásnak nem voltak etnikai okai.

Rövid pár napon belül ez volt a harma-dik eset, hogy robbanó eszközt (Molotov-

koktélt, kézigránátot) dobtak be egy ház-ba. Az elsõnél nem volt haláleset. A máso-diknál ugyan keletkezett tûz, de ember-életben nem esett kár. Egészen addig, amíga tüzet eloltani akaró két embert, a hivata-los jelentések szerint „nem célzott” lövés-sel, pont fejen találták. És ez volt a har-madik, amelyben a két szülõ azonnal ször-nyethalt.

Egészen furcsa véletlen folytán mind-három támadás cigányok lakta házat súj-tott.

Az Úr 2008. esztendejének Magyaror-szágán.

A minap a külvárosban szálltam metróra.Az állomás piszkos és sivár, utas még ke-vés. Lassan kezdett telni a szerelvény. Egyideig gondolataimba merültem, aztán el-kezdtem nézelõdni, és furcsa dolgot lát-tam meg.

A kocsiban egymás mellett ültek az em-berek, mindegyik egyedül. Egy idõsebbférfi olvasott, egy fiatal nõ nejlonzacskóttartott ölében, láthatóan ajándékot vásároltvalakinek karácsonyra. Egy kisfiú gitárttámasztott két térde között, egy idõsebbnõ az arcán mély, keserû, sõt rosszindula-tú barázdákkal meredt maga elé… Kalap,sapka, szoknya, farmer, bõrkapát, piercing,hajzselé, kockás sál, tornacipõ, magas sar-kú csizma. És többnyire mind sötét…Megannyi magányos lény. Ez az én fajom– jutott eszembe. Ez a faj, amelynél sokszí-nûbb, eszesebb, leleményesebb és ügye-sebb nincs a Földön. Fekete, fehér, sárga,kreol, szõke, vörös, göndör, kopasz. Ze-nél, versel, regényt ír, énekel, táncol (a jé-gen is!), repül, úszik, biciklizik, síel. Ne-vet, sír, bosszankodik, suttog, ordít, figyel,ért. Képes örömet szerezni, vigasztalni, se-gíteni, csodálni és lefesteni a természetet.Házat és hidat épít, feltalál, Holdra lép, fo-lyókat fordít meg, öntözi a sivatagot, ala-gutat fúr, zenegépet alkot, hologramot hozlétre, megtervezi, elkészíti és meglátja akétdimenziós képben a három dimenziót.Már az anya hasában nézegeti a fejlõdõmagzatot, pótolja a vesét, átszabja a gént,szemüveget és tûzijátékot készít, hírül ad-ja a napfogyatkozást, kiássa a régi várakatés szívesen sétálgat a romok között. Fil-met készít a vadállatokról, tudja, melyiketlehet igába fogni, és megteszi, bort érlelés lecsapolja a mocsarakat. Elfárad és új-rakezdi. És persze fegyver gyárt és hasz-nál. Belepusztul és újrakezdi. Mindenreképes. EGYÜTT!

Azt mondják, a Föld végveszélybenvan. Az emberiség által termelt pusztítógázok miatt vékonyodik az ózonréteg, nõrajta a lyuk, fogy az oxigén, bejutnak a ká-ros UV-sugarak, felmelegszik a légkör, jön

a jégkorszak… Az emberi társadalom lel-ketlen rablógazdálkodása miatt fajok so-rát fenyegeti a kipusztulás veszélye. Ha azember megindítja az atomháborút, mindenel fog pusztulni – már ami addigra marad.A vírusok – esetleg a csótányok - ugrásrakészen állnak, hogy átvegyék az uralmat aFöld felett…

Ha így is lesz, nem így lesz. Nem olyankönnyû kiirtani az életet a Földön. A mamár közel 7 milliárd embert sem. Túl fog-ja élni a jégkorszakot is, az atomháborút is– ahogy túlélte és túl fogja élni a fasizmustis. Megfogyatkozva, akár elenyészõ szám-ban, fázva és éhezve, kacska kézzel, bé-nán, újra fogja kezdeni. Mindaddig, amígmeg nem érti, hogy az élet nem felszab-dalható, a föld, a folyók, a növények és azállatok, a nap, az évezredek alatt felhal-mozott tudás, a gépek, a gyárak, a zene, atánc és minden mûvészet, a gyermek és azöreg, a nõ és a férfi – mindenkié. Mindeznem kisajátítható, mert úgy nem mûködik.Bilincsben csak létezik, de nem él. Csakakkor él, ha leveti ezt a bilincset. S mivellétezik, meg is teszi.

Úgy éreztem, szétfeszít a szívem...Mintha a testem fogná fájó bilincsbe. Pe-dig nem õ, hanem a világ volt az. Mert azén fajom ma itt ül a metrón egymás mel-lett hallgatagon, hideg-ridegen, mintha atöbbiek ott sem lennének…

Hanem egy ilyen faj nem maradhat így.Eljön az idõ, amikor a metrón utazva be-szélget, nevetgél, énekel, mesél, kedves-kedik és sokat, nagyon sokat nevet majd.Idegen az idegennel - mert senki nem leszidegen a másiknak. Nem ijedt gyanúvalnéz a másikra, ha az hozzáér, vagy meg-szólítja. Épp olyan természetesen lesz te-le a metró, az utca, a tér, a mozi, a park, azerdõ felszabadult, õszinte és jókedvû em-beri szóval, mint ahogyan most hidegcsenddel.

És akkor látszik majd igazán, hogy mi-lyen csodálatos, sokszínû és elpusztítha-tatlan faj az enyém.

Artner Annamária:

Látomás a metrón

2009. január 12

Rozsnyai Ervin:

Tilos a NapParancs íródik, vad, kegyetlen,hogy a Nap többé föl ne keljen,egünket messze elkerülje,ne vessen fényt gazságra, bûnre.Tanú a tolvajt meg ne lássa,homály hulljon cselre, csalásra,zsebeljen a rabló nyugodtan,a titok maradjon titokban.

Bölcsek rendelik, nem az Isten,hogy ezután mit szabad, mit nem,urak rendelik s úri hölgyek,mi kapjon tilosat, mi zöldet.Tilos a hajnal és a holnap,zöld jár ördögnek és pokolnak,éber poroszló vasra verjea Földet, ha forogni merne.Szabad, ami silány, sekélyes,tilos, mi ép és nem fekélyes,igaznak szabad elenyészni,babonának buján tenyészni.Szabad a szemetesedényekaljáig túrni a szegénynek,amíg Jézussal teli szájakájtatoznak és ordibálnak.Szabad Jézus nevét citálni,ezenközben haját cibálni,megfeszíteni este-reggel,átalverni új vasszegekkel.

Így lesz ez, míg nem futja többre,mint trágár szóra, pofa sörre,amíg a szegény maga rakjacsuklóját a kattanó vasba,ahelyett, hogy asztalra verne,szellõztetne és kiseperne.

Orosz hegymászók ismét meghódítottákaz Elbruszt. A csapat, amelyet ValerijRaskin, az Oroszországi Föderáció Kom-munista Pártja Központi Bizottságának tit-kára, az Állami Duma képviselõje veze-tett, 5642 méteres magasságban kitûzte ahegy nyugati csúcsára a szovjet zászlót.

A csapat 48 résztvevõbõl állt, akik azOroszországi Föderáció különbözõ városa-iból jöttek. Ez volt eddig a legnépesebbcsapat az Elbruszon (többnyire 6-10 fõscsoportok indulnak útnak). Legidõsebbtagja 72 éves, 12 a legfiatalabb. Vezetõ-jük nem elõször járt a csúcson.

Idén a hegyek nem voltak különöseb-ben jóindulatúak a hegymászókhoz. AzAdir Szu hasadékban töltött ötnapos akk-limatizációs idõszak alatt minden nap zu-hogott az esõ, az indulás elõtt pedig a sá-tortábort csaknem elmosta a víz, éjszakakellett áttelepülni biztonságosabb helyre.43-an mégis vállalkoztak az útra, többmint 4000 méter magasan, ködben és zá-porban a sziklás terepen.

Olyan volt az idõ, hogy nem lehetett el-látni egyik útjelzõ póznától a tõle 10-15méterre lévõ másikig, A nehezen kivájtlépcsõfokok pillanatok alatt eltûntek, úja-kat kellett vágni. Hárman a csoportbólvisszafordultak. De a többiek feljutottak acsúcsra, és kitûzték a vörös zászlót – ígyemlékeztek meg arról, hogy pontosan 65éve tépték le szovjet katona-hegymászók ahorogkeresztes zászlót az Elbruszról. Eztaz expedíciót annak idején IszmailBizsgyev vezette, aki jelenleg az OFKPKöztársasági Bizottságának elsõ titkára, aCserkesz Köztársaság Népi Gyûlésénekképviselõje.

Megkérdeztem Raskin elvtársat, hányhegymászást tervez még. Azt felelte:„Managarov alpinista, a Szovjetunió érde-mes sportmestere, 80. születésnapját azElbrusz nyugati csúcsán töltötte, 5642 mé-ter magasan. Ott éjszakázott. Én 2035-benleszek nyolcvan.”

Valentyina Harlamova(„Pravda”, 2008. aug. 29. – szept. 1.)

MEGJELENT!Megjelent Társaságunk tagjának, Sza-bó László Tibornak „Operabál” címû,rövid groteszk írásokat tartalmazó,szórakoztató és elgondolkodtató kö-tete. Kapható a baloldali rendezvénye-ken. Ára: 500 Ft.

Szovjet zászló az Elbruszon

• A kubai forradalom gyõzelmének 50. év-fordulóján ünnepséget tartottunk a Balol-dali Alternatíva Egyesülettel, a Május Else-je Társasággal, a Szociális Charta mozga-lommal közösen, a Munkáspárt 2006 részvé-telével. A Vasas Szakszervezet székházábanjanuár 16-án megtartott rendezvényen elõ-ször Kerekes György történész beszélt a for-radalom tisztaságáról, mely annak idején azEgyesült Államok diplomáciáját és JohnKennedy elnököt is zavarba hozta. SorayaE. Álvarez asszony, a Kubai Köztársaságmagyarországi nagykövete felolvasta a ku-bai Népek Barátsága Intézetnek az ünnep-ségünk résztvevõihez szóló, meleg hangúüzenetét. Dr. Adriana A. Gottberg Gil asz-szony, Venezuela Bolivári Köztársaság ma-gyarországi nagykövetségének ügyvivõje akubai segítség – köztük a sok ezer orvos éstanár – fontosságát emelte ki a venezuelainép életének megváltoztatásában, a szegény-ség csökkentésében. Simor András költõ, aMagyar-Kubai Szolidaritási Szervezet elnö-ke a forradalom eredményeirõl és nemzetkö-zi összefüggéseirõl szólt. Nagy sikert ara-tott beszédét a Dialektika jelen számánakvezércikkeként közöljük. A Marx Károly

Társaság ügyvezetõ titkára, Hirschler Ta-más, bejelentette, hogy társaságunk tagjai150 ezer forintot gyûjtöttek a hurrikánok ál-tal sújtott kubai nép megsegítésére. Végül aKuba ellenes embargóról és a sikeres véde-kezésrõl láthattak a résztvevõk filmet, mely-hez Kalocsai Kinga, a Magyar-VenezuelaiSzolidaritási Társaság vezetõje fûzött kom-mentárt.• A Duna hajózhatóságáról és a hazai víz-gazdálkodásról hét baloldali civilszervezettanácskozássorozatot szervezett, a HaladóErõk Fórumának égisze alatt. December 8-án Szilvásy Zoltán vízépítõ mérnök tartottelõadást a Duna hajózhatóságáról; január 12-én Takács József közgazdász a magyar me-zõgazdaság helyzetérõl és vízigényességé-rõl beszélt. Felkért hozzászóló volt Dr.Cselõtey László akadémikus. A sorozat kö-vetkezõ rendezvényén, február 9-én, hétfõnDr. Orlóczi István okl. mérnök, címzetesegyetemi docens tart vitaindító elõadást „ADuna-Tisza és a Tisza csatornák szerepe ésjelentõsége” címmel. A rendezvény 16 óra-kor kezdõdik, helyszíne az Általános Vál-lalkozási Fõiskola (Bp. XI. ker., Villányi út11-13). Mindenkit szeretettel várunk!

A Marx Károly Társaság idõszakos lapja

Felelõs kiadó: a Társaság elnöke1067 Bp. Eötvös u. 2. Tel: 342-1068Szerkeszti: a SzerkesztõbizottságOTP számlasz.: 11711041-20859590

Nytsz.: 75/763/1997Internet: http://dialektika.extra.huFelelõs szerkesztõ: dr. Rozsnyai ErvinNyomás: Vasas-Köz Kft. Budapest

• Késõbbi idõpontra halasztottuk Társasá-gunk központi fórumának I. V. Sztálinróltervezett decemberi összejövetelét. Követ-kezõ központi fórumunkon, február 20-án,pénteken 16 órakor kerekasztal-beszélgetésttartunk „Kire szavazhatnak a baloldaliakaz európai parlamenti választáson?” A fon-tosabb kérdések: Lesz-e harmadik. erõ? Ösz-szefognak-e a kis pártok?• Társaságunk vezetõsége február 21-én,szombaton 10 órától ülést tart. A Marx Ká-roly Társaság rendes, ezúttal egyben tiszt-újító közgyûlését március 21-én, szomba-ton 10 órától tartjuk.• A Dialektika következõ (február-márciusi)száma 2009. márciusában jelenik meg.

A MARX KÁROLY TÁRSASÁG KÖZLEMÉNYEI