KUDA? - LDA Suboticalda-subotica.org/publikacije/novine.pdf · godine organizuje Božićni i Novogodišnji vašar. Od 1996. godine Opština raspisuje konkurs za organizaciju vašara

KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 12/2008.

1

BOŽIĆNI I NOVOGODIŠNJI VAŠARVašar će trajati od 15 - 31.12.2008. godine i radiće u vremenu do 11-18h, svakoga dana. Na vašaru će se prodavati: novogodišnji ukrasi, čestitke, sveće, veštačke jelke, zimske kape, šalovi i rukavice, igračke, slatkiši, šolje i sl.

DOčeK NOVe GODINe Organizovani doček Nove godine na glavnom grad-skom trgu u Subotici.22.00 Bencsik Tamara & Balkan express band (HU)23.00 Zvonko Bogdan & Novosadski tamburaši00.00 Vatromet00.15 Apsolutno romantično (NS)02.00 Kraj programaNovina ove godine je što će prostor gde će održati novogodišnji program biti zatvoren.

Beer & co. caffe 26.12.2008. 22:00 ROCKIN’ CHAIR BLUeS BAND

27.12.2008.22:00 NeNAD & YANKee & VILI & ARMAND & FAZeK

LIVe!

2009!

MODeRNA GALeRIJA LIKOVNI SUSReT

DOLAZIM SA MUZIKOMIzložba slika Miroslava Jovančića

Miroslav Jovančić završio je muzičku školu u Subotici, pohađao Muzičku akademiju u Novom Sadu, diplomirao na Višoj školi za likovne i primenjene umetnosti u Beogradu, a potom diplomirao na Akademiji umetnosti u Novom Sadu, na odseku za slikarstvo u klasi profesora Vladimira Tomića. Izlagao na brojnim izložbama u zemlji i inostranstvu ( Mađarska, Velika Britanija, Slovenija, Holandija ) a njegove slike nalaze se u privat-nim kolekcijama u Americi, Kanadi, Holandiji, Francuskoj, Velikoj Britaniji, Mađarskoj, Sloveniji i Hrvatskoj.

IZLOŽBA

eUROCINeMA 2009. Amfiteatar Otvorenog univerziteta. Start u 19.30h. Ulaz besplatan.

26.12. GRK ZORBAZorba the Greek (VB, GR, USA, 1965) Režija: Mihalis Kakogiannis, uloge: Anthony Quinn, Alan Bates, Irene Papas02.01. SeDMI PečATSjunde inseglet, Det (Švedska, 1956) Režija: Ingmar Bergman, uloge: Max von Sydow, Bibi Andersson09.01. PReZIR Mepris, Le (1963, Francuska) Režija: Jean-Luc Godard, uloge: Brigitte Bardot, Michel Piccoli16.01. čOVeK ZA SVA VReMeNAMan For All Seasons (1966, VB) Režija: Fred Zinnemann, uloge: Paul Scofield, Wendy Hiller, Orson Welles23.01. SMRT U OčIMAPeeping Tom (1960, Velika Britanija) Režija: Michael Powel, uloge: Karlheinz Böhm, Moira Shearer, Anna Massey30.01. GOSPODIN KLAJNMonsieur Klein (F-I, 1976) Režija: Joseph Losey, uloge: Alain Delon, Jeanne Moreau, Francine Bergé

FILM!

KUDA?Izbor: Anamarija i Sara

5+GRADSKe NOVINe ZA SReDNJOŠKOLCe www.novine5plus.com

2

HALMAZ

AVAGY PROGRAMAJÁNLó TőLüNK NeKTeKSZILVeSZTeR!

Hol, mit, mennyiért?

Szabadka, Szabadság tér:

Belépő: -nincs-

* Tamara és a Balkán expressz (22 órától)* Zvonko Bogdan (23 órától)* Éjfélkor tízperces tűzijáték és keringő* Apsolutno Romantično (00.15-től)

Étel- és italvásárlási lehetőség is lesz!

Szabadka, Madlen klub, Belépő: 3000 RSD

* DJ Junior (retro) -> éjfélig* DJ Norbee (napjaink zenéje) -> éjféltől* Meglepetés vendég! (ex-YU zenék)

Ami lesz: az árban benne foglaltatik: koktélok, pezsgő, svédasztal és mindenféle italok!

Zenta, Club Jail, Belépő: 2200 RSD

* MAXIM KUZNYeCOV // RUS / HU //* CHRONO // Progressive Passion / su //* ASCALOON // Progressive Passion / su //* SILeNT NOISe // Under-Grad //

Írja:Sátai Tamás


3

Masa različitih ljudi, mladih, starih, jedinstvenih i onih koji se utapaju u običan svet,

privlačnih i onih koji nisu obdareni božanskom lepotom, ljudi sa različitim stilom i socijalnim

stanjem, različitim interesovanjem, ljudi dosadni i preterano zanimljivi... svi se oni kreću u

istom prostoru, prostoru koji je nazvan grad Subotica.

Centar grada je prepun poslastičarnica i kafića, koje predstavljaju savršeno mesto za od-

mor, opuštanje, druženje ili pak nešto drugo. Različiti dani donose različite uzroke zbog kojih

obuvam svoje tesne cipele, koje me vode u odveć poznate kutke. U ovom broju bih izdvojila

jedno mesto meni veoma blisko...

BODIŠ

Zašto baš Bodiš? Jer je kutak u kome se osećam kao da sam kod kuće i pomaže mi da loše dane prebrodim, a dobre još više ulepšam. Ipak mi Bodiš, moj najiskreniji prijatelj, najčešće pruža stoli-cu na kojoj se isplačem ili se nasmejem sa najslađim užitkom. Predstavlja prvo mesto gde sam po dolasku u Suboticu otišla, od onda nedeljno barem tri puta tamo provodim po dva tri sata. Vrata ove kafe-poslastičarnice uvek otvaram sa nekim olakšanjem, a kada ih zatvaram za sobom uvek ostavljam odjek mog smeha ili nekoliko kapljica gorkih suza, koje Bodiš još nikom nije odao. Bodiš je prvi put otvoren 1924.godine, a otvorio ga je Bodiš Lajoš. Kako je porodica bila veo-

ma velika, mnogi su pomagali u vođenju ovog kafića. Međutim u dedino srce se najviše uvukao čovečuljak koji je više odmagao nego pomagao, unuk Bodiš Gabor, koji je nasledio ovo mesto. Od 1984. godine pa sve do 2000. godine Bodiš je bio zatvoren, a tada okačivši iznad vrata staru limenu tablu na kojoj piše naziv, čarolija je ponovo porasla i učinila od ovog mesta dom mnogim stanovnicima Subotice. enterijer se u mnogome promenio, kao i napitci i kolači. Na zidovima su okačene porodične slike i stari plakati doneti iz inostranstva. Stare pisaće mašine i knjige krase police, dok su svetla napola upaljena, pa nas ceo prostor omami i dočara nam godine kada su naše bake i deke bili naših godina. Napitci su veoma raznovrsni, kao i kolači koji su veoma ukusni, svi mogu naći nešto što će im prijati, a čak su i cene pristojne. Međutim Bodiš ima jedan ogroman nedostatak, a to je nedovoljan broj mesta. često mi se

dešava da nemam gde sesti ili u boljem slučaju da se stara izrezana stolica nije čak ni ohladila od prethodnog gosta koji je sedeo na njoj... Sve u svemu, problem bi se mogao rešiti, a Bodišu želim još mnogo vilinskog praha da i dalje

očarava ljude koji su ovisni od njega!Žaklina Gauder


4

Srbija se oporavljala od ekonomske krize koja ju je zadesila devedesetih godina prošlog veka. Ljudske oči i ruke bile su gladne lepote i raskoša, a posebno uoči božićnih praznika kada

su svi, a posebno najmanji bili željni makar neke sitne pažnje. Ljudi su počeli za praznike iznositi svoje skromno uređene tezge i prodavali božićne ukrase, čestitke, figure. Prodavci su sa svojim tezgama bili razbacani po čitavom centru grada. Tako je Opštinsko veće donelo odluku da se svake godine organizuje Božićni i Novogodišnji vašar. Od 1996. godine Opština raspisuje konkurs za organizaciju vašara. Ove godine, vašar je otvo-ren 6. decembra, što znači da je ovo prva godina kako vašar nije bio otvoren za Mikulaš, što za prodavce predstavlja veliki propust, a trajaće do 15. januara.

Ponedeljak je bio veoma sumoran dan i mada sam bila umorna nisam bila voljna ostati u sobi i učiti. Dogovorila sam se sa drugaricom da ćemo se naći u centru grada da popijemo kafu i da proćaskamo. Našle smo se kod Gradske kuće i krenule ka kafiću. Prošle smo pored vašara i po-mislila sam kako je neestetski smešten u gradu i to baš u centru, ipak smo odlučile da ćemo proći kroz njega. Kada smo ušle, bilo je znatno toplije nego napolju, bilo je mnogo ljudi. Neki su pro-lazili brzo, verovatno su odlučili da će preći kroz vašar da bi se malo ugrejali, ali bilo je mnogo više onih koji su lagano šetali, razgledali, delovali su

mi bezbrižno, to me je nekako okrepilo. Nakon napornog dana lepo je videti da ima ljudi oko mene koji su srećni. Deca su se držala za majčinu ruku, ili ih je nosio otac na vratu ili su šetali sa bakom i dekom, bilo je lepo prisetiti se kako sam volela Božić dok sam bila mala. Obožavala sam ići sa roditeljima kupovati ukrase za jelku, za sto i svake godine smo kupovali puno sveća različitih veličina i oblika. Kuća bi se potom pretvorila u mesto izvora toplote, ali ne zbog Božićne har-monije nego zbog bljeska sveća, koje se prosto nije moglo podneti, ipak sam volela to...

Odlučila sam da ću u novinama napisati nešto o vašaru, a da bih to ostvarila neophodno je bilo popričati sa prodavcima. Začudilo me je što ti lju-di stoje ceo dan napolju, na ne baš toplom mes-tu, i to ne za nešto preterano punu zarade, a ipak se znaju nasmejati i bili su zaista ljubazni prema mladoj novinarki koja im postavlja svakakva pi-tanja. Nekoliko njih mi je reklo da se promet robe svake godine smanjuje, da je teško izvući godinu, ali na pitanje: „Zašto ste onda još uvek tu?“ svi su mi odgovarali da su bili prisutni prvom vašaru, prvim kupcima, pohlepnim za lepotom. Svi oni već godinama rade zajedno, za istim tezgama,

samo sa različitim kupcima. Pitanje koje sam postavila jednoj dragoj starici začudilo ju je u toj meri da prosto nije mogla progovoriti „Iskreno mi recite, molim Vas, šta mislite, da li je Božić izgubio svoju moć?“ - nakon nekoliko sekundi ćutanja izjavila mi je samouvereno, a ipak sam joj u očima videla nekakvo zaprepašćenje: „Ne! Nikako nije!“ kao da je mislila „Dete, to što si odrasla ne znači da je Božić nestao“. Osetila sam grižu savesti... Zašto svi mi gubimo ljubav prema praznicima?

Zašto odrasli govore da je Božić finansijski ma-nevar? Zar i ja tako mislim? Ne! Božićni vašar je za mene otvorio vrata mojih memoara, bili su strašno prašnjavi... Lep je Božić, pomislila sam. Lepo je provesit veče sa mamom, tatom, dedom, braćama, sestrama, porodicom. Gde bih najradi-je kupila poklon za njih? Svakako na Božićnom vašaru, on zato stoji tu da nas podseti na nešto zaboravljeno. Nije bitno kupiti najskuplji poklon na svetu, dovoljan je samo znak pažnje, da bi znali da su mislili i na nas.Lepo se provedite na raspustu i želim svima

srećne praznike!Žaklina Gauder

Novogodišnji vašar…

KROZ GRAD


5

Írja:Szőke Tímea

Mi az, amit Szabadkáról tudni érdemes, ami mellett nem szabad el-menni anélkül, hogy rápillantanánk?

Vass Gézát, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatóját kerestem fel, hogy meséljen nekünk Szabadkáról.

Beszélgetésünk elején elmondta, hogy a szabadkaiak igenis érdeklődnek a városuk iránt, és törődnek annak múltjával és jelenével is. Gondosan követik az eseményeket, és gyakran bele is szólnak.

– Menjünk egy kicsit vissza a múltba. Mely történelmi események voltak jelentősek Szabadka történetében?

– Az első írásos emlék Szabadkáról 1391-ből való. ez a dokumen-tum egy körözés, amiben egy bizonyos Ágoston nevű, szabadkai bűnözőt keresnek. Később a középkorban néha faluként, néha viszont mezővárosként említik. A török dúlás folyamán Szabadka teljesen el-pusztult. Majd csak a XVII. század végén, Magyarország felszabadulása

után települ ismét be magyar, szerb és bunyevác/horvát lakosokkal. Sz-abadka lakosságának összetétele ma is hasonló. 1779-ben szabad királyi várossá nyilvánítják, és ennek köszönhetően gyorsabban fejlődik. A város a századfordulón éli aranykorát, és küzdi fel magát a harmadik helyre az akkori magyarországi városok sorában. ezután 1920-ban a Trianoni békekötés után az újonnan megalakuló Szerb-Horvát-Szlovén Királyság-hoz csatolják. A két világháború közötti időszakban fejlődése lelassult. A II. világháború után egészen az 1960-as évekig kell várni, hogy a város gazdaságilag újra erőre kapjon. De ezt a rövid fejlődést a jugoszláv pol-gárháború gyorsan le is töri.

– Minden nap látjuk a gyönyörű épületeket, például a Városházát, a katolikus székesegyházat. Mik jellemzőek ezekre és a többi szabadkai épületre.

– Szabadka a mai Szerbia legszebb városa (nekünk biztos), köszönhetően a századforduló (XIX.-XX.) megmaradt épületeinek. Az épületek legnagyobb része eklektikus stílusban épült (Az eklektika kül-önféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazó, önálló elemeket alig használó irányzat.), és ezek többsége neoreneszánsz és neobarokk épület (A neostílusok az elmúlt korok stílusainak utánzása, újraélesztése), de nem elhanyagolhatók a magyar szecessziós épületek sem, mint pl. a városháza, a Zsinagóga és a Raichle-palota. Vannak még olyan épületek, amelyek értéke felér az előbbiekkel, de azok nincsenek reflektorfényben. Ilyen a múzeum épülete, amelyet az európa szinten elismert Vágó József tervezett, és a Közgazdasági Középiskola mellett lévő modern stílusban épült ház is .

– Az eddig felsorolt épületeken kívül melyek még Szabadka nevezet-ességei?

– Amiről még nem szóltunk, az a mindenki által kedvelt két zsolnai szökőkút. Ilyen méretű kerámiából készült szökőkutak csak Szabad-kán vannak. Örülhetünk, hogy a mi városunkat ékesítik. A templomok közül a legrégebbi a Ferences templom, ami az 1470-ben épült várkas-tély alapjaira épült, és ennek a középkori erődítménynek keleti tornyát meg is örökölte. Kívülről semmi sem látszik ebből, de belülről nagyon jól kivehetők a középkori téglák, és ez az egyetlen középkori emlék Sz-abadkán. A Ferences templom mellett még igen szép és értékes a Szent Teréz katedrális. Sokakban, amikor először látják, felvetődik a repedés kérdése, amely végighúzódik a homlokzaton. Én már el sem tudom kép-zelni nélküle. A repedés nem új, sőt, legrégebbi feljegyzés róla 1876-ból van. A repedés nem földrengés miatt jött létre, mint ahogyan azt sokan hiszik, hanem a templom alatt meghúzódó ingoványos talaj az oka, és így az egyik oldala jobban süllyed az idő folyamán, mint a másik, a repedés pedig egyre csak nő – mesélte mindezt Vass Géza.

LA.COM

Ékszerdoboz


6

Írja: Bunford Ágnes

Sziasztok! Az 5+ első számát tartjátok a kezetekben, a szabadkai középiskolások

vadonatúj lapját. Az újságot a szabadkai Diákotthonban szerkesztjük. Havonta jelenünk majd meg, azzal a céllal, hogy a legaktuálisabb híreket biztosítsuk nektek, újdonságokról, érdekességekről értesüljetek, hogy szórakozzatok, és nem utolsó sorban viszontlássátok magatokat, műveiteket a lapban.

Állandó rovatainkból havonta megtudhattok valamit a városunkról – a Túrgájd rovatban –, illetve az itt zajló eseményekről, valamint a középiskolák tevékenységeiről – a Schooltestic rovatban – is rendszeresen beszámolunk. Minden számban írunk a Diákotthonról is – az Ifi-lak rovatban – az itteni történésekről, ami nem kizárólag csak az intiseknek szól, hanem minden kiváncsi kívülállónak is, aki egy kis betekintést szeretne nyerni mindennapjainkba.

A la.com rovatban a hol laksz? kérdésre kaphattok részletes választ. Havonta más-más helyre kalauzolunk el titeket – persze nem az internetről szedünk le tájleírást a vadnyugatról vagy Indiáról :), hanem vajdasági településeket mutatunk be a diákok segítségével.

Nem olvasol? Szerinted időpazarlás az egész? Úgy gondolod, nem a te stílusod? Vagy egyszerűen csak nem tudsz mit? Hogy az unalmas háziolvasmányok miatt még ne menjen el a kedved az olvasástól, a nemARTalmas rovatban olyan könyveket mutatunk be, amelyek egy kis kedvet csinálnak majd hozzá. Hiszen egy cseppnyi művészet senkinek sem ártalmas :). ebben a rovatban zenéről és filmről is olvashatsz.

A Halmaz jó kis kirándulás a művelődési életben és szórakozás világában: színház, színészek, műsorajánló és minden egyéb, ami a művelődésünket és szórakozásunkat szolgálja.

Sporthíreket nagyon gyorsan megtudhattok internetről és napilapokból, ezért mi a sportot inkább egy másik szemszögből közelítjük meg.

Ha címlapra nem is, de a Képben vagyok teljes oldalára felkerülhetsz

gyerekkori illetve más érdekes képeiddel, vagy ismerőseidre lelhetsz itt. A nyelvÉSZ rovatot a „jövő költőinek, íróinak” találtuk ki. Lehetőséget adunk arra, hogy minden tehetséges fiatal írása, rajza, karikatúrája, képregénye megjelenjen. ezeket a [email protected] e-mail címre küldhetitek.

Reméljük, tetszik nektek a lap, megfelel az igényeiteknek, és szívesen lapozzátok majd minden hónapban. :)

elsősorban nektek szeretnénk megfelelni, ezért javaslataitokat, kérdéseiteket a fent említett e-mail címre várjuk nagy szeretettel!

üdvözlettel, a szerkesztők: Szakál Krisztina, Kancsár Loretta, Kocsis Flóra, Radics Karola, Virág József, Sátai Tamás, Péter Brigitta, Muhi Ágnes, Szőke Tímea és Bunford Ágnes.

TÚRGÁJD


7

IFI-LAK

Írja:Kancsár Loretta

Középiskolai tanulmányainkat kezdve sűrűn otthonunktól távol tanulunk tovább, mert úgy adódik lehetőségünk. Számos esetben a nyelv miatt irat-koznak Szabadkára azok a tanulók, akik magyar nyelven szeretnék folytatni tanulmányaikat. Akik nem tudják megoldani az utazást, jelentkeznek a Sz-abadkai Diákotthonba, és ha nem sikerül bejutni, következik a lakáskere-sés. Ha elfogadható árban bérlakást tudunk találni, akkor is problémás az „élelemellátás”, a fűtés, a rezsiköltségek elszámolása, és egyéb problémák is felmerülnek. A koleszban mindez megoldott.

elsősként belecsöppenünk az addigiaknál mozgalmasabb életbe, na-gyobb a távolság otthonunktól, szüleinktől, a családtól, ez egyben nagyobb szabadságot is jelent számunkra, ami kinek javára válik, kinek hátránya származik belőle. Itt az önállósulás folyamata is beindul, valamint különböző beállítottságú emberekkel ismerkedünk meg, új barátságok kötődnek. Személyiségfüggő, hogy mennyire tudunk beleolvadni az itteni környezet-be, kinek előbb, kinek később sikerül, azonban előfordul az is, hogy valaki nem tudja megszokni az ilyen életvitelt, hát idővel „megszökik”. ez gyakori jelenség az elsősöknél, akik esetleg megijednek, és jobbnak találják a lakásbérlést, azonban valószínű, hogy ezt idővel megbánják, mert rájön- nek, hogy itt

meg volt m i n d -

enük. ezért is érdemes igyekezni a tanulással, mert az év végi átlagunk is nagyban befolyásolja a bejutáshoz szükséges pontszámot.

Ha kicsit is igyekszünk optimistáknak lenni, gyorsan be tudunk illesz-kedni. Idővel akaratunk ellenére, mikor az intiről beszélünk, hazaként em-legetjük. „Suli után hazamegyek, illetve dehogyis haza, az intibe.” Életünk háromnegyed része itt zajlik, és második otthonunkká válik ez az épület, és egy hatalmas család részévé válunk mindannyian. Suli után azonnal tudunk ebédelni, nem kell törődnünk azzal, hogy mit együnk, vagy hogy meg kell melegíteni az ételt, mert kész ebéd vár minket.

Számos elfoglaltságot találhatunk magunknak, különböző szakkörök közül választhatunk, amelyekkel hasznosan tudjuk kihasználni szabadidőnket. Sportolhatunk: lehetőség van focizni, kosarazni, röplabdázni, tekézhetünk és kipróbálhatjuk magunkat céllövészetben is. Valamint saját, jól felszerelt konditermünk van, amit persze ingyenesen használhatunk. Továbbá jelent-kezhetünk edukatív szakkörre, művészeti szakkörre, nyelveket tanulhatunk, táncolhatunk, és mindezt szakfelügyelettel tehetjük. A nevelők bármikor rendelkezésünkre állnak, ha korrepetitorra van szükség. Minden tantár-gyból segítséghez juthatunk a megfelelő nevelőnél. Rendelkezésünkre áll továbbá a könyvtár, az informatika terem internet hozzáférés-sel, ami tanulásra és kikapcsolódásra egyaránt használható, na persze bizonyos keretek között.

A negatív előítéletek ellenére sokkal jobb itt, mint azt sokan hiszik. Vannak, akik bezárva érzik ma-gukat, de szerintem, ha megpróbáljuk a dolgo-kat a pozitív oldaláról szemlélni, egészen elviselhető itt az élet.

A koleszban


8

O NAMADom učenika srednjih škola u Subotici je vaspitno-obrazovna

ustanova namenjena za smeštaj, ishranu i vaspitanje učenika koji pohađaju srednju školu van mesta stalnog boravka u svojstvu redovnih učenika u jednoj od osam subotičkih srednjih škola. Subotički dom se tokom pet decenija svog postojanja svakako izmenio, prvenstveno su mu prošireni kapaciteti, tako da danas raspolaže sa 95 soba, odnosno 350 ležajeva.

Na prizemlju, prvom i drugom spratu sanitarni čvorovi su zajednički. Ponos Doma je novoizgrađeni sprat, gde je smeštaj apartmanski i gde najbolji učenici u punom komforu ostvaruju svo-je školske obaveze. Svojim izgledom i uslovima koje pruža, Dom je blizak srednjoevropskim ustanovama za učenički smeštaj. TV sala opremljena TV i video aparatomnamenjena za odmor, razonodu i zabavu. Svečana sala sa binom, instrumentima, miks kabinom je višenamenska prostorija koja služi za održavanje priredbi, disko večeri, tribine i predavanja. Društvena sala odnosno biblioteka je prostorija za učenje i održavanje radionica, književnih večeri i druženje sa gostima. Kabinet za informatiku ima 10 računara sa stalnim pristupom internetu. Teretana i fiskulturna sala za aero-bik, tae box, kik box...

12 vaspitača i ostalo osoblje vode brigu o 350 učenika, a dokaz angažovanosti su i brojne sekcije, kako sportske, tako i kulturne i edukativne koje su postale aktivni deo svakodnevnog domskog života. Zahvaljujući otvorenosti i savremenom pristupu u domu se organizuju druženja uz muziku, film i književnost. Dom je ot-voren za saradnju i sa drugim institucijama u gradu, te se često priređuju susreti sa književnicima, rediteljima, muzičarima kao i stručnim licima iz različitih oblasti. Naši đaci aktivno su uključeni u kulturnu sferu grada, od pozorišta, bioskopa do učešća na raznim takmičenjima. Rezultat angažovanosti vaspitnog i stručnog oso-blja kao i zainteresovanosti samih učenika jesu brojne nagrade koje su naši učenici osvajali. U vreme letnjeg i zimskog raspusta kao i danima vikenda Dom svoje kapacitete nudi za smeštaj orga-nizovanim grupama koje gostuju u gradu.

SeKCIJA

MODeRAN PLeSSekcija modernog plesa krenula je sa radom ove školske godine.

Održava se jednom nedeljno, sredom u prostorijama Svečane sale doma, i broji dvadeset devojaka različitog uzrasta-od prvog do četvrtog razreda. Koreograf je Remete Violeta, učenica prvog razreda Srednje ekonomske škole „Bosa Milićević“.

Violeta dolazi iz Kanjiže, i u svom mestu se bavi ovom vrstom plesa već dvanaest godina... Zadovoljna je dosadašnjim naučenim koracima devo-jaka, a plan je da se svim domcima predstave na završnoj priredbi.

Upitali smo neke od polaznica sekcije zašto su se uključile u rad baš ove sekcije.

Maroš Doli nam je rekla da voli plesati, i ovim načinom se oslobadja stresa nakupljenog tokom dana.

Farago Helga učenica trećeg razreda gimnazije“ Kostolanji Deže,“ pod-jednako uživa i u španskom folkloru-flamenku, kao i u koracima moder-nog plesa.

Dijana Majstorović

Slobodne aktivnosti u Domu

Ove školske godine počele su sa radom sledeće sekcije:

• Književno – recitatorska • Dramska • Novinarska • edukativne

radionice • Učenička samouprava • Italijanski jezik • Španski jezik •

ekološka • Streljaštvo • Kuglanje • Stoni tenis • Aerobik • Košarka

• Fudbal • Odbojka • Umetnička • Muzička • Filmski klub • Moderni

ples • Flamenko.

U ovom broju vam predstavljamo neke od njih.

DOM UčeNIKAwww.internatsu.edu.rs


9

DRAMSKA SeKCIJADramska sekcija u Domu ima dugogodišnju tradiciju, kako u svom radu, tako i u ostva-

renju dobrih rezultata.Namera je, da se u ovoj sekciji polaznici druže, iskažu svoja individualna interesovanja

i stvaralačke sposobnosti. Rad je organizovan u dve grupe, pod vodstvom vaspitačice Uščumlić Olivere. U svim prikazima dramske sekcije učenici su i neposredni organizato-ri, i uspešni rukovodioci. Sastanci su utorkom i četvrtkom u Svečanoj sali našeg doma.

Prvi ovogodišnji nastup akteri dramske sekcije će imati u Domu povodom Božićne i Novogodišnje priredbe 17.12.2008.god.

Odabrali smo komad „Otvorena vrata“, naše poznate spisateljice Biljane Srbljanović.

Cvejić Kristina

eTNO PeVANJe

Sekcija etno pevanja je po prvi put zaživela ove školske godine. Ideja o formiranju ove sek-cije krenula je od učenice čizmadija Ane koja pohađa drugi razred Srednje muzičke škole. Sekcija broji osam učenica različitih uzrasta koje vole etno pevanje i žele da sačuvaju od zabo-rava izvornu mađarsku muziku. Pitale smo neke od učenica zašto su odabrale baš ovu sekciju. Sabo Anamarija, učenica prvog razreda Srednje muzičke škole, nam je odgovorila da u slobodno vreme voli pevati ovu vrstu muzike. Učenice se sastaju sredom u osam sati u biblioteci i na-rednih sat vremena posvećuju se etno pevanju koje ih kako kažu oslobađa stresa nakupljenog tokom celog dana.

Marija i Ivana

KOŠARKAŠKA SeKCIJAKošarkašku sekciju vodi vaspitač Željko Dragićević, profesor fizičkog vaspitanja. Sekcija

se održava u fiskulturnoj sali Hemijske škole, mesec dana utorkom od 20:00-21:30h, a sledećeg meseca sredom od 19:30-21:00h. Sekcija je zajednička za dečake i devojčice iz Doma i trenutno ima 23 člana koji se rekreativno bave ovim sportom. Među njima se ističu Kovačević Stefan i Rankov Zoran. Povremeno se održavaju prijateljske utakmice sa ekipama iz drugih srednjih škola. Ovim putem pozivamo sve zainteresovane škole za utakmice da se jave vaspitaču Željku. Pored košarkaške sekcije u Domu učenika postoje i odbojkaška i fudbalska sekcija o kojima će biti više reči u narednim brojevima.

Svi domci koji žele da učlane u neku od ovih sekcija su dobrodošli.Kristina Cvejić

eKOLOŠKA SeKCIJAAktivno radi u domu učenika od 2004. godine. Osim brige o flori i fauni (akvarijum) doma priprema tematske panoe od

kojih ćemo pomenuti samo neke: vitamini; alergije; e-brojevi; otrovno sobno bilje; Nacionalni parkovi Srbije. U toku proleća i u jesen brine i o uređenju dvorišta. U organizaciji ove sekcije u sredu, 17.12.2008. priprema se izlet na

Ludaško jezero koji će obuhvatati šetnju edukativnom stazom i posmatranje prstenovanja ptica. Sledeći izlet slične sadržine planira se za Selevensku šumu.


10

Gospođo Kiselički, pre dva meseca imenovani ste na funkciju pomoćnika Gradonačelnika za kulturnu-prosvetnu delatnost i racionalizaciju školske mreže. Koji su prvi i najveći problemi kojima ste se suočili prilikom sagledavanja situacije u reso-rima za koje ste zaduženi?

Problemi su kolosalni. To je prvo što sam sagledala, drugo inertnost sistema koja je to-liko prisutna, da kod nas svi misle, dobro, to je nešto priča o promenama, racionalizaciji, ali kad će to doći? To, u stvari, nikada neće doći.Kao što, kod nas, sve što se u pozitivnom smeru pokuša, onda se to nekako „kotrlja”. U slovenskom jeziku mnogo je kotrljajućih samoglasnika, pa ništa nije gotovo. To se samo okreće, pa se vraća na početno stanje. Znači jedna inertnost, jedna tromost, jedna zapuštenost, i, naravno, i jedna neracional-nost. Drugo, Subotica je grad koji nema privredni potencijal da nosi nadgradnju koju je sebi zacrtao. Ja se prosto užasavam kad se sve ono što predstavlja nadgradnju i objekte nadgradnje - tu čak mislim na pozorište, sve ono što treba i sada da funkcioniše, pa ako hoćete i taj budući bazen koje tako čekamo - ja mislim da će nas troškovi održavanja prosto ugušiti.

Prosveta u Subotici ima veoma dugu tradiciju. Subotica važi za jedan grad koji ima velike obrazovne kapacitete. Šta mislite, koji su najznačajniji resursi u obrazovnom smislu koje danas ima Subotica?

Najznačajniji resursi su svakako srednje škole, koje generišu omladinu maltene čitave Vojvodine, posebno omladinu koja se školuje na mađarskom jeziku, a ima i atraktivne smerove i za srpski jezik, i ja zaista pozdravljam inventivnost naših srednjoškolskih direk-tora koji su u svim programima, znači inter-regionalne saradnje, i ne samo ove saradnje, naši direktori su veoma aktivni, oni se uključuju u sve ove savremene procese, nećete verovati, i Briž je jedan od gradova sa kojim imamo saradnju. Otvaraju se novi smerovi, naši direktori su veoma inventivni, učestvuju na mnogim konkursima. Znaju kako se konkuriše raznim budžetskim sredstvima, koja nisu samo državna, nego su i iz evropske unije. Mislim da je to najveći kapacitet i najveći obrazovni potencijal Subotice.

Poslednja dva meseca veoma često se pominju u Vašim izlaganjima pojmovi vezani za materijalne troškove i za prevoz učenika. Hoćete da objasnite u čemu je poseban značaj ove problematike?

Materijalni troškovi su troškovi održavanja škola, tekućih potreba – tu vam dođe školski materijal, krečenje itd. – to su troškovi koji su su gotovo zanemarljivi na odnosu na troškove prevoza učenika i prevoza nastavnika. Tu dolazimo do te kolosalne dispro-porcije da su nama materijalni troškovi 10 puta manji od troškova prevoza učenika, što će reći, naši se učenici školuju u zapuštenim i neopremljenim školama, a gro sredstava koje obezbeđuje lokalna samouprava ide na prevoz. Mi mislimo da se to može jednim racionalnim, optimalnim režimom prevoza sanirati, tako da prevoz postane značajno jef-

INTeRVJU

tiniji, a da veća sredstva budu usmerena u manji broj visoko opremljenih škola sa adekvatnim stručnim kadrom.

Za ova dva meseca napravili ste i kontakte sa pokrajinskim i republičkim organima. Kakvo je vaše iskustvo u tom pogledu?

Moje iskustvo u tom pogledu je da mi imamo vrlo lep prijem u Pokrajini i da je pokrajinski Sek-retarijat za obrazovanje nekako iznenađeni onim što su naši predlozi iz Subotice. Mislim da Sub-otica u Vojvodini prednjači u inicijativama. Tako da su naše inicijative ono što generiše originalne inicijative pokrajinskog Sekretarijata prema republičkom Ministarstvu, a u republici sa podoz-renjem gledaju na nas, kao da mi stalno nešto iz-moljavamo, kao da tražimo preko hleba pogaču, a u stvari, ne shvataju specifičnost subotičke mul-tikulturalnosti koja ovaj grad čini zaista pravom „prvom damom” ove zemlje. Nije džabe Sub-otica, svojevremeno, kada se stvarala kraljevina Srba, Hrvata i Slovenaca, bila prvi i najveći grad. Nekako je zadržala barem tu potrebu da duhov-no bude nadmoćna, i da duhovno može sebe da servisira. Ja mislim da ćemo mi izdržati u tim nastojanjima da ono što čini šarm Subotice – a to je taj suživot, koji je toliko visoko tolerantan i gospodstven – da to i sačuvamo, pa naša inicijati-va, da se jezik sredine ocenjuje, smatra se, opet, kao neka suvišna izmišljotina, a ne vidi se da to što mi ne učimo mlade jeziku sredine – može da generiše i probleme.

Oko jezika sredine povukli ste i neke konkretne poteze. O čemu se zapravo radi?

Moji đaci su počeli da pričaju ovakve stvari a ja svakoga pitam da li uči mađarski, kako se snalazi – a oni odgovaraju - ja sam počeo da učim, ali sam prestao jer za dve godine nisam naučio ni jednu reč, jer se na časovima mađarskog se trči po učionici i mi ništa ne učimo i prosto nema smisla da idem tamo.

Znači, radi se o pametnoj deci, o deci koja postaju prvaci opštinski, pokrajinski, republički i ta deca imaju mentalne kapacitete da nauče

Ljubica Kiselički, pomoćnik Gradonačelnika za kulturno-prosvetnu delatnost i racionalizaciju školske mreže

GRANICU SLOBODe POMeRAJU MeDIJI I JAVNO

IZGOVOReNI STAVOVIOd novog časopisa očekujem da će to biti jedan lepo opremljen magazin, koji će svakog meseca izlaziti. Možda će tu karijeru početi neki budući veliki novinar iz Subotice, jer naš medijski prostor vapi za stručnim, kompetent-nim, nezavisnim novinarima koji će pomerati granice slobode i demokratije

u Srbiji. Jer granicu slobode pomeraju mediji i javno izgovoreni stavovi - tvrdi Ljubica Kiselički, pomoćnik Gradonačelnika za kulturno-prosvetnu

delatnost i racionalizaciju školske mreže


11

šta god hoćete. čak i da budu prvaci Repub-like u matematici, a da ne dobiju mogućnost da nauče jezik sredine, na koji ih njihovi roditelji upute i na koji oni prvo, dragovoljno odlaze a onda vide da su to časovi „mučenja”, gde ništa ne nauče. Dakle, ja sam sagledala da to što se nastava ne testira, ne proverava se znanje – a ne mora da se proverava jer je nastava fakulta-tivna, znači ocena ne ulazi u prosek ima za po-sledicu da – mi trošimo deci vreme, plaćamo izvođače te nastave, to je dvanaest izvođača nastave, za sada. Imamo još veći broj iskazane potrebe, jer više ljudi shvatilo da deca treba da nauče mađarski a praktično ni, realno ništa nis-mo omogućili da ta deca nauče. I tu je bila moja ideja da se mađarski uvede kao jedan redovni predmet, čija bi ocena ulazila u prosek, jer mis-lim da je jednako bitan učenicima da ga nauče kao što će naučiti engleski, kao što će naučiti nemački. Tako treba da nauče mađarski, jer im je mađarski ovde neophodan da bi normalno živeli.

Veoma blisko sarađujete sa kolegom Gvozdenovićem ko je zadužen za racional-izaciju. Samo ukratko objasnite i recite o čemu se u tom pogledu subotička prosveta može nadati?

Moram da kažem da se može nadati onome što se sa koalicionim partnerima zapravo do-govorimo da ćemo sprovesti, a ja mislim da se može nadati organizovanom školskom pre-vozu od školske 2010-2011. godine – zaista razrađenoj mreži. Može se nadati smanjenju broja škola, barem za četiri osnovne škole. Možemo se nadati stručnije zastupljenom kadru u školama i nastavnici se mogu nadati programu prekvalifikacije.

Ovih dana počinjete jedan veoma ambicio-zan projekat, reč je o visokoškolskoj ustanovi koja bi školovala muzičara tambure. To je no-vost, ne samo u Subotici i Vojvodini nego vero-vatno i na državnom nivou. Objasnite o čemu se radi u tom projektu?

To je ideja profesora Mulića. Profesor Mulić je dugogodišnji kulturni delatnik Sub-otice pre svega, jer je njega, na poziv Stipana Jaramazovića, tamburaški orkestar primio oberučke. I mogu da kažem da ga je možda on i proslavio u umetničkom smislu. On je redovni profesor Muzičke akademije u Novom Sadu i shvatio je potrebe za primenjenom muzikom, pogotovo etno-muzikom koji se u svetu ponovo populariše i postaje sve popularnija. Na kraju krajeva, mnogi naši umetnici pronose slavu ovih prostora baš preko etno muzike, počevši od Gorana Bregovića, koji je verovatno bio i pionir. Sakupio ono što tu postoji oko nas na Balkanu... Subotica je veliki potencijal, što se tiče tambure i u ovom delu ne postoji nijedna visokoškolska ustanova za primenjenu (narodnu) muziku, za tamburu, za gajde i ostale instrumente. On je predložio da mi pokušamo sa jednim usme-renjem prema etno muzici, možda na nekom pedagoškom fakultetu. U međuvremenu, kako se otvorio i jazz odsek u srednjoj muzičkoj školi, još su se otvorile dve srednje muzičke škole sa

etno muzikom i sa jazz odsekom a to je u Som-boru i Sremskoj Mitrovici. Mi smo shvatili da će ovde biti jako plodno tlo da ti srednjoškolci upute u Suboticu na studije. To je nama bila ideja da možda Subotica, ne samo da dobije primen-jenu muzičku akademiju, nego da postane je-dan „tamburaški Woodstock”. Da možemo na Paliću da imamo razne Master kurseve za razne tamburaške orkestre uz okruženja. Cela Sla-vonija nema muzičku akademiju a ima odlične tamburaše. Cela Mađarska nema akademiju za tamburu, pa ni Rumunija. Mislim da možemo da privučemo te ljude koji bi koristili te Master kurseve a i mlade studente, svakako.

Ovaj intervju priređujemo za novine koje treba da budu prvenac, naime, to su prve novine prilagođene srednjoškolskoj omladini u Subotici. Šta je po Vašem mišljenju perspe-ktiva ovakvih novina? Kako je došlo do ideje koja se realizuje sada i koja zaslužuje veliku pažnju?

Stvari koje se same rode i same pokrenu, treba samo malo podržati, pa da one dobiju

svoj puni procvat. Naime, te novine su ponikle u srednjoškolskom Domu učenika. Učenici su ti koji su bili saradnici na temama koji intere-suju srednjoškolce, na onome što je praktično sadržaj njihovog života i u školi i u Domu. Bila sam oduševljena idejom i verujem da će to da preraste u jedan srednjoškolski časopis gde bi mladi novinari, učenici sarađivali, gde bi imali svoje priloge, gde bi se mogli čitati rezultati raznih takmičenja srednjoškolaca, gde bi se mogla pratiti takmičenja u sportu i u nauci. Zapravo, svega što čini duhovnu nadgradnju srednjoškolaca – očekujem jedan tiraž od ba-rem 2000 primeraka. Očekujem da će to biti jedan lepo opremljen magazin, koji će svakog meseca izlaziti. Možda će tu karijeru početi neki budući veliki novinar iz Subotice, jer naš medijski prostor vapi za stručnim, kompetent-nim, nezavisnim novinarima koji će pomerati granice slobode u demokratiji u Srbiji.

Jer granicu slobode pomeraju mediji i javno izgovoreni stavovi.

D. R.


12

NYITOTT SZeMMeL

Miroslav Jovančić zenével érkezett a szabadkai Képzőművészeti Találkozó emeleti kiállítótermébe harsány, hétköznapokban szürkült lelkünket felélénkítő

színekben pompázó festményeivel, és mi zenével távoztunk, vagy valami ahhoz hasonló érzéssel, amit az ember egy-egy kedvenc zeneszámának meghallgatása után

érez, vagy amikor egy fárasztó nap után elcsigázva huppanhat végre a fotelba és beleszürcsölhet a gőzölgő teába. Olyan „mmmmm-szerű” érzés ez. Ilyen volt látni

ezt a 72 festményt, melynek mindegyike egy-egy külön világ, amely kitör a képkeretekbe is, és amelyben hosszú percekig kalandozhat az ember.

Élénk lila, erős zöld testű emberek feszülnek hosszú vörös hajjal és élénk kék szemekkel a vászonra a maguk mezítelen valóságában, hogy megmutassák,

hogy kelthet életre halott férfit a nő, hogyan kapaszkodhatnak egymásba, a férfi pedig hogyan szenvedi a kéklő álmatlanságot, a nő hogyan bújhat meg halak és

vízinövények sűrűjében, hogy világító vörös szeme mégis elárulja: ember áll a vízben, és úgy néz rám onnan a vászonról, hogy már engem is a vízbe ránt, már én is ott

állok vele. És lebegek a vízen a vörös lány mellett, és együtt hallgatjuk a fiút, ahogy nekünk trombitál. És együtt ülök a holdsarlón a lánnyal, a talán már az én hajam

is belefonódik a holdsugárba mint a lányé, akivel együtt hallgatom a fiú furulyaszólóját. Mert zenél nekem, nekünk, neked is, nektek is. Sok-sok festmény zenél.

Miroslav Jovančić nemcsak festőművész, hanem kiváló hegedűművész is. Életének szerves része a zene, belebújik az ecsetvonásaiba is, zene kerül a vászonra, és

nem csak oda. egy gitár is festménnyé lényegült. egyik képen haltestű férfi hegedül. Talán éppen annak a táncoló párnak húzza, akik a mellette lévő képen táncolnak.

Furcsa képek. A nő madártestű férfival táncol a haltestű zenéjére.

Mindez persze csak egy aprócska szelete annak a világnak, ami a csodálatos Raichle-palota galériájában fogad. Mesélhetnék még a kék szemű macskáról, a

tunéziai kék éjszakákról, a sok-sok tulipánszerű virágról, az emberek szájából kihulló átlátszó halakról, az ölelés utópiájáról, arról, hogy mi minden történhetett azon

a napon, amikor megszületett a festő. De nem mesélek. Szülessen mese a ti ajkatokon!

Miroslav Jovančić Zenével érkezem elnevezésű tárlata az év végéig még megtekinthető.

Zenével érkezem


13

Még, még...

És te hogy érezted magad Lajkó Félix koncertjén? Mellettem egy nő dobolt a combján, előttem idősebb néni dülöngélt, tizenéves kisfiú tapsikolt a kezével, ifjú szerelmespár táncolt ujjaikkal ritmusosan egymás

kezén, valaki csak ült és mosolygott, valaki pedig csak ült, mert így is lehet. Lehet csukott szemmel végigülni, és lehet nézni is. Én a piros cipőket néztem (És no lám! Brasnyó Antalnak meg piros zoknija volt!), míg a zene vérré vált bennem, jólesően belesült, beleégett a lelkembe.

Igen, van, aki nagyon megveszik Lajkó Félix zenéjéért, és van, aki meg nagyon nem. A Kosztolányi Dezső Színházban megtartott koncertjén mindenesetre olyanok voltak – mint ahogy ez nem is meglepő – akik szeretik, nagyon szeretik. Merthogy ezek az emberek zúgatták a tapsot, doboltak a lábukkal, füttyögettek, bravóztak, még akartak, még akartunk. Mit, mit? Hát zenét! Azt a csodát, ami Félix és a hegedű eggyé válásából születik. Meg Brasnyó Antal brácsajátékából. Félix állt piros cipőjében a színpadon, hegedült (de még hogy hegedült!), persze szakadozott a vonó, ahogy kell, merthogy Félix az Félix és szakadozó vonó, aztán ült, kezében a citerával, Antal a brácsával, és jött az újabb varázslat, ami csak fokozódott a hegedű és brácsa kettőssel, a ropogós népzenei motívumokkal, a zene halkult, és ez is jó volt, aztán erősödött a hang, a dallam, és ez is jó volt, halkult, erősödött, halkult. Azt hittük vége a muzsikának, de nem. Akkor van vége, amikor nem is számítasz rá, és akkor nem, amikor még ugyan nem akarnád, hogy vége legyen, de úgy tűnik, hogy igen. ezért (is) jó ez. A zenével fejembe tódult számtalan megemésztendő gondolat, mert nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ilyen ülős koncert közben (is) mindig elkalandozok rendbe szedendő gondolataim meze-jén. Ám a gondolatok egy idő után átitatódnak zenével, annyira, hogy végül már tényleg csak a zene marad, a zene, a zene, majd végül az sem. ekkor zúg a taps, lábával dörömböl az elégedett közönség. És ez is jó.

Tápai Renáta


14

NeMARTALMAS

Pálfi ervin: Nem akarom, hogy úgy múljon el 70 év, hogy kevés jó pillanat volt benne.

Pálfi ervint a szabadkai Népszínház sz-inte minden előadásában láttam. Amikor arról beszélgettünk, ki legyen az a színész, akit lapunk első számában bemutatnánk, mindenki egyhangúlag az ő nevét mond-ta. Az idén óriási sikert aratott a Szomorú vasárnap című előadásban, Pataki-gyűrű díjat is kapott érte, ami Vajdaságban a legnagyobb elismerésnek számít színházi berkekben.

Mesélj a gyermekkorodról. Milyen kamasz voltál?

– 1980-ban születtem, tősgyökeres szabadkai vagyok. A főiskoláig a városközpontban laktam, igazi ’’betongyerekként’’ nőttem fel. Az volt a jó, hogy a lakásunk mellett volt egy játszótér, ahol az osztálytársaimmal összegyűltünk. A játszó-térhez közel voltak a vasúti sínek, amit nagyon szerettem. Mai napig is szeretem a vonatok szagát. Szeretem a focit. Ha színház mellett van időm, egy-két jó meccset megnézek. Habár el kell mondanom, hogy kis srácként kétballábas focista voltam. Mindig az utolsók között válo-gattak be a csapatba, de azért a kamaszkorra egész jól kikupálódtam. Visszatérve a vasúti sínekre, amikor kiderült, hogy ott játszottunk, anyutól komoly fenyítést kaptam. Apukám 6 éves koromban meghalt. Anya nevelt fel engem és a bátyámat. Mindig az egyenességre nevelt

minket. Nagyon tisztelem és becsülöm ezért. Azt sajnálom, hogy ritkán van alkalmam, hogy kimutassam, milyen jó anya. Kamaszként ezt az ember nem fogja fel, akkor még ellenségnek gondolja a szülőt.

A gimnáziumi éveim jól teltek, jó kis társaság volt az osztályom. Sok barátság szövődött, ame-lyek sajnos a főiskolás éveim alatt elkoptak, de most újra megpróbálom feleleveníteni őket. Rossz kamasz voltam. óriási problémáim voltak a világgal, önmagammal. Nem találtam a he-lyem a világban. A munkában találtam meg az élet értelmét. Nem akarom, hogy úgy múljon el 70 év, hogy kevés jó pillanat volt benne.

Aztán három évig voltam egyetemista Újvi-déken, házban laktam. először megérezni az önállóságot jó érzés, de nem szeretek egyedül lenni.

Minek hatására döntöttél úgy, hogy színész

leszel? Ha elölről kezdhetnél mindent ismét színész lennél?

– Ahhoz, hogy színész lettem sok minden hozzájárult. először is Krekity Olga jóvoltából eljutottam a Szép Szó szavalóversenyére, aztán jött az első amatőr színtársulat. A gimnáziumi éveim alatt sokat köszönhettem Horváth emma tanárnőnek. ő ajánlotta a színházat, és 1998-ban bekerültem a színész stúdióba. Különböző helyzetgyakorlatokat kellett csinálni, és állato-kat utánozni. Én nagyon szeretem a papagá-jokat, és kamaszkoromig volt is egy jó néhány belőlük, akiket mind Frédinek hívtak. Én negye-

Azért dolgozom, hogy jól érezzem magam

Három éve Palicson élek egy kertes házban. Van 2 kutyám. Jó érzés, hogy amikor hazaérek legalább a kutya örül

nekem. Kamaszként én is, mint a többi fiatal diszkóba jártam. Ma

már irtózom a tömeges szórakozóhelyektől.

Inkább a csendesebb helyeket szeretem, ahol

el lehet beszélgetni a haverokkal. A kedvenc

zenekarom a Pink Floyd. A Kispál és a borzt is

nagyon szeretem, jók a szövegek.


15

dik Frédit mutattam be, hogyan érzi magát a bezárt kalitkában. Éreztem ebben az egészben valamit, amit a többieknek is át tudtam adni. Talán ekkor jutottam el oda, hogy én színész szeretnék lenni.

Nem biztos, ha elölről kezdenék mindent, megint színész lennék. Lehet, hogy akkor ő ta-lált volna meg engem, nem én őt. Néha arra vá-gyom, hogy egyszerűbb életem legyen. Munka nélkül viszont boldogtalan lennék.

említetted, hogy „betongyerekként” nőttél fel. Jelenleg merre laksz? Hol szeretsz szóra-kozni, kikapcsolódni?

– Három éve Palicson élek egy kertes házban. Van 2 kutyám. Jó érzés, hogy amikor hazaérek legalább a kutya örül nekem. Kamaszként én is, mint a többi fiatal diszkóba jártam. Ma már irtózom a tömeges szórakozóhelyektől. Inkább a csendesebb helyeket szeretem, ahol el lehet beszélgetni a haverokkal. A kedvenc zenek-arom a Pink Floyd. A Kispál és a borzt is nagyon szeretem, jók a szövegek.

Milyen érzés volt megnyerni a Pataki-gyűrű díjat?

– Ha visszajelzést kapok arról, hogy amit csinálok, azt jól csinálom, az egy jó érzés. Az a fontos, hogy jókat dolgozzak. Munka és munka között van különbség. Természetesen örültem a díjnak. De nem azért dolgozok, hogy elis-meréseket kapjak, hanem, hogy jól érezzem magam.

Ifjúsági lap lévén elmaradhatatlan a kérdés:

jelenleg van-e párkapcsolatod?– Igen, van barátnőm. Gál elvirának hívják.

Hat éve kezdtünk el járni, és 4 éve élünk együtt. Mivel én szeretek a társadalomba beilleszkedni, előbb-utóbb házasság is lesz belőle.

Melyik darab a kedvenced?A szabadkai színházban sokféle szerepet ka-

pok. Az eddigiek közül a kedvenc szerepeim: A Csirkefejben a srác, a Zárórában Tommy. A pályám elején a Titanic vízirevüben Tüdő szere-pét játszottam - ez egy pici szerep, de imádtam. A Nem fájban pedig Lucast alakítottam.

Új szerepek?Háy János A Gézagyerek című darabnak

januárban lesz a bemutatója.

Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akiket érdekel a színészet?

Csak akkor válasszátok, ha fanatikusan szereti-tek csinálni. Saját magával játszik az ember tu-lajdonképpen, és mindegyik, ha jól csináljuk, nagyokat harap ki belőlünk. De megvannak en-nek a szakmának a maga szépségei.

FeLHÍVÁS! Megkérnék minden olyan fiatalt, aki a kezébe vette ezt az újságot, és valamelyik szabadkai színészről/színésznőről szeretne töb-bet megtudni, írjon e-mailt a [email protected] címre. Írjátok meg azt is, hogy mit szeret-nétek róluk megtudni.

Péter Brigitta

egy feljövő popcsillag:

Lady Gaga

Stefani Germanotta (született: 1986.), jobban ismert művésznevén: Lady GaGa, egy amerikai énekesnő és dalszövegíró. 2008. április 8-án adta ki az első kislemezét, Just Dance címmel. 4 éves korában kezdett zongorázni, 13 évesen írta első zongoraballadáját, és 14 évesen már szerepelt is. 17 évesen felvételt nyert a Tisch School of the Arts-ra, a new yorki-i egyetemre, ahol zenét tanult. Húsz éves koráig dalokat írt az Interscope Records tagjainak, például a Pussycat Dolls-nak is. 2008-ban a Miss Universe verseny fürdőruhás bemutatóján énekelte a Just Dance című számát, mely az új albumon megtalál-ható. Neve a Queen “Radio Ga-Ga”-jából jött, amelyet Ron Slomowicz talált ki. Stílusa úgy tűnhet először mintha kicsit koppintva lenne és tömegcikkes lenne, kicsit Katty Perry és Ky-lie Minogue, kicsit Paris Hilton, némi Christina Aguilera és Madonna egy jó kis mixben, de az-tán rájövünk, hogy ez korántsem sincs így. Az album 13 zeneszámával discós-poppos stílusú, néhány helyen provokáló, és attraktív hangjával könnyed hangulatot varázsol akármelyik diszkó-ban vagy kávézóban. Just Dance című számával

nyitotta a listákat, de már megjelentek a Poker Face és a Paparazzi számok is, melyek betörtek a toplistákra. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az előbb felsorolt énekeseket, akkor biztos szeretni fogja Lady Gagát is, hisz ő végülis mindegyiknek egyfajta ötvözete. Provokáló zenéjével nem akar kritizálni senkit, csak egy jó kis hangulatot akar teremteni. Műfaja alapján a pop közé sorolják, de ez nem pontos meghatározás, nem is tiszta electro-techno, de nem is dance. Hát hallgassá-tok meg és döntsétek el ti..:)

Tükrök – A fűrész felköthetiSosem tudhatod, hogy a tükörképed mikor tesz olyat, amit nem várnál.Skizofrénia vagy valóság? A Tükrök viszonylag működőképes, metafizikus horror, elképesztő díszlettel, egy

hatalmas, leégett áruházzal, megszenesedett kirakati babákkal, a gonosz által megszállt tükörcsarnokkal, és olykor a múltból visszaintegető áldozatokkal.

A történet: Ben Carson (Kiefer Sutherland) alig egy éve még sikeres rendőr volt, aztán véletlenül lelőtt egy beépült nyomozót, és nemcsak a munkáját vesztette el, de teljesen kicsúszott a lába alól a talaj: inni kezdett, megromlott a kapcsolata a feleségével és a gyerekeivel, elköltözött otthonról, és a húga kanapéján húzza meg magát. Kísérletet szeretne tenni arra, hogy összeszedje magát, és visszatérjen a családjához, ezért munkát vállal mint éjjeliőr az egykori régi áruház kiégett romjainál, éjszakánként bejárja a komor, elüsz-kösödött romokat, és valami hátborzongatót vesz észre a hatalmas, díszes tükrökkel kapcsolatban, amelyek egykor az áruház büszkeségei voltak: megdöbbentő, borzalmas dolgok tűnnek fel a homályos felületeken. Carsonnak nemcsak azokkal a rettenetes emlékeivel kell szembesülnie, amelyektől szabadulni szeretne, de úgy tűnik, hogy a tükrök képesek a valóságban is változásokat előidézni, hiszen Carson a saját bőrén is érzi, ami a tükrökben megtörténik. A volt rendőrnek most már nemcsak saját belső démonjaival kell harcolnia, hanem azokkal is, amelyek rátámadnak a tükörképére, miközben a húsvér Carson is vérezni kezd, görcsök-ben rángatózik és fuldoklik.

Angela (Amy Smart), Ben Carson együttérző húga a bizarr “rémálmokat” csak az átélt trauma és a bűntudat következményeinek gondolja, amelyek idővel el fognak múlni, viszont Amy (Paula Patton), Carson felesége, aki a New York-i rendőrség orvosszakértője, megijed férje egyre kiszámíthatatlanabb viselkedésétől és szeretné távol tartani őt a gyerekeitől, mert szerinte veszélyt jelenthet rájuk nézve. De közben sokkal na-gyobb a fenyegetés a tükrökön, és minden olyan tárgyon keresztül, amelynek visszatükröző felülete van. Ahogy Carson nyomozni kezd azután, hogy milyen kapcsolatban van az áruház egyik biztonsági őrének re-jtélyes eltűnése az ő szörnyű látomásaival, rájön, hogy egy gonosz, túlvilági erő arra használja a tükröző felületeket, hogy ártson neki és a családjának. Hogy maradjon még reménye megmenteni a feleségét és a gyerekeit a borzalmas haláltól, Carsonnak fel kell fednie a tükrökkel kapcsolatban az igazságot, és meg kell győznie Amyt, hogy neki is segítenie kell a gonosz elleni harcban.

Alexandre Aja filmrendező elmondása szerint valami olyasmit próbált alkotni a horror- és thriller világá-ban amit még eddig senki. eddigi filmjeiben az emberi lélekben megbúvó szadista hajlamok helyett most elő próbálta hozni a természetfölöttit. Mindenkinek van valamilyen viszonya a tükörképével, valaki szereti órahosszat nézegetni magát, valakinek előjönnek a régi traumák, vagy a kellemes emlékek, sok nép hagyo-mányaiban, meséiben szerepelnek a tükrök, melyek legtöbbet negatív jellemzővel bírnak, gondoljunk csak a közismert Grimm-mesék egyikére. Aja filmrendező megpróbálta a félelem új perspektíváját bemutatni e szemszögből, ötvözve a régi és modern technikákat. Sosem tudhatod mikor tesz a tükörképed olyat, amit nem várnál...

r. g.


16

LeKTIRA

Alber Kami

STANACRadnja romana događa se u Alžiru. Glavni junak je Mersoa, mladić s banalnim životom bezbrojmalih, beznačajnih ljudi. Roman započinje jednostavnom konstatacijom: “Danas je majka umrla”.Od te prve rečenice u romanu svi događaji deluju tako na glavnog junaka - oni najglavniji, presudni, kao i svakodnevni. Upravo je ta beznačajna svakodnevnost i ispunila prvi deoispovesti. Mir i ravnodušnost kojim Mersoa putuje na sahranu majke, mir koji u njemu učestvuje,produžuje se do poslednjeg reda knjige. U njegovu životu nema potresa. Imati prijatelja, devojku, izlaziti sa njima - to je okvir njegovog života, okvir koji ispunjava iz dana u dan na istinačin. Jedan događaj odjednom unosi promenu u taj život. Za uobičajnog izleta u okolinu grada Alžirasa prijateljem i devojkama, dolazi do sukoba sa koji je za Mersoa bio presudan. On i njegov prijatelj Rajmond potukli su se sa dvojicom Arapa. Najgore je prošao Rajmondkojei je ranjien nožem. Kad su se strasti smirile i činilo se da je sve zaboravljeno, dolazi do preokreta. Mersoa pištoljem ubija tog Arapina. Drugi deo romana odvija se u zatvoru bezikakvih događaja, osim ispitivanja i suđenja, on sadrži osećanja i misli Mersoa, koji ne možedati nikakvo objašnjenje za svoj postupak; isto tako ne može pronaći nijedan razlog pokajanja, niti želi da se spasi. Smrt na koju je osuđen prima potpuno ravnodušno, uveren da je, napokon, sve svejedno, da nema vrednosti zbog kojih bi trebalo neštopreduzeti. Užasavanje koje izaziva svojom otvorenom ravnodušnošću očito je užasavanjekoje čovek pokazuje pred otkrićem besmisla, apsurda svog postojanja. Kami je sa ovim romanom dao okrutnu ali istinutu sliku čoveka i njegovog položaja u svetu.

Pripremila: Nada Đukanović

KNJIGA / MUZIKA / FILM / GAMe


17

Red Alert 3: MultiplayerRed Alert, zamišljen kao uvrnuti spinoff Command & Conquer, prema mišljenju mnogih predstavlja najkvalitetniji segment ove popularne franšize, mini-serijal koji je po neodoljivom šmeku uspešno zasenio svog velikog brata. Tanja Adams, ruski borbeni cepelini, volšebni Jurij, Albert Ajnštajn, putovanje kroz vreme i ostale gotovo stripovske vinjete po kvalitetu mešavine stoje rame iz rame sa najboljim elementima Blizzardovog RTS lorea, oličenog u Warcraftu i Starcraftu.

Half Life 2: episode three u najaviIako je po prvobitnom planu, treća epizoda Half-Lifea 2 trebala da izađe još prošle godine, stigla nam je najava da će episode Three biti ozvaničen do kraja ove godine. Ipak, on je dodao da će razmak između izlaska treće i druge epizode, biti duži nego što je bio između Half-Lifea 2 i episode One i još duži nego između episode One i episode Two. To, otprilike, znači da episode Three možemo očekivati tek 2010. godine.

Call of Duty: World At WarOsim velikog napretka na polju grafike, CoD4 je pomerio težište igre sa Drugog svetskog rata nekih šezdesetak godina unapred i fokus prebacio na trenutno aktuelna žarišta u svetu. Po prvi put smo, umesto Lee-enfield pušaka i nemačkog MP-40, imali prilike da koristimo veoma napredno naoružanje koje koriste današnje britanske specijalne jedinice i američki marinci. U sledećem broju mnogo više o igricama i turnirima.

Posetite klimatizovan LAN i ON-LINe gamerski centar Game Station (Dimitrija Tucovića 2), opremljen sa 30 računara. Game Station je prostor u kome se ljubitelji kompjuterskih igrica svakodnevno (09-24) druže uz najpopularnije igre u mreži sa drugim članovima (LAN) ili on-line uz vrlo brzu optičku konekciju (download - 4MB). Telefon za rezervacije > 531-741Web adresa za rezervacije> www.gamestation.rse-mail > [email protected]

ULTIMATIVNI DOMAĆI TINeJDŽeRSKI HIT FILMTaman kad je posle šest meseci bez pristojnog naslova trebalo da se održi parastos

domaćem filmu, otišao sam u bioskop da položim cveće i shvatio da je grob otkopan. Domaći film je dignut iz mrtvih zahvaljujući debitantu Stevanu Filipoviću i njegovoj dičnoj ekipi koja je snimila „Šejtanovog ratnika“, film posle koga više ništa neće biti isto.

„Šejtanov ratnik“ je prvi domaći film „visokog koncepta“ u kome se dosledno primen-juje formula pop-filma i toboganska tinejdžerska avantura u najboljoj tradiciji.

„Šejtanov ratnik“ je avanturistička komedija o grupi srednjoškolaca i njihovom susretu sa drevnim demonom koga je prizvao njihov frustrirani drug iz razreda, uz pomoć miste-riozne knjige.

Ponos ispunjava kada gledamo kako Filipović bez ikakvog kompleksa stvara autentičan bioskopski hit. Njegova avantura obuhvata 200 godina srpske istorije i 110 godina filma. On to sve pakuje u jedan veliki pop-kulturni šleper kojim majstorski upravlja. Filipović se ne stidi da ukrsti sve uticaje koji oblikuju tinejdžere od „Ratova zvezda“ i „Gospodara prstenova“ do Karleuše i „Vidimo se u čitulji“. Zato je „Šejtanov ratnik“ redak domaći film koji se istinski obraća svojoj mladoj publici.

www.sejtanovratnik.com

Novi album Darkwood Dub-a

JeDINSTVONakon 20 godina rada, šest studijskih albuma i gomile sjajnih hitova (elektropionir,

Zapremina tela, da spomenemo samo neke), mi danas imamo pravi naš brend, bend zahvaljujući kome naša zemlja nije izgubila svoj identitet u teškim godinama iza nas. A nakon četiri godine pripreme, došlo je vreme i za sedmi album. B92 je 14. novembra ponosno predstavio svoje novo izdanje, album Jedinstvo i grupu Darkwood Dub. Deset novih pesama snimljenih uživo u studiju elektropionir u Beogradu. Ostvarenje koje ne smete izostaviti iz svoje kolekcije. Prvi singl - Ženeva, mogao se čuti na netu već od 5. novembra. S obzirom na to da postava ima jednog novog člana, sledi uvežbavanje, a mi se nadamo velikom subotičkom koncertu, tamo negde na proleće naredne godine. Do tada uživajte u “Jedinstvu” i, naravno, budite jedinstveni.

A. I.


18

SVe ŠKOLe U KOJIMA NAS m/Uče :)

• Gimnazija Svetozar MarkovićPetefi Šandora 1, [email protected]

• ЕSŠ Bosa MiličevićĐure Đakovića 21, [email protected] • Politehnička školaMaksima Gorkog 38, [email protected]• Lazar NešićMaksima Gorkog 53, [email protected]

• Medicinska srednja školaBeogradski put 126, [email protected] • Tehnička školaTrg Lazara Nešića 9, [email protected]• Gimnazija Kostolanji DežeTrg žrtava fašizma 21, 524-785

SREDNJOŠKOLSKE VESTI

U nove pobedeSuma sumarum – gimnazijalci iz

Svetozara Markovića su ovo polugodište bili više nego aktivni. Od učestvovanja na raznoraznim konkursima, preko dana škole, kupa tolerancije, do takmičenja i posete gimnaziji u Valjevu, školi sa kojom je naša već godinama povezana.

Dan škole je proslavljen 4. novembra uz bogat program zabavnog karaktera. Pored karaoka i bodypaintinga, održan je poligon u sali fizičkog, igranje šaha protiv profesora do debate pod nazivom „Mafija“ gde su profesori bili u ulozi kriminalaca.

Gimnazijalci su posetili Sajam knjiga u Beogradu, učestvovali su na konkursu povodom dana tolerancije, gde su na održavanju dve naše učenice vodile program. Što se tiče kupa tolerancije, u našoj školi održavano je takmičenje iz košarke. Naši učenici su uzvratili valjevačkim gimnazijalcima i posetili ih za njihov dan škole.

Profesorica biologije Bogar Jasminka pokrenula je u školi akciju za pomoć domu za decu sa posebnim potrebama.

Održan je kviz, na kom su se škole iz Subotice takmičile iz područja opšteg znanja na engleskom.

Sa radom je započelo uredništvo Gimnazijuma, naših školskih novina i radi punom parom.

Posetili smo Sajam obrazovanja u Novom Sadu.

U planu su još mnoga dešavanja, kao i uvek ostajemo hiperaktivni!

Milena Vrač

Уредник: Љиљана Тојагић

Новости из Политехничке школе

o На иницијативу Ученичког парламента

је отворен интернет кафе, уз подршку директора, професора и родитеља. Рачунари су купљени од школског новца који су ученици зарадили на практичној настави и од новца који су ученици уплатили ради побољшања школског стандарда (тзв. уписнина). Ученици на располагању имају шест рачунара, али ће се кафе, уколико буде било потребе проширити.

Редакција новина Политехничке школе

o Уведен је систем менаџмента

квалитетом како би се обезбедио опстанак и јачање угледа школе. На овај начин је постављен захтев да се ученицима пружи одговарајући ниво опште културе и стручног знања. Стварање оваквог система омогућиће ученицима да постану стручни, комуникативни и одговорни млади људи.

Редакција новина Политехничке школе

o Отворена су два нова смера, смер за

стручно оспособљавање архитектонских техничара и техничара кровопокривача. Проширење стручне палете са поменуте две струке није резултат случајног одабира, већ помног праћења промена на тржишту рада. Обучавањем архитектонских техничара задовољава се потреба за кадровима који се баве израдим пројеката. Они ће након свог школовања креирати нацрте, док ће тим нацртима стваран изгед и облик дати кровопокривачи, који ће бити задужени за извођење грађевинских радова.

Де Негри Марио, професор стручних предмета

Драма у Економској школи

Драмска секција Економске средње школе „Боса Милићевић“ увелико ради на новом пројекту. Тај нови, захтеван пројекат, у који је уложено много труда, је „Неспоразум“ Албера Камија. У оригиналан текст су, због недостатка глумаца, унете одређене промене (Јан је постао Јана). Међутим, адаптацијом дело није изгубило ни на драматичности, ни на тежини.

Координатор овог пројекта је професор Ђорђе Сабо, који је позитивно изненађен брзином и лакоћом којом идеја постаје представа.

Интересантно је то да су све улоге подељене међу ученицима чевртог разреда туристичког смера. Tи ученици су: Исидора Максимовић (Марта), Љиљана Тојагић (мајка), Кристина Шарчевић (Јана), Снежана Рашковић (Марија), Дарко Јурић (стари).

Када је премијера, то нико са сигурношћу не зна. Претпоставља се да ће бити негде крајем jануара или почетком фебруара. Ученици су решили да не прецизирају датум премијерног извођења.

Лакше и лепше је када се ради без притиска, сасвим спонтано. Тада креативност долази до изражаја, а овој верзији „Неспоразума“ креативности не не достаје.

Љиљана Тојагић


19

Велики дан за малу школу

Дана 27.11. 2008. у Средњој медицинској школи прослављена је јубиларна 50-та годишњица школе, а отворено је и ново крило. Свечаности су присуствовали бројни званичници, директори школа, њихови заменици, новинари и наравно ученици. Програм је почео поздравом водитеља. Потом је и директорица Шош Едита поздравила све присутне, захвалила се социјалним партнерима, градитељима, градским челницима наставницима и

ученицима. Приказан је снимак путем кога су бивши професори и ученици поделили своја сећања на рад и школовање са свим присутнима. Професори су хвалили своје ученике, а ученици изразили захвалност за пренето знање, које им је омогућило да постану цењени и успешни људи. Такође је приказан снимак постављања камена темељца, односно снимак о почетку радова. Уследила су обраћања покраинског секретара образовања др Золтан Јегеша и председника Скупштине града Јенеа Маглаиа, који су оценили да је позитивно то што се школа изградила, истичући да су на овај начин решени сви проблеми који су у њој постојали. Након упућених речи уследио је

најсвечајнији део, званично отварање. Пред вратима сваке нове учионице стајала су два најбоља ученика свих смерова. Крај једних врата стајали су техничари физиотерапеути, затим, фризери, козметичари, медицинске сестре – техничари, гинеколошко – акушерске сестре. Почело је одбројавање. Седам! Ученици су пресекли плаву врпцу и отворили прву учионицу. Шест, пет... један. Тада су и др Јегеш и господин Маглаи пресекли траку и на тај начин симболично отворили цело крило. Након громогласног аплауза уследио је најзанимљивији део (макар за нас средњошколце), програм који

су припремили ученици. Пуштена је музика и девојке и момци у белом показали су и професорима и вршњацима како се игра. Коктел је такође био веома занимљив. Ученици су имали свој baby coctel на ком су служени кексићи и сокићи.

Међутим, многи су успели да се придруже оном коктелу за одрасле и попију које пиће сакривени, далеко од очију својих професора.

Након забаве професори и ученици су се брзо вратили у реалност. У томе им је помогло звоно које означило почетак часа. Ипак је био четвртак.

Мора се нешто и научити!Љ. Т.

ЕДИТ ШОШ – ДИРЕКТОРИЦА СРЕДЊЕ МЕДИЦИНСКЕ ШКОЛЕ је успела да издвоји мало времена и одговори на наша питања. Ево шта смо сазнали!

• Шта је узроковало потребу за новим крилом?

Недостатак простора је био алармантан. Школа је једноставно била премала за 540 ученика и проширење је било неопходно.

• Шта је проширење школе донело ученицима?

Од данас ће бити много лакше организовати наставу, а и створени су адекватни услови за њихов боравак.

• Шта је све изграђено у овом новом делу? Да ли су у питању само учионице?

Не, поред учионица изграђене су и библиотека, ученички простор, трафостаница и санитарни чвор.

• Чула сам да ће сви ученици бити иста смена. Да ли је то истина?

То није тачно. Истина је да је у плану једносменски рад, али то неће бити класичан једносменски рад. Тако нешто је немогуће извести првенствено због лекара који предају нашим ученицима.

До реализације тог плана ће доћи тек школске 2010/2011. године.

Odjeljenje na hrvatskom jeziku

NeŠTO SASVIM NOVO

Gimnazija “Svetozar Marković” nalazi se u Subotici. Prošle godine po prvi put u Srbiji, u ovoj školi osnovano je odjelenje koje pohađa nastavu na hrvatskom jeziku. Pošto se ispostavilo kao dobra ideja, ove godine osnovano je još jedno takvo odjelenje, koje broji 26 učenika, koji su se, kako sami kažu, dobro uklopili i u samom razredu, kao i u školi.

Profesorica hrvatskog jezika Djurdjica Stulrajder zadovoljna je ponašanjem svojih učenika na sa-tovima hrvatskog jezika, kao i njihovim dosadašnjim učenjem. Jedine poteškoće, na satovima pred-stavlja izgovor, jer većina učenika dolazi sa područja općine gdje se piše i govori ekavica.

Takođe, učenici ovog odjeljenja, imaju i privatne satove kao jedan razred i tada su svi skupa. Ti satovi su pored materinskog jezika i iz kemije, matematike, kao i misle da ih najslabije mogu sav-ladati. U prosincu, planirana je ekskurzija gdje će učenici ovog odjeljenja imati priliku da posjete glavni grad Hrvatske - Zagreb.

Strah od prihvatanja ostalih učenika u ovoj školi je bio neopravdan, pošto su učenici osjetili do-bar prijem kod svih. Većina ovih učenika upisala je srednju školu na hrvatskom jeziku, jer bi željeli studirati u Hrvatskoj.

Milena Pavlović


20

FONDACIJA FOKUS U SARADNJI SA GRADSKIM VeĆeM ZA ZAŠTITU ŽIVOTNe SReDINe I GRADSKIM VeĆeM ZA OBRAZOVANJe RASPISALA Je KNJIŽeVNI KONKURS ZA NAJBOLJU eKOLOŠKU HOROR PRIčU

eko Horor priča

CD ROBOTIU plavoj sali Grad-

ske kuće predstavljeni su CD roboti koji su poklon od pokrajin-skeog sekretarijata za obrazovanje. CD robot je savremeno nastavno sredstvo za učenike od 5-8 razreda osnovne škole, koji se priključuje

na kompjuter i može da se programira u izvršenju zadataka. CD robot je tako objedinio tehničko vaspitanje sa informatikom.

Slobodan čamrag član gradskog veća zaduženog za obrazovanje uručio je CD robote predstavnicima deset osnovnih škola, a uskoro će se podeliti i ostalim školama.

CD Robot je nagrađen zlatnim medaljama na raznim sajmovima kod nas i u inostranstvu. Na sajmu inovacija u Moskvi pronalazači CD robota dobili su zlatnu medalju. Pokrajinski sekretarijat za ob-razovanje organizovaće takmičenja u programiranju CD robota na opštinskom i pokrajinskom nivou.

Borba protiv narkomanijeU organizaciji gradskog veća za sport i omladinu na ekonomskom

fakultetu je održana tribina vezana za problem narkomanije u društvu. Na tribini su učestvovali Marinko Stantić upravnik zajednice, dva momka iz zajednice, kao i roditelji jednog subotičkog mladića koji se trenutno nalazi na lečenju-.

Više o ovom ispričao je velečasni dr Marinko Stantić upravitelj za-jednice Hosana u Starom Žedniku: Zajednica u Žedniku aktivirana je u julu prošle godine, kao ispostava za-jednice iz Međugorja koja postoji od 1999. Princip rada je molitva, rad i razgovor što je metoda izlečenja od zavisnosti kao što je droga, alkohol, kocka i dr. Droga je samo po-sledica treba izlečiti i rešiti uzrok ono što je dovelo do toga a to je manjak smisla života, manjak ljubavi i svega onoga što mi svi želimo imati. Jako smo zadovoljni sa rezultatima rada, trenutno momci rade na sebi, nema nikakvih sankcija prema onima koji su prekršili neko pravilo. Prednost ove zajednice je što ovi momci javno i svesno os-ude zlo koje koje ih je uništavalo i odluče da žive drugačije nakon ove spoznaje. Ovo je jedini način za sigurno izlečenje od zavisnosti. Imamo punu podršku i razumevanje od strane gradske samou-prave konkretno od g-dina Nemanje Simovića i veća zaduženog za sport i omladinu koji su prepoznali naš rad i uvideli problematiku današnjice.

U okviru same tribine svi prisutni su se mogli upoznati sa radom Hosane i iz prve ruke čuti životne priče onih koji su se okrenuli putem droge i gde ih je to dovelo. Zajednica Hosana trenutno ima 16 štićenika, iako je predviđena za 11 osoba. Postoji lista zavisnika koji čekaju na red da uđu zajednicu, na kojoj je trenutno 18 imena.

SREDNJOŠKOLSKE VESTI

...Zamislite najgori mogući scenario. Život u društvu u kojem je prevladala glupost i bahatost. Probajte da se setite kako će svet izgledati ukoliko ne budemo vodili računa o prirodi. Suočimo se sa najvećim strahovima. Napravimo scenario

za drugorazredni holivudski horor koji će postati realnost ukoliko nastavimo da zagađujemo jezera, vazduh, zemlju i odnose među ljudima. Ne ulepšavajmo. Budimo proroci. Predviđajmo budućnost na osnovu onoga što kaže sadašnjost. Napišimo horor ekološku priču koja bi, ukoliko se ne osvestimo, mogla da postane brutalnost svakodnevice...

Dužina i stil priče su slobodni.Radovi mogu biti napisani na srpskom, hrvatskom ili mađarskom

jeziku.

Radove sa otkucanim tekstom slati na: FOKUS, Fondacija za omladinsku kulturu i stvaralaštvo, Matka Vukovića 1, 24000 Subotica.

Rad treba da sadrži pune podatke autora: ime i prezime, razred, odeljenje i školu koju pohađa.

Pravo učešća imaju učenici srednjih škola na teritoriji Opštine Subotica.

Konkurs je otvoren od 15. decembra 2008. godine do 25. janura 2009. godine.

Najbolji radovi će biti objavljeni u zasebnoj publikaciji.

Za autore šest najboljih radova je obezbeđen trodnevni boravak u Kustendorfu (mecavnik.info), etno selu kod Mokre Gore kraj Užica, čiji je idejni tvorac poznati filmski reditelj emir Kusturica.

Dobitnike nagrada bira Komisija u sastavu:

Marija Šimoković, pesnik, Boško Krstić, pisac, Atila Širbik, pisac.

Verujem da mnogima ovo ime ne znači mnogo, osim, možda, stanarima doma koji su mogli da čitaju o njemu i u prethodnim brojevima naših novina ili ga lično upoznaju.

Lukač Jožef dolazi iz Novog Bečeja i učenik je trećeg razreda Politehničke škole. Kao i svi mladi voli da izlazi, sluša muziku i naravno, pre svega, da se druži. Ali, sigurna sam da niste znali da se Jožef bavi dizanjem tegova! Drugari iz njegovog tadašnjeg razreda su se bavili tim sportom i on je odlučio da se isproba na tom području i sa ponosom nam je rekao da će sledeće godine u februaru biti četvrta godišnjica njegovog bavljenja ovim sportom. Ali, to nije sve!

Jožef je 2007. godine bio Balkanski prvak, a ove godine je osvojio drugo mesto na Balkanijadi, koja je održana 15.11.2008 u Sarajevu, sa rezultatima: trzaj 115 kg i izbačaj 150 kg. Na takmičenju su učestvovali sportisti iz Rumunije, Albanije, Srbije i Bosne i Hercegovine. ekipno su postigli treće mesto što je podrazumevalo jednu reprezentacju sa sledećim učesnicima: seniorka, mlađi junior, junior i senior.

Nakon Balkanijade u Baču 29.11.2008 održano je takmičenje za juniore i seniore Vojvodine. Takmičari su dolazili iz Inđije, Sombora, Novog Bečeja i Bača. Naavno, Jožef je i na ovom takmičenju svojio prvo mesto za juniore, a drugo za seniore u kategoriji do 85 kg, sa rezultatom: 120 kg (trzaj) i 151 kg (izbačaj). Sledeće takmičenje će mu biti tek u februaru, za koje se vreno sprema, a mi očekujemo, kao i uvek, odlične rezultate. Između ostalog Jožef je i državni prvak za juniore do 20 godina u kategoriji do 85 kg, a među seniorima zauzima peto mesto. Jožef je za ovaj sport rekao: „Ovim sportom sam stekao fizičku snagu, pre svega jaču koncentraciju, koja mi pomaže u svemu. Kao i u svakom sportu i ovde postoji mogućnost povrede koje se dobijaju nepravilnim dizanjem tegova, ali to nije kraj sveta, postoje neke vežbe zagrevanja koje se rade da se uklone te povrede“.

Nadam se da smo bar malo uspeli da vam predstavimo Jožefa i njegov omiljeni sport, kao i da smo uspeli da vas motivišemo da i vi pokušate da dižete tegove.

Anastazija Benčić


21

Verujem da mnogima ovo ime ne znači mnogo, osim, možda, stanarima doma koji su mogli da čitaju o njemu i u prethodnim brojevima naših novina ili ga lično upoznaju.

Lukač Jožef dolazi iz Novog Bečeja i učenik je trećeg razreda Politehničke škole. Kao i svi mladi voli da izlazi, sluša muziku i naravno, pre svega, da se druži. Ali, sigurna sam da niste znali da se Jožef bavi dizanjem tegova! Drugari iz njegovog tadašnjeg razreda su se bavili tim sportom i on je odlučio da se isproba na tom području i sa ponosom nam je rekao da će sledeće godine u februaru biti četvrta godišnjica njegovog bavljenja ovim sportom. Ali, to nije sve!

Jožef je 2007. godine bio Balkanski prvak, a ove godine je osvojio drugo mesto na Balkanijadi, koja je održana 15.11.2008 u Sarajevu, sa rezultatima: trzaj 115 kg i izbačaj 150 kg. Na takmičenju su učestvovali sportisti iz Rumunije, Albanije, Srbije i Bosne i Hercegovine. ekipno su postigli treće mesto što je podrazumevalo jednu reprezentacju sa sledećim učesnicima: seniorka, mlađi junior, junior i senior.

Nakon Balkanijade u Baču 29.11.2008 održano je takmičenje za juniore i seniore Vojvodine. Takmičari su dolazili iz Inđije, Sombora, Novog Bečeja i Bača. Naavno, Jožef je i na ovom takmičenju svojio prvo mesto za juniore, a drugo za seniore u kategoriji do 85 kg, sa rezultatom: 120 kg (trzaj) i 151 kg (izbačaj). Sledeće takmičenje će mu biti tek u februaru, za koje se vreno sprema, a mi očekujemo, kao i uvek, odlične rezultate. Između ostalog Jožef je i državni prvak za juniore do 20 godina u kategoriji do 85 kg, a među seniorima zauzima peto mesto. Jožef je za ovaj sport rekao: „Ovim sportom sam stekao fizičku snagu, pre svega jaču koncentraciju, koja mi pomaže u svemu. Kao i u svakom sportu i ovde postoji mogućnost povrede koje se dobijaju nepravilnim dizanjem tegova, ali to nije kraj sveta, postoje neke vežbe zagrevanja koje se rade da se uklone te povrede“.

Nadam se da smo bar malo uspeli da vam predstavimo Jožefa i njegov omiljeni sport, kao i da smo uspeli da vas motivišemo da i vi pokušate da dižete tegove.

Anastazija Benčić

SPORT

Priča sa naslovne strane - Lukač Jožef

Balkanski prvak iz Novog Bečeja

Dizanje tegova je sport u kome takmičari pokušavaju da podignu veliku težinu smeštenu na čelične šipke, za šta je potrebna fizička snaga, koncentracija, iskustvo, moć volje, kondicija, tehnika, sve u svemu mentalna i fizička snaga. Izraz „dizanje tegova“ se obično odnosi na samo treniranje za takmičenje, u procesu treninga se jačaju glavne mišićne grupe potrebne za takmičenje, stiče kondicija i priprema srce za veliki napor. Zbog takvih rezultata i mnogi drugi sportisti u svoj trening uključuju slične vežbe. Međutim, ako se neispravno rade, ove vežbe mogu dovesti do poremećaja fizičkog zdravlja, pa je potreban iskusan trener i oprezno i postepeno vežbanje. Tehnika je najbitniji aspekat dizanja tegova, jer se bez nje dizač tegova može trajno ozlediti i ne postići očekivane rezultate. Odmor od vežbanja je podjednako bitan.


22

SCHOOLTESTIC

November 27-én a szabadkai egészségügyi Középiskola az új rész megnyitójával ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. Húsz éves álom vált valóra, amellyel ma már büszkélkedhet az is-kolánk. Sok új tanteremmel bővült az iskola. A részleteket Soós edit igazgatónőtől tudtam meg.

Kinek köszönhetően valósulhatott meg ez a befektetés?– A Tartományi Nagyberuházási Alap és a városi önkormányzat támo-

gatásának köszöngetően. Dr. Jeges Zoltán tartományi oktatásügyi titkár mutatott érdeklődést az iskola problémája iránt, hiszen az iskola attraktív, és 10 oktatási profilja van. Gyakorlatilag ő ismerte fel a szükségét az iskola bővítésének. 100 millió dinár körüli összegről van szó.

Mennyi új terem épült fel?– Mintegy 1700 négyzetméter hasznos felület keletkezett, azon belül

6 általános tanterem, 4 szaktanterem, és egy olvasóterem könyvtárral, emellett internet hozzáférés, vagyis virtuális olvasóteremre is megvan a műszaki felszereltségünk. egy hatalmas közösségi terünk is lesz. És mivel az iskolához közel nemhogy cukrászda, de még kávézó sincs, ezért jóváha-gytak egy diák klubbot, ami egy teakonyhával együtt üzemel majd.

Igaz-e, hogy kabinetrendszert vezetnek be?– Igaz, a régi épületnek visszaállítjuk a kabinet jellegét. Lesz kémia kabi-

netünk, gyógyszerész-technológiai, kozmetológiai kabinetünk, erre is már

megvan a felszerelés, amit már két éve gyűjtögetünk. Biológia terem is lesz, ahol használatba vehetők a mikroszkópok, persze anatómiával és fiziológiával közös lesz ez a terem, fizika terem és fizioterápiás kabinet is lesz. Tehát vándorolni fognak a diákok, a gardróbot is olyan bútorzattal látjuk el, amelyik majd lehetővé teszi a kabátoknak a tárolását. És már a jövő félévben szeretnénk ezt bevezetni.

Nagyon sokan kíváncsiak a diákok közül, hogy miért pont a kék színt választották?

– A kék színnek van egy olyan hatása, amely megnyugtató, ami az ösz-pontosítást serkenti, és kellemes, pozitív motiváló érzést vált ki az ott tartózkodókban. Azt hiszem, hogy itt a XXI. században a halvány iskolai színek kicsit idejüket múlták, és a mához alkalmazkodva adtunk egy imáz-st az iskolának. ez már jelen van az iskola logójában és a névtáblában is.

Milyen újításokat terveznek még?– Folyamatban van egy projektum, amely a biometrikus belépést biz-

tosítja. Tehát az ujjlenyomata alapján fog belépni a diák az iskola terül-etére.

Az iskola tanulói közül Körmös Tünde 4./a osztályos tanulót kérdez-tem:

– Büszkék lehetünk rá, hogy most már Szabadkán az egészségügyi Középiskola a legszebb és legmodernebb. Nagyon örülök, hogy hama-rosan jól felszerelt és modern tantermekben tanulhatunk. Az új iskolai felszerelés, a szemléltető eszközök érdekesebbé teszik az órákat és segít-ségükkel könnyebben megértjük a tananyagot.

Novemberben a Bolyai Farkas emlékversenyen részt vett Börcsök Andrea egy versével. A versenyzők szeptember elsejéig küldhették el munkái-kat a zentai Bolyai Farkas emlékszövetségbe, ahol szeptemberben kiválogatták a legsikeresebb műveket, és novemberben tartották az ünnepélyes díjkiosztót. Andrea második helyezést ért el. A felkészülésben Raj Kinga nevelő segített a nyelvművelő szakkör keretein belül. Gratulálunk a sikerhez, további jó munkát kívánunk!

Írja: Szakál Krisztina

Fél évszázad

Újítások az egészségügyi Középiskolában


23

Nyitott TávlatokNagyon sok olyan dolog van körülöttünk, amiről nem is tudunk. Van

egy nagyon érdekes, figyelemre méltó szervezet, ez a Nyitott Távlatok. De mi is valójában ez a szervezet, melynek jelmondata a következő: egymással egymásért. Miért kellene, hogy felkeltse a figyelmünket? Molnár Veronával beszélgettem, a Nyitott Távlatok mendzserével.

Mikor alakultak meg, és mi a céljuk?– 2000-ben alakultunk meg, a célkitűzésünk pedig egy olyan társada-

lom kialakítása, amely tiszteletben tartja az emberi- és a kisebbségi jogo-kat, mindezt európai értékek mellett.

ez nagyon komolyan hangzik! Hogyan szeretnék mindezt elérni?– Különböző programokat szervezünk diákoknak, műhelymunkákat

és versenyeket. Ilyen verseny az 56-os forradalommal kapcsolatos, me-lynek fődíjaként idén is kétnapos budapesti kirándulást szerveztünk. Iskolán kívül olyan találkozókat szervezünk, amelyek egyáltalán nem hasonlítanak a tanítási órákhoz. Itt mindenki szabadon kifejtheti vélemé-nyét, ismerkedhet, és mindenki nagyon jól szokta magát érezni. ezek a műhelyek inkább játékos formában vezetik rá a résztvevőket a különböző társadalmi törvényszerűségekre.

Mégis milyen témákat dolgoznak fel?– Gyermek-és emberi jogok, tolerancia, erőszakmentes kommu-

nikáció. Nagyon sok új dolgot tanulhat meg mindenki, és mindezt úgy, hogy észre sem veszi. Valamint, amit itt megtanulnak, azt a mindennapi életben is kitűnően tudják használni. Tisztában lesznek a jogaikkal, a kor-látaikkal, lehetőségeikkel. Most indult még egy program, amelynek célja a multikulturális falvak bemutatása a városnak, ide is szívesen várunk még érdeklődő diákokat.

Ha jól tudom, kirándulásokat is szerveznek.– Hat éve a Pestalozzi Alapítvánnyal való együttműködésnek

köszönhetően bekapcsolódtunk egy nemzetközi diákcsere programba, ami azt foglalja magába, hogy minden évben 10 aktív diák két hetet töl-thet Svájcban, Trogenben. ez egy gyermekfalu, ahol más országok fiatal-jaival talalkozhatnak, ismerkedhetnek. Közös műhelymunkákon vehet-nek részt. A házigazdák pedig kirándulásokat szerveznek a környékbeli városokba – tudtuk meg Molnár Veronától.

Személy szerint, én is részt vettem már több foglalkozáson, és nem bántam meg, hogy elmentem, mert nagyon jól éreztem magam. Sikere-sen rávettem már több barátnőmet is, hogy tartsanak velem. Miután vége lett a szakkörnek, azzal a kérdéssel fordultak hozzám, hogy mikor lesz a következő.

Remélem felcsigáztam valamennyiőtök érdeklődését. A következő ta-lálkozó időpontjáról és helyszinéről pedig e-mailben tudtok érdeklődni a szerkesztőségnél.

Kocsis Flóra

SVeTOZAR MARKOVIĆ GIMNÁZIUMMinden negyedikes természeti szakos gimis

látogatást tehetett az újvidéki Planetáriumban. A kirándulást fizika tanárnőjük, Zbunyák Valéria szervezte november 20-án. Kétórás városnézés után megtekinthették a várat, csillagokról és azok mozgásáról az égbolton hallgattak előadásokat.

2008. november 25-én három budapesti színész, a Krétakör Társulat tagjai, előadást tartottak a gimnázium dísztermében Hamlet.ws címmel. A mai kor Hamletjét próbálták a közönség elé tárni. Nem klasszikus előadásnak felelt meg, mert a közönség is kivette részét az előadásból, majd egy beszélgetés keretében el-mondták a szereplők, miért pont úgy oldották meg a különböző helyzeteket, ahogyan azt a nézők láthatták.

KÖZGAZDASÁGI KÖZÉPISKOLA2008.12.16-án egy nagyon érdekes irodalmi

estet szervezett Pintér Molnár edit, a közgaz-dasági középiskola magyartanárnője. A rendez-vény az iskola épületében került megrendezésre. Felléptek az irodalmi szakcsoport szavalói, a műsort az iskola együttese dobta fel, majd a Té-lapó megajándékozott mindenkit. Nem megszo-

kott módszer, amit az alkalmazói nem értenek, alig várják, hogy vége legyen, és az ellenkezőjét cselekedve vállalni kell a szankciókat.

A Közgazdasági Középiskolában, az osz-tályomban van egy nagyon érdekes szokás. Osztályfőnököm, Dér András ugyanis minden negyedévben, elsőtől kezdve átültet minket. egész negyedévben ott és azzal kell ülnünk, akit ő kiválaszt. Sokunk nem érti, nem szívesen törődik bele a sorsába. Azonban nem sokan gon-dolkozunk el azon, hogy mi is ennek valódi célja. Mindez ugyanis azért történik, hogy az osztályon belül ne alakuljanak ki külön csoportok, a jó tan-ulók ösztönözzék a gyengébbeket, és ne jöjjenek létre különböző tömbök, ne legyen megkülön-böztetve a városi a falusitól. ez az ötlet többek között azért is hasznos, mert több osztálytár-sunkat megismerhetjük közelebbről, sok mind-ent megtudhatunk egymásról és szokásainkról.

(Fló)

AIDS eLLeNeS VILÁGNAP: DeCeMBeR 1.A városban az egészségügyi iskolás diákok

szórólapokat osztogattak, melyekből felvilá-gosítást nyerhettünk a HIV vírus által okozott betegség terjedésének módjáról és a betegség

megelőzéséről, a védekezésről.A Vöröskereszt aktivistái járták a középisko-

lákat. Kitölthettünk egy kérdőívet, hogy men-nyire vagyunk tájékozottak a homoszexualitás-sal kapcsolatban, és hogy honnan értesülünk ilyesmiről. A kérdőív kitöltése mellett kaptunk egy kis tájékoztató füzetet, valamint egy piros szalagot tűztek a mellkasunkra figyelmeztetésül a betegség veszélyeire.

(Loretta)

KOSZTOLÁNYI DeZSő TeGimA gimi drámacsoportja (kizárólag elsősök és

negyedikesek!) kiválasztotta azt a drámát, amit az idei iskolaév folyamán elő fog adni, például a Kosztolányi-napokon, az iskola nyílt napján, stb. A darab Csehov Cseresznyéskert c. drámája. A felkészítő tanárunk Mikes Imre-elek, a Koszto-lányi Dezső Színház színésze.

Iskolánk több tanulója is részt vett december 6-án az Újvidéken megrendezett TUDOK-on. A résztvevők közül a III/A. osztály tanulója, Faragó Helga továbbjutott munkájával a döntőbe iroda-lom kategóriában.

Iskolánk tanulói elkezdték felkészülésüket a jövő márciusban Budapesten megrendezésre kerülő KarMUN2009 diák-eNSZ-konferenciára. A konferencián Franciaországot, Hollandiát és Horvátországot fogják képviselni, különféle, az eNSZ munkáját szemléltető bizottságokban. A konferencia után részletes képes és szöveges beszámoló várható. :)

KIS HÍReK NAGY DOLGOKRóL


24

Pre 20 godina u Kuli je bilo samo nekoliko kafića i restorana, kako su ta mesta tada ljudi smatrali, a za noćni izlazak su imali jednu baštu, gde su

igrali i zabavljali se, do jutarnjh sati, što nama sada znači do ponoći. Kako ljudi govore to su bile njihove najbolje godine.

U to vreme u Kuli sem osnovne nije postojala ni jedna srednja skola.

U Kuli sada postoje dve osnovne škole: ”Isa Bajić” i “Petefi brigada”, kao i dve srednje: ”Srednja ekonomska škola” i Tehnička skola “Mihajlo Pupin”.

Osnovna škola ”Isa Bajić” raspolaže sa dva objekta. Školu pohađa oko hiljadu učenika. Rad je organizovan u smenama: u jednoj smeni su učenici nižih razreda i deca sa posebnim potrebama, a u drugoj smeni su učenici viših razreda. Učenici ove škole su ostvarili zapažene rezultate na mnogim takmičenjima koje je organizovalo Ministarstvo prosvete i sporta RS. Kvalifikacione ispite za upis u srednju školu su učenici osmih razreda ove škole položili sa izuzetnim uspehom. U okviru školskog prostora dovršeni su sportski tereni za

mali fudbal, rukomet, košarku i odbojku. Pošto su tereni osvetljeni reflektorima, nastava i rad u sekcijama se može realizovati i u večernjim časovima.

Osnovna škola “Petefi brigada” ima 24 učionice, 2 prostorije predškolske ustanove “Bambi”, 13 kabineta, bogata biblioteka, prateće prostorije i stan za domara. Danas ovu školu pohađa oko 1000 učenika, a predaje im 60 nastavnika. U okviru škole osnovana je i pedagoško-psihološka služba. Nastava se održava na srpskom i mađarskom jeziku. Škola je dobitnik mnogih nagrada.

“Srednja ekonomska škola” postoji preko 50 godina. Ove godine upisano je oko 1000 učenika raspoređenih u raznim smerovima. U ovoj školi postoji novi deo koji će uskoro biti renoviran i dostupan učenicima u kojima će se održavati časovi.

Gde se provesti ako si u Kuli? Provod u Kuli zagarantovano nudi klub Tvrđava.

Posećena je ne samo od strane omladine iz Kule, već i iz okolnih mesta - Vrbas, Crvenka, Sivac,

Lipar, Ruski Krstur, ali i većih gradova kao što su Subotica, Novi Sad...

Osim u Tvrđavi u Kuli se možete dobro provesti i na svirkama u Dugi, Dablinu...

Na splavovima ćete se dobro provesti četvrtkom, ako ste ljubitelj žive muzike, ali ako više volite stanu muziku, dobar provod je petkom i subotom. Na jezeru se takođe organizuju žurke, na kojima se isključivo pušta techno i house. U Kuli se svake godine organiziju moto susreti. Ove godine je bilo oko 150 motora. Sviralo je šest bendova, od kojih su tri svirali prvo, a tri drugo veče. Bilo je mnogo posetilaca iz Srbije i drugih susednih zemalja.

Za zabavu je takođe zadužena i organizacija “Planet house“, koja je osnovana 1994 godine sa ciljem popularizacije techno muzike i danas je ova muzika u Kuli veoma slušana zahvaljujući njima.

Mnoge fantastične žurke organizovane su zahvaljujući njima. članovi ove organizacije od nedavno vode emisiju pod nazivom „Infinite“ na radio Zenitu.

Danijela i Violeta

VOJVODINA

KulaДанашња Кула помиње се у историјским записима као једно од најстаријих насеља Бачке. Претпоставља се

да је ту још 1522. године, на почетку 16. века, постојао “град од земље” с турском војном посадом и нешто

мало унаоколо насељених Срба и Буњеваца.

FK Hajduk Kula FK Hajduk Kula osnovan je 1925 god. 1992 godine klub zvanično menja ime u

“FK Hajduk Rodić MB”.Tada se prilike menjaju iz korena i FK

Hajduk Rodić MB beleži uspehe, kako na nacionalnom tako i na internacionalnom planu.

FK Hajduk Rodić MB je u više navrata proglašavan za najbolji sportski klub u Opštini Kula, dobitnik je SPARTAK-ove nagrade.

Najveći uspesi: Prvenstvo Jugoslavije, u sezoni 1996/1997.god. četvrto mesto .KUP Jugoslavije za 1997. god. četvrtfinale. U evropskom takmičenju 1997.god. učesnik INTeR TOTO KUP-a u svojoj grupi osvojili drugo mesto, odigrali četiri utakmice, dve pobedili, dve izgubili.


25


26

Gagić Kristina je učenica završnog razreda Srednje Muzičke škole u Subotici. Dolazi iz Stanišića, iz okoline Sombora, i stanarka je našeg doma već četiri godine. Voli da čita, šeta, piše (završava svoj prvi roman o prijateljstvu), da se zabavlja i pre svega druži.

Ali, ipak, njena najveća ljubav je Džoni! (klavir) :)

Šiške su nestale, ovde mi je frizurica ekstra! :)

Kako sam mala, slatka i buckasta. A TeK BRAT :)

Pa dobro ko je ovde model?! Lesi ili ja???

Šiške - tada i više nikada!

Ceo moj razred. Svake godine nas je sve manje i manje!

Uređuje: Anastazija Benčić

SLIKOM NA SLIKU


27

NYeLVÉSZ

őszi séta Némán járok, s egyedül,

Csak a Szél kísér rendületlenül. Ropog csizmám alatt az avar, Taposom, mint Télen a friss

havat.

Leülök egy magányos padra, Mely ott áll az arany-parkban.

S előtte a néma tóban A békák sem kuruttyolnak.

Némaságba burkolózik a táj, Ki most elvész, többé haza nem

talál. Valaki a távolban még biciklizik,

De a szürke ködben ő is tovatűnik.

Már csak a fenyők őrzik a tavasz színeit,

Minden más felvette arany, s barna lepleit.

A Nap is aranylón világítja át a poros kis utcát,

Ki itt elvész, rá már csak a Halál talál.


28

5+Gradske novine za srednjoškolce

BeSPLATAN PRIMeRAK

IzdavačDom učenika, Harambašićeva 22, SUBOTICA

DirektorRobert Đivanović

Glavni i odgovorni urednikBoris Cupać

Urednik redakcije na srpskom jezikuOlivera Uščumlić

Urednik redakcije na mađarskom jezikuTómó Margaréta

Koordinator - vaspitačKinga Raj

Tehnička podrška:Arnold Tibor

Redakcija na srpskom jezikuLjiljana Tojagić, Žaklina Gauder, Anastazija Benčić (IV razred),

Anamarija Kiralj (fotografija), Tajana Pijanović, Kristina Cvejić, Nada Đukanović (III razred), Anamarija Kološnjaji, Sara Knežević, Danijela

Danojević, Dijana Majstorović, Aleksandra Balind, Marija Govlja, Ivana Ilijin, Milena Pavlović i Violeta Sopka (I razred)

Redakcija na mađarskom jezikuBunford Ágnes, Kancsár Loretta, Kocsis Flóra, Muhi Ágnes, Péter

Brigitta, Radics Karola (fotó-szerkesztő), Sátai Tamás, Szakál Krisztina, Szőke Tímea, Virág József

Stručni saradniciDragan Rokvić, Dragan Šolaja, Tápai Renáta (lektor)

Dizajn i priprema za štampuMirwais

MarketingAgencija “Refresh”

www.refresh.rs

Web sitewww.novine5plus.com

[email protected]@novine5plus.com

Telefon za kontakt064/146-26-72

ŠtampaŠtamparija “Printex”

www.printex.rs

Tiraž1000 komada

PodrškaGradsko veće za obrazovanje i vaspitanje Gradsko veće za sport, omladinu i turizam

Pokrajinski sekretarijat za obrazovanjeFOKUS Fondacija

Izlazi jednom mesečno. Naredni broj izlazi 15.02.2009.

IMPReSSUM

Violeta SopkaPolitehnička škola, I razred

Jasmina Buljovčić,Tehnička škola, III razred

Vaše priče, pesme, crteže, foto-montaže i kompjuterske grafike možete slati na e-mail: [email protected] (rezolucija za grafičke radove je 300 dpi) ili na adresu: Harambašićeva 22, Subotica (sa naznakom “Za novine 5+”).

Jasmina Buljovčić,Tehnička škola, III razred

IZLOŽBA

Documents

KUDA? - LDA Suboticalda-subotica.org/publikacije/novine.pdf · godine organizuje Božićni i Novogodišnji vašar. Od 1996. godine Opština raspisuje konkurs za organizaciju vašara