Közéleti folyóirat Nagyvárad, 2017. január IX. évfolyam 49 ... kicsi.pdf · Közéleti folyóirat Nagyvárad, 2017. január IX. évfolyam 49. ... 6800 lej (2016-ban 6726 lej),

www.biharmegye.ro

Közéleti folyóirat Nagyvárad, 2017. január IX. évfolyam 49. (229.) szám Ára 5 lej (400 Ft)

Erõsebb magyar jelenléta bukarestiparlamentben | 8.

Semjénben tisztelik nagy elõdeikemlékét | 11.

Lánglovag a közösségszolgálatában – SzatmáriFerenc tûzoltó | 20.

Örömjáték biztonságban– Fodor Rékaszínmûvész | 24.

Békés, boldogúj esztendõt!Békés, boldogúj esztendõt!

9 772066 416002

HibaigazításLapunk 2016. decemberi számában a Margittán

nem feledik a híres szülötteket címû cikkbõl sajnála-tosan kimaradt a Horváth Imre születésének évfordu-

lóján tartott megemlékezõ rendezvény fõ szervezõjé-nek neve. Ez a Berettyó-menti és Érmelléki KulturálisEgyesület (BÉKE) volt. Az érintetteket megkövetjük.

|hirdetés

Szigligeti Színház

14., szombat, 17 óra, Szigligeti Színház:Maya – Papp Magda-bérlet;

15., vasárnap, 19 óra, Szigligeti Stúdió:Bányavirág;

18., szerda, 17 óra, Szigligeti Stúdió: Leán-der és Lenszirom;

20., péntek, 19 óra, Szigligeti Stúdió: Üt-közések;

21., szombat, 19 óra, Szigligeti Stúdió: Bá-nyavirág;

22., vasárnap, 19 óra, Szigligeti Stúdió:Máli néni – a magyar kultúra napja;

28., szombat, 19 óra, Szigligeti Színház: AJó, a Rossz és a K**va Anyád – a sepsiszent-györgyi M Studio vendégjátéka;

29., vasárnap, 19 óra, Szigligeti Stúdió:Veszedelmes viszonyok;

31., kedd, 19 óra, Szigligeti Színház: Maya– Ady Endre-bérlet.

Nagyváradi Állami Filharmónia

12., 19 óra: szimfonikus hangverseny. Mû-soron: Dohnányi E.: Szimfonikus percek,op. 36; D. Sosztakovics: 2., cisz-moll hege-dûverseny, op. 129; J. Haydn: 101., D-dúr(Az óra) szimfónia. Vezényel Jankó Zsolt,közremûködik Francesco Ionaºcu (hegedû).

19., 19 óra: szimfonikus hangverseny. Mûso-ron: J. Brahms: 1., d-moll zongoraverseny, op.15; R. Schumann: IV., d-moll szimfónia, op.120. Vezényel Horváth Gábor (Magyarország),közremûködik Székely Attila (zongora – Német-ország).

26., 19 óra: szimfonikus hangverseny. Mû-soron: P. I. Csajkovszkij: Szláv induló, op.31.; Sz. Prokofjev: 1., D-dúr hegedûverseny,op. 19; E. Elgar: Enigma-varációk, op. 36.Vezényel Romeo Rîmbu, közremûködikLuminiþa Burcã (hegedû).

Programajánlójanuárra

A nagyváradi Szigligeti Színház ebbena hónapban is színvonalas elõadásokravárja a közönséget. Csütörtökönkénta filharmóniában neves hazai és külföldimûvészek lépnek fel.

2|Biharország|2017. január

tartalom|

Biharország – közéleti havilap. Kiadja a Várad kulturális folyóirat, Nagyvárad. Szerkesztõség és kiadó: Nagyvárad, December 1.tér 12., I. em. Postacím: 410068 Oradea, Piaþa 1 Decembrie nr. 12, et. I. Telefon: 0259/447-060, 0725/944-956, 0725/ 944-958. Lapterjesztés: 0752/189-764. E-mail: [email protected]. Interneten: www.biharmegye.ro. Fõszerkesztõ: MátéZsófia. Munkatársak: Balázs Anita, D. Mészáros Elek, Kocsis Csaba (Berettyóújfalu), Péter I. Zoltán, Szilágyi Aladár, Szõke Ferenc.Felelõs kiadó: Szûcs László. Készült a nagyváradi Europrint Kft. nyomdájában. ISSN 2066-4166

2017. január |Biharország|3

| Faluról falura4. Érszõlõsön iskola és községháza épül

| Gazdaság6. Nagyváradi adók és illetékek 2017-re

| Közélet8. Erõsebb magyar jelenlét a bukaresti

parlamentben – Körinterjú Bihar megyeRMDSZ-es szenátoraival és képviselõivel

| Hirdetés10. Pályázati felhívás

| Kultúra – | Önkormányzat

11. Semjénben tisztelik nagy elõdeikemlékét – Kazinczy, Fráter, Csihaszülõfalujában

| Egészség14. Nem feledkeznek meg

a kórházalapítóról – Dr. Pop Mircea-emlékünnepség Margittán

| Hagyomány16. Óvják és továbbadják az értékeket –

Adventi érmelléki fonó Székelyhídon

| Oktatás18. Imádta a munkáját, szerette a diákokat

– Turai (Kása) Adél nyugalmazottmagyartanár

| Portré20. Lánglovag a közösség szolgálatában –

Bemutatjuk Szatmári Ferenc hivatásostûzoltót

| Hitvilág22. Fiatal, de tapasztalt lelkész jött Szalárdra

– Varga Botond református lelkipásztor

| Kultúra23. Legújabb szavaink tára –

Nyelvõrségen Dánielisz Endre

| Vastaps24. Örömjáték biztonságban – Fodor Réka

színmûvész

| Szomszédoló27. Biharország szobrásza „hetvenkedik”

– Beszélgetés Kurucz Imreberettyóújfalui szobrászmûvésszel

| História30. A legnagyobb magyar „nemíró” (3.) –

Szilágyi Aladár összeállításánakbefejezõ része

| A régi Várad32. Ami a könyvbõl kimaradt – Péter I.

Zoltán helytörténeti írása

| Literatúra34. Kisiklatott katarzis – Kultúrszilánkok

Molnár Judittól

| Kultúra36. Margittán virul a versmondókedv –

Hagyományos szavalóversenyek38. Szótárral a diákok jobb

szövegértéséért – Új diákszótár

| Közélet40. Karácsonyi vásár minden

korosztálynak

| Lektûr42. A virágváza – Tóth Ágnes novellája

| Sport44. Váradon járt a bajnok futballcsapat45. Nemzetközi kupadöntõ kapujában

a váradi férfi vízilabdacsapat46. IV. RMDSZ Mikulás-kupa

| Ifjúság47. Ötéves a nagyszalontai Wrong Way

zenekar

| Fûben-fában48. Gyógynövény-ábécé (150., 151.) –

Szelídgesztenye, szemvidítófû

| Ínyenceknek49. Édes és egészséges – Mézes receptek

| Üdítõ50. A nõkrõl – Keresztrejtvény

nyereményekkel

| Közélet51. Szeretet szívbõl – Karitatív december

Nagyszalontán

|faluról falura

Érszõlõsön iskolaés községháza épül

vetlen lenyomata. Érszõlõsön minderre rá le-het csodálkozni, sok település és egyházköz-ség okulására.

Bár december elején, hidegben jártunk a fa-luban, két helyszínen mégis nagy volt a kopá-csolás. Bekopogtunk a polgármesterhez azépp folyó munkálatok felõl érdeklõdni. BekeLászló régi ismerõsként fogadott. Mintmondta, náluk mindig történik valami.

Az utóbbi idõben a községhez tartozó Szol-nokháza és Csekenye falvakban igencsakmegnõtt az ingatlanok értéke. Egyre több vá-rosi család vásárol ott házat, fõként amióta avizet is bevezették Szolnokházára. Csekenyénpedig tavasszal kezdik el a csõfektetést. Mind-eközben a csatornarendszer kiépítéséhez ishozzáfogtak mind a községközpontban, mindSzolnokházán.

Ellátogattunk az észlelt kopácsolás elsõhelyszínére, a most épülõ délutáni iskolába.Már állnak a falak, három osztályterem, ebéd-

Van már annak két éve is, hogy legutóbbÉrszõlõsön jártam. A nem odavalósaik számá-ra valahogyan Margittánál megáll az élet, pe-dig az 5-6 kilométerre esõ „ékszerközségre”lenne miért odafigyelni. Mostani látogatáso-mat megelõzõen egy modern egyházzenei est-re érkeztem a faluba. A telt házas rendezvé-nyen túl kellemes meglepetésként ért a min-den szempontból modern, felújított kultúrház.Hisz néhány éve még arra panaszkodtak azott lakók, hogy a létesítmény teteje beázik, afalakról mállik a vakolat.

Amit Érszõlõsön megépítenek, azt nem tes-sék-lássék teszik, hanem ízlésesen, színvonalasés jó minõségû kivitelezéssel. Hogy a kultúr-háznál maradjunk, nemrég egységes formájúkovácsoltvas kerítés került eléje, ugyanolyan,mint a közvetlenül mellette lévõ iskolához.

Csak ritkán beszélünk a halállal, elmúlássalkapcsolatos dolgokról, pedig a rendezett te-metõ, a funkcionalitásában, küllemében széptemetõkápolna az elõdök iránti tisztelet köz-

Ritkán jár az ember Érszõlõsön, legfeljebbátutazóban. Ha mégis arra veti a sorsa,akkor csettintve megállapítja: mennyitváltozott, szépült ez a község, amiótalegutóbb látta. Decemberben ismét akadtcsettintenivalónk.

Beke László érszõlõsi polgármester

A délutáni oktatás új épülete szeptemberre kész lesz

A kultúrháznemrég mégbeázott, mostanramegújult


lõ, konyha és mellékhelyiség kap helyet.Szeptemberre kell elkészülniük a munkával.

Az építkezés követlen szomszédságában fi-atalok labdáztak a bekerített, reflektorral fel-szerelt, aszfaltburkolatú pályán. Beke polgár-mester nem szalasztotta el az alkalmat, hogynem kevés büszkeséggel elmondja: a négy évemegépült sportpályán kívül egy másik is ké-szülõben van a falu bejáratánál. Az idei Ér Ku-pa kézilabda-bajnokságra szeretnék felavatni,ugyanis Érszõlõs lesz a házigazda. Az általánosiskoláknak rendezett sportverseny több mintfél évszázada startolt, Érszõlõs mindösszenyolc éve csatlakozott hozzá. Azóta többszöris elõkelõ helyezést értek el az itteni fiatalok,2014-ben pedig a fiúcsapatuk lett a bajnok.

A községi iskolában és egyéb közintézmé-nyekben is zajlott építkezés, felújítás, óvodáju-kat városok is megirigyelhetnék. A községhá-za régi épület ugyan, de szépen, takarosanrendbe tették. Mivel már minden intézményükmodern körülmények között mûködik, úgygondolták, itt az ideje, hogy a polgármesterihivatalt is korszerûsítsék. Új székhelyként aszövetkezeti bolt épületét szemelték ki, amelya margittai fogyasztási szövetkezettõl ötévnyi

pereskedés után végérvényesen a község tulaj-donába került.

Bontottak, építettek, átalakítottak, mígnemegy impozáns emeletes épület körvonalai sej-lettek fel. Mire lapunk az olvasó kezébe kerül,valószínûleg már a cserép is a födémen lesz,hisz ottjártunkkor már megérkezett a megren-delt mennyiség. A polgármester elmondásaszerint a tetõtérben házasságkötõ termet ala-kítanak ki, a földszinten pedig a posta is kapegy helyiséget. Emellett a polgármesteri hiva-tal irodái is bõven elférnek majd.

Remélhetõleg a 25. évfordulóra átadják azúj községházát, úgy lenne ildomos – jegyez-tem meg, mire Beke László magyarázatot vár-va felemelte a fejét.

– Hát, ha jól tudom – mondtam –, immárnegyedszázada lesz annak, hogy közszereplõ-ként munkálkodik az érszõlõsi közösségért,melynek tagjai azzal ismerték el ténykedését,hogy harmadszorra is megválasztották a köz-ség elsõ emberévé.

D. Mészáros Elek

faluról falura|

A temetõkápolna

Aszfaltos,kivilágított

sportpálya márvan, de másik is

épül

Emeletes lesza községháza

2017. január|Biharország|5

|gazdaság

A helyi adókról és illetékekrõl szóló határo-zatot a liberális párti tanácstagok 16 igen sza-vazatával, a 4 RMDSZ-es és 3 szociáldemok-rata nem ellenében fogadták el. A dokumen-tum egyebek mellett rendelkezik arról, hogy„feketelistára” kerülnek azok, akiknek adóhát-ralékuk van. Az adóslistát a polgármesteri hi-vatal honlapján teszik közzé, a magánszemé-lyek 1000, a jogi személyek pedig 5000 lejestartozás esetén kerülhetnek a jegyzékbe.

Ugyanakkor megõrzik az adókedvezménytazok számára, akik március 31-ig kifizetik ateljes évi épület-, telek- és gépjármûadójukat.A magánszemélyek 10, a jogi személyek 5százalékos adókedvezményt kapnak. Huszár

István egyik elutasított javaslata egyébként ar-ra vonatkozott, hogy a cégek adókedvez-ményét is emeljék 10 százalékra.

Többe kerül a parkolás

A parkolási bérletek egy részének árát isemelték, a fehér festéssel kijelölt parkolóhe-lyek ára nõtt a következõképpen: a három hó-napig érvényes pakolóbérlet ára 170 lejrõl200 lejre emelkedett; a féléves bérlet 325 lejhelyett 380 lejbe kerül; az egy évre szólóértpedig 650 lej helyett 700 lejt kell fizetni.

Emelték a lakóhelyhez kötött parkolóbérle-tek árát is: a három hónapra szóló 55 lej he-lyett 60 lejbe, a féléves 95 helyett 110 lejbe,az éves bérlet pedig 180 helyett 200 lejbe ke-rül.

Emelték a parkolóházi tarifákat is, ott egyórányi parkolás 1,5 lej helyett 2 lejbe, a havi-bérlet 65 helyett 70 lejbe, a három hónapos195 helyett 200 lejbe, a féléves 351 helyett380 lejbe kerül, az éves bérlet ára pedig 702lejrõl 710 lejre nõtt. A közelben lakók számá-ra három hónapra 120 lej helyett 110 lejbe,hat hónapra 216 helyett 220 lejbe, míg egyévre 432 lej helyett 410 lejbe kerül a parkoló-házi bérlet, a havi tarifa 40 lej maradt.

December 20-i ülésén hagyta jóvá a váradiönkormányzat képviselõ-testületea 2017-re érvényes helyi adókraés illetékekre vonatkozó határozatot.Az ülésen Huszár István RDMSZ-es és LiviuSabãu-Popa szociáldemokrata pártifrakcióvezetõ is több enyhítést javasolt, eztazonban a Nemzeti Liberális Párttöbbségben levõ tanácsosai leszavazták.

Az elöljárókmegemelttarifákkal

és adókkalkívántak boldog új

esztendõta váradiaknak

Nagyváradi adókés illetékek 2017-re


Drágították az úgynevezett vegyes, parkoló-házra és hosszú távú parkolóhelyre érvényesbérleteket is. Ezek egy hónapra 90 lej helyett100 lejbe, negyedévre 270 lej helyett 280 lej-be, fél évre 486 lej helyett 540 lejbe, 12 hó-napra pedig 972 lej helyett 1020 lejbe kerül-nek. Ilie Bolojan polgármester az ülést meg-elõzõ sajtótájékoztatón elmondta, megõriztéka parkolási bérletek árának a három hónaprajáró 5 százalékos, a hat hónapra járó 10 szá-zalékos és az egy évre járó 12 százalékos ked-vezményét.

Borsos ingatlanadók

Négyszeresére emelték a gondozatlan in-gatlanok – parlagon heverõ telkek és nem re-novált házak – adóját a tavalyi száz százalékról400 százalékra; ez már majdnem a törvényesfelsõ határ, amely 500 százalék. Az RMDSZezt az emelést felére, 200 százalékosra csök-kentette volna, de ezt a javaslatukat is elutasí-tották. A már említett sajtótájékoztatón a pol-gármester ugyanakkor elmondta, hogy az ígykeletkezõ többletjövedelmet teljes egészében ahomlokzat-felújításokra fordítják, például a fel-újításra kötelezett tulajdonosoknak nyújtottkölcsön formájában. A felújított homlokzatúépületek gazdái egyébként öt évre adómentes-séget kapnak. A fenti kategóriákba nem tarto-zó magánszemélyek lakásadója változatlanmaradt.

A nem lakás célú épületek adóját jogi sze-mélyeknek 1 százalékról 0,95 százalékracsökkentették. Emelték azonban a jogi szemé-lyeknek a beépített területhez tartozó, 400négyzetméter fölötti, más rendeltetésû telkekhektáronkénti adóját. Ez az A övezetben9000 lej (tavaly 8898 lej volt), a B övezetben6800 lej (2016-ban 6726 lej), a C övezetben

4700 lej (tavaly 4603 lej), a D övezetben pe-dig 2200 lej (tavaly 2187 lej).

Ez az adótípus magánszemélyeknek válto-zatlan maradt, azaz övezettõl függõen: 7800,5800, 4000, illetve 1900 lej.

Van, ami nem drágul

Változatlan maradt Váradon a gépjármûadó,és nem változik a különféle engedélyek kibocsá-tásának díja (például városrendezési vagy építé-si engedély, a különféle közszolgáltatásokhozvaló csatlakozás díja, termelõi igazolás stb.).Nem nõtt például a Gyermekváros szolgáltatá-sainak ára sem, az Antonio Alexe Sportcsar-nok pályája azonban 7.30 és 15.30 óra között100 lej helyett 120 lejért bérelhetõ ki.

A Közterület-kezelõ Zrt. nem emelte a ke-zelésébe tartozó egységekben nyújtott szolgál-tatások vagy belépõk árát, változatlan maradtehát a temetkezési szolgáltatások tarifája ésaz élményfürdõ-, strand- és az állatkerti belé-põk ára. Egy újfajta belépõjegyet is bevezettekaz állatkertbe és az õsi strandra: az új családijegy 15 lejbe kerül egy felnõtt és egy 14 éves-nél nem idõsebb gyermek számára.

A házasságkötõ termek bérleti díja semnõtt. Emlékeztetõül: a váradi várba tervezetthelyisét és a városháza díszterme hétvégen-ként és hivatalos ünnepeken 20 percre 250lejért bérelhetõ ki, a városháza kisterme, szin-tén húszpercenként, 100 lejért. A városházánfotózni és videózni eseményenként 50 lejértlehet. A Lotus bevásárlóközpontban kialakí-tott házasságkötõ termet péntekenként 15percre 60 lejért, hétvégenként és ünnepeken30 percre 200 lejért lehet bérbe venni. A fel-sorolt helyszíneken kívül a házasságkötés le-bonyolításáért 100 lejt kell fizetni.

Fried Noémi Lujza

A decemberitanácsülésen

a liberális pártitöbbség (az asztal

bal oldalán)minden

elõterjesztéstjóváhagyott

gazdaság|


|közélet

– Visszatekintve 2016-ra, milyen évet ha-gyott maga mögött a Bihar megyei RMDSZ-szervezet?

Cseke Attila szenátor, az RMDSZ-frakciófelsõházi vezetõje, a közigazgatási bizottságtagja:

– A változás és a hullámvölgybõl kikerüléséve volt ez, hiszen egy összességében jó, debizonyos tekintetben elfelejthetõ önkormány-zati választási eredmény után váltás történt amegyei szervezet vezetésében, és az új csapata kellõ munkával párosulva meggyõzõ sikertprodukált a december 11-i parlamenti válasz-tásokon. Köszönhetõen természetesen a ma-gyar választópolgároknak.

Derzsi Ákos szenátor, a munka- és szoci-ális ügyek bizottságának, illetve az ipari bizott-ságnak a tagja:

– A választási eredményeket figyelembe vé-ve, úgy gondolom, hogy jó eredményekkelzárta az évet mind a Bihar megyei, mind azországos RMDSZ-szervezet.

Biró Rozália képviselõ, az alsóház állandókülpolitikai bizottságának elnöke:

– Az elmúlt esztendõ kihívással teli idõszakvolt mind a Bihar megyei, mind az országosRMDSZ-szervezet, illetve az egész romániaimagyar közösségünk számára. Abból kiindul-va, hogy országszerte érezhetõ volt a magyar-ellenes hangulat erõsödése, nap mint nap ta-

pasztalhattuk, ahogyan próbálják törvénybenbiztosított jogaink érvényesítését gátolni, aka-dályozni, egyházi tulajdonban levõ ingatlanain-kat visszaállamosítani. Ebben az országos han-gulatban szervezõdött két választási periódusis, s ezek tovább növelték a feszültséget a Szö-vetség valamennyi szintjén. A Bihar megyeiRMDSZ-szervezetben is egy 16 éves, eredmé-nyekkel teli idõszakot zártunk, és új megyei el-nök választásával indultunk neki a parlamentiválasztásoknak. Most az eredmények tudatá-ban azt mondhatjuk, hogy a Bihar megyei ma-gyar közösség bizalmat szavazott a Szövetségjelöltjeinek, és az elmúlt hónapokban meghall-gatott több ezer ember elvárásaival, gondjaivalmegrakott ,,tarisznyával” indulhatunk feladata-ink teljesítésére az elkövetkezõkben.

Szabó Ödön képviselõ, az alsóháziRMDSZ-frakció és az állandó oktatási bizott-ság alelnöke:

– Kemény, munkás, de eredményes év vanmögöttünk. Jó irányba állítottuk a közösségi„vitorlákat”. Mindenütt, ahol figyeltünk az em-berekre, a szövetségre, ott komoly erõt kap-tunk a választásokon. A jó eredményekkel bát-ran tárgyaltunk, és ennek megvan az eredmé-nye, hisz RMDSZ-es áll a megyei tanács élén,és a parlamenti választások után ismét négymandátumunk van, mint a szép idõkben. Akövetkezõ idõszak az építést kell hogy megcé-lozza. Új csapat, új lehetõségek, azonban egysokkal bonyolultabb helyzet az, ami ránk váraz elkövetkezõkben.

– Új mandátumában milyen témák, jog-szabály-tervezetek, módosítások foglalkoz-tatják elsõsorban? Maradtak-e folytatásraváró „fejezetek” az elõzõ törvényhozási cik-lusból?

Cs. A.: – A decentralizáció kérdése megha-tározó lehet a közigazgatás hatékonnyá tételé-ben. Ugyanakkor az elõzõ ciklusból maradtakfenn jó és kevésbé jó tervezetek. Az RMDSZtörvénytervezeteinek többséget kell tudnunk

Erõsebb magyarjelenlét a bukarestiparlamentben

Négyen képviselik Bihar megye magyarközösségét az új romániaitörvényhozásban. A rendszerváltás ótaelõször jutott mandátumhoz két RMDSZ-esszenátor – CSEKE ATTILA és DERZSI ÁKOS.A képviselõházba BIRÓ ROZÁLIA és SZABÓÖDÖN jutott be Biharból a december 11-iválasztás nyomán. A törvényhozóktól rövidértékelést kértünk körkérdéseinkkel.


szerezni, míg például az elõzõ „szakértõ” kor-mány területfejlesztési stratégiáját el kellenemihamarabb utasítani.

D. Á.: – Maradtak folytatásra váró fejeze-tek még a 2008–2012-es mandátumomból,de természetesen sok új javaslatom is van, fõ-leg a jól megalapozott, minden populista meg-közelítést kizáró foglalkoztatás, szociális ügyekés társadalmi befogadás, felzárkóztatás terén.

B. R.: – Az elmúlt három hónap soránmind az idõsekkel, mind a szociális szolgálta-tásokat nyújtó civil szervezetekkel, valamint afogyatékkal élõk gondozóival folytatott párbe-szédben felmerült igényeket kell törvénymó-dosítással megoldani. Ugyanakkor olyan adó-és illetékrendszert kialakítani, amely a bürok-rácia csökkentését, a pénzügyi biztonságot, azúj vállalkozások könnyebb beindítását eredmé-nyezi. Természetesen a már folyamatban levõtörvénymódosításokat is sikerre kell vinnünkoly módon, hogy általuk az anyanyelv haszná-latát, az oktatási rendszer egyszerûsítését, a fi-atalok érvényesülési lehetõségeinek gyarapítá-sát érjük el. Sokrétû, sürgõsen megoldásra vá-ró feladatok ezek.

Sz. Ö.: – Azt gondolom, megérett a romántársadalom egy törvényhozási „szellõztetésre”.Nem a szabályozás ma a gond, hanem sokkalinkább a túlszabályozás. A törvények sokszorellentmondanak egymásnak, és aki valóbanbe akarja tartani õket, az nem tudja, melyiket.Túl sok és túl gyakori a jogszabályi változtatás.Stabil és kiszámítható környezet kell mindentéren. Ugyanakkor, ha ezt megteremtjük, atörvények alkalmazása nem lehet fakultatív, ésebben magának az államnak kell példát mutat-nia. Az állami szerveknek kell elöl járniuk atörvény betartásában. Nézze, például amíg a

tanügyi törvényt maga a minisztérium nemtartja be, addig mit várjunk az emberektõl?Ugyanez a gond a magán- és egyházi tulajdo-nok visszaadásával, kártalanításával is. Tehátelsõ lépés a törvényhozási egyszerûsítés, ért-hetõség, a második pedig állami felelõsség azalkalmazásban.

– Tágabb – romániai – és szûkebb – me-gyei – magyar közösségünk szempontjábólmilyen kihívásokra kell felkészülnünk2017-ben?

Cs. A.: – Magyar közösségünk biztonság-érzete meg kell hogy erõsödjön. Ehhez jó esz-köz az erõs parlamenti jelenlét, de a romániaitársadalom többségének is meg kell értenie abiztonságérzet megerõsödésének szükségsze-rûségét. Megyei szinten a Megyei Tanácsotvezetõ koalíció munkája továbbra is kézzelfog-ható, sikeres és közvetlen kell hogy legyen.

D. Á.: – Arra kell felkészülnünk, hogy to-vábbra sem jár semmi alanyi jogon, és mindenegyes eredményért küzdenünk kell akár helyi,akár központi szinten.

B. R.: – Véleményem szerint kihívásokkalteli év lesz ez is a romániai magyar közösségés érdekképviselet, valamint az Európai Uniószámára egyaránt, s ez utóbbitól semmikép-pen sem tudunk elvonatkoztatni. Az új kor-mánnyal kötött parlamenti együttmûködésimegállapodás részben lehetõséget teremt ar-ra, hogy törvénykezdeményezéseink támoga-tását kérjük a partnerektõl, részben pedig ar-ra, hogy a számunkra nem megfelelõnek ítéltintézkedéseket ne támogassuk. A migrációsválság valószínûleg a romániai társadalmi élet-

Cseke Attila, DerzsiÁkos, Biró Rozália

és Szabó Ödön

közélet|

(folytatás a következõ oldalon)


|hirdetés

ben is érzékelteti majd a hatását és a terroris-ta cselekedetek által keltett feszültség is korlá-tozó hatású lesz valamennyiünk számára. Demeggyõzõdésem, hogy a mintegy 6,5 százalé-kos parlamenti jelenlétnek – mely bizalmatezennel is tisztelettel szeretném megköszönnimindenkinek, aki az RMDSZ-re szavazott –, il-letve a következetes érdekképviseleti munká-nak meglesz az elvárt eredménye. Ezen elõre-tekintés jegyében kívánok mindenkinek sike-res új évet!

Sz. Ö.: – Én nagyon figyelnék a világra.Fontos, mi lesz az Európai Unión belül, hiszválasztások lesznek Németországban, Francia-országban és Olaszországban is, és feláll az újUSA-adminisztráció. Magyarország a választá-sok elõtti évbe lép. Tetszik vagy sem, ez mindhatással lesz ránk ebben az évben. Nekünk itttenni kell a dolgunkat. Építkezni kell, és job-ban, mint bármikor, a közösséget kell egység-be kovácsolni. A magyar közösségi gyökerein-ket erõsen táplálni kell, mert szükség lesz rá.Vihar elõtt vagyunk.

Máté Zsófia


Az Idea 2017 kiállítás lehetõséget kínál afiatalok számára, hogy bemutassák elgondolá-saikat, milyennek képzelik a jövõ tudományát,technikáját.

A versenyen 10–18 év közötti fiatalok ve-hetnek részt, szakképzettségre és végzettségrevaló tekintet nélkül, az alábbi korcsoportokbasorolva:

I. korcsoport 10–14 évesek,II. korcsoport 15–18 évesek.

Az elkészítendõ mû a világ bármely jelensé-gére vonatkozhat, valamilyen fantáziaképben,tárgyban, konkrét megoldásban, így pél-dául találmányban, matematikában, fi-zikában, kémiában, biológiai elgon-dolásban. Megjelenítési formát hasz-nálhat, például modellt, makettet,rajzot, képi, videó vagy hanganyagot,leírást, számítógépes programot, kis-plasztikát, fa-, fém-, textilmunkát stb.

A jelentkezésnek tartalmaznia kell:– a jelentkezõ adatait (nevét, lakcímét, szü-

letésének dátumát) és ha diák, iskolája és pe-dagógusa adatait;

– a mûvet (a mû tárgyát képezõ rajzot, ké-peket, modellt, ötletet stb.), valamint a mû tár-gyának ismertetését maximum 2 gépelt olda-lon.

Jelentkezni postán vagy e-mailben le-het „Idea 2017” jeligével, a következõ címe-ken:

– Ötlet Club 13 Egyesület 6800 Hódmezõ-vásárhely, Gyöngy u. 13., Nagy Zoltán el-nök és

– Komárom Város Önkormányzata, 2900Komárom, Szabadság tér 1., Turi Bálintalpolgármester;

– e-mail-cím: [email protected]érkezési határidõ: 2017. február 28.A pályamunkák értékelését az egyesület ál-

tal felkért szakemberek végzik.Eredményhirdetés: 2017. március 31.A legjobb pályamûvek értékes tárgyjutalom-

ban részesülnek, és bemutatják õket az Idea2017 (ötlet, újdonság, találmány) nemzetközikiállításon.

Versenyen kívül felnõtt újítók és felta-lálók is részt vehetnek.

A kiállítás helyszíne: Komárom,Szabadság tér Arany 17 Rendez-vényközpont; tervezett idõpontja:2017. március 31. – április 2. (pén-

tek, szombat, vasárnap).További információk Nagy Zoltán el-

nöktõl (tel.: +36/62/232-044, 06/ 30/28-49-080, e-mail: otletclub.idea@ freemail.hu,www.otletclub.5mp.eu) és Turi Bálint alpolgár-mestertõl (tel.: 34/541-300/429) kérhetõk.

Pályázati felhívásA magyarországi Ötlet Club 13 Egyesületmeghirdeti az Idea-2017 Komárom (ötlet,újdonság, találmány) ifjúsági versenyt.A verseny célja az alkotóerõ növeléseés a fiatalok mozgósítása az innovatívmunkára.

(folytatás az elõzõ oldalról)

Erõsebb magyar jelenlét a bukaresti parlamentben

kultúra – önkormányzat|

Az érsemjéniMûvelõdési HázFráter Lorándnevét viseli

A Kazinczy FerencÁltalános Iskola

január 13-án született Érsemjénben. Ugyan-csak ez volt a szülõfaluja Csiha Kálmán refor-mátus lelkésznek, az Erdélyi Református Egy-házkerület egykori püspökének (1929. szep-tember 17.).

Az érsemjéniek sokat adnak arra, hogy ne-ves szülötteik emlékét ápolják. Mindhárom sze-mélyiségnek szobrot állítottak a ma már Kazin-czy-kertnek nevezett szoborparkban, a helyi ál-talános iskola Kazinczy nevét vette fel, a né-hány évvel ezelõtt épült modern mûvelõdési há-zat pedig Fráter Lorándról nevezték el.

Legutóbb Érsemjénben járva a község pol-gármesterével, Balazsi Józseffel és CsorbaTerézia tanárnõvel a Kazinczy Ferenc, FráterLoránd, Csiha Kálmán Emlékmúzeum gondno-kával beszélgettem a három jeles egyéniségiránti tisztelet megmutatkozásáról.

Balazsi József elmondta, hogy az elmúltrendszerben keveset lehetett beszélni róluk.„Amikor 1990-ben jött a nagy lelkesedés, mi

Nem minden településnek adatik meg, hogyhárom olyan neves szülötte legyen, mint Ér-semjénnek. Kazinczy Ferenc író, költõ, nyelv-újító 1759. október 27-én jött világra az érmel-léki faluban. Nyolcadik életéve betöltéséig éltanyai nagybátyja, Bossányi Ferenc bihari fõ-jegyzõ és országgyûlési követ házánál. Az utób-bi idõkben végzett kutatások szerint felnõtt ko-rában is sokszor töltötte napjait Érsemjénben.

Fráter Loránd földbirtokos, huszárszázados,országgyûlési képviselõ, neves dalszerzõ 1872.

Semjénben tiszteliknagy elõdeik emlékétJanuár 22., a magyar kultúra napjaminden magyarlakta vidéken jeles ünnep.A különösen gazdag kulturális örökségetmagáénak mondható Érsemjénben az évminden napját jellemzi a nagy elõdökhagyatékának megbecsülése.

A Kazinczy Ferenc, Fráter Loránd, Csiha KálmánEmlékmúzeum



|kultúra – önkormányzat

semjéniek a Kazinczy-hagyomány ápolását az-zal kezdtük, hogy kimentettük az 1907-benFráter Loránd által készíttetett Kazinczy-szobrota köré ültetett bukszusbokrok közül. 1990 feb-ruárjában a frissen alakult helyi magyar érdek-védelmi szervezet javaslatára és támogatásávalelneveztük a tanintézetünket Kazinczy FerencÁltalános Iskolának. Nem kértünk mi erre sen-kitõl sem engedélyt, jóváhagyást, én saját kezû-leg írtam alá a dokumentumot, mint az érdek-védelmi szervezet képviselõje. Az iskola névtáb-láját lecseréltük, valameddig ott volt az új elne-vezés, majd levették. De végül a megyei tanfel-ügyelõség beleegyezésével ma hivatalosan isKazinczy Ferenc nevét viseli.”

Az elsõ nagy Kazinczy-ünnepséget a község-ben 1991 augusztusában, a költõ halálának160. évfordulója alkalmából szervezték, a park-ban, ahol ma a szobra áll. „Valami óriási vará-zsa volt – emlékszik vissza a polgármester –, az

egész Kazinczy-kert tele volt emberekkel, de akörnyékbeli utcák is, szinte az egész megyébõlérkeztek érdeklõdõk. Azóta sem volt ekkora tö-meg az ilyen rendezvényeinken. Idõsebbektõlhallottam, hogy talán 1938-ban volt ekkora ün-nepség. Ez után döntöttünk úgy, hogy berende-zünk egy Kazinczy-emlékszobát. Azokat a relik-viákat, amiket akkor össze tudtunk szedni, állí-tottuk ki az egykori református fiúiskola egyiktermében. Hivatalosan még nem volt az egyhá-zé, de az iskola sem tartott rá igényt. Nagyonnagy volt a lelkesedés a semjéni pedagógusokkörében, Nagy Katalin és Tarr Erzsébet tanár-nõk voltak a mozgatórugói ennek a kezdemé-nyezésnek, természetesen a helyi RMDSZ-szervezet hathatós támogatásával. Azóta min-den évben szervezünk megemlékezést Kazinczyhalálának évfordulóján. Azért ezt a dátumot vá-


Semjénben tisztelik nagy elõdeik emlékét

Balazsi Józsefpolgármester.

Az õ kitartó,hathatós munkája

nagyban hozzájárulahhoz, hogy méltó

módon tiszteljékÉrsemjénben

a település nagyszülötteit

Kazinczy Ferencszobra, Fráter

Loránd állíttatta1907-ben

A múzeumudvarán KazinczyLajos, az Aradonkivégzett honvédtábornok isemlékmûvet kapott

Csorba Terézianyugalmazotttanárnõ,az emlékházgondnoka


A község központját ma három szobor díszí-ti. Kazinczy Ferenc száztíz éves büsztje mellettFráter Loránd mellszobra áll. A Munkácsy-díjasbudapesti Mihály Gábor készítette, és avatásána budapesti ifj. Sánta Ferenc és zenekara húz-ta a nótás kapitány muzsikáját. Csiha Kálmánmellszobra egy marosvásárhelyi mûvész, Hu-nyadi László munkája, 2009. november 21-énavatták fel.

„Mi továbbra is mindent elkövetünk azért,hogy településünk három nagy szülöttének em-lékét méltóképpen õrizzük és ápoljuk – mondjaBalazsi József. – Fráter Loránd nótáit kiadtuk,könyvet is jelentettünk meg róla. Csiha Kálmánéletérõl Csorba Sándornak köszönhetõen egyfilmet készíttettünk. Tervezzük egy Kazinczy Fe-rencrõl szóló film elkészítését is.”

Kazinczy Ferenc legkisebb fiának, Lajosnakaz emlékét is õrzik a semjéniek. Õt mint az1848-as forradalom honvédezredesét a 15.aradi vértanúként tartják számon, hiszen õt iskivégezték. Tiszteletére csónak alakú fejfát állí-tottak márványtáblával a szoborparkban még2001-ben.

Magyarországról sokan jönnek

Az emlékmúzeumot Csorba Teréziával ke-ressük fel. Õ felügyeli az intézményt, fogadja éskalauzolja a vendégeket, szakmai ismerete e té-ren lenyûgözõ. A három emlékszobán kívül afolyosókon is vannak kiállított tárgyak, emléketjelzõ bizonyítékok.

„Ennek a három személyiségnek van egy kö-zös tulajdonsága: olyan magyarok voltak, akikéletüket tették fel a magyarság megmaradásá-ért” – összegzi a tanárnõ. Azt fájlalja, hogy mígMagyarországról diákok, felnõtt csoportoknagy számban keresik fel az emlékmúzeumot –tavaly csaknem kétezren jöttek az anyaországszinte minden régiójából –, addig a környékbe-li iskolákból nem nagyon érkezik senki, se diá-kok, se pedagógusok.

Az emlékmúzeumot elhagyva rövid sétára in-dulok a gyönyörû szoborparkban, megállokminden szobor elõtt, egy-egy fotót készítve. Ittáll az Érmellék egyik legszebb mûvelõdési háza,szemben az iskola – mindkettõ a falu jeles szü-lötteinek, a magyar kultúra kiemelkedõ szemé-lyiségeinek nevét viseli. Amikor már Várad felétartok, gondolkodom el azon, hogy az, amitÉrsemjénben tesznek neves elõdeink emléké-nek ápolásáért, példaértékû lehet az egész ma-gyarság számára.

Deák F. József

lasztottuk, mert ez augusztusban van, ilyenkormég jó az idõ.”

Emlékszobák és szobrok

Az érsemjéni önkormányzat 2005-ben meg-vásárolt egy udvarházat, mely állott már a Ka-zinczy idejében is. Valamikor a Bossányi családtulajdonában volt. Az emlékszobát végül itt ren-dezték be, ma már hivatalosan is ez a helyi em-lékmúzeum. Ide költöztették a Fráter Loránd-emlékszoba relikviáit is, korábban azok ugyan-csak az egyház tulajdonában lévõ régi reformá-tus iskolában voltak kiállítva. Miután Csiha Kál-mán püspök 2007-ben meghalt, a rákövetkezõesztendõben az õ tiszteletére is berendeztek egyemlékszobát ebben az épületben.

kultúra – önkormányzat|

A nótás kapitánythegedûvelábrázolták

Fráter Lorándegy múzeumbelifestményen

Csiha Kálmán mellszobra


|egészség

Bradács Alíz Ildikókórházmenedzseremlékezika névadó-alapítóraa szobornál

Mindenképpen kiérdemelte a tiszteletet ésmegbecsülést az egykori margittai fõorvos, PopMircea, hiszen szinte a semmibõl hozta összeannak idején a környék legelismertebb és leg-felszereltebb kórházát. Szakemberekben semvolt hiány, hiszen igyekezett a legjobb orvoso-kat Margittára csábítani. Akkoriban a fizetésüknem volt valami nagy, de a felajánlott szolgála-ti lakás sokat nyomott a latban. Ezen túl meg-kapták a megbecsülést és elismerést. Nem voltjellemzõ a rivalizálás, mindenki tette a saját dol-gát, a betegek érdekét szem elõtt tartva.

Igazgatójuk minden téren jó példát muta-tott, szakemberként, közemberként egyaránta legmagasabb szinten teljesített. Margittán kí-vül a környék egészségügyi ellátását is fontos-nak tartotta, hiszen a nagyobb településekenjáróbeteg-rendelõket, illetve elfekvõket építet-tek. Az építkezési munkát a kórház saját alkal-mazásában lévõ szakemberek végezték, akiket

szintén a legjobbak közül választottak ki. Feke-teerdõn létrehozták a gyerektábort, mely tar-talmas és egészséges nyári kikapcsolódástnyújtott a fiatalságnak. Mûködtetését szintén amargittai kórház állta. Ez utóbbi intézmény akörnyék legmegbízhatóbb és legjobb egész-ségügyi központjává vált, és hosszú ideig éltevirágkorát. Ebben alapítójának és igazgatójá-nak meghatározó szerepe volt.

A rendszerváltás után egy ideig pangott akórház, állapota romlani kezdett, mindaddig,amíg menedzserként Bradács Alízt megnem kapta, Cseke Attila pedig 2009-benegészségügyi miniszter nem lett. Ekkor kezdteélni második virágkorát a margittai városi kór-ház. Valamennyi épületén teljes felújítást vé-geztek, és új osztályokkal is bõvült. Az alkal-mazottak számát és szakképzettségüket is bõ-vítették, így ma már csak ritkán kell a betegek-nek a megyeközpontba utazniuk kezelés vagyszakvizsgálat ügyében.

A mostani kórházvezetés nem feledkezettmeg az alapító érdemeirõl, és Cseke Attila ja-vaslatára 2012 decemberében felállították dr.Pop Mircea mellszobrát az intézmény parkjá-nak elõterében. A decemberi hónap ezáltal anévadás és az alapító halálának évfordulója islett. A kórház vezetõi úgy döntöttek, hogyminden év utolsó hónapjában emlékünnepsé-get rendeznek. Az ötlet jónak bizonyult, hi-szen minden alkalommal nagy tömeg gyûlik


Nem feledkeznek mega kórházalapítórólA margittai városi kórház 1995 ótaalapítójának, a legendás hírû orvosnakés menedzsernek, dr. Pop Mirceánaka nevét viseli. Ezzel a gesztussal tisztelgettaz 1990 decemberében elhunyt alapítóigazgató elõtt a városvezetés. A kórházbanminden decemberben emlékünnepségettartanak tiszteletére.

Dr. Pop Mircea, a kórházalapító azonos nevû fia magais orvos

össze, hogy megemlékezzen a Margitta életé-ben meghatározó szerepet betöltõ dr. PopMirceáról.

A megemlékezéseken mindig jelen van amindenkori városvezetés, az intézményveze-tõk, a kórház dolgozói, a Pop család képvise-lõi, a megyei egészségügyi igazgatóság küldöt-tei, a környék kórházainak vezetõi, továbbá azegykori hálás betegek. A helyszín a mellszo-bor elõtti tér. Ott hangzanak el a megemléke-zõ beszédek. Legutóbb, a negyedik alkalom-mal is igen sokan tették tiszteletüket: érkeztekrésztvevõk mind a városból, mind távolabbrólvagy a megyeszékhelyrõl. Megtisztelték jelen-létükkel az ünnepséget a Pop család tagjai,Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar me-gyei szervezetének elnöke, dr. Zoe Bitea, aBihar Megyei Egészségügyi Igazgatóság veze-tõje, dr. Lucia Daina a megyei kórház kép-viseletében, valamint a környezõ kórházak ve-zetõi. Az eseményt Kocsis Emese, a margit-tai egészségügyi intézmény gazdasági igazga-tója vezette le.

Elsõként Bradács Alíz Ildikó kórházmene-dzser köszöntötte az emlékezõket, felvázolvaaz ünnepség történetét és fontosságát, majdCseke Attila mondta el a megemlékezéshezfûzõdõ gondolatait. Hangsúlyozta, hogy nagy-ra becsüli a kórházalapító munkásságát, élet-pályáját. „Egy olyan rendszerben tudott nagy-

szerû ember maradni, mely az embereket aszéthúzásra biztatta. Õ tudta, hogy az össze-tartásnál, a segíteni akarásnál nincsen fonto-sabb. Ez az õ hagyatéka, melyet át kell ven-nünk és tovább kell vinnünk.”

Pocsaly Zoltán polgármester kiemelte,hogy eddig is segítették és ezután is segítenifogják minden erejükbõl az egészségügyi in-tézményt. Dr. Zoe Bitea hangsúlyozta, hogyfontos az emlékezés egy ilyen nagyszerû em-berre, aki arról volt híres, hogy gyógyított ésmindenkinek segített minden téren.

A család nevében ifj. dr. Pop Mirceamondott megemlékezõ beszédet, egyúttal tol-mácsolta édesanyja köszöntõjét, aki nem tu-dott jelen lenni az ünnepségen. A továbbiak-ban megköszönte a kórház mostani vezetõi-nek, hogy továbbviszik, gazdagítják a hagyaté-kot, hiszen a kórház édesapjának másodikcsaládja volt. Öröm nézni az újabb és újabbfejlesztéseket, megvalósításokat ebben a gyö-nyörû kórházban, mondta, majd hangsúlyoz-ta, hogy mindig segíteni fog mindenben, ami-ben csak tud.

Az eseményt az O. Goga Fõgimnázium di-ákjai és Daróczi Carmen karácsonyi éne-kekkel színesítették. A megemlékezõ beszédekután az egybegyûltek elhelyezték a tisztelet ko-szorúit, virágait a mellszobor talapzatán.

Az intézmény ebbõl az alkalomból oklevélleljutalmazta azokat a dolgozóit, akik sokat tettekaz intézmény és a betegek érdekében. Az elis-meréseket Bradács Alíz és dr. Sorin Tabacuorvos igazgató adta át. Utána az emlékezõk akonferenciaterembe vonultak, ahol svédasztalvárta õket, és kötetlen beszélgetésen elevení-tették fel a nagy alapítóhoz fûzõdõ élményei-ket; ezek kivétel nélkül pozitív elõjelûek voltak.A mostani vezetõség is méltányolja az egykoriigazgató munkáját, és igyekszik méltón kezelnia hagyatékot, sõt lehetõség szerint még maga-sabb szintre emelni. Ennek haszonélvezõiazok, akik miatt az intézmény létesült, azegészségügyi ellátásra szoruló lakosok.

Szõke Ferenc

egészség|

A 2016-os díjazottegészségügyiszakemberek


A megemlékezésrésztvevõi

|hagyomány

Maga a fonó megnevezés csak a vázát je-lentette az eseménysornak, ezt „aggatták tele”számtalan népi foglalatossággal. Világunkbanegyre inkább felértékelõdnek az efféle kezde-ményezések, hisz a technika „lebutítja” nem-csak az identitástudatot, de a kézügyességet, akreativitást, a közösségi létben való forgoló-dást is.

Számtalan szülõ elhozta gyermekét a szé-kelyhídi Adventi érmelléki fonóba, amely újdimenziókat nyitott a foglalatosságok révén,hisz a fiatalok maguk is rácsodálkoztak a ben-nük lévõ alkotóhajlamra. Itt eszméltek rá arrais sokan, még a szervezõk is, hogy nagy a baj,többen még a fogalmakkal sincsenek tisztá-ban. A rendezvény megnevezésének értelme-zése is gubancot jelentett egyeseknek, a fonószót ízlelgették, igyekeztek értelmezni kisebb-nagyobb sikerrel. Pedig hát eleink számára afalusi fonó volt a fiatalok ismerkedési helye.Miközben pörgött az orsó, készült a kenderbõla fonál, addig a legények nótázgattak, vicce-

lõdtek, ismerkedni próbáltak a kiszemelt le-ányzóval.

Az adventi rendezvény nyitónapján a csiga-tészta készítéséé volt a fõszerep. A mestersé-

Óvják és továbbadjákaz értékeket

A karácsony elõtti várakozást értékhordozóprogramokkal töltötték ki Székelyhídon.Az Ér Hangja Egyesület elõször szerveztemeg, hagyományteremtõ szándékkal,az Adventi érmelléki fonó elnevezésû,háromnapos rendezvényt.

A fafaragásleginkább a fiúkatvonzotta


Palczert Judit a nemezelést népszerûsítette

Csigacsinálás hagyományos módon

kitõl tanulta meg a szalmabûvészkedést. Ide-oda hajtogatta a szalmaszálakat, ujjai alól csakúgy sodródtak elõ a hópehelydíszek, csillagokés szalmaangyalkák. Eközben Szabó Izabel-la és Hara Réka vattapamacsos téli tájképe-ket alkotott.

Ki gondolná, hogy a gombolyagkészítést istanulni kell? Braun Ildikó ennek mikéntjétmutatta meg. Balajti Irénke Érkeserûbõlhozta magával rongyszõnyegkészítõ tudomá-nyát. Elõdeink semmit sem dobtak ki, amit le-hetett, újrahasznosítottak. Így a már elhaszná-lódott ruhadarabokat csíkokra hasogatták, ésszõnyeget szõttek belõle.

A természet adta játékkellékek közt elõkelõhelyet foglal el a kukoricacsuhé. A csuhébaba-készítés igen izgalmas foglalatosság, a helyiPetõfi Sándor Líceum két tanulója, Alexand-ra Miclãuº és Béres Amarillisz már mes-terfokon ért hozzá. Fõként a fiúk körében ara-tott osztatlan sikert Szabó Ferenc fafaragó,aki féltve õrzött vésõit is kölcsönadta a legény-kéknek, hogy a deszkalapokra felrajzolt for-mákat kimunkálják. Szilágyi Boróka zeneta-nár Temesvárról utazott az érmelléki városba,hogy zenés foglalkozást tartson. Ennek soránel lehetett röppenni Betlehemig is, Jézus szü-letésének részesévé válni.

Az ünnepvárás programkínálata nem lettvolna teljes mézeskalács-készítés nélkül. A lát-ványos, cikornyás díszítésû sütemények nagyelõnye az volt, hogy a cukrászinasok el is fo-gyaszthatták alkotásaikat. A receptet és a for-mázás mûvészetét Nyíri Edit csokalyi óvónõ-tõl lehetett elsajátítani. Karácsony közeledtérea helybeli Búzavirág Népdalkör õsrégi ka-rácsonyi énekeket adott elõ.

Kõvári Emese a létavértesi (Magyaror-szág) Rozsnyai-gyûjtemény tárgyait hozta elbemutatóba. A fonás kellékeit ki is próbálhat-ták gyermekek és szülõk egyaránt, miközbenérdekfeszítõ elõadás hangzott el a bemutatotttárgyakról, a korabeli szokásokról.

A Debreceni Népi Együttes mûvészeti veze-tõje, Hercz Vilmos és a társaságában érkezõtáncosok viseletbemutatót tartottak, majd egyszempillantás alatt fergeteges hangulatot te-remtettek pörgõs tánckavalkádjukkal. Így azest záró része táncházzá minõsült át, ahol jólérezték magukat mind a kicsik, mind a na-gyok.

A háromnapos rendezvénysorozatot ifjúsá-gi szentmise zárta, amelynek alapgondolata azadventhez és a várakozásban benne rejlõörömhír reménységéhez kapcsolódott.

D. Mészáros Elek

get még értõ asszonyok régi fiókok mélyérõlelõhalászták a hagyományos eszközöket; aszövésnél is használt borda adja a jellegzetesmintázatot a tésztának. Miután összegyúrtákaz alapanyagokat, ügyelve a megfelelõ állag-ra, a vékonyra nyújtott tésztát felkockázták, srutinos mozdulattal, orsóval pödörték, for-mázták.

Az eseménysor második napja tartogatta afoglalkozások java részét. A Székelyhídon mû-ködõ baba-mama kör vezetõje, Palczert Ju-dit a nemezelés titkát fedte fel a gyermekek-nek. Kiderült, hogy nem is annyira bonyolult:gyapjú, víz és szappan kell hozzá, no meg né-mi hozzáértés.

Az idõsebb nemzedék még jól emlékszik aházilag készített fonalbabákra. Amikor nemfutotta bolti csecsebecsére, olyankor egy régiszvetter vagy pulóver is elég volt a boldogság-hoz. A fonalra bontott ruhadarabból a megfe-lelõ technikával hamar elkészült a baba. Az el-sõ látásra egyszerûnek tûnõ fogásokra Co-drea-Erdei Hanna óvónõ tanította az érdek-lõdõket. Vagyis nem csak a gyermekeket, hiszaz õket elkísérõ szülõk is legalább annyi izga-lommal vetették bele magukat az alkotás örö-mébe, mint csemetéik.

Tóth Éva igazi mûvésze a szalmadíszek ké-szítésének. Vele kapcsolatban nagy mulasztástkövettem el: nem kérdeztem meg tõle, hogy

hagyomány|

Táncra perdültapraja-nagyja

Tóth Éva,a „szalmabûvész”


|oktatás

Az órarend szerinti foglalkozás az anya-nyelv tanítása esetében kevés. Mindenképpenszükség van a tanterven kívüli közös tevékeny-ségekre, melyek megnyilvánulhatnak közösbeszélgetésekben, szórakoztató vagy megem-lékezõ mûsorok készítésében. A tanulmányikirándulások is sokat segítenek a diák-tanár ésdiák-diák közötti „összerázódásban”. A ma-gyartanárnak néha a diákok lelki problémáit ismeg kell hallgatnia és tanácsot kell adnia ne-kik, mert azokkal is hozzá fordulnak. Ehhez vi-szont elõször ki kell érdemelnie a bizalmukat.Ha a felsorolt feltételek teljesülnek, akkormondhatjuk, hogy könnyen megy a tanulás, atanítás.

Turai (Kása) Adélnak, mint mondja, örömvolt tanítani, imádta a szakmáját, nagyon sze-rette a diákokat. Véleménye szerint nincsrossz diák, csak kevésbé megértõ és türelmet-len pedagógus. Nyugdíjazása után a vezetõségkérésére még sokáig tanított, 2016 novembe-rében búcsúzott el az iskolától. Ekkor összeg-zõdött benne, hogy milyen sokat is jelentettneki a hivatása. Ûr támadt az életében, s eztigyekszik karitatív munkával kitölteni.

Szilágyborzáson született, de már ötéveskorában Margittára költözött a családja. Otttöltötte gyermekkorát, végezte tanulmányait,majd a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudomány-egyetemen szerzett tanári diplomát ma-gyar–francia szakon 1972-ben. Kihelyezéssela Szilágyságba került, és francia nyelv oktatá-sával kezdte életpályáját. Tíz év elteltével be-

teljesült az álma, és magyar nyelvet tanítha-tott. Versenyvizsgával 1991-ben átkerült aSzilágysomlyói Líceumba, s ott még inkábbmegszerette a tanítást. A nagyobb diákokkalugyanis hamarabb megtalálta a közös hangot.2008-ban nyugdíjazták, de az iskola kérésére,a tanítványok örömére, tovább tanított.

Összesen 43 évig állt a katedrán. Munkás-ságát az iskola és a szakma is elismerte. 2003-ban Ezüstgyopár díjjal tüntették ki, tanártársaa laudációban szerénységét, céltudatosságát,magabiztosságát és kitartását emelte ki. 2014-ben megkapta a Szilágysági Magyarok díjat.Folyamatosan képezte magát, mert tudta,hogy a diáktól csak akkor lehet tudást követel-ni, ha az a tanárban megvan. Ma már nem ta-nít, de folyamatosan dolgozik. Tartja diákjaivala kapcsolatot, írásaikat korrektúrázza. Emel-lett a Margitta és Vidéke címû havilap korrek-tora, a 2015-ös újraindítás óta – ingyen. Kétleánya van, Léda és Tünde, s elõbbi részérõlkét unokája, Áron 17, Nóra 13 éves. Lédaörökölte a tanítási vágyat, magyar nyelvet ok-tatott Litvániában, a vilniusi egyetemen. Tün-de a Magyar Tudományos Akadémia Néprajz-tudományi Intézetének fõmunkatársa Buda-pesten, társadalomnéprajzzal és szociálantro-pológiával foglalkozik, 2009-ben doktorált.

A magyar nyelv és irodalom oktatása, úgygondolom, kiemelt fontosságú, és nagyfelelõsség a tanár számára is. Nemelegendõ betartani a tantervet, meg kellszerettetnie anyanyelvünket, irodalmialkotásainkat, magát az olvasást, sõtfejlesztenie kell diákjainak nemzetiöntudatát. TURAI (KÁSA) ADÉLmindezeknek eleget tett, sõt túl isteljesítette kötelességét.

Imádta a munkáját,szerette a diákokat

Turai (Kása) Adél


– Miért választotta hivatásul az anyanyelvoktatását?

– Érdekes módon én mindegyik tantárgyatszerettem, legjobban a magyar irodalmat, amatematikát és a csillagászattant. Egy ideig ví-vódtam a matematika és a magyar irodalomközött, de végül az anyanyelv gyõzött. A líce-umban kristályosodott ki a végleges elhatáro-zás. Ebben segíthetett az olvasás szeretete ésaz is, hogy Veszprémi Margit személyébennagyszerû magyartanárom volt.

– Gyakran hallunk panaszokat a tanterv-re, az oktatási rendszerre. Több mint négyévtizedes munka után errõl mi az ön véle-ménye?

– Én nem érzem rossznak a tantervet, semsoknak a magyar irodalom tananyagot. Min-dig tudtam teljesíteni a tantervet, és meg tud-tam szerettetni diákjaimmal az anyagot. Imád-tam a munkámat, és rajongtam azért, amit ta-nítottam. Mindig azt az írót vagy költõt szeret-tem a legjobban, akirõl éppen beszéltem. Adiákok ezt megérezhették, és hihetõvé váltszámukra az, hogy érdemes az ajánlott mûvetelolvasni, érdemes tanulni. Volt olyan diákom,aki spontánul megszólalt magyarázat közben:„Úgy szeretem, ahogy tetszik mesélni!” Nemvagyok híve a vasszigornak, de megkövetel-tem a fegyelmet. Egy idõ után követelnemsem kellett, jött magától. Általában egy hónapalatt közös nevezõre jutottunk egy új osztály-lyal. Sokat segít, ha mielõbb keresztnevükönszólítom õket. Mindig meghallgattam a diákja-im véleményét az aktuális tananyagról, meg-beszéltük a dolgokat. Egy idõ után õk magukmondták, hogy nagyon pihentetõ, ha az óráncsend és fegyelem van. Tiszteltem a diákjai-mat, és úgy érzem, illetve azt tapasztaltam, õkis tiszteltek engem. Igen fontos tényezõ a ta-nár következetessége. A diákok ugyanis min-den rendellenességet észrevesznek és ítélkez-nek. Meg kell hallgatni a véleményüket, hiszena tanár is nevelõdhet. Nagyon sok esetben el-fogadtam és fel is használtam az építõ jellegûgondolatokat.

– Komolyan veszik a gyerekek az anya-nyelvtanulást?

– Rá kell õket vezetni arra, hogy komolyanvegyék. Elõbb-utóbb belátják a szép magyarbeszéd és írás fontosságát. Megkedvelik az ol-vasást, a mûvekkel és a mûvekrõl való vitatko-zást. S mivel középiskolában is van nyelvészet-óra, játékos gyakorlatokkal lehet gazdagítani aszókincset, gyakoroltatni a helyesírást.

– Kérem, számoljon be diákjai kiemelke-dõbb eredményeirõl!

– Rengeteg versenyre jártunk: Mikes Kele-men Tantárgyverseny, Hermészkedõ irodal-mi verseny, Kõrösi Csoma Sándor Vetélke-dõ, Aranka György Nyelv- és BeszédmûvelõVerseny és számtalan szavalóverseny. Ki-emelkedõ eredményeink tanárt, diákot egy-aránt boldoggá tettek. A nagyszalontaiArany János Szavalóversenyen többször vol-tunk elsõ és második helyezettek, egyszerpedig az én tanítványom kapta meg az AranyJános Nagydíjat. Jól szerepeltünk Kolozsvá-ron, Nagyváradon, Zilahon és Gyõrben is.Gyakran mentünk tanulmányi kirándulások-ra, és testvérosztályi kapcsolatokat is kiépí-tettünk kolozsvári és budapesti osztályokkal.A március 15-i mûsort mindig nagy szeretet-tel tanulták be a diákok. Egy kolléganõmmelszerveztük, és beépítettük a diákok javaslata-it is. Saját városunkon túl a környezõ telepü-léseken is nagy szeretettel fogadtak. Fontosmegemlítenem, hogy iskolánk magyar tanu-lói már 15 éve szerkesztik a magyar diákokfüggetlen lapját, a Bökényt, én csak korrek-túráztam.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki jó tanár le-gyen?

– Úgy gondolom, több dolog együttállásaszükséges hozzá. Magamat alapul véve, úgyérzem, én erre születtem. Sokan kritizálják amai fiatalokat. Szerintem nem velük van a baj,hanem azzal, aki vagy nem mutat jó példát,vagy nem tanítja meg õket arra, amit elvárunktõlük. Úgy gondolom, a fegyelmet is csak sze-retettel lehet megtanítani. Szerintem nincs fe-gyelmezetlen diák, csak kevésbé képzett vagytürelmetlen pedagógus. Meg kell érteni a ta-nulóinkat, hiszen figyelmetlenségüknek eset-leg otthoni gyökerei lehetnek. Ebben az eset-ben segíteni kell nekik a problémájuk megol-dásában. A tanár mindenképpen vegye tudo-másul, hogy a diák nem eszköz, hanem tár-sunk, akit szeretni kell. Tiszteletét a tudásunk-kal, következetességünkkel válthatjuk ki. Min-denkitõl képességei szerint követeljünk. Nemkell megszidni a rossz válaszért, hanem veleegyütt kell megtalálni a jót. A tanár legyen fel-készült, önmagával szemben igényes, fegyel-mezett és pontos. Ez a jó példa ragadós lehet,és a diák is követni fogja. Tulajdonképpen adiákok szeretik a fegyelmet, csak tudatosítanikell ezt bennük. Az órák pedig legyenek figye-lemfelkeltõk. A bizalom megelõlegezése sokesetben kiváltja a jó tanulást. A mai fiatalokolyanok, amilyeneknek neveljük õket, amilyenpéldát mutatunk nekik.

Szõke Ferenc

oktatás|


Biztosan állíthatjuk, hogy minden települé-sen vannak követésre méltó polgárok, akik-nek a közösség érdeke az elsõ. Az egyik leg-különlegesebb s egyben önfeláldozó hivatásminden bizonnyal a tûzoltóké, hiszen õk azok,akik oda mennek, ahonnan más menekül.Egyes felmérések szerint a tûzoltókban bízunk

a legjobban, segítõkészséget, megbízhatósá-got árasztanak, hiszen sok esetben az életüketteszik kockára azért, hogy másokon segítse-nek.

Vasgyárból a tûzoltók közé

Szatmári Ferenc tiszthelyettes 1992 ótadolgozik a Bihar Megyei Criºana Katasztrófa-védelmi Felügyelõség nagyszalontai munka-pontján tûzoltó törzszászlós rangban. Nõs, kétfiúgyermek édesapja. Nagyszalontán született,itt végezte el a tanulmányait is. Az után a hely-beli vasgyárban kezdett dolgozni három mû-szakban, ugyanis ekkor még nem tudta eldön-teni, hogy pontosan mivel is szeretne foglal-kozni a késõbbiekben. Abban bízott, hogymajd a katonaságnál kialakul benne az elkép-zelés a jövõjére vonatkozóan. Ez így is lett,ugyanis húszévesen besorozták katonának aBihar megyei tûzoltósághoz, és nagyon meg-tetszett neki ez a hivatás. Mivel a feladatokatis jól teljesítette, a leszerelés után visszahívtákaz egységhez, immár szerzõdéses katonaként.

|portré

Szabadidejébenszívesenkertészkedik,sportol

Szatmári Ferenctûzoltó törzszászlós


Lánglovag a közösségszolgálatábanA hétköznapi hõsök kétségkívül köztünkjárnak, nem szükséges messzire mennünk,amikor olyan embereket keresünk, akikrepéldaképként nézhetünk fel, akik valamilyenrendkívüli szakmában tevékenykednek.A nagyszalontai SZATMÁRI FERENC tûzoltótiszthelyettes egyike ezeknek.

Munkaruhában

1999-ben aztán, a jó eredményei elismerése-ként, részt vehetett egy továbbképzésen, s eztsikeresen elvégezve megszerezte a tiszthelyet-tesi rangot.

– Azoknak a fiataloknak, akik ezt a hivatástszeretnék választani, azt üzenném, hogy tanul-janak jól és sportoljanak, mert akkor nagyeséllyel legyõzhetik az ide vezetõ úton felme-rülõ akadályokat. Nehéz, de szép hivatás atûzoltóké, hiszen sosem tudhatjuk, hogy ami-kor bemegyünk egy égõ házba, kijövünk-e ép-ségben. Jelenleg is országszerte folyik tobor-zás, várják a fiatalokat, szükség van munka-erõre. A mostani toborzásra jelentkezõknekelméleti ismeretekbõl kell készülniük, illetvevan pszichológiai és fizikai vizsga is. Fontos is-merni a tûzoltói munkához kapcsolódó törvé-nyeket, szükséges a megfelelõ erõnlét, vannakpéldául futás- és fekvõtámaszpróbák. Egyéb-ként, amikor nincs létszámhiány miatti tobor-zás, akkor az érettségi után kétéves altiszti is-kolát kell elvégezniük Boldeºti településenazoknak, akik a tûzoltóságon szeretnének dol-gozni, vagy lehet jelentkezni az ötéves tisztiakadémiára is Bukarestbe. Sokkal nehezebbtehát alapesetben tûzoltóvá válni, a mostanilehetõség kivételes alkalom.

Mindenre fel kell készülni

A tiszthelyettes szerint mindig minden eshe-tõséggel számolnia kell annak, aki tûzoltó lesz.

– Sok érdekes esettel találkozik itt az ember,egyik-másik mélyebben meg is marad ben-nünk, hiszen lelkileg nem egyszerû feldolgoz-ni, amikor például ki kell valakit menteni, desajnos elõfordul az is, hogy elhunytat hozunk

ki egy helyszínrõl. Pszichikailag nem könnyûaz ilyen élményeket kezelni, de ehhez a mun-kához ez is hozzátartozik. Mindezek ellenérenagyon jó dolog ezt csinálni, mert tudjuk,hogy segítünk az embertársainkon, akiknek azelismerése és hálája, azt hiszem, a mi irá-nyunkba nyilvánul meg a legjobban az egyen-ruhások közül.

Óvatosan a tûzzel

Szatmári Ferenctõl megtudtuk, hogy a téliszezonban a tûzoltóknak a legtöbb munkát afûtéssel kapcsolatos problémák adják, fõleg aki nem tisztított kémények. Ezenkívül vigyáznikell a kályhából kihulló parázsra és az égve ha-gyott gyertyára, mert ezek is könnyen tüzetokozhatnak, de akár a disznóvágás utáni füs-tölés is rosszul sülhet el, ha nem vagyunk elõ-vigyázatosak.

A munka és a magánélet összeegyeztetésé-rõl is kérdeztük beszélgetõtársunkat.

– Különleges a tûzoltó szakma, annak min-den szépségével és nehézségével együtt, defontos, hogy mellette jól megfér a család, ahobbi, mindenre van idõ. Szabadidõmet ter-mészetesen leginkább a szeretteimmel töltöm,de szívesen kertészkedem, sportolok, amitegyébként a munkaidõmben is végezhetek, hi-szen az úgynevezett üresjáratokban erre is vanmód. Az alakulatnál van sportterem, így hasz-nosan lehet eltölteni az idõt. Mindezek mel-lett, ha igazán gyakorlatias akarok lenni, ösz-szességében azt mondhatom, hogy jó a fize-tés, jó a munkabeosztás, jellemzõ a korainyugdíjazás, van stressz, fizikai igénybevétel,átdolgozott ünnepnapok és éjszakák, de min-dennel együtt, visszatekintve az elmúlt 25 év-re, azt gondolom, jó választás volt.

Balázs Anita

portré|

Az Iskola másképphetében szívesenmesélnekmunkájukróla tûzoltóka gyerekeknek

Rendszeresentartanak nyíltnapokata katasztrófa-védelmi egységek


|hitvilág

beli kvalitásaikkal is hozzájárultak ahhoz, hogymaradéktalanul ellássa az elkövetkezõkben ráváró feladatokat.

A szalárdi egyházközség jóval nagyobb akisbábonyinál, feladata pedig mindig annyivan egy lelkipásztornak, amennyit felvállal.Lehet kis gyülekezetben is sokat ténykedni, deez nagy gyülekezetben fordítva is igaz – véle-kedett Varga Botond. Õ a csapatmunkábanlátja az erõt, az eredményességet, s háromha-vi szalárdi tartózkodása alatt azt tapasztalta,hogy a presbitérium és a gyülekezet tagjai isnyitottak erre.

Megérkezésekor gyászoló gyülekezetet ta-lált, hisz nem sokkal azelõtt távozott az élõksorából elõzõ lelkipásztoruk, Borzási Gyula.Ugyanakkor az élni akarás, a továbblépésszándéka is megvolt a helyiekben, támogattákaz új lelkész elképzeléseit, melléálltak a beil-leszkedésében.

A lelkieken túl, ingatlanok tekintetében isjól áll a közösség. Hatszáz éves mûemléktemplomukat a ’90-es években újították fel, aparókia szintén újnak mondható. A régi pap-lak pedig gyülekezeti rendezvények helyszíné-ül szolgál. Nemcsak a lelkésznek és a harango-zónak, de még a temetõõrnek is van szolgála-ti lakása Szalárdon. „Az infrastruktúra adott,amit élettel, még inkább megújult lelkülettelkell megtölteni”– ezzel a célmondatnak is be-illõ gondolattal köszönt el tõlünk a tiszteletes.

D. Mészáros Elek

A teológia elvégzése után, 2008-ban kerülta Szatmárnémeti-Láncos gyülekezetbe segéd-lelkészként. Onnan három év szolgálat utánegy utcányival arrébb költözött, a szatmárné-meti egyházközségbe, ott további két éven átcsiszolta ismereteit, tanulta a szolgálat aláza-tát. Majd Kisbábony gyülekezete kérte felpásztorlásra. A szintén Szatmár megyei refor-mátus település az ukrán határ közelében fek-szik, közigazgatásilag Halmi községhez tarto-zik. A falu a magyar nyelvterület északi véd-bástyája, hisz onnantól már a románok laktaAvas következik. Valamivel több mint kétszázlelket hagyott ott Szalárdra kerülésekor.

A lelkipásztor elmondta, hogy Kisbábonytlelkes református magyarok lakják, akik felis-merték az egyház meghatározó szerepét azidentitás megtartásában. Jól mûködõ nõszö-vetségük van, az ottani férfiak is sokat tettek agyülekezet egységéért, bibliaórákon szépszámban vettek részt, kalákában összefogvaépítették, szépítették a környezetet.

Kérdésünkre, hogy szükséges-e a fiatal lel-kipásztoroknak a segédlelkészkedés a pályánvaló kiteljesedésükhöz, vagy jobb inkább egye-nesen a „mély vízbe” dobni õket, kisebb-na-gyobb egyházközséget bízni rájuk, Varga Bo-tond a saját életútjáról vallva válaszolt. Mintmondta, õ nagyon hálás, hisz principálisai so-hasem viszonyultak hozzá „fõnökként”, ha-nem a terhek közös viselõiként álltak mellé.„Ironikusan a segédlelkészkedést szokás cse-lédlelkészkedésnek nevezni” – jegyezte meg atiszteletes, majd rögtön hozzá is tette, hogy ezaz õ esetében nem volt érvényes. Sokat és jó-kat tanult fõnökeitõl a gyülekezet szervezése,összetartása terén, de emberségükkel, hivatás-

Fiatal, de tapasztaltlelkész jött Szalárdra

VARGA BOTOND református lelkipásztornemrég érkezett családjával Szalárdra,hogy elfoglalja az ottani megüresedettlelkészi állást. A nagyváradi születésûtiszteletes szolgált már messzi vidékekensegédlelkészként, kis és nagygyülekezetekben.

Varga Botond református lelkipásztor


kultúra|


Mai mondandómat nem szándéktalanul indí-tom Lõrincze Lajosnak, a XX. század legismer-tebb és népszerû nyelvvédõjének a véleményé-vel. Sorsom úgy hozta, hogy 1951-tõl rendsze-resen hallgattam az õ vasárnap déli, mindenek-fölött értékes elõadásait. Bevallom, e tárgyköriránti érdeklõdésem nem ekkor és nem ezzelkezdõdött. Gimnazistaként 1942-ben 1 pengõ-ért megvásároltam a Pintér Jenõ egyetemi ta-nár szerkesztette Magyar nyelvvédõ könyvet.Elõszavában arra figyelmeztetett, hogy ne hasz-náljunk hibás kifejezéseket és irtsuk az idegenszavakat. Amikor lehetõség nyílott reá, taná-csát magamra vonatkoztattam, és a Fáklyá-ban, majd a Bihari Naplóban és néhány évnyiszünet után a Biharország Nyelvõrségen rova-

tában tehettem közzé a helyesíráshoz ésszépen szóláshoz fûzõdõ tanácsokat.

A múlt év derekán itt mutattam be Amagyar helyesírás szabályai címû, új kele-tû útmutatót a korábbiaktól eltérõ szabá-lyokkal, és a XXI. században jelentkezõ új-donságokkal. Néhány hónappal ezelõtt anyomdából frissen kikerült Legújabb szava-

ink szótára kínálta magát megvételre. Azelõbbinél jóval vékonyabb lévén, az árát is ki-sebbre szabták. Tüstént megvásároltam, sõt az-óta tartalmáról is kialakítottam véleményem,ami részben dicsérõ, részben perlekedõ.

Abban egyetértettem a szerzõkkel, hogy jele-nünkben igen sok párt, egyesület, társaság, kö-zösség tevékenysége igényli figyelmünket. Haezek nevét teljességükben közölnénk, társalgás-ra, olvasásra alig maradna idõnk. Nos, e mos-tani szótár, az APEX, UFO s a többi betûszó ér-telmezéséhez nyújt segítséget. Íme néhány kö-zülük: EU – Európai Unió, EGK – Európai Gaz-dasági Közösség, GDP – a teljes hazai termeléslevonások nélkül, WAP – mobiltelefonon elér-hetõ internetes szolgáltatás. Dicsérendõ, hogy

mindenik ténykedésrõl bõven tájékoztat. (Záró-jelben jegyzem meg, hogy a sajátunkként érté-kelt fõnevünk, a telefon latin és görög szavakegybeírása. Nyelvészeink megalkották magyarelnevezését is: távbeszélõ. Megkérdezem: ma-napság ki használja ezt az „õsmagyar” szót? Ígyjártunk a mozgóképszínházzal is. Századfordu-lónk népszerû írója ezt rövidítette mozira. Ke-resztelését népünk sikeresnek ítélte.)

Ideje áttérnem a fentiekkel ellentétes viszo-nyulásomra. Napilapom cikkeit olvasva olykorfelszisszenek: szerzõje mit kívánt közölni akvórumhiány, fidbek, frenetikus, poszter, punk,szcenárió szövegbe iktatásával? Az írásaikbanszereplõ, többségükben angol szavakat hosszansorolhatnám, de a fentiek alapján is megfogal-mazhatom kérdésem: e kifejezéseket az olva-sók hányadrésze ismeri, érti?

A nyelvvédelem szükségessége nem csupána sajtóval hozható kapcsolatba, hanem a váro-si, falusi zenekarokkal, énekesekkel, a táncosokhelyébe lépõ ugribugris csoportokkal is, ame-lyeket – állítólag – break- vagy street danceegyüttesnek szokás nevezni. Örvendetes, hogyaz óvodák és a néptáncosok magyar nevet vá-lasztanak.

Eleddig abban reménykedtem, hogy nyelvtu-dósaink tisztítótüzet raknak, és Kölcsey cso-portjához hasonlóan anyanyelvi fogantatású el-nevezésekkel illetik korunk új tárgyait, jelensé-geit. A mögénk került században akadtak ilyentudósok. Az alábbiakban a tõlük örököltek kö-zül válogatok: atomtudós, átképzés, tervezõ,ébertelen, feketézik, feketepiac, italbolt.

Meggyónom: jelenünk nyelvtudósai közül afiatal Balázs Gézában bíztam, hogy õ áll anyelvvédelem élére. Bizalmam 2006-ban meg-rendült. Ekkor a széles látókört nyújtó Magyartudománytárral ismerkedtem meg. Itt találkoz-tam Balázs Géza nevével, aki szerint a modernnyelvtudomány irányai többszintûek. Szüksé-gessé teszi az internetre, interkultúrára figye-lést. Szókészletünk megújítása idegen szavakkalelkerülhetetlen. Ez utóbbi következtetése mér-hetetlenül elkeserített. A korábbiakban ismerte-tett szótár már ennek a nyelvi nemzetköziség-nek a terméke.

Búcsúzásként Pomogáts Béla útmutatásávaligyekszem megnyugtatni magam: „Nyelvünkvédelme és gazdagítása ma is személyes elköte-lezettséget és szívós munkát követel.”

Dánielisz Endre

Legújabb szavaink tára„Anyanyelvünk igazi ismerete, szóbanés írásban való helyes használatamûveltségünk legfontosabb része,nélkülözhetetlen feltétele. (…) Sajnálatos,édes anyanyelvünket nem mindenkihasználja megfelelõ módon, hogygondolatainak, érzelmeinek hû tolmácsalegyen.”

a hangomat a piacon. Nagyon jólesett. 2000-ben egyébként több elõadás és sok kiszállásvolt. Szinte állandóan dolgoztunk, ami nem-hogy baj lett volna, sõt: egy szakmába úgy le-het igazán beletanulni, ha az ember gyakorol-ja. A társulat szeretettel fogadott, rögtön meg-éreztem az õszinte nyitottságot. Az elsõ jelen-tõsebb szerepeim a Fenn az ernyõ, nincsenkasban, majd a Régimódi történetben és Asalemi boszorkányokban voltak, mindhármatid. Kovács Levente rendezte. Nagyon jó voltvele dolgozni, rengeteget tanultam tõle. Majdjöttek sorra a többi szerepek, a Képzelt riportegy amerikai popfesztiválról, a Charlienénje… Nagyon örültem a jó feladatoknak.

– Nem volt ellenérzés a kollégákban, ami-ért egy frissen érkezettet annyira foglalkoz-tatnak?

– Kolozsváriként hogyan sikerült olyanjól megismernie a nagyváradi társulatot,hogy a helyválasztásnál ez döntõnek bizo-nyulhatott?

– Kiskoromtól színházbarát vagyok, anyu-kámmal megnéztünk minden elõadást, magá-tól értetõdõen a vendégjátékokat is. Márpediga váradiak régebben nagyon sokszor jöttekvendégszerepelni, és idekerülésem elõtt lát-tam A dzsungel könyvét, ami nagyon jó elõ-adás volt, ezért gondoltam úgy, hogy megpró-bálom. Természetesen az is közrejátszott,hogy a nem sokkal elõttem idekerült Gajai Ágikolléganõmtõl hallottam, mennyire szeretikVáradon a színházat és a társulatot. A jó kö-zönség elengedhetetlen a jó munkához.

– Nem érte csalódás Váradon, bejött amegelõlegezett bizalom?

– Teljes mértékben. Már a legeslegelején,amikor úgymond vizsgázni kellett a választotthelyre a vezetõ színészek elõtt: egyáltalánnem olyan volt a hangulat, hogy lássuk, mittud ez a kis zöldfülû. A közönség pedig hamarmegszokott: megismerték például elég hamar

|vastaps

Örömjáték, biztonságbanAmikor FODOR RÉKA 2000-ben elvégezteKolozsváron a színmûvészetit, Váradraesett a választása: már jól ismertea társulatot és a közönségrõl is csupa jóthallott. Azóta városunkban él, és úgytervezi, hogy családjával itt maradtovábbra is.

Godot-ra várva,Lucky szerepébenSzotyori Józseffel


Fodor Rékaszínmûvész

Családi körben

– Nem vettem észre, igaz, nekem olyan atermészetem, hogy lehetõleg kerülöm az el-lenségeskedést, meg fiatalként igyekeztem ud-variasan viselkedni. A színházban is úgy van,mint a fociban: a pályán kell megmutatni, mi-re képes valaki, nem a kispadról okoskodni.

– Elõfordult-e, hogy számított egy szerep-re, és más kapta meg? Ilyenkor is tudta ke-zelni a helyzetet?

– Ez a szerepálomszerû „számítás” volt próis, kontra is. Számítani általában nem számí-tottam egy-egy szerepre, úgyhogy nem nagyerõfeszítésembe került a nemleges eredmény„kezelése”, annál inkább örültem egy-egy vá-ratlan szerepnek. Ilyen volt például a Godot-ra várva Luckyja, ami talán a legtöbb örömetszerezte. Kevés ilyen találkozás adatik meg va-lakinek, hogy öröm próbára bemenni, örömjátszani – szárnyra kap az ember ilyenkor. Ne-

kem szerencsém van, hisz számomra ilyenörömjáték volt a Gõzben, A mi osztályunk, aRégimódi történet – ebben játszottam elõszöregy csúnya lányt –, de frenetikus volt aHyppolit, a lakáj is, amiben Mimit alakítot-tam. Csodálatos munka volt mindegyik.

– Valóban, Fodor Réka folyamatosan dol-gozott, nem voltak üresjáratú évadjai, tehátsemmiképpen sem lehet pótcselekvésneknevezni a Pilates-torna oktatását, amit szin-tén jó ideje mûvel. Honnan az ötlet?

– Tulajdonképpen most már múlt idõbenkell emlegetnünk, mert gyakorlatilag kifáradt,

vastaps|

Gõzben – FábiánEnikõvel

A Boldogságexpressz címû

2015-összilveszterikabaréban

A Hyppolit, a lakájMimijekéntHajdu Gézával



|vastaps

lemorzsolódtak a résztvevõk. Amikor Váradrajöttem, gondoltam, megtornáztatom a hölgye-ket, hisz végeredményben a fittség, a mozgásörömének megtapasztalása soha nem árt. El-végeztem egy Pilates-oktatói tanfolyamot –magyarul –, és amikor beindult, akkor sokanjelentkeztek. Nyolc éven át nagy szeretettelcsináltam, de most már, második gyermekemszületése után, nem fér bele a programomba.A részvétel is egyre csökkent, bár volt, aki el-sõ perctõl az utolsóig járt. A férjem testnevelõtanár és személyi edzõ, talán a most hat és féléves fiunk, Ilián fogja továbbvinni az ilyesfajtamozgásszeretetet. Õ balettre jár, de egyébkéntis mûvészalkat, jelenleg szerelmes a Leánderés Lenszirom darabba: nemcsak minden elõ-adáson, de a próbákon is ott van. Sõt, mozgó-sította az osztálytársait, illetve a szüleiket, ésszámukra is tartottunk külön elõadást. Egyál-talán nem csodálkozom ezen a rajongásán,hisz annak idején én is ilyen voltam: amikoranyukámmal megnéztük elõször a János vi-tézt Kolozsváron, és Széles Anikó énekelnikezdte Iluska dalait, akkor határoztam el, hogyszínésznõ leszek. A versek, a színészkedés ésa tánc szeretetét is anyukámtól kaptam, na-gyon csodálatos kapcsolat volt mindig és vanmáig közöttünk. Ezért vágytam annyira egykislány után is, ami most teljesedett be, Imolaleánykám születésével. Vagyis most a család,az anyaság tölti be az életemet, a színészi ter-veket így írja felül az élet. Fájó szívvel mond-tam le a Három nõvér Olgájának szerepérõl,s az idei évadban sem vállalok még nagyobbszerepet, hisz jó formában kell visszatérnem,ahhoz pedig szükség van egy kis idõre. De a

régebbi szerepekbõl már vettem vissza, ilyen aLeánder és Lenszirom, valamint A mi osztá-lyunk.

– Fodor Rékát hallgatva szinte meg semakarnám kérdezni, hogy a maga és családjajövõjét Nagyváradon képzeli-e el, de azérthalkan, fél szájjal csak rákérdezek.

– Én pedig rávágom, hogy igen, itt szeret-nék maradni. A férjem váradi, de különben énsem vagyok az a hol itt, hol ott vándoralkat.Vagyis nem vagyok vándorszínész – nekemnagyon fontos a biztonság. Remek a társulat,nagyon jól megértjük egymást, és a törzskö-zönségünk is csupa szeretetteljes emberbõl áll.Ez a két tényezõ pedig elengedhetetlen a jómunkához. Csíky András, csodálatos osztály-vezetõ tanárom mondta, hogy Kolozsvár is,Várad is végsõ soron vidéki színház olyan ér-telemben, hogy minden ízlést ki kell elégíte-nünk, nem lehet csak ilyet vagy olyat nyújtani,mint a sok színházas fõvárosokban: nekünkszeretettel és jó hangulatban szép elõadásokatkell a nézõknek nyújtanunk, akiknek pedigmindig nyitottnak kellene lenniük az újszerûalkotásokra is. Nemrég beszélgettem Aradonegy tanárnõ ismerõsömmel, aki megerõsítettebben a meggyõzõdésemben, mivel arról be-szélt, milyen jó a váradiaknak, hogy van szín-házuk, és biztosan nagyon szeretik is az egésztársulatot. Kikerültem a választ, mert fájóolyasmit hallani-olvasni, hogy mostanábannincs egy jó elõadás, keveset játszunk, vagyisa befogadásnak is nyitottnak kellene lennie.Én így érzem, és remélem, nem hibázom, haazt mondom, a mûvészi élmény kettõn múlik:társulaton és nézõkön. Ha a kettõ találkozása,összehangolódása szerencsés, azaz nemcsak apróbák alatt jó a hangulat, de a végeredmény,az elõadás is olyan, és amíg egy darab mûso-ron van, megmarad ez az örömjáték, akkor aközönség egész biztosan megérzi ezt, átvesziés visszasugározza a színészekre. Mindannyi-unk legnagyobb örömére.

Molnár Judit


Örömjáték…

Az Anca Bradurendezte A miosztályunkban

Beckett Godot-jában;

Szabó K. Istvánrendezte

az elõadást


szomszédoló|

1984 óta tagja a Mûvészeti Alapnak, majdmegalakulásától a Magyar AlkotómûvészekOrszágos Egyesületének. Hetvenéves volt2016 novemberében. Jubileumi tárlatának mi-liõjét kihasználva a Bihar Vármegye Galériá-ban arra kértem, hogy beszéljen a gyökereirõl.

– Édesapám vasutas volt, mikor 1946-banvilágra jöttem, de 1949-ben egy vasúti szeren-csétlenségben életét vesztette. Anyám négygyermeket nevelt egyedül, özvegyen. A Bereóvodába jártam, ami akkor fogalom volt. Nemvoltam rossz gyerek, bár olyanra emlékszem,hogy kibújtunk a kapu alatt, de a dajka vissza-vitt, és egy szigorú ejnye-bejnyével el lett intéz-ve a szökés. Itt tûnt fel elõször a kézügyessé-

gem a nevelõknek, mert rájöttem, hogy sárbólnemcsak a bot végére erõsített pukkantókatlehet készíteni, ami a falhoz vagy a járdáhozcsapva hangosat szólt, hanem figurákat is. Acsaládomból senki sem volt szobrász vagy mû-vész, de felmenõimet ismerve, ügyes kezûekés sokoldalúak voltak.

– Viszonylag korán került el, ráadásulmessze is a szülõi háztól…

– Középiskolai tanulmányaimat Dunakeszinkezdtem el, mert a bátyám ott dolgozott, deBerettyóújfaluban érettségiztem le késõbb. ADuna mellett jármûlakatos bizonyítványt sze-reztem országos versenyen elért jó eredmé-nyem elismeréseként. Harmadikos voltam,amikor kiemelt munkakörbe kerültem, és de-koratõr lettem. Ezenkívül az iskolában sok di-áknak én készítettem a beadandó szabadkézirajzokat, amibõl jelentõs zsebpénzem lett. An-na István, aki rajztanárom volt Dunakeszin,beajánlott egy vasutas képzõmûvészeti iskolá-ba, de lekéstem a jelentkezést. A mestermondta, nem baj, azért mutassam meg a

KURUCZ IMRE mesterei Kirchmayer Károlyszobrászmûvész és Kling Györgyfestõmûvész voltak. A berettyóújfaluiszobrász, aki nekiindult a világnak, végülitt maradt „A Berettyó partján,a szennyvizes árok / partján, a holtcsendben…” Pedig járt tanulmányútonLengyelországban és Németországban.

Biharország szobrásza„hetvenkedik”

Dombormûveibõlkiállítás nyílta Tibor ErnõGalériában(Fotók: Kari Sándor)

Kurucz Imre szobrászmûvész



munkáimat. Bevittem neki egy vietnami lánytolajággal, amire mint kamasz roppant büszkevoltam, és egy munkatársamról készített réz-domborítást. Mondta is Kirchmayer tanár úr,Kurucz, fel vagy véve, nyomás a kisterembe.Csak késõbb mondta el, hogy nem a vietnamilányon akadt meg a szeme… Ez fontos állo-más volt a mûvészpalántának, amolyan elõvá-logató. Rajzolni kellett gipszminta alapjánvagy koponyát, és aki itt nem jól teljesített, aztelküldte a mester. Én érkeztem a legkésõbb, ésa leghamarabb jutottam tovább a mûterembe.Mikor élõ modellt rajzoltunk, Kling Györgynagyon örült, hogy ilyen tehetséges tanítvány-ra akadt, de nagyon elszomorodott, mikormondtam, hogy én szobrász szeretnék lenni.Minden évben kikért a Mûvelõdési Minisztéri-um, hogy részt vehessek a fonyódbélatelepimûvésztelep munkájában. Ott ismerkedtemmeg egy Kankó nevû kõfaragóval, aki a Dél-dunántúli Mûemlékvédelmi Felügyelõségnekdolgozott. Néhány napot ott töltöttem nála, éskészséggel megmutatott mindent, hogy mit isdolgozik valójában: a kõmunkálás összes fázi-sán át egészen a betûvésésig. Kaptam tõle kétmárványtömböt, amiket meg is faragtam amûvésztelep kurzusa alatt. Ezeket a munkái-mat díjazták is 1969-ben egy országos kiállítá-son. Sokat dolgoztam ebben az idõben már-vánnyal, és a mai napig ehhez vonzódom leg-


|szomszédoló

inkább. Nagyon érdekes volt a Budavári Palo-tában az Országos Alkotóifjúság Pályázat,ahol elsõ díjat nyertem. Jólesõ érzés volt, mi-kor mentem fel a lépcsõn, és ki volt írva nagybetûkkel, hogy Kurucz Imre, Hajdú-Bihar me-gye, I. díj. Mikor itthon elmeséltem ezt a be-rettyóújfalui kultúrházban, azt mondták a töb-biek, ne lódítsak, de az akkori vezetõ kíváncsivolt a kiállításra, felutazott a fõvárosba, ésamikor hazajött, megnyugtatta a tamáskodó-kat, hogy Kurucz Imre igazat mondott.

– Hogy került haza, Berettyóújfaluba?– Újfalui lány lett a feleségem, igaz, ez még

nem indokolta, hogy hazajöjjünk, hiszen mégkét esztendõt feljártam a fõvárosba az esküvõután. Hétvégenként jöttem csak haza, és nemtudtam eldönteni, hogy mit is válasszak. Aztánazért maradtunk, mert belvizes lett a házunk,és valakinek rendbe kellett hoznia, és nekemkellett megfinanszíroznom. Nem ment köny-nyen, még albérlõt is fogadtunk egy idõben amegújult házba. Arra gondoltam, hogy Cson-ka-Bihar elsõ szobrászaként meg fogunk tudniélni. Az elsõ felkérésem még Dunakeszin volt1970-ben, aztán Derecskére készítettem egyJózsef Attila-dombormûvet, aztán itthon iskaptam megrendeléseket, de ez nem lett vol-na elegendõ a megélhetéshez, így kerültem akultúrházba, ahol dekoratõr voltam jó néhány


Báthory Gáborbronzalakjaa helyére kerül

A Báthory-szoborelkészítése nagy

kihívás elé állítottaa szobrászt

Biharország szobrásza „hetvenkedik”

megalkotni valamit, azt tudni kell értékesíteniis. Szoktam is mondani, hogy a mûvész életé-ben élhetetlen, holtában halhatatlan.

– Elõszeretettel készít érmeket, kisplasz-tikákat. Alkotásai számos közgyûjtemény-ben fellelhetõk itthon és külföldön egy-aránt, de vallja, hogy a szobrászt köztériszobrai minõsítik.

– Ez így is van. Szerencsére életemben többmint ötven szoboravatónak örülhettem. Érde-kes volt a Bessenyei-mellszobor. Amikor hoz-záfogtam, tanulmányoztam az összes ismertszobrot, amit Európában róla készítettek, éssokat beszélgettem Bánszki István irodalom-történésszel. Mikor hazaértem, eszembe jutotta bihari remete bakonszegi háza, akkor bonta-kozott ki bennem az idõs Bessenyei Györgyarca, akit 64 esztendõsen temettek el ott ked-venc almafája alá. Báthory Gábor egész ala-kos szobrát is, kezében az Újfalu kiváltságátdeklaráló adománylevéllel, én formáztammeg, ez is kihívás volt. Nagyon sokat dolgoz-tam rajta, és le kellett vágnom a posztamens-bõl is, hogy a szobor elférjen a szobában, ésmeg tudjam mintázni a fejét. Három mázsatömeget kellett felraknom egy vázra, sokszorkellett a feleségem, Kati segítsége is. Bocska-it, akit nagyon tisztelek, éremben és kisplasz-tikában is megfogalmaztam, a berekböször-ményi templom oldalára elhelyezett emléktáb-lám pedig a négy legjelentõsebb erdélyi feje-delemnek állít – remélhetõleg – örök emléket.A magyar kultúra napján volt egyszer kiállítá-som a nagyváradi Tibor Ernõ Galériában is,ezt követõen Tõkés László meghívására aPartiumi Keresztény Egyetemre is elkerült azanyag, aminek az lett a folytatása, hogy port-rédombormûves munkáimat – Kazinczy, Tria-non, Erkel, Liszt – felállították, egyiket a má-sik után. Károly Iréneusz Józsefrõl készített re-liefem pedig a hajdani Premontrei Gimnázi-umban látható. Jó érzés volt, hogy ilyen sokaneljöttek a jubileumi eseményre. Ha nagyobblett volna a tér, több munkámat is be tudtamvolna mutatni, de ha az Isten is úgy akarja,2017-ben a nagyváradi mûvészetpártolóknakis be tudom mutatni ezt a tárlatot.

Most, amikor papírra vetem e sorokat, ad-vent van, a várakozás ideje. Jézus Krisztus aztmondja: „Ne romlandó eledelért fáradozza-tok, hanem olyanért, amely megmarad azörök életre.” Kurucz Imre sem fárad, hanem aveleszületett tehetségével és a jó Isten segítsé-gével teremt: nemcsak a mának, nemcsak aholnapnak, hanem a jövõnek!

Kocsis Csaba

évig. A zeneiskolának vettek tõlem egy Bar-tók-szobrot, késõbb Liszt Ferencet, KabosEndrét, meg Szabó Pál, Szabó Ferenc, Na-dányi Zoltán, Orbán Balázs portrédombormû-ves emléktábláját is megformáztam. Ez utóbbitLengyelfalván is felállítottuk. Érdekes kihívásvolt az országzászló újragondolása és a turul-emlékmû helyreállítása a millecentenáriumhozkapcsolódóan. A házunkhoz késõbb mûter-met is építettem; a tanács ígért hozzá segítsé-get, de az csak nem akart megérkezni. Denem akarok ennyire elõrerohanni. 1984-benKoncz Sándor megkeresett, amikor felvettek aMûvészeti Alapba. Leszek az ügynököd, hakészítesz nekem táblákat, érmeket, mondta.Tartotta is a szavát, nagyon sok munkát szer-zett. Nemcsak itt a megyében, hanem fõlegSzabolcsban. Ez a rendszerváltásig megfelelõkeresetet, és ami a lényeg, biztonságot jelen-tett számunkra. Megmutatta, hogyan érvénye-sülhet egy mûvész a „piacon”, mert nem elég

szomszédoló|

Készül az 1956-osemlékmû


Erkel-dombormûveelõtt Nagyváradon

|história

„Egy-két hónapig ne engedje Mihelfi Adolf,hogy Halász Lajos és Szûcs Dezsõ forszíroz-zák a forradalmat. Pihenni akarok, s csöndbendolgozni is. De már január közepe táján vagyvégén talán Szentpétervárott, talán Párizsban,talán Berlinben. De minden esetre, messze amagyar határtól olvashatom esetleg majd,hogy kik állnak itthon a torlaszokon.”

Krúdy Adyról és Szûtsrõl

Szûts nagyon hamar követte Adyt a fõváros-ba, és lépten-nyomon felbukkant a költõ olda-lán. Krúdy Gyula többször foglalkozott a kettõ-jük kapcsolatával. „A Három Hollóban Pestenegyszer Ady kijelentette, hogy Nagyváradonazért adta át magát a boros életnek, mert SzûcsDezsõ (ez a rejtélyes nagyváradi barát) azt ma-gyarázta neki, hogy lám, az adóhivatalnokok isbort isznak, holott azok után igazán örökké él-nek, ha véletlenül el nem pusztulnak vala hekti-kában – írta az Ady Endre éjszakái címû visz-szaemlékezésében. – Meg kell nézni (…) mind-azokat az embereket, akik hivataluknál fogva azíróasztaloknál görnyedeznek, (magyarázta amaSzûcs), hogyan sietnek a hivatalos óra végezté-vel valamelyik kiskorcsmába, ahol télen törzs-asztal van, nyáron pedig kert és kuglizó. Mind-nyájan bort isznak, pirítós kenyeret esznek, jó-kedvûek, mert végül elmulaszthatják orrukból,torkukból azt a borzalmas tintaszagot, amelyeta legjobban utálnak életükben. E szörnyû szagelmulasztására legjobb a könnyû bor. Ugyaneza Szûcs azt is szerette volna, ha Ady néha kug-lizni is elmegy vele a város végi csárdákba. Akuglizás nem árthat egy lírikus költõnek. A kug-lizási tanácsot tudtommal nem fogadta megAdy Endre, de a homoki borokat igen szorgal-masan kultiválta, szorgalmasabban, mint bár-mely adóhivatalnok.”

Késõbb ugyancsak Krúdy egy Bródy Sán-dorról írt novellájában ismét felvillantja õt:„Adyt ki kell téríteni megszokott éjszakai útvo-nalából, hogy ember legyen belõle. Egy SzûcsDezsõ nevû nagyváradi ember ígérte, hogyígy, meg úgy, õ majd kirángatja Ady Endrét aNagymezõ utcai butikokból, ahol a bizonyos

Kapcsolatuk – fõleg Szûts felõl nézve –meglehetõsen ambivalens volt. Csodálta Adyt,és irigyelte is. Rajongott érte és intrikált elle-ne. Kétes értékû tanácsaival rossz szelleme, deegyben maró kritikájával ösztönzõje volt. A te-hetsége miatt, a cikkei, a versei és a szárma-zása miatt is irigykedett Adyra. A költõ „bús,bocskoros” nemesi származása is irritálta. Bárõ maga egy szegény Nogáll utcai szatócs fiavolt, hogy valamiképp kitûnjön a kávéházi asz-taltársaságban, egyre bõvülõ mítoszt kerekítettmaga köré. Sejtetni engedte, hogy egy vala-mikor vagyonos dzsentri család ivadéka, s ne-mességét „bizonyítandó” családnevét SzûcsrõlSzûtsre változtatta.

A „rovására” írható az Egy kis séta címû,ma már emblematikusnak számító, Ady nya-kába pert zúdító cikk megszületése, hiszen

Szûts hívta fel barátja fi-gyelmét a témára, és sé-tált vele végig a Kano-nok soron. Rienzi Máriaorfeumi énekesnõ, aki-tõl Ady bizonyíthatóan a„mérgezett csókot” kap-ta, Szûts Dezsõ közre-mûködésével került aköltõ közelébe. De hogyAdy sem volt közömbösa démoni cimbora iránt,azt egy hagyakozó leveleis bizonyítja, melyet mára távozása után küldött,és amely egyik utolsóírásaként jelent meg aNagyváradi Naplóban1903. október 24-én:

A legnagyobb magyar„nemíró” (3.)Szûts Dezsõ (Nagyvárad, 1869 –Nagyvárad, 1926) újságíró, szerkesztõ,Ady Endre barátja és ivócimborája, sokakvéleménye szerint Ady „egyik rontószelleme” volt. A költõt Váradról valóeltávozása után Budapestre kísérteés gyakran „kísértette” õt.

Krúdy is megemlítivissza-emlékezéseiben


a kongeniális Kosztolányi Dezsõnek is volt egyjó adag „Ady-komplexusa”…

Ismét Nagyváradon

Szûts – talán sikertelenségének is betudható-an – viszonylag hamar visszatért Váradra. Tanú-ja volt a Holnap születésének, mondhatni: rész-ben elõidézõje és fõleg kárörvendõje az Ady ésa holnaposok között kitört, az irodalomtörté-netbe „duk-duk affér” néven bekerült botrány-nak. Amikor Adynak Rákosi Viktorral kereke-dett kemény vitája, álnéven az utóbbi mellé állt,és aztán az „elbocsátó szép üzenet” megtörtén-tével igyekezett Léda kegyeibe férkõzni. Mitöbb, Ady halála után Tabéry Géza irodalmilapjában, a Tavaszban úgy állt vissza Ady hûsé-gére, hogy abban nem volt sok köszönet.

Utolsó, említésre érdemes cselekedete azvolt, hogy a Nagyvárad 1925. július 12-i szá-mában riportot közölt Hol van MadáchImréné sírja? címmel. „Annak idejében aNagyváradban megírtam Madách Imre bol-dogtalan házasságát s azt, hogy a Bihar me-gyei közkórházban halt meg a szerencsétlenasszony, akit onnan is temettek el. A cikkmegjelenése után felkerestem dr. Fráter Imrét,a közkórház igazgató fõorvosát, s megkérdez-tem, hogy nincs-e valami adata arra, hogymerre van Madách Imréné sírja. Dr. Fráter Im-re meglepetésemre a következõket mondta:»Hogyne tudnék róla, tudok mindent. De mi-ért foglalkozik a dologgal?« Nagyon egyszerûa dolog – válaszoltam. – Az irodalomtörténet-nek van ilyen sok felderítetlen adata, s mi, maiemberek, nem vehetjük át a múltak emberei-nek haragját vagy gyûlöletét, hanem igyek-szünk arra, hogy a nagy írók és költõk életeminden részletében tisztán álljon a magyarságelõtt. És ez a szegény asszony mégis Madách-né volt, megérdemelne egy sírkövet.”

Szilágyi Aladár összeállítása

história|elzüllöttség várakozik rá. Úgy látszik, SzûcsDezsõ beváltotta az ígéretét.”

„Õ maga nem csinált semmit”

Túl sokat nem tudunk a magát egyébkéntnem kis öngúnnyal a „legnagyobb magyarnemíróként” emlegetõ Szûts fõvárosi tevé-kenységérõl. Rövid ideig budapesti napilapok(Magyar Nemzet, Pesti Hírlap) munkatársavolt, néhány novellát is közölt a Vasárnapi Új-ságban, de tény, hogy Adyval ellentétben írá-saival nem keltett különösebb feltûnést. Vi-szont mindenütt ott volt, ahol „történt valami”.

Kosztolányi Dezsõné életrajzi könyvébenígy emlékszik vissza rá: „Szûcs Dezsõ azok kö-zé tartozott, akik kitûnõ szimattal távolbólmegérzik a kiválóság jelentkezését. Õ maganem írt, nem csinált semmit, még csak nem istanult. […] Tanította, nevelte a tehetségeket.Nem mûveltségre, tudományra, de olyan élet-re, amely a mûvészetet fejleszti. Adyt mégNagyváradról ismerte, a »Három Holló«-bansokat tanyázott vele. A józsefvárosi diáklakás-ban is mindennapos volt õ.”

Szûts neve Kosztolányi Dezsõné egy másikírásában szintén elõkerül. Adyról rajzolt port-réjában olyan estérõl számol be, melyet egyAndrássy úti vendéglõben, a Három Hollóbantöltöttek. Kosztolányiné egy Ady-verset olva-sott föl, és elõadása után meghívták abba apáholyba, ahol Ady is ült, többek között Szûtstársaságában. A páholynak két beszédtémájavolt: az utcalányok és Kosztolányi akkor meg-jelent verseskötete. „Amikor Kosztolányikönyve került szóba, az Adyt körülülõ barátokegyike, alighanem Szûcs Dezsõ, mosdatlanszavakkal bírálni kezdte a verseket, méghozzáa versek túlságos, amint mondta, »tökéletessé-gét« – nyilvánvalóan abból a célból, hogy Ady-nak örömet okozzon” – írta a költõfeleség.

1908. április 8-án Szûts volt a konferanszi-éja a Meteor Kávéház egyik irodalmi estjének,ahol mind Kosztolányi, mind Ady föllépett:„Kosztolányi nem kerülhette el a közös fellé-péseket Adyval, például mindketten szerepel-tek a Meteor kávéház irodalmi kabaréestjein(1908. április 8-án és 18-án), és felolvastakverseikbõl. Az elsõ alkalommal Szûts Dezsõkonferált, a második alkalommal Nyáray An-tal Ady-dalokat énekelt. A két eseményrõl hírtadott A Polgár 1908. március 31-i, illetve1908. április 15-i száma, valamint más lapokis.” Érdekes észrevenni, hogy nemcsak a sok-kal kisebb kapacitású Szûts Dezsõnek, hanem


KosztolányinéHarmos Ilona

|a régi Várad

Bémer téri kritika

Az elsõ képeslapunk középpontjában aszínház és a Bazárépület látható. Egyebekmellett e két épületrõl mondott kritikát aNagyváradi Napló 1900. augusztus 11-i szá-mában Vágó László építész a Nagyvárad fej-lõdésérõl címû cikkében. Megállapításaivalma is egyetérthetünk.

„Az a szeretet és érdeklõdés, melyet hosz-szabb távollétem óta szülõvárosom iránt érzekindított arra, hogy a legutóbbi években történtvárosrendezésekrõl és nagyobbirányú építke-zésekrõl véleményt mondjak. […] Nagyváradfekvése, már azon egyedüli körülmény foly-tán, hogy a Körös folyó szeli át, szerencsés-nek mondható, ami úgy gazdasági, mint vá-rosfejlõdési szempontból nagy elõny, viszontutcáinak elrendezése nem a legkedvezõbb ál-talában; azért az egész város szituációja na-gyon alkalmas arra, hogy szakszerû vezetésmellett egy szép és érdekes várossá fejlõdjék.

A város két legjellemzõbb pontjának a Kö-rös partja és a Szent László tér mondható,mely utóbbi a három tornyával érdekes képet

nyújt az idegen szemnek. Ez a két hely legal-kalmasabb a város központjának továbbfej-lesztéséhez. A város már meg is kezdte ezenirányban mûködését. […] Ezért szükséges,hogy a város szakférfiai már a tervezésnél apapiroson meglássák a hibákat, nem pedigkészen látva, maguk is elszörnyülködjenek,hogy mit is csináltak.

A Bémer téren az új színház felépítésével avárosnak egy õsrégi vágya teljesedett be, és ama már készen álló épület legszebb dísze a vá-rosnak, úgy kívül, mint belül igen sikerült alko-tásnak mondható, amelyen azonnal meglát-szik a tervezõ építészek fejlett ízlése és tudása.Az egész épület igen szolidan és szakszerûenvan felépítve, ami dicséretére válik a vállalko-zóknak is.

A színházépület elhelyezése alapjában jólvan megválasztva, különösen azért, mert aSzent László tér felõl jõve már messzirõl látha-tó, ami minden középületnél igen kívánatos,mert legjobb példa a nemrég épült szép tör-vényszéki palota, hogy mennyit veszít egyközépület értékébõl, mert úgy el van dugva,hogy még közelrõl sem lehet megtekinteni aszûk utcák miatt.

A színházépítkezéssel egyidejûleg történt aBazár-szoros kibõvítése, és az ezzel kapcsola-tos rendezések szerintem újabb bizonyíték ar-ra, hogy a város szakférfiai sok fontos dolgotfigyelmen kívül hagytak. Nem tudom miféleelvek vezérelték a rendezésnél a város vezetõ-it, de semmi körülmény nem menti fel õket,legyen az takarékosság vagy egyéb, azon hi-báktól, amit elkövettek akkor, midõn a város 2millió korona áldozatot hozott az ott készültépületekhez.

A város legszebb épületét két új épület közészorították. Az úgynevezett Bazár-épületet aszínház frontja elé építették, úgy, hogy a vasútfelõl jõve még az utcasarkon sem látja az em-ber, hogy ott áll a színház. A színház elasztikushatását látszik rontani ez az épület, mely egyespontjain konkurrálni akart a színházzal, és min-den ok nélkül nagy oromfalakat építettek fel alevegõbe, ami majdnem magasabb a színház-nál, mert a tetõk bádogdíszítései az oromfalakés attika felépítése és díszítése, és általában az

Ami a könyvbõlkimaradt

Legújabb Régi képeslapok, régi történetekcímû kötetemben Nagyvárad-Újvárostmutattam be. De azóta is gyûltek újabbképeslapok. Ezekbõl adok közre mostkettõt.

A színháza Bazárépülettel


za, mely elõtt õsnemesi portáknál látható el-aggott kert van. […] Az »új városháza« (komo-lyan így hívják, habár sem külsõje, sem belsõberendezése nem vall az utolsó félszázad ízlé-sére, évszám pedig nincs rajta sehol) ajtaja fe-lett van a város címere. Maga a városházanem olyan épület, hogy vele dicsekedni lehes-sen, a földszintjének szûk szobáin látszik, hogyhajdan – a püspökségi bíráskodás idejében –börtöncellák voltak, csupán a levéltárnak van4 téresebb szobája. […] Az emeletben van atanácsterem, melyet József nádor, II. Józsefcsászár, I. Ferenc király, Gróf Rhédey Lajos,az uralkodó ifjúkori képe, Szent László királylovas képe, Imre herceg olajfestésû képe smás képek díszítenek.”

A városháza székhelye idõvel egyre alkal-matlanabbá vált, a századforduló környékénmár több ügyosztályt is a város más épületei-be kellett elhelyezni. A városháza kertjénekszomszédságában levõ telek ez idõ alatt is anagyváradi latin szertartású püspökség uradal-mának része volt, utcafrontján a hatalmasmagtárral. A püspökségi uradalom 1893-banel akarta adni a magtárat a nagy udvarralegyütt. Sal Ferenc polgármester szerette vol-na megvásárolni a város nevében, hogy ottpolgári leányiskolát építhessenek. A városimérnöki hivatal 1896-ban el is készítette az is-kolaépület tervét, majd a város megvásárolta apüspökségi magtárt a telekkel együtt. Az ál-lamépítészeti hivatal 1899-ben nem fogadtael a tervet, mert túl díszesnek találta az épít-ményt. Legközelebb majd csak öt év elteltévelkerült szóba az iskolaügy.

1904 januárjában immár egy kétemeletes,új polgári leányiskolát szerettek volna építeniaz utcafrontra, az egykori városházát pedigelemi iskola számára átépíteni. 1904 júliusá-ban változtatott a városvezetés az addigi el-képzelésén. Lebontották a régi városházát, ésúj elemi iskolát építettek a helyébe, de a mag-tár maradt. A tanintézetet 1911-ben kibõvítet-ték, hogy elhelyezhessék benne a polgári isko-lát, az eleminek pedig egy kisebb épületetemeltek az elõbbi mögött. Ekkor bontották lea magtárat, helyét parkosították. Sokáig így ismaradt, míg fel nem építették a mostani isko-la korszerûbb utcai épületét.

A képeslap felvétele legkorábban 1909nyarán készülhetett, ugyanis az Ügyvédi Ka-mara székháza elõzõ év novemberére lettkész. Legkésõbb pedig két év elteltével, mivela szomszédságában levõ püspökségi magtárat1911-ben bontották le.

Péter I. Zoltán

egész homlokzat eléggé fel van cifrázva úgy,hogy ugyanannyi költséggel a város egy szépépülettel lehetett volna gazdagabb. Viszont aszínház másik oldalán levõ díszletraktár-épületsem nagyon díszíti a környezetet…”

Annak, hogy a képeslap felvétele legkoráb-ban 1913 tavaszán készülhetett – hiszen márlátható rajta Szigligeti Ede elõzõ év decembe-rében felavatott mellszobra –, ezúttal nincs kü-lönösebb jelentõsége. Fontosabb, hogy VágóLászló 1910 augusztusában fogalmazta meggondolatait a térrõl.

A püspökségi magtár

A második képeslap középpontjában azÜgyvédi Kamara 1909-re elkészült Széchenyitéri székháza látható. Számunkra ezúttal sok-kal érdekesebb a vele szomszédos, nagy mére-tû magtár épülete, amelyet még a török ura-lom utáni elsõ római katolikus püspök,Benkovich Ágoston építtetett nem sokkal aXVII. század fordulója elõtt. Erre abból lehetkövetkeztetni, hogy ezen az eléggé nagy tel-ken 1702-ben Benkovich Ágoston egy ideig-lenes székesegyház építésébe fogott. Az ala-poknál nem jutottak tovább, mert ugyanebbenaz évben elhunyt a püspök, az utódai pedignem folytatták az építkezést. Felhúzták ellen-ben ugyanitt 1717-ben a püspökségi börtönt(mai fogalmaink szerint az Oltea Doamna is-kola régi szárnya helyén volt).

Az után, hogy már nem használták börtön-ként az ódon épületet, a városok egyesítésétkövetõen, 1861-ben városházzá alakították,majd beleköltözött a város vezetõsége a SzentLászló téri, még alkalmatlanabb Fekete Sasépületébõl. A Széchenyi téri városházát 1854-ben egy emelettel bõvítették, de ettõl csak tá-gasabb lett, nem alkalmasabb. A püspökségimagtár ellenben tovább is megmaradt.

K. Nagy Sándor 1885-ben így láttattakönyvében az itteni városházát és kertjét: „Azorosz templommal [egykori Szent Brigitta-templom] majdnem szemközt van a városhá-

a régi Várad|

Az ügyvédi kamaraépülete, mellette

az egykoripüspökségi magtár


|literatúra

KULTÚRSZILÁNKOK

Kisiklatott katarzisNagy érzelmi hatásokat gyakrankatartikusnak mondunk, természetesenanélkül, hogy minden alkalommalArisztotelészrõl is megemlékeznénk.Pedig a korabeli ismert mûfajok szabályaitszigorúan megfogalmazó Poétika címûmûvében állítólag a tragédiaelengedhetetlen kellékeként, sõtértékmérõjeként írja le a katarzist.

Szabó György professzor, az antik irodal-mak szakértõje, az Irodalmi Könyvkiadó (Bu-karest) 1969-es kiadású Poétika kötetének

elõszavában részletesen elemzi a katar-zis fogalmát, arra a következte-

tésre jutva, hogy Arisztote-lész orvosi jelentésében

használja a szót, ugyan-azt értve rajta, mint ahippokratészi írások:a test káros nedvei-tõl való szabadulást.A Poétikának akatarzist behatób-ban elemzõ részeielvesztek, de a ha-gyaték egy másikfontos mûvében, aPolitikában Arisz-totelész újra vissza-

tér a katarzisra, ez-úttal elsõsorban a ze-

nével kapcsolatbanvizsgálva a jelenséget.

A hallgatók – idézi SzabóGyörgy az antik szöveget –

„megnyugodnak, mintegygyógyulást és megtisztulást (katar-

zist) szíván magukba, ugyanilyen változásnakkell végbemennie a szánalomra és félelemrehajló, valamint más, féktelenül szenvedélyesemberek lelkében is a szerint, amilyen mérték-ben ezek az indulatok kire-kire nehezednek:mindegyikük szívébe bizonyos tisztulás ésörömmel párosult megkönnyebbülés költö-

zik.” Semmiféle magyarázatot nem igényel-nek a fentebb elmondottak, hiszen a különbö-zõ mûvészi hatások miatt meginduló könnyekvagy a sírással egymást váltó nevetés minden-ki elõtt ismert.

A korabeli irodalmi mûvekben, mindenek-elõtt a tragédiákban feldolgozott ókori görög-római mítoszok cselekménysora nem válto-zott, nem történtek közben „csodák”, vagyis akatartikus hatás minden alkalommal ugyanazvolt. És ez a mai napig így van: az évezredestörténetek hõseinek megidézése éppen ezértolyan alkalmas az allegóriaalkotásra. Az átté-teles mondandó, a sorok közti olvasásra kény-szerítés ugyanis mindig olyankor kerül elõtér-be, amikor nagyon erõs a cenzúra: az ismerttörténet fölösleges szavak nélkül megteszi amaga hatását. Áprily Lajos költészetébõl vettpéldát idéznék: az elsõ világháborút lezáró tri-anoni békének az erdélyi magyarság számáratragikus jelentését Antigoné alakjának segítsé-gével jeleníti meg. A családi összetartozást ha-lálmegvetõen is vállaló, apját, OidiposztKolonnoszba elkísérõ és haláláig támogató,majd fivéreit eltemetõ Antigoné végül võle-gényét, Haimont követi a sziklasírba, így uta-sítva el magától az elfogadhatatlan, zsarnokikülvilágot. Antigoné címû versének záró sza-kaszában Áprily a fentieket a következõkép-pen foglalja össze: „Itt meg kell halni: Diké fé-nye / ki tudja, meddig nem derül, / mikor leszembernek reménye / testvért szeretni embe-rül? / De lenn, törvények átkozottja, / majd újvilágról álmodom – / Sötét az Ákheron ho-mokja: / itt meg kell halni, Haimonom.”

A katarzis erkölcsi megtisztulást, moráliselégtételszerzést kiváltó hatása végett a nép-mesék kezdik el – mai szóval élve – manipulál-ni a történetfüzért. Antropológusok és etnog-ráfusok kutatásai kimutatták, hogy a leggyen-gébb gyõzelme az erõs fölött, a szegénylegényésszel elnyert jutalma, egyszóval a valóságbancsak nagy ritkán elõforduló felülkerekedésekelhatalmasodása éppen azt szolgálta, hogy atársadalmi piramis alján élõknek is maradjonmeg a mindennapi munkához, a továbbélés-hez szükséges reményük, hogy igenis lehetsé-ges az amúgy lehetetlen. A népmesék befoga-dó közönsége ezáltal ugyanazt a katarzis-él-

Arisztotelész


literatúra|ményt élte át, amit Arisztotelész megfogalma-zott. És nagyon jól mûködött hosszú évszáza-dokon át. Igaz, hogy gyakran valamilyen má-gikus erejû segítõeszköz – kard, kürt, vérbemártózás – is közrejátszott a gyõzelemben, deattól még senki sem vonta kétségbe sem Lan-celot lovag, sem Siegfried, sem pedig Rolandegyéni tehetségét, ahogy a legkisebb testvérvagy a szegénylegény szellemi fölényét sem asárkánnyal, óriással vagy nagyúrral szemben.

Irodalmunkban a romantika népies vonula-ta építi be ismét a mesék világát: Ludas Matyivagy a János vitézzé lett Kukorica Jancsi tör-ténete sokak számára ma is tanulságos. Demegjelenik a racionálisnak sokszor kikiáltottXX. században is a mesék világára emlékezte-tõ sikerélmény hirdetése, elsõsorban a székelyhitvilágot következetesen felhasználó TamásiÁron mûveiben. Gondoljunk az Énekes ma-dár, a Csalóka szivárvány címû színpadi já-tékra vagy elbeszéléseinek zömére. Találomraragadom ki példaképpen az ÖrdögváltozásCsíkban történetét, melyben a névtelen csík-madarasi ember játékos furfanggal, könnye-dén örök életre megleckézteti a legmegátalko-dottabbnak mondott ördögöt, Durumót.

A Tamási nevével egybeforrott SzakállasÁbel történetét elmondó trilógia elsõ kötete, azÁbel a rengetegben ugyancsak a népmesékparadigmáját követi: a tizenéves Ábel éleseszével és hûséges kutyája segítségével birkó-zik meg sorra az õt kijátszani és becsapni aka-ró külvilág különbözõ képviselõivel: gyõzedel-meskedik a népmesei próbatételek sorához ha-sonlító látogatóin, és immár felnõtté érve kerülvissza édesapjához az embert próbáló erdõ-pásztori tisztségbõl és kezdi el felnõtt életét.

A filmmûvészet gyors elterjedésével egyidõben hatalmasodik el igazán az erõszakolt,manipulált, kisiklatottnak is mondható katar-zis-élmény. Mint a mesében, a korai filmek-ben is szinte kötelezõ tanulság volt a jó gyõzel-me a rossz felett. A némafilmek helyzetkomi-kumra épültek, s a habostorta-csata vagy anadráglerángatás „természetes” következmé-nye volt az intrikusok eltüntetése a színrõl.Túlzás nélkül állítható, hogy milliók nevettékmagukat könnyesre a fenti kalandok láttán.

A hangosfilmmel együtt megjelent a melo-dráma, érzelmes dalokkal aláfestve a történe-teket, mintha csak Arisztotelész „elõírásainak”követése lett volna a legfõbb alkotói szem-pontjuk. A westernfilmekben már az elsõmegjelenéskor nyilvánvalóvá vált, melyik sze-replõ milyen oldalon áll: senki nem is kételke-dett abban, hogy történjék közben bármi, a fe-

hér kalapot viselõ cowboy a végén úgyis le-gyõzi a fekete kalapos rosszfiút. És néhánykönnycsepp elmorzsolása után dagadó kebel-lel hagyhatta el a nézõ a mozit, talánmég azt is elmormolva, hogylám-lám, az igazság végülmindig gyõz.

Egyes filmesztétákszerint a második vi-lágháború idején álla-milag volt kötelezõ,hogy történjék köz-ben bármi is, csak-is az amerikaiakgyõzhettek az el-lenséges erõk fe-lett. A népmesé-kéhez hasonlómeggondolásból: ahátországban kikellett védeni, el kel-lett kerülni a demo-ralizálást, a remény-vesztést. A vége-hosszanincs folytatásos bubo-réktörténetek ugyanilyenmanipulációval szögezik a ma-guk nézõközönségét a képernyõkelé és adják meg nekik estérõl estére az erõ-sen megmatatott katarzisos elégtételt.

A katarzisteremtés szempontjából is érde-kes megfigyelni a detektívtörténetek, a krimikvilágának alakulását a mindig gyõzedelmeske-dõ zseniális megfigyelõ Sherlock Holmes,Hercule Poirot vagy Miss Jane Marple törté-neteitõl a tudomány és technika legújabb vív-mányait felhasználó helyszínelõ csapatok ap-rólékos munkával, közösen elvégzett kutatásai-ig. Csakhogy a gyõzelem kiváltotta katarzistnem ritkán felülírja az új idõk rendõri köreibeis begyûrûzõ egyre általánosabb probléma, akorrupció támadása: a bûnözõk leleplezésétéletük céljául választó nyomozók is emberek,nem mindegyikük tud ellenállni a kísértésnek,a nézõ pedig sokszor az utolsó percig nemtudja, ki is áll a jó és ki a nem jó oldalon.

A legutóbbi idõkben végül a politikai kor-rektség is közbeszól a természetes katarzis be-következtét segítõ történetalakításba úgy,hogy lassan már a közönség számára feltálaltalkotásoknak alig-alig van közük a trójai ésthébai mondakörbõl vett kõkemény tragédiák-hoz, melyeknek példázatai segítették Ariszto-telészt a katarzis fogalmának egyszerû, közért-hetõ körülírásában.

Molnár Judit


Tamási Áron

|kultúra

Bõven voltak irodalmi rendezvények a Be-rettyó-parti városban sok évtizeden át, és nem„csupán” szavalóversenyek. Rendszeresenmûködött az Irodalomkör, ahol egy-egy mûelemzése, megbeszélése került terítékre. En-nek iskolások és iskolán túliak egyaránt tagjaivoltak. Idõnként irodalmi törvényszéket ren-deztek, és ezeken egy-egy regényfõhõsrõldöntötték el, bûnös-e vagy ártatlan. Nagyonhasznos rendezvény volt, mert mind a bírók-nak, mind az ügyészek és ügyvédek csoportjá-nak teljességében ismernie kellett a regényt.Tulajdonképpen játszva szereztek értékes is-mereteket.

Sajnos a televízió és az okos kütyük térhó-dítása az utóbbi idõben visszaszorította az ol-vasás és versmondás szeretetét. Talán a zsú-folt tanterv és a tanárok túlterheltsége is köz-rejátszik ebben. Éppen ezért döntött úgy aHorváth János Társaság (HJT), hogy rendsze-resen irodalmi vetélkedõket, szavalóversenye-ket és balladamondó esteket szervez. Az iro-dalmi vetélkedõt fõleg a középiskolásoknak

szánták, a szavalóversenyeket pedig unokátólnagyszülõig mindenkinek. Mindehhez szüksé-gük volt a pedagógusok segítségére, amit töb-bé-kevésbé meg is kaptak.

Kezdeményezésüket sikerek kísérték, mivela Fügedy Anikó tanítónõvel közösen szerve-zett Papp Attila Körzeti Szavalóversenyttavaly már XI. alkalommal rendezték meg, te-hát bátran mondható, hogy hagyományt te-remtettek. A verseny az elõkészítõ évfolyam-tól az V. osztályosokig ad lehetõséget a gyere-keknek. A megmérettetés népszerûségétnemcsak a mögötte álló tíz év bizonyítja, ha-nem a résztvevõk száma is: félezer szavalótmozgat meg, közülük tavaly decemberben119-en jutottak a döntõbe. Margittán kívülAlbisról, Berettyószéplakról, Érbogyoszlóból,Magyarkécrõl, Micskérõl, Monospetribõl ésTótiból érkeztek a versenyzõk tanáraik, szüle-ik kíséretében. Mûvelõdési ház hiányában im-már negyedik éve a Szent Antal Központ a

Margitta városában a versek és a szavalásszeretete messze a múltba nyúlik vissza.Olyan nagy tanáregyéniségek segítettekkialakításában, bátorításában, mintVeszprémi Margit, Papp Géza, Papp Attila,Gúti Antal, Mészáros Ilona, Varga Edit.

A Papp AttilaSzavalóversenyenzsúfolásig megtelta nagyterem

Margittán virula versmondókedv

A díjazott elsõsök


egy ötletgazda-fõszervezõ, valamint a HJTmint társszervezõ és állandó anyagi támogató.Ezen túl szükség volt arra, hogy a szülõk tá-mogassák gyermekeik megmérettetését, a pe-dagógusaik pedig segítsék felkészülésüket.Kellettek a társtámogatók, akik besegítettek adíjazásba: a Communitas Alapítvány, a BiharMegyei Tanács, a Nemzetközi GyermekmentõSzolgálat Bihar megyei részlege, a Napsugárgyermeklap. Legfõképpen azonban kelletteka szavalni szeretõ és tudó gyermekek. … Ezértmindenképpen övék a dicsõség.” Olyan is-mert mûvészek vállalták el a zsûrizést, mintMeleg Vilmos és Meleg Attila. Rajtuk kívülAlmási Eszter, Kun Tünde, Puºcaº Gréti, Szat-mári Annamária, Szegedi Kiss Gyöngyi, Szõ-ke Anna és Szõke Ferenc látta el ezt a felada-tot, kiegészítve három olyan fiatallal, akik an-nak idején többszörös nyertesei voltak a ver-senynek: Erõs Joó Kincsõ, Puskás Bíborka ésKrisztik Réka. Idén sem maradt el a Libavo-nat-koncert, melyen ifj. Papp Attila az édesap-ja megzenésített verseit énekelte, a legtöbbesetben a hallgatósággal együtt. A versenytartalmas idõtöltésként szolgált a szavalóknakés a közönségnek egyaránt, a legjobbak pedigértékes könyvvásárlási utalványt kaptak.

Szintén nagy népszerûségnek örvend az Is-tenes versek szavalóversenye, ezt a HJTtavaly decemberben hetedszerre rendeztemeg. A váltott helyszínû – egyik évben a kato-likus, másikban a református templom – ün-nepi szavalógálának most a Nagyboldog-asszony templom adott otthont. A versenytartalmasabbá, szebbé teszi az ünnepváráshangulatát. Sikerét az tükrözi, hogy zsúfolásigmegtelt az istenháza.

A jelentkezõk száma jóval száz fölött volt,közülük 58-an jutottak be a döntõbe, s ottszakértõ zsûri bírálta el szavalataikat, dr. OláhJózsef kortárs költõ, Fügedi Anikó, HorváthSándor, Kun Tünde, Szabó Péter személyé-ben. Igen sok jó szavalat hangzott el, ezértmegosztott és különdíjakat is kiosztottak. Alegnépesebb korcsoport a legfiatalabbaké volt,a középiskolásoké gyérebb. A HJT elnöke, akiegyben a verseny fõszervezõje, reményét fe-jezte ki, hogy ezek a gyerekek megszeretik aversmondást, és idõsebb korukban is ott lesz-nek a szavalók között.

A legügyesebbek oklevelet és értékeskönyvvásárlási utalványt kaptak. A tudásukkalmegszerzett könyvajándékok valószínûleg akarácsonyfa aljának legszebb díszei lesznek,méltán büszkék is lehetnek rájuk.

szefi

helyszín. A szervezõk reményei szerint ebbenaz évben már a felújított kultúrházban fogjákmegrendezni a környék legnagyobb és leg-népszerûbb szavalóversenyét.

A megnyitón a HJT elnöke, Szõke Ferencazt latolgatta, hogyan, miért lett ilyen népsze-rû ez a verseny. „Kellett hozzá egy költõ, akiolyan verseket írt, melyeket a gyerekek szeret-nek szavalni, a közönség pedig szereti hallgat-ni. Kellett hozzá Fügedy Anikó személyében

Emlékfotóa díjazottakkal,zsûritagokkal,szervezõkkelaz istenes versekszavalóversenyén

Megtelteka templomi

padsorokversmondókkal

kultúra|

Jó hangulata Libavonat-

koncerten

Meleg Vilmosszínmûvész értékel


|kultúra

– Nemrég került nyilvánosságra egy nagynemzetközi felmérés összefoglalása: a ma-gyar diákok gyalázatosan rosszul értenek kü-lönféle szövegeket. Hozzásegítheti-e a szótára diákokat, hogy javuljanak az eredményeik?

– A hírek arról szólnak, hogy a szövegekbõlkövetkeztetéseket nem tudtak levonni a magyardiákok és összefüggéseket nem ismertek fel.Szerintem ennek az az oka, hogy a szavak je-lentését nem ismerik pontosan, az olvasott szö-veget nem értik meg kellõképpen. A Mit je-lent? szótár elsõsorban egy régebbi világ ésnem napjaink szavait magyarázza. De az új szó-tár arra nagyon jó, hogy a diákok megtanulja-nak szótárt használni. Érdekes módon külföl-dön sokkal nagyobb hagyománya van az értel-mezõ szótár mindennapi használatának, mintnálunk.

– Kinek az ötlete volt a szótár?– Újságíróiskola címmel 2012-ben jelent

meg a Tinta Könyvkiadónál egy kis könyvem,ekkor vetette fel Kiss Gábor fõszerkesztõ amostani szótár ötletét. Aztán sok-sok órán átbeszélgetve alakult ki a könyv végsõ koncepci-ója, de már elsõ pillanatban beleszerettem aszótárba, éveken át szinte mámoros örömmeldolgoztam rajta.

– Ma már klasszikus szótár a kisgyerekeknekszóló Ablak-zsiráf, nemzedékek nõttek fel raj-ta. Mondhatjuk, hogy a Mit jelent? azoknakszól, akik „kinõtték” az Ablak-zsiráfot?

– Szótáram elsõsorban a 10–16 éveseknekszól. De mindenkinek hasznos, mindenkinekadhat új ismereteket.

– Az Ön neve ismerõsen csenghet a voltNépszabadság olvasói elõtt, hiszen annak ha-sábjain számos, ha nem több száz kultúrtör-téneti cikk jelent meg a tollából. Felidéztemagában ezeket, amikor a szótárt írta?

– Természetesen. Vissza-visszaemlékeztemaz interjúalanyokra, a riportok szereplõire, atörténész akadémikusokra vagy a régi kétkeziszakmák mai mûvelõire, kádárokra, kötélverõk-re, fazekasokra.

– Honnan gyûjtötte a régi világ szavait, ho-gyan válogatta össze õket?

– Gyerekkori élményekbõl, iskolai tanulmá-nyaimból, az említett cikkek szövegébõl, szótá-rakból, lexikonokból, szakkönyvekbõl, klasszi-kus irodalmi mûvekbõl, családi, baráti beszélge-tésekbõl, tévé- és rádiómûsorokból. Szóvalmindenhonnan. Aztán Kiss Gáborral gondol-kodni kezdtünk, hogy a tengernyi szóötletbõlmi kerüljön be a szótárba és mi nem.

– A címlapon azt olvashatjuk, hogy a sza-vakat 40 tematikus csoportba rendezte. Mi-ért nem ábécérendben sorjáznak a szavak?

– Úgy gondoltuk, fogalomköri szócsoportoksegítségével könnyebben megismerhetõ a múlt-nak valamely szelete. Ha valakit az érdekel,hogy mit ettek nagyanyáink, dédapáink, mégrégebben élt elõdeink, hogyan próbálták leküz-deni különféle betegségeiket, milyen szerszá-mokkal dolgoztak falun, városban és így to-vább, az ebben a szótárban egy helyen, egy fe-jezetben vagy alfejezetben találja meg azt, ami-re kíváncsi. Ott persze már ábécérendben. És

Szótárral a diákokjobb szövegértéséért

Tavaly év végén jelent meg DANISS GYÕZÕMit jelent? címû diákszótáraa magyarországi Tinta Könyvkiadónál.Ebbõl az alkalomból beszélgetetta szerzõvel Cserháthalápy Ferenc, a kiadókülsõ munkatársa.


Daniss Gyõzõ a szótárral

biztos vagyok benne, hogy így ez a szótár nagy-szerû olvasmány is.

– Kereken száz fekete-fehér vonalas rajzsegíti a szócikkek megértését. Elektronikusvilágunkban nem lett volna jobb színes ké-pekkel illusztrálni a szöveget?

– Azt hiszem, hogy elvben „igen” a válasz.És ez független attól, hogy elektronikus vagynem elektronikus világban élünk-e. De más azelv, és más a gyakorlat. Egy színes kötet szük-ségképpen jóval drágább lenne. A vásárlónaktalán elviselhetetlenül drága. És még egy szem-pont, visszakanyarodva a korábbi gondolathoz,a felmérések gyenge eredményeihez. A diákagyának fel kell tudni azt is dolgoznia, ami csakbetûkbõl áll, azaz meg kell tudni értenie a szö-veges információt. A szótár ebben a formájá-ban ezt a készséget is fejleszti.

– Megragadta a figyelmemet a Tájak, régimagyarországi városok címû fejezet. Bennetörténelmi tájegységek sorakoznak: Bácska,Dalmácia, Szepesség és így tovább. Miértgondolta, hogy helyük van a szótárban?

– Mert benne vannak a múltunkban. És ben-ne a legidõsebb köztünk élõk mondataiban,sok-sok könyvben, filmben, tévéjátékban, szín-házi alkotásban, találkozhatunk velük múzeumitárlókban, emléktáblákon, külföldi utazásain-kon és így tovább. Segíteni szeretne a szótárpéldául abban, hogy mindenki tudja: hajdannem a mai Szlovákiát, hanem a mai Szlavóniátmondták Tótországnak, vagy hogy Szlavónianem azonos a mai Szlovéniával, mert annakidején a Dráva és a Száva közötti területet em-legették így.

– Ma már kissé avíttnak tarthatunk egy pa-píralapú szótárt. Nem kerülhetek el hát egykérdést: miért a papírkiadást választották?

– Erre szintén a Tinta Könyvkiadó válaszol-hat érdemben. De nem tartom lehetetlennek,hogy egy-egy „papírszótár” késõbb a neten ismegjelenik majd. És utalnék arra is, hogy a szó-tár tematikus elrendezése könyvet kíván, hiszenígy láthatjuk egymás szomszédságában az egyfogalomkörbe tartozó szavakat.

– Mit gondol, a mai fiatalok a Mit jelent?szótárból megismerhetik a hajdani világot?

– Annak egy részét bizonyosan. Kívánatos-nak tartanám, hogy az unokák és a nagyszülõkegyütt tanulmányozzák a szótárt. Egy nagyma-ma vagy nagypapa a saját élményeivel, kis tör-téneteivel színesítse, és pontosítsa, részletezzeis esetleg a szótárban leírtakat.

– Úton-útfélen hallani, hogy a magyar diá-kok alig-alig olvassák klasszikus íróinkat,mert nem értik már a bennük elõforduló sza-vakat. Ez a szótár akár segédkönyvként ishasználható a klasszikus magyar írók megér-tetéséhez?

– Az idei iskolai nyári szünetben az ötödiketéppen befejezõ nagyobbik unokámmal fejeze-tenként felváltva olvastuk az Egri csillagokat.Hangosan, hogy az elsõn túl lévõ kisebbik ismegismerhesse a történetet. Olvasás közbenGyurka sokszor megakadt egy-egy szónál, kife-jezésnél. Marci még többször kérdezett. De háthonnan is tudták volna, hogy mi az akna és azellenakna vagy hogy ki volt a szpáhi és azakindzsi? Szerencsére „kéznél voltam”, valami-féle élõ Mit jelent? szótárként, ha úgy tetszik,segédkönyvként segíthettem a megértésben.

– Sokszor idézik Kosztolányi Dezsõnek azta gondolatát, hogy a szótárlapozgatásnál aliglétezik érdekesebb valami. Nos, ez a Mit je-lent? szótárra is vonatkozik?

– Nagyon is, hiszen épp az volt a célunk a ki-adóval, hogy a régmúlt világ szavakba zárt hét-köznapjai és ünnepnapjai megelevenedjenek aszótár lapjain.

kultúra|

A diákszótáralkotógárdája:Wacha Imre lektor,a szerzõ, HorváthÁgnes illusztrátorés Kiss Gábor,a Tinta Kiadóvezetõje

Az új kiadvány


|közélet

Bár hójáró csizmára nem volt szükség, afákra lerakódó zúzmara, a csípõs hideg meg-adta az ünnepség feelingjét, megteremtette ajó hangulat elõfeltételét. A Székelyhíd köz-pontjában felállított fabódékból kínálták porté-káikat az árusok, „hidegcsillapítónak” forraltbort lehetett fogyasztani. A rendezvények zö-me a múzeumban, illetve a mögötte felállítottszabadtéri színpadon és annak környékén zaj-lott. Nemes Irma vallástanár ezúttal is elké-szítette a betlehemi történetet megjelenítõ

összeállítást: a tárgyak mellett élõ szamár ésbárányok is helyet kaptak.

Délutánonként kisiskolások, aprócska gyer-mekek uralták a színpadot, majd a Mikulásvárta õket a múzeumban, és jutalmat kaptak afehérszakállútól. Kézmûves foglalkozásokon isrészt vehettek, ingyen teával és gofrival ked-veskedtek nekik a szervezõk. A BúzavirágNépdalkör, a székelyhídi református egyház-község Halleluja kórusa, valamint a helyi ró-mai katolikus plébánia kórusa szabadtéri szín-padi elõadása során karácsonyi énekeket hall-gathattak a térre látogatók.

Az RMDSZ Bihar megyei nõszervezeteinekvezetõi megbeszélést tartottak a belsõ térben.A találkozón jelen volt Biró Rozália országosés Kéry Hajnal megyei elnök is. Az ese-ményt a debreceni Pergõ HagyományõrzõMûhely fellépése tette hangulatossá, Székely-hídi pletykás asszonyok címmel vidám jele-netet adtak elõ.

Két könyvbemutatóra is ellátogathattak akönyvbarátok. Kiss Bitay Éva Az erdõ lakói

Karácsonyi vásárminden korosztálynakSzékelyhídon decemberben hatodikalkalommal tartottak karácsonyi vásárt.A nyolcnaposra kerekedett eseménysorszámtalan szórakozási lehetõséget kínáltkicsiknek és nagyoknak, emellettaz értékhordozó programokról semfeledkeztek meg a szervezõk.

Esténként sokan voltak a vásárban


A Mikulás és kisbarátai köszöntika Biharországolvasóit

Guba-Kerekes Zsuzsa dedikálja a mesekönyvet

címû meséskönyvét a könyv illusztrátora, aszékelyhídi Guba-Kerekes Zsuzsa mutattabe. A jelenleg Nagykágyán élõ id. Boér Pé-ter Pál újabb regénnyel jelentkezett. Fenyõ-ágon füstifecske címû, családi történetet fel-dolgozó mûvét Holczman Ilona magyarta-nár méltatta. Mivel egészségi okokból az írónem lehetett jelen a könyvbemutatón, helyet-te felesége, Boér Elvira dedikálta a helyszí-nen megvásárolt köteteket.

A nagykágyai szakközépiskola NagySzak-SzínTár nevû színjátszó csoportja is fellépésilehetõséget kapott. Róluk tudni illik, hogy

2016-ban a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválországos döntõjében harmadik helyet értek el.A közönség a díjnyertes elõadást tekinthettemeg, Kéri Ferenc a Lopótök, avagy Marinem olyan címû pajzán népi komédiáját.

A Pusztai Farkasok honfoglalás kori öltözet-ben, korabeli fegyverekkel tartottak íjászbe-mutatót, harci technikákat ismertettek.

A különbözõ sportágakban kiemelkedõenteljesítõket is díjazták, edzõik méltatták, mu-tatták be õket a közönségnek. Rákóczi Ger-gõ fogathajtásban ért el sikereket, KovácsKarola Boróka, Bensicz Ádám és DeákGergõ karatéban jeleskedett, Ruszt Zsolt,Kis Virág Csenge és Kis Boglárka rettent-hetetlen íjásznak bizonyult, Dan Petrescu ésBalázsi Dávid a sportfavágásban öregbítettehírnevét, Todoszi László és Kiss Attila azerõs emberek versenyében jeleskedett, SzabóIstván és Bátori Szabolcs erõemelésbennyújtott kiemelkedõ teljesítményt, KokovaiCsongor pedig a futballpályán bizonyítottatehetségét.

A fiatalok mellett az idõsebb korosztálymegbecsülése is része volt a karácsonyi ren-dezvénysorozatnak. Ötvenedik házassági év-fordulójukat betöltõ párokat, szám szerint ti-zenkilencet köszöntöttek és pénzjutalombanrészesítettek. Az idõs emberek szemébekönny szökött, amikor id. Ozsváth Józseffiatalkori emlékeket felidézõ slágerekkel kö-szöntötte az ünnepelteket.

D. Mészáros Elek

A Boér-kötetborítója

A szerzõ felesége,Elvira asszonyés Holczman Ilonamagyartanár

A díjazott sportolókés edzõik


Arany-lakodalmasokat

köszöntött BéresCsaba polgár-

mester

közélet|

A Pusztai Farkasok éjszakai

„bevetésen”

Azzal elhelyezte a vázát az italos üvegek kö-zött, miközben megjelent lelki szemei elõttPetruska, a negyvenes, szakadt bõrdzsekis, tö-rött orrú férfi, aki még ferde orra ellenére isjóképû volt. Valami kaján vagányság sugárzottbelõle, ami mindenkit magával ragadott.

Szokatlan figura volt. Folyton és elválaszt-hatatlanul egy virágvázával járkált, ami hol aválltáskájában, hol valamelyik zsebében lapult.Szép, karcsú kis váza volt, üvegtestébe szeg-fûk és finom vonalú girlandok voltak csiszolva,alján egy cirill betûs monogram látszott. Mé-retre is kecses volt, alig két és fél deci víz fér-hetett el benne és pár szál virág.

S ha már szóba kerülta virág, azt is tudni kell,

hogy ez a váza már nyolcéve nem látott virágot. És

vizet is alig. Viszont látottvodkát. Jó sokat és elég sû-

rûn. Petruska ugyanis csakisebbõl a vázából itta a napi

vodkáját. Otthon is, a kocsmá-ban is, és ha netán meghívtavalamelyik barátja, akkor magá-val vitte, hogy abból fogyasszon.Iszogatás közben izgalmas törté-neteket mesélt, amiket olvasottvagy hallott valakiktõl, esetleg ve-le estek meg.

A vázája miatt kész legendávávált. Õ volt a külvárosi kocsmacsodabogara. Miranda, a pultosnõmajd hanyatt esett annak idején,amikor Petruska új vendégként asöntéshez lépett, kivette a belsõzsebébõl a virágvázát, letette apultra, és abba kért két decivodkát. Azóta eltelt pár év, és

lassan mindenki megszoktaa férfi hóbortját.

Azért sokak oldalát fúr-ta a kíváncsiság, és meg is kérdezték tõle,hogy miért issza vázából a vodkát. De erre akérdésre Petruska csak annyit mondott:

– Miért ne?Néhányan a kocsma törzsvendégei közül

azt gyanították, hogy nincs ki a négy kereke.A barátai viszont ezt cáfolták mondván, hogyinkább pohara nincs. Petruska ugyanis olyanszegény volt, hogy a nyári konyhájában a ste-lázsin csak egy pléhdoboz és két vaslábos mé-

A virágváza|lektûr

ozsnai, az öreg suszter bezárta aprómûhelyét, és elindult a sarki kocs-mába szokása szerint, hogy ebédelõtt megigyon egy stampedli szív-erõsítõt. Nem volt õ részeges, csak

a megkopott szervezete és az öreg motor amellkasában szükségét érezte egy kis üzem-anyagnak.

A cipész a kispiacon vágott keresztül, aholhetente kétszer meg szokta venni az ebédjéhezszükséges élelmet is. Az utolsó standnál, ahol ré-gi szerszámokat, csapalkatrészeket és elsárgultJókai-köteteket árult egy fickó, hirtelen megtor-pant és erõs szívdobogást kapott. Megláttaugyanis a virágvázát! Azt,aminek üvegtestébe szeg-fûk és finom vonalú girlan-dok voltak csiszolva. Az öregfelemelte a vázát, és észrevet-te az alján a cirill betûket is.

– Honnan van ez a váza? –kérdezte izgatottan.

– Egy guberálótól vettem, minta legtöbb, még használható régicuccot – mondta az árus. – Ha kell,odaadom magának 5 lejért.

Rozsnai gyors számolásba kez-dett. 8 lej volt nála, ha megveszi avázát, akkor döntenie kell, hogy amegmaradt 3 lejen egy deci vodkátiszik-e vagy kenyeret vesz. De nemvolt kétséges, melyiket választja, ígyazonnal megvette a vázát, és szinterohanva kacsázott egészen a kocs-máig, ahova kifulladva esett be, ésrekedten kiáltotta:

– Cimborák, megvan a Váza! –és magasra emelte a csillogóüvegtárgyat, hogy mindenkilássa.

Hatalmas örömujjongástört ki, mindenki körülvette,izgatottan kiabáltak, egyszerre beszéltek,mintha az öreg azt mondta volna, hogy min-denkinek fizet egy üveg italt. Miranda, apultosnõ is kijött a söntés mögül, elvette éscsodálattal tapogatta körbe az ismerõs, régnem látott tárgyat, aztán így kiáltott:

– Ez a váza ezentúl itt fog állni a legdrágábbitalos üvegek között, és minden évben októbernegyedikén teletöltöm vodkával, és körbead-juk a barátunk emlékére.


R

lektûr|Ám az igazság más volt. Ez a lecsúszott fér-

fi úgy érezte, hogy ha vázából issza a szeszesitalt, az megkülönbözteti a többiektõl, és min-denki más fölé emeli õt. Ez pedig nagyon jóérzéssel töltötte el.

Mert ugye vannak emberek, akik teleteto-váltatják a testüket, vagy kopaszra nyíratják afejük egyik felét, mások zöldre festik a hajukatvagy karikát hordanak az orrukban, hogy ki-tûnjenek társaik közül. Petruska szerényebbvolt. Õ csak vázából itta a vodkát.

Két éve már, hogy egy október eleji estén,amikor kissé illumináltan tartott hazafelé akocsmából, a Körös-parton leütötték valamicsavargók, és ellopták a válltáskáját. Nagyoncsodálkozhattak, amikor kinyitották, mertnem volt benne más, csak egy piszkos törülkö-zõbe csavart virágváza.

Petruska betört fejjel, kóvályogva és hango-san zokogva tette meg az utat hazáig. Hajnaligsiratta a vázáját, ami úgy hozzánõtt, mint öregnénikhez a macskájuk vagy fához a gomba.Úgy érezte, hogy leszakították a karját, kitép-ték a szívét, ellopták a lelkét, aztán kimerültenhanyatlott a priccsre, és kábult álomba zuhant.

Látta magát frakkban, hófehér ingben, cso-kornyakkendõvel. Jobb karján egy gyönyörûestélyi ruhás nõ volt, bal kezében a váza, mintcsiszolt kristálypohár, amiben megcsillant awhisky. Halk zene szólt, õ letette a fehér da-masztabrosszal terített asztalra az italát, éstáncra kérte a partnernõjét. Mámorosan ke-ringõztek, forogtak, körbe-körbe, egyre gyor-sabban, gyorsabban, amíg a padló a plafonranem került, és õ lezuhant onnan.

Amikor két nap múlva rányitottak a cimbo-rái, a földön találták ájultan.

Miután kijött a kórházból, már nem volt arégi. Elmaradt a kocsmától, a barátaitól. Sen-kivel nem beszélt. Egész nap a várost járta,mindennap benézett a régiségkereskedõkhöz,zálogházakba, az ócskasort is végigjárta he-tente, és kereste a vázáját, de sehol nem talál-ta. Aztán egy napon bezárta maga után a nyá-ri konyháját, és eltûnt. Nem sokkal ezután ta-láltak a Körösben egy hullát, egy hasonló ko-rú férfi tetemét, de soha nem bizonyosodottbe, hogy az Petruska lett volna.

Páran még most is reménykednek abban,hogy egy szép napon újra betoppan a kocs-mába, megpillantja a polcon a vázáját, aminekmajd nagyon megörül, és ismét a régi, jóked-vû, vagány legény lesz, aki szereti vázából in-ni a vodkát, és közben kalandos történeteketmesél.

Tóth Ágnes

lázott a lepattogzott zománc alatt. A priccsefelett a falon pedig négy rajzszeg tartott fogvaegy fõiskolai diplomát, ami arról tanúskodott,hogy Petruska 1989-ben elvégezte az elektro-technikai szakot.

Az egyetlen értékes tárgy a lakásban csak akülönös szépségû csiszolt váza volt, amit anagyapjától, Vasziljev Petkovtól örökölt.

Lehet, hogy Petruska nagyzolásból itta eb-bõl a vázából a vodkát, így hangsúlyozva,hogy az öregapja orosz nemesi család sarjavolt, aki egy váradi magyar virágáruslányt vettfeleségül, Petrus késõbbi nagyanyját, közvetle-nül a második világháború után. De az sincskizárva, hogy valamelyik amerikai film ihlettemeg, ahol nagy, csiszolt kristálypoharakból it-ták a whiskyt a milliomosok, és utánozni akar-ta õket, azt képzelve, hogy õ egy nyugatraemigrált orosz gróf.


December 15-én kora délután a román baj-nok Giurgiui Astra labdarúgócsapat lépett pá-lyára Nagyváradon a Román Kupa nyolcad-döntõjében. A találkozón a másodosztálybanszereplõ Nagyváradi Luceafãrul volt a pályavá-lasztó. Ez ugyanis a bajnoki meccseit Várad-szentmártonban játssza, de a Román Kupá-ban végül Váradon lépett pályára. A döntésjónak bizonyult, hiszen a kora délutáni idõ-pont és a téli hideg ellenére közel ötezer foci-kedvelõ foglalt helyet a lelátón. Sokan abbanbíztak, hogy a piros-kékeknek sikerül megis-mételniük a szintén másodosztályú mioveni-igárda sikerét, amely büntetõrúgásokkal bú-csúztatta a Bukaresti Steauát a Román Kupanyolcaddöntõjében.

A Bihar FC megszûnésével (a piros-kékklub csõdjét 2016 februárjában mondta ki aNagyváradi Ítélõtábla) komoly érvágás érte amegyei labdarúgást, így közel egy év után ját-szottak ismét felnõtt labdarúgómeccset aBodola Gyula Stadionban. A nézõk fele a me-gye településeirõl érkezett, elsõsorban azért,hogy testközelbõl megszemlélhesse a románbajnokcsapatot, amely a legjobb 32 közé ju-tott az Európa-ligában. Egy másik ok a vendé-gek nonkonformista edzõjének, Mariusªumudicának a jelenléte volt.

A mérkõzésre hazatért szülõvárosába a ro-mán válogatott csatár, Keserû Claudiu, aki egynappal korábban lejátszotta idei utolsó mecs-csét a bolgár bajnok Ludogorec mezében (csa-patával a Bajnokok Ligája csoportkörében sze-

|sport

repelt, és az Európa-ligában folytatja). Keserûtszeretettel fogadták a váradiak, lépten-nyomonautogramot kértek tõle, és megpróbálták rá-venni egy közös fénykép elkészítésére.

A havas pályán, fagypont alatti hõmérsék-leten lejátszott mérkõzést végül az esélyesebbAstra nyerte meg 3–1-re, de a váradiak a haj-ráig reménykedhettek csapatuk sikerében. Ameccs után népes tömeg várta a vendégeket abuszuknál, hogy autogramot kérjen és közösfényképet készítsen a tévéképernyõrõl jól is-mert Lunggal, Budescuval vagy Alibec-kel.

A meccs apropóján többen is felvetették,Váradnak is szüksége lenne egy futballcsapat-ra, a Luceafãrult ugyanis a közvélemény nemtekinti a város csapatának, míg a tavaly nyáronalakult Bihar FC Legenda 1902 nevet viselõcsapat egyelõre csak a megyei másodosztály-ban játszik a biharpüspöki pályán. Utóbbi gár-da szeretné folytatni a tavaly februárban meg-szûnt Bihar FC által teremtett hagyományt.

Hajdu Attila

Hosszú idõ után tavaly év végén isméttöbb ezer ember látogatott ki a nagyváradiBodola Gyula Stadionba, hogylabdarúgómeccs szemtanúja legyen.

Megtelt a Bodolastadion egyiklelátójaa decemberikupameccsre


Váradon járt a bajnokfutballcsapat

Négy gól esett a havas pályán

Keserû is a lelátóról nézte a találkozót

sport|

Kádár Kálmán edzõ csapata 11–7-re nyerta Ioan Alexandrescu Uszodában lejátszott elsõmeccsen, így elõnnyel utazott el az olaszorszá-gi visszavágóra, a Nápolyi Canottieri otthoná-ba. Az elõzetes aggodalmak ezúttal alaptalan-nak bizonyultak, ugyanis a váradiak rendkívülszervezett és fegyelmezett játékkal rukkoltakelõ, így másodszor is legyõzték ellenfelüket.

A találkozón 13 gól esett, ebbõl nyolcat aVSK-Digi játékosai lõttek, a védekezésük pe-dig nemzetközi szintû volt. Mi sem jelzi jobbana bihariak védõmunkáját, mint hogy a négyolasz válogatottat soraiban tudó Canottiericsak ötször tudott betalálni az olimpia, világ-és Európa-bajnok szerb hálóõr, Gojko Pijetlo-vics kapujába.

A váradiak kettõs gyõzelemmel és 19–12-es összesítéssel jutottak tovább. A nápolyi

visszavágón Tiberiu Negrean (2 gól), MihneaGheorghe (2), Andrei Prioteasa (1), BoriszPavlovics, Ramiro Georgescu és MaximilianCosta szerezték Kádár Kálmán együttesénektalálatait.

„Végig irányításunk alatt tartottuk a játékot,taktikailag remekül teljesítettünk, minden játé-kos hozzátett a sikerhez” – értékelte a gyõzel-met Gheorghe Dunca másodedzõ a csapatközösségi oldalán. Kádár Kálmán az elõdöntõ-beli ellenfélrõl szólt pár szót, ugyanis kiderült,a váradiak útja Olaszországon át vezet a dön-tõbe. A VSK-Digi az olasz Veronai Sport Ma-nagement gárdáját kapta ellenfélnek, míg amásik ágon a Ferencváros a montenegrói Jad-ran Hercegnovival csatázik a továbbjutásért. Averonai együttesben több olasz válogatott isvan (Gitto, Gallo, Valentino, Luongo), mellet-tük a montenegrói Lazovics és a horvát Pet-kovic erõsíti a keretet.

„A párharc esélyese az olasz csapat, denem fogjuk olcsón adni a bõrünket. Megvanaz esélyünk ugyanúgy, mint a Canottieri ellen,s mindent meg fogunk tenni, hogy ismét fel-borítsuk a papírformát, s bekerüljünk a finálé-ba. A nápolyinál erõsebb csapat a veronai,amelyet tavaly már sikerült legyõznünk a Baj-nokok Ligája selejtezõjében, de azóta erõsítettaz ellenfelünk” – értékelte a soron következõellenfelet Kádár Kálmán.

Az elõdöntõ elsõ mérkõzésére január 18-ánkerül sor Veronában, a visszavágót egy hónapmúlva, február 18-án játsszák Nagyváradon.

H. A.

Nemzetközi kupadöntõkapujában a váradiférfi vízilabdacsapatTörténete során elõször sikerült bekerülnieegy európai kupa elõdöntõjébea Nagyváradi VSK-Digi férfi vízilabda-csapatának. Váradi együttes legutóbb1982-ben Splitben játszott nemzetközikupadöntõt a Criºul Sportklub révén.

A VSK-DigivízilabdázóiNápolyban

Újabb olasz ellenfél vár a váradi pólócsapatra


A rövid megnyitó után, amelyen Szabó Ödönfrissen mandátumot nyert parlamenti képviselõis részt vett, a csapatokat két csoportba sorsol-ták. Az A csoportban öt líceum csapata kapotthelyet (a nagyváradi Szent László, Ady Endre ésLorántffy Zsuzsanna, a székelyhídi Petõfi Sán-dor és a házigazda borsi Tamási Áron középis-kola), a B csoportban pedig további négy (a ta-valyi gyõztes nagyváradi Mihai Eminescu, amihályfalvi 1. számú, a margittai Horváth Jánosés a nagyszalontai Arany János).

Az 1 × 15 perc hosszúságú csoportmeccseknagyjából a papírforma szerinti eredményekethozták. A címvédõ eminescusok aránylag simánnyerték a B csoportot, míg az A csoportban aSzent László líceum csapata nyújtott nagyonmagabiztos teljesítményt, megnyerve mindencsoportmeccsét, ezzel egyértelmûen jelezve,hogy a végsõ gyõzelemre is komoly eséllyel pá-lyázik.

Az A-csoport végeredménye: 1. Nv.Szent László (12 pont), 2. Székelyhídi PetõfiSándor (5 p), 3. Nv. Ady Endre (3 p), 4. Nv. Lo-rántffy Zsuzsanna (1 p), 5. Borsi Tamási Áron (0p).

A B csoport végeredménye: 1. Nv. M.Eminescu (7 pont), 2. Margittai Horváth János(5 p), 3. Mihályfalvi 1. sz. (3 p), 4. Nagyszalon-tai Arany János (1 p.)

A csoportküzdelmeket az elõdöntõk követ-ték, ezek már 2 × 10 perc hosszúak voltak. Azelsõ elõdöntõben a Szent László csapata simá-nak mondható, 3–1-es gyõzelmet aratott, a má-

sodikban az Eminescu csapata gyõzött 2–0-ra aszékelyhídiak ellen.

A kisdöntõben a rendes játékidõben nem bír-tak egymással a székelyhídi és a margittai fiúk,1-1 gól született mindkét oldalon, következhet-tek a hetesek. A büntetõrúgásokban a margittai-ak bizonyultak jobbnak 2–1 arányban, így õkörülhettek a harmadik helyezésnek.

A nagydöntõben az Eminescu és a SzentLászló Római Katolikus Líceum csapatai talál-koztak. A két különbözõ stílus párharca nagyonkiegyensúlyozott és látványos mérkõzést hozott,az eminescusok csapategysége a Szent László-sok kiváló egyéni teljesítményeivel mérkõzöttmeg, s végül az utóbbiak nyertek 1–0-ra, így el-dõlt, hogy õk képviselhetik Bihar megyét a2017-ben megszervezendõ erdélyi tornán.

A szervezõk a hagyományokhoz híven díjki-osztáskor egyéni elismeréseket is adtak. A tornalegjobb játékosának a Szent László csapatábólGergely Róbertet, a legjobb kapusának csapat-társát, Orbán Krisztiánt választották. A selejtezõfair play-díja a margittaiakhoz került. Az ered-ményes csapatok kupákat, okleveleket és érté-kes díjakat vehettek át Bátori Géza borsi polgár-mestertõl és Botházy Nándortól, az RMDSZ Bi-har megyei szervezetének sportért felelõs ügyve-zetõ alelnökétõl, a bajnokság szervezõjétõl.

|sport

Kilenc csapattal startolt az RMDSZ Biharmegyei szervezete és a Borsi ViitorulSportklub által magyar középiskoláktanulói számára immár negyedjéremeghirdetett Mikulás-kupa még karácsonyelõtt a borsi sportcsarnokban.

IV. RMDSZ Mikulás-kupa

A Szent László Középiskola gárdája nyerte mega IV. RMDSZ Mikulás-kupát

A torna résztvevõi


ifjúság|

Ács Mónika: „A zene iránti szeretetemmár kisgyermekkoromban kezdõdött, mindigszerettem énekelni, de sosem gondoltam,hogy egyszer ez valósággá is válhat. Aztán le-hetõséget kaptam, hogy kipróbáljam az ének-hangomat. Nem nagy reményeket fûztem azegészhez, de mégis úgy alakultak a dolgok,hogy immár sok éve a Wrong Way zenekarfrontembere vagyok. Imádom ezt csinálni, azéletem része lett, és nem tudnám elképzelni azéneklés és a zenekar nélkül a jövõt.”

Laczikó László „Baltazár”: „Nagyon ré-gen kezdtem a zene iránt érdeklõdni. Többfélemûfajt is kedvelek, viszont a rockzene fogottmeg igazán. 2006-ban vettem meg az elsõ gi-táromat, és azóta folyamatosan gyakorlok,amikor csak idõm engedi.”

Szilágyi Árpád: „Immár öt éve nyomom azipart basszusgitárosként a Wrong Way bandá-ban. A zenélést ritmusgitárral kezdtem. Mindigis szerettem a rock mûfaját, de az igazi fordulatöt éve jött el. Ekkor láttam a neten, hogy Baltabasszert keres az együttesbe. Felhívtam, ésmegkérdeztem, ha szerzek egy basszusgitárt,beszállhatok-e. A többi meg már történelem…”

Juhász Errol: „A dob megszállottja va-gyok. Szenvedélyem a zene iránt már kisko-romban megmutatkozott. A szüleim 11 éveskoromban felfigyeltek arra, hogy szeretek zajtcsapni, ugyanis mindig doboltam anyu edénye-in. Szüleim tanácsára kerestem egy tanárt, akimegtanított a dobolás alapjaira, és 16 éves ko-romtól már intenzív dobórákat vettem. Ekkorvettük meg az elsõ dobfelszerelésemet, és az-óta ez a mindenem. Amikor játszom, szabad-nak érzem magam.”

– Tavaly tavasszal megjelent a zenekar el-sõ saját albuma. Mit kell tudni a lemezrõl?

– Chapter One (Elsõ fejezet) címmel jelentmeg május közepén, és öt dalt tartalmaz. Szer-zõi kiadásban látott napvilágot, limitált pél-dányszámban, és szépen el is fogyott, de ké-résre csináltatunk annak, aki szeretne. Stílusá-ban a kemény rock kategóriába sorolható,klasszikus rock beütésekkel. Három dalnak aszövegírója Thököly Vajk, illetve egy-egy daltÁcs Mónika, illetve Juhász Errol írt.

– Néhány hete jubileumi koncerttel léptekszínpadra az ötödik évforduló alkalmából.Úgy sikerült az este, ahogyan tervezték?

– Igen, abszolút. Nagyon örülünk, hogy el-juthattunk idáig, borzasztóan jó érzés öt évután is a színpadon állni, hiszen az elején nemgondoltuk volna, hogy ez komollyá válik, ésimmár a második családunk a zenekar. Nagyöröm, hogy sikerült összehozni a jubileumikoncertet, nagyon jó érzés, és ez nem jöhetettvolna létre támogatóink, családtagjaink nélkül.Mindenkinek szeretnénk köszönetet mondani,aki valamilyen formában támogat és segít min-ket. Az, hogy segíthettünk Bondár Bercinek,még inkább felemelõ érzés, hiszen tudjuk, sok-kal jobb adni, mint kapni.

– Milyen tervekkel tekintenek az új esz-tendõre?

– Terveink közt szerepel egy újabb album ki-adása, szeretnénk, ha ez már több dalt tartal-mazna. Célunk továbbá még több koncertetadni, rádiós felkéréseknek eleget tenni, éshogy minél szélesebb körben megismerjék azenekart.

Balázs Anita

Lemezbemutató koncerttel ajándékoztameg hajdúvárosi rajongóit néhány héttelezelõtt az öt éve alakult Wrong Wayegyüttes. Az évfordulóra emlékezõ estebevételét jótékony célra, Bondár Bercigyógyulásának segítésére ajánlották fel.

Ötéves a nagyszalontaiWrong Way zenekar

A jubileumi koncerten

Baltazár

Mónika

Errol

Árpi


Legközelebb a szúrós csodabogyót és a tajgabok-rot mutatjuk be.

ülnek, pártájuk kb. 1 cm hosszú, kétajkú, tarká-zott fehér színû. Egész nyáron virágzik.

Virágzó hajtását gyûjtik június-júliusban.Aukubin (rhinantin) glikozidát, 0,15 százalékbanillóolajat, zsírosolajat, keserûanyagot, 3-8 száza-lékban csersavat, gyantát, kék festéket tartalmaz.

Teája gyomor- és bélfekély ellen hatásos, il-letve csillapítja a gyomorhurutot, a savtúlten-gést. Csökkentheti a légzõrendszer hurutjait,ezért javasolt fõleg a hõemelkedéssel járó meg-hûlések, felsõ légúti hurutosodás, köhögés, hör-gõ-, arcüreg- vagy homloküreg-gyulladás, illetvetelítõdés esetén, valamint toroköblítõként.

Forrázatát külsõleg fáradt, gyulladt szem bo-rogatására, fertõtlenítésére, a tekintet csillogóvátételére ajánlják. Árpát, kötõhártya- és szemhéj-gyulladást vagy kisebb irritáció gyorsan enyhít.A szénanáthában szenvedõknek is ajánlott az al-lergiás szem kezelésére. Bõrbetegségek eseténis alkalmazzák. Tinktúrájával fertõtleníteni lehetfelületi sebeket és a zsíros, korpás fejbõrt.

Belsõ fogyasztása nem javasolt a visszértágu-latban szenvedõknek, mert ellazíthatja és tágít-hatja az érfalakat, valamint enyhén emelheti azalacsony és csökkentheti a magas vérnyomást.

|fûben-fában

Gyógynövény-ábécé

Szelídgesztenyefa

Szemvidítófû

150. Szelídgesztenye(Castanea sativa)

A bükkfafélék családjába tartozó, akár 30méter magasra is megnövõ, terebélyes lombúfafaj. Román neve: castan.

Agyagos, savanyú talajon fejlõdik jól, a na-pos lejtõkön. Kérge sötétbarna, hosszantiirányban gyakran csavarvonalban bordázott.10–25 cm hosszú, sötétzöld levelei fényesek, aszélük szálkásan fogazott. Virágai arasznyihosszú, merev, felálló, sárgás színû füzéreket al-kotnak, a csúcsa felé a porzós, a barka alján pe-dig a termõs virágok találhatók. Júniusban vi-rágzik. Termése 2-3 cm-es makk, kettesével-hármasával, merev szõrökkel borított kupa-csokban helyezkednek el.

A népi gyógyászatban a cserzõanyagokat ésflavonoidokat tartalmazó levelét használják. 10százaléknyi cseranyagot, gyantát, zsírt, inozitot,pektint, cukrot, alkaloidát tartalmaz. Fõzeteösszehúzó, köhögéscsillapító hatású, teakeveré-kek alkotóeleme. Asztma, szamárköhögés éshörghurut ellen isszák.

151. Szemvidítófû (Euphrasiarostkoviana Hayne vagyEuphrasia officinalis)

A tátogatók családjába tartozó, hegy- ésdombvidékeink nyirkosabb rétjein termõ,félélõsködõ, egyéves növény. Népies neve: vi-gasztalófû, szemfû, szépasszony virága,szénatolvaj, szálkacsék, szemüdv. Román neve:iarba de ochi, iarba de silur.

Szára 10–20 cm magas, bokrosan elágazó.Levelei keresztben átellenesen állnak, az alsókék alakúak, a felsõbbek széles tojásdadok, 1-1,5 cm hosszúak, erõsen kihegyezetten fogasszélûek. Virágai a levelek hónaljában egyenként


Klasszikus mézes krémes

Hozzávalók: a mézes lapokhoz: 45 dkg fi-nomliszt, 15 dkg porcukor, 1 késhegynyi szó-dabikarbóna, 3 evõkanál sertészsír, 4 evõka-nál olvasztott méz, 1 tojás, 4 evõkanál tej; atöltelékhez: 5 dl tej, 10 dkg gríz, 25 dkg mar-garin, 20 dkg porcukor, 2 csomag vaníliás cu-kor, 1 tojás sárgája, 20 dkg sárgabaracklek-vár; a csokoládémázhoz: 20 dkg étcsokoládé,2 dkg vaj.

Elkészítés: A mézes lapokhoz valókat fél-kemény tésztává gyúrjuk, rúd formájúra so-dorjuk, és négyfelé osztjuk. A cipókat nagyonlisztezett felületen egyenként vékonyra ki-nyújtjuk és megsütjük tepsi margarinnal véko-nyan megkent hátoldalán, 200 fokra elõmele-gített sütõben. Közben a tejet felforraljuk ésbelefõzzük a grízt. Ha langyosra hûlt, hozzá-adjuk a cukorral, vaníliás cukorral és tojássár-gájával habosra kevert margarint. A tölteléketkettéosztjuk, az elsõ lapra rákenjük a fele töl-teléket, a második lapot rátesszük, és megken-jük a lekvárral. Erre jön a harmadik lap, ami-re rásimítjuk a krém másik felét, és a negyediklappal lefedjük. A csokoládémázhoz a dara-bokra tört étcsokoládét gõz felett megolvaszt-juk, majd belekeverjük a vajat. Ezzel vonjuk bea legfelsõ lapot.

Tejfölös, pudingos mézes

Hozzávalók: a tésztához: 5 dkg vaj, 2 ekméz, 18 dkg porcukor, 2 tojás, 2 evõkanál ka-kaópor, 45 dkg finomliszt, 1 teáskanál szóda-bikarbóna, 1 csipet só, 1 teáskanál fahéj (el-hagyható); a krémhez: 3 tasak vaníliás puding-por, 1 csapott evõkanál finomliszt, 6 dl tej, 3dl tejföl, 20 dkg vaj, 18 dkg porcukor.

Elkészítés: Gõz fölött olvasszuk meg a va-jat a mézzel, keverjük össze a cukorral, tojás-sal és a kakaóval. Adjuk hozzá a szódabikarbó-nás, sózott lisztet (õrölt fahéjat), és gyúrjukössze. A tésztát osszuk háromfelé, formáljunk

ínyenceknek|

gombócokat belõle, és tegyük hûtõbe kb. 30percre. A gombócokat lisztezett felületennyújtsuk ki 30 x 20 cm-es lapokká, és vaja-zott, lisztezett tepsiháton elõmelegített,180 °C-os sütõben süssük meg egyenként(kb. 10 perc). A pudingport és a lisztet kever-jük simára 1,5 dl tejjel. A maradékot forraljukfel, öntsük hozzá a pudingos tejet, és fõzzüksûrû krémmé. Még forrón keverjük hozzá atejfölt. Ha kihûlt, keverjük hozzá a cukorral el-kevert vajat. A kihûlt tésztalapra kenjük rá akrém felét, majd a második lapra a másik fe-lét, és borítsuk be a harmadikkal. Egy éjszakánát hagyjuk puhulni, porcukorral meghintve tá-laljuk.

Kókuszos mézes

Hozzávalók: a tésztához: 15 dkg porcu-kor, 1 tojás, 2 evõkanál méz, 5 dkg margarin,4 evõkanál tej, 50 dkg finomliszt, 1 csapottevõkanál szódabikarbóna, 1 evõkanál tejföl; akrémhez: 20 dkg margarin, 15 dkg porcukor,1 csomag vaníliás cukor, 4 dl tej, 4 evõkanálgríz, 5 dkg cukor, 10 dkg kókuszreszelék; ésmég 2 evõkanál lekvár, 12 dkg tortabevonó

Elkészítés: A tésztához a cukrot a tojássalhabosra keverjük, hozzátesszük a mézet, amargarint, és a langyos tejjel kikavarjuk. Bele-tesszük a lisztet, a szódabikarbónát és a tejfölt.Könnyen nyújtható tésztát készítünk, és 4,nagyjából 30 x 36 cm-es lapot sütünk belõle.A krémhez a margarint a cukrokkal habosrakeverjük. A tejben megfõzzük a grízt a cukor-ral, ha kihûlt, belekeverjük a margarinos cuk-rot és a kókuszreszeléket. 2-2 tésztalapot lek-várral összeragasztunk, közéjük pedig a kó-kuszkrémet tesszük. A tetejét bevonjuk csoko-ládéval, hûtõbe tesszük, és másnap szeleteljük.


Édes és egészségesSokan kifejezetten téli nyalánkságnaktartják a mézet, pedig az év mindenszakában nagyon egészséges fogyasztani.Néhány felhasználási tippet adunk hozzá.

popegyüttes. 46. Szolmizációs hang. 47. In-ga végei! 49. Az urán és az alumínium vegyje-le. 50. Folyó Dél-Amerika északi részén. 52.A magyar törzsek elsõ fejedelme. 54. Kettõz-ve: V. Minnelli Oscar-díjas filmje. 55. A nikkelés a szén vegyjele. 57. Gyulladás. 58. Horda-ni kezd! 59. Kender, len feldolgozásakor kelet-kezõ hulladék. 60. A felszínre tör. 62. Amelyidõtartamig. 63. Becézett Attila. 65. Szóbanterjedõ vidám történet. 67. Tövises trópusidísznövény. 69. … vagy halva. 71. Kuroszavajapán filmrendezõ személyneve. 73. … sanain corpore sano – ép testben ép lélek (lat.).

FÜGGÕLEGES: 2. Bellini operája. 3. …néne õzikéje – Fazekas Anna verses meséje.4. Állami bevétel. 5. Ford-modell. 6. VárosAlgéria északnyugati részén. 7. Kétlovas sze-kérbe jobbról befogott ló. 8. …-Darja – Közép-Ázsiai folyó. 9. Zsebrész! 10. Post scriptum(utóirat) – röv. 11. Rostos állományú szer-vünk. 12. Futók akadálya. 17. Füves síkság

Dél-Amerikában. 19. Hatalmában tartott.23. Érdektelenséget kelt. 25. Jegyzetébenhibázó. 27. Kettõzve: magyar város. 28.Könnyed köszönés. 29. Kipling farkasve-zére A dzsungel könyvében. 30. Olasz szi-get a Tirrén-tengerben. 31. Latin elöljáró,jelentése: -ért. 32. A Föld leghosszabb fo-lyója. 34. Fizetõeszközként használt csiga.36. Román terepjáró. 39. Keretbe foglalt,festett táblakép. 41. Mesterséges nemzet-közi nyelv. 42. Csokonai múzsája. 45.Constantin … – román filozófus, esszéíró,publicista (1909–1987). 48. Arra a másikhelyre. 51. Azonos római számok. 53. Fo-lyó Ázsiában (5410 km). 56. … a baba –magyar akció-vígjáték. 58. Telefonálni. 59.Új-Zélandon élõ, tyúknagyságú madár. 60.Munkácsy-díjas animációsfilm-rendezõ (Ot-tó, 1927–2012). 61. Karzatrész! 62. Alet-ta van der … – Apáczai Csere János felesé-ge. 64. Hangtalanul túloz! 66. A Musza …negyven napja – Franz Werfel regénye. 68.Részben szegment! 70. Indulatszó bosszú-ság kifejezésére. 72. Latin é betû.

Barabás Zsuzsa

A helyes megfejtést szerkesztõségünkbe eljuttatók között könyv-jutalmat sorsolunk ki. Beküldési határidõ: január 28. Postacím:Biharország, 410068 – Oradea, Piaþa 1 Decembrie nr. 12.; e-mail: [email protected].

VÍZSZINTES: 13. Bársonyféle anyag. 14.Ajakpirosító – névelõvel. 15. Kerek szám. 16.Emberi bõrszín. 18. Isten vele – franciául. 20.A jelzett idõtõl (ék. csere). 21. Ó, istenem! –angol rövidítés digitális üzenetekben. 22. …modul – holdkomp. 24. Alvásfázis. 26. A -repárja. 27. Elmélet. 28. Színes tévé szabvány.29. Indulatszó. 30. Ének – olaszul. 31. Ez ishungarikum. 33. Folyó Oroszország európairészén. 35. Magánhangzók. 36. Arad megyebetûjele. 37. Hajtás, sarj – németül. 38. Euró-pa legészakibb részén élõ nép. 40. Szövetségitartomány Ausztria nyugati részén. 43. Vágó-eszköz. 44. Kettõzve: 1978-ban alakult brit

|üdítõ

Rippl-Rónai József (1861–1927) festõ,grafikus, iparmûvész véleményét idézzüka rejtvényben a vízszintes 11.és a függõleges 11. alatt.

Decemberi számunk rejtvényének (Karácsony) helyes megfej-tése: „Hisz arra született az ember, hogy szeressen és hogyszeressék”. Könyvjutalmat nyert: Hasznosi BBeáta (Margitta),Menyhárt GGyörgy (Berettyószéplak), Tóth EErzsébet (Nagyvárad).


A nõkrõl

2 3 4 5 7 8 9 10 11 12

13 14 15

16 17 18 19 20

21 22 23 24 25

26 27 28 29

30 31 32

34 35 36 37

38 39 40 41 42 43

44 45 46 47 48 49

51 52 53

54 55 56 57 58

59 60 61 62

63 64 65 66 67 68

69 70 71 72 73

O R K

D

A

R

H

B

K É A

N

6

33

1

50

közélet|

Az év utolsó hónapja a jótékonykodásés a segítségnyújtás jegyében teltNagyszalontán, ugyanis számos karitatívprogramot szerveztek a hajdúvárosban,hogy segítsenek a rászoruló és nehézkörülmények között élõ embereken.

Szeretet szívbõl –karitatív decemberNagyszalontán

A hagyományos jótékonysági programoksorában a hajdúvárosban tavaly is megrendez-ték a Szent Ferenc Alapítvány otthonában ne-velkedõ árva és félárva gyermekek támogatá-sára a jótékonysági estet. Ebbõl az alkalombólévrõl évre összegyûlnek a nagyszalontai vállal-kozók, hogy anyagi segítséget nyújtsanak. ABöjte Csaba ferences szerzetes nevével fémjel-zett eseményen ez alkalommal is sokan résztvettek, az este során mintegy 75 200 lej gyûltössze a nemes célra.

Az elmúlt évekhez hasonlóan tavaly decem-berben is gyûjtötték a cipõsdoboznyi ajándék-csomagokat, a Mosolygós Mikulás programkeretében pedig különbözõ tartós élelmiszere-ket is vártak a szervezõk. Az RMDSZ nagysza-lontai szervezetének égisze alatt meghirdetettrendezvények részeként karácsonyi koncertrehívták a kisdiákokat, s õk belépõként valami-lyen tartós élelmiszert adtak át a szervezõk-nek. Az így összegyûlt cukor-, liszt-, olaj-, rizs-,

száraztészta-csomagokat karácsony hetébenosztották ki a város nehéz körülmények közöttélõ családjainak, mintegy félszáz háztartásnak.

Számos program zajlott továbbá Bondár Al-bert nagyszalontai fiatalember támogatására. A18 éves fiatal súlyos megbetegedéssel, csont-rákkal küzd, a mûtét és az utókezelés költsége-ihez igyekeztek anyagiakkal hozzájárulni anagyszalontaiak. Szépségverseny, jótékonyságikoncertek és lángos eladásából származó bevé-teleket is felajánlottak Albertnek, a nagyszalon-taiak egy emberként fogtak össze a fiúért.

Számos olyan esemény zajlott tehát decem-berben Nagyszalontán, amelynek célja a hátrá-nyos helyzetû emberek támogatása, s ahogyana programok szervezõi elmondták, a hajdúvá-ros lakossága jelesre vizsgázott emberségbõl.

B. A.

Már az óvodásokat is ránevelik a jótékonykodásra

Böjte Csaba és kispártfogoltjaia jótékonyságiestena nagyszalontaiszínpadon

A Mosolygós Mikulás elõadására tartós élelmiszer volta belépõ


A fenti képeslapon a nagyváradi Ügyvédi Kamara jól ismert, 1909-ben épített székháza látható. Lapunk egyik cikkében avele szomszédos püspökségi magtárról meg az annak udvarában 1911-re felépített iskoláról írtunk. Akkor bontották le amagtárat. Ez a képeslap már ez után készült, hiszen a magtár helyén már egy téglakerítés látható. Igaz, eléggé takarás-ban az elõtérben levõ fa lombkoronája miatt

A lenti képen a székelyhídi fõtér egyik házsora látható valamikor a XIX. század fordulóján. A sarki emeletes épületet egy-koron járásbíróságnak építették. Jó ideje már, a földszinti rész átépítését követõen, iskola mûködött benne. A mellette lát-ható elsõ földszintes házban a Tûzoltó nevû vendéglõ volt. Az utána sorjázó házakat rég lebontották, helyükre emeleteseképültek. Volt, amelyikben egy ideig tanári lakások kaptak helyet, de ezen a részen található ma az új vendéglõ meg a szö-vetkezet központja is. A képen az ötödik földszintes épület a Lakatos-ház. Ez még megmaradt, és orvosi rendelõk mûköd-nek benne. Az információkat dr. Wilhelm Sándornak köszönjük

Documents

Közéleti folyóirat Nagyvárad, 2017. január IX. évfolyam 49 ... kicsi.pdf · Közéleti folyóirat Nagyvárad, 2017. január IX. évfolyam 49. ... 6800 lej (2016-ban 6726 lej),