2

NNCL1596-561V1.0

LARRY NIVEN JERRY POURNELL

SZÁLKA ISTEN

SZEMÉBEN

AQUILA — CHERUBION GALAXIS SCIENCE FICTION KÖNYVEK 1998

3

SOROZATSZERKESZTŐ: NEMES ISTVÁN

Eredeti cím: The Mote in God's Eyes Copyright ©1974 Larry Niven és Jerry Pournelle

A fordítás a Pocket Books 1974. évi kiadása alapján készült

Fordította: Békési József

4

Tartalom

SZEMÉLYEK ........................................................................... 7 IDŐRENDI ÁTTEKINTÉS ..................................................... 9 Prológus ................................................................................. 11 ELSŐ RÉSZ AZ "ŐRÜLT EDDIE"-SZONDA ................... 13

1 A parancs ........................................................................ 14 2 Az utasok ........................................................................ 29 3 A díszvacsora ................................................................. 45 4 A különleges parancs .................................................... 54 5 Isten arca ......................................................................... 66 6 A fényvitorlás ................................................................. 76 7 Az "Őrült Eddie "-szonda ............................................. 95 8 Az idegen ...................................................................... 103 9 Őfensége döntése ......................................................... 112 10 A bolygógyilkos ......................................................... 121 11 Az Ő temploma .......................................................... 128 12 Lemerülés a pokolba ................................................. 135

MÁSODIK RÉSZ AZ "ŐRÜLT EDDIE"-PONT ............ 152 13 Nézz körül! ................................................................. 153 14 A Mérnök .................................................................... 165 15 Munka ......................................................................... 179 16 A bölcs őrült ............................................................... 186 17 Mr. Crawford kilakoltatása ...................................... 199 18 A kőből faragott méhkaptár ..................................... 213 19 A kettes csatorna népszerűsége ............................... 228 20 Éjszakai őrség ............................................................. 236 21 A követség .................................................................. 253 22 Játék a szavakkal ........................................................ 271 23 Tűt a szénakazalban .................................................. 290 24 Kicsi, barna manók .................................................... 303 25 A kapitány szálkája ................................................... 318 26 A Szálka Egy ............................................................... 334

5

27 A városnéző körút ..................................................... 354 28 Kávéfőzés .................................................................... 377 29 Az Óraművesek ......................................................... 391 30 Rémálom ..................................................................... 402 31 A vereség ..................................................................... 410 32 A Lenin ........................................................................ 431 33 Leszállás ...................................................................... 439

Kötetünk íróiról ................................................................... 446

6

Marylinnek és Robertának, akik elviseltek minket, miközben megírtuk; továbbá Lurtonnak és Ginnynek, akik

rávettek, hogy újraírjuk.

7

SZEMÉLYEK

ODERICK HAROLD PARANCSNOK, Lord Blaine, a Birodalmi űrflotta kapitánya

SIR VLADIMIR RICHARD GEORGE PLEHANOV ADMIRÁLIS, a Birodalmi űrflotta ellentengernagya, új Chicago teljhatalmú kormányzója

BRUNO CZILLER PARANCSNOK, Birodalmi Űrflotta, a MacArthur parancsnoka

JOHN CARGILL PARANCSNOK, Birodalmi űrflotta, a MacArthur első tisztje

JOCK (SANDY) SINCLAIR PARANCSNOK, Birodalmi űrflotta, a MacArthur főgépésze

HORST STALEY KADÉT, Birodalmi űrflotta, a MacArthur rangidős kadétja

JONATHON WHITBREAD KADÉT, Birodalmi űrflotta KEVIN RENNER HADNAGY, vitorlamester, a Birodalmi

Űrflotta tartalékosa LADY SANDRA LIDELL LEONOVNA BRIGHT FOWLER,

B. A., M. S., a Spártai Birodalmi Egyetem doktorandusza, antropológus

ŐEXCELLENCIÁJA HORACE HUSSEIN BURY kereskedő és mágnás; a Birodalmi Autonetics Társaság igazgatótanácsának elnöke

GAVIN POTTER KADÉT, HOWLAND CRANSTON Birodalmi űrflotta

FLOTTAPARANCSNOK, Őfelsége haderőinek főparancsnoka a Sötét Folton túl

Ő BIRODALMI FENSÉGE RICHARD STEFAN MERRILL, Őfelsége Sötét Folton túli birtokainak helytartója

RODERICK HAROLD PARANCSNOK, Lord Blaine, a Birodalmi űrflotta kapitánya

8

SIR VLADIMIR RICHARD GEORGE PLEHANOV ADMIRÁLIS, a Birodalmi űrflotta ellentengernagya, új Chicago teljhatalmú kormányzója

ARKLEY KELLEY, a Birodalmi űrgárdisták lövésze, a Blaine család régi csatlósa

BRUNO CZILLER PARANCSNOK, Birodalmi Űrflotta, a MacArthur parancsnoka

DR. ANTHONY HORVÁTH, a Sötét Folton túli területek tudományos minisztere

DR. JACOB BucKMAN asztrofizikus DAVID HARDY ATYA káplán-kapitány, a Birodalmi

űrflotta tartalékosa LAVRENTYIJ KUTUZOV ADMIRÁLIS, ellentengernagy, az Őfelsége által a Murcheson Szemén túlra küldött expedíció parancsnoka

BENJAMIN BRIGHT FOWLER SZENÁTOR, a kormánypárt vezetője, a Királyi Tanács tagja

DR. SIGMUND HOROWITZ, a xenobiológia professzora, új Skóciai Egyetem HERBERT COLVIN, valaha az Egyesült Köztársaság Űrflottájának a kapitánya, a Defiant cirkáló parancsnoka

9

IDŐRENDI ÁTTEKINTÉS

1969 — Neil Armstrong leszáll a Föld Holdjára. 1990 — Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között kötött

szerződések sorával megalakul a Domínium. 2008 — A csillagközi hajtómű első sikeres tesztje. Az 2020 — Alderson-hajtómű tökéletesítése. 2040 — Az első csillagközi gyarmatok. A Nagy Exodus

kezdete. 2079 — A Domínium Áttelepítési Hivatala megkezdi a

fegyencek tömeges kitelepítését. Spárta és Szt. Jekatyerina gyarmatosítása.

2103 — Szergej Lermontov lesz a Domínium úrflottájának főadmirálisa.

2110 — A Nagy Honvédő Háború. A Domínium vége. A Flotta kivonulása.

2111 — A spártai I. Lysander megkoronázása. A Flotta hűséget esküszik a spártai trónnak. Az uralkodócsaládok házasságkötései révén egyesül Spárta és Szt. Jekatyerina.

2250 — Az Alapító Háború kezdete. 2250-2600 — Az Emberi Birodalom kikényszeríti a

csillagközi békét. 2450 — Jasper Murcheson meghódítja a Sötét Folt mögötti

régiókat. Új Skócia terraformálása. 2603 — A Szecessziós Háború kezdete. Létrejönnek a

szauroni szuperemberek. Szt. Jekatyerina majdnem elpusztul.

2640 — A Szecessziós Háború folytatódik. Számos rendszerben beköszönt a Sötétség Kora. Az Első Birodalom gyakorlatilag elbukik. A szauroni szuperemberek kiirtása.

10

2800 — Megszűnik a csillagközi kereskedelem. A kalózok és a banditák fénykora. A Sötét Kor.

2862 — A Szálkából koherens fénysugár éri el új Skóciát. 2870 — A Szecessziós Háború vége. 2882 — Howard Grote Littlemead új Skóciában

megalapítja az Ő egyházát 2902 — A Szálka felől érkező koherens fény hirtelen

eltűnik. 2903 — A spártai IV Leonidasz kikiáltja a Második

Emberi Birodalmat. Elhangzik az Újraegyesülés Esküje. 3016 — Az új chicagói felkelés. 3017 — AZ ELSŐ KAPCSOLATFELVÉTEL.

11

Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van,

a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?

MÁTÉ, 7.3

Prológus

"Történelmünk utolsó ezer éve során hagyományosan egyértelmű áldásnak tartottuk az Alderson-hajtóművet. A fénysebességnél gyorsabb utazás nélkül az emberiség csapdába esett volna a Naprendszer szűkös börtönében, mikor a Nagy Honvédő Háború elpusztította a Domíniumot a Földön. Ezzel szemben mára több mint kétszáz világot népesítettünk be.

Áldás, igen. Az Alderson-hajtómű nélkül mostanra talán már kihalt volna a fajunk. De hogy egyértelmű áldás? Gondoljunk csak bele. Ugyanaz a folyosóhatás, ami gyarmatosította a csillagokat, ugyanazok a csillagközi kapcsolatok, amik lehetővé tették az Első Birodalom megalapítását, lehetővé tették a csillagközi háborút is. A Szecessziós Háború kétszáz éve során tönkrement világokat Alderson-hajtóművel felszerelt űrhajók telepítették be — és pusztították el.

Az Alderson-hajtóműnek köszönhetően nem kell foglalkoznunk a csillagok közötti térrel. Mivel képesek vagyunk azonnal átsuhanni egyik csillagrendszerből a másikba, a hajóinknak és hajtóműveiknek csak a bolygóközi távolságokat kell leküzdeniük. Azt szoktuk mondani, hogy a

12

Második Emberi Birodalom kétszáz világra és a köztük lévő űrre terjed ki, azaz több mint tizenötmillió köbparszekre…

De vegyük csak szemügyre a valóságot! Képzeljünk el miriádnyi apró, szétszórt buborékot, amint felemelkednek egy hatalmas, fekete óceán mélyéről. Néhány buborék a miénk. A vízről viszont semmit sem tudunk…"

— részlet dr. Anthony Horváth egy a Blaine Intézetben tartott beszédéből, A. D. 3029.

13

ELSŐ RÉSZ

AZ "ŐRÜLT EDDIE"-SZONDA

14

1 A parancs

A. D. 3017

— Az admirális üdvözletét küldi, és azonnal kéreti az irodájába — jelentette Staley kadét.

Roderick Blaine parancsnok kétségbeesetten nézett körül a hídon, ahol a tisztjei halk, sürgető hangon irányították a javításokat, mint holmi komplikált műtétnél asszisztáló sebészek. A szürke acélfülke szinte forrt a különböző tevékenységektől, melyek külön-külön nézve a legnagyobb rendben folytak, mégis kaotikus összhatást keltettek. A kormányosállás feletti képernyők az alant lévő bolygót és a MacArthur közelében keringő többi hajót mutatták, azonban mindenhol máshol eltávolították a konzolok burkolatát, mérőműszereket kötöttek a belsejükbe, és színkódolt alkatrészekkel felszerelkezett technikusok álltak készenlétben, hogy azonnal kicseréljenek bármit, aminek az épségéhez a legkisebb kétely is fűződhet. A hajón kopácsolás és dübörgés visszhangzott végig, ahogy valahol odafönt a karbantartók nekiestek a külső burkolatnak.

Mindenfelé a csata során szerzett sérülések, csúnya égésnyomok látszottak, ahol a hajót védő Langston-erőtér egy-egy pillanatra túlterhelődött. Az egyik konzolon egy férfiökölnél nagyobb, szabálytalan alakú lyuk tátongott, s a hiba elhárításán fáradozó két technikus mintha végleg a rendszerbe lett volna kötve a körülöttük lévő kábeldzsungel révén. Rod Blaine végigpillantott a csatapáncélján éktelenkedő fekete foltokon. Az orrában — vagy az agyában? — még most is érezte az olvadt fém és az égett hús utóillatát, és egy pillanatra ismét felrémlett előtte a

15

burkolatról a bal oldalára fröccsenő lángok és fémcseppek árja. A bal karját még mindig egy gumipólya rögzítette a mellkasához. A pólyán lévő szennyeződések alapján tökéletesen nyomon tudta követni az elmúlt hét eseményeit.

Pedig összesen egy órát voltam a fedélzeten! — gondolta. A kapitány a bolygón van, idefönt pedig teljes a zűrzavar. Most nem mehetek!

— Azonnal? — fordult a kadéthoz. — Igen, uram. Az üzenet "sürgős" jelzéssel érkezett. Akkor nincs mit tenni. Rod vért fog pisilni, mikor a

kapitány visszatér a hajójára. Cargill első tiszt és Sinclair főgépész kiváló szakemberek, de ő a rangidős, és a károk helyreállítása is az ő feladata, hiába volt távol a MacArthurtól, mikor az elszenvedte a sérüléseket.

Rod űrgárdistája tapintatosan köhintett egyet, és a piszkos egyenruhára mutatott. — Uram, annyi időnk talán van még, hogy egy kicsit rendbe szedje magát.

— Jó ötlet. — Rod odapillantott a státusképernyőre, hogy biztos lehessen a dolgában. Igen, leghamarabb egy félóra múlva tud elindulni az egyik naszáddal a bolygóra. Ennél hamarabb nem érhet oda az admirális hivatalába. Végre ledobhatja magáról ezt a páncélt! A megsebesülése óta nem váltott ruhát.

Hívatniuk kellett egy felcsert, hogy levetkőztesse. Az ápoló felszisszent a bal karjába perzselődött páncélszövet láttán. — Ne mozogjon, uram. Alaposan megsült a karja. Már egy hete be kellett volna feküdnie a gyengélkedőre — tette hozzá megrovóan.

— És mégis, hogyan? — morogta Rod. Egy héttel azelőtt a MacArthur épp egy lázadó csatahajóval vívott csata kellős közepén volt, ami sokkal több találatot bírt ki, mielőtt megadta volna magát, mint szabad lett volna. A győzelem után Rod az ellenséges hajó elfoglalását irányította, így nem juthatott megfelelő orvosi ellátáshoz. Miközben a felcser

16

eltávolította a páncélját, az egyhetes izzadságnál is rosszabb bűz csapta meg az orrát. Talán a kezdődő üszkösödésé?

— Készen is vagyunk, uram — vágta el az utolsó szálakat a felcser. A szintetikus anyag olyan kemény volt, mint az acél. — Most már a sebészeken a sor, parancsnok. Az egészet ki kell pucolni, hogy a gyógyulásserkentők hassanak. De amíg a gyengélkedőn lesz, legalább az orrát is megigazíthatjuk.

— Úgy szeretem az orrom, ahogy van — felelte Rod jeges hangon. Az ujjával megérintette az enyhén görbülő testrészt, és felidézte a csatát, amiben eltört. Rod úgy vélte, az orra öregíti egy kicsit, ami nem feltétlenül baj egy huszonnégy szabványéves tiszt számára, s egyúttal a saját erejéből elért, nem örökölt sikerre is emlékeztette. Rod büszke volt ugyan családi hátterére, néha azonban nehéznek bizonyult méltónak lenni a Blaine-ek híréhez.

Végre sikerült leszedni a páncélt, és a karja most bűzlött a Numbitoltól. A stewardok felsegítették rá puskaporkék egyenruháját, vörös derékövét, vörös paszományját és a váll-lapokat; mind gyűrött volt, de még így is jobb, mint a csatapáncél. A merev zubbony a fájdalomcsillapító ellenére nyomta a karját, de aztán rájött, hogy a pisztolya markolatán kényelmesen megtámaszthatja a kezét.

Miután átöltözött, beszállt a MacArthur hangárfedélzetén álló leszállóegységbe. A fedélzetmester anélkül indította útjára a csónakot, hogy leállították volna a hajó pörgését. Elég veszélyes manőver volt, de időt takarítottak meg vele. Aztán láng csapott ki a fúvókákból, és a parányi gép lemerült az atmoszférába.

ÚJ CHICAGO: Lakott világ a Sötét Folton túli szektorban; körülbelül 20 parszeknyire a Központi Szektortól. A napja egy F9-es sárga csillag, köznapi nevén Béta Hortensis.

17

A légkör összetétele szinte teljesen azonos a Földével, mindenféle segédeszköz vagy szűrő nélkül belélegezhető. A gravitáció a földi 1,08-szorosa. A bolygó sugara a földi 1,05-szorosa, a tömege 1,21-szorosa, amiből következik, hogy a sűrűsége nagyobb az átlagosnál. Az új Chicago tengelyének dőlésszöge 41 fok, átlagos pályasugara 1,06 csillagászati egység. Ennek megfelelően az éghajlati övek alakulása csak a déli mérsékelt égövben teszi alkalmassá az emberi életre.

Egy holdja van, átlagos távolságban, az Evanston. A név eredete ismeretlen.

Az új Chicago felszínének 70 százalékát víz borítja. A szárazföldi területek nagy részén folyamatos vulkanikus tevékenység zajlik. Az Első Birodalomban virágzó fémipar szinte teljes egészében elpusztult a Szecessziós Háború során; az újjáépítés kielégítő tempóban halad, mióta az új Chicago a. D. 2940-ben elismerte a Második Birodalom fennhatóságát.

A lakosok döntő többsége egyetlen, a bolygó nevét viselő városban tömörül. A többi népességközpont szétszórtan helyezkedik el, s egyik lakossága sem haladja meg a 45 000 főt. A bolygó lélekszáma a 2990-es népszámlálás szerint 6,7 millió. A hegyekben vasbányász- és kohásztelepülések, illetve kiterjedt mezőgazdasági területek találhatók. A bolygó élelmiszer tekintetében önellátó.

Az új Chicago dinamikusan növekvő kereskedelmi flottával rendelkezik, elhelyezkedése pedig a Sötét Folton túli csillagközi kereskedelem ideális központjává teszi. Kormányzását egy teljhatalmú kormányzó, továbbá a Sötét Folton túli szektor helytartója által kijelölt tanács, illetve egy választott képviselő-testület látja el. A bolygó két küldöttet delegálhat a Birodalmi Parlamentbe.

18

Rod Blaine a homlokát ráncolta a zsebszámítógépe képernyőjén végigsuhanó szavak láttán. A fizikai adatokkal nem volt semmi gond, azonban minden egyéb már a múlté. A lázadók még a világuk nevét is megváltoztatták, új Chicagóról a Szabadság Asszonyára. A kormányzatot teljes egészében újjá kell szervezni. A bolygó minden bizonnyal elvesztette a jogát, hogy képviseltesse magát a Birodalmi Parlamentben, sőt egy ideig talán még választott képviselő-testületet sem állíthat fel.

Rod eltette a számítógépet és lenézett. Egy hegyvidék fölött repültek, ahol nyomát sem lehetett látni a háborúnak. Istennek hála, nem voltak szőnyegbombázások.

Néha pedig az is megtörtént: egy megerősített város a műholdas bolygóvédelmi rendszere segítségével kitarthatott egy darabig. A Flottának nincs ideje elnyúló ostromokra. A birodalmi politika a lehető legkevesebb emberáldozat árán akart véget vetni a lázadásoknak — de véget akart vetni nekik. A kitartó lázadó bolygókat izzó lávamezőkké lehet bombázni, amik között csak néhány város marad fenn fekete Langston-erőtér kupolája alatt — de mi lesz utána? Ahhoz nem állt elég hajó a Birodalom rendelkezésére, hogy csillagközi távolságokra szállítsák az élelmiszert. Óhatatlanul járványok és éhínség törne ki.

Mégis, gondolta Rod, ez az egyetlen járható út. Megesküdött rá, hogy végrehajtja a Birodalom parancsait. Az emberiségnek egy kormányzat alatt kell egyesülnie, akár meggyőzés, akár kényszer révén, hogy a Szecessziós Háború évszázadai ne ismétlődhessenek meg. Minden Birodalmi tiszt láthatta, milyen borzalmakkal járt az a háború; ezért helyezték el a katonai akadémiákat a Földön, nem pedig a Fővárosban.

A város felé közeledve észrevette a csaták első jeleit. Felégetett földek, lerombolt külső erődítmények, bombatölcsérektől szaggatott utak; aztán a szinte érintetlen

19

város, ami végig biztonságban volt Langston-erőtere tökéletes körében. Persze kisebb károk itt is keletkeztek, de az erőtér kikapcsolása után gyakorlatilag megszűnt az ellenállás. Csak fanatikusok mertek szembeszállni a Birodalmi űrgárdistákkal.

Áthaladtak egy lezuhant leszállóegységre omlott, magas épület romjai fölött. Valaki biztos tüzet nyitott az űrgárdistákra, és a pilótájuk nem akarta, hogy a semmiért pusztuljanak el…

Egyre lassítva tettek néhány kört a város körül, hogy mikor leszállnak, ne törjön be a környéken minden ablak. A környező épületek réginek tűntek, ránézésre hidrokarbon-technológiával készültek, csak itt-ott bújt meg közöttük néhány modernebb építmény. Az Első Birodalom hajdani városából semmi sem maradt.

Mikor a kormányzó palotájának a tetején lévő leszállópálya fölé értek, Rod észrevette, hogy nem is kellett volna lassítaniuk. A város ablakainak többsége már korábban betört. Az utcákon tömegek kavarogtak, járműveket csak a katonai konvojokban lehetett látni. Néhány ember lustán álldogált, mások ki-be rohangáltak a boltokba. A kormányzó palotája köré emelt, elektromos áram alá helyezett szögesdrót kerítés mögött szürke kabátos Birodalmi űrgárdisták őrködtek. Rod járműve leszállt.

Blaine leviharzott a lifttel a kormányzó irodájának szintjére. Egyetlen nő sem tartózkodott az épületben, pedig általában hemzsegtek a birodalmi kormányhivatalokban. Rodnak kifejezetten hiányoztak a lányok. Már elég régóta kint volt az űrben. Megadta a nevét a recepciónál álló, karót nyelt űrgárdistának, és várakozni kezdett.

Nem nagyon vágyott a rá váró beszélgetésre, azzal múlatta az időt, hogy a csupasz falakat bámulta. A díszes festményeket, a Birodalom háromdimenziós térképét és mindazokat a dolgokat, amik egy első osztályú bolygó

20

kormányhivatalát szokták díszíteni, eltávolították a lázadók. Csak a helyük tátongott üresen a falakon.

Az őr végül bevezette az irodába. Sir Vladimir Richard George Plehanov admirális, a Flotta ellentengernagya, a Szent Mihály és a Szent György Lovagrend lovagja a kormányzó íróasztala mögött ült. Őexcellenciájának, Mr. Harunának nyoma sem volt, s Rod egy pillanatig azt hitte, hogy az admirális egyedül van. Aztán az ablak előtt észrevette Cziller kapitányt, közvetlen felettesét a MacArthuron. A hatalmas üvegtábla ripityára tört a harcok során, a fával burkolt falakon mély golyónyomok tátongtak. A képernyők és a berendezési tárgyak eltűntek. Még a Nagy Pecsét — korona és űrhajó, sas, sarló-kalapács — is hiányzott a duralplaszt íróasztal fölül. Rod nem emlékezett rá, hogy valaha is duralplaszt íróasztalt látott volna egy teljhatalmú kormányzó irodájában.

— Blaine parancsnok parancsára előállt, uram! Plehanov hanyagul viszonozta a tisztelgést. Cziller el sem

fordította a tekintetét az ablakról. Rod merev vigyázzállásban várta ki, míg az admirális kifejezéstelen arccal tetőtől talpig végigmérte.

— Jó reggelt, parancsnok — üdvözölte végül. — Jó reggelt, uram. — Nem mondhatnám, hogy jó. Ha jól emlékszem, utoljára

még a Crucis-udvarban találkoztunk. Hogy van a márki? — Mikor utoljára láttam, jól volt, uram. Az admirális bólintott, és kritikus szemmel tovább

méregette Blaine-t. Semmit sem változott, gondolta Rod. Egy kiemelkedően értelmes férfi, aki magas gravitációban végzett tornagyakorlatokkal küzd az elhízás ellen. A Flotta akkor vetette be Plehanovot, mikor kemény harcokra lehetett számítani. Sohasem nézett el semmiféle hanyagságot, sőt a tiszti étkezdék pletykái szerint egyszer még a koronaherceget — a jelenlegi Császárt — is lekapta a tíz

21

körméről a kantinban, és elfenekelte egy derékszíjjal, mikor Őfelsége a kadétidejét töltötte a Plataeán.

— Megkaptam a jelentését, Blaine. Át kellett verekednie magát az erőtér-generátorhoz. Elveszített egy csapat Birodalmi űrgárdistát.

— Igen, uram. — Fanatikus lázadó őrök védték a generátort, és nagyon heves küzdelem alakult ki.

— És mégis, mi a fenét keresett maga egy felszíni akcióban? — követelte az admirális. — Cziller azért adta magának az elfogott cirkálót, hogy a csapatszállítóinkat fedezze vele. Kapott rá parancsot, hogy lemenjen a rohamosztaggal?

— Nem, uram. — Talán azt képzeli, hogy az arisztokráciára nem

vonatkozik a Flotta fegyelme? — Természetesen nem, uram. Plehanov tudomást sem vett a válaszáról. — Aztán itt van ez az alku a lázadók vezérével. Mi is a

neve? — pillantott Plehanov a papírjaira. — Stone. Jonas Stone. Amnesztia. A vagyona biztosítása.

Az isten verje meg, azt hiszi, hogy minden tisztnek felhatalmazása van megállapodásokat kötni a lázadók vezéreivel? Vagy esetleg valamilyen diplomáciai küldetésben jár, amiről nem tudok, parancsnok?

— Nem, uram — szorította össze keményen az ajkait Rod. A legszívesebben üvöltött volna, de nem tette. A pokolba a Flotta hagyományaival, gondolta. Megnyertem ezt az átkozott háborút.

— És tud valami magyarázattal szolgálni? — követelte az admirális.

— Igen, uram! — Nos? — Uram — kezdte Rod elszoruló torokkal. — Miközben

átvettem az elfoglalt Defiant parancsokságát, üzenetet

22

kaptunk a lázadó városból. A város Langston-erőtere akkor még ép volt, Cziller kapitányt a MacArthur fedélzetén teljesen lekötötte a bolygó műholdas védelmi rendszere, a Flotta főereje pedig a lázadó erőkkel harcolt. Az üzenetet a lázadók egyik vezére írta alá. Mr. Stone vállalta, hogy beengedi a birodalmi erőket a városba, azzal a feltétellel, hogy teljes immunitást kap a felelősségre vonás alól, illetve megtarthatja a vagyonát. Egy óra gondolkodási időt adott, és ragaszkodott hozzá, hogy az arisztokrácia egyik tagja garantálja a követelései teljesítését. Ha komolyan gondolja az ajánlatát, akkor a háború azonnal véget ér, amint az űrgárdisták elfoglalják a város erőtér-generátorát. Nem állt módomban konzultálni a feletteseimmel. Így hát saját magam vittem le a rohamosztagot, és becsületszavamat adtam Mr. Stone-nak a követeléseit illetően.

— A becsületszavát — ráncolta a homlokát Plehanov. — Mint Lord Blaine. Nem pedig mint a Flotta tisztje.

— Csak így volt hajlandó tárgyalni, admirális úr. — Értem. — Plehanov most gondterheltnek tűnt. Ha

megszegi Blaine adott szavát, akkor Rodnak vége — a Flottánál, a kormányzatban, mindenhol. Másfelől viszont Plehanov admirálisnak kell majd magyarázattal szolgálnia az esetre a Lordok Házában. — Miből gondolta, hogy az ajánlat őszinte?

— Uram, az üzenet birodalmi kódolással érkezett, és a Flotta egyik hírszerző tisztje is ellenjegyezte.

— Tehát maga kockára tette a hajóját… — Abban a reményben, hogy a bolygó elpusztítása nélkül

vethetek véget a háborúnak. Igen, uram. Utalnék arra is, hogy Mr. Stone üzenetében szerepelt annak a fogolytábornak a helye, ahol a lázadók a Birodalom tisztviselőit és alattvalóit őrizték.

— Értem. — Plehanov váratlanul dühösen legyintett egyet. — Rendben van. Nincs szükségem árulókra, még

23

olyanokra sem, akik nekünk segítenek. De tiszteletben tartom a megállapodását, azaz hivatalosan is helyben hagyom, hogy leszállt a rohamosztaggal. De őszintén megmondom, Blaine, nem örülök a dolognak. Átkozott nagy bolondságot művelt.

De működött, gondolta Rod. Továbbra is vigyázzban állt, a gyomrában azonban lazult valamelyest a görcs.

— Már az apja is ilyen lehetetlen kockázatokat vállalt — morogta az admirális. — A Tanithon majdnem ott vesztünk mind a ketten. Kész csoda, hogy a családja már tizenegy márkit adott a Birodalomnak, az pedig még nagyobb csoda lesz, ha maga megéri, hogy a tizenkettedik legyen. Rendben, üljön le.

— Köszönöm, uram — mondta Rod mereven, hűvösen udvarias hangon.

Az admirális arca megenyhült egy kissé. — Mondtam már, hogy az apja alatt szolgáltam a Tanithon? — kérdezte társalgási hangnemben.

— Nem, uram. Ő említette. — Rod hangjából még mindig hiányzott a melegség leghalványabb nyoma is.

— És ő volt a legjobb barátom is a Flottánál, parancsnok. Az ő befolyásának köszönhetően ülhetek most ebben a székben, és ő kérte azt is, hogy maga a parancsnokságom alá kerüljön.

— Igen, uram. — Ezt tudtam. Most már csak arra lennék kíváncsi, miért.

— Bizonyára kíváncsi rá, parancsnok, hogy én mit tettem volna a maga helyében.

— Igen, uram — lepődött meg Rod. — Mi lett volna, ha az az ajánlat nem őszinte? Ha csapda? — Akkor a lázadók valószínűleg elpusztították volna az

egységemet. — Igen. — Plehanov hangja acélosan nyugodt volt. —

Maga azonban úgy vélte, megéri vállalni a kockázatot, mert

24

így a legkevesebb veszteséggel véget vethet a háborúnak, igaz?

— Igen, uram. — De ha elpusztultak volna a gárdisták, akkor mit

tehetett volna a flottám? — csapott mindkét kezével az asztalra az admirális. — Semmilyen választásom nem maradt, volna! — harsogta. — Minden nappal, amit itt kell tölteniük a hajóimnak, nő annak az esélye, hogy a Peremvidék lecsap valamelyik bolygónkra! Nem lett volna időm egy másik csapatszállítóért és újabb űrgárdistákért küldeni! Ha elveszítette volna az egységét, akkor kénytelen lettem volna visszataszítani ezt a világot a kőkorszakba, Blaine! Akár arisztokrata, akár nem, soha többé ne hozzon senkit ilyen helyzetbe! Megértette?

— Igen, uram… — Igaza van. De… mit értek volna az űrgárdisták a város sértetlen erőtere ellen?

Rod válla előreesett. Valamit. Biztos kitalált volna valamit. De vajon mit?

— Most jól sült el a dolog — mondta Plehanov hidegen. — Talán igaza volt. Talán nem. De még egy ilyen őrültség, és repül. Értve vagyok? — vett ki egy nyomtatványt Rod személyi anyagából. — A MacArthur készen áll az űrutazásra?

— Uram? — A kérdés ugyanolyan hangnemben hangzott el, mint a fenyegetés, és Rodnak kellett egypár pillanat, míg összeszedte a gondolatait. — Az űrutazásra igen, uram. A harcra nem. És nem szívesen indulnék hosszabb útra egy nagyjavítás nélkül. — A fedélzeten töltött röpke egy óra alatt Rod alaposan átvizsgálta a hajót — többek között ezért is nem tudott megborotválkozni. Most kényelmetlenül feszengve ült, a gondolatok vadul kavarogtak a fejében. A MacArthur kapitánya az ablak előtt állt, láthatóan a beszélgetésükre figyelt, de mindeddig egyetlen szót sem szólt. Miért nem őt kérdezi az admirális?

25

Miközben Blaine töprengett, Plehanov döntésre jutott. — Valóban? Bruno, te vagy a flotta parancsnoka. Mit tanácsolsz?

Bruno Cziller elfordult az ablaktól. Rod döbbenten nézte: Cziller nem viselte a MacArthur kapitányának kijáró ezüstmedált. Helyette a mellkasán a vezérkar üstököst és napkitörést ábrázoló jelvénye, a karján pedig a tiszteletbeli admirálisok széles sávja díszelgett.

— Hogy van, parancsnok? — kérdezte Cziller hivatalos hangnemben. Aztán elvigyorodott. Ez a féloldalas vigyor híres volt a MacArthuron. — Jól néz ki. Legalábbis jobb oldalról. Nos, egy órát töltött a fedélzeten. Milyen károkra bukkant?

Rod teljesen összezavarodott, de azért lelkiismeretesen beszámolt a MacArthur állapotáról és az elrendelt javítási munkálatokról. Cziller bólintott, majd kérdéseket tett föl. — Tehát úgy gondolja, hogy az űrutazásra készen áll, a harcra azonban nem, igaz? — érdeklődött végül.

— Igen, uram. Egy hadihajó elleni harcra semmiképpen. — És ez igaz is. Admirális, a javaslatom a következő:

Blaine parancsnok készen áll az előléptetésre. Adjuk neki a MacArthurt, vigye el az új Skóciára nagyjavításra, majd onnan induljon tovább a Fővárosba. Magával viheti Fowler szenátor unokahúgát is.

Nekiadják a MacArthurt? Rod csak homályosan hallotta a szavakat. Alig merte elhinni, de most megkapta a lehetőséget, hogy megmutassa Plehanovnak és mindenki másnak, hogy mire képes.

— Túl fiatal. Nem fogják jóváhagyni, hogy egy ekkora hajót irányítson — vonakodott Plehanov. — És mégis, valószínűleg ez a legjobb megoldás. Nagy baja nem történhet, míg az új Kaledónia érintésével eljut Spártáig. A hajó az öné, kapitány. — Amikor Rod nem szólt semmit, Plehanov ráförmedt. — A magáé, Blaine. Ezennel

26

előléptetem kapitánnyá, és kinevezem a MacArthur parancsnokává. A titkáromtól egy félórán belül megkapja a papírokat.

Cziller szája ismét féloldalas mosolyra húzódott. — Mondjon már valamit! — nógatta.

— Köszönöm, uram. Én… én azt hittem, nincs túl nagy véleménnyel rólam.

— Magam sem vagyok biztos a dologban — morogta Plehanov. — Ha lenne más választásom, akkor első tiszt maradt volna. Valószínűleg jó márki lesz magából, de fogalma sincs arról, hogy kell viselkedni a Flottánál. De feltételezem, hogy ez mit sem számít: úgysem a Flottánál várja magát a karrier.

— Már nem, uram — felelte Rod óvatosan. Odabent még mindig fájt a dolog. Nagy George, akinek

tizenkét éves korában már súlyzókkal volt tele a szobája és tizenhat évesen úgy nézett ki, mint egy gárdista… George, a bátyja elesett egy ütközet során, a Birodalom másik végében. Akárhányszor csak a jövőjét tervezgette, vagy vágyakozva az otthonára gondolt, fájdalmas tűszúrásként hasított a lelkébe az emléke. Halott. George halott.

George-nak kellett volna örökölnie a birtokot és a címet. Rod semmi mást nem akart, csak karriert csinálni a Flottánál, esélyt kapni arra, hogy egy nap főadmirális lehessen. Most pedig… nem egészen tíz év múlva el kell foglalnia a helyét a Parlamentben.

— Lesz két utasa is — közölte Cziller. — Az egyikkel már találkozott. Ugye ismeri Lady Sandra Bright Fowlert, Fowler szenátor unokahúgát?

— Igen, uram. Évek óta nem láttam már, de a nagybátyja elég sűrűn megfordult a Crucis-udvarban… a ladyre pedig személyesen bukkantam rá a fogolytáborban. Jobban van már?

27

— Nem mondhatnám — rázta meg a fejét Cziller, és lehervadt az arcáról a vigyor. — Hazaküldjük, és remélem, mondanom sem kell, hogy vigyázzon rá. Az új Skóciáig mindenképpen magával megy, de aztán ha akar, akkor a Fővárosig is. Rajta áll. A másik utasa viszont teljesen más lapra tartozik.

Rod kíváncsian nézett rá. Cziller odafordult Plehanov felé, aki bólintott. — Őexcellenciája, Hussein Bury kereskedő és mágnás, a Birodalmi Autonetics elnöke, és valami fejes a Birodalmi Kereskedők Szövetségében. Végig magával marad a Spártáig vezető úton — és a maradot komolyan gondolom, megértette?

— Nem teljesen, uram — felelte Rod. — Cziller elég világosan fogalmazott! — horkant fel

Plehanov. — Úgy gondoljuk, Bury áll a lázadás mögött, de nincs elég bizonyítékunk ahhoz, hogy előzetes letartóztatásba helyezzük. A Császárhoz fellebbezett. Rendben, elküldjük a Spártára, fellebbezzen ott. A Flotta vendégeként. De kire bízzam, Blaine? Milliói vannak. Sőt annál is több. És hányan adnák el a saját szülőbolygójukat is egy szép kis summáért? Bury pedig igen szép summát tud ajánlani.

— Én… igen, uram — bólintott Rod. — És ne nézzen már ilyen döbbenten! — vakkantott rá

Plehanov. — Egyetlen tisztemet sem vádolom korrupcióval. Az viszont tény, hogy maga gazdagabb, mint Bury. Magát még csak meg sem kísértheti. Főleg azért adom magának a MacArthurt, hogy ne kelljen tehetős barátunk miatt aggódnom.

— Értem. De azért köszönöm, uram. — És megfogom mutatni, hogy jól döntött, admirális.

Plehanov úgy bólintott, mint aki olvas Blaine gondolataiban. — Magából akár még jó tiszt is lehet. Tessék, megkapta a lehetőséget. Czillerre szükségem van ennek a

28

bolygónak a kormányzásához. A lázadók megölték a kormányzót.

— Megölték Mr. Harunát? — döbbent meg Rod. Emlékezett a ráncos, finom öregúrra, aki már akkor is jóval száz fölött járt, mikor ellátogatott hozzájuk. — Apám régi barátja volt.

— Nemcsak őt gyilkolták meg. A fejeket karókra szúrva kitették a palota elé. Azt hitték, így kitartóbban harcol majd a nép, mert fél megadni magát. Hát, most már van miért félniük. Visszatérve a maga Stone-nal kötött alkujára, van még valami feltétel, amiről nem tudok?

— Igen, uram. A megállapodás érvényét veszti, ha nem hajlandó együttműködni a Hírszerzéssel. Meg kell neveznie az összeesküvőket.

— Állítsd rá az embereidet, Bruno — nézett Plehanov jelentőségteljesen Czillerre. — Kezdetnek ez is megteszi. Rendben van, Blaine, hozza helyre a hajóját és induljon mihamarabb. — Az admirális felállt, a kihallgatás véget ért. — Rengeteg dolga van, kapitány. Lásson neki!

29

2 Az utasok

Horace Hussein Chamoun al Shamlan Bury kiválasztott még néhány dolgot, amit magával akart vinni, majd elbocsátotta a szolgákat. Tudta, ott fognak lapulni a lakosztálya előtt, hogy majd lecsapjanak az ott hagyott értékeire, de szórakoztatta, hogy megvárakoztathatja őket. Így csak még boldogabbak lesznek a lopás izgalmai közepette.

Mikor egyedül maradt a szobában, töltött magának egy nagy pohár bort. Gyenge minőségű lőre volt, a blokád felállása után hozták be, de alig figyelt oda rá. A Levantén hivatalosan tiltották a borfogyasztást, aminek következtében a borkereskedők hordái bármit rásózhattak a vevőikre, amiben csak egy csepp alkohol is volt — még az olyan gazdag családokra is, mint a Buryé. Horace Bury sohasem értékelte különösebben nagyra a drága italokat. Csak azért vásárolta őket, hogy a gazdagságát fitogtassa, és szórakozásból; a saját részéről azonban nem érdekelte a dolog. A kávék… a kávék azok teljesen más lapra tartoztak.

Akárcsak a levanteiek többsége, ő is alacsony volt, sötét arcbőrrel, nagy orral, fekete, izzó szemmel, éles vonásokkal, gyors gesztusokkal és olyan lobbanékony természettel, amit csak a legközelebbi ismerősei gyaníthattak. Most, hogy egyedül maradt, engedélyezett magának egy szemöldökráncolást. Az íróasztalán ott hevert Plehanov titkárságának a levele. Könnyűszerrel lefordította magának az udvarias frázisokat, amelyekkel felkérték, hogy hagyja el az új Chicagót, és sajnálatukat fejezték ki, amiért nem tudnak polgári járművet biztosítani a számára. A Flotta gyanakodott

30

rá, és érezte, hogy az elfogyasztott bor ellenére elönti a jeges düh. Kívülről mégis nyugodtnak tűnt, ahogy az íróasztala mögött ülve összeillesztette ujjhegyeit.

Mit tud vajon a Flotta felhozni ellene? A Hírszerzés gyanúja egy dolog, de vannak-e bizonyítékaik? Aztán nem szabad figyelmen kívül hagyni a Flotta hagyományos utálatát a Birodalmi Kereskedőkkel szemben — a Flotta egy jelentős részét ugyanis zsidók alkották, és minden zsidó gyűlölte a levanteieket. De nem, a Flotta kezében nem lehet valódi bizonyíték, különben nem vendégként kellene a MacArthur fedélzetére lépnie. Hanem valószínűleg vasba verve. Jonas Stone tehát tartotta a száját.

Tartania is kellett. Bury százezer koronát fizetett neki, és még többet ígért. De nem bízott Stone-ban: két nappal azelőtt, éjszaka találkozott bizonyos emberekkel a Kosciuszko út végében, és ötvenezer koronát adott nekik. Stone nemsokára örökre el fog hallgatni. Csak a sírjának suttoghatja majd el a titkait.

Van még valami elintéznivalóm? — töprengett. Nincs. Jöjjön, aminek jönnie kell, dicsőség Allahnak… Elfintorodott. Teljesen természetes módon törtek fel belőle az ilyen és ehhez hasonló gondolatok, pedig utálta, mikor babonás bolondként viselkedett. Dicsérje csak az apja Allahot a sikereiért; a vagyon azoké lesz, akik semmit sem hagynak a véletlenre, mint ahogy ő sem hagyott hátra maga mögött soha, egyetlen elrendezetlen ügyletet sem kilencven szabványéve során.

A Birodalom tíz évvel Horace születése után jelent meg a Levantén, és eleinte csak kis változásokat hozott magával. Azokban az időkben még más volt a Birodalom politikája, így a bolygó olyan feltételekkel csatlakozhatott, amik egyébként csak a jóval fejlettebb világokat illették meg. Horace Bury apja hamar észrevette, hogy a birodalmi lét kifizetődő is lehet. Egyike lett azoknak, akik a Birodalom

31

nevében kormányozták a bolygót, és hatalmas vagyont halmozott fel: pénzért árulta az audienciákat a kormányzónál, s úgy adta-vette az igazságot, mint más a káposztát a piacon — de mindig óvatosan, mindig úgy, hogy másoknak kelljen szembenézniük a Birodalom szolgálatában álló megvesztegethetetlen hivatalnokok dühével.

Az apja a befektetéseire is ügyelt, és arra használta a befolyását, hogy fiát, Horace Husseint a Spártán taníttassa. Mi több, még a nevét is a Birodalmi Űrflotta egyik tisztjének tanácsa alapján választotta ki; csak később tudta meg, hogy a Horace nem túl gyakori és — őszintén szólva — elég nevetséges keresztnév a Birodalomban.

Bury egy újabb pohár borba fojtotta a Főváros iskoláiban eltöltött évek emlékeit. Keményen tanult! És most a saját és az apja pénzét fekteti be. Horace Bury nem olyasvalaki, akit ki lehet nevetni! Harminc évbe tellett, de az ügynökei végül felkutatták azt a tisztet, akinek a nevét köszönhette. A haláltusájáról készült felvételek Bury otthonában, a Levantén rejtőztek. Az nevet igazán, aki utoljára nevet.

Most már adta és vette az embereket, akik kinevették, mint ahogy vett szavazatokat a Parlamentben, vett hajókat és majdnem megvette ezt az új Chicago nevű bolygót. És a Prófétára… A francot!… Szóval, egyszer még úgyis az övé lesz. Az új Chicago megszerzésével a családja befolyásra tenne szert itt, a Sötét Folton túl is, ahol a Birodalom gyenge és havonta találnak újabb bolygókat. Egy igazi férfi itt bármit — bármit! — elérhet!

Az ábrándozás segített. Hívatta az ügynökeit, a férfit, aki az itteni érdekeltségeit fogja felügyelni és Nabilt, aki a szolgájának kiadva magát elkíséri majd a hadihajóra. Nabil, ez a még Horacenál is kisebb, a kinézeténél jóval fiatalabb, jellegtelen, sokféleképpen álcázható arcú férfi tíz bolygón sajátította el a tőr és a mérgek használatát. Horace Hussein Bury elmosolyodott. Szóval a birodalmiak fogolyként

32

akarják tartani a hadihajójuk fedélzetén? Rendben, amíg nem talál egy Levante felé tartó hajót, addig legyen. De ha egy forgalmas kikötőbe érnek, majd rájönnek, milyen nehéz feladatra vállalkoztak!

Rod három napig dolgozott a MacArthuron. Léket kapott üzemanyagtartályok, kiégett berendezések — szinte mindent le kellett cserélni. Nem sok pótalkatrészük akadt, ezért a MacArthur technikusai hosszú órákat töltöttek az űrben, az új Chicago körül keringő lázadó hajók roncsait fosztogatva.

A MacArthur lassan ismét harcra kész állapotba került. Blaine John Cargill első tiszttel és Jock Sinclair parancsnokkal, a főgépésszel dolgozott együtt. A műszaki tisztek többségéhez hasonlóan Sinclair is az új Skóciáról származott. Erős akcentusa igen gyakori volt az űrben szolgáló skótok között. A Szecessziós Háború során a büszkeségük egyfajta jelvényeként őrizték nyelvüket, még azokon a bolygókon is, ahol a gaelt soha nem is beszélték. Rod a maga részéről gyanította, hogy a skótok szabadidejükben gyakorolták nyakatekert beszédüket, hogy lehetőleg minél kevesebben értsék meg őket.

A lázadó hadihajók páncélzatából hatalmas csíkokat szabdaltak ki, hogy aztán a MacArthur sérült burkolatára hegesszék azokat. Sinclair csodákat tett, miközben az új chicagói felszereléseket a MacArthur rendszereihez illesztette — míg végül a beszerelt pót- és helyettesítő alkatrészek patchworkje alig emlékeztetett a hajó hajdani, eredeti formájára. A hídon szolgáló tisztek hosszú éjszakákon át próbálták leírni és elmagyarázni a központi számítógépnek a változásokat.

Cargill és Sinclair majdnem ölre mentek néhány rögtönzés miatt. Sinclair makacsul állította, hogy a legfontosabb az, hogy a hajó minél előbb bevetésre kész

33

legyen, míg az első tiszt azt hajtogatta, hogy csata közben nem fogja tudni irányítani a javítási munkálatokat, mert maga a Jóisten sem tudja, mit művelt a főgépész a hajóval.

— Bántsa a fülem az ilyen istenkáromoló beszéd! — mondta éppen Sinclair, mikor Rod melléjük lépett. — Tán nem elég, ha én t'om, mit hó' keressek?

— Nem, hacsak nem akarsz szakács is lenni, te megszállott drótostót! Ma reggel a tiszti étkezde szakácsa nem tudta bekapcsolni a kávéfőzőt! Az egyik műszerészed elvitte a mikrohullámú fűtőegységet. Ha nem adod azonnal vissza, Istenemre mondom…

— Rendben, rögtön ki fogjuk cibá'ni a hármas tartálybó', amint találsz valamit helyette az üzemanyag-szivattyúba. Neked semmi sem elég jó, ember? A hajó megent képes harcó'ni. Vagy a kávéd fontosabb?

Cargill vett egy mély lélegzetet, majd kezdte elölről. — A hajó képes harcolni — mondta, mintha csak egy kisgyereknek magyarázott volna —, de csak addig, amíg valaki ki nem lyukasztja. Akkor meg kell javítani. Nomármost, tegyük fel, hogy ezt kell megjavítanom — tette rá a kezét valamire, amit Rod első pillantásra egy légelszívó szűrőnek nézett, de nem mert volna mérget venni rá. — Ez az átkozott masina már most úgy néz ki, mint ami félig szét van olvadva. Honnan tudom majd, hogy mi sérült meg? Vagy azt, hogy megsérült-e egyáltalán? Tegyük fel…

— Ember, nem lőn annyi bajod, ha nem bosszíntanád magad ezzel a…

— Abbahagynád ezt? Amikor izgatott vagy, akkor pontosan úgy beszélsz, mint mindenki más.

— Ez szemenszedett hazugság! Rod ezen a ponton jobbnak látta közbelépni. A főgépészt

hátraküldte a hajó végébe, Cargillt pedig előre. Addig úgysem jutnak dűlőre, amíg a MacArthurt teljesen ki nem javítják majd az új skóciai dokkban.

34

Blaine az orvos hadnagy utasítására a gyengélkedőn töltött egy éjszakát. Mozdulatlan, egy hatalmas, kipárnázott sínbe tett karral jött ki másnap reggel, mintha csak rávarrtak volna egy párnát. Feszültnek és szokatlanul idegesnek érezte magát az elkövetkező pár napban, de senki sem nevette ki — legalábbis a füle hallatára nem.

A parancsnokság átvétele után három nappal Blaine szemlét tartott. Minden munkát abbahagytak, és megpörgették a hajótestet. Blaine Cargill kíséretében járta be birodalmát.

Rod enyhe késztetést érzett arra, hogy a MacArthur első tisztjeként szerzett tapasztalatait hasznosítsa a szemle során. Pontosan ismert minden helyet, ahol egy lusta tiszt spórolhatott a munkával. Azonban ez volt az első szemléje, a hajó épp csak kezdett kilábalni a csatában szerzett sérüléseiből, Cargill pedig túl jó tiszt volt ahhoz, hogy ne vegyen észre valami fontos javítanivalót. Blaine ezért nem vette túl szigorúan a dolgot: a hajtómű ellenőrzése után hagyta, hogy Cargill arra vezesse, amerre akarja. Mindeközben azért elhatározta, hogy ezzel nem teremt precedenst. Ha majd több ideje lesz, a hajó utolsó szegletét is át fogja vizsgálni.

Új Chicago űrkikötőjét egy teljes századnyi űrgárdista őrizte. Mióta a város Langston-erőtér generátora elesett, nem ütköztek számottevő ellenállásba. Sőt a lakosság többsége mintha egyfajta, mindenféle parádénál és örömujjongásnál meggyőzőbb kimerült megkönnyebbüléssel üdvözölte volna a birodalmi erőket. Míg azonban az új chicagói lázadás döbbenetes meglepetésként érte a Birodalmat, addig a szívós ellenállás egyáltalán nem lett volna az.

Úgyhogy űrgárdisták őrizték az űrkikötőt és a birodalmi hajókat. Sally Fowler magán érezte a tekintetüket, miközben

35

két szolgálójával a csónak alakú felszállóegység felé igyekezett a tűző napfényben. Nem zavarták a pillantások. Fowler szenátor unokahúgaként megszokta, hogy állandóan figyelik.

Csinos, gondolta az egyik őr. De teljesen kifejezéstelen az arca. Az ember azt hinné, boldog, hogy kikerülhetett abból a bűzlő fogolytáborból, de nem látszik rajta. Az izzadtság patakokban folyt a hátán. Nem izzad. Jégből faragták, jégből faragta a világ legjobb szobrásza.

A felszállóegység hatalmas volt és kétharmad részt üres. Sally tekintete egy pillanatra megállapodott két kicsi, barna férfin — Bury és a szolgája, s nem lehetett eltéveszteni, ki kicsoda —, illetve négy fiatal, láthatóan izgatott, kissé rémült és áhítatos fiatalemberen. Lerítt róluk új chicagói származásuk. Újoncok, gondolta Sally.

Az egyik utolsó ülést foglalta el a hátulsó részben. Nem volt beszédes kedvében. Adam és Annie aggodalmas arckifejezéssel néztek rá, majd az ülések közötti folyosó másik oldalán ültek le. Ismerték már.

— Jó, hogy végre elmegyünk innen — jegyezte meg Annie.

Sally nem válaszolt. Semmit sem érzett. Azóta egyfolytában ilyen volt, mióta az űrgárdisták

betörtek a fogolytáborba. Jó ételeket evett, meleg fürdőt vett, tiszta ruhákat kapott, megadták neki az illő tiszteletet… de egyik sem ért el hozzá. Semmit sem érzett. A fogolytáborban töltött hónapok valamit kiégettek belőle. Talán örökre, gondolta. Csak egy kicsit bántotta a dolog.

Mikor Sally Fowler a mesterfokozat megszerzésével végzett a Spártai Birodalmi Egyetem antropológia szakán, meggyőzte a nagybátyját, hogy a posztgraduális iskola helyett engedje inkább utazgatni a Birodalomban, hogy

36

személyesen figyelhesse meg az újonnan bekebelezett tartományokat, és tanulmányozhassa a primitív kultúrákat. Még egy könyvet is akart írni a megfigyeléseiről.

— Végül is — kötötte az ebet a karóhoz —, mit tanulhatnék itt? Ott, a Sötét Folton túl van az, ami nekem kell.

A lelki szemei előtt már látta diadalmas visszatérését, a publikációit és a szakmai folyóiratokban megjelenő cikkeit, azt, ahogy a szakmájában vív ki elismerést a maga számára ahelyett, hogy passzívan kivárja, míg feleségül veszi valami fiatal arisztokrata. Nem mintha nem akart volna férjhez menni — de addig nem, amíg az örökségén kívül valami mást is fel nem tud mutatni. A saját erejéből akart elérni valamit, hogy ne csak azzal szolgálja a Birodalmat, hogy fiakat szül neki, akik aztán elesnek majd a harctéren.

A legnagyobb meglepetésére a nagybátyja tökéletesen egyetértett vele. Ha Sally nemcsak a pszichológiai tanulmányai alapján ismerte volna az embereket, akkor rájöhetett volna, miért. Benjamin Bright Fowler, apja öccse semmit sem örökölt, csak a saját kitartásának és képességeinek köszönhette, hogy a Parlament elnöke lett. Mivel saját gyereke nem volt, bátyja egyetlen életben maradt utódját saját lányaként kezelte, és épp elég olyan fiatal lányt látott már, akiket csak a rokonaik meg a rokonaik vagyona érdekelt. Sally és egy évfolyamtársa Sally szolgálóinak, Adamnek és Annie-nek a társaságában indult el a Spártáról a külső tartományok felé, a Flotta által szinte hetente felfedezett primitív kultúrák tanulmányozására. Egyes bolygókon már több mint háromszáz éve nem szállt le egyetlen űrhajó sem, s a háborúk során a népességük visszasüllyedt a vademberi sorba.

Egy primitív gyarmatvilág felé tartottak, csak átszállni álltak meg új Chicagóban, mikor kitört a lázadás. Sally barátnője, Dorothy épp a városon kívül volt aznap, és soha

37

többé nem került elő. A Közbiztonsági Tanács gárdistái kirángatták Sallyt a lakosztályából, elvették az értékeit, majd belökték a fogolytáborba.

Az első napokban a tábor még elviselhető volt. A birodalmi nemesség, civil szolgáik és a korábbi birodalmi katonák biztonságosabbá tették új Chicago utcáinál. Azonban nap mint nap újabb és újabb arisztokratákat vagy kormányhivatalnokokat vittek el, hogy soha többé ne kerüljenek elő, s ezzel párhuzamosan közönséges bűnözők érkeztek a helyükre. Adam és Annie valahogy megtalálták Sallyt, és szerencséjükre a sátruk többi lakója is a birodalmi polgárok, nem pedig a bűnözők közül került ki. A város Langston-erőterének végtelen fekete ege alatt Sally túlélte a fogolytábor első napjait, aztán heteit, végül hónapjait.

Először olyan volt az egész, mint egy kaland — ijesztő, kellemetlen, de semmi rosszabb. Aztán elkezdték csökkenteni a fejadagokat, majd ismét és ismét. A foglyok éhezni kezdtek. Végül már a rend utolsó nyomai is eltűntek. Az egészségügyi előírásokat senki sem tartatta be. A csonttá soványodott holttestek napokig hevertek a kapu mellett, mielőtt a halottszállítók értük jöttek volna.

A kalandból véget nem érő rémálom lett. Sally neve is feltűnt a kapun: a Közbiztonsági Tanács maga elé rendelte. Fogolytársai megesküdtek, hogy Sally Fowler halott, s mivel az őrök szinte sohasem tették a lábukat a tábor területére, a lány megmenekült attól a végzettől, ami a többi nemesi család tagjaira várt.

A körülmények romlásával Sally valamilyen új belső erőre bukkant magában. Megpróbált példát mutatni a többieknek a sátrukban. Úgy tekintettek rá, mint a vezérükre, Adamre pedig mint a jobbkezére. Amikor Sally sírt, mindenki megijedt. Ezért aztán a maga mindössze huszonkét szabványévével, kócos, sötét hajával, mocskos és szakadt ruhájával, koszos, kirepedezett kezével még csak be

38

sem húzódhatott egy sarokba, hogy jól kibőgje magát. Nem tehetett mást, el kellett viselnie a rémálmot.

Aztán megindultak a pletykák a fekete kupola feletti égen feltűnő birodalmi csatahajókról — és arról, hogy a foglyokat lemészárolják, mielőtt a hajók áttörhetnének. Sally csak mosolygott és úgy tett, mint aki nem hiszi el, hogy ez megtörténhet. Úgy tett? Nem kellett úgy tennie — a rémálom nem lehet valóság.

És egyszer csak áttörtek az űrgárdisták. Egy magas, vérrel borított férfi vezette őket. A modora az Udvar neveltetéséről árulkodott, egyik karját melle előtt felkötötte. A rémálom véget ért, és Sally várta, hogy felébredjen. Kiszabadítói megmosdatták, megetették, felöltöztették — miért nem ébred már fel? A lelkét mintha durva vászonba csomagolták volna.

A gyorsulás ránehezedett a mellkasára. A kabin árnyékai borotvaélesek voltak. Az új chicagói újoncok fecsegve az ablakokhoz tódultak. Már biztos az űrben vannak. Adam és Annie azonban aggódó tekintettel bámult rá. Kövéren érkeztek új Chicagóba, most pedig szinte lógott az arcukon a bőr. És mégis, mintha egészségesebben vészelték volna át az ostromot, mint Sally.

Bárcsak tudnék sírni, gondolta a lány. Sírnom kellene. Dorothyért. Egész idő alatt arra vártam, hogy szóljanak: megtalálták Dorothyt. De nem. Dorothy eltűnt az álomból.

A hangszóróban mondott valamit egy gépies hang. Meg sem próbált odafigyelni rá.

Aztán a súly felemelkedett róla, és ő lebegni kezdett. Lebegni. Tényleg hagyják elmenni? Egy hirtelen mozdulattal odafordult az ablakhoz. Az új

Chicago úgy ragyogott, mint bármelyik Föld-típusú bolygó, egyedi mintázatát már nem lehetett kivenni. Csillogó óceánok és szárazföldek, a kék összes árnyalata elkenődve a

39

felhők fehérjében. Egyre kisebb lett. Miközben egyre távolodtak, Sally kifelé bámult az ablakon, hogy ne láthassák az arcát. Az arcát, és azt a vadállati vicsorgást. Egy pillanatig úgy érezte, hogy legszívesebben az izzó magmáig romboltatná az új Chicagót.

A szemle után Rod istentiszteletet tartott a hangárfedélzeten. Épp befejezték az utolsó himnuszt, mikor az őrségben lévő kadét jelentette, hogy az utasok megérkeztek a fedélzetre. Blaine összeráncolt homlokkal figyelte, ahogy a legénység visszasiet a munkájához. Addig nincsenek szabad vasárnapok, amíg a hajót teljesen rendbe nem szedték, akármit is mondanak a hagyományok a bolygó körüli pályán töltött ünnepnapokról. Blaine a fülét hegyezte, miközben az emberek elmentek mellette, próbálta elcsípni az elégedetlenség jeleit. De csak a szokásos társalgást hallotta, no meg némi morgolódást, amire számított is.

— Rendben, azt tudom, hogy mi az a szálka — mondta Stoker Jackson egy társának. — Azt is értem, hogy kerülhet egy szálka a szemembe. De az Isten szerelmére, hogy kerülhetne oda egy gerenda? Most mondd meg nekem, hogy kerülhet az ember szemébe egy gerenda úgy, hogy ráadásul még észre sem veszi? Ennek így semmi értelme.

— Tökéletesen igazad van. Egyébként mi az a gerenda? — Hogyhogy mi az a gerenda? Ja, hogy te a Tabletopról

származol, mi? Nos, a gerenda az egy kivágott fatörzs… fatörzs. Egy kivágott fa. A fa, az pedig egy nagy, hatalmas…

A hangok elhalkultak. Blaine gyorsan visszatért a hidra. Ha Sally Fowler lett volna az egyedüli utas, akkor boldogan üdvözölte volna a hangárfedélzeten, Buryvel viszont azonnal tisztázni akarta a kapcsolatukat. Nem lenne jó, ha azt hinné, hogy Őfelsége egyik hadihajójának a kapitánya a kezét-lábát törve siet az üdvözlésére.

40

Rod a hídon állva figyelte a képernyőket, ahogy a trapéz alakú felszállóegység egyeztette a sebességét a hajóéval, majd belebegett a MacArthur hatalmas, négyszögletes hangárkapuján. A keze végig az interkom kapcsolója fölött lebegett. Ez a manőver a veszélyesebbek közé tartozott.

Az utasokat Whitbread kadét fogadta. Bury volt az első, őt követte egy alacsony, sötét férfi, akinek a bemutatására a kereskedő nem fecsérelte az időt. Mindketten űrutazáshoz való ruhát viseltek: buggyos, bokában összeszűkülő nadrágot, övvel lefogott, cipzáras, és tépőzáras zsebű tunikát. Bury dühösnek látszott. A szolgáját szidta, és Whitbread gondosan rögzítette minden szavát, hogy később majd átfuttassa őket a hajó számítógépén. A kadét előreküldte a kereskedőt egy altiszttel, Miss Fowlert azonban megvárta. Fényképekről ismerte már a hölgyet.

Buryt a káplán, Sallyt az első tiszt kabinjában helyezték el. A lány elméletileg azért kapta a legnagyobb lakóhelyiséget, mert meg kellett azt osztania Annie-vel, a szolgálójával. A férfiakat el lehet szállásolni a legénységi körletekben, de egy nő még akkor sem keveredhet a matrózok közé, ha olyan öreg, mint Annie. A hosszú ideje úton lévő űrjáróknak néha fura elképzeléseik lesznek a szépségről. Egy szenátor unokahúgát sohasem mernék zaklatni, a szobalánya azonban teljesen más lapra tartozna. Volt ráció a dologban, arról pedig senki sem tehetett, hogy az első tiszt kabinja épp a kapitányé mellett helyezkedett el, a kápláné viszont egy szinttel lejjebb és három szakasszal előrébb.

— Utasok a fedélzeten, uram — jelentette Whitbread kadét.

— Rendben. Mindenki kényelmesen elhelyezkedett? — Nos, Miss Fowler igen, uram. A kereskedőnek Allot

altiszt mutatta meg a kabinját…

41

— Helyes — ült le Blaine a parancsnoki ülésbe. Lady Sandra — nem is, ha jól emlékszik, a lány jobb szerette a Sallyt — elég rosszul nézett ki, mikor a fogolytáborban rátalált. Whitbread szavai alapján mintha egy kicsit összeszedte volna már magát. Rod legszívesebben elbujdokolt volna, mikor felismerte a lányt, ahogy előjött a tábor egyik sátrából. Blaine-t tetőtől talpig vér és mocsok borította — és akkor a lány közelebb lépett. Úgy mozgott, mint egy udvarhölgy, de sovány volt, kiéhezett, a szeme alatt pedig hatalmas fekete karikák éktelenkedtek. És azok a szemek! Kifejezéstelenek. Nos, azóta két hete volt arra, hogy összeszedje magát, és most örökre megszabadulhat új Chicagótól.

— Feltételezem, a gyorsulási kamrákat is meg fogja mutatni Miss Fowlernek — nézett Rod a kadétra.

— Igen, uram — felelte Whitbread. És néhány súlytalansági figurát is, tette hozzá gondolatban.

Blaine meglepetten mérte végig a kadétot. Pontosan tudta, mi jár a fejében. Hát, reménykedjen csak, de a rangnak megvannak a maga kiváltságai. Mellesleg, tízéves kora óta ismerte a lányt.

— Hívás a kormányzótól — jelentette az ügyeletes tiszt. — Helló, Blaine! — csendülte fel Cziller vidám, gondtalan

hangja. — Készen áll az indulásra? — A flottaparancsnok hanyagul elvetve magát üldögélt egy karosszékben, s közben hatalmas, hírhedten büdös pipájából pöfékelt.

— Igen, uram. — Rod belekezdett volna valami másba is, de inkább lenyelte a mondatot.

— Rendben elhelyezkedtek az utasai? — Rod meg mert volna esküdni rá, hogy korábbi kapitánya magában remekül szórakozik rajta.

— Igen, uram. — És a legénysége? Nincs panasz rájuk?

42

— Átkozottul jól tudja… Minden rendben lesz, uram. — Blaine visszafojtotta feltörni készülő haragját. Nehéz volt Czillerre haragudni azok után, hogy neki adta a hajót, de a fenébe is! — Nincs túl nagy zsúfoltság, de menni fog a dolog.

— Ide figyeljen, Blaine, én sem szórakozásból fosztottam ki! Egyszerűen nincs elég emberünk a kormányzáshoz idelent, és kettőnk közül maga pótolhatja hamarabb a legénységét. Én is küldtem magának húsz újoncot. Fiatal helybeliek, akik azt hiszik, hogy tetszeni fog nekik a világűr. A pokolba, a végén még igazuk is lehet. Nekem tetszett.

Zöldfülűek, akik nem tudnak semmit, és mindent meg kell majd mutatni nekik. De erről majd gondoskodnak az altisztek. Húsz ember azért már valami. Rod kezdte magát jobban érezni.

— És visszakap két szakasz űrgárdistát is — lobogtatta a papírjait Cziller —, bár kétlem, hogy az új Skócián bárki ellen harcolnia kellene.

— Igenis, uram. Köszönöm, hogy Whitbread és Staley nálam maradhatott. — E kettő kivételével Cziller és Plehanov az összes kadétot leparancsolta a fedélzetről, sőt a jobb altisztek nagy részét is. A legjobbakat azonban itt hagyták neki. Ők pedig elegen lesznek a folytatáshoz. A hajó élt, bár a szállásai alapján úgy nézett ki, mint ami csatát vesztett.

— Nincs mit. Nagyon jó hajó a magáé, Blaine. Az Admiralitás valószínűleg nem hagyja majd, hogy megtartsa, de még szerencséje is lehet. Nekem egy egész bolygót kell puszta kézzel kormányoznom. Még pénzünk sincs! Csak ez a köztársasági bankó! A lázadók begyűjtötték az összes birodalmi koronát, és papírpénzt nyomtak helyettük. Honnan a fenéből fogunk igazi pénzt szerezni?

— Értem, uram. — A hajó kapitányaként Blaine elméletileg egy rangban áll Czillerrel. A tiszteletbeli admirálisi kinevezést csak figyelmességből kapta meg, hogy

43

a nála idősebb kapitányok is kényelmetlen érzések nélkül fogadhassák el a parancsait. Blaine előléptetését azonban még jóvá kellett hagynia egy bizottságnak, és elég fiatal volt még ahhoz, hogy ne teljes nyugalommal várja a döntésüket. Lehet, hogy hat hét múlva megint első tiszt lesz.

— Még valami — mondta Cziller. — Azt mondtam, nincs pénz a bolygón, de ez nem teljesen igaz. Van itt néhány nagyon gazdag ember. Az egyikük Jonas Stone, az áruló, aki beengedte az űrgárdistákat a városba. Azt mondja, el tudta rejteni a pénzét a lázadók elől. És tulajdonképpen miért is ne tudta volna? Hiszen közéjük tartozott. De találtunk egy holtrészeg közönséges bányászt is, akinél egy vagyon volt birodalmi koronában. Nem akarja elárulni, kitől kapta a pénzt, de mi úgy véljük, Burytől.

— Igen, uram. — Úgyhogy tartsa a szemét Őexcellenciáján. Rendben, a

parancsai és az újoncai egy órán belül fent lesznek — pillantott Cziller a számítógépére. — Legyen negyvenhárom perc. Amint felértek, indulhat. — Cziller eltette a számítógépet, és a pipáját kezdte szurkálni. — Adja át az üdvözletemet MacPershonnak a dokkban, és egy dolgot véssen az eszébe: ha nem halad a munka a hajón, márpedig nem fog, akkor ne küldözgessen jelentéseket az admirálisnak. MacPershon attól csak dühbe gurul. Ami pedig nem jó. Inkább hívja meg Jamie-t a kabinjába egy scotchra. Annyit úgysem tud majd vedelni, mint ő, viszont ha megpróbál lépést tartani vele, azt lassabban fogja kiheverni, mint egy jelentés megírását.

— Igen, uram — felelte Rod habozva. Hirtelen rájött, milyen felkészületlen még a MacArthur irányítására. A technikai dolgokhoz talán még Czillernél is jobban értett, de az az ezernyi apró trükk, amit csak a saját bőrén tanulhat meg az ember…

44

Cziller mintha csak a gondolataiban olvasott volna. A beosztottjai gyanították, hogy gyakran valóban ezt is teszi. — Nyugalom, kapitány. Nem fogják leváltani, míg el nem ér a Fővárosba, addig pedig rengeteg ideje lesz az Öreg Mac fedélzetén. És a bizottság döntésén sem érdemes rágódnia. Semmi haszna nem lesz belőle. — Cziller beleszívott a hatalmas pipába, és kiengedett egy kövér füstfelhőt a száján. — Rengeteg dolga lehet, úgyhogy nem tartom fel tovább. Ha odaért új Skóciába, ne felejtsen el vetni egy pillantást a Sötét Foltra. Kevés hozzá fogható látvány van a galaxisban. Egyesek Isten Arcának nevezik. — Azzal Cziller arca eltűnt, csak féloldalas vigyorának utóképe maradt még egy darabig a monitoron.

45

3 A díszvacsora

A MacArthur egy szabvány gravitációs gyorsulással távolodott az új Chicagótól. A hajó személyzete a bolygó körüli pálya — mikor a hajótest tengely körüli forgása biztosítja a tömegvonzást — "a lefelé kifelé van" orientációjának a gyorsulás közbeni "a felfelé előre van"-ra való átállításán serénykedett. A kereskedőhajóktól eltérően, amik gyakran állandó sebességgel sodródva tették meg a belső bolygóktól az Alderson-ugrópontokig az utat, a hadihajók általában folyamatosan gyorsultak.

Két nappal az indulás után Blaine díszvacsorát rendezett. A személyzet elővette a terítőket, a gyertyatartókat, a

nehéz ezüsttálcákat és a metszett kristálypoharakat — fél tucat világ mesterembereinek alkotásait. Ez a kincs nem Blaine-é, hanem magáé a MacArthuré volt. A bútorokat leszerelték az oldalsó falakról és áthelyezték a hátsókra — kivéve a nagy asztalt, ami szilárdan az oldalfalakhoz volt rögzítve, s így csak pörgés közben lehetett használni.

A görbe ebédlőasztal egyébként is idegesítette Sally Fowlert. Két nappal korábban látta, mikor a MacArthur még pörgött és a külső falak alkották a hasonlóképpen görbe padlót. Blaine most észrevette megkönnyebbült arckifejezését, mikor a lány belépett az étkezőbe.

Burynél viszont a megkönnyebbülés hiányát figyelhette meg. A kereskedő nyájasan, fesztelenül viselkedett, láthatóan remekül érezte magát. Eltöltött már némi időt az űrben, vonta le a következtetést Blaine. Talán még többet is, mint ő maga.

46

Blaine hivatalosan most találkozott először az utasokkal. Az asztalfőnél ülve, a ragyogó fehér egyenruháikban az első fogást felszolgáló stewardokat figyelve elnyomott egy mosolyt. A MacArthur semmiben sem szűkölködött, csak ínyencségekben.

— Attól tartok, a vacsora nem fog felérni a berendezéssel — mondta Sallynek. — De azért igyekszünk kitenni magunkért. — Kelley és a stewardok egész délután a főszakács altiszttel konzultáltak, Rod azonban nem fűzött vérmes reményeket tárgyalásuk végeredményéhez.

Természetesen volt mit enniük; a szokásos tengerészeti ételeket: bioplasztot, élesztősteaket, új washingtoni kukoricát. Blaine új Chicagóban nem tudta feltölteni a saját kabinja készleteit, a korábbi csemegéi pedig megsemmisültek a lázadók bolygóvédelmi rendszere elleni küzdelemben. Cziller kapitány természetesen magával vitte a saját különlegességeit. Sőt sikerült megfosztani a hajót a főszakácstól és a kapitány külön szakácsaként dolgozó hármas számú lövegkezelőtől is.

Behozták az első fogást egy hatalmas tálcán, melynek nehéz fedője úgy nézett ki, mintha vert aranyból készült volna. Az alsó peremén aranysárkányok kergették egymást körbe-körbe, felettük pedig a Ji King szerencsehozó hexagramjai lebegtek. A Xanadun készült tál a MacArthur egyik legféltettebb kincsének számított. Kelley lövész Blaine mögött állt, fenséges fehér egyenruhájában és vörös derékövében a tökéletes udvarmestert testesítette meg. Nehéz lett volna benne felismerni azt a férfit, akinek a hangjára elsápadnak az újoncok, s azt az őrmestert, aki a MacArthur űrgárdistáit rohamra vezette a lázadók ellen. Kelley láthatóan begyakorolt mozdulattal emelte fel a tál tetejét.

— Hiszen ez csodálatos! — kiáltott fel Sally. Ha csak udvarias akart lenni, akkor remekül sikerült neki, és

47

Kelleyről sugárzott az öröm. A tálcán a MacArthur és a fekete kupola aprólékosan kidolgozott, sült tésztából készült mása feküdt. A műalkotás a Birodalmi Palotában sem vallott volna szégyent. A többi fogás is hasonló fedeles tálcákon került tálalásra, úgyhogy ha élesztősteaket vagy valamilyen más hétköznapi eledelt rejtettek is, ez semmit sem vont le a vacsora fényéből. Rodnak sikerült elfeledkeznie aggodalmairól, és élvezni a társalgást.

— És most mihez fog kezdeni, hölgyem? — kérdezte Sinclair. — Járt már új Skóciában?

— Nem, eredetileg szakmai kutatóútra indultam, Sinclair parancsnok. Nem lett volna túl hízelgő a szülőbolygója számára, ha most látogatom meg, nem? — Sally mosolygott, a szemében azonban fényévnyi mélységű űr tátongott.

— Má' mér ne lett vóna hízelgő? Nincs olyan hely a Birodalomban, ami ne érezné magát megtisztelve az ön jelenlététől.

— Köszönöm, de én antropológus vagyok, és primitív kultúrákkal foglalkozom. Új Skócia pedig aligha nevezhető annak — biztosította a főgépészt. Az akcentusa felkeltette a szakmai érdeklődését. Vajon tényleg így beszélnek új Skóciában? Olyan ez a Sinclair, mintha valami Birodalom előtti regényből lépett volna ki. Mindezt azonban csak nagyon tapintatosan, Sinclair tekintetét kerülve gondolta végig. Érezte a főgépészből áradó nemzeti büszkeséget.

— Remek válasz! — tapsolta meg Bury. — Mostanában mintha egyre több antropológust lehetne látni. Ez egy új szakma?

— Igen. Sajnos, csak mostanában kezd megszaporodni a számunk. Oly sok jó és szép dolgot elpusztítottunk azokon a helyeken, amiket visszatérítettünk a Birodalom kebelére! Remélem, soha többé nem követjük el ezt a hibát.

— Azt hiszem, mindenképpen sokkot okoz — szólt közbe Blaine —, amikor egy bolygót tetszik, nem tetszik,

48

figyelmeztetés nélkül bekebelez a Birodalom — még akkor is, ha nem volt más problémájuk. Lehet, hogy jobb lett volna, ha az új Chicagón maradsz. Cziller kapitány arról panaszkodott, hogy alig tudja kormányozni azt a bolygót.

— Nem tudtam volna ott maradni. — Sally komoran meredt a tányérjára, aztán egy kényszeredett mosollyal felnézett. — Alapszabály, hogy szimpátiát kell éreznünk az iránt a nép iránt, amelyet tanulmányozunk. Én viszont gyűlölöm azt a helyet! — tette hozzá halálos komolysággal. Jó érzés volt kimondani. Még a gyűlölet is jobb érzést keltett benne, mint… az üresség.

— Hát igen — bólogatott Sinclair. — Bárki meggyűlölné, ha egypár hónapot fogolytáborban kellene töltenie rajta.

— Még annál is rosszabb, parancsnok. Eltűnt Dorothy is, a barátnőm, akivel útnak indultam. Egyszerűen csak… eltűnt. — A beálló, hosszúra nyúlt csendtől Sally zavarba jött. — Kérem, ne hagyják, hogy elrontsam ezt a remek estét!

Blaine lázasan kutatott az agyában valamilyen kellemesebb téma után, mikor Whitbread feldobta neki a labdát. Blaine először csak annyit látott, hogy a fiatal kadét valamit csinál az asztal alatt — de mit? A terítőt ráncigálta, a szilárdságát méregette. Korábban pedig a kristályokat vette alaposan szemügyre. — Igen, Mr. Whitbread — szólította meg Rod. — Nagyon erős.

Whitbread elvörösödve nézett fel, Blaine azonban nem akarta zavarba hozni a fiút. — A terítő, az ezüstnemű, a tányérok, a tálcák, a kristályok — mindennek nagyon tartósnak kell lenni — intézte most már az egész társasághoz a szavait. — A puszta üveg egyetlen csatát sem bírna ki. Ez a kristály azonban teljesen más. Egy első birodalombeli leszállóegység szélvédőjéből metszették. Sajnos, ma már nem tudunk ilyen anyagokat előállítani. A terítő sem vászonból készült, hanem szintetikus szálakból, és szintén az Első Birodalom idejéből való. A tálcák fedői vert aranyból

49

készültek, a rajtuk lévő figurákat galvanizációs eljárással felhordott kristályvas alkotja.

— Először a kristályra figyeltem fel — mondta Whitbread félénken.

— Akárcsak én, pár évvel ezelőtt — mosolygott rá Blaine a kadétokra. Tisztek voltak ugyan, de tizenéves fiúk is, és Rod élénken emlékezett még a kadétszálláson töltött éveire. Közben folyamatosan érkeztek a fogások, s az asztal körül megindult a laikusok kedvéért egyszerűre fogott szakmai beszélgetés, míg Kelley levezényelte a vacsorát. Az asztalon végül csak a kávék és a borok maradtak.

— Kadét urak! — szólalt meg Blaine hivatalos hangon. A Staleynél három héttel fiatalabb Whitbread felemelte a

poharát. — Kapitány, hölgyem! Ő Császári Felségére! — A tisztek az első poharat az uralkodóra ürítették, ahogy az már kétezer éve szokás volt a Flottán belül.

— Ugye megengedi majd, hogy körülvezessem a szülőbolygómon? — kérdezte Sinclair izgatottan Sallytől.

— Köszönöm, de nem tudom, mennyi időt fogunk ott tölteni — nézett a lány kérdően Blaine-re.

— Én sem. Teljes nagyjavításra van szükségünk, és hogy az meddig tart, azt csak a dokk tudná megmondani.

— Nos, ha nem túl sokáig, akkor önökkel maradok. Mondja, parancsnok, sűrű a közlekedés új Skócia és a Főváros között?

— Sűrűbb, mint a Sötét Fótnak ezen az ódalán lévő világok legtöbbjérül, de ezzel még nem mondtam sokat. Néhány, az utasoknak elég kényelmetlen hajó. Mr. Bury talán többet tud erről; az ő hajói rendszeresen érintik új Skóciát..

— De, mint ahogy említette, nem azért, hogy utasokat vegyenek föl. Tudják, a mi üzletünk a csillagközi kereskedelem szétzúzása. — A társaság értetlenül bámult Buryre. — A Birodalmi Autonetics — folytatta a kereskedő

50

— automata gyárakat szállít. Ha valamit olcsóbban elő tudunk állítani egy bolygón, mint ahogy valaki más importálni tudná, akkor felépítünk egy gyárat. A legfőbb vetélytársaink a kereskedőbárkák.

Bury töltött magának még egy pohár bort, szándékosan abból, amiről Blaine azt mondta, hogy fogyóban van. (Akkor biztos jó; egyébként nemigen zavarná a fogyása a kapitányt.) — Ezért voltam az új Chicagón is a lázadás kitörésekor.

Sinclair és Sally Fowler bólintása; Blaine túl merev tartása és túl semmitmondó arckifejezése; és az, ahogy Whitbread oldalba bökte Staleyt — Várj, amíg szólok —, mindent elárult Burynek, amit csak tudni akart. Gyanakodnak rá, de semmi bizonyítékuk, semmi hivatalos vád. — Bámulatba ejt az elhivatottsága — fordult Sally felé, mielőtt a csend kezdett volna túl hosszúra nyúlni. — Beszéljen még nekünk a munkájáról, kérem! Sok primitív világot látott?

— Egyet sem — ismerte el a lány bánatosan. — Csak a könyvekből ismerem őket. El akartunk menni a Harlequinre, de a lázadás… — Hirtelen elhallgatott.

— Én jártam egyszer a Makassaron — vette át a szót gyorsan Blaine. A lány azonnal felélénkült. — Arról egy egész fejezet szólt. Tényleg annyira primitív?

— Igen, tényleg. Először is, nem túl nagy a kolónia. A Szecessziós Háború során teljesen lerombolták az ipari létesítményeit, s ezt követően négyszáz évig senki sem szállt le a bolygón. Amikor ott jártunk, a vaskori kultúra virágzott. Kardok. Páncélok. Fából épült vitorlás tengerjáró hajók.

— De milyenek voltak az emberek? — kérdezte Sally mohón. — Hogyan éltek?

— Csak egypár napot töltöttem ott — vont vállat zavartan Rod. — Még arra sem volt elég, hogy ráérezzek annak a világnak a sajátosságára. Évekkel ezelőtt történt, annyi idős lehettem, mint Staley most. Jóformán csak arra emlékszem,

51

hogy próbáltam egy jó fogadót találni. — Végül is, akarta hozzátenni, én nem vagyok antropológus.

A társalgás tovább folyt. Rod kezdett fáradni, már alig várta az alkalmat, hogy udvariasan véget vethessen a vacsorának. A többiek azonban mintha a székeikbe nőttek volna.

— Ön, hölgyem, a kulturális evolúciót tanulmányozza — mondta épp Sinclair komolyan —, és ez valószínűleg bölcs dolog. De mi van a biológiai evolúcióval? Az Első Birodalom nagyon tágas volt, szinte mindennek jutott hely benne. Nem lehet, hogy valahol, a régi Birodalom valamelyik elfeledett zugában egyszer csak rátalálunk egy bolygóra, tele szuperemberekkel?

A két kadét hirtelen feszült lett. — Mit hozhat még az ember biológiai evolúciója, hölgyem? — kérdezte Bury.

— Nekünk azt tanították, hogy az intelligens lények evolúciója lehetetlenség — felelte a lány. — A társadalom megvédi a gyengébb tagjait. A civilizáció hajlamos azonnal tolókocsikat, szemüvegeket és hallókészüléket gyártani, amint megvannak hozzá az eszközei. Amikor egy társadalom háborúzni kezd, a férfiaknak általában az előtt kell egészségügyi vizsgálaton átesniük, mielőtt kockára tehetnék az életüket. Ez talán segít megnyerni a háborút — mosolyodott el —, de kevés teret hagy a legéletképesebb egyedek túlélésének.

— De tegyük fel — vetette fel Whitbread —, csak tegyük fel, hogy egy kultúra még a makassarinál is mélyebbre süllyed vissza. Mondjuk a teljes vademberi létbe: csak a bunkót és a tüzet ismeri. Ebben az esetben lennie kellene evolúciónak, nem?

A három pohár bor elfújta Sally komor hangulatát, és most szívesen vitatkozott szakmai kérdésekről. A nagybátyja gyakran mondogatta neki, hogy többet beszél, mint egy ifjú hölgytől ildomos lenne. Meg is próbálta visszafogni magát,

52

de a bor mindig ezt művelte vele — a bor és a készséges hallgatóság. A kiüresedetten eltöltött hetek után nagyon jólesett neki a változatosság.

— Természetesen — válaszolta. — De csak addig, amíg ki nem alakulna egy társadalom. A természetes kiválasztódás csak addig működik, amíg elég ember nem gyűlik össze ahhoz, hogy meg tudják védeni egymást a környezeti hatásoktól. Ez azonban túl hamar bekövetkezik ahhoz, hogy a biológiai evolúció számottevő legyen. Mr. Whitbread, van egy bolygó, aminek a lakosai rituális csecsemőgyilkosságokat követnek el. A vének megvizsgálják az újszülötteket, és megölik azokat, akik nem felelnek meg a tökéletességről alkotott elképzeléseiknek. Ez nem éppen evolúció, de így is el lehet érni valamit — eltekintve attól, hogy még ez a módszer sem képes elég sokáig fennmaradni.

— Az ember lovakat tenyészt. És kutyákat — jegyezte meg Rod.

— Igen. De ezekből nem lesznek új fajok. Soha. A társadalom pedig nem tud eléggé maradandó törvényeket alkotni ahhoz, hogy valódi változást idézzen elő az emberi fajban. Egymillió év múltán még mindig… Persze ott vannak a szuperemberek létrehozására tett tudatos kísérletek. Mint például a Szauron rendszerben.

Sinclair felmordult. — Azok a vadállatok! — fröcsögte. — Ők kezdték a Szecessziós Háborút, és rengeteget megöltek a mi fajtánkból! — Váratlanul elhallgatott, ahogy Whitbread kadét megköszörülte a torkát.

Sally vette át a szót. — Na, az a másik rendszer, amivel képtelen vagyok szimpatizálni! Bár most éppen hűségesek a Birodalomhoz… — Körülnézett. A többiek furcsa pillantásokat vetettek felé, Sinclair pedig épp egy borospohár mögé próbált elbújni. Horst Staley kadét arcát mintha kőből faragták volna.

— Mi a baj? — kérdezte Sally értetlenül.

53

Néma csönd. Végül Whitbread szólalt meg. — Mr. Staley a Szauron rendszerből származik, hölgyem.

— Én… én, bocsánatot kérek — vörösödött el Sally. — Azt hiszem, most aztán tényleg sikerült beletenyerelnem, igaz? Mr. Staley, én igazán…

— Ha a fiatal tisztjeim ennyi nyomást sem bírnak elviselni, akkor semmi keresnivalójuk nincs ezen a hajón — vágott a szavába Rod. — És nem te voltál az egyetlen, aki beletenyerelt — nézett jelentőségteljesen Sinclairre. — A Flottánál nem az alapján szokás megítélni valakit, hogy mit tett a szülőbolygója több száz évvel ezelőtt. — A fenébe. Ez túl fellengzősen hangzott. — Mit akartál mondani az evolúcióról?

— Ööö… szóval, az intelligens fajok előtt zárva áll ez az út — nyögte a lány. — A fajok azért fejlődnek, hogy megfeleljenek a környezet kihívásainak. Az intelligens lények viszont a környezetet alakítják át a saját szükségleteiknek megfelelően. Amint intelligenssé válik egy faj, elméletileg véget kell érnie az evolúciójának.

— Kár, hogy nem ismerünk más értelmes fajokat — jegyezte meg Blaine könnyedén. — Csak néhány képzeletbelit. — Elmesélt egy történetet egy valószínűtlenül intelligens polip és egy kentaur találkozásáról, amin mindenki jót nevetett. — Hát, kapitány, remek volt ez a vacsora! — mondta végül Bury.

— Igen. — Rod felállt, felkínálta a karját Sallynek, mire a többiek is talpra kászálódtak. A lány egy szót sem szólt, miközben a kapitány visszakísérte a kabinjáig, s az elválásukkor is csak néhány udvarias frázist sütött el. Rod visszament a hídra. Újabb javításokat kellett elmagyaráznia a hajó agyának.

54

4 A különleges parancs

A hipertérbeli utazás néha nagyon furcsa és zavarba ejtő tud lenni.

A csillagok közötti út megtételéhez szükséges idő mérhetetlenül lerövidül, mivel azonban az útvonal (vagy folyosó) két csillag .között mindig csak egyetlen kritikus egyenes mentén létezik (mely egyenes sohasem teljesen egyenes, de az egyszerűség kedvéért felfogható annak), továbbá mivel az útvonal végpontjai a napok és bolygók okozta tértorzulásoktól mindig messze helyezkednek el, ezért a hajók az utazás nagy részét azzal töltik, hogy megközelítsék a kiindulási ugrópontot, majd eltávolodjanak az érkezésitől.

Még bonyolultabbá teszi a helyzetet, hogy nem minden csillagot kötnek össze folyosók. A járatok az ekvipotenciális termonukleáris áramlatok mentén alakulnak ki, s ha azok útját keresztezi egy csillag vagy egy bolygó, akkor a folyosó nem jöhet létre. Az emberiség még nem térképezte fel az összes létező ugrópontot. Elég nehéz megtalálni őket.

A MacArthur utasainak rá kellett jönniük, hogy egy birodalmi hadihajó fedélzetén utazni nagyon hasonló ahhoz, mintha börtönbe lennének zárva. A legénységnek még szolgálaton kívül is rengeteg javítási és karbantartási feladata akadt. Az utasoknak be kellett érniük egymás társaságával és annyi közösségi élettel, amennyit a Flotta rutinja megengedett. A luxusjáratok szórakoztatóeszközeinek természetesen nem jutott hely egy hadihajó fedélzetén.

55

Egyszóval az utazás igen unalmas volt. Mire a MacArthur felkészült az utolsó ugrásra, az utasok úgy várták a megérkezést új Kaledóniába, mintha börtönből szabadulnának.

ÚJ KALEDÓNIA: Csillagrendszer a Sötét Folt mögött, F8-as napját "Murcheson A' néven vették nyilvántartásba. A nap testvérpárja, a "Murcheson B" nem része az Új Kaledónia rendszernek, A Murcheson A körül hat bolygó kering öt pályán: négy belső planéta, ezeket követi egy viszonylag széles üres sáv egy még ki nem alakult bolygó törmelékével, majd két külső világ trójai felállásban. A négy belső bolygó nevei a Calnak, Öreg Calnak vagy egyszerűen Napnak nevezett központi csillag felől számolva: Conchobar, Új Írország, új Skócia és Fomor. A két középső, lakott bolygót még az Első Birodalom tudósai terraformálták Jasper Murcheson vezetésével, aki IV Sándor rokonaként meggyőzte a Tanácsot arról, hogy az új Kaledónia rendszer a legmegfelelőbb hely egy birodalmi egyetem megalapítására. Ma már köztudott, hogy Murcheson elsősorban egy lakott bolygót szeretett volna a Murcheson Szeme néven elhíresült vörös szuperóriás közelében, s mivel az új Írország éghajlatát nem találta kielégítőnek, követelésére az új Skóciát is terraformálták.

A Fomor egy viszonylag kis bolygó, gyér légkörrel és nagyon kevés figyelemre méltó vonással. Ugyanakkor számos gombafaj található rajta, melyek biológiai rokonságban állnak a Sötét Folton túli területek más világain talált gombafajtákkal. Mivel ezek a gombafajok az új Kaledónia rendszer egyetlen őshonos életformái, a Fomorra kerülésük módja felett végtelen tudományos vita keletkezett a Birodalmi Xenobiológiai Társaság folyóiratainak hasábjain.

56

A két külső bolygó ugyanazon a pályán kering, a nevük Dagda és Mider — összhangban a rendszer kelta mitológiából merítő névadásával. A Dagda egy gázóriás, s a Birodalom üzemanyag-állomásokat tart fent a két holdján, az Anguson és a Brigiten. A Brigit a Flotta bázisa, kereskedőhajók csak engedéllyel közelíthetik meg.

A Midet egy hideg fémgömb. Kiterjedt bányászat folyik rajta, és emellett rengeteg fejfájást okoz a kozmológusoknak, mivel a keletkezésének a körülményei a bolygók születéséről alkotott két uralkodó — és versengő — elmélet egyikével sem hozható összhangba.

Az Új Skócia és az Új Írország, a rendszer két lakott bolygójának a légköre felfedezésükkor vízpárából és metánból állt. Hatalmas méretű biológiai csomagok változtatták őket lakható világgá — hatalmas költségek árán. A folyamat vége felé Murcheson elvesztette a befolyását a tanácsban, de addigra már olyan elképzelhetetlen összegeket fektettek be, hogy mégis befejezték a projektet. A kupolavárosokba szorult kolóniákból nem egészen száz év alatt oxigéndús légkörrel rendelkező bolygók lettek, s helyet kaptak az Első Birodalom legdicsőbb alkotásai között.

A Szecessziós Háború alatt mindkét világ elveszítette népessége egy jelentős részét. Az Új Írország a lázadó erőkhöz csatlakozott, míg az új Skócia makacsul hűséges maradt a Birodalomhoz. Miután a csillagközi űrutazás megszűnt a Sötét Folton túli területeken, az Új Skócia egészen a Második Birodalom hajóinak feltűnéséig folytatta a küzdelmet. Ennek következtében válhatott a Sötét Folton túli területek fővárosává.

A MacArthur megremegett, és a Dagda pályáján túl visszazuhant a létezésbe. A legénység még hosszú

57

másodpercekig ült kavargó fejjel hipertéri kabinjaiban, próbálva túljutni az ugrást követő zavart elmeállapoton.

Hogy miért okozott ilyen kellemetlenségeket a hipertérbeli utazás? A Sigismundi Birodalmi Egyetem fizikusainak egyik fele szerint azért, mert az ugrás nem zéró idő alatt megy végbe, hanem végtelen idő alatt, és ez okozza az emberek rosszullétét és a számítógépek időleges működési zavarait. Más elméletek szerint az ugrás kinyújtja vagy összezsugorítja a helyi teret, ezzel zavarja meg a szerves és szervetlen agyakat; vagy esetleg nem egyszerre bukkan elő a hajók összes része; vagy a lendület és a tömeg szubatomi szinten változik meg az ugrás után. Senki sem tud semmi biztosat, a rosszullétek azonban nagyon is valósak.

— Kormányos! — nyögte ki Blaine nagy nehezen. A szeme csak lassan tudott a híd képernyőire fókuszálni.

— Igen, uram! — A hang tompán és kifejezéstelenül csengett, de a kormányos automatikusan válaszolt.

— Álljon rá a Dagda felé vezető pályára, és indítsa el a hajót!

— Igen, uram. A hipertérbeli utazás hajnalán a hajók számítógépei a megérkezés után azonnal gyorsítani próbáltak. Nem tartott sokáig rájönni, hogy a számítógépek még az embereknél is jobban összezavarodnak az ugrás után. Most már minden automata berendezést kikapcsoltak az utazás idejére. Blaine képernyőjén sorra villantak fel a fények, ahogy a legénység lassan újra működésbe hozta a MacArthurt és ellenőrizte a rendszereit.

— A Brigiten fogunk leszállni, Mr. Renner — folytatta Blaine. — Egyeztesse a sebességünket. Mr. Staley, segítsen a vitorlamesternek.

— Értettem, uram. — A hídon kezdett ismét megindulni az élet. A legénység tagjai megremegtek, és újra elfoglalták a helyüket. A gyorsulás és a gravitáció visszatérte után a stewardok kávét hoztak. A katonák elhagyták a hipertéri

58

kabinokat, és elfoglalták a szolgálati helyüket, miközben a MacArthur mesterséges szemei ellenség után kutatva pásztázták az űrt. A vészjelző táblán csupa zöld fény világított, ahogy az egyes egységek mind sikeres utazásról számoltak be.

Blaine elégedetten bólintott és belekortyolt a kávéjába. Mindig ilyen volt az ugrás, és bár már több százszor átment rajta, még mindig megérezte. Volt valami alapvetően rossz a hipertérugrásban, valami, ami megbolondította az érzékszerveket, valami, amit az ember tudattalanja nem tudott feldolgozni. A szolgálat szabályai átsegítették a legénységet — hiszen ezek is inkább valami alacsonyabb rendű, nem pedig intellektuálisabb szinteken rögzültek.

— Mr. Whitbread, üdvözölje a Forgalomirányítást, és jelentkezzen be a Flotta új Skócia-i Főhadiszállásán. Vegye át Staleytől a sebességünket és a pályaadatainkat, majd értesítse a Brigitet, hogy jövünk. Tudassa a Flottával is az úti célunkat.

— Igenis, uram. Kimenő üzenet tíz perc múlva, uram? — Rendben, kadét. Whitbread kikászálódott a kapitányé mögött álló

üléséből, és odabotorkált a kormányálláshoz. — Tíz perc múlva szükségem lesz a hajtóművek összes teljesítményére egy üzenet elküldéséhez, Horst. — Azzal kiment a hídról, láthatólag kezdte hamar összeszedni magát. A fiataloknak könnyen ment — ezért is szolgáltak olyan sokan a Flotta hajóin.

— FIGYELEM! — jelentette be Staley. A hangja végigvisszhangzott a hajón. — FIGYELEM! TÍZ PERC MÚLVA A GYORSULÁS MEGSZŰNIK. TÍZ PERC MÚLVA SZABADESÉS. IDŐTARTAM: NÉHÁNY MÁSODPERC.

— De miért? — hallotta Blaine. Felnézett, és Sally Fowlert pillantotta meg a híd bejáratánál. Az ajánlata, hogy az utasok a vészhelyzetek kivételével bármikor feljöhetnek a hídra,

59

remekül bevált: szinte sohasem sikerült egyedül maradnia egypár percre. — Miért kell ilyen hamar szabadesésbe átmenni? — kérdezte a lány.

— Szükségünk van a hajtóművek energiájára egy üzenet elküldéséhez — felelte Blaine. — Ebből a távolságból a teljesítményük nagy részét elhasználja a mézersugár létrehozása. Szükség esetén persze túlterhelhetnénk a generátorokat, de általánosan bevett szokás, hogy ha nem sietünk, akkor így küldjük el az üzeneteket.

— Aha — ült le Sally Whitbread megüresedett ülésébe. Rod megpördült a saját székével, hogy szembenézhessen vele, s közben ismét azt kívánta magában, hogy tervezne már valaki egy olyan súlytalanságbeli öltözéket a nők számára, ami nem takar el ilyen sokat a lábukból. Vagy legalább jönnének megint divatba a rövidnadrágok. A szoknyák mostanság a lábszár alá értek a Spártán, a tartományok pedig mindig a Fővárost majmolták. Az űrutazásokra a divattervezők nadrágokat kreáltak, amik persze elég kényelmesek, de ugyanakkor sajnos bővek is…

— Mikor érkezünk meg az új Skóciára? — kérdezte a lány.

— Az attól függ, hogy meddig időzünk a Dagdán. Sinclair a hajótesten is szeretne elvégezni néhány javítást, amíg mi idebent kitakarítunk egy kicsit. — Rod elővette a zsebszámítógépét, és sebesen jegyzetelni kezdett a hozzákapcsolt íróvesszővel. — Nézzük csak, most körülbelül másfélmilliárd kilométerre vagyunk az Új Skóciától, azaz körülbelül… száz óra a gyorsulási szakasz. Még kétszáz óra az utazás, és ehhez még hozzá kell venni a Dagdán töltendő időt. És persze a Dagdára is el kell jutni. De az nincs olyan messze, mindössze húsz óra.

— Tehát legalább néhány hét — állapította meg Sally. — Azt hittem, hogy amint ideérünk… — Elhallgatott és felnevetett. — De hülye vagyok! Miért nem találnak már ki

60

valamit, amivel a bolygók között is lehetne ugrani? Olyan nevetséges, hogy egyetlen pillanat alatt megteszünk öt fényévet, aztán meg hetekbe telik, míg elérünk az új Skóciáig!

— Ilyen hamar ránk untál? Pedig a helyzet még annál is rosszabb, mint hiszed. Az ugrás megtételéhez a hidrogénkészletünknek csak egy jelentéktelen részére van szükségünk… Na jó, nem jelentéktelen, de ahhoz képest nem sok, amennyit az új Skóciáig el kell égetnünk. Annyi üzemanyagom sincs, amivel akár egy évig kihúznám, egy ugráshoz viszont ez is több mint elég. Csak annyi energia kell, hogy belépjünk a hipertérbe.

Sally elfogadott egy csésze kávét a stewardtól. Kezdte megtanulni, hogyan kell inni a Flotta kávéját, amit semmi máshoz nem lehetett hasonlítani a galaxisban. — Szóval, valahogy ki kell bírnunk — összegezte az eddigi társalgásukat.

— Attól tartok. Voltam már olyan utazásokon is, ahol gyorsabban végzett az ember, ha az első ugrás után átment egy másik Alderson-ponthoz, ugrott, átvágott az újabb naprendszeren, megint ugrott, és addig csinálta ezt, amíg az eredeti rendszerben lyukadt ki, de a célbolygóhoz közelebb — és mondom, gyorsabban végzett, mintha a normál térben haladt volna. Most azonban sajnos nem alkalmazhatjuk ezt a módszert.

— Kár! — nevetett fel Sally. — Ugyanazért a pénzért sokkal többet láthattunk volna a világegyetemből. — Nem mondta ki, hogy unatkozik, Rod azonban biztos volt benne, hogy ez a helyzet, de nem segíthetett rajta. Nem sok időt tudott a lánnyal tölteni, és a kilátást sem nevezhette különösebben izgalmasnak.

— FIGYELEM. SZABADESÉSRE FELKÉSZÜLNI. — Sallynek alig maradt

61

ideje becsatolnia magát, mielőtt a hajtóművek leálltak volna.

Lud Shattuck főjelzőtiszt belebandzsított a célzókészülékébe, göcsörtös ujjai pedig látszólagos esetlenségüket meghazudtolva finoman módosítottak az irányzékon. A MacArthur külsején egy teleszkóp Shattuck kézmozgását követve ráállt egy parányi fénypontra az űr sötétjében. Megremegett, parányit jobbra-balra mozdult, míg a pont tökéletesen a fókuszába nem került. Shattuck elégedetten felmordult és lenyomott egy gombot. Egy mézerantenna rácsatlakozott a teleszkópra, míg a hajó számítógépe meghatározta, hol lesz a fénypont az üzenet megérkezésekor. Odabent elkezdett letekeredni az orsójáról a kódolt üzenet szalagja, hátul pedig a MacArthur hajtóművei a magfúzió során a hidrogént héliummá alakították. Energia száguldott végig az antennán, hatalmas energia, amit azonban mégis a Shattuck fülkéjében lévő vékony mágnesszalag modulált. Az üzenet elindult az új Skócia felé.

Rod épp egyedül ebédelt a kabinjában, mikor megérkezett a válasz. Az ügyeletes jelzőtiszt rápillantott a fejlécre, és azonnal Shattuckért kiáltott. Pár perccel később Whitbread kadét kopogott a kapitány ajtaján.

— Igen! — kiáltotta Rod ingerülten. — Üzenet érkezett Cranston flottaadmirálistól, uram. Rod dühösen nézett fel a tányérjáról. Nem egyedül akart

ebédelni, Sally Fowlert azonban most épp a tiszti étkezde hívta meg a társaságába — végül is ők következtek —, ha pedig Blaine csatlakozott volna a tisztjeihez, akkor Mr. Bury is követte volna a példáját. Most meg még ezt a szánalmas, magányos ebédjét is megzavarják! — Nem tud várni?

— Rendkívül sürgős, uram. Különleges parancs.

62

— Rendkívül sürgős különleges parancs? Nekünk? — Blaine a proteinaszpikról teljesen elfeledkezve talpra ugrott. — Olvassa fel, Mr. Whitbread.

— Igenis, uram. MACARTHUR, BIRODALMI FLOTTA, ÚJ SKÓCIA,

RSK.8175… — Az azonosítókat átugorhatja, kadét. Feltételezem, hogy

már ellenőrizte őket. — Igen, uram. Uh, tehát, dátum, kód… ÜZENET

KEZDETE: TELJES SEBESSÉGGEL ISMÉTLEM TELJES SEBESSÉGGEL INDULJON EL A BRIGIT FELÉ ÜZEMANYAGFELVÉTELRE DUPLA A PRIORITÁSSAL STOP A LEHETŐ LEGRÖVIDEBB IDŐ ALATT VÉTELEZZEN ÜZEMANYAGOT STOP ÚJ BEKEZDÉS EZT KÖVETŐEN A MACARTHUR KÖZELÍTSE MEG A… hm, uram, itt megad néhány koordinátát az új Kaledónia rendszerben… VAGY BÁRMILYEN MÁS VEKTORON A NORMÁL TÉRBŐL ISMÉTLEM A NORMÁL TÉRBŐL AZ ÚJ KALEDÓNIA RENDSZERBE ÉRKEZŐ REJTÉLYES OBJEKTUM ELFOGÁSÁRA ÉS MEGVIZSGÁLÁSÁRA STOP AZ OBJEKTUM GALAKTIKUS VEKTORA… ÖÖÖ, az objektum nagyjából a Sötét Folt felől közeledik, uram… KÖRÜLBELÜL A FÉNYSEBESSÉG HETVEN SZÁZALÉKÁVAL STOP AZ OBJEKTUM ERŐSEN LASSUL STOP A BIRODALMI EGYETEM TUDÓSAI SZERINT A BEHATOLÓ SPEKTRUMA AZONOS AZ ÚJ CAL NAP KÉKELTOLÓDÁSÁVAL STOP EBBŐL KÖVETKEZŐLEG A BEHATOLÓ NYILVÁNVALÓAN EGY FÉNYVITORLÁS STOP ÚJ BEKEZDÉS A BIRODALMI EGYETEM TUDÓSAI BIZTOSAK BENNE HOGY AZ OBJEKTUMOT INTELLIGENS LÉNYEK ÁLLÍTOTTÁK ELŐ STOP UGYANAKKOR A BEHATOLÓ FELTÉTELEZETT KIINDULÓPONTJA KÖRNYÉKÉN NINCS

63

TUDOMÁSUNK EMBERI TELEPÜLÉSRŐL STOP ÚJ BEKEZDÉS

ERŐSÍTÉSÜL ÉRKEZIK A LERMONTOV CIRKÁLÓ DE CSAK HETVENEGY ÓRÁVAL AZUTÁN KÉPES EGYEZTETNI A SEBESSÉGÉT A BEHATOLÓÉVAL MINT A MACARTHUR STOP LEGYEN ÓVATOS STOP MÍG AZ ELLENKEZŐJÉRŐL MEG NEM BIZONYOSODOTT TÉTELEZZE FEL HOGY A BEHATOLÓ ELLENSÉGES SZÁNDÉKÚ STOP LEGYEN ÓVATOS DE NE KEZDEMÉNYEZZEN AGRESSZIÓT ISMÉTLEM NE KEZDEMÉNYEZZEN AGRESSZIÓT STOP ÚJ BEKEZDÉS

SZÜNET SZÜNET MENJEN KAPJA EL CZILLER STOP BÁRCSAK ÉN LEHETNÉK A HELYÉBEN STOP MINDEN JÓT STOP CRANSTON SZÜNET ÜZENET VÉGE

AZONOSíTó… ez minden, uram. — Whitbread alig kapott levegőt.

— Ez igen. Ez már igen, Mr. Whitbread. — Blaine lenyomta az interkom kapcsolóját. — Étkezde!

— Étkezde jelentkezik, uram — válaszolta Staley kadét. — Adja Cargillt.

Az első tiszt hangja csalódottan csengett, mikor beleszólt a mikrofonba. Blaine megzavarta az ebédjét. Rod magában némi kárörömöt érzett emiatt. — Jack, menjen a hídra. Azt akarom, hogy repüljön a madárkánk. Keresse meg a Brigit felé vezető legrövidebb pályát. A legrövidebbet, érti? Elhasználhatja az összes üzemanyagot, de vigyen oda minket, amilyen gyorsan csak tud.

— Igen, uram. Az utasoknak nem fog tetszeni a dolog. — Az utasok bekap… Ööö, kérjen elnézést a nevemben az

utasoktól, de vészriasztást kaptunk. Sajnálom az ebédjét, Jack, de tegye hidraulikus ágyba az utasait, és indítsa el a hajót. Egy perc múlva én is a hídon leszek.

— Igen, uram. — Az interkom elhallgatott egy pillanatra, majd Staley hangja harsant fel a hajó minden szegletében. —

64

FIGYELEM FIGYELEM. KÉT GRAVITÁCIÓ FELETTI TARTÓS GYORSULÁSRA FELKÉSZÜLNI. A FEDÉLZETMESTEREK JELENTSÉK, MIKOR MINDENKI FELKÉSZÜLT A MEGNÖVEKEDETT GYORSULÁSRA.

— Rendben — mondta Blaine Whitbread felé fordulva. — Adagolja be azokat az átkozott koordinátákat a számítógépnek, hadd lássuk, honnan a pokolból jött az a behatoló. — Hirtelen rájött, hogy káromkodik, és megpróbált egy kicsit lecsillapodni. Behatolók… idegenek? Te jó Isten, micsoda sansz! Ő lehet az első kapcsolatfelvétel parancsnoka… — Szóval hadd lássuk, honnan jöttek, rendben?

Whitbread odalépett a Blaine asztala mellett álló konzolhoz. A képernyő vadul felvillant, majd számok áradata jelent meg rajta.

— A fenébe is, Whitbread, nem vagyok matematikus! Tegye át egy grafikonra!

— Elnézést, uram. — A kadét módosított a beállításokon. A képernyőn most körök és színes egyenesek tűntek fel. A nagyobb körök típusonként különböző árnyalatban a csillagokat jelölték, a sebességvektorok zölden izzottak, a gyorsulási vektorok lilán, a becsült pályák vörösen. A hosszú zöld vonal…

Blaine hitetlenkedve meredt a képernyőre, majd mutatóujját végighúzta az orrnyergén. — A Szálka. Mégiscsak nekem kell elmennem a pokolba. A Szálkától jöttek, a normál térben. — A behatolók csillagához nem vezetett ismert hipertéri folyosó. Elszigetelve keringett a Murcheson Szeme a szuperóriás mellett. Rod fejében hirtelen űrbeli polipok képei kezdtek táncot járni.

Mi van, ha ellenségesek? — jutott eszébe hirtelen. Az Öreg Macen jó néhány javítást el kell még végezni, hogy szembeszállhasson egy idegen hajóval. Olyan javításokat, amiket egyelőre elhalasztottak, mert vagy bolygó körüli

65

pályán, vagy dokkban kellene elvégezni őket. Most meg két g-n kell megcsinálniuk. De ez a préda a MacArthuré — és az övé. Meg fogják oldani valahogy.

66

5 Isten arca

Blaine felrohant a parancsnoki hídra, és levetette magát az ülésébe. Amint elhelyezkedett, azonnal az interkom mikrofonjáért nyúlt. Whitbread kadét ijedt arccal pillantott fel a képernyőre a kapitány kabinjából.

— Olvassa fel hangosan, miszter! — mordult fel Blaine. — Ööö… uram?

— Az idegenekkel való kapcsolatfelvételre vonatkozó parancsoknál ütötte fel a szabályzatot, nemde? Olvassa fel őket, legyen szíves. — Blaine még emlékezett rá, ahogy réges-régen kíváncsiságból és a szórakozás végett ő is megnézte a kérdéses passzusokat — mint ahogy a kadétok nagy többsége.

— Igen, uram. — Whitbread láthatólag azon töprengett, hogy a kapitány vajon a gondolataiban olvas-e, aztán úgy döntött, hogy ha úgy is van, ez akkor is a kapitány kiváltsága. (Ez a jelenet később legendák valóságos özönét indította el Blaine képességeit illetően.) — "4500. paragrafus: Első kapcsolatfelvétel nem emberi intelligens lényekkel. Megjegyzés: értelmes lénynek tekinthetőek azok az élő organizmusok, amelyek eszközöket használnak és céltudatosan kommunikálnak. Kiegészítés: A tisztek mindig mérlegeljék ennek a definíciónak az alkalmazhatóságát. A makassari bolypatkányok például használnak eszközöket, és céltudatosan kommunikálnak a boly fenntartása érdekében, mégsem intelligensek.

Első szakasz: Értelmes, nem emberi lényekkel való találkozás esetén a tiszt azonnal tegyen jelentést a

67

legközelebbi Flottaparancsnokságnak. A jelentés megtételéig minden egyéb szempont és direktíva másodlagosnak tekintendő. Második szakasz: Az első szakaszban leírt feladat teljesítése után a tiszt próbáljon meg kommunikációs kapcsolatba lépni az idegenekkel. Ezen próbálkozások során azonban nem veszélyeztetheti legénysége életét, hacsak arra kifejezett parancsot nem kapott. Bár a tiszt nem tehet ellenséges lépéseket, feltételeznie kell, hogy a nem emberi értelmes lények ellenségesek is lehetnek. Harmadik szakasz…"

Whitbread szavait elnyomta a gyorsulás kezdetét jelző utolsó figyelmeztetés. Blaine odabiccentett a kadétnak és hátradőlt az ülésében. Valószínűleg egyébként sem látná sok hasznát a szabályzat előírásainak, amik elsősorban a váratlanul történő első kapcsolatfelvétellel foglalkoztak. Most viszont a Flottaparancsnokság nagyon is jól tudta, hogy a MacArthur egy idegen űrhajó elfogására indul.

A hajó gravitációja emelkedni kezdett — elég lassan, hogy a legénység alkalmazkodni tudjon hozzá, így teljes egy perc alatt érte el a három g-t. Blaine érezte, ahogy kétszázhatvan kilója belepréselődik a gyorsulási ülésbe. A hajón a személyzet olyan óvatosan mozgott, mint amikor valaki nagy súlyokat cipel, de ez a gyorsulás még nem tett tehetetlenné senkit. Különösen a fiatalokat nem. Bury persze valószínűleg nehezen viseli majd, de semmi baja sem lesz, ha a gravitációs ágyában marad.

Blaine remekül érezte magát az ülésében. Az alkalmatosságot felszerelték fejtámasszal, ujjmozgással vezérelhető kezelőszervekkel, ölbe vehető számítógéppel és a helyváltoztatáshoz szükséges elektromos motorral, úgyhogy az egész hidat könnyedén beláthatta, még a magas gravitációra tervezett könnyítőcső nélkül is. Hiába, a hadihajókat úgy tervezték, hogy hosszabb időtartamot is eltölthessenek erős gyorsulás közben.

68

Blaine úgy állította be a képernyőjét, hogy egy háromdimenziós ábrát jelenítsen meg a feje fölött. A saját személyes csatornáján kérte le a képet, hogy elrejtse a legénység elől. A hídon szolgáló tisztek körülötte mind a feladataikba merültek: Cargill és Renner vitorlamester az asztrogációs konzol felé görnyedtek, Staley kadét a kormányos mellett ült, részben készen állva arra, hogy szükség esetén a segítségére siessen, de főleg azért, hogy ellesse a hajó irányításának a fortélyait. Blaine megnyugodva nyújtotta hosszú ujjait a képernyőt vezérlő billentyűk felé.

Egy hosszú, zöld irányvektor és egy rövid, ellenkező irányba mutató lila sebességvektor — a kettő között pedig egy kis fehér gömb. Tehát a behatoló egyenesen a Szálka irányából érkezett és pontosan az új Kaledónia rendszer belseje felé tartott… továbbá valamivel nagyobb volt, mint a Föld Holdja. Egy hajóméretű objektum csak kiterjedés nélküli pont lett volna a képernyőn.

Még jó, hogy Whitbread nem figyelt fel erre. A legénység körében rögtön megindultak volna a pletykák, az újoncok pánikba estek volna… Blaine maga is megérezte a félelem fémes ízét a szájában. Istenem, hiszen ez hatalmas!

— De hát kellett is, hogy valami ekkorával rukkoljanak elő — morogta Rod maga elé. Harmincöt fényév a normál téren keresztül! Soha, egyetlen emberi civilizáció sem volt még képes ilyesmire — és nem is lesz. Mégis… mit gondol az Admiralitás, hogy "vizsgálja meg"? Az "elfogásról" már nem is beszélve. Szálljon le rá az űrgárdistáival?

Hannigan poklára, hogy értik azt, hogy "fényvitorlás"? — Ráálltunk a Brigit felé vezető pályára, uram —

jelentette Renner vitorlamester. Blaine felriadt töprengéséből, és ismét megérintette a

képernyőjét vezérlő billentyűket. A hajó pályájának diagramja egy számokkal zsúfolt táblázat alatt jelent meg. — Jóváhagyva — nyögte ki Rod erőlködve. Tekintete visszatért

69

a továbbra is a monitoron lebegő, lehetetlenül hatalmas objektumra. Hirtelen előkapta zsebszámítógépét, és lázasan írni kezdett a felszínére. A felbukkanó szavak és számok láttán elégedetten bólintott…

Hát persze hogy a fény nyomását is lehet hajtóenergiaként hasznosítani! Tulajdonképpen a MacArthur is ezt tette, ahogy a hidrogénfúzió során fotonokat állított elő és bocsátotta ki azokat egy hatalmas fénykúpban. Egy a hajtóművek elé helyezett tükör a hajóénál kétszer nagyobb hatékonysággal használhatta volna meghajtóerőként ezt a fényt. A tükörnek természetesen minél nagyobbnak és minél könnyebbnek kellene lennie, továbbá ideális esetben minden rávetülő fényt vissza kellene vernie.

Blaine magában elvigyorodott. Már azon idegeskedett, hogy miként támadjon meg egy űrjáró bolygót a félig kijavított csatacirkálójával! A számítógép természetesen gömb alakúként jelenített meg egy ekkora objektumot. Pedig valójában minden bizonnyal csak egy fényes anyaggal bevont, több ezer kilométeres ernyőről van szó, amit mozgatható távtartókkal rögzítettek a tulajdonképpeni űrhajóhoz.

Azaz ha egyes albidóval számolunk… Blaine sebesen számolt. A fényvitorlának körülbelül nyolcmillió négyzetkilométer területűnek kell lennie. Ha kör alakú, akkor körülbelül háromezer vonás az átmérője…

A fény hajtja, tehát… Blaine megnézte a behatoló lassulását, összehasonlította a teljes visszavert fénymennyiséggel, elosztotta… aha! A vitorla és a hajótest együttesen mintegy 450 ezer kilogrammot nyomhat.

Ez már nem tűnt annyira veszélyesnek. Ami azt illeti, még csak egy működőképes űrhajónak sem,

különösen ha figyelembe vesszük a normál térben megtett harmincöt fényévnyi távolságot. Az idegen űrhajósoknak meg kellett őrülniük abban a szűk térben — vagy nagyon

70

kicsik voltak, esetleg kifejezetten szerették a bezártságot, vagy… vagy felfújt, vékony falú léggömbökben töltötték az elmúlt pár ezer évet… de nem. Blaine túl keveset tudott és túl sokat spekulált. Igaz, nem nagyon akadt jobb dolga. Megdörzsölte ferde orrsövényét.

Rod már épp letöröltette volna az ábrát a képernyőről, mikor hirtelen gondolt egyet és csökkentett a nagyításon. Hosszú másodpercekig csak bámulta az eredményt, aztán halkan káromkodni kezdett.

A behatoló egyenesen a rendszer napja felé tartott! A MacArthur majdnem három g-s lassulással állt rá a

Brigit körüli pályára; majd leereszkedett a holdacskán található bázis Langston-erőterébe. A kis fekete tű és a hatalmas fekete párna találkozási pontjából izzó, cikcakkos fehér szálak futottak szét. A hajóból kiáramló energiát felfogó erőtér nélkül a hajtómű óriási krátereket égetett volna a hóból és jégből álló hold felszínébe.

Az üzemanyag-feltöltő állomás legénysége sietve nekilátott a munkájának. A MacArthur tartályrendszerébe a Brigit kásás jegéből elektrolízis útján nyert, majd a cseppfolyósítás után desztillált folyékony hidrogén áramlott. Ezzel egy időben Sinclair is kizavarta az embereit. A hajó minden helyiségében nyüzsögtek a technikusok, kihasználva az alacsony tömegvonzást a javítások folytatására. A fedélzetmesterek a raktárosokkal üvöltözve szinte teljesen kifosztották a Brigiten lévő bázist a pótalkatrészekből.

— Frenzi parancsnok engedélyt kér, hogy a fedélzetre léphessen, uram! — kiáltotta az ügyeletes tiszt.

— Küldje fel — fintorodott el Rod. Visszafordult a komoly arccal a szolgálatos kadét ülésében üldögélő Sally Fowler felé. — De hát nem érted, egész úton több g-s gyorsulásnak leszünk kitéve! Most már tudod, milyen érzés. Mellesleg, ez a küldetés nagyon veszélyes lesz!

71

— Piha! Azt a parancsot kaptad, hogy vigyél el az új Skóciára! — fortyant fel a lány. — Szó sem volt arról, hogy kiraksz egy túlméretezett hógolyón!

— Azok csak általános parancsok voltak. Ha Cziller tudta volna, hogy harcolnunk kell majd, akkor sohasem engedett volna a fedélzetre téged. Mivel én vagyok ennek a hajónak a kapitánya, az én szavam a döntő! Én pedig azt mondom, hogy nem vagyok hajlandó magammal vinni Fowler szenátor unokahúgát egy lehetséges csatába!

— Aha — gondolkodott el Sally egy pillanatra. A direkt meggyőzés tehát nem működik. — Rod! Figyelj rám! Kérlek. Te egy hatalmas kalandnak tartod ezt az egészet, igaz? Szerinted én mit érzek? Akár idegenek azok, akár csak a Birodalom után kutató telepesek, ez az én szakterületem. Erre képeztek ki, és én vagyok az egyetlen antropológus a fedélzeten. Szükséged van rám!

— Valahogy elboldogulunk nélküled is. Túl veszélyes. — Mr. Burynek mégis megengeded, hogy maradjon! — Nem "megengedem". Az Admiralitás parancsára a

hajón kell tartanom. Felette nem rendelkezem, ami azonban téged és a szolgálóidat illet…

— Ha Adam és Annie miatt aggódsz, akkor hagyjuk itt őket. Egyébként sem bírnák ki a gyorsulást. Én azonban bármit kibírok, amit te, Lord Roderick Blaine kapitány! Láttalak, mikor a hipertéri ugrás után szédülten, bambán, a nevedet se tudva támolyogtál! Én viszont azonnal fel tudtam jönni a kabinomból a hídra! Úgyhogy ne próbáld bemagyarázni nekem, hogy milyen tehetetlen vagyok! Vagy megengeded, hogy itt maradjak, vagy…

— Vagy mi? — Vagy semmi, természetesen. Tudom, hogy nem

fenyegethetlek semmivel. Rod, kérlek szépen! — Sally mindent bevetett, még a szemét is megpróbálta

72

megrebbenteni. Ez azonban már túl sok lehetett, mivel Rod nevetésben tört ki.

— Frenzi parancsnok, uram! — jelentette a hídra vezető folyosón őrt álló űrgárdista.

— Gyere, Rómeó, gyere! — intett Rod sokkal szívélyesebben annál, mint ahogy érzett. Frenzi harmincöt éves volt, jó tíz évvel idősebb nála. Blaine élete legnyomorultabb három hónapját töltötte a parancsnoksága alatt. A fickó remek adminisztrátor lett volna, hajóparancsnoknak azonban pocsék volt.

— Ah! Blaine. Hol van Cziller kapitány? — nézett körül a hídon Frenzi előreszegezett állal.

— Az Új Chicagón — válaszolta Rod elégedetten. — Jelenleg én vagyok a MacArthur kapitánya. — Megfordult, hogy Frenzi láthassa a zubbonya ujjait díszítő négy-négy sávot.

Frenzi arca megnyúlt, az ajka lefelé biggyedt. — Gratulálok. — Hosszú szünet. — Uram.

— Köszönöm, Rómeó. Még én sem szoktam hozzá. — Hát akkor megyek, szólok a fiúknak, hogy ne

rohanjanak a tankolással, rendben? — fordult Frenzi az ajtó felé.

— Hogy a pokolba érted, hogy ne rohanjanak? Dupla A-l-es prioritásom van! Akarod látni a parancsot?

— Már láttam. A bázison keresztül továbbították, Blaine… izé, kapitány. Viszont egyértelműen kiderül belőle, hogy Cranston admirális azt hiszi, még mindig Cziller a MacArthur parancsnoka. Tiszteletteljesen megjegyezném, uram, hogy szerintem nem ezt a hajót küldte volna egy idegen objektum elfogására, ha tudta volna, hogy a kapitánya egy… egy fiatal tiszt, akinek ez az első hajója. Uram.

— Én is láttam az üzenetet, parancsnok — előzte meg a válaszadásban Sally Blaine-t —, és az a MacArthurnak szólt,

73

nem pedig Czillernek. És a hajónak ad elsőbbséget az üzemanyag-felvételben…

— Szerintem a Lermontov lesz a megfelelő hajó erre a küldetésre — mérte végig Frenzi fagyos tekintettel. — Kapitány, ha megbocsát: vissza kell térnem a bázisra. — Ismét végigmérte Sallyt. — Nem is tudtam, hogy a női kadétoknak már nem kell egyenruhát viselniük.

— Történetesen Fowler szenátor unokahúga vagyok, és az Admiralitás parancsára tartózkodom a fedélzeten, parancsnok! — csattant fel Sally. — Megdöbbent, milyen mértékben hiányzik önből a legalapvetőbb udvariasság is. A családom nincs hozzászokva az ilyen bánásmódhoz, és biztos vagyok benne, hogy az udvarbeli barátaim is döbbenettel értesülnek majd arról, hogy egy birodalmi tiszt ilyen durván viselkedett velem.

Frenzi elvörösödött és rémült tekintettel körülnézett. — Elnézését kérem, hölgyem! Biztosíthatom, nem akartam megbántani… egyszerűen csak meglepett… nem sok hölggyel találkozunk a fedélzeten… különösen nem olyan vonzóakkal, mint ön… bocsásson meg… — Hebegése elhalt, miközben kihátrált a hídról.

— Most mondd meg: te miért nem tudsz így reagálni? — töprengett Sally hangosan.

Rod elvigyorodott, majd hirtelen felugrott az üléséből. — Üzenni fog Cranstonnak, hogy én vagyok a kapitány! Azt mondja… körülbelül egy óra alatt ér el az üzenet az új Skóciára, és még egy óra, amíg választ kap rá. — Rod odalépett az interkomhoz. — FIGYELEM! ITT A KAPITÁNY. FELSZÁLLÁS SZÁZTIZENÖT PERC MÚLVA. FELSZÁLLÁS SZÁZTIZENÖT PERC MÚLVA. AKI LEMARAD, ITT HAGYJUK!

— Így kell ezt csinálni! — kiáltott fel Sally mintegy biztatásként. — Hadd küldje csak el az üzenetét! —

74

Miközben Blaine elindult, hogy megsürgesse a legénységét, a lány felállt és a kabinja felé vette az irányt.

Rod most a főgépészt hívta. — Sinclair parancsnok! Azonnal szóljon, ha odakint bármi késlekedést észlel. — Ha Frenzi lelassítja a munkát, akkor Blaine-nek még épp lesz ideje lelőni. Megpróbálni biztos meg fogja… már régóta álmodozott arról, hogy lelövi Frenzit.

Befutottak a jelentések. Cargill elégedett arccal és az igényelt pótalkatrészek bizonylatainak kötegével érkezett a hídra. A MacArthur fedélzetmesterei kezükben az elsőbbséget biztosító parancs másolatával elindultak, hogy megkeressék a legjobb embereket a Brigiten.

Az újak és a régiek együtt nyüzsögtek a hajón. Kidobálták a sérült felszereléseket, és a Brigit raktáraiból szerzett újakkal pótolták azokat. Lefuttatták a teszteket, aztán rohantak a következő feladathoz. Egyes alkatrészeket a megérkezésük után azonnal a raktárba szállítottak. Később majd felváltják velük Sinclair ideiglenes, olvadtnak tűnő megoldásait… már ha rá tudnak jönni, hogy mi micsoda tulajdonképpen. Azt sem volt könnyű megmondani, mi van a szabványos fekete ládákban. Rod mindazonáltal kiszúrt egy mikrohullámú fűtőegységet, és azonnal felküldte a tiszti étkezdébe; Cargill örülni fog neki.

Az üzemanyag-felvétel végének közeledtével Rod belebújt az úrruhájába, és kiment a hajón kívülre. Semmi szükség nem lett volna a jelenlétére, de jót tett a legénység moráljának, ha az emberek tudták, hogy az "Öreg" mindenkinek a körmére néz. S ha már odakint volt, a kapitány a szemével próbálta megkeresni a behatolót.

Isten arca bámult rá az űr mélyéről. A Sötét Folt egy porból és gázból álló csillagközi felhő

volt, s kicsi, mint általában a csillagközi felhők — huszonnégy-harminc fényév vastag —, azonban sűrű, és az új Kaledónia rendszerből nézve eltakarta az égbolt mintegy

75

negyedét. Erről az oldalról sohasem lehetett látni a Földet és a Birodalmi Fővárost, Spártát. A szétterülő feketeség a Birodalom nagy részét elrejtette szem elől, viszont finom, bársonyos hátteréül szolgált két közeli, fényes csillagnak.

A Murcheson Szeme a fekete háttér nélkül is az égbolt legfényesebb csillaga lett volna — egy hatalmas vörös óriás harmincöt fényévnyi távolságban. Az egyik szélén csillogó fehér vonal egy kisebb, homályosabb és sokkal kevésbé érdekes sárga törpe volt: a Szálka. Az új Kaledónia rendszerből nézve a Sötét Folt egy csuklyás férfi fejének és vállának alakját vette föl; a szélre eső vörös óriás pedig egy figyelő, gonosz szemmé változott.

Isten arca. Az új Kaledónia rendszerből nézett Sötét Folt látványának a híre az egész Birodalmat bejárta. A mendemondákat azonban össze sem lehetett hasonlítani azzal, amikor az ember ott állt kint a jéghideg űrben. A képeken a Sötét Folt olyan volt, mint a Sötét Folt. Így viszont maga volt a valóság.

És valami, amit Rod nem láthatott szabad szemmel, felé száguldott az Isten szemében lévő szálka felől.

76

6 A fényvitorlás

Mindössze egyetlen g — és gyomorkavaró érzések, ahogy a MacArthur ráállt az elfogópályára. Rodot rugalmas háló tartotta a gyorsulási ülésben a változó erősségű, de normális gravitáció néhány pillanata alatt — pár perc, gyanította, és vágyakozva fog visszagondolni az enyhe émelygésre.

Kevin Renner egy csillagközi kereskedőbárkán szolgált, mielőtt a MacArthur vitorlamestere lett volna. Szikár, csontos arcú, Blainenél jó tíz évvel idősebb férfi volt. Miközben Rod mögé kormányozta az ülését, Renner épp két görbét egyeztetett a képernyőjén. Az arcára kiülő önelégült vigyor egyáltalán nem volt jellemző a Flottánál szolgáló katonákra.

— Megvan a pályánk, Renner hadnagy? — Igen, uram — felelte Kevin Renner vidáman. —

Egyenesen a napba, négy g gyorsulással! Blaine nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ő is

pókerarcot vágjon. — Akkor indulás. Felharsantak a figyelmeztető szirénák, és a MacArthur

gyorsulni kezdett. A legénység tagjai és az utasok érezték, ahogy a súlyuk fokozatosan egyre jobban belesüpped az ülésükbe, az ágyukba vagy priccsükbe. Mostantól kezdve napokig azon idegeskedhetnek, hogy túl nehezek lesznek.

— Csak viccelt, igaz? — kérdezte Blaine. A vitorlamester kifürkészhetetlen pillantást vetett rá. —

Tudta, uram, hogy egy fényvitorlás hajtóművel van dolgunk?

— Természetesen.

77

— Akkor ezt nézze! — Renner fürge ujjakkal felrajzolt egy zöld, a jobb oldalán meredeken emelkedő parabolagörbét a képernyőre. — A fényvitorla egy-egy négyzetcentiméterére jutó napfény mennyisége a csillagtól mért távolság négyzetével arányosan csökken. A gyorsulás a vitorláról visszaverődő napfény mennyiségétől függ.

— Pontosan, Mr. Renner. Térjen a lényegre. Renner felvázolt még egy parabolát. Nagyon hasonlított

az előzőhöz, csak ez kéken ragyogott. — A napszél szintén képes meghajtani egy fényvitorlást. A tolóerő körülbelül ugyanúgy alakul, mint az előző esetben. A legfontosabb különbség az, hogy a napszél atommagokból áll. Azaz, a részecskék odatapadnak a vitorlához. A lendületüket közvetlenül adják át annak — s mindig sugárirányban a naphoz képest.

— Vagyis nem lehet vele szemben haladni — jött rá Blaine azonnal. — A vitorla megdöntésével lehet oldalazni a fénnyel szemben, a napszél azonban mindig egyenesen elfelé visz a naptól.

— Pontosan. Tehát, kapitány, tegyük fel, hogy urambocsá! a fénysebesség hét százalékával lép be egy rendszerbe és meg akar állni. Mit tenne?

— Kidobnék minden súlyt, amit csak tudok — hümmögte Blaine. — Hmm. Nem értem, mi ezzel a probléma. Ők valószínűleg ugyanígy indultak útnak.

— Szerintem nem. Ahhoz túl gyorsan mozognak. De most hagyjuk ezt egy percre. A lényeg az, hogy túl gyorsan haladnak ahhoz, hogy megálljanak — hacsak nagyon közel nem mennek a naphoz. Nagyon-nagyon közel. A behatoló tulajdonképpen egyenesen belemerül a napba. Valószínűleg élesen meg fog fordulni, miután a napfény eléggé lelassította… feltéve hogy nem olvad szét a hajótestük, nem szakadnak szét a távtartóik és nem megy darabokra a

78

vitorlájuk. De annyira szoros lesz a dolog, hogy valósággal szörfözniük kell majd a napon, nincs más választásuk.

— Aha — mondta Blaine. — Mondanom sem kell — tette hozzá Renner —, hogy

amikor egyeztetjük velük a pályánkat, akkor mi is egyenesen a nap felé fogunk haladni…

— A fénysebesség hét százalékával? — Hattal. Addigra már a behatoló is lassul valamennyit.

Nekünk százhuszonöt óráig fog tartani, nagyrészt négy g-s gyorsulással, a végén talán kevesebbel.

— Ez eléggé meg fogja viselni az embereket — vélte Rod. Hirtelen — és elkésve — az jutott eszébe, hogy Sally Fowler vajon tényleg leszállt-e a hajóról. — Különösen az utasokat. Nem tudna egy könnyebb pályát szerkeszteni?

— De igen, uram — felelte Renner azonnal. — Haladhatunk százhetven órán át két és fél g-vel — így némi üzemanyagot is megtakaríthatunk, mert addig a szondának is több ideje lesz lelassulni. A mostani pályánkat követve száraz üzemanyagtartályokkal fogunk kikötni az új Írország mellett, feltéve hogy sikerül a gondjainkba vennünk a behatolót.

— Száraz üzemanyagtartályokkal. Magának mégis ez a pálya a szimpatikusabb. — Rod kezdte nem szeretni a vitorlamestert és a vigyorát, ami állandóan arra utalt, hogy a kapitány már megint megfeledkezett valami életbe vágóan fontos, de nyilvánvaló dologról. — Miért? — kérdezte.

— Eszembe jutott, hogy a behatoló akár ellenséges is lehet.

— Igen. Na és? — Ha ráállunk a pályájára, ő meg szétlövi a

hajtóműveinket… — Akkor a fénysebesség hat százalékával zuhanunk a napba.

79

Értem. Tehát a Caltól a lehető legtávolabb akar találkozni vele, hogy szükség esetén még legyen időnk megpróbálkozni valamivel.

— Igen, uram. Pontosan. — Rendben. Maga élvezi ezt az egészet, ugye, Mr.

Renner? — A világ minden kincséért sem hagynám ki, uram. És

ön? — Folytassa, Mr. Renner. — Blaine odagurult az ülésével

egy másik képernyőhöz, és elkezdte ellenőrizni a vitorlamester által kiszámított pályagörbét. Ennek eredményeképpen rámutatott, hogy Renner az idegen szondával való találkozás előtt biztosíthatna még a MacArthurnak egy teljes órát egy g-n, lehetőséget adva ezzel a legénységnek arra, hogy összeszedje magát. Renner lelkesen helyeselt és azonnal dolgozni kezdett a pályamódosításon.

— Nagyon szeretem, ha barátok vesznek körül a fedélzeten — mondogatta valaha Cziller kapitány a kadétjainak —, de mindet elcserélném egy hozzáértő vitorlamesterért. — Renner pedig értette a dolgát. Ugyanakkor nagy seggfej is volt; de még így is megérte. Rod tökéletesen megelégedett egy hozzáértő seggfejjel.

Négy g-n senki sem járkált, senki sem emelt meg semmit. A megállapíthatatlan rendeltetésű "fekete dobozok" a helyükön maradtak, a MacArthur továbbra is Sinclair szükségmegoldásaival folytatta működését. A legénység nagy része a szállásáról dolgozott, esetleg önjáró ülésekből — vagy egyáltalán nem csinált semmit.

A körletekben bonyolult szójátékokat játszottak, a rájuk váró találkozásról spekuláltak, történeteket meséltek. A hajó képernyőinek a fele ugyanazt a dolgot mutatta: egy a naphoz hasonló korongot, mögötte Murcheson Szemét, háttérként pedig a Sötét Foltot.

80

Sally kabinjának az érzékelői oxigénfogyasztásról árulkodtak. Rod cifrán káromkodott egyet a bajusza alatt. Aztán majdnem felhívta a lányt az interkomon, végül azonban elhalasztotta a dolgot. Ehelyett inkább Bury számát ütötte be a készüléken.

Bury a gravitációs fürdőben lebegett: egy vékony, nagyon rugalmas, folyadékkal teli mylar-zsákon. Csak az arca és a kézfejei látszottak ki a hepehupás felszínből. A vonásai öregnek tűntek — szinte a valódi korának feleltek meg.

— Kapitány, ön úgy döntött, hogy nem rak ki a Brigiten. Ehelyett inkább magával visz egy polgári személyt egy lehetséges ütközetbe. Megkérdezhetem, miért?

— Természetesen, Mr. Bury. Úgy véltem, nagyon kényelmetlennek találná, ha kiraknám egy jéggolyón, ami felé talán hónapokig sem vetődik egyetlen hajó sem. Természetesen lehet, hogy tévedtem.

Bury elmosolyodott — legalábbis megpróbált elmosolyodni. A fedélzeten mindenki kétszer idősebbnek látszott az igazi koránál, mivel a négyszeres gravitáció lehúzta az arc húsát. Bury mosolya egy súlyemelő erőlködésére emlékeztetett. — Nem, kapitány, nem tévedett. Láttam a parancsait a tiszti étkezdében. Tehát: most épp úton vagyunk, hogy találkozzunk egy nem emberi készítésű űrhajóval.

— Nagyjából így fest a dolog. — Talán lesz valamilyük, amivel kereskedni szeretnének.

Különösen akkor, ha nem egy Föld-típusú bolygóról érkeztek. Remélem, így lesz. Kapitány, megtenné, hogy folyamatosan tájékoztat a fejleményekről?

— Erre valószínűleg nem lesz időm — felelte Blaine, a legcivilebbet választva az eszébe ötlő lehetséges válaszok közül.

— Nem, természetesen nem úgy értettem, hogy személyesen informáljon. Csak annyit szeretnék kérni, hogy

81

hozzáférjek az információkhoz. Az én koromban már nem lenne ajánlatos kiszállni ebből a fürdőből az utunk során. Milyen hosszú ideig gyorsulunk négy g-vel?

— Százhuszonöt óráig. Illetve most már csak százhuszonnégyig.

— Köszönöm, kapitány — kapcsolta ki a képernyőjét Bury.

Rod elgondolkodva dörzsölgette az orrnyergét. Vajon sejti Bury, hogy milyen státusban van a MacArthur fedélzetén? Mindegy, nem fontos. Inkább Sally kabinját tárcsázta.

A lány úgy festett, mint aki egy hete nem aludt vagy évek óta nem mosolygott. — Helló, Sally! — üdvözölte Blaine. — Megbántad már, hogy eljöttél?

— Megmondtam: mindent kibírok, amit te kibírsz — felelte Sally nyugodtan. Megkapaszkodott az ülése karfájában és felállt. Majd elengedte a karfát, és széttárta a karjait, hogy megmutassa, mire képes.

— Légy óvatos — mondta Blaine, próbálva nyugalmat erőltetni a hangjára. — Ne tégy hirtelen mozdulatokat. Tartsd nyújtva a térded. Már attól eltörhet a gerinced, hogy hirtelen ülsz le. Most maradj állva és nyújtsd magad mögé a kezed. Fogd meg mind a két karfát, mielőtt elkezdenéd hajlítani a derekadat…

Sally nem hitte el, hogy veszélyes, amit csinál, amíg el nem kezdett leülni. Amikor aztán görcsöt kaptak a karizmai, a szeme könnybe lábadt és túl gyorsan érkezett az ülésbe, mintha a MacArthur tömegvonzása beszippantotta volna.

— Nem sérültél meg? — Nem — felelte a lány. — Csak a büszkeségem. — Akkor maradj a fenekeden abban az ülésben, az istenit!

Engem talán láttál fölállni? Nem. És nem is fogsz! — Rendben. — Sally ide-oda forgatta a fejét. Láthatóan

elkábult egy kicsit a becsapódástól.

82

— A szolgálóidat leszállítottad a hajóról? — Igen. Be kellett csapnom őket — a csomagjaim nélkül

nem voltak hajlandóak kiszállni — nevetett fel a lány egy öregasszony nevetésével. — Amíg új Kaledóniába nem érünk, addig ez az egy ruhám van, amit rajtam látsz.

— Becsaptad őket, mi? Mint ahogy engem is becsaptál. Kelleyvel kellett volna kirakatnom téged. — Rod hangja keserűen csengett. Tudta, hogy kétszer olyan öregnek néz ki, mint valójában — egy tolószékhez kötött nyomorék. — Mindegy, most már itt vagy a fedélzeten. Nem tudlak kirakni.

— Talán még segíthetek is! Antropológus vagyok. — Sally magában felnyüszített a gondolatra, hogy ismét megpróbáljon felállni. — Hívhatlak az interkomon?

— Az ügyeletes kadétot. Neki szólj, ha tényleg beszélned kell velem. De Sally — ez egy hadihajó. Lehet, hogy azok az idegenek nem lesznek barátságosak. Az Isten szerelmére, egyet véss az eszedbe: a tisztjeimnek nincs ideje tudományos vitákra egy csata kellős közepén!

— Tudom. Azért ennyit még te is kinézhetnél belőlem. Még akkor is, ha a nagy eszemmel négy g-n próbálok táncikálni! — próbált kipréselni magából egy nevetést a lány.

— Hát igen. Most pedig tégy meg valamit a kedvemért. Mássz be a gravitációs fürdőbe.

— Le kell vennem a ruhámat hozzá? Blaine nem tudott elvörösödni, nem keringett elég vér az

arcában. — Jó ötlet, különösen ha csatok is vannak a ruhádon. Az interkomon meg kapcsold le a képet.

— Rendben. — És légy óvatos. Felküldjem az egyik nős tisztet, hogy

segítsen…? — Nem, köszönöm.

83

— Akkor várj. Időnként lesz néhány perces intervallum alacsonyabb gyorsuláson. Meg ne próbálj egyedül felállni a székedből négy g-n!

Sallyn látszott, hogy eszébe sem jutna ilyesmi. Épp elég volt egyszer megtapasztalnia ezt az élményt.

— Újabb hívás a Lermontovról — jelentette Whitbread. — Ne törődjön vele. Ne fogadja. — Igen, uram. Nem fogadom. Rod el tudta képzelni, mit akarhat a cirkáló. A Lermontov

szerette volna az első csapást mérni a betolakodóra — a MacArthur testvérhajója azonban még az idegen közelébe se érhetett volna, mire az már túl közel járt volna a naphoz. Lecsapni pedig sokkal jobb idekint, ahol van egy kis tér a manőverezéshez.

Rod legalábbis ezt mondogatta magának. Megbízhatott Whitbreadben és a kommunikációs csapatban: a Lermontov hívásai nem fognak szerepelni a hajónaplóban.

Három és fél nap. Négyóránként két percre 1,5 g az őrségváltáshoz — az emberek megmozgathatták elgémberedett ízületeiket, testhelyzetet változtathattak, aztán felharsantak a szirénák, kilendültek a terhelési mutatók, és visszatért a sokszoros teher.

A MacArthur pályája kezdetben hatvanfokos szöget zárt be a Callal. Fel kellett zárkózniuk a behatoló útvonala mellé. Mikor ezzel végeztek, a MacArthur ismét elfordult. A pályagörbéje most az égbolt legfényesebb csillagát célozta meg.

A Cal lassan növekedni kezdett. A színe is megváltozott, de csak alig észrevehetően. Szabad szemmel nem lehetett észlelni a kékeltolódást. A képernyőkön csak az látszott, hogy a legfényesebb csillagból egy óráról órára növekvő korong lett.

A fényessége nem változott, mivel a kamerák szűrői állandó értéken tartották a képet; a parányi, pontosan előttük

84

elhelyezkedő korong azonban szemmel láthatóan egyre nőtt. Mögötte egy másik, ugyanolyan színű korong csillogott, egy fehér F8-as csillag. Ez is folyamatosan növekedett. A MacArthur két összeomlófélben lévő nap közé szorult.

A második napon Staley felvitte az egyik új kadétot a hídra. Mindketten önjáró székekkel közlekedtek. Rod eddig csak a Brigiten találkozott az újonccal egy rövid beszélgetés erejéig: Gavin Potter, tizenhat éves, új Skóciából származik. Potter magasra nőtt a korához képest; néha úgy tűnt, mintha legszívesebben kétrét görnyedne, hogy ne vegyék észre.

Blaine azt hitte, Staley egyszerűen csak körbevezeti Pottert a hajón; jó ötlet, hiszen ha a betolakodó ellenségesnek bizonyulna, akkor a fiú teljesen otthonosan mozoghatna a MacArthuron — talán még sötétben és magas gravitáción is.

Staley azonban láthatólag valami mást forgatott a fejében. Blaine észrevette, hogy a kadétok próbálják magukra vonni a figyelmét. — Igen, Mr. Staley?

— Ez itt Gavin Potter kadét, uram — mondta Staley. — Mondott nekem valamit, amit szerintem önnek is hallania kellene, uram.

— Rendben, hallgatom. — Rod bárminek megörült volna, ami kizökkenti egy kicsit a magas gravitációval együtt járó egyhangúságból.

— Az új Skócián, egy kis mezővárosban éltem, uram — kezdte Potter halk, mély hangon. Gondosan ügyelt a szavaira, beszédében alig lehetett felfedezni annak az akcentusnak a nyomait, ami annyira egyedivé tette Sinclair beszédét. — Az utcánkban állt egy templom.

— Egy templom — ismételte meg Blaine bátorítólag. — Gondolom, nem egy ortodox templom…

— Nem, uram. Az Ő Egyházának temploma. Nem sok hívük van. Egyszer viccből besurrantunk az egyik barátommal.

— Elkapták magukat?

85

— Tudom, hogy nem vagyok túl jó mesélő, uram. A lényeg az… Volt odabenn egy régi hologram, Murcheson Szemét ábrázolta a Sötét Folt előterében. Isten Arca, pont úgy, mint a képeslapokon. Csakhogy, ez a hologram más volt. A Szem sokkal, de sokkal fényesebben ragyogott, mint most, és kékeszöld volt, nem vörös. Az egyik szélén pedig egy piros pont volt.

— Talán valóban egy arcképet látott — vetette föl Blaine. Elővette a zsebszámítógépét. "Az Ő Egyháza", kaparta nehézkesen a képernyőre. A dobozka összekapcsolódott a hajó könyvtárának adatbankjával, és a kért információ már fel is tűnt a képernyőn. — Itt az áll, hogy az Ő Egyházának hite szerint a Sötét Folt a vörös szemmel valóban Isten Arca. Nem lehet, hogy csak azért változtatták meg a színét, hogy nagyobb hatást tegyen a hívőkre? — Rod továbbra is úgy beszélt, mint akit érdekel a dolog. Akkor is ráér majd elejteni valami megjegyzést az ideje vesztegetéséről, mikor a kadétok végeznek. Már ha tényleg csak az idejét vesztegetik…

— De… — kezdte Potter. — Uram… — hajolt előre már-már túlzottan is Staley az

ülésében. — Egyszerre csak az egyikük beszéljen. Mr. Staley? — Nemcsak Potterrel beszéltem, uram. Rákérdeztem a

dologra Sinclair parancsnoknál is. Azt mondta, hogy a nagyapja még mesélt neki arról, hogy a Szálka valaha fényesebb volt, mint Murcheson Szeme, és élénkzöld színben játszott. Az pedig, ahogy Gavin leírta azt a hologramot… uram, a csillagok nem szoktak egyetlen színben ragyogni. Ezért…

— Még egy érv amellett, hogy a hologramon szándékosan változtatták meg a színét. De azért érdekes, figyelembe véve, hogy a betolakodó egyenesen a Szálka felől érkezik…

— Fény — jelentette ki Potter határozottan.

86

— A fényvitorlás! — kiáltott fel Rod hirtelen megvilágosodva. — Jó gondolat! — A híd egész legénysége a kapitány felé fordult. — Renner! Jól emlékszem, azt mondta, hogy az idegen gyorsabban halad, mint ahogy haladnia kellene?

— Igen, uram — felelte Renner a híd másik oldalán álló konzolja mögül. — Feltéve, hogy egy a Szálka körül keringő lakható bolygóról indították el.

— Használhattak lézerágyút meghajtásként? — Persze, miért is ne? — gördült közelebb Renner az

ülésével. — Ami azt illeti, kezdhették egy ágyúval, aztán ahogy az űrhajó egyre távolodott, fokozatosan növelhették a számukat. Ennek a megoldásnak még egy hatalmas előnye is lenne. Ha lerobban egy ágyú, akkor ott van helyben, a rendszeren belül, könnyen meg lehet javítani.

— Mintha otthon hagyná az ember a hajtóművét — kiáltott fel Potter —, és mégis képes lenne használni!

— Persze a hatékonysággal lennének gondok. Attól függ, menynyire tudják összetartani a sugarat — töprengett Renner. — Fékezésre pedig sajnos nem lehet használni. Uram, van okunk azt hinni, hogy…?

Rod otthagyta a két kadétot, hogy mondják el a vitorlamesternek is, amit a Szálka változásairól megtudtak. Őt személy szerint nem nagyon érdekelte a dolog. Az ő problémája az volt, hogy most vajon mihez fog kezdeni az idegen űrhajó?

Húsz órával a találkozás előtt Renner odament Blaine konzoljához, és megkérte a kapitányt, hogy használhassa a képernyőjét. A vitorlamester láthatólag nem tudott számítógépes illusztrációk nélkül beszélni. Csak a saját hangjára támaszkodva néma lett volna.

— Nézze csak, kapitány — varázsolta a környékbeli csillagok térképét a monitorra. — A behatoló innen indult. Akárki is indította el, egy lézerágyúval tette, vagy többel —

87

valószínűleg egy egész sereggel, aszteroidákra szétszórva, tükrökkel fókuszálva a sugarakat — úgy negyvenöt évvel ezelőtt. A jövevénynek tehát volt egy sugara, ami meghajtotta. A sugár és a jövevény is egyenesen a Szálkából érkezett.

— De hát ennek szerepelnie kellene a feljegyzésekben — vitatkozott Blaine. — Valaki csak észrevette volna, hogy a Szálkából koherens fény érkezik.

Renner vállat vont. — Mennyire megbízhatóak az új skóciai feljegyzések?

— Mindjárt kiderül. — Pár másodperc alatt megtudták, hogy az új Skóciáról származó csillagászati adatok gyanúsak voltak, s mint ilyenek, nem kerülhettek be a MacArthur könyvtárába. — Lám, lám. Tegyük hát fel, hogy igaza van.

— De hát épp ez a lényeg, kapitány: nincs igazam — tiltakozott Renner. — Nagyon jól tudja, hogy meg lehet fordulni a csillagközi térben. Azt kellett volna csinálniuk, hogy…

Az új pálya az előzővel pár fokos szöget bezárva indult ki a Szálkától. — Az út nagy részén így is vitorláznának. Ezen a ponton — ahol a behatoló jóval túlhaladt volna az új Calon — feltöltenék a hajót úgy tízmillió volttal. A galaxisháttér mágneses tere félfordulatot adna a hajónak, s az hátulról érkezne az új Kaledónia rendszerbe. Közben akárki is működteti a lézersugarat, százötven évre kikapcsolja azt. Most meg újra bekapcsolja. És a szonda a sugár segítségével fékezne.

— Biztos benne, hogy a mágneses forduló működne? — Középiskolás szintű fizika az egész! A csillagközi

mágneses terek pedig elég könnyen feltérképezhetőek, kapitány.

— Akkor miért nem így csinálták? — Nem tudom! — kiáltott fel Renner dühösen. — Lehet,

hogy egyszerűen csak nem jutott az eszükbe. Vagy attól

88

tartottak, hogy a lézerek nem állják ki a próbát. Esetleg nem bíztak abban, akit hátrahagytak a kezelésükre. Kapitány, egyszerűen nem tudunk eleget róluk.

— Ezt én is tudom, Renner. De miért aggasztja magát ennyire emiatt? Ha szerencsénk van, akár tőlük is megkérdezhetjük?

Renner arcán feltűnt egy lassú, vonakodó mosoly. — De hát ez csalás!

— Ó, menjen már, aludjon egyet! Rod a hangszórók hangjára ébredt: — A GRAVITÁCIÓ

Tíz PERCEN BELÜL MEGVÁLTOZIK! MINDENKI KÉSZÜLTÖN FEL! TÍZ PERC MÚLVA A GRAVITÁCIÓ EGY G-RE CSÖKKEN!

Blaine elmosolyodott — egy g! — és érezte, ahogy arcizmai megfeszülnek a mosolytól. Egy órájuk van, hogy felvegyék a behatoló sebességét. Bekapcsolta a képernyőit. A hajó előtt és mögött fényár ragyogott. A MacArthur két nap között helyezkedett el. A Cal olyan nagynak látszott, mint a Nap a Vénuszról, de fényesebb volt. A Cal forróbban izzott, mint a Nap. A behatoló egy kisebb korongnak tűnt, de még mindig erősebb fényt árasztott magából. A vitorlája homorú volt.

Már az is komoly erőfeszítésébe került, hogy az interkomot használja. — Sinclair!

— Gépház jelentkezik, kapitány. Rod örömmel nyugtázta, hogy Sinclair egy hidraulikus

ágyból végzi a munkáját. — Hogy bírja az erőtér, Sandy? — Naggyan jaól, kapitány. A hőmérséklete állandó. — Köszönöm. — Rod megelégedetten kikapcsolt. A

Langston-erőtér elnyelte az energiát; ez volt az alapfeladata. Még a felrobbanó gáz vagy a sugárzó részecskék energiáját is felfogta, a beáramló részecskék sebességének köbével arányos hatékonysággal. A csaták során a hidrogéntorpedók pokoli hője és a lézerek koncentrált fényenergiája az

89

erőtérben szétszóródna, elnyelődne, tárolódna. Az energiaszint növekedésével az erőtér elkezdene izzani — abszolút feketesége vörössé, narancssárgává, sárgává válna, s tovább kúszna felfelé a spektrumon az ibolyaszín felé.

Ez volt a Langston-erőtér alapvető problémája. Az energiát ki kellett sugároznia; ha az erőtér túltöltődött, akkor egyetlen vakító villanásban engedte szabadjára az összes benne elraktározódott energiát, egyszerre sugározva befelé és kifelé. A hajó energiája kellett ahhoz, hogy ezt megakadályozza — ez az energia azonban szintén hozzáadódott az erőtérben tárolthoz. Mikor az erőtér túlságosan felforrósodott, a hajó elpusztult. Villámgyorsan.

Normális esetben a csatahajók anélkül kerülhettek pokolian közel egy-egy naphoz, hogy halálos veszélyben forogtak volna. Az erőterük sohasem melegedett volna fel jobban a nap hőmérsékletének és a belülről az erőteret fenntartó energia összegénél. Most azonban, a két nap között, az erőtér csak oldalirányban tudott megszabadulni a fölös energiától — erre pedig nagyon oda kellett figyelni, nehogy a MacArthur oldalirányú gyorsulást kapjon. Az oldalak egyre keskenyebbek, a napok egyre nagyobbak, az erőtér egyre forróbb lett. Rod képernyőin feltűnt egy árnyalatnyi vörös. Nem jelentett fenyegető katasztrófát, de oda kellett figyelni rá.

Visszatért a normális gravitáció. Rod gyorsan felment a hídra, és odabiccentett az ügyeletes kadétnak. — Harci riadó. Mindenki foglalja el a lőállását!

A hajón felüvöltöttek a szirénák. A behatoló 124 órán keresztül semmi jelét nem adta

annak, hogy tudatában lenne a MacArthur közeledtének. Most sem tett másként; viszont lassan elérhető közelségbe került.

A fényvitorla egy hatalmas, egyöntetűen fehér ernyő volt a hátulsó képernyőn mindaddig, amíg Renner rá nem

90

bukkant egy apró fekete pontra. Addig játszott vele, míg végül egy éles körvonalú, nagy fekete pont nem lett belőle, ami a radarárnyéka alapján négyezer kilométerrel közelebb helyezkedett el a MacArthurhoz, mint a mögötte lévő vitorla.

— Megvan a célpontunk, uram — jelentette be Renner. — Valószínűleg mindent bezsúfoltak egyetlen hajótestbe, mindent, ami nem a vitorla része. Minden súlyt a távtartók egyik végére helyeztek, hogy minél szilárdabb legyen a vitorla.

— Rendben. Vigyen mellé minket, Mr. Renner. Mr. Whitbread! Adja át üdvözletemet a Forgalomirányításnak. Egy üzenetet akarok elküldeni, minden lehetséges hullámhosszon, alacsony energiával.

— Igen, uram. Felvétel indul. — Üdv, fényvitorlás! Itt a MacArthur birodalmi hadihajó.

Jelezze, ha veszi az adásunkat. Üdvözöljük az új Kaledónia rendszerben és az Emberi Birodalomban. Fel kívánunk zárkózni önök mellé. Kérem a beleegyezésüket. Whitbread, ezt küldje el angolul, oroszul, franciául, kínaiul és amilyen nyelven csak eszébe jut. Ha emberek vannak ott, akkor senki sem tudhatja, honnan származnak.

Tizenöt perc a találkozásig. A hajó gravitációja megváltozott, majd újra és újra megváltozott, ahogy Renner elkezdte összehangolni a sebességüket és pozíciójukat ezúttal a vitorla helyett a behatoló hajótestével.

Rod szakított egy percet arra, hogy válaszoljon Sally hívására.

— Fogd rövidre, Sally. Légy szíves. Harckészültségben vagyunk.

— Igen, Rod, tudom. Felmehetek a hídra? — Attól tartok, nem. Nincs egyetlen üres ülés sem. — Ez nem lep meg. Rod, csak szerettem volna felhívni a

figyelmedet valamire. Ne is számíts arra, hogy egyszerűek lesznek.

91

— Tessék? — Mivel nem az Alderson-hajtóművet használják,

automatikusan primitívnek fogod tartani őket. Ne tedd. És ha még primitívek is lennének, a primitívség nem azonos az egyszerűséggel. A technikájuk és a gondolkodásmódjuk akár nagyon bonyolult is lehet.

— Ezt észben fogom tartani. Még valami? Oké, ennyi volt, Sally. Whitbread, ha nincs más dolga, tájékoztassa Miss Fowlert az eseményekről. — Blaine azzal kizárta az interkomot az elméjéből, és még akkor is az üres képernyőre meredt, mikor Staley felkiáltott.

A behatoló fényvitorlája fodrokat vetett. A fény hatalmas, súlyos, kacskaringós vonalakban verődött vissza róla. Rod pislogott, de ez nem segített; elég nehéz megállapítani egy torz tükör alakját. — Ez az üzenetünk lehet — vélte. — A tükör segítségével verik vissza…

A ragyogás hirtelen vakítóvá vált és az idegen hajó felé eső oldalon lévő képernyők mind kihunytak.

Az elülső érzékelők működőképesek maradtak. Egy széles, fehér korongot mutattak, az új Kaledónia rendszer napját. Nagyon közel volt, és nagyon gyorsan, a fénysebesség hat százalékával közeledett. A kamerák mutatta kép csak szűrők sokaságán juthatott el a megfigyelők szeméig.

Ugyanakkor a képernyőkön egy pillanatra számos furcsa, fekete sziluett is feltűnt a fehér háttér előtt. Abban a rettenetes pillanatban, mikor a MacArthur megvakult, senki sem vette észre őket, a következő másodpercben pedig már el is tűntek a képek.

Kevin Renner szólalt meg elsőként a döbbent csendben. — Nem kellett volna ránk lőniük! — panaszkodott.

— Köszönjük, Mr. Renner — mondta Rod fagyosan. — Van esetleg más, kézzelfoghatóbb mondanivalója is?

92

A MacArthur szabálytalanul bukdácsolt, a fényvitorlás azonban szorosan követte. — Igen, uram — felelte Renner. — Nem ártana, ha minél előbb kikerülnénk ennek a tükörnek a fókuszpontjából.

— Kapitány, itt a kárfelmérés — jelentkezett Cargill a híd elején lévő állásából. — Rengeteg energia áramlik az erőtérbe. Túl sok és átkozottul gyorsan, és nincs hol eltávoznia. Ha koncentrált lenne, lyukakat égetne belénk, így viszont, hogy csak át-átcsap rajtunk, tíz percig talán kibírjuk.

— Kapitány, behúzódom a vitorla mögé — javasolta Renner. — A nap felőli érzékelőink épek, én pedig emlékszem, hol helyezkedik el a hajótest…

— Ne fáradjon. Vigyen át minket a vitorlán — adta ki az utasítást Rod.

— De hát nem tudjuk… — Ez parancs, Mr. Renner. Ha nem vette volna észre, egy

hadihajón van. — Uram, igen, uram! Az erőtér téglavörösen izzott és egyre fényesebb lett, de a

vörös még nem jelentett veszélyt. Egy darabig legalábbis nem.

Miközben Renner a hajó pályájának módosításán dolgozott, Rod szinte mellékesen megkérdezte tőle: — Gondolom, arra számít, hogy az idegenek elképesztően erős anyagokkal dolgoznak, igaz?

— Ez is lehetőség, uram. — A MacArthur megrázkódott, ráállt az új pályára. Renner láthatólag felkészült a megrázkódtatásra.

— Azonban minél erősebb anyagot használnak, Mr. Renner, annál véknyabban terítik szét, hogy ugyanazzal a súllyal a lehető legtöbb napfényt tudják felfogni. Ha van egy nagyon erős száluk, akkor nagyon vékonyra szövik, hogy adott tömegegységből a legnagyobb felületet hozzák ki, nem? Még akkor is jól járnak, ha néhány nagyobb meteor

93

magával is visz pár négyzetkilométernyit a vitorlából. Úgyhogy nyugodjon meg: csak annyira erősre csinálták, amennyire muszáj volt.

— Igen, uram — dalolta Renner. Négy g-s gyorsulással irányította a hajót, a Calt pontosan a hátuk mögött tartva. Úgy vigyorgott, mint egy rajtakapott tolvaj, és látszott rajta, hogy már nem tart az ütközéstől.

Nos, azt hiszem, sikerült meggyőznöm, gondolta Rod, és felkészült a megrázkódtatásra.

A Langston-erőtér sárgán izzott. Aztán a nap felőli kamerák hirtelen nem mutattak mást,

csak feketeséget, eltekintve a MacArthur erőterének zöldes-forró szélétől, és egy szabálytalan alakú, ragyogó fehér folttól, ahol a hajó átszakította a behatoló vitorláját.

— A pokolba, meg se éreztük! — nevetett fel Rod. — Mr. Renner! Mennyi időnk van még, mielőtt a napba zuhannánk?

— Negyvenöt perc, uram. Hacsak nem teszünk valamit ellene.

— Csak sorjában, Mr. Renner. Maradjon a vitorla mögött ebben a pozícióban. — Rod bekapcsolt egy másik áramkört, hogy elérje a tűzvezérlő tisztet. — Crawford! Világítsa meg a vitorlát, és keresse meg, hol kapcsolódik a távtartókhoz. Azt akarom, hogy szedje le azt az ernyőt az idegenek hajójáról, mielőtt újból ránk lőnének!

— Igenis, uram! — Crawford hallhatóan megörült a feladatnak.

Összesen harminckét távtartót találtak: huszonnégyet a kör alakú ernyő szélén, nyolcat pedig gyűrű alakban szinte a vitorla közepénél. A vitorla kúp alakú torzulása pontosan elárulta, hol kell keresni őket. Az ernyő háta fekete volt; apró villanások kíséretében párolgott el az elülső lézerágyúk lövései nyomán.

94

A vitorla elszabadult és hullámozva, bukdácsolva lebegett a MacArthur felé. A hajó ismét átsiklott rajta, mintha csak egy több ezer négyzetkilométeres itatóspapír került volna az útjába…

A behatoló hajóteste pedig szabadon zuhant egy F8-as nap felé.

— Harmincöt perc a becsapódásig — jelentette be Renner anélkül, hogy bárki kérdezte volna.

— Köszönöm, Mr. Renner. Cargill parancsnok, vegye át a kormányzást. Maga fogja elkapni a hajótestet.

És Rod magában szélesen elvigyorodott Renner döbbent arca láttán.

95

7 Az "Őrült Eddie "-szonda

— De… — tiltakozott Renner a Cal egyre növekvő korongjára mutatva a képernyőkön. Mielőtt azonban befejezhette volna a mondatot, a MacArthur hat g-s gyorsulással előreszökkent, ezúttal mindenféle finom átmenetet mellőzve. A terhelésmérők vadul kilengtek, ahogy a hajó egyenesen az izzó nap felé vetette magát.

— Kapitány? — Blaine a fülében dübörgő vér hangja közepette is meghallotta első tisztje hívását. — Kapitány, mennyi sérülést bírunk ki?

Rod alig bírt megszólalni. — Bármennyit, amivel még haza tudunk menni — préselte ki magából.

— Értem. — Cargill parancsokat kezdett osztogatni az interkomon keresztül. — Mr. Potter! Vákuum alá helyezhető a hangárfedélzet? Minden sikló le van horgonyozva?

— Igen, uram. — Harckészültség közben semmi szükség nem volt erre a kérdésre, Cargillt azonban mindig is alapos embernek ismerték.

— Hangárkapukat kinyitni — rendelte el. — Kapitány, lehet, hogy elveszítjük a kapuszárnyakat.

— A francba velük! — Gyorsan akarom a fedélzetre venni a hajótestet, nem

lesz időnk egyeztetni a sebességünket. Sérüléseket fogunk szenvedni…

— Magáé az irányítás, parancsnok. Adja ki a parancsait. — A hidat vörös félhomály árasztotta el. Rod pislogott egyet, de a vörösség megmaradt — nem a levegőben, hanem a

96

retináin. Hat g-t nagyon nehéz huzamosabb ideig elviselni. Ha valaki elájul… hát, akkor lemarad az izgalmakról.

— Kelley! — vakkantotta Rod. — Amikor megfordul a hajó, vigye a gárdistákat előre, és álljon készenlétben, hogy bármit elkapjon, ami kijön az idegen járműből! És mozogjon. Cargill nem fogja tartani a gyorsulást.

— Igenis, uram. — Hat g ide vagy oda, Kelley reszelős hangja ugyanolyan volt, mint mindig.

Az idegen hajótest háromezer kilométernyire lebegett előttük. A legélesebb szem sem vehette volna észre, a híd képernyőin azonban egyenletesen növekedett. Egyenletesen, de lassan — túlságosan is lassan, különösen figyelembe véve a Cal növekedésének sebességét.

Négy perc hat g-n. Négy perc kínszenvedés, aztán felharsantak a szirénák. Egy pillanatnyi áldott megkönnyebbülés. Kelley gárdistái végigdübörögtek a hajón, elmerülve az alacsony, ingadozó gravitációban, ahogy a MacArthur megfordult maga körül. A hangárfedélzet mellett, ahol az űrgárdistáknak készenlétben kell állniuk, nem lesznek gyorsulási ülések. A folyosókon hevederek tartották szilárdan rögzítve a katonákat, néhányan pedig magába a hangártérbe lógtak be, mint holmi pókfonálra akadt legyek, fegyverüket készenlétben tartva — készenlétben, de vajon mire?

A szirénák felvijjogtak, a terhelésmérők pedig ismét kilendültek, ahogy a MacArthur fékezni kezdett az idegen hajótest mellett. Rod csak komoly erőfeszítések árán tudta beállítani a képernyőjét. A hideg, sötét hangárfedélzetet látta, és a hajó erőterének homályos, lehetetlenül fekete belső felületét. Jó, gondolta. Nincs jelentős hőfelhalmozódás. Bőven lesz kapacitásuk felfogni a hajótest forgási energiáját — már ha van neki — és annyira lecsökkenteni a becsapódás erejét, hogy a MacArthur kibírja.

97

Nyolc per hat g-n — a legtöbb, amit a legénység képes kibírni. Aztán a behatoló egyszer csak már nem a MacArthur előtt volt: a cirkáló elfordult, és az oldalát mutatva száguldott felé. A hatalmas gyorsulás véget ért, csak gyenge oldallökések érték a hajót, ahogy Cargill beindította az oldalhajtóműveket, hogy alacsonyabb sebességgel érjenek oda az idegenhez.

A behatoló hajótest henger alakú volt, az egyik vége lekerekített. Ahogy bukdácsolása közben átfordult, Rod észrevette, hogy a másik végét rengeteg kiszögellés borítja — harminckét kiszögellés? A dudorokból azonban távtartóknak kellett volna kiállniuk, márpedig ő egyet sem látott.

Az idegen hajótest túl gyorsan közeledett a MacArthur felé, és egyértelműen látszott, hogy nem fér be a hangárfedélzetre. Hatalmas volt az átkozott, hatalmas! És ők semmivel sem tudtak már fékezni, csak az oldalhajtóművekkel!

És egyszer csak ott volt! A hangárfedélzet kamerái megmutatták a behatoló lekerekített, szürke, fémes végét. Áthatolt a Langston-erőtéren, lelassult, megszűnt a forgása, de még mindig mozgott a MacArthurhoz képest. A csatacirkáló oldalra rándult, szörnyű erővel préselte a legénységet a biztonsági övekbe. Az idegen hajótest csak nőtt, csak nőtt, míg végül — BANG!

Rod megrázta a fejét, hogy eltüntesse a szeme elől az újra felbukkanó vörös ködöt. — Tűnjünk el innen! Mr. Renner, magáé a kormány!

A terhelésmérők hamarabb kilendültek, mint ahogy a gyorsulásra figyelmeztető szirénák felharsantak volna. Renner bizonyára előre betáplálta a pályaadatokat, hogy csak egyetlen billentyűt kelljen leütnie, amint megkapja az irányítást. Blaine a szeme előtt lebegő vörös ködön keresztül vetett egy pillantást a képernyőkre. Remek, Renner nem bonyolítja túl a dolgot; egyszerűen csak merőlegesen kilő a

98

MacArthur eddigi pályájára és hagyja, hogy a nap fordítsa meg a hajót. Vajon a Cal bolygóinak síkjában gyorsulnak? Ügyeljünk: találkozni kell a Lermontovval, hogy hidrogént vegyünk föl. Ha a Mac nem a megfelelő irányban indul el, akkor csontszárazak lesznek az üzemanyagtartályai… Blaine szédelegve megérintette a képernyő billentyűit és rámeredt a pályagörbéjükre. Igen. Renner remekül állította be és ráadásul átkozottul gyors munkát végzett.

Hadd csinálja csak, gondolta Rod. Renner ért hozzá, jobb asztrogátor, mint én. Itt az ideje megvizsgálni a hajót. Mi történt vele, mikor a fedélzetre vettük azt a dolgot? A hangárfedélzet képernyői azonban mind feketék voltak; a kamerák összetörtek vagy kiégtek. Odakint sem volt jobb a helyzet. — Vakon repüljünk, Mr. Renner — parancsolta Blaine. — A kamerák csak elégnének. Várjunk, amíg eltávolodunk egy kicsit a Caltól.

— Kapitány, kárjelentés. — Hallgatom, Cargill parancsnok. — A behatoló beszorult a hangárkapuk közé. Szilárdan

áll. Nem hiszem, hogy normális gyorsulásnál hozzáférünk. Nem érkezett meg még minden jelentés, uram, de úgy tűnik, a hangárfedélzet már sohasem lesz a régi.

— Nagyobb sérülés, parancsnok? — Nincs, uram. Felolvashatom az egész listát — kisebb

problémák, elszabadult berendezések, az ütközéstől elromlott gépek — de a lényeg a lényeg: ha nem kell harcolnunk, akkor tűrhető állapotban vagyunk.

— Remek. Nézzen utána, mi van a gárdistákkal. Azt hiszem, Kelley állásával nincs kapcsolatunk.

— Azonnal, uram. Valakinek oda kell mennie a hat g-s gyorsulás ellenére,

hogy végrehajtsa a parancsot, gondolta Blaine. Remélem, hogy meg tudja tenni az utat egy önjáró székben. Persze oda is kúszhatna egy ember nagy nehezen, de utána már nem

99

sok hasznát lehetne venni. Megéri? A valószínűleg negatív információért? De tegyük fel, hogy nem negatív…

— Pjetrov őrmester jelentéstételre jelentkezik, uram — hangzott fel a fülében erős Szt. Jekatyerina-i akcentussal. — Az idegen jármű környékén semmilyen tevékenység nem észlelhető, uram.

— Itt Cargill, kapitány — csatlakozott be egy másik hang is.

— Igen. — Szüksége van Kelleyre? Mr. Potter Pjetrovig el tudott

juttatni egy vonalat anélkül, hogy ki kellett volna szállnia az önjáró székből, továbbmennie azonban elég problémás lenne.

— Pjetrov tökéletes lesz. Szép munka, Potter. Őrmester, látja Mr. Kelleyt? Jól van?

— A lövész felém intett, uram. A kettes légzsilipnél áll őrt.

— Remek. Azonnal jelentse, ha valami aktivitást tapasztal az idegen járműnél, őrmester. — Blaine kikapcsolt, s közben ismét felharsantak a szirénák. A hajó gyorsulásának csökkenésével ötven kilóval könnyebbedett meg a mellkasa. Ez aztán a mókás dolog, gondolta. Mint egy kötéltáncos: ha túl közel kerülök a Calhoz, akkor ropogósra sütöm a legénységet, ha pedig túl sokáig tartó vagy túl erős gyorsulással távolodom, akkor a gravitációs stressz öl meg mindenkit.

Az előtte lévő harcálláspontnál az egyik kormányos hátradőlt párnázott székében. A partnere felé hajolt, hogy összeérintsék a sisakjukat. Egy pillanatra kikapcsolták a mikrofonjaikat. — A bátyám azt akarta, hogy az Afroditén lévő tengeri farmján dolgozzak, de én túl veszélyesnek tartottam azt a munkát. Úgyhogy inkább beálltam a kényelmes flottához — suttogta Orontez első osztályú kormányos a társának.

100

— Sinclair parancsnok, van annyi energiánk, hogy jelentést tegyünk a Flottának?

— Igen, kapitány, a hajtóművek remekül bírják. Az a dolog nem oly' nehéz, mint hittük vóna, úgyhogy még tartalék hidrogénünk is maradni fog.

— Remek. — Blaine felhívta a kommunikációs részleget, hogy továbbítsák a jelentését. A behatoló a fedélzeten van. Henger alakú, tengelyarány négy az egyhez. Látszólag ugyanaz a fémes anyag alkotja minden részét, a tüzetesebb vizsgálatra azonban csak a gyorsulás befejezte után kerülhet sor. Javaslat: a Lermontov próbálja meg elfogni a vitorlát, ami a hajótest nélkül rohamosan lassulni fog. Az új Skóciára való megérkezés becsült ideje… javaslat: a MacArthur álljon orbitális pályára az új Skócia egyik lakatlan holdja körül. Az idegen jármű fedélzetén semmi nyoma életnek vagy bármilyen tevékenységnek, de…

Ez egy nagyon nagy "de", gondolta Rod. Mert mi is pontosan ez a dolog? Szándékosan lőtt vajon rájuk? Van vajon személyzete, vagy valamiféle robotpilóta vezette át a normál tér fényévein? Mit gondolhat az a valami vagy valaki, ami vagy aki irányította, arról, hogy levágták a vitorláját és beszorították egy csatacirkáló hangárfedélzetére… Pokolian méltatlan befejezés egy harmincöt fényéves utazás után.

És ráadásul semmit sem tehetett, hogy választ kapjon ezekre a kérdésekre. Egyáltalán semmit. A MacArthur nem került kritikus állapotba, Renner megfelelően irányította; de mégis: sem Blaine, sem Cargill nem hagyhatta el a posztját. Alacsonyabb rangú tisztekkel pedig nem akarta megvizsgáltatni azt a valamit.

— Ennyi volt? — kérdezte Sally panaszos hangon. — Minden rendben?

— Igen. — Rod önkéntelenül is vállat vont, mikor eszébe jutott, mi történhetett volna velük. — Igen, az idegen jármű a

101

fedélzeten van, és a méretén kívül semmit sem tudunk róla. Az üzeneteinkre nem válaszol. — Vajon miért érez enyhe kárörömöt amiatt, hogy a lánynak ugyanúgy várnia kell, mint a többieknek?

A MacArthur tovább száguldott a nap felé, s olyan közel kerülte meg azt, hogy egy napkitörés majdnem elérte őket. Renner azonban tökéletesen végezte el a számításait, és az erőterük is kitartott. Vártak.

A gyorsulás két g-re csökkenése után Rod elhagyhatta a hidat. Erőlködve felállt, átült egy önjáró székbe, és elindult a tat felé. A liftek "levitték" a hajó hossztengelye mentén, ő pedig minden egyes fedélzetszinten megállt, és vetett egy pillantást a készenlétben álló legénységre. A katonák mind a posztjukon maradtak, pedig már túlságosan is hosszú ideje álltak teljes harckészültségben. A MacArthur a legjobb hajó az egész flottában… és ha rajta múlik, ez így is marad!

Mikor odaért Kelley őrhelyére, a hangárfedélzetre vezető zsilipekhez, még mindig nem történt semmi új.

— Látja, ott mintha valami ajtóféleség lenne, uram — villantotta fel Kelley a zseblámpáját. Az idegen hajóra vetülő fényben Rod észrevette az acélfalaknak préselődött mentőcsónakok roncsait is.

— És nem csinált semmit? — Semmit, kapitány. Bejött, nekiütközött a fedélzetnek —

mintha csak neki akart volna vágni a hajófalnak. Nem jött túl gyorsan, de keményen csapódott be. Azóta semmi. Sem a legényeim, sem én, sem az itt nyüzsgő kadétok nem láttak semmit, kap'tány.

— Így is jó — morogta Rod. Elővette a saját zseblámpáját, és végigfuttatta a fénykört a hatalmas hengeren. A felső fele eltűnt az erőtér áthatolhatatlan feketeségében.

A fénysugár átfutott egy sor kúp alakú kitüremkedésen; körülbelül egy méter átmérőjűek és három méter hosszúak lehettek. Rod tovább keresett, de semmi mást nem talált a

102

környékükön — se a távtartók törött végeit, sem nyílásokat, amiken keresztül esetleg teleszkóposan dughatták volna ki a rudakat. Semmit.

— Őrizzék tovább, Kelley. Azt akarom, hogy valakinek mindig rajta legyen a szeme. — Rod Blaine kapitány semmivel sem lett okosabb a hídra való visszatérése után. Tanácstalanul bámulta az üres képernyőket, s öntudatlanul is elkezdte dörzsölgetni az orrnyergét.

Az Isten szerelmére, tulajdonképpen mit fogott el?

103

8 Az idegen

Blaine merev vigyázzban állt a hatalmas íróasztal előtt. Howland Cranston admirális, Őfelsége Sötét Folton túl állomásozó erőinek főparancsnoka farkasszemet nézett vele a rózsafa bútordarab fölött, aminek a faragványai valószínűleg lenyűgözték volna Rodot, ha szabadságában állt volna megtekinteni őket. Az admirális megfricskázott egy vaskos iratcsomót.

— Tudja, mik ezek, kapitány? — Nem, uram. — Követelések, hogy azonnal bocsássam el a szolgálatból.

A Birodalmi Egyetem tanszékeinek fele. Az Egyház tucatnyi papja, plusz egy püspök. A Humanitáriánus Liga titkára. Minden vérző szív a Sötét Foltnak ezen az oldalán a maga fejét akarja.

— Igen, uram. — Mi mást mondhatott volna. Rod továbbra is úgy állt, mint aki karót nyelt, várta, hogy vége legyen ennek az egésznek. Mit fog szólni az apja? Meg fogja érteni bárki is?

Cranston ismét rámeredt. A szeme teljesen kifejezéstelen volt. Gyakorló-egyenruhája alaktalanul lógott rajta. Csak egy tucatnyi apró rangjelzés és kitüntetés mesélte el egy olyan parancsnok élettörténetét, aki kíméletlenül hajszolta magát és beosztottjait még akkor is, amikor semmi reményük nem volt a túlélésre.

— A férfi, aki elszúrta az emberiség és egy idegen faj első és egyetlen találkozását — mondta Cranston hidegen. — Megnyomorította a szondájukat. Tudja, hogy csak egyetlen

104

utast találtunk, az pedig halott? Talán az életfenntartó rendszere ment tönkre. — Cranston ismét megfricskázta a papírokat, majd félrelökte őket. — Átkozott civilek, mindig nyomást akarnak gyakorolni a haditengerészetre. Nincs más választásom.

— Rendben. Blaine kapitány, mint ennek a szektornak a főparancsnoka, ezennel megerősítem a hajóparancsnokká történő előléptetését, és kinevezem Őfelsége csatacirkálója, a MacArthur parancsnokává. Most pedig üljön le. — Látva, Rod milyen értetlenül mered rá a foteljéből, Cranston felmordult. — Majd én megmutatom azoknak a fattyaknak! Majd ők fogják megmondani nekem, hogy kit nevezzek ki és kit váltsak le! Blaine, maga a legszerencsésebb tiszt az egész Flottánál. Az előléptetését a bizottság egyébként is jóváhagyta volna, de enélkül az affér nélkül sohasem tarthatta volna meg azt a hajót.

— Igen, uram. — Amit az admirális mondott, az száz százalékig igaz volt, de Rod hangja ettől függetlenül még büszkén csengett.

A MacArthur az övé… — Uram, kiderült már valami a szondáról? Mióta otthagytuk a bolygó körüli pályán, teljesen lefoglalt a MacArthur helyreállítása a dokkokban.

— Felnyitottuk, kapitány. Nem vagyok biztos benne, hogy elhiszem, mit találtunk, de bementünk a hajóba. Erre bukkantunk — vetett Rod elé egy kinagyított fényképet.

A lény egy laboratóriumi boncasztalon hevert kiterítve. A mellette lévő skála elárulta, hogy alacsony, mindössze 1,24 méter a feje tetejétől addig, amit Rod először valamiféle cipőnek vélt, de aztán rájött, hogy a lába. Lábujjai nem voltak, az elülső talpélét valami pataféleség borította.

A többi része mintha egy zavaros rémálomból jött volna elő. A jobb oldalán két, kifinomult négy ujjú és két-két hüvelykujjú kézben végződő kar nőtt. A bal oldalára egyetlen vaskos kar, gyakorlatilag egy húsdorong került,

105

mely magában nagyobb volt, mint a két jobb kar összességében. A három vastag ujj satuszerűen záródott össze.

Nyomorék? Mutáns? A lény a derékvonala alatt szimmetrikusnak tűnt; deréktól fölfelé azonban… más volt.

A törzsét dudorok borították. Az izomrendszere bonyolultabbnak látszott, mint az embereké. Rod még csak következtetni sem tudott az alant rejlő csontrendszerre.

A karok… a karoknak végül is a maguk bizarr módján még volt is valami értelme. A jobb karok könyökei túlságosan is szabályosan illeszkedtek egymáshoz, mintha csak műanyagból készültek volna. Ez az evolúció műve. A lény nem fajtájának egy nyomorék példánya.

A feje volt a legrosszabb. Nem volt nyaka. A bal váll vastag izomkötegei az idegen

feje búbjáig nőttek fel. A koponya bal oldala egybeolvadt a bal vállal, s így sokkal nagyobb volt, mint a jobb. A bal oldalán nem nőtt fül, mint ahogy hely sem maradt neki. A jobb oldalát egy nagy, hegyes, hártyás fülkagyló díszítette. Az alatta lévő keskeny vállat szinte emberinek lehetett volna mondani, ha nem lett volna alatta és kissé mögötte egy másik, hasonló váll.

Az arcához hasonlót még sohasem látott. Egy ilyen fejen nem is lett volna szabad arcnak lenni. Mégis volt rajta két ferde metszésű, halálában is tágra nyitott, nagyon emberi, kissé keleties hatású szem. Aztán volt még egy kifejezéstelen száj, enyhén szétnyílt ajkakkal, melyek mögül elővillantak a lény hegyes fogai.

— Nos, hogy tetszik? — Sajnálom, hogy elpusztult — felelte Rod. — Millió

kérdést tudnék feltenni neki… Csak ez az egy volt? — Igen. A hajóban csak őt találtuk. De nézze csak meg

ezt.

106

Cranston megérintette az íróasztal egyik sarkát és elővarázsolt egy süllyesztett vezérlőpultot. Rod bal oldalán szétcsúsztak a falat borító függönyök, és elhalványult a szoba megvilágítása. A függönyök mögül felbukkant egy fehéren világító képernyő.

A kép széléről hirtelen árnyak suhantak be középre, megpördültek, majd eltűntek — mindezt néhány másodperc alatt.

— Ezt a nap felőli kamerái vették fel, azok, amik nem égtek ki. Most lejátszom lassítva.

A fehér háttér előtt ez alkalommal lassan, döcögve tűntek fel a sötét árnyak. Körülbelül fél tucat látszott, mikor az admirális kimerevítette a felvételt.

— Nos? — Olyanok… olyanok, mint az — mondta Rod. — Örülök, hogy így gondolja. Figyeljen tovább. — A

vetítő újra elindult. A furcsa alakok megpördültek, elindultak a képernyő közepe felé, majd eltűntek, de most nem úgy, mintha a végtelenbe távolodtak, hanem mintha elpárologtak volna.

— De hát ez olyan, mintha a szondából kidobták volna az utasokat és elégtek volna a fényvitorla felületén. Mi értelme lenne ennek?

— Semmi. Az egyetemen pedig még legalább negyven féle magyarázatot hallhat. Sajnos, a felvétel sem túl éles. Észrevette, mennyire torzak voltak azok a valamik? Különböző méretűek és alakúak. Lehetetlen eldönteni, hogy éltek-e vagy sem. Az egyik antropológus szerint isteneket ábrázoló szobrok, amiket azért dobtak ki, hogy megóvják őket a megszentségtelenítéstől. A kollégái többé-kevésbé hajlanak elfogadni az elméletét, kivéve azokat, akik szerint a film volt hibás, vagy a Langston-erőtér hozta létre az alakzatokat, vagy hamisítvány az egész.

107

— Értem, uram. — Ehhez nem lehetett mit hozzáfűzni, úgyhogy Blaine inkább hallgatott. Visszalépett a fotelje mellé, és ismét szemügyre vette a fényképet. Millió kérdés… bár ne halt volna meg a pilóta…

— Na jó! — mordult fel hosszú hallgatás után az admirális. — Itt van a szondáról készített jelentés egy példánya. Vigye magával és tanulmányozza. Holnap délután találkoznia kell a helytartóval, ő pedig el fogja várni magától, hogy kitaláljon valamit. A maga antropológusa is részt vett a jelentés megírásában, úgyhogy bevonhatja a megbeszélésbe, ha gondolja. Később megnézheti a szondát is, még ma lehozzuk a bolygóra. — Cranston felkuncogott Blaine meglepett arckifejezése láttán. — Kíváncsi, hogy miért kapta meg ezt az anyagot? Majd rájön. Őfensége tervez valamit, és magának is szerepet szán a tervei végrehajtásában. Majd értesítjük, ne aggódjon.

Rod tisztelgett, és a SZIGORÚAN TITKOS minősítésű jelentéssel a hóna alatt kiviharzott az admirális irodájából.

A jelentés főként kérdésekből állt. A szonda belső berendezéseinek nagy része szemét volt:

kiégett és megolvadt plasztiktömbök, integrált áramkör-maradványok, furcsa vezető- és félvezetősávok, különböző anyagok látszólag mindenféle logika nélkül összedolgozva. A távtartóknak nyoma sem volt, nem találtak motorokat, amikkel behúzhatták volna őket, sem nyílásokat a szonda egyik végében lévő harminckét kiszögellés alatt. Ha a távtartók egyetlen molekulából álltak volna, akkor az megmagyarázta volna, hová tűntek: szétestek volna, megváltozott volna a kémiai szerkezetük, mikor Blaine lézere elvágta őket. De hogyan vezérelték a vitorlát? Vajon képesek lettek volna a távtartók megfeszülni és elernyedni, mint az izmok?

Talán különös gondolat, de az épen maradt szerkezetek jó része ugyanilyen különös volt. A szonda alkatrészei

108

láthatóan nem szabvány szerint készültek. Két, ugyanazt a feladatot ellátó alkatrész néha egy kissé, néha nagyon különbözött egymástól. A bilincseket és csapokat mintha kézzel faragták volna. A szonda legalább annyira műalkotás volt, mint amennyire gép.

Blaine elolvasta ezt, megrázta a fejét és felhívta Sallyt. A lány hamarosan csatlakozott hozzá a kabinjában.

— Igen, ezt én írtam — bólintott. — És szerintem igaz is. Abban a szondában minden csavart és anyát egyedileg terveztek. Nem annyira meglepő a dolog, ha úgy gondolunk a szondára, mint ami vallásos célokat szolgált. De ez még nem minden. Zbdod, mi az a redundancia?

— Gépeknél? Két bigyó is ugyanazt a feladatot látja el. Ha az egyik elromlik, még mindig ott a másik.

— Nos, úgy tűnik, a szálkáknál visszafelé is működik a dolog.

— Szálkák? — Valahogy hívnunk kell őket — vont vállat a lány. — A

szálka mérnökök két bigyót szerelnek fel ugyanarra a feladatra, ez eddig rendben is van. A második bigyó azonban még legalább két másik feladatot is ellát, a merevítők egy része pedig egyszerre bimetálos termosztát és termoelektromos generátor. Rod, én jóformán még ezeket a szavakat sem értem. Modulok: a mi mérnökeink nem modulokkal dolgoznak?

— De, a bonyolultabb feladatoknál természetesen igen. — A szálkák nem. Az egész egyben van, minden

összekapcsolódik minden mással. Rod, komoly esély van rá, hogy a szálkák okosabbak, mint mi.

Rod füttyentett egyet. — Ez… ez ijesztő. Hé, álljunk csak meg egy pillanatra! Akkor lenne Alderson-hajtóművük, nem?

— Nem tudom. De van néhány olyan dolguk, ami nekünk nincs. Vannak biohőmérsékletű szupravezetőik — tagolta

109

Sally, mint aki gondosan betanulta a kifejezést —, amiket szalagokra festettek fel.

— Aztán itt van ez — nyúlt .át Rod válla fölött, hogy lapozzon egyet a jelentésben. — Nézd csak ezt a fényképet! A sok apró, meteor ütötte lyukat.

— Mikrometeoritok. És? — Nos, a meteorelhárításukon semmi sem juthatott át,

ami négyezer mikronnál nagyobb volt. Csak éppen nem találtunk meteor elhárító rendszert. Nincs sem Langston-erőterük, sem más, hasonló gépezetük.

— De… — Csak a vitorla lehetett az. Tudod, mit jelent ez? A

robotpilóta azért támadt ránk, mert meteornak hitte a MacArthurt.

— Mi van a pilótával? Miért nem…? — Amennyire tudjuk, hibernálva volt. Körülbelül akkor

ment tönkre a létfenntartó rendszere, mikor a fedélzetre vettük. Mi öltük meg.

— Ez biztos? Sally bólintott. — A pokolba! Pedig milyen hosszú utat tett meg! A

Humanitáriánus Liga tálcán akarja a fejemet, egy almával a számban; és őszintén szólva, meg tudom érteni őket. Aghhhh…! — nyögött föl fájdalmasan.

— Hagyd abba — szólt rá Sally halkan. — Elnézést. Mi van még? — A boncolási jegyzőkönyv. Az teszi ki a jelentés felét. —

A lány lapozott néhányat, Rod pedig felnyüszített. Sally Fowlernek erősebb gyomra volt, mint a legtöbb udvarbeli hölgynek.

A szálka húsa sápadt volt, a vére rózsaszín, mintha az emberi vért fák nedvével kevernék el. A sebész mélyen belevágott a hátába, felfedve a csontokat a koponya hátsó

110

részétől egészen addig, ahol egy embernek a farcsontja lett volna.

— Nem értem. Hol van a gerince? — Nincs neki — felelte Sally. — A Szálka bolygón az

evolúció nem találta fel a csigolyákat. A lény hátában három csont helyezkedett el, mindegyik

olyan szilárd, mint egy combcsont. A legfelső egyenesen a koponyából nőtt ki, mintha egy húsz centiméteres nyél lett volna. A váll magasságában kapcsolódott egy ízülettel a következőhöz; biccenteni tudott a fej, fordulni azonban nem.

A fő hátcsont hosszabb és vastagabb volt. Egy vaskos, bonyolult ízületben végződött a vese magasságában. A legalsó csont kiszélesedve alkotta a csípőcsontot, illetve ezen kaptak helyet a combízületek.

A szálkának volt gerincidege, ez látta el a fő idegvezeték szerepét, azonban a hátcsontok hasi oldalán futott végig, nem pedig bennük. — Nem tudta forgatni a fejét — állapította meg Rod. — Derékból kellett fordulnia. Ezért olyan összetett a nagy ízület. Igaz?

— Pontosan. Láttam, ahogy azt az ízületet vizsgálták. Száznyolcvan fokkal képes elfordítani a törzset. Elképesztő, nem?

Rod bólintott és továbblapozott. A következő képen a sebészek a koponyát nyitották fel.

Már meg sem lepődött a fej aszimmetriáján. Nemcsak az agy bal fele volt nagyobb az érzékeny, idegekkel zsúfolt jobb karok irányítását ellátandó, hanem a koponya bal oldalán erős dudorok álltak ki, hogy a bal váll vaskos inai jobban megtapadhassanak rajtuk.

— Az egész a karok köré szerveződik — mondta Sally. — Gondolj úgy a szálkára, mint egy szerszámkészítő lényre, és rögtön meglátod az értelmét. A jobb karok végzik az aprólékosabb munkát, például egy óra javítását. A bal karjával emeli és tartja a dolgokat. Valószínűleg képes lett

111

volna bal kézzel felemelni egy légikocsit, jobb kézzel pedig megjavítani a motorját. És az az idióta Horowitz még azt hitte, hogy mutáns! Nézd csak — lapozott még tovább.

— Aha, már én is észrevettem. A karok túl pontosan illeszkednek. — A fényképek a jobb karokat ábrázolták különböző helyzetekben. A két kart nem lehetett úgy beállítani, hogy zavarják egymás tevékenységét. Kinyújtva körülbelül egyforma lehetett a hosszuk; az alsónak azonban hosszabb volt az alkarja és rövidebb a felkarja, míg a felsőnél körülbelül egyenlők voltak az arányok. Ha az idegen leengedte a karjait, akkor a felső ujjhegyei nagyjából az alsó csuklójáig értek.

Rod tovább olvasott. Az idegen kémiája valamelyest eltért az emberétől, de — mint ahogy arra az eddigi földön kívüli biológiai tapasztalatok alapján számítani lehetett — nem túlságosan. Az ismert életformák épp eléggé hasonlítottak ahhoz, hogy néhány teoretikus a csillagközi térben sodródó spórákat jelölje meg minden lehetséges életet eredeteként. Ezt az elméletet elég sokan támadták, de ennek ellenére védhető volt — és az idegen sem fog pontot tenni a vita végére.

Rod még azután is hosszasan tanulmányozta a jelentést, hogy Sally elment. Mikor végzett, három tény kristályosodott ki a fejében:

A szálka egy intelligens, szerszámkészítő lény volt. Harmincöt fényévet utazott, hogy találkozzon az

emberiséggel. És Rod Blaine megölte.

112

9 Őfensége döntése

Új Skócia egyetlen nagyobb városának képét a Helytartósági Palota uralta. Sally lenyűgözve bámulta a hatalmas épületet, és izgatottan mutatott a repülő minden egyes mozdulatára megváltozó színkavalkádra.

— Ezt hogy csinálják? Nem úgy néz ki, mintha olajbevonat lenne.

— A jó öreg skót kő az — felelte Sinclair. — Ilyen követ még so'asem látott. Amég az Első Birodalom be nem telepítette, addig nem vót élet ezen a planétán. A kő, amiből az a palota épült, úgy van, ahogy a bolygó magjából fortyogva feltört a felszínre.

— Gyönyörű! — mondta Sally elragadtatva. A Palota volt az egyetlen épület, amit körös-körül nyílt tér övezett. Új Skócia kicsiny, zsúfolt kerületekből állt, s a levegőből könnyűszerrel fel lehetett fedezni a fák évgyűrűihez hasonló köröket, amelyek mentén a várost oltalmazó nagyobb erőtér-generátorok álltak. — Nem lenne most már egyszerűbb egy új, egyenes utcákat tartalmazó várostervet készíteni? — kérdezte Sally.

— Egyszerűbbnek épp' egyszerűbb vóna — felelte Sinclair. — Csakhogy mi kétszáz esztendőn keresztül éltünk háborúban, kislány. Nem sokan szeretnének az erőtéren kívül élni — már nem mintha nem bíznánk a Flottában vagy a Birodalomban — tette hozzá sietve. — Csak hát nem könnyű egy ilyen régi szokással felhagyni. Jobb szeretünk egymás közelében maradni és együtt harcolni, ha kell.

113

A repülő néhány kör megtétele után leszállt a Palota karcos lávakő tetejére. Odalent az utcákon élénk színekben pompáztak a különböző klánok hagyományos tartánjai és kiltjei, ahogy az emberek összezsúfolódva jártak-keltek a városban. Sally meglepetten látta, milyen kicsi is tulajdonképpen a szektor fővárosa.

Rod Sallyt és a tisztjeit egy kényelmes előcsarnokban hagyta, és követte a díszegyenruhás űrgárdistákat. A tanácsteremben keveredett az egyszerűség és a fényűzés: a csiszolatlan kőfalakat mintás gyapjúszőnyegek és díszes kárpitok borították. A mennyezetről harci zászlók csüngtek alá.

Az űrgárdisták odavezették Rodot a helyére. Közvetlenül előtte állt a Tanács emelvénye, afelett pedig a helytartó egész helyiséget uraló trónja. De még a trón is eltörpült Ő Királyi Felségének, IX. Leonidasznak, Isten kegyelméből az Emberiség Császárának hatalmas képe mellett. Mikor üzenet érkezett az uralkodótól, a kép életre kelt, most azonban csak egy negyven körüli, a Flotta admirálisainak fekete, dísztelen egyenruháját viselő férfit mutatott. A teremben lévőkre sötét szemek meredtek a képről átható tekintettel.

A helyiség gyorsan megtelt. A szektor parlamentjének tagjai, a hadsereg és a flotta tisztjei, nyúzott hivatalnokoktól kísért, sietős civilek érkeztek. Rodnak fogalma sem volt, mire számítson, de észrevette, hogy a mögötte ülők irigy pillantásokat vetnek rá. A vendégek számára fenntartott ülőhelyek első sorában messze ő volt a legfiatalabb meghívott. Cranston admirális két székkel mellette foglalt helyet, és biztatóan odabiccentett beosztottjának.

Felcsendült egy gong. A Palota udvarmestere fehér egyenruhájában, az övébe tűzött, jelképes fekete korbáccsal fellépett az emelvényre, és hivatali botjával koppintott egyet. Egy oldalsó ajtón bevonult néhány ember, és elfoglalta a helyét az emelvényen. A Birodalom tanácsosai egyáltalán

114

nem olyan lenyűgözők, mint a címük, állapította meg magában Rod. A legtöbbjük egyszerűen fáradtnak tűnt — bár néhányan ugyanazzal a tekintettel néztek, mint a Császár a portréján: látszott, hogy képesek olyasmit is meglátni, ami messze túl van ezen a termen, amit legfeljebb csak sejteni lehet.

Az udvarmester kihúzta magát és háromszor koppantott a botjával. — ŐFENSÉGE STEFAN JURIJ ALEXANDROVICS MERRILL, Ő BIRODALMI FELSÉGE HELYTARTÓJA A SÖTÉT FOLTON TÚL. ISTEN ADJON BÖLCSESSÉGET ŐFELSÉGÉNEK ÉS ŐFENSÉGÉNEK!

Mindenki felállt. Rod várakozás közben elgondolkodott azon, hogy mi is történik körülötte valójában. Olyan könnyű lenne cinikusnak lenni! Merrill végül is csak egy ember; sőt Ő Császári Felsége is csak egy ember. Ők is csak felülről bújnak a nadrágjukba. De ők a felelősek az emberi faj sorsáért. A Tanács tanácsot adhat nekik. A Szenátus vitázhat velük. A Gyülekezet kiabálhat és követelőzhet. Amikor azonban minden véleményt és követelést meghallgattak, minden tanácsot megfontoltak, valakinek cselekednie kell az emberiség nevében… Nem, egyáltalán nem túlzás ez a ceremoniális belépő. Nem árt, ha emlékeztetik rá az embert, mekkora hatalom van a kezében.

Őfensége magas, szikár, bozontos szemöldökű férfi volt. A Flotta díszegyenruháját viselte, napkitörésekkel és üstökösökkel a mellkasán — a kitüntetéseket sok-sok éves szolgálat során érdemelte ki. Amikor odaért a trónszékhez, a felette magasodó kép felé fordult és meghajolt. Az udvarmester még elmondta a Koronának tett hűségesküt, majd Merrill helyet foglalt és odabiccentett a Tanácsnak.

Bonin herceg, a Tanács idős elnöke a széke előtt állt, a nagy asztal közepénél. — Lordok, uraim. Őfensége parancsára a Tanács összeült, hogy megvitassa a Szálkából származó idegen űrhajó kérdését. Hosszú ülésre

115

számíthatunk — tette hozzá nem minden szarkazmus nélkül.

— Mindannyian megkapták már a jelentést az idegen hajón folytatott vizsgálatainkról. Két pontban tudnám összefoglalni a lényeget: az idegeneknek nincs a birtokában sem az Alderson-hajtómű, sem a Langston-erőtér. Másfelől azonban úgy tűnik, olyan technológiával rendelkeznek, ami jóval megelőzi a Birodalomét — beleértve az Első Birodalmat is.

A teremben néhányan felszisszentek. Az Első Birodalmat sok birodalmi kormányzó és alattvaló körében szinte már misztikus tisztelet övezte. Bonin jelentőségteljesen bólintott. — Most fontolóra kell vennünk, mit tegyünk. Őexcellenciája, Sir Traffin Geary, a szektor külügyminisztere.

Sir Traffin majdnem olyan magas volt, mint a helytartó, a hasonlóság azonban itt véget is ért. Őfensége vékony, atletikus termetével szemben Sir Traffin testalkata leginkább egy hordóra emlékeztetett. — Fenség, lordok, uraim. Már elküldtünk egy futárt Spártába, és egy héten belül indul a következő is. Ez a szonda a fénysebességnél lassabban haladt, és több mint száz évvel ezelőtt indult el. Úgyhogy van egypár hónapunk arra, hogy lépéseket tegyünk az ügyében. Javaslom, hogy ez alkalommal készítsünk elő egy expedíciót a Szálkához, de egyébként várjuk meg Őfelsége utasításait. — Geary az alsó ajkát beharapva körülnézett a tanácsteremben. — Gyanítom, ez a vérmérsékletemet ismerők közül sokakat meglep, de szerintem ezt a problémát alaposan át kell gondolnunk. A döntésünk az egész emberiség sorsát meghatározhatja.

Egyetértő mormogás támadt a széksorokban. Az elnök a balján ülő férfi felé bólintott. — Lord Richard MacDonald Armstrong, a szektor hadügyminisztere.

Sir Traffin kövérségével szemben a hadügyminiszter szinte illékony, vékony figura volt. Enyhén elnagyolt

116

arcvonásai szikár testével ellentétben lágyságot kölcsönöztek az arcának. Csak a szeme volt kemény, a tekintete pedig a felette függő képére hasonlított.

— Teljes mértékben megértem Sir Traffin álláspontját — kezdte Armstrong. — Én sem szeretem ezt a felelősséget. Még szerencse, hogy a Spártán fajunk legbölcsebbjei helyre tudják hozni a tévedéseinket.

Nincs túl erős új skóciai akcentusa, gondolta Rod. Csak egy leheletnyi, pedig nyilvánvalóan helyi születésű. Vajon mindegyikük képes úgy beszélni, mint mi, ha a szükség megkívánja?

— Azonban lehet, hogy még sincs túl sok időnk — folytatta Armstrong halkan. — Gondolják végig. A feljegyzéseink szerint százharminc évvel ezelőtt a Szálka úgy ragyogott, hogy a Murcheson Szeme elhomályosult mellette. Aztán egy nap kialudt. Kétségtelenül ez volt az a pillanat, amikor a szonda megfordult maga körül, és elkezdett lassítani a rendszerbe lépéshez. A lézerek, amik elindították, sokáig működtek egyfolytában. Az építőinek legalább százötven évük volt arra, hogy tökéletesítsék a technológiájukat. Gondoljanak csak bele, uraim. Százötven év alatt a Föld a vitorlás hadihajóktól a Holdra szállásig jutott el. A puskaportól a hidrogénfúzióig. Addig a technológiai színvonalig, ami megépíthette volna ezt a szondát — és nem egészen százötven évvel ezután felfedezte az Alderson-hajtóművet, a Langston-erőteret, megalapított tíz csillagközi kolóniát és a Domíniumot. Ötven évvel később a Flotta elhagyta a Földet, és létrehozta az Első Birodalmat. Ennyit jelenthet százötven év egy növekvő fajnak, uraim. És ezzel kell nekünk is szembenéznünk, különben már korábban eljöttek volna.

— Én azt mondom, nem várhatunk! — Az idős férfi hangja egyszerre betöltötte a termet. — Várjuk meg, mit mond Spárta? Minden tiszteletem Őfelsége tanácsadóié, de

117

mi olyant mondhatnak, amit mi nem tudunk jobban náluk? Mire válaszolnak, addigra újabb jelentéseket fogunk elküldeni. Lehet, hogy változik itt a helyzet, és az utasításaik értelmüket vesztik. Isten fogára, akkor már jobb a saját hibáinkat elkövetni!

— Mit javasol? — kérdezte az elnök szárazon. — Már utasítottam Cranston admirálist, hogy vonjon

össze minden hadihajót, amit csak nélkülözni tud a járőrszolgálat és az egyéb rutinfeladatok alól. Őfelségétől sürgősséggel erősítést kértem a szektorba. Javaslom, hogy küldjünk egy katonai expedíciót a Szálkához, és derítsük fel, mi folyik ott. Közben a dokkok talán elég bárkát át tudnak alakítani ahhoz, hogy szükség esetén elpusztítsuk az idegenek bolygóját.

A teremben többen felhördültek. Az egyik tanácstag sietve talpra ugrott, hogy magára vonja a figyelmet.

— Dr. Anthony Horváth, tudományos miniszter — jelentette be az elnök.

— Fenség, lordok, nem találok szavakat! — kezdte Horváth.

— Bár úgy lenne! — morogta Cranston admirális Rod mellett.

Horváth idős, választékosan öltözött férfi volt, aprólékosan kidolgozott gesztusokkal. Mikor megszólalt, úgy tűnt, minden szavával pontosan annyit mondott, amennyit mondani akart, se többet, se kevesebbet. Halkan beszélt, de tisztán lehetett hallani az egész helyiségben. — Uraim, ez a szonda a legkisebb fenyegetést sem jelenti ránk nézve. Mindössze egyetlen utasa volt, és annak sem állt módjában jelentést küldeni rólunk az otthonába — nézett jelentőségteljesen Cranston admirálisra. — Semmi, ismétlem: semmi jelét nem láttuk annak, hogy az idegenek rendelkeznének a fénynél sebesebb utazáshoz szükséges technológiával, vagy hogy bármiféle veszélyt jelentenének

118

ránk, Lord Armstrong mégis a Flotta mozgósításáról beszél. Úgy tesz, mintha ez a halott idegen és a fényvitorlása fenyegetné az emberiséget! Fel kell tennem a kérdést: józan dolog ez?

— Mit javasol, dr. Horváth? — kérdezte az elnök. — Igen, küldjünk ki egy expedíciót. Egyetértek

Armstrong miniszter úrral abban, hogy semmi értelme sincs az Udvar részletes utasításaira várni, tekintettel a távolságra és az időre. Küldjünk egy hadihajót, ha ettől mindenki jobban érzi magát. De legyenek rajta tudósok, diplomaták és a kereskedők képviselői. Menjen békével, mint ahogy ők is békével jöttek. Ne fenyegessük ezeket az idegeneket, mintha holmi peremvidéki kalózok lennének! Uraim, nem lesz még egy ilyen lehetőségünk. Ez az első kapcsolat az ember és egy intelligens faj között. Ó, persze, találunk majd még értelmes fajokat — de az elsőt nem lehet megismételni. Amit most teszünk, az örökre része lesz a történelmünknek. Ne rondítsuk el ezt az oldalt!

— Köszönöm, dr. Horváth — mondta az elnök. — Kíván még valaki hozzászólni?

Kívánt. Mindenki egyszerre beszélt, míg végül helyre nem állt a rend. — Uraim, döntésre kell jutnunk — figyelmeztette őket Bonin herceg. — Milyen tanácsot adjunk Őfenségének? Küldjünk expedíciót a Szálkához, vagy ne?

Ebben a kérdésben gyorsan dűlőre jutottak. A katonai és tudományos csoportok könnyedén leszavazták Sir Traffin támogatóit. A lehető leghamarabb útnak indítják a hajókat.

— Kitűnő! — bólintott Bonin. — És milyen jellegű legyen az expedíció? Katonai vagy tudományos?

Az udvarmester koppantott a botjával. Minden fej a trón felé fordult, ahol Merrill szótlanul végigülte az eddigi vitát. — Köszönöm a Tanács munkáját, de ez utóbbi kérdésben nincs szükségem tanácsra — jelentette ki a helytartó. — Mivel a Birodalom biztonságáról van szó, a válasz

119

egyértelmű. — A magasztos kijelentés hatását kissé elrontotta, hogy Merrill közben beletúrt a hajába. Mikor rájött, mit csinál, gyorsan az ölébe ejtette a kezét. Halványan elmosolyodott. — Bár gyanítom, hogy a Tanács javaslata megegyezne az enyémmel. Sir Traffin, az ön tábora támogatna egy tisztán tudományos expedíciót?

— Nem, fenség. — Azt hiszem, a hadügyminiszter urat meg sem kell

kérdeznem. Dr. Horváth csoportja mindenképpen vereséget szenvedne a szavazáson. Mivel egy ilyen természetű expedíció megszervezéséhez nincs szükség az egész Tanácsra, azonnal várom dr. Horváthot, Sir Thffint, Lord Armstrongot és Cranston admirálist az irodámban. Admirális, itt van az a tiszt, akiről beszéltünk?

— Igen, fenség. — Hozza magával őt is. — Merrill felállt, és olyan

gyorsan lépett le a trónemelvényről, hogy az udvarmesternek nem maradt ideje a hivatalos ceremóniára. Elkésve lesújtott a bottal a padlóra, és a császári portré felé fordult. — ŐFENSÉGE AKARATÁBÓL A TANÁCS ÜLÉSÉT BEREKESZTEM. ISTEN ADJON BÖLCSESSÉGET ŐFENSÉGÉNEK. ISTEN ÓVJA A CSÁSZÁRT!

Miközben a többiek kisorjáztak a teremből, Cranston admirális karon fogta Rodot és odavezette egy kis ajtóhoz az emelvény mellett. — Mit gondol erről az egészről? — kérdezte Cranston.

— Semmi különöset. A Spártán láttam olyan tanácsüléseket, hogy azt hittem, ölre mennek. Az öreg Bonin tudja, hogy kell vezetni egy ülést.

— Ja. Maga érti ezt a politikai mismásolást, igaz? Nálam biztos jobban. Még a végén jobb választás lesz magából, mint hittem.

— Miféle választás, uram?

120

— Hát nem nyilvánvaló, kapitány? Őfensége és én már tegnap este döntöttünk. Maga megy a MacArthurral a Szálkához.

121

10 A bolygógyilkos

Merrill helytartónak két irodája volt. Egy tágas, díszesen berendezett, egy tucatnyi világ ajándékaival és sarcaival díszített. A samuelita tíkfából készült, elefántcsonttal és arannyal berakott íróasztal mögött a Császár képe uralta a falat. A puha járásról és a mindig tiszta levegőről a Tabletop világáról származó, élő növényekből szőtt virágzó szőnyeg gondoskodott. Az új skóciai kőből épített falak beszögelléseiben háromdimenziós kamerák rejtőztek a hivatalos eseményekről tudósító újságírók dolgát megkönnyebbítendő.

Rod csak futólag vehette szemügyre Őfensége luxusirodáját, hiszen szinte azonnal át is vezették egy sokkal kisebb, szinte kolostori egyszerűséggel berendezett helyiségbe. A helytartó egy hatalmas, duralplaszt íróasztal mögött ült. A haja összevissza meredezett a fején. Díszegyenruhája gallérját meglazította, lakkcsizmái a fal mellett álltak.

— Ah! Jöjjön beljebb, admirális. Látom, magával hozta az ifjú Blaine-t is. Hogy van, fiam? Nem emlékszik rám, igaz? Amikor utoljára találkoztunk, még csak… mennyi is?… kétéves volt. Vagy három? A fene se emlékszik már. Hogy van a márki?

— Nagyon jól, fenség. Biztos vagyok benne, hogy a legforróbb üdvözletét…

— Persze, persze. Jó ember az apja. A bár ott van. — Merrill azzal felkapott egy köteg papírlapot, és gyorsan átfutotta az oldalakat. Olyan gyorsan lapozott, hogy a lapok

122

szinte elmosódtak a levegőben. — Pontosan ahogy gondoltam. — Az utolsó oldalra ráfirkantotta az aláírását; a kimenő iratokat gyűjtő kosár felnyikordult, és a papírok eltűntek.

— Talán illene bemutatnom Blaine kapitányt… — kezdte Cranston admirális.

— Persze, persze. Figyelmetlen vagyok. Dr. Horváth, Armstrong miniszter, Sir Traffin, Blaine kapitány a MacArthurról. Tudják, Crucis márkijának a fia.

— A MacArthur — mondta Horváth megvetően. — Értem. Már megbocsásson, fenséged, de nem tudok rájönni, ő mit keres itt.

— Nem-e? — kérdezte Merrill. — Használja a logikáját, doktor. Tudja, miről lesz szó ezen a találkozón, nem?

— Nem mondhatnám, hogy elragadtatással tölt el, amire gondolok, fenség. És még így sem látom be, miért kellene részt vennie egy ilyen óriási jelentőségű expedíció tervezésében ennek… ennek a fanatikus militaristának.

— Ez panasz az egyik tisztem ellen, uram? — csattant fel Cranston admirális. — Mert ha igen, akkor hadd kérdezzem meg…

— Elég legyen ebből — mondta Merrill vontatottan. Újabb vaskos iratcsomót dobott a kimenőkosárba, és elgondolkodva figyelte, ahogy eltűnik. — Dr. Horváth, halljuk az ellenvetéseit, és tegyünk pontot ennek az ügynek a végére. — Lehetetlen volt eldönteni, kinek szánta Merrill az arcán feltűnő halvány mosolyt.

— Azt hiszem, elég egyértelműek az ellenvetéseim. Lehet, hogy ez a fiatalember háborút robbantott ki az emberiség és az első intelligens idegen faj között, amivel találkoztunk. Az Admiralitás nem látta szükségét, hogy lefokozza, én azonban nyomatékosan tiltakozom az ellen, hogy a továbbiakban bármilyen kapcsolata lehessen az idegenekkel. Uram, hát nem látja, milyen borzalmat művelt ez az ember?

123

— Nem, uram, én nem látom — vágott a szavába Armstrong hadügyminiszter.

— Hiszen az a hajó harmincöt fényévet tett meg! A normál térben. Több mint százötven évig repült! Erre még az Első Birodalom sem lett volna képes. És mindezt miért? Hogy a célba érésekor megnyomorítsák, lelőjék, begyömöszöljék egy hadihajóba és elszállítsák… — A tudományos miniszter ezen a ponton kifogyott a levegőből.

— Blaine, rálőtt maga a szondára? — kérdezte Merrill. — Nem, fenség. Ő lőtt ránk. Azt a parancsot kaptam,

hogy vizsgáljam meg és fogjam el. Miután az idegen jármű megtámadta a hajómat, levágtam róla a vitorláját, amit fegyverként használt.

— Ami után nem maradt más választása, mint a fedélzetre venni. Különben elégett volna — tette hozzá Sir Traffin. — Szép munka volt, a mindenit!

— Azonban felesleges, mert a szonda így is megsérült — makacskodott Horváth. — Amikor magára lőtt, miért nem volt annyi esze, hogy a vitorla mögé bújjon és kövesse? A vitorlát használhatta volna pajzsként! Nem kellett volna megölnie.

— Az a valami rálőtt egy Birodalmi hadihajóra! — robbant ki Cranstonból. — És ha azt hiszi, hogy ebben a helyzetben bármelyik tisztem…

Merrill felemelte az egyik kezét. — Engem kíváncsivá tett. Kapitány, miért nem azt tette, amit dr. Horváth most említett?

— Én… — Blaine egy pillanatig mereven, kavargó gondolatokkal a fejében ült. — Nos, uram, kevés volt az üzemanyagunk, és nagyon közel jártunk a Calhoz. Ha lépést tartottam volna a szondával, akkor a végén elvesztettem volna az uralmat a hajóm fölött, és egyáltalán nem tudtam volna megközelíteni, már feltéve hogy a MacArthur hajtóműve nem égette volna szét a vitorláját. Tartanunk

124

kellett a sebességünket, hogy ki tudjunk jönni a Cal gravitációs kútjából… és azt a parancsot kaptam, hogy fogjam el. — Egy pillanatra megállt és megdörzsölte törött orrnyergét.

Merrill bólintott. — Még egy kérdés, Blaine. Mit érzett, mikor magát jelölték ki az idegen hajó megvizsgálására?

— Izgatott lettem a találkozás lehetőségétől, uram. — Uraim, ez nem úgy hangzik, mint egy megszállott

idegengyűlölő hitvallása. Amikor megtámadták a hajóját, a kapitány védekezett. Dr. Horváth, ha Blaine magára a szondára nyitott volna tüzet — ami kétségkívül a legkönnyebb módja lett volna annak, hogy biztonságba helyezze a hajóját —, akkor személyesen gondoskodnék róla, hogy elbocsássák a szolgálatból, és soha többé, semmilyen téren ne szolgálhassa Őfelségét. A kapitány azonban óvatosan levágta a szondát a fegyveréről, és a saját hajóját is kockára téve a fedélzetére vette. Nekem tetszik ez a megoldás, uraim. — Odafordult Armstronghoz. — Dicky, elmondaná a többieknek, milyen döntésre jutottunk az expedíció ügyében?

— Természetesen, fenség — köszörülte meg a hadügyminiszter a torkát. — Két hajó megy A Lenin birodalmi csatahajó és a MacArthur csatacirkáló. A MacArthurt dr. Horváth igényeinek megfelelően átalakítják, rajta kap helyet az expedíció civil személyzete. Azaz a tudósok, a kereskedők, a külügyminisztérium emberei, és a tisztelendő atya által követelt misszionáriusok. Az idegen civilizációval történő minden kapcsolatfelvétel a MacArthurról fog történni.

— A Lenin semmilyen körülmények között nem vehet a fedélzetére idegeneket, és nem teheti ki magát az elfogás veszélyének — bólintott jelentőségteljesen Merrill. — Biztosra akarom venni, hogy vissza is érkezik valamennyi információ erről az expedícióról.

125

— Nem túlzás ez, uram? — kérdezte Horváth. — Nem, uram — szögezte le Sir Traffin határozottan. —

Richardot elsősorban az aggasztja, hogy az idegeneknek ne legyen lehetőségük megszerezni se a Langston-erőteret, se az Alderson-hajtóművet. Én pedig teljes mértékben egyetértek vele.

— De mi van ha… tegyük fel, hogy elfoglalják a MacArthurt? — kérdezte Horváth.

Cranston admirális kieresztett egy kék füstfelleget a pipájából.

— A Lenin kisöpri a MacArthurt a világűrből. Blaine bólintott. Ő már rájött erre. — Megfelelő ember kell majd ennek a döntésnek a

meghozására — állapította meg Sir Traffin. — Ki fogja vezetni a Lenint?

— Lavrentyij Kutuzov admirális. Már tegnap elküldtünk érte egy futárhajót.

— A Mészáros! — Horváth letette az italát az asztalra, és dühösen a helytartó felé fordult. — Fenség, tiltakozom! A Birodalom összes polgára közül ez a lehető legrosszabb választás! Tudnia kell, hogy Kutuzov volt az, aki… aki sterilizálta az István bolygót. Az összes paranoid lény közül… Uram, könyörgök, gondolja meg magát. Egy ilyen ember képes… Hát nem érti? Ezek intelligens idegenek! Ez lehet a legjelentősebb pillanat a történelmünkben, és ön egy olyan szubhumán vezetése alatt akarja elindítani ezt az expedíciót, aki a reflexeivel gondolkodik! Ez őrültség.

— Sokkal nagyobb őrültség lenne, ha olyasvalaki vezetné az expedíciót, mint ön, doktor — felelte Armstrong. — Nem megsérteni akarom, de maga barátoknak tekinti az idegeneket, és csak a lehetőségeket látja. A veszélyeket viszont nem. Én és a barátaim talán túlságosan is sok veszélyt látunk, de inkább mi tévedjünk, mint ön.

— A Tanács… — tiltakozott Horváth erőtlenül.

126

— Ez az ügy nem a Tanácsra tartozik — szögezte le Merrill. — Hanem a Birodalmi Védelmi Minisztériumra. A Birodalom biztonsága és a többi, hiszen tudja. Az persze érdekes kérdés, hogy a Birodalmi Parlament a Spártán milyen döntésre jut. Én azonban, mint Őfelsége képviselője ebben a szektorban, már döntöttem.

— Értem. — Horváth egypár másodpercig magába roskadva ült, de aztán felderült. — De ön azt mondta, hogy a MacArthurt a tudósok igényei szerint átalakítják. Tehát egy teljes értékű tudományos expedíció lesz?

— Igen — bólintott Merrill. — Reméljük, Kutuzovnak semmi dolga nem lesz. A maga emberein múlik, hogy ne kelljen semmit se csinálnia. Csak elővigyázatosságból lesz ott.

Blaine óvatosan megköszörülte a torkát. — Beszéljen, fiam — biztatta Armstrong.

— Az utasaim sorsán töprengek, uram. — Persze, persze — felelte Merrill. — Fowler szenátor

unokahúga és az a kereskedő. Mit gondol, magával szeretnének menni?

— Sally… Miss Fowler biztosan — válaszolta Rod. — Két, a Spárta felé induló hajót is hagyott elmenni, és mindennap az Admiralitás főhadiszállásán látom.

— Antropológus — mormogta Merrill. — Ha menni akar, hadd menjen. Nem árt megmutatni a Humanitáriánus Ligának, hogy nem büntetőexpedíciót küldünk ki. Ki sem tudnék találni ennél egyértelműbb jelzést. Jó politika. Mi legyen ezzel a Buryvel?

— Nem tudom, uram. — Kérdezzük meg tőle, akar-e menni — döntött Merrill.

— Admirális, gondolom, nincs egy megfelelő, a Főváros felé tartó hajója?

— Olyan nincs, amire fel merném tenni azt a fickót — felelte Cranston. — Ön is látta Plehanov jelentését.

127

— Igen. Nos, dr. Horváth kereskedőket akart. Szerintem Őexcellenciája örömmel csatlakozik majd az expedícióhoz… csak mondják meg neki, hogy ha nem jön, akkor az egyik vetélytársát hívjuk. Ez elég lesz, nem? Még nem láttam olyan kereskedőt, aki ne ment volna el akár a pokolba is, ha meg akarta előzni a konkurenciát.

— Mikor indulunk, uram? — kérdezte Rod. — Ez Horváth embereitől függ — vont vállat Merrill. —

Attól tartok, elég sok munka vár rájuk. A Lenin egy hónapon belül itt lesz. Kutuzovot útközben veszi fel. Szerintem azután indulhatnak, ha maga úgy véli, hogy a MacArthur készen áll.

128

11 Az Ő temploma

Az egysínű vonat százötven kilométeres sebességnél csak valami alig hallható, sziszegő zajt keltve száguldott. A szombati utasok tömege is csendben élvezte az utazást. Alig beszélgettek. A szerelvény vége felé egy kisebb csoportnál egy flaska járt körbe. De még ez a csoport sem hangoskodott; mindössze szélesebben és többet mosolyogtak, mint a többiek. Néhány jól nevelt gyerek az ablak melletti üléseken időnként kitekeredett nyakkal hátranézett, majd érthetetlen dialektusban halk kérdéseket tett fel szüleinek.

Kevin Renner is ugyanígy viselkedett. Oldalával a kocsi falának támaszkodva nézett ki a tiszta műanyag ablakon, hogy minél többet lásson ebből a számára idegen világból. Keskeny arcán gondtalan mosoly játszott.

A másik szélen Staley foglalt helyet, szinte vigyázzban ült. Potter kettejük között helyezkedett el.

A trió nem eltávozáson járt; mindössze épp nem voltak szolgálatban, de zsebszámítógépeiken keresztül bármikor visszahívhatták őket. Az új skóciai dokkok hegesztői buzgón kapargatták a mentőcsónakokat a MacArthur hangárfedélzetének falairól, s közben más, bonyolultabb javításokat is elvégeztek Sinclair felügyelete alatt. Sinclairnek különösen Potterre lehetett szüksége bármelyik pillanatban; pedig épp Potter volt a trió helyi születésű idegenvezetője. Staley talán erről nem tudott megfeledkezni; merev testtartása ellenére azonban nem úgy nézett ki, mint aki rosszul érzi magát. Ugyanúgy élvezte a kiruccanást, mint a társai. Egyszerűen csak mindig így ült.

129

A legtöbbet Potter beszélt és mutogatott. — Látja azokat az ikervulkánokat, Mr. Renner? És azokat a dobozszerű építményeket a csúcsok közelében? Ezek a légkörszabályozók. Amikor a vulkánok gázokat eresztenek a levegőbe, akkor az állomások speciálisan erre a célra tenyésztett algákat engednek utánuk. Nélkülük a légkörünk hamarosan ismét belélegezhetetlen lenne.

— Aha. A Szecessziós Háború alatt biztos nem tudták működtetni őket. Hogy boldogultak nélkülük?

— Nehezen. A tájképet furcsa, éles határvonalak jellemezték. Az egyik

helyen megművelt mezők zöldje borította be a talajt, majd közvetlenül mellette élettelen, szinte holdbeli síkság terült el. Különös látványt nyújtott a megművelt földekről a sivatagba átömlő széles folyó. Nem voltak gyomnövények. Egyáltalán, semmilyen vadon növő növényt nem lehetett látni. Azt az erdőt, amin épp áthaladtak, ugyanolyan éles határvonalak szegélyezték, mint az eddig elhagyott széles folyóágyakat.

— Háromszáz éve élnek az új Skócián — mondta Renner. — Miért ilyen még mindig? Azt hinné az ember, mostanra már mindent termőföldnek és növényeknek kellene borítani. Itt-ott már fel kellett volna ütnie a fejét a vadonnak.

— Miért, milyen gyakran fordul elő, hogy egy gyarmatvilágon a megművelt földek helyét vadon veszi át? Nálunk ugyanis az emberek mindig is gyorsabban terjeszkedtek, mint a termőföld. — Potter hirtelen kiegyenesedett ültében. — Oda nézzen! Most érünk be Quentin's Patchbe.

A vonat zökkenőmentesen lassított. Feltárultak az ajtók, és kiszállt egy maréknyi utas. A tengerészek Potter nyomában sorakoztak elő. Potter szinte a föld felett járt. Ez volt a szülővárosa.

Renner hirtelen megtorpant. — Nézzék, nappal is látni a Murcheson Szemét!

130

Valóban. A csillag magasan ragyogott keleten, vörös szikráját épp csak ki lehetett venni az ég kékjében.

— Isten Arcát viszont nem lehet kivenni. A körülöttük járók furcsa pillantásokat vetettek feléjük. —

Mr. Renner — mondta Potter halkan —, ezen a világon nem szabad Isten Arcának hívnia.

— Micsoda? Miért? — Egy Ő-hívő az Ő Arcának nevezné. Ők sohasem

nevezik nevén az istenüket. Egy jó katolikus pedig nem tartja másnak, mint a Sötét Foltnak.

— Hiszen mindenhol Isten Arcának nevezik. Akár jó katolikusok, akár nem.

— Máshol nincsenek Ő-hívők a Birodalomban. Ha erre indulunk, akkor még sötétedés előtt odaérünk az Ő templomához.

Quentin's Patch egy kicsi, gabonaföldektől övezett falucska volt. Az utat egy érdes felületű bazaltsáv alkotta, mintha csak egy természetes lávafolyamból alakították volna ki. Renner arra tippelt, hogy valaha régen egy űrhajó lebeghetett a felszín felett, az jelölte ki a későbbi utakat, még mielőtt egyetlen ház is épült volna. A felszínt miriádnyi apró repedés borította. A két oldalon emelkedő két- és háromszintes házakat látva nehéz lett volna elképzelni, hogy az utakat csak az épületek elkészülte után építették meg.

— Hogyan jött létre ez az Ő-hívő vallás? — kérdezte Renner.

— Van róla egy legenda — állt meg Potter. — Bár lehet, hogy nem is legenda. Az Ő-hívők azt mondják, hogy egy nap Isten Arca életre kelt.

— Hogyan? — Kinyitotta egyetlen szemét. — Ez stimmelne is, ha a szálkák valóban lézerágyúkkal

hajtották meg a fényvitorlásukat. Van valami biztos dátum?

131

— Igen — gondolkodott el Potter. — A Szecessziós Háború alatt történt. A háború súlyos károkat okozott nekünk, hiszen tudja. Új Skócia hűséges maradt a Birodalomhoz, új Írország azonban nem. Az erőviszonyok körülbelül egyformák voltak. Körülbelül ötven évig harcoltunk egymás ellen, míg végül nem maradtak csillagközi űrhajóink, és teljesen elszakadtunk a többi világtól. Aztán 2870-ben egy hajó zuhant be a rendszerbe. A Ley Crater volt az, egy hadihajóvá átalakított kereskedőbárka, működő Langston-erőtérrel és tele torpedókkal. Akármennyire is megsérült, ez számított a legütőképesebb hajónak az új Kaledónia rendszerben. Bizony, ilyen mélyre süllyedtünk. A segítségével sikerült elpusztítanunk az új Írország árulóit.

— Ez legalább százötven évvel ezelőtt történt, mégis úgy mesélte el, mintha átélte volna.

— Mi nagyon személyes kapcsolatban állunk a történelmünkkel — mosolyodott el Potter.

— Természetesen — jegyezte meg Staley. — De a dátumok érdekelték — folytatta Potter. — Az

egyetemi feljegyzések nem mondanak semmit. A számítógépes adatok egy része megsérült a háborúban. Az biztos, hogy valami történt a Szemmel, és hogy a háború vége felé kellett történnie. Egyébként nem lett volna akkora hatása.

— Miért? Az Ist… a szem a legnagyobb, legfényesebb csillag az égbolton.

— De nem a háború alatt — mosolyodott el Potter minden vidámság nélkül. — Olvastam néhány naplót. Az emberek az egyetem Langston-erőtere alatt kerestek menedéket. Amikor előjöttek, olyan volt felettük az ég, mint egy csatamező: tele különös fényekkel és a felrobbanó hajók sugárzásával. Az emberek csak a háború után kezdték el nézni az eget. Aztán a csillagászok megpróbáltak rájönni, mi

132

történt a Szemmel. Ekkor történt, hogy Howard Grote Littlemeadet isteni sugallat szállta meg.

— Rájött, hogy Isten Arca pontosan az, aminek látszik. — Igen, pontosan. És sok embert sikerült meggyőzni

erről. Megérkeztünk, uraim. Az Ő temploma egyszerre volt lenyűgöző és szakadt.

Terméskőből épült, hogy ellenálljon a századoknak, és ellen is állt. A kő azonban elkopott, a homokviharok simára csiszolták, a tetőn és a párkányokon lyukak tátongtak, a falakba lézerrel és mindenféle más eszközzel nevek kezdőbetűit és trágárságokat karcoltak.

A pap magas, kövér férfi volt lágy, meggyötört tekintettel. Ennek ellenére meglepően szilárdan ragaszkodott ahhoz, hogy nem engedi be őket a templomba. Az sem segített, mikor Potter elárulta, hogy helybeli. Az Ő Egyháza elég sokat szenvedett a helybeliek öklétől.

— Ugyan, gondoljuk már végig a dolgot együtt — mondta Renner. — Csak nem gondolja, hogy szentségtörést követnénk el, ha beengedne?

— Maguk nem hívők. Mi dolguk itt? — Csak látni szeretnénk a Sö… az Ő Arcának a képmását

teljes dicsőségében. Csak megnézzük, és már itt sem vagyunk. Ha nem enged be, akkor viszont a kapcsolataink révén kényszeríteni tudjuk rá. A Flotta ügyében járunk ugyanis.

A pap megvetően végigmérte. — Ez itt új Skócia, nem pedig valamelyik primitív gyarmatuk, ahol nincs kormány sem, csak istenkáromló űrgárdisták. Csak a helytartó kényszeríthet, hogy beengedjem magukat. Maguk egyébként is csak turisták.

— Hallott már az idegen szondáról? A pap önbizalma láthatóan megingott egy kissé. — Igen. — Szerintünk lézerágyúkkal indították útnak. Méghozzá

a Szálkától.

133

A pap teljesen elképedt. Aztán hosszan, hangosan felnevetett. Még mindig nevetve bevezette őket az épületbe. Egyetlen szót sem szólt hozzájuk, hanem a töredezett kőlapokon lépkedve átkalauzolta őket az előcsarnokon, s beléptek a szentélybe. Ott megállt és feszülten figyelni kezdte látogatói arcát.

Az Ő Arca elfoglalta a fal felét. Úgy nézett ki, mint egy hatalmas hologram. A kép pereménél enyhén elmosódtak a csillagok, ahogy az a nagyon régi hologramok esetében lenni szokott. Az a hologramokkal együtt járó érzés viszont nem hiányzott, hogy az ember a végtelenbe néz.

A Szem tiszta zölden izzott, ijesztő intenzitással. Tiszta zöldjét csak egy apró vörös vonás törte meg.

— Istenem! — szólalt meg Staley. — Nem úgy értem — tette hozzá sietve. — De… de ez az erő! Egy fejlett világ teljes ipari kapacitása kellene hozzá, hogy ennyi fényt harmincöt fényévnyire eljuttasson!

— Azt hittem, csak én emlékeztem rá úgy, mint ami nagyobb — suttogta Potter.

— Látják! — károgta a pap. — És még azt hitték, hogy valami természeti jelenség. Nos, eleget láttak?

— Igen — felelte Renner, azzal távoztak. Odakint megálltak a lenyugvó nap utolsó sugarainak

fényében. Renner a fejét csóválta. — Most már kezdem megérteni Littlemeadet — jelentette ki. — Csoda, hogy nem sikerült meggyőznie a bolygó összes lakóját.

— Elég makacs népség vagyunk — felelte Potter. — Az a kancsal sziluett az éjszakai égbolton túl magától értetődő, túl…

— Túl hülye, mint én — segítette ki Renner. — Na igen. Az új skótok nem szeretik, ha úgy bánnak

velük, mint a hülyékkel, még akkor sem, ha Ő teszi azt.

134

— Az Ő Egyháza mintha nehéz napokat látott volna, mióta Littlemead meglátta a fényt — töprengett Renner, visszagondolva a lepusztult templomra.

— Bizony. 2902-ben a fény kihunyt. Száztizenöt évvel ezelőtt. Ezt az eseményt nagyom pontosan dokumentálták. Ezzel a Birodalom visszatértéig lőttek a csillagászatnak.

— Hirtelen aludt ki a Szálka? — Ezt senki sem tudja — vont vállat Potter. —

Valószínűleg a bolygó másik oldalán következett be a dolog. Biztos észrevette, hogy a civilizáció itt csak egy terjeszkedő folt egy kopár világon, Mr. Renner. Amikor azon a bizonyos éjjelen feltűnt a Sötét Folt, már nem volt szeme. Az Ő-hívők biztos azt hitték, hogy Isten ismét aludni tért.

— Nehezen viselték? — Howard Grote Littlemead túladagolta magának az

altatót. Az Ő-hívők azt mondják, sietett találkozni Istenével. — Valószínűleg azért, hogy magyarázatot követeljen —

vélte Renner. — Nagyon hallgat, Mr. Staley. Horst komor arccal nézett rájuk. — Olyan lézerágyúkat

tudnak építeni, amik betöltik az egész eget. És mi egy katonai expedícióval indulunk feléjük.

135

12 Lemerülés a pokolba

Éppen hogy csak sikerült mindenkit összegyűjteni a hangárfedélzeten. A bezárt kapuk — megjavították őket, de ez látszott is rajtuk — jelentették az egyetlen elég nagy helyet ahhoz, hogy összegyűljön a hajó legénysége és a tudományos személyzet, de még így is óriási lett a zsúfoltság. Maga a hangár tele volt gépekkel: egy extra leszállóhajó, a nagy csónak, a kutter, ládákba csomagolt tudományos felszerelések, a hajó készletei és még több láda, amiknek a rendeltetésére Blaine még csak tippelni sem tudott. Dr. Horváth emberei ragaszkodtak hozzá, hogy szinte minden szakterület berendezéseit magukkal hozzák, hátha hasznát veszik még egyszer. A Flotta nem is nagyon tudott vitatkozni velük, hiszen nem volt még precedens ilyen típusú expedícióra.

A hatalmas tér annyira megtelt emberekkel, hogy szinte túlcsordult. Merrill helytartó, Armstrong miniszter, Cranston admirális, Randolph bíboros és egy csapatnyi alacsonyabb rangú hivatalnok zavartan álldogált, miközben Rod abban reménykedett, hogy a tisztjeinek sikerült befejezni az előkészületeket az indulásra. Az elmúlt pár napban teljesen egybefolytak az ilyenkor elkerülhetetlen tennivalók, főleg a társadalmi kötelezettségek, s így alig maradt ideje a fontosabb munkára, a hajó előkészítésére. Most, az utolsó ünnepség kezdetére várva Rod azt kívánta, bárcsak kilépett volna a Főváros társasági életéből és a hajóján maradt volna, mint egy remete. A következő egy év során Kutuzov admirális alá lesz beosztva, és gyanította,

136

hogy az admirális nem teljes mértékben elégedett alárendeltjével. Az orosz tüntetőleg távol maradt a MacArthur hangárjában rendezett ünnepségről.

Nem is hiányzott senkinek. Kutuzov nagydarab, erős testalkatú férfi volt, vaskos humorérzékkel. Úgy nézett ki, mint aki most lépett elő egy orosz történelemkönyvből és úgy is beszélt. Ezt részben a Szt. Jekatyerinán töltött gyermekéveinek lehetett betudni, nagyrészt azonban saját maga döntött emellett a stílus mellett.

Kutuzov hosszú órákat töltött az ősi orosz szokások tanulmányozásával, és sokat fel is vett a kifelé mutatott imidzsébe. Zászlóshajója hídját ikonokkal díszítette, a kabinjában egy szamovár tea forrt, az űrgárdistáit pedig kozák táncokra tanította — legalábbis remélte, hogy valóban kozák táncokat sikerült felkutatnia az archívumokban.

A Flotta egységes véleményt alakított ki róla: rendkívül képzett, minden parancsot a végsőkig betart, és annyira hiányzik belőle mindenféle emberi szenvedély, hogy mindenki kényelmetlenül érezte magát a környezetében. Mivel a Flotta és a Parlament hivatalosan jóváhagyta Kutuzov akcióját, amely során elrendelte egy lázadó bolygó elpusztítását — a Birodalmi Tanács állásfoglalása szerint a drasztikus lépéssel sikerült elejét venni az egész szektor fellázadásának —, Kutuzovot minden társasági eseményre meghívták, bár senki sem bánkódott amiatt, hogy következetesen visszautasított minden meghívást.

— A legnagyobb problémát azok az eszelős orosz szokásai jelentik — jelentette ki Sinclair, mikor a MacArthur tisztjei kitárgyalták az új admirálisukat.

— Ebben nem különböznek a skótoktól — vélte Cargill első tiszt. — Ő legalább nem próbál rákényszeríteni minket, hogy tanuljunk meg oroszul. Elég jól beszél angolul.

— Ezzel azt akarod mondani, hogy a skótok nem jaól beszének ánglisul? — követelte Sinclair.

137

— Ezen inkább te gondolkodj el. — De aztán Cargill meggondolta magát. — Nem, Sandy, hát persze hogy nem. Néha, mikor izgatott vagy, akkor nem értelek, de… tessék, inkább igyál valamit.

Ezt kár lett volna kihagyni, gondolta Rod, látni Cargillt, amint a lelkét is kitéve próbál kedves lenni Sinclairhez. Az ok persze nyilvánvaló. Amíg a hajó az új skóciai dokkokban állt MacPherson műhelyfőnök csapatának keze alatt, addig Cargill mindent megtett, hogy ne bosszantsa a főgépészt. A végén ugyanis könnyen azon kaphatta volna magát, hogy kiszerelték a kabinját — vagy valami még rosszabb is történhetett volna vele.

Merrill helytartó mondott valamit. Rod felriadt töprengéséből, és megpróbált odafigyelni a hangzavarban.

— Azt mondtam, kapitány, hogy nem igazán látom ennek az egésznek az értelmét. Ezt az egész ceremóniát ugyanúgy meg lehetett volna tartani a földön is — kivéve természetesen az ön áldását, tisztelendő úr.

— Az új Skóciáról eddig az én közreműködésem nélkül is felszálltak a hajók — hümmögte a bíboros. — Persze nem egy az egyház számára is ilyen fontos küldetésre. Mindenesetre ez mostantól fogva az ifjú Hardy problémája — intett az expedíció káplánja felé. David Hardy majdnem kétszer olyan idős volt, mint Blaine, a rangjuk pedig névleg azonosnak számított, úgyhogy a bíboros szavait valószínűleg csak átvitt értelemben kellett érteni.

— Nos, készen állunk? — Igen, eminenciás uram. — Blaine odabiccentett

Kelleynek. — LEGÉNYSÉG, VIII…GYÁZZ! — A mormogás

elcsendesedett. Fokozatosan halkult le, nem pedig elvágták, ahogy annak lennie is kellett, tekintve, hogy mennyi civil tartózkodott a fedélzeten.

138

A bíboros elővett egy keskeny stólát a zsebéből, megcsókolta a szegélyét, és a nyakába kanyarította. Hardy káplán odanyújtotta neki az ezüstserleget és egy rövid pálcát a végén egy üreges gömbbel: a szenteltvízhintőt. Randolph bíboros belemártotta az aspergillumot a serlegbe, és szenteltvizet hintett az összegyűlt tisztek és katonák felé. — Megtisztítasz és tiszta leszek. Megmosdatsz és fehérebb leszek, mint a hó. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.

— Most és mindörökké, ámen. — Rod azon kapta magát, hogy automatikusan válaszol a liturgikus szövegre. Tényleg hinne ebben az egészben? Vagy csak a belé sulykolt fegyelem dolgozott? Nem tudta eldönteni, annak azonban őszintén örült, hogy a bíboros eljött. A MacArthurnak minden jókívánságra és áldásra szüksége lehet még…

A figyelmeztető szirénák felharsanásával egy időben a hivatalos küldöttség felszállt egy légköri repülő fedélzetére. A MacArthur személyzete sietve távozott a hangárfedélzetről. Utolsóként Rod lépett be a zsilipkamrába. Felzúgtak a szivattyúk, eltávolították a levegőt a hangártérből, majd lassan kinyíltak a hatalmas, kétrétegű kapuk. A MacArthur közben leállította a tengely körüli forgását. Ha csak tengerészek lettek volna a fedélzetén, akkor a légköri repülő forgás közben is elhagyhatta volna a hangárt, hogy a Coriolishatás által okozott görbe — már a MacArthurhoz képest görbe — pályán ereszkedjen le a bolygóra. A helytartóval és a bíborossal a fedélzeten azonban ez szóba sem jöhetett. A leszállógép szelíden, másodpercenként 150 cm-es sebességgel emelkedett fel, míg csak át nem suhant a hangárkapun.

— Kapukat lezárni! — adta ki az utasítást Rod harsányan. — Gyorsulásra felkészülni. — Megfordult, és a zéró gravitáción egy szökkenéssel elindult a híd felé. A háta mögött teleszkópos merevítők csusszantak a helyükre a

139

hangártérben — feszítőkötelek, tartórudak és mindenféle dúcok — míg részben be nem töltötték a hatalmas helyiséget. A hadihajók hangárjának tervezése külön szakma, mivel a felderítőcsónakokat bármelyik pillanatban útnak kellett tudni indítani, ugyanakkor azonban a lehetséges katasztrófákat megelőzendő, a lehető legjobban alá kellett támasztani az óriási üres teret. Most Horváth csapatának extra hajóival és a MacArthur saját csónakjaival egy járművekből, merevítőkből és ládákból épített labirintus alakult ki a hangárban.

A hajó többi részét ugyanilyen zsúfoltság uralta. A gyorsulási figyelmeztetés utáni szokásos rendezett tevékenység helyett a MacArthur folyosóin nyüzsögtek az emberek. A tudósok fele csatapáncélban botladozott — összetévesztették a gyorsulási figyelmeztetést a harci riadóval. Mások tanácstalanul álldogáltak a legkritikusabb átjárókban és akadályozták a forgalmat. Az altisztek a fejüket fogták: nem mertek ráüvölteni a civilekre, de tenni sem tudtak semmit a kialakult helyzet ellen.

Rod végül elevickélt valahogy a hídig, miközben mögötte a tisztek és a fedélzetmesterek bűnbánó arccal próbáltak rendet teremteni a folyosókon, és felkészülni a gyorsulásra. Blaine magánemberként nem tudta hibáztatni a legénységét azért, mert képtelen volt mit kezdeni a tudósokkal, azonban nem tehette meg, hogy nem vesz tudomást a helyzetről. Ráadásul ha most megbocsát a beosztottjainak, akkor azok sohasem fogják tudni irányítani a civileket. A tudományos minisztert és az embereit nem büntethette meg; ha azonban elég keményen bánik a saját legénységével, akkor a tudósok talán hajlandóak lesznek együttműködni, hogy ne keverjék bajba az úrhajósokat… Talán érdemes lesz a gyakorlatban is kipróbálni ezt az elméletet, gondolta. Mikor az egyik monitoron megpillantott két űrgárdistát és négy civil technikust, amint reménytelenül elakadtak az egyik étkező

140

ajtaja előtt, Rod halkan elkáromkodta magát. Nagyon remélte, hogy működni fog az elmélete. Valamit muszáj kitalálni.

— Üzenet a zászlóshajóról, uram. Álljon rá a Redpinesra. — Nyugtázza, Mr. Potter. Mr. Renner, vegye át a

vezérlést, és kövesse a hármas számú, tartályhajót. — Igenis, uram. — Renner elvigyorodott. — Tehát

elindulunk végre. Kár, hogy a szabályzat tiltja, hogy ilyenkor pezsgőt bontsunk.

— Azt hittem, mind a két kezére szüksége van, Mr. Renner. Kutuzov admirális ragaszkodik hozzá, hogy tartsuk az alakzatot.

— Igen, uram. Tegnap éjjel már beszéltem a Lenin vitorlamesterével.

— Aha — dőlt hátra Rod a parancsnoki ülésben. Nehéz utazás lesz, gondolta. Az a rengeteg tudós a fedélzeten! Dr. Horváth ragaszkodott hozzá, hogy jöhessen, és ő már önmagában is egy külön probléma. Annyi civil zsúfolódott a hajóra, hogy a MacArthur tisztjeit kettesével kellett elszállásolni az egyébként sem túl tágas kabinokban; a fiatal hadnagyok a kadétok hálótermében feszítettek ki függőágyakat; az űrgárdistákat pedig átköltöztették a tornatermekbe, hogy a hálóhelyeikre a tudósok felszerelései kerüljenek. Rod kezdte azt kívánni, hogy bárcsak sikerrel járt volna Horváth a Cranstonnal folytatott vitában. A tudósok egy tágas csapatszállítóval akartak ugyanis jönni.

Az Admiralitás azonban megmakacsolta magát. Az expedícióban csak olyan hajók vehettek részt, amik képesek megvédeni magukat. A tankhajók is csak a Murcheson Szeméig kísérik el őket, a Szálkához csak a két hadihajó indul útnak.

A civilikre való tekintettel az utazás 1,2 g-s gyorsulással történt. Rod számtalan vacsorát szenvedett végig, közvetített a tudósok és a legénység között felmerülő vitás kérdésekben,

141

és kivédte dr. Buckman, az asztrofizikus arra irányuló próbálkozásait, hogy teljesen kisajátítsa Sallyt.

Az első ugrás rutinfeladat volt. A Murcheson Szeméhez vivő ugrási pontot már rég lokalizálták. Az ugrás előtti pillanatban az új Kaledónia rendszer nagyszerű látványt nyújtó, ragyogó fehér pont volt. A következőben pedig már a Murcheson Szeme ragyogott előttük, mint egy vörös, karnyújtásnyira a szem elé tartott baseball-labda.

A flotta a rendszer belseje felé vette az irányt. Gavin Potter függőágyat cserélt Horst Staleyvel. Egy hétig

neki kellett ugyan mosnia mindkettejük szennyesét, de megérte. Staley függőágyánál ugyanis volt egy ablak.

Az ablak természetesen a függőágy alatt, a kadétszállás henger alakú padlóján helyezkedett el. Potter hason feküdt a függőágyon, és hosszú arcán szelíd mosollyal nézett át a ritkás szövésű hálón.

Whitbread hanyatt heverészett a saját ágyában, pontosan szemben a helyiséget alkotó henger belsejének másik falán. Már percek óta figyelte Pottert, mielőtt megszólalt volna.

— Mr. Potter. A skót csak a fejét fordította felé. — Igen, Mr. Whitbread? Whitbread tűnődve, karját a feje alatt keresztbe téve

figyelte tovább. Teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy semmi köze a Pottert a Murcheson Szeméhez fűző különleges kapcsolathoz. Érthetetlen, hogy Potter még mindig ilyen türelmesen válaszolgat. Mennyi piszkálást bír ki ez a fickó?

A MacArthur fedélzetén persze számos szórakoztató dolog zajlott, csak éppen a kadétok nem vehettek részt bennük. A szolgálaton kívül lévő kadétoknak maguknak kellett gondoskodniuk a saját szórakozásukról.

— Potter, úgy emlékszem, te a Dagdán kerültél az Öreg Macre, pont azelőtt, hogy elindultunk volna a szonda elfogására. — Whitbreadnek meglehetősen figyelemfelkeltő

142

hangja volt. Horst Staley, aki szintén mellettük pihent, megfordult Potter hajdani függőágyában, és érdeklődve figyelni kezdett. Ha Whitbread észre is vette, semmi jelét nem adta.

— Igen, Mr. Whitbread — fordult meg Potter pislogva. — Így van. .

— Nos, valakinek csak el kell mondania, és szerintem másnak még nem jutott eszébe. Az első küldetésed során a hajó lemerült egy F8-as napba. Remélem, ez nem alakított ki benned kedvezőtlen képet a szolgálatról.

— Egyáltalán nem. Nagyon izgalmas volt — felelte Potter udvariasan.

— A lényeg az, hogy nem túl gyakran fordul elő ilyesmi, mármint hogy belemegyünk egy napba. Nem fordul elő minden egyes út alkalmával. Úgy gondoltam, ezt tudnod kell.

— De Mr. Whitbread, hát nem pont erre készülünk most is?

— Micsoda? — Whitbread erre nem számított. — Az Első Birodalom idején egyetlen hajó sem talált a

Murcheson Szemétől a Szálkáig vezető ugrási pontot. Valószínűleg nem is törték magukat túlságosan kutatás közben, de azért biztos alaposan körülnéztek — mondta Potter komolyan. — Na már most, nekem nincs túl sok tapasztalatom az űrben, de azért teljesen műveletlen sem vagyok, Mr. Whitbread. A Murcheson Szeme egy vörös szuperóriás, egy hatalmas, üres csillag, ami olyan nagy, mint a Szaturnusz pályája a Naprendszerben. Okkal hihetjük, hogy a Szálkához vezető Alderson-pont a napon belül található, már ha létezik egyáltalán. Nem így van?

— Igaza lehet — könyökölt fel Horst Staley. — Ez megmagyarázná, eddig miért nem térképezték fel. Mindenki tudta, hol kellene keresni…

143

— De senki sem akart odamenni és ellenőrizni. Igen, persze hogy igaza van — mondta Whitbread utálkozva. — Mi pedig pontosan ezt fogjuk tenni most. Hurrá! Megint kifogtuk.

— Pontosan — bólintott Potter, majd szelíden mosolyogva ismét elfordította a fejét.

— Ez egyáltalán nem szokványos eset! — tiltakozott Whitbread.

— Ne hidd el, ha nem akarod, de biztosíthatlak, hogy három útból kettőnél gyakrabban nem szoktunk napokba merülni. — Egy pillanatra elhallgatott. — És még ez is túl sok.

A flotta lelassított és megállt a Murcheson Szeme bizonytalan körvonalú szélénél. Szóba sem került, hogy pályára álljanak körülötte. Ebben a távolságban a szuperóriás gravitációja annyira gyenge volt, hogy évekig tartott volna, míg belezuhan egy hajó.

Felzárkóztak a tankhajók, és elkezdték átszivattyúzni a magukkal hozott üzemanyagot.

Horace Bury és Buckman, az asztrofizikus között különös, laza barátság szövődött. Bury néha komolyan elgondolkodott a dolgon.

Mit akarhat vajon tőle Buckman? Buckman sovány, csontos, madárcsontú férfi volt. A

külseje alapján azt hihette az ember, hogy néha napokig nem jut eszébe enni. Buckman mintha senkit és semmit nem szeretett volna abban a világban, amit Bury a valódi univerzumnak tartott. Az emberek, az idő, a hatalom és a pénz Buckman számára csak eszközöket jelentettek a csillagok belső működésének felderítéséhez. Miért keresi akkor egy kereskedő társaságát?

Buckman azonban szeretett beszélgetni, Burynek pedig legalább volt ideje meghallgatni. A MacArthur leginkább egy méhkasra emlékeztetett, mindenki lázasan nyüzsgött, a

144

folyosókon meg se lehetett moccanni a tömegtől. Bury kabinjában viszont elég hely volt a fel-alá járkáláshoz.

Vagy pedig, spekulált a kereskedő cinikusan, talán a kávéjáért van oda Buckman. Bury mindig legalább, egy tucatnyi különféle kávébabot tartott magánál, és volt saját darálója, illetve főzője is az elkészítéséhez. Nagyon jól tudta, milyen lehet a kávéja ahhoz képest, ami a hajó automatáiból jött.

Nabil szolgálta fel nekik a kávét, miközben ők az üzemanyagfelvételt követték figyelemmel Bury képernyőjén. A MacArthurt kiszolgáló tartályhajó nem látszott, a Lenin és kísérője azonban két, vékony ezüst köldökzsinórral összekötött éjfekete tojásként rajzolódott ki a zavaros vörös háttér előtt.

— Nem olyan veszélyes az egész — mondta dr. Buckman. — Maga úgy gondol rá, mintha egy napba merülnénk le, Bury. És technikailag ez így is van. Azonban ez a hatalmas térfogat összességében nem súlyosabb, mint a Cal vagy bármelyik sárga törpe. Fogja fel úgy, mint egy vörösen izzó vákuumot. Kivéve persze a magját; az valószínűleg kicsi és nagyon sűrű.

— Nagyon sokat fogunk tanulni a lemerülés során — folytatta. A szeme végtelenbe fúródva csillogott. Bury, aki oldalról nézte, lenyűgözőnek találta az arckifejezését. Látta már korábban is, de csak nagyon ritkán. Azokra az emberekre emlékeztette, akiket még Horace Bury sem tudott megvásárolni semmi pénzért.

A kereskedőnek ugyanúgy nem származott semmi kézzelfogható haszna Buckmanból, mint annak belőle. Bury sokkal jobban el tudta engedni magát a társaságában, mint hosszú évek óta bárkiében. Szerette ezt az érzést.

— Azt hittem, már mindent tudnak a Szemről — jegyezte meg.

145

— Murcheson kutatásaira gondol? Túl sok feljegyzés veszett el, és a megmaradtak sem mind megbízhatóak. A műszereim az ugrás óta folyamatosan mennek. Bury, a nehézrészecskék aránya a napszélben lenyűgözően magas. És a hélium — elképesztő! Murcheson hajói tudomásom szerint sohasem merészkedtek bele a Szembe magába. Majd akkor fedezünk csak fel dolgokat! — Buckman a homlokát ráncolta. — Remélem, a berendezéseink is kifogják bírni. Természetesen a Langston-erőtéren belül működnek. Valószínűleg elég hosszú ideig leszünk abban a vörös ködben, Bury. Ha az erőtér összeomlana; kárba veszne minden munkánk.

— Igen, doktor, az biztos! — nevetett fel Bury. Buckman értetlenül nézett rá. — Ja! Értem, mire gondol —

esett le neki végre. — Mi is elpusztulnánk, igaz? Erre nem is gondoltam.

Felharsant a gyorsulási figyelmeztetés. A MacArthur elindult a Szem belseje felé.

— A gépház jelentkezik, kapitány — csendült fel Rod fülében Sinclair vaskos akcentusa. — Minden rendszer ződ. Az erőtér na'on jaól bírja, ez a trutymó nem olyan forró, mint amitő' féltünk.

— Remek — felelte Blaine. — Köszönöm, Sandy. — Rod a csillagtól eltávolodó tankhajókra fordította a tekintetét. Már most több ezer kilométeres távolságban jártak, s a távcsövek is csak fényes pontoknak mutatták őket.

A szomszédos képernyőn egy fehér folt látszott a vörös ködben: az előttük haladó Lenin a mindent átható vörös ragyogásban. A Lenin személyzete végzi el az Alderson-pont utáni kutatást — már ha létezik egyáltalán ilyen pont.

— De azér' biztos, hogy az erőtér előbb-utóbb átlyukad — folytatta Sinclair. — Nincs hová elvezetni a hőt, úgyhogy egyre halmozódik. Ez nem olyan, mint egy csata, kapitány. De így is legalább hetvenkét órán át kibírjuk. Azután… nincs

146

adat. Eddig még senki sem próbálkozott ezzel az őrült mutatvánnyal.

— Így igaz. — Pedig jó lett volna, ha valaki megteszi — szólt közbe

Renner jókedvűen. A hídon lévő konzolja előtt ülve hallgatta őket. A MacArthur mindössze egy g-s gyorsulással haladt, de oda kellett figyelni rá: a vékony fotoszféra nagyobb ellenállást fejtett ki, mint amire számítottak. — Az ember azt hinné, hogy Murcheson megpróbálkozott vele. Az Első Birodalom a mieinknél jobb hajókat épített.

— Talán — motyogta Rod, de a gondolatai máshol jártak. A távolodó, a MacArthur számára az utat kijelölő Lenint figyelte, és valami értelmetlen dühöt érzett magában. A MacArthurnak kellett volna elől mennie…

A rangidős tisztek a szolgálati helyükön aludtak. Bár nem sok mindent tehetett volna, ha az erőtér túl sok energiát szív magába, de azért Rod jobban érezte magát a parancsnoki ülésében ülve. Végül nyilvánvalóvá vált, hogy nincs rá szükség a hídon.

Jelzés érkezett a Leninről, és a MacArthur leállította a hajtóműveit. Felharsantak a szirénák, és a hajó forogni kezdett a tengelye körül, míg egy másik hangú sziréna jelt nem adott, hogy megtörténtek a kellemetlen változások a gravitációban. A legénység tagjai és az utasok kimásztak a biztonsági öveik alól.

— A lenti őrséget le lehet váltani — adta ki a parancsot Rod.

Renner felállt és nagyot nyújtózott. — Ennyi, kapitány. Természetesen lassítanunk kell majd, ahogy a fotoszféra sűrűsödik, de ezzel minden rendben. A súrlódás amúgy is lassít minket. — Lenézett a képernyőire, és sebesen táncoló ujjakkal kérdéseket intézett a számítógéphez. — Nem olyan sűrű, mint mondjuk egy bolygó atmoszférája, de egy napszélnél azért sokkal sűrűbb.

147

Blaine ezt magától is látta. A Lenin még mindig előttük járt, még épp az érzékelőik hatósugarában, és Kutuzov is kikapcsolta a hajtóműveit. Csak egy fekete repeszdarabnak tűnt a képernyőkön, a körvonalai elmosódtak a négyezer kilométernyi vörösen izzó ködben.

A Szem egyre sűrűsödött körülöttük. Rod még egy óráig a hídon maradt, aztán meggyőzte

magát, hogy ez nem fair a tisztjeivel szemben. — Mr. Renner. — Igen, uram?

— Most már leteheti a szolgálatot. Mr. Crawford majd átveszi a helyét.

— Igenis, uram. — Renner azzal elindult a kabinja felé. Arra a következtetésre jutott, hogy már ötvennyolc perce semmi szükség nem volt rá a hídon. Most egy forró zuhany és egy kis alvás — végre az ágyában, nem pedig a pilótaülésben…

A kabinjához vezető folyosók szokás szerint tömve voltak. Kevin Renner határozottan nyomakodott előrefelé, mikor valaki keményen nekiütközött.

— A fenébe! Elnézést! — mordult fel. Végigmérte a bűnöst, aki a gallérjába kapaszkodva próbálta visszanyerni az egyensúlyát. — Dr. Horváth, nemde?

— Bocsásson meg. — A tudományos miniszter hátralépett, és megpróbálta leporolni magát; nem sok sikerrel. — Még nem szoktam hozzá a tengely körüli forgás keltette gravitációhoz. Egyikünk sem szokott még hozzá. A Coriolis-hatás miatt esünk el olyan gyakran.

— Nem. A könyökök miatt — helyesbített Renner. Az arcán feltűnt megszokott vigyora. — Pontosan hatszor annyi könyök van a hajón, mint ember, doktor. Megszámoltam.

— Nagyon vicces, Mr…. Renner, ugye? — Renner vitorlamester. Mr. Renner, ez a zsúfoltság ugyanúgy zavarja az én

embereimet, mint magukat. Higgye el, félreállnánk az

148

útjukból, ha tudnánk. De nem tudunk. Minden adatot be kell gyűjtenünk a Szemről. Talán sohasem adódik még egy ilyen lehetőség.

— Tudom, doktor, és megértem magukat. Most ha megbocsát…

— A forró zuhany és az ágy víziója elhalványult, mikor Horváth ismét elkapta a gallérját.

— Csak még egy percre, ha megengedi. — Horváth láthatólag döntésre jutott valamiben. — Mr. Renner, ön a MacArthur fedélzetén tartózkodott, amikor elfogták az idegen szondát, igaz?

— Mi az hogy! — Szeretnék beszélni önnel. — Most? De doktor, bármelyik pillanatban

visszahívhatnak a hídra… — Sürgős a dolog. — De hát ha nem vette volna észre, épp egy csillag

fotoszféráján haladunk át. — És három napja nem jutott ki nekem egy forró zuhany, ha nem vette volna észre… Renner még egyszer ránézett Horváth arcára, aztán megadta magát. — Rendben, doktor. Csak menjünk el a folyosóról.

Horváth kabinja ugyanolyan szűkös volt, mint minden más a hajón, azzal a különbséggel, hogy voltak falai. A MacArthur legénységének fele meg nem érdemelt luxusnak tartotta volna ezeket a falakat. Horváth láthatóan nem tartotta annak őket, legalábbis az utálkozó arckifejezéséből és a sörű bocsánatkérésekből erre lehetett következtetni.

Felhajtotta a priccsét a falra, és letett két széket a szemben lévő fal elé. — Üljön le, Renner. Van néhány dolog a körül az elfogás körül, ami bosszant engem. Abban bízom, hogy magától elfogulatlan véleményt hallhatok. Maga nem egy szokványos tengerész.

A vitorlamester nem is próbálta tagadni ezt. Korábban egy kereskedőhajón szolgált, és kapitányként fog visszatérni

149

egyre, mikor elég tapasztalatot gyűjtött már a flottánál. Már alig várta, hogy eljöjjön ez a pillanat.

— Tehát — kezdte Horváth teljesen előrecsúszva a szék peremére. — Renner, muszáj volt megtámadni azt a szondát?

Renner nevetni kezdett. Horváth nem szólt egy szót sem, bár úgy nézett ki, mint aki épp egy romlott osztrigát nyelt le.

— Rendben van — szedte össze magát a vitorlamester. — Nem kellett volna nevetnem. Maga nem volt ott. Tudta, hogy a szonda a Calba merült, hogy minél jobban lelassuljon?

— Természetesen, és minden elismerésem az öné, amiért ugyanezt tette. De tényleg annyira veszélyes volt a helyzet?

— Dr. Horváth, a kapitány eddig kétszer okozott nekem meglepetést. Komolyan. Amikor a szonda ránk támadt, megpróbáltam megkerülni a vitorláját, mielőtt ropogósra sültünk volna. Lehet, hogy idejében sikerült volna, lehet, hogy nem. A kapitány azonban átvitt minket a vitorlán. Ragyogó ötlet volt, olyan, ami nekem kellett volna hogy eszembe jusson. Hajlamos vagyok zseninek tartani azt a férfit. Ugyanakkor egy öngyilkos őrült.

— Micsoda? Renner arcán nehéz pillanatok emléke és félelem tűnt fel.

— Nem lett volna szabad megpróbálnia felvenni azt a szondát. Túl sok időt veszítettünk. Kis híján belezuhantunk egy csillagba. Nemhittem volna, hogy képesek vagyunk olyan gyorsan felszedni azt a vackot…

— Maga Blaine csinálta? — Nem. Cargillra bízta a dolgot. Akinél pedig nincs jobb

magas gravitációs manőverező az egész Flottában. És ez a lényeg, doktor. A kapitány a legmegfelelőbb embert választotta ki a feladatra, és kihozott minket abból a pokolból.

— Maga megfutamodott volna?

150

— Nyílegyenesen és a leghalványabb szégyenérzet nélkül.

— Ő azonban elfogta. Értem. — Horváth olyan arcot vágott, mint aki valami nagyon rossz ízűbe harapott. — De rá is lőtt. Az első…

— Az idegen lőtt először. — Az a meteorelhárító rendszere volt! — Na és? Horváth beharapta az ajkait. — Rendben, doktor, próbáljuk meg a következőt. Tegyük

fel, hogy fent hagyja a kocsiját egy hegytetőn. Nem húzza be a féket, és rossz irányba tekerve hagyja a kormányt. Tegyük fel, hogy a kocsi legurul a hegyről, és megöl négy embert. Milyen a maga erkölcsi helyzete?

— Szörnyű. Térjen a lényegre, Renner. — A szálkák legalább olyan intelligensek, mint mi.

Tegyük fel. Oké. Építettek egy meteorelhárító rendszert. Kötelességük lett volna gondoskodni róla, hogy ne lőjön rá egy semleges űrhajóra.

Horváth elég hosszúnak tűnő ideig ült szótlanul, miközben Renner a melegvíz-tartályok véges kapacitására gondolt. Most már látta, hogy ez a savanyú ábrázat Horváth természetes arckifejezése; a vonásai maguktól álltak rá. — Köszönöm, Mr. Renner — szólalt meg végül a tudományos miniszter.

— Igazán nincs mit — állt fel a vitorlamester. Felharsant egy sziréna. — Ó, Istenem! Ez nekem szól. — Renner kilőtte magát a

híd felé. Mélyen a Szem belsejében jártak: elég mélyen ahhoz,

hogy a körülöttük lévő vaskos csillaganyag sárgának tűnjön. Az erőtér kijelzői szintén sárgán világítottak, de egy árnyalatnyi zölddel keverve.

151

Renner mindezt egyetlen pillantással felmérte, ahogy végignézett a híd fél tucat képernyőjén. Aztán ránézett a sajátjára is, és nem látta a csatahajót. — A Lenin elugrott?

— Igen — felelte Whitbread kadét. — És most mi következünk, uram. — A vörös hajú kadét vigyora szinte fültől fülig ért.

Blaine úgy lebegett be a hídra, hogy kezével hozzá sem ért a folyosó falaihoz. — Vegye át a kormányt, Mr. Renner. A pályának mostanra már a számítógépében kell lennie.

— Igenis, uram. — Renner odafordult Whitbreadhez. — Felváltom. — Az ujjai villámgyorsan táncoltak a billentyűkön, aztán lenyomott egy sor gombot, pedig a képernyőjére még mindig új adatok áramlottak. Egymást érték a figyelmeztetések: UGRÁSI KÉSZÜLTSÉG, HARC KÉSZÜLTSÉG, ERŐS GYORSULÁSRA FELKÉSZÜLNI. A MacArthur felkészült az ismeretlenre.

152

MÁSODIK RÉSZ

AZ "ŐRÜLT EDDIE"-PONT

153

13 Nézz körül!

Ő BUKKANT ELSŐKÉNT A BEHATOLÓKRA.

Épp egy formátlan, köves aszteroida átkutatásával végzett, amiről kiderült, hogy nagyrészt csak üres tér. Valamelyik korábbi kultúra szobákat és termeket vájt bele, tartályokat és raktárakat helyezett el benne, aztán a törmeléket újabb szobákba és termekbe sűrítette, míg végül a kisbolygó úgy nézett ki, mint egy kőből készült méhkaptár. Mindez nagyon régen történt, de ez őt nem érdekelte.

A későbbi évszázadok során aztán a meteoritok tucatnyi lyukat ütöttek az építménybe. A vastag falak fokozatosan elvékonyodtak, úgyhogy a kőből vegyi úton ki lehetett vonni a levegőt. Most már nem volt egyetlen molekulányi sem. Fém sem volt semerre. Kiszáradt múmíák és kő, kő, jóformán semmi más — egy Mérnök számára pedig egyenesen semmi.

Egy meteorit ütötte lyukon át távozott, mert a légzsilipeket vákuumhegesztővel lezárták. Sok-sok évvel ezután pedig valaki az összes fém alkatrészt kiszedte belőlük.

Mikor kiért, rögtön meglátta őket. Nagyon messze, egy parányi arany csillogást a Sötét Folt fekete háttere előtt. Megért egy pillantást. Minden megért egy pillantást.

A Mérnök visszatért a hajójára. A távcső és a spektrométer először cserbenhagyta. Ott

volt a két aranyszilánk, és mindkettőben egy-egy fémtömeg,

154

de valami eltakarta előle a látványt. A Mérnök türelmesen elkezdett dolgozni a műszerein. Áttervezte, újra beállította, újraépítette őket. A keze szemkápráztató sebességgel járt: ezernyi Ciklus ösztönei vezették őket.

Erőtereken kellett áthatolnia. Végre lett valamije, amivel sikerülhetett. Ha nem is túl jól, de láthatta a hatalmas objektumokat. Még egyszer megnézte őket.

Fém. Fém, végtelen mennyiségben. Azonnal elindult. A kincs hívását nem lehetett figyelmen

kívül hagyni. A Mérnökökben nem sok nyoma volt a szabad akaratnak.

Blaine a szemére ereszkedő vörös ködön keresztül figyelte a körülötte zajló nyüzsgést, miközben próbálta visszanyerni uralmát áruló teste fölött a normál térbe való visszatérés után. A Lenin felől felvillant egy "minden rendben" jelzés, és Rod rögtön könnyebben lélegzett. Semmiféle veszély nem fenyegetett, úgyhogy kiélvezhette a látványt.

Legelőször a Szemet látta meg. A Murcheson Szeme ijesztő rubinszínben ragyogott, fényesebben, mint száz hold, s teljesen egyedül a Sötét Folt fekete bársonyán.

Az ég másik oldalán a Szálka tündökölt a legszebben a csillagtenger közepén. Kilépéskor minden rendszer így nézett ki: rengeteg csillag és egy távoli nap. A jobb oldalon a Lenin szikrázott, miközben Langston-erőtere kiárasztotta magából a Szemben összegyűjtött energiát.

Kutuzov admirális még egyszer ellenőrzött mindent, majd ismét küldött egy jelzést Blaine-nek. Amíg valami veszély nem fenyeget, addig a MacArthur fedélzetén lévő tudósoké a terep. Rod kávét rendelt és várni kezdett az információkra.

Eleinte őrjítően kevés olyan adatot kapott, amit ne ismert volna már korábban is. A Szálka mindössze harmincöt

155

fényévnyire helyezkedett el az Új Skóciától, és rengeteg megfigyelést végeztek el rajta; nem egyet maga Jasper Murcheson. Egy G2-es csillag, kevésbé aktív, mint a Nap, hidegebb, kisebb és valamivel könnyebb. Pillanatnyilag szinte egyáltalán nem lehetett napfolttevékenységet tapasztalni a felszínén. Az asztrofizikusok egyszerűen unalmasnak találták.

Rod már az elindulásuk előtt tudott a gázóriásról is. A csillagászok már évszázadok óta kikövetkeztették a létét a Szálka Szem körül leírt pályájának perturbációiból. Ismerték a gázóriás tömegét, és majdnem pont ott találták meg, ahol számítottak rá: hetven fokkal előttük a pályáján. Nehezebb volt, mint a Jupiter, de kisebb, sokkal sűrűbb, egy parányi szilárd maggal. Míg a tudósok dolgoztak, a tengerészek lehetséges pályagörbéket számoltak ki a gázóriáshoz arra az esetre, ha valamelyik hajónak üzemanyagra lenne szüksége. Úgy hidrogénhez jutni, hogy hiperbolikus pályán belemerültek egy gázóriás légkörébe, eléggé nehéz volt mind a hajó, mind a legénység számára, de még mindig jobb, mint ott ragadni egy idegen rendszerben.

— Most a trójai pontokat keressük, kapitány — közölte Buckman Roddal két órával az ugrás után.

— Megtalálták már a Szálka bolygót? — Még nem — szakította meg a vonalat Buckman. Miért érdeklik Buckmant a trójai pontok? A gázóriás

pályáján hatvan fokkal előtte és hatvan fokkal mögötte lennie kell két tökéletes egyensúlyi állapotban lévő pontnak, amiket trójai pontoknak neveztek a Jupiter pályáján hasonló helyzetet elfoglaló Trója-aszteroidák után. Az évmilliók során oda kellett gyűlnie egy csomó porfelhőnek és aszteroidának. De miért érdekli ez Buckmant?

Buckman akkor jelentkezett ismét, mikor megtalálta a trójai pontokat. — Tele vannak! — ragyogott. — Vagy ez az egész rendszer tele van aszteroidákkal az egyik végétől a

156

másikig, vagy valami új elv működik benne. A Szálka Béta trójai pontjainál több szemét lebeg, mint bármelyik ismert rendszerben. Kész csoda, hogy nem álltak össze két holddá…

— Megtalálták már a lakható bolygót? — Még nem — felelte Buckman, és megszakította a

kapcsolatot. Három óra telt el a kilépés óta. Egy félóra múlva újra jelentkezett. — Azoknak az

aszteroidáknak a trójai pontoknál nagyon magas az albedójuk, kapitány. Bizonyára vastagon áll rajtuk a por. Ez megmagyarázná, hová lettek a nagyobb méretű részecskék. A porfelhők lelassították, aztán simára csiszolták őket…

— Dr. Buckman! Van egy lakható világ ebben a rendszerben, és életbe vágóan fontos, hogy megtaláljuk. Ezek az első intelligens idegenek…

— A fenébe is, kapitány, keressük! Keressük! — Buckman oldalra nézett, aztán ellépett a kamerája elől. A képernyő egy pillanatra üres lett, csak egy technikus látszott elmosódottan a háttérben.

A következő másodpercben Blaine már Horváth tudományos miniszterrel nézett farkasszemet. — Elnézést, hogy közbeszólok, kapitány. Jól értem, hogy nem elégedett a kutatási módszereinkkel?

— Dr. Horváth, nem kívánom megsérteni a kiváltságaikat, de önök az összes műszeremet lefoglalják, és egyfolytában csak aszteroidákról hallok. Kezdem azt hinni, hogy nem is ugyanazt a dolgot keressük.

— Nem egy csata közepén vagyunk, kapitány — felelte Horváth szelíden. — Harci helyzetben ismerné a célpontja helyzetét. Ön valószínűleg fejből tudná, hogy a fontosabb rendszerekben épp hogy állnak a bolygók…

— A pokolba, a felderítők is bolygókat keresnek! — És ön volt már ilyen felderítésen, kapitány? — Nem.

157

— Nos, akkor gondolja végig, milyen problémával állunk szemben. Amíg nem lokalizáltuk a gázóriást és a trójai pontokat, addig csak találgathattunk a naprendszer síkját illetően. A szonda szerkezetei alapján meghatároztuk a szálkák számára kényelmes hőmérsékletet, ebből pedig meghatároztuk, hogy milyen messze kell lennie a bolygójuknak a naptól. De még így is egy százhúsz millió kilométeres sugarú toroidot kell átkutatnunk. Tudott követni?

Blaine bólintott. — Át kell fésülnünk az egész régiót. Azt tudjuk, hogy a

bolygó nem a nap mögött rejtőzik, hiszen a rendszer síkja felett állunk. Amikor azonban végeztünk a rendszer lefényképezésével, ezt az egész hatalmas csillagmezőt át kell böngésznünk egyetlen kis fénypont után kutatva.

— Lehet, hogy túl sokat vártam önöktől. — Lehet. Higgye el, mi is olyan gyorsan várunk, amilyen

gyorsan csak tudunk. — Horváth elmosolyodott — egy pillanatra mintha görcsbe rándult volna az egész arca, de aztán gyorsan kisimult.

Hat órával az ugrás után Horváth ismét jelentkezett. Buckmant nem lehetett látni. — Nem, kapitány, még nem találtuk meg a lakott bolygót. Dr. Buckman időpocsékoló megfigyelései révén azonban rábukkantunk egy szálka civilizációra. A trójai pontoknál.

— Lakottak? — Kétségtelenül. Mindkét trójai pont körül csak úgy

sisteregnek a mikrohullámú csatornák. Már a nagyobb testek magas albedójából is gyaníthattuk volna. A lecsiszolt felszínek a civilizációk természetes termékei… Attól tartok, dr. Buckman emberei túlságosan is hozzászoktak ahhoz, hogy az élettelen világegyetem titkain töprengjenek.

— Köszönöm, doktor. A mikrohullámú üzenetek közül intéztek-e hozzánk is egyet?

158

— Nem hiszem, kapitány. A közelebbi trójai pont azonban alattunk van, a rendszer síkjában — körülbelül hárommillió kilométerre. Azt javaslom, menjünk oda. A trójai pontokban lévő civilizáció nyilvánvaló sűrűségéből ítélve lehetséges, hogy a lakott bolygó nem az igazi központja a szálkák civilizációjának. Lehet, hogy olyan, mint a Föld. Vagy rosszabb.

Rod megdöbbent. Ő személy szerint sokkolónak találta a Földet, mikor nem is olyan rég meglátogatta. Az emberiség hajdani otthonán a haditengerészet továbbra is fenntartotta új Annapolist, hogy a Birodalom tisztjei megtudják, milyen életbe vágóan fontos is a Birodalom küldetése.

És ha az emberiség nem rendelkezett volna az Alderson-hajtóművel a Föld utolsó csatái előtt, és a legközelebbi csillag nem négy, hanem harmincöt fényévnyire lett volna… — Szörnyű gondolat!

— Szerintem is. Ugyanakkor csak egy tipp, kapitány. De akárhogy is, nem messze tőlünk van egy elérhető civilizáció. Szerintem oda kellene mennünk.

— Én… egy pillanat. — Lud Shattuck főírnok hevesen integetett Rod négyes képernyőjén.

— A távközlési lokátorernyőket használtuk, kapitány! — töltötte be Shattuck hangja a hidat. — Nézze csak, uram!

A képernyőn a fekete űr és a csillagok tűhegynyi fénypettyei látszottak. Egy kékeszöld pontot egy fénykörrel emelt ki a számítógép. Miközben Rod nézte, a pont kétszer felvillant.

— Megtaláltuk a lakott bolygót — állapította meg elégedetten. Nem tudott ellenállni a kísértésnek. — Magukra vertünk, doktor.

A hosszas várakozás után mintha minden egyszerre lendült volna mozgásba.

159

Először jött a fénypont. Akár egy Föld-típusú bolygó is lehetett mögötte; valószínűleg az is volt, mivel beleesett a Horváthék által átkutatandó toroidba. A fény azonban elrejtette, akármi is volt mögötte. A legkevésbé sem lepett meg senkit, hogy a kommunikációs részleg bukkant rá először. A jelzések keresése végül is az ő feladataik közé tartozott.

Cargill és Horváth csapata együtt dolgozott az impulzusok megválaszolásán. Egy, kettő, három, négy, pislogott a fény. Öt, hat, hét, üzente vissza Cargill az elülső lézerágyúkkal. Húsz perccel később a fénypont villogása megváltozott: három egy nyolc négy tizenegy. Ez ismétlődött, míg végül a hajó agya ki nem dobta: a Pi a tizenkettes számrendszerben. Cargill a számítógép segítségével meghatározta és visszaküldte az e értékét ugyanebben a számrendszerben.

Az igazi üzenet azonban az volt, hogy Beszélni akarunk veletek. A MacArthur válasza pedig: Rendben. A részletekkel még várni kellett.

De már jött is a következő felvonás. — Fúziós fény — jelentette ki Renner vitorlamester.

Közelebb hajolt a képernyőjéhez. Az ujjai különös, néma zenét játszottak billentyűzetén. — Nincs Langston-erőtere. Természetesen. Egyszerűen csak bezárják a hidrogént, elindítják a fúziót és kilövik. Egy plazmapalack. Nem olyan forró, mint a mi hajtóműveink, azaz nem is olyan hatékony. Vöröseltolódás, ha jól értelmezem a szennyeződéseket… a csóva iránya tőlünk elfelé mutat.

— Ön szerint egy hajó tart felénk? — Igen, uram. Egy kis hajó. Adjon egypár percet, és már

meg is mondom a gyorsulását. Addig is tételezzünk fel egy g-t… — Renner ujjai közben folyamatosan jártak -…és harminctonnás tömeget kapunk. Később majd pontosítjuk.

160

— Túl nagy ahhoz, hogy valamiféle lövedék legyen — mondta Blaine elgondolkodva. — Menjünk félútig eléje, Mr. Renner?

— Van egy kis probléma — ráncolta a szemöldökét a vitorlamester. — A célpontja a jelenlegi tartózkodási helyünk. Nem tudjuk, mennyi üzemanyaga van, vagy hogy mennyire okos.

— Azért kérdezzük csak meg. Rádiós! Kapcsolja Kutuzov admirálist.

Az admirális a Lenin hídján tartózkodott. A képernyő szélén mozgó elmosódott foltok alapján a csatahajón is lázas tevékenység folyhatott. — Már észrevettük, kapitány — mondta Kutuzov. — Mit akar kezdeni vele?

— Szeretnék elémenni. Ha azonban nem tudja módosítani a pályáját, vagy mi elvétjük, akkor ide fog jönni, uram. A Lenin talán megvárhatná itt.

— És ugyan mit csináljak vele, kapitány? Az utasításaim egyértelműek. A Lenin semmilyen kapcsolatba nem kerülhet az idegenekkel.

— De egy csónakot csak kiküldhet, uram. Vagy egy kapszulát. Később majd felszedjük az embereivel együtt. Uram.

— Maga szerint hány csónakom van, Blaine? Hadd ismételjem meg a parancsaimat. A Lenin azért van itt, hogy megóvja a Langstan-erőtér és az Alderson-hajtómű titkát. A feladat végrehajtása érdekében nemcsak hogy az idegenekkel nem fogunk kommunikálni, de magával sem, ha az üzeneteinket lehallgathatják.

— Igenis, uram. — Blaine rámeredt a képernyőjén lévő testes férfira. Hát egy csepp kíváncsiság sem szorult belé? Senki sem lehet ennyire gépies… vagy mégis? — Elindulunk az idegen hajó elé, uram. Dr. Horváth is ezen a véleményen van.

— Rendben, kapitány. Induljon.

161

— Igen, uram. — Rod megkönnyebbülve kikapcsolta a képernyőt, és odafordult Rennerhez. — Gyerünk, hozzuk létre az első kapcsolatot egy idegen faj képviselőjével, Mr. Renner.

— Szerintem ezt épp most tette meg, uram — felelte a vitorlamester. Idegesen a képernyők felé pillantott, hogy megbizonyosodjon róla, az admirális már nem hallhatja.

Horace Bury épp kilépett a kabinjából — azzal a felkiáltással, hogy máshol talán majd kevésbé unatkozik —, mikor Buckman feje tűnt fel az egyik járatban.

Bury azonnal meggondolta magát. — Dr. Buckman! Meghívhatom egy kávéra?

A kidülledő szemek felé fordultak, pislogtak, fókuszáltak. — Tessék? Ó! Igen, köszönöm, Bury. Az talán felébreszt. Annyi dolgom van… csak néhány percig maradhatok…

Buckman levetette magát Bury vendégeknek fenntartott foteljébe. A végtagjai úgy lógtak, mint egy orvosi demonstrációs csontvázé. A szeme vérben úszott; a szemhéja megdagadt. Hallhatóan zihált. Meztelen alkarján megereszkedtek az inas izmok. Bury kíváncsi lett volna, mit állapít meg a boncolás, ha Buckman ebben a pillanatban meghalna: kimerültséget, alultápláltságot vagy mindkettőt?

Bury súlyos döntést hozott. — Nabil, kávét. Tejszínnel, cukorral és dr. Buckmannek egy kis konyakkal.

— De Bury, attól tartok, munkaidőben… Na jó. Köszönöm, Nabil. — Buckman belekortyolt az italba és felsóhajtott. — Ah! Ez isteni! Köszönöm, Bury, ez biztos, hogy felébreszt.

— Úgy láttam, szüksége lehet rá. Normális esetben sohasem szennyezném be a finom kávét égetett szesszel. Dr. Buckman, evett ma már?

— Nem emlékszem.

162

— Nem evett. Nabil, ételt a vendégünknek. Gyorsan. — Bury, annyi dolgunk van. Tényleg nincs időm. Egy

egész naprendszert kell felfedeznünk, nem is beszélve a Flotta számára elvégzendő feladatokról — a neutrinókibocsátás méréséről, annak az átkozott fénynek a figyeléséről…

— Doktor, ha most éhen hal, akkor sohasem írhatja le a megfigyeléseit, nem igaz?

— Maga néha annyira teátrális, Bury — mosolyodott el Buckman. — De azt hiszem, néhány percet tényleg pihenhetek. Most úgyis csak arra várunk, hogy a jelzőfény kialudjon.

— A Szálka bolygóról jönnek a jelzések? — A Szálka Egyről, igen, legalábbis afelől. De addig nem

láthatjuk a bolygót, amíg ki nem kapcsolják a lézert, márpedig nem fogják. Egyre csak beszélnek, csak beszélnek, de minek? Mit tudnak mondani, ha egyszer nincs közös nyelvünk?

— Doktor, tudnak egyáltalán mondani valamit, amíg meg nem tanítanak minket a nyelvükre? Szerintem most éppen ezzel próbálkoznak. Senki sem dolgozik ezen a lehetőségen?

Buckman nyersen felhorkant. — Horváth az összes mérőműszert Hardy és a nyelvészek rendelkezésére bocsátotta. Egyetlen rendes felvételt sem tudok készíteni a Sötét Foltról — pedig még senki sem járt ilyen közel hozzá! — Ellágyult a tekintete. — A trójai aszteroidákat viszont szerencsére tanulmányozhatjuk.

Buckman szemében feltűnt az a tekintet, a végtelenbe meredő pillantás. — Túl sok van belőlük. És nincs elég por. Tévedtem, Bury; nincs annyi por, ami lelassíthatott vagy lecsiszolhatott volna ilyen sok követ. Valószínűleg a szálkák csiszolták le őket. Bizonyára az összes kődarabon ott vannak, annyira fantasztikus a rádiózajuk. De hogy szedtek össze ennyi követ?

163

— Neutrínókibocsátás. Ez fúziós technológiára utal. Buckman elmosolyodott. — Méghozzá igen fejlettre. Már

a kereskedelmi lehetőségeken jár az esze? — Természetesen. Mi másért lennék itt? — És akkor is itt

lennék, ha a Flotta nem tette volna egyértelművé, hogy a másik lehetőség a hivatalos letartóztatás… de erről Buckmannek nem kell tudnia. Elég, ha Blaine tudja. — Minél fejlettebb a civilizációjuk, annál több mindennel kereskedhetünk. — És annál nehezebb lesz átverni őket; Buckmant azonban nem érdeklik az ilyesféle gondolatok.

— Sokkal gyorsabban haladnánk, ha a Flotta nem a mi teleszkópjainkat használná! — panaszkodott a csillagász. — És Horváth hagyja! Ó, ez remek! — Nabil érkezett meg egy tálalókocsit tolva maga előtt.

Buckman úgy evett, mint egy kiéhezett patkány. — Persze a Flotta munkája sem teljesen érdektelen — mondta két falat között. — Az idegen hajó…

— Hajó? — Felénk tart egy hajó. Nem tudta? — Nem. — Nos, egy nagy, köves, a központi fürttől eléggé kieső

aszteroidáról indult. Az az érdekes, hogy nagyon könnyű. Nagyon furcsa alakja lehet, hacsak nincs tele gázbuborékokkal a kő, ami viszont azt jelentené…

Bury harsányan felnevetett. — Doktor, nem gondolja, hogy egy idegen hajó sokkal érdekesebb, mint egy köves meteor?

— Miért? — nézett rá Buckman döbbent arccal.

Az arany csillogás először vörös, majd fekete lett. A valamik nyilván lehűltek; de hát hogyan melegedtek fel egyáltalán?

164

A Mérnök felhagyott a töprengéssel, mikor az egyik valami elindult felé. A fémfalak mögött energiaforrások rejtőztek.

És önmaguktól mozogtak. Mik lehetnek? Mérnökök, Mesterek vagy értelem nélküli gépek? Egy Közvetítő valamilyen értelmetlen küldetésben? Utálta a Közvetítőket, akik olyan könnyen és oktalanul megzavarták a fontos munkát.

Lehet, hogy Óraművesek; de valószínűbb, hogy Mesterek. A Mérnök fejében megfordult a menekülés gondolata, de a közeledő valami túl erős volt. 1,14 g-s gyorsulással közeledett — a saját hajója nem bírt sokkal többet. A Mérnök nem tehetett mást, mint hogy elé ment.

Mellesleg… az a rengeteg fém! Felhasználható formában, már amennyire meg tudta állapítani. A Fürtök tele voltak fémtárgyakkal, de olyan ötvözetekkel, amiket túl nehéz lett volna átalakítani.

Az a rengeteg fém! De neki kell elé jönni, nem pedig fordítva. A Mérnöknek

se üzemanyaga nem volt elegendő, se felgyorsulni nem tudott eléggé. Fejben gyorsan kiszámolta a fordulópontokat. A másik természetesen ugyanezt fogja tenni. Szerencsére csak egy megoldás jött ki, állandó gyorsulást feltételezve. Nem lesz szükség kommunikációra.

A kommunikáció nem tartozott a Mérnökök erősségei közé.

165

14 A Mérnök

Az idegen hajó jóformán csak egy összefüggő, szabálytalan alakú, unalmas szürke burkolat volt, mintha valaki egy maréknyi gyurmát melegített volna fel a kezében. Látszólag teljesen esetlegesen nyúlványok álltak ki belőle: egy kampókból álló gyűrű azon a részén, amit Whitbread a farának vélt; egy fényes ezüstkötél (kábel?) a derekánál; áttetsző buborékok elöl és hátul; gazdag fantáziára utaló ívekben kunkorodó nyúlványok; és leghátul valamiféle fullánk: egy a hajótestnél többször hosszabb, egyenes és vékony tüske.

Whitbread lassan lebegett felé. Egy űrtaxiban ült. A kabint egy polarizált műanyag buborék alkotta, a rövid hajótestet sűrűn beborították a "tolócsomók" — egy sor vegyi égésű rakéta. Whitbread korábban rengeteget gyakorolt a járművel. A látótere hatalmas; egy gyerek is játszva elvezeti; olcsó, fegyvertelen és feláldozható.

És az idegen láthatta őt odabent. Békében jöttünk, nincs rejtegetnivalónk — feltéve hogy az idegen szemek átlátnak a színtiszta páncél műanyagon.

— Az a tüske hozza létre a plazmamezőt a generátor számára — hallatszott a kommunikátorából. Képernyője nem volt, de felismerte Cargill hangját. — Megfigyeltük lassítás közben. Az a hordószerű dudor a tüske alatt valószínűleg hidrogént adagol a mezőbe.

— Akkor jobb, ha nem állok alá — vélte Whitbread. — Bizony. A mező erőssége valószínűleg tönkretenné a

műszereit. De az idegrendszerére is hatással lehet.

166

Az idegen hajó most már nagyon közel volt. Whitbread apró lökésekkel lefékezett. A rakéták úgy ropogtak, mint egy pattogatottkukorica-sütő.

— Lát valami zsilipszerűséget? — Nem, uram. — Nyissa ki a saját zsilipjét. Erről talán eszébe jut a

sajátja. — Igenis, uram. — Whitbread az elülső buborékon

keresztül látta az idegent. Mozdulatlanul nézett rá, és nagyon hasonlított a szondában talált halottról készült fényképre. Jonathon Whitbread egy nyak nélküli, féloldalas fejet látott, és két veszett gyorsasággal mozgó, karcsú jobb kart. Az, hogy mit csinálnak, kívül esett a látóterén.

Whitbread kinyitotta a zsilipjét. Aztán várni kezdett. De a szálka eddig még legalább nem lőtt rá.

A Mérnök el volt ragadtatva. Alig vette észre a közelében lévő apró járművet. Abban nem látott új elveket megtestesülni. Hanem a nagy hajóban!

Egy különös erőtér vette körül, valami olyasmi, amiről a Mérnök eddig még csak el sem tudta képzelni, hogy létezhet. A műszerei közül legalább egy fél tucat jelezte a létét. A többi számára az erőtér többé-kevésbé átlátszó volt. A Mérnök már most annyit tudott a hajóról, hogy Blaine kapitány a haját tépte volna, ha értesül róla. A Mérnököt azonban még ez sem elégítette ki.

Azok a szerkentyűk! Az a rengeteg fém! A kis jármű ívelt ajtaja most kinyílt és becsukódott.

Fények villantak fel és aludtak ki rajta. Mindkét hajóból elektromágneses erőminták sugároztak. A jelzések semmit sem jelentettek egy Mérnöknek.

A nagy hajó berendezései kötötték le a figyelmét. Magát az erőteret, zavarba ejtő és megkapó jellemzőit, alapelveit

167

illetően csak találgatni tudott. A Mérnök kész lett volna élete hátralévő részét a találgatással tölteni. Meghalt volna azért, hogy egyetlen pillantást vethessen a generátorra. A nagy hajó mozgatóereje egyetlen általa ismert fúziós reaktorra sem hasonlított. A működése pedig olyan jellegűnek tűnt, mint a rejtélyes erőtéré.

Hogyan juthatna fel rá? Hogyan hatolhatna át azon az erőtéren?

Az az intuíció, ami működni kezdett nála, ritka jelenség volt egy Mérnöknél. A kis hajó… nem beszélni próbál hozzá? A nagy hajóról jött. Tehát…

A kis hajó jelenti a kapcsolatot a nagy hajóval, az erőtérrel és a technológiájával, hirtelen felbukkanásának rejtélyével.

Elfeledkezett a veszélyről. Mindenről elfeledkezett a kínzó sürgetés közepette, hogy minél többet megtudjon arról az erőtérről. A Mérnök kinyitotta a zsilipjét, és várta, hogy mi fog történni.

— Mister Whitbread, az idegenje szondákat próbál használni a MacArthuron — közölte Blaine kapitány. — Cargill parancsnok azt mondja, hogy blokkolta őket. Nem tehetünk semmit, ha ettől az idegen gyanút fog. Magán próbálkozott valamilyen érzékelővel?

— Nem, uram. — Biztos benne? — ráncolta össze a homlokát és

dörzsölte meg az orrnyergét Rod. — Folyamatosan figyelem a műszereimet, uram. — Ez érdekes. Maga kisebb, de maga van közelebb. Az

ember azt hinné… — A zsilip! — vágott a szavába Whitbread. — Uram, a

szálka kinyitotta a zsilipjét. — Látom. Kinyílt egy száj a hajótesten. Erre gondolt?

168

— Igen, uram. Semmi sem jön ki rajta. Az egész kabint látom a nyíláson keresztül. A szálka a vezérlőben van… kérek engedélyt behatolni, uram.

— Hmm. Rendben. De vigyázzon magára. Folyamatosan tájé koztasson mindenről. És sok szerencsét, Whitbread.

Jonathon egy pillanatig még nem mozdult, próbálta összeszedni magát. Félig-meddig azt remélte, hogy a kapitány túl veszélyesnek tartja a dolgot és nem engedélyezi. De hát a kadétok természetesen feláldozhatóak…

Whitbread megkapaszkodott a nyitott zsilipben. Az idegen hajó nagyon közel volt. Magán érezve a MacArthur teljes személyzetének tekintetét, kilendítette magát az űrbe.

Az idegen hajó burkolatának egy része félregyűrődött, mint a bőr, hogy utat nyisson valami alagútszerűségnek. Különös zsilipmegoldás, gondolta Whitbread. A hátirakétáit használva lelassította repülését, és egyenesen belebegett a járatba, pontosan a szálka felé, aki várakozva állt vele szemben.

Az idegen nem viselt mást, csak puha, barna bundáját és négy sűrű szőrcsomót: egyet-egyet a hónaljaiban és egyet az ágyékán. — Nem látom, mi tartja bent a levegőt, de lennie kell levegőnek odabent — mondta Whitbread a mikrofonba. Egy másodperccel később megtudta. Beleszaladt valami láthatatlan mézbe.

A háta mögött becsukódott a zsilip külső ajtaja. Majdnem pánikba esett. Csapdába esett, mint egy légy a

borostyánban, se előre, se hátra. Egy 130 cm magas, az idegen testére méretezett fülkében állt. A lény a láthatatlan fal másik oldalán, vele szemben állt, s kifejezéstelen arccal bámult rá.

A szálka. Alacsonyabbnak tűnt, mint a másik, a szondában talált halott. A színe sem egyezett: nem látszottak fehér sávok a barna bundában. És mintha lettek volna más,

169

finomabb eltérések is… talán az élők és a holtak közötti különbségek, talán valami más.

A szálka egyáltalán nem volt ijesztő. Sima szőre azokéra a dobermanokéra emlékeztetett, amiket Whitbread anyja tenyésztett hajdanán, az idegenen azonban egyetlen vérszomjas vagy erőt sugárzó vonást sem tudott felfedezni. A kadét szívesen megsimogatta volna a szőrét.

Az arca szinte csak egy vázlat volt, mindenféle kifejezés hiányzott róla, eltekintve az ajak nélküli száj enyhe felfelé görbülésétől. Egy gúnyos félmosoly. Kicsi, rövid lábú, sima szőrű, majdnem kifejezéstelen arcú… Mint egy rajzfilmfigura, gondolta Whitbread. Hogy is félhetne egy rajzfilmfigurától?

Jonathon Whitbread azonban egy számára túl szűk kis lyukban kuporgott, és az idegen semmit sem tett, hogy enyhítsen szorult helyzetén.

A kabint panelek és sötét foltok borították, a félhomályból pedig kicsi arcok kukucskáltak felé. Élősdiek! A hajót elárasztották az élősdiek. Patkányok? Élelmiszer? A szálkát látszólag nem zavarta, mikor az egyik átszaladt a nyílt téren, majd egy másik szinte saroktól sarokig táncolva közelebb osont, hogy alaposabban szemügyre vegye a jövevényt.

Nagyok voltak. Sokkal nagyobbak a patkányoknál, sokkal kisebbek az embereknél. Kíváncsian, de félénken leskelődtek a sarkokból. Az egyik közelebb ugrott és Whitbread alaposabban is szemügyre vehette. Elállt a lélegzete attól, amit látott. Egy kis szálka volt az!

A Mérnök nehéz perceket élt át. A jövevény érkezésének meg kellett volna válaszolnia néhány kérdést, de csak újabbakat vetett fel.

Mi ez? Nagydarab, nagy fejű, szimmetrikus, mint az állatok, de ugyanakkor saját járműve van, mint egy

170

Mérnöknek vagy egy Mesternek. Soha nem létezett ilyen kaszt. Engedelmeskedni fog vagy parancsolni? Tényleg olyan esetlenek a kezei, mint amilyennek látszanak? Mutáció, szörnyeteg, nyomorék? Mire való?

Most elkezdte mozgatni a száját. Biztos valami kommunikációs . eszközbe beszél. Ez nem fog segíteni rajta. Még a Hírvivők is érthető nyelven beszéltek.

A Mérnökök nem voltak felkészítve ilyen kérdések megválaszolására, újabb adatokra azonban mindig tudtak várni.

A Mérnökök türelme ugyanis sohasem fogyott el.

— Van levegő — jelentette Whitbread. A homloka előtt lévő tükrön megjelenő értékeket figyelte. — Mondtam már? Nem szívesen lélegezném be. A nyomás normális, oxigén körülbelül 18 százalék, CO2 kb. 2 százalék, az érzékeléshez elég hélium és…

— Hélium? Furcsa. Pontosan mennyi? Whitbread átkapcsolt egy érzékenyebb skálára és

megvárta, amíg az analizátor elkészül az elemzéssel. — Egy százalék körül. Valamivel kevesebb.

— Még valami? — Mérgek. SO2, szén-monoxid, salétrom-oxidok,

ketonok, alkoholok és még néhány anyag, amit ez a műszer nem bír feldolgozni. A lámpa sárgán pislog.

— Akkor nem ölné meg túl hamar. Egy darabig belélegezhetné, és még a tüdejét is meg lehetne menteni.

— Éri is így gondolom — felelte Whitbread feszengve. Elkezdte meglazítani a sisakját tartó csatokat.

— Mit akar ezzel mondani, Whitbread? — Semmit, uram. — Jonathon már túl sok időt töltött

kétrét görnyedve. Minden izma és ízülete enyhülésért sikítozott. Az idegen kabinjáról már nem tudott mit

171

mondani. Az a háromszorosan átkozott szálka pedig csak állt ott a szandáljában, és finoman mosolyogva nézte, nézte…

— Whitbread? Whitbread vett egy mély lélegzetet, és benntartotta a

levegőt. Felemelte a sisakja elülső üvegét, mélyen az idegen szemébe nézett, és egy szuszra elkiáltotta: — Az Isten szerelmére kikapcsolnád már ezt az átkozott erőteret! — Azzal lecsapta a sisaklemezt.

Az idegen odafordult a vezérlőpultjához, és megmozdított valamit. A Whitbread előtt lévő puha akadály eltűnt.

A kadét két lépést tett előre. Egyszerre fél-fél hüvelyket mozdulva felegyenesedett. Sajgó ízületei recsegve engedelmeskedtek. Másfél óráig görnyedezett abban a szűk kis lyukban, miközben szemügyre vette egy fél tucat kis barna törpe és egy nyájas, türelmes idegen. Minden tagja fájt.

A kabin levegőjéből jutott a sisakjába is. A bűz a torkát kaparta, úgyhogy visszatartotta a lélegzetét; aztán félig tudatosan mégis beleszimatolt, hogy ha esetleg valaki megkérdezné, el tudja mondani, milyen volt.

Állatok és gépek, ózon, gázolaj, forró olaj, bűzös lehelet, mosatlan zoknik, ragasztó és korábban még sohasem szagolt dolgok szagát érezte. Hihetetlenül gazdag keverék volt — és az űrruhája, hála Istennek, eltüntette.

— Hallotta a kiáltásomat? — kérdezte. — Igen, mint ahogy mindenki a hajón — felelte Cargill. —

Nem hiszem, hogy lenne olyan ember a fedélzeten, aki nem a maga közvetítését hallgatja, hacsak Buckman nem. Fejlemények?

— Kikapcsolta az erőteret. Azonnal. Éppen csak arra várt, hogy eszébe juttassam. Most a kabinban vagyok. Említettem

172

már a javításokat? Minden csupa javítás, minden kézzel készült, még a vezérlőpult is. De nagyon jól van összerakva, semmi sincs útban, legalábbis egy szálka számára. Én túl nagy vagyok ide. Meg sem merek moccanni. A kicsik mind eltűntek. Nem, ott kukucskál egy a sarokból. A nagy kíváncsian nézi, mihez kezdek. Kényelmetlen érzés.

— Nézze meg, visszajön-e magával a hajóra… — Megpróbálom, uram. Az előbb megértette az idegen, legalábbis úgy tűnt, most

azonban nem. Whitbread vadul törte a fejét. Jelbeszéd? A tekintete megakadt valamin, aminek egy szálka űrruhának kellett lennie.

Leemelte az állványáról, és közben elcsodálkozott a könnyűségén: se fegyverek, se páncél. Odanyújtotta az idegennek, majd a távolban lebegő MacArthur felé intett.

Az idegen azonnal öltözködni kezdett. Szó szerint másodpercek alatt menetkész lett. Az űrruhája úgy nézett ki, mint tíz összeragasztott strandlabda. Csak a kesztyűi voltak bonyolultabbak egy felfújt gömbnél.

Levett egy átlátszó műanyag zsákot a falról, és egy hirtelen mozdulattal elkapta az egyik 3/4 méter magas apróságot. Fejjel előre belegyömöszölte a zsákba a rugdalózó lényecskét, aztán Whitbread irányába fordult és villámgyorsan a kadét felé szökkent. Két kezével Whitbread háta mögé nyúlt, és már távolodott, mire a kadét egyáltalán reagálni tudott: egy harsány és önkéntelen hé!-vel.

— Whitbread? Mi történt? Válaszoljon! — A háttérben egy másik hang izgatottan: — Űrgárdisták, készenlétbe!

— Semmi baj, Cargill parancsnok. Minden rendben. Úgy értem, nem támadott meg. Azt hiszem, az idegen indulásra kész… nem, mégsem. Két élősködőt belerakott egy műanyag zsákba, most pedig feltölti a zsákot egy levegőtartályból. Az egyik kis bestia a hátamon volt. Észre se vettem. Most csinál

173

valamit. Nem tudom, miért nem indulunk már. Tudja, hogy a MacArthurra megyünk — felvette az űrruháját.

— Mit csinál? — Levette az irányítópult burkolatát. Átdrótozza a

rendszert. Az előbb valami ezüstszínű fogpasztát nyomott egy nyomtatott áramköri szalagra. Persze csak azt mondom, hogy minek tűnnek a dolgok.

— Whitbread? A kadétot elsodorta egy hurrikán. Kezével-lábával

kapálózva próbált megkapaszkodni valamiben, bármiben. Végigszánkázott a zsilipen, kinyújtotta a kezét, de semmi sem akadt az útjába. A következő pillanatban pedig már az éjszaka és a csillagok örvénylettek körülötte.

— A szálka kinyitotta a zsilipet — jelentette. — Figyelmeztetés nélkül. Kint vagyok az űrben. — A rakétái segítségével megállította a pörgését. — Azt hiszem, az összes levegőjét kiengedte. Sűrű, jégkristályokból álló ködpamacsot látok és… Ó, Istenem, ez a szálka! Nem, mégsem az, ezen nincs űrruha. Ott van még egy.

— A kicsik lehetnek azok — vélte Cargill. — Igen. Megölte az élősködőit. Valószínűleg gyakran el

kell végeznie ezt a műveletet, hogy kiirtsa őket. Nem tudja, meddig lesz a MacArthur fedélzetén, és nem akarja, hogy túlságosan elszaporodjanak. Úgyhogy kiszellőztette a hajóját.

— Figyelmeztetnie kellett volna magát. — Átkozottul igaz! Bocsánat, uram. — Jól van, Whitbread? — Egy új hang. A kapitányé. — Igen uram. Az idegen hajó felé tartok. Aha, itt jön már

ő is. A taxi felé ugrik. — Whitbread megállította magát és a szálkát kezdte figyelni. Az idegen úgy vitorlázott át az űrön, mint egy fürt strandlabda, csak éppen sokkal, de sokkal kecsesebben. A törzsére erősített átlátszó zsákban két apró,

174

pókszerű figura kapálózott vadul. A szálka ügyet sem vetett rájuk.

— Tökéletes ugrás — morogta Whitbread. — Hacsak… túlságosan pontosra vette. Jézusom! — Az idegen egyre lassulva átrepült a taxi ajtaján. Halálos pontossággal, még csak nem is súrolta a falat. — Elképesztően jó lehet az egyensúlyérzéke.

— Whitbread, az idegen a maga járművében van? Maga nélkül?

Whitbread magában felnyüszített a kapitány hangjának éle hallatán. — Igen, uram. Azonnal indulok utána.

— Hadd lássam, mister. Az idegen a pilótaülésen kuporgott, elmélyülten

tanulmányozva a kapcsolókat. Hirtelen kinyújtotta a kezét, és elkezdte leszerelni a konzol burkolatát. Whitbread elüvöltötte magát és felgyorsított, hogy megragadhassa a vállát. A szálka ügyet sem vetett rá.

Whitbread odanyomta a sisakját az idegenéhez. — Veszed le róla a mancsod! — kiáltotta. Aztán az utasülés felé intett. Az idegen lassan felegyenesedett, megfordult és odadöcögött az üléshez. Nem illett bele. Whitbread hálásan megmarkolta a kormányt, és a MacArthur irányába fordította a taxit.

Pontosan a mögött a csinos kis lyuk mögött állt meg, amit Sinclair a MacArthur erőterén nyitott. Az idegen hajót eltakarta a cirkáló testének görbülete. A hangárfedélzet alattuk helyezkedett el. A kadét szívesen megmutatta volna az idegennek, hogy egyedül is le tudja vinni a taxit, de több esze volt annál, hogy ilyesmivel próbálkozzon. Vártak.

A hangárfedélzetről űrruhába öltözött tengerészek jöttek föl. Kábelek kígyóztak mögöttük. A katonák integettek, Whitbread visszaintegetett, s pár perc múlva Sinclair beindította a csörlőket, amik lehúzták a taxit a MacArthurba. Miközben áthaladtak a hangárkapun, gyorsan újabb

175

kábeleket erősítettek a jármű tetejére. Ez utóbbiak megfeszültek, lelassították az ereszkedésüket, ahogy a hatalmas kapuszárnyak elkezdtek bezáródni.

A szálka kíváncsian figyelte az egész műveletet, egész testével ide-oda forgolódott. Whitbreadnek az a bagoly jutott róla az eszébe, amit még gyerekkorában látott egy spártai állatkertben. Legnagyobb meglepetésére az idegen zsákjában csücsülő apróságok szintén figyeltek; a nagyobb szálkát majmolták. Mikor végre révbe értek, Whitbread a zsilip felé intett. A vastag üvegen keresztül megpillantotta Kelley lövészt és egy tucat felfegyverzett űrgárdistát.

Rod Blaine előtt tizenkét képernyő helyezkedett el félkör alakban, s ennélfogva a MacArthur fedélzetén lévő összes tudós mellé akart ülni. A vitát egyetlen módon lehetett lezárni: Rod harcállapotot rendelt el és leküldte a hídról az összes civilt. Így egyedül nézhette végig, amint Whitbread beszállt a taxiba.

A kadét sisakjára szerelt kamera jóvoltából Blaine látta a pilótaülésben kuporgó idegent. A képe egyre növekedett, ahogy Whitbread sietve közeledett felé. — Látta, mit csinált? — fordult oda Rod Rennerhez.

— Igen, uram. Az idegen… Kapitány, megesküdnék rá, hogy megpróbálta szétszedni a taxi vezérlőpultját.

— Én is így láttam. Zavartan nézték, ahogy Whitbread a MacArthur felé vette az irányt. Blaine nem tudta hibáztatni a fiút azért, mert nem ügyelt az utasára, miközben a taxit vezette, de azért… mindegy, jobb, ha nem bántja. Megvárták, míg a kábelek rákerültek a kis járműre, és bevontatták a MacArthur gyomrába.

— Kapitány! — kiáltotta Staley, az ügyeletes kadét, de Rod is észrevette, amit a fiú. A taxira számos képernyő és néhány kisebb ágyú irányult, a komoly berendezések

176

azonban az idegen hajóját figyelték — az pedig hirtelen életre kelt.

Az idegen hajó faránál egy kék fénycsóva ragyogott fel. A Cserenkov-sugárzás színe párhuzamosan áramlott a hajó tatjából kinyúló karcsú tüskével. Hirtelen feltűnt mellette egy izzó fehér vonal is.

— Az idegen hajó útra kelt, kapitány — jelentette Sinclair. — Hogy az isten verné meg! — A saját képernyői is

ugyanezt mutatták — és azt is, hogy az ágyúi folyamatosan követik a szálka járművét.

— Tüzelési engedély? — kérdezte a fővezérlő tiszt. — Nem! — Mire készül ez a valami? — töprengett Rod.

Whitbread nemsokára a fedélzeten lesz. Az idegen hajó nem tud megszökni. És az idegen sem.

— Kelley! — Uram! — Vigyen egy szakaszt a zsiliphez. Kísérje Whitbreadet és

azt a lényt a fogadószobába. Udvariasan, Kelley. Udvariasan, de gondoskodjon róla, hogy nem kószál el.

— Igenis, kapitány. — Első tiszt? — kiáltotta Blaine. — Igen, uram — felelte Cargill. — Végigfigyelte Whitbread sisakkamerájának a képét,

miközben a fiú az idegen hajóban volt? — Igen, uram. — Lehetett egy másik idegen is a fedélzeten? — Nem, uram. Nem volt elég hely. Igaz, Sandy? — Így van, kapitány — helyeselt Sinclair. Blaine

összekapcsolta a hátsó híd és a gépház kommunikációs vonalait. — Nem lehetett rajta még egy, ha üzemanyagot is akart a hajójára tenni. Ajtókat pedig nem láttunk.

— Zsilipajtaja sem volt, amíg ki nem nyitotta — emlékeztette Rod. — Volt bármi, ami fürdőszoba lehetett?

177

— Miért, kapitány, nem a WC-t láttuk? Szerintem az a valami a zsilip mellett jobbra az lehetett.

— Igen. Akkor a hajó robotpilótával repül, egyetértenek? Csak azt nem láttuk, ahogy beállítja.

— Azt viszont láttuk, kapitány, ahogy gyakorlatilag teljesen átépítette a vezérlőpultot — mondta Cargill. — Istenem! Gondolja, hogy így irányítják…

— Nagyon nem hatékony módszer, de a bestia semmi mást nem csinált, aminek köze lehetett a programozáshoz — vélte Sinclair. — És átkozottul gyorsan járt a keze, uram. Kapitány, nem lehet, hogy épített egy robotpilótát?

Valami felragyogott Rod egyik képernyőjén. — Látják? Kék ragyogás az idegen hajó zsilipjében. Ez meg mi lehet már megint?

— Talán ezzel öli meg azokat az élősdieket — találgatott Sinclair.

— Nemigen. A vákuum már végzett velük — kételkedett Cargill.

Whitbread lépett be a hídra, és állt meg mereven Blaine parancsnoki ülése előtt. — Jelentkezem, uram.

— Szép munka volt, Mr. Whitbread — üdvözölte Rod. — Izé… van valami ötlete azzal a két élősdivel kapcsolatban, amit a fedélzetre hozott? Például miért vannak itt?

— Nem tudom, uram… Ajándék? Nem akarunk felboncolni egyet?

— Talán. Ha tudnánk, hogy micsodák tulajdonképpen. De most erre vessen inkább egy pillantást — mutatott Rod a képernyőire.

Az idegen hajó fordulót írt le, hajtóművének fehér fénye ívet rajzolt az égboltra. Láthatólag visszafelé, a trójai pontok irányába indult el.

És Jonathon Whitbread volt az egyetlen ember, aki valaha is járt benne. Mikor Blaine eleresztette a legénységet a

178

harcálláspontokról, a vörös hajú kadét valószínűleg azt hitte, hogy megpróbáltatásai végre véget értek.

179

15 Munka

A Mérnök szája széles volt, ajkak nélküli és felfelé kunkorodott a sarkainál. Úgy nézett ki, mint egy szelíd félmosoly, pedig nem az volt. A Mérnök rajzfilmarca nem ismert más kifejezést.

Ettől függetlenül a Mérnök boldog volt. S az öröme egyre csak nőtt. A Langston-erőtéren való

áthatolás teljesen új élményt jelentett a számára: mintha egy fekete buborékon haladt volna át a lelassult időben. A tapasztalat még műszerek nélkül is sokat elárult neki az erőtérről. Most már mindennél jobban szerette volna látni a generátort.

A buborékban lévő hajó szükségtelenül durvának tűnt, de gazdag volt, nagyon gazdag! A hangárfedélzeten látott dolgok egy része mintha semmihez sem csatlakozott volna, s oly sok ilyen szerkezetet számlált meg, hogy el sem tudta képzelni, hogy mindegyiket használnák. És persze sok mindent nem értett első pillantásra.

Néhány dolog bizonyára az erőtérhez vagy a rejtélyes hajtóműhöz való strukturális alkalmazkodás miatt kellett. Mások zseniálisan új találmányok lehettek, amik mégis ismerős feladatokat láttak el — új áramkörök, legalábbis egy nem túl művelt bányász-Mérnök számára. A fegyvereket felismerte: fegyverek a nagy hajón, fegyverek a hangárban lévő csónakokon, kézifegyverek a zsilip másik oldalán gyülekező idegeneknél.

Ez nem lepte meg a Mérnököt. Már tudta, hogy ez az új kaszt parancsokat ad, nem parancsoknak engedelmeskedik.

180

Természetes, hogy vannak fegyvereik. Talán még Harcosaik is vannak.

A kettős hangárkapu túl bonyolult volt, túl könnyen fel lehetett volna törni, feleslegesen vesztegették rá a fémeket és egyéb anyagokat. Nagy szükség volt itt rá, ezt jól látta a Mérnök. Az új kaszt csak ezért jöhetett ide: hogy felvegye őt. Biztos, hogy nem tartózkodott még egy Mérnök ezen a hajón, ha ilyen gépeket használtak. Elkezdte szétszedni a mechanizmust, de az idegen megrántotta a karját, ezért aztán abbahagyta. Egyébként sem álltak rendelkezésére a szükséges szerszámok, és azt sem tudta, hogy mit használhatna törvényesen a szerszámok elkészítéséhez. Mindegy, erre rengeteg ideje lesz még…

Rengeteg, az elsőhöz hasonló idegen gyülekezett körülötte. Különös öltözéket viseltek, a legtöbb hasonlított egymáshoz, és bár fegyvert viseltek, nem adtak parancsokat. Az idegen folyamatosan beszélni próbált hozzá.

Hát nem látják, hogy ő nem Közvetítő? Nem túl okos ez a primitív új kaszt. De parancsadók. Az első egy egyértelmű parancsot kiáltott neki.

És nem beszélték a Nyelvet. Ebben a helyzetben figyelemre méltóan kevés döntési

lehetősége maradt. A Mérnököknek oda kell menniük ahová viszik őket, ki kell javítaniuk és át kell építeniük, amit csak lehet, és várniuk kell egy Közvetítőre. Vagy egy Mesterre. Pedig itt annyi, de annyi tennivaló lett volna…

Az altisztek szállását átalakították egy fogadószobává, ahol az idegen látogatókat szándékoztak vendégül látni. Az altiszteknek át kellett költözniük az űrgárdisták egyik hálótermébe, megduplázva ezzel a többibe zsúfolódottak számát. A hajón mindenfelé változtatásokat kellett

181

eszközölni, hogy el tudják helyezni a rengeteg civilt és felszereléseiket.

Ha a fogadószoba laboratóriumként nem is állta volna meg a helyét, de biztonságos volt, rengeteg folyóvizet kapott, rengeteg csatlakozó meredt ki a falából, fűtötték és fürdőszoba is tartozott hozzá. Legalább a boncasztalra nem emlékeztetett benne semmi.

Némi vita után úgy döntöttek, hogy nem próbálnak meg bútorokat építeni az idegenek számára. Akármit is állítanának össze, az csak a szonda halott utasának felelne meg, ezt pedig mindenki abszurdnak tartotta.

Rengeteg tévékamera figyelte a helyiséget, úgyhogy bár csak néhányan léphettek be, gyakorlatilag az egész hajó figyelemmel kísérhette az eseményeket. Sally Fowler a tudósok társaságában várakozott, és feltett szándéka volt, hogy elnyeri a szálka bizalmát. Nem érdekelte, hogy ki figyeli eközben vagy mit kell tennie ezért.

Amint az kiderült, a szálka bizalmát igen könnyen el lehetett nyerni. Olyan naiv volt, mint egy kisgyerek. Amint kilépett a zsilipből, felnyitotta a műanyag zsákját és belenyomta az első felé nyúló kézbe a két apró lénnyel együtt. A továbbiakban egyáltalán nem törődött velük.

Oda ment, ahová vezették. Eleinte a gárdisták gyűrűjében közlekedett, de aztán a fogadószoba ajtajában Sally kézen fogta. Akármerre járt, alaposan körülnézett, törzse úgy forgott balra-jobbra, mint egy bagoly feje. Mikor Sally elengedte, a szálka egyszerűen megállt és várta a további utasításokat, mindenkire ugyanazzal a szelíd mosollyal nézve.

Láthatóan nem értette a gesztusokat. Sally, Horváth és mások is megpróbáltak beszélni hozzá, de eredménytelenül. Dr. Hardy, a nyelvész káplán matematikai ábrákat rajzolt neki, de semmi sem történt. A szálka nem értette őket, és nem is érdekelték.

182

Az eszközök viszont annál inkább. Szinte abban a pillanatban, hogy a hajó fedélzetére lépett, Kelley oldalfegyvere után nyújtotta a kezét. Dr. Horváth parancsára a gárdista vonakodva kiürítette a fegyverét. Hagyta, hogy a szálka szemügyre vegye a tárat, mielőtt átnyújtotta volna a pisztolyát is. Az idegen az utolsó csavarig szétszedte, a magában dühöngő Kelley és az ámuló többiek szeme előtt, majd újra összerakta, ezúttal Kelley ámulatára, helyesen. Megvizsgálta az űrgárdista kezét, minden irányban behajtotta az ujjait, megtapogatta az ízületeket és az izmokat, megnyomogatta a csuklócsontokat. Az összehasonlítás végett Sally Fowler tenyerét is ugyanígy szemügyre vette.

Aztán szerszámokat vett elő a derekán lógó övből, és elkezdett munkálkodni a pisztoly markolatán, egy tubusból folyékony műanyagot nyomva rá.

— A kicsik nőstények — jelentette be az egyik biológus. — Akárcsak a nagy.

— Egy aszteroidabányász nőstény — töprengett Sally. A tekintete a távolba meredt. — Ha ilyen veszélyes munkára nőket alkalmaznak, akkor nagyon eltér a kultúrájuk a Birodalométól. — Fürkésző pillantást vetett a szálkára. Az idegen visszamosolygott rá.

— Inkább azt kellene valahogy megtudnunk, hogy mit eszik — hümmögte Horváth. — Nem látom, hogy hozott volna magával élelmiszert, Blaine kapitány pedig az előbb tájékoztatott, hogy a hajója elindult az ismeretlenbe. — Ránézett a pingpongasztalból átalakított nagy asztalon mászkáló apróságokra. — Hacsak nem ők az élelmiszer-tartalékai.

— Jobb, ha egyelőre nem próbáljuk megfőzni őket — szólt közbe Renner az ajtó mellől. Lehet, hogy gyerekek. Kifejletlen szálkák.

Sally egy hirtelen mozdulattal megfordult, és már majdnem kiszaladt valami a száján, mikor visszanyerte

183

tudományos higgadtságát. Nem mintha bárminek a megfőzésében részt vett volna, amíg nem tudja, hogy mi az.

— Mr. Renner, miért fárasztja magát a MacArthur vitorlamestere földön kívüli anatómiai vizsgálatokkal? — kérdezte Horváth.

— A hajó áll, a kapitány lefújta a harckészültséget, én pedig épp nem vagyok szolgálatban — felelte Renner. — Nagyvonalúan megfeledkezett a kapitány parancsáról, hogy a legénység ne akadályozza a tudósok munkáját. — Parancsolja, hogy kimenjek?

Horváth elgondolkodott a dolgon. Rod Blaine ezt tette a hídon, de ő egyébként sem kedvelte Horváthot. A tudományos miniszter megrázta a fejét. — Nem. De szerintem komolytalan volt az előbbi megjegyzése.

— Egyáltalán nem. Ugyanúgy elveszíthetik a második bal karukat, mint ahogy mi a tejfogainkat. — Az egyik biológus egyetértően bólintott. — Milyen más különbség van a felnőtt és a kicsik között? A méretük?

— Az ontogenezisben megismétlődik a filogenezis — mormogta valaki.

— Ó, hallgass már! — szólt rá valaki más. Az idegen visszaadta Kelleynek az oldalfegyverét és

körülnézett. Renner volt az egyetlen tengerésztiszt a helyiségben. A szálka odament hozzá és kinyújtotta a kezét a pisztolyáért. Renner kivette a tárat a fegyverből és odaadta neki, majd tűrte, hogy az ő kezén is elvégezze az aprólékos vizsgálatot. A szálka ez alkalommal sokkal gyorsabban dolgozott, a keze boszorkányos sebességgel járt.

— Szerintem majmok — folytatta Renner. — Az intelligens szálkák ősei. Ami persze azt is jelentheti, hogy önnek volt igaza. Az emberek legalább egy tucatnyi bolygón megeszik a majomhúst. De ezt most még nemigen kockáztathatjuk meg.

184

A szálka még igazított egyet Renner fegyverén, majd letette az asztalra. A vitorlamester felvette. A homlokát ráncolta, az addig lapos markolaton ugyanis ívelt peremek húzódtak, ugyanolyan kemény műanyagból, mint az eredeti. Még a ravaszt is átalakította a szálka. Renner ráfogott a fegyverre, és az hirtelen tökéletesen a tenyerébe simult. Mintha a keze része lett volna, és saját magától célra állt.

Egy pillanatig ízlelgette az érzést, aztán észrevette, hogy Kelley egy zavart pillantás után már újra meg is töltötte és el is tette a saját fegyverét. A pisztoly tökéletes volt, Renner nem szívesen vált volna meg tőle; nem csoda, hogy az űrgárdista nem szólt egy szót sem. A vitorlamester ezzel szemben odanyújtotta a fegyvert Horváthnak.

— A vendégünk láthatólag ismeri a szerszámokat — állapította meg az idős tudományos miniszter. — Én természetesen nem értek a pisztolyokhoz, de ez mintha tökéletesen az emberi kézhez lenne alakítva.

Renner visszavette a kézifegyvert. Valami zavarta Horváth megjegyzésében. Hiányzott belőle a lelkesedés. Lehet, hogy a pisztoly jobban illik az ő kezébe, mint a Horváthéba?

A szálka törzsét elfordítva körülnézett a helyiségben, rámeredt a tudósokra, aztán a berendezési tárgyakra, majd csak állt és várt, várt.

Az egyik apróság keresztbe tett lábbal ült Renner előtt, szintén csak nézelődött és várt. Szemmel láthatóan egyáltalán nem félt. Renner kinyújtotta a kezét és megvakarta a füle tövét, a jobb füle tövét. A nagy szálkához hasonlóan ennek sem volt bal füle; a felső bal kar vállizmai egyenesen a feje tetejéről ereszkedtek le. Úgy tűnt, élvezi a vakargatást. Renner gondosan elkerülte a nagy és érzékenynek tűnő fület.

Sally átható tekintettel figyelte őket. Azon töprengett, hogy most mihez kezdjen, illetve azon is, hogy mi zavarja

185

Renner viselkedésében. Nem annak az abszurd mivolta, hogy a hajó egyik tisztje egy idegen faj majmának a füle tövét vakargatja, hanem valami más, valami magában a fülben…

186

16 A bölcs őrült

Dr. Buckman épp szolgálatban volt a megfigyelőteremben, mikor a rendszer belsejéből érkező erős lézerjelzés kihunyt.

Valóban egy bolygó helyezkedett el mögötte, körülbelül akkora, mint a Föld. A látványt eltorzította az áttetsző atmoszféra. Buckman elégedetten bólintott; ebből a távolságból épp elég tisztán látszott még így is. A Flotta kitűnő műszereket használt, és ráadásul nem is rosszul. Néhány altisztből remek csillagász-asszisztens lenne; kár, hogy itt fecsérlik el a tehetségüket…

Csillagászteamjének megmaradt tagjai azonnal nekiláttak a beérkező adatok elemzésének, Buckman pedig felhívta Blaine kapitányt.

— Azt szeretném, ha visszaszerezné nekem az embereimet — kérte panaszos hangon. — Mind odalent áll és a szálkát bámulja.

Blaine vállat vont. Ő nem parancsolt a tudósoknak. Az csak Buckmanre tartozott, hogy miként irányítja a részlegét. — Boldoguljon valahogy nélkülük, doktor. Mindenki kíváncsi az idegenre. Még a vitorlamesterem is, akinek pedig aztán tényleg semmi keresnivalója odalent. Mire jutottak eddig? Föld-típusú a bolygó?

— Ahogy vesszük. Egy leheletnyivel kisebb, mint a Föld, a légköre vízből és oxigénből áll. A színképében van azonban néhány furcsa dolog. A héliumvonal nagyon erős, túlságosan is az. Szerintem valami nincs rendben azzal az adattal.

— Erős héliumvonal? Egy százalék körül?

187

— Annyi lenne, ha a mérés pontos lenne, de őszintén szólva… Miért kérdezi?

— A szálka hajójának levegőjében egy százalék hélium volt; szerintem pontos a mérése.

— De kapitány, lehetetlen, hogy egy Föld-típusú bolygón ennyi hélium legyen! Biztos, hogy hibás a mérés. És néhány másik vonal még ennél is rosszabb.

— Ketonok? Salétrom-oxidok? — Igen! — Dr. Buckman, szerintem jobban tenné, ha vetne egy

pillantást Mr. Whitbread jelentésére az idegen hajón tett látogatásáról.

Megtalálja a számítógépben. És mérje meg a neutrínószintet is, kérem.

— Az nem lesz könnyű, kapitány. — Mérje csak meg — mondta Rod a makacs, csontos

arcnak a képernyőjén. — Tudnunk kell, mennyire fejlett az iparuk.

— Háborút akar indítani ellenük? — csattant fel Buckman.

— Még nem — felelte Rod, és egyelőre annyiban is hagyta a dolgot. — Amíg beállítja a műszereket, addig mérje meg a neutrínószintet azon az aszteroidán, amelyikről a szálka hajója jött. Meglehetősen messze van a trójai ponti fürttől, úgyhogy a háttérsugárzás sem fogja zavarni.

— Kapitány, ez hátráltatja a saját munkámat! — Küldök egy tisztet, hogy segítsen. — Rod gyorsan

döntött. — Potter. Megkapja Mr. Pottert asszisztensnek. — Potter biztos örülni fog. — Nagyon fontos ez a munka, Mr. Buckman. Minél többet tudunk róluk, annál könnyebb lesz beszélni velük. És minél korábban tudunk beszélni velük, annál hamarabb tudjuk lefordítani az ő csillagászati megfigyeléseiket. — Ez meg kell hogy fogja.

188

— Ez igaz — ráncolta a homlokát Buckman. — Erre nem is gondoltam.

— Semmi gond, doktor. — Rod kikapcsolt, mielőtt Buckman újabb ellenérvekkel állhatott volna elő. Odafordult az ajtóban álldogáló Whitbread kadéthoz. — Foglaljon helyet, Mr. Whitbread.

— Köszönöm, uram — ült le a kadét. A kapitány kabinjának székei egy acélvázra feszített hálóból álltak — könnyű, de kényelmes megoldás. Whitbread az egyik alkalmatosság legszélére ereszkedett le. A csésze kávét, amit Cargill odanyújtott neki, két kézzel fogta meg. Fájdalmasan ugrásra késznek tűnt.

— Lazítson, fiam — nyugtatta Cargill. Semmi sem változott. — Whitbread, hadd áruljak el magának valamit — kezdte

Rod. — Ezen a hajón mindenki a maga agyát akarja, és nem később, hanem most. Én kapom az első szeletet, mert én vagyok a kapitány. Mikor végeztünk, átadom Horváthnak és az embereinek. Mikor ők is végeztek, ha végeznek valaha is, nem kell szolgálatba állnia. Azt fogja hinni, hogy végre alhat egy kicsit, de nem így lesz. A kadétszállás hallani akarja majd az egész sztorit. Szabályos időközönként fognak odavándorolni magához, mindig akkor, mikor véget ért a szolgálatuk, úgyhogy mindent egy tucatszor el kell majd mondania. Kezd összeállni a kép?

Whitbread kétségbeesett — ahogy annak lennie is kellett. — Nahát akkor. Tegye le a kávéját az asztalra. Jó. Most

csússzon hátra, amíg a gerince hozzá nem ér a szék támlájához. Most pedig lazítson, a fenébe is! Csukja be a szemét.

Csodák csodájára Whitbread úgy tett. Egy perc múlva boldogan elmosolyodott.

— Kikapcsoltam a felvevőt — folytatta Blaine (bár ez nem volt igaz). — A hivatalos jelentésére majd később kerítünk

189

sort. Most tényeket akarok hallani, benyomásokat, bármit, amit fontosnak tart. A legégetőbb problémám az, hogy megállítsuk-e azt a szálka hajót.

— Meg tudjuk? Még most is? Uram. Blaine Cargillre nézett. Az első tiszt bólintott. — Csak egy

félórányira van tőlünk. A következő pár nap során bármikor elkaphatjuk. Nincs erőtere, emlékszik? A sisakkameráján keresztül pedig elég vékonynak tűnt a burkolata. Az elülső ágyúk két perc alatt elpárologtatnák az egész hajót.

— De — vette át a szót Blaine — utol is érhetjük, kiüthetjük a hajtóművét és vontatókötélre vehetjük. A főgépész egyévi zsoldját odaadná, hogy szétszedhesse azt az elektromágneses fúziós rendszert. Ugyanez igaz a Birodalmi Kereskedők Szövetségére is; az a hajó tökéletes lenne az aszteroidabányászathoz.

— Én ellene szavaznék — mondta Whitbread csukott szemmel. — Már ha ez egy demokrácia volna. Uram.

— De nem az, és az admirális szívesen elkapná azt a szálka hajót. Mint ahogy néhány tudós is, bár Horváth ellenzi. Maga miért?

— Ez lenne az első ellenséges cselekedet, uram. Én igyekeznék elkerülni ezt, egészen addig, amíg a szálkák nem próbálkoznak valamivel a MacArthur ellen. — Whitbread kinyitotta a szemét. — De még akkor is, nem ijesztené el őket az erőtér? Az ő rendszerükben vagyunk, kapitány, és azért jöttünk, hogy kiderítsük, együtt tudunk-e működni velük — én legalábbis azt hittem, uram.

— Pont úgy beszél, mint dr. Horváth, nem, kapitány? — kuncogott Cargill.

— Mellesleg, uram, mit tehet az a hajó, ami káros lehet ránk nézve?

— Hazamegy, valószínűleg egy üzenettel a fedélzetén.

190

— Nem hiszem, hogy bármiféle üzenet lenne rajta, uram. Az a fickó semmi olyat nem csinált, ami írás lehetett volna, és egyáltalán nem beszélt.

— Nőstény — pontosított Blaine. — A biológusok azt mondják, hogy a szálka nőnemű. Mint ahogy a két kicsi is, és az egyik ráadásul terhes.

— Terhes. Észre kellett volna vennem, uram? — Mit keresett volna? — vigyorodott el Blaine. — És hol?

Még azt sem vette észre, hogy a kicsiknek négy karjuk van. — Négy… ? — Ne is törődjön vele, Mr. Whitbread. Nem látott

üzeneteket, de azt sem tudta, míg a hajó el nem indult, hogy a szálka beprogramozott — vagy épített — egy robotpilótát. Márpedig egy üres hajó önmagában véve is üzenetértékű. Készen állunk a látogatók fogadására, Jack?

Cargill bólintott. — És ha mi nem is, mérget vehet rá, hogy a Lenin igen.

— Ne számítson túl sok segítségre a Lenintől, első tiszt. Kutuzov érdeklődve nézné végig, mit kezd a MacArthur egyedül a szálkákkal szemben. Nem csinálna semmi mást, csak figyelne, aztán hazaszaladna.

— Uram… ez nem nagyon vallana az admirálisra — tiltakozott Cargill.

— Nagyon is rávallana, ha hallotta volna, micsoda harcot vívott dr. Horváthtal. A mi tudományos miniszterünk egyfolytában azt hajtogatja az admirálisnak, hogy álljon félre az utunkból, és Kutuzov lassan a szaván fogja fogni. A kadétoknak erről nem kell tudniuk, Whitbread — nézett jelentőségteljesen a fiatalemberre Blaine.

— Nem, uram. — Nos, akkor lássuk, mire emlékszik a szálka hajóról,

amíg még van időnk. — Blaine leütött pár billentyűt, és a fali képernyőjén több vetületben feltűnt az idegen hajó. — Eddig ennyit tudott meg a számítógép — magyarázta Rod. — A

191

belsejének egy részét már feltérképeztük. Semmi sem gátolta a műszereinket, semmi sem zavarta őket, de még így sem könnyű megérteni.

Blaine megfogott egy lézeres mutatópálcát. — Ezek a területek folyékony hidrogént tárolnak. Itt nehéz gépeknek kell lenni; látott belőlük valamennyit?

— Nem, uram, de az a hátsó panel úgy nézett ki, mintha fel lehetett volna tekerni.

— Remek. — Blaine bólintott, és Cargill bejegyezte a változtatást egy fényceruzával.

— Így? — kérdezte az első tiszt. — Jó. — Lenyomta a "rögzítés" gombot. — Na már most tudjuk, hogy rengeteg hidrogén rejtőzött odabent. És az ő hajtóművük ionizálja, felmelegíti és szénpárával dúsítja a hidrogént. Ehhez rengeteg gép kell. Hol voltak?

— Uram, nem inkább a főgépésznek kellene itt ülnie? — Itt kellene lennie, Mr. Whitbread. Sajnos azonban

körülbelül tíz dolog történik egyszerre ezen a hajón, és Sinclair parancsnokra máshol van szükség. Ne féljen, hamarosan ő is sort kerít magára… Jack, ne feledkezzünk meg a szálkák tervezési filozófiájáról. Mi egyfolytában egymástól független mechanizmusokat keresünk, pedig azon a szondán minden legalább öt másik feladatot is ellátott. Lehet, hogy túl sok gépet keresünk.

— Igen, uram… de kapitány, mindegy, hogy hogy osztjuk fel, annak a hajónak el kellett látni egy minimális mennyiségű feladatot. El kellett. És még a felükhöz sem találtuk meg a berendezéseket.

— Legalábbis a mi technológiánkkal nem — mondta Blaine elgondolkodva. Aztán elvigyorodott, egy fiatalember széles és szemtelen vigyorával. — Lehet, hogy egy mikrohullámú sütő, egy üzemanyag-ionizátor és egy szauna kombinációját kell keresnünk. Oké, most beszéljünk inkább

192

magáról az idegenről. A benyomásairól, Whitbread. Tényleg annyira intelligens?

— Semmit sem értett meg, amit mondtam. Kivéve azt az egy alkalmat, amikor ráüvöltöttem, hogy kapcsolja ki az erőteret. Ezt azonnal megértette. Egyébként semmit.

— Ezen finomított egy kicsit, fiam — nézett rá Cargill. — De nem baj. Mit gondol, érti az idegen az angol nyelvet? Csak tetteti, hogy nem?

— Nem tudom. Egy esettől eltekintve még a gesztusaimat sem értette meg. Ez akkor volt, amikor odaadtam neki az űrruháját… ez pedig elég egyértelmű utalás, uram.

— Lehet, hogy egyszerűen buta — vélte Rod. — Egy aszteroidabányász, kapitány — mondta Cargill

lassan. — Ez biztos. Illetve az biztos, hogy egy aszteroidabányász-hajóval jött. A tatnál lévő horgok és csőrök valószínűleg a rakomány rögzítésére szolgálnak; például az ércekére vagy a levegőt tartalmazó sziklákéra.

— Vagyis? — sürgette Blaine. — Ismertem néhány bányászt, kapitány. Makacsok,

függetlenek, szélsőségesen nagy az önbizalmuk és hallgatagok. Egymásra bízzák az életüket, az asszonyaikat vagy a vagyonukat azonban soha. És odakint elfelejtenek beszélni, nekem legalábbis úgy tűnt.

Mindketten reménykedve néztek Whitbreadre. — Nem tudom, uram. Egyszerűen nem tudom. Nem buta. Látnia kellett volna, hogy jártak a kezei a vezérlőpultban: új áramköröket hozott létre, egyszerre legalább egy féltucat dolgot kötött át. Lehet… lehet, hogy egyszerűen csak nem működik a jelbeszédünk. De nem tudom, miért.

Rod az egyik ujját rányomta az orrnyergén lévő dudorra. — Meglepődtem volna, ha jutunk valamire — mondta elgondolkodva. — És ez még csak ízelítő egy teljesen idegen fajból. Ha idegenek volnánk, és elkapnánk egy aszteroidabányászt, milyen véleményt alakítanánk ki a

193

Birodalomról? — Blaine megtöltötte a kávéscsészéjét, aztán Whitbreadét is. — Mindegy. Horváth teamje valószínűleg többre jut, mint mi. Nekik ott van a szálka. Együtt dolgozhatnak vele.

Sally Fowler mély zavarodottsággal nézte a szálkát. — Nem tudom eldönteni, hogy ő a hülye vagy én. Látta, mi történt, mikor felvázoltam neki a Pitagorasz-tételt?

— Aha. — Renner vigyora sem lendített sokat a helyzeten. — Szétszedte és összerakta a számítógépét. Nem rajzolt semmit. Bizonyos értelemben tényleg hülye — tette hozzá komolyabban. — Nem akarom megsérteni teljes mértékben bizalomra méltó önnönmagunkat, de a szálka túlságosan is megbízik mindenkiben. Talán nem elég erős a túlélési ösztöne.

Sally bólintott és tovább figyelte a szorgalmasan tevékenykedő szálkát.

— Zseniális, ahogy a szerszámokkal bánik — folytatta Renner. — De nem érti a beszédet, a gesztusokat, a képeket. Lehet, hogy ez az átkozott idegen egyszerre zseni és gyagyás?

— Őrült bölcs — mormogta Sally. — Az embereknél előfordul, de elég ritkán. Értelmi fogyatékos gyerekek, akik fejben vonnak gyököt és számolnak ki logaritmusokat. Matematikai zsenik, akik nem tudják bekötni a cipőfűzőjüket.

— Az érzékelésbeli különbség az oka. — Horváth már alaposan tanulmányozta a kisebb szálkákat. — Az embernek meg kell tanulnia, hogy egy kép az egy kép. A maga rajzai… Te jó Isten, most meg mit csinál?

Valaki felsikoltott a folyosón. Cargill látszólag átadta Whitbreadet a tudósoknak.

Valójában szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy a kadét

194

előbb-utóbb bejut az étkezőbe, ahová ideiglenesen bezárták a szálkákat, amíg a technikusok összeállítanak egy ketrecet a kicsiknek az altisztek volt szállásán. Jack Cargill azonban kíváncsi természetű ember volt.

A folyosón félúton járva pillantotta meg először az idegent. Épp az étkező kávéautomatáját szedte szét — a szörnyű merényletet még ördögibbé tette ártatlan mosolya.

Cargill kiáltására megdermedt — de az első tiszt már látta, hogy elkésett. Az asztalon apró csavarok és alkatrészek hevertek. Az idegen eltörte a kávéfőző csövét, valószínűleg azért, hogy megvizsgálja a forrasztás minőségét. Az időzítő alkatrészeit szép sorban lepakolta az asztalra. A henger alakú külső borítólemezt a hegesztés varrata mentén nyitotta szét.

Cargill észrevette, hogy a tudományos miniszter fogja a karját. — Megijeszti az idegent — mondta Horváth halkan. — Menjen innen, kérem.

— Doktor, legyen olyan jó, árulja el nekem… — Máshol. — Horváth áttaszigálta a helyiség másik

végébe. Cargill megpillantotta a biliárdasztalon kuporgó apróságokat. Az élettudományokkal foglalkozó szakemberek válogatott csoportja vette körül őket, az élelmiszerraktárból szerzett minták tömegével: gabonával, kenyérrel, sárgarépával és zellerrel, kiolvasztott nyers és főtt hússal. — Hogy képzeli, hogy beront és… — kezdte Horváth.

— Az a szörnyeteg tönkretette az étkező kávéautomatáját! — Szerencsénk van — közölte Whitbread kadét

tiszteletlenül. — A négyes zsilip zármechanizmusát is szétszedte volna, ha le nem állítom.

— Csak a szerszámok és a gépek érdeklik. — Horváth szándékosan nem vett tudomást Cargill felháborodásáról. — Most az egyszer kénytelen vagyok egyetérteni Kutuzov admirálissal. Az idegen nem láthatja az Alderson-

195

hajtóművet és az erőtér-generátorokat. Láthatólag képes kikövetkeztetni egy gép rendeltetését és működési elvét anélkül, hogy hozzáérne.

— Kit érdekel most ez! — fakadt ki Cargill. — Nem talált jobb játszóteret a szálkának? Az a kávéfőző már így is többször volt javítva. Senki sem tudja, hogy működik, mióta Sandy Sinclair összerakta. És a szálka most összetörte néhány alkatrészét.

— Ha ilyen könnyen eltörtek, akkor valószínűleg meg is lehet őket javítani — csillapította Horváth. — Nézze, megkaphatja a mi egyik kávéfőzőnket a laborból, vagy az egyik technikust… Ah, Miss Fowler, megnyugodott már az idegen? És Mr. Whitbread? Örömmel látjuk; már alig vártuk, hogy ideérjen, mint az egyetlen olyan ember, aki kommunikált az idegennel. Cargill parancsnok, kérem maradjon távol a szálkától…

Cargill azonban már a helyiség közepén járt. Az idegen megremegett egy kicsit, de Cargill nem ment hozzá túl közel. Csak mogorva pillantásokat küldözgetett felé, miközben szemügyre vette a kávéfőzőjét. A szálka közben összerakta.

Az idegen elhúzódott Sally Fowlertől. Talált egy tölcsér alakú műanyag tálat, megtöltötte csapvízzel, és megtöltötte a kávéautomatát. Az egyik steward felnyögött.

A szálka még két tál vizet beleöntött a gépbe, behelyezte a kávétartót és várni kezdett.

A döbbent steward Cargillra nézett, aki némán bólintott. A fiú elővette az őrölt kávét, megtöltötte vele a tartót és bekapcsolta a gépet. Az idegen áthatóan figyelte minden mozdulatát. Akárcsak az egyik apróság, annak ellenére, hogy az egyik biológus kétségbeesetten próbálta magára vonni a figyelmét az arca előtt lengetett sárgarépával. — Már csinált ilyet korábban is, uram — mondta a steward. —

196

Nézte, hogy főzöm a kávét. Azt hittem, kér belőle, de a tudósok egyszer sem kínálták meg.

— Pillanatokon belül pokoli mocsok lehet itt, Ernie. Remélem, készen állsz egy nagytakarításra. — Cargill odafordult Sallyhez. — Mennyire jól rakja össze ez a szörnyeteg a dolgokat?

— Nagyon jól — felelte a lány. — Megjavította a zsebszámítógépemet.

A kávéfőző felbugyogott, és az indikátorcsőben lévő víz bebarnult. Cargill vonakodva töltött magának egy csészével és megkóstolta. — Hát, ez jónak tűnik — hümmögte. Azzal odaadta a csészét a szálkának.

Az megkóstolta a fekete, keserű főzetet, csuklott egyet, és hozzávágta a csészét a falhoz.

Sally bevezette Whitbreadet az étkező éléskamrájába. — Magának sikerült megértetnie magát a szálkával. Hogy csinálta?

— Csak egyszer — felelte Whitbread. — Azóta azon töröm a fejem, hogy nem tévedtem-e. Lehet, hogy pont akkor döntött úgy, hogy kienged, mikor felnyitottam a sisakomat?

— Nem csinál mást, csak áll — ráncolta a homlokát Sally. — Mintha még azt sem tudná, hogy próbálunk beszélni hozzá. És egyszer sem próbált meg visszabeszélni… — Leeresztette a hangját, jóformán csak magának motyogott. — Az intelligens fajok egyik alapvető tulajdonsága, hogy megpróbálnak kommunikálni. Whitbread, mi a keresztneve?

— Jonathon, hölgyem — döbbent meg a kadét. — Rendben, Jonathon, én Sally vagyok. Mint férfi a

nőnek, Jonathon, mondd meg, mi a fenét csinálok rosszul? Miért nem próbál meg válaszolni nekem?

197

— Nos, Sally — kezdte Whitbread puhatolódzva. Tetszett neki a név íze. És a lány csak egypár évvel volt, idősebb nála… — Sally, legalább egy tucat indok jut az eszembe. Lehet, hogy gondolatolvasó.

— Mi köze ennek… — Ha gondolatolvasó lelne, akkor nem ismerne

semmilyen nyelvet, nem? Semmit sem jelentene neki, amire próbálod megtanítani. Lehet, hogy a mi gondolatainkban csak akkor tud olvasni, mikor dühösen ordítozunk, mint én akkor.

— Vagy amikor Cargill parancsnok… — töprengett Sally. — A szálka ellépett a kávéfőző mellől. De csak egypár másodpercre. Nem, nem hiszem.

— Én sem. Szerintem tetteti magát. — Micsoda? — Játssza a hülyét. Nem tudja, mit mondjon nekünk,

úgyhogy inkább nem mond semmit. Húzza az időt. Érdeklik a gépeink. Így időt nyer, hogy tanulmányozza őket.

Sally lassan bólintott. — Az egyik biológus ugyanezt gondolja. Hogy utasításokra vár és addig is mindennel megismerkedik, amivel csak tud… Jonathon, hogy kaphatnánk rajta?

— Nem hiszem, hogy sikerülhet — felelte Whitbread. — Hogy kapnál rajta egy magát hülyének tettető, intelligens egeret, ha sohasem láttál volna addig egeret?

— Mit tudom én. Mindegy, meg kell próbálnunk. — Sally a homlokát ráncolta (eszébe jutott a szálka akciója a kávéfőzővel), majd hosszan, elgondolkodva Whitbreadre pillantott. — Kimerültnek látszol. Menj, aludj egyet. Most úgy sem tudsz mit mondani nekünk, nem igaz?

— De — ásított Whitbread. Valami kaparó hangot hallott a hátuk mögött. Mind a ketten megpördültek, de semmit sem láttak. — Ha már szóba kerültek az egerek — jegyezte meg a kadét.

198

— Hogy maradnak meg egy acélból épült hajón? — kérdezte Sally.

Whitbread vállat vont. — Az élelmiszerrel, sőt a személyes poggyásszal kerülnek a hajóra. Időnként kiürítjük a hajó egy-egy szekcióját, arrébb költöztetjük a legénységet, és kinyitjuk a zsilipeket, hogy kipusztítsuk őket, de sohase sikerül az összest elkapni. Most, hogy ilyen sokan vannak pluszban a fedélzeten, még ezt sem sikerült megcsinálni.

— Érdekes — bólintott Sally. — Az egerek szinte bárhol megélnek, ahol az ember… tudtad, hogy valószínűleg ugyanannyi egér van a galaxisban, mint ember? Szinte minden bolygóra elvittük őket. Jonathon, az apróságok egerek?

— Hát, a szálka nem foglalkozik velük, az biztos — vont vállat Whitbread. — Kettő kivételével mindet megölte — de ezeket meg miért hozta magával? Ráadásul találomra kapta el őket.

Sally ismét bólintott. — Láttuk, hogy csinálta. — Hirtelen felnevetett. — És Mr. Renner még azt hitte, hogy kis szálkák! Menj aludni, Jonathon. Később még találkozunk.

199

17 Mr. Crawford kilakoltatása

Jonathon Whitbread kadét hamarabb odaért a függőágyához, mint hitte volna. Boldogan levetette magát a hálóra, és lecsukta a szemét… majd azonnal ki is nyitotta az egyiket, megérezve magán valakinek a tekintetét.

— Igen, Mr. Potter! — sóhajtott fel. — Mr. Whitbread, leköteleznél, ha beszélnél Mr.

Staleyvel. Whitbread nem egészen erre számított. — Hogyan? —

nyitotta ki a másik szemét is. — Valami nagyon felbosszantotta. Tudod, milyen, nem

panaszkodna a világért sem, akkor inkább meghal. De úgy mászkál fel-alá, mint egy robot, és alig beszél valakivel, akkor is csak teljesen udvariasan. Egyedül eszik… te régebb óta ismered, mint én, talán rá tudsz jönni, mi van vele.

— Rendben, Potter. Meg fogom próbálni. De előbb alszom egyet. — Becsukta a szemét. Potter nem mozdult. — Nyolc óra múlva, Potter. Annyira azért nem lehet sürgős a dolog.

A MacArthur egy másik részén Renner vitorlamester félálomban forgolódott egy a sajátjánál nem sokkal nagyobb hálófülkében. A saját kabinját elfoglalta két tudós, ezért átköltözött a harmadtisztébe, aki viszont az egyik űrgárdistatiszthez pakolt be.

Renner hirtelen felült a sötétben, lázasan kutatott valami után az elméjében, ami akár egy álom is lehetett. Aztán

200

felkapcsolta a világítást és nekiesett a számára szokatlan interkomvezérlőnek. A bejelentkező közlegény szokatlan önuralomról tett tanúbizonyságot: nem sikoltott fel, vagy ilyesmi. — Kapcsolja Miss Sally Fowlert — mondta Renner.

A közlegény szó nélkül teljesítette a kérését. Ez csak egy robot lehet, gondolta Renner. Pontosan tudta, hogy nézhet ki.

Sally még nem aludt. Dr. Horváthtal épp akkor helyezték el a szálkát a lővezérlő tiszt kabinjában. Az arca és a hangja elárult valamit abból, hogy Renner úgy nézhet ki, mint egy ember és vakond kereszteződése — ami azért figyelemre méltó nonverbális kommunikációs teljesítmény.

Renner nem vett tudomást róla. — Eszembe jutott valami. Magánál van a zsebszámítógépe?

— Persze — vette elő azonnal Sally a szerkezetet. — Legyen szíves, tesztelje le a kedvemért. A lány zavart arckifejezéssel felfirkantott néhány betűt a

lapos doboz tetejére, letörölte őket, feladott egy egyszerű problémát, majd egy bonyolultabbat, aminek a megoldásához a kis gépnek a hajó központi számítógépét is igénybe kellett vennie. Aztán találomra lehívott egy állományt a hajó adatbankjából. — Tökéletesen működik.

Renner hangja reszelős volt az álmosságtól. — Megőrültem, vagy tényleg együtt néztük végig, ahogy a szálka szétszedte és összerakta azt a szerkentyűt?

— Nem őrült meg. És ugyanezt tette a maga pisztolyával is.

— De egy zsebszámítógéppel? — meredt rá Renner. — Ugye tudja, hogy ez lehetetlen?

Sally azt hitte, csak tréfál. — Nem, nem tudtam. — Pedig az. Kérdezze csak meg dr. Horváthot. — Renner

azzal letette és visszament aludni. Sally a kabinja ajtajában csípte el dr. Horváthot.

Beszámolt neki a számítógéppel történtekről.

201

— De hiszen ezek a gépek egyetlen nagyobb integrált áramkörből állnak. Mi még csak javítani sem szoktuk őket… — Horváth még motyogott valamit magában.

Miközben Renner békésen aludt, Horváth és Sally felébresztette a fizikusokat. Egyikük sem aludt túl sokat azon az éjjelen.

A "reggel" egy hadihajón viszonylagos dolog. A reggeli őrség 04.00-tól 08.00-ig tart, mikor az emberek normális esetben aludnának; az űr azonban mit sem tud erről. A hídon és a gépteremben teljes személyzetre van szükség, akármennyi is az idő. Whitbread ügyeletesként minden harmadik négyórás ciklusban teljesített szolgálatot, a MacArthur megszokott szolgálatbeosztása azonban mostanában menthetetlenül tönkrement. Sem a reggeli, sem a délelőtti őrségen nem kellett megjelennie, úgyhogy nyolc dicsőséges órát alhatott; ennek ellenére 09.00-kor már ébren találta magát az étkezőben.

— Semmi bajom sincs! — tiltakozott Horst Staley. — Fogalmam sincs, hogy juthatott ilyesmi eszedbe. Felejtsd el.

— Oké, oké — felelte Whitbread könnyedén. Staley mögött állt a sorban, ami elég természetes is volt, hiszen a nyomában lépett be a helyiségbe.

— De azért értékelem az aggódásodat — folytatta Staley. A hangja teljesen érzelemmentesen csengett.

Whitbread egyetértően bólintott. Fogta a tálcáját és megindult Staley természetellenesen egyenes háta után. Horst egy üres asztalnál kötött ki, ahogy arra Whitbread számított is. Csatlakozott hozzá.

A Birodalomban számtalan olyan világ létezett, amin a domináns rassz a fehér kaukázusi típus volt. Ezeken a világokon a Flotta szolgálatra csábító plakátjai mindig pont úgy néztek ki, mint Horst Staley. Szögletes állkapocs, jégkék

202

szemek. Az arca csupa sík felület, mindkét oldalán szimmetrikus és kifejezéstelen. A háta egyenes, a válla széles, a hasa lapos, kemény, bordázott izomzatú. Pontosan az ellentéte Whitbreadnek, aki valószínűleg egész életében a súlyfelesleg ellen fog küzdeni, és legalább egy kicsit mindenhol gömbölyű volt.

Csendben ették végig a hosszú reggelit. — Milyen volt a küldetés? — kérdezte meg végül Staley könnyedén, talán túlságosan is könnyedén, mintha meg kellene kérdeznie.

— Döcögős — felelte Whitbread, aki ugrásra készen várt az első szóra. — A legrosszabb másfél óra alatt a szálka egyfolytában bámult. Nézd csak! — Whitbread felállt. Féloldalra billentette a fejét, berogyasztotta a térdét és leengedte a vállát, hogy beférjen egy láthatatlan, 130 cm-es koporsóba. — Így álltam másfél óráig — ült le ismét. — Kész kínszenvedés volt, mondhatom. Egyfolytában azt kívántam, hogy inkább téged választottak volna ki.

— Önként jelentkeztem — vörösödött el Staley. Telitalálat. — Én következtem. A Defiant megadását te

fogadtad el az új Chicagón. — És hagytam, hogy az az őrült ellopja a bombámat! — Micsoda? — tette le Whitbread a villáját. — Nem

tudtad? — Hát persze hogy nem. Azt hiszed, Blaine mindenkinek

megsúgta a hajón? Egy kicsit gyűrötten tértél vissza arról a küldetésről. Csodálkoztunk is, hogy miért.

— Hát most már tudod. Valami seggfej megpróbált átverni. A Defiant kapitánya húzott ki a csávából, de inkább ne tette volna. — Staley fájdalmas erősséggel dörzsölte össze a két kezét. — Kikapta a kezemből a bombát. És én meg hagytam! Bármit megadtam volna a lehetőségért, hogy… — Staley felpattant, de Whitbread résen volt és sikerült elkapnia a vállát.

203

— Ülj le! — szólt rá. — Megmondom neked, miért nem téged választottak.

— Talán belelátsz a kapitány fejébe? — Önkéntelenül is lehalkították a hangjukat. A MacArthur belső helyiségei egyébként is remekül elnyelték a hangot, és ha halkan is beszéltek, de azért nagyon érthetően.

— A tisztek gondolatainak a kitalálása jó gyakorlás a kadétok számára — vélte Whitbread.

— Jó, akkor mondd meg, miért. A bomba miatt? — Csak áttételesen. Szerettél volna bizonyítani. De te még

enélkül is eléggé hőstípus vagy, Horst. Tökéletes testalkat, remek tüdők — láttál már halkan beszélő admirálist? —, elkötelezettség és a humorérzék teljes hiánya.

— Igenis van humorérzékem! — Nem, nincs. — Nincs? — Nyoma sincs. Abban a helyzetben viszont nem egy

hősre volt szükség, Horst. Hanem olyasvalakire, aki nem bánja, ha nevetségessé válik egy jó ügy érdekében.

— Ugye csak tréfálsz? A fenébe is, sohasem tudom, mikor beszélsz komolyan!

— Most sem sikerült eltalálnod. Nem belőled akarok gúnyt űzni, Horst. Figyelj, nem kellene elmagyaráznom ezt az egészet. Végig néztétek az egészet, nem? Sally mondta, hogy az összes képernyőn én szerepeltem élőben, színesben, három dimenzióban.

— Igen, így volt — mosolyodott el Staley egy pillanatra. — Látnunk kellett volna az arcodat. Különösen akkor, mikor káromkodni kezdtél. Semmi bevezető nem volt. A kép ugrott egyet, aztán ráüvöltöttél az idegenre, és mindenki röhögni kezdett.

— Te mit csináltál volna?

204

— Ezt nem. Nem tudom. Valószínűleg követtem volna a parancsokat — szűkültek össze a jeges szemek. — Nem próbáltam volna meg kiabálni, ha erre gondolsz.

— Esetleg belelőttél volna a vezérlőpultba, hogy kikapcsold az erőteret?

— Parancs nélkül semmiképpen sem. — És mi a véleményed a jelbeszédről? Egy darabig

próbáltam mutogatni neki, remélve, hogy megérti, de nem jött be.

— Ezt nem láttuk. Mi van vele? — Már mondtam — felelte Whitbread. — Erre a

küldetésre olyan ember kellett, aki hajlandó volt bolondot csinálni magából az ügy érdekében. Gondolj csak bele, hányszor nevettek rajtam a többiek, miközben visszafelé jöttem a szálkával.

Staley bólintott. — Most felejtsd el őket, és gondolj a szálkára. Mi a

véleményed a humorérzékéről? Szeretnéd, ha egy szálka kinevetne, Horst? Soha nem lehetnél biztos benne, hogy épp röhög-e rajtad, vagy nem; nem tudod, milyen az arca, milyen hangot ad ki olyankor…

— Ez nevetséges! — Csak annyit tudtunk, hogy ebben a helyzetben kell

valaki, aki megnézi, hogy az idegen hajlandó-e beszélni velünk. Most nem a Birodalom becsületét kellett megóvni. Arra még rengeteg alkalom lesz, ha már tudjuk, hogy mivel állunk szemben. Szükség lesz még hősökre, Horst. Mindig szükség van rájuk.

— Ez megnyugtató — morogta Staley. Végzett a reggelijével. Felállt, és nagyon egyenes háttal kisietett a kantinból, magára hagyva a meglepett Whitbreadet.

Hát, legalább megpróbáltam, gondolta Whitbread. És talán…

205

Egy hadihajón a luxus is viszonylagos. Crawford lővezérlő tiszt hálófülkéje akkora volt, mint az

ágya. Mikor az ágyat felhajtotta, elég helye lett hogy átöltözzön és egy parányi kézmosónál megmossa a fogát. Ahhoz, hogy leeressze az ágyat, előbb ki kellett lépnie a folyosóra. És mivel Crawford a többi tengerészhez képest magasra nőtt, hamar megtanult összegömbölyödve aludni.

Egy ágy és egy zárható ajtó a függőágy vagy a hálótermi priccsek egyike helyett: luxus. Crawford verekedett volna azért, hogy megtarthassa; de esélyt sem kapott. rá. Most a MacArthur egyik csónakjában szorongott, a szállását pedig egy idegen szörnyeteg sajátította ki.

— Hát persze, hogy be fog férni, hiszen csak egy kicsivel magasabb egy méternél — szögezte le Sally elgondolkodva. — De azért elég kicsi az a szoba. Szerinted ki fogja bírni? Ha nem, akkor a fogadószobában kell tartanunk.

— Láttam a kabinját a hajóján, az sem volt nagyobb. Ki fogja bírni — nyugtatta meg Whitbread. Túl későre járt már az idő ahhoz, hogy aludni próbáljon a kadétszálláson, és elméletileg a tudósoknak is mindent el kellett volna mondania, amit tudott. Legalábbis ezt találta ki arra az esetre, ha Cargill rákérdezne, miért nyüzsög annyit Sally körül. — Gondolom, valaki folyamatosan figyeli az interkomon keresztül.

A lány bólintott. Whitbread követte a fogadószobába. A helyiség egy részét dróthálóval leválasztották, amögött kapott helyet a két apróság. Az egyik egy fej káposztán rágódott, négy karjával ölelve azt a mellkasához. A másik, terhességtől duzzadó hasú egy zseblámpával játszadozott.

Olyan, mint egy majom, gondolta Whitbread. Most először nézhette meg alaposabban a kicsiket. A bundájuk vastagabbnak tűnt, mint a nagyé, és helyenként sárgás csíkok tarkították, szemben a szálka egyöntetűen barna szőrével. A négy kar meglehetősen hasonlított, öt ujjal a bal

206

kezeken és hattal a jobbokon; azonban egyformán vékonyak voltak mind a két oldalon. A bal felső váll izmai mégis felfutottak a koponya tetejére. Miért, ha nem a nagyobb erőkifejtés és biztosabb egyensúlyozás végett?

Örömmel követte Sallyt egy kis sarokasztalhoz, ahol a biológusok hangosan vitatkoztak és a fejüket vakarták. A kadét kávét hozott mindkettőjüknek, és megkérdezte Sallyt az apróságok furcsa izomzatáról; nem éppen erről beszélt volna a lánnyal legszívesebben, de kezdetnek ez is megtette…

— Szerintünk ez csak valamilyen csökevényesedés — felelte Sally. — Nyilvánvalóan nincs rá szükségük, hiszen a bal karjuk egyébként sem nehéz munkára méretezett.

— Akkor viszont az apróságok nem majmok! Hanem a nagyok fajának valami oldalhajtása.

— Vagy pedig ez és még valami más. Jonathon, már eddig is legalább kétféle osztályozási rendszerrel dolgozunk. Nézd csak — fordult oda az interkomhoz, amin a szálka szobájának képe tűnt fel.

— Elégedettnek tűnik — vélte Whitbread. Elvigyorodott, látva, mit művel a szálka. — Mr. Crawford nem fog örülni, ha megtudja, mit művelt a fülkéjével.

— Dr. Horváth nem akarja, hogy leállítsuk. Azzal szórakozik, amivel csak akar, az interkomot kivéve.

Crawford ágya megrövidült és megváltoztak a körvonalai is. Ez utóbbiak nagyon különösek lettek, és nemcsak a szálka hátának bonyolult ízületei miatt, hanem azért is, mert láthatóan csak az oldalán tudott aludni. A matracot felvágta és a saját ízlése szerint összevarrta, az alatta lévő acélvázat pedig meghajtotta és elcsavarta. Így keletkezett két árok a jobb karok és egy lyuk a kiálló csípőcsont számára, továbbá egy magas perem a fej megtámasztására…

— Miért csak a jobb oldatán tud aludni? — kérdezte Whitbread.

207

— Talán a ballal védekezik, ha meglepik álmában. A bal karja sokkal erősebb.

— Lehet. Szegény Crawford! A szálka talán arra számít, hogy a lőelemző tiszt valamelyik éjjel besurran és elvágja a torkát. — A mennyezeten lévő lámpán is észrevette az idegen keze nyomát. — Elég egysíkú a gondolkodása, nem? Ennek talán még hasznát vehetjük. Lehet, hogy valamit komolyan továbbfejleszt.

— Lehet. Jonathon, megnézted már a felboncolt idegenről készült fotókat?

A lány úgy beszélt, mint egy tanárnő. Persze a koránál fogva akár az is lehetett volna, csak éppen túl csinos lenne hozzá, gondolta Whitbread. — Igen, asszonyom — felelte.

— Látsz valami különbséget? — Más a szőrük színe. De ez semmit sem jelent, hiszen a

másik évszázadokig hibernálva volt. — Még valami? — A másik magasabb volt, azt hiszem. De nem mernék

megesküdni rá. — Nézd csak meg a fejét. — Nem látok semmit — ráncolta a homlokát Whitbread. Sally elővette a zsebszámítógépét. A szerkezet halkan

felzümmögött, jelezve, hogy kapcsolatba lépett a hajó központi adatbankjával. Valahol a MacArthuron egy lézer holografikus vonalakon haladt át. A hajó adatbankjában minden ott volt, amit az emberiség a szálkákról tudott — akármilyen kevés is volt ez. Előkerült az információ, amit Sally kért és átvándorolt a zsebszámítógépébe. A lapos doboz elején feltűnt egy vázlat.

Whitbread először a vázlatot tanulmányozta, aztán felnézett a képernyőre. — A homloka. Sokkal meredekebb. — Dr. Horváth és én is így láttuk.

— Nem könnyű észrevenni. A szálkák feje egyébként is annyira deformált.

208

— Tudom. De észrevettük, és ez a lényeg. Szerintünk a kezeik sem egyformák, de nagyon kicsik az eltérések. — Sally a homlokát ráncolta, amitől három rövid kis ránc jelent meg a barna szemek között. Az űrutazáshoz levágatta a haját, s a rövid frizurától és a homlokráncolástól nagyon hatékonynak tűnt. Whitbreadnek nem tetszett így. — Ezzel három különböző fajta szálkánk van — mondta Sally. — És csak négy példány. Ez elég magas mutációs arány, nem gondolod?

— Ez… ez talán nem is olyan meglepő. — Whitbreadnek eszébe jutottak a történelemleckék, amiket Hardy káplántól kapott szabadidejében. — Be vannak szorulva ebbe a rendszerbe. Ha átestek egy atomháborún, akkor utána meglátszhat rajtuk a nyoma, nem? — Eszébe jutott a Föld és megborzongott.

— Semmi nyomát nem láttuk atomháborúnak. — Kivéve a magas mutációs arányt.

— Körkörös az érvelésed! — nevetett fel Sally. — Egyébként sem igaz az egész. A három típus egyike sem nyomorék, Jonathon. Mindegyik teljesen rendben lévő és egészséges… kivéve persze a halottat, de ő nemigen számít. Nem hiszem, hogy egy nyomorékot ültettek volna a szondájukba.

— Én sem. De akkor mi a válasz? — Te láttad őket először, Jonathon. Nevezzük a

szondában találtat A típusnak. Milyen kapcsolat áll fenn a B és a C típus között?

— Nem tudom. — De hát láttad őket együtt! — Semmi értelme sem volt a viselkedésüknek. A kicsik

eleinte elkotródtak a nagy útjából, az meg békén hagyta őket. Aztán intettem neki, hogy szeretném, ha velem jönne a MacArthurra. Erre rögtön felkapta a két első keze ügyébe eső kicsit, biztonságba helyezte őket, a többit pedig

209

figyelmeztetés nélkül megölte! — Whitbread elhallgatott, eszébe jutott a forgószél, ami kilökte a szálka hajójából. — Úgyhogy te mondd meg. Mik a kicsik? Háziállatok? Gyerekek? De hát megölte őket! Élősködők? Akkor miért hozott magával kettőt? Élelmiszer? Ezt kipróbáltátok már?

Sally elfintorodott, majdnem felhorkant. Csinos arcán figyelemre méltó látványt nyújtott a fintor, amit egyébként valószínűleg semmilyen társasági összejövetelen nem engedett volna meg magának. — Mit? Süssük meg az egyik kicsit és tálaljuk fel a nagynak? Ne hülyéskedj már.

— Az idegen Crawford fülkéjében kitöltött egy marék… valamiféle magot… és megette.

— Pattogatott kukorica — magyarázta Sally. — Először a kicsiken próbáltuk ki. Lehet, hogy erre valók: étekfogók.

— Lehet. — Káposztát is eszik. Éhezni nem fog, de a

vitaminhiányba belehalhat. Nem tehetünk mást, figyelünk és várunk… Remélem, hamarosan odaérünk az idegenek szülőbolygójához. Jut eszembe, Jonathon, te vagy az egyetlen, aki belülről látott egy szálka hajót. A pilótaülés testre szabott volt? Csak egy pillanatra láttam a sisakkamerádon át.

— Igen, testre szabott volt. Ami azt illeti, úgy illett rá, mint egy kesztyű. A vezérlőpult az ülés jobb oldalán helyezkedett el. Csak a jobb kezek dolgoztak rajta…

Elég sok mindenre emlékezett a bányászhajóról, mint kiderült. Így aztán Lady Sally elbűvölő társaságában maradhatott, amíg csak szolgálatba nem kellett mennie. Azonban egyetlen információ sem volt különösebben hasznos, amit adni tudott.

Whitbread alig foglalta el a szolgálati helyét, mikor dr. Buckman a kapitányt kereste.

210

— Egy hajó, Blaine — kezdte az asztrofizikus. — A lakható bolygóról, a Szálka Egyről. Azért nem láttuk eddig, mert eltakarta az az átkozott lézerszignál.

Blaine bólintott. A saját képernyőin már kilenc perce feltűnt a szálka hajó. Shattuck csapata nem hagyhatta, hogy a civilek jobb őrséget adjanak, mint a Flotta.

— Körülbelül nyolcvanegy óra múlva ér ide — folytatta Buckman. — Nulla egész nyolcvanhét század g-s gyorsulással közeledik, ami egészen véletlenül megegyezik a Szálka Egy felszíni gravitációjával. Csak úgy áradnak belőle a neutrínók. Röviden, úgy viselkedik, mint az első hajó, csak éppen ez sokkal nagyobb. Jelentkezem, ha bármi újat tudok mondani.

— Rendben. Tartsák rajta a szemüket, doktor. — Blaine bólintott, és Whitbread megszakította a kapcsolatot. A kapitány odafordult a helyetteséhez. — Első tiszt, hasonlítsa össze az adatainkat a Buckmanéivel.

— Igenis, uram. — Cargill pár percig a számítógépet faggatta. — Kapitány?

— Igen? — Nézze csak, mikor indult el. Legfeljebb egy órával

azután, hogy beléptünk a rendszerbe. Blaine füttyentett egyet. — Biztos benne? Tíz perc, amíg

észleltek minket, még tíz, amíg mi észleltük őket, azaz negyven perc alatt szedték össze magukat és indultak el. Jack, miféle hajó tud elindulni negyven perc alatt?

— Még nem hallottam ilyenről — ráncolta a homlokát Cargill. — A Flotta képes lenne rá, ha állandó készültségben tartana egy hajót…

— Pontosan. Szerintem egy hadihajó közeledik felénk, első tiszt. Szóljon az admirálisnak, aztán Horváthnak. Whitbread, kapcsolja Buckmant.

— Igen? — nézett rá a képernyőről az asztrofizikus hajszolt tekintettel.

211

— Doktor, mindenre szükségem van, amit az emberei össze tudnak szedni arról a szálka hajóról. Azonnal. És véleményezné ezt a meglehetősen furcsa gyorsulási értéket?

Buckman átnézte a számokat, amiket Blaine leküldött a képernyőjére. — Nekem elég egyértelműnek tűnik a dolog. Negyven perccel az érkezésünk után indultak el a Szálka Egyről vagy valamelyik holdjáról. Mi ezzel a probléma?

— Ha ilyen gyorsan el tudtak indulni, akkor szinte biztos, hogy egy hadihajóval van dolgunk. Higgye el, szeretnénk másképp hinni.

— Higgyen, amit akar, kapitány — fortyant fel Buckman —, de a matematikával nem vitatkozhat! Vagy negyven perc után indultak, vagy… nos, elindulhatott a Szálka Egytől úgy kétmillió kilométerre is; akkor több idő marad… de nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet.

— Én sem. Szeretném, ha törné egy kicsit a fejét, dr. Buckman.

Milyen lehetőségek vannak még, ami több időt ad nekik az indulásig?

— Nézzük csak… Tudja, nem vagyok hozzászokva a rakétahajtóművekkel való számoláshoz. Inkább a gravitációs gyorsulás az én területem. Hmm. — Buckman szeme furcsán elhomályosult. Egy másodpercig úgy nézett ki, mint egy őrült. — Gondolkozhatunk egy sodródási időszakban is. De akkor sokkal nagyobb gyorsulással kellett indulnia.

— Sokkal-sokkal nagyobbal? — Meddig kellett sodródnia? — Több óráig minden egyes óra után, amit a döntésig

akar nekik adni. Kapitány, nem értem a problémáját. Miért ne indíthattak volna el egy kutatóhajót negyven perc alatt? Miért kell rögtön hadihajóra gondolnia? Végeredményben a MacArthur egyszerre mind a kettő, és érthetetlenül hosszú ideig tartott, amíg elindult vele. Én már napokkal korábban készen álltam.

212

Blaine egyszerűen kikapcsolta. Kitöröm azt a csontos nyakad, morogta magában. Persze hadbíróság elé állítanak, de jogos önvédelemre fogok hivatkozni. Megidézek tanúnak mindenkit, aki ismerte. Fel kell hogy mentsenek. Lenyomott néhány billentyűt. — Első tiszt, mi a helyzet?

— Negyven perc után indultak el. — Azaz hadihajó. — Az admirális szerint az, uram. Dr. Horváth nincs

meggyőződve róla. — Én sem, de készen akarok állni a fogadására. És többet

akarok tudni a szálkákról, mint amennyit Horváth emberei a vendégünktől megtudnak. Első tiszt, azt akarom hogy fogja a kuttert, és menjen el az aszteroidához, ahonnan a szálka jött. Semmi nyoma nincs tevékenységnek arrafelé, úgyhogy elég biztonságos lesz az útja — de tudni akarom, mit csináltak ott a szálkák. Az talán ad majd valami támpontot.

213

18 A kőből faragott méhkaptár

Horace Bury a drótháló mögött játszadozó, harminc centi magas szálkákat figyelte. — Harapnak? — kérdezte.

— Eddig még senkit sem bántottak — felelte Horváth. — Még akkor sem, amikor a biológusok vért vettek tőlük. — Bury teljesen zavarba hozta. Horváth tudományos miniszter jó emberismerőnek tartotta magát — mikor a tudomány területéről átnyergelt a politikáéra, gyorsan azzá kellett lennie —, de egyszerűen nem tudta követni Bury gondolatfolyamait. A kereskedő könnyed mosolya csak a külvilág felé mutatott arca volt; mögötte távolian és érzelemmentesen úgy figyelte a szálkákat, mint amikor Isten dönt egy kétséges teremtmény sorsáról.

De rondák, gondolta Bury. Kár. Háziállatként nem fognak sikert aratni, hacsak… Összeszedte magát és előrelépett, hogy benyúljon egy a hálóba vágott lyukon, amin befért egy emberi kar, de nem fért ki egy apróság.

— A füle mögött — tanácsolta Horváth. — Köszönöm. — Bury kíváncsian várta, hogy odamegy-e

valamelyik szemügyre venni a kezét. A vékonyabb oda is totyogott, Bury pedig megvakargatta a füle mögött — csak óvatosan, mert a fül érzékenynek és törékenynek látszott. A lény azonban láthatóan élvezte a vakargatást.

Szörnyen ronda kis kedvencek lesznek, gondolta Bury, de darabját több ezerért lehet majd adni. Egy ideig. Ameddig az újdonság varázsa tart. A legjobb lesz minden bolygón egyszerre piacra dobni. Ha szaporodnak fogságban, ha tudja

214

etetni őket, és ha el tudja adni mindet, mielőtt… — Allah legy…! Elvette az órámat!

— Imádják az ilyesmit. Biztos észrevette a zseblámpát, amit odaadtunk nekik.

— Ne ezzel foglalkozzon, Horváth. Hogy szerezzem vissza az órámat? Allah… Hogy kapcsolódhatott ki a csatja?

— Nyúljon be és vegye el tőle. Vagy inkább én. — Horváth megpróbálta. A ketrec azonban túl nagy volt, a szálka pedig nem akarta visszaadni az órát. Horváth egész testében remegett. — Nem akarom túlságosan felzaklatni őket.

— Horváth, az az óra nyolcszáz koronát ér! Nemcsak az időt és a dátumot mutatja, hanem… — Bury elhallgatott. — Ami azt illeti, ütésálló is. Azzal reklámozzuk, hogy az az ütés, ami megállítja a Chronost, megöli a tulajdonosát is. Úgyhogy valószínűleg nem tud kárt tenni benne.

A szálka komolyan, elmélyülten tanulmányozta az órát. Bury azon töprengett, hogy a vásárlókat vajon lenyűgözné-e ez a viselkedés. Egyetlen háziállat sem csinál ilyesmit. Még a macskák sem.

— Állított rájuk kamerákat? — Természetesen — felelte Horváth. — A cégemnek szüksége lehet erre a felvételre.

Reklámcélokra. — Ez egy dolog, gondolta Bury. Na már most itt van még

a közelgő szálka hajó, és Cargill is el akarja vinni a kuttert valahová. Cargillt sohasem tudná lefizetni, de Buckman is vele tart. Most talán visszakaphat valamit cserébe azért a temérdek kávéért, amit az asztrofizikus megivott nála…

A gondolattól elszomorodott egy kissé.

A kutter volt a legnagyobb jármű a hangárfedélzeten. A teste ívesen emelkedett, lapos teteje pontosan illeszkedett a

215

hangár falához. Rá tudott csatlakozni a MacArthur zsilipjeire, a hangárból ugyanis általában kiszivattyúzták a levegőt.

A fedélzetén sem Langston-erőtérgenerátor, sem Alderson-hajtómű nem volt. A motorja azonban hatékonyan és erőteljesen hajtotta, és figyelemre méltó mennyiségű üzemanyagot tudott magával vinni, még külső tartályok nélkül is. Az orrán lévő hőpajzs földi atmoszférában egy (1) leszállást bírt ki 20 km/sec sebességnél, illetve többet is, ha ennél lassabban haladt a jármű. Hatszemélyes legénységre tervezték, de többet is el tudott szállítani. Csak bolygóközi utazásra lehetett használni, csillagközire nem. A történelmet nemegyszer a MacArthur kutterénél kisebb űrhajók írták.

Jelenleg épp fél tucat ember hálóhelyéül szolgált. Az egyiknek kitették a szűrét, hogy Crawford is beférjen, mikor Crawfordnak kitették a szűrét a saját hálófülkéjéből a háromkarú idegen miatt.

Cargill elmosolyodott, mikor tudomást szerzett a dologról. — Crawfordot magammal viszem — döntötte el. — Szégyen lenne megint kiebrudalni. Lafferty lesz a kormányos. Három űrgárdista… — hajolt a legénység névsora felé. — Staley kadét. — Örülni fog, hogy bizonyíthat és pontosan betartja a parancsokat.

A kutter belseje ragyogott a tisztaságtól, de mindenkinek szemet szúrtak Sinclair egyedi javításainak a nyomai a jobb oldali falon, ahol a Defiant lézerei átégették a hőpajzsot. A nagy távolság ellenére a kutter komoly sérüléseket szenvedett el.

Cargill lepakolta a holmiját az egyetlen különálló kabinban, és újra átnézte a repülési tervét. Ezt a távolságot folyamatos három g-s gyorsulással is meg tudják tenni. A gyakorlatban ez egy g-t jelent oda és ötöt vissza. Az, hogy azon a sziklán nem érzékeltek atomerőművet, még nem jelentette azt, hogy teljesen lakatlan.

216

Jack Cargillnek eszébe jutott, milyen szemkápráztató sebességgel építette át a szálka a kávéfőzőt. És még csak nem is tudta, hogy milyen ízűnek kell lennie a kávénak! Lehet, hogy már túl vannak a fúziós energián? Levetette az egyenruháját és felvett egy űrruhát, egy szorosan a testére simuló kezeslábast, aminek az anyaga épp csak annyira volt porózus, hogy átengedje az izzadságot. A ruha saját maga szabályozta a hőmérsékletét, és hála a sűrű szövésű anyagnak, a bőre simán kibírta az űr abszolút nulla fokát. A sisak a gallérján lévő retesszel csatlakozott rá. Harci helyzetben az egész fölé jött volna még egy csatapáncél, de a szemléhez ennyi is megtette.

Kívülről semmi nyoma nem látszott a sérülésnek és a javításoknak. A hőpajzs egy része lelógott a kutter orra alá, mint egy hatalmas buldózerlapát, amiből csak a pilótafülke buborékja és a kutter fő fegyverének, egy lézerágyúnak a torkolata látszott ki.

A csaták során a jármű elsődleges feladata a felderítés volt. Időnként megpróbálkozhatott egy-egy torpedótámadással is a megvakított ellenséges csatahajók ellen. Az erőtér nélküli szálka hajók ellen a lézerágyúnak épp elégnek kell lennie.

Cargill a szokásosnál alaposabban szemügyre vette a kutter fegyvereit. Most már kezdett tartani a szálkáktól. Ezzel szinte egyedül volt a hajón; de tudta, hogy ez nem marad így örökre.

A második idegen hajó nagyobb volt, mint az első, de tömegét csak hozzávetőlegesen lehetett megbecsülni, hiszen az függött a gyorsulásától (ismert), az üzemanyag-fogyasztásától (a hajtómű hőmérsékletéből kikövetkeztetve), a működési hőmérsékletétől (a sugárzási spektrum alapján meghatározva, aminek a csúcsa a lágy röntgensugár-régióba

217

esett) és a hatékonyságától (színtiszta találgatás). Mikor az egészet összevetették, a tömege túl kicsinek tűnt: körülbelül egy háromszemélyes hajóénak felelt meg.

— Ők azonban nem emberek — mutatott rá Renner. — Négy szálka annyit nyom, mint két ember, viszont nincs szükségük annyi helyre. Nem tudjuk, milyen felszerelést, fegyvereket vagy páncélokat hoznak magukkal. A vékony falak láthatólag nem ijesztik meg őket, tehát nagyobb helyiségeket építhetnek…

— Elég — vágta el Rod. — Ha nem tudja, egyszerűen mondja meg.

— Nem tudom. — Köszönöm — mondta Rod türelmesen. — Van valami,

amiben biztos? — Lehet, hogy szokatlan, de van, uram. A gyorsulása.

Három számjegyig ellenőriztem, és azóta állandó, amióta csak megláttuk a hajót. Ami furcsa — vakarta meg a fejét Renner. — Normális esetben az ember folyamatosan játszik a hajtóművel, hogy a legtöbbet hozza ki belőle, vagy kisebb pályamódosításokat végez… de még akkor is ingadozik a gyorsulás, mikor békén hagyja. Ahhoz, hogy ilyen állandó értéket vegyenek fel, folyamatosan után kell állítaniuk a hajtóművet.

Rod megdörzsölte az orrnyergét. — Ez egy jelzés. Így mondják meg, pontosan hova mennek.

— Igen, uram. Pontosan ide jönnek. Azt üzenik, hogy várjuk meg őket. — Renner arcán feltűnt az a furcsa, ádáz vigyor. — De tudunk még mást is, kapitány. A hajó keresztmetszete csökkent, mióta először észleltük. Valószínűleg ledobtak néhány üzemanyagtartályt.

— Erre meg hogy jött rá? Nem kell ehhez a megfigyelt hajónak elhaladnia a nap előtt?

— De, általában igen. Itt a Sötét Foltot használtam. A Sötét Foltból elég fény szivárog ki ahhoz, hogy meglehetős

218

pontossággal megbecsüljük az idegen hajó átmérőjét. Nem vette észre a Sötét Folt színeit, kapitány?

— Nem — dörzsölte meg az orrnyergét ismét Rod. — A hadihajókra nem jellemző, hogy eldobnák az üzemanyagtartályaikat, igaz? De még semmi sem biztos. Ez csak annyit árul el, hogy sietnek.

Staley és Buckman a hátsó üléseket foglalták el a kutter háromszög alakú pilótafülkéjében. Ahogy a hajó egy g-s gyorsulással elindult, Staley visszanézett a MacArthur mögöttük bezáródó erőterére. A Sötét Folt fekete háttere előtt a csatacirkáló szinte láthatatlanul haladt. Semmi látnivaló nem akadt, csak az égbolt.

Az ég felét a Sötét Folt töltötte be. Egyetlen csillag sem ragyogott benne, csak egy rózsaszín pont pár foknyira a szélétől. Olyan volt, mintha itt véget ért volna a világegyetem. Mint egy fal, gondolta Horst.

— Nézze csak — szólalt meg Buckman, amitől Horst majdnem felugrott az ülésből. — Vannak olyanok az új Skócián, akik Isten Arcának hívják. Babonás hülyék!

— Azok — hagyta rá Horst. A babonák tényleg a hülyéknek valók.

— Innen egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy ember, és tízszer olyan gyönyörű! Bárcsak a sógorom is láthatná! Az Ő Egyházának a tagja.

Horst csak bólintott a félhomályban. A Sötét Folt az ismert emberi világok mindegyikéről

nézve egy fekete lyuk volt az égen. Az ember azt várta volna, hogy innen nézve is fekete lesz. Horst szeme azonban mostanra már alkalmazkodott a belsejéből áradó vörös ragyogáshoz. A csillagköd anyaga így olyan volt, mint egy redőzött függöny egymást takaró rétegei, vagy mint a vízben szétterülő vér. Minél tovább nézte, annál mélyebben

219

belelátott. A vákuum sűrűségű por és gáz fényévekre lévő mélyén örvények, spirálisok és áramlatok tűntek fel.

— Képzelje el, micsoda áldás nekem egy Ő-hívő sógor! Próbáltam felvilágosítani a hülyéjét — mondta Buckman hevesen —, de egyszerűen nem hallgat rám.

— Még sohasem láttam ilyen gyönyörű eget. Dr. Buckman, ez az összes fény mind a Murcheson Szeméből jön?

— Hihetetlennek tűnik, igaz? Mi is próbáltunk találni más fényforrásokat is; fluoreszcenciát, ultraviola csillagokat a por mélyén, ilyesmit. Ha lennének odabent nagyobb tömegű égitestek, akkor a tömegérzékelőkkel rájuk bukkantunk volna. Staley, tulajdonképpen nem annyira hihetetlen a dolog. A Szem nincs túl messze a Sötét Folttól.

— Jó néhány fényév. — Na és akkor mi van? A fény annál sokkal messzebbre is

eljut, ha nem ütközik akadályba! — Buckman fogai felcsillantak a vezérlőpult halvány, színes fényeiben. — Murcheson élete esélyét dobta el magától, mikor nem élt a lehetőséggel, hogy tanulmányozza a Sötét Foltot. Persze a Szem rossz oldalán volt, és valószínűleg nem merészkedett túl messze a belépési ponttól… és ez a mi szerencsénk, Staley! Soha nem adódik még egy ilyen alkalom! Egy sűrű csillagközi köd egy vörös szuperóriással a szélén, ami megvilágítja! Nézze, nézze, amerre mutatok, Staley, ahol azok az áramlatok belefutnak abba a gomolyagba. Olyan, mint egy örvény, nem? Ha a kapitánya abbahagyná a malmozást és odaengedne a hajó számítógépéhez, akkor bebizonyítanám, hogy az a gomolyag egy születőfélben lévő, egyre sűrűsödő csillag! Vagy azt, hogy nem az.

Buckman ideiglenesen magasabb rangot kapott, mint Staley, de ettől függetlenül mégiscsak civil volt. Akárhogy is, nem lenne szabad így beszélnie a kapitányról. — Más dolgokra használjuk a számítógépet, dr. Buckman.

220

Az asztrofizikus elengedte Staley karját. — Átkozottul sok más dologra. — A tekintete elhomályosult; a lelke elveszett abban a hatalmas, vörösen derengő sötétségben. — Lehet, hogy nem is lesz rá szükség. A szálkák bizonyára az egész történelmük során figyelték a Sötét Foltot; évszázadok, sőt évezredek óta. Különösen, ha kialakult náluk valami olyan áltudomány, mint az asztrológia. Ha tudunk majd beszélni velük… — halt el a hangja.

— Egy kicsit csodálkoztunk, hogy miért akart annyira velünk jönni — próbálta felrázni egy kicsit Staley.

— Tessék? Ja, erre a kis kirándulásra gondol ahhoz a sziklához? Staley, engem nem érdekel, mire használták a szálkák. Én csak azt akarom tudni, miért van olyan sok aszteroida a trójai pontokon.

— Gondolja, hogy talál valamit, ami segíthet megválaszolni a kérdést?

— Esetleg a kő összetétele. Remélem. — Ha ott vagyunk, talán a segítségére lehetek — mondta

Staley lassan. — A Szauron rendszer — ott születtem — aszteroidaövezetében komoly bányaipar alakult ki. A bácsikáimtól megtanultam egyet-mást a bányászatról. Akkor még azt hittem, egyszer még én is bányász leszek. — Hirtelen elhallgatott, arra számítva, hogy Buckman valami kellemetlen kérdéssel fog előállni.

— Kíváncsi lennék, mit gondol a kapitány, mit fogunk ott találni — töprengett a tudós.

— Nekem megmondta — felelte Staley. — Mindössze egyetlen dolgot tudunk arról a kődarabról. A szálkát érdekelte. Ha megtudjuk, miért, akkor a szálkákról is megtudunk valamit.

— Nem sokat — morogta Buckman. Staley megnyugodott. Vagy a doki nem tudta, miért olyan

hírhedt a Szauron, vagy…. na nem. Tapintatos? Buckman? Na hiszen.

221

A szálka kölyök öt órával azután született meg, hogy a MacArthur kuttere elindult az aszteroida felé. A szülés leginkább a kutyákéra emlékeztetett, figyelembe véve az anya távoli hasonlatosságát a kutyákkal. Egyetlen, patkányméretű kölyök jött a világra.

Aznap nagyon népszerű lett a fogadószoba, mivel a legénység, a tisztek, a tudósok, sőt még a káplán is talált valami ürügyet, hogy benézhessen.

— Nézd, mennyivel kisebb a jobb alsó karja — mutatta Sally. — Igazunk volt, Jonathon. A kicsik a nagy szálkák leszármazottai.

Valakinek eszébe jutott, hogy lehozzák a nagyot a kabinjából. A legkevésbé sem érdekelte az új apróság; a másik kettőnek azonban valamiféle hangokat adott ki. Erre az egyik előásta Horace Bury óráját egy párna alól, és odanyújtotta neki.

Rod, amikor csak tudta, a szálka kölyök körüli tevékenységet figyelte. A kicsi újszülött mivoltához képest nagyon fejlettnek tűnt; pár óra után már egy káposztát rágcsált és tudott járni, bár az anyja általában az egyik pár karjában tartotta. Továbbra is gyorsan mozgott, egyáltalán nem akadályozta a kölyke semmiben.

A szálka hajó közben kitartóan közeledett; ha történt is változás a gyorsulásában, akkor az túl kicsi volt ahhoz, hogy a MacArthur műszerei érzékelni tudják.

— Hetven óra múlva itt lesznek — mondta Rod Cargillnak egy lézerüzenet során. — Szeretném, ha maga hatvan óra múlva visszaérne, parancsnok. Ne hagyja, hogy Buckman bármi olyasmibe belekezdjen, ami nem fér bele a határidőbe. Ha idegenekkel találkozik, azonnal értesítsen — és ne próbáljon meg beszélni velük, hacsak nincs más megoldás.

— Igenis, kapitány.

222

— Nem az én parancsaim, Jack, hanem a Kutuzové. Egyáltalán nem örül ennek a kis kirándulásnak. Csak nézzék meg azt a sziklát és azonnal jöjjenek vissza.

A szikla harmincmillió kilométerre keringett a MacArthurtól, azaz egy g-s gyorsulással huszonöt órányira. Négy g megfelezné ezt az időt. Ahhoz nem elég, gondolta Staley, hogy megérje elviselni a négy g-t.

— 1,5 g-vel azonban haladhatnánk, uram — javasolta Cargillnak. — Nemcsak hamarabb odaérnénk, de gyorsabban el is fáradnánk. Nem mászkálnánk annyit. A kutter nem tűnne olyan zsúfoltnak.

— Ragyogó ötlet — felelte Cargill meleg hangon. — Egyszerűen remek, Mr. Staley.

— Akkor így csináljuk? — Nem. — De… miért, uram? — Mert nem szeretem a plusz g-ket. Mert üzemanyagot

használ, és ha túl sokat fogyasztunk, akkor lehet, hogy a MacArthurnak bele kell merülni a gázóriásba, hogy haza tudjunk menni. Sohase pazarolja az üzemanyagot, Mr. Staley. Egy nap még szüksége lehet rá. És mellesleg, őrültség az ötlete.

-Igen, uram. — Az őrült ötletek pedig a vészhelyzetekre kellenek.

Akkor használjuk őket, amikor már minden mást kipróbáltunk. Ha beválnak, akkor bekerülnek a Nagykönyvbe. Normál esetben pedig a Nagykönyvet követjük, ami nagyrészt az őrült ötletek gyűjteménye. — Cargill elmosolyodott Staley döbbent tekintete láttán. — Hadd meséljem el azt, amit én tettem hozzá a Nagykönyvhöz…

A kadét mindig tanulhat valamit. Egyszer majd Staley is jóval magasabb rangban lesz, ha megvannak hozzá a képességei és megéri.

223

Cargill befejezte a történetet, és ránézett az órájára. — Aludjon egy kicsit, Staley. Visszafelé maga lesz a kormánynál.

Távolról nézve az aszteroida sötétnek, durvának és porózusnak tűnt. Harmincegy óránként fordult meg a tengelye körül; Buckman szerint elég lassan. Életnek semmi nyoma nem látszott rajta: se mozgás, se sugárzás, se rendellenes neutrínókibocsátás. Horst Staley megpróbált hőmérséklet-különbségeket keresni, de azt sem talált.

— Azt hiszem, ezzel eldőlt a kérdés — jelentette. — Ez a hely teljesen üres. Egy a Szálka Egyen kialakult életformának melegre lenne szüksége, nem, uram?

— De. A kutter közelebb repült. A sziklát távolról porózus

kinézetűvé tévő árnyak közelebb érve hepehupákká, majd különböző méretű lyukakká váltak. Nyilvánvalóan meteoritok nyomai. De ilyen sok?

— Mondtam, hogy a trójai pontok zsúfoltak — jelentette ki Buckman boldogan. Az aszteroida valószínűleg rendszeres időközönként áthalad a trójai fürt sűrűjén… csak éppen… közelítsen rá nekem arra a nagyobb mélyedésre, Cargill.

Két fokozattal feljebb állítva a képernyőt félig betöltötte egy fekete verem, ami körül kisebb bemélyedések sorakoztak.

— Nyoma sincs a kráter peremének — állapította meg Cargill.

— Észrevette, mi? A fenébe is, ez a szikla üreges. Ezért olyan alacsony a sűrűsége. Hát, ha most nem is lakott, valamikor annak kellett lennie. Még arra is volt gondjuk, hogy kényelmes üteműre állítsák a forgását — fordult meg Buckman. — Cargill, át kell kutatnunk ezt a helyet.

224

— Igen, csak éppen nem magának. Csak katonák hagyhatják el a kuttert.

— A fenébe is, ez az én szakterületem! — A maga biztonsága pedig az enyém, doktor. Lafferty,

vigyen körbe minket a sziklán. Az aszteroida hátulja egyetlen hatalmas, csésze alakú

kráterből állt. — Tele van kis kráterekkel… de ezek legalább kráterek,

nem lyukak — mormogta Cargill. — Doktor, mi következik ebből?

— El sem tudom képzelni. Már ha természetes képződményről van szó…

— Ezt úgy hozták ide! — kiáltott fel Staley. — Furcsa módon én is pont erre gondoltam — bólintott

Cargill. — Az aszteroidát termonukleáris eszközökkel hozták mozgásba. Egymás után robbantották a bombákat ugyanabban a kráterben, hogy irányítsák a lökéseket. Jó régen lehetett. Olvassa le a sugárzás értékét, kadét.

— Igenis, uram. — Staley sarkon fordult, s egy pillanat múlva már vissza is tért. — Semmi, uram. Teljesen hideg.

— Valóban? — indult el Cargill, hogy ellenőrizze a mérést. Mikor végzett, a homlokát ráncolva nézett a műszerekre. — Hideg, mint egy kalóz szíve. Ha bombákat használtak, akkor azoknak átkozottul tisztáknak kellett lenniük. Nem tudom, meglepődjek-e ezen.

A kutter tovább körözött a repülő hegy körül. — Az akár egy zsilip is lehet. Ott — mutatott Staley egy

kiemelkedő, megfakult narancssárga körökkel övezett kőkúpra.

— Igen, bár kétlem, hogy ki tudnánk nyitni. Az egyik meteorlyukon keresztül fogunk behatolni. De azért… nézzük meg. Lafferty, vigyen be minket.

225

A jelentésükben Kaptárnak nevezték el. A sziklát számtalan sokszögű helyiség alkotta, melyeket az emberek számára túl alacsony, kiszáradt, aszimmetrikus múmiákkal teli folyosók kötöttek össze. Akármilyen csodákat is hoztak létre a hajdani építők, a mesterséges gravitáció nem szerepelt közöttük. A folyosók minden irányban elágaztak; a nagyobb termek és raktárak falait telezsúfolták kapaszkodókkal, kötélkampókkal és falmélyedésekkel.

A múmiák mindenhol ott lebegtek: vékonyak, kiszáradva, tágra nyílt szájjal. A magasságuk egy és másfél méter közé esett. Staley kiválasztott párat és visszaküldte őket a kutterre.

Gépeket is találtak. Staley és emberei egyiknek sem tudták kitalálni a rendeltetését, s mindegyik szilárdan összefagyott a vákuumban. A kadét az egyik kisebbet kitépette a falból. Különös kinézete miatt választotta éppen azt, nem pedig azért, mert használhatóbbnak tűnt, mint a többi; egyik gép sem tűnt teljesen épnek. — Nem fémből van — jelentette Staley. — Kő lendkerekeket látok és valamiféle integrált áramköröknek tűnő dolgokat — idegen anyaggal szennyezett kerámiát, meg ilyesmit. De csak nagyon kevés fémet, uram.

Találomra haladtak a kaptár belsejében, a végén mégis a központi teremben kötöttek ki. Gigantikus méretű volt, akárcsak a nagy részét elfoglaló gépezet. A roncsból kábelek, valószínűleg szupravezetők indultak ki minden irányba, megerősítve Staley feltevését, hogy ez lehetett az aszteroida erőműve. Sugárzást azonban itt sem tudott mérni.

Miután áthaladtak egy sor ismeretlen rendeltetésű kőkocka között, egy nagy fémládára bukkantak.

— Vágja fel — adta ki az utasítást Staley. Lafferty bekapcsolta a lézervágóját. A csapat tagjai körben

állva nézték, hogy a vékony zöld sugár semmit sem csinál az ezüstös felülettel. Hová lesz az energia, töprengett Staley.

226

Elnyeli ez a valami? Az arcát megcsapó meleg vezette rá a megoldásra.

Megmérte a láda hőmérsékletét. A tárgy teljes terjedelmében szinte már a vörös izzás határán volt. Mikor Lafferty kikapcsolta a lézert, rohamosan hűlni kezdett — azonban minden pontja végig azonos hőmérsékletű maradt.

Hő-szupravezető. Staley elfüttyentette magát a sisakjában. Örült volna, ha találnak egy kisebb darabot. Aztán nekiestek a fogóikkal a ládának — és úgy hajlott, mint az ón, majd leszakadt egy hosszú csík belőle. Az oldalait már kesztyűs kezükkel tépték darabokra.

Lehetetlen volt feltérképezni a Kaptár szűk, kanyargó folyosóit. Nem nagyon tudták, merre járnak a szikla belsejében; viszont megjelölték, amerre jártak, és protonsugaras mérőműszereikkel rendszeresen ellenőrizték, milyen távolságra járnak a felszíntől.

A folyosók falai odabent szinte tojáshéjvékonyak voltak, és kifelé sem hagyták őket vastagabbra. A Kaptár nem lehetett túl biztonságos lakhely annak idején.

A kráter alatti fal azonban több méter vastag maradt. A sugárzás miatt, gondolta Staley. Bizonyára

visszamaradt valamennyi sugárzás. Egyébként ugyanúgy kivájták volna ezt a falat is, mint a többit, hogy további életteret nyerjenek.

Őrült népességrobbanásnak kellett itt bekövetkeznie. És utána valami mindenkit elpusztított. Most pedig egyáltalán nem lehet sugárzást mérni. Milyen

régen történhetett ez az egész? A sziklát apró meteoritok lyuggatták át; tucatnyi rés nyílt a falakon. Mennyi idő kellett ehhez?

Staley elgondolkodva nézett a kicsi, de nehéz szálka berendezésre, amit Lafferty és Sohl vonszolt a folyosón. A vákuum hatása — és az elemi részecskék vándorlása egy interfészen keresztül. Ez talán majd elárulja a MacArthur

227

civil tudósainak, hogy mikor néptelenedett el a Kaptár. Egy dolgot azonban már most is tudott: régen, nagyon régen.

228

19 A kettes csatorna népszerűsége

David Hardy káplán csak az interkomon keresztül figyelte az apróságokat, mivel így nem kellett részt vennie a szálkák mibenlétéről folyó, végeérhetetlen vitákban. Horváth és az emberei számára a kérdés pusztán tudományos problémát jelentett, Hardy káplán esetében azonban nemcsak az intellektuális érdeklődésének a kielégítése forgott kockán. Az ő feladata abból állt, hogy eldöntse, emberi lényeknek tekinthetőek-e a szálkák. Horváth tudósait csak az érdekelte, hogy intelligensek-e.

Az egyik kérdés természetesen megelőzte a másikat. Nem tűnt valószínűnek, hogy Isten lélekkel rendelkező, de intelligencia nélküli lényeket teremtett volna; az viszont annál inkább, hogy értelmes, de lélek nélküli idegenekre bukkantak, vagy esetleg olyanokra, akiknek az üdvösség eléréséhez teljesen más kritériumoknak kell megfelelniük, mint az emberi fajnak. A szálkák akár még angyalok is lehettek, bár csak nagyon nehezen elképzelhető, valószínűtlen kinézetű angyalok. Hardy elvigyorodott erre a gondolatra, és visszatért az apróságok tanulmányozásához. A nagy szálka éppen aludt.

Pillanatnyilag a kicsik sem csináltak semmi érdekeset. Hardynak egyébként sem kellett folyamatosan szemmel tartania őket. Az összes kamera képe rögzítésre került, és neki, mint a MacArthur nyelvészének azonnal szóltak volna, ha történik valami. Abban már most biztos volt, hogy az apróságok se nem értelmesek, se nem emberi lények.

229

Mélyet sóhajtott. Mi az ember, ó, Uram, hogy törődsz vele? És miért az én dolgom kideríteni, hogy milyen szerepet szántál a szálkáknak a Te tervedben? Ez legalább egyértelmű volt. Isten szándékainak fürkészése egy régi, régi játszma. Papíron ő volt a legalkalmasabb ember a feladatra, legalábbis a Sötét Folton túli szektorban.

Hardy tizenöt éve szolgált papként és tizenkét éve a Flotta káplánjaként, de csak mostanában kezdett úgy gondolni rá, mint a hivatására. Harmincöt éves korában még kinevezett professzor volt a Spártai Birodalmi Egyetemen, az ősi és modern nyelvek, illetve a nyelvészeti archeológia nevű ezoterikus tudomány szakértője. Dr. David Hardyt maradéktalanul boldoggá tette, hogy nyomon követhette az újra felfedezett kolóniák eredetét a kezdetekig. A nyelvük és a legfontosabb használati tárgyakra használt szókincsük alapján meg tudta határozni, hogy az első telepesek az űr melyik részéről érkeztek. Általában még a bolygót, sőt a várost is sikerült behatárolnia.

Mindent szeretett az egyetemen, csak a hallgatókat nem. Nem tartotta magát különösebben vallásosnak, míg a felesége meg nem halt egy leszállóhajó katasztrófájában. Ezután — bár még most sem tudta pontosan, hogy történt — látogatta meg a püspök, és Hardy hosszasan, mélyen visszanézett az életére. Ennek eredményeképpen iratkozott be egy szemináriumba. A felszentelése utáni első, siralmas eredménnyel végződő feladataként a hallgatók lelkészének hivatalát kellett betöltenie. A dolog egyáltalán nem működött, és rájött, hogy nem alkalmas egyházközségi lelkésznek. A Flottának viszont épp káplánokra volt szüksége, a nyelvészeknek pedig mindig hasznát vette…

Így most, ötvenkét éves korában egy interkomképernyő előtt ült és négykarú, káposztákkal játszó szörnyecskéket figyelt. A bal kezénél egy latin keresztrejtvény hevert a

230

vezérlőpulton, melyen időnként lustán megoldott egy-egy feladványt. Domine, non sum…

— Dignis, természetesen — kuncogott fel magában Hardy. Pontosan ezt mondta a bíborosnak, mikor megkapta a kinevezését a szálkák rendszerébe indított expedícióba. — Uram, nem vagyok méltó rá…

— Egyikünk sem az, Hardy — felelte akkor a bíboros. — De akkor a papi hivatáshoz sem vagyunk méltóak, az pedig nagyobb elhivatottságot követel meg, mint az idegenek megfigyelése.

— Igen, uram. — Ismét rápillantott a keresztrejtvényre. Pillanatnyilag érdekesebbnek tűnt, mint az idegenek.

Rod Blaine nem értett volna egyet ezzel, de hát a kapitánynak nem is nyílt annyi alkalma a játékos kis lények megfigyelésére, mint a káplánnak. Rengeteg munka várta, de egyelőre halaszthatta őket. A kabinjában lévő interkom kitartóan sípolt, és az apróságok helyén a titkára sima, kerek arca tűnt fel a képernyőn.

— Dr. Horváth azonnal beszélni akar önnel. — Kapcsolja! — sóhajtott fel Rod. Hardy modora szokás szerint élő tanulmánya volt a

formális barátságosságnak. Bizonyára megszokta már, hogy olyan emberekkel kell kijönnie valahogy, akikkel kapcsolatban nem engedhette meg magának, hogy éreztesse az ellenszenvét. — Jó reggelt, kapitány. Megvannak az első képek az idegen hajóról. Gondoltam, látni akarja őket.

— Köszönöm, doktor. Mi a kódjuk? — Még nem kerültek be az adatbankba. De itt vannak

nálam. — A képernyő hirtelen kettéosztódott, az egyik oldalon Horváth arca látszott, a másikon egy elmosódott alakzat. Hosszú volt, keskeny, az egyik vége vastagabb, mint

231

a másik, és szinte áttetszőnek látszott. A keskenyebbik vége egy vékony tüskében csúcsosodott ki.

— Akkor készült a kép, mikor az idegen a pályája feléhez érve megfordult. Felnagyítottuk és átfuttattuk a zajszűrőkön, de ennél jobbra nem számíthatunk, míg ide nem ér. — Természetesen, gondolta Rod. Az idegen hajó most a hajtóművét fordítja a MacArthur felé.

— Az a tüske valószínűleg a szálkák fúziós hajtóműve — jelent meg egy fénynyíl a képen. — Ezek az alakzatok az elülső végén pedig… De hadd mutassam meg inkább a sűrűségeloszlását.

A sűrűségeloszlási ábra egy ceruza alakú árnyat mutatott, amit egy sor szélesebb, alig látható gyűrű vett körül. — Egy belső, merev, a felszálláskor használt mag. Könnyű kitalálni, mi van benne: a fúziós hajtómű, illetve a levegő- és vízvisszaforgató rendszer a legénység számára. Feltételezésünk szerint ezt a részt lineáris gyorsítóval, nagyon nagy tolóerővel lőtték fel.

— És a gyűrűk? — Talán felfújható üzemanyagtartályok. Ahogy ön is

láthatja, néhány már kiürült. Lehet, hogy most lakótérként szolgálnak. Néhányat kétségkívül leengedtek.

— Aha. — Rod az alakzatot tanulmányozta, miközben Horváth fürkészően nézte a képernyő másik oldaláról. — Doktor, ezek a tartályok nem lehettek a hajón, mikor fellőtték — állapította meg végül Rod.

— Nem. Valószínűleg utólag küldték fel a mag után. Mivel nem szállítanak utasokat, sokkal nagyobb gyorsulással is haladhattak.

— Lineáris gyorsítóval? Azok a tartályok nem úgy néznek ki, mint amik fémből készültek.

— Ööö… nem. Valóban nem. — Az üzemanyagnak viszont hidrogénnek kell lennie,

igaz? De akkor hogy lőtték fel őket?

232

— Izé… nem tudjuk — habozott Horváth ismét. — Lehet, hogy volt egy vasmagjuk, amit azóta ledobtak.

— Hm. Na jó. Köszönöm. Rod némi gondolkodás után betáplálta a képeket az

interkomba. Szinte minden információ odakerült, hiszen az interkom látta a MacArthur könyvtárának, szórakoztató központjának és kommunikációs rendszerének a feladatát. A riadók vagy csaták közötti szünetekben az interkom egyik csatornája gyakorlatilag bármit sugározhatott. Filmeket. Sakkbajnokságot. Tévéfocimeccseket a váltások bajnokai között. Színdarabokat, ha a legénységnek épp annyira sok szabadideje volt — ami egy-egy blokád során azért előfordult.

Az étkezdében természetesen az idegen hajó került a beszélgetések középpontjába.

— Árnyak vannak azokban az üreges fánkokban — állította Sinclair. — És mozognak.

— Az utasok. Vagy a berendezés — vélte Renner. — Ami azt jelenti, hogy legalább az első négy szekciót lakótérnek használják. Rengeteg szálka lehet azon a hajón.

— Különösen — tette hozzá az épp akkor érkező Rod —, ha olyan zsúfoltan vannak, mint azon a bányászhajón. Foglaljanak helyet, uraim. Folytassák csak. — Odaintett az egyik stewardnak, hogy hozzon neki kávét.

— Legalább annyian lehetnek, mint mi a MacArthuron — töprengett tovább Renner. — Még jó, hogy ilyen tágasan vagyunk, nem?

Blaine felnyögött. Sinclair úgy nézett, mintha az interkom következő adásában a főgépész és a vitorlamester tizenöt menetes összecsapása lenne majd a fő műsorszám…

— Sandy, te mit gondolsz Horváth elképzeléséről? — kérdezte Renner. — Nekem nagyon tetszik az az elmélet, hogy egy fémmaggal ellátva lőtték fel azokat az üzemanyagtartályokat. Nem sokkal értelmesebb lenne

233

kívülre tenni a fémet? Sokkal nagyobb strukturális szilárdságot adna. Hacsak…

— Igen? — biztatta Sinclair. Renner egy szót sem szólt. — Mi jár a fejében, Renner? — követelte Blaine. — Nem érdekes, uram. Marhaság. Meg kellene tanulnom

kordában tartani az agyamat. — Ki vele, Mr. Renner! Renner nem túl régen szolgált a Flottánál, de a

hangszíneket már megtanulta felismerni. — Igen uram. Az jutott eszembe, hogy a hidrogén megfelelő hőmérsékleten és megfelelő nyomás alatt fémként viselkedik. Ha azok a tartályok tényleg nyomás alatt voltak, akkor a hidrogénnek lett volna egy áramlása — de ahhoz olyan nyomás kellett volna, mint amilyen a gázóriások magjában van.

— Renner, ugye nem gondolja komolyan… — Nem, persze hogy nem, kapitány. Csak eszembe jutott.

Renner különös ötlete a következő őrség során nem hagyta nyugodni Sandy Sinclairt. A gépésztisztek általában nem adtak szolgálatot a hídon, Sinclair technikusai azonban épp akkor fejezték be a híd életfenntartó berendezéseinek a karbantartását, és a főgépész személyesen akarta ellenőrizni a működésüket. Úgyhogy ahelyett, hogy az ügyeletes tisztet bújtatta volna teljes csatapáncélba, saját maga vett fel egyet és állt őrséget.

A javítások tökéletesen sikerültek, mint mindig. Most, levéve a páncélt, Sinclair elnyújtózott a parancsnoki ülésben, és a szálkákat kezdte figyelni. A szálka műsor elképesztő népszerűségnek örvendett az egész hajón, megosztva a Crawford hálófülkéjében lévő nagy szálka és az apróságok között. A nagy épp most fejezte be a kabin világításának az átalakítását. A lámpa most vörösebb, sokkal szórtabb fényt árasztott magából. Az idegen jó egy métert levágott Crawford priccséből, így felszabadult a számára körülbelük

234

egy négyzetméternyi munkaterület. Sinclair csodálattal adózott a tevékenységének; a szálka gyorsan dolgozott, s olyan magabiztossággal, amilyet Sinclair még életében nem látott. Vitatkozzanak csak a tudósok, gondolta Sandy, ez a bestia bizony intelligens.

A kettes csatornán az apróságok játszadoztak. Az emberek többet nézték őket, mint a nagyot; Bury pedig magában mosolyogva figyelte, ahogy mindenki a kicsiket bámulta.

Sinclair tekintete is rátévedt a kettes csatornára. Abbahagyta a nagy szálka figyelését, és hirtelen felült. Az apróságok éppen szexuális kapcsolatot létesítettek. — Ezt vegyék le az interkomról! — parancsolta a főgépész. A berendezést kezelő közlegény fájdalmas tekintettel nézett rá, de lekapcsolta a kettes csatornát. Pár pillanattal később Renner tűnt fel a hídon.

— Mi a baj az interkommal, Sandy? -kérdezte. — Az interkommal semmi — felelte Sinclair mereven. — De, valami gond van. A kettes csatorna tök üres. — Igen, Mr. Renner. Az én parancsomra. — Sinclair

láthatólag kényelmetlenül érezte magát. — És mégis, szerinted ki tiltakozna a… a program ellen?

— kérdezte vigyorogva. — Ezen a hajón nem fognak mocskos képeken

csámcsogni az emberek — és egy káplán is van a fedélzeten! A hölgyről nem is beszélve.

A kérdéses hölgy a kettes csatornát nézte, s mikor az kihunyt, letette a villáját és kiment az étkezőből. A folyosókon gyakorlatilag rohant, tudomást sem véve a megütközött pillantásokról. Lihegve esett be a fogadószobába — ahol az apróságok még mindig in flagrante delicto voltak. Sally megállt a ketrecük előtt és majd nem egy percig nézte őket. — Amikor utoljára láttam

235

őket, még mind a kettő nőstény volt — mondta végül, csak úgy bele a levegőbe. Senki sem válaszolt.

— Változtatják a nemüket! — kiáltotta a lány. — És fogadni mernék, hogy a terhesség indítja be a változást. Dr. Horváth, ön mit gondol?

— Elég valószínűnek tűnik — felelte Horváth lassan. — Tulajdonképpen… Szinte biztos vagyok benne, hogy a felül lévő a kicsi anyja. — Mintha dadogással küszködött volna. Határozottan elvörösödött.

— Ó, te jó ég! — nyögött fel Sally. Csak most esett le neki, milyen látványt nyújthatott.

Azonnal kirohan az étkezőből, amint elsötétedett az interkom képernyője. Lihegve beesik az ajtón. A Sötét Folton túli kultúrák majd mindegyikén belül elég erős prüdéria alakult ki…

És ő, egy birodalmi hölgy rohan, hogy le ne késsen két idegen szeretkezéséről.

A legszívesebben kiabált, magyarázkodott volna. Ez fontos! A nemek váltása bizonyára minden szálkára érvényes. Meghatározza az életvitelüket, a személyiségüket, a történelmüket. Arra utal, hogy a fiatal szálkák fantasztikus könnyedséggel válnak függetlenné… A kölyköt vajon már leválasztotta az "anyja", vagy a neme felcserélődése után is választ ki még tejet? Ez mindent befolyásol, ami a szálkákkal kapcsolatos, mindent! A legfontosabb felfedezés. Ezért rohantam…

De csak szó nélkül sarkon fordult, és kiviharzott a helyiségből.

236

20 Éjszakai őrség

Csodák csodájára a kadétszálláson csend volt, pedig a hat kadét mellé bezsúfolt három fiatal hadnaggyal együtt általában kaotikus állapotok uralkodtak. Potter hálásan felsóhajtott, látva, hogy Jonathon Whitbread kivételével mindenki alszik. Az évődései ellenére Potter a legjobb barátai között tartotta számon Whitbreadet a MacArthur fedélzetén.

— Hogy vannak a csillagászok? — kérdezte a függőágyában heverésző Whitbread halkan. — Ideadnál egy doboz sört, Gavin?

Potter magának is hozott egyet. — Kész őrültekháza van odalent, Jonathon. Azt hittem, javul majd a helyzet, ha megtalálják a Szálka Egyet, de tévedtem.

— Hm. Egy bolygó feltérképezése rutinfeladat a Flottának — vélte Whitbread.

— Lehet, hogy a Flottának az, nekem azonban ez az első mélyűri utam. A legtöbb munkát velem végeztetik el, miközben ők újabbnál újabb elméleteken vitatkoznak, amikből egy szót sem értek. Gondolom, erre azt mondanád, hogy remek tanulási lehetőség, igaz?

— Gavin, számodra ez remek tanulási lehetőség. — Köszönöm szépen — kortyolt bele Potter a sörébe. — De azért nem lehet túl mulatságos. Eddig mit

találtatok. — Elég sok mindent. Tudod, a bolygónak van egy holdja,

úgy hogy elég egyszerűen meg tudtuk határozni a tömegét. A felszínigravitáció 870 cm/s2 körül lehet.

237

— A standard 0,87. Pontosan ennyi volt a szálkák szondájának a gyorsulása. Ebben nincs semmi meglepő.

— Bezzeg a légkörben! — csillant fel Potter szeme. — És a civilizációjuk központjait is feltérképeztük. Neutrínósugárzás, zavaros légoszlopok a fúziós erőművek felett, elektromágnesesség — mindenhol, minden kontinensen ott vannak, sőt még a tengereken is. Az a bolygó egyszerűen zsúfolt — jelentette ki Gavin áhítattal. Hiába, a ritkásan lakott új Skóciát szokta meg. — Készítettünk egy térképet is. A többiek épp akkor fejezték be a földgömböt, mikor eljöttem. Szeretnéd látni?

— Persze — kászálódott ki Whitbread a függőágyából. Lejjebb mentek két fedélzettel, a tudósok birodalmába. A civilek többsége a MacArthur külsejéhez közelebbi, magasabb gravitációjú szekciókban dolgozott, viszont a hajó belsejében lévő hálófülkékben aludt.

A 120 cm átmérőjű gömböt a csillagászok egyik kisebb szobájában állították fel. Harci helyzetben a helyiséget a kárfelmérő csapatok és a legfontosabb pótalkatrészek foglalták volna el. Most azonban üresen állt. Az egyik hangszóróból felcsendült az utolsó őrség harmadik harangja.

A bolygót a déli pólus kivételével már teljesen feltérképezték, a gömb elhelyezése pedig jelezte a tengely dőlésszögét is. A MacArthur fényerősítő látcsövei a Föld-típusú bolygókra jellemző képet adták: fehér felhőzettel tarkított, változatos árnyalatú kékség, vörös sivatagok, fehér hegycsúcsok. A felvételeket különböző időpontokban és hullámhosszokon készítették, hogy a felhők ne takarják el túlságosan a felszínt. A bolygót sűrűn beborították az aranypontokkal jelölt ipari központok.

Whitbread elmélyülten tanulmányozta, miközben Potter kávét töltött dr. Buckman termoszából. Valamilyen rejtélyes oknál fogva mindig Buckman itta a legjobb kávét a hajón — legalábbis a legjobbat, amihez a kadétok hozzáfértek.

238

— Mr. Potter, miért van az az érzésem, hogy ez a bolygó olyan, mint a Mars?

— Nem tudom, Mr. Whitbread. Mi az a Mars? — A Nap negyedik bolygója. Nem jártál még új

Annapolisban? — Ne feledd, hogy a Sötét Folton túl születtem. Whitbread bólintott. — Na, azért majd eljutsz oda is,

meglátod. Bár lehet, hogy a kolóniákról toborzottak esetében átugorják a kiképzésnek ezt a részét. Kár. A kapitány talán el tudja intézni neked. A legviccesebb az egészben az utolsó gyakorló küldetés, amikor ki kell számolni egy minimális üzemanyag-felhasználású kényszerleszállást a Marson, aztán meg is kell csinálni, de lepecsételt üzemanyagtartályokkal. A légkört kell fékezésre használni, az viszont átkozottul ritkás, úgyhogy szinte csak közvetlenül a felszín fölött lehet bármilyen hasznát venni.

— Ez valóban elég viccesnek tűnik, Mr. Whitbread. Kár, hogy aznap épp fogorvoshoz kell mennem…

Whitbread a kávéját kortyolgatva tovább tanulmányozta a gömböt. Zavar ez a dolog, Gavin. Tényleg. Menjünk, kérdezzünk meg valakit.

— Cargill parancsnok még mindig kint van a Kaptárnál. — Első tisztként hivatalosan Cargill felelt a kadétok képzéséért. Ugyanakkor sok tiszttel ellentétben nagyon türelmesen is bánt a fiatalokkal.

— Hátha ébren van még valaki — reménykedett Whitbread. Elindultak előre, a híd felé, és megpillantották Rennert néhány szappanbuborékkal az arcán. Az átkozódását nem hallották, a vitorlamesternek most ugyanis kilenc másik tiszttel kellett megosztani a szállását.

Whitbread előadta neki a problémájukat. — És úgy néz ki, mint a Mars, Mr. Renner. De nem tudom, miért.

— Ezzel megfogott — vakarta meg a fejét Renner. — Még sohasem jártam a Naprendszerben. — A kereskedőhajók

239

ritkán mentek beljebb a Neptunusz pályájánál, bár az emberiség bölcsőjeként a Naprendszer szolgált csomópontul sok más, értékesebb rendszer felé. — És a Marsról sem hallottam még semmit. Miért olyan fontos?

— Nem tudom. Valószínűleg egyáltalán nem az. — Én viszont úgy látom, hogy maga szerint az.

Whitbread erre nem válaszolt semmit. — De azért van valami különös a Szálka Egyben.

Ugyanúgy néz ki, mint a Birodalom bármelyik világa, kivéve… Vagy csak azért, mert tudom, hogy tele van idegen szörnyekkel? Tudják, mit: öt perc múlva jelenésem van a kapitánynál egy üveg borral együtt. Ha megvárják, amíg felkapok valamit, akkor velem jöhetnek. Kérdezzük meg őt.

Mielőtt Whitbread és Potter tiltakozhatott volna, Renner már el is viharzott a szállása felé. Potter vádlón nézett barátjára. Miféle bajba rángatta már megint?

Renner levetette őket a létrákon a magas gravitációjú toronyba, ahol a kapitány kabinja volt. Egy unatkozó űrgárdista ült a Blaine lakosztálya előtt álló íróasztalnál. Whitbread felismerte — azt beszélték, Maloney őrmester vákuumos lepárlója, valahol elöl, a jobb oldali torpedóteremben, főzi a legjobb Irish Mistet az egész flottában. Maloney a minőségre hajtott, nem a mennyiségre.

— Persze, hozza csak be a kadétokat is — szólt ki Blaine. — Nincs túl sok dolgom, míg a kutter vissza nem tér. Fáradjanak be, uraim. Bort, kávét, esetleg valami erősebbet?

Whitbread és Potter a sherry mellett maradtak, bár Potter a szíve szerint inkább a skót whisky mellett döntött volna. Tizenegy éves kora óta fogyasztotta rendszeresen. Kicsi, összehajtható székeken helyezkedtek el, amiket a Blaine kabinjának a padlóján elhelyezett csatokkal rögzítettek. A külső ablaktáblák nyitva voltak, a hajó erőtere nem működött, úgyhogy a MacArthur teste a fejük fölött csillogott. Blaine észrevette a kadétok ideges pillantásait, és

240

elmosolyodott. Ettől a látványtól először mindenki nyugtalan lett egy kicsit.

— Mi a probléma? — kérdezte a kapitány. Whitbread előadta az esetüket.

— Értem. Mr. Potter, rávarázsolná azt a földgömböt az interkomra? Köszönöm. — Rod alaposan szemügyre vette a megjelenő képet. — Hm. Teljesen normális kinézetű világ. Mondjuk a színek nem teljesen stimmelnek. A felhők… olyan piszkosnak tűnnek. Ami nem túl meglepő. Mindenféle szemét van az atmoszférában. De erről Mr. Whitbread tudna igazán mesélni.

— Az biztos, uram — vakarta meg az orrát Whitbread. — Bűzös egy anyag.

— Úgy van. Buckmant viszont a hélium tudja kikergetni a világból. Kíváncsi lennék, rájött-e már, hogy mitől van olyan sok. Volt rá pár napja… A fenébe, Whitbread, ez tényleg olyan, mint a Mars. De miért?

Whitbread vállat vont. Mostanra már megbánta, hogy előhozakodott a dologgal.

— Elég nehéz kivenni a körvonalakat, de ez mindig így van. — Rod öntudatlanul is odavitte a kávéját és az Irish Mistjét az interkom képernyőjéhez. Hivatalosan nem tudta, honnan származik az ital. Ezzel szemben Kelley és gárdistái mindig bőséges készleteket láttak a kapitánynál. Cziller a sligovicát szerette, és ezzel a végsőkig feszítette Maloney leleményességét.

Blaine egy kisebb tenger körvonalait követte tekintetével. — Alig lehet megkülönböztetni a tengert a szárazföldtől, a felhők azonban mindig állandó alakzatoknak tűnnek… — Még egyszer megnézte a partvonalat. — Ez a tenger majdnem kör alakú.

— Igen. És ez is — mutatott Renner egy halovány szigetgyűrűre egy a Blaine által tanulmányozottnál sokkal nagyobb vízfelszínen. — És ez is… bár csak egy része látszik.

241

— Ez alkalommal a szárazföldön fedezett fel egy alacsony hegyekből álló ívet.

— Mind kör alakú — jelentette ki Blaine. — Pont úgy, mint a Marson. Ez az! A Mars évmilliárdokon keresztül áthaladt a Nap aszteroidaövén. Ebben a rendszerben azonban nincs olyan aszteroida, és azok is a trójai pontoknál csoportosulnak.

— Uram, a legtöbb kör nem túl kicsi ahhoz, hogy aszteroidabecsapódás legyen? — kérdezte Potter.

— De bizony, Mr. Potter, de bizony. — De akkor mi ez az egész? — mondta Whitbread

hangosan, pedig inkább csak magának akarta feltenni a kérdést.

— Egy újabb megoldandó rejtély Buckmannek — vont vállat Blaine. — Imádni fogja. Mi azonban használjuk ki konstruktívabban az időnket! Örülök, hogy magával hozta a fiatalembereket, Mr. Renner. Felteszem, mind a ketten tudnak bridzselni?

Véletlenül tudtak, Whitbreadet azonban üldözte a balszerencse. Majdnem egy teljes napi fizetését elveszítette.

A kártyapartinak a kutter visszatérése vetett véget. Cargill azonnal a kapitány lakosztályába sietett, hogy beszámoljon az expedícióról. Információkat, néhány, a hangárba kirakodott érthetetlen szálka szerkezetet és egy lemeznyi aranyfényben csillogó fémes anyagot hozott magával. Ez utóbbit vastag kesztyűvel megfogva személyesen vitte fel a kapitányhoz. Blaine megköszönte Rennernek és a kadétoknak a játékot. A vendégei meg is értették az alig leplezett felszólítást, bár Whitbread szívesen maradt volna még.

— Én megyek lefeküdni — jelentette ki Potter. — Hacsak… — Igen? — biztatta Whitbread.

242

— Nem lenne nagyszerű ott lenni, mikor Mr. Crawford jelen állapotában meglátja a hálófülkéjét? — kérdezte Potter ártatlan arccal.

Jonathon Whitbread kerekded vonásain lassan szétterült egy mosoly. — Mi az hogy, Mr. Potter! Hát hogyne lenne az! Siessünk!

Megérte sietni. A kadétok nem voltak egyedül a hangárfedélzet melletti eligazítószobában, mikor az egyik közlegény Whitbread sürgetésére bekapcsolta az interkomot.

Crawford nem okozott csalódást nekik. Fajirtást követett volna el, első alkalommal az emberiség történetében, ha nem tartják vissza a barátai. Annyira dühöngött, hogy a kapitány is meghallotta, és ennek eredményeképpen Crawfordnak a küldetésről egyenesen őrségbe kellett mennie.

Buckman fülön csípte Pottert, és lesietett vele a csillagászati laborba, biztosra véve, hogy a fiatal kadét kaotikus állapotokat hagyott a szentélyében. Kellemesen meglepődött az elvégzett munka láttán. A rá váró kávé ugyancsak elégedettséggel töltötte el. Az a termosz mindig tele volt, és Buckman szinte már elvárta, hogy így is legyen. Tudta, hogy Horace Bury keze lehet a dologban.

A kutter megérkezése után fél órával Bury már tudott az aranyszínű fémlapról. Ez végre valami igazi különlegességnek ígérkezett — és potenciálisan nagyon értékesnek. Az ősrégi kinézetű szálka gépezetek hasonlóképp… Bárcsak hozzáférhetne a kutter számítógépéhez! Erre azonban még Nabil képességei sem terjedtek ki.

És ott van még a kávézással egybekötött társalgás Buckmannel, de az várhat, várhat. Holnap pedig megérkezik a szálkák hajója. Ez az expedíció kétségkívül nagyon hasznosnak ígérkezik — és a Flotta még azt hitte, hogy megbünteti azzal, hogy távol tartja az üzletmenetétől! Igaz, Bury felügyelete és ösztökélése nélkül nem lesz növekedés,

243

de veszteni sem fog semmit; azzal pedig, amit itt megtudhat, a Birodalmi Autonetics lehet a Birodalmi Kereskedők Szövetségének leghatalmasabb cége. Ha a Flotta azt hitte, hogy a BTA megnehezíti a dolgát, akkor várják csak ki, míg Horace Bury fogja igazgatni! Ravaszul elmosolyodott magában. Nabil, látva gazdája mosolyát, idegesen összegörnyedt és próbált láthatatlanná válni.

Lent, a hangárfedélzeten Whitbreadet beosztották, hogy segítsen annak, akinek szüksége van rá. Cargill számos tárgyat hozott a Kaptárból, amit mind ki kellett csomagolni. Whitbreadnek volt annyi esze, hogy önként elkezdjen buzgólkodni Sally mellett, mielőtt Cargill valami más munkát sózott volna rá.

Kipakolták az antropológiai laboratóriumnak szánt csontvázakat és múmiákat. Akadtak bábuméretű, nagyon törékeny apróságok is, amik pontosan úgy néztek ki, mint a fogadószobába zárt élő kicsik.

Más csontvázak, melyekből Staley állítása szerint rengeteg lebegett a Kaptárban, a Crawford hálófülkéjében elhelyezett szálka bányászra hasonlítottak.

— Hah! — kiáltott fel Sally, mikor kicsomagoltak még egy múmiát.

— Mi az? — kérdezte Whitbread. — Ez itt, Jonathon, pont olyan, mint a szondában talált

szálka. Vagy nem? A homlok dőlésszöge nem stimmel… de hát nyilván a legintelligensebb személyt választanák ki, hogy a követük legyen az új Kaledónia rendszerben. Nekik is ez az első kapcsolatfelvételük idegenekkel.

Aztán következett egy kicsi, kis fejű múmia, mindössze egy méter hosszú, nagy, törékeny kezekkel. A hosszú ujjak mind a három karon törötten csüngtek. Volt egy száraz kéz, amit Cargill magában lebegve talált, és különbözött minden eddig ismerttől: a csontok erősek, egyenesek és vastagak voltak, az ízületek pedig hatalmasak. — Ízületi gyulladás? —

244

találgatott Sally. Gondosan félretették és áttértek a következő dobozra, egy láb maradványaira, amit szintén magában találtak. A sarkán egy kicsi, éles pata nőtt, elöl pedig olyan kemény szaru, mint egy lóé, ráadásul éles és hegyes, amire még egyetlen más szálka lábszerkezeténél sem volt példa.

— Mutáció? — töprengett Sally. Odafordult Staley kadéthoz, akit szintén beállítottak a rakomány kipakolására. — Azt mondtad, teljesen eltűnt a sugárzás?

— Kriptahideg volt az egész szikla, izé… Sally — válaszolta Staley. — Valaha azonban pokoli sugárzás lehetett rajta.

Sally megborzongott. — Kíváncsi lennék, pontosan mennyi időről van szó. Évezredekről? Ez nyilván attól függ, milyen tiszta bombákat használtak az aszteroida pályára állításához.

— Ezt nem tudtuk megállapítani — felelte Staley. — De abból a helyből sugárzott az öregség, Sally. Öreg, ősöreg. A legrégibb dolog, amihez hasonlítani tudnám, a Nagy Piramis a Földön. De még annál is régebbinek tűnt.

— Hm — hümmögött a lány. — De ez nem bizonyíték, Horst. — Nem. De az a hely öreg. Tudom, Sally.

A leletek elemzésével várni kellett. Már a kipakolásukkal és elhelyezésükkel is alaposan belecsúsztak az első őrségbe, s mindenki elfáradt. 0130 volt, a harmadik harang az első őrségen, mikor Sally visszament a kabinjába, Staley pedig a kadétszállásra. Jonathon Whitbread egyedül maradt.

Túl sok kávét ivott a kapitánynál, és most nem érzett fáradtságot. Mindegy, később is aludhat. Tulajdonképpen most kellett volna ezt tennie, mivel a szálkák hajója a délelőtti őrség idején fog a MacArthur mellé érni — addig azonban már csak kilenc órának kellett eltelni, Whitbread pedig még fiatal volt.

245

A MacArthur folyosóin a lámpák a nappali fényerő felével világítottak. A járatok szinte teljesen üresen tátongtak, a kabinok ajtajai mind zárva voltak. A MacArthur nappala közben mindenütt jelenlévő, egymásba vegyülő emberi hangok, melyekből a végén egyetlen egyedi tónust sem lehetett kivenni, átadták a helyüket a csendnek.

A nappal feszültsége azonban mit sem csillapodott. A MacArthur egy pillanatra sem lazíthatott, amíg az idegen rendszerben tartózkodott. És odakint, láthatatlanul bekapcsolt képernyőkkel és kettős őrséget adó legénységével ott lebegett a Lenin hatalmas, henger alakú teste. Whitbreadnek eszébe jutottak a csatahajó hatalmas lézerágyúi: nem egy most is a MacArthur felé mutat.

Whitbread imádta az éjszakai őrséget. Ilyenkor volt tere levegőt venni, és volt helye egyedül maradni. Általában társasága is akadt, a többi szolgálatban lévő katona és a késő éjjel is dolgozó tudósok személyében — csak most tűnt úgy, mintha mindenki aludt volna. Ó, persze, elnézegethette volna egy darabig az apróságokat az interkomon, felhajthatott volna még egy utolsó italt, olvashatott volna egy kicsit és lefeküdhetett volna aludni. Az első őrségben az volt a legszebb, hogy találhatott üres laboratóriumokat, ahol lefekhetett egypár órára.

Az interkom képernyője sötét maradt, mikor beütötte a kis szálkák számát. Whitbread egy pillanatig a homlokát ráncolta — aztán elvigyorodott, és elindult a fogadószoba felé.

Valljuk be: Whitbread arra számított, hogy a két kis szálkát szexuális aktus közben találja. A kadétoknak végül is maguknak kell gondoskodniuk a szórakozásukról.

Kinyitotta az ajtót — és valami kisuhant a lábai között, valami elmosódott sárga és barna folt. Whitbread családja kutyatenyésztéssel (is) foglalkozott. Ennek köszönhetően kifinomultak bizonyos reflexei. Gyorsan hátraugrott és

246

becsapta az ajtót, nehogy még valami kilógjon, aztán végignézett a folyosón. Egy pillanatra teljesen tisztán látta a valamit, mielőtt az beugrott volna a hajókonyha felé vezető járatba. Az egyik apró szálka volt az, s a vállai felett sötétlő alak alapján a kölyök is vele volt. A másik felnőttnek még a fogadószobában kellett lennie. Whitbread egy pillanatig tétovázott. Annak idején úgy kapta el a szökevény kutyákat, hogy azonnal elindult utánuk. A szálka a konyha felé tartott — azonban nem ismerte őt, nem szokott hozzá a hangjához —, de a fenébe is, nem kutya volt. Whitbread a homlokát ráncolta. Ez az éjszaka hirtelen egyáltalán nem ígérkezett mulatságosnak. Odament az interkomhoz, és felhívta az ügyeletes tisztet.

— Jéézzuss Isstenn! — sóhajtott fel Crawford. — Rendben, tehát azt állítja, hogy az egyik átkozott bestia még mindig a helyén van? Biztos benne?

— Nem, uram. Nem néztem be a szobába, de kint csak egyet láttam.

— Ne is nézzen be! — parancsolta Crawford nyomatékosan. — Maradjon az ajtónál, és ne engedjen be senkit. Értesítenem kell a kapitányt. — Crawford elfintorodott. A kapitány le fogja harapni a fejét, mert egy elszabadult kis patkány miatt kirángatja az ágyból. Az érvényben lévő parancs értelmében azonban az idegenek minden szokatlan tevékenységét azonnal jelenteni kellett neki.

Blaine azon szerencsés emberek közé tartozott, akik minden átmenet nélkül, azonnal fel tudnak ébredni. Végighallgatta Crawford jelentését.

— Rendben, Crawford, küldjön néhány gárdistát Whitbread kisegítésére, és mondja meg a kadétnak, hogy legyen készenlétben. Hallani akarom majd a sztoriját. Ugrasszon ki az ágyból egy másik szakasz űrgárdistát is, és ébressze fel a szakácsokat. Kutassák át a konyhát. —

247

Lecsukott szemmel gondolkodott egypár másodpercig. — A fogadószobába senki se lépjen be, míg dr. Horváth oda nem ér. — Kikapcsolta az interkomot. Fel kell hívnom Horváthot, gondolta Rod.

És az admirálist is. Ezt azonban jobb addig halasztani, amíg meg nem tudja, pontosan mi is történt. Mindenesetre túl sokáig nem halogathatja. Gyorsan felvette a tunikáját, majd felhívta a tudományos minisztert.

— Elszabadultak? Hogyan? — követelte Horváth. A miniszter nem tartozott a fent említett szerencsések közé. Ritkás haja kusza kazalként meredezett a fején. A nyelve ide-oda járt a szájában, s láthatólag nem tetszett neki az íz, amit érzett.

— Nem tudjuk — magyarázta Rod türelmesen. — A kamera nem működött. Az egyik tisztem már lement, hogy kivizsgálja a dolgot. — Érjék be ennyivel a tudósok. Átkozott legyek, ha hagyom, hogy egy csapat civil rápirítson a kölyökre. Ha valami hülyeséget csinált, akkor majd én elszámolok vele. — Doktor, időt nyernénk, ha azonnal lejönne a fogadószobához. A helyiség előtti folyosón kisebb tömeg nyüzsgött. Horváth egy gyűrött, vörös selyemköpenyben; négy űrgárdista, Leyton, az ügyeletes tiszt helyettese, Whitbread, Sally Fowler egy a méreténél jóval nagyobb házikabátban, tarka kendővel bekötött fejjel. Két szakács és egy szakácsaltiszt a szálkákat kereste: morogva csörgették a fedőiket a konyhában, miközben a melléjük rendelt űrgárdisták tehetetlenül nézelődtek.

— Becsaptam az ajtót — magyarázta éppen Whitbread —, és végignéztem a folyosón. A másik végül elmehetett bal felé is…

— Maga mégis úgy gondolja, hogy még odabent van. — Igenuram. — Rendben. Emberek, nézzük meg, be tudunk-e úgy

menni, hogy ő ne jöjjön ki!

248

— Izé… harapnak ezek, kapitány? — kérdezte az egyik gárdista őrmester. — Adhatnánk az embereknek néhány kesztyűt.

— Nem lesz szükség rájuk — nyugtatta meg Horváth. — Eddig még senkit sem haraptak meg.

— Igenuram — felelte az őrmester. — A bolypatkányokról is ugyanezt mondták — morogta az egyik embere, de senki sem figyelt rá. Hat férfi és egy nő formált félkört Horváth körül, aki felkészült, hogy kinyissa az ajtót. Feszültek voltak és komorak, a felfegyverzett űrgárdisták pedig minden eshetőségre felkészültek. Rod hirtelen alig tudta megállni, hogy fel ne kacagjon, de aztán sikerült lenyelnie a nevetést. De az a szegény, kicsi kis bestia…

Horváth gyorsan benyitott az ajtón. Semmi sem jött ki. — Minden rendben! — kiáltotta a miniszter. Látom.

Jöjjenek be, de csak egyesével. Az asztal alatt van. Az apróság kíváncsian nézte, ahogy egyenként

besurrantak az ajtón és körülvették. Ha esetleg valami résre számított, egyet sem láthatott. Amikor az ajtó végleg bezárult és hét férfi meg egy nő vette körül a búvóhelyét, megadta magát. Sally féltően zárta a karjaiba.

— Szegény kicsikém — duruzsolta. A szálka nyilvánvaló rémülettel a szemében nézett körül.

Whitbread megvizsgálta a kamera maradványait. Valahogy rövidzárlatot kapott. A zárlat elég sokáig tartott ahhoz, hogy a fém és a műanyag megolvadjon. A visszamaradó bűzt még nem távolította el a MacArthur szellőzőrendszere. A kamera mögött lévő drótháló szintén megolvadt, s egy nagy lyuk keletkezett rajta. Blaine odalépett, hogy megvizsgálja a hasadékot.

— Sally — kérdezte Rod —, lehetnek olyan intelligensek, hogy kiterveljék ezt?

249

— Nem! — jelentette ki Sally és Horváth határozottan, kórusban. — Túl kicsi az agyuk — tett rá még egy lapáttal Horváth.

— Aha — mondta Whitbread magában. Arról azonban nem tudott elfeledkezni, hogy a kamerát a hálón belül szerelték fel.

Hívattak két technikust a kommunikációs részlegről, hogy foltozzák be a lyukat. Új hálót forrasztottak fölé, és Sally visszatette az apróságot a ketrecébe. A technikusok hoztak egy új kamerát is, amit ezúttal a hálón kívül helyeztek el. Senki sem fűzött megjegyzést a dologhoz.

A kutatás az őrség egész ideje alatt folytatódott. Senki sem találta meg a nőstényt és a kölyköt. Megpróbálták rávenni a nagy szálkát, hogy segítsen, de vagy nem értette, mit kérnek tőle, vagy nem érdekelte a dolog. Blaine végül visszatért a kabinjába, hogy aludjon még egypár órát. Mikor felkelt, az apróságok még mindig nem kerültek elő.

— Utánuk küldhetnénk a menyéteket — vetette fel reggelizés közben Cargill. Az egyik torpedóvetőnek volt egy vadászmenyét párja, velük tartatta tisztán a torpedócsöveket a patkányoktól és egerektől. A menyétek elképesztő hatékonysággal dolgoztak.

— Megölnék a szálkákat! — tiltakozott Sally. — Annyira azért nem veszélyesek. A patkányoknál biztosan nem veszélyesebbek. Nem ölhetjük meg őket!

— Ha nem találjuk meg őket nagyon gyorsan, akkor az admirális fog megölni engem — morogta Rod, de végül beadta a derekát. A kutatás tovább folytatódott, Blaine pedig felment a hídra.

— Kapcsolja az admirálist — utasította Staleyt. — Igenis, uram. — A kadét mondott valamit a

kommunikációs áramkörbe. Pár perccel később megjelent Kutuzov admirális csontos,

szakállas arca a képernyőn. Az admirális a hídján

250

tartózkodott, teát ivott egy üvegpohárból. Rod hirtelen átgondolva a dolgot rájött, hogy sohasem sikerült még olyankor hívnia Kutuzovot, amikor nem volt a hídon. De mikor aludt? Blaine jelentést tett az eltűnt szálkákról.

— Még mindig nincs semmilyen elképzelése arról, kapitány, hogy mik ezek az apróságok? — követelte Kutuzov.

— Nincs, uram. Több elmélet is született. A legnépszerűbb szerint úgy viszonyulnak a szálkákhoz, mint ahogy a majmok az emberekhez.

— Ez érdekes, kapitány. Gondolom, ezek az elméletek arra is magyarázatot adnak, hogy mit keresnek majmok egy bányászhajón. És arra is, hogy miért visz magával egy bányász két majmot a maga hadihajójára. Eddig nem vettem észre, hogy mi túl sok majmot hurcolnánk magunkkal, Blaine kapitány.

— Igen, uram. — A szálkák űrhajója három óra múlva ideér — morogta

Kutuzov. — Az apróságok pedig tegnap éjjel szöktek meg. Érdekes ez az időzítés, kapitány. Szerintem azok a kicsik kémek.

— Kérnek, uram? — Kérnek. Magának azt mondták, hogy nem

intelligensek. Lehet, hogy ez igaz, de vajon nem tudnak-e megjegyezni dolgokat? Nekem ez egyáltalán nem tűnik lehetetlennek. Beszélt a nagyobb idegen szerelői képességeiről. Meg tudta parancsolni a kicsiknek, hogy adják vissza a kereskedő óráját. Kapitány, felnőtt idegen semmilyen körülmények között nem kerülhet kapcsolatba a szökevény kicsikkel. Sem a naggyal. Megértette?

— Igen, uram… — Magyarázatot kér? — követelte az admirális. — Ha

bármi esély van arra, hogy azok a kis bestiák megszerezték a hajtómű és az erőtér titkát, kapitány…

251

— Értem, uram. Ügyelni fogunk, uram. — El is várom, kapitány. El is várom. Blaine egy percig még az üres képernyőre meredt, aztán

Cargill felé fordult. — Jack, maga ugye szolgált már az admirális alatt? Milyen valójában amögött a legendás imidzs mögött?

Cargill leült a Blaine parancsnoki ülése melletti helyre. — Én még csak kadétként szolgáltam, mikor ő lett a kapitányom, uram. Nem volt túl szoros a kapcsolatunk. Egy biztos, mindannyian tiszteltük. Ő a legkeményebb tiszt az egész Flottában, és senkinek sem bocsát meg semmiféle mulasztást, különösen saját magának nem. Ha azonban ütközetbe keveredik az ember, akkor jóval nagyobb az esélye, hogy élve kerül haza, ha a Cár a parancsnoka.

— Én is így hallottam. Több csatát nyert meg, mint bárki a Flottánál. De Jézusom, micsoda seggfej!

— Igen, uram. — Cargill alaposan szemügyre vette a kapitányát. Nemrég még mind a ketten első tisztként szolgáltak, s részben talán ezért, de sokkal könnyebb volt Blaine-nel beszélgetni, mint egy idősebb felettessel. — Kapitány, ugye még sohasem járt a Szt. Jekatyerinán?

— Nem. — Viszont a legénységünk jó néhány tagja onnan

származik. A Leninen pedig még többen vannak, természetesen. Egészségtelenül magas a katyerinaiak aránya a Flottánál, kapitány. Tudja, miért?

— Csak sejtéseim vannak. — A bolygójukat a régi Domínium flottájának az orosz

hajói telepítették be — mondta Cargill. — Mikor a flotta kivonult a Naprendszerből, a ruszkik letették az asszonyaikat és a gyerekeiket a Jekatyerinán. Az Alapító Háború idején súlyos veszteségeket szenvedtek. A Szecessziós Háború pedig pont azzal kezdődött, hogy a

252

szauroniak hadüzenet nélkül lecsaptak a bolygóra. Hűségesek maradtak, de…

— Pont úgy, mint az új Skócia — fejezte be a mondatot Rod.

Cargill lelkesen bólogatott. — Igen, uram. Birodalmi royalista fanatikusok. A történelmüket tekintve meg is van rá minden okuk. Eddig csak akkor éltek békében, mikor a Birodalom erős volt.

Rod egyetértően biccentett, s visszafordult a képernyőihez. Csak egyféleképpen tehette boldoggá az admirálist. — Staley! — csattant fel Blaine. — Szóljon Kelley lövésznek, hogy az összes űrgárdista kezdjen el a szökött szálkák után kutatni. Ha meglátják őket, lőjenek. Lehetőleg csak sebesítsék meg őket, de lőjenek. És engedjék el azokat a menyéteket a konyharészlegnél.

253

21 A követség

Ahogy a szálka hajó útjának utolsó szakaszára ért, a részletei továbbra is rejtve maradtak a hajtóműve lángnyelvei mögött. A MacArthur felhúzott ernyőkkel, harckészültségben várta. Száz kilométerrel arrébb a Lenin is ugrásra készen várt.

— Harci riadó, Mr. Staley — adta ki a parancsot Blaine halkan.

A kadét megragadta a nagy vörös kart, ami a kettes fokozaton állt, és teljesen elfordította jobbra. Felharsantak a szirénák, majd felvételről "Fegyverbe!" fújta egy trombita. A gyors akkordok végigvisszhangoztak az acélfolyosókon.

— FIGYELEM, FIGYELEM! HARCI RIADÓ, HARCI RIADÓ. VÖRÖS EGYES KÉSZÜLTSÉG.

A tisztek és a legénység sietve elfoglalták a harcálláspontjaikat — ágyúszemélyzetek, futárok, torpedósok, űrgárdisták. A takarítók, a szakácsok és a raktárosok kárfelmérőkké vedlettek át. A felcserek a hajó különböző pontjain elsősegélyhelyeket állítottak fel — mindezt csendben, gyorsan. Rodot elöntötte a büszkeség. Cziller egy tökéletes hajót adott neki, és Istenuccse, még most is az!

— KOMMUNIKÁCIÓ VÖRÖS EGYES KÉSZÜLTSÉGBEN — jelentette be a híd szócsöve. A harmadosztályú kormányos másvalaki szavait ismételte el, s az egész hajón siettek engedelmeskedni neki, de saját maga nem adott parancsokat. Csak papagáj módjára elismételte a szavakat, amiktől a MacArthur átugrik az űr egyik pontjáról egy másikra, tüzet nyit a lézerágyúiból, torpedókat indít,

254

támad vagy visszavonul. Továbbá jelentette azokat az információkat, amiket Rod valószínűleg ismert már a képernyőiről és műszereiről. Sohasem kezdeményezett, mégis rajta keresztül irányították a hajót. Egy mindenható, értelem nélküli robot volt.

— LŐÁLLÁSOK VÖRÖS EGYES KÉSZÜLTSÉGBEN. — ŰRGÁRDISTÁK VÖRÖS EGYES KÉSZÜLTSÉGBEN. — Staley, azok a gárdisták, akik nincsenek készültségben,

folytassák az eltűnt idegenek keresését — rendelkezett Blaine.

— Igenis, uram. — KÁRFELMÉRÉS VÖRÖS EGYES KÉSZÜLTSÉGBEN. A szálkák hajója egyre lassulva közeledett a MacArthur

felé, fúziós hajtóművének lángja fehéren izzott a csatacirkáló képernyőin. Rod idegesen figyelte. — Sandy, mennyit bírunk ki ebből a hajtóműből?

— Nem aolyan, forró, kapitány — jelentette Sinclair az interkomon keresztül. — Az erőtér húsz percig is kibírja. És nem fókuszált, kap'tány, nem lesznek forró fótok.

Blaine bólintott. Ő is ugyanerre a következtetésre jutott, de okosabb volt ellenőrizni mindent, amit csak lehetett. Tovább figyelte az egyre erősödő fényt.

— Elég békés — jegyezte meg Rennernek címezve a szavait. — Különösen, ha egy hadihajó.

— Szerintem nem az, kapitány. — Renner teljesen nyugodtnak tűnt. Ha meg is támadná őket a szálka hajó, ő sokkal inkább néző lenne, mint résztvevő. — A hajtóművük lángját legalább úgy irányítják, hogy ne találjon el minket. Első az udvariasság.

— A fenét! Azok a lángnyelvek szétterülnek. Néhány a Langston-erőterünket nyaldossa, ők pedig megfigyelhetik, mi történik ilyenkor.

— Hm, erre nem is gondoltam.

255

— ITT A GÁRDISTÁK. CIVILEK A B FEDÉLZET HÚSZAS SZAKASZÁNAK FOLYOSÓJÁN.

— Az isten verje meg! — kiáltotta Blaine. — Az a csillagászat. Tisztítsák meg azokat a folyosókat!

— Buckman lesz az — vigyorgott Renner. — Kemény munka vár a fiúkra, míg visszaviszik a szállására…

— Na igen. Staley, közölje a gárdistákkal, hogy akkor is dugják vissza Buckmant a kabinjába, ha a padlón kell odavonszolniuk.

Whitbread elvigyorodott magában. A MacArthur szabadesésben volt, és a tengelye körül sem forgott. Így hogy fogják vonszolni az űrgárdisták az asztrofizikust?

— TORPEDÓTEREM VÖRÖS EGYES KÉSZÜLTSÉGBEN. TORPEDÓK ÉLESÍTVE, KILÖVÉSRE KÉSZEN.

— Az egyik főszakács úgy hiszi, látta az egyik apróságot — jelentette Staley. — A gárdisták már elindultak.

Az idegen hajó közelebb húzódott, a hajtóműve vakító fehéren izzott. Hajszálpontosan érkezik, gondolta Rod. A lassulása semmit sem változott. Láthatóan mindenükben megbíztak — a hajtóműveikben, a számítógépeikben, az érzékelőikben…

— GÉPHÁZ VÖRÖS EGYES KÉSZÜLTSÉGBEN. ERŐTÉR A MAXIMUMON.

— A gárdisták visszavitték dr. Buckmant a kabinjába — közölte Staley. — Dr. Horváth van a vonalban. Panaszt akar tenni. — Hallgassa meg, Staley. De ne túl sokáig.

— MINDEN ÁGYÚ AZ IDEGEN HAJÓN. CÉL TARTVA. A MacArthur teljes harckészültségben volt. A legénység

minden tagja a harcálláspontokon várakozott. A hajó külseje mellett tárolt nem létfontosságú berendezéseket lejjebb vitték.

A Blaine kabinjának helyet adó torony úgy állt ki a hajótestből, mint egy elkésett gondolat. A hajó forgásából származó gravitációban kényelmes távolságra esett a hajó

256

tengelyétől, egy ütközetben viszont az első célpontok között lenne. Blaine kabinja mostanra csak egy üres héj maradt, az íróasztalát és a fontosabb dolgait már rég levitték a nulla gravitációs pihenőövezetbe.

A hajó belsejében minden létező tárolóhelyet zsúfolásig megtömtek, a külső fedélzeteket pedig kiürítették, hogy elég helye legyen a kárfelmérő csapatoknak.

A szálkák hajója pedig gyorsan közeledett. Még most is csak egy egyre ragyogóbb fénycsóvának látszott. A fúziós hajtómű lángcsóvái szétterültek a MacArthur Langston-erőterén.

— AZ IDEGEN HAJÓ NULLA EGÉSZ NYOLCVANHÉT SZÁZAD GRAVITÁCIÓVAL LASSUL.

— Micsoda meglepetés — suttogta maga elé Rod. A lángcsóva betöltötte a képernyőket — aztán

elhalványult. A következő másodpercben az idegen hajó pontosan a csatacirkáló mellett siklott, most már kikapcsolt hajtóművel.

Mintha csak egy hat nappal korábban kinézett dokkba siklott volna be. Az idegen jármű a MacArthurhoz képest nyugalomban volt. Rod mozgó árnyakat vett észre az elején lévő felfújt gyűrűkben.

Renner utálkozva felhorkant. Az arca eltorzult. — Átkozott mutatványosok!

— Mr. Renner, uralkodjon magán. — Bocsánat, uram. Ez a legmegdöbbentőbb asztrogációs

teljesítmény, amit valaha is láttam. Ha valaki más mondaná, nem hinném el neki. Mit képzelnek ezek magukról? — Renner tényleg dühös volt. — Bármelyik asztrogátortanoncot, aki ilyesmit merészelne megpróbálni, azonnal kirúgnák, már ha túlélné az ütközést.

Blaine egyetértően bólintott. A szálkák pilótája semmi hibahatárt nem hagyott magának. És… — Tévedtem. Ez nem lehet hadihajó. Nézze meg.

257

— Igen. Olyan törékeny, mint egy pillangó. Puszta kézzel össze tudnám törni.

Rod elgondolkodott egy percre, aztán kiadta a parancsait. — Keressenek egy önkéntest. Fel kell vennie a kapcsolatot az idegen hajóval. Egyedül, egy fegyvertelen taxival. És… egyelőre marad a vörös egyes készültség.

Rengeteg önként jelentkező akadt. Természetesen Mr. Whitbread kadét is közöttük volt. És ő

már korábban is végrehajtotta ezt a feladatot. Úgyhogy most is ő várakozott a taxiban. Sisakjának

polarizált műanyag üvegén keresztül figyelte, ahogy kitárulnak a hangárkapuk.

Egyszer már átment ezen. És a szálka bányász sem ölte meg, igaz? A feketeség felszakadt előtte. Hirtelen csillagok ragyogtak fel a Langston-erőtéren támadt résben.

— Ez elég nagy lesz — hallatszott Cargill hangja a jobb fülében. — Indulhat, Mr. Whitbread. Előre — és jó szerencsét!

Whitbread bekapcsolta a rakétáit. A taxi felemelkedett, kilebegett a nyíláson a csillagfényes űrbe és a távolról ragyogó Murcheson Szeme félhomályába. A Langston-erőtér összezárult mögötte. Most már nem fordulhatott vissza.

A MacArthur egy éles körvonalú, természetellenesen fekete foltnak látszott. Whitbread nyugodt tempóban megkerülte. A Szálka nap a fekete peremen túl ragyogott, mint ahogy az idegen hajó is.

Whitbread nem kapkodta el a dolgot. A hajó lassan növekedett a látómezejében. A magja olyan karcsú volt, mint egy lándzsa. Az oldalai mentén valamilyen funkcionális egységek sorakoztak: ajtók, műszerek, antennák — nem tudta megmondani. A közepe táján egy fekete szárny állt ki a törzséből: talán egy hűtőtest. Az orr-részt körülvevő széles,

258

áttetsző gyűrűkben mozgó árnyakat látott. Elég tisztán ki lehetett venni őket ahhoz, hogy rémületet keltsenek benne: árnyékok, amik akár emberiek is lehettek volna, ha nincsenek annyira eltorzulva. Négy gyűrű, mind tele árnyakkal.

— Az összes üzemanyagtartályukat lakótérnek használják — jelentette Whitbread. — Csak a mi segítségünkkel juthatnak haza.

— Biztos ebben? — kérdezte a kapitány hangja. — Igen, uram. Lehet persze a fedélzeten is még egy

üzemanyagtartály, de akkor az nem túl nagy. Már majdnem odaért az idegen űrhajóhoz. Whitbread

lassított, és puhán megállt a lakott üzemanyagtartályok mellett, majd kinyitotta a zsilipjét.

A fémmag elején szinte azonnal feltárult egy ajtó. Az ovális nyílásban egy szálka állt; testét átlátszó űrruha borította. Az idegen várt.

— Kérek engedélyt a taxi el… — kezdte Whitbread. — Engedély megadva. Amikor csak lehet, jelentsen.

Egyébként döntsön a saját belátása szerint. A gárdisták ugrásra készen állnak, Whitbread, úgyhogy csak akkor sikítson segítségért, ha komolyan gondolja. Hamar ott lesznek. Hát akkor, sok szerencsét.

Mikor Cargill hangja elhallgatott, ismét a kapitány vette át a szót. — Ne vállaljon semmilyen komoly kockázatot, Whitbread. Ne feledje, visszavárjuk, hogy jelentést tegyen.

— Igenis, uram. A szálka kecsesen ellépett az útból, ahogy Whitbread a

zsilip felé közeledett. Az idegen ezzel mulatságos módon mintha a semmiben állt volna, nagy bal kezével markolva a törzsből kiálló egyik gyűrűt. — Mindenféle dolgok merednek ki a hajótestből — szólt bele Whitbread a mikrofonjába. — Lehetetlen, hogy a légkörből lőtték fel.

259

Megállt az ovális nyílás előtt, és odabiccentett a szelíden mosolygó idegennek. — Kérek engedélyt a fedélzetre lépni! — kérte hivatalosan, és félig-meddig komolyan is gondolta.

Az idegen derékból meghajolt — vagy csak túl nagyot bólintott? A hátában lévő ízület a vállai alatt helyezkedett el. Két jobb kezével a hajó belseje felé intett.

A zsilip szűk volt, a szálkák termetére méretezték. Whitbread meglátott három falba süllyesztett gombot egy ezüstcsíkokból szőtt, ritkás rács mögött. Kapcsolók. A szálka észrevette a habozását, és a válla fölött átnyúlva megnyomta az egyik, majd a másik gombot.

Az ajtó bezárult mögötte. A Közvetítőt a semmiben állva várta, hogy előtte is

kinyíljék a zsilip. Az idegen furcsa testfelépítésén tűnődött; a szimmetriáján és a rendkívül különös csontszerkezetén. A valami nem emlékeztette egyetlen ismert életformára sem. A hajója pedig ott jelent meg, amit a Közvetítő az Őrült Eddie pontként ismert.

Az még jobban zavarba ejtette, mikor a jövevény a segítsége nélkül nem tudott rájönni a zsilipet működtető kapcsolók rendeltetésére.

Pedig legalábbis egy Közvetítő képességeivel kellett ideérkeznie. Valószínűleg intelligensnek kell lennie. Vagy mégsem? Először egy állatot küldenének? Nem, biztos, hogy nem. Ennyire nem lehetnek idegenek; ez halálos sértésnek számítana minden kultúrában.

A zsilip ajtaja kinyílt. Belépett, és beállította a következő ciklust. A látogatójuk a folyosón állt, úgy betöltve azt, mint egy dugó az üveg nyakát. A Közvetítő kényelmesen levetette űrruháját, és nem is vett föl mást, nehogy az idegen összetévessze egy Harcossal. Biztosítania kell a lényt arról, hogy fegyvertelen.

Előrement a tágasabb, felfújt szekciók felé. A nagydarab, esetlen idegen üggyel-bajjal követte. Nem túl jól

260

alkalmazkodott a súlytalansághoz. Időnként megállt, hogy benézzen a hajó különböző részeire nyíló ablakpaneleken, vagy megvizsgáljon egy-egy a barnák által felszerelt berendezést… miért érdekel ez egy intelligens lényt?

A Közvetítő szívesen maga után húzta volna a jövevényt, de az támadásként is felfoghatta volna a dolgot. Ezt pedig mindenáron el kell kerülnie. Egyelőre úgy kell bánnia vele, mint egy Mesterrel.

Egy gyorsulási terembe értek: huszonhat kicsavarodott priccs állt három oszlopban. Nagyon hasonlítottak Crawford átalakított ágyára, de azért nem voltak teljesen ugyanolyanok. A szálka olyan kecsesen haladt előtte, mint egy delfin. Rövid szőrét ívelt barna és fehér sávok tarkították, a hónalja alatt, illetve az ágyéka fölött pedig sűrű, hófehér prém nőtt. Whitbread gyönyörűnek találta. Most megállt, hogy bevárja — türelmetlenül, gondolta a kadét.

Igyekezett nem gondolni arra, hogy milyen alaposan csapdába esett. A folyosó sötét volt, és már-már klausztrofóbikusan szűk. Meglátott egy sor szivattyúkkal összekapcsolt tartályt, valószínűleg a hidrogén-üzemanyag hűtőrendszerét. Biztosan a kinti fekete szárnyhoz csatlakozik.

A szálkára fény vetült. Egy nagy, még Whitbread számára is elég tágas nyílás előtt álltak. Odabent: halvány napfény, mint egy felhős napon. Whitbread követte a szálkát abba, ami csak az egyik gyűrű lehetett. Azonnal idegenek vették körül.

Mind egyforma volt. A látszólag véletlenszerű barna és fehér mintázat mindannyiukon ugyanolyannak tűnt. Legalább egy tucat mosolygó, ferde arc vette körül

261

tapintatos távolságból. Gyors, visító hangon társalogtak egymással.

A beszélgetés hirtelen elhallgatott. Az egyik szálka odament a kadéthoz, és több rövid mondatot mondott neki, talán különböző nyelveken, bár Whitbread egyiket sem értette.

A kadét vállat vont. Színpadiasan, kifordított tenyérrel. A szálka azonnal, hihetetlen pontossággal utánozta a

gesztust. Whitbread összetört. Tehetetlenül, a karjait a mellkasa előtt összefonva hátradőlt a súlytalanságban, s közben úgy kotkodácsolt, mint egy csirke.

— Rendben, Whitbread, mi már kinevettük magunkat — csendült fel a fülében Blaine józan, fémes hangja. — A kérdés csak az…

— Ó, nem igaz! Uram, már megint rajta vagyok az interkomon?

— A kérdés csak az, hogy a szálkák mit gondolnak arról, amit csinál?

— Igenuram. A harmadik kézzel van a gond. — Whitbread elkomolyodott. — Itt az ideje a sztriptízszámomnak, kapitány. Legyen szíves, vegyen le az interkomról…

Az állánál lévő mérőműszer természetesen sárgán világított. Lassan ölő méreg; de ez alkalommal nem fogja belélegezni. Vett egy mély lélegzetet, kicsatolta és felemelte a sisakját. A lélegzetét visszatartva elővett egy csutorát az egyik oldalzsebből, és a fogai közé szorította. Elfordította a szelepet; enyhén gumiízű levegő áramlott a szájába.

Lassan elkezdett levetkőzni. Először a buggyos felső réteget vetette le, ez tartalmazta az űrruha elektronikáját és merevítőszerkezetét. Aztán felnyitotta a cipzárakat eltakaró tépőzárakat, majd elkezdte lehámozni magáról a tulajdonképpeni űrruhát. A cipzárak végigértek a két lábán, és felfutottak a mellkasára is; nélkülük órákig tartott volna

262

felvenni vagy levetni a teljesen testre simuló öltözéket. A rugalmas szövet teljes részletességgel kirajzolta a testének a körvonalait, s ennek így is kellett lennie: ez akadályozta meg, hogy egyszerűen felrobbanjon a vákuumban. A ruha segítségével azonban bizonyos értelemben a bőre szolgált űrruhaként, s a verejtékmirigyei alkották a hőmérséklet-szabályozó rendszert.

A levegőtartályok előtte lebegtek, miközben kikászálódott az öltözékéből. A szálkák lassan megmozdultak, s az egyik — egy barna, csíkok nélkül, pont olyan, mint a MacArthur fedélzetén lévő bányász — odalépett, hogy segítsen neki.

Whitbread a szerszámkészletében lévő univerzális ragasztóval akarta a sisakját az áttetsző műanyag falhoz ragasztani. A legnagyobb meglepetésére nem járt sikerrel. A barna szálka azonnal észrevette, hogy nehézségei támadtak. Elővett egy tubusnyi valamit, és bekente vele Whitbread sisakját — most már odaragadt. Jonathon maga felé fordította a kameráját, majd az űrruhája többi részét is odanyomta a falhoz.

Az emberek úgy helyezkedtek volna el a helyiségben, hogy a fejük egy irányba mutasson, mintha csak meg kellene határozniuk, hogy merre van a fel ahhoz, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. A szálkák összevissza álltak. Láthatóan a legkevésbé sem érdekelte őket a dolog. Mosolyogva várakoztak.

Whitbread levetette a ruhája maradékát is, és meztelenül állt közönsége előtt.

A szálkák elindultak, hogy szemügyre vegyék. A barna riadtan ácsorgott a barna-fehér minták között.

Alacsonyabb volt, mint a társai, valamivel nagyobb kezekkel és más fejjel; amennyire Whitbread meg tudta állapítani, semmiben sem különbözött a bányásztól. A többiek viszont úgy néztek ki, mint a szondában talált halott szálka.

263

A barna az űrruháját nézegette, és mintha a szerszámkészletével babrált volna, a barna-fehérek azonban arrébb taszigálták, miközben a kadét testének az izomzatát és hajlatait vizsgálgatták, olyan helyeket keresve, amiket megbökve reflexes rángásokat és ugrásokat válthattak ki.

Ketten összeszorított fogait vizsgálgatták. Mások a csontjait követték nyomon az ujjaikkal: a bordáit, gerincét, koponyáját, medencéjét és a lábszárcsontjait. Megtapogatták a kezét, lehetetlen szögekbe hajlították az ujjait. Bár igyekeztek gyengédek lenni, de azért elég kellemetlen volt az egész.

Társalgásuk hangereje felerősödött. Néhány hang annyira a magasba csapott, hogy szinte már nem is lehetett érzékelni az emberi füllel, mögöttük azonban javarészt dallamos, közepes hangfekvésű tónusok domináltak. Az egyik fázist mintha állandóan tenorban ismételgették volna. Aztán egyszer csak mindannyian a kadét mögé kerültek, s egymásnak mutogatták a gerincét. Nagyon felizgatta őket, amit láttak. Az egyik szálka elé állt, becsukta a szemét, és előre-hátra hajladozott. Whitbreadnek felkavarodott a gyomra a látványtól, de azért megértette, mit akar tőle. Magzati pózba gömbölyödött, kiegyenesedett, majd ismét összegömbölyödött. A hátát közben egy tucatnyi apró idegen kéz tapogatta.

Végül aztán elhátráltak tőle. Az egyik újra elé állt és felkínálta tanulmányozásra Whitbreadnek a saját testét. Whitbread a fejét rázta és határozottan másfelé nézett. Ez a feladat a tudósokra várt.

Megfogta a sisakját, és beleszólt a mikrofonba. — A jelentéssel kész vagyok, uram. Nem tudom, most mihez kezdjek. Próbáljam meg átvinni néhányukat a MacArthurra?

— Semmiképpen! — érkezett Blaine feszült hangú válasza. — Ki tud jutni a hajójukból?

— Ha kell, igen, uram.

264

— Szeretnénk, ha kijönne, és egy titkos vonalon adná le a jelentését, Whitbread.

— Ööö… igen, uram. — Jonathon odaintett a szálkáknak, rámutatott a sisakjára, majd a zsilipre. Az, amelyik odavezette, bólintott. A kadét a barna szálka segítségével belemászott az űrruhájába, ellenőrizte a csatokat és feltette a sisakját. Az egyik barna-fehér elkísérte a zsiliphez.

Odakint nem tudta mihez kikötni a biztonsági kötelét, de a kísérője egy pillantás után felragasztott egy kampót a hajó burkolatára. A horog nem tűnt túl szilárdnak. Jonathon egy kicsit ideges lett. Aztán összeráncolta a homlokát. Hol van az a gyűrű, amibe a szálka kapaszkodott, mikor ideérkezett? Eltűnt. De miért? És hogyan?

Ó, mindegy, a MacArthur közel van. Ha letörik a kampó, fel tudják szedni. Óvatosan ellökte magát a szálkák hajójától, míg a nyílt űrben nem lebegett. A sisakjával a MacArthur összefüggő fekete felszínéből kinyúló antenna felé fordult, majd a nyelvével lenyomta a TITKOSÍTÁS gombot.

A sisakjából kivágódott egy vékony, koherens fénysugár. Egy másik a MacArthur felől indult elfelé, hogy a sisakjában lévő apró érzékelőbe érkezzen. Az érzékelő körül egy gyűrű sötét maradt; ha szivárgás támadna az adatfolyamban, akkor a MacArthur nyomkövető rendszere azonnal korrigálná, ha pedig a szivárgás elérne az érzékelő körüli harmadik gyűrűhöz, akkor megszakítaná a kommunikációt.

— Vonal titkosítva, uram — jelentette a kadét. Nem is próbálta leplezni a hangjában bujkáló sértődött és zavart tónust. Végül is, gondolta, talán jogom van egy kicsit hangot adni a véleményemnek. Ugye?

Blaine azonnal válaszolt. — Mr. Whitbread, nem pusztán az a célom ezekkel a biztonsági intézkedésekkel, hogy kényelmetlenséget okozzak magának. A szálkák egyelőre még nem értik a nyelvünket, de felvehetik, és később, mikor

265

már megtanultak angolul, megfejthetik az üzenetváltásainkat. Tud követni?

— Nos… igen, uram. — Jézus Isten, az Öreg aztán tényleg előre gondolkodik!

— Na már most, Mr. Whitbread, addig egyetlen szálkát sem engedhetünk a fedélzetre, amíg meg nem oldottuk az apróságok jelentette problémát. Ugyanakkor a szálkák nem szerezhetnek tudomást erről a problémáról. Megértette?

— Igen, uram. — Kitűnő. Maga után küldök egy rakás tudóst — most,

hogy kitaposta az ösvényt, úgymond. Ami azt illeti, remek munkát végzett. Van valami mondanivalója, mielőtt útnak indítom a többieket?

— Hm. Igen, uram. Először is, két gyereket láttam a fedélzeten. A felnőttek hátán csüngtek. Nagyobbak, mint az apróságok, és olyan a színük, mint a szüleiknek.

— Ez is a szándékaik békés mivoltát bizonyítja — állapította meg Blaine. — Még valami?

— Nos, nem állt módomban megszámolni őket, de mintha huszonhárom barna-fehér és két barna aszteroidabányász-típus lenne a hajón. Mindkét gyerek a barnákkal volt. Nem tudom, miért.

— Egyszer majd megkérdezzük őket. Rendben, Whitbread, küldjük a tudósokat. A kutterrel fognak menni. Renner, vonalban van?

— Igen, uram. — Számítson ki egy pályát. Azt akarom, hogy a

MacArthur ötven kilométerre legyen a szálkák hajójától. Nem tudom, mit fognak csinálni, ha arrébb megyünk, de a kutter úgyis hamarabb odaér.

— Arrébb viszi a hajót, uram? — kérdezte Renner hitetlenkedve. Whitbread legszívesebben felkiáltott volna örömében, de türtőztette magát.

— Igen.

266

Egy hosszú másodpercig senki sem szólt egy szót sem. — Rendben — adta meg magát Blaine. —

Megmagyarázom. Az admirális nagyon aggódik az apróságok miatt. Attól tart, hogy képesek lehetnek beszélni a hajójukkal. Parancsot kaptam, hogy akadályozzam meg, hogy a kicsik kommunikáljanak bármiféle felnőtt szálkával. Egyvonásnyi távolság pedig elég kicsinek tűnik ehhez.

A többiek továbbra is hallgattak. — Ez minden, uraim. Köszönöm, Mr. Whitbread. Mr.

Staley, közölje dr. Horváthtal, hogy felszállhatnak a kutterre. — Nos, elkezdődött — gondolta Hardy káplán. Kerek,

homályos férfi volt, álmodozó tekintettel és őszbe csavarodó, vörös hajjal. Az expedíció során eddig a vasárnapi istentiszteletek kivételével jórészt szándékosan a kabinjában tartózkodott.

Nem mintha emberkerülő lett volna. Bárkit szívesen látott a fülkéjében egy kávéra, egy italra, egy sakkpartira, vagy egy hosszú beszélgetésre, és sokan éltek is ezzel a lehetőséggel. Mindössze nem szerette, ha sokan vannak körülötte. A tömegben egyszerűen nem ismerte fel az arcokat.

Arra a szakmai alapelvére is gondosan ügyelt, hogy amatőrökkel ne beszéljen a munkájáról, és ne publikáljon semmit addig, amíg elegendő bizonyíték nem áll a rendelkezésére. Pedig ez most lehetetlen lesz, mondta magában. És még mindig nem dőlt el a kérdés, hogy mik is tulajdonképpen az idegenek. Az biztos, hogy intelligensek. Az is biztos, hogy vannak érzéseik. És az is, hogy szerepet kaptak az univerzumról alkotott isteni tervben. De milyen szerepet?

A legénység felhordta a kutterre Hardy felszerelését. Egy hangszalagarchívumot, több kupac gyerekkönyvet, referenciamunkákat (nem túl sokat: a kutter számítógépe bármikor hozzáfért a hajó könyvtárához; David azonban szerette a könyveket, akármilyen nehézkesek voltak is).

267

Voltak egyéb műszerei is: két kijelző hangátalakítóval, hanglejtésreferencia-táblázatok, elektronikus szűrők a beszédhangok formálásához — hangmagasság-modulátorok, hangszín- és fáziskorrektorok. Megpróbálta saját maga elhelyezni a dolgait, de Cargill első tiszt lebeszélte róla. A gárdisták kitűnően értettek ehhez a feladathoz, Hardy aggodalmát a lehetséges károk miatt össze sem lehetett hasonlítani az övékkel; ha eltört volna valami, nekik Kelleyvel kellett volna elszámolniuk.

Hardy Sallyvel futott össze a zsilipben. A lány sem kis csomaggal utazott. Ha rajta múlt volna, mindent felpakol, még a Kaptárból hozott csontokat és múmiákat is. A kapitány azonban csak hologramokat engedélyezett, és azokat sem mutathatta meg, míg ki nem derítik, hogyan viszonyulnak a szálkák a sírrablókhoz. Cargillnak a Kaptárról készített jelentése alapján a szálkáknak nem voltak temetkezési szokásaik, de ez teljesen abszurdnak tűnt. Mindenkinek vannak temetkezési szokásai, még a legprimitívebb törzseknek is.

A szálka bányászt és a megmaradt, ismét nősténnyé változott apróságot sem vihette magával. A menyétek és a gárdisták még mindig keresték a másik kicsit és a kölyköt (vajon miért nem az anyja szökött meg vele, hanem a másik?). Sally azon töprengett, hogy vajon nem azért került-e ilyen simán a kutterre, mert akkora botrányt csapott Rodnál a gárdistáknak adott parancsa miatt. Tudta, hogy nem viselkedett igazán méltányosan a kapitánnyal. Ő is csak az admirálistól kapta a parancsait. De azok a parancsok rosszak! Az apróságok senkinek sem ártanak. Csak egy paranoiás őrült tarthat tőlük.

Követte Hardy káplánt a kutter fedélzetére. Dr. Horváth már korábban behajózott. Ők hárman lesznek az első tudósok, akik az idegen hajóra lépnek. Sallyt hirtelen lázas izgalom öntötte el. Annyi mindent megtudhatnak!

268

Egy antropológus — legalábbis úgy gondolt magára, mint aki már teljes értékű szakember, és ezt nyilván senki sem merte volna vitatni —, egy nyelvész és Horváth, aki jónevű fizikus volt, mielőtt politikai pályára lépett volna. Egyedül neki nem vehették túl sok hasznát a csapatban, a rangja révén azonban járt neki egy hely, és ragaszkodott is hozzá. Sallynek eszébe sem jutott volna ugyanezt a leírást saját magára alkalmazni — pedig a MacArthuron lévő tudósok fele pontosan ezt tette.

Három tudós, egy kormányos, két gyakorlott űrhajós és Jonathon Whitbread. Se gárdisták, se fegyverek. Az izgalma szinte feledtette vele a valahonnan nagyon mélyről rá-rátörő félelmet. Természetesen fegyvertelenül kellett menniük; de valahogy jobban érezte volna magát, ha Rod Blaine is velük tart. De ez sajnos lehetetlen volt.

Később majd többen is lesznek a kutteren. Buckman a milliónyi kérdésével, amint Hardy megoldja a kommunikációs problémákat. A biológusok teljes létszámban. Egy tiszt, valószínűleg Crawford, hogy tanulmányozza a szálkák fegyvereit. Egy gépésztiszt. Bárki, csak éppen a kapitány nem. Valószínűtlennek tűnt, hogy Kutuzov elengedné Rod Blaine-t, akármennyire is békésnek tűnjenek a szálkák.

Sallyre hirtelen rátört a honvágy. A Spártán, Charing Closeban volt egy otthona, pár percre a Fővárostól. Spárta a civilizáció központja — ő viszont mintha egy sor egyre kisebb űrhajóban élte volna le az életét, hogy aztán a változatosság kedvéért bedugják egy fogolytáborba. Mikor végzett az egyetemen, eldöntötte, hogy lesz valaki, nemcsak egy férfi karrierje mellett fog díszelegni. Most viszont úgy érezte, nem is lenne ez olyan szörnyű sors, különösen, ha a megfelelő férfi mellett kötne ki… De nem! Meg kell állnia a saját lábán.

269

A kutter társalgójának az egyik végében egy ülés és egy ívelt vezérlőpult állt. A tűzvezérlő híd volt az — szép kis társalgó! De azért voltak asztalok és székek az evéshez és a szórakozáshoz is.

— Látta már ezt a hajót? — kérdezte dr. Horváth. — Elnézést? — nézett rá Sally. — Azt kérdeztem, hogy látta-e már a hajót? Mindenfelé

lőállások vannak rajta. A fegyvereket kivették ugyan, de ahhoz épp elég szerkezetet itt hagytak, hogy egyértelmű legyen, itt valaha fegyverek álltak. Ugyanez a helyzet a torpedókkal is. Elvitték őket, de a vetőcsöveket meghagyták. Miféle követhajó ez?

— Miért, ön mit tett volna a kapitány helyében? — emelkedett ki mélyenszántó gondolatai közül Hardy.

— Egy fegyvertelen járművet választottam volna. — Olyan itt nincs — felelte Hardy halkan. — Olyan

legalábbis nincs, amin életben is maradna, bár ezt tudhatná, ha néha a hangárfedélzet felé tévedne. — Az istentiszteleteket a hangárfedélzeten tartotta, de Horváth nem vett rajtuk részt. Ez persze csak rá tartozott, de azért nem ártott emlékeztetni rá.

— De ez annyira nyilvánvalóan egy lefegyverzett hadihajó!

Hardy bólintott. — A szálkák előbb vagy utóbb úgyis felfedezték volna szörnyű titkainkat. Harcias faj vagyunk, Anthony. Ez is része a természetünknek. És mégis egy teljesen fegyvertelen hadihajóval indulunk útnak. Nem gondolja, hogy ennek is lehet üzenetértéke a szálkák felé?

— De ez a küldetés létfontosságú a Birodalom szempontjából!

David Hardy egyetértően bólintott. A miniszternek igaza volt, bár a káplán gyanította, hogy rossz érvekkel bizonyítaná az igazát.

270

Enyhe remegést éreztek, és a kutter már útnak is indult. Rod a képernyőit bámulta, és tehetetlen dühöt érzett. Attól a pillanattól kezdve, hogy a szálka hajó mellé ér, Crawford egyik ágyúja rá lesz irányítva — rá, és a törékeny, fegyvertelen fedélzeten lévő Sally Fowlerre.

Az eredeti terv szerint a szálkák jöttek volna át a MacArthur fedélzetére, erről azonban szó sem lehetett, amíg meg nem találják az apróságokat. Rod tulajdonképpen örült neki, hogy a hajójából nem lesz az idegenek szálláshelye. Kezdek paranoiás lenni, gondolta. Mint az admirális.

Az idő telt, az apróságokat továbbra sem találták, Sally hallgatott a kutteren, és mindenki tűkön ült.

— Őrségváltás, kapitány — lépett mellé Renner. — Leváltom, uram.

— Rendben van. Jó munkát, vitorlamester. Felharsant a gyorsulási figyelmeztetés és a MacArthur

lágyan eltávolodott az idegen hajótól — és a kuttertől és Sallytől.

271

22 Játék a szavakkal

A zuhany: egy műanyag zsák tele szappanos vízzel. Benne egy fiatal férfi, a zsák szája szorosan összefogva a nyakán. Whitbread egy hosszú nyelű kefével dörzsölgette magát ott, ahol viszketett, azaz mindenhol. Élvezettel nyújtotta ki és feszítette meg az izmait. Olyan átkozottul szűk az a szálka hajó! Annyira zárt, annyira zsúfolt!

Miután megtisztálkodott, csatlakozott a többiekhez a társalgóban.

A káplán, Horváth és Sally Fowler mind tapadós fenekű, a súlytalanságra tervezett nadrágot viseltek, és mindannyian a kutter tetejét nevezték ki fentnek. Whitbread korábban észre sem vett volna ilyen apróságokat. — Horváth miniszter úr, a továbbiakban az ön parancsnoksága alá helyezem magam.

— Remek, remek, Mr. Whitbread — halkult el Horváth hangja. Feszültnek és gondterheltnek látszott. Mind annak látszottak.

— Az a helyzet, hogy egyikünk sem tudja, mihez kezdjünk most — szólalt meg a káplán erőlködve. — Eddig még sohasem vettük föl a kapcsolatot idegenekkel.

— Barátságosak. Beszélni akarnak velünk — emlékeztette Whitbread.

— Remek. Remek, de ettől még ugyanolyan kutyaszorítóban vagyunk — nevetett fel a káplán idegesen. — Milyen volt odaát, Whitbread?

A kadét megpróbálta elmondani nekik. Szűk, amíg oda nem ért a gyűrűkhöz… törékeny… semmi értelme

272

megpróbálni megkülönböztetni egymástól a szálkákat, bár a barnák valamelyest különböznek a barna-fehérektől… — Fegyvertelenek — magyarázta. — Három órán keresztül mászkáltam azon a hajón. Nincs olyan hely, ahol nagyobb méretű fegyvereket rejtegethetnének.

— Nem volt olyan érzése, hogy valamitől elfelé vezetnék? — Neeem… — Ez nem volt túl meggyőző — csapott le Horváth éles

hangon. — Ó, nem erről van szó, uram. Csak eszembe jutott a

szerszámszoba. Egyszer csak kikötöttünk egy helyiségben, ami tele volt szerszámokkal, de szó szerint: a falak, a padló, a mennyezet, minden. Néhány falon egyszerűbb dolgok lógtak: kézifúrók, fura markolatú fűrészek, csavarok és egy csavarhúzó. Olyasmik, amiket felismertem. Szögeket is láttam, meg egy nagy, lapos fejű kalapácsot. Az egész úgy nézett ki, mint egy barkácsszoba a szomszédom pincéjében. Azonban volt ott néhány nagyon bonyolult dolog is, amit nem ismertem fel.

Az idegen hajó ott lebegett az elülső ablak előtt. Nem emberi árnyak mozogtak a belsejében. Sally is őket nézte… de végül Horváth szólalt meg szárazon: — Azt mondta, hogy az idegenek nem terelték.

— Nem hinném, hogy bármitől elfelé vezettek volna. Abban viszont biztos vagyok, hogy szándékosan vittek abba a szobába. Nem tudom, miért, de arra tippelek, hogy egy intelligenciateszt volt. És ha az volt, akkor megbuktam.

— Az egyetlen szálka, akivel találkoztunk, még a legegyszerűbb gesztusokat sem értette meg — vitatkozott Hardy káplán. — Most meg azt állítja, hogy a szálkák egy intelligenciatesztet tettek maga elé…

— És értelmezték a gesztusaimat. Ami azt illeti, csodálatos gyorsasággal meg is értették őket. Igen, uram. Ezek mások Látta a képeket.

273

Hardy ritkuló vörös hajának egyik tincsét az ujja köré tekerte, és finoman megcibálta. — A sisakkameráján keresztül? Igen, Jonathon. Azt hiszem, kétféle szálkával van dolgunk. Az egyik egy őrült bölcs és nem beszél. A másik… beszél — fejezte be sután. Észrevette, hogy a hajával játszik, és gyorsan visszasimította a tincset a helyére. — Remélem, egyszer én is tudok majd beszélni velük.

Ezek rettegnek, jött rá Whitbread. Különösen Sally. De még Hardy káplán is, akit pedig nehezen idegesít fel bármi. Mindannyian félnek megtenni az első lépést.

— Milyen benyomásai voltak még? — kérdezte Horváth. — Egyre csak az jár a fejemben, hogy azt a hajót

súlytalanságra tervezték. Mindenhol tapadós sávok vannak. A bútoraik felfújhatóak. A gyűrűket pedig rövid, a gyűrűkkel azonos szélességű járatok kötik össze. Gyorsulás közben olyanok lennének, mint holmi nyitott csapóajtók. Nem lehetne átmenni rajtuk.

— Ez furcsa — hümmögte Horváth. — Az a hajó négy órával ezelőttig gyorsulás alatt volt.

— Pontosan, uram. Azok a járatok újak lehetnek. — A gondolat hirtelen belahasított Whitbreadbe. Azok a járatok újak lehetnek…

— Ez azonban elég sokat elárul róluk — mondta Hardy káplán halkan. — Azt mondta, a bútorok mindenféle szögben álltak. Azt mindannyian láttuk, hogy a szálkákat nem érdekli, merre mutat a fejük, miközben beszélgetnek. Mintha teljesen hozzá lennének szokva a súlytalansághoz. Mintha súlytalanságban fejlődtek volna ki…

— De hát ez lehetetlen! — tiltakozott Sally. — Lehetetlen, de… igaza van, dr. Hardy! Az ember mindig meghatározza, merre van a lent és a fent. Még az öreg gárdisták is, akik az egész életüket az űrben töltötték! De egyetlen faj sem alakulhat ki a súlytalanságban.

274

— De, egy elég öreg faj igen — vélte Hardy. — És ott vannak azok az aszimmetrikus karok. Evolúciós elváltozás? Nem árt észben tartani ezt az elméletet, mikor majd a szálkákkal beszélgetünk. — És ha tudunk majd beszélni velük, tette hozzá magában.

— A gerincemtől teljesen bezsongtak — folytatta Whitbread. — Mintha még sohasem láttak volna ilyet. — Elhallgatott. — Nem tudom, tudják-e. Levetkőztem előttük. Egyszerűen így tűnt tisztességesnek… megmutatni nekik, kivel van dolguk. — Nem tudott Sallyre nézni.

— Nem nevetek — nyugtatta meg a lány. — Különösen azért nem, mert én is ugyanezt fogom tenni.

— Micsoda? — kapta fel Whitbread a fejét. Sally gondosan megválogatta a szavait; ne feledkezzünk

meg a provinciális erkölcsökről, figyelmeztette magát. Nem emelte föl a tekintetét a padlóról. — Akármit is akar elrejteni Blaine kapitány és Kutuzov admirális a szálkák elől, a két különböző emberi nem létezése nem tartozik ezek közé a dolgok közé. Joguk van tudni, milyenek vagyunk, és rajtam kívül egy nő sincs a MacArthur fedélzetén.

— De hát te Fowler szenátor unokahúga vagy! Sally ezt már nem állta meg mosolygás nélkül. — Majd

nem áruljuk el nekik — állt fel hirtelen. — Lafferty kormányos, indulunk. Megfordult, s most a súlytalanság dacára minden eddiginél jobban emlékeztetett a Birodalom egyik hölgyére. — Jonathon, értékelem az aggodalmát. Káplán, amint szólok, utánam jöhet. — Azzal kivonult a helyiségből.

— Csodálkoztam is, mitől olyan ideges mindenki — motyogta Whitbread hosszú hallgatás után.

— Nem lehetett lebeszélni róla — mondta Horváth, egyenesen maga elé nézve. Sally csak azután hívta a kuttert, hogy átért az idegen hajóra. Ugyanaz a szálka hajolt meg előtte, mint amelyik Whitbread előtt — vagy egy teljesen

275

ugyanolyan. A taxi egyik kamerája közvetítette az eseményeket, és a káplán hirtelen előredőlt. — Ez a biccentés teljesen a magáé, Whitbread. Tökéletesen utánozza.

Sally pár perc múlva ismét jelentkezett, de a képet nem kapcsolta be. Az egyik gyűrűben tartózkodott. — Teljesen körülvesznek a szálkák. Jó néhányuknál műszerek vannak. Kézbefoghatóak. Jonathon, volt…

— A legtöbbnek semmi sem volt a kezében. Hogy néznek ki ezek a műszerek?

— Az egyik olyan, mint egy félig szétszedett kamera, a másiknak meg olyan a képernyője, mint egy oszcilloszkópé. — Szünet. — Hát, kezdődik a műsor. Fowler kikapcsolt. — Katt.

Húsz percig semmit sem tudtak Sally Fowlerről. A három férfi idegesen mocorgott, a szemüket egy pillanatra sem vették le az interkom sötét képernyőjéről.

Mikor végül jelentkezett, a hangja élénken csengett. — Rendben, uraim, most már átjöhetnek.

— Indulok. — Hardy kicsatolta magát, és lassan odalebegett a kutter zsilipjéhez. Az ő hangja is élénken csengett — a megkönnyebbüléstől. A várakozás véget ért.

Rod körül a híd megszokott, nyüzsgő élete zajlott. A képernyők előtt tudósok tolongtak, a kormányosok a MacArthur ötven kilométeres távolságát igazgatták. Hogy lekösse magát, Rod Staley kadéttal egy szimulált támadást futtattatott le a szálkák hajója ellen. Természetesen mindez csak hipotetikus volt; de legalább elterelte a figyelmét arról, hogy mi történhet az idegen hajón. Szinte megváltásnak érezte Horváth hívását, és szokatlanul barátságosan üdvözölte a minisztert.

— Helló, doktor! Hogy haladnak a dolgok?

276

Horváth majdnem mosolygott. — Köszönjük, remekül, kapitány. Dr. Hardy úton van, hogy csatlakozzon Lady Sallyhez. Átküldtem a maga Whitbreadjét is.

— Remek. — Rod feszült fájdalmat érzett a lapockái fölött. Sally tehát megtette…

— Kapitány, Mr. Whitbread beszámolt egy szerszámszobáról az idegen hajón. Szerinte a szerszámhasználó képességét akarták tesztelni. Az jutott eszembe, hogy a szálkák talán teljes mértékben ez alapján ítélnek meg minket.

— Hát, ez lehetséges. A szerszámkészítés és használat alapvető…

— Igen, igen, kapitány, de egyikünk sem műszerész! Van nyelvészünk, antropológusunk, politikusunk — én —, és néhány űrhajósunk.

Mulatságos helyzet, kapitány. Túlságosan arra koncentráltunk, hogy mit tudhatunk meg a szálkákról. Egyikünk sem fogja lenyűgözni őket a mi intelligenciánkkal.

Blaine elgondolkodott a hallottakon. — Itt vannak az űrhajóink… de igaza van, doktor. Átküldök valakit. Biztos van egy ember a fedélzeten, aki jó eredményt érhet el azon a teszten.

Mikor Horváth eltűnt a képernyőről, Rod ismét megérintette az interkom billentyűit. — Kelley, a gárdistái felét most már elküldheti pihenni.

— Igenis, kapitány. — A lövész arcán nem látszottak érzelmek, Rod azonban nagyon jól tudta, milyen kényelmetlen a csatapáncél. A MacArthur teljes űrgárdista állománya azt viselte, amíg teljes harckészültségben állt a hangárfedélzeten.

Aztán gondterhelten felhívta Sinclairt. — Van egy szokatlan problémám, Sandy. Szükségünk van valakire, aki általában véve jól ért a szerszámokhoz, és hajlandó átmenni

277

a szálkák hajójára. Ha kiválasztja nekem a legjobbat, akkor elkezdem keresni az önkénteseket.

— Hagyja csak, kapitány. Magam megyek. — Maga, Sandy? — döbbent meg Blaine. — Miért ne, kapitány? Tán nem értek a szerszámokhoz?

Nem tudok bármit megjavítani, ami egyszer már működött? A fiaim mindennel elbódogulnak, ami elromóhat a MacArthuron. Jól tanítottam őket. Nem fogok hiányozni…

— Várjon egy percet, Sandy. — Igen, kapitány? — Oké. Az, aki jól teljesíti azt a tesztet, ismeri az erőteret

és a hajtóművet is. De lehet, hogy magát még így sem engedi el az admirális.

— Nincs még egy ember a fedélzeten, aki mindent kitalál magának az idegen hajóról, kapitány.

— Ez igaz… Rendben, szerezze meg az orvos beleegyezését. És mondjon egy nevet. Kit küldjek, ha maga nem mehet?

— Akkor küldje Jackset. Vagy Leigh Battsont, vagy bármelyik legényemet. Csak Thumbs Mencsikovot ne.

— Mencsikov. Nem ő az a szerelő, aki a Defianttal vívott csatában megmentette azt a hat embert, akik beszorultak a hátsó torpedókamrába?

— De igen, kapitány. És ő javította meg a zuhanyát két héttel a csata előtt.

— Aha. Hát, köszönöm, Sandy. — Kikapcsolta az interkomot, és körülnézett a hídon. Nem sok tennivalója akadt. A képernyők a MacArthur ágyúinak célkeresztjében mutatták az idegen hajót; a cirkálót semmi veszély nem fenyegette a szálkák felől, Sallyhez viszont most csatlakozik Hardy és Whitbread is… Odafordult Staleyhez. — Az előző szimuláció nagyon jól sikerült. Most dolgozzon ki egy mentőakciót, de úgy, hogy az űrgárdistáknak csak a fele van készenlétben.

278

Sally hallotta, ahogy Hardy és Whitbread megérkezett a szálkák hajójának a fedélzetére, de éppen csak hátrapillantott a válla fölött, mikor odaértek hozzá. Gondosan felöltözött, de gyűlölte a helyzet kínosságát, s ezért inkább a homályos, szűrt szálka fényben a kezével egy barna-fehéret tapogatott. Behajlította a könyök- és vállízületeket, végigsimította az izmokat, s közben folyamatosan diktált a gégemikrofonjába.

"- Véleményem szerint egy másik alfajhoz tartoznak, de közeli rokonságban állnak a barnákkal, talán elég közeliben ahhoz, hogy szaporodni is képesek legyenek egymás között. Ezt genetikai vizsgálattal kell meghatároznunk, mikor visszatérünk a mintákkal az új Skóciára. Bizonyára a szálkák is tudják a választ a kérdésre, de nagyon óvatosan kell faggatnunk őket, amíg nem tudjuk bizonyossággal, hogy milyen tabuk léteznek a társadalmukban.

Olyan nemek közötti diszkrimináció, mint a Birodalomban, nyilvánvalóan nincs közöttük: ami azt illeti, figyelemre méltó a nőstények dominanciája. Az egyik barna hím, mégis két kölyköt gondoz. A kölyköket már leválasztották, legalábbis nem láttam szoptató nőstényeket — vagy hímeket — a fedélzeten.

A hipotézisem szerint a Szecessziós Háború utáni emberiségtől eltérően a szálkáknál nincs hiány anyákban, és ennélfogva nem alakult ki náluk a túlféltésnek a Birodalomban létezőhöz hasonló kulturális mechanizmusa. Arra nézve nincs még kialakult elméletem, hogy a barna-fehérek miért nem nevelnek gyerekeket, bár lehetséges, hogy a megfigyelt szálka gyerekek a barna-fehérek utódai, amiket a barnák gondoznak. Határozottan megfigyelhető a tendencia, hogy a barnákkal végeztetnek el minden technikai jellegű munkát.

A két alfaj közötti különbség egyértelmű, ha nem egyenesen drámai. A barnák kezei nagyobbak és fejlettebbek, a homlokuk sokkal csapottabb. A barnák

279

kisebbek is. Kérdés: melyik a fejlettebb szerszámhasználó? A barna-fehérnek valamivel nagyobb az agytérfogata, a barnának jobbak a kezei. Az eddig látott barna-fehérek mindegyike nőnemű: ez véletlen, egy kulcs a kultúrájukhoz, vagy biológiai tény? Feljegyzés vége." -Isten hozta önöket a fedélzeten, uraim.

— Minden rendben? — kérdezte Whitbread. Sally feje egy műanyag csuklyában rejtőzött, ami úgy

csatolódott a nyakára, mint a tengerészek zuhanyzsákja; nyilván nem szokta még meg az orrba helyezhető légszűrőket. A zsák egy kicsit eltompította a hangját. — A legnagyobb rendben. Legalább annyit megtudtam, mint ők a… hm… izé… orgiából. Mi a következő lépés?

Nyelvleckék. Volt egy szó: Fjunk(csett). Mikor a káplán magára

mutatott és azt mondta: — David —, akkor a szálka, akire nézett, ugyanabba a pózba csavarta a jobb alsó karját és így szólt: — Fjunk(csett) —, a nyelvével csettintve a végén.

Jó. — Azt hiszem, az én szálkámnak ugyanez a neve — közölte azonban Sally.

— Úgy érti, ugyanazt az idegent fogtam ki? — Nem, nem hinném. Azt pedig tudom, hogy a

Fjunk(csett) — tagolta gondosan a szót, különösen odafigyelve a csettintésre, hogy aztán egy kuncogással elrontsa a hatást —, nem az ő szavuk a szálkára. Kipróbáltam.

A káplán a homlokát ráncolta. — Lehet, hogy a tulajdonneveik nagyon hasonlóaknak tűnnek számunkra. De az is lehet, hogy a kar szót tanultuk meg — tette hozzá teljesen komolyan. Erről volt egy klasszikus történet, olyan régi, hogy valószínűleg még az atomkor előtti időkből származott. Odafordult egy másik szálkához, magára

280

mutatott, és megkérdezte: — Fjunk(csett)? — A kiejtése majdnem tökéletes volt és ő nem kuncogott.

— Nem — felelte a szálka. — Ezt elég hamar felszedték — magyarázta Sally. Whitbread tett egy próbát. Körbelebegett a szálkák

között, időnként magára mutatott és megkérdezte: — Fjunk(csett)? — Négy tökéletesen artikulált nemet kapott válaszul, míg egy fejjel lefelé álló idegen meg nem lapogatta a térdét. — Fjunk(csett)? Igen, Tehát: volt három szálka, akik "Fjunk(csett)-et" mondott egy embernek. Pontosabban, mindegyik más-más embernek, és csak annak. Tehát?

— Valami olyasmit jelenthet, hogy "Én vagyok kijelölve melléd" — vélte Whitbread.

— Ez is egy hipotézis — értett egyet Hardy. Méghozzá egy nagyon jó hipotézis, csak éppen nincs elegendő adat — ráhibázott volna a fiú?

Szálkák sürgölődtek körülöttük. A náluk lévő műszerek közül néhány akár kamera vagy hangfelvevő is lehetett. Volt olyan, ami felzümmögött, mikor az emberek megszólaltak; egy másikból egy szalag kígyózott elő, a harmadikon narancsszínű vonalak ugráltak egy kis képernyőn. A szálkák a káplán műszereit is szemügyre vették, különösen a néma barna hím, aki szétszedte és összerakta Hardy oszcilloszkópját. Mintha tisztább lenne a képe, és jobban működnének a szabályzói, gondolta a nyelvész. Érdekes. És csak a barnák műveltek ilyesmit.

A nyelvleckékbe lassan bevonódott az egész csapat. Mostanra közös játékká vált, ahogy angolul tanították a szálkákat. Rámutattak valamire, kimondták a nevét, és a szálkák általában meg is jegyezték. David Hardy magában hálaimát rebegett ezért.

A szálkák közben folyamatosan a műszereik belsejében matattak, illetve néha egy-egy csicsergésroham kíséretében odaadták azokat egy barnának. A hangskálájuk

281

megdöbbentő volt. Egymás között beszélgetve pillanatok alatt váltottak át basszusból szopránba. Hardy gyanította, hogy a hanglejtésnek is informatív szerepe van.

A nyelvész tudatában volt annak, hogy múlik az idő. A gyomra helyén hatalmas üresség tátongott, a jelzéseit mégis szórakozott megvetéssel hagyta figyelmen kívül. Az orrát kidörzsölték a légszűrűk. A szeme sajgott a szálkák levegőjétől, ami a szemüvegealá került. Most már sajnálta, hogy nem inkább egy sisakot vagy egy olyan műanyag zsákot húzott a fejére, mint a Sallyé. A Szálka maga egy elmosódott fénypontnak látszott, lassan mozgott az ívelt, áttetsző falakon túl. A tartályaiból beszívott száraz levegőtől a káplán lassan kezdett kiszáradni. Ezeket a kellemetlenségeket ugyanúgy érezte, mint az idő múlását, de nem törődött velük. David Hardy élete küldetését teljesítette.

A szituáció egyedisége ellenére a hagyományos nyelvészeti rutin mellett döntött. Előre nem látott problémák akadtak a kézzel, arccal, füllel, ujjakkal. Kiderült, hogy a jobb kezek tucatnyi ujjaira egy gyűjtőnévvel hivatkoznak, mint ahogy a bal kéz három vastag ujjára is. A fülüket másképp nevezték felálló és másképp lekonyuló állapotában. Az arcra nem volt szavuk, bár azonnal felfogták az angol szó jelentését és láthatóan érdekes újításnak találták.

Hardy eddig azt hitte, hogy az izmai már hozzászoktak a súlytalansághoz; mostanra azonban már kezdtek begörcsölni. A végkimerülésig hajszolta magát. Nem tudta, hová tűnt Sally, de nem is igazán érdekelte. Ez félig-meddig azt is jelentette, hogy elfogadta a lányt és a szálkát munkatársaiként; de arra is utalt, milyen fáradt már. Hardy felvilágosult embernek tartotta magát, de amit Sally a "nők túlféltésének" nevezett, az mélyen be volt ágyazódva a Birodalom kultúrájába — s ez még hangsúlyosabban jelentkezett a Flotta szinte kolostori életformáján belül.

282

A többiek csak akkor tudták rávenni, hogy menjen vissza a kuttere, mikor kifogyott a levegője.

Az egyszerű vacsorát kapkodva tömték magukba, hogy minél hamarabb összevethessék a jegyzeteiket. Hála Istennek, a többiek békén hagyták a káplánt, míg evett. Horváth járt az élen a pisszegésben, pedig nyilván őt furdalta leginkább a kíváncsiság. Bár az evőeszközeiket a súlytalanságra tervezték, a többiek nem szoktak hozzá a hosszabb nullgravitációs periódusokhoz, s így az evés olyan új szokások felvételét kívánta meg, amiknek az elsajátításához keményen koncentrálniuk kellett. Hardy végül átnyújtotta az ölében lévő tálcát az egyik űrhajósnak, és felnézett a többiekre. Három feszült arc sugározta felé telepatikusan milliónyi kérdését.

— Elég jól haladnak az angollal — mondta David. — Bárcsak ugyanezt mondhatnám el saját magamról is.

— Nagyon igyekeznek — töprengett Whitbread. — Mikor elmondunk nekik egy új szót, rögtön használni kezdik. Újra és újra kipróbálják, mondatokat alkotnak vele, minden más ismert szóval próbálják kapcsolatba hozni — még sohasem láttam ehhez foghatót.

— De csak azért, mert eddig nem nagyon figyelted dr. Hardy munkáját — vélte Sally. — Nekünk is tanították ezt a módszert az egyetemen, de nem vagyok túl jó benne.

— A fiatalok ritkán azok — nyújtózott elégedetten Hardy. A gyomrában tátongó űrt sikerült betöltenie. Egyvalami azonban zavarba hozta — a szálkák jobban értettek a hivatásához, mint saját maga. — A fiatalok általában nem elég türelmesek a nyelvészethez. A mi esetünkben viszont épp a maguk türelmetlensége segít a legtöbbet, mivel a szálkák nagyon is profi módon irányítják az erőfeszítéseiket. Jut eszembe, Jonathon, hová tűntek el?

283

— Kivittem a Fjunk(csett)emet és megmutattam neki a taxit. A hajón már kifogytunk a dolgokból, amit megmutathattunk nekik, ide pedig egyelőre nem akartam áthozni. Szabad egyáltalán?

— Persze — mosolyodott el Horváth. — Beszéltem a dologról Blaine kapitánnyal, és ő ránk bízta a döntést. Azt mondta, semmi eltitkolnivalónk nincs a kutteren. Én mindenesetre nem bánnám, ha lenne valami kis különlegesség… valami ünnepség, vagy ilyesmi. Önöknek mi a véleménye? Végül is, a szálkák az aszteroidabányász kivételével még sohasem jártak emberi hajón.

— Ők nem csináltak túl nagy ügyet a mi látogatásunkból — vonta meg a vállát Hardy. — Azt hiszem, hacsak nem nyelvzseni az egész fajuk — amit nem hiszek —, akkor ők már megtartották a maguk kis ünnepségét a bolygójukon, indulás előtt. Csak nyelvspecialistákat raktak a fedélzetre. Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy a Fjunk(csett) jelentése az, hogy professzor.

Whitbread megrázta a fejét. A többiek ránéztek, várva, hogy megszólaljon. Nagyon büszke volt rá, hogy sikerült kidolgoznia egy technikát, amivel a rangja ellenére is mások szavába vághatott. — Uram, az a hajó pár órával azután indult el a Szálka bolygóról — talán nem is egészen egy órával —, hogy a MacArthur felbukkant a rendszerükben. Hogy lett volna idejük ennyi specialistát összeszedni?

— Ezt nem tudtam — mondta Hardy lassan. — Pedig ezek biztos, hogy valamilyen specialisták. Mi hasznát venné az átlagos populáció ilyen zseniális nyelvészeti képességeknek? És a zseniális még enyhe kifejezés. Lényeg a lényeg, egy kicsit sikerült zavarba hoznunk őket, észrevették?

284

— A szerszámszobára gondol? — kérdezte Sally. — Ugye ezt a nevet adták neki? Azt hiszem, magamtól nem jöttem volna rá, mi az, ha Jonathon nem említi már korábban. Amikor magára hagytam, dr. Hardy, engem is bevittek oda. Nekem egyáltalán nem úgy tűnt, mintha zavarba jöttek volna. Ön viszont sokkal tovább maradt odabent, mint én.

— Mit csinált bent? — kérdezte David. — Tulajdonképpen semmit. Végignéztem azokat a

bigyókat. Az egész helyiség tele van szeméttel — ami azt illeti, azok a falak szerintem nem állnának meg normális gravitáción. Biztos, hogy csak az ideérkezésük után építették azt a szobát. De egyébként nem sok figyelmet fordítottam az egészre, hiszen semmit sem ismertem fel.

Hardy összetette a két tenyerét, mintha imádkozna, majd zavartan ránézett a többiekre. Már jóval ezelőtt felvette ezt a szokást, hogy papi pályára lépett volna, és valahogy sohasem tudott felhagyni vele; a gesztus azonban nem áhítatot fejezett ki, hanem koncentrálást. — Nem csinált semmit, és őket ez nem érdekelte. — Hosszú másodpercekig keményen törte a fejét. — Én viszont végigkérdezgettem a szerszámok nevét, és elég hosszú időt töltöttem ott. A Fjunk(csett)em nagyon meglepettnek tűnt. Lehet, hogy félreértettem valamit, de az volt a benyomásom, hogy nyugtalanítja az érdeklődésem a szerszámok iránt.

— Megpróbálta használni valamelyiket? — kérdezte Whitbread. — Nem. És maga?

— Hát, én eljátszadoztam néhánnyal… — És meglepettnek vagy kíváncsinak látszottak? Jonathon vállat vont. — Egész idő alatt mind engem

nézett. Semmi különöset nem vettem észre. — Értem. — Hardy megint összetette a két kezét, de ez

alkalommal nem jutott el a tudatáig, mit csinál. — Azt hiszem, van valami különös abban a szobában és a kíváncsiságukban, hogy érdekel-e minket. Attól tartok, csak

285

akkor tudhatunk meg valami biztosat, mikor Blaine kapitány átküldi a szakemberét. Tudjuk már, ki érkezik?

Horváth bólintott. — Sinclair főgépész. — Hoppá! — tört fel Whitbreadből önkéntelenül. A

többiek értetlenül néztek rá. A kadét lassan elvigyorodott. — Uram, ha önnek sikerült zavarba hozni a szálkákat, akkor gondoljon csak bele, mit gondolnak majd, mikor meghallják Sinclair parancsnok beszédét!

Egy hadihajón senki sem képes tartani az átlagsúlyát. A hosszú, tétlen időszakok alatt azok, akik szeretnek enni, evéssel ütik el az időt. Ennélfogva meghíznak. Azok viszont, akik képesek egyetlen ügynek szentelni az életüket — s ez a továbbszolgálók nagy részére igaz —, hajlamosak elfeledkezni az evésről. Az étel egyszerűen nem köti le a figyelmüket.

Sandy Sinclair a vizsgálóasztal peremén ült és mereven maga elé nézett. Ő már csak így volt ezzel: meztelenül nem tudott másvalaki szemébe nézni. Magas, szikár testén sokkal erősebb inas izmok rejtőztek, mint azt első ránézésre hinni lehetett volna. Akár teljesen átlagos ember is lehetett volna, ha nem háromszor akkora a csontváza, mint másnak.

A teste egyharmadát rózsaszínű forradások borították. A bordái felett húzódó vörös heget egy robbanás repeszdarabjai okozták. A többi nagy részét lángnyelveknek és olvadt fémcseppeknek köszönhette. Az űrcsaták általában égési sérüléseket hagytak maguk után — már ha egyáltalán életben hagyták az embert.

A doktor huszonhárom éves volt és vidám. — Huszonnégy év szolgálat, mi? Részt vett valamilyen ütközetben?

— Maga is megkapja majd a magáét, ha elég sokáig szógál a Flottánál, meglássa! — csattant fel Sinclair.

286

— Valamiért hiszek magának. Nos, parancsnok, olyan remek formában van, amilyen remek formában egy negyvenes éveiben járó ember csak lehet. Egy hónapot is kibírna súlytalanságban, de inkább biztosra megyünk és hetente kétszer visszahozzuk a MacArthurra. Remélem, nem kell mondanom, hogy folyamatosan csinálja a súlytalansági tornát.

Rod Blaine másnap többször is hívta a kuttert, de csak este sikerült a kormányoson kívül bárki mást is ott találnia. Még Horváth is a szálkák hajóján tartózkodott.

Hardy káplán teljesen kimerült, de boldogan ragyogott. Az arcán szétterülő széles mosoly éles kontrasztban állt a szeme alatti sötét karikákkal. — Úgy fogom fel ezt az egészet, kapitány, mint egy leckét az alázatosságból. Sokkal jobbak nálam a szakterületemen — már a nyelvészetben, úgy értem. Véleményem szerint úgy tanulhatjuk meg leggyorsabban a nyelvüket, ha előbb őket tanítjuk meg angolul. Számítógépes segítség nélkül emberi torok sohasem fogja beszélni a nyelvüket — nyelveiket?

— Egyetértek. Egy teljes énekkar kellene hozzá. Meghallgattam néhány felvételét, káplán. Ami azt illeti, nemigen akadt más dolgom.

— Sajnálom — mosolyodott el Hardy. — Megpróbálunk majd gyakrabban jelentést tenni. Ami azt illeti, dr. Horváth épp most vezet körbe egy csapat szálkát a kutteren. A hajtómű nagyon érdekli őket. A barna szét akarja szedni a berendezéseket, de a kormányos nem engedi. Ön mondta, hogy vannak bizonyos titkok ezen a hajón.

— Tényleg ezt mondtam, de egyébként is korai lenne még, hogy a generátorral játszadozzanak. Sinclairnek mi a véleménye a dologról?

287

— Nem tudom, kapitány — felelte Hardy zavarba jőve. — Egész nap a szerszámszobában tartották. Még most is ott van. Blaine megdörzsölte a csomót az orrnyergén. Lassan kezdte megszerezni az információt, amire szüksége volt, csak éppen nem pont Hardy káplánnal akart beszélni. — Ööö, hány szálka van most a hajójukon?

— Négy. Mindegyikünknek egy: nekem, dr. Horváthnak, Lady Sallynek és Mr. Whitbreadnek. Olyan, mintha a párosok kölcsönösen egymás vezetői lennének.

— Négyen — próbált Rod megbarátkozni a gondolattal. A kutter fegyvertelen volt, de akkor is Őfelsége hadihajói közé tartozott, és egy csapat idegent tudni a fedélzetén valahogy — marhaság! Horváth tudta, milyen kockázatokat vállal. — Csak négy? Sinclairnek nem jutott?

— Furcsa módon nem. Néhányan figyelik, ahogy a szerszámszobában dolgozik, de nem jelöltek ki mellé senkit.

— És a kormányos vagy az űrhajósok mellé sem? — Nem. — Hardy elgondolkodott egy pillanatra. —

Különös, nem? Mintha Sinclair parancsnokot a kevésbé fontos legénységgel vennék egy kalap alá.

— Lehet, hogy egyszerűen nem kedvelik a Flottát. David Hardy vállat vont. — Kapitány — kezdte aztán

óvatosan —, előbb vagy utóbb meg kell hívnunk őket a MacArthur fedélzetére.

— Attól tartok, erről szó sem lehet. Hardy felsóhajtott. — Nos, pont ezért hoztam szóba most,

hogy meg tudjuk beszélni. Ők már megmutatták, hogy bíznak bennünk, kapitány. Nincs a hajójuknak egyetlen köbcentimétere sem, amit ne láttunk volna, vagy legalábbis a műszereinkkel ne mértünk volna be. Whitbread tanúsíthatja, hogy nyoma sincs a fedélzetükön fegyvereknek. A végén elkezdenek majd töprengeni, hogy miféle bűnös titkokat rejtegethetünk előlük.

— Majd én megmondom. Vannak szálkák maga körül?

288

— Nincsenek. És annyira jól még nem tudnak angolul. — Ne feledje, hogy meg fognak tanulni, és ne feledkezzen

meg a hangrögzítőkről sem. Tehát, káplán, magának van egy problémája — a szálkákkal és a Teremtéssel kapcsolatban. A Birodalomnak is megvan a magáé. Hosszú ideig azt hittük, hogy egyszer majd eljönnek a Nagy Galaktikus Varázslók, hogy eldöntsék, csatlakozhat-e hozzájuk az emberiség, igaz? Csak éppen fordítva sült el a dolog. Nekünk kell eldöntenünk, hogy kiengedjük-e a szálkákat a rendszerükből, és amíg ez a döntés meg nem született, addig nem láthatják a Langston-erőtér generátorait, az Alderson-hajtóművet, a fegyvereinket… de még csak azt sem, hogy a MacArthur mekkora hányada szolgál lakótérül. Mindez túl sokat elárulna a képességeinkről. Rengeteg rejtegetnivalónk van, és el is fogjuk rejteni.

— Úgy bánik velük, mintha az ellenségeink lennének — jegyezte meg David Hardy szelíden.

— Ez nem az én döntésem, doktor, és nem is a magáé. Mellesleg van néhány kérdésem, amire választ akarok kapni, mielőtt elhinném, hogy a szálkák testi-lelki jó barátaink. — Rod tekintete elsiklott a káplán mellett, valahová a végtelenbe meredt. Nem bánom, hogy nem az én döntésem, gondolta. De a végén engem is meg fognak kérdezni. Mint Crucis következő márkiját, ha másként nem is.

Számított rá, hogy a káplán kérdése előbb-utóbb előkerül; és fel is készült rá. — Először is, miért a Szálka Egyről küldtek hozzánk egy hajót, miért nem a trójai pontok környékéről? Az sokkal közelebb van.

— Alkalomadtán majd megkérdezem tőlük. — Másodszor, miért pont négy szálka ment át

magukhoz? Lehet, hogy lényegtelen, de tudni szeretném, hogy a tudósok és Whitbread mellé miért adtak valakit, és miért nem foglalkoznak a többiekkel.

289

— Igazuk volt, nem? Annak a négy embernek adtak vezetőt, akiknek a legtöbb érdeke fűződik a tanításukhoz…

— Pontosan. De honnan tudták? Csak a példa kedvéért, honnan tudhatták, hogy dr. Horváth a fedélzeten lesz? A harmadik kérdés: most mit építenek?

— Rendben, kapitány. — Hardy nem dühösnek látszott, hanem szomorúnak. Neki nehezebb volt és mindig is nehezebb lesz nemet mondani, mint Horváthnak… már csak azért is, mert Rod hozzá járt gyónni. És a kérdés újra elő fog kerülni, erre Rod mérget mert volna venni.

290

23 Tűt a szénakazalban

A következő hetekben a MacArthur szinte izzott a rajta zajló tevékenységtől. Az összes tudós túlórázott, és minden egyes, a kutterről érkező adatfolyam után mindegyik egy tengerészasszisztenst követelt, de azonnal. Aztán ott volt még a szökött apróságok problémája, ez azonban lassan egy játékká vált, amiben a MacArthur folyamatosan veszített. Az étkezőben már arra is fogadtak egyesek, hogy halottak, csak éppen a holttestük nem került még elő. A dolog aggasztotta Rod Blaine-t, de semmit sem tehetett.

Az űrgárdistáknak engedélyezte, hogy rendes egyenruhában álljanak őrséget. A kuttert semmiféle veszély nem fenyegette, és nevetségesnek tűnt egy tucat embert állandóan a kényelmetlen csatapáncélba kényszeríteni. Megduplázta viszont a MacArthur környékét figyelő őrök számát, de senki — vagy semmi — sem próbált meg behatolni, elszökni vagy üzeneteket küldeni. Közben a biológusokat megőrjítette a szálkák pszichológiája és fiziológiája, a csillagászrészleg folytatta a Szálka Egy feltérképezését, Buckman dohogott, ha valaki már akarta használni a távcsöveket, Blaine pedig próbálta működésben tartani túlzsúfolt hajóját. A Horváth iránt érzett tisztelete minden egyes alkalommal nőtt, mikor a két tudós között kellett valami nézeteltérést elsimítania.

A kutter fedélzetén azonban még ennél is lázasabb munka folyt. Megérkezett Sinclair parancsnok, és azonnal át is vitték a szálkák hajójára. Három napnak kellett eltelnie, mire egy barna-fehér elkezdte követni, és ez egy különösen

291

szótlan szálka volt. A többiek kísérőjétől eltérően ezt mintha kifejezetten érdekelték volna a kutter gépezetei. Sinclair és Fjunk(csett)je hosszú órákat töltöttek az idegen hajón. Minden sarokba benéztek, mindent alaposan megvizsgáltak.

— A kölyöknek igaza volt a szerszámszobával kapcsolatban — mondta Sinclair Blaine-nek az egyik napi jelentése során. — Olyan, mint az a nonverbális intelligenciateszt, amit BuPers dolgozott ki az újoncok szűrésére. Az a feladat, hogy az elromlott berendezéseket meg kell javítani a rendelkezésre álló szerszámokkal.

— Mennyire vannak elromolva? Sinclair felkuncogott, ahogy visszagondolt a szobára. Elég

nehezen tudta elmagyarázni Blaine-nek, mit talált olyan mulatságosnak. A nagy, lapos fejű kalapács például minden egyes ütésnél eltalálta volna a használója hüvelykujját. Meg kellett kurtítani. A lézer túl gyorsan melegített… és ez elég trükkös feladvány volt. Nem a megfelelő hullámhosszú fényt állította elő. Sinclair megjavította, kétszeresére növelve a frekvenciát — valahogy. Közben többet tanult a kompakt lézerekről, mint egész életében. És voltak még ehhez hasonló tesztek. — A szálkák nagyon jók, kapitány. Nem kis ész kellett ahhoz, hogy úgy rontsák el egyik-másik berendezést, hogy a feladat is nehéz legyen, de azért ne is áruljanak el túl sokat a hiba természetéről. Azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy szemügyre vegyem a hajójukat… Kapitány, már most át tudnám alakítani a MacArthur csónakjait, hogy hatékonyabbak legyenek. De milliókat keresnék azzal is, ha bányászhajókat kezdenék el tervezni.

— Nyugdíjba vonul, ha visszatértünk, Sinclair? — kérdezte Rod; de szélesen vigyorgott közben, jelezve, hogy csak viccelt.

A második héten Rod Blaine is kapott egy Fjunk(csett)et. Egyszerre érzett csalódottságot és elégedettséget. A szálka

ugyanúgy nézett ki, mint a többi: barna-fehér szőrzet, szelíd

292

mosoly a ferde arcon. A magassága… Rod kényelmesen meg tudta volna simogatni a fejét — már ha valaha is találkoztak volna szemtől szemben, ami sohasem történhetett meg.

Akárhányszor csak felhívta a kuttert, a szálka mindig ott volt, s örömmel beszélgetett Blaine-nel. Ai angolsága minden egyes alkalommal javult valamelyest. Váltottak pár mondatot, ez minden. Rodnak sem ideje nem volt egy Fjunk(csett)re, sem szüksége. A szálkák nyelvének megtanulása nem tartozott a feladatai közé — a dolgok állását tekintve senki feladatai közé nem tartozott —, és csak a képernyők előtt találkoztak. Mi haszna egy olyan vezetőnek, akivel soha nem találkozik az ember?

— Úgy tűnik, fontosnak tartják magát, kapitány — magyarázta Hardy rezzenéstelen arccal.

De legalább gondolkodhatott valamin, miközben azt a bolondokházát próbálta rendben tartani, ami a hajójából lett. És az idegen legalább nem panaszkodott neki állandóan.

Az egy hónapja tartó nyüzsgés szinte semmi hatással nem volt Horace Bury életére. A kutterről egyáltalán nem kapott híreket, a hajón folyó tudományos munkában pedig nem tudott részt venni. Fülét a mindig informatív pletykákra nyitva várta, hogy a hírek leszivárogjanak a hajó nem hivatalos csatornáin. Azonban így sem tudott meg túl sok mindent. A kutterrel folytatott kommunikáció mintha csak a hídig jutott volna el, a tudósok között pedig Buckmanen kívül nem akadt más igazi barátja. Már Blaine sem tett fel mindent az interkomra. Az új Chicagóról való felszállás óta először Bury úgy érezte magát, mint akit börtönbe zártak.

A dolog jobban bosszantotta, mint amennyire szükséges lett volna, pedig eléggé önvizsgáló típus volt ahhoz, hogy tudja, miért. Egész életében a lehető legnagyobb mértékben próbálta ellenőrzése alá vonni a környezetét: egy egész

293

világot, több fényévnyi távolságot, több évtizednyi időt — vagy akár a Flotta egyik csatacirkálóját. A legénység vendégként bánt vele ugyan, de nem úgy, mintha felettük állt volna; márpedig ahol nem ő állt legfelül, ott börtönben érezte magát.

A pénze is csak egyre fogyatkozott. Valahol a MacArthur szigorúan lezárt részeiben, ahová csak a legmagasabb rangú tudósok léphettek be, a fizikusok a Kaptárból hozott aranyszínben csillogó fémet vizsgálgatták. Hetekig tartott, míg eljutott hozzá a pletyka, hogy egy hő-szupravezető az.

Felbecsülhetetlen értékű áru lenne, tudta, hogy mindenképpen szereznie kell belőle egy darabot. Még azt is tudta, hogyan ütheti nyélbe a dolgot, de tétlenségre kényszerítette magát. Még nem! Csak akkor fogja ellopni a maga kis mintáját, mikor a MacArthur épp leszállni készül az új Skócián. Ott kerül, amibe kerül, de hajók fogják várni — nemcsak egy, ami nyíltan elismeri tulajdonosa kilétét, hanem legalább még egy. Addig is figyelni, kitalálni, megtudni, mi mást érdemes még magával vinnie a MacArthurról.

Több jelentést is szerzett a Kaptárról, így összevethette azokat egymással. Még Buckmanből is megpróbált némi információt kicsikarni, de az eredmény inkább szórakoztató, mint használható lett.

— Ugyan, felejtse el a Kaptárt! — kiáltott fel Buckman. — Úgy vitték a helyére. Semmi hasznát nem veszem az átkozottnak. A Kaptárnak semmi köze sincs a trójai pontbeli fürtök kialakulásához, azoknak pedig annyira felborították a szálkák a belső struktúráját, hogy semmit sem lehet megállapítani az eredeti kőzetről…

Tehát. A szálkák képesek hő-szupravezető előállítására. És még mindig ott voltak a kis szálkák. Élvezte a szökevény apróságok utáni hajtóvadászatot. A legtöbb katona természetesen titokban a gyengébb félnek, a menekülő kicsinek és a kölyöknek drukkolt. Tűt a szénakazalban. És az

294

apróságok az orruknál fogva vezettek mindenkit. A legváltozatosabb helyekről kezdett eltünedezni az élelem: a hálótermekből, a kabinokból, mindenhonnan, csak éppen a konyhából nem. A menyétek nem találták a nyomukat. Hogy tudták őket leszerelni a kicsik? — töprengett Bury. Az idegenek persze… idegenek, az első éjjel mégis gond nélkül kiszimatolták őket a menyétek.

Bury élvezte a vadászatot, azonban… Megtanulta a leckét: az apróságokat nehezebb elkapni, mint fogságban tartani. Ha annyit akar eladni belőlük, mint amennyit tervezett, akkor bolondbiztos ketrecekben kell majd árulnia őket. Aztán felmerült még az a kérdés is, hogy honnan szerezzen egy tenyészpárt? Minél tovább maradtak szabadon, annál jobban csökkentek az esélyei, hogy meggyőzze a Flottát arról, hogy ártalmatlan, barátságos kis jószágok.

De azért jó móka volt látni, hogy csinálnak bolondot a Flottából. Bury mind a két félnek drukkolt, és türelmet erőltetett magára. A hetek pedig csak teltek, teltek.

Miközben a hat Fjunk(csett) gyakorlatilag átköltözött a kutterre, a többi szálka megállás nélkül dolgozott. Az idegen hajó belseje úgy változott, mint az ember álma; akárhányszor a fedélzetére lépett valaki, mindig más látvány fogadta. Sinclair és Whitbread elkezdték szabályos időközönként bejárni, hogy ellenőrizzék, fegyverek nem épültek-e — lehet, hogy felismerték volna őket, lehet, hogy nem.

Egy nap Hardy és Horváth egy a MacArthur tornatermében eltöltött óra után megálltak a kapitány kabinja előtt.

— A szálkák felé egy üzemanyagtartály közeleg — közölte Horváth Roddal. — Körülbelül ugyanakkor lőtték fel, mint a hajót, lineáris gyorsítóval, csak éppen egy

295

üzemanyag-takarékos pályán. Két hét múlva kell megérkeznie.

— Tehát üzemanyagtartály az. — Blaine és a tisztjei már kezdtek aggódni a lassan feléjük sodródó, néma objektum miatt.

— Tudott róla? Igazán szólhatott volna nekünk is. — Valahogy fel kell majd venniük — töprengett Blaine. —

Hm. Kíváncsi lennék, elhozhatná-e nekik az egyik csónakunk. Megengednék vajon?

— Miért is ne? Majd megkérdezzük — mondta David Hardy. — Még valami, kapitány.

Rod tudta, hogy most valami húzós következik. Horváth rutinosan Hardyra bízta azokat a kéréseket, amiket a kapitány valószínűleg visszautasított volna.

— A szálkák szeretnének építeni egy zsiliphidat a kutter és a hajójuk közé — vágta ki Hardy egy szuszra.

— Csak ideiglenes építmény lenne, és szükségünk is van rá — tette hozzá Horváth. — Tudja, kapitány, ez még csak egy hipotézis, de szerintünk nekik minden építmény csak ideiglenes. Az induláskor rendelkezniük kellett néhány gyorsulási üléssel, de mostanra sehol sincsenek. Mire ideértek, elfogyott az üzemanyaguk. Szinte biztos, hogy a létfenntartó rendszereiket az érkezésüket követő három óra során alakították át a súlytalanságra.

— És ezt is le fogják bontani — támogatta meg Hardy. — De ez egyáltalán nem zavarja őket. Sőt mintha tetszene nekik a dolog.

— Ebben teljesen eltérnek az emberi pszichológiától — jelentette ki Horváth mély meggyőződéssel. — Lehet, hogy nem is próbálnak semmi maradandót alkotni. Nincs Szfinxük, nincsenek piramisaik, nincs Washington Emlékművük, sem Lenin Mauzóleumuk.

— Doktor, nekem nem tetszik az ötlet, hogy összekapcsoljuk a két hajót.

296

— De kapitány, szükségünk van valami ilyesmire. Az emberek és a szálkák ide-oda járkálnak, és minden egyes alkalommal a taxit kell használniuk. Mellesleg, a szálkák már elkezdték a munkát…

— Felhívhatnám a figyelmüket arra, hogy ha a két hajót összekapcsolják, akkor attól kezdve a fedélzeten lévők teljes mértékben a szálkák jó szándékától függenek majd?

— Biztos vagyok benne, hogy megbízhatunk az idegenekben, kapitány! — háborodott fel Horváth. — Remekül tudunk együtt dolgozni velük.

— Mellesleg — tette hozzá Hardy káplán békítőleg —, már most is a túszaik vagyunk. Ezt a helyzetet egyszerűen nem lehetett elkerülni. Ha védelemre lenne szükségünk, akkor csak a MacArthur és a Lenin védhetne meg minket. Ha pedig a két hadihajó sem ijesztené el őket… nos, mindannyian tudtuk, mire vállalkozunk, mikor felszálltunk a kutterre.

Blaine a fogát csikorgatta. Ha a kutter feláldozható is volt, a legénysége korántsem. Sinclair, Sally Fowler, dr. Horváth, a káplán — a MacArthur legértékesebb emberei éltek a kutteren. A káplánnak mégis igaza volt. Bármelyik pillanatban megölhették őket, s azután már hiába állna bosszút a MacArthur

— Mondják meg nekik, hogy kezdhetik — mordult fel Rod. A zsiliphíddal már nem lesz veszélyesebb a helyzet.

A hidat azonnal elkezdték építeni, amint megérkezett Rod engedélye. A szálka hajóból egy vékony fémből készült, rugalmas cső kezdett el kígyózni feléjük, mint valami hatalmas űrbeli élőlény. Törékenynek látszó űrruháikban szálkák nyüzsögtek körülötte. A kutter ablakából nézve szinte akár emberek is lehettek volna — de csak szinte.

297

Sally tekintete elhomályosult, miközben az építkezést figyelte. A különös világítás tehetett róla — a szálkák halvány fénye, a mélyfekete árnyak, az időnként fellobbanó lángok és szikrák, s mindez visszatükröződve a csillogó, ívelt felszínről. A perspektíva sem volt a legjobb, amitől viszont a feje fájdult meg.

— Egyre csak azon töröm a fejem, hogy honnan szerezték a fémet — motyogta Whitbread. A lány mellett ült, mint általában, mikor együtt dolgoztak. — Sem az első alkalommal, sem legutóbb nem láttam nagyobb mennyiségű tartalékot belőle. Ehhez szét kellett szedniük a hajót.

— Ez rájuk is vallana — vélte Horváth. Ebéd után mindannyian az ablak elé gyűltek, teás- és

kávéscsészékkel a kezükben. A szálkákból hamar tea- és csokoládérajongó lett; a kávét viszont nem bírta a gyomruk. Egy ember, egy szálka, egy ember, egy szálka: így ülték körül az ablakot a patkó alakú súlytalansági kereveten. A Fjunk(csett)ek eltanulták az emberektől, hogy mindig egy irányba mutasson a fejük.

— Nézzék, milyen gyorsan dolgoznak! — lelkendezett Sally. — Mintha a szemünk láttára növekedne a híd. — A szeme megint keresztbe akart akadni. Úgy látta, mintha sok szálka hátul, jóval a többiek mögött dolgozna. — Az a narancssárga csíkos biztos egy barna. Mintha ő lenne a főnök, nem?

— De ő is dolgozik a legtöbbet — tette hozzá Sinclair. — Valahol ennek is megvan a maga értelme — vélte

Hardy. — Ha eleget tud ahhoz, hogy utasításokat adjon, akkor jobban kell tudnia dolgoznia, mint a többieknek, nem gondolják? — Megdörzsölte a szemét. — Elment az eszem, vagy néhány szálka tényleg kisebb, mint a többi?

— Én is úgy láttam — erősítette meg Sally. Whitbread rámeredt a hídépítőkre. Jó néhány szálka

mintha messze a hajójuk mögött dolgozott volna — míg

298

aztán három elé nem került. — Megnézte már őket valaki a látcsővel? — kérdezte a kadét óvatosan. — Lafferty, megtenné a kedvemért?

A teleszkóp képernyőjén megdöbbentően egyértelművé vált a dolog. Néhány szálka munkás kicsi volt, elég kicsi ahhoz, hogy minden résbe beférjen. És mindegyiknek négy karja volt.

— Ööö… gyakran alkalmazzátok ezeket a lényeket munkásokként? — kérdezte Sally a Fjunk(csett)jétől.

— Igen. Nagyon hasznosak. A ti hajótokon… nincsenek… hasonló lények? — A szálka meglepettnek tűnt. Az összes közül a Sallyé lepődött meg a legtöbbször az embereken. — Gondolod, hogy Rod mérges lesz?

— De mik ezek? — követelte Sally. Elengedte a füle mellett a szálka kérdését.

— Hát… munkások — felelte az. — Hasznos… állatok. Az lepett meg, hogy milyen kicsik? Ezek szerint a tieitek nagyok?

— Ööö… igen — felelte Sally oda sem figyelve. Ránézett a többiekre. — Azt hiszem, megyek és megnézem ezeket az… állatokat. Velem tart valaki? — Whitbread azonban már az űrruháját rángatta magára, akárcsak a többiek.

— Fjunk(csett) — mondta az idegen. — Mindenható Isten! — tört ki Rodból. — Hát már a

hívásokat is veled fogadtatják? Az idegen lassan beszélt, gondosan artikulálva a

szavakat. A nyelvtana még messze állt a tökéletestől, viszont minden egyes alkalommal lenyűgöző fejlődésről tett tanúbizonyságot az idiómák és a ragozás terén. — Miért is ne? Elég jól beszélek. Meg tudom jegyezni az üzeneteket. Tudom kezelni a felvevőt. Nem sok dolgom van, ha nem vagy elérhető.

299

— Erről én nem tehetek. — Tudom. Megijesztettem egy közlegényt — tette hozzá

némi bűnbánattal a hangjában. — Az istenit, engem ijesztettél meg! Ki van még ott? — Lafferty kormányos. Az összes többi ember elment.

Kimentek megnézni az… alagutat. Ha kész lesz, a közlegényeknek nem kell majd velük tartani, ha át akarnak menni a másik hajóra. Hagysz üzenetet?

— Nem, köszönöm. Később majd újra jelentkezem. — Sally hamarosan visszatér — mondta Blaine szálkája.

— Hogy vagy? Mi újság a hajón? — Minden rendben. — Mindig nagyon óvatosnak tűnsz, mikor a hajóról

beszélsz. A Flotta titkairól van szó? Engem nem a hajó érdekel, Rod. Én a te Fjunk(csett)ed vagyok. Ez pedig sokkal többet jelent egy egyszerű vezetőnél. — A szálka különös mozdulatot tett. Rod korábban már látta a gesztust, mikor az idegen ideges lett.

— Mit jelent pontosan a Fjunk(csett)? — Melléd vagyok rendelve. Te egy projekt vagy, egy

mestermű. Mindent meg kell tudnom rólad, amit csak lehet. A szakértőddé kell válnom, Lord Roderick Blaine — te vagy a kutatási területem. Nem a gigantikus, rideg, rosszul tervezett hajód érdekel, hanem a hajóval és a fedélzetén lévő emberekkel való kapcsolatod, a felettük gyakorolt hatalmad mértéke, a jólétükhöz fűződő érdeked és a többi.

Kutuzov vajon mit kezdene ezzel? Megszakítaná a kapcsolatot? A pokolba! — Senki sem szereti, ha figyelik. Mindenki kényelmetlenül érezné magát, ha így tanulmányoznák.

— Számítottunk rá, hogy így fogsz reagálni. De Rod, te azért vagy itt, hogy tanulmányozz minket, nem? Nekünk is jogunk van tanulmányozni téged.

300

— Jogotok van. — Rod hangja akaratlanul is megkeményedett. — De ha valaki zavarba jön, mikor beszéltek vele, az valószínűleg számít valamit.

— A fenébe is! — csattant fel Blaine szálkája. — Ti vagytok az első intelligens lények, akikkel találkoztunk. Miért kellene kényelmesen érezned magad a társaságunkban? — Jobb felső mutatóujjával megdörzsölte arcának lapos közepét, majd leengedte a karját, mintha zavarba jött volna. Ugyanezt a mozdulatot látta Blaine az előbb is.

Valahonnan zajok hallatszottak. — Várj egy percet — kérte Blaine szálkája. — Oké, Sally és Whitbread az. Sally? — emelte fel a hangját. — A kapitány van a vonalban. — Azzal kicsusszant az ülésből, hogy Sally Fowler vegye át a helyét. — Helló, kapitány! — üdvözölte Rodot erőltetett mosollyal. — Mi újság?

— Minden a megszokott kerékvágásban megy. És nálatok?

— Rod, idegesnek látszol. Furcsa élmény, igaz? Ne aggódj, most nem hall minket.

— Remek. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretem, mikor egy idegen így olvas a gondolataimban. Nem úgy értem, hogy tényleg gondolatolvasók lennének.

— Azt mondják, nem azok. És néha rosszul tippelnek. — A lány végighúzta a kezét összevissza álló haján; valószínűleg csak az előbb dobhatta le az űrruhája sisakját. — Nagyon rosszul. Sinclair parancsnok Fjunk(csett)je először nem akart beszélni vele. Azt hitték, hogy a parancsnok egy barna; tudod, az idióta szerelő típus. Hogy boldogulsz az apróságokkal?

Ezt a témát mindketten megtanulták már mellőzni. Rod nem is értette, miért hozakodik elő vele hirtelen a lány. — A szökevények még mindig szökésben vannak. Semmi nyomuk. Akár meg is halhattak valahol, ahol sohasem

301

találjuk meg őket. A másik még megvan. Jó lenne, ha megnéznéd, mikor legközelebb átjössz, Sally. Lehet, hogy beteg.

— Holnap megyek — bólintott Sally. — Rod, megnézted már alaposabban az idegenek munkásait?

— Nem mondhatnám. A híd nemsokára kész lesz, úgy láttam.

— Igen… Rod, bizonyos munkákra idomított apróságokat használnak.

Rod ostobán bámult rá. — Idomított apróságokat — nézett félre a lány feszengve.

— Űrruhában. Nem is tudtuk, hogy van belőlük a hajójukon. Szerintem félénkek lehetnek; elrejtőznek, mikor átmegyünk. De lényeg az, hogy csak állatok. Megkérdeztük.

— Állatok. — Ó, istenem! Mit fog szólni Kutuzov? — Sally, ez nagyon fontos. Átjönnél ma este, és tájékoztatnál a megfigyeléseidről? Hozz magaddal mindenkit, aki tud valamit róluk.

— Rendben. Sinclair parancsnok most is őket figyeli. Rod, tényleg fantasztikus, ahogy beidomították ezeket a kis bestiákat. És olyan helyekre is beférnek, ahol egyébként csuklószerszámokat és kamerákat kellene használni.

— El tudom képzelni. Sally, mondd meg az igazat: létezik akár a legkisebb esély is arra, hogy az apróságok intelligensek?

— Nem. Csak idomítva vannak. — Idomítva. — És ha még élt a két szökevény a

MacArthuron, akkor már az utolsó csavarig átnézték a hajót. — Sally, lehetséges, hogy valamelyik idegen hall most engem?

— Nem. A fejhallgatót használom, és egyébként sem nyúlhatnak hozzá a műszereinkhez.

— Gondoljátok ti. Most nagyon figyelj, aztán pedig mindenkivel külön-külön beszélni akarok, aki a kutteren

302

van. Mondott bárki bármit arról, hogy a MacArthuron szabadon kószál két apróság?

— Neeem. Azt mondtad, nem beszélhetünk róla, nem emlékszel? Rod, mi a baj?

Mi a baj. — Az Isten szerelmére, egy szót se a szökött apróságokról! A többieknek is megmondom, ha majd ideadod őket. És ma este a kutter legénységén kívül mindannyian gyertek át. Itt az ideje összeszedni, mit tudunk a szálkákról, holnap reggel ugyanis jelentést kell tennem az admirálisnak. — Szinte belesápadt a gondolatba. — Azt hiszem, addig még várhatok.

— Hát persze, hogy várhatsz — nyugtatgatta Sally. Elbűvölően mosolygott, de nem jött ki túl jól a dolog. Még sohasem látta ilyen idegesnek Rodot és nagyon aggódott miatta. — Egy óra múlva ott leszünk. Most adom Mr. Whitbreadet, és kérlek, Rod, nyugodj meg egy kicsit!

303

24 Kicsi, barna manók

A MacArthur étkezője zsúfolásig megtelt. A nagy asztal melletti székeket a tisztek és a tudósok foglalták el, a többiek körben, a fal mellett ültek. Az egyik falra a kommunikációs részleg emberei felszereltek egy hatalmas képernyőt, miközben állandóan összeütköztek a jelenlévőknek kávét felszolgáló stewardokkal. Sally kivételével mindenki gondtalanul cseverészett. Nem tudta kiverni a fejéből Rod Blaine aggódó arcát, s nem tudott csatlakozni a boldog egymásra találáshoz.

A tisztek és a legénység felállt, mikor Rod belépett a helyiségbe. Néhány civil is követte a példájukat; mások úgy tettek, mintha nem vették volna észre a kapitányt; egypáran pedig ránéztek, aztán elfordították a fejüket, visszaélve polgári státusukkal. — Pihenj — morogta Rod odaérve az asztalfőre, azzal óvatosan leült. Sally még idegesebbnek látta, mint az utolsó beszélgetésük során.

— Kelley. — Uram! — Biztonságos ez a helyiség? — Amennyire csak lehet, uram. Négy emberem áll

odakint, és még a szellőzőbe is benéztem. — Mi ez az egész? — követelte Horváth. — Kitől félt

minket ennyire? — Mindenkitől — és mindentől — aki és ami nincs itt,

doktor. — Rod tekintete egyszerre volt parancsoló és könyörgő. — El kell mondanom, hogy minden, ami itt elhangzik, szigorúan titkos minősítést kap. Mindannyian

304

ismerik a titkos információkra vonatkozó Birodalmi Törvényeket?

Igenlő mormogás hangzott fel válaszul. A társaság vidám hangulata egyszerre eltűnt.

— Ellenvetés? Jegyzőkönyvezzék, hogy nincs. Dr. Horváth, tudomásom szerint három órával ezelőtt önök felfedezték, hogy az apróságok kitűnően idomított állatok, amik felügyelet mellett képesek bizonyos szerelési munkákat elvégezni. Igaz ez?

— Igen. Természetesen. Mondhatom, nagyon meglepődtünk! Fantasztikus lehetőségek rejlenek a dologban… ha meg tudnánk tanulni irányítani őket, akkor elképesztő mértékben a segítségünkre lehetnének.

Rod szórakozottan bólintott. — Lehetséges, hogy erre korábban is rájöhettünk volna? Tudta valaki? Bárki?

A jelenlévők zavartan nézegettek egymásra, de senki sem válaszolt. — Vegyék jegyzőkönyvbe, hogy senki sem jelentkezett — mondta Rod hangosan és tagoltan.

— Miféle jegyzőkönyvről beszél? — kérdezte Horváth. — És egyáltalán, elárulná végre, mi ez az egész?

— Dr. Horváth, ezt a beszélgetést jegyzőkönyvben rögzítjük, és tanúkkal ellenjegyeztetjük, mivel bizonyítékként szolgálhat egy hadbírósági tárgyaláson. Valószínűleg az enyémen. Elég világosan beszéltem?

— Mi… Te jó isten! — kapkodott Sally levegő után. — Hadbírósági tárgyalás? A tiéd? Miért?

— A vád felségárulás lesz — felelte Rod. — Látom, a tisztjeim nem lepődnek meg ezen. Hölgyem, uraim, szigorú parancsot kaptunk magától a helytartótól. Semmilyen információt nem adhatunk ki a Birodalom katonai technológiájáról a szálkáknak, különös tekintettel a Langston-erőtérre és az Alderson-hajtóműre. Az elmúlt hetekben olyan állatok kószáltak szabadon a hajómon, amik képesek ezen technológiák elsajátítására, és valószínűleg

305

képesek az információikat eljuttatni más szálkáknak. Most már értik?

— Én értem. — Horváth nem tűnt ijedtnek, az arca azonban gondterheltnek látszott. — Azért záratta le ezt a helyiséget… Tényleg azt hiszi, hogy az apróságok értik a beszédünket?

Rod vállat vont. — Szerintem lehetséges, hogy képesek megjegyezni és visszamondani a beszélgetéseket. De vajon életben vannak-e még az apróságok? Kelley?

— Uram, hetek óta semmi nyomuk. Az élelmiszerkészletek érintetlenek. A menyétek egy halom egéren kívül semmit sem fogtak. Szerintem halottak a bestiák, kapitány.

Blaine megdörzsölte az orrát, aztán gyorsan leengedte a kezét. — Lövész, hallott már arról, hogy "manók" vannak a hajón? Kicsi, barna manók?

Kelley arcán nyoma sem látszott a meglepetésnek. Ami azt illeti, semmilyen más érzelemnek sem. — Manók, kapitány?

Rod, elment az eszed? — tört ki Sallyből. Mindenki felé fordult, és néhányan egyáltalán nem barátságos tekintettel. Ó, fiú, gondolta a lány. Most aztán beleléptem. Néhányan tudják, miről beszél. Ó, fiú!

— Manókat mondtam, lövész. Hallott róluk valaha is? — Nos, hivatalosan nem, kapitány. Úgy fogalmaznék,

hogy néhány katona hinni látszik a Kicsi Népben: Jómagam semmi kivetnivalót nem találtam ebben. — Kelley azonban zavartnak tűnt. Hallott a manókról és nem jelentette; most pedig a kapitány, az ő kapitánya bajba kerülhet emiatt…

— Valaki más esetleg? — követelte Rod. — Uram? Rodnak nyújtózkodnia kellett, hogy lássa, ki beszél.

Potter kadét a fal mellett állt, szinte elbújt két biológus mögött. — Igen, Mr. Potter?

306

— Néhányan az őrségemből, kapitány… azt mondták, ha kitesznek valami ételt… magokat, gabonát, maradékokat, bármit… a folyosóra vagy az ágyuk alá, és mellétesznek valami javítanivalót, akkor az megjavul. — Potter láthatólag kínosan érezte magát. — Az egyik ember "manóknak" nevezte őket. Azt hittem, viccel.

Potter után még egy tucatnyian jelentkeztek. Még néhány tudós is. Bizonyos mikroszkópok finomabban fókuszáltak, mint a Leica Optikai Művek legdrágább készülékei. Egy kézi gyártású lámpa az egyik laborban. A gazdájuk lábára szabott cipők és bakancsok. Erre már Rod is felnézett.

— Kelley. Hány katonájának van olyan testre szabott pisztolya, mint magának és Mr. Rennernek?

— Ööö… nem tudom, uram. — Én pedig innen is látok egyet. Maga, Polizawsky, hogy

jutott ahhoz a fegyverhez? Az űrgárdista dadogni kezdett. Nem szokott hozzá, hogy

tisztekkel beszélgessen, különösen nem a kapitánnyal, mikor az rossz kedvében van. — Az úgy volt, uram, hogy otthagytam a pisztolyomat egy csomag pattogatott kukoricával az ágyam mellett, és másnap reggelre elkészült. Ahogy a többiek is mondták, kapitány.

— És magának nem jutott eszébe, hogy ez elég szokatlan ahhoz, hogy jelentse Kelleynek?

— Izé… uram… hm… néhányan azt hittük, hogy talán, izé, hogy a doktor beszélt az űrbeli hallucinációkról, és hogy, izé…

— Mellesleg, ha jelentette volna, akkor véget vetettem volna az egésznek — fejezte be helyette a mondatot Rod. Ó, hogy az a kénköves pokol! Hogy fogja ezt megmagyarázni? Túlságosan lekötötték a tudósok civakodásai… De a tény tény maradt. Elhanyagolta a katonai kötelességeit, és mi lett az eredménye?

307

— Nem csinál túl nagy ügyet ebből az egészbot? — kérdezte dr. Horváth. — Végül is, kapitány, amikor megkaptuk a helytartó parancsait, még nem sokat tudtunk a szálkákról. Most már viszont bizonyossággal tudjuk, hogy nem veszélyesek és nem ellenségesek.

— Azt akarja ezzel javasolni, doktor, hogy bíráljunk felül egy Birodalmi Utasítást?

Horváth láthatóan jót derült magában. Az arcán lassan szétterült egy vigyor. — Ó, dehogyis — tiltakozott. — Véletlenül sem. Csak arra akartam utalni, hogy ha és amikor ez a politika megváltozik — márpedig óhatatlanul meg fog változni — ez az egész egy nagy hülyeségnek tűnik majd, Blaine kapitány. Gyerekesnek.

— Most már aztán fogja be a pofáját! — robbant ki Sinclairből. — Ember, nem beszélhet így a kapitánnyal!

— Csak finoman, Sandy — lépett közbe Cargill első tiszt. — Dr. Horváth, úgy veszem észre, még sohasem látta közelről, hogyan dolgozik a katonai hírszerzés. Nem, persze, hogy nem. Tudja, a hírszerzésnél mi az ellenség lehetőségeiből indulunk ki, nem pedig a szándékaiból. Ha egy potenciális ellenség képes megtenni valamit, akkor fel kell készülnünk rá, tekintet nélkül arra, hogy valójában mit akar tenni.

— Pontosan — bólintott Rod. Örült a közbeszólásoknak. Sinclair még mindig füstölgött az asztal végénél, és nem sok kellett neki, hogy újra kitörjön. — Tehát először is meg kell határoznunk, mire lehetnek képesek az apróságok. Márpedig ha összerakjuk azt, amit a híd építésénél műveltek és a "manókról" szóló történeteket, akkor elég sok mindenre.

— De hát csak állatok! — makacskodott Sally. Ránézett a magában dohogó Sinclairre, a gúnyosan mosolygó Horváthra, majd Rod aggódó arcára. — Nem értik? Ez az egész a szerszámokkal — persze, igen, nagyon ügyesen használják a szerszámokat, de ez még nem intelligencia. Túl

308

kicsi a fejük. Minél több idegpályát köt le a szerszámhasználó ösztönük, annál több más dolog fejlődik vissza náluk. Gyakorlatilag nem érzik az ízeket és a szagokat. Rövidlátóak. Kisebb a nyelvérzékük, mint a csimpánzoknak. A térérzékelésük jó, lehet őket idomítani, de nem készítenek eszközöket, csak megjavítják vagy átalakítják a dolgokat. Intelligencia! — tört ki belőle. — Milyen intelligens lény az, aki testre szabja Mr. Battson fogkeféjének a nyelét?

— Ami pedig a kémkedést illeti, hogy tudnának kémkedni? Senki sem tanította őket erre. Az első szálka teljesen véletlenszerűen választotta ki őket. — Körülnézett az arcokon, próbálva eldönteni, hogy milyen hatást ért el a szavaival.

— Biztos, hogy életben vannak még a szökevény apróságok? — A szívélyes hangban enyhe új skóciai akcentus bujkált. Rod felismerte dr. Blevinst, a kolónia állatorvosát, akit úgy rángattak bele az expedícióba. — A megmaradt kicsi haldoklik, kapitány. Semmit sem tehetek érte. Belső méreganyagok, kiválasztási problémák — a tünetek az öregedés tüneteihez hasonlítanak.

Blaine lassan megcsóválta a fejét. — Bárcsak biztos lehetnék benne, doki, de túl sok történet kering a hajón a manókról. A gyűlés előtt beszéltem a többi vezetővel, és ugyanez a helyzet az alsó fedélzeteken is. Senkinek sem akarózott jelenteni a dolgot, egyrészt azért, mert bolondnak nézték volna őket, másrészt azért, mert a manók kezdtek túl hasznossá válni ahhoz, hogy elveszítsék őket. Na már most, visszatérve Kelley lövész ír népmeséihez: a Flotta hajóin sohasem élt semmiféle Kicsi Nép — csak az apróságok lehetnek azok.

Hosszú, néma csend ereszkedett a helyiségre. — És egyébként milyen károkat okoztak eddig? — kérdezte

309

Horváth. — Szerintem még jól is jönne nekünk néhány manó, kapitány.

— Hah. — Rod nem kívánta kommentálni a miniszter véleményét. — Károsak vagy hasznosak, ezután a-gyűlés után azonnal sterilizáljuk a hajót. Sinclair, előkészítette a hangárfedélzet kiürítését?

— Igen, kapitány. — Akkor lássanak hozzá. Nyissák ki az űrre, és

győződjenek meg róla, hogy minden helyiség nyitva áll. Azt akarom, hogy semmi se maradhasson életben a hangárfedélzeten. Cargill parancsnok, a fedélzeten maradó őrség bújjon csatapáncélba. De egyedül, első tiszt! A többiek gondolják végig, van-e olyan felszerelésük, ami nem bírja a vákuumot. Mikor a hangárfedélzet kész, Kelley gárdistái segítenek majd áthurcolni azokat oda; aztán átszellőztetjük a hajó többi részét is. Egyszer és mindenkorra végezni akarok a szálkákkal.

— De… Ez őrültség… Elpusztulnak a tenyészeteim… Az átkozott Flotta már megint… Megteheti…? Igen, kapitány… Mi a fenét képzel magáról…

— Viii-győzz! — vágta el a zsivajt Kelley üvöltése. — Kapitány, muszáj ilyen elszántnak lennie ebben a

kérdésben? — kérdezte Sally, ügyelve a formaságokra. Rod vállat vont. — Szerintem is aranyosak. Na és? Ha én

nem adom ki a parancsot a kiirtásukra, akkor majd kiadja az admirális. Tehát, megállapodhatunk abban, hogy az apróságok nem kémek?

— Nem tudatos kémek — pontosított Renner. — De, kapitány, hallott már a zsebszámítógéppel történtekről?

— Nem. — A nagy szálka szétszedte, majd összerakta Miss Fowler

zsebszámítógépét. És működik. — Hűha! — savanyodott el Rod arca. — De az a nagy

barna szálka volt.

310

— Aki tud beszélni a kicsikkel. Visszaadatta velük Mr. Bury óráját — nézett rá jelentőségteljesen Renner.

— Riadóztattam a legénységet, kapitány — jelentette Cargill az interkom mellől. — Nem mondtam nekik semmit. Azt hiszik, gyakorlat lesz.

— Jó ötlet, Jack. Még egyszer, komolyan felteszem a kérdést mindenkinek: mi szól az ellen, hogy kiirtsuk ezeket az élősdiket? A nagy szálka is ugyanezt tette velük, és ahogy arra többször utaltak, csak állatok. Rengeteg van még belőlük. Ennyivel még nem fogjuk feldühíteni a nagy szálkákat, nem?

— Nos, neeem — húzta el a száját Sally. — De azért… Rod határozottan megrázta a fejét. — Rengeteg érv szól

amellett, hogy végezzünk velük, de még egyet sem hallottam, ami meggyőzött volna arról, hogy érdemes életben hagyni őket. Szerintem lezárhatjuk ezt a vitát.

— De ez annyira drasztikus, kapitány — ellenkezett Horváth. — Mit óvunk ennyire tőlük?

— Közvetlenül az Alderson-hajtóművet. Közvetve az egész Birodalmat, de főleg a hajtóművet — jelentette ki Cargill komolyan. — És ne kérdezze, miért gondolom, hogy a Birodalmat meg kell védenünk a szálkáktól. Nem tudom, de… szerintem meg kell.

— A hajtóművet nem tudjuk megóvni. Már ismerik — szólt közbe Renner. Rávigyorgott az egyszerre felé forduló arcokra.

— Mícsoda? — követelte Rod. — Hogy lehetséges ez? — Ki volt az az átkozott? — üvöltötte Sinclair. — Álljon

elő a féreg! — Hé, hé! Elég! Fejezzék be! — emelte fel a kezét Renner.

— Már azelőtt is ismerték a hajtóművet, mielőtt idejöttünk, kapitány. Én is csak egy órája tudtam meg. Felvettem az egészet, megmutatom. — Felállt és odament a nagy képernyőhöz. Képek villantak fel rajta, miközben Renner

311

megtalálta a keresett részt. Odafordult a feszülten figyelő társasághoz.

— Nagyon jó érzés a figyelem középpontjába kerülni… — Rod tekintetét meglátva Renner inkább elharapta a mondatot. — Egy beszélgetés következik köztem és a… hm, szálkám között. Kettéosztom a képernyőt, hogy mindkét oldalt láthassák. — Lenyomott néhány billentyűt, és a képernyő életre kelt: Renner a MacArthur hídján, a Fjunk(csett)je a szálkák hajóján. Renner áttekerte a beszélgetés elejét, míg oda nem ért az igazán fontos szakaszhoz.

— Akárhonnan jöhettetek — mondta Renner szálkája —, bár valószínűbbnek látszik, hogy egy közeli rendszerből érkeztetek, például a… várj, inkább megmutatom. — A szálka mögötti képernyőn csillagképek tűntek föl — képernyő a képernyőben. Az idegen felemelte a jobb felső karját. A csillag, amire mutatott, az új Kaledónia volt. — Abból gondoljuk, hogy hiperhajtóművetek van, ahol felbukkantatok.

— Ahol felbukkantunk? — dőlt előre Renner ültében. — Igen. Pontosan a… — Renner szálkája láthatóan a

megfelelő szó után kutatott. Végül feladta. — Renner, ehhez mesélnem kell neked egy legendás lényről.

— Hallgatlak. — A vitorlamester képmása kávét rendelt. A kávé és a mese elválaszthatatlanok voltak egymástól.

— Nevezzük Őrült Eddie-nek, ha gondolod. Ő egy… olyan, mint én, de néha barna, egy őrült bölcs bádogos. Mindig helytelen dolgokat csinál, de kitűnő indokkal. Újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat, mindig katasztrófát okoz, de sohasem tanul az esetekből.

A MacArthur étkezőjében halk suttogás támadt. — Például? — kérdezte Renner képmása.

A szálka elgondolkodott. — Mikor egy város annyira hatalmas és zsúfolt lesz, hogy minden pillanatban az

312

összeomlás veszélye fenyegeti… mikor éppen csak annyi élelem és tiszta víz áramlik a városba, hogy mindenkinek jusson, de mindenkinek folyamatosan ezen kell dolgoznia… mikor minden szállítóeszköznek a létfontosságú dolgokat kell szállítania, és egy sem marad, hogy szükség esetén a lakosok elhagyhassák a várost… akkor Őrült Eddie sztrájkba hívja a kukásokat, hogy javítsanak a munkakörülményeiken.

Az étkezőben elég sokan felnevettek. Renner képmása is elvigyorodott. — Azt hiszem, ismerem az illetőt. Folytasd.

— Van egy Őrült Eddie-hajtóművünk. Eltünteti a hajókat. — Remek. — Elméletileg egy hiperhajtómű, az univerzum kapuinak

a kulcsa. Gyakorlatilag örökre eltünteti a hajókat. A hajtóművet sokszor felfedezték, felépítették és ellenőrizték, de mindig csak eltüntette a hajót a legénységgel együtt. És csak akkor, ha megfelelően használták. A hajónak a megfelelő helyen kell lennie, egy nagyon nehezen lokalizálható helyen, és a gépeknek pontosan azt kell csinálniuk, amit az elméleti szakemberek kigondoltak, különben nem történik semmi.

Most mind a két Renner felnevetett. — Értem. Mi pedig ezen a ponton, az Őrült Eddie-ponton bukkantunk fel. Amiből arra a következtetésre jutottatok, hogy megfejtettük az Őrült Eddie-hajtómű titkát.

— Rendelkeztek a hajtóművel. — És akkor mi van? Az idegen széles, zavaróan cápaszerű, mégis

nyomasztóan emberi mosolyra nyitotta a száját… Renner hagyta, hogy jól megnézzék azt a mosolyt, mielőtt kikapcsolta volna a lejátszót.

— Hát, ez elég egyértelmű, nem? — szólalt meg Sinclair hosszú hallgatás után. Ismerik az Alderson-hajtóművet, a Langston-erőteret viszont nem.

313

— Ezt most miért mondja, Sinclair parancsnok? — kérdezte Horváth. Hirtelen mindenki egyszerre próbálta megmagyarázni neki, de a főgépész hangja könnyűszerrel túlharsogta a motyogásukat.

— Eltűnik a hajójuk, de csak a megfelelő helyen, igaz? Tehát megvan a hajtómű. Viszont sohasem tér vissza, mert abban a vörös óriásban térnek vissza a normál térbe. Egyszerű, mint az egyszeregy.

— Aha — bólintott Horváth szomorúan. — Nincs, ami megvédje őket… Végül is a csillag belsejébe érkeznek, igaz?

Sally megborzongott. — És a szálka azt mondta, hogy többször is megpróbálták. — Ismét megborzongott. — De, Mr. Renner… egyetlen másik szálka sem beszélt eddig az asztrogációról, vagy bármi ilyesmiről. Az enyém úgy mutatta be Őrült Eddie-t, mintha csak a primitív korokban létezett volna… mintha csak egy ősi legenda lenne.

— Az enyém szerint pedig mérnök volt, aki mindig a másnap szükséges anyagokkal oldotta meg a mai problémákat! — süvöltötte Sinclair.

— Még valaki? — biztatta őket Rod. — Hát… — Hardy káplán láthatóan zavarban volt. Kerek

arca teljesen elvörösödött. — Az én szálkám azt mondta, Őrült Eddie vallásokat alapított. Szokatlan, nagyon logikus, de egyszerűen helytelen vallásokat.

— Elég — emelte föl a kezét Rod. — Úgy tűnik, eddig csak az én szálkám nem beszélt Őrült Eddie-ről. — Gondterheltnek látszott. — Abban egyetértünk, hogy a szálkák rendelkeznek a hajtóművel, az erőtérrel viszont nem?

Mindenki bólintott. Horváth egy percig a fülét vakargatta, aztán megszólalt: — Ha jobban belegondolok Langston felfedezésébe, nem is csoda, hogy a szálkák nem ismerik az erőteret. Már az is meglepő, hogy a hajtóműig eljutottak, pedig annak az alapelveit le lehet vezetni az asztrofizikai

314

kutatásokból. Az erőteret azonban teljesen véletlenül fedezte fel Langston.

— Mire számíthatunk most, hogy tudomást szereztek a létezéséről? — kérdezte Rod.

— Most… nem tudom — ismerte be Horváth. A helyiségben néma csönd támadt. Nyomasztó csönd.

Végül aztán elfogyott a cérnájuk. Sally felnevetett. — Mindenki olyan halálosan komoly! — tiltakozott. —

Mert mi van, ha rendelkeznek a hajtóművel és az erőtérrel is? Csak egyetlen bolygónyi szálkával kell számolnunk. És nem ellenségesek, de ha azok is volnának, tényleg azt hiszik, hogy bármiféle veszélyt jelenthetnek a Birodalomra? Kapitány, mit művelhetne a csak a Lenin a világukkal, ha Kutuzov admirális kiadná a parancsot?

A feszültség hirtelen elszállt. Mindenki mosolygott. Hát persze, igaza van a hölgynek! A szálkáknak még hadihajóik sincsenek. Nem ismerik az erőtér titkát, de ha sikerülne is rájönniük, mikorra sajátítanák el az űrháborúzás taktikáját? Szegény, békés szálkák, milyen kihívást jelenthetnek ők a Birodalomnak?

Mindenki mosolygott, csak Cargill nem. — Nem tudom, hölgyem — ingatta a fejét. — De azt kívánom, bárcsak tudnám — tette hozzá halálos komolysággal.

Horace Buryt nem hívták meg a gyűlésre, bár tudott róla. Most, miközben a többiek még mindig-tanácskoztak, egy gárdista jött érte, és udvariasan, de határozottan kivezette a kabinjából. A katona nem árulta el, hová viszi a kereskedőt, s egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy ő sem tudja.

— Azt a parancsot kaptam Kelleytől, hogy maradjak önnel, Mr. Bury, és álljak készen oda vinni, ahová a többiek is mennek.

315

Bury lopva végigmérte a fickót. Vajon mire lenne hajlandó százezer koronáért? Mindegy, nincs rá szüksége. Legalábbis pillanatnyilag. Blaine csak nem akarja kivégeztetni. Bury egy pillanatra megrémült. Lehet, hogy Stone beszélt az új Chicagón?

Allahra, senkiben sem lehet megbízni… Hülyeség. Még ha Stone köpött is, akkor sem tudtak volna üzenetet küldeni a MacArthurnak a Birodalomból. Gyakorlatilag ugyanúgy el vannak szigetelve, mint a szálkák.

— Szóval velem kell maradnia. Megmondta a felettese, hová kell mennünk?

— Még nem, Mr. Bury. — Akkor vigyen dr. Buckman laboratóriumába. Ott mind

a ketten kényelmesebben leszünk. A katona végiggondolta a dolgot. — Oké, menjünk. Bury harapós hangulatban találta a barátját. — Pakoljak el

mindent, ami nem bírja a vákuumot! — dohogta a tudós. — Szedjek össze mindent, amire szükségem van. Semmi indoklás. Csak csináljam. — Ránézett a holmijára. Már elég sok mindent dobozokba és nagy műanyag zsákokba pakolt.

Bury mintha csak a saját feszültségét látta volna. Értelmetlen parancsok, őr az ajtó előtt… megint úgy érezte magát, mint egy fogoly. Elég sokáig tartott, amíg valamelyest le tudta csillapítani Buckmant. Az asztrofizikus végül levetette magát egy székre, és töltött magának egy csésze kávét. — Rég láttam — állapította meg. — Sok dolga volt?

— Nem sok dolgom akad ezen a hajón. Alig szól hozzám valaki — felelte Bury közönyösen, pedig ehhez igencsak uralkodnia kellett magán. — Egyébként miért kell vákuumra felkészülni?

— Hah! Nem tudom. Csak fel kell készülnöm. Próbáltam felhívni a kapitányt, de a gyűlésen van. Próbáltam panaszt tenni Horváthnál, ő is a gyűlésen van. Mi hasznuk van

316

egyáltalán, ha nem lehet elérni őket, mikor szükség lenne rájuk?

Odakintről, a folyosóról zajok szűrődtek be: valami nehéz tárgyat tologattak. Mi lehet ez az egész? Néha átszellőztették a hajót, hogy megszabaduljanak a patkányoktól…

Ez az! El akarják pusztítani a szökött apróságokat! Allahnak hála, Bury még épp idejében cselekedett. A kereskedő megkönnyebbülésében szélesen elmosolyodott. Azóta pontosabban sejtette a kicsik értékét, mióta egy éjjel kint hagyott egy doboz baklavát az űrruhája feltolt üvegű sisakja mellett. A kis bestiának majdnem sikerült meglépnie.

— Hogy halad a trójai ponti aszteroidafürtök problémájával? — kérdezte Buckmantől.

Buckman döbbenten nézett rá, aztán felnevetett. — Bury, már legalább egy hónapja nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. A Sötét Foltot tanulmányoztuk.

— Aha. — Találtunk benne egy sűrű tömeget… talán egy

kialakulóban lévő csillagot. És egy infravörös fényforrást. Az áramlási vonalak egyszerűen fantasztikusak! Mintha a gáz és a por összetapadnának… de persze a mágneses mezők miatt viselkednek úgy, ahogy. Csodálatos dolgokat tudtunk meg a porfelhők dinamikájáról. Ha eszembe jut, mennyi időt fecséreltem el azokra a trójai ponti sziklákra… mikor az egész probléma annyira triviális!

— Hallgatom, Buckman. Majd szétvet a kíváncsiság. — Tényleg? Na várjon, megmutatom. — Buckman

odalépett az interkomhoz, és bediktált egy számsort. Semmi sem történt. — Ez érdekes. Valamelyik idióta biztos zárolta. — Az

asztrofizikus lehunyta a szemét, és elhadart egy másik számsort. A képernyőn mozgó alakzatok jelentek meg. — Tessék, nézze csak meg.

317

Az elmosódott, ugráló felvételen aszteroidák bukdácsoltak. Akadt közöttük aszimmetrikus, akadt közöttük szinte tökéletes gömb alakú, nem egyen kráterek tátongtak…

— Elnézést a minőségért. A közelebbi fürt is elég messze van… pedig csak idő és a MacArthur távcsövei kellettek volna… Látja, mire jöttünk rá?

— Nem igazán. Hacsak… — Mindegyik kődarabon krátereket látott. De legalább egy krátert. Három hosszú, keskeny aszteroida egymás mögött… és mindegyiknek a végén egy-egy mély kráter. Az egyik szikla kifli alakú volt, a kráter pedig pontosan a hajlat belső oldalának közepén helyezkedett el. Minden aszteroidán egy nagy, mély kráter tátongott, s mindig a szikla tömegközéppontjának vonalában.

Bury érezte, hogy egyszerre készül kitörni belőle a rettegés és a nevetés. — Igen, látom. Arra jöttek rá, hogy a fürt minden egyes tagját mesterségesen vitték oda. Ezért aztán már nem is érdekli a dolog.

— Természetesen. Ha arra gondolok, hogy azt hittem, valami új kozmikus törvényt fedezhetek fel… — Buckman vállat vont. Belekortyolt a kávéjába.

— Gondolom, senkinek sem beszélt erről? — Csak dr. Horváthnak. Miért, gondolja, hogy ő zárolta

az anyagot? — Talán. Buckman, mit gondol, mennyi energia kell egy

ekkora kőtömeg megmozgatásához? — Nem is tudom. Biztosan nagyon sok. Ami azt illeti… —

csillant fel Buckman szeme —, ez egy igen érdekes probléma. Majd elmondom, mire jutottam, ha vége lesz ennek az őrültségnek — fordult vissza a műszereihez.

Bury ülve maradt a helyén, a semmibe bámult. Végül lassan remegni kezdett.

318

25 A kapitány szálkája

— Értékelem a Birodalom biztonsága iránt érzett aggodalmát, admirális — mondta Horváth. Megfontoltan odabiccentett a MacArthur hídjának képernyőjén ragyogó alaknak. — Komolyan. Ettől függetlenül azonban tény, hogy vagy elfogadjuk a szálkák meghívását, vagy mehetünk haza. Itt már nem tudhatunk meg többet.

— Blaine, maga egyetért ezzel? — Kutuzov admirális arckifejezése egy szemernyit sem változott.

Rod vállat vont. — Uram, nekem meg kell fogadnom a tudósok tanácsait. Ők pedig azt állítják, hogy mindent megtudtak, amit ebből a távolságból meg lehetett tudni.

— Ezek szerint bolygó körüli pályára akar állni a MacArthurral a Szálka Egy körül? Ez a tanácsa? Jegyzőkönyvbe vehetem?

— Igen, uram. Vagy ez, vagy menjünk haza. De véleményem szerint még nem tudunk eleget a szálkáról ahhoz, hogy egyszerűen visszaforduljunk.

Kutuzov vett egy hosszú, mély lélegzetet. Az ajkát összeszorította.

— Admirális, magának is megvan a maga feladata és nekem is — emlékeztette Horváth. — Nagyon helyes: meg kell védeni a Birodalmat minden valószínűtlen fenyegetéssel szemben, amit a szálkák jelenthetnek, nekem viszont minél többet meg kell ismernem a szálkák technológiájából és tudományából. Ez pedig, biztosíthatom, nem lesz egyszerű. Bizonyos területeken annyival fejlettebbek nálunk, hogy én… egyszerűen nincsenek szavaim a leírására.

319

— Pontosan — adott nyomatékot a szónak Kutuzov öklével az ülése karfájára sújtva. — Fejlettebb a technológiájuk, mint a miénk. Ők beszélik a mi nyelvünket, maguk viszont azt mondják, mi sohasem fogjuk az övéket. Ismerik az Alderson-jelenséget, és most már azt is tudják, hogy létezik a Langston-erőtér. Dr. Horváth, talán haza kellene mennünk. Méghozzá azonnal.

— De… — kezdte a miniszter. — És mégis — folytatta Kutuzov —, nem szeretnék úgy

háborút viselni ezek ellen a szálkák ellen, hogy nem tudok ennél többet róluk. Vannak-e bolygóvédelmi rendszereik? Milyen a kormányzatuk? Amennyire látom, az eddigi munkájuk nem tud választ adni ezekre a kérdésekre. Még azt sem tudják, ki a hajójuk parancsnoka.

— Így van — bólintott Horváth nyomatékosan. — Nagyon különös helyzet alakult ki. Néha komolyan azt hiszem, nincs is parancsnokuk, másfelől viszont időnként mintha utasításokért térnének vissza a hajójukra… na és ott van a szex kérdése is.

— Szórakozik velem, doktor? — Nem, nem — tiltakozott Horváth zavartan. — Mindjárt

megmagyarázom. Az érkezésük óta minden barna-fehér nőstény volt. Ehhez képest a barna nőstény terhes lett, és világra hozott egy barna és fehér utódot. Most pedig hím.

— Tudok az idegenek nemváltásáról. Lehetséges, hogy az egyik barna-fehér nem sokkal a hajójuk érkezése előtt még hím volt?

— Mi is erre gondoltunk. Azonban sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a barna-fehérek a túlnépesedés miatt nem szaporodnak. Mind nőstény marad — még az is lehet, hogy terméketlenek, hiszen egy barna az anyja a kölyöknek. Talán a barna és valami más alfaj kereszteződéséről van szó. Ez is arra utal, hogy van még valaki a hajójukon.

320

— Egy admirális — jelentette ki Kutuzov határozottan. — Pont úgy, mint nálunk. Tudom. Mit mondanak nekik, mikor rólam kérdeznek?

Rod egy horkantást hallott maga mögött, és sejtette, hogy épp Kevin Renner fojt magába valamit. — A lehető legkevesebbet, uram — felelte. — Csak azt, hogy engedelmeskednünk kell a Leninről érkező parancsoknak. Szerintem még az ön nevét sem tudják, sőt azt sem, hogy egy személyről, vagy egy testületről van-e szó.

— Pontosan. — Az admirális majdnem elmosolyodott. — Pontosan ennyit tudunk mi is az ő parancsnokukról, da? Ide figyeljenek, a szálkáknak van egy admirálisuk, aki úgy döntött, hogy közelebb szeretné tudni magukat a bolygójukhoz. Az én problémám csak az, hogy én tudok-e meg többet, ha elengedem magukat, vagy ő tud meg többet, ha sikerül odacsalogatnia minket?

Horváth elfordult a képernyőtől, és könyörgő pillantást vetett a Mennyországra, annak Csodáira és az Szentekre. Mit csináljak ezzel az emberrel? — kérdezte a pillantása.

— Van valami hír a kis szálkákról? — kérdezte Kutuzov. — Még mindig barna manók rohangálnak Ő Császári Felsége csatacirkálóján?

Rod megrázkódott a maró gúnytól. — Nem, uram. Kiürítettük a hangárfedélzetet, és mindent kiengedtünk belőle az űrbe. Aztán a legénységet és az utasokat összegyűjtöttem a hangárban, és a hajó többi részéből is kiengedtem a levegőt. A gépházakat cifogénnel füstöltük át, szén-monoxiddal árasztottuk el az összes szellőzőjáratot, megint kiengedtük a levegőt, majd miután visszajöttünk a hangárfedélzetről, ott is megismételtük az egészet. Az apróságok halottak, admirális. Megtaláltuk a tetemüket is. Összesen huszonnégyet, bár az egyik csak tegnap került elő. Elég ronda látvány volt. Végül is három hét az három hét…

321

— Ezek szerint semmi nyoma a manóknak? Esetleg egereknek?

— Nem, uram. Patkányok, egerek, manók — mind elpusztultak. A másik kicsi, amelyiket ketrecbe zártunk — az is halott. Az állatorvos szerint végelgyengülésben múlt ki.

— Ez a probléma tehát megoldódott — bólintott Kutuzov. — Mi van a felnőtt idegennel?

— Beteg — válaszolta Rod. — Ugyanazok a tünetei, mint a kicsinek.

— Igen, ez a másik — vágott a szavába Horváth gyorsan. — Meg akarom kérdezni a szálkákat, hogy mit csináljunk a beteg bányásszal, de Blaine az ön engedélyéhez kötötte a dolgot.

Az admirális kinyúlt a kamera látószögéből. Mikor ismét szembefordult velük, a kezében egy pohár tea gőzölgött. Hangosan belehörpintett. — A többi tud róla, hogy ez a bányász a fedélzeten van?

— Igen — felelte Horváth. Mikor Kutuzov rámeredt, a miniszter gyorsan folytatta. — Mindig is tudták. Nem mi mondtuk el nekik, ebben biztos vagyok.

— Tehát tudják. Kérdezősködtek róla? Nem akarták látni? — Nem. — Horváth mélyen összeráncolta a homlokát. A

hangjában kétség bujkált. — Nem. Sőt a legkevésbé sem érdekli őket a bányász, szinte még annyira sem, mint az apróságok — látta már, hogyan ürítik ki a szálkák a saját hajójukat, admirális? Időnként nekik is ki kell irtaniuk a kis bestiákat. Olyan szaporák, mint a bolypatkányok. — Horváth elhallgatott, a homlokán még tovább mélyültek a ráncok. — Szóval meg akarom kérdezni tőlük, mit csináljunk a beteg bányásszal — tért vissza hirtelen az eredeti kéréséhez. — Nem nézhetjük ölbe tett kézzel, ahogy elpusztul.

— Pedig talán az lenne a legjobb mindenkinek — hümmögte Kutuzov. — Ah, rendben, doktor. Kérdezze meg

322

őket. Azt hiszem, semmi fontosat nem árulunk el a Birodalomról azzal, ha beismerjük, hogy nem tudjuk, mit kell ennie egy szálkának. Ha azonban ragaszkodnának ahhoz, hogy lássák azt a bányászt, Blaine, akkor nemet kell mondania. Ha kell, a bányász meg fog halni — tragikus hirtelenséggel, egy balesetben, de meg fog halni. Megértették? Sem most, sem máskor nem beszélhet a társaival.

— Igenis, uram. — Rod érzelemmentesen ült a parancsnoki székben. Most akkor egyetértek ezzel? — töprengett. Fel kellene háborodnom, de…

— Ezekkel a feltételekkel is meg akarja kérdezni őket, doktor? — érdeklődött Kutuzov.

— Igen. Körülbelül erre számítottam magától. — Horváth szorosan összeszorította az ajkait. — Nézzük akkor a legfontosabb kérdést: a szálkák meghívtak minket a bolygójukra. Hogy miért tették ezt, az értelmezés kérdése. Szerintem azért, mert őszintén szeretnének kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatot teremteni velünk, és ennek ez a logikus módja. Semmi sem bizonyítja az ellenkezőjét. Magának természetesen meglehetnek a saját elméletei…

Kutuzov felnevetett. Mélyen, szívből jövően kacagott. — Ami azt illeti, doktor, még az is lehet, hogy ugyanazt hiszem, mint ön. De mit változtat ez bármin is? A feladatom az, hogy megóvjam a Birodalom biztonságát. Az nem érdekes, hogy mit hiszek — meredt az admirális hidegen a képernyőre. — Rendben. Kapitány, engedélyt adok a cselekvésre. De először élesítse a hajója torpedóinak az önmegsemmisítő rendszerét. Tisztában van vele, hogy a MacArthur semmilyen körülmények között nem kerülhet a szálkák kezére?

— Igen, uram. — Jó. Indulhat, kapitány. A Lenin követni fogja. Óránként

sugározza át a megszerzett információkat. És megértette, hogy ha bármilyen veszély fogja fenyegetni a hajóját, akkor

323

nem fogok a segítségére sietni a Leninnel, ha úgy látom, hogy azzal az én hajóm is veszélybe kerülne? Az én elsődleges feladatom ugyanis az, hogy visszatérjek az információkkal — adott esetben azzal is, hogy hogyan végeztek magukkal. — Az admirális most egyenesen Horváthra nézett. — Nos, doktor, még mindig el akar menni a Szálka Egyre?

— Természetesen. Kutuzov vállat vont. — Akkor induljon, Blaine kapitány.

Induljon.

A MacArthur vontatóhajói egy olajoshordó alakú, méreteiben a szálkák hajójának a felét kitevő hengert vettek kötélre. A szerkezet nagyon egyszerű volt: egy kemény, habosított anyagból készült héj, tele folyékony hidrogénnel. Lassan forgott hossztengelye körül, melynek a közepénél egy leeresztő csap kapott helyet. A hajóra a gyűrű alakú lakóterek előtt csatlakoztatták. A fúziós hajtómű plazmafolyamát irányítani hivatott vékony rudat el kellett hajlítani egy kissé, hogy a tolóerő vektora továbbra is a tömegközéppont felé mutasson. A hajó most a hajtóműve felé dőlve lebegett, mint mikor egy nagy pocakú várandós kismama sétálni próbál.

A zsiliphíd szétszerelésén szálkák — barna-fehérek egy barna irányítása alatt — dolgoztak. Szétvágták a szerkezetet, és gyűrű alakú alátámasztásokat készítettek belőle a törékeny lakóterek számára. A többiek a hajó belsejében tevékenykedtek, három apró, barna és fehér alak játszadozott közöttük. A belső tér ismét úgy átalakult, mintha eddig csak egy álom lett volna. A súlytalanságra tervezett berendezéseket átformálták. A padlókat megdöntötték, derékszögben az új tolóerővektorra.

324

A kutteren éppen nem tartózkodtak szálkák; a kapcsolatot azonban folyamatosan fenntartották. Néhány kadét alkalomadtán a puszta izomerejével vette ki részét a hajón folyó munkálatokból.

Whitbread és Potter a gyorsulási kamrában dolgozott: átrendezték a priccseket, hogy helyet szorítsanak a három kisebb ágynak. Csak át kellett hegeszteniük néhány támasztékot, de az izomerő bizony elkelt. Az izzadság patakokban folyt az arcukról a sisakok alatt és a hónaljukban.

— Vajon milyen szagúnak éreznek minket a szálkák? — töprengett Potter hangosan. — Nem köll válaszolni, ha sértőnek érzed a kérdést — tette hozzá.

— Nem könnyű a válasz — felelte a szálkája. — Az én feladatom az, Mr. Potter, hogy mindent megértsek a Fjunk(csett)emmel kapcsolatban. Talán túlságosan beleéltem magam a szerepembe. A tiszta izzadság szaga akkó' se bántana, ha nem érdekelnél annyira. Mi oly' mulatságos, Mr. Whitbread?

— Bocsánat. Az akcentusod. — Miféle akcentus? — értetlenkedett Potter. Whitbread és a szálkája nevetésben tört ki. — Nahát, ez

tényleg mulatságos — állapította meg Whitbread szálkája. — Valaha alig tudtatok megkülönböztetni minket egymástól.

— Most már fordítva van — felelte Jonathon Whitbread. — Igencsak oda kell figyelnem, hogy észrevegyem, Rennerrel vagy Renner szálkájával beszélek-e. Fogd ezt meg légy szíves, Gavin… És Blaine kapitány szálkája! Állandóan vigyázzba vágom magam előtte, aztán mikor végre ellazítanék, mond valamit, és megint vigyázzba ugrom. Egyszer még úgy fog parancsolni, mintha ő lenne a kutter parancsnoka, mi pedig engedelmeskedni fogunk, mire ő így szól majd: "Egy pillanat, mister", és megparancsolja, hogy bocsássunk meg neki. Teljesen összezavarodok tőle.

325

— Ennek ellenére néha azon gondolkodom, hogy valóban sikerült-e megismernünk titeket — mondta Whitbread szálkája. — Az, hogy tudlak utánozni, még nem jelenti automatikusan azt, hogy meg is értelek…

— Ez a mi szokásos technikánk, mióta csak világ a világ. Eddig bevált. Mi mást tehetnénk, Jonathon Whitbread Fjunk(csett)je?

— Csak hangosan gondolkodtam, ez minden. Ezek az emberek annyira sokoldalúak. Nem minden képességetek van meg bennünk, Whitbread. Ti könnyen parancsoltok és könnyen engedelmeskedtek; hogy vagytok képesek egyszerre mind a kettőre? Ügyesen bántok a szerszámokkal…

— Ti is — szólt közbe Whitbread, bár tudta, hogy ez igen enyhe kifejezés.

— De mi könnyen elfáradunk. Ti még most is bírnátok tovább dolgozni, igaz? Mi nem.

— Hm. — És nem vagyunk jók a harcban sem… Mindegy, elég

ebből. Mi eljátsszuk a saját szerepünket, ti azonban mintha egyszerre ezer szerepet játszanátok. És ezzel eléggé megnehezítitek a becsületes, keményen dolgozó, gülüszemű szörnyek dolgát.

— Ki beszélt neked erről a gülüszemű szörnyről? — kiáltott fel Whitbread.

— Mr. Renner, ki más? Bóknak vettem… azaz úgy értelmeztem, hogy bízik a humorérzékemben.

— Dr. Horváth meg fogja ölni. Elméletileg igen óvatosnak kellene lennünk az idegenekkel való kapcsolattartás közben. Nehogy megsértsük a tabukat, meg ilyesmi.

— Dr. Horváth! — kapott a fejéhez Potter. — Erről jut eszembe, hogy dr. Horváth megkért minket, kérdezzünk meg tőletek valamit. Tudjátok, van egy barna a MacArthuron.

326

— Persze. Egy bányász. A hajója eljött a MacArthurig, aztán üresen tért haza. Nyilvánvaló volt, hogy veletek maradt.

— Beteg — közölte Potter. — És egyre rosszabb az állapota. Dr. Blevins szerint az étkezésével van a gond, de nem tudott segíteni rajta. Nincs valami ötletetek, hogy mi hiányozhat neki?

Whitbread úgy gondolta, tudja, miért nem a saját szálkáját kérdezte meg Horváth a barnáról: ha a szálkák ragaszkodtak volna hozzá, hogy megnézzék a bányászt, akkor az admirális parancsa értelmében meg kellett volna tagadnia tőlük ezt a lehetőséget. Dr. Horváth hülyeségnek tartotta ezt a parancsot, és sohasem lett volna képes kiállni érte. Whitbreadnek és Potternek meg sem kellett próbálnia. A parancs az parancs.

— A biológusok már mindent kipróbáltak — szólalt meg Jonathon, mikor a szálkák nem válaszoltak. — Új ételeket adtak neki, analizálták az emésztőnedveit, megröntgenezték. Még a kabinja levegőjét is úgy állították be, mint amilyen a Szálka Egyen. Semmi sem használt. A barna boldogtalan, nyüszít, alig mozog. Egyre soványabb. A szőre kezd kihullani.

— Semmi elképzelésetek sincs, mi baja lehet? — kérdezte hirtelen furcsává, kifejezéstelenné vált hangon Whitbread szálkája.

— Nincs — rázta meg a fejét a kadét. Különös, kényelmetlen érzést keltett bennük, ahogy a

szálkák nézték őket. Most megint teljesen egyformának tűntek, ahogy félig meggörnyedve, a falikampókba kapaszkodva lebegtek: ugyanaz a testtartás, ugyanaz a mintázat, ugyanaz a halvány mosoly. Teljesen eltűntek az egyedi vonásaik. Lehet, hogy végig csak színészkedtek…

— Adunk élelmiszert — szólalt meg Potter szálkája hirtelen. — Talán igazatok van. Lehet, hogy valami hiányzik

327

az étrendjéből. — Azzal mind a két szálka kiment. Végül csak Whitbread szálkája tért vissza egy átlátszó fóliába burkolt csomaggal: magvak, szilva nagyságú gyümölcsök és egy darab vörös hús volt benne. — A húst főzzétek meg, a magvakat áztassátok be, a gyümölcsöt nyersen adjátok neki — tanácsolta. — És ellenőrizzétek a levegője ionizációs szintjét. — Kivezette őket a hajóból.

A fiúk egy nyitott lebegőn tértek vissza a kutterre. — Naggyonn furán viselkedtek — szólalt meg Potter. — Nem t'ok másra gondóni, mint hogy valami fontos történ az előbb.

— Ja. — De mi volt az? — Lehet, hogy azt hiszik, rosszul bántunk a barnával.

Lehet, hogy nem értik, miért nem hozzuk át. De lehet, hogy pont fordítva van: megdöbbentek, hogy ilyen problémát csinálunk magunknak egy egyszerű barna betegségéből.

— De az is lehet, hogy elfáradtak, és csak mi képzeltük az egészet. — Potter bekapcsolta a rakétákat, hogy lelassítsa a lebegőt. — Gavin. Nézz csak hátra.

— Most nem. Előre kell figyelnem. — Potter komótosan odakormányozta a lebegőt a kutter mellé, és csak azután fordult meg.

Addig több mint egy tucat szálka dolgozott a hajón kívül. A gyűrűk alátámasztása láthatólag nem készült még el… mégis az összes szálka egyszerre a zsilip körül kezdett gyülekezni.

A Közvetítők sietve gyülekeztek a gyűrűben, lágyan visszapattanva a falakról, ahogy igyekeztek kitérni egymás útjából. A legtöbbjükön így vagy úgy, de látszott, hogy valamelyik idegen Fjunk(csett)je. Hajlamosak voltak kevesebbet használni az alsó jobb karjukat. Előszeretettel álltak meg úgy, hogy a fejük ugyanabba az irányba mutatott.

328

A Mester teljesen fehér volt. A hónaljában és az ágyéka felett növő pamacsok hosszúra nőttek és selymesen csillogtak, mint egy perzsamacska bundája. Mikor mindenki megérkezett, a Mester odafordult Whitbread szálkájához. — Beszélj — mondta.

Whitbread szálkája elmesélte a kadétokkal történt incidenst. — Biztos vagyok benne, hogy komolyan beszéltek — tette hozzá végül.

— Egyetértesz? — kérdezte Potter szálkájától a Mester. — Igen, teljes mértékben.

Izgatott suttogás támadt, félig a szálkák nyelvén, félig angolul. Csak akkor hallgatott el, mikor a Mester ismét megszólalt. — Mit mondtatok nekik?

— Hogy a betegség talán a hiányos táplálkozás következménye… A Közvetítők döbbenten, emberien felnevettek — csak az a néhány nem, aki még nem kapott Fjunk(csett)et.

-…és küldtünk egy kis élelmet a Mérnöknek. Persze ez nem fog segíteni rajta.

— Sikerült becsapni őket? — Ezt nehéz megmondani. Elég rosszul tudunk hazudni.

Nem ez a specialitásunk — felelte Potter szálkája. A gyűrűben élénk beszélgetés kezdődött. A Mester egy

darabig hagyta, hadd folyjon. — Mit jelenthet ez az egész? — szólalt meg végül. — Beszéljetek erről.

— Nem lehetnek annyira különbözőek tőlünk — mondta valaki. — Háborúkat vívnak. Egyes utalásokból arra következtetünk, hogy egész világokat tettek lakhatatlanná.

Egy másik félbeszakította. A mozgásában volt valami kecses, emberi-női vonás. A Mester groteszknek látta. — Tudni véljük, mitől harcolnak az emberek. A legtöbb állat a mi bolygónkon — és az övékén is — rendelkezik egy megadási reflexszel, ami meggátolja, hogy egy faj tagja megölje a faj egy másik tagját. Az emberek viszont

329

ösztönösen használják a fegyvereiket, és ettől lelassul a megadási reflexük.

— De hát ez valaha velünk is így volt — vélte egy harmadik. — Csak a meddő Közvetítők kialakulása vetett véget neki. Azt akarod mondani, hogy az embereknek nincsenek Közvetítőik?

— Semmi olyasmijük nincs, amit a potenciális ellenségek közötti kommunikáció és tárgyalás feladatának ellátására tenyésztettek volna ki — felelte Sally Fowler szálkája. — Mindenben csak amatőrök, csak a második legjobbak. Amatőrök intézik a tárgyalásokat is. Ha pedig a tárgyalások megszakadnak, akkor harcolnak.

— A Mesterek szerepében is amatőrök — tette hozzá valaki. Idegesen végigsimította az arca közepét. — Felváltva játsszák a Mesterek szerepét. A hadihajóikon űrgárdistákat tartanak elöl és hátul, arra az esetre, ha valamelyik rész fellázadna és át akarná venni a hatalmat a hajó fölött. Mégis, mikor a Lenin megszólal, Blaine kapitány úgy engedelmeskedik, akár egy barna. Nehéz egy félig Mester Fjunk(csett)jének lenni.

— Egyetértek — helyeselt Whitbread szálkája. — Az enyém ugyan nem Mester, de egy nap az lesz.

— A Mérnökünk sok fejlesztenivalót talált a berendezéseikben — vette át a szót egy másik. — Na már most, dr. Hardyt egyetlen kasztba sem lehet besorolni…

— Elég — szólalt meg a Mester, és a zaj azonnal elült. — Minket most egy sokkal konkrétabb dolog érdekel. Mit tudtatok meg a párosodási szokásaikról?

— Erről nem beszélnek velünk. Nehéz lesz bármit is megtudni. Úgy tűnik, csak egy nőstény van velük.

— EGY nőstény? — A legjobb tudomásunk szerint. — A többi mind semleges nemű, vagy csak a többségük?

330

— Nekünk úgy tűnt, hogy egyik sem az. A nőstény mégsem állapotos, és az érkezésünk óta nem is volt az.

— Több információt kell szereznünk — jelentette ki a Mester. — De csak óvatosan. Egy odavetett, mellékes kérdéssel. Nagyon óvatosan kell feltenni, hogy a lehető legkevesebbet árulja el. Ha igaz, amit gyanítunk… Igaz lehet?

— Az egész evolúció ellene szól — válaszolta valaki. — A szaporodást megérő egyedeknek tovább kell adniuk a génjeiket a következő nemzedéknek. Hogy lehetne…?

— Idegenek. Ne feledd, ők idegenek — figyelmeztette Whitbread szálkája.

— Ki kell derítenünk. Válasszatok ki magatok közül valakit, formáljátok meg a kérdést és válasszátok ki, kinek tegye fel. A többiek kerüljék a témát, hacsak az idegenek fel nem vetik.

— Szerintem nincs mit rejtegetnünk — vakarta meg az arca közepét az előző, mintha csak erőt akarna meríteni a mozdulatból. — Idegenek. De talán ők a legnagyobb reménységünk is. A segítségükkel talán megtörhetjük a Ciklusok ősi mintázatát.

A Mester nem is próbálta elrejteni meglepetését. — El fogod titkolni az emberek és köztünk lévő legfontosabb különbséget. Nem tudhatnak róla.

— Azt mondtam, nem szabad titkolóznunk! — kiáltotta a másik. — Hallgassatok meg! Megvannak a saját módszereik — mindig megoldják a problémáikat… — A többiek lassan körülvették. — Ne, várjatok! Meg kell hallgatnotok!

— Őrült Eddie! — csodálkozott a Mester. — Helyezzétek biztonságba. Szükségünk lesz a tudására. A Fjunk(csett)je mellé ne jelöljetek ki senkit. Egyértelmű, hogy a feszültségtől őrült meg.

331

Blaine hagyta, hogy a kutter vezesse a MacArthurt a Szálka Egyig 0,780 g-s gyorsulással. Nem tudta kiverni a fejéből, hogy a MacArthur egy idegen hadihajó, ami képes elpusztítani a Szálka bolygó felét, és egyáltalán nem szeretett arra gondolni, miféle arzenált irányíthatnak rá a nyugtalan szálkák. Azt akarta, hogy az ő hajójuk érjen oda elsőként — nem mintha ez sokat segítene rajtuk, de talán…

A kutter most majdnem üres volt. A tudósok a MacArthur fedélzetén laktak és dolgoztak. Végeérhetetlen adatfolyamokat helyeztek el a számítógépek memóriájában, ellenőrizték és osztályozták azokat, az eredményeiket pedig leadták a kapitánynak, hogy küldje át a Leninre. Ezt természetesen ők is megtehették volna, a ranggal azonban sok privilégium jár együtt. A MacArthur vacsorái és bridzspartijai kezdtek vitakörökké átalakulni.

Mindenki a barna bányász miatt aggódott. Az állapota egyfolytában romlott, s ugyanilyen keveset evett a szálkák által küldött ételből, mint a MacArthur saját készleteiből. Dühítőt volt a dolog, és dr. Blevins eredménytelenül próbálkozott minden általa ismert vizsgálattal. Az apróságok teljesen elhíztak, amíg szabadon mászkáltak a hajón. Blevins már arra kezdett gyanakodni, hogy valami nagyon furcsát ehettek — például rakéta-üzemanyagot vagy a kábelek szigetelését. Meg is kínálta a barnát a legelképesztőbb anyagokkal, de hiába. A bányász tekintete egyre homályosabb lett, a szőre hatalmas foltokban kihullott, és egyfolytában vonított. Egy nap aztán semmit sem evett. A következőn pedig meghalt. Horváth teljesen kivetkőzött magából dühében.

Blaine úgy érezte, illene felhívni a szálkák hajóját. A hívását fogadó, szelíden mosolygó barna-fehér csak dr. Horváth szálkája lehetett, bár Blaine akkor sem tudta volna megmondani, honnan tudta, ha kínpadra feszítik. — Ott van

332

valahol a Fjunk(csett)em? — kérdezte Rod. Kényelmetlenül érezte magát Horváth szálkájának a társaságában.

— Sajnos nincs, kapitány. — Nem baj. Csak azt szeretném közölni, hogy a

fedélzetünkön lévő barna meghalt. Nem tudom, mennyire számít ez nektek, de mi mindent megtettünk érte. A MacArthur teljes tudományos személyzete a megmentésén fáradozott.

— Ebben biztos vagyok, kapitány. Nem számít. Megkaphatjuk a holttestet?

Rod elgondolkodott egy pillanatra. — Attól tartok, nem. — Fogalma sem volt, mire jöhetnének rá a szálkák egy olyan idegen holttestéből, aki életében egy szót sem beszélt; de lehet, hogy már kezdett tanulni Kutuzovtól. Mikrotetoválás a szőr alatt…? És miért nem érdekelte jobban a szálkákat a barna sorsa? Ezt azonban semmiképpen sem kérdezheti meg. Örüljünk, hogy nem lettek dühösek. — Add át az üdvözletemet a Fjunk(csett)emnek.

— Nekem is van egy rossz hírem — mondta Horváth szálkája. — Kapitány, nincs már Fjunk(csett)ed. Megőrült.

— Micsoda? — Rod jobban megdöbbent, mint valaha hitte volna. — Megőrült? Mitől? Hogyan?

— Kapitány, szerintem nem tudod elképzelni, micsoda feszültségnek volt kitéve. A szálkák között vannak olyanok, akik parancsokat adnak, és vannak olyanok, akik szerszámokat készítenek és megjavítják a gépeket. Mi egyik csoporthoz sem tartozunk: mi kommunikálunk. Könnyen azonosulunk egy parancsadóval, és nincs semmi feszültség, de egy idegen parancsadóval? Ez már túl sok volt neki. Ő… Hogy is mondjam? Fellázadt. Ez a ti szavatok rá. Nekünk nincs. Biztonságban van, őrizet alatt, de az lesz a legjobb neki, ha soha többé nem beszél idegenekkel.

— Köszönöm — kapcsolt ki Rod. Végignézte, ahogy a szelíden mosolygó arc elhalványul a képernyőn, és még öt

333

percig nem csinált semmit. Végül felsóhajtott és elkezdte lediktálni a Leninnek szánt jelentéseket. Egyedül dolgozott és úgy érezte magát, mintha elveszett volna belőle valami. Várta, hátha visszatér még egyszer.

334

26 A Szálka Egy

SZÁLKA EGY: Alig lakható világ a Sötét Folton túli szektorban. A napja egy G2 típusú sárga törpe, hozzávetőleg tízparszeknyire a Sötét Folton túli szektor központjától, új Kaledóniától. Közkeletű neve: a Szálka Murcheson Szemében (lásd ott), vagy egyszerűen Szálka. Tömege 0,91 Nap; fényessége 0,78 Nap.

A Szálka Egy légköre mérgező, de bármelyik kereskedelmi forgalomban lévő vagy a Flottánál rendszeresített légszűrővel belélegezhető. Szívbetegek és emfizémások számára ellenjavalt! Oxigén: 16 százalék. Nitrogén: 79,4 százalék. CO2: 2,9 százalék. Hélium: 1 százalék. Összetett szénhidrogének, beleértve a ketonokat is: 0,7 százalék.

Gravitáció: 0,780 szabvány. A bolygóátmérő 0,84, a tömeg 0,57. Földi szabvány; átlagos sűrűségű bolygó. Keringési idő: 0,937 szabványév, azaz 8750,005 óra. A bolygó dőlésszöge 18 fok, naptól való távolsága 0,93 csillagászati egység (137 millió kilométer). Az éghajlata hideg, a sarkvidékek lakhatatlanok, jéggel borítottak. Az egyenlítői és trópusi régiókban a mérsékelt és forró éghajlati övek váltakoznak. A helyi nap 27,33 órából áll.

Egy kicsi, közeli holdja van. Valaha aszteroida volt, a hátsó oldalán megtalálható a Szálka rendszer kisebb égitestjeire jellemző, középen elhelyezkedő kráter. A Szálka Egy civilizációja szempontjából létfontosságú a holdon elhelyezett fúziós generátor és energiasugárzó állomás.

335

Topográfia: 50 százalék óceán, nem beleértve a kiterjedt jégsapkákat. A szárazföldek túlnyomó része síkság. A hegyvidékek alacsonyak, erősen erodáltak. Az erdős területek aránya kicsi. A termékeny területek szinte teljes mértékben művelés alatt állnak.

A bolygó legszembetűnőbb vonását a mindenfelé látható, kör alakú alakzatok adják. A legkisebbeket az erózió szinte észrevehetetlenné tette, a legnagyobbak csak bolygó körüli pályáról észlelhetőek.

Bár a Szálka Egy fizikai jellemzői is számot tarthatnak az intelligens életnek a bolygó képére gyakorolt hatásait kutató ökológusok érdeklődésére, a Szálka legfőbb érdekességét mégis a lakói jelentik.

Két lebegő állt a kutter mellé, és űrruhás alakok szálltak le róluk. Mikor az emberek és a szálkák is a fedélzetre léptek, a közlegények, akik a kuttert bolygó körüli pályára állították, hálásan átadták a parancsnokságot a kadétoknak, és visszatértek a MacArthurra. Az ifjak sietve elfoglalták helyüket a fülkében, és szemügyre vették az alant elterülő tájat.

— El kell mondanunk, hogy mindvégig ezen a hajón keresztül fogjuk veletek tartani a kapcsolatot — közölte Whitbread a szálkájával. — Sajnáljuk, de nem hívhatunk meg benneteket a MacArthur fedélzetére.

Whitbread szálkája egy nagyon is emberi vállrándítással fejezte ki a parancsokról alkotott véleményét. Az engedelmeskedés sem neki, sem az emberének nem okozott semmilyen feszültséget. — Mi lesz a kutterrel, mikor elmentek?

— Nektek ajándékozzuk — felelte Whitbread. — Esetleg betehetitek egy múzeumba. Vannak dolgok, amiket a kapitány meg akar mutatni nektek…

— És vannak olyanok is, amiket nem. Ez természetes.

336

Odafentről a bolygó felszíne csupa kör volt: tengerek, tavak, egy hegyvonulat, egy folyóvölgy, egy öböl… Az egyiket teljesen elkoptatta az erózió, és eltakarta egy erdő. Nem is lehetett volna észrevenni, ha nem tör meg egy kivételesen egyenes hegységet. A kontinens, amin elhelyezkedett, úgy nézett ki, mint egy kígyóra lépő ember lábnyoma. Arrább egy a Fekete-tenger méretű tenger mértani középpontjában egy lapos sziget emelkedett ki a vízből. — Bizonyára a magma tört fel a felszínre az aszteroida becsapódása után — vélte Whitbread. — El tudjátok képzelni, milyen hangja lehetett?

Whitbread szálkája bólintott. — Érthető, hogy az összes aszteroidát átköltöztettétek a

trójai pontokba. Emiatt tettétek, nem? — Nem tudom. Abból a korból elég hiányosak a

feljegyzéseink. Szerintem az egymás mellé terelt aszteroidákat könnyebben lehetett bányászni, könnyebben lehetett egy civilizációt felépíteni rajtuk.

Whitbreadnek eszébe jutott, hogy a Kaptár halotthideg volt, a sugárzás legkisebb nyoma nélkül. — Pontosan mikor történt mindez?

— Ó, legalább tízezer éve. Whitbread, milyen régiek a ti legősibb feljegyzéseitek?

— Nem is tudom. Majd megkérdezem valakitől. — A kadét ismét lenézett. Épp most haladtak át a terminátorvonal felett — ami természetesen egy sor ívből állt. Az éjszakai oldalon ezernyi város galaxisa világított. A Föld nézhetett így ki a Domínium idején; a Birodalom világain azonban sohasem alakult ki ilyen népsűrűség.

— Nézd csak — mutatott Whitbread szálkája egy a bolygó pereme felett megcsillanó fényes pontra. — Az a leszállóegység. Nemsokára megmutathatjuk nektek a világunkat.

337

— Azt hiszem, a ti civilizációtok sokkal ősibb, mint a miénk.

Sally műszerei és személyes holmija összecsomagolva, indulásra készen várakozott a kutter társalgójában. Apró kabinja teljesen kiürült. A lány az ablaknál állt, és a MacArthur felé közeledő ezüst nyílhegyet figyelte. A szálkáját valami más kötötte le.

— Ööö… hm… lenne egy nagyon kényes kérdésem — kezdte lassan a Fjunk(csett).

Sally elfordult az ablaktól. Odakint a szálka hajó lelassított és egy apró csónak indult elfelé a MacArthurról. — Ki vele.

— Mit csinálsz, ha nem akarsz gyereket? — Ó, kedvesem! — nevetett fel Sally. Ő volt az egyetlen

nő majdnem ezer férfi között — ráadásul egy férfiak által irányított társadalomban. Természetesen tudta, mi vár rá, mielőtt elindultak volna, de azért hiányzott neki az, amit addig csak női fecsegésnek hitt. A házasság, a gyerekek, a háztartás dolgai, a botrányok, a pletykák: mindez részét képezte civilizált életének. Nem is tudta, milyen jelentős részét, amíg rá nem szakadt az új chicagói lázadás — most pedig még jobban szenvedett a hiányától. Kétségbeesésében időnként receptekről beszélgetett a MacArthur szakácsaival. Sivár pótlék, de hát fényéveken belül az egyetlen női lélek a Fjunk(csett)je volt.

— Fjunk(csett) — folytatta az idegen —, nem feszegetném a kérdést, de tudnom kell… vannak gyerekeid a MacArthuron?

— Nekem? Dehogyis! — nevetett fel Sally megint. — Hiszen még férjnél sem vagyok!

— Férjnél?

338

Sally elmagyarázta a szálkának a házasság intézményét. Igyekezett nem átsiklani semmilyen, számára magától értetődőnek tűnő dolog felett. Néha kifejezetten figyelmeztetnie kellett magát, hogy a szálka nem ember. — Hát, ez elég szörnyűnek tűnhet a szemedben — fejezte be végül.

— "Figyelj, nekem nincs rejtegetnivalóm előtted", ahogy Mr. Renner mondaná. — Az utánzás tökéletesen sikerült, beleértve a gesztikulálást is. — Furcsának találom a szokásaitokat. Nem hiszem, hogy túl sokat átvennénk belőlük, figyelembe véve a pszichológiai különbségeket.

— Hát… igen. — Tehát megházasodtok, hogy gyerekeitek lehessenek. Ki

neveli a házasság nélkül született gyerekeket? — Vannak jótékonysági intézmények — felelte Sally

komoran. Egyszerűen nem tudta leplezni a visszatetszését. — Ha jól értettem, te még soha… — hallgatott el a szálka

tapintatosan. — Nem, természetesen nem. — Hogyhogy nem? Nem úgy értem, hogy miért, hanem

hogyan? — Hát… azt tudod, hogy a férfiaknak és a nőknek

ugyanúgy szexuális kapcsolatba kell lépniük, hogy gyerekük legyen, mint nálatok… elég alaposan megvizsgáltalak benneteket.

— Tehát ha nem vagytok összeházasodva, akkor egyszerűen… nem vagytok együtt?

— Pontosan. Persze vannak tabletták, amiket egy nő bevehet, ha szeret egy férfit, de nem akarja vállalni a következményeket.

— Tabletták? Hogy működnek? Hormonok? — A szálka érdeklődőnek tűnt, bár valahogy szenvtelennek is.

339

— Igen, hormonok. — Elbeszélgettek a hormonokról. A szálkák fiziológiájában szintén szerepet kaptak a kémiai szabályozók, de a vegyületek teljesen különbözőek voltak.

— Egy tisztességes nő azonban nem használja őket — állapította meg Sally szálkája.

— Nem. — Mikor fogsz megházasodni? — Amikor megtalálom a megfelelő férfit. —

Elgondolkodott egy pillanatra, habozott egy kicsit, aztán csak hozzátette: — Lehet, hogy már meg is találtam. — Csak az a bolond már feleségül vette a hajóját, mondta magában.

— Akkor miért nem házasodsz össze vele? Sally felnevetett. — Nem akarok csak úgy beleugrani

valamibe. "Nagy akarásnak nyögés a vége." Bármikor férjhez tudok menni. — A tudományos objektivitás megkövetelte, hogy hozzátegye: — Legalábbis a következő öt év során. Ha addigra sem megyek férjhez, vénlány maradok.

— Vénlány? — Az emberek furcsállnák. — Most már ő is kíváncsi lett.

— De mit csináltok ti, ha nem akartok gyereket? — kérdezte. — Nem élünk szexuális életet — felelte a szálka kimérten. A leszálló hajó alig hallható kattanással rákapcsolódott a

kutterre.

A leszállóhajó egy hajlékony fémmel borított, tompa nyílhegy volt. A pilóta kabinja teljesen átlátszó anyagból készült, más ablak nem is nyílt a külvilágra. Sally döbbenten pillantotta meg Horace Buryt a bejáratnál.

— Ön is leszáll a Szálkára, Excellenciás úr? — kérdezte a lány.

— Igen, hölgyem. — Bury legalább olyan meglepettnek tűnt, mint Sally. Az összekötő csőbe belépve rájött, hogy a szálkák is a régi tengerésztrükköt alkalmazzák — a cső

340

másik végén alacsonyabb légnyomást hoztak létre, így az utasokat szinte végigszippantotta a járaton a nyomáskülönbség. A hajó belseje meglepően tágasnak bizonyult, mindenkinek jutott hely: Renner, Sally Fowler, Hardy káplán — Bury kíváncsi lett volna, hogy vajon minden vasárnap visszahozzák-e majd —, dr. Horváth, Whitbread és Staley kadétok, két ismeretlen közlegény, továbbá három kivételével az emberek kísérői. A félelmeit csak részben enyhítő ámulattal vette szemügyre az ülések elhelyezését: négyes sorok, s minden ember ülése mellett egy szálka ülés. Miközben becsatolták magukat, még jobban elámult. Valaki hiányzott.

Dr. Horváth ugyanis előrement a fülkébe, és a barna pilóta mellett foglalt helyett. Bury az első sorban ült le, ahol csak két ülés állt — és a másikba rögtön letelepedett egy szálka. A félelemtől összeszorult a torka. Allah könyörületes, nincs más Isten, csak Allah… Nem! Semmitől sem kell félnie, semmi veszély nem fenyegeti.

És mégis… itt volt, egy idegen ült mellette, miközben a MacArthuron egy tiszt bármelyik pillanatban felfedezhette, hogy mit művelt az űrruhájával.

Az űrruha a legszemélyesebb tárgy, amit csak egy űrjáró birtokolhat. Sokkal személyesebb, mint egy pipa vagy egy fogkefe. Egyesek mégis rábízták a felszerelésüket a láthatatlan manók ügyeskedéseire. A Szálka Egyig vezető hosszú út során Sinclair parancsnok megvizsgálta a manók által végrehajtott módosításokat.

Bury várt. Végül Nabilon keresztül megtudta, hogy a manók megduplázták a recirkuláló rendszer hatékonyságát. Sinclair visszaadta az űrruhákat a gazdáiknak — és elkezdte hasonló módon átalakítani a tisztekét is.

Bury öltözékén az egyik levegőtartály hamis volt. Fél liter levegő és két felfüggesztett életműködésű apróság rejlett benne. Hatalmas kockázatot vállalt. Elkaphatták. Az

341

apróságok elpusztulhattak a tetszhalált okozó szerektől. Egyszer még talán szüksége lehet a hiányzó levegőre. Bury azonban mindig is hajlandó volt kockázatot vállalni a bőséges profit reményében.

Mikor befutott a hívás, biztosra vette, hogy lebukott. Egy közlegény jelent meg a szobájában lévő képernyőn. — Önt keresik, Mr. Bury — mosolygott gonoszan. Mielőtt még magához tért volna meglepetéséből, Bury már egy idegennel nézett farkasszemet.

— Fjunk(csett) — mondta a szálka. Előrebillentette a fejét és a vállát. — Zavartnak látszol. Bizonyára ismered a kifejezést.

Bury gyorsan összeszedte magát. — Természetesen. Csak nem tudtam róla, hogy engem is tanulmányoz egy szálka. — Egyáltalán nem tetszett neki a gondolat.

— Nem is tanulmányozott, Mr. Bury, hiszen csak most jelöltek ki melléd. Mr. Bury, gondoltál már arra, hogy lejöjj a Szálka Egyre?

— Nem. Kétlem, hogy elhagyhatnám a hajót. — Blaine kapitány engedélyt adott rá. Mr. Bury,

értékelnénk, ha felmérnéd a szálkák és a Birodalom közötti kereskedelem lehetőségeit. Szerintem mind a két fél jól járna.

Igen! A próféta szakállára, ilyen lehetőséget… Bury villámgyorsan igent mondott. Az elrejtett manókra Nabil is vigyázhat.

Most azonban, a leszállóhajóban ülve nehezen tudott uralkodni a rettegésén. Ránézett a mellette ülő idegenre.

— Dr. Horváth Fjunk(csett)je vagyok — mutatkozott be a szálka. — Lazíts. Ezek a hajók teljesen biztonságosak.

— Értem — bólintott Bury, és lazított. A legrosszabb csak órák múlva vár. Nabil mostanra már biztonságba helyezte a tartályt a MacArthur főzsilipjében lévő több száz másik között. Ott jó helyen lesz. Az idegen hajó kétségtelenül biztonságosabb a sajátjaiknál, ha másért nem, akkor azért,

342

mert a szálkák biztos nem tették volna kockára az emberiség követeinek az életét. Azonban nem is az utazás miatt gyülekezett egyre a rémület a torkában, míg végül olyan íze nem lett, mint a réznek…

A hajó enyhén megremegett. Megkezdődött a leszállás.

Mindannyiuk legnagyobb meglepetésére az utazás unalmasnak bizonyult. A gravitáció időnként megváltozott, azonban semmiféle turbulenciát nem tapasztaltak. Háromszor egymás után alig hallható kattanásokat érzékeltek, mintha kiengedték volna a futóművet — aztán érezték, hogy gurulnak. A hajó végül megállt.

Átvonultak egy nyomás alá helyezett kamrába. A levegő jó volt, de teljesen steril, és semmi más látnivaló nem akadt, csak a hatalmas, felfújt épület falai. Visszanéztek a hajóra, és leesett állal bámultak.

Most hosszú, keskeny szárnyai voltak, mint egy vitorlázórepülőnek. Az őrült nyílhegy széleiről szárnyak és csűrőlapok észbontó sokasága sarjadt ki.

— Micsoda utazás! — lelkendezett dr. Horváth, mikor melléjük ért. — Az egész jármű átalakult. A szárnyaknak nincsenek tengelyei — úgy nőttek ki, mint egy élőlényből! A sugárhajtómű fúvókái úgy nyílnak és csukódnak, mint egy száj! Látniuk kellett volna. Ha Sinclair parancsnok lejön valaha, neki kell a pilóta mellé ülnie — nevetgélt. Nem vette észre a felé vetett fura pillantásokat.

Az épület távolabbi végében kinyílt egy ajtó és három barna-fehér szálka lépett be rajta. Bury torkát ismét összeszorította a félelem, ahogy szétváltak, egy-egy elindult a két közlegény irányába, míg a harmadik egyenesen felé tartott.

— Fjunk(csett) — üdvözölte az idegen. Bury szája teljesen kiszáradt.

343

— Ne félj — mondta a szálka. — Nem tudok olvasni a gondolataidban.

Ezt nem kellett volna, ha tényleg meg akarta nyugtatni Buryt. — Nekem azt mondták, ez a hivatásod.

A szálka felnevetett. — Igen, ez a hivatásom, mégsem vagyok gondolatolvasó. Csak annyit tudhatok meg rólad, amennyit megmutatsz magadból. — Egyáltalán nem úgy beszélt, mint Bury. Valószínűleg csak nagy általánosságban tanulmányozta eddig az embereket.

— Te hím vagy — vette észre a kereskedő. — Még fiatal vagyok. A többiek nősténnyé változtak,

mire odaértek a MacArthurhoz. Mr. Bury, odakint járművek várnak ránk, hogy a szállásotokra vigyenek. Gyertek, nézzétek meg a városunkat. Az üzletről majd utána beszélünk — fogta meg Bury karját kis jobb kezével. Nagyon furcsa volt az érintése. A kereskedő hagyta, hogy odavezesse az ajtóhoz.

"Ne félj. Nem tudok olvasni a gondolataidban", mondta az előbb a gondolataiban olvasva. Az Első Birodalom nem egy újra felfedezett világán keringtek legendák a gondolatolvasókról, de eddig még egyet sem találtak, hála Allahnak. Ez a valami azt állította magáról, hogy nem az; de nagyon idegen volt. Az érintése nem keltett undort Buryben, pedig az ő kultúrájában utálták, ha valaki megérintette őket. A mágnás viszont már túl sok idegen szokást és embert látott ahhoz, hogy gyerekkori előítéletei miatt aggódjon. Ez a szálka megnyugtató módon volt idegen — és Bury még sohasem hallotta, hogy bárki Fjun(csett)je így viselkedett volna. Megnyugtatni próbálta volna?

Semmi sem vonzotta erre a világra, csak a haszon reménye — a korlátlan, a határtalan haszoné. Azzal az ipari potenciállal, amit az aszteroidák Szálka Béta trójai pontjaira való költöztetése igényelt, még az új Kaledónia bolygóinak

344

első birodalombeli terraformálását sem lehetett összehasonlítani.

— A jó áru — magyarázta épp a szálka —, nem lehet se túl nagy, se túl nehéz. Biztosan találunk majd olyan dolgokat, amikből itt hiány van, a Birodalomban viszont felesleg, és fordítva. Hatalmas haszonra számítunk a látogatásotokból…

Az ajtónál érték utol a többieket. A leszállópályára tágas ablakok nyíltak. — Átkozott mutatványosok! — morogta Renner Burynek. Mikor a kereskedő kérdően ránézett, Renner kimutatott az ablakon. — Itt van körülöttünk a város, a repülőtéren még sincs egyetlen méternyi felesleges hely sem.

Bury bólintott. A parányi mező körül felhőkarcolók, magas, szögletes építmények szorongtak egymás mellett, s csak egy vékony zöld sáv futott kifelé a városból kelet felé. Ha lezuhant volna egy repülőgép, szörnyű katasztrófát okozott volna — a szálkák azonban nem azért építették a gépeiket, hogy lezuhanjanak.

Három autó, három limuzin várt rájuk: kettő az utasoknak, egy a csomagoknak. Az emberek ülései mindegyikben a tér kétharmadát töltötték ki. Bury elgondolkodva bólintott. A szálkákat nem zavarja a zsúfoltság. Amint beszálltak, a barna sofőrök már indultak is. A járművek hangtalanul futottak, de azért érezni lehetett bennük az erőt, viszont egyáltalán nem döcögtek. A motorok a magas kerekek kerékagyában rejtőztek, hasonlóan a Birodalom autóihoz.

Magas, ronda épületek tornyosultak felettük, szinte megtámasztották az eget. A fekete utcák szélesek voltak, de rendkívül zsúfoltak is, a szálkák pedig úgy vezettek, mint egy őrült. Apró járművek kerülgették egymást bonyolult pályákat leírva, csak centiméterekkel elkerülve az ütközést. Maga a forgalom egyáltalán nem volt csendes. A folyamatos,

345

mély zümmögés a több száz motor hangjának összessége lehetett, az időnként felhangzó magas, érthetetlen szóáradatok pedig káromkodások.

Mikor az emberek abba tudták hagyni az összeütközések állandónak tűnő veszélye miatti remegést, észrevették, hogy az összes többi sofőr is barna. A legtöbb kocsi egy-egy utast szállított, néha egy barna-fehéret, de gyakran egy tiszta fehéret. A fehérek nagyobbnak tűntek, mint a barna-fehérek, a szőrük patyolattisztán, selymesen csillogott — és csak ők káromkodtak, miközben sofőrjeik némán továbbhajtottak.

Horváth miniszter hátrafordult a mögötte ülő társaihoz. — Vetettem egy pillantást az épületekre, miközben lefelé ereszkedtünk — mindegyik tetején kerteket láttam. Mr. Renner, örül, hogy eljöhetett? Számítottunk ugyan egy tisztre, de nem pont önre.

— Pedig elég logikusnak tűnt, hogy engem küldjenek — felelte Kevin Renner. — Pillanatnyilag csak nekem nincs dolgom a fedélzeten, ahogy azt a kapitány megfogalmazta. Egy darabig biztos nem kell pályagörbéket kiszámolnom.

— Ezért küldték magát? — kérdezte Sally. — Nem. Szerintem az győzte meg a kapitányt, ahogy

kiabáltam, könyörögtem és öngyilkossággal fenyegetőztem. Valahogy megértette, hogy komolyan jönni szeretnék. És el is jöttem. — Az, ahogy a vitorlamester előrehajolt az ülésben, arra emlékeztette Sallyt, ahogy a kutyák kidugják a fejüket a szélbe az autók leeresztett ablakán.

Egyszer csak észrevették az épületek mentén, az egyemeletnyi magasságban futó járdákat, bár a gyalogosokat egyáltalán nem jól látták. Volt néhány fehér, barna-fehér és… más.

Valami hatalmas és szimmetrikus lépkedett a fehérek között, mint egy óriás. Legalább három méter magas lehetett, kicsi, fül nélküli feje szinte eltűnt roppant vállizmai között.

346

Egy-egy nehéznek látszó ládát cipelt két-két karja alatt. Úgy haladt, mint egy buldózer, lassan, de megállíthatatlanul.

— Ez mi? — kérdezte Renner. — Egy munkás — felelte Sally szálkája. — Teherhordó.

Nem túl intelligens… Renner valami mást is próbált a nyakát nyújtogatva

alaposabban megnézni, mivel annak a bundája rozsdavörösbe hajlott, mintha csak az egész lényt vérbe mártották volna. A valami ugyanakkora volt, mint a saját szálkája, kisebb fejjel, s amikor felemelve kinyújtotta jobb karjait, Renner olyan hosszú és finom ujjakat látott, hogy az amazóniai madárpókok jutottak róla eszébe. Megérintette a Fjunk(csett)je vállát. — És az? — mutatott a vörös lényre.

— Orvos. — hangzott a válasz. — Amint azt bizonyára észrevettétek már, több alfajunk is van. De mind rokonok vagyunk, hogy úgy mondjam…

— Aha. És a fehérek? — Ők a parancsadók. A hajónkon is volt egy, de ezt biztos

tudjátok. — Igen, sejtettük. — Legalábbis a Cár. Vajon miben volt

még igaza? — Hogy tetszik az építészetünk? — Ronda. Visszataszító, ipari — felelte Renner kertelés

nélkül. — Tudom, hogy a szépségideálotok szükségszerűen más, mint a miénk, de… elnézést. Van szépségideálotok?

— Nézd, nekem nincs rejtegetnivalóm előtted. Persze hogy van, de távolról sem emlékeztet a tietekre. És azt még mindig nem értem, mit esznek az emberek a boltívekben és oszlopokban…

— A freudi szimbolikát — jelentette ki Renner határozottan.

Sally felhorkant. — Horváth szálkája is egyfolytában ezt hajtogatja, de még

senki sem tudta érthetően elmagyarázni, mit is jelent ez

347

tulajdonképpen — vont vállat Renner kísérője. — Mindegy. És mi a véleményed a járműveinkről?

A limuzinok radikálisan különböztek a mellettük száguldozó kétülésesektől. Ez utóbbiak között nem akadt két egyforma — a szálkák láthatólag nem fedezték még fel a szabványosítás előnyeit. Egyetlen közös vonásuk a kicsiségük volt, míg az emberek alacsony, áramvonalas, lágy ívű, csillogóra polírozott cirkálókban utaztak.

— Gyönyörűek — felelte Sally. — Kifejezetten nekünk terveztétek őket?

— Igen — bólintott a szálkája. — Sikerült eltalálnunk a formát?

— Tökéletesen. Le vagyunk nyűgözve — nyugtatta meg Sally. — Rengeteg kiadásotok lehetett… ezzel… itt… — nyögte ki, majd elnémult. Renner odafordult, hogy megnézze, mit látott meg a lány, aztán elfüttyentette magát.

A Földön, a Tiroli Alpokban álltak ilyen kastélyok. Még mindig megvoltak, soha, egyetlen bomba sem hullott rájuk, Renner azonban csak más bolygókon látta az utánzataikat. A szálka város szögletes épületei között egy tündérmesébe illő, magas, karcsú tornyokkal díszített, kecses kastély állt. Az egyik égbenyúló saroktornyot csinos kis erkély ölelte körül.

— Ez mi? — kérdezte Renner még mindig döbbenten. — Itt fogtok lakni — nézett rá Sally szálkája. —

Légmentesen lezárt, a ti levegőtökkel van feltöltve. A garázsban kocsik állnak a rendelkezésetekre.

— Lenyűgöző a vendéglátásotok — jegyezte meg Horace Bury az elnyúló, döbbent csendben.

A legelső pillanattól kezdve Kastélynak hívták. Nem férhetett hozzá kétség, hogy kifejezetten és kizárólag nekik építették. Körülbelül harminc ember fért volna el benne. A szépsége és a luxusa a legjobb spártai hagyományokat követte — mindössze néhány hamis felhanggal.

348

Whitbread, Staley, Sally, dr. Hardy és dr. Horváth — mind tudták, mit követel meg a jó modor. Uralkodtak a rájuk törő nevetési ingeren, mikor a Fjunk(csett)jeik megmutatták nekik a szobáikat. Jackson és Weiss közlegény annyira meg volt szeppenve, hogy csak hallgattak, nehogy valami sületlenséget találjanak mondani. Horace Bury népe szigorú hagyományokat őrzött a vendégszeretetről; s a kereskedő ráadásul minden szokást furcsának tartott a levanteieken kívül.

Renner népe azonban az őszinteséget tisztelte mindenekfelett; az őszinteség pedig — megfigyelései szerint — mindenki életét megkönnyítette. Kivéve a Flottánál. A Flottánál hamar megtanulta, hogy jobb, ha tartja a száját. Szerencsére a Fjunk(csett)je az övéhez hasonló nézeteket vallott.

Körülnézett a lakosztályában. Franciaágy, öltözőasztal, tágas fürdőszoba, kerevet és dohányzóasztal — nagy vonalakban mind azokra a filmekre hasonlított, amiket megmutatott a szálkáknak. Az egészbe legalább ötször belefért volna a MacArthuron lévő kabinja.

— Itt aztán van tér! — állapította meg elégedetten. Beleszimatolt a levegőbe. Semmilyen szagot nem érzett. — Remekül meg tudjátok szűrni a bolygó levegőjét.

— Köszönöm. Ami a tág teret illeti… — tárta szét a szálka az összes karját —, nekünk több kellene, mint nektek, csak éppen nem jut.

Az ablak a padlótól a mennyezetig, faltól falig ért. A város föléjük magasodott; a legtöbb épület a környéken magasabb volt, mint a Kastély. Renner a város utcáira nézett le, pont szemben a lemenő nap vöröses fényével. A gyalogjáró szintjén színes foltok rohanó tömegét látta, főleg vörösöket és barnákat, de sok fehéret is. Egy darabig nézelődött, aztán megfordult.

349

Az ágya fejénél egy beugrót vett észre. Benézett. Egy öltözőszekrény és két furcsa bútordarab állt benne. Renner felismerte őket. Arra a valamire hasonlítottak, amit a barna csinált Crawford ágyából.

— Kettő? — kérdezte. — Kapunk egy barnát is. — Most megtanítok neked egy új szót. Úgy hangzik, hogy

"magánélet". Azt az emberi szükségletet jelöli… — Tudjuk, mi az a magánélet. — A szálka későn kapcsolt.

— Nem gondolhatod komolyan, hogy egy emberre és a Fjunk(csett)jére is vonatkozik!

Renner ünnepélyesen bólintott. — De… de… Renner, tiszteled te valamennyire is a

hagyományokat? — Tisztelem? — Nem. A fenébe. Rendben van, Renner. Fel fogunk rakni

egy ajtót. Zárat…? — Légy szíves. Hozzáteszem, a többiek valószínűleg

ugyanígy éreznek, akár mondják, akár nem. Az ágyon, a kereveten és az asztalon nyoma sem volt a

szálkák szokásos újításainak. A matrac egy kicsit túl keményre sikeredett, de ott egye meg a fene. Renner benézett a fürdőszobába, és nevetésben tört ki. A vécé olyan volt, mint a kutter súlytalansági vécéi, annyi különbséggel, hogy a lehúzókarja aranyból készült és egy kutya fejét ábrázolta. A fürdőkád… a fürdőkád nagyon fura volt.

— Ki kell próbálnom ezt a kádat — jelentette ki Renner. — Majd mondd el, hogy tetszett. Láttunk néhány

fürdőkádat a filmjeiden, de az anatómiátokat figyelembe véve elég nevetségesnek tűntek.

— Így igaz. Senki sem tervezett még egy rendes fürdőkádat. Vécék nem voltak a filmeken, igaz?

— Furcsa módon nem.

350

— Hmm. — Renner gyorsan felvázolt egyet. — Mennyi vizet használnak ezek? — kérdezte a szálka, mikor végzett.

— Sokat. Túl sokat ahhoz, hogy az űrhajókon is ilyen legyen. — Majd meglátjuk, mit tehetünk.

— Ja, még valami. Jobb, ha feltesztek egy ajtót a fürdőszoba és a nappali közé is.

— Még több magánélet? — Bizony, bizony.

Aznap este a vacsora olyan volt, mint a formális vacsorák Sally otthonában a Spártán, csak éppen szörnyen eltorzítva. A szolgák — a hallgatag, szolgálatkész szolgák dr. Horváth szálkájának az irányítása alatt — másfél méter magas dolgozók voltak. Az étel a MacArthur raktáraiból származott — kivéve egy előételt, valami citromszerű gyümölcsöt sárga öntettel. — Biztosíthatlak benneteket, nem mérgező — mondta Renner szálkája. — Találtunk néhány ételt, amit elfogyaszthattok, és igyekszünk még többet felkutatni. Az ízükért azonban nem tudunk felelősséget vállalni. — Az öntet enyhítette a citrom savanyúságát, s nagyon kellemes aromát kölcsönzött neki.

— Ezzel kereskedhetnénk is — vetette fel Bury. — Inkább a magok érdekelnének, mint a gyümölcs. Nehezen termeszthető?

— Egyáltalán nem, bár gondozást igényel — felelte a szálkája. — Majd megnézhetitek a termőföldjeinket is. Találtál mást is, amivel megérné kereskednünk?

Bury a homlokát ráncolta és lenézett a tányérjára. Az étkészletre még senki sem tett semmilyen megjegyzést. Aranyból készült minden: a tányérok, az evőeszközök, még a borosüvegek is, pedig olyan volt az alakjuk, mint a metszett kristályé. Mégsem lehettek aranyból, hiszen nem vezették a hőt, ráadásul egyszerűen a MacArthur kutterének

351

súlytalanságra tervezett, műanyag étkészleteit másolták le. Még a márkajelzést is rányomták a peremükre.

Mindenki a válaszára várt. A kereskedelmi lehetőségek nagy mértékben elősegítenék a Szálka és a Birodalom közötti jó viszony kialakulását. — A Kastélyhoz vezető úton luxuscikkeket kerestem a lakosokon. Egyet sem láttam, csak amit kifejezetten nekünk gyártottatok. De lehet, hogy csak nem ismertem fel őket.

— Ismerem a szót, de nagyon kevés luxusholmink van. Mi — természetesen a parancsadók nevében beszélek —, mi sokkal nagyobb hangsúlyt helyezünk a hatalomra, a területre, a birtok és a dinasztia fenntartására. Számunkra az a legfontosabb, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítsunk a gyermekeinknek.

Bury elraktározta magában az információt: "természetesen a parancsadók nevében beszélek": Egy szolgával alkudozik. Nem. Egy ügynökkel. Erről nem szabad elfeledkeznie. Vajon mennyire kötelező érvényűek a Fjunk(csett)je ígéretei? — Kár — mosolyodott el. — A luxuscikkek remek áruk. Talán jobban megérted, miért nehéz nekem megfelelő árut találni, ha elárulom, hogy nem lenne túl jó üzlet, ha például aranyat vennénk tőletek.

— Én is így gondolom. Valami értékesebbet kell találnunk.

— Esetleg műalkotásokat? — Műalkotásokat? — Majd én — szólt közbe Renner szálkája. Átváltott a

magas hangfekvésű, csicsergő nyelvre, körülbelül húsz másodpercig nagyon gyorsan beszélt, majd végignézett a jelenlévőkön. — Elnézést, de így gyorsabb volt.

— Sokkal gyorsabb — tette hozzá Bury szálkája. — Ha jól sejtem, az eredetiket szeretnéd?

— Ha lehetséges.

352

— Persze. Nekünk ugyanolyan jó a másolat, mint az eredeti. Rengeteg múzeumunk van; majd szervezek néhány körutat. Mint kiderült, mindenki szeretett volna velük tartani.

Mikor visszatértek a lakosztályukba, Whitbread majdnem felnevetett, meglátva a fürdőszobára szerelt ajtót. A szálkája észrevette a reakcióját. — Mr. Renner elmondott egy-két dolgot a magánéletről. — A hüvelykujjával a hálófülkéjét lezáró másik ajtó felé bökött.

— Ó, azt aztán tényleg nem kellett volna — tiltakozott Whitbread. Nem volt hozzászokva, hogy egyedül aludjon. Ha felébred az éjszaka közepén, kivel fog beszélgetni, míg vissza nem alszik?

Valaki kopogtatott az ajtón. Weiss közlegény, a Tabletopról, idézte fel magában Whitbread. — Uram, beszélhetnénk négyszemközt?

— Persze — bólintott Whitbread szálkája, és visszavonult a hálófülkéjébe. A szálkák hamar felfogták a magánélet jelentését. Whitbread bevezette Weisst a szobába.

— Uram, akadt egy kis problémánk — kezdte a közlegény. — Nekem és Jacksonnak. Tudja, azért jöttünk le, hogy segítsünk: cipeljük a csomagokat, takarítsunk, meg ilyesmi.

— Igen. De semmi ilyesmit nem kell csinálniuk. Mindenki mellé beosztottak egy Mérnököt.

— Igen, uram, de ez még nem minden. Jackson és én… szóval mind a ketten kaptunk egy barnát. És, és…

— Egy-egy Fjunk(csett)et. — Igen. — Nos, vannak bizonyos dolgok, amikről nem

beszélhetnek. — Mind a két közlegény a hangárfedélzeten

353

szolgált, és egyébként sem tudtak túl sokat az erőtér-technológiáról.

— Igen, uram, ezt tudjuk. Semmi háborús történet, semmi a hajó fegyvereiről és hajtóművéről.

— Pontosan. Ettől eltekintve vegyék úgy, hogy szabadságon vannak. Első osztályon utaznak egy inassal és egy helybeli idegenvezetővel. Élvezzék ki. Ne mondjanak semmi olyat, amiért a Cár felakasztaná magukat, ne kérdezősködjenek az itteni vörös lámpás negyed után és ne aggódjanak a költségek miatt. Érezzék jól magukat, és reménykedjenek, hogy nem küldik fel magukat, a következő hajóval.

— Igenis, uram. — Weiss hirtelen elvigyorodott. — Tudja, uram, ezért léptem be a Flottához. Idegen világok. Ezt ígérte a toborzótiszt.

— "Távoli, mesés városok…" Nekem is. Whitbread később megállt a hatalmas ablak előtt. A város

millió fénnyel ragyogott előtte. A legtöbb kisautó eltűnt, óriási, csendes teherszállítók vették át a helyüket. A gyalogosok félrehúzódtak valami elől. Whitbread megpillantott egy magas, vékony alakot, aki úgy szaladt a fehérek között, mintha azok szilárd tárgyak lettek volna. Kikerült egy termetes hordárt, és eltűnt.

354

27 A városnéző körút

Renner már hajnal előtt fölkelt. Míg a figyelemre méltó kádban fürdött, a szálkák kiválasztották és előkészítették a ruháit. Nem bírálta felül a döntésüket. Megbecsülte őket, hiszen talán soha életében nem lesznek ismét civil szolgálói. Az oldalfegyverét is kikészítették a ruháival együtt, és Renner hosszas gondolkodás után fel is csatolta egy csodálatos, fényes szálakból szőtt civil zakó alá. Nem szívesen viselte a pisztolyt, de a parancs az parancs…

A többiek már mind reggeliztek, és a hatalmas ablakon keresztül a hajnalban gyönyörködtek. A nap úgy kelt fel, ahogy lenyugodott, a vörös minden elképzelhető árnyalatába burkolva a világot. A Szálka Egy napjai pár órával hosszabbra nyúltak a kelleténél. Az emberek éjszaka tovább maradtak fent, reggel tovább aludtak, és mégis már hajnalban felkeltek.

A reggeli nagy, figyelemre méltóan tojás alakú főtt tojásokból állt. A héjon belül úgy nézett ki, mintha már összekeverték volna, a közepében pedig egy maraszkinó-cseresznye díszelgett. Rennernek a többiek azt mondták, nem érdemes megkóstolni a cseresznyét, ezért meg sem próbálkozott vele.

— A Múzeum csak egypár háztömbnyire van innen — dörzsölte össze a jobb kezeit lelkesen dr. Horváth szálkája. — Menjünk gyalog. Meleg ruhára lesz szükségetek, azt hiszem.

A szálkák mind ezzel a problémával küszködtek: melyik két kezükkel utánozzák az emberi gesztusokat? Renner arra

355

számított, hogy Jackson szálkája meg fog őrülni. Jackson ugyanis balkezes volt.

Elindultak. A kereszteződésekben hideg szél csapott le rájuk. A nap nagy volt és homályos; ilyen korán még szabad szemmel is bele lehetett nézni. Két méterrel alattuk apró kocsik száguldoztak. A Szálka Egy szaga enyhén beszűrődött a sisakjaik alá, mint ahogy az autók zümmögése és a szálkák hadaró beszéde is.

A csoport a legváltozatosabb színű szálkák tömegének közepén sétált — és ügyet sem vetett rájuk senki. Aztán egy csapatnyi fehér szőrű gyalogos fordult utánuk az egyik sarokról, hogy alaposabban is szemügyre vegye őket. Szinte zenei hangokat hallatva társalogtak egymás közt, és kíváncsian bámultak.

Bury kényelmetlenül érezte magát; igyekezett annyira a csoport közepén maradni, amennyire csak tudott. Nem akarja, hogy nyomok maradjanak rajta, döntötte el Renner. A vitorlamester azon vette észre magát, hogy egy nagyon terhes fehér méregeti. A pocakja jóval magasabbra tornyosult, mint a hátában lévő nagyobb ízület. A Fjunk(csett)je halkan magyarázott, majd egy fél tucat fehér szálka tucatnyi apró keze kezdett fel-alá szánkázni a hátán.

— Igen! — morogta elégedetten Renner. — Egy kicsit lejjebb. Oké, pont ott. Ááá! — Mikor a fehérek odébbálltak, Renner megnyújtotta a lépteit, hogy utolérje a többieket. A szálkája mellette ügetett.

— Remélem, a tiszteletlenségedet nem tanulom el! — sóhajtott fel a Fjunk(csett).

— Miért ne tanulnád? — kérdezte Renner komolyan. — Mert miután elmentek, más munkánk is lesz még. Ne

ijedj meg. Ha te ki tudod elégíteni a Flottát, akkor nekem sem esik majd nehezemre boldoggá tenni a parancsadókat. — Mintha szomorkás lenne a hangja, gondolta Renner, de

356

nem merte biztosra venni. Ha voltak is arckifejezéseik a szálkáknak, nem ismerte még fel azokat.

A Múzeumig még tekintélyes távolságot kellett megtenniük. A többi épülethez hasonlóan ez is szögletes volt, a homlokzata azonban üvegből, vagy valamilyen hasonló anyagból készült. — Sok olyan intézményünk van, ami megfelel a ti "múzeum" szavatoknak — magyarázta Horváth szálkája. — Itt is és más városokban is. A Kastélyhoz ez van a legközelebb, és főleg festményeket, illetve szobrokat őrzünk benne.

Egy óriás magasodott föléjük a maga három, plusz a rakomány egy méterével. Nőstény, állapította meg Renner a hasa domborodásából. A tekintete lágy, állati tekintet volt, öntudat nélkül. A buldózer utolérte és lehagyta őket, egy pillanatra sem lassított.

— Úgy látom, a terhesség egy cseppet sem lassítja le a szálkákat — állapította meg Renner.

Barna-fehér vállak és fejek fordultak felé. — Nem, természetesen nem. Miért lassítana le bárkit is? — kérdezte a szálkája.

Sally Fowler vállalkozott a feladatra. Megpróbálta óvatosan elmagyarázni, milyen hasznavehetetlenné válnak a terhes nők. — Ez az egyik oka annak, hogy főleg férfiuralmú társadalmakat alakítottunk ki. Továbbá… — Még akkor is kiselőadást tartott a gyerekszülés problémáiról, mikor odaértek a Múzeumhoz.

Az ajtó szemöldökfája nekiütközött volna Renner orrnyergének. A mennyezet magasabb volt, csak a haját súrolta. Dr. Horváthnak le kellett hajtani a fejét. És a fény egy kicsit túl sárga volt. És a festmények túl alacsonyan voltak. A nézelődés feltételeit nem lehetett ideálisnak nevezni. Emellett maguknak a festményeknek a színei is

357

megfakultak már. Dr.Horváth élénk társalgásba merült a szálkájával, miután az felfedezte, hogy az emberi szem számára a kék és a sárga keveréke egyenlő a zölddel. A szálkák szeme ugyanolyan elven működött, mint az embereké, vagy ami azt illeti, mint a polipoké: egy gömb, egy rugalmas lencse és hátul érzőidegek. Az érzékelők maguk azonban eltértek.

A festmények mindezek ellenére hatottak. A nagyteremben — itt három méter magasra építették a mennyezetet és nagyobb festményeket állítottak ki — a csoport megállt egy utcai jelenetet ábrázoló kép előtt. Egy barna-fehér egy kocsi tetejéről láthatólag szónoklatot intézett egy seregnyi barnához és barna-fehérhez, miközben a háta mögött az ég alkonyati vörösben izzott. Az arcokon ugyanaz a lapos mosoly látszott, Renner azonban megérezte az erőszakot, és közelebb hajolt. Többen is szerszámokat tartottak a bal kezükben, melyek némelyike törött volt. Maga a város lángokban állt.

— Ennek az a címe, hogy "Vissza a dolgotokhoz". Majd meglátjátok, hogy ez az Őrült Eddie-téma állandóan visszatér — magyarázta Sally szálkája. Arrébb lépett, mielőtt még további magyarázatot kérhettek volna tőle.

A következő festmény egy magas, vékony, kis fejű, hosszú lábú kváziszálkát ábrázolt. Egy erdőből futott ki a nézők felé. A lélegzete füstös-fehér pamacsokban úszott utána. — "A Hírvivő" — mutatta be Hardy szálkája.

A következő alkotás ismét egy szabadtéri jelenetet örökített meg: egy tucat barna és fehér evett egy lángoló tábortűz mellett. Körülöttük vörös, állati szempárok csillogtak. Az egész táj vörös fénybe burkolózott; az égen a Murcheson Szeme ragyogott a Sötét Folt háttere előtt.

— Nem tudjátok megmondani, mire gondolnak, mit éreznek, igaz? Tartottunk ettől! — sóhajtott fel Horváth szálkája. — A testbeszéd az oka. Nekünk másak a jelzéseink.

358

— Szerintem is — helyeselt Bury. — Ezek a festmények eladhatóak lennének, de nem különösebben. Érdekességnek elmennének… bár mint olyanok, nagyon értékesek lehetnének, már csak a hatalmas piac és a korlátozott mennyiség miatt is. De valahogy nem szólítanak meg. Ki festette őket?

— Ez nagyon régi. Láthatjátok, magának az épületnek a falára festették, és…

— De milyenfajta szálkák? Barna-fehérek? A szálkák udvariatlanul felnevettek. — Egyetlen

művészeti alkotás sincs, amit ne a barna-fehérek készítettek volna. A kommunikáció a mi specialitásunk. És a művészet kommunikáció.

— Egy fehérnek soha nincs semmi mondanivalója? — Természetesen nincs. Van egy Közvetítője, aki

elmondja helyette. Mi tolmácsolunk, mi kommunikálunk. Ezek közül a képek közül nem egy vizuális formába öntött vita.

Weiss egyedül kószál, s egy szót sem szól, vette észre Renner. — Hogy tetszenek? — kérdezte meg halkan a közlegényt.

Weiss megvakarta az állkapcsát. — Uram, én kisiskoláskorom óta nem jártam múzeumban… de nem azért festenek általában képeket, hogy szépek legyenek?

— Hm. A teremben mindössze két portrét találtak. Mindkettő

egy-egy barna-fehéret ábrázolt, deréktól felfelé. A szálkák arckifejezései bizonyára a testtartásukban nyilvánulnak meg, nem az arcukon. A két alak furcsa megvilágításban állt, és a karjaik furcsa módon el voltak torzítva. Renner gonosznak látta őket.

— Gonoszak? Dehogy! — tiltakozott a szálkája. — Az egyik indította el az Őrült Eddie-szonda építését. A másik

359

pedig egy univerzális nyelvet talált fel, valamikor réges-régen.

— Használjátok még? — Úgy-ahogy. Természetesen már eléggé

fragmentálódott formában. Ez már csak így van a nyelvekkel. Sinclair, Potter és Bury sem ugyanazt a nyelvet beszélik, mint te. Ha a hangok hasonlóak is néha, a nonverbális jelzések nagyon különbözőek.

Renner a szoborcsarnokba vezető átjáró előtt érte utol Weisst. — Igaza van. A Birodalomban vannak olyan festmények, amiket egyszerűen csak szépnek szánnak. Itt viszont nincsenek. Észrevette a különbséget? Egyetlen tájkép sincs, amin ne lennének szálkák, amint épp csinálnak valamit. Alig vannak portrék, az a kettő is el van torzítva. Ami azt illeti, minden el van torzítva. Igaz? — fordult oda a szálkájához. — Az előbb látott képek még azelőtt készültek, hogy a civilizációtok felfedezte volna a kamerákat. Nem puszta ábrázolásai valaminek.

— Renner, tisztában vagy te azzal, mekkora munka elkészíteni egy festményt?

— Még sohasem próbálkoztam vele. De sejtem. — Akkor el tudod képzelni, hogy bárki is belefogjon

anélkül, hogy ne akarna valamit mondani az alkotásával? — Mit szólnál a "Hegyek gyönyörűek"-hez? — vetette föl

Weiss. Renner szálkája vállat vont.

A szobrok jobbak voltak, mint a festmények. Nem okozott zavart a színek és a világítás mássága. A legtöbb szálkákat ábrázolt, de ezek is többek voltak puszta portréknál. Egy sor egyre csökkenő méretű szálka: egy Teherhordó, három fehér, kilenc barna és huszonhét apróság? Nem, hiszen mindegyiket fehér márványból faragták, és mindegyik döntéshozónak látszott. Bury kifejezéstelen arccal nézte őket,

360

majd megszólalt: — Attól tartok, szükségem lesz a helyes interpretációkra, mielőtt el tudom adni őket. Vagy akár el tudom ajándékozni.

— Ez óhatatlan — felelte a szálkája. — Ez például egy múlt századbeli vallást jelképez. A szülő lelke szétszóródik a gyermekei között, majd az unokái között, és így tovább, a végtelenségig.

Egy másik néhány szálkát ábrázolt vörös homokkőből kifaragva. Hosszú, karcsú ujjaik voltak, a bal kezükön túl sok, a jobb kezük pedig viszonylag kicsire nőtt. Orvosok? Épp egy vékony, zöld üvegszál végzett velük, ami úgy söpört végig rajtuk, mint egy kasza: egy nem ábrázolt fegyver lézersugara. A szálkák vonakodtak beszélni róla. — Egy kellemetlen epizód a történelmünkben — morogta Bury szálkája, és ennél többet nem árult el.

A következő néhány márványból megmintázott fehér és egy tucat vörös homokkőből faragott, felismerhetetlen fajtájú küzdelmét örökítette meg. A vörösök vékonyak, fenyegetőek voltak, és sokkal több karmuk és foguk volt, mint amennyinek lenni kellett volna. A viadal középpontjában egy furcsa gépezet állt. — Ez viszont érdekes — állt meg előtte Renner szálkája. — A hagyományaink szerint a Közvetítők — a mi fajtánk — bármikor lefoglalhat bármilyen szállítóeszközt, amire szüksége van, akármelyik döntéshozótól. Egyszer régen egy Közvetítő arra használta a hatalmát, hogy felépíttessen egy időgépet. Meg tudom mutatni a gépet is, ha hajlandóak vagytok átrepülni a kontinens másik végébe.

— Egy működő időgép? — Nem működik, Jonathon. Sohasem fejezték be. A

Mestere tönkrement a vállalkozásban. — Ó! — Whitbread nem is próbálta leplezni

csalódottságát.

361

— Sohasem tudták kipróbálni — folytatta a szálka. — Lehet, hogy hibás az alapelve.

A gépezet úgy nézett ki, mint egy kisméretű részecskegyorsító, egy fülkével a közepén… szinte volt valami értelme, mint egy Langston-erőtér-generátornak.

— Érdekes, amit az előbb mondtál — fordult oda Renner a szálkájához. — Bármikor lefoglalhatsz bármilyeni szállítóeszközt?

— Igen. A hivatásunk a kommunikáció, de a legfőbb feladatunk a harcok leállítása. Sally tartott egy előadást nekünk a ti… mondjuk, a ti faji problémáitokról a fegyverek és a megadási reflex kapcsán. Mi, Közvetítők túlléptünk ezen. El tudjuk magyarázni az egyik fél álláspontját a másiknak. A kommunikáció hiánya időnként veszélyes méreteket ölthet… általában pontosan egy háború kezdete előtt, azok miatt a statisztikai hibák miatt, amik miatt ti még mindig hisztek a véletlenekben. Azzal, hogy mi mindig hozzáférünk valamilyen járműhöz — vagy a telefonhoz, rádióhoz —, minimálisra csökken a háborúk kitörésének az esélye.

Az emberek áhítattal néztek rájuk. — Nagyon szép — szólalt meg végül Renner. — Kíváncsi lennék, hogy a MacArthurt lefoglalhatnátok-e?

— A törvények és a hagyományok szellemében igen. Gyakorlatilag… ne bolondozz már.

— Oké. Ezek a valamik, amik az időgép körül küzdenek…

— Mitikus démonok — magyarázta Bury kísérője. — Ők vigyáznak a valóság szerkezetére.

Rennernek eszébe jutottak azok az ősi, a nagy európai pestisjárvány idején keletkezett spanyol festmények, amiken az élők a feltámadt, gonosz halottakkal viaskodtak. A fehér szálkák mellé állítva ezek a vörös homokkő valamik

362

ugyanazt a lehetetlenül vékony, csontos hatást keltették benne — és szinte tapintható rosszindulat lengte körül őket.

— És miért pont időgép? — A Közvetítő úgy érezte, hogy egy bizonyos esemény a

történelmünkben a kommunikáció hiánya miatt történt meg. Úgy döntött, korrigálja a dolgot — vont vállat Renner szálkája — a karjaival; a szálkák ugyanis nem tudták megemelni a vállaikat. — Őrült Eddie. Az Őrült Eddie-szonda is ilyen ügy volt. Talán valamivel jobban bevált. Egy Égrenéző — meteorológus, plusz még néhány tudományág — bizonyítékot talált arra, hogy van élet egy közeli csillag egyik bolygóján. Ez az Őrült Eddie Közvetítő azonnal fel akarta venni velük a kapcsolatot. Elképesztő mennyiségű tőkét és ipari kapacitást szerzett, épp eleget ahhoz, hogy az az egész civilizációnkra hatással legyen. Megépíttette a szondáját, mögé tett egy fényvitorlát és egy halom lézerágyúval…

— Ez valahogy ismerősen hangzik. — Hát igen. Az Őrült Eddie-szondát valóban az új

Kaledónia rendszer felé indították el, de csak sokkal később és más pilótával. Feltételezésünk szerint annak a nyomán jutottatok el hozzánk.

— Tehát működött. A legénység sajnos elpusztult, de a szonda odaért hozzánk. De akkor miért hívjátok még mindig Őrült Eddie-szondának. Jó, hagyjuk, mindegy — legyintett Renner lemondóan. A szálkája felkacagott.

A múzeum előtt két limuzin várt rájuk. A gyalogosok szintjéről egy lépcső vezetett le az úttestre. Az akadályt apró kétüléses kocsik kerülgették, anélkül hogy lelassítottak vagy egymásnak ütköztek volna.

— Mr. Renner! Oda nézzen! — torpant meg Sally a lépcső aljánál.

363

Renner követte a tekintetét. Egy nagy, jellegtelen épület előtt megállt egy kocsi, a járdaszegéllyel nyilván nem kellett foglalkoznia. A barna sofőr és fehér utasa kiszálltak; a fehér sietve befordult a sarkon. A barna meghúzott kér rejtett kart a kocsi elejénél, majd nekifeszült az oldalának. A jármű harmonikaként csukódott össze egy fél méter széles valamivé. A barna sarkon fordult és a fehér után ügetett.

— Összecsukhatóak! — kiáltott fel Sally. — Természetesen — nézett rá Renner szálkája. — Képzeld

csak el, milyen lenne egy közlekedési dugó, ha nem lennének azok. Gyertek, szálljunk be a kocsikba.

Azt tették. — Bury minden vagyonáért sem ülnék be azokba a száguldó kis koporsókba — jegyezte meg Renner.

— Pedig biztonságosak — bizonygatta a kísérője. — Azaz, nem is a kocsik biztonságosak, hanem a sofőrök. Először is, a barnának nem túl erős a területvédő ösztönük. Másodszor, állandóan az autóban matatnak, úgyhogy soha, semmi nem romolhat el:

A limuzin elindult. Mögöttük barnák jelentek meg és elkezdték lebontani a lépcsőt.

A körülöttük lévő épületek egyöntetűen ugyanazok a szögletes tömbök voltak, az utcák szabályos négyzethálót alkottak. Horváth biztosra vette, hogy a várost úgy tervezték, nem pedig természetes módon jött létre. Valaki megtervezte és elrendelte a felépítését. Vajon minden város ilyen? Nyoma sem látszott benne a barnák innovatív ötleteinek.

De nem, mégis, állapította meg. Ha nem is a főbb vonásokban, de olyan apróságoknál, mint a közvilágítás. Egyes helyeken széles, elektromos fényben izzó szalagokat ragasztottak a házak falára. Máshol mintha lebegő léggömbök alkották volna a lámpákat, csak éppen meg sem mozdította őket a szél. Máshol fénycsövek kanyarogtak az

364

utcák szélén, de akár a közepén is; vagy egyáltalán nem látszott semmilyen világítótest — legalábbis most, nappal.

És azok a dobozszerű autók — nem akadt két egyforma. Vagy a lámpáik formája, vagy a javítások nyomai, vagy az, ahogy összecsukódtak, de valami egyedi mindegyikben megnyilvánult.

A limuzinok megálltak. — Megérkeztünk — jelentette be Horváth szálkája. — Ez itt az állatkert. Pontosabban szólva, az Életformák Múzeuma. Meg fogjátok látni, hogy sokkal inkább a lakói kényelmét szolgálja, semmint a látogatókét.

Horváth és a többiek tanácstalanul álltak. Magas, szögletes épületek vették körül őket. Sehol sem látszott egyetlen nyílt tér sem.

— Balra. Az épület, uraim, az épület! Talán tiltja a törvény, hogy egy épület belsejében helyezzük az állatkertet?

Az állatkert, mint később kiderült, egy hatemeletes, szokatlanul magas belterű tömbben kapott helyet. A mennyezetek úgy néztek ki, mint az ég. Az első emeleten például derült, kék égboltot láthattak, bárányfelhőkkel és a delelőjén épp túlhaladott nappal.

Átvágták magukat egy párás dzsungelen, aminek a jellege lépésről lépésre változott. Az állatok nem férhettek hozzájuk, de nem lehetett látni, miért nem. Mintha észre sem vették volna, hogy befurakodtak közéjük.

Megpillantottak egy hatalmas, ostorszerű fát. Az ostor nyele mélyen benyúlt a talaj alá, a végéből kerek levelekkel zsúfolt, hajlékony ágak nőttek ki. Egy óriási szálkára emlékeztető állat állt alatta, és Whitbreadre meredt. A két kezén éles, görbe karmok nőttek, a szájából agyarak villantak elő. — A Teherhordók egyik alfaja — magyarázta Horváth szálkája, de sohasem sikerült háziasítani. Azt hiszem, egyértelmű, miért.

365

— Bámulatos ez a mesterséges környezet! — kiáltott fel Horváth. — Sohasem láttam még ehhez foghatót. De miért nem a szabadban alakítottátok ki az állatkert egy részét? Miért kell létrehozni egy mesterséges környezetet, mikor ott van a természetes is?

— Nem tudom, miért így építették. De működik. A második emeleten egy homoksivatagba jutottak. A

levegő száraz volt és illatos, az ég világoskék, csak a horizonton öltött sötétebb árnyalatot. A homokon húsos, tüskék nélküli növények nőttek. Némelyek vastag tavirózsalevelekre emlékeztettek. Nem egyen apró, éles fogak nyomai látszottak. A nyomok okozóját is megnézhették, egy szőrtelen, hódszerű állatot, négyszögletes, kiálló fogakkal. Nyugodtan nézte, ahogy elmentek mellette.

A harmadik szinten heves esőzés fogadta őket. Látszólag mérföldekkel arrébb villámok cikáztak az égbolton. Az emberek nem akartak bemenni, nehogy elázzanak. A szálkák félig dühösen, félig bocsánatkérően biztatgatták vendégeiket. Eszükbe sem jutott, hogy az eső zavarhatja az embereket, ők ugyanis imádták. — Pedig ez nem utoljára fordult elő — vélte Whitbread szálkája. — Tanulmányozunk benneteket, s mégsem ismerünk. Elszalasztjátok a legérdekesebb növényeket. De talán majd máskor, mikor ki lesz kapcsolva az eső…

A negyedik emelet egyáltalán nem tűnt vadnak. Még apró, kerek kunyhók is álltak a távoli, illuzórikus dombokon. Az alacsony, esernyő alakú fák zöld lombtakarója alatt vörös és lila gyümölcsök nőttek. Az egyik fa alatt néhány protoszálka ácsorgott. Kicsik voltak, kerekek és kövérek, a jobb karjaik mintha össze lettek volna zsugorodva. Szomorú szemmel méregették a látogatókat, majd az felnyúlt egy gyümölcsért. A bal karjával épp elérte.

366

— Íme, fajunk egy másik használhatatlan oldalhajtása — intett Horváth szálkája. — Mára már teljesen kihalt, csak az állatkertekben látható. — Láthatólag szerette volna, ha továbbmennek már. Egy citromfaligetben rábukkantak egy másik csoportra is — a gyümölcs ugyanaz volt, mint amit vacsorára ettek, állapította meg Hardy.

Egy tágas, füves mezőn egy csordányi patás, gubancos szőrű jószág legelészett békésen — kivéve egyet, amelyik őrségben állt és folyamatosan a fejével fordult a betolakodók felé.

— Csalódottnak látszol — szólalt meg egy hang Whitbread mögött. — Miért?

A kadét meglepetten nézett hátra. — Csalódottnak? Dehogy! Lenyűgöző ez a hely.

— Akkor tévedtem — kért elnézést a szálkája. — Azt hiszem, Mr. Rennerrel kellene inkább beszélnem. Velem tartasz?

A társaság egy kissé szétszéledt. Itt nem lehetett eltévedni, és mindnyájan élvezettel lépkedtek a füvön: a hosszú, visszapöndörődő szálakon rugalmasabb járás esett, mint a közönséges gyepen. Leginkább az arisztokrácia és a gazdag kereskedők házaiban előforduló élő szőnyegekre emlékeztetett.

Renner barátságosan körülnézett, mikor megérezte a rá szegeződő tekinteteket. — Igen?

— Mr. Renner, szomorúan látom, hogy egy kicsit csalódott az állatkertünkben.

Whitbread felnyögött, Renner a homlokát ráncolta. — Igen, és magam sem tudom, miért. Nem kellene így éreznem. Hiszen itt van előttem egy teljes idegen világ, díszes csomagolásban elénk rakva. Whitbread, maga is így érzi?

Whitbread vonakodva bólintott.

367

— Aha! Ez az. Egy idegen világ szépen összecsomagolva. Hány bolygón, hány állatkertet látott eddig?

Whitbread gyors fejszámolást végzett. — Hatot, beleértve a Földet is.

— És mindegyik ugyanilyen volt, eltekintve attól, hogy itt szinte tökéletes az illúzió. Valami nagyon, radikálisan másra számítottunk. De nem az. Ez is csak egy bolygó. Csak az intelligens szálkák miatt érdekes.

— Ebben lehet valami — bólintott Whitbread szálkája. A hangja mintha egy kicsit szomorkás lett volna, s erről az embereknek eszébe jutott, hogy a szálkák még egyetlen idegen bolygón sem jártak. — De azért kár — folytatta a szálka. — Staley remekül szórakozik. Sally és dr. Hardy is, bár őket inkább a szakmai lelkesedés fűti.

A következő szinten aztán ők is megdöbbentek. Dr. Horváth lépett ki elsőként a felvonóból. Holtra váltan

torpant meg a küszöbön. Egy városi utcát látott maga előtt. — Attól tartok, rossz… helyen… — halkult el a hangja. Egy pillanatra úgy érezte, elment az esze.

Egy elhagyatott város szélén álltak. Az utcákon állt ugyan néhány autó, pontosabban szólva, néhány kiégett roncs. Számos épület romokban hevert, az utcákon szemétkupacok tornyosultak. Valami mozgó, fekete horda rájuk csiripelt és eliszkolt. A tagjai beszökkentek a falakon tátongó sötét lyukak egyikébe, míg végül egy sem maradt szem előtt.

Horváth egész testében megborzongott. Amikor egy idegen kéz megérintette a könyökét, nagyot sikítva arrébb ugrott.

— Mi a baj, doktor? Feltételezem, nektek is vannak nagyvárosi állataitok.

— Nincsenek — nyögte ki Horváth. — Patkányok — helyesbített Sally Fowler. — És egy

tetűfaj, ami csak az emberen él meg. De azt hiszem, ez minden.

368

— Nekünk elég sok van — mondta Horváth szálkája. — Talán láthattok néhányat… bár elég félénkek.

A kis fekete állatokat messziről nem lehetett megkülönböztetni a patkányoktól. Hardy készített egy felvételt a menedéke felé rohanó rajról. Remélte, később majd lesz ideje kinagyítani. Sikerült megpillantaniuk egy nagy, lapos lényt is, bár csak akkor vették észre, mikor közvetlenül mellé értek. A színe és a mintázata tökéletesen utánozta a téglafalat, amire felkapaszkodott.

— Olyan, mint egy kaméleon — állapította meg Sally. Aztán elmagyarázta a házigazdáiknak, mi az a kaméleon.

— Ott egy másik — mutatott a szálkája egy szürke példányra, ami épp egy betonfalra kúszott föl. — Ne piszkáljátok. Fogai vannak.

— Honnan szerzik a táplálékot? — A tetőkertekből. Bár a húst is meg tudják enni. És van

egy rovarevő is… — Odavezette őket a két méterrel az utcaszint felé magasodó "tetőhöz". Fűfélék és gyümölcsfák burjánzottak rajta. Egy kicsi, kar nélküli kétlábú bujkált a bokrok közt, feltekeredett nyelvét több mint egy méterre tudta kilőni. Úgy nézett ki, mintha mogyoróval lett volna tele a szája.

A hatodik emeleten csípős hideg fogadta őket. Az ég ólomszürke volt. A hó sűrű pelyhekben hullott a végtelen, jeges tundrára. Hardy maradni akart, mivel figyelemre méltóan gazdag élővilág lakta ezt a jeges poklot; cserjék és apró fák nőttek ki a jég alól, láttak egy nagy, békés állatot, ami tudomást sem vett róluk, és egy szőrös, ugrándozó, hótalp alakú nyulat tányér alakú fülekkel, mellső lábak nélkül. Hardyt szinte úgy kellett kicipelniük; de hát megfagyott volna odabent.

369

A Kastélyban már várta őket a vacsora: a hajó készletei és egy lapos, zöld, 75 cm átmérőjű, 3 cm vastag szálka kaktusz szeletei. A belsejében lévő vörös zselé íze a húséra emlékeztetett. Rennernek ízlett, a többiek viszont egy falatot sem bírtak lenyelni belőle. A kaktuszon kívül mindent felfaltak, mintha éheztek volna. Hevesen gesztikulálva, tele szájjal beszélgettek. Nagyon hosszú napjuk lehetett, ha ennyire megéheztek.

— Van néhány elképzelésünk arról, mit akarhat látni egy turista egy idegen városban — mondta Renner szálkája. — Legalábbis láttuk néhány útifilmeteket. Múzeumok. Kormányhivatalok. Emlékművek. Egyedi épületek. Esetleg a boltok és a szórakozóhelyek. És mindenekfelett a helybeliek életmódja. Nekünk mindebből ki kell hagynunk néhányat — legyintett lemondóan. — Szórakozóhelyeink például egyáltalán nincsenek. A kevés alkohol semmi hatással nincs ránk. A túl sok pedig egyszerűen megöl. Egy koncertre elmehetünk esetleg, de őszintén megmondom, nem fog tetszeni nektek.

— A kormány annyi, hogy a Közvetítők összegyűlnek egy megbeszélésre. Bárhol sor kerülhet rá. A döntéshozók ott élnek, ahol kedvük tartja, és általában kötelező érvényűnek ismerik el magukra nézve a Közvetítőik által kötött megállapodásokat. Néhány emlékművet meg tudunk mutatni. Ami pedig az életmódunkat illeti, azt már tanulmányozzátok egy ideje.

— És mi van a fehérek életmódjával? — kérdezte Hardy. Aztán hatalmasat ásított.

— Igaza van — szólt közbe a szálkája. — Valahogy el kell intéznünk, hogy láthassák egy döntéshozó családi birtokát. Talán megkapjuk az engedélyt, hogy… — Ezen a ponton átváltott a saját nyelvére.

370

A szálkák elgondolkodtak. — Van rá esély — szólalt meg végül Sally kísérője. — Majd meglátjuk. Addig is, mára ennyi.

Az időeltolódás ugyanis legyűrte az embereket. Dr. Horváth és dr. Hardy nagyokat ásított, laposakat pislogott, majd elnézést kért és távozott. Bury viszont még teljesen éber volt. Renner kíváncsi lett volna, mennyi a forgásideje a kereskedő szülőbolygójának. Ő maga már épp elég időt töltött az űrben, hogy szinte bármilyen naphosszúsághoz alkalmazkodni tudjon.

A társaság azonban szétszéledt. Sally jó éjszakát kívánt és észrevehetően dülöngélve elindult felfelé. Renner felvetette, hogy énekeljenek egy kicsit, de amikor senki sem értékelte az ötletét, ő is elindult a szobája felé.

A toronyba egy spirális lépcső vezetett fel. Renner engedve a kíváncsiságnak, befordult az egyik folyosón. Amikor odaért egy zsiliphez, rájött, hogy bizonyára az erkély, a tornyot körülölelő gyűrű előtt állhat. Nem igazán vágyott rá, hogy beleszippantson a Szálka Egy levegőjébe. Kíváncsi lett volna, minek építették egyáltalán azt az erkélyt… aztán felötlött előtte a karcsú tornyot körülölelő gyűrű képe, és arra gondolt, mi van, ha a szálkák a freudi szimbolikával szórakoznak?

Márpedig valószínűleg ezt tették. Elvigyorodott, és folytatta útját a lakosztálya felé.

Először azt hitte, hogy eltévesztette az ajtót. A színösszeállítás szinte letaglózta: narancssárga és fekete, össze sem lehetett hasonlítani a reggeli halványbarnasággal. A falon lógó űrruha mellén azonban ott díszelegtek a rangjelzései. Még egyszer körülnézett, próbálva eldönteni, hogy tetszenek-e neki a változtatások.

Csak a színek lettek másak… nem, nem, a szoba is melegebb lett. Előző éjszaka elég rendesen fázott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve átvágott a helyiségen, és

371

beszimatolt a szálkák hálófülkéjébe. Igen, odabent sokkal hűvösebb van.

A kísérője az ajtófélfának támaszkodva, arcán a szokásos szelíd mosollyal figyelte a ténykedését. Renner szégyenlősen elvigyorodott. Aztán folytatta a vizsgálódást.

A fürdőszoba… a vécét kicserélték. Pont olyan, mint amilyet lerajzolt. Tévedés: egy csepp víz sincs benne. És nem lehet lehúzni.

A fenébe is, egy vécét csak egyféleképpen lehet kipróbálni.

Amikor megnézte, a csésze ragyogott a tisztaságtól. Beleöntött egy pohár vizet, és csak nézte, ahogy egyetlen csepp visszamaradása nélkül lecsorgott. A vécécsésze valamilyen súrlódásmentes anyagból készült.

Ezt meg kell említenem Burynek, gondolta. A légkör nélküli holdak bázisain és azokon a világokon, ahol vagy a víz, vagy a tisztításához szükséges energia kevés volt, nagy hasznát vennék az ilyesminek. De csak holnap. Mostanra ő is teljesen elálmosodott.

A Levante forgási ideje 28 óra és 40,2 perc volt. Bury elég jól alkalmazkodott a MacArthur szabványnapjához, de azért mindig könnyebben állt át a hosszabb nappalokra, mint a rövidebbekre.

Megvárta, míg a Fjunk(csett)je elküldte a barnát kávéért. Ettől hirtelen hiányozni kezdett neki Nabil… és kíváncsi lett volna, hogy a barna is ért-e olyan dolgokhoz, mint a testőre. Már eddig is alaposan alábecsülte a barna-fehérek hatalmát. A szálkája bármilyen járműre rátehette a kezét a bolygón, még azokra is, amik el sem készültek; és mégis, csak egy ügynök volt olyasvalaki szolgálatában, akivel Bury még nem találkozott. Nagyon összetett a helyzet,, figyelmeztette magát.

372

A barna kávéval és egy kancsó világosbarna, nem gőzölgő folyadékkal tért vissza. — Mérgező? Nagyon valószínű — közölte a Fjunk(csett). — A szennyeződésektől vagy a baktériumoktól könnyen rosszul lehetnél. Ez egyébként víz, odakintről.

Bury nem szokott volt azonnal rátérni az üzletre. Úgy érezte, a túl mohó üzletembereket könnyen csőbe lehetett húzni. Nem is sejtette, milyen évezredes hagyomány húzódik meg az álláspontja mögött. Ennek megfelelően rengeteg mindenről beszélgetett szálka partnerével… — "Cipőkről és hajókról és pecsétviaszról, káposztákról és királyokról", idézte, s látva a szálka nyilvánvaló érdeklődését, el is magyarázta, mi micsoda. Az idegent különösen az emberi kormányzatok különböző formái érdekelték.

— Attól tartok, addig nem szabad elolvasnom ezt a Lewis Carrollt, amíg sokkal többet nem tudok az emberi kultúráról — állapította meg a szálka.

Bury végül ismét előhozakodott a luxuscikkek problémájával.

— Luxuscikkek. Igen, alapjában véve egyetértünk — bólintott a szálka. — Ha egy luxuscikk jól fogy, akkor jóformán csak az üzemanyag ára marad fenn költségként. Ennek még a ti Őrült Eddie hajtóművetekkel is így kell lennie. A gyakorlatban viszont vannak bizonyos korlátozások a bolygónkon.

Burynek már korábban eszébe jutott néhány. — Beszélj róluk. — Kávé. Tea. Bor. Feltételezem, borokkal is kereskedsz?

— A bort tiltja a vallásom. — Bury közvetve érdekelt volt ugyan a borkereskedelemben, de nem hitte volna, hogy a szálkáknak pont borra lenne szükségük.

— Nem számít. A szervezetünk nem bírja az alkoholt, a kávét pedig nem szeretjük. Valószínűleg ugyanez a helyzet a

373

többi luxusételetekkel is, bár egy próbát azért megérne a dolog.

— Ti magatok nem forgalmaztok luxuscikkeket? — Nem. A mások fölötti hatalom, a biztonság, a szokások

és dinasztiák fenntartása — ezek az igazán fontos dolgok. Szokás szerint a döntéshozók nevében beszélek. Ezekkel foglalkozunk, illetve még a diplomáciával. Kereskedni csak tartós fogyasztási cikkekkel, alapanyagokkal, szaktudással… Jut eszembe, mi a véleménye a műtárgyainkról?

— Jó áron kelnének el, amíg túl sok nem lenne belőlük. Szerintem azonban inkább az ötletek és találmányok azok, amikről tárgyalnunk kellene.

— Pontosabban? — A súrlódásmentes vécé és a működési elve. Különböző

szupravezetők, amiket ti sokkal hatékonyabban állítotok elő. Az egyik aszteroidán találtunk egy darabot. Tudnátok gyártani?

— Biztos vagyok benne, hogy a barnák megtalálják a módját — intett erőtlenül a szálka. — Nem lesz itt gond. Bizonyára nektek is rengeteg eladnivalótok van. Például föld. Földet szeretnénk vásárolni a követségeink számára.

Azt valószínűleg ingyen is megkapjátok, gondolta Bury. Ennek a fajnak azonban szó szerint minden pénzt megér a föld; az emberek nélkül sohasem juthatnának hozzá többhöz, mint amennyi most van nekik. Telepeket akarnak létrehozni. Ez a bolygó egyszerűen zsúfolt. Bury még az űrből látta a városok fényét, egy összefüggő fényszőnyeget az óceánok körül. — Föld — értett egyet — és gabonafélék. Vannak olyan gabonafajtáink, amik a tiétekhez hasonló napok alatt nőnek. Tudjuk, hogy néhány a számotokra is ehető. Lehet, hogy gazdaságosabb lenne termeszteni őket, mint a tieiteket. A készételek nem hoznak profitot, a magok azonban talán igen.

374

— Nektek is lehetnek találmányaitok, amiket megvehetnénk.

— Csodálnám. A ti találékonyságotok fantasztikus, egyszerűen lenyűgöző.

— Köszönöm — intett a szálka. — De még nem találtunk fel mindent, amire szükségünk lenne. Például megvan a saját Őrült Eddie hajtóművünk, az azt védelmező erőtér-generátor viszont…

— Figyelj, ha engem kivégeznek, akkor elveszíted az egyetlen kereskedőt a rendszerben.

— Allah… Akarom mondani, tényleg ilyen elszántan rejtegetik a feletteseitek a titkaikat?

— Talán megváltozik az álláspontjuk, ha jobban megismernek titeket. Mellesleg, én nem vagyok fizikus — közölte Bury nyájasan.

— Aha. Bury, még korántsem merítettük ki a műtárgyak kérdését. A művészeink szabadon alkothatnak, hozzáférnek a szükséges anyagokhoz, és senki sem cenzúrázza őket. A Szálka és a Birodalom művészetének a találkozása alapvetően jó hatással lenne a kommunikációra. Eddig még sohasem próbáltunk idegen lelkeket megszólítani a művészetünkkel.

— Dr. Hardy könyveiben és felvételein rengeteg műalkotás található.

— Tanulmányozni fogjuk őket. — A szálka elgondolkodva belekortyolt piszkos vizébe. — Az előbb szóba kerültek a kávék és a borok. A társaim a tudósaitok és tisztjeitek körében megfigyeltek… hogy is mondjam?… egy erős kulturális részrehajlást a borok irányában.

— Igen. Az eredet helye, a kor, a címkék, a súlytalanságban való fogyaszthatóság, milyen ételhez milyen bor fogyasztható — mindez része a mániájuknak — fintorodott el Bury. — Hallottam már róla, de semmit sem tudok az egészről. Idegesítőnek és költségesnek találom,

375

hogy a hajóimnak állandó gyorsulással kell haladniuk, hogy megóvjanak egy palack bort a saját üledékétől. Miért nem lehet az út végén egyszerűen leszűrni?

— És a kávék? Mind kávéznak. Rengeteg kávéfajta létezik, a gének, a táptalaj, az éghajlat és a pörkölési mód szempontjából. Tudom, hogy így van. Láttam a készleteidet.

— A MacArthuron még többféle van a poggyászomban. Igen… és a kávéivók sem egyformák. Rengeteg kulturális különbség van köztük. Egy amerikai eredetű világon, mint például a Tabletop, bele sem szagolnának abba az olajos lébe, amit annyira szeretnek az új Párizson, a levanteit viszont mindkét nép túl édesnek és túl erősnek találná.

— Aha. — Hallottál már a Jamaica Kék Hegyéről? Magán a

Földön terem, egy nagy szigeten, amit sohasem bombáztak, s ahol sikerült kiirtani a mutációkat a Domínium összeomlását követő évszázadok során. Hadihajók szállítják a spártai Birodalmi Palotába.

— Milyen az íze? — Mint mondottam, csak a királyi… — tétovázott Bury.

— Na jó. Ismersz már ennyire. Nem fizetnék érte még egyszer annyit, de azért nem bántam meg.

— A Flotta rosszul méri fel az értékedet, mert nem értesz a borokhoz. — Bury szálkája nem mosolygott. Üres arckifejezése ugyanolyan volt, mint a kereskedőé. — És ez bolondság a részükről. Ha tudnák, mennyi mindent kellene még megtanulniuk a kávéról…

— Mire akarsz kilyukadni? — Rengeteg kávé van nálad. Tanítsd őket. Használd fel a

készleteidet. — Hiszen egy hétig sem tartanának, ahogy a tisztikart

ismerem! — Meg tudnád mutatni nekik a te kultúrád és az övék

közötti hasonlóságot. Vagy nem tetszik az ötlet? Nem, Bury,

376

nem olvasok a gondolataidban. Nem szereted a Flottát; hajlamos vagy felnagyítani a köztük és közted meglévő különbségeket. Nem lehet, hogy ők is ugyanígy gondolkodnak?

Nem olvasok a gondolataidban. Bury elfojtotta kitörni készülő dühét — és abban a pillanatban megértette. Megértette, miért ismételgetik állandóan az idegenek ezt a frázist. Azért, hogy kibillentsék az egyensúlyából. Egy alku közepén.

Bury szélesen elmosolyodott. — Egyheti jóakarat. Rendben, ki fogom próbálni az ötletedet, ha visszatérünk az űrbe, és újra a MacArthuron étkezem. Allahra, van mit tanulniuk a kávéról! Talán még arra is meg tudom tanítani őket, hogy kell használni a kávéfőzőiket.

377

28 Kávéfőzés

Rod és Sally kettesben ültek a kapitány kabinjában. Az interkom képernyőit kikapcsolták, a Rod íróasztala felett lévő állapotjelzőn pedig zöld fények világítottak. Rod kinyújtotta hosszú lábait, és belekortyolt az italába. — Tudod, most először vagyunk kettesben, mióta elindultunk az új Kaledónia rendszerből. Jó érzés.

A lány bizonytalanul mosolygott. — De nincs sok időnk — a szálkák visszavárnak minket, és még diktálnom is kell… Meddig maradhatunk még, Rod?

— Az az admirálistól függ — vont vállat Blaine. — Merrill helytartó azt szeretné, ha minél hamarabb visszatérnénk, dr. Horváth viszont még többet akar megtudni. És én is. Sally, még mindig nincs semmi lényeges, amit jelenthetnénk! Nem tudjuk, hogy a szálkák veszélyt jelentenek-e a Birodalomra, vagy nem.

— Rod Blaine, lennél szíves kilépni a Kötelességtudó Tiszt szerepéből, és visszabújni a saját bőrödbe? Semmi bizonyíték nincs arra, hogy a szálkák ellenségesek lennének. Nyomát sem láttuk fegyvereknek, háborúknak, vagy bármi ilyesminek…

— Tudom — bólintott Rod keserűen. — És épp ez aggaszt engem. Sally, hallottál már olyan emberi civilizációról, amiben nincsenek katonák?

— Nem, de a szálkák nem is emberek. — De nem is hangyák, pedig azoknak is vannak

harcosaik… Lehet, hogy igazad van, és Kutuzov hangulata ragadt át rám is. Erről jut eszembe, sűrűbb jelentéseket akar.

378

Tudtad, hogy minden egyes új adatot azon melegében át kell küldenünk a Leninre? Még a szálkák gépeiből és azokból az eszközökből is mintát kellett küldenünk, amiket a manók alakítottak át…

Sally felnevetett. Rod egy pillanatig sértődötten nézte, aztán követte a példáját. — Ne haragudj, Rod. Tudom, milyen szörnyű lehetett elmondani a Cárnak, hogy manók vannak a hajódon… de annyira mulatságos volt!

— Ja. Mulatságos. Mindegy. Szóval, mindent átküldünk, amit csak tudunk a Leninre… és szerinted még én vagyok paranoiás? Kutuzov az űrben átvizsgáltat, aztán cifogénnel teli tartályokba rakat és a hajón kívül helyez el mindent! Azt hiszem, fél a fertőzéstől. — Ebben a pillanatban felbúgott az interkom. — A fenébe! — fordult Rod a képernyő felé. — Itt a kapitány.

— Hardy káplán van itt — jelentette a gárdista őr. — Mr. Rennerrel és a tudósokkal.

Rod felsóhajtott és tehetetlen pillantást vetett Sallyre. — Vezesse be őket és küldjön el a stewardomért. Biztos innának valamit.

Jól sejtette. Mire mindenki helyet foglalt, a kabinja zsúfolásig megtelt. Rod üdvözölte a Szálkán járt expedíció tagjait, majd felvett egy halom papírt az íróasztaláról. — Első kérdés: szükségük van a közlegényekre? Úgy hallom, nem sok dolguk akadt.

— Semmi kifogásom nincs ellenük — válaszolta dr. Horváth. — Viszont a tudományos személyzet elől foglalják a helyet.

— Más szóval, nem — állapította meg Rod. — Remek. Döntse el, kiket visz helyettük, dr. Horváth. Következő pont: szükségük van-e gárdistákra?

— Te jó ég, dehogy! — tiltakozott Sally. Gyorsan odapillantott Horváthra, aki bólintott. — Kapitány, a szálkák olyannyira nem ellenségesek, hogy még egy kastélyt is

379

építettek nekünk! Egyszerűen csodálatos! Miért nem jön le és nézi meg?

Rod keserűen felnevetett. — Az admirális parancsai. Ami azt illeti, azokat a tiszteket sem engedhetem le, akik tudják, hogyan épül fel a Langston-erőtér. Az admirális és én egy dologban egyetértünk: ha segítségre lenne szükségük, akkor két gárdistának semmi hasznát nem vennék — az viszont nem tűnik túl jó ötletnek, hogy a szálkák ráállítsanak egy-egy Fjunk(csett)et a harcosaikra. Ezzel el is értünk a harmadik pontig. Dr. Horváth, meg van elégedve Mr. Rennerrel? Talán meg kellene kérnem, hogy fáradjon ki a szobából, amíg ön válaszol.

— Ostobaság. Mr. Renner nagyon segítőkész volt. Kapitány, a korlátozásai az én embereimre is vonatkoznak? Nem vihetek le, mondjuk, egy fizikust a bolygóra?

— Pontosan. — De dr. Buckman már alig várja, hogy jöhessen. A

szálkák nagyon régóta tanulmányozzák a Murcheson Szemét és a Sötét Foltot… mióta is, Mr. Potter?

A kadét kényelmetlenül feszengett, mielőtt megszólalt volna. — Évezredek óta, uram — nyögte ki végül. — Csak…

— Csak mi, mister? — sürgette Rod. Potter egy kicsit félénk, erről le kell szoktatni. — Beszéljen.

— Igen, uram. Hiányosak a megfigyeléseik, kapitány. A szálkák egy szóval sem említették ugyan, de dr. Buckman szerint ez nyilvánvaló. Én erre asszontam, hogy időnként biztos elvesztik az érdeklődésüket a csillagászat iránt, dr. Buckman azonban képtelen vót ezt megérteni.

— Elhiszem! — nevetett fel Rod. — Pontosan mennyire fontosak azok a megfigyelések, Mr. Potter?

— Az asztrofizikusoknak tán na'on, kapitány. A szálkák az egész történelmük során megfigyelték azt a szuperóriást, ahogy elhaladt a Sötét Fót előtt. Eccer majd szupernóva,

380

aztán meg fekete lyuk lesz belőle — és a szálkák asszondják, tudják, mikor.

Whitbread kadét felnevetett. Mindenki rámeredt. A kadét alig tudott uralkodni magán. — Elnézést, uram… csak éppen ott voltam, mikor Gavin beszámolt erről Buckmannek. A Szem A. D. 2774 020-ban, április 27-én, hajnali négy és fél öt között fog felrobbanni. Azt hittem, dr. Buckman ott helyben felakasztja magát. Aztán inkább lázasan elkezdte ellenőrizni a számításaikat. Harminc órán át dolgozott rajtuk.

— És közben majdnem megölte a Fjunk(csett)jét — vigyorodott el Sally. — Dr. Horváth szálkájának kellett fordítania neki, mikor az övé kidőlt.

— Igen, de rá is jött, hogy igazuk van — vette vissza a szót Whitbread. A kadét megköszörülte a torkát, és megpróbálta utánozni dr. Bukcman száraz hangját. — Átkozottul pontos becslés, Mr. Potter. A matematika és a megfigyelések is őket igazolják.

— Egész tehetséges színész lenne magából, Mr. Whitbread — jegyezte meg Cargill első tiszt. — Kár, hogy ugyanezt nem lehet elmondani az asztrogációs tevékenységéről. Kapitány, én úgy látom, dr. Buckman itt is mindent megkaphat, amire csak szüksége van. Semmi sem szól amellett, hogy lemenjen a bolygóra.

— Egyetértek. Dr. Horváth, a válaszom nem. Mellesleg… tényleg el akar tölteni egy egész hetet Buckmannel összezárva? Nem kell válaszolnia — tette hozzá gyorsan. — Kit visz helyette?

Horváth egy pillanatig a homlokát ráncolta. — Azt hiszem, De Vandaliát.

— Igen, ha lehet — mondta Sally gyorsan. — Szükségünk van egy geológusra. Próbáltam kiásni néhány kőzetmintát, de semmit sem tudtam meg a bolygó felépítéséről. Nem találtam mást, csak romot rom hátán.

— Úgy érti, nincsenek szikláik? — kérdezte Cargill.

381

— De vannak, parancsnok — válaszolta a lány. — Gránit, lávakő, bazalt, csak éppen nem ott, ahová a bolygó keletkezésekor kerültek. Mindet felhasználták, a falakhoz, az utakra, vagy a tetőkre. Egy múzeumban találtam ugyan érceket, de nem sok mindent tudtam kihámozni belőlük.

— Álljunk meg egy percre — emelte fel a kezét Rod. — Úgy érti, elkezdett találomra ásni, és akárhol ásott, csak egy régebbi város maradványaira bukkant? Még a termőföldeken is?

— Nos, nem volt időm túl sokat ásni. Ahol viszont ástam, ott mindig találtam valamit a föld alatt. Egyszerűen nem tudtam, hol hagyjam abba! Kapitány, néhány vízvezeték nélküli vályogkunyhó alatt egy olyan városra bukkantam, mint amilyen New York lehetett 2000-ben! Csak arra tudok gondolni, hogy kétezer évvel ezelőtt az egész civilizációjuk összeomlott.

— Ez megmagyarázná a megfigyelések hiányosságait is — töprengett Rod. — De… ennél sokkal intelligensebbnek tűnnek. Miért hagyták volna, hogy összeomoljon a civilizációjuk? — Ránézett Horváthra, aki csak a vállát vonogatta.

— Nekem van egy elképzelésem — mondta Sally. — A levegő szennyezettsége — nem okozott talán problémákat a Domínium idején a Földön is a belső égésű motorok légszennyezése? Tegyük fel, hogy a szálkák civilizációja a kőolajszármazékokon alapult, de azok kifogytak. Nem zuhanhattak vissza egy vaskorba, mielőtt újra felfedezték volna a fúziós energiát és a plazmafizikát? Szörnyen kevés radioaktív anyaguk van.

Rod vállat vont. — Ezek szerint egy geológus tényleg sokat segíthet… ami azt illeti, sokkal nagyobb szükség lenne rá odalent, mint dr. Buckmanre. Rendben lesz így, dr. Horváth?

382

A miniszter komoran bólintott. — De még mindig nem tetszik, ahogy a Flotta beleavatkozik a munkánkba. Ennek véget kell vetni. Mondja meg neki, dr. Hardy.

A nyelvész káplán meglepetten nézett fel. A helyiség végében ült, nem szólt egy szót sem, csak figyelt. — Nos, Anthony, azzal egyet kell értenem, hogy egy geológusnak sokkal több hasznát vesszük odalent, mint egy asztrofizikusnak. És… kapitány, nagyon különös helyzetbe kerültem. Tudósként nem tudom elfogadni a ránk kényszerített korlátokat a szálkákkal való kapcsolatunk terén. Az Egyház képviselőjeként egy lehetetlen feladatot kell megoldanom. A Flotta tisztjeként pedig… attól tartok, az admirálissal kell egyetértenem.

Mindenki meglepődve fordult a terebélyes káplán felé. — Meg vagyok döbbenve, dr. Hardy! — méltatlankodott Horváth. — Van valami bizonyítéka arra, hogy háborús tevékenység folyna a Szálka Egyen?

Hardy gondosan összetette a két kezét, és az ujjhegyei fölött válaszolt. — Nem. És pontosan ez aggaszt, Anthony. Tudjuk, hogy a szálkák igenis háborúznak: ezért alakult ki, vagy alakították ki tudatosan a Közvetítők kasztját: hogy véget vessenek a háborúknak. Szerintem nem mindig sikerül nekik. De akkor miért rejtegetik előlünk a szálkák a fegyvereiket? Ugyanazért, amiért mi a mieinket; így szólhatna a magától értetődő válasz, de gondoljon csak bele: magát a tényt, hogy vannak fegyvereink, mi nem titkoljuk. Sőt még a természetüket sem. Akkor ők miért teszik ezt?

— Valószínűleg szégyenlik a dolgot — vélte Sally. Felnyögött Rod arckifejezése láttán. — Nem úgy értettem — de sokkal régebbi a civilizációjuk, mint a miénk, és lehet, hogy zavarja őket véres múltjuk.

— Lehet — ismerte el Hardy. Töprengve beleszagolt a konyakjába. — És lehet, hogy nem, Sally. Az a benyomásom,

383

hogy a szálkák titkolnak előttünk valami fontosat — ráadásul itt, az orrunk előtt, hogy úgy mondjam.

Hosszú csend állt be a kabinban. Horváth hangosan szipogott. — És hogy tennék ezt, dr. Hardy? — kérdezte végül a miniszter. — A kormányzásuk abból áll, hogy a döntéshozó kaszt képviselői szóbeli megállapodásokat kötnek. A városaik szinte autonómok. A Szálka Egynek alig van bolygószintű kormányzata, és maga mégis azt hiszi, hogy összeesküvést szőnek ellenünk? Nem túl valószínű.

Hardy ismét vállat vont. — Az alapján, amit eddig láttunk, önnek igaza van, dr. Horváth. Mégsem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy valamit titkolnak.

— Hiszen mindent megmutattak! — makacskodott Horváth. — Még a parancsadók birtokait is, pedig ott általában nem fogadnak idegeneket!

— Sally épp erről kezdett beszélni, mikor megérkeztek — szólt közbe Rod gyorsan. — Nagyon kíváncsivá tett — hogy él a szálkák döntéshozó kasztja? Mint a Birodalmi arisztokrácia?

— A hasonlat találóbb, mint hinné — morogta Horváth. Eléggé elázott a két száraz martinitól. — Nagyon sok a hasonlóság — bár a szálkák koncepciója a luxusról teljesen más, mint a miénk. De azért vannak közös vonások. Föld. Szolgák. Ilyesmik. — Horváth töltött magának még egy italt, és belemelegedett a témájába.

— Összesen két birtokot látogattunk meg. Az egyik egy felhőkarcolóban volt, nem messze a Kastélytól. A fehér láthatólag az egész épület felett rendelkezett: boltok, könnyűipar, több száz barna, vörös és dolgozó, és több tucat egyéb kaszt. A másik viszont földműveléssel foglalkozott, s nagyon hasonlított egy vidéki földesúrra. A munkások hosszú házsorokban éltek, s a sorok között terültek el a földek. A "földesúr" az egésznek a közepén lakott.

384

Rodnak eszébe jutott a családi birtokuk. — Valaha Crucist is falvak és szántók vették körül — de a Szecessziós Háború idején a falvakat természetesen megerősítették. Akárcsak az udvarházat, ami azt illeti.

— Érdekes, hogy ezt mondja — hümmögött Horváth. — Az "udvarházhoz" is tartozott egy megerősítettnek tűnő, négyzet alakú építmény. Egy nagy udvarral a közepén. Ami azt illeti, az összes lakóhelyként szolgáló felhőkarcolóról lehagyták az alsó szintek ablakait, és hatalmas tetőkerteket telepítettek rájuk. Meglehetősen önellátóak. Nagyon katonás látványt nyújtottak. Az admirálisnak nem kell jelentést tennünk erről a benyomásról, igaz? Biztosra venné, hogy felfedeztük a szálkák militarista hajlamait.

— És biztos benne, hogy nem? — kérdezte Jack Cargill. — Annak alapján, amit eddig hallottam, minden parancsadónak van egy önfenntartó erődítménye. Tetőkertek. Manók a gépek megjavításához — kár, hogy nem tudunk megszelídíteni néhányat. Segíthetnének Sinclairnek. — Cargill észrevette a kapitány sötét pillantását, és sietve hozzátette: — A földbirtokosoknak egyébként jobb esélyeik lennének egy háborúban, de nekem mindkét helyről az a benyomásom, hogy erődök. Mint ahogy az összes többi lakóhelyről is, amiről eddig hallottam.

Dr. Horváth mindent megtett, hogy uralkodni tudjon magán, Sally Fowler pedig sikertelenül próbálta leplezni, milyen jól szórakozik. Végül felnevetett. — Cargill parancsnok, a szálkák évszázadok óta ismerik a fúziós energiát és az űrutazást. Ha az építményeik még mindig úgy néznek ki, mint egy-egy erőd, akkor annak csak a hagyományok lehetnek az okai — nincs semmilyen más lehetséges céljuk! Maga, a katonai szakértő, hogy építené fel a házát, hogy az megvédje a modern fegyverekkel szemben?

Cargill hallgatott, de az arckifejezése elárulta, hogy nem sikerült meggyőzni.

385

— Azt mondták, hogy próbálják önellátóvá tenni a házaikat? — kérdezte Rod. — Még a városokban is? De hát ez hülyeség! A vizet akkor is úgy kell odaszállítaniuk.

— Rengeteget esett — mondta Renner. — A hat napból hármat.

Rod rámeredt a vitorlamesterre. Komolyan beszél vajon? — Tudta, hogy vannak balkezes szálkák? — folytatta

Renner. — Minden fordítva van rajtuk. Két hatujjú bal kar, egy masszív jobb kar, s a koponyájuk is a jobb oldalon dudorodik ki.

— El kellett telnie fél órának, mire észrevettem! — nevetett fel Whitbread. — Az új szálka ugyanúgy viselkedett, mint Jackson régije. Biztosan eligazították.

— Balkezesek — hümmögte Rod. — Miért is ne? — Legalább témát váltottak. A stewardok behozták az ebédet, s mindenki nekiesett az ételnek. Mire végeztek, ideje volt indulni a Szálkára.

— Mr. Renner, egy szóra… — állította meg Rod a távozni készülő vitorlamestert. Megvárta, amíg Cargill kivételével mindenki kiment a kabinból. — Szükségem van odalent egy tisztre, és maga az egyetlen az idősebbek közül, akit nélkülözni is tudok, és az admirális követelményeinek is eleget tesz. Azonban, bár önnek a pisztolyán kívül nincs más fegyvere és gárdistákat sem visz magával, ez mégiscsak egy katonai expedíció, és ha arra kerülne a sor, maga a parancsnoka.

— Igen, uram — felelte Renner. Láthatóan nem értette, mire akar kilyukadni a kapitány.

— Le tudna lőni egy embert vagy egy szálkát, ha rákényszerülne? — Igen, uram.

— Nagyon gyors volt ez a válasz, Mr. Renner.

386

— Egyszer már alaposan végiggondoltam ezt, uram, még mielőtt beléptem volna a Flottához. Ha arra a következtetésre jutottam volna, hogy képtelen vagyok gyilkolni, akkor feltétlenül a kapitányom tudomására kellett volna hoznom.

Rod bólintott. — Következő kérdés. Elég korán fel tudja ismerni egy katonai akció szükségességét ahhoz, hogy még tehessen is valamit? Még akkor is, ha amit tehet, az reménytelen?

— Azt hiszem, igen. Kapitány, mondhatok valami mást? Szeretnék visszamenni, és…

— Mondja csak, Mr. Renner. — Kapitány, az ön Fjunk(csett)je megőrült. — Tudok róla — felelte Blaine kapitány hidegen. — Szerintem a Cár hipotetikus Fjunk(csett)je még

hamarabb meg fog őrülni. Magának egy olyan tisztre van szüksége, akinek a gondolkodása a legtávolabb áll a megszokott katonai gondolkodásmódtól.

— Akkor fedélzetre, Mr. Renner. És sok szerencsét. — Igenis, uram. Köszönöm, uram. — Renner nem is

próbálta leplezni féloldalas vigyorát, miközben kiment a kabinból.

— Meg fogja csinálni, kapitány — mondta Cargill. — Remélem is, első tiszt. Jack, szerinted a katonai

modorunk kergette az őrületbe a szálkámat? — Nem, uram. — Cargillon látszott, hogy teljesen biztos a

válaszában. — Akkor mi? — Nem tudom, kapitány. Nagyon sok mindent nem

tudok azokról a gülüszemű szörnyekről. Egyetlen dolog van, amiben biztos vagyok: ők többet tudnak meg rólunk, mint mi őróluk.

— Ugyan már, első tiszt. Bárhová elviszik az embereinket, ahová csak akarják. Sally azt mondja, hídba is lemennének,

387

hogy a kedvükben járjanak — bár ez nem lenne túl nehéz nekik —, szóval, nagyon együttműködők. Semmit sem rejtegetnek. Te mindig is tartottál a szálkáktól, igaz? Van valami ötleted, miért?

— Nincs, kapitány. — Cargill alaposan szemügyre vette Blaine-t, és úgy döntött, hogy a kapitánya nem gyávasággal vádolja. — Egyszerűen nem szeretem ezt az egészet. — Rápillantott a zsebszámítógépe órájára. — Rohannom kell, kapitány. Megígértem Mr. Burynek, hogy segítek neki abban a kávéügyben.

— Bury… Jack, róla is beszélni akartam veled. A szálkája most a saját hajójukon lakik. Bury a kutterre költözött. Miről szoktak beszélgetni?

— Uram? Elméletileg kereskedelmi megállapodásokról tárgyalnak…

— Persze, csakhogy Bury nagyon sok mindent tud a Birodalomról. Gazdaság, ipar, a Flotta nagysága nagy vonalakban, hány külső világgal kell elbánnunk — mondj valamit, és valószínűleg tudni fog róla.

Cargill elvigyorodott. — Még azt sem hagyja, hogy a bal keze megtudja, hány ujja van a jobbon, kapitány. Ugyan, mit adna a szálkáknak ingyen? Mellesleg, többé-kevésbé biztosítottam, hogy semmi olyasmit ne mondjon, amit ön nem hagyott jóvá.

— Ezt meg hogy sikerült elintézned? — Azt mondtam neki, hogy a kutter minden szegletébe

poloskákat telepítettünk, uram — terült szét Cargill vigyora még jobban. — Persze tudja, hogy nem figyelhetünk oda minden egyes pillanatban, de…

Rod viszonozta a vigyort. — Szerintem beválik. Rendben, jobb, ha indulsz a kávépartira… biztosan nem bánod, hogy segítened kell neki?

— A pokolba is, kapitány, az én ötletem volt. Ha Bury meg tudja mutatni a szakácsoknak, hogyan főzzenek jobb

388

kávét a harci riadók alatt, akkor talán még a véleményem is megváltozik róla. Tényleg, pontosan miért is tartjuk fogságban ezen a hajón?

— Fogságban? Cargill parancsnok… — Kapitány, a legénység minden tagja tudja, hogy valami

huncutság van annak az embernek a dolgával. A pletykák szerint ő robbantotta ki az új chicagói lázadást, és az Admiralitás varrta az ön nyakába. Ez nagyjából igaz is, ugye?

— Valakinek nagyon sokat jár a szája, Jack. Egyébként pedig semmit sem mondhatok a dologról.

— Persze. Önnek is megvannak a parancsai, kapitány. De látom, azért nem próbálja tagadni. Mindegy, összeáll a kép. Az ön apja gazdagabb, mint Bury… kíváncsi lennék, hány tengerészt lehetne megvásárolni. Ijesztő, hogy a foglyunk akár egy egész bolygót is megvehetne. — Cargill azzal sietve elindult a folyosón a legénység fő konyhája felé.

Előző este a vacsora melletti társalgás valahogy olyan fordulatot vett, hogy a kávéra terelődött a szó. Bury szokásos unott tartózkodását levetkőzve hosszas értekezést tartott a témában. Elmondta a többieknek, hogy a történelmi Mokka-Jáva egyes helyeken, például a Makassaron még mindig terem, és mesélt a színtiszta Jáva és a Prince Samual's világon főzött grua remek kombinációjáról is. Ismerte a Jamaica Kék Hegyének történetét, ha — saját állítása szerint — az ízét nem is. A desszert elfogyasztása után javasolta, hogy a borkóstolók mintájára rendezzenek egy "kávékóstolót".

A dolog egy kitűnő vacsora kitűnő befejezésének bizonyult. Bury és Nabil úgy sürgött-forgott a tölcsérek, a forró víz és a kézzel írt címkék között, mint két varázsló. A vendégek remekül szórakoztak, és kezdtek valahogy

389

másképp nézni Buryre; egyszerre nehéz lett úgy gondolni rá, mint valami összeesküvőre.

— Az igazi titok azonban az, hogy a felszereléseket ragyogó tisztán kell tartani — magyarázta. — Az előző kávék keserű olajai ugyanis összegyűlnek bennük, különösen a főzőkben.

A rendezvény azzal végződött, hogy Bury felajánlotta: másnap megvizsgálja a MacArthur kávéfőző berendezéseit. Cargill, aki legalább olyan fontosnak tartotta a kávét, mint a torpedókat, örömmel elfogadta az ajánlatot. Most némán figyelte, ahogy a szakállas kereskedő szemügyre veszi a nagy kávéfőző automatát és óvatosan belekortyol a főztjébe.

— Ezt a gépet nagyon jól karban tartják — állapította meg az újdonsült szakértő. — Nagyon, nagyon jól. Teljesen tiszta, és nem túl gyakran melegíti újra a főzetet. A hétköznapi kávék szintjén ez kitűnő, parancsnok.

Jack Cargill meghökkenve fogott egy csészét, és megkóstolta a nedűt. — Hé, ez jobb, mint amit a tiszti étkezdében kapunk!

A szakácsok a szemük sarkából egymásra pillantottak. Cargill észrevette, mint ahogy valami mást is. Végighúzta az ujját a kávéfőző oldalán, s felmutatta a rátapadt barna, olajos foltot.

Bury követte a példáját, megszaglászta az ujját, majd megérintette vele a nyelvét. Cargill is megízlelte az olajat. Olyan volt, mint az a rengeteg rossz kávé, amit eddig lenyelt, mikor attól tartott, hogy elalszik az őrségben. Ismét szemügyre vette a kávéfőzőt, s megakadt a szeme a túlfolyócsapon.

— Manók! — hördült fel. — Szedjék szét ezt az átkozott masinát!

Kiengedték a gépből a kávét, majd szétszedték — már amennyire szét tudták. A korábban csavarral rögzített alkatrészek most egyetlen, egybeforrasztott egységet

390

alkottak. A mágikus kávéfőző titka azonban nyilvánvalóan a fémborítás szelektív folyadékáteresztő képességében rejlett. Csak a régebbi olajat engedte át magán.

— A cégem szívesen megvásárolná ennek a titkát a Flottától — csapott le rá rögtön Bury.

— Örülnék, ha a birtokunkban lenne és eladhatnánk. Oké. Ziffren, mióta megy ez így?

— Uram? — A szakács altiszt elgondolkodott. — Nem tudom, uram. Talán két hónapja.

— Már azelőtt is ilyen volt, hogy sterilizáltuk a hajót és kiirtottuk a manókat? — kérdezte Cargill.

— Ööö, igenuram — nyögte ki a szakács. Azonban habozva válaszolt, és Cargill a homlokát ráncolva sietett ki az étkezőből.

391

29 Az Óraművesek

Cargill egyenesen Rod kabinja felé vette az irányt. — Attól tartok, megint manóink vannak, kapitány. — Elmondta, mit fedezett fel.

— Beszélt már Sinclairrel? — kérdezte Rod. — Jézusom, első tiszt, az admirális meg fog őrülni! Biztos benne?

— Nem, uram. De ki fogom deríteni. Kapitány, biztos vagyok benne, hogy mindenhová benéztünk, mikor kiürítettük a hajót. Hol rejtőzhettek el?

— Ezen majd akkor törje a fejét, ha elkaptuk őket. Oké, fogja a főgépészt, és menjenek végig a hajón még egyszer, Jack. És most biztos információkkal jöjjön vissza.

— Igenis, kapitány. Blaine odafordult az interkom képernyőjéhez, és

lenyomott néhány billentyűt. A szeme előtt megjelent minden, amit az apróságokról tudtak. Nem volt túl hosszú anyag.

A Szálka Egyen járt expedíció több ezer apróságot látott Kastélyvárosban. Renner szálkája "Óraműveseknek" nevezte őket. A barna "Mérnökök" segédeiként használták őket. A nagy szálkák makacsul állították, hogy az Óraművesek nem intelligensek, hanem csak ösztönösen képesek a szerszámokkal bánni, ugyanúgy, ahogy a tipikus szálkák ösztönösen engedelmeskednek a magasabb kasztba tartozók parancsainak. Tanítani kellett őket, de erről nagyrészt gondoskodtak a felnőtt Óraművesek. A többi alárendelt kaszthoz hasonlóan ők is a vagyon egy formáját jelentették. A Mesterek fontosságának egyik mércéjéül többek között az

392

szolgált, hogy mekkora, Óraművesekből, Mérnökökből és más alacsonyabb rangú egyedekből álló háztartást tudtak fenntartani. Ez utóbbi Hardy káplán következtetése volt, és még nem erősítették meg egyértelműen.

Egy óra telt el Cargill hívásáig. — Megvannak, kapitány — jelentette az első tiszt komoran. — A B fedélzet légszűrő konvertere — emlékszik arra a félig szétolvadt valamire, amit Sandy megjavított?

— Igen. — Nahát, most már nem lóg ki a folyosóra. Sandy szerint

valószínűleg nem működik, de még csak most ássa bele magát — nekem viszont ennyi épp elég. Megvannak.

— Riassza a gárdistákat, első tiszt. Én felmegyek a hídra. — Igenis, uram. — Cargill visszafordult a légszűrőhöz.

Sinclair már levette a borítását, és magában motyogva vizsgálgatta a gépezetet.

A belső részeket átalakították. A burkolatot meghajlították. A Sinclair által beszerelt második szűrő eltűnt, az első pedig felismerhetetlenül elváltozott. Az egyik oldalról valami zselé szivárgott egy gázzal teli műanyag zacskóba; a zselé nagyon gyorsan párolgott.

— Igen — morogta Sinclair. — És a többi jellemző nyom, Cargill parancsnok. Beforrasztott csavarok, eltűnt alkatrészek s a többi.

— Tehát a manók műve. — Igen — bólintott Sinclair. — Azt hittük, már

hónapokkal ezelőtt kiirtottuk őket — a feljegyzéseim szerint viszont a múlt héten ellenőriztük ezt a légszűrőt. Akkor még rendben volt.

— De hol rejtőzhettek el? — követelte Cargill. A főgépész hallgatott. — Most mihez kezdünk, Sandy?

Sinclair vállat vont. — Asszondom, nézzük meg a hangárfedélzetet, uram. Az a hajó legkevesebbet használt része.

393

— Rendben. — Cargill ismét lecsapott az interkomra. — Kapitány, ellenőrizzük a hangárfedélzetet — de attól tartok, már nem kérdéses a dolog. Élő manók vannak a hajón.

— Csinálják, Jack. Nekem jelentenem kell az esetet a Leninnek. — Rod vett egy mély lélegzetet, és megmarkolta az ülésének a karfáit, mintha csak csatába indult volna. — Kapcsolják az admirálist.

A képernyőn feltűntek Kutuzov nyers arcvonásai. Rod hadarva jelentést tett. — Nem tudom, hányan vannak, uram — fejezte be. — A tisztjeim még további nyomok után kutatnak.

Kutuzov bólintott. Hosszú csend állt be, ami alatt az admirális Blaine válla fölé meredt. — Kapitány, betartotta a kommunikációra vonatkozó parancsaimat? — kérdezte végül.

— Igen, uram. Állandóan figyeljük a MacArthur felé tartó, illetve innen távozó sugárzásokat. Eddig semmit sem találtunk.

— Semmi ismertet — pontosított az admirális. — Nem feltételezhetünk semmit, de lehetséges, hogy ezek a lények kommunikáltak más szálkákkal. Ha így történt, akkor a MacArthurnak egyetlen titka sem maradt. Ha nem… Kapitány, azonnal rendelje vissza az expedíciót a MacArthurra, és készüljön fel, hogy amint a fedélzetre értek, indulunk vissza, az új Kaledónia rendszerbe. Megértette?

— Igenis, uram! — csattant fel Blaine. — Nem ért egyet? Rod eltöprengett egy pillanatra. Nem jutott tovább

azoknál az átkozódásoknál, amiket Horváthtól és az embereitől kap majd, ha megtudják, mire készül. És meglepő módon csak helyeselni tudta az admirális parancsát. — De igen, uram. Nincs jobb ötletem. De tegyük fel, hogy sikerült kiirtanom a férgeket, uram.

394

— És honnan tudja majd, hogy sikerült, kapitány? — követelte Kutuzov. — Nem mintha én tudhatnám. Ha már távol leszünk ettől a rendszertől, az utolsó csavarig szétszedhetjük a MacArthurt, és közben nem kell majd attól tartanunk, hogy a manók kommunikálnak a többiekkel. Amíg viszont itt vagyunk, ez a veszély állandóan fenyegetni fog minket, és én nem vagyok hajlandó vállalni a kockázatot.

— Mit mondjak a szálkáknak, uram? — kérdezte Rod. — Mondja azt, hogy hirtelen betegség tört ki a hajóján,

kapitány. És hogy vissza kell térnünk a Birodalom területére. Mondja meg nekik, hogy parancsot kapott, és nincs más magyarázat. Ha később esetleg szükség lenne rá, a Külügyminisztériumnak elég ideje lesz előkészíteni. Egyelőre ennyi.

— Igen, uram. — Az admirális képe elhalványult. Rod odafordult az ügyeletes tiszthez. — Mr. Crawford, a hajó pár óra múlva hazaindul. Riassza a részlegvezetőket, aztán hívja fel Rennert a Szálka Egyen.

A Kastélyban felhangzott egy tompított szirénahang. Kevin Renner álmosan felnézett, és meglátta a szálkáját az interkom képernyője előtt, amit a falon lévő dekoratív festmények egyikében rejtettek el.

— A kapitány téged akar — közölte a szálka. Renner lenézett a zsebszámítógépére. A MacArthuron

majdnem dél felé járt az idő, Kastélyvárosban azonban éjfél volt. Álmosan talpra kecmergett, és odavánszorgott a képernyőhöz. Blaine arckifejezését megpillantva azonban teljesen felébredt. — Igen, kapitány?

— Kisebb vészhelyzet alakult ki idefent, Mr. Renner. Kérje meg a szálkákat, hogy küldjék fel az összes emberünket. Magát is.

395

— Dr. Horváth akadékoskodni fog, uram. — Renner vadul gondolkodott. Valami nagyon nincs itt rendjén, és ha ő észrevette, akkor észrevették a szálkák is.

Blaine bólintott. — Ettől függetlenül jönnie kell, mister. Gondoskodjon róla, hogy így legyen.

— Igen, uram. Mi legyen a szálkákkal? — Ó, a kutterig feljöhetnek magukkal — felelte Blaine. —

Annyira nem vészes a helyzet. Csak egy kis KB probléma. Kellett egy másodperc, hogy ezt lenyelje. Mire sikerült,

Renner már ismét uralkodott magán. — Értettem, kapitány. Indulunk.

Visszament az ágyához, és gondterhelten leült a szélére. Miközben felvette a csizmáját, megpróbált gondolkodni. A szálkák valószínűleg nem ismerték a Flotta kódrendszerét, de a KB elsődleges prioritású katonai biztonsági problémát jelölt… és Blaine túl könnyedén vetette oda azt a mondatot.

Oké, gondolta. A szálkák tudják, hogy cselekedni fogok. Tudniuk kell. Odafönt vészhelyzet állt elő, és nekem kell kivinnem a túszokat erről a bolygóról, de úgy, hogy a szálkák ne tudjanak róla. Ami azt jelenti, hogy a szálkák nem tudhatnak a vészhelyzetről… ennek így semmi értelme.

— Fjunk(csett) — szólította meg a szálkája —, mi a probléma?

— Nem tudom — felelte Renner. Teljesen őszintén. — És nem is akarod tudni — bólintott a szálka. — Bajban

vagy? — Azt sem tudom — ingatta a fejét Renner. — Hallottad,

mit mondott a kapitány. Most hogy keltsek fel mindenkit az éjszaka közepén?

— Ezt nyugodtan rám bízhatod — nyugtatta meg a Fjunk(csett)je.

396

A hangárfedélzetet általában vákuum alatt tartották. A kapui annyira hatalmasak voltak, hogy egy bizonyos mennyiségű levegőszivárgást sohasem lehetett megszüntetni. Később majd Cargill felügyelete alatt nyomás alá fogják helyezni a fedélzetet; egyelőre azonban Sinclairrel vákuumban végezték el a vizsgálatot.

Mikor beléptek, minden rendben lévőnek tűnt, semmi sem szúrt szemet. — Na már most — állt meg Cargill. — Te mit piszkálnál meg, ha egy kicsi szálka lennél?

— Kitenném a csónakokat kívülre, és a hangárfedélzetet használnám üzemanyagtartálynak.

— Vannak ilyen hajók. De azért ez túl nagy falat lenne még egy csapatnyi manónak is. — Cargill ledübörgött a hangárkapukra. Nem volt biztos benne, mit keres, és sohasem jött rá, miért nézett le a lába elé. Azonnal észrevette, hogy valami nem stimmel.

A rés, ami a két hatalmas, négyszögletes kapuszárnyat elválasztotta…

…nem volt ott. Cargill döbbenten körülnézett. Semmi. A kapuk a

burkolat részévé váltak. A többtonnás súlyú nyitómotorok eltűntek. — Sandy?

— Tessék? — Hová lett a kapu? — Ott állsz rajta, te… Ezt nem hiszem el. — Behegesztettek minket. Miért? Hogyan? Hogy tudnak

vákuumban dolgozni? Sinclair visszarohant a zsiliphez. A kijelzők… — Minden

lámpa zöld — közölte Cargill-lal. — Minden rendben, már amennyire ezek tudják. Ha a manók be tudják csapni a műszereket, akkor akár nyomás alá is helyezhették a fedélzetet.

— Próbáld meg kinyitni a kaput — ugrott át Cargill az egyik négyszögletes sarokvasra.

397

— A műszerek szerint a kapu nyílik. Még mindig nyílik… nyitva van. — Sinclair megfordult. Semmi. Csak a hatalmas, bézsszínű padló, ugyanolyan szilárdan, mint a burkolat többi része.

Cargill káromkodása ütötte meg a fülét. Látta, ahogy az első tiszt lecsúszik a sarokvasról és beleesik valamibe, ami régen a hangárkapu volt. Látta, ahogy Cargill átzuhant a padlón, mintha az csak egy medence víztükre lett volna.

Úgy kellett kihalászniuk a Langston-erőtérből. A melléig belesüllyedt a formátlan fekete futóhomokba, és egyre csak süllyedt. A lábai nagyon kihűltek, a szíve nagyon lassan vert. Az erőtér elnyelt minden mozgást.

— Bele kellett volna dugni a fejem — állította, mikor magához tért. — Ezt tanácsolja az összes tankönyv. El kell altatni az agyat, mielőtt lelassul a szív. De a jó istenit! Hogy jutott volna eszembe?

— Mi történt? — kérdezte Sinclair. Cargill kinyitotta, becsukta, aztán megint kinyitotta a

száját. Sikerült felülnie. — Nem találok szavakat rá. Olyan volt, mint egy csoda. Mintha vízen jártam volna, és hirtelen megfosztottak volna a szentségemtől. Sandy, ez volt a legátkozottabb dolog az életemben! De tényleg.

— Kicsit fura látványt nyújtottál. — Meghiszem azt. Tudod, mit műveltek, ugye? Az

átkozott kis fattyak átépítik a MacArthurt! A kapu még mindig ott van, csak éppen át tudnak menni rajta a hajók. Vészhelyzet esetén még csak ki sem kell üríteni a hangárfedélzetet.

— Jelentem a kapitánynak — fordult oda Sinclair az interkomhoz.

— De hol a pokolban rejtőztek el? — követelte Cargill. Az utászok, aki kihúzták, értetlenül pislogtak. Akárcsak Sinclair.

398

— Hol? Hová nem néztünk be? — füstölgött tovább az első tiszt.

A lábai helyén mintha jégcsapok lettek volna. Elkezdte masszírozni őket. A képernyőn látta Rod Blaine fájdalmas arckifejezését. Miközben Cargill talpra kecmergett, szirénák harsantak fel a hajón.

— FIGYELEM. BEHATOLÓK A FEDÉLZETEN. HARCI EGYSÉGEK CSATAPÁNCÉLBA. A GÁRDISTÁK KÉZIFEGYVEREKKEL ÉS CSATAPÁNCÉLBAN JELENTKEZZENEK A HANGÁRFEDÉLZETEN.

— Az ágyúk! — kiáltott fel az első tiszt. — Mi van? — kérdezte Sinclair. Blaine tekintete Cargillra

szegeződött. — Az ágyúk, kapitány. Az ágyúkba nem néztünk bele. A

fenébe, én átkozott hülye! Ki gondolt volna az ágyúkra?! — Lehetséges — helyeselt Sinclair. — Kapitány, kérem,

küldjön a menyétekért. — Késő, Sandy — felelte Blaine. — Már megnéztem őket.

Egy hatalmas lyuk tátong a ketrecükön. — Az istenit! — átkozódott Cargill. — Isten sújtson le

rájuk! — ismételte meg tisztelettudóbban. Odafordult a hangárfedélzetre özönlő, felfegyverkezett gárdistákhoz. — Kövessenek. — Már nem úgy gondolt az apróságokra, mint holmi szökött kis ölebekre vagy kártevőkre. Mostantól kezdve a fedélzetre jutott ellenségnek tekintette őket.

Előresiettek a legközelebbi ágyúhoz. Egy rémült közlegény felugrott az őrhelyéről, mikor az első tiszt, a főgépész és egy szakasz űrgárdista teljes csatapáncélban beviharzott a vezérlőtermébe.

Cargill rápillantott a műszerekre. Minden rendben lévőnek látszott. Komolyan félt, mikor tétovázva kinyitotta a kukucskálót.

A hármas ágyúból eltűntek a lencsék és a fókuszgyűrűk. Odabent nyüzsögtek a manók. Cargill rémülten hátraugrott

399

— és egy lézersugár csapódott a csatapáncéljának. Elkáromkodta magát és kikapott egy cifogéntartályt a legközelebbi gárdista kezéből. Rányomta a résre. A csapot nem kellett megnyitnia.

A tartály felforrósodott a kezében. Az egyik lézersugár átütötte és elsuhant a füle mellett. Mikor a sziszegés elhalkult, sárga köd vette körül.

A hármas ágyú belseje halott apróságokkal és mocskos csontokkal volt tele. Patkánycsontvázak, elektromos alkatrészek, régi csizmák — és halott manók.

— Egy egész patkánycsordát tartottak itt! — kiáltotta Cargill. — Aztán biztos elszaporodtak és mindet felzabálták. Egymást kezdték el enni…

— És a többi ágyúval mi lesz? — kérdezte Sinclair csodálkozva. — Jobb lenne, ha igyekeznénk.

A folyosón felsikoltott valaki. A posztjáról kitett közlegény a padlóra zuhant. A csípőjén megjelent egy élénkvörös folt. — A szellőzőben! — kiáltotta.

Egy gárdista őrmester letépte a rácsot. A csatapáncéljáról füst szállt fel és hátraugrott. — Istenemre, megcsípett! — Hitetlenkedve bámulta a csinos kis lyukat a vállán, miközben három másik gárdista tüzet nyitott a gyorsan távolodó kis alakra. Valahol a hajóban felharsant egy sziréna.

— Kapitány… — ugrott oda Cargill az interkomhoz. — Tudom — vágott a szavába Blaine. — Akármit is

csináltak, első tiszt, az egész hajón felbolygatták őket. Legalább egy tucatnyi helyen alakult ki tűzharc.

— Jézusom! Uram, most mit csináljunk? — Küldje az embereit a kettes ágyúhoz, pucolják ki azt is!

— adta ki a parancsot Blaine. — Aztán kezdjék el felmérni a károkat. — Odafordult egy másik képernyőhöz. — További parancsok, admirális?

A hídon lázas tevékenység folyt. Az egyik páncélos kormányos felugrott az üléséből és sebesen megpördült. —

400

Ott van! — kiáltotta. A gárdista őr tehetetlenül emelte célzásra a fegyverét — amit a manók alakítottak át neki.

— Nem ura a hajójának — állapította meg Kutuzov kifejezéstelen hangon.

— Nem, uram. — Ez volt a legnehezebb dolog, amit Blaine-nek valaha is ki kellett mondania.

— SEBESÜLTEK A HÚSZAS FOLYOSÓN — jelentette be a híd szócsöve.

— A tudósok! — kiáltott fel Rod. — Küldjön oda minden szabad gárdistát! Segítsenek a civileknek űrruhába bújni. Talán ha elárasztjuk gázzal az egész hajót…

— Blaine kapitány! Az elsődleges feladatunk az, hogy a lehető legtöbb információ birtokában visszatérjünk a Birodalomba.

— Igen, uram… — Ami azt jelenti, hogy a fedélzetén lévő civilek élete

fontosabb, mint egy csatacirkáló. — Kutuzov nyugodt volt, de az ajkait összeszorította nemtetszésében. — Utánuk következnek a Leninre még át nem szállított szálka leletek. Kapitány, ennélfogva le kell parancsolnia minden civilt a hajójáról. A Lenin csónakjai az erőtéren kívül fogják várni őket. Állítson két megbízható tisztet a civilek mellé. Azután készítse elő szállításra azokat a szálka tárgyakat, amiket fontosnak tart. Amennyiben az nem akadályozza ezeknek a parancsoknak a végrehajtását, megpróbálhatja visszaszerezni az ellenőrzést a hajója felett — de gyorsan kell cselekednie, kapitány, mert ha bármilyen adást észlelek a hajójáról, ami nem a felém jövő titkos vonalon jön, akkor azonnal kiseprem a MacArthurt az űrből.

— Igenis, uram — bólintott Blaine hidegen. — Akkor megértettük egymást. — Az admirális

arckifejezése semmit sem változott. — És sok szerencsét, Blaine kapitány.

401

— Mi legyen a kutterrel? — kérdezte Rod. — Uram, beszélnem kell a kutterrel…

— Majd én riasztom őket, kapitány. A maga hajója nem sugározhat semmit.

— Értettem, uram. — Rod körülnézett a hídján. Mindenki vadul keresgélt. A gárdisták lövésre kész fegyverrel álltak, az egyik kormányos ájult társa fölött jajveszékelt.

Jézusom, vajon megbízhatok az interkomban? — töprengett Rod. Odakiáltotta a parancsait egy futárnak, és intett három gárdistának, hogy kísérjék el a férfit.

— Üzenet Mr. Rennertől, uram — jelentette a híd szócsöve. — Ne nyugtázza! — mordult fel Blaine.

— Értettem, uram. Nem nyugtázni. A MacArthuron teljes erővel fellángolt a küzdelem.

402

30 Rémálom

A kutter fedélzetén egy tucat ember és két barna-fehér tartózkodott. A többi szálka egyenesen a saját hajójukra ment, Whitbread és Sally Fjunk(csett)je azonban velük maradt. — Semmi értelme sem lenne átmenni — magyarázta Whitbread kísérője. — Mindennap találkozunk a döntéshozóval.

Talán mégis lett volna értelme. A kutter zsúfolt volt, a MacArthur taxija pedig nem érkezett meg.

— Mi tart ilyen sokáig? — türelmetlenkedett Renner. — Lafferty, hívja fel őket. — Laffertynek, a kutter kormányosának nem sok dolga akadt mostanában. Bekapcsolta a kommunikációs lézert.

— Nem válaszolnak, uram — jelentette döbbenten. — Biztos benne, hogy működik a készülék?

— Egy órája még működött — vont vállat Lafferty. — Hoppá… itt egy üzenet. A Leninről, uram.

A képernyőn Mihajlov kapitány arca tűnt fel. — Kérjék meg az idegeneket, hogy hagyják el a hajót — adta ki az utasítást.

A szálkáknak valahogy sikerült egyetlen pillantásba sűríteni a csodálkozást, a döbbenetet és egy kis sértődöttséget. Miközben távoztak, kérdően pillantgattak visszafelé a többiekre. Whitbread vállat vont. Staley nem. Mikor a szálkák beléptek a zsilipbe, Staley becsukta mögöttük az ajtót.

Kutuzov jelent meg. — Mr. Renner, küldjön át mindenkit a Leninre. Vegyenek fel űrruhát, az egyik csónakom fogja

403

felszedni őket. A civilek kötélen kelnek át, és mindenben engedelmeskedniük kell a pilótámnak. Egy órára elegendő levegőt hozzanak magukkal. Közben ne próbáljon kapcsolatba lépni a MacArthurral. Megértette?

— Igenis, uram — nyelt egy nagyot Renner. — További utasításig nem engedheti vissza az idegeneket. — De mit mondjak nekik, uram? — kérdezte a

vitorlamester. — Mondja azt, hogy Kutuzov admirális egy paranoiás

őrült, Mr. Renner. Most teljesítse a parancsait. — Igenis, uram. — A képernyő elsötétült. Renner

sápadtan nézett körül a többieken. — Na, ő viszont gondolatolvasó…

— Kevin, mi folyik itt? — követelte Sally. — Felversz minket az éjszaka közepén, felrohanunk ide… Most meg Rod nem válaszol, az admirális pedig azt akarja, hogy tegyük kockára az életünket és sértsük meg a szálkákat. — Határozottan úgy beszélt, mint Fowler szenátor unokahúga; a Birodalom hölgye, aki megpróbált ugyan együttműködni a Flottával, de most már torkig van velük.

Dr. Horváth még jobban felháborodott. — Én ebben nem vagyok hajlandó részt venni, Mr. Renner. Eszemben sincs felvenni az űrruhát.

— A Lenin odafordul a MacArthur mellé — jegyezte meg Whitbread könnyed hangnemben. Az ablakon nézett kifelé. — Az admirális körül csónakok nyüzsögnek… úgy látom, valaki épp most visz át egy kötelet.

Mindenki az ablak felé fordult. Lafferty beállította a kutter távcsövét, és a képét felküldte a hajó nagy képernyőjére. Nemsokára űrruhás alakok kezdtek el a kötelek mentén a Lenin csónakjai felé araszolni, amik aztán elvitték őket, hogy helyet csináljanak a többieknek.

— Kiürítik a MacArthurt — állapította meg Staley csodálkozva. Eltorzult arccal nézett föl. — A Lenin egyik

404

csónakja pedig erre tart. Hölgyem, igyekezzen. Nincs túl sok időnk.

— Megmondtam, hogy nem megyek — makacskodott dr. Horváth.

Staley rátette a kezét a pisztolyára. A fülkében hirtelen tapinthatóvá vált a feszültség.

— Doktor, emlékszik, milyen parancsot kapott Kutuzov admirális Merrill helytartótól? — kérdezte Renner óvatosan. — Ha jól emlékszem, inkább el kell pusztítania a MacArthurt, semmint hogy a szálkák bármilyen fontos információt megszerezhessenek. — Renner hűvös, szinte tréfás hangon beszélt.

Horváth szólásra nyitotta a száját. Alig tudott uralkodni az arcvonásain. Végül aztán szó nélkül elindult az űrruhák szekrénye felé. Egy pillanat múlva Sally is követte a példáját.

Horace Bury a kávébemutató után visszatért a kabinjába. Szeretett késő éjjelig dolgozni és ebéd után aludni egyet, és bár a hajón semmi dolga nem akadt, megtartotta a szokását.

A hajó szirénái ébresztették fel. Valaki csatapáncélba rendelte a gárdistákat. Várt, de hosszú ideig semmi más nem történt. Aztán jött a bűz. Szörnyen köhögött tőle, semmi hozzá foghatót nem érzett még. A gépolaj és a testszag párolgó esszenciája — és egyre erősödött. Újabb szirénák szólaltak meg. — VÁKUUMRA FELKÉSZÚLNI. MINDENKI VEGYEN FEL ŰRRUHÁT. MINDEN KATONA VEGYEN FEL CSATAPÁNCÉLT. VÁKUUMRA FELKÉSZÚLNI.

Nabil rémülten sikítozott. — Bolond! Az űrruhádat! — kiáltott rá Bury, és futott a sajátjáért. Csak miután ismét tiszta levegőt szívott be, kezdett megint a szirénákra figyelni.

Valami nem stimmelt a hangokkal. Nem az interkomból jöttek, hanem… a folyosókon kiabáltak. — A CIVILEK

405

HAGYJÁK EL A HAJÓT. MINDEN CIVILNEK: KÉSZÜLJENEK FEL A HAJÓ ELHAGYÁSÁRA.

Nahát. Bury majdnem elmosolyodott. Most történt ilyesmi először — gyakorlat lett volna? Újabb, zavart hangok szűrődtek felé. Egy szakasz csatapáncélos gárdista rohant el mellette, lövésre készen tartott fegyverrel. Burynek elmúlt a mosolyoghatnékja, inkább azon kezdett gondolkodni, melyik holmijait kellene mentenie.

Ismét kiabálást hallott. A folyosón feltűnt egy tiszt és felesleges hangerővel üvöltözni kezdett. A civilek egy kötélen fogják elhagyni a MacArthurt. Mindenki magával vihet egy csomagot, de az egyik kezüket hagyják szabadon.

A próféta szakállára! Mi okozhatta ezt az egészet? Vajon kimentették az aranyszínű fémet, a hő-szupravezetőt? Arra az értékes öntisztító kávéfőzőre biztos nem gondolt senki. Mit kellene magával vinnie?

A hajó gravitációja észrevehetően csökkent. A belsejében lendkerekek kezdtek el pörögni, hogy leállítsák a forgását. Bury gyorsan összedobált néhány dolgot, amire minden utazónak szüksége lehet, tekintet nélkül az értékükre. Luxuscikkeket bármikor vehet, de…

Az apróságok! El kell hozni a légtartályt a D zsilipből. Mi van, ha egy másik zsiliphez osztották be?

Lázasan csomagolt. Két bőrönd, az egyiket majd Nabil hozza. Nabil magához tért most, hogy parancsokat kapott. Odakintről újra zavaros kiabálás hallatszott, s többször is tengerészek és gárdisták lebegtek el az ajtó előtt. Mindegyik páncélt viselt és fegyvert tartott a kezében.

Az űrruhája kezdett felfúvódni. A hajón csökkent a nyomás, s ettől teljesen nyilvánvaló lett, hogy nem gyakorlatról van szó. A tudósok műszereinek egy része nem bírná ki a vákuumot — és még senki sem jött be a kabinjába, hogy ellenőrizze az űrruháját. A Flotta sohasem tenné kockára civilek életét egy gyakorlat miatt.

406

Egy tiszt tűnt fel a folyosón. Bury hallotta, ahogy nyersen, de halálos nyugalommal beszél. Nabil bizonytalanul álldogált, míg gazdája oda nem intett neki, hogy kapcsolja be a sisakrádióját.

— MINDEN CIVIL MENJEN A LEGKÖZELEBBI ZSILIPHEZ — mondta az érzelemmentes hang. A tengerészek mindig így beszéltek, ha igazi válság alakult ki. Ez meggyőzte Buryt. — A CIVILEK CSAK A BALOLDALI ZSILIPEKEN HAGYJÁK EL A HAJÓT. HA VALAKI NEM BIZTOS AZ IRÁNYBAN, KÉRDEZZEN MEG EGY TISZTET VAGY EGY KATONÁT. KÉREM, NE ROHANJANAK. MINDENKINEK LESZ IDEJE ELHAGYNI A HAJÓT. — A tiszt arrébb lebegett és befordult egy másik folyosóra.

Bal oldal? Remek. Nabil nagyon okosan a legközelebbi zsilipben rejtette el a hamis tartályt. Hála a dicsőséges Allahnak, hogy az a bal oldalon van. Intett a szolgájának, és elkezdte kapaszkodótól kapaszkodóig lökni magát a fal mentén. Nabil kecsesen követte; rengeteg gyakorlatra tett már szert, mióta együtt voltak.

A folyosón zavarodott tömeg tolongott. Bury észrevette, hogy egy szakasz gárdista fordul be mögöttük a sarkon. Megfordultak és tüzet nyitottak abba az irányba, amelyikből jöttek. Valaki viszonozta a lövéseket, és apró, csillogó vérgömbök fröccsentek szét a levegőben. Lebegtek egy darabig, aztán szétkenődtek a folyosó falán.

Egy altiszt vitorlázott melléjük. — Mozgás, mozgás! — sürgette őket. — Az isten óvja a fiúkat!

— Kire lövöldöznek? — kérdezte Bury. — Az apróságokra — felelte az altiszt. — Ha elfoglalják a

folyosót, akkor gyorsan tűnjön el, Mr. Bury. Fegyvereik vannak a kis fattyúknak.

— Manók? — hitetlenkedett Bury. — Manók?

407

— Igen, uram, elárasztották a hajót a kis kurafik. Megváltoztatták a levegő összetételét… Mozogjon, uram. Kérem. A fiúk nem tartanak ki túl sokáig.

Bury ellökte magát a kapaszkodótól, és végigrepült a folyosón. A sarkon elkapta egy katona, és elegánsan irányba fordította. Manók? De hiszen kiirtották őket…

A zsilipben rengetegen várakoztak. Egyre több civil érkezett, és most már a Flotta nem harcoló állománya is elkezdte növelni a tumultust. Bury könyökölve, lökdösődve odafurakodott a levegőtartályokat rejtő szekrényhez. Ah! Még megvan! Felkapta a hamis tartályt, és odaadta Nabilnak, aki azonnal fel is csatolta Bury űrruhájára azt.

— Nem lesz rá szüksége, uram — mondta egy tiszt. Bury észrevette, hogy nemcsak a sisakrádióján keresztül hallja a szavait. A helyiség nyomás alatt volt — pedig semmilyen ajtón nem jöttek át! A manók! Létrehozták ugyanazt a láthatatlan falat, amit a bányász hajóján látott Whitbread! Csak ők lehettek! — Sosem lehet tudni — motyogta Bury a tisztnek. Az vállat vont, és odaintett egy másik párost a kijárathoz. Aztán Bury következett. A gárdista tiszt jelezte, hogy indulhat.

Az ajtó kinyílt. Bury megérintette Nabil vállát és előre mutatott. Nabil a kötelet megmarkolva kihúzta magát a kinti feketeségbe. Csak feketeség, se csillagok, se semmi. Mi van odakint? Bury azon kapta magát, hogy visszatartja a lélegzetét. Dicsőség Allahnak, egy az Isten, Allah… Nem! A hamis tartály ott lóg a vállán, benne a két felfüggesztett életműködésű aprósággal. Elképzelhetetlen gazdagság! Olyan technológia, amilyen még az Első Birodalomnak sem volt! Az új találmányok végtelen sora! Csak éppen… vajon miféle dzsinnt fog kiereszteni a palackból?

Áthaladtak a MacArthur erőterén nyitott szűk folyosón. Azon túl is csak az űr feketesége várta őket — és egy még sötétebb forma velük szemben. A cirkáló erőterén nyitott

408

többi lyukból további kötelek mutattak felé, s apró pókok lebegtek mellettük. Bury mögött egy másik űrruhás alak közeledett, amögött pedig még egy. Előtte Nabil és a többiek… A szeme most már kezdett alkalmazkodni a sötétséghez. Látta a Sötét Folt mélyvörös árnyalatait, a szemben lévő tömeg pedig csak a Lenin erőtere lehetett. Azon is át kell vergődnie? De nem, csónakok lebegtek odakint, azokra másztak fel az űrpókok.

Az egyik csónak felé közeledett. Bury megfordult, hogy még egy utolsó pillantást vessen a MacArthurra. Hosszú élete során számtalan ideiglenes otthonának mondott már búcsút; és a cirkáló még csak nem is a legjobb volt közöttük. A technológia járt a fejében, amire pusztulás várt. A manók által tökéletesített gépek, a mágikus kávéfőző. Beléhasított a fájdalom. A MacArthur legénysége őszintén hálás volt, hogy jobb kávéhoz juttatta őket, a tiszteknek tartott kóstoló pedig nagyon népszerűvé tette. Szép órák voltak. Talán a Leninen…

A zsilip már csak egy apró körnek látszott. A kötél mentén hosszú sorban lebegtek mögötte a menekülők. Nem látta a kuttert, amin a szálkájának kellett lenni. Vajon találkoznak még valaha?

Egyenesen a mögötte lévő űrruhás alakra tévedt a tekintete. Nem cipelt magával csomagot, s mivel mind a két kezét használhatta, kezdte utolérni Buryt. A Lenin fényei megcsillantak a sisakján. Miközben Bury nézte, az alak feje megemelkedett egy kicsit, és a fény egyenesen az arcvédő üvegre esett.

Legalább három szempár nézett vissza rá. Még a parányi arcokat is ki tudta venni.

Burynek később úgy tűnt, hogy még sohasem gondolkodott ilyen gyorsan az életében. Egy szívdobbanásnyi ideig csak nézte a felé tartó valamit, miközben vadul járt az agya, aztán pedig… Azok viszont,

409

akik hallották a sikolyait, azt mondták később, hogy úgy üvöltött, mint egy őrült, vagy mint akit elevenen égetnek el.

Aztán Bury hozzávágta a bőröndjét. A következő sikolyába már szavakat is vegyített. — Az

űrruhában vannak! Az űrruhában vannak! — Most a hátát kaparászta, a légtartály csatját keresve. A feje fölé emelte a hengert és eldobta.

Az űrruha esetlenül kikerülte a bőröndöt. A karokban lévő két apróság megpróbálta elrendezni az ujjakat… elvétették a kötelet, próbálták visszahúzni magukat. A fémhenger pontosan a sisak üvegét találta el, és darabokra törte azt.

Az űr megtelt apró, rángatózó, mind a hat végtagjukkal kapálózó figurákkal. Az űrruhából kísérteties sziszegéssel kiszabaduló levegő elsodorta őket. Valami más is pörgött közöttük, valami gömb alakú, valami, amit Bury nem tudott nem felismerni. Hát így verték át a zsilipnél a tisztet! Egy levágott emberi fejjel.

Bury felfedezte, hogy három méterre lebeg a kötéltől. Megrázkódott és vett egy mély lélegzetet. Remek: azt a tartályt dobta el, amelyiket kellett. Allah irgalmas.

Megvárta, amíg a Lenin csónakjából kijött egy hátirakétás katona és vontatókötélre vette. Összerándult az érintésétől. A fickó talán csodálkozott, miért néz olyan fürkészően Bury a sisakjába. Talán nem.

410

31 A vereség

A MacArthur hirtelen megrázkódott. Rod megkapaszkodott az interkomban, és elkiáltotta magát: — Sinclair! Mi a fenét csinál?

A választ alig hallotta. — Én ugyan semmit, kapitány. Nem tudom irányítani a segédhajtóműveket, de jóformán semmi mást sem.

— Uramisten! — sóhajtott fel Blaine. Sinclair arca eltűnt a képernyőről. A többi monitor is elsötétült. A hídra egyszerre csak halálos csend borult. Rod megpróbálkozott a tartalék áramkörökkel. Semmi.

— A számítógép kikapcsolt — jelentette Crawford. — Semmi sem működik.

— Próbálja meg a közvetlen vonalat. Kapcsolja Cargillt — szólt oda Rod a szócsőnek.

— Megvan, kapitány. — Jack, milyen a helyzet hátul? — Rossz, kapitány. Sarokba szorítottak, és a közvetlen

vonalakon kívül semmi sem működik… de az se mind. — A MacArthur ismét megrázkódott, ahogy valami történt hátul. — Kapitány! — kiáltotta Cargill izgatottan. — Piper hadnagy épp most jelentette, hogy a manók egymás ellen harcolnak a legénységi konyhában! Nagyon véres a helyzet!

— Jézusom, első tiszt, hány szörnyeteg van ezen a hajón? — Kapitány, én nem tudom! Talán több száz. A hajó

összes ágyújába beköltözhettek, s aztán onnan mindenfelé kirajzottak. Most… — Cargill hangját mintha elvágták volna.

411

— Jack! — kiáltotta Rod. — Szócső, van másik közvetlen vonalunk az első tiszthez?

Mielőtt a kormányos válaszolhatott volna, Cargill hangja újra felreccsent a hangszóróban. — Ez közel volt, kapitány. Két fegyveres manó ugrott ki a tűzvezérlő segédszámítógépből. Elkaptuk őket.

Blaine szinte teljesen elvesztette az uralmát a hajó fölött, és nem tudta, hány embere maradt. A számítógép bedöglött. Ha sikerülne is visszanyerni az ellenőrzést a MacArthur fölött, valószínűleg akkor sem lehetne újra működőképessé tenni. — Itt van még, első tiszt?

— Igen, uram. — Lemegyek a zsiliphez, beszélek az admirálissal. Ha

nem hívom vissza tizenöt perc múlva, akkor ürítse ki a hajót. Tizenöt perc, Jack. Jegyezze meg.

— Igenis, uram. — A legénységet már el is kezdheti összeszedni. Csak a

bal oldalon Jack — már ha nem változik meg a hajó helyzete. A diszpécsereknek azonnal le kell zárniuk az erőteret, ha ilyesmi történik.

Rod odaintett a híd személyzetének, és elindult a zsilipek felé. A folyosókat zűrzavar uralta. Nem egybe sárga köd gomolygott — cifogén. Abban reménykedett, hogy a gázzal meg tudják fékezni a szálkákat, de nem működött a dolog, és nem tudta, miért.

A gárdisták néhány falról leszedték a burkolatot, és barikádokat emeltek a lemezekből. Éberen, lövésre kész fegyverrel várakoztak.

— Minden civil kijutott? — kérdezte Rod a rangidős tiszttől a zsilipnél.

— Igen, uram. A legjobb tudomásom szerint, kapitány. Az embereim átfésülték azt a szekciót, még egy kutatást azonban nem mernék megkockáztatni. Rengeteg manó van a civilek szintjén — mintha ott laktak volna, vagy mi.

412

— Talán ott is laktak, Piper — mondta Blaine. Átlebegett a zsilipen, és a Lenin felé fordult. Felhunyorgott a kommunikációs lézer. Rod igyekezett egyenesen tartani magát a súlytalanságban, hogy ne szakítsa meg a biztonsági áramkört.

— Mi a helyzet? — követelte Kutuzov. Rod vonakodva, tudván, hogy milyen következményekre

számíthat, beszámolt neki a történtekről. — Javaslat? — csattant fel az admirális. — A MacArthur soha többé nem fog repülni, uram. Azt

hiszem, amint felkutattuk a csapdába esett embereket, el kell hagynunk, és meg kell semmisítenünk a hajót.

— És maga hol lesz közben? — Én vezetem a mentőcsapatot, uram. — Nem — jelentette ki az admirális nyugodt hangon. —

Elfogadom a javaslatát, kapitány, de ezennel megparancsolom, hogy azonnal hagyja el a hajót. Vezesse be a naplóba a parancsot, Borman parancsnok — tette hozzá félrenézve. — Adja ki az utasítást a hajó elhagyására és megsemmisítésére, adja át a parancsnokságot az első tisztjének, majd jelentkezzen a Lenin kettes kutterénél. Azonnal!

— Uram… Uram, engedélyt kérek, hogy maradhassak, amíg a legénységem biztonságba nem kerül.

— Megtagadva, kapitány! — csattant föl a könyörtelen hang. — Semmi kétségem a bátorságát illetően, Blaine. De vajon szorult-e magába annyi, hogy túlélje a hajója elvesztését?

— Uram… — Ó, a pokolba vele! Rod a MacArthur felé fordult, megszakítva a biztonsági áramkört. A zsilipnél harcok dúltak. Néhány apróság áttört a gárdisták barikádjával szemben lévő falon, s a katonák most zárótűz alá vették a rést. Blaine a fogát csikorgatva elfordult a

413

küzdelemtől. — Admirális, nem parancsolhatja meg, hogy itt hagyjam a legénységemet és mentsem a bőrömet!

— Nem-e? Hirtelen nehéz lett az élet, kapitány? Attól tart, hogy egész életében összesúgnak majd a háta mögött? És ezt nekem mondja? Hajtsa végre a parancsot, Lord Blaine kapitány!

— Nem, uram. — Megtagadja a parancsot, kapitány? — Nem tudom elfogadni ezt a parancsot, uram. A hajó

még az enyém. Hosszú csend állt be. — Elismerésre méltó a ragaszkodása

a Flotta hagyományaihoz, kapitány, de butaság. Könnyen lehet, hogy maga a Birodalom egyetlen tisztje, aki ki tud találni valamit ezzel a fenyegetéssel szemben. Többet tud az idegenekről, mint bárki más. És ez a tudás többet ér, mint a hajója. Sőt most, hogy a civilek biztonságban vannak, többet ér, mint az emberei élete. Nem hagyhatom, hogy meghaljon, kapitány. Akkor is el fog jönni onnan, ha egy új parancsnokot kell átküldenem.

— Sohasem fog rám találni, admirális. Bocsásson meg, uram, dolgom van.

— Állj! — Újabb szünet. — Rendben, kapitány. Kössünk kompromisszumot. Ha kapcsolatban marad velem, akkor engedélyezem, hogy a MacArthur fedélzetén maradjon, míg ki nem hozza az embereit. Abban a pillanatban, hogy megszakad közöttünk a kommunikáció, maga már nem a MacArthur parancsnoka. Átküldjem Borman parancsnokot?

A baj csak az, gondolta Rod, hogy az admirálisnak igaza van. A MacArthur pusztulásra ítéltetett. Cargill ugyanúgy ki tudja hozni a legénységet, mint én. Lehet, hogy valóban tudok valami fontosat. De ez az én hajóm! — Elfogadom az ajánlatát, uram. Innen egyébként is jobban kézben tarthatom a dolgokat. A hídon teljesen megszűnt a kommunikáció.

414

— Nagyon jó. Akkor a szavát adja, igaz? — A kapcsolat megszakadt.

Rod visszafordult a zsilip felé. A gárdisták győztesen kerültek ki az összecsapásból, és Piper hevesen integetett felé. Rod felment a fedélzetre. — Itt Cargill parancsnok beszél — hallatszott az interkomból. — Kapitány?

— Igen, Jack? — Próbáljuk átverekedni magunkat a bal oldalra, uram.

Sinclair emberei indulásra készek. Azt mondja, erősítés nélkül nem tudja tartani a gépházat. Egy futár szerint pedig néhány civil sarokba szorult az idegenek szobájában. Velük van egy szakasz gárdista, de nagyon kemény a küzdelem.

— Parancsot kaptunk, hogy hagyjuk el és semmisítsük meg a hajót, első tiszt.

— Igen, uram. — Ki kell hoznunk azokat a civileket. Tudná tartani a 160-

as szekció előtti folyosót? Talán be tudok segíteni, hogy legalább addig visszavonulhassanak a tudósok.

— Azt hiszem, menni fog, uram. De kapitány, nem tudok bejutni az erőtér-generátor kamrájába! Hogyan fogjuk megsemmisíteni a hajót?

— Azt bízza csak rám. Induljon, első tiszt. — Igenis, kapitány.

Megsemmisíteni. A szó irreálisnak tűnt. Rod vett egy mély lélegzetet. A tartályokból áradó levegőnek éles, fémes mellékíze volt. De lehet, hogy nem is a levegő miatt érezte.

Majdnem egy óráig tartott, míg a Lenin csónakjai odaálltak a kutter mellé. A társaság némán figyelte a közeledésüket.

— Üzenet a MacArthurról a Leninen keresztül, uram — jelentette a kormányos. A képernyő felvillant.

415

A megjelenő arc Rod Blaine vonásait viselte, de mégsem az ő arca volt. Sally alig ismerte meg. Mintha évtizedeket öregedett volna, a szemei pedig… halottak voltak. Rájuk meredt, ők pedig visszameredtek rá. — Rod, mi folyik itt? — szólalt meg végül Sally.

Blaine a szemébe nézett, aztán elkapta a tekintetét. Az arckifejezése mit sem változott. Sallynek egy üvegbe zárt állatka jutott az eszébe róla, amit a Birodalmi Múzeumban látott. — Mr. Renner — mondta az idegen ismerős —, küldjön át mindenkit a Lenin csónakjaira. Ürítse ki a kuttert. Figyeljenek: a csónak pilótája különös parancsokat fog osztogatni. Nagyon pontosan hajtsák végre őket. Nem lesz még egy lehetőségük, úgyhogy ne vitatkozzanak. Tegyék azt, amit mondanak maguknak.

— Na várjunk egy percet! — bődült el Horváth. — Én… Rod nem hagyta szóhoz jutni. — Doktor, később majd

megérti, miért, de most semmit sem vagyok hajlandó megmagyarázni. Csak tegyék, amit mondanak maguknak. — Visszanézett Sallyre. A szemei egy icipicit megváltoztak. Talán aggodalom látszott bennük. Valami, az élet egy apró szikrája csillant meg bennük egy pillanatra. A lány megpróbált mosolyogni, de nem sikerült neki. — Sally, kérlek — könyörgött Blaine. — Tedd pontosan azt, amire a Lenin pilótája utasít. Rendben. Vége, induljanak.

Mozdulatlanul álltak. Sally vett egy mély lélegzetet, és a zsilip felé fordult. — Menjünk — intett a többieknek. Ismét megpróbált mosolyogni, de csak még idegesebbnek látszott tőle.

A jobb oldali zsilipet a felszállás után ismét összekapcsolták a szálkák hajójával, ezért a bal oldalon távoztak. A Lenin csónakjának legénysége már kifeszítette a köteleket a kutter és a saját hajójuk között. A csónak akár az ikertestvére is lehetett volna a MacArthur kutterének — lapos

416

tető, ívesen emelkedő test és egy buldózerlapát-szerű hőpajzs az orrán.

Sally óvatosan áthúzta magát kötélen a Lenin kutteréig. Mikor belépett a zsilipbe, megállították. Az ajtó bezárult mögötte, s megérezte a beáramló levegő nyomását.

Az űrruhája legalsó, sűrűn szőtt rétege második bőreként simult a testére. Erre került föl egy buggyos védőöltözék. Az egyetlen hely, amit nem töltött ki teljesen a ruhában, a nyakához egy csattal kapcsolódó sisakjának a belseje volt.

— Meg kell motoznunk, hölgyem — közölte vele torokhangon egy tiszt. Sally körülnézett: rajtuk kívül még két fegyveres gárdista áll a zsilipben. A fegyvereik nem rá irányultak — legalábbis nem teljesen. Azonban készenlétben álltak és láthatóan tartottak valamitől.

— Mi ez az egész? — kérdezte a lány. — Mindent a maga idejében, hölgyem — felelte a tiszt.

Segített lecsatolni a légtartályokat a hátáról. Betette őket egy átlátszó műanyag dobozba. A tiszt belenézett a sisakjába, azt is elvette, és a külső védőöltözékkel együtt eltette. — Köszönöm — morogta. — Most legyen szíves előrefáradni. A többiek hamarosan csatlakoznak önhöz.

Rennerrel és a többi katonával másképp bántak. — Vetkőzni — förmedt rájuk a tiszt. — Mindent, ha kérhetem. — A gárdisták még azt az udvariasságot sem tették meg nekik, hogy legalább egy kicsit elfordították volna a fegyvereiket róluk. Amikor mindent levettek — Rennernek még a pecsétgyűrűjét is bele kellett tennie a műanyag dobozba —, előreküldték őket. Egy másik gárdista tiszt a csatapáncélokra mutatott; s két gárdista segített nekik belebújniuk. Most már nem szegeződtek fegyverek rájuk.

— Ez volt a legotrombább sztriptíz, amit valaha is láttam — mondta Renner a pilótának. Az bólintott. — Elárulná, mi ez az egész?

— Majd a kapitányuk elmondja, uram.

417

— Megint a manók! — kiáltott fel Renner. — Az lenne, Mr. Renner? — kérdezte Whitbread a háta

mögül. A kadét az utasításoknak engedelmeskedve épp belemászott a csatapáncélba. Senki mást nem mert megkérdezni, Rennerrel viszont mindig könnyű volt szót érteni.

A vitorlamester vállat vont. Az egész szituációt a valószínűtlenség légköre lengte körül. A kuttert telepakolták gárdistákkal és páncélokkal — nem egy katona a MacArthurról érkezett. Kelley szenvtelenül nézte őket a zsilip mellől, a fegyverét az ajtó felé tartotta.

— Mindenki megvan! — jelentette egy hang. — Hol van Hardy káplán? — kérdezte Renner. — A civilekkel, uram — felelte a pilóta. — Egy pillanat. —

Odafordult az interkomhoz. A képernyőn Blaine arca tűnt fel. — Vonal titkosítva, uram — közölte a pilóta.

— Köszönöm. Staley! — Igen, kapitány? — pattant a rangidős kadét. — Mr. Staley, a kutter hamarosan a Lenin mellé áll. A

civilek, és Lafferty kormányos kivételével a legénység összes tagja átszáll a csatahajóra, ahol biztonsági vizsgálaton esnek át. Miután távoztak, ön átveszi a Lenin egyes számú kutterének a parancsnokságát, és elindul a MacArthur felé. A jobb oldalról, közvetlenül az altisztek hálóterme mögött behatol a fedélzetre. A feladat az, hogy zavart keltsen az ellenség soraiban, és lekösse őket, amíg egy csapat csapdába esett civil és gárdista kijut a fogadószobából. Kelleyt és az embereit küldje eléjük, huszonöt csatapáncéllal és űrruhával. A felszerelés már a fedélzeten van. A kimenekített csoportot küldje az orrba. Cargill parancsnok biztosítja nekik az egy-hatnullás szekció előtti folyosót.

— Igenis, uram. — Staley hangja hitetlenkedve csengett. A súlytalanság ellenére szinte sikerült vigyázzban állnia.

418

Ettől még Blaine is majdnem elmosolyodott. Az ajkai legalábbis megrándultak. — Az ellenség, mister, több száz kis szálka. Kézifegyvereik vannak. Néhánynak gázmaszkja. Nem túl szervezettek, de nagyon is halálosak. Győződjön meg róla, hogy nem maradt senki a MacArthur kadétszállásán és környékén. Miután az első feladatával végzett, vezessen egy osztagot a legénységi étkezőbe, és küldje át a kávéfőző gépet a Leninre. De győződjön meg róla, hogy üres, Mr. Staley.

— A kávéfőzőt? — Renner nem hitt a fülének. Mögötte Whitbread megrázta a fejét, és valamit odasúgott Potternek.

— A kávéfőzőt, Mr. Renner. Az idegenek átalakították, s a technológiának nagy hasznát venné a Birodalom. Egyéb furcsa tárgyakat is láthat, Mr. Staley. Magára bízom, mit hoz el — de semmilyen körülmények között se küldjön át olyasmit, amiben elrejtőzhet egy élő idegen. És figyeljen az emberekre is. Az apróságok az elesettek fejét álcaként használva bebújnak a csatapáncélokba. Győződjön meg róla, hogy a páncélos emberek azok emberek, Mr. Staley. A testre simuló űrruhákkal tudomásunk szerint még nem próbálkoztak, de legyen átkozottul óvatos.

— Igenuram! — csattant fel Staley. — Visszaszerezhetjük még a hajó fölött az ellenőrzést, uram?

— Nem. — Blaine láthatólag keményen küzdött, hogy meg tudja őrizni az önuralmát. — Nem lesz sok ideje, mister. Negyven perccel az érkezése után aktiválja a hagyományos önmegsemmisítő rendszereket, majd indítsa el a számlálót a beélesített torpedón. Jelentkezzen nálam a főbejáratnál, ha mindezzel végzett. Ötvenöt perc után a Lenin tüzet nyit a MacArthurra, akármi történjen is. Megértette?

— Igen, uram — felelte Horst Staley halkan. Ránézett a többiekre. Potter és Whitbread tanácstalanul nézett vissza rá.

— Kapitány! — szólalt meg Renner. — Uram, szeretném emlékeztetni, hogy én vagyok a rangidős tiszt a fedélzeten.

419

— Tudom, Renner. A maga számára is van egy feladatom. Visszaviszi Hardy káplánt a MacArthur kutterének a fedélzetére, és segít neki biztonságba helyezni a legfontosabb felszereléseket, feljegyzéseket és felvételeket. A Lenin egy másik csónakja fogja felvenni őket. Maga felel érte, hogy minden egy lepecsételt ládába kerüljön.

— De… uram, nekem a másik csapatot kellene vezetnem! — Ön nem hivatásos katona, Mr. Renner. Emlékszik, mit

mondott tegnap ebéd után? Renner emlékezett. — Semmiképpen sem azt, hogy gyáva

vagyok — biztosította a kapitányt. — Tudom. De azt is tudom, hogy valószínűleg maga a

legkifürkészhetetlenebb tisztem. A káplánnak csak annyit mondtunk, hogy járvány tört ki a MacArthur fedélzetén, és vissza kell térnünk a Birodalomba, mielőtt még mindenki elkapja. Ez lesz a hivatalos magyarázat a szálkáknak is. Lehet, hogy nem hiszik majd el, de Hardynak jobbak lesznek az esélyei, ha ő maga is ezt tartja az igazságnak. De szükségem van ott valakire, aki ismeri a valós helyzetet is.

— Az egyik kadét… — Mr. Renner, induljon a MacArthur kutterére! Staley,

maga is megkapta a parancsait. — Igenis, uram. Renner magában fortyogva távozott.

Három kadét és egy tucat gárdista lógott a Lenin kutterének falaira erősített ütközései hálókban. A civilek már leszálltak, a hajó gyorsan távolodott a Lenin fekete tömegétől.

— Rendben, Lafferty! — sóhajtott fel Staley. — Vigyen minket a MacArthur jobb oldalára. Ha semmi sem támad ránk, akkor rontson neki a 185-ös szekciónál lévő tartálynak.

420

— Igenis, uram — nyugtázta a parancsot Lafferty közönyösen. Nagy csontú, erős tabletopi síkvidéki férfi volt. Hamvasszőke haját rövidre vágta, az arca csupa síkból és élből állt.

Az ütközési hálókat a nagy erejű becsapódások tompítására tervezték. A kadétok úgy lógtak benne, mintha legyek lettek volna egy hatalmas pók hálójában. Staley Whitbread felé pillantott, az pedig Potterra. Mindketten elfordultak a mögöttük lévő gárdisták felől. — Oké, menjünk — adta ki a parancsot Staley. A hajtóművek feldübörögtek.

A hadihajók igazi páncélzatát a Langston-erőtér alkotja. Semmilyen anyag nem bírná ki a fúziós bombák és a nagy energiájú lézerek pokoli hőjét. S mivel ami át tud hatolni az erőtéren és a légvédelmen, az mindent elpusztít maga körül, a hadihajókat csak egy viszonylag vékony páncél borítja. De azért csak viszonylag vékony. A hajóknak ugyanis elég szilárdaknak kell lenniük az erős gyorsulás és a hirtelen fordulók elviseléséhez.

Mindazonáltal néhány nagyobb helyiség és üzemanyagtartály falát elméletileg be lehetett törni, ha elég nagy sebességgel repültek neki. Gyakorlatilag… Amennyire arra Staley vissza tudott emlékezni, soha senki sem juttatott még fel így egy csapatot egy hajóra. Pedig a módszer szerepelt a Könyvben. Fel lehet jutni egy álló, de ép erőterű hajóra úgy, hogy nekirohannak az oldalának. Staley kíváncsi lett volna, melyik átkozott bolond próbálta ki a dolgot legelőször.

A MacArthurt körülvevő hosszú, fekete buborék szilárd fekete fallá változott, amiben semmilyen mozgást nem lehetett érzékelni. Aztán felemelkedett a kutter buldózerlapát alakú hőpajzsa. Horst Lafferty válla fölött látta, ahogy a feketeség körülöleli a hajó elülső ablakait.

421

A kutter nagyot zökkent. Egy pillanatra jeges hideg csapta meg őket, ahogy áthatoltak az erőtéren, aztán a széthasadó fém hátborzongató csikorgása töltött be mindent. Megálltak.

Staley lekapcsolta magáról a hálóját. — Mozgás! — parancsolta. — Kelley, vágják át magukat a tartályon!

— Igen, uram. — A gárdisták elsiettek. Ketten egy nagy lézervágót emeltek a hidrogéntartály hajdani belső falára. A fegyverből kábelek kígyóztak az összetört kutter felé.

A tartály fala leomlott, s az egyik kifelé repülő darabja csak hajszál híján kerülte el a gárdistákat. A levegő süvítve áradt kifelé, úgy sodorva magával a halott apróságokat, mint az őszi faleveleket.

A folyosó falai eltűntek. Ahol valaha helyiségek álltak, most csak romhalmazok, ledöntött falak, szürrealisztikus gépezetek voltak, és mindenhol halott manók. Egyiken sem láttak űrruhát.

— Jézus Krisztus! — suttogta Staley. — Oké, Kelley, hozzák azokat az űrruhákat. Gyerünk! — Előresietett a romok között a legközelebbi légmentesen záródó ajtóig. — A másik oldal nyomás alatt áll — állapította meg. A sisakmikrofonját rácsatlakoztatta a falon lévő kommunikációs egységre. — Van ott valaki?

— Hasner őrmester jelentkezik, uram — válaszolta azonnal egy hang. — Legyenek óvatosak, az a hely tele van manókkal.

— Már nincs — nyugtatta meg Staley. — Mi a helyzet odaát?

— Van itt kilenc civil, űrruha nélkül, uram. Három gárdista maradt életben. Nem tudjuk, hogy vigyük ki ezeket a tudósokat űrruha nélkül.

— Hoztunk űrruhákat — mondta Staley komoran. — Biztonságba tudják helyezni őket, amíg átjutunk ezen az ajtón? Itt vákuum van.

422

— Istenem, persze, uram. Várjon egy percet. — Valami felzümmögött. A műszerek szerint az ajtó mögött csökkenni kezdett a nyomás. Aztán elfordult a kerék. A kinyíló ajtó mögött egy páncélos alak állt az altisztek szállásán. Hasner mellett két másik gárdista célzott Staleyre, miközben belépett. Mögöttük pedig… Staleynek elállt a lélegzete.

A civilek a helyiség másik végében álltak. A tudósok szokásos fehér kezeslábasát viselték. Staley felismerte köztük dr. Blevinst, az állatorvost. A civilek egymás között társalogtak… — De hát itt nincs levegő! — üvöltött fel Staley.

— Itt nincs is, uram — felelte Hasner. — Az a doboz ott — mutatta — valamiféle függönyt hoz létre, Mr. Staley. A levegő nem tud átjönni rajta, mi viszont igen.

Kelley felmordult és bevezette az osztagát a szobába. Az űrruhákat odadobták a civileknek.

Staley döbbenten csóválta a fejét. — Kelley, vegye át itt a parancsnokságot. Vigye előre az embereket, és azt a dobozt is, ha meg lehet mozdítani.

— Meg lehet — bólintott Blevins. A sisak mikrofonjába beszélt, amit Kelley odadobott neki, de magát a sisakot nem vette még föl. — Ki és be lehet kapcsolni. Hasner őrmester megölt néhány apróságot, akik épp szereltek rajta valamit.

— Remek. Akkor elvisszük! — csattant fel Staley. — Kezdheti, Kelley.

— Uram! — A lövész óvatosan átlépett a láthatatlan akadályon. Egy kicsit erőlködnie kellett. — Olyan, mint… talán az erőtér egy változata, Mr. Staley. Csak nem annyira vastag.

Staley mély torokhangon felmordult és intett a másik két kadétnak. — A kávéfőző — emlékeztette őket. A hangja úgy csengett, mintha maga sem hinné el, amit mond. — Lafferty. Kruppman. Janowitz. Maguk velünk jönnek. — Visszament az ajtón a romok közé.

423

A folyosó másik végén egy dupla, légmentesen záró ajtó állt. Staley intett Whitbreadnek, hogy nyissa ki. A kerekek könnyedén forogtak, s a csapat bezsúfolódott a szűk kis kamrába, hogy a belső ajtó vastag üvegén bepillantsanak a jobb oldali főfedélzetre vezető folyosóra.

— Normálisnak látszik — suttogta Whitbread. Valóban annak tűnt. Két körben átmentek a zsilipen, és a

falakon lévő kapaszkodók segítségével végighúzták magukat a folyosón a legénységi étkezdébe.

Staley itt is benézett a vastag üvegen. — Te jó Isten! — Mi az, Horst? — kérdezte Whitbread. Odapréselte a

sisakját a Staleyé mellé. Az étkezőben több tucat apróság volt. A legtöbben

lézerfegyvereket tartottak a kezeikben — és egymásra lövöldöztek. A küzdelemben semmi rendszert nem lehetett felfedezni. Úgy nézett ki, mintha minden egyes manó harcolt volna az összes többi ellen, bár lehet, hogy ez csak az első pillantásra tűnt így. Rózsaszínes köd lebegett a levegőben: szálka vér. Halott és sebesült apróságok járták őrült, lebegő táncukat, miközben kékeszöld fénysugarak cikáztak a helyiségben.

— Ide nem megyünk be — suttogta Staley. Eszébe jutott, hogy a sisakrádióba beszél és felemelte a hangját. — Nem jutnánk ki élve. Felejtsük el a kávéfőzőt. — Esetleg életben maradt, ott rekedt emberek után kutatva továbbmentek a folyosón.

Senkit sem találtak. Staley visszavezette a csapatát az étkezőhöz. — Kruppman! — vakkantotta. — Vigye Janowitzot, és helyezzék vákuum alá ezt a folyosót. Égessék át a burkolatot, használjanak gránátokat — csak helyezzék vákuum alá. Aztán tűnjenek a fenébe erről a hajóról.

— Igenis, uram. — Mikor a gárdisták befordultak a sarkon, a kadétok elveszítették velük a kapcsolatot. A sisakrádiók csak látótávolságban működtek. De azért nem

424

tört rájuk a csend. A MacArthur számtalan zaj forrásává változott. Magas, vékony visítások, a hasadó fém hangja, zümmögés és puffanások — egyiket sem találták ismerősnek.

— Ez már nem a mi hajónk — suttogta Potter. Husss! A folyosó vákuum alá került. Staley odalökött egy

termitgránátot az étkező fala elé, és belépett egy sarok mögé. Egy rövid villanás, és visszarohant, hogy a lézerfegyverével melegítse tovább a fal még mindig izzó foltját. A többiek a segítségére siettek.

A fal kezdett behorpadni, aztán átszakadt. A folyosóra kiáramló levegő magával sodorta a manók hulláit. Staley elfordította az ajtó kerekét, de nem történt semmi. Komoran addig égették a falat, míg át nem fértek a lyukon.

Nem láttak egyetlen élő apróságot sem. — Miért nem csináljuk végig ugyanezt az egész hajóval? — követelte Whitbread. — Visszaszerezhetnénk felette az ellenőrzést…

— Talán — felelte Staley. — Lafferty, fogja a kávéfőzőt, és vigye át a bal oldalra. Mozgás, majd mi fedezzük.

A síkvidéki intett nekik, majd eltűnt a folyosón, ahol a két gárdista is elindult. — Nem kellene nekünk is mennünk? — kérdezte Potter.

— A torpedó! — mordult fel Staley. — Fel kell robbantanunk a torpedót.

— De Horst! — tiltakozott Whitbread. — Nem tudjuk visszafoglalni a hajót? Egyetlen űrruhás szálkát sem láttam még…

— Ott van nekik a mágikus erőtérfüggönyük — emlékeztette Staley. — Mellesleg, a parancsaink egyértelműek. — A tat felé mutatott és elindult a társai előtt. Most, hogy a MacArthuron senki más nem tartózkodott, nyugodtan siethettek, átégetve a légmentes ajtókat, és felrobbantva maguk mögött a folyosókat. Potter és Whitbread megremegett, arra gondolva, mekkora kárt

425

tesznek a hajóban. Nem azért kapták a fegyvereiket, hogy egy működő hajó fedélzetén használják őket.

A torpedók a helyükön voltak: Staley és Whitbread együtt dolgozott a brigáddal, ami odahegesztette őket az erőtér-generátor két oldalára. Csak éppen… a generátor eltűnt. Mindössze egy üres héj maradt a helyén.

Potter a torpedók időzítője felé nyúlt. — Várj! — szólt rá Staley. Talált egy közvetlen vonalú interkom-csatlakozót, és rákapcsolta az űrruháját. — Itt Horst Staley kadét az erőtér-generátor mellől. Hall valaki?

— Igen, Mr. Staley — válaszolt egy hang. — Egy pillanat, uram, itt a kapitány. — Blaine átvette a vonalat.

Staley beszámolt a helyzetükről. — A generátor eltűnt, uram, az erőtér mégis ugyanolyan erősnek látszik, mint bármikor…

Hosszú hallgatás után Blaine veszettül káromkodni kezdett, de aztán leállította magát. — Kifutottak az időből, Mr. Staley. Parancsot kaptunk, hogy zárjuk le az erőtér lyukait, és öt percen belül szálljunk át a Lenin csónakjaira. Nem jutnak ki, mielőtt a Lenin tüzet nyit.

— Nem, uram. Most mit csináljunk? Blaine habozott egy pillanatig. — Átpasszolom a kérdést

az admirálisnak. Maradjanak ott, ahol vannak. Egy váratlanul rájuk törő, üvöltő hurrikán fedezékbe

kényszerítette őket. Némi hallgatás után Potter teljesen feleslegesen megállapította: — Nyomás alá került a helyiség. A manók biztos megjavították valamelyik ajtót.

— Akkor hamarosan itt tesznek! — Whitbread elkáromkodta magát. — A fene essen beléjük. — Vártak. — Mi tart ilyen sokáig a kapitánynak? — követelte Whitbread. Nem kapott választ, csak feszülten kuporogtak, előhúzott fegyverrel, miközben körülöttük lassan újra életre kelt a MacArthur. Az új gazdái közeledtek feléjük.

426

— A kadétok nélkül nem megyek — közölte Rod az admirálissal.

— Biztos benne, hogy nem érhetik el a bal oldali zsilipet? — kérdezte Kutuzov.

— Még tíz perc alatt sem, admirális. A hajónak azt a részét a manók uralják. A srácoknak egész úton harcolniuk kellene

— Akkor mit javasol? — Hadd használják a mentőkapszulákat — kérte Rod

reménykedve. A hajó minden részén voltak mentőkapszulák, így az erőtér-generátor húszméteres körzetében is legalább egy tucat. Lényegében egy szilárd hajtóanyagú motorból és egy felfújható kabinból álltak. Alapvetően arra tervezték őket, hogy egypár óráig kihúzzák benne a menekülők, ha a hajó javíthatatlanul megrongálódott — vagy épp fel akart robbanni. A MacArthur jelenlegi állapotában mindkét leírásnak tökéletesen megfelelt.

— Lehet, hogy az apróságok rádió adó-vevőket építettek a kapszulákba — ellenkezett Kutuzov. — Így akarhatták elárulni a nagy szálkáknak a MacArthur titkait. — Aztán valaki máshoz beszélt. — Ön szerint lehetséges ez, káplán?

— Nem, uram — hallotta Hardy hangját a háttérben Rod. — Az apróságok állatok. Mindig is annak tartottam őket, a nagy szálkák is ezt mondták, és a bizonyítékok is ezt támasztják alá. Erre csak akkor lettek volna képesek, ha egyértelmű parancsot kapnak rá — és admirális, ha annyira beszélni akartak a szálkákkal, akkor biztosra veheti, hogy már meg is tették.

— Da — morogta Kutuzov. — Nincs értelme azokat a tiszteket a semmiért feláldozni. Blaine kapitány, parancsolja meg nekik, hogy használják a mentőkapszulákat, de figyelmeztesse őket: nehogy egyetlen manót is magukkal hozzanak! Amint elindultak, azonnal jöjjön át a Leninre.

427

— Igenis, uram. — Rod megkönnyebbülten felsóhajtott, és rácsörgetett a generátorhoz vezető vonalra. — Staley, az admirális azt mondta, használhatják a mentőkapszulákat. Vigyázzanak, ne legyen bennük egyetlen apróság sem. A Lenin csónakjai majd felszedik magukat. Indítsák el a torpedók időzítőit, és induljanak. Értette?

— Igen, uram. — Staley odafordult a másik két kadéthoz. — Mentőkapszulák! — csattant fel. — Gyerünk…

Zöld fény cikázott körülöttük. — Rostélyt le! — süvöltötte Whitbread. A torpedók mögé kuporodtak, míg a sugár vadul körülpásztázta a helyiséget. Lyukakat égetett a falakba, aztán a padlóba, végül magába a külső burkolatba. A levegő azonnal kiszökött, s a sugár mozgása leállt, de továbbra is ontotta az energiát a lyukon keresztül az erőtérbe.

Staley felcsapta a fényszűrő rostélyát. Ezüstszínű fémlerakódások pöttyözték. Óvatosan leguggolt a sugár alá, hogy megkeresse a forrását.

Egy nehézlézer volt az. Fél tucat apróság kellett hozzá, hogy elbírja. Néhány még most, holtan és kiszáradva is a két markolatba kapaszkodott.

— Indulás! — parancsolta Staley. Beillesztett egy kulcsot a torpedó vezérlőpaneljén lévő nyílásba. Potter ugyanezt tette a másik torpedónál. Elfordították a kulcsokat — és tíz percük maradt felszívódni. Staley odarohant az interkomhoz. — Feladat végrehajtva, uram.

Áthaladtak a helyiség ajtaján a hátsó főfolyosóra, majd a far felé vették az irányt, kapaszkodóról kapaszkodóra lökve magukat. A null g versenyek a kadétok kedvenc, ha nem is a legszabályosabb szórakozásai közé tartoztak, és most nagyon örültek a megszerzett gyakorlatnak. Az óra egyre ketyegett mögöttük…

— Itt kell lenniük — mondta Staley. Átvágta magát egy légmentesen záródó ajtón, majd egy emberméretű lyukat égetett a külső burkolatba. A levegő süvítve távozott — az

428

apróságok valahogy megint bezárták őket a Szálka Egy bűzös levegőjébe, miközben hátrafelé siettek. A vákuumban jégkristályszemcsékből álló köd lebegett.

Potter megtalálta a mentőkapszulák felfújását elindító kart, és a pisztolya markolatával betörte a felette lévő üveglapot. Elléptek az útból és várták, hogy a mentőkapszulák felfúvódjanak.

Ehelyett a padló tárult fel előttük. A fedélzet alatt egy sor kúp feküdt, nyolc méter hosszúak és a talpuknál két méter szélesek lehettek.

— Az éjféli manó visszavág — állapította meg Whitbread. A kúpok hulladékanyagokból készültek, és teljesen

egyformának látszottak. Az apróságok hetekig dolgozhattak a fedélzet alatt, míg szétszedték a mentőkapszulákat és összeszerelték ezeket a… valamiket. Mindegyik szélesebb végében egy testre szabott ülés állt, a hegyükből pedig a rakétahajtómű kivezetőcsöve meredt ki.

— Vizsgáld át őket, Potter — parancsolta Staley. — Nézd meg, nem rejtőzhettek-e el manók bennük. — Ez nem tűnt valószínűnek. A szilárdan rögzített kúp alakú burkolattól eltekintve minden alkatrészt szabadon hagytak. Potter tapogatózott és imádkozott, miközben a barátai őrt álltak.

Egy nyílást keresett az egyik kúpon, mikor valami mozgást vett észre a szeme sarkából. Lekapott egy gránátot az övéről, és megpördült. Egy űrruha lebegett elő… a folyosó egyik falából. A két kezében egy nehézlézert tartott.

— Hé! Azonosítsa magát! — Staley hangja idegesen csengett.

Az alak felemelte a fegyverét. Potter elhajította a gránátot. Erős zöld fény villant fel a robbanás közepette, kísérteties

színbe borította a folyosót, és feltépte az egyik kúp alakú mentőkapszulát. — Ember volt? — kiáltotta Potter. — Ember? A karjait lehetetlen szögben tartotta! A lábai csak lógtak… mi volt ez?

429

— Egy ellenség — felelte Staley. — Jobb lesz, ha minél előbb eltűnünk innen. Szálljatok be a kapszulákba, amíg még van mibe. — Beült az egyik sértetlen kúpban lévő, hátradőlő ülésbe. Egy másodperc múlva a társai is helyet foglaltak.

Horst rábukkant egy vezérlőtáblára egy elforgatható karon, és maga elé rántotta azt. Egyetlen feliratot sem látott. Értelmes vagy sem, láthatólag minden szálkától elvárták, hogy első pillantásra megértse egy gép működését.

— Megpróbálkozom a nagy négyszög alakú gombbal — jelentette ki Staley határozottan. A hangja tompán recsegett a sisakrádióban. Komoran lenyomta a gombot.

A burkolat egy része kirobbant alóla. A kúp kihussant, mintha parittyából lőtték volna ki. Egy pillanatra felvillant a rakéta lángja. Hideg és sötétség — és már át is hatolt az erőtéren.

Két másik kúp emelkedett ki a fekete tengerből. Horst sietve az alig egy kilométer távolságban lebegő Lenin felé fordult a sisakjával. — Itt Staley kadét! A mentőkapszulákat átalakították. Hárman vagyunk, egy-egy kapszulában…

A feketeségből kivágódott egy negyedik kúp is. Staley hátrafordult az ülésében. Úgy nézett ki, mint egy ember…

A három fegyver egyszerre nyitott tüzet. A negyedik kúp felizzott és megolvadt, de még sokáig lőtték. — Az egyik… izé… — Staley nem tudta, mit jelentsen. Nem tudta, hogy biztonságos-e a vonala.

— Láttuk magukat, kadét — hallatszott egy erős akcentussal beszélő hang. — Távolodjanak el a MacArthurtól, és várják meg, míg felszedjük magukat. Végrehajtották a feladatot?

— Igen, uram. — Staley rápillantott az órájára. — Még négy perc, uram.

— Akkor igyekezzenek, mister — utasította a hang.

430

De hogyan? — töprengett Staley. A vezérlőn semmit sem ismert fel. Miközben vadul keresgélt, a rakétája beindult. De mitől… hozzá se ért semmihez.

— A rakétám megint megy — hallotta Whitbread hangját. Nyugodtnak tűnt — sokkal nyugodtabbnak, mint ahogy Staley érezte magát.

— Az enyém is — tette hozzá Potter. — De ajándék lónak ne nézd a fogát. Az a fő, hogy távolodunk attól a hajótól.

A morgás folytatódott. Majdnem egy szabvány g-vel gyorsultak, egyik oldalukon a Szálka Egy hatalmas, zöld félholdjával, a másikon pedig a Sötét Folt mélyfekete és a Lenin még mélyebb fekete tömegével. A kapszulák hosszú ideig gyorsultak.

431

32 A Lenin

A fiatal orosz kadét büszkén lépdelt. A csatapáncélja ragyogott, a felszerelését pontosan úgy rendezte el, ahogy azt a Könyv előírta. — Az admirális kéri, hogy fáradjon fel a hídra — csiripelte kifogástalan angolsággal.

Rod Blaine fásultan követte. A Lenin kettes számú hangárfedélzetéről a zsilipen keresztül egyenesen Kutuzov gárdistáinak tisztelgő díszsorfalába futottak bele. A hajóra látogató kapitányoknak járó teljes tiszteletadás csak tovább növelte Rod szomorúságát. Kiadta az utolsó parancsait, és utoljára hagyta el a hajót. Most már csak megfigyelő volt, és valószínűleg most utoljára fogadták bármilyen fedélzeten tiszteletadással.

A csatahajó fedélzetén minden túl nagynak tűnt, pedig tudta, hogy ez csak illúzió. Néhány kivételtől eltekintve a sorhajók helyiségei és folyosói szabvány szerint készültek — akár a MacArthuron is lehetett volna. A Leninen teljes harckészültséget rendeltek el, így az összes belső ajtaját lezárták. A fontosabb járatokban gárdisták őrködtek, de egyébként senkivel sem találkoztak, és Rod csak örülni tudott ennek. Nem tudott volna a korábbi legénysége szemébe nézni. Sem az utasokéba.

A Lenin hídja viszont valóban hatalmas volt. A hajót zászlóshajónak jelölték ki, ezért aztán a híd szokásos személyzetének képernyőin és posztjain kívül még az admirális törzskara számára is elhelyeztek egy tucat ülést. Rod mereven viszonozta az admirális üdvözletét, és hálásan belesüppedt az első tiszt ülésébe. Még az sem érdekelte,

432

hova ment Borman parancsnok, Kutuzov első tisztje és törzsparancsnoka. Egyedül volt az admirálissal a törzs harcálláspontján.

A felette lévő képernyőkön a MacArthur látszott, legalább egy tucat nézetből. A Lenin utolsó csónakjai most távolodtak el tőle. Staley biztosan végrehajtotta a feladatát, gondolta Rod. A hajónak már csak pár perce van hátra. Mikor elpusztul, nekem is végem. Egy frissen kinevezett kapitány, aki már az első küldetésen elveszíti a hajóját — ezt még a márki befolyása sem ellensúlyozhatja. Blaine torkában felgyűlt a Szálka bolygó és annak összes lakója iránt érzett gyűlölete.

— A fenébe, nem igaz, hogy nem tudjuk visszafoglalni egy csapat… istenverte állattól! — tört ki belőle.

Kutuzov meglepetten felnézett. Bozontos szemöldöke szinte összeért, ahogy a homlokát ráncolta, aztán egy kicsit ellazult. — Da. Ha pusztán állatok. És ha többek annál? Akárhogy is, most már késő.

— Igen, uram. Bekapcsolták a torpedókat. — Két hidrogénbomba. Az erőtér-generátor milliszekundumok alatt el fog párologni, és a MacArthur… Görcsbe rándult a gyomra a fájdalomtól. Mikor a képernyők felragyognak, a hajójának vége. Hirtelen felnézett. — Hol vannak a kadétjaim, admirális?

Kutuzov mordult egyet. — Alacsonyabb pályára ereszkedtek, és eltűntek a horizont mögött. Ha tiszta lesz a levegő, majd utánuk küldök egy csónakot.

Különös, gondolta Rod. Igaz, Kutuzov parancsa értelmében nem jöhettek egyenesen a Leninre, a kapszulák pedig nem sok védelmet nyújtanak a MacArthur felrobbanása ellen. Mégis, feleslegesen óvatoskodtak, hiszen a torpedók energiájának csak minimális része szabadult fel röntgen- és neutronsugárzás formájában. De azért érthető, hogy ezt tették.

433

Az időzítő számlapja hangtalanul nullára váltott. Kutuzov komoran nézte, miközben eltelt még egy perc, majd még egy. — Nem robbantak fel a torpedók — mondta vádlón.

— Nem, uram. — Rod szenvedései betetőződtek. És most…

— Mihajlov kapitány. Legyen szíves, készítse elő a fő ágyút. A célpont a MacArthur — Kutuzov Rod felé fordította sötét tekintetét. — Én is gyűlölöm ezt, kapitány. Talán nem annyira, mint ön, de gyűlölöm. Szeretné maga kiadni a parancsot? Mihajlov kapitány, megengedné…?

— Da, admirális. — Köszönöm, uram. — Rod vett egy mély lélegzetet. Egy

férfinak le kell tudni lőni a saját kutyáját. — Tűz!

Az űrbeli csaták ragyogó látványt nyújtanak. A hajók fekete tojásokként közelednek egymás felé, a hajtóműveikből vakító fény árad. A fekete lepleken felvillanó apró szikrák jelzik azoknak a torpedóknak a találatait, amelyek elkerülték a légvédelmi lézerek színkavalkádját. A fő ágyúk energiát ömlesztenek egymás erőtereibe, s a zöld és rubinszínű fények visszaverődnek a csillagközi porról.

Az erőterek fokozatosan elkezdenek izzani. Tompa vörös, fényesebb sárga, ragyogó zöld egyre jobban feltöltődnek energiával. A színes tojásokat vörös és zöld hajszálak kötik össze, s a színek egyre csak változnak.

A Lenint és a MacArthurt most három zöld vonal kötötte össze. Semmi más nem történt. A csatacirkáló nem mozdult, és nem viszonozta a tüzet. Az erőtere elkezdett vörösen izzani, sárga árnyalatot öltve ott, ahol a lézerek találkoztak. Mikor fehérré válik, akkor túltöltődik és felszabadul benne a felhalmozódott energia — kifelé és befelé. Kutuzov egyre döbbentebben figyelt.

434

— Mihajlov kapitány. Vigyen minket arrébb egy vonással. — Az admirális homlokán elmélyültek a ráncok, miközben a Lenin eltávolodott a MacArthurtól.

A MacArthur zölden izzott, helyenként kék foltokkal. A kép egyre távolodott a monitorokon. A forró foltok eltűntek, ahogy egy kicsit arrébb csúsztak a lézerek. A hajó az ezer kilométeres távolság ellenére fényesen ragyogott a távcsövekben.

— Kapitány, nyugalomban vagyunk a MacArthurhoz képest? — kérdezte Kutuzov.

— Da, admirális. — Pedig mintha közeledne. — Da, admirális. Tágul az erőtere. — Tágul? — fordult Kutuzov Rod felé. — Meg tudja ezt

magyarázni? Nem, uram. — Semmire sem vágyott jobban, mint a

feledésre. A beszéd fájdalom, a gondolkodás kínszenvedés volt a számára. De… megpróbált gondolkodni. — A manók bizonyára átépítették a generátort, uram. És ha valamihez hozzányúlnak, akkor mindig továbbfejlesztik azt.

— Kár, hogy el kell pusztítanunk — morogta Kutuzov. — Ezzel a kitágult erőtérrel, ezzel a sugárzó felülettel a MacArthur a Flotta bármelyik hajójával felvenné a versenyt.

A MacArthur erőtere mostanra violaszínben izzott és óriásira nőtt. Betöltötte a képernyőket, s Kutuzov a sajátján tizedére is csökkentette a nagyítást. Egy nagy, violaszínű léggömb lett belőle vörös zsinórokra kötve. Lenyűgözve várakoztak. Eltelt tíz perc. Aztán tizenöt.

— Egyetlen hajó sem bírta még eddig violaszínben! — hördült fel Kutuzov. — Blaine kapitány, még mindig meg van győződve róla, hogy csak állatokkal van dolgunk?

— A tudósok meg vannak győződve róla, uram. Ok győztek meg róla — tette hozzá óvatosan. — Bárcsak itt lenne most dr. Horváth!

435

Kutuzov felnyögött, mint akit gyomorszájon vágtak. — Az a bolond! Pacifisták, hah! Fogalma sem lenne róla, mit lát. — Még egy percet vártak teljes némaságban.

Felzümmögött az interkom. — Admirális, hívás érkezett a szálkák hajójáról — jelentette a kommunikációs tiszt.

Kutuzov savanyú arcot vágott. — Blaine kapitány. Fogadja a hívást. — Elnézést, uram?

— Válaszoljon a szálkák hívására. Én nem beszélek velük szemtől szemben.

— Értettem, uram. Az arca bármelyik szálka arca lehetett volna, de

kényelmetlenül egyenesen ült, úgyhogy Rod nem lepődött meg, mikor közölte: — Dr. Horváth Fjunk(csett)je vagyok. Lesújtó híreim vannak a számodra, Blaine kapitány. És köszönjük a figyelmeztetést, amit küldtél — nem értjük ugyan, miért akarod elpusztítani a hajódat, de ha mellette maradtunk volna…

Blaine megdörzsölte az orrnyergét. — Egy járvánnyal küzdünk. A MacArthur elpusztítása talán megállítja. Reméljük. Figyelj, most egy kicsit sok a dolgunk. Miért hívtál?

— Igen, persze. Kapitány, a három kis hajó, ami elmenekült a MacArthurról, megpróbált leszállni a Szálka Egyen. Őszintén sajnálom, de egyik sem élte túl.

A Lenin hídjára mintha köd ereszkedett volna le. — Leszállni a mentőkapszulákkal? De hát ez egyszerűen hülyeség! Ők soha nem…

— Pedig megpróbálták. Egy darabig nyomon tudtuk követni őket… Kapitány, felvettük az egészet. Teljesen elégtek…

— Az Isten verje meg! Biztonságban voltak! — Szörnyen sajnáljuk. Kutuzov arca mintha csak egy maszk lett volna. — A

felvételek! — formálta a szájával.

436

Rod bólintott. Nagyon fáradtnak érezte magát. — Szeretnénk látni azokat a felvételeket — mondta a szálkának. — Biztos vagy benne, hogy egyik fiatal tisztünk sem élte túl?

— Teljesen biztos, kapitány. Nagyon lesújt minket az eset. Természetesen fogalmunk sincs, miért próbálkoztak ilyesmivel, és sajnos semmit sem tehettünk értük.

— Persze hogy nem. Köszönöm. — Rod kikapcsolta a képernyőt, és visszafordult az admiráliséhoz.

— Tehát nincsenek holttestek és nincsenek roncsok — morogta Kutuzov. — Nagyon kényelmes megoldás. — Lenyomott egy gombot a parancsnoki ülése karfáján. — Mihajlov kapitány, kérem küldjön ki egy kuttert a kadétok felkutatására. Természetesen semmit sem fognak találni — fordult vissza Rodhoz.

— Nem hisz a szálkáknak, ugye, uram? — kérdezte Rod. — Miért, maga igen, kapitány? — Én… én nem tudom, uram. Nem tudom, mit tehetünk

ebben a helyzetben. — Én sem, kapitány. A kutter kutatni fog, de nem talál

majd semmit. Nem tudjuk, hol próbáltak meg leszállni. A bolygó nagy. Még ha életben maradtak és szabadok is, napokig kereshetjük őket eredménytelenül. Ha pedig foglyok — akkor sohasem találunk rájuk. — Ismét felmordult, és beleszólt az interkomba. — Mihajlov, gondoskodjon róla, hogy alapos munkát végezzen a kutter. És használjon torpedókat az ellen a hajó ellen, ha megkérhetem.

— Igen, uram. — A Lenin kapitánya halkan beszélt a hatalmas híd másik végében lévő harcálláspontjáról. Egy tucat torpedó indult el a MacArthur felé. Az erőtéren nem mehettek át; az ott felhalmozódott energia egy pillanat alatt elolvasztotta volna őket. Azonban mind egyszerre robbant fel, pontosan a cél előtt, s egy óriási, sokszínű fénylepel ölelte

437

körül a MacArthur violaszínben izzó felszínét. Helyenként fényes fehér pontok villantak fel, majd tűntek el.

— Átégés kilenc helyen — jelentette a tűzvezérlő tiszt. — Átégés hol? — kérdezte Rod ártatlanul. Az még

mindig az ő hajója, és makacsul küzdött az életéért… Az admirális felhorkant. A hajó ötszáz méterre volt attól a

pokoli violaszínű felszíntől — a fényes villanások talán elérték, talán teljesen elvétették.

— Az ágyúk tüzeljenek tovább. Lőjenek ki még egy torpedórajt — parancsolta Kutuzov.

Újabb csillogó pontok indultak útnak. A violaszínben ragyogó erőtér felszínén robbantak fel. Újabb fehér felvillanások — és egy egyre terjedő izzó lángnyelv.

A MacArthurt most már egy kilométer átmérőjű tűzgömb vette körül, amihez zöld szálak futottak.

Egy steward átnyújtott Rodnak egy csésze kávét. A kapitány oda sem figyelve belekortyolt. Szörnyű volt.

— Tűz! — parancsolta Kutuzov. Gyűlölettel meredt a képernyőre. — Tűz!

És egyszer csak megtörtént. A MacArthur erőtere hatalmasra tágult, elkékült, sárgára váltott — és eltűnt. Az automatikus érzékelők felzümmögtek, a nagyítás megnövekedett a képernyőkön. A hajó még mindig ott volt.

Vörösen izzott, egyes részei megolvadtak. Nem lett volna szabad ott lennie. Mikor egy erőtér összeomlik, minden elpárolog, ami benne van…

— Megsültek odabent — mondta Rod gépiesen. — Da. Tűz!

Ismét felvillantak a zöld fények. A MacArthur elváltozott, buborékok pattantak szét a külsején, felfúvódott, füst áradt belőle az űrbe. Egy torpedó fájdalmas lassúsággal megközelítette és felrobbant. A lézerágyúk még mindig tüzeltek. Mikor Kutuzov végre leállíttatta őket, semmi más nem maradt kint, csak némi pára.

438

Rod és az admirális hosszú percekig szótlanul bámulták az üres képernyőt. Kutuzov fordult el hamarabb. — Hívja be a csónakokat, Mihajlov kapitány. Hazamegyünk.

439

33 Leszállás

Három parányi, zuhanó kúp. Mindegyikben egy ember, mint tojás a tojástartóban.

Horst Staley haladt elöl. Előre csak egy kis képernyőn látott ki, hátrafelé viszont semmi nem gátolta a kilátást. Az űrruháján kívül semmi sem választotta el az űrtől. Óvatosan hátrafordult, hogy megnézze a másik két kúpot is. Valahol, messze a horizont mögött lebegett a MacArthur és a Lenin. Esélye sem volt rá, hogy a sisakrádiójával elérje őket, de azért átkapcsolt a segélykérő frekvenciára, és bejelentkezett. Nem kapott választ.

Az egész olyan gyorsan történt. A kúpok beindították a rakétáikat, és mire felhívta a Lenint, már túl késő lett. Lehet, hogy a kommunikációs csapatot valami más kötötte le, lehet, hogy ő várt túl sokáig… Horst hirtelen nagyon magányosnak érezte magát.

Tovább ereszkedtek. A rakéták leálltak. — Horst! — recsegett a fülében Whitbread hangja. Staley

visszajelzett neki. — Horst, ezek a kapszulák le fognak szállni! — Aha. Kapaszkodj. Mi mást tehetnénk? Erre nem lehetett mit mondani. A három kis kúp

nyomasztó csendben zuhant az alant lévő, élénkzöld bolygó felé. Aztán beléptek a légkörbe.

Nem először történt meg egyikükkel sem. Ismerték a hajók orra előtt kialakuló plazmafelhők színét, ami a hőpajzs összetételétől függően változhatott. Ez alkalommal azonban

440

gyakorlatilag meztelenül álltak a kihívás előtt. Lesz vajon sugárzás? És hőképződés?

— Próbálok a manók fejével gondolkodni, de nem könnyű — jutott el Whitbread hangja Staleyhez a statikus zörejen át. — Ismerték az űrruháinkat. Tudták, mennyi sugárzást képesek felfogni. Vajon mit gondoltak, mi mennyit bírunk ki? És ugyanez áll a hőmérsékletre is.

— Meggondoltam magam! — nyafogta Potter. — Nem akarok lemenni!

Staley próbált nem tudomást venni a nevetésükről. Mindhármójuk életéért felelősséggel tartozott, és komolyan vette a kötelességét. Megpróbálta ellazítani az izmait, és felkészült a hőségre, a turbulenciára, a nem érzékelhető sugárzásra, a kúp bukdácsolására, a kényelmetlenségre és a halálra.

A táj a plazmafelhőktől eltorzítva suhant alattuk. Kör alakú tengerek és ívelt folyók. Hatalmas városok. Jégsapkákkal és az egyre terjeszkedő városok külterületeivel borított hegyek. Egy széles óceánsáv; vajon képesek a víz felszínén maradni ezek az átkozott kúpok? Még több szárazföld. A kúpok lassulásával a részletek egyre jobban kivehetők lettek. Szél süvített körülöttük. Apró, hosszúkás csónakok százai egy tavon. Egy éles határvonalú, utakkal tarkított erdősáv.

Staley kúpjának pereme kinyílt, és egy gyűrű alakú fékezőernyő csapódott ki belőle. Staley mélyen belesüppedt az ülésébe. Egy másodpercig csak a kék eget látta. Aztán jött egy csontropogtató puff. Némán elkáromkodta magát. A kúp megbillent és az oldalára fordult.

— Megtaláltam a kormányt! — hallotta Potter izgatott hangját. — Keressetek egy tológombot a panel közepén, már ha azok a bestiák egyformára csinálták őket. Az a tolóerő-szabályozó, ha pedig a panelt mozgatjátok az alátámasztásán, akkor megdönti a rakétát.

441

Kár, hogy nem korábban találta meg! — gondolta Staley. — Ereszkedjetek le és körözzetek a talaj fölött. Nemsokára elfogyhat az üzemanyag. A fékezőernyő kioldóját is megtaláltad, Potter?

— Nem. Az ernyő alattam lóg. De a rakétád lángja már biztos elégette. Hol vagy egyébként?

— Lent. Várj, mindjárt kiszabadítom magam… — Staley lekapcsolta magáról az ütközési hálót, és a hátára érkezve kipottyant az ülésből, amit csak 30 centiméterrel süllyesztettek a kúp pereme alá. Előhúzta a pisztolyát, és egy lyukat égetett az üléssel szemben lévő válaszfalba. Sűrű hab öntötte el az utasteret. — Ha leszálltatok, győződjetek meg róla, hogy nincsenek manók a kapszulában — adta ki a parancsot határozottan.

— A fenébe! Majdnem fejre álltam! — hallotta meg Whitbread hangját. -Trükkösek ezek a kúpok…

— Látlak, Jonathon! — kiáltotta Potter. — Ereszkedj lefelé, jövök én is.

— Aztán próbáljátok meg kiszúrni a fékezőernyőmet — adta ki az utasítást Staley.

— Nem látlak. Akár húsz kilométerre is lehetünk tőled. Az adásodat is elég gyengén veszem — felelte Whitbread.

Staley talpra kászálódott. — Csak szépen sorjában — morogta. Alaposan szemügyre vette a mentőkapszulát. Nem akadt rajta olyan hely, ahová egy apróság elrejtőzhetett volna és túlélhette volna a leszállást, de a biztonság kedvéért még egyszer megnézte. Aztán átkapcsolt a segélykérő csatornára, és a Lenint próbálta hívni — nem kapott választ, mint ahogy nem is számított rá. A sisakrádiókat csak látótávolságban lehetett használni, és szándékosan kis teljesítményűre tervezték őket, különben az egész űr az űrruhás emberek fecsegésével lett volna tele. Az átalakított mentőkapszulában semmi rádióra emlékeztetőt nem látott.

442

Mit gondoltak a manók, hogy fognak segítséget kérni a túlélők?

Staley bizonytalanul állt a lábán, még nem alkalmazkodott a gravitációhoz. Megművelt mezőket látott maga körül. Padlizsánlila, mellmagasságig érő, sötét levelű bokrok sorai váltakoztak alacsonyabb, világos termést hozó cserjékkel. A sorok minden irányban a végtelenségig nyúltak.

— Még mindig nem látunk, Horst — jelentette Whitbread. — Ezzel nem megyünk semmire. Horst, látsz egy nagy, alacsony épületet, ami úgy csillog, mint egy tükör? Ez az egyetlen épület látótávolságon belül.

Staleynek sikerült megtalálni a fémes csillogást a horizonton. Jó sokat kell gyalogolnia odáig, de ez volt az egyetlen tereptárgy a környéken. — Megvan.

— Akkor ott találkozunk. — Jó. Várjatok meg. — Indulás, Gavin — mondta Whitbread. — Rendben —

jött a válasz. A másik két kadét még tovább beszélgetett, és Horst Staleyre rátört a magány.

— Hoppá! Kikapcsolt a rakétám! — kiáltotta Potter. Whitbread tehetetlenül nézte, ahogy Potter kúpja a föld

felé zuhan. A hegyével ért talajt, egy pillanatig imbolyogva állt, aztán a növények közé dőlt. — Gavin, jól vagy? — kiáltotta Whitbread.

Zörgést hallott-a fejhallgatójában. — Hát, időnként hasogat a könyököm, ha esőre áll az idő… egy régi futballsérülés. Menj előre, ameddig csak tudsz, Jonathon. Az épületnél találkozunk.

443

— Rendben. — Whitbread megdöntötte a kúpját. Az épület hatalmasan terpeszkedett előtte.

Tényleg óriási volt. Először nem tudta mihez mérni; most már viszont legalább tíz perce repült felé.

Leginkább egy kupolára hasonlított, függőleges falai alacsony, kerek tetőt tartottak. Sem ablakokat, sem más vonásokat nem látott rajta, eltekintve egy négyzet alakú résztől, ami akár egy ajtó is lehetett — egy nevetségesen alacsony szerkezet a hatalmas épületen. A tetőről visszaverődő napfény nem egyszerűen fémes színben csillogott, hanem mintha egy tükröt világított volna meg.

Whitbread alacsonyan repült, nagyon lassan haladt. Volt valami félelmetes a végtelenbe nyúló termőföldek közepén álló épületben. Kezdeti sietségét, hogy még az üzemanyaga elfogyása előtt odaérjen az épülethez, hamar lehűtötte ez a félelem.

A rakéta azonban kitartott. Az apróságok biztos megváltoztatták a hajtóanyaga összetételét is; soha nem készítettek két egyforma berendezést. Whitbread pontosan a négyszögletes ajtó előtt landolt. Ebből a távolságból a bejárat magasan fölé tornyosult. Csak az épülethez képest törpült el.

— Itt vagyok. — Szinte suttogott, aztán felnevetett. — Egy ajtót látok. Nagy és be van zárva. Fura… egyetlen út sem vezet ide. A mezők egészen a falakig érnek.

— Lehet, hogy a tetejére szoktak leszállni — hallotta Staley hangját.

— Nem hinném, Horst. A tető gömbölyű. Szerintem nem túl sűrűn látogatják ezt a helyet. Lehet, hogy valami raktár. Vagy egy önműködő gép van odabent.

— Akkor jobb, ha nem piszkálod. Gavin, te is jól vagy? — Igen, Horst. Fél óra múlva odaérek az épülethez. Ott

találkozunk.

444

Staleynek hosszabb sétára kellett felkészülni. A mentőkapszulában nem látta a szokásos vészfelszerelést. Némi töprengés után levette a csatapáncélját és az alatta lévő űrruhát. Ezeket nem titkolták a szálkák előtt. A sisakját rácsatlakoztatta a gallérjára, és átállította, hogy egyszerű légszűrőként működjön. Aztán kivette a rádiót az űrruhájából és ráakasztotta az övére, de előbb még egyszer utoljára megpróbálta elérni a Lenint. Most sem kapott választ. Mi kellhet még? Rádió, vizestömlő, pisztoly. Ennek elégnek kell lennie.

Staley gondosan szemügyre vette a horizontot. Csak egy épületet látott — nem tévedhet el. Elindult felé, majd az alacsony gravitációnak megörülve könnyed ügetésbe csapott át.

Fél órával később látta meg az első szálkát. Gyakorlatilag mellé ért, mikor észrevette: a lény különbözött minden eddig látottól, s pont olyan magasra nőtt, mint a növények. A sorok között dolgozott, a kezével egyengette a talajt, s közben eltávolította a gyomot a nyílegyenes barázdák közül. Észrevette a közeledő kadétot. Amikor aztán Staley elment mellette, visszafordult a munkájához.

A szálka egyáltalán nem olyan volt, mint a barnák. A szőrcsomói sűrűbben nőttek, és sűrűbb szőr borította mind a három karját és a lábait is. A bal keze körülbelül ugyanakkora lehetett, mint a barnáké, a jobb kezein azonban öt-öt rövid, szögletes ujj és egy csökevény látszott. Vastag lábai nagy, lapos talpakban végződtek. A feje a barnákéra emlékeztetett drasztikusan csapott homlokával.

Ha Sally Fowler nem tévedett, akkor ez azt jelenti, hogy homloklebenye szinte nincs is. De azért odaköszönt neki. A szálka egy pillanatig visszanézett rá, aztán kihúzott egy gyomot.

Később rengeteget látott még belőlük. Csak addig figyelték, amíg megbizonyosodtak róla, hogy nem tesz kárt a

445

növényekben; utána már nem érdekelte őket. Horst tovább ügetett a ragyogó napsütésben a tükörként csillogó épület felé. Sokkal messzebb volt, mint gondolta.

446

Kötetünk íróiról

LARRY NIVEN, eredeti nevén Laurence van Cott Niven 1938-ban Kaliforniában született, egy dúsgazdag Los Angeles-i család sarjaként, és matematikából szerzett két fokozatot a kansasi Washburn Egyetemen. Első sztoriját "The Coldest Place" (A leghidegebb hely) 1964-ben, az If magazinban publikálta, s azóta is folyamatosan meghatározója az amerikai tudományos-fantasztikus irodalomnak. Az eltelt évek alatt négy rövidebb írásával érdemelte ki a Hugo-díjat, míg 1971-ben az azóta magyarul is megjelent "Gyűrűvilág" (Ringworld) című műve egyaránt elnyerte a Hugo és a Nebula-díjat regénykategóriában.

Niven azon túl, hogy remek írói kvalitásokat csillogtat, kiváló tudományos háttérrel rendelkezik, s rendkívül megfontolt, tudatos író. A szó szoros értelmében a kezdetek óta építgeti saját univerzumát, hiszen azon sorozatát, amelyet ő maga nevezett el "Tales of Known Space" (Történetek az Ismert Űrből) néven, gyakorlatilag az első megjelent novellájával indította el, s azóta is bővítgeti. E gazdag ciklusában az emberiség kiáramlását követi nyomon, az első, bukdácsoló lépésektől a nagyobb sikerekig, a találkozásokat, ismerkedéseket más, tapasztaltabb fajokkal, és az azokkal vívott háborúkba is belekóstolhatunk. Nevezetesen az Ember-Kzin háborúba, amely oly népszerű lett, hogy "megosztott világgá" vált, és más írók is átvették és folytatták a történetet.

Az "Ismert űr"-történetek a már említett "Gyűrűvilág" című regényben érik el a csúcspontjukat, amelyben sok kérdésre választ kaphatunk az univerzum őstörténetével és a háttérből manipuláló, idegen fajjal kapcsolatban.

447

Niven, akit olvasói elsősorban mint logikusan gondolkodó, tudományos elmeként ismerhettek meg, arról is bizonyságot adott, hogy elmés, sziporkázó és fanyar humorral rendelkezik. Ezt méltán bizonyítja a Svetz-történetekben, amelyek mulatságos és kedves paradox komédiák. És nem hiányzik a fanyar humor abból a vékonyka regényből és a hozzá tartozó két novellából sem, amellyel a fantasy irodalom területére tett egy kisebb kirándulást, és egy olyan világról ír, ahol a mágia — a mana — egyre fogyatkozik, s a mágusok varázsereje gyakorlatilag már a nullát súrolja. E regény (The Magic Goes Away) és a két novella "Nem sokkal a vége előtt" címen jelent meg magyarul.

Niven, mint a világ legtöbb országában, a magyar szerkesztők és olvasók körében is jelentős népszerűségnek örvend. Ezt jelzi az a tény is, hogy több különböző kiadó jelentetett meg tőle hosszabb-rövidebb írásokat. Olvashattuk novelláit a Galaktikában, s a fentebb említett Nem sokkal a vége előtt és a Gyűrűvilág mellett olyan művei is napvilágot láttak, mint az Időn kívüli világ (A World Out of Time) vagy a Steven Barnesszal közösen írott, a 21. századi szerepjátékra épülő trilógiájának első kötete, az Álompark (Dream Park).

Niven önmagában kevés terjedelmes művet írt, saját bevallása szerint is inkább a rövidebb írásokra specializálja magát. Ám szívesen dolgozik együtt olyan írótársakkal, mint Jerry Pournelle vagy Steven Barnes, akik más erényeik mellett a hosszabb lélegzetvételű, epikus történetek megformálásához is értenek.

E jelen regény is egy ilyen együttműködés eredménye, amely a két írói kvalitás szerencsés találkozásának köszönhetően a legnépszerűbb sci-fi regények közé tartozik szerte a világon.

448

JERRY EUGENE POURNELLE 1933-ban született, és mérnöki végzettsége mellett pszichológiából és politológiából doktorált. Ezt követően 15 éven át dolgozott az űrprogramban, állami és magáncég alkalmazottjaként egyaránt, egy időben pedig politikai kampányfőnökként tevékenykedett.

Mielőtt komolyan foglalkozni kezdett volna a science fictionnal, az írás más területein próbálkozott; főképpen technikai és tudományos írásai jelentek meg, s első könyve a "The Strategy of Technology" (A technika stratégiája) 1970-ben — közösen Stefan T. Possonyvel — egy tudományos fejtegetés volt.

Később Wade Curtis néven írt két regényt, s ezt az álnevet használta az Astounding magazinban megjelent cikkeinél is. 1971-ben az első sci-fi novelláját — "Peace with Honor" (Dicsőséges béke) — már saját nevén publikálta. Akárcsak jelenlegi írótársa, ő is erre az első novellára építette fel saját univerzumát, amely "CoDominium" néven vonult be a köztudatba. E sorozat híres-hírhedt hőse egy bizonyos Falkenberg nevezetű, agyafúrt zsoldos, egy katonai zseni, aki a polgári ostobaság és korrupció világában azért ármánykodik, hogy katonai jelenlétet erőltessen az emberi telepesek által benépesített világokra.

Bár Pournelle írásai vitathatatlan népszerűséget vívtak ki, igazi ismertségre és sikerre akkor tett szert, amikor Larry Nivennel közösen megírták a "Szálka Isten Szemében"-t. E regény egy csapásra bestsellerré vált, számos kiadást ért meg, és a kötet ott van minden igazi sci-fi rajongó polcán. Nivennel való együttműködésének további gyümölcsei, mint például az "Inferno" (Inferno, 1976), a "Lucifer's Hammer" (Lucifer pörölye, 1977) vagy a "Footfall" (Az invázió, 1985) csak tovább erősítették azt a tényt, hogy a két író igazán egymásra talált, s remekül kiegészítik egymást.

449

Akárcsak Niven, Pournelle is rendelkezik egy úgynevezett megosztott világgal, amelyben más írók is részt vesznek. Ez a "War World" (Háborús világ), amely úgyszintén a CoDominiumra támaszkodik, s amelyhez olyan írók tették hozzá saját tudásukat, mint John E Carr és Roland Greenz.

Jerry Pournelle nem vetkőzte le politikusi múltját és mivoltát; műveit — akár önállóan, akár társként ír — mindig behálózza a politika és az intrika, és sosem titkolt szélsőséges nézeteivel egyértelművé teszi, hogy ő a militarista megoldások híve. Emiatt a népszerűsége nem töretlen az USA pacifista beállítottságú olvasói között, ám jól megkomponált, fordulatos regényei mégis a keresett és kelendő művek közé tartoznak.

N. I.