? Vagy miben lehet ezt

megmérni...? Sokan megfejtették már és még meg is

fogják sokan. Az embert mindig is izgatta,

bosszantotta, csodálattal töltötte el az olyan ember,

aki egy kicsit is, de eltér az átlagtól. Sokféle

diagnosztikát olvashatunk, miszerint a tehetség

öröklött. Olyas valami, amit nem igazán lehet

megtanulni. Persze az ellenzék kissé felháborodva

vallja, hogy a tehetség tanítható! Hát az igazság

talán középtől egy kicsit jobbra van. Az a lényeg,

hogy az igazán tehetséges emberek "holtig tanulnak"

és attól lesznek sikeresek. Így hát kedves barátaim,

javaslatom ez: először keressük meg azokat a

területeket, amiben azt érezzük, hogy a mi "kertünk

is zöldell úgy, mint a szomszédé", és aztán hagyjunk

helyet a múzsának hadd hozza ki belőlünk a

legtöbbet. Saját filozófiám az, hogy mindenkitől

lehet tanulni valamit! Nagyon sok tehetséges ember

élt és él közöttünk. Igazából nem is azt kellene

irigyelni pl. egy zenésztől, hogy milyen magas fokon

adja elő művét, hanem azt kellene ellesni, mennyit

gyakorolt, milyen alázattal játszik, mennyit beszél

arról, amiben a legjobb és milyen hatással van az

emberekre.

Azt szeretném érzékeltetni, hogy szerintem

az igazán tehetséges ember nem azért más, mert ő

így született, hanem azért mert ezt az ajándékot

méltósággal műveli, kezeli. Most nem szeretném

felsorolni a tehetség megnyilvánulási formáit, mert

abból van elég. Inkább nézzünk meg néhány ismert

embert a "világiak" és a "bibliai" személyek közül.

MOZART hat évesen már írt zeneműveket.

Tizenegy évesen operákat írt. Igazi őstehetség, nem?

Igaz, hogy ez a tehetség kivirágozzon ott volt apja,

aki mindent megtett a fia sikeréért.

Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki

ajándékot kapott, legyetek

egymásnak szolgálatára, hogy az

Isten sokféle kegyelmének jó

letéteményesei legyetek. 1Péter 4,10

A kegyelmi ajándékok között ugyan

különbségek vannak, de a Lélek

ugyanaz.

Különbségek vannak a

szolgálatokban is, de az Úr

ugyanaz.

És különbségek vannak az isteni

erő megnyilvánulásaiban is, de

Isten, aki mindezt véghezviszi

mindenkiben, ugyanaz.

Lélek megnyilvánulása pedig

mindenkinek azért adatik, hogy

használjon vele.

Mert némelyik a Lélek által a

bölcsesség igéjét kapta, a másik az

ismeret igéjét, ugyanazon Lélek

által.

Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet,

a másik ugyanazon Lélek által a

gyógyítások kegyelmi ajándékait.

Van, aki az isteni erők munkáit

vagy a prófétálást kapta; van, aki

lelkek megkülönböztetését, a

nyelveken való szólást, vagy pedig

a nyelveken való szólás

magyarázását kapta.

De mindezt egy és ugyanaz a Lélek

munkálja, aki úgy osztja szét kinek-

kinek ajándékát, amint akarja. 1Korinthus 12, 4-11

Református Ifjúsági Folyóirat

III. évfolyam, 5. szám

2014 Január- Február

Oldalszám:16

Ár: 2 lej/ RON

Megjelenik kéthavonta

Thomas Alva Edison neves feltaláló. Több mint ezer találmánya volt pl. izzólámpa,

fonográf, távíró, stb. Kétségkívül nagy segítségére volt az emberiségnek tehetségével.

Ugorjunk egy kicsit az időben és a műfajban.

Hippokratészt az orvostudomány atyjának is nevezhetjük. Ő vezette be az úgynevezett

"hippokratészi esküt", amit az orvosok mai napig is elmondanak pályájuk kezdetén.

Ne hagyjuk ki Einsteint sem. A huszadik század egyik "kabala" figurája. Egyik legismertebb

arc, akit talán még az oviban is felismernek. A nevéhez fűződik a kvantummechanika, a

relativitáselmélet, stb. Sorolhatnám még sokáig, mert hát vannak nem ismert tehetséges

emberek is, akik, csupán azért mert nem voltak meg a megfelelő kapcsolataik, sohasem derült

ki, hogy mennyire tehetségesek. És még ott vannak a hétköznapi kis emberek, akik a maguk

módján szintén rendelkeznek tehetséggel. Sajnos talán ma egy kicsit felhígult a tehetség

fogalma, de hát ahhoz is tehetséges emberek kellenek, akik ezt így elfogadják. Ez a

huszonegyedik század!!!

A biblia oldalain is találunk tehetséges embereket. Kedvencem Dávid, aki remekül

zenélt, írt, harcolt. Isten nem fukarkodott vele. Aztán Salamon bölcs, építész. Pál apostol

tehetséges szónok. A ma keresztyénjei között is vannak tehetséges zenészek, írók, szónokok

(prédikátorok), "kereskedők", feltalálók és még folytathatnám. Isten lehetőséget ad a tehetség

kamatoztatására. Elég nagy a terület ahol kibontakozhat a tehetséges ember. Persze itt föl fog

merülni a következő kérdés: „milyen célom van ezzel az adottsággal, kinek vagy kiknek

akarok vele szolgálni?” A keresztyén ember tehetsége igazából Isten által teljesedhet ki. Na,

nem azért, mert a keresztyén olyan tehetségtelen lenne. Nem! Hanem azért, mert Isten olyan

garancia a keresztyén számára, ami biztosíték bármely területen. Az Isten elé vitt tehetség

nem csak aranyat ér, hanem arannyá lesz annak is, aki részesül belőle.

Summa- summarum a tehetség azért van, hogy másoknak szolgáljunk, örömet

szerezzünk, kilátást adjunk ebben az amúgy is bolond világban. A legtehetségesebb ember az,

aki ezt megérti. Összességében tehát, ha tehetségesnek születtél, vagy ha útközben lettél az,

ne feledd, a mi világunknak is szüksége van nagy emberekre, tehetségekre, zsenikre. A

szivárvány sohasem lenne olyan csodálatos, ha csak két színből állna. Így az írásom vége felé

elmondhatom, ha motiválsz embereket a tehetségeddel, akkor észre fogod venni, hogy

igazából a te tehetséged gazdagodott a legtöbbet.

Kívánom, hogy felfedezd az Istentől kapott tehetséged, valamint, hogy kamatoztasd.

Kívánom, hogyha nem is egy magasabb rendű hatalomban (Istenben) hiszel, értsd meg, hogy

azért kaptál annyit, amennyit, mert aki teremtett így látott teljesnek. Így lehetsz te - TE!

Somogyi Andris

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától

száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jakab 1,17).

Mindenki tudja, hogy van, létezik tehetség és sok ember tehetséges valamiben. A nagy

kérdés inkább az, hogy vajon mi miben vagyunk tehetségesek? Ez a kérdés sok fiatalt

foglalkoztat, de sok felnőttet is. Mindannyian keressük önmagunkat, hogyan lehetünk a

társadalom és környezetünk épülésére. De a legfontosabb ebben a témában, hogy milyen

tehetséget adott nekünk Isten. Van, aki tehetséges a rajzolásban, van, aki tehetséges a

matekban, a zenében, a művészetben. Van, aki természetesen tud mosolyogni, van, aki a

lelkesedésével tud bátorítani másokat, van olyan

is, aki jól tud meghallgatni embereket, van, aki jó

a sportban, a kézimunkában, a Rubik - kocka

kirakásában, van, aki jól viseli a kritikát, van, aki

óriási türelemmel rendelkezik… Annyi, de annyi

színes ember él a földön! Valamiben

mindegyikünk a legjobb a világon. De még egy

második, harmadik helyezésnek is nagyon

lehetne örülni, csak legalább a versenyszámot

tudnánk.

Van, akinek kiemelkedő adottsága van és nyilvánvaló, hogy miben tehetséges, de

vannak, akik nem tudják, csak sejtik, hogy mivel áldattak meg. Mint minden válasz, ez is a

Jézus Krisztussal való kapcsolatban gyökerezik: ha nem tudod, hogy milyen tehetséged van,

kérd Istent imában, hogy mutassa meg, vezessen. Ez a kérdés felmerülhet a pályaválasztás

során is. Egyesek olyan pályát választanak, amit szeretnek, és amiben ki tudnak bontakozni.

Mások, pedig azt, ami jövedelmezőbb. Azért mindenképp érdemes megfontolni a dolgokat,

hogy ne kelljen egy elhamarkodott döntés miatt túl nagy árat fizetni.

"Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit

dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (1Kor. 4,7)

Mindent Istentől kaptunk és úgy is kell

élnünk vele. Bármilyen tehetségünk is van, nem

mi magunk érdemeltük ki, hanem ajándékba

kaptuk. „Aki az Ő tulajdon Fiának nem

kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi

módon ne ajándékozna vele együtt mindent

minékünk?” (Róma 8,32) E miatt nem vagyunk

különbek. „Semmit nem cselekedvén

versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem

alázatosan egymást különbeknek tartván ti

magatoknál.”(Fil. 2,3) Valójában semmink sincs, ami a sajátunk, csak használhatjuk, amíg a

Földön vagyunk. Bármilyen tehetséggel és adottsággal rendelkezzünk, legyen az bármilyen

parányi dolog szolgáljunk vele Istennek, és embertársainknak. Minden pillanatot próbáljunk

megélni úgy, mintha ajándék lenne, és adjuk tovább ezeket a bennünk rejlő adottságokat

másoknak, hiszen Isten ezért adta nekünk őket.

Bogya Tünde

FŰGG-Ő-leges

Zavar a tény,

És csak pislákol a fény.

Bezárt ajtóval sötétben várod,

hogy általad tanítsa a világot.

Elkezded veszettül keresni

a konyhában, nappaliban, a titkos széfben

és lásd Ő, tündököl a reményedben.

- csak magadba kellet nézni.

Tovább állsz.

Mondod:”- ennyi nem elég”.

Kell még valami, hogy megismerd.

És keresed, az emberekben,

keresed a fellegekben,

keresed a napsütötte tájban,

keresed Őt, a világ minden zugában…

….aztán sírsz,

Megpróbálod megint

megvádolni, de Ő int,

hogy már karnyújtásnyira csupán

Benned a kérdés

megfogant kísértés.

Hogy ennyi a nagy kincs?

Egyéb csoda nincs?

Ő gondolkodásra hagy.

Te marcangolod magad.

Segítenének a válaszok

de nem látod, hogy hol vannak a támaszok.

Megváltót küldött. Te, megölted.

Bocsánatot ígért és te elsöpörted

az esélyt, hogy boldogan élj, Vele.

S mégis asztalodon hagyta időviselt térképét.

Ma nincs senki.

Mindenki túl kicsi.

Csak Te vagy és a könyv

Félve kinyitod s zuhan rád a szeretet, a köbön.

Hogy helyrehozza a függőlegest,

hogy működtesd a vízszintest.

Így lett tanító és tanítvány

Kapzsiságból adomány

Gyűlöletből szeretet,

Ma már csak áldani tudod a nevet:

hogy, én és az Isten

Ellentét a nincsen

Ő ad, én veszek

Ő áll, én térdelek

Ő karol, én keresek

Ő keres, én elveszek

Ott, ahol megjelent

tönkre ment a keresztem.

Molnár Andrea és Váncza Johanna

Hitványok

Mindig a jók szenvednek,

Ezt tanuld meg fiam!

Segítesz az éhezőn,

Az elveszett lelkeken.

De nem kapsz mást,

Csak mocskot, ocsmány szemetet.

Hitvány patkányok

Mind elhagynak téged.

Gyaláznak és megvetnek,

Szégyenszemmel figyelnek.

Ne játssz velük fiam,

Hagyd a vesztüket.

Mindig téged érjen bánat?

Hátadra szegzett korbács kísértsen?

Ne hagyd veszni a lelkedet!

Szeresd a jót, gyűlöld a rosszat.

Meghálálja Isten, az elveszett perceket,

Csak hidd, hogy Ő mindig szeret!

Soós Zsuzsánna

A tehetség és a kegyelmi ajándék közötti különbség: 1) A tehetség genetika és/vagy

képzettség eredménye, míg a kegyelmi ajándék a Szentlélek erejéből származik. 2) Bárki

lehet tehetséges, akár keresztyén, akár nem, míg a kegyelmi ajándékok csak keresztyéneknek

adatnak. 3) Noha mind a tehetség, mind a kegyelmi ajándék Isten dicsőségére és mások

épülésére használandó, a kegyelmi ajándékok teljes egészében ilyen céllal adatnak, a

tehetséget pedig egyéb, nem szellemi célokra is fel lehet használni.

Kedves olvasó a Biblia szerint mindannyian kaptunk Istentől tehetséget

(tálentumokat), „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit,

és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak

pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe„ (Mt. 25,14-15)

Isten nem egyformán osztotta szét a tehetséget az emberek között, de mindenkinek

adott. Isten azt kérte, hogy ne ássuk el, ne rejtsük el, hanem használjuk. Isten jutalmaz, ahol

nem a számok a fontosak 5, 2, O, hanem a teljes, igazságos, megérdemelt jutalom. Mindenki

azt érzi, hogy teljes a jutalom, aki ötöt kapott annak nem hiányzik még kettő, aki kettőt kapott

annak nem hiányzik még három tálentum.

Aki nem használja, attól Isten elveszi. Ne mondj le a tehetségedről, legyen annak

mértéke kicsi vagy nagy, hanem használd családod, barátaid, gyülekezeted, Istened örömére.

Végül: A tehetséged Istentől kaptad ajándékba, és amit kezdesz vele az a te ajándékod

Istennek. (Jim Dornan)

Pap Dénes Zsolt

Rengeteg tehetséges emberrel találkozhatunk a világon, de ugyanúgy

rengeteg tehetségtelennel is. Íme, néhány eset, amit jól elszúrtak.

A hatvanas évek elején bocsátották útjára, reményeik ne

továbbját, a mexikói piacra szánt "kompakt" Chevrolet Nova

nevű modellt. Csak mikor a szörnyűeladási statisztikák

megérkeztek, jött rá valaki Detroitban, hogy spanyolul a "no va" azt

jelenti, "Nem megy".

Az elszánt motorizáltak számára született döntések eltörpülnek

egyetlenegy olyan döntés mellett, amelyet 1935 júliusában hoztak,

Oklahoma City városatyái. Egy verőfényes napon, az ebéd utáni szivar

és konyak andalító hangulatában elhatározták, bemutatnak egy helyes

kis szerkezetet. Egyikük el is keresztelte. Úgy hívják, Parkolóóra.

Nigéria kormánya 1974-ben gondolt egy nagyot, és belefogott a "Nigéria Harmadik

Nemzeti Felemelkedési Terv" véghezvitelébe, melynek célja az lett volna, hogy egy csapásra

a legfejlettebb nyugati országok színvonalára emelje a vegetáló államot. A tervezők úgy

számolták, a terv által előirányzott utakhoz, repülőterekhez, katonai létesítményekhez

mintegy 20 millió tonna cementre lesz szükség. Ezt aztán annak rendje és módja szerint

megrendelték teherhajón történő szállítással a világ minden tájáról. Jön majd csőstül az a jó

cement, és rendesen kipakolják a lagosi kikötőben - képzelték el, az ország vezetői. A

mindenre gondoló nigériai tervezők csak azzal a látszólag jelentéktelen ténnyel nem

számoltak, hogy Lagos kikötője mindössze napi kétezer tonna fogadását tette lehetővé. Ha

mindennap dolgoznak, huszonhét évig tartott volna csak a cement kirakása a hajókból,

melyek Lagos- tól tisztes távolságra várakóztak a tengeren. A hajókban a világ

"cementtermésének" a harmada pihent, s nagy részük ez idő alatt bebizonyította kiváló

mindségét, belekötött a hajókba.

Az 1950-es években a Pepsodent

Corporation agresszív export tevékenységbe

kezdett termékeivel Délkelet-Ázsiában. Úgy

vélték, ami működött az Egyesült

Államokban, megteszi ezen a piacon is. Reklámhadjáratukat a régi és jól bevált jelmondatra

építették: "Vajon hová tűnik el a sárga, ha Pepsodentet használ fogára?" Napjainkban talán

megkérdőjelezhető, vajon ez volt-e a legjobb módja e termék beharangozásának egy olyan

piacon, ahol a vásárlók nem kifejezetten az északi típushoz tartoznak. Mindenesetre egy

alelnök, aki nem átallott elmenni a térségbe, és megtudakolni, vajh a kampány miért

végződött elkeserítően jelentéktelen eredménnyel, titokzatos okot fedezett fel. Délkelet-Ázsia

sok lakója úgy rágja a bételt, mint az amerikaiak a rágógumit. Viszont a bétel lényegesen

drágább a rágóguminál, és még meg is festi élvezőjének fogait. Történetesen - ez a bételrágás

velejárója – pirosas sárgára színezi a fogakat. Ennek megfelelően a piros-sárga fog a

gazdagságot is szimbolizálja. Ugyan kinek van szüksége olyan árucikkre, amivel napnál

világosabban kiderül használójának csórósága???!!!

Szívéjesen üdvözlöm gondozóimat és

családját, rokonaimat, szomszédjaimat,

Szlovákiából Palit és családját!

Imádkozzunk egymásért! Sanyi

A désházi I. K. E.- nek nagy nagy

szeretettel egy nagy ölelést

egymás felé! :)

"Nagyon sok erőt és mindenekelőtt hitet szeretnék kívánni

kedves nagynénémnek, Annamáriának, akit a jó Isten erős

megpróbáltatások elé állított, valamint drága

nagymamámnak, Maris mamának ugyan ezeket! Jó, ha

tudjátok, hogy minden imámba kérem az Istent, hogy

munkálkodjon bennetek és ezáltal erősödjetek, hogy le

tudjátok küzdeni a mindennapos problémákat és áldással

járuljatok, járuljunk a színe elé. A következő igével

szeretnélek titeket bátorítani arra, hogy kitartásotok legyen

rendíthetetlen: "Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat

meghallgatja, és kimenti őket a bajból" Zsoltárok: 34,18.

Ne felejtsetek el, mindennap kiáltani hozzá."

B.M., Désháza

Férjemnek, Elemér napja alkalmából

kívánok jó egészséget, hosszú,

boldog életet mellettünk. Máté

fiamat Isten éltesse sokáig szülinapja

alkalmából.

Szeretettel feleséged, édesanyád, Helga

Kezdetben a sikeres embereket, így a legmagasabb rangúakat, a legjobb tanulókat, a

leggazdagabbakat sorolták a tehetségesek közzé. Később a különböző intelligencia -

tesztekben a legmagasabb pontszámot elérőket vélték a legtehetségesebbeknek. Jelenleg

sokkal bonyolultabbnak tartjuk a tehetség - talentum eredetét, semhogy egyetlen megközelítés

alapján meghatározható lenne. A XX. század utolsó harmadában egyfelől világszerte

sokasodtak a kutatások a tehetség-témakörben, másfelől egyre több fejlesztő program indult

iskolákban, valamint más tehetséggondozó műhelyekben.

A tehetség fogalma, fajtái: A tehetséget leíró teóriákból sokféle látott napvilágot, ma

legáltalánosabban a Renzulli- féle az elfogadott. Ez a modell négy összetevőjét emeli ki a

tehetségnek:

átlag feletti általános képességek: Ezek közé tartozik például a magas szintű elvont

gondolkodás, fejlett anyanyelvi képességek, jó memória, hatékony információfeldolgozási

stratégiák stb. Ezek szerepe természetesen más és más az egyes speciális tehetség-

területeken.

átlagot meghaladó speciális képességek: A speciális képességek adják meg a

jellegzetességét a tehetségnek. Ezekből sokféle van, a Gardner-féle csoportosítás

általánosan elfogadott. E szerint hétféle speciális képességcsoport különíthető el: nyelvi,

zenei, matematikai-logikai, vizuális-téri, testi-mozgásos, szociális-interperszonális,

intraperszonális. Ezek a speciális tehetségfejlesztéshez kiindulási alapként szolgálnak.

kreativitás: Több elemből épül fel: originalitás, flexibilitás, fluencia,

problémaérzékenység stb. Ez az összetevő is meghatározó a tehetség funkcionálásában,

hiszen a tehetségre egyebek között éppen az jellemző, hogy problémahelyzetekben új

megoldásokat talál, s ez kreatív képességek nélkül elképzelhetetlen.

feladat iránti elkötelezettség: Olyan személyiség-tényezőket foglal magába, amelyek a

magas szintű teljesítményhez az energiát biztosítják: érdeklődés, versenyszellem, kitartás,

emocionális stabilitás stb. A képességek bármilyen magas szintre is fejlődnek, e

háttértényezők fejlettsége nélkül nincs magas szintű teljesítmény.

Tehetségesnek tehát azok tekinthetők, akik kiváló adottságaik –

a négy fenti összetevő ötvözeteként - alapján magas szintű

teljesítményre képesek az élet bármely tevékenységi területén.

Az előzőekben leírt tehetség-összetevőket nem készen kapjuk

születésünk által, ezek hosszas fejlesztő munka eredményeként

formálódhatnak. Amint látható, soktényezős tehát a tehetség

fejlesztésének folyamata, s a képességeken kívül nem kevés elemnek

kell megérnie, fejlődnie ahhoz, hogy a szunnyadó tehetségből

teljesítményképes, kibontakozott tehetség alakuljon ki, azért az

iskolának, a pedagógusnak kiemelt szerepe és felelőssége van.

“A világ összes értelme és képessége sem képes művészetet létrehozni a

tehetség szikrája nélkül”, Stephen King gondolataival szeretném ezt a

témát nyitottan hagyni az olvasó fejében… B. B.

Egy februári estén, mikor nem a hó hullott,

hanem az eső esett, beültünk egy nagyon kedves

barátnőmmel, egy giccses pizzázóban, hogy a

tehetségről beszélgessünk. Ha elmondom, hogy ki is ő,

talán majd jobban megérti a kedves olvasó, hogy miért

pont vele fogok erről a témáról beszélgetni. Kővari

Aranka (Arany) a ma esti beszélgető partnerem,

édesapja zenész, édesanyja festő, ő maga pedig

zenésznek készül, orgonistának tanul a „Sigismund

Toduță” kolozsvári zeneliciben, furulyás a Flauto Dolce

együttesben, s ráadásként még énekelget is itt-ott.

„Mindenképp szeretném azt leszögezni, hogy

lehet, hogy engem kértél fel, mert nálam úgy

látványosabb ez az egész, de vannak bőven olyan

emberkék akik „ultra” tehetségesek, csak nem tűnnek

úgy ki”- mondta Arany. S akkor abban már is egyet értünk, hogy a tehetség ott van

mindenkiben, csak nincs mindenki tisztábban azzal, és a tehetség önmagában nem elég,

„nagyon sokat köszönhetek édesapámnak, mert az ő noszogatása nélkül nem jutottam volna

sokra, nincs akkora ambícióm”. S akkor lássuk, hogy bontakozott ki ez a tehetség, ami benne

van.

Kiskorodban egyértelmű volt, hogy te a zene útját választod?

Hát kiskoromban nagyon egyértelmű volt, azóta egyre inkább „nem egyértelmű” mióta

komolyabban tanulom... Éreztem, hogy ez maradandó dolog, és, hogy nem hiába jöttem én

művész családból.

Említetted az ambíciót…

Azt tapasztaltam, hogy anélkül nem sokra jut az ember. Amikor Kolozsvárra mentem

(zilahi származású- a szerk.) irigykedtem, mert az láttam, hogy ott olyan környezetbe nőnek

fel az emberek, ahol erre nagy hangsúlyt fektetnek. Ez inspirált is engem, ugye más az, ha az

ember a saját korosztályától látja ezt és más, ha a szülei mondják, hogy dolgozni, dolgozni,

dolgozni. Azt hittem, hogy elég, ha csak megtanulok egy darabot és azzal már elértem egy

szintet, de rájöttem, hogy ez nem elég és mélyebbre kell ásni, például tanulmányozni a

zeneszerző életét, hogy az ember át tudja adni a darabnak a mondanivalóját, nem elég csak a

technikai felkészültség.

“A veletek született értékes tehetség kárba vész, ha nem építünk rá, ha nem

aknázzuk ki szakszerű oktatással!” (Joanne Kathleen Rowling). Mit gondolsz mennyire

fontos a tehetség kibontakozásában a minőségi oktatás?

Ez tényleg nagyon fontos, nagyon, nagyon fontos. Nagyon személyre szabott is kell

legyen egy tanítás. Magamon azt tapasztaltam, ha valaki engem nagyon hajt, az gátol engem,

viszont ha egy kicsit elenged…

…ha engedi, hogy a fantáziád kibontakozzon?

Hát nem is inkább az, hanem például a mostani tanítóm, soha, de soha nem kritizál.

Mindig azt a részét ragadja meg, ami tényleg jó volt, s a kevésbé sikerült részeknél, azt szokta

mondani, hogy na, ezt még egy kicsit gyakorolni, de úgy összességében jó, és ez úgy

megnyugtat. Nem arra fekteti a hangsúlyt, hogy mennyit kéne gyakoroljak, hanem érdekessé

teszi nekem a darabot, elmondja a hátterét, vagy elmesél egy mesét közben, hogy miről is szól

az a darab.

Azt figyeltem meg, hogy ha valaki tehetséges valamiben (művészetben és nem

csak) akkor általában külföldre „menekül”, ez a hazai oktatásnak köszönhető vagy

szerinted mi áll ennek a hátterében? ( Miért

külföldön kamatoztatja a tehetségét és, miért nem

itt?)

Például az iránt, amit én csinálok (klasszikus

zene- a szerk.) külföldön sokkal nagyobb az érdeklődés,

ergo sokkal többen tanítják, hallgatják, művelik és

sokkal nagyobb anyagi vonzata van külföldön.

Voltak példaképeid, akik inspiráltak?

Példaképeim… nem voltak. Hát nagyon

szerettem az egyik tanárt, akihez többször jártam

kurzusra és ő többször zsűrizett is engem, de amúgy nincs. Illetve most újabban van egy

példaképem, a saját tanárom. Ő megszakításokkal építette fel a karrierjét, 1-8-ba

zongorázgatott, líceumban teljesen letette a hangszert és utána gondolt egyet, orgonista akart

lenni, tanult, kiment, és most pedig tanár a kolozsvári konziban, utazgatott egy csomót,

könyveket adott ki. Ezt nagyon vagány látni, hogy így megszakításokkal is lehet zenei karriert

építeni, mert nagyon sokan azt mondják, ha a zenét abba hagyod, akkor utána már nehéz

visszatérni, illetve ha nem kezded kicsi korban, akkor nincs nyert ügyed.

Kinek a tanácsaira adsz leginkább? Ki a legnagyobb kritikusod?

Inkább az osztálytársaiméra. Illetve a nővéreim tanácsa nagyon fontos.

Hol szeretnél tartani 10 év múlva?

Addigra meg szeretnék házasodni, a családra nagy hangsúlyt fektetek és akár mindent

feladnék érte, akár a zenei karrieremet is. Tanár nem nagyon szeretnék lenni, de együttesben

szeretnék játszani, de itt Romániában abból nem lehet megélni.

Akkor hol látod a jövőd?

Hát mindenképp itt szeretnék lenni azért. Ha itt leszek, akkor úgy, ahogy meg fogok

élni, ha tanári állás, ha együttesben való játszás.

Ezzel a tehetséggel, amivel téged áldott meg Isten, szerinted, hogyan építheted

vele az Ő országát?

Gondolkodtam ezen, s beszélgettünk is erről édesanyámmal…Például ez egyik

gyerekkori álmom volt, hogy benne legyek a Függőleges bandában, s ez megvalósult… A

művészi élet velejárója a turnézás és az utána levő after partyk, de próbálom ilyenkor

megtartóztatni magam a világi dolgoktól.

Az interjút pedig hadd zárjam két ajánlással, Arany egyik kedvenc dalával, ami pont a

beszélgetésünk közben szólalt meg a rádióban: Dream A Little Dream Of Me - The Mamas &

The Papas, és az 1Kor 12: 4-6, de főleg a 6. vers. Mindkettő nagyon megér egy kis

kutakodást...

Ha a megszokott könyvespolcunkat

érdekesebbé szeretnénk tenni, egy kartonlapra

rárajzoljuk a mintát, majd kivágjuk. Végül a

könyvek közé tesszük.

Sok sikert az

elkészítéshez!

1. lépés: Egy papírra megrajzoljuk a mintát, majd kifessük.

2. lépés: Ragasztó pisztollyal ráragasszuk a gombokat.

- Papa! Papa! - kiabál a fiú a kertből. -

Most lopták el a kocsinkat!

- Láttad, ki vitte el?

- Igen!

- Felismernéd?

- Nem, de felírtam a kocsi rendszámát.

- Pistike, most Arkhimédész törvényéről

foglak kérdezni - szólítja fel a kis Pistát a

tanár:

- Mi történik, ha beülsz egy vízzel teli

kádba?

- Megszólal a telefon.

Hatalmas ládát cipel verejtékezve négy

katona. Arra megy egy öregúr, és megkérdi

tőlük:

- Mit cipeltek, fiúk?

- Az hadititok!

- És ennyire nehéz a láda?

- Hát hogy ne lenne az, amikor tele van

rakétával!

- Hogy lehet felismerni a kezdő tűzoltót?

- ???

- ELÉG könnyen...

Két fiatal verekszik a Lánchíd lábánál.

Meglátja őket a rendőr és odakiált:

- Mi folyik ott?

- A Duna!

- Nálatok nincs ébresztőóra? – kérdezi a

tanár az elkéső tanulótól.

- De van, csak mindig olyankor csörög,

amikor én még alszom.

Nyelvtanórán:

- Pistike, mondj egy igekötőt és egy

névmást!

- Ki? Én?

Az iskolában a tanító néni így szól

Pistikéhez:

- Pistike, ha anyukádnak van három

almája, és hétfelé kell osztania, mit csinál?

- Kompótot!

Orvos a beteghez:

- Na, segítettek az újfajta tabletták a

feledékenység ellen?

- Milyen tabletták?

- Na és, hogy vezet a lányod?

- Sakkosan.

- Sakkosan? Hogy érted?

- Egyszer egy gyalogost, másszor egy futót

üt el.

- Hogy néz ki Tarzan, miután nekimegy a

fának?

- ???

- Torzan!

- Hogy köszönnek az etiópnak?

- Mi szél hozott?

- Na, mi volt az érettségin? - kérdezi a fiát

a bűnöző.

- Ne izgulj, másfél órán át faggattak, de az

égvilágon semmit nem tudtak kiszedni

belőlem!

Emese üzenete...

Az ember élete egy rejtély, van, akinek csodákkal teli, van, aki úgy éli meg, mint egy

kínszenvedést. Márpedig a csodák mindig is kellenek, nélkülük az emberkék nem bírnák a

ködös és zavaros hétköznapokat felhőtlen mosollyal véghezvinni. Jól figyelj: én nem foglak

kiokosítani arról, hogy mi a jó és mi nem jó, én, csupán emlékeztetlek arra, hogy remény

mindig lesz és mindig van. Tudom, hogy most az fordult meg a fejedben, hogy ouu menj már,

persze remény és hogy mindig hinni kell, mert van kiút. Igen! Pont ezt akartam abba a kicsike

fejedbe belevésni, remény mindig van, és mindig lesz, soha nem lehet olyan kilátástalan egy

álmos reggel, hogy remény és odaadás nélkül kezd el. Ne csüggedj el pici szív, ne hidd azt,

hogy az egész világ ellened van, és hogy teljesen magadra maradtál. Habár vannak

hétköznapok, amikor teljesen értelmetlennek és feleslegesnek tűnik kikelni a jó meleg

ágyikóból, de hadd mondjam el, hogy minden napnak megvan a maga értelme és csodája. Én

tényleg nem azért vagyok, hogy okosítsalak, vagy, hogy megmondjam hogyan tovább,

helyetted nem tudom megélni az életet. Csupán segítek az olyan pillanatokat kicsit

derűsebben szemlélni, amikor teljesen negatívnak és egyhangúnak tűnik minden. Igazad van,

tudom, hogy most azt gondolod, nem lehet mindig az ember arcán mosoly. Egyetértek, de

amikor a te kezedben van a választás, hogy jó kedvvel és mosollyal kezd a napot vagy

szomorúan lekonyult nyuszi fülekkel, válaszd az előbbit. Hiszen, és most hidd el kedves kis

lélek, tapasztalatból mondom, amikor az ember mosolyogva halad végig az utcán a csomó

lestrapált arcból életvidám mosolygós arc lesz. Én nem úgy gondoltam, hogy egyetlen

dologgal képes lehetsz mindent megváltoztatni, óóó, dehogy is! Ne értsd félre, csupán azt

szeretném tudatosítani benned, hogy mindig lesz valaki, akinek szüksége van rád. Hidd el

nekem, érte mélységesen megéri minden nap felkelni és mosolyogva végigcsinálni a napot.

Most biztosan azt gondolod, hogy jó és akkor mi a köszönet érte? Jogos, néha talán

még annyit sem kapsz, hogy köszi. De lásd meg a csodát! Egyetlen mosoly hatalmas köszönet

lesz számodra, próbálj a dolgok mögé tekinteni. És egy dologról fontos, ha tudsz, soha nem

leszel egyedül, hallod? Odafent valaki mindig figyeli majd a lépéseid, cselekedeteid, neki

soha sem leszel túl sok vagy épp túl kevés, Ő az, aki mindig időben érkezik majd hozzád és

bármilyen is legyél, mindig támogatni fog. Megfogja majd a kezed és hidd el nekem, hogy

nem fogja elereszteni. Bátran bízd a mindennapjaid rá.

Ne félj a holnaptól, lesz elég erőd, hogy véghez vidd terveid. Csak soha ne csüggedj

el, mindig légy önmagad, és soha ne feledd: egy mosoly maga a csoda. Tudom, hogy

szerinted ezek olyan üres szavak, és hogy naa igen persze könnyű ezt mondani, de nem olyan

egyszerű véghezvinni. De elárulok egy titkot – pssztt… hallod ez egy titok a te és az én

titkom, el ne áruld senkinek. Szóval ha kellő szeretet és megértés van benned nem lessz gond,

csak figyelj minden apró jelet, tudom hogy néha már végleg feladnád, de ne merészeld. Én

hiszek benned, és tudod mit ? Odafenntről egy nagyon jó barát is hisz és bízik benned.

Fontosnak tartom, hogy elmondjam neked, mit is jelent szeretni valakit, mi is az, hogy

valakivel törődni és hinni benne. Erről egy kedves kis idézet jut eszembe amit a minap

olvastam és ha már ittvagyok, megosztom veled is: “Szeretni – elcsépelt szó.

Szeretni, annyit jelent, mint igazán érdeklődni valaki iránt, figyelemmel fordulni felé.

Tisztelni úgy amilyen, sebeivel , sötétségével és szegénységével, de képességeivel és rejtett

adományaival is. Hinni benne, hogy képes növekedni, akarni, hogy előre haladjon. Bolondul

remélni: ‘Te nem vagy elveszett ember, tudsz növekedni, szép dolgokat csinálni – én bízom

benned. Örülni jelenlétének és szíve szépségének, akkor is, ha még nem látszik. Elfogadni,

hogy mély és tartós kapcsolatot kössünk vele; gyöngeségei és sebezhetősége ellenére…

Igen gyakran csak akkor érdeklődöm valaki iránt, ha érzem, hogy tudok valami jót tenni vele

és így az az érzésem lesz, hogy jóra való ember vagyok… Rajta keresztül önmagamat

szeretem. Szeretni egészen mást jelent. Magamból eléggé kivetkőzni ahhoz, hogy szívem

másik szívének ritmusára tudjon dobogni, hogy az ő szenvedése az enyém legyen.’’

( Jean Vanier)

Ne habozz hát, ha választás elé kerülsz. Ne azt tartsd szem előtt, hogy neked mi a jó.

Most nem azt mondom, hogy önzetlenül dobj el mindent és ne is figyelj magadra. Csak adj

bele mindent, tarts ki és mindenek előtt légy nyugodt. Ne hidd azt egy pillanatra sem, hogy

talán nem vagy képes rá, igenis kellő szeretet és megértés van benned ahhoz, hogy akármilyen

szürke hétköznapot legyőzz. És mindenek előtt légy hálás, hidd el nekem, vannak emberkék,

akik még rosszabb helyzetben vannak. Te csak élj, éld a mindennapjaid, fordítsd arra erődet,

hogy segíts, azért, hogy csodákat kapj. Lehet, hogy ezzel nem mondok neked újat kedveském,

de egyszer te is megkapod jutalmad mindazért, amit tettél, és amit tenni fogsz. Csak legyen

erőd még egy kicsit, ne add fel, még véletlenül se keltsd annak a látszatát, hogy te feladnád.

Senki sincs rajtad kívül, aki jobban csinálná, te vagy az, akire mindig szükség lesz. Jó ember

vagy, és képes vagy rá, célja van annak, hogy te TE vagy. Hiszen, gondolj bele, ha egy

mosollyal elérheted, hogy a másik ember is jobb kedvre derüljön, akkor mit érhetsz el azzal,

hogy megmutatod neki, hogy akármilyen kilátástalan is a helyzet te képes vagy uralni. És igen

jogosan gondolod, jó- jó, ez mind szép és jó, de mi van a másik oldallal… Igen, lesznek, akik

majd azt mondják neked, ugyan már hagyd, nem látod te ehhez kevés vagy? Jól figyelj: soha,

hallod?! Soha nem leszel kevés, mindig annyit tudsz majd adni, és nyújtani amennyi

szükséges. Ne aggodalmaskodj, senki sem kérte tőled, hogy mindenkit te válts meg. Csupán,

akik rád vannak bízva, érezzék azt, hogy te sziklaszilárdan mellettük állsz, és bármi, érted?!

Bármi legyen, te ott leszel velük, nem kérnek sokat, csak maradj ott, és ha megijednek, fogd a

kezüket.

Légy hát bátor, kicsi lelkem, ne félj, soha nem leszel egyedül, valaki mindig melletted

áll majd, és ha úgy érzed, neked ehhez már akkor sincs erőd, akkor bátran fordulj hozzá, Ő

odafentről mindig ad neked támaszt. Tudod, nekem mi segít az ilyen pillanatokban? Mély

levegő, egy pillanatnyi csend és a következő mondat: Nem kell látnod az összes lépcsőfokot,

elég, ha megteszed az első lépést.

Kellemes napot Napsugaraim!

Kedves Ella! Köszönjük a munkádat és a

fáradozásaidat, amelyeket értünk tettél.

Imáinkban hordozunk, és Isten áldását

kívánjuk további életedre. "Áldjon meg

téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet

alkotta!" (Zsolt. 134,3) Szeretünk, Szilágyballai ifjúság

Elvira, köszönöm neked azt a szombat délutáni sétát,

és csak tudd, nagyon szépek a szemeid!!! Márta,

Eszter,Nóra, Szidi nektek meg nagy ölelés, és

kitartás!!! Amália

Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;

Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata. (Kolossé 1:13-14)

Hindu családban születtem Merebankban, a dél-afrikai Durban- ben. Három gyermek

közül a legfiatalabb voltam, és édesanyámmal, édesapámmal, és nagyanyámmal (apám

édesanyjával) éltem. Mind a hatan egy szűkös házban laktunk, amely egy kis hálószobából,

egy szűkös kis konyhából és egy kinti fürdőszobából állt. Biztosan leszűrtétek ebből,

mennyire szegények voltunk. Hazánk történelmének borzalmas időszakát éltük abban az

időben, mert a fajüldözés rémisztő méreteket öltött. Állami támogatásra tehát semmi esélyünk

nem volt, ez pedig azt jelentette, hogy nagyon nehéz életünk volt. Balsorsunkat az is fokozta,

hogy születésem után kevés idővel apám iszákos lett és élete hátralevő részét igazi

alkoholistaként töltötte (kivéve az utolsó 8 évet, amikor rákbetegsége miatt nem ihatott, és

csodálatos emberré vált). Alkoholista lévén, soha nem volt állandó munkahelye, ami azt

jelentette, édesanyámnak dolgoznia kellett, hogy a családot fenn tudja tartani. Ez pedig azt

jelentette, hogy nagyrészt nagyanyám nevelt, egy bűbájos asszony, aki nagyban befolyásolta

jellememet. Ötvenes éveiben járt, amikor megszülettem, és egész életében hindu volt. Én

pedig kedves nagyanyámtól tanulva, hindu gyermekként nőttem fel.

Amint az jellemző szinte minden dél-afrikai hindu otthonra, és merem állítani, a világ

legtöbb modern vallására, gyakoroltam a hindu szertartásokat anélkül, hogy érteném, mit

jelentenek, vagy tudnám, miért teszem azokat. Egyszerűen gyakoroltam, mert a szüleim is

gyakorolták, és mert azt tanították nekem, hogy így kell tenni. Vallásomat nem értve nőttem

fel, és soha semmiféle szentírást nem olvastam. Habár édesanyám nem mindig volt mellettem,

mégis illedelmes és jó modorú fiatalember lett belőlem, aki hamar éretté vált, és jól teljesített

az iskolában.

Amikor a középiskolát elkezdtem, az életem lényegesen megváltozott! Már a hathónapos

periódus első hónapjában elszívtam az első cigarettát és nem sokkal később megittam az első

adag alkoholt! Apám alkoholista volt, anyám pedig az ideje nagy részét munkával töltötte, így

nagyrészt szülői felügyelet nélkül voltam, és ekkor csúsztam el. A következő négy évben

pedig az életem a rosszból még rosszabb lett. Igazán szerencsés voltam, mert rossz szokásaim

ellenére is jól teljesítettem az iskolában, habár nem hoztam ki a maximumot magamból.

Rövid idő alatt azt vettem észre, hogy rossz társaságba járok, hiányzom az iskolából,

borzalmasan beszélek, és néhány erősebb drogot is kipróbáltam. Egyre gyakrabban

fogyasztottam alkoholt, és mire tizenkettedikes lettem, igazi iszákos lett belőlem. Ilyen

módon éltem az életemet, nem tudva, kicsoda Isten, vagy mit jelent Ő nekem és teljesen

érdektelenül. Még azokat a szokásokat is elhagytam, amelyeket gyermekkoromban a

családban gyakoroltunk. Ahogy közelgett az iskolaidőszak vége, történt valami, ami

fordulatot hozott az életemben.

Az egyetlen jó szokás, amit tápláltam az évek során a kocogás volt. Minden nap kocogtam

és nagyon élveztem. Egyik késő este (1987 szeptemberében) a mindennapos kocogásomat

teljesítettem, és ahogyan az út szélén szaladtam, elütött egy szembejövő motorkerékpár. A

vezetője egy kamiont akart kielőzni, és iszonyú sebességgel közlekedett. Micsoda ütést

kaptam! Szívszaggató emlékek élnek bennem arról az estéről, ahogyan a vértócsában

fekszem, emberek sokasága vesz körül, majd lassan minden elfeketedik. De egy csodálatos

dolog történt velem azon a napon! Habár sok sérülésem volt és néhány fájdalmas napot kellett

a kórházban eltöltenem, egyetlen csontom sem tört el! Habár egy halálhoz vezető súlyos

balesetnek kellett volna lennie, egy könnyű baleset volt, nem maradandó sérüléseket okozva.

Ez a baleset egy nyers ébresztő volt számomra, olyan, mint egy áramütés, amely az

értelmemet is megrázta. Ezután sok éjszakát töltöttem a csillagos ég alatt egészen hajnalig, az

életem felől gondolkodva. Ebben az időszakban jöttem rá arra, hogy földi életemnek egy

magasztosabb célja kell, hogy legyen. Több mint az a borzasztó életstílus, amit folytatok.

Miért születtem meg? Hova megyek a halál után? Mit kell most tennem? Létezik-e Isten? Ha

igen, kicsoda Ő? Mit kell tennem, hogy egy jobb ember legyek? Ezek a kérdések emésztőek

lettek, éjjel és nappal terheltek, és megfogadtam, hogy nem hagyom abba a keresést, amíg

meg nem találom kérdéseimre a választ. Az egyik kérdésemre nem sokkal ezután meg is

kaptam a választ. Van Isten! Ahogyan további hosszú éjszakákat töltöttem a csillagos ég alatt

kérdéseimről elmélkedve, és a teremtést vizsgálgatva, rájöttem, hogy kétségkívül valahol

létezik egy Isten. Csak meg kellett néznem a születés és a halál csodáját, bolygónk csodáit, és

többé nem volt szükség győzködésre afelől, hogy létezik egy Teremtő, vagy Isten. És mivel

hindunak születtem, elhatároztam, hogy az én Istenemet a hinduizmusban fogom megkeresni,

az irányelvem pedig a következő volt: „hindunak születtem, hinduként fogok meghalni”. Így

kezdődött egy hosszú utazás, amely sok ösvényen vezetett a kérdéseimre való válasz

keresésében. (folytatás a következő számban)

Sokszor tettem olyan dolgokat, amiket talán nem is akartam megtenni,

azért, hogy másoknak kedveskedjek esetleg, hogy bekerüljek egy baráti

körbe. Sokszor veszítettem el a személyiségem másokért. Azt éreztem,

hogy fogalmam sincs, ki vagyok vagy, hogyan lehetnék határozott.

Vágyom arra, hogy megadják a tiszteletet, de nem erőszakkal

szeretném ezt elérni. Párkapcsolatban, baráti kapcsolatban,

testvérkapcsolatban, szülői kapcsolatban elengedhetetlenek a határok.

Tudnod kell, mi határoz meg téged. Nemet kell mondani egyes

dolgokra és nem engedheted, hogy más irányítsa az életed vagy, hogy

kihasználjanak. Mindezek lehetetlenek határok nélkül és ezek a határok

már gyermekkorban nagyon fontosak, legtöbben azonban kénytelenek

vagyunk ezeket később megtanulni. Ebben nyújt segítséget ez a könyv,

ha megfogadod az írók tanácsait. Remek személyiség fejlesztő könyv.

Mindenki ért valamihez, van, aki jól focizik,

kézilabdázik, fut, esetleg jól főz. A mi főhősünk mesterien

gyilkol, ráadásul még bűntudatot sem érez. De mi köze

ennek a tehetséghez kérdezhetnétek? A válasz egyszerű

mindegy mi voltál azelőtt mielőtt haza tértél Istenhez. Ő

képes átformálni és felhasználni még egy profi gyilkost is

más emberek megmentésére. Hiszen végtére is ez a célunk

őt dicsőíteni tetteinkkel is.

A film Jézus második eljövetelét dolgozza fel, egy

kis akcióval, elragadtatással 2 részben. Bőven kapunk

harcokat, titánokat-harcosokat telve gyűlölettel, apát lányát,

ellenségként. Rejtélyeket emberek eltűnését és egy motoros

bandát, akik önmagukért harcolnak jólétükért. Persze egy

csomó megválaszolandó kérdést, amit te is feltehetsz

magadnak. Mert Istenben lehet hinni fejjel és szívvel is!

Josh McManus egy volt katona azt hiszi megváltozott, és új életet kezdve

értékesítőként próbál létesülni és kenyeret keresni a családjának. Azonban egy nap, amikor

egy vidéki ügyfelet keres fel, belekeveredik egy motoros banda rablásába. Saját magát is meg

kell védenie és ismét ölni kényszerül. Az ügy tisztázása végett maradni kényszerül a kis

városban. Egy hotelben száll, meg ahol összetűzésbe keveredik, egy harcossal felfedezi, hogy

még sem változott meg és találkozik a motoros banda vezetőjével is. Innen válik minden

érdekessé, úgyhogy te se hagyd ki a filmet!

A filmet megtaláljátok youtube- n is: http://www.youtube.com/watch?v=2tUsTrSjLF8

Bíró Tündi néninek, Kocsis

Mártának, Nagy Aliznak, Horvát

Anettnek, Paál Julinak, Csepei

Eszternek illetve minden

március szülöttjének nagyon

boldog születésnapot és életükre

Isten gazdag áldását kívánjuk!

A szerkesztők

#T. Szia Anna! Hát

bódogságosat! Hogy miért?

Miért ne? Csak azért is! Ó,

naaa! Isten éltessen nagyon

sokáig, nekünk, közöttünk! :D

Tudod te, h kiktől

Szia Isti! Meglepetééés!

Köszönöm, hogy vagy

nekem! :D You & I

m.

:

Köszönjük a cikkeket és a képeket!

Sokat segítettetek ezzel nekünk! :D