Latin nyelv I.

Neptun kód: LBBTI810G2 (gyakjegy.)Oktató: Kristóf Ilona (kristofi@ektf.hu)Kötelező irodalom: Latin nyelvkönyv (Ferenczi Attila - Monostori Martina), Latin-magyar szótár (bármilyen).

Latin nyelv története - Első nyelvi emlékekA latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád tagja. A nyelvcsalád kifejezést viszont már máshol nem nagyon használják, a nyelvi hovatartozás összetettebb kérdés. A latin eredetileg csak Itália egy részének, Latiumnak és Rómának a nyelve volt, a félsziget más tájegységeit elfoglaló egyéb italikus törzseknek saját nyelvük volt.Rokon nyelvei: Umber, venét, oszk és a szabin.Az etruszk nép nem rokon az italikus népességgel, nyelvükről kevés írásos emlék maradt fenn, de maga a nyelv szerepet játszott a latin fejlődésében. A görög nyelv szintén fontos szerepet játszott a fejlődésben (sok a görög eredetű szó).Kr. e. VI. sz. - Forum Romanum – Lapis Niger (Fekete kő)Kr. e. VI. sz. - praeneseti fibula - (ruhatűző kapocs) (Manius készített engem Umasius számára). A felirat bebizonyított sok feltételezést, de kiderült, hogy a szövegetcsak a XIX: században karcolták bele. Ettől függetlenül a szöveg jó.Kr. e. V. sz. - 12 táblás törvények (maniscula szövegek)Kr. e. IV-III. sz. - megjelennek az irodalmi írott emlékek.Viszont keveset tudunk arról, hogy a latin nyelv hogyan hangozhatott, a zenei művek és a hangsúlyos verselési mód nyújthat támpontot.Ugyancsak kevésbé ismert az utca emberének nyelvezete, a ránk maradt írásos emlékek a kulturális nyelvezetet használták, de azért találtak falfirkákat és van egy-két mű, amelyben direkt a pórnép nyelvén beszéltetik a szereplőket (Plautus komédiái, Apuleius: Az aranyszamár). Kr. e. I. sz. – Kr. u. I. sz. - az ideális nyelvállapot kora (Catullus, Caesar, Horatius, Tibullus, Vergilius, Cicero)- ekkorra egységesedett a nyelvtan, ez az aranykor,- ez a mai latin nyelv alapjaKr. u. III. századtól - a latin nyelv egysége kezd feloldódni, az elfoglalt területek nyelvével összeolvadási folyamat kezdődött. Sok ember csak tanulta a latint, viszont a köznapi és közigazgatási életben már az összeolvadó nyelvet használták (kialakulnak a leánynyelvek).Kr. u. V.sz. - felmerül az igény az aranykori latin nyelv megőrzésére, tanítására. Donatus és tanítványai készítik el a latin nyelvtant (ezt tanuljuk ma is), az aranykor szerzőit statisztikázták ki.Középkor - már senkinek nem anyanyelve, de a latin megmarad az egyházi élet és a diplomácia területén- kialakul a középlatin, - így jellemző hogy hol született a szöveg, pl.: Magyarországon kevés a passzívum,

1

- sok „modern”, kreált szó kerül a nyelvbe (iobagio-jobbágy, birsagium-bírság).- a középlatin ott halt ki, ahol a saját anyanyelv megerősödött (XV-XVI. sz.).XIX. sz. vége - se veled, se nélküled állapot,- visszatérnek a klasszikus latin tanításához, - a kulturális szempont a mérvadó nem a mindennapi használat, - tudományos alapra helyezték a nyelvtani, kiejtési szabályokat.

KiejtésKétféle latin kiejtés használatos.

„Erasmusi” kiejtés – hagyományos kiejtésRotterdami Erasmus (XVI. sz.) rendezte és szabályokban rögzítette a latin betűk hangértékét (ok: területenként eltérő volt a latin szavak kiejtése). Magyarországon 1970-ig egységesen ez a kiejtési mód volt használatban.

„Restituált” kiejtés – visszaállított kiejtésA második világháború utáni években az angol egyetemekről kiindulva elterjedt a „restituált” kiejtés szokása. Az ókorban használatos hangértéket indirekt úton kikövetkeztették ki, felhasználva a leánynyelvek tanulságait, a más nyelvekbe átkerült jövevényszavakat és nyelvtörténeti következtetéseket.

Általános szabályok (mind a kettő kiejtési módra igaz): az a, e, i, o, u magánhangzók rövidsége és hosszúsága nincs jelölve, nyelvkönyvekben

a hosszú magánhangzók ā, ē, ī, ō, ū karakterekkel vannak jelölve, az a betűt rövid vagy hosszú á hangnak ejtjük, az e betűt ha rövid e-nek, ha hosszú é-nek ejtjük, az i betűt i-nek ejtjük, kivéve a szó elején ha magánhangzó követi vagy két

magánhangzó között található, ilyenkor j (Iordanus, Maius), az o és u kiejtése általában o és u, a görög eredetű szavakban az y-t i-nek ejtjük, tőbeli magánhangzó előtt a gu-t gv-nek, a qu-t, qv-nek a su-t sv-nek ejtjük (lingua,

quaestor), az au, eu, ei kiejtése megfelel a magyar hasonló hangzócsoporténak, viszont a latinban

ezeket mindig, hosszan ejtjük, a mássalhangzók kiejtése általában megegyezik a magyarban használtakéval, az s kiejtése mindig sz, görög eredetű szavaknál a k kejtése k, görög eredetű szavaknál a ph kiejtése f, görög eredetű szavaknál a ch kiejtése k(h), görög eredetű szavaknál a z kiejtése dz.

Eltérések a két kiejtési rendszer között: az ae betűpárt az „erasmusi” rendszerben é-nek, a „restituált” rendszerben ai-nek

ejtjük, az oe betűpárt az „erasmusi” rendszerben ő-nek, a „restituált” rendszerben oi-nek

ejtjük, a c hangértéke, ha magas magánhangzó (i,e) követi: c (Cicero, Caecilius), a c hangértéke, ha mély magánhangzó (a, o, u) vagy mássalhangzó követi, illetve ha a

szó végén áll akkor: k (Catullus, Corsica), a cc csoport első jele mindig k, a második c pedig az előbbi szabályok szerint ejtendő, a ti betűcsoport magánhangzók előtt ci (Horatius), mássalhangzók előtt ti,

2

a ti betűcsoportot s, t vagy x hang előzi meg, mindig ti-nek ejtjük (Sextius), (Styx szabály

a ti betűcsoportot ti-nek ejtjük, ha hosszú az i.

Az ókori szövegek olvasásához bármelyik kiejtési módot használhatjuk, a középkori és újkori szövegek esetében csak az ”erasmusit” használjuk.

Nyelvtani szakszavakKét alapvető ragozási rendszer van:

- declinatio (névszóragozási rendszer)- coniugatio (igeragozási rendszer).

Főnevek szótári alakjaA főnevek szótári alakja három részből áll:- singularis nominativus (egyes szám alanyeset)- singularis genitivus (egyes szám birtokos eset) - a főnév nemét rövidítő betű (m., f., n.)példák: lupus, -i, m. - hasta, ae, f. – exitium, -ii, n.

Vannak olyan főnevek a latinban amelynek csak pluralis (többes szám) alakjai vannak, ezek szótári alakja:- pluralis nominativus (többes szám alanyeset)- pluralis genitivus (többes szám birtokos eset) - a főnév nemét rövidítő betű (m., f., n.)pl.: castra, -orum, n.

Főnevek nemem. = masculinum – hímnemf. = femininum – nőnemn. = neutrum - semlegesnemElőfordulnak olyan főnevek, amelyeknek csak pluralis (többes szám) alakjai vannak. Ezeknél nem a singuláris szerinti szótövek szerepelnek a szótári alaknál, hanem a pluralis szerintiek.

A declinatioRagozódnak főnevek és melléknevek, névmások és számnevek is.Fajtái (névszói tövek és ragozási hasonlóságok alapján):

- nominativus (nom.) – alanyeset- accusativus (acc.) – tárgyeset- genitivus (gen.) – birtokos eset- dativus (dat.) részeshatározó eset- ablativus (abl.) – egyéb határozókat kifejező eset.

Az öt eset ismétlődik egyes számban (singularis (sing.)) és többes számban (pluralis (plur.)).Létezik még kettes szám a görögből (dualis).

3

Az I. declinatioAz –a tövű és zömében nőnemű névszók ragozása.

Singularis (egyes szám) Pluralis (többes szám)Nominativus (Nom.) -a -aeAccusativus (Acc.) -am -āsGenitivus (Gen.) -ae -ārumDativus (Dat.) -ae -īsAblativus (Abl.) -ā -īs

Van néhány hímnemű kivétel is. Ezek általában férfiak által űzött mesterségeket jelölnek, esetleg népnevek.

A II. declinatioAz –o tövű hím- és és semlegesnemű szavak ragozása.A hímnemű szavak singularis nominativusa -us-ra vagy -er-re végződik.A semleges nemű szavak singularis nominativusa -um-ra végződik.Az -er-re végződő szavaknál a ragozásnál az e eltűnik.

II. declinatio hímnemSingularis (egyes szám) Pluralis (többes szám)

Nominativus (Nom.) -us -īAccusativus (Acc.) -um -ōsGenitivus (Gen.) -ī -ōrumDativus (Dat.) -ō -īsAblativus (Abl.) -ō -īs

II. declinatio hímnem „-er”-re végződő szavaknálSingularis (egyes szám) Pluralis (többes szám)

Nominativus (Nom.) -er -īAccusativus (Acc.) -um -ōsGenitivus (Gen.) -ī -ōrumDativus (Dat.) -ō -īsAblativus (Abl.) -ō -īs

II. declinatio semlegesnemSingularis (egyes szám) Pluralis (többes szám)

Nominativus (Nom.) -um -aAccusativus (Acc.) -um -aGenitivus (Gen.) -ī -ōrumDativus (Dat.) -ō -īsAblativus (Abl.) -ō -īs

Példák a szótári alakok meghatározásáraHistoria est magistra vitae. - A történelem az élet tanítómestere.vitae- a végződés szerint lehet:- I. declinatio sing. gen. (egyes szám birtokos) → szótári alak: vita

4

- I. declinatio sing. dat. (egyes szám részeshatározó) → szótári alak: vita- I. declinatio plur. nom. (többes szám alanyeset)- ebből következik a sing. nom. szótári alakja valószínűleg vita, az –ae végződés miatt.- megkeresve: vita, -ae, f. - a szó lehet az élet, az életé vagy életek

historia- a végződés szerint lehet:- I. declinatio sing. nom. (egyes szám alanyeset) → szótári alak: historia (történelem)- I. declanatio sing. abl. (egyes szám vm. határozó) → szótári alak: historia (történelem +

határozó)- II. declinatio plur. nom. (többes szám alanyeset) → szótári alak: historium (történelmek)- II. declinatio plur acc. (többes szám tárgyeset) → szótári alak: historium (történelmeket)megkeresve, szótári alak: historia, -ae, f.

magistra- hasonlóan a historia szóhoz meg kell keresni a lehetséges végződések alapján a megfelelő

szótári alakot

Fontos!A latinban a birtokos mindig a birtok után áll. (a tanítómester az életé).A főnév és melléknév egyeztetéseA latinban léteznek az ún. három végződésű melléknevek. Ezeket a szótárban 3-as szám jelöli. Ez azt jelenti, hogy a melléknévnek mind a három nemben eltérő végződése van. A szótárban a hímnemű alak és egy 3-as szám látható, pl.: christianus 3. → christianus, christiana, christianum.A nőnemet I., a hím- és semlegesnemet II: declinatio-ban ragozzuk.Az –er végű melléknevekre a főnevknél már leírt módon ragozzuk.A jelzőt egyeztetni kell a jelzett szóval nemben, számban és esetben. Tehát a melléknév felveszi a főnév nemét és annak megfelelő sing. nom. szerinti tövét. Ragozása ezek után az I. vagy II. declinatio szabályai szerint történik.

A praepositiók Bizonyos határozós viszonyok kifejezésére a latinban praepositiok szolgálnak.Fajtái: - csak accusativusszal állók,- csak ablativusszal állók,- vagy mid a kettő esettel állók.Az utolsó esetben a jelentés is más. PéldaAz in fabula mesében vagy mesébe jelentést takar? Az in mindkettőt jelenti.- in fabula (lehet semleges többes szám tárgyeset (n. plur. acc.): fabulum, -i, n, vagy - in fabula (lehet nőnem egyes szám alanyeset (f. sing. abl.): fabula, -ae, f.a szótári alak. → a második tövű létezik a szótárban, így az in ablativushoz tartozó ragját kapja a főnév, ami jelen esetben –ban, ben. (az- in lehetett volna –ba, -be is, de az in fabulam lett volna).

5

A III. declinatioKülönböző típusú névszók ragozása.Singularis nominatívusuk (egyes szám alanyeset) egészen eltérő lehet.Egyaránt lehet hím-, nő- és semlegesnem.A szótárak a genitivusi alakot csak attól a betűtől kezdve adják meg, ahonnét a szó gyöke változik. Ebből derül ki az a szógyök amihez a ragokat kell tenni.Ha a genitivus „-is” ragját levágjuk, megkapjuk a ragozandó részt.Találhatók a III. declinatioban:

a) mássalhangzós tövű szavak,b) -i tövű, azon belül:

gyenge vagy, erős szavak.

Gyenge „–i” tövű főnevek (plur. gen.-ban jön be egy „i” betű, táblázatban kék színű)a) azok az „-ēs” és „-is” végű főnevek, amelyeknek sing. nominatívusa és genitivusa

(alanyeset és birtokos eset) ugyanannyi szótagból áll (parisyllaba), pl.: avis, avis f. – madár,

b) azok az „-s” és „-x” végű főnevek, amelyekben a sing. genitivus ragja előtt legalább kettő mássalhangzó található, pl.: urbs, urbis, f. – város.

Erős „–i” tövű főnevek (sing. abl., plur. nom., acc. és gen. esetén jön be az „i” betű, táblázatban kék színű)

a) az „-e”, „-al” és „-ar” végű főnevek (ezek mindegyike semleges), pl.: mare, maris, n. – tenger vagy animal, -is, n. – állat, vagy exemplar, -is, n. – másolat.

b) a III. declinatioban ragozódó alapfokú melléknevek zöme, pl.: terribilis2 – borzasztó.

III. declinatio, mássalhangzós tövű szavak ragozása (rēx szóval)Singularis (egyes szám) Pluralis (többes szám)

Nominativus (Nom.) rēx rēg-ēsAccusativus (Acc.) rēg-em rēg-ēsGenitivus (Gen.) rēg-is rēg-umDativus (Dat.) rēg-ī rēg-ibusAblativus (Abl.) rēg-e rēg-ibus

III. declinatio, gyenge –i tövű tövű szavak ragozása (urbs szóval)Singularis (egyes szám) Pluralis (többes szám)

Nominativus (Nom.) urbs urb-ēsAccusativus (Acc.) urb-em urb-ēsGenitivus (Gen.) urb-is urb-iumDativus (Dat.) urb-ī urb-ibusAblativus (Abl.) urb-e urb-ibus

III. declinatio, erős –i tövű tövű szavak ragozása (mare szóval)Singularis (egyes szám) Pluralis (többes szám)

Nominativus (Nom.) mare mar-iaAccusativus (Acc.) mar-em mar-iaGenitivus (Gen.) mar-is mar-iumDativus (Dat.) mar-ī mar-ibusAblativus (Abl.) mar-ī mar-ibus

6

A III. declinatiós melléknevekA melléknevek lehet nek 3, 2 és 1 végűek. A háromvégűek szótári alakja plur. nom., három nemű alakja (hím, nő, semleges), pl.: celer, -is, -e. Ebből következik, hogy a melléknevet ragozáskor a főnévvel itt is nemben, számban és esetben egyeztetni kell.3 végű melléknév ragozása a celer szóval

Singularis pluralismasc. femin. neutr. masc. femin. neutr.

nom. celer celer-is celer-e celer-ēs celer-ēs celer-iaacc. celer-em celer-em celer-e celer-ēs celer-ēs celer-iagen. celer-is celer-is celer-is celer-ium celer-ium celer-iumdat. celer-i celer-i celer-i celer-ibus celer-ibus celer-ibusabl. celer-i celer-i celer-i celer-ibus celer-ibus celer-ibus

A kétvégű melléknevek végződése –is és –e, de alaktani eltérés nincs. A szó és egy egy 2-es szám, pl.: terribilis2. A hímnem és a nőnem ragozása megegyezik, de melléknevet ragozáskor a főnévvel itt is nemben, számban és esetben egyeztetni kell.2 végű melléknév ragozása a brevis2 szóval

Singularis pluralismasc. femin. neutr. masc. femin. neutr.

Nom. brevis brevis brev-e rev-ēs rev-ēs brev-iaacc. brev-em brev-em brev-e brev-ēs brev-ēs brev-iagen. brev-is brev-is brev-is brev-ium brev-ium brev-iumdat. brev-i brev-i brev-i brev-ibus brev-ibus brev-ibusabl. brev-i brev-i brev-i brev-ibus brev-ibus brev-ibus

Az egyvégű melléknevek szótári alakjában szerepel a sing. gen., de azt általában zárójellel jelölik a szótárak, hogy a főnevektől elkülöníthetőek legyenek.Ebben az esetben mind a három nem megegyezik így ragozásuknál a főnévvel csak számban és esetben kell egyeztetni.1 végű melléknév ragozása a fēlīx szóval

Singularis pluralismasc. femin. neutr. masc. femin. neutr.

Nom. fēlīx fēlīx fēlīx fēlīc-ēs fēlīc-ēs fēlīc-ēsacc. fēlīc-em fēlīc-em fēlīc-em fēlīc-ēs fēlīc-ēs fēlīc-ēsgen. fēlīc-is fēlīc-is fēlīc-is fēlīc-ium fēlīc-ium fēlīc-iumdat. fēlīc-ī fēlīc-ī fēlīc-ī fēlīc-ibus fēlīc-ibus fēlīc-ibusabl. fēlīc-ī fēlīc-ī fēlīc-ī fēlīc-ibus fēlīc-ibus fēlīc-ibus

7