Újfolyam 38. számA Budapest Fasori Református Egyházközség Hírmondója

2007. december

www.fasor.hu

Áldott, szép karácsonyt kívánunk olvasóinknak!

MAGVETÉS

FASORI HARANGSZÓ2

„Hirdetek nektek nagy örömet, amely azegész nép öröme lesz: – Üdvözítô született manektek!” (Lk 2,10–11)

Közeledik karácsony! Az elkoptathatat-lan hír 2000 éve bejárja a világot: Jézus meg-született! – Miért olyan mindennél nagyobbhír ez, amikor újságok milliói, televízió-, rá-dióadások tömegei ontják a híreket nap mintnap? Azért ez a legnagyobb hír, mert megszü-letett az egyedüli, aki a „nagy örömet” képesadni bárkinek, bármilyen körülmények kö-zött is. Az embervilág örömre vágyik. Rakos-gatja össze az örömeit, de sohasem áll összea „nagy öröm”. Mennyien várják a nagy nye-reménytôl, vagy valami kézzel foghatótól azéletük megoldását.

Azért jött Jézus, mert az emberszív úgyteremtetett, hogy azt csak a mennyei Atyaelégítheti meg. Ha Ô oda beviheti a mennyörömét, olyan békességet kap egy ember,hogy a leglehetetlenebb körülmények közöttis megelégített lesz a szíve. Bármennyire pa-pos beszédnek tûnik ez, átéljük a gyüleke-zetben – ha nem is naponta –, hogy egy-egyemberszív az Úrra talál, bûnbocsánatot nyer,ezzel elhárul minden akadály, amely ôtIstentôl elválasztotta, és beárad a szívébe azIsten minden értelmet felülhaladó, megma-gyarázhatatlan, de átélhetô boldog, áldott bé-kessége. Ehhez pedig Jézusra van mindnyá-junknak szüksége. Ô jött, hogy a keresztenkifizesse a békességünk és üdvösségünk árát.Ez az esemény nagypénteken végbement.„Elvégeztetett!” – kiáltotta Jézus, és azótaimmár 2000 éve mindenki egyedül a keresztalatt nyerheti meg a „nagy örömet”. Legyenaz király, koldus, sokat tanult, vagy nagyonegyszerû ember, semmi másban, sehol másuttmeg nem nyeri, azt az örömet, csak Jézusnál.

NAGY ÖRÖMBabits Mihály

CSILLAG UTÁN

Ülök életunt szobámban,hideg teát kavarok…Körülöttem fájás-félésködhálója kavarog.Kikelek tikkadt helyembôl,kinyitom az ablakots megpillantok odakint egyígéretes csillagot.

Ó ha most mindent itthagynék,mennék a csillag után,mint rég a három királyokbetlehemi éjszakán!Gépkocsin, vagy teveháton – olyan mindegy, hogy hogyan!Aranyat, tömjént és mirrhátvinnék, vinnék boldogan.Mennék száz országon át, mígutamat szelné a vám.„Aranyat tilos kivinni!”szólna ott a vámos rám.„Tömjéned meg, ami csak van,az mind kell, az ittenihazai hatalmak fényétméltón dicsôíteni.”Százszor megállítanának, –örülnék, ha átcsúszom:arany nélkül, tömjén nélkülérnék hozzád, Jézusom!Jaj és mire odaérnék,hova a csillag vezet,te már függnél a keresztenés a lábad csupa seb,s ahelyett hogy bölcsôd körészórjak tömjént, aranyat,megmaradt szegény mirrhámmalkeserûszagú mirrhámmalkenném véres lábadat.

FASORI HARANGSZÓ 3

MAGVETÉS

Sokszor örülünk újonnan jött testvé-rekkel, hogy 2007-ben is igaz ez a régi hír,mûködik. Ha valaki Jézust befogadja, veleegyütt ez a „nagy öröm” az övé lesz.

Hogy van hát, hogy a hívôk mégis olyansokszor nem úgy néznek ki, mint akik nagyörömet hordoznak? Elég szégyen ez ránknézve! Pedig nekünk megvan a lehetôségünkrá. De hiába vezetik be az áramot a házunkba,ha a készüléket nem kapcsoljuk be a konnek-torba, nem mûködik. Jézus a tanítványait ígyfigyelmezteti: „Én vagyok a szôlôtô, ti a szô-lôvesszôk: aki énbennem marad, és én ôben-ne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülemsemmit sem tudtok cselekedni.” (Ján 15,5)Azaz ha Közé és közénk áll az engedetlen-ségünk, a hitetlenségünk, az elszakadásunk,akkor megszakad a kapcsolat, és oda a hívôember öröme. Ha újra visszatérünk Hozzá,megvalljuk, megbánjuk az engedetlenségün-ket, megbocsátja, elveszi a szívünkbôl, ésfelfakad újra a „nagy öröm”.

Aki már Jézussal jár, tudja, hogy az újrateljes engedelmességre kész, nyílt szívbenfelfakad az öröm forrása. Mégis megtûrt bû-neink, könnyen vett engedetlenségeink, Ige-ellenes életvitelünk sokszor éveket elveszúgy, hogy felemás, lehangolt, névleges hívôk-ként járunk.

Legyen 2007 karácsonya mindnyájunkszámára a „nagy öröm” megtalálásának, vagyújra megtalálásának ideje. Megszületett azÜdvözítô! Egyedül Ô teheti ezen a világon,de Ô megteheti, hogy bárki, bárhol, bármi-lyen körülmények között is hordozhassa aszívében ezt a nagy örömet. „Mert úgy szeret-te Isten e világot, hogy az Ô egyszülött Fiátadta, hogy valaki hisz Ôbenne, el ne vesszen,hanem örök élete (és örök öröme) legyen!”(Ján 3,16)

Ilyen „nagy örömes” karácsonyt és újesztendôt kívánok minden kedves Testvérem-nek szeretettel:

Végh Tamás lelkipásztor

Kedves Testvéreink!Gyülekezetvezetôi levél

Eseménydús évet zárunk, most csaknéhány jellemzôjét érintjük a gyülekezet éle-tének. Úgy tervezzük, hogy a 2007. évrôl2008. január 13-án, vasárnap, az istentiszteletkeretén belül beszámolunk.

Ami most a legnagyobb izgalomban tartbennünket, az a Julianna iskola jövôje, egybe-kapcsolva egy református óvoda indításával.Hat évfolyamos iskolánkat 8 évfolyamossákell alakítanunk, különben betagolnak egymásik iskola alá, vagy megszüntetik az ittenioktatást. El is döntöttük, hogy mindent meg-teszünk a jövô évi 7. osztály indításáért. Készaz új pedagógiai program, folytatjuk a tárgya-

lásokat, s ha 15 hetedik osztályos gyermeklesz, mehet a folytatás. Így nagy felelôsségvan a jelenleg 19 hatodikos gyermek szülein,hogy ne vigyék el a gyermeküket másik is-kolába. Azt is el tudjuk képzelni, hogy jelen-leg nem hozzánk járó hatodik osztályos gyer-meket a szülei hetedikben hozzánk íratnakbe, és nyolcadik után innen biztos továbbmehet református gimnáziumba.

Nagy hír a kisgyermekes családoknak,hogy az évekkel ezelôtt már majdnem meg-valósult Fasori Csipkebokor Óvoda 2008.szeptemberi beindulására jó reménységünkvan. Folyik az egyeztetés a VII. kerület pol- ➤

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ4

gármesterével és önkormányzatával, lehethogy még ennek az évnek a végéig megkötöttszerzôdésrôl adhatunk hírt. Akkor az óvodáskorú – Istennek hála, egyre szaporodó – gyer-meksereg számára is lesz gyülekezeti óvoda,saját körünkbôl beállított óvónôkkel, dadu-sokkal. Imádkozzunk ezért a lehetôségért. Ésaddig is, amíg majd biztosan mondhatjuk azóvoda indulását, lehet jelezni az igényt a lel-készi hivatalban, hogy ide szeretnék hozni akisgyermekeiket. Felekezetre, világnézetrevaló tekintet nélkül minden gyermeket felve-szünk, akinek szülei elfogadják óvodánk ok-tatási, nevelési programját. Így szólhatunkolyan családoknak is, akik nem élnek gyüle-kezetközelben, de szeretnék gyermeküketcsaládias, lelki légkörben nevelni. Iskolánkra,óvodánkra adományt is adhatunk. A fasoriegyházközség Szabó Imre Alapítványa min-den forintját ezekre az intézményekre fordít-juk, és aki kéri, annak adóbevallásához iga-zolást is tudunk adni. Csekket kérhetünk alelkészi hivatalban.

Ha megvalósul az óvoda indulása, abbanIstennek feleletét, gondoskodását látjuk. Mertévek során számos fiatal házaspár jutott élôhitre gyülekezetünkben. Néhány év hitben já-rás után azt látjuk, hogy a hívô házaspároknálmegszületik a harmadik, negyedik, sôt azötödik gyermek. A közszájon forgó népimondás azt tartja: „Ahova Isten báránykát ad,oda legelôt is ad.” – A Bibliában ezt így olvas-suk: „Az Úr az én pásztorom, nem szûkölkö-döm” (Zsolt 23,1). Így éljük át sorozatban,hogy nem a mi terveink és ütemezésünk sze-rint, hanem Isten elképzelése és ütemezéseszerint megkapjuk a soron következô ajándé-kokat. Áldott legyen az Ô neve mindenért!

Az elmúlt évben körülbelül 200 testvé-rünk végzett folyamatos szolgálatot a gyüle-kezet életében. A gyermekmegôrzô szolgá-lattól a körzetgazdák látogatásáig, a tábori

munkáktól a különbözô csoportokban végzettszolgálatokig felsorolhatatlan sokágúvá érle-lôdött a gyülekezet fája. Megköszönjük min-denkinek az alkalmi vagy rendszeres szol-gálatot. Megköszönjük az adományokat is,úgy a perselybe tetteket, mint a lelkészi hiva-talba behozottakat. Többen kérdezik, mennyimost a megállapított egyházfenntartói járu-lék. Erre mi nem állapítottunk meg összeget,mert mindenki maga tudja lehetôségeit és hitedöntését. Református zsinatunk évekkel ez-elôtt azt a javaslatot tette, hogy országosanhirdessük meg, hogy református egyháztagegyházfenntartói járuléknak jövedelme egyszázalékát fizesse be a gyülekezet pénztárába.Tudjuk, hogy ez messze van a bibliai tizedtôl,de azt is tudjuk, hogy jövedelmünkbôl vagynyugdíjunkból még családtagokat, más rá-szorulókat, missziói ügyeket is segítünk, mega perselybe is adakozunk. Azt is tudjuk, mi-lyen nagy tehertételt jelentenek a kormányzatintézkedései – különösen a kis jövedelmû ésnyugdíjas testvéreink számára, családok szá-mára, akiket inkább nekünk kell(ene) támo-gatnunk. Nehezedô idôkben is csodálatosanvilágít az Ige bizonysága: „Gyermek voltam,meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elha-gyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermekekoldussá vált.” (Zsolt 37, 25)

2008-ban szeretnénk folytatni a hétközicsoportok alkalmait minden korosztály szá-mára. Bôvítjük is a lehetôségeket (lásd az 5.oldalon). Hordozzuk imádságban a gyüleke-zeti nagy Család életét! Áldott karácsonyt ésboldog új évet kívánunk minden kedvestestvérünknek – a keresztyéni köszöntéssel:B.U.É.K.! – Bízzad Újra Életed Krisztusra!

Szeretettel a gyülekezet presbitériumanevében, 2007 karácsonyán.

Dr. Szabó Mihályfôgondnok

Végh Tamáslelkipásztor

FASORI HARANGSZÓ 5

LELKI HÁZUNK TÁJA

A presbitérium néhány változást látottszükségesnek bevezetni 2008. január 1-jétôl ahétközi alkalmak rendjében, mert a jelenlegirendszer nem ad teret két olyan fontos gyüle-kezeti alkalomnak, amely elengedhetetlenülszükséges gyülekezetünk lelki épüléséhez.

Az egyik alkalom a gyülekezeti imakö-zösség gyakorlása. Többen elmondhatják kö-zülünk, hogy vették már annak áldásait, hogya sok „tennivalót” megelôzôen, vagy talánazok (egy része) helyett leültek Igét olvasni,imádkozni, beszélgetni, figyelni az Úrra, há-lát adni, bûnt vallani, bocsánatot kérni és elfo-gadni, csendességre jutni, küldhetôvé válni.Szeretnénk mindezt gyülekezeti közösségbengyakorolni. Jézus is erre hív bennünket: „Ésmonda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel ésimádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.”(Luk 22,46); vagy ahogyan Pál apostol intbennünket: „Végezetre imádkozzatok értünkatyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen ésdicsôíttessék, a miként ti köztetek is.”(2Thessz 3,1)

Hívunk tehát erre az alkalomra mindengyülekezeti tagot, akinek a szíve Isten irántihálaadásra, könyörgésre, az Ô nevének ma-gasztalására indított.

• A gyülekezeti imaközösség idôpontja:minden hónap 3. csütörtökjén, este 18 óra.

A másik alkalom a gyülekezeti szolgála-ti csoportvezetôk rendszeres találkozója,megbeszélése, imaközössége. Ezt korábbanszombat reggelre-délelôttre próbáltuk szer-vezni, de nem tudott tartós gyakorlattá válnigyülekezeti rendünkben. A sokféle gyüleke-zeti szolgálatban szeretnénk – az Úr dicsôsé-gére – együttmûködni, egymáshoz közelebbkerülni, egymást feladataiban segíteni, deehhez csak Ige- és imaközösségben juthatunk

el, amit már követhetnek a feladatok meg-beszélései. Hiszem, hogy ebben a sorrendbenlehetségesek az Istennek tetszô megbeszélé-sek, feladatmeghatározások, az elvégzettek-rôl a hálaadások. Hiszen „azonképen sokanegy test vagyunk a Krisztusban, egyenkéntpedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm12,5); „És akár szenved egy tag, vele együttszenvednek a tagok mind; akár tisztességgelillettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagokmind.” (1Kor 12,26)

• A gyülekezeti szolgálati csoportveze-tôk találkozójának idôpontja: minden hónap4. csütörtökjén, este 18 óra.

Hasznosnak látjuk az elmúlt évekbenkonfirmált felnôttek rendszeres találkozóinakmegszervezését, hogy a tanfolyam elvégzéseután ne szóródjanak szét, hanem kapcsolód-janak be a fasori gyülekezeti életbe, és hitbennövekedô gyülekezeti tagokká váljanak.

• A konfirmált felnôttek találkozóinakidôpontja: minden hónap 1. csütörtökjén, este18 óra.

• Továbbra is szerda este van a bibliaiközösségi óra, 18 órakor.

• Az eddig csütörtök este 18 órakor tar-tott istentisztelet új idôpontja: csütörtök dél-után 15 óra.

• Jelentôs elôrelépésnek látjuk, hogy2007 november elején ismét beindíthattuk agyülekezeti nôi kört. Ennek alkalmai 2008-ban minden hónap 2. szombatja, 16 óra.

• Az anyakör alkalmai minden hónap 4. szombatján, 16 órakor kezdôdnek.

Nyáron (június-augusztus) a nôi kör ésaz anyakör alkalmai szünetelnek.

Lux Ferencmissziói gondnok

Változások a hétközi alkalmak rendjében

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ6

Újra nôi körbenIdôrôl idôre elôfordul, hogy férjem fü-

lére gyógyult mobiltelefonnal széltében hosz-szában sétálgat, amúgy elég szûkre szabott la-kásunkban. Megtanultam, hogy ilyenkor ko-moly, a gyülekezeti életet érintô egyeztetése-ket, lelki beszélgetéseket folytat. Nem egyilyen hosszan tartó, járkálással kísért megbe-szélésre került sor, amíg végül egy augusztusidélutánon leülhettünk a Tolnay házaspárral,majd a Végh házaspárral, hogy a „nôi kör”novemberi indulásának elsô konkrét lépéseitelôkészítsük, és ezért együtt imádkozzunk.

Lánykori nevén „asszonykör” formájá-ban tartottunk alkalmakat éveken át, még azelmúlt században minden hónap második va-sárnap délutánján, a torony alatt. Az asszony-kör lelki vezetôje Végh Tamásné Julika volt.Mindannyian, akik résztvevôi lehettünk ebensôséges beszélgetéseknek, szívesen em-lékszünk vissza a meleg testvéri légkörre.

Az alkalmak az utóbbi néhány évbenszüneteltek, de eljött az ideje a megelevene-désnek. Számomra az új kezdetet az elsô fa-sori nôi csendes nap jelentette 2006 októbe-rében. Többünk szívében ébredt fel egy idô-ben a vágy a lányok és asszonyok közös, is-merkedôs, beszélgetôs alkalmának rendsze-res megszervezése iránt. Tolnay Márti is sajáttapasztalatai alapján kezdeményezte az újcsoport szervezôdését, visszaemlékezve azidôsebb asszonyoktól még a pasaréti asz-szonykörben kapott lelki ajándékokra.

Az elôkészületek fontos lépése volt acsoportbeszélgetések vezetésére alkalmastestvérek felkérése. A gondolatot a személyesmegszólítás, majd az Isten vezetésére nyitottszívvel történô, egyedi mérlegelés követte.Nem voltam egyedül azzal a kérdéssel, vajonalkalmas vagyok-e én a vezetésre, lelki prob-lémák meglátására, Isten szerinti válaszok

megfogalmazására. Volt bennem némi vona-kodás, de júliusban az Úr egy csendes naponaz ott hangzó éneksorral: – „Munkára fel! Elgyáva kétség, hitvány félelem! Szolgálhat ittbármely erôtelen. A legkisebb is legnagyobblehet, Az Úr veled.”, és a 100. zsoltár szavainkeresztül, „Szolgáljatok az Úrnak örömmel,vigadozva járuljatok színe elé!” – megerôsí-tett arra, hogy vállaljam a szolgálatot. Szep-tember közepén került sor lelkészi támogatás-sal a hét csoportvezetô elsô megbeszélésére.A közelgô nôi csendes nappal kapcsolatosgondolatainkat is megosztottuk egymással, ésmost már mint egy kis szolgáló közösség,együtt vihettük az Úr elé hálaadásunkat azeddigi vezetésért.

Öröm volt látni a nagy érdeklôdést, merta csendes nap és az elsô szombat délutánialkalom is olyan fontos kérdésekkel foglalko-zott, mint a megtérés, a szolgálat – melynekjelentôs része hárul a nôkre a gyülekezetben–, és Isten vezetése, mely földi életünk végéigkérdés marad. Személyes tapasztalatom,hogy a csoportos beszélgetések közelebbvisznek bennünket egymáshoz, miközbenkérdéseinket, örömteli vagy próbákat jelentômegtapasztalásainkat osztjuk meg egymással.

A visszajelzések alapján mondhatom,hogy a fiatalabb korosztály szívesen gyako-rolja a közösséget az idôsebb testvérekkel.Szeretnék bátorítani is mindenkit, hogy netartson attól, hogy nincs közös témája a 20évesnek a 70 évessel. Hiszem, hogy a folyta-tásban is törekedni fogunk arra, amirôl Pálígy ír a Tituszhoz szóló levélben: „...az idôsasszonyok is szentekhez illôen viselkedjenek;…Tanítsanak a jóra; neveljék józanságra afiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék aférjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták,háziasak, jók, férjük iránt engedelmeseklegyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Istenigéjét.” (Tit 2,3–5) Lux Éva

FASORI HARANGSZÓ 7

LELKI HÁZUNK TÁJA

Csiha Kálmán evangélizációs sorozata

UTOLSÓ ÜZENET2011-ig tele volt a naptára, a Kárpát-meden-ce különbözô gyülekezeteibe hívták, hogyKrisztus evangéliumát hirdesse. Sok magyarerkölcsi példaképe, Csiha Kálmán, Erdélyvolt református püspöke halála elôtt néhányhéttel még gyülekezetünkben tartott evangeli-zációs sorozatot, úgy tûnt, ereje teljében.

– Honvesztés vagy honfoglalás –provokáló címet választott evangelizációssorozatának. Ennyire nagy a baj?

– Borotvaélen táncol Magyarország, hanem is akar a kérdéssel szembenézni. Mi lesza sorsa, honvesztés vagy új honfoglalás. Amagyarság ezeregyszáz évvel ezelôtt letele-pedett a Kárpát-medencében, és aztán a törté-nelem során, bár újra és újra talpra állt, hon-vesztések sorozata következett. A tatárjárás,Mohács, Trianon.

– Elvileg az ötvenéves diktatúra utánmost a talpraállás korszakát éljük.

– Mégis most jött el a legnagyobb hon-vesztés ideje. Korábban elbuktunk csatákat,elvettek területeket, most azonban a magyar-ság a lelkét veszítette el. Ez a legveszélyesebbtámadás. És természetesen megvannak a gya-korlati következményei. Tudjuk, hogy 1956óta hatmillió mûvi abortuszt végeztek Ma-gyarországon, és ez már nem is a legfrissebbadat. 1526-ban nem halt meg hatmillió ma-gyar, Trianonnal pedig nem csatoltak ennyimagyart más országokhoz. De mivel a ma-gyar ember elveszítette a lelkét, a „honvesz-tésrôl” gondoskodtak az édesanyák. Ahelyett,hogy Magyarország erôs, tizenötmilliós kö-zép-európai állam lenne, a polgárai gyenge,beteg, elöregedô társadalomban élnek. Az ú-jabb súlyos honvesztés a 2004. december 5-i

népszavazáskor következett be, amikor azanyaország magyarjai megtagadták a testvé-reiket. Lélekben elveszítették ôket.

– Az idô sem gyógyította a december5-i sebet?

– Gyógyította, de még vérzik. Sokat se-gítenek a magyarországi református testvér-gyülekezetek. Amit a sátán szétdobált, Krisz-tus újraépíti. Jól látható, hogy az ördög mun-kálkodik, amikor egy nem gondolkozó nem-zet tragikus önpusztítása zajlik.

– Egyik igehirdetésében a tékozló fiúpéldáját hozta. Azt mondta, a mélypont az,amikor a fiú a disznók után hagyott moslé-kot is szívesen megenné, de már azt semkap.

– A magyarság még nem érte el a mély-pontot… Bízzunk benne, hogy elôbb ébredfel és tér haza, mint a tékozló fiú.

– Vajon miért ez a tékozlás?– Felnôtt egy nemzedék félelemben és

tudatlanságban, amelynek nem tanítottákmeg az iskolákban, hogy a határon túl a test-véreik élnek. A szülôk pedig féltek elmondania gyermekeiknek a múltat. A mai felnôttektöbbsége gyökértelen, nincs történelmi öntu-

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ8

data, nemzeti felelôssége. Ezért terelgetni le-het ôket, mint egy csordát. Az ezredfordulónmegindult egyfajta nemzetnevelés, ám a maitendencia ismét az, hogy „tömegembereket”neveljenek a magyarokból. Az iskoláknak, afelekezeti oktatásnak óriási jelentôsége van.A templomba az jön el, aki akar. Az iskolábólnem lehet kimaradni. Ez óriási lehetôség alelkek ébresztésére. Amilyen az iskola, olyana nemzet.

– Ha a magyarországi templomos népelmegy a december 5-i népszavazásra, ésigennel voksol, más lett volna az eredmény.De nem tette. A vallásos emberek hogyankerülhettek a lélekvesztés útjára?

– Egyrészt megtévesztették ôket, más-részt a templomosok közül is sokan vannak,akik vallásosnak mondják, gondolják magu-kat, de nem követik Jézus Krisztust.

– Mi ennek a közönynek az oka? Azegyház sem ad megfelelô fogódzót?

– Talán másként kellene dolgozni, evan-

gelizálni. De meggyôzôdésem, hogy a nem-zetet egyedül az egyház tudja megmenteni.Csak Jézus Krisztus evangéliuma állíthattalpra, adhat hitet, hûséget, becsületet, szere-tetet. Ha nem ébred fel a magyarság, véglegeshonvesztés lehet a sorsa. Most úgy vagyunk,mint a bibliai példázatban az az ember, akielindult Jeruzsálembôl, a „békesség városá-ból” Jerikóba, az „illatos városba”, de rablók

MERJÜNK SASOK LENNI!

Egy erdész fia talált két sastojást a hegyekben. Hazavitte, betette ôket a kotlós alá. Az egyikösszetörött, a másik megmaradt, kikelt belôle a sasfióka. Ott nevelkedett a tyúkok között aszemétdombon. Ott kapirgált, s megtanulta, hogy ô is tyúk. Aztán jött arra egy vendég, ésmondta az erdésznek, hogy lám, van itt egy sas az udvarodon! Ó, nem, mondta a gazda, az márrégen nem sas! Már régen elfelejtette, hogy sas! Az csak tyúk, most is a gilisztákat szedi. Nemhiszem, mondta a vendég, felvitte a háztetôre a sast, és biztatta, hogy repüljön el. Fel is repült,de amikor két-három szárnycsapás után meglátta a szemétdombot, rászállt, visszatért a tyúkokközé. Látod, ez már rég elfelejtette, hogy sas – mondta az erdész. De a vendég erôsködött,felvitte a sast egy magasabb dombra, és onnan próbálta reptetni. Most messzebbre szállt amadár, de végül éles szemével újra észrevette a szemétdombot, a gilisztákat, s megint a tyúkokmellett kötött ki. Akkor az ember harmadszor is megfogta a sast, hajnalban felvitte a magashegyek közé, a sziklacsúcsra, amit beragyogott a napfény, és magyarázta neki, hogy ô sas, hogyarra teremtette az Úr, hogy bátran repüljön! Felreppent a sas, a Nap sugarai hirtelen belevilágí-tottak a szemébe, széles szárnyra kapott, és eltûnt az egek felé.Kedves Testvérek! Minket sasnak teremtett az Úristen! De régóta szemétdombon, kövérgiliszták után kapargáló tyúkká lett nemzetünk – figyelmeztetett Csiha Kálmán. – Az ôseink issasok voltak, és Isten üzenetét hordozzák. Új honfoglalás akkor lesz, ha merünk sasok lenni, ésa magyarság vállalja önmagát.„…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok…” (Ézs 40,31)

Fotó

k: D

. M.

FASORI HARANGSZÓ 9

LELKI HÁZUNK TÁJA

kezébe esett, akik megverték. És most ott fek-szik kirabolva, félholtan az úton. Vajon ránktalál az irgalmas szamaritánus? Megkönyörülrajtunk az Isten?

– Hogyan lehetne hatékonyabban hir-detni az evangéliumot?

– A misszióra és az oktatásra kellenefektetni a hangsúlyt. A Magyarországi Refor-mátus Egyház hivatalosan csak az „adófi-zetôit” tartja nyilván, és ôket tekinti a tagjá-nak. Pedig Krisztus gyülekezetébe nemcsakaz egyházfenntartói járulékot fizetôk, hanemmások, például a gyermekek is beletartoznak.Erdélyben akit megkeresztelnek, a reformá-tus egyház tagjává válik, és ebben a tudatban,közegben nevelkedhet. A népszámláláskorMagyarországon egymillióan vallották ma-gukat reformátusnak olyanok, akik nincsenekbenne az egyház nyilvántartásában.

– Fel kellene kutatni, keresni ôket?– A lelkipásztoroknak családokat kelle-

ne látogatni, az egyháznak pedig jó lenne ha-tározottabban kiállni bizonyos kérdésekben.Például az abortusz elítélésében. Nem a társa-dalom szekere után kell szaladni, hogy felve-gyen a saroglyába, hanem a társadalom elôttkell menni. Ki kell mondani, hogy az abor-tusz a lelkiismeretünk és a hitünk szerint gyil-kosság. És vállalni ennek következményeit. Agályarabok is vállalták a sorsukat.

– Ahogy ön is, hiszen 1957-ben kon-cepciós per áldozata lett. Miért ítélték el?

– Eredetileg Márton Áron lett volna a fôvádlott, és ferences szerzetesek, aztán még-sem merték belekeverni a katolikus püspököt.Látogatóba jött hozzám egy barátom, akielôttem Márton Áronnál is járt. Valószínûleglehallgatták ôket, a barátomat pedig követte aSecuritate. Amikor tôlem elment, nálam ko-pogtattak, és azt kérték, írjak le mindent,amirôl beszélgettünk. Ezt megtagadtam, éskét hónap múltán letartóztattak. Tíz évet kap-

tam, mert szövetkeztem a rendszer ellen. Hatés fél év után szabadultam, akkor ismerhet-tem meg a kislányomat… A marosvásárhelyibörtönudvarról viszont látszott a Gecse utcaitemplom tornya, ahol késôbb húsz évet szol-gáltam.

– Megjárta Kolozsvár, Szamosújvár,Jilava börtöneit is, a Duna-delta munkatá-borait. Csoda, hogy túlélte.

– Sosem az életben maradás volt a leg-fontosabb kérdés. A börtönfalak között értimeg az ember Luthert, amikor azt mondta:„Itt állok, másként nem tehetek”. Hiszem,hogy az Úr kijelöli az utunkat, így békesség-

ÁPRILY LAJOS

Két virágTúl a pallón szôke part volt,szôke parton barka-ág.Barka-szagra cserje-ölbenfelfigyelt a hóvirág.Szóltam hozzá: part virága,lepke álma, szûz talány,hazaviszlek hervadoznikedvesemnek asztalán.

Sok-sok év mult. Vízhez értem.Barna parton sás susog.Parti ködben hajladoznakalvilági nádasok.Fuvalomra írisz ingottnád között a part során –barna szirmú sors-virága,asphodelos, ily korán?Kedvesem kért: „Hozz virágot.”Hullám cseng a part falán:Asphodelos hogy fog állnikedvesednek asztalán?Parti ködben lelkek álltak,árva lelkek, annyian –Visszanéztem: messze ággal,barka-ággal, hóvirággalmost indult a kisfiam.

FASORI HARANGSZÓ10

LELKI HÁZUNK TÁJA

gel viselhetjük a sorsunkat. Ezt éreztem akkoris, amikor 1990-ben püspökké választottak.

– Amikor a börtöncellában ült, ho-gyan gondolt a jövôre?

– Reménységgel. Hiszen tudtam, Isten –Ézsaiás próféta szavaival – egy leheletévelössze tudja törni a gonoszt. Hát nem így tör-tént? Véres háborúk nélkül véget vetett azateista világrendszernek. Az utólag szomorú-sággal tölt el, hogy amíg Magyarország arendszerváltáskor katalizátor tudott lenni apolitikai változásokban, addig Európa lelkiébredésében – úgy tûnik – nem képes szere-pet játszani.

– Miként lehetne a lelki ébredést elô-segíteni?

– Hûséges lelkipásztorokkal, igaz pres-biterekkel, és nem hallgató hívôkkel. Nemszabad hallgatni. Ezért járom még mindignyugdíjasként is a gyülekezeteket a Kárpát-medencében, tartok szívesen evangelizációssorozatokat. A Fasorba Szabadkáról, majdBerekfürdôrôl érkeztem, innen Kolozsvárrautazom, és boldog vagyok, mert a naptáram2011-ig betelt – ha megtart addig az Isten.

Devich Márton(Az interjú eredetileg a Heti Válaszban jelent meg)

Csiha Kálmánt november 10-én délutánkísérték utolsó útjára a marosvásárhelyi refor-mátus temetôben.

A JORDÁNON TÚL

Egy csodálatos honfoglalásról olvashatunk azÓszövetségben, amikor Isten azt mondja Józsu-énak: „Most azért indulj, kelj át a Jordánon, te ésez az egész nép arra a földre, amelyet én adokIzrael fiainak. Nektek adok minden helyet, ahováléptek… Légy erôs és bátor, mert te teszed ezt anépet annak az országnak az örökösévé, amelyrôlmegesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.” Ne-künk is újra hont kell foglalnunk – lelki értelem-ben. A Jordánon innen, itt van egy elvesztettMagyarország, a Jordánon túl, ott van egy meg-nyert Magyarország, a Jordánon innen, itt van ahazugság, a Jordánon túl az igazság. A Jordánoninnen, itt van egy kettészakadt ország, a Jordánontúl testvérek közösségében lehetsz! A Jordánoninnen, itt van egy elöregedô, borúlátó magyarság,a Jordánon túl egy gyerekkacajtól hangos, szapo-rodó, vidám, büszke nemzet. A Jordánon innen, ittvan a halál, a Jordánon túl az élet vár. Egy új,csodálatos honfoglaláshoz „át kell mennünk a Jor-dánon”, a túlsó partra!

MI VAN A FAZÉKBAN?„Amikor Elizeus visszatért Gilgálba, éhínség volt az országban. A prófétatanítványok ott ültek elôtte,ô pedig így szólt a szolgájához: Tedd föl a nagy fazekat, és fôzz valami fôzeléket a prófé-tatanítványoknak! Egyikük kiment a mezôre, hogy valamilyen zöldségfélét szedjen. Talált is a mezônegy indás növényt, és teleszedte a ruháját vadtökkel. Hazaérve belevagdalta a fazékba fôzeléknek,mert nem tudták, mi az. Azután kimerítették a férfiaknak, hogy egyenek; de amikor enni kezdtek afôzelékbôl, így kiáltottak föl: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem tudták megenni. Akkor ô eztmondta: Hozzatok lisztet! Beledobta azt a fazékba, és így szólt: Merítsd ki a népnek, hadd egyenek!Akkor már nem volt semmi rossz a fazékban.” (2Kir 4,38–41)Csiha Kálmán az ószövetségi történet alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy kinek-kinek érdemeselgondolkodnia, mi van a „fazekában”? Halál vagy élet? Mi van a családi „fazékunkban”? A munka-helyiben? És mi a magyar nemzetében? Mit rakunk bele a „fazekainkba” a világ szennyeibôl?Felismerjük-e, hogy halál van a fazékban? És teszünk-e bele elég „lisztet” – hallgatjuk-e és meg-tartjuk-e Isten Igéit –, hogy gyôzhessünk a halál felett, hogy semmi rossz ne maradjon életünk„fazekában”?

FASORI HARANGSZÓ 11

LELKI HÁZUNK TÁJA

A Fasorban megrendezett egyház-megyei ifjúsági találkozó nem 2007. novem-ber 18-án délután 3-kor kezdôdött. Nem isnéhány héttel korábban, amikor elkezdettkörvonalazódni a program, és a hozzá kap-csolódó feladatok sora. De még csak nem isnéhány hónappal elôtte, amikor az egyház-megye ifjúsági elôadója felvetette, lehetne aFasorban a következô találkozó. Nagyjábólkét éve kezdôdött. Akkor Kôbányán szer-veztek hasonló találkozót, ahol a fasori pici-fisek megfogalmazták, „de jó lenne egyszernálunk is rendezni ilyet!”

Miért? Mert egy ilyen alkalmon megis-merkedhetünk más hívô fiatalokkal, együtthallgathatjuk az Igét, beszélgethetünk, gon-dolkodhatunk róla, játszhatunk, énekelhetünk– jól érezhetjük magunkat más gyülekezetekifjúságával együtt.

2007. november 18-án délután három-kor csak a program kezdôdött. A „recepción"mindenki kapott egy matricát a nevével, majdelfoglalhatta helyét a Julianna iskola tornater-mében. (Sajnos volt üres hely bôven…)Ezután felcsendült a Nyitány, majd kezdôdötta színielôadás: két lelkes picifis jelenetetadott elô arról, hogy tehet az ember sokhasznos dolgot, érhet el sikereket, ismerhetfontos embereket, de ha erre rámennekszemélyes kapcsolatai, ha nem tud gondotviselni a rábízottakról, akkor mindez nem érsemmit.

Kapcsolatainkról beszélt az egész alka-lom. A kezdô áhítat is arról szólt az 1János 4alapján, hogyan tudjuk a legfontosabb kap-csolatot, a Krisztussal való élô közösséget, azÔ láthatatlan szeretetét megélni, láthatóvátenni kapcsolatainkban. A játékok azokat a

motívumokat, szempontokat mintázták, amikkapcsolatainkban, közösségeinkben fontosaklehetnek.

Figyeljünk oda egymásra: kipróbálhat-tuk, képesek vagyunk-e leolvasni bajba jutotttársunk néma ajkairól a kétségbeesését jelzômaracuya vagy Alfa Romeo szavakat.

Ha valami közérdekû információval ren-delkezünk, adjuk tovább pontosan: el nesikkadjon egyik szájtól a másik fülig az elsut-togott „Dadogó dakota datolyásban dago-nyáz” mondat.

Hordozzuk egymás terheit: vajon hatvanember le tud-e úgy ülni egymás ölébe, hogymindenki támaszkodhat valakire?

Egyházmegyei ifjúsági találkozó

LÁTHATÓVÁ LESZ A LÁTHATATLAN

Fotó

: D. M

. (R

odin

Múz

eum

, Pár

izs)

FASORI HARANGSZÓ12

LELKI HÁZUNK TÁJA

Ezek után a közös munkát gyakorolhat-ták a csapatok – kis térkép alapján tájékozód-va kellett a templom területén különbözôfeladatokat megoldani, amik segíthettékgyülekezetünk jobb megismerését. Olyanalapvetô információknak kerülhettek birtoká-ba, hogy hogy hívták hollandul a Városligetifasort a két világháború között, hogy az Assi-curazione Generali Biztosító Társaság hánykoronával támogatta a templom felépülését,hogy a karzat mely pontjáról látható leg-tisztábban a mezôkölpényi református temp-lom, hogy kik voltak 1963-ban és 1999-ben istagjai presbitériumunknak, vagy hogy hánylábfej látható Munkácsy Krisztus Pilátus elôttcímû festményén.

Sajnos csak rövid idô maradt a dínom-dánomra, amit szorgos kezek sok munkával

készítettek elô nekünk. Hat órakor elkezdô-dött a záró alkalom, az ifjúsági istentisztelet,ahol hosszú idô után újra Somogyi Péterlelkipásztor igehirdetését hallgathattuk, akiutánozhatatlan humorával, a Biblia üzenetéthûségesen tolmácsolva beszélt a társkapcso-lat örömeirôl és nehézségeirôl.

Bár az egyházmegye gyülekezeteibôltöbb résztvevôre számítottunk, nagy örömvolt látni, hogy a fasori ifjúság milyen nagyszámban képviseltette magát, és milyen aktí-van szolgált! Köszönjük presbitereinknek,gyülekezeti asszonytestvéreinknek, ifjaink-nak és mindazoknak szolgálatát, akik áldo-zatos munkájukkal segítségünkre voltak! Há-lásak vagyunk Istennek ezért a tartalmas ésgazdag délutánért!

Hajdú Dorka

Páratlan páros kör!

Szeretettel várja soraiba a fiatal és idôsebb párokat a fasori páros kör csapata.Lassan kinövi a gyülekezeti termet, pedig a fotó készültekor is sokan hiányoztak.

FASORI HARANGSZÓ 13

LELKI HÁZUNK TÁJA

A LEGUTÓBBI HARANGSZÓ ÓTA TÖRTÉNT

• Szeptember 2.: gyülekezeti tanévnyitó istentisztelet• Szeptember 2.: a zenés áhítaton Méhes Balázs orgonált – Igével szolgált Pataki András

Dávid lelkipásztor• Szeptember 3.: juliannás csendes nap Tahiban, Isten Táborában• Szeptember 10.: templomunkban zajlott a Károli Gáspár egyetem tanévnyitója• Szeptember 15.: táborzáró hálaadó nap Tahiban, Isten Táborában• Szeptember 16.: a Kulturális Örökség Napján megnyitottuk templomunkat• Szeptember 16.: az ifjúsági istentiszteleten Márkus Gábor lelkipásztor szolgált. Téma:

„Én és a rá(m)szorulók” • Szeptember 22.: a Zeneakadémia hallgatóinak orgonahangversenye – Igével szolgált

Pataki András Dávid lelkipásztor• Szeptember 29.: nôi csendes nap volt gyülekezetünkben• Október 6.: a gyülekezet családjainak kirándulása a hûvösvölgyi Nagyrétre • Október 7-tôl 12-ig: evangélizációs hetünkön dr. Csiha Kálmán hirdette az öröm-

üzenetet, a gyermekek között Pál Beáta, Lazsádi Ákos és Szélné Sebor Lilla szolgált• Október 7.: zenés áhítat volt a Klucsik család szolgálatával• Október 20.: zenés áhítaton a Pasaréti Palló Imre énekkar szolgált – Igét hirdetett

Földvári Tibor lelkipásztor• Október 21.: az ifjúsági istentiszteleten Csere Gábor szolgált. Téma: Én és a nemzetem• Október 27.: a Julianna iskola ünnepi, reformációi istentisztelete• Október 29-tôl 31-ig: gyülekezeti missziós napközit tartottunk az ôszi szünetben• Október 29-tôl 31-ig: közös protestáns reformációi esték• Október 31.: ünnepi istentisztelet volt a reformáció napján• November 4.: zenés áhítaton a Soli Deo Glória énekkar és a Psalterium Hungaricum

vegyeskar énekelt – Végh Tamás szolgált Igével• November 11.: örök élet vasárnapja • November 11.: Lôriczi Hunor és felesége, Végh Teodóra számoltak be Japán útjukról• November 18.: a Julianna iskolával közösen családi istentiszteletet tartottunk• November 18.: egyházmegyei Ifjúsági találkozót tartottak fiataljaink• November 18.: az ifjúsági istentiszteleten Somogyi Péter lelkipásztor hirdette az Igét Én

és a társam címmel• November 26.: a fasori informatikus csapat számolt be szolgálatáról• November 29.: a Kodály-jubileum alkalmából a Muzsikás együttes rendhagyó énekórát

tartott a Julianna iskolában• November 30-tól december 1-jéig: presbiteri hétvége volt Vámosmikolán• December 2.: zenés áhítaton az Erkel Ferenc vegyeskar énekelt, vezényelt Cseri Zsófia

– Végh Tamás szolgált Igével• December 15.: karácsonyi kézmûves gyermekdélutánt tartottunk• December 16.: az ifjúsági istentiszteleten Bruckner László szolgált Én és a fiatalabbak

címmel

FÓKUSZ

FASORI HARANGSZÓ14

Olvasni jó! Amióta – még elsô osztályoskorom elôtt – megismerkedtem a betûkkel,mindig van könyv vagy újság a kezemben.Utazáskor, munkába menet-jövet, lefekvéselôtt, bizony sokszor akkor is, amikor éppenmást kellene csinálni. Az olvasásra mindig jutidô, de sohasem elég. Többet kíván a szememés a szívem, mint amit elbír a napom. Vá-gyom mindig a következôt, az újat vagy azújra elôkerültet, és nincs vége. Annyi a jókönyv, és olyan keveset ismerek belôlük!

Tervezni jó! Megfogalmazni a vágyain-kat, mérlegelni a lehetôségeinket. Elgondolnia jövôt, listát készíteni vagy lerajzolni. Várniaz alkalomra, a beteljesülésre.

Imádkozni jó! Mert tudjuk, hogy ha ôszinte a szavunk, nem csak a plafonig ér.Mert tudjuk, hogy aki hallja, mindenkinéljobban szeret minket. Mert szabadkérnünk is, és mert azt is tudhatjuk,hogy nem feltétlenül az jó nekünk, haminden kívánságunk azonnal teljesül.

*Évek óta gondolkodott, beszél-

getett már arról a gyülekezet vezetéseés szolgálattevôi, hogy új helyetkaphatna az iratterjesztés. A más céltszolgálni hivatott – télen bizonyfagyoskodóan hideg – bejárati elô-csarnokban, a kapu két oldalán állópultok hova kerülhetnének, milyenmegoldást találhatunk? Tervezget-tünk és imádkoztunk, imádkoztunkés tervezgettünk. Ha lehetne egymeghittebb, barátságosabb terünk, hafûthetnénk télen, ha áttekinthetôbblenne a kínálat, ha polcaink lennének,mint egy „igazi" könyvesboltban, ha

hívogató és marasztaló lenne, ha nem csakbefelé-kifelé jövet, „menet közben” tudnánklassítani a pultok elôtt. Kellene egy hely…

A fôbejáraton érkezve a templomba, azelôcsarnokból belépve jobbra kétszárnyú ajtónyílik, amely mögött a karzatra vezetô lép-csôház található. Ennek földszinti részekorábban tárolóhelyként mûködött: sokáig arestaurálásra váró Munkácsy-festmény, vagyorgonánk régi alkatrészei álltak-feküdtek itt.Ezt persze rendbe kell hozni, fûtést, világítástbiztosítani, és nem utolsó sorban a felsza-baduló, málló vakolatú elôcsarnokot kifes-teni. Gyülekezetünk idei évi céladományaibólerre a célra befolyt összeg és papendrechtitestvéreink 1000 eurós segítsége lehetôvétette, hogy a munkát elkezdhessük. Nem asaját erônkbôl, de Isten kegyelmébôl a tervek

OLVASNI JÓ!Új helyen az iratterjesztés

Az iratterjesztésben szolgálók: ifj. Albert Péter, Lux András és Éva,Nyikos András és Márta,Nyikos László

Fotó

: D

. M

.

FASORI HARANGSZÓ 15

FÓKUSZ

valóra válhattak: a fûtés, a világítás és a festéselkészült, november 25-én a vasárnapi isten-tiszteleten már itt nyithatott az iratterjesztés.

Az új „kuckó” nincs annyira szem elôtt,mint eddig, nem „botlik bele” óhatatlanul atemplomba érkezô. De ha keressük, megtalál-hatjuk, és reményeink szerint barátságosfészekként és a lelki táplálékra vágyók szá-mára folyamatos töltekezést biztosító tárház-ként mûködik majd.

*Olvasni pedig jó! Mert tudunk olvasni.

Mert Isten a Bibliában írott Igéjét adta ne-künk. Mert elhívott igehirdetôket és igema-gyarázókat. Mert a leírt bizonyságtételek,versek, regények, életrajzok, a mindennapiéletünk kérdéseivel, emberi kapcsolatainkkalfoglalkozó könyvek a hitünket erôsíthetik, Is-

tenhez és az Ô szeretetén keresztülegymáshoz vihetnek közelebb.

Tervezni pedig jó! Mert gon-dolhatunk arra, hogy milyen jó lesz,ha a könyvek mellett egyre többfélezenei CD-t is lehet kapni, ha teljes ésnaprakész számítógépes nyilván-tartásunk és vonalkód leolvasónklesz, ha egyre többet tudunk majdbeszélgetni is egymással…

Imádkozni pedig jó! Mert hálátadhatunk és magasztalhatjuk Istent.

Így karácsony táján azért is, mert JézusKrisztusban az Ige testté lett, közöttünk la-kott, telve kegyelemmel és igazsággal. Mertáltala lehet új életünk, mert valamennyien azÔ teljességébôl kaptunk kegyelmet kegye-lemre (Jn 1,14-16).

Mint a fasori iratterjesztôk csapata, Nekiszeretnénk hálát adni, és az Ô dicsôségét sze-retnénk hirdetni könyveinken, imádságain-kon és életünkön keresztül is.

Nyikos László

A SZOLGÁLAT ÚJDONSÁGAIBÓL:

• Cseri Kálmán: Uram, hogy lássak (ôszi evangélizáció), 300 Ft

• Joó Sándor: Ha a világosságban járunk, 700 Ft•Josh McDowell: Az apai kapcsolat, 1500 Ft• Lovas András: Mozdulj rá, ez más, 1100 Ft• Jakov Damkani: Miért pont én?, 350 Ft• Zászkaliczky Pál: A várakozás megszentelése.

Napi elmélkedések adventtôl vízkeresztig, 900 Ft

• Bibliaolvasó kalauz 2008., 240 Ft• Fasori képes gyülekezeti naptár 2008., 800 Ft

FASORI HARANGSZÓ16

LELKI HÁZUNK TÁJA

Nôi csendes napon„Íme az ajtó elôtt állok...”

Megtérés és szolgálat volt a témája amásodik nôi csendes napnak gyülekezetünk-ben. Találó már a cím is, hiszen elôbb vagyutóbb mindenkinek tisztáznia kell ezeket ön-magával és az Úrral. Jobb minél elôbb, hiszena „kerítésen” belül lenni különös ajándéka azÚrnak, nem beszélve azokról az áldásokról,amelyeket a Biblia a Lélek gyümölcsének ne-vez. Az Apostolok cselekedeteinek 16. feje-zetébôl (13–15.) megtudjuk, hogy Lídia is-tenfélô asszony volt, a zsidó gyülekezet tagjaés mégis kívül volt az Isten országán. Denemcsak ô, hanem mindenki, függetlenülattól, hogy templomos ember, vagy nem jártemplomba. A belépô Isten országába magaJézus Krisztus. Ezt hirdette Cseri KálmánnéEnikô közöttünk úgy, ahogyan Pál is hirdetteLídiának és társainak a tenger partján a meg-térés evangéliumát. Akkor is, és most is van,aki meghallja, és elindul a keskeny úton, van,aki nem. De a keskeny útra csak a szoros ka-pun lehet bemenni. Mintha rólam szólt volnaaz egész szolgálat. Én is „üzletasszony” vol-tam, igaz, nem bíborárus, gyülekezetbe jár-tam, de nem ismertem Jézust. Aztán nekem ishirdették az Igét, és Isten kegyelmébôl meg-

láthattam, hogy a bûneim elválasztanak Isten-tôl, megváltásra szorulok. Mikor ezt megláttaLídia, megnyitotta a szíve ajtaját Jézus elôtt,ahogyan én is átéltem ezt.

De nemcsak a szívét nyitotta meg Lídia,hanem a háza ajtaját is. Igen, akik befogadjákJézust, azoknak megnyílik a házuk ajtaja aJézus tanítványai elôtt, vagy azok elôtt, akiketô küld hozzá. Lídia így szolgálta az Urat, denekünk is van lehetôségünk szolgálni ôt agyülekezetben, otthonainkban, a családban,bárhol, ahova helyez bennünket.

Pálúr Lászlóné bizonyságtétele is kap-csolódott ehhez a témához, hiszen sokunkatfoglalkoztat, hogy a családról való gondos-kodás legyen a fôfoglalkozásunk, vagy emel-lett járjunk-e dolgozni. Nagyon áldott, gaz-dag életrôl tanúskodott a bizonyságtétel, azthiszem, nagyon kevés gyermek számolhat beolyan gazdag lelki értékrôl, amit a Pálúr csa-ládban kaptak. És a titka ennek a csodának aszülôk találkozása Jézus Krisztussal. Az ôátadott életük, az Úr Jézussal való közös-ségük az, ami miatt olyan meleg családi fé-szek várhatta gyermekeiket. Valóban „boldo-gok, akik megôrzik a te bizonyságaidat”.

Cseri Kálmánné Pálúr Lászlóné

FASORI HARANGSZÓ

LELKI HÁZUNK TÁJA

17

(Zsolt 119,2) A délutáni csoportos beszél-getésben segítettek bennünket a következôkérdések:

– Hol tartok? Átléptem-e a szoros ka-pun?

– Vagy mi az akadálya? Megfogalmaz-tam már magamnak?

– Van bizonyosságom? Járok vagy to-porgok a keskeny úton?

– Tudom-e, hogy Isten milyen szolgála-tot bízott rám? Imádkozom-e, hogy megért-sem?

– Kinek szolgálok: Istennek vagy embe-reknek?

– Milyen nehézségekkel küzdök a szol-gálatban?

Hiszem, hogy Isten Igéje és Szent Lelkevezet minden hívô embert, és valóban szemé-lyesen kell megérteni mindenkinek, hogy miaz Isten akarata az ô életére nézve. Hidd el,érdemes tisztázni a helyzetedet, hogy hol tar-tasz, akár nô vagy, akár férfi, Te, aki mostolvasod ezt a bizonyságtételt, hogy téged ismegajándékozhasson az Úr Jézus fehér ruhá-val, üdvbizonyossággal.

Nem olyan régen olvastam egy történe-tet egy fiatalemberrôl, aki tanácsért fordult

egy bölcs tanítóhoz. Elmondta a tanítónaklegnagyobb álmát: olyan életet akar élni,amelynek célja van, és amely magában hor-dozza a beteljesedést – olyan életet, amely„igazán értékes”. Így aztán a tanító megkér-dezte tôle:

– Fiam, mi a terved?– Befejezem az iskolát és jelentkezem

az egyetemre – felelte az ifjú.– És utána mi lesz?– Utána elkezdek dolgozni, és megháza-

sodom.A tanító megismételte a kérdést:– És azután mi lesz?Az ifjú lelkes volt:– Azután keményen fogok dolgozni, jó

anyagi helyzetet teremtek, és családot ala-pítok.

– És utána mi lesz?A fiatalember kezdett kicsit ideges len-

ni, hogy folyton ugyanazt a kérdést szögezineki, ezért így felelt:

– Azt hiszem, addig dolgozom majd,míg vagyonos nem leszek, közben felneve-lem a gyerekeimet, és elkezdek a nyugdíjbavonuláson gondolkodni.

A tanító tovább próbálkozott:

Fotó

k: D

. H. Z

s.

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ18

– Utána mi fog történni?A fiú egyre bosszúsabb lett, ezért azt fe-

lelte:– Hát, azt hiszem, megöregszem és

meghalok.A tanító sóhajtott egyet:– És azután?A fiatalember tökéletesen össze volt za-

varodva. Néhány perc gondolkodás utáncsöndesen annyit mondott:

– Nem tudom, mi lesz azután.A tanító így szólt:– Fiam, amíg erre az utolsó kérdésre

nem tudod a választ, a többivel ne foglalkozz.Jézus mondja: „Ímé az ajtó elôtt állok és

zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat ésmegnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és velevacsorálok, és ô énvelem” (Jel 3,20)

Ha embereknek vagy angyaloknak nyel-vén szólok is, Jézus pedig nincsen énbennem,olyanná lettem, mint a zengô érc vagy pengôcimbalom.

És ha jövendôt tudok is mondani, és

minden titkot és minden tudományt ismerekis; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogyhegyeket mozdíthatok ki helyükrôl, Jézuspedig nincsen énbennem, semmi vagyok.

És ha vagyonomat mind felétetem is, ésha testemet tûzre adom is, Jézus pedig nin-csen énbennem, semmi hasznom abból.

Jézus hosszútûrô, kegyes; Jézus nemirigykedik, Jézus nem kérkedik, nem fuval-kodik fel.

Nem cselekszik éktelenül, nem keresi amaga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójafel a gonoszt,

Mindent elfedez, mindent hiszen, min-dent remél, mindent eltûr.

Jézus soha el nem fogy; de: de legyenekbár jövendômondások, eltöröltetnek; vagyakár nyelvek, megszûnnek; vagy akárismeret, eltöröltetik…

…Most azért megmarad a hit, remény,Jézus, e három; ezek között pedig legna-gyobb Jézus. (1Kor 13 alapján)

Szatmári Piroska

LELKÉSZEINK NYÁRI ÉS ÔSZI KÜLSÔS SZOLGÁLATAI

Végh Tamás:Július 30–augusztus 4. Családos gyülekezeti hét – Isten TáboraAugusztus 8. Pasarétiek tahi konferenciáján szolgálatAugusztus 8–11. Házassággondozó családi hét – NagybörzsönyAugusztus 27–29. Magyar Belmisszió, Biatorbágy – szolgálók csendesnapjaiSzeptember 24–28. Egyházmegyei tanulmányi hét – MátraházaOktóber 15. Fasori Evangélikus gimnázium – hétkezdô áhítatOktóber 19. Baár-Madas gimnázium – hétkezdô áhítatNovember 12–14. Missziói elôadók országos konferenciája – BalatonfüredNovember 21. Teológusok karácsonyi legációra felkészítése

– Ráday KollégiumDecember 3. Lónyay gimnázium – adventi istentisztelet

Pataki András Dávid:November 12. és 26-án Pasaréten a Biblia-iskolaNovember 24-én Ifjúsági csendesnap

FASORI HARANGSZÓ 19

NAGYÍTÓ

– Önnek ennyi munka mellett hogyjutott ideje a családjára?

– Mint másoknak. Nappal dolgoztam,este a családdal törôdtem. Két gyermekemmár felnôtt, önálló emberek, saját családjukvan.

– Hogy került a fasori templomba?Van kötôdése a gyülekezethez?

– Református vagyok, református család-ban nôttem fel, de ez nem csak neveltetés. Anapokban akadt a kezembe egy aranymondá-sos kép 1941-bôl. Ilyeneket kaptunk a vasár-napi iskolában. Akkor Üllôn laktunk. AzutánBudapestre költöztünk. Sokáig a Kálvin térireformátus templomba jártunk, 13 éve – VéghTamás itteni szolgálatának kezdete óta – tar-

tozunk ide a Fasorba, azóta itt vagyunk gyü-lekezeti tagok férjemmel.

– Ez több mint kötôdés…– Hit nélkül nincs semmi! Sok minde-

nen átsegített már.– Életrajza alapján Ön egy saját útját

járó mûvész. Most mégis templomi üveg-ablakok rekonstrukciója kapcsán beszél-getünk. Miért kezdett el és mióta foglalko-zik ezek tervezésével, kivitelezésével, illetverekonstrukciójával?

– Nem is tudom, talán a debreceni me-gyeháza üvegablakának restaurálásával kez-dôdött. Tudja, eredetileg festô szerettem vol-na lenni. Az üvegablakoknál valami hasonlótörténik, csak itt az üvegelemek fedôfestéké-

A FÉNYFESTÔTemplomunk helyreállítási, korszerûsítési munkálatainak sorábanelkészült a fôbejárat feletti üvegablak díszítô mezôjének restaurálása. Eredeti pompáját L. Szabó Erzsébet, Munkácsy-díjas üvegmûvész adományként végzett munkájánakköszönhetjük, mint ahogy a korábbi években általa restauráltvalamennyi földszinti üvegablak megújulását is. Pályájáról, a restaurálásról L. Szabó Erzsébetet otthoni mûhelyében kérdeztük.

Fotó

: D

. M

.

NAGYÍTÓ

FASORI HARANGSZÓ20

nek visszaszedésével alakul ki a figurális dí-szítés. Pont a fordítottja a festészetnek, mertitt a fény hozza elô a képet, amikor átszûrôdikaz üvegeken. Ez engem nagyon érdekelt.

– Hogyan készül egy ólomba foglaltüvegablak?

– Elôször elkészül a terv eredeti méret-ben, kartonon. Azután az egyes motívumokata kartonból, majd elemrôl elemre ugyaneze-ket színes üvegbôl is ki kell vágni. Ezutánlehet festeni, patinázni, kiégetni. Ezeket ösz-szeillesztem, és ólomprofilokkal közrefogom.Ezt követi a forrasztás, tisztítás, majd akeretbe való visszaépítés.

– Olyan egyszerûen hangzik. Látvaazonban a mûhelyben lévô félkész darabot,azért ez nem tûnik ennyire könnyûnek.Mennyit változott a technika, technológiaaz eltelt idô során?

– Nem változott, a technológia az ólom-üveg megjelenése, a XIII. század óta ugyan-az. Csak az alapanyagok korszerûsödtek.

– Úgy tudom, hogy a templomi abla-kok Róth Miksa munkái.

– Érdekes, de nem egyértelmû, hogyRóth Miksa mûhelyének munkája. Nincsugyanis rajtuk monogram. Árkay Aladár (atemplom építész tervezôje) felesége, ÁrkaynéStéhló Lili szintén üvegmûvész volt. Híresmunkái – az ugyancsak férje és fia által ter-vezett – a városmajori templom üvegablakai.Talán az ô keze munkája is benne van az itteniablakokban.

– Miért van szükség a rekonstrukci-óra?

– Amikor ezeket az ablakokat készítet-

L. Szabó Erzsébet üvegmûvész

Az üvegmûvészet talán legszínesebb, leg-sokoldalúbb mai magyar képviselôje. Tanulmá-nyait a budapesti Mûvészeti Gimnáziumban, aMagyar Iparmûvészeti Fôiskolán, majd a prágaiIparmûvészeti Fôiskolán végezte. Számos mun-kájával díjat nyert különbözô hazai- és nemzet-közi kiállításokon. Derkovics-ösztöndíjas, Mun-kácsy-díjas, nívódíjas, érdemes mûvész. Többhazai és külföldi üveggyárban is dolgozott terve-zôként. Két bejegyzett és bevezetett találmányais van, számos szakcikket publikált, elôadásokattart, könyvet írt a kézi gyártású finomüvegekrôl,valamint 2005-ben jelent meg a munkásságátösszefoglaló, L. Szabó Erzsébet, az üveg mûvé-sze címû kötet, amelyben munkái mellett nevesmûvészettörténészek, újságírók méltatják élet-mûvét. Munkáit számos hazai és nemzetközi ki-állításon mutatták be, illetve megtalálhatók köz-gyûjteményekben is (többek között a BritishMúzeumban).

Fotó

: Lév

ai J

enô

FASORI HARANGSZÓ 21

NAGYÍTÓ

ték, még nem volt ilyen szennyezett a környe-zetünk. A savas levegô gyorsan kikezdi az ól-mot, ami összefogja az üvegelemeket. Ezek afoglalatok 100 évnél többet egyébként semnagyon bírnak ki. Aztán a világháborúban,1945-ben a légnyomás is erôs rongálásokatokozott. A háború óta restaurálás helyett csakpótlásra került sor. Nem futottak végig a min-ták, hiányoztak egyes elemek.

– Hol és hogyan készült a restau-rálás?

– Itthon, a saját mûhelyemben dolgo-zom, egyedül. Mindig is egyedül dolgoztam.Kivétel természetesen, amikor a technológiamegköveteli a több résztvevôt.

Ez az üvegablak is darabokra szedhetô,a középsô figurális díszítés kilenc mezôbôláll. Itt, a mûhelyemben készült elemenként arestaurálása, majd került vissza az eredetihelyére.

– A restauráláson kívül van még vala-mi lényeges kiegészítés?

– Az ablakok további megvédése, vala-mint a templom hôszigetelésének javítása cél-jából is az üvegtábla külsô oldalára egy 3 mm-es üveg került. Ez nagyon fontos, egyrészt atovábbi megóvás, másrészt a templom hôszi-getelése miatt is.

– Mik a további tervei, mit szeretnemég megvalósítani?

– Most, hogy nyugdíjas lettem, a gyer-mekeim is felnôttek, megengedhetem ma-gamnak, hogy a saját kedvtelésemre vállaljakel munkákat. A Fasorban hátravan még a kar-zat keleti és nyugati üvegablakának restaurá-lása. Ezek ugyanolyan rossz állapotban van-nak, mint ami már elkészült. A hiányzó dara-bok miatt most átfúj rajtuk a szél. Szeretnémmég mindenképp ezeket is helyreállítani, ésakkor a templom összes üvegablaka rendbenlesz.

Berzsák Zoltán

Az Úr válaszaAz év végéhez közeledve számítgatunk

és tervezgetünk, gondolatokat ütköztetünk,reményt hordozunk a szívünkben, és megfo-galmazzuk a kérdést: a szolgálatok hogyanalakulnak a jövôben? Ebben a lelki útkeresés-ben van egy biztos reménységünk: olyanUrunk van, Aki a tépelôdésekre idôben hatá-rozott választ ad.

A Skót Misszióban végzett szolgálatok-kal kapcsolatban sok kérdés merült fel. AzEgyház Urának csodálatos válasza volt ezek-re a szerdai „skót bibliaóra”. Télen 15 órakor,nyáron 16 órakor tartjuk. Nem túl népes a tár-saság, mindössze 8-18 fô közötti a részvétel,ám Istentôl megszentelt alkalmak ezek.

Két éve indítottuk el találkozásaink so-rát, és akadozva kezdôdtek a beszélgetések,sok volt a nem kívánatos kitérô. Urunk ne-velt, közösséggé formált bennünket, és nemremélt utakat nyitott meg elôttünk. Így jutot-tak el többen a biatorbágyi csendes hetekre,és mindannyian rendszeresen olvassuk aBibliát. Ismerve mindig a következô alkalomIgéjét, az egész csapat „rákészül”. Nem az alegnagyobb eredmény a számunkra, hogy abevezetô magyarázat után megindul a beszél-getés, és már az Ige medrében maradunk,hanem az ajándékba kapott ôszinte szó. Senkinem fél elmondani lelki vívódását, megosz-tani gondjait és örömeit, vagy éppen bûneirôlbeszélni, hisz mindenki érzi, hogy a többiek-ben Krisztus által testvérre talált. És a sze-mek: érzések könnyes tükre, boldog ragyo-gás, melyben ott csillog az örök élet bizo-nyossága! Egy maroknyi ember kicsi ügyeez? Nem: az Úr kegyelmének kiáradása ez,melyért hálát adni csak úgy tudunk, ha enge-delmes szívvel Neki szolgálunk. Erre is alkal-massá tett bennünket a Szolgálat Ura.

Mezey Tibor lelkipásztor

FASORI HARANGSZÓ

Az agy illataAz ateista filozófiaprofesszor arról be-

szél a tanítványainak, mi a problémája atudománynak Istennel, a Mindenhatóval.Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel,és a következô párbeszéd alakul ki:

Prof: Hiszel Istenben?Diák: Teljes mértékben, uram.Prof: Jó-e Isten?Diák: Természetesen.Prof: Mindenható-e Isten?Diák: Igen.Prof: A bátyám rákban halt meg, annak

ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogygyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra,hogy segítsen másokon, akik betegek. DeIsten nem tette ezt meg. Hogyan lehetneakkor jó Isten? Hmm?

Diák: (a diák hallgat)Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye?

Kezdjük elölrôl, fiatalember. Jó-e Isten?Diák: Igen.Prof: Jó-e a sátán?Diák: Nem.Prof: Honnan származik a sátán?Diák: Istentôl?Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam,

van-e bûn ebben a világban?Diák: Igen.Prof: A bûn mindenhol jelen van,

nemde? Diák: Igen.Prof: És Isten teremtett mindent. Így

van?Diák: Igen.Prof: Tehát ki teremtette a bûnt?Diák: …Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcste-

lenség? Gyûlölet? Csúfság? Mindezen ször-nyû dolgok léteznek e világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?Diák: …Prof: A tudomány állítása szerint öt ér-

zékünk van, melyekkel felfogjuk és megfi-gyeljük a dolgokat magunk körül. Monddmeg nekem, láttad-e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e

már valaha a te Istenedet?Diák: Nem, uram.Prof: Érezted-e már valaha a te Istene-

det, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érez-ted-e már a te Istened illatát? Különben is,volt-e már valamilyen kézzelfogható ta-pasztalatod Istenrôl?

Diák: Nem, uram, attól tartok, nem.Prof: És mégis hiszel benne?Diák: Igen.Prof: A tapasztalati, igazolható, bemu-

tatható bizonyítékok alapján a tudománykijelenti, hogy a te Istened nem létezik. Na,erre mit mondasz, fiam?

Diák: Semmit. Csak a hitem van.Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van

problémája a tudománynak.Diák: Professzor, létezik-e a hô?Prof: Igen.Diák: És létezik-e a hideg?Prof: Igen.Diák: Nem, uram. Nem létezik. (Az események ezen fordulatára az elô-

adóterem elcsendesedik.)Diák: Uram, lehet sok hônk, még több

hônk, túlhevíthetünk valamit, vagy még an-nál is jobban felhevíthetjük, lehet sok hônk,kevés hônk, vagy semennyi hônk. De nemlesz semmink, amit hidegnek hívnak. 273fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hônélküli állapotot jelenti, de annál lejjebbnem mehetünk. A hideg nem létezik. A hi-deg szót a hô nélküli állapot jellemzésérehasználjuk. A hideget nem tudjuk lemérni.

FÓKUSZ

22

FASORI HARANGSZÓ 23

FÓKUSZ

AA hô: energia. A hi-

deg nem az ellentéte a hônek, uram,hanem a hiánya.

(Az elôadóteremben ekkor már egy gom-bostû leejtését is meg lehetne hallani.)

Diák: És létezik-e a sötétség?Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az

éjszakáról, ha nem lenne sötétség? Diák: Ismét téved, uram. A sötétség va-

laminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk,normális fényünk, nagy erejû fényünk, vil-lanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, ak-kor nincs semmi, s azt hívjuk sötétségnek,így van? De a valóságban a sötétség nemlétezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánktenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mind-ezzel, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani,hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.

Prof: Hibás? Diák: Uram, ön a kettôsségek talaján

mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utánapedig a halál, van egy jó Isten és egy rosszIsten. Az Istenrôl alkotott felfogást véges-nek tekinti, mérhetô dolognak. Uram, a tu-domány még egy gondolatot sem tud meg-magyarázni. Elektromosságot és mágne-sességet használ, de sohasem látta egyiketsem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket

megértette volna. Ha a halált az élet ellen-téteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok va-gyunk arról a tényrôl, hogy a halál nemlétezhet különálló dologként. A halál nemaz élet ellentéte: csak annak hiánya.

Diák: Most mondja meg nekem, profesz-szor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktólszármaznak?

Prof: Ha a természetes evolúciós folya-matra célzol, akkor természetesen igen.

Diák: Látta-e már valaha az evolúciót asaját szemével, uram? Mivel eddig mégsenki sem látta végbemenni, sôt azt semtudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatostörténés, azt jelentené mindez, hogy öncsupán a véleményét tanítja, professzor?Akkor ön nem tudós, hanem prédikátor?

(Nagy zajongás támad az osztályban.)Diák: Van-e valaki az osztályban, aki

látta már valaha a professzor agyát?(Az osztály nevetésben tör ki).Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a

Professzor agyát, érezte, megérintette azt,vagy érezte az illatát?.... Úgy tûnik, senkinem tette. Tehát a tapasztalati, állandó, ki-mutatható bizonyítékok megalapozott sza-bályai szerint a tudomány kimondja, hogyönnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszte-letlenségnek, uram, de hogyan adhatnunkígy bármilyen hitelt az elôadásainak?

(A teremben síri csend. A professzor adiákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfo-gadnod, fiam.

Diák: Errôl van szó, uram! Ember ésIsten között a HIT a kapcsolat. És ez min-dennek a mozgatója és éltetôje.

*A diák Albert Einstein volt.

Forrás:Internet

„A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.” (Albert Einstein)

FASORI HARANGSZÓ24

A fasori gyülekezet könyv-tárának egyik polcán – sok ütött-kopott könyv között – különösmódon vonja magára tekintetün-ket egy agyonolvasott példány: Amagyar református egyház törté-nete. A belsô címoldalon egysze-rû kézírás látható. „Olvasd el,testvérem, és állj meg! Gondol-kozzál el, hogy kik voltak a teôseid! Imádkozzál!” Ô, aki ígyszólít meg – és így szólít fel – minket, bizo-nyára már mindezt megcselekedte. Ezértbuzdít bátran bennünket. A mózesi Igét juttat-ja eszünkbe: „csak vigyázz magadra, hogy elne felejtkezzél azokról, amiket saját szemed-del láttál; ne vesszen el emlékezetedbôl egészéletedben, hanem ismertesd meg azokat a tefiaiddal és fiaidnak fiaival” (5Móz 4,9).

Múltidézô sétánk során most is egy jelesemlékoszlop, útjelzô tábla elôtt állunk megegy rövid idôre. 125 éve született Ravasz

László (1882–1975), a XX.század egyik legjelentôsebb re-formátus igehirdetôje és egyházivezetôje. Az évforduló kapcsánsokan sokféleképpen méltattákôt, szóltak felôle igei alkal-makon, ünnepségeken, emlék-üléseken, kiállításokon, barátitalálkozókon. A mi lehetôségeinkkeretei között pedig megrajzol-hatjuk Ravasz László életének,

pályájának fô ívét; felvillanthatunk szol-gálatának fasori emlékeibôl, értékeibôl né-hány szívközelit; és kicsit tallózhatunk mûveigazdag üzeneteibôl. Így is meg kell fogadni aköltônek a szobrászhoz intézett intelmeit:„életét ha kôbe költenéd, ne testét mintázd –a lényegét”.

Ravasz László az erdélyi Bánffyhu-nyadon született 1882. szeptember 29-én.Édesapja polgári iskolai tanár, édesanyja pap-leány volt. Iskolai tanulmányait szülôváro-

BESZÉLD EL FIAIDNAK!A 125 éve született Ravasz László emlékezete

MÚLTIDÉZÔ

FASORI LÁTOGATÁS

Iskolalátogatásai során Ravasz László minden osztályban megfordult. Minden tanárt minden tárgy-ból meghallgatott. Ilyenkor szülôkkel is beszélgetett, elôadásokat tartott nekik. A találkozást iskola-vasár-nap zárta. Jelen volt a Julianna iskola ünnepélyes megnyitásán is 1926. szeptember 13-án. A felszenteléstigeolvasással és imádsággal végezte. „Legyen egy olyan iskolánk – mondotta –, amelyben nemcsak a val-lásoktatás, hanem minden egyes tárgy tanítása, az egész környezet a mi református vallásunk szellemétleheli és erejét árasztja. Legyen egy iskola, amelyik a Biblia fundamentumán épül, s már a kicsinyekközött is egyedül Isten dicsôségét szolgálja.”

A Fasori Harangszó az 1935. márciusi számában hírül adta, hogy március 24-én nagy nap virradaz egész fasori református egyházra, mert dr. Ravasz László püspöki vizitációra érkezik. Itt fog tölteni kétnapot, hogy egyházunk lelki munkáit és anyagi helyzetét megvizsgálja. Mérlegre tétetnek gyülekezetünkpapjai, presbiterei, tagjai. Országos hírû férfiú érkezik a Fasorba – írta elôzetes bemutatás gyanánt a kora-beli újság –, neve kunyhókban és palotákban egyaránt ismert. A magyar szellemiség nagy, élô értékeiközé sorolják ôt más vallású honfitársaink is. „Várjuk azért nagy-nagy szeretettel püspökünket, hogyKrisztusnak tetszôbb életre tanítson minket.”

FASORI HARANGSZÓ 25

MÚLTIDÉZÔ

sában kezdte, majd Székelyudvarhelyen foly-tatta. Tanár szeretett volna lenni, de mivelnem vették fel az Eötvös Collegiumba, Ko-lozsvárott beiratkozott a teológiai és a bölcsé-szeti fakultásra. 1905–1906-ban Berlinben, aHumboldt egyetemen tanulhatott. 1907-ben akolozsvári egyetemen bölcsészdoktorátust, asárospataki teológiai akadémián teológiaimagántanári fokozatot szerzett. Régi vágyateljesült: 1907–1921 között Kolozsváron agyakorlati teológia professzoraként szolgált.Közben feleségül vette Bartók Margitot,Bartók György püspök leányát. Isten öt gyer-mekkel áldotta meg ôket.

A Budapest Kálvin téri Gyülekezet1921-ben meghívta ôt lelkipásztorául, a DunaMelléki Református Egyházkerület püspöké-vé választotta; 1937-tôl pedig az EgyetemesKonventnek, majd a zsinatnak lett lelkészielnöke. Mint igehirdetô, pásztor, egyház- ésnemzetépítô közéleti személyiség hamar át-látta, hogy a református egyház akkori állapo-tában mi az ô feladata. Rádöbbent arra, hogya „hivatalos egyház” mindinkább üres kerettéválik, az evangélium hirdetése pedig á-tcsúszik az egyesületek kezébe.

Ezért már a püspöki székfoglaló beszé-dében megfogalmazta: egyháziasítani azegyesületi keresztyénséget, evangélizálni atörténelmi egyházat. Ez a gondolat késôbb„jelmondattá” vált, 1936–1937 után pedig or-szágos programmá szélesedett: „A missziótegyházasítani, az egyházat missziósítanikell!” Jelentôs lépéseket tett a szociális kér-dések és az emberi jogok területén. Fontosszerepet játszott a zsidómentésben – annakellenére, hogy 1938-ban a felsôházban beszé-det mondott a Darányi-féle, úgynevezett„egyensúlytörvény” elfogadása mellett, ésmegszavazta az I. és II. zsidótörvényt. Az1939-ben benyújtott III. zsidótörvénynek vi-szont már ellene mondott; fáradozásai nyo-mán az egyházi vezetôk egységesen tiltakoz-tak e törvények meghozatala ellen.

A háború után erôteljes támadások értékRavasz Lászlót, kísérletek történtek eltávolí-tására. Az új államhatalom aztán 1948-banradikálisan félreállította ôt: elôször egyete-mes konventi, majd zsinati elnöki, végül Du-na melléki püspöki tisztérôl kényszerült le-mondani – 1953 februárjában pedig a Buda-pest Kálvin téri lelkészi állásából is távoznia

A „nagy napon” aztán az egyházkerület vezérkara cserkészcsapatunk és a juliannás diákok zász-lócskákat lengetô sorfala között vonult át az „Isten hozta!” feliratú díszkapu alatt az iskola udvarán. Elô-ször a gyermek-istentiszteletre mentek, ahol „az ifjú sereget a püspök úr áldotta meg”. Ravasz László szó-széki szolgálata elôtt „a fasori énekkar megragadó éneke” zengett. Az istentiszteletet követô üdvözlô be-szédek után 95 kérdésre válaszolt a presbitérium. A püspöki összefoglalóból kedvezô értékelés csendültki: „Öröm és hálaadás tölti el szívemet akkor, amikor a munkának ezt a színvonalát és az eredménynekmeg a rajta megnyugvó áldásnak ezt a gazdagságát látom”; „Budapest szolgálata egyre döntôbb fontos-ságúvá válik, mert a megújhodó magyar református egyháznak példaadója és útmutatója kell, hogy le-gyen.”; „Amikor itt épül az anyaszentegyház, nemcsak egy egyházközség épül, hanem az egész magyarreformátusság számára minta és példa készül. Ha nem teljesíti hivatását, akkor rontó példa, ha teljesíti,akkor vonzó és buzdító példa...” A püspöki vizitáció megállapította, hogy „a református sajtó ügye szívü-gye a gyülekezet lelkipásztorának”. Szorgalmazta is a presbiterek elôtt, hogy a sajtó ügyét tegyékmagukévá, mert – úgymond – aki a sajtót támogatja, az templomot épít. „Mindnyájan eszközei vagyunkaz örökkévaló kegyelemnek – szólt befejezésül a vizitáló püspök –, ilyen eszköznek látom ennek agyülekezetnek a lelkipásztorát, presbitereit, elöljáróit, minden egyes munkását, aki hûségesen ésodaadóan dolgozik.” Ilyen eszköz volt Isten kezében maga Ravasz László is.

MÚLTIDÉZÔ

FASORI HARANGSZÓ26

kellett. A Református Megújulási Mozgalomfelkérésére 1956 ôszén vállalta a reformátusegyház megújulásának irányítását. 1956. no-vember 1-jei rádióbeszédében mindenkitnyugalomra intett, és felszólította hallgatóit,hogy óvakodjanak az erôszaktól. November13-án körlevelet intézett a presbitériumokhoz– kifejtette, hogy mit akar a Megújulási Moz-galom –, és állásfoglalásra kérte ôket. Eztkövetôen még 1957. április 14-ig prédikálha-tott a Kálvin téren, de ismét el kellett hagyniaa fôvárost. Leányfalui villájában élte utolsóéveit – 1975. augusztus 6-án halt meg.

Ravasz László a XX. század utolsó nagyreformátus polihisztora, aki könnyedén moz-gott mind az irodalom, a filozófia, a politikaszínterein, legfôbb jellemzôje az igényességés a helytállás volt a gyakorlati gyülekezetiéletben éppúgy, mint a szervezô egyházkor-mányzásban. Igehirdetéseiben a feltámadottKrisztus szólt – általa. Szavára, gondolatairaaz egész magyarság fölfigyelt.

Az egykori püspök igen fontos feladat-nak tartotta az egyházlátogatásokat. Megláto-gatta a Duna-mellék anyaegyházközségeitlegalább egyszer, a nagyobbakat többször.Igehirdetô körútján végigjárta az amerikaimagyar református gyülekezeteket – aztánazokat az egyházközségeket, amelyeket nagycsapás ért (árvíz, háború). Tájékozódása an-nak a romlásnak a számbavételével kezdô-dött, amelyet az elsô világháború s következ-ményei hagytak hátra, és a második világhá-ború sokkal szörnyûbb pusztításának szívbé-nító képeivel végzôdött.

Ravasz László az igehirdetést tartotta azegyházi élet központjának. Modern elveketvallott a szónoklás tekintetében, és alkalmaz-kodott a hallgatóságához. Az igehirdetésannyit ér – mondta –, amennyit a hallgató ha-zavisz belôle; és ô mindig nagyon ügyelt arra,hogy legyen mit elvinni. Nemcsak kiváló ige-

hirdetô volt, akinek rádiós prédikációit milli-ók hallgatták, hanem kitûnô író is. Több fon-tos lapnak lett fôszerkesztôje: a ProtestánsSzemlének, a Lelkészegyesületnek, a Refor-mátus Figyelônek, a Református Életnek és aKálvinista Szemlének. Írt a Fasori Harang-szóba is. Az 1934. karácsonyi számban jelentmeg Életünk legnagyobb kérdése címû cikke,amelyben a „Ne legyetek hitetlenekkel fele-más igában” (2Kor 6,14) alapján fejtette kimondanivalóját: hitvallásra és bûnvallásra hí-vott mindenkit. Püspöki rendeletével arra kö-telezte a gyülekezeteket, hogy 1945. június 4.és 10. között tartsanak bûnbánati evangélizá-ciós hetet. Ravasz László mindig egyháza el-kötelezett embere volt. Ez tette ôt szabaddá,hogy tévedéseit belássa, és azokért bûnbána-tot is tartson. (Különös fényt vet ez mind-azokra, akik 1989 után semmit nem láttak be,és semmiért nem kértek bocsánatot.) A ke-resztyén ember felelôsségtudata – Isten ésember elôtt – mindenkor ott volt Ravasz éle-tében. Ezért olyan erôs és határozott a szemé-lyes bûnbánata. Annak idején – leánya kéré-sére – Gyökössy Endre vitte el neki az utolsóúrvacsorát. E találkozásról megrendítô emlé-ket ôriz az újpesti lelkipásztor: „Miközbenhúsz percen át fogtam a kezét halálos ágyá-nál, életem legmegrázóbb bûnvalló imájáthallottam tôle”.

Elment. Egyszer azt mondta: „Az embernem oda megy, ahová menni akar, hanemahová Isten vezeti”. Egy életmûvet hagyottreánk örökül, és egy életprogramot is: sok-sok olvasnivalót – nemcsak teológusoknak –,hogy tanuljunk belôle. Az egyiknek elôsza-vában ezt írta „Ez a mû az imádság levegôjé-ben született és növekedett, ebben a levegô-ben termi meg gyümölcseit is”. Reá emlékez-ve munkálkodjunk hát azon, hogy jó gyümöl-csöt teremjünk!

Összegyûjtötte: Dévai-Józsa Gábor

FASORI HARANGSZÓ 27

KITEKINTÔ

Élményekkel teli egyéves nászútjukróltartott képes beszámolót Végh Teodóra és Lô-rinczi Hunor.

Teodóra régi álma vált valóra, amikoregy ösztöndíj elnyerésével eljuthatott Japándéli csücskébe, Okinawa szigetére. Ott talál-ható ugyanis az a híres Elefánt szikla, amely-nek képe íróasztala felett függött, ösztönözveôt a tanulásra, hogy elnyerhesse az ösztöndí-jat. Tavaly ôsszel az álom valóra vált, férjévelegyütt megnézhette élôben is a sziklát a Csen-des-óceán partján.

Az utat a címben idézett Igével kezdtékmeg, és idegenvezetésünket is a zsúfolásigmegtelt gyülekezeti teremben. Elmesélték,hogyan tették otthonossá a 16 négyzetméte-res, üres, bútorok és háztartási gépek nélkülialbérletüket. Ajándékba kaptak hûtôt, tûzhe-lyet, mindenféle háztartási eszközt, Hunorfaragott asztalt, polcokat. Rengeteg emberrelkötöttek barátságot, akiket Isten mindig alegjobbkor küldött hozzájuk. Kezdetben Hu-nor alkalmi munkákat vállalt. Egyik mun-kaadója, egy apacs indián (Okinawán van egyamerikai katonai támaszpont) felhívta, hogysegítsen neki ital-automatákat szerelni. BárHunor szabadkozott, hogy ô nem ért hozzá,

sôt az angol nyelvvel isnehézségei vannak, ez azember ragaszkodott hozzá,hogy vele dolgozzon, ál-landó munkatársa legyen.Neki csak Hunor kellettsegítônek.

Az egyetemen, aholTeodóra nemcsak a ma-gyarságot képviselte, ha-nem ô volt az európai,megtudta milyen keménya japán tanítási módszer.De a hétvégeken és a nyári

szünetben hosszabb-rövidebb kirándulásokat,túrákat tettek: bejárták Okinawát, a környezôszigeteket, eljutottak Tokióba, Tajvanra,Thaiföldre. Utaztak kerékpárral, amit árok-parton találtak, és Hunor felújította; saját kisautóval, ami kicsi mérete ellenére nagyon jólbírta azt a 11 ezer kilométert, amit megtettekvele; és két napot a viharos óceánon is eltöl-töttek. Útközben láttak királyi házaspárokat,reklámlaposztó robotot, szemtelen ôzikéket,akik ellopták és megrágták a gyanútlan járó-kelô térképét, átéltek tájfunokat, sajtoltaknádból cukrot, fürödtek óceánban, színesebb-nél színesebb halakat, korallokat fényképez-tek, gyûjtöttek csillaghomokot. Teodóra bát-ran, Hunor fenntartásokkal kóstolta a helyiételkülönlegességeket. Ettek frissen halá-szott, nyers halat, kagylót, sütve polipot, ésmég ki tudja, mit.

„…kezed ott is elérne, jobbod megra-gadna engem.” folytatódik az útra indító Ige.És Isten áldó keze a tenger túlsó végén iselérte, és ôrizte ôket.

Köszönjük a közel kétórás beszámolót,örömmel hallgattuk az élményeket, így mi isa télbôl a nyárba repülhettünk.

Demeter Kornél

EEGGYY ÉÉVV JJAAPPÁÁNNBBAANN

„Ha a hajnal szárnyairakelnék, és a tenger

túlsó végén laknék…”

BIZONYSÁGTÉTEL

FASORI HARANGSZÓ28

ÚTKERESÉSVitéz András: Egyikünk sem nevelke-

dett keresztyén családban, bár megkeresztel-tettek bennünket. Mindketten szeretô, össze-tartó családban éltünk gyermek- és kamasz-korunkban. Szüleink sokat törôdtek velünk,nem váltak el, egymáshoz és hozzánk is na-gyon ragaszkodtak.

Vitéz Erika: Ifjúkorunk elég viharosvolt, éjszakázás, haverok, bulik kísérték.Mindketten tanultunk is munka mellett, ésnagy „társadalmi életet” éltünk. Egy éjszakaiszórakozóhelyen ismerkedtünk meg, amineka neve is igen beszédes: Styx volt, amely azalvilágot körülvevô folyó a görög monda-világban. Azt gondolom, ez mindent elmondarról, hogyan éltünk, hol volt akkor az éle-tünk. Érdekességképpen teszem hozzá, hogyitt volt ez a pince a Lövölde téren.

András: Megismerkedésünk után sok

minden megváltozott. Kezdtek elmaradni abulizások. Fontosak voltunk egymásnak, és aszabadidônket közösen akartuk tölteni. A tár-saságunk szerint nem illettünk össze, és kü-lönben sem sokra értékelték a stabil kapcso-latokat. Nem néztek bennünket jó szemmel,elmaradtunk tôlük, és ôk sem kerestek min-ket. Persze ez nem esett túl jól. Egy darabigegyütt éltünk, aztán eljegyeztük egymást, jár-tunk jegyesoktatásra, és 1992-ben összeháza-sodtunk. Nagy templomi esküvônk volt, deteljesen világi életet éltünk. Csak a külsôsé-gek szintjén foglalkoztunk Istennel, szokás-ból, az elvárásoknak megfelelve.

Erika: Három hónappal esküvônk utánmeghalt András édesanyja. Ez nagyon megrá-zott minket, mert a kapcsolatunk igen szorosvolt. A gyászban keresôvé lettünk: éreztük,hogy valami (valaki) hiányzik az életünkbôl,és nem lehet, hogy ennyi az egész… Jártunktemplomba, hol ide, hol oda, de nem kötôd-

SZÁMADÁSNemrég láthattuk az MTV Örömhír címû mûsorában gyülekezetünk szeretett tagjainak, a

Vitéz családnak az adventi bizonyságtételét. Az alábbiakban a Vitéz házaspár vallomását adjukközre megtérésükrôl s arról, ahogyan Isten országát építik a Fasorban és mindennapjaikban.

András,Bertalan,Barnabás,Bálint,Erika,Márton,Júlia

FASORI HARANGSZÓ 29

BIZONYSÁGTÉTEL

tünk sehova… Nem sokkal késôbb várandóslettem, de a babát elvesztettük. Ezt is nehézvolt feldolgozni. Egy baráti házaspár próbáltnekünk segíteni, Istenrôl beszélni, de megintcsak a felszínig jutottunk el.

András: Az évek teltek, született kétegészséges kisfiunk. Én dolgoztam, Erika ott-hon végezte a gyerekek körüli teendôket, ésvezette nem kis háztartásunkat. Már nem jár-tunk templomba, bár a gyerekeinket megke-reszteltettük. Sokat vitatkoztunk, veszeked-tünk, esetenként igen temperamentumosan.

MEGTÉRÉSErika: 1997 januárjában meghívott ke-

resztmamának az unokahúgom, és el kellettmennem a Fasorba egy keresztelôi beszélge-tésre. Nemigen értettem, minek, egy kétgye-rekes anyukának mi újat mondhatnak – gon-doltam. A beszélgetés azonban nagyon meg-fogott: a lelkész Jézusról úgy beszélt, minthaott lenne Ô maga is, elérhetôként és megszó-líthatóként. A lelkész velünk egykorú, két-gyermekes családapa volt: Somogyi Péterrelismerkedtem meg. A hasonló élethelyzet fel-bátorított, és megkérdeztem tôle, eljöhetnék-ea férjemmel együtt beszélgetni vele.

András: Ez hamarosan meg is történt.Én is nagyon jól éreztem magam, és mindket-ten ittuk az Igét. A beszélgetések Péterrel ésKrisztinával rendszeressé váltak. Elkezdtünkvasárnap templomba járni a gyerekekkelegyütt. Erika az anyakörökre is elment. Meg-ismerkedtünk Végh Tamásékkal, az Albertcsaláddal, és szeretettel vett körül minket min-denki: fasoriak lettünk. Elmentünk áprilisbanEmmausba csendes hétre is. Ekkor hangzott elez a kedves mondat: Isten nagy erejû porszí-vója beszippantotta a Vitéz családot.

Erika: Eltelt a nyár. András egy este,Péterrel való beszélgetése után imádkozni hí-vott. Párszor addig is imádkoztunk máregyütt, de ez más volt… Megszólította Jé-

zust… Tudtam, hiszen annyira már „mûvelt”voltam, hogy Jézust az tudja így megszó-lítani, aki döntést hozott Mellette. Igen, a fér-jem átadta az életét Istennek, bûnbocsánatotkért és kapott. Elfogadta, hogy Jézus meghaltérte is, és örök életet kapott.

András: Nehéz két hét következett. Eri-ka bár vágyott rá, hogy döntést hozzon, soknehéz gondolattal küzdött. Aztán egy esteegyütt mentünk be a Fasorba, és a lelki be-szélgetés során ô is döntést hozott. Most márnem csak fasoriak voltunk, hanem mennyeiállampolgárok is. „Nekünk pedig a menny-ben van polgárjogunk, ahonnan az Úr JézusKrisztust is várjuk üdvözítôül…” (Fil 3,20)

CSALÁDErika: Elsô valóban közös imánkban

vezetést kértünk Istentôl a gyermekvállaláskérdésében. Isten nem maradt el a válasszal:kilenc hónap múlva megszületett a kislá-nyunk. Megtérésem után nagyon hangsúlyos-sá vált számomra, hogy hol a helyem a csalá-don belül, mi is a sorrend, ami szerint élnemkell. Vezetett az Ige: a derék asszony dicsérete(Péld 31). Az Úr legyen az elsô az életemben,és segítôtársként éljek a férjem oldalán, aki„javát munkálja urának, nem kárát”. Tudatosodafigyelést igényel a párommal való kap-csolat, hiszen a sok tennivaló, a gyerekek kö-rüli teendôk, egyebek igen könnyen közénkállhatnak. A feladataink pedig csak sokasod-tak, mert még két kisfiút kaptunk Istentôl.

András: A férfi szerepe a családban avezetés. Én alaptermészetem szerint nem va-gyok határozott, ezért külön harcokat vívok e-zen a területen. A vezetést azért sem könnyûmegvalósítani, mert nem sok idôt tudok a csa-ládommal tölteni, de amit igen, arra törek-szem, hogy legyen tartalmas és minôségi.

Erika: A gyerekek nevelésében is Is-tenre bíztuk magunkat. Sokat jelentett, ami-kor megértettük: „Neveld a gyermeket a neki

BIZONYSÁGTÉTEL

FASORI HARANGSZÓ30

megfelelô módon.” (Péld 22,6) Különösennagy segítség ez mostanában, hiszen a na-gyok már kamaszok, a legkisebb pedig két ésfél éves. Persze hogy nem egyformán kell fe-léjük fordulni! Nagyon odafigyelünk arra,hogy egységet képviseljünk elôttük. Imádko-zunk rendszeresen értük és velük. Este együttolvasunk Igét, beszélgetünk, imádkozunk, ésaz „esti mese” nálunk olyan regény, amit akeresztény irodalomból választunk. Így kerültsor sok klasszikusnak mondható történetre ésújabbakra is… Nehéz kitüntetett figyelemmellenni minden gyermekünkre, egymásra, de„akik az Úrban bíznak, erejük megújul”…

SZOLGÁLATAndrás: A munkámban is Istent hívom,

hogy járjon elôttem. Vállalkozóként sok a kí-sértés, hogy a „széles” utat válasszam… Istenvezetett konkrét igei útmutatással is: volt egykis üzletünk, ami nekem nagyon kedves volt,de alig bírtuk fenntartani. Nem tudtam, mittegyünk, mert nagyon szerettem. Istent kér-deztük, és ezt a választ kaptuk: „…ha tökéle-tes akarsz lenni, menj el, add el vagyono-dat…” (Mt 19,21) Megtettük. A másik Ige,ami a munkában nagy segítségemre volt, a2Kor 6,14: „Ne legyetek a hitetlenekkelfelemás igában…” Sajnos csak utólag értet-tem meg, hogy nem lehet áldás számomra kö-zös vállalkozást létrehozni olyan valakivel,aki számára nem az Ige a mérce, mert „egyszolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy azegyiket gyûlöli, és a másikat szereti, vagy azegyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig

megveti. Nem szolgálhattok Istennek és amammonnak.” (Lk 16,13) Ebbôl sok nehéz-ségünk is származott, de Isten napról naprasegített át minket ezen.

Erika: Fontos az életünkben a szolgálat.András 8. éve presbiter, és erre a szolgálatra isIge hívta el, a Máté 4,19: „…Jöjjetek utánam,és én emberhalászokká teszlek titeket.” Én agyerekmegôrzôben szolgálok. Nagyon fontosszámunkra a családok közötti szolgálat, ésmagunk is rengeteget épültünk és épülünkezeken az alkalmakon. Fontos a szolgálatban,hogy készségünk legyen arra, hogy menjünk,ha hívnak, illetve akarjuk megérteni, Isten mités kit bíz ránk. Ha pedig megértettük, legyünkbenne engedelmesek.

András: Igyekszünk vasárnapon kívülis igei alkalmakra járni, közösségben lennitestvérekkel. A páros kör kiemelten fontosszámunkra. Van házi imakörünk, kéthetentetalálkozunk hívô testvérekkel, és most éppena tízparancsolatot tanulmányozzuk együtt.Szeretünk testvéri közösségben lenni, ez azértis fontos, mert a gyerekeink sem úgy érzik,hogy csodabogarakként nevelôdnek, hiszentársaságunk alapvetôen keresztyén családok-ból áll. Persze vannak világi kapcsolataink is,itt Jézus Krisztusba vetett hitünkrôl tudunkbeszélni, és bízunk abban, hogy életünk Istendicsôségét szolgálja. Köszönjük a Fasornakaz elmúlt 10, lassan 11 évet – nagyon jó ebbea családba tartozni. Kívánunk áldott, szép ka-rácsonyt mindenkinek ezzel az Igével: „Légycsendben, és várj az Úrra!” (Zsolt 37,7)

FASORI HARANGSZÓ 31

BIZONYSÁGTÉTEL

„Jó lenne valamilyen ajándék a karácso-nyi csomagok mellé!”

Miért kellene még a csomagok melléajándék? Kiválasztom, megvásárolom és in-nen már mehet a szokásos menet. De márévek óta azon gondolkozom, hogy mégis csakjó lenne ajándék a csomagok mellé.

Annyit most már el kell árulnom, hogyegy multinacionális kereskedelmi cégnél dol-gozom mint beszerzô, és az én feladatom azüzletekbe beszerezni a karácsonyra ajándék-ként megvásárolható kozmetikai csomagokat.Ekkor eszembe jutott egy ötlet, talán ha in-gyen díszzacskót adnánk. Minden csomagmellé egy zacskó – és már indultam is, hogyutánajárjak a megoldásnak. Kiderült, a zacs-kó nem jó ötlet.

„Most mi legyen? Mi lehetne jó aján-dék? Uram, segíts!” Ige!

Az Ige karácsonykor testté lett! Istenvilágot teremtô szava karácsonykor emberitestben eljött közénk! Kis csecsemôként egyédesanya karjában megjelent az Isten kegyel-me! Ezt kell az embereknek megtudniuk, ezAZ ajándék. Fogtam a telefont, ésmár hívtam is a Harmat könyvki-adót, hogy elmondjam az ötletet:kellene egy könyv, ami a szeretetrôlszól, nem tudom milyen mennyi-ségben, formában, tartalommal. Akiadó a megkeresést örömmelfogadta, és homályos elképzelé-seimet konkrétumokká, versekké,idézetekké, igei üzenetté formáltákgyönyörû képekkel, szép kivitelben. (Ennekmenetérôl ôk tudnának többet mondani.)

Közben megindult a cégen belüli enge-délyeztetés, a könyv árának a begyûjtése a

beszállítókon keresztül. Pár hét alatt többmint 10 millió forint jött össze erre a promó-cióra. Az engedélyek is elindultak. A fônök-nôm elsô lépésben engedélyezte a könyvmegjelenését, aztán beszéltem a kollégákkalis, és végül a marketingosztály vezetôjével.Mindenhol igen volt a válasz. A könyv tar-talmát nem látta senki, de már száz százalékigrendben volt a dolog – majdnem. Az egyikcégvezetônek megígértem, hogy ha kész akönyv terve, megmutatom neki. Féltem, ésazon gondolkoztam, hogy talán jobb lennenem szólni, minek kockáztatni azt, hogy eset-leg nem tetszik neki a könyv. De a másikoldalon ott volt az ígéretem. Hetek teltek el,és nagy vívódások után végül arra jutottam,hogy megmutatom a kész könyvet.

Csak egy napot kellett várni, jött a vá-lasz: tetszik neki, lehet nyomtatni.

Istennek adtam hálát, hogy kezdetektôlô menedzselte a könyv ötletét, megjelenését.Ilyen egyszerû feladatom még nem volt azelmúlt idôben. Minden elôre össze volt állít-va, nekem nem volt más feladatom, mint

örömmel megtenni azokat az aprólépéseket, amiket ebben az ügybentôlem várt el az Úr, és örömmelfigyelni, hogy miként végzi el azemberi szívekben azt, hogy ez akönyv megjelenhessen.

A könyv címe: A szeretetajándéka. 55 000 példányban oszto-gatjuk mindenkinek, aki bármilyenkarácsonyi csomagot vásárol cé-

günk üzleteiben. Hiszem, hogy így olyanok-hoz is eljut Jézus születésének hiteles törté-nete és a szeretethimnusz, akik másként nemjutnának hozzá! Pauler Péter

SZERETETHIMNUSZ KARÁCSONYRAHogyan használ fel Isten egy multicéget?

FÓKUSZ

FASORI HARANGSZÓ32

Nagy népszerûségnek örvend Budapes-ten, a Millenárison a Titanic-kiállítás, amely-nek meg is hosszabbították a nyitva tartásiidejét 2008. február elejéig. A kiállítás erede-ti leletekkel, történetek felidézésével mutatjabe a hatalmas tengerjáró döbbenetes kataszt-rófáját. Az alábbiakban mi is ezt idézzük föl –keresztyén nézôpontból.

Amikor a Titanic elsüllyedt, JohnHarper evangélista is küzdött a vízbefulladás,a hideg halál ellen. Ô meggyôzôdéseskeresztyén volt, és nem félt a haláltól. Avízben evezve egy deszkába kapaszkodó alakúszott John Harper felé. Ô odakiáltott ahajótöröttnek: „Van-e üdvösséged?” Jött visz-sza a válasz: „Nincs!” Harper így kiáltott:„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz!” Demég mielôtt az az ember válaszolhatott volna,a hullámok magukkal ragadták a sötétségbe.Mintha véletlen lett volna, az áramlatoknéhány pillanattal késôbb ismét egymásközelébe sodorták ôket. A haldokló Harpermég egyszer odakiáltotta neki: „Van-e üd-vösséged?” Ismét ugyanaz a válasz jött:„Nincs.” Harper az utolsó erejével megis-mételte a hívást: „Higgy az Úr Jézusban, és

üdvözülsz!” Ezt a hajótöröttet késôbb kitudták menteni a vízbôl, és megmenekült. AzOntario államban lévô Hamiltonban ez atúlélô bizonyságot tett arról, hogy ô JohnHarper „utolsó megtértje”. A jéghideg áradat-ban komolyan vette Harper kiáltását, és JézusKrisztusra bízta testét és lelkét, életét éshalálát, és azon a kétségbeesett éjszakán minda kettôt megtalálta: Megmenekült a teste és alelke.

*Amikor kitört a pánik, a hajón lévô

tánczenekar vidám zenét játszott, hogy meg-nyugtassa az utasokat. Végül már ez semsegített. Amikor már egy szikra reménységsem volt többé, a karmester felszólította ôket,

A Titanic katasztrófájaVan-e üdvösséged?

TÉNYEK A TITANICRÓL

• 1908-tól 1911-ig építették. Ez volt az emberikéz által addig készített legnagyobb mozgótárgy.

• 1912. április 14-én, elsô útján süllyedt el 2óra 40 perc alatt, miután Újfoundlandtól300 mérföldre dél-keletre egy jéghegynekütközött.

• A három részre tört roncsot 1985. szeptem-ber 1-jén találták meg.

• Súlya : 46.329 BRT (Bruttó regisztertonna)• Méretei: 269 m hosszú, 28 m széles, 31 m tel-

jes magasság• 22 csomó maximális sebesség (40,7 km/óra)• 20 mentôcsónak, max. 1178 személynek • 3.547 utas volt a fedélzet maximális befoga-

dóképessége• 1.316 utas volt a fedélzetén + 891 tagja volt a

legénységnek • 1.502 áldozata volt a katasztrófának, 705-en

élték túl

FASORI HARANGSZÓ 33

FÓKUSZ

hogy kezdjenek bele egy régi evangéliumiénekbe: „Hadd menjek, Istenem, mindigfeléd.” Ezek voltak az utolsó zenei hangok afedélzeten, mielôtt a Titanic 1500 emberrelegyütt a mélybe süllyedt volna.

*Vajon mi számít egy élet végén minek

van értéke? Úgy vélem, a Titanic történetearra szólít fel minket, hogy választ keressünkerre a kérdésre. A Titanic elsüllyeszthetetlen-nek számított; egy egész nép büszkesége volt.A hajó oldalára a feljegyzések szerint ezeketa merész szavakat írták: „No God”, vagyis:nincs szükségünk Istenre. Amikor a Titanicelindult, az emberek három osztályra voltakosztva, és ennek megfelelôen elszállásolva:az elôkelôek (High Society), a középréteg ésa harmadik osztály egyszerû népe. Amikor aTitanic elsüllyedt, mindez nem számítotttöbbé. Mindenki a puszta túlélésért küzdött,vagy azon tûnôdött: Merre tart tulajdonkép-pen ez az utolsó utazás? És a Titanic utolsómelódiája adta meg erre a választ: „Haddmenjek, Istenem, mindig feléd…”

A Biblia azt mondja, hogy a leges-legutolsó út Istenhez, az élet Teremtôjéhez ésUrához vezet. És akkor nem számít, hogyvalaki szegény-e vagy gazdag, egyszerû-evagy képzett, sikeres vagy sikertelen volt.Nem számít az életben elért teljesítményünksem. Ugyanilyen kevéssé a vallásunk, afelekezetünk és az egyháztagságunk sem.

John Harper tudta, hogy mi számít:Egyedül és kizárólag az a tény, hogy valakimegbékélt-e Istennel, és ezáltal van-e üd-vössége. Vagy másképpen fogalmazva: hogyegy ember megragadta-e életében kinyújtottkezét, és e kezet fogva átmegy-e az örökké-valóságba.

Jézus Krisztus azért jött erre a világra,hogy minket megváltson és megbékéltessenIstennel. Mivel mi ezt nem vagyunk képesek

megtenni saját erônkbôl, Isten Fia mindentelvégzett a kereszten a mi üdvösségünkért. Azegyik karácsonyi énekben ezt énekeljük:„Krisztus, a Megváltó itt van!” Igen, Ô va-lóban itt van! Most már egyedül és kizárólagrajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e a meg-váltását.

A Biblia ezt mondja: „Mindenki, akisegítségül hívja az Úr (az Úr Jézus Krisztus)nevét, az üdvözül (megbékél Istennel)” (Róm10,13).

Oda szeretnénk kiáltani Neked, ahogyanJohn Harper a hajótöröttnek: Van üdvös-séged? Megbékéltél Istennel? Isten kezétfogva járod az életedet, és tudod, hogy azutolsó utazás Istenhez vezet? Kérlek, ne várdmeg, amíg elér a szerencsétlenség, hogy ez akérdés tisztázódjon. Addig se várj, amígmegôszülsz és öreg leszel. De ha már azvagy, akkor nincs fontosabb, mint hogy békétköss, megbékülj Istennel. Csak akkor vág-hatsz neki bizakodva az utolsó útnak, he ezmegtörtént.

Ha Jézus Krisztus megváltód lett, el-nyerted bûneid bocsánatát, békességed vanIstennel, és tiéd az örök élet. Akkor az élôIstennel naponként kapcsolatban élsz, éstudni fogod, hogy minden nap és mindenlépés közelebb fog vinni a célhoz: hogymegérkezz Isten világába, Ôhozzá magához.

Werner SchlittenhardtAlexander Seibel

AJÁNLÓ

FASORI HARANGSZÓ34

Ha azt mondom, Szövetség, sokan többmindenre asszociálnak. Én most a zenekarragondolok, amelynek tagjai persze azértválasztották ezt a nevet maguknak, mert ôk ismegtapasztalták, hogy milyen jó és fontos aza „személyes lelki közösség, ami az Istennel,Jézus Krisztusban köttetett.” (Ezt a gondola-tot tôlük idéztem.) Mi, fasoriak, ismerjük isjól ezt a zenekart, hiszen idén júniusban mármásodszor jöttek ki velünk Tahiba, Isten Tá-borába, hogy az évzáró napunkon koncertetadjanak nekünk.

Lazsádi Ákos, a zenekar vezetôje ôsszelmeghívót küldött nekünk: november 9-én le-mezbemutató koncertre készülnek. Ahogy ottelmondta, eddig mindig ôket hívták zenélni,bizonyságot tenni mindenfelé, most ôk hívtakbarátokat, ismerôsöket, testvéreket mindenfe-lôl, hogy együtt örüljünk elsô, Olyan Istenemvan címû CD-jük megjelenésének.

A Szövetség zenekar 2003-ban alakultaz Újpest-Belsôvárosi Református gyülekezetifjúságából. Jelenleg hét állandó tagja van, denagyon sokan voltak, akik éveken keresztülvelük muzsikáltak, csak a megváltozott csalá-di körülményeik vagy tanulmányaik miattnem tudják most ezt a szolgálatot folyamato-san végezni.

Dalaik általában nem saját szerzemé-nyek, de szövegük vagy dallamviláguk meg-ragadta az együttes fantáziáját. Az énekeketkicsit a saját ízlésükre formálják, újrahang-szerelik, és úgy adják elô, ahogyan már ben-nük is megérleli Isten a szöveget és dallamotegyütt.

Koncertjeiken fôleg fiataloknak szólóénekeket adnak elô, de néhány éve van márgyermekmûsoruk is, és bárki legyen is a kö-zönségük, igyekeznek jó, bensôséges hangu-latot teremteni, hogy igazi közösséggé is for-málódhassanak velük. Ezt tapasztalhattuk Ta-hiban is, és a koncerten is. Ebben segít az is,hogy dalaik között a zenekar tagjai rövid bi-zonyságtételekkel teszik lelki alkalommá akoncertet. Igyekeznek a koncerteken a közön-séget is bevonni a „zenélésbe”. A gyerekmû-sorokon sok úgynevezett mutogatós énekethallhatunk és láthatunk, a fiataloknak szólókoncerteken pedig együtt-tapsolással, közösénekléssel igyekeznek közösséggé formálni aközönséget.

Akik ott voltunk a lemezbemutató kon-certjükön (a Fasorból is voltuk szép szám-mal!), valóban átélhettük ezt az ajándékot.

Isten áldását kívánjuk az együttes tagja-inak életére, további munkájukra és szolgála-taikra is!

Demeterné Harmathy Zsófia

Nekik is van CD-jük!

FASORI HARANGSZÓ 35

GYEREKKUCKÓ

Kedves Gyerekek!Bizonyára mindannyian nagyon jól ismeritek a karácsonyi történetet. Mégis milyen jó újrameg újra feleleveníteni, hogyan is ajándékozta nekünk Isten az Ô egyetlen Fiát azon az estén.Bár Jézus születését ünnepeljük (és ugye a szülinapos szokott ajándékot kapni?), mégis mikapjuk a legnagyobb ajándékot: Ôt magát, életünk Megváltóját!Kívánok minden családnak meghitt ünneplést, áldott karácsonyt, szeretettel: Zsó néni

2. Te is segíthetsz szü-leidnek szebbé, ünnepibbétenni a lakásotokat. A sablo-nokat átmásolva, készíthetszilyen díszt akár ajtóra, akárablakra. Használj hozzá fe-nyôágat; piros, sárga, aranyszínû kartonokat; bordó,zöld színû szaténszalagot,vagy vastagabb fonalat! (Hanehéznek találod a feladatot,kérd nagyobb testvéred,vagy szüleid segítségét!)

1. Segíts a pásztoroknak és a bölcseknek megtalálni azutat a kis Jézushoz! A képeket ki is színezheted.

Karácsonynak éjszakájánJézus születése napján,Örüljetek, örvendjetek,A kis Jézus megszületett.

(népköltés)

FASORI HARANGSZÓ36

EGYÉB ALKALMAINK– Férfi bibliaóra minden hónap elsõ keddjén

du. 6 órakor– Pároskör minden hónap harmadik péntekjén

du. 6–8 óráig.– Fiatalasszony- és Anyakör: Havonta egy al-

kalommal, 4. szombaton du. 4–6 óráig, gye-rekmegôrzéssel.

– Nôi kör: Havonta egy alkalommal, 2. szom-baton du. 4–6 óráig.

– Skót Misszió (VI. ker., Vörösmarty u. 51.)vasárnap de. 9 órakor istentisztelet,szerdán du. 3 órakor bibliaóra

KARÁCSONYI ORGONAHANGVERSENY

A VÁROSLIGETI FASORI REFORMÁTUS

TEMPLOMBAN

December 22., szombat 18 óra

FASORI HARANGSZÓA Budapest Fasori Református Egyházközség

idôszakos kiadványa.Felelôs szerkesztô: Devich Márton1071 Budapest, Városligeti fasor 7.

Tel.: 342-7311e-mail: hivatal@fasor.hu • weboldal: www.fasor.huBízd Újra Életed Krisztusra!

KARÁCSONYI ÉS ÚJÉVIISTENTISZTELETI REND

December 23. vasárnapde. 10 óra karácsonyi családi istentisztelet Vendégünk a Szövetség zenekarUtána ebéd és délutáni program felnôtteknek és gyermekeknek (gyermekmegôrzés 4 éves korig –2 korcsoportban)

December 25. keddreggel 8 óra istentisztelet úrvacsorávalde. 10 óra istentisztelet úrvacsorával(gyermekmegôrzés 4 éves korig –2 korcsoportban)gyermek-istentisztelet két korcsoportbandu. 5 óra istentisztelet úrvacsorával

December 26. szerdade. 10 óra istentisztelet úrvacsorával(gyermekmegôrzés 4 éves korig –2 korcsoportban)gyermek-istentisztelet két korcsoportban

December 30. vasárnapde. 10 óra istentisztelet(gyermekmegôrzés 4 éves korig –2 korcsoportban)gyermek-istentisztelet két korcsoportban

December 31. hétfôdu. 6 óra óévzáró istentisztelet, utána szeretetvendégség 22 óráig a gyülekezeti teremben.Éjféli áhítatot nem tartunk.

2008. január 1. keddde. 10 óra újévi istentisztelet(gyermekmegôrzés 4 éves korig) gyermek-istentiszteletet nem tartunk

ÁLLANDÓ ALKALMAINKVasárnap de. 10 óra: istentisztelet

de. 10 óra: istentisztelet gyermekek-nek 3 korcsoportban1. csoport 5–7 évesek, 2. csoport I–III. osztály, 3. csoport IV–VI. osztálygyermekmegôrzô szolgálat:1. csoport 0–3 évesek, 2. csoport 3–4 évesek

Hétfô du. 6 óra: énekkari próbaKedd de. 10 óra: bibliaóraSzerda du. 6 óra: bibliai közösségi óra

este 1/2 7 óra: TIMÓTHEUSifjúsági bibliaóra (20 éves kortól)

Csütörtök du. 3 óra: gyülekezeti bibliaóradu. 1/2 6 óra: PICIFI ifjúsági biblia-óra (középiskolás korosztálynak)

Péntek este 1/2 7 óra: felnôtt ifjúsági bibliaóraZenés áhítat

minden hónap elsô vasárnapján du. 5 órakor.Minden hónap harmadik vasárnapján

du. 6 órakor ifjúsági istentisztelet Gyülekezeti hittanórák és konfirmációi órák

hétköznap korcsoportok szerint