Élet — Hivatás - MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) · tizenkettedik tagjához érvén, bekerült a Magyar Rekordok közé. Az ünne-pélyes diploma átadásra 2011. szeptember

Élet — HivatásFöldtan, bányászat, energetika

Szerkesztette:

HORN JÁNOS

BUDAPEST, 2012

„Mert vannak dolgok, melynek emlékezetenélkül nincsen jövendõ.”

(Kossuth Lajos)

A könyv megjelenésének teljes költségét az alábbi támogatók fedezték:

A könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül.

Kiadja:Országos Magyar Bányászati és Kohászati

Egyesület

DTP:Piros Olga

Borítóterv:Simonyi Dezsõ

Nyomda:Innova-Print Kft.

ISBN 978-963-671-289-1

Bakonyi Erõmû Zrt. (Ajka)E-ON Földgáz Storage Zrt. (Budapest)

Kvarchomok Bányászati és Feldolgozó Kft. (Sóskút)KÕKA Kõ- és Kavicsbányászati Kft. (Budapest)Mangán Bányászati és Feldolgozó Kft. (Úrkút)

Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (Budapest)Magyar Villamos Mûvek Zrt. (Budapest)

MECSEK -ÖKO Környezetvédelmi Zrt. (Pécs)METAL-CARBON Kereskedelmi Kft. (Budapest)

Országos Magyar Bányászati és KohászatiEgyesület (Budapest)

3

Tartalom

AjánlásVörös Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A szerkesztõ elõszavaHorn János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bohus Géza: A robbantómester . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Brezsnyánszky Károly: Egy fordulatos szakmai életút . . . . . . . . . . . . . . .Csõke Barnabás: „Az embert olyan fából faragták, hogy az egyik

munka fáradalmából egy másik munka üdíti fel” . . . . . . . . . . . . . . . .Kisvarsányi Géza: Emlékezés — epizódok az életembõl . . . . . . . . . . . . .Kleb Béla: Életutam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Szabó György: „Van élet a halál után” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Takács Gábor: Életrajz sallangok nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Tombor Antal: Életutam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Élet — Hivatás: Földtan, bányászat, energetika

5

81129

5381

157219259275

4

A sorozat eddig megjelent köteteiEgy szakma tündöklése és hanyatlása…Barabás Mihály, Csethe András, Fekete Lajos, Goda Miklós, Reményi Gábor, SimonKálmán, Tamásy István, Tóth István, Zsuffa Miklós (ajánlás: Schalkhammer Antalés 10 régmúlt kép pl.: 1955-ös békekölcsön-jegyzési felhívás stb.)Ahogy én láttamBudai László, Csath Béla, Csontos József, Fazekas János, Gagyi Pálffy András,Hámor Géza, Morvai Gusztáv, Pálfy Gábor, Sztraka János, Tarján Iván, Tóth Árpád(ajánlás: Rabi Ferenc)nemCsak a szépre emlékezem….Baráth István, Benkovics István, Bodoky Tamás, Dank Viktor, Neuberger Antal,Mátrai Árpád (ajánlás: Pantó György)Fõgeológusok visszaemlékezéseiBarabás Andor, Hahn György, Juhász András, Klespitz János, Kovács Endre, MadaiLászló, Makrai László, Sóki Imre, Szarvas Imre, Széles Lajos, Vizy Béla (ajánlás:Farkas István)Földtan a visszaemlékezések tükrében — tudomány–oktatás–bányászatCseh Németh József, Kecskeméti Tibor, Kleb Béla, Somfai Attila, Szabó Nándor,Vörös Attila, Zelenka Tibor (ajánlás Brezsnyánszky Károly, epilógus: Meskó Attila)Életutak — földtudósok az AkadémiánÁdám Antal, Bárdossy György, Hetényi Magdolna, Kovács Ferenc, Marosi Sándor,Meskó Attila, Nemecz Ernõ, Panthó György, Pápay József, Salamon Miklós, VerõJózsef, Vörös Attila, (Nagy Béla: Adatok az MTA X. Osztályának életébõl) (ajánlás:Zsámboki László)Életutak — földtan, környezetvédelem, bányászat, energetikaAlföldi László, Báldi Tamás, Fekete Tibor, Kozák Miklós, Láng István, MindszentyAndrea, Nagy Béla, Némedi Varga Zoltán, Oplatka Gábor, Szederkényi Tibor,Takács Ernõ, Tarján Iván, Vajda György (ajánlás: Szabados Gábor)Életpályák — földtudományok, bányászat, energetikaBõhm József, Csom Gyula, Detrekõi Ákos, Földessy János, Horváth Ferenc, JuhászJózsef, Kubovics Imre, Mészáros Ernõ, Penninger Antal, Rybach László, StefanovitsPál, Tihanyi László, Zettner Tamás (ajánlás: Kapolyi László, epilógus: Pölöskei Ferenc)Életek — Utak: földtudományok, környezetvédelem, energetikaÁrkai Péter, Barótfi István, Bobok Elemér, Büki Gergely, Czelnai Rudolf, JászayTamás, Király László, Klinghammer István, Müller Imre, Reményi Károly, TóthJózsef (ajánlás: Ádám József)Életutak — földtudományok, bányászat, fenntartható fejlõdésBuda György, Cserna Zoltán, Horváth Ferenc, Németh Nándor, Parák Tibor, SomosváriZsolt, Szatmári Péter, Trunkó László, Guy Turchany (ajánlás: Kovács Ferenc)A sorozat keretében 2002-ben jelent meg „A földtan és bányászat Kossuth-, Állami- ésSzéchenyi-díjasai” címû könyv.


5

Az „Életutak” összefoglaló címmel jelezhetõ könyvsorozat tizenkettedikkötetét tartja kezében a tisztelt olvasó. A Horn János szervezõi-szerkesztõibuzgalmát és erényeit dicsérõ kötetek kezdetben „Egy szakma tündöklése éshanyatlása…”, majd „Ahogy én láttam…” késõbb pedig „Életpályák”, illetve„Életek — Utak” címmel jelentek meg. Végül, a 2002-ben indult sorozat el-nyerte mai, már „logo”-ban is megtestesült címét: „Életutak”. A földtan, abányászat, az energetika, a környezettudomány, a földrajz, a geofizika, ameteorológia, a talajtan, a kartográfia és még számos tudományterület ésszakma kiváló képviselõit megszólaltató életrajzi írásokat tartalmazó „sárgakönyvek” széleskörû népszerûségre tettek szert. Jómagam, és — tapaszta-latom szerint — sok kollégám is, örömmel és érdeklõdéssel forgatjuk õket.

Az elõzõ kötetek némelyike nagyjából egységes, homogén tematikájúvolt, amennyiben a bennük szereplõ kiváló szakemberek valamely szû-kebb tudományterület, vagy a kutatás valamely nagyobb „fellegvárának”képviselõi voltak. A jelen kötet viszont éppen a sokszínûségével emelkedikki a korábbiak sorából. Megszólal itt az arab olajvidékeken sikereket aratottegyetemi docens, a villamosmérnök, aki a Magyar Villamos Mûvek egyko-ri vezetõje és a Magyar Villamosenergia Ipari Rendszerirányító Rt.vezérigazgatója is volt, a bányamérnök egyetemi tanár, aki önmagát — túl-zott szerénységgel — „robbantómester”-ként titulálja, a geológus, mûe-gyetemi tanár, a bányamûvelõ mérnök, akibõl szintén egyetemi tanár lett,és a Magyar Állami Földtani Intézet igazgató székébõl nyugállományba


AJÁNLÁS

VÖRÖS ATTILAaz MTA rendes tagja, az MTA X., Földtudományok Osztályánakelnöke

6

vonult geológus. A kötet méltán legnagyobb terjedelmû írása pedig egyolyan — Amerikába szakadt — hazánkfia változatos, politikailag is hány-attatott életútját mutatja be, aki már egy sikeresen indult itthoni karrierttudott igazán magas ívûvé tenni nyugaton, és az Egyesült Államokban lettfõgeológus és egyetemi tanár.

A korábbi kötetek szerzõitõl szerzett tapasztalatom szerint — HornJános konok, meggyõzõ rábeszélése ellenére is — sokan igencsak vonakod-tak attól, hogy megírják életük történetét. Ezen elgondolkodván, felötlöttbennem a vonakodás néhány lehetséges indoka.

A mi generációnk (azok többsége, akik ezekben a kötetekben szerepel-tünk) megélt egy olyan történelmi korszakot, amikor az önéletrajz papírravetése során nyomasztó kötelesség volt kitérni a családdal, a felmenõkkelkapcsolatos részletekre, néha mesterkélten hangsúlyozva az akkoribanelõnyösnek vélt tényeket, és óvatosan kerülgetve azt, ami netán terhelõlehetett. Talán éppen ezért, ebben a korosztályban máig is ritka ember az,aki szívesen írja le az életrajzát.

Van persze olyan ember is, aki úgy érzi, nem kenyere az írás, a szóklasszikus, irodalmi értelmében, ahol Jókait, vagy Mikszáthot veszi mércé-nek. Ebben is van igazság, hiszen ilyen tehetséggel ritkán születik valaki.De: „szegény ember vízzel fõz”, és ha bárki összegyûjti a gondolatait ésemlékeit, a szavakba öntéshez, tehát az írott beszédhez már csupánlendületre van szükség.

Vannak azután olyanok is, akik szerényen azt gondolják: „ó, az én éle-tem annyira hétköznapi volt”, és közben — összehasonlítási alapként — aklasszikus, a világirodalomban megfogalmazott „nagy életek” lebegnek aszemük elõtt. Nekik ajánlom egyik kedves olvasmányomat, Török Sándorkönyvét, melynek címe: „Életed kész regény”. Ebbõl megláthatják, hogy alegegyszerûbbnek látszó élet is fordulatokkal, eseményekkel van tele,melyekbõl kirajzolható egy olyan történet, amely bárki más számára isérdekes, sõt tanulságos lehet.

Az elõzõekben említett, sok esetben vonakodó szerzõk meggyõzéséhezhihetetlen kitartásra volt szüksége a látszólag hálátlan szerepre vállalkozószerkesztõnek, Horn Jánosnak. Az õbenne munkálkodó, csodálatra méltóösztönzõ erõ volt az, ami sikerre vitte, és máig élteti ezt a kiadványsoroza-tot. Az, hogy a nyomdai megjelentetéshez szükséges pénzügyi fedezetethonnan teremtette elõ, az már egy további rejtély; a szponzorok meg-gyõzése sem lehetett könnyû feladat.

Ami a szerkesztõ hétköznapi munkáját illeti, a kiváló szakemberek és


7

tudósok életírásainak összegyûjtése és csokorba rendezése elsõ pillantásraélvezetes elfoglaltságnak tûnhet föl. Ám csak azok számára, akik még nemvégeztek szerkesztõi munkát, nem találkoztak azzal a keserû tapasztalattal,amit a különbözõ szerzõk egymástól eltérõ szövegkezelési technikája, ésegyéb, egyéni elképzeléseik elõtérbe helyezése, és gyakori követelõdzésükjelent. Nem is beszélve arról, hogy a szerzõk többsége hajlamos figyelmenkívül hagyni a kötet nyomdába adási határidejét, ami végül súlyosteherként nyomasztja a szerkesztõ idegrendszerét. Mindezen szerkesztõierények figyelembe vétele mellett, ám elsõsorban az „Életutak” sorozatmindenki számára megnyilvánuló sikere alapján, a Magyar TudományosAkadémia Földtudományok Osztálya felterjesztette Horn Jánost az„Akadémiai Újságírói Díj” kitüntetõ cím elnyerése érdekében az MTAelnökségéhez. Egy ilyen felterjesztés már önmagában is kiemelkedõ meg-becsülést jelent. Bízom abban, hogy Horn János mielõbb elnyeri ezt a —nagyon is megérdemelt — díjat.

De térjünk vissza a kezünkben lévõ könyvhöz. A kiadványsorozat,tizenkettedik tagjához érvén, bekerült a Magyar Rekordok közé. Az ünne-pélyes diploma átadásra 2011. szeptember 4-én a Magyar Rekordok Nap-ján került sor. Ez adott végsõ lökést és ösztönzést a szerkesztõ számára ajelen kötet elkészítéséhez.

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretnek önéletrajzi írást olvasni.Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik nem szeretnek önéletrajzi írást papír-

ra vetni. Vegyenek példát és bátorságot azoktól az illusztris személyektõl,akiknek az életrajzai ebben a kötetben szerepelnek, és ha Horn János újramegkeresi õket, ne álljanak ellen a szíves felkérésnek, hanem vállalkoz-zanak arra, hogy megírják életük regényét. Meglátják majd, hogy megéri afáradságot, és a kezdeti gátláson túllendülve micsoda örömben lesz részük,amidõn visszapillanthatnak életük legfontosabb, néha keserû, néha dicsõeseményeinek sorára. Vállalkozó kedvük annak is zálogát adja majd, hogyújabb és újabb életrajzi kötetek jelenhessenek meg Horn János szerkesz-tésében. Ehhez kívánok a szerzõknek és a szerkesztõnek is, a bányász- ésgeológus-köszöntéssel:

Jó szerencsét!

Budapest, 2012. február 27.


8


A Tisztelt Olvasóbizonyára csodálkozik, hogy ismét a korábbi sorozat új tagját tartja a

kezében. Csodálkozik, mert a 2011-ben megjelent könyv szerkesztõi elõ-szavában azt olvasta, hogy a sorozat utolsó kötetét tartja a kezében.

A változás oka: 2011 júniusában egy levelet kaptam a Magyar Rekordokregisztrátorától, amelyben értesített, hogy a sorozat bekerül a MagyarRekordok közé. Az ünnepélyes diploma átadására 2011. szeptember 4-én aMagyar Rekordok Napján került sor.

Ez egy újabb lökést adott és a munkát folytattam, aminek az ered-ményét a tisztelt Olvasó most vette a kezébe.

A könyv terítése a korábbi, a megjelenés feltételei ugyanazok, mint akorábbiaké.

Mit sajnálok:Prof. emeritus Arpad von Lazar (Lázár Árpád) (Spanyolország) a Ma-

gyar Tudományos Akadémia külsõ tagja a nyersanyag és energiapolitikavilághírû professzora 2011. április 4-én kelt felkérõ levelemre pozitívválaszt adott. Vállalta az életút megírását, amit a Madrid (lakása) – NewYork – Madrid repülõútjain — mint az Egyesület Államok kormányánaknyersanyag és energiapolitikai tanácsadója — tervezett, de sajnálatosbalesete miatt most le kellett mondania.

Sajnos hasonló levelet kaptam Prof. Emeritus Karádi Gábortól (USA) aMagyar Tudományos Akadémia külsõ tagjától (folyadékok mechanikája,környezetvédelmi hatásvizsgálatok), aki az életút megírását 2011. április19-én vállalta, de év végén értesített, hogy „Egészségi okok miatt nincsalkalmam, hogy kérésének eleget tegyek, ezért bocsánatot kérek”.

A SZERKESZTÕ ELÕSZAVA

HORN JÁNOS

9

Természetesen nagyon bízom abban, hogy mindkét tudós mielõbbfelépül és ez is indokolja, hogy most már ne írjam, hogy ez a sorozat befe-jezõ kötete. Természetesen sok más tényezõ is közbejöhet (életkor, támo-gatás stb.), de bízom a jövõben.

Ennek reményében köszönetemet fejezem ki a megszólalóknak, atámogatóknak, az elõkészítésben résztvevõknek, akik nélkül ez a könyvnem jelenhetett volna meg.

L E C T O R I S A L U T E M

Budapest, 2012. február 15.


11

Elindultam

A Hármas-Kõrös partján fekvõ nagyközségben, Endrõdön születtem1943. július 26-án. Szüleim ugyancsak Békés megyébõl, Csanádapácárólszármaznak, ahonnan édesanyám unokatestvére, a helyi plébánoshívására költöztek Endrõdre. Édesapám ötgyerekes paraszti családbaszületett, de az egyik bátyjával együtt — jó fejük, szorgalmuk és szeren-cséjük révén — tanulhattak és kikerültek abból az életformából. Édesapámcsak két évig járhatott be vonattal a békéscsabai kereskedelmi középiskolá-ba, de akkor ennyi tanulás is elég volt ahhoz, hogy szülõhelyén, aközségházán helyezkedhessen el. Jó képességeit felismerve helyeztette azendrõdi takarékpénztár élére a családban csak „Pista bácsinak” emlegetettbefolyásos ember.

Édesanyám is ötgyermekes családban nõtt fel. Szülei iparosok voltak. Amár 1929-ben elhunyt, asztalosként dolgozó nagyapámat és az 1940-benelhalálozott nõi szabó nagymamámat sem ismerhettem. Anyukám — ésmég két lánytestvére — édesanyjuk mellett tanulta ki a szabás-varrásfortélyait, ami nagyon jó alapot teremtett ahhoz, hogy késõbb Békéscsaba,majd Tatabánya keresett és megbecsült nõi szabója legyen. A varrónõimunka édesanyámnak csak kényszerpályát jelentett. Valójában õ sokkaltöbbre volt hivatott. Nemcsak tanulni szeretett és csodálatos memóriávalrendelkezett, hanem gyönyörûen énekelt és nagyon szépen rajzolt. Az atény, hogy hirtelen haragú édesapja egy meggondolatlan lépéssel anegyedik osztály lezárása után õt is kivette az iskolából, soha nem gyó-

Bohus Géza: A robbantómester

BOHUS GÉZA

A robbantómester

12

gyuló sebet ejtett a lelkén. Vigaszt házassága gyümölcseiben, öt gyermekepéldás nevelésében, majd azok egyre sokasodó eredményeiben talált.Varrás, vasalás közben mindig énekelt, s ha mást nem lehetett, hát aszabásmintákat rajzolta le ördögi ügyességgel. Majd amikor gyermekeifelcseperedtek, majdnem ötven éves korában sem szégyellt beiratkozni azáltalános iskola esti tagozatának ötödik osztályába és nem is hagyta abba atanulást, míg le nem érettségizett.

1949-tõl Békéscsabán a fõ utcán, egy teljesen komfort nélküli lakástbéreltünk, ahol édesanyánk minden házi munkába bevezetett minket. Azötvenes évek nagy szegénységébõl nekünk is kijutott. (A kort jól jellemzõkis epizód: sorba álltunk egy bolt elõtt valamiért. A helyzetet már unva azöt évvel fiatalabb Éva húgom megkérdezte: „Anyu, ugye, ha meghalunk,akkor majd nem kell sorba állni?”)

Mind az öten jól tanultunk, ezért az „egyéb” származásunk sem akadá-lyozott minket a továbbtanulásban. Testvéreim újságíró, iparmûvész,építõmérnök és építészmérnök képesítést szereztek. Édesanyám Zoltánbátyám mûvészi teljesítményei láttán érzett némi kárpótlást elrontottéletéért.

Az általános iskolát Békéscsabán végeztem. Ötödik osztálytól osztály-fõnököm, legkedvesebb tanárom Fekete Pál volt, akit 1956-ban a BékésMegyei Forradalmi Bizottság elnökének választottak — amiért a megtorláséveiben életfogytiglani börtönbüntetést kapott. (Jóval kiszabadulása után,a rendszerváltást követõen kerültem újra kapcsolatba vele. Ma, 83 évesenis lelkesen tanul, és ha lehet, tanít. Könyveivel és békéscsabai kiállításaivalszeretne örök emléket állítani a forradalom nagyszerû napjainak éscsodálatos szereplõinek.)

Otthon mindenki természetesnek tartotta, hogy tanulmányaimatbátyáimhoz hasonlóan én is a helyi gimnáziumban folytatom. Csakhogyúgy, mint szerte az országban, városunkat is teleragasztották vájáriskolábahívó plakátokkal. Ez a lehetõség annyira magával ragadott, hogy sorrakölcsönöztem ki a városi könyvtárból a bányászattal foglalkozó könyveket(pl. Boldizsár T.: „Korszerû bányagépek”, vájáriskolai tankönyvek stb.).Elhatározásomban komoly szerepet játszott az is, hogy a bányászfizetésbõlanyagilag is tudom majd segíteni családunkat.

Édesanyám felvetésén, mely szerint biztosan létezik bányász tech-nikum is valahol az országban, vagyis menjek inkább technikumba, elgon-dolkodtam. Mivel tanáraimtól útbaigazítást nem kaphattam, így a korszokásai szerint kérdésemmel én is a Magyar Rádióhoz fordultam. Hamar


13

meg is kaptam a választ: Miskolcon, Pécsett és Tatabányán mûködikbányaipari technikum. Én a pécsi, Cséti Ottóról elnevezett iskolát válasz-tottam — fõleg azért, mert oda közvetlen vonat járt Békéscsabáról. A tech-nikumi felvételi vizsgára édesanyám is elkísért. Örök élmény lett számáraélete elsõ és utolsó bányajárása. A technikum ugyanis a kísérõket is levitteegy közeli tanbányába.

Technikumi éveimet jól kihasználtam. Érdekelt a szakma, szerettemtanulni és kiváló tanárok tanítottak (Horváth Kálmán, Maress Zoltán,Antos Károly, Horváth Sándor, Koch László és mások). Osztályfõnököm-mel, Horváth Kálmánnal ma is rendszeres kapcsolatban vagyok. Szélesérdeklõdési körû, igen alapos, nagy tudású bányamérnök, aki az egykoriuránbányák legnagyobb üzemének fõmérnökeként ment nyugdíjba.

Azért, hogy tanulmányaim költségeit magam álljam és haza is küld-hessek pénzt, a tanulás mellett számos feladatot elvállaltam. Hét közbentanítással és vagonkirakással, hét végén pedig bányamunkával kerestempénzt. István-aknára jártunk, ahol Tamásy István volt a fõmérnök, akinagyon támogatott minket. Az iránta érzett tiszteletem azóta is töretlen(több irányú munkásságát sokan ismerik és elismerik).

A diákok között is nagyszerû barátokra tettem szert. 14 éves korunk ótatöretlen a barátságunk Papp Marcival, akinek két derék fia keresztapaságátis örömmel vállaltam. A technikum olyan erõs hivatástudattal vértezett fel,hogy én egyszerûen csak bányász akartam lenni. Jó tanulmányi ered-ményeim ellenére (hiszen országos szakmai tanulmányi versenyen kétszeris elsõ lettem) nem akartam továbbtanulni, hanem munkát vállaltam apécsi Széchenyi-aknán. Ott tõlünk is elvárták, hogy a bányászat mindenrészletével megismerkedjünk, és csak fokozatosan haladjunk elõre a rang-létrán. Tehát csillésként kezdtünk, majd sikeres vizsga után segédvájár,késõbb vájárképesítést szereztünk. Szakmunkásvizsgámhoz és a bányászatrejtelmeinek megismeréséhez nagyon sok segítséget kaptam Nagy Endreés Szalai László vájároktól. Ez a „vájáriskola” egyben az élet iskolája is volt.Akkoriban — a hatvanas évek elején — még tele voltak a bányák a „szo-cializmus ellenségeivel”, a hivatásuk, elkötelezettségük vagy tudásukalapján megbélyegzett emberekkel. Ott viszont kinyíltak, mert szabadonbeszélhettek. Ennél nehezebb munkát a börtön sem kínált volna nekik.Úgy hiszem, pécsi bányászként váltam felnõtté.

De ez az élet sem tarthatott sokáig. Hiába laktunk együtt PappMarcival, õt elõfelvételisként az egyetem, engem a honvédség szólítottmeg. Abban az idõben még legalább két évet kellett katonáskodni, az


14

egyetem viszont öt év. Választásom ekkor esett az egyetemre és felvéte-liztem Miskolcon.

Egyetemi éveimrõl számos kedves, maradandó élményem van. A leg-büszkébb azokra az eredményekre vagyok, amiket a selmeci diákhagyo-mányok újraértelmezése és felelevenítése terén tettük Patsch Feri barátom-mal, évfolyamunk valétaelnökével — Gyulai és Szilas professzorokönzetlen támogatásával. Felsorolni is nehéz, mi mindent újítottunk: korsó-és zászlóavatás, valétakönyv, a bányaipar vezetõ képviselõinek és a társegyetemi karoknak a részvétele rendezvényeinken, „A balek tudnivalói” és„A mi nótáink” elsõ miskolci kiadása stb.

Persze, azért tanulni is kellett. Az alsóbb évfolyamokon elbûvölt Petrich,Raisz és Szabó J. professzorok elõadása, majd a szaktárgyaknál elsõsorbanZambó professzor. A szaktárgyak tanulásakor kamatozódtak a technikumiés a bányában szerzett gyakorlat elõnyei. Szabadidõm egy részét a kol-légiumunk diákvezetõjeként töltöttem „társadalmi” munkával. A nyárigyakorlatokat Tatabányán, a budapesti metró építésénél és Lyukóbányántöltöttem, ez utóbbi helyen még a szorgalmi idõszakban is aknászként„továbbszolgálva”. Mindenütt számos, késõbb is hasznosítható gyakorlatitapasztalatra tettem szert. Diplomamunkámat az éppen akkoribanmegcsúszott dunaújvárosi löszfal további károsodását megelõzõ csáposkutak fagyasztásos aknamélyítésének tervezése jelentette, amit számítá-saim szerint valósítottak meg. Ez a tény jó hatással volt szakmaiönértékelésemre.

De végzéskor nem csak apró sikerekkel, hanem komoly gondokkal isszembe kellett néznem. Ugyanis akkoriban volt egy, a szénbányászat„racionalizálását” hivatott kormánydöntés, aminek következtében márnem kaptam elfogadható állásajánlatot Pécsrõl, ahonnan társadalmiösztöndíjjal küldtek egyetemre. De ahol nagy a szükség, ott közel a segít-ség. A Bányászati Kutató Intézet fiatal bányamérnököt keresett tatabányairészlegébe — és Zambó professzor engem ajánlott. Ez az ajánlás biztosállást jelentett bárhol az országban, így Tatabányán is. Csakhogy az intézethelyi fõnökének — egyébként nagyon jó szándékú, kedves kolléga –, VargaElemérnek sikerült úgy bemutatni az intézetet, hogy már a tájékoztatójabefejezése elõtt a Budapestre tartó vonat indulási idõpontjáról kezdtemérdeklõdni. Magamban ugyanis már eldöntöttem, hogy itt biztosan nemvállalok munkát. Szándékomat a fõnök is észrevehette, ezért már csak arrakért, hogy bemutathasson egy intézeti kollégának, Papp József fizikusnak.Ez a bemutatás az intézet lenyûgözõen szubjektív, de nagyon érdekes


15

bemutatásával folytatódott és e találkozás után már határozott meg-gyõzõdésem lett, hogy soha, sehol másutt nem akarok dolgozni, csakebben a tatabányai kutatóintézetben. E naptól kezdve elsõsorban a robban-tástechnika érdekelt.

Munka és tanulás

A munkába állásomat követõ évben kezdõdött hazánkban az „új gaz-dasági mechanizmus”, melynek keretében a kutatástól nem (csak) alapku-tatást, (vagy egyszerûen csak köldöknézést), hanem a kutatási ered-mények minél szélesebb körû alkalmazását igényelték. A robbantástech-nikai kutatástól a bányák intenzívebb segítése és a technika alkalmazásikörének bõvítése volt az elvárás.

Robbantásos építménybontásról addig alig lehetett valamit hallanihazánkban. Ha volt ilyen feladat, akkor azt a néphadseregre bízták. Akatonák viszont annál jobban dolgoznak, minél látványosabb lett a rob-bantás eredménye, vagyis a környezetre alig vigyáztak. (Így bontották elpl. a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház épületét és a Vörösmarthy téri Haas-palotát is.) Akkor még a bányászok sem tudtak „szalonképesen” robbantás-sal bontani épületet. Azt viszont tudtuk, hogy a kelet-németek nagyonértenek ehhez. Ezért szerveztünk tanulmányutat az NDK-ba, ahol azAutobahnbaukombinat elnevezésû félkatonai szervezet önzetlenül beve-zetett minket a robbantásos épületbontás tervezésének és kivitelezésénekrejtelmeibe, sõt a tapasztalataikat összefoglaló tervezési segédleteket is arendelkezésünkre bocsátották. Ennek az anyagnak a „magyarítása” (ahazai anyagokra és szabályzatokra való adaptálás) eredményeként írtammeg az „Alkalmazott robbantástechnika” címû intézeti kiadvány kétkötetét. (Késõbb Papp József és Horváth László kollégákkal közösen írt, aMûszaki Könyvkiadónál megjelent „Ipari robbantástechnika” c. szak-könyvben már számos sikeres hazai robbantási eredményre is támaszkod-hattunk. Ez a könyv ma is a polgári célú robbantások alapvetõ szak-könyve.)

Alapfeladatunk abban az idõben mégis csak a mûködõ bányák robban-tástechnikai feladatainak a segítése volt. Elsõsorban az uránbányáknál és amecseki szénbányáknál volt a legtöbb feladatunk. Alapkutatás jellegûfeladatokat a bányászatot felügyelõ minisztériumtól kaptunk. E munkákközül kiemelkedik a bányabeli késleltetett robbantások tanulmányozása,aminek eredményeit a nyugatnémet kollégák is elismerték. A sújtólég-veszélyes bányákban szükséges robbantások biztonságának fokozásában


16

fõleg a Donyeck-medencében mûködõ MakNII-val dolgoztunk együtt. Arobbantások során felszabaduló metán megjelenési idejének és koncentrá-cióváltozásának kimérésével nemcsak a robbantások biztonságát tudtukfokozni, hanem lehetõvé vált a hatékonyabb robbantástechnológiák alka-lmazása is.

A tatabányai intézetet Kóta József alapította. Az õ irányításával jelentõseredmények születtek a milliszekundumos robbantások, a belsõ késlel-tetésû villamos gyutacsok és a fojtás mechanizmusának tanulmány-ozásában. Amikor én is az intézet munkatársa lettem, már az intézetetösszevonták a budapesti Bányászati Kutató Intézettel és Kótát nyugdí-jazták. A sors nagy ajándékának tartom, hogy megismerkedhettem vele,aki számtalan ötlettel segítette munkámat, továbbtanulásomat.

A tatabányai munkatársak közül Papp Józsefre emlékezem a legna-gyobb tisztelettel és szeretettel. Õ volt intézetünk szellemi vezetõje, min-den elénk tornyosuló nehéz feladat megoldója. Ennek ellenére éppen csakmegtûrték és kihasználták, mert az 1956-os forradalom után — egy, adebreceni egyetemi újságban megjelent magyarkodó cikke miatt — súlyosbörtönbüntetésre ítélték. Egy olyan jelentõs munkáért például, amitgyakorlatilag õ oldott meg egyedül, a fõnökei kaptak helyette Akadémiai-díjat. Nekem külön szerencsém, hogy már a megismerkedésünk napjánbarátságába fogadott és barátságunk a 2003-ban bekövetkezett haláláig tar-tott. (Az intézet személyzetise egyszer fel is rótta nekem, hogy „ellenfor-radalmár” barátom van.)

A robbantástechnika elsõsorban megbízható, precíz munkát igényel.Ezt a munkát csak könyvbõl nem lehet elsajátítani. Kell egy (vagy több)olyan segítõ is, akitõl az alapvetõ mûveleteket, kezelési szabályokat meglehet tanulni. Ilyen ember volt Sági Imre robbantómester. Ez a mindigvidám, minden mókára kész ember volt a legjobb robbantómesterünk.Nemcsak megbízhatóan, hiba nélkül dolgozott, de a mûszaki feljegyzéseiis mintaszerûek voltak. Emberségbõl is példát mutatott. (Addig például,amíg az én fizetésem nem érte el az övét, sehol sem engedett fizetni.)

A hatvanas és hetvenes években a bányamérnökök lenézték a kõ-bányák kínálta munkát. Igazi feladatot a föld alatti szénbányák gépesítettfrontfejtései jelentették. Ennek a felfogásnak az eredményeként alig volt8–10 bányamérnök a több száz üzemet számláló hazai kõbányászatban. Énviszont hamar megszerettem a kõbányákat, az ottani feladatokat. Ma úgykellene mondanom, hogy „nagy kihívást” láttam a kõbányák sok-sok prob-lémájának megoldásában. Kõbányász feladataim gyorsan sokasodtak. A


17

dorogi majd a tatabányai kõbányák után nagyszerû feladatot kaptam azépülõ Beremendi Cementgyár kõbányájának fejlesztésében. Feladataim ajövesztett készlet elõtörõre való feladásáig mindenre kiterjedtek. Ez amunka már hozta magával a többi feladatot. A hetvenes években épült aHejõcsabai és a Bélapátfalvai Cementgyár, melyek nyersanyag-bázisátjelentõ kõbányákat rendre rám bízták.

Egyre inkább tudatosult bennem és megbízóimban is, hogy akõbányában végzett robbantások csak akkor lehetnek jók, ha mérsékelteka környezeti hatásai. Ezért egyre többet foglalkoztam a robbantásokszeizmikus- és repeszhatásával, léglökésével. De rá kellett arra is jönnöm,hogy nem mindegy, hogy a kõzetrétegekhez, törésvonalakhoz képestmilyen irányban mûvelik a bányát. Bennem is tudatosult, hogy a robban-tástechnika és a kõzetmechanika ugyanannak a feladatnak a két oldala:úgy kell kõzetet robbantani, hogy a visszamaradó kõzetfal állékony marad-jon.

A hetvenes évek nagy beruházásainak egyike a recski mélyszinti rézérc-bányászat beindítása volt. Már az I. sz. függõleges akna mélyítésénekmegkezdésekor kaptam feladatot, és munkáim egyre sokasodtak. Ott kel-lett megtapasztalnom, hogy nem minden kõzet robbantásához jó a másuttmegfelelõ robbanóanyag. Ezért elhatároztam, hogy megoldom ezt a kér-dést: módszert dolgozok ki a kõzetnek megfelelõ robbanóanyag kiválasz-tására. Ez elsõsorban energiaátadási probléma, aminek a tanulmányo-zására nálunk nem voltak meg a technikai feltételek. Tájékozódásom ered-ményeként rátaláltam a moszkvai akadémiai bányászati kutatóintézetre,az IGDAN-ra. Levelezõ aspirantúrára jelentkeztem, melynek keretében 4éven át, évente kétszer egy hónapot töltöttem Moszkvában. Aspiráns-vezetõnek Mindeli professzort választottam, aki a hazai uránbányászatbeindításánál is vállalt szakértõi munkát és könyveit jól hasznosítottaércbányászatunk. Õ azonban éppen érkezésemkor készült nyugdíjba,engem pedig utódjára, Kuszov professzorra bízott.

Kuszov professzor komoly munkát várt tõlem. Nem korlátozta ötle-teimet, de munkámról rendszeresen beszámoltatott. A legtöbb segítségetegy kiváló fizikustól, German Marcinkevicstõl kaphattam és kaptam isbõven. (Megítélésem szerint a Kuszov alatt dolgozó csaknem kétszázmunkatárs közül õ volt a legnagyobb tudású és munkabírású ember.)Kandidátusi disszertációmat 1978 májusában védtem meg, majd azt a TMButasítására a Nehézipari Mûszaki Egyetemen honosítottam. Ezek alapjánkaptam meg elõbb a dr. techn., majd a PhD címet.


18

1979 nyarán súlyos betegségben elhunyt volt professzorom, RichterRichárd, a kõzetmechanika tanára. Az õ halála révén megüresedett stá-tuszra kaptam meghívást 1980. január elsejével a BányamûveléstaniTanszékre docensi beosztásban. Ezt a munkahelyemet azóta sem hagytamel. Pontosabban: 2008 nyarán nyugdíjaztak, de azóta óraadóként segítem atanszék munkáját. (E három évtized alatt a robbantástechnikán ésjövesztéstechnikán kívül tanítottam a bányamûveléstan több fejezetét,alagútépítés-tant, rekultivációt, a hidrogeológusoknak és környezet-mérnököknek pedig mérnöki építéstant.)

Az egyetem nevében vállalt kutató munkák sorában a Mecseki Szén-bányák, a Bakonyi Bauxitbányák, valamint a nagy kõbányákat mûködtetõállami vállalatok, a Cement- és Mészmûvek, az Északkõ és a Délkõterületén dolgoztam a legtöbbet. A még Tatabányán megszerzett „piacot”magammal vittem Miskolcra, így jelentõsen hozzájárulhattam a tanszékfejlesztéséhez és ily módon több kollégám jövedelmének kiegészítéséhezis.

Robbantástechnika

Önéletírásom címének „a robbantómester” szakmát választottam, amivalójában egy csúsztatás. Én ugyanis soha nem tettem robbantómesterivizsgát, mert 1969. óta „robbantásvezetõ” vagyok. Szabályaink értelmébena robbantásvezetõ robbantómesteri munkát is végezhet — viszont ez alehetõség fordítva nem áll fenn. A szakmabeliek jól tudják, hogy a robban-tásvezetõi képesítés a nagyobb. Õ tervezi és felügyeli a robbantásokat, õképezi ki és ellenõrzi a robbantómesterek munkáját. Laikusok számára vi-szont a robbantómester elnevezés tûnik a komolyabbnak. Jól emlékszemarra, hogy amikor 2000 évben a Millenáris Park helyén, a volt GanzVillamossági Mûvek hatalmas épületeit bontottuk el robbantással, akkor amegbízó egy profi videóst rendelt mellém, aki minden mozdulatomat fel-vette a helyszínen. Ennek a filmnek lett volna a címe: „A robbantómester.”(Az Élet és Tudományban is egy hosszú cikket írtak errõl a munkáról, aholszemélyemet ugyancsak robbantómesterként mutatták be. A hivatkozottfilm bemutatására mégsem kerülhetett sor, mert idõközben a kor-mányváltást követõ politikai támadások körébe került ez a beruházás is.)

A robbantási munkákat elõadásaimon így szoktam csoportosítani:Kezdetben csak katonai, majd 1627-tõl bányászati, a XIX. századtól pedigszámos egyéb praktikus feladat megoldására is alkalmazott technika.(Természetesen emellett léteznek terrorista robbantások és laikusok játékai


19

is, de ezek nem szokták elõadásaim tárgyát képezni.) Az 1627-es dátumotbányászaink jól ismerik. Ekkor történt ugyanis az elsõ dokumentált bánya-beli robbantás (az akkor még Magyarországhoz tartozó selmecbányaiFelsõ-Bieber-táróban). Ugyan én sem vagyok meggyõzõdve arról, hogy eztmegelõzõen valahol Európában vagy Kínában nem végeztek már robban-tást föld alatti bányában, de egy biztos: annak bányahatósági jegyzõ-könyvét másutt nem találták. A hivatkozott selmecbányai robbantásijegyzõkönyv viszont ma is látható a soproni Központi BányászatiMúzeumban.

A kõzetrobbantás a kõzetjövesztés hatékony módszere. A kõzetjövesz-tés eredeti szerszámai, az ék és a kalapács pedig a bányászat világszerteelterjedt szimbóluma. Az én értelmezésem szerint a jövesztéstechnika — ésbenne a robbantástechnika is — a leginkább bányászati tevékenység.Sajnos, hazánkban az utóbbi két évtizedben visszaszorult a föld alattibányászat és alagútépítésre is csak néhanapján kerül sor. Ezért feladataimis elsõsorban a kõbányák robbantástechnológiájának javítására és a rob-bantások káros környezeti hatásainak csökkentésére korlátozódtak.

A II. világháború után kifejlesztett nagyméretû földmunkagépek egyidõre azt a látszatot keltették, mintha a robbantásos kõzetjövesztésáltalánosságban visszaszorulna. Valóban, ezen gépek méreteinek alig húz-hatók meg a felsõ határai, tehát logikus a következtetés: a sziklamunkáknális a gépeknek van kizárólagos szerepük. A tapasztalat viszont azt mutatta,hogy a legnagyobb, a legrafináltabb gépek is lelassulnak, sõt meg is állnak,ha a megbontandó kõzetben terjedõ hang sebessége meghaladja a 2700m/s értéket. Ebben az esetben még az alacsony hatásfokú robbanóát-alakulás is kedvezõbb jövesztõmunkát végez, mint a legnagyobb, legbo-nyolultabb gép.

Az utóbbi évtizedekben egyre többet hallunk, olvasunk a robban-tástechnika bevonulásáról a különbözõ technológiákba. Sokak által jólismert a bányászati alkalmazás a nagyszilárdságú kõzetek, ércek fejtésénél,alagutak építésénél, de még ma is ezernyi nézõje akad egy forgalmashelyen végzett robbantásos épületbontásnak. Mindig érdeklõdést vált ki atv-híradóban egy kémény, torony vagy más építmény robbantásos ledön-tése. Honnan ez a változás? Megszelídült a robbanóanyag, hogy apusztítás szimbólumából a békés termelõmunka eszközévé válhatott?

Szomorú tény, de igaz: a robbantástechnika igazi fejlõdési periódusai aháborús idõszakok. Szerencsére, minden jóslás ellenére nem tört ki a III.világháború, de az elmúlt évtizedek hidegháborús szembenállása soha


20

nem látott mértékig fokozta a robbantószerkezetek hatásait és e kutatásokeredményei a polgári gyakorlatba is átkerültek. Ma már tudjuk: az iparirobbanóanyagok alkalmazása nem a XIX. század technikáját vitte át a XX.századra, hanem együtt fejlõdött más technikákkal.

A robbantástechnika ipari alkalmazása ma már nemcsak a bányászatprivilégiuma. A robbanás jelenségének mind jobb megismerése ered-ményeként egyre újabb és újabb feladatok megoldására válik alkalmassá.A robbanóanyagok gyakorlati haszna nem, mint energiahordozókbankeresendõ, hanem az átalakulásuk rövid idejével magyarázhatógrandiózus teljesítményben. Hiszen 1 kg tömegû robbanóanyag tökéletesátalakulásakor sem nyerhetünk annyi energiát, mint 0,3 kg jó minõségûszénnek 0,7 kg oxigénben történõ elégésekor. De az a tény, hogy a szénnelszemben ez az energia nem hosszú percek, hanem a másodperc nagyon kistöredéke alatt szabadul fel, rendkívüli teljesítményt biztosít. A robbantástehát mindenütt eredménnyel alkalmazható, ahol ilyen rendkívüli teljesít-ményekre van szükség. A robbanóanyag átalakulásakor keletkezõ gázokhatása alapvetõen abban tér el a hõerõgépekben mûködõ gázokétól, hogyrobbanóanyag-robbanáskor a gázok energiája közvetlenül adódik át akörnyezõ közegnek, amely közeg egyúttal a robbantás során megmunká-landó anyag. Robbanáskor tehát egyesül a meghajtógép és a szerszámgépfunkciója, ami természetesen megnöveli a hatásfokot.

A békés célú robbantásokat általában valamilyen — többnyire költsége-sebben végzett — technológia kiváltására, a munkafolyamat biztonságo-sabbá tételére és/vagy gyorsítására alkalmazzák. A robbantáskor létreho-zott energiának azonban csak egy része fordítható a célfeladat elvégzésére,mert az energiának a másik — általában nagyobb — része nem kedvezõ(esetleg káros) a felhasználó vagy a környezet számára. A robbantásoksorán várható negatív hatások: a léglökés, a szeizmikus hatás és a repesz-hatás.

Kõzetrobbantás során a felszabadított energiának egy része az anyagmegbontására, másik része az anyag kivetésére, egy további része pedigrugalmas hullámok keltésére fordítódik, de disszipatív folyamatok is leját-szódnak (hõelnyelés, hanghatás stb.). A léglökés megfelelõ minõségûfojtással könnyen a megengedhetõ érték alatt tartható. A szeizmikus hatásta környezet rezgésbe hozása jelenti. Jól szabályozott, de nagyon sok ténye-zõtõl függõ jelenség, ezért a robbantástechnika alkalmazóinak mindignagy gondja a szeizmikus hatás csökkentése. A repeszhatás ezeknél össze-tettebb kérdés. A robbantástechnika alkalmazási körének kiterjesztésével


21

egyre gyakrabban végeznek olyan területen is robbantásokat, ahol arepeszhatás biztonsági távolságán belül védendõ épületek, berendezésektalálhatók. Ilyenkor a repeszeknek ellenálló védõtakarást kell alkalmazni.A repeszhatás elleni védekezés során igyekeznek a repeszek sebességétcsökkenteni és egy elõre meghatározott távolságon belül megfogni. Ezt acélt úgy érik el, hogy a repeszek mozgási energiáját a védõanyagokalakváltozására fordítják. A mozgási energia ily módon való átalakításatörténhet laza szerkezetû anyagok (pl. szalmabála) tömörítésével, rugal-mas anyagok (pl. drótháló és geotextília) megnyújtásával vagy nagy-szilárdságú, merev anyagok (pl. fémlemezek) átütésével.

Egyszer ráérõ idõmben felidéztem azokat a munkákat, ahol eddig rob-bantást vagy a robbantások hatásainak vizsgálatát végeztem. Csak az ilyentelepülések száma meghaladta a 150-et és ebbe a számba nem tartoznakbele a külföldön végzett munkák, sõt az sem, hogy némely településen sokkülönbözõ munkát végezhettem. E települések között 46 volt olyan, aholkõbányákon dolgozhattam. Ezek közül a már hivatkozott cementgyárikõbányák (Beremend, Hejõcsaba, Bélapátfalva) mellett számomra alegérdekesebb feladatokat Dorogon, Komlón, Gánton, Keszegen, Felné-meten, Nagyharsányban és Tatabányán végezhettem.

Ugyan nem szorosan vett bányászat, de ahhoz a legközelebbi rokonszakma az alagútépítés. Tatabányai mérnökként kapcsolódhattam be azakkor épülõ 2. sz., majd a 3. sz. metróvonal építésébe (akkor a 2. sz. metrótkelet-nyugati, a 3. számút észak-délinek nevezték). A 2. sz. metró az 1950-ben elkezdett Budapesti Földalatti Vasút 1954-ben történt leállítása utánannak folytatása volt némi áttervezés után. Ekkor szovjet gyártmányúmechanikus pajzsokkal és nyitott pajzsokkal ment az alagutak fúrása igenjó kõzetben, oligocén korú Kiscelli Agyagban (amit a bányászok joggalneveztek márgának). A pajzsok elõrehaladása igen lassú volt és kevéskisegítõ berendezés állt rendelkezésre. Számos helyen fejtõkalapáccsaljövesztettek, ami lassú és fárasztó munka volt. Nagy Árpádnak, a Köz-lekedési Építõ Vállalat (KÉV Metró) technológusának jutott elõször eszébe,hogy robbantással sok helyen eredményesebben lehetne dolgozni.

Az elsõ robbantásokat a Moszkva téri állomás építésénél végeztük,melyek olyan eredményesek voltak, hogy az állomás föld alatti tereineklegalább a ¾-e robbantással készült. A következõ feladatot a Duna alattiszakasz jelentette. Egy véletlen metán-lobbanás irányította a figyelmetarra, hogy a Duna két partja közelében található vetõk felhozzák amélyebben fekvõ széntelepek metánját. A bányahatóság jogszerû


22

intézkedése nem sokáig váratott magára: Valamennyi villamos beren-dezést le kell cserélni sújtólégbiztosra. Ilyen berendezések viszont akkori-ban egyáltalán nem álltak a magyar és a szovjet alagútépítõk rendelkezé-sére. Nekem még voltak emlékeim az egyetem elõtti pécsi bányász gya-korlatomból: a metánt elõzetesen le kell csapolni. Egy, a TatabányaiSzénbányáknál kifejlesztett Crälius rendszerû könnyû fúrógéppel mindkétpart menti állomástérbõl 20–40 m hosszú lyukakat fúrva csapoltuk le ametánt. Volt, amikor a kiáramló gáz metántartalma a 38%-ot is elérte. Némiszellõztetési szünet után már engedélyezték az alagútfúrást a korábbimódszerrel.

A fúrópajzsok munkáját nemcsak a metán, hanem a Duna alattirétegekben lévõ, néhol 1,2 m vastagságot is elérõ homokkõpadok akadá-lyozták. Ezek megfogták a rotort és erõsen koptatták a jövesztõ késeket. Amegoldás: a fúrópajzs elõtt robbantással feldarabolni a kõtáblákat úgy,hogy a jövesztõ fejnek csak be kelljen terelni a törmeléket a kihordó láncosvonszolóra. Ennél még jobb megoldás volt, amikor a teljes szelvényt rob-bantottuk. Ezt a megoldást sokan ellenezték, hiába gyõzködtem a tervezõ-ket és a beruházókat, hogy abban a kõzetben legfeljebb 3 m hosszúságúrepedést tudunk robbantással létrehozni, a Duna medre és az alagút leg-magasabb pontja között pedig mindenütt legalább 8,2 m vastag KiscelliAgyag-réteg van. (A vízirendõrök rendszeresen járõröztek az alagútnyomvonala fölött, keresve a keszontérbõl felszálló légbuborékokat. Azalagút öntöttvas tübbingjeihez a fõte közelében egy menekülõ járatotépítettek ki a bármikor beáramló víz elleni védekezésül. Viszont meg lehetnézni: ma is a Duna alatti metrószakasz a legszárazabb. Természetesen eznem a mi érdemünk, a robbantóké, hanem a kõzeté.)

Felsorolni is nehéz, hány féle mûszaki feladatot kellett megoldani ametróépítésnél a kõzetjövesztésen kívül. A teljesség igénye nélkül álljon ittnéhány példa: a hibás tübbing-sorok kiváltása a zárótübbing kirobbantásá-val, a keszontereket lezáró zsilipeket befogó vasbeton diafragma-falakelbontása, a talpbeton felszedése, az állomástéri oszlopok helyének kirob-bantása fáradságos feltörések hajtása helyett. A külszíni létesítményeképítésénél a résfalak bentonittal szennyezett fejrészeinek lerobbantása, azállomások, aluljárók építését akadályozó épületek robbantással való lebon-tása stb. Mûszaki fejlesztési feladatokat is elláttunk; a hazai bányákbanhasznált eszközök adaptálása révén rablóvitla, fej feletti rakodógép,beépítetlen területek alatt a kis szelvényû tárók TH-ívekkel való biztosításastb. Eredeti megoldásaim közül néhány: a keszontérben való lánghegesz-


23

tés okozta légszennyezés csökkentése, az ottani robbantások kivitelezésé-nek és szellõztetésének szabályozása, a Klinikák állomás kerítõfalaitképezõ „süllyesztõszekrény” robbantással való veszélytelen, precíziósmegindítása stb. A metróépítésnél alkalmazott technológiákat a KÉVMetró kérésére a „Robbantástechnológiák a metróépítési gyakorlatban”címû kiadványban foglaltam össze. De írtam szakcikkeket is a robbantásokkövetkeztében várható felszínsüllyedésrõl, az alagútépítés szellõztetésimegoldásairól, a nagyvárosokban szükséges robbantásos építménybontá-sok biztonsági kérdéseirõl stb.

Ugyan nem alagút, de komoly bányaépítési feladat a bátaapáti geoló-giai tároló létesítése, melynek mind az elõkészítésében, mind az építésébenrészt vehettem, mint a térkiképzés minõségbiztosításával és a robbantásimunkák minõségével foglalkozó szakértõ. Itt alkalmaztuk elõször azt azemulziós (mátrix) robbanóanyagot, amelynek adalékanyagaiból csak a rob-bantólyukban alakul ki a robbanóanyag, vagyis ez a legbiztonságosabbipari robbanóanyag. A robbantás kivitelezõjével szemben a legfõbb köve-telmény a „kõzetkímélõ” robbantások alkalmazása volt. (Ezt a kõzetkímé-lést úgy kell értelmezni, hogy amikor a szokásos vágathajtásoknál a rob-bantások a visszamaradó kõzetkörnyezet 1,5–2 m széles sávját repesztikmeg, ennél az eljárásnál viszont a roncsolt zóna legfeljebb 0,4–0,6 m lehet.)

A robbantási munkákban a legvonzóbbnak mindig azt találtam, hogyminden egyes feladat más és más. Még a ránézésre egynemûnek látszókõzet is fogásról fogásra eltérõ struktúrát mutat, amihez a robban-tómesternek igazodnia kell. Ez a változatosság különösen az építményekrobbantásánál szembeötlõ. A látszólag egyforma, azonos idõben készültépítmények is nagyon különbözõen viselkedhetnek robbantáskor a fennál-lásuk során azokat ért különbözõ igénybevételek, hatások miatt. Amikorpl. a volt tatabányai cementgyár 5 db kéménye került egy tûzben robban-tásra (melyek közül 4 db látszólag teljesen azonos volt), mind az 5 kéményteljesen szuverén módon dõlt le.

Építmények robbantásos bontására leggyakrabban 1970. és 2000. évekközött került sor. Az alkalmazás okai közül a legfontosabb tényezõ a biz-tonság. Robbantáskor ugyanis senki sem tartózkodhat a veszélyeztetettövezetben. Nagyjából az ezredfordulóig töretlen volt a robbantásos épít-ménybontás térhódítása, mert addig alig voltak hazánkban e célra alkal-mas munkagépek és számos, a rendszerváltást követõen funkció nélkülmaradt gyárépületet kellett elbontani. Mivel a robbantásos építménybon-tás engedélyezési procedúrája elég hosszadalmas és költséges, ezért mind


24

több vállalkozó szerzett be olyan munkagépet, amely építmények bon-tására (is) alkalmas. Ennek következtében alakult ki az a helyzet, hogy míg40 évvel ezelõtt még az 1 m3-nél nagyobb méretû vasbeton tömböket,szerkezeteket is robbantani kellett, mára már csak a 20–25 m-nél magasabbvasbeton építmények és a veszélyesen álló építmények, szerkezetek bon-tását rendelik meg robbantással.

Brennbergbányától Békéscsabáig, Sátoraljaújhelytõl Kaposvárig, lega-lább kétszáz különbözõ építményt robbantottam már le. Nehéz e munkákközül bármelyiket is kiemelni. De a feladat bonyolultsága, az építménykülönlegessége és helyzete alapján mégis megemlítem a Millenáris Parkhelyén, a volt Ganz Villamossági Mûvek építményeit, a 37-es fõúton lévõvasúti felüljáró robbantással való kinyitását úgy, hogy a vasúti forgalmatnem zavartuk meg. Két acélhidat robbanthattam; az egyiket a Berettyó, amásikat a Kettõs-Kõrös felett. Az acélszerkezetek vágására nem állt ren-delkezésünkre az angolok által kifejlesztett BLADE vágótöltet, ami nagyonkönnyen használható és szép vágási felületet ad. Nekünk trotil és hexogénolvadékából kellett vágótöltetet elõállítani. Az így kialakított hexotol line-áris vágótöltetek is jók voltak, de a csévharaszti 124 és 136 m magas acél-tornyok ledöntése már könnyebb volt, mert addigra a magyar hatóságok isengedélyezték a fémszerkezetek vágására ideális cseh gyártmányú, (a ter-roristák kedvenc anyagaként ismert) Semtex robbanóanyagot. Több iparilétesítményt bonthattam el a Dunai Vasmûben is, melyek közül legne-hezebb a hideghengermûben elbontott hatalmas vasbeton alaptest volt.

Igazi precíziós robbantásokra fõleg olyan helyeken van szükség, aholépítményen belül kell valamilyen szerkezetet elbontani úgy, hogy azépület sértetlen maradjon. Ilyen feladataim számos erõmûben és erõtelep-ben voltak (pl. a pécsi, a tatabányai, a dorogi erõmûvekben, a szolnoki ésaz ercsi cukorgyárban stb.).

A robbantások általában fúrt lyukakba helyezett robbanótestek(töltények) segítségével történnek. Minél vékonyabb egy szerkezet, annáltöbb robbantólyukra van szükség és ahány lyuk, annyi gyutacs. Ha pl. avasbeton mûtárgyat csak 15 cm vastag falak határolják, akkor abba m2-kéntkb. 40 db, m3-ként kb. 200 db robbantólyukra és ugyanannyi gyutacsra vanszükség. Ez a körülmény nagyon megdrágítja a robbantásos bontást. Ezértalkalmaztam számos helyen (pl. a halmajugrai borászati üzem vasbetontárolóinak bontásánál) a zárt, vagy könnyen zárttá tehetõ edényeket vízzelfeltöltve a középpontba helyezett egy-egy koncentrált töltetet, melynekfelrobbantásakor a „doboz” kinyílik, fala felaprózódik, a repeszhatás pedig


25

alig észlelhetõ. Ezt az egyszerû lehetõséget a víz közismert összenyom-hatatlansága adja. De robbantással apríthattam megmerevedett öntött-vasat, az ún. „medvét” az ózdi IV. sz. kohóban, nekem volt lehetõségemelbontani a régi debreceni és egri fedett uszodát, a nagymarosi vízlépcsõfelépített mûtárgyait, de az én terveim alapján robbantották ki az osztrákkivitelezõk a vízlépcsõ munkagödrét és már az én közvetlen irányításom-mal az utólag készült árkot a Duna medrében, amelybe vasbeton csövekethelyezve létesítettek közmûkapcsolatot Nagymaros és Visegrád között.Még „karitatív” munkákat is végezhettem robbantással; sem az egyikmiskolci kórháznak, sem az ároktõi önkormányzatnak, sem egy várpalotaiutca lakóinak nem volt pénzük arra, hogy egy építkezéshez útban állókazánházi kémény robbantási költségeit kifizessék.

Külföldi munkák

Külföldön nem könnyû robbantást vállalni. Nem mintha a földrajzi ésa fizikai körülmények mások volnának, mint hazánkban, hanem a robban-tásokkal szembeni igényeket általában úgy fogalmazzák meg, hogy csak azvállalhat idegenben ipari robbantási munkát, aki az adott ország hivatalosnyelvén levizsgázik az ott hatályos robbantási szabályzatból. Ez viszontnem könnyû. A megoldás: valamelyik ismerõs helyi szakember felvállaljaa munkát, akit mind a tervezésben, mind a kivitelezésben ötletekkel, jótanácsokkal láthatunk el. Így dolgozhattam Csehszlovákiában, Szlovákiá-ban és Németországban építmények bontásán. A Németországban és azIzraelben dolgozó magyar alagútépítõket tervekkel, mûszaki megoldá-sokkal segíthettem.

A katonai munkák végzése jóval egyszerûbb feladat. A laikus számáraúgy tûnhet, mintha bizonyos országokban a hadsereg törvényeken kívülálló szervezet lenne. Ilyen érzésem volt Jemenben — ahol az államfõ földalatti bunkerének építését vezettem — és különbözõ feladatok végzésesorán több afrikai országban is. Szép feladat volt Egyiptomban a Nílus völ-gyében húzódó vasútvonal mellett helyet készíteni a közeli sziklákban egyújabb vágánypár lefektetéséhez — természetesen a vasúti közlekedésminél kisebb zavarásával. Vannak még maradandó emlékeim Iránban ésMongóliában végzett munkáimról is.

Ami még a szakmámból következett

Minden szakmának megvannak a saját egyesületei, kamarái. Mégegyetemistaként léptem be az Országos Magyar Bányászati és Kohászati


26

Egyesületbe, melynek volt egy Robbantástechnikai Szakbizottsága is. Fõlegitt tevékenykedtem (de voltam a „BKL Bányászat” szerkesztõ bizottságá-nak és több ad hoc bizottságnak is a tagja). Szakbizottságunkban énszerkesztettem „A robbantástechnika idõszerû kérdései” és a „Robbantás-technika” címû periodikákat. Tíz évig a szakbizottság titkára, majd tizen-négy éven keresztül annak vezetõje voltam. 2004-ben alapítottuk meg aMagyar Robbantástechnikai Egyesületet, melynek elsõ elnöke voltam (mamár tiszteletbeli elnöke vagyok). Jelenleg a legfõbb feladatom a vezetõségsegítése, a „Robbantástechnika” periodika és konferenciáink kiad-ványainak szerkesztése.

Az egyesületi élet széles körû nemzetközi kapcsolatokkal jár. Ennekkeretében 1985-ben én szervezhettem meg a balatonfüredi NemzetköziRobbantástechnikai Konferenciát, majd 1991-tõl két évenként a MiskolciEgyetemen tartott „Fúrás-robbantástechnika” elnevezésû, mindig nagyérdeklõdést kiváltó konferenciákat. De tagja vagyok a Magas-TátrábanÓlesznán (Stará Lesná) minden év májusában megrendezett nemzetközirobbantástechnikai konferenciák szervezõ bizottságának és több robban-tástechnikai világkonferencián is részt vehettem. (Hogy ki ne felejtsem: tagjavagyok még a Magyar Alagútépítõk Egyesületének is. A Magyar MérnökiKamara alapító tagja, vezetõ bányász és geotechnikai szakértõje, no megtiszteletbeli tagja vagyok. Jelenleg én vagyok a MTESz megyei elnöke is.)

Szakmai munkám fontos részének tekintettem mindig az oktatást,mind szóban, mind írásban. 1976-tól, mióta elrendelték a robbantásvezetõkkötelezõ továbbképzését, azóta szervezem ezeket a kurzusokat és vállalomúj robbantási szakemberek hatósági vizsgára való felkészítését is. Kétévfolyamot indíthattam el a Miskolci Egyetemen, akik robbantástechnikaiszakmérnöki oklevelet szereztek — és örömömre egy kivétellel ma is minda szakmában dolgoznak.

Egyetemi oktatóként voltam a Bányamérnöki Kar dékánhelyettese, aTovábbképzési Intézet vezetõje és az egyetemi közmûvelõdési munka tár-sadalmi irányítója. Több tanszéki konferenciát és számos mérnöktovább-képzõ tanfolyamot szerveztem.

Még valamit magamról…

…pontosabban a családomról. Feleségemmel — aki zenetanárként asárospataki Comenius Tanítóképzõ Fõiskola adjunktusaként mentnyugdíjba — Miskolc központja közelében, de csendes, nyugodt helyenlakunk. Nagyfiunk is Miskolcon él a családjával, de Tiszaújvárosban dolgo-


27

zik a TVK-nál és biztonságtechnikával foglalkozik. Kiváló nyelvérzéke többvilágnyelv elsajátítását és gyakorlati hasznosítását tette lehetõvé számára.Munkahelyein emiatt pótolhatatlan embernek tartják. Kislányuk, alegkisebb unokánk, még csak most lesz tíz éves, de máris megcsillogtattaerényeit logikus gondolkodásban, több sportágban és a táncban.

Leányunk, az édesanyja példáját követe ugyancsak zenetanár lett.Három gyermekének gondozása mellett levelezõ tagozaton jogász dip-lomát is szerzett. Jelenleg egy város zeneiskolájának igazgatója. Legna-gyobb unokánk már másodéves egyetemista, biomérnöknek készül aMûegyetemen. Húga most érettségizik és még mindig nem választottmagának szakot. Hû maradt önmagához; négy éves kora óta mondja, hogyõ nem tudja, hogy mi lesz, de, hogy „híres ember” lesz, az biztos. Az egyszem fiú unoka csendes, szerény és már majdnem két méter magas. A ter-mészettudományok érdeklik. Bízom mindannyiuk szép jövõjében, pálya-futásában.

Mindezen felsorolt feladatokat (és a sok elhallgatottat is) nem tudtamvolna elvégezni megértõ, segítõ családi háttér nélkül. Nekem ez is megada-tott. Nem hiába mondom és mondják nekem is annyiszor: Jó szerencsét! —nálam ez bejött; szerencsésnek érzem magam.


28


A Cementipari Gépjavító silóinak robbantásos bontása a miskolci Avas lakótelepmellett

29

Felkészülés

Budapesten születtem, de gyermekkoromat, általános- és középiskolaiéveimet Debrecenben töltöttem. Családunk, szüleim és testvérem, négyéves koromban, 1947 végén költözött Debrecenbe, miután apám felépült aközel két éves szovjet hadifogságban szerzett betegségekbõl. Munka-helyén, a Postatakarékpénztárnál megbízást kapott a vidéki, megyeszékhe-lyi fiók létrehozására. A megbízáshoz szolgálati lakás is járt, ez utóbbi ténymegkönnyítette a döntést. A döntés nehéz volt, fõleg anyám részérõl,elszakadni a szülõhelytõl, a szülõföldet jelentõ dunántúli tájaktól, a rokon-ságtól, de budai lakásunk az ostrom alatt félig kiégett, bútoraink, holminknagy része megsemmisült, és két évvel a háború befejezése után is ideig-lenes állapotok között laktunk. Debrecenben a Batthyány utca, a Béke(Szent Anna) utca volt gyermekkorom és iskoláim színtere. Az átmeneti-nek tervezett tartózkodás szüleim számára véglegesnek bizonyult,testvéremet is munkája, családja az alföldi városhoz köti.

Az általános iskola befejezése után a sok lehetõség közül, az akkoribanlegjobbnak számító Fazekas Mihály Gimnáziumot választottam továbbta-nulásra, ott is „gyakorlati reál” osztályt, ami hetente néhány órában aszta-los, lakatos, gépszerelõi mûhelygyakorlatot jelentett, valamint az oroszmellett második nyelvként angolt tanultunk latin helyett. A patinás épületelõterében Fazekas Mihály a névadó, és Tóth Árpád egykori diák emlék-táblái fogadták az embert, elõbbinek a felirata máig emlékezetemben van:„Munka! Gondosság! Ezek, amik által várhatunk vídám napokat napunkra.” A

Brezsnyánszky Károly: Egy fordulatos szakmai életút

BREZSNYÁNSZKY KÁROLY

Egy fordulatos szakmai életút

30

négy gimnáziumi év alatt sok változás történt az iskolában, cserélõdtek azigazgatók, a tanárok, az egyetemi gyakorló-iskola funkciót más közép-iskolába helyezték át, és az utolsó évben már lányokat is felvettek a gim-náziumba. Visszatekintve örömmel gondolok a középiskolai éveimre,néhány kiváló vagy emlékezetes tanáromra, a jeles érettségi eredményre.

Az érettségi közeledtével egyre súlyosbodó kérdés lett a pályaválasztás,a továbbtanulás kérdése. Debreceni viszonylatban kézenfekvõ lett volna ahelyi egyetemek által kínált orvosi vagy tanári pálya, de egyikhez semvonzódtam. Ugyanígy voltam a mérnöki hivatással, soha nem érdekeltek agépcsodák. A természet szeretete azonban korán kialakult. Ebben nagyszerepe volt a hosszú, hétvégi családi kirándulásoknak a Nagyerdõben,kezünkben a Jávorka–Csapody növényhatározóval és a Kalmár–Makaragombás könyvvel. A homoki tölgyerdõ évszakonként változó illata máigfelejthetetlen emlékeket, élményeket ébreszt bennem. A természetjárás, éskalandok csúcspontját a nyári családi túrázások jelentették Szarvaskõ ésÓmassa környékén a Bükkben. Nagy élvezettel olvastam úti- és vadászka-landokról, felfedezésekrõl, barlangászatról szóló könyveket, magávalragadott Haroun Tazieff „Találkozás az ördöggel” címû vulkánokról szólófilmje. Negyedikes koromban a gimnáziumi földrajz tanárnõm ajánlásávalfelkerestem a Debreceni Egyetemen, a Földvári-tanszéken oktató KulcsárLászlót, aki további indítékokkal, és Vadász Elemér „Elemzõ földtan” köny-vének kölcsönbe adásával segített pályaválasztási döntésem meghozata-lában.

Egyetemi évek

Geológus szakra jelentkeztem a budapesti Eötvös Loránd Tudomány-egyetemre. A felvételi bizottság elnöke Bogsch László professzor volt, aki abeszélgetés során kicsalogatta belõlem a barlangászat iránti érdek-lõdésemet. Arról persze fogalmam sem volt, hogy neki milyen barlangászmúltja vagy érdeklõdése lehetett, és joviális, termetes külseje alapján elsem tudtam volna képzelni róla, hogy barlangkutató. Késõbb, máregyetemista koromban tudtam meg, hogy milyen funkciót töltött be aMagyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban, ahova természetesen én isbeléptem. Egyetemi barátaimmal sokat jártunk barlangászni, overállban,karbid lámpával, hetekig ástunk a Fazekas-hegy tövében, hogy meg-találjuk egy üreg folytatását, de érdeklõdésem erõsen megcsappant,amikor egyszer nagyon szorult helyzetbe kerültem a solymári Ördöglyuk-barlangban.


31

A felvételi után izgatottan vártam az eredményt, ami elutasítás volt, egyponttal maradtam le attól, hogy egyetemista legyek. Augusztusban elkezd-tem dolgozni a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat DebreceniKirendeltségénél figuránsként, 5 Ft-os órabérért. Debrecen egyik kertvá-rosi részét mértük fel, melynek helyén azóta lakótelep épült. A felvételieredményét meg lehetett fellebezni, éltem is a lehetõséggel, és egy ked-vezõ fordulat is történt abban az évben. 1962-ben duplájára, 20 fõreemelték a geológus szakra felvehetõ hallgatók számát.

Már elkezdõdött a tanév mikor csatlakoztam a csoporthoz, éselkezdõdött egy új, sok szempontból szokatlan, új fajta tanulást igénylõ,új kapcsolatokat jelentõ életforma, aminek célja az áhított ismeretek éslehetõségek megszerzése. Évfolyamtársaimmal jó barátságba kerültem, avizsgák izgalma, a nyári gyakorlatok közös élményei szorosra fûzték akapcsolatokat, amiket máig fenntartunk. Szívesen emlékszem professzo-raimra. Elsõ évben az ásványtan (Sztrókay Kálmán Imre), a második évtõlaz õslénytan (Bogsch László, Géczy Barnabás) bûvöletében tanultam. Amienk volt az utolsó évfolyam, akiknek Vadász Elemér megtartotta az„Elemzõ földtan” tárgy nyitó elõadását, és félév végén még részt vett avizsgáztatáson. Szádeczky-Kardoss Elemér kõzettan és geokémia elõadá-saiban részesévé tett bennünket éppen aktuális, gyorsan változó témájúkutatásainak. Feltétlenül meg kell még emlékeznem Kriván Pálról, akiindexembe, a jeles vizsgaeredmény mellé azt írta be, hogy „igen szorgal-mas”, valamint Oravecz Jánosról, aki szakdolgozati témám vezetõje volt.

„Amikor Dorog felé megyünk vonattal, jobbra látszik a Kétágú-hegyvonulata, és a Dachsteini Mészkõben mintha enyhe gyûrõdések látszaná-nak, azt kellene jól megvizsgálni” volt Oravecz Jancsi szakdolgozati témámkiinduló feltételezése, amit Balkay Bálint szakértése is megerõsített.Izgalmas feladat volt, a vonulat számos pontján rétegdõlés- és kõzetrés-méréseket végeztem, és két szelvényben, rétegrõl-rétegre mintákatgyûjtöttem, amikbõl a Magyar Állami Földtani Intézetben vékonycsiszola-tok készültek. A mérések a gyûrõdéseket nem igazolták, a csiszolatokonvégzett mikrofácies-vizsgálatok viszont trópusi tengerek üzenetét hozták.A Fischer-féle Lofer-ciklusokat még nem ismertem, de akkoriban több cikkjelent meg a szakirodalomban a Bahama-platform jelenkori karbonátosüledékeinek vizsgálatáról, és csiszolataim alapján hasonló üledékeskörnyezetbe helyeztem a Dachsteini Mészkõ képzõdését. Lehet, hogy ezaz élmény befolyásolta további döntéseimet?


32

Még negyedéves voltam, amikor meghirdették az egyetemen a kar-tográfus kiegészítõ szak felvételének lehetõségét. Ez a lehetõség geológusszakos hallgatóknak nyílt meg, a három éves képzés során már nem kellettalaptárgyakat hallgatni, hanem csak térképész szaktárgyakat. Jelentkez-tem, és ötödévesként, a szakdolgozat készítése mellett már jártam a térké-pész elõadásokra. Döntésem két okból is meghatározó lett egész továbbipályafutásom szempontjából. Egyrészt nagyon jó párosításnak bizonyult ageológus-kartográfus képesítés, olyan szakismeret birtokába jutottam,amit mind a gyakorlatban, mind tudományos kutatási témáimban jóltudtam hasznosítani. A másik, életemet meghatározó esemény volt, hogykartográfus évfolyamtársként megismertem Komlós Veronikát, akivel atérképész diploma megszerzése után házasságot kötöttünk.

Pályakezdés

1967-ben megkaptam az „okleveles geológus” diplomát. Elhelyezkedé-sem nem volt probléma, a Magyar Állami Földtani Intézet keresett frissenvégzett geológusokat. Ígéretet kaptam, hogy egyéni levelezõként foly-tathatom kartográfusi tanulmányaimat, megkapom hozzá a munkahelyitámogatást, munkaidõ kedvezményt. Fõosztályvezetõm, Szebényi Lajos,aki kevéssel korábban tért vissza kubai kiküldetésébõl, mutatott be a Tér-képszerkesztési osztály vezetõjének, Deák Margitnak és a többi munka-társnak, és leültetett egy szobában, ahol öten dolgoztunk. Az Intézet egynyüzsgõ méhkashoz hasonlított abban az idõben, létszáma többszörösevolt a jelenleginek, nagy térképezési, kutatási programok folytak. Nemcsak a munkaszobák voltak zsúfoltak, hanem a folyosók is, szinte mindenablakmélyedésben folyt a hírcsere. Az Intézet akkori igazgatója, FülöpJózsef irányításával már javában folyt az Intézet alapításának 100 évesévfordulójára tervezett kiadványok, kiállítások, rendezvények elõkészí-tése. Az õ kapcsolatrendszere kellett ahhoz, hogy egy ilyen nagyszabású,nagyszámú külföldi résztvevõvel tervezett rendezvényhez megkapja aszükséges engedélyeket és anyagi támogatást. Ebbe a munkába kapcsolód-tam be, feladatom volt alapanyagok felkutatása az Intézet, a SzéchényiKönyvtár és a Hadtörténeti Múzeum térképtáraiban, a térképek kartográ-fiai jellemzése a hazai földtani térképezés történetének megírásához, amivezetõ tanulmánya lett — Fülöp József tollából — a centenáriumi emlék-kötetnek. A kutatómunka másik eredménye volt, hogy a feltárt adatok be-kerültek abba a kéziratos kötetbe, ami a Földtani Intézet által kiadotttérképek jegyzékét tartalmazza. A jegyzék összeállítására Noszky Jenõ,


33

akkor már idõs, korábban igazgatói tisztet is betöltõ munkatárs, és én kap-tunk megbízást. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, csodáltam Noszkyprecizitását, munkabírását. Az Adattárban és a Könyvtárban ma is fellel-hetõ jegyzékben az önálló térképmûveken, sorozatokon kívül, az intézetikiadványokban mellékletként vagy szövegközti ábraként szereplõ térké-pek, térképvázlatok is szerepelnek tematikus csoportosításban.

Abban az idõben a Térképszerkesztési osztályon dolgozott SzentesFerenc, nekem és sokaknak Feri bácsi, neves térképezõ, térképszerkesztõszakember. Feri bácsi erõs dohányos volt, a velünk szomszédos szobábanült Szebényi Lajos fõosztályvezetõvel és annak technikusával együtt, debent nem gyújthatott rá. Így idõnként folyosói sétára indult, és karon fogvamagával vitt, és kedvenc szakterületérõl a nagytektonikáról tartott cigaret-taszünetnyi elõadásokat. Én hálás voltam ezekért a sétákért, mert érdekelta téma, ezen kívül rajta keresztül kerültem közvetlenebb kapcsolatba olyanneves, már idõsebb munkatársakkal, mint Schmidt-Eligius Róbert,Jugovics Lajos, Noszky Jenõ, Wein György. Szentes Feri bácsi rám bíztatöbb ezer darabos különlenyomat gyûjteményének rendezését, amit lelke-sen el is végeztem. Akkoriban, a másolási lehetõségek hiányában sokkalnagyobb jelentõsége volt a különlenyomatoknak, mint ma, az elektronikusszövegolvasás és küldés korában. A munka felért egy szakmai tovább-képzéssel, áttekintést kaptam az érdeklõdési körébe tartozó, több évtizedetfelölelõ szakirodalomról.

Közben folytattam kartográfiai tanulmányaimat a Térképtudományitanszék családias légkörében, aminek letéteményesei Füsi Lajos ésKlinghammer István voltak. Szakdolgozati témámat Stegena Lajos professzorjelölte ki. A szöveges dolgozat a földtani térképek kartográfiai kérdéseivelfoglalkozott, míg a kötelezõ térképmû a Kárpát-medence paleozoos–mezo-zoos képzõdményei fedetlen földtani térképének elkészítése volt, egy álta-lam megválasztott, a legalkalmasabbnak ítélt vetületben, 1:1 500 000 mére-tarányban. A térkép elkészítése komoly nehézségeket jelentett. Magyar-ország területérõl volt alapanyag, de a környezõ országok területérõl, fõlegaz Erdélyi-medencérõl, elszórt irodalmi anyagok alapján tudtam csak amunkát elvégezni. 1969-ben megkaptam az „okleveles kartográfus”diplomát, lezajlottak az Intézet 100 éves évfordulójának rendezvényei, ésõsszel megnõsültem. Mindketten vidékiek lévén, nem rendelkeztünkfõvárosi lakással, vagy budapesti szülõi háttérrel, így egyik albérletbõl amásikba költöztünk, a nehézségek fokozódtak, de boldogságunk nõtt,amikor 1970-ben megszületett Ágnes lányunk.


34

1970-ben elnyertem egy British Council ösztöndíjat és csaknem kéthónapot töltöttem Nagy-Britanniában a brit földtani térképezés módsze-reinek tanulmányozása céljából. Fogadó intézmény a British GeologicalSurvey volt, és skóciai, walesi és dél-angliai kirendeltségeik megláto-gatására is mód nyílt. Utóbbinál akkor folyt a Csatorna-alagút (Csalagút)építésének geológiai elõkészítõ munkája. Nagy élmény volt elsõ nyugatiutam, elõtte csak diákként, turistaként jártam Csehszlovákiában, Lengyel-országban és az NDK-ban. A British Geological Surveyt három évtizeddelkésõbb, intézeti igazgatóként látogattam meg újra, akkor már az új, not-tinghami központban. A BGS példaértékû tevékenységet folytat a tudo-mány népszerûsítése terén, kiadványaikból sokat merítettem ismeretter-jesztõ munkáim során.

Ezekben az években az Intézetnek saját nyomdája volt, ott készültek aszínes földtani térképek próbanyomatai a lassú járatú, A0 méretû nyomda-gépen, valamint egy másik, gyorsjáratú gépen a térképmagyarázó füzetek.Egy-egy térkép és magyarázó füzet szerkesztése, nyomdai elõkészítése voltaz újabb feladatom. A nyomda kitûnõ vezetõjével, a sajnos korán elhunytBalogh Ernõvel sokat dolgoztunk együtt, elkészítettük az Angliából hozottnyomdai színkeverõ táblázat intézeti viszonyokra adaptált elsõ változatát,aminek segítségével szabványosítani és tervezni lehetett a térképekenalkalmazott színeket.

A kubai kaland

1971-ben egy új lehetõség nyílt, az Intézet megbízást kapott a MagyarTudományos Akadémiától egy térképezõ expedíció indítására Kubába. Amegbízás alapját egy több nemzetiségû, a volt szocialista országok tudo-mányos akadémiái közötti megállapodás képezte, melynek értelmébenMagyarország Kuba legkeletibb, legnagyobb kiterjedésû tartományának,Orientének 1:250 000 méretarányú földtani térképezését vállalta. Magyarrészrõl, egykori professzorom, Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus írtaalá Havannában az egyezményt, és a hagyományok szerint azért vállaltaOriente tartományt, mert ott fordulnak elõ legnagyobb kiterjedésbenvulkáni kõzetek, amik az õ kutatási területének tárgyát is képezték. Azt kellmondanom, jól választott, Oriente a legszebb, legváltozatosabb tájképû ésföldtani felépítésû része Kubának, ezzel együtt a legnehezebb feladatnakbizonyult a térképezése.

Bekerültem a Nagy Elemér vezette térképezõ csapatba olyan kiváló kol-légákkal együtt, mint Radócz Gyula, Korpás László, akit félidõben


35

Gyarmati Pál váltott, és Jakus Péter. Mi öten alkottuk az expedíció magjátszámos kubai munkatárs mellett. Az öt évre tervezett munkára való felké-szülés, a tervezés, a felszerelés beszerzése, a nyelvtanulás itthon elkez-dõdött. A feltételeket nagyjából ismertük, lényegesen jobb fizetés, mintotthon, a családoknak önálló lakásban való elhelyezés, ezek olyan ténye-zõk voltak, amik segítették elhatározásunkat. A körülmények helybenderültek ki. 1972. február 23-án szálltunk repülõre feleségemmel és aligtöbb mint másfél éves Ágnes lányunkkal a szülõk sûrû sírása közepette, ésprágai átszállás után a Cubana légitársaság négymotoros, légcsavarosBristol Britannia gépén az Azori-szigetek és Guadelupe érintésével,csaknem 24 órás repülõút után megérkeztünk Havannába.

Fogadó intézményünk a Kubai Tudományos Akadémia Földtani ésÕslénytani Intézete (Instituto de Geología y Paleontología de la Academiade Ciencias de Cuba) vezérkara a repülõtéren fogadott bennünket, és akésõbbiekben is a segítõ együttmûködés jellemezte a kapcsolatot. Nemsokkal érkezésünk után meghívott bennünket egy beszélgetésre és ebédreaz 1962-ben létrehozott Kubai Tudományos Akadémia akkori, elsõ elnökeAntónio Nuñez Jiménez földrajztudós és a kubai forradalom egyikvezéralakja. Õ, aki Kuba földrajzának legjobb ismerõje volt — Kuba föld-rajzáról írt legendás könyvét könyvtáramban õrzöm — ellátott bennünkettanácsokkal, saját tapasztalatokon alapuló terepi ismeretekkel, és mindensegítséget megígért. Kaptunk egy-egy példányt a nagyon szép kivitelû,akkoriban megjelent Kuba Nemzeti Atlaszából is. Jimenezzel évekkelkésõbb kerültem ismét személyes kapcsolatba egy Havannában rendezettbarlangász konferencia kapcsán, ahol közös elõadásunk és publikációnkszületett.

Kuba Oriente tartományának 34 000 km2-nyi területe volt térképezõmunkánk színhelye. Oriente ma már történelmi fogalom, 1976-ban újközigazgatási beosztást vezettek be Kubában, és a tartományt 5 új megyéreosztották fel, a mi munkánk viszont még Orientében folyt. A terepmunkát1972 szeptemberében kezdtük el a tartomány északi részén, Holguín városkörzetében. Ez a festõi táj egy változatos dombvidék, lágy domborzati for-mákkal, és meglepõ alakú mészkõszirtekkel. Ahogy munkánk soránkiderült, az észak-amerikai kontinens peremre feltorlódott óceáni összletalkotja a dombokat, míg az aljzatról elragadott nagy mészkõ blokkok aszirteket. Egy mezõgazdasági kísérleti telephely volt az expedíció központ-ja, onnan tettünk napi autós túrákat a terepre. Eddigre már túl voltunk amunka elõkészítõ szakaszán, túl voltunk a beilleszkedési nehézségeken, a


36

családok rendes körülmények közötti elhelyezésén, a nyelvtanulás kezde-tén. Nyár közepén megérkeztek Magyarországról a fehér színû, Aromárkájú terepjáró gépkocsik, és felszerelésünk egyes darabjairól iskiderült, hogy használhatók-e a gyakorlatban, vagy csak raktárkészletün-ket terhelik. Áttanulmányoztuk a rendelkezésre álló, fõleg kéziratos nyers-anyag-kutatási jelentéseket, amit elsõsorban amerikai szerzõk készítettek.A szerzõk között szerepelt egy zseniális, korát messze megelõzõ tektonikaimeglátásokkal megáldott Myron T. Kozary nevû szerzõ, akirõl késõbbkiderült, hogy Budapesten született 1918-ban, 21 éves korában elhagyta azországot, szakmai karrierje, olajgeológusként, az Egyesült Államokban tel-jesedett ki, 1966-ban hunyt el. Sem Oriente tartományban, sem Kuba többirészén nem folyt korábban rendszeres földtani térképezés, egy1:1 000 000 méretarányú nyomtatott térkép létezett, ami áttekintést nyúj-tott a sziget geológiájáról.

A terepmunka elõkészítése során az én feladatom volt a rendelkezésreálló fekete-fehér légifényképanyag áttanulmányozása. Készítettem aterületrõl egy elõzetes fotógeológiai térképet is, amit a napi gyakorlatbanhasználtunk. A felvételi térképlapok 1:50 000 méretarányúak voltak, aterületet nagyjából 120 km2-es, negyed térképlapnyi részekre tagoltuk.Egy-egy ilyen egység bejárása, az észlelési pontok rögzítése, az észlelésekjegyzõkönyvben való leírása, amit kezdettõl fogva spanyol nyelvenvégeztem, mintagyûjtés, az elõzetes földtani térkép megszerkesztése volt afelvételezõ geológusok feladata. Mivel az elkészítendõ végsõ térkép méret-aránya 1:250 000 volt, elõírás szerint kb. 2 km2-re kellett egy észlelési pont-nak esnie. Ezt a laza észlelési hálót volt hivatva adatokkal kitölteni azelõzetes fotógeológiai térkép.

A terepet 3 fõs kis csoportokban jártuk, minden térképezõ geológusmellett dolgozott egy technikus és egy gépkocsivezetõ. Az évek során vál-toztak segítõim, de a közös cél, az egymásra utaltság, a közös erõfeszítések,élmények és eredmények jó kis csapattá kovácsolt bennünket. A terep-munkát az októbertõl áprilisig tartó száraz évszakban végeztük el olymódon, hogy három hétig minden nap terepen voltunk, majd egy hetetHavannában töltöttünk pihenéssel, családi környezetben. Családunk 1974-ben új taggal is bõvült, megszületett Éva lányunk. Nyaranta, egy hónaposszabadságra, Magyarországra utaztunk, majd hazai ízekkel és élményekkeltelítõdve tértünk vissza második otthonunkba, Havannába.

A négy térképezõ periódus Oriente más-más részén kialakított bázisbóltörtént, ahol közös szállásunkon közös étkezés folyt azokból a mélyedé-


37

sekkel ellátott alumínium tálcákból, amit a közétkeztetéseken mindenholalkalmaztak Kubában. A terepmunkát annak ellenére, hogy nehéz volt,nagyon élveztem. A gépkocsis utakat, ahol ezt a terepviszonyok megkíván-ták, idõnként gyaloglások váltották fel. Több napos gyalogtúrán, szabad-ban éjszakázva, keltem át északról délre kis csapatommal a Sierra Maestrahegyvonulatán, ahol célunkhoz, a tengerparti kis faluba érve fegyveresemberek fogadtak, mert diverzánsoknak néztek bennünket. A helyzetet aközben megérkezett gépkocsink és vezetõje mentette meg. Megmásztam acsaknem kétezer méter magas Pico Turquinot, Kuba legmagasabb hegy-csúcsát, ahol elõttem nem igen járt magyar ember. Néhányszor lóra, vagyöszvérre kellett szállni, hogy a nyaktörõ utakon meg tudjam közelíteni akijelölt észlelési pontokat. Településektõl távoli vidéken találkoztam azindián õslakosok, ma már igen ritka leszármazottaival. Nagy kaland volt,de végig az felfedezés mással össze nem hasonlítható érzése és öröme ismotivált. Élveztem a királypálmákkal díszített tájat, a barátságos helybéliembereket, a növényvilág szépségeit, megtanultam melyiktõl kell óvakod-ni, vagy hogyan lehet a kókuszdiót meglékelni. Búvárszemüveget és légzõpipát öltve a trópusi tenger korallokkal és színes halakkal teli világa nyíltmeg elõttem. Legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy sikerült baráti,kollegiális viszonyt kialakítani a velem kapcsolatba került emberekkel,annak ellenére, hogy esetenként nagyok voltak az etnikai, kulturáliskülönbségek közöttünk. Késõbb, vezetõi gyakorlatomban is hasznát vet-tem ezeknek a tapasztalatoknak.

Oriente geológiája merõben eltér Magyarország földtani felépítésétõl,nagyszerkezeti helyzetétõl, ott a terepen a lemeztektonikai folyamatokismérvei nyitott könyvként tárulnak elénk. Az 1970-es évek elején, mikorKubában térképeztünk, világszerte a lemeztektonikai elmélet alkalmazásá-nak kezdetén jártunk, megfigyeléseink fontos adalékoknak számítottak azelmélet elfogadásához. Kuba földtani felépítése nagy vonalakban úgy jelle-mezhetõ, hogy az észak-amerikai kontinensnek a sziget északi részén isfelszínre bukkanó peremére óceáni aljzaton kifejlõdött késõ-kréta vulkániszigetív maradványai torlódtak fel. A nagy kiterjedésû, egykori óceánialjzatot képviselõ szerpentinesedett ultrabázit kõzetek sajátos arculatotadnak a tájnak, és kevés helyen tanulmányozhatók ilyen jól feltárt, felszínikörülmények között a világban. Ezt követõen egy regionális tektonikaiátrendezõdés következtében újabb, az eocén közepéig tartó szigetív vulka-nizmus alakult ki a Sierra Maestra vonulatában, majd a sziget egészterületén nyugodtabb, kiemelkedésekkel és süllyedésekkel jellemezhetõ


38

idõszak következett be. A folyamatokat nagymértékben befolyásolta asziget déli pereme mentén határos Karib-lemez Ny-felé történõ mozgása.A Karib-lemez elmozdulási eseményeinek a geológiai idõskálán való elhe-lyezéséhez a térképezés során szerzett adatok õsföldrajzi elemzése révénjárultunk hozzá Manuel Iturralde-Vinent kubai kollégámmal és barátom-mal közösen írt tanulmányunkban, melyet az 1976-os VIII. Karibi Geoló-giai Kongresszuson, a Holland-Antillák egyik szigetén, Curaçaon mutat-tam be. A térképezésnek egyéb tudományos hozadéka is volt, a terjedel-mes, határidõre elkészített zárójelentésben számos litosztratigráfiai egységleírásában vettem részt. Nagy Elemérrel közösen megszerkesztettük aterület tektonikai térképét, a légifényképek tanulmányozása pedig nagysegítségemre volt abban, hogy elkészítsem a terület geomorfológiaijellemzését, a hozzá tartozó térképpel együtt. Kubai tartózkodásom utolsóévében kezdõdött a különféle nemzetiségû csoportok által végzetttérképezés eredményeinek összedolgozása, egységesítése, melynek aktívrészese voltam. Évekkel késõbb, 1988-ban jelent meg nyomtatásban améreteiben is impozáns, szépen kartografált mû, Kuba 1:250 000 méret-arányú földtani térképe, Moszkvában.

Térképezõ geológusból hivatalnok

Kubai kiküldetésem befejezése elõtt néhány hónappal egy havannaiKGST értekezletre érkezõ magyar delegáció egyik tagja Fülöp József, aKözponti Földtani Hivatal akkori elnökének üzenetét hozta. Az elnök fel-ajánlotta a megüresedõ tudományos titkári állást a Hivatalban. Elfogadtamaz ajánlatot, és 1978 szeptemberétõl térképezõ geológusból hivatalnok let-tem. Fülöp József igazgatóm volt a Földtani Intézetben, onnan lépett elõrea Központi Földtani Hivatal elnöki tisztébe. Egyidejûleg a MagyarTudományos Akadémia alelnöke és az ELTE professzora is volt, ez megle-hetõsen nagy, szinte teljesíthetetlen feladathalmazt jelentett számára,szüksége volt segítségre. A Központi Földtani Hivatal abban az idõben azállamigazgatás magas szintjén állt, ami az egész földtani kutatás kor-mányzati szintû megbecsülését jelentette, az elnök pedig miniszterhe-lyettes szinten tagja volt az állami vezetésnek. A Hivatal, amellett, hogyõrködött az ország ásványvagyona felett, állami költségvetésbõl finan-szírozott nyersanyag- és tudományos kutatásokat, valamint finanszíroztaés felügyelte a MÁFI és az ELGI tevékenységét. Ez a központosítottirányítás a tervutasításos rendszer része volt, és már az 1980-as évekbenfeszegették a kereteit a nagyobb gazdasági önállóságot kapott vállalati,


39

intézményi igények. Ezeknek az állapotoknak az 1989/90-es politikai, gaz-dasági változások vetettek véget. Az új bányatörvény értelmében a nyers-anyagkutatás vállalkozási tevékenység lett, a KFH megszûnt, a földtanikutatás felügyelete az államigazgatás több lépcsõvel alacsonyabb szintjérekerült, a földtani kutatásra fordított költségvetési támogatás a töredékérecsökkent.

Hivatali pályafutásom kezdetén a KFH még a Fõ utca 34–36 (akkor mégIskola utca 13.). szám alatti sárga épületben székelt, amit „sóhivatalnak”hívtunk, nem egészen alap nélkül, valamikor az épület helyén állítólagsóállomás mûködött. Fülöp József megmutatta asztalomat egy szobában,ahol rajtam kívül még öten dolgoztak, és ellátott feladatokkal. Több évenkeresztül dolgoztunk együtt, ez alatt mindketten a kölcsönös megbe-csülésen alapuló viszony kialakítására törekedtünk, és ez jellemezte kap-csolatunkat. Képletesen úgy is fogalmazhatnék, hogy fegyverhordozójavoltam, de táskahordozója nem. Nagyon sok feladatot kaptam, de mindiglehetõséget adott az egyéni kezdeményezések érvényesülésének.

Sok új kollégával ismerkedtem meg, néhányan fenntartásokkal fogad-tak, nyilván az elnök személyével kapcsolatos érzéseiket vetítették ki rám,de késõbb ezek az anomáliák megszûntek. A Hivatalban ismertem megHorn Jánost, aki rávett ennek a visszaemlékezésnek a megírására is, amitezúton is köszönök neki, mert nélküle valószínûleg nem bocsátkoztamvolna ilyen kalandba. Ami pozitív személyiségével kapcsolatban kezdettõlfogva megragadott, az íróasztala volt. Az én asztalom alig látszott ki afolyamatban levõ ügyek papír halmazaiból, az õ íróasztala pedig mindigolyan volt, mintha akkor törölték volna le róla a port. Nála nem voltakelfekvõ ügyek, dosszié-halmok, tennivalóit körültekintõen, de hihetetlengyorsasággal intézte. Meg kell említenem Morvai Gusztávot, a Hivatalelnökhelyettesét is. Türelmes, de célratörõ tárgyalási stílusát, különösennemzetközi környezetben, én is szívesen alkalmaztam.

A Központi Földtani Hivatal elnökének közvetlen munkatársakéntelsõsorban tudományszervezési feladatokat láttam el. Ebbe beletartozott atárgyalás-elõkészítõ anyagok készítése éppúgy, mint az elnök, és rajtakeresztül a hivatal képviselete szakmai megbeszéléseken, fórumokon,hazai és nemzetközi rendezvényeken. Titkára lettem a NemzetköziGeológiai Korrelációs Program (IGCP) Magyar Nemzeti Bizottságának, ésbekapcsolódtam a Nemzetközi Litoszféra Program hazai szervezésébe. ATudománypolitikai Bizottság 1979-ben határozatával országos szintreemelte „Az ország természeti erõforrásainak átfogó tudományos vizsgála-


40

ta” fõirányt, melynek földtani, bányászati ágazati részprogramjaként elfo-gadták „A geoszféra erõforrásainak átfogó tudományos vizsgálata” címûtémát. Az 1984-ig tartó ágazati programfelelõs irányítója és koordinátora ahivatal elnöke volt. Fülöp József meg volt gyõzõdve, hogy az ország távlatinyersanyag és energiahordozó szükséglete 50%-ban tartósan biztosítható ahazai termelésbõl. Mindez azonban összehangolt, céltudatos és intenzívkutatómunkát igényel, amit az ágazati program végrehajtásával lehet elérni.Magának a programnak a kidolgozásában, és késõbb a szervezõ, koordinálómunkában nagyon sokat dolgoztam együtt Haas Jánossal. A programbanszinte valamennyi magyarországi földtani kutatóhely, vállalatok, egyete-mek, kutatóintézetek részt vettek olyan kutatási témákkal, amik az országföldtani ismeretességének, nyersanyag-kapacitásának megismeréséhez ésnöveléséhez hozzájárulhattak. A programban végzett munkám révén kap-csolatokat építettem, és betekintést nyertem az egyes kutatási mûhelyekkapacitásába, aminek a késõbbiekben nagy hasznát vettem.

Fülöp József ebben az idõben intenzíven dolgozott a „Magyarországföldtana” címû könyvön, pontosabban könyvsorozaton, ami váratlanhalála miatt befejezetlen maradt. Amint hivatali dolgai engedték, igyeke-zett a MÁFI-ba, a Szaktitkárságra, ahol Hámor Géza igazgató biztosítottaszámára a kutatási feltételeket. A könyvnek lényeges eleme volt a lito-sztratigráfiai alapokon nyugvó földtani alapszelvények feldolgozása, vizs-gálata, melyeket az Intézet végzett az „Alapszelvény program” keretében.A MÁFI egyes kutatási témáinak mûszaki ellenõreként számos alapszel-vényt látogattam végig, illetve vettem részt vizsgálatában. Ezek közül leg-emlékezetesebb a nekézsenyi vasúti bevágásban jól feltárt senon konglo-merátum szelvénye, melyben szedimentológiai vizsgálatok alapján, HaasJánossal kimutattuk a rétegsor átbuktatott helyzetét. A megállapítást meg-erõsítette a US Geological Survey-tõl vendégkutatóként érkezett Ed Cliftonis, akivel Észak-Magyarországon és Kaliforniában végeztünk közös mun-kákat. A Földtani Intézet az 1980-as években ambiciózus programkeretében elkezdte az 500 000-es térképekbõl álló „Magyarország földtaniatlasza” térképsorozat kiadását. A mélyföldtani és a tektonikai térképekfõszerkesztõje Dank Viktorral közösen Fülöp József volt, nekem jutott aszerkesztõbizottságok titkári feladatainak ellátása, és Haas Jánossal együttaz egyes szerzõk részanyagainak összeszerkesztése. Mind tartalmukban,mind szemléletükben különböztek ezek a térképek a korábbi változatoktól,és kartográfiai megoldásokban is új elemeket vezettünk be. Mindkéttérkép megjelent, és több mint két évtizedet kellett várni az új, kor-


41

szerûsített változatok elkészítésére. További térképkészítési, szerkesztésifeladataim is adódtak. Felkérést kaptam a Kartográfiai Vállalat kiadásábanmegjelent Magyarország Nemzeti Atlasza készítésében való részvételre. APécsi Márton által koordinált szerkesztõbizottság munkájában fejezet-szerkesztõi és szerzõi minõségben is részt vettem.

1984-ben, miután Fülöp Józsefet az Eötvös Loránd Tudományegyetemrektorává választották, megvált a Központi Földtani Hivataltól, utódja amagyar olajipar legendás fõgeológusa, az OKGT vezérigazgató helyetteseDank Viktor lett. Dank Viktor végzõs egyetemista koromban csábított azolajiparba, de a kecsegtetõ lehetõségek ellenére nem álltam kötélnek, merta vidéki lekötöttség miatt nem tudtam volna folytatni kartográfiai tanul-mányaimat. Dank Viktor új szemlélettel végezte a Központi FöldtaniHivatal elnöki teendõit, többek között nem tartott igényt tudományostitkári közremûködésre, így a hivatalon belül, szûkített feladatokkal újbeosztásba kerültem. Pár évvel késõbb, amikor a Magyar Természettudo-mányi Társulat újjáalakításán dolgozott, hívására, Havannából, az elsõkközött jelentkeztem, és több éven keresztül dolgoztunk együtt a Társulatvezetésében.

Újra Kuba

1986-ban nagy fordulat történt életemben, fõnököm, Dank Viktor hoz-zájárulásával megpályáztam egy szakértõi állást Kubában, és a kiküldõTESCO szûrõjén és az elõkészítõ tanfolyamon túlesve, augusztus végénismét Havannában voltam családommal. A már ismert környezetbe köny-nyebb volt beilleszkedni, mint az elõzõ, 14 év elõtti alkalommal, bár sokminden változott azóta. Megmaradt viszont a régi kollégák, barátok, isme-rõsök jelentõs része. Munkahelyem ismét a Földtani, Õslénytani Intézetlett, ami azonban, az átszervezések következtében akkorra az Ipari Minisz-térium fennhatósága alá került, létszámában növekedett, feladatai is nyers-anyag-kutatási profillal bõvültek, székhelye megváltozott. Öröm volt látni,hogy azok a fiatalemberek, akik a mi korábbi térképezõ csoportunk tagjaivoltak technikusként, vagy kutatási segéderõként, szinte valamennyienfelsõfokú továbbképzésben diplomát szereztek, és felelõs beosztásokbanvégezték munkájukat.

Megbízásom, a soknemzetiségû összetételû, úgynevezett „Egységesítõcsoport” munkájában való részvételre szólt, nekem kellett a csoportban amagyar felet képviselni, egyúttal a Központi Földtani Hivatal felé biztosí-tani a közvetlen összeköttetést. Helyismeretem és nyelvtudásom révén


42

könnyû volt a beilleszkedés. Miután az 1980-as évek elején befejezõdöttKuba átnézetes, 1:250 000 méretarányú földtani térképezése, egyes nyers-anyagkutatás szempontjából perspektivikus területeken részletes, 1:50 000méretarányú térképezõ és részletes, fúrásokkal és geofizikai mérésekkelalátámasztott nyersanyagkutató programok indultak KGST megállapodá-sok keretében. 1983-tól magyar csoport is dolgozott Pentelényi Lászlóvezetésével Holguín város körzetében, az általunk, a korábbi felmérésalapján arany, és egyes nemfémes nyersanyagok elõfordulására perspek-tivikusnak ítélt területen. 1987-ben újabb magyar kutató expedíció kezdtemeg mûködését Gyarmati Pál irányításával, a Guantánamo várostól észak-ra esõ területen, nikkel- és krómérc, valamint nemfémes nyersanyagokkutatása céljából. Az egységesítõ csoport a sziget különbözõ területeinfolyó kutatások ellenõrzését végezte, módszertani segítséget nyújtott, és azelkészült rész- és záró kutatási jelentések zsûrizését végezte. A helyszíniellenõrzések során többször volt alkalmam meglátogatni az egykoriOriente tartományban dolgozó honfitársaimat, a két magyar kutató expe-díciót, amik sikeresen, új bányászati lehetõségeket feltárva fejezték betevékenységüket.

Amikor nem a térképezõ csoportokat látogattuk, korábbi kutatási ered-ményeimre alapozva tektonikai tárgyú tanulmányokat készítettem, szakmaitovábbképzõ tanfolyamokat tartottam, konferenciákon vettem részt,valamint még be tudtam kapcsolódni „Kuba tektonikai térképe” szerkesztésimunkálataiba. A szovjet szakértõk által irányított munka 1989-ben a térképmegjelenésével zárult le. Büszke vagyok arra, hogy a Kubában végzett szak-mai munkám elismeréseként a Kubai Földtani Társulat (Sociedad Cubana deGeología) 1998-ban tiszteleti tagjává választott.

1990 novemberében, a TESCO-val kötött szerzõdés befejeztével tértemhaza Kubából. Az utolsó két évre már rányomta a bélyegét a Szovjet-unióban és Magyarországon zajló politikai, gazdasági változások kisu-gárzása. A gyéren csordogáló otthoni hírek mellett környezetünkbenérezhetõ volt egy hangulatváltozás, ami a külföldi szakértõk irányába ahelyiek részérõl nyilvánult meg. Ez a változás egyenes következményevolt a fokozódó gazdasági nehézségeknek és a kubai politikai beren-dezkedés otthoni megítélésének.

Átmeneti évek

Itthon új világ fogadott, munkahelyem, a Központi Földtani Hivatalmég létezett, bár jelentõs erõk mûködtek felszámolásán. Osztályvezetõi


43

minõségben hazai és nemzetközi kapcsolatok fenntartásán, építésén dol-goztam akkor is, amikor a Hivatalt 1993-ban felváltotta a Magyar GeológiaiSzolgálat. Nem egyszerû névváltozásról volt szó, a korábbi feladatkörökegy része a nyersanyagkutatás privatizálása miatt megszûnt, az ásvány-vagyon-nyilvántartás megmaradt az MGSZ-nél, de az ásványvagyon-gazdálkodás felügyelete több más funkcióval együtt az újonnan alakultMagyar Bányászati Hivatalhoz került.

A változások nagymértékben érintették a két kutatóintézetet, a MagyarÁllami Földtani Intézetet és a Magyar Állami Eötvös Loránd GeofizikaiIntézetet. A Magyar Geológiai Szolgálat megalakulásával a két intézet azMGSZ keretében, közös fõigazgatói irányítás mellett mûködött tovább. Azeddigi önálló gazdálkodást egy úgynevezett részben önálló gazdálkodásirend váltotta fel. A költségvetésben továbbra is önálló rovaton szerepeltekaz intézetek, azaz a költségvetési támogatást közvetlenül biztosította azállam, de a gazdasági, pénzügyi, számviteli ügyeket közös gazdálkodóegység végezte. A kutatási tervek, programok, beszámolók készítése azintézetekben történt, jóváhagyásuk azonban fõigazgatói hatáskör lett.

A Földtani Intézetben

A Magyar Állami Földtani Intézetet 1991-tõl, Hámor Géza igazgatónyugdíjba vonulása óta Gaál Gábor vezette, aki a finnországi kutatási igaz-gatói beosztását feladva tért vissza magyarországi gyökereihez. Gaál Gáborigazgatóságához köthetõ az Intézet létének egyik legnehezebb idõszaka.Az Intézet felügyeletének, szervezeti helyzetének megváltozása, tevé-kenységi területének szûkítése, költségvetési támogatásának lényegescsökkentése, nagyarányú létszámleépítés jellemezte ezt az idõszakot. GaálGábor azonban a körülmények diktálta kényszerû intézkedések mellettmegkezdte az intézet tevékenységének korszerûsítését. A korszerûsítéslépéseit az általa jól ismert nemzetközi tendenciák irányították, ennekleglényegesebb eleme az Intézet kutatási tevékenységének program-pro-jekt rendszerbe szervezése. A másik elemként, a lényegesen megváltozottgazdasági feltételekhez igazodva, célul tûzte ki a külsõ finanszírozási for-rások fokozottabb igénybevételét. Ezek között a körülmények között hir-dette meg a Hetényi Rudolf nyugdíjazása miatt megüresedõ igazgatóhe-lyettesi poszt betöltésére irányuló pályázatot.

Nem kellett sokat gondolkoznom, benyújtottam a pályázatot. AFöldtani Intézetben kezdtem szakmai pályafutásomat, kapcsolatom mind-végig megmaradt az Intézettel, tudományos kutatási témáim is oda kötöt-


44

tek, a munkatársakat ismertem. A pályázók közül engem választott GaálGábor, így 1993. december 1-tõl ismét „MÁFI-s” lettem.

Legfontosabb feladatom az Intézet mûködési feltételeinek biztosításavolt, melybe beletartozott az Igazgatási Osztály vezetése éppúgy, mint azüzemeltetési feladatok felügyelete. Volt néhány olyan osztálya is azIntézetnek, mint például a Múzeum, Könyvtár, Térinformatika, melyekszakmai irányítása, ellenõrzése az én feladatom volt. Gaál Gábornak szá-mos nemzetközi kötelezettsége miatt sokat utazott, távollétében igazgatóiminõségben kellett helyettesítenem.

Két és fél évi harmonikus közös munka után 1996 nyarán lejárt GaálGábor igazgatói megbízása, és Farkas István MGSZ fõigazgató kiírta az ötévre szóló MÁFI igazgatói pályázatot. Gaál Gábor formai okok miatt nempályázhatott újra, a vele folytatott konzultáció után elkészítettem ésbenyújtottam igazgatói pályázatomat. A jelöltek közül a bíráló bizottság azén személyemre tett javaslatot, amit a fõigazgató elfogadott, és 1996. július1-én elfoglaltam a MÁFI igazgatói székét. Másnap, július 2-án tartottammeg igazgatói székfoglaló elõadásomat az Intézet Dísztermében az intézetimunkatársak és meghívott vendégek, társintézmények vezetõi jelen-létében. Az esemény súlyából adódó érzéseimet jól tükrözi a székfoglalóm-ból vett alábbi idézet: „Meghatottság és az elõttem álló feladatok súlya az, amiérzéseimet dominálja. Lehet-e egy 127 éves intézmény élén meghatottság nélkülarra gondolni, hogy nagy elõdeinkhez, Hantken Miksáéhoz, Böckh Jánoshoz vagyLóczy Lajoshoz hasonlóan osztályrészem az ország legjelentõsebb geológiaikutatóintézetének igazgatása.”

Ami az igazgatói mûködés koncepcióját illeti, azt a következõ módonfogalmaztam meg: „Az igazgatói tisztet olyan szolgálatnak tekintem, ahol a fela-dat súlyát az Intézet és munkatársai iránti felelõsség, az intézménnyel szembenielvárások teljesítése jelentik.” Nyugodt szívvel állíthatom, hogy több mint tízéves igazgatóságom alatt minden szinten érvényesítettem ezt a gondolatot.

Az 1991 után bekövetkezett 73%-os létszámleépítés és 50%-os költ-ségvetési támogatás csökkenés erõsen megtépázta az Intézet hírnevét,megbecsültségét, kutatási kapacitását, a munkatársak munkamorálját. Ahelyzetet tovább bonyolította a Magyar Geológiai Szolgálathoz fûzõdõ, soktekintetben tisztázatlan, a napi gyakorlatban nem rögzült viszony. GaálGábor igazgatása alatt ugyan megkezdõdött egy konszolidációs folyamat amûködés szükségszerû korszerûsítésével együtt, de az Intézet még nemjutott vissza az õt megilletõ helyzetbe. Ezért is tartottam fontosnak azintézet státuszából adódó feladatkörök újradefiniálását:


45

„A Magyar Állami Földtani Intézetnek alapvetõen két funkciót kell betöltenie: A létébõl fakadó, másra át nem ruházható, nemzeti kutatóintézeti

funkció, melybe beletartozik az ország területére vonatkozó geológiaiismeretek folyamatos bõvítése, tökéletesítése, közgyûjteményeinek (múze-um, magmintaraktárak, könyvtár) és laboratóriumainak fenntartása,kezelése, a kutatások eredményeinek közreadása.

Közszolgálati funkció: az ország gazdasága által igényelt, a kormánystratégiai céljait, valamint a nagyközönség igényeit kielégítõ információ-szolgáltatás, alap- és alkalmazott kutatások, vizsgálatok és szolgáltatásokminél tökéletesebb elvégzése.”

Fontosnak tartottam azt is leszögezni, hogy az Intézet mûködése a sajátmúltjából táplálkozó hagyománytiszteletre kell, hogy épüljön, de szemelõtt kell tartani a földtani tudományok fejlõdését, a nemzetgazdaság, agazdálkodás feltételeinek változását, valamint az akkor még közelgõ euró-pai integráció támasztotta igényeket. Ezek a kritériumok egy „survey”típusú intézet keretében valósulhatnak meg, és a külföldi példákat figye-lemmel kísérve próbáltam ezt a célt elérni. Az Intézet kutatási tevékeny-ségével kapcsolatban alapvetõ fontosságúnak tartottam a széles, sokirányúkutatási profil fenntartását. A földtani térképezés, az alapkutatás, a vízföld-tani kutatás mellett nagyobb teret kívántam biztosítani a környezeti prob-lémák kutatásának, valamint a nyersanyagkutatás megalapozását szolgálónyersanyag-potenciál felméréseknek. Az elõttünk álló évek megnevezettkutatási irányai közül kiemeltem az alapadat és térképi adatbázisok térin-formatikai rendszerben történõ feltöltésének igényét, az adatokon alapulóországos és regionális szintézisek, földtani modellek megalkotását, a föld-tani ismeretek gyakorlati alkalmazását, akkreditált laboratóriumi ered-mények szolgáltatását, az intézeti kiadványok színvonalának fejlesztését.Mindezek mellett egy, a felhasználói környezet felé nyitottabb intézet képelebegett szemem elõtt.

Az Intézet gazdálkodásának stabilizálása érdekében szükségesnek tar-tottam a külsõ bevétek, pályázati támogatások arányának növelését. A jómûködés elõfeltételeként jelöltem meg a hazai és nemzetközi kapcsolat-rendszer megõrzését és továbbfejlesztését, az Intézet önálló arculatánakkialakítását.

Visszatekintés igazgatói éveimre

Úgy adódott, hogy a felvázolt mûködési elvek és célok meg-valósításához több mint tíz év állt rendelkezésemre. 2001-ben, amikor lejárt


46

igazgatói megbízatásom, újra benyújtottam pályázatomat, és újabb öt évremegkaptam a kinevezést. Az elõzõ évek harcaiban megedzõdve, gyakorla-tot és rutint szerezve, de nem csüggedõ lelkesedéssel folytattam munká-mat, amiben továbbra is támaszkodni tudtam Halmai János igazgatóhe-lyettes társam megbízható, precíz közremûködésére. A második ciklustalán még nehezebb volt, mint az elõzõ. Különösen az utolsó évek, amikorújabb intézményi átszervezés ötlete merült fel, amit pénzügyi és szakmaifelügyeleti ellenõrzések voltak hivatottak elõkészíteni. Az átszervezésterve az Intézet integritásának csorbításával járt volna, ezért az ELGI igaz-gatójával, Fancsik Tamással vállvetve próbáltuk a tervezeteket kedvezõbbirányba módosítani. 2006. június 30-án járt le igazgatói megbízásom, dehatározatlan idejû hosszabbítást kaptam. Augusztusban kiírták, majd visz-szavonták az igazgatói pályázatot, majd novemberben, az átszervezési tár-gyalások közepette, minden elõzetes értesítés nélkül ismét megjelent azigazgatói pályázat. Úgy döntöttem, hogy nem pályázok újra. Betöltöttem63. életévemet, újabb öt éves ciklusra, ha el is nyerem a pályázatot,felelõtlenség lett volna vállalni az Intézet vezetését. 2006. december 28-ánFarkas István fõigazgató jelenlétében átadtam az intézeti dokumentációt ésjókívánságokat régi munkatársamnak, Kordos László kinevezett igazgató-nak. Nyugodt szívvel adtam át a feladatokat és felelõsséget, mert az Intézetlétszámában, kutatási kapacitásában, gazdálkodásában szilárd alapokonállt.

Igazgatói pályafutásom értékelése nem az én feladatom, és egy ilyenvisszaemlékezésnek nem is célja az elért eredmények, kudarcok tételes fel-sorolása. Ezekrõl, az Intézet szakmai eredményeirõl az Évi Jelentésköteteiben részletesen beszámoltunk. 2006 decemberében igazgatókéntutoljára álltam ki munkatársaim elé, hogy néhány szóban megtartsamévértékelõmet, és átadjam a „Földtani Intézetért” Emlékérmet az arraérdemes személynek. Intézeti munkatársaimtól ezen alkalommal én isajándékot kaptam, megkaptam az „Intézetet”, az épület mását marcipán-ból. Az alkalom jellegébõl adódóan az akkori értékelésem az utóbbi tíz évreszólt. Az ott elhangzott értékelésbõl emeltem ki az alábbi néhány,megítélésem szerint az Intézet életében meghatározó jelentõségû moz-zanatot.

A hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer építésével, de fõleg kutatásieredményeink, intézeti publikációink színvonalával sikerült az Intézethírnevét, elismertségét lényegesen megerõsíteni. Ennek a folyamatnakolyan mozzanatai voltak, mint az Intézet EuroGeoSurveys tagságának


47

elérése, a szervezet végrehajtó testületében betöltött három éves tagsá-gom, vagy az MTA Földtudományok Osztályának, vagy az ELTE TTKDékáni testületének intézeti kihelyezett ülése. Az Intézet nyitottabb lett akülvilág felé, jól mûködõ honlapot hoztunk létre, rendeztünk „Világítóásványok” és más kiállításokat, a Magyarhoni Földtani Társulat számtalanrendezvényének biztosítottunk otthont, vagy befogadtuk a végzõsképzõmûvész diákok kiállítását. Kihasználtuk azt a szerencsés helyzetet,ami a Lechner Ödön tervezte épület különleges stílusából adódott. „Azépület szépsége, egyedi jellege, architektúrájának harmóniája áthatja mindennap-jainkat, közvetve, közvetlenül megjelenik munkáinkban, megnyilvánulásainkban.A genius loci számunkra kézzelfogható valóság, amit az a tudat erõsít, hogy ez azépület nekünk, az Intézet munkatársainak épült száz évvel ezelõtt, megbecsülve ésértékelve azt a tevékenységet, amit az ország, amit mindannyiunk boldogulásáhoznyújt kutatómunkánk.” – írtam 2000-ben, az épület fennállásának 100. évfor-dulójára megjelent album bevezetõjében.

Kapcsolatainknál és elhelyezési körülményeinknél egyetlen fontosabbszempont irányította munkámat, ez a munkatársak megbecsülése. A tíz évalatt sikerült stabilizálni az Intézet 140 fõ körüli létszámát. Ebben, kutatóin-tézet lévén, magas közel száz fõ körüli volt a felsõfokú végzettségû, mond-hatnám úgy is, kutatói létszám. A kutatók életkori összetétele nem voltennyire kedvezõ, viszonylag kevés volt a fiatal, és a folyamatos adminiszt-ratív intézkedések (létszámstop) csak nagyon korlátozott mozgásterethagytak. Az elmúlt két évtized derékhada ezekben az években éri el anyugdíjkorhatárt, és válik meg az Intézettõl, ami szakterületi hiányokat fogokozni. Arra törekedtem, hogy az adott és intézményesen vállalt felada-tokon túlmenõen, biztosítsam a munkatársak által annyira kívánt kutatóiszabadságot. Témaválasztást, számos egyéni pályázatot támogattam, anya-gilag és munkaidõ-kedvezményekkel ösztönöztem a tudományos fokoza-tok megszerzését. A kutatók meghálálták a lehetõséget, amint azt azIntézet éves publikációs jegyzékei is alátámasztják.

Kutatóintézet esetében visszatérõ polémia, egyúttal megélhetési kérdésis, hogy tevékenységében milyen legyen az alap- és alkalmazott kutatásokaránya. Mivel sikerült biztosítani a széles szakmai spektrumú tevékenységellátásának alapjait, elsõsorban az alkalmazott kutatások végzése soránfelmerülõ alapkutatási témák kidolgozását támogattam. Ennek feltételevolt a feladatok optimális megválasztása, és az anyagvizsgálati kapacitásbõvítése, a mûszerezettség korszerûsítése. Egy bonyolult, integrált rend-szerben, változó gazdasági körülmények között is sikerült az intézeti


48

alapértékeket megõrizni, tevékenységünket mind a tudomány, mind agyakorlati élet követelményeinek megfelelõen végezni. Vezérlõ elvem voltnagyhírû igazgató elõdöm Böckh János, több mint száz évvel korábbanpapírra vetett gondolata: „A magyar kir. földtani intézet mûködése … kétirányú. Mint a földtani intézetek egyáltalán, úgy ez is hivatva van úgy a tisztatudományt, de más részt a gyakorlati élet követelményeit is kielégíteni. Nem éppenkönnyû feladat ez, s azért igen éber szem szükséges, hogy mind a két irányban ahelyes mérték betartassék, mert hol a mindennapi élet rendesen hangosabbkövetelményei túlságosan elõtérbe jutnak, ott a tudományos mûködés háttérbejutásával el vész egyszersmind az éltetõ erõ, az egyedül sikert biztosító alap is.”

Az Intézet legnagyobb szabású, a kutatási kapacitás jelentõs részét többéven keresztül igénybe vevõ programja az atomerõmûvi kis és közepesaktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezéséhez megfelelõ föld-tani környezet kijelölése és részletes megismerése volt. Az összetett prog-ram környezeti kutatásaink fõ vonulatát képezte, és a teljesség igényenélkül olyan részelemei voltak, mint a földtani térképezés, fúrásos kutatás,vízföldtani modellezés és monitoring. A programmal kapcsolatban el kel-lett dönteni, hogy milyen mértékû legyen részvételünk a munkában. Szemelõtt kellett tartani azt, hogy a program volumene miatt ne torzuljanak elintézeti tevékenységünk szakterületi arányai, de egyúttal teljesíteni tudjukvállalt szerzõdéses kötelezettségünket. A program szakmai irányítása jókezekben volt, Balla Zoltán megfelelõ szaktudással és eréllyel irányította amunkálatokat. A program jellege és a finanszírozás nagysága miatt megkellett küzdenünk külsõ környezetünkkel, az irigykedõ társintézmé-nyekkel, konkurens vállalkozásokkal, érdekvezérelt politikusokkal. Biztostámaszt jelentettek viszont együttmûködõ partnereink, akikkel a konzor-ciális viszony, a számtalan vezetõi és egyéb szintû egyeztetés eredményrevezetett. A hazai és külföldi szakmai ellenõrzõ testületek szigorú zsûrijemegfelelõ színvonalúnak ítélte munkánkat. Amellett, hogy számos jelentõsmûszaki fejlesztést tudtunk végrehajtani a program keretein belül, amunkában részt vevõ munkatársak javadalmazását is javítani tudtuk.

Szakmánkban a 2000-es évek elején ismerkedtünk meg a brit földtanitársulat „életfogytig tartó tanulás” (lifelong learning) programjával. Aprogram a szakmai tudás folyamatos karbantartását és színvonalánakrendszeres ellenõrzését kínálja, amivel aktív pályafutásunk alatt magasprofesszionális szinten tudjuk feladatainkat ellátni. Ez a program azIntézetben az informatika általánossá vált alkalmazása révén valósult meg.A tíz év alatt mind eszközeiben, mind alkalmazási lehetõségeiben folyama-


49

tosan fejlõdött az informatika számunkra legfontosabb ága a térinformati-ka. Az egyre bonyolultabb programok bevezetése sok tanulást igényelt amunkatársak részérõl, de cserébe, a szükségszerû eszközfejlesztésselegyütt, hatékony munkaeszközök birtokába jutottak. Ez a technikai éstudásbeli fejlõdés kellett ahhoz, hogy jelentõs eredményeket értünk el azország geológiai infrastruktúráját leképezõ földtani térmodellfejlesztésében. Ennek elsõ, és nagyon látványos eredményeként, nyilvánosbemutató keretében, közreadtuk Magyarország 1:100 000 méretarányúdigitális földtani térképét. 2005 októberében, amikor a bemutatót tartottuk,az ilyen jellegû, internetes adatszolgáltatást is biztosító országtérképekmeglehetõsen ritkák voltak. Európában mindössze hat vagy hét ország,köztük Németország, Franciaország, Norvégia elõzött meg bennünket. Atérmodell fejlesztésének alapját képezõ térképi és mélyfúrási adatbázisfolyamatos karbantartást igényel, de valamennyi késõbbi munkához biztoskiindulási alapot szolgáltat. Amikor felkérést kaptam az MTA Földrajz-tudományi Kutatóintézet gondozásában megjelent „Hungary in maps”kiadvány részére a földtani térkép megszerkesztésére, ugyancsak a100 000-es térkép alapjairól indultam el.

Igazgatói ténykedésem során nagy súlyt fektettem az intézet múltjánakmegismerésére, hagyományainak megõrzésére. Amikor az ember a múltatkutatja, gyakran lel olyan kincsekre, melyeket saját tevékenységébenhasznosíthat. Tanulmányokat készítettem, elõadásokon, megemlékezé-seken méltattam Szabó József, Böckh János, Lóczy Lajos, Papp Károly,Szontagh Tamás, Tasnády-Kubacska András munkásságát. Szomorú köte-lességemnek eleget téve búcsúztattam el egykori intézeti munkatársakat,kollégákat, barátokat, köztük Konda József és Kretzoi Miklós igazgatókat,Hetényi Rudolf igazgatóhelyettest, továbbá Kliburszkyné Vogl Máriát,Nagy Elemért, Schey Ilonát, Rajetzky Máriát. Ezt a szomorú, kegyeletitevékenységet éppúgy igazgatói kötelességnek tekintettem, mint azIntézet vezetésének egyéb momentumait.

Már több éve voltam a MÁFI igazgatója, mikor 2001-ben megszereztema PhD tudományos fokozatot. Még az elsõ kubai kiküldetésem alatt, 1975-ben benyújtottam, és a Tudományos Minõsítõ Bizottság elfogadta kandidá-tusi tématervemet, ami Kuba és a Karib-térség fejlõdéstörténetévelfoglalkozott. Gyûjtöttem az alapanyagokat, jegyzeteltem, kötegre rugócédulakatalógusom volt a vonatkozó szakirodalomból. Kubából való haza-térésem után letettem a kandidátusi orosz nyelvvizsgát. A téma irántiérdeklõdésemet azonban fokozatosan halványította az idõ múlása és a tér-


50

beli távolság, új, tudományos titkári feladatköröm pedig lekötötte erõmet,így végül nem fejeztem be a dolgozatot. Mindvégig nyomasztott atudományos fokozat hiánya, amit nem pótolt sem a több tucat megjelentpublikációm, sem tudományos, szakmai tevékenységem elismerése. AzELTE TTK Doktori Tanácsa 1997-ben, már az új minõsítési rendszerben,engedélyezte az egyéni doktori képzésben való részvételemet.Klinghammer István biztatása mellett 2001-ben letettem a doktori szigorla-tot, benyújtottam doktori értekezésemet „Földtani térképezés: terepifelvételezés — térképi összegzés” címmel, és nagy nyilvánosság elõttsumma cum laude minõsítéssel megvédtem. A doktori értekezés opponenseinem kisebb szaktekintélyek, mint Detrekõi Ákos egyetemi tanár, a BMGEvolt rektora, és Cserna Zoltán a mexikóvárosi állami egyetem (UNAM) pro-fesszora voltak.

A köz szolgálatában

A Magyarhoni Földtani Társulatnak ötven éve vagyok tagja. Elsõ évesegyetemista koromban léptem be, eljártam ülésekre, és majd kiugrott aszívem izgalmamban, amikor elõször jelentkeztem egy ülésen hoz-zászólásra. Büszkén néztem és olvastam a könyvespolcon szaporodóFöldtani Közlöny köteteket, amik — akkor még fehér borítójukkal — nemvoltak igazán vonzó külsejûek. Évekkel késõbb, társulati elnökségem ide-jén megújítottuk a Közlöny küllemét, tartalma pedig Császár Géza fõszer-kesztése mellett magas színvonalra emelkedett. Az Általános FöldtaniSzakosztályban és a Budapesti Területi Szervezetben kisebb tisztségeket isvállaltam. 1990-ben a Választmány tagjává és a Gazdasági Bizottságelnökévé választottak. 1997-ben Bérczi István elnöksége idején a Társulategyik társelnöke lettem, majd a tagság 2000-ben és 2003-ban, kétszer ismegválasztott a Társulat elnökének. Erre nagyon büszke voltam, mert aválasztott tisztség a tagság bizalmának egyértelmû jele, és ezzel a bizalom-mal nem éltem vissza. „Nyugodt szívvel mondhatom, hogy küzdelmes, de szépéveket tudunk magunk mögött, melynek eredménye, hogy Társulatunk õrzi érté-keit, méltóan ápolja hagyományait. Tagságunk létszáma örvendetesen növekedett,sok közöttünk a fiatal, frissen végzett szakember. …Szakosztályaink, területiszervezeteink aktívak, szakmai programjaik színvonalasak, vonzóak.” Így értékel-tem a 2006-os közgyûlés elnöki megnyitójában az elmúlt évek tevékeny-ségét.

2007-ben felkérést kaptam a Magyar Tudományos Akadémia és aMagyar UNESCO Bizottság részérõl, hogy lássam el A Föld Bolygó Nem-


51

zetközi Éve hazai eseményeinek koordinálására létrehozott NemzetiBizottság elnöki feladatait. Társat is kaptam Szarka László titkár szemé-lyében, akivel mindvégig nagyszerûen tudtunk együtt dolgozni. 2004-benjelen voltam Firenzében a Nemzetközi Geológiai Kongresszus plenárisrendezvényén, ahol a világ minden tájáról összegyûlt 7000 geológus támo-gatásáról biztosította a Földév kezdeményezést, elindítva a világméretûprogramot. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2008-at jelölte meg A FöldBolygó Nemzetközi Évének. Célja az volt, hogy felhívja a világ népességénekfigyelmét arra, hogy a Föld erõforrásai végesek, a velük való ésszerûgazdálkodás mindannyiunk érdeke. A programnak volt még egy üzenete,ami a földtudományokat népszerûsítette, rámutatva, hogy milyen nagylehetõségek rejlenek a földtudományi információban az emberiségjövõjének kiegyensúlyozott, javuló életminõséget biztosító fejlõdéséhez. ANemzeti Bizottság koordinálásában számos sikeres, a földtudományokatnépszerûsítõ, hazai rendezvény zajlott, melyek fölött Sólyom Lászlóköztársasági elnök, több miniszter és jelentõs közéleti személyiség vállaltvédnökséget. Legnagyobb hatású rendezvényeink a „Földtudományosforgatag” nevet viselték, és alkalmanként több ezer érdeklõdõt mozgattakmeg. A Nemzeti Bizottság tevékenysége olyannyira sikeres volt, hogy a2009 novemberében Lisszabonban megrendezett nemzetközi záróren-dezvényen kitüntetõ elismerésben részesültünk: „Your Committee belongs tothe 17 best-performing National IYPE Committees and has been awarded for thatat the Planet Earth 2009 Lisbon Event, in November 2009. Moreover, the Boardand the Secretariat would like to express their great gratitude for these efforts andsend you this Certificate as a token of appreciation.”

A Földév szellemiségét érvényesítettük a Mindentudás EgyetemeME2.0 2010-ben indult új sorozatában is, ahol Szarka László a környezetiblokk szakmai vezetõjeként mûködött közre, én pedig a Föld téma szak-szerkesztõje voltam. A témához kapcsolódó jól sikerült elõadást HartaiÉva, a Miskolci Egyetem docense tartotta: „Meddig ér a takarónk? – A Földásványi nyersanyagtartalékairól” címmel. Minden egyes téma háromfázisú(elõadás, ismeretterjesztõ film, kerekasztal beszélgetés) megközelítése azutóbbi évek legnagyobb szabású, és legsikeresebb ismeretterjesztõ prog-ramjának bizonyult.

A pálya vége felé

Igazgatói mandátumom lejárta után csaknem három évig mégtudományos fõmunkatársi minõségben folytattam tevékenységemet a


52

Földtani Intézetben, egészen 2009. szeptember 26-i nyugdíjba vonulá-somig. Ezek alatt az évek alatt nemzetközi projektet vezettem, valamint aFöldév ügyeinek koordinálásával voltam elfoglalva.

2009. augusztus 20-a alkalmából nagy megtiszteltetés ért, magas államikitüntetésben részesültem: „A Magyar Köztársaság elnöke a földtani kutatásbantöbb mint 40 éven keresztül végzett munkájáért, a Magyar Állami Földtani Intézetévtizedes, kiemelkedõ eredményeket felmutató vezetéséért, a Föld BolygóNemzetközi Éve szellemiségének hatékony terjesztéséért a Magyar KöztársaságiÉrdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozza Brezsnyánszky Károlynak aMagyar Állami Földtani Intézet tudományos fõmunkatársának, nyugalmazottigazgatójának.”

Mostanában több idõm jut hobbira, igaz, hogy már ritkábban járokteniszezni, helyette inkább túrabotokat ragadva kirándulok, és élvezettelmerülök el bélyegeim rendezésében. Mindezeknél azonban fontosabb acsalád, amelyik mindig szilárd támaszon volt. A négy növekvõ, érdeklõdõunokával rendszeres és élvezetes nagyszülõi programjaink vannak.Napjainkban a Magyarhoni Földtani Társulat nyújtja azt a szakmaikörnyezetet, amiben szívesen tevékenykedem elõadásokkal, rendezvényirészvétellel. Még elnöki minõségben vezetem a földtudományok világ-szervezete (IUGS) Magyar Nemzeti Bizottságát, köztestületi tagja vagyok aMagyar Tudományos Akadémiának. Aggódva figyelem a Földtani Intézetkörül zajló eseményeket, bízva abban, hogy értékei, melyek megõrzéséértén is küzdöttem, az átalakítások ellenére is megmaradnak.


53

Bevezetés

Arra emlékszem, hogy soha nem szerettem önéletrajzot írni, magamrólbeszélni, magamat dicsérni pedig végképpen nem. Nemrégiben egy tv-stársaság azért „nyúzott”, hogy kamera elõtt beszéljek életutamról — nemálltam kötélnek. Horn János kollégám kérése azonban más, itt a szakmaikörben kell önmagamról szólnom — a szakmacsaládban ez valamivel könnyebb.

Gyermekkorom, gyökereim

1946. január 6-án születettem Sajószentpéteren munkáscsalád elsõgyermekeként. Édesapám Csõke Barnabás és édesanyám szül. Tóth Irén,születésemkor egyaránt üveggyári munkások a Sajószentpéteri Üveggyár-ban.

Szüleim a II. világháború forgatagában találtak egymásra. Édesapámcsaládja, nagyapám Csõke Gábor és nagymamám (született Gál Erzsébet),valamint édesapám testvérei (Gábor, Erzsébet, János, Bertalan, Pál)Rimaszombat környéki tanyán gazdálkodtak. A mai Magyarországra afelvidék visszafoglalásakor kerültek. Sajószentpéteren telepedtek le, aholnagyapám bérelt földön gazdálkodott, az édesapám az üveggyárban, báty-jai a bányáknál helyezkedtek el, a legnagyobb fiúk Gábor és Jánoshamarosan a háborús fronton szolgált. Édesanyám sajószentpéteriszületésû. Édesapja, Tóth Pál nagyapám és édesanyja szül. Lõkös Juliannaparasztgazdálkodók voltak. Szüleim 1945-ben 18 és 19 évesen házasodtak

Csõke Barnabás: Az embert olyan fából faragták...

CSÕKE BARNABÁS

„Az embert olyan fából farag-ták, hogy az egyik munka fára-dalmából egy másik munkaüdíti fel” (Anatole France)

54

össze, és mind a mai napig (66 éve) nagy szeretetben élnek. Szép, nagycsaládot neveltek fel, 4 testvérem született 1948-ban Irén, 1949-ben Margit,1951-ben Julianna és 1955-ben Pál. A család gyarapodása megkövetelte,hogy édesapám jobban fizetõ munkát keressen, 1949-ben bányásznak állt,és egészen nyugdíjazásáig a borsodi bányákban vájárként dolgozott. Édes-anyám általában háztartásbeli volt, de ha a taníttatásunk miatt az anyagiszükség úgy hozta, akkor õ is munkát vállalt, dolgozott a berenteiszénosztályozón vagy a sajószentpéteri üveggyárban.

Csodálatra méltó szüleim vannak, egész életükben keményen dolgoz-tak, és mindig elõrelátóan tervezték meg életutunkat, segítettek, jó szóvalirányítottak minket. Valamennyiünket gimnáziumba járattak, és az egyete-mi végzettség, s aki arra nem vállalkozott azt további technikumi szak-képzettség megszerzésére ösztönöztek — eredménnyel. A tudás fontos-ságára neveltek. Például édesanyánk minden nap kikérdezte a leckét, amitneki fel kellett mondanunk még középiskolás korunkban is. Ezt a szokásátkésõbb az unokáira is kiterjesztette. Édesapánk, aki maga is kiválóan szá-molt, pedig a számtantudásunkról gondoskodott, szigorúan számon kértea szorzótáblát. Megértették velünk, hogy a tanulás ugyanolyan fontosmunka, mint amit õk a munkahelyen végnek. A munkára nevelés perszeegyébként könnyû is volt, hiszen a család megélhetése miatt rendszeresenbéreltünk földet, ahová kukoricát, krumplit és babot ültettünk, s a szüleinkés mi gyerekek közösen megkapáltuk, a terménybõl disznót és szárnya-sokat neveltünk. Mindemellett már általános iskolában is nyaranta 2–4hetet alkalmazásban dolgoztam, kezdetben az önkormányzatnál tövistirtottam a legelõkön, késõbb a helyi bányaüzem fatelepén a fáról háncsotbontottam le, ill. farakodást végeztem. Középiskolás koromban nyarantaegy helyi sírkõfaragónál dolgoztam. Ezt a tevékenységet nagyon megsze-rettem, mert nemcsak fizikai erõt, hanem szellemi munkát is igényelt akövek megfelelõ kiöntése és megfaragása. Késõbb e tudásom, amikor sajátházunkat építettük, nagyon jól jött. A 7 fõ szûkebb család a házasságok ésszületések révén jelentõsen megszaporodott: ma férjekkel, feleségekkelegyütt a család közel negyvenfõs, 10–10 unokával és dédunokával.

De nemcsak a tudás, a munka fontosságát oltották belénk szüleink,hanem lelki nevelésünkrõl is gondoskodtak: testvéri szeretetre neveltekminket, édesanyám református vallását örököltük, konfirmáltunk.Emlékezetemben élnek az istentiszteletek, amelyekre fõként Tóth nagy-mamámmal jártam, különösen a szép karácsonyiak, amelyekre általánosiskolai évek alatt valamennyien együtt eljártunk. Egy idõszakban Perjéssy


55

László tisztelendõ urat is elkísértem a környékbeli faluban (Duzsnok-pusztán) tartott istentiszteleteire, ahol szavalatokat adtam elõ, s ilyenkorfinom süteményeket és teát szolgáltak fel. Szüleink egyébként is sokatfoglalkoztak velünk: nyáron a Sajóba jártak velünk fürödni, télen pedig akörnyékbeli dombokra szánkózni, számos nyáron az egész család nyaralniment Budaörsre, ahová idõközben Csõke nagyapámék felköltöztek, s innenkirándultunk fõként hévvel és villamossal — a 4–5 gyerek miatt nem kisizgalmakkal — a Városligetbe, Csillebércre, a budapesti múzeumokba.Szüleink a karácsonyt mind a mai napig nagyon fontos családi ünnepnektartják, a legszûkebb esztendõkben is kaptunk ajándékot, s számomra a leg-emlékezetesebb az elsõ síléc, amit 11 éves koromban kértem és kaptam aszüleimtõl, s ami az akkori anyagi viszonyaink között meglehetõsen drágaajándék volt. Boldogságom nem tartott sokáig, még azon a télen eltörtem (atört lécet sírva vittem haza), szerencsémre a következõ télen egyik nagybá-tyám a sajátját nekem adta. A családunk nagyon szeretett olvasni, rend-szeres könyvtárlátogatók voltunk, a gyermek és ifjúsági regényeket mindkiolvastuk, némelyiket nem is egyszer, de hasonlóan voltunk és vagyunk aszépirodalommal is, a jó klasszikusokat újra és újra elolvassuk. Gyermek-éveim nagy hobbija volt — a Sajó elszennyezõdéséig — a horgászás (késõbbközépiskolás korunkban a Hernádra jártunk pecázni). Rengeteg törpehar-csát, balint és más halat fogtam ki, amit aztán jómagam fõztem meg. Az el-múlt évben újra vásároltam egy horgászbotot és kiváltottam a horgász-engedélyt, nagyon reménykedem, hogy újra élhetek e régi hobbimnak.

Az egész késõbbi pályafutásomat meghatározó általános és középisko-lai évek

Általános iskolai tanulmányaimat Sajószentpéteren folytattam. Hálásvagyok tanáraimnak, különösen is Rák Antalné elsõosztályos tanítónõm-nek és Kerényi Sándor elemis tanítómnak, felsõbb osztályos osztály-fõnökeimnek Hegedüs Lukács földrajz és Farkas Oszkár matematikatanáromnak, akik nemcsak a tudásukat adták át, hanem a tanulás és atudás szeretetét is. Hegedûs Lukács tanár úr azt is fontosnak tartotta, hogyirodalmi mûveket tanuljunk meg, amit ezután a szüleinknek és a falube-lieknek, akiknek mi magunk a szereplõk házról házra járva értékesítettüka belépõ jegyeket, elõadtunk — úgy emlékszem, hogy nagy sikereinkvoltak: így lettem például „csoszogi az öreg suszter”, „többsincskirályfi”.

Az általános iskola befejezése után 1964-ban kezdtem meg középiskolaitanulmányaimat a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban. Számomra talán


56

ezek az évek voltak a legmeghatározóbbak. A felvételemkor a Földes,ahogy a mai napig a diákság hívja, fiúgimnázium volt. Kemény, szigorú, deigazságos tanárokkal, ahol semmi más nem számított a tanulmányi munkamegítélésénél, csak maga a felelet, a tudás. Osztályom a B-reál osztály volt,ahol a matematika, a fizika és a latin nyelv volt talán a fõ képzési erõsség.Másodéven a helyzet megváltozott, a Földesben is néhány osztály koedu-kált lett, osztályunkat megfelezték, a fele fiú helyébe lányokat kaptunk aleánygimnáziumokból: akkor ezt nagy csapásként értékeltük, de késõbbérthetõ módon megbarátkoztunk a helyzettel.

Osztályunk kimagasló tanulmányi eredményeirõl, s mind a mai napigtartó jó osztályközösségérõl tett tanúbizonyságot. Már másodéven csak-nem mindenki tudta, hol akar tovább tanulni, azon a területen különöstudás és jártasság megszerzésére törekedett, az orvosi egyetemre pályázókfantasztikusan tudták a biológiát és a latint, a jogásznak vagy bölcsésznekkészülõk a történelmet, irodalmat, és így tovább. Mindig csodáltampéldául Dobrossy Pista padtársamat, aki késõbb a miskolci Hermann OttóMúzeum Levéltárának igazgatója lett, hogy honnan a csudából ásta elõazokat a történelmi ismerteket, amiket feleletekor elõadott, s amelyek atankönyveinkben nem szerepeltek. Persze mi, Glewitzky Béla (ma a Debre-ceni Egyetem docense) és én sem maradtunk le, akik fizikában és mate-matikában jeleskedtünk. Ennek lett az a következménye, hogy valamennyivégzõst felvették arra az egyetemre, fõiskolára, ahová jelentkezett, s lettszámos jó hírû orvosunk, nõgyógyászunk, állatorvosunk, jogászunk,papunk, tanárunk. Az osztályunk rendszeresen járt színházban (velem aszüleim is eljöttek), és sokat kirándult, mindkettõt Baczó Balázs osztály-fõnökünknek köszönhettük, aki a matematika és latintanárunk is volt.Mind a két tárgyat nagy szeretettel és igen eredményesen oktatta. Késõbb,amikor magam is (tanársegédi fizetésem kiegészítéseként) vállaltamközépiskolások korrepetáló tanítását, az õ módszerét alkalmazva a gim-náziumi füzeteim szerint végeztem a tanítást. Baczó tanár úr általánosmûveltségi tudásunkról is gondoskodott: az osztályfõnöki órán a társaságiviselkedéskultúrára is megtanított minket. Az osztályunk összetartozásátbizonyítja a mind a mai napig vezetett osztálykrónika, amelyért KádárZoltán (ma nõgyógyász fõorvos) tett sokat, valamint a 2–3 éventeismétlõdõ osztálytalálkozók is — ez utóbbiak megszervezésben a lányaink,fõként Zákity Judit, Ferenczy Mária és F. Varga Edit, valamint Ónodi Zoltán(nõgyógyász fõorvos) jeleskedett, ill. jeleskedik.

Ebben az idõszakban a sportolás is fontos szerepet kapott az életemben,


57

õsszel szárazon, télen sível hetente két-három alkalommal futottam. Agyerekkoromban megszeretett sízést a Földesben „profi” szinten foly-tathattam, Ablonczy Bertalan tanár úr ösztönzésére sífutó-versenyzõ let-tem (bár néha lesikló versenyeken is részt vettem), számos megyei verse-nyen jó helyezést elérve. Felsõbb éves koromban a síszakosztály vezetõjelettem, és rendelkeztem alapfokú edzõi minõsítéssel. A szakosztály edzé-seit vezettem, a szakosztály tagjaival ápoltuk a százas nagyságrendû sífel-szerelést (a téli szezon végén bõrbakancsokat lenolajjal kentük be, afaléceket kifeszítettük, letároltuk), a tél elején kiadtuk a versenyzõknek ésa hobby-sízõknek, tél végén beszedtük, leápoltuk. Telente részt vettem aközépiskolások sítáborában Bánkúton, ahol akkor minden télen bõségesenvolt hó. 1967-ben tagja lettem az országos középiskolai síválogatottnak, s ekeretben Romániában nemzetközi síversenyen szerepeltem. Ma is az úszásmellett a legkedvesebb sport-idõtöltésem a sízés.

A középiskola alatt fizikus akartam lenni, egymás után oldottam meg afizikai példatárakban lévõ feladatokat, majd csillagász. E törekvésem a har-madév táján megváltozott, s ebben nagy szerepe volt középiskolai bará-tom, Czike Bertalan édesapjának, aki bányamérnök volt. Sokszor megfor-dultam náluk, néha még tv-nézésen is, akkor még nekünk nem volt, s láttamõt dolgozni, láttam a munkaeszközeit: az íróasztalát, a rajztáblát, a logar-lécet, a háromszög alakú léptékvonalzót, s elképzeltem, hogy milyen szépis a mérnök munkája. Az, hogy õ bányamérnök, s az én apám bányász, márvitt is e szakma felé. Apám, nem nagyon örült neki, féltett: nehéz szakmaa bányászat a mérnökök számára is, felelõsségteljes, miközben az emberkiszolgáltatott a természetnek, és esetenként az emberi gyarlóságnak,felelõtlenségnek is — mondta. De más impulzusok is értek, középiskolás-ként vonaton bejáró diák voltam, ahol idõsebb diákokkal is beszélgettemerrõl, olyanokkal, akiknek az apja szintén bányász volt, s akik szinténbányamérnöknek készültek, ill. már felvételt is nyertek a miskolciegyetemre. Simon Lajos, késõbbi firmakeresztapám is ezek között volt, éspersze, ott voltak a bányásznapok, amelyek mindig nagy és szép eseménytjelentettek életünkben, így hát én is belevágtam.

Egyetemi tanulmányi évek, diákélet

1964-ben nagy tudásszomjjal jelentkeztem a miskolci NehézipariMûszaki Egyetem Bányamérnöki Karára, ahová 19 pontos (a max. 20 pontvolt) felvételi eredménnyel vettek fel, ennek alapján évfolyamfelelõs let-tem. Az elsõ évekre a matematika és fizika, és az itt megszeretett filozófia


58

okán különösen örömmel emlékszem. Ekkor (1967-ben) írtam elsõ tudo-mányos diákköri (TDK) dolgozatomat, a fény kettõs (hullám és részecske)természetérõl, amelyért III. díjasként 400 Ft pénzjutalomban részesítettek:emlékszem nagy izgalommal olvastam a nagy fizikusok (Bohr, Heisenberg,Dirac…) errõl szóló mûveit. Az elsõ szakmai tantárgyak, azonban csalódástis okoztak, egyrészt a tartalmuk (több lexikális tudást, kevesebb gondol-kodást igényeltek), másrészt az évközi jegyzõkönyvek, vizsgafeleletekértékelésekor esetenként tapasztalt „elfogultság” miatt. Mindemellett ahelyzet e tekintetben negyed és ötöd éven már kedvezõbben alakult. Ezelsõsorban két csodálatos tudású professzornak volt köszönhetõ, ZambóJánosnak a bányamûveléstan, és Tarján Gusztávnak az ásványelõkészítésprofesszorának, az õ elõadásainak és számonkérési módszerüknek. ZambóJános professzor úr világos, szabatos elõadásai, szép táblarajzai, a közéletvisszásságaira tett kritikus megjegyzései nagy hatással voltak ránk. TarjánGusztáv professzor úr szakmai szempontból igen tömör elõadásai talánnem mindenki számára volt élvezhetõ, rám azonban igen nagy hatássalvolt. Tarján professzor úr elõadása nyomán láttam, hogy mi mindent lehetaz ásványokkal, kõzetekkel, ércekkel tenni, gyakran viszonylag egyszerûfizikai-mechanikai eljárásokkal, hogy értékük megsokszorozódjon.Felismertem az ásványelõkészítésben rejlõ szakmai sokrétûséget, s hogy afizika folytonos fejlõdése együtt jár az ásványelõkészítésben is új és újabbeljárások bevezetésnek lehetõségével. Egy TDK-munka kapcsán, amit1968-ban a rudabányai pátvasércek mágneses dúsításáról írtam JózsaSándor és Ulrich József tankörtársaimmal, pedig megtapasztaltam a labo-ratóriumi kutatómunka örömét is. Témavezetõnk igen tisztelt és szeretettgyakorlatvezetõ tanárunk, Tompos Endre adjunktus úr volt. Igenmegtisztelõ volt számunkra, hogy a kari TDK konferencián Tarján profesz-szor úr személyesen fejtette ki elismerõ véleményét a dolgozatunkról. Akövetkezõ évben megrendezett Országos TDK-konferencián elõadást tar-tottunk Budapesten. S e hatások alatt pályáztam meg végzéskor azÁsványelõkészítés Tanszékre kiírt ösztöndíjas gyakornoki állást, amit el isnyertem. A TDK dolgozatunkat egyébként a Rudabányai Vasérbányaüzemfõmérnöke Balla László megküldte Gagyi Pálffy Andrásnak, az OrszágosÉrc- és Ásványbányák vezérigazgatójának, aki felhívatott minket éspénzjutalomban részesített, s állás ajánlatot tett.

Mindemellett is sok más pozitív hatás ért az egyetemi évek alatt. Bárédesapám és bányásztársai révén a bányászok mindennapjait jól ismertem,többé-kevésbé a munka jellegével, nehézségeivel tisztában voltam, mégis a


59

nyári üzemi termelési gyakorlatok töltötték meg ezeket valódi tartalom-mal. Elsõ év után a fizikai termelési gyakorlatot édesapámmal egy csapat-ban, a Bükkaljai Bányaüzem Berentei Aknájában dolgoztam le egy front-fejtésben, ezt Tuskán József a bányaüzem akkori fõmérnöke tette lehetõvészámomra. Most valóban megtudtam mi a bányász — a vájár, segédvájár, acsapatvezetõ, a robbantómester vagy a rablómester — munkája. A 0,8–1 mmagas frontfejtésben ráadásul — az alacsony fejtési magasság és a gyengefõte miatt — robbantás elõtt réselni, azaz a szénréteg alatt 30–40 cm magas1–1,5 csákánynyeles rést kellett kiképezni, amit a gyakorlott jól képzettvájár viszonylag könnyedén, a kevésbé képzett vagy éppen kezdõ frontibányász meglehetõsen fáradságosan tudott elvégezni. S akkor még hátravolt a szintén kemény embert igénylõ fúrás. A robbantás alatt kevéspihenõ, majd végül annak a kirobbantott szénnek a szívlapáttal történõkaparóba rakása következett, ami úgy megtöltötte frontot, hogy a széntetején alig tudtunk átvergõdni a munkahelyünkre. Ha végeztünk, kezd-hettük a frontot átszerelni: így elsõként a kirobbantott szén szabad terénekbiztosítása, majd a kaparóátszerelés, és végül a mögöttes felhagyott tér-részbõl a biztosító szerkezet kirablása és a fõte omlasztása következett. Jólmeg lehetett ekkor figyelni, hogy a bányászok között ki az igazi szakember,az igazi vájár, és ki „csak” parancs-végrehajtó. A munkahelyen az emberektekintélyét a szaktudásuk szerint mérték. A másodév utáni gyakorlatonegy munkacsapattal és Erdélyi László tankörtársammal (késõbb a Zobák-akna fõmérnöke) együtt Berentén egy több kilométer hosszú vágat fel-hagyását végeztük. Harmadéven az Edelényi Bányaüzem egyik aknájánála mérnökségen dolgoztunk, szintén Erdélyi Laci barátommal, ekkortöbbek között a fejtésben a fedõ és a fekü közötti távolság folytonos megfi-gyelésével konvergencia-méréseket végeztünk Balogh Bélának abányaüzem fõmérnökének megbízásából. Ebben az aknában a fedõ túlszilárd (és vastagpados) volt, ami megakadályozta, hogy a fejtés elhaladtá-val a fedõ omlasztása sikeres megtörténhessen, így a megmaradt nagyobbnyitott térség, és nem szabályozott nagy területen történõ fedõomlás azegész fejtést (az embert és az eszközök egyaránt) veszélyeztette. Ezért ittleggyakrabban kamra-pillér fejtést alkalmaztak a frontfejtés helyett, ill. afronton és a kamrákban is máglyákkal szabályozták a fedõomlást (fedõsüly-lyedést). A méréseink adott fejtés esetében arra a kérdésre keresték aválaszt, hogy lehet-e nagyobb méretû frontfejtés alkalmazni, és mi módonkell a fedõomlást (fedõsüllyesztés) szabályozni. Erdélyi Lacit egyébként eza gyakorlat kicsi megviselte. Nálunk lakott, ennek az is oka volt, hogy a


60

barátnõje, késõbbi felesége Edit, Miskolcon élt. Egyik hét végén randevúrakészült Miskolcra, de nem volt elégedett a hajával, hosszúnak találta. Arrakért, hogy itt-ott igazítsam meg. Hát én megigazítottam borotvával szószerint itt-ott, aminek eredményeként — minden törekvésem ellenére —sötétbarna haja között fehér foltok virítottak — lányhúgaim és késõbbifeleségem, Erzsébet nagy derültségére — ez volt barátságunk legnagyobbpróbája, de végül is a „próbát” kiálltuk. Negyedév utáni termelési gyakor-latot a Tatabányai Szénbányák különbözõ aknáján töltöttük, tankörtár-saimmal Lángi Lászlóval, Koleszár Jánossal, Józsa Sándorral, GicziFerenccel, Petricsek Józseffel. A szakmai munka melletti kalandjainkról arendõrökkel, strandon, a focimeccseken kisebb regény lehetni írni — de ezmár meghaladja ezen ismertetõ kereteit.

Diákéveim nagy élménye, hogy megismertem a bányász és a diákha-gyományokat, a szakmai összetartozás fontosságát, közösségformáló ere-jét, mindezzel együtt a diákélet örömeit. A közösségi és a diákélet, a tanul-mányi munka többszintû volt. A legkisebb egység a tanulókör, rövidentankör volt, a tankörnek volt a dékán által megbízott felelõse: a dékánimegbízott, aki tanulmányi kapcsolatot tartott a dékáni hivatallal. Eztkövette az évfolyam, amelynek szintén volt a dékán által kijelölt képviselõ-je: az évfolyamfelelõs. A vertikális szervezõdés a szak szerint történt, és adiákság által választott Valétabizottság tevékenysége révén volt koordinált.Ha gondunk volt valamelyik tantárggyal elsõként mindig a felsõbbévesekhez (a firmáinkhoz) fordultunk, többnyire nem is kellett továbbtudakozódnunk. Elmondták azt is nekünk, hogy az egyes tárgyak jegyzõ-könyveinek készítésénél, a gyakorlatokra, a vizsgákra való felkészülésénél,a vizsgákon mire ügyeljünk. Felhívták figyelmünket, arra az illemre, hogya kollégiumban mindenki köszön mindenkinek. A szakesteken megis-mertették velünk a diákhagyományainkat, megtanították nekünk a dalain-kat, megkereszteltek minket (balekká, majd firmává), így 4. és 5. évrekikupálódtunk, és a megszerzett tudásunkat mi is továbbadhattuk a fia-talabbaknak. Különös nagy segítséget jelentett a végzés, a valétálás közö-sen megszervezett lebonyolítása. E hagyományok, a közös munka, azösszetartozás fontosságát fiatal oktató koromban éppúgy szem elõtt tartot-tam, mint késõbb az Eljárástechnikai Tanszék vezetõjeként.

A mi tankörünk a B/101–B/501, szakunk a bányamûvelési szak volt. Azélet már elsõ éven nagy csapást mért ránk: tankörünk az elsõ év végérefelére apadt (7 fõ maradt), hasonló képen járt testvér tankörünk a B/102 is,ezért a két tankörbõl, másodévre már csak egy tankör lett. A további csapá-


61

sokat (a matematika szigorlatot) már jobban elviseltük, ami köszönhetõvolt elsõsorban kiváló matematika gyakorlatvezetõ tanárainknak VinczeEndre és Nikodémusz Antal tanáruraknak. Abban az idõben a tanköröktanulói esténként (hétvégeken délutánonként) együtt tanultak, és mind azöt év alatt együtt készítettük el jegyzõkönyveinket, tervezõ feladatainkataz általunk az év elején kiválasztott tanteremben, a diák elnevezés szerinta tankörben. Vizsgaidõszakban, amikor visszamentünk a szobánkbabeszélgettünk, hogy ki mire jutott. Emlékszem a vizsgaelõtti napon márúgy éreztük, hogy semmire se jutottunk, semmit sem tudunk, s ekkor,hogy fokozza izgalmunkat a nagy nyugalmáról ismert szobatársunknak,Erõs Gyurinak szokása volt, hogy megkérdezte: ezt vagy azt átnéztük-e,amivel a frászt hozta ránk. Gyakran fogalmunk sem volt, hogy mirõlbeszél, s többen lázas izgalommal azonnal keresni kezdték a jegyzetben akérdéses részt. Imádtunk focizni, még télen hóban is átázott tornacipõnkbennyúztuk a bõrt. Ma is látom Erõs Gyuri csodás labdakezelését, Ulrich Jóskacseleit, ahogy Járfás Laci falábával próbálja megszelídíteni a labdát, vagyErdélyi Laci sziklaszilárd védõmunkáját. S nem vetettük meg sem a sört,sem a bort, s nótázást, ha arra alkalom, vagy pénzünk adódott (egyik semvolt valami sok). Mindez nagyon szoros emberi-baráti kapcsolatok kialaku-lásához vezetett a tankörben, mind a mai napig rendszeresen találkozik atankörünk, utóbbi idõben 1–2 évente, s természetesen jól ismerjük egymáscsaládját is.

Az egyetemi évek örömeihez tartozik, hogy 1968-ban, negyedéves ko-romban megházasodtam. Feleségem, született Fandák Erzsébet föld-rajz–rajz szakos tanárként éppen végzett az egri Tanárképzõ Fõiskolán, akiáltalános iskolai osztálytársam is volt a Sajószentpéteri III. sz. általánosiskolában. 1958-ban, 7. osztályos korunkban hozott össze minket a sors,amikor mindkettõnk családja az újonnan megépített bányász lakótelepreköltözött, ahol éppen egy új iskolát is nyitottak. Feleségem családja több-generációs bányászfamília volt, a nagyapja vájár, nagybátyja bányamesterés édesapja Fandák Károly ugyancsak vájár volt, a rokon férfiak nagy részeszintén a bányánál dolgozott. Feleségem édesapját bányabalesetben ragad-ta el a halál. Édesanyja (szül. Vetési Erzsébet) nemesbikki parasztcsaládgyermeke volt. A középiskoláink végeztével kezdõdött egyetemi-fõiskolaiévek egymásra találásunk legszebb emlékei. Külön öröm volt számomra,hogy hamarosan megtanult síelni, így mind a mai napig együtt élvez-hetjük e testet-lelket felfrissítõ sport örömeit. Feleségemmel már egyetemi-fõiskolai évek alatt is törekedtünk a lehetõ legtöbb együttlétre. Eljártunk


62

egymás fõiskolájára, bekapcsolódtunk az ottani diákéletbe (kirándulások-ba, baráti estekbe, szakestekbe), megismertük egymás tankörtársait, azokbarátait, barátnõit. Ezt „hagyományt” késõbbiekben is megtartottuk,egymás munkahelyi közösségének életébe is bekapcsolódtunk. Én eljár-tam az általános iskolai nyári táborokba, kirándulásokra, õ eljött velem, haén a tankörömmel (akkoriban az egyetemen is volt osztályfõnöki rendszer)vagy a munkatársaimmal kirándulásra mentünk, valamint együtt is nagyfigyelmet fordítottunk arra, hogy a tanköröm vagy az évfolyamom (5–10késõbb 1–2 évenkénti stb.) találkozói sikeresek legyenek. Késõbb pedig,amikor az utazási lehetõségek szabadabbá váltak, és anyagi helyzetünk islehetõvé tette, a nemzetközi konferenciákra, ahol én elõadást tartottam,együtt is eljuthattunk. Gyermekünk a sors akaratából nem született, deszerencsénkre a nagy családunk egymás után születõ unokáinak kisebb-nagyobb csapata nyaranta szívesen nyaral nálunk, s mi is szívesenfoglalkozunk a nálunk nyaraló apróságokkal, vagy éppen kamaszokkal, semellett mind a feleségem, mind pedig jómagam fiatalokkal voltunkkörülvéve, osztályaink diákjaival az átlagnál többet foglalkoztunk.

Oktatói-kkutatói pályán

1969-ben a Nehézipari Mûszaki Egyetem Bányamérnöki Karánakbányamûvelési szakán bányamûvelõ mérnöki oklevelet szereztem. Ezzel jogotkaptam a mérnöki munkára, s ami akkor számomra a legfontosabb volt,miután elnyertem a végzéskor az Ásványelõkészítés Tanszékre kiírt ösztöndí-jas gyakornoki állást, hogy diplomával a kezembe be is tölthessem. Bevallommár türelmetlenül vártam a végzést, kutatómunkára vágytam. Így bár csakszeptember 1-vel kellett volna megkezdenem a munkát, már augusztus else-jével elkezdtem. A friss tudás, amit az államvizsgára való felkészülés soránmegszereztem, pedig nagy önbizalommal és lelkesedéssel töltött el.Késõbbiekben persze elõttem is világossá vált, a „jó pap is holtig tanul, mégisbután hal meg” szólás igazsága. Tehát 1969 augusztusától az Ásvány-elõkészítési Tanszéken (késõbbi nevén Eljárástechnika Tanszék, mai nevénNyersanyagelõkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet) ösztöndíjasgyakornokként kezdtem el dolgozni, a következõ évben Karvalyszki Csillaeltávozásával, aki tankörtársam Járfás László felesége lett, megüresedett atanársegédi státusz, így 1970-ben helyére egyetemi (határozatlanidejû)tanársegédnek nevezetek ki. A tanszéken igen kedves kollégák fogadtak.

Tanszékünk, ill. szakterületünk nagy múltra tekint vissza: az egykorércelõkészítésnek, ma ásványelõkészítésnek vagy nyersanyag-eljárástech-


63

nikának nevezett szakterület évszázadokon át bányamûvelés része, 1873-tól a Selmeci Akadémián az ércelõkészítést már önálló tárgyként és magyarnyelven oktatták. 1923-ban, amikor az Akadémia az elsõ világháború utánSopronba került, új tantervet léptettek érvénybe, és Érc- és Szénelõ-készítéstani Tanszék néven új tanszéket alapítottak, melynek vezetõjeFinkey József lett. Finkey a tanszéken korának legkorszerûbb laboratóri-umát alakította ki. 1924-ben jelent meg Springer Kiadónál Finkey „A nedvesúton való ércelõkészítés elméleti alapjai” címû német nyelvû könyve (Die wis-senschaftlichen Grundlagen der nassen Erzaufbereitung), amelyet alig párévvel késõbb angol, orosz és spanyol nyelvre is lefordítottak. Ezzel Finkeynemzetközi szaktekintéllyé vált. A Finkeyt követõ Tarján Gusztáv profesz-szor 1941-tõl 31 éven át vezette a tanszéket. Tollából megjelent Ásvány-elõkészítés I–II c. jegyzet, ill. az angol nyelven Akadémiai Kiadónál megje-lent kétkötetes világhírûvé vált szakkönyve a Mineral Processing ma is azoktatás részét képezik. 1960-ban a tanszék neve ÁsványelõkészítésiTanszék lett. Érkezésemkor a tanszék vezetõje Tarján Gusztáv professzor úrvolt. Munkatársai pedig: Pethõ Szilveszter egyetemi docens (késõbbi nagy-doktor és egyetemi tanár), aki kezdetben a flotálással, majd az elõkészítésimûveletek értékelésével, a mintavétellel, valamint folyamatszabályozáskérdéseivel foglakozott, egységes matematikai eljárást dolgozott ki aszétválasztás és homogenizálás leírására, amellyel nemzetközi elismeréstvívott ki, az általa bevezetett függvényeket és mérõszámokat a DIN-szab-vány szétválasztási mûveletek értékelésérõl szóló részébe beépítették.Adjunktusok Tompos Endre és Schultz György (késõbb mindketten kan-didáltak és egyetemi docensek lettek). Tompos kolléga a kutatási területe aflotálás, a mikroszkópi elemzés, a szénelõkészítést volt, Schultz kollégám aszemcseelemzési eljárok, valamint az osztályozás, a hidrociklon kutatója,fejlesztõje volt. Horváth László kutatómérnök, a szûréssel foglalkozott.

Az 1970-es években a Tanszékre szebbnél szebb kutatási feladatokérkeztek, gyakran késõ estig dolgoztunk a laboratóriumban, különösenakkor, amikor a recski mélyszinti ércesedéssel kapcsolatos flotációs dúsításikísérletek folytak. Egymást érték a hazai nyersanyagok — mint a bauxitok,mangánérc, bazalt, kaolinit — elõkészítésével kapcsolatos megbízások. Ahazai nyersanyagok mellett, fõként a tatabányai VIDUS, a budapestiVegyipari Géptervezõ Vállalat, valamint az ALUTERV-FKI megbízásábólkülföld nyersanyagokkal is foglalkoztunk. Például spanyol rézérccel,marokkói komplex ezüsttartalmú szulfidos érccel, görög, vietnami ésjugoszláv bauxitokkal, orosz vasérccel, bulgár kvarchomokkal.


64

A fentiekbõl kitûnik, hogy ebben az idõszakban a bauxitkutatás kitün-tetett helyet foglalt el munkánkban. Mivel a laboratóriumi munkák zömét— laboránsi segítséggel — jómagam végeztem, kezdetben értetlenül áll-tam azon jelenség elõtt, hogy az egyik bauxit így, a másik úgy dúsul, ezegyik dúsíthatónak, a másik nem dúsíthatónak bizonyult. Összegyûjtöt-tem az összes fellelhetõ bauxit-elõkészítési irodalmat, s rendszereztem. Dekezdetben nem akart a kép tisztulni, kitûnt: nem tudok eleget az anyagról,a bauxitról, neki láttam, hogy a szakirodalomból a bauxitok genetikai,ásvány és kõzettani sajátságait a lehetõ legmélyebben megismerjem. A leg-nagyobb hatást Bárdossy György: Földünk karsztbauxit telepei (1973) c.akadémiai doktori értekezése tette, amit az MTA könyvtárában olvastam el.Az általa közölt ismeretek révén megértettem, hogy az eltérõ dúsíthatóságalapvetõ oka a bauxitok keletkezésük okán eltérõ szövetszerkezetébenkeresendõ. A nemzetközi és hazai szakirodalom adatainak feldolgozása éssaját nagyszámú kísérletre támaszkodva készítettem elsõ összefoglalómunkámat, az egyetemi doktori disszertációmat, 1973–75 között a bauxitokdúsításáról, a „Bauxitok dúsítási lehetõségének vizsgálata” címmel. A disz-szertációban az eltérõ dúsíthatósággal járó timföldgyártási költség-vál-tozást is bemutattam. Az elkészült értekezést 1975-ben nyújtottam be aBányamérnöki Kar Dékánjához. 1976-ban védtem meg Summa cum laudeminõsítéssel. 1976. szeptember 1-én egyetemi adjunktusnak neveztek ki. Emunkám alapján készített pályamunkámat 1975-ben a VeszprémiAkadémiai Bizottság pályadíjban (III. díj) részesítette.

A legkülönbözõbb ásványi nyersanyagok elõkészíthetõségi vizsgálatasorán szerzett tapasztalatokon túl, közvetlen ipari gyakorlati tapasztala-tokat is szerzetem az ásványelõkészítés területén. Az ipari gyakorlat ebbenaz idõszakban a tanársegédek és adjunktusok részére kötelezõ volt: 1972-ben féléves ipari gyakorlaton voltam az Országos Érc- és Ásványbányák(OÉÁ) Gyöngyösoroszi Ércelõkészítõ Mûvében, és 1977-ben az OÉÁHegyaljai Mûvében. Gyögyösorosziban Kun Béla fõmérnök úr közvetlenmunkatársaként dolgoztam, megbízott a törõ- és az õrlõüzem, majd pediga flotációs üzemrész kimérésével. A mû irodaépületében laktam, a nap-palokat mérésekkel (a mérések megtervezésével, mintavétel módjaeszközeinek, kialakításával, a mérések elvégzésével), az estéimet a kiérté-keléssel töltöttem el. Esténként az üzembe is felmentem, és az ott dolgo-zókkal is elbeszélgettem, kikérdezve, mit hogyan csinálnak (pl. az õrlõ-malmok, a vegyszeradagolás szabályozása). Az üzemnek, Kun fõmérnökúrnak, komoly könyvtára volt, jeles nemzetközi szakkönyvekkel és folyó-


65

iratokkal. Itt mindent meglehetett tanulni, amit a komplex szulfidos érceknedves dúsításáról a gyakorlatban tudni kell. A mádi Hegyaljai Mû, egymás világ volt, az ipari ásványok világa, kaolinitek, a bentonit, perlit, zeolit,kovaföld, hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki a terület ásvány- éskõzet-gazdagságából. Ezekkel az anyagokkal teljes más módon kell bánni,mint az ércekkel: nemesíteni, azaz szennyezõiktõl megtisztítani, szárítani,õrölni, szemcseméretüket szabályozni kell. Így az eszközök is alapvetõeneltértek a gyöngyösoroszi üzem eszközeitõl. Itt is nagyon sokat tanultamkülönösen Mátyás Ernõ fõgeológustól, gépészeti kérdésekben FarkasGézától, aki akkor a mûszaki osztály vezette, (késõbb egyetemi doktorátustszerzett), ma a Perlit’92 Kft. ügyvezetõ-tulajdonosa, és intézetünk címzetesegyetemi docense, több mint egy évtizede az ipari ásványok elõkészítésetantárgy elõadója. Emellett is máig tartó baráti-szakmai kapcsolatokra tet-tem szert

Idõközben a tanszéken jelentõs változások következtek be. TarjánGusztáv professzor úr nyugdíjazásával 1972-ben két kolléga érkezett aTanszékre: Tarján Iván egyetemi docens (akit hamarosan professzornakneveztek ki) a tanszék vezetõje, Debreczeni Elemér adjunktus kollégapedig a tanszékvezetõ-helyettesként laboratórium vezetõje lett. 1971–74-ben négy új fiatalabb kollégával gyarapodott a tanszék: 2–2 ösztöndíjasgyakornokkal, és kutatómérnökkel, nevezetesen: Búzási Istvánnal, aki 3évvel késõbb elment a tanszékrõl (de egy idõ után egyetemi doktorátustszerzett), valamint Bõhm Józseffel (késõbb mágneses dúsítás területén kan-didált), aki Margit húgomat elvéve, nemcsak munkatársam, hanemsógorom is lett, s aki nemcsak szûkebb szakmájában, hanem kollégiumivezetõként, dékáni hivatalvezetõként, dékán-helyettesként, végül dékán-ként is hírnevet szerzett. Takács János vegyipari gépészként végzett, és aszennyvíztisztítás területére került kutatómérnöknek, s mind a mai napige területen tevékenykedik, továbbá Antal Gábor, aki a gépészet mellett azelektronika, a vezérlés, a pneumatika és hidraulika nagy tudora, mindmáigaz eszközfejlesztéseink közremûködõje magvalósítója. Tarján Gusztávpedig professzor úr félállású oktató-kutatóként dolgozott tovább, s a szak-mai-tudományos munka szellemi vezetõje maradt.

A tanszékvezetõ-váltás kezdetben nem volt súrlódásmentes, de egymásmegismerése, egymás kvalitásinak felismerése és elismerése, a kölcsönösenkorrekt szakszerû hozzáállás a megoldandó feladatokhoz, szakmai vagyszemélyi kérdésekhez, igen jó szakmai és emberi kapcsolatok kialaku-lásához vezetett a tanszéken. Tarján Iván professzor úr (aki gépész lévén)


66

ösztönzésére paradigmaváltás következett be a tanszék szemléletében,amit röviden úgy fejezhetnék ki: a kutató és oktató munkában egyarántanyag helyett az eljárás és a berendezés lett az elsõdleges. Kiemeltfontosságúvá lépett elõ az eljárások alapjaink kutatása, s erre alapozottanmind az eljárások, mind pedig a berendezések tudományosan megalapo-zott mûszaki fejlesztése. Tarján Iván professzor 1972-tõl 1995-ig a tanszékvezetõje volt Kezdeményezõje volt a tanszék oktatása és kutatása átszer-vezésének a hagyományos ásványelõkészítésrõl a mechanikai eljárás-technika oktatására és kutatására, továbbá az Elõkészítéstechnika-mérnökiszak 1992. évi megalapításának. A tanszék neve 1993-ban Ásvány-elõkészítési Tanszékrõl Eljárástechnikai Tanszék elnevezésre változott.

Jómagam az egyetemi doktori cím megszerzését követõen arratörekedtem, hogy a bauxitdúsítással kapcsolatos kutatásiam vonatkozásá-ban, hogy az 1976–1986 idõszakban folytatott mélyreható kísérletekkel, fel-tegyem az „i”-re a pontot, az eredményeket egy nagyobb lélegzetû össze-foglaló munkákban összegezzem, és megszerezzem a kandidátusi fokoza-tot. Erre ösztönöztek a bauxitgeológai legújabb eredményei is, amelyeketkülönösen Bárdossy György és Mindszenty Andrea legújabb munkáibantaláltam meg. Így került sor a Nimdok által kiadott több mint 100 oldalasmunkám elkészítésére. 1979–82 között a Magyar Tudományos Akadémiaaspiránsa voltam. Vizsgakötelezettségeimet határidõre teljesítve 1982-benvégbizonyítványt kaptam. Az aspirantúra alatt 1981-ben 2 hónapos tanul-mányúton voltam a leningrádi Bányászati Egyetemen. „A karsztbauxitokszerkezeti tulajdonságai által meghatározott gazdaságos dúsítása” címûkandidátusi értekezésemet 1983–85-ben készítettem el, és 1986-ban védtemmeg; az MTA Tudományos Minõsítõ Bizottsága 1986. június 12-én a mûsza-ki tudomány kandidátusává nyilvánított. 1985-ben a tanszék laboratóriu-mának vezetõje lettem, 1986-ben az évben tanszékvezetõ helyettesként istevékenykedtem, 1987-ben elnyert pályázat alapján egyetemi docensi ki-nevezést kaptam.

Az 1970-es éveknek az 1980-es évek elejének volt egy a számunkra, afiatal oktatók, kutatók, valamit a hallgatók számára szakmai szempontbólnagyon tanulságos, emberi szempontból nagyon emlékezetes idõszaka. Azegyik legfontosabb a freibergi Bergakademie ÁsványelõkészítésiTanszékével (Lehrstuhl für Aufbereitungstechnik) folytatott nyári csereter-melési gyakorlatok. A freibergi tanszék vezetõje, Heinrich Schubert pro-fesszor úr (aki késõbb egyetemünk díszdoktora lett) nagyon támogatta anémet–magyar kapcsolatokat, s Peter Koch docens, majd egyetemi tanár,


67

pedig a szervezésben járt élen. Két-két hetet töltöttünk egymás orszá-gaiban, felkeresve az elõkészítõmûveket, egymás kulturális intézményeit,országaink történelmének jeles színhelyeit. Nekünk szakmai szempontbólés a tenger miatt volt különösen emlékezetes, a kelet-német hallgatókpedig nálunk ízlelték meg a szabadságot, amelyrõl néhány pohár tokajibor után ódákat zengtek. S persze imádták a Balatont. Rendszeresek voltaka kutatócserék is. Az két társtanszék oktatói között máig tartó barátságok,családi kapcsolatok jöttek létre, családi látogatáson, vagy éppen családipartikon fogadtuk egymást. Különösen kedves emlék, a Koch családfreibergi kiskertjében feleségeinkkel együtt eltöltött, gyakran közös ének-léssel zárult, késõ estébe nyúló órák. Peter Koch felsége, Renata csodálatosszép német népdalokat énekelt nekünk, amelyeket senki mástól nem hal-hattunk, csak tõle. A kelet-német kollégák a kétévente rendezett konferen-ciával (Berg- und Hüttenmännischer Tag) lehetõséget teremtettek, hogy akeleti országok kutatói tudományos véleménycserét folytathassanak, sõttalálkozzunk a fejlett országok, különösen a Nyugat-Németország kutatói-val, professzoraival. Így megismertük a szocialista országok társtanszé-keinek teljes kutató-grémiumát, a professzorokat, s a velünk egyidõs kol-légákkal pedig személyes baráti kapcsolatok alakultak ki. A németegyesülés, a kelet-európai rendszerváltás után e kapcsolatok új gyümölcsötérleltek, hiszen Bregakademie, és többi kelet-európai egyetem tehetségesfiatal doktorai, habilitáltak, az anyaegyetemen vagy onnan szétszóródvamás egyetemeken, fõiskolákon tanszékvetõ vagy kutató professzorok let-tek, s az új helyzetben való együttmûködésben, projektek kidolgozásban,kutatócserékben, és hallgatóink fogadásában mindig partnereink voltak. Anémet kollégák — például Peter Koch (Clausthal), Jürgen Tomas (Magde-burg), Gert Schubert (Freiberg), Jürgen I. Schoenherr (Zittau), ManfredPahl (Paderbor), Heinz Brauer (Berlin) professzorok, és hasonló okból aleobeni Hans J. Steiner professzor a határmegnyitás miatt pedig különösenragaszkodtak a velünk folytatott szakmai-tudományos kapcsolatokhoz.Mindez számomra és a tanszékünk számára tanszékvezetõi kinevezésemután többszörösen gyümölcsözött.

A kandidátusi értekezés védését követõ évek (1986–1995)

Kutatómunka. A kandidátusi értekezés védését követõ évek számomraszakmai szempontból igen mozgalmasan teltek. Az új szakmai feladatok, akõ-, a kavics-, és az ásványbányászattól (esetenként a szénbányászattól)kapott feladatok világossá tették számomra, hogy ezekkel a területekkel a


68

tanszékünk keveset foglalkozik. Ezen nyersanyagok elõkészítése, azaprítása, õrlése, osztályozása, agglomerálása, szenek esetében a kisebbköltségû száraz dúsítás lehetõségeinek feltárása, új eljárástechnikaikihívást jelentettek, új eljárások és berendezések kifejlesztést igényelték.De szaporodtak a hulladékok hasznosítását szolgáló feladataink is, kezdet-ben a vas- és alumíniumipari salakok, a bányameddõk, majd pedig amûanyagipari hulladékok, autóroncsok elõkésztésének feladatai jelent-keztek. Kiemelkedõ területe volt ekkor kutató-munkánknak a magneto-hidrosztatikus eljárás elméleti és kísérlet vizsgálata, amelyet TarjánGusztáv professzor úr vezetésével Bõhm József és Bokányi Ljudmilla kol-légáimmal folytattunk, az utóbbi kolléga neves moszkvai egyetemrõlkerült 1979-ben tanszékünkre. A kutatás során kifejlesztett magneto-hidrosztatikus örvénycsõ és a mágneses szuszceptibilitás meghatározásátszolgáló új eljárásunk komoly szakmai érdeklõdést váltott. A kidolgozott újeljárásokat és berendezéseket általában szabadalommal is levédtük. Akutatás feltételeit az 1985–95 idõszakban az ipari megbízások, az és az el-nyert OTKA-pályázatok biztosították.

Saját szûkebb kutatói tevékenységemben is új kérdések kerültekelõtérbe: diszperz anyagrendszerek aprítási és törésmechanikai alapjelen-ségeinek a vizsgálata; elõkészítési eljárások és berendezések kutatása éstudatos fejlesztése különös tekintettel a hulladékok feldolgozására valóalkalmazásra; aprítási és szétválasztási folyamatok jellemzése, model-lezése, optimálása, folyamatirányítása; az elõkészítés gazdasági vizsgálata;számítógép alkalmazása optimálási és tervezési feladatok megoldására.Ennek keretében gépi törési, valamint szétválasztási modelleket dolgoztamki, az elõkészítõ-berendezések tervezésére és az eljárások és gépekmûködésének értékelésére, optimálására alkalmas eljárást és számítógépiprogramcsaládot készítettem, amelyek a tervezési gyakorlatba bevezettem,további felhasználók számára értékesítettük. A Pethõ Szilveszter profesz-szorral, valamint Bányamûveléstan Tanszéki kollégákkal együttmûködve— meghatározóan Földessy János docenssel és Mészáros László tanszékimérnökkel — olyan matematikai algoritmust és számítógépi programotdolgoztunk ki, ami a robbantástól indulóan a törés végeztéig becsülte mega robbantott kõzet és a töretek szemcseméret-eloszlását. Az eljárástelsõként a Hejõcsabai Cementgyár tapolcai mészkõbányájában felmerültminõség-optimálási feladatra alkalmaztuk, késõbb pedig a nagymarosiDuna-meder kõzetágyának készítésekor felmerült minõségi kérdésekmegítélésekor. A Paderborni Egyetemmel közös projektünk (1994–1997-


69

ben, amelynek témavezetõje Tarján Iván professzor úr volt, a közvetlenkutatásvezetõje jómagam voltam) keretében kompaktáló hengerek ter-vezésének kísérleti megalapozását és módszerének továbbfejlesztésétvégeztem el (scale-up modell) Antal Gábor és Faitli József kollégámmal ésBarabás Zsolt doktorandusszal. Az aprítás-õrlés és kompaktálás értékelése,folyamatszabályozása, gépfejlesztés területén befektetett munkám egyretöbb eredményt, ipari megbízást hozott, amelybõl a hulladékok (mûanyag,Al-forgács, fénycsõüveg) aprítására készített berendezéseket, a hazai ésnemzetközi vállalatok — különösen Hejõcsabai Cement és Mészmû,késõbb Holcim Zrt.; Allis Tidco Mineral System (késõbb kettévált MetsoKft. Svedala Kft. cégekre); Zelezorudne Bane (Vasércbánya Vállalat, NiznaSlana = Alsó Sajó, Szlovákia); CEMMEC (Szlovákia), kõ- és kavics-homokbányavállalatok, mint Dolomit Kõbányászati Kft., Lasselsberger Holding,és ásványbányák, mint Perlit ’92 Kft., útépítõvállalatok, mint Strabag-Hungária Kft. — részére folytatott kutatásokat emelném ki. E kapcsolatoka tanszékvezetõi megbízásom idején teljesedtek ki, jelentettek állandó biz-tos közös kutatatási-fejlesztési partnerséget.

Nemzetközi kapcsolataim is elmélyültek: Prof. H. Schubert meghívására —a Freibergi Bányászati Akadémián 1987/88. tanév tavaszi szemeszterébenvendégdocensként az aprítás témakörében féléves szeminárium-sorozatottartottam. Több alkalommal tartottam külföldi egyetemek társtanszékein ahallgatók, kutatók és szakemberek részére elõadást elsõsorban FreibergiBányászati Akadémián, Leobeni Bányászati Egyetemen, Berlini MûszakiEgyetemen és majd a Paderborni Egyetemen, Magdebugi Egyetemem is.

Oktatási és kutatási tevékenységem egységet képezett, úgy is mondhatom,hogy azt oktattam, amit kutattam. A kutatómunka során nyomon követ-tem a nemzetközi szakirodalomban a legújabb kutatási eredményeket,amelynek saját munkámmal magam is részese voltam. Fõ oktatott tantár-gyaim — kezdetben gyakorlatvezetõként, majd elõadóként — az Ásvány-elõkészítés, Aprítás és osztályozás, Aprítás és darabosítás, Elõkészítés-technika alapjai, Építõipari és kerámiaipari elõkészítéstechnika, késõbbezekhez kapcsolódott a Hulladékelõkészítés, Hulladékgazdálkodás. Arratörekedtem, hogy a legújabb ismereteket adjam át a hallgatóknak, továbbáfolyamatosan beépítsem a tananyagba a saját kutatási eredményeimet is.Nagy hangsúlyt fektettem a szakmai üzemlátogatásokra, valamint arra,hogy valétáló hallgatóink tartalmas kutatási vagy tervezési feladatokat old-janak meg. Amikor még volt osztályfõnöki rendszer, akkor hallgatóimmaltúrázni, kirándulni is eljártunk, a Bükkbe, a Zemplénbe. Az Aranyos-


70

völgybe, amely õsszel valóban aranysárga színben pompázott, ahol akarunknak Geológus-háza volt, ahová nagyon szerettünk járni. A Geo-lógus-házig vonattal és 5 kilométeres gyalogtúrával jutottunk el, cipeltükaz ellátmányt. Egyébként sokat túráztunk: ellátogattunk Vizsolyba, meg-néztük az elsõ magyar nyelvû bibliát, vagy felkerestük a boldogkõváraljaivárat és más látnivalót. Gyûjtöttük a kõzeteket, különösen az opálokat,esténként szalonnát sütöttünk, amelyhez jóféle sört vagy bort ittunk, selénekeltük dalainkat, valamint népdalainkat. Az erdõ védelme alatt TóthLajos Földes-beli osztálytársamtól, aki akkor Abújszántón nõgyógyászfõorvos volt, aszúeszencia kíséretében (amit õ hozott), megtanultuk azegyébként tiltott székelyhimnuszt.

A tanszékvezetés, intézetigazgatás (1995–2010)

Tarján Iván professzornak, 65. életévét betöltve, 1995-ben lejárt a tan-székvezetõi megbízása, a tanszékvezetõi státuszra pályázatot írtak ki, amitelnyertem még egyetemi docensként. Tarján Iván professzor úr 70 éveskoráig aktívan oktatott, kutatott, azóta professor emeritusként segíti minda mai napig munkánkat. 1995-ben lettem tehát az Eljárástechnikai Tanszéktanszékvezetõje. Egyik oldalról nézve viszonylag könnyû, dolgom volt,mivel a tanszék jó állapotban volt, mind személyi és mûszaki, mind pedighazai és külföldi kapcsolatok tekintetében. Volt önálló szakképzésünk, azElõkészítéstechnika mérnöki szak, ismertem a tanszék helyzetét éslehetõségeit, hiszen nemcsak a kutatómunkának voltam részese, hanemvezetõoktatóként és tanszékvezetõ helyettesként tevõlegesen részt vettema korábbi tantervek és tananyagok kidolgozásában, személyi kérdésekmegoldásában (l. Borkros-csomag által követelt létszámcsökkentés).Másrészt nem volt könnyû dolgom. A rendszerváltás követõen a 1990–95idõszakban a bányászat termelése a felére csökkent, a bányászati nagyiparelemeire, kis vállalatokra bomlott, jó részüket a külföldi szakma vásároltameg. A hazai kis bányavállalkozások kevés innovációs tõkével rendel-keztek, azért a megbízások kisebb összegûek lettek, ami feladat elvégzésétúgy-ahogy biztosították, de a tanszék érdemi mûszaki fejlesztését már nemtették lehetõvé. Az állami forrás pedig elapadt (ezen késõbb a 2000-es évek-ben az innovációs és szakképzési támogatás enyhített). A külföldi tulaj-donosok az innovációt az anyaország szakembereivel és gyártóival oldot-ták meg. Ez nagy kihívás volt számunkra. Szerencsére ez a helyzet, késõbbfokozatosan megváltozott, ennek a kifejtett szakmai propagandán túl, az isoka volt, hogy hasonló színvonalon oldottuk meg a feladatokat, mint az


71

anyaországi szakemberek, azonban sokkal kisebb, ún. „versenyképes”munkadíjért. Bár 1992-ben az elnyert akkreditáció alapján megindult az újkreditrendszeres Elõkészíteschnika-mérnök szakképzés, azonban a szaklassan érte el a megfelelõ létszámot: például az indításkor 1993-banelsõként 4 fõ vette fel szakunkat, amiben szerepet játszott, hogy azegyetemünkön egyedüliként három szigorlatot írtunk elõ matematikából,mûszaki fizikából és kémiából, ami egy elsõ évesnek elég ijesztõen hatha-tott. Nem volt kétséges meg kell ismertetnünk az elsõ éves hallgatókkalszakunkat, a tananyag tartalmát, a külföldi képzés és munka lehetõségeit,törekedtünk izgalmas, érdekes kutatási feladatokba való bevonásukra,amelybõl TDK- és diplomaterv-dolgozatot készíthettek. Támogattuk ésösztönöztük a közösségi életüket: például szeptember virsli-sütésselkezdõdött a laborban, novemberben rendszeresen EljárástechnikaiSzakest, évközben tanulmányi kirándulások. A hatás nem maradt el, azElõkészítéstechnika-mérnök szakos hallgatóink száma néhány év múlva20 felé emelkedett. Tanszékünk a környezetmérnök-képzésben is érdekeltvolt, tantervének kidolgozásában részt vettünk. De mind két új szakon atananyagok kidolgozása, fejlesztése jórészt még elõttünk állt. Ehhez társultaz 1990-es évek mind a mai napig ható tendenciája, nevezetesen azelõkészítéstechnika tudomány- és szakterületén a tudományos kutató-munkában a magas szintû mûszerezettséget és méréstechnikát, számító-gépi mérést és adatfeldolgozást igénylõ kísérleti és elméleti alapkutatáskerült elõtérbe, ami lehetõvé tette, hogy a kutatási eredmények széles kör-ben, így az ásványelõkészítésen túlmenõen, a szilikátipari, vegyipari,élelmiszeripari, gyógyszeripari, hulladékhasznosítási-feldolgozási, környe-zeti eljárástechnikai technológiai folyamatokban egyaránt hasznosuljanak.Szerencsénkre az 1990-es évtizedben megnõttek a vállalatok igényei is azilyen típusú kutatás, és az eljárástechnikai tudású szakember iránt.Ugyanakkor a kutatás és oktatás nagy eszközigénye növelte a kutatás ésképzés költségigényét. Az anyagi források korlátozottsága miatt fokozó-dott — a hazai és nemzetközi verseny mellett — a szorosabb együtt-mûködés is a kutatómûhelyek között mind a képzésben, mind a kutatás-ban.

Tanszékvezetõként tehát az volt a törekvésem a fent vázolt nemzetközifolyamatokkal lépést tartsunk — csapatmunkában, megfogadva ReviczkyGyula költõ szavait: „Tudni s tanulni sokat legfõbb emberi díszünk: De egyedülmindent tudni csak a buta vél”. Munkatársaimmal arra törekedtem, hogyhazai és nemzetközi ipari és egyetemi kapcsolataink szélesítésével elérjük


72

a hazai és nemzetközi nyertes pályázatok érdemi növekedését, amilehetõvé teszi az új eszközök beszerzésével és fiatal projektkutatókbevonásával, a kutatás anyagi és személyi feltételeinek kedvezõbb biz-tosítását, oktatóink és kutatóink számára a tudományos kutatás ered-ményesebb végzését, a nemzetközi tudományos életben való nagyobbközremûködést, a nemzetközi konferenciákon való eredményesebb sze-replést, színvonalasabb publikációs tevékenységet. Ez egyúttal jelentõsmértékben a hallgatóink lehetõségeit is javítsa a TDK-munkában, diploma-munkájuk elkészítésében, valamint a külföldi részképzésen folytatottkutatómunkában. Ezzel összefüggésben a tanszék (majd az intézet) oktatóés kutatató munkájában a legutóbbi idõszakban kitüntetett szerepet kapotta finom anyagok eljárásainak kutatása, a hulladékok feldolgozása mecha-nikai és biológiai eljárásokkal, valamint a környezetvédelmet közvetlenülszolgáló a környezeti eljárástechnika. Mindez új eljárástechnikai területek— pl. mikro- és nanoõrlemények elõállítása, ásványi és hulladékanyagokalacsony (900–1300 °C ) és nagyhõmérsékletû (plazma) termikus átalakítá-sa, szennyezett vizek tisztítása membrán-technikával és bioszorpcióval stb.— kutatását, valamint ehhez szükséges nagyköltségû mûszerek és eszkö-zök beszerzését igényelte.

1997-ben a Miskolci Egyetem Doktori Tanácsa — korábban megszerzettkandidátusi cím alapján — részemre doktori (PhD) fokozatot adományo-zott. Az elsõként kiírt 1997. évi februári pályázat alkalmával Széchenyi pro-fesszori ösztöndíjat nyertem. 1997 novemberében a Miskolci EgyetemMûszaki-természettudományi Habilitációs Bizottságához kérelmet nyúj-tottam be a habilitációs eljárás lefolytatásához. 1998. februárjában a sikereseljárás eredményeként a Miskolci Egyetem Habiltációs Bizottsága Dr.habil.-lá nyilvánított. 1998. július 1-én a Magyar Köztársaság Elnöke egyetemitanárrá nevezett ki. A sors majdnem meghiúsította, hogy új munícióval, pro-fesszorként valóban folytathassam a megkezdett munkámat. 1998 õszénszívinfarktust kaptam, amit éppen, hogy túléltem. Erõsen dohányoztam,szenvedélyesen pipáztam, amit természetesen azonnal elhagytam, ennekés annak köszönhetõen, hogy még ez év decemberében feleségem ösztön-zésére (fizikai állapotom javítása érdekében) síelni mentünk Lengyel-országba, teljesen felépültem: az egyhetes sízés olymértékben helyreállí-totta fizikai állapotomat, hogy januárban, már a kandalló-kályhánkhoz énvágtam a fát, és vágom azóta is. Mindezek ellenére számot kellett vetnemazzal, hogy a munkaterhelésemet, ill. az azzal járó pszichikai terhelést isésszerû keretek között kell tartanom, két lehetõség közül választhattam:


73

csak egyéni személyes érvényesülésemet segítõ munkára koncentrálok,vagy a tanszéket szolgáló munkámra helyezem a nagyobb hangsúlyt. Ezutóbbit választottam, s úgy gondolom, hogy az élet engem igazolt.

A fenti tervekhez a pénzügyi eszközöket tehát hazai és nemzetközipályázatokból terveztük megteremteni, s a tanszéki kollektíva aktív pá-lyázati munkájával meg is teremtettük. A korábban a hulladékgazdál-kodás-elõkészítés terén kifejtett munka most gyümölcsözött sorra jelent-keztek a hazai és külföldi partnerek, hogy velünk közös EU-s, ill. hazai(GOP, NKTH stb) pályázatot készítsenek. Ebben partnerekre találtunk aVertikál Zrt-ben, a Profikomp, a Biokom, az Alcufer, az IHU Kft-ben, azELTE Kémiai Technológiai Intézetében, a BME több tanszékében, aNyugat-Magyarországi Egyetem Energetikai Tanszékében, Bay Zoltán Al-kalmazott Kutatási Közalapítvány Logisztikai és Gyártástechnikai Intéze-tében, valamint a külföld egyetemek, mint Universität Paderborn, TUBerlin, TU Magdeburg, Luleå University of Technology, MontanuniversitätLeoben, TU Bergakademie Freiberg, Hochschule für Technik, Wirtschaftund Sozialwesen Zittau/Görlitz és Helsinki University of Technology —társtanszékieben. Számos nagy hazai projektben mi magunk voltunk akoordinátorok. Így szebbnél szebb projekteket valósítottunk meg a part-nereinkkel közösen. Hatásos technológiát dolgoztunk ki szénbiobrikettelõállítására, a kisháztartási készülékekbõl a szerkezeti anyagok kinye-résére, amit kisüzemi méretben megépítettünk. A hazai pernyék hasz-nosítás érdekében pernyealapú kötõanyagot és gyártási eljárást fejlesztet-tünk ki. A válogatómûveket terveztünk szilárd települési hulladékokbólszelektíven kigyûjtött csomagolóanyagok elõkészítésére, amelyeket meg-építettek; üzemi és laboratóriumi vizsgálatokkal alapoztuk meg települési(szelektíven nem gyûjtött, nem gyûjthetõ) szilárd maradékhulladék biosta-bilizálási technológiájának továbbfejlesztését és hazai bevezetését. Kísér-letekre alapozottan kidolgoztuk ezen maradékhulladék-anyag komplexenergetikai hasznosítását biztosító, szilárd, folyékony és gázfázisú tüzelõ-anyag-termékeket szolgáltató technológiai rendszert, s a szilárd településihulladékból származó másod-tüzelõanyagok cementgyári hasznosításáraalkalmas aprító üzemeket terveztünk meg, és közremûködtünk a meg-valósításukban (Miskolc, Vaskút). A hulladékból származó heterogéntüzelõanyagok fûtõértékének meghatározására alkalmas berendezéstfejlesztettünk ki. Az ismertetett fejlesztésekbõl számosat szabadalmi véde-lemre jelentettünk be (s jó néhányuk már szabadalmat kapott). Pelletálóüzemet terveztünk és közremûködtünk Polgárdiban történõ megvalósítás-


74

ban. Részt vettünk a szilárd települési hulladékok mintavételi szabványá-nak kidolgozásában. Az Alcufer Kft., ill. és Lukács Pál koordinált nagyértékû projektben kidolgoztuk (2009–2011) a konzorcium tagjaival (BME,Bay-Logi, PowerEnergy Kft., E-Elektra Zrt.) a roncsautó és elektronikaihulladékfeldolgozó shredder-üzemek könnyû maradékanyagainakhasznosítását szolgáló komplex szeparációs technológiát. E feladatokmegoldásában a teljes tanszéki kollektíva, valamint több, kifejezetten aprojektre alkalmazott kutató és számos hallgatónk vett részt. GombkötõImre, Mucsi Gábor, Nagy Sándor projektkutatóból tanszéki munkatárssáváltak. Elõbbi kettõ a közelmúltban PhD doktorátust szerzett, s egyetemiadjunktusi kinevezést kapott, utóbbi már elkészítette értekezését.Jelentõs eredményt hozott a Mucsi Gábor doktoranduszommal, valamintFaitli József és Antal Gábor munkatársaimmal a Bond és Hardgrove azõrölhetõségi eljárás továbbfejlesztése is. Az új módszer lehetõséget adõrlés munkaindexének meghatározására lúgos és nagyhõmérsékletûkörülmények között, valamint alkalmas õrölhetõségi index-meghatáro-zásnak a közvetlen energiamérésre való visszavezetésére. Az általunkgyártott (szabadalomvédett) univerzális Hardgrove-berendezéseket egybauxitkutatással foglalkozó orosz kutatóintézet és ausztrál Alcoa bauxit-vállalat felé értékesítettük.

Tudományos hazai és nemzetközi közéletben való részvétel

A kutatási eszközparkunk teljes megújulása megtörtént, amelyhez atöbb százmilliós forintot a saját pályázataink mellett a Mûszaki Föld-tudományi Kar nyertes pályázatai és az egyetemi pályázatok, valamint azipari szakképzési és innovációs támogatás biztosította. Az eszközfejlesztés,továbbá a kutatási eredményeink tették lehetõvé, hogy megnyíltak elõt-tünk a nemzetközi tudományos közélet, a világkongresszusok (IMPC,ESCC, ICPC), a nemzetközi folyóiratok (pl. Cement Intenational, GranularMatter), az impakt faktoros Elsevier folyóiratok (International Journal ofMineral Processing, Applied Energy, Chemical Engineering Research andDesign). A világkongresszusokon az utóbbi idõben rendszeresen 5–6elõadásunkat is befogadják, szekció elnöki és bírálói feladatokat látunk el,a neves folyóiratok pedig cikkeket kérnek tõlünk, és rendszeresenfelkérnek minket bírálatokra is. Tagjai vagyunk a legjelentõsebb szakmaiállandó kongresszusok — European Symposium on Comminution andClassification (ESCC): Faitli József; International Coal Preparation Cong-ress (ICPC): Bokányi Ljudmilla; International Mineral Processing Congress


75

(IMPC): Csõke Barnabás — tudományos bizottságainak (Scientific Com-mittee-knak ), valamint nemzetközi tudományos tanácsoknak, például TUKassa, Fakulta BERG, Tudományos Tanács: Bõhm József. Fiatal több nyelvetis jól beszélõ kollégáink aktív résztvevõi, elismert elõadói lettek e kong-resszusoknak, ahová kisebb-nagyobb csapatuk utazhatott el az elmúltidõszakban, ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy jó munkaközös-ség alakult ki a fiatal kutatóink között is, amit a tanszék jövõje vonat-kozásában nehéz nem túlértékelni.

Mindeközben eredményesen megéltünk két akkreditációs ellenõrzésta hagyományos Elõkészítéstechnika-mérnöki szakon, és irányításommellett elkészültek a szakterületünknek megfelelõ bolognai képzésirendszer BSc és MSc szintû tantervei, tananyagai és az akkreditációpályázati anyagai, amelynek készítésekor már szem elõtt tartottam, azt amondást, hogy „Az elme nem teherhajó, amit merülésig tele kell tölteni, hanemtûz, amit meg kell gyújtani.”(Plutarkhosz). A hagyományos elõkészítéstech-nika–mérnök képzés (1992–2010) igen sikeresnek bizonyult: közel 200elõkészítéstechnika-mérnököt képeztünk, elhelyezkedésük gyakorlatilagproblémamentesen történt. 20–30%-uk külföldön készítette diploma-munkáját. 2007-ben a BSc szakkal sikeresen megindult az új bolognairendszerû képzés is. A BSc- alapszakon elsõ alkalommal 2010 januárjábanvégeztek mérnökök. 2009/2010 tanév második szemeszterében pedigmegindult az Elõkészítéstechnika-mérnöki MSc-szak képzése is. 2009-ben tanszékünk intézetté vált, az új neve: Nyersanyagelõkészítési ésKörnyezet Eljárástechnikai Intézet lett, és a közeljövõben az intézetenbelül két tanszék felállítása várható. Mind a tanszéken mind azintézetben fontos szerepet tölt be PhD doktori képzés. Az elmúlt 10évben 9 fõ szerzett abszolutóriumot, 6 fõ pedig doktori fokozatot.Emellett az elõkészítéstechnikai mérnökeink külföldi egyetemen szerzettdoktorátusait is számításba kell vennünk: 2000 óta 3 fõ szerzett német(Technische Universität Magdeburg: 2 fõ) és finn (Helsinki University ofTechnology: 1 fõ) egyetemeken PhD doktori fokozatot. Jelenleg pedig 2 fõelõkészítéstechnikai mérnök a helsinki egyetemen folytatja doktoritanulmányait, 5 fõ pedig egyetemünkön (két fõ, Nagy Sándor és GávelViktória már túl van a munkahelyi vitán). 3 fõ (Rácz Ádám, ÜvegesValéria és Varga Terézia) a közelmúltban már megszerezte az abszolutóri-umot és intézetünkben projekt-kutatómérnök. Intézetünkben atudományos utánpótlás tehát megbízhatóan megoldott, s ehhez poten-ciális lehetõséget jelentenek a külföldön doktoráltak: Scherthoffer Bóra,


76

Borosi Gergely, Grossmann Lilla, valamint a még képzésüket Helsinkibenfolytató Jávor Zoltán és Omelka Balázs doktoranduszok.

Epilógus

Elkövetkezett az idõ, amikor a vezetõi megbízásomtól meg kellett válni,könnyû szívvel tettem: amit lehetett, és amit tudtam, elvégeztem a tanszékés az intézet, a munkatársaim, szakjaink hallgatói érdekében. Január 6-iszületésû vagyok, így a 65. évemben csak 6 napig tölthettem volna be avezetõi munkakört, ezért a gördülékeny vezetõváltás érdekében (a pályáz-tatás idõigényes) elõzõ évben (2010-ben) kértem felmentésemet. Az újintézetigazgató Bõhm József kollégám lett, s mögötte ott a jól képzettközépkorú és fiatal generáció. Jó kezekben van a tanszék tehát, és jó kezek-ben lesz a jövõben is. Azt reméltem, hogy most végre több idõm lesznéhány tervezett tankönyv megírására. Eddig csalatkoznom kellett ebbena reményemben, de optimista vagyok a jövõt illetõen.

Végül egy kis rövid tudományos leltár magamról

Tudományos bizottsági tagságok, funkciók. Tagja vagyok a Miskolci Egye-tem Mûszaki-természettudományi és a Kari Habilitációs Bizottságnak és aMiskolci Egyetem Mûszaki Földtudományi Kar Doktori Tanácsának. AMAB Bányászati Szakbizottság Érc-, ásványbányászati és elõkészítéstech-nikai Munkabizottság elnöki tisztét 1990–2003 között töltöttem be. Az MTABányászati Tudományos Bizottság (BTB) tagjaként 2005–2011 közöttválasztással titkári teendõket láttam el. A BTB Mechanikai Eljárástechnikai-Nyersanyagelõkészítési Munkabizottság jelenleg elnöke (2000–) vagyok.Tagja vagyok az Építõanyag folyóirat Szerkesztõbizottságának, aholKörnyezetvédelmi Rovatot vezetem, valamint Biohulladék folyóiratSzerkesztõbizottságának. Nemzetközi vonatkozásban csak a szakmánkállandó nemzetközi kongresszusait emelem ki: az European Symposiumon Comminution budapesti 2006. évi konferenciáján a Szervezõ Bizottságelnöki tisztét láttam el, szakmánk tudományos világszervezete Inter-national Mineral Processing Congress (Elnök Prof. Cyril O’ Connor) istam-buli (2006) pekingi kongresszusán (2008) szekció elnök, e szervezet tudo-mányos bizottságnak — az International Scientific Committee of Inter-national Mineral Processing Congress (1997-ben, megválasztásomkorelnök: Prof. Eric Forssberg) tudományos bizottságnak 1997-tõl vagyok atagja, 2008-ban e szervezet szûkebb tanácsadó szervezetébe AdvisoryCommittee-ben (International Advisory Committee of the International


77

Mineral Processing Congress, elnök Prof. Cyril O’ Connor , Beijing) is be-kerültem.

Publikáció. Eddig önállóan és szerzõtársakkal 159 szakcikkem jelent meg(80, idegen nyelven). Hazai és nemzetközi konferenciákon, tudományosüléseken 193 elõadásom hangzott el (82, idegen nyelven). Szerzõtársakkalkészített találmányaim száma 12. Nagyobb lélegzetû munkák: 3 szak-könyv, 2 egyetemi, ill. mérnöktovábbképzõ jegyzet, 5 oktatási segédlet, 1OMIKK és 1 Nimdok önálló kiadvány (monográfia).

Szakmai díjak, elismerések. Veszprémi Akadémiai Bizottság: pálya-munkáért III. díj (1977); Kiváló Munkáért (1979, 1986); Bányász SzolgálatiÉrdemérem bronz fokozat (1984); Borbála Emlékérem (1999). OTDKTanácsa Pro Scientia elismerõ oklevél (1995); Széchenyi professzoriösztöndíj (1997), Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület:Mikoviny Sámuel-emlékérem (2007), Magyar Kémikusok Egyesülete:Nívódíj (2007), Miskolci Egyetem: Pro Universitate (2011).

Pályázatok, témavezetés, projektvezetés. 3 nyertes OTKA pályázat téma-vezetõje (1991/94, 1997/2000, 2003/2006) voltam; 3 OTKA témában és 1 EUCIPA (1994/97) nemzetközi kutatásban résztémavezetõként mûködtemközre; 1 EU6 (2004–2005) nemzetközi kutatásban együttmûködõ nyertespályázó (és magyar projektvezetõ), 1 PFP (1997/99) és 1 MFKP (1996/97)oktatásfejlesztési pályázat projektvezetõje (1997/1998); 3 MÖB–DAADmagyar–német pályázat társprojektvezetõje (1999/2000, 2000/2001,2002/2003) és 1 Magyar–osztrák TéT (2000/2001) együttmûködési nyertespályázat társ-projektvezetõje; 2 NKFP (2002/2003) társpályázója, téma-vezetõje és résztémavezetõje., 4 GVOP (2004/2006), témavezetõje, koordi-nátora, valamint 3 NKFP (Jedlik Á, 2006, 2008) alvállalkozói témavezetõje,ill. koordinátora.

Külföldi bírálói tevékenység.A Orhan Kural (ed.): COAL, Resources, Properties, Utilisation, Pollution c.

könyv (Printed in Türkiye, Istambul, 1994) Briquetting of Coal c.fejezetének bírálata.

Szakértõi vélemény: Dipl.-Ing. Andreas Böhm-rõl a végleges alkalmazásávalkapcsolatban a Leobeni Egyetem (professzori) Kollégiuma elnökének (derVorsitzende des Universitätskollegiums Montanuniversität Leoben) O. Univ.Prof. Mag. rer. nat. Dr. phil.Peter Kirschenhofer professzornak a kérésére.


78

Doktori értekezés bírálat (és Bíráló bizottsági tagság). Ernõ Németh:Triboelektrische Aufladung von Kunststoffen c. doktori értekézés bírálata.(Gutachten, 2003). A bírálat elkészítésére Prof. Dr. M. Bast dékán kért fel(Dekan der Fakultät für Maschinenbau, Verfahrens- und Energietechnikder Technische Universität Bergakademie Freiberg).

Szakértõi vélemény (2004). Flachberger, Gschaider, Kirnarsky és Peukerpályázókról, akik a Leobeni Montanuniversität Rektora által az Elõkészítés ésNemesítés szakterületre (O. Univ. Prof. Dr. mont. H.J. Steiner utódlására) kiírtegyetemi tanári állásra nyújtottak be pályázatot. A pályázat elkészítéséreLeobeni Montanuniversität rektora, Prof. Dr. Wolfhard Wegscheider kért fel.

Szakértõi vélemény (2006). Dr. Dipl.-Ing. Andreas Böhm-rõl a véglegesalkalmazásával kapcsolatban a Leobeni Egyetem Rektorának (O. Univ.Prof. Dipl.-Ing. Dr. tech. Wolfhard Wegscheider professzor) a kérésére.

Doktori bíráló bizottsági tag (TU Magdeburg, 2006). Grossman Lilla doktorivédése

Hazai bíráló tevékenység.Biráló bizottsági elnök, PhD doktori védés (Miskolc). Dorvtel Gusztáv (2003),

Madarász Tamás védése (2005), Szarka Györgyi védése (2007). Bíráló bizottsági tag: Kandidátusi és PhD. értekezés védése. Székely Éva:

Adalékanyagok alkalmazása erõmûi fekete szenek õrlésénél. (1992, kand.ért. nyilvános vitaülés), Budapest.

Rajz Péter: Matematikai módszerek mûszaki alkalmazásai. (1997, PhD.ért., nyilvános vitaülés) , Miskolci Egyetem.

Dieter Gessner: Möglichkeiten der Leistungserhöhung in Strebbauen(1997, PhD. ért., nyilvános vitaülés, Elnök: Tarján Iván professzor), MiskolciEgyetem.

Kovács Balázs: Szennyezõanyag-terjedési számítások környezetvédel-mi alkalmazása. (1999, PhD. ért., nyilvános vitaülés, Elnök: Juhász Józsefprofesszor), Miskolci Egyetem.

Vityi Andrea: Szelektív hulladékgyûjtés humán vonatkozásainak vizs-gálata (2006, PhD. ért.). Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron

Hivatalos bíráló. Búzási István: A Mecsek-hegység földpáttartalmúhomok-elõfordulásainak tisztítással és dúsítással történõ elõkészítésefinomkerámiai és üvegipari célra. (1987, egyetemi doktori ért.), Miskolc.

Katona József: Tudományos-mûszaki kutatási eredmények a fúrásifolyadék-technológia területén, különös tekintettel a polimer-fém komplexvegyületrendszerekre. (1988, kand. ért.).


79

Búzáné Kis Piroska: Folyamatos õrlési folyamatok számítógéppelsegített numerikus vizsgálata. (2005, PhD. értekezés). Veszprémi Egyetem.

Fügedi Ubul: A gyögyösoroszi környezetszennyezés geokémiai vizs-gálata. (2007, PhD. értekezés). Miskolci Egyetem.

PhD. doktori témavezetés.Manneheim Viktória: Ércbányászati meddõkomponensek fizikai

feltárásának kutatása nedves õrléssel. (2004, PhD. értekezés. PhD. fokoza-tot elnyerte). Miskolci Egyetem.

Kocsis Edit: Eljárástechnikai berendezések zaja és technológiai-mûsza-ki jellemzõi összefüggéseinek kutatása, különös tekintettel az aprítógé-pekre (2006, PhD. értekezés. PhD fokozatot elnyerte). Miskolci Egyetem.

Kiss Tibor: Gazdaságosság és rendszerszemlélet a települési szilárdhul-ladék-gazdálkodásban, (2007, PhD. értekezés. PhD. fokozatot elnyerte).Miskolci Egyetem.

Mucsi Gábor: Vizsgálati eljárások fejlesztése finom szemcseméretûanyagok õrölhetõségének, valamint különleges körülmények mellett tör-ténõ õrlés energiaszükségletének meghatározására, (2009, PhD. értekezés.PhD. fokozatot elnyerte). Miskolci Egyetem.

Nagy Lajos: Szárító-gyûrûsmalom — szélosztályzó õrlõrendszer üzem— optimálási módszerének kidolgozása (2010, PhD. értekezés. PhD. foko-zatot elnyerte). Miskolci Egyetem.

Nagy Sándor (értekezés elkészült, a munkahelyi vita megvolt, 2011).Miskolci Egyetem.

Gável Viktória (értekezés elkészült, a munkahelyi vita megvolt, 2011),Miskolci Egyetem.

Rácz Ádám (abszolutóriumot megszerezte, értekezését készíti).


80


81

Elõszó

Kisvarsányi Géza visszaemlékezéseibõl sok részletet hallottam ötvenhat évesházasságunk alatt. Mégis, mélyen megrendítõ volt, amikor kéziratát kiadásra ren-deztem és szerkesztettem, és egyhuzamban, folyamatosan olvastam el történetét.Írásában három tényezõ emelkedik ki: szülõföldje iránti hûsége és szeretete, a ter-mészet titkainak csodálata, és közös hivatásunk, a geológia iránti elkötelezettsége.

Legrészletesebben a második világháborút és azt követõ hadifogságát írja le. Eznem véletlen, hiszen azokban az években, 18-21 éves ifjúként élte át a legnagyobbborzalmakat. A Nobel-díjas Kertész Imre évtizedekkel késõbb megírta a náci halál-táborokban elszenvedett fiatal éveinek megpróbáltatásait. A második világháborúmagyar katonáinak Nemeskürty István állított emléket. Amíg köztünk vannak akortanúk, a kortársak, a túlélõk, mint Kisvarsányi Géza, történeteiket meg kell írniés az utókor számára tilalomfaként, felállítani.

Szolgáljon memoárja emlékeztetõként elsõsorban azok számára, akik még ma isvisszasírják a kommunizmust. Legyen tanulságos olvasmány az anyagi javak döm-pingjében felnõtt ifjúságnak. Végül pedig, de nem utolsósorban, ajánljuk ezen írásta történészeknek, hogy mélyebben tanulmányozzák az újabb kori magyar történe-lem eddig rejtett és titkolt részleteit.

Kisvarsányi Géza: Emlékezés — Epizódok az életembõl

KISVARSÁNYI GÉZA

Emlékezés — epizódok az éle-tembõl

Dr. Kisvarsányi Gézáné,született Bognár Éva

a Missouri Állami Földtani Intézetnyugalmazott aligazgatója

Sarasota, Florida, 2011. június

82

Bevezetés

Nyolcvanöt éves vagyok, régmúlt idõk utolsó hírnöke. Bizonyságul ho-zom szemem és fülem által látott és érzékelt eseményeket az utódok, a kor-társak és a történészek számára.

Miután naplót sohasem vezettem, nem mehetek a napok apró részletei-be, de talán annál érdekesebb és fontosabb a látószögem. Ami fontos és érdekes, arra emlékezem. Tehát látószögem egyéni és a valóságban gyöke-rezõ. Nem takarok el semmit, és nem fordítom el az eseményeket. Az ese-mény és a gondolkodás együtt jár, mint az öregember és a botja.

Miért írok tehát? Azért, mert tanú vagyok, a 20. század történelménektanúja, e nagy emberi tragédia egyik szereplõje. Mert a 20. század a fehérember kultúrájának, a nagy európai civilizációnak legnagyobb tragédiája.E nagy és világot hódító kultúrának e század volt a legnagyobb és végze-tes temetõje. Sokan terveztek birodalmi jövõt, hódítást, írtak parancsokat,s rendezték a világ sorsát. Sokan írtak történelmet, megmagyarázták a bi-zonyítványokat. Végül is mindenki jót akart, s mindenki ártatlan volt.Nagy emberek nagy írásai már mind megjelentek. Én csak megírtam mitjelentett nekem, amikor 13 éves voltam és kitört a második világháború,ami elrabolta ifjúságom legszebb éveit.

Ha írtam volna naplót, az már régen elveszett volna az orosz hadifog-ságban. A gyakori éjjeli riadó és motozás célja minden ceruza és papír el-kobzása volt. Miután a szovjet hadseregnek építtettünk hadiutat a Kauká-zus hegyein keresztül, a körülmények a legszigorúbbak voltak. Majd Ma-gyarországon a kommunizmus alatt nem volt ajánlatos emlékezni, vagyilyesfajta dokumentumokat otthon tartani. Késõbb az 1956-os magyar antikommunista forradalom után menekültünk, minden dokumentum éspapír, ceruza nélkül. A papír, a ceruza, az írott szöveg mindenütt súlyosbörtönt jelentett. A naplóírók tehát mindig súlyos helyzetbe kerülhettek. Apapír és ceruza a diktatúrák nagy ellensége volt és ledöntésükben nagyszerepe volt az információs forradalomnak.

Egész életemben, még a legsúlyosabb körülmények között is arra kon-centráltam, hogy kizárjak agyamból mindent, ami rossz, koncentráljak ajövõre, majd felejtsek el és zárjak ki minden rossz élményt életembõl. Azamerikai tengerészgyalogságnak pont ez a filozófiája. „Ne arra koncentrál-junk, ami nincs, hanem arra, ami van”. Így egész véletlenül úgy gondol-kodtam, mint a tengerészgyalogság. A középiskolai és egyetemi tanulmá-nyok kitûnõ szintû befejezése, az amerikai doktorátus megszerzése, a


83

hasznosítható ércek megtalálása és felfedezése mind erre a filozófiára épí-tett. Az amerikai és magyarországi földtani felfedezések, a tudományokmûvészetének megtalálása, egész életpályám lelki felújulást és elméletikoncentrációt tett lehetõvé. Így nem csak fizikailag, de pszichológiailag,lelkileg is túléltem a legnagyobb megpróbáltatásokat. Túléltem a bombázá-sokat, a hét hónapos frontszolgálatot, a nagy világháborút, a nagy béke kitörésének kapcsán hadifogságba való elhurcolásomat, a GULÁG halál-rendszerét, a világtörténelem legnagyobb gépesített mészárlását, a legna-gyobb becsapásokat, hazugságokat, éheztetéseket, börtönöket és kínzó-kamrákat, amit a nagy politikai diktatúrák mûködtetettek.

Sarasota, 2011. Kisvarsányi GézaProfesszor emeritus

IFJÚSÁG A HÁBORÚBAN

Sorsom kezdete

Sorsom nem volt véletlen. Tokajban születtem. Ebben az ártatlan kismondatban benne van nemzetünk nagy tragédiája, a „trianoni békeszerzõ-dés”. Édesanyám és nõvére Kassán, Tiszolcon, majd Gömörvégen laktak, sott tervezték, mint fiatal házasok a jövõt. De magyar állami tisztviselõ nemkellett a cseheknek és úgy jó 120 ezer embert, mind egy szálig magyarok,kidobtak az újdonsült demokráciából. Így az ezeréves magyar Felvidékbõlés az osztrák Bohémia és Morvaországból Csehszlovákia lett. A csehekmindent, amit lehetett elvettek a magyaroktól „a demokrácia és a nemzet-közi jog alapján” kompenzáció nélkül. A kiüldözött magyarok helyébeszlovákokat és cseheket telepítettek. Sajnos, ugyanez történt Kárpátaljával,Erdéllyel és a Délvidékkel is, például kétmillió magyar maradt közvetlenülaz új határok mentén, „idegen” földön az új országokban kényszerült élni.Ez volt a Versailles-i igazságtevés. Továbbá, még volt Székelyföldön és szór-ványban másfélmillió magyar az újonnan kreált országokban. Ha volt atörténelem folyamán valaha is egy „politikai genocidium,” az Magyaror-szág politikai lemészárlása volt. Örökös szenvedésre és koldusbotra juttat-ták a magyar népet a nyugati gyõztes hatalmak.

Gyermekkoromban már csak a mesékbõl hallottam a csodálatos Felvi-dékrõl, a fenyves erdõkrõl, a medve- és szarvasvadászatokról, a Magyar- ésSzepes–Gömöri-érchegység bányáiról. Nagybátyám különösen szenve-


84

délyes vadász volt és bejárta az õsvadon csodálatos hegyeit, fenyves erdõit.A gyönyörû vidék hegyei, erdei, mint egy õsvadon terjeszkedett a Kárpá-tok vízválasztó hegyormaitól, a szepesi hegyektõl Selmecbányáig. Medve-,farkas-, vaddisznó- és szarvasvadászatok különös élményt teremtettek arésztvevõknek. Késõbb, már elemista és középiskolás koromban magam iselkísértem nagybátyámat különbözõ vadászatokra. Õ kitûnõ vadász volt, avadásztársaságok kedvence, mert egy lövéssel leterített minden vadat. Né-hány lépéssel mögötte, egy kis 9 mm-es flóbert puskával követtem, amiugyan nem védett volna meg semmiféle vadállattól, de nagybátyámmalbiztonságban éreztem magamat. Az egész napos vadászatok alkalmat ad-tak a természet tanulmányozására, a természet szépségeinek felismeréséreés csodálatára, a terep zeg-zugainak kihasználására és az indiánokat után-zó rejtett mozgások megtanulására. Mindezeket a cserkészcsapatban, a le-ventekiképzésben és késõbb katonakoromban tovább fejlesztettem és jólfelhasználtam.

Amit tokaji elemista koromban különösen szerettem, az a természetvé-delmi és környezetvédelmi napok voltak május elején minden évben. Ma-gyarországon már 1932-ben természetvédelem volt, észleltük a „madarakés fák napját” és a természet védelmét, annyira, hogy még egy papírdarab-kát sem lehetett eldobni a kirándulóhelyeken. A délutáni uzsonnához min-dig járt egy bögre igen finom, helyszínen fõzött kakaó. Ez a bögre kakaóminden gyerek kedvence volt.

Lehet, hogy a nagyközönség, a fiatalok, a könyvolvasók a mai világbanmár semmit sem tudnak a felvidéki magyar ércbányákról. Ezek a bányákfontos szerepet játszottak a magyar történelemben. Szerencse, hogy a ta-tárjárás és a törökvész nem érte el ezeket a bányákat. Bizonyos korszakok-ban ezek a bányák és lelõhelyek adták a magyar kincstári jövedelem 30-40százalékát. Az elsõ világháború alatt ezek a termelõhelyek 5-10-szeresmennyiségben szolgáltatták a fémeket. Az angol ipari forradalom is a bá-nyászat gõzgépeivel és földalatti szállítással kezdõdött. A Selmeci Bányá-szati Fõiskola és a felvidéki bányászat jelentõs szerepet játszottak a bányá-szat technikai fejlõdésében és a magyar iparosításban. A gõzgépek és azipari forradalom kifejlõdése Magyarországon 1716-tól bányászati iskolákalapítását eredményezte. Az elsõ gõzgépet 1722-ben Újbányán alkalmaz-ták. A hároméves selmecbányai iskola 1735-ben alakult. Ezt követtékSopron (1919) és Miskolc (1949). A Magyar Állami Földtani Intézet 1869-ben alakult. Trianonnal ércbányászati nyersanyagkészletünknek 98,3 szá-zalékát elvesztettük.


85

A magyar ércbányászat elsõ virágzása a 15–16. században volt. A 18.század elején az ország egyetlen jelentõs iparága a bányászat és kohászatvolt. 1772-ben az állami jövedelem 30 százaléka, Erdélyben 50 százalékaszármazott a bányászatból. Érdekes családi vonatkozás, hogy feleségemegyik õse Christophorus Aigner 1693-ban kapott nemességet, mint bányá-szati szakértõ. Aigner azért jött Freibergben szerzett bányászati szaktudá-sával Magyarországra, hogy fejlessze a magyar bányászatot. A Felvidék ne-ves magyar bányáinak nevét érdemes felemlíteni.

Olvassuk el lassan, egyenként a neveket. Mennyi munkát, veszélyt,küzdelmet és tudást jelentenek Magyarország ipari fejlõdésében!

Tokaj: a természet költeménye, a magyarok földje

Tokaj híres. Még itt, Floridában is hallottak róla az emberek. Legalábbisa helyi történelmi klub orvos, ügyvéd, professzor tagjai. Az egyik kedvestag a vacsora meghívását 5 puttonyos tokaji aszúval tetõzte.

Az én szememben Tokaj az a hely, ahol születtem, kisgyermek voltam,ahol betûvetést tanultam, de sajnos, ahonnan 9 éves koromban elkerültemMezõtárkányba, majd Egerbe. De amikor csak lehetett, még magyar királyihonvédként is, egyetemista koromban is, sõt, még Amerikából is, mindig ésmindig visszatértem a szülõi házba.

Szüleim az elsõ világháború viszontagságai után a nagyanyámnál kap-tak menedéket, aki 1900 óta özvegy volt. Gyermekei már mind kirepülteka fészekbõl és õ ottmaradt egyedül. Volt nagy háza, kertje, szõlõje, földje.Szüleim három gyermekükkel ott éltek. A föld, a kert, a szõlõ, az állatok el-tartották az egész családot. Még a nagy gazdasági válságban, az 1930-as


SelmecbányaKorponaKörmöcbányaKapnikbányaÓradnaRézbányaBesztercebányaSzomolnokAranyidaÚjbányaPelsõcardóJolsva

GölnicbányaLáposbányaRimabányaFernezelyBelabányaLibetbányaBakabányaSzinobányaRudabányaBreznoDobsinaIda

IglóMecenéfRozsnyóCsetnekBetlérVörösvágásJászóÚrvölgyRadnaRózsahegy

86

években is, mindenünk volt, minden, ami a családnak kellett megtermett.A kertet megmûvelték, a gyümölcsöt leszedték, a befõtteket elkészítették,a kenyeret megsütötték. A földeket learatták, a búzát felõrölték, zsákokbanállt a liszt, az éléskamrában a sonka, a hurka, a szalonna, a polcokon a be-fõttek, a kosár almák. A padláson még karácsonykor is raffián csüngött aszõlõ. A föld, a fák, a kis és nagy állatok, az erdõ ontották a földi jólétet. Abérmunkás olcsó volt és mindent elvégzett. Azt csak késõbb tudtam meg,hogy ugyanakkor az egész világ nyomorgott. Amerikában 25, Németor-szágban 50 százalékos volt a munkanélküliség, és hosszú sorok álltak egykanál levesért. Nem vitás, hogy ez a gazdasági helyzet hozzájárult a dikta-túrák kialakulásához és a második világháború kitöréséhez.

Ezért gondolom azt, hogy a magyar csak akkor támadhat fel, ha vanföldje, finom jó termõföld, gyümölcsös, veteményes és virágoskert. Ez na-gyobb biztonság, mint a bank, az ingatlan, a lakás, vagy az arany. A földvisszatart a kalandozásoktól, a külföldre meneküléstõl, még akkor is, haszorít a nadrágszíj. Sajnos, az egyetlen kivétel a kommunizmus volt, ahol aföldbirtokos a „nép” ellensége lett, s amikor minden földünket elvették.

Tokaj így lett a nagy családfenntartó, életet adó kisváros a falusi részé-vel, amit Kistokajnak neveztek, ahol mi laktunk.

Tokaj a hegyvidék, az Alföld, és a Tisza és Bodrog találkozásánál épült. ATisza elindult a Kárpátokban és addig kanyargott, míg nekiütközött a Tokaji-hegynek. A Tisza kanyargásai után direkt a Tokaji-hegynek folyt, összeütkö-zött vele, de a hegy erõsebbnek bizonyult, s a folyó kénytelen volt derék-szögben elfordulni. A hegyláb andezit lávafolyásai láthatók a Tisza híd tokajioldalán, mint szálban álló, takaratlan vulkáni kõzet, erõs és szilárd. A láva ta-lán 16-20 millió éve szilárdult meg vörösen izzó, folyó állapotából és a hosszúbetonlépcsõ alján megfigyelhetõ a szerkezete. A Bodrog is ütközött a heg-gyel és kénytelen volt elfordulni, majd a Tiszába ömleni a hídnál.

Ezeregyszáz évvel ezelõtt Tarcal vezér felvágtatott a Tokaji-hegy tetejé-re és a Kárpátokig látásával és karjainak hatalmas ívû intésével birtokbavette a földet egészen a lila színû Máramarosi-havasokig. Ez tehát 896-tól aKárpátok gerincéig magyar föld. Ez nem volt kétséges még a késõbb beszi-várgott ruszinoknak sem, akikkel gyermekkoromban magam is beszéltem,amikor a szálfatutajt lecsurgatták, lekormányozták Tiszaborkúttól Tokajig,ahol lovak húzták ki a tutaj szálfáit egyenként, amit aztán nyújtott szeke-rekkel vittek a fûrésztelepre.

Mindegy, hogy ki volt az uralkodó, az erdélyi fejedelem, vagy Rákócziherceg, vagy a koronás király, ez a föld, ahol Árpád lovasai és a nép szekerei


87

bejöttek a Kárpátokon át, a korona birtoka és magyar föld. Párizsban egy va-sárnap délután a Champs Elyseen csak arabokat láttam. Akkor a franciák mi-ért nem adják oda Párizs közepét az algériai araboknak. Egy másik vasárnapdélután Texasban, El Paso közepén az alligátorokkal teli hatalmas szökõkútmellett csak spanyolul beszélõ mexikóiakat láttam. Hát akkor Amerika miértnem adja oda Dél-Texast Mexikónak? S ha az ukránok azt mondják, hogy arégmúltban volt egy idõ, amikor Kárpátalja ukrán volt, akkor én azt mon-dom, hogy amikor a magyarok Levédiában és Etelközben éltek akkor egészUkrajna magyar volt. Na, de ezt az okoskodást és a prózát nem folytatom, dee Tokajról írt versem talán érzékelteti a tájat az olvasónak.

Ha látod a tokaji hegyetA végtelen Alföld és a hegyvidék találkozását, Ha észleled a levegõ fényjátékát,A tavaszi reggel pazar csillogását,A nyár különös rezgését,A folyók sejtelmes ölelkezését,A távoli hegyek kékbe veszését,Akkor megérint a táj egyedülvalósága,A folyó alföldi zarándoklása,Távoli kanyarjának lassú eltûnése.Ha érzed a nyárfák ezüstös rezgését,A vulkáni talajból dúsuló növényekZöld színének foszforeszkálását,A hegyaljai szõlõk, gyümölcsök Egyedüli sajátos ízét, éltetõ nedvét,A hosszú õszi napsugár zsongását,A reggeli szõlõhéj hamvas leányarcát, A délutáni fürtök fényes csillogását,Az aszúbor arany mosolyát,Az évszakok beköszöntését, múlását,A nyári est illatos simogatását, Ha felrémlik a tárogató elnémult szava,Ha emlékszel a hõsi idõk sugallatára,A hallgatag ember megszólalására,Ha érzed a hegyet, a folyót,A földet, a fákat, a táj varázsát,A szõlõhegyet, az alji temetõket,Akkor van lelked és szíved.

Kisvarsányi Géza, Sarasota, Florida, 2000.


88

Tokaj természeti szépségét a vulkáni hegy, a folyók és az Alföld végte-len síkságának szerencsés összetalálkozása határozta meg. Ezen belül talánlegszebb volt az évszázados rezgõnyárfákkal szegélyezett Tisza parti sé-tány, ahonnan a teljes körkörös panoráma páratlan szépsége és egyedülállóvalósága bontakozott ki szemünk elõtt. A Kárpátok nagy keleti ívébõl lebu-kó õszi szélben, sárguló levelek miriádjai csillogtak a napfényben. Magyar-országon sehol másutt ilyen nem volt.

A tokaji sóház a Máramarosból hozott sóval, a borkereskedés és tutajo-zás jelentette a Kárpátokkal, és azon túl Lemberggel a kereskedelmi kap-csolatokat. Ha ez meg is szûnt a második világháború után, a Tokajt, Sáros-patakot és Kárpátalját összekötõ turista hajójáratból és történelmi idegen-forgalomból talán lehetne fejlõdést teremteni. Munkács, Sárospatak, Tokajés Kassa között lebeg valahol a fényben Rákóczi lelke és a nagyfejedelemszemélyisége. Ez történelmi táj.

Eger

Templomtoronnyal teli, mennyekbe törekvõ város volt 1936-ban, ami-kor végig sétáltam a csákói Apponyi úton a Dobó Gimnáziumba. Az út azEger-patak mellett az Érsekkerten vezetett át, óriási platánfák árnyékában.A park neve is mutatja, hogy a várost az egri érsek építtette, szépítette ésuralta. Az egyház, Szent István elsõ királyunk nagy földadományából élt ésteljes jövedelmét a városi egyházi iskolák, parkok és épületek fenntartásá-ra fordította. Így az egri érsekek jóságos tevékenysége hatotta át a városminden intézményét. Hû volt mottójához: Eger imádkozik és tanul.

Eger csodáinak még felsorolása is túl hosszú volna. Természetes hõforrá-sok táplálják a téli-nyári fürdõket. Egy nagy törésvonal és vetõdések menténtör fel a meleg víz a városban és környékén, ami egyik turisztikai kincse. ADobó tér fölött emelkedik a vár, melyet Dobó István védett a török ellen1552-ben. A török háború tulajdonképpen muszlim-keresztény háború volt.A muszlimok támadták meg a keresztény Európát és nem fordítva. Konstan-tinápoly és Belgrád eleste elõtt és után Magyarország 333 évig, 1366-tól 1699-ig, a karlócai békekötésig harcolt az ottomán törökök ellen. A legelfogadha-tóbb adatok szerint a török háborúk és a hódoltság alatt 3 millióról 2 millió-ra csökkent a magyar lakosság száma. Ez tehát egy korai formája volt a nép-irtásnak, amit idegen szóval genocidiumnak hívnak. Még korábban, 1241-ben a mongolok pusztították népünket és kb. a magyar lakosság egyharma-dát kiirtották. A szerencsénk az volt, hogy a mongolok a belsõ viszály ésegyéb hódítási célok miatt hamarosan elhagyták az országot.


89

1754-ben épült és nyílt meg a Jezsuita Gimnázium, ami késõbb az álla-mi Dobó István Gimnázium lett, és ahol nyolc évig diák voltam. Mire én, akésõi kis magyar idekerültem, a magyarság már kétszeres népirtást szen-vedett és élt túl. Trianon is mögöttünk volt már. Mindenek ellenére Egercsodálatos volt számomra.

A város egyik legnagyobb természeti gyönyörûsége, hogy a Bükk hegy-ség lábánál fekszik, és a Mátra és Bükk vonulatai közel vannak, azok min-den légtisztító és szélcsendesítõ hatásával. Tehát nem olyan szeles és viha-ros, mint a Balaton környéke, vagy a budapesti Duna part. A Mátra és aBükk geológiailag különbözõk. A Bükk kitûnik metamorf kõzeteivel ésSzarvaskõnél, egy igazán ritka, titániumban gazdag ércelõfordulásával,ami egy amfibol diallág peridotitban, szaknyelven wehrlitben található.Ideje volna a szarvaskõi Ti-wehrlitbõl, Ti-ércekbõl és a festõi szépségû táj-ból, várromokból egy turisztikai csodát teremteni, ami ráadásul a bélapát-falvai Szalajka-völgy és vízesés irányába esik. Tehát Eger a föld egyik leg-ideálisabb helye, ahol felnõni, élni, tanulni és alkotni lehet.

Eger még a borzalmas világháborúban is légi célpontot nem nyújtó, biz-tonságos hely volt, ahol klasszikus és természettudományi tanulmányokmellett virágzott a természetjárás, a természet értékelése, szeretete, aholnyáron a fürdõkultúrát, télen síelési lehetõségeket lehetett élvezni. A diá-kok nagyra értékelték a finom cukrászdákat és fagylaltozókat, valamint agesztenyét sütögetõ árusokat a Líceum elõtt. Eger a legnagyszerûbb ellen-pontja volt a háborús öldöklésnek, pusztításnak, a légibombázások rombo-lásának az európai civilizáció legsötétebb idõszakában.

Az egri turizmus különleges (Szépasszony-völgy, meleg víz stb.) adott-ságokkal rendelkezik. De az egyik nagy lehetõsége kihasználatlanul ma-radt. Néhány kilométerre Egertõl, Felsõtárkány mellett, ha elhagyjuk a Barát-rétet és Oldal-völgyet, a sziklák után rögtön jobbra van egy kis erdõsdombtetõ. A Szuszék-kõ, a Körtvélyes-láp, majd a Bocfa-tetõ (531 m ma-gas). Itt van Magyarország egyik legszebb panorámája. Innen a Tar-kõ, aHárom-kõ, a Cserepes-kõ, a Pes-kõ, az Õr-kõ fehér mészkõ sziklái páratlanszépségben emelkednek a magasba. Itt egy rusztikus, de elsõ osztályú szál-loda és étterem, amolyan Yellowstone vagy Grand Canyon Lodge (mint azEl Tovar), ha kicsiben is, mûködhetne, kiegészítve Eger értékeit a Bükkhegység varázslatos szépségével. A magyar milliomosok Brazília és Dél-Afrika helyett, Eger városa, vagy az Egri Erdõgazdaság ide fektessenek be.Ha a Pipis-hegyen lehet egy kis repülõpálya, akkor Felsõtárkány mellett islehet. Ha egy ilyen szálfenyõbõl épült gerendaházba csak belép az ember,


90

két évvel megfiatalodik. A hatalmas vasrácsos kandalló mellett melegedveminden gondját-baját elfelejti az ember. Ez a gyógyító, csodálatos romanti-ka csak Amerikában látható és élvezhetõ, de megvalósítható volna Ma-gyarországon is.

Eger iskolaváros volt, és ma is az. Alma Materem a Dobó István Gimná-zium, ahova 1936-44-ben jártam. Kitûnõ iskola volt. Tanáraink közül elsõ-sorban osztályfõnökünket, Eörsi Andrást szerettem, aki magyar és latinnyelvet tanított. A tanári kar és a társadalom megdöbbenéssel fogadta a há-ború kitörését. Általános vélemény volt, hogy ennek nem lesz jó vége és,hogy Magyarország elõbb-utóbb belekeveredik. Mi, gimnazisták is éreztükaz idõk szelét. A levente kiképzés, a légoltalmi szolgálat, a cserkész tevé-kenység súlyosan nehezedtek vállainkra. Hetente 3-4 délutáni foglalkozásés éjszakai, templomtoronyban teljesített szolgálat, lényegileg elraboltafiatalságunkat, minden szabad idõnket. Ennek ellenére a nyolcadik osz-tályt és az érettségi vizsgákat színjelesen tettem le és felvételre jelentkez-tem a budapesti Mûegyetem gépészmérnöki szakára, ahova fel is vettek.Mire befejeztük a gimnáziumot, teljesen kiképzett katonák voltunk és en-nek már néhány hónap múlva óriás hatása volt életemre.

Mint osztály- és iskolaparancsnok, valamint színjelesen végzett diák, azév végi ünnepélyen nekem kellett beszédet mondanom. Az egész iskolafelvonult és a Szûz Máriás iskola- és a koronás nemzeti zászló alatt a hábo-rú kimenetelének tragédiáját hangsúlyoztam beszédemben, hiszen akkoraz oroszok már a Kárpátok elõterében voltak és közeledtek az ezeréves ha-tárhoz. Kifejtettem azt is, hogy nemzetünk és társadalmunk, ha bejönnekaz oroszok, óriási átalakuláson fog átmenni, és ez az átalakulás súlyos meg-próbáltatás lesz a magyar népnek és társadalomnak. Néhányan meg is je-gyezték, hogy talán túl sötétnek látom a jövõt.

Sajnos, a jövõ viharfellegei már a látóhatáron voltak. Király Béla tör-ténelem tanárom azzal gratulált, hogy õ sem tudott volna jobb beszédetmondani. Ennek nagyon megörültem, ugyanis hosszan gondolkoztammár a ránk zúduló viharról, amirõl a rádió, az újság, a híradók nem igenbeszéltek. A magyar nép úgy készült a háború kereszttüzébe, hogy sem-mit nem tudott, sõt, a propaganda azt hajtotta, hogy majd a német „cso-dafegyverek” meghozzák a gyõzelmet, s a „rugalmas visszavonulásból”óriási, mindent elsöprõ ellentámadás lesz. Majd egy gorlicei áttörésselvisszadobjuk az orosz frontot. Mind ez persze altató mákony volt a ma-gyar népre.


91

A Felvidék, Kárpátalja és Erdély

Mint középiskolás cserkész végigjártam a visszatért területeket. Össze-sen három hónapot a nyári szünetben arra szenteltem, hogy városainkatKassától Marosvásárhelyig, falukat, üdülõhelyeket és a hegyvidéket gyalogbejárjam. Éppen Szovátán voltam, amikor József fõherceg megérkezett sa-ját repülõgépével megszemlélni Maros–Tordai nagy erdõbirtokát. Igenkedves volt, minden erdészhez és fakitermelõ munkáshoz volt néhánykedves szava. Az egyik fakitermelõ helyen 24 ló vontatta a hatalmas rön-köket az erdei kisvasúthoz, ahol a nagy rakománnyal pöfögött egy kismozdony és szállította azt a fûrésztelepre.

Valahogy mindig szerettem és csodáltam a fenyõerdõket. A hegycsúcso-kat megjárva, néha medvét és szarvasokat is láttam. Mivel farkasok is vol-tak, éjszakai szálláshelyemet nagyon gondosan választottam ki olyan sziklákon, ahova az állatok nem tudtak eljutni. Mindenesetre ez nem voltveszélytelen, de 16-17 éves koromban semmitõl sem féltem.

A visszatért területekkel Magyarország hihetetlen gazdasági fejlõdés-nek indult a háború ellenére. Óriási kár, hogy Hitlernek nem volt elégAusztria és Csehország. Hitlert az elsõ években, sokszor tábornokai taná-csával ellentétben, elért sikerei úgy felbátorították, hogy három világbiro-dalomnak üzent hadat. Ezzel megpecsételte Magyarország sorsát, amibõlegy örökre másokra szoruló, gazdaságilag tönkrement ország lett. Az 1300km hosszú Kárpátok hegyvonulatából egyetlen kilométer nem maradtmeg Magyarországnak. Érctelepeink és bányáink 99 százaléka elveszett. AVersailles-i béke Magyarországgal kapcsolatban egy új nemzetközi jogi fo-galmat, a „politikai genocidiumot” teremtett. Jó volna, ha ezt a merõben újbékekötési fogalmat a nemzetközi jogászok is felismernék. Az oroszok be-vonulása a tatárjárással és a törökvésszel volt egyenrangú.

Egy kis nyári munkatábor

A háború miatt 1944-ben már áprilisban megtörténtek az érettségi vizs-gák. Minden vizsgám jól sikerült, színjeles bizonyítványt kaptam. Harminc-három osztálytársam közül hatan voltak kiváló tanulók, de azt hiszem csaknekem volt kitûnõ eredményem. Kedvenc tárgyaim a differenciál-integrálszámítás és a magyar irodalom volt.

Érettségi után május elsejével a 7. Miskolci Hadtest kiegészítõ parancs-noksága a németek kívánalma szerint behívott 300 egri diákot munkaszol-gálatra. A magyar királyi csendõrség és honvédség õrizete alatt Szirmabe-


92

senyõre szállítottak a miskolci repülõtér megnagyobbítására. Repülõtérhi-ány miatt az új miskolci repülõtér építéséhez osztottak be. Május közepé-tõl augusztus közepéig a szirmabesenyõi lágerben, mint csákányos és ta-licskás munkaszolgálatot teljesítettem a repülõtér planírozásánál. Ez tulaj-donképpen egy zsidó munkatábor volt sárga csillagok nélkül.

Kubikos munkát végeztünk. Csákányozást, lapátolást, földszállítást ku-bikos targoncával. Hatalmas munka volt. Mérnökök méricskélték, hogyhol és mennyit kell levágnunk a dombokból a le- és felszállópályák meg-hosszabbítása és szélesítése miatt. Szálláskörletünk falusi iskolák és magán-házak voltak, ahol 5-6 diák aludt a földön egy szobában. Az ételért a tábo-ri konyhára nekünk kellett elmenni, és szobatársainknak hazavinni az ennivalót.

Egy vasárnap reggel riadó volt. Felsorakoztunk és a repülõtér sarkábameneteltünk, senki nem tudta, miért? Ott már felállt egy sorkatonákból ál-ló kivégzõ négyszög. A katonai bíróság ítélete alapján szemünk elõtt kivé-geztek egy 40-50 év körüli férfit. Ez számunkra borzalmas és elrettentõvolt. A kivégzés után tudtuk, hogy már nem vagyunk egri diákok és gye-rekek. A háború szele elért, ahol a túlélés volt a cél. Hirtelen kiesettagyunkból a diákos, fiatalos viselkedés, a nevetés, s éreztük, hogy nagyonkomoly és súlyos helyzetben vagyunk. Végül megtudtuk, hogy ez a sze-rencsétlen magyar szabotázst követett el, valami honvédségi anyag ellopá-sával. Én úgy gondoltam, hogy ezért kellett volna neki adni 3 évi börtönt,de háború és statárium volt, ami mindenkire tízszeresen súlyosodott. Ezt akivégzést a mai napig elítélem.

Budapest

Szeptember 1-tõl színjeles érettségivel felvettek a budapesti József Nádor Mûszaki Egyetemre a gépészmérnöki szakra. Budapestre, mint el-sõéves mûegyetemi diák autóval vonultam be. Az igaz, hogy az augusztusvégi hõségben, Hatvan szélén megálltunk és a gumirádlikat hideg kútvíz-zel leöntöttük, mert a minõsége olyan rossz volt, hogy elkezdtek füstölnimenetközben. Végül is megérkeztünk és lakásom a Damjanich utca 44-benvolt egy tokaji ismerõsünknél. Nagy, elsõ emeleti lakás volt, négy szoba,fürdõszoba és cselédszoba, ami a hátsó kertre nézett.

A Mûegyetemet nem kell méltatni. A világ egyik legrégibb mûszakiegyeteme. A fõépület hatalmas tömbje a Dunára néz a budai oldalon.Ahogy besétáltam a fõbejáraton a jobboldali szárnyban voltak a gépész-mérnöki elõadások. Minden jól ment volna, ha nem lett volna az az átko-


93

zott háború. Ahogy ülünk a padban és hallgatjuk Pattantyús általános gép-tan óráját, megszólalnak a szirénák. Levonultunk az alagsorba, ahol a ma-tematikai egyenleteken dolgoztunk miközben robbantak a bombák. Na jó,egyszer ezt is kibírjuk. Igen ám, de a háború és a bombázás folytatódott.Azt rebesgették, hogy a hatodik német hadsereg súlyos vereséget szenve-dett és ömlik Bukovinából és Besszarábiából Bukarest felé. Majd Romániakiugrott a német szövetségbõl és Magyarország lehetetlen állapotba került.

A bombázások és az általános hadi helyzet miatt október 1-én bezárt azegyetem. Nem volt más lehetõségünk, minthogy húgommal, aki egy pest-környéki gazdasági iskolába járt, összepakoljunk és hazamenjünk Egerbe.Már az esti 8 órai gyorsvonaton ültünk, a Keleti pályaudvar indulási olda-lán, az elsõ vágányon, amikor felbõdült a légiriadó: bombázás! Óriási pá-nik tört ki a vonaton, hiszen a lehetõ legrosszabb helyen voltunk. Az em-berek kofferestõl, batyustól pánikszerûen akartak menekülni a vonatból,de a folyosón elakadtak, elestek, széthullott a csomagjuk. Pillanatok alattláttam, hogy nem tudunk kimenni a kocsi hosszú folyosóján. Erre lehúz-tam és lerugdostam a fülke beszorult ablakát és azon keresztül kiugrottama peronra. Mondtam a húgomnak, hogy õ is ugorjon. Ugrott is, de sajnosolyan rosszul, hogy az állát beverte a beton peronba és félig-meddig elájultaz agyrázkódtatástól. Erre felkaroltam és rám támaszkodva lehúztam ajegypénztártermen keresztül az óvóhelyre a pályaudvar Thököly úti olda-lán. Az óvóhely sajnos csak éppen a peron és termek alatti nagy helységvolt, nem nyújtott bombabiztos menedéket. Szerencsénkre, a bombák aKeleti és Nyugati pályaudvar között a lakónegyedekre estek, ahol sok pol-gári személyt megöltek. A pályaudvarra egyetlen bomba sem esett. Egy óramúlva már úton voltunk haza, Egerbe.

Béke és háború

Az elsõ világháború az európai civilizáció legnagyobb tragédiája volt,minthogy megindította Európa hanyatlását, ami a második világháborúvaltovább gyorsult, s azóta is tart. A központi hatalmak nem szenvedtek kato-nai vereséget. Gazdaságuk kimerült és nem tudták folytatni a küzdelmetAmerika megjelenése után. A wilsoni ígéretekben is hittek, amennyiben abéke igazságos lesz a nemzetek önrendelkezési joga alapján.

A valóság más volt. Az európai politikusok kijátszották Wilson elnökötés minden az õ saját rendelkezéseik alapján történt. Clemenceau gyûlöltea boscht, és még jobban az „ázsiai mongolokat”, a magyarokat. Mindig uta-sította a térképrajzolókat a magyarság elleni határok meghúzásában. Õk,


94

mármint a franciák, pontosan tudták, hogy közvetlen a határ mentén vankétmillió magyar, akiket embertelen módon elcsatolnak. A franciákat abosszúállás és a központi hatalmak katonai erejének örökre való megsem-misítése vezette. Igazi demokratikus népszavazást sehol sem engedélyez-tek. A franciák Elzász-Lotaringiából, ami kétharmadban német volt és évszázadokon át a Német-Római Birodalomhoz tartozott, óriási ügyet csi-náltak. Ez nagyjából azzal ért fel, mintha Magyarország csak Burgenlandotvesztette volna el és ezért a magyarok egyetlen nemzeti célja annak vissza-szerzése lett volna. A franciák gyûlölete határtalan volt az 1920-as békekö-tések idején. Részben ez okozta Hitler megjelenését és a második világhá-borút. Anglia fõ célja az iparilag egyre hatalmasabb Németország megsem-misítése volt.

Amikor kitört a második világháború csak 13 éves voltam. Így nagyonvalószínû, hogy az egri kisgimnazista nem volt háborús bûnös, vagy fele-lõs a háború atrocitásaiért. Sajnos, Hitlernek nem volt Ausztria és Csehor-szág elég. Közvetlenül tehát õt lehet felelõssé tenni a háborúért, de Hitlernem lett volna német kancellár, ha nem lett volna Versailles. Így a háború-val tovább folytatódott az európai civilizáció lerombolása. A Napóleon ál-tal kitalált nagy „nemzeti hadsereg” fogalma, amikor minden állampolgárhadban állt, meghozta végsõ gyümölcsét a totális háborúban.

A háború kitörésekor 1939-ben, mi, egri diákok, mintha semmi sem tör-tént volna, továbbra is jártunk az iskolába és szorgalmasan tanultunk. Azegri helyõrség parancsára felállítottak egy géppuskát a Sas úti villanyteleplapos tetejére. Azt a környék gyereki megcsodálták, de 2-3 hónap múlva el-tûnt a géppuska. Gondolom egy kiváló katonai parancsnok arra gondolt,hogy az elsõ világháborús géppuska majd megvédi a vasútállomást és avillanytelepet. Késõbb bebizonyosodott, hogy semmiféle gépágyú nem ér-te el a repülõgépeket, melyek lelövésére legalább egy 8,8 cm-es ágyú kel-lett. Na, de ezt úgy látszik Egerben és Tokajban senki sem tudta, mert a to-kaji hidak védelmét is csak négy 40 mm-es gépágyúra bízták.

Évek múlva került tehát sor az elsõ nagy egri tragédiára, amikor is aDon kanyarnál történelmünk legnagyobb csatájában százezer magyar el-pusztult. Amikor az egri házi gyalogezred katonái elvonultak a színházelõtti emlékmû elõtt, több volt a sebesült és a nyomorék, mint az ép ember.Akkor döbbentem rá elõször, hogy ez a háború már nem játék, talán ebbõlmár mi sem menekülünk meg épkézláb.

1943 áprilisában már 17 éves voltam s egyre több idõt vesztegettünk ela légoltalmi szolgálattal, a levente gyakorlatokkal, a cserkészettel, ami idõ-


95

közben már katonai kiképzéssé fajult. S ezen kívül még osztályfelelõssé isválasztottak. Mindez a tanulás hátrányára történt, s nehezen tudtam fenn-tartani a színjeles bizonyítványt. Értesültem arról is, hogy negyedik elemiiskolai tanítóm, a mezõtárkányi Kiss László tartalékos fõhadnagy is elpusz-tult a doni csatában, ami rendkívül érzékenyen érintett. Petõfies arca volt,és amikor engem tanított talán 24-25 éves lehetett. Egyszer azt a különle-ges feladatot adta nekem, hogy egy nagy rajzlapon rajzoljam le a Balatontés környékét, a Bakonyt. Napokon keresztül dolgoztam raja és ragyogóansikerült. A Balaton gyönyörû kék színû volt, a hegyek sárgás-barnás vonu-latokban jelentek meg, az összes parti fürdõváros neveivel. A térképértnagy dicséretet kaptam. Másnap a takarítónõ feltette az osztály falára, defejjel lefelé, mert nem tudott olvasni. Már ebbõl is láttam, hogy az iskolábajárás privilégium, amit jó tanulással kell megbecsülni.

A sok munka után pihenésre volt szükségem. Így elmentem Erdélybe,ahol végül is Szovátán kötöttem ki a sok erdõ és hegyi túrák után. Itt aMedve-tó kellemes környezetében laktam, a Maros-Torda megyei erdõgaz-daságtól kaptam egy szép, barna lovat, amivel ellovagoltam a környezõhelyekre, majd felmentem a Mezõhavasra és a Görgényi-havasok csúcsára.Az 1777 m-es csúcson már nem volt fenyõerdõ csak boróka bokrok. Majd aSzent Anna-tónál átszeltem a vizet egy kis tutajon. Így Erdély csodálatostájaival eltelve, a teljes csendben, a tiszta levegõben, a természetben úgyéreztem, hogy itt teljes a béke, s a háború távoli moraja nem érint. Ha el isérik az oroszok a Kárpátokat, ott a szorosokban és a meredek sziklák általvédett utakon nem fognak keresztülhatolni. Úgy gondoltam, hogy hatszáz-ezer magyar katona, két hadsereg az Erdõs-Kárpátoktól a Háromszéki-havasokig meg fogják védeni a hazát. Az oroszok itt soha nem fognak át-törni. Az egyáltalán nem jutott eszembe, hogy alig egy évvel késõbb, én fo-gom védeni a Borgói-hágót tíz felderítõvel és mindössze egy napig, amíg amögöttünk felálló zászlóaljat és egy tüzérüteget elsöpörték a teljesen másirányból, délrõl jövõ orosz tankok és támadó repülõgépek.

Másnap, hogy Egerbe hazaérkeztem Budapestrõl 1944 õszén, a rádióharsogta, az újságok és plakátok hirdették, hogy minden 18. évet betöltöttifjú azonnal jelentkezzen a Dobó téri Városházán. Én nem jelentkeztem.Gondolkoztam, hogy mit csináljak. A rádió azt is bemondta, hogy aki nemjelentkezik, azt szökevénynek minõsítik. Valamelyik téren egy akácfára kétembert felakasztottak, alattuk egy plakáttal: „Így járnak a hazaáruló szöke-vények”. Ez már nagyon nyomós érv volt. Felöltöztem terepi ruhámba,gojzer bakancsba és lassan elindultam a Városháza felé. Gondoltam, hogy


96

szétnézek, mi van. A Városháza zárt épülettömbjének oldalbejáratán men-tem be avval a céllal, hogy tájékozódjam a helyzetrõl. Ahogy beértem a ka-pualjba, két katona megragadott, behúzott a már az udvaron álló sorba,ahol kb. 200 fiatal fiú állt felsorakozva. Belöktek a sorba, s ekkor egy Simonnevû százados kihúzta pisztolyát és rám üvöltött: „Ha kilép a sorból, lö-vök!” Hát nem léptem ki a sorból. A Városháza udvarából hosszú sorbanmeneteltünk a helyõrségi 60. gyalogezred laktanyájába, ahol azonnal fel-vették adatainkat és katonai parancs szerint már is magyar királyi honvé-dek lettünk. Katonaigazolványunkat magunknál kellett tartani. Aki pa-rancs nélkül elhagyja a laktanyát, azt körözni fogják, mint szökevényt.Mondanom sem kell, hogy senki nem mert megszökni. Én egy papírdarab-kát csúsztattam oda egy járókelõnek a vaskerítésen keresztül, amin szülei-met értesítettem, hol vagyok. Õk azonnal érintkezésbe léptek egy ismerõshadnaggyal, akinek segítségével, a parancsnokság mellé összekötõ futárszerepet és igazolványt kaptam. Három napig reggel 6-tól este 9-ig gyakor-latoztunk, majd jött a parancs, hogy 300-400 embert azonnal el kell indíta-ni Marosvásárhelyre a Székely hadosztály feltöltésére.

Éjjeli fûtetlen vonattal indultunk, már katonaruhában, mindenkinél egyMauser gyalogsági fegyver és 48 töltény. A vonattal utaztak a tábori csendõ-rök, a zászlóaljparancsnok, tisztek és õrmesterek. Mindenkinek meg volt ahelye és beosztása. Hajnalban már Dévánál jártunk, majd Besztercénél kiva-goníroztunk. Ott jelentették, hogy nem mehetünk tovább, mert az oroszokmár elfoglalták a Székelyföldet és Marosvásárhelyt. A besztercei iskola udva-rán gyûltünk össze, ahol egy vezérkari százados eligazított bennünket. Mi-vel a felderítõ zászlóalja valahol harcban állt, sürgõsen felderítõkre volt szük-sége. Ennek a beosztásnak nagy jelentõsége volt, ugyan is egy visszavonulóés néha-néha ellencsapást mérõ hadosztály csak akkor tudott mûködni, havolt információ a helyzetrõl. A felderítés minden csínját-bínját ismertem, ígyjelentkeztem. A vezérkari százados azonnal kinevezett tizedes rajparancs-noknak, adott tíz embert a székely fiatal katonákból és így indultam az aktívtevékenységbe a második világháborúban.

Kis ország, nagy háború

Egy ilyen kis és stratégiailag jelentéktelen ország, mint Magyarország,miért lépett háborúba világhatalmak ellen? Ha felálltam a Keleti-Kárpátokcsúcsaira, csak egy ország volt kelet felé egészen Amerikáig: a Szovjetunió,vagyis az Orosz Birodalom. A magyar nép ezer éven keresztül küzdött sza-badságáért és függetlenségéért. A muzulmán törökökkel vívott élet-halál


97

harc 333 évig tartott, 1366-tól 1699-ig. Ebben a harcban a magyarság egy-harmada elpusztult. Tehát volt miért félnünk a háborútól. De még jobbanféltünk az orosz bolsevizmustól, ami azt ígérte, hogy kiirtja a magyar kö-zép- és felsõosztályt. A magyar nép folytonosan rettegett a hazai és oroszkommunistáktól, s azt hitte, hogy Németország megmenti Oroszországszenvedõ és tömeggyilkosságnak állandóan kitett népeit. Azt majd a törté-nészeknek kell megmagyarázni, hogy Hitler miért lett ugyanolyan rabló ésgyilkos, mint Sztálin, és miért lett egy felszabadító háborúból rablógyilkoshadjárat. Magyarország háborúba lépésekor azt hitte, hogy nemesen cse-lekszik. Ennek eleinte tanúja is volt az ukrán nép ujjongása és öröme a fel-szabadítók láttán. Ezt ismerõs katonáink saját maguk látták, hogy mennyi-re örültek az ukránok a felszabadításnak.

Mindegy, hogy ki és hogyan magyarázza a történelmet. Én, a saját 18éves sorsomat nem kerülhettem el. Elkapott a háború utolsó éve, mint egygépszíj és belekerültem a világ legnagyobb, tomboló õrültségébe. Ráadásulebben az utolsó fázisban nem volt könyörület. A halál uralkodott. Új mate-matikai törvény volt: egy golyó, egy élet.

Felderítés és akció

1944. október elsõ napjaiban Marosvásárhely már az oroszok kezébenvolt. A hadosztálynál nagy volt a zûrzavar a visszavonulás és a nagy vesz-teségek miatt. Új harci egységeket próbáltak szervezni. Egy vezérkari szá-zados és egy hadnagy röviden tájékoztatott a helyzetrõl, felszerelt és a ho-ni székelyekkel kevert el bennünket. Én, mint a többiek, négy éves leventeés cserkész alakulatokban teljes gyalogsági, fegyver és taktikai kiképzésben(támadás, védekezés) részesültünk a bervai (Bükk hegység) és a budaiHárshegyi Cserkészparkban, ahol a magyar királyi fegyveres erõk altisztjeiés tisztjei képeztek ki bennünket. A százados megkérdezte, ki tud németülés ki ért a térképolvasáshoz (1: 25 000 léptékben), én jelentkeztem és azon-nal magyar királyi karpaszományos tizedessé, majd nemsokára szakaszve-zetõvé és rajparancsnokká neveztek ki.

A parolimon ragyogtak a csillagok. Már nem magyar királyi baka, ha-nem rajparancsnok voltam. Egy felderítõ raj tizenkét emberbõl állt pluszhét Mauser puska (7,65 mm), egy nehézpuska (20 mm) és egy golyószóró.Néha könnyû gyalogsági léghûtéses géppuska. is adtak. Feladatunk aktívés passzív felderítés volt.

A Borgói-hágó környékén felderítést végeztünk. Egy teherautó kb. 20km után a veszélyes területhez 2-3 kilométeres közelbe vitt, onnan gyalog


98

kellett továbbmennünk. Az orosz felderítést kellett megállítanunk és elõre-törésüket, ha nagyobb az egység, lelassítanunk. Legfontosabb, hogy a hadosztály és egyéb egységek százezernyi katonája kikerüljön a szorítóhurokból. Az oroszokat meg kell állítani, vagy legalább is lelassítani. A dé-li és délkeleti hágókon és szorosokon át már ömlött be az orosz hadseregfõereje. Az Alföld felõl betört orosz seregek óriási bekerítéssel elfoghatják ateljes második magyar hadsereget, 300 ezer embert, és a német 6. hadseregmaradványait. Így a tordai csata és a keleti szorosok lezárása stratégiailagfontos volt.

Egy ilyen kis erõ, csak egyetlen dolgot tud végrehajtani: katonai rajtaü-tést. Az oroszok kelet felõl jönnek és T-34-es páncélosokban fognak ülni,mert csak az biztonságos. Mi tehát felvettünk egy harci állást a völgyka-nyarban, ahol a sziklák mögül kibúvó páncélosok oldalát fogjuk megpil-lantani a délutáni lemenõ napban. Õk el lesznek vakítva, mi tüzelünk, s haegy percig is, próbáljuk megállítani õket. Ha van tartalék üzemanyag a tan-kon, azt vegyük célba, hogy felgyúljon.

Így is történt. Nagyon izgultunk, de tudtuk, hogy a páncélosok minketnem fognak látni és a teherautó hátunk mögött 2 km-re vár. Megjelentek azorosz tankok, nagyon lassan mozogtak a kanyargós hágó útjain. Megindítot-tuk a tüzelést, majd kigyulladt az elsõ harckocsi és az úton keresztbe meg-állt. Ugyanis vissza akart fordulni. A katonák kiugráltak a tankból, de rájuknem lõttünk, semmi értelme nem lett volna õket lelõni. Irtózatos tüzelésbenvoltunk, de csak egy percig. Nagyobb kõdarabok zuhantak le a sziklaoldal-ból és az oroszok megálltak. Mire õk is elkezdtek lövöldözni, mi már egy ki-lométerre voltunk visszafelé. Egy tüzér megfigyelõ még ottmaradt s kitûnõtávcsövével szemlélte õket. Hogy mi lett vele, nem tudom, mert mire a teher-autónkhoz értünk, már esteledett. Az autó lámpa nélkül szállított le kb. 25km távolra, ahonnan erõltetett menetben haladtunk Szatmárnémeti felé. Cé-lunk kb. 50-60 kilométeres leszakadás volt az oroszoktól.

A lényeg az volt, hogy a Székely hadosztály kikerült a csávából és a töb-bi magyar csapatnak is sikerült elkerülni a bekerítést. Valami okból az oro-szok csak két nap múlva indultak újra. Ezt jelentették a hadosztály vezér-karának a felderítõ repülõgépek. A visszavonulás igen veszélyes volt,ugyanis az országutakon az orosz vadászbombázók állandóan zaklattakminket, és gépágyúikkal lõtték a menetelõ gyalogságot. Mindig voltak ha-lottak és sebesültek.

Azt is hallottuk, hogy valahonnan az Alföld felõl német páncélos egy-ségek tûntek fel, és óriási csatában legyõzték az oroszokat Debrecennél. Ez


99

a nagy páncélos csata sorsdöntõ volt az erdélyi seregek számára. Ez tettelehetõvé a teljes visszavonulást a Tiszáig. A németeknek nem tetszett a tel-jes magyar visszavonulás. Hadseregünk parancsnokát letartóztatták éselvitték. Ez sokban hozzájárult ahhoz, hogy a Székely hadosztály elveszít-se harci kedvét. Horthy kiugrási kísérletérõl és parancsáról jóval késõbbhallottunk csak. Akkor már új vezetõsége volt a hadseregnek és mindenfolyt tovább, de csak látszólag. Parancsnokunk és vezérkari tisztjeink,amennyire csak lehetett, elkerülték a harcokat.

1944. október végén a Székely hadosztály egységei részt vettek Nyíregyháza visszafoglalásában egy akkor odaérkezett kárpátaljai csen-dõrszázaddal együtt (a csendõrszázad akkor már harcoló egység volt). Fel-derítõ rajunk parancsot kapott kb. 80 orosz hadifogoly Szerencs–Miskolcfelé való kíséretére. Az út közel 3 napig tartott. Az oroszok nem akartakgyalogolni, leültek az út szélére, mire mi, a kísérõk a levegõbe lõve a fejükfölött fenyegettük õket. A foglyok nem akartak átmenni a tokaji hídon,mert attól féltek, hogy a németek akkor fogják felrobbantani azt. Jöttek aRaták (orosz harci gépek), pásztázták az országutat, Tokajt és a hidat. Vé-gül nagy veszélyek és nehézségek után Miskolc elõtt egy tábori csendõralakulatnak adtuk át az oroszokat.

Közben a Székely hadosztály átkelt a Tiszán. A miskolci úton rajom fel-kéredzkedett egy német teherautóra és csatlakoztunk a hadosztályhoz.Miskolcon és Mezõkövesden keresztül vonultunk tovább Egerbe. A várbanlégvédelmi tüzelõállásokban helyezkedtünk el alacsonyan szálló gépek el-len. Onnan láttuk, hogy nagy tüzérségi csata folyik Nagytállya, Maklár ésFüzesabony környékén. Torkolattüzeket láttunk éjjel, ágyúdörgést hallot-tunk. Úgy tudom, hogy ez volt a hadosztály utolsó tüzérségi tevékenysé-ge. Az oroszok áttörtek a Tiszán és Eger–Gyöngyös irányába nyomultakelõre.

Egerbõl Pétervására, Fülek és Salgótarján irányába mentünk, ahol ép-ségben éltem túl a bombázásokat. A Salgó várban állásunkat megtámadtaegy amerikai nehézbombázó, ami északkeleti irányból, a felhõkbõl buk-kant alá és gépfegyversorozatot adott le az ott éppen ebédelõ felderítõ raj-ra. A gép olyan közelinek látszott, hogy a raj egyes tagjai a derékszíjon ló-gó kézigránátokat hajították a gép szárnyára, de az a valóságban jóvalmesszebb volt, mint látszott. Sebesüléseinket a sziklákról lepattant kövekokozták, amit a salgótarjáni kórházban úgy-ahogy kezeltek, hogy továbbtudjunk gyalogolni Fülek felé. A füleki várban légvédelmi pozícióba he-lyeztek minket. Fülek és Losonc között a híradós kocsit eltalálta egy orosz


100

bomba, amelyben többek között egyik egri osztálytársam, Villányi Pál ismeghalt. Innen Losoncra mentünk (ekkor már november volt), kezdett es-ni a hó és a felderítõ szakasz síléceket kapott. Állandó orosz légitámadásokközben folyt a visszavonulás, gyalog, éjszaka Nagytapolcsányra. Ott hal-lottam, hogy Monostori Dénes volt egri osztálytáram is hõsi halált halt.

A felderítés állandóan folyt. Ugyanis itt-ott partizánveszély is volt. Amuníció õrzését is megerõsítették. Az éjjeli õrállás igen nehéz volt a csikor-gó hidegben. Végül éppen karácsony elõtt elértük Nagytapolcsányt, aholkivezényeltek felderítõ tevékenységre, mert akkor már szlovák partizánokis veszélyeztettek. Sítalpon, patakok mentén, erdõben nyomoztunk egypár héten keresztül. A legnagyobb zaj a hóban való síelés volt, csikorgott ahó a sítalpak alatt. Egy helyen a hegyek között a Nagy-Fátrában a szlovákpartizánok támadtak és több halálos áldozatot ejtettek. A hideg ekkor már–20 °C volt. A GH-s vonatot, és több napon át a lõszerkészletet õriztük.

A szlovák civil lakosság barátságosan fogadta a magyar katonákat.Amennyit lehetett, segítettek az élelmezésben és az elszállásolásban. A ré-gi magyar Felvidéken igen jól éreztük magunkat.

Az utolsó offenzíva

A hosszú visszavonulás alkalmával a Székely hadosztály újra és újravisszafordult és csapást mért az ellenségre. Naszód–Szatmárnémeti–Nagy-károly–Mátészalka–Nyíregyháza–Tokaj–Miskolc–Eger–Szarvaskõ–Péter-vására–Salgótarján–Fülek–Losonc–Nagytapolcsány–Párkánynána–Duna-szerdahely–Pozsony–Schwechat–Zistersdorf–Zwettl–Freiberg-amerikaihadifogság jelzik mûködési területünket.

Nagytapolcsány és a „jó napok” után nagy harcmûvelet kezdõdött. Né-met páncélosokat kísértünk Párkánynána felé. Párkánynána irányábanészak felõl a Garam mentén jöttünk dél felé 1945 márciusában. Az oroszokekkor már Párkányban és Esztergomban voltak. Veszprém felõl nagy né-met offenzíva volt. A székely hadosztály egységei az offenzíva bal szárnyátképezték. Kb. 30-40 német páncélost követtünk. Ez egy mozgó csatatérvolt. Sikerült az oroszokat visszavetni a Dunán át kelet felé. A gyalogságnem tudott lépést tartani a tankokkal és lemaradt.

Mire leértünk a vasúti sínekhez Páráknynánánál, már visszafelé jötteka német tankok, tele súlyos sebesülttel. A németek és a Székely hadosztályelfoglalták Párkánynánát, de rengeteg volt az áldozat mindkét oldalon. Aszakasz legyalogolt a Dunáig és Duna parti géppuskaállásokból lõtte azoroszokat a másik oldalon. Persze onnan vissza is lõttek a magyarok ellen.


101

Az oroszok nagy tüzérségi támadást indítottak. A raj beugrott egy horhos-ba, ott vészeltük át az orosz tüzérségi támadást. A robbanások egyre köze-lebbrõl hallatszottak, így nagy elszántsággal elhagytuk a horhost és egy na-gyobb épület pince helyiségébe menekültünk. Néhány napot pihentünkPárkánynánán, ahol egy parasztházban, a földön aludtunk.

A Garam-Párkánynána hadmûvelet több száz áldozattal járt mindkétoldalon. A felderítõ rajt is bevetették. Az volt a szerencsénk, hogy mintgyalogosok, nem tudtunk lépést tartani a német tankokkal és azoktólnégy-öt kilométerre lemaradtunk. Akkor értük el a Dunát, amikor a nehéz-páncélos csata már véget ért. A több napig tartó csatát így túléltem.

1945. márciusban már Dunaszerdahely felé haladtunk. Útközben oroszvadászbombázók támadtak minket. A vasútállomás szilváskertjében éppenúj „MG-42-es” géppuskámat próbáltam ki úgy, hogy üres konzervdobo-zokra célba lõttem, amikor egy orosz SUKHOI kétmotoros vadászbombá-zó két gépágyújával tüzel az országúton nyugat felé visszavonuló magyarcsapatokra, mintegy 200 méter magasból. Egy szilvafa ágára tettem gép-fegyverem és vállmagasságból végig pásztáztam a kelet felõl jövõ gépet.Egy teljes sorozat után a gép megrázkódott, elkezdett füstölni, nagy ívbenfordult vissza kelet felé és állandóan süllyedve eltûnt a láthatáron. Az or-szágúton óriási zûrzavar volt. A gép sok halálos és súlyos sebesültet ered-ményezett.

Dunaszerdahely után ismét 30-40 orosz hadifoglyot kellett kísérniük,akiket Pozsony elõtt vettek át. Felderítõ tevékenységünk ekkor már telje-sen megszûnt.

Pozsony elõtt a megcsonkult hadosztály újra nagy légitámadást kapott.Több száz bombát szórtak ránk az orosz vadászbombázók. Beugrottam egyországúti betongyûrûbe, ahol épségben úsztam meg a bombákat. Ez utánkiadták a parancsot, hogy nappal nem menetelünk többé, csak éjjel. Pozso-nyon egy hajnali pirkadatkor nagy iramban meneteltünk át. Teljesen ki-bombázott külvárosi városrészt láttunk. Onnan Malacka irányába fordul-tunk a Morva mentén, a Kis-Kárpátok nyugati oldalán, észak felé.

A Morva keleti partján a székelyek közül sokan leléptek, mondván,hogy ha átmegyünk, „az már nem Magyarország.” Több százan eltûntekPozsony és a határ között, gondolom a Kis-Kárpátok erdeiben, rejtõztekel. Dunaszerdahely és Malacka között felderítõ csoportomnak már csak afele maradt meg. A hadosztály rendkívülien megfogyatkozva lépte át aMorva folyót, a nyugati ezeréves határt. Innen már egyetlen cél volt: azoroszoktól való megmenekülés és a német egységek, fõleg az SS alakula-


102

tok elkerülése. A hadosztály katonáinak száma ekkor már kb. a felérecsökkent.

Határ a Morvánál

Egyszerre csak feltûnt a folyó. A hosszú gyalogolás után Malackátólnyugatra megálltunk a partján. Leheveredtünk a fûbe, pihentünk egy ki-csit. Már ezer kilométert gyalogoltunk a Keleti-Kárpátoktól a kemény tél-ben. Éreztük, hogy elfolyt az idõ, kifogyott a föld a bakancsunk alatt. Ittkell már egy erõs lélek és gondolkodás.

Ez a folyó, a Morva, az ezeréves magyar határ. Ha ezt átlépjük, már nemvagyunk honvédõ katonák, csak idegen zsoldosok. Itt álltak meg valahaÁrpád lovasai, elõvették nyilaikat és átlõttek a túlsó partra. Jelezték, hogyez Magyarország, amit életünkkel és vérünkkel megvédünk. Itt nagyonkell gondolkodni. A szökés veszélyes. Ennek ellenére sokan elmaradtak, el-tûntek, s egyre fogytunk.

Itt, ha átmegyünk a folyón, a föld már idegen. Magyarországon márránk lehelt a tavasz. Itt-ott virágok is voltak és rügyezõ fák. De hamar jötta kemény parancs, egy fiatal hadnagy hozta. Indulni kell a híd felé, majdDürnkrutban megállni. Felcihelõdtünk és átmentünk a folyón.

A folyón túl, az osztrák tartományban nagy fekete felhõk cikáztak aszélben és hullottak a hópelyhek, mintha sirattak volna bennünket. Hirte-len hideg lett, amolyan tél vége. Ez már más táj, más levegõ, más világ.Gondoltam, hogy annál jobb, minél hamarabb lesz a színjátéknak vége. Sö-tét fenyvesek jelentek meg a tájon és az Alpok hófödte csúcsairól fújt a télvége, át a Dunán.

Hol vannak már az amerikaiak? Majd õk hozzák a húsvéti feltámadásthozsannával és örök békével. Titokban reméltem, hogy talán még egy uno-katestvéremmel is találkozhatok, akik Yonkersban és Perth Amboyban lak-tak és az amerikai hadseregben szolgáltak. Tábori papunk, aki Amerikábólhazatért magyar volt, már felkészült angol beszédével. Az utolsó nagypa-rancsot is megkaptuk. Ha az amerikaiak feltûnnek a láthatáron, nem lövünk. Semmiféle harcba velük nem keveredünk. Elõttük letesszük afegyvert. A 27-es Székely hadosztály csak az istentelen kommunizmus el-len küzdött. Nyugati hatalmakkal nekünk, magyaroknak semmi bajunknincs. Ez volt a hadosztályparancs.

Miután átvergõdtünk a Morva folyón, egy kanyarral beérkeztünkDürnkrutba. Mindenki alig vánszorgott az 50 km-es erõltetett menet után.Rettenetesen fájt a bokám. Vánszorogva, éhesen, szomjasan érkeztünk


103

meg a kis faluba. Néhányad magammal egy szénapajtában csináltunk szál-lást és vacsora nélkül, azonnal elaludtunk. Nekünk már mindegy volt, holés miért csatároznak még az õrült németek.

Reggel hatkor kürtös riadó: új parancs. Reggeli után erõltetett menet-ben indultunk Deutsch Wagramba, ahol meg kell védenünk a katonai re-pülõteret. Mi, felderítõk már megszûntünk felderítõk lenni, s így nemakartunk menni, de beosztottak bennünket egy menetszázadba és nemvolt kiút. Miután kaptunk muníciót, elindultunk Bécs felé, de nem a fõú-ton. Mellékutakon haladtunk, ami biztonságosabb volt. El akartuk kerülnia támadó orosz repülõgépeket és az esetleges SS különítményeket. Egyna-pi menet után este értünk a repülõtérhez, ahol látható volt vagy húsz va-donatúj német vadászgép. A Luftwaffe százados kijelentette, hogy a gépeknem tudnak felszállni, mert nincs benzin. Erre parancsnokunk kifundálta,hogy itt semmi keresnivalónk nincs és húzódjunk vissza egy kis erdõ mel-lé. Másnap, kerülõ utakon indultunk vissza, de már nem Dürnkrut, hanemZistersdorf irányába, majd onnan nyugat felé egy kicsi falucskába. Ez volta lerongyolódott, éhes és fáradt Székely hadosztály utolsó bevetése, amitsikerült egyetlen lövés nélkül befejezni. Helyzetünk egyre veszélyesebblett, mivel mindezt parancs nélkül, sõt, parancs ellenére cselekedtük. Ekkormár parancsmegtagadás, lázadás, tizedelés fogalmai jártak a fejünkben.

Zistersdorf után nyugat felé fordultunk és magunk mögött hagytukBécs és a magyar határ térségét, de a távoli ágyúdörgés már az orosz tüzér-séget hallatta, és szemeink elõtt bombázták Bécset amerikai bombázók. Et-tõl kezdve elfogott egy furcsa érzés. Magasabb rangú tisztjeinket többénem láttuk. Egyre messzebb és nyugatabbra ütötték fel sátorfájukat. Az ed-dig parancsnokló tisztek is eltûntek, csak egy idõsebb, kb. 50 éves tartalé-kos százados volt még velünk, aki civilben egri zenetanár volt. Felsõbb pa-rancsnokaink, a törzstisztek, a parancsnokló századosunk és a hadnagyokeltûntek. Már a Garam–Párkányi csata után kiadták a szóbeli parancsot,hogy az SS alakulatokat el kell kerülni, a német parancsokat nem kell vég-rehajtani, ui. õk már megvonták bizalmukat a magyar hadseregtõl, sõt, hale akarnak fegyverezni, akkor annak ellen kell állni. Minden jól mûködõhátrahagyott fegyvert tulajdonunkba kell venni, ha van lõszer. Egy falu-ban, az átrohant SS hadosztály visszahagyott egy kisebb fegyverraktárnyiMG-42 és egy kitûnõ, vadonatúj, nagy kaliberû páncéltörõ ágyút, amit megis csodáltam. Az ágyúval nem volt lõszer.

Nem volt már bizalom a német és magyar csapatok között, sõt, a fegye-lem lazulása és kölcsönös bizalmatlanság ütötte fel a fejét a magyar egysé-


104

geken belül is. Sokan eltûntek már a magyar határnál, a Kis-Kárpátok er-deiben. Fõleg a székely katonák köreiben elterjedt, hogy Magyarországonkívül nem harcolunk és az országból ki nem megyünk. Magyarország per-sze az ezeréves határokon belül volt értendõ, ahol a szlovákokkal teljesenharmonikus volt a viszony. Nehéz idõk, nehéz napok voltak. Az életve-szély, a bizonytalanság, az élelmiszerhiány, az ellátás és ruházat hiánya sokszenvedést okozott a katonáknak. Én szó nélkül tûrtem mindazt, amit so-kan mások nem tudtak elviselni. Lázadoztak és káromkodtak.

Persze a tiszteknek minden jobb volt, fõleg a szállásuk és élelmezésük,amit az egyszerû közkatona nem kapott meg. Olyan volt a hangulat és a bizalmatlanság, hogy még éjjeli szállásunk társait is gondosan válogattukki, nehogy egy megõrült éjjel lõjön bennünket agyon. A dezertálás rendkí-vül veszélyes volt, magyar, német, vagy orosz golyó volt a választás. Az oro-szok az egyéni csellengõket agyonlõtték, mondván, hogy azok csak kémeklehetnek. Ez lett a végzete sok zsidó munkaszolgálatosnak és magyar kato-nának, és azt senki nem tudta, hogy ki, hol, és miért hal meg. Így, tizenki-lenc évesen semmi jó lehetõségem nem volt a háború befejezésére, szabad-ságom visszaszerzésére, és egyszerû civil diákká való transzformációra. Akivalahol az erdõ és a hegyek egy elhagyott zugában meg tudott bújni, az jóljárt. De élelmiszerbõl és vízbõl még egynapi tartalékunk sem volt.

A következõ napokban tehát a hadosztály maradéka, nyolcezer ember-bõl kb. 3-4 ezer, mellékutakon, hegyeken, erdõkön, patakokon át még 200km-t gyalogoltunk. Nyugati irányban, ahonnan az amerikai hadseregmegjelenését vártuk. Elértük Freistadt városkát és attól északnyugatra egyfenyves erdõ dombvonulatban az országút mellett megálltunk. Tábort ver-tünk a sötét erdõben. Az a hír járta, hogy az amerikai katonák perceken be-lül itt lesznek, és így nagyon jó helyen vagyunk. Ezt a részt, Ausztria piciészaki szögletét, az amerikai hadsereg már részben elfoglalta. Hát, az ame-rikai katonák nem jöttek perceken belül, de másnap délelõtt, úgy tíz órakörül feltûnt a távolban két katonai kocsi. Az erdõ szélén állva néztük vagykétszázan, hogy közeleg lassan a két autó. Már lõtávolságból láttuk, hogyezek nem oroszok, hanem amerikaiak. Mikor a kocsik már egészen közelvoltak, kiléptünk az erdõbõl, és kezünkkel integettünk nekik. Közvetlenmellettünk meg is álltak. Már akkor ott volt a tábori papunk, aki elmondtanekik angolul, hogy kik vagyunk. Mindenki örült, mindenki mosolygott.Végre megmenekültünk a bolsevista pokoltól, akármi lesz, jobb lesz a sor-sunk. Különben is, a háborúnak már vége. Beköszöntött a tavasz, a csodá-latos béke, és minden csak jobb lehet.


105

Az amerikai felderítõk visszafordultak és elmentek felsõbb parancsnok-ságukhoz, azzal, hogy két-három órán belül visszatérnek, addig marad-junk helyben. Vissza is tértek rövidesen. Felolvasták a parancsot angolul,amit lefordítottak magyarra is. Az amerikai hadsereg hadifoglyai vagyunk,P. O. W. Az amerikai hadsereg fog élelmezni két-három hét múlva. Addigfegyelmezetten maradjunk táborunkban, sehova ne menjünk. Csellengõ-ket az utakon nem akarnak látni. Ha valaki elhagyja a tábort, súlyos bün-tetést kap. Hadifogolytáborunkat nem fogják õrizni. A rendet, fegyelmet,élelmezést saját magunk szervezzük meg. További intézkedésig maradjunkhelyben. Fegyvereinket emeljük fel és elõttük dobjuk az országút lejtõs oldalán a mélybe. Minden muníciót, lövedéket, robbanóanyagot külön tá-rolóban, különös fegyelemmel kezeljünk, amit õk elszállítanak. Mi az ame-rikai hadsereg hadifoglyai vagyunk és további intézkedést, élelmiszert, orvosi ellátást, elsõsegélyt, betegszállítást ne várjunk. Mindez egy amerikaiezredes aláírásával és pecséttel ellátott dokumentum.

Válaszunk: mindent a parancs szerint elvégzünk. A 27. Székely hadosz-tály felsorakozott az országúton és az amerikai parancs szerint elvonul-tunk elõttük, fegyvereinket a mélybe dobtuk, miután a závárzatot kivettükés külön elhajítottuk. A légvédelmi és páncéltörõ ágyúkat is a tüzérek legurították a mélybe. Tüzérségünk már Deutsch Wagramnál lemaradt,nem tudom mi lett velük.

Egy hétig senki sem nézett felénk. A felderítõk látcsöve a sátrambanmaradt. Néha azzal nézegettem a velünk szemben lévõ, de elég távoli hegyoldalt, ahol egy osztrák farmer család lakott. Láttam, hogy dolgoznaka kertben, majd teheneket terelnek az istállóba. Ilyenkor néha-néha eszem-be ötlött, hogy jó volna éjjel elszökni és átöltözni civilbe, mondván, hogymenekült diák vagyok. Ha jön valami ellenõrzés, akkor beépítem magama szénakazalba, vagy elbújok az erdõben. Sajnos, a fegyelem mindettõlvisszatartott.

Pihenés és gondolkozás

Ez a furcsa hadifogság, ahol senki sem õrzött minket, arra volt jó, hogykipihentük magunkat. Naponta kétszer ettünk. Reggel egy darab táborikenyeret, amit ott helyben sütött a GH, délután egy gulyáslevest krumpli-val és néhány darab hússal. A sûrû fenyõerdõ csendes, hideg és szélmen-tes volt. Vártuk a jövõt, tele reményekkel és tervekkel. A háborúnak vége.Néhány hét múlva minden elrendezõdik. A hadifoglyokat hazaengedik.Az elmúlt hét hónapban soha ágyban nem aludtam. Közel ezerötszáz kilo-


106

métert gyalogoltam és többszöris kénytelen voltam fegyvert használni. Azellenséget, hogy el ne fogjanak, kénytelen voltunk tûz alá venni. Csakvisszalõttünk, hogy el tudjunk menekülni a nagy visszavonulásban. Felde-rítõ voltam, különleges, veszélyes helyzetekben. Mint honvéd vonultambe és most karpaszományos szakaszvezetõ voltam. Mindent túléltem ésmost itt vagyok és várok a nagy szabadságra. Katonának lenni háborúban,sõt, még békében sem jó, és vesztesnek lenni még rosszabb. Mi, akik 18éves korunkban bevonultunk, nem értettük a világot. Életemben soha nemhallottam azt, hogy jogaim is vannak, mindig csak kötelességem volt.

Múltak a napok és nem történt semmi. Az amerikaiakat úgy látszik alegkevésbé sem érdekelte, hogy mi van velünk. Így volt idõ reménykedni,gondolkodni, és helyzetünket megérteni. Miért és hogy kerültünk ide? Mivolt a legfõbb oka a németekkel való kitartásunknak? Mi, egyszerû fiatalkatonák nem ismertük a komplikált és szövevényes történetek hosszú so-rát, de néhány dolog világos volt számunkra is. Mindenki félt a kommu-nizmustól. A történelembõl ismertük az 1919-es kommunista uralmat, KunBéla Szamuely, Fürst, Sallai és társaik nem riadtak vissza a gyilkolástól. Azorosz kommunizmus vezérei, Lenin, Sztálin, Trockij, Zinovjev, Szverdlov,Kaganovics, Yagoda és társaik milliókat hurcoltak el, gyilkoltak és egésznemzeteket kiirtottak. A hatalmas Szovjetunió különbözõ kisebb népeitkoncentrációs táborokba telepítették. A kommunista vezetõk saját népeiketgyilkolták. A magyarok ösztönös félelme a kommunizmustól valódi volt.Ráadásul, mi nem voltunk szlávok, mint pl. a csehek és a szerbek, akik többés jobb lehetõséget kaptak orosz testvéreiktõl, mint a magyarok. A magya-rok félelme konkrét tapasztalatok alapján, s nem szubjektív véleményekalapján állt.

A szovjet hadsereg gyõzelme azért volt lehetséges, mert nem törõdtekazzal, hány millió az áldozat. A világon még egy ilyen hadsereg nem volt.A politikai tisztek fegyverrel a kézben hajszolták katonáikat elõre, s õk maguk lõtték le azt, aki meghátrált. A szovjet társadalom totális háborúsmozgósításban volt, a 15 évesektõl a 70 évesekig. A parancs nem teljesítésea civilek számára is halált jelentett. Mindezt mi tudtuk, de sajnos, mindezúgy látszik fabatkát sem ért helyzetünkben.

A napok teltével hangulatunk egyre javult. Még néhány hét, és min-denki mehet haza, vagy oda, ahova akar. A lényeg az, hogy a háborúnakvége és szabad földön vagyunk. A háború utolsó hét hónapjában én, sze-mélyesen, a civil lakosságot érintõ erõszakosságot vagy törvénysértést nemláttam és ilyesmirõl nem is hallottam. Az orosz, angol vagy amerikai nem-


107

zetekrõl semmiféle propagandát nem hallottam. Ezzel szemben rengetegbeszéd, újságcikk, és rádiószólam volt a német csodafegyverekrõl, amikkelmajd a végén megnyerjük a háborút. Miután az oroszok betörtek a Kárpát-medencébe a Vereckei-hágótól a Vöröstoronyi-szoroson át mindenütt, ésBudapestet is elfoglalták, a csodafegyverek létezésében már nem hittünk.Tudtuk, hogy mindez csak propaganda volt.

Gondolataink állandóan otthon jártak. Mi történt szüleinkkel, testvé-reinkkel, családtagjainkkal. Reméltük, hogy mindenki él és túl van a veszé-lyeken. De nem tudtuk, milyen lesz az orosz megszállás. Sok jót nem vár-tunk.

Hajnali riadó

Már tíz napja voltunk az õrizetlen táborban. Már-már kezdtük meg-szokni a szabadságot. Kis sétákat is tettünk a sûrû fenyves erdõben. Teljescsend volt. Mindenki tervezte a hazamenetelt, a család viszontlátását, anormális civil élet elkezdését. Különösen a családosok, fiatalok besszéltekterveikrõl. Hogy õ idemegy, odamegy, a sok kis székely faluba, ahol szüle-tett, és ahol felnõtt. Szombat volt a várakozás napja, mert otthon vasárnapkülönleges nap volt. Sötétkék ünneplõ és templomba menés. Én különö-sen szerettem az orgonafúvást ellátni mise közben. Minden mise nagy, or-gonás mise volt Egerben, a cisztercita templomban. Ez a templom a DobóGimnázium mellett volt, a Ciszter Gimnázium sarkán. Az oltárkép valójá-ban egy szoborcsoport volt, amelyen egy szerzetes pap alázatosan mondjaa szentmisét az oltár elõtt. Holnap a táborban is lesz kismise, az ezredkáp-lán mondja majd egy faoltárnál.

Vasárnap kora hajnalban riadóra és nagy kiabálásra ébredtünk. A napmég nem bukkant fel, de már minden látható volt. Szép vörösen pirkadt ahajnali ég. Hirtelen a táborban termett legalább száz amerikai katona, fegy-verrel. Azonnal felsorakozni, mindent a táborban hagyni, volt a parancs.Az erdõbõl kivonultattak az országútra, ahol a hadosztály összes katonájátkörülvették és szabályos menetoszlopban elindítottak Freistadt, majdZwetl felé. Elkezdünk kiabálni, hej, rossz irányba megyünk, kelet felé! Minyugat felé akarunk menni! A mi századunknál egyetlen egy tiszt volt, azöreg tartalékos százados az elsõ világháborúból, az egri zenetanár. „Hej, fiúk, mondogatta, ezek az oroszok felé visznek, és ez nem jó. Én ismeremaz oroszokat, akik kegyetlenek.”— mondta. Már kilométereket menetel-tünk az amerikai szuronyok alatt. Egyre rosszabb és rosszabb volt az elõér-zetünk. „Nem a szabadságba, hanem a rabszolgaságba és a halálba mene-


108

telünk.”— mondta a százados. Mi amerikai hadifoglyok vagyunk, és mostátadnak minket az orosz bolsevista tömeggyilkosoknak. Én ugyanis a deb-receni csata után voltam orosz fogolykísérõ. Õk mondták, hogy ha nemmentek elõre a csatában, lelõtték õket. Sok százezer orosz katona meghalt,mert kivégezték õket a csata helyszínén saját politikai tisztjeik. Ha valakivalamit nem azonnal teljesített, azonnal agyonlõtték minden katonai bíró-ság nélkül.

Tudtuk, hogy sorsunk beteljesedett, mert a szovjet kommunizmusbanemberi vagy hadifogoly jogok nem léteztek. Itt valami nagy, rossz dologtörtént Európa felszabadításával. A Hitleri terrort felváltotta a Sztálini ter-ror, s a gyõztesek mezében tetszelgõ orosz újabb és újabb tömeggyilkossá-gokat fog elkövetni. De sajnos az egyén és az egész Székely hadosztály tehetetlen volt.

Többórás menetelés után, Freistadt és Zwetl között a távolban egyszercsak feltûnt valami sötét csík az országúton. Ahogy egyre közelebb ér-tünk felismertük, hogy orosz katonák zárják le az utat. Mire teljesen meg-közelítettük õket, hirtelen autóra ültek az amerikaiak és elhajtottak, deugyanakkor már szuronyos oroszok vették õrizetbe az egész menetoszlo-pot. Orosz foglyok lettünk. Egy gépkocsira felállt egy köpcös, kerekarcúezredes, s röviden tudatta velünk, hogy orosz hadifoglyok vagyunk éshabár az amerikaiakhoz menekültünk, és árulók vagyunk, úgy fognakvelünk bánni, mint a többi hadifogollyal. Persze, azt nem mondta, hogyez mit jelent, ugyanis azt tudtuk, hogy sokan meghaltak az orosz tábo-rokban.

Én már a reggeli riadónál letéptem a három csillagomat és a már úgyiselévült karpaszományt, és mint egyszerû magyar királyi honvéd, tizenki-lenc éves, vonultam be orosz fogságba. Az oroszok nem sokat teketóriáztakvelünk. Néhány kilométer újabb gyalogolás után bevágtak a volt zwetli fran-cia hadifogolytáborba. Én egy emeleti priccsen kaptam helyet a tetõ alatt.Alig hogy beérkeztünk és elrendezkedtünk a táborban, kiütött a kolera.Naponta kétszer kaptunk valami sûrû levest, s az oroszok a kondéro-kat facölöpökön a fõkapunál nyújtották át. Õk magukat féltették a láger-ben pusztító betegségektõl, s nem lépték át a fõkaput.

Végzetünk beteljesedett, amikor az amerikaiak átadtak bennünket azoroszoknak. Az oroszok, amíg ott volt az amerikai tiszti csapat, nagyon szé-pen viselkedtek és elmondták, hogy az irány Magyarország és megyünkHAZA, de amikor az amerikaiak elmentek, kitört a pokol. Kolerás láger, bedeszkázott marhavagonok, öt napos tengeri út (a Fekete-tengeren), ét-


109

len-szomjan, mágneses aknarobbanás, Poti kikötõ, megkövezés. 6-os sakálláger, 44-es halál láger, földalatti börtön, lázas betegség, fagyás, kolera, has-menés, vérhas, tetû, poloska etc., etc., etc. Gyûjtõ láger, vallatás, verés, betegen haza 37 hónapos hadiszolgálat után.

E néhány szó a magyarázat arra, hogy 65 évig nem gondoltam visszaezekre a dolgokra. A titoktartás pedig kötelezõ lett a Kirovabad gyûjtõ lá-gerben és a debreceni Pavilon laktanyában. A lélektani helyzet és az eltelthosszú idõ miatt sok részlet elveszett miután naplóvezetésnek még a lehe-tõsége sem volt meg. Az oroszok mindent elkoboztak és állandó vizsgála-tot tartottak a személyi tulajdonokban lévõ tárgyakról. Csajkát és kanalatengedélyeztek. Ceruza, papír, kés, szerszám nem lehetett a birtokunkban.Debrecenben tetûtlenítés, sebgyógyítás 3 napja után 1947. augusztus 20-ánengedtek „szabadon,” mint a 80 372. számú hadifoglyot.

A szögesdrót világa — a zwetli kolera láger

Május közepén kerültünk a lágerba. A láger üres volt, a francia hadi-foglyok már mind hazamentek. A franciák nem csak a német lágerkosztotkapták. A nemzetközi Vöröskereszt svájci hivatala pótló ételeket szállítottnekik, konzerveket és celofánba, sztaniolba csomagolt csokoládét. Ezek-nek már csak üres maradványait lehetett találni a barakkokban, ahol mostmi, a 27. Székely hadosztály katonái foglaltunk helyet. Úgy látszik, a nem-zetközi Vöröskeresztnek a magyar hadifoglyok nem jelentettek semmit,mivel mi semmiféle vöröskeresztes ételpótlékot nem kaptunk. De az is le-het, hogy az orosz katonai felügyelet minden ilyesmit kizárt, vagy sajátmagának eltulajdonított. Így ez a hatalmas hadifogolytábor eltûnt a világ-mindenség süllyesztõjébe, ahonnan semmiféle hír rólunk, vagy felõlünkki nem szivárgott. Levelet küldeni, vagy kapni nem lehetett. Így családja-ink semmit felõlünk nem hallottak. Senki nem tudta, hogy élünk, vagyhalunk.

A Zwetl-i táborban így folytatódott az élet és a halál, ugyanis mindenreggel jöttek és elvitték a halottakat. Itt kezdõdött számunkra a szovjetkommunizmus szögesdrótos világa, ami a bajor határtól és Berlintõl Szibérián keresztül, kilencezer kilométeren át Alaszkáig tartott. Mi, egy-szerû katonák, csak azt láttuk, ami közvetlenül körülöttünk történt. Na-gyobb méretû áttekintésünk a háborúról nem volt. A Németországba elhurcolt zsidókról és magyarokról semmit nem tudtunk. A nagy vissza-vonulásban nem volt híradás, otthonról levelet, vagy csomagot, sohanem kaptunk.


110

Hadifogoly transzport

A mai újságban, Sarasotában, Florida államban, olvastam, hogy a sze-rencsétlen elhurcolt zsidókat marhavagonokban szállították, s sokszor kétteljes napig tartott az út. A Sarasota Herald Tribune oldalas cikkben, képek-kel illusztrálva mutatta be a vagont, amit múzeumban helyeznek majd el,emlékeztetvén a sok szenvedésre.

A mi elszállításunk marhavagonokban Zwetl, Ausztriából a Szovjet-unióba pontosan két hónapig tartott, június 20-tól augusztus 20-ig. E rend-kívül hosszú szállításnak az oka a háború végén sok tényezõ volt. Többekközött a vasúti pályák rossz, hevenyészetten helyreállított minõsége, amegnõtt civil és katonai forgalom minden irányban, a hidak romos állapo-ta, üzemanyaghiány stb.

Június közepén a lágerbõl bevagoníroztunk. A marhavagonokon belülteljes sötétség volt. Az ablakokat nyílás és légmentesen teljesen bedeszkáz-ták. A vagonban a teret egy horizontálisan beépített deszkafal osztotta ket-té egy felsõ és egy alsó részre. Menetközben a nagy oldalajtót szorosan lezárták, nem volt sem kilátás, sem levegõzés. Az óriási, 40-45 °C-os hõségmiatt a hadifoglyok gatyára vetkõztek és egymás mellett, mint szardíniák,feküdtek a padlón és a választódeszkán. A hõség kibírhatatlan volt, ahogya nap rátüzelt a vastetõre. A vagon egyik végében egy kis kerek lyuk volta WC. Éjjel vagoníroztunk be, hogy senki ne lássa, mi történik, hogy senkine lássa, hogy ez a legnagyobb kínzás, amit már amúgy is rossz egészségiállapotban lévõ emberekre mértek. Ez rosszabb volt, mint egy állatkínzás.

A vonat lassan mozgott, néha csak 5-10 km-es sebességgel. Órákon keresztül zötyögtünk az emberek állati nyögései és üvöltései mellett. Na-ponta két merõkanál vizet és egy adag sós halat kaptunk. A sós halat egyhordóból dobálták be. Az iszonyat egyre fokozódott és az emberek meg-õrültek, vagy idegösszeroppanással megpróbáltak a vagon falára mászni.De kiút nem volt. A halottakat minden állomás közelében hajnalban kirak-ták. Az orosz õrség két kísérõ kocsiban tanyázott, s minden megállásnál,még a nyílt pályán is, kiszállt és a vonat mentén õrt állt.

Én már két hét múlva kibírhatatlan állapotban voltam. Tudtuk, hogy avonat kelet felé megy. Az egyik õrmesterünknél volt egy kis fúrószerszám,amivel átfúrta a vagon falát. A bejövõ napfény mozgásából tudtuk, hogynagyjából kelet felé haladunk. Egyszer egy nagy csattanással a vonat meg-állt. Dél volt, sóshal ebédet osztogattak és kinyitották a vagonajtót. Onnana budapesti Nyugati pályaudvar csarnokát pillantottam meg. Ott felébredt


111

a remény. Hátha itt, valami csoda folytán kivagonírozunk, és mindenki ha-zamehet. De nem így történt. A vonat megindult és elkanyarodott Szolnokfelé, s lassan elhagyta Budapest térségét. Egyszer, valahol Budapest ésSzolnok között, egy vasútállomáson megálltunk. Éppen dél volt, így adtáka halat, a vagon ajtaját kinyitották. A mellettünk lévõ vágányon állt egyszemélyvonat, tele utassal. Õk csak néztek. Ezek magyar hadifoglyok éshova mennek. Kiabáltak, hogy már megy az ország, van ennivaló. Még ak-kor volt egy kis ceruzám és papír a zsebemben. Ráírtam szüleim nevét éscímét azzal az üzenettel, hogy megyek Oroszországba, mint fogoly. A szü-leim, amint hadifogságom után értesültem, megkapták az üzenetet és ígytudták, hol vagyok.

Elosztó láger

Háromheti kínszenvedés után megérkeztünk Máramarosszigetre, azelosztó lágerbe. A kisváros vasútállomásán szuronyos katonákkal körülvé-ve kibukdácsoltunk a vagonokból. Mármint azok, akik még éltek és tudtakmozogni. Sokat az oroszok puskatussal vertek ki a vagonokból, volt, akinem tudott se lábra állni, se járni. Én lassan másztam le a vagonról, nagyongyenge voltam, de tudtam járni. A szállításunk borzalmas részleteit itt, éssehol le sem írom, mert lehetetlen elmondani a részleteket. Elég errõlannyit mondani, hogy heteken keresztül, 40-45 embernek a vagon alsópadlójába vájt kis lyuk szolgált a szükségletek elvégzésére. Egy takarítatlantehénistálló csodás luxusszállónak tûnt ehhez képest a szememben.

Na, de itt nem volt idõ gondolkodni, és nem is akartam semmire emlé-kezni. Sorbaállás és irány az elosztó láger. A kisváros fõutcáján masíroz-tunk végig, ahol egyetlen lélek nem tartózkodott. A város szélén szöges-dróttal bekerített lágerbe tereltek, ahol több ezer ember nyüzsgött és vártavégzetét. Északkelet felé a pokoli hideg Urálba, kelet felé a távoli Szibériába,vagy délkelet felé a Kaukázus és Kaszpi-tenger környékére kerülünk-e. Ittmár mindenki túl volt az elsõ fázison, mindenki lefogyott. Lötyögött raj-tunk a nadrág, és lelkileg mindenki megkeményedett. Itt már tudtuk, hogya túléléshez kemény harc és szerencse kell, vagyis a betegségek elkerülése,ugyanis már egy egyszerû hasmenés is halálos lehet. Hónapok óta itt „fü-rödtünk” elõször. Egy nagy épület elõtt levetkõztünk, majd az épületbenegy kis nyeles, fából készült bödönt kaptunk vízzel, amit a saját fejünkrekellett önteni és törülközni. Szappan nem volt, a törülközõ egy szürkerongy. Majd az épület elõtt egy nagy halomban már kimosott alsónemûvolt. Kellemetlen volt, hogy ilyen „fürdések” után soha nem kaptuk vissza


112

a saját alsónemûnket. Valamennyi válogatás után sikerült egy nekem valógatyát kiemelni, ami félig-meddig tiszta volt.

Három nap múlva üvöltés és káromkodás kíséretében megint kora haj-nalban felsorakoztatták a marosvásárhelyi Székely hadosztályt. Mars az állomásra és újra bevagonírozás. Egy teljes tehervonat kb. kétezer magyarkatonával indult valahová. Az úti célt senki sem tudta. Ekkor már egyetlentiszt sem volt velünk. Még az öreg zenetanár is eltûnt. Megint elkezdõdötttehát a sötét, forró, bedeszkázott vagonban az ismeretlen cél felé az utazá-sunk. Számítottam arra, hogy kb. megint három hétig tart az út. Számol-tam a napokat, ami életben tartott. Tudtam, hogy kb. 20-22 nap lesz a zártvagonokban. Most már az elsõ szállítás sokkoló hatásai kevésbé jelentkez-tek. Egy kis lyukon beszûrõdõ fény jelezte, hogy délkeleti irányba hala-dunk. Ez jó jel volt. Reményünk éltetett, hogy nem kerülünk a pokoli hideg északra. Hosszú napok gyötrelmes szenvedései után egy nap azorosz elfelejtette bekattintani az ajtózárat. Maradt egy pici rés. Éppen egyhosszú hídon és egy hatalmas folyón mentünk át. Megállapítottam, hogyez csak a Duna lehet Csernavodánál és azt, hogy Constanza felé haladunka Fekete-tenger partján. Néhány nappal ezelõtt a nagyvárosi zaj, amit hal-lottunk, csak Bukarest lehetett. Miután egész Európa térképét fejbõl tud-tam, továbbadtam a hírt, amit mások is megerõsítettek. Tehát útirányunk aconstanzai gyûjtõ láger a Fekete-tenger partján. Rövidesen megérkeztünka város déli oldalán lévõ hatalmas gyûjtõtáborba. Itt már én sem tudtamlábra állni. A lágerbe vezetõ vasúti szárnyvonal mentén lepotyogtunk a fûbe, mint a járni nem tudó kisgyermekek. Ott pihentünk kb. két órát, kap-tunk vízbefõtt galuskát egy löttyel, amit levesnek mondtak. Kb. két óramúlva felszedelõdzködtünk és elindultunk a lágerba, ami rögtön ott volt.A láger fölötti írás hirdette, hogy a nagy és dicsõséges Szovjetuniót és akommunizmust fogjuk építeni.

A constanzai gyûjtõ láger

Pokoli hõség fogadott az augusztusi nap alatt. A hatalmas lágerben kb.40 ezer hadifogoly volt Európa minden részérõl. Életkörülményeik a lehe-tõ legrosszabbak voltak. A barakkokban nem lehetett nappal tartózkodni ahõségtõl, éjjel a nyüzsgõ poloskáktól. Olyan rosszak voltak a körülmé-nyek, hogy a táborban a legnagyobb aktivitás a halottak meszes gödörbevaló bedobálása volt. Sok hatalmas meszes gödör volt a láger szélén, teljesüzemben. Itt már elértük Dante Infernóját és Milton Elveszett Paradicso-mát. Mondom nektek és a világmindenség Urának, hogy az Orient


113

Expresszen való utazásunk véget ér. Itt már a gondolkodásunk és keserûenfanyarrá vált. Én ugyanis a hathetes vagonbéli utazás alatt azzal képzelõd-tem, hogy mint egy magyar gróf az Orient Expresszen utazom PárizsbólConstanzába.

Néhány nap múlva a Székely hadosztály körletében riadó és parancsreggel 4 órakor. Már világosodott a táj. Újra menetoszlop, irány a kikötõ.Ötnapi hajóutazás várt ránk víz és ennivaló nélkül. De nappal még kap-tunk egy darab kenyeret és levest, majd irány a hajó.

Utazás a Fekete-ttengeren

Lassan meneteltünk a kikötõ felé. Kétezer magyar hadifogoly, úgy augusztus 12-e táján. Kora hajnalban még tûrhetõ volt az idõ, majd keletfelé bíboros fény árasztotta el a fehér felhõréteget. Ahogy bandukolunk atenger felé, az út egy kb. 3-4 méteres mély bevágásban haladt. Egyszer csakmegjelent egy alak a bevágás tetején és torkaszakadtából elkezdett ordíta-ni magyarul:

„Magyar katonák! Amit ti fogtok tenni, az dicsõség! Ti a Szovjetunióban a kom-munizmust fogjátok építeni az egész emberiség javára. Menjetek tehát büszkén, fel-tartott fejjel az emberiség jövõjét építeni. Magyar katonák, ti a dicsõség és az em-berség útján jártok. Ne felejtsétek el, hogy ti a magyar nép jövõjét fogjátok építeni!”

Most, elõször voltam mérges. Szerettem volna ezt az õrültet lelõni, vagykéssel a torkát átvágni. De tehetetlen voltam. Az õrök semmit nem szóltak,hagyták, hogy ez a kommunista õrült ott nekünk pofázzon. Beszédét befe-jezte, majd a domb mögött eltûnt. Máig sem tudom, hogy ki lehetett. Deemlékeztetett arra, hogy a kommunizmusban van egy irracionális, õrültvonás. Európa egy racionális társadalomra épült fel, ahol logikusan és észszerûen építettek egy társadalmat, de keleten az Orosz Birodalomban,a társadalom irracionális, a kommunizmus elérhetetlen és nem mûködõké-pes társadalmát milliók feláldozásával építik. Minden „izmus”, az ultrana-cionalizmus, a nácizmus, a kommunizmus, õrült diktátorok mûve, akikmilliókat gyilkolnak meg céljaik megvalósítása érdekében.

A kikötõ felé haladván fizikai állapotunk már nagyon gyenge volt, éstudták ezt az õrök is. Így csak lassan hajtottak. Továbbá, betegek is voltakköztünk. A kikötõben már ott állt a teherhajó. Kb. tízezer tonnás hajó, ren-des fedélzettel, közepén a fehér kajütök a kapitánynak és a legénységnek,kb. 30-40 orosz katonaõrséggel. A hajóhídon egyenként másztunk a fedél-zetre, ahol legnagyobb meglepetésünkre nem a hajópadlón, hanem a felhalmozott, sok száz 2-300 literes tölgyfahordók tetején kaptunk helyet.


114

A hajó fedélzetén valahol az orosz hadsereg által szajrézott boroshordókkötelekkel voltak megerõsítve, összekötözve. A hadifoglyok a tûzõ augusz-tusi napon a hordók tetejére kerültek, ami nem csak rendkívül kényelmet-len, de veszélyes is volt. A hordók tetején lefeküdni nem lehetett a kerekszegélyek miatt, s a hajó a hullámzó tengeren imbolygott és a hordók mo-zogtak. Ez igen veszélyes volt, láb- vagy karsérülést okozhatott. A rekkenõhõségben és a fülledt, sós, tengeri levegõben nem lehetett kinyúlni, csakkuporogva szundikálni. A tûzõ naptól ingekkel és ruhafoszlányokkal pró-báltuk védeni magunkat. Sem ivóvizet, sem ennivalót nem kaptunk öt napig, amíg a hajó a néha viharos, vagy erõsen hullámzó tengeren haladt.Az emberek hánytak és kiszáradtak, voltak, akik delíriumban félrebeszél-tek. Szájunk széle kicserepesedett és vérzett.

A szomszédos hordón ült egy ügyes parasztember, aki felfedezte, hogya gépházban a hajó mélyebb részérõl kissé olajos víz csorog egy csövön.Összegyûjtött olajos vizet próbáltunk négy-öt ingen átszûrni, s abból né-hány korty vizet kinyerni. Én is ittam néhány korty vizet, de az, szûrésután is olajos maradt. Talán a negyedik, vagy ötödik hordón ült az õrmes-terünk a kis fúrójával, aki az alatta lévõ hordót megfúrta s az így kinyertborból adott néhány embernek. Én is ittam kb. egy deci finom bort. Sajnos,az orosz õr észrevette a mozgolódásunkat, s a hajó szélérõl a hordókra ugrálva elkezdett bennünket ütni és verni nagy káromkodás és ordítás kö-zepette. Így a borlopásnak vége lett, az õrmestert elvitték bûntetõ zárkába.Nehezen tudnám elképzelni, hogy a bûntetõ zárka rosszabb volt, mint ahordók tetején a tengeri utazás.

A hajófedélzet alatti rakodótér tele volt az orosz hadsereg által raboltáruval, gépekkel, felszereléssel, magánvagyon-tárgyakkal. A zsúfolásigmegtelt hajónak így mi csak a tetejére kerülhettünk. Valaki felfedezte, hogya hajókabinok oldalán volt egy réztábla, amin az állt, hogy az Osztrák Magyar Monarchia tulajdona, és a gyár 1910-ben készítette ezt a hajót. Te-hát lehet, hogy maga a hajó is még az elsõ világháború végén került oroszkézre.

Az ötödik napon, étlen-szomjan, a hánykolódó hajó fedélzetén mármindenki tengeribeteg volt, elkábult, vagy félig alvó állapotban, betegenvagy fizikailag gyenge állapotban volt. Szép naplemente volt nyugaton, ahátunk mögött, amikor megpillantottam a távoli hegyeket, a Kaukázus ormait és a vékony földcsíkot, majd a kikötõt. Alig hogy felismertem a kö-zelgõ szárazföldet, amikor riadót csengettek. Az orosz legénység levette atakarót az ágyúról és elkezdett lõni. Már közel voltunk a kikötõhöz. Én a


115

hajó hátsó részén voltam, egy hordó tetején ültem, amikor láttam, hogy kétmágneses akna úszik tõlünk jobbra, a hajó felé. Talán a kilencedik vagy tízedik lövésre eltalálták az egyiket, ami óriási robbanással nagy vízi szökõ-kutat okozott. A második akna azonban már túl közel volt a hajó orrához,nekiütközött, és felrobbant. Ekkor már az orosz legénység nagy része agyorsan leszerelt mentõcsónakokba szállt a hajó másik oldalán. A sérült ha-jó már megdõlve, még ment a kikötõ felé. Késõbb hallottam, hogy ekkormár minden orosz, még a kapitány is, elhagyta a hajót, míg a hordókon ülõfoglyok mind ott maradtak.

A hajó megdõlt és kitört a pánik, hogy elsüllyedünk és mind-annyian a vízbe fulladunk. Nem emlékszem hogyan kerültem a partra, valószínûleg elõre törtem a hajó orrához és onnan a part felé tartó hullá-mokkal, esetleg egy boroshordón, kijutottam a partra. Már esteledett és rö-videsen besötétedett.

A függelékben csatolom „Halálhajó a tengeren” címû versemet, amibenmegörökítettem ezt a Fekete-tengeren át történt igaz luxusutazást.

A parton elterültem és elaludtam. Kora reggel hangokra ébredtem. Egyorosz katonanõ két-három társával állt elõttem. Vizet mért egy merítõka-nállal egy hordóból, majd fõtt kását osztogatott a túlélõ foglyoknak. Né-hány óra múlva, de még délelõtt, jött az orosz börtönszakasz. Felálltunk ésnégyes sorokban vonultunk át Poti déli oldalán. Ez a külvárosi rész egy patak vagy folyócska mellett épült. A lakosság nagy tömegben állt az útszélén. A hordalékkövekkel dobáltak bennünket és szitkozódtak. Mutogat-ták, hogy akasszanak fel bennünket. Gondoltam, hogy ez a lakosság megvolt félemlítve, s így mutatták a Szovjetunió felé, hogy õk hûséges szovjetállampolgárok és a németek ellenségei.

A megkövezés után, miután sokan megsebesültek, de én elhajoltam arepülõ kövektõl, kivánszorogtunk a város szélén lévõ nyitott területre,ahol egy szögesdrótos és õrtornyos lágerbe kerültünk. Itt a puszta földön,rongyainkon feküdtünk kb. három napig. Naponta kétszer hoztak kását,levest és kenyeret, valamint ivóvizet. Az õrtornyokban a puskáikkal nõi ka-tonák váltották egymást 3-4 órai szolgálat után éjjel, nappal. A harmadiknap este megint bevagoníroztak a marhaszállító kocsikba és lassan elindul-tunk a tengerparttól befelé a Kaukázusok hatalmas, középsõ völgyében.

A vonat lassan csoszogott egész éjjel. Ez egy igazi luxusutazás volt. Márnem volt elválasztó priccs, hanem mindenki a vagon aljában kapott elégnagy helyet. Kevesebben voltunk minden vagonban és az ajtó nem volt tel-jesen bezárva. Így lehetett látni a tájat. Elmaradt a sóshal és kását vagy


116

levest kaptunk naponta kétszer. Sokszor megálltunk és vesztegettünk anyílt pályán.

Szép napsütéses reggel érkeztünk egy nagyvároshoz. A vasútállomáskisebb magaslaton volt, lehetett látni alattunk a várost. Ez Tbiliszi volt,Grúzia fõvárosa. Itt már lehetett látni a lakosságot, ahogy utaztak és mo-zogtak az állomáson. Mindenki szegénynek és falusiasnak nézett ki. De avonat lassan gördült tovább. A távolban láthatók voltak a Kaukázus hóföd-te csúcsai. Harmadnapra megérkeztünk Kirovabádba. A hosszú vonat vagonjaiból lassan kikászálódtunk. Nemsokára egy hosszú oszlop nyitott,vadonatúj amerikai teherautó érkezett. Mindegyikre elõször két orosz ka-tonaõr, majd a foglyok szálltak fel. Egy óra múlva továbbindult a teherautószállítmány kelet felé. Az autók nem országúton haladtak, hanem különbö-zõ földutakon, ösvények mentén, bokrok és fák között, sokszor egy nyíltterületen, mintha egy kanyargó folyó széles teraszán lennénk. Tõlünkészakra a folyó mentén óriási erdõség terült el.

Kirovabádból kb. 20-30 km-es sebességgel haladtak az autók. Minden15-20 km-re látható volt egy-egy szögesdrótos láger, ahol munka folyt.Minden lágert fegyveres katonák õriztek. Egyik láger nõkkel volt tele, fia-tal, öreg, vegyesen. Már kb. száz kilométert mehettünk, amikor a folyómenti hatalmas erdõben óriásfák között megláttunk egy kis azerbajdzsánfalut. A házakat félig a talajba süllyesztették és a faágakból fonott falak sár-ral voltak betapasztva. Szemem káprázott, hogy ez igazi-e? Olyan, minthakét-háromszáz évvel ezelõtti indián település volna. Nemsokára egy ki-sebb magaslaton tisztásra értünk, ahol hatalmas, dupla drótkerítéssel kö-rülvett, katonailag õrzött láger volt. Leszálltunk a teherkocsikról. Megnyílta hatalmas, széles kapu és mi, a marosvásárhelyi székely hadosztály kato-nái bevonultunk a dupla drótkerítéssel, fegyveresekkel, õrtornyokkal õr-zött lágerbe.

A lágerparancsnok és katonái, a politikai tiszt megszámoltak bennün-ket. Pontosan 573-an voltunk. A hadosztály tízezer emberbõl állt, amikorkemény harcokban volt a Kárpátok keleti oldalán az oroszokkal. Mintegynégyezren voltunk, amikor a freistadti erdõben amerikai hadifogságba estünk. És most ez a maradék, 573 ember. A zwetli táborban már egyetlentiszt nem volt velünk, de kb. négyezret még bevagoníroztak az oroszok. Azút idáig két hónapig tartott. Halottak, súlyos betegek eltûnte után 1945. au-gusztus 20-án, Szent István ünnepén felsorakoztunk a hatalmas láger udvarán, ahol a nacsalnyik (lágerparancsnok) emberei, az orosz GPU em-berei és a politikai komisszár mind külön megszámoltak minket.


117

A hadosztályban voltak néhányan Kárpátaljáról, akik beszéltek oroszul.Egy tüzér õrmester, aki jól beszélt oroszul, lett a parancsnokunk. A lágernacsalnyik mondott egy rövid beszédet. Dolgozzunk jól, teljesítsük a nor-mát, és akkor „hamarosan” haza fognak engedni. Kiderült, hogy egy Gu-lághoz tartozó munkatáborba kerültünk, ahol már németek, románok,szlovákok ezrei dolgoztak. Mi csak a létszámfogyást pótoltuk ki. A nacsal-nyik maga is a nagy orosz forradalom óta fogoly volt és nem volt enge-délye a lágert elhagyni. Szóval foglyok õrizték a foglyokat. A politikai tisztkivételével az összes fegyveres õrzõ is fogoly volt.

Mondták, hogy az átadási díszszemlére hozzuk rendbe magunkat. Ígykatonaruháinkat próbáltuk rendbe hozni, és fegyelmesen felállni a fogolyhadosztály most már csak úgy egy zászlóaljnyi átadására. A szállító külö-nítmény és fogadó táborparancsnokság, valamint az õrök egy része elvo-nult elõttünk a sok számlálás után. Arra nagyon emlékszem, hogy a két hónapi gyötrõdés után megérkezett és felállt magyar zászlóalj az oroszok-hoz képest egy császári és királyi díszezrednek nézett ki. De ez nem soká-ig tartott. Három-négy hónap múlva már annyira lerongyolódtunk, hogyruháinkat orosz pufajkára, vörös csillagos, hegyes bolsevik sapkára és fatalpú kék vászoncipõre cserélték ki. Ekkorra már mi is orosz rablógyilko-soknak és börtöntöltelékeknek néztünk ki.

Az oroszok nem sokat teketóriáztak velünk. Én egy hatalmas, félig aföldbe telepített, vályogból épült barakkba jutottam kétszáz társammal egyterembe, ahol nádból készült, favázas, emeletes ágyak voltak. Az ágyam akeresztberakott nádból állt, amin aludtam, a párnám egy darab vörös tég-la volt, amire a holmimat leraktam, mert meleg volt. Az ágynemû a sajátruházatom volt. A kékszínû vászoncipõ talpa egy fenyõfa darab volt, amia járáskor hamarosan többszörösen eltört és kisebesítette a talpunkat. Alábamat így kapcarongyokba próbáltam beburkolni, hogy járni tudjak. A járni tudás életbevágóan fontos volt, mert a munkahely, hatalmas ártérifák kivágása, 3-4 kilométerre volt a lágertõl. Reggel 7-kor indultunk a mun-kahelyre és este 6 óra tájban értünk vissza a lágerbe.

Élet és halál a hatos sakál lágerben

Lassan, de megtanultuk környezetünk földrajzát. Északra emelkedtek aKaukázus hegyvonulat nyáron is hófödte csúcsai, dél felé hasonlóan ma-gas hegyek csoportja volt látható. A két hegyvonulat a Magas-Tátránál, sõt,még az Alpoknál is magasabb csúcsokkal nyáron is fehér, hófödte maradt.A tágas völgyben folyt a Kura folyó, ami Törökországban eredt. A Kura


118

amolyan Tisza nagyságú folyó volt, két oldalán hatalmas fákkal, erdõkkel,néha 10 km szélességben. Olyan, mint a Bodrog menti ligetek Tokajnál, dejóval nagyobb kiadásban. Óriási tölgyfák nõttek a folyó elsõ teraszán. Mi alágerban a második, magasabb, és jóval szárazabb és fátlan területén vol-tunk. Fõ feladatunk a fakitermelés volt.

Mindennap reggel 7-kor indultunk a néhány kilométerre lévõ õserdõ-be fát vágni. Elõször egy hatalmas kocka alakú sávot kellett kitisztítani,ahol az õrök álltak a sarkokon és a sávok közepén. Az õröket napközbennem váltották. Egész nap ott álltak, vagy ültek kijelölt helyükön. A foglyo-kat ebbe a négyszögbe engedték be. Minden két ember maga választottaki, hogy melyik fát fogja aznap kivágni. Minden pár fogoly nyolc köbmé-ter fát volt köteles kitermelni naponta. Ez nyolc méter hosszú, egy méterszéles és egy méter húsz centi magas farakás rönkökbõl állt. A vékony ágakat nem számítva, csak a nagyobb darabokat kellett összerakni. Dél-után öt óra tájban jött a munkaátvevõ, aki minden kitermelt farakást meg-mért és bekönyvelte a számunk alatt, fenyõfából készült és üveggel kisimí-tott falemezre az átadást. Papír ugyanis a lágerben nem volt. Az átvevõgondosan megvizsgálta az összerakott rönköket, nehogy normacsalás le-gyen. Ez volt a norma, ezt kellett mindennap teljesíteni.

Amikor az egész négyszög ki lett termelve, teherautók jöttek és elszállí-tották a fát. Akkor új négyszöget kaptunk és minden újra kezdõdött a ha-tárnégyszög kivágásával. Amikor miden reggel kiértünk a négyszögbe,sípszóra ugyancsak siettem a társammal kiválasztani a lehetõ legjobb fát.Ha rossz fa jutott, akkor sokkal több energiát pocsékoltunk el a norma tel-jesítésére. Miután minden õrzõ és átvevõ rab volt, õk is nagyon megköve-telték a jó teljesítményt, mert õk is könnyen kaphattak néhány extra évetszabotálásért. A láger fölötti hatalom az Orosz Birodalom ÁVO-ja volt. Per-sze akkor mi még nem tudtuk, hogy Magyarországon is lesz ÁVO és mun-katáborok. Ugyanis ilyesmi Magyarországon, a történelem folyamán sohanem létezett.

A láger lakói kb. egyforma számban voltak németek, románok, szlová-kok és magyarok. Valahogy minden lágernemzetség a saját fajtájával tar-tott össze, s alakított kisebb baráti köröket. Így mindenki értette, mit akar amásik, és jobban ment a munka. A lágerparancsnok a foglyok oldaláról egysnájdig német repülõszázados volt. Õ mindenki fölött állt, és õ mindenki-nek parancsolt. Az orosz nagy hármas, a lágerigazgató nacsalnyik, a politi-kai tiszt és a munkaparancsnok neki adta át a láger belsõ vezetését. Õ voltaz egyetlen tiszti rangú katona a lágerben. Nagyon pontos, megbízható és


119

igazságos ember volt. Nem tudom hogyan és miért, de az oroszok nagyonmegbíztak benne és õ minden parancsot és kívánalmat pontosan teljesített.Így a láger minden hónapban túlszárnyalta a központ által kiadott munka-teljesítményt. A produkció tehát „harasó” volt. A német parancsnok teljestiszti egyenruhájában mûködött és a lágeren belül külön szállása volt.

A hadifoglyok élelmezése soha nem változott, éveken át. Reggel délbenés este grízgaluskás leves volt zöldség és hús nélkül. Egy kb. 25 dekás szú-róskenyér, vizes és nem teljesen megsült, továbbá két evõkanál sárga, nemkifinomított kristálycukor. Ez soha nem változott. Nagy gond volt a kon-dérhoz való felsorakozás. A sor elején, vagy a végén kapunk-e több tésztáta levesbe? Ez a túléléshez kellett. Ugyanis a nehéz testi munkát nem fedez-te a kalória, ami a szükségesnek a fele, ha volt. Így a foglyok törvényszerû-en egyre fogytak, erõtlenebbek lettek, s nem tudták a normát, a napi nyolcköbmétert teljesíteni. Ekkor este börtönbe zárták a gyenge embereket, vacsora nélkül. Másnap teljesíteni kellett a normát. Ha azt nem teljesítet-ték, megint vacsora nélkül mentek a börtönbe. Így egy-két héten belül haláluk biztos volt. Nem tudom, volt-e genfi konvenció, vagy nem, de azOrosz Birodalomban semmiféle nemzetközi törvény nem érvényesült. Ésazt sem tudom, miért mondta Truman elnök nagy gyõzelmi beszédében,hogy „egész Európa felszabadult.” Itt, a Kura folyó mentén a hatos sakál-lágerben rendszeresen folyt az emberkínzás, és nem úgy tûnt, hogy ez egyfelszabadított emberiség. A Szovjetunió és meghódított népei óriási terroralatt nyögött, ahol emberek milliói állati szintre süllyedtek.

Hamar rájöttem, hogy itt a túléléshez különleges pszichológiai erõ és alehetõségek gyors kihasználása szükséges. Ugyanis a rendszer biztos haláltjelentett. Nagy segítség volt az erdõ. Õsszel már hullottak a tölgyfákról amakkok. Ezekbõl összeszedtem 15-20 darabot, azt zsebre vágtam, majd aláger egyik távoli sarkában titkos tûzön megpörköltem, mint a szelídgesz-tenyét, s nyolc-tíz tölgyfamakkot lassan megettem. Ez ugyan jó a móku-soknak, de embernek mérgezõ is lehet. Ezért, aki sokat evett belõle, ször-nyû gyomorfájdalmakat szenvedett. Majd azok a jelentéktelen kis erdeifák itt-ott gyümölcsöt hoztak, amibõl három-négyet megettünk, s ami szin-te életmentõ volt. Lassan megtudtuk, hogy neve gránátalma és hogy szabadon nõ az erdõben. Néha egy-egy teknõsbékát elfogtunk, titokbanmegfõztük, és így teknõsbéka „levest” készítettünk. Persze mindezt csaknagyon ritkán, s rövid ideig lehetett csinálni. A napok túlnyomó többségé-ben állandóan gyötört az éhség. A hadifoglyok mindig betegek és éhesekvoltak.


120

A láger betegellátása egy betegszobából állt orvos és orvosság nélkül.De volt egy felcser, egy szovjet egészségügyi katona. A betegség diagnózi-sa az volt, hogy a fogolyra nézett. Ha a fogoly már csontváz volt és nem tudott járni, akkor kijelentette, hogy beteg, nem kell dolgoznia és bevitetteaz egészségi ellátó terembe. Semmiféle orvosság nem volt, még egyszerûaszpirin sem. Sokan lettek betegek maláriával és véres hasmenéssel. Sokannyögtek és ordítottak. Egy román katona, aki nem teljesítette a normát, abörtönablak rácsához szorította a fejét és egész éjjel állati módon üvöltött.Három-négy nap múlva elhallgatott, mert meghalt. A temetés gyakori volt.Aki jelentkezett az elhantolásra, az extra adag levest kapott. Nagyon for-gott a fejemben, hogy jelentkezem az extra levesért. Végül is úgy döntöt-tem, hogy nem. Ugyanis hallottam, hogy a sakálok éjjel megették az embe-rek maradványait és a hadifogoly temetõ borzalmas állapotban volt. Végülis nem jelentkeztem az extra levesért, holott pokolian nehéz volt az állan-dó éhséget kibírni.

Egyszer a barakkomban pont a szemben lévõ ágyban, meghalt egy ka-tona. Szájában volt egy kenyérdarab. Reggeli elõtt, ahogy alkalmam volt rá,kivettem a szájából a kenyeret és megettem. Az is segített, hogy a cukorada-gomat egy kis zacskóban, amit az övemen hordtam, eltettem. Minden va-sárnapra összegyûlt vagy nyolc-tíz deka sárga cukor. Akkor vasárnap reg-gel a vizes kenyeremet feldaraboltam, a cukorral összekevertem, és így kre-áltam egy vasárnapi Gerbaud szeletet. Igaz, a kenyér szúrós volt, rosszulhántolt magokból õrölték a lisztet, így a kenyérevés végsõ biológiai eltávo-lítása mindig szúrós volt. Az ember ezt az anyagot nem tudja megemész-teni, mint a tehén. Továbbá segített a heti fél pakli mahorka is. Ez a dohány-levél eres része, a csutka, ami a cigarettagyártásnál visszamaradt. Volt, akiegy darab kenyeret adott érte. Neki fontosabb volt egy-két cigaretta, minta kenyere. Mindezek mellett a hadifogoly fizikai leépülése biztosítva volt.A láger létszáma utánpótlás hiányában annyira lecsökkent, hogy egy évmúlva a 27. Székely hadosztály maradványát, kilencvenhárom embert, elis szállították egy új lágerbe.

A fogolytábor egyik távoli, rejtett sarkában volt a latrina. Egyszer igenrosszul éreztem magam, s mire kijöttem, a nyakamban lógó szentföldi kiskereszt eltûnt, valószínûleg a latrinába esett. Többször elõfordult, hogyszédelgõ foglyok a latrinába fulladtak. A hatalmas gödör elõtt egy hosszúszálfára kellett ülni s nem volt semmi kapaszkodó. Amikor újjá akartuképíteni a latrinát, a nacsalnyik nem engedte, mondván, hogy jó az úgy,ahogy van. Úgy látszik az orosz katonák lebecsmérlõ elõadásokat hallot-


121

tak az „európai kultúráról”. Ugyanis többször, ha valami történt, egy do-log velem is ordítottak, hogy ez az európai kultúra? Az emberek betegekvoltak és nem tudták sokan kontrolálni a testi funkciókat. Az orosz õrségeléggé türelmes volt, de néha megõrült és akkor vagy rugdosott, vagy apuskatussal ütött. Én korán megtanultam, hogy kell elhajolni és csökken-teni az ütéseket. Egyszer azért beverték az orromat a földön heverõ has-menésbe. Akkor már tudtam, ha nem vagyok vadállat, nem élem túl azorosz lágert.

Az orosz õrség kegyetlen is tudott lenni. Egyszer egy azerbajdzsán te-herautó véletlenül a láger területére tévedt és az õr rögtön lõtt. Két civilt,akik hátul ültek, eltaláltak. Mindkettõ meghalt. A közeli faluból nemsoká-ra megérkeztek az emberek és asszonyok, s óriási jajgatást, sírás-rívástcsaptak. Ez mindjárt az elsõ héten volt. Az eset nagyon megérintett mind-annyiunkat. A kettõs szögesdrótkerítést nem lehetett megközelíteni, mertakkor azonnal puskát fogott az õr és lõtt. Nem volt ajánlatos a szabályokatmegsérteni. Így több fogoly is meghalt, ugyanis delíriumban meg akartakszökni. Sajnálatos volt, hogy senkinek nem volt külön energiája arra, hogymásokat segítsen. Mindenki csak sajátmagáért volt felelõs. Többször elõ-fordult, hogy lövések hallatára levetettem magam a földre, nem tudván,hogy merrõl jön a golyó.

Egyszer a tüzér õrmester, a magyarok vezetõje kérdezte, ki hajlandó anacsalnyik házát kitakarítani vasárnap délután. Ez a pihenõ fontos voltszámunkra, de én azért jelentkeztem, hátha találok valami kis ennivalót a lakásán. Hát nem lakása volt, hanem csak egy kis szobája és itt-ott gyönyörûaranyszínû, de teljesen üres konzervdobozok. Rá volt írva orosz betûkkel,hogy disznóhús konzerv, made in the USA. Sajnos, még néhány maradékkrumplihéjat sem találtam a tûzhely körül, így többet nem jelentkeztem amunkára.

Egy tavaszi vasárnap reggel két vadonatúj amerikai teherautó állt mega lágerkapu elõtt. A motornak valami baja történt és kihívták a magyar sze-relõt, hogy javítsa meg. Összegyûltünk a kapu elõtt és a kerítésen átkiabál-va kiderült, hogy a két autó magyar zsidókkal van tele. Mondták, hogy õkjóval északabbra egy pokoli hideg helyen voltak lágerben, ahol legnagyobbrészük egy év alatt elpusztult. Õk voltak a láger maradványai és elhoztákõket melegebb éghajlatra, mert azt a tábort bezárták. Sajnos, már elfelejtet-tem, hogy hol voltak, de mondták, hogy átszöktek az oroszokhoz, akiknem hitték el, amit mondtak és bevágták õket egy haláltáborba, mint a töb-bi hadifoglyot.


122

Kulturális tevékenységünk abból állt, hogy két-háromhetenként, éjjelirazzia során minden papírt és ceruzát elvettek. Egy szál gatyában kellettvárnunk, míg az õrség átkutatta a barakkokat. Kb. félóra múlva mehettünkvissza. Semmi féle írást, nyelvtanulást, még a szabad vasárnapokon semengedélyeztek. De volt két-háromhetenként vasárnap délután egyórás elõ-adás. A politikai tiszt tartott beszédet a kommunizmusról, hogy a kommu-nizmus mennyire élenjáró a kapitalizmus elõtt. Minden tökéletes és az em-beriség reménye és vezetõje a világ legnagyobb lángelméje és katonájaSztálin. Majd idõnként éjjeli kihallgatás volt, tíz-tizenkét leírt kérdéssel ésválasszal. Már amit nekünk kellett válaszolni a kérdésekre. Arra vigyáz-tam, hogy mindig „jól feleljek” és dicsérjem a nagy Sztálint és a kommu-nizmus történelmi jelentõségét. Mondtam nekik, hogy ennél jobb politikairendszer a világon nincs. A politikai tiszt elõadása után megkérdezte, van-evalami kérdésünk és kívánságunk. Valaki mindig felállt és megkérdezte,hogy mikor megyünk haza. Erre a politikai tiszt mérges lett, s azt mondo-gatta, hogy elõször építsük a kommunizmust itt, majd rákerül a sor arra,hogy késõbb otthon. Gondolom a politikai tiszt jelentette, hogy lágerünkjól halad a kommunizmus megértésében, s lassan mindannyian a kommu-nizmus lelkes katonái leszünk. Mármint azok, akik még éltek.

Folyt tehát a lágerélet, a betegség és a halál, s a hazamenetel egyre tá-volabbinak tûnt. Szeretteink, családjaink, hazánk lassan egyre messzebbtávolodott. Megindult a transzformáció és a napi küzdelem az életért egy-re nehezebb volt. A cinizmus és az érzéketlenség ütötte fel a fejét az embe-rekben. Na jó, még eszünk majd egy jó gulyást vagy dióstortát valamikora távoli jövõben, valahol Magyarországon. De most kaptam egy rúgást azorosztól, a nyolc köbméterem nem szabályos és túl sok benne a hézag. Ezfontosabb, hogy megkapjam a galuskás löttyöt, ha hazaérünk. Ez a levesfontosabb, mint a család, meg a haza, meg akik voltunk, vagy lehetnénk.Az egész egy óriási hazugság. Az volt az elsõ világháború, a Versailles-i béke (hogy ne röhögjek), a rothadt párizsi politikusok, mind agyon kellenelõni, mert utolsó gazemberek voltak és belevitték Európát a második világ-háborúba. Újság nem volt, semmit nem tudtunk, hogy mi történik a világ-ban, levelet írni vagy kapni nem lehetett. A nemzetközi VöröskeresztSvájcban, a hatalmas ENSZ igazságtevõk számunkra nem mûködtek.

Egyszer a déli munkaszünetben, az õserdõben, a négyszögben, már be-kanalaztam levesemet, s még volt egy néhány perc szabadidõ. Egyszercsak hallom a halk hangot „magyar katona, magyar katona”. Csak nemhallucinálok? Egy azerbajdzsán ember átkúszott a tilos négyszögön belül


123

és rám mutogatott. Aznap a régi miskolci repülõoverallomban voltam,mert elrongyolódott és elszakadt nadrágomat még nem tudtam kicserélni.Ez a régi repülõoverall világosbarna színû volt és valami húsz cipzár voltrajta. Jön az azerbajdzsán és suttogja, hogy õ valamikor az elsõ világhábo-rúban Magyarországon volt fogoly, és mutogat a cipzárakra, hogy õ aztmegveszi, és holnap hoz érte finom kecsketúrót. Mindjárt kifejtettem nekikét cipzárt, s õ elvitte, ígérvén, hogy másnap hozza a túrót. Az orosz õr alszik, és messze van. Másnap el is hozta a két túrógombócot és mondta,hogy még venne többet is. Lassanként eladogattam neki a húsz cipzárt,ami az overallon volt. Közben kaptam a lágerban pufajkát és nadrágot, sígy a darabokra vágott kezes-lábasra már nem volt szükségem. Éppen akkortájt Czike Feri hadapródõrmester barátom és egy magyar orvos fo-goly, aki a begyulladt fogamat harapófogóval kihúzta, betegek voltak, sõt,Feri nagyon beteg. Így megosztottam velük a negyven túrógombócot, amitaz azerbajdzsán hozott. Czike Feri lassan meggyógyult és az orvos is rend-bejött. Így örültem, hogy repülõruhám egy darabig három embert életbentartott és kiegészítette a lágerkosztot. Azt nem lehet tudni, hogy Czike Fe-rivel mi lett volna a túró nélkül. Ez volt az egyik legnagyobb haditett, amita hatos sakál lágerben véghezvittem. S ez nem volt veszélytelen. Ugyan-csak nagyon jól jött a természet nagy ajándéka, a vadon növõ gránátalma,ami néhány hétig érett a munkanégyszögben és az erdõben is, és a láger-ben is adott pótló vitaminokat. Két-három darabot „haza” vittem a lágerbaés a betegeknek adtam. A gránátalma életmentõ szerepet játszott.

A lágerbõl mindig hoztak és vittek foglyokat más munkákra és lágerek-be, így nem lehetett tudni, ki hova kerül. Legtöbbször éjjel sorakoztattak felnéhány tucat, vagy száz embert, akik eltûntek a Szovjetunió nagy lágerten-gerében, ahol milliók éltek és dolgoztak. Egy bolgár származású politikaitiszt, fiatal fõhadnagy, kissé vodkás állapotban, kijelentette, hogy 27 millióember van lágerekben, a Szovjetunióban. Az enyhe tél után megjött a tavasz. Egyik éjszaka motorzúgásra ébredtünk. Egész éjjel, teherautó, teherautó után ment el a láger mellett. Reggelre megszûnt a motorzaj.Mindenki csodálkozott, vajon kiket hoztak százával az éjszaka folyamán.Néhány nappal késõbb egy munkanégyszög elkészítéséhez voltam kiren-delve. Mintegy negyven ember két õrrel, elég mesze mentünk, mert a soktermelés miatt a közeli õserdõben már nem volt elég kitermelhetõ fa. Kb.5-6 kilométerre tõlünk egy teljesen új láger épült, amit az oroszok maguk-nak építettek. Az orosz sereg Németország és Berlin elfoglalásában résztvett tisztjeit ugyanis Sztálin lefokozta, tábornokait Szibériába küldte, a töb-


124

bi katonát pedig velünk, a legyõzött hadsereg katonáival egyenlõ bánás-módban részesítette. Ez volt tehát a gyõzelem „jutalma.” Késõbb sokszorláttam dolgozó orosz katonákat, akik mint a nagy Gulág foglyai, ugyanúgy termelték a fát, mint mi.

Egyszer sikerült a dupla dróton keresztül beszélnem egy õrkatonával.Németül beszélgettünk. Azt mondta, hogy Kijevben nyomdász volt és márkét éve elvitték otthonról, nem tudja miért. Azóta is lágerõr és nem tud ír-ni a családjának. Azt hiszem, zsidó származású volt és valamennyire tudottnémetül. Lassan rájöttünk, hogy a Szovjetunióban nincs szabad ember,mindenki, még az otthonélõk is, állandóan rettegnek az elhurcolástól.Nem kellett tehát cári arisztokratának vagy katonatisztnek lenni ahhoz,hogy bármikor, bárkit elhurcoljanak és néhány percnyi bírói munka alap-ján tíz évre, elítéljenek. Így generalisszimusz Sztálin volt a fõhóhér, de õmaga is félt, és munkatársait családjaikkal együtt meggyilkoltatta. A bolgárszármazású politikai tiszt, a nacsalnyik és az õrzõ katonák végül is lassanelárulták magukról, hogy õk is foglyok, és a nagy GPU vezéreket is kivé-gezték. Ez annyiból volt számunkra rossz, hogy egy ilyen törvénytelen ál-lamban sorsunk teljesen bizonytalan volt.

A láger nemzetiségei minden súrlódás és baj nélkül kijöttek egymással.Semmiféle olyan probléma nem volt, hogy te román vagy, te magyar, vagyszlovák. A nemzetiség semmit nem számított, de volt egy orosz rangsoro-lás és bánásmód. Az elsõk voltak a németek, az oroszok bennük teljesenmegbíztak, és õket tartották a legnagyobb becsben. Õk nagyon jól és pon-tosan dolgoztak, és az oroszok minden technikai problémáját megoldották.Az oroszok mindent a német parancsnokra hagytak. Ez azért volt érdekes,mert a magyar hadseregnek a németek parancsoltak a háború alatt, ésmost, mint hadifoglyoknak is a németek parancsoltak. A románok voltakaz utolsók az oroszok megbecsülésében. Egyenesen lenézték õket, már amunkastílusuk miatt is. Lassan és kitartóan dolgoztak, de nem fejeztek besemmit idõben. Az oroszok szerint õk voltak a legbutábbak és fizikailag alegszívósabbak.

A magyarok gyorsan dolgoztak. Õk voltak készen a leghamarabb amunkával, de nem úgy végezték el a munkát, ahogy azt elrendelték. Ki-ügyeskedtek egy saját módszert, ami nem mindig mûködött, és akkor pó-rul jártak. Ezt a magyar máskép-gondolkodást az oroszok nem szerették. Aszlovákok színtelenségükkel alig voltak láthatók. Úgy dolgoztak, ahogymondták nekik, csendesen, mint egy hivatalnok, a németek utasítása sze-rint. Õk engedelmeskedtek a legjobban a németeknek. A németek megle-


125

hetõsen fölényesen viselkedtek, de õk haltak meg a leghamarabb. Elég voltegy hasmenés, és a német már halott volt. Én szerencsére három-négy has-menésbõl is felépültem. De a németek már öt éve harcoltak, követték a pa-rancsokat és fizikai teljesítményük a háborúban óriási volt. Kb. öt-tízszerestúlerõ verte le õket. Négy fronton harcoltak, keleten, nyugaton, délen ésészakon, s még a tengeren is. Õket bombázták, de õk az amerikai és oroszhadiipart soha sem érték el. Ötévi harc után itt voltak a táborban és hull-tak, mint a pelyva.

A sakál láger igazán az volt, mert éjjelente sakálok másztak át a keríté-sen és szaladgáltak át a táboron. Az örökös ellenõrzés, sípolás, sorakozás,megszámlálás idegfeszítõ volt. Soha sem tudtuk, hogy melyik sor lesz arossz, és melyik sor lesz a jó. Egy hajnalban jöttek a katonák és kiürítettéka magyar barakkokat. Ez a nyár közepén volt, 1946-ban. Ekkor már csak ki-lencvenhárman voltunk, a magyar királyi 27. Székely hadosztály maradvá-nya. Mindent magunkkal kellett hozni, ruháinkat, csajkát, kanalat. Se kés,se villa nem volt a foglyoknál. Azokat már régen elvették tõlünk. Koránkaptunk reggelit, majd az õrök kíséretében felültettek a már ismert ameri-kai gépkocsikra, majd megfelelõ számolások és parancsfelolvasás után las-san elindultunk a kanyargó utakon a magas hegyek közé. Célunk a magashegyekkel körülvett katlanban lévõ 44. haláltábor volt. Itt már nem volt er-dõ, csak sziklák és hegyek. Itt már nyáron is hideg volt és a foglyok állan-dóan és gyorsan fogytak, ezért kellett az utánpótlás.

A 44. halál láger

A tábor neve jól jelezte, hogy itt nem sokáig tart az élet. Itt már eltûntaz erdõ és a fák, és minden kopár szikla volt. A tábor mellett volt egy ha-talmas kõbánya, ahol a foglyok termelték a köves úthoz való építõanyagot.Az út egy keskeny völgyben vitt egy hágó felé, orosz hadiút, az amerikai éstörök, valamint perzsa területek és katonaság felé. Semmi többet nem tud-tunk csak azt, hogy itt a zúzott kõtermelés nagyon fontos, mert éventeennyi meg annyi kilométer utat kell elkészíteni. Azt is tudtuk, hogy az utatkatonai gépkocsik számára kell építeni, és nem polgári forgalomra. Itt tehátmindenkit hajtani fognak az óriási norma teljesítésére. A norma fejenkéntés naponta 100 talicska követ jelentett. A lágerépületek helyett nagy, 30-40személyes sátrakban fogunk emeletes priccseken lakni. A sátrak alig lakha-tók, kutya hideg volt, a nap késõn kelt fel és korán bukott le a környezõ hegyek miatt. Ez azért volt „haláltábornak” jellemezve, mert a munka ne-héz, és a tél hideg és havas. Itt állandó utánpótlásra van szükség.


126

Megjelent a táborparancsnok, egy duzzadt arcú, pislogó orosz, mellettea politikai tiszt, a munkavezetõ és az átvevõ szuronyos õrség. Megint meg-számláltak, háromszor is. Pontosan 93-an voltunk. Mivel a kõbánya hatal-mas volt, nem messze az úttól, a robbantás, kõtörés nagy zajjal járt. Min-den két-három órában sípjelre sorakozni kellett megszámlálásra. Ugyanisnéhány nappal megérkezésünk elõtt, három fogoly megszökött és a tábormelletti részrõl látható Ararát-hegy felé vették az irányt. Az Ararát, ahol abiblia szerint Noé bárkája kötött ki, a szomszédos Törökországban volt. Ahárom szökevényt lovas és kutyás járõrök elfogták és kivégezték. Ez egykis figyelmeztetés volt számunkra. Ha valaki megszökik, azt kutyás járõrökfogják megtalálni. De milyen kutyák! Farkas ölõ, óriási kaukázusi ebek, melyek három-négyen nekiállnak és szétszaggatják az embert. Továbbá azõrök csõre töltött félautomata fegyverrel járnak, olyan hosszú csövû oroszpuskával, ami kitûnõ, ezer méterre is célba találó fegyver. Egyébként jól ismertem, mert az oroszoktól zsákmányoltunk ilyet. Továbbá a kis hegyi lo-vak gyorsak és szívósak, olyanok, amilyeneken a mongolok lovagoltak aGóbi-sivatagból Európa közepéig. Így megkaptuk a megfelelõ információtúj „otthonunkról” és én már arra gondoltam, hogyan termelem ki a száztalicska zúzott követ naponta.

Másnap reggel már elkezdtük a munkát. Itt is, mint az erdõirtásnál,rossz minõségû szerszámokkal. A robbantók a foglyok elõtt vagy után vé-gezték munkájukat, majd a zúzógépek az útkövezéshez használt vulkánikõzetet halomba rakták. A lapátolók telerakták a talicskákat, amiket a fog-lyok 100-150 méterre toltak az útépítéshez. Mivel én talicskás voltam, aztmások rakták tele, nekem csak tolni kellett. A talicskák építése meglehetõ-sen rossz volt, nagy súly nehezedett a karokra. A magyar kubikos talicskána fõ súly a tengelyen volt, nem az emberi karokon. Szóval a lehetõ legrosz-szabb fajta talicskával kellett a köveket az épülõ úthoz vinni. Az õr a kijá-ratnál állt és minden talicska után egy vonást vésett a számunkhoz, ötötfüggõlegesen, és ötöt keresztbe. Így egy „rács” készült, s egy rács tíz szállít-mányt jelentett. Ebéd elõtt lehetõleg 55 szállítmányt végeztem el, s ebédután 45-öt. A rácsokat fenyõfalemezre vésték, mert papír nem volt.

A nap erõsen tûzött ránk a déli órákban. Porosan, piszkosan, ingbenEbéd elõtt lehetõleg vagy félmeztelen toltuk a talicskát. Itt már nem volt erdõ, és semmilyen étel kiegészítés. Az erdõben tavasszal még a zsenge le-velekbõl is ettünk, és forgattuk a szánkban, mintha ennénk. Itt ugyan az agrízgaluska leves, zöldség és hús nélkül, darab kenyér és a finomítatlan cukor volt napi étkezésünk, mint a sakál lágerben. Már szeptember végén


127

és októberben lehûlt a levegõ és csípõs hideg volt. Majd novemberben le-esett az elsõ hó. Itt különösen a fatalpú vászoncipõ mondta fel a szolgála-tot és lábunk megvédésével rengeteg bajunk volt. A láb megsérült, vérzett,s a lágerben sem kapca anyag, semmiféle orvosság nem volt. Csodák cso-dája volt, hogy a tél elõtt sárga amerikai tablettákat osztogattak ki minden-kinek malária ellen. Ezt az erdõs munkahelyen kellett volna adagolni, snem itt. Itt az éhség, a hideg és a rossz, köves talaj bántott mindenkit. Azonkívül, minden két órában sípszóra kellett újra meg újra sorakozni számlá-láshoz. Ez a nagy ellenõrzés azért volt szükséges, mert elméletileg márelérhetõ volt a török határ. De látva a körülményeket, senkinek eszébe nemjutott a szökés. A szökevénnyel itt nagyon röviden elbántak. S éppen ezeka körülmények okozták legnagyobb bajomat.

A kõbánya távoli sarkában rakodtam a talicskámat, amikor elbódult ál-lapotban nem hallottam az õr sípját, s nem mentem sorakozni. A kõbányae végén már nem volt a kõfal magas és el lehetett volna szökni. Egyszerrecsak óriási ordítás és kavarodás, s elõre szegzett fegyverrel rohannak azoroszok felém. Csak nézem, hogy ezeknek mi baja van. Elértek, lelöktek aföldre és bilincsbe vertek, majd felhevült kiabálások közben visszavittek alágerba egy teherautóval. A nacsalnyik ordított és káromkodott, hogy ro-hadt magyar, meg akartál szökni. Ezért méltó büntetést kapsz. Majd két õrelvitt a tábor végén lévõ föld alatti börtönbe. A nacsalnyik ordított, amibõlmegértettem, hogy vagy fõbe lõnek, vagy felakasztanak a szökési kísérletmiatt. Sajnos, éppen nem volt tolmács. Így nem szóltam többet, mint„nyet”, nem akartam szökni, hanem „roboti”, dolgoztam.

A föld alatti börtön egy sziklába vájt üreg volt. Az ajtó mellett kis vasrá-csos ablak volt üveg nélkül és megült benne a hideg, mint a dobsinai jég-barlangban. A földes padló jég volt, ahogy az alulról felszivárgó víz megfa-gyott. A börtön nem volt magas, nem lehetett benne felállni. Így összefog-tam a rubáskámat és a pufajkámat, jól fejembe húztam a vörös csillagos Lenin sapkát és elaludtam. Másnap vártam az ételt, de semmit nem hoz-tak. 1946. december 24-e, karácsonyeste volt. A barakkokban csend volt.Senki nem énekelt.

Persze az ortodox naptár szerint nem akkor van karácsony, mint a nyu-gati kereszténységben. Különben is, a kommunista rendszerben az egyházés a vallás gyakorlata nem létezett. A nagy orosz forradalom elsõ éveiben akeresztény templomokat lerombolták. Szóval a karácsonyi hangulatot nemlehetett a táborban kifejezni. Étlen szomjan telt már el négy nap, és én mégmindig a zárkában voltam. A jégcsapokból törtem le darabokat és azokat


128

szopogattam. WC-re a sarokban mentem, de nem sokszor. A sejtek mûkö-dése lassult, és egyre vékonyabb lettem. Az ötödik nap reggel hallom a nehéz lépéseket. Valaki a nagy vaskulcsokkal nyitja a zárat. Most mi fogtörténni. Egy orosz katona rázott ki a cellából, hatalmasat rúgott a hátsóm-ba, amitõl leestem a földre. Rám kiabált, hogy menjek a sátramba. Ahogy asátramba léptem, örömmel fogadtak társaim. Az egyik elõvett az ágyából3-4 kenyér és cukor adagot, amit a számomra felvett a szakácstól, mond-ván, hogy én ne tudok érte jönni. Így nagy ünnepléssel elkészítettem acukros kenyeret, nagy élvezettel megettem, és utána egy kulacs vizet meg-ittam. Másnap már dolgozni kellett mennem. Akkor még három társam segített a talicskázásnál.

Így telt el húsz éves koromban a karácsony és újév a 44-es halál láger-ben. Minderre magyarázat is volt. Hirtelen váratlan ellenõrzést kapott a tábor. Egy örmény származású tábornok, aki az egész konstrukció parancs-noka volt, és néhány kísérõje meglátogatták a tábort. A nacsalnyikot holt részegen találták, s azonnal elcsapták állásából és elvitték. Senki nem tud-ta, hová. Új nacsalnyik jött, aki rögtön meghallgatta esetemet és azonnal kiengedett a halál kamrából. Így lehet, hogy egy üveg vodkának köszön-hetem az életemet.

A 4-ees kórház láger

A kemény téli napok még keményebb munkával teltek. Elzáródtunk ahóviharok miatt, s néhányszor tevekaravánok hozták az ellátást. Ilyenkorjó volt, ugyanis dolgozni sem lehetett. Ennek ellenére már úgy március végén kezdtem egyre gyengébb lenni. Gennyes tályogok keletkeztek alábamon és a kezemen. A fogoly magyar orvos kénytelen volt tûzben fer-tõtlenített késével, amit titokban a konyhából szerzett, ezeket a gócokat fel-vágni. Különösen fájdalmas és kényes volt a bal tenyerem alatti fertõzés.Így húztam a heteket valahogy júniusig, amikor magas láz tört ki rajtam ésnem tudtam felállni. Másnap az egészségügyi orosz õrmester utasításáraelszállítottak több beteggel együtt a Kirovabad melletti 4-es kórház láger-be. Ott magyar katonák emeltek le a teherautóról. Azt hitték szõke hajamés kék szemem miatt, hogy német vagyok. A magyar szanitéc kijelentette,hogy „ez sem fog innen a saját lábán kimenni”. Erre ránéztem, és aztmondtam „remélem, hogy ez másképp lesz”. Erre kissé megzavarodott éshebegve-habogva válaszolt, hogy õ is azt reméli.

A magyar szanitécek hordágyon bevittek a kórházterembe, ahol márvoltak vagy húszan. Nem sokára jött a szimpatikus, kb. 60 éves orvos, aki


129

folyékonyan beszélt németül és franciául. Megállapította, hogy magas lázam van, és súlyos állapotban vagyok. Sajnos, semmiféle orvosságanincs, de jobb kosztot rendelt számomra és kis, színes gömböket, amerikaivitamintablettákat fog adni, na és akkor majd meglátjuk, hogy mi lesz. Atöbbiek ugyan olyan rossz állapotban voltak, mint én, úgy kb. 25-35 éveskorú foglyok, fõleg németek.

A nagy kórház lágerben még japánok is voltak és egyéb nációk, akikrõlnem lehetett tudni kicsodák. Lengyeleket is felismertem. Nap, mint naphordták el a meghalt katonákat. Én már egy hét múlva delíriumba került-em, lázálomba és nem tudtam érzékelni a valóságot. A magas láz még néhány napig tartott és a harmadik héten lassan kezdett csökkenni. Perszecsak úgy éreztem, mert lázmérõ nem volt. Akkor már egy-két szót tudtamváltani az orvossal és magyar segédeivel. Azt mondogatta, hogy „harasó,vengerszki szoldát”. A negyedik héten már jobban éreztem a változatosabbételek hatását. Itt volt zöldséges grízgaluska leves, finomabb kenyér, és szí-nes amerikai vitamin gömböcskék. Lassanként azt is megtudtuk, hogy or-vosunk a Sorbonne egyetemen végzett és Berlinben is volt gyakorló orvosmég az elsõ világháború elõtt. Õ is 1917 óta van a lágerek orvosi rendsze-rében, mint rab. Külön hálás voltam neki, habár már nem tudom a nevét,hogy a kosztomat feljavította és a vitamin adagból is dupla dózist adott. Anegyedik héten már lement a lázam és fel tudtam állni, így átrendeltek egykórházi barakkba, ahol talán 50-60 gyógyuló beteg volt. Sajnos, itt éjjel nemlehetett megmaradni, mert milliószámra csüngtek a poloskák a gerendák-ról és deszkafalról. Így felszedtem pokrócomat és a barakkok közti kövesúton aludtam. Sokan mások is ugyanezt tették, mert a barakkban lehetet-len volt aludni.

A kórház láger tengerszintje alacsony lehetett, mert már júniusban jó-val melegebb volt ott, mint a 44-es halál lágerben. A legénység mondta,hogy az egész régióban ez volt a szuperkórház, és ezt már megmutatják akülföldieknek is. Nem sokára fizikoterápiára rendeltek. A kórház területénátfutó kis patak partján rendkívül sok legömbölyödött kõ volt. Kimentünklassan a partra, ahol elõször kisebb kavicsokat, majd nagyobb, egy-két ki-lós görgeteget kellett felemelnünk. Lehajolni, felemelni. Lehajolni, felemel-ni. Két hét múlva már egy-két kilós köveket is fel tudtam emelni. Ez a lág-er egy csodaláger volt, ahol a betegnek és a felépülõ betegeknek, nem kel-lett dolgozni. Ez az aranyélet július végéig folytatódott, amikor villámcsa-pásként jött a hír, hogy a meggyógyult foglyokat, mivel már nem tudnakdolgozni, hazaszállítják.


130

A reménység útja

Ez a hír hihetetlen volt, mert úgy tudtuk, a foglyok legalább négy-ötévibüntetést kaptak, és még öt évet, mivel elárultuk a kommunizmust és azamerikaiakhoz szöktünk. Viszont az kétségtelen, hogy legalább ezer ma-gyar hadifogoly már képtelen volt dolgozni, és több ezer más nemzetiségûis. Ez a nagy kórház láger azok számára épült, akik már tudnak járni, demunkára nem használhatók, tehát a láger a hazaszállítás központja lesz.Sõt, az egyes lágerekbõl hasonló állapotban lévõ személyeket is idehoznak.Mindenkit feljavítanak, felruháznak, ideológiailag levizsgáztatnak, s akkorezer-ezerkétszázas csoportokban megkezdték a hazaszállítást.

Habár mindez hihetetlen volt, de voltak rá jelek. A kosztunk még job-ban megjavult. A levesek összetétele is javult. A kenyér sokkal jobb, félbar-na, amerikai stílusú gyárból érkezett, amit talán még a húszas években azamerikaiak építettek, és nem volt szúrós és vizes. Megjavult a dohány, márnem csak dohánycsutkát adtak, de leveles dohányból készített, cigarettasod-rásra alkalmas dohányt. Gyümölcs, hús és krumpli nem volt, de már így isa koszt megfelelõ lett. Az emberek elkezdték számolni a napokat.

Egy szép napon vadonatúj, finom amerikai anyagból készült egyenru-hát kaptunk orosz inggel és a hosszú bricsesznadrágra trapézes térd rátét-tel. Továbbá, új nadrágszíjakat is osztottak, és új bõrcipõt. Azon kívül elkü-lönítettek kb. ezer magyart a tábor egyik részébe. Mindenkit mindennapmegborotvált a katonai borbély. Mindenki elõször írhatott egy levelezõla-pot haza, két mondattal, hogy jól van. Ezt Egerben a család meg is kapta.Piros ceruzával engedélyezett volt a lap valaki által. Ezt akkor láttam, ami-kor hazaérkeztem.

Megkezdõdtek az éjszakai kihallgatások. Már húsz kérdés volt egy tol-máccsal. Egy kérdésre igent válaszoltam: van-e rokona a fogolytáborok-ban? Mondtam igen, a bátyám. Hány évvel idõsebb a bátyja és milyenrangja volt a hadseregben. Mondom neki, hogy õ egy állami banknál dol-gozott és húsz éves korában hívták be katonának. Rangja nem volt. Itt mára kérdezõ valami magasabb rangú tiszt volt. Háromszor ismételték meg azéjjeli kihallgatást.

Egy hét múlva jönnek hozzám bajtársaim és mondják, te Géza, a nagy-kapuhoz most érkezett egy szakasz magyar katona és a bátyád az elsõ sor-ban áll. A kapuhoz siettem, ami kb. egy kilométerre volt, s valóban ott volta bátyám. Õt is valamelyik hegyi táborból hozták le, de sokkal jobb állapot-ban volt, mint én. Lassan kiderült, hogy súlyos lelki károkat szenvedett és


131

az õ hasmenése még két évig tartott a hazatérése után. Õk is ugyanazt abánásmódot kapták a kórház lágerben, mint amit mi. Õk ugyan nem vol-tak betegek, de már nem bírtak dolgozni, mert fizikailag annyira legyen-gültek és lesoványodtak. Mindössze egy szakasz magyar, ott állt a kapuelõtt és csodával határosan köztük volt a bátyám.

Augusztus közepe felé járt, amikor a láger tehervonata beállt a különsínpályára. Másnap bevagoníroztak. Most már csak harminc ember vago-nonként, mindenki fekvõhellyel és részben nyitott vagonajtóval. Bátyám-mal egy vagonba kerültem, és alig tudtuk elhinni, hogy együtt vagyunk.Másnap reggel lassan elindult a vonatunk. Az ottmaradt foglyok felmász-tak egy kis dombra a drótkerítés mögött és integettek. Volt, amelyik levetteaz ingét, és azt lengette. Vonatunk felgyorsult, s már negyven kilométeressebességgel száguldott a pályán. A hátra maradt foglyok még integettekmesszirõl, de egyre nõtt a távolság, majd hirtelen eltûntek. Talán már vol-tunk két kilométer távolságra. Sokan sírtak, könnyeztek, ez az elválás pokoli volt. Azt soha nem tudtuk meg, hogy a hátramaradottakkal mi lett.A halál bármely pillanatban lecsaphatott rájuk. Vagy egy új GPU fõnök le-állíthatta a hazaszállításokat.

Kirovabadtól azonban kelet felé, a Kaszpi-tenger felé tartottunk. Eznem jó irány — gondoltuk. Már sokan kezdtek kétségbeesni. Na, az számítmajd, hogy Bakunál merre fordulunk, és majd Mahachkalánál kelet felé,Szibéria felé, vagy nyugat felé, Magyarország felé fordulunk. A vonat kíno-san lassan ment, míg elértük Mahachkalát. Ott sok vágányon és rendezé-sen keresztül kelet felé fordultunk. Mindenki megrémült és iszonyat voltaz arcokon. Mindez egy óriási becsapás, Szibériába megyünk! Majd egy-szer csak nyugat felé fordult a gõzös, Grozníj irányába. Na, ekkor meg-könnyebbültünk. De megálltunk a nagyállomáson, és minden ilyen meg-állás gyanús volt. Hátha kiszállítanak és elvisznek máshova. De a vonatmegint megindult és elértük Rosztov városát. Ott lépésben haladtunk átegy óriási fahídon a Don felett. Azt éreztük, hogy minden pillanatbanösszeomolhat ez a recsegõ, nyikorgó, hídnak nevezett kártyavár. Majd be-értünk Rosztovba. Új mozdonyt kaptunk. Ez már gyorsabban haladt és 50-60 km-es sebességgel száguldott Dnyepropetrovszk felé.

A hidakon lelassultunk, majd befutottunk a nagy, iparváros Miskolcnáljóval nagyobb állomására. Itt szerelvényünkön az egyik teherkocsi tengelyeés kereke elkezdett füstölni. Ki kellet cserélni. Néhány órát az állomásonrostokoltunk. Az orosz õrség engedélyezte, hogy leszálljunk és sétáljunk acsarnokban meg a peronon. A ragyogó amerikai katonaruhát látva, egye-


132

sek megállítottak, hogy megveszik ingünket és nadrágunkat. Hogy adjukel néhány rubelért nadrágjainkat, hát gatyában érkezzünk meg Magyaror-szágra? A vásári üzletekben csak kis, csavart, színes cukorkát lehetett kap-ni. Pénzünk nem volt, de az utasok közül néhányan vettek nekünk egy párdarabot. Mindenki megfogdosta és irigyelte finom ruhánkat. Volt, aki addig nem tágított, amíg valamit nem tudott levenni rólunk.

Dnyepropetrovszkban új gõzöst kaptunk. A vonat gyorsított, sõt, szágul-dott nyugat felé 70-80 km-es sebességgel. Az ablakok nyitva voltak és anagy oldalajtó az utolsó kallantyúra volt akasztva. A hosszú és nagy szágul-dás után a vonat lassult, és elérte Jassyt. Nagy állomásokon, mint KrivojRog, Kisinyov és mások, lassabban, de meg nem állva haladtunk keresztül.Jassy, ahogy kiderült, a nagy Szovjetunió minden területérõl fogadott ha-zatérõket szállító vonatokat. Itt megálltunk két napra. Ez egy nagy elosztóláger volt. Itt volt megint kézi dézsás fürdõ, és tûrhetõ koszt. Ha jól emlék-szem, itt már krumpli is volt a levesben. A harmadik nap reggel újra beszálltunk egy tehervonatba, elõl a magyarok, hátul a románok. Majdelindultunk a Kárpátok felé.

Éjjel aludtunk, amikor áthaladtunk a Kárpátok hágóján Kolozsvár felé.Kolozsváron megálltunk a rakodó raktáraknál, ahol lekapcsolták a hátsórészt a románokkal és a székelyekkel. A vonat elsõ része továbbment a Ki-rályhágón át fényes nappal Nagyváradra. A Királyhágó ragyogott. Bihar-keresztesnél léptük át a trianoni határt. Kolozsvártól már magyar gõzös hú-zott és magyar vonat volt. Biharkeresztes elõtt a határnál, a magyar oldalonmegálltunk. Én többekkel kiszálltam, kiástunk néhány cukorrépát, és el-kezdtünk falatozni. Igen finom volt a nyers cukorrépa. Majd befutottunkDebrecenbe, a nagy pályaudvarra, ahonnan azonnal vittek a Pavilon lakta-nyába. Másnap reggel tejbegrízt kaptunk és orvosi vizsgálatot, majd egyébkatonatisztek jöttek. Megkaptam a 80 372-es számot. Ez volt a hazatérõ fo-goly száma. Több mint 80 ezren tértek vissza a Pavilon laktanyán keresztül.

Orvosi vizsgálati lapom így lett kiállítva:Kisvarsányi Géza, 21 éves, egyetemi hallgató, 1947. augusztus 16. Egészség-

ügyi vizsgálaton és orvosi kezelésen átment. Tetûmentes. Gyorssegély kiutalása:szabad vasúti jegy Debrecenbõl Egerbe és 20 Forint segély. 1944. június 1-tõl mun-kaszolgálatos, 1944. augusztus 20-ig. Bevonult 1944. október 1-tõl 1947. augusz-tus 16-ig.

Bementem Debrecenbe és vettem egy dinnyét meg egy szelet csokolá-dét. Éljen a földi paradicsom! Éljen Magyarország! Debrecenbõl motorvo-nattal Füzesabonyig. Füzesabonytól személyvonattal Egerbe. Az egri állo-


133

mástól a síneken és sorompókon keresztül a Sas utcáig. A Sas utca sarkátóla Bajza utca 3-ig. Minden földi jó, amit az ember elképzelhet, minden ittvolt. Magyarország a nagy Szovjetunióhoz képest földi paradicsom volt.Magyarország tejjel, vajjal, mézzel tele ország volt számomra.

Befordultam házunk kapuján. Íme, itthon vagyunk. Nagynéném né-zett, nézett, kik vagyunk. Alig ismert ránk. Kopaszra vágva, a háború arcunkra vésett vonásaival, a lágerekben elszenvedett idõk mind az arcun-kon mutatkoztak. Nagynéném elmesélte, hogy édesanyám húgommalegyütt elmenekült az oroszok elõl, és most Németországban vannak.Apám Tokajba költözött, hogy segítsen 87 éves nagyanyámnak. Itt tehátmár nem igazán a régi szép szülõi ház várt ránk.

Másnap lassan besétáltam a városba. A cisztercita templom elõtt vélet-lenül találkoztam volt osztálytársammal, Lõw Lacival. Mindjárt azzalkezdte, hogy anyja és nõvére elpusztultak Auschwitzban, de apja hazajött.Mondta, hogy ha valami bajom lenne, csak szóljak neki. Ez utóbbi meg-jegyzését csak késõbb értettem meg.

Bátyám visszakapta az állását Budapesten a József Nádor téri Hitel-bankban. Én is felköltöztem Budapestre, s ezzel új életem megkezdõdött.

GEOLÓGIA — AZ ÉLETMENTÕ TUDOMÁNY

Budapesten beiratkoztam az egyetemre. A Mûegyetemrõl lemondtam.Rossz kezemmel nem tudtam volna a mûszaki rajzolást és az ábrázoló geo-metriát megfelelõ szinten elvégezni. Így megkerestem a Pázmány Péter Tu-dományegyetemen a földrajz-történelem szakot. Másodszor voltam elsõ-éves egyetemi hallgató. Egy évvel késõbb váltottam át a geológia szakra,így harmadszorra újra elsõéves lettem. A középiskolákban akkor még ageológia ismeretlen tantárgy volt. Bulla Béla, a fizikai földrajz professzorahívta fel rá figyelmemet. Elõadásai során kifejtette, hogy a fizikai földrajztulajdonképpen a geológiára épül. Így a második félévben már vettem feltöbb geológiai tárgyat. Mauritz Béla professzor ásvány- és kõzettani elõ-adásait jó alapvetõ kezdésnek találtam. Továbbá a geológus hallgatók min-den hétvégén kirándultak a környezõ hegyekbe. Ezek a kirándulások hoz-ták vissza az egészségemet.

Budapest 1944-ben szerényen csillogó, büszkén és dacosan viselkedõ,rendezett és tiszta város volt. 1947. szeptemberben nem a csodálatos lehe-tõségeivel, hanem a nagyon szerény jelennel küszködött. Országát még


134

tovább darabolták, a háborúban lerombolták, teljesen kirabolták, gazdasá-gi és politikai jelentõségét lecsökkentették. Kérdezem, milyen lett volnaPárizs, ha Franciaország 72 százalékát elvették volna, a háborúban lerom-bolták és kirabolták volna az utolsó csavarig. Így Budapest 1947-ben sajátkis jövõjével küszködõ, háborús vesztes, idegen uralom alatt élõ város volt,sápadt és szegényesen kinézõ emberekkel. A környezõ nagyvilág utálta,sõt, gyûlölte Magyarországot, az utolsó csatlóst, aki nem támadta hátba né-met bajtársát. Ezt nem olyan nehéz megmagyarázni. Ugyanis Magyaror-szágot Hitler saját provinciájának tartotta, Ausztria védõbástyájaként. Azévszázados osztrák–magyar együttélésbõl és a német bevándorlás miattsok magyar katonatiszt német származású volt. Nahát, micsoda helyzet.Az amerikai hadsereg jó része is német származású volt, élükön Eisenhowertábornokkal.

1947. szeptember elején három év és három hónap távollét után újraBudapesten voltam. Egy fillér nélkül, orosz katonai ruhában álltam a Mú-zeum körúton a nagy boltíves ablakú geológiai tanszékek épülete elõtt.Szerencsémre bátyám segíteni tudott helyzetemen, nála lakhattam. Bár õmár régen nem él, újra és újra megköszönöm neki ezt a segítségét. Nagy-anyám Tokajban nyugdíj nélküli nyugdíjas volt, apám a kommunista bör-tönbõl szabadult nyugdíj nélküli nyugdíjas volt. Anyám és 16 éves húgomelmenekültek az oroszok elõl és valahol Németországban voltak. Vagyo-nunk nagy részét, a földeket, a szõlõt, elvették.

A Múzeum körút 4/A elõtt állva gondoltam egy nagyot, s elindultam anyugati határ felé. Sopron elõtt igazoltattak, de én mondtam, hogy sem-mim nincs, csak egy hadifogoly elbocsátó igazolványom, így elengedtek.Mikor gyalogosan a határ felé közeledtem, láttam, hogy szögesdróttal levan zárva, s mindenütt õrök vannak. Így szépen visszafordultam és vissza-utaztam Budapestre. A szökési kísérlet nem sikerült, s örökre feladtam azt,hogy valaha is elmegyek Magyarországról. Nekiálltam a nagy munkának,az egyetemnek.

Egyetemi éveim Budapesten

A Pázmány Péter Tudományegyetemen professzoraim segítõkészekvoltak a hazatérõ hadifogollyal. Az egyetem fõépületében, az alagsorban,reggelenként kakaót osztottak a diákoknak a holland királynõ étkezési segélyébõl. A holland királyi család nem elõször segített az éhezõ magya-roknak. Az elsõ világháború után 8-10 éves magyar gyerekeket vittek kiHollandiába, hogy jobb táplálkozást és orvosi ellátást kapjanak. Apósom is


135

ezek között a gyerekek között volt és még évtizedek múlva is szeretettelemlékezett vissza az õt hónapokra befogadó holland családra.

1947-tõl 1952-ig elvégeztem egyetemi tanulmányaimat, letettem a szigorlatokat és megírtam diplomadolgozatomat. Tárgya a Szarvaskõ mel-letti wehrlit és a benne lévõ titánérc volt. Dolgozatomat a Földtani Köz-lönyben közölték. Ez nagy sikernek számított, ugyanis az évfolyamból csakaz én diplomadolgozatom jelent meg nyomtatásban. Az Ásványtani Tan-szék ezután meghívott tanársegédnek.

Geológiai tanulmányaim alatt a sok terepjárás, kirándulás jót tett, éskét-három hónap alatt teljesen visszanyertem egészségemet. A jövõre kon-centrálva mindent, ami rossz volt, igyekeztem elfelejteni. Egyetemi éveimalatt voltak ideológiai problémáim, részben a katonaság, a hadifogság éscsaládi helyzetem miatt. Idõközben ugyanis édesanyám és húgom kiván-doroltak Amerikába, ahol anyám két nõvére élt már évtizedek óta. Az 1950-es évek alatt ferde szemmel néztek mindazokra, akiknek az „imperialista”nyugattal, fõleg Amerikával bármilyen kapcsolata volt. Egyik évfolyamtár-sam azonban nagy szerepet játszott a kommunista pártban és engem külö-nösen jó barátjának tekintett, mert segítettem neki számos tanulmányiproblémát megoldani. Ezért hálából rossz káderlapomat kivette a pártiro-da páncélszekrényébõl és átadta nekem, hogy égessem el. Így az ellenemirányított alaptalan és rosszindulatú vádaknak nem maradt nyoma dosszi-émban.

Az egyetemet közben Eötvös Lorándról, a tizenkilencedik század nagymagyar fizikusáról nevezték el. Professzoraim nagy tudású, kiváló tudósokés példásan emberi módon gondolkodó egyének voltak. Ketten, vagy hár-man a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai voltak, és nagy befo-lyással rendelkeztek a politikai szférában is. Még a kormány legfelsõbb tag-jai is hallgattak rájuk.

A geológusképzés kiváló volt. Ásvány- és Kõzettant Mauritz, Sztrókayés Székyné Fux Vilma nagyon jól tanítottak. Mauritz, és fõleg Sztrókay anagy német mesterek tanítványai voltak. Ércteleptant és ércmikroszkópiátSztrókay Berlinben tanult és a Schneiderhõhn–Ramdohr iskola termékevolt. Schneiderhõhn hatalmas ércteleptan könyve és Ramdohr világhírûércmikroszkópiai kézikönyve voltak a mi tankönyveink is Budapesten. Vadász professzor kiváló elemzõ, térképezõ terepi geológus volt, s még 66éves korában is jött velünk a dunántúli Bakony, Vértes és Pilis vonulatok-ba megfigyelést és értelmezést tanítani. Szádeczky-Kardoss professzor anagy elméletek tárháza volt, elegáns, fõúri modorával, nagystílû nyelvtu-


136

dásával csodálatosan kijátszotta a kommunista rendszerben felemelkedett,meglehetõsen primitív pártkádereket. Telegdi-Roth az õslénytan pro-fesszora és Egyed László geofizikus, sajnos, elég fiatalon meghaltak. Mind-ketten jó matematikusok is voltak,

Hatvan év távlatából és tapasztalataival néhány kritikai véleményt ismondhatok a magyar geológusképzésrõl. A geológiai tevékenység, fõlegaz olaj- és érckutatás, gazdasági tevékenység is. Magyarországon a geoló-giai kutatás gazdasági része valahogy kimaradt az oktatásból. Az idegennyelvek, elsõsorban az angol irodalom ismeretének hiánya nagy negatí-vum volt. Ugyanis a geológiai kutatások eredményeinek közzététele a német, francia és orosz nyelvekbõl elsõsorban angol lett. Csak az angolnyelv ismeretével és a nemzetközi geológiai folyóiratok olvasásával lehe-tett lépést tartani a tudománnyal. Éreztük ezt az egyetemi tankönyvekmegírásánál. Ehhez kapcsolódott volna egy egész Kárpát-medencét felöle-lõ geológiai laboratórium, a Bihar-hegység, a Keleti-Kárpátok, a Felvidék ésa vulkáni vonulatok tanulmányozásával. Erre sem politikailag, sem anya-gilag nem volt lehetõség. Kirándulásaink súlypontja mindig a Dunántúli-középhegység volt. Szerencsére, ez a vidék sok bauxitot, mangánércet éskõszenet tartalmaz érdekes vetõdésekkel. Jó alapokat adott teleptannalfoglalkozó geológusoknak.

A magyar egyetemeken azokban az években hiányzott a modern tech-nikai felszerelés is, bár késõbb ezt nagy iramban bepótolták. A professzo-rok nem igen foglalkoztak kísérletezéssel. Egyszer Szádeczky-Kardoss pro-fesszor megemlítette, hogy õ jelenleg az élet földi keletkezésén dolgozik.Megkérdeztem tõle, hogy milyen kísérleteket fog erre vonatkozóan elvé-gezni. A fejére mutatott, mondván, hogy a kísérletek mind csak a fejébenlesznek, laboratórium nélkül.

A tanítási és tanulási módszer elég zsúfolt volt, meg kellett tanulni a lea-dott anyagot, de nem volt idõ laboratóriumi vizsgálatokat, egyéni kutatástvagy elgondolást követni. Azt kellett tudni, amit a professzor elmondott.Az egyetem nagyiramú, erõs jegyzeteléssel és tanulással járó, szigorúanelõírt rendszer volt, ahol minden menetrend szerint haladt elõre. Ezt énmár az elején úgy módosítottam, hogy a legtöbb idõt az ásványtan, kõzet-tan és az ércteleptan tanulmányozására, valamint a földtani térképezésrefordítottam. Ezekbõl a tárgyakból mindig kitûnõ osztályzatot kaptam. Atöbbi tárgyból megelégedtem a jelessel. Õslénytannal és rétegtannal foglal-koztam a legkevesebbet. Akkor még a tektonikai és szerkezettani elõadá-sok meglehetõsen gyermekcipõben jártak. Ezeket csak jó 15-20 évvel ké-


137

sõbb, a fölkéreg mélyebb ismereteinek birtokában forradalmasította a le-meztektonika kialakulása, elsõsorban Amerikában.

A geológia gyakorlása Magyarországon, 1952–1956

1952. szeptembertõl már tanársegéd voltam az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem Ásványtani Intézetében. Sok munkám volt. Külsõ megbízatásaimközül kiemelkedett Balatonaliga magaspartjának stabilizálása, ugyanis a partcsuszamlása a pártüdülõt veszélyeztette. Munka közben gyönyörû villábanlaktam, márvány fürdõszobával és Balatonra nézõ erkéllyel. Hétvégeken idejöttek a vezetõ kommunista pártpolitikusok, mint pl. Gerõ Ernõ, hogy kipi-henjék fáradalmaikat, ezért már péntek délután el kellett hagyni az üdülõt.

További érdekes külsõ munkáim közé sorolható Parádfürdõ megcsap-pant alunitos fürdõvízének mesterséges pótlása. A parádfürdõi vendég, haugyan még mûködik a fürdõ, nem igen tudta, hogy az érctelérek alunitoskõzetei szolgáltatták víz gyógyító kálium- alumínium- szulfáttartalmát.Nagybörzsönyben az altáró és egyéb kutatóvágatok feltérképezésén dol-goztam, és ércvizsgálatokat végeztem Gyöngyösorosziban az ércdúsító ré-szére. Ezen kívül, a Kánya-hegy, a horpák és az aranytáró Telkibányánál, ésKomlóskánál a mangánérc feltérképezése is külsõ feladat volt, amit mások-kal együtt végeztem.

A recski érctelep geológiai kutatása

Abban az idõben Magyarország egyik legkiválóbb ércgeológusa, a ké-sõbbi Földtani Fõigazgató, Pantó Gábor volt. Felkért, hogy vállaljam elRecsken a kutató és térképezõ munkát. Pantó és Noszky Jenõ, a Magyar Ál-lami Földtani Intézet akkori igazgatója, felvázolták a feladatot. Hangsú-lyozták, hogy a munka az ötéves terv része, és fontos, hogy valaki elvégez-ze. „Ha az ötéves tervet nem teljesítjük, még börtönbe is kerülhetünk.” —mondta Noszky.

A recski arany- és rézbánya földtani feltérképezése talán a legveszélye-sebb geológiai munka volt Magyarországon. A bánya teljes feltérképezéseazt jelentette, hogy a hatalmas és nagyrészt biztosítatlan üregekben, amit atömzsbányászat hagyott hátra, és az elhagyott bánya legmélyebb szintjealatti félig-meddig összeomló kutatóvágatokban kellett dolgozni sokszorhason csúszva, pislákoló karbidlámpával. A munka nem csak fizikailagmegterhelõ, de kockázatos is volt. Szívós és rendszeres munkával elvégez-tem a feladatot. A külszíni térképezést a Baj-pataktól a Kékes-tetõig Kiss János kollégám, akkoriban a tanszék adjunktusa, végezte. A Darnó-hegyet


138

együtt térképeztük fel. A Mátra keleti részén, az andezitvonulatok oldalá-ban térképezés közben fedeztem fel a recski munkatábort és az országútmelletti ideiglenes munkatábort, ahol magyarok százai, a kommunistarendszer ellenségei végeztek kényszermunkát. Ekkor ismertem fel, hogyezzel Magyarországra is megérkezett a szovjet Gulág.

1955-ben kétkötetes jelentést adtam át Recskrõl a Magyar Állami Föld-tani Intézetnek. Az elsõ kötetben a szöveg és az ábrák vannak, a második-ban vágatok és a bányák térképei. Teljes ércteleptani, kõzettani és szerke-zeti tanulmány.

Parádfürdõ környékén a hegyekben végzett térképezés és a régi kuta-tóvágatok tanulmányozása során arra a következtetésre jutottam, hogy to-vábbi kutatásokat a mélység irányában kell folytatni. Az ismert bányászatiszintek érce zónás kifejlõdést mutatott, ami arra emlékeztetett, hogy, amintSelmecbányán és Körmöcbányán, ahol már a melegvíz-feltöréses, legmé-lyebb szinteken érték el az anyaplutont, úgy Recsken is mélyebben lehet azércesedés. Recskkel érdemes többet foglalkozni, mert egyetlen rézbányánkvolt, ami Trianon után megmaradt.

A Lahóca-hegyvonulat a Recsk–Parádfürdõ országúttól fél kilométerrehúzódik. Arany és réz rejtekhelye, ahol halk zümmögéssel bányásznak ésdúsítják az ércet az almafák árnyékában, a bányató mellett. A bányavidékháború utáni elsõ nagy újrafelvételezése munkámmal befejezõdött. Ké-sõbb lassan tovább folytatták a kutatást, és már az 1970-es években kb. 750millió tonna ércet találtak 500 és 1000 méter mélységben. Ez a magyar geo-lógusok sikere és a tudomány gyõzelme, Magyarország nagy kincse, amiteddig sajnálatra méltóan nem sikerült hasznosítani. Így a kutatásra költöttszázmilliók elvesztek.

Éppen ez a példa arra, hogy a gazdaságosság, a befektetés, az üzleti(nemzetgazdasági) haszon fogalma még nincs a sok minisztériumi tisztvi-selõ fejében. Ilyen komplex érctelep, amiben réz, arany, ezüst, molibdén,ólom, cink és más fémek is vannak, csak akkor kitermelhetõ és adható el,amikor magasan áll a fémek ára. Ha 20-30 évig ott hever a vízzel tele aknaés a vágatok, a telep már jóval kevesebbet ér. Erre az érctelepre egy színes-fém ipart lehetett volna építeni, s nem milliárdokat vas- és acéliparra köl-teni, ami összeomlott és a befektetett pénz (az ország pénze!) elveszett.Mind ez már a 80-as években világossá vált. Amikor késõbb, Amerikábólhazalátogatóban errõl tárgyaltam a magyar szakemberekkel, azzal érvel-tek, hogy a „szovjet gazdaságba nem fog begyûrûzni a gazdasági vissza-esés és az acélipar nagyarányú csökkenése”.


139

A recski érc és Neo-EEurópa

Ha olvasom angol nyelvû leírásomat a recski ércteleprõl (1988), érzem aszimfonikus költeményt, az olasz operát és a görög drámát. Mind ez bele-sûrített és a földtani történések hatalmas színpadára állított. Képzeljünk elegy Európát, ahol még nincsenek Pireneusok, Alpok, Kárpátok, nincs Olasz-ország, Magyarország és a Balkán-félsziget, de Törökország is hiányzik. Eza furcsa képzõdmény Mezo-Európa volt és déli részein tenger hullámzott.Majd megindult lassan észak felé az óriás kontinens, Afrika, és nekiütkö-zött Európának. Az afrikai kéreglemez az európai alá bukott és rettentõ horizontális nyomással felgyûrte Európa déli hegyvonulatát. A kisebb szi-geteket is Európához nyomta. Az ütközés ereje többszörös, emeletes mó-don felgyûrte a tengeri rétegeket és azokat Európához ragasztotta.Svájcban a Matterhorn csúcsa afrikai kõzet, amely majdnem horizontálisvetõsíkon csúszott a helyére.

Az összeütközést és alábukást magmás tevékenység követte. A recskidioritmagma összetételû pluton, mint egy hatalmas tömzs, három-négy ki-lométer mélyben benyomult kb. 34 millió évvel ezelõtt és lassan, szegélyei-tõl befelé, kihûlt. A magma illó anyagai, a víz, a gázok, a fémes oldatok, las-san koncentrálódtak belsejében, amíg az egyre nagyobb belsõ nyomásmiatt az egész felforrt, mint a rotyogó víz a födött fazékban, és felrobbant.A megrepedezett mellékkõzetben és a már megszilárdult tömzs miriád hasadékában megkezdõdött az ásványlerakódás. Az ércoldat kezdetbenminimum 600 °C hõmérsékletû volt, de évezredek alatt lassan lehûlt. Az ás-ványoldat, a hidrotermális érc, nem egyszerû ionos oldat volt, hanem komp-lex ionokból állt.

A hõenergia felhevítette a mellékkõzetek víztartalmát is, sõt, a leszivár-gó csapadék- és talajvizeket is. Ez a komplex hidrotermális ércoldat egyveleglassanként lerakta az ércásványokat. Így kb. egy milliárd tonna érc-anyag halmozódott fel a dioritban és a mellékkõzetekben. A mûrevaló érceléri a 750 millió tonnát, de az érctelep értéke a fémek piaci árától függ. Arecski Lahóca alatt és a Parádfürdõ körüli hegyek között a mélyben vanegy óriási érték, amit jó volna hasznosítani. A bánya, a dúsító és a színes-fémipar megteremtése kb. egy milliárd dollárba kerülne és a bánya talánszáz évig is, mûködhetne.

A hatalmas, évmilliókig tartó geológiai drámának csak egy része volt arecski érctelep keletkezése. Jelenlegi geomorfológiai alakját az állandóanmunkálkodó erózió formálta. Európa a geológiai folyamatok évmillióin át


140

jóval megnagyobbodott, hegyei kiemelkedtek a tengerbõl, s gránitos meta-morf kõzetei a napsütésben büszkélkednek csúcsain. Európa természetilegcsodálatosan szép lett. A Keleti-Kárpátok és Erdély az Alpok nyomásamiatt kissé kelet felé mozgó pannon földkéregtõl gyûrõdött fel és emelke-dett ki, 270 fokos ívben körülölelve a Kárpát-medencét. Felgyûrõdtek a Bal-kán hegyei is, így Magyarországot 360 fokos körben hegyek veszik körül.Hatvan millió év alatt kialakult a szépséges Európa az afrika kéreglemezmozgása miatt. A recski Lahóca iránt érdeklõdõknek a Magyar ÁllamiFöldtani Intézetben elhelyezett jelentésem rendelkezésre áll.

1956. október 23. (Kisvarsányi B. Éva visszaemlékezése 1956-ról, 2006)Azon a verõfényes õszi napon szokás szerint reggel kilencre mentem be

az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol harmadéves geológushallga-tó voltam. Éppen marxizmus-leninizmus óra lett volna, amely kötelezõtárgy volt mindenkinek. Évfolyamtársaim izgatottan közölték, hogy a mainapon minden óra elmarad, mert délután az egyetemi ifjúság tüntetéséremegyünk. Az elkövetkezõ néhány óra alatt megtárgyaltuk az eseménye-ket, egy mûegyetmista diák közreadta az egyetemi ifjúság 16 pontbanösszefoglalt követelését, amelyet elõzõ este fogalmaztak meg, és ezt tanul-mányoztuk. Belesápadtunk a követelések merészségébe, hiszen olyannemzeti és forradalmi programnak adtak kifejezést, amelyrõl az elmúlt 10évben nem is álmodhattunk. Követeltük a szovjet csapatok azonnali kivo-nulását Magyarországról, Nagy Imre vezetésével új kormány alakítását,több párt részvételével általános, titkos, és egyenlõ választásokat, a sajtó-,szólás- és vallásszabadságot, a koncepciós perekkel kapcsolatban a felelõ-sök, név szerint Rákosi Mátyás és Farkas Mihály népbíróság elé állítását.Követeltük a szovjet mintájú címerrel megcsúfított nemzetiszínû lobogóraa Kossuth címert, a Városligetben idétlenkedõ hatalmas Sztálin szobor le-bontását, és március 15-e nemzeti ünneppé való visszaállítását.

A délelõtt nagy izgalomban telt. Egymással ellentétes rémhírek váltot-ták egymást, hogy a rendõrség, az ÁVÓ engedélyezte, illetve visszavontaa felvonulást, hogy mindenkit le fognak tartóztatni, aki részt vesz a felvo-nuláson, és hogy kicsapják õket az egyetemrõl. A végén azonban senkinem ment haza és 2 óra tájban a természettudományi kar transzparensealatt rendezett sorokban elindultunk a Múzeum körútról a Kossuth Lajosutcán át a Duna felé, a Petõfi szoborhoz. Ott Sinkovits Imre, a NemzetiSzínház fiatal mûvésze elszavalta Petõfi Nemzeti dalát, amelynek refrénjét


141

az akkorra már vagy tizenötezer fõnyi budapesti egyetemi ifjak együtt ki-áltottuk az elõadóval: „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogyrabok tovább nem leszünk!”

Megrendítõ, soha el nem felejthetõ pillanatok voltak ezek. Az ifjúságidealizmusában valóban úgy éreztük, hittük, hogy „mit ránk kentek a szá-zadok, lemossuk a gyalázatot”, hogy merõ ottlétünkkel valami nagy, törté-nelmi jelentõségû eseménynek vagyunk a részesei. A szavalat után az egy-re duzzadó tömeg, még mindig zárt, rendezett sorokban, visszafordult aRákóczi út felé majd a Kiskörúton az „Órás háznál” a Deák tér felé vettükaz utat: célunk a budai Bem szobor megkoszorúzása volt.

Útközben soraink gyarapodtak a pesti utca népével. Az „Órás ház”egyik erkélyérõl lobogtatva láttam az elsõ nemzetiszínû zászlót, melynekközepébõl kivágták a gyûlölt kommunista címert: megrendítõ volt a lyukaszászló látványa, talán akkor döbbentem rá igazán, hogy valóban történel-mi eseménynek vagyok részese. A Szent István körúton a Margit híd feléaz utca már emberfolyammá duzzadt; nem csak az úttesten, a járdán is velünk menetelt Budapest népe. ‘48-as Kossuth nótákat és népdalokat éne-keltünk, s újonnan született jelszavakat kiáltottunk. Olyanokat, hogy:„Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába!”, meg „Aki magyar velünktart!” és „Ruszkik haza!”. Rendõrt nem sokat láttunk, ávóst, egyet sem. Mire átértünk Budára, már közel 50 ezren voltunk. A Bem szobor megko-szorúzása után a Parlament elé mentünk, ahol már 200 ezernyire nõtt atûntetõk száma.

Személy szerint én a harcokban nem vettem részt, de ez a csodálatosoktóberi délután, s az azt követõ 12 napos szabadság örökre az emlékeze-temben marad. És nem fogom soha elfelejteni barátnõmet, Kováts Máriát,akivel 8 évig jártam egy osztályba, akivel egy padban ültem, s akit az októ-ber 25-i Kossuth téri tüntetésen a gyilkos ÁVÓ golyója sebezett halálra.Húsz éves volt és magyar tanárnõ szeretett volna lenni.

Az 1956 óta eltelt több mint fél évszázad megengedi, hogy a forradal-mat történelmi távlatokban értékeljük. A forradalom utáni eseményekminden kétséget kizáróan bizonyítják világtörténelmi jelentõségét: az elsõszöget verte a kommunizmus koporsójába és leleplezte a kommunizmushazugságait. A nyugati demokráciák kommunista pártjaiból ezrével léptekki a tagok, mert nyilvánvalóvá vált a kommunista ideológia és a gyakorlatközötti különbség. A kis magyar nép pedig kivívta a világ népeinek az elis-merését hõsies elszántságáért, amivel szabadságáért küzdött, mint DávidGóliát ellen, a sokszoros túlerõvel szemben. Hosszú távon tehát gyõztes


142

forradalom volt 1956, annak ellenére, hogy november 4-én szovjet tankokvérbe tiporták a magyar nép páratlan, legendás küzdelmét, s hogy ezt kö-vetõen 200 000 magyar kényszerült számûzetésbe.

AMERIKA FÖLDJÉN

1957. január 16.-án érkeztünk meg New Yorkba feleségemmel, születettBognár Évával. Mindketten részt vettünk az 1956-os magyar forradalom-ban, s bár nem játszottunk benne nagy szerepet, annak leverése után fél-tünk a kommunista megtorlástól.

Magyarországot Sopron mellett hagytuk el december 1-re virradó éj-szakán és egyenesen Bécsbe mentünk, ahol pontosan egy hónapi várako-zás után vonattal indultunk tovább Bremenhaven kikötõjébe. Hajónk, a ti-zenegyezer tonnás Marine Carp 56-os magyar menekültekkel volt tele. AzAtlanti-óceán északi része januárban igen viharos és utunk New Yorkba ti-zenhat napig tartott. Ez alatt az idõ alatt egyetlen egyszer láttuk a napot,amikor a hajó, a déli utat követve, az Azori-szigetek közelében haladt el.

Az 1956-os forradalom nagyon megnövelte Magyarország és a magyarszabadságharcosok hírnevét és tiszteletét Amerikában. Eisenhower elnök36 ezer menekültnek adott speciális bevándorlási engedélyt és az országnépe szinte kitárt karokkal fogadott minket. Hat hétig jártam New YorkCityben a különbözõ bányavállalatok irodáit és állást kerestem, mint geo-lógus. Közben Évával együtt szorgalmasan tanultuk az angol nyelvet, mertitt bizony szükség volt rá. Sem a német, sem az orosz, sem az olasz nyelv-vel nem mentünk sokra. Ellenben a középiskolában tanult latin nagyon jóalapokat adott az angol nyelv viszonylag gyors elsajátításához.

Március 1-vel a Kennecott Copper Corporation alkalmazott, mint kuta-tó geológust. A cég kutatórészlegének Bear Creek Mining Company kiren-deltségére kerültem Missouri államba, ahol „Mississippi Völgy Típusú”(MVT) érctelepeket kutattunk.

New Yorkból latyakos, hideg téli idõben repültünk a Missouri és Missis-sippi folyók találkozásánál fekvõ metropolisba, St. Louisba. A télbõl a ta-vaszba repültünk. Missouri ragyogó napfénnyel, enyhe, tavaszi idõvel fo-gadott bennünket. Az erdõken már virágzott a tulipánfa, a vörös bimbó ésegyéb jellegzetes cserjék, mint pl. Missouri állami virága, a dogwood. Vo-nattal utaztunk a St. Louistól mintegy 160 km-re délkeletre fekvõ Rolla vá-rosába, ahol vállalatom kutató kirendeltsége volt. Késõ este érkeztünk oda.


143

Két kolléga várt ránk az állomáson egy tolmáccsal, aki magyar szülõk Ame-rikában született fia volt és törve beszélt magyarul, s a helyi egyetemenvolt diák.

Az elsõ éjszakát új otthonunkban még a helyi Edwin Long Hotelbentöltöttük, de másnap már bútorozott lakást találtunk egy kertes házban,kellemes lakónegyedben. Vállalati kollégáim feleségei összeadták számunk-ra a háztartáshoz szükséges edényeket, ágynemût és törülközõket, mivelegyetlen kofferral érkeztünk Rollába, ahol ezután harminchét évig éltünk.Szép természeti környezetben, dimbes-dombos vidéken fekszik ez a mint-egy 15 ezer lakosú városka. Meglepetésünkre, ott volt az 1873-ban alapítottMissouri Állami Egyetem mérnöki és bányászati kara, ami a Mississippi fo-lyótól nyugatra, az Egyesült Államokban a legrégebbi bánya- és kohómér-nöki egyetem. Ez a tényezõ azért bizonyult fontosnak számunkra, mertÉva itt folytatni tudta és befejezte Magyarországon megkezdett geológiaitanulmányait, én pedig évek múlva megszereztem a geológiai doktorátust(Ph.D.).

Az egyetem mellett Rollában volt a Szövetségi Kormány Geológiai. Víz-ügyi és Térképészeti Intézete, a Szövetségi Bányahivatal, a Szövetségi ésMissouri Állami Erdõ Hivatal, a Missouri Állami Földtani Intézet, és szá-mos bányavállalat kutatási irodája. A városban élõ nagyszámú tisztviselõ,professzor és értelmiségi ember megkívánta a közoktatás magas szintûmércéjét, tehát Rollában az állami iskolák is nagyon jók voltak. Ideális helyvolt itt felnevelni gyermekeket.

Ábel a rengetegben

Amerika a bevándorlók országa. Még az õslakosság, az indiánok is bevándorlók, amennyiben 15-20 ezer évvel ezelõtt Ázsiából Alaszkán ke-resztül jöttek Észak-Amerikába. Mindenkinek, aki Amerika földjére lép, felkell fedeznie az „Új Világot,” az „Új Kontinenst.” Különösen fontos ez egymagyar geológusnak, aki „Kis-Magyarországon” tanulta a geológiát. A budapesti egyetem jól képzett geológusokat adott a világnak, de szükség-szerûen korlátolt gyakorlati ismeretekkel. A hiányok pótlására vállalatomóriási körutat szervezett számomra, amelyen mindenfajta érctelepet ésmerõben új geológiát tanulmányoztam a 3,5 milliárd éves prekambriumikovaszalagos vasérctõl a porfíros réztelepeken át az epitermális aranytelé-rekig és a prekambriumi pajzs 4 milliárd évvel ezelõtt formálódott tektoni-kai egységeitõl a Nyugati-Kordillerák „exotic terrane” szerkezetéig. Ez a tanulmányút nagy segítségemre volt abban, hogy mint kutató geológus


144

alapvetõ ismeretekkel gyarapodjam, és értelmes alapon tudjak beszélni akülönbözõ területeken dolgozó kutatókkal, a vállalat vezetõ geológusaival.

Európa bizonyos mindent átható és hatalmas „Kultúrával” rendelkezikés minden európai abban nevelkedett és büszke arra anélkül, hogy magais észrevenné ezt a vonását. Az európai kultúra amolyan narcisztikus éssokszor elfelejti, hogy mások is léteznek és alkottak a múltban. Én, mint eu-rópai, Amerika földjére lépve mindjárt felismertem, hogy ez egy új világ,új, eddig nem látott és nem tapasztalt geológia, új nyelv, új módszerek,rendszerek és technikai követelmények. Itt a mûvelt körökben nem csakgeológiát, hanem történelmet is kell tudni, s érezni kell, hogy Kolumbusz,Cabot, De Soto, Cortez és sok más felfedezõ nyomában járunk. Valamittudni kell az angol-skót államfilozófiáról, a skót és angol felvilágosodásról,a „founding fathers”-rõl és az Alkotmányról, Amerika politikai és gazdasá-gi berendezkedésérõl. Az „Új Világ” valóban új és merõben különbözik az„Óhazától”. Mégis, az ember, a kultúra alapjaiban európai és nem idegen,csak más. Egy hatalmas erejû rendszer, ami átformál, olvaszt, vagy végül isbeolvaszt. A szív, a lélek, az érzés maradhat a régi, az senkit nem bánt.

Amerika nagyon csábító ország. A nép befogadó, udvarias, segítõkész.Kívánják, hogy a „nagy kísérlet,” az amerikaivá válás sikerüljön. De végül,minden bevándorlónak magának kell kikovácsolnia a jobb jövõt. Ez a társa-dalom egy versenytársadalom, mindenki versenyez mindenkivel, s ennek anagy versenynek megvannak az íratlan szabályai. Amerika egy nagy euró-pai megvalósulás, a maga nemében egyedülálló és legsikeresebb európaivállalkozás. Az európaiak kultúrájuk öntudatában hódítottak. Vagy békésen,kereskedelemmel, fölényes technikával, vagy fegyverrel és vérrel. Ez a hódí-tás Amerikában néhány száz bevándorlóval, indiánokkal, erdõvel, hegyek-kel, farkasokkal, és medvékkel kezdõdött. Mindebbõl egy óriási romantikakeletkezett és mûködik a mai napig. Az ország, bár részeiben 300-400 éves,de egészében alig 100 éves, hiszen csak az 1890-es években konszolidálódottaz indián és spanyol háborúk befejezésével. Az európai hatalmak, az ango-lok, franciák, spanyolok 300 évig küzdöttek egymással Amerika birtoklásá-ért. 1800-ban Amerika léte és jövõje még teljesen bizonytalan volt. Mindenaz európai hatalmaktól függött. Kezdetben Amerika nem csak angol gyar-mat volt, ide maguk az angolok jöttek. Az amerikai civilizáció kialakulásábandöntõ szerepet az angolok, franciák, spanyolok, késõbb az írek, németek ésolaszok játszották. Minden más népcsoport aránylag jelentéktelen. A ma-gyarok fõleg a tudományban és mûvészetekben (film) jeleskedtek. Ma a leg-fontosabb magyar összetevõ a magyar zene.


145

Érckutatás amerikai módra

A világon a legizgalmasabb, legérdekesebb, legkomplikáltabb és legro-mantikusabb tevékenység az érckutatás. Nem csoda, hogy az emberiség 5000éve ûzi ezt a mesterséget. Láttam olyan jelenséget egy gazdag ércterületen,ahol a helyi elemi iskolai tanítónõ és diákjai is ércet kutattak a hétvégeken. Azaranyláz korában pedig még egy jól fizetett hajóskapitány vagy polgármesteris otthagyta állását, s elment aranymosónak, vagy aranyásónak. Nem csoda,havi 50 dollárból némi szerencsével ötezret tudott összekovácsolni.

A geológiai kutatás komplikált tudományos és gazdasági tevékenység,ami általában igen sokba kerül. Két dolog szükséges a tönkremenés meg-elõzésére és a szerencse megfordítására: tõkeerõs vállalat és néhány jó geo-lógus. A kiváló érckutató olyan, mint a gyõztes hadvezér. Tanulmányozzaa világ legnagyobb csatáit és legsikeresebb hadvezéreit Hannibáltól, Cézár-tól Napóleonon keresztül Rommellig. Az érckutatás olyan hadvezéri tevé-kenység, ahol a csatát vezérlõ geológus három dimenzióban, de az idõfüggvényében látja a potenciális érctelepet és megfelelõ stratégiai és takti-kai intézkedéseivel erõinek megfelelõ csoportosításával, s idõben valóhelyzetfelismeréssel úgy találja meg az érctelepet, hogy ugyanakkor a rivá-lis vállalkozásokat legyõzi, illetve megelõzi. Ismeri az érctelepek fajtáit, tulajdonságait, korát, tektonikáját és minden egyéb felszíni és mélységigeológiát, ami hozzásegíti a sikerhez. Ismeri az ércek geokémiai vagy geo-fizikai észlelését és az adatok kiértékelését. Továbbá képes arra, hogy hasemmi nem alkalmazható, akkor pusztán földtani képzelõerõvel oldja megfeladatait. Az adatokon túli analízis és szintézis, a geológiai gondolkodáselõrevetítése és erejének alkalmazása, de a realitásokon belül maradó érve-lés dönti el sokszor, hogy lesz-e pénz a kutatás lefolytatására, és hogy végül lesz-e sikeres felfedezés.

Az idõ pénz, ezért alkalmazása nem lehet sem túl gyors, sem túl lassú.A kutatás alatt meg kell indítani az idõgépet, hogy a kutatás egy, két, vagyhárom év alatt befejezõdjön, s hogy ne úgy vonuljon el a vállalat, hogy amûrevaló érctõl 10 méterre fúrtak meddõt, s mellette lapul az egymilliárddolláros érctelep, amit észre sem vettek.

A kutató geológusnak teljes információra van szüksége: hol szerezhe-tõk meg az adatok, hol van, és mit csinál versenytársa, kik repülgetnek fú-rógépeink felett, s kinek a helikoptere szállt le a szomszédos domboldalonvasárnap délután. A kutató ércgeológus legfontosabb tulajdonsága az,hogy sokoldalú legyen, és hajlandóságot tanúsítson a teljes erõfeszítésre.


146

Vállalatom kutatása MVT érctelepekért hatalmas vállalkozás lett. Kitû-nõ lehetõséget adott az ásványi nyersanyagkutatás földtani és gazdaságimódszereinek, a stratégiai és taktikai tervezést is beleértve, gyakorlására,valamint egy nagyszabású mélyfúrásos kutatási program kivitelezésére.A hidegháború idején az Egyesült Államoknak ásványi nyersanyagokravolt szüksége. A Viburnum Trend felfedezése, számos egyéb lelõhellyelegyütt, fontos fémekkel látta el az országot. A felfedezés kizárólag földta-ni eszközökkel történt, bár a mélyben lévõ prekambriumi kõzetek és szer-kezetek megtalálásában a légi mágneses felvételek komoly segítséget jelentettek.

A kutatási cél Missouri államban, 1957-ben új MVT típusú érctelepekfelfedezése volt. A Kennecott kutatócsoport három geológusból állt, akikközül az egyik én voltam. Idõnként többen is részt vettek a munkában. Kikellett dolgozni egy geológiai modellt, amin hárman dolgoztunk, továbbáegy gazdasági modellt négy-öt változatban. A kritikus felfedezés idején ésaz azt követõ intenzív kutatási idõszakban a teljes terepmunkát, gyémánt-fúrásokat, és a geológiai kiértékelést én végeztem. A csoportvezetõ geoló-gus nem csak az adminisztrációval, de a földek megszerzésével is foglalko-zott. Egy idõben már 42 ezer hold volt vállalatom koncessziója alatt. A szedimentológus az expedíciós hivatalban dolgozott az általam szolgálta-tott fúrási adatok feldolgozásán és a fácies térképek elkészítésén.

A terület szinte lakatlan volt 500-1000 fõs kistelepülésekkel, miniatûr re-pülõterekkel. A mai Magyarország területével csaknem azonos nagyságúkutatási körzet a Bakonyhoz hasonlított, bõven volt tehát hely és lehetõség.A terület belsõ részének felszíne prekambriumi magmás kõzetekbõl áll,ami változatossága miatt, szerkezete, eróziós felszíne és topográfiája miattbefolyásolta a kutatási területet. Az ércek a kambriumi transzgressziós ten-geri üledéksorozatba ágyazódtak, elsõsorban a felsõ-kambriumi BonneterreFormáció közel 100 méter vastag üledékes karbonátos képzõdményeiben.A Bonneterre klasszikus példája a kambriumi tengerparti algás zátonykép-zõdménynek, nyílt, sekélytengeri oldalán mészkõ- és agyagrétegekkel, aparti oldalon dolomit és partszegélyi mészkõvel. Mivel felismertük a fácie-sek és érctelepek összefüggéseit, a fúrások 80 százaléka ércet talált.

A kutatás elején bevetettünk minden geofizikai és geokémiai módszert,ami elképzelhetõ, de a felszín semmit sem árult el a mélyben rejtõzõ ércek-rõl. Fúrás nélkül kevés információhoz jutottunk, legtöbbet a prekambriumialaphegység mágneses térképe segített a produktív, ám fedett üledékzó-nák térbeli helyzetét illetõen. A mágneses anomáliák térképei a prekam-


147

briumi üledékeket legtöbbször dombok, néha meredek lejtõk formájábanrajzolták ki, jelezve a kutatófúrások telepítésének legígéretesebb helyeit.

A Viburnum Trend felfedezése

A Viburnum Trend Missouri délkeleti részén, kb. 80 kilométer hosszan,Viburnum kisvárostól déli irányban húzódik. Az érctestek egyenetlen, erdõs felszín alatt 330-500 méter mélyen találhatók, a felszínen látható nyo-mok nélkül. A Viburnum Trend felfedezésében két cég játszott kiemelkedõszerepet. Ötven mérföld (kb. 80 kilométer) távolságra tõlünk teljesen füg-getlenül egy másik vállalat, a St. Joe, kutatott. Õk már 1955–1956-ban, tel-jes titoktartás mellett, felfedeztek három MVT típusú érctelepet. Ahhozhogy megállapítsuk, hogy a szép erdõs tájon egy új ércmezõ húzódik, további fúrások százait kellett megvalósítani.

1957-ben a Bear Creek-Kennecott három geológusa, köztük jómagam is,jelentõs ércesedésre bukkant Viburnumtól 80 kilométerre, délre. Késõbbderült ki, hogy a Kennecott felfedezése, a késõbb „Viburnum Trend” névrekeresztelt ércmezõ déli, míg a St. Joe lelõhelye Viburnumnál a mezõ észa-ki vége. A teljes mezõ feltárása még elhúzódott, a Kennecott ércterület ki-ékelõdõ jellege miatt. Kennecott 1960-ban találta meg azt az érctestet,amely az ércesedés északi irányba, Viburnum felé való ívelõdését jelezte. AKennecott elõ-, valamint folyamatos hálózatos mélyfúrásai az ércöv csak-nem 90 fokos elfordulását, valamint földtani felépítésének bonyolultságátjelezték. Sokszor az érctestek a beágyazó kõzet sajátos litológiája és szerke-zete miatt a mineralizációs zónával szöget zárnak be, vagy arra merõlege-sen, számos rétegtani helyzetben alakultak ki.

A Viburnum Trend felfedezése tehát érdekes módon a két telepvég érceinek megtalálásával kezdõdött. A Kennecott ércmezõ kelet–nyugatiirányban húzódott, majd hirtelen észak felé fordult. A Kennecott felfede-zése után ez a fordulat jelezte elõször, hogy az érctestek 80 km-re lévõ észa-ki vége a délivel összetartozhat, tehát a közbülsõ területeken is kell kutatófúrásokat mélyíteni. A drótfelfüggesztéses Longyear gyémánt magfúrógé-pek nagyszerûen mûködtek, és a magkihozatal megközelítette a 100 száza-lékot.

A legnagyobb titoktartás ellenére lassan kiszivárgott a felfedezés híre ésmár 1959–1960-ban egy tucat vállalat küldött kutatási csoportokat a terület-re. Így megkezdõdött az öldöklõ verseny a milliárdokat érõ érctelepekért.A fúrógépek napi három mûszakban mûködtek. Komplikálta a helyzetetaz is, hogy a Bonneterre fölött fekvõ Potosi Formáció rétegein keresztül üt-


148

ve fúró gépeket kellett alkalmazni, mert annyira kovás volt a kõzet, hogy agyémántfúrók nagyon lelassultak, vagy elakadtak. Az érckutatás nagyszervezõmunkát igényelt, mert ha egy ütve fúró áthatolt a kemény réte-gen, vissza kellett építeni a gyémánt koronafúrót. Mindennek óramû pon-tossággal kellett mûködnie. A vállalat fõgeológusa minden héten telefo-nált, sõt, privát kisrepülõn kiszállt megvizsgálni a helyzetet.

Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején számos cég települt arégióba és fúrta meg az ércesedést a zóna középsõ szakaszán St. Joe és Ken-necott területei között. Így 1960-ra szinte bizonyossá vált az ércesedés fo-lyamatossága a Viburnum Trend-ben és ismertté vált a különbözõ üledékeskõzetek és az érc dúsulása közötti szoros kapcsolat. A geológusok mindennap felfedeztek valamit a fúrómagok elemzése során. A bonyolult földtanifelépítés sikeres értelmezéséhez a fúrómagok aprólékos és figyelmes vizs-gálatára, pontos térképszerkesztésre és elõrelátó tervezésre volt szükség. Akutatás késõbbi fázisában az egyes érctestek felfedezéséhez számos geoló-gus járult hozzá kutatási, mélyfúrási és bányászati mûveletek során. A St.Joe és a Kennecott felfedezése jó példa a földtani gondolkodás erejére, valamint a kitûnõ szervezésre és menedzsmentre.

A kutatás gazdasági alapjai

A Délkelet-Missouri Ólom-Cink Körzet az Egyesült Államok legna-gyobb ólom, cink, réz, ezüst és egyéb fém termelõ területe volt évtizedekenkeresztül. Ez a világ legnagyobb, sokmilliárd dollár értékû MVT telepe éstermelési körzete. Érckutatás szempontjából az Egyesült Államok és Kana-da egy ország. Az érckutatás elsõsorban gazdasági tevékenység, természe-tesen tudományos alapokon. A tudomány a legfontosabb eszköz, de csakegy a sok közül. A kutatáshoz elengedhetetlen egy gazdasági modell ésegy geológia modell. Ismerni kell a fúrógépek teljesítményét és fajtáit. Érc-kutatási gyakorlatom alatt a fúrógépek minden irányban képesek voltakfúrni, a bányakutatást így nagyban elõsegítve. Az amerikai vállalatok sokmindent megköveteltek a geológusoktól, így például:

— A vállalati titkok megtartása lehetõleg 10 évig, még ha állást cserélt isa geológus. Ha készen van a kutatási terv, azonnal meg kell indítani a folyamatot, nem szabad késlekedni bürokratikus vagy egyéb akadályokmiatt. Ehhez egy vezérkari kivitelezés kell.

— A versenytársakat meg kell lepni, mert ha a rivális minden lépést is-mer, elvész a legfontosabb csata. A meglepetés erejét ki kell használni.

— Az erõket koncentrálni kell ahhoz, hogy az áttörés sikeres legyen.


149

— A kutatás rugalmassága és mozgékonysága alapvetõ. Ha rossz az el-képzelés, vagy a tudományos elmélet, akkor azt célszerû megváltoztatni.Ez az egyik legnehezebb feladat. Sok geológus makacsul ragaszkodik elméleteihez, még akkor is, ha a fúrási adatok pont annak ellenkezõjét iga-zolják.

— A kutató geológus nem lehet elfogult saját kutatása iránt. Ha máshely jobb, s ha nincs választás, akkor le kell vonni a következtetést, és lekell zárni a kutatást. A kutatást nem lehet a végtelenségig nyújtani idõt,pénzt és energiát pocsékolva.

— Ha a kutató felfedezi az ércet, új fázis kezdõdik, a kutatás teljesen újarculatot kap. Ez a folyamat már az ércvagyon megállapítása, bányászatielõkészítése. Itt már a gazdasági modell lép életbe és irányítja a geológusmunkáját. Az elkölthetõ pénz megsokszorozódik. Meg kell állapítani mi aza minimális érctelep-nagyság és -minõség, ami gazdaságilag bányászható.Mekkora az optimális fúrási háló, amit alkalmazni kell. A bányászati mo-dellhez szükséges a korrekt adatok feldolgozása. Például a vízbányászat ésvédelem, vagy az ércdúsító és meddõ várható környezeti hatásának elem-zése.

Egy bányavállalat részvényeinek értékét semmi nem viszi fel jobban,mint egy új felfedezés. A világ nagyobb vállalatai kb. 6 milliárd dollárt köl-tenek évente kutatásra. Átlagban egy ércbánya évi jövedelmének 5-10 szá-zalékát költi kutatásra. Mostanában, amikor nagy szükség van érckutatás-ra a világ gyors fejlõdése miatt, egy uncia arany felfedezésének ára kb. 50dollár. Kell az arany az iparnak, a bankoknak, az ékszerészeknek. 2011-bennagy szükség van geológusokra és a felfedezés gazdaságos. Hasonló volt ahelyzet 1956-ban. Nagy szükség volt geológusokra a nagyméretû fegyver-kezés és a hidegháború miatt. A Szovjetunió nemzeti jövedelmének 30-40százalékát fegyverekre költötte, míg az Egyesült Államok 6-7 százalékát.Továbbá a hidegháborúból melegháború is lett Koreában, Vietnamban,majd Afganisztánban. A nemzetközi politikai feszültség az emberiség elpusztításával fenyegetett. A vetélkedõ nagyhatalmak nagy összegeketfektettek be a fegyvergyártásba.

Missouri államban azért indult be az intenzív geológiai kutatás új ólom-,cink-, réz- és ezüstércek felfedezésére, mert a régi telepek kimerülõben vol-tak, s e fémek termelése erõsen csökkent. A Kennecott Vállalat már Kanadában is indított nagy kutatási tevékenységet titánium telepek után.A nukleáris energia és rakéta korszak sok titániumot követelt, az urániummellett. A geológusoknak sok munkája volt, mert az Egyesült Államok tíz


150

modern tengeri flottát és új légi hadsereget épített. A tíz flotta nagyobbvolt, mint a világ összes tengeri hadereje együttvéve. Tehát Amerika átvet-te Anglia évszázados világbirodalmi szerepét. Ahogy a német birodalom leakarta gyõzni Angliát 1914-ben, úgy 1956-ban a Szovjetunió akarta a földalá temetni Amerikát, s így megindult a titánok világméretû versengése. Azoroszok, a végtelen és ásványokban gazdag Szibéria birtokában, legyõzhe-tetlennek érezték magukat. Az Egyesült Államok, Kanadával, Ausztráliávalés Dél-Amerikával kompenzálta a szovjetek elõnyét. Nagy méretû geoló-giai kutatások már 1950-ben indultak és ez a folyamat 1992-ig tartott, majd12 év „szünet” után 2004-ben újra feléledt. A fémek természetesen nemcsak a hadiiparhoz szükségesek.

Az öldöklõ versenyben a geológusok még vasárnap is dolgoztak, nemvolt pihenés vagy vakáció. Sajnos a Szövetségi Erdészeti Hivatal egy 1890-es törvény alapján csak tízezer holdnyi területet volt hajlandó egy vállalat-nak koncesszióba adni, mivel akkoriban senki nem gondolta, hogy egy érc-telep ennél nagyobb is lehet. Gondot okozott, hogy az erdõk szövetségi, állami és magántulajdonban voltak. Állandóan sakkozni kellett, hogy me-lyik részét adhatjuk fel, és hol szerezzünk újabb területeket, de mire elju-tottunk egy újabb helyre, gyakran már valaki más kötött rá szerzõdést. Ígyvállalatunknak rövidesen már három ingatlanbeszerzõre volt szüksége,akik naponta legfeljebb 5-6 órát pihenhettek. 1962-ben 80 millió tonnamegkutatott ércvagyonunk volt, míg a többi vállalatnak összesen 150 mil-lió tonna. Néhány év múlva a Viburnum Trend ismert és bizonyított ércva-gyona elérte a 300 millió tonna mûrevaló készletet így 1964-ben elkezdõd-hetett a kitermelés. Egy 50 millió tonnás érctest kb. két év alatt amortizált,tehát visszafizette a kutatás és a bányászat teljes költségeit. Ezután pedigközel 50 százalékos nyereséget hozott évente.

A Viburnum Trend felfedezése a földtani gondolkodás és a megválasz-tott módszerek helyességének, hatékonyságának bizonyítéka. Valamelyesthasonlít a recski mélyszinti ércesedés felfedezéséhez, ami a magyar geoló-gusokat dicséri. A Viburnum Trend bányászata rövidesen 12 termelõ akná-val folyt és a világ egyik legmodernebb bányászati vállalkozása lett. 1977-ben az Egyesült Államok ólomtermelésének közel 85 százalékát adta.Ugyanekkor a termelés ólomból 500 ezer tonna, cinkbõl 83 ezer tonna, réz-bõl több mint 12 ezer tonna volt, egyéb fémek mellett. Ezüstbõl 2,4 milliótroy uncia mennyiség került kitermelésre, ami megfelel 72 tonnának. Bebi-zonyosodott, hogy e kutatás Földünk legnagyobb MVT típusú érctelepéttárta fel. Részei a Viburnum Trend, az Indian Creek, és az Old Lead Belt,


151

amelyek geológiailag produktív zónája kb. 216 kilométer hosszú. Valószí-nû, hogy teljes készlete eléri a 800 millió tonnás nagyságrendet, de pontosadatokat csak az érdekelt vállalkozások készleteinek ismeretében lehetnemegadni.

A kutatást geológiai szempontból két fõ fázisra lehet bontani. Az elsõ afelderítõ kutatás, a második pedig az ércelõfordulást kísérõ, bizonyító és akészletet megállapító fúrások fázisa. Mindkettõ elõsegíti a geológia adott-ságok jobb megismerését, az érc és mellékkõzet viszonyának tisztázását.Fontos, hogy az elsõ fázist követõen ne folytassuk a beruházást, amennyi-ben nem áll rendelkezésre megfelelõ földtani bizonyíték és biztosíték agazdaságos felhasználhatóságra. A piaci verseny miatt a kutatás idõtarta-ma alatt a titoktartás kötelezettsége érvényesült, így pontos adatokat és te-leptani, valamint genetikai és készlet paramétereket nem hoztak hosszúideig nyilvánosságra. Még a felfedezés részleteinek története sem publi-kált, s várat magára egy jó földtani monográfia. Lehet, hogy a terület nagy-sága miatt ez szinte lehetetlen.

A lényeg az volt, hogy a befektetett kutatási és bányászati költségeketminél hamarabb kamatostul visszanyerjék. Ez meg is történt.

Három évtized az amerikai felsõoktatásban

Izgalmas, változatos és végtelenül tanulságos érckutató geológusi évekután visszatértem az egyetemre és 1964-ben megszereztem a legmagasabbtudományos fokozatot, az amerikai doktorátust, azaz a Ph.D. fokozatot,ami négyévnyi kemény munka volt.

Idõközben Éva befejezte geológiai tanulmányait Rollában, a patinásMissouri School of Mines and Metallurgy-ban. 1958-ban Baccalaureate (Bachelor of Science), majd 1960-ban Mester diplomát (Master of Science)kapott és 1959-tõl a Missouri Állami Földtani Intézetnél helyezkedett el,mint kutató geológus. Harmincnégy évig dolgozott ebben az 1853-ban ala-pított állami intézményben és 1993-ban, mint igazgatóhelyettes ment korainyugdíjba. Kutatási területe a délkelet Missouriban felszínre emelkedett õsiröghegység, a St. Francois-hegység kõzettani és geokémiai vizsgálata volt.Ez külön geológiai regény, amirõl Éva számolhatna csak be.

1964-ben új élet kezdõdött számunkra, megszületett kislányunk, Erika.Friss doktorátusommal a Missouri Állami Egyetem rollai részlegén elõszöradjunktus, késõbb professzor lettem. 1993-ban mentem nyugdíjba és Floridá-ba költöztünk. Az amerikai felsõoktatásról több cikket írtam és elõadásokattartottam Magyarországon. Ez azonban egy másik, külön regény lehetne.


152

Az amerikai felsõoktatás érdekessége az, hogy van egy alsó (undergra-duate) és felsõ (graduate) egyetem. Az alsó egy diplomát ad (B. S., azaz Bachelor of Science). A felsõben két év után Mester, azaz M. S. (Master ofScience) fokozatot, majd 4-5 év után doktori, azaz Ph.D. fokozatot lehetelérni. A Ph.D. egyik követelménye az angolon kívül két idegen nyelv tu-dása. Ezenkívül a fizika, kémia és matematika alapdiploma szintû tudása isszükséges. A középiskola elvégzése után tehát még összesen 8-10 év ke-mény egyetemi tanulás kell ahhoz, hogy valaki tudományos pályán meg-szerezze a Ph.D. fokozatot. A felsõ szintû egyetemen a diák már fizetést iskap, mert vagy a tanításban, vagy a kutatómunkában segédkezik pro-fesszorának. Mind a Mester diplomához, mind a doktorátushoz önálló kutatómunka szükséges, aminek eredményét szakdolgozatban, illetvedoktori disszertációban kell közölni.

EPILÓGUS

Itt ülök a napsütéses, pálmafás floridai tengerparton és visszagondolokMagyarországra. Ötvennégy éve annak, hogy eljöttem, de azért ápoltam akapcsolatokat, amennyire lehetett. Nyolcévi távollét után, 1964-ben láto-gattam elõször haza, miután 1963-ban általános amnesztiát nyertek el min-dazok, akik nem vettek fegyveresen részt a forradalomban. Éveken át,szinte minden nyáron minimum egy hónapot, de néhányszor három hónapot is szülõhazámban töltöttem. Néhány alkalommal szakmai elõadá-sokat is tartottam. Elõadásaim a hold kõzettanáról és az elektromos hullá-mokkal való térképezésrõl megjelentek a Magyar Tudományos AkadémiaX. osztályának közleményeiben.

Ahogy visszatekintek az elmúlt több mint fél évszázadra, sok fejlõdéstés haladást látok Magyarországon. Sok szempontból az ország utolérte anyugati színvonalat. Ha meg is tartotta az Európai Unió a Sztálin által húzott határokat, a határsorompók ledõltek. Kulturális, szellemi és néhamég gazdasági szempontból is, az EU egyesítette a nemzeteket. A börtön-falak, a határ menti betonerõdök, mind leomlottak. Ez jó lehetõség a magyarság számára. Kihasználásához történelmi tudat, a folytonosságmegteremtése és kapcsolattartás szükséges. Visszatetszõ számomra az,hogy sok középiskola a görög tengerpartra viszi a diákokat kirándulni ésnem Erdélybe. A körülöttünk élõ nemzetek megbecsülése, nyelvük és kul-túrájuk ismerete, a velük való politikai diskurzus rendkívül fontos. Bár-mennyire is borzalmas volt az elsõ és a második világháború, arról a mai


153

nemzedék nem tehet. A magyaroknak a Kárpát-medence fogalmában kel-lene gondolkodniuk. Az ipar, a kereskedelem és a turizmus lehetõségeit kilehet használni.

A pozitív eredmények ellenére, Magyarország jövõje aggodalommaltölt el. Az elmúlt húsz év alatt sok ezer fiatal szivárgott ki nyugatra megél-hetési, gazdasági okokból. Ugyanakkor a természetes népszaporulat állan-dóan csökken. Ha ez a tendencia így folytatódik, néhány évtized kérdésecsak, s Magyarország, még ez a pici trianoni ország-maradék is, eltûnik atörténelem süllyesztõjében.

Ezzel befejezem soraimat. Visszaemlékezéseimet feleségem állhatatosés kitartó biztatására vetettem papírra, bár én nem tartottam ezt fontosnakde õ látott bennük valamit, amit le kell írni, hogy megmaradjon az utókor-nak. Gondos munkával õ lektorálta kéziratomat és készítette elõ a jelen ki-adásra. Életembõl csupán kiragadott epizódokat s az ezek kapcsán felme-rülõ gondolataimat rögzítettem.

FÜGGELÉK: Kisvarsányi Géza verse

Halálhajó a tengeren


Jó volna feledni, üdvözülniDe a múltat, a háborútNem lehet felejteni,Az álmok igazak,A borzalom mindig marad, marad.

A konstanzai gyûjtõláger voltA rabszolgaszállítás központja,Hol a béke hajnalánSzázával hulltak a meszesgödörbe,A magyar pusztáról elhurcoltak.

Ragyogó tengerpart, keleti NizzaRabszolga paradicsomábanNincs embervásár,A rabszolga egy fabatkát sem érLáncra verve megy a Szovjetunióba.

Dühöng a pestis, kolera, maláriaA kivégzés és a lepraEgyre halmozódnakA meszesgödörben a csontvázak,Dante infernója.

Újkori áldozatok ókori módra,Saját múlásuk énekli a tragédiát,Az isteni megváltás zsoltárát,Az élõknek, az elkárhozottaknak,A halálba indulóknak.

Az utolsó keresztényekIndulnak itt égi megváltásra,A marxizmus csodás birodalmába,Kínzásra, tarkólövésre

154

S jeges pusztulásra.Halálhajó úszik a tengeren,Kétezer rabszolga a fedélzeten,Testük korbácsolva, láncolvaAz éhen-szomjan haltak, napontaCsúsznak tengeri sírokba.Majd bíbor, napkelte utánÚszik felénk a mágneses akna,A rabszolgatartó katonák,Arcukon torz félelemmelUgrálnak mentõcsónakokba.

Óriási robbanás ráz és vakít,Széttörik a hajó teste,Mint szárnyas angyalRepülök az ég felé, a magasba,S esek, mint kõ a hullámokba.

Fülembõl, számból vér folyik,Piros lett a Fekete tenger,Ezer test vére az olajbanMint óriás kereszt,A vízen lángra lobban.

Véres karok, fejek, torzókÚszkálnak a zavaros vízben,Könyörtelen a tûz, a víz, a nap,S a még élõ sebesültekJajszó nélkül elmerülnek.

Csak egy kiált kétségbeesetten,Bajtársak, segítsetek!Üvöltés, hörgés, majd csendZúg a szélben, s járnak a hullámokA kék ég zöld tengerében.Lassan tompít a fájdalom,Elmerülök a fényes napban,

Ráfekszek egy deszkadarabraCsodás mennyországban,S kinyúlok némán, öntudatlan.Poti-tól, a gyapotkikötõtõlHúsz kilométerre áldott meg az isten,Hol a tüskés, mágneses aknaLelkemet felszabadította,S bûneimtõl megtisztította.Mentõhajó dobott ki a partra,Feküdtem éjjel mozdulatlan,Majd kiabálva jöttek az õrök,Döfködtek szuronnyal,Állja fel te „disznó magyar”.

„Vagy egy golyót beléd eresztek.”Felálltam, imbolygott a föld,Kavarogtak a csillagok,S lassan indultam a végzet feléA sakálok földjére, a Kaukázusba.Az út mentén vigyorogtakAz ördögök és halálfejek,De kétségbe nem estem,A nyakamon lógott még,Anyámtól kapott aranykeresztem.

A sós tengervíz még most isMarja sebes lelkemet,Locsogva kérdezi, mért veszett el,A magyar föld oly sok ifjúságaAz égõ, fekete tengeren.

A viharos tengeren,Szellemek emelkednek a zöld habokból,De koszorú soha nem voltÉs nem is lesz a hullámokon,Alföldi vadvirágokból.


155

Válogatott irodalomKisvarsányi Géza 1988: Vertical and horizontal zoning of ores in the porphyry cop-

per system of Recsk, Hungary (Függõleges és vízszintes érczónák Recsk rézte-lepeiben). — Missouri Állami Egyetem, Rolla, Missouri, 174–179 p.

Kisvarsányi Géza 2000: Földi siratás, Kozmikus emelkedés, Aranyláz. — Versek,Püski Kiadó,

Budapest, 157 p.Kisvarsányi Géza 2007: A Viburmum Trend felfedezése (Egy magyar ércgeológus

Amerikában. — Acta Geographica ac Geologica et Meteorologica Debrecina 2, 237–244p., Debrecen.

56 Történet, 2006: Amerikai magyarok személyes emlékei 1956-ról: — Lauer Lear-ning, Amerikai Magyar Koalíció, 214 p. Budapest.


157

Bevezetés

Tapasztalatom szerint az olvasók többsége a híres emberek — nagymûvészek, tudósok, feltalálók — életútjára kíváncsi. Mivel nem tartozomközéjük, szakmai életpályám nem példaértékû, így bemutatása megítélésemszerint érdektelen. Hogy a kiváló szervezõ, e kötetsorozatot szerkesztõ, nagynépszerûségnek örvendõ Horn János barátom mégis felkért az írásra, nagymegtiszteltetésnek tekintettem, de a fent leírtakra hivatkozva udvariasanlemondtam szereplésemrõl, õ azonban nem engedett el. Ha már írnom kell,talán egyetlen érv szólhat mellette. Az, hogy hallgatóim gyakran mondják,jó nekünk, mert mi sok mindent megéltünk. Életutam bemutatásával ebbõla sok mindenbõl nyújtok ízelítõt.

Amikor bevezetõként Gabriel García Márquez világhírû író életútjárólszóló könyvének mottóját idézem, nem fellengzõs akarok lenni, de õ nyújtútbaigazítást, amikor a következõket írja:

„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékezik, és ahogyvisszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.”

2005-ben János felkérésére, a hazai mérnökgeológia helyzetének és a mû-egyetemi geológia tanszék történetének bemutatása keretében már részlete-sen megírtam életutamat. 2008-ban pedig, a „38-asok asztaltársasága” szelle-mi körében tematizált formában tettem meg ugyanezt. A mostani felkérésselteljesen szabad kezet kaptam, így életem történetét értelemszerûen harmadikformában fogom elmesélni. Várhatóan ez lesz a legõszintébb hangvételû.

Kleb Béla: Életutam

KLEB BÉLA

Életutam

158

Szülõi környezet, gyermekkor

Szakmai pályát lehet az érettségitõl indítani. Az életút ennél összetettebb,mélyebbrõl, a családi háttérbõl indul. És itt egy kicsit el fogok kalandozni.

Az utóbbi idõben számos életút leírást olvastam. Ezek gyakran úgykezdõdtek, hogy… mindig örömmel beszélek családom eredetérõl, mert…Ezt én nehezen tehetem, mert — korai haláluk miatt — még a nagyapáimatsem ismerhettem.

Anyai ágon a Varga, Virág, Dombai elõdök említendõk. A férfiak általábansomogyi falvakban gazdálkodó parasztemberek, az asszonyok háztartásbe-liek voltak. Akadt néhány pedagógus is, és a szájhagyomány szerint a távoliõsök között találhatók Dombóvár egykori urai is. Dédanyám Dombai Évavolt. A közelmúltban kezembe került helytörténeti leírás szerint a tatárjárásután Vásárosdombó helyén épült lakótornyos vár elsõ földesuraiként aDombaiakat tartják. Várukat 1313-ban említi elõször oklevél. Lehetséges,hogy a két szál valahol találkozik.

Nagyapám — Varga Mihály — jó kezû, uradalmi kovácsmester volt.Néhány míves alkotását ma is õrizzük. Nagyanyámmal, Virág Katalinnal1902-ben kötöttek házasságot, anyám csak 1913-ban született. A somogyiFelsõmocsoládon, a dédszülõk háza melletti telken kezdtek építkezni, ahová1914 decemberében költöztek be. Nagyapámat 1915 tavaszán besoroztákkatonának, augusztusban az I. világháború olaszországi frontján, Isonzónálelesett. Nagyanyám, és az akkor kétéves anyám magára maradt. Ettõl kezdvenagyon kemény, sok lemondással terhes életük lehetett, de errõl anyám nemnagyon mesélt.

Az apai nagyszülõk — Kleb Jakab és Gáspár Éva — a Karádhoz tartozóRákipusztán élt, és a nagy házukat körülvevõ jelentõs földterületengazdálkodtak. Idegen hangzású családi nevem innen öröklõdik. Mivel apámfiatalon elkerült a szülõi háztól, az eredetrõl mélyebb ismeretem nincsen.Ilyenkor szokás azt mondani, hogy az õsök Mária Terézia uralkodása alattinémet betelepüléstõl vezethetõk le. A somogyi településtörténeti leírásokazonban arra utalnak, hogy a térség földesurai korábban, az 1720-as évekbenHessen tartományból telepítettek birtokukra evangélikus vallású föld-mûvelõket. Csak egy unokatestvérem családja él még ezen a néven azországban, külföldi rokonságról nem tudok.

Szüleim, Kleb János és Varga Margit, 1932-ben, nagyon fiatalon — 20 és 19évesen — kötöttek házasságot. Az anyai nagyszüleim által épített családiházban nagyanyámmal közös háztartásban éltek.


159

Apám jó fizikumú, nagy munkabírású, igyekvõ ember volt. Az egykorinagyanyai 6, majd 10 holdról fokozatosan 15–20 holdra gyarapítottaföldterületünket. Rendszeresen részt vett a falu közéletében, gyakrankikérték gazdálkodási tanácsait. A háztartás és nevelésem mellett, anyám isrengeteget dolgozott a mezõn. Esténként szeretett olvasni vagy horgolni.Mivel gyerek korától munkába volt fogva, gyakran küzdött szív ésreumatikus problémákkal. Gyerekként attól rettegtem, hogy anyám még anegyven éves kort sem fogja megérni. Mikor szüleim taníttatásom mellettdöntöttek — ez akkor még ritka volt a faluban — sokan mondták, hogy„bolondok vagytok, urat neveltek a fiatokból, aztán majd rátok sem fognézni!” Apám 1978-ban meghalt, s néhány hónap múlva anyámat magunk-hoz vettük. 23 évet élt velünk, 88 évesen hunyt el. Mari feleségem áldozatosmunkájával valamit talán sikerült törlesztenünk.

1938. március 29-én Felsõmocsoládon születtem, abban a házban, amitmég nagyanyámék építettek, s szüleimmel itt éltem le gyermekkoromat. 38-astársaságunk alapítója hozzáfûzné: „De akkor született I. János Károly spanyolkirály, Claudia Cardinale és Marina Vlady filmsztár, Jiøi Menzel és SzabóIstván Oscar-díjas filmrendezõ, Balczó András olimpiai és világbajnoköttusázó és még sokan mások.” Sokak szerint szerencsés év volt, a II.világháború után évtizedekig úgy emlegették az 1938-as évet, mint az utolsóbékeévet, s gazdasági hivatkozási alapnak tekintették. Ekkor ünnepelte azország Szent István halálának 900. évfordulóját. A korabeli fényképek alapjána Parlament elõtti téren és a Hõsök terén mai szemmel nézve is világraszólólátványos ünnepség volt, óriási tömeggel. Megszületett az I. bécsi döntés,amelynek eredményeként jelentõs területet csatoltak vissza CsehszlovákiátólMagyarországhoz. Geológus szemmel is jó év volt, ekkor alakult a MAORTRt. és kezdõdött meg hazánk mai területén, Zalában a rendszeres kõolajter-melés. A Tapolca melletti Nyirádon pedig kiváló minõségû alumíniumércet,bauxitot tártak fel, amit termelésbe is vontak.

Szülõhelyem egy külsõ-somogyi, lankás dombokkal övezett völgybenhosszan elhúzódó kisközség, napjaink lekicsinylõ szakzsargon kifejezésévelazt mondanák, egy utcás, zsák település, pedig több annál! Elfogulatlanulmondhatom, hogy szép, hangulatos terület, erre vezet az országos kéktúraútvonala is. Büszkén említem meg, hogy az 1980-as években a természetjáróversenyekhez külön térkép jelent meg Felsõmocsolád címmel, szerepel rajtaa dédapámról elnevezett Virág-árok és mellette házunk is, ahol születtem.

Bátyám kéthetes korában meghalt. Anyám szerint én óriás babaként (5,5kilóval) születtem. De soha nem voltam pufók, csak jó kötésû gyerek.


160

Egykeként nõttem fel, szüleim nem kényeztettek el, hanem túlzottan is féltõgonddal és nagy szeretettel neveltek. Valamikor nyolc-tíz éves korom körültüdõgyulladást kaptam, ettõl rettenetesen sovány lettem. Elegáns öltönybenekkor készült rólam egy emlékkép, mert azt hitték, hogy engem iselvesztenek. Ez a cingár alkatom egész a pályakezdésig elkísért. Magam szok-tam mondani, hogy olyan vékony voltam, hogy kétszer kellett egy szobábabenyitnom, hogy egyszer észrevegyenek.

Milyen volt a gyerekkorom? Mai életvitelünkbõl, immár kamaszkorúvávált Zsófi és Máté unokánk boldog, vidám és aktív közremûködésünkkel isgazdagított tartalmú, életükbõl nem egyszerû kizökkennem, egy hetvenévvel ezelõtti somogyi falu kisparaszt-gazdaságában megélt gyermekkortfelidézni. Emlékeim természetesen voltak, csak az életérzés hiányzottbelõlem. Meglepetésemre a régi irományok között rátaláltam az 1930-as évek-ben alkotó szülõfalumbeli Meskula Ferenc verses kötetére. Mocsoládon címûversének egyszerû sorai adták vissza számomra a kor hangulatát:

„Kedves gyermek emlékeimLelkembe visszatérnek.

A labda — játszó társaimImmáron mind legények.

Hej, pedig beh’ jó volna mégIszalagba fogódzva

Szilaj csikóként nyerítveBelerúgni a porba…”

Ez után már magam is el tudtam képzelni, hogy fûzfavesszõn vágtatok azutca porában.

Talán három éves koromból él bennem az elsõ környezeti emlékem. Na-gyon izgatott a látvány, ahogy a házunkkal szembeni dombtetõn megjelent aNap fényes koronája. Felnõtt fejjel nevetségesnek tûnhet, sokáig könyörög-tem anyámnak, hogy vigyen fel a dombra, hogy közelrõl láthassam a Napot.Emlékszem, még olyat is mondtam, hogy õ visszamehet dolgozni, én megleülök és nézelõdöm. Amikor végre felvitt, nagy csalódás ért, mer a Nap nemvolt ott. A napokban belelapoztam egy somogyi földrajzi nevezéktani könyv-be, amelybõl kiderült, hogy régen azt a dombot Napkelte dombnak hívták.

Kiskoromban szüleim gyakran magukkal vittek a mezõre. A szántóföldetnem nagyon szerettem, mert rögös volt a felszíne, meg kárt is tettem — segítõszándékkal — többször kihúzkodtam, „kiegyeltem” a megkapált kukorica


161

töveket. Kaszáláskor izgalmas volt a réten lenni, mert sok futva, repülvemenekülõ fürjet és fácánt, meg ugrándozva eltûnõ nyuszit láthattam.

Maga a falu kevésbé volt izgalmas. Mai szóhasználattal nem voltingergazdag környezet, mert átmenõ forgalom hiányában nem sok eseménytörtént. A mindennapok csendjét a kisbíró dobolása, a szódás, a halárus, adinnyés vagy a „drótostót” ezermester kurjongatása törte meg. De élet azértvolt, mert akkor még mintegy ezerkétszázan lakták a falut és sok gyereknevelkedett. Ma alig ötszázan élnek, és jóformán nincs gyerek. Amint moz-gásterem kibõvülhetett, társaimmal jártuk a környéket. Nagy élményünkvolt, hogy bemehettünk a Kacskovics–Bánó kastély hatalmas parkjába. AKacskovics família 1723-ban telepedett le a faluban, kastélyukat a századvégén építették. A parkban a hatalmas platánok, vadnarancsfák, fûzfák ésfenyõk között az oldalvölgyben egymás felett három halastó vize csillogott.Az alsó elkeskenyedõ részén kis lánchíd vezetett át. A kastély mellett pedigelegáns beton medence mélyült a földbe, amit a malom gõzgépe által termeltmeleg vízzel töltöttek fel. A gazdaságban órákon át csodáltuk a nagy zajjalmûködõ hatalmas gõzgépet és a major magas szélkútját. Megtaláltuk a falusigyermekkor romantikáját.

Hiányzott-e valami az életembõl? Igen, egyetlen vágyam volt az utazás.Ha hallottam, hogy anyám reggel Kaposvárra megy, nem tudtam aludni, fél-tem, hogy nem visz magával. Nem csak a Napot, hanem mindent szerettemvolna látni. Az általam ismert világ azonban csak Somogyország Kaposvár ésBalatonlelle közötti területének néhány településére korlátozódott.

Aztán jött a háború. A harcok szerencsére falunkat elkerülték, így nin-csenek elborzasztó, véres emlékeim. 1944 õszétõl azért mi is féltünk, mertgyakran — fõleg éjszaka — hatalmas zajjal különbözõ repülõgéprajok zúgtakel felettünk. A légitámadás veszélye miatt apám — nem hívták be katonának,így velünk volt — a domboldali gyümölcsösünkben biztonsági okokból kétbejárattal nagy, „Z” alakú bunkert vágott a sárgaföldbe (löszbe!). Ezt vastagpallókkal és földdel borította be. (A háború után kedvenc játszóhelyünk lett.)Sok éjszakát töltöttünk ott, hallgatva a távolabb becsapódó bombák fül-siketítõ robbanását. Az elkövetkezõ napokban aztán csapatostul nagy izga-lommal kerestük a bombatölcséreket, de szerencsére egy bomba sem hullotta településre. A falutól nyugatra, Vadépusztán, egy magyar vadászgépzuhant le. Nekem persze ezt látni kellett, apám kísért el. A pilóta megsérült,katonai mentõk vitték el. Nagyobb izgalmat keltett a falutól távolabb, azerdõben lezuhant négymotoros Liberátor gép. Ahogy elmondták, angol vagyamerikai személyzete civil ruhát kért, s azután a katonák eltûntek. Ide már


162

lovas kocsival mentünk, a hatalmas géptestet a falu apraja-nagyja hetekigbontotta. Egy kis darabját én is sokáig õriztem.

A falut aztán harc nélkül, gépkocsi konvojjal érkezõ orosz katonák szálltákmeg. A nagyobb házakat foglalták el, de a tulajdonosok is ott maradhattak.Nem hallottam arról, hogy erõszakoskodtak volna, de arra emlékszem, hogyesténként rendszeresen jöttek élelmiszert dézsmálni. Fõleg a kolbászt, sonkát,szalonnát és tojást gyûjtötték, a ház minden zugába bevilágítottak, hogynincs-e eldugva valami.

Velünk, gyerekekkel kedvesek voltak, teherautóval kirándulni is elvittek,szüleink majd meghaltak a rémülettõl, hogy az oroszok elraboltak bennün-ket.

Egy õszi napon összegyûjtötték a felnõtt férfiakat, közöttük apámat is, ésteherautóval elszállították õket. Nagy volt a rémület, mert hetekig semmitsem tudtunk hollétükrõl. Aztán apámnak és néhány társának sikerültmegszökni. Pajtákban, szénapadlásokon, farakásban bujkáltak, nehogyelfogják õket. Csak késõbb mesélték el, hogy nyugat-somogyi falvak —Libickozma, Mesztegnyõ, Nagybajom — határában kellett lövészárkotásniuk. Aztán az orosz katonák egyik napról a másikra eltûntek, nyilvánmozgósították õket. Ma már tudom, hogy ahol apám társaival a lövészárkotásta, arra felé húzódott a Margit-vonal nyugati része. Itt 1944 decemberétõlnégy hónapon át állóháború folyt, nagy vérveszteséggel. Most nyáron láttukBöhönyén a Dél-Dunántúl legnagyobb II. világháborús katonai temetõjét,mintegy 2200 német és néhány magyar katona örök nyugvóhelyét. Halálukdátuma 1944. XII. – 1945. III. idõszakát rögzíti.

A harcmezõkrõl érkezõ hírekbõl tudtuk meg, hogy több ismerõsünk is ele-sett.

Az orosz katonák távozása után egy alkalommal, a német hadsereg kéttisztjével találkoztunk az utcán. A szomszéd faluba vezetõ utat keresték, gon-dolom, menekültek. Ezzel számunkra szerencsésen befejezõdött a háború.

A diákéletet az 1944–45-ös tanévben, szülõfalumban, a református népis-kolában kezdtem. Ebben az idõben a katolikusoknak is külön iskolájuk volt.A tanítás osztatlan alsó tagozattal, felváltva tartott órákkal folyt. Amíg azegyik osztálynak elõadása volt, addig a többieknek feladatmegoldással vagyolvasással kellett az idõt eltölteni. Tanítónk, Bartha Jenõ nagyon jó pedagógusés szigorú tanár volt. Így nem volt rendetlenkedés, az órák kihasználtságahatékony lehetett, de egy-egy anyag elsajátítására végül is töredéknyi idõjutott, nem úgy, mint a klasszikus iskolákban. De írni, olvasni és számolnimindenkit jól megtanítottak. Az I. évben a háború miatt csak a második


163

félévre kaptunk bizonyítványt. Tudásunkról — nyilvánosan — a templom-ban kellett számot adnunk, ez elég zavaró volt. Emlékszem egy kedves eset-re, az egyik fiúnak azt kellett kiszámolni, hogyha kap négy almát meg háromkörtét, hány gyümölcse lesz? A fiú elsírta magát — inkább oda adja a tanítóbácsinak az összes gyümölcsöt, de számolja ki õ!

Megvan még az értesítõ könyvem. Érdekes lehet bemutatnom, mit taní-tottak akkor az iskolában: Hit- és erkölcstan, Nemzetismereti tárgyak:Beszéd- és értelemgyakorlatok, Olvasás, Írás, Fogalmazás, Nyelvi ismeretek,Földrajz, A magyar nemzet története, Állampolgári kötelességek és jogok.Aztán a továbbiak: Számolás és mérés, Természeti, gazdasági és egészségiismeretek, Rajz, Kézimunka, Ének, Testnevelés, Honvédelmi ismeretek. Ez arend nem tartott sokáig, a harmadik osztálytól már általános iskolába jártunk,ekkor megváltozott a minõsítés módja is. Az érdemjegyek a népiskolában:kitûnõ (1), jeles (2), jó (3), elégséges (4), elégtelen (5); az általános iskolában:jeles (1), jó (2), elégséges (3), elégtelen (4).

Az iskola közben is, természetesen, továbbra is gyerek voltam. A tanórákközött nemigen idétlenkedtünk, de ha mégis, megszenvedtünk érte. Szigorútanítónktól vagy körmöst kaptunk egy kis ebonit pálcával, vagy nekünk kel-lett mogyoróvesszõt vágni, s a fenekeseiért lehajolni. Délután és hétvégénaztán fellazulhattunk. A nagy focizás mellett gyakori szórakozás volt aversenyfutás, kergetõzés, no meg a számháború. Ez utóbbit gyakran iskolaiméretekben, sõt iskolák között is, igazi erdõben ûzhettük.

A békés életképek mellett ebbõl az idõbõl nyugtalanító, elszomorítóesemények sora is rögzült bennem. 1947–1948-ban gyakran láttuk, hogy aszomszéd faluból — Ecsenybõl — bútorokkal, szerszámokkal, ágynemûvel,ruhákkal megrakott hosszú kocsisorok vonulnak a vasútállomásunk felé.Tudtuk, hogy ezek a Németországba kitelepített, németeket-svábokat viszik.Más alkalommal visszafelé haladó kocsikra figyeltünk fel. Hallottuk, hogyutasaik, a szlovákok által kitelepített magyarok, akiket a svábok helyéreköltöztetnek. Nem tudtuk, ki melyik házat kapta meg, lehet, hogyveszekedtek érte? Nehéz sorsuk lehetett, milyen érzés foghatta el õket, tudva,hogy a kitelepítettek helyét kell elfoglalniuk.

Aztán 1949 karácsonya elõtt rohantunk a kastély kertje felé, mert nagy„tábortüzet” láttunk. Döbbenten álltunk meg, nem tudtuk megérteni, hogymiért dobálják ki és égetik el a földbirtokos és leszármazottjainak értékesbútorait és könyveit, a családot is aztán kitelepítették.

Késõbb szüleim és szomszédaink idegessége, elkeseredettsége vett körül.Feltûnt, hogy szüleim sokat titkolóznak elõttem. Megkezdõdött a beszolgál-


164

tatás, ami hosszú évekig tartott. Természetesen nem ismertem a részleteket,de azt a szólást többször hallottam, hogy „még a padlást is lesöpörték”. Most,hogy nézem szüleim beadási könyvét, megdöbbentem, mert ilyenek szere-pelnek benne: búza, rozs, árpa, kukorica, burgonya, napraforgó, hízott sertés,baromfiféle és havi bontásban zsír kg, tej l, tojás db — egyszerûen elképesztõ!Na és a jó kadarka borunkra is igényt tartottak. Az egyenruhás fináncokhosszú vasrudakkal — mint a középkori harcosok — házról-házra jártak ésszurkálták a pince oldalakat, végeket, zöldségrakatokat, elrejtett hordó utánkutatva.

A leírtak rideg tények, nem arról szólnak, hogy a gyermekkorom sivár volt,hanem a környezet sanyargatása hagyott mély nyomot emlékezetemben.

A felsõ tagozatban már megszûnt az iskolánk egyházi kapcsolata, újtanítók jöttek és új lett az igazgató is. Meglepõ, hogy V. és VI. osztálybannémet nyelv oktatása is folyt. Mindig jól tanultam, 1949-ben az OrszágosÚttörõ Központ dicsérõ oklevele mellé a Csillebérci Úttörõvárosba szólómeghívást kaptam jutalmul. Nagyon boldog voltam, hogy végre Budapestreutazhatom. Repültem haza az örömhírrel, szüleim az elismerésnek nagyon,Csillebércnek kevésbé örültek. Aztán megjött a falu hangja — ti azt hiszitek,hogy a fiatok Csillebércre mehet? Majd Oroszországba viszik. Mi lett az ered-mény? Nem utazhattam. Lehet, hogy mi felelõtlenebbek vagyunk, mert Attilafiunk ugyancsak V. osztályos korában úttörõ barátságvonattal a Krím-félszi-getre, Odesszáig utazhatott. Mi elengedtük, nagy élmény volt számára —igaz, akkor már 1977-et írtak, nyugodtabbak lehettünk.

Ugyancsak V. és VI. osztályos korunkban gazdasági gyakorlatunk is volt.Egyik feladatként tanítónk cseresznyéjének szedését kaptuk. Fütyülnünkkellett, hogy közben ne együk meg a gyümölcsöt. Emlékezetes volt a gaz-daságban végzett gyapotszüret is. Bricsesznadrágba vonultunk ki a mezõre,hogy hazafelé jövet a nadrág szárát megtömhessük puha gyapottal. Persze avalóságban ez olyan gyapot volt, mint Bacsó Péter: A tanú címû filmjében amagyar narancs „kicsit savanyú, de a miénk”. A gyapot sem tudott nálunkbeérni, így egy-két évi kísérlet után megszûnt a termelése. Évekkel ezelõttGörögországból hoztam egy csodálatosan kinyílt, vattapamacs fejû gyapotot,unokáink nem hitték el, hogy növény.

Természetes, hogy kiskamaszként már otthon is számítottak a munkámra.Így alkalmanként kapáltam én is — már nem „egyeltem”. Nyáron arattam,majd szedtem a burgonyát, répát, törtem a kukoricát és segítettem aszüretelésnél is. VII. után társaimmal a nyári szünetben már dolgozhattam azerdészet csemetekertjében. Nem volt könnyû a hajnali kelés, a hosszú kilo-


165

métereken át tartó gyaloglás, de rendkívüli boldogság töltött el, amikor a sajátkeresetembõl vehettem új iskolatáskát és a vágyott majdani utazásaimhozegy koffert. Az általános iskolát kitûnõ eredménnyel, díszoklevéllel 1952-benfejeztem be. Jó és lelkiismeretes tanítóim — ahogy õk mondták, jobb sorsraérdemesnek tartanak — ezért azt tanácsolták szüleimnek, hogy taníttassanaktovább. Abban az idõben, környezetünkben nem volt ez egy mindennaposdolog, de szüleim jó szívvel vállalták.

1952 szeptemberétõl „vasúton bejáró növendékként” a kaposvári TáncsicsMihály Gimnázium tanulója lettem. Az ország legjobb gimnáziumai közé tar-tozó intézményt herceg Eszterházy Mihály alapította, az elmúlt évekbenünnepeltük fennállásának 200. évfordulóját. Számos neves személyiség ta-nult itt — Rippl-Rónai József, Vaszary János, Kunffy Lajos festõmûvészek,Gyergyai Albert irodalomtudós, Takáts Gyula, Fodor András költõk, KirályBéla történész, honvédtábornok, Nagy Imre és Boros Péter politikus-minisz-terelnökök.

A fiúgimnázium I. c. reálosztályába kerültem. A 38 fõs osztályban talánkét-három fõ kivételével mind vidékrõl bejáró, vagy kollégiumban lakó diá-kok voltunk. Nagytekintélyû, jórészt idõs tanáraink voltak. OsztályfõnökünkRadnai Antal matematika-fizikaszakos tanár velünk egy évben, de mártapasztalattal került a gimnáziumba. Rendkívül szigorú, fegyelmezett,elegáns megjelenésû emberként semmi lazaságot nem tûrt meg. Elhatározta,hogy nem csak matematikára tanít meg minket, de „embert farag” belõlünk.Senkivel nem kivételezett, ezért nagyon szerettük. 2007-ben bekövetkezetthaláláig tartottuk a kapcsolatot vele. Nevelési módja sokat segített késõbbiéletutamon.

Milyen volt a bejáró gimnazista élete? Kisgyerekkorom óta mindig utazniszerettem volna, most unalomig megtehettem. 1894-ben Kaposvártól Felsõ-mocsoládig helyi érdekû vasútvonal épült (Siófokig csak 1906-ban épült ki avonal). Az állomás a völgy lapos részén, a falutól távol helyezkedik el, ez akörülmény számomra azt jelentette, hogy naponta hajnalban kellett kelnem— esõben, sárban, hóban, — három kilométert gyalogolni, majd egy órásvonatozás után érkeztem meg Kaposvárra. Télen — akkoriban még volt nagyhó — gyakran megtörtént, hogy jó nagy késéssel beértünk a gimnáziumba,kihúzattuk magunkat a hiányzók listájáról, és máris indulhattunk vissza,mert a késések miatt menetrend nélkül ment a vonat. Aztán visszafelé megintegy óra vonatozás, majd gyaloglás haza. Normális körülmények között is félöt körül értem haza. Nem sajnáltatom magam, mert mostani fejjel elképesztõ,hogy mi mindenre volt idõm. Röplabdáztam, megnyertük a járási bajnoksá-


166

got — II. osztályú minõsítést kaptunk — így mindenhová utazhattunk amegyében. Szabadidõmben, miután testvérem nem volt, gyakran maradtamegyedül, de nem voltam magányos, mindig elfoglaltam magamat valamivel.Szerettem barkácsolni, hajómodellt faragtam, — ma is megvan, unokám tart-ja becsben. Sokat rajzoltam tussal; a falu orvosának koponyát és csontvázat arendelõje falára, a jegyzõnek A0 méretû falutérképet az irodájába. Máráltalános iskolás koromban is szerettem olvasni, meglepõ lehet, hogy a ha-gyományos gyermek és ifjúsági könyvek helyett visszafogott, csendesviselkedésem ellenére elsõ igazi élményem Tom Sawyer és Huckleberry Finnkalandjai maradtak meg bennem. Gimnazistaként „faltam” a könyveket,rengeteget olvastam. Kezdtem az útleírásokkal (lehet-e ezen csodálkozni?),expedíciós beszámolókkal, aztán jöttek a magyar majd külföldi klasszikusok.Túlfûtöttségem jele, hogy nem csak olvastam, hanem íródeák módjára írtamis. Elõször talán az Afrika kutatók hatására az „Õserdõk mélyén” címûregényt, ami aztán nem tetszett, ezért széttéptem. Aztán a tudományoskodó,végig nyomtatott nagybetûvel írt kötetek következtek. II. osztálybanTudományos Gyûjtemény — 70 oldal irodalom, történelem, III. osztálybanPannónia földjén 57 oldal és XIII tábla õstörténet, földrajz és geológia, majdIV. évben: A Dunántúl földtana igényes kivitelezésû mû, amely eljutott azegyetemre is, és mint késõbb megtudtam, Vadász professzor is látta, és „akódexes fiú” jelzõvel emlegetett.

Nagy élményem volt, hogy osztálykirándulással eljutottam Badacsonyba,és a bakonyi Cuha-völgybe. Itt láttam életemben elõször igazi hegyet, sziklát.

Ebben az idõben nagy divatja volt a nyári építõtáboroknak. Az I. osztályután a Kaposvári Textilmûvek építkezésén dolgoztunk. Ma is megvan az É.M. Építõipari Földmunkát Gépesítõ Vállalat pecsétjével ellátott segédmunkásigazolványom. A szálláshelyünkön sok bohóckodás történt. Következõ évbena Nagybereki Állami Gazdaságban voltunk, itt nem építettünk, hanemkrumplit szedtünk. Aztán volt egy nagy kalandunk, átutaztunk Budapesten,Miskolcon, egészen Kazincbarcikáig. A Borsodi Vegyikombinát építkezésérementünk. Itt bekerültünk az „élet sûrûjébe”, mert az építkezésen rabokat isalkalmaztak, akiket a szakmunkások mellé osztottak be. A rabok között isvoltak szakemberek, ezért gyorsabban ment a falazás, így a rendes munkásoktöbb száz százalékos teljesítést értek el, amiért több pénz is járt. A hétvégekena kocsmákban durva „összeölelkezések” fordultak elõ.

Mint már említettem, csaknem az egész osztály vidéki volt. Mi bejárók, azórák után rohantunk a vonatunkhoz vagy buszunkhoz, s ki-ki utazott a szél-rózsa minden irányába haza. Nem a tanárainkon múlott, hogy nem tudott


167

kialakulni egy tipikus középiskolás vidám közösség. Nekünk ezért jelentettkülön élményt a nyári építõtábor, mert ott együtt lehettünk. Most nyáron tar-tottuk 55. éves érettségi találkozónkat. Sajnos az elmúlt évek során többenmeghaltak, de aki élt és mozogni tudott, ott volt. Nagyon örültünk egymás-nak.

A negyedik év elsõ felében gondolkodnunk kellett azon, hogyan tovább.Én szerettem volna az érettségi után egyetemen továbbtanulni. Szüleim,látva megszállott „tudóskodásomat” támogatták elképzelésemet. A hangu-latos környezetben eltöltött tizennyolc évem, olvasmányélményeim ésíródeákoskodásom tárgya alapján egyértelmû volt, hogy a budapesti EötvösLoránd Tudományegyetem Élet és Földtudományi, ma TermészettudományiKarára (ELTE–TTK), a geológus szakra nyújtom be felvételi kérelmemet. Bárvolt bennem félelem, mert olyan információt kaptam, hogy csak nagyonkevés hallgatót vesznek fel, bizakodtam. 1956-ban jó eredménnyel érettsé-giztem. Életemben elõször a felvételi vizsga alkalmából utaztam célállo-másként Budapestre. A Múzeum körúti épületben sok diák izgult, szoron-gott, közöttük én is.

A felvételi után hazaérve, izgatottan vártam az eredményt. A nyár végénkapott értesítésben ez állt: „a felvételi vizsgán megfelelt, de férõhely hiányában nemnyert felvételt”. A döntés nagyon elkeserített, jövõképem összeomlott, úgyéreztem, hogy bezárult elõttem a tanulás lehetõsége. Munkahelyet sem talál-hatok a környéken, marad a paraszti élet. Szüleim szerint is rettentõ inger-lékeny, sokszor szinte goromba lettem, amit én is éreztem.

Budapesti élet, egyetemi évek

Ma sem tudom, mi bátorított fel, de szeptember közepén úgy döntöttem,hogy felutazom Budapestre. Ugyanis szerettem volna visszakapni a márkorábban említett, a Dunántúl földtanáról írt díszes albumomat, amit anyámtitokban vitt el a gimnáziumi osztályfõnökömhöz, õ pedig mellékelte afelvételi kérelmemhez. Naiv emberként, a Múzeum körúti egyetemrementem és Bogsch László professzort kerestem, mert õ volt a FelvételiBizottságom elnöke. Láss csodát, a professzor úr a helyén volt, és kedvesenfogadott. A tanulmányt nem tudta visszaadni, de tanácsolta, hogy jó lennevalamilyen szakmai területen elhelyezkednem, és a következõ évben újrajelentkeznem. Azt is megmondta, hogy Vadász Elemér professzornál vagyBoda Jenõ geológusnál érdeklõdjem. Én, a félszeg vidéki fiatalember, egy napalatt „magasabb körbe” kerültem. Bejutottam Vadász akadémikushoz, akisaját kezûleg írt ajánló levelet Bese Vilmos földtani fõigazgatónak támogatá-


168

som ügyében. Lehet, hogy hihetetlen — számomra is az volt —, de a fõigaz-gató úr is aznap fogadott és telefonon próbált keresni lehetõséget alkalmazá-somra. Talált is, de csak késõbbi idõponttal. Ezért még felkerestem Boda Jenõgeológust a Magyar Állami Földtani Intézetben. Õ azt javasolta, hogy menjekel Papp Ferenc professzorhoz a Mûszaki Egyetem Geológia Tanszékére, mertõ minden rászorulón igyekszik segíteni. Papp professzor nagyon mozgékonyember volt, ezért õt nehezebb volt megtalálnom. Õ is elbeszélgetett velem, ésnagy meglepetésemre azonnal maga mellé vett. Csak a ruháimért, holmimértkellett hazautaznom. A Rózsavölgyben egy földimmel, Havas Jenõvel — õvegyésznek tanult, albérletbe költöztem.

Amint munkába álltam kiderült, hogy nem státuszba kerültem, hanem aprofesszornak amolyan „személyi titkára” lettem. Saját zsebbõl fizetteszerény honoráriumomat, de adott egy pecsétes igazolást arról, hogy mellettedolgozom a tanszéken. Gyakran eltûnõdöm azon, hogy egy találkozásalapján miként kerülhettem ilyen személyes, bizalmas kapcsolatba vele.

Ebben az idõben a tanszék vezetõje még Vendl Aladár akadémikus volt.Idõközben — már a Mûegyetemen tevékenykedve — a TTK Dékáni

Hivatalában is érdeklõdtem felvételi anyagom után, mert a sikeres felvételieredménnyel esetleg bekerülhettem volna a földrajz szakra. Ott derült ki,hogy anyagom — téves adminisztráció miatt — a debreceni egyetem atom-fizikus szakára került. Ezek után nagy meglepetésemre Vadász professzor úroktóber 23-án öntevékenyen levelet írt Kónya Albert oktatásügyi minisz-ternek, amelyben kéri, hogy amíg a következõ évben a geológus szakra valófelvételem lehetõvé nem válik, egyelõre a rokon földrajzi szakra iratkozhas-sak. A levelet — amely ma is birtokomban van — személyesen kellett volnaátadnom a miniszter úrnak. Az élet másképp alakult, gondolkodóba ejt, hogysem rokona, sem ismerõse nem voltam senkinek, mégis mindenki fogadott éssegített. Nem tudom, hogy mai, személytelenné vált világunkban, hasonlóhelyzetben hová jutottam volna.

Nem dolgozhattam sokáig. Október 23-án délben Papp professzor fel-hívott a tanszéken, hogy délután feltétlenül legyek az egyetem központiépületének kertjében, mert „nagy dolgok fognak történni”! Odamentem,megkaptam az egyetemi ifjúság 14 pontos határozatának egy példányát, mais féltve õrzöm. Az egyetemisták a lengyelekkel való szolidaritás kifejezésérefelvonulást és a Bem szobor megkoszorúzását készítették elõ. A felvonulást abelügyminiszter elõször betiltotta, majd engedélyezte. Az Egyetemi Tanácsrendkívüli ülést tartott, határozatában arra kérte az ifjúságot, hogy a felvo-nulás jelszavak nélkül, fegyelmezett, rendezett sorokban, az engedélyezett


169

útvonalon történjék. Így is indult, ezt a korabeli felvételek is igazolják. A Bemszobornál azonban, már sok ember várt minket, a rend ekkor felbomlott. Atömeg „tágabb” teret igényelt, a felvonulók zöme a Margit hídon keresztülözönlött a Parlamenthez, a Kossuth térre. Itt elhangzott Nagy Imre beszédeés többek között még a geológiához kapcsolódó rigmust is zengett a tömeg:„azt kérdezik Pesten, Budán, hova lett a magyar urán?”. Ettõl kezdve már ismertekaz események, a békés felvonulás hatalmas tüntetéssé fejlõdött és jelentõsszerepet játszott az 1956-os forradalom és szabadságharc kibontakozásában.Ahogy Papp professzor megsejtette, valóban nagy dolgok történtek.

A tüntetésrõl késõ éjjel, a villamos lépcsõjén lógva utaztunk hazafelé aRózsavölgybe. Hajnalban éktelen csikorgásra, dübörgõ hangra ébredtünk, aFehérvári úton vonultak az orosz páncélosok a városba, ez még csak „békés”bevonulás volt.

A következõ napokban benéztem az egyetemre, ahol nagy volt a zavaro-dottság. Aztán a napok már összefolynak bennem, arra emlékszem, hogy aMóricz Zsigmond körtéren is nehéz volt átjutni. Itt fiatalok, gyerekekszervezetlen csapata padlásról, lépcsõházból össze-vissza lövöldözött. Ígycsak a falhoz lapulva, kapualjtól–kapualjig szaladva lehetett elõbbre jutni. Ittláttam fiatal gyerekek orosz tankok elleni Molotov-koktél akcióját ésdöbbenetes gyermekhalált is.

A várost igazán még nem ismertük, hisz lakóhelyünk a város külsõ részénvolt. Ezért a harcok alatt csak ritkán merészkedtünk be a centrumba. Jenõbarátommal azonban kimentünk a Kelenföldi pályaudvarra, mert úgy hallot-tuk, hogy vonatok mennek Bécsbe gyógyszerért. De vonat nem indult, késõeste — a kijárási tilalom idõszakában — golyózápor közepette igyekeztünkhazafelé. Reggel ismerõs dübörgõ hangra figyeltünk fel, amely egyreközelebbinek tûnt. Kimentünk a ház elé, megrémültünk, mert utcánkban egyeltévedt orosz tank tartott felénk. Elõttünk megállt, lövegtornyát fejünk felettmegforgatta, mi frászt kaptunk, majd a tank füstöt okádva, csörömpölvetovábbhaladt. Barátommal ezek után úgy döntöttünk, hogy megpróbáljukelhagyni az ostromlott várost. Ruháinkat összepakoltuk, egy kofferral kiáll-tunk a Hunyadi utca szélére. Több sikertelen kísérlet után egy kis teherautómegállt. Vezetõje közölte, hogy Dunaújvárosba megy, hajlandó minket iselvinni. Nem kifejezetten ez volt az úti célunk, de örültünk, hogy kijuthatunka városból.

Dunaújvárosban — az akkori Sztálinvárosban — tudtuk meg, hogy nincsvasúti közlekedés. Elbizonytalanodtunk, de estére kiderült, hogy sok vasutasis volt a városban, õk is szerettek volna eljutni Dombóvárra, Kaposvárra,


170

Nagykanizsára vagy Pécs irányába. Ezért összeállítottak egy kis szerelvényt,ezzel mi is eljuthattunk elõbb Dombóvárig, majd másnap Kaposvárra. Itt mármajdnem otthon voltunk, amikor fegyveres járõrök kipakolták koffereinket,majd felszólítottak bennünket, hogy sürgõsen hagyjuk el a várost. Nehezen,de végül megérkeztünk a szülõi házba, ahol ölelõ karok fogadtak.

Másnap mesélték a szomszédok, hogy a faluban az a hír terjedt el, hogyláttak Pesten, egy barikádon elesni. Meglepõdtek azon, hogy szüleim, akikállandóan aggódtak értem, most látszólag megértéssel fogadták a hírt. Énpedig azon lepõdtem meg, hogy rémhírek alapján is születhetnek „hõsök”.

Csak 1957 tavaszán tértem vissza a tanszékre, ahol munkám mellettkészültem az újabb felvételi vizsgára. A Felvételi Bizottság elnöke ismétBogsch professzor volt. Meglepetésemre elõkerült az ominózus tanulmá-nyom, amit a professzor érdeklõdéssel lapozgatott, majd megkérdezte:„Mondja fiatalember, tudja is azt, amit leírt?” Rémülten válaszoltam, hogyrészben igen. Ezek után több õslénytannal kapcsolatos kérdést tett fel.Válaszom tetszett neki. Mint késõbb kiderült, a mintegy száz geológus szakrajelentkezõbõl csupán tízet vettek fel, köztük engem is. Gondolom, a közép-mezõnyben lehettem, mert társaim nagy része budapesti szülõk jól képzettgyermeke volt.

Az egyetemi éveket 1957-ben kollégistaként kezdtem. A Ráday utcai kol-légiumban öt évig pécsi évfolyamtársam, Hegyi Jóska volt a szobatársam. AMûegyetemen tapasztalt „szakbarbársággal” szemben, ahol minden karnakkülön kollégiuma volt, a Rádayban a tucatnyi szakterületû TTK-sok, böl-csészek és jogászok együtt éltünk. Az éttermünk közös volt az Orvostudo-mányi Egyetem és a Képzõmûvészeti Fõiskola hallgatóival. Így hétrõl-hétre alegkülönbözõbb hallgató hozta a maga sztoriját. Nagy éjszakai beszélgetések,viták zajlottak. Ez a közeg kedvezõen hatott késõbbi életemre, emberi kap-csolataimra is. Az eltelt évtizedek során gyakran futottam össze fizikus-, ve-gyész-, mûvész- vagy jogászismerõssel. Ma legjobb barátom Gresznáryk Pálsem geológus, hanem karrierdiplomata. Õ is kollégista volt, egy évvel felet-tünk, a jogi karra járt.

Ne felejtsük el, hogy háttérként ott volt a piarista rendház kápolnájábólkialakított, velünk együtt 1957-ben indult Egyetemi Színpad. Legendává vál-tak Mensáros László, Latinovits Zoltán vagy Berek Kati elõadóestjei. Devoltak dzsessz- és beatkoncertek is és csodás filmbemutatók: Fellini, Wajda,Mastroianni, Fábry sorozatok, de itt lehetett látni a Balázs Bélások kisfilmjeitis. Az 1960-as évektõl az egyetem Universitas nevû amatõr társulata RusztJózsef vezetésével Fodor Tamás, majd Jordán Tamás részvételével igazi szelle-


171

mi központtá fejlõdött. Ez a mozgalmas, rendkívül tartalmas életmód segítettabban, hogy „vidékiségembõl” adódó hátrányaimat legalább részben letudtam küzdeni. A mi generációnkból sokan itt váltunk érdeklõdõ, részbenértõ közönséggé.

A kicsiny, mindössze tízfõs évfolyamunk a felvétel után némileg módo-sult. A tanévkezdés elõtt volt, aki a szovjet egyetemet választotta, helyére aMûegyetemrõl Maucha László került közénk. Így az évfolyam az alábbi hall-gatókból állt össze: Barbácsi Ákos, Bodrogi Ilona, Bohn Péter, Havas Margit,Hegyi József, Kleb Béla, Komlóssy György, Maucha László, Mészáros László,Vetõ István. Felsõbb évfolyamon került még hozzánk Rajetzky Mária. (Együttis diplomáztunk, senki sem maradt le.)

A tanév elején leültünk a Csendes sörözõben és megállapodtunk abban,hogy ha nem is leszünk egymásnak szimpatikusak, úgy intézzük dolgainkat,hogy az öt évet kellemesen, jól szervezetten közösen éljük meg. Elmond-hatom, hogy amiben megállapodtunk, sikerült. Végzésünkkor a már védettkorú Vadász Elemér professzor azt mondta nekünk, hogy jobb tanulmányieredményû évfolyammal már találkozott, de ilyen kiváló kollektívával mégnem. Ez a diákkori barátság máig megmaradt, ma is gyakran találkozunk.

Az órákon rendszeresen részt vettünk, nehéz volt lógni, hisz kis csapa-tunkból egyszerre sokan nem hiányozhattak. Az öt év alatt csak egyszer for-dult elõ, hogy mindenki mondogatta, biz’ ebéd után nem megy visszagyakorlatra. Azonban titokban mindenki úgy gondolta, a másik biztos nemfog hiányozni. Másnap kiderült, hogy csak egy ember jelent meg a gyakorla-ton, ami a gyakorlatvezetõt nagyon felbosszantotta, mégsem merte hiányzá-sunkat a professzornak jelenteni. Sok gyakorlati óránk volt, ez nagybanmegkönnyítette a vizsgákra való felkészülésünket. Kis csapatunk mindigegyütt, szervezetten vizsgázott.

A mi idõnkben a szombat is oktatási nap volt, de nekünk, geológushall-gatóknak nem volt ezen a napon óránk, ami jó volt arra, hogy gyakranszerveztünk, szerveztek szakmai kirándulást.

Az elsõ év után egy hetes terepi térképezési gyakorlatunk volt. A gyakor-lat után haza utazhattam szüleimhez, és a korábbi évekhez hasonlóan segéd-kezhettem az aratásban és egyéb mezõgazdasági munkában.

A II. évfolyamon az órák már érdekesebbek voltak, mert földtani tár-gyakat, ásványtant, kõzettant, elemzõ földtant, õsállattant hallgattunk, s akatedrán nagytekintélyû elõadók jelentek meg. Professzoraink voltak:Vadász Elemér és Szádeczky-Kardoss Elemér kétszeres Kossuth-díjasakadémikus, Bogsch László, Egyed László Kossuth-díjas akadémikus,


172

Sztrókay Kálmán, Vitális Sándor Kossuth-díjas. Irigylésre méltó „nagy csa-pat”. Azt hiszem, nem véletlenül hallgattuk elõadásaikat odaadó nagy figye-lemmel. Nem csak szakmát, emberséget is tanulhattunk tõlük.

1959 tavaszán nehéz napokat éltem át. Falumban intenzíven megkezdõ-dött a termelõszövetkezet szervezése. Még kaposvári gimnáziumi tanáraimatis „kiküldték” különbözõ helyre agitálni, akik szüleimnél is megjelentek.Anyám szerint, ahogy észrevették a falon lógó érettségi tablómat, az agitá-cióról kötetlen beszélgetésre váltottak. De szüleim ezzel nem lettek kivételek.Levelet kaptam otthonról, amelyben azt írták, ha nem lépnek be a termelõ-szövetkezetbe, haza fognak hívni az egyetemrõl. A II. évfolyam vége felé vol-tunk, s úgy nézett ki, eddig tartott az egyetemi tanulmányom, mert azt még-sem kérhetem szüleimtõl, hogy jól termõ földjeinket, szép lovainkat adják bea közösbe. Hazautaztam, hogy én is megtapasztaljam az otthoni helyzetet.Kiderült, hogy sokan ellenálltak. Így a szervezõk határozott lépésre szánták elmagukat. Zsáktelepülésünket csak a déli végén kellett lezárni, hogy a falut seelhagyni, se megközelíteni ne lehessen. Így a gazdák „önként” szövetkezetitagok lettek, én pedig keserû szájízzel, de folytathattam tanulmányaimat.

Az egyetemen is elkezdtem kicsit tudományoskodni. Tudományos Diák-kör (TDK) keretében Felsõmocsolád környékének földtani felépítése címûdolgozatommal I. díjat nyertem.

A pályaválasztás elõtt állók részére készült TTK-s tájékoztató füzetben ageológus szakot évfolyamunk fényképei képviselték. A tanév kemény szigor-latokkal zárult.

Az elsõ évben tartott térképészeti oktatás és gyakorlat jól jött, mert arrakaptam lehetõséget, hogy a nyári szünetben a Honvédelmi MinisztériumTérképészeti Intézetének hajdúsági felvételén dolgozhatok. Hajdúdorogonegy kúriaszerû iskolában laktunk fõhadnagy fõnökömmel. Vele és vezetõtiszt társaival nagyon jó kapcsolatba kerültem már csak azért is, mert õk leve-lezõ szakon földrajz szakos hallgatók voltak, és kõzettanból konzultálhattakvelem.

A futóhomokkal borított úton kerékpárral jártunk ki a terepre. A nagykánikula miatt kora hajnalban indultunk és ebéd után tértünk vissza szállás-helyünkre. Az ebédidõt egy-egy nagy fa árnyékában hatalmas görögdinnyékfalásával töltöttük. Egyik nap a figuránsunk a fa alatt felejtette a hátitáskáját afelvételi terület rajztáblára kasírozott 1:25 000 méretarányú TITKOS légifény-képével. Amikor észrevettük, õrült iramban tekertünk vissza a helyszínre. Atáska már nem volt ott. Fõnököm azonnal tájékoztatta telefonon az alosztály-parancsnokot, mi meg érdeklõdve jártuk közben a várost. Este a kocsmában


173

meséltek alapján megtaláltunk mindent. Egy paraszt bácsi vitte haza, „ne-hogy ellopják”. Hiába került elõ érintetlenül minden, napokig jöttek dzsippela legkülönbözõbb ellenõrzõ tisztek, jegyzõkönyvek születtek, vezetõm pedigkemény figyelmeztetést kapott, mert hátha valaki a pár óra alatt lefény-képezte a nagy „titkot”. Késõbb kötetlen beszélgetésben azt is hallottam, hogymég országos határzárt is elrendeltek, nehogy valaki kivigye a másolatot.

Érdekes lehet vázolnom, milyen volt a közhangulat. Ha a bõrtáskát meg-látták az oldalunkon, cséplõgép ellenõrnek tartottak bennünket, azt hitték,mi fogjuk nyilvántartásba venni mennyi gabona termett. Ha a vasúti pályaátereszeit jelöltük éppen, a bakter telefonált az állomásvezetésnek, hogy felakarjuk robbantani a pályát. Egyszer valaki a mûszerállvány közelébe me-részkedett, és fõnököm viccbõl megkérdezte tõle miért vágta ki az akácfát aház elõtt, megrémült, hogy mi mindent tudunk róla. De a legdöbbenetesebbaz volt, hogy sokan arról beszéltek, mi jelöljük ki, hogy hol lesz a háború. Miazonban békésen tértünk vissza Budapestre, és a városból sem lett harctér.

A III. évfolyamon már mélyebben megismertük Földünket. Geofizikát,földtörténetet, rétegtani õslénytant és földtani térképezést is tanultunk.

Ismét kemény szigorlatokon mérettetünk meg. Ma is rejtély számomra,hogy a földtörténeti vizsgán mi történt velem. Az természetes volt, hogy min-den vizsgán izgultam, de akkor csupa vad dolgot írtam le. Amikor sorrakerültem, már világossá vált elõttem, hogy a leírt felkészülési szöveget nemhasználhatom. Így spontán kezdtem el felelni. Az eredmény meglepõ volt,mert nemhogy jeles, de kitûnõ került az indexembe.

Tovább folytattam a TDK-s munkát, és az üledékes kõzetek mûszakikõzettani értékelésérõl készült dolgozatommal I. díjat nyertem Szegeden, aIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencián.

1960. a fent leírtakon túl is eseménydús esztendõ volt az életünkben.Vadász professzor betöltötte a 75. életévét. Nagy tekintélye miatt — sokantiszteletbõl, mások ellenszenvbõl — „geocézárnak” nevezték. Egyetemünkönés az Akadémián is hatalmas ünnepségben részesítették, még mi, hallgatók iskoccinthattunk.

Ortutay Gyula a mûvelõdéspolitikus, néprajzkutató rektorsága alatt aPázmány Péter alapította, 1950-tõl Eötvös Loránd nevét viselõ egyetemünkfennállásának 325. évfordulóját ünnepelte. Ebbõl az alkalomból az ElnökiTanács a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetésben részesítette azegyetemet.

Ebben az évben kezdtük meg nyári tanulmányútjaink szervezését. Azutak vezetésére Pesty László geokémikus vállalkozott, akit „tiszteletbeli


174

évfolyamtársunknak” fogadtunk. Már az elsõ esetben is az volt az alapel-vünk, hogy mivel kevés alkalmunk lesz utazásra, ne a szomszédba — Cseh-szlovákiába vagy Romániába, hanem távolabbi országba menjünk. A köztesterületet így útközben meg tudjuk nézni. Az úti cél megválasztásához Meiseltanár úr tanácsát kértük, mert õ akkor fõállásban az Oktatási MinisztériumFelsõoktatási Fõosztályának vezetõje volt, és kiterjedt nemzetközi kapcsolat-tal rendelkezett. Elsõ utunkat az — akkor még — Német DemokratikusKöztársaságba, a berlini Humboldt Egyetemre terveztük. A programot közö-sen és a németekkel egyeztetve állítottuk össze. Az „ország- és népismeretet”részfeladatokra osztottuk. Volt, aki a terület földtanából, volt, aki a némettörténelembõl, volt, aki a mûvészetbõl, más az irodalomból vagy a sportbólkészült fel. Ugyanígy részfeladat volt a kollektív útlevél, a vízum, a vonatjegy,illetve az ajándékok beszerzése. A feladatokról alkalmanként a Csendessörözõben számoltunk be egymásnak. Az utazás költségét ügyesen, szerve-zetten, a Bányász Szakszervezet és a Szakiparági vezetõk prémiumából és aDékáni Hivatal gazdasági vezetõjének jóvoltából egyénileg kért szociálissegélyekbõl „koldultuk” össze. A külföldi utazás elõtt még vizsgáznunk kel-lett, majd több hetes földtani térképezési gyakorlat várt ránk.

A gyakorlatra a Mecsekbe utaztunk. Komló volt a székhelyünk, vezetõnkKaszap András tanársegéd, aki ifjú feleségével együtt jött. Szálláshelyünk abányász munkásszálló volt, itt kaptunk reggelit és vacsorát, jó töménybányász ételt. Voltak közös szakmai programok is, egy ilyen alkalommal itt iselveszett egy TITKOS 25 000-es térkép. Már égtek a közúti fények, amikor egyvízmosásban megtaláltuk. A térképezéshez kettesével voltunk beosztva. Én,a kollégiumi szobatársammal, Hegyi Jóskával, a Komlótól északra fekvõMecsekjánosi területre kerültem. Sok-sok kilométert kellett gyalogolnunk,amíg eljutottunk a kijelölt térségre. Utunk egy kukoricáson vezetett keresztül,amit az erõmû finom pernyéje borított, ami rátapadt a ruhánkra. Estére egészelszürkültünk, olyanok lettünk szürkévé vált gúnyánkban, mint a rabok.Területünk nem volt bonyolult, egy kisméretû felhagyott mészkõbánya és afaluhoz tartozó nagy homokbánya jelentette a földtani feltárást. KaszapBandival jól kijöttünk, általában jó hangulatú volt. Egyszer megpróbáltunk„szabotálni”, nem volt kedvünk korán kelni egy kirándulás miatt. Akkorbizony nagyon dühösen rontott be szálláshelyünkre. Örültünk, hogy KrivánPál adjunktus is gyakran velünk tartott a területre. Pali bátyánk nagyonvidám, mozgékony ember volt. A terepi földtani értelmezést igazából tõletanultuk meg az egyetemen.

Egy alkalommal Vadász professzor is megjelent egy fekete Volga gépko-


175

csival. A homokbánya elõtt kiszállt az autóból, botjával rámutatott az útszélikõkupacra, és azt kérdezte, mi ez? Mondtuk, hogy komlói andezit zúzottkõ,az útépítéshez használták. Mire Õ: biztosan beírták a jegyzõkönyvbe? Errecsak dadogtunk, azonban kétségtelen, hogy alaposságra intett bennünket.

Ha fáradtak voltunk is, esténként bulizni jártunk és gondolatbankészültünk elsõ külföldi utunkra. Így a gyakorlati idõ hamar eltelt.

Kubovics Imre adjunktussal indultunk a várva-várt útra — Pesty Laci csakBerlinben csatlakozott hozzánk. Programunk szerint útközben megnéztükPozsonyt, sétáltunk az arany Prágában és megcsodáltuk az Elba-völgyhomokkõ sziklafalait. Berlin határában vonatunk megállt, mert részletesútlevél-ellenõrzés volt. Az NDK útnál külön problémát jelentett, hogy part-nereink berliniek voltak. Az 1945-ös Lajtai egyezmény Berlint négy szektorraosztotta. A francia, angol, amerikai szektor a nyugati világ része lett, csak anegyedik szektor tartozott a keletnémetekhez, ugyanakkor egész Berlin azNDK területén helyezkedett el, így a beutazáshoz külön vízumot kellettszereznünk.

Nagy utat tettünk meg, rengeteg szépet láttunk. Visszamentünk a csehhatárig, most felülrõl csodálhattuk meg Szász-Svájc homokkõszikláit. Jártunkaz Érchegység középkortól mûvelt bányavidékén, voltunk ezer métermélység alatti bányavágatban. Talán a freibergi bányában történt, hogy ipariliften szálltunk alá, szinte szabadesésszerûen zuhantunk az aknában.Megálláskor érzékelni lehetett az acélsodrony rugózását. Itt történt egy kis„baki”. Kobakban, szürke bányászruhában bóklásztunk a gyéren megvilágí-tott vágatban. Ekkor Komlóssy Gyuri megszólalt, hol van Kubóatyus? Õmögötte állt, s visszakérdezett: Mi volt ez Gyurka? Mi próbáltuk menteni amenthetõt, hogy az atyus az adjunktus kedveskedõ becézése, de õ nemfogadta el magyarázatunkat. Sajnáltuk, hogy rossz néven vette Gyuri kiszó-lását, mert õt nagyon korrekt, jó oktatónak tartottuk, s szerettük is, csak egykicsit merev volt. A többi oktatóval tegezõdtünk, vele nem lehetett.

Aztán élménydús városok következtek: Meissen Elba-parti várral, dóm-mal, Drezda a Zwinger csodálatos képtárával, az angol-amerikai szörnyûbombázás még látható nyomával, Jéna középkori alapítású egyetemével, ahíres Zeiss Mûvekkel, Weimar a mûvészetek, turisták Mekkája, Luther, Bach,Goethe, Schiller emlékhelyekkel, Lipcse Bach Tamás templomával, terjedel-mes parkjával, Magdeburg hatalmas dómjával, Quedlinburg várával, dóm-jával, favázas régi házaival, Halle nagy múltú egyetemével. Újdonság voltszámunkra a tengerpart. A víz hideg volt, de azért fürödtünk, s a homokbaástuk magunkat. Szép volt Rostock és Warnemünde is csak erõsen halszagú.


176

Berlin csodás világot jelentett nekünk. A Humboldt Egyetem hatalmaskiállítócsarnokába lépve lélegzetelállító látvány tárult elénk. A terem közepétegy hatalmas méretû Brachiosaurus fosszilis csontváza uralta. Apró feje 12 mmagasságba emelkedett, törzse-farka húsz métert meghaladó hosszúságúvolt, lábához állva kis pontnak éreztük magunkat. Õslénytani tanul-mányainkból természetesen ismertük, hogy a szárazföldi õshüllõk óriásiméretûek voltak, de valószínûtlennek tûntek a látottak. Akkor még nemvetítettek Jurassic Parkot. Az óriás mellett kisebb õshüllõ csodák is voltak.Tudomásom szerint ez volt a kontinentális Európa egyetlen nagy fosszília-gyûjteménye.

Aztán jött a másik meglepetés. Az egyik német hallgatólány kíséretébenelmentünk a közelben emelkedõ Brandenburgi kapuhoz. Láttuk, hogy embe-rek jönnek-mennek alatta. Nagy lendülettel mi is nekiindultunk, szegénylány csaknem elájult, azt hitte, hogy disszidálni fogunk, õt pedig kizárják azegyetemrõl. Kubovics tanár úr nyugtatta meg, hogy csak kíváncsiskodunk.Valóban kicsit távolra sétáltunk a Reichstag még romos épülete felé, majdfotót készítettünk a kapu túloldaláról, ahol figyelmeztetõ tábla volt: Figyelem!Ön most elhagyja Nyugat-Berlin területét! Valóban elhagytuk, visszamen-tünk kísérõnkhöz. Megtudtuk, hogy az S-Bahn és U-Bahn is körbe jár, sokkelet-berlini jár át nyugatra dolgozni, õk pedig jönnek keletre étkezni,sörözni, mert az itt olcsóbb volt. Megesett, hogy sörözés elõtt tõlünk isútlevelet kértek.

Egy év múlva a kelet és nyugati oldal közé megépítették a „berlini falat”,amelyet csak a magyar „vasfüggöny” átvágása után bontottak el.

A német partnereinkkel együtt utaztunk haza. A Duna-kanyarba naple-mente táján érkeztünk. Ritka szép látvány volt. Õk is nagyon jól éreztékmagukat Magyarországon, sok szépet és érdekeset mutattunk nekik. Mélybarátságok is kötõdtek.

A külföldi utak mellett el kell mondanom, hogy ez volt az az idõszak,amikor Csalagovics István és Juhász Árpád jóvoltából tömegével születtek ageológus dalok és a többnapos, több évfolyamos szakmai kirándulásokatvégigénekeltük. Vidám egyetemi élet volt.

A IV. évfolyamon Magyarország földtana és a geokémia mellett fõlegalkalmazott földtani kõszén-, kõolaj-, bauxit-, vegyesásvány-, víz- valamintmûszaki földtan tárgyaink voltak. A kõolajföldtant Kertai György, aKõolajipari Tröszt Kossuth-díjas, kutatási fõosztályvezetõje adta le. Elmondta,hogy nagyon elfoglalt, így a tárgyból nem tudott jegyzetet írni. Megkérdezte,valaki vállalná-e elõadása alapján megírni? Nem volt gyors reagálás, végül,


177

mint hagyományos krónikás, vállaltam. A vártnál sokkal nagyobb munkátjelentett, mert sokszorosításra alkalmas gépelt anyagot kellett leadnom. Nemtagadom, némi büszkeséget éreztem, amikor 1961-ben a Kõolajföldtan I. és62-ben a Kõolajföldtan II. jegyzet megjelent. Évfolyamunk ebbõl a jegyzetbõlszigorlatozott, és még közel egy évtizedig tették a hallgatók ugyanezt.

A geológus TDK és a kollégiumi Geológiai szakkör vezetõje lettem.Ugyanebben az évben már megkaptuk a szakdolgozatunk–diploma-munkánk témáját. Nekem a Mecsek-hegység déli elõtere pannóniai képzõd-ményeinek üledékföldtani vizsgálata címû téma jutott. Jó volt, hogy a tanévalatt már tanulmányozhattuk a szakirodalmat, a nyáron pedig tudtunk rész-letes helyszíni vizsgálatokat végezni, és mintaanyagokat gyûjteni. A költsé-gek fedezésére emlékeim szerint 1300 Ft-t kaptunk, ez megfelelt egy akkoridiplomás kezdõ fizetésének.

A geokémia, ércteleptan és a több részbõl álló, sok vizsgáztató miatt forgó-színpadszerû alkalmazott földtan szigorlat után mehettünk csak terepre.

Évfolyamunk többsége mecseki diplomatémát kapott. A Magyar ÁllamiFöldtani Intézet Mecseki csoportjának több geológusa — Hámor Géza,Hetényi Rudolf, Nagy István — is a területen dolgozott, önzetlenül segítettékmunkánkat, még az összegyûjtött mintáink Budapestre szállítását, sõt csiszo-latok készítését is vállalták. Velük együtt belaktuk a pécsváradi vár hangulatoslakótornyát. Diákok vagy turisták csak a hét végeken fordultak elõ. Azótatudjuk, hogy a középkori erõdrész eredeti Öregtornyában laktunk, és a régé-szeti kutatással feltárták a Szent István által 1015-ben alapított bencés apátságszentélymaradványát, valamint a 14–15. századi nagy kolostor alapjait is.

Vizsgálati területem három 1:25 000-es méretarányú TITKOS térképlaponPécstõl a Mórágyi-gránitterületig terjedt. Számos nagy homokbánya, többizgalmas tektonikai szelvénnyel tárta fel a pannóniai rétegeket. A csúcs adanitzpusztai homokbánya volt, ez azonban akkor szovjet katonai lõtérkéntmûködött, ezért napközben zárt terület volt. Napokig kerülgettem, majdrászántam magamat a megközelítésére. A piros zászlós õr elõször elutasított,majd hajlandó volt beszélni a parancsnokával. Miattam leállították a lõgya-korlatot, sõt, a kiskatonák kis töltettel lerobbantották a bánya északi falsza-kaszát, így — örömömre — feltárult az alsó-pannóniai márga, sõt a szarmatahatárréteg is.

Ekkor mélyítették az uránosok a szilágyi fúrásokat. Itt a fúrómestert kel-lett meggyõznöm saját maga fontosságáról, felelõsségérõl ahhoz, hogy fel-sõbb engedély nélkül a feltárt rétegsort megnézhessem, ami végül sikerült,még mintát is vehettem.


178

Természetesen itt is meglátogatott bennünket Vadász professzor, hiszen ezvolt legkedvesebb területe. 1935-ben jelent meg „A Mecsek hegység” címûkönyve, a terület igényes, színes földtani térképével. A vár társalgójábanültük körbe, hosszú, kedélyes beszélgetés folyt az õ emlékeirõl, a mi ered-ményeinkrõl, gondjainkról. Hámor Géza óvatosan vetette fel, hogy nemtalálják Hosszúhetény határában a professzor térképén feltüntetett kis trachi-dolerit elõfordulást. Mire a professzor lazán közölte, hogy a falu végén voltegy pajta, mögötte egy vadkörtefa, annak a tövében a kibukkanás. MásnapGézáék valóban megtalálták.

Hétköznap esténként gyakran betértünk a sörözõbe, ahol meglepõmódon sok orosz katona tartózkodott az ivóban. A hét végén mentünk Pécsrekulturálódni. A Széchenyi téren így láthattam a nyitott Csajka típusú gépko-csiban átvonultatott Jurij Gagarint, az elsõ ûrhajóst, aki a Vostok–1 ûrhajóvalelõször kerülte meg a földet. (Ma úgy beszélnek róla, hogy az elsõ életbenmaradt ûrhajós. Szerencsétlenségére néhány év múlva katonai repülõgéppellezuhant.) A francia filmhéten a tömeg nyomásának hála, közel kerülhettemMarina Vlady filmsztárhoz.

A terepmunkánk után került sor a második külföldi utunkra. Azt márigazából a német úton eldöntöttük, hogy a következõ alkalommal délremegyünk. Ez Bulgáriát jelenthette. A szófiai tudományegyetemen találtunkolyan geológushallgatókat, akik partnerünk tudtak lenni a csere tanul-mányútban. A szervezés, felkészülés a német úthoz hasonlóan, a részfelada-tok kiosztásával történt.

Ekkor Románia volt az átutazási terület, néhány fontosnak talált megálló-val. Az elsõ állomásunk a magyar történelem és mûvelõdéstörténet kihagy-hatatlan helye, Kolozsvár volt. Itt Pesty Laci erdélyi magyar geológusismerõse, Amália volt kedves kísérõnk. Megcsodáltuk a város szimbólumátjelentõ Mátyás király lovas szobrát, Szent Mihály templomot, Mátyás királyés Bólyai János szülõházát, a Farkas utcai református templomot, aBabes–Bólyai Egyetemet, a Fellegvárat. Voltunk a híres Házsongárditemetõben, virágot vittünk Szádeczky-Kardoss Gyula (1935) geológus pro-fesszor sírjára.

Kolozsvárról tovább utazva, két hatalmas mozdony vontató erejével jutot-tunk fel a Brassói-havasok Predeal hágójára. A Bucsecsre induló túrák egyikkiindulópontján, Sinaion szálltunk le. Kirándulásunk hatalmas parkonvezetett át, itt áll a híres Peles kastély. A leírások szerint Európa egyiklegreprezentatívabb királyi rezidenciája volt, és a háború alatt is megmaradteredeti berendezésével. A kastély mellett elhaladva nagyon szép magashegyi


179

túrát tettünk. Egy szikla tetején elnyújtózva hallgattuk a csend „hangját”.Csodálatos érzés volt.

A hegyek közül nagy lendülettel jutottunk a síkvidéken lévõ Bukarestbe.Bukarestet „Kelet-Európa Párizsaként” is szokták emlegetni, de nekem nemsok emlékem maradt. Ami feltûnt, hogy Budapesttel ellentétben számos su-gárút szeli át a várost. Emlékezetes a kõfaragással gazdagon díszítettStavropoleos templom, az orosz templom és a sok park. Bukarestbõl hosszanutaztunk Szófiáig. A várossal való ismerkedést a Dimitrov mauzóleumánálkezdtük, majd megcsodáltuk a monumentális méretû Nevszki székesegy-házat. A templom csillogó kupoláját arany füstlemez borítja. Utazásunk elõt-ti hónapokban a magyar sajtó írta, hogy Hruscsov 2 kilogramm aranyatajándékozott a kupola restaurálásához, de õk errõl nem tudtak.

Városi sétánk során felkeltette érdeklõdésünket egy mûködõ dzsámi is.Kiderült, hogy a XVI. században épült, Szófia egyetlen érintetlenül megma-radt mohamedán temploma. Meglepõ volt számunkra, hogy vendéglátóinknem vették jónéven érdeklõdésünket, õk mindenképen a modern képtárukmegmutatását erõltették. Ránk viszont egzotikus élményként hatott a bizán-ci, az orosz és bolgár ortodox építészet, mûvészet alkotásai. De természetesena képtárat is megnéztük.

Ami a város történelmi hangulatából feltûnt, az a félévezredes törökmegszállás alóli felszabadulást (1879), a felszabadító iránt érzett hálát tükrözi— II. Sándor cár lovasszobra, a cári hadsereg tábornokainak állított emlékeksokasága az épületek stílusa, az utcák elnevezése.

Kirándulást tettünk a fõvárostól délre, 2000 méter fölé emelkedõ Vitosára.A Vitosa a város üdülõparkja, tüdeje, sõt ott jártunkkor még az itt fakadó for-rások látták el a fõvárost ivóvízzel is. Földtanilag érdekes látvány a hegyoldalán húzódó nagy „gleccser folyam”, a hatalmas, asztal-szekrény méretûkõzettömbökkel.

Szófiából a Sztruma völgyén át jutottunk el a Rilai kolostorhoz. Kívülrõlkomor várszerû épület, de belülrõl lenyûgözõ a kolostor pompája, egymásfelett körbefutó erkélyekkel, árkádok, kupolák sokaságával, a fõtemplomelõcsarnokának külsõ falát is freskók borítják.

Az 1100 m magasan fekvõ kolostortól számos turistaút vezet a Rilai-masszívum vadregényes ormaihoz. Itt található nemcsak Bulgária, hanem aBalkán-félsziget legmagasabb pontja, a 2925 m magas Muszala-csúcs, amikormi a környékén jártunk, még Sztálin-csúcsnak hívták. Tanulmányainkbóltudjuk, hogy a görög mitológiában az istenek lakóhelye Görögország legma-gasabb hegyén, az Olimposzon volt. Ennek magassága azonban — a mérések


180

szerint — csak 2917 m, ebbe — a bolgár elbeszélés szerint — a görögök nemtudtak belenyugodni, ezért a hegy tetejére kõhalmot hordtak össze.

A Rila-hegységbõl utunk a Nyugati-Rodope hegységbe vezetett. Ahelyenként szurdokszerû völgyek igazán izgalmasak, az út sziklaomlással,életveszéllyel fenyegetõ volt. A hegység több, ólom-, cink-, krómércbányájá-ba lejuthattunk, de a hazai hallgatókat nem engedték le, õk nálunk voltakelõször mélyfejtéses bányában.

A hatvanas évek elején ez a vidék a leírások szerint is elmaradott volt. Ittláttunk bekötött fejû — török nemzetiségû — csákánnyal sziklát fejtõ, útépítõasszonyokat, míg a férfiak turbánnal a fejükön egy nagy fa árnyékában teáz-tak és cigarettáztak. Elgondolkodtató látvány volt.

Utunk a Marica völgyébe, Plovdivba vezetett. Az óváros szûk, sikátorosutcáival, kétszintes — jellegzetesen ferde faoszlopokkal alátámasztott —emeleti elõreugró balkonos házaival érdekes látványt nyújtott. Kitérõt tet-tünk az egykor templomok városának nevezett — 40 templom — ma nemjelentõs Aszenovgrádba és a közelében fekvõ Bacskovói-kolostorhoz. Ez akolostor nem olyan fényes, mint a Rilai — bár itt is vannak gyönyörû freskók— inkább érintetlensége hatott ránk. A kolostorban élõ sok fekete csuháspravoszláv szerzetes látványa a múltat idézte. A Marica völgyében betértünkmég Jambolba is, ahol igazán csak azért álltunk meg, mert a területi kom-szomol-titkárának felesége egy salgótarjáni magyar lány volt. Finom vacsorá-val, vodkával, sok-sok koccintással vártak. Tovább utaztunk, s Burgasznál anagy kikötõvárosnál értük el a Fekete-tengert. A késõbb nagyszerûvéfejlõdött Napospart üdülõterület még csak kialakulóban volt. Széles, selymestengerpartján egy katowicei barlangász csoporttal barátkoztunk össze, akikazonnal meghívtak bennünket a következõ nyárra Lengyelországba. Az ötletgondolatébresztõ volt, és mi igent mondtunk.

Kirándultunk a tengerbe nyúló félszigeten fekvõ Neszebarba, amely igazimûemlékváros, a bizánci stílusú középkori templomaival a bolgár tengerpartgyöngyszeme.

Burgaszból viharos idõben Várnába hajóztunk. Várna nagyváros, hatal-mas kikötõvel, római maradványokkal, pompás parkokkal, csábítóan széleshomokos tengerparttal. Nem véletlen, hogy itt kezdték meg a nagyüdülõtelepek, üdülõvárosok — Aranyhomok, Barátság, Albena — kiépítését.Mi azért innét is kirándultunk. Voltunk a várnai csatát idézõ, Jagello Ulászlómauzóleumában, megnéztük a Kõerdõt (Digitalitas Pobiti Kamani), amelyegy romvárosnak tûnik. Különbözõ magasságú oszlopai valójában földtaniképzõdmények, mésszel cementálódott homokkövek. A közelben található


181

az Aladzsa kolostor, középkori remetebarlang maradvánnyal. Egy földrengéskövetkeztében törés mentén leomlott sziklafal a föld alatti világ keresztmet-szetét tárta fel — meglepõ látvány. Visszatértünk Szófiába, majd élményekkelgazdagabban hazautaztunk. Bolgár barátainknak itthon hasonlóan tartalmasprogramot szerveztünk.

Az V. évfolyamon már az elsõ félévben is fõ feladatunk a diplomamunkakészítése volt, de még elõadásokat is hallgattunk. Õsszel Országos GeológusBál szervezésébe kezdtünk. Kertai György elõadónkat, aki a KõolajipariTrösztnek egyik vezetõje volt „megpuhítottuk”, hogy jó lenne, ha a SzentIstván körúti székházukban rendezhetnénk a bált, mert akkor sok olaj- ésgáziparban dolgozó geológus is eljönne, az ötlet bevált. Díszes meghívótnyomtattunk, amelyen minden iparági és egyetemi vezetõt védnöknek tün-tettünk fel. A tiszteletjegyet személyesen vittük el nekik, s a támogatás össze-gét — egy listát vezetve — aláírásukkal fogadtuk el. Az emberi hiúság széppéldájának köszönhetõen tekintélyes bevételünk lett. A költségek kifizetéseután megmaradt pénzt a tervezett nyári utazásra tettük félre. A bál nagymeglepetése volt, hogy készítettünk egy animációs filmet Jura tenger címmel,amelyhez a dalt és gitárzenét Juhász Árpád biztosította. A filmet késõbb aKossuth Klubban is levetítették, aztán valahogy elveszett.

Az utolsó félév már a szakdolgozatról szólt. Többen is mecseki témándolgoztunk, ezért Vadász professzor szobájában többször leült velünk beszél-getni. Sok vidám történetet mesélt a harmincas évekbõl, amikor õ térképeztea területet.

Nyáron államvizsgáztunk. Diplomamunkám és védésem egyaránt jelesminõsítést kapott.

Mielõtt szétszéledtünk volna leendõ munkahelyünkre, még várt ránk egyvidám lengyelországi utazás. Most az útlevelet egyéni meghívás alapján kap-tuk. Megérkezve a katowicei pályaudvarra, csapatunkat három virágcsokor-ral várták, de csak két lányunk volt, Havas Matyi és Bodrogi Inci. Nagyderültséget keltett, amikor Karel a Bellát kereste — egy „l” betû és a nõiességhiányzott belõlem.

Maga Katowice nem volt élmény, iparváros, gyárak halmazának füstötokádó kéményeinek sokaságával. De egy hatalmas kiterjedésû többszintesfeketekõszén — majdnem antracit — bánya nagyon látványos volt. Aztánelindultunk országjárásra. Délen kezdtük Zakopanéban, a Kasprowin, — aCsehszlovák határ menti Lengyel-Tátra hegycsúcsán — jó levegõt szívhat-tunk. Majd a föld alá mentünk Wieliczka csillogó sóbányájába. Megcsodáltuka lengyel királyok mûemlékekben gazdag városát, Krakkót. Borzalmas


182

élmény volt a németek hírhedt auschwitzi megsemmisítõ tábora, de aztánmegnyugtató érzés volt a lengyelek legnagyobb zarándokhelyének, a czesto-chowai pálosrendi kolostornak a megtekintése. Varsótól a Visztulán hajóz-tunk a Balti-tengerig. Közben megnéztük Torunt, a lengyelek egyik legszebb,mûemlékekben gazdag városát, Kopernikusz szülõhelyét. EljutottunkMalborkba, a fekete keresztes Német Lovagrend egykori székhelyére, a hatal-mas várba. További úti célunk a Gdanski-öböl partján fekvõ „Hármas Város”Gdansk csodálatos mûemlékeivel, Amszterdamhoz hasonló, egymáshoz ta-padó oromfalas épületsorával. Sopot, mint a legkedvesebb lengyel fürdõhely,Gdynia hatalmas kikötõjével, a múltat idézõ háromárbocos iskolahajójávalmaradt meg bennem. Hajóval kimentünk a Westerplatte-félszigetre, amely1939. szeptember 1. óta történelmi emlékhely. Ekkor hajnalban egy németcirkáló tûz alá vette az itteni erõdöt, ezzel kezdõdött el a II. világháború.

Visszatértünk Varsóba. A város Budapesthez hasonlóan É–D-i irányúfolyó, a Visztula két partján fekszik, óvárosa a folyó közeli dombon található.Láttuk a királyi várat a barbakánt, ahol még a háború nyomainak helyreál-lítása folyt. Rácsodálkoztunk a Kultúra és Tudomány palotájának magastornyú, moszkvai mintára készült épületére. Gazdag élménnyel és igazibarátság megszerzésével tértünk haza, elkezdhettük a nagybetûs Életünket.

Szakmai életút

Szakmai pályám az érettségi utáni munkába állásomhoz hasonlóan — demost nem azért, hogy nem lett volna helyem — elég cikkcakkosan, számossegítséggel indult. Végzésünk elõtt Vadász professzor elmondta, hogy csak akormány Gazdasági Bizottsága által kiírt állásokra lehet pályázni. Ekkornehéz helyzetbe kerültem, mert a kiírásban csak ipari vállalatok és a MagyarÁllami Földtani Intézet szerepelt. Kertai György — az elõadásai alapján írtKõolajföldtan jegyzetem kapcsán — természetesnek vette, hogy az olajipar-ban fogok elhelyezkedni. Diplomamunkám — a Dél-Mecseki pannóniaiüledékek vizsgálata — ismeretében Virág Károly, a Mecseki UránércbányaVállalat fõgeológusa a pécsi Totyogói és Pellérdi pannóniai ivóvízbázis prob-lémái miatt a formálódó radiohidrológiai osztályra szeretett volna vinni. Énazonban a mûegyetemi geológia tanszékre vágytam, ahol — mint már koráb-ban írtam, — 1956–1957-ben Papp professzor mellett dolgoztam. Megismer-tem a mérnökgeológiai kutatás és az oktatás szépségét, ott képzeltem el ajövõmet. Vártak is rám, de a tanszékre nem írtak ki státuszt. Ekkor Papp pro-fesszor azt javasolta, hogy az uránosokhoz pályázzak, és a pályázatot szemé-lyesen vigyem el a Nehézipari Minisztériumba Jantsky Béla Kossuth-díjas


183

fõgeológushoz, az Uránipari Fõosztály vezetõjéhez. Mikor átadtam pályáza-tomat, Jantsky ráírta, hogy a nehézipar az oktatási tárca javára lemond rólam.A nyilatkozattal boldogan jelentkeztem Perényi Imre professzornál, a mû-egyetem rektoránál, így tõle kaptam az elsõ kézszorítást, mint új munkatárs.

Visszaemlékezésem megírásához elõkerestem a tanszék nem iktatotthagyatékát. A levélmásolatokból ekkor tudtam meg, hogy állásom ügyenagyobb „manõvert” igényelt. Kiderült, hogy Papp professzor CzottnerSándor nehézipari miniszterhez, Vadász Elemér és Szádeczky-KardossElemér akadémikushoz, Vitális Sándor professzorhoz és az ELTE TTKTanulmányi Osztályához írott levélben kérte az álláselosztásnál támogatáso-mat. Az már csak „hab a tortán”, hogy Vadász professzor egy alkalommalmegjegyezte, hogy ha tudja, hogy nem az olajiparhoz fogok menni, a tan-székén is maradhattam volna. Mire én azt válaszoltam, hogy ha a professzorszívügye az én szakmai fejlõdésem, remélem, a Duna nem fog akadályt jelen-teni. Válasza prózai volt: menjen a fenébe!

Kedves kötelességem, hogy kicsiny, de rendkívül lelkes és összetartó évfo-lyamunk pályaindulásáról is beszámoljak. Mindannyian a magunk általválasztott munkahelyre kerültünk, senki nem vette el a másik helyét.

Bohn Péter (Puma), Havas Margit (Bohn Matyi), Rajetzky Mária (Mara) ésVetõ István (Kumi) a Magyar Állami Földtani Intézetbe, Komlóssy György(Gyuri) a balatonalmádi Bauxitkutató Vállalathoz, Mészáros László (Colos)Nagykanizsára az OKGT-hez, Barbácsi Ákos az Országos Érc- és Ásvány-bányák Vállalathoz ment dolgozni. (Ákos az elsõ nyáron tragikus közlekedésibalesetben elhunyt. Temetésén vállaltuk, hogy a húgát egyedül nevelõ édes-anyját — amíg õ tanul — anyagilag támogatjuk). Bodrogi Ilona (Inci) azOrszágos Földtani Kutató és Fúró Vállalat várpalotai, Hegyi József (Jóska) akomlói üzemegységbe került. Maucha László (kis Mokka) átmenetileg aMecseki Ércbánya Vállalathoz ment, egy év múlva foglalhatta el igazán vá-gyott helyét, tanszékünk jósvafõi Karszt- és Barlangkutató Állomásán.Valamennyien sikeres szakmai pályát futottak be.

A végzés után természetesen ki kellett költöznöm az öt éven át melegotthont jelentõ Ráday utcai kollégiumból, albérletet kerestem. Ki más, mintismét Papp professzor állt mögém. Említette, hogy a Vár-hegy oldalában, aHalászbástyához vezetõ lépcsõsor melletti Szalag utca 6. szám alatt van egyszép kiadó szoba, ahová aztán be is költöztem. Ajánlata talán nem voltvéletlen, õ is ebben a házban lakott — a háziaktól tudtam meg, hogy az álla-mosítás elõtt, a négyszintes bérház a Papp család tulajdona volt. Így megis-mertem családját is, s gyakran kaptam tõle „ügyek” elintézésére megbízást.


184

1962. augusztus 1-tõl féléves gyakornoki szerzõdéssel, majd tanársegédikinevezéssel kezdtem pályámat az Építõipari és Közlekedési MûszakiEgyetem (ÉKME) Ásvány és Földtani Tanszékén. A környezet — Papp Ferenctanszékvezetõ professzor és munkatársai Bidló Gábor, Kertész Pál, TörökEndre adjunktusok, Zsilák György tanársegéd, valamint az akkor már nyug-díjas, de még gyakran bejáró, aktív Vendl Aladár Kossuth-díjas akadémikus— régi ismerõsként fogadott.

Két nehézségtõl tartottam, egyrészt, hogy idegen vagyok a karon, mertnem ott végeztem. Ez a problémám hamar megoldódott. Az I. év után azépítõmérnök hallgatóknak nyolc hetes építési termelési gyakorlaton kellettrészt venni. Önként vállaltam egy tankör vezetését. A miskolci egyetemépítésén dolgoztak diákjaim. Az építésvezetõvel jó munkaszervezést valósí-tottunk meg, eredményes, számomra is új szakmai ismeretet nyújtó, jóhangulatú két hónap volt. Részletes értékelést készítettem, amiért nyilvánoskari ülésen kiemelt jutalomba részesültem. Aztán, mint legfiatalabb oktató, énlettem a tanszéken a szakszervezeti bizalmi, így oktatási és közéleti téren ishamar bekerültem a kari vérkeringésbe.

A másik nehézséget abban láttam, hogy egyedül voltam geológus a mér-nöki környezetben. Mi, volt Vadász tanítványok anyag-alak-folyamatban, tér-ben és idõben gondolkodunk, a mérnökök zömükben statikus szemléletûek,és alapvetõen a számok világában élnek, s így fejezik ki véleményüket is. Atanszéken, tapasztalat hiányában rengeteg szakirodalom tanulmányozásá-val, terepi és laboratóriumi megfeszített munkával — néha saját káromontanulva — kellett felnõnöm a mérnöki környezet elvárásához.

A tanszéken közvetlenül a professzori szoba mellett kaptam helyet.Kollégáim gyakran mondták, hogy mint fiatal oktató — a többiek tíz-tizenöt évvel idõsebbek voltak — a professzor kedvence lettem. Kétség-telen, hogy a korábbi évek közvetlen együttmûködése kapcsán bizalmátélvezhettem, sok mindent megbeszélt velem, de nem voltam kivételezett.A kedvencség inkább azt jelentette, hogy sok és sokféle feladatot rámbízott. Érdemi ügyekben azonban Kertész Pál adjunktus volt a helyetteseés tanácsadója.

Most, hogy végig kell tekintenem szakmai életutamon, érzem, mennyirejogos volt az ellenállásom Horn János felkérése kapcsán, mert semmikiemelkedõ eredményt, felfedezést nem tudok bemutatni. Ugyanakkorhivalkodónak tûnhet munkám sokszínûsége, esetenként eredményessége.Ez nem az én személyes érdemem, fontos volt a háttér, a tanszék múltja, elis-mertsége, széles kapcsolatrendszere, a jó csapatmunka, a mérnökgeológiai


185

feladatok sokszínûsége. A feladatok sokasága kapcsán gyakran idézem G. B.Shaw egyik aforizmáját:

„Kétféle tudós van, az egyik, aki mindenrõl tud semmit, a másik, aki a semmirõltud mindent”.

Természetesen nem vagyok tudós, csak geológus kutató és oktató, deShaw nagy bölcsességet mondott ki. Nyilvánvaló, hogy oktatóként minden-rõl kellene tudni, kutatóként pedig valamely terület mindentudójaként, spe-cialistaként kellene dolgozni, alkotni. Hát ez így együtt nemigen megy.

Mivel a közel száz éves tanszék életében én voltam az elsõ okleveles geo-lógus, „hivatásos szakember”, azonnal a „mélyvízbe” dobtak. Szeptemberbenmár geológia gyakorlatokat vezettem az építõ-, építész- és közlekedésmérnökés ásványtan gyakorlatot a vegyészmérnök hallgatók részére. Mondanomsem kell, nem volt egyszerû feladat, hisz mi nem tanultunk pedagógiát. Eleveszokatlan volt a több száz fõs hallgatói létszám, amely megnehezítette aközvetlen kapcsolat kialakítását. Ügyelni kellett arra is, hogy a négy kar eltérõszakirányt jelentett, így a geológia oktatandó anyagrésze sem volt azonos. Azeredmények és a hallgatói visszajelzések azt mutatták, hogy a TTK-n meg-szokott „emberibb” hangnem, személyes kapcsolatteremtés meghoztagyümölcsét. A következõ tanévben a dékántól már tanulókör vezetõi meg-bízást kaptam.

Önálló, mérnökgeológiai szakértõi ún. KK (költségvetésen kívüli) munkátis végezhettem. Ez volt az a terület, amely közvetlen kapcsolatot teremtett agyakorlati élettel, a tanszéknek többletbevételt, a munkát végzõ személynekpedig jövedelem-kiegészítést jelentett. A klasszikus geológia területén dolgo-zó kollégák, így részben volt évfolyamtársaim is némileg irigykedtek. A „KK-nazért találtak csomót”, mert ebben az idõben munkahelytõl, orvos, mérnök,tanár diplomától függetlenül, a kezdõ fizetés egységesen 1300 Ft volt.

Már az elsõ évben, pályakezdõként több szakvélemény készítésében vet-tem részt. Csak címszavakban említve: A budai oldal ár- és belvízveszélyesterületeinek mérnökgeológiai vizsgálata, a hejõcsabai cementgyár nyers-anyagkutatása, mozaikkõ gyártásra alkalmas márvány- és tömött mészkõte-rületeinek felkutatása.

1963-ban súlyos veszteség érte a tanszéket. A régi Híd tanszékbõl két újat,az Építõanyagok- és a Vasbetonszerkezetek tanszéket hozták létre. Az utób-binak helyet kellett találni. Tanszékünk nagy alapterületû ásvány-kõzettanigyûjteményének helyét szemelték ki erre a célra azzal az ígérettel, hogyGyõrben majd múzeumi igényû kiállításként kezelhetjük. Ebben az idõbenugyanis kormányhatározat született arról, hogy az Építõipari és Közlekedési


186


Mûszaki Egyetemet Gyõrbe telepítik. Nagy múltú, országos jelentõségûgyûjteményünk nagy részét fel kellett áldozni. Az 1956-os forradalom idejéna Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kõzettárának, Európa egyiklegértékesebb gyûjteményének — Tokody László igazgató szerint — mintegy80%-a tûzvész martaléka lett. Ezért a tanszék legértékesebb, nagyméretûásványaiból közel háromszáz darabot a Természettudományi Múzeumnak, ahíres al-dunai ammonitesz-gyûjteményünket pedig az ELTE Õslénytani tan-székének ajándékoztunk. A gyûjtemény csekély része folyosói vitrinekbekerült, a többi vattába csomagolva bádoghordókban az alagsori folyosón lan-dolt. Érdekes kapcsolatot kell elmondanom. tanszéki gyûjteményünk fejlesz-tésében az a Semsey Andor volt a mecénás, aki a Természettudományi Múze-um gyûjteménye és a Magyar Állami Földtani Intézet fejlesztésében ismeghatározó szerepet vállalt. A XIX. század második felében tanszékünkvezetõje, Krenner József professzor, egyidejûleg a Természettudományi Mú-zeum európai hírûvé fejlesztõ igazgatója is volt, a múzeum 1956-os igazgató-ja — Tokody László — a háború elõtt volt a tanszék oktatója.

Közben Papp professzor megbízott a jósvafõi kutatóállomás és a tanszékibarlangász csoport oktatófelelõsi feladatával is. Aztán egy alkalommalemlítette, hogy szeptemberben Athénban lesz a Nemzetközi SzpeleologiaiSzimpózium. A hír izgalomba hozott, mert már gyerekkori álmom volt, hogyegyszer eljussak Görögországba. Velem egykorú vegyész- és villamosmérnökbarlangászokkal összedugtuk a fejünket. Az utazás elvi lehetõsége fennállt,mert ebben az évben lehetett elõször Európára érvényes útlevelet kapni és 70dollár devizát kiváltani. Munkahelyünk pedig biztosította a szabadságot.Arra gondoltunk, hogy az elsõ utat többen disszidálásra fogják használni, tar-tottunk attól, hogy az utazási lehetõséget hamar vissza fogják vonni. Ezérthosszabb, Jugoszláviát, Görögországot, Olaszországot és Ausztriát érintõútvonalat terveztünk. Négyen küldtük el a jelentkezésünket a szimpózium-ra, és beadtuk az útlevélkérelmünket, majd következett a vízum ügyekintézése. Az olasz vízumért a tömeges érdeklõdés miatt meg kellett küzdeni.Két éjszakát álltam végig „maszek” sorszámért, hogy olyan számhoz jussak,amivel beállhatok a követség elõtt kígyózó tömegbe. Beszereztünk számosajánlólevelet, megvettük a vonatjegyet, hajójegyet és az olaszországi vasútrakét hetes cirkulárét. A tervben szerepelt, hogy amikor lehet, éjszaka utazunk,ezzel idõt és pénzt nyerünk. Két csomagot viszünk, a koffert a vasútállomáscsomagmegõrzõjében hagyjuk, és csak kis hátizsákkal közlekedünk. Lehet,hogy más számára érdektelen, de nekem ez volt az elsõ nagy lehetõségem éskalandom, ezért részletesebben számolok be az útról.

187

Gádoros Miklós villamosmérnök barlangász, a jósvafõi kutatóállomá-sunkon dolgozó kollégámmal kettesben, augusztus 24-én éjszaka indultunka többhetesre tervezett útra. Reggel érkeztünk Belgrádba, ahol ajánlólevélalapján egy kedves görögkeleti pópa ebédvendégei lehettünk. A városi sétanem jól sikerült, az új külügyi épület fotózásáért a rendõr el akarta venni agépemet, elértem, hogy csak a filmet vették el, és elküldtek a környékrõl.Éjszaka indultunk tovább. Döbbenetesen nagy volt a tömeg, valahogyfelküzdöttem magamat a lépcsõn, csak reméltem, hogy valahol Miklós islépcsõt fogott. Egész éjszaka a peronon szorongtam, és azon tûnõdtem, lehet,hogy vissza kellene fordulnom. Reggel a magával sodró tömeggel értemföldet Szkopjéban. A július 25-i nagy erejû, pusztító földrengést követõen egyhónap elteltével a város lakói akkor kezdtek hazatérni. A vonat csaknem tel-jesen kiürült, és nagyon megörültem, hogy Miklós is elõkerült. A pályaudvarhomlokzata ledõlt, a nagy falióra a földrengés pillanatának idejét mutatta. Aszomszédos utca sávházainak tetõszerkezete olyan volt, mint a hullámvasút,az ablakok hosszú sorát 45o-os törések bontották meg. Nyomasztó volt aváros képe, sok volt a romos, máshol teljesen összedõlt épület. Különösenlehangoló volt, hogy a város egyes részei teljesen kihaltnak tûntek. Jóvalkésõbb jártam a városban és meglepett, hogy a nagy tapasztalattal rendelkezõjapán szakemberek bevonásával milyen nagyvonalú vasbeton építményeklétesültek — a város újjászületett.

Utunk tovább már a görög határ felé vezetett. Elsõ megállónk Thessza-loniki volt. Igyekeztünk az Égei-tengerpartra, ahol megnéztük a velenceierõdrendszer maradványát, a Fehértornyot, Galériusz császár márványdiadalívét, és a bazilikát — a bizánci építészet remekét — és még a fellegvár-ba is eljutottunk. Aztán tovább utaztunk Litochoronba, ahonnan azOlümposzi túrát lehet kezdeni.

Tengerpartról indultunk a nagy, U alakú gleccservölgy felé. A völgybõlerdõvel, bozóttal benõtt meredek hegyoldalon haladtunk egyre magasabbra.A hegy az Alacsony-Olümposz volt, de csodálatos kilátás nyílt a Magas-Olümposz kopár, meredek, felhõbe veszõ sziklacsúcsaira. Ma már az Olüm-poszt a görögök is egyszerûen csak az ország „tetejének” nevezik. A keménytúráról hajnalban tértünk vissza a partra, ahol a sátrunkat õrzõ heidelbergicsaládnak meg kellett mutatnunk útlevelünket, mert nem hitték el, hogypiros útlevelünk egész Európára érvényes. Abban az idõben ugyanis õk nemmehettek az NDK-ba, a kelet és nyugatnémetek találkozóhelye a Balaton volt,ami nekünk nagy idegenforgalmat jelentett.

Késõ este érkeztünk meg Athénba, a pályaudvar melletti szállóban pihen-


188

tünk le. Másnap a Szimpózium vezetõjénél befizettük a részvételi díjat. Akedves szervezõ hölgy megkérdezte, hogy hol lakunk, úgy tûnt, a szálló nemnyerte meg tetszését, s mivel cingár egyetemista kinézetünk volt, adott egynévjegyet — Mme Anna Petrohilos — és meghívott bennünket, hogyPireuszban, Athén kikötõi városrészén lévõ villájának nagy, fedett teraszánellakhatunk. Nagyon kellemes helyünk lett. Néhány éve Paul Marinoszathéni professzorral és Török Ákos kollégámmal Pireusz felé utaztunk,amikor a fenti történetet elmeséltem. A professzor hirtelen megállt, és bero-hant egy könyvesboltba, majd nevetve adott át egy angol nyelvû könyvet —Görögország barlangjai — szerzõje Anna Petrohilos. Elmondta, hogy MmeAnna él, kilencvenegynéhány éves, és a görög Szpeleológiai Egyesület tiszte-letbeli elnöke, meghatott a szép történet.

A szimpóziumon kiderült, hogy a népes mezõnyben mi, a kis magyar cso-port és két romániai barlangász, képviseltük a „keleti blokkot”.

Nem mondok újat, ha azt írom, hogy Athén legjelentõsebb emlékei agörög kultúra klasszikus korából származnak. Az Omonia vagy a Szindagmatér pezsgõ forgatagából könnyen eljutottunk a „csodák birodalmába”, azAkropoliszra. A környezetébõl alig 150 m magasságig kiemelkedõ, meredeklejtõkkel határolt mészkõfennsíkot páratlan szépségû, pentelikoni fehérmárványból faragott építmények — Parthenon, Erechteion, Kariatidák, Nikétemploma — koronázzák. Felfûtött hangulatomban is kibújt belõlem a geoló-gusok szelektív látásmódja. Feltûnt, hogy a bejárati Propülaia csodálatososzlopsorán a földrengések hatására az egyes oszlopdobok különbözõméretû elmozdulást szenvedtek, hogy a domb északi lejtõjén számos barlan-gi üreg nyílik. Ha már mindenütt a fehér márvány csillogását láthattam, köte-lességemnek éreztem, hogy elutazzam a Pentelikon-hegylánchoz az ókorikõbányákat megnézni. Egy szép kézi példányt haza is hoztam. Termé-szetesen az Akropoliszon túl is minden elérhetõ mûemléket megnéztünk.

Pireuszban lenyûgözött a hatalmas kikötõ hangulata, az óriási óceán-járók és az amerikai hadihajók manõverezése, no meg a csodálatos jacht-kikötõ.

Egy alkalommal, Miklóssal Aegina, Porosz és Hydra szigetére kirándul-tunk. Hydra kikötõje és a város is egy patkó alakú öbölben helyezkedik el,olyan, mint egy görög színház. A hegygerincrõl csodálatos látványt nyújtott,itt akartunk sátrat verni. Miklós gyufát gyújtott, nagy tûz lett belõle. Áprilistóloktóberig nincs esõ, minden növény száraz. A szigetlakók katasztrófát,tragédiát kiabálva, lapáttal, vasvillával próbálták a tüzet oltani, de ered-ménytelen volt. Félelmetes látvány volt hosszú árnyékuk a hegyoldalon. Mi


189

tehetetlenül egy szikla hasadékában húztuk meg magunkat. Szerencsérecsak a kövek közötti gyomnövényzet égett le, de egy egész domboldalon.

Ajánlólevelekkel felkerestük a földtani intézetet és a kereskedelmi attasét.Az attasé jóvoltából eljutottunk a Szunion-hegyfokra, a híres Poszeidontemplomhoz, és élvezhettük a naplementét is.

A szimpóziumhoz két nagy kirándulás is kapcsolódott, természetesen miegyikre sem tudtunk befizetni. Az elsõ kirándulás egy Peloponnészoszi körútvolt. A buszban volt üres hely, így Mme Anna elvitt minket is. Káprázatosmúltba tekintõ élményben volt részünk.

Elsõ megállónk Korinthosz volt. Akrokorinthosz a hegytetõre épült beve-hetetlen erõd. Ókorinthosz a tengerpart mentén, részben a vízbe süllyedvelátható. Izgalmas volt lenézni a Korinthoszi-csatorna meredek „földfala”között mélyen csillogó vízfelületére. Már 67-ben Néró császár rabszolgákkalkezdte építését, de abbamaradt. Büszkeséggel töltött el bennünket, hogy az1882–1893 között épült 6,3 km hosszú csatorna építésének egyik szervezõjeTürr István, tervezõje és a kivitelezés irányítója Gerster Béla magyar mérnökvolt. Érdemes megemlíteni, hogy a kivitelezés során feltárták a római építésmunkálatainak emlékét, ez azt jelenti, hogy a két csatornaterv nyomvonalahasonló volt. Késõbbi utazásom alkalmával a már említett Marinos professzormegmutatta a magyar nyelven is méltató nagy fehér márványtáblát és azt,hogy a görög és ciprusi mellett a magyar zászló is az árbocon lobog.

Mükenaiba folytattuk utunkat. A hegyoldalon emelkedõ fellegvárat,hatalmas kõtömbökbõl épült küklopsz-falak veszik körül, bejárata a híresoroszlánkapu, több tonnás tömbökbõl áll. A királysírokból Schliemann hoztanapvilágra a szenzációs régészeti leleteket, arany halotti maszkokat, aranyle-mezeket, koronákat. A fellegvár vízellátása, egy sziklahasadékból fakadó for-rás vizének föld alatti ciszternákba gyûjtésével biztosított. Nauplion öböl-menti kisváros, meredek dombja a felszíni karszt szép példáit mutatja.Epidaurosz szentélye, gyógyfürdõje nagy múltú kultuszhely, jó állapotbanmegmaradt nagy színháza ma is elõadások színhelye.

Spárta csalódást okozott, a történelmi múltból nem sok emlék maradt. Anagyméretû színház romjainak kõanyagát jórészt széthordták, másholbeépítették. A városban sétálva egy oldalkocsis motoros megkérdezte, hogyhonnan jöttünk, s mi megmondtuk, hogy magyarok vagyunk. Õ szélesre tártkarral ölelt bennünket, s nevetve mondta: Kádár, Hruscsov puff, puff, puff,majd motorjával elvitt a Tajgetosz tövébe, Misztra romvárosához.

A kétezer méternél magasabb Tajgetosz-hegységtõl mély szakadékválasztja el Misztra szikláját — legenda ehhez a szakadékhoz fûzi a kegyetlen


190

történeteket. A hegységbõl a mély szakadékba zúdult hatalmas, néhol szobaméretû kõzettömbökön — holdfénynél átugrálva — jutottunk el a romvárostövezõ kõfalig. A város romjai között töltöttük az éjszakát. Amikor a szimpózi-um hivatalos kiránduló csoportja megérkezett a romvárosba, mi már a fel-legvárból jöttünk lefelé. Itt jöttek rá vendéglátóink, hogy mekkorakultúrszomj hajt bennünket. Ettõl kezdve, megkülönböztetett vendég-szeretetben lett részünk.

A félsziget déli részén Pirgosz Dirunál gyönyörû, színes cseppkövekbengazdag, három barlangot néztük meg. Az egyikben a tengervíz és az édesvízkeveredik, a másikban nagy tó és sziklarajzok láthatók, a harmadik hatalmascsarnokkal rendelkezik, egykor menedékhelyül szolgált.

Olympia nagykiterjedésû rommezõ, ligetes területen helyezkedik el. Azõsi kultuszhelyen rendszeresen, négyévenként rendeztek Zeusz tiszteletéreversenyeket, de a nõknek tilos volt a részvétel. A római uralom idején is virág-zott Olympia, Néró császár is versenyzett itt. Késõbb megtiltották a pogányünnepeket, majd lerombolták az épületeket is. A pusztítást egy hatodik szá-zadi földrengés tetõzte be, egy ókori gát átszakadása után a folyóvíz horda-léka borította el a területet, német kutatók kezdték meg a város kiásását. Aromos maradványok léptéke impozáns, a Zeusz templom földre zuhanthatalmas dór oszlopainak maradványa olyan, mintha késsel felszeleteltékvolna. A stadion versenypályájának eredeti helyén van a rajtköve és boltívesbejárata. A romok között álmodozhattunk, a csoport befizetõs tagjai elrepül-tek Krétára, mi, a kispénzû magyarok, az üresen maradt busszal vissza-tértünk Athénba.

Miklóssal kimentünk Pireuszba a kecses, új Polikosz nevû hajó fedélzeténelhagytuk a szárazföldet, és a távoli Krétára hajóztunk. Hajnali fényben pil-lantottuk meg az Iraklioni kikötõ velencei erõdjét, távolban az Ida-hegy csú-csát. Úti célunk Minosz király Knosszoszi palotája volt. Arthur Evans angolrégész fedezte fel, 40 éven át minden idejét és pénzét a feltárásra fordította.Az elsõ palotát természeti katasztrófa pusztította el, az új palota lapos dom-bon teraszosan helyezkedik el. Jól megtervezett helyiségek rendszeréveltalálkozhattunk. Nincs labirintus, nem volt szükségünk Ariadné fonalára. Apalota igényesen közmûvesített, agyagcsöves vízvezetékkel, burkoltcsatornákkal, raktárak sorával rendelkezett. Az épületegyüttes kétségtelenülmonumentális látvány. A krétai kultúra aranykorát, a palotát i.e. 1500 körülújabb katasztrófa, a Théra-szigeti Szantorin vulkán kitörése, az általaelõidézett „szökõár” és vulkáni hamuszórás, és földrengés pusztította el. Asziget déli oldalára utaztunk, a Phaistoszi, majd a néhány kilométerre fekvõ


191

Triada romjait is felkerestük. Az õsi kultúra csodálatos emlékeinek megtekin-tése után utolsó krétai tervünk az Ida-hegyen 1500 m magasságban feltártKamarisz-barlangba szerettünk volna lejutni. Busszal eljutottunk a hegyoldalában fekvõ Kamarisz községig. Nagy lendülettel indultunk felfelé, majdegy hegyi pásztorba botlottunk. Nevetett célunkon, s azt tanácsolta inkábbfeküdjünk le pihenni a hegyoldalon, mert csak nagyon fárasztó és bonyolultútvonalon lehet eljutni a barlanghoz. Mikor megtudta, hogy magyarokvagyunk, rögtön mondta: paprika, gulyás stb. magyar szavakat, amit állításaszerint a rádióban hallott. Elgondolkodtató, hogy egy egyszerû hegyi pásztor,hogyan tudta az említett szavakat hozzánk kapcsolni.

Elmaradt a túra, helyette hosszú beszélgetés alakult ki a helyi kiskocsmá-ban a „szigetlakókkal”. Azért írom a szigetlakókat, mert azt mondják, a krétaiemberek mások, mint a szárazföldi görögök. Büszkék, lázadók, de játékosakés vendégszeretõk. A férfiak magasabbak, erõtõl duzzadók. Úgy tartják, hogyKazantzakisz Zorbájával állított maradandó emléket a krétaiaknak.

Aztán ránk terelõdött a szó, kik vagyunk, mivel foglalkozunk. Mikor kide-rült, hogy mindketten diplomával rendelkezünk, jött a kérdés: mennyit kere-sünk? A válasz egyszerû volt: 100 dollárt — ekkor a dollár 13 Ft-ot és ugyan-annyi drachmát ért. A válaszuk: az jó! Naponta? Nem, havonta válaszoltuk.A téma ezzel lezárult. De kedvesek voltak, meghívtak minket vacsorára, mégaz éjszakát is a kocsma vendégszobájába tölthettük. Reggel, visszautaztunkIraklionba, ahol a Régészeti Múzeum fantasztikus gyûjteményét néztük meg.

Éjszaka visszahajóztunk Pireuszba, majd csomagjainkat magunkhoz véveismét hajóra szálltunk, most már Olaszországi úti céllal.

A Korinthoszi-csatornán keltünk át. Nagy szakmai élmény volt közelrõllátni a csaknem függõleges „földfalakat”, a hazai pannóniai üledékeknekmegfelelõ képzõdményt, szép törési síkokkal, vetõ menti elmozdulásokkal. AJón-tengerre a Korinthoszi-öbölbõl jutottunk ki. A szárazföldhöz közeli, Ke-fallinia, Ithaki, Lefkasz szigetét érintve jutottunk el Korfu (Kerkira) szigetére. Aszigeten néhány órát töltöttünk. Itt is velencei erõdrendszer fogadott bennün-ket. A város hangulatos, olasz és francia beütéssel. Felüdülést jelentett, hogy akorábbi területekhez képest a szigetnek gazdag a növényzete. Nem véletlen,hogy több királyi nyaraló — közöttük Erzsébet királynéé — található itt.

Tovább hajózva a közeli albán partok mentén elhagytuk Görögország fel-ségterületét, s szeptember 14-én este Brindisiben Olaszország földjére lép-tünk.

A kikötõ felett itt is erõd áll, nem nézelõdtünk a városban, hanem vonatraszálltunk és Bariba utaztunk. A szimpóziumon megismert Franco Anelli úr, a


192

bari egyetem szpeleológia professzora és a Castellanai-cseppkõbarlang igaz-gatója meghívott látogatóba kettõnket. Bari óvárosában sok a szép mûemlék.Kiemelkedõ a monumentális homlokzatú Szent Miklós (S. Nicola) bazilika.Szent Miklós — a mi Mikulásunk — a város védõszentje. A leírások szerint akis-ázsiai Myra város püspöke volt, 350 körül hozták haza hamvait, és a bazi-lika altemplomában lévõ barlangba helyezték el. A középkorban nagy zarán-dokhely volt, Nagy Lajos királyunk is meglátogatta. E témánál azért idõztemel, mert ezen a nyáron feleségemmel Törökországban voltunk, és jártunk aDemre város feletti Myrában. Szent Miklós évtizedekig valóban ott voltpüspök, emlékére csodálatos freskókkal díszített bazilikát építettek. Az idõkfolyamán erõsen károsodott épületet az orosz cár renováltatta (nem restaurál-tatta), õk is szentjüknek tartják, és máig is az orosz turisták zarándokhelye.

Anelli professzor elvitt minket a Castellanai-cseppkõbarlangba. A kor-szerûen kiépített barlang színes cseppkõvilága valóban csodálatos.

Utunk további szakasza eltért az eddig elõre kidolgozott útvonaltervtõl.Mivel kéthetes körutazási bérlettel — circolare — rendelkeztünk, ez korlátlanutazási lehetõséget biztosított számunkra kényelmes, helyjegyes expressz-vonatokra is. Ezért aztán gyakran éjszaka utaztunk az olasz csizma egyikvégétõl a másikig, egyúttal megspórolva a szállás költségeit is.

Bariból elõször délre, a csizma csücskére utaztunk. A szerelvényt hatalmaskomphajó szállította át a Messinai-szoroson. Messina és a többi keleti partiváros mind görög alapítású, többször pusztította erõs földrengés, 1908-ban60 000 ember vesztette életét és a házak uralkodó része is elpusztult. Avárosképet uralja a Dóm.

Taormina hegynyúlványon épült, hangulatos, szûkutcás város. Legfõbbnevezetessége a görög színház, látványa a taorminai táj hátterével Csontvárytöbb képéhez is ihletet adott.

Sirakusa óvárosában a romba dõlt kolostor alatt kiterjedt ókereszténykatakomba és a bizánci falfestmények maradtak meg. Görög színházát gigá-szi teljesítménnyel vésték ki a sziklából, a római amfiteátrumot is jórészt szik-lába vájták. Izgalmas látvány a latomia, az ókori kõbánya 30-40 m mélységûfejtése, amely részben föld alatti, barlangszerû kitermeléssel is folyt.Arkhimédész, az ókor legnagyobb matematikusa és fizikusa itt élt. Eszembejutott Egyed László geofizika professzorunk egyik mondása. Személytelenülelõadta földtágulási elméletét, hozzáfûzte, hogy amikor Arkhimédészelmélete beigazolódott, ennek örömére 40 ökröt áldozott fel — nem csoda,hogy azóta az ökrök minden újtól félnek.

Megálltunk Cataniában, mert onnan lehetett legkönnyebben megköze-


193

líteni az Etna kráterét. A várost a vulkán kitörése többször elpusztította. Ittérdeklõdésünket nem az egyedi mûemlékek kötötték le, hanem természete-sen az Etna, Európa legmagasabb, 3300 m feletti mûködõ tûzhányója.

A városból busszal indultunk a hegy oldalában lévõ földrengésvizsgálóobszervatóriumig, az intézet 1963-ban még mûködött. Az útra fel kellett ké-szülnünk jó túracipõvel, a fenti hideg miatt meleg ruhával, a fullasztó gázokellen vizes zsebkendõkkel, a szállongó forró hamu miatt védõszemüveggel.Az igazi próba az obszervatórium felett következett. A kopár, laza szerkezetûvulkáni törmeléken nehéz volt a biztos lépés. Emlékezetes, lelkesítõ jelenségvolt egy mankóval velünk tartó középkorú német geológus kitartása.Izgalmas, egyben félelmetes volt, hogy a fel-feltörõ gáz- és gõzfelhõk, a széláltal felkavart vulkáni hamu miatt csak a fuldokló, köhécselõ hangok alapjánlehetett sejtésünk arról, hogy ki merre lehet. Felejthetetlen élmény volt akráter fortyogó mélyének látványa. A hóhatár felett jártunk, esõkabátomlemezekre tört a fagytól. Idõbe telt, amíg végre a törmeléklejtõn egymásrataláltunk. A visszaút már eseménytelen volt. Ismét vonatra ültünk, úti célunkNápoly és környéke volt.

A Tirrén-tenger Nápolyi-öble partján fekvõ város képéhez szervesen hoz-zátartozik a Vezúv kettõs kúpjának sziluettje. Látogatásunk indoka elsõsor-ban a vulkáni tevékenység hatásának tanulmányozása volt.

A fõpályaudvarról a történelmi városközponton keresztül a tengerpartramentünk. Itt áll a látványos, sokbástyás új erõd (Castel Nuovo) épülettömb-je, az Anjou-királyok lakhelye. Szép a középkori Dóm, a Szent Ferenc temp-lom, a királyi palota, valamint a hegyormon emelt San Elmo erõd és SzentMárton kolostor.

Nápolyból elõször Pozzuoli tengerparti kisvárosba mentünk. Itt atufadombok közötti lapos kráterben utóvulkáni szolfatára és fumarola figyel-hetõ meg. Helyenként kisebb-nagyobb felületen fortyogó, bugyborékolóiszap, csípõs, kénes gõzök és gázok törnek fel. Ha nem geológus lennék, aztis mondhatnám, hogy valami alvilági jellege van. A város ókori piacán a meg-maradt oszlopok az aktív vulkáni terület felszínváltozása miatt a tengerbesüllyedtek, majd ismét kiemelkedtek. Az oszlopokon fúrókagylók fúrtakmélyedéseket. Ezek a nyomok jelzik, hogy az oszlopok mely szakaszát borí-totta tenger. Ma a lyukak 3,6–5,7 méter magasságban láthatók.

Ezután utunk a Vezúvra vezetett. A Ferrovia Circumvesuvianával majdbusszal jutottunk el a drótkötélpályáig. Természetes, hogy az utat a kráterigitt is gyalog tettük meg. A kopár hamu- és lávarétegeken át a túra kényel-metlen volt, de közel sem olyan megterhelõ, mint az Etnán. Mérések szerint


194

a vulkán régebbi kitörése a Monte Somma kalderája 4 kilométer átmérõjû, aVezúv 1944-es utolsó kitörése utáni kráterének pereme 1281 m magas,átmérõje 611 m, mélysége 216 m. A „veszély” miatt fizetni kellett, de kíséretnélkül mehettünk le a kráter fenekére, ahol akkor még a talpon, illetve azoldalhasadékból gyenge füstölgést, kis gõzkitöréseket figyelhettünk meg.

A Vezúv megmászása után Pompejibe, a legismertebb római koriromvárosba utaztunk. 62-ben egy földrengés súlyosan megrongálta a várost,79. augusztus 24-én pedig a Vezúv több méter vastag törmeléke Hercula-neummal és Stabiaevel együtt betemette, végleg elpusztította, de a lakosoknagy részének sikerült elmenekülnie. Errõl egykori tudósítás is fennmaradt,az ifjabb Plinius, a történetíró Tacitushoz írott levelében részletesen beszámola katasztrófáról.

Az eddig mintegy 60%-ban feltárt város kiterjedt, szabályos utcahálózat-tal rendelkezett. Az utak a Vezúv lávakõzetébõl kialakított lapokkal burkoltak,a járdák magasítottak, az útkeresztezõdéseknél a „zebrák” lépõkövekkelkiemeltek. A kõbõl épült házfalak helyenként emeletmagasságig megmarad-tak. Feltártak templomokat, vásárcsarnokot, színházat, amfiteátrumot, für-dõt, ragyogó színekkel freskókat, szobrokat, díszkutakat, minden ámulatbaejtõ! Ami viszont döbbenetes volt, hogy a menekülõ, vagy az alagsori folyo-són menedéket keresõ emberek, gyerekek, nyakörves kutya testének formá-ja a megszilárdult vulkáni hamuban megmaradt, s most gipsszel kiöntve ahelyszínen látható.

Nápolyba visszatérve hajóra szálltunk, hogy megcsodálhassuk Itáliaegyik legszebb vidékét, a Sorrentói-félszigetet, és a Nápolyi öböl látványát.Aztán kikötöttünk a Tirrén-tenger egyik legnépszerûbb kiránduló-helyén,Capri-szigetén. Megnéztük a világhírû Kék-barlangot (Grotta Azzurra),Tiberius császár villáját, a Faraglioni sziklákat és Anacapri kisváros nevezetes-ségét, Axel Munthe világhírû svéd orvos-író — San Michele regénye nálunkis több kiadást megért — hegyfokon fekvõ villáját. Visszatértünk Nápolyba ésvonatra szállva Rómába utaztunk.

Mások után én is leírhatom, hogy Róma az „örök város”, így az építészeti,mûvészeti alkotások hatalmas gazdagsága várt ránk. Szerénytelenség lenne aváros nevezetességeit bemutatni, hisz az immár európai útlevéllel rendelkezõhonfitársaim százezrei már mindent megcsodálhattak. A Magyar Intézetbentöbb éjszakára kaptunk szállást, így volt idõnk bolyongani az ókorivárosközpontban, a Forum Romanum, a Capitolium és a Palatinus területén.Minden olyat láttunk, ami figyelemre érdemes. Miklós barátom hívõ kato-likus volt, ezért nagyon vágyott a pápai áldásra. Én ugyan református


195

vagyok, de engem is megérintett VI. Pál pápa személyisége és beszéde. Nememlítettem, hogy Athénban láttam I. Pál görög királyt, a pireuszi királyi JachtClubban, civilben Konstantin trónörökös herceget, az akkor még kiváló,olimpiai éremszerzõ vitorlázót — nem voltak rám ilyen hatással.

Ha már templomnál tartottunk, északra utazásunkban úti cél lehetettvolna Firenze vagy Pisa, de Miklós a Milánói Dómot szerette volna látni. Ígykövetkezõ állomásunk a második legnagyobb olasz város Milánó volt. A világegyik legnagyobb és legszebb gótikus templomának tartott Dóm valóbanlenyûgözõ. A hatalmas építményt több mint 130 fiatorony és kétezernél többszobor díszíti. Belsõ terét 52 pillér tagolja öt hosszhajóra. Az ember eltörpülbenne. Megnéztük a világhírû milánói Skála operaházat, a volt királyi kas-télyt és a hatalmas Sforza-kastélyt, -várat. Fáradásunk jeléül hamar feladtuka nagyvárosi nézelõdést, vonatra szálltunk utolsó olaszországi célállomá-sunk, Velence felé.

Vonatunk 4 km-es töltésen futott be az Adria királynõjének is nevezettVelencébe, a „vízen úszó” mûemlék városba. Álomvilágba kerültünk, azutcán nem kell száguldó gépkocsik között ugrálni, a forgalmat kis hajók(vaporettók), csónakok és hangulatos gondolák bonyolítják le. Amint leírá-sokból ismert, Velence több mint száz kisebb-nagyobb, részben természetes,részben mesterségesen kialakított szigetre épült, a szigeteket közel kétszázcsatorna választja el egymástól és több száz híd köti össze. A pályaudvarrólkilépve a „fõutcára” a fõ közlekedés útvonalra a mintegy négy km hosszúCanal Grandéra jutottunk. Vaporettóra szálltunk, mert azt mondták, hogyVelence legfõbb látnivalója a Canal Grande mentén lévõ gyönyörû gótikusés reneszánsz paloták sora, közöttük a híres aranyház, a Ca d’Oro, acsatornán átívelõ Rialto híd, amely több ezer szilfacölöpre épült, valamint avíziút végén a Piazza San Marco csodálatos épületeivel, a Dózse palotával, aSzent Márk székesegyházzal, az Óratoronnyal, a Harangtoronnyal aCampanillevel. A tér eltérõ stílusú épületeivel, csillogó díszkõburkolatával,hangulatos árkádos kávézóival és galambjaival valóban lenyûgözõ. Nemvéletlen, hogy Napóleon „Európa legszebb szalonja”-nak tekintette. Különhangulata van a kis utcácskáknak, sikátoroknak, a málladozó kõ lábazatúöreg házaknak, közöttük a számtalan történelmi értéket halmozó temp-lomok sokaságának. Elégedetten állapítottuk meg, hogy hosszú utunk olasz-országi szakaszának méltó búcsúzó helyéül Velencét választottuk.Éjféltájban vonatra szálltunk, irány Ausztria. Viccesen meghívtam Miklóstegy „utolsó” reggelire, mondván, hogy a határõrök le fogják szedni a vonat-ról, mert neki csak átutazó vízuma volt. Brennerhez közeledve ez valóban


196

megtörtént. Így én magányos lettem, de a magas hegycsúcsok látványaérdeklõdõvé tett.

Szeptember 25-én reggel a Brenner-hágón „átléptem” az olasz–osztrákhatárt, a vonat a „hegyek országában” száguldott velem. Tirol fõvárosában,Innsbruckban szálltam le. Hosszú, békés utazásom után meglepetés volt szá-momra a fogadtatás, mert ismeretlen emberek álltak elém, hogy adjak pénzta tiroli háborúra. Azt tudtam, hogy Dél-Tirolt Olaszországhoz csatolták, és ezsok feszültséget okozott, de azt nem gondoltam, hogy 1963-ban is harciaselképzelések élnek még. Megnéztem a tartományi székházat, a várostornyot,a régi egyetemet. De igazából a természetbe vágytam, ezért kimentem abõvizû Inn folyó partjára, és csodáltam a várost körülvevõ 2000 m magas csip-kés hegyeket, majd vonatra szálltam, hogy átutazzam az országot. Késõ esteérkeztem Bécsbe. A kultúrált, kényelmes váróteremben pihentem le. A termetránk zárták, négyen maradtunk bent. Megpróbáltam kommunikálniteremtársaimmal, hamar kiderült, hogy õk is ma-gyarok, de külföldön élnek.Alvás helyett hosszan beszélgettünk.

Azt mondják, hogy a bécsi városnézést a belváros szívében lévõ StephansDómnál, a Szent István katedrálisnál kell kezdeni. Én is így tettem. Alegszebbnek tartott osztrák gótikus templom valóban gyönyörû. Hegyes,csaknem 140 m magas tornya a város szimbóluma. Láttam az érseki palotát,voltam a kapucinusok templomában, ahol a Habsburg-házi uralkodók földimaradványait õrzik. Sétáltam a pestiek által kedvelt Kärtner Strassén, láttama Ring (Körút) menti kastélyokat, a Parlamentet, a Városházát, az Operát, delegtöbb idõmet a császárok hajdani rezidenciáján a Régi és Új Hoffburg hatal-mas épülettömbjeinek, kiállításainak megtekintésére szántam. Pihentemegyet a Hõsök parkjában, majd élményekben gazdagon vonatra szálltam ésszeptember 26-án Hegyeshalomnál hazai földre értem.

A 34 napos körutazás egy életútban — idõben — csak egy múló pillanat.A sok lemondással, fáradsággal, jó programokkal, sok támogatással szerzettszéleskörû — geológiai, építészeti, mûvészeti és történelmi — ismeret félévszázad távlatából is mélyen bennem él, szakmai életutam szemléletformálómeghatározó része lett, ezért talán bocsánatos bûn a szokatlan hangvételû ésterjedelmes visszaemlékezés. Késõbb számos szakmai és családi utazásomvolt munkatársaimmal, feleségemmel, Attila fiunkkal, majd Zsófi és Mátéunokáinkkal, de azok már az élet természetes velejárói voltak, ezért nemsorolom azokat.

Meglepõen gyorsan ment a visszailleszkedésem, mert az õszi félévben sokfeladat várt rám.


197


Az 1964-es esztendõ is mozgalmas volt a szakterületünk szempontjából.Februárban minden idõk legnagyobb hazai felszínmozgása történt.Dunaújvárosban a dunai magaspart több mint egy kilométeres szakaszán,mintegy 10 millió m3 löszösszlet szakadt le. Helyreállítása, partrendezése ageotechnikusoknak, mérnökgeológusoknak hosszú idõre jelentett komolyfeladatot.

Ebben az évben kormányhatározattal megszüntették az OrszágosFöldtani Fõigazgatóságot, jogutódként létrehozták a Központi FöldtaniHivatalt (KFH). Az Országgyûlés elfogadta Az építésügyrõl szóló III. számútörvényt, amely a települések hosszú távú fejlesztéséhez általános rendezésiterv (ÁRT) készítését írta elõ. A terv fontos részét képezte a város adottsá-gainak, környezetének elemzése, amit a korábbi területismertetõ talaj-mechanikai szakvélemények már nem elégítettek ki. Az ÁRT elvárása és aKFH kezdeményezõ kézsége és pénzügyi támogatása teremtette meg a lehe-tõségét annak, hogy hazánkban is meginduljon a mérnökgeológiai/építés-földtani térképezés. Erre a lehetõségre azonnal „ráhangolódtunk”. AVárosépítési Tudományos Tervezõ Intézet (VÁTI) megbízásából készítettmunkáink alapján a KFH felkérésére a KGST Földtani Állandó Bizottságánakberlini ülésére Török Endre és Zsilák György kollégámmal mi állítottuk összea Magyarországot képviselõ 1:5000-es (Balatongyörök üdülõváros) és az1:10 000-es méretarányú (Budapest-Buda részlet) mérnökgeológiai minta-térkép változatokat.

Tanszékünk 1964 júniusában ünnepelte fennállásának 100 évesjubileumát. Az ünnepségen több neves, külföldi professzor és három szak-irányú miniszterhelyettes is részt vett. Ilku Pál mûvelõdésügyi miniszterszokatlan módon nem a vezetõ Papp professzort, hanem az egész tanszékettüntette ki az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címmel.

Az ünnepség említése módot ad a figyelemfelhívásra, mert azt tapasz-talom, hogy napjainkban már csak néhány védett korú szakmabeli tudarról, hogy a múltban a földtan milyen szaktekintélyei vezették a tan-széket, illetve milyen sokan kezdték itt a késõbb magasra ívelõ pályájukat.Most nem kívánom részletezni a tanszék történetét, mert — Vendl Aladárkötetére alapozva — 2006-ban a Mérnökgeológia a Mûszaki Egyetemenfejezetben már megtettem. Itt álljon csak egy rövid áttekintés a fontosszemélyekrõl.

A Mûszaki Egyetem közvetlen jogelõdjén a József Polytechnikum VegyészOsztályán 1864-ben hozták létre az Ásvány és Földtani Tanszéket. Elsõ profesz-szorai Nyugat-Európa nagyhírû — bécsi, heidelbergi, karlsruhei, strasburgi,

198

tübingeni, zürichi egyetemein, freibergi bányászakadémián diplomátszerzett és doktorált, kiváló képességû „fiatalemberek” voltak, akiket azutókor méltó módon tudósként tisztel.

Az elsõ tanszékvezetõ professzort, Hofmann Károlyt 25 évesen a bécsi föld-tani intézetbõl pályázat alapján nevezték ki. A tudományos kutatómunkaigénye miatt csak három évig maradt a tanszéken. Távozása után, 1967-ben akormány a 23 éves vegyész Wartha Vincét hívta haza a zürichi egyetemrõl. Õis három év után távozott. 1870-ben Krenner József minerológust bízták meg atanszék vezetésével, aki egyidejûleg a Nemzeti Múzeum Ásványtáránakvezetõje is volt, amely általa vált Európa egyik legértékesebb gyûjteményévé.A nagytekintélyû Lóczy Lajost 1880-ban meghívta magántanárként a technikaigeológia elõadójának. Krenner 1894-ben hagyta el a tanszéket, mert a Tudo-mányegyetemen tanszékvezetõnek nevezték ki. Schmitt Sándor minerológusKrennerhez hasonlóan a múzeumi munka mellett vezette a tanszéket és foly-tatta az oktatói tevékenységet. Fiatalon elhunyt.

1904-ben Schafarzik Ferenc a Magyar Királyi Földtani Intézet bányafõtaná-csosa, tudósként került a tanszék élére. A tanszék 1909-ben költözött PestrõlBudára, az új Mûegyetemi Központi épületbe. 1926-tól Vendl Aladár (VendlMária és Vendel Miklós bátyja, Schafarzik Ferenc veje) a tanszékvezetõ. 1949-ben megnyílt a Veszprémi Vegyipari Egyetem, ekkor a mûegyetemi vegyész-mérnökképzésben megszûnt a szervetlen kémia tagozat, így a tanszék okta-tási lehetõsége is alapvetõen beszûkült. A mérnökképzésben Papp Ferencmegkezdte a mérnökgeológia oktatását; a TTK-n az elsõ geológus évfolyamcsak ebben az évben végzett. A tanszék 1950-ben költözött a Stoczek utcaiépületbe, ahol a gyûjtemények elhelyezése mellett vegyi- és kõzetfizikai laborkialakítására is mód nyílt.

1955-ben a Mûszaki Egyetem kötelékébõl kivált az Építõipari és Közleke-dési Mûszaki Egyetem. 1956-ban — 92 év után — a tanszéket a Vegyészmérnökikarról ezen új egyetem Mérnöki Karához csatolták. Ezzel egyértelmûvé vált,hogy a tanszék oktatási és kutatási feladata elsõsorban az építõmérnökitevékenységhez kell, hogy kapcsolódjon. 1957-ben felépült a tanszék jósvafõiKarszt- és Barlangkutató állomása. Vendl professzort 1960-ban nyugdíjazták.

Az elmúlt száz év alatt a jeles tanszékvezetõk mellett nagyígéretû szemé-lyek kezdték pályájukat: Koch Antal, Böckh Hugó, Schréter Zoltán, TelegdiRoth Károly, Tokody László, Csiky Gábor, Kõrössy László, Földvári Aladár,Nemecz Ernõ. Magántanárként oktatott Lóczy Lajos, Liffa Aurél, MauritzBéla és Ballenegger Róbert.

1960-tól az 59 éves Papp Ferenc professzor vette át a tanszék vezetését. Az


199

oktató- nevelõmunka kiemelkedõ részét képezte életének, õ volt a hallgatókközismert és szeretett „Feri bácsija”.

1962-tõl már nem „történelem” amirõl írok, hiszen magam is részesevagyok a tanszék életének.

A tanszéken baráti légkörben éltem, a kollégáim és a fõvárosban maradtvolt évfolyamtársaim már mind házasok voltak, így a hétvégeken magamramaradtam. A kollégiumi bulikon jó volt a hangulat, kedvesen fogadtak, de„oktató” voltam. Az albérletem tágas, de hideg volt, így változásra vágytam.Egy jósvafõi kirándulás szervezésekor az építészhallgatók között találkoztamegy kedves és vonzó lánnyal, Rácz Máriával, aki a decemberi elõvizsgára ageológiát is jól megtanulta, nálam vizsgázott. Kora nyáron még volt egybaltikumi utazásom, majd augusztus közepén meghatározóan fontosesemény történt életemben, házasságot kötöttünk. Azóta egymásnál vizs-gázunk, idestova negyvenhat éve. Úgy érzem jól döntöttem, mert Maribankitartó, szeretõ feleségre, jó anyára és nagyanyára találtam. Papp professzoresküvõi tanúként is jelen volt életemben.

1965-ben nagy megtiszteltetés ért, Hámor Géza témavezetõ javaslatáraFülöp József, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója engem, a fiatalintézeten kívüli pályakezdõt bízott meg a Mecsek hegység pannóniaiüledékeinek monografikus feldolgozásával. A diplomavédés óta doktoritémaként végeztem a terület vizsgálatát.

Érdektelennek tûnhet, hogy a tanszéken kaptam egy nagy szekrényt.Ahhoz, hogy használni tudjam, ki kellett ürítenem. Meglepetésemre egymásután kerültek elõ a szakmai körökben jól ismert és nagy tiszteletnek örvendõSzabó József geológus professzor 1863–1891 közötti kéziratos jegyzetei és úti-naplói. A 35 naplót, Magyarország földtanát, a Paleontológia egyes fejezeteitPapp professzor hozzájárulásával feldolgozásra elvittem Vadász professzor-nak, akirõl köztudott volt, hogy megszállott Szabó József rajongó volt. Valóbanleírhatatlan örömöt szereztem vele, ezt követõen többször hosszan beszél-gettünk. Így tudtam meg, hogy azért emlegette mindig pejoratívan tanszé-künket — még a nevét sem mondta ki, mindig csak a Duna túloldaláról beszélt— mert kicsiben ugyanazt csináltuk, mint õk a TTK-n. Ebben volt valami igaz-ság, mert nekem sem tetszettek az akkori szakmai gyakorlatok témái, azótasokat változtattunk rajta. A naplókat ma a Magyar Állami Földtani Intézetarchívumában õrzik. Szabó naplói mellett megtaláltam az 1867–1868-as tanévdékáni megnyitó beszédét is, amit akkor félretettem, hogy majd elolvasom.

Aztán bekövetkezett családunkban az év nagy eseménye, 1965 novem-berében megszületett Attila fiunk. Nagy volt az öröm és a vállalkozásunk is,


200

mert az akkor még csak harmadéves Mari évkihagyás nélkül folytatta azegyetem nappali tagozatát, és okleveles építészmérnök lett.

Az oktatásban egyre nagyobb szerepet kapott a posztgraduális képzés.Papp professzor elérte, hogy az építõmérnökök és geológusok részéremérnökgeológiai szakmérnöki szakot szervezzünk.

1966-ban a mûvelõdésügyi miniszter kezdeményezésére az EgyetemiTanács Meisel János egyetemi tanárt nevezte ki a tanszékünkre. Az egyetemiéveimrõl leírtakban már említettem, hogy õ volt a földtani térképezés tár-gyunk elõadója, és fõállásban, a minisztériumban a Felsõoktatási Fõosztályvezetõje. A bukaresti egyetemen szerzett geológus oklevelet, 1942-ben jöttBudapestre, kezdetben az Állami Szénbányáknál dolgozott. A minisztériumimunkavégzése után két évig a bécsi Magyar Intézet (Collegium Hungaricum)igazgatója, ekkor kapott egyetemi tanári címet. Hazatérése után került hoz-zánk. Annakidején a tanszéken nem kis meglepetést okozott, mert kine-vezésével új helyzet állt elõ.

Szakmailag érdekes szakértõi feladataim voltak. Ausztriában — Drass-burgnál — a vasúti pálya menti csúszást, itthon az abaligeti vasúti alagútmérnökgeológiai viszonyait vizsgáltam, Siófok, Tapolca, Zamárdi építésföld-tani felvételében vettem részt.

Ismét kezembe került Szabó József 1867. évi dékáni tanévnyitó beszéde,amelynek egy összetett mondata mélyen megragadt bennem:

„ … az idõ minden szakasza életünk egy része, s amit abból haszontalanul fecsé-relünk el, életünkbõl veszítjük, s e vesztés sokkal súlyosabb a fiatal korban, mely akiképzõdés és a munka fõkorszaka.”

Oly mértékben hatott rám, hogy — lehet nagyképûséggel vádolni —meghatározta „ars poeticámat”. Nem költõi, esztétikai irányultságra gondo-lok, hanem szakmai, emberi életút elveim megtervezésére. Évtizedre bontvaelgondoltam jövõmet. A harmincas éveit szinte ropogva — harrrminc —mondja ki az ember, erre az idõszakra terveztem a „hajtást”, feszített munkát.A negyvenes éveket már lazán, foghíjasan említjük — ez a „bölcsesség”idõszaka. Nem a „mindentudást” értem rajta, hanem a tapasztalatot, a meg-fontoltságot, azt, hogy értelmetlen apróságok, kötözködések miatti bosszúsá-gokat, az infarktust elkerüljük. Az ötvenes évek már egyenesbe jutott embertjelentenek — nagyobb figyelem a családra, netán unokára, baráti össze-jövetelekre, színházra, hangversenyre. Mari feleségem igazolhatja, hogy eztnem utólag találtam ki, hanem valóban alapvetõen így éltem meg az elmúltévtizedeimet.

Talán tíz-tizenöt évvel idõsebb kollégáim élethelyzete is inspirálta a kezde-


201

ti feszített ütemet. Õk a háború után egészen 1956-ig nem doktorálhattak,nem volt különös elvárás, csak az éveknek kellett múlni és a ranglétrán elõbb-re jutottak. Aztán a kiesett évtized feszültséget okozott számukra. SzabóJózsef közel százötven éves gondolatát ma is elmondom hallgatóimnak, a fel-gyorsult idõben még inkább fontos a fiatal évek jó felhasználása.

1967-ben minisztériumi koncepcióváltás történt, a kormány jóváhagytaegy új intézmény — a Közlekedési és Távközlési Mûszaki Fõiskola —létesítését Gyõrben, így nem kellett költöznünk. Ezen intézménynek mega-lakulásától három évig félállású oktatója lettem, egyidejûleg a Kertészeti ésSzõlészeti, valamint a Kossuth Lajos Katonai Mûszaki Fõiskolán is óra-adóként dolgoztam.

Az 1968-as esztendõ is mozgalmas, s egyben izgalmas is volt. A Balaton-aliga és Világos közötti vasúti szakasz földmûállékonyságát és új vágányépítésének lehetõségét kellett vizsgálni. A nagytekintélyû Kézdi Árpád geo-technika professzor kezdeményezésére közös geológiai és geotechnikai szak-véleményt készítettünk, de a pálya azóta sem épült meg.

Ebben az évben váratlanul és indokolatlanul, a 67 éves Papp professzortnyugdíjazták, pedig ekkor a professzorok nyugdíjkorhatára 70 év volt.Döbbenetes módon errõl csak levélben értesítették, nem volt olyan vezetõ,aki személyesen közölje vele! A mérnökgeológiai, a fõvárosi gyógyvíz-, majdkarsztkutatás nagy szervezõ egyénisége, a hallgatók Feri bácsija az oktatástóltörtént elszakítását csak néhány hónappal élte túl.

1968 júliusától Meisel János egyetemi tanár lett a tanszékvezetõnk.Augusztusban Kertész Pál kollégámmal és a földtan neves szakembereivelrészt vettünk Prágában a XXIII. Geológiai Világkongresszuson. Elsõ éjsza-kánkon bejöttek az orosz tankok, a kongresszus hamar megszakadt. Nehézhelyzetbe kerültünk, a követség semmilyen információt, támogatást nemtudott adni. Ott és akkor nem volt jóérzés magyarnak lenni, mert mi isbevonultunk. Körülményesen, csaknem 28 óra utazással a határon gyalogátkelve jutottunk haza.

A TTK-án, Vitális Sándor professzor tanszékén — A dél-mecseki pannóniaiüledékek vizsgálata — címû értekezésemmel summa cum laude minõsítésselmegszereztem az egyetemi doktori címet. Ezután az Építõmérnöki Kardékánja kinevezett adjunktusnak.

A sorozatos pincebeszakadás miatt Zámbori Ferenc, az Egri Városi Tanácsfõmérnöke kezdeményezte a KFH-nál a város részletes mérnökgeológiaitérképezését. A tanszékünk által benyújtott három éves felvételi tervet aFöldtani Tanács elfogadta, Meisel professzor a projekt vezetésével engem


202

bízott meg. A probléma és a helyi kezdeményezés alapvetõen meghatároztaa vizsgálat menetét és részletességét. A Balaton, Budapest és Miskolc esetébena térképezést a KFH — mint fõhatóság — és nem a város volt a kezdemé-nyezõ.

Eger alatt uralkodóan riodácittufába — jórészt évszázadokkal ezelõtt, amai beépítéstõl független — nagyméretû, helyenként két-három szintbenhúzódó, egymásra ható távolságon belüli pincéket vágtak ki. Ezek állapota azelvizesedés és a teherforgalom miatt leromlott, helyenként életveszélyesállapotba került. A részletes, komplex vizsgálatba bevontuk az Eötvös LorándGeofizikai Intézetet, a pincék geodéziai felmérésébe pedig a NógrádiSzénbányák Földtani és Földmérési Irodáját. A pincebeszakadások sza-porodásával a probléma túlnõtt a mérnökgeológiai térképezés keretein. Azideiglenes biztosítások elvégzésére a Bányászati Aknamélyítõ Vállalat kapottmegbízást.

A veszélyhelyzet széleskörû érdeklõdést váltott ki. Hangzatos címekkeladott hírt az eseményekrõl a sajtó: „Feltárul a labirintus…, Emeletek a labi-rintuson, Békaemberek Egerben, Város a föld alatt, A pincék bosszúja… stb.,de hangot adtak róla a televízióban és a rádióban is. Nagy meglepetésemremég a tajvani China Postban, valamint az USA-beli Coloradói Denver Postbanis cikk jelent meg. Az utóbbi cikk felkeltette a Coloradói Geológiai Szolgálatszekció elnökének érdeklõdését is. Levelét, amelyben hét kérdést is feltett,Haskell szenátor a washingtoni nagykövetünk közvetítésével, a Külügy-minisztériumon keresztül juttatta el hozzám.

Érdeklõdött a szakterület is, különbözõ egyesületekben kellett elõadá-sokat tartani, városok vezetõit, magas rangú KGST delegációkat fogadni.1971-ben Fülöp József, a KFH elnöke a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozójakitüntetésben részesített. Eger Város Tanácsának Mûszaki osztálya 1973–1975között — mellékállásban — tudományos tanácsadóként foglalkoztatott.Feladatom volt véleményt adni az egyedi pinceproblémák megoldására.Részletes tanulmányt készítettem a városvezetés részére a vizsgálatokösszesített eredményérõl és külön kötetben a 25. számú fõút városon átvezetõszakaszának nyomvonal-változatairól. Tanulmányomat Csanádi Györgyközlekedési és postaügyi miniszter — egyetemünk Vasútépítési Tanszékénekvolt vezetõ professzora — nagyra értékelve levélben köszönte meg. A tanul-mány eredményeként a Vár alatt nem lett alagút, a forgalmas út nem aminaret és kórház mellett, hanem a város nyugati domboldalán vezet. Mamár nem sokan tudják, hogy milyen vetélkedés folyt Eger és Gyöngyösközött, még a megyeszékhely áthelyezésére is gondoltak. Sok egri irigyelte,


203

hogy Gyöngyösnek van toronyháza, de abban bíztak, hogy a fõút építésévelnekik meg lesz alagútjuk. Helyette ma van egy békés, sétálóutcás belvárosuk.

A pincék ügye a parlament elé is került. Faluvégi Lajos pénzügyminiszterbizottságot küldött Egerbe, a látottakról a részükre tartott beszámoló alapjánelõterjesztésünket elfogadták, így a város három éven át 10–10 millió forintközponti támogatást kapott a helyreállításokhoz. Noha nem egri vagyok, aváros vezetése Egriek a városért aranyplakett elismerésben részesített.

A mecseki pannon földtana címen a Magyar Állami Földtani IntézetÉvkönyve különszámaként megjelent monográfiakötetem, ezzel lezárult aklasszikus földtani tudományos kutatásom, de a laza üledékes kõzetek vizs-gálatát a KFH támogatásával még évekig folytattam.

Kézdi professzor ismét izgalmas feladatok megoldásába — a visontaikülfejtés és a faluban jelentkezõ tömeges épületkár, majd a salgótarjániPécskõ-dombi lakótelepet és utat veszélyeztetõ felszínmozgások okainakfeltárásába vont be.

Idõközben Pécsen is jelentkeztek pinceproblémák, ezért a két város veszé-lyeztetettségének kezelésére 1974-ben Szilágyi Lajos építésügyi és városfej-lesztési miniszterhelyettes vezetésével Tárcaközi Koordinációs Pincebizottságalakult. A bizottság nemcsak szervezett, de a központi költségvetési keretbõlévente több száz millió forint támogatást is nyújtott. A feladat nemcsak pince-biztosítást vagy tömedékelést, hanem közmû- és közútfelújítást is jelentett,így a városrekonstrukció része lett. Az, hogy az ügy jó irányba haladt, jelzi,hogy a bizottság idõközben partfal problémákkal bõvülve — rendszer- éstöbb kormányváltást túlélve ma is mûködik. Az érintett települések köremára már százas nagyságrendre emelkedett.

1975-ben Eger Város Tanácsa ünnepi ülésen elsõ alkalommal két „vidéki”személyt — a 91 éves Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas szob-rászmûvészt és személyemet, a 37 éves geológust, mûegyetemi adjunktust —is Pro Agria kitüntetésben részesített. Az Egri Mûemlékvédelmi NyáriEgyetemen vendégként elõadást tarthattam, valamint a finnországi Poriba —Eger testvérvárosába — látogató delegáció tagja lehettem.

1976-ban szerkesztésemben és a tanszék valamennyi munkatársánakrészvételével megjelent az Észlelési magyarázó Eger 1:10 000-es építésföldtanitérképsorozatához. címû háromkötetes munkánk, amely 1576 oldal terjedelem-ben közli az igen részletes vizsgálatok eredményeit.

Az Országgyûlés elfogadta Az emberi környezet védelmérõl szóló II. törvényt,egy minisztertanácsi közlemény elõírta a városok és vonzáskörzetükbe tar-tozó települések összevont fejlesztését. A VÁTI megbízásával kezdtem el Eger


204

alsó fokú vonzáskörzetének — nagyrészt pincés települések — mérnökgeo-lógiai vizsgálatát.

1978-ban a Kartográfiai Vállalat kiadásában megjelent az általamszerkesztett Eger építésföldtani térképsorozata M=1:10 000 atlasz, amely a városhárom alaptérképén, 12 tematikus térképváltozatban mutatja be a vizsgáltterület domborzati, földtani, vízföldtani és építésföldtani adottságát. Ez voltaz elsõ atlasz, amely egy egész város és környezete területérõl elkészült. A korszellemére jellemzõ, hogy az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatalengedélyével úgy jelenhetett meg torzításmentesen „nyílt minõsítéssel”,hogy az utcáknak csupán egyharmadát tûntethettük fel. Meglepõ volt szá-momra, hogy a térkép kiadása elõtt, színes próbanyomata már két oldalonmegjelent a Geotechnica Italiana, Napoli — folyóiratban. Késõbb a finnekafrikai térképezésüknél alkalmazták ábrázolási módszeremet.

Az egri pincékkel kapcsolatban volt életem nagy kalandja is. Amikor afeltárások elõrehaladott állapotba jutottak, Zámbori fõmérnöknek említet-tem, hogy érdemes volna az üregekkel kapcsolatos múltat feldolgozni.Tiltakozásom ellenére pár nap múlva levélben megbízást kaptam megírására.Ezután „beköltöztem” a Heves megyei és az Országos Levéltárba, aHadtörténeti Intézetbe valamint a Széchenyi Könyvtárba. Éjszakákba nyúlóbeszélgetést folytattam fehérasztal és vörösbor mellett Valuch István fõegy-házmegyei tanácsossal, érseki titkárral, Kovács Béla régésszel, levéltár igaz-gatóval, Nagy József történésszel, a fõiskola igazgatójával és ZámboriFerenccel a Városi Tanács fõmérnökével. Eredményként a város kiadta Egermúltja a jelenben. A város alatti üregek településtörténeti és építésföldtani vizsgálata.címû könyvemet. A könyv karácsony elõtt jelent meg, így a város vezetésesokfelé ajándékozta. Mûvemre kapott szakmai visszajelzések jólestek. Amiigazán melegséggel töltött el Kádár László egri érsek, Passuth László író,Györffy György történész és Zolnay László régész elismerõ levele volt.

Az 1970-es évek második felében a KFH megbízásából megkezdtemMagyarország 1:500 000-es méretarányú mérnökgeológiai térképénekszerkesztését és magyarázó kötetéhez az adatok gyûjtését. Egyidejûleg —ugyancsak a KFH megbízásából — bekapcsolódtam a hazai felszínmozgásosterületek földtani-mûszaki kataszterezõ munkájába. Nagy, országjáró túrákkövetkeztek, mert egyedül készítettem el Budapest, Pest, Heves és Veszprémmegye területén lezajlott mozgások helyszíni ellenõrzését és dokumen-tálását.

Ebben az idõben kezdõdött szakmai közéleti tevékenységem is. 1979-benbeválasztottak az Általános Földtani Szakosztály és a Budapesti Területi


205

Szervezet vezetõségébe, és megbíztak az Általános Földtani Szemleegyszemélyes szerkesztésével. Ezt a feladatot 1985-ig folytattam. 1989-ig aMûvelõdésügyi Minisztérium Bányászati Földtan Bizottságának is tagjavoltam.

1981-ben a Magyar Tudományos Akadémián Eger építésföldtana. címûértekezésemmel, maximális pontszámmal megszereztem a földtudománykandidátusa fokozatot. Az egyetemen docensi kinevezést kaptam.

A már korábban 65 évre csökkentett vezetõi korhatár (nem nyugdíjazás)miatt 1981. június 30-án Meisel professzor rektori és tanszékvezetõi kine-vezése megszûnt. Meisel János professzor a tanszékre kerülése után ízig-vérig közéleti emberként tevékenykedett. Az Egyetem SzakszervezetiTanácsának elnöke, az MTA Tudományos Minõsítõ Bizottságának titkára,majd az Építõmérnöki Kar dékánja és két cikluson keresztül az egyetem rek-tora volt. Vezetése alatt az oktatói állományunkban nem történt változás,Gálos Miklós tudományos fõmunkatársként került közénk.

Országos szinten részt vettünk a kõzetfizikai vizsgálatokban, az építés-földtani térképezésben, a felszínmozgásos területek és a homokos kavics-összletek regionális vizsgálatában. Az 1963-ban szétzilált ásvány-kõzettanigyûjteményünk újraélesztéséhez korszerû feltételek alakultak ki. Miveltudományos kutatásban Meisel professzor nem vett részt, vezetõi megbízá-sainak lejárta után hamar nyugdíjba vonult.

1981. július 1. és 1982. június 30. között rektori megbízással Orosz Árpádegyetemi tanár lett a tanszékvezetõ. Õ volt az egykori tanszéki területünkönelhelyezett Vasbetonszerkezetek tanszékvezetõje és a kar dékánhelyettese is.Jó emberi kapcsolattal, véleményünket rendszeresen kikérve biztosította szá-munkra az oktató-, kutatómunka zökkenõmentes folytatását. Megbízatásaideiglenes megoldást jelentett.

Ekkor a tanszék oktató-kutató személyi állománya a következõ volt: BidlóGábor 59 éves adjunktus, vegyészmérnök, Kertész Pál 54 éves docens, amûszaki tudomány kandidátusa, építõmérnök, Török Endre 53 éves docens,földrajz szakos tanár, Kleb Béla 44 éves docens, a földtudomány kandidátusa,geológus, Gálos Miklós 44 éves tudományos fõmunkatárs, építõmérnök,Marek István 43 éves adjunktus, építõmérnök. Utód kijelölési jog — gondo-lom — nem volt, de javaslattevõ igen. Ami a javaslatot illeti, arról Meisel pro-fesszor személyes közlése alapján tudok információt adni. Terve az volt, hogya 62 éves Nemecz Ernõ akadémikust, a veszprémi tanszékvezetõ egyetemitanárt javasolja. Õ 1949-ig a tanszékünkön volt tanársegéd, a VeszprémiEgyetem megnyitásakor került az új intézménybe vezetõ oktatónak. Szeretett


206

volna már visszaköltözni Budapestre. Közben megválasztották a VeszprémiAkadémiai Bizottság elnökének, lakást kapott és így maradt. A tanszékiállományban Kertész Palinak és nekem volt tudományos fokozatunk. Akövetkezõ történet kellemetlen, de most már el kell mondanom: Meisel pro-fesszor még 1968-ban, amikor kinevezték tanszékvezetõnek, mesélte TörökBandinak és nekem, hogy kinevezése után Pál a MérnökgeológiaiSzakosztály vezetõségi ülésén azt javasolta, hogy szakirodalmat kellene adniMeisel professzornak, hogy felkészült legyen a számára idegen területen. Pálmég vissza sem érkezett a tanszékre, valaki ezt a javaslatot már megtelefonál-ta a professzornak. Õ várta, hogy Pál majd személyesen közli vele tanácsát,de erre nem került sor. Ha ez igaz, nem volt szerencsés mondás. Kétségtelen,hogy távolléte során — a tizenhárom év alatt — a professzor egyetlen alka-lommal sem bízta meg Pált a helyettesítéssel, erre mindig Török Bandit kértefel. Azonban munkájában, külföldi utazásaiban tapasztalatom szerint mindigtámogatta Pált. Így jutottunk el az 1981–1982 év fordulójára, amikor Meiselprofesszor engem javasolt tanszékvezetõnek. A Kari Tanács és az EgyetemiTanács titkos szavazata alapján Polinszky Károly rektor 1982. július 1-tõl engemnevezett ki tanszékvezetõnek. A jelzett korösszetétel és Pál természetes vezetõiambíciója miatt helyzetem nem tûnt egyszerûnek. Ma is tisztelettelemlékezem vissza munkatársaim akkori viselkedésére. Semmi érzékelhetõfeszültség nem terhelte munkánkat. Mindenkinek megvolt a saját kutatási,oktatási területe, a feladatok és lehetõségek nem keresztezték egymást. Lehet,hogy a közös munkában segített az is, hogy soha nem akartam vezér-egyéniség, parancsnok lenni. Gyakran jutott eszembe egy indián közmon-dás:

Ne menj elõttem, mert nem biztos, hogy követlek, ne jöjj mögöttem, mert nem biz-tos, hogy vezetlek. Gyere mellettem, jelezve, hogy együvé tartozunk!

Ebben az idõben a vezetõi megbízatás már nem örök idõkre, hanem meg-határozott idõre szólt és a tanszék dolgozóinak is titkos szavazással kellettértékelni a tanszékvezetõi tevékenységet. Tanszékvezetõségemet 1985-ben,1990-ben és 1995-ben is öt-öt évre meghosszabbították.

Az elsõ években legfõbb feladatomnak tartottam a hiányzó létszám fiatalmunkatársakkal történõ pótlását. Tapasztalt szakember behozatalára a bérke-retek alapján nem számíthattam. Halász Ottó dékánnal folytatott küzdelemután az ELTE-rõl Szabóné Balogh Anna geológus, a MÁFI-ból Emszt Gyulaüzemmérnök, a Viziterv-bõl Kocsányiné Kopecskó Katalin üzemmérnök ésGreschik Gyula az FTV mûszaki igazgatója, mint félállású címzetes egyetemidocens erõsíthette a tanszéket.


207

A korábbi évek oktatási reformjai hátrányosan érintették tanszékünket, ageológia és mérnökgeológia tárgyak óraszáma a felére csökkent. Érdekesélményem volt, hogy egyéni tanterv alapján Farkas Bertalan ûrhajósunk(Szoljut–6 ûrállomás) és Magyari Béla kiképzett ûrhajós geológiát hallgatottnálam. Kedvezõ változásnak említendõ, hogy választható tárgyként hidroge-ológiát majd környezetföldtant is oktathattam. Részt vettem a távérzékelési-természeti erõforrás kutatás, vízépítési és geotechnikai szakmérnöki tagozatoktatásában is.

Ugyanezen idõszak eredménye, hogy a karon megkezdõdött az angolnyelvû térítéses képzés, amelynek elõadója Kertész Pál volt. Az oktatásunkszínvonalának emeléséhez nagyban hozzájárult, hogy Gálos Miklós ésSzabóné Balogh Anna vezetésével elkészült a reprezentatív ásvány-kõzettanibemutató és gyakorló gyûjtemény, ugyanakkor mintegy 300 darab Kárpát-medencei ásványt a miskolci Herman Ottó Múzeumnak ajándékoztunk.

1984-ben Zádor Mihály építészprofesszor Farkas Jóskával — ma Farkasprofesszor — elvitt a Somogyiak Baráti Körébe. A kört 1981-ben Szirmai Jenõ, alegendás hírû OTP vezérigazgató — a napokban ünnepeltük 90. születés-napját és Életutam címû könyvének megjelenését — alapította a Somogybólelszármazott, vagy egykor ott dolgozó, a fõvárosban élõk részére. Körül-néztünk, úgy tûnt, hogy a „fényes szelek” korosztálya alkotja a kört, ezért ki-csit idegenkedtünk. Aztán elkezdtünk járni az összejövetelekre s kiderült,hogy színes csapat, számos jeles egyénnel, mint Fodor András és SomlyóGyörgy Kossuth-díjas költõk, Varga Imre Kossuth-díjas szobrászmûvész,Kovács Ferenc Állami-díjas akadémikus, Kovács Géza jövõkutató professzor,Vavrinetz Béla zeneszerzõ és még sokan mások. Beléptünk. A kör nemcsakérzelmi, hanem tartalmas, sokszor szakmai segítséget is nyújtó kapcsolatot isjelent Kaposvár és a megye vezetõivel. Késõbb társelnöke is lettem a körnek,már több mint háromszáz tagot számlálunk és idén ünnepeltük 30 éves fenn-állását. Most már mi lettünk az idõsek, sajnos az utánpótlás hiányzik, deSimon László elnökünk színvonalas programokkal, megyét, országot járókirándulásokkal jól összetartja a társaságot.

1986-ban a Magyar Állami Földtani Intézet kiadásában az 1:500 000-esméretarányú földtani térképsorozat keretében Fodor Tamásné és Guoth Pétertársszerzõvel megjelent Magyarország mérnökgeológiai térképe és mondhatni —magyarázó köteteként Fodor Tamásnéval közösen írt Magyarország mérnökge-ológiai áttekintése címû könyvünk — a könyv lehet, hogy hiányt pótolt, merthamar elfogyott.

Ettõl az évtõl kezdve bekapcsolódtunk az új típusú akadémiai ösztöndíjas


208

képzésbe, elsõ doktoranduszom Török Ákos geológus volt. Idõszakosankülföldi, urbínói, tamperei, weimári, athéni, karlsruhei, ösztöndíjasok is meg-jelentek.

1987-ben elsõsorban a geológusok továbbképzése érdekében szakmérnö-ki tagozatot indítottunk. Erõsebb együttmûködés alakult ki az Építõanyagok,Fotogrammetria, Geotechnika és az Építészettörténeti tanszék Mûemlékvé-delmi csoportjával. Így új irányt jelentett a Fotogrammetria tanszékkelközösen végzett környezetállapot értékelés légifelvételek interpretálása ésföldi referenciaadatok alapján az ajkai, mosonmagyaróvári vörösiszap tározó,oroszlányi és tatabányai pernye zagytározók és meddõhányók, a balaton-fûzfõi Nitrokémia zagytározója, a százhalombattai erõmû és a Tisza-tó térsé-gében. Látványos feladat volt a líbiai Sirte-öböl mentén az Uvaterv által ter-vezett vasúti nyomvonal kijelölését segítõ, ûrfelvételek és földtani térképekalapján készített jellemzés térképi megjelenítése. A felvételeket — nyilvánazért, mert jól láthatóak voltak az olajvezetékek — a líbiaiak titkosan kezelték.

Kõzetfizikusaink — Kertész Pál, Gálos Miklós és Marek István — kiterjedtvizsgálatokat végeztek mûemlékeinken, múzeumi kõtárak anyagán. Szoroskapcsolatba kerültek a Mûemlékvédelmi csoporttal és Egon Althaus profesz-szor révén a karlsruhei egyetemmel. Török Endre homokos kavics, beton-adalék-anyag vizsgálata az Építõanyagok tanszékéhez kötõdött. A Villamos-ipari Tröszt kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezése föld-tani környezetének kidolgozásával és ennek szemszögébõl a tervezett ófaluielhelyezés felülvizsgálatával bízta meg az egyetemet — érdekes, de ellent-mondásos feladat volt.

1986-ban, a Magyarhoni Földtani Társulatban öt évre Hámor Géza elnökmellett társelnöknek, és az Oktatási Bizottság elnökének választottak. Azépítésföldtani térképezés társadalmi igényként ismét felvetõdött. Az FTVmegbízásából részt vettem Ostoros, Novaj, Noszvaj, Nagymaros, Szentendre,Szekszárd és Paks — csupa pincés település — felvételében. A Magyar Álla-mi Földtani Intézet bevont a Balaton kibõvített üdülõkörzetének 1:50 000-esméretarányú térképezésébe. Dank Viktor KFH elnök véleményével (1988)egyezõen magam is úgy ítéltem meg, hogy a mérnökgeológiai/ környezet-földtani térképezés az úttörõ jellegbõl eredõ hibák ellenére a hazai mérnök-geológiai kutatás azon területét képviseli, amelyet eredménye és hasznosításaalapján, a többi szakterületi ághoz képest, kiugróan magas hazai ésnemzetközi érdeklõdés és elismerés kísérte. Tény, hogy évekkel késõbb tan-székünknek is komoly nemzetközi kapcsolatot eredményezett.

Bidló Gábort a dékán nyugdíjazta. Gábor élete a vegyi- és nagymûszeres


209

laboratóriumhoz kötõdött. Újszerû volt a kõzetek mállásának vizsgálata, atömeges agyagásvány vizsgálataival a felszínmozgások, árvízvédelmitöltések értékelésével jelentõs eredményt ért el. Helyére Török Ákos dok-torandusz tanársegédi kinevezést kapott.

A tanszék 1989-ben ünnepelte fennállásának 125. éves évfordulóját.Német, szlovák, ukrán professzorok részvételével konferenciát rendeztünk.1980-ban kutatói, 1982-ben társulati közéleti, 1989-ben pedig oktatóimunkámért Kiváló Munkáért kitüntetésben részesültem. 1984 és 1986 után1992-ben is az Építõmérnöki Kar Kiváló Oktatója hallgatói díjat kaptam meg.

1990-ben újabb közszereplési hullámba kerültem. A Nemzetközi FöldtaniUnió Nemzeti Bizottságának, az MTA Földtani Tudományos Bizottságánaktagja, az MTA Alkalmazott Földtudományi Szakbizottságának — DankViktorral — társelnöke lettem. Keresztes K. Sándor környezetvédelmi ésterületfejlesztési miniszter felkért a miniszteri kollégium, Dank Viktor elnökpedig a KFH Tudományos Tanácsa munkájában való részvételre.

A rendszerváltással új körülmények közé került a mûszaki tudományosélet. A nagy állami tervezõ irodák — FTV, Mélyépterv, Uvaterv, Viziterv —átalakultak, létszámuk jelentõsen lecsökkent, Rt., Kft., Bt. formájában kiscégek sokasága jött létre. A kutatások támogatása részben csökkent, illetvepályázati rendszerre módosult.

1992-ben angol, olasz, spanyol pályázókkal szemben a VízgazdálkodásiTudományos Kutatóintézettel (Vituki) Brüsszelben Phare pályázatot nyer-tünk a Rózsadomb térségének komplex földtani vizsgálatára. Rendkívül fe-szített tempóban folyt a kutatás, rendszeresen kaptunk ellenõrzést. Három,karsztvíz-megfigyelõ-kúttá kialakított fúrást mélyítettünk, a területrõlinfravörös légifelvételt készíttettünk. Részletes talajgeokémiai, beszivárgási,barlangi vízkémiai, ásványtársulási, kõzetfizikai és tektonikai elemzéskészült. Terjedelmes magyar és angol nyelvû jelentést állítottunk össze. Akutatásban a tanszék valamennyi dolgozója, a Vituki karszthidrológiai és aMagyar Állami Földtani Intézet és az ELTE TTK több munkatársa is részt vett.Tardy János helyettes államtitkár vállalta a kutatási eredmény kiadását, azon-ban sajnos ez nem történt meg.

Ebben az évben Török Endre docenst nyugdíjazták. Pályakezdõként, sokszakvéleményt készítettünk közösen. A KFH rendszeres támogatásávalfolyóvízi homokos kavics összletünk ásvány kõzettani vizsgálatáról országosszintû összefoglalást készített.

1993-tól a Kari Tanács jóváhagyásával tanszékünk nevét Ásvány- és Föld-taniról a tényleges kutatási-oktatási tevékenységünket kifejezõ Mérnök-


210

geológiai-ra változtattuk. Az egyetemi oktatásban bevezették a kreditrend-szert, csökkentették a kötelezõ-törzsanyagot, nagyobb lehetõség nyílt a hall-gatók szabad tárgyválasztására. Így mi is több választható tárgyat —kõzetmechanika, kõszerkezetek, mélyépítési mérnökgeológia, Magyarországmûszaki földtana — indítottunk és lehetõséget kaptunk diplomatervkiírására is. Elkezdõdött a német és francia nyelvû oktatás, törzstárgyként aGépész kar környezettechnológia szakán környezetföldtant, a Vegyész karongeológiát oktattunk. Szabóné Balogh Anna Széchenyi ösztöndíjjal azEgyesült Államokba utazott. Mivel hosszabbítás után idõben nem tért vissza,a dékán megszüntette munkaviszonyát, helyére Benkovics László doktoran-dusz került.

Családi életünkben alapvetõ változás következett be. 1993-ban megszü-letett Zsófi, majd 1995-ben Máté unokánk! A két csodálatos csemete — mertpersze minden szülõnek, nagyszülõnek azok — alapvetõen megváltoztattaélet- és munkarendemet — õk mindenek elõtt!

1994–1995-re izgalmas feladatot kaptam. A MÁV Tervezõ Intézet Nílus-völgyi vasúti pálya fejlesztésére tendert nyert és ehhez a feladathoz geológiaiszakértõnek kértek fel. Török Ákossal és az intézet geodétáival utaztunkEgyiptomba. Asszuántól északra 6,5 km-es szakaszon, a meglévõ pálya men-tén húzódó 20-30 m magas núbiai homokkõbõl álló meredek, erõsen törtszerkezetû sziklafalak állékonyságát kellett vizsgálni. A sziklafalak lefejtésére,bevágással vagy alagútépítéssel megoldandó új pálya nyomvonalára kellettjavaslatot tenni. A terepi munka izgalmas, az omladozó, néhol üreges szik-lafal, a skorpiók, mérges kígyók jelenléte miatt veszélyes és a 45 °C-os meleg-ben megterhelõ volt. Hajnali négykor keltünk, mert délután a sziklafalakonés vasúti sínek mellett a hõség elviselhetetlen volt. A hétvégeket Egyiptommegismerésére fordítottuk. Giza, Karnak, Luxor, Edfu mellett hosszú sivatagiúton eljutottunk Abu Simbelbe, de kirándultunk a Vörös-tengerhez és aSínai-félszigetre is. A feladatról igényes, angol nyelvû jelentést készítettünk.

A meghirdetett kormányközi technikai és tudományos együttmûködés(TéT) keretében 1995-ben magyar–francia viszonylatban a párizsi CurieEgyetemmel, magyar–görög viszonylatban pedig az athéni Állami MûszakiEgyetemmel és a xanti Democritos Egyetemmel nyertünk két évesegyüttmûködési pályázatot. Kiváló partnerünk volt Párizsban Daniel Obert,Athénben Paul Marinos a Nemzetközi Mérnökgeológiai Egyesület elnöke,Xantiban George Xeidakis professzor. Az együttmûködés mûemlékikõanyagok (Rodosz), kõzetbe vágott pincék (Szantorini-Théra), föld alattikõbányák (Párizs, Meudeon, Vincennes) városi geológia (Párizs), autópálya


211

alagutak, völgyhidak, karsztterületek (Észak-Görögország) vizsgálatára ter-jedt ki. A sikeres együttmûködés eredményeként a következõ ciklusban isnyertünk.

Szakértõként elõzetes földtani tanulmányt készítettem az S8-as gyorsfor-galmi út Veszprém–Dunaújváros–Kecskemét, valamint a Budapestet délrõlelkerülõ vasútvonal Szárliget–Ercsi–Cegléd tervezett nyomvonalánaktérségérõl. Izgalmas feladat volt a Kordax cég Soroksári-Dunaág mellettiszénhidrogén lefejtés miatt bekövetkezett talaj, talajvíz és a Duna szennye-zésének komplex vizsgálata.

Három évre OTKA pályázatot nyertünk a mûemléki kõanyagokkõzetfizikai minõsítésére, a Fömterv megbízásából a Vár-hegy üreg és támfalproblémáit vizsgáltuk.

1994-ben Kertész Pált nyugdíjazta a dékán. Pál a kõzetfizikai laboratóriumlétrehozója, végig irányítója, az építõkövek vizsgálati szabványainak egyikkidolgozója és a nemzetközi kapcsolatok vezetõje volt. Még napjainkban iskapcsolatban állunk vele.

Az Energiagazdálkodási Rt. felkérésére Kocsányiné Kopecskó Katalinnalés Gál-Sólymos Kamillával, az ELTE kutatójával, speciális környezetvédelmivizsgálatokba kezdtünk. Széntüzelésû erõmûveinkben a kén a pernyezagy-ban felhalmozódott. A kéntartalom ásványi szerkezetben történõ megkötésifolyamatának és a zagy kötöttségeinek, szilárdságának, idõbeli változásánakvizsgálata volt a feladat. Az évek során az ajkai, inotai, oroszlányi, tatabányai,pécsi és visontai erõmû pernyeanyagait vizsgáltuk.

Az 1995-ös év fájdalmas emlékként maradt meg bennem. Miután negyed-szer is megválasztottak tanszékvezetõnek, rám hárult a „Bokros-csomag”kegyetlen végrehajtása. Dékánunk nem a tanszék létszámának, hanem bér-keretének 32%-os csökkentését írta elõ! Ekkor kellett felmondanom GreschikGyula félállású egyetemi tanárnak, ahogy korábban írtam, neki volt fõállása,az FTV mûszaki igazgatója volt. Fájdalmas volt a nálam egy évvel fiatalabbMarek István adjunktustól megválni. Pista a legprecízebb kõzetfizikusunkvolt, a kõzetek mikrofelületi minõsítésében elévülhetetlen érdemeketszerzett. És meg kellett válnom Oroszné Mariann titkárnõmtõl, aki gyerekétegyedül nevelte.

1966-ban a KFH helyébe lépett a Magyar Geológiai Szolgálat (MGSZ)Tudományos Tanácsának, az Acta Geologica Hungarica szerkesztõbizottságá-nak és a Magyar Földtanért Alapítvány Kuratóriumának tagja lettem. A ma-gyar–szlovén vasútvonal Zalalövõ–országhatár közötti völgyhidas, alagutasszakaszának építésföldtani szakvéleményét készítettem el.


212

Benkovics László tanársegédünk a Lille-i egyetemen megszerezte a PhDfokozatot, majd Venezuelába ment dolgozni. Helyét be kellett tölteni, azösztöndíjjal az Egyesült Államokban lévõ doktoranduszunkat, VásárhelyiBalázst hívtam vissza. Hazajött, de csak két évet vállalt, aztán Hajnal Gézadoktoranduszomat hívtam meg, aki akkor a Fömterv-ben dolgozott, boldo-gan tért vissza a tanszékre.

Nem szakmai téma, de a Somogyi Baráti Köréhez hasonlóan életemet szí-nesebbé, tartalmasabbá tette, hogy Boga Bálint újpesti fõorvos a Ki kicsoda?könyvbõl informálódva felhívott, hogy az 1938-ban született személyekbõl„38-as asztaltársaságot” szervez, van-e kedvem részt venni? Volt kedvem. Azakkor 60 évesek havonta egyszer a Rózsadomb étteremben jöttünk összeközös vacsorára és beszélgetésre. Nem politizáltunk, mûvészetrõl, tudo-mányról csevegtünk. Volt mirõl a jeles asztaltársakkal, mint Baranyay AndrásKossuth-díjas grafikussal, Csiszár Imre matematikus akadémikussal, FénerTamás fotómûvésszel, Geszti Péter fizikus professzorral, Gömör Béla orvosprofesszorral, Granasztói György történész professzor diplomatával,Istvánffy Gyula építész professzorral, Janáky István Ybl-díjas építésszel,Juhász Elõd zenetörténésszel, Nádler István festõmûvésszel vagy SzabóIstván Oscar-díjas filmrendezõvel és még többekkel. Alkalmanként tizenket-ten–tizenöten jöttünk össze. Tíz évig jól mûködtünk, mára a kapcsolatmeglazult, találkozásunk ritkuló, a Sípos halászkertben jövünk össze.

Szakmai munkámban ismét „vasutaskodtam”. A balatonakarattyai vasútialagutat, majd a Dunakanyarban az ún. dömösi átkelésnél a Nagymaros ésZebegény közötti andezit-andezittufa sziklafalak állékonyságát, a vasutatveszélyeztetõ kõfolyások elhelyezkedését vizsgáltuk. Mellékállásban a ZrínyiMiklós Nemzetvédelmi Egyetemen mérnökgeológiát oktattam. Gálos Miklóskörnyezetvédelmi munkákban szakértõ, Török Ákos mûemlékeink mészkõanyagának részletes elemzését nemzetközi együttmûködésben végzi.

1999-ben a kormány a felsõoktatási intézmények integrációjáról döntött,így lehetett nagyobb támogatást remélni. A nagy Mûszaki Egyetemtõl min-denki tartott, nem lett partnerünk. Ezért belsõ összevonásokkal igyekeztektöbb pénzhez jutni. Építõmérnöki Karunk vezetõi a tanszékek számát sok-nak, egy-egy egység létszámát kevésnek ítélték, így tanszéki összevonásokróldöntöttek. Amiért a „Bokros-csomag” után létszámunk kilenc fõre csökkent,mi is áldozatul estünk. A kar vezetése tiltakozásunk ellenére úgy döntött,hogy a 135 éve önálló mûködésünket megszünteti, és 1999. július 1-tõl két tan-széket együtt, Építõanyagok és Mérnökgeológia tanszék néven összevontanmûködteti. A tanszék vezetõje Balázs L. György 41 éves építõmérnök, egyete-


213

mi docens lett. Mi Mérnökgeológiai csoportként az eredeti helyünkönmaradhattunk, lényegében önálló életet éltünk.

2000-ben, a Magyar Kultúra Napján, Pokorni Zoltán oktatási miniszterApáczai Csere János-díj kitüntetésben részesített. Haas János vezetésével egykilencfõs teamban vettem részt. A nagy aktivitású radioaktív hulladékok véglegeselhelyezésére alkalmas területek Magyarországon. címû tanulmányban harminc-két földtan formációt értékeltünk, huszonkilencet kizártunk, legalkalmasabb-nak a Bodai Aleuritot javasoltuk.

Balázs L. György és Gálos Miklós egyetemi tanári kinevezést, Török ÁkosSzéchenyi Professzori ösztöndíjat kapott, laboratóriumunkat akkreditálták.

Az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok(NKFP) keretében a Magyar Állami Földtani Intézet vezetésével, 14 intéz-mény részvételével alapított konzorciummal „A hulladékok optimális elhe-lyezésének lehetõségei. Magyarország környezetföldtani és földtani adottsá-gának értékelése hulladék elhelyezés szempontjából” tárgyú projekt 2004-igtörténõ kidolgozására pályázatot nyertünk. A mi feladatunk a geotechnikaikritériumrendszer kidolgozása volt. A Geoplan Kft.-vel az M0 körgyûrû déli,majd keleti, az M6 autópálya Bátaszék–Babarc közötti négy, alagutas — ere-detileg bevágásos — völgyhidas szakaszának mérnökgeológiai vizsgálatátvégeztem. A Geotechnikai Tanszékkel a komlói tömedékelt altáró térségéneképületkárosodását elemeztük. A hévízi környezetvédõk részére zárójelentéstkészítettünk a Keszthely–Sármellék–Hévíz lápterület természetvédelmihatástanulmányához, vízutánpótlásához. Az MTA keretében Földrengések ésGeológiai Veszélyforrások szakbizottság alakult. Meskó Attila elnökfelkérésére a felszínmozgások és pinceproblémák által elõidézett veszélyhely-zetek értékelését és az ezzel kapcsolatos feladatokat kellett összefoglalnunk.

2002–2004 között mellékállásban a Nemzeti Kutatási és FejlesztésiProgramiroda Környezetvédelem és Anyagtudományok programtanácsánaktudományos koordinátora voltam. Somlyódy László, majd Bor Zsolt akadé-mikusok, kiváló elnökök mellett és tekintélyes professzorokból álló tanács-tagokkal dolgozhattam együtt. Igazán korszerû technológiát alkalmazóintézmények munkáját ismerhettem meg. Görög Péter doktorandusszal aMátrában a Hasznosi-tározó gátjának állékonyságát ellenõriztük.

Balázs L. György tanszékvezetõnk kezdeményezésére a tanszék aMagyarhoni Földtani Társulattal közösen Kertész Pál 75., Gálos Miklós ésKleb Béla 65. születésnapja alkalmából Mérnökgeológiai Jubileumi Konfe-renciát szervezett. Az elhangzott elõadások Török Ákos szerkesztésébenkönyv alakjában is megjelentek.


214

Nyugdíjas évek

2004-ben a dékán nyugdíjazott, de az oktatási és kutatási lehetõségem,még a szobám is, továbbra is megmaradt, így életutamat is folyamatosanírtam, utólag kellett a fejezet címet „becserkészni”. Detrekõi Ákos rektormunkásságom elismeréseként címzetes egyetemi tanár címet adott.

Ebben az évben az M0 körgyûrû Békásmegyer–Üröm szakaszának mér-nökgeológiai vizsgálatát végeztem. Érdekes feladat volt, mert öt nyomvonalelképzelés született. Annak ellenére, hogy a pálya csaknem teljes szakaszaalagútban vezetne, élénk lakossági tiltakozás miatt évek óta áll az ügy.

Az ELTE-rõl felkeresett Luft Ulrich egyiptológus professzor, aki a Keleti-sivatagban évek óta folytatott régészeti kutatáshoz keresett geológust. Akilencfõs expedícióban Török Ákossal képviseltük a földtudományt. Novem-berben indultunk Egyiptomba, Kairóban átéltünk egy sáskainváziót — ide-haza is bemutatta a TV — majd vonattal és terepjárókkal a sivatagba utaz-tunk. Az expedíció sátortáborát teljesen lakatlan vidéken, Luxortól keletre~100 km-re a Nílus és a Vörös-tenger között félúton sziklarajzokkal „díszí-tett” gránit sziklafal tövében, tágas vádiban építettük fel. Egy-egy katona,rendõr és inspektor vigyázott ránk. Núbiai sofõreink külön táboroztak,esténként hozták az általuk sütött lepényszerû kenyerünket. A vizsgálatiterület teljesen kopár, talajtakarótól mentes. Uralkodóan gránitból épült fel,meredek sziklafalak, szûk hasadékok tagolták. Kis részén a gránitra krétaidõszaki núbiai homokkõ települt, a lankásabb térszínt futóhomok buckákfedik. Feladatunk a felszínen látható, tömeges pattintott kõeszköz anyagánakmeghatározása, a nagy térséget borító kvarctelér és törmelék alapján a fáraókorabeli aranybányászat felderítése, valamint a római és núbiai építményekkõzetazonosítása volt. A kutatás izgalma, a tûzõ nap, a teliholdfényes esték, acsaknem fagyos éjszakák, a jó hangulatú tábori élet felejthetetlen élménykéntmaradt meg bennem. Természetesen ekkor is — mint tíz évvel korábban —volt módunk arra, hogy a kiemelt mûemlékeket láthassuk. Az expedíciókutatási eredménye reprezentatív angol nyelvû kötetben, 2010-ben jelentmeg.

A 2005-ös esztendõ újabb oktatási reform, ezúttal a Bolonyai Egyezményalapján történõ háromszintû — alapképzés (BsC), mesterképzés (MsC), dok-tori képzés (PhD) — rendszerének kidolgozásával telt el. A terv most is sokvitával járt, a mesterképzés évekig bizonytalan volt.

Geológiai szakvéleményt készítettünk a Rác fürdõ fejlesztéséhez, a földalatti parkoló és a Gellért-hegyre vezetõ sikló tervezéséhez. Mérnökgeológiai


215

szakvéleményt készítettem az M4 Baross-tér–Bosnyák-tér közötti, II. sza-kaszának vonalvezetési és építéstechnológiai tanulmánytervéhez, amelyegymás melletti és alatti több változatot tartalmazott.

Az Eurometro Projektrendezési Tanácsadó Kft. megbízásából 2006–2010közötti idõszakban az M4 metró feltárási jelentéseinek és a kivitelezés közbe-ni problémákat véleményezõ szakértõi csoportban dolgoztam. A XI. kerületiÖnkormányzat részére jelentést készítettünk a lágymányosi Feneketlen-tóvízszintsüllyedésének okáról. Közben a vízügyi szervek részére szakvéle-ményt készítettem a Duna római-parti mobil árvízvédelmi rendszer döntés-elõkészítõ tanulmánytervéhez.

2008-ban, amint 70 évesek lettünk, a 60 éves korunkban megalakult „38-asasztaltársaság”-ról Gömör Béla 38-ban születtünk. Emlékek, pályaképek címûkötetet jelentetett meg. Gábor sógoromtól születésnapomra Gerhard Prause:„70-es vagy?” címû kötetét kaptam. A szerzõ azt írja:

„…aki eljutott hetvenedik életévéig, az teljes emberéletet tudhat maga mögött,függetlenül attól, hogy mit szeretne még megvalósítani.”

Úgy érzem, Prausenak igaza van, ezt erõsíti meg a harmincas éveimtõlmegtervezett, leírt és megélt életprogramom is.

Életem legborzasztóbb látványaként maradt meg bennem, a 2010októberében bekövetkezett kolontári vörösiszap katasztrófa, jártam a gátsza-kadás helyén és az elöntött házakban. A helyreállításhoz szükséges kõ-anyagok vizsgálataiban mi is részt vettünk.

Idei munkánk a Duna hajózhatóságának javítása témájú projektben valórészvétel. Ennek keretében, a dunaföldvári szakasz mederkotrásának a lösz-magaspart állékonyságára való hatásának vizsgálata a feladatunk. Az oktatás-ban a mesterképzés (MsC) most beindult mérnökgeológia szakirányán aVárosi geológia egyik elõadója vagyok.

Az élet 70-en túl is megy tovább. Távolról jöttem, köszönöm mindazok-nak, akik befogadtak és pályámon segítettek.

Ennyi volt az idõutazás, a múltam felidézése. Most magam elõtt is zavar-ban vagyok, mert látom, hogy írásom terjengõs, csapongó és szétesõ. Ettõltartottam is, hogy miért, ennek három oka van.

Az elsõ, hogy az egyetem nem kutatóintézet, így alapkutatásunk kevésközponti támogatásban részesült. Ezért külsõ megbízásokhoz, a mûszakiélet aktuális feladataihoz, fejlesztéshez, vagy probléma-megoldáshozkapcsolódó vizsgálatokkal kellett/lehetett foglalkoznunk. Ez nem jelentettminden esetben „mélytudományt”. Két témakörben — a mecseki pannó-niai földtan és Eger mérnökgeológiai térképezése/vizsgálata — volt


216

lehetõségem több éves, részletes kutatási munkát végeznem. Mindkettõeredményt is hozott.

A második ok, hogy a tanszék alapvetõ feladata az oktatás — szerettem is— errõl is számot kellett adnom. Az oktatásban is igen széles spektrumon vet-tem részt. Az egyetem hat karán, három fõiskolán, két külsõ egyetemenoktathattam. Több új tárgyat — környezetföldtan, Magyarország mûszakiföldtana, földtani veszélyforrások, városi geológia — indíthattam. Összes-ségében sok ezer — több mint harminc országból származó — hallgatót tanít-hattam. Közülük többen — Farkas Bertalan ûrhajós, Magyari Béla kiképzettûrhajós, Jordán Tamás színmûvész, Szörényi Szabolcs és Sebõ Ferenczenészek, Koltay Gábor és Káel Csaba rendezõk — közismert személyek let-tek. Harminc-negyven éve végzett volt hallgatóim — közöttük a mûvészek is— szót váltanak velem. Harminchét éve végzett tanulókörömmel mindenévben összejövünk.

A harmadik ok, hogy több mint másfél évtizedig tanszékvezetõ voltam,így nemcsak a magam fejlõdéséért, hanem a munkatársaimért és a tanszékmunkájáért is felelõs voltam. Úgy érzem, a kutatások terén nemcsak a rég-múltban, de a vezetésem alatt is, a tanszék létszámához képest kiemelkedõ,országos szintû feladatok megoldásának részesei voltunk. Az akkori személyiösszetétel mára jelentõsen megváltozott. A nálam idõsebb kollégákat —amint már írtam — a dékán nyugdíjba küldte, a fiatalítási feladatom meg-valósult. Jól döntöttem? Mondhatom, hogy igen, az ifjak kibontakoztak:Török Ákos habilitált docens, tanszékvezetõ helyettes, kiterjedt nemzetközikapcsolattal rendelkezik, Kopecskó Katalin docens, nagymûszeresásványvizsgálatok specialistája, Emszt Gyula szaküzemmérnök, laboratóri-umvezetõ. Többeket idõközben elcsábítottak, õk is sikeres szakemberek let-tek.

Mi változott elõzõ, (2006) visszaemlékezésem óta? Leglátványosabban az,hogy az összevont, de külön épületben a régi helyén mûködõ geológia ésépítõanyagok tanszéki csoportrész 2010-ben már együtt költözött az egyetemközponti épületének felújított részébe. Balázs professzor mindent elkövetetta nyugodt munkahelyi körülmények és a jó légkör megteremtéséért. Nem azõ hibája, hogy a jelentõsen beszûkített területen, értékes és védett ásvány-kõzettani gyûjteményünk maradványának és könyvtárunknak az elhe-lyezése csak részben megoldott. Nagy múltú laboratóriumaink más épület-ben, az Építõanyagok laboratóriumi területébe épültek be. A kutatási felté-telek megváltoztak, beszûkültek. A korábbi nagy hazai és nemzetközipályázataink Phare, TéT, OTKA, NKFP „kifutottak”, Jelenleg kisebb


217

összegûek, és mondhatni egyszemélyesek. A regionális településfejlesztéshezkapcsolódó feladatok tervezés, kivitelezés hiányában megszûntek. Akõzetfizikai vizsgálatok lényegében rutin jellegû igényt kell, hogy kielégít-senek. Részletes és széleskörû nemzetközi együttmûködésben történõ vizs-gálatok csak a mûemléki kõanyagok területén folynak. Környezetállapotfelvételek, elemzések egyedi jellegûek.

Új lehetõség a kutatóegyetemi besorolás, az Új Széchenyi Terv TÁMOPprogram, amelynek keretében doktoranduszainkkal, diplomatervezõinkkelrészletes törésmechanikai, felszínmozgás modellezési, mûemlékek falfelüle-tének részletes állapotfelmérésének munkája folyik.

A Bolognai folyamat már elõzõ visszaemlékezésem idején beindult. Azoktatási létszám tömegessé vált, ugyanakkor törzstárgyunk óraszámacsökkent, a választható tárgyaink köre szûkült, a külsõ intézményekben foly-tatott oktatási feladatunk megszûnt. Új, fontos eredmény, hogy idén õsszel amesterképzés (MsC) keretében önálló mérnökgeológia szakirányt indíthat-tunk, ehhez viszont a tanszék oktatói állománya hiányos, jó lenne bõvíteni. Ajelenlegi oktató-kutató állomány ötven év alatti — Gálos Miklós és én nyugdí-jasként segítünk nekik — rájuk még sok szép feladat megoldása vár.

Kellemes egyetemi zárszó, hogy a tanszék felterjesztését a Kari Tanácselfogadta, így elõadótermünket Papp Ferenc professzorról, jótevõmrõl, anépszerû „Feri bácsiról” nevezhetjük el.

Családi hátterem minden idõszakban nagy segítséget, biztonságot éskiegyensúlyozott életet biztosított számomra. Feleségem, mint építész-mérnök számos iskola, bölcsõde, iroda és mûhely épületének tervezõje, aFõpolgármesteri Hivatalnak ma is aktív dolgozója. Attila fiunk fotográfus/fotómûvész, több kiállítása volt és könyvei jelentek meg. Szardínia mûvészetifesztiváljainak rendszeres szereplõje. Zsófi és Máté unokánk gimnazista„kamaszok”, de még most is bensõséges a kapcsolatunk.

Hosszúra sikeredett leírásomat stílszerûen Weöres Sándor verséneknéhány sorával fejezem be:

„Még annyi mindent elsorolni kénemit átéltem, tanultam, megfigyeltem,

s a sokszoros találkozásokats az egyetlen-egyszer történteket”.


219

Született: Szeged, 1940. A nagykanizsai Kõolajbányászati és MélyfúróipariTechnikum elvégezése (1958) után a Miskolci Nehézipari Egyetemen szerzett olaj-mérnöki diplomát (1963). A MOL Rt. jogelõd társaságánál 1963–1992 közöttkülönbözõ beosztásokban dolgozott, végül vezérigazgató helyettes volt. 1994–1996.években a MOL vezérigazgatója, illetve az igazgatóság tagja, majd magánvál-lalkozó. 2005-tõl a torontói tõzsdén jegyzett, kanadai, Denver (USA) központúFalcon Oil and Gas Ltd. igazgatósági tagja, elnöke, majd a magyarországi leányvál-lalatának az ügyvezetõje.

Mint az életben, a szénhidrogén-bányászatban is érvényes a ciklikus-ság: a sikeres kutatás után a felemelõ és mindig sürgõs termelési feladatokörökös „tûzoltásban” való teljesítése a fõnökség, így a vezérigazgató/igaz-gató tervteljesítési kényszere, az új korban a „board”, vagy a fõrészvényestürelmetlen költségvetése szerint. A legvégén a temetésnek is meg kelltörténnie, a mezõ-rekultiváció következik. Ugyanakkor azonban valaholmásutt, új kutatási területek felfedezésével ismét felvirágzik az élet, egyrebonyolultabb feltételekkel, kihívásokkal: ez az „élet a halál után”, amely arégi mezõk rehabilitációjában is testet ölt.

Mindig nagy lehetõség a hazai szénhidrogén ipar változatos, évszáza-dos történelmének részesévé válni, de különösen annak aranykorában. Azegyén boldogulásának egyik titka az, hogy felismerje, „jókor, jó helyenvan” és becsülje meg a lehetõséget. Elõfordul, nem vesszük észre, hogyépp adott ez a helyzet és rossz döntést hozunk pillanatnyi kellemetlenség,mellõzöttség érzése okán, vélt, vagy valós igazságtalanság miatt.

Szabó György: „Van élet a halál után”

SZABÓ GYÖRGY

„Van élet a halál után”

220


Van, amikor a döntést nem mi hozzuk, egyszerûen eltanácsolnak, nyo-más gyakorlásával ellehetetlenítenek, esetleg közgyûléssel leváltanak.Visszatekintve az elmúlt fél évszázadra, bõvelkedtem személyes példák-ban, mint kirúgás, leváltás, megbélyegzés stb. Így, tudtomon kívül, poli-tikai bûnbakkeresés eredményeként egyedüli „okozója” voltam az 1990októberében történt taxis blokádnak, amire ma akár büszke is lehetnék. Arégi idõkben „rossz volt a származásom”, de ezért legfeljebb nehezen ha-ladtam a pályán, nem kaphattam „kék”, nyugati utazásra jogosító útleveletés 1989-ig a Belügyminisztérium III/I. Csoportfõnöksége és a III/II-9. Osz-tálya megfigyelése alatt álltam. A sors fintoraként azzal a ritka teljesít-ménynyel dicsekedhetem, hogy ugyanannak az olajtársaságnak a vezetõiposztjából kétszer is, mind az Antall , mind a Horn kormány alatt, „mun-kám elismerése mellett” eltávolíttattam.

Általános vélekedés szerint az elmúlt évszázad utolsó három évtizedetekinthetõ a magyar olajipar aranykorának. A régóta várt megújuló ener-giaforrások elõretöréséig, azaz a fosszilis korszaktól a megújuló energiafor-rások dominanciájáig tartó idõszakot áthidaló „híd” szerep betöltése, méga szénhidrogéniparra vár: számos kihívás elé néznek az olajipar elhivatottmunkavállalói. A jelenleg ismert készleteink alapján — ha szükséges — eza híd idõben akár 200 éves „hosszúságú” is lehet, de mint tudjuk „a kõkor-szak sem azért múlt el, mert elfogyott a kõ…” (plágium egy ismert olaj-politikus után). Magyarországon a nem hagyományos, márga (shale) gázkutatása jelentheti az életet a halál után.

Horn János (akkor még nem Dr.) tudta nélkül volt az elsõ fõnököm. Úgyesett, hogy 1957 nyarán a Tokodi Mélyfúró Vállalat fúrási részlegénél dolgoz-tam technikus gyakornokként, ahol õ fiatal, kezdõ mérnök volt. Termé-szetesen személyesen nem találkoztunk, mert a mérnök úrnak (terepen nemvolt használatos az elvtárs megszólítás) nem volt munkaköri kötelessége a„rab akna” melletti fúróberendezéstõl két kilométerre a völgyben csordogálópatakból táplált, nagyon rakoncátlan MIA motoros szivattyú felügyelete.Mostanság közösen nosztalgiázva emlegettük a csolnoki tájat, csak a szépreemlékezve. Felvilágosítottam, hogy én voltam a szépreményû „víznyomó”nagytisztesség kedvezményezettje, így ott és akkor csak kvázi találkozhat-tunk. Majd a valóságban késõbb, a Központi Földtani Hivatalban személye-sen is összejöttünk, nagyra értékeltem lendületes feladatmegoldó és kommu-nikációs készségét, amely napjainkig lenyûgözõ. Az alább olvasható életutatösszefoglaló opust illetõ megtisztelõ felkérésemmel nem tudta, hogy mitkockáztat, lévén magam csak egy olajmérnök, tehetségtelen íródeák.

221


Szegeden születtem, de Nagykanizsán éltünk hat gyermekes család-ban. Testvéreim foglalkozása, pályája: három lánytestvérem a születés sor-rendjében tanár (a nagykanizsai olaj- és vegyipari szakközépiskolában),fogorvos, és pedagógus, fiútestvéreim egyike orvos, kórházigazgató, a leg-fiatalabb fizikus, egyetemi tanár, az akadémia tagja. Szüleink egymás közthalálukig „õzve” beszélgettek, ezzel szemben a ma is érezhetõ tájszólásom-mal nem tagadhatom le zalai gyökereimet. A háború utáni idõkben méghosszú ideig mûködött az „áthelyezések” gyakorlata: a nagykanizsai pia-risták után három különbözõ iskolába is járhattam. Ugyan elvbõl ódzko-dom az egyenruhától (ez alól az apám hivatásos katonatiszti csákós uni-formisa kivételt képezett), de az elsõ bányász öltönyömet 13 éves korom-ban büszkén vettem át: az iskolából szorgalmas furulyásként elküldtek a„MAORT bányász zenekarba” klarinétosnak szerencsét próbálni, ahol rö-vid átképzés után elhivatottan menetelve fújtam a nagyokkal. Ez a pálya-futásom a zenei szakközépiskola fúvós fõ- és zongora melléktanszak elvé-gezésével lezárult.

Nagyon korán elvarázsolt valami és elhatároztam, hogy bányász leszek.Orvos apám és gyógyszerész anyám értetlenül, de tudomásul vették a nehezen magyarázható döntést. A sors azonban úgy hozta, hogy a pécsibányaipari technikumi felvétel után átirányíttattam, és a tanévet így anagykanizsai olajipari szakközépiskolában kezdtem. A technikumi évekremindig szívesen emlékezem, nagyon tevékeny életünk volt. A reguláristantárgyak mellett kitûnõ laboratóriumi oktatás folyt és a jól felszerelt tan-mûhelyben a gépjavítás elemeinek elsajátítása érdekes elfoglaltságot jelen-tett. (A laboratóriumi eszközök és mérések ismerete jól jött késõbb, amikoröt éves egyetemi oktatói pályafutásom során Afrikában az oktatás mellett arezervoármechanikai, iszap- és cement-laboratóriumok irányítása is afeladatom volt.) Sportolni lehetett az iskolában, bele értve az MHSZmotoros szakosztályát is, ahol korkedvezményes jogosítványt szereztem.Szenvedélyemmé vált a motorozás, elõször Csepel-Danuvia, majd Jawa,IZS, végül most Harley Davidson a hobbim eszköze. Ma már csak kis for-galmú utakon használom, ahol kevesen látják életkor szemfényvesz-tésemet.

A második évfolyam elején, 1956. október 23-a után, vidéken is a forra-dalom lázában éltünk. Nagy élmény volt, hogy az osztály fiú tagjai egyen-ruhát és fegyveres kiképzést kaptak. Lõtéri éleslövészeten vettünk rész,marok-, kézi- és nehézfegyverekkel gyakoroltunk katonás fegyelemmel. Aváros tradicionálisan nagy helyõrséggel rendelkezett, három laktanya állt

222


harcra készen. A régi-új katonatiszt, frissen megválasztott forradalmivárosparancsnok, apám egykori világháborús katona bajtársa sokszorvendégeskedett nálunk, így elsõ kézbõl értesültünk a fejleményekrõl. Az-tán a november 10-én megérkezett vadonatúj szovjet harckocsikkal, a leve-gõben elrettentésül alacsonyan, a hajtómûvek félelmetes utánégetõ tûz-csóvájával száguldó MIG vadászgépekkel, az ország nyugati határvidékénreménytelen lett volna a szembeszállás. A harckocsik a fõutcán, házunkelõtt robogtak el, csak néhány levegõbe eresztett géppuska sortüzet lehe-tett hallani, aztán csend honolt a városban. Anyámnak a sok gyerek miattpraktikusan kellett gondolkodnia, hát befestette a katonai egyenruhámat,így a technikum végéig meg volt a téli öltözék.

A tanév tavaszán összehozott a sors az iskola egyik legszebb elsõs diák-jával, aki késõbb feleségem és három gyermekünk anyja, majd kilenc uno-kánk nagyanyja lett.

Egyetemi felvételem nem volt nehézségektõl mentes származásommiatt. Apám a II. világháború alatt egy gépesített kórház parancsnoka volt,ráadásul a végén amerikai fogságba esett. Az sem jött jól, hogy nem voltamKISZ-tag, de országos tanulmányi verseny nyertességem, meg a felvételivizsgán a késõbbi professzorok jóindulata áthidalta az adminisztratív aka-dályokat. A technikum után nagy akarással kezdtem az egyetemet, és ez alendület szerencsére kitartott öt évig. Kedvelt professzoraim túlértékeltéka tudásomat, amikor a diplomámat jelessel minõsítették.

Az elsõ évtized: 1960–1970

Az utolsó egyetemi évet a MOL jogelõdje, az Országos Kõolaj- ésGázipari Tröszt (OKGT) dunántúli kutató leányvállalatának ösztöndí-jasaként teljesítettem. 1960 és 61-ben a nyári gyakorlatokat is itt végeztem,így szükségszerûen a nagykanizsai központban jelentkeztem munkára1963. július 1-én. Változatos és eseménydús fél évig tartott a kezdõ mérnö-ki szolgálat, ami a cég üzemegységeinek a bejárásából állt. A Balaton délipartján, Buzsákon kezdtem. A majd három mûszakos kemény fizikaimunkával gyorsan teltek a hónapok. Késõbb, már mérnökként, nagyonsûrû világban találtam magam. Volt, hogy kettõnkre egy bõ tucatfúróberendezés felügyelete jutott, persze a szükséges kút- és lyukbefe-jezõkkel, meg a gépészeti, építési háttérrel együtt. A mindennapi 24 órásmegoldáskeresés, trükkös mûveletek, kitörések, szerszámmentés, a sajnosnem egy halálos baleset kemény edzésnek bizonyult. A helyzet csak„fokozódott”, amikor megindult a zalai mélyszintkutatás, amely tíz,

223


négyezer méternél mélyebbre tervezett kutatófúrásban öltött testet, kora-beli eszközökkel, de akár azok nélkül is, rendellenesen nagy nyomás éshõmérséklet által diktált körülményekkel. Ennek a programnak amellett,hogy egyrészt a mély medencék geológiai értelmezésében új fordulatothozott, másrészt bebizonyította, hogy az embargó és a konvertibilisfizetõeszköz hiánya miatt korszerûtlen berendezésekkel is lehet csodátmûvelni, egyetlen konkrét termelési hozadéka volt: a B–III jelû kút hatal-mas szén-dioxid-készletet tárt fel, amely rétegnyomása lehetõvé tette azegyik legnagyobb olajmezõ, a nagylengyeli kihozatal-növelését. A gáztcsõvezetéken saját energiájával szállítottuk és sajtoltuk be a rétegekbe, ígyközvetlenül olajat eredményezett. A módszer tudományos alapvetésénkutatóintézet, technológusok hada dolgozott, de ha csak egyetlen névemlíthetõ a helyhiány miatt, akkor voksomat Szittár Antalra teszem.Különlegesség volt a Shell technológián alapuló japán nagynyomásúgázelõkészítõ.

Szerencsémnek tartottam, hogy részese lehettem az akkori csúcstech-nológia alkalmazásának. A nagyra törõ tervekhez hiányoztak az alapvetõeszközök, amit kihívásnak tekintettünk. A MAORT-emlõkön nevelkedettidõsebbek és a fiatalok együttese nem ismert lehetetlent, csak megoldandófeladatok léteztek. Patch Ferenc volt az elsõ fõmérnököm, akit BarabásLászló követett. Mindkettejüket nagyra becsültem vezetõi erényeikért.Közvetlen fõnökömmel, az üzemvezetõ Mácsik Józseffel a legkritikusabbpillanatokban is harmonikus volt a kapcsolatunk.

Magunk fejlesztettük a fúró- és lyukbefejezõ berendezéseket az igenkorlátozott nyugati beszerzésû alapegységekre építve. Az itt szerzett szak-tudás elismeréseként lehetõségem adódott az üzem eszközeivel egy cseh-szlovákiai, 5000 m-es talpmélységû béléscsövezési mûvelet irányítására is.Magamnak kellett mûködtetni a „szpájdereket”, az ottaniak ilyesmit mégnem láttak. Gyanakvással fogadtak, de amikor egy bonyolult helyzet gyorsmegoldására pajzsot kértem a hegesztõ transzformátorhoz, elszállt azellenérzésük. (Azt már nem tudták, hogy másnap krumplival kellett abegyulladt szememet borogatni.) A technikusi múlt az itthoni üzemben issegítségemre volt alapvetõ gyakorlati feladatok megoldásában, mint meg-rogyott torony, összedõlt árboc, felborult lyukbefejezõ berendezés, lesza-kadt csigasor helyreállítása. Az önjáró lyukbefejezõ berendezések mezõbe-li átszállításakor rendszeresen „elfelejtettem” gépkocsivezetõt rendelni. Él-veztem a negyven tonnás jármû vezetését, majd felállítottam az árbocot. Itttapasztaltam meg közvetlenül a felszín alatti természeti erõk kútkitörések-

224


ben megvalósuló tombolását. Inkén kezdõ mérnökként Buda Ernõ, a hazaikitöréselfojtás nagy egyénisége mellett dolgozhattam. Erre az idõszakraesik a babócsai üzemegység felszámolása után a Duna–Tisza közi (Szank)kényszerû expanzió. Késõbb magasabb beosztásból megértettem, hogy eztaz alföldi vezetõ kollégák inkább jogtalan inváziónak élték meg. A dunán-túli mérnökök nem, mert hamarosan feltalálták magukat, és a Duna–Tiszaközén vagy Szegeden lokálpatrióták lettek.

Sokat segített az élõ kapcsolat a miskolci egyetem jeles professzoraival.Szerencsémnek tartottam, hogy több-kevesebb rendszerességgel, egy-egymûszaki problémához kapcsolódóan „munkaebédelhettem” a legnagyob-bakkal. Alliquander, Falk, Gyulay, Szilas professzorokkal mindig szintebarátsággal fogadtak, így sokat jelentett támogatásuk akár csak a legfris-sebb szakirodalom megismerésében, elemzésében, de technológiai kérdé-sekben is. Közülük kettõt — a sors akaratából — végsõ útjára is elkísértem.

Alliquander Ödön professzor úrnál, az olajkútfúrás és -kiképzés nem-zetközi elismertségû tanáránál élvezet volt a vizsga. Különleges lehetõségvolt számomra, hogy hamarosan az egyetem elvégzése után a közelébendolgozhattam. A hetvenes évek elejéig ugyanis irodám a tröszt központ-jában szinte a második munkahelye volt, szívesen idõzött ott okulásomra.Késõbb éveken át szakkiadványokat szerkesztettünk, együtt szerepelhet-tem vele a nemzetközi olajmérnökök szövetsége (SPE) New Orleans-i kon-ferenciáján. Kiemelkedõ érdeme volt a kútkitörések elfojtására szolgálótechnológia, a nyomásszabályzó eszközök kifejlesztésében. Idejét életevégéig a szakma mûvelése töltötte ki. A hetvenedik születésnapját az egye-tem szervezésében tudományos konferenciával ünnepeltük meg. Még ötévig élvezhettük gyümölcsözõ tevékenységét, de 1989 õszén kórházbakényszerült. Utolsó napjaiban az a kétes értékû megtiszteltetés ért, hogy alegközelebbi családtagokon kívül már csak nekem jelezte, hogy felismert,mikor beléptem a kórtermébe. A Farkasréti temetõben az ipar és a tanít-ványok, barátok nevében búcsúztattam el.

Szilas Pál professzor nagy alakja volt az iparágnak, határokon kívül, ígyaz olajipar õshazájában, Tulsában (USA) is elismert tudós. Nehéz tantár-gyainak az elsajátítását elõadásain élvezetessé tette, a vizsgákon a tudástnagyra értékelte. Megtiszteltetés volt a számomra már mérnökként, hogyaz általa évrõl évre összegyûjtött szakirodalmi elemzésének a kiadásátszerkeszthettem. Jól esett, amikor mint ipari vezetõt — rövid telefonhívásután — a munkahelyemen felkeresett. Egy alkalommal 1990-ben azzal le-pett meg, hogy tele van új, az ipartól távol álló tervekkel, tudományos

225


érdeklõdése a filozófiára is kiterjed, szeretne valláselméleti kérdésekkelfoglalkozni. Nem voltam biztos abban, hogy pontosan megértettem Ahominizációtól a geo-integrálódásig munkacímû, irodámban rögtönzöttlendületes elõadását. Nem tudhattam, hogy 1991 májusában látom utoljára.Véletlenül összefutottunk unokája ballagásán, Veszprémben. Valószínûleg acsalád rosszallása ellenére, csaknem fél órán át lenyûgözött a gondolataival,megdöbbentõ fejtegetésével a halálról. Pár nap múlva sokkoló volt a hír,hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt. Miskolcon a Mindszenti temetõbenjúnius 17-én kerültek hamvai nyugalomba, ahol tolmácsolhattam a voltdiákok, majd mérnökök, munkatársaink ezreinek a végsõ búcsúját.

A nagykanizsai központban az ipar legjobbjaival (Buda, Gilicz,Komornoki) könnyû volt az együttmûködés. Kele András irányításával agépészet nem ismert lehetetlent. A fúróberendezés-fejlesztésben önként ésörömmel vállalt munkámat, a terepi, felhasználói tapasztalatok érvénye-sítését illetõ erõfeszítéseimet azzal ismerték el, hogy tiszteletbeli gépésszéfogadtak. Csak néhány „termék” a sok közül: Uralmas és Wirth-bõl Ganzgyártmányú hidrodinamikus összesítõmûves erõátvitel a motoroktól amunkagépekig, összeépítve DKG Kanizsa „A” árboccal, Emsco-Marep/Ganz szivattyúkkal. Amerikai Ideco DIR típusú egységes lyukbefejezõ be-rendezéspark létrehozása az osztrák acélmûvel, a Schoeller Bleckman(SBS) gyártmányokból. Megemlítendõ kedves színfolt volt a gyár figyel-mességeként „Bandi bácsinak” elnevezett, nagy teljesítményû lyukbefe-jezõ üzembe helyezése. Gyakori látogatói voltunk a ternizi gyáruknak,gyártmányfejlesztési javaslatainkat azonnal adaptálták. Termékeik a ked-venceink voltak, ezért ha egy gép meghibásodott, vagy várakozás alatt tel-jesített, a helyszínen kellett teremni. Ez a háttér inspirált késõbb a tudo-mányos fokozat megszerzésére.

A dunántúli mélyfúrási üzembõl 1968-ban áthelyezéssel Budapestre, aszervezés alatt álló, majd késõbb válogatott szakember- és eszközállo-mányú olajipari kutatóintézetbe kerültem. Bár szerettem a terepi munkát,a kutatótevékenység kecsegtetõ volta miatt nagyon kedvemre való volt aváltás. A család Nagykanizsáról felköltözött az OKGT által építtetett,Pasaréti úti házak egyikébe. Gyakori kérdés volt: „Megszoktad Pestet?” Aválasz: „Nem.”

A második évtized: 1970–1980

Az intézetben a feladatok között kiemelkedõ szerepet kaptak az akkorinduló alföldi mélyfúrások, így a Hódmezõvásárhely–I jelû tervezése és

226


részvétel a kivitelezésben. Álmomban sem gondoltam, hogy majd’ háromévtized múltával, a XXI. században visszatérek a területre, de most már ajelenkor legkorszerûbb eszközeivel. Máig õrzöm az irodámban a nagymélységû kutatófúrás tervét, és büszkélkedem vele amerikai kollegáimnak.Az 1972-ben született mélységrekord (5842 m) 35 évet élt meg, ez ideig csakegy kutunkkal sikerült túlszárnyalni, attól alig egy kilométerre. A jelenlegi„legek”: 6085 méteres talp, 260 °C statikus hõmérséklet, 1350 bar réteg- és875 bar kútfejnyomás. A harmadik helyezettet is mi fúrtuk, 5692 métermélységig.

Az algyõi mezõ feltárása mellett sokunk számára izgató feladat volt azelsõ „olajipari export-tevékenység”, az iraki kútfúrási program. Ekkor azokköltségtervezése volt az elsõdleges feladatom, valamint közremûködés alogisztikában a Szent István körúti OKGT központból. A magyar fúrósokrövid idõ alatt elismerést szereztek Dél- és Közép-Irakban (Básra, Jambur).A munkát egy évtized után az iráni határincidensek szakították meg.Lévén „politikailag megbízhatatlan”, sosem látogathattam a fúróberen-dezéseket, de érdekes volt itthon fogadni az iraki olajipari vezetõket, akiknevét késõbb magas kormányzati pozíciókban találtam meg.

A térségbe húsz év múlva vitt vissza a sors, amikor az iraki invázió utána felrobbantott és katasztrofális környezetszennyezést okozó égõ kutakmegfékezése Kuvaitban nemzetközi összefogást igényelt. Az addig kizáró-lagosan amerikai szakcégek által végzett tûz- és kútmegfékezési ütemet1991 nyarán fel akarták gyorsítani, de nem volt könnyû a kuvaiti illetéke-sekkel megértetni, hogy mások is képesek a feladatra. Mint a magyar olaj-ipari ágazat vezetõjére, rám hárult a bevetni tervezett eszköz- és kitörés-védelmi szervezet bemutatása a kuvaiti kormánynak. Meggyõzõ lehettem,mert elsõkként vettük fel a munkát az amerikaiak között, akiknek a „saját”kúttüzeink mellett tûzoltási szolgáltatásokat végeztünk az ott világhírreszert tett magyar turbó oltóval, a Big Winddel.

Az elsõ repülõgép-hajtómûves kitörésvédelmi alkalmazás még 1969januárjában történt az Algyõ–168 jelû kúton. A hazai olajipar eddigi leg-nagyobb kútkitörésének az elfojtása heteken át tartott. Sok kínlódás után,egy szovjet gyártmányú eszköz végül sikert hozott. Egyébként a magyarolajiparban minden idõk legtragikusabb hónapjai voltak ezek. Õsszel a du-nai finomítóban robbanás halálos, tömeges balesetet okozott, majd kará-csony elõtt az említett kitörés, végül szilveszter után a 11 dolgozó halálátokozó répcelaki szén-dioxid tartályrobbanás következett be. A hatóságokaz 1948. évi „szabotázst” vizionálták, a politika fejeket követelt, azonban

227


kimondatott, hogy munkás nem kerülhet a vádlottak padjára. Tudott voltugyanakkor, hogy üzemviteli probléma okozta a detonációsorozatot. Ígyjutott börtönbe mások mellett a gépgyártás kiváló mérnöke, Kurucz István.Börtönévei elõtt és után élvezhettem páratlan konstruktõri és vezetõ-készségét, barátjával, Flórián Zoltánnal. Velük többet ért a szóbeli megál-lapodás bármilyen pecsétes okiratnál.

Visszatérve a turboreaktív oltó berendezéshez: a magyar szakembereknagyszabásúvá fejlesztették, és többször bevetettük a szocialista táborban,de ajánlottuk Ausztráliába erdõtüzek oltására is. Hatékonyságával a sokatlátott amerikai profikat is lenyûgözte. Közülük a legismertebbel, a világ-szerte halhatatlan nevet kivívó Red Adairral már korábban találkoztam,kapcsolatunk szinte barátivá vált. Elõször személyesen Líbiában hozottössze vele a sors 1978-ban, majd tíz évvel késõbb a Szenteshez közeli,Fábiánsebestyén–4 gõzkitörés elfojtásakor. Azóta a társasága összeolvadt aversenyben mögötte második Boots & Coots-cal, de õ maga már csak a fel-legekbõl követi a tûzlovagokat. A makói mûveletek okán napi kapcsolat-ban vagyunk az utódokkal.

Líbiába szerencsés véletlenek sorozatának eredményeként kerülhettemki. Nyomasztóvá vált számomra, hogy nem utazhattam nyugatra, amikorkollégáim már több tartós kiküldetésen túl voltak. Cseperedõ három gye-rekkel a családunk egyre nehezebb anyagi helyzetbe került. Egy külföldimegmérettetés ezért nem csak szakmai próbát jelentett volna, de pénzügyigondjaink megoldását is.

A hazai olajiparban a tudományos kutatás kiemelt helyzetben volt, ígya korlátozások ellenére mindig hozzájutottunk a legújabb szakiro-dalomhoz, képezhettük magunkat. Éveken át társszerkesztõje voltam atárgyévben megjelent közlemények, tudományos cikkek, esettanul-mányok elemzésérõl megjelentetett köteteknek. Több ezer cikket referál-tunk tudományos alapossággal, és gyûjteményünk hivatkozásjegyzékétkülföldiek is elõszeretettel forgatták a válogatás alapossága miatt. Egycsapatban voltam a szakma legjobbjaival, így akár hivatalból is tájékozottlehettem. Készítettünk egy, az Akadémiai Kiadó által megjelentetett, négy-nyelvû olajipari értelmezõ szótárt is, ami nagyon hamar hiánycikké vált. Amagamét elajándékozván, jelenleg csak kölcsön példány van a birtokom-ban, de a mai tudással olvasva bizony sok pontosítást, kiegészítést tennék.

Fõnökeim sokat nem tehettek útlevelem ügyében, de talán ezért kár-pótlásul támogatták tudományos ambícióimat (itt nem hallgathatom elHingl József nevét). A mélyfúró-berendezések erõ- és munkagép-teljesít-

228


ményének optimalizálása tárgyában írt dolgozatomat 1976-ban védtemmeg, az akadémia kandidátusi rendtartása alapján. Az érintett professzo-rok segítségével „summa cum laude” minõsítést kaptam. A segítség annyi-ban szükségeltetett, hogy az általam választott kötelezõ politikai tárgybólerõfeszítéseim ellenére nem volt alapos a tudásom, de a vizsgáztató poli-tikust a bizottság professzorai súlyosan, számomra kedvezõ iránybanbefolyásolták. Ezt a kegyes csalást az élet késõbb a helyére tette, így nemvonható vissza egyetemi doktori címem: a Magyar Tudományos Akadémiatitkárságára felterjesztett iratanyag szõrén-szálán eltûnt, eredménytelenülkutattam utána évekig. Így esett, hogy nem váltam kandidátussá. Azakadémiai légkör egyébként is taszító volt akkoriban az olajosok körében.(Illusztrációként említve két kiemelkedõ, bohózatba illõ tudományosminõsítõ színjátékot: Heinemann Zoltán 1972 és Szilas Pál 1976.)

Aztán váratlanul az útlevélprobléma is megoldódott. Történt ugyanis,hogy egy vezetõ amerikai olajtársaság bõvíteni kívánta európai, majdszovjetunióbeli tevékenységét a legújabb eszközök bevezetésével. Moszk-va mellett elsõ amerikai beruházóként fúrógyárat létesítettek. Az elnökmeginvitált a cég eseményhez illõ, nagystílû londoni karácsonyi partijára,ahová számos hazai és külföldi diplomata is kapott meghívót. Miutánközölnöm kellett, hogy nincs útlevelem, elkérték a szükséges adatokat,fényképet. Jóval késõbb, véletlenül derült ki, hogy a Kádár-titkárságonintézték az adminisztrációt. Néhány nap múlva megkaptam a régóta áhí-tott úti okmányt azzal a kéréssel, hogy az estély alatt szórakoztassam, visel-jem gondját a Szovjetunió londoni nagykövetének. Ezt örömmel meg-ígértem, és hiánytalanul végrehajtottam, már csak azért is, mert egy na-gyon kellemes úrhoz volt szerencsém.

Ugyanettõl a társaságtól — a mélyfúrásos kutatás hatékonyságánakjavítása céljából — megvásároltunk egy adatgyûjtõ és folyamatirányító,számítógéppel támogatott eszközrendszert (angolul mud logging unit, ma-gyarul mûszerkabin). A geológiai információszerzés mellett a nyomás-elõrejelzéssel nagyot fejlõdött a kitörésvédelmünk is. Akkor hasonló egy-ség még Nyugat-Európában sem üzemelt, sikerült meglepnünk azembargós világot. Keletrõl is csodájára jártak. Kiderült, hogy e mögött nemcsak a kíváncsiság munkált, hanem le akarták másolni. Miután kitöltötte aszolgálatát, az olajipari múzeumba került, Zalaegerszegen megtekinthetõ.Ez volt egyben a bölcsõje a ma már világszerte versenyképes magyar„geoinform” szolgáltatásnak.

1976-ban mindez hozzásegített ahhoz, hogy — a tripoli egyetem olaj-

229


mérnöki tanszékének vezetõjével folytatott sikeres interjú után — hama-rosan szerzõdést írhassak alá a kar dékánjával, majd az olajmérnöki, olaj-gépészeti szaktárgyak oktatási feladatainak az ellátása mellett irányítsamaz országos kutatóintézet szénhidrogén-ipari részlegeinek fejlesztését.

Az olajmérnöki karon oktató arab kollegáim az Egyesült Államok leg-jobb egyetemein szerezték a tudományos fokozataikat. Kellemes kollegiálislégkörben dolgoztunk. A hallgatók számára a jegyzeteket többnyire ame-rikai, részben magyar forrásokból állítottuk össze. Korszerû termelõberen-dezésekkel ellátott mezõket látogattunk, esetenként meghívott konzulens-ként. Egy ilyen alkalommal, mélyen a sivatagban, egy évtizedekkel azelõttfelállított és ottfelejtett fúróberendezés leszerelésének megtervezése volt afeladat. Az olajvállalat repülõgépével utaztunk a helyszínre. A terepi szem-le után statikai számításokat végeztünk, aprólékosan megterveztük a nemveszélytelen mûvelet lépéseit. Miután a dokumentációt átadtuk, a tripoliközpontban közölték, hogy homokvihar miatt a mûveletet el kell halasz-tani. Azóta jelzés nem érkezett. Az is lehetséges, hogy a szél fosztott meg amunkától, a Szaharában nem szokott viccelni.

A nemzeti olajvállalatnál két, még otthonról jól ismert mérnök dolgo-zott (Hollanday J. és Tatár A.), akikkel megosztottuk egymás szakmai prob-lémáit. A hetvenes évek közepén, a legfelsõbb politikai körök kezdemé-nyezésére megindult, az ivóvízellátás javítását célzó grandiózus, mélyen aSzaharából a tengerpartra vezetõ, „emberi erõvel épített folyó” program. Asivatagi felszín alatti hatalmas forrásoldalon dolgozó magyar kútfúrókvezetõivel (Bánhidi I., Csontos P., Paál Zs.) gyakran szakmáztunk.

Tripoliban egy olyan idõszakot sikerült kifognunk, amely Líbiaaranykorának bizonyult az ötvenes évek kilátástalan nyomorúsága után.Az ország egyetlen forrása, a világháborús roncsok exportja addigrakimerült. Az olajipar felfutása a hatvanas évek elején kezdõdött. AMuammar Kadhafi ezredes által vezetett felkelés 1969-ben tört ki, elkerget-ték Idris királyt. Kezdetben nagy népszerûségnek örvendett, majd „zöldforradalma” fokozatosan diktatúrához vezetett. Vele személyesen is talál-koztam a kutató laboratóriumunkban, 1980-ban. Elõzetes bejelentés ésbiztonsági kíséret nélkül érkezett, elegáns civil ruhában. Számomra a jószabású szarvasbõr öltöny az éghajlathoz képest melegnek tûnt, de õ fe-gyelmezetten viselte a negyven fokot. A másnapi újságokban az egyszerûfehér laboratóriumi köpenyem kontrasztos lehetett. Meglepõen szakszerûkérdéseket tett fel, nyoma sem volt a késõbbi diktátori jellemvonásoknak,amelyek végül a tragédiáját okozták.

230


Nagyon dinamikus, lüktetõ világba cseppentünk. Láttunk ugyan fel-gyújtott követségeket és megtapasztaltuk a háborút Egyiptommal, azon-ban az olajos világ jól mûködött, kedvezõ életkörülményeket biztosított, aszakmát megbecsülték. Akkor kezdõdött a bouri olajmezõ mélytengerikitermelése, amelyet a tanszékünk szakértett.

Az ötéves egyetemi oktatói pályafutásom alatt a család jó körülményekközött élt, a gyerekek magas színvonalú, angol nyelvû oktatásban részesül-tek. Ennek is köszönhetõ, hogy mára több nyelvet beszélnek. Életkoruksorrendjében: idõsebb lányunk bölcsész-logisztikus Budapesten (férjenyelvész, angolirodalom-tudós), fiunk kardiológus Chicagóban (felesége,volt osztálytársa esztéta), a kisebbik lányom az USA-ban, Kanadában ésSvájcban töltött évei után a „szomszédos” Berlinben találta meg a számítá-sát. Három lányával és férjével hosszabb távra rendezkedtek be ebben anyüzsgõ, változó, mindenkit befogadó metropoliszban. Az éppen Berlinbentartózkodó sztárok, és az ottani elit által felkapott nemzetközi iskolábandolgozik Ph.D. fokozattal fejlesztõ pedagógusként — a tõle megszokottlelkesedéssel. Férje egykori iskolatársa, az elõbbiek gimnáziumi osztálytár-sa, matematikaprofesszor ugyanott.

A líbiai évek alatt az itthoni munkatársakkal nem szakadt meg a kapcso-latom, követtem az eredményeket, konferenciákon az egyetem színeiben,az ott folyó fluidum-fejlesztésrõl elõadásokat tartottam. A véletlenek foly-tán 1978-ban lehetõség nyílt arra is, hogy ajánlatot adjunk egy sivatagikútkitörés elfojtására magyar vállalkozásban. A Szahara vízhiányostérségében a „Big Wind” eszköz száraz technológiájával jók voltak az esé-lyeink a tûzoltásra. A hazai ipari háttér ott nem volt ismeretlen, mert arabegyetemi hallgatók vezetõkkel együtt jártak már nyári gyakorlat alkalmá-val Magyarországon, ahol az itteni kollégák, barátok és vezetõk a jelen-létem nélkül is kitettek magukért és a szakmáért. Az erõfeszítéseinkTripoliban úgy végzõdtek, hogy miután több amerikai jelentkezõvel együtta nemzeti olajtársaság központjában palástolt türelmetlenséggel vártuk anyertes versenyzõ megnevezését, közölték: „A kút elfojtotta magát”. Szépmunka lehetett volna, de megkönnyebbültem. Egyébként ilyen esetnekitthon is lehettem szerencsés érintettje, de a felelõsség szempontjából amásik oldalon. Öt föld alá süllyedt fúrótorony tanúskodik intõ jelként amunkánkkal együtt járó veszélyekrõl. Egyiküknek a tûzben való megsem-misülése a szemem elõtt ment végbe.

231

A harmadik évtized: 1980–1990

1981 nyarán tért vissza a család Budapestre. Ugyan a gyerekek iskoláz-tatása a méregdrága amerikai, azaz az olajtársaságok által fenntartottintézetben sok pénzünket emésztette fel, de mellékállásokkal gyõztük, sõtmegtakarításra is jutott. A repatriálás után vehettünk egy ötágyas, konyhásvitorlás hajót, amellyel a nyarakat a hullámzó Balatonon töltötte a család.A flancolás miatt sokáig csak egy fehér Skodára futotta, a visszaváltás akinti Peugeot után zokszó nélküli volt.

Az akkori körülményekre jellemzõen, a kiküldetés alatt a munkaviszonytnem lehetett megszüntetni, elhagyott íróasztala tehát várta régi gazdáját.Bár beosztott mérnökként, de nagy kedvvel folytattam a korábbi munkát,hasznosítva a külföldi tapasztalatokat. Alig fél év elteltével a tröszt addigáltalam nem ismert vezérigazgatója, Zsengellér István meglátogatottirodámban, és felkínálta a még 1941-ben alapított logisztikai egység igazgatóiállását. Elsõdleges feladatul a kiszervezést, a vállalat önállósítását jelöltemeg. A leányvállalat elnevezésére az AGEL mozaikszót találtuk ki. Sok régi-új ismerõssel kezdtem a munkát, hamarosan összeállt a csapat. Két legyetsikerült ütni egy csapásra: született egy eredményes vállalat, és megszûnt afüggetlenített MSZMP pártbizottság, minthogy kiválásunkkal a központbana taglétszám az elõfeltételnek számító 200 fõ alá csökkent.

Hasonló sikerélményekkel nem bõkezûen, de apró örömökkel annálinkább szerencséltetett a sors. A nehéz körülmények által sanyargatottbányásztársadalom elismerte a munkaidõn túli erõfeszítéseimet. Azévszázados múltú szakmai egyesületnek két cikluson át alelnöke voltam,az olajos szakosztálynak titkára. Néhány hónapos, anyagi megfontolásbólvállalt mélyszinti szénbányász csapatmunkámat Komlón (Béta-akna),kedves volt évfolyamtársaim negyven év után visszamenõlegesen „tiszte-letbeli csillés” oklevéllel honorálták. Kár, hogy más szenesek ellenfelet lát-nak bennünk, olajosokban.

Késõbb megválasztottak a nemzetközi olajmérnök-szövetség (Societyof Petroleum Engineers) hazai fiókjának (chapter) elnökségi tagjává, majd aMagyar Geotermális Egyesület alelnökévé. Nagy megtiszteltetés volt kine-vezésem a Miskolci Egyetem „tiszteletbeli docensévé”. Vénségemre aBudapesti Olajosok Köre okoz örömet, ahol nosztalgiázhatunk kedvünkre.A Kör örökös és tiszteletbeli elnöke, Dank Viktor akadémikus professzor,egykori fõnököm folyamatosan elkápráztat szellemi frissességével, a voltbiztonságtechnikai igazgató, Götz Tibi munkabírásával.


232

A nyolcvanas évek derekán az olajipar jó idõben, jó helyen találhattamagát, amit az ország nehéz pénzügyi helyzetének köszönhetett. MiutánMagyarország rákényszerült az IMF tagságra, elkezdõdött a hitelképességvizsgálat. Kiderült, hogy nagyon kevés olyan nagyvállalat létezik az or-szágban, amelynek devizaszükséglete hosszú távú nyereségessége alapjánbankhitellel biztosítható. Így történhetett, hogy — az addigi washingtonigyakorlattól eltérõen — nem az adott ország, hanem azon belül nevesítet-ten (és Európában egyedülálló módon) egy olajtársaság, jelesül az OKGT100 millió dolláros devizahitelt kapott a Világbanktól. A keretösszeg fel-használásának adminisztrációját és az importbeszerzéseket az új leányvál-lalat intézte. Elõfordult, hogy hetente kétszer is ki kellett utaznom a bankközpontjába ad-hoc értekezletre. Ez még így is olcsóbb volt, mint fogadniegy népes banki küldöttséget Budapesten. A közép- és felsõ vezetõkhatáridõkkel terhelt sûrû napjaiba nehéz volt beilleszteni egy több napos,akár egy hetes rendkívüli munkát, ami gondos elõkészítést igényelt.Akaratomon kívül nem egy ellenséget szerezhettem magamnak.

Viszonylag hamar rájöttek a vezetõk, fejlesztõ munkatársak, hogy amegkerülhetetlen és hosszadalmas, a banki elõírásoknak megfelelõ haté-konysági vizsgálatok után valóban hozzá lehet jutni a legfejlettebb tech-nológiákhoz. A szocialista táboron belül elõször nálunk szûnt meg azembargó, beszerezhettünk nagy teljesítményû, 3D-s szeizmikus geofizikaiterepi mérõ és adatfeldolgozó számítógép- és szoftver-rendszereket. Újmegközelítést kapott a geológiai kutatás. Délkelet-Magyarországramedencetanulmány készült, lemélyült 11 egyedi kitûzésû mélyfúrás, hoz-záférhetõvé váltak különleges kihozatalnövelõ olajtermelési technológiák.Megvalósult a párját ritkító, nagynyomású széndioxid-kezelõ és -szállító-besajtoló üzem. A finomító ágazatban energiahatékonysági vizsgálatokalapján költségcsökkentõ beruházásokat hajtottak végre. Megindult anagyüzemi polietilén gázszállító csõ- és szerelvénygyártás, infrastruktúra-bõvítéssel, egyúttal kiváltották az elöregedett öntöttvas és acél anyagot.Lehetõség nyílt több tucat mérnök számára a külföldi tanulmányutakon,továbbképzésen való részvételre, amely a devizahiánnyal küszködõországban másutt szinte elképzelhetetlen volt. A világlátottak szakmaigondolkodása, esetenként nyelvtudása látványosan fejlõdött.

A világbanki hitelprogram közvetlenül is eredményes volt a hazai szén-hidrogén-kutatás hatékonyságára. Az USA szövetségi földtani-bányászatihatóságának (USGS) munkatársai Teleki Pál, a MOL késõbbi elnöke veze-tésével, magyar szakemberek közremûködésével összeállítottak egy


233

medencetanulmányt, amely könyv alakban jelent meg. Ez a kapcsolat voltaz alapja késõbb az új bányatörvénynek, amikor is Teleki kormánybiz-tosként irányította a munkát a Magyar Bányászati Hivatal elnökével. Örül-tem, hogy részt vehettem a törvényalkotás folyamatában, amely jó alapotbiztosított a kapcsolódó hatósági szabályozás számára. Ennek sorántalálkoztam az USA bécsi nagykövetével, Roy Huffingtonnal, akit tíz évvelkésõbb, mint a magyar HHE leányvállalat tulajdonosát Magyarországonüdvözölhettem. Indonézia után — ahol hatalmas földgázmezõket tárt fel— kutatása hazánkban is gáztermelést eredményezett.

A XXI. század elsõ évtizedében született a Mediterrán térség keletirégiójában egy meglepõ szénhidrogén kutatási siker, amelyet nem kísértnagy hírverés: az izraeli felségvizeken megindult az olajtermelés. A napihírekben olvasva, a Levant medence Tanin mezõjének egyre növekvõkészleteirõl kedves emlék jut eszembe. Néhányunknak dédelgetett álmavolt a határokon túli sikeres kutatás, ezért felfigyeltünk egy versenyfelhí-vásra, amelyet Izrael kormánya tett közzé. Jelentkeztünk a feltételekismertetésére szervezett meghívásos tárgyalásra. Meglepetésünkre elfo-gadták referenciáinkat, így hamarosan utazhattunk Tel-Avivba HinglJózseffel az OKGT képviseletében. Emlékezetessé vált a dátum: 1989.december 9. Ferihegyrõl Párizsba repültünk, ahol a szigorú ellenõrzés, azelkülönített, terrortámadás ellen betonelemekkel védett repülõgépfigyelmeztetett, hogy egy különleges országban fogunk landolni.

Megérkezéskor alapos kihallgatáson mentünk át, feltûnõ módon tájé-kozott volt felõlünk a beléptetõ hatóság. A meghívó levél végül zöld utateredményezett. Béreltünk egy autót és megkerestük a szállodánkat. Más-nap irány a versenytárgyalás színhelye, ahol estig az olajiparbanmegszokott érdekes szakmai kérdezz-felelek zajlott. Helyszíni szemlét biz-tosítottak a jelentkezõk számára, amely a Holt-tenger térségében kijelöltkutatófúrás terepének a bemutatását szolgálta. Nagyon hízelgõ volt az,hogy a magyar olajipart alapító amerikai óriás cég két geológusa, az adotthelyzetben konkurensünk, bekéredzkedett a kocsinkba. Büszkén vállaltammásnapra a fuvarozásukat.

A hosszú nap után a fáradtságtól szinte beestem a szobám ajtaján, deváratlan kép fogadott. Az egyébként is igényesen dekorált szoba közepénhatalmas bokréta és mellette egy még nagyobb gyümölcstál fogadott, telemediterrán különlegességekkel. Nem értettem a dolgot, de a virágok közédiszkréten elhelyezett boríték tartalmazta a magyarázatot: az örvendetescsaládi esemény kapcsán fogadjam az igazgatóság gratulációját. Haza tele-


234

fonálva kiderült, hogy megszületett második unokám, Franciska, õ ésanyja egészségesek. Ma már húsz éves és ha ráér, néha elfogad modellfeladatot. Máig nem derült ki, hogy világra jöttérõl miként értesült a szál-loda, de ott a biztonságra az illetékesek vigyáznak, tehát tájékozottak.

Másnap és késõbb már a „nem hivatalos” kiránduláson, különösenBetlehem környékén gyakori volt az országúti igazoltatás, kilométeresrefelnõtt várakozókkal. A bérelt kocsink rendszáma csodálatosan mûködött.A komor fegyveresek azt leolvasva nem is kérték a papírjainkat, az elõt-tünk levõket félre dirigálva, tisztelegve biztosították az utat. Számos kelle-mes meglepetést követõen az utolsó hazafelé a repülõn ért. Nem sokkal afelszállás után a pilóta a hangszórón át tájékoztatta az utasokat, hogyegyiküknek unokája született, akit õ és a légitársaság ezúton köszönt. Kisvártatva hozzám lépett az egyik stewardess díszes csomaggal a kezében.Ezüst étkészlet volt az ajándék, de az ottani szokás szerint kés nélkül, ezértelnézést kért. Nagyon megható jelenet volt, de tudtam, hogy mindez nemszemélyemnek, hanem a szénhidrogén ipar megteremtését célzó felsõbbpolitikai szándéknak volt köszönhetõ. Nekünk ugyan akkor nem adatottmeg a lehetõség, hogy részesei legyünk az olajipar feltámasztásának, dema már Izraelben mûködnek a kutak.

A negyedik évtized: 1990–2000

A társaság vezérigazgatója követte a világbanki finanszírozási folya-matot, jó kapcsolatot ápolt a banki szakértõkkel. Szerencséje volt aziparágnak, hogy egy tekintélyes, tapasztalt, török származású fõfelü-gyelõt kapott G. Juksel személyében, aki a történelmi régmúlt alapjánmegértette a magyar mentalitást, nem kellett a kulturális különbözõség„falainak” a fáradságos lebontásával kínlódni. Az OKGT vezérigazgató-helyettese, Vándorfi Róbert 1989-ben nyugdíjba vonult. A vezérigazgatóbátorságáról tanúskodik az a döntése, hogy engem nevezett ki helyet-tesének. Számomra csak késõbb vált ismertté a tény, hogy akkor mégbelügyminisztériumi megfigyelés alatt álltam. Rendelkezem errõl bizo-nyítékokkal, mert 2000-ben, az érintettek számára hozzáférhetõ Állam-biztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától kutatást kérvényeztem aszemélyemmel kapcsolatos dokumentumokról húsz évre visszamenõleg.Az eredménye egy tekintélyes aktahalmaz. Jól követhetõ a belügyiadminisztráció, a III./I. /II. és /III. osztályok belsõ levelezése egészen 1989-ig. Utólag, több évtized távlatából még tréfásnak is tûnhetnek. Akkor, akeltezésük idõszakában egyáltalán nem voltak azok. Példaként idézet


235

egy „operatív információs jelentésbõl”: „Szabó Gy. olajmérnök… tagjaegy társasági klikknek (sic!), amelynek tagjai között poliklinikai nõvérekis vannak. A „baráti kör” rendszeresen összejár és ott erõs italozást, cso-portos szexuális orgiákat tartanak…” A belügy gépezete az évtizedvégére már csak befelé mûködött, helyben járt, így az OKGT vezérigaz-gatója nem értesült „erkölcstelen” múltamról.

Az olajipar szerkezetváltása tulajdonképpen a logisztikai leányvállalat(AGEL) megalapításával kezdõdött, de csak a nyolcvanas évek végére álltössze a stratégia, majd folytatódott a rendszerváltozás után, egészen az érték-papírpiacra, a tõzsdére való bevezetésig. A bevált nemzetközi olajipari gya-korlatnak megfelelõen szükségessé vált a szolgáltatótevékenység, így ageofizikai kutatás, a gépgyárak, vezetéképítõ és -tervezõ, valamint a mélyfúróvállalatok és a gázszolgáltatók leválasztása. Ezt követõen, a kilencvenes évekelején, a privatizáció lázában, az állami és politikai vezetõk úgy képzelték,hogy a benzintöltõ állomások egyenkénti értékesítése átvezeti a MOL-t egyúj versenypiaci struktúrába. Minthogy ezt a nyilvánvalóan rossz gyakorlatota társaság vezetõi egyöntetûen ellenezték, elindult a gyanakvás felsõ politikaikörökbõl, ami hamarosan bizalomvesztést eredményezett.

Az egyébként is nehéz, sokakat fájdalmasan érintõ döntéshozó folya-matot 1990 októberében egy váratlan esemény zavarta meg. A harmadikköztársaság elsõ miniszterelnöke, az Európai Unióhoz való csatlakozásszándéknyilatkozatának aláírásakor nem kért derogációt, azaz felmentéstaz energiaipar, így az olajipar piaci szabályozása alól. Ez egyben azt isjelentette, hogy az üzemanyagárak központi állami szabályozását meg kel-lett szüntetni. Errõl egy pár mondatos rövid értesítést kaptunk az IpariMinisztériumból, amit hallgatólagosan tudomásul vettem a vezérigazgatótávollétében, õt helyettesítve. Intézkedést nem tettem, de ma sem tudom,hogy mit kellett volna elrendelnem. Az biztos, hogy áremelést nem ter-veztünk, hiszen a bejelentés is váratlan volt.

Nem így a taxisok, akik a 32-rõl 60 forintra való áremelés híreszteléséretiltakozással reagáltak. Az bõszítette fel õket, hogy még reggel a politikatagadta az áremelést, késõbb közlemény tudatta a liberalizálást. Órák alattképesek voltak közúti blokádokkal megbénítani a fõvárost és környékét. Agépkocsivezetõk hatékonyan használták a jármûvükbe épített CB tele-fonos kommunikációt. Az üzemanyag-szállítás leállt a fõvárosban, így amentõk, tûzoltók, rendõrség stb. ellátása is akadozott. Tartalékaink mégegy jó ideig kitartottak volna, a százhalombattai finomító üzemelt, de ter-mészetesen a töltõállomások készlete rövid idõ alatt elfogyott, hiszen a


236

feltöltésük megbénult. A kormány gyakorlatlan volt a rendkívüli helyzetkezelésében, az illetékes miniszter csapata felkészületlenül állt a sztráj-kolók vezetõi elé. A tárgyalások — amelyekbe nagyon helyesen az OKGTvezetõit nem is vonták be — nagyon lassan haladtak.

Egyszer közel éjfél után megszólalt a lakástelefonom. A vonal végén meg-lepetésemre az aktuális államtitkár beszélt. Közölte, hogy a miniszterelnöksegítséget kért az osztrák partnerétõl, amelynek eredményeként az OMVelindított egy közúti, tartálykocsis benzinszállítmányt, amit azonnal át kellvennünk. Megjegyeztem, hogy saját készleteink a nyugati térségben ennek atérfogatnak a több százszorosára rúgnak, de vitának helye nem volt. A rend-kívüli kargót az egyik határ közeli töltõállomás szerencsére be tudta fogadni.

Másnap amilyen gyorsan kitört, ugyanolyan hirtelen be is fejezõdött ataxisblokád, miután elegük lett a fuvar- és keresetmentes napokból. A hatósá-gok két nap alatt a nyomait is eltakarították a tulajdonképpen eredménytelenfelfordulásnak. Pontosabban azt eredményezte, hogy a rendõrség gyakorla-tot szerzett a tömegoszlatásban, amelyet a gyülekezési törvény véglegesenrendezett. Késõbb világossá vált, hogy ez az üzemanyagár-liberalizálásteremtette meg a MOL sikeres jövõjét, a társaság jól állta a piaci kihívásokat.Érdekességként említendõ, hogy a sztrájkolókat épp a politikai ellenzékbenlevõ liberálisok támogatták.

Számomra azonban csak ezután kezdõdött az igazi kálvária. Vizsgálatindult a felelõsség megállapítására. A bûnbakot hamarosan megtaláltákszemélyemben, aki semmit sem tehettem az ügyben, bár olajipari vezetõkihallgatására nem került sor. Utólag is azt vallom, hogy véletlenek össze-játszása eredményezte a káoszt, amelyet a versengõ pártok eltérõ értelme-zése is fokozott, de sem az iparág vezetõi, sem állami potentátok egyszemélyben nem válthatták ki az eseményeket.

A megelõzõ korszakra kísértetiesen emlékeztetõ politikai döntésszületett: A „moszkovita komisszárt” (pedig oroszul halálom napjáig semleszek képes megtanulni) az OKGT-bõl el kell távolítani. Minthogy avezérigazgató határozottan kiállt mellettem, az ügy egy darabig húzódott,majd végül mindkettõnk útilaput kapott. Õ néhány hónappal nyugdí-jazása elõtt, én harminc éves szolgálat után.

A „komisszár” elnevezésre akár büszke is lehetnék, mert azt nemmástól, mint Csurka Istvántól kaptam. Terjedelmes cikket szánt rám azegyik napilapban 1991 kora tavaszán, amelynek az volt a lényege, hogyrendet kell vágni az olajiparban. Azt megelõzõen, még a nyolcvanas évekvégén néhányszor találkoztunk vele, mert az OKGT vendégeként, mint


237

politikai elemzõ, az irodaház kongresszusi termében dinamikus elõadá-saival elragadta a közönséget. Közel két évtized elteltével újra összejöt-tünk, kísértetiesen hasonló módon egy „Csurka elõadás” kapcsán, Makón— de az már egy jól végzõdött történet.

2009 õszén ugyanis politikai tömeggyûlés hirdettetett meg a MIÉP által,a város nevezetessége, az elsõ magyar kõszínház patinás épületébe.Zsúfolásig megtelt a színházterem, a közönség kellõen felhangolódott azelõadó személye és a meghirdetett cím, „A makói gáz” által. Amikor abejáratnál véletlenül összetalálkoztunk a pártelnökkel, a rendezõktõl azon-nal kért egy helyiséget négyszemközti beszélgetésre. A politikai gyûléskezdetéig rendelkezésre álló fél óra elég volt a számára, hogy az ügybentájékozódjék. A következõ másfél órás, helyenként zsidózó-cigányozó,mindazonáltal sodró elõadásában pontosan idézte a tõlem hallottakat, akáraz olajipar történelmének nevezetes évszámait, vagy technológiai rész-letkérdéseket. Aztán elszabadultak az indulatok. A felszólalók az amerikaigáztolvajokat szidták, ezért felkért a színpadra. Igyekeztem megértetni ahelyzetet a tömeggel, amely érzékelhetõen lecsillapodott, néhány túlfûtötthangadó kivételével. Kisvártatva újra elkezdõdött a szidalmazás, deCsurka odalépett a mikrofonhoz és sztentori hangon beleharsogott: „haelkergetitek ezeket, nem lesz gázotok”. Kitûnõ dramaturgia volt, csend lett.Amikor leléptem a színpadról vagy egy tucat résztvevõ kijött velem a te-rembõl és a kijáratig elkísérve kedvesen megerõsítettek abban, hogy a ma-kóiak támogatni fognak. Ott és akkor döntöttem úgy, hogy elfelejtem a„komisszár” cimkét és a kirúgást a MOL-ból.

De vissza az idõutazásból: az utolsó munkanapjaim egyikén, 1991 szep-temberének végén, Tuniszban aláírtam az olajtársaság elsõ külföldi kuta-tási/termelési koncessziós szerzõdését. Abban az idõben már több külföldivállalkozásunk elõrehaladott stádiumban volt, a stratégiaváltás eredmé-nyét jelezve. A mai napig nem tudom, hogy a tuniszi miniszterrel celebrált,fennkölt hangulatú eseményre való delegálásom az elõkészítõ csapatmun-ka irányításának az elismerése volt-e, vagy csak a felelõsség áthárítása. Avállalkozás kivételes nyereségessége felülmúlt minden várakozást. Jól esettévekkel késõbb, amikor váratlanul felkeresett két volt kolléga, és mega-jándékozott a Sabria-mezõ olajmintájával, udvariasan túldimenzionálvaszerepemet a kezdetekben. A flaskát máig féltve õrzöm. A mezõ aztán tulaj-donost váltott, de változatlanul, még hosszú ideig jövedelmezõ maradt.

A MOL új elnöke — amikor átnyújtotta az elbocsátásomra vonatkozódöntés dokumentumát — megkérdezte, hogy magammal viszem-e a


238

titkárnõmet és a gépkocsivezetõmet. Azt feleltem, hogy nem lenne hova,mivel ezennel állástalanná lettem. Õ láthatóan megörült ennek a válasz-nak, hiszen két nagyon értékes munkatársról volt szó, akik végül jól jártak,hosszú évekig harmóniában dolgozhattak a vezérigazgatóságon.

Hamarosan szembesültem a körülményekhez képest legrosszabb, azötven éves állástalan ember kilátástalanságával, három egyetemista vagykereset nélküli gyereke és háztartásbeli felesége eltartási terhével. Párhónap külföldi egyetemi elõadásokra való felkérés teljesítésével telt el, dea volt vezetõi pozíció homályosodásával az is ritkult. Voltak, akik feltûnõgyorsan igyekeztek elfelejteni. Közülük sokan még néhány hónappalazelõtt hatékony támogatásomat élvezhették, esetenként kinevezésüketköszönhették nekem.

Itt kell ismét megemlítenem Heinemann Zoltán professzor nevét. Velemég az egyetemen találkoztam, kitûnt tudásával, különösen matematikaiképességével. Évekkel késõbb az olajipari kutatóintézetben találkoztunkújra, ahol rezervoármérnöki felkészültségét csillogtatta. Nem meglepõmódon hamarosan a politika által is támogatott ellenlábasokkal szembe-sült, akiknek azonban nem sikerült karrierjét megtörni, így „felfelébukott”, az Ipari Minisztériumba került. Azután a korszak legjobb mezõ-mûvelési matematikus olajmérnöke Ausztriába távozott, ahol hamarosantanszékalapító egyetemi tanár lett. Nem feledhetem, hogy amikor bajbanvoltam, meghívott az egyetemre kútkitörés (well control) szakkurzust tar-tani.

Próbálkoztam álláskereséssel bel- és külföldön, személyesen és leve-lezve is, ám sikertelenül. Aztán felcsillant a remény, mikor az EgyesültÁllamok budapesti nagykövetsége a Népszabadság címû napilapban állásthirdetett. Pillanatok alatt összeállítottam a pályázati anyagomat, nehogyvalaki megelõzzön, és elküldtem. Nem telt el egy hét, és megjött az udva-rias válasz: A feladatra „túlképzettnek” minõsíttettem. Erre az elismerésrenem vágytam, szívesen vállaltam volna életemben elõször akár az ala-csonyabb besorolást is.

Nemsokára autodidakta pszichológusom, civilben jogász — még azOKGT-s régmúltig visszamenõ barátom — kipróbált kapcsolatunk okán„felrázott” bizonytalan egzisztenciális helyzetembõl. A szerencse is mel-lém szegõdött, két kedvemre való munkaszerzõdés adódott. Az egyik amilánói székhelyû olasz nemzeti olajvállalathoz, a másik egy bécsiközpontú olajipari fejlesztõ magántársasághoz, az STI-hez, majd ennekleányvállalatához, a Trade Development & Engineeringhez kötött. Ez


239

utóbbi többek között a szibériai kontinentális földgázvezeték karban-tartásával foglalkozott, amerikai technológia alapján. A sok utazás nemokozott gondot, hiszen megedzõdtem a MOL jogelõdjénél a világbankiprojektek kapcsán.

1994-ben ismét találkoztak útjaink volt vezérigazgatómmal. Õ az egyikgázipari vállalat tranzakciójának volt a szakértõje egy nemzetközileg elis-mert bank állományában, melynek budapesti képviseletét történetesenMedgyessy Péter vezette. Nem sejthettük, hogy a késõbbi miniszterelnökirodájában dolgozunk. Kellemes munka volt, mert a fõnökeim a távoliMilánóból, a fõtulajdonos székházából nagyvonalúan követték a folyama-tokat, mentesültem a rendszeres munkakapcsolattól.

Az olajipari tapasztalatokat eredményesen hasznosítottuk más, üzem-anyag-logisztikai területeken. Vállalkozásunk többek között sikeres volt aközúti nagykereskedelmi szállítás automatizálásának a fejlesztésében.Szerencsésen ötvöztük az amerikai és a német technológiát, amire az elvi-selhetetlen anyagveszteség (azaz lopás) csökkentésének szüksége kénysze-rítette az érintett nagyvállalatokat. A siker mellett természetszerûleg voltaktenderbukások is, ami nem okozott különösebb fejfájást, hiszen velejárójaa piac mûködésének. Gyurcsány Ferenccel személyesen sohasem találkoz-tunk, de cégével többször is megmérettettünk.

A jótékony idõhiány miatt a hazai politikát még a napilapokból semkövettem, a magyar olajipartól akaratlanul tisztes távolságra sodródtam el.Az 1994. évi országgyûlési választások és az azt követõ politikusi szabadsá-gok után terítékre került a nagy állami vállalatok stratégia-vizsgálata, a leg-felsõ vezetésük kérdése. Késõ õsszel véletlenül itthon voltam, amikor egyszámomra ismeretlen úr, bizonyos Bartha Ferenc telefonon sürgõs szemé-lyes találkozót kért. Rövid tájékozódás után megtudtam, hogy õ az ÁVÜvezérigazgatója, de a cégrõl nem volt ismeretem. Vicces közjáték volt, hogya megbeszélt idõpontra elmentem a telefonkönyvbõl kikeresett kelenföldipostacímre, ahol a porta közölte, hogy onnan ismeretlen helyre költöztek.Végül másnapra új idõpontot rögzítettünk, de a találka pontos helyét mostóvatosságból tisztáztam: a pesti Duna-parton volt.

A MOL tulajdonosi jogát gyakorló állami ügynökség általam újonnanmegismert vezérigazgatója szimpatikus módon végezte munkáját, amikorkertelés nélkül a lényegre tért: nem kevesebbrõl, mint az olajtársaság élérevaló alkalmasságomról szeretett volna lehetõleg mihamarabb meggyõzõd-ni. Elsõ feltétele az volt, hogy a jelenlegi elnökkel jó munkakapcsolatbankell dolgozni, minthogy õt nem mozdítják el. A sokat tapasztalt ember


240

gyanakvásával megkérdeztem, hogy mi is volna a feladatom, hiszen vala-mikor ugyan egy évtizedet töltöttem el az igazgatóság tagjaként a társa-ságnál, de az régen volt. — „Privatizálni akarjuk a MOL-t.” — mondta. — Akkor maradnék, aki vagyok — feleltem —, ez elveim ellen volna. — „Mert?” — kérdezte. — A MOL elég erõs olajtársaság ahhoz, hogy azértékpapírpiacra kerüljön, egyúttal megerõsítve a Budapesti Értéktõzsdét— mondtam válaszul. Megkért, hogy a leghamarabb egyeztessek Lajossal(Bokros) és Gyurival (Surányi). Egy igényes vacsorán, még a desszert elõttez meg is történt a nagyon kellemes vendégnek bizonyult SurányiGyörggyel.

Az elsõ feltétel is könnyen teljesült, bár kezdetben az elnök, SubaiJózsef, csaknem három évtizedes ismeretségünk ellenére gyanakvó volt, dekétségkívül úriember: kérés nélkül visszaadta a három éve kölcsön vetttitkárnõmet. Szívesen dolgoztam Jóskával, sohasem akadályozott, bár aMOL felépítését illetõ stratégiáink különböztek. Szorgalmasan tanultamtõle jótékony óvatosságot. A csúcs az volt, amikor az egyik partneraktatáskáját kivitette a titkárságra. Nekem eszembe sem jutott volna, hogyabban hangrögzítõ lehetett.

Az „óvatosság tanulás” eredménye volt az is, hogy több mint fél évigmunkaszerzõdés nélkül dolgoztam vezérigazgató létemre. Csökönyösenragaszkodtam ugyanis az esetleges szerzõdésfelmondást követõ, hároméves olajipari munkavállalási tilalom feloldásához. Elõzõ eltávolíttatásom-ból megtanultam — bár az ember munkaszerzõdés kötésekor nem gondolkomolyan annak befejeztére —, hogy milyen nehéz egy olajmérnöknek aziparon kívül elhelyezkednie Magyarországon. Minthogy a másik feletzavarta a szerzõdés hiányában korlátozhatatlan vezérigazgatói státus,végül megállapodtunk, hogy a tulajdonos nem köti ki a tiltó klauzulát, vi-szont abból következõen nem is fizet végkielégítést. Felesleges volt a kötöz-ködés, mert mindkét feltétel nem várt gyorsan, de pontosan így teljesült.

Voltak illetékesek, akik egyszerûen el akarták adni a MOL-t valamelyikmultinacionális olajtársaságnak. Akik ezt az OMV-vel óhajtották realizálni,azokat viszonylag könnyen el lehetett téríteni, mondván: Csak idõkérdése, és mi vesszük meg az osztrákokat. Személyes barátságunk okánmi, érintett osztrák és magyar vezérigazgatók tisztában voltunk egymással,készséggel eleget tettünk kölcsönös baráti gesztusainknak (például ad-hochangverseny-meghívás Salzburgba).

Az ipari miniszter és csapata a Shellnek adta volna a magyar olajcéget.A társaság vezetõivel folytatott személyes találkozón azonban egyértel-


241

mûen tisztázódott, hogy eszük ágában sincs ilyen akció, amit közöltek aminisztériummal is. Egyes portfólióelemek, mint például az olajfinomítóesetleg számításba jöhettek volna, de késõbb már ez ügyben nem találkoz-tunk. A napilapokban olvashattam a miniszter nyilatkozatát: „a Szabó atõzsdével akarja bebetonozni az állását”. Figyelemreméltó volt a „Pál-fordulása”: Amikor a MOL élére került, mindezt elfelejtve, jó meggyõzõ-déssel követte az ellenében kidolgozott stratégiát.

1995 februárjában az ipari miniszterrel egy kínos esetnek lehettemszenvedõ alanya. Az Egyesült Államok elnöke munkareggelire hívta meg aközép-európai államfõket Clevelandbe. Magyarországot az ipari miniszterképviselte, a MOL vezérigazgatója a delegáció tagja volt. A nap rosszulkezdõdött, mert az agilis nagykövet által rögtönözve összehívott, korareggeli értekezletet megszakította egy epizód. Õ és a delegáció vezetõjetúlértékelte pozícióját, és nem tett eleget a biztonsági szolgálat felhívásá-nak, hogy ürítsük ki a helyiséget. Minthogy csak unalmas politikai szó-cséplésben voltunk, magam a parancsot azonnal teljesítendõ felálltam ésmegcéloztam a kijáratot. A biztonságiak fiatal parancsnoknõje megismé-telte a határozott utasítást, mire a nagykövet úr belekezdett egy bonyolultés cizellált diplomáciai hivatkozásba, miszerint a hölgy nincs tisztábanazzal, hogy kikkel áll szemben stb. A következõ pillanatban örültem, hogykint voltam a folyosón, mert belépett az ajtón két géppisztolyos tengerész-gyalogos, fegyverükkel fenyegetõ pozícióban, majd kutyák is elõkerültek.Delegációnk eltûnt, mint a kámfor. A biztonsági szigor érthetõ volt, ugyan-is William Jefferson Clinton, az Egyesült Államok 42. elnöke ezen a folyo-són közelítette meg a reggeli számára kijelölt éttermet, ahová belépés elõttmindenkinek — lett légyen miniszter vagy olajmérnök — át kellett halad-nia egy fémkeresõ kapun is.

Ezt az epizódot egy kellemetlenebb követte. Fontos mozzanata volt amunkareggelinek a delegációvezetõk felszólalása, amelyek rövid, angolnyelven elõadott üzenetekbõl álltak. Meglepett például a bolgár minisz-terelnök amerikai angolja. Majd jött a magyar delegáció vezetõje hossza-dalmas, anyanyelvén elõadott fejtegetéseivel a nagykövet fordításában.Ma is látom Clinton elnök fokozatosan elboruló arcát. A végén csak annyitmondott, hogy nincs ennyi ideje. Érthetetlen volt számomra a dolog, merttudtam, hogy P. László jól beszéli a nyelvet.

Az év õszén — hosszú és rögös elõkészítõ munkánk eredményeként —a közgyûlés elrendelte a tõzsdére való bevezetést, ami a kilencvenes évekegyik legjelentõsebb gazdasági eseménye volt Magyarországon. (Hama-


242

rosan a másik sikeres társaság, az OTP is követte a példát .) Egyúttal máramár felejtendõ, sok kellemetlen közjáték után végre a MOL-hoz került aMineralimpex külkereskedelmi vállalattól az alapanyag-ellátás, mint ajegyzési folyamat elengedhetetlen elõfeltétele. Külföldi partnereinknek ezteljesen természetes volt. Nem értették, hogy korábban miért is nem ígyvolt. Hja, a szocializmusban külkereskedelmi vállalatok útján lehetettellenõrizni a kereskedelmi forgalmat, meg az ipar munkatársait. A belügy-minisztérium engem a Chemokomplex vállalaton keresztül vont megfi-gyelés alá, mint említettem, egészen 1989-ig, amitõl fogva alig öt év teltcsak el. Különleges érzés kerített hatalmába, amikor aláírtam a hosszú távúgázszállítási szerzõdést.

A sors fintoraként ugyanebben a határozati jegyzõkönyvben szerepeltaz elnök és a vezérigazgató leváltása. Megismétlõdött a négy évvel koráb-bi kettõs vezetõváltás, de a szempontomból ezúttal eggyel magasabb pozí-cióból. A fonák helyzet ellenére örömmel töltött el az a tény, hogy ahivatkozott közgyûlés a vezérigazgató munkáját határozatában dicsérõenismerte el. Tény, hogy a részvénytársaság üzleti eredménye 1995-ben akorábbi háromszorosára, közel kilenc milliárdra, a mérlege pedig kétmil-liárdos veszteségbõl 2,529 milliárd forintos nyereségbe fordult. Adminiszt-rációs hiba folytán az igazgatósági tagságomat megtartottam, így azelkövetkezõ évben közvetlen rálátásom volt az olajcég kezdeti tõzsdei idõ-szakára. Sikerként könyveltem el, hogy az általam indított stratégia mûkö-dött. Büszkén hangoztattam, hogy a MOL tõkeszerkezete hamarosanelõnyösebb lesz, mint az elõttünk járó OMV-jé, ami be is következett.

Másodszorra — járatosabb lévén — hamarabb jutottam túl a felfogásomszerint gusztustalan eltávolítási eljárás emlékén, és gyorsabban ismertemfel, hogy „van élet a halál után”. A kialakult helyzetet egyszerûsítette az akörülmény, hogy az összeférhetetlenség elkerülése végett megszakítottkorábbi munkámhoz visszatérhettem, dolgoztam.

Visszatekintve a kilencvenes évtized elsõ felére érdekes tény, hogy azakkori, vagy az azt követõ kormányzati ciklusok valamennyi miniszterel-nökével személyesen találkoztam, kivétel nélkül mindannyiszor az olaj-iparral összefüggésben és fontos stratégiai ügyekben. Antall József támo-gatta a kuvaiti kúttüzek megfékezését, a parlamenti irodájában dõlt el avállalkozás sorsa, 1991 júniusában, majd a sikeres londoni kvalifikáláskövetkezett. Horn Gyula tárgyalójában 1995. május elején, a kabinethárom miniszterének jelenlétében az a megtiszteltetés ért, hogy elfogadtaa gázárakra vonatkozó stratégiai javaslatomat, ami a tõzsdére való


243

bevezetéshez létfontosságú volt. Egy hónappal azelõtt Orbán Viktorralmint pártelnökkel négyszemközti munkareggeli közben ugyanez a témavolt terítéken, egyetértõ konklúzióval. A fejezet elején már szó voltközvetett kapcsolatomról Gyurcsány Ferenccel és rendszeres értekez-leteinkrõl Medgyessy Péterrel. Ha már „nagy emberekrõl” esik szó idekívánkozik, hogy az említett Clinton elnökkel Magyarországon is találkoz-tam, de érdekesebb volt G. Bush, a 43. elnökkel való tárgyalásunk. Az egyikOKGT vállalat privatizációja volt a téma Dallasban, 1991-ben, amikor apjaaz Államok aktív elnöke volt. Egy, a Harward egyetem által tulajdonolt tár-saság szándékozta megvenni a nagykanizsai telephelyû cégünket, amelyetõ képviselt. A kezdeményezés hamvába holt, magyar tulajdonosok voltaka befutók. Történelmi távlatból értékelve a végeredményt, ez lehetett aszerencsésebb megoldás. A jelenlegi gazda külföldi-magyar olajtársaság.Ma, történelmi távlatból szemlélve, ezek a találkozók nagyobb horderejûekvoltak annál, mint ahogy azt történésük idején érzékelhették az érintettekés a környezetük, sok tanulsággal szolgáltak.

A rendszerváltozás után az olajipar szempontjából nagy jelentõségûeseményt jelentett a koncessziós szénhidrogén-kutatás megindulása,amely elõfeltétele volt az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak. Enneka történelmi elõzménye visszanyúlik a XX. század elsõ évtizedeihez,amikor Eötvös Loránd torziós ingája elindult sikeres világkörúti pálya-futására. Segítségével a kincstár kiterjedt mérési, majd kutatófúrásitevékenységet finanszírozott. Ekkor tûzték ki az elsõ hajdúszoboszlói és abudafapusztai fúrásokat, amelyek nem jártak sikerrel. A pénzforrás ki-apadt, külföldi tõke bevonásával kellett a kutatási és pénzügyi kockázatotcsökkenteni. 1933-ban a pénzügyminiszter aláírta az elsõ koncessziósszerzõdést az Eurogasco társasággal, melynek leányvállalata, a MAORTalig néhány kilométerre az elsõ fúrástól megtalálta a budafai olajmezõt,bizonyítva a mûszer hatékonyságát. Ezért számít a 2012. év a hazai nagy-ipari olajtermelés 75. jubileumi évének. Hamarosan létrejött még két kon-cessziós szerzõdés a Wintershall és az Agip társaságokkal, amelyek tel-jesítése a világháború miatt megszakadt.

A kutatás/termelés EU harmonizált jogi kereteit a koncessziós (1992) ésa bányatörvény (1993) alapozta meg. Az elsõ eredményhirdetésen 1995-ben négy társaság szerzett jogosultságot: a Blue Star, a Mobil, a Coastal ésaz Occidental. Az egyik miniszteri szintû aláírási ceremónián a MOLvezérigazgatójaként voltam jelen. Akkor még nem sejthettem, hogy —munkahelyváltás miatt magáncég képviseletében — hamarosan olaj-


244

mérnöki szolgáltatásokra szerzõdünk. Ezt, a kutatás sikerének areményébõl táplálkozó megszállott hivatást immár csaknem két évtizedegyakorlom.

A MOL vezetõinek a tevékenységét messzirõl a médiából követtem, arégi munkatársakkal a kapcsolatom alkalmivá vált. Mosonyi Györgyöt méga shelles korából ismertem, szállítottunk a Shell Hungary-nak tartálykocsi-töltõhöz kapcsoló- és automatika-elemeket. Feltûnõ volt számomra CsákJános személyisége. Érzékelhetõ volt, hogy új színt hozott a részvénytár-saságba. Nagyra értékeltem, amikor vezetõi elkötelezettsége révén a sza-kításig is elment a gázárak ügyében. Utódjával, Hernádi Zsolttal egy általakezdeményezett vacsoramegbeszélésen találkoztam. Szimpatikus lépésvolt tõle, hogy leült az elõd elnökökkel és vezérigazgatókkal néhányérdekes stratégiai kérdés megvitatására. Ez még kétszer megismétlõdött: aMOL 10 éves születésnapján és egy különleges, a társaság vezetésitörténelmét archiváló hang- és képrögzítõ kerekasztal-beszélgetés alkalmá-val.

Az ötödik évtized: 2000–2010

A huszadik század kútkitöréssel búcsúzott Nagylengyel-Sárhidán, ahola katasztrofális szén-dioxid-kifúvás elfagyással és fulladásos halállal veszé-lyeztetett az Nl–282/A jelû kúton (1998. november 14.). A következõ századkitöréssel kezdõdött, a tûzben Pusztaszõlõsön (2000) elsüllyedt a torony.Intõ események voltak, jelezve, hogy az olajipar ördöge manapság semalszik, bár a megelõzés eszközei sokat fejlõdtek. Évekkel késõbb Makótérségében nem egyszer kerültünk hasonló kihívások elé, de szerencsénkvolt a feladatmegoldások hétköznapjaiban.

Az újonnan betelepült kutató olajtársaságok pezsgõ világot teremtetteka harmadik évezred elején. Tevékenységüket szaporodó sikerek kísérték,amelyeket a régi és az új szereplõk magukénak tekinthettek. Változatosvolt a munkánk, valamennyi MOL-on kívüli olajtársasághoz (Blue Star,Gustavson, HHE, El Paso, Pogo, Xpronet) szolgáltatási szerzõdésekkelkötõdtünk. Terepi szeizmikus méréstõl a kútfúráson, -kiképzésen át agázüzem építéséig valamennyi munkafázis feladataiból részt vállaltunk,beleértve a logisztikát, így az eszköz- és szolgáltatásbehozatalt. A HHE voltaz elsõ cég, amely fúróberendezést hozott Magyarországra, azt öt év múlvakét új, kínai gyártmányúval szaporította. A társaság elnöke, Ernyey Ibolya„földim” volt. Mindig csodáltam munkabírását, kifogyhatatlan ötleteivelsokszor meglepett, és még a lehetetlent is megvalósítottuk.


245

A Pogo eszközeit Houstonból vízi úton szállítva, terjedelmességükmiatt a Duna bal partján, Baján raktuk szárazföldre, mert a hídon nem fértvolna át. Ásotthalmon állítottuk fel, ahol két kutat fúrt le. Fontos volt ahatósági kapcsolattartás, amelyet a külföldi vezetõk megkönnyebbüléséreátvállaltunk. Ha kellett, lobbiztunk, de sohasem csupán egy társaságérdekében. Törvénymódosítást elõkészítendõ külföldre utaztunk, nemegyszer miniszteriális és politikai képviselõk társaságában, és még awashingtoni parlamenti energiabizottsághoz is eljutottunk.

Izgalmas epizód volt, amikor közvetlen kitörésveszélyes helyzetbenkellett mûveletet irányítanom az El Paso törökkopányi fúrási pontján 2004-ben. Valószínûleg ez az ország legsekélyebb, akkor a legveszélyesebbgázkútja. 600 m-es mélységbõl tört volna ki a gáz, ha nem álljuk útját. (Ettõla helytõl alig 30 kilométerre, 1964-ben már szenvedtünk egy valamivelmélyebb, 1100 m-es kitöréssel.) Tapasztalatból tudom, hogy ezek a leg-veszélyesebb esetek (lásd Hajdúszoboszló, Pusztaföldvár, Battonya stb.),nem pedig a különösen túlnyomásos, nagymélységû kutak, ahol van idõ akitörésgátlók mûködtetéséhez, még ha ott a felszíni nyomás az itteni tíz-szerese is. Csak a statisztika teljessége kedvéért említem meg, hogy azért aMakói- árokban 2009-ben akadt ellenpélda egy partner cégünknél. Cemen-tezéssel, kútfelhagyással végzõdött a történet. Alig húsz kilométerre onnanszenvedtük el a Fáb–4 jelû kút gõzkitörését még 1987-ben.

A törökkoppányi egyensúly helyreállítás minden tekintetben a nem-zetközi elõírásokat szigorúan követõ iskolamûvelet volt. Váratlanul éshirtelen keletkezett a baj, de fél nap alatt helyreállt a rend úgy, hogy a kútsem károsodott. A társaság texasi fúrási felügyelõje egész idõ alatt ki semdugta az orrát a kulcsra zárt irodabódéjából, telefonra sem reagált. A ma-gyar igazgatóval, Szanyi Bélával hamar túltettük magunkat a dolgon.

Mint annyiszor, a törökkoppányi kitörés-elhárítási mûveletnél is kitûnõsegítõtársam volt gyerekkori barátom, majd középiskolás osztálytársam,késõbb fõfúrómesterem, a hazai kitörésvédelmi csapat, így a kuwaitiakegyik vezetõje, Bernáth Zoltán. Nem egyszer, fúróberendezés közeli falu-ban együtt laktunk. Évekkel késõbb az egyik fúrásunkról váratlanul tele-fonon jelentkezett. Sajnálattal tudatta, hogy rosszul érzi magát, erõs fájdal-mai vannak. Maga vezette a szolgálati kocsit a kórházba, ahol személyesentapasztaltam, hogy bár az orvosok mindent megtettek, már nem térhetettvissza. Családja, három imádott unokájával, az iskola- és munkatársaitömege vett végsõ búcsút tõle a nagykanizsai temetõben, 2007 tavaszán.

Visszatérve a törökkoppányi gázmezõre: Lemélyült egy második kút,


246

összeállt a gázüzem, megtörtént a szolgáltató hálózatra való rákötés.Sohase felejtem el, hogy a tíz kilométeres távvezeték az El Paso sokat látottfelügyelõje által is elismerten, rekord idõ, szûk egy hónap alatt készült el,kegyetlenül fagyos januári hóviharok közepette. A miniatûr évekig csend-ben termelt. A harmadik amerikai tulajdonosának igazgatójává (milyenkicsi a világ!) egykori kedvenc mérnökünket, Tihanyi Gábort nevezték ki,aki az elõzõekben hivatkozott tunéziai vállalkozást is irányította. A rend-szert Magyari Dániel, valamikori helyettesem mûködtette nagy szak-értelemmel. Sajnos a kimerülés után a bezárás részese is lehetett. Az ere-detileg teljesen automatikus, a helyszínen „emberi felügyelet nélküli”rendszer egyszer csõdöt mondott, amikor illetéktelenek behatoltak és alebontható fém alkatrészeket eltulajdonították. Az ismeretlen tettes ellenisikertelen nyomozás lezárta után az üggyel bajlódó rendõrtiszt, magátmentegetve azt ajánlotta, hogy az elektronika mellé talán állítsunk be egyméretes kutyát. Hatékony volt a tanács, amirõl Dani is így vélekedhetett,mert néhány év múlva hipermodern gázüzemében Észak-Dunántúlon vi-szontláttam az õrzõ-védõ kutyát, amely túlélte az elõzõ objektumot. De hátvan élet a halál után…

2005 nyarán súlyos döntési helyzetbe keveredtem, mert fel kellett ad-nom az addigi „szabadságot”. Az volt ugyanis addig a stratégiánk, hogy nemszerzõdtünk kizárólagosan egy megbízóval, párhuzamosan több munkátvégeztünk, így több lábon álltunk. A Falcon társaság elnök-vezérigaz-gatója, Marc Bruner azzal keresett meg, hogy a Sziklás-hegység Colorado-Wyoming térségében sikeres, úgynevezett „nem-hagyományos” földgáz-termelési technológiát bevezeti más kontinenseken, így Európában ésAusztráliában is. Nekem az ügyvezetõ igazgatói posztot kínálta fel, de kizá-rólagosságot kért, ezért tíz év után megváltam kedvenc cégemtõl, átadvaazt idõközben gyakorlott, kül- és belföldön elismert logisztikussá vált lá-nyomnak. Az export, import, szállítmányozói stb. rutinja mellett az olajiparnagyra értékeli tárgyi ismeretét és nyelvtudását (angol, francia, német,arab).

Marcról azt kell tudni, hogy kimagasló egyénisége, sikeres úttörõje volta denveri régióban folyó márgagáz-forradalomnak. Úgy kerültünk kapcso-latba, hogy cégünk, a TDE látta el többek között J. Gustavson geológusazonos nevû intézetének a magyarországi képviseletét, amely 1998-banengedélyt kapott egy délkelet-magyarországi mélymedence kutatására.Ezt az engedélyt 2004-ben átvette a Falcon, majd TXM névvel bányavállala-tot jegyeztetett be a cégbíróságon. Magyarországon kívül Romániában


247

(Zsil-völgy, Lupény), illetve a Western Territories ausztrál államban(Betaloo Basin), Késõbb Dél-Afrikában, a Karoo-medencében szereztekengedélyeket.

A makói kutatás újraindítása Marc Brunernek köszönhetõ. Otthonosanmozgott a finanszírozó társadalomban, nekünk csak dolgozni kellett. Min-dig jó csapata volt, világhírû vezetõit már a nyolcvanas években megismer-hettem. T. Ahlbrandt és B. Law a washingtoni székhelyû USGS munkatár-sai voltak, ott találkoztunk. Õk tekinthetõk az Egyesült Államokban a XXI.század elsõ évtizedében megvalósult földgázforradalom úttörõinek.Szerencsém volt számos nemzetközi konferencián együtt szerepelni velük.

Tudományos munkájuk eredményeként az USA termelésnövekedéserévén, amely jellemzõen márgából (shale) származik, a világ vezetõ gázter-melõ országává vált. 2011-ben importõrbõl cseppfolyós gázexportõrré lett,egyidejûleg a belföldi gázárak a korábbi harmadára csökkentek. A közel-múltban munkatársaink visszavonultak a hektikus, sodró olajkutató életmindennapjaiból. Ben szenvedélyes horgász.

Marc fáradozásai ellenére, az elõzõ évben aláírt magyarországi kutatásiegyüttmûködési megállapodás 2010-ben megszakadt, amely eseménymegviselte a céget, apadtak a források. Még abban az évben megvált azáltala alapított társaságától. A denveri központban most Rod Wallis azügyvezetõ, aki még 2005-ben a Gustavsontól került a Falconhoz. A magyarés a dél-afrikai munkálatokat Bada Gábor kutatási igazgató irányítjaBudapestrõl.

Három évtized elteltével visszakerültem a legmélyebb, Hód–I jelû ma-gyar kutatófúrás közelébe. Sikerült megnyernem két régi kollegámat azügynek. Iváncsics Sándornál kezdtem a mérnöki pályafutásomat, K. SzabóSándorral évekig együtt dolgoztunk Nyugat-Magyarországon. Az idõseb-beket kiegészítõ fiatalokkal (Balázs T., Feczkó Zs.) esély kínálkozott arra,hogy a hetvenes évek felkészültségével megoldhatatlan feladatot bevégez-zük. Van élet a halál után!

Összesen hét fúrást mélyítettünk le: hármat a Makói-árok „partján”,négyet a tengelyében, a 3500-tól a 6000 méteres mélységtartományban.Ezek kivitelezésekor nem az amerikai, hanem a szigorúbb EU szabályozástkövettük. A kútkörnyezet földmunkái során a humusztakarót elkülönítveés takarással védve tároljuk a rekultivációig. A munkahelyeken zárt, úgy-nevezett „0” kibocsátási technológiát alkalmaztunk, amelyet szoros anyag-mérleg-elszámolás támogat, a felhasznált vegyianyag-jegyzék publikus.Jelentõsen a megadott határérték alatt tartottuk a fény-, hang-, rezgés- és


248

füstgázemisszió paramétereit. A bányatelek felszíni vetületének változását,elsõsorban a kulturális örökségvédelem, de akár más épített objektumokbiztonsága, így a folyók árvízvédelme érdekében mûholdas radar mozgás-követéssel ellenõriztetjük. A vibrációs felszíni geofizikai mérésekkelpárhuzamosan, a hullámforrások közelében folyamatosan ellenõriztük arészecskegyorsulást. A rétegserkentési gyakorlatban az elsõk között alkal-maztuk a szeizmikus esemény-monitoringot. Az esetleges földrengésselidõben való egybeesés ok-okozati körülményeinek a tisztázására a felszí-nen, kútserkentés alatt és azt követõen meghatározott ideig, célszerûentelepített mûszerhálózatot használtunk. A védett ivóvízbázis érintetlen-ségét megfigyelõ vízkúttal ellenõrizzük. Az élõ környezet megóvásánakelkötelezettjei vagyunk. Ha kell, szigetelõ fallal biztosítjuk a fészkelõmadarak nyugalmát.

Fúrótornyokkal kapcsolatos, bajmegelõzõ statikai feladatokkal a sorsúgy tíz évenként megáldott. Szó volt már az állva maradt szaharai torony-ról, de azt megelõzõen egy beleznai (Zala) kúton, felállítás közben összero-gyott a felsõ tagot kitoló hidraulikus munkahenger. Valahogy sikerült stabilizálni az árbocot, de tudható volt, hogy elõbb utóbb költözés lesz,nem maradhat függõlegesen. A központi gépészet tanácstalan volt, többkülönbözõ bonyolult megközelítéssel veszõdtek, de az üzemegység nemvárhatott. A fõfúrómesterrel magunkra vállaltuk a feladatot azzal a feltétel-lel, hogy szabad kezet kapunk, és fõnök még látó távolságban sem lesz. Na,akkor kaptam életemben elõször és utoljára tíz liter demizson kiszerelésûhelyi bort, ami felülmúlt minden sikerprémiumot. Évtizedekkel késõbb —természetesen a prémium reménye nélkül — megismétlõdött a torony-mentés, de 2006-ban, egy, az iparban a legnagyobb emelõteljesítménykategóriába tartozó fúróberendezés tornyával Óföldeákon (Makó).

Az egyik 6000 méter mélységre tervezett kutunk béléscsövezése végénmegsüllyedt az ezer tonna kapacitású toronyalépítmény egyik sarka. Minta sivatagi mûveletre, most is kisgéppel (Cesna–160) repültem BudaörsrõlHódmezõvásárhelyre. A helyszínen a vártnál veszélytelenebbnek tûnõkép fogadott. Szemmel könnyen felismerhetõ volt a megrogyott sarok, detudnivaló, hogy ilyen szerkezetek az óceánokon hajón, vagy úszó fedél-zeten állják a viharos tenger csillapított, de elkerülhetetlen himbálódzását.A bajt az okozta, hogy ez esetben egyrészt a lábaknak az igénybevételtaszimmetrikusan kellett viselniük, másrészt szerencsétlenségünkre a sérü-lés a toronyfektetés irányába esett. Következésképp haladéktalanul le kel-lett volna dönteni az árbocot, ami az elõbbiek okán lehetetlen volt, mert


249

leeresztéskor félúton a terhelés eléri a statikai méretezés szerint elviselhetõmaximumot. A monstrum szétszedéséhez két kétszáz tonnás darura gon-dolt az amerikai fúrási igazgató, amelyeket megfelelõ betonalappal kellettvolna alátámasztani. Lévén szilveszter elõtti fagyos idõjárás, a cementkötésidõigénye miatt ezt el lehetett felejteni. A fúrási alvállalkozó, mint tulaj-donos, azonnal felvette a kapcsolatot a gyártóval, ami után látványos gyor-sasággal leszállíttatták az igénybevételre méretezett acéllemezeket, és amegfelelõ helyekre kitámasztott speciális, tengeri kikötõi hidraulikusemelõkkel gyorsan lezárhatónak tûnt a feladat. Érdeklõdéssel követtük azösszehangolt mûveletet. A toronysarok megemelkedett, szinte láttuk, hogya rendszer függõlegesbe áll, amikor hirtelen ismét beszakadt a betonalap,de most már jó fél méter mélységben.

Ettõl a pillanattól kaptunk mi magyarok szabad kezet. Ma is csak felsõ-fokon szólhatok a fiatal és idõsebb mérnökeink, az alvállalkozók motivá-ciójáról. A feladatra mozgósított különbözõ cégek munkatársai nemismertek konkurenciát, a megoldás vezérelt mindenkit. Az ország legjobbstatikusai akár hét végén is a helyszínen termettek. Rövid idõ alatt meg-kaptuk a számítások eredményét, amelyeket speciális, mélybehatolásúszondázások alapoztak meg. Az árvízvédelemben kimagasló egyik társasá-got szádfalazásra szerzõdtük. Úgy dolgoztak, mintha jeges árvíz közele-dett volna. A mûvelet csúcspontja az volt, amikor az amerikai haditenge-részet által hurrikán utáni gyors móló-megerõsítésre alkalmazott eljárásszárazföldi adaptációja megtörtént. Gyorsan kötõ, kétkomponensû titkosmûanyagot (nekem Epokittnak tûnt) sajtoltak a közel tíz méter mélyre le-vert szádfalak közé. Így jött létre a világ legerõsebb fúróberendezésalapkonstrukciója, amely könnyedén viselte a függõlegesbe állítás igény-bevételét, majd a már folytathatóvá vált kútmûveletek, végül a ledöntésterheléseit.

Levonva a konzekvenciát, a következõ nagymélységû kút alapozásacölöpveréssel kezdõdött. A laza talajszerkezet támasztotta követelmé-nyeknek megfelelõen méretezett, 22 tagból álló beton cölöphálózat tá-masztotta fel az arra rákötött vasbeton alapot. A cölöpök hosszúságameghaladta a tíz métert, átmérõjük hetven centi. Az elhelyezésükhözszükséges különleges méretû vibrátor Olaszországból érkezett. Jóllehet aTisza–Maros szögben csak magas talajvíz van, de a cölöpkonstrukciónkösszevethetõvé vált a tengerfenékre ültetett „jack-up” fúróberendezések-kel — itt hullámverés nélkül.

A feszített munka, a világ különbözõ tájairól érkezõ, eltérõ kultúrájú


250

munkatársakkal való, sokszor véget nem érõ munkahelyi viták és felada-tok mellett, otthon váratlan sorscsapással kellett szembesülnöm. Ötven-évnyi harmonikus és szerencsés élet után az lett osztályrészem, hogyközvetlenül megtapasztaljam az elõrehaladott, áttételes és visszafor-díthatatlan rákbetegség különbözõ szenvedési stádiumait. A családtagokaggódó szeretete és gondoskodása ellenére el kellett búcsúztatnunk amamit, az anyát, a munkamániás férjet mindig támogató, mellette türelme-sen kitartó feleséget.

A kihívások ellenére a munka haladt, a beruházások teljes összege 2007végére meghaladta a 300 millió dollárt. Mindezek ellenére, csak odáigjutottunk, hogy igazolhattuk a geológiai modellt, a földgáz jelenlétét, de akiinduló alapvetést, az úgynevezett medenceközpontú gázfelhalmozódáskoncepciót (Basin Centered Gas Accumulation, BCGA) át kellett értelmezni.Egy sikeres észak-amerikai márgagáz-kutató/termelõ vállalat elnökének azelõadásából megtanultam, hogy fél milliárd dollár ráfordítás alatt nem isremélhetõ a siker.

A legsúlyosabb problémát világszerte az okozza, hogy a gázgenerálóanyakõzetek mind különböznek egymástól, ezért a kitermelési technológiasablonos adaptációja reménytelen. Lépésrõl lépésre kell kikísérletezni amegfelelõ serkentési (stimulation), vagy gyakran kõzetrepesztésnek (frack-ing) elnevezett módszert, mert ez idõ szerint a mélybeli folyamatokmatematikai megoldása nem ismert. Az olajipar históriája sem kecsegtetõ.A Darcy-törvény körvonalait már a XIX. század közepén felvázolták, detudatos alkalmazása csak száz év múlva kezdõdött el, megvetve a klasszi-kus olajmérnöki tudomány alapjait. Az is igaz, hogy akkor már kutaktízezrei termeltek, anélkül, hogy a tulajdonosok tudtak volna bármit is azáramlás matematikai összefüggéseirõl. Remélhetjük, hogy a nanopórusok-ban zajló gázrészecske-mozgás törvényszerûségeinek leírása nem veszennyi idõt igénybe, megrövidítve a jelenlegi szakácskönyv-alapú korsza-kot. Egyelõre mindenki féltve õrzi a maga receptjét, ami a mûszaki haladássúlyos féken tartója. Gyakori hiba, hogy az ipar kiemelkedõ, sikeresmûvelõi a nem-hagyományos termelést még mindig konzervatív módonpróbálják megközelíteni, amely magában hordozza a bukást, másokat ismagával rántva. Csak a szénhidrogénforrás mennyiségi prognosz-tizálásához használhatók a hagyományos módszerek.

Nem csak a nanopórus-szerkezettel megáldott márgával, de — mintarról már esett szó — politikai támadásokkal is meg kellett küzdenünk.Egy szürke téli hét közepén Kanadából felhívott az egyik befektetõnk.


251

Azzal a kérdéssel lepett meg, hogy mit kívánunk tenni a fúróberendezésés személyzetének a biztonsága védelmében, a szombatra meghirdetetttüntetés alkalmával. Megnyugtattam, hogy nincs ok az aggodalomra.Irány a budaörsi repülõtér és rohantam a makói rendõrségre, hiszen azeseményrõl nem értesítettek. Ott közölték, hogy érkezett bejelentés egyrendezvényrõl, szombaton 10–18 óráig lesz, de a gyülekezési törvényalapján ezzel nincs több teendõjük. Azzal az okfejtésemmel némi zavartokoztam, hogy lévén a helyszín fokozottan tûz- és robbanásveszélyes,értesíteniük kellene a bányahatóságot, amelynek kockázatelemzést kellilyen helyzetben elrendelnie. Arra a kérdésemre, hogy milyen élõ erõre,kordonra számíthatunk, udvariasan megjegyezték: semmi közöm hoz-zá.

Szombaton kevéssel tíz óra elõtt bekopogtam a közeli polgármesterihivatalba, egyrészt melegedni, másrészt megtudni, hogy miként gondol-kodnak az autóbuszokkal gyülekezõ csoportosulásról. Óföldeák pol-gármestere, Hajnal Gábor kitörõ örömmel üdvözölt, majd bemutatott azirodájában tartózkodó, általam nem ismert uraknak. Így esett, hogy szemé-lyesen, egy füst alatt találkozhattam a makói rendõrkapitánnyal, a területikatasztrófavédelem és a nemzetbiztonsági hivatal vezetõivel. Jelentettem,hogy bár folyamatos munkaidõben dolgozunk, a biztonság érdekében eva-kuáltuk az amerikai legénységet, egy biztonsági õr kivételével. Kávézással,kellemes társalgással múlattuk az idõt. A kapitány úr idõnként telefononjelentést kapott a helyszínen levõ mûveleti parancsnokától, de megannyi-szor megnyugtatott, hogy rend van a terepen.

Nem lévén az események vérkeringésében, csak késõbb, a híréhesmédiából értesültem arról, hogy ez alatt egy sámán a tömeg bíztatására ésgyengéd segédletével (ti. rossz irányban kezdte a Föld méhében levõ gázlefoglalását) birtokba vette az ásványkincset. Eddig csak azt mondhatjuk,hogy a szurkolás és a celebrált szertartás sikeres volt, mert a jelenlegigázhozammal nem lehetünk elégedettek. Egy év múlva Budapesten isméttalálkoztam a sámánnal, de akkor civil ruhában volt. Konzultációt kezde-ményezett a Szentkorona-tan és a hatályos bányatörvény ásványvagyon-birtoklást illetõ jogi vonatkozásairól. Úgy egy óra múlva békés egyetértés-ben váltunk el egymástól.

A polgármesteri hivatalban a déli harangszó után, felöltöttem a cégünkemblémájával megkülönböztetett munkaruhámat, védõsisakomat, elbú-csúztam az illusztris társaságtól, és elindultam a fúrási pontra. Messzirõlfelismerhetõ volt a szónoki emelvény, mert azt ügyesen egy mikrobusz


252

tetejére szerelték fel. A hangosítás kitûnõ volt, a szónoklatokat nagy távol-ságból is érteni lehetett. Mi voltunk a téma, sokszor keresetlen szóössze-függésben. Látványosan hatékony volt az „élõerõ”: négy rendõr egy OpelAstrában ülve, a sorompónkkal párhuzamosan zárta le az utat. A közismertkék-fehér gépkocsinak elképesztõ tekintélye volt, ki sem kellett szállniukbelõle. A helyszínre érve túlfûtött, ám jó szándékú emberek karéjábantaláltam magam, amely gyorsan növekedett. Záporoztak a kérdések, azok-ra a legjobb tudásom szerint igyekeztem válaszolni.

A rendezõség az új helyzetben feltalálta magát, így hamarosan talál-kozhattam a rendezvény védnökével, Patrubány Miklóssal, a MagyarokVilágszövetsége elsõ emberével. Rövid beszélgetésünk alatt messzirõl meg-mutattam a kútfejet, illusztrálva azt a kútkitörések katasztrofális históriái-val. Úgy tûnt, hogy megnyerhetem egy titkos kezdeményezésemnek.Óvatosan megpendítettem, hogy biztosan jól mutatna zászlajuk a toronycsúcsán lobogva. Természetesen hangsúlyoztam a magasban végzendõmunka veszélyeit, jelezve, hogy a mûveletre csakis én lennék képes, ígykiszolgáltatott helyzetét szándékoztam a magunk javára fordítani. Feltételtdiktáltam: a zászló tíz perc múlva fent lesz, õ pedig jelentse be a tüntetésvégét. Az alku megköttetett.

Kis zavar támadt, mert nehéz volt a tisztességre kiválasztani a leg-megfelelõbb lobogót, de hamarosan magamra köthettem egy rudat és fel-kaptattam a lépcsõn, majd rögzítettem a zászlót. Vígan lobogott, pattogotta metszõ szélben, amikor mögöttem lihegés hallatszott. Meghûlt bennem avér megpillantva Patrubány elnök urat, amidõn a létra utolsó fokán átkelvekimerülten botladozik a negyven méter magasan levõ korláthoz. Tudtam,ha lezuhan, semmi sem ment meg a szándékos emberölés vádjától. Sajnosvoltam már szemtanúja hasonló balesetnek, nincs esély a túlélésre.Dühkitörésemre megszeppent és szófogadóan követett lefelé. Ehhezragaszkodtam: ha leesik, sodorjon magával Dugonics módra. Inkább ez,mint a börtönévek. Leérve megkönnyebbültem, és fenntartás nélkül örül-tem a zászlót csodáló, párás szemû embereknek. Valamennyinkben azelvégzett munka, a gyõzelem vélelme élt. Perceken belül kiürült a terep.

Az Egyesült Államokban a márgagáz-ipar sokat fejlõdött, különösen azelmúlt öt évben. A hetvenes években, amikor a Hód–I-es kutat fúrtuk, akülföldiek számára kimondhatatlan nevû város külterületén, követtük ahasonló célú korabeli amerikai erõfeszítéseket. Rejtélyes, gázfakasztóatomrobbantásról is kaptunk hírfoszlányokat. Feltételezhetõ volt, hogy akatonai érintettség miatt tartották titokban. A gáztermelési statisztika


253

azonban nem ugrott fel. A közelmúltban sikerült rábukkannunk a történet-re. A töltet a hirosimai háromszorosa volt, de a molekulák nem fogadtakszót. (Minthogy a hely denveri irodánktól nem esik messze, örömömrebarátaimtól szerezhettem a történelmi kudarc kútfejérõl fotót.) Ezért ma amárgagáz-termelési „szakácskönyvek” nem robbantásokról szólnak,hanem mikrorepedések keltésérõl és az azokat kitámasztó homokszem-csék méretérõl.

A Falcon olajtársaság 2005–2008 közötti periódusában a kor legfejlettebbeszközeit vetette be a nem-hagyományos földgáztermelés sikere érdeké-ben. Megcsodálhatók voltak itt a jövõ gépei, berendezései, mint például anyomás alatti szerszámbeépítõ berendezés, annak különbözõ változata,1000 bar üzemnyomással. Súlyos fejtörést okozhatott például a bánya-hatóságnak a fokozottan tûz- és robbanásveszélyes zónában használt,torony helyett villanymotorok sorozatával mûködtetett automatikuscsõkezelõ. A márga megcsapolásában sikeres vezetõ társaság, az amerikaiHalliburton mérnökcsapatát telepítettük Budapestre. Hamarosan a cemen-tezõ és szivattyúszolgáltató leányvállalata bázist állított fel Algyõn.

Az igazgatóságban kellemessé vált a környezetem, amikor sikerült igaz-gatósági tagnak megnyerni Csák Jánost, a MOL egykori elnökét ésHorváth Ferenc professzort az ELTE-rõl. Sokszor utaztunk együttDenverbe, Vancouverbe. A Makói-árok geodinamikájára vonatkozóelméleti alapvetésével Feri barátom már a nyolcvanas években meglepte aföldtudomány tudós mûvelõit. Azóta sikerült igazolnunk tézisét. 2009-benmegválasztottak a Falcon OIL and Gas igazgatótanácsa elnökének.

A munkával kapcsolatos sodródás mellett családunk életében is vál-tozás következett be, amikor a technikumi érettségi ötvenedik jubileumitalálkozóján váratlanul megpillantottam egyik osztálytársunkban a koráb-bi tinédzser varázsát. Olajos körökben közismerten csinos volt, de mindigtalált valami kifogásolhatót a közeledni próbálókban, soha sem ment férj-hez. A sors ajándékának tudhatom, hogy velem kivételt tett, így a leg-kisebb unokám nagyija lett.

A hatodik évtized: 2010–

A partnereink 2010 februárjában bejelentették, hogy nem kívánnak élniopciós jogukkal, azaz elállnak a kutatás folytatásától. A tõzsdei szabályozásszerint kötelezõ médiaközlemény után hamarosan érzékeltük a partner-séget illetõ érdeklõdés drámai megcsappanását. Érvelésünk — melyszerint az eddigi ismeretek alapján nem hozható döntés, minthogy a for-


254

rást (resource és nem reserve) jelentõ márgaösszlet vizsgálata még nemtörtént meg — nem találtak megértésre. Szerencsére az ausztrál mûvele-teink folytatódtak, és 2011-ben sikerült megállapodni szeizmikus mérések,majd kutatófúrások kivitelezésére szakmai befektetõvel. Elkezdõdött ésígéretesen haladt a budapesti központból irányított dél-afrikai kutatásokhatósági engedélyeztetése.

Nemcsak technológiai nehézségekkel kellett megküzdeni a márgagá-zosnak Magyarországon 2011-ben, de a néhány évvel korábbi tüntetéseksámánátka mellett a tudományos fokozat-ínség is ellenünk esküdött. Sorkerült ugyanis egy, a Makói-árokra szabott doktori értekezésre, melyszerint a gáz csak „mítosz”. A sikeres védéshez még gratuláltunk is, azon-ban hamarosan szembesültünk a tézisek nemzetközi publikálása kiváltottabajokkal. E téren a most már doktor nagyon szorgalmas. Nem a gázkép-zõdés alapját jelentõ szervesanyag-tartalom mennyiségi meghatározásátkifogásoltuk — azt egyébként kielégítõnek tartotta a jelölt —, hanemannak „elpárologtatását” az anyakõzetbõl felfelé. Ugyanis opponensei istudták már a nyolcvanas években, hogy a túlnyomás jelenléte ennek azellenkezõjét bizonyítja. A másik alapvetése szerint a makói kõzetek nemrepeszthetõk. Ezt az állítást tíz sikeres mûvelettel cáfolhatjuk. A bankoknakazonban elég csak az értekezés címében szereplõ mítosz definíciót azonosí-tani, és már nincs szükség hitelképesség vizsgálatra sem, a kérelem elvet-hetõ. Hja, ha a tudós azt mondja, hogy ott nincs semmi, akkor finan-szírozásról nincs mit beszélni. Hála istennek, a sámánt a pénzintézeteknem vették komolyan, különben még itt sem tartanánk.

Jobb híján, saját erõbõl két irányba indultunk el. Elkezdtük az egyik„árokparti” kutunk próbatermeltetését. Ezzel párhuzamosan a gázter-melésre nem alkalmas fúrások geotermikus hasznosítását határoztuk el.Minthogy a földhõ felhozatalát vízkivétel nélkül terveztük, hamarosanmegkaptuk a hatósági engedélyeket. Jelenleg folyik a hõdiffúzió mate-matikai szimulálása, amelyet üzemi kísérlettel szándékozunk alátámasz-tani, beszabályozni.

A próbatermeltetés érdekes eredményt hozott. Azon túl, hogy a kút iga-zolta a rétegek szénhidrogén-telítettségét, azaz a geológiai modellt, „meg-szakításos”, nem hagyományos termeltetésével kedvezõ hozamtendenciá-kat tapasztaltunk. Számos részfeladatot kellett megoldani régi technikákújszerû adaptálásával. Így például a függõlegesen áramló közegbenkialakuló határfelületek (pl. gázban folyadéknívó) követése általában rutinmûvelet kutakban, de nem az esetünkben, ahol nagy kútfejnyomás


255

uralkodik. Nem volt könnyû, de sikerült beszerezni a megfelelõ mûszert,aminél sokkal nehezebb volt az „áramlás-számítógép” (flow computer)használhatóvá tétele.

A nemzetközi alkalmazását tekintve újszerû, „gázból-folyékony” (gas toliquid, GTL) eljárás bevezetését még 2012-ben meg szeretnénk valósítani,amelynek egyebek mellett a végterméke könnyen szállítható és értékesít-hetõ alkohol, valamint vegytiszta víz. Ezzel a széndioxid-kibocsátást mini-malizálni lehet, és nem lesz szükség fáklyán történõ elégetésre sem.

Miután lélegzethez jutottunk, elhatároztuk a Makói-árok tengelyébenlevõ legmélyebb kutunk rétegvizsgálatának az elõkészítését. Ez kiterjedt afelszín alatti és a kútfejrendszer nyomás-integritás ellenõrzésétõl, a hozam-mérõ és szeparáló, kénmentesítõ technológia beállításán át, a gyûjtõ-vezetékre való bekötésre, majd a gázszállító vezeték üzembe helyezésére.Párhuzamosan elkezdõdtek a nanopórus-méretû kõzetminták laboratóriu-mi vizsgálatai, az abban létrejövõ gázáramlás, azaz a kitermelési jellemzõkmeghatározása céljából.

A szakirodalom elemzése, majd kutatóintézetekkel való kapcsolatfelvé-tel után kiválasztottuk a University of Texas (UT Systems) földtudományiintézetét és a Szegedi Egyetem fotoakusztikus kutatómûhelyét együttmû-ködés céljából. Az UT agyagkövekben lezajló tömegáramlásra vonatkozóelméleti alapvetése így átültethetõ volt kútviszonyokra. Kicsi a világ: anagyon aktív, elsõsorban Kelet-Magyarországon sikeres HHE olajcég tulaj-donosát a texasi egyetem régensévé választották. Alex Cranberg régi den-veri barátunk, bízunk segítségében, ha a szükség kényszeríti, rá hagyat-koznánk a kommunikáció segítése érdekében.

A szegediekkel rövid idõ alatt eljutottunk oda, hogy akár mélységikörülményeket szimulálva, mérhetõvé vált a kõzetmagok diffúziós együtt-hatója. Ennek a gyakorlati haszna abban jelentkezik, hogy a bonyolultkitermelést serkentõ fluidumok valós helyzetben történõ viselkedése re-konstruálható, az eredmények a mûvelettervezéshez alapvetõ fontossá-gúak. Sikerült kimunkálni egy olyan laboratóriumi eljárást, amellyelmérhetõ a kõzetmintából felszabadítható gáz mennyisége. Ennek alapjánremélhetõ a forrásként rendelkezésre álló összes gáztérfogat meghatá-rozása, amelybõl levezethetõ a végsõ kihozatal. A Szegedi Egyetem földtu-dományi szakembereinek, valamint a MOL szénhidrogén-kutatóinak abevonásától a munkahatékonyság javítását várjuk. Ebben támaszkod-hatunk Holoda Attila ügyvezetõre, aki már akkor együtt gondolkodottvelünk, amikor még a legtájékozottabbak is csak konzervatív módon, nem


256

ritkán ellenségesen közelítették a nem hagyományos, nanopórus-méretûkõzetben való gázáramlást. Ilyen támaszunk a Miskolci Egyetem rezer-voármechanikai intézetének az igazgatója, Bódi Tibor professzor, szembenaz ellendrukkerekkel.

A makói túlnyomásos rétegegekbõl rendellenesen nagy nyomásra kel-lett számítani, ezért a világelsõ kitöréselfojtó (Boots & Coots) baráti, defüggetlen szakcégtõl kockázatelemzést rendeltünk meg a legmélyebbkutunkra, majd annak megfelelõen módosítottuk a béléscsõfejet, a végre-hajtandó mûveletek és a beépítendõ szerszámok érdekében.

A kút funkcionális vizsgálata során a 6075 méteres sarumélységben levõcement és barit dugó felszabadult, így lehetõség adódott a gáz beáramlá-sára a nyitott szakaszból. A legnagyobb kútfejnyomás, amelyet a kút zártállapotában mértünk 2011. november 5-én, 875 bár (12 700 psi) volt, amieurópai rekord lehet. A 6085 méteres mélységre kiszámított lyuktalpinyomás 1350 bar-os értéke szintén ritkaság, de tekintettel az ott uralkodó260 °C meghaladó hõmérsékletre, ez az adathármas valószínûleg világvi-szonylatban is egyedülálló. Mindez súlyosbítja a kútkiképzési feladatoknehézségeit, ugyanakkor a rétegekben megvalósult gázgenerálódási folya-mat szempontjából az extrém környezet elõnyös volt az eltelt tíz millió évalatt. A földgáztermelési kilátások így kecsegtetõek.

A különleges mélybeli kútviszonyok meglepetései mellett a felszínennagyon hétköznapi sorscsapással szembesültem. Kellemes kora nyáridélután, a munkából hazafelé kerekezve, a Szabadság híd közepén fron-tálisan nekem hajtott egy fiatal, biciklis hölgy. Cserbenhagyta áldozatát, deutóbb kiderült, nem tehetett volna sokat. Az ügyeletes János kórházi trau-matológián ugyanis a felvételt adminisztráló sebész vizsgálat, majd CTfelvétel alapján közölte, hogy az ötödik bordám szilánkos törése miattéletveszélyes állapotban vagyok, ezért azonnali konzíliumot kért. Alig egyóra múlva a berendelt mellkas sebész fõorvos azzal fogadott, hogy felejt-sem el a biciklimet örökre, örüljek, ha sakkozhatok, azt is csak sokára.Megmutatta a felvételeket, melyeken a letört fél borda veszélyesen nekifor-dult a szívburoknak. Szemléletesen azzal riogatott, hogy ha ez a nyitottszájú kígyó belém harap, akkor annyi. A mellkas mûtét mikéntjét illetõmásnapi döntésig megfigyelõ elhelyezést kaptam, az ilyenkor szokásosrutinellátás (infúzió, fájdalomcsillapító stb.) és szigorú mozdulatlanságintelme mellett. Ez utóbbi felesleges volt, mert levegõt is csak óvatosanvehettem a fájdalom miatt. Még az éjjel, csupán a hír kedvéért megkapta afelvételek digitális változatát kedvenc (és egyetlen) fiam is Chicagóban. Õ


257

ugyan nem mellkas sebész, de lévén kardiológus, szívügyekben otthonvan. (Olyannyira, hogy az amerikai és a nemzetközi szakma egyszívkatéteres technikát a nevéhez kötött.) Megtudtam, hogy miutánkórházában specialista kollégákkal konzultált, felvette a kapcsolatot azitthoniakkal. Tudni való, hogy arra felé a szabad fegyverhasználat miattnagy gyakorlattal rendelkeznek a lõtt sebek kezelésében. A rövid, egyenesszárú biciklikormány ehhez hasonlót okozott, szinte golyószerûen hatolt amellkasba, ugyanis a pedálcsatos cipõ nem oldott ki. Másnap nem történtsemmi, aztán hétvége következett. Hétfõn megtudtam, hogy a fiam kon-vencionális megoldást javasolt a hazai kollégáknak. Kérdésemre, hogy azmiben valósulna meg, egyszerû volt a válasz: még ma hazamegy. Így istörtént, azzal a kis módosítással, hogy útba ejtettem az irodát, ahol a nemkonvencionális földgáztermelés témakörében konzultációt tartottunk. Amagyarázat egyszerû: Így gyógyulnak meg a texasi filmekben a meglõttcowboyok, csak õk már másnap lóra ülnek. Nekem további egy hét kellett,hogy újra nyeregbe szálljak. A „kígyót” azóta a keblemben melengetem.

Sokan valljuk azt, hogy a megújuló energiaforrások kimunkálása afenntartható fejlõdés mielõbbi megvalósítása érdekében elsõdleges jelen-tõségû. A fosszilisbõl a megújuló világig ívelõ hídon való átkelés alatt azon-ban a földgáznak, mint kiegyensúlyozó energiaforrásnak ki kell tartania.Bárcsak lerövidülhetne ez az idõszak! Mindettõl függetlenül a szénhidro-gén-kutatók elõtt még súlyos feladatok sorjáznak, amelyeket a Makói-árokban folyó négy évtizedes erõfeszítés tanulsága elõre vetít, ugyanakkoroptimizmust sugall. Még egyszer mondhatom: Bízvást újra lesz élet a halálután — feltéve, hogy az olajipar szereplõi, mint annyiszor, most is össze-fognak.


258


Világviszonylatban egyedülálló kútfejnyomás Makó (Szikáncs) térségében: 876 bar (mélység 6085méter, rétegnyomás 1300 bar, talphõmérséklet 263 °C)

259

Családi háttér

Családi gyökereimet még az amerikai „melting pot”-ból kikerültek ismegirigyelhetnék, ami azt bizonyítja, hogy a Kárpát-medencében is hason-lóan történtek a dolgok.

Anyai ükapám, Novottny Alajos egy tót tanító és egy magyar anya 18gyermekének egyike volt, a felvidéki Nyitra megyei Vágmedence falubanszületett 1834-ben. Rokoni kapcsolatokon keresztül Egerben végezte a gim-náziumi osztályokat és ciszterci szerzetes, paptanár lett Egerben, majdSzékesfehérváron. Székesfehérváron ismerte meg élete szerelmét, Etelkát,aki miatt a rendbõl való kilépés mellett döntött. Az akkori törvényekszerint ez a lépés igen kockázatos volt, mivel az egyházi hatóságok államisegédlettel üldözték az ilyen eseteket, és ükapámra valószínûleg örökösfogság várt volna valamelyik kolostorban. Hosszú és kalandos bonyodal-mak után végül egy somogyi faluban Kastélyosdombón lett kálvinistalelkész és élt 50 évi házasságban választottjával. Négy gyermekük maradtéletben, az egyik fiú Gusztáv a somogyi Gyöngyösmelléken lett jegyzõ,akinek egyik fia, az én nagyapám, már a magyarosított Neményi Kázmérnéven követte hivatását ugyanott. Anyám 1925-ben született Gyöngyös-melléken, a gimnáziumot Kaposváron végezte, majd Pécsett a gyógysze-részeti karon kezdte meg tanulmányait, de nem fejezte be azokat,közbeszólt a szerelem, lásd késõbb.

Apai nagyapám német eredetû családból származott, és a Weber nevetmagyarosította, sajnos születésem után hamar meghalt. Felesége viszont

Takács Gábor: Életrajz sallangok nélkül

TAKÁCS GÁBOR

Életrajz sallangok nélkül

260

magyar származású volt, Zágrábban született egy vasutas családban.Nagyanyám élt Fiumében is és ottani élményeit gyakran mesélte unokái-nak, ezek közül engem különösen a tengerrel kapcsolatos dolgok érdekel-tek, így például elmesélte, hogyan lehet csikóhalat fogni büdösödõ sonka-csonttal. Apám 1920-ban született Kaposváron és az ottani Somssich PálGimnáziumban érettségizett, akárcsak apja. Iskolatársa volt a gimnáziumalapítójának egyik leszármazottja, gróf Somssich Pongrác is, akiknek aKaposújlak közelében található Szarkaváron volt egy kastélyuk, ez a helymajd szerepel még az én életemben is. Érettségi után a LudovikaAkadémiára jelentkezett és 1942 decemberében hadnaggyá avatták, ezutánaz orosz, majd a Kárpátoknál húzódó front következett. Több sebesülésután egy kórházvonattal Németországba szállították, ott esett amerikaifogságba.

Szüleim megismerkedésüket a Balatonnak köszönhetik, ugyanisvéletlenül mindkét család ugyanabban a faluban, Balatonfenyvesen vettüdülõtelket. Amint mesélték, akkor kezdték parcellázni a déli partnak ezta részét, és viszonylag olcsón, természetesen részletre még a kis jöve-delmûek is megengedhették maguknak a vásárlást. Így vasutas nagy-apámék egy szerény faházat, anyai nagyapám viszont kétszobás téglahá-zat építtetett. A fiatalok ismerkedésére a fenyvesi Kupa vendéglõben kerültsor, és ez egy életre szóló házasság alapja lett. Szinte sorsszerû, hogy vagyharminc évvel késõbb szinte ugyanitt, de a Balaton vizén ismertem megfeleségemet, akivel kapcsolatunk hasonlóan tartósnak bizonyult.

Az indulás

A családi háttér vázlata után térjünk át saját élettörténetemre.Gyöngyösmelléken, az akkor még somogyi, jelenleg baranyai faluban,dédapám, nagyapám, anyám szülõfalujában láttam meg a napvilágot 1947.január 16-án, pontosan száz évvel Mikszáth Kálmán születése után.Családunk sorsa ekkor már igen komolyan megváltozott több okból is.Nagyapámat, aki több környékbeli falu körjegyzõje volt, 35 évi szolgálatután „B-listázták”, azaz nyugdíj és végkielégítés nélkül elbocsátották azállami szolgálatból, így minden bevétel nélkül maradt. Amerikai fogságbólhazatérõ apámat az új magyar katonai hatóság igazoltnak tekintette, de anéphadseregbe nem vették vissza, hanem nyugdíjazták.

Mivel nagyszüleimnek a községházat el kellett hagyniuk, a kibõvültcsalád egy régi, fazsindelyes házba költözött át, és nagyszüleim pár holdasbirtokán kezdett el gazdálkodni. Ennek azonban voltak problémái, mivel


261

mind nagyapám, mind apám elég gyakorlatlan volt a földmûvelésterületén. A nehézségek ellenére igyekeztek túlélni az új hatalomnak afalusiakat sújtó rendelkezéseit: a beszolgáltatást, a gyapot és egyéb idegennövények teljesen felesleges, a legoktalanabb földmûvelõ által is beláthatómódon kudarcra ítélt kísérleti termelését.

Ahogy a gyapot nem termett meg a magyar földben, úgy a néphad-sereg sem mûködött túl jól a suszterokból, meg mozgalmi emberekbõl ki-nevezett katonatisztek vezényletével. Így aztán lassan kezdték visszahívnia korábbi hadsereg tisztjeit annak érdekében, hogy a néphadsereg kellõerõvel tudja védeni a világbékét az „imprelisták” ellen. Ez történt apámmalis, akit 1948-ban újra aktiváltak, és õ ebben a helyzetben természetesenigyekezett minél többet teljesíteni. Mint általában szokásos minden had-seregben, apámat is legalább félévente más helyõrségbe vezényelték, ígyszinte az egész országot bejártuk, ezekrõl persze nekem nem sok élmé-nyem maradt. Laktunk Kiskõrösön, Kecskeméten, Gyõrben. Így történt,hogy öcsém, Zsolt is Budapesten született 1949-ben.

Apám katonai karrierje igen szépen alakult, 1951-ben már századoskéntkap díszoklevelet a grúz hegyirabló születésnapján, aminek tetején akövetkezõ örökérvényû megállapítás virít: „Sztálin teremtette meg azt, amivan, és Õ teremti meg azt, ami lesz!” Az 1952-es õszi nagygyakorlat utánmeg Farkas Mihály honvédelmi miniszter aláírásával kap dicséretet, akkormár, mint õrnagy. Ezek a papírok napjainkban nem sokat érnek, de apámkapott olyan ajándékokat is, amiket abban az idõben közönséges halandónem igen látott: világvevõ rádió, stopperes karóra stb. Na ezeket a késõb-biek során a család nem sokáig élvezte, mert fokozatosan pesti védõ-ügyvédek kezei közé vándoroltak, üres ígéretek által kicsalatva.

Ahogy a „nemzetközi helyzet egyre fokozódott” és a néphadsereg úgy-ahogy már mûködõképes lett, ideje volt leszámolni a belsõ ellenséggel, ésegyre több régi tisztet állítottak bíróság elé koncepciós perekben. Minket ez1953 júniusában ért el, akkor éppen Kecskeméten laktunk, szüleim márkinézték nekem az iskolát, ahova be akartak íratni az elsõ általános osztály-ba. Apám letartóztatása után persze innen mennünk kellett és anyám kétkisgyerekével Kaposvárra, özvegy anyósához volt kénytelen költözni.

A kaposvári Fõ utcai bérlakásban két szoba és elõszoba volt, az egyikszoba konyhaként is mûködött. Itt összesen négy felnõtt és mi kettenöcsémmel laktunk, a zsúfoltság oka az volt, hogy anyai nagyanyám isfeljött a városba, hogy szakácsnõként el tudja tartani nagyapámat, de ottlakott még apám nõvére is. Innen indultam az elsõ általános iskolai osztály-


262

ba, az iskola a következõ sarkon volt. Édesanyám ekkor a mezõgazdaságitechnikumban dolgozott adminisztrátorként és gyakorlatilag három családgondja volt a vállán. Rendszeresen támogatta és gondozta apját, aki to-vábbra is Gyöngyösmelléken maradt és gazdálkodni próbált, ott volt özvegyanyósa meg mi ketten gyerekek.

Apám pere közben az akkor szokásos módon folyt: olyasmivelvádolták, amit számos tanú szerint nem tett/tehetett meg, de ez nem sokatszámított az ügyben. A család természetesen mindent megtett felmentéseérdekében, édesanyja még Nagy Imrének is írt, akinek anyjával egy iskolá-ba járt valamikor, persze eredmény nélkül. Ítélete elsõ fokon halálbüntetés,másodfokon hét év börtön lett, amibõl három évet letöltött a csolnokibányában. Késõbb sokszor mesélt a fõleg sváb bányászok segítõkészsé-gérõl, akik ahol tudták, támogatták az elítélteket, lehet hogy nem tudták,hogy azok a „nép ellenségei”.

Apám 1956 nyarán szabadult, segédmunkásként kezdett egy vasiparicégnél. Az októberben kitört forradalom kaposvári eseményeitõl érthetõokokból igyekezett távol maradni. A most már öt felnõtt és két gyerekotthona nagy udvarra nyílott, hasonlóan a többi lakáshoz. Mivel jóltudtuk, hogy az átellenben lakó suszter rendõrspicli, ezért apám gyakranült ki az udvarra, hogy ez a jóindulatú elvtárs jól láthassa, hogy nem ellen-forradalmárkodik. Ez persze nem akadályozta meg a spiclit abban, hogytöbbször feljelentse „ellenforradalmi tevékenység” vádjával. Így öcsémmelegyütt már kis gyerekként igen tanulságos és életre szóló élményeink let-tek a néphatalom mûködésérõl, különös tekintettel a dobtáras géppisz-tollyal megjelenõ pufajkások által végzett házkutatások szakszerû, deugyanakkor emberséges lefolytatásáról.

Családunk életkörülményei jelentõsen megjavultak, amikor a mezõ-gazdasági technikum tangazdasága anyámnak szolgálati lakást utalt ki aKaposújlak melletti Szarkaváron. Itt a Somssich grófok volt kastélya mel-letti „kiskastélyban” kaptunk egy kétszobás lakást. Itt töltöttük gyermekko-runk legszebb éveit öcsémmel együtt, gyönyörû természeti környezetben.A kastély egy dombon van, a legközelebbi vasútállomás Kaposújlak 4 km-re. Volt itt minden, ami egy gyereket érdekelhet: állatok, istállók, gyönyörûerdõk, teniszpálya romokban stb.

Édesanyám irodája a nagy kastélyban volt, apám viszont továbbra isKaposváron dolgozott, már brigádvezetõként a régi cégnél. Jó idõbenkerékpárral tette meg a 7 kilométernyi utat, de télen velem együtt vonato-zott. Ehhez elõször leereszkedtünk a dombról (sárban igen kellemetlenül


263

csúszkálva), átkeltünk a Kapos és a Malomárok patakokon, tavasszal többelöntött réten, hogy a Kaposújlak állomáson felszálljunk a vonatra. Télen(akkortájt még voltak igazi telek!) persze az iskolába járás még nehezebbvolt, gyakran nem is jutottunk le az állomásig a nagy hó miatt.

Tanulmányaim

Zsolt öcsém a kaposújlaki iskolába járt, én viszont továbbra is Kapos-váron voltam „bejáró” tanuló. Idõközben az összes „bejárót” a donnerivárosrészben található Bartók Béla Általános Iskolába rakták át, aminek azvolt az elõnye, hogy közel volt a kaposvári állomáshoz. Emlékeim az elsõAnna utcai iskolából az orosz nyelvhez kapcsolódnak, ahol a némettanár-ból átképzett tanárnõ olyan szigorúan tanított, hogy késõbb a gimnázium-ban, sõt az egyetemen is a nála felszedett tudásból éltem. A donneri iskolaviszont örökre meghatározta a kémiához való viszonyomat: a szegény idõstanárnõ nem tudott rendet tartani az osztályban és ennek megfelelõenkeveset tanultunk és tudtunk ebbõl a tárgyból. Az iskola igazgatója vi-szonylag fiatal volt és ideológiailag kellõen fejlett ahhoz, hogy igyekezzenmegelõzni a deklasszált elemek túlzott elszemtelenedését. Ennekmegfelelõen valószínûleg örömmel írta alá 1961-ben a 8-dik osztályelvégzése után a további sorsomat jelentõsen meghatározó javaslatot: „... gyermekét a bizottság középiskolai továbbtanulásra nem javasolta.”

Az általános iskolai igazgató éberségét némi huzavona után kijátszvasikerült magántanulóként beiratkoznom a Táncsics (korábban Somssich)Gimnáziumba, ahol élt még néhány tanár, aki valamikor apámat is tanítot-ta. Magántanulói státuszomat legtöbb tanárom jóindulattal kezelte, és azelsõ félév végén átvettek rendes diáknak. A gimnáziumban a mi évfolya-munk volt az utolsó, ahol csak fiú osztályok voltak, utánunk vegyes osztá-lyok indultak, de ebbõl mi nem sokat láttunk, mivel a fõépülettõl távolab-bi teremben voltunk. Osztályunk „reál” osztály volt, tehát a hangsúly a természettudományokra: matematika, fizika, kémia esett. Mûszaki érdek-lõdésünket jelentõsen felkeltette matematika–fizika tanárunk, Kis Sándortanár úr, földrajzi ismereteinket személyes élményei alapján Vályi Armandtanár úr bõvítette. Utóbbi korábban a Tiszántúl veretlen nehézsúlyúbirkózóbajnoka volt és fiatal korában bejárta a fél világot, minden országrólvolt érdekes története. Ausztráliában élõ fiától kapott cipõit, egyébruhadarabjait az osztálynak bemutatva igen hatásosan tudta összehasonlí-tani azok minõségét a hazai áruk minõségével, evvel is emelve az egészosztály meggyõzõdését a szocializmus magasabbrendûségében. Orosz-


264

tanárunk tulajdonképpen nem is volt tanár, csupán szovjet fogsága alatttanulta meg a nyelvet, ennek megfelelõen sok tudást nem tudott átadninekünk, de meg kell jegyezni, mi sem igyekeztünk túlságosan. Persze azorosz nyelvkönyvek sem voltak túl praktikusak, még most is emlékszemegyik olvasmányunk témájára: Lenin sátra Finnországban.

Mivel szinte a hátsó ajtón jutottam be a gimnáziumba, szóba se került,hogy kiválaszthassam a második (az orosz nyelv tanulása kötelezõ volt)tanulandó nyelvet. A vágyam az angol lett volna, de egy németes osztály-ba kerültem, ahol az idõs Mátray Tibor tanár úr küszködött velünk, több-kevesebb sikerrel. Mindenesetre néhányan azért tanultunk valamit; a hátulülõk általában az én dolgozatomat másolták, az elsõ rész pedig Ráncsikbarátomét. Általában a leghátsó padsorban ültem, mellettem Szerényi Bélabarátom, akivel órák alatt igen elmélyült vitákat folytattunk az éppenfeltûnõ Beatles és Rolling Stones együttes kvalitásairól. Információinkatpersze a Szabad Európa meg az Amerika Hangja rádiókból szereztük, ame-lyeket, szüleinkkel ellentétben, nem politikai mûsorai miatt hallgattunk.Az angol nyelvû slágerek szövegének kisilabizálása vezetett rá az angolnyelv egyéni tanulására, amit életem folyamán késõbb sem követett for-mális oktatás, mivel az egyetemi két félévet nem lehet ide számítani.

Gimnáziumi életem a rossz indítás ellenére a felsõbb osztályokban márteljesen normálisan alakult, a többiekkel azonos lelkesedéssel vetettem bemagamat a KISZ munkájába, végül még a Hanságban egy árokásó tan-folyamon (építõtábor) is részt vettem.

Amint közeledett a pályaválasztás ideje, kezdtem megingani eredetielképzelésemben, az építészi pálya megcélzásában. Vonzalmam az építé-szethez onnan eredt, hogy nagyapám gyöngyösmelléki háza rendszeresjavítgatása során sokat segédkeztem a kõmûvesek mellett, pár nyáronpedig komolyabb építkezéseken is dolgoztam, mint „culager”. Épületekbontásában is lett gyakorlatom, nagyapám ugyanis rendszeresen lebontottegy-egy helyiséget a több mint százéves háza végén, az így eladott téglastb. árát használva fel a megmaradt részek felújítására. Érdekes eseményvolt, amikor az éppen bontott födémben egy régen elrejtett 1848-as tiszthe-lyettesi kardot találtam. A hüvelyébe rozsdásodott kard kellemes illatúpetróleummal történõ restaurálás az elsõ sikeres mûszaki projektemkéntértékelhetõ.

Jóllehet ezek az impulzusok az építészet felé irányítottak, az a szörnyûhír, amelyet a gimnáziumban egyre többen állítottak, hogy az építészekneksokat és szépen kell rajzolni, nagyon elvette kedvemet, mivel rajztanárom


265

valahogy nem fedezte fel tehetségemet. A mûvészetek közül csak a zenefogott meg, annak is fõleg az akkori angol bandák által mûvelt fajtája. Na,ezt persze nem oktatták a zeneiskolában, ahová több évig jártam a családizongora legnagyobb bánatára. Mivel úgy tûnt, hogy a zongora erõsebb,mint én, késõbb tangóharmonikával próbálkoztam, közelítõleg hasonlósikerrel. A végén még egy kis gitározás is belefért, de zenei karrierem márkora ifjúságomban hamvába halt.

A pályaválasztást végül egy mennyei intervenció döntötte el, amikor amiskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemrõl egy végzõs olajos hallgatólátogatott el osztályunkba. A kaposvári fiú ódákat zengett az olajos szakról,meg az olajipar szépségérõl, lehetõségeirõl. Az olajosok az egyetem krém-je, nem is kell nagyon tanulni, a szakeseteken ömlik a sör stb. Amint késõbbmegláttuk, ezekben a kijelentésekben volt igazság is, mert például aBányamérnöki Karra jelentkezõk közül Szilas professzor a legjobbakatválogatta ki az olajos szakra. A toborzás az osztályunkat annyira fel-lelkesítette, hogy végül hatan indultunk neki a nagy útnak Miskolc városá-ba, majd öt év múlva egy kivételével le is diplomáztunk. Akkor még 20 volta maximális felvételi pontszám, én 19-et vittem, de a többiek is hasonlóeredményekkel indultak, a döntést késõbb senki sem bánta meg.

Egyetemi évek

Az olajos szakot két gimnáziumi osztálytársammal együtt kezdtem1965-ben, az Eper 6-os (E/6) kollégiumban egy hatágyas szobában laktunk.Csak késõbb tudtuk igazán értékelni kiváló tanárainkat, akik az akkor mégereje teljében lévõ olajipar elismert szakemberei voltak. Alliquander pro-fesszor mélyfúrás elõadásain a korszerû audiovizuális oktatást ismerhettükmeg, óráin páran még az alva tanulást is elsajátították. Tõle én a katalógus-gyûjteménye állandó felfrissítését lestem el, ami a szakma fejlõdésénekfigyelemmel kísérését biztosítja. Gyulay professzor pontossága, precízsége,udvariassága közmondásos volt, gyöngybetûivel beírt megjegyzéseitkönyvtárunkban számos folyóirat most is õrzi. Szilas professzor tan-székvezetõként nemcsak az olaj és gáztermelés titkaiba avatott be, hanemigyekezett szakmai nevelésben is részesíteni bennünket.

Mi voltunk a második évfolyam a karon, akik választhatták a gázipariszakirányt is. A „gázosok” ekkor még az elsõ években velünk, olajosokkalegyütt tanulták a mélyfúrást, rezervoármechanikát, termelést, csak késõbbkaptak gázipari tárgyakat és persze diploma-feladatot is a gáziparból.Szinte minden nyáron szakmai gyakorlaton voltunk, ezeken mindenki


266

szívesen vett részt, igen hasznosnak tartottuk az olajipari gépgyárban,fúróberendezéseken, és olajmezõkben töltött heteket. Én még a gumi-gyártás rejtelmeivel is megismerkedhettem (mellesleg büntetésbõl) akanizsai gépgyárban, ahol buzgón nyeltem a kormot. Akkoriban még vala-hogy más volt a hallgatók hozzáállása a tanuláshoz, lehet azért, mert mégnem ismertük a kredites rendszert. Legtöbben igyekeztünk minél hama-rabb befejezni a vizsgaidõszakot, hogy élvezhessük a nyarat, néha a félévkezdésére is kicsit késõbb értünk Miskolcra.

Közben családi buzdításra öcsém, Zsolt is olajosnak készült, és elõfel-vételt nyert Miskolcra, majd behívták katonának, amit én korábbanmegúsztam. Utászként védte a hazát és a jeges Tiszában annyira megfázottés megbetegedett, hogy végül leszerelték. Késõbbi feleségével egy évfolya-mon végzett, majd Nagykanizsán kapott állást fúrómérnökként, megjártaIrakot is. Két fiával együtt szépen éltek, amikor 50 éves korában hirtelenelhunyt szívrohamban.

Szilas professzor dékán korában igen aktívan szorgalmazta a selmecidiákhagyományok felelevenítését, ennek során a Bányamérnöki Karmegalapította a Tanulmányi Emlékérmet. Az érem a selmeci akadémiánkorábban vert hasonló célú érem másolata volt, elsõként 1968-ban adták ki,ekkor az arany fokozatú emlékérmet ketten, Jambrik Rózsa és én kaptuk.Késõbb még két ezüst fokozatot is elnyertem.

Amikor eljött a diplomaterv kiírásának az ideje, akkoriban jelent megegy új számítási eljárás az olajkutakban fellépõ áramlási nyomásveszteségszámításáról egy amerikai folyóiratban. Patsch Ferenc tanársegéd ekkornekem meg Cseley Alpár diáktársamnak a módszer honosítását adta kifeladatként. Rám a számítási módszer rekonstruálása esett, Alpár végeztea számítógépi programozást az egyetem ODRA számítógépén, amely egyfél emeletet elfoglalt és lyukkártyával mûködött. Számításainkat az algyõimezõbõl származó adatokkal ellenõriztük, de valahogy nem stimmelt adolog. Ipari bírálónk, Heinemann Zoltán azonban rögtön jelezte, hol keres-sük a programozási hibát, ezt Alpár meg is találta és korrigálta. Akkor nemértettük a bíráló éleslátásának okát, késõbb hosszú idõbe tellett, amígkitaláltam mibõl jött rá. Diplomavédésünkön az OKGT vezetõsége is résztvett, akkor nem tudtam még, hogy késõbb számtalan ilyen eseményenfogok ülni, persze a másik oldalon. Végül 1970-ben kitüntetéses olajmérnö-ki diplomával indultam neki a nagybetûsnek.

Tanulmányaim alatt tulajdonképpen nem alakult ki bennem határozott


267

elhatározás arra vonatkozólag, hogy melyik szakterületen induljak, bár amélyfúrás és a fúrós élet határozottan vonzott. Így meglepetésként ért,hogy végzés után Szilas professzor meghívott a tanszékre tudományosösztöndíjas gyakornoknak. Az egyértelmû volt, hogy Patsch Ferenccelegyütt az olajtermelés területén fogok tevékenykedni, de az elsõ idõszak-ban még nem sok feladattal bíztak meg. Mivel Szilas professzor úr többszöremlegette a segédgázas termelést, amit kicsit korábban vezettek be azalgyõi olajmezõn, elkezdtem búvárkodni e téma irodalmában. A tanszékenaz egyik laboratóriumi helyiségben volt az íróasztalom, itt gyûjtöttem akülföldi katalógusokat, és fordítottam a fontosabb szakcikkeket egyrebõvülõ kézírásos jegyzeteimbe. Tevékenységem végül kellemes meglepe-tésként hatott professzoromra, akinek a továbbiakban a termeléstechnoló-gia szakterületen (Patsch Ferenc 1974-es halála után) egyedüli munkatársalettem az oktatásban és a tanszék jelentõs ipari kutatási tevékenységében.

Ebben az idõszakban a tanszéken Csete Jenõvel csak ketten voltunkabban a korban, akikre még számíthatott az „élcsapat”, így mi alkottuk atanszéki KISZ-sejtet. Mozgalmi munkánk a tagbélyeg rendszeres havimegvásárlásában csúcsosodott ki, ebben viszont néha kisebb döccenõktörténtek. Ez persze nem kerülte el az állandóan éberen figyelõ vezetõségfigyelmét, így került sor a következõ eseményre. Jött a hír, hogy raportrakell mennünk N. A. elvtárshoz, aki akkor még a szocializmus politikai gaz-daságtanát oktatta, de azóta már biztosan kiábrándult abból. Mikorreszketõ lábakkal megjelentünk elõtte, dörgõ hangon kioktatott minketmajd a fejmosást avval fejezte be, hogy „... a KISZ nem katolikus legény-egylet!” Így kiokosítva szó nélkül távoztunk, Jenõ kollégám súlyosmegrendülését késõbb sokáig nem tudta feledni. Mindenesetre mindket-tõnk mozgalmi jövõje így hosszú távra rendezõdni látszott, az „élcsapat”meg veszített két személyt, akik a késõbbiekben biztosan belülrõlgyengítették volna a mozgalmat.

Család

Magánéletemben 1971 nyarán nagy esemény történt, szokásos vitorlásportyázásaim egyikén a Balaton hullámain megismerkedtem késõbbifeleségemmel, Gobbi Beátával. Az esemény Balatonfenyvesen azzal a Kupavendéglõvel szembeni parton történt, ahol jó harminc évvel azelõttszüleim elõször találkoztak! Mivel Bea ekkor még középiskolás volt, azesküvõre csak 1973 nyarán került sor, ekkor a kollégiumot elhagyva albér-letbe költöztünk. Egy házgyári ház sokadik emeletén egy másfél szobás


268

lakás nagyszobáját vettük ki és élveztük az albérlõk vidám életét. Ezkülönösen akkor vált humorossá, mikor a tulajdonos hölgy családi prob-lémákra való hivatkozás és rövid szabadkozás után néhányszor afürdõkádban éjszakázott. A helyzetet végül az OKGT segítsége oldottameg és a közben 1974-ben megszületett Zsolt fiammal saját lakásbaköltözhettünk. Mivel volt hol lakni, anyagi helyzetünk is rózsásabbnaktûnt, bár emlékszem, hogy az elsõ gyerekkocsit csak egyhavi fizetésembõltudtam megvenni. A fiút 1977-ben Réka leányom követte, evvel kialakultcsaládunk végsõ létszáma.

Szakmai munkásságom

Mikor Szilas professzor úr az addigi egyetemi jegyzeteit könyv for-mában is meg kívánta jelentetni, az Akadémiai Kiadóval elkezdett tár-gyalásai során a kiadó a szerzõ által javasolt német nyelv helyett az angoltválasztotta. Ez a projekt nekem több évi munkát jelentett, a szerkesztésenés a nyelvi lektorálás segítésén felül számos új téma feldolgozását iselvégeztem. Mivel szövegszerkesztõt nem használtunk, az egész anyagottöbbször át kellett gépelni, ellenõrizni a kézirat leadásáig. A munka soránsokat tanultam professzoromtól, aki minden új anyagrészt alaposan„megcsócsált” mielõtt a könyvbe beillesztette volna. Az így készített„Production and Transport of Oil and Gas” elõször 1975-ben, majd máso-dik kiadása 1985-ben jelent meg.

A hetvenes években részt vettem egy programban, amelynek célja afiatal egyetemi oktatók ipari tapasztalatainak biztosítása volt. Többhónapot a hazai legnagyobb olajmezõn, az algyõi mezõben töltöttem, ahola segédgázas termelés tapasztalatait, problémáit tanulmányoztam. Késõbbipari kutatási munka részeként sok idõt töltöttem el a demjéni olajmezõsegédgázas kútjainál is, ahol idõszakos segédgázas kutakban a „Szilas-szelep” üzemi kísérleteit végeztem.

A hetvenes évek végén, már adjunktusként jól érzékeltem, hogy azegyetemi karrier nem csak a megfelelõen végzett munkától, a tudományoseredményektõl függ, kell valami plusz is, ami nekem az elõéletem miatthiányzott. Egy ismerõs azonban furfangos ötlettel állt elõ: miért nem mészel oda, ahonnan a fény jön, egy moszkvai kandidatúrával visszatérve talánelfelejtik botlásaidat. Miután jelentkezésemet különös módon (csökkent azéberség?) pozitívan bírálták el, 1980 végén többedmagammal eljutottamMoszkvába, a Gubkin Egyetemre. Az olajtermelési tanszéken Szaharovdocens aspiránsaként kezdtem, témám a kutak rendszerszemléletû vizs-


269

gálatához kapcsolódott, amihez jelentõs számítógépi programozásra voltszükség. Mivel a téma kidolgozását a jobb számítógépes körülményekmiatt Miskolcon is el tudtam végezni, a négyéves aspirantúrát idõben befe-jeztem, a kandidátusi címet 1985 elején kaptam meg. Feljegyzéseim szerinta négy év alatt összesen csupán 108 napot töltöttem Moszkvában, ezt anegatív rekordot nem hiszem, hogy valaki el tudta érni!

Hazánkban korábban olyan külföldi, vagy a DKG (DunántúliKõolajipari Gépgyár) által gyártott himbaegységeket használtak, amelyekáltalában nem feleltek meg a nemzetközileg elfogadott API elõírásoknak. Ahazai igények kielégítésére valamint exportálási céllal az 1980-as évek ele-jén a KGYV (Kohászati Gyárépítõ Vállalat) korszerû himbaegységekkészítését határozta el. A tervezési munkába 1982–83 között külsõ szak-értõként vontak be, feladatom a himba geometriájának és fõbb jellem-zõinek meghatározása volt a vonatkozó API Std 11E elõírásainak betartásá-val. Az eredmény 1982 végén az API monogramot elsõként elnyert ésmindeddig egyedüli magyar gyártmányú, „EAGLE” név alatt forgalmazotthimbaegység-sorozat volt, amely nemcsak hazánkban, hanem az USA-banis piacra került.

Érdekes története van az 1988 augusztusában kezdõdõ, a Texas TechUniversity-n töltött „Visiting Professzor” állásomnak. A meghívást egy,még 1976-ban az USA-ban az „Oil and Gas Journal”-ban megjelent cikkem-nek köszönhettem, amit a földgázok eltérési tényezõjének számításáraalkalmas különbözõ eljárások összehasonlításáról írtam. Az ebben szereplõegyik módszer szerzõje közben a Texas Tech University olajmérnöki tan-székének vezetõje lett, aki cikkem elolvasása után felajánlotta, hogy egytanévre meghív, ha az általa biztosítható fizetést ki tudom egészíteni. Ilyencélra akkor itthon csak a Soros alapítvány volt elérhetõ, így ahhoz adtambe pályázatot. A döntés elõtt az alapítványtól felhívtak, hogy tulajdonkép-pen nyertem is meg nem is. Ez azt jelentette, hogy adnak 5000 dollárt, haazt forintban valaki megtéríti. Szilas professzor segítségével a megoldástvégül Trombitás István, a dunántúli olajtermelõ vállalat igazgatója ajánlot-ta fel egy megfelelõ összegû ipari kutatási munka megrendelésével.

Amikor életemben elõször megérkeztem az USA-ba, a texasi Lubbockváros repülõterén látszólag senki sem várt. Már taxi után nézelõdtem,amikor megszólított egy nálam idõsebb úriember, Bob Carlile a meghívóm,hogy nem én jöttem-e Magyarországról? Elmondása szerint végignézte agéprõl leszállókat, de engem sokkal idõsebbnek gondolva nem szólítottmeg. A kocsijában a szállodához vezetõ úton megpróbált nem emlékezni


270

korábbi ígéretére a fizetésemet illetõen, de szerencsére volt írottbizonyítékom. Késõbb megtudtam, hogy mindenkit hasonlóan kezel, ígytörtént, hogy a tanszéki oktatók kezdeményezésére késõbb eltanácsoltákaz egyetemrõl.

A körülmények a tanszéken igen jók voltak, éppen akkor volt egy hul-lámvölgy a beiskolázásban, így minden tanterem és laboratóriumtúlméretezettnek tûnt, sok üres iroda is akadt. Mivel Lubbock a nyugat-texasi olajmezõ közelében fekszik, a városban rendkívül nagy az olajosszakemberek koncentrációja. Így a rendszeres SPE összejöveteleken sokismeretséget kötöttem és értékes kapcsolatokat tudtam kialakítani. Itt éltHerald Winkler professzor, a CAMCO cég volt fõmérnöke, aki érdekes rész-leteket mesélt az algyõi segédgázas rendszerrõl, amelynek legfontosabbszerelvényeit volt cége szállította. Már Miskolcról is leveleztem Sam Gibbs-el a mélyszivattyús rudazatra felírt hullámegyenlet elsõ megoldójával, veleis többször találkoztam. Meg kell még említenem Joe Byrd öreg barátomat,a Mark II himba feltalálóját, aki a Lufkin cég fõkonstruktõreként késõbbmiskolci hallgatói csoportokat is szívesen fogadott cégénél.

Egyik kedves öreg barátom, az azóta sajnos elhunyt Bob Gault, szinténLubbockban lakott és gyakran meglátogatta a tanszéket. Egyszer a mélyszi-vattyús rudazat méretezésérõl beszélgettünk, amikor egy újszerû ötlettelállt elõ. Az ötlet alapján én, mivel idõm bõven volt, mert a családom nélkültartózkodtam kint, hamarosan elkészítettem egy számítógépi programot,amit legközelebb Bobnak megmutatva igen lelkesen mondta: Na, akkorebbõl csináljunk egy cikket! Kérdésemre, hogy ez hogy megy, megnyugta-tott, hogy csak írjam meg nyugodtan, a többit bízzam õrá. Így is történt, éstermészetesen kettõnk neve alatt, a cikk meg is jelent 1990-ben az SPE évesõszi konferenciáján.

Lubbocki körülményeim ideálisak voltak ahhoz, hogy összegyûjtsekolyan információkat, amiket otthon nehezen vagy egyáltalán nem lehetettelérni. Fõleg a rudazatos mélyszivattyúzás témája érdekelt, mivel ez amódszer használatos a világ olajkútjainak legalább kétharmadán. Egyregyarapodó könyvtáram, meg a sok kisebb-nagyobb számítógépi program,amit a témában kidolgoztam arra inspirált, hogy majd egy könyvbenfoglaljam össze eredményeimet. A mélyszivattyúzásról egyébként csak egykönyv jelent meg korábban, de tartalma addigra jelentõsen elavult, melles-leg azt is külföldi, egy lengyel származású szerzõ írta. A cél eléréseérdekében egyre rendszeresebben dolgoztam fel a témával kapcsolatosmûszaki feladatok megoldását és számos cikkben ismertettem kutatási


271

eredményeimet. Azóta is rendszeresen publikálok a Lubbockban lassanmár 60-adszor minden évben megrendezett „Southwestern PetroleumShort Course” rendezvényén és az SPE konferenciáin.

A miskolci tanszékre visszatérve a kilencvenes évek elejét a tervezettkönyv megírásával töltöttem. A kéziratot, valamint a legtöbb ábrát a mégLubbockban vásárolt Toshiba T1600 laptop számítógépemen készítettem. Akiadást a PennWell Books (Tulsa, USA) a nemzetközi olajipar vezetõ kiadó-ja végezte, a könyv „Modern Sucker-Rod Pumping” címmel, 1993-ban je-lent meg. A könyv írása, szerkesztése és korrektúrája során sikerrel hasz-náltam a Szilas-könyv szerkesztésekor szerzett korábbi tapasztalataimat. Anemzetközi fogadtatás igen kedvezõ volt, hézagpótló, a korszerû mélyszi-vattyúzás elsõ, minden részterületet lefedõ kézikönyvének tekintették.Mivel eredetileg angolul írtam, a hazai igények kielégítése céljából lefordí-tottam magyarra, amit az Akadémiai Kiadó 1999-ben „Himbás-rudazatosmélyszivattyúzás” címmel adott ki. A magyar változat sikerét jól jellemzi,hogy 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia „Nívódíj”-jal jutalmazta.A könyv utóéletéhez tartozik még, hogy a kedvezõ eladási számokrahivatkozva a PennWell Books kiadó 2002-ben felkért egy bõvített kiadásmegírására, amit 2003-ban „Sucker-Rod Pumping Manual” címmel adtakki. A hátsó borítón elõzõ könyvemre a következõ módon hivatkoznak:„This updated version of the PennWell classic, Modern Sucker-RodPumping...”.

Az olajmérnökök nemzetközi szervezetének a „Society of PetroleumEngineers”-nek régóta egyéni tagja lévén a többi magyar taggal összefog-va 1992-ben megalapítottuk a „Hungarian Section”-t. A szakmai szervezetelsõ elnökének választott, késõbb 1995-tõl Program Chairman-kénttevékenykedtem. Közben megszerveztem az olajmérnök hallgatók„Student Chapter”-t is, amelynek mûködését „Faculty Sponsor”-kéntvezettem.

A tanszéken a magyar nyelvû képzés mellett volt hagyománya az angolnyelvû képzésnek is, erre alapozva 1995-tõl kezdve, még a bolognai rend-szer hazai általános bevezetése elõtt, megszerveztem az „MS in PetroleumEngineering” mesterprogramot, amelynek szakmai vezetõje voltam.Ebben az oktatásban külföldi, Bachelor diplomával már rendelkezõ hall-gatókat képeztünk angol nyelven, 1998 és 2007 között összesen 24 fõ vég-zett olajmérnöki diplomával.

Munkásságom egyik igen jelentõs külföldi elismerését jelentette, hogya nemzetközi olajipar legnagyobb szakmai testülete, a „Society of


272

Petroleum Engineers” vezetõsége „Distinguished Lecturer”-nek választottaz 1995–96 idényre. Az egyesület minden évben kb. 20–25 szakembert tisz-tel meg ilyen címmel, a kitüntetettek több országot lefedõ körútonismertetik kutatási eredményeiket, ezek az én esetemben a mélyszivattyústermeléssel voltak kapcsolatosak. Mint az elsõ magyar „DistinguishedLecturer” (azóta hazánkból csak Dr. Pápay József kapta meg ezt a címet) az„Improved Installation Design Increases the Efficiency of Sucker-RodPumping Systems” címû elõadásomat Kína, Thaiföld és a Fülöp-szigetekSPE szekciói elõtt tarthattam meg.

A 2001-es évben jött el az 1951-ben alapított Olajtermelési Tanszékfélévszázados jubileuma, amit megfelelõ módon kívántunk megünnepel-ni, ezért már korán elkezdtük az esemény szervezését. Sajnos közbentavasszal porckorongsérv mûtéten esetem át, így sokáig csak kanapénfekve tudtam dolgozni, de a szeptember végi jubileumra már helyrejöttem.A több mint 300 résztvevõ emlékülésen, szakesten, jubileumi kiállítás meg-nyitásán vett részt, továbbá felavattuk a Mol ajándékaként az Egyetem-város területén felállított mélyszivattyús himbát. Másnap a szerencsi SzilasA. Pál utcában tanszékünk volt kiváló professzorára emlékeztetõ emlék-táblát helyeztünk el. A tanszék 50 éves tevékenységérõl, oktatóink és hall-gatóink eredményeirõl egy jubileumi kiadvány készült, ennek szerkesz-tését magam végeztem.

2002-ben megvédtem „Olajkutak mechanikus termelését biztosítóberendezések üzemviszonyainak elemzése és optimalizálása” címû doktoriértekezésemet és így az „MTA doktora” címet kaptam.

A segédgázas termeléssel már tanársegéd koromtól intenzívenfoglalkoztam és jelentõs anyagom gyûlt össze, ezért a 2000-es évek elejénelkezdtem egy könyv írását errõl a témáról, amelynek legutolsó feldolgo-zása az 1960-as években történt. A többéves munkával összeállított kézira-tot ismét a PennWell Books kiadó gondozta, és a mélyszivattyúzásról írtkönyvemnél nagyobb terjedelemben 2005-ben jelent meg „Gas LiftManual” címmel az USA-ban. Azóta már mindkét mûvemet több külföldiegyetem felvette ajánlott szakirodalmi listájára, és számos igen kedvezõbírálatot kapott.

Szakmai ismertségem hatására egyre több helyre hívtak meg mérnök-továbbképzõ tanfolyamok tartására, így kerültem el kétszer is AbuDhabiba, a nemzeti ADCO vállalathoz. A második alkalommal, 2007-ben,itt találkoztam a Petroleum Institute olajmérnöki tanszékének amerikaiszármazású vezetõjével, aki elmondta, hogy éppen távozni készül, és


273

miért nem pályázom az állására. Hosszas gondokozás után adtam bepályázatomat egy professzori állásra, végül 2007 augusztusában utaztam kiaz elnyert állás elfoglalására.

Abu Dhabi az Abu Dhabi emirátus és egyben az UAE (Egyesült ArabEmírségek) fõvárosa, amely az Arab-öböl egy partközeli szigetén terül el.Ma már a város átnyúlik a szárazföldre is, de belvárosa és fontosabb látni-valói a szigeten vannak. Az állam alapítása 1971-ben történt az angolokkivonulása után, amikor az akkori sejk, a népe körében osztatlan nép-szerûségnek örvendõ Zayed rávette a régió többi törzsi vezetõjét az össze-fogásra. Sheik Zayed népszerûségét olyan történetek alapozták meg, mintpéldául a következõ: egy külföldrõl való hazatérésekor az utat a reptérrõla palotájáig ünneplõ tömeg foglalta el. Amint hazaért azt mondta: milyenhálás és kedves népem van, adjatok mindenkinek egy havi fizetésénekmegfelelõ jutalmat!

A nemzeti olajvállalat az ADNOC a hazai szakemberellátás biztosításáraalapította a „Petroleum Institute”-ot, amely az olajipar számára képezmérnököket. Számos tanszék mûködik: olajos, gépész, vegyész, geológusstb. az oktatók a világ minden tájáról jöttek. A hallgatók ösztöndíjat,ingyen szállást, étkezést, méregdrága nyugati tankönyveket stb. kapnak,cserébe végzés után a cégnél kell elhelyezkedniük. Kezdõ fizetésük átlagfeletti, a vállalat szinte minden költségüket fedezi. Mivel a hallgatói lélekaz egész világon egyforma, ilyen viszonyok között a tudományok irántilelkesedés kissé mérsékelt.

Megérkezésemkor a korábbi tanszékvezetõ már eltávozott, és aPresident hosszas unszolással rávett, hogy vállaljam el a tanszékvezetést is.Jóllehet Miskolcon már több mint tízéves tapasztalatom volt ebben, deazért számos õsz hajszálam bánja ezt a döntést. A helyzet több szempont-ból is bonyolult volt, egyrészt állandóan oktatói létszámhiánnyalküszködtünk, másrészt a legkisebb probléma megoldása is komplikált volt.Mivel az intézmény még nagyon fiatal, számos szabályzat hiányzott,lehetõséget adva ezzel a felsõ vezetésnek a kénye-kedve szerinti inter-pretálásra. A létszámhiány miatt állandó túlterheltség alatt dolgoztunk,elvileg az oktatóknak egy tanévben maximum három tárgyat kellett volnatanítani, ténylegesen ennek dupláját oktattuk. Az oktatási környezet, azinfrastruktúra viszont nem hagyott kívánnivalót maga után. A legmo-dernebb laboratóriumi berendezések, a legújabb audiovizuális szerkezetekálltak rendelkezésre. A hallgatók nagy része lelkesen dolgozott és érdek-lõdõ volt, de gyakorlati ismereteik igen korlátozottak, mivel nincs kötelezõ


274

ipari gyakorlat. A magyar olajmérnök hallgató a végzés elõtt több hónapotis eltölt az iparban, így jobban össze tudja kötni elméleti ismereteit agyakorlattal.

Mivel feleségemmel éltem kint, egy igen kényelmes, kb. 180 m2-eslakást kaptunk, három hálószobával, két fürdõvel, nappalival, konyhávalés egy komplett cselédszobával. Nagy szerencsémre a lakáshoz tartozott aföldalatti teremgarázsban egy parkolóhely, így a hamarosan beszerzettkocsim parkolása meg volt oldva. Különben a parkolás egy jelentõs prob-léma a városban, volt olyan ismerõs, aki naponta legalább fél órát eltöltöttparkolóhely keresésével. Mivel az Institute a belvárostól messze található,reggelente 17 km-t autóztam a kétszer három sávos úton.

A statisztikák szerint Abu Dhabiban a legnagyobb az egy fõre jutó halá-los balesetek száma. Egy alkalommal egyik hallgatóm azzal dicsekedett,hogy éppen akkor kilenc olajos hallgató feküdt kórházban közúti balesetmiatt. A vezetési technika elképzelhetetlen európai ember számára. Alegtöbb taxis pakisztáni, angolul nem tud, és elõtte valószínûleg kecskétvezetett. Általában nem indexelnek, ha viszont kirakják az irányjelzõt,akkor legalább egy hétig úgy is hagyják. A négy-, és többsávos utakon min-dennapos, hogy valaki a legbelsõ sávból vág át egy jobb oldali útleágazás-ra. Teszik mindezt Lamborghinikkel, Ferrarikkal, amik végül a roncsteleprekerülnek.

A három éves kint tartózkodás 2007 és 2010 között rendkívül sok él-ménnyel járt, de szakmailag is hasznos volt, mivel számos konferenciántudtam elõadásokat tartani a világ különbözõ részén. Közben sikerült befe-jeztem az elektromos búvárszivattyúzásról írt könyvemet, amit az ElsevierKiadó „Electrical Submersible Pumps Manual” címmel adott ki 2009-ben.Ezzel a könyvvel befejeztem az olajkutak termelésére használatosmechanikus módszerek legfontosabb változatainak feldolgozását.

Miskolcra 2010 nyarán visszatérve, azóta is a régi tanszéki szobámbanfolytatom oktatói és kutatói munkámat.


275

Szülõi háttér

1940. április 5.-én születtem Újpesten. Édesanyám, Regõs Magdolna aháztartást vezette. Édesapám Tombor Antal a Phöbus Villamos VállalatokRt. Újpesten lévõ erõmûvében dolgozott 1929-tõl segédmunkásként, majdelektrikusként. A család húgommal együtt Rákospalotán lakott, közel azerõmûhöz. Édesapám a háború alatt elvégezte a Magyar Királyi ÁllamiKandó Kálmán középiskolát és 1948-ban villamos osztályvezetõneknevezték ki. Az akkori idõkben szokásos „éberségre” tekintettel a családun-kat az Újpesti Erõmû területén lévõ készenléti lakótelepre költöztették.Édesanyám 1951-tõl laboránsként dolgozott az Újpesti Erõmû kémiai labo-ratóriumában.

A velem hasonló korú gyerekek számára a lakótelep és az egész erõmûegy nagy játszótér volt, amit boldogan ki is használtunk. Mai fejjel vissza-gondolva ezekre a játékokra meg kell állapítanom, hogy sok balesetveszé-lyes helyzetet éltünk át. Nem volt kockázatmentes bemászni a hûtõtorony-ba, vagy „felderíteni” a salak-kihordó járatokat.

Édesapám gyakran vitt magával az üzembe. Ilyen alkalmakkorvégignézhettem egy gyûjtõsín áttérést az 5 kV-os kapcsolótérben, vagyegy-egy turbógépcsoport indulását, szinkronkapcsolását. Mindezek nagybenyomást tettek rám.

Az erõmû háború elõtti vezetése nagy súlyt helyezett arra, hogy azalkalmazottak a szabadidejüket értelmes kikapcsolódással töltsék el. Ezérttámogatták a sporttevékenységeket, a Dunán csónakházat, az erõmû

Tombor Antal: Életutam

TOMBOR ANTAL

Életutam

276

területén sportpályákat létesítettek. Élénk turisztikai, sakk és asztali teniszélet volt. Rendszeres fotókiállításokon mutatták be az alkalmazottak képei-ket, amelyeket többnyire az erõmû dolgozói számára kialakított fotólabo-ratóriumban dolgoztak ki.

Az 1948-ban történt államosítás után még évtizedekig megmaradtakezek a létesítmények, és az erõmû új vezetése támogatásával mozgalmassport- és kulturális élet volt még az 1940-es évek végén, illetve az 1950-esévekben is. Szüleimmel, barátaimmal rendszeresen túráztunk, a nyári idõ-szakban hetekig a Dunát játunk. Talán innen fakad a természet, az erdõk-mezõk máig tartó szeretete.

Iskolai tanulmányaim

Az újpesti Viola utcai Általános Iskolában töltöttem általános tanul-mányi éveimet. Az iskola tanárai között voltak olyan értelmiségi emberek,akiket a politika félreállított. Csak példaként a magyar nyelvet és irodalmatDomokos Péter Pál tanár úr, a neves csángókutató tanította.

Az általános iskolában közepes tanuló voltam. A 8. osztály elvégzéseután az angyalföldi Üteg utcai Villamosenergia-ipari Technikumban foly-tattam tanulmányaimat.

Kiváló tanárok gondoskodtak a mi oktatásunkról, akik az iparból,illetve az akkori kor jelentõs erõmûveibõl jöttek, vállalva nevelésünket.Minden adott volt, hogy kiválóan elsajátítsuk a „szakmát.” A technikummûhelyei, laboratóriumai és eszközei lehetõvé tették a gyakorlati foglal-kozásokat is.

Többek között az itt tanultaknak az eredménye, hogy a késõbbi egyete-mi tanulmányaim során pl. a villamos gépmérések számomra szinte márnem tudtak sok új ismeretet adni. A technikum tanári kara szigorú volt, ésmagas színvonalat követelt meg a tanulóktól. Jellemzõ, hogy több mint 40-en indultunk az elsõ osztályban és csak 16-an érettségiztünk.

Az osztálytársaim között szoros kötõdés, barátság alakult ki, amittovább erõsített az, hogy közülünk 12-en a budapesti villamosenergia-iparivállalatoknál dolgoztak és gyakran a munkáink is közösek voltak. Éventeosztálytalálkozót tartottunk, amelyen halálig Dévényi Tibor osztály-fõnökünk is velünk volt. Emberséget, tisztességet, kultúrát tanultunk tõle.

Édesapám ragaszkodott ahhoz, hogy a nyári tanítási szünetekben négyhetet az erõmûben dolgozzak. A karbantartástól, a tiszta munkának nemnevezhetõ segédmunkától, a lakatos, az esztergályos munkákon keresztüla villamos berendezések méréséig minden feladatot el kellett végeznem. A


277

karbantartó munkavezetõk nem voltak tekintettel édesapám beosztására,pontos, hibamentes munkát vártak tõlem.

Az 1956-os forradalom alatt a szüleim megtiltották, hogy részese legyekaz eseményeknek. Az újpesti fegyveres harcokat, az erõmû készenléti lakó-telepén lakók, a korábbi években kiépített „atombiztos-óvóhelyen” vészel-ték át.

Az erõmû a forradalom alatt végig üzemelt és az Országos VillamosTeherelosztó (OVT) utasításai szerint látta el árammal a magyar villamos-energia-rendszert.

Az erõmûben tartózkodó fegyveres forradalmárok, november 6-án aközeledõ nagyerejû, mintegy 20 páncélosból álló szovjet erõkkel szemben,meg akarták védeni a létesítményt. A rendkívül kritikus és idegeshelyzetben édesapámnak és az erõmû jelenlévõ vezetõinek sikerült meg-gyõzni a felkelõket az ellenállás kilátástalanságáról, amely várhatóan azerõmû megsemmisítésével járt volna, így csendben, harc nélkül távoztak.Ezután a bevonuló szovjet csapatok a „Szuezi-csatornát” keresve elfoglal-ták az erõmûvet, amely sérülés és károk nélkül folytatta az áramtermelést.Rákospalota–Újpest szovjet városparancsnoka egy szakmabeli mérnökvolt, aki még a legkisebb katonai kilengést is megakadályozta.

Nagyon hideg tél volt 1956/57-ben, a lakosság szûkös tüzelõanyag-ellátása miatt az erõmû vezetése a széntartalékból adott támogató segít-séget a környéken lakóknak.

A forradalom leverése után 1958 elején újra kezdõdött a tanítás a tech-nikumban. A kiesett idõt sok munkával és tanulással lehetett csak pótolni.Erre szükség is volt, mert fel kellett készülnünk az érettségire. Tanárainkebben is nagyon sokat segítettek. A humán tárgyak kevésbé érdekeltek,ami meg is látszott a jegyeimen. Az érettségim 1958-ban végül jelesre si-került és technikusi oklevelet kaptam.

Az egyetemen

Érettségi után felvételiztem a Budapesti Mûszaki Egyetemre (BME). Atovábbtanulás édesapám kívánsága volt, én inkább dolgozni szerettemvolna. Úgy gondoltam elmegyek a felvételi vizsgára, ami valószínûleg nemfog sikerülni, és akkor elmehetek dolgozni. Az életem azonban másképpenalakult, mert a felvételi vizsgáim sikerültek és 1958 szeptemberébenkezdtem meg tanulmányaimat a BME Villamosmérnöki Karán, édesapámnagy örömére. Az évfolyamban mintegy 600 hallgató volt, közöttük kétvolt technikumi osztálytársam is. Az elsõ két évet mindannyian azonos


278

tanterv szerint végeztük. A kiemelten oktatott matematika és villamosság-tan mellett más alapozó tantárgyakban (mechanika, gépelemek,anyagtechnológia, atomfizika stb.) is jártasságot szereztünk. Kitûnõ oktatóigárdája volt a BME-nek, akik közül csak néhányat említek meg. Mate-matikát Fenyõ István professzor, villamosságtant Simonyi Károly és FodorGyörgy professzorok tanították. Lenyûgözõ volt az oktatók magabiztos,színvonalas tudása.

Az egyetem csupa újdonság volt számomra, hiszen új barátokatszerezhettem, és meg kellett ismerkedni az egyetemi épületekkel is. Azoktatás a pesti Szerb utcai épületen kívül a BME Budán lévõ épületeibenfolyt. Állandóan úton voltunk az épületek között. Egyes tantárgyakbólfélévenként két-három számítási, szerkesztési feladatot kellett készíteni éshatáridõre leadni. Ismeretlen volt, a zárthelyi dolgozatok fogalma, a félé-venkénti vizsga. Az új élet fontos feladat volt a jó és hasznos idõbeosztáselsajátítására. Igazán sok örömöt nem találtam tanulmányaim ezen idõsza-kaszában. Jó közepes tanuló voltam.

Az elsõ félév vizsgái során, az egy féléves ábrázoló geometriából meg-buktam. Beláttam, hogy hiányos volt a tudásom, ezért az utóvizsgára nagyonfelkészültem, így sikeresen le is vizsgáztam. Jó lecke volt, mert egyetemitanulmányaim alatt ez volt az egyetlen utóvizsgám.

Ahogy az idõ haladt elõre, mind jobban kezdtek érdekelni a tantárgyak.Mire a második év végén sikeresen letettem az alapszigorlatokat, márörömmel jártam be az egyetemre, és motiválttá váltam, ami a vizsgaered-ményeimen is meglátszott.

A harmadik évben az évfolyam hallgatói erõsáramú, híradástechnikaiés mûszer szakokon folytatták tanulmányaikat.

Én az erõsáramú szakra jelentkeztem. A szaktárgyak, különösenérdekeltek, mint a Villamos Mûvek, Villamos Gépek és szorgalommal szív-tam magamba a nagyszerû professzorok által elõadott tudományt. Azelméleti órák mellett sok gyakorlatunk is volt, ahol kis létszámú tankörök-ben több idõ, lehetõség volt elmélyedni a tantárgyak részleteiben. Jelentõsszámú mérésgyakorlat óránk volt, ahol mód volt a villamos gépek, beren-dezések üzemi viselkedésének és egyéb villamos jelenségeinek megérté-sére, mûködésük fizikai alapjainak elsajátítására.

A negyedik év végén, 1962 tavaszán 10 hetes „termelési” gyakorlatra aPécsi Hõerõmûbe kerültem. Ez nagyon hasznos volt.

Mintegy 20-an laktunk az erõmû melletti egyik épületben, és reggel 6órától délután 2 óráig az erõmûben voltunk. Sok idõt töltöttünk a kazán-,


279

turbina-, és villamos üzemben. Az illetékes üzemvezetõk okítottak minket.Részleteiben megismerkedtünk az erõmûvi üzemvitellel. A karbantartásokalatt végigjártuk a berendezéseket és, megérthettük a sok-sok elem feladatát.

A gyakorlat végén talán egyes területeken a szakmunkás képesítést ismeg tudtuk volna szerezni. Délutánonként a villamos gép feladatomondolgoztam, amelyet 1962 szeptemberére kellett elkészítenem.

Esténként társaimmal bementünk Pécs városába és felszabadultan,örömmel múlattuk az idõt. Hétvégeken kirándultunk, koncertre, múzeum-ba jártunk.

Az erõmûben töltött gyakorlat végén, egyetemi jutalomként, mintegy20 évfolyamtársammal együtt 3 hétre az NDK-ba utaztunk.

Ez volt az elsõ külföldi utam, tele kíváncsisággal és az újdonságok fel-dolgozásával járó izgalommal. A drezdai egyetem által szervezett szakmailátogatások mellett lehetõségünk volt Drezdába, Erfurtba, Berlinbe is ellá-togatni és a háború után megmaradt értékeket megtekinteni. Elgondol-kodtató volt Drezdában látni a porig rombolt teljes háztömböket a romoksarkán megmaradt magát árván mutogató utcai névtáblákat. Házszámokramár nem volt szükség.

Az utazás végén néhány napig a Keleti-tenger partján, Warnemündénsátoroztunk és kipróbáltuk a 16–17 °C-os tengeri fürdõzést. Hazafelé akkormentünk keresztül Berlinen, amikor elkezdõdött a város kettéválasztása ahatárok lezárása. Rendkívül zaklatott légkörben hagytuk el az NDK-t.

1962 szeptemberében kezdtem el az ötödik egyben az utolsó évet. A fél-évi vizsgák után a diplomatervezési idõszak következett. A Villamos MûvekTanszék által kiadott feladatok közül relévédelemmel foglalkozó feladatotválasztottam. A kiírás szerint egy 120/35 kV-os erõmûvi alállomás zárlatkor-látozását és relévédelmi rendszerét kellett megtervezni, és meghatározni arelévédelmek beállításának értékeit. Az ipari konzulensem Bendes Tibor azOrszágos Villamos Relévédelmi és Mérés Szolgálat (Ovram) vezetõje volt. Adiplomatervezés idõszaka alatt rendszeresen bejártam az Ovramba ésmegismerkedtem az itt folyó tevékenységgel és munkával. Részt vehettemaz üzemi események (zárlathárítások, üzemzavarok) elemzésében, éskiértékelésében, a laboratóriumi munkákban, sõt az alállomásokban folytata-tott relévédelmi karbantartásokon és üzembe helyezéseken is.

Az utolsó egyetemi vizsgám a Bánhida Ovit (Országos Villamos Táv-vezeték Vállalat) 120/35/20 kV-os alállomásán történt, a 120 kV-osgyûjtõsínzárlat védelem üzembe helyezése közben, Póka Gyula tanár úr-nál, aki az Ovram csoportvezetõje volt.


280

A diplomatervemet határidõre leadtam. Opponensnek Bozsik Józsefurat az OVT vezetõjét kérte fel az egyetem.

1963 júliusában államvizsgáztam. A vizsgabizottság elnöki tisztétRonkay Ferenc töltötte be, aki az OVT helyettes vezetõje és a VillamosMûvek Tanszék tanára volt. Az államvizsgám jelesre sikerült.

Az egyetem sikeres befejezése után a felszabadultság és az öröm jegyé-ben telt el a nyár. A diplomát 1963. szeptember elején ünnepélyes keretekközött kaptam meg.

Az Ovramnál eltöltött hónapok alatt nagyon megszerettem az ottvégzett munkát. Az Ovram munkatársaira nagyon felnéztem. Széleskörûtudásuk, gyors és kreatív problémamegoldó képességük, kitûnõ szakmaialapokra épülõ magabiztos fellépésük, és nem utolsó sorban a humorukmiatti jó légkör vonzó volt számomra. Nagyon szerettem volna ebbe a csa-patba bekerülni.

Az egyetem után az MVMT-OOvramban

Ez a vágyam teljesült, 1963. szeptember 1-jén beléphettem az akkoralakult Magyar Villamos Mûvek Trösztbe (MVMT), és az Ovramnál a PókaGyula vezette Alaphálózati Csoportba kerültem.

A hazai villamosenergia-ipar, francia mintára történõ átszervezésesorán az MVMT irányítása alá kerültek az áramszolgáltatók az erõmûvekés a kiegészítõ tevékenységet végzõ vállalatok. A villamosenergia-ipartérintõ döntéseket a tagvállalatok véleményének figyelembevételével azMVMT központilag hozta meg. A finanszírozás, beruházások, bérköltséggazdálkodás, tüzelõanyag és anyagbeszerzés stb. az egész iparágra opti-malizálva az MVMT-ben történt, a legkisebb összköltségre és villamosener-gia-árra törekedve.

Az átszervezés céljai között szerepelt az egyes szakterületeken lévõ el-járások, készülékek, berendezések egységesítése is. A relévédelem és ahálózati, ill. erõmûvi automatikák területén az akkor még ugyanarra a fela-datra használt sokféle eszközt, és a különféle relévédelmi-rendszert is azegységes elvek mentén kellett kialakítani. A munkába lépésem után azon-nal ezekkel az új feladatokkal kellett foglalkoznom. Az Ovram alaphálózaticsoportjának feladatai közé tartozott a relévédelmek beállítási értékeinekmeghatározása is. Ehhez ismerni kellett a védendõ hálózati elem zárlati vis-zonyait. Elsõ lépésként a hurkolt 400–220 kV-os alap és 120 kV-os fõelosztóhálózatára vonatkozóan készíteni kellett egy úgy nevezett „zárlatitérképet”, amely minden gyûjtõsín háromfázisú (3F) és egyfázisú (FN) zár-


281

lata esetén tartalmazta a csomóponti impedanciákat és a betáplálások felõlfolyó zárlati áramokat. A zárlati térkép a maximális zárlati állapotra, azösszes betáplálás figyelembevételével készült. A zárlatszámításokra aVillamosenergia Ipari Kutató Intézet (Veiki) digitális számítógéppelkészítette el. Második lépésként ezeknek az adatoknak a felhasználásávalaz Ovramban egy analóg számológép az úgy nevezett egyenáramú kis-minta segítségével kellett meghatároznunk minimális állapotokra, azazkülönbözõ betáplálások kikapcsolása esetén a zárlati áramokat és feszült-ségeket. Végül ezek ismeretében határoztuk meg a relévédelmek beállításiértékeit. Nagyon sok számítást kellett elvégezni, mert az 1960-as években ahálózat rendkívül dinamikusan növekedett, nõtt a táppontok és a távve-zetéki végpontok száma. Emellett még mi végeztük a relévédelmek ésautomatikák karbantartását, üzemeltetését, a beállítási értékek átállítását isa laboratóriumi kollégákkal közösen. A 120/kf (középfeszültségû) alállomá-sok, egy része költségkímélõ egyszerûsített úgynevezett T és PI diszpozí-cióval készült. Az egyszerûsített primer diszpozíció miatt bonyolultrelévédelmi-automatika rendszereket kellett alkalmazni. Ezeket a rendsze-reket az Alaphálózati Csoport dolgozta ki és végezte az ellenõrzõ próbákatis. A nagyvárosok környékén a táppontok sûrûsége miatt rövid 120kV-oskábel és szabadvezetékek épültek. A relé védelmes mérnökök számára ez iskomoly feladatokat jelentett. Az akkori technológiai lehetõségek közöttkizárólag mechanikus relévédelmek voltak, amelyek közül csak néhánytípus volt korszerû, mint például a távolsági védelmek, gyûjtõsín-védelmekstb. amelyek beszerzése viszont importból történt. Minden problémát ésfeladatot ezekkel az adott eszközökkel kellett megoldani, a meglévõmechanikus relék folyamatos fejlesztését az Ovram laboratóriumban ésmûhelyében, valamint az Ovram irányításával a VEIKI-ben végeztük. Enneksorán történt az automatikus visszakapcsolást végzõ, úgynevezettüzemzavari és a hálózatok üzemi paramétereit szabályozó, üzemviteliautomatikák kifejlesztése, valamint a sorozatgyártások megszervezése. Ezekaz automatikák tették lehetõvé a 120/kf alállomások kezelõszemélyzet nél-küli üzemeltetését. Ez nagy eredmény volt, hiszen a személyzet költségeinekmegtakarításán túl a helyi automatikák a kezelõszemélyzetnél gyorsabban éshibamentesen hárították el a folyamatos áramellátást zavaró eseményeket. Ahelyi automatizálással értük el, hogy a korszerûnek nem mondható hazaiprimer készülékek alkalmazása ellenére fogyasztók ellátásbiztonságamegfelelt az európai országok színvonalának. Az üzembe helyezések ésvizsgálatok miatt sokat jártunk vidéki alállomásokba és erõmûvekbe.


282

Megismertem a kapcsoló készülékeket, a transzformátorok, generá-torok, erõmûvi és alállomási házi üzemi berendezések stb. üzemviteliproblémáit és sok személyes ismeretségre, kollégára és barátra tettem szert.

Külön fejezetet érdemelnek a hálózatokon keletkezett meghibásodásokelhárítása, valamint a zárlatok megszüntetése miatt mûködõ primer beren-dezések és, relévédelmi automatika rendszerek mûködésének értékelése.Számos bonyolult üzemzavar után, amelyek gyakran nagy fogyasztói terü-leteket érintettek a rendelkezésünkre álló információk hiányosak voltak. Amegszakítók ki- vagy bekapcsolt helyzete, a relévédelmi jelzések és az alál-lomási hibajelzések, esetleg zavaríró regisztrátumok nem mindig adtakelegendõ információt, hogy pontosan rekonstruálni tudjuk az esemé-nyeket. Ilyenkor a relévédelmi szakterületek mérnökeibõl alakult csoport,ezen információk birtokában különbözõ mûködési sorrendet feltételezveigyekezett megállapítani, hogy az események hogyan történhettek.Ezeken a megbeszéléseke, ragyogó logikai levezetések, szikrázó vitákvoltak. A jelenségek fizikáját mélyen értõ kollégáktól sokat tanultam éselsajátítottam a problémamegoldások módszerét, amelyeknek a lényege,hogy a bonyolult feladatot a fizikai folyamatok ismeretében egyszerûbb,átláthatóbb modellé alakították. Az egyszerû modell pedig választ adott abonyolult kérdésekre is. Nagyszerû emlékeim vannak ezekrõl a megbeszé-lésekrõl.

A nagyszámú relévédelmi mûködésbõl összeállított statisztikákelkészítése mindig a kezdõ fiatal mérnökök feladata volt. Így nekem kellettezeket a statisztikákat elkészíteni. Nem szerettem, unalmasnak tartottam,más dinamikus munkára vágytam. Ma már tudom, milyen értékes infor-mációk meríthetõk az ilyen nagyszámú eseményt tartalmazó adathal-mazból. A statisztikák tették lehetõvé pl. a 400 kV-os távvezetéki hálózatonalkalmazott egyfázisú visszakapcsolás holtidejének optimalizálását, deirányt mutattak a kétlépcsõs visszakapcsolási rendszer bevezetésekor is.

Az 1970-es évek elején az MVM vezetése az üzemviteli feladatokellátására az áramszolgáltatókat (Elmû, Émász, Édász, Titász, Démász,Dédász) és az erõmûveket bízta meg. Így a 120kV-os fõelosztó hálózat és aközépfeszültségû elosztóhálózat relévédelmi és automatika területén afejlesztési feladatokon kívül minden mást, a beállítás számítást, karban-tartást, üzemzavar elhárítást az áramszolgáltatók szakszolgálati osztá-lyainak kellett elvégezni. Az erõmûvek relévédelmeinek üzemvitelét azerõmûvek szakszemélyzete, míg az alaphálózati relévédelmek üzembehelyezését, karbantartását és üzemzavar elhárítását az Ovit relévédelmi


283

osztálya (VRMT) végezte. Az alaphálózati és erõmûvi relék beállításértékeit továbbra is az Ovram határozta meg. Az áramszolgáltatók szak-szolgálati kollégáinak ezen új feladatok egy része ismeretlen volt. AzOvram ezért továbbképzéseken készítette fel a szakszolgálatok munkatár-sait. Megismertettük velük a zárlatszámítási, a relévédelmi beállítási érté-kek meghatározásának módszereit, és az akkor már meglévõ számítástech-nikai eszközökre kifejlesztett programok használatát. Jegyzeteket készítet-tünk, hogy segítsük a munkájukat. Az Ovram meglévõ feladatai mellett ezelég megterhelõ volt, sok idõt és energiát igényelt. Az átadás kisebbzökkenõktõl eltekintve sikeresen megtörtént. Az áramszolgáltatók szak-szolgálatos kollégáival korrekt, gyakran baráti kapcsolat alakult ki. Mind-annyian tudtuk, hogy számíthatunk egymás segítségére.

Ezt követõen kerültem át az Erõmûvi Szakcsoportba, amelyet TuraiMihály vezetett. Erre az idõszakra esett a Gagarin, és a Dunamenti Erõmûúj blokkjainak üzembe helyezése. Az elsõ párhuzamos kapcsolásoknálmindig a helyszínen voltunk, és a relévédelmek próbáit, valamint az üzemiárammal és feszültséggel történõ ellenõrzõ méréseket is mi végeztük. Ezekaz új blokkok üzembe helyezési problémáinak utolsó mozzanatai. A vil-lamosenergia-rendszer növekedésével a nagyerõmûveknél stabilitási prob-lémák jelentkeztek. A stabilitást a korszerû erõmûvi feszültség-meddõ-szabályozó automatikák kifejlesztésével és beépítésével lehetett javítani.Az automatikák fejlesztése a Veikiben történt. A tervezési feltételeket éskövetelményeket az erõmûvi, és OVT-beli kollégákkal közösen határoztukmeg. Ezek az automatikák már elektronikus elemekbõl készültek. Amechanikus készülékek kiszorultak ezekrõl a területekrõl. A kisebberõmûvek blokkjainál az ún. gyorsrágerjesztõ automatikák alkalmazásávaltudtuk növelni a generátorok stabilitását. Átalakítottuk a generátorok, fõ éssegédüzemi transzformátorainak védelmi rendszereit. Bevezettük a gen-erátor teljes állórészét védõ testzárlatvédelmeket. Impedancia védelmekalkalmazásával csökkentettük a fedõvédelemmel történõ zárlathárításiidõket. Ezeket a tevékenységeket én irányítottam, és kollégáimmal együttvégeztük. Egyidejûleg az új erõmûvi relévédelmi-rendszer számos védel-mi elemét és automatikáját is én terveztem. Mindig lelkesítettek és újabberõt adtak azok a sikerélmények, amikor egy-egy feladatot vagy problémáteredményesen megoldottunk.

A VER erõmûvi kapacitásai ezekben az években nem tudták kielégítenia gyorsan növekvõ fogyasztói igényeket. A hiányzó kapacitást és energiátimportból fedezte az MVMT. Az import villamos energia alapvetõen a


284

szovjet villamosenergia-rendszerbõl jött. Emellett az összes szomszédosországgal kiépített távvezetéki összeköttetés lehetõvé tette, hogy Magyar-ország számára elõnyös villamosenergia-kereskedelmet folytassunk. Eztechnikailag egyszerû feladat volt, amikor a villamosenergia-kereskedelemazokkal az országokkal (Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia) történt,amelyekkel a VER szinkron kapcsolatban — váltakozó áramú összeköt-tetéseken keresztül párhuzamosan — üzemelt. A VER-el nem szinkronüzemben lévõ, a nyugat-európai villamosenergia-rendszerrel (UCPTE)együtt mûködõ szomszédjaival (Ausztria, Jugoszlávia) csak sziget (import),illetve irány (export) üzemben történhetett a villamosenergia-kereske-delem. Ugyanis a kb. 160 000 MW-os nyugat európai és mintegy 50 000MW-os KGST villamos energia rendszert egy-egy 120 kV-os, esetleg 220kV-os távvezeték összeköttetésen keresztül, az összekapcsolás után mégcsak percekig sem lehetett szinkron üzemben tartani. A sziget vagy irány-üzem kialakítása a nemzetközi gyakorlatban általában úgynevezett „sötét”átkapcsolással történt.

Import esetén pl. egy fogyasztói területet lekapcsolnak az importálóhálózatról és átkapcsolják az exportáló villamos energia rendszerre. Azátkapcsolás, akár néhány perces ideje alatt az érintett fogyasztói területellátatlanná válik, „sötétben” van. Ez nagy hátránya ennek a módszernek.

Bendes Tibor és Ronkay Ferenc által kidolgozott úgy nevezett pszeu-doszinkron automatika (PSZ) segítségével lehetõvé vált a fogyasztóiterületek szünetmentes átkapcsolása. A módszer lényege, hogy a PSZautomatika érzékelve a két rendszer szinkronközeli állapotát csak rövidideig engedi (mintegy 100 ms) összekapcsolni a rendszert és ez alatt az idõalatt a kijelölt területet átkapcsolja az egyik rendszerrõl a másikra. Ez egyigen bonyolult feladat, mivel figyelembe kell venni a két rendszer eltérõfeszültségét és frekvenciáját, valamint a megszakítók ki- és bekapcsolásiidejét. A PSZ automatikákat az Ovram mûhelyben gyártották és a beállításiértékeket a felszerelés helyén lévõ készülékek mûködési idejénekfigyelembevételével mérésekkel határoztuk meg. A PSZ automatikák alkal-mazása tette lehetõvé a fogyasztók zavarása nélkül az export-import for-galmat a magyar és az osztrák, valamint a magyar és jugoszláv villamos-energia-rendszer között. Nyáron Ausztriából vételeztünk villamosenergiát. A vételezés menetrend szerint történt, ami azt jelenti, hogy a napminden órájában az elõírt villamosenergia-mennyiséget és -teljesítménytkellett importálni. Egy fogyasztói terület áramigénye a nap folyamán vál-tozik. Azért hogy a menetrendet tartani lehessen, a fogyasztói területet


285

idõrõl idõre növelni vagy csökkenteni kellett, ami az OVT utasításáratörtént.

Télen bonyolultabb volt a helyzet, mert erõmûvet kellett átkapcsolni amagyar hálózatról az osztrák hálózatra. Ez az Oroszlányi Erõmûbentörtént. Kitápláláskor a menetrendi értékek betartása érdekében az Orosz-lányi Erõmûbõl kialakított irányüzemhez fogyasztó területeket lehetetthozzákapcsolni. Gyõrben, Bánhidán, valamint Horvátkimlén az OVT azigények szerint ezeknek a fogyasztói területeknek a nagyságát változtatvaállította be a kitáplálás menetrendjét.

Az átkapcsolást nagyon pontosan kellett végrehajtani, hogy az Orosz-lányi Erõmû berendezéseinek mechanikus igénybevételét csökkentsük,továbbá a fellépõ lengések okozta stabilitási problémákat elkerüljük. Ezzelaz üzemmóddal és a PSZ automatikák segítségével több, mint tíz évig sike-res volt a villamosenergia-kereskedelem a magyar és az osztrák villamos-energia-rendszer között, ami Európai viszonylatban is egyedülálló ered-mény.

1972-ben az Alaphálózati Szakcsoport vezetésével bíztak meg. Ekkorindult meg a 400 kV-os hálózat fejlesztése. Ezzel összefüggésben az Erõ-terv által készített sok-sok 400 kV-os alállomási relévédelmi tervet kellettellenõrizni, bírálni és elfogadni. Az alaphálózaton a vezetésemmel vezet-tük be a kettõs alapvédelmi rendszert mind a távvezetékek, mind a transz-formátorok vonatkozásában.

Tervezési alapkövetelménnyé vált a gyûjtõsínvédelmek és megszakítóberagadás elleni védelmek alkalmazása. Az elsõ ilyen védelmek Siemens,BBC és ASEA típusok voltak.

Az 1970-es években indult el a Veikiben az ektronikus védelmek ter-vezése és fejlesztése. A fejlesztési célokat, és követelményeket a vezetésem-mel az Ovram határozta meg. Ennek eredményeként alkalmazni tudtunkhazai gyártású gyûjtõsín és megszakító beragadás elleni védelmeket, távol-sági, differenciál, szakasz, túláram, valamint motorvédelmeket, továbbákomplex erõmûvi blokk védelmeket. Az új fejlesztéseket az Ovram labo-ratóriuma vizsgálta és végezte az ellenõrzõ méréseket. A relévédelmeketgyakran primer zárlati próbákkal is ellenõriztük. Ezeket a próbákat ahelyszínen személyesen irányítottam. A zárlati események mûszeres re-gisztrálását az Ovram mellet a Veiki és a Villamos Mûvek Tanszék szakértõivégezték. Különösen a mesterségesen létrehozott íves zárlatok igényeltekjó szervezést a nagyszámú együttmûködõ mérõcsoportok között. Ezeken azárlati próbákon gyakran külföldi szakértõk is jelen voltak, hogy a saját


286

relévédelmeiket teszteljék. Sikeres próbák után a készülékek az Ovramtólrendszerengedélyt kaptak. Csak rendszerengedéllyel rendelkezõ beren-dezéseket lehetett alkalmazni a hálózaton és az erõmûvekben.

Az új korszerû hazai és külföldi relévédelmek segítségével teljesítettüka Bendes Tibor által megfogalmazott követelményt, a 100 ms-nál rövidebbidejû zárlathárítást.

Az 1970-es évek második felében a VER növekvõ energiaigényét a kor-mányzat a Szovjetunióból származó import növelésével kívánta kielégíteni.Románia kivételével az összes KGST ország is szovjet áramimportot ter-vezett. Ez csak úgy volt lehetséges, ha a szovjet egyesített villamosenergia-rendszer (EVER) a KGST országok villamos energia rendszerei (VERE) szin-kronüzembe összekapcsolódnak. Az összekapcsolás érdekében az EVER ésVERE közötti hálózati kapcsolatokat 750 kV-os távvezetékekkel kellett meg-erõsíteni. Három 750 kV-os távvezeték építését határozták el az érdekeltországok. A tervek szerint az elsõ a magyar–szovjet, a második a bolgár–román–szovjet, a harmadik a lengyel–szovjet villamosenergia-rendszerekközött létesült. Ezeket a fejlesztéseket a KGST keretében az érdekelt orszá-gok jóváhagyták, és elkezdõdött a Vinyica–Zapadnoukraniszkaja– Albertirsa750 kV-os távvezetéki összeköttetés tervezése és a létesítés elõkészítése.

1978-ban az Ovram szakosztályvezetõje lettem. Az Ovram hálózatiszakcsoportjai munkájának irányítása mellett a fõ feladatom a 750 kV-osAlbertirsa–Zapadnoukranszkaja összeköttetéssel kapcsolatos eddig hazaiviszonylatban nem alkalmazott mûszaki feladatok megoldása volt, mind atávvezetékek mind az Albertirsai alállomás építésének tekintetében új fajtamegoldandó stabilitási és túlfeszültség védelmi kérdések merültek fel,amelyeket meg kellett válaszolni.

Az Erõterv és a szovjet harkovi tervezõintézet közösen készítette a 750kV-os távvezetéki és alállomási terveket. Nagyon sok egyeztetetésre voltszükség, hiszen a két ország tervezési gyakorlata eltért egymástól. AzAlbertirsai alállomás primer és szekunder berendezéseit a szovjet fél szállí-totta. Ezek a készülékek és berendezések ismeretlenek voltak a hazai szak-emberek számára.

A két rendszer közötti határmetszéken a tervek szerint több 1000 MWteljesítmény áramlott keletrõl nyugatra. A tervezett teljesítmény áramlásnagysága az EVER–VERE metszék stabilitási határteljesítményének a köze-lében volt. A súlyos, több rendszerre történõ szétesést okozó üzemzavarokmegelõzése érdekében három lépcsõs rendszerautomatikát tervezett aszovjet tervezõ.


287

Az irányításommal készült el a 750 kV-os berendezések és a párhu-zamos üzemmel kapcsolatos próbák üzembe helyezési programja. Nagysegítséget kaptam a Villamos Mûvek Tanszéken dolgozó Bán Gábor pro-fesszor úrtól és csoportjától. Több mint 50 primer kapcsolással együtt járómérési sorozatot terveztünk elvégezni, amelynek célja többek között atúlfeszültség védelmi rendszer ellenõrzése, az automatikus gyorsvissza-kapcsolás optimális holtidejének meghatározása, a szekunder ívek fizikaitulajdonságainak felmérése, a hibahelymérõk, relévédelmek mûködésé-nek továbbá az EVER és VERE párhuzamos üzemének ellenõrzése volt.

1978–79-ben a 750 kV-os berendezések üzembe helyezésekor több rész-letekben kb. 70 napot töltöttem el Ukrajnában, többnyire a Zapadno-ukrainszkaja alállomáson. Ebben a munkában Forgács János úr azOVIT–VRMT osztályvezetõje adott kitûnõ segítséget. Az üzembe helyezésiprogramot, a szekunder berendezések, ill. a rendszerautomatikák beállításiértékeit egyeztettük a szovjet szakértõkkel. Az egyeztetett programot és aszekunder berendezések beállítási értékeit a CDU Igazgatóság Tanácsahagyta jóvá. Ez számos kétoldalú, illetve sokoldalú egyeztetéssel járt.Végül 1978. december elején feszültség alá helyeztük a 750 kV-ostávvezetéket valamint a két 750 kV-os alállomást. Ezt követõen elkezdõd-hettek az üzembe helyezési próbák. Már a próbák elején meghibásodottAlbertirsán az egyetlen 750/400 kV-os transzformátor. Ennek következ-tében a szépen felépített és „agyon” egyeztetett méréssorozatot nemlehetett a tervek szerint elvégezni. Ebben a helyzetben rögtönözni kellett.Bán Gábor professzor úr segítségével rövid idõ alatt egy olyan szûkített kb.40 mérésbõl álló programot állítottunk össze, amellyel a korábbi cél-kitûzéseket majdnem teljes egészben teljesíteni tudtuk. Nehezítette ahelyzetet, hogy Bán Gábor Albertirsán vezette a méréseket, én viszont aZapadnoukrainszkaja alállomásból vezettem a próbákat. Az akkori távköz-lési lehetõségek között ennek az új programnak a kidolgozása kisebb csodavolt. Az egyes programpontokban meghatározott primer eseményeket szá-mos mérõcsoport rögzítette. Albertirsán az Ovram az OVIT a Veiki és aVillamos Mûvek Tanszék, Zapadnoukrainszkaján a kijevi és a moszkvaiszakértõk mérõcsoportjai dolgoztak. Fontos volt ezeknek a mérõcsopor-toknak a pontos koordinálása. Amennyiben valamelyik csoport lemaradt anéhány 100 ms-ig tartó primer jelenség regisztrálásáról, akkor a próbátesetleg meg kellett ismételni. Az ismétlés sok idõt igényelt, mert mindenprimer kapcsolást Lvov, Kijev, Prága és Budapest rendszerirányítóihagyták jóvá. A kapcsolások nagy részét Albertirsán kellett elvégezni. Ez


288

kedvezõ volt, mert az alállomási személyzet gyorsan készítette elõ a primerkapcsolást a próbákhoz. A rendszerirányítók engedélyére így is gyakranórákig kellett várni két mérési próba között. Az íves zárlatokelõkészítésekor további nehézséget okozott, hogy a nagy magasságbanvégzett munkák miatt darut kellett használni, amelynek mozgatása az alál-lomásokban igen körülményes volt.

Az üzembe helyezési programot 1979 januárjában befejeztük, és mégabban a hónapban megtörtént az EVER és a VERE párhuzamos kapcsolásais. A párhuzamos üzem gyakran megszakadt, mert az EVER-bõl importálóországok többet importáltak, mint az egyeztetett menetrend és, a met-széket túlterhelték. Ilyenkor a rendszer automatikák szétválasztották azEVER és VERE villamosenergia-rendszert és az EVER-bõl jövõ importmintegy 1000–1500 MW-al csökkent. Ilyenkor a VERE frekvenciája mere-deken csökkent és 49,0– 49,5 Hz között stabilizálódott. A szinkron üzemfelvételéhez a VERE erõmûveinek termelését növelni kellett, hogy a tel-jesítményhiány csökkenjen és a frekvenciája növekedjen. Mivel azerõmûvi tartalék teljesítmény kevés volt, az EVER-ben a fogyasztó igénytkellett csökkenteni, tehát fogyasztói korlátozásra volt szükség. A gyakori ésnagy területeket érintõ fogyasztói korlátozások miatt a VERE-ben meglévõfrekvenciafüggõ fogyasztói teljesítménykorlátozó automatikák (FTK)rendszerét felül kellet vizsgálni. Növelni kellett a fogyasztói korlátozásbabevont fogyasztók teljesítményét. A kijelölt fogyasztókat az áramki-maradás okozta károk figyelembevételével több csoportba soroltuk be ésmeghatároztuk, hogy az egyes csoportok milyen frekvenciánál kapcsolód-janak ki. Mindezt a VERE szintjén is egyeztetni, és koordinálni kellett. Ez amunka a CDU szakértõi csoportjaiban történt. Ezekben a testületekbenBendes Tibor javaslatára magyar részrõl én voltam a szakértõi delegációvezetõje.

Az 1980-as évek elején új feladatot jelentett a Paksi Atomerõmû közelgõüzembe helyezése. Az új még nem alkalmazott erõmûvi technológiakülönösen biztonságos hálózati körülményeket igényelt. Ezt figyelembevéve az erõmû 400 kV-os alállomása ún. másfél megszakítós primer kap-csolással készült. A távvezetéki kapcsolatok tekintetében bevezetésrekerült az (n–2) biztonsági elv, ami azt jelentette, hogy a paksi 400 kV-osalállomásra csatlakozó négy távvezetékbõl még két távvezeték kieséseesetén is az erõmûnek stabilan kellett üzemelnie. Az Ovram kezdemé-nyezésére elvégzett szimulációs számítások, egyes, ritkán elõfordulóesetekben stabilitási problémákra hívták fel a figyelmet. Ekkor fejlesztettük


289

ki az ún. reed-relés gyors túláramvédelmet. A túláramvédelem, az erõmûközeli 400 kV-os leágazási zárlatok kikapcsolásának gyorsításával biztosí-totta az atomerõmû stabil üzemét. Ezeknek a relévédelmeknek a mûködésiideje kisebb volt, mint 5 ms. Kényelmetlenséget okozott, hogy a meg-szólalási értékeket mechanikusan, és csak nehézkesen lehetett beállítani. Abeállítás laboratóriumi körülmények között az Ovramban történt. Ezeket arelévédelmeket Domokos Gyõzõ az Ovram laboratóriumának nagy tudásúvezetõje tervezte. A nagyáram beállítású gyors túláram védelmek (UTV)alkalmazásával lehetõvé vált a megszakítók mûködési idejét is figyelembevéve a leágazási zárlatok kevesebb, mint 45 ms-os szelektív lekapcsolása. Atávvezetéki leágazásokban csak akkor engedtük meg a paksi oldalon azautomatikus visszakapcsolást, amikor a távvezetékek másik vége már sike-resen visszakapcsolt. Ezzel jelentõsen javítottuk az atomerõmû stabilitásihelyzetét. További intézkedésként bevezettük az ún. rendellenes üzemál-lapot elleni védelmet. Rendellenes üzemállapotnak azt tekintjük, amikoregy megszakító mindhárom fázisa, vagy bekapcsolt, vagy kikapcsoltállapotban van. A védelem a rendellenes üzemállapotot érzékelve néhánymásodperces késleltetéssel kikapcsolja az érintett megszakító mindháromfázisát.

A paksi 400 kV-os alállomás gyûjtõsíneinek védelmét az akkor legkor-szerûbb elektronikus BBC gyártmányú gyûjtõsínvédelmek látták el. Ezek20 ms mûködési idõvel rendelkeztek. A zárlathárítás során nem mûködõmegszakító kiterjedt üzemzavart és a berendezések meghibásodástokozhatja. Egy ilyen eset az atomerõmû biztonságos üzemét is veszé-lyeztethette. Ezért BBC gyártmányú korszerû megszakítóberagadás ellenivédelmek alkalmazását írtuk elõ. Megszakító mûködésképtelensége eseténa teljes zárlathárítási idõ nagyon rövid, 160 ms volt. Ennek a korszerûrelévédelmi eszköznek és rendszernek az alkalmazásával tudtuk a PaksiAtomerõmû fokozott biztonsági igényeit kielégíteni. Az újszerû relévédel-mi megoldásokat Bendes Tibor javaslatai alapján vezetésemmel dolgoztukki. A Paksi Atomerõmû építési idõszakában az alaphálózaton jelentõsfejlesztések történtek, új alállomások és távvezetékek épültek. Ekkorvezettük be és írtuk elõ a kettõs alapvédelmi rendszer alkalmazását, atávolságvédelmek szinkronozását, és a paksi alállomásra kidolgozott stabi-litást növelõ intézkedéseket. Az egy-egy mezõhöz tartozó relévédelmi ésautomatika rendszereket a szerelés során 4–5 relé táblán huzalozással kötöt-ték össze. A huzalozás élõmunkát igényelt, amelynek jelentõs részét ahelyszínen, az alállomásokon kellett elvégezni. Ez a munka sokáig tartott és


290

számos szerelési hibával járt. Ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölésérefejlesztettük ki az ún. mezõlogikát. A fejlesztési célt, az egyes funkciók meg-határozását a vezetésemmel a MAVIR dolgozta ki, a tényleges fejlesztés aVeikiben történt. A mezõlogikák segítségével már a gyártás után teszteltberendezések kerültek az alállomásokra, a hibák gyakorlatilag megszûntek,az üzembe helyezés ideje lecsökkent. Ezek a berendezések analóg elektro-nikai eszközökkel készültek. Az 1980-as évek közepén már elérhetõek voltaka digitális ipari elektronikus berendezések is. Ezeknek az eszközöknek az al-állomáson történõ alkalmazása forradalmasította a szekunder technológiát.Az alállomásokon bevezetésre kerültek a számítógépek, és a képernyõrõltörténõ mûködtetés. Az új környezetben újra kellett definiálni a relévédelmi,automatika-feladatokat és koordinálni az OVIT-ban, az Erõtervben és, aVeiki relévédelmi részlegébõl alakult Protecta Kft-ben — ahol az alállomásitechnológiai irányítási rendszereket és berendezéseket gyártották — folyófejlesztéseket. Ez szakmailag nagyon tartalmas idõszak volt az életemben.

A relévédelmi feladatok és az alállomási irányítástechnikai integráció-val egyidejûleg lehetõség nyílott a készülékek mûködésekor keletkezõjelzések csoportosítására. Egyes fontos jelzések kiemelésre kerültek, amelysegítette a kezelõket az események gyors áttekintésében. Ezeknek az ún.szakértõi rendszerek feladatainak meghatározásában kezdeményezõszerepem volt.

Ezen feladatok mellett Bendes Tibor késztetésére készítettem el azegyetemi doktori értekezésemet „Nagyfeszültségû hálózatok gyûjtõsínvédelmek néhány idõszerû kérdése” címmel. 1980-ban summa cum laudeminõsítéssel szigorlatoztam, megvédtem a disszertációmat és elnyertem aBME doktori címét.

Az 1980-as évek elsõ felében egyre többször vettem részt a prágai CDU-ban folyó munkákban. A szovjet–lengyel és késõbb a szovjet–román 750kV-os összeköttetések új üzemviteli problémákat vetettek fel, és nem csakrelévédelmi kérdésekben, hanem a rendszer stabilitásának megõrzéseérdekében alkalmazott redszerbontó automatikák kérdéseiben is. Ezek ter-vezésében, továbbá a villamos energia rendszerek mûködésének elem-zésében, az üzemzavarok hatásainak kivédésére irányuló munkákban isrészt vettem.

Az EVER és a VERE között nagyon sok rendszerbomlással járó üzem-zavar volt az 1980-as évek elsõ felében, amelyek során fogyasztói korlá-tozás is történt. Volt olyan év, amikor a szinkron üzem a két rendszer közötttöbb mint ötvenszer szûnt meg. Az üzemzavarok számát és kihatását


291

fokozta, hogy a szovjet villamos energia rendszerben már nem 50 Hz-esfrekvenciát állítottak be, hanem a frekvenciát tartósan 49,5 Hz szintrecsökkentve üzemeltek. Ezért a CDU rendszerben újra kellett gondolni azFTK rendszer fokozatainak frekvencia és idõértékeinek beállítását. Ez azegyüttmûködõ villamosenergia-rendszerek szakértõinek koordinációjátigényelte. A végleges megállapodást hosszú viták elõzték meg.

A metszék bontások számának és a fogyasztói zavartatás csökkentéseérdekében a vezetésemmel kidolgoztuk és megvalósítottuk a fogyasztókegy kis részének az OVT-bõl történõ táv kikapcsolását ez volt a fogyasztóikorlátozó automatika (FKA). Az automatikát az OVT diszpécsere mûköd-tette, amikor az EVER–VERE metszék terhelése veszélyesen megközelí-tette a bontó automatika beállítási értékét. Ilyenkor a fogyasztás 50–100MW-os csökkentésével elkerülhetõ volt a metszékbontás és az ezzel járófrekvenciaesés, valamint a nagy volumenû fogyasztói kiesés.

1985-ben váratlanul elhunyt Bendes Tibor. Ez nagy vesztesége volt a hazaiés nemzetközi szakmának, hiszen egy intelligens, nagy tudású, állandóan újmegoldásokat kidolgozó mérnököt veszítettünk el, aki hatással volt a kör-nyezetére, és meghatározó egyénisége volt a villamosenergia-iparágnak.

Az Ovram vezetõje

Az MVMT vezetése engem bízott meg az Ovram vezetésével. BendesTibor után ez lelkileg is nehéz feladat volt.

Az 1980-as évek második felében az új elektronikus és digitális rend-szerek fejlesztésének irányítása volt a legnagyobb feladat, a napi rutinmunkák mellett. Ezek az új eszközökbõl felépített berendezések az alál-lomások egyenáramú segédüzemben fellépõ nagy energiájú kapcsolásitranziens feszültség zavarokra rendkívül érzékenyek voltak. A nagy-energiájú zavarok a készülékek meghibásodásán túl mûködés elmaradást,sõt felesleges mûködést is okozhattak. Az Ovram laboratóriumának fel kel-lett készülnie a zavarvizsgálatokra. Domokos Gyõzõ vezetésével az Ovramlaboratórium egyrészt saját fejlesztésû, másrészt professzionális beren-dezésekkel végezete a zavartatási vizsgálatokat. Tanácsaikkal segítették aberendezések fejlesztését, amely a Protecta Kft-ben történt.

Ebben az idõszakban, mint adjunktus a BME Villamos Mûvek Tanszé-ken részt vettem az egyetemi oktatásban. Villamosenergia-rendszerekkelfoglalkozó tárgyakat adtam elõ, gyakorlati órákat és laboratóriumiméréseket vezettem. Szerettem foglalkozni a már „majdnem” mérnök fia-talokkal. Számos végzõs hallgató elhelyezkedését is segíteni tudtam.


292

1990-ben az OVT vezetõi munkakör betöltésére az MVM pályázatot írtki. A pályázatot megnyertem és 1991 elején neveztek ki az OVT élére. Bármár évtizedes múltra tekintett vissza az OVT-vel való közös munkám, azúj vezetõi feladat nagy kihívást jelentett.

A VER energiaigényt kielégítõ forrásösszetétel jelentõsen megváltozott.Az szovjet import villamos energia ára drasztikusan megnövekedett,amelynek következtében az import villamos energia mennyisége nagyonlecsökkent. Ezzel egyidejûleg a hazai erõmûvek kihasználása növekedett.A politikai változásokat követõen a hazai gazdaság teljesítménye csökkent,ami miatt visszaesett a villamosenergia-igény is. A szovjet import mennyi-sége illeszkedett a fogyasztói igényekhez, tehát szabályozható volt. Azimport csökkenésével a szabályozási feladatok is a hazai erõmûvek fela-datává vált. Ebbõl az operatív feladatok az OVT-re hárultak. A hazaierõmûvek alapvetõen nagy kihasználásra, folyamatos üzemre készült éscsak korlátozottan lehetett a terhelést szabályozni. A fogyasztói igényekváltozásához az erõmûvi terhelésnek szabályozása nagy nehézséget oko-zott.

A politikai változások a szomszédos országokat is elérték. A fogyasztóiigények jelentõsen megváltoztak alapvetõen csökkentek. A hazai és aCDU-un belüli változások miatt a VER üzeme bonyolulttá vált. Nagyonfigyelmesen kellett tervezni a várható fogyasztói igényeket, az erõmûvi ésimport menetrendet. A diszpécseri munka is nehezebbé vált, mivel a nem-zetközi koordinációs tevékenység növekedett, miközben megkezdõdött aCDU felbomlása. Az OVT vezetõjeként folyamatosan részt vettem azüzemviteli munkákban és a nehéz helyzetekbe felvállaltam a döntésekfelelõsségét. A munkatársaim gyorsan befogadtak és elismerték a szakmaimunkámat. Bátran fordultak hozzám mûszaki, szervezési és máskérdésekben, megbíztak bennem.

1991 közepén az MVM új vezetése megkezdte az iparág átszervezését.1992 elején az MVM részvénytársasággá alakult, a társaságcsoport vál-lalatainak részvénytársasággá alakításával egyidejûleg. Ezzel a társaság-csoportból kétszintû részvénytársaság alakult ki, amely felváltotta a koráb-bi tröszti vállalati formát.

Az OVT vezetõje

Az OVT vezetõi tisztségében megerõsítettek és kineveztek az OVITigazgatóságának elnökévé. Az OVIT vezérigazgatója Lengyel Gyula úr lett.Nagyon érdekes, új munkát jelentett az OVIT igazgatóságának vezetése.


293

Ki alakítottuk az új munkaszervezeteket és a társaság, eddig ismeretlen újirányítási rendjét. Ezt a munkát örömmel végeztem, nagyon jó együtt-mûködés alakult ki az igazgatósággal, a felügyelõ bizottsággal és az ügyve-zetéssel.

Az MVM által irányított részvénytársaságok nagy önállóságot kaptak.Az üzemvitel területén azonban a társaságok önállóságát a villamosener-gia-rendszer üzembiztonságának érdekében korlátozni kellet, ami gyakranvezetett az OVT és a Körzeti Diszpécser Szolgálatok (KDSZ) valamint azerõmûvek üzemirányítói között kisebb nagyobb konfliktusokhoz. Ezekabból adódtak, hogy az operatív irányítást végzõ munkatársak nem tudtákösszeegyeztetni a társasági és a villamosenergia-rendszer érdekeit. A prob-lémákat, az ellentmondásos helyzeteket vezetõi szinten kellett kezelni, amisok idõt és energiát igényelt.

Az 1990-es évek elején a térség országaiban kialakult gazdasági válságmiatt a CDU villamosenergia-rendszer három részre bomlott. Az NDK,lengyel, csehszlovák, magyar és a nyugat-ukrán képezett egy villamosenergia rendszert, az ukrán középsõ rendszer, román, bolgár, villamose-nergia-rendszer a másodikat és harmadikként Ukrajna keleti része a szov-jet villamosenergia-rendszerre csatlakozott. A három rendszer részben azüzemi frekvencia más és más volt, a szinkronüzem lehetetlenné vált. Amagyar villamosenergia-rendszer a korábbinál lényegesen kisebb villa-mosenergia-rendszer tagja lett. Az egyes nagy erõmûvi blokkok kiesése akorábbiakhoz képest nagyobb frekvencia csökkenést okozott. Ezekben azországokban nem mûködött az automatikus frekvencia szabályozás,ugyanis a EVER–VERE rendszerben a szovjet villamosenergia-rendszerszabályozta a frekvenciát míg a többi villamosenergia-rendszernek csak amenetrendben meghatározott teljesítményt kellett szabályoznia. Az elégte-len frekvenciaszabályozás miatt gyakran felborult a tervezett és fogyasz-tott teljesítmény egyensúlya, amely miatt a frekvencia szélsõséges értékekközött változott.

Az OVT és az MVM szakértõi ebben a helyzetben vizsgálni kezdték,hogy milyen feltételekkel lehetne csatlakozni a nyugat-európai (UCPTE)villamosenergia-rendszerhez, ami stabil üzemi feltételeket biztosíthatottvolna. A szomszédos UCPTE tag, az osztrák Verbunddal megkezdett tár-gyalásokon gyorsan kiderült, hogy a Verbund nem támogatja a VER és azUCPTE párhuzamos üzemét.

Az osztrák vélemény szerint a VER nem tudta teljesíteni az UCPTEelõírásait sem a villamosenergia-rendszer szabályozása, sem a szükséges


294

erõmûvi tartalék teljesítmény nagysága tekintetében. Ez igaz is volt. AzUCPTE elõírásokat a fogyasztói oldalon történõ beavatkozással terveztükteljesíteni. Megbíztunk egy osztrák mérnökirodát a VER mûszaki átvilá-gításával és az UCPTE elõírásoknak történõ megfelelés vizsgálatával. AVerbund csoporthoz tartozó mérnökiroda megállapította, hogy a VERmûszakilag teljesíteni tudja az UCPTE elõírásait. Az UCPTE szakembereinem fogadták el a mérnökiroda véleményét. Ebben az idõszakban az NDKmegszûnt és a két német ország politikailag egyesült. Az UCPTE keretébenmegkezdõdött a két német villamosenergia-rendszer összekapcsolásánakelõkészítése. A volt NDK villamosenergia-rendszer kiválása csökkentettevolna a még együttmûködõ magyar, lengyel és csehszlovák villamosener-gia-rendszer ellátásbiztonságát. Ezért a Verbund által vezetett UCPTE-veltárgyaló magyar delegációhoz a lengyel és csehszlovák szakértõk is csat-lakoztak. A tárgyalási pozíciónk jelentõsen megerõsödött, amikor azUCPTE-hez csatlakozni kívánó három ország az egységes fellépés ésérdekérvényesítés érdekében megalakította a Centrelt. A Centrel megala-kítása után felgyorsultak a tárgyalások az UCPTE-vel. Az UCPTE egy mû-szaki feladatlistát adott át a Centrelnek. Ebben elõírta a primer, a szekun-der és a tercier tartalékok mennyiségét és az igénybevétel technikai megol-dását, valamint az együttmûködés, továbbá az adatok cseréjének rendjét.A tervek szerinti elõírások teljesítését az UCPTE teszteken kívántaellenõriztetni, a tesztek sikeres befejezése után egy éves próbaüzemet írtakelõ, amely alatt a Centrelnek. bizonyítani a kellett, hogy az elõírt mûszakiszínvonalon képes mûködni.

A Centrelen belül és az UCPTE-vel számos mûszaki egyeztetésre voltszükség. Ezekben, mint az OVT vezetõje vettem részt, és irányítottam azelõírt korszerûsítési munkákat.

1992-ben Lengyel Gyula vezérigazgató úr kinevezett az MVM Rt.mûszaki vezérigazgató-helyettesévé. Ez új kihívást jelentett. Tovább irányí-tottam az UCPTE-hez történõ csatlakozást. Részt vettem az alaphálózati ésaz erõmûvi fejlesztési koncepció kidolgozásában, továbbá felügyeltem avillamosenergia export–import tevékenységet. Faladatom volt az OVTfelügyelete és a villamosenergia-rendszer üzemvitelének irányítása is.

Az UCPTE csatlakozás elõkészületei 1994-ben befejezõdtek. A sikerestesztek után 1995 októberében megtörtént a Centrel és az UCPTE elsõpárhuzamos kapcsolása és megkezdõdött az egy éves próbaüzem.Visszatekintve, történelmi jelentõségû volt a szovjet rendszerrõl a nyugat-európai rendszerre történõ áttérés, megérte a sok-sok vita, egyeztetés és


295

az erõmûvekben a modernizációs munka. A nyugati szakemberekkörében elismerést váltott ki a Centrel szakértõinek felkészültsége éskreativitása.

1994-ben a kormányzat döntött az energiaipar privatizációjáról.Külföldi tanácsadó cég költözött be az MVM-be és a tulajdonos ÁPV Rt.érdekeinek megfelelõen irányította a privatizációs munkát, amely kiterjedta jogi, pénzügyi, személyi, mûszaki stb. területekre. Tulajdonosi nyomásraaz erõmûvek és az MVM között hosszú távú áramvásárlási és kapacitáslekötési szerzõdéseket, az áramszolgáltatókkal villamos energia adás-vételiszerzõdéseket kellett kötni.

A szerzõdések alapján kialakult egy kizárólagos vásárló modell, amely-nek a lényege:

Minden erõmûtõl az MVM vásárolja meg a villanyt és minden áram-szolgáltató csak az MVM-tõl vásárol villamos energiát. A privatizációs szer-zõdésekben a befektetõknek az állam garantálta a profitot. 1995 decem-berében mind a hat áramszolgáltatót és a Paksi, Bakonyi, Oroszlányi, PécsiErõmû kivételével minden hazai erõmûvet privatizáltak. A Pécsi és aBakonyi Erõmûvet röviddel ez után adta el az MVM az ÁPV Rt. utasítására.Az állam a magánosítástól várta a mûszaki fejlesztést, az új technológiákbevezetését, az új vállalatirányítási módszereket, a hatékonyság javulását,az energiaárak ésszerû szinten tartását, és nem utolsó sorban a bevételek-bõl az államháztartás hiányának csökkenését. A privatizációs célok csakszerény mértékben teljesültek. Az erõmûvek korszerûsítése csak lassanhaladt, új erõmûvi blokkok a Csepeli Erõmû kivételével nem épültek, aprofit növelése érdekében drasztikus létszámcsökkentés történt, a garan-tált nyereségen túl „manager” tanácsadás címén a külföldi anyavállala-tokhoz jelentõs pénzügyi források kerültek, miközben a villamos energiaára brutálisan növekedett. A szakma elõre féltette az iparágat a befektetõkprofit maximálásra történõ törekvéseinek kedvezõtlen hatásától. Ezért aprivatizáció elõkészítésekor az MVM vezetése minden alkalmat felhasználta villamos ipar érdekeinek érvényesítése érdekében. Sajnos kevés sikerrel,mert a kormányzat határozott értékesítési szándékával nem nagyonlehetett szembeszállni.

Az 1990-es évek elején kitört délszláv háborúk kihatottak a hazai vil-lamosenergia-iparra is. Az export-import szerzõdések teljesíthetetlennéváltak. A Vajdaságban a háborús cselekmények miatt megszûnt az áram-szolgáltatás. Ebben a helyzetben Kasza József szabadkai polgármesterhumanitárius segítségként áramszállítást kért az MVM-tõl. Viszonylag


296

gyorsan megkaptuk a kormányzati engedélyt, és azonnal megkezdtük azáramszállítást Szabadkára. Néhány alkalommal, miközben Kasza Józsefúrral beszéltem megdöbbentem, amikor a telefonban meghallottam a szi-rénák vijjogását és a bombák robbanását. Nehéz szívvel gondoltam ahatáron túliak szenvedéseire.

A Verbund és az MVM között vita alakult ki. A két fél még 1986-banáramvásárlási szerzõdést kötött. A szerzõdés összefüggésben volt a nagy-marosi erõmû építésének hitelébõl történõ finanszírozásával. A szerzõdésalapján az MVM-nek 1986-tól 20 éves futamidõvel kellett volna a Verbundrészére villamos energiát szállítani, amelynek bevételébõl történt volna anagymarosi erõmû hitelének visszafizetése. A felek megállapodtak a vil-lamosenergia-szállítások árában, futamidejében és az évi 1200 GWh meny-nyiségben. Az árat évenként egy képlet alapján kellett megállapítani. Aképletben figyelembe vették az infláció mellett az energiaárak és azalapenergia-hordozók árának nemzetközi alakulását is. A képlet alapján azáram árát 1986. évtõl évenként határozták meg. A Magyar Nemzeti Bankadott garanciát arra az esetre, ha az MVM nem teljesítené a szállításokat. Anagymarosi erõmû építése az 1980-as évek végén megkezdõdött. A hazaipolitikai ellenzék a vízerõmû létesítésének leállítását akarta elérni. Azellenzék erõs politikai nyomásának hatására végül a kormány leállította azépítést. A magyar és az osztrák kormány megállapodott a leállításig felvetthitel nagyságáról, és arról, hogy a hitel törlesztése a Verbund és az MVMközötti szerzõdés keretében történjen. Ez nem befolyásolta a Verbund és azMVM között megkötött magánjogi szerzõdést, amelynek feltételei az évekfolyamán kedvezõtlenné váltak a Verbund számára. A szerzõdéses ár ekkormár jelentõsen nagyobb volt a nemzetközi villamosenergia-áraknál és aVerbund villamosenergia-felhasználása sem növekedett oly mértékben,mint ahogy azt 1986-ban a szerzõdéskötéskor várták. Ezek ismeretében aVerbund kezdeményezte az MVM-nél a szerzõdés módosítását úgy, hogya 20 éves futam idõ csak arra a néhány évre rövidüljön, amíg a leállítottnagymarosi munkák miatt felvett hitelek visszafizetése meg nem történik.Az MVM nem volt érdekelt a szerzõdés módosításában ugyanis 1996-ban— amikor is a szállításokat meg kellett kezdeni — a megnövekedett villa-mosenergia-árral történõ áramszállítás nyereséges lett volna. A tárgyalásokvezérigazgatói szinten kezdõdtek és mivel ezek nem vezettek eredményreaz ügy választott bíróság elé került. Lengyel Gyula vezérigazgató úr engembízott meg az MVM szakértõi csoportjának vezetésével. Annak ellenére,hogy a jogi vélemények szerint, a szerzõdés módosítására nem volt


297

lehetõség, a per végül is többségi bírói döntéssel az MVM számára ked-vezõtlen határozattal zárult. A bíróság a szerzõdés szövegének hosszasértelmezését követõen lehetõvé tette, hogy a Verbund a nagymarosi épí-tésre felvett hitel törlesztése után felmondhassa az MVM számára kedvezõszerzõdést. Nagy csalódás volt számomra, hogy nem sikerült az MVMérdekeit teljes egészben érvényesíteni. 1997-ben Lengyel Gyula vezérigaz-gató úr nyugdíjba vonult. A vezérigazgatói helyre kiírt pályázatot énnyertem meg.

Az MVM és az OVT vezetése

Ekkor készült az MVM-ben a hosszú távú erõmû építési terv, amelytöbb korszerû hazai széntüzelésû erõmû építését tartalmazta, a rossz hatás-fokú szénhidrogén tüzelésû erõmûvek pótlására. Az erõmû építési tervnagy jelentõségû volt, mivel 20–25 évre határozta meg a villamosenergia-rendszer forrásösszetételét és végül is a villamos energia várhatófogyasztói árát. Ezzel párhuzamosan a vezetésemmel készítettük elõ azMVM tõzsdei bevezetését is.

Az 1998-ban történt kormányváltás után az energiapolitikai célokmegváltoztak, az erõmû építési program és az MVM tõzsdére történõbevezetése lekerült a napirendrõl. Az új kormány az állami társaságokvezetõ testületének személyi összetételét megváltoztatta. Engem 1998novemberében váltottak le az MVM élérõl. Az utódom Bakács István úr azMVM addigi stratégiai igazgatója lett. Bakács István úr felajánlotta, hogymaradjak az MVM-nél és legyek ismét az OVT igazgatója. A tulajdonosÁPV Rt. vezérigazgatója érzékeltette velem, hogy a munkaszerzõdésemszerint járó juttatásokat távozásom esetén nem engedi kifizetni, így egymunkaügyi per lehetõsége is felmerült. A leváltásomat méltatlannakéreztem, hiszen nem szakmai okok miatt kellett távoznom. Nehéz döntéselõtt álltam: 58 évesen 34 évi MVM-nél eltöltött szakmai életem és vezetõimunkásságom után új feladatokra vállalkozzak, vagy maradjak az MVM-nél?

Nem kis vívódás után elfogadtam Bakács István ajánlatát és vissza-tértem az OVT élére. Utólag nézve jól döntöttem.

Ezekben az években gyorsult fel a piac bevezetése a magyar villamos-energia-rendszerben. Elindult a jogszabályi keretek kialakítása, elsõként aVET villamos energia törvény módosítása. A piacnyitás során kulcskérdésvolt a rendszerirányító tulajdonosi szerkezetének, feladatainak, jogosultsá-gainak meghatározása.


298

A MAVIR Rt. vezérigazgatója

1998. év végén a Gazdasági Miniszter Minisztériumi Biztossá nevezettki azzal a feladattal, hogy az OVT bázisán alakítsam meg a magyar rend-szerirányító céget. A MAVIR Magyar Villamosenergia Ipari Rendszerirá-nyító Rt-t. 1999 végén alakult meg, az elsõ vezérigazgató én lettem.

A MAVIR 2000. január 1-jén kezdte meg mûködését, minimális törzs-tõkével, és létszámmal. Az 1994 óta érvényben lévõ VET alapján az MVMfeladata volt a rendszerirányítás is. Az MVM ezzel a feladattal a MAVIR Rt-tbízta meg és bérbe adta a szükséges eszközöket is. 2001-ben a VET módo-sult. Az új VET és, az ehhez kapcsolódó kormányrendeletek, elõírták, hogya MAVIR Rt. az MVM-rõl váljon le, részvényei kerüljenek át az Államkincs-tárhoz és a szakmai felügyeletet a Gazdasági Minisztérium gyakorolja.Ezek a rendelkezések 2003. január elsejével léptek hatályba. Az átvitelihálózat az MVM tulajdona maradt, üzemeltetése, fejlesztése továbbra is azMVM feladata volt. Az új VET megjelenése után elkezdtük a felkészülést a2003. évi piacnyitásra. A MAVIR-on belül elindítottuk a szükséges infor-matikai fejlesztéseket, a Kereskedelmi és Üzemi Szabályzatok kidolgozásátés a piacnyitáshoz szükséges szervezet kialakítását. A felkészülést énirányítottam. Az egyes részfeladatok tehetséges kollégáim, a teljesség igé-nye nélkül Bertalan Zsolt, Kaszás Árpád, Oroszki Lajos, Sós Lajos,végezték.

Miniszteri megbízott

A piacnyitásra történõ felkészülési feladatok, rendkívül összetettek,valamint újszerûek voltak, nagyon sok egyeztetést igényeltek a Minisz-térium, a MEH, az MVM, és a piaci szereplõk között. Ezen munkák közben2002 februárjában az MVM vezérigazgatója Katona Kálmán leváltott aMAVIR élérõl. Ekkor Hegedûs Éva a Gazdasági Minisztérium államtitkárhelyettese felkért, hogy segítsem a piacnyitás elõkészítésében a munkáját,mint Miniszteri Megbízott. Érdekes volt részt venni az államigazgatásimunkákban, amelyeket nagyra becsültem, bár eléggé idegenek voltaktõlem.

A MAVIR Rt. elnök-vvezérigazgatója

2002 tavaszán a választások után új kormány kapott felhatalmazást aparlamenttõl. Az energetika kormányzat 2002 júniusában engem kért fel,hogy elnök-vezérigazgatóként vezessem a MAVIR Rt-t és 2003. január 1-


299

jére készítsem fel a MAVIR Rt-t a piacnyitás mûszaki és jogi feladatainakellátására. A februári távozásom után különösen az informatika területénlassult le a fejlesztés. A piaci szereplõk menetrendjének fogadásához, azettõl való eltérések rögzítéséhez, az ehhez tartozó költségek elszámolá-sához, számlázásához egy új szoftver-hardver rendszert kellett fejleszteni.A pénzügyi források biztosítása után fejlesztésre kiírt pályázatot az Arevacég nyerte meg. A munka a MAVIR-ban történt vezetõ váltások miatt csak2002 szeptemberében kezdõdhetett el. A MAVIR és az AREVA szakembere-inek hatalmas munkája eredményeként az informatikai rendszer elkészültés 2003. január 1-jén a MAVIR a VET szerinti feladatokra felkészült.

A 2003. évi piacnyitás után a MAVIR lett a felelõs a VER biztonságáért,a rendszerszintû tartalékteljesítmények piaci beszerzéséért és az árampia-con egyre nagyobb számban megjelenõ kereskedõk által alakított mér-legkörök kezeléséért. A MAVIR számára a rendszer biztonságos mûköd-tetése érdekében szükséges eszközök nem voltak a tulajdonában. A 750kV,400kV, 220kV-os hálózatot a MAVIR irányította, de a hálózat az MVM tulaj-donában volt. Az MVM üzemeltette, tartotta karban, újította fel, ésfejlesztette az átviteli hálózatot. Az MVM ezeket a tevékenységeket a sajátüzleti érdekei szerint optimalizálta, amelyek számos esetben nem egyeztekmeg a MAVIR rendszerbiztonsági szempontjaival. Az MVM a költség-csökkentésben volt érdekelt, a Mavir a hálózati veszteséget akarta csökken-teni és a villamosenergia-rendszer biztonságát kívánta prioritásként kezel-ni. Az MVM és a MAVIR között ez a helyzet vitákat okozott és feleslegesensok egyeztetést igényelt. A konfliktusokat mindig meg kellett oldani, de amunkatársak közötti korábbi jó és egymást segítõ munkakapcsolat sokatromlott. Egyidejûleg a rendszer összköltsége a különbözõ érdekek miattnövekedett. A MAVIR által használt távközlési berendezések is az MVMtulajdonában voltak. Az MVM üzemeltette és fejlesztette a korszerû digi-tális távközlési rendszert MAVIR, mint szolgáltatást vásárolta meg azMVM-tõl az információs rendszeréhez szükséges távközlési kapacitásokat.A verseny hiánya miatt a szolgáltatás drága volt. A MAVIR-nak a VER tel-jesítmény menetrendjének betartása érdekében a szükséges tartalékokat aMAVIR által mûködtetett piacról kellett beszereznie. A hazai erõmûvekcsak nehezen tudták kielégíteni a menetrend tartásához szükséges szabá-lyozás mennyiségi és dinamikus igényeit. Ilyen körülmények között azUPCTE által elõírt szigorú szabályozási paramétereket gyakran nemlehetett betartani. Különösen a VER kis terhelésû, éjszakai üzemébenvoltak gondok. Számos esetben a Paksi Atomerõmû terhelését kellett


300

korlátozni, amely még ma is a VER legolcsóbban termelõ erõmûve. Problé-mákat okozott, hogy az atomerõmû biztonsági elõírásai miatt csak korlátosszámú visszaterhelést volt szabad végrehajtani. A verseny hiánya miatt aszolgáltatás drága volt. A MAVIR-nak saját irodái nem voltak. A budai vár-ban lévõ MVM tulajdonú épületben lévõ irodákat és technológiaihelységeket is bérelte a MAVIR.

Összegezve: A MAVIR az MVM tulajdonában lévõ berendezéseketirányította. Ebben a mûködési modellben (Independent System Operator,ISO) az egymástól különbözõ érdekek miatt a MAVIR feladatainak tel-jesítése gyakran nehézkes, esetenként hibás és drága volt valamint a VERbiztonsága esetenként csökkent.

A 2003 óta ISO modellben mûködõ MAVIR magasan képzett munkatár-sakkal rendelkezett. A szakmai munkában jól ötvözõdött az évtizedek ótarendszerirányításban dolgozó munkatársak tapasztalata és az új feladatokellátására belépett fiatal, kezdõ munkatársak új ismerete, lendületessége. AMAVIR dolgozói elégedetten végezték munkájukat, amit jól jelez, hogy2003-ban a hazai középvállalatok kategóriájában meghirdetett versenyen atársaság megnyerte a Családbarát Munkahely címet.

2005-ben a nagyvállalati kategóriában a Legjobb Munkahely pályáza-ton a második helyezést, 2006-ban a közép- és kelet-európai LegjobbMunkahely pályázaton a nyolcadik helyezést nyerte el a MAVIR.

2005-ben a kormányzat döntött a rendszerirányítás tulajdonosihelyzetének és mûködésének módosításáról. A cél az MVM csoportkeretein belül mûködõ a rendszerirányítási feladatok teljesítéséhez szük-séges vagyonelemekkel rendelkezõ társaság (Transmission SystemOperator, TSO) megszervezése volt. Ehhez az MVM Hálózati Igazga-tóságát, ill. az OVIT Üzemviteli személyzetét és vagyonát integrálni kelletta MAVIR-ba. Ez egy óriási munka volt. A kereteket egy kormányhatározatadta meg. Sok részlet azonban tisztázásra várt. Csak példaként említve azMVM, az OVIT, és a MAVIR kollektív szerzõdését (KSZ) figyelembe véve újKSZ-re volt szükség, amelyet a szakszervezetekkel és a tulajdonossal isegyeztetni kellett. A három KSZ-bõl a legtöbb elõnyt és jogosultságot kel-lett átírni az új KSZ-be, amely csak nehezen történt meg, mert az MVMérdeke a költségek növekedése miatt ezzel ellentétes volt. A MAVIR részvé-nyei az Államkincstárból kivásárlással az ÁPV Rt-hez kerültek. A vagyon-elemeket azonosítása után, külsõ cég végezte a vagyonértékelést. Az MVMátviteli hálózati és az OVIT üzemirányítási vagyonával rendelkezõ MAVIRaz MVM leánycége lett.


301

A MAVIR-ban az integráció miatt új munkaszervezetek kialakítása váltszükségessé. Biztosítani kellett a hálózati üzemeltetés, fejlesztés, piac-mûködtetés, folyamatos mûködéseit változatlan ellátásbiztonság mellett.Ezeket a feladatokat a vezetésemmel, mint elnök-vezérigazgató sikeresenvégrehajtottuk.

2006. január 1-jén indult a Magyar Villamosenergia Ipari ÁtviteliRendszerirányító Zrt. (MAVIR Zrt.) TSO modellben történõ mûködése. AMAVIR saját tõkéje mintegy 1,1 Mrd Ft-ról közel 150 Mrd Ft-ra növekedett.A MAVIR létszáma 180 fõrõl 710 fõre emelkedett. Az új feladatként jelent-kezõ átviteli hálózat fejlesztését, üzemeltetését, az eszközök kezelését belekellett illeszteni a MAVIR szervezetébe. Meg kellett határozni az optimálismunkaszervezetet és létszámot, és mûködtetni az egyre bõvülõ piacot,kezelni a mérlegköröket, részt venni a nemzetközi TSO szervezetekmunkájában stb. és teljesíteni kellett az MVM által elõírt nyereséget. Az át-került vidéki és fõvárosi hálózati üzemegységek munkatársait személyesentájékoztattam az új helyzetrõl, a feladatokról a szervezeti változásokról ésjuttatásaikról. Az új munkatársak gyorsan bele illeszkedtek a MAVIRmunkaszervezetébe és rendkívül rövid idõ elteltével büszkén vállalták,hogy a MAVIR-ban dolgoznak. A VET a TSO-ként mûködõ MAVIR szá-mára, az anyavállalattól, az MVM-tõl jelentõs függetlenséget biztosított. Afüggetlenség érvényesítése az MVM-el szemben sok nehézséggel járt. AzMVM már 2006 elején felkészült az év közbeni változó Gazdasági Társasá-gokról szóló Törvény (GT) által biztosított elismert társaságcsoport mûkö-dési formára. Az MVM élt is a törvényi lehetõséggel és a központi irányításerõsítése érdekében úgynevezett Uralmi Szerzõdést kívánt kötni a csoporttársaságaival. Ezzel a cél, a hatékonyabb mûködés kialakítása és végsõ sor-ban az MVM csoport eredményességének növelése volt. Az MVM felülvizs-gálta a csoporton belüli párhuzamos tevékenységeket, amelyek összevoná-sával a csoport költségeinek csökkenését várta. Az MVM és a MAVIR közöttcsak néhány párhuzamos tevékenységet lehetett találni. Ennek ellenére azMVM szorgalmazta az Uralmi Szerzõdés megkötését a MAVIR-ral. A VET-ben a MAVIR számára elõírt függetlenséget és az Uralmi Szerzõdést csaknehezen lehetett összhangba hozni. A törvényi függetlenség érvényesítésétfontos feladatomnak tartottam, ami konfliktusokkal járt. Az MVM egyrejobban korlátozta a döntési kompetenciámat, ami nehezítette a munkámat,és csak nehezen sikerült a MAVIR érdekeit érvényesíteni.

A mozgásterem beszûkült, a MAVIR-ral kapcsolatos terveimet csakkevéssé tudtam megvalósítani, végül 2006. november 1-jén közös mege-


302

gyezéssel távoztam a MAVIR élérõl. Ezzel lezárult életem meghatározókorszaka. Nyugdíjas lettem.

Szakmai tapasztalataimat nyugdíjazásom után, az MVM és a Mavirvezérigazgatója hasznosította, mint vezérigazgatói fõtanácsadó. Ebben aminõségemben részt vettem a MAVIR Vezetõi Értekezletek elõterjeszté-seinek véleményezésében, az új Paksi Atomerõmû létesítését elõkészítõLévai projektben, valamint több más, az iparág életét meghatározó mun-kában. Ezek közül a teljesség igénye nélkül kiemelem a magyar energia-stratégia kidolgozását és a MAVIR-nak ITO-vá (Independent TransmissionSystem Operator) történõ átalakítási munkálatait.

Szakmai, oktatói és civil tevékenységem, elismerések

A munkámmal összefüggésben aktívan vettem részt a szakmai és civilszervezetek munkájában, valamint a felsõoktatásban is.

Ezek fõbb állomásai:— Budapesti Mûszaki Egyetem Energetikus képzését TámogatóAlapítvány Kuratórium tag— BME Pro Progresszió Alapítvány Felügyelõ Bizottság elnök— Magyar Elektrotechnikai Egyesület MAVIR Üzemi Szervezet elnök— ETE Energiagazdálkodási Tudományos Egyesüle tag— GTE Gazdasági Tudományos Egyesület tag— MTT Magyar Természettudományi Társulat Mûszaki Szakosztály elnök— BME Villamosmérnöki Informatikai Tanács tag— HÉRA Alapítvány Kuratórium tag— Kandó Kálmán Villamos Ipari Mûszaki Fõiskola meghívott elõadó— BME Villamos Mûvek Tanszék

tiszteleti docens, meghívott elõadó Hosszú pályafutásom alatt számos szakmai, társadalmi és államikitüntetésben részesültem. A teljesség igénye nélkül néhány:— Ipari Minisztérium Eötvös Loránd-díj— MVM Magyar Villamos Mûvek Jedlik Ányos-díj— MEE Magyar Elektrotechnikai Egyesület Zipernovszky Károly-díj— Magyar Köztársaság Állami kitüntetés Magyar Köztársasági

arany érdemkereszt — ÁPV (Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ) ZRt. Életmû díj— MEE Magyar Elektrotechnikai Egyesület Elektrotechnikai nagydíj


303

Számos publikációban, valamint konferenciákon fejtettem ki szakmaivéleményemet, és tájékoztatást adtam a villamos energia iparág aktuálishelyzetérõl, távlati fejlesztéseirõl, a nemzetközi energetikai kérdésekrõl,valamint az ezekkel összefüggõ munkáimról, eredményeimrõl, a legszéle-sebb közönségtõl a szûk szakmai körbe tartozó hallgatóság számára.

— Magyar Elektrotechnikai Egyesület Mûszaki Könyvkiadó „Védelmekés automatikák a villamosenergia rendszerben”: társszerzõ,

— MVM közlemények 15 cikk,— Elektrotechnika 12 cikk,— Mindentudás Egyeteme „Mi van a konnektor mögött”,— Konferencia elõadások 70.A hosszú és általam alázattal megélt „szeretett” szakmai életemben,

mint minden embernek, nekem is sok támaszt és segítséget adott a csalá-dom, kedves idõtöltésem a természet egyik csodája a vadászat, és a pihen-tetõ vagy esetenként inspiráló, az örök boldogság és vigasz, a zene világa.


Documents

Élet — Hivatás - MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) · tizenkettedik tagjához érvén, bekerült a Magyar Rekordok közé. Az ünne-pélyes diploma átadásra 2011. szeptember