RÓNA KATALIN

Életre vagy halálra ítélve

Gorin drámájaa József Attila Színházban,a Szarkofág Kecskeméten

„Ebben a tragédiában a legfontosabb atanulság" - Vlagyimir Gubarjev drámájá-ban, a Szarkofágban hangzik el a mondat.A gondolat, amely igen jellemző a leg-újabb szovjet drámatermésre. Azokra aművekre, amelyek az utóbbi esztendőbenszülettek, illetve amelyek most kerülnekszínpadra. A múlt tanulsága, amelyből ajelen szerezhet érvényes elveket, és ajelené, amely a jövőre vonatkoztatva vál-hat érvényessé.

A jövő számára ad intő példát Gubar-jev színműve, miként a jelen számárakínál tanulságot Grigorij Gori né, a Felejt-sétek el Herosztratoszt! című játék. S etanulságtétel mint emberi-erkölcsi igényés kívánság sorakoztatja egymás mellé azegymástól igencsak távoli, idegen drá-mákat. Hisz az ókori történetben és anapjaink szomorú valóságából született

színpadi példabeszédben aligha lelhetőföl más közös nevező. Ám az intő példajelenléte, mi több, a szigorú figyelmez-tetés, hogy ne feledjük a tartalmat, amita példa hordoz, mégis megengedi, sőtmegkívánja, beszéljünk róluk együtt. Eselőrebocsátva, hogy sajnálatosan egyikdráma sem tartozik műfaja különöskép-pen jeles alkotásai sorába, s egyik szín-padi megvalósítás sem nő túl a darab adtalehetőségeken, mégsem szabad elmennimellettük, lényegtelen színpadi bemuta-tónak tekinteni őket. Hisz jelenlétükkel,problémafölvetésükkel, a kérdések meg-szólaltatásával is a szovjet irodalom, drá-ma és az általános gondolkodás helyzeté-ről, létéről, állapotáról vallanak. S haezek a drámák semmi másra nem jók,mint arra: igazolják, a mai szovjet iroda-lom elérkezett, elérkezhetett ahhoz afölismeréshez, hogy a társadalmi problé-mákról beszélni kell, hogy nem a feledéshomályába kell burkolni, ami megtör-tént, hanem emlékezni kell rá, s tapaszta-latait fölhasználni, hogy a gondolattólnem félni kell, hanem kimondani - úgymáris bizonyították létjogosultságukat.Márpedig a két színmű mondanivalójá-nak lényege - ha igen didaktikus megszó-

lalási formában is, de - itt érhető tetten.Az ókori históriában a huszadik századiember mondja ki a történelmi igazságo-kat, a mai történet a maga publicisztikusteljességével szól társadalmi kérdésekről.De tettre, cselekvésre, az igazság megta-lálására szólító igényük azonos.

Az időszámításunk előtti negyedik év-ezredben a perzsa uralom alatt álló görögEpheszoszban porig égett az istennő,Artemisz temploma. A népi hit és histó-ria szerint a templom megszületésekormaga az istennő segített az építőknek. Atemplomot a világ hét csodája közt tar-tották számon. Tömegek zarándokoltak acsodálatos épülethez, hogy hódoljanakArtemisznek, és leboruljanak az emberteremtő ereje előtt. Egy évszázadig álltbüszkén a templom, míg i. e. 356-ban egyHerosztratosz nevű piaci árus - ha úgytetszik jobban, kereskedő - az éj leplealatt fölgyújtotta. Herosztratosznak sem-mi más oka nem volt a gyújtogatásra,mint a föltűnni vágyás, a hiúság, a vágy,hogy neve ily módon örökre fönnmarad-jon. Mert jóra nem volt képes, hát rosszrahasználta magát. Az ókori tett és az őtkövető események a témája Gorin drá-májának. A darab közvetlenül a tűzesetután játszódik. Herosztratosz már bör-tönben van. A város helytartója, a temp-lom papnői, Epheszosz főbírája és a népbűnhődésén töri fejét, mígnem megza-varja őket a börtönből „intézkedő" He-rosztratosz. Annak a századunkban isföllelhető félművelt, okoskodó, ötletek-kel teli, diktatorikus hajlamú, önmuto-gató embernek a mintapéldánya ő, akiideig-óráig hatni képes a tömegre, s akimaga is elhiszi, joga van, hogy hassonrájuk, mi több, joga van a hatalomhoz is.

Gorin Herosztratosz alakjában a min-denkori diktátor képét mutatja föl. Em-beri formájának, belső logikájának,maga-tartásának, gondolkodásánakmintáját. S környezetéét is: a hatalomvalódi birtokosát, amelyet már-már képesbehálózni a föltűnő diktátori alkat; apénzzel-itallal-ostoba magamutogatássalelkábítható népet, amely alincshangulatból egy-szerre vált átdicsőítésbe, ha a pénz úgy kívánja, és ahőst, aki ugyan mindvégig hittel állítja,hogy a bűnt meg kell torolni, de csakvégső kétségbeesésében, nehezen szánvará magát hajtja végre a maga jogosítéletét. Gorin az ókori alakok közéodavarázsolt még egy mai figurát is, „egyembert a színházból". S hogy mi oka vanrá? Tán nem bízik eléggé a régi história„áthallásaiban", s úgy érzi, a szavakat„átzengőbbé" kell tennie? Netán önmaga

Gorin: Felejtsétek el Herosztratoszt! (József Attila Színház).Láng József (Kriszipposz) és Andorai Péter (Herosztratosz) (Keleti Éva felvétele)

írói képességét kérdőjelezi meg? Vagyúgy ítéli meg, csak az igazán kimondottszó-gondolat hangzik keményen? A vá-laszt nem tudni, mindenesetre ez azember a drámában arra hivatott, hogyhangsúlyosan fölhívja a figyelmet, mitkellene tenniük az évezredes hősöknek,mit kell tennünk nekünk, magunknakhasonló helyzetekben. A fontosnak vélt -valóban fontos -, ám didaktikusságábanbántóan színpadiatlan, drámaellenesmondatok a politika eredendő bűnei-ről,hibáiról beszélnek. De bármily lé-nyegesek, időről időre leállítják a játékot,ismételgetésük már-már jelszavak hajto-gatásával vetekszik. Pedig a mondatokigazán pontosak. Arról szólnak: ne pró-báljunk feledéssel könnyíteni az emberekemlékezetén, mert aki felejt, az meg-bocsát, s egy ma élő nemzedék drágánfizethet azért, hogy megmentse a világota Herosztratosz-féle pestistől. A mon-datok önmagukban hibátlanok, s hogymégis hitel nélkül, üresen koppannak,annak a dráma rendszere az oka. Kilóg-nak a dramaturgiai építkezés rendjéből,mintha csak ügyetlen kéz aggatta volnaőket a darabra, s most fölöslegesen him-bálóznak fölszínén.

Amikor másfél évtizede Grigorij Gorindrámája megszületett - tegyük hozzá,azóta sikerszéria Leningrádban a Komisz-szazsevszkaja Színházban -, még valóbanszükség volt az efféle „lózungokra", azösszekacsintás kitételeire. Mára talán mármás a helyzet, s ezért is fájdalmas leírni,hogy az elmúlt esztendőben szüle-tettSzarkofág sem tudott a publicisztikaszintjéről továbblépni. Végső, kimondotteszmei mondanivalója - ha nem is össze-kacsintva, hanem valóban kijelentve -éppoly didaktikus, mint a H erosztratosz-drámáé.

A Szarkofág esetében a gyorsaság, azazonnali reagálás a becsülendő teljesít-mény. Vlagyimir Gubarjev tudósítókéntjárt a csernobili katasztrófa színhelyén, sa látottak, a tapasztaltak sugallták a gon-dolatot: beszélni kell arról, ami a legfon-tosabb: a felelősségről, a tudatlanságról, amegrögzött módszerek okozta károkról. Sa tragédiaözönből, amelynek nem egypontja lehetne drámai alapanyag, válasz-totta ki Gubarjev az őt leginkább izgatófelelősség kérdését s mellette az emberivállalásét. Nem született nagy dráma azötletből, a szó jeles értelmében még igazidráma sem. Publicisztikus gondolkodású,fölépítésű és emberábrázolású szín-padrafogalmazott tanulmány ez, amely-nektisztességes gondolkodása és a prob-

Gubarjev: Szarkofág (kecskeméti Katona József Színház(.Csiszár Nándor, Gulyás Zoltán, Krizsik Alfonz és Dallos József

léma megszólaltatása adja jelentőségét.Hisz híján van a Szarkofág az igazi jelle-meknek, a plasztikusan kibontott alakok-nak. Embereknek, akiknek érzéseik, ne-tán érzelmeik, családjuk, hozzátartozóikvannak, akik talán mégis az élet szépsé-gére gondolnak, akiket, ha csak röpke pil-lanatra is, de megérint a halál közelsége.Mintha nem is emberek lennének, ha-nemfölhúzott bábok vagy gépek (ez alól csakaz öregasszony, a kerékpáros és egy-egypillanatra a tűzoltó kivétel). S mind-ez,tudjuk, nemcsak a dráma hibája. Sokkalinkább az élet ilyen szürke és gépies.Mégis végítéletében, végső következte-tésében - amely arról szól, hogy életve-szélyes a tudatlanság, a beavatatlanság, atehetségtelenség, amelynek jegyébenmindenkinek csak részismeretei vannak, saz egészről mit sem tudva, lehetnek fele-lőtlenek is - Gubarjev a lényegről beszél.

Gubarjev játékának főhőse valójában aHalhatatlan, aki legyőzött testével-fizi-kumával, de legyőzhetetlen akarásával,hitével és önfeláldozásával a nagybetűsember végletekig leegyszerűsített szim-bóluma. Mégis vele mondatja ki a társa-dalom ítéletét az író: életet ígér az atom-erőmű főnökének, hogy felelhessen afelelősség-felelőtlenség vétkében.

Gubarjev életre ítéli az atomerőműfőnökét, Gorin halálra Herosztratoszt. Azéletben az emberiség előtt vállalni kell atettet (vagy éppen a tétlenséget?); a halál,Kleon tőrdöfése megszabadítja az

emberiséget a diktátortól. Az ember ítél-kezik, az emberé a döntő tett, s ez adjameg minden hibája, túlzott publicisztikus-sága, didaktikussága, retorikussága elle-nére mindkét dráma jelképes tartalmát.

A József Attila Színházban a Felejtsétekel Herosztratoszt! a vendégtervező I. G.Szumbatasvili és R. P. Akopov he-lyenként nehézkesen működtetett szín-padán, Kemenes Fanny jellegzetesen kor-hű kosztümjeiben R. Sz. Agamirzján, aleningrádi előadás rendezője vitte színrea komédia, a ritmus iránti jó érzékkel,biztos színészvezetői készséggel. He-rosztratosz szerepét Andorai Péter for-mázta, megmutatva a rosszra törő emberarcának valamennyi vonását. A börtön-ben mocskosan, összeverve még a féle-lemtől szűköl, aztán amint egyre inkábbúrrá lesz helyzetén (maga mellé, szolgá-latába állítva a porkolábot), amint fölis-meri „lehetőségeit', egyre inkább kitörbelőle és elhatalmasodik rajta az erősza-kosság, amelyen azért mindvégig átsüt akisszerű gyávaság is. Andorai pontosanmutatja meg Herosztratoszban a diktá-tort, aki már-már tetszeleg alattvalói bi-zalmában, hiszi, hogy van népe s joga azuralkodásra. Andorai e láttatásban adjatökéletes képét a diktatorikus hajlamnak, amagamutogatásnak.

Mellette Kaló Flórián az ostobaság ésaz emberi gyarlóság színeiből formázzaThisszarphenész, a perzsa helytartó sze-repét, aki békességet akar mindenkivel,

világszínház

Kovács Gyula a Szarkofág című előadásban(MTI-fotó - llovszky Béla felvételei)

aki rémülten alázkodna meg még a gyúj-togató előtt is. Nehezebb helyzetben vanBács Ferenc. Övé a hős, a pozitív alak aligkörvonalazott, helyzet nélküli szerepe.Kleont játssza, az arkhónt, az igazságfőbíráját, aki tudja, hogy városában a tör-vénytelenség az úr, mégis nehezen szán-jael magát a cselekvésre. S övé a „helyzet",hogy komédiából tragédiává igyekezzékalakítani a játékot. Bács Ferenc megtesziezt, amennyire a mű engedi, nem az őhibája, hogy figurája igencsak halványrasikeredett.

A komédia színeivel él Artemisz pap-nőinek alakjában Bakó Márta és Hegyi Barbara f. h. éppúgy, mint a helytartó feleségeként Szerencsi Éva. Tolnai Mik-lós a porkolábot játssza humorral. A hu-szadik századból érkezett ember rezonőr-szövegével Rátóti Zoltán szól bele időről időre a játékba - nem sok meggyőződés-sel. Csak úgy, amint ezt egy mai figura megteheti a régmúlt történetben.

S ha úgy hisszük, kevéske esélyt adottGorin színműve a valóságos emberfor-málásra, azt mondhatjuk, még ennyi semjutott a kecskeméti Katona József Szín-ház színészeinek Gubarjev publicisztiká-jában. Vujovich György műtőzöld, steriljátékterében Seprődi Kiss Attila irányítá-sával csak arra vállalkozott az előadás,hogy becsületesen fölmondja Gubarjevmondatait (néhol még ez sem sikerül, azáltalam látott estén elég sok volt aszövegbizonytalanság), bár kétségtelen:maga az alapanyag sem ad alkalmat való-

ságos jellemek ábrázolására. Talán csak ahárom orvosnak adott valamiféle emberiarcot az író. Réti Erika és Vitéz László jólmeg is felelt ennek a szerepnek, megmu-tatva az emberi vállalás, illetve a kívül-maradás esélyeit. Gurnik Ilona viszontelfeledte, hogy aprócska kamaraszínpa-don játszik, olyan „átéléssel" és túlzotteszközhasználattal, szenvedő szenvedé-lyességgel vitte színre az idős, megfáradtés az állandó szélmalomharcba belefásultorvosnő figuráját, hogy szerepformá-lásába emberség helyett annyi sértettgonoszság szorul, ami tökéletesen ellent-mond az alaknak. A három fiatal orvosnőszimbolikusnak is tartott, ám szűkösremért figuráját meglehetős színtelenséggelmutatta Sivók Irén, Tóth Kinga ésViehmann Nóra. A betegeket BaloghRózsa, Pál Attila, Molnár László, GulyásGábor, Kürti Péter, Lengyel János, Csi-szár Nándor, Krizsik Alfonz, Budai Lász-ló, Gulyás Zoltán képessége szerint és azügy iránti érezhető tisztelettel ábrázolta.

Látszólagos szimbolikus mélysége csaka Halhatatlan figurájának van ebben aszínműben, s ezt Kovács Gyula igyeksziknémileg a groteszk, kegyetlen humor feléhajolva emberséggel megtölteni.

Tanulságok, megélt tapasztalatok át-adásának szükségességét sugallja mind-két dráma. Vajha megérhetjük, hogy adramaturgiai, jellemábrázolási színvonalis eléri majd a mondanivaló fontosságát,tisztességességét.

Vlagyimir Gubarjev: Szarkofág (kecskemétiKatona József Színház)

Fordította: Gálvögyi Judit. Jelmez: SőmenMária. Játéktér: Vujovich György. Rendezte:Seprődi Kiss Attila.

Szereplők: Gurnik Ilona, Réti Erika, VitézLászló, Sivók Irén, Tóth Kinga, ViehmannNóra, Dallos József, Seprődi Kiss Attila, PálAttila, Balogh Rózsa, Molnár László-GulyásGábor, Kürti Péter, Lengyel János, CsiszárNándor, Krizsik Alfonz, Budai László, GulyásZoltán, Kovács Gyula.

Grigorij Gorin: Felejtsétek el Herosztratoszt!(József Attila Szánház)

Fordította: Balogh Géza. Díszlet: I. G.Szumbatasvili és R. P. Akopov. Jelmez:Kemenes Fanny. A rendező munkatársa:Radnai Annamária. Rendezte: R. Sz.Agamirzján m. v.

Szereplők: Kaló Flórián, Szerencsi Éva,Bács Ferenc, Andorai Péter, Láng József,Bakó Márta, Tolnai Miklós, Kovács Titusz,Eless Béla, Aron László, Rátóti Zoltán, HegyiBarbara f. h., Haás Vander Péter f. h., CsutkaIstván f. h.