58

BALOG BEÁTA

Életreformelemek megjelenése az 1920–1930-as években

a Magyar Lányok című folyóiratban

Bevezetés

A magyar sajtó 20. századi történetében a nők számára író-dott lapok egyre nagyobb jelentőséget kaptak. A felvilágo-sodás korától Európa-szerte egyre hangsúlyosabbá kezdett válni a lányok nevelése-oktatása, a nőkérdés, a nőmozgalom. Az egyes lapok szerkesztői megcélozták a női nemet mint külön olvasóközönséget. Európát tekintve a 18. és a 19. szá-zad fordulóján jelentősen átalakultak, a női újságok töreked-tek arra, hogy könnyebben elérhetők legyenek a társadalom egyre szélesebb rétegei számára. Ezt úgy érték el, hogy bővítették tematikájukat: a politikától kezdve a divaton át a gasztronómiáig igen színes volt a közölt témák palettája.1 Hazánkban a 19. század végétől emelkedett a nőknek szánt magazinok száma, mára pedig tucatjával állnak a nők, a fiatal lányok rendelkezésére.

A magyar női lapok számos tényezőt tükröznek a társada-lom nőkkel szemben támasztott követelményeiből (Kádár,

1 A női lapok történetéről, nemzetközi kitekintésekről lásd bőveb-ben Kéri Katalin (1997): Női lapok a 18–19. század Európájában. Vi-lágtörténet, 19. 74–78. [URL: http://kerikata.hu/publikaciok/text/noilap.htm] Letöltés ideje: 2016 szeptember 8.

DOI: 10.24362/NEVTORT.2017.1.58

59

2002), az adott korszak jellegzetességeiből. Ezt figyelembe véve jelen tanulmány keretei között azt kívánom vizsgál-ni, hogy az életreform-mozgalom, mint a természethez való visszavágyódás, az egészséges életmódot hangsúlyozó, az in-dividuumra koncentráló, a gépiesítés, tömegesítés elől me-nekülni akarók reformja, reform-megnyilvánulásai hogyan jelennek meg egy felnőtt lét küszöbén álló fiatal lánygenerá-ciónak szánt folyóiratban, a Magyar Lányokban az első világ-háború utáni nehéz gazdasági-társadalmi időszakban. Milyen motívumokat hangsúlyoz, mit emel ki az újság az életreform- mozgalomból a serdülő lányoknak a mozgalom kezdete, ki-bontakozása utáni években.

Kutatási kérdéseimhez Németh András (2005) megállapí-tásai szolgáltak támpontul: „A kibontakozó társadalmi reform-mozgalmak […] nagy áramlata inkább az egyénben, annak menta-litásában, világfelfogásában bekövetkező gyökeres átalakulás árán, az emberi élet reformja útján kívánja az elengedhetetlen változáso-kat elérni. A szűkebb értelemben vett életreform a társadalmi moz-galmaknak erre a típusára vonatkozik. Ezek közös jellemzője, hogy a társadalom jövője szempontjából kívánatosnak tartott egziszten-ciális változásokat, a »természethez való visszatérés« és a »termé-szetes életmód« segítségével, az egyéni életvitel, az étkezés, a lakó-helyi környezet, az egészség megőrzésének reformja útján kívánták megvalósítani” (Németh, 2005. 38). Abból a feltételezésből in-dultam ki, hogy a Magyar Lányok tükrözi a két világháború közötti jellegzetes, az egyént megcélzó, „új út” keresését, az életreform-mozgalom sajátosságait, a fiatal lányok nevelésé-ben a 20-as években megjelenő reformgondolatokat.

60

Magyar Lányok

A FOLYÓIRATRÓL

A Magyar Lányok egy rendkívül népszerű lap volt, amely 1894-től 1944-ig jelent meg, kezdetben havonta kétszer (minden hó 1-én és 15-én), majd 1922-től havonta háromszor (minden hó 1-én, 10-én és 20-án). Mondhatjuk, hogy a fo-lyóirat a maga korában hiánypótló volt abban a tekintetben, hogy kifejezetten fiatal, serdülő lányoknak íródott, mely az általános műveltség kiszélesítése, a szórakoztatás mellett praktikus, a mindennapi élethez hasznos tanácsokat, gya-korlatokat kínált számukra, akár a saját pályaválasztásukat tekintve, akár a jövendőbeli családjuk megfelelő gondosko-dására felkészítést tekintve. A századforduló tájékán voltak más nőknek szánt igen színvonalas lapok, mint például a Nemzeti Nőnevelés (1880–1919), viszont ez kevésbé a hét-köznapokra felkészítő technikákkal vértezte fel női olvasót, mint inkább a nők, leányok neveléséhez kívánt segítséget nyújtani nevelési, oktatási, tudományos témájú tanulmá-nyokkal. Több női egyesület, nőszervezet is adott ki rend-szeresen vagy időszakosan újságot országosan vagy regio-nálisan (például az 1906–1907 között megjelenő Feminista Egyesület értesítője), melyek témáikat tekintve nagyrészt társadalmi-politikai aspektusból közelítették meg a lapok-ban megjelenő írásokat, kevésbé szórakoztató céllal. A Ma-gyar Lányokhoz több szempontból is hasonló célkitűzéssel (például anyaságra való felkészítés, szépirodalom közlése) működött A Nő és a Társadalom című folyóirat (1907–1913), azonban a feminista nőmozgalom hivatalos lapjának volt te-kinthető, tehát nem mindig a „csendes” hírközlés volt je-len, hanem az erőteljesebb emancipáció, női választójog, női

61

szerepek értelmezése különböző területeken is igen hangsú-lyosnak bizonyultak.2

A Magyar Lányok igen hosszú életű folyóirat volt, 50 évig kínált cikkeket az olvasóközönségnek. E képes lap az úri középosztály fiatal, serdülő lányai számára létezett (Kádár, 2013), és közvetlen, olvasmányos formában látta el taná-csokkal a férjhez menés előtt álló hölgyeket többek között a háztartással, illemmel, szívügyekkel, testápolással, divattal kapcsolatos kérdésekben is, mintegy életre való felkészítés gyanánt (Pintér és Török, 2000). Az újság szerkesztője az álta-lam áttekinteni kívánt években Tutsek Anna író, szerkesztő volt, aki az önálló karrierrel rendelkező nők egyike közé tar-tozott a 20. század első felében, és aki elsősorban a konzerva-tív polgári közösség körében volt népszerű.

A Magyar Lányok állandó rovatai közt szerepeltek: regé-nyek, elbeszélések, színdarabok, mondák, mint például folytatásokban közölt szentimentális leányregények olykor szívszorító, olykor mulatságos „léleknemesbítő” történetei; Versek; Ismeretterjesztő közlemények, művészet, irodalom, krónika és háztartás, ezeken belül gyakorlati tanácsok a leen-dő háziasszonyok számára, kertészkedési útmutatások, re-ceptek és konyhai tippek, divat és szépségápolás, kézimun-kaötletek, szórakoztató tudományos ismeretterjesztő írások, képrejtvények, reklámok, hirdetések, a szerkesztő postája; illetve állandó rovatokhoz sorolható a Képek, vagyis a kép-jegyzék, forrásmegjelölés.

2 A Nő és Társadalom című folyóratról és tartalmáról részletesebben lásd Kereszty Orsolya (2011): „A Nő és a Társadalom” a nők művelő-déséért (1907–1913). Magyar Tudományos Intézet, Budapest

[URL: http://www.keresztyorsolya.com/sites/default/files/no_es_a_tars_keresztyorsolya.pdf] Letöltés ideje: 2016. december 20.

62

A lap rovatai közül a szerkesztői üzenetek száma kiemel-kedően magas volt, 1924-ben az írások több mint 60%-át tették ki (lásd Pintér és Török, 2000. 2. táblázat). Ez alap-ján megállapítható, hogy a fiatal hölgyek igen közvetlen kapcsolatot ápoltak a szerkesztővel, aki mindig személyre szabottan válaszolt minden beérkező levélre. Olyan fon-tos értékeket állított fókuszba az újság, mint a becsületes-ség, szorgalom, hazaszeretet, természet és Isten szeretete. Mindez megjelenik, beépül az egyes számokban megjele-nő elbeszélésekbe, regényekbe, mesékbe, versekbe, isme-retterjesztő közleményekbe egyaránt.

A FOLYÓIRAT-ELEMZÉS SZEMPONTJAI

Részkutatásom fókuszában az 1920–1930-as években, az újság Ismeretterjesztő közlemények, művészet, irodalom, krónika és háztartás című rovatában megjelenő gyakorlati tanácsok, a divat és szépségápolás, a szórakoztató tudományos isme-retterjesztő írások állnak. A rovatok írásaiban vizsgálom, mennyire vannak jelen az életreformelemek, továbbá a gya-korlatiasságra való törekvést, vannak-e külföldi utalások, hi-vatkozások a folyóiratban. A dokumentumelemzés módsze-rével vizsgálom a budapesti Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban (OPKM) által elérhető, a témához szükséges irodamat.3 A dokumentumelemzéssel adatok összegyűjtésé-re, az explicit módon megjelenő tartalmak mennyiségi, mi-

3 Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum történetéről bőveb-ben lásd: Droppánné Debreczeni Éva (2003): Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum története 1. 1877–1933. OPKM, Budapest; Droppán-né Debreczeni Éva (2010): Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum története 2. 1958–1990. OFI-OPKM, Budapest.

63

nőségi vizsgálatára, következtetések levonására van lehető-ségünk (Szabolcs, 2004).

A kiemelt időintervallumban közvetlen hatása érződik az I. világháborúnak. A lap írásai tükröződik vissza e szörnyű esemény kiváltotta traumát, és az útkeresést a feszültség ol-dására, a háborúból való kilábalás lehetőségét. Képet kapunk arról, hogy az I. világháború utáni életreformelemek, miként jelennek meg az újságban. Az érdeklődés középpontjába a nemzet kerül: „A húszas évektől kezdődően a korábbi időszak társadalom- és emberformáló hevületét felváltották a szintetizáló, megőrző, a változatlant, az abszolútumot kereső törekvések. Ezzel párhuzamosan megváltozik majd a népi kultúra […] szerepe is […] A vizsgálódás tárgyát egyre inkább a nemzeti sajátosságok, a magyar lelkiség vizsgálata adta” (Németh, 2013. 49).

A dokumentumokat illető csoportosítási szempontjait fi-gyelembe véve, az általam vizsgált folyóirat a hivatalos doku-mentumok közé sorolható, melynek címzettjei a „különbö-ző körű nyilvánosság” soraiból kerülnek ki (Nádasi Mária, 2011). A vizsgált rovat közleményeit olvasva nyolc főbb téma kiemelését találtam fontosnak a kutatás kérdéseit fó-kuszba helyezve, melyek az adott időszakban végig meg-jelentek a folyóirat egyes számaiban: 1. Étkezési reform; 2. Ruhaviselet; 3. Mozgás; 4. Az otthon kultúrája; 5. Ker-tészkedés, növénytermesztés; 6. A közösségi ember; 7. Tár-sadalom és család. Közös vonásként kiemelhető, még 5-10 év eltelte után is erősen érezhető az I. világháború hatása. Szinte minden szerző kiemeli az elszegényedést, a spórolás szükségességét.

64

Tematikus elemzés

ÉTKEZÉSI REFORM

A 20. század elején kibontakozó életreform-mozgalom alapja a hétköznapi életet kellemessé, egészségessé, természetessé tevő megnyilvánulásai, melyek szerves részét képezi a vege-táriánus étkezés, biogazdálkodás és a reformkonyha (Németh és Pirka, 2013). A reformkonyha alapja, hogy étkezzünk vál-tozatosan, ne ragadjunk le kizárólag néhány ételnél, ismer-kedjünk meg minél több ízzel. A szerkesztő, Tutsek Anna a lehetőségekhez képest igyekezett minél több olcsó ételt kínálni az olvasónak a minden számban közölt Katóka a kony-hában című rovattal. A reformkonyhára jellemző elkészítési módok és hozzávalók (például az éghajlatunkon őshonos ga-bonák, zöldségek, gyümölcsök, magvak, fűszer- és gyógynö-vények preferálása – Szente-Kálmán, Sine anno) nem jelen-nek meg a receptekben. A hagyományos, addig megszokott eljárások érvényesültek a gasztronómiában, mint például a tejtermékek használata, amely a reformkonyha szerint nem kedvező az emberi szervezet számára – a nagyüzemi álattar-tásban jelen lévő méreganyag-felhalmozódás miatt (Szen-te-Kálmán, Sine anno).

A Katóka a konyhában című rész recepteket közöl a fiatal olvasók számára egy Katóka nevű lány történetein keresz-tül, akit nagymamája tanít a konyhaművészet rejtelmeinek felfedezésére és elsajátítására. Rendkívül hasznos része ez a rovatnak, mivel egyszerűen, érthetően ír le számos receptet a fiatal lányok számára, amelyeket ma is elkészíthetünk. Pél-dául az 1920. január 15-i számban Katóka a barátainak sorol fel ünnepi (karácsonyi, szilveszteri) ételt, receptet, melyből az olvasó az adott időszakban, de még ma is meríthet ötlete-ket (Tutsek, 1920. 22–23). A receptek nem a vegetarianizmust

65

hirdetik, viszont a természetes életmódot támogatják a ma-gyar konyhán belül.

E rovat recepteit olvasva megállapíthatjuk, hogy Katóka sokszor kiemeli, hogy olcsó ételek elkészítése az optimális a háború okozta nehéz, szűkölködő körülmények között, pél-dául: „[…] A mai viszonyok között változatosan csak a millio-mosok főzhetnek. Nekünk meg kell elégednünk, ha levest, főtt húst és gyúrt tésztát ehetünk” (Tutsek, 1921. 357–358). Ezért volt, hogy Katóka olyan recepteket is közölt, amiket „jobb időkben”, jobb megélhetési viszonyok között lehet majd elkészíteni (például felsál szeletek borral, fehérpecsenye sárgarépával töltve, porhanyó tészta csokoládé töltelékkel), inspirálva ez-zel az olvasóközönséget a remény éltetésére a „jobb idők” elérését illetően.

RUHAVISELET

Az életreform szerint a ruhaviseletben a legjobb, legtermé-szetesebb megoldás a mozgást nem korlátozó természetes ruházat használata, úgyis, mint a lenge, kényelmes, sportos öltözet és cipőviselet (Németh és Pirka, 2013). A mozgást könnyen biztosító és egyben morális védelmet hangsúlyo-zó hosszú szoknya preferálása is idetartozhat. A vizsgált idő-szakban, a 20. század első felében a hosszú szoknya volt a „nagylányság” ismertetőjele, miszerint tizenkettedik év felé nőni kezdett a szoknya, tizennyolcadik évre már elérte a föl-det, s ehhez különböző jogok és kötelességek járultak, mint például udvarlók fogadása, színházba járás este is, szombat este táncórák rendezése a vasárnap kora délután helyett, por-törlés, tortakeverés és így tovább. „Ez volt régen – mondja 1926-ban Benedek Rózsi –, de az utóbbi időben nem lehet meg-állapítani, hogy ki a kislány, ki a nagylány, mert mindenki rövid szoknyába és rövid hajjal jár, mindenki fiatal akar maradni!”

66

(Benedek, 1926. 426–427). Ennek oka lehet, hogy a nagyle-ánynak már sokat kell dolgoznia anyja mellett, apja helyett a háború okozta nehézségek miatt. Az I. világháborúban nők tömege kényszerült a kenyérkereső szerepet betölteni, há-tországot biztosítani a fronton harcoló férfiaknak, például betanított munkásként, ápolónőként, tanítónőként, bankár-ként egyaránt, ami pedig hozzájárult a hagyományos, otthon a tűzhely mellett lévő és gyermekeket nevelő női szerep las-sú átalakulásához.4 A szabad mozgást korlátozó ruhanemű el-vetéseként a fűző ignorálása is kiemelendő reformgondolat. Emellett a szőrme hordásának kritikus megítélése és ezzel összefüggésben az állatvédelem fontosságának hangsúlyo-zása is megjelenik a folyóiratban (Sine nomine, 1920. 10–11).

A divat témánál is a takarékoskodás, a nagylábon élés el-vetése és a fanatikus divatkövetés több helyen, valamiféle ironikus, gúnyos megítélése jelenik meg. Egy helyen olvas-hatjuk: „[…] Míg azelőtt, a középsoron, szerényebb ház-tartásokban is minden szezon pontosan szerepelt a maga toilet-bugdettjével: most ezt az évenként négyszer szereplő budget-et törölte a háborús évek keze, s a cipésznek, szabó-nőnek, a kalaposnak, a kesztyűsnek szóló kiadás nem a divat, hanem az elkerülhetetlen szükség szerint igazodik, s sok he-lyen még jó, hogy igazodhat […] A férfiak nem élnek-halnak annyira a divattal […] A nőknél azonban nyugtalan éjszakák-kal jár e lemondás, csatát jelent, amelyet önmagukkal meg kell vívniuk” (Sine anno, 1920. 126–127). A folyóirat elítéli a nagyzolást, felhívja a figyelmet arra, hogy a divaton való spó-

4 Az „I. világháború és a nők” témában bővebben lásd Higgonet, Margaret (1987): Behind the lines. Gender and the two world wars (Women’s studies). Yale University Press; Pukánszky Béla (2013): Bevezetés a nő-nevelés történetébe. Mentor(h)áló 2.0 program. TÁMOP-4.1.2.B.2-13/1- 2013-0008 projekt, Szeged.

67

rolás minden embert, minden családot érint hazánkban, nem csak egy szűk társadalmi réteget. Ez a kollektív tudat pedig segíthetett átvészelni a nehéz időszakot.

A témába illeszkedően érdekes történeti keretek között írnak az egyes számokban például a parókáról vagy más né-ven vendéghajról vagy hamis hajról: XIV. Lajos, a Napkirály hozta divatba az óriási, úgynevezett alonge parókát, udvará-ban 48 parókakészítő mester volt, akik jobban kerestek, mint az államhivatalnokok (Sine nomine, 1920. 43–44). A parfü-mökről: azok a nők, akik az erős illatokat (például Patchoul-li) kedvelik, szívtelenek és csacskák, akik pedig a gyönge, diszkrét illatokat kedvelik (például ibolyaillat, kölnivíz), jó tulajdonságokban bővelkednek. Ezt egy francia orvos kuta-tása alapján állapította meg a szerző, aki a női jellem és az általa használt illatszer közötti összefüggést vizsgálta, emel-lett még ír történelmi személyek kedvelt illatairól is: Néró császár a rózsaillatot, XIV. Lajos a narancsvirág enyhe illatát kedvelte, Napóleon pedig – az író állítása szerint – minden-nap elhasznált egy üveg kölnivizet (Sine nomine, 1920. 60–61).

Ez a téma az egyszerűség, természetesség elvárásait tük-rözi az életkori szerepeknek megfelelő öltözködés hirdeté-sével, ami egyrészt illik egy kis-középpolgári élethez, divat-követéséhez, másrészt a reformtörekvések keretei között is értelmezhetők a jelenségek.

MOZGÁS

A testi, lelki, szellemi lét egységének, homeosztázisának fenntartásához fontos életreform-megnyilvánulás a testápo-lás, testedzés, küzdősportok iránti vonzalom (Németh és Pir-ka, 2013). A folyóirat e rovatának vezetője, Dr. Kátai Gab-riella az újsághoz beérkező levelekre adott választ az egyes

68

számokban, melyet közzé tett a következő céllal: „Nyomo-rodott testben nem élhet ép lélek, a rengeteg munka, amit az élet megkövetel, egészséges testet kíván. A Magyar Lányok azt szeretné, ha minden magyar kislányból erős, egészséges és szép magyar nő válnék. Azért ad utasítást nektek ahhoz, hogy hogyan gondozzátok a testet, mely a lélek lakóhelye, Isten legszebb műve és a komoly, mozgalmas emberi munka eszköze […] A lusta ember pedig meg-érdemli, hogy csúnya legyen” (Kátai, 1926. 253–254). Láthatjuk, hogy e szavakban erőteljesen megjelenik a test és lélek kul-túrájának összhangja, harmóniája, az ezt létre hozó natura-lista, vagyis szabad testkultúra reformmozgalmi törekvése, mely „a természetes mozgás nevelő hatását és szépségét hangsú-lyozta” (Németh, 2013. 27), és mely szoros összhangban van a természetes öltözet reformtörekvéseivel. Ebben a rovatban hangsúlyt kapott a természetes anyagokkal történő bőrápo-lás, hajápolás (például szappanos víz, dióolaj, lanolinkrém használata, hajfesték elvetése), fürdés, test egészségének megőrzése (például gerincferdülés ellen mit kell tenni), a ki-rándulások és a testedzés fontosságának hangsúlyozása is. Az élet védelmében sürgetik dohányzást és az alkoholt mellőző, absztinens életmódot, az egészséges életvitelt megalapozó testápolás természetes formáit, javasolják a szabad levegőn való tartózkodás fontosságát.

Bár résztvételük az olimpián már 1900 óta lehetséges volt, 1920 körül a nők intenzív sportolása még nagy újdonság-nak és különcködésnek számított. Az 1930-as évekre azon-ban már természetessé vált, amit mindenki szükségesnek is tartott. Ám még ekkor is hangsúlyozták, hogy „a sportruha levetésével, vesse le a leány a szabadságot, amivel egyenjogúsíta-ni akarja magát a férfival, és legyen megint kedves, udvarias, jó könyvvel, kézimunkával a kezében” (Sine nomine, 1930. 566). Az egyenlőség, a női nem emancipációja tehát lassan haladt elő-re az élet különböző területein.

69

AZ OTTHON KULTÚRÁJA

A lakberendezést illetően az olvasott cikkek alapján az egy-szerűségre, természetességre és visszafogottságra való törek-vés volt a jellemző. Jó példa erre Benedek Rózsi több cikke is, aki állandó szerzője a folyóiratnak. Leírja egy korabeli le-ányszoba ideális kinézetét. Utal rá, hogy a háború előtt még sok bútor volt elérhető, de a háború után már a legegysze-rűbb szobaberendezés is egy vagyonba került. De hozzáte-szi, hogy „a szükség sok mindenre megtanított bennünket és néha szinte magunk is meglepődünk, hogy milyen ügyesek, praktikusak, találékonyak lettünk. Mire van ma szükség és mit lehet beszerezni, megcsinálni? Nyitott könyvespolc, íróasztal, aki sokat ír, vagy aki nem, annak egy kis asztalka, amire ráfér egy virágcserép, néhány szék, egy-két karosszék, a falon néhány »reprodukció« és sok vi-rág legyen a lakásban” (Benedek, 1923. 151–152). Mondhatjuk, hogy mindez jól rímel Morris5 gondolataival, aki szerint a művészetnek egyformán szépnek és hasznosnak kell lennie (Morris, idézi: Németh, 2013. 15).

A folyóirat az egyszerű, a természet adta virágokkal díszí-tett, esztétikus terítésre is nagy hangsúlyt fektetett. Ezzel a témával a középosztálybeli lányok családi életre való felké-szítéséhez kívánt hozzájárulni. 1926-ban a Katholikus Házi-asszonyok Országos Szövetsége terített asztal művészetével kapcsolatos kiállításának ismertetése látott napvilágot. A be-mutatón öt asztalon különböző ünnepélyes alkalmak teríté-kei jelentek meg: esküvő, 25. házassági évforduló (ezüstla-kodalom), Mikulás, fiatal leány vendégeket fogad, magyaros

5 A világhírű Arts and Crafts mozgalom vezetőjéről részletesebben lásd Németh András és Pirka Veronika (2013, szerk.): Az életreform és reformpedagógia – recepciós és intézményesülési folyamatok a 20. század első felében. Gondolat Kiadó, Budapest.

70

vacsora. Még ha ezt nem is lehetett ugyanígy kivitelezni ott-hon, ezzel kívánták a lányokat motiválni, hogy törekedjenek a minél szebb, csinosabb otthon megteremtésére a lehetősé-gekhez képest: „Tavasztól késő őszig az erdő-mező ingyen adja az asztal legváltozatosabb, legszebb díszét. Igyekeznünk kell élet-színvonalunk süllyedése ellen küzdeni, mert nem csak az a lényeg, mit eszünk, hanem, hogy hogyan” (Sine nomine, 1923. 501–502). E reformgondolatok mögött a gazdasági szükségszerűségből fakadó egyszerűség, takarékosság elve állt, amely a kényszer-ből vitte el a magyar lányokat a természetes megoldásokhoz.

KERTÉSZKEDÉS, NÖVÉNYTERMESZTÉS

A növénytermesztés, kertészkedés a természet, a falu, a föld-művelés fontosságát, a természethez való visszatérés szán-dékát tükrözi, a falusi élet preferálását. Konkrét növények nevelésének, sajátosságainak bemutatása minden egyes számban megjelenő téma, ilyen például a különböző gyü-mölcsfák, szobanövények gondozása. Egy helyen olvashat-juk, hogy „kevés virág díszíti a budapesti házak ablakait, pedig néhány évvel azelőtt nem így volt. Ma már igazán nincs virágkul-tusz Budapesten” (Számadó, 1921. 376–378). Ugyanez a szer-ző a művirágot kritizálja: „Ezt a szörnyűséges divatot kedvelik nálunk” (Számadó, 1921. 376–378). Ennek okát is latolgatja: „Igen kevesen próbálkoznak meg az élvezettel, hogy otthonukban viragot neveljenek” (Számadó, 1921. 376–378). Az otthon díszí-tésének mellőzése szintén egy következménye lehet a há-ború okozta szürkeségnek, hiszen a mindennapi megélhetés küzdelmei között, a háború után közvetlenül, csak kevesen tudtak gondot fordítani az élet apró örömeinek meglelésére.

A növénytermesztés és a gyermeknevelés, gyermeggon-dozás között sok esetben párhuzamot vonnak az egyes cik-

71

kek szerzői. Egy névtelen szerző, aki a szobanövények gon-dozásáról ír, megfogalmazza, hogy „a növény olyan, mint a kis gyermek. Mindenik szép, kedves, de életre való csak az, amelyik kel-lő gondos ápolásban részesül, szeretettel less fölnevelve, vagy ame-lyiket a természet maga edzett meg” (Kardos, 1921. 142–143). Te-hát ápolást, figyelmet, szeretetet kér a növény is. A művirág kritizálója, Számadó János is megfogalmazza, hogy „a virág olyan – mint a gyermek. […] Aki állandó együttlétben szemlélheti a gyermek életét s láthatja gyenge lelkének fejlődéseit, csak az az em-ber tudja a gyereket igazán szeretni” (Számadó, 1921. 376–378). A gyermek-növény metafora esetében a hangsúly a nevelé-sen, gondozáson van. A növekedés attól a személytől függ, aki a nevelést végzi, és fontos, hogy a növekedéshez szük-séges feltételek rendelkezésre álljanak (Vámos, 2001). Ez fontos utalás, jelkép lehet a folyóiratot olvasó leányoknak, egyrészt az iskolai nevelődést illetően, másrészt, mint leen-dő anyák számára, akiknek útmutatásul a növénynevelésen keresztül mutatják be a nevelés meghatárzó lényegét. Talán ez a terület, ami leginkább tanúskodik a reforméletmód át-vételéről, a zöld lakókörnyezet kialakítási szándékáról a köz-gondolkodásban.

A KÖZÖSSÉGI EMBER

E témában is a természetességet emelik ki a szerzők: „Nem az a fontos, hogy valaki nagyszerűen tudja a köszönés, a bemutat-kozás és a társas élet többi formáinak összes szabályait és azokat mindig híven kövesse, hanem a biztos fellépés, a természetes maga-tartás, a megfelelő hangnak mindig és mindenhol való eltalálása, és annak felismerése, hogy a legszebb külső forma sem pótolja az igazán értékes belső tartalmat” (Benedek, 1922. 489–490). Kí-váncsiskodni nem illik, mert a kíváncsi ember tapintatlan, megbízhatatlan: „A kíváncsiságot egy kis önérzettel, akarattal

72

tudásszomjjá lehet átalakítani.” Például ha valakit az izgat, hogy a két szomszédja miről beszél egymással, akkor miért ne tudna inkább az iránt érdeklődni, hogy milyen jó receptet ismer, vagy hogyan lehet a francia rendhagyó igéket a legjob-ban megtanulni (M., 1922. 78–79). Helyesen viselkedni egy leánynak nagyon fontos: „A fiatal lányt szeretném egy rózsához hasonlítani, mely vagy az Isten szabad ege alatt vadon, a maga természetes egyszerűségében nyílik, vagy gondozott kertekben, par-kokban virul. A park rózsáit a művészet, a kultúra ápolja. A helyes viselkedés többet ér a vagyonnál […] mellyel ajtókat és szíveket lehet könnyűszerrel kinyitni” (Sz. Solymos, 1927. 78). 1927-től indult egy rovat Helyes viselkedés címmel, amiben különböző helyszíneken, alkalmakkor (otthon, villamoson, színházban, vendégségben) írják le a lányoknak, hogyan kell viselkedni-ük, hiszen, ahogy Sz. Soymos Bea is kiemelte, a szülői ház és az iskola formáló ereje meghatározó egy gyermek életében, szocializációjában.

Láthatjuk, hogy a tizenéves lányok helyes viselkedése korabeli normakövetést kíván, alkalmazkodva a többségi társadalom által elvárt értékekhez, nem elfogadva, mondhat-ni kritizálva az ettől a szabályrendszertől eltérő leányok visel-kedését. Ez inkább szocializációs, pedagógiai kérdés, és a kor társadalmi kommunikációjára utal, mintsem a szabad és ter-mészetes megnyilvánulásokat engedő reformgondolatokra.

TÁRSADALOM ÉS CSALÁD

A háború miatt az életszínvonal romlása, a középosztály el-szegényedése következett be, ami azt eredményezte, hogy a lányoknak is munkába kellett állni, még a férjhezmenetel után is. Sokan betanított munkásként, sokan képzettséget, végzettséget szerezve kerestek kenyérkereseti lehetősé-

73

geket. A folyóirat hasábjait vizsgálva megjelenik egy téma, a tanult nő, a háztartási munkálatok ellátása mellett az in-tellektuális tevékenységek elsajátításának hangsúlyozása, és egyben a „magyar lelkiségre” való buzdítás is: „Kedves magyar lányok, ti leendő magyar anyák, segítsetek a romok felett egy új, szebb, boldogabb Magyarországot építeni. Teremtsétek meg önmagatokban az új, az öntudatos magyar leányt” (Papp, 1921. 245–246). „A mai nehéz viszonyokkal megküzdő asszonyoknak sokféle erény mellett logikus gondolkodásra is igen nagy szükségük van” (Benedek, 1926, 373–374).6

Többször írnak a lányok pályaválasztásáról, 1925-ben egy új rovat is indul Iskolai élet címmel, melyben a növendékek előrehaladása, pályaválasztása is szerepet kap. Németország-ra is hivatkoznak, ahol nagyon jól működik a pályaválasztási tanácsadás (Benedek, 1922. 254–255). Ott tavasszal az iskolák-ban egész előadás-sorozatot tartanak, amelyekben az egyes foglalkozási ágakat ismertetik a hallgatóságnak, emellett személyre szabottan is segítenek. Ezt a metodológiát szeret-nék Pesten is megvalósítani a szerzők, amire pár év múlva már lesz is példa: 1928-tól előadás-sorozat indul a pályavá-lasztással, különböző hasznos szakmák részletes ismerteté-sével kapcsolatosan a Veres Pálné Leánygimnázium volt is-

6 Jól látható, hogy az 1920-as évektől kezdődően egy újfajta szem-élet jelent meg az életreform-törekvéseken belül, miszerint „az élet-reform egyéni életmóddal kapcsolatos témáinak a népies retorika síkjára terelődése” (Németh és Pirka, 2013) fedezhető fel. Vagyis a mozgalom ékesszólásában erőteljesebben megjelenik ettől az időszaktól kezdve a nemzeti sajátosságokra való fókuszálás, melyet erősít az Ifjúsági Vörös-kereszt – többek között – „nemzeteket elválasztó gyűlölet ellen való küzde-lem” céljával való ismertetése több számon kereszetül, vagy az 1921. 27. évfolyamának 19. számától megjelenő Színház rovat, mely a ma-gyar színészek által előadott előadások közösségben való megtekintése a „magyar nemzeti érzést fejleszti, erősíti” (Tutsek, 1921. 357–358).

74

kolatársai szövetségének közreműködésével. Szintén német mintára hivatkoznak a folyóirat szerzői, amikor a csoportos nyelvtanulásra inspirálják a magyar lányokat, az úgynevezett Kränzchen leányélet intézményével. Itt az egykorú lányok (3-4-en vagy akár 20-an is) hetente egyszer összejönnek, és tanulnak, játszanak, olvasnak, szociális munkát végez-nek (például szegényeknek ruhákat varrnak), ehhez pedig a pénzt úgy gyűjtik össze, hogy például büntetést fizet min-denki, aki csak egy szót is szól az anyanyelvén idegen nyelv tanulása közben (Benedek, 1926. 485–486).

A folyóirat tehát buzdítja a lányokat a művelődés fontossá-gára, a megfelelő tudás megszerzésére, az olvasás fontosságá-ra egyaránt: „Ma ugyan a könyv is megdrágult, de azért mégiscsak a legolcsóbb szórakozási és az egyetlen megfizethető ajándék […] a test és a lélek egyformán és gond nélkül kaphatja meg a táplálékát” (Sine, anno, 1923. 136–138).

Buzdítja a művelődés és képzés fontosságára a gyermek-nevelés területén is. A 20. századot a gyermek évszázadának óhajtották tekinteni, melyben a törvényhozás, a technika, a művészet és a tudomány a fejlődő új generáció szolgálatában állt. Ám a háború ezt a töretlen törekvést megvétózta: „Nem-csak a felnőttek, a gyerekek is érzik a mostani súlyos időknek minden nehéz terhét […] Annyi évig az apáért való állandó rettegés szo-morú légkörében éltek […] az anyu nem tudott vidáman játszani velük, és csak sírást, rettegést láttak maguk körül […] a megpróbál-tatások a háború végével sem szűntek meg. Gond anyót még eddig nem sikerült kiűzni a szívekből” (Sine anno, 1926. 472–474).

Emiatt, ennek enyhítése végett hoztak létre játszótereket a Vöröskereszt vezetőinek és a felügyelő „játszó néniknek” közreműködésével brüsszeli mintára, ahol szakemberek (pedagógusok, szociális munkát végzők) játékdélutánokat szerveztek naponta 4 és 7 óra között, Budapesten, 12 hely-színen, 4 és 15 év közötti gyermekek számára. Ott a gyere-

75

kek játszottak, rendhez, fegyelemhez szoktak. „Az itt zajló játékdélutánok nagyszerű bizonyságai annak, hogy szeretet és lelke-sedés mire képes” (Sine nomine, 1926. 472–474). A Vöröskereszt tanfolyamot indított a játékvezetők képzésére, ahol többek között elsősegélynyújtást, pedagógiát, pszichológiát, egész-ségtant, gyermekdalokat, játékokat tanultak a lelkes résztve-vők, majd vizsgával zárták a tanfolyamot.

A gyermeki környezet gyökeres átalakítására törekvés, a gyermekközpontú reformpedagógiai attittűd, a gyermeket nevelő, oktató személy megfelelő képzettségének hangsú-lyozása emelendő ki e témánál, mint életreform-sajátosság. Ezenkívül megjelenik a „megmentés motívum”7 is, olyan értelemben, hogy a háború okozta „csonka családokban” fel-növekvő gyermekeknek is legyen elegendő idejük, terük és lehetőségük a szabad játékra, a különböző játéktípusok gya-korlására, ha esetleg az őket egyedül nevelő édesanyának a munka mellett már nem jut elég ideje gyermekével játszani. A gyermeken túl jelen van a nemzet megmentésének a gon-dolata (Németh és Pirka, 2013; Vincze, 2010).

Összegzés

Az életreform-mozgalom 1890 és 1914 között kibontakozó időszakában az emberek a modernizációt kísérő válságje-lenségek, az ipar, a technika gyors fejlődése, az urbanizáció

7 Az életreform megmentés-motívumáról bővebben lásd Pirka Vero-nika (2013): Az életreform megmentés-motívuma, a korszak higiéniai diskurzusa és a gyermektanulmány összefüggései a 20. század eleji ma-gyar pedagógiai sajtóban. In Németh András és Pirka Veronika (2013, szerk.): Az életreform és reformpedagógia – recepciós és intézményesülési fo-lyamatok a 20. század első felében. Gondolat Kiadó, Budapest. 97–116.

76

előrehaladása, illetve az ezekkel járó negatív hatások elől, a nem az individuumra koncentráló, tömegesítő jelenségek, attitűdök elől kívántak menekülni egy természetközeli élet-be, melyben az egyéni életvitel, az egészséges étkezés, a la-kóhelyi környezet, az egészség megőrzésének reformja egy-aránt érvényesül (Németh, 2011; Németh, Pukánszky és Pirka. 2014). Megállapíthatjuk, hogy az életreform keretei között értelmezendő természethez, egyszerűséghez való visszatérés a vizsgált cikkek alapján, a világháború utáni időszakban leg-inkább a háború okozta nehézségek okán kívánatos. Ahogy Ehrenhard Skiera fogalmaz: „valamiféle gyógyulást keresnek a civilizáció által ütött sebekre” (Skiera, idézi: Madarász, 2007). Az I. világháború hatása érzékelhető mind a cikkek tartalmá-ban, mind a hangnemében. 1926-ban ezt írja egy szerző: „Az utolsó tizenegy év alatt ez az egész harcoló emberiség, de különösen a legyőzött országok polgári lakosságának életszínvonala rettenetesen leromlott. A háború elején a legnagyobb takarékosság, a mindarról való lemondás, ami az élet fenntartásához nem feltétlenül szüksé-ges, mint erény szerepelt. […] Azután múlt az idő […] ami kezdet-ben erény volt, most már kötelességgé vált, a jelszó: takarékoskodni, parancsként hangzott mindenfelé. Olyan kevéssel érje be mindenki, amilyen kevéssel csak lehet, mert az ellenség vasgyűrűje zár körül bennünket […]” (Benedek, 1926. 21–23).

Ám az 1920-as évek második felétől kezdődően lassan megkezdődik valamiféle optimizmus, küzdő attitűd az ön-sajnálat leszámolása érdekében: „Bizonyos, hogy a takarékossá-gi kényszer egy nagyfokú lustaságot, nemtörődömséget is kifejlesztett az emberekben. De szilárd akarat, elhatározás, vágy kell ahhoz, hogy az életet szépen berendezzük. Ez azonban valahogy kiveszett az emberekből. »Úgy, ahogyan azelőtt volt, nem lehet«, mondják némi rezignációval […] azért meg, hogy egy kicsit jobb legyen, nem érdemes vesződni. Ez ellen a beletörődés ellen azonban a legerélye-sebben kell küzdeni. Bármilyen nehéz is az élet, meg kell legalább

77

próbálni valamivel ellensúlyozni, hiszen minél többet küzd, dol-gozik valaki, annál nagyobb szüksége van egy kis szépségre, egy kis üdülésre, valami örömre. […] Akarni kell a szebbet és jobbat, vá-gyódni utána, hogy amint a gazdasági viszonyok kissé javulnak, ne csak új ruha, több cipő, szebb kalap, hanem szebb otthon, ma-gasabb életforma megteremtése lebegjen a háborús és az azt követő évek nyomorúságában felnőtt lánygeneráció szeme előtt” (Benedek, 1926. 21–23). Az ételek, receptek kínálatában is egyre több-ször jelenik meg, főleg az 1929–1930-as években, a „jó leve-sek, előételek és sültek” is, ami szintén utal arra, hogy kezdenek kilábalni a háború okozta nehézségekből.

A háború egyetlen pozitívumaként kiemelik azt, hogy „Évről évre egyre több idegen keres fel bennünket […] főleg Ameri-kából jönnek Budapestre, mert kíváncsiak arra az országra, ahon-nan annyi kiváló muzsikus, nagyszerű színdarab, szép kép, érde-kes, színpompás kézimunka kerül át az óceánon” (Benedek, 1928. 444–445). Hozzátehetnénk a pozitívumokhoz azt is, hogy a nő a háború előtti „tehetetlen bábból” kötelességtudó, gon-dolkozó, dolgozó polgárrá vált (Kérczy, 2015). Viszont ez af-féle „természetes történelmi következményként”, elkerül-hetetlenül, ha úgy tetszik, kényszerből valósult meg, nem önszántukból.

Az általam vizsgált cikkek tartalma tükrözi az életre-form-mozgalmakra is jellemző tematika, az emberi élet, az egyén életének reformja útján való társadalmi változások „kikényszerítését”. Érzékelhető a szándék a természetes-hez, az ősihez való visszatérésre: „menekülés a városból”, a „természetes életmód, étel, ruha” kialakításának segítségé-vel. De fentiekben felsorolt reformjavaslatok mögött alap-vetően a külső kényszer állt, a társadalmi-gazdasági-politikai helyzet hozza magával az életmódbeli változásokat, amelyek egyébként érintkeznek és találkoznak az életreform-mozga-lom hasonló törekvéseivel.

78

Irodalom

Elsődleges források

Benedek Rózsi (1922): Pályaválasztás. Magyar Lányok, 28. 16. 254–255.Benedek Rózsi (1922): Az illemről. Magyar Lányok, 28. 31. 489–490. Benedek Rózsi (1923): Leányszoba. Magyar Lányok, 29. 10. 151–152.Benedek Rózsi (1926): Az otthon kultúrájáról. Magyar Lányok, 32. 2.

21–23.Benedek Rózsi (1926): Kenyérkereső munka és háztartás. Magyar

Lányok, 32. 24. 373–374.Benedek Rózsi (1926): Kisleány-nagyleány. Magyar Lányok, 32. 27.

426–427.Benedek Rózsi (1926): Egyedül kell tanulni. Magyar Lányok, 32. 31.

485–486.Benedek Rózsi (1928): Amerikai lányokról. Magyar Lányok, 34. 28.

444–445.Kardos Árpád (1921): A szobakertészet titkaiból. Magyar Lányok, 27.

9. 142–143.Kátai Gabriella (1926): Szépség és torna. Magyar Lányok, 32. 16. 253–

254.M. (1922): Arról, ami nem illik. Magyar Lányok, 18. 5. 78–79.Papp Elemérné (1921): Az uj magyar lány. Magyar Lányok, 27. 16.

245–246.Sine nomine (1920): A divat áldozatai. Magyar Lányok, 26. 1. 10–11.Sine nomine (1920): A vendéghajról. Magyar Lányok, 26. 3. 43–44.Sine nomine (1920): Illatok. Magyar Lányok, 26. 4. 60–61.Sine nomine (1920): Divat. Magyar Lányok. 26. 8. 126–127.Sine nomine (1923): Terítés. Magyar Lányok, 29. 32. 501–502.Sine nomine (1923): Olvasás fontossága. Magyar Lányok, 29. 9. 136–138.Sine nomine (1926): Játékdélutánok. Magyar Lányok, 32. 30. 472–474.Sine nomine (1930): Sport és lélek. Magyar Lányok, 36. 36. 566.Számadó János (1921): Virágokról. Magyar Lányok, 27. 24. 376–378.Sz. Solymos Bea (1927): Helyes viselkedés I. Magyar Lányok, 33. 5.78.Tutsek Anna (1920): Katóka a konyhában. Magyar Lányok, 26. 2. 22–23. Tutsek Anna (1921): Színház. Magyar Lányok, 27. 19.Tutsek Anna (1921): Katóka a konyhában. Magyar Lányok, 27. 23.

357–358.

79

Másodlagos források

Kádár Judit (2002): „Otthonod az uradé”. Három 20. századi magyar képes hetilap nőképe. Médiakutató. 9. 78–94. [URL: http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_04_tel/07_otthonod_az_urade] Letöltés ideje: 2016. szeptember 8.

Kádár Judit (2013): Pályaeltérítés. Hogyan let Tutsek Annából lányregényíró? Kalligram Folyóira, 22. 1. [URL: http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/2013/XXII.-evf.-2013.-januar/Palyaelterites] Letöltés ideje: 2016. augusztus 7.

Kérczy Anna (2015): Hebrencs kisleányból kötelességtudó honleány. Médiakutató. 16. 2. 81–95. [URL: http://www.mediakutato.hu/cikk/2015_02_nyar/08_magyar_lanyok.pdf 2016-08-07] Letöltés ideje: 2016. szeptember 8.

Kéri Katalin (1997): Női lapok a 18–19. század Európájában. Világtörténet. 19. 74–78. [URL: http://kerikata.hu/publikaciok/text/noilap.htm] Letöltés ideje: 2016. szeptember 8.

Madarász Tibor (2007): Életreform és reformpedagógia – nemzetközi törekvések magyar pedagógiai recepciója. Recenzió. Új Pedagógiai Szemle, 57. 9. 188–190. Letöltés: [URL: http://epa.oszk.hu/00000/00035/00116/] Letöltés ideje: 2016. augusztus 7.

Nádasi Mária (2011): Dokumentum- és tartalomelemzés. In Falus Iván, Tóth Istvánné Környei Márta, Bábosik István és mtsai (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 263–273. [URL: file:///C:/Users/wd/Downloads/2011_0001_531_pedagogia% 20(2).pdf] Letöltés ideje: 2016. augsztus 7.

Németh András (2005): A századelő magyar életreform törekvései. Iskolakultúra, 15. 2. 38–51. [URL: http://epa.oszk.hu/00000/00011/00090/pdf/iskolakultura_EPA 00011_2005_02_038-051.pdf] Letöltés ideje: 2016. szeptember 8.

Németh András (2011): A reformpeadgógia és az életreform mozgalmak kapcsolata. In Fodor Antal és mtsai (szerk.): Perspektívák az új évezredben a táncművészetben, a táncpedagógiában és a tánckutatásban. Magyar Táncművészeti Főiskola, Budapest. 29–39. [URL: http://www.mtf.hu/download/1322218395.pdf] Letöltés ideje: 2016. augusztus 7.

80

Németh András (2013): Az életreform társadalmi gyökerei, irányzatai, kibontakozásának folyamatai. In Németh András és Pirka Veronika (2013, szerk.): Az életreform és reformpedagógia – recepciós és intézményesülési folyamatok a 20. század első felében. Gondolat Kiadó, Budapest. 11–54.

Németh András és Pirka Veronika (2013, szerk.): Az életreform és reformpedagógia – recepciós és intézményesülési folyamatok a 20. század első felében. Gondolat Kiadó, Budapest.

Németh András, Pukánszky Béla és Pirka Veronika (2014, szerk.): Továbbélő utópiák – reformpedagógia és életreform a 20. század első felében. Gondolat Kiadó, Budapest.

Pintér Szilvia és Török Andrea (2000): Az Én Újságom és a Magyar Lányok című gyermekfolyóiratok az 1910-es és az 1920-as években. Könyv és Nevelés, 2. 4. [URL: http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125&action=article&id=184] Letöltés ideje: 2016. augusztus 7.

Szabolcs Éva (2004): Tartalomelemzés. In Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 330–341.

Szente-Kálmán Judit (Sine anno): Mi az a reformkonyha? [URL: http://erintesem.hu/mi-az-a-reformkonyha/] Letöltés ideje: 2016. augusztus 7.

Vámos Ágnes (2001): A metafora felhasználása a pedagógiai fogalmak tartalmának vizsgálatában. Magyar Pedagógia. 101. 1. 85–108. [URL: http://www.magyarpedagogia.hu/document/Vamos_MP1011.pdf] Letöltés ideje: 2016. augusztus 8.

Vincze Beatrix (2010): Harmadikutas kiútkeresési kísérletek a két világháború közötti Magyarországon. Szabó Dezső: „Az elsodort falu” és Németh László:” A minőség forradalma. In Kozma Tamás és Perjés István (szerk.): Új kutatások a neveléstudományokban. 2009. Aula Kiadó, Budapest. 297–310.