A vizes élőhelyek természetvédelmi jelentősége és helyreállításuk 

lehetséges módszerei

A SZAKDOLGOZAT CÉLKITŰZÉSE• A  vizes  élőhelyek  a  Föld  egyik  legnagyobb  diverzitású  természeti  egységei,  amelyek   

számos természeti értéket képviselnek .

• A  vizes  élőhelyek  jelentős  nagyságú  területet  borítanak  mindegyik  kontinensen  és  minden klímazónában,  napjainkban a szárazföldek  területének 6,4%­át  teszik ki.

• Az  utóbbi  évtizedekben  történt  emberi  beavatkozások,  hatására  számuk  jelentősen lecsökkent.  A még  fennmaradt  vizes  élőhelyek  már  a  legkisebb antropogén hatásokra  is érzékenyen reagálnak .

• A  Tisza  mentén  húzódó  holtágak  az  Alföld  jellegzetes  tájképi  elemei,  melyek  ökológiai, természetvédelmi  és  gazdasági  szempontból  is  felbecsülhetetlen  értékeket  hordoznak.  A holtágak  tudták  ugyanis  legteljesebben  átmenteni  és  megtartani  a  folyószabályozások előtti ökológiai rendszereket.

• A  szakdolgozatom  célja,  hogy  felhívja  és  ráirányítsa  a  figyelmet  azokra  a  természeti értékekre,  melyeket  a  vizes  élőhelyek  képviselnek,  ezáltal  megalapozottá  tegye  a megőrzésükre és a  fenntartásukra  irányuló  természetvédelmi  tevékenységek  szükségességét. Összefoglalja  azokat  az  ismereteket,  amelyek  segítséget  nyújtanak  a  vizes  élőhelyek jellemző  tulajdonságainak  és  sajátságainak  megismeréséhez,  a  megfelelő  és  eredményes természetvédelmi kezelések kidolgozásához.

TARTALOMJEGYZÉK

Tartalomjegyzék­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­1

Bevezetés, célkitűzés­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­3

1. A vizes élőhelyek általános ismertetése­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­41. 1. A víz, mint ökológiai tényező­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 41. 2. A vízterek tipológiája­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 41. 2. 1. A szárazföldi vizek csoportosítása­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 41.  2.  1.  1.  A  szárazföldi  vizek  vízforgalmi  típusai­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­

51. 2. 1. 1. 1. A vízforgalmi típus megállapításának módszerei­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­61. 2. 1. 2. A szárazföldi vizek földkérgi elhelyezkedés szerinti típusai­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­111. 3. Élőhelytipológia­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­121. 3. 1. Vízi élőhelyek­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ ­­­­­­­­­­­121. 3. 2. Vizes élőhelyek­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ ­­­­­­­­­­­121. 3. 3. Szárazföldi élőhelyek­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­151. 4. A vizes élőhelyekre jellemző sajátosságok­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­15

2. A vizes élőhelyek értékei­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­17

3. A természetvédelem szerepe a vizes élőhelyek megőrzésében­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 193.  1.  A  természetvédelem  feladata­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­

193. 1. 1. A természetvédelmi kezelés formái­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 223. 1. 1. 1. Megmentés – prezerváció­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 233. 1. 1. 2. Állapotrögzítés – konzerváció­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 233. 1. 1. 3. Helyreállítás – rehabilitáció­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 243. 1. 1. 4. Felújítás – rekonstrukció­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­243. 1. 1. 5. Létesítés – kreáció­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 253.  1.  2.  Természetvédelmi  kezelési  elvek­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­

253. 1. 3. A természetvédelmi kezelési tervek jelentősége­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 263. 2. A Ramsari Egyezmény­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­293. 2. 1. Ramsari területek Magyarországon­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 33

4. A vizes élőhelyek helyreállításának lehetséges módszerei a tiszai holtágak példáján354. 1. A Tisza szabályozása és a holtágak kialakulása­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 354. 1. 1. A Tisza folyó bemutatása­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­354. 1. 2. A Tisza szabályozásának rövid története­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 364. 1. 3. A folyószabályozás következményei­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 394. 1. 4. A Tisza holtágai­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­414.  1.  4.  1.  A  holtág  fogalmának  áttekintése­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­

414. 1. 4. 2. A Tisza menti holtágak­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 424. 1. 4. 3. Felső­Tisza Ramsari terület­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 48

4. 2. A tiszai holtágak, mint vizes élőhelyek jellemző növénytársulásai­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 484. 3. A tiszai holtágak természetvédelmi jelentősége­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 514. 4. A holtágak megőrzésének és helyreállításának lehetőségei­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­524. 4. 1. Rehabilitációs technikák­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ ­­­­­­­­­­­­544. 4. 1. 1. Vízpótlás/vízbevezetés­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 544. 4. 1. 2. Mederkotrás­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 554. 4. 1. 3. A pontszerű és diffúz szennyezőanyag­terhelés csökkentése­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­554. 4. 2. Hinarasok kezelése­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 56

5. Szakmódszertani fejezet­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 57

5. 1. A szakdolgozat témájának feldolgozási lehetősége a középiskolai oktatásban­­­­­­­­­­58 1. 1. A biológiai vízminősítő módszerek alkalmazásának helye a környezeti nevelésben­­­585. 1. 2. Biológiai vízminősítő módszerek a környezeti nevelésben­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 595.  1.  2.  1.  Módosított  Magyar  Makrozoobenton  Család  Pontrendszer­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­

595. 1. 2. 1. 1. A vizsgálat menete­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 61

Összefoglalás­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 64

Köszönetnyilvánítás­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 65

Felhasznált irodalom­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­ 66

A VIZES ÉLŐHELYEK TERMÉSZETI ÉRTÉKEI

Vizes élőhelyek ­ „wetlands”– felületarányos átlagos vízmélységük, középvízállás esetén a két métert nem haladja meg– ennél mélyebb víztereknek azok a részei, melyek legalább egyharmadát makrovegetáció 

borítja vagy kíséri– olyan hidromorf talajon találhatók, melyek felső rétege tartósan vagy legalább hosszabb 

időtartamig  vízzel  átitatott,  ezért  többnyire  nagy  vízigényű  vagy  jó  víztűrésű növényállományokkal jellemezhetők

Értékeik,  tulajdonságaik:  ökológiai,  természetvédelmi,  gazdasági  és  társadalmi szempontból is jelentősek

• biológiai sokféleség megőrzése és fenntartása• magas produktivitásúak• sokoldalú és szerteágazó táplálékháló biztosítása• „táj veséi”: szennyeződések visszatartása• vízvisszatartás, talajvízszint szabályozás• vízellátás biztosítása• halászat• rekreációs és turisztikai funkciók

A RAMSARI EGYEZMÉNY

• Hivatalos  neve:  „Egyezmény  a  nemzetközi  jelentőségű  vizes  területekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről”

• 1971.  február  2.  Ramsar    ­  a  természetvédelmi  államközi  megállapodások legrégebbike

• Célja:– a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható hasznosításuk elősegítése– megfelelő jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása

• Csatlakozó államok alapkötelezettségei:  – legalább  egy  vizes  élőhelyet  jelöljenek  a  Nemzetközi  jelentőségű  vizes  élőhelyek 

jegyzékére ­ Ramsari Jegyzék– vizes  élőhelyeik  védelmét  beillesztik  a  földhasználati­  és  regionális  tervezési 

folyamataikba ­  fenntartható használat megvalósítása– vizes  élőhelyeken  alapuló  természetvédelmi  területek  létrehozása,  megőrzése  és 

fenntartása– a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek természetvédelmi kezelése– a vizes élőhelyekkel kapcsolatos  kutatás, továbbképzés, oktatás és tájékoztatás– nemzetközi  együttműködés,  kapcsolattartás  más  szerződő  országokkal,  különösen  a 

határokon túlnyúló vizes élőhelyekkel kapcsolatban

RAMSARI TERÜLETEK MAGYARORSZÁGON

• Hazánk 1979. augusztus 11­én csatlakozott az egyezményhez

• Jelenleg  23  hazai  nemzetközi  jelentőségű  vizes  élőhely  található  a  Ramsari Jegyzéken, összesen 180 000 hektár kiterjedéssel:– Balaton, Baradla barlangrendszer, Béda­Karapancsa, Biharugrai halastavak, Bodrogzug, 

Csongrád­bokrosi  Sós­tó,  Felső­Tisza,  Fertő­tó,  Gemenc,  Hortobágyi  NP,  Ipoly­völgy, Kardoskúti  Fehér­tó,  Kis­Balaton,  Kiskunsági  tavak,  Kolon­tó  Izsáknál,  Mártély  TK, Ócsai TK, Pacsmag, Pusztaszeri TK, Rétszilasi  tavak, Szaporcai Ó­Dráva meder, Tatai Öreg­tó, Velencei­tó Dinnyési­fertő

A TISZAI HOLTÁGAK, MINT VIZES ÉLŐHELYEK TERMÉSZETVÉDELMI JELENTŐSÉGE

• Az Alföld sajátos, meghatározó színfoltjai, tájképi elemei

• Legtöbbjük  a  folyószabályozás,  a  Tisza menti  nagy  kiterjedésű  „vadvízország”   eltűnése következtében jött létre

• Növény­  és  állatviláguk  az  egykori folyómenti  vizes  élőhelyek  gazdag élővilágának  megmaradt,  ide  visszaszorult részei

• Több ritka és védett  faj szinte kizárólagos előfordulásának helyei  ­ „szentély”  jellegű holtágak

• A  biológiai  sokféleség  (biodiverzitás) megőrzői

• Az  ökológiai  folyosó  fontos  felépítő elemei

A HOLTÁGAK TERMÉSZETVÉDELMI KEZELÉSE

Jelenlegi helyzet:– a folyószabályozást követően, az elmúlt évtizedekben több holtág feltöltődött– az antropogén hatások következtében  állapotuk jelentősen leromlott

A  természetvédelem,  azon  belül  a  tájvédelem  legfontosabb  feladata:  a  még fennmaradt természetes vagy természetközeli holtágak– védelme,– megőrzése,– természetvédelmi kezelésük megvalósítása.

Természetvédelmi kezelési elvek:– természeti folyamatok védelme, fenntartása– meglévő térségi kapcsolatok megőrzése– degradációs hatások felszámolása– beavatkozások minimalizálásának elve

A TERMÉSZETVÉDELMI KEZELÉS FORMÁI

• Megmentés  ­  prezerváció:  természetes  szukcessziós  létfenntartó  folyamatok kedvező környezeti feltételeinek megőrzése, védelme

• Állapotrögzítés  ­  konzerváció:  természetvédelmi  szempontból  értékes,  kívánatos állapot rögzítése, fenntartása

• Helyreállítás  ­  rehabilitáció:  részlegesen  sérült  és/vagy  degradálódott,  de  az eredeti természeti rendszer alapelemeit és vázát még őrző élőhelyek helyreállítása

• Felújítás  ­  rekonstrukció:  adott  helyen  korábban  már  létező,  a  terület  eredeti állapotának  megfelelő,  de  időközben  teljesen  megszűnt  természeti  rendszer  újbóli kialakítása

• Létesítés ­ kreáció:  adott területen korábban nem létező, de a tágabb környezetben feltételezhetően  meglévő,  a  kiterjedt  kultúrtájat  színesítő,  lehetőleg  őshonos fajokból álló élőhelytípus kialakítása

A HOLTÁGAK HELYREÁLLÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI

A  holtágak  eredményes  természetvédelmi  kezelésének,  különösen  a rehabilitációjának az alapja:– a holtág vízforgalmának és– az élővilág ökológiai vízigényének ismerete.

Az ökológiai vízigény kettős követelményrendszere:– vízmennyiség– vízminőség

Kitűzött feladat:– a természeteshez közeli vízszintingadozás és– a kívánatos vízminőség biztosítása.

REHABILITÁCIÓS TECHNIKÁK

• Vízpótlás/vízbevezetés– vízforgalom stabilizálása ­  vízforgalmi típus megállapítása– mesterséges vízpótlás ­ megfelelő mennyiségben– természetes  vízszintingadozás  biztosítása:  az  ismétlődő  „természetes”  zavarás 

visszavezeti  a  szukcessziós  folyamatot,  biztosítva  a  mozaikszerkezet viszonylagos állandóságát ­ az állandó vízpótlás ezt csökkenti

– megfelelő minőségű víz bevezetése ­ tápanyagtartalom, sótartalom, pH

• Mederkotrás– a  feltöltő  szukcesszió  fokozatos  feliszapolódása  a  vízmélység­csökkenés 

természetes velejárója– néhány  holtág  esetében  szükséges  a  fiatal  állapot  megőrzése:  megfelelő 

vízmélység és szabad vízfelület biztosítása– a kotrást csak szakaszolva, kíméletesen, a helyreállítandó mederszakasznak nem 

több, mint 15­20%­án szabad végrehajtani

A VIZES ÉLŐHELYEK BEMUTATÁSÁNAK, VIZSGÁLATÁNAK LEHETŐSÉGE A KÖRNYEZETI 

NEVELÉSBEN

A természeti értékek bemutatására, a természetvédelmi feladatok kihangsúlyozására a nevelés­oktatás területén  is nagy szükség van.

A természeti értékek jelentőségét, azok megőrzésének fontosságát az iskolai oktatás során  sok  helyen,  különböző  formában  hangsúlyozzák  Helyet  kap  a természettudományos tantárgyakban, a környezeti nevelésben.

A  környezeti  nevelés  elsődleges  feladata:  a  környezettudatos  magatartás,  a környezetért felelős életvitel kialakítása

A környezeti nevelés célja: elősegíteni a felnövekvő nemzedéket arra, hogy képes legyen  a  környezeti  válság  elmélyülésének  megakadályozására,  elősegítve  az  élő természet fennmaradását és a társadalmak fenntarthatóságát

BIOLÓGIAI VÍZMINŐSÍTŐ  MÓDSZEREK A KÖRNYEZETI NEVELÉSBEN

• A  biológiai  vízminőség  meghatározására  szolgáló  módszerek  időigényesek, feltételezik  a  terepi  munkát  és  a  mintavételt,  ezért  az  iskolán  kívüli  programokközé beillesztve végezhetők el, pl.: tanulmányi kirándulások,  terepgyakorlatok, erdei iskolák, nyári táborok.

• A Módosított Magyar Makrozoobenton Család Pontrendszer az oktatás­nevelés területén  is  jól  felhasználható,  mely  elsősorban  a  14­18  éves  korosztály  számára ajánlott.

• A vízminősítés jellemzése a különböző mintavételi helyeken begyűjtött  élőlényekalapján  történik.  A  begyűjtött  és  szétválogatott  élőlények  a  határozókulcs segítségével könnyen és gyorsan meghatározhatók.

• Pedagógiai  jelentősége:  lehetőséget  ad  a  tanulóknak  a  különböző  vizsgálati módszerek megismerésére, saját élményeik, megfigyeléseik, méréseik alapján újabb ismeretek és tapasztalatok megszerzésére.