Upload
others
View
0
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
LÉPCSŐK
PERSZEPOLISZBANversek
KOVÁCS GÁBOR
Kovács Gábor
LÉPCSŐK PERSZEPOLISZBAN
Litera-TúraMűvészeti kiadó
Litera-Túra Művészeti Kiadó
Felelős kiadó: Márkus LászlóSzerkesztette: Kovács Gábor
Lektorálta: Hajnal ÉvaBorítófotó: Kovács Gábor,Borítóterv: Kovács Gábor,
A szerző portréja: Nagy Erzsébet
ISBN 978-615-00-5487-2
Nyomtatás: Innovariant nyomdaipari Kft, AlgyőÜgyvezető: Drágán György
Nyilvántartási szám. 032 / 2019 /- LTKM
© Kovács Gábor, 2019
Kovács GáborCafe Negative, Rasht, Irán
az erények összessége:ősvíz,
lélekvíz,oroszlánember,
józan ész,feljárás
egyik világbóla másikba,
az elveszett szóbevallásaegészenmélyen
a dolgokközéppontjáig
7
Frida Khalocsodálom önarcképeidet,
akár egy bennszülött,ösztönösen is lényeg-ismerő vagy,
távolba révedő tekintettelvirágot tűzöl a hajadba
és pisztolyt hordasz az inged alatt,vezéred az egyetlen csillag,fogaid közt virágzó ág van;
tőr és keserűség helyettaz eleven meggyőződés
fehér virágai
8
a nyár dobozokban vankirakva az utcára, az ég
tükréből kinőnek afénykardok, egyik a
másik után,a nagy melegben
jeget és szíverősítőtkíván az ember;
nem tudja, vagy nem isakarja tudni, hogy mikéntmegy mások sora, hogy
milyen soványak is a vakítónapsugarak
9
párában áll a hegy,a házak között,
alig hallható sóhajjal,várják az esőt a fák,
a tiszta szavak - tévedésektőlmenten - útra kelnek
a levegőben,csak én vagyok
nehéz és faragatlan,akár egy sziklakő,
ahogy idelentfekszem a fűben
10
föllobogás,Szaturnusz,
Hold,Nap
és kivilágosodásminden időkben
tágítsátok kiidegvezetékeimet
11
általában az emberekvalakivé akarnak válni,
név, rang és szerep nélkülúgy érzik magukat,
mintha hiányban szenvednének,de, ha belegondolunk;
mindenki valaki,akit partra vetett az élet,és mindenki többet ér,
mint amennyit egy “hivatalos” valaki elérhet,az embernek nem kell
hagyományhűnek lennie,hogy örökölje a mindenséget,
ezért aki irigy, mind néma,köd ereszkedik szemére,
elbukott,mielőtt föleszmélt volna
12
a legszebb gyógyulás,amikor az ember
kigyógyulhat önmagából,most már
gond nélkül túljutok én isaz elme határain,csak a lépcsőkrekell gondolnom,
lépcsők Perszepoliszban,ilyenkor, bármilyen furcsa,
eltűnik az egóm,az úgynevezett személyiségem,
mert kijutottam és kijutokvégre a szabad térbe,a kozmikus mezőbe,az elme börtönéből
a szellem oszlopcsarnokába,itt azonos önmagával minden, ésegyben tagadása minden másnak
13
a magnetikus álomelkezdődött,
melyben a haláltetszés szerint gyógyítható,
számításba kellvennünk
az emberi szabadságot,még akkor is,ha napontahalunk meg
és szültünk újra,ma van a szerelem-operációnapja, az öltözék azúrkék,
a dísz fehér,s az operátor mellén
réztalizmánjelzi
a világosságot
14
mindenkinekmegvan a maga
csendje, éna csendemben vagyok,te a csendedben vagy,
felaprítjuka félelmeket,a vöröstölgy,a nyár, a füge
és a gránátalmaágmind a csend része,
a csendbentudjuk, hogy
minek van súlya,értelme,
s hogy miben vanaz őrület ragálya
15
árnyékos árnyékbalépni nagy kitüntetés,
egy leírás szerinta Paradicsomban
van egy fa, amelynekárnyékában a lovasszáz évig is mehet,
akkor sem éri el a végét,ez az út nyilvánvalóannem a térben ér véget,ha ettől zavarba jönnél,
elragadna az örvény,s elbuknád a legfőbb próbát,
így hát nem tudszmást tenni, meg kell próbálnod,
lesütött tekintettel,nézés nélkül, látni...
16
homlokán a Napjelével jött az angyaléreztem, hogy általa
minden mélységa magasba árad,
mert ismeri az életbelső és külsőtükröződéseit,
gondolatai, minta fénylő csillagokegyik szférából
szabadona másikba szálltak,s akkor, e kivételes
pillanatbana víz és a fekete festék
elnyeltéklátósugaraim
17
nézz körül,mert az elmúlásról beszélnek
a nedves kövekés a földből kiásott gyökerek,
róla beszélnek a csillagokés beszél hozzánk
magabiztosana széndarab,
szellemekké nőneka rókanagyságú emlősökés délibábbá válnak mind
a magas hegyek
18
talán nem túlzás,hogy bárki kérdőre vonható
őszintesége felől,főként azért, mert
az ember képmutatóés homállyal teli
a szíve,képes mindenfélét
feltételezni … másokrólés engedni a csábításnak
19
ha valami szépet látok,eszembe jut:
"nézd meg jólés menj tovább", vagy
ahogy Kálnoky László mondja,"nem kell se bordélyház,
se kínzókamra;azt akarom, Remény,hogy hagyj magamra"
20
„a költő ma nem lehet olyan, mint a költő”,mondja Gregory Corso,
szerintem ez minden korban igaz,ez az alap,
az ember ne kívül legyen az,aminek belül kell lennie,
ha fordítva történik, hiába minden,nem lehet az, aki szabad,
a szavak csak szavak
21
akár a delfinhátak,szürkék
és simogatóaka fák
délutániárnyékai,
a szökőkút vizeömlik, árada kőlapokon
22
ami komolyan tudjakritizálni
az embert,az nem a vallás
de nem is valamiféle műalkotás,ami komolyan tudja kritizálni
az embert,az csak
a nem tudni, honnan jöttszó,
az elkülönülés nélkülibelátás,
verssé változtatva:csak a
meztelen tudatosság
23
a szépségszappanbuborék,
hamarkipukkad,
hacsak nincsenköldökzsinórja,“olyan vagyok,
mint a kútban nyílóbarack virága”– írja Li Taj Po
24
az érzés a legpontosabbvalami, ami a világon létezik,
éppen ezértkifejezéséhez a tudat
körzőjére ésvonalzójára van szükség
25
utálod a verseket?igazad van,
nem tehetünkönnön versutálatunkról,
valami a múltban megszakadt,a lélek nem ismeri
többé a szó varázserejét,mely eredendően
tisztaés bolygókat, belső
naprendszereket igazgat
26
ismerhetszjól számosfilozófust,
betéve tudhatod az összeslétező Szentírást,
sőt,a költészet színe-javát,
de mit érsz vele, ha elszállva és elbűvölvenem a jelen pillanatban élsz,
és nincs, szemed atéged megszólító
világra,mely nem volt és nem lesz,
csak sugárzikmegnyerőena tündöklőmostban
27
ha kész a nagy terv,és be van
a test gépezetébeprogramozva,
jöhet a kemény és nagyigazságok
földarabolása,jöhet az egész világa legalázatosabban
sajnálkozva,mert nincs lélek, aki
az agyagnépet,a Gólemek sokaságát,zord elhatározásában
megakadályozza
28
április van, az év negyedik hónapja,lassan kezd fölpezsdülni az élet,
a rügyek, akár a gladiátorokmegindulnak a szabadság felé,
nem kérdezik merre és hogyan,csak kirobbannak a térbe,mint a vakmerő harcosok,
akár a halál közepébe
29
történelemlecke;az ember túlél,
tologatja templomait,tudja, hogy bármennyire
is gonosz,megmarad valamiképp
sejtjeiben a víz íze,a virágok illata,
megmarad a forradalomcsírája, lehetősége
fekete, tűzvész utánifejében
30
a tiszta forrásnem a népművészet,
hanem: a pont,vagy éppen,
a pontotmegelőző
valami:a meg-se-született,
saját gyökerűszellemiség,a haláltalan
halhatatlanság
31
egy fej, két kézés két szem,leltározom,
ami nem leltározható,városom,országom
és horoszkópomén fölötti
önmagamtól kapom
32
szeretem olvasni a Korándurva gyapjúfonálhoz hasonlatos,
egyszerű szavait,reggelente gondosan leborotválom
serkenő szakállamat,nincs új szerelem bennem,
csak az egyetlen egy,megyek fölfelé a hegyen,
– lesz, ami lesz!
33
a Cafe Negativefönt az emeleti helységben
működött,upstairs, lépcsőn föl,
ahogy a kiírás mutatta,nyitvatartás:déltől éjfélig,
igen, ez egy rendeskávéházban vagy
teázóban elvárható,szóval ittegy kávé
százezer riálba került,ez körülbelül
tíz liter ásványvízárának felel meg,
a falakon Che Guevara,Chaplin és Marlon Brando
poszterek
34
landolás Teheránbana nagy griffmadárral,
jelen esetbena British Airways BA0152-es
számú járatával,kilépve a repülőtérről
elfog az életérzés,mintha újra előttemlenne a megtestesült
szocializmus,vagy talán mégse ikerteljesen ez a két világ,csak töredékekben,
ismerős homlokráncok,lepusztult járműpark,
összetartó perspektívajeleka történelem margóján,
fölkavart por és benzinszagaz országutakon,
egyébként mindentávol van innen
és minden közel...a sivatag csendje
közelít és körbeölel
35
a bűvös négyzet,a számokegysége,
nem más, minta felső és alsódolgok ereje,
kéznek a kéztőlvaló érintése,
az üresség mint tér,hogy a lét betöltse,
vérnek vagy sónak íze,földgömbhoroszkóp,
lopott templomi gyertya,a rejtett egyház
fátyollal leborítva,erős önbizalom
a hallgatás négyszereskörébe vonva,
mert eljön, ami megvan,a nullában
fölmagasztosulva
36
gyümölcspiac,bazár és szemét,
lánc a boka körül,házak körvonalaa reggeli fényben,egész nap a városforró falai között,illata van minden
négyzetcentiméternek
37
egy festmény, egy vers,ha már be van fejezve,
nem sokat ér,kikerült a fényből, félig-halott,
minden igazi festő,fessen akár a szavaival is,
érzi, hogy a képet a néző, averset pedig
az olvasó fejezi be,csak így látni a lényeget minden
irányban, határtalanul
38
minden tűnődésegyformánközelebb
visz a réshez:az örökléthez
39
álmomban helybőlátugrottam
egy nálam magasabbkerítést,
tele volt folyékonyszínekkel a szám,
embertesttel úsztam alevegőben
és tudtam, hogy újra az vagyok,aki ismeri az elhajlás– a Tao művészetét
40
hogy micsoda az élet?– sohasem tudhatod, amíg sötétebb
színekkel át nem festik sorsodata rendszerváltó gondok,
„mikor nem írok: nem vagyok” – írod,fordítsuk meg:
mikor nem vagyok az, aki írok,lehasalnak bennem a csillagok,
de mindezt, te is tudod…a lélekcsendben olybá tűnik a világ,
mint ablaküvegen az elmaszatolt zsírfoltok
41
éjfél vannulla óra, nulla perc,
a legszebb idő nélküli idő, akezdőpont misztériuma,
az idő élet-halál laboratóriumánaktévedhetetlen semmissége:
00:00
42
itt a kert; frissesség,árnyék és menedék, erről szól aNagy Kürosz paszargadai kertje,
a kásáni Fín kert,Sirázban az Eram kert, vagy Iszfahánban
a Negyvenoszlopos palota kertje,a Csehel szotún,
mert itt a kert, a világmindenségkicsinyített mása,
közepéhez közeledve,ahol a "kozmikus" szökőkút áll,
a fák egyre vékonyabbak,s az ember egyre kevésbé
figyel rájuk, és egyrekevésbé vágyik körülnézni,
figyelme egyedül a középpont,a víztükör felé irányul: ez ugyanis
a tudat kertje, a tisztabelső látás ezüst-tükre
43
lépcsőkPerszepoliszban,
egy szabadtéri színházforró székei,
a tűzeta levegő táplálja,
itt-otttemplomoszlopok,
palotadarabkákügyesen
elkülönítve,a legtöbb
ember csak nézkötelességszerűen,
romok, orákulumok,sorsesélyek
és persze a látás vágya,a régi beavatottaka domborműveken
szálfatermetű,aranyhajú hercegek
44
aludni napközbenművészet
ezt itt mindenki tudja,mert közel állnak lélekben
a túlvilághoz,hétköznapi nevén:
a "délutáni sziesztához",most már
nekem is könnyen megy,csak becsukom a szemem,
és gondolatban húzokegy vonalat a földre,
varázsigém így hangzik:legyen ez az országhatáraz álom és az ébrenlét
között,amit ezúttal
csak át kell lépnem,majd visszajövök
45
az arc mást mond, mint a szavak, hovahelyezed a felbukkanó pillanatot?
érzéseid felülírva, szíved, használatonkívül, befalazva
46
tüzek a hegyen,templom belseje,sápadt őszi fény,fémajtó mögött
borítékban az idő,csak az ember– aki a hangya,
a pillangó és a kobrakeveréke –nem tudja,
hogy kiért és miértkell meghalnia
47
lassacskánelpárolognak a tavainkés elolvadnak korábban
szilárdnak hittjéghegyeink,
de mindez nem elég,mintha szókészletünk is
egyre csak apadozna,nincs már mindenre
megfelelő kifejezésünk,eltűnik – mint egy kihalóban
lévő állatfaj – szavakbabujtatott,
hosszúkás lelkünk
48
a mi vidékünkrőleltűntek a költők,
mint a ritka énekesmadarak,sokan azt mondják,
az ember csak beszélő állat,s ilyen sorsot is érdemel,de mindez csak hazugság,
létezik és nem szégyellni valóaz önvádló én,
mely által bárki tökéletesedhet,elérhető – és nem csak a mesékben –
a megbékélt lélek
49
az emberszörnyha múltjáról elfelejtkezik,
nyombanöldöklő háborúba kezd,
sötét labirintusbanbolyong és sötét erőkszabnak törvényeket
neki, fejében, mint a bomba,robban az őrült gondolat,
öl és rombol csupána tréfa kedvéért,
mert nem látja a másikbanönmagát:
a leírhatatlant...
50
csak egyetlenegyszer buktam ki,
Kashanban,a sivatagi városban,
a hőmérséklet50 celsius fokkörül lehetett,
kidülledt szemekkelhőgutaközeli állapotba
kerültem,úgy éreztem,
kigyúllad a fejem,s egész testtelégni kezdek,
mint Dali festményeina vándorló zsiráfok
51
légy könnyűés mozgékony, akár a buborék,
sodródj a saját irányodbaés szakíts az árral,
hagyd magad mögötta gyémántbányákat,
a születést akard elkerülniés ne a halálodat,
semilyen irányba ne neheztelj,ne hibáztass,
game over! – mondda repülő kutyáknak,
ne higyj se a szeretetről, se a gyűlöletről papolóknak,tedd vagy ne tedda szolgák dolga,
a lényeg a nagylelkűség,minden nap alkalmas,
vagy alkalmassá tehető arra,amire akarod,
a zsarnokok mérges gombák,ne légy senki kedvéért
se más,se önmagad zsarnoka
52
a bölcsek szerint az orrodon átismerheted meg igazán a világot,
a jázminillat a szellemi ember,a rózsa a szerelmesek illata
53
álmombana csepp-csepp barlangban
aludtam,egy tűztemplomban
a kopár hegyek között,egész éjjel
csepegett a víza sziklarepedésekből,
s a tűz kezelőjeszájmaszkot viselt,
fehér sapkáján a díszegy szárnyas Fravahar
(őrangyal) volt,ez az alak – erre tisztán
emlékszem – egyszer csakfelém fordult,
és a következőt mondta:nem baj, hogy vallástalan vagy,
most csak aludj nyugodtan,reggelre majd minden
kitisztul
54
nincs szó,nincs vers
és nincs költészet,és nincs költő sem,mert minden dologcsak átmeneti, azaz
üresség jellegű,mindez a sivatagban
válik az ember számáravilágossá,
csak itt lehet ugyanismegérteni a szél
és a kiáradó fényekbölcsességét
55
tessék,itt egy jó kis vers,
mondtad talányosan,kezdjük azzal,
hogy tényleg jó,és ami fő,
folytathatatlan,mert nem azt
mondod,hogy teszem azt
7+5=12,hanem valami többet
és elemi erejűt,mint aki igaz arcát
nem rejti el,számokkal kifejezve
valahogy így:7+1+1+1+1+1=12
56
az ég nem hordozzaa madarak, a füst
vagy a vihar nyomát,a leírt betűk isszertefoszlanak
egyszer,akár a folyóba
lépett lovak vagyelefántok lábnyomai,
mire föl mégisaz emberi hiúság?
57
a kockacukrotmindenek előtt
ne dobda teáskannába,
csak veddfogaid rácsa közéés szűrd át rajtaa vöröses barna,
forró nedűt,a lassan olvadókandiscukor
vagy a mézédes,omlós datolya
akár nyolcvagy tizenkét
kockacukorralis felérhet,
ekkor a párásgőzölgésben
joggal vetődhetföl bennünk
a következő kérdés,tea nélkül hogyan
lehetségesbármit is tudnunka világ dolgairól
58
kora reggelérkeztünk Tabrizba,
hullafáradtan,kicsi a világ,
szállásunk ágyánheverve
töprenkedem ezen,a Darya Guest Hause
a Kaszpi tengerrőlkapta nevét,
belvárosi, tiszta,nem nagy, de elfogadható
méretű a szobánk,a recepciós
úgy néz ki, mintIsaac Bashevis Singer
villogó,szürkéskék szemeivel,
a helyi buszokonelől a férfiak,
hátul a nők szállnak fel,kivéve, ha a nőférfival megy,
mert akkor a nő is lehet elől
59
vannak pillanatok, amikoraz elég elég lesz, ilyenkornincs többé Noé, nincs
többé bárkaés nincs többé bocsánat
senkinek,ilyenkor az embernevetséges lesz,
nincs többé Gilgames,se Enkidu,
se örök élet füve,se művészet,
se művészettörténet
60
jégkockák limonádéban,a megváltók
várakoznak, merevségük,süketségük annyira
mesterkéltnek látszik…
61
ha nincs múltadés nincs jövőd,
nem látniés érezni személyes sorsodat,
sőt, halandóságodat,mert vakítóan
csak a jelent bitorlod,szívemben
meg kell, hogy öljelek
62
az ember az óceán közepénérezheti magát,
minden nap,csak néz maga elé
és nem látja a Tejutat,mit érdekli,hogy ki ugat
valamitegy sehonnani bolygón,
vagy éppen mellette,a közvetlenközelében
63
távol egymástólbárányfelhők gyülekeznek
az égen, gondolatban köztüksétálok én is,a nyári hőség
százfelé repedt bombakénthullik a városra,ma sem lesz eső
64
szieszta idején,amiről majd még
beszélek, árnyékbanis negyven celsius fok volt,
a dupla ajtajúházakban
helyet foglalta terpeszkedő
meleg,valahol az úton,a Jameh mecsetés a zegzugospiactér között,
mintha csak most lenne,hirtelen érzékeltem,hogy arcomra szállt
egy eltévedt imádság,s akkor beolvasztott,
felszívott magábaa tömör közeggé összeállt
csend és puhaság
65
rádiumbánya, ilyennek írja leMajakovszkij a költészetet, ahol
több tonna nyersanyagbólcsak néhány gramnyi "lényeg"a kinyert eredmény – szerinte
ugyanez áll a megtaláltszavakra is –, nem értekvele egyet, úgy vélem, a
"megtalált szó" kifejezés is csakegy megnevezés, olyan akár
egy csillag a derengő hajnalban,vagy egy buborék a folyó felszínén
66
a mongolokinváziója
elkerülhetetlen volt,már a perzsa békemisszió
tagjait is gond nélküllekaszabolták,
majd elképesztőpusztításba fogtak
a negyven évig ittragadóbetolakodók,
könyvtárokat égettek fel,mecseteket alakítottak átbuddhista szentélyekké,
költői kérdés,vajon Buddha mikor
adott volna ilyesmire engedélyt?
67
valahol,ahol a tűz nem ez a tűz,
a szó nem ez a szó,lepihen egyszer
a Nap és a Hold,és még ki tudja,
hány égitest,lemegy az idő is
a láthatáronés lassan mindenütt
az időtlenségfrisessége lép előa fakó és szürke
égbolt lepedői mögül,valahol, aholkisimúlnaka hegyek,
ahol a hegynem ez a hegy,
és a síkságsem ez a síkság,
hanem valami egészen más,valahol,
ahol a dolgok nevei márnem ezek a nevek
és dolgok semezek a dolgok
68
itt minden göröngy, apró kavicsés fakó fűszál
éles öntudatra ébreszt:"csak a papok ruháját föl ne vedd te,
másként válassz..."– visszhangzik bennem a byroni idézet
69
Eukleidészszerint"a pont
olyan valami,aminek
nincs része."– goldoljunk erre,
ha fel akarjukismerni
valódi természetünket,mert a tudat
tisztaés nincsenek
megkülönböztetőtulajdonságai,
költőibbnyelven;
csak haladj a térben,mindenről megfeledkezve,
fénylőna sötétségen át,a nádvirágok
fehérségekötöttségek nélkül
tűnik elő...
70
az írónem a tollával ír,
hanem egész életével,Berta Bulcsú a magavidéki munkásfejével,például nagyon jól ír,pedig ki nem néznéd
belőle, nem tudni,hogyan csinálja,
szűkszavú vagy inkábbvisszafogott,
ugyanakkor mégis laza,mint Van Goghnak,
neki is áttetsző a stílusa,mi kell ehhez?
univerzális érdeklődésminden iránt
és perszeátlátszó lelki egzisztencia,megőrzött, szabálytalan
alakú szikraa gyermekkorbólés az őszínteséggyémántjogara
71
életünk viszontagságainem jóságunknak vagy
gonoszságunknak tulajdoníthatók,egy jó emberrel is
történhetnek rossz dolgok,s egy gonoszt is tartósan a kegyeibe
fogadhat a szerencse, a felemelkedés vagy bukása dolgok átfogóbb
természetében rejlik,az emberek olyanok, amilyenek,
erényeik és bűneikcsak hoszabb távon hozzák
meg gyümölcseiket,s az is kétes, hogy
felismerjük-e egyáltalán– önmagunkon túllátva – ezeket
72
a cukor édes,a bors erős,a fű zöld,az ég kék,
csupa badarsága valóságra,
mikoregy hajszál
árnyékát figyelveeszembe jut
a tengerdübörgés
*
Pécs, 2019
73
UTÓSZÓK LÉPCSŐKHÖZ
Bizonyos esszéiben és naplójegyzeteiben a LépcsőkPerszepoliszban szerzője útiélményeiről számol be:Törökországról és Iránról. Attitűdje és tapasztalatai azonbannem a turistáké, a gépesített nomádoké. Nem is a tudósoké,akik egy törött szegletkőből vagy egy rég semmivé lettvízköpő ép darabkájából azt is ki tudják következtetni, hányágyasa volt a szultánnak az 1490-es években, s hány eunuchőrizte „az öröm házát”. Szerzőnk inkább kreatív szemlélődő,módszere induktív – megfigyeléseit antropológiai ésvilágértelmező felismerésekbe sűríti. Jelen verseskötetének sokszövegében hasonló eljárást választ: a sivatag, a rekkenőhőség, a teaivás szertartása vagy a címben szereplő lépcsőkcsak kellékek egy-egy pillanatnyi érvényű vagy makacsulkitartó igazság megpillantásához és szavakba öntéséhez.
*
Negyven esztendeje, amikor még nem jutott el a mesésKeletre, közeli helyszínek ihlették verssorokba tördelt szellemifelismeréseit. Például egy krakkói kávéház. Később a pécsilakás erkélye, ahonnan egy trafóház tetejére látni. Most: arashti Café Negative, a bazár, perzsa kertek. Utóbbiak,legalábbis a Csehel szotún, mikrokozmoszok, miniatűruniverzumok. Ősibbek és egzotikusabbak lettek a helyszínek,mégse érzékelünk jelentős változást a versek világában: annakidején a trafóház teteje is kozmikus térré vált, vagyfogalmazzunk szerényebben, kelet-európai zen-kert lett,egyszemélyes meditációs bázis, sziklák helyett elveszettlabdával és madártetemmel. Az érezhető változáshoz a
74
költőnek kellene „fejlődnie” vagy „érnie”, de nála nincssemmi efféle lineáris mozgás. Kovács Gábort inkább aGottfried Benn-i varázsszó jellemzi pontosan:Entwicklungsfremdheit.
*
A címmel ellátott versektől eljutott a cím nélkülikölteményekig, melyeknek alaki hasonlósága a tematikussokféleség mögött egy nagyobb ívű szerkezetet sejtet.„Figuratív” versek dominálnak a kötetben. Hol lombosfáknak, hol míves kelyheknek látjuk őket (valójában a Wordáltal vízszintesen középre igazított szövegekről van szó),termékenyebb azonban, ha minden költeményt lépcsősornaklátunk.
*
Az egész viszonylatában: minden költemény egy-egylépcsőfok csupán. Merre is? Alighanem az egó eltűnése felé.Költőnk már jóval korábbi verseiben is megfogalmazta másszavakkal, de a Lépcsők Perszepoliszban lapjain szintén vallja:„az ember kigyógyulhat önmagából”. A perszepoliszi lépcsőkfelidézése lényeglátáshoz (kenshō), spirituális felismeréshez(satori) vezet. A Kovács Gábor versvilágával most ismerkedőis azonnal érzékelheti: metafizikus, vallásos líra ez, méghozzá aheterodox fajtából. Nem egy bizonyos vallás vagy felekezethittételeit önti verses beszédbe, hanem rövid, alkalmasintelliptikus, eretnek monológokat mond.
*
75
Ha ez a verseskötet zene lenne, „world music”-naknevezhetnénk. Amennyiben egyáltalán kategorizálni akarnánk.A költő szavait használva: „durva gyapjúfonálhoz hasonlatos”szövedék volna ez a zene, sűrű textúrájú, mégis hol jókedvű,hol könnyed, hol pedig merészen disszonáns. Máskor atonálisvagy minimalista. Olyan hangszerek szólalnának meg benne,mint shenai, zurna, gaita, koto, mbira, shakuhachi, bansuri,caxixi, batá dobok, doussou n’goni, bendir és darbouka.Amikor az előadásnak vége és kitör a taps, a zenészek rövidmeghajlás után elhagynák a színpadot, és se fütty, sekurjongatás, se vastaps nem tudná többé visszacsalogatni őket.
*
Kezdetben (a 70-es évek derekától) Kovács Gábor verseket írt.Egyik-másik talán ritmikailag bizonytalan volt, meg-megbicsaklott, de senki sem tagadhatta képiségük vizualitásukerejét. Ezek a szövegek sajnos kéziratban maradtak. Későbbrövid értekező prózák csatlakoztak a formálódó műhöz:újságcikkek, interjúk, kiállításmegnyitók, esszék. Volt, hogy averses anyag hosszabb ideig nem bővült, de aztán a költőmégis visszatalált hozzájuk. A Lépcsők Perszepoliszbanszövegeinek jó része átmenetet képez vers és próza,esszéisztikus nyelv, maximák és líra között.
*
Kulturális merítése szokás szerint széles. Sok minden(ki)érdekli. A kötet ilyen szempontból eklektikus, akárcsakrégebbi versgyűjteményei. Foglalkoztatja a Tang-kori kínaiköltészet és az amerikai beatirodalom; a szürrealisták és
76
Frida Kahlo; a taoizmus és az iszlám díszítőművészet. Stb. Aspektrum, persze, ennél is sokkal szélesebb, esetleges, mimikor köszön vissza a versekből. Idézési technikájakonzervatív: az intertextusok feloldottak, nem rejtvények. Aművészetekben való tájékozottság azonban sosem maníros ésöntetszelgő nála. Li Taj-po vagy Dalí semmivel sehangsúlyosabb élmény a nyár fénykardjainál, a párában állóhegynél, az áprilisi rügyeknél, a mesés Kelet poránál ésbenzinszagánál, vagy a „sápadt őszi fény”-nél. Kulturálisforrásainak, tehát, nem tulajdonít különösebb jelentőséget.Illetve egyetlen forrás kap kiemelt szerepet: a „tiszta forrás”.Az erről szóló szöveg botrányos, alighanem sokan vitábaszállnának vele. Én nem teszem, inkább teljes egészébenközlöm a költeményt, mely érzésem szerint úgy aránylik akötetkompozícióhoz, akár a szökőkút a perzsa kertekhez:
a tiszta forrásnem a népművészet,
hanem: a pont,vagy éppen,
a pontotmegelőző
valami:a meg-se-született,
saját gyökerűszellemiség,a haláltalan
halhatatlanság
Máté J. György
77
a legszebb gyógyulás,amikor az ember
kigyógyulhat önmagából,most már
gond nélkül túljutok én isaz elme határain,csak a lépcsőkrekell gondolnom,
lépcsők Perszepoliszban,ilyenkor, bármilyen furcsa,
eltűnik az egóm,az úgynevezett személyiségem,
mert kijutottam és kijutokvégre a szabad térbe,a kozmikus mezőbe,az elme börtönéből
a szellem oszlopcsarnokába,itt azonos önmagával minden, ésegyben tagadása minden másnak
Litera-Túra
A szerző eddig megjelent kötetei:
Egy sas délutánja,Duplex Kiadó, 1999 (versek)
Az özvegyégetés,Kelet Kiadó, 2008 (esszéregény)
Napsütötte eretnekségem,Pro Pannonia, 2015 (esszék)
Dervistánc,Pro Pannonia, 2016 (versek)
Eljövendő jelen,Pro Pannonia, 2017 (esszék)
Számomra a költészet furcsa műfaj, olyanmintha valamiféle belső, áthatóbb tekinte-tű szemet adna az embernek. Ennek aszemnek nem a képi érzékletesség a leg-fontosabb a világból, sokkal inkább a lét-szituáció egésze. A költészet így segíthetegészben látni azt, ami szétesett vagyvégleg elveszett. Ám a belső látás képes-ségét, mivel nincs semmiféle egyenértéke,az ember mintegy áldásként kapja, kiér-demelni ugyanis nem lehet. Amit látunkvele, az időtlenűl megmarad, a szavakviszont önmagukban üresek, minden ízük-ben múlékonyak, olyanok, akár a víz, amikülönböző alakú edényekbe töltve felve-szi azok alakját, adott esetben ez azedény - amit versnek is nevezhetünk - lehetgömbölyű vagy éppen szögletes, de magá-nak a víznek nincs semmilyen állan-dó alakja.