C. W. LEADBEATER

A CSAKRÁK

TANULMÁNY

MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT

A mű eredeti címe:C.W. Leadbeater: The Chakras

The Theosophical Publishing House,Adyar, 1969

Fordította: Reicher László, 1995Életrajz és lektori munkák: Nagyiday Adrienne Grafikák: Illés Irén

© Magyar Teozófiai Társulat, 2006 Második, javított kiadásMinden jog fenntartva.

ISBN 963 85807 3 9

Felelős szerkesztő: Martinovich Tamás Felelős kiadó: a Magyar Teozófiai Társulat elnöke

Nyom dai mun kák: BVG Print Kft. Felelős vezető: Nyírő András

1

TARTALOMJEGYZÉK

ILLUSZTRÁCIÓK JEGYZÉKE 3ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ 4ELŐSZÓ AZ ELSŐ ANGOL KIADÁSHOZ 4

I. AZ ERŐ-KÖZPONTOK 6A csakra szó értelme. Előzetes magyarázatok. Az éte-rikus testmás. A központok. Az örvények

alakja. Az ábrák. A gyökér-csakra. A lép-csakra. A köldök-csakra. A szív-csakra. A torok-csakra. A szemöldök-csakra. A korona-csakra. A központok más leírásai.

II. AZ ERŐK 15Az elsődleges- vagy életerő. A kígyótűz. A három gerinccsatorna. Az erők házassága. A

szimpatikus idegrendszer. A gerincben lévő központok. A vitalitás. A vitalitás gömböcske. A gömböcskék pótlása. Pszichikai erők.

III. A VITALITÁS ABSZORBEÁLÁSA 28A gömböcske. A lila-kék sugár. A sárga sugár. A zöld sugár. A rózsaszín sugár. A narancs-vörös

sugár. Az öt váju. Vitalitás és egészség. Az üres atomok sorsa. A vitalitás és a magnetizmus.

IV. A CSAKRÁK FEJLŐDÉSE 35A felébresztett központok működése. Az asztrális központok. Az asztrális érzékek. A kundalini

felkeltése. Az éterikus csakrák felébresztése. Alkalmi tisztánlátás. A túl korai felébresztés veszélye. A kundalini spontán felébredése. Személyes tapasztalat. Az éterikus szövedék. Az alkohol és kábítószerek hatása. A dohány hatása. A kapuk megnyitása.

V. A LAJA JÓGA 44A hindu könyvek. A csakrák hindu felsorolása. A csakrákon lévő ábrák. A szív-csakra. A szirmok

és betűk. A mandalák. A jantrák. Az állatok. Az istenségek. Meditáció a testen. A csomók. A másodlagos szív-lótusz. A szívben meditálás hatása. Kundalini. Kundalini felébresztése. Kundalini felemelkedése. A kundalini célja. Következtetés.

CHARLES WEBSTER LEADBEATER 56

2

ILLUSZTRÁCIÓK JEGYZÉKE

SZÍNES KÉPEK

I.A gyökér-csakraII.A lép-csakraIII.A köldök-csakraIV.A szív-csakraV.A torok-csakraVI.A szemöldök-csakraVII.A korona-csakraVIII.Gichtel szerinti csakrák IX.A vitalitás áramlatai X.A csakrák és az idegrendszer

ÁBRÁK

1.A csakrák 82.A korona-csakra ábrázolásai 123.A három kiáradás 164.A gerinci csatornák 185.Az erőformák 206.Az erők összetett formája 217.A végső fizikai atom 238.Az agyalapi és a tobozmirigy 359.A szív-csakra hindu ábrázolása 45

TÁBLÁZATOK

1. A csakrák 82. A csakrák és plexusok (idegfonatok) 223. A prána és a princípiumok (tudathordozó eszközök) 304. Az öt prána-váju 315. A lótusz szirmok színei 456. A szanszkrit ábécé 477. Az elemek szimbolikus formái 48

3

http://www.globenet.hu/teozofia/Olvas/99_Csakrak_10_Idegrsz.jpghttp://www.globenet.hu/teozofia/Olvas/99_Csakrak_9_Vitalitas.jpghttp://www.globenet.hu/teozofia/Olvas/99_Csakrak_8_Gichtel.jpg

ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ

E könyv magyar kiadása sok helyes ismeret hiányát igyekszik pótolni azok számára, akik komoly, őszinte és tiszta szándékkal akarják a teljesebb emberi természetet elmélyülten tanulmányozni, hogy az egész emberiség tagja ként, a földi természet és a kozmosz szerves részeként alkotóan segítsenek a fejlődés és szellemi kibontakozás irányába.

A mű a szerző közvetlen tapasztalatait és meglátásait tartalmazza, és bár sohasem igyekezett azokat valamilyen tekintély alapján elfogadtatni, mégis igen hasznosak lehetnek a különféle forrásokból származó esetleges tévedések helyesbítésében.

Ez a magyar kiadás az eredeti mű nyolcadik, 1969-es Adyar-i reprintje alapján készült, amelyhez akkor néhány magyarázó lábjegyzetet csatoltak, és néhány olyan mondatot hagytak ki, amelynek csak az eredeti kiadás idején volt jelentősége.

A kiadó kötelességének érzi, hogy a könyv olvasóit és tanulmányozóit figyelmeztesse a tapasztalt és avatott vezető nélküli kísérletezés súlyos veszélyeire. Különösen figyelem be ajánlja e könyv IV. fejezetének „A túl korai felébresztés veszélye” című szakaszát.

Végül köszönettel tartozunk mindazoknak, akik e könyv elkészítésében és kiadásában segítettek.

A KIADÓ

ELŐSZÓAZ ELSŐ ANGOL KIADÁSHOZ

Amikor az ember úgy kezdi érzékeit fejleszteni, hogy egy kissé többet lásson, mint a többi ember, akkor új, lenyűgöző világ tárul fel előtte, és azon világ tárgyai között a csakrák az elsőkként vonják magukra figyelmét. Embertársai is új megvilágításban tűnnek fel előtte. Velük kapcsolatban sok mindent észrevesz, ami addig rejtve volt előtte, és ezért meg tudja érteni és méltányolni őket, vagy (amikor szükséges) segíteni is sokkal jobban tud, mint előzőleg. Gondolataik és érzelmeik a szeme előtt öltenek színt és formát, fejlődési fokuk és egészségi állapotuk világos ténnyé válik puszta következtetés helyett. A csakrák ragyogó színe és gyors, szüntelen mozgása azonnal felkeltik figyelmét. Természetesen tudni akarja, hogy azok micsodák, és hogy mit jelentenek. E könyv célja, hogy ezekre a kérdésekre feleljen, és hogy valamilyen fogalmat adjon azoknak, akik még nem kísérelték meg, hogy szunnyadó képességeiket legalább erre a kis részletre vonatkozóan – amit a náluk szerencsésebb testvéreik láthatnak – kibontakoztassák.

Az eleinte elkerülhetetlen téves fogalmak tisztázásához határozottan meg kell érteni, hogy nincs semmi furcsa, sem természetellenes az olyan meglátásban, amely némely embert képessé tesz az átlagembernél többet észlelni. Ez egyszerűen azon képességek kibővítése, amelyeket mindnyájan ismerünk. Ahhoz, hogy ezeket megszerezhessük, érzékenyebbé kell tennünk magunkat azon rezgések iránt, amelyek gyorsabbak, mint amelyekre a mi fizikai érzékeink rendes körülmények között válaszolni képesek. Ezeket a képességeket a fejlődés folyamán mindenki eléri, de néhányan közülünk külön fáradságot vettek maguknak, hogy a többinél előbb fejlesszék ki. Ez sok-sok év kemény munkája árán történik, amelyre a legtöbb ember aligha vállalkozna.

Tudom, hogy sok olyan elmaradott ember van, aki az ilyen erők létezését tagadja, mint ahogyan még léteznek olyan vidékek, ahol soha sem láttak vasutat, vagy más technikai csodát (a könyv 1927-ben jelent meg! – a ford.). Arra most sem időm, sem helyem nincs, hogy ilyen meg győzhetetlen tudatlansággal szemben érveljek. Csak a Clairvoyance (Tisztánlátás) című könyvemre, vagy egy sor más író ezzel a témával foglalkozó művére utalhatok. Az egész dolgot már számtalanszor bebizonyították, és senkinek nem lehet tovább kétsége, aki a bizonyosság súlyát értékelni tudja.

Sokat írtak a csakrákról, de főként szanszkritül vagy valamely indiai tájnyelven. Erről csak nemrégen jelent meg egy angol nyelvű könyv. A csakrákat magam is megemlítettem a kb. 1910-ben

4

megjelent The Inner Life (A belső élet) c. könyvemben. Azóta Sir John Woodroffe nagyszerű műve, a The Serpent Power (A kígyóerő) is megjelent, és néhány indiai könyvet is lefordítottak. A csakrák jelképes rajzai, amelyeket az indiai jógik használnak, a The Serpent Power (A kígyóerő) című könyvben láthatók, de amennyire én tudok róla, az ábrák, amelyeket ebben a könyvben bocsátok közre, az első kísérlet, hogy úgy mutassák be a csakrákat, ahogyan valójában mutatkoznak azok előtt, akik látni képesek. Tulajdonképpen főként azért írom ezt a könyvet, hogy barátom, Edward Warner tiszteletes nagyszerű rajzait a nyilvánosság elé tárjam, és egyben mély hálámat fejezzem ki mindazon időért és fáradságért, amit e munkának szentelt. Köszönettel tartozom még fáradhatatlan társamnak, Ernest Wood professzornak a témánkkal kapcsolatos indiai szempontok összegyűjtéséért és rendezéséért, amelyeket az V. fejezet tartalmaz.

Miután más munkákkal is nagyon el vagyok foglalva, csupán az volt a szándékom, hogy az ábrákhoz összegyűjtsem, és mint kísérő szöveget újból nyomtassam a különféle cikkeket, amelyeket a tárgyra vonatkozóan már régebben írtam. Azok átnézésekor azonban bizonyos kérdések merültek fel bennem, és egy kevés kutatás olyan tényekhez juttatott, amelyeket kötelességemnek tartottam pótolni. Érdekes, hogy mind a vitalitás-gömböket, mind a kundalini-gyűrűt Dr. Annie Besant figyelte meg, és még 1895-ben, mint hyper-meta-proto elemeket jegyezte fel, bár akkor nem követtük azokat annyira, hogy egyiknek a másikhoz való viszonyát, és azt a fontos szerepet, amelyet az emberi élet háztartásában játszanak, felfedeztük volna.

1927. C.W.L.

5

I. FEJEZETAZ ERŐKÖZPONTOK

A CSAKRA SZÓ ÉRTELMEA csakra szó szanszkrit kifejezés, és kereket jelent. Használják még különféle másodlagos,

származtatott és jelképes értelemben is, éppen úgy, mint az annak megfelelő szót az európai nyelvekben.

Ahogy mi a sors kerekéről beszélünk, úgy mond a buddhista élet- és halálkereket, és leírja, hogy Buddha az első nagy prédikációjában, mint a Dhammachakkappa-vattana Szutta ismertette a tanát (chakka a páli nyelvben a szanszkrit csakra megfelelője), amelynek értelmét Rhys Davis professzor költőien így adta meg: „Forgásba hozni az igazság és igazságosság egyetemes birodalma királyi hintójának kerekét”. A buddhista hívő számára pontosan ez a kifejezés jelentőségének lényege. Bár ha pusztán a szavakat fordítjuk le, akkor az „a törvény kerekének forgatása.” A csakra szó – amely bennünket a jelen esetben érdekel – speciális használata szerint az ember éterikus másának felszínén lévő kerékszerű örvényléseket jelenti.

ELŐZETES MAGYARÁZATOKMinthogy ez a könyv valószínűleg olyanok kezébe is kerülhet, akik a teozófiai kifejezéseket nem

ismerik, bevezető magyarázatként érdemes néhány szót ide illeszteni.A mindennapi felületes beszélgetésben az ember néha megemlíti a lelkét, és ezen azt érti, hogy a

test, amelyen át beszél, a valódi ember, és az a valami, amit léleknek neveznek, a tulajdona, vagyis ennek a testnek járuléka, egy bizonyos fajta megkötött léggömb, amely felette lebeg, és valamilyen bizonytalan úton-módon van hozzá erősítve. Ez laza, pontatlan és félrevezető megállapítás, és éppen az ellenkezője igaz. Az ember a lélek, akinek teste, valójában több teste van, mert a látható eszköz mellett, amely által az alacsonyabb világban működik, más, a közönséges látással nem észlelhető eszközei is vannak, amelyek által az érzelmi és mentális világokkal érintkezik. Ezekkel azonban jelenleg nem foglalkozunk.

A fizikai test apró részleteinek megismerésében a múlt század folyamán óriási előrehaladás történt. Az orvostudomány tanulmányozói most már ismerik e test elképesztő összetettségét, és legalább általános elgondolásuk van arról, hogy ez a bámulatosan bonyolult szervezet hogyan működik.

AZ ÉTERIKUS TESTMÁSA figyelmüket természetesen a test azon részeire kellett korlátozniuk, amelyek elég sűrűk ahhoz,

hogy szemmel láthatók legyenek. Közülük a legtöbben nem is tudnak olyan anyag létezéséről, amely, bár még fizikai, azonban a közönséges látás számára láthatatlan, és amit a teozófiában éterikusnak nevezünk. (Amikor ezt a szót használjuk, nem arra gondolunk, amit korábban a tér „aether”-ének neveztek.) A fizikai testnek ez a láthatatlan része nagyon fontos számunkra, mert ez az az eszköz, amelyen keresztül a testet életben tartó életerők áramlanak. Ha ez nem szolgálna híd gyanánt, hogy a gondolati és érzelmi rezgéseket az asztrális világból a látható, sűrűbb fizikai anyagba továbbítsa, akkor az Ego (az egyéniség) nem tudná az agy sejtjeit használni. A tisztánlátó (clairvoyant) számára ez, mint halványan világító lilásszürke ködtömeg, jól látható. Áthatja a test sűrűbb részeit, és azon egy egész kissé túl is terjed.

6

A fizikai test élete folytonos változás, és hogy élhessen, arra van szüksége, hogy három különböző forrás állandóan ellássa. Az emésztéshez táplálékra és vízre, a légzéshez pedig levegőre van szüksége, valamint a vitalitás három formájára, hogy azokat magába vonja. Ez a vitalitás lényegében erő, de amikor az anyagba burkolózik, azt a benyomást kelti, mintha nagyon kifinomult vegyi elem lenne. Valamennyi síkon vagy szinten létezik, de most a fizikai világbeli megnyilvánulásával foglalkozunk.

Ennek megértéséhez tudnunk kell valamit testünk ezen éterikus részének felépítéséről, szervezetéről és elrendezéséről. Erről évekkel ezelőtt több könyvben már írtam. Az erről eddig megjelent minden adatot A.E. Powell gyűjtötte össze, és a The Etheric Double (Az éterikus testmás) című könyvben adta ki.

A KÖZPONTOKA csakrák vagy erőközpontok olyan összekötő/érintke-zési/kapcsolódási pontok, amelyeken át

energia árad az ember egyik testéből vagy tudathordozó eszközéből a másikba. Bárki, aki a tisztánlátás (clairvoyance) legcsekélyebb fokával rendelkezik, könnyen láthatja azokat, mint csészealjakhoz hasonló mélyedéseket vagy örvényeket az éterikus testmás felületén. Amikor még egészen fejletlenek, kétujjnyi átmérőjű kis köröknek mutatkoznak, amelyek az átlagos embernél homályosan fénylenek, azonban amikor felébresztik, életre keltik azokat, méreteikben erősen megnövekedett, sziporkázó, ragyogó körökként láthatók, amelyek apró napokra hasonlítanak. A csakrákat néha bizonyos fizikai szervekkel összefüggőnek említjük. Valójában a szilárd test körvonalain kissé túlterjedő éterikus test felületén mutatkoznak. Ha elképzeljük, hogy közvetlenül belenézünk egy tölcsér-alakú virág kelyhébe, némi elképzelésünk lehet a csakra általános megjelenési formájáról. A virág szára mindegyik csakra esetében a gerinc egy-egy pontjából indul ki, így tehát a gerincet a másik oldalról nézve, mint egy központi szárat látjuk (lásd a IX. képet), amelyből virágok hajtanak ki, és kelyheik bizonyos távolságra, az éterikus test felületén nyílnak ki. A hét központ, amellyel jelenleg foglalkozunk, az 1. ábrán látható és az 1. táblázatban (l. a 16. oldalon) olvasható a magyar és a szanszkrit elnevezés.

Az 1-es ábrán a csakrák felnagyított vázlatos ábráival körülvett emberi alak látható.Valamennyi kerék szüntelenül forog, és mindegyikük középpontjába vagy nyitott szájába

folyamatosan áramlik erő a magasabb világokból. Ez annak az életfolyamnak a megnyilvánulása, amely a Nap Logosz második aspektusából ered, és amit mi elsődleges erőnek nevezünk. Ez az erő hétféle természetű és minden formája e központok mindegyikében működik, bár közülük egy rendszerint túlsúlyban van a többivel szemben. Ezen energia-beáramlás nélkül a fizikai test nem létezhet ne. Ezért tehát a központok mindenkiben működnek, bár a fejletlen emberben általában lassan mozognak, éppen csak a szükséges örvénylést idézve elő. A fejlettebb embernél azonban ragyognak és eleven fénnyel lüktetnek, mivel sokkal nagyobb mennyiségű energia áramlik át rajtuk. Ennek eredményeként további képességek és lehetőségek nyílnak meg az illető számára.

7

1. táblázat

MAGYARELNEVEZÉS

SZANSZKRITELNEVEZÉS

HELYEA TESTEN

Gyökér- v. alap-csakra Múládhára A gerinc tövénél

Lép-csakra *1 A lép felett

Köldök-csakra Manipúra A köldöknél, a napfonat fölött

Szív-csakra Anáhata A szívnél

Torok- vagy gége-csakra Vishuddha A torok elülső részén

Szemöldök- vagy homlok-csakra Ádzsnyá

A két szemöldök között

Korona-csakra Szahaszrára A fejtetőn

8

AZ ÖRVÉNYEK ALAKJAEz a kívülről minden központba áradó isteni energia a saját irányára merőlegesen (vagyis az

éterikus testmás felületén) másodlagos erőket indít el hullámzó körforgásban, mint ahogy az indukciós tekercsbe tolt mágnesrúd elektromos áramot indít, amely a tekercsben a tengelyre, vagyis a mágnesrúd irányára merőlegesen áramlik. Maga az elsődleges erő, miután behatolt az örvénybe, úgyszintén merőlegesen sugárzik ki belőle, de egyenes vonalakban, mintha az örvények középpontja kerékagy lenne, az elsődleges erő sugárzása pedig a küllői. Úgy látszik, hogy e küllők segítségével mintegy horgas kampókkal köti össze ez az erő az asztrális és az éterikus testet. A küllők száma különböző az egyes erőközpontokban, és ez határozza meg a minden központban látható hullámok vagy szirmok számát is. Az ilyen hullámok miatt írták le a keleti könyvek a központokat gyakran nagyon költőien virághoz hasonlónak.

A csészealjszerű mélyedés körül forgó másodlagos erők mindegyikének megvan a saját jellemző hullámhossza, akárcsak egy bizonyos színű fénynek, de ahelyett, hogy mint a fény, egyenes irányban haladnának, ezek a másodlagos erők viszonylag nagy, különböző hosszúságú hullámok mentén mozognak. A hullámhosszak mindegyike az erőkben lévő kisebb hullámhosszak többszöröse. A hullámok száma a kerékben lévő küllők számától függ, és a másodlagos erő az elsődleges erő sugárzó áramai fölé és alá, a kocsikerék küllői közé befont vessző módjára szövődik be. A hullámhosszak végtelenül kicsik, és valószínűleg ezer és ezer van egy hullámzáson belül. Amint az erők az örvényben körülfutnak, ezek az egymást kosárfonás módjára keresztező különböző nagyságú rezgések idézik elő azt a virágformát, amelyre hivatkoztam. Még inkább bizonyos csészealjakra vagy olyan szivárványos hullámos üvegre, vázára hasonlítanak, mint amiket Velencében készítenek. Mindezen hullámoknak vagy szirmoknak megvan az a pávafarokhoz hasonló csillogó hatása, mint a gyöngyháznak, ennek ellenére rendszerint mindegyiknek saját uralkodó színe van, amint a képeken is látható. Ezt a gyöngyház-szerű, ezüstös fényt a szanszkrit művekben a vízen csillogó holdfényhez hasonlítják.

A KÉPEKA könyvben lévő képek a csakrákat úgy mutatják be, ahogy azok tisztánlátással valamely eléggé

fejlett és intelligens embernél láthatók, olyannál, aki már bizonyos fokig működésbe hozta azokat. A mi színeink természetesen nem eléggé ragyogóak, mert egyik földi szín sem lehet az; de a rajzok legalább valamilyen fogalmat adnak e fénykerekek valódi megjelenéséről. Már az eddig mondottakból is kitűnik, hogy a központok nagysága és fénye az egyes embereknél különbözik, sőt még ugyanannál a személynél is az egyik központ sokkal fejlettebb lehet, mint a másik. A csakrák képei körülbelül a valóságos méretüknek megfelelőek.

Olyan valakinél, aki egy bizonyos központon át kifejeződő egyes tulajdonságokban nagyon kiváló, az annak megfelelő központ nemcsak sokkal nagyobb lesz, hanem különlegesen fényes is, és ragyogó arany sugarakat bocsát ki. Példa erre, ahogyan Madame Blavatsky Mr. Moses Stainton auráját kivetítette. Annak az ábrának eredetijét Adyarban, a Teozófiai Társulat székházában lévő archívumban őrzik. Másolata – bár nagyon tökéletlenül – H.S. Olcott Old Diary Leaves (Régi naplójegyzetek) című könyve I. kötetének 364. oldalán található.

A csakrák természetszerűen három csoportra oszlanak, az alsó-, a közép- és a felsőre; ennek megfelelően nevezhetjük azokat fiziológiai, személyi, illetve szellemi csakráknak.

Az első és a második csakrának kevés küllője vagy szirma van, és főképpen az a rendeltetésük, hogy a testbe ezen a fizikai szinten beáradó két erőt fogadják. Az egyik a földből jövő kígyótűz, a másik pedig a Napból jövő vitalitás. A középső csoport központjai a 3-as, 4-es és 5-ös számú csakrák. Ezek az embert a személyiségén át elérő erőkkel függenek össze: a 3-as központ esetében az alsóbb asztráli-son (érzelmi szinten), a 4-esben a felsőbb érzelmi szinten, az 5-ös ben pedig az alsóbb mentálison át. Úgy látszik, hogy ezek a központok a test bizonyos idegközpontjait táplálják.

9

A 6. és 7. központok a többitől elkülönülnek, miután az agyalapi miriggyel és a tobozmiriggyel vannak kapcsolatban, de csak akkor kezdenek működni, amikor valaki már elért egy bizonyos fokú szellemi fejlettséget.

Azt is hallottam, hogy ezen erőközpontok különböző szirmai valamely erkölcsi tulajdonságot képviselnek, és hogy annak a tulajdonságnak a kifejlesztése hozza működésbe a központot. Pl. a Dhjánabindu Upanishad-ban a szív-csakra szirmait az odaadás, a lustaság, a harag, a könyörület és hasonló tulajdonságokkal hozzák kapcsolatba. Eddig még nem találkoztam olyan ténnyel, amely ezt határozottan megerősítette volna, és nem könnyű ennek lehetőségét felfogni, mert a megjelenésüket könnyen felismerhető erők idézik elő. Valamely központban a szirmok attól függően működnek, hogy ezeket az erőket felkeltették-e vagy sem, de ezek kifejlesztése nem látszik szorosabban összefüggeni az erkölcsiséggel, mint akár a karizmok kifejlesztése. Az bizonyos, hogy találkoztam olyan emberekkel, akikben egyes központok teljes működésben voltak, bár az erkölcsi előmenetelük semmiképpen nem volt kivételesen magas szintű, míg más, nagy szellemiségű és a lehető legnemesebb erkölcsű egyénekben a központok még alig voltak vitalizálva. Tehát a két fejlődés között nem látszik szükségszerű összefüggés.

Vannak azonban bizonyos figyelembe veendő tények, amelyek alapot adhattak erre a különös elgondolásra. Bár a szirmokhoz való hasonlatosságot ugyanazok az erők idézik elő, amelyek a központ körül váltakozva áramlanak a különféle küllők alatt és felett, jellegzetességeikben ezek a küllők mégis különbözőek, mert a beáramló erő alkotórészeire vagy jellemzőire bomlik szét, és ezért mindegyik küllő sajátságos, specializált befolyást sugároz, bár a különbség csekély. Amikor a másodlagos erő mindegyik küllőn áthalad, annak befolyása által bizonyos fokig módosul, és ezért kissé megváltoztatja az árnyalatát. E színárnyalaok mindegyike olyan erőformára utalhat, amely segít valamely erkölcsi tulajdonság kifejlesztésében, és amikor ez a tulajdonság megerősödik, a vele összefüggő rezgés is kifejezettebbé válik. Ilyenképpen a színárnyalat elmélyülése vagy gyengülése útmutatás lehet arra, hogy valakinek több vagy kevesebb van az adott tulajdonságból.

A GYÖKÉR-CSAKRAA gerincoszlop alsó végén lévő első központnak, az alap-csakrának (I. kép) elsődleges ereje van,

amely négy küllőn sugárzik szét. Ezért hullámzásai olyanformán rendeződnek, hogy a köztük lévő résekkel piros és narancsszínben váltakozó négyfelé osztódás hatását keltik. Ez olybá tünteti fel, mintha a kereszt jelét mutatná. Ezért jelképezik gyakran kereszttel ezt a központot, néha pedig lángoló kereszttel jelölik meg a kígyótüzet, amely benne lakozik. Amikor ez a csakra működik, tüzes narancsvörös színű, amely szorosan összefügg azzal az életerő-típussal, amelyet a lép-központ küld bele. Valóban megfigyelhető, hogy minden egyes csakra esetében hasonló összefüggés tapasztalható vitalitásának színével.

A LÉP-CSAKRAA második központ, a lép-csakra (II. kép) a lépnél van, és feladata, hogy a Napból hozzánk jövő

életerőt szétválassza, felossza és szétárassza. Ez az életerő azután hat vízszintes áramlaton át sugárzik szét belőle, a hetedik változatot pedig a kerékagy szívja magába. Ennek a központnak így hat szirma vagy hullámzása van, és mindegyik más színű, különlegesen ragyogó, izzó és napszerű. A kerék hat részének mindegyike az életerő formáinak valamely túlsúlyban lévő színét, a piros, narancs, sárga, zöld és violaszínt mutatja.

A KÖLDÖK-CSAKRAA harmadik központ vagy köldök-csakra (III. kép) a köldöknél, vagy a napfonatnál (soláris

plexus-nál) van, amely tízfelé sugárzó elsődleges erőt kap, és oly módon rezeg, hogy tíz hullámra, vagyis sziromra oszlik. Ez nagyon szoros kapcsolatban van az érzésekkel és az érzelmek különféle

10

fajtáival. Uralkodó színe a piros árnyalatainak különös vegyüléke, bár van benne sok zöld is. A részek felváltva főként pirosak és főként zöldek.

A SZÍV-CSAKRAA negyedik központ a szívnél van (IV. kép) és ragyogó aranyszínű. Minden egyes körnegyede

három részre oszlik, ami azután előidézi a tizenkét hullámot, mert a benne lévő elsődleges erő tizenkét küllőt hoz létre.

A TOROK-CSAKRAA toroknál lévő ötödik központnak (V. kép) tizenhat küllője, és így tizenhat látható osztása van.

Színében sok a kék, de általános hatása ezüstös, csillogó és a fodrozódó víz felszínén ragyogó holdfényre emlékeztet. Részeiben váltakozva a kék és a zöld szín érvényesül.

A HOMLOK-CSAKRAA hatodik, a homlok-központ (VI. kép) a két szemöldök között, úgy tűnik, mintha ketté lenne

osztva. Az egyik fele főként rózsaszínű, benne sok sárgával, a másik fele pedig túlnyomórészt lilás-kék, ugyancsak szorosan megegyezően az azokat éltető vitalitás különleges fajtáinak színeivel. Talán ez az oka, hogy a hinduk ezt a központot kétszirmúként említik, pedig ha az előző központokhoz hasonlóan számlálnánk meg a hasonló tulajdonságú hullámzásokat, azt látnánk, hogy egy-egy fele negyven nyolc, összesen 96 ilyen hullámzásra van felosztva, mert az elsődleges erőnek ennyi számú kisugárzása van.

A küllőknek 16-ról 96-ra és aztán még meglepőbb változással 96-ról 972-re változása ezen és a következő csakra között arra utal, hogy most egészen más, az addig tárgyaltaktól teljesen eltérő központokkal van dolgunk. Még nem ismerünk minden tényezőt, amely egy csakra küllőinek számát meghatározza, de az már nyilvánvaló, hogy azok az elsődleges erő árnyalatainak változását jelentik. Mielőtt erről sokkal többet mondhatnánk, sok száz megfigyelésre és összehasonlításra van szükség, amit újból és újból ismételni és ellenőrizni kell. Addig is annyi világos, hogy a személyiség szükségleteit korlátozott számú erőtípus is kielégíti, de amikor az ember magasabb és állandóbb princípiumaihoz érünk, olyan összetettséggel és sokrétűséggel találkozunk, amely a kifejezésre jutásához az energia módosulásának sokkal nagyobb választékát igényli.

A KORONA-CSAKRAA hetedik központ, a korona-csakra (VII. kép) a fejtetőn van, és mind között a legpompásabb.

Amikor teljes működésben van, leírhatatlan színhatásokat mutat, és szinte felfoghatatlanul nagy a rezgésszáma. Tartalmazni látszik a színkép valamennyi színárnyalatát, de uralkodó színe alapjában véve a lila. A hindu könyvek ezer szirmúnak írják le, és ez nincs is nagyon messze a valóságtól, mivel a külső kör elsődleges erőkisugárzásainak száma 960. Ennek minden sugárvonala pontosan látható az ábrán, bár szinte alig lehetséges a különálló szirmok hatását vázolni. Ehhez járul, hogy jellegében a többi csakra mindegyikétől különbözik, és a közepében arannyal áthatott fehér fényben csillogó másodlagos központi örvénye van, ami ennek a csakrának kisebbik tevékenysége, és amelynek tizenkét saját hullámzása van.

Ez a csakra rendszerint az utolsó, amely felébred. Kezdetben akkora, mint a többi, de amint az ember a szellemi előmenetel ösvényén halad, állandóan növekszik, amíg majdnem az egész fejtetőt beborítja. Kifejlődésének másik jellegzetessége is van. Ez a csakra az étertestben eleinte mélyedésként van jelen, mint ahogyan a többi is, mert mind ezen, mind a többin át az isteni erő áramlik kívülről befelé. Azonban amikor az ember ráeszmél helyzetére, hogy az isteni fény királya, és nagylelkűen szétosztja azt egész környezetének, akkor az egész csakra kifordul, mintha a belseje kifelé fordulna, és többé már nem a befogadás, hanem a kisugárzás vezetékévé válik. Ekkor már

11

nem bemélyedés, hanem kiemelkedés, amely a fejből kupolaszerűen a dicsőség valóságos koronájaként emelkedik ki.

Az istenségek és nagy emberek keleti képein és szobrain gyakori ez a kidudorodás. A 2. ábrán a Jáva-szigeti Borobudurban, a Buddha-szobor fején láthatót rajzolták meg. Ez az elfogadott mód ennek ábrázolására, és ebben a formában található az egész keleti világban az Úr Buddha ezer és ezer képmásának fején. Sok esetben látható, hogy a szahaszrára csakra két rétegét másolták le: először a 960 sziromból álló nagyobb kupolát, azután az ebből kiemelkedő kisebb 12-es kupolát. A jobboldalt lévő fej Brahmáé, a Japánban lévő Narában található Hokké-do Tódai-ji-ban (amely i.u. 749-bó1 származik). Ezen láthatjuk, hogy a szobor a csakrát jelképező hajviseletet hord, bár a másik oldalon lévőtől kissé különbözik, mivel abból lángkorona lövell ki.

Megvan ez a keresztény jelképrendszerben is a „huszonnégy vén” fején lévő koronában, amelyet azok örökösen Isten trónja elé vetnek. A magas fejlődési szintre emelkedett emberben ez a korona-csakra fényt és dicsőséget áraszt, amely számára valóságos koronát képez. A Szentírás fentebb említett része azt jelenti, hogy mindent, amit elnyert, minden nagyszerű karmát, amit előidézett, mindazt a csodás szellemi erőt, amelyet létrehozott, szüntelenül mintegy a Logosz lábai elé helyezi, hogy Ő azt munkájában felhasználhassa. Így az arany koronát folytonosan újból és újból leteszik, mert amint az erő felbuzog benne, az állandóan újból kialakul.

A KÖZPONTOK MÁS LEÍRÁSAIE hét erőközpont leírásával gyakran találkozunk a szanszkrit irodalomban, a kisebb Upanishádok

némelyikében, a Puránákban és a tantrikus művekben. Ma is sok hindu jógi használja azokat. Egy barátom, aki ismeri India belső életét, kijelentette, hogy ismer Indiában egy iskolát, ahol szabadon használják a csakrákat, és azon iskolának kb. 16 ezer tanítványa van szétszórtan egy nagyobb területen. Erre a tárgyra vonatkozó hindu forrásból sok érdekes felvilágosítás áll rendelkezésünkre, amit majd egy későbbi fejezetben megkísérelünk magyarázatokkal együtt összefoglalni.

Úgy látszik, egyes európai misztikusok is ismerték a csakrákat. Ez nyilvánvalóvá válik a Theosophia Practica című könyvből, amelyet egy jól ismert német misztikus, Johann Georg Gichtel, Jakob Boehme tanítványa írt, és aki valószínűleg a Rózsakeresztesek titkos társaságához tartozott. Gichtel ezen művéből – a kiadók szíves engedelmével – másoltuk a VIII. képet. Ezt a könyvet eredetileg 1696-ban adták ki, bár az 1736-os kiadásban írják , hogy a képeket csak a szerző halála után 10 évvel, 1710-ben nyomtatták ki. A könyv pedig főként ezen ábrák leírása. A művet meg kell különböztetni az összegyűjtött Gichtel levelezéstől, amelyet ugyancsak Theosophia

12

Practica cím alatt adtak ki. Az említett kötet nem levélformában van, hanem hat fejezetből áll. Azzal a misztikus újjászületéssel foglalkozik, amely olyan fontos tan volt a rózsakereszteseknél.

Az e könyvben látható képeket a Theosophia Practica francia fordításából fényképezték ki, amelyet 1897-ben adott ki a Bibliotheque Rosicrucienne (4. szám) a párizsi Bibliotheque Chacornac segítségével.

Gichtel Bajorországban, Ratisbon-ban született 1638-ban, teológiát és jogot tanult, és ügyvédi gyakorlatot folytatott. Miután a belső szellemi világ tudatára ébredt, feladott minden világi érdeket, és egy misztikus keresztény mozgalmat alapított. Mivel ellenszegült az akkori tudatlan ortodoxiának, magára vonta azok gyűlöletét, akiket megtámadott, és emiatt kb. 1670-ben száműzték, vagyonát pedig elkobozták. Végül Hollandiában talált menedéket, ahol élete hátralevő 40 esztendejét töltötte.

A Theosophia Practica-ban kinyomtatott képeket nyilván titkos természetűnek tekintette, és feltehetően csak tanítványainak kis körében tartotta évekig. Kijelentése szerint ezek az ábrák belső megvilágosodás eredményei voltak, feltehetően olyané, amit modern időnkben tisztánlátó képességnek neveznénk. Könyvének címlapján azt írja, hogy ez „az emberben lévő három világ három princípiumának rövid, érthető képekkel való bemutatása, feltárva azt, mi módon és hol vannak a központok a belső emberben: a szerint, amint a könyv szerzője azt önmagában, az isteni szemlélődés közben felfedezte, és amit érzett, ízlelt és észlelt”.

Azonban Gichtel-nél is, mint a legtöbb korabeli misztikusnál, hiányzik az a pontosság, ami az igazi okkultizmust és miszticizmust jellemzi. A képek leírásánál a szellemi élet nehézségeire és problémáira vonatkozó hosszadalmas, bár sokszor egészen érdekes elkalandozásokat enged meg magának. Ábrái bemutatása szempontjából a könyv nem éppen sikeres. Valószínűleg nem mert túl sokat mondani, vagy azt akarta, hogy az olvasók saját maguk jöjjenek rá arra, amiről írt. Valószínűnek látszik, hogy az általa folytatott tiszta szellemi életmód eléggé tisztánlátóvá tette, hogy láthassa a csakrákat, de nem tudott eleget a valódi tulajdonságaikról és használatukról. Amikor megkísérelte az értelmüket magyarázni, olyan jelképekhez kapcsolta azokat, amelyeket abban a misztikus iskolában használtak, ahová tartozott.

Amint majd látjuk, ebben a könyvben a még sötétség állapotában lévő természetes emberrel foglalkozik, ezért némileg mentségére szolgál, hogy a csakrákat illetően egy kissé pesszimista. Az első és a második csakrát kommentár nélkül hagyja (valószínűleg tudott arról, hogy ezek főként fiziológiai folyamatokkal vannak kapcsolatban). A solar plexus-t a harag otthonának jelöli meg – minthogy valóban az is. A szív-központot az önszeretettel, a torokét az irigységgel és kapzsisággal telinek látta, a fej magasabb központjaiból pedig a büszkeségnél jobbat nem látott kisugározni.

A csakrákhoz megfelelő bolygókat is jelölt. A Holdhoz a gyökér-, a Merkurhoz a lép-, a Vénuszhoz a köldök-, a Naphoz a szív-csakrát (bár láttuk, hogy az utóbbi köré kígyó tekeredik), továbbá a Marshoz a torok-, a Jupiterhez a homlok- és a Szaturnuszhoz a korona-csakrát kapcsolja. Még arról is felvilágosít bennünket, hogy a tűz a szívben, a víz a májban, a föld a tüdőben és a levegő a hólyagban lakozik.

Érdemes megjegyezni, hogy olyan spirált rajzol, amely a szív körül lévő kígyónál kezdődik, és minden központon keresztülmegy, de a sorrendnek, ahogyan a vonal azokat érinti, látszólag nincs határozott oka. Miután a futó kutya jelképéhez nem fűzött magyarázatot, azt tetszésünk szerint foghatjuk fel.

A szerző a továbbiakban a Krisztus által újjászületett embert ábrázolja, aki teljesen eltaposta a kígyót, de a Nap helyébe a szörnyű kiontott vértől csepegő Szent Szívet helyezte.

Mindazonáltal a kép érdekessége számunkra nem a szerző értelmezésében van, hanem magában a tényben, hogy minden tévedés lehetőségének kizárásával, a XVII. század legalább egyes misztikusai tudtak az emberi test hét központjának létezéséről és helyéről.

További bizonyíték arra, hogy már korábban ismerték ezeket az erőközpontokat, hogy a szabadkőművesség szertartásaiban is láthatóak, és ezek szembetűnő részletei beláthatatlan időkből származnak hozzánk. Az emlékműveken is látható, hogy ezeket ismerték és használták a régi Egyiptomban, és hűségesen adták kézről-kézre mindmáig. A csakrák a szabadkőműves titkok között

13

is szerepelnek, és azáltal, hogy a munkájuknak és az alkalomnak megfelelően használják azokat, rendszerint ösztönöznek is egyes központokat, bár általában keveset, vagy semmit sem tudnak arról, hogy mi történik a látható világon túl. Világos, hogy lehetetlen további magyarázatot adni, de a dologról The Hidden Life of Freemasonry (A szabadkőművesség rejtett élete) című könyvemben annyit említettem meg, amennyi erről ott megengedhető volt.

14

II. FEJEZET AZ ERŐK

AZ ELSŐDLEGES, VAGY ÉLETERŐAz Istenség különböző energiafajtákat áraszt ki magából. Lehet, hogy sok százféle van még,

amelyekről semmit sem tudunk, de ezekből egynéhányat már megfigyeltek. A látottak mindegyikének minden szinten saját megnyilvánulása van, pillanatnyilag azonban úgy gondoljunk azokra, ahogyan a fizikai világban mutatkoznak. Az egyik elektromosságként, a másik kígyótűzként, megint másik vitalitásként, és ismét másik életerőként mutatkozik, ami a vitalitástól teljesen különbözik, amint azt a következőkben majd látni fogjuk.

Türelem és hosszantartó erőfeszítés szükséges azon kutató részéről, aki ezeket az erőket az eredetükhöz visszafelé akarja követni, hogy egyiket a másikhoz viszonyítsa. Amikor a The Hidden Side of Things (A dolgok rejtett oldala) című könyvben összegyűjtöttem az előző években Adyarban, a tetőteraszon tartott összejöveteleken feltett kérdésekre adott válaszokat, már tudtam az életerőnek, a kundalininek és a vitalitásnak a fizikai síkon való megnyilvánulásáról, de még nem tudtam a három nagy kiáradáshoz való kapcsolatukról. Így ezeket, mint tőlük teljesen különbözőket és különállókat írtam le. További kutatások tettek képessé arra, hogy ezt a hiányt pótoljam, és most boldog vagyok, hogy az akkori téves megállapításomat alkalmam van helyreigazítani.

Három fő erő árad a csakrákon át, és azokat úgy tekinthetjük, mint a Logosz három aspektusának megnyilvánulását. Az az energia, amely a csakra harangszerű kelyhébe hatol, és amely önmagához viszonyítva másodlagos körben keringő erőt indít el, egyike a második kiáramlás megnyilvánulásainak, amely a Logosz második aspektusából ered. Ez az az életáram, amelyet a Logosz áraszt ki magából abba az anyagba, amelyet a Logosz harmadik aspektusából eredő első kiáradás működése már megelevenített. Ezt jelképezi a keresztény tanítás, amely szerint Krisztus a Szentlélektől (Szellemtől) és Szűz Máriától született (vagyis formát öltött).

Ez a második kiáradás már nagyon régen majdnem határtalan mértékben tovább osztódott, de nemcsak tovább osztódott, hanem – legalábbis látszólag – differenciálódott. Valójában majdnem bizonyos, hogy mi csak Máyá-n, vagyis a káprázaton át láthatjuk tevékenykedni. Megszámlálhatatlan millió vezetéken át mutatkozik meg rendszerünk minden síkján és alsíkján, és mégis, alapjában véve egy és ugyanazon erő. Semmiképpen sem szabad ezt egy pillanatra sem összetéveszteni azzal az első kiáradással, amely jóval régebben létrehozta a vegyi elemeket, amelyekből azután a második kiáradás veszi az anyagot minden szinten, tudathordozó eszközei felépítésére. Úgy tűnik, mintha egyes megnyilvánulásai alacsonyabb szintűek, vagyis tömörebbek lennének, mert alacsonyabb szintű és sűrűbb anyagot használ. A buddhi szinten krisztusi princípiumként mutatkozik, fokozatosan terjedve és önmagát észrevétlenül kibontakoztatva az ember lelkében. Az asztrális és mentális testekben láthatjuk, hogy különféle anyagrétegeket elevenít meg oly módon, hogy különböző megjelenéseit az asztrális sík magasabb részén nemes érzelem alakjaként, és ugyanezen eszköz alacsonyabb szintű részében a test anyagát életerővel ellátó puszta behatolásként észleljük.

Legalsó szintű megtestesülésében azt látjuk, hogy az éterikus anyagból fátyolt von maga köré, és az asztráltestből hatol be a fizikai test éterikus részének felületén lévő csakrák virágszerű kelyhébe. Ott egy másik erővel találkozik, amely az emberi test belsejéből buzog elő – azzal a misztikus erővel, amelyet kundalininek vagy kígyótűznek neveznek.

15

A KÍGYÓTŰZEz az erő egy másik fizikai szintű megnyilvánulása a Logosz sokféle erő-aspektusának, amely a

harmadik aspektusból eredő első kiáradáshoz tartozik. Az általunk ismert minden síkon létezik, de abban az éterikus anyagban, amelyről éppen szó van, ezzel fejezi ki magát. Nem lehet átváltoztatni sem a már említett elsődleges erővé, sem azzá a vitális erővé, amely a Napból jön, és úgy látszik, hogy a fizikai energia semmiféle más fajtája semmilyen módon nincs rá hatással. Láttam egy és egynegyed millió voltos elektromos feszültséget emberi testbe vezetni úgy, hogy amikor az illető a fal felé nyújtotta a kezét, hatalmas lángok törtek elő az ujjaiból, mégsem érzett semmi szokatlant, és ilyen körülmények között a legcsekélyebb égési sebet sem szenvedte, ha csak akkor meg nem érintett valamilyen külső tárgyat. De még ennek a hatalmas erőmegnyilvánulásnak sem volt semmilyen hatása a kígyótűzre.

Sok éve tudjuk, hogy mélyen lenn a Földben van valami, amit a Harmadik Logosz laboratóriumának nevezhetünk. Amikor megkíséreljük kikutatni a Föld középpontjának körülményeit, ott roppant erő hatalmas gömbjét találjuk, amit meg sem tudunk közelíteni. Csak a külső rétegeit érinthetjük, de amikor ezt tesszük, még akkor is nyilvánvaló, hogy azok közeli kapcsolatban vannak az emberi testben lévő kundalini rétegeivel. A Harmadik Logosz ereje abba a központba bizonyára korszakokkal korábban áradt be, de még most is ott működik. Ott az új vegyi elemek fokozatos fejlesztésével van elfoglalva, amelyek azután növekvő forma-összetettséget, és mind több és több energiát, erőteljesebb belső életet vagy tevékenységet fejeznek ki.

16

A vegyészet tanulmányozói ismerik az orosz vegyésztől, Mengyelejevtől a múlt század második feléből származó periodikus rendszert, amelyben az ismert vegyi elemek atomsúlyuk szerint vannak elrendezve, a legkönnyebbel, a hidrogénnel kezdve, amelynek atomsúlya egy, és a mostanáig (a húszas évekig! A ford.) legnehezebbként ismert urániummal végezve, amelynek atomsúlya 238,5. Erre vonatkozó saját kutatásainkban azt találtuk, hogy ezek az atomsúlyok majdnem egészen pontosan arányosak a minden elemben lévő fizikai ősatomok számával. Ezeket a számokat, valamint minden elem alakját és összetételét is az Occult Chemistry (Okkult kémia) című könyvünkben jegyeztük fel.

Amikor az elemeket éterikus látással vizsgáltuk, az általunk látott forma a legtöbb esetben arra utalt – miként a periodikus rendszer is –, hogy az elemek ciklikus rendben fejlődtek ki, és nem egyenes vonalon helyezkednek el, hanem felfelé haladó spirálon. Úgy mondták nekünk, hogy a hidrogén, az oxigén és a nitrogén (amelyek Földünk kérgének körülbelül a felét és majdnem az egész légkörét alkotják) egyúttal egy másik és nagyobb naprendszerhez is tartoznak. De úgy tudjuk, hogy a többi elemet Naprendszerünk Logosza fejlesztette ki. Spirálját számunkra felfoghatatlan hőmérséklet- és nyomásviszonyok mellett az urániumon túl viszi. (A könyv megírása óta váltak ismertté a transzurán elemek. A ford.) Amint azután fokozatosan új elemek alakulnak, azok kifelé és felfelé nyomódnak a Föld felszíne felé.

Kundalininek testünkben lévő ereje a Szentléleknek ebből a mélyen a földben lévő laboratóriumából származik. Ez az alvilág félelmetesen izzó tüzéhez tartozik. Ez a tűz feltűnő ellentéte a Napból jövő vitalitás tüzének, amelyet a következőkben magyarázunk meg. Az utóbbi a levegő, a fény és a nagy nyílt térségek jelensége. Azonban ez a lentről jövő tűz sokkal anyagibb, olyan, mint a vörösen izzó vas, az izzó fém. Ennek a roppant nagy erőnek van egy rettenetes oldala. Azt a benyomást kelti, hogy könyörtelen bizonyossággal tovább nyomulva, lassan, de ellenállhatatlanul ereszkedik mind mélyebbre és mélyebbre az anyagba.

A kígyótűz a Harmadik Logosz energiájának nem az a része, amelynek segítségével mind sűrűbb és sűrűbb vegyi elemeket épít. Sokkal inkább olyan természetű, mint annak az erőnek a továbbfejlődése, amely a rádiumhoz hasonló elemek élő központjában van. Ez az energia a Harmadik Logosz élettevékenységének része. Miután már elérte a legalsóbb merülését, újból felfelé indul a magasságok felé, ahonnan jött. Már régebben megértettük, hogy a második élethullám a Második Logoszból, az anyagba az első, a második és a harmadik elementál-világon át ereszkedik le az ásványvilágig, és újból felemelkedik a növény-és állatvilágon át az emberi létezés birodalmáig, ahol az Első Logosz lefelé irányuló erejével találkozik. Ez a 3. ábrán látható, amelyen az ovális rész ábrázolja, hogy a második kiáradás a bal oldalon száll le, eléri a vázlat alján jelzett legsűrűbb pontot, azután a vázlat jobb oldalán látható módon emelkedik fel.

Most már láthatjuk, hogy a Harmadik Logosz ereje is felemelkedik, miután a legalacsonyabb pontját érintette. Képzeljük el, hogy a függőleges vonal az ábra közepén a saját útvonalán tér vissza. Kundalini e kiáradás ereje a visszatérése útján, és ez a fejlődő teremtmények testében, belsőséges kapcsolatban működik a már említett elsődleges erővel. A kettő együttműködik abban, hogy a teremtményt arra a pontra emelje, ahol az Első Logosz kiáradását befogadhatja és Én-né, emberi lénnyé válik, és még azután is továbbfejleszti a tudathordozó eszközöket.

Ilyenképpen Isten hatalmas erejét éppen úgy vonjuk magunkba lentről, a Földből, mint fentről, a mennyből. Éppen így vagyunk mind a Föld, mind a Nap gyermekei. A kettő bennünk találkozik és működik együtt fejlődésünk érdekében. Nem lehetünk meg csak az egyikkel a másik nélkül, de ha valamelyik túlsúlyban van, komoly veszedelem fenyeget bennünket. Ezért veszélyes a kígyótűz mélyebb rétegei valamelyikének kifejlesztése, mielőtt az ember élete tisztává és kifinomulttá válna.

Sokat hallunk erről a különös tűzről, és az idő előtti felkeltésével járó veszélyről, és ebből kétségtelenül sok minden igaz. Valóban nagyon komoly veszély rejlik abban, ha az ember felébreszti ezen vad energia magasabb aspektusait, mielőtt megszerezte volna az erőt, amellyel azon uralkodni tud, és mielőtt szert tett volna az élet és gondolat azon tisztaságára, amely számára az egyedüli biztonság az ilyen óriási lehetőségek felszabadítása folyamán. Kundalini azonban sokkal nagyobb szerepet játszik mindennapi életünkben, mint eddig legtöbben hittük volna. Van egy sokkal

17

enyhébb és szelídebb megnyilvánulása, amely már felébredt bennünk, és nemcsak ártalmatlan, hanem jótékony is, ami éjjel és nappal végzi kijelölt feladatát, miközben jelenlétének és ténykedésének egyáltalán nem vagyunk tudatában. Természetesen már korábban észrevettük ezt az erőt, amint az idegek mentén áramlik, és egyszerűen ideg-fluidumnak (idegáramlatnak) neveztük el, mivel nem ismertük fel, hogy tulajdonképpen mi is az. Igyekezetünkben, hogy ezt az erőt elemezzük és visszavezessük az eredetéig, rájöttünk, hogy az emberi testbe ez az erő a gyökér-csakrán át áramlik.

Mint minden erő, a kundalini önmaga láthatatlan, az ember testében azonban asztrális és éterikus anyagból készült, egymásba helyezett üreges gömbök különös fészkébe burkolódzik. Ezek olyanok, mint a kínai „ördöggolyó”-ban lévő gömbök.

Úgy látszik, hogy a gyökér-csakrában hét ilyen közös központú gömb van, a gerincoszlop legalsóbb csigolyája, a farcsont közelében lévő utolsó igazi sejtben vagy üregben és körülötte. Az átlagembernél azonban csak a legkülső gömbben lévő erő működik. A további gömbökben, amint azt egyes keleti könyvekben is írják, ez az energia „alszik”, és csak akkor mutatkoznak a tűz veszedelmes jelenségei, amikor az ember megkísérli a belső rétegekben szunnyadó energiákat is felébreszteni. A gömb külső héjának ártalmatlan tüze felfelé áramlik, és a gerincoszlopon (az eddig végzett kutatások szerint) egyidejűleg használja a szushumná, idá és pingalá hármas vonalát.

A HÁROM GERINC-CSATORNA

Erről a három áramlásról – amelyek minden emberi lényben a gerincoszlopban és körülötte áramlanak – H.P. Blavatsky A Titkos Tanítás című könyvében a következőket írja:

A Himaláján túli iskola... szushumnát, e három nádi főhelyét a gerincoszlop központi vezetékébe helyezi... idá és pingalá pedig egyszerűen az emberi természet „F” hangjának fél hanggal magasított, illetve mélyített rezgésű húrja... amely megfelelő módon megszólaltatva mindkét oldalon felébreszti az őrtállókat, a szellemi manaszt és a fizikai kámát, és az alacsonyabbat a magasabb alá rendeli.1

A szushumnán felfelé tiszta akásha halad, két aspektusa idában és pingalában áramlik. Ez a Brahman-i fonállal jelképezett három éltető lehelet, amelyek az akarat irányítása alatt vannak. Az akarat és a vágy egy és ugyanazon dolog magasabb és alacsonyabb aspektusa.

Azért fontos a vezetékek tisztasága... Ez a három keringést hoz létre, amely a központi vezetékből átterjed az egész testre.2 Idá és pingalá annak a vezetéknek görbült fala mentén áramlik, amelyben szushumná van. Ezek fél-anyagiak, pozitívak és negatívak, Nap és Hold, és ezek indítják ténykedésre szushumná szabad és szellemi áramlatát. Ezeknek saját külön ösvényük van, különben besugároznák az egész testet.3

A The Hidden Life in Freemasonry (A szabadkőművesség rejtett élete) című könyvben az alábbi módon utaltam ezen erők szabadkőműves felhasználására:1 The Secret Doctrine 5. Adyar-i kiadás V. kötet 480.o.2 Uo. 510.oldal3 Uo. 520.oldal.

18

A szabadkőművesség módszerének része az emberi testben lévő ezen erők működésének a fejlődés gyorsítása érdekében történő serkentése. Ezt a serkentést abban a pillanatban alkalmazzák, amikor az R.W.M. tisztségviselő kreál, felvesz és beiktat. Az első fokon az idát, vagyis az erő feminin aspektusát befolyásolja, így könnyítve meg az újoncnak, hogy a szenvedélyeken és az érzelmeken uralkodjon. A második fokon a pingalát, vagyis a maszkulin aspektusát erősíti, hogy jobban uralkodjon az elmén, de a harmadik fokon magát a központi energiát, a szushumnát kelti fel, ez által nyitva utat a magasból jövő tiszta szellemi befolyásnak. A jógi szushumna e vezetékén haladva képes a testét tetszés szerint oly módon elhagyni, hogy a magasabb szinteken is meg tudja tartani teljes tudatosságát, és tapasztalatai teljes emlékét tudja visszaidézni a fizikai agytudatában. A 4. ábra kis képei hozzávetőleges útmutatást adnak a módról, ahogyan ezek az erők az emberi testen átáramlanak. A gerinc tövében idá a férfiaknál a szushumnától közvetlenül balra indul ki, pingalá pedig jobbra. (A bal és jobb oldal az ábrázolt alakra és nem a nézőre értendő.) Az erővonalak a medula oblongata-ban, vagyis a nyúltagyban végződnek.A gerincet Indiában Brahmadandá-nak, vagyis Brahma botjának nevezik; és a 4.d. ábrán látható,

hogy Mercurius kaduceusának eredetije is a kundalini-t jelképező két kígyó, amelyet e két csatorna mentén kell mozgásba hozni. A szárnyak pedig a magasabb szinteken való tudatos szárnyalás képességét jelenítik meg, amit ennek a tűznek a kifejlesztése tesz lehetővé. A 4.a. ábra a már felébresztett idá-t ábrázolja az első fokú beavatás után. Ennek színe bíborvörös. Ehhez adódik a „halál” fokozatában pingalá sárga vonala, ahogyan azt a 4.b. ábrázolja; míg a „feltámadás” (felemelés) fokozatán a sorozatot szushumná mélykék áramlata egészíti ki, ahogyan az a 4.c. ábrán látható.

Amint kundalini normál módon áramlik ezeken felfelé, e felmenő útja közben kétféleképpen is specializálódik. Különös módon keverednek benne a pozitív és negatív tulajdonságok, amelyeket majdnem hím- és nőneműnek lehetne nevezni. Alapjában véve túlnyomó benne a nőnemű aspektus. Talán ezért említik a hindu könyvek ezt az erőt mindig nőnemben, és ez lehet az oka, hogy „a szív bizonyos kamrá”-ját, ahol a jóga egyes formáiban kundalinit összpontosítják, A csend hangja című könyvben a Világ Anyja otthonaként írják le. Azonban amikor ez a kígyótűz a gyökér-csakrában lévő otthonából kimozdul és a három említett vezetéken felfelé halad, akkor figyelemre méltó, hogy a pingalán haladó része majdnem egészen hímnemű, az idán haladó pedig majdnem egészen nőnemű. A nagyobb, a szushumnán felfelé haladó áramlat az eredeti arányát látszik megtartani.

A gerincoszlopban való felfelé haladás közben a második differenciálódás azt jelenti, hogy az ember személyisége erősen rányomja a bélyegét. Amikor lent belép, egészen általános erőnek látszik, de amikor fent távozik, határozottan az adott ember idegárama, amely magával viszi az illető egyedi tulajdonságainak és beállítottságainak bélyegét, amelyek a gerinc-központok rezgéseiben nyilvánulnak meg, és amelyeket a test felületén lévő csakrák szárai eredő gyökereinek tekinthetünk.

AZ ERŐK EGYESÜLÉSEBár a csakra virágszerű kelyhének szája az éterikus test felületén van, a tölcsérszerű virág szára

mindig a gerincoszlopban lévő valamelyik központból ered. A hindu könyvek majdnem minden esetben ezekre a gerinc-központokra utalnak, amikor a csakrákat említik, és nem ezeknek a felszínen lévő megnyilvánulásaira. A rendszerint lefelé hajló éterikus szár a gerincben lévő gyökeret minden esetben összeköti a külső csakrával (lásd a X. képet).

Minthogy így minden csakra szára a gerincoszlopból indul ki, ez az erő természetesen árad lefelé azokon a szárakon a virág kelyhébe, ahol a beáradó isteni élettel találkozik, és ebből a találkozásból eredő feszültség okozza a csakra küllői mentén az összevegyített erők vízszintes kisugárzását.

Az elsődleges erő áramlásainak felszíne és kundalini áramlatainak felszíne ezen a helyen súrlódik össze, és mivel ellenkező irányba forognak, jelentős nyomás jön létre. Ezt szimbolizálták, mint az élénken maszkulin isteni élet „házasság”-át a mindig kifejezetten femininként felfogott

19

kundalinivel. Az ebből származó összetett energiát pedig általában az ember személyes magnetizmusának szokták nevezni. Ez élteti azokat az idegközpontokat, amelyek több csakra közelében láthatók. Ez áramlik végig a test összes idegein és főként ettől függ a test hőmérsékletének fenntartása. Ez az összetett áramlat sodorja magával a lép-csakra által felvett és szétválasztott vitalitást.

Amikor a két erő a fent említett módon kombinálódik, a megfelelő molekulák között bizonyosfajta kapcsolódás jön létre. Úgy látszik, hogy az elsődleges erő több különféle éterikus formát képes alkotni.

Legtöbbször négyszögben elhelyezkedő négy atomból áll, és oktaéder formát vesz fel, a négyszög közepén arra merőlegesen le- és felfelé rezgő egy központi atommal. (Az itt és az egész könyvben alkalmazott „atom” kifejezés nem a kémiai atomra vonatkozik, hanem a természet minden síkjának legfelső alsíkján létező anyag alaptípusára. Ugyanígy a „molekula” kifejezés is az ilyen „atomok” hasonló csoportosulására vonatkozik, mint ahogyan a vegyi atomok vegyi molekulákat alkotnak. – A kiadó.) Néha három atomból álló, rendkívül mozgékony kis molekulát is alkalmaz. Kundalini rendszerint hét atom ból álló lapos gyűrűbe burkolódzik, míg a vitalitás-gömböcske, amely szintén hét atomból áll, az elsődleges erőhöz hasonlóan helyezkedik el, azonban négyszög helyett hatszöget alkot. Az 5. ábra segíteni fogja az olvasót ezen elhelyezkedések elképzelésében.

Az A és B jelű rajz az elsődleges erő által felvett formákat ábrázolja, C a vitalitás-gömböcskét, D pedig a kunda-liniét. Az E jelű rajz az A és a D kombinációja; F pedig a B és a D kombinálása. Az A, B és C jelű rajzban a központi atom állandó gyors rezgésben van az ábra síkjára merőlegesen és a kör átmérőjénél magasabbra szökken fel, hogy azután hasonló távolságra süllyedjen az ábra síkja alá. Ezt az ide-oda cikázó mozgást másodpercenként sokszor ismétli. (Ezt természetesen nem szó szerint értem, hanem csak viszonylagosan. A valóságban a kör által jelképezett gömb olyan parányi, hogy a legerősebb mikroszkóppal sem lenne látható; de nagyságához viszonyítva olyan a rezgés, amint azt fentebb leírtam.) A D jelű elrendezésben az egyedüli mozgás egy állandó keringés, amely azonnal megnyilvánul, amikor létrejön az a kombináció, amelyet az E és az F rajzon igyekeztünk bemutatni. Amikor az A és a B rajz szerinti elrendeződés kombinálódik, a bennük lévő két pozitív atom folytatja előbbi heves mozgását, sőt élénkségük még intenzívebbé válik. A D jelű rajzban lévő atomok – bár még mindig ugyanazon körpálya mentén mozognak – annyira felgyorsulnak, hogy mint külön atomok nem láthatók többé, csak ragyogó gyűrűnek tűnnek.

A fentebb vázolt első négy molekula ahhoz a fajtához tartozik, amelyet Annie Besant az Occult Chemistry (Okkult kémia) c. könyvben hiper-meta-proto-elemi anyagnak nevez. Valójában lehet, hogy ezekből néhány azonos azokkal, amelyeket ő az említett könyv számára rajzolt, de az E és F-fel jelölt molekulákat, lévén összetettek, a következő alsíkon működőknek kell tekinteni, azon, amelyet Annie Besant szuper-éternek nevez, és ennek megfelelően meta-proto anyagnak osztályozhatók. A B típus sokkal általánosabb, mint az A típus, aminek természetes következménye, hogy az egyesülés végső eredményeként létrejövő ideg-áramlatban sokkal több F és E szerinti példány van. Ezért ez az idegfluidum a különféle elemek áramlása, amely az 5. ábrán látható minden típusból tartalmaz egy-egy példányt, egyszerűt és összetettet, egyesültet és egyedülállót, vagy úgy is mondhatnánk, hogy agglegényt és vénlányt, valamint házastársakat, akik azután együttesen rohannak tovább.

20

Az E és F jelű kombinációkban lévő központi atomok bámulatosan energikus le- és felemelkedése egész szokatlan alakot eredményez a mágneses terükön belül, amint az a 6. ábrán látható.

Ennek felső része feltűnően hasonlít a lingához, amely gyakran látható Indiában a Shiva-templomok előtt. Úgy tájékoztattak, hogy a linga a teremtő-erő jelképe, és a hindu hívők azt tartják, hogy éppen annyira terjed a föld alá, mint a föld fölé. Vajon a régi hinduk tudtak-e erről a különösen mozgékony molekuláról, és arról a roppant fontosságáról, amelyet ez az emberi és állati élet fenntartásában játszik? Lehet, hogy jelképeiket azért vésték kőbe, hogy okkult ismereteiket megörökítsék.

A SZIMPATIKUS IDEGRENDSZERAz anatómusok két idegrendszert írnak le az emberi testben: a gerincagyi idegrendszert (cerebro-

spinális) és a szimpatikus idegrendszert. Az előbbi az aggyal kezdődik, a gerincoszlopon keresztül folytatódik lefelé, és a test minden részébe szétágazik azokon a gócokon át, amelyekből idegek indulnak ki minden második csigolya között. A szimpatikus idegrendszer két idegfonatból áll, amelyek majdnem az egész gerincen végig futnak, és kissé a gerinc tengelye előtt jobbról és balról helyezkednek el. E két húr dúcaiból, amelyek száma kevesebb, mint a gerincoszlopé, szimpatikus idegek ágaznak szét. Ezek a plexusoknak nevezett hálózatrendszert alkotják, amelyekből azután, mint átalakító állomásokból, kisebb végidegdúcok és idegek lépnek ki. Ez a két idegrendszer azonban olyan sokféleképpen, annyi egymással összefüggő ideggel kapcsolódik össze, hogy nem tekinthetjük azokat két különböző idegrendszernek. Ráadásul van még egy harmadik, a bolygóidegnek (vágusz) nevezett csoport is, amely a nyúltagyból (medulla oblongata) kiindulva a többitől függetlenül, mélyen lenyúlik a testbe, és a másik két rendszer idegeivel és idegdúcaival állandóan összekeveredik.

A gerincoszlop, a bal szimpatikus húr és a bal bolygóideg a X. képen látható. Ezen a képen láthatók a gerinc és a szimpatikus gócok közötti idegkapcsolatok, és azok a vezetékek, amelyek által a szimpatikus gócokból idegek indulnak ki, és amelyekből a szimpatikus rendszer fő plexusai formálódnak. Megjegyzendő, hogy a plexusoknak az a hajlama, hogy lefelé tartanak azokból a dúcokból, amelyekből származnak, úgy, hogy például a napfonat (coelia vagy solar plexus) nagyrészt a nagy bélidegtől függ. A X. képen látható, amint az ötödik mellkasi (thoracikus) szimpatikus dúcból indul ki, ami viszont kapcsolatban van a negyedik mellkasi gerincdúccal. Ez utóbbi vízszintesen majdnem egyvonalban van a szívvel, de az ideg lebocsátkozik és összekapcsolódik a kisebb és legkisebb bélidegekkel, amelyek az alsóbb mellkasi dúcokból indulnak ki. Ezek a rekeszizmon mennek át a napfonatba (solar plexus). Más összefüggések is vannak e plexus és a fonatok között, ami bizonyos mértékig a képen látható, de amit túl bonyolult lenne leírni. Hasonló módon lefelé hajlanak a szív-plexushoz vezető fő idegek is. A garat-plexus csupán kissé hajlik lefelé, a fejütőér plexus pedig még kissé felfelé is emelkedik a belső fejütőér idegből, ami a felső agyi szimpatikus dúcból indul ki.

21

A GERINCBEN LÉVŐ KÖZPONTOKValamelyest hasonló lefelé hajlás van az éterikus szárban is. Ez az éterikus testmás felületén lévő

csakrákat vagy virágokat köti össze a gerincben lévő megfelelő központokkal, amelyek a X. képen nagyjából a pirossal jelölt helyzetben láthatók, és amit a 2. táblázat részletez (lásd a túloldalon). A csakrák ragyogó küllői energiát szolgáltatnak a szimpatikus plexusoknak, segítve azok átalakító munkáját. Tudásunk jelenlegi fokán azonban elhamarkodottnak tartanám a csakrákat a plexusokkal azonosítani, amint azt egyes írók tették.

A gyomor alatti (hipogasztrikus) vagy medence (pelvi-cus) plexusok kétségkívül összefüggésben vannak valamilyen módon a hindu könyvekben említett, és a nemző szervek közelében lévő szvádhiszthána csakrával, de ezek nem használatosak a mi fejlődési tervünkben. Az ezen a részen összecsoportosított plexusok minden tudatos tevékenységnél feltehetően nagyrészt a napfonatnak (soláris plexus) vannak alárendelve, miután mind a fent említett két plexus, mind a lép-plexus számos idegen át szoros kapcsolatban van a napfonattal.

CSAKRA NEVE TESTFELÜLETEN LÉVŐ HELYEA GERINC CSAKRA KÖZELÍTŐ HELYE

SZIMPATIKUSPLEXUS

FONTOSABB MELLÉK

PLEXUSOK

Gyökér gerincoszlop vége 4. farkcsonti farkcsonthoz tartozó •••

Lép lép felett 1. lumbális deréktáji •••

Köldök köldök felett 8. torakális háti, mellkasi máj, gyomori, bélfodrok stb.

Szív szív felett 8. cervicus nyaki tüdő szívkoszorú stb.

Torok toroknál 3. cervicus toroki •••

Homlok szemöldökök között 1. cervicus fejütőér agyüregi és fej idegek általában

2. táblázat

A korona-csakra a fizikai test semmilyen szimpatikus plexusával nincs kapcsolatban, hanem – amint azt a IV. fejezetben fogjuk látni – a tobozmiriggyel és a hipofizissel van összeköttetésben. A korona-csakra összefüggésben van az agy és a gerincrendszer idegeinek fejlődésével is.

A szimpatikus és a központi idegrendszer eredetéről és összefüggéseiről Dr. Annie Besant a Study in Consciousness (Tanulmány a tudatról) című könyvében a következőket írja:

Figyeljük meg, hogy miképpen kezdődik az idegrendszer felépítése az asztrális világból érkező rezgések impulzusaival, és hogyan folytatódik. Parányi idegsejt-csoportot és azokat összekötő apró folyamatokat látunk. Ezt a korábban az asztrális testben megjelenő központ működése alakítja ki. Ez az asztrális központ az asztrális anyag csoportosulása és felhalmozódása a kívülről jövő impulzusok felfogására és az azokra való válaszolásra. Ebből az asztrális központból rezgések hatolnak át az éterikus testbe és ott kis éterikus örvényeket hoznak létre, amelyek azután sűrűbb fizikai anyagrészecskéket vonzanak magukba, hogy végül idegsejtekké és idegsejt-csoportokká alakuljanak. Miután ezek a fizikai központok rezgéseket kapnak a külső világból, rezgéseket küldenek visszafelé az asztrális központokba, így fokozva azok rezgéseit. Ennek következtében a fizikai és az asztrális központok hatnak és visszahatnak egymásra, és ezáltal mindegyik összetettebbé és hatásosabbá válik. Amint a fejlődés szempontjából felfelé haladunk az állatvilágon, azt látjuk, hogy a fizikai idegrendszer

22

állandóan tökéletesedik, a test egyre uralkodóbb tényezőjévé válik, és a gerinces lényeknél ez az elsőként kialakult rendszer lesz a szimpatikus rendszer, amely az életfontosságú szerveket – a szívet, a tüdőt és az emésztési folyamatokat – vezérli és energetizálja, miközben lassan kifejleszti az agy-gerinc rendszert, amely alacsonyabbrendű működéseiben szorosan összefügg a szimpatikus rendszerrel. Azután ez az agy-gerinc, vagyis központi idegrendszer fokozatosan egyre uralkodóbbá válik és legfontosabb kifejlődésében az „éber tudat” természetes kifejező szerve lesz. Ez az agy-gerinc rendszer a mentális szintről, nem pedig az asztrális szintről származó ösztönzésekre épül, és a szimpatikus rendszer által csak közvetve van összeköttetésben az asztrális szinttel, amelyből a szimpatikus idegrendszer felépült.

A VITALITÁSMindannyian ismerjük azt a derűt, jó kedélyt és jó közérzetet, amit a napfény vált ki belőlünk,

azonban csak az okkultizmus tanulmányozói vannak ezen érzések okainak teljes tudatában. Ugyanúgy, ahogyan rendszerét fénnyel és hővel árasztja el a Nap, úgy áraszt a rendszerbe a modern tudomány által még csak nem is sejtett másik erőt, amely a „vitalitás” nevet kapta. Ez minden szinten kisugárzik, és mindegyik világban megnyilvánul – a fizikaiban, érzelmiben, mentálisban és a többiben is. Mi azonban jelenleg a legalsóban való megjelenésével foglalkozunk, ahol bizonyos fizikai atomokba hatolva roppant mértékben fokozza azok működését, elevenné és izzóvá téve azokat.

Bár bizonyos módon hasonlít hozzá, nem szabad összetévesztenünk az elektromossággal, mivel működésében sokféle módon különbözik mind az elektromosságtól, mind a fénytől vagy a hőtől. Ezen utóbbi erők bármely változata az atomnak, mint egésznek a rezgését idézi elő, és az atom méretéhez viszonyítva e rezgés roppant nagy, azonban a vitalitás nem kívülről érkezik az atomhoz, hanem belülről.

7. ábra

A VITALITÁS-GÖMBÖCSKEAz atom nem más, mint egy erő megnyilvánulása. A Nap Istensége egy bizonyos formát vagy

alakzatot akar, amit mi a végső fizikai atomnak nevezünk (7. ábra), és azzal az erőfeszítéssel körülbelül tizennégy milliárd un. „koilon buborékot” tart abban a bizonyos formában. Hangsúlyozni kell, hogy a buborékok kohéziója abban a formában teljesen azon akarat erőfeszítésétől függ, annyira, hogy ha azt akár egyetlen pillanatra is visszavonná, a buborékok ismét szétesnének, és az egész fizikai világ egy villanásnál kevesebb idő alatt megszűnne létezni. Ennyire igaz az, hogy a világ még ebből a szempontból sem más, mint csak káprázat, illúzió, nem is szólva arról a tényről, hogy maguk az atomot felépítő buborékok is csupán lyukak a koilonban, ami a tér igazi étere.

Így a Nap Istensége állandó akaraterőt fejt ki, ami az atomot, mint egészet tartja össze. Amikor azon erő működését megkíséreljük vizsgálni, azt látjuk, hogy nem kívülről hatol be az atomba, hanem belülről buzog fel, ami azt jelenti, hogy magasabb dimenzióból hatol belé. Ugyanez igaz erre

23

a másik erőre, amit vitalitásnak nevezünk. Az atomot összetartó erővel együtt belülről hatol be az atomba ahelyett, hogy teljesen kívülről hatna rá, amint azt az erő más változatai teszik, amelyeket fénynek, hőnek vagy elektromosságnak nevezünk.

Amikor a vitalitás valamely atomban így felbuzog, további élettel ruházza azt fel és vonzó erőt ad annak, ami után az atom azonnal hat további ilyen atomot vonz maga köré, és azokat meghatározott formában rendezi el. Így hozza létre a már említett szub-atomikus vagyis hiper-meta-proto-elemet. Ez az elem azonban különbözik az összes eddig megfigyeltektől, mivel az azt teremtő és összetartó erő a Nap Istenségének harmadik aspektusa helyett az első aspektusból jön.

Ezek a gömböcskék az összes többi közül kitűnnek, mivel ragyogásuk, rendkívül erős aktivitásuk, valamint a részükről tapasztalható erőteljesen élénk élettevékenység miatt láthatók, amint a légkörben lebegnek. Valószínűleg ezek a H.P. Blavatsky által sokszor említett tüzes életek.

Például a The Secret Doctrine (Titkos tanítás) I. kötet, 360. oldalán így ír róluk:Azt tanítják nekünk, hogy minden fiziológiai változást,... sőt mi több, magát az életet, vagy

inkább a test szöveteiben bizonyos feltételek és változások által létrehozott objektív életjelenségeket, amelyek abban a testben lehetővé teszik és működésre kényszerítik az életet, hogy mindez azoknak a láthatatlan „teremtőknek” és „pusztítóknak” köszönhető, amelyeket ilyen laza és általános módon mikrobáknak neveznek. Ennek alapján fel lehetne tételezni, hogy ezek a „tüzes életek” és a tudomány mikrobái azonosak. Ez nem igaz. A „tüzes életek” az anyagi szint hetedik és legmagasabb al-csoportja, és – bár csak az anyagnak azon a szintjén – az egyénben a világegyetem Egy Életének felelnek meg.Miközben az ezeket a gömböcskéket éltető erő egészen más, mint a fény, megnyilvánulási

energiája miatt a fénytől látszik függeni. Ragyogó napfényben állandóan frissen buzog fel ez a vitalitás, és a gömböcskék nagy sebességgel és hihetetlen mennyiségben jönnek létre, de felhős időben a létrejövő gömböcskék száma nagymértékben csökken, és amennyire láthattuk, az éjszaka folyamán ez a tevékenység teljesen fel van függesztve. Ezért azt mondhatjuk, hogy az éjszaka folyamán az előző napon létrehozott készleten élünk, és annak ellenére, hogy gyakorlatilag lehetetlennek látszik, hogy valaha is teljesen kimerüljön, több egymást követő felhős nap után nyilvánvalóan csökken a készlet. Az egyszer feltöltött gömböcske szub-atomikus elemként marad meg, és semmilyen erőváltozás vagy veszteség nem éri mindaddig, amíg egy élőlény magába nem vonja (abszorbeálja).

A GÖMBÖCSKÉK PÓTLÁSAA vitalitás a fényhez és a hőhöz hasonlóan áramlik folyamatosan a Napból, azonban abban, hogy

a teljes készlet elérje a földet, gyakran akadályok merülnek fel. A téli – és tévesen mérsékeltnek nevezett – borús klímák idején megtörténik, hogy az eget napokra szürke halotti lepelhez hasonló felhőzet borítja, és ez éppen annyira befolyásolja a vitalitást, mint a fényt. Az áthatolást nem akadályozza meg teljesen, azonban a mennyiségét érzékelhetően csökkenti. Ezért alacsony szintű a vitalitás a borús és sötét időjárás idején, és az élőlények ösztönösen vágyakoznak a napfényre.

Amikor a vitalizált atomok így ritkábban szóródnak, a természetes egészségű ember fokozza az abszorbeáló képességét, és nagyobb területet merít ki, így tartva normál szinten az erejét. Azonban a sérültek és gyenge idegerejű emberek, akik ezt nem képesek megtenni, sok esetben nagyon szenvednek, és anélkül, hogy tudnák miért, egyre gyengébbnek és ingerlékenyebbnek érzik magukat. Hasonló okokból van a nyárinál alacsonyabb szinten a vitalitás télen, mert még ha a rövid téli nappal napfényes is, ami ritka, még ott van előttünk a hosszú és barátságtalan téli éjszaka, amikor abból a vitalitásból kell élnünk, ami nappal tárolódott a légkörünkben. Másrészt viszont a fényes és felhőtlen, hosszú nyári nappal annyira alaposan tölti fel vitalitással a légkört, hogy a rövid éjszaka szinte semmi különbséget nem jelent.

A vitalitás kérdésének tanulmányozásából az okkultista kénytelen felismerni, hogy a hőmérséklettől teljesen függetlenül, a tökéletes egészség elérésében és fenntartásában a napfény az

24

egyik legfontosabb tényező. Mivel a vitalitás nem csak a fizikai világra árad ki, ha nem ugyanúgy az összes többire is, nyilvánvaló, hogy ha más vonatkozásokban kielégítő feltételek vannak jelen, akkor az érzelmek, az intellektus és a szellemiség derült ég alatt és a napfény felbecsülhetetlen segítségével van a legjobb állapotban.

25

PSZICHIKAI ERŐKA már említett három erő – az elsődleges, a vitalitás és a kundalini – nem az ember mentális és

érzelmi életével vannak közvetlen kapcsolatban, hanem csak a testi jólétével. Azonban pszichikaiként és szellemiként leírható erők is belépnek a csakrákba. Az első két központ ezek egyikét sem mutatja, azonban a köldök-csakra, és a testben feljebb lévő többi csakra is az emberi tudatot befolyásoló erők belépési kapuja.

A belső élet (The Inner Life) című könyv egyik fejezetében magyaráztam el, hogy a gondolatok tömegei határozott dolgokat alkotnak, amelyek a térben helyezkednek el. Ugyanolyan témájú és ugyanolyan jellegű gondolatok hajlamosak az összegyülekezésre, összecsoportosulásra. Ezért sok témára vagy tárgyra vonatkozóan létezik valamilyen gondolatközpont, ami bizonyos teret foglal el a légkörben, és a többi ugyanerre a témára vonatkozó gondolat az ilyen központhoz vonzódik, és fokozza annak méretét és befolyását. Egy gondolkodó ily módon járulhat hozzá egy központhoz, azonban az ilyen központ őt is befolyásolhatja. Ez az egyik oka, amiért emberek néha birkanyáj módjára gondolkodnak. A lusta mentalitású ember számára sokkal könnyebb valamely kész gondolatot elfogadni, mint az elme munkájával végigmenni a tárgy különféle aspektusainak megfontolásán és saját döntésre jutni.

Ez igaz a gondolatra vonatkozóan a mentális szinten, és megfelelő módosításokkal igaz az érzelmekre vonatkozóan az asztrális szinten is. A mentális szint finom anyagában a gondolat villámszerűén repül át, és így valamely tárgyra vonatkozóan az egész világ gondolata könnyen összegyűlhet egy helyen, és mégis bármely gondolkodó számára hozzáférhető és vonzó lehet. Az asztrális anyag, bár sokkal finomabb, mint a fizikai, mégis sűrűbb, mint a mentális. Ezért az asztrális világban az erős érzelmek és indulatok által gerjesztett „érzelmi formák” hatalmas felhői nem mind repülnek egy világközpontba, hanem a szomszédságukban lévő hasonló természetű más formákkal olvadnak egybe. Ezért azután roppant nagy és igen erőteljes érzelmi „blokkok” lebegnek majdnem mindenfelé, az ember könnyen kapcsolatba kerül velük, és azok befolyásolhatják.

Ennek a dolognak jelen tárgyunkkal az a kapcsolata, hogy amikor létrejön az ilyen befolyás, az valamely csakra közvetítésével történik. Hadd vegyek mondanivalóm illusztrálására példaként egy félelemmel eltelt embert. Akik A látható és láthatatlan ember (Man Visible and Invisible) című könyvet olvasták, egy ilyen ember asztráltestének állapotát láthatták abban a könyvben a XIV. képen. Az ilyen állapotban lévő asztrális testből kisugárzó rezgések azonnal odavonzzák a közelben lévő bármilyen félelem-felhők tömegét. Ha az illető ember gyorsan összeszedi magát és legyőzi félelmét, akkor azok komoran visszagördülnek, de ha a félelem megmarad, vagy még fokozódik is, akkor azok a felhők a köldök-csakrán át fogják felgyülemlett energiájukat beléömleszteni, és annak az embernek a félelme őrült pánikba csap át, amelyben teljesen elveszíti önuralmát, és vakon belerohan bármilyen veszélybe. Ugyanígy, ha valaki elveszíti a türelmét, vagy ahogyan mondani szokták, kijön a sodrából, a harag felhőit vonja oda, és olyan érzelemhullám beáramlására teszi alkalmassá magát, amely felháborodását, ingerültségét mániákus dühhé változtatja. Ez olyan körülményeket hozhat létre, amelyben ellenállhatatlan impulzusnak engedve, szinte alig tudatosan, gyilkosságot követhet el. Ugyanígy egy másik ember, aki a depressziónak enged, az állandó melankólia szörnyű állapotába sodródhat, vagy ha valaki megengedi magának, hogy állati vágyak szállják meg, egy időre a szenvedély és érzékiség szörnyetegévé válhat, és ennek befolyása alatt olyan bűntetteket követhet el, amely elrémíti őt, amikor észhez tér.

Minden ilyen áramlat a köldök-csakrán át éri el az embert. Azonban szerencsére más és magasabb lehetőségek is vannak. Például a vonzalom és odaadás felhői, és aki ilyen nemes érzelmeket érez, a szív-csakrán át azok csodálatos megerősítésében részesülhet, ahogyan az A látható és láthatatlan ember (Man Visible and Invisible) című könyv XI. és XII. képein látható.

Dr. Annie Besant a Tanulmány a tudatról (A Study in Consciousness) című könyvében utal azokra az érzelmekre, amelyek az előbb említett módon hatnak a köldök-csakrára. Könyvében Annie Besant két osztályra, a szeretetre és a gyűlöletre osztja az érzelmeket. Az összes, a gyűlölet

26

oldalán lévő érzelmek a köldök-csakrában, míg a szeretet oldalán lévők a szív-csakrában működnek. Erről így ír:

Láthattuk, hogy a vágynak két fő kifejezési módja van: a vonzás vágya a birtoklás érdekében, vagy hogy ismét kapcsolat jöjjön létre bármely tárggyal, amely korábban élvezetet okozott; és a taszítás vágya: eltaszítani, amilyen messzire csak lehet, vagy elkerülni a kapcsolatot bármilyen tárggyal, ami korábban kínt okozott.

Láthattuk, hogy az Énen uralmat gyakorló vágy két formája a vonzás és a taszítás.Mivel az érzelem az intellektussal áthatott vágy, elkerülhetetlenül ugyanilyen kétfelé

osztott. A vonzás természetét kimutató érzelmet, amely az élvezet által vonzza egymáshoz a tárgyakat, és amely a világegyetem integráló energiája, szeretetnek nevezzük. A taszítás természetét kimutató érzelmet, amely szenvedéssel vagy kínnal taszítja el egymástól a tárgyakat, és amely a világegyetem szétbontó energiája, gyűlöletnek nevezzük. A vágy gyökeréből ez a két szár sarjad, és az érzelmek minden ágát erre az ikerpárra lehet visszavezetni.

Ezért azonos a vágy és az érzelmek jellege. A szeretet magához igyekszik húzni a vonzó tárgyat, azért, hogy egyesüljön vele, vagy annak érdekében, hogy birtokolja, vagy hogy az birtokolja őt. A szeretet az élvezet, a boldogság által köt, mint a vágy. Kötelékei valóban tartósabbak, összetettebbek, bonyolultabban összefont több és finomabb fonálból tevődnek össze; azonban a vágy és vonzódás lényege, két tárgy összekötése egyúttal az érzelem és vonzódás lényege is, vagyis a szereteté. Ugyan így van a gyűlölettel is, amely arra törekszik, hogy a visszataszító tárgyat elűzze magától, vagy attól elmeneküljön, hogy távol legyen attól, hogy eltaszítsa. Kínnal, szenvedéssel, boldogtalansággal különít el. Így azután a visszataszítás vágya, két tárgy szétzavarásának lényege egyúttal a visszataszítási érzelem lényege is, vagyis a gyűlöleté. A szeretet és a gyűlölet a birtoklás és az elkerülés egyszerű vágyának kialakított és gondolattal átitatott formái.

A továbbiakban Dr. Besant azt magyarázza el, hogy a két nagy érzelem további három részre oszlik, annak megfelelően, hogy az érzelem tulajdonosa erősnek vagy gyengének érzi magát.

A lefelé tekintő szeretet: jóakarat, jóindulat – a felfelé tekintő szeretet: tisztelet. Ez a felsőbbtől az alsóbb felé, valamint az alsóbbtól a felsőbb felé megnyilvánuló szeretet többféle közös, egyetemleges jellegzetessége. A férj és feleség, a fivérek és nővérek közötti normális kapcsolatokban tanulmányozhatjuk az egyenlők között megnyilvánuló szeretetet. Ezekben az esetekben a szeretetet, mint kölcsönös gyengédséget, őszinteséget, mint figyelmességet, tiszteletet és a tetszeni akarás vágyát, mint nagylelkűséget és béketűrést látjuk megnyilvánulni. Megtalálhatók itt a felsőbbtől az alsóbb felé megnyilvánuló szeretet-érzelmek elemei, de mindezekre a kölcsönösség nyomja rá bélyegét. Így mondhatjuk azt, hogy az egyenlők közötti szeretet közös jellegzetessége a kölcsönös segítség vágya.

Tehát a szeretet-érzelem három fő megnyilvánulási módja a jóindulat, a vágy a kölcsönös segítésre és a tisztelet. Minden szeretet-érzelem ide sorolható. Minden emberi kapcsolatot és viszonyt ebben a három osztályban lehet összegezni: felettesektől a beosztottak felé, egyenlőktől az egyenlők felé és beosztottaktól a felettesek felé.

Annie Besant azután a gyűlölet-érzelmeket magyarázza el ugyanígy:A lefelé néző gyűlölet a megvetés, a lenézés, a felfelé néző pedig a félelem. Ugyanígy az

egyenlők közötti gyűlölet, mint düh, harciasság, tiszteletlenség, erőszak, agresszivitás, féltékenység, szemtelenség, pökhendiség stb. nyilvánul meg, vagyis mindazok az érzelmek, amelyek az embereket eltaszítják egymástól, amikor riválisként szemtől szemben állnak egymással, nem kéz a kézben. A gyűlölet-érzelem fő jellegzetességei a megvetés, a kölcsönös ártani akarás és a félelem.

A szeretetre minden megnyilvánulásban a szimpátia, az önfeláldozás, az adni akarás a jellemző. Ezek a lényeges tényezői, akár mint jóakarat, jóindulat, a kölcsönös segítés vágya,

27

akár mint tisztelet nyilvánul meg, mivel mindezek közvetlenül szolgálják a vonzódást, egységet hoznak létre, és ez magának a szeretetnek a természete. Ezért a szeretet a szellemtől való, mivel a szimpátia a másik iránti olyan érzés, mint amit önmaga iránt érezne. Az önfeláldozás a másik igényének olyan elismerése, mint a sajátjáé. Az adás a szellemi élet feltétele. Tehát a szeretetet a szellemhez, a világegyetem élet-oldalához tartozónak tekinthetjük.

Ezzel szemben a gyűlöletet minden megnyilvánulásában az ellenszenv, az ön-felmagasztalás, az elvenni vágyás jellemzi. Ezek a lényeges tényezői, akár mint megvetés, mint kölcsönös ártani akarás, akár mint félelem nyilvánul meg. Mindezek közvetlenül szolgálják a taszítást, az egymástól eltávolodást. Tehát a gyűlölet az anyagtól származik, a sokféleséget és különbségeket hangsúlyozza ki, lényegében elkülönülés, és a világegyetem forma-oldalához tartozik.

28

III. FEJEZET A VITALITÁS ABSZORBEÁLÁSA