MAGYARORSZÁGTÖRTÉNETEKÜLÖNÖS TEKINTETTEL

IPARRAÉS KERESKEDELEMRE

KÉT KÖTETBEN

SZERKESZTETTÉK

DR. BALLA AURÉLÉS

DR DOBROVICS KÁROLY

I. KÖTET.

MONOPOL KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT KIADÁSABUDAPEST, IV., VÁCI-UTCA 80. TELEFON: 89-2-82.

1936.

BALLA AURÉL — DOBROVICS KÁROLY:

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETEKÜLÖNÖS TEKINTETTEL

IPARRA ÉS KERESKEDELEMRE

I. KÖTET

A LEGŐSIBB KORTÓL1290-IG.

BUDAPEST, 1936.

NYOMATOTT: A »HELLAS« IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZ-VÉNYTÁRSASÁGNÁL BUDAPESTEN, PANNÓNIA UCCA 46|a.

BEVEZETŐ RÉSZ.

I.

Előszó.

Ez a kétkötetes munka, miként a címlapja isjelzi, nem igényli összeállítói részére a szerzőség babé-rait, ha/nem megelégszik a szerkesztői minőség szeré-nyebb jellegével. A munka ugyanis, amelyet végez-tünk, csak szerkesztés volt, nemcsak abban az érte-lemben, hogy az összeállításban, az anyag összehordá-sában és feldolgozásában többen vettek részt, hanemabban is, hogy anyagunkat csekély kivétellel nem ere-deti forrásokból, hanem más, többnyire közismertmunkákból merítettük, sőt vettük át (ha nem is szószerint). A munkában a szerkesztőké csupán a szerke-zet és az alapgondolat, mely köré az eseményeket cso<portosították.

Indítékot a könyv összeállítására az a körülményadott, hogy a világháború után fokozott mértékbennyomult előtérbe a közgazdasági kérdés. A páriskör-nyéki u. n. békeszerződések a közgazdasági kérdésekoly tömegét, oly minden mást elsöprő erővel vetettékfelszínre, hogy a történelmi események értékelése ésa jövő kilátásai tekintetében teljesen új állásfoglalásra

6

kényszerűlt az emberiség. Ez nem új megállapítás.Ezt már a modern történetírás is megállapította és avilágháború utáni történetirodalomban érvényesítetteis: az újabb összefoglaló történelmek kivétel nélkülbehatóan tárgyalják és ismertetik a gazdasági vonat-kozásokat is.

Ebben az irányban továbbhaladva, arra töreked-tünk, hogy a történelmi eseményekkel kapcsolatban agazdasági vonatkozásokat, különösen az ipar és keres-kedelem helyzetének a vizsgálatát kimélyítsük, poli-tikai és társadalmi kapcsolatait fokozottabban kidom-borítsuk anélkül azonban, hogy a munka szoros érte-lemben vett gazdaságtörténet, illetve az ipar és keres-kedelem története volna.

Vizsgálódásunk mindenekelőtt azzal az eredmény-nyel zárult, hogy történelmünknek, különösen ősibbkorokra vonatkozó és ezzel kapcsolatos részei, gazda-ságtörténelmi tekintetben nemcsak rendkívül hézago-sak, — ami a dolog természeténél fogva érthető, —hanem bizonytalanok is. Munkánk tehát csak arrairányulhatott, hogy a különböző geológiai és archeoló-giai leletek alapján azokat a tüneteket ismertessük,amelyek eredményeink szerint tényezői lehetnek jövő-beli vizsgálatoknak, Így ismertetjük hazánk területé-nek őskori eseményeit, az első ember megjelenését,annak életét, gazdálkodási emlékeit, mint amelyeketnemcsak archeológiai leletekben, de ma is élő szokások-ban és eszközökben fölfedezni véltünk. Amelyek tehátmélyebb kapcsolatokra vallanak ezer év emlékeinél.Észleltük az ipar és kereskedelem őskori hatékonysá-gát s kutattuk ennek alapján, hogy vájjon a honvissza-foglaló magyarság életében mily szerepe volt az ipar-nak? Kerestük a jog legrégibb emlékeit és kutattuk,

7

mit jelentett a jog gyakorlatilag és mit jelentettek akülönböző élet- és gazdasági formák.

A történelemben emberi akarat érvényesül; denem mint független egyéni akarat, hanem mint többegyéni akaratból eredő társadalmi akarat, mely végsőfokon az államban valósul meg. Ezzel a társadalmiakarattal szemben egyes egyéni akaratok mégis ellen-tétes működést fejtenek ki, ami összeütközésekre vezet.Elvont, személytelen gazdasági erők nincsenek. Van-nak természeti adottságok és ezekkel szemben egyesemberek és embercsoportok. Ezt a távolabbi múltravonatkozólag minden történelem el is ismeri, ily szem-pontból tünteti is fel az eseményeket. Az újabb korgazdasági viszonyai tekintetében azonban a legtöbbtörténelem általában elvont fogalmakkal dolgozik:bankokkal, árakkal, árfolyamokkal, tőkével és hason-lókkal. Mi úgy találtuk, hogy a legújabb korban iskutatni kell a személyeket. Ez bizonyos fokig máseredményekre vezetett, mint amit egyéb történelem-ben láttunk. Ε felfogásunk következtében újabb tör-ténelmi forrás gyanánt igénybe vettük a kompaszokat.

Térhiány miatt történelmünk közismert esemé-nyeit kényszerűltünk minél szűkebb térre szorítani.Ez bizonyos aránytalanságra vezetett, amit nem kerül-hettünk el, de a köztörténelem úgyis csak keret azok-hoz a megállapításokhoz, melyeket szükségesnek lát-tunk kidomborítani. Az eseményeket nem mindig idő-szerű sorrendben, hanem elvi elgondolásunknak meg-felelő összefüggésben tárgyaljuk s mi azt hisszük,célunk szempontjából ez az áttekinthetőséget szolgálja.

Helyes az a megállapítás, hogy „a történelemannyit jelent, mint keresni és megtalálni azokat azerőket, amelyeknek a hatása a későbbi történelmi

8

eseményekben jelentkezik.” Mi ezeknek az erőknek akutatására törekedtünk. Munkánk nem ad teljes ké-pet. Nem is adhat, hiszen sok esetben a beható forrás-kutató munka hiányzik. De ha munkánk csak azzalaz eredménnyel jár is, hogy a hivatottabbakat a föl-vetett kérdések tüzetesebb tanulmányozására készteti,akkor már elértük célunkat,

A munka anyagához szükséges források felkuta-tásában, az anyag összegyűjtésében, rendezésébentermészetszerűleg többen vettek részt, akik névtélenkatonák kívánnak maradni; közreműködésükért azon-ban e helyről meleg köszönetet mondunk.

Budapest, 1936. évi május hó 1-én.

BALLA AURÉL Dr.

II.

Bevezetés.

Nemzetek életében a történelem nem csupán szó-rakoztató elbeszélés, vagy nevelőhatású olvasmány,nem csupán magistra vitae, az élet mestere, hanemegyúttal fegyver, — a legélesebb fegyverek egyike,amelyeket nemzetek egymás elleni küzdelmükben al-kalmazni szoktak, mert a történelem szolgáltatja aténybeli adatokat a jogi igényekhez. A szemünk előtthullámzó nagy nemzetközi küzdelmek is csupa jog-védelemre hivatkoznak a fegyvercsörtetés megokolásavégett. De nemcsak nemzetközi vonatkozásban, ha-nem a nemzetek társadalmi életében is ugyanez ahelyzet. A társadalomszervező elsődleges jog, a szo-kásjog, tényekben alakul ki s amennyiben nem szo-kásjog, hanem más természetű jogi rendelkezés ke-letkezik, ez is a társadalom életében fölbukkanó té-nyekhez és szükségszerűségekhez fűződik, amelytények és szükségszerűségek soha sincsenek történel-mi előzmények nélkül.

Magyarországot a trianoni szerződés a történe-lemre alapított jogi igények figyelembevételével osz-totta fel a környező kis államok között. A feldara-bolást ugyan a fegyverek erejével hajtották végre,de a fegyvereket, mint mindig, ezúttal is a történelmitényekre alapított célkitűzések irányították. Bizo-nyos, hogy a felosztásnál előzetes titkos megállapo-dások és ígéretek is játszottak döntő szerepet, viszontennek ellenére sem tartották mellőzhetőnek a tör-ténelmi jogokra való utalásokat. Bárhova tekintünkaz emberiség történelmének véres síkjain, nem talá-

10

lunk olyan pontot, amely nem tartalmazna történe-lemre alapított jogigényeket. Minden honfoglalás,minden társadalmi berendezkedés, minden államfor-maváltozás: a történelem tényeiből származtatott jog-igényekre támaszkodik. A történelemnek tehát rend-kívül fontos szerepe van az emberiség és az államfejlődésében.

A szerbek, románok és csehek, de némiképpen azosztrákok területi igényei és hazánk feldarabolásais olyan „történelmi” adatokra alapítvák, melyeket amagyar történetírás hiányos adataival kívánnak alá-támasztani.

A szerbek arra támaszkodtak, hogy honfoglalás-kori kútfőink szerint Délmagyarországon szlávnépeklaktak. Nemcsak egyes krónikáink, hanem általánoshazai történetírásunk, legújabb monográfiáink is aztadják elő, hogy például Bácsbodrog-vármegye délirészein egy botrik nevű szláv nép lakott a honfogla-lás idején, alávetve talán Zalánnak, — akinek törté-netét Vörösmarthy Mihály a „Zalán futása” címűörökbecsű hőskölteményében a krónikáktól ugyan el-téről eg és meglehetősen kiszínezve, oly szépen meg-örökítette, — de mégis csak szlávnép volt az, melyeta magyarok meghódítottak, leigáztak és máig majd-nem teljesen kiirtottak, úgy, hogy ennek a népnek aneve csak Bodrog-vármegye nevében maradt fönn.Ugyanerre a délbácskai területre igényt támasztanaka szerbek Csrni Jovan, a fekete cár jogán is, akiZápolya János kocsisából lett uralkodó, mert meg-szervezte a törökök által Magyarországra űzött szerbmenekülteket, ezek segélyével hatalmába kerítetteaz egész Bácskát és jelentős szerepet játszott ZápolyaJános és I. Ferdinánd ellenkirályok küzdelmeiben,mindaddig, amíg a zentai határban agyon nem lőt-ték és csapatait szét nem szórták. Ennek a CsrniJovannak, a fekete cárnak a szerbek Szabadkánszobrot állítottak. A szobor fölirata azt hirdeti,hogy Csrni Jovan jogán igénylik maguknak a szer-bek Szabadkát. A szerbek erre a két történelmi jog-címre, a botrikokra és Csrni Jovan uralmára alapítot-

11

ták eddigi, vagyis a trianoni, úgynevezett „békeszer-ződésben kielégített igényeiket. További két jogcímre:egyrészt a török uralomra, másrészt CsarnejovitsArzén pátriárka menekültjeinek egyházi jogosultságá-ra olyan további igényeket alapítanak, melyek nemelégszenek meg már a trianoni határokkal sem, hanemterületi tekintetben fölnyúlnak egészen a török hódolt-ság legszélsőbb északi határáig, tehát Budáig ésEgerig, amely igények egyelőre csak jövőbeliek.Történelmileg azonban a szerbek már most előkészí-tik ezen esetleg, alkalomadtán érvényesíthető igé-nyeiket.

A jugoszláv állam kialakulását százesztendőstörténelmi propaganda előzte meg, amely kezdődöttMetternich herceg titkárának, Gáj Lajosnak (Ljudo-vet Gaj) föllépésével, aki megalapította az illyriz-mus elméletét, kiindulva abból, hogy a Balkánon mára messze ókorban létezett egy Illyria nevű állam,mely az Adriai-tenger partjától keletfelé és észak-felé mindazokat a területeket magában foglalta, me-lyeket ma Jugoszláviának nevezünk. Erről az elmé-letről kiderült, hogy nem helytálló, mert Illyria léte-zett ugyan, de az a történelem tanítása szerint nemvolt szláv állam, tehát a délszláv mozgalom egysé-gét ezzel a történelmi alátámasztással nem lehetmegteremteni. Ennek ellenére tovább folyt a propa-ganda, többé nem történelmi, hanem most már poli-tikai alapon, abból kiindulva, hogy az egységes nyel-vet beszélő népek egy nemzetbe tartoznak. Az egy-séges nyelv körül ugyan szintén mutatkoztak bizo-nyos nehézségek, mert szerbek, horvátok, bosnyákokmég ma sem beszélnek egységes nyelven, sőt ó-Szer-biában vannak helyek, ahol meg sem értik nem a hor-vát, de még az irodalmi szerb nyelvet sem. Ez azon-ban az illyrizmus eszméjének nem ártott, miután errea körülményre senki sem mutatott rá és általábansenkisem törődött az ilyen egyszerű nyelvészkedés-nek tetsző ártatlan mulatság esetleges súlyos követ-kezményeivel. Ma már megállapítható, hogy amitegységes délszláv nyelvnek akarnak föltüntetni, az

12

nem egyéb, mint a raguzai nyelv, amelyet Gáj Lajostett meg a délszlávnépek irodalmi nyelvévé és fogad-tatott el minden délszláv néppel. A szerbek ugyan nemillyristák, hanem panszerbisták, de a raguzai irodalminyelvet ők is elfogadták.

Ilyen szétágazó és történelmileg megbukott el-mélet után jött azonban a legújabb korban, alig né-hány évvel a világháború kitörése előtt az ártatlantudósnak tetsző Jirecsek Konstantin, aki egy németcég kiadásában a szerbek történetéről „Geschichteder Serben” címmel standard történeti munkát irt ésbocsátott közre a teljes „tárgyilagosság” mezében. Eza „tárgyilagosság” azonban nem mulasztotta el ki-mutatni, hogy horvátok, dalmaták, montenegróiak,csrnagorcok, északalbánok, stb. mind-mind szerbek,mikor tehát ő a szerbek történetét írja, akkor mind-ezen népek történetével foglalkozik. Ezzel a fölfogás-sal csempészte be köztudatba a jugoszláv egységrevonatkozó tételt. Jirecsek munkáját az egész vilá-gon elismerés honorálta és aki a trianoni szerződésszerint szétdarabolt Magyarországból alakított Jugo-szlávia határvonalait szemléli a térképen, az megle-petéssel láthatja, hogy Jirecsek Konstantin „A szer-bek története” címen — a világháború kitörése előttmajdnem egy évtizeddel — annak a területnek a tör-ténetét irta meg, amelyből Trianon Jugoszláviát csi-nált. Kétségtelen, hogy ez a nagyszabású történelmimunka a maga célzatos beállításával elsőrangú sze-repet játszott a trianoni szerződés elkészítésében.

A románok egyszerűen Anonymusunk és egyébhazai krónikásaink adataira utalnak. Nem feledkez-nek meg emellett Sinkaynak és Major Péternek foly-tonossági elméletéről sem, amely szerint a románokKrisztus után 102 óta laknak folytonosan Erdélyben.Van ugyanis egy olyan római történeti forrás, amely-ből azt lehet kiolvasni, hogy Trajánus római császárKrisztus után 102-ben, Decebal dák birodalmánakmeghódítása után római légiókat telepített Erdély-be. A románok azt vallják, hogy ők ezeknek a leszár-mazol, azóta folytonosan ott laknak Erdélyben; in-

13

nen nevezik folytonossági, latin szóval: continui-tási elméletnek Major Péter elméletét.

Ezt az elméletet azóta rengeteg sokan támadtáktöbb-kevesebb sikerrel. Különösen kiemelendők Hun-falvy Pálnak és Jancsó Benedeknek idevágó művei.A románok ennek ellenére ragaszkodnak a continui-tási elmélethez, — hiszen igényeiket ez teszi jogsze-rűvé —és minden támadással szemben a mi Ano-nymusunk krónikájára hivatkoznak, mert e szerinta magyarok a honfoglaláskor bevonultak Erdélybe ésott Gyelo fejedelmet, akinek Anonymus szerint oláhkatonái is voltak, megverték, megölték és népét le-igázták. Glád fejedelem seregében is voltak Anony-mus szerint oláhok; ezeket is megverték a magyarok.

Az oláh szót azért használjuk román helyett,mert Anonymus is oláht ir és nem románt.

Eszerint a folytonossági elmélet legerősebb tá-masztéka Anonymus volna, amely az állítólagos ró-mai forrást megerősíti: Erdélyben a honfoglaláskoroláhok voltak, mondják ma a románok, a magyarokoláhokat találtak Erdélyben, azokat leigázták, két-ségtelen tehát, hogy az oláhok előbbi lakói voltak Er-délynek, mint a magyarok és így Erdély őket illeti.A páriskörnyéki (trianoni) úgynevezett békeszerződé-sek következtében a románoknak most módjuk és al-kalmuk nyílott arra, hogy a magyar iga alól fölsza-baduljanak, ennélfogva, habár ezeresztendeje is múltleigázásuknak, most fel akarnak szabadulni, a magyarigát nyakukról lerázni és a magyarok által tőlük elfog-lalt területeket „visszacsatolni”.

Körülbelül hasonló az eset Északmagyarország-gal is, ahol a honfoglaláskor, krónikáink szerintSzvatopluk uralkodott és a magyarok ezt a Szvatoplu-kot verték le és az ő szláv népét hódították meg.

Ezek szerint a „történelem” szolgáltatta a környe-ző államok részére a jogalapot ahhoz, hogy Magyar-országot földarabolják, — kérdés: ha vájjon a törté-nelem, — megfelelő további vizsgálódás és újabb té-nyek feltárása mellett, — nem ellenkező, a magyar-ság javára szolgáló igények érvényesítéséhez szolgál-

14

tat-e tényalapot? Anonymus és egyéb krónikáinkvizsgálata ugyanis arra az eredményre vezet, hogyazok a történelmi adatok, amelyeket ellenségeink elő-adnak, a valóságot talán többé-kevésbbé fedik, — azon-ban hiányosak. Ezeket a hiányokat, ha kitöltjük, tel-jesen máskép alakul úgy a magyarok, mint a környezőnépek őstörténete és ez a más őstörténet más jogigé-nyeket is tesz érvényesíthetőkké.

Fontos a krónikák szövegének értelmezése is.Jogos alap van ugyanis arra a föltevésre, hogy akrónikák egyes kifejezései nem fedik a szónak meg-felelő mai fogalmakat. Például az „oláh” a króni-kákban nem népet, pláne nem „románt” jelent, ha-nem hegyipásztort, akármiféle nemzetiségű is az apásztor. Viszont nem alaptalanul vitatható, hogy amagyarok 1000 évnél régebben, esetleg legalább 3000esztendő óta laknak itt ezen a földön, laktak Erdély-ben is. Ezzel a 3000 esztendővel szemben a románokrészére nem lehet területi igény alapja, mégha igazvolna is az az ő állításuk, hogy ők 2000 esztendő ótalaknak Erdélyben.

Ugyanez az eset a szerbekkel szemben is, akik-ről viszont ugyancsak Anonymus alapján, de nyelvé-szeti alapokon is állítani lehet, hogy a szerbek el-szlávosodott magyarok, Ha Anonymus krónikája el-lenségeink igényeinek alapja lehet, akkor szavátnem szabad kétségbe vonni akkor sem, amikor ja-vunkra szól.

Az északmagyarországi részekre vonatkozólagnyelvészetileg és földrajzilag kimutathatónak tetszik,hogy azok a honvisszafoglalást megelőzően már ősimagyar területek voltak, amelyen az elszlávosodás mára honvisszafoglalás után is csak néhány évszázaddalkésőbb következett be.

Ahelyett tehát, hogy meddő vitát folytatnánk acontinuitási és egyéb elméletek tengerével, helyesnekláttuk olyan elmélet beállítását, a történelmi tényekolyan csoportosítását, amely legalább oly erősen, sőtmeggyőződésünk szerint erősebben van megalapozva,mint azok az elméletek, amelyekre ellenfeleink ala-

15

pítják a maguk igényeit. Természetes azonban, hogynem zárkóztunk el azok elől az érvek elől sem, ame-lyeket történetírásunk kitűnő jelesei, mint KarácsonyiJános, Jancsó Benedek, újabban Hóman Bálint, SzekfűGyula és mások vetettek föl.

A nemzetek joga elévülés alá nem eső, de tényle-ges hatalomtól függő jog. Abban különbözik a ma-gánjogtól és az állam belső közéletét szabályozó köz-jogtól, hogy kívül esik az államhatalomnak a sajátterületén minden más akaratot lenyűgöző hatókörén.Ezt a nemzetközi jogot ma már rendszerint szerző-dések szabályozzák, azonban a szerződések tartalmáta tényleges hatalmi viszonyok, nemzetközi kapcsola-tok töltik ki és igyekeznek az egyes nemzetek sorsátjobbra, vagy balra eldönteni. Hiába mutatjuk ki,hogy a magyarok a legősibb népei ennek a földnek,ha a nemzetközi erők ellenállhatatlan erejével szem-ben a magyarságnak természet jogadta igényei eltör-pülnek. Vizsgálódás tárgyává tettük tehát, mi azoka, hogy a magyarság történelmének egész folya-mata alatt a legsúlyosabb megpróbáltatásoknak voltkitéve, bár állami önállóságát soha el nem veszítette.Ennek magyarázatát a verduni szerződéssel szétvá-lasztott két népnek, a germánoknak és frankoknak,mai nyelven: németeknek és franciáknak egymássalvaló örökös versengésében találjuk. A német-franciaellentét vonta Magyarországra a török támadást.Ferenc francia király — legkatolikusabb király, —a németek ellen a törökökkel szövetkezik. A törökökMagyarországon keresztül támadnak. Magyarországekkor válaszútra kerül: vagy a törökökhöz csatlako-zik és szembefordul Németországgal, vagy nem csat-lakozik a törökhöz, hanem állami szuverenitásánálfogva ellenáll annak a török kísérletnek, hogy Ma-gyarországon keresztül támadja hátba Németor-szágot.

Magyarország az utóbbi esetet választotta. Má-tyás király volt a közvetlen előző időben Magyarországkirálya és Mátyás király is német császári trónra tö-rekedett. Evégből igyekezett német választófejede-

16

lemséget szerezni magának, hogy így német császárlehessen. Ez az ő erejét lekötötte. A német császár-ságban volt érdekelve, nagyon természetes tehát,hogy a törököt nem engedhette Magyarországon ke-resztül Németország hátbatámadására. Viszontazonban ereje is kevés volt ahhoz, hogy a törököktőlEurópát megtisztítsa, Így lett Magyarország és atörökség egymásnak ellensége és ennek a következ-ménye, hogy Magyarország 150 éven át viselte nem-csak a török igát, amit mint képzetes fogalmat eset-leg még el lehetett viselni vészesebb következményeknélkül is, — a szerbek, románok, görögök is elvisel-ték, mint „önként” csatlakozott népek, — de a ma-gyar népnek a hódoltsági területeken történt, úgy-szólván teljes kiirtását is. Itt van a magyar-franciaellentéteknek a gyökere. Franciaország szemébenMagyarország, mint Németország barátja, — hanetalán Németországot a történelem folyamán német-római császárságnak, vagy egyéb másnak neveztékis, — mindig ellenség maradt, amely az ő ellenségé-nek barátja és támogatója és amely nem Európátvédte a török pusztításai ellen, hanem csak Német-országot. Nagy francia történetírók és egyéb franciaszellemi kiválóságok állapították meg egyénenként,hogy Magyarország a törökökkel szemben a nyugat-európai kultúra védelmezője volt és elmaradásánakoka, hogy amíg ő a török támadásokat föl tartóztattaés a török pusztításait szenvedte, addig a nyugati ál-lamok békésen fejleszthették kultúrájukat. Ezt azon-ban csak egyes kiválóságok vallják, a hivatalosFranciaország ezt sohasem ismerte el, sőt tényeivelmindig azt mutatta, hogy ő Magyarország magatar-tásában csupán a német kultúra és a német bizton-ság pajzsát látja, nem pedig Nyugateurópáét, miutánfrancia fölfogás szerint nyugateurópai műveltségnincsen is. Van francia műveltség, van német, helye-sebben boche-kultúra, van angol műveltség, de nyu-gateurópai műveltség nincsen. Hogy ez a felfogásmennyiben helytálló, mennyiben nem, azt itt termé-szetesen vizsgálódás tárgyává nem teheti ük, azonban

17

német részről nagyon érdekes visszhangja ennek aKautsky Károly: „Marx Károly történeti jelentősége”(Die historische Leistung von Karl Marx) című fü-zetében nagyon élesen kidomborított az a megálla-pítás, mely szerint Marx Károly lett volna az első,aki a maga kapitalistaellenes elméletének alapjáulszolgáló anyagelvű történeti felfogásban a német,francia és angol szellemet és kultúrát először egyesi-tette. Nemcsak francia, hanem német részről is tény-ként érvényesülő felfogásnak kell tekinteni, hogy αnyugati nemzetek szellemi életében nem azonos kul-túra érvényesül, hanem külön-külön álló nemzeti kul-túra. Ilyen körülmények között jogosultnak lehet el-ismerni azt a francia hivatalos fölfogást, amely sze-rint Magyarország nem a nyugati kultúrát védte atörök ellen, hanem csak a német kultúrát és ezáltallehetővé tette a németség számára, hogy szabad kezelegyen Franciaország ellen. Ugyanezt az elgondolástészlelhetjük napjainkban is, amikor a lebukott törökfélhold helyett Paris Moszkvával lép a legszorosabbkapcsolatba s ezzel Németország ellen ismét egy ke-leti, a mi fölfogásunk szerint nem kulturált hatalomerejét kívánja részben Magyarországra is zúdítani,nem azért ugyan, mintha Magyarországot akarnátönkretenni, hanem azért, hogy ezzel örök ellenségét,a német birodalmat fenyegesse.

Tárgyilagosan el kell ismerni, hogy Franciaországa magyar függetlenségi mozgalmakat következetesentámogatta és közvetlenül Magyarországgal szembenellenséges tényeket nem tanúsított. Magyarországtehát Franciaország szemében nem ellenséges hata-lomnak számít, de Franciaország ellenségeinek függ-vényéül minősül. Ezt a történelem minden tényébenészlelhetjük. Franciaországhoz való ez a nem ellen-séges, de helyzetileg mégis tragikusan ellentétes ál-lapotunk hozza magával, hogy bár ősi jogon Magyar-ország egész területe bennünket illet, Franciaországezt a jogunkat mindmáig nem ismerte el.

Minden nemzet élete nemzetközi élet. A nemzetmúltja és nemzetközi élete azonban mindig a belső

18

életre van alapítva. Egy nemzet csak akkor marad-hat fönn, hogyha belső élete állampolgárai gondolko-dásával megegyezik. A belpolitikai érdekellentétekkönnyen vezethetnek az állam szétrambolásához, anemzeti lét megszüntetéséhez. Hiába bizonyítjuk ősijogunkat az állami területhez, — hiába állapítjukmeg a történelem folyamán kialakult nemzetközi vi-szonyaink mibenlétét és döntünk nemzetközi irányunkfölött: — ha belpolitikai helyzetünk ingatag, ha atársadalmi osztályellentétek át nem hidalhatok, ak-kor a nemzet megérett a pusztulásra. A mohácsicsatavesztést az 1514. évi pórlázadás és az ezt követőnemesi törvényhozás előzte meg, amely nemesi tör-vényhozás nem a krisztusi szeretet jegyében ren-dezte a jobbágyság viszonyait. A társadalmitömegmozgalmakban résztvevő egyes személyek meg-büntetése, több-kevesebb kínzása, kiváltanak ugyanbizonyos ellentétes véleménynyilvánítást csöndben,vagy hangosan, de nem okoznak katasztrófát. Haazonban az állam keretein belül érvényesülő érdekekegymásnak törvényi lehengerelésére vagy éppen kiir-tására törekszenek, ahelyett, hogy az érdekellentéte-ket áthidalnák, akkor ez államosítja az elégedetlen-séget és az osztályok közötti ellenségeskedést, ami-nek következménye az uralkodó-osztály gyűlölködéseés ennek a két érzésnek megfelelő oktalan társadalmiberendezkedés, amely végeredményben minden osz-tálynak a bukását vonja maga után. Ez volt Len-gyelország végzete is. Rendkívül fontos tehát, hogya történelem ebben a vonatkozásában milyen útmu-tatással és különösen milyen jogrendszert kívánó té-nyekkel szolgál. Azt találtuk, hogy a magyar törté-nelem, bár nem mindig kifejezetten, de a Szent Ko-rona jogrendszere körüli küzdelmekben merül ki. ASzent Korona jogrendszere nem az ősmagyarság ke-belében alakult ki, bár némelyek szerint az ősmagya-roknak is voltak királyaik már a 896. évi honvisszafog-lalás előtt. Ezek a királyok mindenesetre más hatás-körű királyok voltak, mint a Szent István óta ural-kodott királyaink. A Szent Korona jogrendszerének

19

egyes elvei azonban már legrégibb történetünkben,irott forrásokban is felbukkannak, Így a vérszerző-désben, amely kimondja azt a legmodernebb jogelvet,hogy abból, amit közös erővel szereznek, senkit ki-zárni nem lehet, A későbbi fejlődés során a SzentKoronához fűződő felfogás ezt az erkölcsi elvetbizonyos jogi formába öntötte olymódon, hogy méga mai napig is alkalmazható jogszabályok alakul-tak ki.

A Szent Korona jogrendszerének tanát sokantámadják. Ezek a támadások nézetünk szerint nemhelytállóak. Nem történelmi és nemcsak jogtörténel-mi szempontból valljuk ezt, hanem azért, mert azonaz állásponton vagyunk, hogy egy társadalomban ér-vényesülő tan-, vagy jogrendszer fönnforgása nemattól függ, hogy vájjon történelmileg, a múltbanmegirták-e azt úgy szószerint, vagy úgy értelmez-ték-e, amint azt ma értelmezzük, hanem attól, hogymiképpen alkalmazták a gyakorlatban és meggyőző-dése-e az a társadalomnak a jelenben. Ha a jelenbenmeggyőződése a társadalomnak valamely jogelv,vagyis szokás jogilag átment a gyakorlati életbe, —vagy ha a múltban a történelmi események annak ajogelvnek a gyakorlati alkalmazását bizonyítják, ak-kor mellékes körülmény, hogy milyen kifejezésekmit tartalmaztak a múltban, mert tudvalevő, hogy atörténelem folyamán ugyanaz a kifejezés sokfélét je-lenthet a különböző korokban. Mi úgy látjuk, hogy aSzent Korona jogrendszere a magyar társadalom vé-rében van, nem oly értelemben, mintha azt magán-jogilag megvalósították volna, de oly értelemben,hogy a magyar nemzet külsőségekben ragaszkodikehhez a jogrendszerhez, nyilván abból a meggondo-lásból kiindulva, hogy ezredévek alatt kialakult ésélőnek maradt intézmény őránézve nem lehet rossz,csak hasznos és előnyös. A magyar nemzet a SzentKorona jogrendszeréhez való ragaszkodását kimu-tatta azzal, hogy bár személy szerint királya nincsa királyság jellegét mégis fönntartotta, s a SzentKoronának mindazokat a jogi körülményeket bizto-

20

sítja, amelyek akkor illetnék meg, ha személy sze-rint is volna az országnak királya: nyilvánvaló tehát,hogy a magyar társadalom a Szent Koronához és ahozzá fűződő különféle jogi tételekhez ragaszkodik.

A történelem azt mutatja, hogy a Szent Koronajogrendszerének kialakulása és értelmezése állandóanbizonyos gazdasági és társadalmi mozgalmakra ve-zethető vissza. 1848-ban ennek a jogrendszernek azereje meggyöngült ugyan, de végképp el nem enyé-szett, mert semmiféle törvény a jogrendszer alapvetőtételeit hatályon kívül nem helyezte. Ezek a tételekpedig:

a Szent Korona teste az egész magyar nemzet, —tehát a magyar nemzet a legdemokratikusabb állam-alakulat, mert minden tagjának egyforma jogot biz-tosit a Szent Koronában; kezdetben csak nemes aSzent Korona tagja, 1848 óta azonban mindenki, anem nemes is, aki a magyar állam kötelékeibe tar-tozik, —

a Szent Korona, vagyis az egész magyar nemzet,minden birtok gyökere (radix omnium possesio-num), ami mai nyelvre lefordítva annyit jelent, hogyminden tulajdonnal végsőfokon az egész magyarnemzet rendelkezik. Minthogy pedig modern elméle-tek szerint a tulajdonhoz fűződnek a nemzeti jövede-lem megosztásának föfeltételei, ennélfogva bizonyosvonatkozásban és a nemzet jól meggondolt érdekei-nek megfelelően a Szent Koronának, mint a nemzetegészét felölelő testnek, a nemzeti jövedelem meg·osztásába beleszólása, annak megoszlása tekinte-tében intézkedési joga van. Ennek mikéntje politikaikérdés, mely a történetíróra nem tartozik.

Fölmerülnek itt munkáskérdések: munkabér, mun-kaidő, munkaalkalom, munkanélküliségi segély, beteg-ség- és balesetbiztosítás kérdései. De fölmerülnek a ka-pitalizmus kérdései is, Így a kereskedelmi törvény és ahozzáfűződő gazdasági fejlődés tényei, ennek eredmé-nyeként kialakult kartel- és egyéb ipari kérdések, deáltalában a nemzeti jövedelmet megosztó mindenne-mű kérdés, amelyekre a nemzetnek a Szent Koronán

21

keresztül joga van befolyást gyakorolni. Fölmerüla mezőgazdasági árakat befolyásoló intézkedések le-hetősége is. Mindezek, — beleértve a munkásmozgalma-kat is, — olyan kérdések, amelyek a nemzet történe-téből ki nem zárhatók és amelyek a Szent Koronajogrendszerével kapcsolatosan kerülhetnek történel-mi megvilágítás alá. Sőt tovább megyünk. A SzentKorona jogrendszerében megtaláljuk a modernmunkásmozgalmak célkitűzéseinek legszerencsésebbjogi megfogalmazását, az egész világon egyedülállójelenséget, A Szent Korona jogrendszere megadja ajogi lehetőségét a kapitalista tulajdon megrendszabá-lyozásának. Nyugateurópa az abszolút tulajdon alap-ján fejlődött, — ez a hűbériség lényege, — ebből fej-lődött ki a nyugati kapitalizmus, amellyel szembenmég a szociáldemokrácia atyja, Marx Károly semtudta pozitív jogi megfogalmazását adni a munkás-ság célkitűzéseinek. Magyarországon azonban aSzent Korona, más szóval: a nemzet egyeteme a tu-lajdonos, mindenki más, tehát a kapitalista is, csakbirtokos.

A munkásság a maga törekvéseit a világháborúbefejeztével üzemi tanácsokban kívánta érvényesí-teni. Ez a rendszer megbukott, tarthatatlan volt, amunkásság akaratát nem lehetett benne és általa jogi-lag érvényesíteni. A Szent Korona jogrendszerén ke-resztül azonban érvényesíteni lehet a munkásság mo-dern célkitűzéseit is, mert a Szent Korona a főtulaj-donos, tőle függ a tulajdon, tőle függ a tulajdonhozfűződő jövedelmek megosztása is. A karteltörvénymódot nyújtott már arra, hogy az üzemek működésea fogyasztás szempontjából ellenőriztessék, — egymásik megfelelő törvényes intézkedés módot nyújt-hat arra, hogy az üzemek, illetve kartelek működésea termelésben résztvevő munkások érdekei szempont-jából is megfelelő ellenőrzés alá legyen vonható bi-zonyos irányító hatáskörrel. Vagyis a munkásság aSzent Korona jogrendszerének alapján, a nemzet-test szerves tényezőjeként elfogadva a nemzeti gon-

22

dolatot, könnyebben elérheti céljait, semmint ködösés jogilag meg nem fogalmazható nemzetközi mozgal-mak keretében, amelyek eddig mindenütt jobb- vagybaloldali diktatúrákhoz vezettek. Lehet, hogy a fejlő-dés idővel túlvisz a nemzet keretein. Ennek előjelei két-ségtelenül mutatkoznak. Családokból fejlődtek a tör-zsek, törzsekből vegyültek vagy keveredtek a nemzetek,a nemzetekből is fejlődhetik valaminő magasabbrendűtársadalmi szervezet. De ebben a szervezetben kétség-telenül az összetevő nemzetek egészséges, egyöntetű,egygondolkodású, erős egyedei és azok tagjai jutnakkielégítő elhelyezkedéshez. Testvériség a nemzetben:jólét a nemzetek egységében. Nemzetköziség nemzetnélkül nem, csak nemzeten át lehetséges.

Kétségtelen ugyan, hogy a modern államéletbena föltörekvő érdekek nem keresik a történelmi jogo-sultságot, hanem egyszerűen arra az álláspontra he-lyezkednek, hogy az emberek mind egyenlők és a szü-letés tény énéi fogva az embernek joga van a meg-élhetésre. Ezzel szemben tény az is, hogy a születésmaga csak kevés esetben biztosítja a megélhetés jo-gát, még pedig úgyszólván kizárólag csak a szülőkönkeresztül és csak akkor, ha a szülők vagyonosak. El-lenkező esetben a születés csak az élethez, de nem amegélhetéshez nyújt jogot. A megélhetéshez való joga vagyonhoz, vagy a munkához fűződik, különbözőjogszabályokon keresztül, semmiesetre sem magáhoza születéshez. Ma minden olyan törekvés, amely ma-gára a születésre alapítja az ember megélhetésénekjogát: a meglévő magánjogi jogrend mellőzésével, te-hát forradalmi utón kívánja a maga akaratát érvé-nyesíteni. Ezzel szemben a Szent Korona jogrendsze-re elvileg biztosítja a megélhetés gazdasági jogát is.

Ugyanez a fölfogás vezetett abban a tekintetbenis, hogy a nemzetközi kapcsolatok értékét vizsgáljuk.A történelem ugyanis számtalan példát mutat arra,hogy Vörösmarthy „Szózatának” az a gyönyörű meg-állapítása, hogy

23

A nagyvilágon e kívülNincsen számodra hely,Áldjon vagy verjen sors keze,Itt élned, halnod kell,

nem költői frázis csupán, hanem véresen komoly va-lóság, amely a nemzetköziséggel szemben történelmitényekre támaszkodik. A magyar munkásság ugyanláthatja a kommün, a hivatalosan úgynevezett pro-letárdiktatúra, tanácsköztársaság eseményeiből, hogyaz évtizedeken át harsogott nemzetköziség kivihetet-len. Az államok legtöbbjében ma nemcsak számottevőhatalom, hanem kormányzó rend a szocializmus hí-veinek a tábora. Ennek dacára Franciaország ki-utasítja a munkakeresőket, Németország szintén,Oroszország pedig a saját munkásainak sem tudmunkát biztosítani. Megvan a második, harmadfelesés harmadik internationale, a nemzetköziségnek ezeka szervezetei, azonban a határozataik rendszerintcsak papíron maradnak, sőt a második és harmadfe-les internationale már nem is működik. Nyilvánvalótehát, hogy a nemzetköziség ebben az alakjábannem életképes. Ennek a vizsgálata azonban bizonyosfokig már a napipolitikába vágna, ide tehát nemtartozik, viszont az évszázadok története ugyaneztkézzelfoghatólag bizonyítja s azért ebben a vonatko-zásban is szükségesnek véltük a magyar történetidevágó tényeinek kidomborító összefoglalását.

A történelem nemcsak háború, hanem élet is. Azemberi élet folyamatára átmenetileg a háborúk vannaklegnagyobb hatással. A háborúk eredményei adják azta keretet, melyben az emberek és nemzetek élete le-zajlik. Nem a háború a legfontosabb, de a háborúvajjá azt a medret, melyet a nemzetek és egyes szemé-lyek újabb háborúig alig hagyhatnak el. A háborúttehát a történelemből kihagyni nem lehet. Ugyaneztmondhatni a forradalmakról, szabadságharcokról is.Eredményeiktől függ a társadalom, az állam jog-rendje, mely a megélhetés lehetőségeit szabályozza.Rendkívül fontosak tehát, de egyben annyira tárgyai

24

általában a történetírásnak, s annyira közismertek,hogy ismertetésükre kevesebb gondot fordítottunk.

Hogy jövőben lesznek-e háborúk, s ha lesznek,milyenek lesznek, e tekintetben, történeti műben, jós-latokat megkockáztatni lehetetlen. Megállapításaink amúltra vonatkoznak.

Viszont: minden háborúnak és polgárharcnak gaz-dasági és ipari föltételei vannak, melyek nélkül el semképzelhetők. Ebből az okból, kivált a kapitalista kor-szakban, különös gondot kellett fordítani a mélyebbipari és pénzügyi összefüggések földerítésére annálinkább, mert napjaink eseményei ezekkel az összefüg-gésekkel nem utolsó sorban kapcsolatosak. Ε kapcsola-tok ugyan már nem tartoznak a történetíró tollára, dea gondolkodó fő le fogja tudni vonni a múlt eseményei-ből a gyakorlati következtetéseket.

A történelem emberi akaratok tényeit tárja föl.Az emberi akarat más emberi akarattal vagy a termé-szet jelenségeivel birkózik, s amint a szembenállóakaratok és jelenségek változnak, úgy változik azakarat célkitűzése is. De mindig emberi akarat tűzi kia célokat, melyekért küzd. Ez okból nem mellőzhettüka cselekvő ember személy szerinti kutatását és fényei-nek, működésének ismertetését a legújabb, a kapita-lista korban sem, melyre nézve általában csak statisz-tikai számoszlopok szoktak rendelkezésre állani. Mi astatisztika mögött is megkíséreltük fölkutatni a cse-lekvő embert, s ennyiben munkánk eltér némileg aszokásos történelmektől, de logikusan csak így járhat-tunk el. Ha a régmúltban emberek a történelem sze-replői, akkor emberek a legújabb kor szereplői is.

Ezek a meggondolások vezettek bennünket mű-vünk szerkesztésében, összeállításában.

Utalunk végül munkánk Kútfők és Irodalom címűutolsó fejezetének bevezető részeire is, amelyek nagy-jában tételes megokolását tartalmazzák egy-egy állás-foglalásunknak.

III.

A magyar történelem korszakai.

A magyar történelmet két főkorszakra oszthat-juk: az íratlan és az írott történelem korszakára.

Az íratlan történelem tisztán a nyelvből és azesetleges ásatások és egyéb leletek netalání eredmé-nyeiből kihámozható adatokat dolgozza fel.

Írott történelem az a korszak, amelyre vonatko-zólag már írott forrásaink is vannak,

A magyar történelem Íratlan korszaka a tudo-mány jelen állása szerint a legősibb időktől kezdveaddig az ideig tart, amikor a magyarok Dentumoge-riában, a donmenti Magyarországon felbukkannak.1

Innen kezdődik az írott korszak. Az íratlan korszakegyes részeire is vannak vitatott írott források, ezekazonban a tudomány jelen állapota mellett földeritet-lenek. Lehetséges, hogy új nézőpontok szerint az irottforrások között a tudomány olyanokra is fog buk-kanni, amelyek idegen név alatt ugyan, de a magya-rokra vonatkoznak. A világtörténelem ázsiai és dél-európai forrásai telve vannak magyar hangzású ne-vekkel és ezek a nevek arra ösztönözték egynémelyiktudósunkat, — így pl. dr. Cserép József egyetemi ta-

1 Somogyi Csizmadia Sándor, aki a szegedi Somogyi-könyvtár alapját megvetette, — az ő fia volt a könyvtár-alapító —, de akinek emlékezete még lexikonjainkból is ki-veszett, nem donmentinek értelmezi a „dentu” kifejezést, ha-nem a „tendu”-k földjére érti mely Kina északnyugati hatá-rára esnék. ,,A' Magyaroknak őseiéi”, Buda, 1826. — A többirégi irók általában szintén Ázsiában keresik a magyarok ős-hazáját, de a „Dentu” kifejezést már Dontő-nek vallják.

26

nárt —, hogy a magyarok történetét több tízezer esz-tendőre vezesse vissza. Miután azonban ezek az ön-magukban álló egyes adatok nem kétségtelenül vonat-koznak a magyarokra, legalább is nincs bebizonyítva,hogy tényleg magyarokra vonatkoznának s nem eset-leg csak véletlenül hasonló hangzású szavakról van-eszó, azért ezeket az adatokat annál inkább mellőzzük,mert a bevezetésben adott célkitűzésünkre szorosannem is tartoznak s így nem vizsgáljuk, hogy vájjonezek a rokonhangzású nevek, mint maya, mazeppa,méd, stb., csakugyan magyarokra vonatkoznak-e.Nem keressük azt sem, hogy ezeknek az irott forrá-soknak a figyelembevételével a magyar történelemirott korszakát nem kellene-e vissza, a múltba mesz-szebb kiterjeszteni? Ezeknek és hasonló adatoknak amellőzésével tehát a magyar történelem irott korsza-kát csak a donmenti Magyarország korszakától kezd-ve számítjuk.

A magyarok íratlan történelme a Nagy-Magyar-Alföldet valaha borító édesvizű tenger geológiai kor-szakáig nyúlik vissza. Célkitűzésünk szempontjábólebből a korszakból csak az a fontos, hogy egyrészt amagyarok a csonkítatlan Nagymagyarország legősibblakói, — amivel itt nem azt akarjuk mondani, hogya magyarok már az édesvizű tenger korában itt lak-tak, bár kizárva ez sincs —, s minden más nép későbbérkezett Magyarország területére, így a magyarság-nak van kizárólagos joga a csonkítatlan Nagymagyar-országhoz. Másrészt fontos, hogy egyes iparágaink,mint a gölöncsérség, fésűkészítés, stb., de a kereske-delem is, a geológiai őskorokban kereshetik kezdetü-ket. Talán erre a korszakra vonatkoznak Anonymuskrónikájának az első fejezetben adott következő ál-talánosságban jellemző szavai: „A szittyák, amintmondottuk, jó régi népek, akikről a történetírók, kika rómaiak tetteit megírták, azt mondják, hogy aszittyaországi nép igen bölcs és szelíd volt, a földetmivelték és nem volt közöttük semmi bűn. Nem voltakmesterségesen készített házaik, csak nemezből ké-szített sátraik. Húst, halat, tejet és mézet ettek, sok

27

barmot tartottak, nyusztok és más vadak bőrével ru-házkodtak. Az aranyat, ezüstöt és gyöngyöket olybávették, mint a közönséges köveket, vagy kavicsot,amit a földjük folyóiban találtak. Máséra nem vágy-tak, mert mindnyájan gazdagok voltak, sok barmukvolt és eleséggel is bőven rendelkeztek. Nem voltakparáznák sem, hanem mindenkinek csak egy feleségevolt.”1

Ez volt nyilván a legrégibb korszak. Azután kez-dődtek más népek részéről a különféle támadások,amelyek háborúra vezettek. Ettől az időtől kezdvemár így jellemzi Anonymus a szittyákat:

„Később a szóban lévő nemzet (t. i. a szittya)a háborúnak nekitörődve, kegyetlenné vált és mintnémely történetírók mondják, dühükben emberhústis ettek és embervért ittak. De nem is hódította megőket egy uralkodó sem, mert a szittyák csúfosan meg-szalasztották Dáriust, a perzsák királyát, aki nyolc-vanezer embert vesztett a szittya mezőkön és rémül-ten szaladt Perzsiába. Megölték a szittyák Ciruszt,a perzsák másik királyát is háromszázharmincezeremberrel és megszalasztották magát Nagy Sándort,Fülöp király és Olimpiász királyné fiát, aki sok or-szágot meghódított, de a szittyák őt is csúfosan meg-szalasztották. Mert a szittya nép edzett volt, kemé-nyen bírt minden fáradalmat. Nagytermetűek s aháborúban vitézek voltak, mert semmijük sem volt avilágon, amit a rajtok elkövetett sérelmekért elvesz-teni féltek volna. Mikor ugyanis a szittyák győzelmetnyertek, nem kaptak a zsákmányon, mint maradékaikközül a mostaniak, hanem csak a dicsőséget keresték.Nem is mert Dáriuson, Ciruszon és Sándoron kívülegyetlen nép sem a földjükre lépni.”

Az ellenséges támadások tették tehát az egykorszelíd népet Anonymus szerint harciassá és kegyet-lenné. További jellemzésükre azt mondja Anonymus:

„A szittya nép kemény volt a csatában, gyors a

1 Az Anonymus-idézeteket általában Pais Dezső fordí-tásában adjuk.

28

lovaglásban. Fejükön, sisakot viseltek. Íjjal jobbanbántak, mint bármely más nemzete a világnak és nyi-lazásban is derekabbak voltak ... A szittya föld távol-esik a forróövi éghajlattól és ezért egészségesebb is aszaporodásra. Jóllehet igen nagy kiterjedésű terüle-teik voltak, ezek mégsem voltak elegendők az elsza-porodott nép táplálására és befogadására.”

Ennyit ír Anonymus a hagyományok alapján aszittyák jellemzésére és ez körülbelül meg is felelheta valóságnak, mert egy másik író, a történetírásgörög atyamestere, Hérodotosz, hasonló módon jel-lemzi a szittyákat. Anonymus írása azonban hiányosannyiban, hogy a nagy szittya síkságra, a Fekete-ten-gertől északra helyezi a magyarság őseit s nem tudarról, miként kerültek oda. újabb kutatások és ásatásiadatok azt sejtetik, mintha nem Ázsiából, hanem acsonkitatlan, sőt az őskorban még annál is nagyobbősi magyar területről kerültek volna a hun összeomlásután szittya területre, ahol egyébként a róluk márelőbb leszakadt törzsek utódai, mint rokonnépek fo-gadták őket.

Ezzel be is fejeződik a magyarság íratlan törté-nelme. Más a magyar terület Íratlan történelme,amellyel külön foglalkozunk s amely egyes jelek sze-rint netalán a magyarság őstörténetére és eredetéreis rávilágíthat további kutatás esetén.

Az írott történelmet három fő korszakra oszthat-juk, nevezetesen:

1. az ingó vagyon,2. az ingatlan vagyon és3. a kapitalista vagyon korszakára.Mindegyik fő korszakban meg lehet különböztetni

több apró korszakot, amelyekre azonban majd elő-adásunk fonalán fogunk részletesebben kitérni. Ittcsak az ingatlan vagyon tekintetében adunk továbbifelosztást, mert ez előadásunk tagolása végett mármost szükségesnek mutatkozik. Felosztjuk az ingat-lan vagyon fő korszakát: 1. politikailag és gazdasá-gilag szükséges nagybirtok korára, amikor a király-nak királyi és tulajdonosi hatalma egymással össze-

29

olvadtan jelentkezik. Ezt követi 2. a nagybirtokosszövetségek kora, majd a király személyi és az államvagyona elválásának korában az óriásbirtokok virág-kora, — végül 3. a nagybirtok alattvalói kora, melyaz 1848-ban kezdődő kapitalista korszaknál végződik.

Ez a felosztásunk eltér a magyar történelembenszokásos történelmi korszak-felosztásoktól. Célunk-hoz képest mi nem követhetjük a politikai esemé-nyekre, sőt az uralkodó családok uralkodási idejérealapított felosztást. úgy találjuk ugyanis, hogy a ma-gyar történelmi eseményekben fontosabb szerep ju-tott gazdasági adottságoknak, semmint politikai ese-ményeknek, bár a gazdasági adottságok főbb vonat-kozásai politikai eseményekkel kapcsolatosak. Rend-szerint a politika is vagyoni kérdések körül forgotttörténelmünk folyamán legtöbbször, s ehhez képestváltozott jogrendszerűnk is, — legalább nagy általá-nosságban.

Felosztásunk nem akar tiszta gazdasági alapokatbevezetni a történetírásba. Távol áll tőlünk az a gon-dolat, mintha gazdasági erők önmagukban irányit-hatnák a társadalom fejlődését. A társadalom embe-rekből áll és emberi akaratok érvényesülnek a tár-sadalomban az emberi megélhetés lehetőségeiért, vagya jómódért, vagy a fényűzésért, vagy eszményekért,vallásért, meggyőződésért folytatott küzdelmekben:— mindezek azonban végső fokon, a jogrenden átanyagi eredményekben jelentkeznek. Vagyis mi meg-fordítjuk a tételt: mi nem azt állítjuk és nem azthisszük, mintha gazdasági erők volnának a társada-lom kizárólagos hajtóerői, de igenis meg vagyunkgyőződve arról, hogy a társadalom emberi akaratok-ból fakadó hajtóerőinek gyümölcsei vagyoni formá-ban jelentkeznek rendszerint, Az ember elsősorbanélni és megélni akar. Ha nem ezt akarná, elpusztulna.A megélhetést a vagyon biztosítja. A vagyont a jog-rend szabályozza, amely — a jogrend t. i. — részbenaz egyes emberek és a társadalom erkölcsiségétől, jel-lemétől, szellemi fokától függ, részben pedig hasonlótársadalmi alakulatok nyomásától. Ugyanaz a termé-

30

szeti vagy gazdasági adottság az embereket egyénisé-gükhöz mérten más-más elhatározásra indítja. A szi-kes földet az egyik otthagyja, a másik rizst termesztbenne. A „túltermelés” egyik embert arra ösztönzi,hogy tengerbe szórja a kávét és halomra ölje a nemértékesíthető állatokat, — a másik embert szocialistahajlandóságúvá teszi. A jogtól, mint az amerikai óriásikísérlet mutatja, sokban függ a gazdasági helyzet.Ezért fontos egy nemzet jellemének az ismerete ésezért fontosak a nemzetközi összeütközések, a hábo-rúk, amelyek egyik nemzet akaratát a másik nemzet-re, egy embercsoport akaratát más embercsoportrakény szeritik és ezáltal befolyásolják a gazdasági hely-zetet is, amellyel szemben egyrészt a nemzetközi ver-seny, másrészt az egyéni műveltség bizonyos igénye-ket támaszt. A nemzetközi helyzet annyiban támasztigényeket, hogy a kisebb igényű népek rendszerintelmaradnak a nemzetek versenyében és elpusztulnak,hacsak igényeik szerény voltával szemben nem áll bi-zonyos fokozott erkölcsi erő, mint aminő pl. a törökbirodalom janicsárjaiban élt, vagy aminőt a magyartörténelem során is nem egyszer tapasztalunk. A tör-ténelem és a társadalmi berendezkedés, valamint agazdasági helyzet alakulásában tehát elsőrendű fon-tossága van mindannak, amit egy szóval politikánaknevezünk, — Klausewitz tábornok műve és hires meg-határozása szerint a háború sem más, mint a politi-kának más eszközökkel való folytatása — viszont apolitika mégis csak a gazdasági élet, a vagyoni viszo-nyok alakítására irányul, miután kétségbe nem von-ható tény, hogy vagyon nélkül nincsen élet. Aki élniakar, annak legalább ennie kell és ez már maga gaz-dasági kérdés. Viszont, hogy ezt a gazdasági kérdéstmiként sikerül megoldani, ez politikai kérdés, amelyjogrendben, vagyonokban és más hasonló tényekbennyilvánul. Ezért osztjuk mi fel a magyar történelmeta vagyoni berendezkedés, a mindenkori vagyoni vi-szonyok szerint, mivel végeredményben ezek mutatjákvilágosan azt, hogy mi történt a politikában, mi tör-tént a nemzetközi helyzetben, miért történt valami és

31

miféle jogok, miféle lehetőségek, miféle kapcsolatokszármaztak ebből a múltban, miféle jogosítványok ésigények keletkeztek a jövőre nézve, amelyeket köve-telni vagyunk jogosultak és okosan érvényesíthetünkis. A vagyon emberi akaratok gyümölcse, de mutató-ja, tükre is az eseményeknek. Áll mindez fokozottab-ban az iparra és kereskedelemre, melyre különös te-kintettel kívánunk lenni.

Az ingó vagyon korszaka tart a magyar történe-lem irott korszakának legrégibb idejétől Szent Istvánkirályig. Szent István király idejében megszűnik amagyarság nomád1 élete, legalább főbb vonalaiban, haaz ingatlan és ingó vagyon küzdelme a következőnéhány évtizeden keresztül, talán mondhatnók, egyegész századon keresztül tovább tart is. Ez a korszakSzent István után már az ingó vagyon rendjénekvégső vonaglásait tárja elénk, amely kisebb-nagyobbelégedetlenkedésekben, itt-amott véres lázadásokbanés fölkelésekben tör ki, de nincs már általános tár-sadalommozgató ereje és lassan le is csillapodikúgy, hogy teljesen belevesz az ingatlan vagyon törté-netének folyamába.

Szent István király szabályozza az ingatlanra vo-natkozó magántulajdont először egy rövid törvény-cikkel, amelyről azt sem tudjuk, hogy az tényleg tör-vény volt-e. Mindenesetre törvénynek látszik és agyakorlat, a történelmi események arra mutatnak,hogy az életben érvényesülő jogszabály volt. Ez a jog-szabály azonban csak annyiban bírt erővel, amennyi-ben a királynak hatalma volt annak alkalmazására.Az első Árpádházi királyok alatt a király a törvényekegyedüli forrása, — habár törvényeit alakilag taná-csosai meghallgatása után hozza is —, de viszontminden törvény ereje is csak annyi, amennyi a királyereje. Ameddig a király karja, helyesebben kardja ér,addig törvény az ő akarata és törvény az ő önkénye

1 A magyarok nem voltak nomádok a szó kezdetleges ér-telmében. Itt) csak egyszerűség kedvéért használjuk e szót.

32

is. Ezért van szüksége a királynak minél nagyobbbirtokra és megbízható nagybirtokos hívekre.

A királyi hatalomnak alapja, de gátja is a föld-birtok, a mások földbirtoka, ezért az engedetlenektőlelveszi a király a földet. Viszont a hatalom mértéke isa földbirtok, ezért kell a királynak sok föld. A ki-rályság alapítását az a körülmény tette lehetővé, hogyGéza és István az ország egyes családok által meg nemszállt területeire rátették a kezüket és azokat keze-lésre külföldi lovagoknak adták, akikben a törzsekkelszemben föltétlenül megbízhattak, de akiktől viszont,ha az érdekük úgy kívánta, a birtokot a törzsek segé-lyével el is vették. Akár adták a földbirtokot, akárelvették, mindig a saját hatalmuk gyarapítása volt acél. A hatalom nem öncél volt részükre. Vele járt azalattvalóik ellátásáról való gondoskodás erkölcsi, po-litikai kötelezettsége, mely a tatárjárás következté-ben lehetetlenné vált, s előbb a nagybirtok és iparküzdelme és összefogása rendszerének, majd a törökpusztítás után a mai viszonyok csiráinak engedettteret.

A modern magyar állami hatalom kialakulása aföldbirtokosok uralmának korlátozása és állami hata-lom alá hajtásuk által ment végbe. A földbirtokonelőbb egyetlen ur a birtokos és az ő elismerése révén akirály és csak lassú fejlődés mellett szorul hátra aföldbirtokos az állami hatalom előtt. Nyugat-Európá-ban ez a viszony a hűbériségben magánjogi jellegű, demégis jogi elismerést nyert: innen a báróság, gróf-ság, hercegség. Nálunk ez csak tény, de nem jog.

A földbirtok annyiban volt alapja a király hatal-mának, amennyiben a király katonáit a király föld-birtokának jövedelmei tartották el. Akinek nincsenföldje, az nem tud katonát tartani. Ezért igyekeztek akirályok minél nagyobb földbirtokra szert tenni. Vi-szont a királyi hatalom magántulajdonosi jellegéneka bizonysága az, hogy a királyi vagyon és a király;személyes vagyona egymással összeolvadt és a királyaz állami jövedelmeket is úgy kezeli, mint ahogyana magánvagyon jövedelmét kezelni szokás. A király

33

századokon át azzal tudja a maga hatalmát fönntar-tani, hogy ő a leghatalmasabb nagybirtokos és máraz Árpádházi királyok idejében többször megismétlő-dik, hogy az ifjabb király elszedi az eladományozottföldeket az adományosoktól, mert ha ezt nem tenné,összeomlana a királyi hatalom.

Tekintettel arra, hogy a vagyoni viszonyok ala-kulása és a politikai küzdelmek szoros kapcsolatbanállanak egymással, így a vagyoni korszakok jellegeis, tartama is meglehetősen összeesik a politikai tör-ténelem korszakaival.

Némi eltérés mégis van.A magyar politikai történelem ugyanis a királyok

származása szerint oszlik fel. Meg szoktak különböz-tetni árpádházi, vegyesházi és habsburgházi királyo-kat és ezen a hármas kereten belül fel szokták osz-tani a magyar történelmet patrimoniális királyságkorszakára, a rendi társadalom korszakára, az országföldarabolásának korszakára és így tovább. Ebben apolitikai felosztásban azonban elvész a vezető gon-dolat, mert személyek eseti viszonyaihoz fűzi a tör-ténelmi eseményeket. Az egy családból származásugyan bizonyos egyugyanazon szellemiséget biztosit,vagy kölcsönöz a történelem menetének, mert hiszennem vonható kétségbe, hogy minden család belevési amaga jellegét a családtagokba. Ez azonban mégsemtörténelmi törvényszerűség, már pedig a történelemfolyamán meggyőződésünk szerint törvényszerűségekérvényesülnek. Az ember a maga szellemiségével ki-vétel ugyan a természet általánosságai alól, de viszontaz ember szellemiségének is megvannak a maga sza-bad akarati törvényszerűségei, amelyek úgy az egyén-ben egyedül, mint a társadalommal közösen megfele-lően érvényesülnek. Ennélfogva más felosztás a cél-szerű.

Lehetne talán a jogtörténet korszakait alkal-mazni az általános történelem korszakai gyanánt,azonban ez azért nem vezetne eredményre, mert ajog, a közjogi természetű jogok kivételével, nem előz-ménye és nem föltétele, hanem csak következménye a

34

társadalmi berendezkedésnek, — tehát nem a gaz-dasági kérdéseknek —, így ha a jogtörténeti felosztástalkalmaznék, akkor hysteron proteron hibájába es-nénk. Igaz, hogy a már kialakult, meglévő jog be-folyásolja a mindenkori viszonyokat, de a jog mégisa múlt viszonyok szüleménye, akár mint azok sza-bályozója, akár mint cél jog.

Rendkívül fontos esemény a kihatásaiban kellő-képp nem értékelt tatárjárás, mely összezúzta az Ár-pádok gazdasági rendszerét, s előidézte a jogi válto-zásokat,, Minthogy azonban e változások csak mintegyfél század után ötlenek föl, — addig csak kísérletetlátunk a régi rend lehető fönntartására és új lehető-ségek bevezetésére —, így nem tehettük korszakalkotóeseménnyé, bár alapjában véve az új korszakot atatárjárás idézte föl.

A mohácsi csata hasonlóan rendkívül fontosesemény, mert teljesen szétzúzta a magyar társada-lom rendszerét, de hatása ennek is csak Budavár el-foglalásával kezdődik.

Mindezeket a hatásokat kézzelfoghatóan a királyivagyon során észlelhetjük, Ezt tettük tehát felosztá-sunk alapjává.

A királyi vagyon helyzete Szent Istvántól máignagy vonalakban a következő változásokon ment át:1. az állam közjogi és a király magánhatalma SzentIstván és az őt követő királyok kezében egybeolvadt,a király és az állam vagyona nincs egymástól elkülö-nítve, — 2. a király és az állam hatalma egymástólelkülönül, de gazdálkodása nem, — 3. kialakul amodern állam.

Az első korszak Szent Istvántól Kun Lászlóigtart. Az utolsó árpádházi király már nem tartozikebbe a korszakba. Sőt már Kun László uralkodása isszámitható volna a következő korszakba (997—1290).

A második korszakban a király egyenrangú fél-nek tekinti a többi nagybirtokost és szövetségeket kötvelük. Ezen a módon jutott trónra III. Endre, azutolsó árpádházi király, ez a korszak tehát vele kez-dődik és tart addig, míg az egyenrangúságból ismét

35

ki nem alakul az óriási, a többi nagybirtokot legyőzőbirtok, mely azután birtokosának biztosítja a király-ságot. Ez tart egészen Zápolya János haláláig, akinekhalálával már kizárólag a Habsburg-család kerül ha-talomra és a Habsburg-család a nagybirtokosokbanmár nem szövetségeseket, hanem alattvalókat, keres,A második korszak tehát 1290-től, vagyis III. Endretrónralépésétől tart 1540-ig, vagyis Zápolya Jánoshaláláig, esetleg Budavár török elfoglalásáig, amelyegy évvel Zápolya János halála után következett be,amivel Magyarország feldarabolása is megtörtént(1290—1541).

Az utolsó, vagyis harmadik korszak Budavárnaktörök kézre jutásától számítva, 1848-ig tart; ekkormegkezdődik a kapitalizmus korszaka.

Minthogy ezek szerint a királyi vagyon válto-zásai meglehetős élességgel észlelhetők és az esemé-nyek e változások köré célszerűen csoportosíthatók:ezért a királyi vagyont vettük felosztásunk alapjáula kapcsolatos legfőbb állam vagyoni vonásokra tör-ténő utalással.

A második korszakba esik a Szent Korona jog-rendszerének kialakulása, de ugyanabba a korszakbaesik a legszörnyűbb társadalmi mozgalmak egyike, aparasztlázadás is.

A harmadik korszakba tartozik és a hanyatlóóriásbirtok történetének jellegzetességeit tárja elénkII. Rákóczi Ferenc szabadságharca, mely csakpolitikai részében szabadságharc, amennyiben osz-tály- és felekezeti különbség nélkül a magyarság önvé-delmi harca volt az idegen elnyomó hatalom terv-szerű nemzetirtó törekvései ellen (Lipót, Caraffa stb.stb.). Anyagi részeiben azonban az óriásbirtok meg-mozdulása a királyi hatalom ellen: király áll királlyalszemben, ha netalán nem is királyi joggal, de hasonlógazdasági hatalommal. A föld népének nyomorúságatette lehetővé az óriásbirtoknak ezt a késői föllépését,amelyet II. Rákóczi Ferenc tiszta idealizmussal ve-zetett, de kétségtelen történelmi tény, hogy, szinteakarata ellenére, óriási vagyona sodorta a küzdelem-

36

be. Küzdelme mérhetetlen erkölcsiségét és eszményi-ségét igazolja, hogy mintegy kétmillió holdat kitevőföldbirtokról és más óriási értékekről mondott le esz-ményeiért, jóllehet egyszerű hűségeskü árán megtart-hatta volna őket.

Az 1848-iki szabadságharc már a kapitalistarend harca az ingatlan-birtok ellen, amely politikaieseményeiben a szabadságharc bukásával eredmény-telen maradt ugyan, jogiakban és vagyonban azonbanmégis a kifejlődés útjára vezette a feltörekvő kapita-lizmust, mert hosszabb elnyomás után mégis érvénye-sült a teljes liberalizmus, ami a kapitalizmus kifejlő-désének és létének föltétele.

ELSŐ RÉSZ.

A Magyar Területa Honvisszafoglalásig

IV.

A történelmi Magyarország területénekőskőkori népe és ipara.

Magyarország területe földtanilag az úgynevezettdevon-korszakban, vagyis a földtörténet második kor-szakának közepe táján kezdi történetét. Több millió,esetleg több százmillió esztendő választ el bennünkete kortól. Magyarország legősibb kőzetei ebből a kor-ból valók. Előbbi korból való őskőzeteket Magyaror-szág területén nem találunk. Ε devonkori őskőzetekfőkép Vasmegyében, Gyepüfüzes—Sámfáivá körül,továbbá a lajtahegységbeli Szarvkő környéken ésGömörmegyében fordulnak elő. Ezek tehát hazánklegrégibb szilárd területei.

Ezek a régi kőzetek nem eredeti helyzetükbenmaradtak ránk. Későbbi gyűrődések, földkéregránco-sodások erősen összesajtolták őket, majd hazánk egészterülete, — a Kárpátokat is beleértve —, lesüllyedt és1900—2000 méter mély tenger borította. A tengerpartvonalain vulkáni koszorú képződött. Azután ki-emelkedett a Kárpátok koszorúja s eltűnt a tenger,

38

hogy a fölbukkanó szárazföld később másik tenger-nek adjon helyet, az édes vizű tengernek, melyetazután teljesen feltöltöttek a tengeri üledékek és afolyók hordalékai.

Ez időben a Duna és a Tisza természetesen mégnem létezett. A Duna a feketeerdőben forrásától kö-rülbelül Linzig futott s ott már tengerbe ömlött.Később, a tenger visszahúzódásával lefutott a KisMagyar Alföldig, amely még mindig tengeri területvolt s fölösleges vizét a nagy magyar alföldi főmeden-cébe ömlesztette, még pedig egyrészt Győrtől Mór—Székesfehérvár irányában, határozatlan mederben,azaz be nem ágyazott jellegű folyóként, átvágva aBakony—Vértes móri szorosán és Kelenföld—Ercsialatt széles kavicsterraszt építve magának, aholazután beleszakadt az édes vizű nagyalföldi tengerbe;másrészt a visegrádi szoroson át,

A visegrádi szorost abban az időben kemény kő-zetek zárták el. A kisalföldi tenger fölösleges vizeduzzasztó kőzátonyok fölött zuhogott át, őskori ma-gyar Niagara gyanánt, mintegy 80 méter mélységbe,ugyancsak a nagy magyar alföldi tengerbe s a zuha-nással nyert erejétől hajtva, rohant tajtékozva, böm-bölve, könnypárát szórva Pest irányában, a mai rákosilapályon át, az Alföld felé. Azok a kavicshalmok, ame-lyeken a pestkörnyéki helységek épültek, e korbelihordalékai a Dunának. Persze, akármilyen erővelzuhogott is a vízesés, hordalékot nem raktározhatottvolna ily magasra, ha maga a tenger feneke nemfeküdt volna 600—1000 méter mélyen. Ekkora víz-tömeg borította Magyarország mai székesfővárosánakés környékének helyét!

A Tisza is még nagyon rövid kis zúgó patakocskavolt. Ránkmaradt neve, Thüszia = Tisza, annyitjelent, zúgó. Mikor tehát nevét kapta, még csak ahegyvidéki zúgó darabkáját ismerték. Csendes, ka-nyargós alföldi részei helyén akkor még tengervizetborzolt a szél.

A jégkorszakig trópusi éghajlat uralkodott ha-zánkban, A jégkorszak hazánk területére nem terjedt

39

ki. Talán a Kárpátok hegykoszorúja mentette megettől. A hőmérséklet azonban természetszerűleg ná-lunk is megfelelően mérséklődött.

Az édesvizű tenger partjait széles szalagbanciprus-féle erdők szegélyezték. A szárazföldi növény-zet akácosokból, kámfor- és pálmafákból s a léggyö-keres növények egész rajából állott. Természetesennem hiányzottak a nagykiterjedésű füves síkságoksem, a gyepek, vagy ahogyan orosz szóval ma mon-dani szokás, a steppék sem.

Az alföldi tenger fokozatos kiszáradásával szá-razon maradt és nagyrészben homokpusztává lett azAlföld. A homokban tenyészett és megkötötte azt azördögszekér vagy iringó (ballangó), a kigyósziv(Echium vulgare), díszlettek továbbá már a száraz,bolyhos szárú növények, minő a szalmavirág, az árva-lányhaj, stb. Az árvalányhaj tehát az akáccal együttlegősibb növényeink közé tartozik.

A vizi állatvilágban szerepeltek a különféle pu-hányok, kagylós állatok és teknős hüllők. Legneveze-tesebb példányuk a veszprémi, úgynevezett Jeruzsá-lemhegyen lelt ősteknős, a leghíresebb magyar ős-gerinces, melyet 1899-ben találtak, továbbá ősbálnák,ősdelfinek. Szárazföldön az őselefántok, ős-orrszarvuak, mezei masztodonok, óriási mammutok, akistermetű ős-zsiráf, ős-zebra, a gazella, az antilopsok-sok faja; majmok; ragadozók közül a vérszomjaskardfogu tigris, borzasztó ősmedve, az oroszlán és agyáva hiéna volt itt nálunk honos. De sok-sok millióesztendővel előbb szörnyű repülő hüllők, sárkányok,dinosszauruszok is élvezték itt az életet. Volt közöttük5—6 méter magas, 25—40 méter hosszú, mocsarakbanélő, növényevő, kis koponyájú, úgynevezett ostobaszaurusz, de volt az „alig” 5—6 méter hosszú „törpe”szaurusz is, melynek koponyája néha egy méterhosszú; veszedelmes ragadozó, a tehetetlen óriásszauruszok szörnyű ellensége.

A mammut nagyságára következtetni lehet abból,hogy agyara hajlatának sugara mintegy 2 méter, sző-rözetének hossza mintegy 50 centiméter. Véroldata

40

szerint az indiai elefánt rokona, természetesen óriásikiadásban.

Együtt szerepelt a mammutokkal az őstapir;később megjelent az európai ősbölény, az őstulok,majd a tur, mely még II. Endre királyunk korábanis csordánként legelt Magyarországon s róla kaptanevét a Turmező, a Tur folyócska, Mezőtúr s többmás földrajzi helyünk,

Szerepelt már hazánkban a ló elődje, a vádló ésa háromujju ősló, mely még zebraszerűen csikós volt,Élt ekkor a tundra-ló és a nehéztestü íó (a muraközilovak előde). Ezek helyét a csiszolt kőkorban már aházi ló foglalta el.

Az Alföld mocsártarkitotta legelőin, óriásiszarváscsordák éltek. Talán legtöbb volt köztük ataránd. Egy pilisszántói kőfülkében 100 taránd csont-maradványát lelték együtt. Az őskor emberének fő-tápláléka volt a taránd. Húsát megették. Vérét össze-gyűjtötték, beleöntötték a gyomorba, megfagyasztot-ták és így tartották el, — tarán d-sajt vagy tarándvéres hurka —, vagy pedig, különösen nyáron, rögtönmegsütötték; tudtak azonban vérlevest is készíteni,ami a lappoknál ma is divatos. Bőréből ruházati ésháztartási cikkek kerültek ki. (Világító anyagulmedvezsir szolgált.) Csontjából, agancsából szerszá-mokat készítettek. Beleit húrnak, zsinórnak, kötöző-anyagnak használták. Dárdavégek, nyílhegyek, árak,tűk, kések, fűrészek, kalapácsok, ékszerek kerültekki e hasznos állat csontanyagából. Gyapját gyapjúszö-vet készítésére tudták felhasználni. Mindez csupaipari tevékenység.

Még a taránd előtt jelenik meg az óriás-gim,őseink csodaszarvasa. Hatalmas alakja mocsárlakásrakényszeritette, mert ágas-bogas agancsa szárazon,erdőben beleakadt a fák ágaiba.

Kiegészítették az állatok sorát a ma is élő far-kasok és rókák, valamint a rágcsálók: ürge, pocok,vakondok, cickány, egerek, sün, denevér, babák, mor-mota, nyúl, a hód, az örökké éber vidra. Volt azután

41

borz, nyest, nyuszt, hermelin, menyét, hiúz és egyérdekes, nálunk ma már kipusztult állat, az ugróegér, mely ma Ausztráliában él.

A madárfélék közül felemlítjük a hóbaglyokat,buhukat, uráli baglyokat, karvalybaglyokat, a kuvik-nemzetséget. Volt sarki és havasi hófajd, nyir- éssiketfajd, vöcsök, lud, réce, különböző ragadozó ma-dár, tyúkfélék, baglyok, apróbb futómadarak, sirá-lyok, ma is kedves éneklőmadarak s különösen a tal-pas tyúk, mely ma a kirgiz puszták kóbor lakója.

Mindezt csontleletekből állapította meg a tudo-mány.

Ebben a környezetben jelenik meg Magyarorszá-gon az első ember.

Az ősélettani és földtani kutatások jelen állásaszerint az ember őshazája Afrika. Obermayer Hugójezsuita páter, madridi egyetemi tanárnak általábanelfogadott nézete szerint Afrikában fejlődött ki akezdetleges majomember, aki fogalmilag főkép abbankülönbözött a majomtól, hogy a szükséges eszközeitformálta, vagyis az anyagot megmunkálta, ipart kez-dett. Az ipar teszi emberré az embert. S az ember ős-történetét az ősembertan is éppen az ember egymástkövető ipari kultúrája szerint osztja korszakokra. Azállat is fölhasználja céljaira az anyagot. Például afecske gyönyörű fészket rak. De a fészekrakáshozhasznált anyagot nem munkálja meg, hanem aztcsupán összeilleszti. Az ember ezzel szemben meg-munkálja az anyagot. A felesleges hosszúságot le-metszi, a célszerűtlen vastagságot lecsiszolja, a tűz-kőből hegyes szilánkokat pattint.

Hogy az ember e tehetségének vagy tulajdonsá-gának kezdetein mi összefüggése van az ember test-alkatával, bajos eldönteni, tény azonban, hogy mára legősibb embercsont-leletek is megkülönböztethetőkmás élőlények csontmaradványaitól. Legelőbb a foga-zat az, mely eltér a legmagasabbrendű emlős, a ma-jom fogazatától.

Ezt a legősibb ősembert kezdetleges szerszámai-val együtt Afrikában lelte meg a kutatás. Afrikából

42

terjedt a Földközi-tengernek akkor szárazföld terüle-tén át Európába, ahol legősibb nyomát a mintegy 180—200 ezer éves heidelbergi lelet adja. Tudni kell, hogyabban az időben a Földközi- és Adriai-tengerek helyénszárazföld volt.

A heidelbergi ember még majomember. Sokanegyáltalán ember voltát is kétségbe vonják, de foga-zata kétségen kívül emberi.

Mintegy 80—100.000 éves fejlődés után a jég-korszak Magyarország területére szorította az embert,aki akkor már nem majomember többé, hanem való-ságos ősember. A legújabb ásatások tanúsága szerinthazánk egész területét lakta az ősember. Különösenaz Alföld peremén, a hegyvidék szélén telepedett le.Kádics Ottokár ásatásai 1933-ban és 1935-ben azzala szerencsés eredménnyel jártak, hogy Egei' vidékénmeglelték az ősember csontvázát, illetve egyes csont-jait különböző barlangokban. Leghíresebb e leletekközül a subalyuki lelet, ahol egy felnőtt- és egy gyer-mek-csontvázat sikerült több méteres barlangi fedő-réteg alól kiásni. Azonban már előző ásatások és bar-langkutatások is igazolták az ősember magyarországiéletét és igazolták egyben azt is, hogy az ember ős-kori kultúrája, ipara, Magyarországon fejlődött ki,itt érte el legmagasabb fokát és innen terjedt későBb,különösen a jégkorszak szüntével, más területekre.Magyarországot kell tehát az ősi emberi kultúra böl-csőjének tekinteni.

Ez az őskőkori ipari kultúra Magyarország egészterületén egységes. A horvátországi (Dráva—Szávaköz) hires krapinai barlangi lelőhely, — az erdélyicsoklovinai, fegyveri, bordu-mare barlangi és igrici,— valamint a csonka-magyarországi barlangokbantalált és egyéb lelőhelyi leletek teljesen egységes iparikultúrát, sőt egymásután következő teljesen egységesipari kultúrákat, azok különböző egységes fokozataittanúsítják. Nemcsak a barlangi és a hegyvidéki, ha-nem a síkföldi, alföldi leleteink: a jószáshelyi, a kor-láti, tatai, szitabodzai, nagysápi, stb, leletek is ugyan-

43

ezt igazolják. Ez egymást követő, történelmi egészhazánk területén egységes ipari kultúrákat a legkez-detlegesebb állapottól virágkorukig s innen továbbvégleges hanyatlásukig megtaláljuk és fejlődésükbenvégigkísérhetjük. Ezek az őskori ipari kultúrák ná-lunk fejlődtek ki s egyes fokaik innen terjedtekmessze nyugatra és északra, ahol itt-ott kevésbé jel-lemző alakban találjuk meg őket. (Kádics Ottokár fő-geológus, a m. kir. Földtani Intézet igazgatójánakmegállapítása.)

Az őskőkori ősember — eddigi adataink szerint— főkép azokat a pontokat választotta telepedési he-lyéül, ahol a síkság a hegyvidékkel találkozott. A he-gyekben talált barlangot lakóhelyül foglalta el.

Rendkívül érdekes, hogy több százezerszámramenő barlangi állati csontlelet mellett emberi csont-lelet alig akad. úgy látszik, az ember titokzatos mó-don temetkezett, vagy elégettette magát.

Az ember jobban tudta magát védeni a hegyekemelkedőm, ahonnan messze földre elláthatott ésszemmel tarthatta örök ellenségét, a másik embert,vagy a ragadozó állatokat, — úgyszintén az elejtenikívánt zsákmányt is. Mentve volt a hegyek között azAlföld mocsaraiban élő s az egészségre ártalmasmikrofaunától, aminek magyarázatát nyilván vallásaés papja adta meg neki ősi tapasztalatokból leszűrts elhívésre méltó formában. Élelmét is jobban bizto-síthatta a hegyborító erdő a maga vadjaival és a hegyipatak gazdag halállományával. De ami legfontosabb,szerszámai anyagát is ott találta meg a kövek vilá-gában.

Viszont az alföldi leletek azt mutatják, hogy a ma-gyarországi ősember megfordult az alföldeken is.Nyilván rábízta magát a fatörzsből vájt, vagy ki semvájt csónakjára, esetleg több törzsből egybeerősitetttutajára s rábízta magát az édesvizű tenger, vagy afolyók, esetleg mocsarak, tavak vizének hullámaira,vitorlával a szelek szárnyára tapasztalatszerzés, majdmár kitapasztalt előnyök megszerzése végett, vagynekivágott gyalog az alföld homokrengetegeinek és

44

gyalogolt, éhezett, míg újabb magaslaton kedvező vi-szonyok közé került, vagy útközben esetleg — el ispusztult.

A jégkorszak megszűntével a rénszarvasok ha-zánk területéről északkelet felé vándoroltak. Velükvándoroltak a vadászatból élő emberhordák is. Ha-zánkban a földmívesek és halászok maradtak vissza.

Az egymást követő ipari kultúrák egységes voltaazt bizonyítja, hogy korán kifejlődött a kereskede-lem is. A leletek annak megállapítására vezettek,hogy a kőszegi és budai hegyek, valamint a Bükk-hegység ősembereit kereskedelmi út kötötte össze,melybe a Sághegy is beleesett. Ez az útvonal a lele-tekből megállapíthatóan már közvetlenül az utolsó1

jégkorszak után keletkezhetett, tehát körülbelül 20ezer éves. Húszezer éve már rendszeres kereskedelmiut kötötte össze hazánk két távoleső pontját! A Ság-hegyre különböző helyek különböző ipartermékeithordták össze, nyilván kicserélés végett. Lehet, hogya sághegyi telepbe más utak is torkoltak, mint ut-gócpontba, ezeknek az utaknak nyomait azonbanegyelőre nem találni. A Kőszeg—bükki útról magárólnagy valószínűséggel megállapítható, hogy a Gyön-gyös, Rába és Duna mente képezhették a fő útirányt.Mivel azonban a Rába gyakori áradásokkal lehetet-lenné tette a közlekedést, a Hanság nagykiterjedésűmocsarai pedig óriási kerülőt követeltek volna, így azősember kénytelen volt útját a sághegyi vulkanikuskup platóján át venni s így emelkedett a Sághegy anagyjelentőségű út gócpontjává.

Az egymást követő ipari kultúráknak a történel-mi egész Magyarországon megállapított egységes voltakétségtelenné teszi, hogy az ország minden részébe ve-zetett megfelelő ut, amelyen élénk kereskedelem bo-nyolódott le. sűrű érintkezés és árucsere nélkül el-képzelhetetlen volna az akkori közlekedési viszonyok-hoz mérten óriási terület, egész Magyarország iparikultúrájának egységes alakulása,

1 Több jégkorszak volt.

45

Milyen nyelvet beszélt az őskőkori Magyarországősembere? — természetesen alig állapítható meg. Devannak jelek, amelyek legalább némi következtetéstengednek. A Tisza neve görögül ad értelmet s annyitjelent: zúgó. Tökéletesen megfelel a kőkori viszonyok-nak, mikor a Tiszának még csak a mármarosi hegyekközt zuhogó része volt ismeretes, amely rövid hegyizúgás után az alföldi tengerbe ömlött. Maguknak amármarosi hegyeknek és az egész vidéknek neve:Mármaros, szintén görögül ad értelmet; annyit je-lent: márványos. Eperjes város neve szintén görög:a tengerrel, mocsárral szemben száraz, épej rósz, új-görögösen Epirusz.1) A legismertebb magyarországihalnak ponty a neve; görögül ez annyit jelent, hogytengeri állat. Ám a ponty édes vizi állat, így ha mégis„tengeri”, akkor csak az alföldi édesvizű tengerrőllehet szó, abban tenyészett a ponty s onnan kaptanevét. És még számos más nyelvi tünet, számos másfogalom utal arra, hogy a nagy magyar alföldi édes-vizű tenger mellett lakó nép a göröggel rokon vala-milyen nyelvet beszélhetett, Így a görög nép ismert3000 éves története mintegy százezer évre nyúlnékvissza.

A magyar nyelv átvette és megőrizte az említettfogalmakat, tulajdonneveket, szavakat. Mikor? Milykörülmények közt? Nem tudjuk. Ez a jelenség érde-kes más kérdésre tereli figyelmünket. A nyelvtudo-mány régen, évtizedek óta gyanítja, hogy a finnugorés az indogermán nyelvek között ősi kapcsolat állfönn, amelyet körülbelül tízezer év előttinek föltéte-leznek. A vérleves, melyet a kőkori ősember a tarándvéréből főzött, s amely most is divatos a lappoknál;továbbá az a körülmény, hogy a jégkorszak megszűn-tével a vadászhordák a rénszarvas után maguk isészakra vonultak, magyarázatát és alapját adná enneka föltevésnek és egyben megjelölné azt a helyet, a kő-

*) Ismeretes a nyelvtudomány Eperjes — eperj — eperetymológiája, de a földrajzi adottságok és egyéb nyelvi kö-rülmények miatt valóbbszínű a szövegbeli magyarázat.

46

kori Magyarországot, ahonnan Európa népei kiraj-zottak, magukkal vivén a magyarországi kultúrát és amagyarországi nyelvet. A majomember útja a Kongóvidékétől Magyarországon át Lappföldig és a maiemberig érthetővé teszi az egyes afrikai nyelvekkelmutatkozó finnugor és indogermán kapcsolatokat is.(Lásd Budenz József szellemes játékát a botokundnyelvvel.)

A magyarországi ősember világnézetéről, vallásifelfogásáról egyelőre semmit nem tudunk. Fajárólszintén nem tudunk semmit, amit a kellő számú lelethiánya tesz érthetővé. Temetkezési módja deríthetnee kérdésekre némi fényt, azonban csodálatos módonkevés emberi csontmaradvánnyal rendelkezünk, amiarra enged következtetni, hogy az ősember a holtakatvalami megsemmisítő módon tüntette el: elégette,mocsárba süllyesztette, vagy valami más módon tel-jesen megsemmisítette.

A magyarországi őskőkori ember társadalmirendjéről szintén semmi megfoghatót nem tudunk.Amit sejtünk, az csak következtetés, Így föl kell ten-nünk bizonyos fokú munkamegosztást és társadalmirétegeződést az észlelt kereskedelem és ipar alapján.Az ipari kultúra egysége nagy területen: kereskedel-met tételez föl, s miként föntebb láttuk, ismerünk iskereskedelmi utat a Bükk és Kőszeg között. Keres-kedelem viszont csak ott fejlődhetik, ahol vagy köz-igény tárgyát képező, de csak helyhez kötötten elő-forduló természeti adományok, például drágakövek,különleges termények, stb, adódnak, — vagy ipariszakértelem szolgáltat másutt egyáltalán nem, vagykevésbé előnyösen beszerezhető szükségleti cikkeket.Kellett tehát, hogy az ősembernek ipara legyen, s hogyvolt, — kőkori bár, de fejlett ipara —, azt a leletekkézzelfoghatóan tanúsítják.

Az ipar azonban abban a korban is kézügyességetés szakértelmet, tehát egész életet kitöltő gyakorlástés ismeretszerzést követelt, vagyis az iparost elvontaegyéb teendőktől, másirányú szükségletei kielégíthe-tésétől, így tehát eltartást ipari munkája fejében má-

47

soktól várt. íme, — az ipar, mint a társadalmi mun-kamegosztás oka és alapja! Ezzel velejár bizonyosfokú társadalmi rétegeződés, még ha az ipar háziipar-szerűen űzetik is, a család körében. Bizonyára kifej-lődött ez a rétegeződés az ősember társadalmában is.Voltak iparosok, kiknek hire messzeföldre eljutott ki-tűnő kőszigonytüik vagy lándzsahegy-készítményeikmiatt, akiket ennélfogva jól megfizettek, nem pénzzeltalán, — legalább is nem mai értelemben vett pénz-zel —, de mindenesetre megfelelő ellenszolgáltatással.Azt azonban, hogy ez a társadalmi rétegeződés milyenfokú volt, nem tudjuk: erre semmiféle adatunk nincs,s merész képzelet költői játéka volna csupán törté-nelmi műben, adatok híjján, megrajzolni a társada-lom képét.1)

Az ipar a társadalmak emeltyűje. Az ipar az em-ber különös szellemiségének az anyag megmunkálá-sában történő megnyilvánulása, az ember kifejlődé-sének velejárója. A tudomány oly jelentőséget tulaj-donit az iparnak, hogy az ember megjelenése után aföldtörténet kisebb időszakait ipar szerint, az iparikultúrák egymás után következő fokozatai szerintkülönbözteti meg; bár nem minden tudomány, — mertpéldául a történettudomány a háborúknak és az ural-kodók személyének tulajdonit nagyobb jelentőséget.A földtan és őslénytan azonban az iparra helyezi asúlyt. Ennek magyarázatához bevezetőül szolgáljanaktalán dr. Lenhossék Mihály egyetemi tanár, „A jég-korszakbeli ember kultúrája” cimü dolgozatánakkezdő sorai:

Az ember nem minden tekintetben a legtökéle-tesebb lény. Ha szervezetét összehasonlítjuk az álla-tokéval, azt látjuk, hogy a természet őt a védelemreés támadásra alkalmas szervek dolgában mostohánlátta el. Áll ez az érzékszerveire is. Az emlős állatok-ban az önfenntartásnak egyik leghathatósabb eszköze

1) Mint nagyon érdekes idevágó regényre, utalunk ittDarnay Kálmán: Tagisir című regényére, bár a regény akezdődő bronzkorszakban játszik.

48

a szaglás szerve, mellyel az állat már messziről meg-szimatolja a közeledő ellenséget vagy zsákmányt. Aszaglás szerve az emberen satnyán van kifejlődve.Többi érzékszerve, a látása és hallása sem haladjameg a közepes fokot. Lába nem oly fürge, mint aszarvasé. Járása, futása az állatokéval egybevetvelassú, nehézkes. Körmei az állatok karmaihoz, fogaiazok félelmes agyaraihoz hasonlítva silányak. Egészszervezetét bizonyos kezdetlegesség, az embrióban ki-fejeződő alapterv fokán való megállapodás jellemzi.És mégis, — az ember urává lett a természetnek és anála sokkal hatalmasabb termetű, szervezetű állatok-nak.

„Agyvelejének óriási fejlődése” — folytatjaLenhóssék — „bőven kárpótolta őt mindezekért ahiányokért, ügyessége, ravaszsága fölöslegesekké-tette ezeket az elemi védő eszközöket. Értelmi képessé-geivel korán felismerte és a maga céljaira felhasználtaa kedvező körülményeket, — s azt, amit a természet avédelem szervei dolgában megvont tőle, bőven pótoltamesterséges eszközeivel. Ez az „eszköz” a jellemző azemberre. A szellemi élet megnyilvánulásai tekinteté-ben ennek használata von először határt közte és azállat között.”

Így ír Lenhóssék.Az ember eszközei anyagának mindig azt a tár-

gyat választotta, mely leginkább a kezeügyébe esett.így feltételezhetjük, hogy legelőször talán a fát hasz-nálta fel dorongnak, bunkónak, mellyel az állatok vagyembertársai ellen hadakozott. Zoológusok, természet-rajzírók leírásaiban olvashatjuk, hogy az orangután-és a gorilla-majmok hímjei, ha bajba jut a család,nem egyszer hatalmas ágakkal, husángokkal sietneka támadást visszaverni. A majomcsapatok kókuszdió-val dobálják támadóikat. A fa és kókuszdió azonbanszerves anyag, hamar megromlik, elkorhad. Az em-ber ez állati őskorából nem is maradtak emlékeink.

Annál több kőemlékünk maradt.Útleírásokban olvasható, hogy az utazók láttak

szabadon élő majmokat, melyek keményebb magvak

49

feltörésére köveket használtak. Valószínűleg ez volta kezdete az emberi kőkultúrának is. Az ember megtudta állapítani, hogy ökle nem mindig elég keményaz ütésre, ujja nem elég hegyes a szúrásra, nem elégéles a metszésre. Eleinte fel-felszedte hát az útjábaakadó köveket, azokat alkalmazta abban a munkában,amivel éppen el volt foglalva és használat után el-dobta őket.

Később eljut odáig, hogy az ormótlan, éles, hegyeskődarabokat odaütögeti a sziklákhoz, hogy így letom-pítsa, vagy élesítse őket. Megmunkálja a követ, hogyszerszáma legyen! Ennek a kezdetleges kornak ha-tározott nyomait nem találjuk, de nem határozottnyomok alapján és elméletileg fel kell tételeznünk,hogy volt. Ezt a legkezdetlegesebb kort nevezi a tu-domány, a földtan, prótolit kornak, vagyis első kő-kornak. Ettől az időtől kezdve az új holocén korigminden alkorszakot valamilyen kő = lit-korszaknakneveznek, mivel az ember ránkmaradt ipari termé-keiben túlnyomóan érvényesül a kő: éolit, a kőkorhajnala, paleolit ókőkor, neolit ujkőkor.

A prótolit után következő kőkorszak óriási lépés-sel vitte előre az emberiséget. Kicsinyesnek látszik ajelenség, de megmérhetetlen a kihatása, mert függet-lenítette az embert a természetes formáktól. Rájöttaz ember, hogy használhatóság szempontjából nema kövek alakja, hanem a kövek anyaga a fontos. Szé-dületes fejlődés jár e semminek látszó, jelentéktelenfelfedezés nyomán. Az ember nem kénytelen többé al-kalmas alakú köveket keresgélni: minden kő jó azember céljaira, mely a mindenkori módszerek, iparieljárások segélyével megfelelően úgy munkálhatómeg, hogy azáltal a szükségleteknek, használhatóság-nak megfelelő alakot nyerjen. Az ember most márnem bizonyos alakú, hanem megfelelően munkálhatóanyagú követ keres, melyet addig ütöget másik kővelvagy másik kőhöz, míg neki alkalmas alakot nem nyer.Mivel pedig most már fizikai fáradságába kerül ezeszközök előállítása, használat után nem dobálja előket, hanem megőrzi más kellő alkalomra. Ezzel ki-

50

alakul a vagyonnak egyes állatok, mint hörcsög, ürge,méh stb. által is alkalmazott gyűjtőgazdálkodás út-ján összehordott vagyonától eltérő ipari fajtája, akapitalista vagyonnak legkezdetlegesebb alakja. Ezta kort nevezik a kőkor hajnalának, éolitkornak(éosz — hajnal).

Hazánkból ezeket az ipari fokokat nem ismerjük.Azt az ősembertípust sem ismerjük hazánkból, melyezeket az ipari fokokat kifejlesztette, s amely mégnem is valóságos ember.

Magyarországon eddig első jégkorszak előtti kő-eszközöket csupán Miskolcon találtak kisebb számban,de ezek a legszebb példányok közé tartoznak, úgyhogygipszmásaikat a legelőkelőbb francia és belga mu-zeumokban is megtaláljuk.

A jégkorszak szorította Magyarországra az em-bert. Ez az ember már homo sapiens (— értelmes,gondolkodó ember), habár még ez sem tökéletesen amai ember. Az ezután következő iparokat már a ma-gyarországi ember fejlesztette ki és virágoztatta föl,mintegy 20—30 ezer esztendő előtt és attól mintegy15—20 ezer éven át a magyarországi ember vezetettipari kultúrában, adta át kultúráját más embereknekés rajzott ki magából embercsoportokat. Itt és ekkorkezdődik a magyarnak még ugyan nem nevezhető,de kétségtelenül magyarországi ipar, mely innen, ami földünkről terjedt el nemcsak Európa minden ré-szébe, de Ázsiába is, oly helyekre, melyeket ma kopársivatagnak ismerünk. Andrews hires kinai expedíció-ja a — Góbi sivatagban is megtalálta a magyar-országi ipari kultúrák nyomait. Itt kell talán keresniazoknak a mongol-török-tatár nyelv-kapcsolatoknakokait és alapjait, melyek mintegy fél évszázad előttheves harcokat idéztek föl a nyelv- és történettudo-mányokban.

Mit termelt ez az őskőkori ipar?Sokat nem tudhatunk és nem tudunk erről. La-

kásul valószínűleg a barlangok szolgáltak. Ezt a ter-mészet adta, csak meg kellett keresni. De a barlangis csak úgy alkalmas lakásul, ha elég száraz, Tudott-e

51

ily vonatkozásban a természetadta, netalán hátrányosviszonyokra az ember a maga iparával befolyást gya-korolni? Ε tekintetben nincs semmi adatunk. A bar-lang mélyén a hegymeleg következtében a külső hő-mérsékleti ingadozások eltűnnek. A barlang szájától20—30 méterre a hőmérséklet állandóan, télen-nyáron13 C°, ami olyan edzett szervezetű embernek, aminő-nek a jégkorszakbeli magyarországi embert feltéte-lezhetjük, egészen kellemes hőmérséklet lehetett.Hiszen télen ma is alig néhány fokkal többet igénye-lünk, egészséges szobahőmérsékletünk 16—18 C°.Valószínű tehát, hogy az ősember nem nyúlt a bar-langhoz. Amilyennek találta, olyannak fogadta el s hanedvesség vagy egyéb ok miatt alkalmatlan volt, máslakást keresett. Legfeljebb éjszakára, vadállatok el-leni védekezés végett, sziklatönköket hengerített abarlang-száda elé, bár vadak ellen elég védekezésmaga a tüz, melynek helyét, a tűzhelyet, megtaláljuka barlangban. A tüz körül szénán, állatbőrön, gályá-kon, rozsén talált magának nyugvóhelyet a család.

Mindebből különös ipari tevékenységre nem lehetkövetkeztetni. Legfeljebb talán az állatbőrök feldol-gozása történhetett iparszerűleg, de erre adatunknincs.

Emlékeink vannak azonban arról, hogy nemcsakbarlangokban, hanem földbevájt kunyhókban is la-kott az ősember, amelyek kiásásához, tetőzetének el-készítéséhez mindenesetre szerszámok kellettek. Ezépítő- és szerszámkészítő ipart tételezne föl. Az utób-bira mindjárt rátérünk. Magáról az e kori építőipar-ról nem tudunk semmi közelebbit.

Adatunk van arról, hogy állatszőrökből, legin-kább a taránd gyapjából, gyapjúszövet készült. Ezlehetett háziipar, — mindenesetre ipar volt.

Az eszközök és szerszámok sokat árulnak el aziparról és életmódról.

Az eszközök anyaga legtöbbször tűzkő, esetlegmészkő, szürke kalcedon, sárgás-fehér limnokvarcitvagy más, könnyebben kezelhető, megmunkálható kő-féle. Főanyaga tűzkő, mint amely legkönnyebben

52

pattintható. Az őskőkort általában az jellemzi, hogy akőeszközök kimunkálása pattintás útján történt. Aprótolit eszközök alkalmi szükséghez mérten, az éolíteszközök bizonyos állandó rendeltetésű alakszerűség-gel, de a kőnek csak egyik oldalán, — a paleolit esz-közök a kőnek mindkét oldalán vannak pattintássalkidolgozva.

A magyarországi paleolit, ókőkor, az úgynevezettmoustérien (musztérien) iparral veszi kezdetét. Ennekjellegzetes terméke az úgynevezett moustérienhegy:püspöksüveg alakú, az egyik végén hegyes, másikvégén harántul levágott eszköz, kétoldalt éles széllelhatárolva. Nem kőmagból, hanem felszíni szilánkbólkészül s jellegzetessége, hogy két lapja közül csak azegyik mutatja a kidolgozás folytán nyert kagylóstörésfelületeket, — a másik lapja sima. Ez a simafelszín tulaj donkép egyetlen nagy kagylós törésű fe-lület domború oldala, azaz a törési lap, ahol a fel-dolgozott szilánk elvállott a kőtől.

Jellegzetes a széles, lapos kaparóeszköz is, amelyszintén csak egyik oldalán van megmunkálva. Jelleg-zetes az orsóalaku eszköz, amely mindkét végén hegyeskiképzést nyert.

Azt az eljárást, mely szerint az eszközök széleitcsupa finom, apró ütéssel egymás mellé sorakozókagylós törésfelületté képezték ki, francia szóval re-tusnak (retouche) nevezzük. A moustérien eszközökönmár észlelhető a retus.

Az aurignaci ipar megtartotta a moustérien-for-mákat, de ezek mellett újabb és újabb alakok lépnekfel. Zömök, kúpalakú kaparószerszámon kis él-behuzó-dást észlelhetünk, mely sokszor kétoldali és hosszabbszakaszu. Célját nem ismerjük. Az eszköznek rendesena domború részét dolgozták ki az aurignaci retussal.A retus ugyan már a moustérienben is észlelhető, denagyobbfokú alkalmazásra csak az aurignacban talál.Fúróeszközök, vésők, stb. mutatják a nagy fejlődést,mely az augrinacot a moustérientől elválasztja. Leg-jellegzetesebb az aurignaci penge, melyen már semminyoma a moustérien-hatásnak.

53

Rendkívül fontos az aurignaci iparnál, hogykövön kívül már — csontot is feldolgoz. Leginkábbszarvas-agancsból, legkülönbözőbb hosszúsági méret-tel készítettek eszközöket, tűt, nyílhegyet, vakarókat,melyeknek jellegzetességük, hogy amennyiben nyélrekerültek, a megfelelő helyen fecskefark alakú bevá-gást készítettek, hogy könnyebben felerősíthessék.

A fejlődés csodálatos utján az aurignaci kor aján-dékoz meg bennünket először gazdag ékszerleletekkel.Állatok átlyukgatott perceit, halcsigolyákat, vadálla-tok metsző és tépő fogait, kagyló- és csigahéjakat,szebb kavicsdarabokat átfúrva összefűzött és füzérréalakítva nyakban, derékon, vagy hason hordott azősember. Az ékszerkészítés feltételez ugyan bizonyosiparokat, de hogy melyek lehettek ezek, — ki sejtenéazt ma?

Fellépnek az első ősművészeti emlékek: karcok,festmények, szobrocskák, a barlangi élet művészi ter-mékei.

A solutréi kor művészileg bizonyos fokú hanyat-lást mutat. Eszközei inkább fegyver jellegűek: úgylátszik, e korban kezdődnek a háborúk. A szétszóró-dott emberiség már teljesen idegenné válik egymásras érdekeit fegyver által igyekszik más emberekkelszemben érvényesíteni.

A solutréi iparnak két jellegzetes eszköze van:egyik a babérlevél alakú hegy, másik a nyeles lándzsa-hegy. Az első: hosszúkás, lapos kőeszköz, melynekegyik vége lekerekített, a másik hegyes. A másik azegyik végén megkeskenyedik, hogy könnyebben lehes-sen fanyélhez erősíteni. „A babérlevelű kőeszköz, apaleolit kor legformásabb szerszáma”, — jegyzi megLenhossék a már idézett munkájában. A jellegzetes-ség főkép abban nyilvánul, hogy u. n. lapretust al-kalmaztak, vagyis nem az eszközök szélére, hanemlapos voltukra voltak tekintettel, tehát nem a széleketütögették, hanem inkább a lapokat hozzányomkodták,dörzsölték valamely más kődarabhoz. (Átmenet a csi-szolás felé!)

54

A csontkultúra tovább fejlődött. A bajóti bar-lang csodálatos, csontból faragott kosfejjel ajándé-kozta meg a kutatást egyéb csonteszközök és dísztár-gyak között.

A magdaléni ipar kora: a pattintott, őskőkori esz-közök süllyedésének kora s egyben átmenet az ujkő-kor, a csiszolt kőkor felé. Kohamos fejlődésnek indul acsont- és szaruipar. Fegyvernek beillő nagyobb kő-szerszámot, kőeszközt nem igen találni, csak csupaapró kőeszközt, amelyek csonteszközök faragására, vé-sésére, rajzok karcolására szolgáltak. Elvétve akad20—25 centiméter hosszú penge is, de retust, a csinés használhatóság e követelményét, ezeken nem lelünk.Viszont a kőeszköz gyártása annyira fejlődött már,hogy az ember kőről egy ütéssel olyan tetszés szerintiszilánkot tudott lepattintani, hogy azt további meg-munkálás nélkül használhatta. Ez az ipari termelésnekolyan magas foka, hogy gyakorlott mestert, iparosttételez fel. Viszont a szerszámok már rendkívül vál-tozatosak és rendszeres ipari termelésre engednekkövetkeztetést, Így vannak bőrvágó kések, favésők,fúrók, gombostűk, kalapácsok, sőt ollók.

A csontkultúra fejlettebb a kőeszközgyártásnál.A magdaléni kor csontból készített lándzsahegyet,szigonyt, varrótűt és kommandópálcát. A készítésnéltekintettel voltak arra, hogy a lándzsahegy fanyélre,a szigony kötélre kerül s ez eszközök végeit ennekmegfelelően munkálták meg. Következik ebből, hogyvalamelyes faiparuk és kötélverő iparuk is volt. Avarrótű végét kifúrták; a varrótű mutatja, hogy va-lami varrni való anyaguk, bőr, szövet s varrni valószükségletük: ruházat, takaró, stb. szintén volt; ez iskülön ipart jelent. A „kommandópálca” széles nyiíásu,villa alakú eszköz, kizárólag rénszarvasagancsból ké-szült, rendszerint dus, karcdíszítéssel, amely legtöbb-ször egykorú állatokat ábrázolt. A hajlatban s esetlega hajlattól távolabb is, egy vagy több nagyobb lyuklátható. Valószínűleg a ruházatul szolgáló bőrdarabokösszekapcsolására használták; de lehet az is, némelyek

55

véleménye szerint, hogy — varázspálca gyanántszolgált.

Nyomai vannak e korban már a kőcsiszolásnak(pattintás helyett). Cserépedények is akadnak e kor-ból, legősibb emlékei alföldünk kitűnő, de ma elha-nyagolt gölöncsériparának. A kihűlt tűzhelyeken ta-pasztalhatta az ősember, hogy a tűz kiégeti azagyagot, ez vezethette őt az első cserépkészítésre.

Bányászat, a kőszerszámok készítéséhez szüksé-ges kövek kitermelésén kívül, az általános kultur-helyzetnél fogva, természetszerűleg alig volt. Ezt abányászatot pedig nyilván a kőeszközt készítő iparosvégezte.

V.

Magyarország területének népe és iparaújkőkortól a vaskong.

A paleolit végéig teljesen kialakult és lakhatóválett a Nagy Magyar Alföld, — eredetileg: elföld,vagyis mocsaras föld. Elog (elosz) ugyanis görögül= mocsár. Az élet az alföld pereméről magára az Al-földre terelődik át, melynek főszerepét településföld-rajzi szempontból a Tisza játszotta a maga hatalmasártereivel. A Tisza rendes körülmények között szépen,csendesen levezeti víztömegeit. Mihelyt azonban ár-víz van, a Tisza kanyargós medre a vízmennyiség le-vezetésére elégtelennek bizonyul. Kogutovicz Ká-roly dr. egyetemi tanár vizsgálatai szerint azzal, hogyaz Alföld arculata kialakult a Kárpátok magas hegy-koszorujában és itt maradt az európai kontinens kö-zepén kontinentális éghajlattal, alföldünk évi átlagoscsapadékmennyisége majdnem törvényszerűen 240milliárd tonnát vagy köbmétert (2400 milliárd méter-mázsát vagy hektolitert) tesz ki. Ε roppant vizmeny-nyiség egy része elpárolog, más részét azonnal beisszaa föld, egy rész átalakul vízerekké, patakokká, víz-rendszerekké és szabványos módon igyekszik a tenge-rek felé. Körülbeiül 1/3 rész, 80 milliárd tonna viz nemtud elhelyezkedni, sem elpárologni, hanem árvizekalakjában jut a tengerbe. A Tisza 40 milliárd tonna,vagyis 400 milliárd hektoliter árvizet szállít a Dunaközvetítésével a tengerbe, még pedig, miután eszörnyű mennyiségű víz több időre osztva, de min-denkor rövid egy-két hét alatt fut le, a Tisza lénye-gesen kevesebb mennyiségű viz befogadására alkal-

57

mas medre csak megfelelő árterületek segélyével fe-lelhet meg árvízlevezető feladatának.

Kogutovicz szemináriumának megállapításai sze-rint a neolit korban is ugyanennyi, vagyis 240 mil-liárd tonna volt az Alföld évi csapadékmennyisége és40 milliárd tonna fölös csapadékot szállított le aTisza. Csakhogy a Tisza árterülete a neolit idején25.000 négyzetkilométerrel, a történelmi Magyar-ország területének 1/12 részével nagyobb volt a mai,védgátak közé szorított árterületnél. A Tisza tehát főesésirányát megtartva, szélesen kiöntött és szétter-peszkedve vonult a titeli torkolat felé. Ez annyit je-lent, hogy bármily nagy és hirtelen áradás követke-zett, a viszonylagos vízszintkülönbség soha nem ha-ladhatta meg a 80—100 centimétert, vagyis a Tiszaszabványos vízszintmagassága semmiféle árvíz idejénnem emelkedett 1 méternél többet.

Ennek a ténynek óriási jelentősége van. Ugyanisily körülmények között mindazokon a helyeken,melyek már legalább 100—150 centiméterrel maga-sabbak voltak a Tisza szokásos középvízszinénél, mégha ártérbe estek is, nyugodtan megtelepedhetett azember. Az ilyen helyek az árvízszabályozásig sohasemkerültek víz alá. És valóban, ahol az ártérből 1—1½méteres homokbuckák emelkednek ki, ott mindenüttmegleljük az emberi település nyomait, melyek túl-nyomó részben neolit (újkőkor, csiszoltkőkor) kultú-rára vallanak.

A leletek azt mutatják, hogy a paleolit kultúrájalehetővé tette az ember elszaporodását. A jégkorszakmegszűntével beköszöntő mérsékelt égöv lehetővé tettea szabad sátorozást s ezzel a paleolitikum végén ki-fejlődhetett a nomád élet, úgy hogy a neolitikumelején a nomád életmódot teljesen kifejlődve találjuk.Ez főleg a Nagy Alföldet népesíti be a hegyek közüls az egykori édesvizű tenger pereméről levándorlóhordákkal. Tudomásunk van arról, — persze csakipari és egyéb leletek összefüggéseiből levont követ-keztetések útján —, hogy egyes csoportok Erdélyhegyei közül a Duna, majd a Dráva mentén vándo-

58

rolva, a Mura vonalán elérik a Vas—Sopron megyeifélig kristályos palaemelkedéseket. Ipari kultúrájuknyomán valószínű, hogy ebből a csoportból váltak kiazok, akik a Rinyva mentén a Balatonhoz jutottak els azt megkerülve, a Bakony erdőségeiben ütöttektanyát.

Más csoportok valószínű vándorlási iránya:Brassó vidékéről északnyugat felé egész a Latorca—Ondova—Hernád vidékéig. Ε csoportok egyrésze ott-maradt az Erdélyi Medencében, amely szintén tengeralatt állott, de időközben ugyancsak megszabadult avíztől. Valószínűleg ugyané csoportok közül, esetlega Duna déli partjairól vonult számos család észak felé,a Nagy Alföldön át a Bükkig, ahonnan viszont a hi-degebb éghajlatot kereső rénszarvas nyomában északfelé vándorolt a lakosság tekintélyes része. Röviden:általános vándorlás jelenségeit észlelhetjük a neolitkezdetén. Mi volt e vándorlás menete, megközelítőpontossággal sem tudjuk, csak annyi állapitható meg,hogy a neolitban a települések zöme az alföldre esik.És megállapítható, hogy az Alföld sünire benépesült.Alföldünk tele van lelőhelyekkel. A sűrű lakosságotleginkább a sűrűn található gabonabödönök maradvá-nyaiból következtethetjük, mert ezek tanyavilágraengednek következtetést.

Az ember maga e korban már teljesen a maiember: homo sapiens recens.

Az ember e korban szelídíti meg háziállatait.Megszelídül a macska, a sakálból kialakult kutya, aszarvasmarha, a juh és a ló. Helyenként és időnkénttalálunk más szelídített házi állatokat is, Így a duna-menti őslakóknak szelídített tarándjaik, a dunántúlineolit-telepeseknek szelídített kőszáli kecskéik, — amai házi kecske ősei —, szelídített mókusaik és ga-lambjaik voltak. A bronzkorban szelídül meg a sza-már és a disznó.

Az állatszelídítés eredménye a táplálkozás köny-nyebbségében, valamint a helyváltoztatás, a költözkö-dés egyszerűbb és gyorsabb lehetőségében jelentkezik.Megkönnyült tehát az eftelepedés. Amíg gyalogosan

59

egy család az elengedhetetlen teherrel alig tehetettmeg naponta 20 kilométernél többet, ló vagy szamárbirtokában naponta 50—60 kilométer átlagot is elér-hetett. Amig egy öttagú család körülbelül 100 kg.terhet cipelhetett, a szelid teherhordó állatok hátántöbb métermázsa súlyt is kényelmesen magukkal vi-hettek.

Kereskedelemben vált különösen jelentőssé az ál-lati teherhordás. Az egész országot karaván ország-utak hálózták be, melyek az ország legtávolabbi ré-szeit is összekötötték egymással, — kivéve mégis amocsári lakosságot. A kereskedelem rendkívül élénklendületet vett, mely Oroszország legtávolabbi vidé-kéig is elhatolt nemes szőrmékért, de dél felé, valamintErdély Kárpátjain túl, — az eddigi leletek szerint —megszakadt. Nyilván a hegykoszorú járhatatlanságaés a Duna orsóval, vaskapui szakaszának hajózhatat-lansága, — különösen fölfelé, visszafelé — okozta ezt.Élénk bizonysága a kereskedelem ezirányu hiányánakaz, hogy bár délkeleten, Cyprus szigetéről kiindulva,már élt a bronzkor, — a cyprusiak ismerték a bronz-készités titkát —, Magyarországon mégis ettől függet-lenül, — vagy Cyprusban a magyarországitól függet-lenül —, fejlődött ki a velemszentvidi bronztelep,mely egész Nyugat-Európa gócpontjává lett. Ez csakúgy képzelhető el, hogy Cyprus felé, — mely pediga Balkán déli részét is behálózta, — nem volt keres-kedelmünk, jóllehet az európai kereskedelem nemzet-közi viszonylatban is meglehetősen kifejlődött. Tud-juk, hogy e nemzetközi karavánkereskedelembenKrajna és Karinthia vasával, Hallstadt sójával (fej-lett sóbányászata volt), Oroszország prémjeivel, Ma-gyarország a velemszentvidi bronzeszközökkel és al-földi (szarvasi) gabonájával vett részt.

Ε korban kifejlődik, illetve hatalmas lendületetvesz a földmívelés, a mezőgazdálkodás.

A magyarországi mezőgazdálkodás kezdetei apaleolit korba nyúlnak vissza, ahol azonban még in-kább kerti, kapakultúra formában jelentkeznek.Hahn Ε.: „Kapától az ekéig” című, 1904-ben meg-

60

jelent művében vizsgálódott e kérdés körül. Szerintea paleolit korban a gabona kerti vetemény volt, ame-lyet kapával és öntözéssel műveltek. Legrégibb ilytermények lettek volna a köles és a mák, melyeketkövetett volna az árpa és búza, még pedig — Mezo-potámiából. Később jött a rozs és a zab. KrecsmárikEndre Szarvason végzett ásatásai azonban nyolc év-vel később, 1912-ben, az egész világon páratlan, olyanleletekhez vezettek, — edénycserepek kalászrajzokkalnagy tömegekben —, melyek megdöntötték Hahnnak,egyébként az akkori tudományos közfelfogássalegyező nézeteit. A szarvasi leletek ugyanis olyan bú-zát és árpát mutatnak, amelyek Mezopotámiában, demás európai és ázsiai lelőhelyeken is elkorcsosodvavagy vadon fordulnak elő. Adjuk át a szót magánakKrecsmáriknak: „A szarvasi neolitkori edénytöredé-kek mélyített művű kalászrajzainak egy része a két-soros árpát ábrázolja és ennek is talán az érett kalászkorában toklász nélküli fajtáját (Hordeum distichumnudum L.), mely azonban vadon nem fordul elő s né-mileg ellentétben van a tudósok ama megállapításával,hogy a kőkorban a hatsoros árpa volt a legelterjed-tebb ... A pirosmázas edénytöredéken határozottanfelismerhetni a búzakalász formáját. Az itt ábrázoltbuzafajta az ösegyiptomiak, továbbá a svájci és olasz-országi cölöplakók által termesztett aprószemü búzátképviselheti, esetleg azt a szakálltalan formát, amelyreHeer Oswald akadt a svájci cölöpépítményekben...Hazánk az őskorban kulturális gócpont volt s a NagyMagyar Alföldnek főleg központi fekvésű, növényter-melésre jó talaja folytán kiválóan alkalmas része,hova Szarvas is esik, az intenzív gabonatermelésbenvezető szerepet játszhatott a közelebbi s a távolabbi,talán az ország határán is túlterjedő vidékekre vonat-kozóan. És bár az újkőkor művészi ábrázolása tulnyo-mólag a geometriai formákra terjed, hogy a szarvasiagyagműves mégis alkalmazta a naturalisztikus áb-rázolást is, sőt a növényi díszítő elemek közül éppena nehezen ábrázolható gabonakalász mintáját válasz-totta, ez amellett bizonyít, hogy egyrészt a művészi

61

készsége kiválóan fejlett volt, másrészt, hogy a ga-bonanövényeknek az ős gazdálkodásban és a minden-napi életben kiváló szerep jutott.”

Adataink vannak arra, hogy ez a gabonatermesz-tés az ujkőkorban már szántás által történt.

Heer Oswald: „A cölöpépítmények növényei”című munkájában kimutatja, hogy az újkőkorbanmár nemesített gyümölcsöt, például almát, termesztaz ősember.

Rapaics Rajmund rámutat arra, hogy számosszokásunk a kőkorig nyúlik vissza, de változott mező-gazdasági viszonyok között más tárgyi kapocslatban.Például, — írja: „A pattogatott kukorica közismert,népies eledel. A kukorica azonban, mint ismeretes,Amerika ajándéka, csak azután terjedt el Európában,mikor már némi kereskedelmi forgalom indult megAmerika és Európa között. Ellenben a „pattogatás”ősrégi, még a kőkorszakból eredő szokás; az árpátszokták régente pörkölni, vagyis pattogatni s a pat-togatott árpát használták már a paleolitkorban élve-zeti cikknek. Az új kor csak annyit változtatott ezena szokáson, hogy az árpa helyébe a kukoricát iktatta.A dohány szintén Amerikából jutott Európába, tehátnálunk az újkori növénykultúra tényezője. Ellenben apipát már a történelemelőtti időkben ismerte és hasz-nálta az európai ember. A bronzkorból egyebek köztbronzpipákat is találtak. Minthogy a mákot már akőkori ember is termesztette, valószínű, hogy azeurópai ember a történelem előtti időkben ópiumotrakott a pipájába.”

A Tisza a maga gyorsan lefutó árvizeivel bizo-nyos fokig a Nílus szerepét töltötte be: megterméke-nyítette a magasabban fekvő ártéri területeket.

Minden azt mutatja, hogy Magyarországon ekorban rendkívül fejlett mezőgazdasági élet uralko-dott a művelésre alkalmas területeken. Ezzel bizonyosfokig szükségesnek mutatkozik a nomádéletre vonat-kozó nézetek átértékelése. A mezőgazdaság lekötiegy helyhez a gazdálkodó lakosságot. A gabonaterme-lés legalább egy évi, a nemesített gyümölcstermesz-

62

tés pláne több évi egyhelyben lakást követel az elsőtermésig. Nomádságról tehát oly értelemben, minta gyepi (steppei) harcos törzsek életével kapcsolato-san a szót értelmezni szokás, az újkőkori embernélbeszélni nem lehet, legalább is Magyarország terüle-tén nem. Ezt mutatják a sűrű tanyarendszerű alfölditelepülés nyomai is.

Viszont az állattenyésztés, a legeltetés nagy te-rületeken, vándorlás, nomádkodás utján történhetetts ugyancsak vándorlást kívánt a nyilván nem belter-jes gazdálkodás mellett szükséges és bizonyára koránkifejlett vetésforgó. Ezeket a követelményeket kitű-nően meg lehetett oldani nagy kiterjedésű tanyabir-tokokkal, — a tanya, χτψος = kténosz, görögül nagykiterjedésű földet is jelent — s ezt a rendszert igazol-ják is a leletek. A Nagy Magyar Alföldön az új kőkor-ban tanyai településekkel kapcsolatos nomád élet voltaz uralkodó. Gabonájukat összegyűjtötték 25—30 li-teres gabonabödönökbe s állataik hátára rakva be-vitték a kereskedelmi gócpontba, Szarvasra. Ugyan-ott cserélték bizonyára állataikat s egyéb terményei-ket a szükséges iparcikkekért.

Már az eddigiek alapján is kimondhatjuk, hogyaz újkőkor és a következő korok idején Magyaror-szág még mindig vezető kultúrnépét adja Európának,

Az állandó letelepedést és nomádkodást a lakás-készségek jellemzik legjobban. A leletek változatoslakóalkalmatosságokról tanúskodnak. Leggyakoribb-nak mutatkozik a veremlakás. Ennek kör vagy tojás-dad alapja volt. A kör átmérője, esetleg hossza acsalád nagysága szerint változott, de 3—5 métertrendszerint nem haladott tul. A verem maga körül-belül másfél méter mély volt, de körül, mintegy 50centiméter magasságban a fenéktől, a padlótól —néődlov = pedillon = talp alatt való, padló, —rendszerint 60—70 centiméter széles padkát hagytak,melyet szalmával és bőrdarabokkal párnáztak ki ésülésre és alvásra használtak. A padka egy helyüttmegszakadt, oda 4—5 lépcsőt készítettek kijáratul.A lakás közepén tűzhely állott, melyet kövekből vagy

63

égetett téglából készítettek. A tűzhelyen kúpos tégla-darabok tartották a közéjük ékelt főző agyagedényt.A vermet kúpalakú nádtetővel födték be, melynekcsúcsa lyukas volt, hogy a füst ott kiszállhasson. Anádfödelet kívül-belül sározták tűz ellen. A veremszéle és a tető talpazata között 30—40 centiméterperemet hagytak, bizonyára építészeti okokból, de ezta peremet azután polcnak, raktárhelynek használták.A lépcsős kijárat fölött Δ alakban megszakadt a tetős ott egyszerű nyeregtetőt iktattak a kúpos tetőhöz.Ε nyeregtető szabad nyilasát bőr-, sás- vagy gyékény-szövet-, vagy kenderfüggönnyel zárták el. Ezt a nyí-lást mindig úgy helyezték el, hogy az uralkodó szelekirányának lehetőleg háttal legyen.

Szarvason és Szeghalmon sártapaszos, kiégetettházakat — kunyhókat — találtak. Ezek készítésimódszere ma is ismeretes az Alföld egyes vidékein:füzvesszőből kötik az egész alkotmányt, azután törek-kel összedagasztott sártapasszal az egészet betapaszt-ják, megszárítják s kiégetik.

Valószínűleg ismeretes volt már a vert falu nád-tetős ház is,

Mindez szintén állandóbb egyhelyben lakást té-telez fel, mert ily nagyobb szabású építményeket rö-vid tartózkodásra nem építhettek.

Ártereken nádból készítettek félgömbszerű kuny-hókat.

A mocsarakban cölöpökre építkeztek. Hazánkbanszámos cölöpépítményes telepet ismerünk: a tószegi,tiszaföldvári, szebergényi, nagyrévi, tiszaugi, tisza-füredi, szihalomi, szegvári és sok más lelőhely bizo-nyítja, hogy a cölöpépítményes ház hazánkban kiter-jedt használatnak örvendett. A neolitkorban tűnnekfel, virágkorukat elérik a bronzkultúra idején s el-enyésznek a vaskorban. Ε cölöpépítmények egészkülön, kultúrának a tényezői. A lakóalkalmatosságokközött fölemlítendők ugyan, de nem szabad elhall-gatni, hogy bizonyos tespedő, az általános fejlődésbőlkiszakadt kultúra velejárói, melyekről a lakosságtöbbi rétegeire nézve következtetni nem lehet.

64

A mocsári lakosság lakóhelyei a cölöpépítmények.Hogy a lakás biztos alapot nyerjen, a mocsárlakóhosszú cölöpöket vert a mocsárba és ezekre építettesövényfonásos házát, melyet addig használt, míg avízbe hányt hulladékok, hullák és dögök bűze, vala-mint az ezekre gyűlő férgek tömegei más helyre nemkényszerítették az elviselhetetlen környezetből. Ekkormás cölöpházat épített nem nagy távolságban s odaköltözött. Mikorra onnan ugyanazonos okok miattszintén elkényszerült, akkorra visszatérhetett régiházába, mert ott ez idő alatt a kunyhó alatti szemét-halom beérett s így a dögletes bűz és a férgek, szú-nyogok, legyek ostroma megszűnt. Ε cölöptelepeklakói „vízi emberek” voltak, akik halászatból és va-dászatból éltek. Erre vallanak a fazekaikban találthalpikkelyek, átlyukgatott vadkanagyarak, medve-fogak; az őz- és szarvascsontok, melyeket széttörtek,hogy a velőt kiszedjék belőlük. Edényeiket kezdetlegesmódon kézen formálták, a díszítés mintáit is ujjukkalnyomkodták agyagba, vagy zsinórt feszítettek rá ésnyomtak bele. Ismerték a szövés-fonás művészetét,bizonyára nagy mesterek voltak a hálókötésben,csontíjak és dárdák gyártásában. Ékszereik is voltak:agyagkalárisok, átfúrt agyarak és csigahéjak, melye-ket a paleolit füzérékszerek módjára felfűztek. Kő-eszközeik is voltak, melyeket obszidián magkövekrőlpattintottak, tehát neolit korban paleolit jellegű kő-eszközöket használtak. Viszont művészetük kiterjedtapró állatfigurák agyagból megmintázására, melyekközött a kutyát, disznót, juhot, szarvasmarhát, med-vét és lovat ismerhetjük fel. A halászatot horoggal,hálóval és szigonnyal űzték. Valószínűleg voltak vesz-szőből font tapogatóik is, — pocsolyák, hinárosok ésiszaposok legegyszerűbben kezelhető, mégis legered-ményesebb halfogói, — talán voltak vejszéik is, —hiszen cölöpépítményeik maradványai szerint ismer-ték a vesszőkötés, fonás módját —, de ilyen emlékeiknem maradtak. Horguk és szigonyuk csontból készült.Hálóikra agyagból égetett nehezéket, fenéksúlyt erő-sítettek. A ránkmaradt fenéksúlyok oly óriásiak, hogy

65

csak nagy hálón alkalmazhatták, amellyel több családtöbb napi élelmét fogták össze egyszerre s amely egy-szerre több család férfitagjainak közös munkáját kí-vánta meg. Csónakot fatörzsből vájtak, illetve éget-tek; a ránkmaradt példány szerint a csónak orra afa csúcsa lehetett, farát egy falappal rekesztették el.(Ennyiben tehát eltér a tiszai halászok mai vájt csó-nakjaitól.) A cölöptelepek hulladékaiban itt-amottpörkölt, megszenesedett köles- és búzaszemeket talál-hatunk, nyilván egy-egy sikeres éjszakai csónakkirán-dulás zsákmányából rendezett lakoma elszemeteltmaradványait. A nagyvilággal nem érintkeztek. Út-jaik a világ felé nem voltak. Nyomai maradtak ugyanpókhálórendszerű úttömkelegeknek, melyek egy-egycölöptelepet körülfogtak, de ezek csak helyi haszná-latra alakultak ki, valószínűleg öntudatlanul, a mo-csarak közt történő könnyebb közlekedés végett, —semmi adat arra, mintha az országos karavánutakbaezek az úthálózatok bekapcsolódtak volna. A cölöp-építmények fölött megállott az idő. Náluk a hallstadtikorban is azok a hálósulyok, csonttörők, vésők, kala-pácsok, edénytöredékek kerültek szemétre, aminők aneolit és paleolit korban divatoztak. Fegyvereik semvoltak. Minden észlelhető kulturális utóhatás nélkülmerültek el a múltban.

Visszatérve a nem mocsári lakossághoz, ennektársadalmi rendszerére nézve levonhatunk bizonyoskövetkeztetéseket.

Cserekereskedelem folyt, a cserélők tehát elismer-ték egymás tulajdonosi voltát. Így történt ez már apaleolitban is, mint azt láttuk. Cseréim, adni-vennicsak akkor lehet, ha a cserélő vagy eladó az elcseré-lendő vagy eladandó dolog szabad rendelkezésre jogo-sított vagy jogosult birtokosának, vagyis tulajdonosá-nak ismertetik el. Enélkül nincs kereskedelmi forga-lom, csak zsákmányolás, rablás, háború.

Ε kor fegyverei azt mutatják, hogy már ekkornagyszabású háborúk eshettek, amelyekről emlékeinknincsenek, vagy legfeljebb mesékben vannak. Viszontkétségtelen, hogy kereskedelem is folyt, tehát a tulaj-

66

donjog elismerése megtörtént. Éppen talán a tulaj-donjog elismertetéséért folytak az első háborúk. Atulajdonjog, általában a jog elismerése: mindenmunkamegosztásos termelés alapja. A jogrendszergyökerei tehát e korig nyúlnak vissza. Hogy a jog-rendszer miként rendelkezett a földek, erdők, vizekhasználati jogáról, — nem egyáltalán családi szuve-renitás, vagyis anarchia uralkodott-e? — nem volt-erabszolgaság? — volt-e állam? — mindezek oly kér-dések, melyekre feleletet adni ezidőszerint lehetetlen.Jog általában és tulajdonjog különösen mindenesetrevolt, mert kereskedelem tulajdonjog nélkül nem kép-zelhető.

A nyelvre e korban sem mondhatunk egyebet,mint az előző koroknál; faj tekintetében sem: egyiketsem ismerjük.1

Bizonyosnak kell azonban tartanunk, hogyaz óriási távolságok, melyekbe a nép szétszóró-dott, — a közvetlen érintkezés teljes hiánya —, azéletviszonyok különbözősége, — magában az ország-ban egyes embercsoportok teljesen elkülönözött, különkultúrájú élete föltétlenül nyelvi elkülönödésre veze-tett. Föl kell tennünk, hogy a cölöpépítmények világ-tól elzárt mocsári lakói más, talán paleolitkori nyel-vet beszéltek a nem mocsárlakók kulturáltabb nyelvehelyett s így az ország területén magán kialakult bi-zonyos nyelvi elkülönödésben jelentkező nemzetiségiadottság. Bizonyosat persze nem mondhatunk.

Vallási tekintetben biztos adatunk nincs. Apaleolitban is már létezett kommandópálca, valamintbizonyos vallási jelleget tanúsító neolit- és bronz-szobrocskák, — melyeknek jelentőségével egyébkéntép úgy nem vagyunk tisztában, mint a kommandó-pálcáéval —, arra engednek következtetni, hogy voltvalamelyes vallási élet. Fel kell ezt tételeznünk abbólaz okból is, mert ekkor már oly hosszú, a legszeré-

1 Oncken: Allgemeine Geschichte sok kötetes műben DahnFélix: Urgeschichte der germanischen und romanischen Völ-ker I. kötet 6. lap szerint finnek lehettek.

67

nyebb tudományos becslés szerint másfélmillió évesmúlt tapasztalatai, emlékei és hagyományai állottakaz ember mögött, hogy ezekből okvetlenül kellett va-lamiféle világszemléletnek kialakulnia. Semmi hatá-rozott adatunk azonban e tekintetben nincs.

Mindezek aljában ott áll az ipar, melynek jellem-zője, hogy a paleolit pattintás helyett csiszolással ál-lítja elő a kőszerszámokat. Ennek megfelelően a kő-eszköz anyaga is változik: tűzkő helyébe szerpenti-nek, bazaltok, kvarcitok, mészkövek lépnek, mint jólvagy jobban csiszolható anyagok. Megjelenik a tűzkőhelyett az égetett agyag, a cserép, melyet puha sármivoltában könnyű alakítani, hogy azután természetierő, a tüz égesse szilárddá és tartóssá. Az első idom-talan darabokon való próbálgatás után megszületik arendszeres cserepesipar, a gölöncsérség és egymásután születnek meg a cserépedények típusai és a cse-répeszközök különböző válfajai. Az első edények kéz-zel formáltak. Biztosan korongon készült példányokmár csak a bronz kultúra idejéből ismertek. Ám he-lyenként oly tökéletes darabokra akadunk, hogy aztkell gyanítanunk, mintha már a legősibb kor termékeiis valami kezdetleges korongon készültek volna. Ezt acserépedény-gyártásra vonatkozó legősibb kort pediga tudomány egybehangzóan legalább 20—25 ezer esz-tendőre teszi.

A kövek pattintása a kultúra fejlődésével meg-szűnt. A kőcsiszolás szűk keretek közé korlátozódott.A gölöncséripar, ugyanazon termelési elvnek, eljárásimódnak, a korongon való gyártásnak folytonos fej-lesztésével, finomabb anyagokra való kiterjesztésével,ma is fejlődésben van — 25 ezer esztendő után! Agölöncsér- vagy agyagipar hazánk területén a leg-régibb, ma is élő ipar.

A neolit korban jelentkeznek a fémkultúra elsőmegnyilatkozásai. Éppen azért sokan rezet ismerőkornak nevezik neolit, ujkőkor vagy csiszolt kőkorhelyett. Ez az ismeret azonban nemcsak rézre, ha-nem aranyra és ezüstre is vonatkozik. A kőcsiszolás-sal vele jár a kövekbe erezett fémek megismerése is.

68

A neolitkori ember rájön, hogy e fémeket kalapálás-sal, ütögetéssel formálhatja, Ε nemes fémek, de a rézpuhasága is, — az ötvösség mai értelemben csak jóvalkésőbb, talán tízezer év múlva, a bronzkorban fejlő-dik ki, — a fémek használatát ékszerekre korlátozta:így karperecek, éremszerű kerek lapok, gombok, göm-böcskék, hajékek, nyakláncok a fémművesség, arany-művesség első termékei, körülbelül egy időben a cse-répedénnyel, legalább 25 ezer esztendő előtt. Ekkorkezdi az arany és ezüst, ekkor még nem pénz, hanemcsak szerény, bár már akkor is csábító ékszer formá-jában, mint cseretárgy, azt a szédületes pályafutását,mely napjainkban úgyszólván az emberiség uráváavatta őket.

Nem hanyagolták el a csontfeldolgozó ipart sem,s ezerféle művészien feldolgozott csonteszköz, díszescsont-árak, bőrfejtő kések, hajtűk, fésűk maradtakránk.

Ebben a korban nemcsak a nők, de a férfiak ishosszú hajat hordtak és így a fésűnek és hajtünekmindkét nemnél nagy keleté volt.

Ekkor kezdődik tehát a fésűs, a csontfeldolgozóipar.

A tudomány a neolit-kort is a különböző jellegű,egymást, követő iparfokok szerint felosztja még többalkorszakra, de hazánk területén a fejlődésnek ezeketa szakait alig észleljük. Hazánk lakossága e korbanminden jel szerint előljárt kultúrában, a felosztásalapjául szolgáló iparok tehát másai az akkori Ma-gyarországból elszármazott ipari kultúráknak.

Fontos azonban a neolitot követő bronzkorszak.A Kőszeg melletti Velemszentvid neolit kultúrájú

telepén megtalálják a rezet és antimont s rábukkan-nak a kettő összekovácsolásának, ötvözésének lehető-ségére, feltalálják a bronzkészítés titkát s megterem-tik a világhíres velemszentvidi bronzkultúrát. Velem-szentvid bronzkultúrája rohamos fejlődést mutat.Cyprus bronzművészei ezidőtájt már szintén ontjáka házi használati tárgyakat és elárasztják vele aBalkánt és Dél-Európát. Ám hazánk és vele együtt

69

Nyugat- és Észak-Európa el van zárva a cyprusibronzkulturától ama kereskedelmi akadályok miatt,melyeket, — miként említettük — a Kárpátok akkoriembernek járhatatlan hegyláncai és a Vaskapu hajó-zási nehézségei okoztak. A velemszentvidiek Cyprus-tól függetlenül létesítették nagyjövőjü bronzmives-telepüket. Az antimonnal keményített réz: a bronz,használható, tehát kapós. A velemszentvidiek leszorít-ják a piacról a maguk termékeivel az Adriától azAlpok északi lábáig itt-ott már dolgozó kisebb réz-művestelepeket, hatalmas ipari gócponttá lesznek,Moszkvától Madridig, Athéntől Stockholmig (illetveezek helyének megfelelő helyekig), — a szélrózsa min-den irányában tartanak fenn összeköttetéseket, szál-lítják, adják, cserélik bronz áruikat. Az első magyar-országi, legmodernebb kapitalista ipari vállalat!

Munkásviszonyairól, sajnos, nincs tudomásunk.Termékeiből ismerünk füles baltákat, bárdokat,

nyíl- és lándzsahegyeket, szuronyokat, fokosokat, vé-sőket, kardokat, késpengéket, dárdahegyeket, kar-pereceket, hajtűt, sarlót, csáklyafejet, kocsialkatré-szeket, ekét, kapát, ásót és más házi eszközt.

Ez a fényes bronzkorszak, — melyet Magyar-ország szempontjából ősi mezőgazdasági korszaknakis nevezhetnénk, — azután hirtelen megszakad, bele-vész a vaskorba, melyből alig maradt emlékünk. Amivan a Kr. e. V. századból, az a keltákra vonatkozik.Mintha Magyarország néhány ezer esztendőre kiesettvolna a történelem folyásából. Mi történt? — nemtudjuk. Csak itt-amott történik róla említés egyik-másik klasszikusnál, hogy azután jó időre ismét sö-tétben tapogatózzunk, míglen egyszerre elég sűrűnlakott, különféle nevű népek hazájaként tűnik fel,írott emlékek szerint, hazánk területe. Bójok, taurisz-kok, szkordiszkok, liburniak, japodok, jazygok,agathirzok, dákok, kvádok, markomannok, karpok,pannonok s még számtalan más nevű népségek laktakitt, akiket általában keltáknak vél a tudomány, de éppoly joggal lehet szarmatáknak, szittyáknak is nevezniőket: ezekről sem tudunk kevesebbet, mint a kelták-

70

ról. Miféle nép volt valójában, — egyikről sem tud-juk. Annyit tudunk, hogy mikor a rómaiak e néptör-zsekkel érintkezésbe jutottak és hatalmukat rájukfokozatosan kiterjesztették, már a művelődés meg-lehetősen magas fokán állottak: földet miveltek, ahegyekből ércet és sót bányásztak, idegen kereskedők-kel — mai nyelven: nemzetközi — kereskedelmet űz-tek. Egyes néptörzsek neve fennmaradt földrajzi ne-veinkben, például a Kárpátok a karp néptől kaptanevét.

VI.

Rómaiak. — Hunok. — Avarok.Római és kun ipar és kereskedelem.

A dunántúli pannonok ellen Kr. e. 21-től 11-igfolytattak a rómaiak hódító hadjáratot. A pannonnépek Epirusztól fölfelé, a Balkán félsziget észak-nyugati területein is laktak. Ezeket már előbb leigáz-ták a rómaiak. A dunántúli pannonok meghódításaután a rómaiak Pannóniának nevezték el a Dunántúlt.Pannónia bekebelezésével a Duna lett a római biro-dalom északi határa.

Körülbelül egy századdal később a Duna északipartján is hódítottak a rómaiak.

Krisztus után 90 körül ugyanis a mai ErdélybenDecebal dák király uralkodott, nagyeszű és harciasállamfő. Ismételten vakmerő betöréseket végzett arómai birodalomba, de volt érzéke a római műveltségiránt is és arra törekedett, hogy népe műveltségét arómaihoz emelje. Római építőmestereket, iparosokatés katonákat hívott országába, erődítményeket épít-tetett és bányákat nyittatott, melyek sok aranyatszolgáltattak.

A római császárok nem szívesen látták határaikmellett a folyton erősbbödő dák hatalmat. Trajánrómai császár százban háborút kezdett Dácia meghó-dítására. Átkelt a Dunán és betört Dáciába. A hadjá-rat megkönnyítése végett Dáciában utakat építtetett.„Traján táblái” ma is hirdetik Orsova előtt a rómaiútépítés emlékét. Hidakat veretett. Ragadó hegyi-folyókat más ágyba vezetett. A dákok kitartó és lan-

72

kadatlan erővel, elkeseredetten és elszántan védekez-tek Erdély hegyei közt. Traján császár két hadjárat-ban mégis leverte őket. A kétségbeesett Decebal dákkirály öngyilkosságot követett el.

Avégből, hogy a meghódított országot minél szo-rosabban csatolják a birodalomhoz, hidat építettek aDunán, melyet az egykorúak az építőművészet egyikcsodája gyanánt emlegettek.

A diadalmas hódító hadjárat emlékét még ma ishirdeti Rómában Traján oszlopa: 30 méter magastorony, melynek belsejében 144 lépcső vezet föl acsúcshoz, külsejét pedig a dák háború egyes jeleneteitábrázoló domborművek díszítik.

Dácia úgyszólván egész népességét elveszítette.Emiatt a római világbirodalom minden részéből tele-pitettek oda a rómaiak lakósokat. Egyes adatok sze-rint leginkább csőcseléket és fegyenceket, akik ré-szére a tartományt száműzetési helyül jelölték ki. Eza körülmény természetesen nem zárta ki normálispolgári élet kifejlődését.

A rómaiak birtokba vették a híres erdélyi arany-bányákat s azok kiaknázására a mai Boszniából —akkor Illyria — vittek bányászokat.

Városokat alapítottak. Mindenekelőtt újra fel-építették Decebal lerombolt fővárosát, Szarmizege-tuzát „Ulpia Trajana” telep (colonia) név alatt; máigmegvan az alapkő, amely hirdeti, hogy egy mőziailégió katonái végezték az útépítést.

A Tisza—Duna köze, Tiszántúl és Felső-Magyar-ország a rómaiakat nem uralta.

A meghódított Pannónia és Dácia osztoztak arómai tartományok általános sorsában. A rómaiaktűrték ugyan a meghódított népek szokásainak, vallá-sának, erkölcseinek szabad gyakorlását, kultúrájukmégis túlsúllyal nehezedett az alattvalókra. A kato-nának alkalmas ifjakat besorozták ázsiai, afrikai,spanyolországi és egyéb idegen vagy messze idegen-ben állomásozó katonai alakulatokba, a tartománybapedig ugyanígy idegenekből álló légiókat hoztak. Alégiók állomáshelyei kereskedelmi forgalom közép-

73

pontjaivá lettek; ide tódultak a kereskedők és iparo-sok s itt előbb összetákolt fabarakokban húzódtakmeg, majd idővel szilárd házakat építettek. A kiszol-gált és elbocsátott katonák, akiknek szolgálati tarto-mányukban végkielégítés címén szántóföldre volt igé-nyük, szintén itt telepedtek meg. Így alakultak Aquin-cum (Ó-buda) Szabária (Szombathely), Szirmium(Mitroviça), Murza (Eszék), Ulpianium (Kolozsvár)-,Arrabona (Győr), Szöpiané (Pécs), Mogetiána-(Keszthely), Brigetio (ó-Szőny), Taurunum (Zi-mony), Sziszcia (Sziszek), Aquaviva (Várasd), Kru-merum (Nyergesujfalu), Acumincum (Zalánkemény,Szlankamen), Skarabantia (Sopron), Cibalé (Vin-kovce), Interciza (Dunapentele), Vétusz Szalina(Adony) és még számos más helység.

Ε helyek legnagyobb része már a rómaiak előttis telephelyül szolgált.

Pannónia nyugati határa a rómaiak idején a maiBécsi Erdőtől (Mons Cetius) dél felé Dernovón (Ne-viodunum) át Triglavig (Karavanka), illetve a veleösszefüggő Karintiai Alpokig húzódott, úgy hogyFelső-Laibachot (Nauportus) és magát Laibachot(Aemona) is magában foglalta. Délnyugaton a Kis- ésNagykapella hegység volt a határ. Nyugat felé tehátPannónia határai messze túlnyúltak a történelminektartott nyugati magyar határokon, amelyeket, mintlátni fogjuk, tulajdonképp Nagy Károly szabott megs ez a körülmény később, a magyar történelem folya-mán alapjául szolgált Steierországra és egyéb osztrákörökös tartományokra irányuló magyar igényeknek.

A római telephelyeken jelentékeny ipar, sőt fény-űzés fejlődött ki. Minden város legkiválóbb épületea községháza vagy vár, amelyben alkalomadtán meg-szállt maga a császár is.

A római császárok meglehetősen sok időt töltöt-tek Pannóniában; Dáciában nem.

Templomok és paloták övezték a főteret, a fóru-mot. Ezeket az épületeket kitűnő anyagból emelték.Legszívesebben építkeztek különböző nagyságú égetetttéglából. A téglaipar tehát virágzott.

74

Tudomásunk van róla, hogy egy, ma egészen kishelységben, Sárpentelén, Severus és Caracalla császá-rok templomot építtettek.

Minden helységben gondoskodtak fürdőkről.Fürdőik általános berendezése szerint a benyíló csar-nokból az öltöző terembe léptek, amely után egy mér-sékelt hőmérsékletű teremben süllyesztett kis vízme-dencék következtek mosakodás céljaira; ma előfürdő-nek neveznők. Azután következett az izzasztó vagygőzkamra: az erősen áthevített téglapadozatra vizetöntöttek, amely gőzzé változott. Ezután következettcsak a voltaképeni fürdő, tojásdad vagy hosszúkás,1—1½ méter mély medencével. A falakat márvány-nyal borították, a padozat pedig drága mozaikból ké-szült. A fűtést, melegítést sajátos légfűtőberendezés-sel végezték. Kéményük nem volt.

Az ipar fejlettségéről tanúskodnak a leletek kü-lönféle üveg-, agyag-, fémtárgyai. Találtak haj ócskaformájú lámpákat, hasas korsóféléket, vagyis úgyne-vezett urnákat, csészéket, palackokat, tükröket (denem foncsorozott üveg tükröket, hanem csiszolt fém-lapokat),, kulcsokat, fegyvereket és ékszereket: fibu-lákat, kar- és fülkarikákat, nyakláncokat, metszettdrágaköveket (camea), főképpen rendkívül sok pénz-érmét, amelyek nemcsak azt tanúsítják, hogy fejlettipar és kereskedelem virágzott a rómaiak dunai tar-tományaiban, hanem azt is, hogy a fém- vagy ércpénzsem mentes az elértéktelenedéstől, különben lehetetlenvolna a pénzleletek ily óriási mennyiségét elképzelni.

Nemcsak ipari és kereskedelmi, de általános tör-ténelmi szempontból is jelentősek a nagyszámú kü-lönböző feliratos kőleletek: oltárok, síremlékek, mér-földkövek.

Pannónia fölös mennyiségű gabonát termelt. Aszőlőmivelés nagy virágzásnak örvendett. Még SzentEndre, csak a filoxera által legújabb korban kipusztí-tott szőlőinek alapját is a rómaiak vetették meg. Amarhatenyésztést nagyban űzték Pannóniában is,Dáciában is. Pannóniát a rómaiak legelőinek is nevez-ték. A hegyek áldása: érc, só és vas gondos bányászat

75

tárgya volt. A nyersanyag feldolgozása állami üzeműgyárakban történt.

A bányászat, ipar, rabszolgák, állattenyésztés ésmezőgazdálkodás termékei Itáliába vándoroltak,ahonnan cserébe olaj és különféle ipari és művészeticikkek áramlottak vissza.

A kereskedelemnek fejlett úthálózat állott ren-delkezésére, mely a különböző telephelyeket egymás-sal és az Itáliába vivő úttal összekötötte. Az erdélyi(dáciai) utak a Traján hidja és a Traján útja felélrányμltak. A pannóniai úthálózatot, — beleértve atörténelminek tartott magyar határtól nyugatra esőterületeket is —, a római Itinerarium (uttelekkönyv)a következőkben tünteti föl:

Aemona (Laibach)—Sirmium (Mitrovica)Vindobona (Bécs)—Poetivio (Pettau)Poetivio—Carnuntum (kis hely Alsó-Ausztriában

a Duna jobbpartján Petronell s Deutsch-Altenburgközött; ezen az utón bonyolódott le a Róma—Keleti-tengeri borostyánkereskedelem)

Savaria vagy Sabaria (Szombathely)—Brigetio(Ó-Szőny)

Savaria—Aquincum (ó-Buda)Sopianae (Pécs)—AquincumSopianae—BrigetioSiscia (Sziszek)—Mursa (Eszék)Poetivio—SisciaSavaria—VindobonaAquincum—Crumerum ( Nyergesujfalu )Sirmium—Salonae (Spalato)Savaria—CarnuntumSavaria—Arrabona (Győr)Vindobona—Taurunum (Zimony) a Duna jobb-

partjánCeleja (Cilii)—Poetivio—Mursa—Sirmium—Tau-

runum a Dráva jobbpartján.Aquileja (felső-itáliai helység)—Aemona (Lai-

bach)—Sirmium nagyjában a Száva mentén.Látható, hogy nagyszerű úthálózat segítette elő

a forgalmat, mely Bécstől Zimonyig, Laibachtól Bu-

76

dáig minden irányban biztosította a közlekedést. Azegykori kőszeg—miskolci kőkori út jelentősége a ró-maiak idejében csak emelkedett azzal, hogy részévévált a szombathely—győr—budai útnak.

Az úthálózat Aquileján keresztül kapcsolódottItáliába, illetve Rómához.

Szombathely (Savaria) mint útcsomópont emel-kedett jelentőségre. Az Aquilejából Laibachon ésPettaun át vezető főútvonal ugyanis itt ágazott szétDunántúl felsorolt nevezetes és fontos helyiségei felé.

Vallási tekintetben a legzavarosabb viszonyokattaláljuk. A világ minden részéből összeterelt katonákés polgárok magukkal hozták saját istenségeik tiszte-letét s azt szabadon gyakorolták. A kelta Belenus is-tenségnek épp úgy voltak tisztelői, mint a római Ju-piternek vagy az egyiptomi Isisnek és Serapisnak.Rendkívül elterjedt volt a keletről származott Mithrasisten tisztelete, de terjedt hamarosan a keresztény-ség is.

Diocletianus császár idejéből származnak a pan-nóniai keresztényüldözésről szóló első tudósítások.Sirmium (Mitrovica) márványbányáiban 600 munkásdolgozott különféle művek faragásán. A 600 munkásközött akadt 4 keresztény, akik 1 munkástársukat, —aki Aesculap szobrát faragta —, a kereszténységretéritették, ez azután megtagadta Aesculap isten szob-rának további faragását. A bánya vezetősége föl-jelentette őket a császárnak, aki, — miután hiába kí-sérelték meg Krisztustól visszahódítani őket —, halá-los ítéletet hozott, melynek alapján az öt kereszténymunkást ólomkoporsóba zárva, a Szávába süllyesz-tették.

313-ban általános keresztényüldözés folyt. Vér-tanúhalált szenvedett a poetiviói és sisciai (Pettaués Sziszek) püspök is.

Püspökség volt Mitrovicán, Eszéken, Lorchban,Ciliiben, Laibachban. Az ötödik században Pannóniá-ban már általánosan elterjedt a kereszténység.

Ezt a magasra ívelő kulturális fejlődést teljesenmegsemmisítette a népvándorlás.

77

Hogy lényegileg mi volt a népvándorlás és miokozta: nem tudjuk. Egymás elől menekülő, egymásthajszoló népek tűnnek fel előttünk az ismeretlenség-ből és tűnnek el ismét a feledés-be tarka zűrzavarban.Vannak, akik földtani változásokban, mások a népszaporodásában, ismét mások egyszerű hatalmi törek-vésekben vélik megtalálni a népvándorlás hajtóerőit,de mindez találgatás. Még a népvándorlásban sze-replő népek faji és nyelvi mivoltával sem vagyunktisztában, csekély számú kivételtől eltekintve. Egy bi-zonyos: a népvándorlás történeti tény és évszázado-kon át nyugtalanságban tartotta Európa népeit.

Hazánk körül a népvándorlás legelőbb a bójokatmozdította ki Csehországból; átvonultak Pannóniánés letelepedtek a Dráva—Száva vidékén. HelyüketCsehországban markomannok, Morvaországbanquádok foglalták el. Ez a két nép azután ismételtenbetört a római tartományokba, így Pannoniába is ésa római védelem nem mindig volt szerencsés velükszemben. A bölcselkedéséről hires római császár,Marcus Aurélius, 180^ban az ellenük folytatott há-ború alatt halt meg Bécsben.

Az első tartomány, amelyet a rómaiak elveszítet-tek, Erdély volt, — Dácia. Aurelianus császár áten-gedte az országot a gótoknak, — akik azt részben máramúgy is megszállották — és a római csapatokat éspolgárokat kivezette Erdélyből a Duna déli partjára,a mai Bulgária és Szerbia területére.

Pannóniát — és többi dunai tartományukat —akkor vesztették el a rómaiak, mikor a népvándorlásfolyamán, 375-ben megindult a — hun roham.

A hunok előbb a nyugati gótokat űzték át aDunán, A nyugati gótok előbb a Balkánon, Illyriábanszálltak meg, majd 408-ban átvándoroltak Itáliába.Ekkor jelennek meg a hunok Pannóniában.

A hunok a leírások szerint kistermetű, félelmeteskülsejű emberek. Életük lovukhoz volt kötve: ló-háton ettek, ittak, aludtak. Lovaik apró, sebesjárású,kitartó mokány lovak voltak. Az egykorú krónikákszerint gyökerekkel és nyers hússal táplálkoztak,

78

melyet nyereg alatt puhítottak. (Ugyanezt írták anyugati krónikások négy század múltán a magyarok-ról is.) Fegyvereik: lándzsa, nyíl és pányva (ifjúsá-gunk lasszónak nevezi), mellyel az ellenséget a lóróllerántották.1

Birodalmuk legnagyobb kiterjedést Rua, —Arany János szerint Rof — 435 körül bekövetkezetthalála után, Attila hun király uralma alatt ért el a440-től 453-ig tartó időben. Attila ura volt az egészakkor ismert világnak. Akarata érvényesült Perzsiá-ban; nem kerülte el figyelmét, mi történik a kelet-római birodalom fővárosában, Byzáncban (ma Istam-bul, vagy Konstantinápoly); Róma leste parancsait,de Afrika északi partjain, Karthágóban is ottjártakkövetei. A keletrómai birodalomban ezidőben II. Theo-doziosz császár uralkodott, aki egy követséggel Atti-lához küldte Priszkosz nevű bizánci ügyvédet, görögül:rhétort, aki ránk maradt követi jelentésében előadja,hogy ugyanakkor Attila főminisztere; Onegeziosz(Honvezéi2?) Attila legidősebb fiával a kazároknáljárt, hogy Attila fiát tegye királyukká. A világ uravolt. Isten ostorának nevezték. Félmilliónyi harcoslépett akarata szerint. Könyörtelen hadvezér, de hí-veinek gondos barátja. Priszkosz rhétor leírása sze-

1 Mészáros Gyula dr. szegedi egyetemi tanárnak az Elő-Ázsiai Társaságban tartott előadása szerint a szegedi Nagy-széksóson kiásott lelet felirata: XI8XXM80B QO Ο A G A AB,ami Mészáros szerint annyit jelent: nevezd nevemet harcsának.Az idegen szövegekben előforduló, mintegy 150 külöféle minő-ségű hun szón kívül Mészáros szerint ez az ősgörög betűs iratvolna az első és egyetlen hun nyelvemlék. Mészáros kaukázusijelleget vél fölismerhetőnek a feliratban, s eszerint volnaa GA AB (olvasd: gl ab) harcsa. Utalunk azonban arra, hogyglav a szláv nyelvekben fej. A szöveg olvasása Mészárosszerint: chiuchmuob ko ol gl ab. Viszont az V. században agörögök a Β jelet már v-nek olvasták. — úgy tetszik, minthaa hunok a Dáciából a rómaiak által kiűzött dákoknak a Fekete-tenger északi partjain megszervezett és megerősödött utódaiis lehetnének.

2 Thierry görög eredetűnek véli a nevet, Freytag gótnak,Szabó Károly „Honvezér”-nek fordítja.

79

rint, — aki asztalánál evett —, vendégeinek aranyevőeszközökkel teríttetett, maga fatányérból evett, fa-kupából ivott. Egy ízben egy képet mutattak neki,amelyen római császárok aranytrónusa előtt, a csá-szárok lábánál, alázatos hunok csúsztak; erre ő is ké-szíttetett egy képet, amely viszont őt, Attilát ábrá-zolta fatrónuson: előtte római császárok pénzes zsá-kokat ürítettek az ő lábaihoz.

Mi volt nagyságának titka, az eddigi forrásokbólmegfejthetetlen. Jellemző magyarázatul szolgálhattalán az, amit a felszabadított görög rabszolga beszéltPriszkosz rhétornak. Azt mondotta, hogy hun életétjobbnak tartja előbbi életénél, A hun föld lakóiugyanis háború után nyugodalomban élnek, amennyi-ben mindenki élvezi vagyonát és éppen nincs, vagykis mértékben van terhére másnak, vagy más neki.Ellenben a rómaiak között lakók háborúban könnyentönkremennek, mert másoktól várják megmentésüket,mivel zsarnokaik nem engedik meg, hogy mindenkifegyvert viseljen; azokra nézve pedig, akik viselhet-nek, a hadvezérek rosszasága a veszedelmes, mivelezek háborúban egyáltalán nem tudják helyüket meg-állni. Békében pedig még keservesebb az életük a tul-szigoru adóztatás és amiatt, hogy a törvény nem állmindenki fölött egyformán, mint a hunoknál, hanemha a bűnös gazdag, megtörténik, hogy nem lakol gaz-ságáért, míg ha szegény, nem tudja ügyét védelmezni,ha ugyan ítélet előtt meg nem hal, mert a per lefolyá-sához sok idő kell és sok költség. Ami az egészben alegkeservesebb: csak pénzért nyerhetni igazságot(míg a hunok, — írja le Priszkosz más helyt — for-maság nélkül, ingyen szolgáltatnak igazságot). Szépeka görög törvények és jó a római alkotmány, de be-mocskolják a hatalom birtokosai.

Attila iparát, kereskedelmét nem ismerjük. Fej-lett, bár egyszerű iparának kellett lennie. Priszkoszé-kat útjukban többször vájt fatörzscsónakokkal szállí-tották át különböző folyókon. A Dunán tömegével ész-lelte Priszkosz a csónakokat. A hajóácsipar tehát fej-lett lehetett, annál inkább, mert ez hadjáratoknál is

80

nélkülözhetetlen volt. Csónakok nélkül nagyobb folyó-kon nem lehetett volna átkelni. Csónakok mellett tu-tajokat is használtak. Attilát, ha valahová megérke-zett, leány-folyosó fogadta olyformán, hogy két-kétleány finom és jó hosszúra nyúló fehér fátyolt tartott.Attila termeiben s általában a hun lakásokban kár-pitok díszelegtek, a padlót és heverőt gyapjúszőnyegekborították. Rabnők lepleket hímeztek. A ruházat isdíszes volt. A textilipar tehát szintén fejlett volt. Ahunok a hajukat nyíratták, általában hajzatukat gon-dozták, tehát kellett fodrásziparuknak lenni. Attila aszékhelyét a Nagy Magyar Alföldön tartotta, itt voltbirodalma középpontja. Királyi palotája, egyes leírá-sok, például Priszkosz rhétor szerint is, fából és gya-lult deszkákból készült s falak és cölöpművek védel-mezték, bár Priszkosz rhétor szerint nem annyira biz-tonság végett, mint inkább disz kedvéért. De lakottsátorban is. Főminiszterének, Onegeziosznak palotá-jában egy hadifogoly pannóniai kőből és fából fürdőtis épített. Lakó-alkalmatosságot idegenektől rabolninem lehet, azt otthon kell készíteni. A fegyvereket is.Föltétlenül volt tehát építő- és fegyverműves ipara;annak minéműségét azonban csak nagyon gyatrán ha-tározhatnék meg a rendelkezésre álló adatok alapján.

A hun birodalom kereskedelme is kiterjedt lehe-tett. Adatok vannak rá, hogy Dél-Itáliából épp úgy,mint a messze északkeletről fordultak meg Attilaszékhelyén kereskedők.

Hadszervezete kitűnő volt. Seregével megtapod-ta úgy Franciaországot (catalaunumi csata), mintItáliát (Róma) és a görög császárságot. Seregébena legkülönbözőbb népek harcoltak, amelyeket éppúgy kevert összevissza, mint előbb a rómaiak.

Attila halálával, 453-ban, megdőlt a hun biroda-lom, mely úgy látszik, kizárólag Attila személyes tu-lajdonságain nyugodott. A leigázott népek föllázad-tak. Kézai Simon mester krónikája szerint Attilahalálakor ellenségei nem tudták, sírjanak-e, vagy ör-vendezzenek, mert féltek számtalan fiától, kiket, mintvalamely népet, alig lehetett összeszámlálni. Általában

81

azt hitték, hogy egyik fia fog utána uralkodni;veronai Detre1 és a német fejedelmek fondorkodásafolytán azonban a hunok pártokra szakadtak. Egyikpárt Attilának Honorius görög császár leányától szü-letett fiát, Csabát — a másik párt a német Krimhil-dától született Aladárt akarta királynak. A józanabbpárt tartott Csabával, — írja Kézai — az idegenekpedig Aladárral. A két testvér háborúba keveredett.Kezdetben Csaba győzött, végeredményben megver-ték. Csaba 15 ezer főnyi sereggel Görögországba me-nekült, Aladár sem élvezhette a véres diadalt: a győz-tes idegen nemzetiségűek nemzetiségük szerint füg-getlenítették magukat. A gepidák megszállták az egy-kori Dáciát, Erdélyt; a keleti gótok Pannóniát (a nyu-gati magyar határokon túlterjedő részekkel együtt),az alemannok vagy svábok a mai Bajorországot, arúgok a mai Alsó-Ausztria dunabalparti területét. ACsabával Görögországba menekült hunok visszatértekScythiába „atyafiaikhoz és rokonaikhoz”, — irjaKézai — s biztatták őket, hogy álljanak bosszút a né-meteken. Bizánci források szerint ezek a Fekete-ten-ger partján alapítottak új államot azon a tájon,ahol később a dontövi magyarokat találjuk.Az ország nagyrésze pedig — Kézai szerint —uratlan maradt. Csak kóbor szláv, görög, német,morva és oláh népség maradt benne, akik Attila éle-tében közönséges szolgák voltak. A hunok egyrésze isbizonyára visszamaradt az Alföldön s a későbbi avaruralom nagy támasztékot talált bennük.

A hun birodalom bukása teljesen megsemmisí-tette az addigi kultúrát. Állami hatalom hiányábankóbor rabló csapatok veszélyeztették a közbiztonsá-got. A városok lakói alig merték földjeiket művelni,nemhogy más városokba utazni, kereskedelmet foly-tatni mertek volna. A közlekedés Itália felé teljesenmegszakadt. A forgalom hazánkban megszűnt. Egyesvárosok megadták magukat a sűrű bandákban fel-bukkanó rablóknak és adót fizettek nekik, hogy ne

1 Ki volt ez, teljesen bizonytalan.

82

bántsák, más bandáktól pedig védjék meg őket. Máslakótelepek önellátásra rendezkedtek be, védekeztekés éltek, ahogy tudtak. Minden állami és társadalmiszervezetük fölbomlott. Attila nagyságának csakannyi hatása maradt, hogy egykori titkárának, Ro-mulus pettaui gróf vejének, Oresztésznek sikerült asaját fiát, Romulus Augustulust, az utolsó római csá-szárt, még hun összeköttetéseire támaszkodva, Rómatrónjába ültetni. Az általános rablás és fosztogatásvégre is a városok úgyszólván teljes elnéptelenedé-séhez vezetett. Csupán a jól védhető városok marad-tak meg, ahová a többi városok lakói is menekültek.

Pannóniából a keleti gótok időközben Itáliábavonultak. Helyükbe longobárdok (lombardok) tele-pedtek, majd 568-ban ők is Itáliába törtek, ahol meg-alapították a lombard birodalmat, Lombardiát, me-lyet, ma már Olaszország szerves része, földrajzilagma is Lombardiának neveznek.

A lombardok helyére avarok vonultak.Az avarok a hunnal rokon lovas nép. Hadviselési

módjuk azonos a magyarokéval, vagy általánosságbana nomád népekével: gyors paripáikon gyorsan támad-nak; ha az ellenség az első támadásra nem menekül,épp oly gyorsan visszavonulnak. Fegyverük dárda ésnyíl. Bőr- vagy ércpáncél fedte úgy a harcos mellét,mint a ló szügyét. Uralkodójukat chagánnak hivták;ez deszpotikus önkénnyel uralkodott úgy saját népe,mint a leigázott, alávetett népek fölött, Főszerzésimódjuk a zsákmányolás volt. Zsákmányolt kincseiket„györ”-eikbe hordták össze és őrizték. Veszély eseténmaguk is a „győr”-ökbe vonultak vissza. A „győr”annyi, mint gyürü, köralaku erődítmény. A „győr”körtöltése fatörzsekből, kövekből, agyagból készült,tetejébe fákat ültettek, külső lejtőit gyeptéglákkalfedték. Hazánk egész területe tele volt győrökkel,melyek emlékét egész sereg „győr” helynév tartottafenn. A fő győr a Tisza-Duna közén épült.

Az avarok előtt és velük együtt, mint az avarokalattvalói, megjelennek a világtörténelem és a magyartörténelem színpadán a szlávok. Eredetükről semmit

83

nem tudunk. Kétségtelen bizonyossággal csak annyitlehet állítani, hogy bár rokon nyelveket beszélnek,nem rokon népek. Anthropológiailag semmi rokonságnincsen közöttük. Csak rá kell tekinteni egy cseh ésegy szerb emberre, hogy a legfeltűnőbb embertani el-térések egész sorozatát állapithassuk meg. A nyelvelterjedését is a legsűrűbb homály fedi. A fejlődésminden nyoma nélkül egyszer csak előttünk egy óriásiszláv nyelvterület, kétségtelenül nem szláv népekközött. (Bolgárok és szerbek sem szláv eredetűek.)Alkotmányuk mégis közös jellegű: általában patriar-kális. Több család alkotott egy rokonságot (hadat),melynek élén a sztároszta állt. Több rokonság ad egyzsupát (törzset) a zsupán — (ebből származtatják amagyar „ispán” szót) — főnöksége alatt. A zsupaavar módra győrben telepedett meg, Főistenüketszvarogu-nak nevezték; ennek fiai a nap, tüz és hold.Első törzseik Csehországban jelentek meg, on-nan terjedtek tovább Morvaország és más országokfelé. Mögöttük telepedtek le a lengyelek, ruthének éshorvátok, akiket, — ha a feltűnő ellentmondások da-cára hinni lehet a görög forrásnak —, az avarok tele-pitettek délre, az Adria mellé.

Az összes szlávok fölött az avarok uralkodtak.Ez az uralom azonban nem sokáig tartott. Először aDunától északra élő szlávok lázadtak fel egy Számónevű frank kereskedő vezetése alatt. A lázadás siker-rel járt, az északi szlávok 623-ban lerázták az avarigát és megválasztották Számot fejedelmükké. Számó35 évig uralkodott, 658-ban halt meg, halálával biro-dalma feldarabolódott.

Az avarok a szláv lázadás dacára, még mintegytovábbi másfélszáz éven át fenntartották uralmukat,míglen Nagy Károly frank uralkodó 790-től 797-igtartó véres és kegyetlen hadjáratban meg nem törteőket. Ekkor egy részük meghódolt, más részük el-vonult, de csak Pannóniából. A frank hatalom ténylegmég Pannóniát sem tudta legyűrni, amit mutat az,hogy mikor a hadjárat után Nagy-Károly szerveztea meghódított terület közigazgatását, legkeletibb ke-

84

rületek gyanánt Steierország (Krajnával és Karin-tiával) és Alsó-Ausztria szolgáltak, utóbbi a BécsiErdőig. A Balkán fele Frankochorion (Frankország)néven szintén megszerveztek egy hűbéri kerületet. Eza kerületi beosztás szolgáltatta honvisszafoglaláskora nyugati, ma történelminek nevezett magyar határt.Hogy ettől az időtől a honvisszafoglalásig, tehátkörülbelül egy évszázadon át, miként alakult hazánksorsa, az ma még megbízhatóan nem tisztázható. Amittöbbé-kevésbé tudunk, azt a magyar nép történeténekfolyamán fogjuk ismertetni.

MÁSODIK RÉSZ.

A Magyar Nép Története.

VII.

Az ingó vagyon korszaka. Honvisszafoglalás.

Ennek a korszaknak jellemvonását a nomád életadja meg, mely az ingatlant, a földet nem tekintiegyébnek, mint vándorlás közben szabad országútnak.Egyetlen kívánsága és követelménye, hogy szabadonjárhasson-kelhessen, állatait legeltethesse, hadjáratai-hoz megfelelően előkészülhessen és mikor hadjáratai-ról viszatér, olyan területre húzódhasson vissza, ame-lyiken a szerzett vagyont, a harácsolt zsákmányt azellenség nem veszélyeztetheti, hanem ott azt szaba-don feloszthatj a es élvezheti.

A magyarok ma általában elfogadott és tanítottirott történelme szerint legrégibb lakóhelyük a Fekete-és a Káspi-tenger közti síkságon volt. Történetírásunkezt az előadást krónikaíróinkra alapítja anélkül, hogyösszekapcsolná a bizánci források és Kézai Simonmester ama megállapításaival, melyek szerint odavalószínűleg Magyarországról vonultak a hun biro-dalom összeomlása után. Kézai ennek megfelelően ahonfoglalást a magyarok visszatérésének nevezi.

Miután történetírásunk a hunok kivonulását ésállamalapítását a Fekete-tenger partján egyhangúanelfogadja s minthogy ez a hun államalapítás azon ahelyen történt, ahol később a magyarokat találjuk,így a hun-magyar egységet valóságnak kell tartani,minélfogva helyesnek véltük, ha — Kézai után —honfoglalás helyett hon visszafoglalás kifejezést hasz-nálunk mi is.

86

A dontövi Magyarországból Lebediába költöztekőseink.

Lebediát a besenyők támadásai miatt hagyták elés új hazába költöztek, mely a Dnyepertől a Szeretfolyóig terjed, amelyet Etelköznek, vagyis folyóköz-nek neveztek. Valószínűleg 860 körül foglalták el Etel-közt, amit abból gondolunk, hogy Nyugat-Európában,a frankok országában, 862-ben új ellenséget említeneka krónikák s ez a magyar.

Etelközben tartózkodásuk idején többízben lép-tek szövetségre a magyarok hatalmas kelet- és nyu-gateurópai uralkodókkal. 892-ben Arnulf német csá-szárral együtt harcoltak Szvatopluk morva-szláv fe-jedelem ellen, 895-ben pedig a görög császár szövet-ségében a Dunától délre lakó bolgárokat győzték le.Ez okozta vesztüket is. Mert midőn elportyáztak nyu-gat felé, a bolgárok a besenyőkkel szövetkezve rátör-tek az otthon maradottakra és feldúlták egész Etel-közt. Kénytelenek voltak újabb hazát keresni s ekkorvonultak mai hazánkba.

Anonymus, Kézai Simon, általában: a magyarkrónikások nem így írják le a honvisszafoglalás előz-ményeit. Itt Anonymust idézzük. Szerinte a szittya-föld, — a továbbiakban lehetőleg Pais Dezső fordí-tásában közöljük itt a szöveget: — „Tulon-tul megteltaz ott született népek sokaságával annyira, hogyövéit már sem táplálni, sem befogadni nem tudta.Ezért a hét fejedelmi személy, akit mind a mai napighétmagyarnak hívnak, a helyszűkét tovább nem tűr-hetvén, tanácsot tartott és késedelem nélkül fegyver-rel, karddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföld-jét elhagyja s olyan földet foglaljon el, amely el bírjatartani őket, illetve amelyen elférnek. VálasztásukPannónia földjére esett. Erről ugyanis a szállongóhírből azt hallották, hogy az Attila király földje volt,akinek ágyékából Álmos vezér, Árpád apja is szár-mazott. Ám a hét fejedelmi személy közös és igaz ér-telemmel belátta, hogy a megkezdett útnak végérenem járhat, hacsak vezér és parancsoló nem lesz fe-lette. A hét férfiú tehát szabad akarattal és egyetér-

87

téssel vezérül és parancsolóul választotta magának,sőt fiainak is a végső nemzedékig Álmost, Ugek fiátés azokat, akik az ő nemzetségéből származnak, mivelÁlmos vezér, Ugek fia, továbbá, azok, akik az ő nem-zetségéből származtak, jelesebbek voltak a többinélnemzetség dolgában, de hadban is hatalmasabbak...Majd a fentemlített férfiak mindegyike Álmos vezér-ért, — pogány szokás szerint —, saját vérét egyedénybe csorgatta s esküjét ezzel szentesitette. Ésnoha pogányok voltak, mégis azt a hitet, melyet ak-kor egymást közt esküjükre tettek, mindhalálukigmegtartották ... Azután az Úr megtestesülésének884~ik esztendejében... kijöttek szittyaföldről nyu-gat felé. Közöttük kijött Álmos vezér, a Magóg királynemzetségéből való Ugek fia, jóemlékezetű férfiú,uruk és tanácsadójuk nekik; kijött pedig a feleségé-vel, a fiával, Árpáddal, valamint a nagybátyjának,Hüleknek két fiával, Zuárddal és Kadosával, nem-különben a szövetséges népek megszámlálhatatlan so-kaságával. Sok-sok nap pedig puszta tájakon vonul-tak, az Ezel folyót pogánymódra tömlőn ülve úsztat-ták át és sehol városba, vagy emberi lakóhelyhez ve-zető utat nem találtak. Útközben nem ember munká-jának a termékét ették, amint rendesen szokták, ha-nem hússal, hallal táplálkoztak mindaddig, amígOroszországba nem értek azon a részen, melyet Sus-dalnak hivnak. Ifjaik majdnem mindennap vadá-szaton voltak; ezért aztán attól az időtől fogva mindmostanáig a magyarok jobb vadászok is, mint a többinemzetek... Miután az oroszok vidékét elérték, min-den ellenszegülés nélkül egész Kiev városáig hatoltak.Midőn Kiev városán keresztülmentek, a Dnyeperfolyón áthajózva meg akarták hódítani az oroszok or-szágát, akkor az oroszok vezérei nagyon megijedtek,mivel hallották, hogy Álmos vezér Attila király nem-zetségéből származik, akinek az ő elődeik adót fizet-tek. De mégis a kievi vezér összehívta minden fő-emberét és tanácsot tartva úgy döntöttek, hogy hadrakelnek Álmos vezér ellen és inkább meghalnak a harc-ban, mintsem hogy országukat elveszítsék és kedvük

88

ellenére Álmos vezér uralma alá kerüljenek. A kievivezér azonnal követeket küldött leghívebb barátaihoz,a hét kun vezérhez és segítségül hívta őket, A hét kunvezér, akiknek a neve: Ed, Edömén, Et, Böngér, örsuapja Ocsád, Vájta, Alaptolma apja Ketel, ugyancsaknem kicsinyszámú lovast gyűjtött egybe és a kievivezér iránt való barátságból sebes vágtában Álmosvezér ellen vonult. A kievi vezér is kivonult a magaseregével és a kunokkal gyarapodva előnyomultÁlmos vezér ellen. Álmos vezér fegyvert öltve, szin-tén csatarendbe szedte seregét s ide-oda lovagolvabuzdította katonáit, majd hirtelen eléjük rúgtatva,megállott mindnyájukkal szemben és ezt mondtanekik: „Szittyák, bajtársaim, nagyvitéz férfiak! Em-lékezzetek utatok kezdetére, amikor azt mondtátok,hogy fegyverrel, haddal olyan földet kerestek, ame-lyen lakhattok. Tehát ne zavarodjatok meg az oroszokés kunok sokaságától, akik a mi kutyáinkhoz hasonlí-tanak. Hiszen a kutyák, amint uruk szavát hallják,nemde, rögtön félelembe esnek? Mivel a derekasságotnem a nép nagy száma, hanem a lélek bátorságaszabja meg. Vagy nem tudjátok-e, hogy egy oroszlánsok szarvast megszalaszt? — mint ahogy egy bölcsmondja. De félre ezekkel! Csak azt mondom nektek:Ugyan ki tudott ellene állni Scithia katonáinak?Nemde Dáriust, a perzsák királyát a szittyák meg-kergették, úgy hogy rémületében nagy szégyenszemrePerzsiába szaladt és elveszített nyolcvanezer embert?Vagy Cirust, ugyancsak a perzsáknak királyát, nem-de ugyancsak a szittyák ölték meg háromszázhar-mincezred magával? Vagy magát Nagy Sándort is,Fülöp királynak és Olimpiász királynénak a fiát, akiharcban sok országot leigázott, úgy-e szintén rútulmegszalasztották a szittyák? Ezért hát derekasan ésvitézül küzdjünk azok ellen, akik a mi kutyáinkhozhasonlatosak s úgy féljünk az ő sokaságuktól, minta legyek felhőjétől.” Ezt hallván Álmos vezér katonái,nagy bátorságra gyúltak. Azonnal megfújták a harcikürtöket mindenfelé, a két ellenséges sereg összecsa-pott és heves küzdelembe bocsátkozott egymással. S

89

igen sokan elestek az oroszok és kunok közül. Azoroszok és kunok vezérei pedig látván, hogy övéik aharcban alul maradtak, futásnak eredtek és hogyéletüket megmentsék, sietve Kiev városába húzódtak.Álmos vezér meg katonái az oroszokat és kunokategészen Kiev városáig üldözték és úgy aprították akunok tar fejét, mint a nyers tököt. Az oroszok éskunok vezérei pedig, mikor a szittyák vakmerőségétlátták, a városban meglapultak, mint a némák.

Álmos vezér és vitézei pedig a győzelem után el-foglalták az oroszok földjeit és javaikat elszedve, amásodik héten Kiev városát kezdték ostromolni.Mikor azután a hágcsókat kezdték odatámasztani afalhoz, a kun és orosz vezérek a szittyák merészségé-nek láttára nagyon megrémültek s belátván, hogynem birnak nekik ellenállni, a kievi vezér és a többiorosz vezér is, nemkülönben a kunok vezérei is kö-veteket küldtek Álmoshoz s kérték, hogy kössön velükbékét... Álmos vezér övéivel tanácsot tartva, úgyküldötte vissza a követeket, hogy az oroszok vezéreiés előkelőik a fiaikat adják túszul, évi adóul fizessenektízezer márkát, ezenfelül pedig élelmiszereket, ruhátés más szükséges dolgokat adjanak. Az orosz vezéreknem önkéntesen ugyan, de mégis mindezt megadtákÁlmos vezérnek. Azonban kérték Álmos vezért, hogyHalics földjét elhagyva, a Havas erdőn tul, nyugatfelé, Pannónia földjére vonuljon, mely előbb Attilakirály földje volt. Dicsérték nekik Pannónia földjét,hogy milyen szerfölött jó. Mondták ugyanis, hogy ottnagyon nevezetes vizek ömlenek össze: a Duna, aTisza és pompás halakban bővelkedő egyéb nevezetesforrások. Azt a földet, — mondták — szlovének, bol-gárok, oláhok és a rómaiak pásztorai lakják. UgyanisAttila király halála után a rómaiak Pannónia földjétlegelőnek hívták azért, mert nyájaik Pannónia föld-jén legeltek ... Álmos vezér tanácsot tartott fő embe-reivel és békét kötött az oroszok vezéreivel, elfogadvaazok ajánlatát. Akkor az orosz vezérek, t. i. a kievi ésa susdaii vezér, hogy székükből ki ne verjék őket,fiaikat túszul adták Álmos vezérnek és velük együtt

90

tízezer márkát küldöttek, továbbá ezer lovat oroszmódra díszített nyereggel és fékkel, továbbá százkun gyermeket, valamint negyven teherhordó tevét,töménytelen hölgymenyét- és mókusprémet, végül sokmás ajándékot csak úgy számlálatlanul. A fentneve-zett kun vezérek, látva Álmos vezér kegyességét, me-lyet az oroszok irányában tanúsított, lábai elé borulvaönként meghódoltak Álmos vezérnek ezekkel a sza-vakkal: „A mai naptól fogva urunkká és parancso-lónkká választunk utolsó Íziglen és ahová a sorsod ve-zet, mindenüvé veled megyünk.” S amit szóval mon-dottak Álmos vezérnek, azt pogányhitű esküvel ismegerősítették. Álmos vezér és főemberei pedig nekikkötelezték le magukat ugyanily módon hittel és eskü-vel. Akkor ez a hét kun vezér feleségestől, gyerme-kestől és egész nagysokaságú népestől kész volt Pan-nóniába menni Álmos vezérrel együtt. Az oroszokközül is sokan csatlakoztak Álmos vezérhez s veleegyütt Pannóniába jöttek és maradékuk különbözőhelyeken egész a mai napig Magyarországon lakik.”

A következő fejezetben azt írja le Anonymus,hogy Kiev után a kievi oroszok kalauzolása mellettLadomér városához vonultak, ahol szintén túszokat,sok ezüstöt és aranyat, paripákat s mindenféle egyébingóságokat kaptak, majd ugyanez történt Halics vá-rosánál is, ahol a halicsi vezér és társai ugyanazt ta-nácsolták Álmosnak, hogy vonuljon a Havas erdőntúlra Pannóniába, amely nagyon meg fog felelni amagyaroknak. „Ez a föld”, — mondották Anonymuskrónikája szerint — „Attila király földje volt. Az őhalála után a római fejedelmek foglalták el Pannóniaföldjét egészen a Dunáig és ott telepitették le pász-toraikat. Azt a földet pedig, amely a Duna-Tisza közénterül el, Keán, Bolgárország nagyvezére, Zalán vezérősapja foglalta el az oroszok és lengyelek határáig slakosokul szlovéneket és bolgárokat telepitett oda.Azt a földet továbbá, amely a Tisza és az Erdély feléelterülő ígfon-erdő közé esik, a Maros folyótól aSzamos folyóig Marót vezér foglalta el, kinek azunokáját a magyarok Ménmarótnak mondták, még

91

pedig azért, mert több asszonya volt. Ezt a földet aza népség lakta, amelyet kazárnak mondanak. Azt aföldet végül, amely a Maros folyótól egészen Orsovaváráig terül el, egy Glád nevű vezér vette birtokábaa kunok segítségével, aki Bodony várából jött. Az őágyékából született Ajtony (Ochtum), akit azutánjóval később, Szent István király idejében, Dobokafia Csanád, a király unokafivére a Maros melletti vá-rában megölt, mivelhogy a királynak mindenben el-lenszegült ... Álmos vezér és főemberei elfogadván azoroszok tanácsát, békét kötöttek velük, számtalanajándékban részesültek, miként fentebb mondottuk ésHalics vezére elrendelte, hogy hétezer nyilas és há-romezer paraszt járjon a magyarok előtt s a Havaserdőn át a hungi határig utat készítsen nekik. Egy-szersmind összes barmaikat megrakta élelemmel megmás szükségessel, ennivaló szarvasmarhákat szinténigen sokat adott ajándékba s a hét fejedelmi személy,akit hétmagyarnak mondanak és a hét kunvezér a ro-konságukkal, meg férfi- és nőcselédeikkel egyetembenaz oroszok tanácsára és segítségével utrakeltek Pan-nónia földjére. A Havas-erdőn áthaladva a hungi ré-szekre szálltak. Midőn pedig oda megérkeztek, azt ahelyet, amelyet először foglaltak el, elnevezték Mun-kácsnak azért, mivel igen nagy munkával és fáradt-sággal jutottak el arra a földre, amelyet maguknakannyira áhítottak.”

Anonymus előadását a magyaroknak Scythiábóltörtént származása tekintetében általában véve nem-csak az általános társadalmi köztudat, hanem a ma-gyar jog, sőt: törvényhozás is elfogadta. Az 1498:VI.t.-c. elrendelte, hogy a király az ország mindama szo-kásait, melyekre a bírósági eljárásban hivatkozniszoktak, két jogtudóssal írassa össze. A király, II.Ulászló el is rendelte az összeírást, azzal megbíztaÁdám mestert és Werbewczy (Verbőczi) Istvánt, akikanyaggyűjtést végeztek és a részben Ádám mestervalószínű közreműködésével összegyűjtött anyagbólWerbevjczy István elkészítette Magyarország szokás-jogának hármaskönyvét Tripartihim cím alatt. Ezt a

92

törvénykönyvet a magyar országgyűlés annakidejénletárgyalta, elfogadta, a király helybenhagyta és ma-gáévá tette, csupán csak nem hirdette ki és így akönyv, illetve a könyvben összegyűjtött joganyag nememelkedett ugyan törvényerőre, de szokás utján Ma-gyarországnak legtekintélyesebb jogforrása lett,amelyre hosszú időn keresztül támaszkodott és rész-ben ma is támaszkodik a magyar jogszolgáltatás.Ennek a műnek előszavában irja a szerző:„A szittya népektől szakadt, vagy származott ma-gyarok elhagyván őshazájukat, a Dunán innen és tulelterülő Felső Pannóniában telepedtek le s Attila ve-zérük alatt országuk határait messze mindenfelé ki-terjesztvén, győzedelmes fegyvereikkel Német-,Olasz- és Spanyolországok határaiba nyomultak be.”

A hármaskönyv s így a magyar jog szerint tehátAttila magyar vezéri

Majd az I. rész 3. címben arról elmélkedik Wer-bewczy, miként eredt a nemesség és erre nézve a kö-vetkezőket mondja:

„Ámbár nem történetírásra, hanem ezen országsaját szokásainak és jóváhagyott törvényeinek ismer-tetésére határoztam el magamat, mégis a nemesség-nek eredetét és kezdetét történetileg kell röviden meg-magyaráznom, mivel azt mondtam, hogy minden fő-pap, báró és nemes a mentességnek és szabadságnakegy és ugyanazon előjogával él, továbbá azért is,mivel különben sokan kételkedni szoktak afelől, hogya mi nemességünk, amelyből a báróság és mindenegyéb főuraság származik, honnan ered és hogy azország valóságos nemesei alatt kiket kell értenünk?

1. §. Ε tekintetben tudnunk kell, hogy ámbár atudósok közös véleménye szerint nemes az, akit saját-érdeme megnemesít, mégis, amennyiben célunkhozképest kell kifejtenünk, az a helyzet, hogy a nemes-ség, amelyet többnyire szabadok elnevezés alatt isszoktak érteni, úgy mondják, eredetileg a hunnokvagy magyarok között keletkezett ezeknek SzcithiábólPannóniába való benyomulása titán, amely Pannóniát

93

most a név megváltoztatásával az ittlakó magyarokrólMagyarországnak neveznek, — ilymódon:

2. §. Midőn ugyanis kijöttek Szcithiából a hunokfeleségestül, fiastul, leányostul és egész családostul,több vidéket bejártak és bebarangoltak, kapitányokatés ezenkívül a viszálykodók pereinek elintézésére, atolvajok, rablók és egyéb gonosztevők megbüntetéséreközakarattal bírókat választottak és állítottak be,mindnyájuk közös egyetértésével és végzésével elha-tározva, hogy amikor az egész közönséget egyenlőmértékben érdeklő dolgok merülnek föl, vagy a had-sereg általános felkelése válnék szükségessé, akkora hunok lakásai helyén, és táboraiban vérbemártotttőrt vagy kardot hordozzanak körül és hirdessék kia parancsot mondván: Istennek szava és az egész kö-zösségnek parancsa, hogy mindenki ezen a helyen, —megnevezendő a hely —, felfegyverkezve, vagy ami-ként teheti, a közösség tanácsának s egyszersmind pa-rancsának meghallgatása végett jelenjen meg,

3. §. Ez a szokás a magyarok közt egészen Geyzavezérnek, tudniillik dicsőséges fejedelmünk és legbol-dogabb apostolunk, a magyarok első királya, István,atyjának idejéig sértetlenül fennmaradt s a hunokközül sokat örökös jobbágyságra juttatott.

4. §. Mert úgy határozták és végezték: hogy azily fölhívásoknak áthágóit, hacsak észszerűen nemmentik ki magukat, pallossal kettévágják vagy kö-zönséges és örökös szolgaságra vetik.

5. §. Amint mondják, ez a határozat igen sokmagyart juttatott a köznép sorába. Különben nemvolna lehetséges, hogy miután ugyanabból a nemzet-ségből, tudniillik Hunortól és Magyartól származnakmindannyian, mégis egyik ur, a másik szolga, ez ne-mes, az nemtelen és paraszt legyen.

6. §, Miután pedig a magyarok a Szentlélek ke-gyelmének ihletéből, szent királyunk közreműködéseáltal az igazság felismeréséhez és a katholikus hitvallásához jutottak és őt önként királlyá választottákés megkoronázták: a nemesítésnek és ebből követke-zőleg a nemeseket ékesítő és a nem nemesektől meg-

94

különböztető birtok adományozásának jogát s teljeshatalmát az uralkodással és országlással együtt a kö-zösség a maga akaratából az ország szent koronájá-nak joghatósága alá helyezte, tehát fejedelmünkre és^irályunkra ruházta, — ettől fogva ő tőle ered min-den nemesítés és e két dolog mintegy a viszonos át-ruházásnál és a kölcsönösségnél fogva annyira szo-rosan függ egymástól mindenkor, hogy egyiket a má-siktól különválasztani és elszakítani nem lehet s egyika másik nélkül nem történhetik.”

Tehát nemcsak a krónikákban, nemcsak elbeszé-lésekben és nemcsak hagyományokban, hanem mégjogszabályainkban is él annak a tudata, amit Anony-mus és többi krónikásunk a maga krónikájában a ma-gyarok scithiai, szittya eredetéről általánosságbanelőad. Ez mindenesetre nagy erőssége krónikáinknakés hagyományainknak. Ámde tudjuk azt is, hogy anépek őstörténete bizonyos meseszerű eseményeket isföntart a hagyományokban, így pl. Róma alapításáróla római történetírók azt tanították, hogy a Rómátalapító Romulust és Rémust egy farkas táplálta éskülönböző csodás események történtek. Bármennyireköztudatban gyökeredznek az ilyen mesék, azokatvalónak a mi korunkban természetesen el nem fogad-juk, hanem kutatjuk a valóságos eseményeket, ame-lyek e mesék mögé rejtőznek és más utón igyekszünka valóságos történeti tényállást földeríteni. Ebben amunkában a forráskritika, a krónikák értékének meg-állapítása a legszükségesebb teendők egyike, A for-rásokat akkor fogadjuk el szavahihetőnek és addigfogadjuk el szavahihetőnek, hogyha és ameddig vagymás adatok is alátámasztják a forrás tényelőadását,vagy olyan belső értékei vannak magának az illetőforrásnak, amelyek a szavahihetőségét kétségtelennéteszik.

Hogy legfontosabb krónikánkat vegyük: Anony-mus a köztudaton kívül úgyszólván csak a saját elő-adására támaszkodhatok, mikor szavahihetőségénekmértékét vizsgáljuk. A többi krónikák annyira-amennyire egybehangzanak vele, de többé-kevésbé

95

ellentmondásba is keverednek. Viszont a külföldi for-rásokról, mint aminők az arab és bizánci tudósítások,nem kisebb történettudós, mint Hóman Bálint álla-pította meg, hogy nem lehet teljes bizonyossággal aztállítani róluk, mintha föltétlenül csakugyan a magyarnépre vonatkoznának. Hóman Bálintnak ezt a meg-állapítását mindenki kénytelen elfogadni, mert ez alegnagyobb lelkiismeretességgel és gonddal folytatottvizsgálódás lesújtó eredménye. Anonymus belső igaz-ságára egyébként a vérszerződés tárgyalásánál ter-jeszkedünk ki. Itt csak utalunk arra, hogy meggyőző-désünk szerint: megbízható krónikás.

A honvisszafoglalás, Magyarország területe

megszállásának menete, az egyes fejedelmekkelvívott ütközetek, a mi célkitűzésünk szempontjábólnem fontos események. Elegendőnek tartjuk, ha azeredményt ismertetjük,

A egykorú írók közül ketten irják le Magyaror-szág ama határait, melyeket a honvisszafoglalás ki-alakított: Anonymus és Konstantin görög császár.Anonymus szerint Zsolt kiszabta Magyarország ha-tárait a görögök felé, tehát a Dunától délre, a Bal-kánon a Vaszil-kapuig és a Ráczföldig, nyugatról azAdriai tengerig, ahol Spalato városa vagyon, a néme-tek felől Göncölhidjáig (Jakubovich szerint: Göncöl-hidja a mai Lajta-Bruck vagy Királyhida), ahol az„oroszokkal”, akik Álmos vezetése alatt a magyarok-kal együtt vonultak be Pannóniába, várat is emelte-tett, s ugyanott „a Mosón nevű Fertőn túl” besenyő-ket is telepitett az ország védelmére, A csehek felé aMorva vizéig, a lengyelek felé pedig a Tátra hegyéigtűzte ki a határokat.

Konstantin császár szerint a magyarok laktaföldön régi emlékek vannak: Traján római császárhídja, Belgrád, Szerémség, továbbá északon a keresz-teletlen nagy Moravia, — a mai Morvaország, — me-lyet a magyarok megsemmisítettek. Magyarok lak-nak Moravia földjén, de laknak a Duna és Száva fo-lyók között is.

96

Szomszédaik kelet felé a bolgárok, ahol a Dunafolyó választja el őket egymástól, észak felé a bese-nyők, nyugat felé a frankok, dél felé pedig a hor-vátok.

A két forrás egybevetéséből kitűnik, hogy északfelé a visszafoglalt Magyarország északi határa aKárpátok hegyláncolatain húzódott végig, — nyu-gat felé Morvaország nyugati határai és a Lajta —,kelet felé az Erdélyi Kárpátok hegyláncolatain végig-húzódó vonal volt a magyar határ le egészen a Du-náig, délfelé pedig ó-Szerbia, illetve egész Szerbia,és az attól nyugatfelé az Adriai tengerig terjedő egészterület magyar uralom alatt állott, kivéve ó-Horvát-országot. Magyarország déli határa tehát a Balkánfélsziget közepén, körülbelül azon a vonalon húzódott,ahol a mai Görögország északi határa van.

A honvisszafoglalók száma.

Ezt a honvisszafoglalást meglehetősen bizonyta-lan számú magyarság hajtotta végre. Ha igaz az,amit a bizánci és egyéb források a bolgárok és bese-nyők Etelköz ellen intézett, megsemmisítő közös tá-madásáról írnak, akkor a hódító magyarság számafelette csekély lehetett. Ha ez nem igaz, akkor igazavan Anonymusnak, rendezett és nagyszámú nép lehe-tett a Pannoniába vonuló magyarság, mert az a kö-rülmény, hogy a nyugati fejedelmek, mint a németArnulf, valamint a görög császárok szövetséget kö-töttek velük és ez a szövetség a szövetséges fejedelmekjavára kedvező eredményt tudott biztosítani, azt mu-tatja, hogy hatalmas, erős és vitéz sereget tudott amagyarság kiállítani.

Némi adat is áll rendelkezésünkre a magyarságszámát illetőleg. Természetesen az olyan általánosszólamok, hogy „népes ez a nemzet”, meg, hogy „ele-gendően voltak Magyarország benépesítésére, tömér-dek sokasággal, népek nagysokaságával érkeztekPannoniába”, s több efféle, különböző krónikákbanés egyéb iratokban előforduló kifejezések nem igen

97

alkalmasak még a megközelítő becslésre sem, különö-sen, ha figyelembe vesszük, hogy Kézai krónikájamég a X. század végéről is azt mondja, hogy Magyar-ország tágas és néptelen vala.

De vannak számszerű adataink. Egyik krónikaszerint a hét magyar törzs egyenként harmincezerfegyverest tudott kiállítani, ami körülbelül kétszáz-tízezer főből álló sereget jelent. Másik krónika sze-rint a száznyolc nemzetség mindegyikében kétezerrerúgott a fegyveresek száma, ami kétszáztizenhatezerfegyveresnek felel meg. Minden fegyveres családjáraátlag öt családtagot számítva, körülbelül egymilliólelket hozhatunk ki, mint a magyarok lélekszámát. Eztisztán csak a magyarok száma volt. Hozzájuk kellszámítani a székelyeket, kunokat, kabarokat, besenyő-ket, bolgárokat és avarokat, akik részben itt laktakmár az ország területén, részben pedig a magyarok-kal együtt vonultak be. Nincs ugyan tudósításunk ar-ról, hogy ezek a rokonajkú népek mekkora számottettek, azonban talán becsülhetjük őket is száz-száz-ezer lélekre, úgy, hogy a magyar és rokonajkú népekegész létszámát mintegy másfélmillióra tehetjük.

A Magyarországon a honvisszafoglalás előtt lakóidegenajkuak száma is bizonytalan. A források sze-rint a VIII. század végén az avarokat kiirtották ésakkor Pannónia annyira népesség nélkül maradt,hogy egy krónikás (Eginhard) szerint Pannoniábanemberi lakásnak nyoma sem mutatkozott. Egyezikezzel Tamás spalatói főesperes tudósítása, aki azt ál-lítja az országról, hogy a magyarok beköltözésekor arónaság emberek hiánya miatt volt alkalmas állatte-nyésztésre. Mindennek dacára kellett a honvisszafog-laláskor elég nagyszámú idegen nyelvű lakosságnak isélnie az ország területén, mert az összes krónikákszerint egyes fejedelmek meglehetősen heves ellen-állást tanúsítottak. A krónikák szerint hét fejedelemuralkodott Magyarország területén a honvisszafog-laláskor: Gyeló Erdélyben, Ménmarót Biharban, Gláda Maros-Tiszaszögben, Zalán a Tisza-Duna között,Szvatopluk, Vraszláv vagy Bratiszláv és Arnulf az

98

északi és nyugati részeken. Ha egy-egy fejedelemnekcsak kétszázezer lélekszámú alattvalója volt is és ötlelket számítunk egy-egy fegyveresre, akkor is a fe-jedelmek mindegyike körülbelül 40—40 ezer fegy-veressel rendelkezett és az ország összes idegen nyelvűlakosainak a száma mintegy szintén másfélmillió lel-ket és a katonaság száma mintegy kétszázötven-há-romszázezer fegyverest tehetett ki. Hogy ebből tény-leg mennyi volt idegennyelvű és mennyi a magyar-sággal és bevonuló egyéb néptörzsekkel rokon nép,azt az eddig rendelkezésre álló történelmi adatok alap-ján nem lehet megállapítani. A jelek azonban azt mu-tatják, hogy ezek a lakosok is többé-kevésbbé rokon-ságban voltak a magyarokkal, ha netalán annak tu-data ma már kiveszett volna is belőlünk.

VIII.

Nemzetközi kelyzet a honvisszafoglaláskor

A honvisszafoglaláskori európai nemzetközi hely-zetet a következőkben ismertetjük:

Csehországban 890-től 912-ig I. Spitinyev ural-kodik, aki a magyarok betörései miatt egyesíti aszláv törzseket. Utána 926-ig I. Bratiszláv, 935-igSzent Vendel következik, aki 929-ben elveszti függet-lenségét és I. Henrik német uralkodó hűbérese lesz.Utána a 967-ig uralkodó I. Boleszláv megtöri a nemes-ség hatalmát, de német hűbéres marad. A 999-ig ural-kodó II. Boleszláv kiterjeszti hatalmát Sziléziára ésGalíciára is. 973-ban háborút visel a lengyel királlyal;ugyanez évben megalapul a prágai püspökség. 1002-igIII. Boleszláv következik, akit Chrobny Boleszlávlengyel király megtámad és elfog.

Szerbia e korbeli történetét a nemzetiségek tár-gyalásánál adjuk.

Romániának, mint Romániának vagy Oláhor-szágnak e korban még nincs története. Besenyők éskunok, illetve besenyők vagy kunok és bolgárok né-pesítették be az országot. A későbbi Szörényi bánságterületét nyilván magyarok lakták; erre mutat egye-bek közt az Ugrón család rabonbáni méltósága. Ugya-nis a „Rabon” szó a mai Zsil folyót jelentette annak-idején, s Ugrón rabonbán annyit jelent a mai magyarnyelven: Zsil vízi bán = 'Τγρων 'Ραβων βάννας.

A kelet rómainak nevezett görög birodalomban886-tól 912-ig VI. Leó, 913-ig Sándor, 920-ig VI.Konstantin, 944-ig I. Román, 959-ig VII. Konstantin,

100

963-ig II. Román, 969-ig Nikafor, 976-ig János,1025-ig II. Bazil és VIII. Konstantin császárok ural-kodtak. 934-ben, 943-ban és 958-ban intéztek a ma-gyarok nagyobb betörést Görögországba. 943-banegészen Bizáncig (ma Konstantinápoly vagy Isztam-bul) jutottak. 958-ban Tráciában, az akkori Görög-ország ma Bulgária egy részének megfelelő tarto-mányában' vereséget szenvedtek. A század vége feléII. Bazil a horvátok szövetségese Velence ellen.Alatta a szerbek elismerik a görög fenhatóságot,1015-ben Bazil megveri a bolgárokat és 15.000 katonátmegvakittat. A magyar történetírás VI. Leó és VILKonstantin császárok írásműveiből merít sokat a ma-gyar őstörténetre nézve. A történetírás VI. Leót„Bölcs”, VII. Konstantint „Bíborban született — Por-fűrogenitosz” jelzővel Szokta emlegetni.

Lengyelország története 940-ben kezdődik Piaszttrónraléptével. Utódai alatt a birodalom állandóan nö-vekszik. 962-től 992-ig Mieciszláv uralkodik, aki964-ben felveszi a keresztségét és terjeszti a keresz-tény vallást. 963-ban kényszerült elismerni I. Ottónémet hűbéruraságát. Lengyelország tulaj donkép valómegalapítója és szervezője a 992-től 1025-ig ural-kodó Chrobny Boleszláv. Lerázta a német igát, hatal-mát kiterjesztette Dancigig. (Ma is kísért a DanzigiFolyosó és Danzig kérdése.) Elfoglalta Sziléziát ésMorvaországot. Endre, Béla és Levente magyar her-cegek Szent István környezetének üldözése elől az őudvarába menekültek.

Oroszországban szláv és varég (normán), vala-mint különféle finnugor és török-tatár néptörzsek él-nek szétszórt, állam nélküli életet, mígnem a varégek-ből kiváltságos uralkodó osztály alakul. Közülök kerülaz uralkodó, a katona, a földbirtokos, a hivatalnok.Uralmuk fokozatosan kiterjed Halicsig. 941-ben ered-ménytelenül bár, ele még Bizáncot is megtámadják,945-től 972-ig Szvjatoszláv az uralkodó, helyette gyer-mekségében 957-ig anyja, Olga, kormányoz. 955-benBizáncban felveszi a keresztségét. Szvjatoszlávnaksúlyos harcai vannak bolgárokkal és görögökkel; e

101

harcokban el is esik. Birodalma három fia között osz-lik meg, de Jaropolk elveszi testvéreitől birtokaikatés egyedül uralkodik 980-ig, amikor Vladimir megöliés átveszi az uralmat. Vladimir 1015-ig uralkodott.A történelem „Nagy” jelzővel tisztelte meg. Egybe-olvasztotta az uralma alatt álló törzseket. 988-bankeresztény lett és kiirtotta a pogányságot. Halálával8 fia között oszlott meg a birodalma, akik testvér-harcot kezdtek.

Ausztria önálló története tulajdonkép csak a di-nasztia-alapító babenbergi I. Lipót uralmával kezdődik976-ban. Területe ekkor még csak Enns—St.-Pöltenvidékéből áll. 994-töl 1018-ig babenbergi I. Henrikuralkodott. Uralma alatt, 996-ban lesz Osztmarkbólöszterreich. Egyébként nem önálló története telve vanmagyar betörésekkel. Mint régi pannóniai területnek,hovátartozandósága is vitás. A 973. évi magyar-német megegyezés a keresztény hittérítők beengedésetárgyában, közvetlen előzménye Ausztria valamelyesönállóságának; úgy látszik, ütköző állam sorsát szán-ták neki, habár német hűbéruraság alatt s így fej-lődött 996-ig öszterreichhé. Ez a változás körülbelülannyit jelent, mintha például nálunk Baranya megyeBaranya országgá alakulna at.

Honvisszafoglalástól Szent István királyunk ha-láláig 35 pápa uralkodott, köztük hat Benedek, négyLeó, tiz János, két-két Gergely, Szergiusz és István,Történelmünk szempontjából legnevezetesebb közöt-tük a 999-től 1003-ig uralkodó II. Szilveszter, akikeresztény hagyományaink szerint Szent Istvánnakkoronát küldött és ezzel hozzájárult a szent-istvánikirályság megalapításához. Nevezetes szerepet ját-szott a kereszténység terjesztésében a 974-től 983-iguralkodó VII. Benedek is. Szent István halálakor,1032-től 1045-ig IX. Benedek uralkodott. A magyarnyugati kalandozások a 900-tól 903-ig uralkodó IV.Benedek alatt kezdődnek. A pápáknak világi hatal-muk is volt az e korban kialakult Egyházi Államban.A német birodalomban 900-tól 911-ig Gyermek La-jos uralkodott. Alatta kezdődnek a magyar betöré-

102

sek. 907-ben Pozsonynál vívtak véres csatát. 918-igI. Konrád uralmát kül- és belküzdelmek nehezítik.A 936-ig uralkodó I, Henrik 933-ban Merseburgnálmegveri a magyarokat. Az utána majd négy évtizedenát, 936-tól 973-ig uralkodó I. vagy Nagy Ottó, a nagynémet birodalom, illetve német-római császárság meg-alapítója, kezdetben súlyos belső harcokat vív. 951-benmár Itáliába vezet hadjáratot. 955-ben Augsburgnálsúlyosan megveri a magyarokat. 962-ben II. hadjá-ratot vezet Itáliába és német-római császárrá koro-náztatja magát. 966-tól 972-ig tart III. itáliai hadjá-rata. Ő a keresztény magyar állam megalapításábannevezetes szerepet játszó az a császár, aki 973-bans

a quedlinburgi birodalmi gyűlésen a magyar Géiafejedelemmel megkötötte azt a megállapodást, hogykeresztény hittéritők jöhetnek az országba. Követteőt 973-tól 983-ig II. Ottó, aki 976-ban a babenbergicsaládnak adja Osztmarkot. Utána 1002-ig III. Ottó,ő utána 1023-ig II. vagy Szent Henrik uralkodik, akiChrobny Boleszláv lengyel királlyal ama, már emii-tett s német részre szerencsétlen kimenetelű háborútvivta. őt követte 1039-ig II. Konrád, aki 1031-ben amagyaroktól súlyosan kikapott, mikor hódító szán-dékkal az országba tört.

Franciaország története e korban meglehetősenzavaros. 893-tól 923-ig Együgyű Károly uralkodikugyan, de Normandia a normandoké, dél a szerecse-neké, a Moselen tul német birtokok vannak. Bretány(Bretagne) és Navarra független királyságok. A tu-lajdonképpeni Franciaország Jurán inneni és Jurántúli részre oszlik. Rudolf alatt 923—936 között sze-recsen és magyar betörések akadályozzák a fejlődést,a királyi hatalom csökken a 936—954 között uralkodóIV. Lajos alatt is, mígnem a 954-től 986-ig uralkodóLothár alatt már csak Laonra és vidékére korlátozó-dott annyira, hogy a 987-ig uralkodó V. Lajosnak,majd a 996-ig uralkodó Capet Hugónak, valamint az1031-ig uralkodó Róbertnek a nagy hűbéresek felettnem volt hatalma.

Angliában 871-től 901-ig Nagy Alfréd uralkodik.

103

Megszervezi országát és befogadja a kereszténységet.A 925-ig uralkodó Eduárd alatt betörnek a norman-nok (dánok). 940-ig Ethelstan uralkodik, aki 937-ben megveri a dánokat. 940-től 975-ig egymás utánEdmund, Edred és Edgár uralkodtak. Edgár elfog-lalta Írország egy részét. 979-ig ezután a vértanúEduárd, majd 1013-ig Etheired uralkodott, aki 991-ben a dánok adófizetője lesz. 1002-ben legyilkoltákaz Angliában volt dánokat. 1013-ban Etheired mene-külni kénytelen. 1014—1016 között Sven dán királyelfoglalja Angliát, 1016-tól 1035-ig Nagy Kanut ural-kodik, aki az angolok, dánok, svédek és norvégekkirálya.

Olaszország ez időben több apró államra oszlott,amelyek némelyikében hazai királyok, esetleg nemkirályi, hanem más című fejedelmek uralkodtak. Márkialakult az egyházi állam a pápa közvetlen uralmá-val, Dél-Itália görög és arab birtok. Délről a szere-csenek, északról a magyarok csapkodtak be. 996-banIII. Ottó német császár helyre akarta állítani a régi,egységes Itáliát, de nem sikerült. 1017-ben a norman-nok (varégek) fejedelemséget alapítanak Itáliában,mely 1194-ig állt fenn; 1038-ban elfoglalták Szicíliáta szerecsenektől (araboktól).

Spanyolországban 711-től arab (szerecsen) ura-lom, kalifák alatt. Ε korban a központi hatalmat kéz-ben tartó cordovai kalifátus 10 apró, független arabállamra töredezett. 900 körül már öt keresztény ál-lam is volt: Kasztilia, Navarra, Aragónia, Barcelonaés Leon, Aragónia 1034-ben királyság lett.

Általában széttöredezettség és általános bizonyta-lanság jellemzi e kor Európájának politikai történetét.

Általános művelődéstörténeti tekintetben sincskimagasló esemény.

IX.

A honvisszafoglaló magyarság jellemzése.

A honvisszafoglaló magyarság testi mivoltárólkevés adatunk van. Leó görög császár szerint a ma-gyar edzett, erős emberfaj, mely a bajt és fáradtságotnemesen tűri, hideget, meleget kiáll és a szükségle-tekben fölmerülő hiányt nem veszi föl. Egyébként alegkülönbözőbb leírás maradt róluk, egyik leírás sze-rint sotétszinüek, másik szerint vöröshajúak, néme-lyek szerint magastermetűek, mások szerint közép-termetüek, úgy hogy ezeken az adatokon eligazodniannál kevésbé lehet, mert az sem bizonyos, hogycsakugyan a magyarokra, vagy a magyarokhoz csat-lakozott egyéb népekre vonatkoznak-e. Az a körül-mény, hogy a nagyon erős Botond mintegy törpe em-bernek van a görög óriással szemben leírva, arramutat, hogy a magyarok nem lehettek túlzottanmagastermetüek, de nem lehettek általában nagyonalacsonyak sem, hanem középtermetű, izmos, szép-testii emberek.

A magyar nép ma is észlelhető hibái már ebbenaz időben is megvoltak. Ezeket a hibákat a forrásoknagyjában a következőkben vetik őseink szemére:

1. Munkátlanság- Leó császár szerint a szittyanemzetek egy életmódúak és hadszervezetűek. Mindmunkátlanul, pusztai henye módon élnek és csupán azerősebb hadszerkezetre ügyelnek: ez mentsége is enneka hibának, mert a katonáskodás természetszerűleg el-vonja a katonát egyéb munkáktól. (Katonáéknál mais így van.) Nomád népnél nem lehet a katonásko-

105

dást munkátlanságnak tekinteni. Érdekes, hogy ezerévvel később Matlekovits Sándor is azt írja Magyar-ország Közgazdasági és Közművelődési Állapota Ezer-éves Fennállásakor című munkája előszavában, hogy:„Népünk faji jelleme a tétlenség, a nehézkesség és arégihez való túlságos ragaszkodás.” Hiba ez vagyerény?

2. Hiúság, önhittség és könnyelműség. A Nyír-vidék megszállására két irányba mentek és midőn akét csapat egymással találkozott, nagyon megörültekés mind a két csapat dicsekedett a maga győzelmével.— Töhötöm a maga erejével akart hirt, nevet és föl-det szerezni, azért vonult Erdélybe. — Regino króni-kájának folytatója szerint azt mondották, hogy őket,ha a föld el nem nyeli, vagy az ég rajok nem szakad,senki le nem győzheti. — Zsákmányért népük ezrei-nek az életét áldozták föl szükség nélkül, könnyel-műen.

3. Kegyetlenség. Olyan esetekben, amikor felin-gerelték őket, irgalmatlanul jártak el. Magyar króni-kások adnak alapot e nemzeti jellemvonás megállapí-tására, amikor azt írják, hogy a magyarok örülnekaz embervér-ontásnak, mint a pióca s amíg pogány-ságban éltek, kegyetlen üldözői voltak a keresztény-ségnek. Ezekre a vádakra rádupláznak a német kró-nikások, akik gonosz, embertelen, legkegyetlenebb,gyilkosságot szomjazó népnek írják le a magyarokat,— de természetesen elhallgatják azt, hogy a magya-rok ellenségei sem voltak éppen angyalok,

4. Káromkodás. Kézai Simon mester megemlíti,hogy Lél és Bulcs vezérek miként káromkodtak. Amagyarnak ez a sajnálatos tulajdonsága még ma ismegvan, bár más nemzet sem nélkülöz hasonlószokást.

5. Legszomorúbb hibája a magyarnak a viszály-kodás és a pártoskodás. Ezt ugyan nem állítja rólukegyetlen író sem, de a tényekből lehet erre következ-tetni, Leó császár ugyanis leírja, hogy nagyon szo-morítja a magyarokat, ha közülök némelyek a ró-

106

maiakhoz (értsd: keletrómai = görög) pártolnak.Tudják, hogy nemzetük állhatatlan gondolkodású,hogy haszonvágyók, emiatt rokonaikra és egymásiránti jóindulatra nem sokat adnak, hanem érdekeikszerint fordulnak esetleg egymással szembe is.

Ezeket a hibákat azonban ellensúlyozzák a hon-visszafoglaló magyarság erényei: értelmesség, hig-gadtság, kedélyesség, dicsőségvágy, nemeslelkűség,hűség, szótartás, bőkezűség, vendégszeretet, vitézség,szabadságszeretet.

A honvisszafoglaló magyarság életmódja ésszokásai tekintetében ránkmaradt adatok szerint amagyarságnak állandó, rendes lakhelyeik, lakásaiknem igen lehettek. Árpád és az előkelő magyarokSzerencsnél sátrakat emeltettek, Eger vizénél is sát-rakat emeltek s azt az emelkedést, amelyen a vezérszámára ütöttek sátort, vagyis szint, Szihalomnaknevezték. Később azonban már állandó lakásokat isépítettek, de a nép nagy tömege még hosszú ideigsátorok alatt él, vagy ekhós szekereken. Ez a hon-visszafoglalással kapcsolatos költözködés következmé-nye, s nem azt jelenti, mintha a magyarság kezdetle-ges nomád nép lett volna. A magyar nomádság min-dig tanyai rendszerű településsel kapcsolatos.

Élelmezésük főképpen az állatok húsából állott.Nagy csapat jószág, lovak és teherhordó állatok kö-vették őket, részben, hogy éleimül szolgáljanak, tejetadjanak, részben teherhordás, igavonás végett. Afoglyokat állataik hasznaiból élelmezték, írja Kézaimester. Theophylactus bizánci író szerint lovakat,ökröket és juhokat szoktak áldozni és az ilyen áldoza-toknál az áldozati állat javahúsát elfogyasztották. ATarcal hegyén is kövér lovat öltek és nagy áldomásttettek. Ételükül szolgált a hal és vadhús is. A halá-szatnak, de különösen a vadászatnak nagy kedvelőivoltak.

A húst főzve vagy sütve ették. Azok a nyugatikrónikásokból elterjedt tudósítások, hogy hír szerint,— Regino apát hivatkozik a „hírre”, — nyers húst

107

esznek és vért isznak, cáfolatot nyer a szent gallenibarátnak, Heribald fráternek kalandjával, amelyrőlEkkehard krónikás megírja, hogy bizony elkészítet-ték a magyarok a húst és nem nyersen ették.

Kenyér. A magyar nép az utóbbi időben főtáp-lálékának tekinti a kenyeret. A krónikák nem tesznekemlítést róla, hogy vájjon a honvisszafoglaló magya-rok ismerték-e a kenyeret. Priszkosz rhétor szerinta hunok kenyér helyett kölest fogyasztottak, Mintnomád nép, földmíveléssel valószínűleg nem foglal-koztak, amivel szemben kenyér szavunk semmi másnyelvben nem fordul elő, tehát ősmagyar szó. Anony-mus azt állítja, hogy amíg a pusztaságokon vonultakkeresztül, ember készítettét nem ettek, mint szokásukvolt, hanem hússal és hallal éltek; amiből visszafeléarra lehet következtetni, hogy előzőleg mégis ehettekvalami kenyérfélét is — emberkészítettet — és ván-dorlás idején csak kényszerhelyzetük miatt nem ké-szítettek kenyeret. Hogyan került volna egyébkénta magyar nyelvbe és életbe a kenyér?

A magyarok itala Anonymus szerint a tej volt.Ugyanezt állítja Leo császár is. Viszont a szent-galleni krónikás azt irja, hogy áldomás közben a borteli kupákkal állott a középen, abból annyit ivott min-denki, amennyi tetszett neki. Szerették tehát a bort is.A magyarok ruházatáról közvetlen leírásunk nemigen maradt, csupán az ásatásokból állapithatjukmeg, hogy a magyarok jól öltözködtek. A magyarnyelv azonban a ruhaneműekre vonatkozólag rend-kívül gazdag ősrégi szavakban, tehát őseink dúsanés változatosan öltözhettek. Árpád udvarában ismer-ték a fényűző, ékes öltözeteket, Zalán nejének tizen-két hölgymenyét-, tizenként nyusztbőrt és tizenkétaranyos köntöst küldtek. Takaros csizmáik voltak.Megállapítást nyert, hogy a férfi kabátok mai formá-ját a magyarok hozták magukkal; Európa más népeilegfeljebb zubbonyt viseltek. Eötvös Károly az egyiksírból kikerült kengyelvassal ötletesen bizonyította be,hogy a magyarok nem bocskort, hanem csizmát visel-tek. Lábbelijük mindenesetre volt, mert mikor az

108

augsburgi csatából visszatért u. n. gyászmagyarokat1

meg akarták büntetni, azt határozták, hogy mezítlábkell koldulniok.

A hon visszafoglaló magyarok szakállukat telje-sen, hajukat pedig halántékig borotválták, hajzatuktöbbi részét pedig három tekercsbe vagy üstökbe fon-ták, bajuszukat pödörve viselték.

A magyarok nem tagadták meg maguktól a mu-latságokat és az ünnepélyeket s bár nem maradt ránkdaluk, zenéjük, táncuk, tréfájuk, lakomájuk, toruk ésharc játékaik tárházából semmi, azonban bizonyos,hogy a pogánykor eseményeiről még a kereszténykorszakban is énekeltek a hegedősök s Béla jegyzőjeismételten tiltakozik ellenük. A Képes Krónika aztirja, hogy a hét vezér sajátmagáról énekeket szerzetts világi dicsőségért és hírük-nevük terjedéseért a népközt énekeltette azokat, hogy utódaik hallják ezeketés szomszédaik és barátaik között büszkék lehessenek.Az augsburgi csatából visszatért hét magyar házról-házra járva gyászénekkel ismertette szomorú sorsát.Szent Gallennél, miután a bortól nekihevültek,iszonyúan kiabáltak Isteneikhez. A foglyaik szokat-lan énekére is mindnyájan összejöttek és kitörő kedv-vel táncoltak és daloltak főnökeik előtt. Óbuda elfog-lalása után a lakománál Anonymus szerint kobzok éssípok kíséretével dicsőítették az énekesek a hősöket.Ugyanakkor paripákra ülve pajzszsal és lándzsá-val nagy torna játékot tartottak. A fiatalok nyilas ver-senyeket rendeztek. Szent Gallennél főnökeik előttfegyverrel összacsapva mutogatták, hogy mennyitértenek a hadigyakorlatokhoz. Győzelem, hódítás, ve-zérválasztás, a vezér fiának születése és mennyegzőjealkalmával nemzeti ünnepélyeket rendeztek, amelyeknégy napig, hét napig, sőt húsz napig is eltartottak.A Nyírség elfoglalásáról érkezett hírre Árpád vezér

1 Még a gyászmagyaroknál sincs nyoma teljes meztelen-ségnek, mint például Bizáncban, ahol rendelet volt arról, hogya nők misén ne jelenjenek meg teljesen meztelenül.

109

és előkelői egész héten át ünnepélyesen lakomáztakés csaknem mindennap megittasodtak nagy örömük-ben az elért eredmények miatt. Az óbudai lakomahúsz napig tartott s az ételt és italt arany- és ezüstedényekben szolgálták föl s gazdagon és fényesenéltek vendégeikkel együtt.

X.

Népünk honvisszafoglaláskori összetétele.

Az ország- visszafoglalásakor magyarok, széke-lyek, kozárok, kunok, besenyők, bolgárok, avarok,oroszok (rutének), tótok, németek és oláhok voltakaz ország lakosai.

A magyarok hét törzsre és száznyolc nemzetségreoszlottak. Konstantin császár szerint a magyar törzseka következők voltak: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat,Tarján, Jenő, Kara és Kaza.1 Ezeket a neveket ma istöbb magyar helységnév tartja fönn, de vannak ilyencsaládneveink is. A nemzetségek névjegyzéke nemmaradt fenn, de okmányokban és egyéb emlékekbenazt olvassuk, hogy voltak Ákos, Almás, Berend, Csa-nád, Érd, Kelen, Maglód, Ompod, Kösd, Simánd,Zuárd, s több nemzetségek. Attila az Érd, Árpád aKaroly nemzetségből származott. Más források sze-rint mindketten a Turul nemzetségből valók. A„karoly” vagy „karvaly” azonos lehet a turullal.

A székelyek eredete ma is vitás. Annyi kétség-telen, hogy ősrégi nép, amely mai területén a leg-régibb időtől fogva él. Mindenesetre ott volt már ahun birodalom idején is s a székelyek hagyományaiszerint ők a hunok maradványai, akik a magyarokkalegyütt hódították meg Pannóniát. A székelyek hatnemzetségre és huszonnégy ágra szakadtak, a nem-zetségek nevei: Halom, Örlőcz, Jenő, Medgyes, Ador-ján és Ábrán. A magyarokkal kezdettől fogva egynyelven beszélnek, bár a székelynek vannak a magyarköznyelvtől eltérő, ősi, tájszólásszerű nyelvi tulajdon-

1 A „Nyék” nevet ma „Nyiki” és „Nyéky” formában is-merjük. Konstantin írásának a „Nyiki” felel meg inkább azegykorú olvasás szerint. — A „Megyer” ma használatosabbformája a „Magyar”.

111

Ságai. A székelyek nyelve közelebb áll a kun nyelvhez,mint az irodalmi köznyelvhez, ma is.

A kazárok nyelve Konstantin császár előadása sze-rint a magyar nyelvtől csak tájszólásilag különböz-hetett. Konstantin császár szerint a kazárok kabarnév alatt Etelközben csatlakoztak a magyarokhoz,Anonymus szerint azonban ez a csatlakozás nem tör-tént meg, hanem Kievnél a kunok csatlakoztak ésAnonymus a kazárokat Ménmarót alattvalóinak tudja.A fennmaradt helynevek és a palóc szójárás azt bizo-nyítják, hogy az Anonymus kunjai és a Konstantinuskazárjai ugyanazt a népet jelölik. A nehézségetcsupán az okozza, hogy Anonymus szerint a kazárokMénmarót területén, tehát Biharban laktak, viszontegyéb történelmi adatok szerint a magyarok a kazá-rokkal feketetengermenti hazájukban léptek szoro-sabb kapcsolatba, sőt alárendelt viszonyba. Ámde eza nehézség csak látszólagos. A kazárok előző neveugyanis agathirc volt és a történelmi adatok szerintaz agathircok Magyarország területén, a Nagy Al-földön tartózkodtak, ahonnan azután kénytelenek vol-tak el-kivándorolni, de egy részük itt visszamaradt.Nincs tehát semmi nehézsége annak, hogy a kazárokszereplését Ménmarót uralma alatt lehetőnek lássuk.A besenyők a krónikák szerint hosszú időn ke-resztül állandó ellenségei voltak a magyaroknak ésaz ő bolgárokkal közös támadásuk késztette a ma-gyarokat Etelköz elhagyására, ők már csak a hon-visszafoglalás után érkeztek, illetve költöztek be ma-gyar területre. Egyébként Etelközben, a magyarokelhagyott helyein telepedtek meg és onnan csapdos-tak be századokon keresztül magyar területre. A XI.században Ozul, Köteszk, Kapolcs s Ákos vezéreik, —a XII. században Tatár nevű vezérük, a XIII. század-ban Kötény nevű főnökük vezette őket. Etelközbőlnyolc nemzetségük s ugyanannyi főnökük nevét tar-totta fenn Konstantin császár, amelyek számos köz-ségnévben még ma is fennmaradtak. Ahol később abesenyők hazánkban megtelepedtek, azon a vidékenmost is mintegy huszonöt Besenyő nevű községet ta-

112

lálunk, de olyan nyelvbeli eltéréseket, amelyek aztigazolnák, hogy eredetileg a besenyő és a magyarnyelv eltért volna egymástól, nem találunk, sőt AnnaKomnena a besenyőket a saját besenyő nevükön kívülmég hun és szittya névvel is jelzi s azt mondja ró-luk, hogy nyelvük a kunokéhoz hasonló.

A bolgárok szintén rokonnép lehettek a magyar-ral. Nyelvészeti kutatások azt derítik ki, hogy abolgárok török nép voltak, ámde ez az állítás nincsjobban alátámasztva, mint az, hogy a magyar finn-ugor nép, Egyébként az összes források azt tanúsít-ják, hogy a bolgárok csakugyan közeli rokonai voltaka magyaroknak s őket arab és bizánci irók éppen úgyszittya, hun és türk népnek nevezik, mint a magyart.Glád és Zalán fejedelmek a bolgárokkal állottak kö-zeli kapcsolatban és népük is bizonyos részben bolgárvolt.

Az avarok az avar birodalom bukása után marad-tak hazánk területén és Szombathely körül a germánnépek védelmezték őket a szlávok ellen. Konstantincsászárnak tudomása van Horvátországban lakóavarokról. A régi irók az avarokat is azonosították ahunokkal és magyarokkal és várhunoknak hívtákőket. Konstantin császár szerint Attila az avarok ki-rálya. Az avarok erődéit, várait győröknek neveztékés Sopron, Tolna, Győr, Zala és Szatmár vármegyékel vannak lepve Győr nevű községekkel.

Az idegenajka lakosok közül az oroszok vagyruthének Anonymus szerint Álmos vezérrel jöttekPannóniába, vagyis Magyarországra. A tótok Mun-kács vidékén a beköltöző magyarokat nagy tisztelet-tel fogadták és önként meghódoltak. A németek aDunántúl és különösen Veszprémben és vidékén tar-tózkodtak. Erdélyben és a Temesközben, „oláhok” lak-tak, legalább is Anonymus szerint Gyélo és Glád ve-zérek seregében oláhok is harcoltak. Eszel szembenkétségbe nem von'ható tény az, hogy „oláhok” csakkörülbelül a XII—XIII. században költöztek Er-délybe. Az „oláh” sző eredetileg nem népet jelentett,hanem pásztorságot.

XL

Ingó vagyon, hadszervezet és jogrend.

A honvisszafoglaló magyarok szokásai és egészszervezetük szoros összefüggésben vannak azzal a tény-nyel, hogy társadalmuk csak ingó-vagyonnal rendel-kezett, amint mondani szokták: nomádok voltak. Anomád élet hozta magával az állandó vándorlást,hozta magával a lóra termettséget s hozta magávalazt a hadszervezetet is, amely a magyarokat, mintkönnyű lovas népet annyira félelmetessé tette Európaelőtt. Ezt gróf Zichy István a Nemzeti Múzeumbanrendezett 1935 augusztusi steppe-kiállitással igazolta.Az ingatlan-vágyon, a földbirtok, más természetűhadiszervezetet kivan meg és tesz lehetővé. Ez anehézkes hadiszervezet, amely várakra és egyéb nehézfegyverzetű katonaságra van alapítva, — mert nemtámadás, hanem csak védekezés, tehát egyhelyben-maradás a cél, — nem tud szembeszállni a gyorsmoz-gású nomád sereggel. Lehetséges, hogy a magyarokérintkeztek valami módon, — amire azonban törté-neti adatunk nincsen, — török népekkel. Ha a bese-nyők nem voltak török nép, akkor szinte kizártnaklátszik ez a lehetőség, mert kútfőink szerint a ma-gyarok keleti szomszédai a besenyők voltak, akiknekkeletről jövő támadásai elől húzódtak mindjobbannyugat felé. A besenyők tehát elzárták volna a ma-gyarok elől a keleten élő törökséggel való érintkezéslehetőségét. De mindezeket a meggondolásokat mel-lőzve, tegyük föl, hogy közvetve, vagy közvetlenülérintkezésben állottak a magyarok a törökséggel stényleg tanultak tőlük valamelyes harcászati szokáso-kat. Ámde fölmerül a kérdés, hogyhát a törökök hon-nan tanulták ugyanezt? ők talán együtt születtek a

114

haditaktikával és a lóval? Az afrikai beduinok azókorban nem érintkeztek a törökökkel, mégis vannakemlékeink a tekintetben, hogy a beduinok kiváló,vitéz, harcias, könnyűlovasok voltak, akik épugy mintma, annakidején is a könnyűlovasság harcmodorátalkalmazták; csupán a fegyvereik változtak, mert mamár nyíl helyett részben elültöltő, részben hátultöltőpuskával harcolnak. Ez a példa — és még sok más —mutatja, hogy a könnyűlovassággal való hadviselésimódszer nem a török népek sajátsága, hanem általánossajátság az ingó-vagyonú társadalmaknál, a nomádnépeknél. Az indián csak vadász terület gyanánt tisz-teli és szereti a maga földjét, — a beduin pedig, mintrablási területet tartja szükségesnek a homokot. Aharcmodoruk mégis körülbelül azonos. A magyarok-nál is kifejlődhetett tehát a könnyűlovasság félelmetesharci módja anélkül, hogy ezt a törököktől kellettvolna megtanulniok. Az ingó-vagyon társadalmi rend-jéhez tartozik az állattenyésztés nagykiterjedésűlegelőkön, ahol az állatok mozgékonyságára való te-kintettel szükséges a jólábú ló. A vadak támadásaiellen ugyancsak a gyorsaság a legfőbb segítség. Eset-leges rablásokat megakadályozni, szintén csak gyors-lábú lóval s az elrabolt holmit visszaszerezni, megfe-lelő harci készséggel lehet. A vadászat ugyanezeket akövetelményeket állítja föl. Ez a harci rendszer,örökös harc a természet, a saját nyájak, ménesek,csordák szétzüllése, valamint rablókisérletek ellen:kifejlesztik az ingó-vagyon növelésére való törekvéstugyanezekkel a módszerekkel, amelyeket modern tár-sadalomban a rablás módszereinek neveznek, a nem-zetközi jogban pedig hadizsákmányolás a nevük, deamelyek annakidején megbecsült és tiszteletetszerzőcselekedetek voltak. A magyarság utnakindul, meg-támadja Kievet, majd Ladomért, végül Halicsot ésmindenünnen dus zsákmánnyal távozik. Ezer és tíz-ezer márka évi adók, gazdag ruhanemű, állatok, stb.szolgálnak a merészség jutalmául. Mindezt azonbannem kellett a törököktől tanulni, önmaguk életmódjá-ból kifejlődött ez a hadviselési rendszerűk és had-

115

szervezetük annál inkább, mert hiszen nemcsak kró-nikáink szerint, hanem bizánci források szerint isa magyarok a hunok utódai.

Sok forrás arról tudósít, hogy Attilának 453-banbekövetkezett halálával a hun világbirodalom össze-omlott, a germán népek fellázadtak a hunok ellen,legyőzték őket, maguk között megosztozkodtak Ma-gyarország területén s kivonulásra kényszerítették ahunokat, kik a déloroszországi síkságon alapítottakújabb államot, egy részük a Boszporusz mellett te-lepedett meg s Theofanész szerint 520-ban fellázadtkirálya, Gordas ellen. A király öccsének, Magyarnakvezetése alatt megölték a királyt és Magyart tettékmeg fejedelmükké. Az egykorú ravertnai földrajzíróugyanezt a vidéket Onogoriának nevezi. Theophylak-tus Simokatta és Agathias a Fekete-tenger délkeletipartvidékén szerepelteti győztesen az onogur nevezetűhunokat. Jordanes, a gótok hires történetirója, ugyan-ebben az időben a hunokkal rokonnépnek láttatja azerdős vidéken, kétségkívül az Ural felé lakó azokata hunugorokat, akik nevezetesek arról, hogy felőlükjön a nyestbőrkereskedés, vagyis a magyarokat. Haehhez hozzávesszük, hogy a hatalmas hun-nép, amelya mi hazánk területén és a dél-orosz síkságon élt, atörténetírás eddig ismert tanítása szerint, nyom nél-kül enyészett el, jóllehet hatalmas embercsoport volts így nyom nélkül el nem tűnhetett a föld színéről,mert hiszen egész jelentéktelen törzseknek nem ön-álló nyelve, de nyelvi sajátosságai is nyomot hagytakannak a vidéknek legalább földrajzi arculatán, ame-lyen valaha élt: így fel kell tennünk, hogy ez a nyom-nélkül való elenyészés csak úgy történhetett, hogy ahun nép maga megmaradt, csupán más nevetöltött. S minthogy ma a magyarokat találjuk az őhelyükön — és találtuk a honvisszafoglalás idején is— ennélfogva tudományosan is igazoltnak kell el-fogadnunk a nemzet legmélyebb hitében gyökerezőazt a meggyőződést, hogy a magyar és a hun népazonos. A hunok világbirodalmat alkottak a magukvitézségével és ennek a népnek a leszármazol a ma-

116

gyarok. Nem kellett nekik tehát sem töröktől, semmás néptől megtanulniok a harcászat mesterségét,mert ez hagyományos, hősi tulajdonság volt náluk,amelyet életmódjuk fejlesztett ki,

Priszkosz rhétor leírásából tudjuk, hogy a hu-noknak állandó lakhelyeik is voltak, tehát nem voltaknomádok a szó kezdetleges értelmében. Ugyaneztkell tehát a magyarokról is állítanunk. Nomádok any-nyiban voltak, amennyiben állattenyésztésük ezt kí-vánta1 tanyai településsel kapcsolatosan.

Kérdéses persze, hogy vájjon a hunok nemvoltak-e törökök. Erre nézve semmiféle elfogadhatóadat nincsen. A fenmaradt néhány hun tulajdonnév-ből többen török-tatár eredetre következtettek, Ígyelsősorban Vámhéry Ármin a „Hunok és avarok nem-zetsége”, valamint a „Magyarok eredete” cimü mun-kájában, Munkácsi Bernát az „Ugor nép-nevezetről”irt tanulmányában. A hunok mongol eredetét Hirth F.vitatja „über Wolgahunnen und Hiungnu” cimükönyvében. Az egykorú és közel egykorú írók, mintAmmianus Marcellinus, Sidonias Apollinaris, Jorda-nes úgy irják le a hunokat, hogy leírásaik után inkábbhasonlítanak a később szereplő mongolokhoz. Ám azásatások az ellenkezőt bizonyítják. A föltárt hunsirok semmiféle mongol jellegű adalékot nem szolgál-tattak. Priszkosz rhétor, aki legközvetlenebb tapasz-talásból ir róluk, vegyülék népnek állítja őket, amelyszereti használni „akár a hun, akár a gót, akár a latinnyelvet.” De különben a hunok is nomád, vagyis ingó-vagyon követelményei szerint rendezett társadalom-ban élő nép voltak, tehát ő bennük is önállóan kifej-lődhettek mindazok a tulajdonságok és sajátságok,amelyek Kelet-Ázsiában, a szibériai síkságon a no-mád mongolokban fejlődtek ki, Így a magyaroknakmég hun rokonságuk révén sincs kapcsolatuk a tö-rökökkel, hanem haditudományuk az életmódjukkaláll a legszorosabb kapcsolatban.

A föld nem szalad el, hanem helyben marad, a

1 V. ö. 303. 1.

117

földet tehát támadás ellen csak védeni kell, amihezelegendő, ha vasba, páncélba öltözötten megállok aföldbirtokom határán és védekezem. Az ingó-vagyonszerzése és megvédése mozgékonyságot követel. Ezadja magyarázatát a nyugaeurópai és a magyarságharcászata közötti különbségnek, amely mindaddig,míg a nyugateurópai népek a magyarság hadi mód-szereit meg nem ismerték és mindaddig, míg a ma-gyarság emberrel és vérrel győzte az ingóvagyon-szerzést és az ingó-vagyonhoz simuló társadalmi rendfönntartását, fölényt jelentett Nyugat-Európa rová-sára és a magyarság javára.

De nemcsak harcászati-, hanem jogrendünk is azingó-vagyonhoz simult. Adataink szerint a magyarnép a patriarchalizmus alapján kifejlődött törzsszer-vezetben élt. A törzs a legmagasabb politikai, közjogiegység volt, amely felett más politikai egység márnem létezett. Ε számra nézve különböző terjedelmű,de bizonyára nem nagy népcsoportokban találjuk fela magyar nép közéletének első formáját. A legmaga-sabb politikai kötelék: a törzskötelék. A törzseketösszetartó közös főhatalom és az annak alapját képezőállami kötelék nem létezett. úgy látszik, hogy Attilabirodalmának a bukása nem csupán a hun állami fő-hatalom bukását jelentette a germán és szláv, ro-mán és görög népek fölött, hanem egyúttal az egészhun nemzet-testet is elemeire robbantotta szét. Azonnépelem összességét, melyből utóbb a magyar nemzetalakult, az etelközi szerződés előtt nem jogi, nem ál-lami, hanem csupán erkölcsi kötelékek fűzték össze,amelyek közös nyelvben, közös vallásban, közös er-kölcsökben és közös szokásokban nyilvánultak. Azállami vagy nemzeti egység hiányát, a törzsek felettálló politikai szervezetnek nem létezését tanúsítjaelsősorban az a történeti tény, hogy igen soká hiány-zott az egész népet öszefoglaló közös elnevezés. Akeleti és bizánci írók részéről használt türk, a szláv,némely görög és a német íróknál, krónikásoknál ta-látható ugri, ungri, hunguri (vagy a kínai hiungnu?)nevek ugyanis nem a magyaroktól maguktól erednek,

118

nem is lehet bebizonyítani, nines arra semmi adat,mintha a magyar nép magát valamikor is így neveztevolna. A közös nemzeti név, a magyar, vagy egykorúa törzsek állandó egyesülésével, vagy alig előzi aztmeg. Ezt mutatja az arab írók tudósítása, akiknélelőször fordul elő a magyar névvel azonosnak minő-síthető madsgari és mazgar elnevezés, de bizonytalan,hogy ezek a tudósítások Lebediára vagy Etelközre vo-natkoznak-e. Ha Lebediára vonatkoznak, akkor eset-leg megelőzik néhány évtizeddel az etelközi vérszer-ződést. Ámbár az a körülmény, hogy írott források-ban a magyar név nem fordul elő, még nem jelentiazt, hogy a nép nem magyarnak nevezte magát, merthiszen a görögök sem görögnek nevezik magukat, ha-nem helléneknek s ennek ellenére a világirodalommégis, azt lehet mondani, kivétel nélkül, ma is a görögnevet alkalmazza rájuk, Az „ugri”, „hungari” stb. ne-vek egyébként kétségtelenül a föntebb említett„ugor”, „hungor”, „onogur” stb nevek származékai.

Habár a törzsnek, mint a közélet első formájánakkeletkezése a leszármazásra, a rokonságra támaszko-dik bizonyára, mindazonáltal a magyar törzseket márolyan magasabb közjogi alakulatoknak kell tekinteni,amelyeknek tagjait nem egyedül a közös őstől valóleszármazás tudata s az ebből eredő rokoni érzés kötiössze, hanem a hosszú, szoros együttélés következtébenkifejlődött közössége az erkölcsöknek, szokásoknak,műveltségi állapotoknak s elsősorban a vallásnak,mely a kezdetleges korban mindenütt fontos tényezőjenagyobb szervezetek és egységek keletkezésének. Arégi törzsviszonyok közepette a leszármazásnakugyan jelentős szerepe van, de a későbbi viszonyokkialakulásában a súlypont mindegyre inkább a val-lási nézetekre tolódik át. Ezek a vallási nézetek alkot-nak a családokból hordákat, a hordákból törzseket, atörzsekből népeket.

A magyarok vallására vonatkozólag egymásnakellentmondó adataink vannak s talán azt következ-tethetjük ezekből az ellentmondó adatokból, hogy nemvolt egységes vallásuk. Hogy tűzimádók lettek volna,

119

mint azt Ibn Rosten és Gurdézi arab írók állítják,vagy éppen bálványimádók, amint azt El-Bekrimondja, azt éppen társadalmi berendezkedésüknélfogva nem tarthatjuk valószínűnek. A szociológiaikutatások szerint ugyanis a magyarokhoz hasonlóhadszervezettel bíró népek között sem a bálvány-imádás, sem a tűzimádás nem fejlődött ki. A bálvány-imádáshoz tunya nép szükséges, amely ráér és elégtompult eszű ahhoz, hogy egy darab kőben valamelycselekvően működhető isteni erőt észlelhessen. Erreegy gyors mozgású, könnyűlovas hadinép nem ér rá.Vannak adataink arra, hogy a magyarok őrizték aháztüzet, mint szükségszerű követelményét a háztar-tásuknak, azonban, hogy tűzimádást gyakoroltakvolna istentisztelet gyanánt, arra semmiféle adat fölnem merült.

Szent László királyunk I. törvénykönyvének 22.fejezete azt tanúsítja, hogy a magyarok vizek mellett,fák, források között, köveknél áldoztak: aki pogánymódra kutak mellett áldoz, — mondja a törvény, —avagy fákhoz és forrásokhoz és kövekhez ajándékotvisz, — bűnét ökörrel mossa le. Ez a rendelkezés,amely nem tudományos, vagy elbeszélő célzattal Íra-tott és maradt reánk, hanem eltiltása gyanánt a SzentLászló korában még mindig divatozó ősmagyar val-lásgyakorlatnak, azt igazolja, hogy a magyarság nemvolt tűzimádó. Ε mellett feltűnően egyezik a dodonaipapok istentiszteleti módszerével, akik ugyancsak fákés források között hallgatták hívőik helyett és híveikszámára Zeus kinyilatkoztatásait. Azt kell tehát in-kább hinnünk, hogy a magyarok ősi vallása valamimódon, legalább is alapvető elemeiben megegyezhe-tett, kapcsolatban állhatott a görögöknek mithologiávámég nem fejlődött vallásával.

Kétségtelennek vehetjük talán, hogy mindegyiktörzsnek megvolt a többi törzsekkel többé-kevésbéközös istenein kívül a maga törzsistensége, törzsszent-sége, amelynek tiszteletére a törzshöz tartozók időn-ként bizonyos helyen összejöttek és közös táltosok ve-zetésével közös áldozatokat hoztak. Nagyon valószínű,

120

— bár bizonyosat minderről nem mondhatunk, merthiszen adatunk nincs is, — voltak különbségek és el-térések, mert az egyes törzseknek is megvolt a ma-guk különös története. Ugyanis különböző okok és kö-rülmények, elsősorban a szomszéd népekkel való har-cias és békés érintkezés sokféle eseménye, egy-egytörzsnek elszakadását, felbomlását, vagy viszont je-lentékeny gyarapodását idézhette elő. Mindezt jogikötelezettség nélkül, csupán erkölcsiekben, a közösistentiszteletek, a törzsi érintkezésnek ezek a legkéz-zelfoghatóbb eszközei vezették le a lelkekben. Ugyaneztörtént törzsközi viszonylatban is. Ez természetesen,inkább csak következtetés, mert erkölcsi kötelékeknélkül, az összetartozandóság érzése és tudata nélkül,amely valami társadalmi, kényszerű módon vallásiérintkezés lehetett csak a múltban, a magyar nemzetkialakulását elképzelni nem volna lehetséges. Ha nemlett volna közöttük legalább erkölcsi, vallási közösségtudata, egymással is háborúskodtak volna.

Elgondolásunkat bizonyos mértékig negativ té-nyek is alátámasztják, amelyekből következtethetünk,mert tudjuk hiteles forrásból,, — Julianus, PlanCarpin és Rubruk tudósításaiból, — hogy a magyarnépelemnek egy része visszamaradt az őshazának ne-vezett délorosz síkságon, egy másik része pedig a Le-bediából Etelközbe költözés alkalmával elszakadt anép többségétől és elvándorolt „Persis felé”. A nem-zetegység tehát még nem volt teljes.

A közel rokon, egymás szomszédságában lakófüggetlen törzsek gyakran érezhették idegen támadá-sok alkalmával a közös és kölcsönös védelem szüksé-gességét. Midőn a támadás erősebb volt, semhogyegyik vagy másik törzs egymagában sikeresen állha-tott volna ellen, a többiek a megtámadottnak védel-mére siettek. Mai nyelven azt mondanók, hogy ententefejlődött ki közöttük. Ilyenkor a törzsek haderejénekeredményes működése egységes vezetést igényelt.Ugyancsak egységes vezetést igényelt a közös támadóháború, valahányszor felkerekedtek, hogy új legelőtkeressenek. Bizánci forrásból biztosan tudjuk, hogy

121

Lebediát egységes vezetés alatt hagyták el. A közöstámadás vagy védelem céljából választott vezér ha-talma azonban jogilag, mint közös megbízás, csak azillető hadivállalat tartamára szólott. A vállalkozás be-végeztével megszűnt a fővezéri hatalom, legföljebba győztes vezér hadi tekintélye éreztette hatását s hanetalán újabb veszély fenyegetett, vagy újabb vállal-kozás vált szükségessé, akkor a törzsfők természet-szerűen a már kipróbált hadvezért állították a törzsekegyesült hadainak élére.

Ez az erkölcsi közösség Etelközben szoros köz-jogi és politikai kötelékké változott a vérszerződéssel.Anonymus tudósítása szerint a magyarok 884-benhagyták el Etelközt s ezt megelőzőleg kötötték a vér-szerződést. Más nézet szerint 890 körül történt a vér-szerződés megkötése. Konstantinus tudósítása szerint— külsőleg — kazár beavatkozásra és befolyásra ve-zetendő vissza nemzetté válásunk alapszerződése.Konstantinus elbeszélése szerint a magyarság egyideiga kazár állam fennhatósága alatt állott több-kevesebbközjogi alávetettséggel, azonban onnan elköltözöttEtelközbe és a kazár államfő, aki a magyarok irántnagy jóindulatot tanúsított és távozásuk után is szö-vetségesük maradt, követeket küldött a magyarokhoz,magához hívatta első vajdájukat, — Konstantin szö-vegéből nem lehet megállapítani, hogy az első vajdakifejezés jogi fogalom-e, vagy csak egyéni tekintélyrevisszavezethető megállapítás Konstantin részéről; demiután éppen arról volt szó, hogy a magyarok egyvezér alatt egyesüljenek, valószínűnek kell tartanunk,hogy csupán a tekintélyben első vajdáról beszél, —és felajánlotta neki, hogy egész népe fejedelmévéteszi, ha engedelmeskedik az ő, már mint a kazár ál-lamfő rendeleteinek. Az első vajda alkalmasabbnaktalálta magánál az utána következő vajdát, Álmostegy ilyen célra és azt ajánlotta, hogy vagy Álmost,vagy annak fiát Árpádot tegye meg a magyarok fe-jedelmévé. A kazár államfő követeket adott az elsővajda mellé, hogy a magyarokkal tanácskozzanak s amagyarok a tanácskozás után Árpádot fejedelmükké

122

választották, mert — miként Konstantin írja —nagyon méltó volt arra, bölcs tanácsú és gondolkozású,kiválóan vitéz és uralkodásra alkalmas. A választásután a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsukraemelték. A pajzsraemelés, mint ünnepélyes beiktatásszertartása más népeknél is szokásos volt. A germántörzsek: frankok, gótok, longobárdok, királyválasztás-kor alkalmazták, de előfordul már a római császárokválasztásánál is.

Konstantinus nem tud arról, hogy részleteibenmiként történt a nemzetté egyesülés. Ezt azonbanföntartotta számunkra Béla király ismeretlen nevűjegyzője, Anonymus (névtelen), akinek idevágó tudó-sítását föntebb már közöltük. Itt csupán magának, aszerződésnek a szövegét adjuk:

A hét törzsfő megesküdött arra, hogy ameddigcsak az ő életük, sőt az utódaiké is tart:

1. Mindig Álmos vezér ivadékából lesz vezérük.2. Ami jószágot fáradozásukkal szereznek, an-

nak élvezetéből közülök senkit ki nem zárnak.3. Azokat a fejedelmi személyeket, akik Álmost

szabad akaratukból urukká választották, sem maguk,sem fiaik soha a vezér tanácsából és az ország tiszt-ségeiből egyáltalán ki nem rekesztetik.

4. Ha valaki utódaik közül hűtlenné lenne a vezérszemélye iránt és meghasonlást szítana a vezér és ro-konai között, annak, mint vétkesnek, vére ontassék,miképpen az ő vérük omlott abban az esküben, ame-lyet a vezérnek tettek.

5. Ha valaki a vezér és a többi fejedelmi szemé-lyek utódai közül esküjét megszegné, átok alá legyenvetve mindörökké.

Anonymus és Konstantinus között a vezér sze-mélye tekintetében bizonyos eltérés van, mert Kon-stantinus szerint Árpádot választották fejedelemmé,Anonymus szerint Álmost. Ez azonban nem lényegesellentmondás, mert hiszen Álmos jogán lett (Kon-stantinus szerint is) Árpádból fejedelem akár a vér-szerződéskor mindjárt, akár a későbbi időben, Álmoshalálakor.

123

Anonymus tudósítását a vérivással megpecsételtesküről megerősítik az ó- és középkori írók, akik aszerződéskötésnek ezt a formáját a szittyanépek ős-régi szokása gyanánt tüntetik fel, Így az ős-szerződésformájára vonatkozó tudósítást hitelesnek tekinthet-jük. Vájjon azonban tartalmilag is hiteles-e Anony-mus tudósítása?

Nézetünk szerint igen. Konstantinusz elbeszélésé-ből ugyanis bizonyos, hogy a törzsek nemzettéegyesülése békés módon, önkéntes megállapodás utjánjött iétre, nem pedig valamely belső vagy külső há-ború vagy legyőzetés következtében. Alig lehet két-séges, hogy a törzsfőnökök e megállapodás alkalmávalvalamelyes olyan megegyezésre jutottak, mely azegyüttmaradás és fennmaradás, a nemzeti lét leg-szükségesebb és legnélkülözhetetlenebb feltételei te-kintetében rájuk nézve kielégítő volt. Ilyen részlete-sebb megegyezésekre utal Konstantinusznak az a mon-data, hogy a törzsek kölcsönösen védelmezni tartoz-nak egymást. Alátámasztja Anonymus tudósítását aKézai-krónikában említett szittyatörvény is, amely akrónika szerint a kereszténység felvételéig hatálybanvolt s amely az ősi államszervezet korában csakiskölcsönös megállapodás, szerződés alapján állhatottfenn. Vita tárgya csak az lehet, hogy Anonymusvalóban a nemzeti hagyománynak megfelelően közli-eaz ős-szerződést, avagy önkényesen állapította megannak tartalmát saját korának felfogása szerint ésérdekeihez képest?

Ε tekintetben Anonymust igazolják a későbbitörténeti események és igazolja az a mi állásfoglalá-sunk, mely szerint a honvisszafoglaló magyarság tár-sadalmi szervezete az ingó vagyon követelményeihezsimult,

A későbbi történeti események és egyéb történetiforrások igazolják, hogy csakugyan Álmos, illetveÁrpád véréből kerültek ki az uralkodók, illetve feje-delmek. Anonymus ugyan Konstantinusz tudósításaszerint tévedett abban, mintha Álmos lett volna azelső fejedelem, de nincs kizárva az sem, hogy Kon-

124

stantinosz tévedett, mikor Árpád megválasztásárólszól, jóllehet Álmost választották meg. Ebben a te-kintetben a két állítás között semmiféle döntő mo-mentum nem merült föl, úgyhogy éppen úgy hihetünkAnonymusnak, mint Konstantinosz császárnak. Ebbena kérdésben lényeges és döntő mozzanat csak az, hogya szerződés szerint Álmos, illetve Árpád ivadékábólkell kikerülni a fejedelemnek, ami félévezreden át ígyis történt.

A második pont gyakorlati alkalmazását a ma-gyarság egész ős-történetében látjuk, még a hon-visszafoglalás után a szállások kiosztásánál is, bárez már újabb elvet is fölszinre vetett, mint alábblátni fogjuk.

Kétségtelen tudomásunk van arról, hogy a vezérekkorában a törzsfőnökök nevezetes szerepet játszottaka vezér mellett és még a királyság korában is, minta nemzet előkelői, helyet foglaltak a király tanácsá-ban.

A szerződés utolsó két rendelkezése büntetőszankcióját adja a szerződésnek nemcsak az alatt-valói hűséget fogadó törzsfőnökök, hanem a fejedelemszemélye felé is. Ez az utóbbi rendelkezés különösenaz aranybulla 31. cikkelyében, tehát mintegy 400 esz-tendő múlva is kifejezésre jutott, hogy tovább éljenmég újabb 450 esztendeig, amikor is Budavárnak atöröktől történt visszafoglalása ellenszolgáltatásakéntlemondott a magyar nemzet az aranybulla záradéká-ról, összesen tehát mintegy 800 évig élt a vérszerző-dés utolsó rendelkezése.

Ilyen körülmények között kétségtelennek kelltartanunk, hogy a vérszerződés, mint a gyakorlatbanis megvalósult és alkalmazott nemzeti alaptörvényhiteles úgy, amint azt Anonymus reánk átörökítette.De van ennek a vérszerződésnek egy különleges tu-lajdonsága is, amelyik a hitelét magasra emeli.Ugyanis a szerződésnek az a pontja (2. pont), ame-lyik a közös szerzemény felosztását szabályozza, nyil-vánvalóan csak ingóságokra vonatkozik. A magyarhadviselési mód tulajdonképpen szerzési hadjárat,

125

a zsákmányoló hadviselés formája. Kétségtelennekkell tartanunk, hogy a „szerzés” a hadviselés általszerzett ingók felosztására vonatkozik, mert háborúbanhazaviendő szerzemény nem is lehet más, mint ingó-ság. Arra nincsen adatunk, mintha a magyarság ott-hon valamelyes közös termelő munkát folytatottvolna, legalább is törzsek közötti viszonylatban nemfolytatott. Ilyen vonatkozásban tehát nem volna ér-telme a szerződésnek. Arra sincs példánk, hogy közösvadászatokat folytattak volna, mert hiszen Anonymustudósítása szerint a közös vadászat gondolata csak akievi utazás alatt merült fel az ifjak között, arratehát nem gondolhattak a vérszerződés megkötésénél.Nem gondolhattak az új haza területeinek felosztásárasem, mert hiszen otthon sem volt közöttük semmiféleadat szerint szabályozva a területi kérdés, hanemnomád életmódra egyszerűen felütötték sátraikat ésaddig időztek egy helyben, míg jószágaiknak legelő-jük volt, azután vonultak tovább. A honvisszafoglalásután ugyan szabályozták az egyes törzsek letelepülé-sének helyét. Anonymus XL. fejezetében azt olvassuk,hogy Árpád vezér és vitézei Pusztaszeren, Csongrádmegyében összegyülekeztek és 34 napi tanácskozásalatt megállapították az ország minden szokásos tör-vényeit, miképpen szolgáljanak a vezérnek és elő-kelőinek, vagy a vezér miképpen tegyen törvényt min-den elkövetett vétek fölött. A tanácskozáson a vezéra nemeseknek különböző helyeket ajándékozott min-den lakosaikkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt el-rendezték, a magyarok tulajdon nyelvükön szer-neknevezték el, mivelhogy ott vették szerbe az országminden dolgát. Ez az „osztozás” azonban, miként aleírásból látszik, már nem a vérszerződésben szabá-lyozott osztozás jellegével bír, hanem ajándék, illetveadomány jellegével. Igaz, hogy a vérszerződés 2.pontja nem szabályozza az osztozkodás mikéntjét, sőtinkább negativ, nemleges rendelkezésekkel biztosítjaaz osztályhoz való jogot, amennyiben azt rendeli,hogy az osztozkodásból senkit se lehessen kirekeszteni,— ámde ez a rendelkezés még negativ formájában is

126

jogot biztosít a nemzet számára, míg a földosztás márnem jog alapján történik a ránkmaradt tudósításokszerint, hanem a fejedelem részéről egyoldalú aján-dékozási akarat alapján, amint az történelmünk folya-mán később is mindig történt, egészen a kapitalistakor kialakulásáig, 1848-ig. Ebben a tényben mármegnyilvánul a földbirtokkal járó jogrendszeri eltérésaz ingó-vagyon jogrendszerétől, — de megnyilvánula néhány évszázad múlva a Szent Korona jogrendsze-rében kifejlődött az az elv is, hogy a Szent Koronaminden birtok gyökere. Az osztozkodás elve kétségte-lenül benne foglaltatik minden szerzeményre nézve avérszerződésben, de a vérszerződésnek az ingatla-nokra, a visszafoglalt területekre való alkalmazásánálmár a fejedelmi fönhatóság, a monarchia elve nyertalkalmazást akár célszerűségből, akár a törzsek kény-szerítő föllépése alapján, akár egyéb okokból, minden-esetre azonban az ingatlan birtokhoz fűződő törvény-szerűség szerint.1)

Anonymus tudósításának a vérszerződésről ez akörülmény szolgáltatja a belső igazság jellegét. Azingatlan-vagyonhoz fűződő jogrendszer korában,amikor irt, Anonymus nem adhatott volna az ingó-vagyonhoz simuló jogszabályt, ha azt nem valójábanhiteles nemzeti hagyományból merítette volna. Hogyez a felfogás, amelyet itt kifejtettünk, mennyirehelytálló, mutatja különösen tulajdon szavunk eredeteis, amely annyi, mint szolga-bírás. A magyarnak azingatlan-tulajdonra nem is volt kifejezése. Ez az ál-lapot eltartott egészen a legújabb korig; a „tulajdon”szó ugyanis csak mintegy 100 éve vonult be a jogi

l) Meg kell itt jegyeznünk, hogy Anonymus ama helyei,melyekről az eddigi kutatás azt állapította meg, hogy értel-metlenek, nézetünk szerint a legnyomatékosabb nyelvészetiérvek Anonymus szavahihetősége mellett, Így a megfejthetet-len Eunadbelia név görög szófejtéssel azt jelenti, jó házbólyaló; — csoba, a görgök szerint stultus magyar, annyi mintostoba = στόβος magyar: a görög στόβος szlávos kiejtésecsoba (nem Csaba!), mint skupstina = szkupcsina, stb. Hogynelehetne hinni Anonymusnak, aki ilyen értelmes „értelmetlensé-gek” emlékét őrizte meg!

127

irodalomba. (A latin domínium = tulajdon sem sze-repel.)

Meg kell tehát állapítanunk, hogy Anonymusnakaz ős-szerződésre vonatkozó előadása a magyar ős-alkotmány legsajátosabb jellemvonásait tükrözivissza. Anonymus korában a nyugati államokban ahűbéri államszervezet is annyira ellenkező közjogifelfogást és közjogi elveket tartalmaz, különösenéppen az ős-szerződés 2, cikkével szemben, hogyAnonymus ezt az ős-szerződést, a vérszerződést más-honnan, mint az ősi, eredeti magyar nemzeti hagyo-mányból nem meríthette.

XII.

A visszafoglalt Haza a vezérek alatt

A magyarok visszafoglalt, új hazájukban foly-tatták a régi életmódjukat. A honvisszafoglalás ko-rántsem jelentett náluk országalapítást és államalko-tást, ők megmaradtak továbbra is az ingó-vagyonhozsimuló társadalmi rendszerűkben. A régi törzsszerve-zet, amely a vérszerződés előtt csak háború idejébenismert maga fölött hatalmat, a honvisszafoglalásután a vérszerződésnek talán nem teljes mellőzésé-vel, de mindenesetre erős meggyöngítésévél, ismétvisszaállt. A törzsek az új hazában is megtartottákönkormányzatukat, s megszűnvén a besenyő-veszély,valamint a kazár államhatalom befolyása is, különhadjáratokban iparkodtak maguknak nyugaton ésdélen minél gazdagabb zsákmányt szerezni. A magyarhagyomány és a külföldi krónikák sokat beszélnek anagy portyázó hadjáratok vezetőiről: Lehelről, Bo-tondról, Bulcsúról. A fejedelmeknek azonban még anevét és sorrendjét sem tudjuk biztosan. Árpád utódaiegészen a háttérbe szorultak, Árpád legfiatalabb,Zoltán nevű fián és ennek fián, Taksonyon kívül azÁrpádok történetét föl jegyző írók egészen Gézáig ésSzent Istvánig nem is tudnak más fejedelemről éscsupán Konstantin császár az, aki említést tesz Ár-pádnak Jutás nevű fiától származó unokájáról, Fajsz-ról, — Falitzesről, — aki szerinte uralkodója volt aző, Konstantin császár idejében, a magyaroknak.

Azok a portyázó hadjáratok, amelyek a hon-visszafoglalás ideje után sűrű egymásutánban zajla-nak le, többnyire csak egy-két törzsnek a vállalkozá-

129

sai voltak. A harcias életet folytató nép, mely előbbihazáiban a mezőgazdaságot elhanyagolta, kereskedéstés ipart nem űzött, — ipart a mai értelemben; mertiparuknak kellett lennie, — következéskép csakis ahadviselés szerencséjére volt utalva, nem tudott le-mondani a portyázással járó jövedelmi forrásról. Azállattenyésztés ugyan szintén kedvelt foglalkozásukvolt. Leó császár három ízben is megemlíti, hogy amagyaroknak nagyszámú állatuk van. Anonymuspedig azt írja, hogy Árpád legeltetés végett kérteZalántói a Sajóig terjedő országrészt. De állataiknagyrészét roppant lovas hadseregük kielégítésérefordították s így állatkereskedelemmel nem pótolhat-ták a kalandozások útján szerezhető értékeket.

Régen a magyarok maguk foglalkoztak az állat-tenyésztéssel, visszafoglalt új hazájukban azonbanbennlakókat is találtak, akiket, ha önként behódol-tak, meghagytak a régi szabadságaikban, de a megnem hódolókat rabszolgaságra vetették s ezekkel vé-geztették egyebek között az állattenyésztést is, tehátmegszabadultak az állattenyésztéssel járó gondok éselfoglaltság tetemes részétől úgy? hogy fokozott erő-vel vethették magukat a hadjáratokra, amelyeknáluk, mint minden ingó-vagyonra alapított társa-dalomnál, a kereset egy nemét képezték. A honvissza-foglalás idején, a középkorban, a keresztény lovagokkörében is az az elv uralkodott, hogy a fegyverrelnyert keresmény jogos szerzemény. Ugyanezt tartot-ták a magyarok is. Luitward vercelli püspök azt je-lentette ki, hogy a hadizsákmány a magyaroknál ajövedelem legfőbb forrása és hadjárataik fő indokavolt. A foglyokat, kiket az ellenség ki nem váltott,rabszolgák gyanánt használták, sőt hadiszolgálatokrais kényszeritették. Leó és Arnulf császárok megfizet-ték szövetkezésük árát, s Berengár, Lajos és Konrádkirályok, az augsburgi püspök, Wormsban pedig Kon-rád herceg nagy összegek árán szabadultak csaknagyobb veszedelemtől. Ottó király ellenségei 953-bansok arannyal vehették csak rá a magyarokat a had-járatra s a monte casino gazdag szerzetesei 937-ben

130

jobbágyaikat csak drága ékszereik átengedésévelmenthették meg az elhurcoltatástól. Luitward ésSigbert állítása szerint a görögök, Berengár olaszkirály, a morva-szlávok, a szerbek és a bolgárok amagyaroknak szintén adózói voltak.

Azonban fel kell ismerni a magyar portyázó had-járatokban bizonyos önvédelmi rendszert is. új, demégis ősi hazájukat őseink vitézségük árán, véresharcok által szerezhették csak vissza,, de hiába hivat-koztak ők visszafoglalásra, mely szerint Attila ősüknekföldjét szerezték csak vissza: az időközi honfoglalók,úgyszintén a nyugati népek is betolakodó idegenek-nek tekintették őket s így őseink a magyar államfennmaradását csak úgy biztosíthatták, ha a benn-lakókat és a szomszédokat a lázadások és a harci sze-rencse megkísérlésétől elrettentik. Támadni voltakkénytelenek, hogy meg ne támadtassanak. Ha a hon-visszafoglalás első szakában harcias természetükön,mely őket Szcythiából idevezette, erőt véve, azonnala békés működés terére lépnek, ellágyulva, létezésük-nek jogát elvesztették volna és a felülkerekedő benn-lakók és a szomszédok bizonyára kiűzték volna őket.A támadás legerősebb elhárítása az elrettentés. Azállamalakítás ténye, mint többé-kevésbé minden ál-lamalakításé, kétségtelenül ököl jogra volt alapítva,legalább is a honvisszafoglaláskor az országban lakóidegen népekkel szemben, — jóllehet magyar fölfo-gás szerint: azok telepedtek be jogtalanul az ősi földre,— de a középkorban az ököl jogot jogosult szerzésimódnak tekintették. Nemzetközi viszonylatban ma isaz ököljog, a háború, a nemzetközi viszonyok rende-zője. A magyar állam is az ököljog folytonos gyakor-lása és ezen jog következményeinek az ország ha-tárain tul történő kiterjesztése által tarthatta fennmagát, őseink abban a korban a szentesített jogelvvéemelkedett ököljogot gyakorolták, amely Németor-szágban oly általános volt, hogy a német társadalom-ban rendezett jogviszonyok emiatt ki sem alakulhat-tak. Az ősmagyarok tehát nem tettek mást, mint amiabban a korban szokásos volt és amit más népek,

131

dánok, normandok, szlávok és németek is gyakorol-tak. Végre is a germán nép betörései a római biro-dalomba semmivel sem különböztek a magyaroknaka német földre és egyéb nyugateurópai államokba tettbeütéseitől. Mégha tehát igaz volna is mindaz, amita magyarokról az egykorú megrémült európai népes-ség krónikásai összeírtak, ez, visszaállítva abba akorba, egyáltalán nem volna az akkori felfogás sze-rint szégyenletes.

Annál kevésbé lehet a magyarok magatartásátelitélni, mert ők még mindig ingó-vagyonukhoz si-muló társadalmi szervezetben éltek. Ennek a követ-kezménye az, hogy erős központi hatalom nem alakul-hatott ki náluk. A vérszerződésben biztosított és sza-bályozott központi hatalom névleg, látszat szerintkétségtelenül megvolt ugyan, ezt bizonyítja, — alignéhány esztendő kivételével, — az Árpádházi királyok-nak a fejedelmektől Gézán és Szent Istvánon keresz-tül észlelhető kétségtelen jogfolytonossága, — azon-ban ez a hatalom mégis csak meggyöngült, mivelcsupán a törzsek vezetőinek egykori esküjére, ígére-teire volt alapítva. Bizonyos nemzeti egységféle ok-vetlenül kialakult közöttük, mert ha nem alakultvolna ki, akkor belháborunak kellett volna közöttükkitörni. Belháborunak azonban egészen Géza fejede-lemig semmi nyoma. Amint a szabadjára eresztetttörzsek végigportyázták egész Nyugat- és Dél-Euró-pát, úgy bizonyára egymást is megtámadták volnamegfelelő zsákmány reményében, ha az egység tudatanem élt volna közöttük. Az egység tudata tehát megvolt, azonban inkább csak erkölcsiekben és bizonyáraa vallásközösségben, úgy, mint a déloroszországi lege-lőkön.

Ez az ingó-vagyon követelményeihez berendezke-dett társadalom azonban a visszafoglalt magyar ha-zában mégis olyan tényekkel találta szembe magát,amelyek tarthatatlanná tették a régi alkotmányt ésjogrendet és Géza fejedelem korában véres belhar-cokra, polgárháborúkra vezetett, mígnem Szent István

132

korában megtörtént a nagy átalakulás, nemcsak val-lási, de vagyoni és jogi tekintetben is.

Ezeket a tényeket a következőkben sorolhatjukföl.

Mindenekelőtt találtak a magyarok az ország te-rületén többé-kevésbé letelepedett, állandó lakhellyelbíró, nem nomád, jelentékeny részben már kereszténylakosokat. Ezeket részint meghagyták régi szabadsá-gaikban, ha önként behódoltak, részint rabszolgákkátették, ha ellenálltak. Bármelyik eset következettazonban be, kétségtelen, hogy két egymással szemben-álló, ellentétes tábor keletkezett. A magyarok a sajátingó-vagyonu társadalmuk szokásaihoz és erkölcseihezmérten viselkedtek később is és tartották, — máramennyiben tartották, — ősi vallásukat, azonbanmaguk is ismerték már Lebediában és Etelközben akeresztény, mohamedán és egyéb vallásokat s voltakközöttük is már keresztények s esetleg egyéb vallá-súak is. A benttalált lakosság viszont már tulnyo-mólag keresztény. Ezt a két különböző tábort nemlehetett egymással könnyen eggyé olvasztani. A hely-hezkötöttség gondolata ki nem egyenlíthető ellentét-ben áll a szabad vándorlás gondolatával. A helyhez-kötöttség termelő munkára és önvédelemre rendezke-dik be, — a szabad vándorlás elve főkereseti forrásula zsákmányolást teszi és ennek megfelelően táma-dásra rendezkedik be. A vallási szervezetek is egy-mással szemben a harc valamilyen formáját vívták.

A másik figyelembe jövő tény az, hogy a ma-gyarok szabad mozgása a visszafoglalt hazában bi-zonyos akadályokba ütközött. Visszafelé, kelet felérégi telepeiken ősi ellenségeik, a rokon besenyők ta-nyáztak, akik nemcsakhogy azt nem tűrték és en-gedték a maguk nomád módon fejlett hadiszerveze-tükkel, hogy a magyarok hozzájuk törjenek be, ha-nem inkább még ők pusztították a visszafoglalt újmagyar haza keleti részeit. Számtalan besenyő betö-rés riasztotta meg a Kárpátok hegyláncának és azországszéli gyepüknek, — az ország határán népte-lenül hagyott, járhatatlan határsávoknak, — és a

133

határőrző székelyeknek védelme dacára a magyar-ságot.

Nyugat felé kezdetben sikerültek a portyázások,később azonban, mikor a nyugati népek kiismerték amagyarok hadviselési módját és megfelelő védekezőellenhadiszervezetet állítottak föl, akkor a nyugat felévaló portyázások lehetősége megszűnt. A magyarságfőerőssége gyorsaságában, könnyű lovakon viharosszáguldásban és különösen ügyes nyilazásukban nyil-vánult. Heves nyílzáporral törekedtek az ellenségsorait megbontani, gyakran visszavonulást színlelve.Ilyenkor is lóháton, nyeregből visszafordulva, rend-kívül ügyesen lőtték ki nyilaikat. Ha azután az ül-döző ellenség sorai felbomlottak, adott jelre vissza-fordultak, új támadást kezdtek és a közelharcbankarddal és lándzsával pusztították az ellenséget, acsata befejeztéül pedig zsákmánnyal nem törődve,kizárólag az ellenség teljes megsemmisítésére töre-kedtek. A lesvetésnek is mesterei voltak. Ez a harc-modoruk sikereiknek egyik titka. De az is magya-rázza sikereiket, hogy abban az időben Nyugat-Európa a Karolingok birodalmának végleges felbom-lása miatt éppen átmeneti korszakot élt, — mikéntazt a nemzetközi helyzet vázlatából megállapíthatjuk,— amelyben az új állami szervezetek még nem alakul-tak ki. A keleti frank birodalomban, — a későbbi né-met császárságban, — a Magyarországgal szomszédosterületen, a központi királyság hatalma teljesen le-süllyedt és az egyes törzsek, — bajorok, frankok, szá-szok, svábok — különállása újból erősödőben volt, amiaz egységes honvédelmet alapjában támadta meg.Itáliában is teljes volt a fejetlenség; a pártok öldöklőharcban álltak egymással. Franciaország szinténszétesőfélben volt és állandó harc dúlt a Karolingok-nak, Nagy Károly utódainak hívei és ellenségei között.

A honvisszafoglalást követő évtizedekben tehátseholsem találkoztak nagyobb ellenállással s ezért anyugati országok gazdagsága újra meg újra fölkel-tette zsákmányolási vágyukat. Pusztításaik súlyátleginkább a szomszédos német törzsek érezték meg.

134

A német birodalmat Nagy-Károly ideje óta, — mintaz avar kor után láttuk, — birodalomvédő céllal szer-vezett határgrófság, Osztmark, a mai Ausztria védte.Ez a grófság a magyar támadások alatt megsemmi-sült s Magyarország határait kitolták az Ennsig, il-letve a Bécsi Erdőig, aminthogy Pannónia régi hatá-rai is addig terjedtek. Németország évi adó vállalásárval volt kénytelen a nyugalmat megvásárolni, de azígy nyert időt megfelelő ellenintézkedésre használtafel. Az első magyar becsapások rémületét fölváltottaa veszély elhárításának vágya és az elhárítás módo-zatairól való gondoskodás, amely végül is eredményrevezetett és a magyarok több nagy vereség után arraa meggyőződésre jutottak, hogy a nyugat felé valóhadjáratokkal fel kell hagyniok.

Görögország a maga tehetetlenségében nem mértugyan végzetes csapást a dél felé kalandozókra, de sokesetben szenvedtek a betörő seregek vereséget Görög-országban is.

Ezek a vereségek többirányú súlyos következmé-nyekkel jártak.

Mindenekelőtt rájöttek a magyarok, hogy meg-szűnt a lehetősége annak, hogy a hadjáratokat ke-resetforrásul használják föl. Át kellett tehát térniegyéb jövedelmező foglalkozásra. Ez az egyéb jöve-delmező foglalkozás csak itthon volt folytatható éspedig vagy állattenyésztéssel, vagy földmiveléssel.Géza fejedelem maga buzdította népét arra, hogy bé-kés ipari foglalkozásra térjen át s az addig hadvise-léssel szerzett javakat jövőben kereskedelem utjánszerezze meg.

Az állattenyésztés azonban nehézségekbe ütkö-zött, mert a megtelepedett és a honvisszafoglaláskoritt talált lakosság területei a fejedelem intézkedései-vel, tilalmával, de meg annálfogva is, hogy a behódol-tak szabadok maradtak s így vagyonuk sérthető nemvolt, el voltak zárva a szabad vándorlás elől. Mindentörzs a saját területén volt kénytelen maradni. Atörzs tagjai azután a törzs saját területén egymássalis összeütközésbe kerültek a közös legelőkön. Az ilyen

135

összeütközések fegyveres összecsapásokká fajultak,amelyeket kezdetben egymás között, a törzs kereténbelül elintéztek, de minél inkább visszaszorult a ma-gyarság a határai közé és minél inkább szaporodotta lakosság, annál kevésbé lehetett az összeütközéseketilyen módon elintézni.

Ezek az összeütközések később vallási jellegűösszeütközésekké fajultak. A magyarság ugyanis azősi, magával hozott valláshoz ragaszkodott, — a hon-visszafoglaláskor itt talált lakosság pedig, mint lát-tuk, már nagyrészt keresztény volt. Mikor tehát aportyázáshoz szokott és most már hazaszorult pogánymagyarság ezzel a keresztény, illetve gazdálkodó né-pességgel szembekerült, akkor ez úgy mutatkozott,mintha vallási ellentétek robbantak volna ki.

A meghódoltatott népek sérelmeikkel a fejede-lemhez fordultak. Ki adhatott volna nekik védelmetmás, mint aki rendelkezett az ő földjükkel, a vagyo-nukkal, a személyükkel és odaadományozta őket apusztaszeri gyűlésen, vagy más alkalommal egyik,vagy másik törzsnek, törzsfőnek vagy nemzetségnek?Ámde viszont a fejedelemnek, aki külföldi hadjárato-kat nem folytatott, — egyetlen esetet sem tudunk,amikor maga a fejedelem járt volna külföldön, —nem volt ereje igazságot tenni. A portyázó hadjárato-kon meggazdagodott vitézek, akik a háború nyeresé-geihez nemcsak szokva, de edzve is voltak és akik nemszorultak másnak a jóindulatára ingókban való va-gyonosságuk miatt sem, kétségtelenül szembeszálltakminden olyan kísérlettel, amely megfékezésükreirányult.

Éles ellentét alakult ki tehát a fejedelem és atörzsfők között, amelyet a vérszerződésben lefektetettalkotmány keretein belül aligha lehetett elintézeni.Érezte ezt a mindenkori Árpádházi fejedelem is ésbizonyára fölkészült, vagy igyekezett fölkészülni atörzsekkel, illetve törzsfőkkel történő leszámolásra.De ő viszont kihez fordulhatott volna a saját törzsénkívül máshoz, mint egyrészt a keresztény megtelepe-dett lakossághoz, másrészt idegenekhez, akiket a ma-

136

gyár törzsek közösségéhez semmiféle szál nem fűzött?Ezek az okok adják a magyarázatát annak, hogy a fe-jedelmek idegenekkel veszik körül magukat, bizonyáramár a X, század közepetáján összeszervezik a letele-pedett lakosságot, ráteszik a kezüket az el nem ado-mányozott földekre és azokat olyanoknak adományoz-zák, akik megfelelően hasznosítani tudják, katonáttarthatnak a fejedelem részére; majd Géza fejedelemelérkezettnek találta az időt, hogy az egységes nem-zeti fejlődés, a vesztett véres csaták adta kényszerű-ség hatása alatt és a saját házának érdekében meg-törje a törzsfők uralmát.

Hogy ez miképpen történt, nem tudjuk. Semmi-féle adatunk ebből a korból nem maradt, csupán annyivan egyik krónikában megörökítve, hogy Géza véres-kezű fejedelem volt és ezért nem volt érdemes arra,hogy ő legyen Magyarország apostola. Milyen véresesemények dúlhatták fel az országot, hogyha egy ke-resztény krónikás ilymódon jellemzi azt a fejedel-met, aki előkészítette a magyarság megtérését akatholikus anyaszentegyházhoz!

A kereszténység, miként föntebb már ismételtenmondottuk, már korábban sem volt ismeretlen a ma-gyarság előtt. Buzgó szerzetesek vértanuságra vágyva,nem egyszer próbáltak híveket szerezni a nyugatonportyázó magyarság soraiban, persze, nem sok ered-ménnyel. Az első térítési kísérletek, ha visszautasítás-sal nem is, de közönnyel találkoztak.

A nyugatról szerzett rabszolgák szintén a keresz-tény eszméket hozták magukkal és nem egy főúr ke-resztelkedett meg Bizáncban, vissza nem emlékezveGordás király szomorú esetére, aki mintegy háromévszázaddal előbb ugyancsak Bizáncban keresztelke-dett meg és ezért vértanú halált szenvedett, hogyöccse, Magyar lépjen utána a trónra.

A térítés nagyobb eredményeket csak a fejedelmicsalád közreműködésével érhetett el, amelynek hatal-mát s vele a fejedelmi tekintélyt Géza kíméletleneréllyel állította helyre és tette a későbbi fejlődésmegdönthetetlen alapjává. Véres küzdelmek árán

137

sikerült a törzsek önállósághoz szokott főnökeinek ha-talmát megtörni s a fegyelmetlen törzsek fölött, ame-lyekhez a zsákmányolások éveiben sok idegenszerűelem, szláv, bolgár, besenyő is csatlakozott, az ural-mat véglegesen megszerezni. Az uralom megszerzéseazonban csak az ingatlan vagyonra való áttérésselvolt lehetséges. Hadsereget ugyanis, a fejedelem ha-talmának egyedül biztos alapját, a zsákmányoló por-tyázáson kívül ebben a korban csak az ingatlanbólszedhető hasznokkal lehetett eltartani. A külföldi ka-landozások megszűntével más jövedelmi forrás nemmaradt, mint a föld, Csak a földre lehetett támasz-kodni s ennek fölismerése és a következmények gya-korlati levonása tette lehetővé Gézának a győzelmet.

A kereszténység befogadása természetesen a régivallási szervezet ellenállásába is ütközött. Ezért volta harc bizonyára elszánt és félelmetes, egyben kegyet-len és véres. Elvek csatáztak egymással, világnézetekfanatikusai, akiknek létalapja függött attól, hogymelyik fél kerül ki győztesen a küzdelemből. A régimagyar rendszer az ingó-vagyonra volt alapítva,amelynek a kora lejárt. Géza az ingatlan-vagyonttette az új társadalmi szervezet alapjává s ebben csakaz új hit támogatására számíthatott. Hogy mennyireönző volt és mennyire csak ez a szempont vezette, azkiviláglik azokból a történelmi adatokból, amelyekszerint teljesen közömbös volt előtte mindkét vallás,az ősmagyar hit és a krisztusi vallás egyaránt. Meg-keresztelkedett ugyan, de ennek dacára áldozott a régiisteneknek is és mikor emiatt szemrehányást tettekneki, azt válaszolta, hogy elég gazdag ő ahhoz, hogymind a két Istennek áldozhasson. Politikai művétazzal koronázta meg, hogy a bajor hercegi dinasztiá-val rokoni összeköttetésbe lépett és fiát Gizellával,Henrik herceg leányával házasította össze. Istvánilyenformán sógora lett II. Henrik német-római csá-szárnak. Ezzel az eseménnyel kezdődik a magyar nem-zet szorosabb kapcsolata a nyugatinak nevezett, deinkább német kultúrával, ami további fejlődésénekirányát megszabta.

138

Kereszténységre ugyan a magyarságot nemnémet papok téritették, de bizonyára jelentékeny ré-szük van névtelen német hittérítőknek is a keresz-ténység elterjedésében. Talán nem is egészen egyénielhatározás volt Géza részéről a kereszténység befo-gadása, hanem nemzetközi követelmény. Adatainkvannak ugyanis arra, hogy mikor a portyázó hadjá-ratok kényszerű megszüntetése következett és Gézafejedelem a helyzet nyomasztó voltát észlelte, 973-banköveteket küldött hatalmas szomszédjához, Ottónémet-római császárhoz és békét kért tőle. Ottó azt afeleletet adta, hogy a béke ára: keresztény hittérítőkbeengedése Magyarországba.

Ottó császárt messzemenő célok vezérelték. Vi-láguralomra törekedett, amelyet az egyetemes egy-házra akart fölépíteni. Nagy Károly és közvetlenutódai idejében még az egész Nyugat-Európára kiter-jedő birodalom volt az egyház hatalmának és terjesz-kedésének alapja. Ottó és utódai alatt, amikor a bi-rodalom már nem terjedt ki a román népekre is, ha-nem csak a katholikus egyház egyesitette magában azösszes nyugati népeket, a német uralkodók világ-uralmi törekvéseihez a katholikus egyház egyetemeseszméi szolgáltatták az alapot. Ottónak és utódainakcselekedeteit ebből a szempontból kell megítélni. Nyil-ván ez vezette Ottót abban is, hogy a magyarságot akeresztény hitre térítse. Ezen az utón akart ura lennia magyarságnak. Géza fejedelem nem térhetett ki acsászár kívánsága elől, hiszen portyázó csapatait meg-verték. Hozzájárult a hittérítők bebocsátásához, akikközött szláv és olasz papok is szép számmal szerepel-tek s megindult Magyarország átalakításának nagy-szabású munkája. De érezte a német magatartás ve-szélyeit Géza is, Szent István is s igyekeztek oly intéz-kedésekre, melyekkel magukat Németország ható-köréből kiszabadíthatják. A 973-ban történt kibéküléstés a hittérítők bebocsátását Piligrim passaui püspökazonnal arra akarta felhasználni, hogy egyházme-gyéjének joghatóságát Magyarország felé kiterjesszeés érsekséggé emelje, akciójának azonban Géza útját

139

állta. Minden előny dacára sem látta a magyarságérdekében állónak a német fennhatóságot. Már pediga megtért környező országoknál azt tapasztalta, hogya megtéréssel együtt jár a német fennhatóság kiter-jesztése is. Ez okból Géza nem ismerte el egyetlennémet egyháznak Magyarországra kiterjedő jogátsem,

Géza átvezette a magyar népet az ingó-vagyontársadalmi rendjéből az ingatlan-vágyon társadalmirendjébe. Ennek a rendnek a végleges kialakításaazonban fiára, Szent Istvánra maradt.

HARMADIK RÉSZ.XIII.

Az ingatlan vagyon korszaka (997-1848.)

Az ingatlan vagyon korszakát jellemzi az, hogya társadalom berendezkedése az ingatlan vagyonbólfolyó követelményekhez simul. Ennek igazolása végettutalunk az 1885:VII. törvényre, amely még napjaink-ban is bizonyos ingatlanbirtokterülettől tette függővéazt a különleges jogot, hogy a birtokos az ország tör-vényhozásában minden választás, megbízás, vagyegyéb hasonló közjogi föltétel nélkül, csupán a sajátszemélyében és születési viszonyaiban meghatározottalapokon résztvegyen. Ez a főrendiházi törvény márátmenet a földbirtok nagy politikai jelentőségéneknagyfokú csökkenése, illetve elenyészése felé, — amiugyan még ma sem következett be, — de még így isélénken mutatja azt az óriási jelentőséget, amellyelaz ingatlanbirtok az ország történetében bir s amelyetaz 1848. évi események sem tudtak teljesen megsem-misíteni.

Az ingatlan vagyon korszaka Szent Istvántól,vagyis 997-től 1848-ig tart.

Ez a kilencedfélszázados hosszú időszak háromkisebb korra osztható.

Az első kor jellemzője az, hogy a királynakegyéni vagyona és királyi méltósága jogán őt meg-illető vagyon teljesen egységesnek tűnik föl, minthaminden, a király rendelkezése alá tartozó vagyon, aző saját egyéni tulajdona volna. Ezeknek a kezelése isolymódon történik, mintha a tulajdonos a saját ma-gánjogi vagyonát kezelné. A királyi vagyon közjogiszempontból is teljesen egyéni. Állami vagyonról be-

141

szelni alig lehet. Úgy tűnik fel, hogy a király az or-szág területéből a legnagyobb részt bírja tulajdonuls ő lévén a legnagyobb birtokos, ebből származó hatal-mánál, túlsúlyánál fogva érvényesítheti csak akaratátmásokkal szemben, akár elismerik mások ezt a hatal-mat, akár nem. A helyzet olyan, mintha a király nemvolna egyéb, mint magánjogilag tulajdonosa az or-szágnak, politikailag pedig saját hatalmára támasz-kodó diktátor, akit azonban egyrészt elismer bizonyosszabályok szerint a nép, vagy a nép vezetőinek több-sége, de elismer különösen a pápa és elismernek nem-zetközi vonatkozásokban a külföldi államok. A különb-ség eszerint királyság és diktatúra között annyi, hogya király a nemzetközi és belső vonatkozásokban el-ismert jogú diktátor, míg a diktátornak elismert joganincsen, a diktátor csupán tényleges hatalmára tá-maszkodik.

Az elismerés formája különböző lehet; a tárgya-landó korszakban a pápa részéről az elismerés főképabban nyilvánul, hogy az ország főpapja által akirályt megkoronáztatja, — míg egyéb államfők ré-széről az elismerés a mindenkori nemzetközi kapcso-latok fölvétele által történik, miként ma is.

Az alattvalók egyben alkalmazottjai is a király-nak, akiknek ellátásáról a király olyképp gondosko-dik, hogy megfelelő módon beilleszti őket a termelés,rendfenntartás és honvédelem rendjébe. Ingatlantu-lajdona (szuverenitása) csak a királynak és a törzsek-nek van, egyént csak birtok illet az ingatlan fölött smindenkor a birtokon lakók ellátásának kötelezettsé-gével. Ezt a rendszert a tatárjárás törte meg.

XIV.

A királyi vagyon egyéni és közjogi egysé-gének kora (997-1290.)

Ez a kor 20 Árpádházi és 2 nem Árpádházi, denői ágon az Árpádházhoz rokoni, illetve sógorsági vi-szonyban álló, összesen tehát 22 királynak és részbenellenkirálynak a történetével telik meg. Talán nem istörténelem az, amit a 22 királlyal kapcsolatosan idő-rendben szoktak adni, — inkább egyszerű krónikánaklátszik. A keretet azonban a valóságos történelemhezmégis ennek a 22 királynak története nyújtja.

Az utolsó Árpádházi királynak, III. Endrének atörténete már a következő korra tartozik, de előzmé-nyeiben az ő élete is természetszerűleg beleszövődikennek a kornak végső eseményeibe.

A nemzetközi helyzetet a következő vázlat tünteti föl:Ausztriában 1018-tól 1055-ig Albert, Henrik fivére uralko-dik, akit az osztrák történetírás „Győzelmes” (Siegreich) jel-zővel diszit, mert a magyar kalandozókkal sikeresen szálltszembe és sikerült neki Ausztria határait a Lajtáig kinyomni,ahogyan azután Trianonig maradt. Albert halála után 1075-igErnő uralkodott, aki a német császárt támogatta a magyarokellen. Utána 1095-ig 77. vagy Szép Lipót, majd 1137-ig ennekfia, 777. vagy Szent Lipót következett, akiknek uralkodását ré-szint az úgynevezett investitura -harcok, részint a német csá-szár belső családi küzdelmei töltik ki. Előbb IV. Henrik csá-szárt, majd a pápát támogatta II. Lipót; a császár emiatt 77.Vratiszláv cseh hercegnek adományozta Ausztriát. Vratiszláverős hadsereggel indult II. Lipót ellen 1082-ben, Mailbergnélmeg is verte, de végeredményben a harcok mégis azzal végződ-tek, hogy kénytelen volt Ausztriából kitakarodni. Szent Lipót

1 Magyarázat a pápaságnál.

143

viszont a császár lázadó fiát, V. Henriket támogatta. V. Hen-rik ezért feleségül adja neki nővérét, Ágnest, HohenstaufiFrigyes sváb herceg özvegyét.

III. Lipót fia, IV. Lipót, csak négy éven át, 1141-ig ural-kodott, de ezalatt megszerezte a bajor hercegséget. UgyanisÁgnes első házasságából származó másodszülött fia, III. Kon-rád néven, 1138-ban a német császári trónra emelkedett. Abajor és szász hercegséget biró, büszkének nevezett Welf Hen-rik nem ismerte el III. Konrád császárságát, mire az őt meg-fosztotta hercegségétől és a bajor hercegséget mostoha fivéré-nek, IV. Lipótnak adományozta. Büszke Henrik ebbe perszenem nyugodott bele. Polgárháború tört ki Hohenstaufok ésWelfek között. Ε harcok folyamán előbb IV. Lipót, majdBüszke Henrik is meghalt. Előbbit követte fivére, a szava-járásáról úgynevezett Jasomirgott II. Henrik, aki Büszke Hen-rik özvegyét feleségül vette, így kibékült Büszke Henrik Orosz-lán Henriknek nevezett fiával is, aki mostoha apja javára le-mondott a bajor trónról, mire a szász hercegséget a császárvisszaadta neki. Később, 1156-ban, Rőtszakállu (Barbarossa)Frigyes császár, miután a Welfekkel ki akart békülni, elvetteJasomirgott Henriktől a bajor hercegséget is és visszaadtaOroszlán Henriknek, viszont Ausztriát örgrőfságból herceg-séggé emelte. Jasomirgott Henrik ezt tudomásul vette és azakkor fejlődni kezdő Bécsben telepedett meg. Bécs ettől kezdvelesz jelentős tényezője a történelemnek. Háborúskodott Jaso-mirgott Henrik a magyarokkal is: II. Géza 1146-ban megverte.A csehekkel is harcolt; egy csehekkel vívott ütközetben szen-vedett lábszártöréstől halt meg 1177-ben. Utóda V. vagy Eré-nyes Lipót, keresztes hadjáratot vezetett Szent Földre, majd1192-ben vezértársát a szent hadjáratban, Oroszlánszívű Ri-chárd angol királyt, aki kénytelen volt Bécsen át venni útjátvissza hazafelé, elfogta és csak 50 ezer márka váltságdíjértbocsátotta szabadon. Másik nevezetes eseménye uralkodásának,hogy Stájerország trónját 1192-ben végrendeleti örökösödésáltal megszerezte, miután az utolsó stájer herceg magtalanulhalt meg és országát reá hagyta. 1194 december 31-én Grác-ban halt meg amiatt, hogy sétalovaglás közben leesett a lóról,lábát törte s minthogy orvos nem volt a közelben, így fejszé-vel saját maga csapta le a tört lábat.

Katolikus Ferdinánd rövid négy évi (1195—1198) jelen-téktelen uralkodása után VI. vagy Dicső Lipót került a trónra.32 évig uralkodott. Ez alatt keresztes hadat vezetett Spanyol-országba az arabok ellen, majd 1217-ben II. Endre magyarkirállyal együtt Szent Földre. Leányát, Margitot II. Frigyesnémet császár fia, Henrik vette feleségül. Ausztria a Baben-bergi uralkodók között alatta érte el a legnagyobb gazdaságijólétet. Mezőgazdaság, ipar és kereskedelem virágzott. Néhányváros polgárai már jelentékeny jólétre tettek szert. Ausztriá-ban ott fejlődtek ki városok, ahol előbb már római települések

144

voltak s ahol püspökséget, kolostort vagy várat alapítottak.Enns volt az első jelentősebb osztrák város, melynek DicsőLipót városi jogot — akkor még inkább büntető jelleggel —adományozott. Természetes, hogy székhelyéről, Bécsről is gon-doskodott. A kereskedelem nagyon élénk volt. A Dunán rajna-vidéki és bajor kereskedők — Bajorországban Regensburg volta legjelentékenyebb kereskedő város — szövött árut, a magya-rok élelmiszereket, olasz kereskedők pedig Itália és Kelet ter-mékeit vitték Bécs és Enns piacára. A polgári jólét felébresz-tette a szellemi és művészeti életet. Ausztriában Keletkezett ezidőben a Nibelung-ének és a Gudrun. Itt hajtott ki a „Minne”-ének s többször időzött a hercegi udvarban a korbeli legna-gyobb német vándorköltő: Vogelweidi Valter (Walther vonder Vogelweide).

Dicső Lipótot fia, II. vagy Harcias Frigyes, az utolsóBabenbergi uralkodó követte 1230-tól 1246-ig. Uralkodásaösszeesküvéssel kezdődött: a nemesek meg akarták fosztanitrónjától. Ezt sikeresen megúszta, viszont maga keveredettösszeesküvésbe. Ugyanis IL Frigyes német császár legnagyobb-részt Itáliában tartózkodott. Távollétére fiát, Henriket, Har-cias Frigyes sógorát bízta meg helyettesiésével. Henrik fellá-zadt apja ellen, és ebben Harcias Frigyes támogatta őt. A csá-szár I. Vencel cseh királyt, valamint a bajor és szász herce-geket bizta meg Harcias Frigyes megfenyitésével, akik be istörtek Ausztriába, majd maga II. Frigyes császár is Bécsellen vonult Itáliából. Harcias Frigyes nem tudott ellenállni,Bécs elesett, s a császár birodalmi szabad várossá emelte, amelytöbbé nem volt a Babenbergi uralkodónak alávetve. Ámde alighúzta ki lábát a császár Bécsből, Harcias Frigyes visszafog-lalta Bécset, országából pedig úgy a cseheket, mint a szászo-kat és bajorokat kiverte. Erre a császár békét kötött vele.Nem sokkal később ismét hadakozik a csehek és magyarokellen. A cseheket megverte, de a magyarok elleni csatában,1246 június 16-án a Lajtánál elesett. Ő volt a Babenberg-család utolsó férfisarja. Halálával gazdátlan maradt a Baben-bergek trónja, melyért lázas törtetés indult meg. Maga a né-met császár, II. Frigyes is meg akarta szerezni a vagyont,azért személyesen jelent meg Bécsben. A vagyon: Ausztria ésStájerország, végül is a Habsburgoknak jutott. Azt az idősza-kot, mely e két országnak az utolsó Babenbergről a Habsbur-gokra szállásáig eltelt, interregnumnak = uratlanság koránaknevezzük. Ez idő alatt általános ököljog, mindenki harca min-denki ellen uralkodott Ausztriában. A szerencse II. PrzemyslOttokárnak kedvezett, aki az osztrák nemességgel megegyezve,bevonult Ausztriába, majd a stájer rendekkel karöltve, Stájer-országból kiverte a magyarokat, akik azt ez időben uralmukalatt tartották. Néhány évvel később megszerezte Krajnát ésKarinthiát, úgy hogy II. Przemysl Ottokár, a cseh király,

145

Európa leghatalmasabb fejedelme lett. Hatalmát azonban mi-hamar megtörte a még hatalmasabb Habsburgi Rudolf.

Svájcban, az Aar folyó partján emelkedett a Habsburgi-grófok vára, Habsburg. 1218 május 1-én ebben a várban szü-letett Habsburgi Albrecht grófnak egy kis fia, aki a kereszt-ségben Rudolf nevet kapott. A német fejedelmek ezt a Rudolfgrófot 56-ik életévében, 1273 október 1-én német királlyá vá-lasztották. Rudolf királynak az volt az első teendője, hogy azo-kat a birtokokat, melyeket bírlalóik nem jogszerűen szereztek,visszakövetelje. Ottokár nem akart engedelmeskedni, vonako-dott Ausztriát, Stájert, Krajnát és Karinthiát kiadni. Rudolfmegtámadta. Ottokár védekezett. A küzdelem már-már Ottokárjavára dőlt el kedvezően, mikor otthon saját alattvalói felkel-tek s hirét vette, hogy a magyarok is készülődnek ellene. Errelemondott Ausztriáról, Stájerországról, Krajnáról és Karin-thiáról, csupán Csehországot és Morvaországot tartotta meg ésbékét kötött Rudolffal. Mihelyt azonban a belzavarokat sikerültrendeznie, újra készülődött Rudolf ellen. Rudolf sem maradttétlen: szövetséget kötött IV. vagy Kun László magyar király-lyal és megtámadta Ottokárt. 1278 augusztus 26-án Ottokárvereséget szenvedett és maga is elesett a Dürnkrut melletticsatában.

A győztes Rudolf Cseh- és Morvaországot 1283-ban vissza-adta Ottokár fiának, II. Vencelnek, Ausztriát és Stájerorszá-got pedig a rendek hozzájárulásával 1282-ben fiainak,Albrechtnek és Rudolfnak adományozta. Ekkor ért véget azinterregnum. Egy évvel később azonban úgy rendelkezett, hogycsupán a vaskezünek «tisztelt /. Albrecht egyedül kapja a tar-tományokat; az osztrákok ugyanis előadták neki, hogy rend-kívül bajos két urnák szolgálni és kérték, hogy VaskezüAlbrecht legyen a fejedelem. Krajnát és Karinthiát Rudolf1286-ban Tiroli Menyhért grófnak adományozta (Graf Mein-hard von Tirol).

Közelről érinti Magyarország történetét Csehország sorsa.Ez a sors III. Boleszláv halála után meglehetősen zavaros.Keresztények és pogányok küzdöttek egymással. A hatalmatlátszólag Jaromir gyakorolta, aki a német császár hűbéresevolt s 1012-ig uralkodott. Nevezetesebb az utána következő és1037-ig uralkodó I. Ulrich, aki 1029-ben elfoglalta Morvaorszá-got. Az ő fia volt Bretiszláv, akit a cseh Achillesnek szokásnevezni. Már atyja életében nevezetes szerepet játszott. Tulaj-donkép ő hódította meg Morvaországot is, mely addig a ma-gyarok és lengyelek viszálykodásának tárgya volt. Mikoratyja, Ulrich, 1037-ben meghalt, ő lett Csehország és Morva-ország közös fejedelme. Az volt a szándéka, hogy egy Német-országtól független, nagy szláv birodalmat létesít, aminőtmintegy másfél század előtt Szvatopluk kísérelt meg. Megtá-madta Lengyelországot, Sziléziát elfoglalta, nagy diadallal éssok zsákmánnyal tért vissza hazájába és vonult be 1039

146

augusztus 25-én Prágába. Ám az ugyanezen évben trónra lé-pett III. Henrik német császár nem tűrhetett a hatalma veszé-lyeztetése nélkül maga mellett egy független, és erős szlávállamot. Hadat indított tehát Bretiszláv ellen. Bretiszláv meg-ijedt és követek utján megígérte, hogy mielőbb a császár eléjárul, hűségesküt tenni. ígéretét azonban nem tartotta meg,hanem ehelyett a Cseh Erdő szorosait eltorlaszoltatta s mikora császár az engedetlenkedés miatt ellene vonulva, a neumarktiszorosba akart benyomulni, lesből rajta ütött és megverte.Ezzel betelt a mérték. A császár már 1041-ben három oldalróltámadta meg és egészen Prágáig nyomult, Prágát ostrom aláfogta, mire Bretiszláv kénytelen volt megadni magát. Még1041-ben hűséget esküdött Regensburgban a császárnak ésattól kezdve hűséges hűbérese is maradt. Röviddel halála előttlegidősebb fiát, II. Spitinyevet választtatta meg fejedelemmé,akinek többi fiát alárendelte. Ez ifjabb fiai között felosztottaMorvaországot. 1055-ben halt meg I. Bretiszláv. Fiai mihama-rabb egymás ellen fordultak, mert Spitinyev üldözte testvéreit,úgy hogy ezek kénytelenek voltak Magyarországba menekülni.Itt az egyik testvér, Vratiszláv, nőül vette I. Endre, a másik,Ottó pedig I. Béla leányát, azután magyar támogatással II.Spitinyev ellen fordultak, akit meg is vertek, mire 1061-benII. Vratiszláv lett a cseh fejedelem, aki morvaországi osztály-részét átengedte öccsének, Othónak. 1092-ig uralkodott. 1086-ban a német császár királyi címmel ruházta föl, de csak a sa-ját személyére nézve; utódait nem illette meg a „király” cim.Utána II. Bretiszláv uralkodott 1100-ig. Kegyetlen, belső har-cokban kiirtotta Csehországból a pogányság utolsó nyomait is,így véglegesítve Csehországban a kereszténységet. Halálávalsúlyos zavarok keletkeztek az uralkodói szék betöltése körül.Különböző trónigénylők léptek föl és háborúskodtak egymássalnegyed századon át, míglen 1125-ben Szobíoszlávnak sikerültaz uralmat magához ragadnia. Szobioszláv 1140-ig uralkodott,amikor utána II. Vladiszláv ül a fejedelmi székbe, akit Rőt-szakállu Frigyes császár örökös királyi címmel ruházott fel1158-ban a felsőolaszországi városokkal folytatott harcokbantanúsított magatartásáért. Később azonban összeveszett a csá-szárral, mire ez megvonta tőle a királyi cimet. Meghalt 1174-ben. Utána ismét uralomnélküliség következett, majdnem ismétnegyedszázadon át. Tíz trónkövetelő küzdött a fejedelemségért,míglen 1197-ben I. Przemysl Ottokárnak sikerült magához ra-gadnia a hatalmat. Ottokár nagy diplomata volt; lehet állítani,első diplomatája korának. Akkoriban Németország is szomorúviszonyok között tengődött. Két király harcolt az uralomért,Hohenstaufi Fülöp és a Welf-családból való BraunschweigiOttó. Ottokár előbb Fülöphöz csatlakozott, aki 1198-ban örököskirály cimmel jutalmazta e lépését. Minthogy azonban az egy-oldalról juttatott királyság nem látszott túlságosan biztosnak,Ottokár átpártolt Ottóhoz, aki erre megerősítette Ottokár örö-

147

kos királyságát. Erre ismét visszatért Fülöphöz. Fülöpöt azon-ban 1208-ban meggyilkolták, mire a cseh királyt ismét Ottótáborában látjuk, de nem sokáig. Ugyanis III. Ince pápaHohenstaufi II. Frigyes személyében ellenkirályt állítottOttóval szemben s Ottokár volt az első, aki az új csillag feléfordult. Elébe sietett. Felajánlotta barátságát és szöveségét.És II. Frigyes is megerősítette Ottokár örökös királyságát. Eztörtént 1212-ben. Ottokár 1230-ban halt meg. Fiát, I. Venceltmár életében, 1216-ban királlyá választtatta. Vencel épp olykiváló diplomatának bizonyult, mint az apja volt. Uralkodásakezdetén viszály támadt Hohenstaufi II. Frigyes császár és apápa között. Vencel előbb a császárral tartott, de mikor ennekcsillaga hanyatlani kezdett, a pápához csatlakozott. A császárhűségén azonban megmaradt sok cseh nemes. Ezeknek éléreállott Vencel fia, aki később II. Przemysl Ottokár néven lettcseh király. Apa és fiú között polgárháború tört ki, az apaleverte és fogságba ejtette fiát és bebörtönözte. Erre Ottokárkibékült az apjával és ő is a pápa mellé állott, akinek segítsé-gével azután, mikor atyja, I. Vencel, 1253-ban meghalt és őlépett a cseh királyi trónra, Európa leghatalmasabb uralko-dójává emelkedett. A magyarok ellen — a magyarok közelixokona létére — négyszer viselt háborút azonkívül, amely-ben IV. László a Habsburgi Rudolf szövetségében lépettföl. 1271-ben Győrig nyomult, 1273-ban Nyitrát foglaltael. Sorsát Ausztria történetének vázlatában láttuk. A dürn-kruti csatában történt halála után 5 év múlva, 1283-ban, Habs-burgi Rudolf császár visszaadá a cseh trónt Ottokár fiának,II. Vencelnek, aki 1293-tól Lengyelországnak is királya volt és1305-ig uralkodott. Az ő fia volt az a Vencel magyar király,aki 1301-től 1305-ig uralkodott.

Lengyelország tulajdonképeni megalapítójának és a me-nekülő Endre, Béla és Levente magyar hercegek befogadójá-nak, Chrobny Boleszlávnak 1025-ben történt halála után II.Miciszláv került a trónra. Rövid nyolc évig tartó uralmátlázongások töltik ki. Az utána következő I. Kázmér azonban,aki fiatal éveit a clugnyi kolostorban töltötte s aki bár papí-ron már 1034-től uralkodója Lengyelországnak, de trónjátcsak 1041-ben foglalta el, hamarosan végett vetett a lázongá-soknak. Erélyes uralkodó. Legyőzte a poroszokat is. Béla her-ceget segítette I. Endre királyunk ellen. 1058-ban halt meg.Utóda II. Boleszláv, aki 1088-ig uralkodott, de uralkodásánakvége felé kénytelen volt Szent László királyunkhoz menekülniegy lázadás elől. Követte őt 1102-ig a még gyöngébb I. Ulászló,aki ellen a fiai lázadtak fel. Az őt követő 777. Boleszláv márismét erélyes uralkodó. Pomerániára is kiterjesztette hatalmát.Könyves Kálmán királyunk szövetségese volt, de azért udva-rába fogadta a Kálmán elől menekülő Álmos herceget s Halicsmiatt háborút is viselt a magyarok ellen, sőt Kálmán királymegragadott fiát, Borist ő támogatta kezdetben a vélt trónigé-

148

nyeiért folytatott küzdelmeiben. 1139-ben történt halála utánII. Ulászló következett, de ezt 1146-ban, elűzték. Helyébe IV.Boleszláv lépett, aki 1173-ig tartó uralma alatt a németek hű-bérese lett. Az utána uralkodó III. Mieciszláv rövid négy évalatt ismét kiterjesztette Lengyelország határait majdnem azegész régi területre, de 1177-ben elűzték, helyébe II. Kázmérült, aki 1194-ig uralkodott. Utána ismét III. Mieciszláv követ-kezett 1206-ig. Ekkor Leszjek, az első választott király léptrónra. Addig a királyok Isten kegyelméből, saját erejük jogánültek a trónuson. Amint mondani szokták: a királyság nemjog, hanem tény. Közben 1215-től Kálmán magyar herceg a ki-rály de 1218-ban elűzik. Leszjek után 1227-től 1241-ig Laszko-nog Ulászló következett, a lengyel IV. Béla. Ugyanis ő alatta tá-madták meg a tatárok Lengyelországot s ő a liegnici csatábanvereséget szenvedett. Csak ezután fordultak a tatárok Magyar-ország ellen. De uralma alatt már előbb is történtek kedvezőt-len események. Elvesztette Pomerániát. Majd Dániel, Halicsura, IV. Bélát ismerte el hűbérurául. Emiatt a következő len-gyel király, az 1279-ig uralkodó V. Boleszláv, súlyos harcokatis folytatott Dániellel. 1279-ben a jelentéktelen Fekete Loszkoszerzi meg a hatalmat, de 1288-ban elűzik. Ezután két éven átIV. Henrik sziléziai herceg, majd 1293-ig Przemiszláva uralko-dik, mikor is II. Vencel cseh király egyesíti uralma alatt Len-gyelországot Csehországgal.

Ezek az országok, melyek történetét itt vázoltuk, nem vol-tak független államok. Lengyelország ugyan többször dicseked-hetett önállósággal, többször azonban Lengyelország is Német-országtól függött. Ausztria, Stájerország, Krajna, Karinthia,Tirol, Cseh- és Morvaország Németországnak szerves alkat-részei voltak, bár bizonyos tekintetben, ideig-óráig szintén füg-getlenítették magukat. A szerves eggyüvé tartozást viszontnem kell úgy képzelni, mint a mai államok után gondolhatnék.Az államhoz, a német birodalomhoz, amely számos ilyen többé-kevésbbé független ország és tartomány egymáshoz fűzéseáltal keletkezett, a közös főuralkodó, a császár, illetve németkirály kezébe letett hűségeskü kötötte őket csupán, a főural-kodó tényleges erején és hatalmán kívül, amely nem volt mindigelegendő nagy. Magában az országban a hűbéres fejedelemvolt a legfőbb hatalom, mintha független lett volna az országa közös nagy birodalomtól. Ezért van ezeknek az országoknakkülön történelmük, mert tényleg külön államok is. A császár,illetve német király hatalma államok fölötti állam hatalma gya-nánt jelentkezik, amely mellett magának a császárnak is le-hettek, sőt voltak — hiszen tényleges hatalma ezeken nyugo-dott — saját külön országai, királyságai, fejedelemségei, her-cegségei stb., amint azokat a német uralkodók címeiben mindigfelsorolva látjuk. A német császárok helyesen német-rómaicsászárok. Tulajdonképp német királyok; a király címnek azon-ban csak német közjogi jelentősége van: a német király a leg-

149

főbb német méltóság; a német-római császári cim egyházi el-ismerése a német király világhatalmi jelentőségének.

Aki a német birodalom e korbeli történetét teljességébenakarná vázolni, az előbb ezeknek az összetevő országoknak ésországocskáknak a történetét volna kénytelen megvilágítani.Erre itt nem vállalkozhatunk. A minket érdeklő német biro-dalmi államok történetét adtuk. Időrendi összefüggés megvilá-gítása végett a továbbiakban csupán a német császárok egy-másutánját adjuk és utalunk a bennünket netalán érdeklő fon-tosabb eseményekre.

II. Konrád császárt 1039-től 1056-ig III. Henrik, majd1106-ig a leghosszabban uralkodó és egyik legviszontagságo-sabb életű német császár, IV. Henrik követte. A német biroda-lom az erélyes III. Henrik alatt hatalmas kiterjedést nyert.Ő volt Péter királyunk támogatója is, az egyetlen német csá-szár, akinek Magyarország, ha mindjárt csak nem egészen kétéven át is, hűbérese volt Péter második uralkodása idején.Salamon király is hajlandó volt a német hübérséget vállalniIV. Henrik alatt, ez azonban hajlandóság maradt: Salamontaz elűzetése után nem sikerült többé a magyar trónra vissza-ültetni. Egyébként is más gondja volt éppen abban az időbenIV. Henriknek. 1073-tól 1075-ig a szászok ellen volt kénytelenharcolni, majd 1075-ben megindult az investitura 2-harc. 1076-ban VII. Gergely pápa egyházi átokkal sújtotta, minek követ-keztében kénytelen volt vezekelni: Canossában mezítláb, fejénhamu, bűnbánó szőrcsuhában esdekelt bocsánatért, amit meg iskapott. (Ez a „kanosszajárás” kifejezésnek történeti eredete.)1084-ben Rómában császárrá koronázták, majd hat éven átbelharcokat vívott alattvalóival, azután hét évig Itáliában há-borúskodott. 1105-ben fellázadtak ellene a fiai, úgy hogy meg-váltás volt rá, egyébként is már élemedett emberre, a halál.Követte 1125-ig V. Henrik, aki 1111-ben a pápát fogságra ve-tette, majd 1122-ben egyezségre lépett a pápasággal Worms-ban. (Wormsi concordatum.) 1137-ig Szász Lothár volt a csá-szár. 1134-ben Medve Albert kap tőle egy területet, melyenmegalapítja Brandenburgot. Azután 1152-ig III. Konrád, majd1190-ig Rőtszakállú (Barbarossa) vagy I. Frigyes a császár.Rőtszakállu hat hadjáratot vezetett Itáliába a pápa és az olaszvárosok ellen. Ebbe a korba esnek a keresztes hadjáratok, me-lyeknek hangoztatott célja a Szent Föld felszabadítása volt ahódító izlám hatalma alól, Így III. Konrád és Rőtszakállu Fri-gyes is vezetett Szent Földre keresztes hadjáratot. Rőtszakálluaz általa vezetett keresztes hadjárat során halt meg 1190-ben.Utódai: VI. Henrik, majd Fülöp és IV. Ottó ellenkirályok, álta-

Bár VII. Gergely pápának Salamonhoz intézett leveleszerint a hűbéruraságot átadta „Szent Péternek”.

2 Lásd a pápaságnál.

150

lános belső zavarok mellett, míglen Hohenstaufi II. Frigyes apápa segítségével rendet nem teremt. II. Frigyes alatt felvi-rágzott Németországban úgy a gazdasági, mint a szellemi élet.Később ő is ellentétbe kerül IX. Gergely pápával, mire a pápaegyházi átokkal sújtotta, ellenkirályt állított ellene. 1250-benbekövetkezett halála után utóda, IV. Konrád is folyatta a har-cokat Itália és a pápa ellen. 1254-től interregnum, uralomnél-küliség, anarchia van Németországban, mígnem 1273-ban anémet rendek Habsburgi Rudolfot választották német királlyá.Az ő sorsát eldöntötte a már ismertetett 1278. évi dürnkruticsata, amely II. Przemysl Ottokár országait az ő hatalma alájuttatta és neki a választás névleges joga mellé e meghódítottországok tényleges hatalmát és az ezzel járó tekintélyt bizto-sította. Rudolf 1291-ben történt halála után Nassaui Adolfkerült 1292-ben uralomra, de őt 1298-ban az Ausztriából márismert Vaskezü Albert, vejének, III. Endre magyar királynaktetemes hadi támogatásával a göllheimi csatában legyőzte ésmint 7. vagy Osztrák Albert, ő lett a német császár.

Meg kell itt emlékeznünk arról, hogy a német lovagrend1230 körül kezdi meg azt a hódító tevékenységet, mellyel apogányoktól fokozatosan területeket ragad el, amely terüle-tekből és Brandenburgból alakul ki később Poroszország. Ezidőben hatalmuk már meglehetősen kiterjedt, de 1300 körülmég állandóan emelkedik és erősbbödik.

Pápaság. Szent István királyunk trónraléptétől 1304-ig,amikortól az avignoni pápák kora következik, 70 pápa és ellen-pápa ült Szent Péter apostoli székében. Nevezetesebb közülüka mi szempontunkból II. Szilveszter pápa, aki Szent Istvánnaka Szent Koronát küldötte. Azután tudni illik, hogy 1054-bentörtént végleges keleti egyházszakadás idején IX. Leó, II. Vik-tor és X. István pápák uralkodtak, akik alatt megtörtént ésvéglegesen foganatba ment a különválás, aminek egyébként őkcsak szenvedő alanyai, mert az évszázados előzményekben ré-szük nem volt. Legnevezetesebb reánk nézve több vonatkozás-ban a szigorú életű Hildebrand nevü szerzetesből felemelkedettVII. Gergely, a nagy pápa, aki 1073-tól 1086-ig uralkodott.Magyar szempontból rendkívül jelentős pápa, mert kifejezettenállást foglalt a magyar függetlenség mellett több izben is, ÍgySalamonnak ezt irja: „Te a királyi erényektől és erkölcsöktőleltántorodva, Szent Péter jogát és tiszteletét megcsorbitottad,midőn az ő országát (Magyarországot), mint hallók, a németekkirályától fogadtad el hübérül. Ha ez igaz, miként remélhetedSzent Péter kegyelmét és a mi jóindulatunkat?” Majd Gézá-hoz így ir: „A magyar királyságnak, mint a többi legnemesebbkirályságnak is, saját szabadságában kell fennállani és nemlehet más ország királyának alávetve, csak a Szent és egyete-mes anyának, a római egyháznak, amely alattvalóit nem tekintiszolgáknak, hanem fiainak.” Ekkor már dúlt VII. Gergely ésIV. Henrik között az investitura-harc, lehetne tehát azt állí-

151

tani, hogy VII. Gergely számításból foglalt állást a magyarfüggetlenség mellett. Ám a IV. Henrikkel folytatott küzdelmé-nek olyan elvi oka volt, amelybe a királyságok függetlenségeáltalában és így a magyar királyság függetlensége különösenis beletartozott, tehát belső ellenmondást kellene megállapítani,ha VII. Gergely számításból állott volna a magyar függetenségmellé. A pápa és a császár összeütközésének oka ugyanis abbanrejlett, hogy VII. Gergely tűrhetetlennek találta, hogy egyházitisztségeket vidéki hatalmasságok anyagi érdekek figyelembevételével és ne tisztán vallási szempontból egyházi hatóságoktöltsenek be. Egyházi javadalmakat a világi uralkodók rend-szerint pénzért adományoztak. Ez az úgynevezett szimonia. Ajavadalomba történő beiktatást, bevezetést, birtokbaadást ne-vezték Investituránvak. Az volt tehát a vita tárgya, ki adomá-nyozzon egyházi javadalmat: a császár és a többi világi urak-epénzért, vagy az egyházi szervek vallási szempontok szerint?Elvileg nem vitás, ki mellett az igazság? De ennek folytatásalogikailag az is, hogy Isten kegyelméből való király más ki-rálynak nem lehet alávetve, csak isteni hatalomnak. S tudvaazt, hegy VII. Gergely szigorú életű szerzetesi sorsból emelke-dett Krisztus helytartói trónusára, kétségtelennek kell tarta-nunk, hogy nyilatkozatait meggyőződés fűtötte, mikor a ma-gyar királyság függetlenségét hangoztatta, mely csak SzentPéternek van alárendelve. Ő hangoztatta először, hogy SzentIstván az országát Szent Péternek ajánlotta föl s mint a ki-rályok fölé rendelt biró, a német császárokkal szemben a ma-gyar királyok, I. Géza, majd Szent László mellé állt. ViszontGéza és Szent László is a pápát támogatta annyira, hogySzent László feleségül vette Sváb Rudolf leányát, akit a pápa(IV. Henrikkel szemben) német ellenkirályul, illetve császárulállított Németországban. Magyarországot ez a küzdelem döntőtényezővé tette Kelet-Európában. Egyházi érdek volt minélerősebb Magyarország, amely belátásnak eredményeként meg-állapítható, hogy míg Salamonnak Géza és László elleni mo-gyoródi csatájában csak 45 megye dandárai harcoltak, Lászlóuralkodásának vége felé már 72 a megyék száma, ami azutánazóta alig is változott. Fontos IV. Kelemen (1265—1268) pápa-sága is. Kelemen pápa ugyanis, hogy a német-római császárokhozzátartozói uralmának1 a kellemetlenül közeli Szicíliában ésDél-Itáliában véget vessen, rábírta IX. vagy Szent Lajosfrancia király fivérét, Anjoui Károlyt, foglalja el Szicíliát,illetve Nápolyt s nyomban meg is koronázta királlyá. Károlyeleget tett a pápa kívánságának s kiverte Szicíliából a némete-ket, de azután szükségesnek látta, hogy szövetségeseket keres-sen. A pápa közvetítésével Magyarországhoz fordult, IV.Bélával kezdett tárgyalni, majd ennek halála uán V. Istvánnalmegegyezett 1269-ben. Az egyezmény szerint véd- és dacszö-

1 V. ö. középolaszországi előadásunkat.

152

vétséget kötöttek. Ezt megerősítették azzal, hogy Károly királyfia és örököse, Anjou Sánta Károly részére feleségül nyertékV. István egyik leányát, Máriát, viszont Károly királyleányát, Izabellát vagy Erzsébetet, V. István fia és örököse,a későbbi Kun László királynak jegyezték el. A korszak végén,1288-tól 1292-ig IV. Miklós volt a pápa.

Olaszországban is jelentős hatalomra tesz szert a pápaság.Az egyházszakadással egy időben kialakul az Egyházi Állam,mely VII. Gergely idején már terjedelmes területet vall ma-gáénak. Időközben a normandok elfoglalják Dél-Itáliában agörögöktől utolsó itáliai területüket, Barit. A pápa szövetségetköt velük. 1139-ben egész Dél-Itáliát Nápoly szerzi meg, de1194-ben házassággal VI. Henrik német császár keríti magá-hoz s 1265-ig, illetve 1268-ig* az ő családja uralkodik is. Észak-Itáliában a városok önálló államhatalommá fejlődnek s 1256-ban Velence és Génua között 125 éves kereskedelmi háborúveszi kezdetet. 1265-ben megjelennek Nápolyban az Anjouk ésuralkodnak ott 1442-ig. Ebben a keretben Itália állandó szín-helye a német császárok hadjáratainak, melyeket a pápaság ésaz olasz városok ellen vezettek változó szerencsével, valamintszínhelye a független városok ellenségeskedéseinek.

”Franciaország története 1031-től 1060-ig, illetve 1108-ig,I. Henrik és I. Fülöp alatt, a nagy kirajzások kora. A norman-dok Tankréd fiainak vezetése alatt megalapítják a délitáliainormann államot. Hódító Vilmos normandiai herceg 1066-banelfoglalja Angliát. Henrik burgundi herceg megalapítja 1095-ben a portugál királyságot, Bouillon Gottfried pedig 1096-banszent Földre vezeti az I. keresztes hadjáratot.1 A belső hely-zetet azonban zavarok jellemzik. Éppen ezek levezetéséreszükségesek a kirajzások, melyek a békétlen elemeket foglal-koztatják, illetve eltávolítják. Az utódok, Vastag vagy VI.Lajos (1108—1137), VU. Lajos (1137—1180), II. Fülöp(1180—1223), VIII Lajos (1223—1226), IX. vagy Szent Lajos(1226—1270), III. Fülöp (1270—1285) és IV. vagy SzépFülöp a kirajzottak otthon maradt birtokainak megszerzéséretörekednek, Angliával hadakoznak az oda kivándorolt nor-mandok birtokai miatt, másrészt egyre-másra küljebbitgetikországuk határait. A fejlődés fokozatos. Vastag és VII. Lajosháborúi még eredménytelenek, de II. Fülöp már elszedi Föld-nélküli János angol király franciaországi hübérbirtokait éshatalmát Dél-Franciaországra is kiterjeszti. Szent Lajos ha-talma már a Földközi-tengerig kiterjed, Szép Fülöp pedig, aközépkor legnagyobb francia királya, véget vet Franciaország-ban az addigi német rendszerű hűbérmonarchiának és olyanközjogi szerkezetűvé alakítja át királyságát, mint aminő SzentIstván magyar királysága volt.

1 Előbb is voltak Szent Földre vonuló, keresztes hadak-nak nevezett hordák.

153

Anglia és Skócia uralkodó családja ez időben rokoni össze-köttetésbe lépett Szent István királyunkkal. Az angolok utolsótörvényes királya, Edmond felkelt a hódító dánok ellen, deNagy Kanut, a dánok, svédek, norvégek királya leverte és ezzelmegszilárdította a dán uralmat Angliában. Edmond 1016 no-vember 30-án meghalt. Két piciny fiacskáját, a szinte csecsemőkorban lévő kis Edmondot és Eduárdot Nagy Kanut elküldteDániába, féltestvéréhez, Olafhoz, hogy ölje meg őket. Olaf nemölte meg, hanem elküldte őket Magyarországba, Szent István-hoz 1017-ben. Edmond a magyar udvarban meghalt, Eduárdazonban felnövekedett és feleségül vette Szent István leányát,Ágotát. Ebből a házasságból egy fiúgyermek, Edgár és kétleány származott, Krisztina és Margit. Margitot nőül vetteIII. Malcolm skót király, akinek nevét a magyar közönségShakespeare „Macbeth” című tragédiájából ismeri: ő öli megnemcsak a tragédiában, hanem a történelem szerint is Macbe-thet. Margitot később szentté avatták, ő a skótok szentje:Skóciai Szent Margit. Közben Nagy Kanut után Angliában1035-től 1040-ig Harold, 1042-ig Harthanut uralkodott, akivelkihalt Nagy Kanut családja. Az angolok ekkor visszatértek-ősi királyi családjukhoz és megválasztották a dánok hozzájáru-lásával Edmond öccsét, Hitvalló Eduárdot, akit azonban anormand Hóditó Vilmos a hastingsi csatában lever. 1066-tól1087-ig Hóditó Vilmos, azután II. vagy Vörös Vilmos uralko-dik, aki 1093-ban Skóciát is elfoglalja. Malcolm elesik. VörösVilmost 1100-ban meggyilkolják. Emiatt új vérzivatar vankészülőben hódítók és leigázottak között, amelyet Szent Istvándédunokája hárit el. Malcolm és Szent Margit házasságábólugyanis született Matild nevű leánygyermekük. Az általánosösszecsapást úgy hárították el, hogy Hódító Vilmos másodikfia, Henrik, nőül vette Matildot. 1100 november 11-én volt azesküvő. Ugyanaznap koronázták Matildot Anglia királynőjévé.A magyar, angol és skót királyok véréből származó Matild(Maud) királyasszony és férje, a normand Hóditó Vilmos fia,I. Henrik útján az Angliában 345 éven át uralkodó Planta ge-nett családba is átöröklődött az Árpádok vére.1 /. vagy Köny-ves Henrik 35 évig uralkodott. Könyves Henrik adta Londonelső szabadságlevelét. Alatta kezdődik szászok, normandok ésdánok összeolvadása. A következő király, Blois István 19 évesuralkodása egyetlen hosszú nagy polgárháború, me-lyet csak utóda, az 1189-ig uralkodó II. Henrik szüntet meg.

1 Fest Sándor: Szent Margit skóciai királyné magyarszármazása, Budapesti Szemle, 1935 szeptember. — A Gif fúrd,Maule, Berthnik, Fethikran, Chreichtown, Leslie és Drum-mond skót családok a Margittal kiment magyar kísérők le-származói. A Drummond-család őse, I. Endre királyunk tör-vénytelen fia, III. Malcolm királlyal együtt esett el a VörösVilmos elleni ütközetben 1093-ban.

154

Ő szervezi meg Angliát, királyi hatalmát úgy területileg, mintjogilag, saját alattvalói irányában is kiterjeszti, erősiti, kü-lönben békés uralkodó. Oroszlánszívű Richárd részt vesz aharmadik keresztes hadjáratban, de visszafelé, 1192-ben, mintAusztria történetében láttuk, az osztrák Erényes Lipót fog-ságába esik, melyből úgy kellett kiváltani. 1199-től 1216:igAnglia egyik legnevezetesebb királya uralkodott, FöldnélküliJános. A folyton erősbbödő francia uralkodók igyekeztek a ki-rajzott normandok birtokait megszerezni. Emiatt állandó harc-ban állottak Hódító Vilmos utódaival. Földnélküli Jánost sike-rült francia birtokaitól megfosztani. A pápa 1208-ban egyháziátokkal sújtotta, 1213-ban hűségesküt tett a pápának, 1214-benforradalom tört ki ellene, 1215-ben kiadta a Magna Chartát,az angol arany-bullát. Sorsa is hasonló a mi arany-bullátkiadó II. Endre királyunk sorsához.. Utána 56 éven át, 1272-igIII. Henrik uralkodik, akit a franciák szintén megvernek.1258-ban összeül a Westminstert és oxfordi parlament latinhelyett — hazai angol nyelven. 1264-ben forradalom, 1265-benis. 1265-ben Oxfordban összeült Európa első népképviseleti par-lamentje. A következő Eduárd 1307-ig uralkodott. Alatta aparlament két házzá alakult. Viszont a városok és grófságokkezdtek felségjogokat gyakorolni.

Spanyolországban minden forr. Örökös küzdelmek folynakaz arabok és keresztény államocskák között, amelyek hova-tovább egyesülnek és közösen lépnek fel az arabok ellen. Neve-zetesebb esemény, hogy Aragónia 1287-ben törvénybe iktatjaa miniszterek felelősségét.

Oroszországban 1015 és 1019 között Szvjetopolk uralkodik,aki három fivérét megöli, Jaroszláv viszont, aki azután 1054-iguralkodik, őt veri meg. Jaroszlávnak szerencsés hadjárataivoltak összes szomszédai, lengyelek, litvánok, észtek, besenyők,palócok ellen, ő szerkesztette az első orosz törvénykönyvet.Két, minket nem érdeklő uralkodó, Izjeszláv és Vzjevolod után1093-ban Szvjetopolk (II. Vladimir) nevü uralkodó kerülttrónra, aki 1113-ig uralkodott. Az ő leánya volt Könyves Kál-mán királyunk második felesége, akinek fia volt Boris herceg.A következő fejedelmek minket nem érdekelnek. Fontosabb ese-mény, hogy az 1146-tól 1154-ig uralkodó II. Izjeszláv alapítottaMoszkvát. 1175-ben egymástól független és egymással folytonhadakozó tiz fejedelemség alakult, míg azután Dsingiz kán1224-ben egész Dél-Oroszországot hatalma alá hajtotta s onnanrablóhadjáratokat folytatott Észak-Oroszország ellen. 1237-benBatu kán több mint ezer orosz helységet, köztük Moszkvátporrá égetett s megalapította a kipcsaki aranyhorda biro-dalmat.

Szerbia és Horvátország történetét a nemzetiségi kérdés-nél vázoljuk. Itt csak azt emeljük ki, hogy Uros szerb fejede-lem fia, Belus bán, II. Béla királyunk nejének, Ilonának fivére,

155

Magyarország nádora, majd a tizenkét éves korában trónrakerült II. Géza királyunk gyámja is volt kiskorúságában.

A görög, illetve keletrómai császárságban 1028-tól ural-kodó III. Románt 1034-ben megölik. Utána 1041-ig IV.Mihály, 1042-ig V. Mihály, 1054-ig IX. Konstantin, 1056-igTheodora, 1057-ig VI. Mihály, 1059-ig Izsák, 1067-ig X. Kon-stantin, a mi szempontunkból jelentéktelen császárok ülnek atrónon. A következő IV. Románt 1071-ben a törökök elfogjákés kivégzik. Utóda, VII. Mihály, 1073-ban koronát küld I. Gézakirályunknak, a Szent Korona alsó részét. A törökök az őuralkodása alatt elfoglalják Kis-Ázsiát, Niceát. 1078-ig ural-kodott. Majd 1081-ig III. Nikefor, azután 1118-ig I. Elek(Alexios) a császár. Itáliából ő már teljesen kiszorult, — mintláttuk, a normannok verték ki —, de a török támadást ő mégvisszaveri, sőt a keresztes hadak segítségével Niceát is vissza-foglalja. A következő II. János, a mi Szent László királyunkleányát, Piroskát veszi feleségül. Fiuk, I. Mánuel 1143-tól,János halálától, 1180-ig uralkodott. Anyja jogán igényeket tá-masztott Magyarországra. 1154-ben László és István magyarhercegek az ő udvarába menekülnek fivérük, II. Géza elől.István itt feleségül vette Mánuel unokahugát, Máriát; ő lettkésőbb IV. István királyunk. Miután Mánuelnek gyermeke nemvolt, örökbefogadta II. Géza királyunk fiát, Bélát, trónöröklésijoggal. A görög császári trón reményében Béla a nevét Elekre(Alexios) változtatta. Mánuel második neje azonban fiútszült, így Elek-Bélát kárpótolták a császárné nővérének,Ágnesnek kezével és gazdag hozománnyal. Béla visszatért Ma-gyarországba, ahol III. Béla néven lett király. Ez a családiösszeköttetés Mármelt nem gátolta, sőt arra bátorította, hogy1164-ben elfoglalja a Szerémséget és Dalmáciát. Mánuel utánfia, II. Elek 1183-ig, majd utána II. Izsák uralkodott 1195-ig.Izsák neje III. Béla királyunk leánya. Izsák alatt a görög csá-szárság elveszítette Ciprus szigetét és Bulgáriát. A következőIII. Elek alatt megbukik a görög császárság: a frank keresz-tes hadak és Velence 1204-ben megalapítják romjain a latincsászárságot, amely 1261-ig élt, de az utolsó latin császár, II.Balduin alatt, az ország már csak Trapezuntra és Niceára szo-rítkozott. Azután ismét visszaállt a görög császárság, de sorsavolt immár a halál, amely 1453-ban következett be, mikorII. Mohamed szultán XI. Konstantin császártól a várost el-foglalta, miután a birodalom már a XIV. század második felé-ben is csak Konstantinápolyra és vidékére szűkült.

Meg kell emlékeznünk a törökökről, akik ugyan ekkor mégcsak Ázsiában hadakoznak, de az 1288-tól 1326-ig uralkodóOzmán már egész Kis-Ázsiát elfoglalta és sikeresen harcolt agörögök ellen.

XV.

A királyi vagyon egyéni és közjogi egyeé-gének krónikája.

A 20 Árpádházi és 2 rokon királynak közismertpolitikai, krónikás története főbb eseményeiben akövetkező:

Géza fejedelem 997-ben hunyta le szemét. Atrónon fia, István követte.

István pogány neve Vajk volt, ami győzőt jelent.Az István nevet Vajk a keresztségben kapta. Istvánmagyar jelentése koszorú, korona, valószínű tehát,hogy a név valamilyen kapcsolatban van a koroná-zással, habár az István név egyben a passaui egyházvédőszentjének a neve is, aki után a források szerint,a keresztelő pap személyére tekintettel, adták neki enevet: Sztefanosz-koszoru. Király János egyetemitanár fejtegetései szerint eredetileg nem korona, ha-nem koszorú ékesítette a fejedelmet, a királyt, — ésennek a jelentősége az volt, hogy amiként a gyürü, akoszorú formájú vár megvédi ellenséges támadások-tól a megtámadottakat, úgy a koszorú is, — későbbkorona, — isteni erővel védelmezi azt, akinek fejéretették. Valószínű, hogy ez a hit is szerepet játszottakkor, mikor István a nevét a keresztségben kapta.

Bármi volt az István név fölvételének az előz-ménye, történelmi tény, hogy István uralkodásánaka legelején, mihelyt az ellene támadókat leverte, szük-ségesnek látta, hogy a maga számára koronát kérjen.Sokan ezt kétségbe vonják. Minthogy azonban a ko-rona ma is itt van és más eredetéről nem tudunk, elkell fogadni, hogy István a pápától kérte és kapta.

157

István ekkor már nagy küzdelmek, véres belháborúkdiadalmas befejezése után állott és így a pápa öröm-mel küldte neki a királyi koronát, melyet azután még38 esztendőn keresztül viselt.

Bármily nagyok voltak is Istvánnak kül- és bel-politikai sikerei, a családi élete, mint általában azÁrpádoké, a legszomorúbbak közé tartozott, nemazért, mintha feleségével lett volna összeütközése.Család alatt nem is csupán házaséletét és gyermekei-nek sorsát értjük, hanem az egész Árpádházét. Egyet-len fia, a szép reményekre jogosító Imre herceg, va-dászaton vadkan áldozata lett, családja többi tagjaitpedig István maga űzte el vagy nyomorította meg.

Érdekes, hogy a magyar történelemben a vadkankétizben is milyen tragikus szerepet játszik. ElőszörImre hercegnél, azután, majdnem 700 esztendő múlva,Zrínyi Miklósnál. Mindkét férfi reménysége volt anemzetnek és mindkettő vadkan áldozatául esett.Egyik alkalommal sem maradt el a gyanú, hogy avadkan önerejéből nem diadalmaskodott volna. Idegenkezek közreműködését gyanította mindenki mind akét esetben. De ebben a vonatkozásban semmiféle bi-zonyíték nincsen. Imre herceg esetében olyan nézetekis merültek föl, hogy ez az Isten büntetése volt azapának saját népével szemben tanúsított szigoru-ságáért.

Aki nem az embert tartja a történelem irányitó-jának, hanem a gazdasági erőket, az természetesensemmiféle következményt nem fűz az ilyen események-hez, mert hiszen eszerint mindegy volna, ki követke-zik: a belső gazdasági erők úgyis ugyanabban a vá-gányban viszik a társadalmat. Aki azonban az embertállítja előtérbe, az sajnálattal emlékezik vissza ezekreaz eseményekre, amelyek a nemzet sorsát végzetesenbefolyásolták.

István király már meggyőződéses keresztény volt,nem úgy, mint édesapja, Géza fejedelem. Neki élőhite volt a Krisztus vallása. Ő igaz meggyőződésbőligyekezett népét, sokszor akarata ellenére, a keresz-tény hitre téríteni, még pedig nemcsak a köznépet,

158

hanem a legmagasabb rangú tisztviselőit és rokonaitis, így egyebek közt Gyula erdélyi vajdát, akit hosszasharcokban győzött le, Székesfehérvárott — kifeje-zetten akarata ellenére — a családjával együtt meg-kereszteltette, azután azonban a Képes Krónika sze-rint, mint atyját, tisztességesen, — ellenben Anony-mus szerint: egész élete folytán börtönben tartotta.

Uralkodásának kezdetén a törzsfők, akik közülkettő István rokonának látszik, lázadásokat szítottakellene, melyeket azonban könnyen levert. Különféleháborúi voltak, így a német császársággal szemben is,amely kedvezően végződött, s a háború eredményé-hez képest István Magyarországhoz csatolta a Lajtá-tól Bécsig elterülő síkságot, jóllehet a német császárvolt a támadó fél.

Miután a fia, Imre, meghalt, az Árpádházi her-cegeket pedig nem tartotta elég jó keresztényeknek —így közlik a krónikák — azért nővérének, Urseolo ve-lencei dogé feleségének a fiát, Pétert akarta trónjánakörökösévé tenni. Hogy emiatt a többi Árpádházi her-ceg föl ne léphessen, azért Vazulnak szemeit kiszú-ratta, füleibe pedig forró ólmot öntetett. Ez akkori-ban szokásos volt, ha azt akarták az uralkodók, hogya trónörökös az uralkodásra képtelen legyen. Erre atöbbi Árpádházi herceg, — Vazulnak, vagy talánIstván testvérének, Lászlónak gyermekei — Lengyel-országba menekültek.

Kézai krónikája szerint nem István, hanem fele-sége, Gizella és az ő idegen kísérete követte el a bor-zalmas cselekményt s maga István segítette elő az őrokonai menekülését.

István 1038-ban halt meg és utána csakugyanPéter lépett a trónra, aki megfelelt ugyan István amakívánságának, hogy formailag keresztény legyen, demivel idegen volt és idegenekre bízta az ország kor-mányzását, erkölcstelen életével senki családi életét ésvagyonát nem kímélte, alattvalói elfordultak tőle,gyűlést tartottak és azon megválasztották SzentIstván másik rokonát, illetve sógorát, Aba Sámuelt,Pétert pedig 1041-ben elűzték.

154

Péter III. Henrik német császárhoz folyamodott,tőle kérte, hogy segítse vissza az ország élére, aminekfejében fölajánlotta Henriknek hűbérül az országot.Aba Sámuel úgy kísérelte meg trónja megmentését,hogy Szent István hódításait visszaadta a németek-nek. A császár azonban az egész ország feletti ural-mat aarta, ezért 1044-ben betört az országba.

Aba Sámuel védekezett, de védekezése előre si-kertelennek mutatkozott, mert összeveszett az országnagyuraival, miután uralkodói jogait komolyan vetteés szigorú volt az urakhoz. Ezek tehát elpártoltak tőleés így III. Henrik hadai Ménfőnél legyőzték AbaSámuelt, akit menekülés közben meggyilkoltak.

A győztes III. Henrik ismét Pétert ültette a ma-gyar trónra, akit 1045-ben meglátogatott, mikor isSzékesfehérvárott, a templomban, mise alatt Péter, amagyar király, arany lándzsát adott át Henriknek,ami az akkori idők szokása szerint annyit jelentett,hogy elismeri magát a német császár alattvalójának,hűbéresének.

A német alattvalőság azonban nem soká tartott.Az elégedetlen magyarok Csanádon gyűlést tartottakés a külföldre menekült Árpádházi hercegeket, Endrét,Bélát és Leventét hazahívták. Béla nem jött haza,Endre és Levente azonban hazajöttek, amikor is, —mint a krónikás írja: — „a magyarok egész sokaságacsapatostul tódult hozzájuk és ördögi sugallattól buj-togatva, makacsul azt kérték a hercegektől, engedjékmeg, hogy az egész nép pogánymódra éljen, a püpökö-ket és papokat megölje, a templomokat lerombolja, akeresztény vallást elhagyja és a bálványokat tisztelje.Meg is engedték nekik, hogy szívük kívánsága szerintéljenek és vesszenek ősapáik babonáiban, miután kü-lönben nem harcoltak volna Péter király ellen End-réért és Leventéért.”

A német uralom tehát a pogány hithez való visz-szatérést eredményezte.

A nemzet azt hitte, azért került az ország németuralom alá, mert keresztény lett. Rövid idő múlva

160

azonban kiderült, hogy a német uralom és a keresz-tény vallás mégsem jelenti ugyanazt.

Endre király, miután Pétert elűzte, Székesfehér-várott 1046-ban megkoronáztatta magát s azután el-rendelte, hogy mindenki térjen vissza a keresztényvallásra. Viszont a németek fennhatóságát nem is-merte el. Erre a német császár megtámadta az or-szágot,

Endre a németek ellen hazahívta Lengyelország-ból öccsét, az addig távol maradt Béla herceget, defőként a német ellen maga mellé tudta sorakoztatniaz egész nemzetet s így megfelelő haderővel rendel-kezett.

Henrik császár seregei először a Dunántúlra tör-tek be. A védelemmel megbízott Béla herceg mindentelpusztított az útjukból s így a német hadak megfelelőélelmezés hijján kénytelenek voltak az országból ki-menekülni.

Csakhamar újabb német támadás fenyegette azországot. Ekkor pedig egy Zothmund nevű búvármegfúrta Pozsonynál a németek hajóit, mire ismétkénytelenek voltak kivonulni.

A császár végül is belenyugodott abba, hogy Ma-gyarországról le kell mondania.

Amit a német császár hadai elérni nem tudtak,azt elérte az uralkodóház tagjainak viszálya.

Endre azt Ígérte Bélának, hogy mint hercegséget,neki adja az ország harmadrészét és halála után rá-hagyja az országot. Béla erre az ígéretre jött hazaLengyelországból. Később Endrének fia született,Salamon. Ekkor, a krónikák leírása szerint, szín-padias jelenetek között visszavonta Endre király aBélának tett ígéretét. Béla fellázadt Endre ellen ésgyőzött. Endre kevéssel utóbb meghalt és Béla lettMagyarország királya.

Ez a viszály főkép azért fontos, mert ekkor Bé-lával szemben Endre is a németekhez folyamodott,akiket annakidején az ő utasítására Béla kiverj azországból. A német pártfogás kedvéért Endre a fiát,

161

Salamont, a német császár leányával házasítottaössze, ami újabb német igényeknek adott tápot. Anemzet nagyobbrésze azonban Béla herceg mellé ál-lott, talán nem is Béla személyi kiválóságainál fogva,hanem azért, mert ismét a németek ellen kellett har-colni. Ε harcok és pártoskodások vagyoni rugóit mégnem sikerült földeríteni.

Béla rövid ideig uralkodott, mindössze 1060-tól1063-ig. Uralkodása kezdetén minden faluból két-kétjóbeszédü embert hívott Székesfehérvárra gyűlésre.Ez az első, általános választójogra alapított ország-gyűlés, melyben nem a nemesi jelleg játszotta a fő-szerepet. A gyűlés mindenekelőtt a pogány vallásvisszaállítását kérte a királytói. Béla erre szétverteőket. Ez volt a pogányság utolsó nagyobbszabásumegmozdulása.

A németekhez menekült Salamon királyfi meg-kísérelte, hogy a német császár segítségévei megsze-rezze a magyar trónt. A császár hajlandó is volt tá-mogatást adni. Hadat indított Magyarország ellen, ámBéla szemoeszállott s a nemzet a németek ellen isméttámogatta Bélát. Mielőtt azonban a háború sorsa el-dőlt volna, Béla szerencsétlenség áldozata lett. Fiai:Géza, László és Lamberth — nem harcoltak a néme-tekkel, hanem átengedték Salamonnak a királyságot,ők maguk megelégedvén hercegséggel. Salamon így1063-ban trónra jutott és 1074-ig uralkodott. Amígjóban volt a hercegekkel, segítségükkel sikereket értel: a mai Románia területéről betörő kunokat, illetvebesenyőket Erdélyben, Cserhalomnál megsemmisí-tette, Nándorfehérvárt a görögöktől elfoglalta stb.Később ismét kitört a családi viszály. Salamon királyés Béla fiai között testvérharcra került a sor. A her-cegek Mogyoródnál legyőzték Salamon királyt.

A mogyoródi csata eredményeként I. Béla idő-sebb fia, Géza került a trónra /. Géza néven. Gézatartott a németektől, mivel Salamon a németekhez me-nekült s azért a görög császár barátságát kereste, akimegígérte támogatását és koronát is küldött neki, amai Szent Korona alsó részét, így fölkészülve várta

162

I. Géza a németek támadását, de amellett kerülniakarta a testvérharcot és ki akart békülni Salamon-nal, ebben azonban 1077-ben történt váratlan halálameggátolta.

I. Géza halála után 1077-ben, /. vagy SzentLászló került a trónra, aki 1077-től 1095-ig uralko-dott.

László legelső teendője volt kibékülni Salamon-nal. Kibékültek. Salamon királyi ellátást kapottLászlótól, de ezzel nem elégedett meg. összeesküvéstszőtt László ellen. László fölfedezte az összeesküvéstés Salamont elzáratta Visegrádon, ahonnan hat évifogág után, 1083-ban, István király szentté avatásá-nak alkalmából, szabadon bocsátotta, Salamon azutáneltűnt. A nagyszabású torony, melyben fogoly volt,ma is áll Visegrádon.

Ebben az időben, — miként a nemzetközi hely-zet vázolásánál láttuk, — a császár és a pápa harcbakeveredtek egymással. Ε küzdelemben László a pápamellé állott és a német császár ellen akart harcolni.Ebből győződött meg a nemzet arról, hogy a keresz-ténység nem jelent okvetlenül német uralmat, mintahogyan az addigi események mutatták, Így azok is,akik ingadoztak kereszténység és pogányság közötta német hatalomtól való félelmükben, végleg behódol-tak a kereszténységnek. Szent László uralkodásánaktalán az a legnagyobb jelentősége, hogy a keresztényvallásnak sorsát, amely Szent István utódai alatt alegnagyobb válságok és bizonytalanságok között hány-kolódott, végleg eldöntötte a kereszténység javára.Annyira megszűnt ekkor már a pogány vallás vesze-delme, hogy Szent László, egyébként nagyon szigorútörvényeiben, a pogány vallás gyakorlásáért mind-össze egy ökörbőr szolgáltatását tartotta megfelelőbüntetésnek.

László kezdte meg Horvátország meghódítását,de befejeznie nem sikerült. A kunok ugyanis ismétbetörtek Erdélybe s így kénytelen volt Erdély vé-delme végett a horvát hadjáratot abbahagyni.

Lászlónak nem maradt fiu utóda, őt tehát fivé-

163

rének, I. Gézának fia, Kálmán követte az uralkodás-ban.

Kálmán első teendője volt Horvátország teljesmeghódítása. Ezt követte Dalmácia megszerzése. Nemmeghódítása, csak megszerzése, önkéntes meghódolásutján. A dalmát városok ugyanis névleg a görög csá-szár hatalma alá tartoztak. Mikor Kálmán Horvát-ország megszerzése után bevonult Dalmáciába és —a krónika szerint — a dalmát városok arról értesül-tek, hogy a magyarok keresztények és a király jólakar velük bánni, ha békességben hatalma alá adjákmagukat, akkor előbb az öregek, aztán a fiatalok svégiïl az egész köznép megesküdött, hogy Kálmán ki-rálynak, valamint utódainak és Magyarországnakminden időben hűséges alattvalói lesznek. A királyennek fejében megígérte nekik, hogy ügyeik intézé-sébe nem avatkozik, adót nem kér tőlük, hanemcsupán azt kívánja, hogy a kikötővám kétharmad-részét adják neki.

Dalmácia csatlakozása Magyarországnak új el-lenséget szerzett. Velence városa ugyanis mindent el-követett, hogy a dalmát városokat uralma alá hajtsa,Velencével szemben a magyar királyok nem tudták adalmát városokat megvédelmezni, miután megfelelőtengeri haderőről nem gondoskodtak. Ennek ellenéremintegy 300 esztendőn keresztül állott fenn Dalmá-ciával a kapcsolat és ezalatt Magyarország és a dal-mát városok között benső baráti viszony uralkodott.

Kálmánnak is meg volt a maga családi viszálya.Testvére, Álmos, csaknem állandó harcban állt vele,mert Kálmán után király akart lenni. Kálmán pediga fiát, Istvánt, akarta trónja örököséül. Hogy fiauralmát biztosítsa, nemcsak Álmost, hanem ennek kis-fiát, Bélát is megvakíttatta. Álmos erre Konstanti-nápolyba menekült a görög császárhoz, a kis Bélátpedig papok rejtették el a király elől.

Kálmán kétszer nősült. Első felesége Buzilla nor-mann királyleány volt, a második pedig egy oroszuralkodó leánya; ez utóbbitól származó Boris nevűfiú apaságát Kálmán megtagadta.

164

Kálmán 1116-ban halt meg. Fia, II. István kö-vette őt a trónon, aki szeszélyes és összeférhetetlentermészet volt. Háborút viselt minden szomszédjával,noha rendszerint vereséget szenvedett. Gyermeke nemvolt s már azt hitték, hogy vele kihal az Árpád-ház.Ekkor közölték vele a papok, hogy a megvakitott Bélaherceg még él és a pécsváradi kolostorban rejtőzkö-dik. István erre Béla herceget jelölte utódává ésmikor 1131-ben, 15 évi uralkodás után, életét be-fejezte, //. vagy Vak Béla néven csakugyan Álmosmegvakított fia követte őt a trónon.

A vak királynak két irányú támadással kellettmegküzdenie: Kálmán király megtagadott fia, Boris,támadott Oroszország, illetve Lengyelország felől,seregét azonban Béla hadai kiverték az országból.

Csakhogy Borisnak az országban is voltak tá-mogatói, mégpedig azok, akik Kálmán király alattBéla apjának, Álmosnak voltak az ellenségei. Ezeketviszont II. Béla erélyes felesége, a szerb származásúIlona királyné az aradi országgyűlésen megölette.

Megszerezte II. Béla hazánknak Bosznia és Her-cegovina nagyrészét, amelyet Ráma néven csatoltakMagyarországhoz. Tízévi uralkodás után, 1141-benhalt meg. Követte őt a trónon 15 esztendős fia,//. Géza.

Alig lett király a gyermek Géza, máris újbólmegjelent az el nem ismert Boris, most már német tá-mogatással, a maga vélt igényeinek érvényesítésevégett. Géza azonban megverte a németeket s ezzelBoris trónigénylési igényeinek érvényesítését lehetet-lenné tette.

II. Géza nevéhez nagyszabású telepítési politikafűződik.

II. Géza 1162-ben halt meg. Halálával ellenkirá-lyok küzdelme kezdődött. Mánuel görög császár segít-ségével ugyanis először II. László, majd IV. István,mindketten II. Géza testvérei, kerültek trónra.//. László 1162-től 1163-ig, IV. István pedig 1163-tól1165-ig uralkodott Magyarország tekintélyes részén.Trónigényüket ahhoz az állítólagos Árpádházi trón-

165

öröklési rendhez fűzték, amely szerint a király utánmindig annak fivérei következtek a trónon s csakezek halála után következett a királynak a legidősebbfia. Ez azonban nem kétségtelenül megállapíthatótrónöröklési rend, mert az előző királyok trónöröklésiigényei sem ilyen törvényes rendszerben gyökereztek.Minthogy azonban Mánuel görög császár a maga fön-hatóságát éppen úgy, mint a német császárok, kiakarta terjeszteni Magyarországra is, ennélfogva va-lami ürügyet kellett keresni a beavatkozáshoz.

Ezzel a két királlyal szemben és velük egyidejű-leg II. Géza fia, ///. István is trónralépett már 1162-ben és uralkodott is 1173-ig. Volt idő, mikorIII, István csak az ország legnyugatibb részeit tudtatartani.

A nemzet épúgy félt III. Mánuel fennhatóságá-tól, mint a német császárok hódítási törekvéseitől éselkeseredett harcokat folytatott Mánuel császár ésexpoziturái ellen, míg végre Mánuel belátta, hogy tö-rekvései nem érvényesíthetők és így békét kötöttIII. Istvánnal, II. Géza fiával, de azzal a kikötéssel,hogy viszont III. István öccsét, Bélát, aki ugyancsakII. Gézának volt a fia, magával viszi Konstantiná-polyba és feleségül adja hozzá leányát, a görög csá-szárságot pedig reáhagyja, Így remélte a két országegyesítését. Alig ért Béla Görögországba, a császárújból támadott és elfoglalta Szerémséget és Dalmá-ciát, mint Béla örökségét. Viszont Bélából mégsem lettgörög császár, mert Mánuelnek közben fia született.

III. István tűrte Mánuel hódítását s mikor 1173-ban meghalt, III. Béla lett az utóda, aki szintén bele-nyugodott abba, hogy a Szerémség és Dalmácia át-menetileg görög fennhatóság alatt maradjon. Ugyanisegy görög-magyar monarchia terve alakult ki benneaz Árpádok, helyesebben a mindenkori magyar királyuralma alatt. A terv azonban soha nem öltött testets mihelyt Mánuel meghalt, III. Béla 1180-ban vissza-foglalta úgy a Szerémséget, mint Dalmáciát.

III. Béla 1173-tól 1196-ig uralkodott, ő sem ural-kodhatott azonban trónkövetelő nélkül. Vele szemben

166

öccse, Géza, az osztrák herceg pártfogoltja, követeltea trónt. Amint azonban öccsével szemben sikerülttrónrajutnia, trónját trónkövetelő többé nem hábor-gatta. Nevezetessége III. Béla uralkodásának, hogy őalapította a minisztérium ősi formáját, az udvarikancelláriát, melynek hivatása volt, hogy a királyrendeleteit írásban kiadja és ezáltal tulajdonképpenaz ország ügyeinek legfőbb intézője lett. Az ő korá-tól szokásos Magyarországon az írásbeliség. Az ud-vari kancellária 1848-ban. szűnt meg; később mégrövid időre feltámadt.

III. Béla kétfelé osztotta vagyonát és az országtrónját Imre fiára, pénzét pedig Endre fiára, a ké-sőbbi II. Endrére hagyta. Imre uralkodott 1196-tól1204-ig. Endre azért kapta apjától a pénzt, hogy aSzent Földre keresztes hadat vezessen. Endre azon-ban ehelyett a magyar trónt akarta megszerezniImrétől. Kísérlete sikertelen maradt, Endrét Imrekirály elfogatta és elzáratta. Ε belső testvérharcoksok bajt hoztak az országra. Még a legkevesebb, hogya testvérharcok alatt a velenceiek elfoglalták a legha-talmasabb dalmát várost: Zárát. Súlyosabb az, hogya testvérharcokban úgy a király, mint Endre birtok-adományokkal igyekeztek a maguk részére híveketszerezni és régi híveiket megtartani, amiáltal a királyivagyont csökkentették és így a királyi hatalom alap-jait megrendítették.

Imre halála után fia, a kiskorú III. László jutotttrónra, akinek alig féléves uralkodása után végre si-került //. Endrének a maga fejére tenni a királyikoronát.

Amennyire kereste //. Endre a trónt, olyangyöngének bizonyult a trónon. Uralkodása elején tu-lajdonképpen nem is ő, hanem a felesége, a németszármazású Gertrud uralkodott a maga híveivel;Gertrudot azalatt, míg II. Endre Lengyelországbanhadakozott, összeesküvők megölték. A király olygyönge volt, hogy nem merte bántani a hatalmasgyilkosokat.

Később, 1217-ben a pápa unszolására elindult

167

II. Endre a Szent Földre, hogy apja, III. Béla ígére-tét, aki evégből hagyta neki a pénzt, valóra váltsa éskeresztes hadat vezessen a Szent Föld fölszabadítására.Örökölt pénze azonban ekkorra természetesen elfo-gyott, kénytelen volt kölcsönpénzt fölvenni, hogy ahadjárat költségeit fedezhesse. Kénytelen volt továbbáZáráról a velenceiek javára, akik azt — mint emii-tettük — elfoglalták, lemondani, vagyis a ténylegesállapotot elismerni, mert különben megtagadták tőle,hogy hajóikkal a Szent Földre szállítsák. A SzentFöldről eredmény nélkül tért vissza. Valóságos céljanem is a Szent Föld felszabadítása, hanem inkább akonstantinápolyi, akkor úgynevezett latin császárságmegszerzése volt; de ez sem sikerült. Itthon zavarokfogadták. A Szent Földi ut költségeit is valahonnanvissza kellett fizetni és ezt erőszakos módszerekkeligyekezett elérni. Az általános elégedetlenség köze-pette a nemesség nyomására, kénytelen-kelletlen ki-állította az úgynevezett aranybullát.

Uralmának nevezetes eseménye, hogy 1232-bena Zala folyó mindkét partján lakó királyi szolgák akirály engedelmével összejöttek és törvényszéket tar-tottak a pörösködő nemesség ügyében. A királyi szol-gák alatt abban az időben a nemeseket értették, teháta nemesség jött össze és ezzel megvetette a köznemes-ség későbbi szereplésének az alapját. Ez volt az elsőnemesi megyei gyűlés.

Uralkodása alatt ő is megosztotta az uralmatfiával, a későbbi IV. Bélával, aki a királyi hatalomsüllyedését látva és észlelve, hogy ez a süllyedés avárbirtokok eladományozásának a következménye, avárbirtokok visszaszerzését tűzte ki céljául, amióriási ellenállást és elkeseredést váltott ki.

Apjának, II. Endrének 1235-ben bekövetkezetthalála után IV. Béla lépett a trónra és uralkodott1270-ig.

Uralma kezdetén még nagyobb eréllyel igyekezetta várföldeket visszaszerezni, mint atyja életében. Föl-lépését azonban sikertelenné tette a tatárjárás. 1241-ben tatárok rohanták meg Magyarországot, a mohi

168

síkon tönkreverték a magyar sereget, Béla is mene-külni volt kénytelen s a tatárok az egész országot el-pusztították. Kivonulásuk után Béla fokozott erővellátott hozzá az ország helyreállításához és kiérde-melte, hogy Magyarország második megalapítójánaknevezték.

1258-ban fiát, Istvánt ifjabb királlyá koronáz-tatta. Ezzel újabb viszályok magvát hintette el, mertIstván szembeszállt atyjával és 1265-ben Lsaszegnélvívott ütközetben le is győzte. Ennek a belső harcnaka következménye az volt, hogy mindkét király meg-gyöngült, viszont a főurak mind nagyobb hatalomratettek szert, mert híveket természetesen mindkétkirály csak újabb adományokkal tudott szerezni.

IV. Béla az unokáját, a szépségéről hires Kuni-gundát, II. Przemysli Ottokár cseh királyhoz adta fe-leségül, István ifjabb király pedig fiának és leányá-nak házassága által a francia királyi családdal rokonAnjoukkal lépett családi összeköttetésbe. Az Anjoukekkoriban legyőzték a német császárt és a pápa hálá-ból nekik adta Nápolyt és Dél-Itáliát.

IV. Béla 1270-ben halt meg. Követte őt fia, azaddigi ifjabb király, V. István néven. V. István rövidkét évig, 1270-tői 1272-ig uralkodott, de már ekkorérezte az apjával folytatott viszálykodásának károskövetkezményeit. Ugyanis az apa és fiu harcábanszétosztogatott királyi vagyon rendkívüli hatalmatjuttatott néhány főúrnak, mint: Dunántúlon a Kő-szegi grófoknak, Észak-Magyarországon a Csákok-nak, északkeleti Magyarországon az Abáknak és azOmodéknak, Erdélyben az Aporoknak, a tengerpartonBrebiri grófoknak, akik oly rendkívüli gazdagsággalés hatalommal rendelkeztek, hogy szinte függetlenekvoltak a királytól. Ennek a nagy hatalomnak a kö-vetkezményeit nemcsak a királyi hatalom és a királyszemélye sínylette meg, hanem megsínylették a neta-lán be nem hódolt kisebb nemesek és papok is, merta király nem tudta megvédeni őket, úgyhogy mikorV. István rövid uralkodás után meghalt és 1272-bentízéves fia, a Kun Lászlónak nevezett IV. László

169

került a trónra, az országban akkora nyomorúságkeletkezett, hogy a szegény embernek még igavonóbarma sem volt, hanem maga húzta szekerét, amelyetazután László szekerének nevezett el a nép. A nagy-urak valóságos háborúkat viseltek egymás ellen, vá-rosokat pusztítottak el és a falvak népét házastul ésbarmostul elvitték a maguk birtokára. A kis királyrokonságánál fogva a kunok befolyása alá került sazok erkölcsei szerint élve, úgyszólván teljesen el-idegenedett a magyarságtól.

A pogány kunok ellen a magyarok a pápáhozfordultak segítségért, aki rábírta a királyt arra, hogytörvényt hozzon a kunokról. A törvény 1279-ben, —17 éves volt ekkor IV. László, — kimondotta, hogya kunoknak le kell telepedniök és meg kell keresztel-kedniük. Erre a kunok ki akartak vonulni az ország-ból, de a király ezt megakadályozta, maradásrakényszeritette őket, viszont azonban a kun törvénymegtartásáról többé szó sem lehetett. Maga a királyis a kunok között élt s azok is ölték meg 1290-ben.Nevezetessége IV. László uralmának, hogy ö segítettea Habsburgokat a cseh Ottokárral szemben ausztriaiuralmuk megalapításához; ugyanis 1278-ban Habs-burgi Rudolf IV. László segítségével verte meg ésölte meg Ottokár cseh királyt a morvamezei csatában.Megemlítjük itt azt a kiváló magyar hadvezért, akiősi magyar lovas taktikájával legnagyobb érdemetözerzett a dürnkruti sikerben: Soós Györgynek hív-ták. A magyar derék hadat pedig Csák Máté vezette.

IV. László halálával, főleg a külföldön azt hitték,hogy vele kihalt az Árpádház, miután neki nem ma-radt gyermeke. A magyarság azonban talált még egyÁrpádházi sarjadékot, III. Endrét. Az ő uralkodásaazonban már a következő korba esik.

XVI.

Magyarország területe az Árpádházi királyok alatt.

Az Árpádoknak itt vázolt története nemcsak amainál, de a világháborút megelőző csonkítatlan Ma-gyarországnál is jóval nagyobb területen folyt le.

Anonymus elbeszéléséből tudjuk, hogy Zuard ve-zérletével egy egész hadsereg vonult le a Balkánra,meghódította Rácországot (a későbbi, illetve maiÓ-Szerbiát) és Közép-Albániát egészen Durazzóig, aezen a területen megtelepedett és ott maradt. Mikorazonban Zsolt kiszabta Magyarország határait, —mint láttuk föntebb, — ő már a görögök felé a Vaszil-kapuig és a Rác^földig, nyugatról pedig a tengerpar-ton Spalatóig szabta ki, tehát a Zuard hadserege ál-tal megszállott rész már ekkor elszakadt a magyarfennhatóság alól. úgy látszik, hogy Zuard nemcsaka megszállott területről nősült, hanem nősülésévelegyúttal önállósította és függetlenítette magát s ez aterület csupán a hódítás befejeztéig tartozott Magyar-országhoz. Az ott megtelepedett magyarok később el-szlávosodtak, elszerbesedtek, illetve elalbánosodtak.

Az ország egyéb területe ebben az időben háromkategóriába tartozott. Az ország alapterülete, amelyentulajdonképpen nyugodott az egész magyar hatalom,nevezhető anyaországnak. Ennek közjogilag teljesenegységes részei voltak a kapcsolt részek. Gyöngébbszálakkal voltak azonban az országhoz fűzve a hű-béres tartományok.

171

Anyaterület.

Az anyaország területe maga is nagyobb volt avilágháború előtti csonkítatlan, rendszerint történel-minek vagy szentistváninak nevezett Magyarország-nál.

Kiterjedtebb volt az ország anyaterülete Cseh-ország felé. Konstantin császár ugyanis a X. század-ban irt munkájában négyszer megismételte, hogy amagyarok Nagy Moraviát elfoglalták, ott megteleped-tek és ott laknak. Ez a rész később elszakadt az or-szágtól, még pedig Szent István alatt akkor, amikorIstván Koppány fölkelésének leverésével volt elfog-lalva. Ekkor lengyel kézre került Morvaország, deI. Boleszláv halála után, 1025-ben Szent István vissza-foglalta. Alig néhány évi uralom után, 1029-ben ismételvesztette, amit Bratiszláv, a cseh Achilles, cseh her-ceg 1030-iki okmányából lehet megállapítani, ugyanisBratiszláv ebben az okmányban közli, hogy a magya-rokat morva földről elűzték.

Jelentékeny terület tartozott Magyarországhoz amai Alsó-Ausztriából, az úgynevezett lajtántúli rész,amely majdnem Bécsig, vagyis Pannónia rómaikorinyugati határáig, a Bécsi Erdőig terjedt. Ezt a te-rületet Aba Sámuel vesztette el, akitől III. Henriknémet császár vette el. Erről a területről I. Endrevégleg lemondott a trieri szerződésben 1053-ban.

Jelentékeny terület volt a Karantán szélekneknevezett terület. Anonymus tudósítása szerint a be-költöző magyarok a karantánok határszélét is elfog-lalták. Ez alatt a terület alatt Steierországnak a Murafolyó melletti vidékét kell érteni, — miként azt afrank közigazgatási berendezkedés ismertetésénélláttuk,1 — amely azonban, úgy látszik, sohasem voltbékés birtok; Aba Sámuel hadseregét Pettau (a rómaikori Poetivio) körül az osztrák őrgróf megverte.I. Béla a vejét, Ulrik karinthiai őrgrófot bizta meg etartomány kormányzásával, utóbb másik vejének, ahorvát Zvojnimirnek juttatta. Ekkor a karinthiaiak

1 V. ö. 84. 1.

172

megkísérelték a terület élszakítását, de Salamon ésI. Géza megverték őket. Úgy látszik, hogy a XII. szá-zad végén veszett el Magyarországra nézve e terület,bár erre nézve csak utólagos adataink vannak.Ugyanis egy 1222-iki okirat arról emlékezik meg,hogy I. Pettaui Frigyes egy Sontag nevű birtokotadományozott a német lovagrendnek és ez akkortörtént, amikor atyja a birtokot a magyaroktól el-ragadta. A területet tehát III. Béla, Imre vagyII. Endre uralkodása alatt veszítette el Magyarország.Erre nézve Csehország történetének vázlatában isközlünk adatokat.

A Dráván túli terület, Szerémség és Nándor-fehérvár szintén Magyarországhoz tartoztak. Kon-stantin császár ugyanis azt írja, hogy ahol a magya-rok laknak, ott régi emlékek vannak, mint Szirmium(Mitrovica), Belgrád stb. és a Duna és Száva közt islaknak magyarok. 1009-ben Szent István a pécsipüspökség javára tett adományáról rendelkező alapit-ványlevelében így szól: „Negyedik határul a kő árkotrendeltük, amely a Dunánál kezdődik és a Szávánálvégződik”. Ez a kőárok Valkó, Szerem és Pozsegavármegyék nyugati szélén húzódik végig. Szent László1093-ban a kalocsai püspöknek a pécsi püspök elleniperében ítéletet hoz és a pécsi püspök birtokainakhatárát ugyancsak a Duna és Száva közti kőárokkalhatározta meg. IX. Gergely pápa 1229nben meg-engedte, hogy a kalocsai érsek az egyházmegyéjéheztartozó Szerémségben új püspökséget alapithasson.Ebben az oklevélben olvashatjuk, hogy Magyarországama része tekintetében történik intézkedés, melyet„a király nővére kormányoz”. Eszerint tehát a pápaa Szerémséget világosan Magyarországhoz számítja.Kétségtelen mindebből, hogy a Duna, Száva és Drávaközt fekvő Szerem, Valkó, Verőce és Pozsega várme-gyék, mint drávántuli vagy szerémi kerület Magyar-ország valódi alkatrészét képezték. Külföldi források-ban is találunk a Szerémség hovatartozandósága te-kintetében adatokat. A Szerémség nem lehetett egy-szerű magyar vármegye, hanem jelentékenyebb te-

173

rület, még pedig nemcsak területi, hanem egyéb tekin-tetben is. Erre vall, hogy mikor II. Béla birodalmátelőször osztotta fel, harmadik fiának, Istvánnak, aSzerémséget szánta. Ezt igényelte Mánuel is a foga-dott fia, a későbbi III. Béla magyar király részére,állítólag, mint atyjától nyert birtokot s azt 1164-benIII. Béla javára fegyveres erővel el is foglalta.Viszont a császár halála után, 1180-ban, mint láttuk,ismét III. Béla foglalta el, illetve foglalta vissza éscsatolta az országhoz a Szerémséget. 1229-ben a Sze-rémséget, mint azt IX. Gergely pápa fenti oklevelé-ből láttuk, II. Endre nővére, III. Béla leánya, Margit,az akkor már özvegy görög császárné birta.

Nándorfehérvár csekélyebb megszakításokkal ál-landóan magyar területhez tartozott. Konstantin csá-szár szerint azon a helyen, amelyen „most”, — vagyismikor Kontstantin császár a művét írta, —magyarok vannak, ott van Bélagrada. 1028-ik évi kül-földi krónika szerint viszont Belgrád a bolgárok ésmagyarok határszélén van. 1072-ben a görögöktől fog-lalták el a magyarok a várat ostrommal és Nikétászparancsnok Géza hercegnek adta fel a várat. A ke-resztes hadjáratokról szóló egyik krónika azt jegyzifel, hogy 1096-ban a keresztes hadak vezére átmentZimonyon, ahol vége van Magyarország határának ésBelgrád bolgár városba jutott. A közbeeső 24 év alatttehát nyilván békés megegyezéssel, valamilyen okbólátengedték a magyarok a várat a bolgároknak, hacsak nem téved a külföldi krónikás. Ugyanis semminyoma annak, mintha a bolgárok időközben akárostrommal, akár békés úton megszerezték volnaBelgrádot. Annyi bizonyos csak, hogy 1128-ban márismét görög birtok Belgrád, mert a magyarok ekkorBelgrádot a görögöktől ostrommal foglalják el.II. István azonban valószínűleg visszaadta Belgrádota görögöknek, vagy Manuel a Szerémségnek III. Bélajogán történt elfoglalásakor vette be, mert Mánuelcsászár halála után III. Béla Belgrád vidékét, minta görög császársághoz tartozót, pusztította.

Legjelentékenyebb alkatrésze volt Magyaror-

174

szágnak a Nagy-Alföldön, a Dunántúlon és az északiFelvidéken kívül, mint amelyeknek Magyarországhozvaló tartozása sohasem volt kétséges, Erdély. Figye-lemreméltó, hogy Magyarországnak ez a Meszesentúli alkatrésze már a honvisszafoglaláskor külön ne-vet viselt s attól kezdve is állandóan külön elnevezésalatt említik. A középkorban Partes Transsilvanae,erdőntuli részek a neve. Anonymus, Kézai krónikája, aKépes Krónika, a Béldi kódex, Thuróczy KrónikájaErdőelő, Erdőelve, Erdély, Erdőntuli ország, Hétvárnéven említik. Egy francia krónikásnál Fekete Ma-gyarország a neve. Erdélynek ebből a korból króni-kája nem maradt. Anonymus szerint már a honvissza-foglaláskor meghódították a magyarok Erdélyt skésőbb Szent István, 1002-ben Magyarországhoz kap-csolta, miután anyai nagybátyját, Gyulát, aki fölkeltellene, leverte.

Meg kell emlékeznünk a temesi kerületről, aMaros, Tisza és Duna közéről, amelyet a vezérek ahonvisszafoglalás alkalmával Gládtól foglaltak el sattól az időtől kezdve állandóan akatrésze volt Ma-gyarország anyaterületének. Glád nemzetségébőlszármazott Ajtony (Ochthum), aki Viddinben, görögszertartás szerint keresztelkedett meg és szákhelyén,Marosvárban nagy hatalmat gyakorolt, a királynaka Maroson leúszó sóját és minden egyéb árut önkénye-sen megvámolt, a királlyal egyáltalán nem törődöttmár csak azért sem, mert föltétlen támogatásra szá-mithatott II. Bazil keletrómai császár részéről.Hatalma a Kőröstől Erdélyig, Viddinig és Szörényigterjedt. Szent István a Dobokától származó Csanádvezért küldötte Ajtony ellen, Ajtonyt Csanád legyőzteés megölte. Szent István a diadalmas vezért azon-kívül, hogy Ajtony birtokát neki adományozta, illetvea megye ispánjává tette, azzal tüntette ki, hogy Ma-rosvár nevét Csanádvárra változtatta.

Utoljára emlékezünk meg a Szepességröl, amely-ről Anonymus többször is említi, hogy már a vezérekkorában, tehát a honvisszafoglaláskor Magyarország-hoz tartozott.

175

Az eddig felsorolt területek történelmileg állandóalapalkatrészei voltak Magyarországnak s csupánmegszerzésük módja és netalán közigazgatásuk vagykiváltságaik tekintetében különböztek az országegyéb területeitől.

Kapcsolt részek.

A kapcsolt részek lazább viszonyban állottak azországhoz, mert ha nem is külön fennhatóság, demindenesetre külön kormányzó személyek és hivata-lok vezették ügyeiket. Ezek a kapcsolt részek a kö-vetkezők voltak:

1. Szlavónia. Kőrös, Várasd és Zágráb várme-gyék, a szomszéd határőrvidék és egy az idők folya-mán később Boszniához kapcsolt kis terület alkottaSzlavóniát, melynek területe mintegy 19.000 négy-szögkilométert tett ki. Prokopi Cézár szerint már548-ban szarmata szlávok költöztek be erre a terü-letre. Konstantin császár szerint pedig a Dalmáciábajött horvátok egyrésze 610 és 641 között „Illyriát ésPannóniát” elfoglalta; ez a terület Szlavónia egy részelehetett. Az avarok kiűzése után frank és német ki-rályok fennhatósága alá jutott e tartomány, melyneka magyarok beköltözésekor Braszláv volt a hűbéresfejedelme. A fuldai évkönyvek, Konstantin császár ésAnonymus egybehangzó tudósításai szerint a magya-rok ezt a tartományt is visszafoglalták a honvissza-foglaláskor s az 1224. és az 1228. évi oklevelekből ki-tetszik, hogy Szent István és I. Béla király Szlavóniá-ban birtokokat adományoztak. II. Krezimir horvátkirály leányát Imre sziavon herceg jegyezte el, de eza „szlavón” herceg magyar királyfi volt. Szlavóniátazután Szent István átengedte II. Krezimirnek, ellen-szolgáltatásul azért, mert segítette őt 1028—1030.években a II. Konrád német császár elleni háborújá-ban. Kétségtelennek kell tartanunk, hogy királyainkSzlavóniát nem tartották Magyarország alapalkatré-szének, jóllehet már Szent László, a horvátoktól

176

visszaszerezve, végleg a maga uralma alá hajtotta sez attól kezdve állandóan magyar uralom alatt voltegészen Trianonig. Ám ennek ellenére sem vették föla magyar királyok címökbe a „Szlavónia hercege”méltóságot, jóllehet minden új szerzeményük nevétkésedelem nélkül be szokták iktatni címükbe. Csak1492-ben használja II. Ulászló a Szlavónia királyacímet is egyebek között, miután 1490-ben az országMátyás király fiát, Corvin Jánost Szlavónia hercegecímmel ruházta fel s II. Ulászló így akarta elsőbbsé-gét Corvin Jánossal szemben tanúsítani.

2. Horvátország a második kapcsolt tartomány.ősi története és Magyarországhoz való viszonya meg-lehetősen homályos. Konstantin császár följegyzéseszerint az avarok 680 körül elfoglalták Dalmáciát.Heraklius császár ekkor felhívta ellenük a fehér hor-vátokat, akik akkor a mai Galíciának nyugati részé-ben, tehát körülbelül Szilézia szomszédságában laktak.Ezek közül egy nemzetség, amelynek élén 5 férfi és2 nő állott, népével Dalmáciába vonult s azt néhányévi hadviselés után elfoglalta, de elfoglalta egyúttalIllyriát és Pannóniát is.

A római kor tárgyalásánál már utaltunk arra,hogy Pannónia kiterjedt a Balkán adriamenti észak-nyugati részére is, ahol egy időben Illyria volt. Agörög forrás tehát nyilván e terület egy részét érti.

Főuruknak a horvátok a görög császárt ismertékel. Ez történt volna 610 és 641 között. Római hit-téritők azután a horvátokat megtérítették és meg-keresztelték. Nagy Károly megtörvén az avarok ha-talmát, a horvátok frank járom alá jutottak, Szerem-ből frank erősség és Szerémségből Francochorionf Frankország) lett. 799-ben a déli Horvátországbais frank hadak vonultak be, a dalmát tengerpartrómai városai pedig, amelyek nem voltak a horvátokbirtokában, Nagy Károly oltalma alá adták magukat.A Száva és Dráva közötti horvátok és egyéb szlávokfejedelme Arnulf német király hűbérese lett, a Dunaés Száva közöttiek pedig bolgár uralom alá kerültek.

Ez a történelmi folyamat kezdetben meglehetősen

177

zavarosnak tetszik. Konstantinusz szerint ugyanis agörög császár az avarok ellen hivta segítségül a hor-vátokat, akik Galíciából egyszerre csak Dalmáciábanteremnek anélkül, hogy az avar birodalmon keresztültörténő vonulásuknak bármiféle nyoma volna. Sőttörténelmi adataink vannak arra, hogy a horvátok isaz avarok alattvalói voltak. Nem képzelhető tehát,hogy a horvátok az avarok ellenére keresztül tudtakvolna vonulni az avar birodalmon. Valószínűbbneklátszik az, amit Prokopi Cézár említ, hogy az 548-banSzlavóniába költözött szarmata szlávok vonultak dél-felé, — vagy pedig, hogy a tengerparti zavarok le-küzdésére maguk az avarok vitték volna a horvátokatészaki hazájukból az Adriai-tenger mellé s csak azavar birodalom megszűntével önállósították magukata horvátok, illetve cseréltek gazdát, mert az avarokhelyett előbb frank, majd görög fennhatóság aláadták magukat.

Horvátország határai, amelyekkel szintén Kon-stantin császár ismertet meg bennünket, alig terjed-tek a Kulpa folyóig, aminek Konstantin császár azta magyarázatát adja, hogy a IX. század második felé-ben Krezimir fejedelem halála után zavarok törtekki, ami a horvátok haderejét nagyon leszállította.Konstantin császár szerint a horvátok szomszédok amagyarokkal.

Magyarország és Horvátország között barátságfejlődött ki Zvojnimir Döme idejében, aki még mintbán, I. Géza és Szent László nővérét, Ilonát vette fele-ségül és ezzel Szlavónia egyrészét kapta hozományul,amelyet Salamon király és Géza herceg segítségévela „karantánok” (stejerországiak)1 ellen sikeresenmegvédelmezett. A krónikák szerint Zvojnimir e só-gorság által nagyon hatalmas lett és Horvátországkirálya lesz, 1076-ban királlyá választották sVII. Gergely pápa követe őt zászló, jogar, kard éskorona által felavatta királlyá, mely alkalommalVII. Gergely pápának és utódainak hűséget esküdött.

1 Lásd a frank közigazgatási berendezkedést a 84. lapon.

178

Alattvalói Zvojnimir királyt 1089 előtt meggyilkol-ták, mire felesége, Ilona, a bátyját, Szent Lászlóthivta segítségül. Szent László meg is indult és Szlavó-niát már vissza is foglalta, amikor erdélyi eseményekelszólították Horvátországból. Horvátországban teljesfejetlenség tört ki, mígnem László utóda, KálmánHorvátországot 1096-ban teljesen meghódította. Majdmeghódította Dalmáciát is, s Velencével szövetkezvehárom hónapon át hadjáratot tartott Apuliában anormannok ellen.

3. Az előbbiekben adtuk Dalmácia elfoglalását;csupán azt kell megjegyeznünk, hogy mikor a kútfőkDalmácia elfoglalásáról szólnak, akkor beleértik Hor-vátországot is, mert régen Dalmácia név alá foglal-tatott Horvátország is. Utalunk arra, hogy mindezta területet a magyarok már a honvisszafoglaláskormegszerezték, de úgy látszik, időközben ismét elvesz-tették,

A dalmátok kedvelték az irántuk jóindulatú ma-gyar uralmat, de mivel a magyar királyoknak nemvolt hajóhaduk, mely a tengeri városokat és főlegazok kereskedelmét oltalmazta volna, a folyvást ár-mánykodó és Dalmácia birtokára vágyó Velencétőlsokat kellett szenvedniök, Így Magyarországnak Dal-mácia igen bizonytalan birtoka volt, bár annak meg-tartásáért és visszaszerzéséért sok magyar vér omlott.

4. A szörényi bánság. (Más, mint a Szerémség.)Ε bánság székhelye a Duna balpartján Orsován alulfeküdt s a mai Románia Erdély és Duna közti terüle-tének azt a részét foglalta magában, amely Orsovántul az Öltig terjedt. Ezt a bánságot nevezték a ma-gyar honvisszafoglalás előtti időben Rabonbánság-nak, a Zsil folyóról, amely a bánság közepén folyikvégig és az ókorban Rabon volt a neve. Szent Gellértkrónikája említi, hogy Ajtony Szörényig uralkodott.Ezt a bánságot IV. Béla 1247-ben Kumániával, vagyisKunországgal együtt a János vitézeknek (Johannitarend) adományozta a többi közt oly föltétellel, hogy ajövedelem felét a szörényi bánságból azonnal, Kumá-niából pedig csak 25 év múlva fizessék a kincstárba.

179

Szörény tehát rendezett állapotú kapcsolt területvolt. míg IV. Béla 1260-ban Ottokárral harcolt, addiga bolgárok Szerényt elpusztították. Lőrincz ország-bíró és mosoni főispán kiverte a bolgárokat a szörényibánságból, mire a király őt tette meg szörényi bánná.Ε bánságot Bazarád Mihály havasalföldi vajdaIII. Endre korában elfoglalta.

5. Macsói bánság. Szerbia északi része a Driná-tól a Moraváig volt a macsói bánság. IV. Béla veje,Anna nevű leányának férje, Bratiszláv viselte a ma-csói herceg címet, ami azután ennek Béla nevű fiárais átszállott. 1269-ben Uros szerb király pusztítottaa bánságot, de megverték. 1286-ban mégis elfoglaltaazt a szerb fejedelem.

6. Volt még okleveleink szerint ozorai és sói bán-ság, krucsói és boroncsi bánság, verbászi ispánság,de ezeknek a kapcsolt részeknek, melyek főnökeiszintén magyar országnagyok voltak, az anyaország-hoz való viszonyáról nincsenek kielégítő adataink.

Hűbéres tartományok voltak:

1. Galícia és Lodoméria. Anonymus szerint a ma-gyarok Kiev után Halicsba és Ladomérba vonultak,amelyek túszokat és ajándékokat adtak nekik, azon-kívül évi adót köteleztek. (Halics és Galícia ugyan-azt jelentik.) A királyság korában Magyarországnake tartományokhoz való viszonyát először a KépesKrónika emliti. Szent László hadat viselt ellenük s aszorongatott ruthének hűséget ígértek és mindenbenalávetették neki magukat. 1224-ben II. István királyGalícia királyának címezi magát. — Bélus nádor meg-szerzi II. Géza király öccsének, László hercegnekIII. Boleszláv leányát, Juditot feleségül. Judit Galí-ciát kapta hozományul. Házasságukból Miciszláv her-ceg született, akinek Galícia lett volna az öröksége.Judit azonban özvegyen maradván, egy orosz úrhozment feleségül, akitől Vladimír és Román nevű fiaiszármaztak. Miciszláv és két féltestvére összeütköztek

180

Galícia uralmáért, mire Miciszláv nagybátyját,III. Béla magyar királyt hívta segítségül, azonbanIII. Béla már későn érkezett, mert Miciszlávot Vladi-mír megmérgezte. Erre III. Béla a tartományt 1185-ben a fia, a későbbi II. Endre király számára foglaltael, Vladimirt pedig elzáratta. Vladimir azonban 1187-ben megszökött a fogságból és II. Kázmér lengyelkirálytól kért segítséget. A magyarok erre feladtákGalíciát és III. Béla 1189-ben békét kötött Kázmér-ral. Galícia fejedelme Vladimir lett, de III. Béla meg-tartotta a galíciai király címet. 1206-ban Endre egygyőzelmes háborúban ismét megszerezte Galíciát, sőtmegszerezte Lodomériát is, s a királyi címbe fölvettee tartományok nevét, magukat a tartományokat azon-ban később elvesztette, úgyhogy 1213-ban ismét hadatvezetett Galíciába, hogy fiának, Kálmánnak, király-ságként megszerezze. 1215-ben a pápa beleegyezésé-vel Kálmánt az esztergomi érsek csakugyan meg iskoronázta Galícia királyává, s Kálmán 1241-ig a ruthé-nok királyának címezte magát, bár 1218-ban, mígII. Endre a Szent Földön járt, Galíciából elűzték.Hosszas alkudozások után végre is Galícia ügye nemnyert rendezést, bár királyaink folyvást éltek a galí-ciai király címmel. Később Nagy Lajos és még ké-sőbbi királyok és erdélyi fejedelmek szintén megsze-rezték a galíciai trónt, ez azonban már nem ebbe akorba tartozik.

2. Cumánia vagy Rumania, Kunország (Moldvaés Havasalföld). Ez a magyaroknak a hon visszafog-lalás előtti utolsó lakóhelye — Etelköz —, amelyet abesenyők a magyarok elűzése után megszállottak.Később kunoknak nevezik forrásaink a besenyőket,amint már Anonymus is kunoknak nevezi őket a kieviesemények leírásánál. Innen a Cumánia, vagyis Kun-ország elnevezés. 1227-ben a kunok fejedelmének fia,Boris meghívta Róbert esztergomi érseket a kunokmegkeresztelése végett, aki 1228-ban mintegy 15.000kunt meg is keresztelt és egy magyar domonkosrendiszerzetest, Theodorikot (Detre) püspökükké tette. Atérítésben résztvett IV. Béla is, — még mint ifjabb

181

király — s IX. Gergely pápa 1229-ben a magyar ki-rályoknak a cumániai kunok részére tett intézkedéseitmegerősítette, 1234-ben pedig arra serkentetteIV. Bélát, hogy építsen a kunok számára székesegy-házat, lássa azt el javadalommal és a kunok köztakkor már ott élő oláhokat is térítse a nyugati egy-házba, 1235-től kezdve IV. Béla Cumánia királyánakis hivatta magát, 1247-ben pedig egész Cumániáthübérképpen a János vitézekre ruházta.1) 1261-benIstván ifjabb királyt, a fiát, kinevezte Cumánia her-cegévé, aki aztán a „kunok ura” címet használta.

3. Bulgária. 1124-ben II. István Bulgária kirá-lyának címezte magát, nincs azonban adatunk arra,hogy milyen alapon. 1182-ben III. Béla Mánuel görögcsászár özvegyének kérelmére a bitorló Andronikuszellen Bulgáriába tör, Nisig több várost és várat el-foglal s ezt a szerzeményét leányának, Margitnak, agörög császár nejének adja hozományul. 1202-benImre királyunk csap Bulgáriába, annak öt egyház-megyéjét elfoglalja és Macedóniának egy részét ismeghódítja, egyben ismét fölveszi az időközben márelhagyott Bulgária királya cimet. Ε hódítás miattIvanics bolgár fejedelem 1203-ban panaszt emel apápánál, s még ugyanez esztendőben, amíg Imre hadaiNémetországban és a lázadó Endre herceg, — a ké-sőbbi II. Endre király — ellen hadakoznak, Ivanicsmind Imre hódítmányait, mind pedig Margit csá-szárnő hozományát visszafoglalta, sőt 1204-benIII. Ince pápa Ivanicsot, a bolgárok és oláhok feje-delmét, mivel a nyugati egyház kebelébe tért, királyicimmel ruházta föl és neki jogart és koronát küldött.Emiatt Imre élénk szemrehányást tett a pápának,mire III. Ince pápa nyomban, még 1204-ben válaszoltés azt közli Imre királlyal: „írtad, hogy Ivanics azta földet, amelyet atyád a te nővérednek, a görög csá-szárnőnek hitbérül adott, elfoglalta. Rajta leszünk,hogy kellő elégtételt nyerj. írod azt is, hogy csodál-

1 Lásd a szörényi bánságnál 178. lap.

182

kozol amiatt, hogy Ivanicsot, akinek erre joga nin-csen, tanácsod meghallgatása nélkül, rögtön királlyákívánjuk koronázni, s követeled, hogy e szándékunktólálljunk el.” — Mutatja ez a válasz Imre király leve-lének éles hangját. — A pápa azonban nem volt haj-landó elállni a szándékától, épp azért a magyar ki-rályok a kard jogán szerezték vissza ismét Bulgáriátannál inkább, mert 1238-ban a bolgár fejedelmek mármegint elszakadtak a nyugati egyháztól és magaIX. Gergely pápa hívta fel Bélát arra, hogy ragad-jon fegyvert a bolgárok ellen. IV. Béla ettől kezdveállandóan használja a Bulgária királya címet, s hogyez nemcsak üres cím volt, mutatja az a tény, melyszerint okleveles adatunk van arra, hogy 1269-benKasztorea városát adományozta. Igaz, hogy míg Béla1260-ban Ottokár ellen harcolt, a bolgárok a Szörényibánságot pusztították, de Lőrincz országbíró meg-verte őket és visszaállította Bulgáriában is a magyarfennhatóságot.

4. Szerbia. 1152-ben Szerbia fejedelme, Csudomilvagy Nemanics, II. Géza magyar király nagybátyja,Magyarországhoz hűbéri viszonyba lépett. A követ-kező évben II. Géza békét kötött Mánuel görög csá-szárral és lemondott Szerbiáról. Imre király 1197-benismét fölvette a Szerbia királya cimet és 1202-benVuk szerb fejedelem kérelmére segélyt adott a pápá-nál koronát szorgalmazó István szerb fejedelem ellen.Imre király öcesével, a későbbi II. Endre királlyalösszefogva, háborúban legyőzte István fejedelmet ésa szerb fejedelemséget, mint hübért, Vukra ruházta.Mikor ez III. Ince pápának tudomására jutott, üd-vözlő levelet intézett Imre királyhoz, amelyben aztirta, hogy nagyon örvendett, mikor a magyar királya követe által tudtára adta, hogy a nagy zsupán föld-jét ismét uralma alá hajtotta. Felhívta Imrét, hogymenjen Szerbiába és a nagy zsupánt és nemeseiteskettesse meg a Szent Szék iránti engedelmességre.Egyben a pápa Szerbiát a kalocsai érsek metropoli-tan hatósága alá rendelte. Vuk szintén kért a pápától

183

koronát, amit Imre király nem ellenzett, de csak az ővilági jogainak épségben tartása mellett, KirályainkSzerbia északnyugati részéből alkották a macsói bán-ságot és IV. Béla veje, Bratiszláv herceg és ennek fiai,Béla és Mihály, Macsó urának is írták magukat. Ki-rályaink 1205. óta állandóan élnek a Szerbia királyacímmel. 1272-ben V. István király hadat vezetettSzerbiába, hogy vejét, Dragutint, az atyjával, Urossalkibékítse. Ugyanebben az évben említik okleveleink akrucsói és boroncsi magyar bánságokat Szerbiaészakkeleti részében. 1286-ban a szerb fejedelem el-foglalta a macsói bánságot.

5. Bosznia és Hercegoviról. Kálmán király Dal-mácia elfoglalása alkalmával benyomult Boszniába is,fegyvereit a Narentáig vitte és Alsómoesiának azt arészét, melyen a Ráma folyik, elfoglalta. 1103-banmár Ráma királyának is írja magát s azóta ez a cimszerepel a magyar királyok címei között, de nemcsaka cim, hanem a tényleges uralom is megillette a ma-gyar királyokat. 1199-ben Vuk azt jelentette RómábaIII. Ince pápának, hogy „a magyar király területén,Boszniában”, az eretnekség nagyon terjed. Tudniillika patarenusok terjeszkedtek. A pápa fölhívta Imrekirályt, hogyha Kulin bosnyák bán az eretnekeket kinem üzi, akkor kobozza el a bán minden jószágát.Három év múlva jelentette Imre a pápának, hogyKulin bán megesküdött a kalocsai érsek kezébe, hogynem tűri tartományában az eretnekeket és ha mégistűrné, akkor 1000 ezüst girát fog büntetésül fizetni,amely büntetéspénznek fele a pápáé, fele pedig a ma-gyar királyé lesz. Az eretnekek körül többrendbelilevélváltás történt a pápa és a magyar királyokközött, s hogy Bosznia állandó hűbéres tartományavolt Magyarországnak ebben az időben, ezt leginkábbmutatja az, hogy mikor IV. Béla 1261-ben Bécsbement békekötés végett, akkor elkísérte őt a bosnyákbán is mint hűbéres fejedelem. Az oklevelek 1272 ótaemlítenek Boszinában ozorai és sói bánságokat ésverbászi ispánságot. (Ráma—Bosznia.)

184

6. Stiria. A rómaikori Pannónia egyik ama része,melyből Nagy Károly a frank határszéli védőtarto-mányt, vagyis a karantán őrgrófságot szervezte. Maineve Stájerország. A babenbergi uralkodóház utolsóférfisarja, II. Frigyes, Ausztriának és a XII. századvégén ezzel egyesült Stiriának fejedelme a IV. Bélamagyar királlyal vívott csatában 1246. június 16-ánéletét vesztette, Így Ausztria hercegi széke megürült.Stiria egy részét három századon át bírták a ma-gyarok. IV. Béla ezen a címen igényt támasztott azosztrák hercegség gazdátlanul maradt birtokaira és1247-ben a pápa is támogatta Béla igényeit. 1251-benaz osztrákok a 23 éves Ottokár cseh, a stájerek pediga 12 éves István magyar herceget választották feje-delmükké, akire Gertrud, az elesett Frigyes nővére,szintén ráruházta jogait. Erre a magyarok 1252-benStájerországot elfoglalták. A Béla és Ottokár közöttemiatt támadt háborúnak az 1254. évi pozsonyi békevetett véget, amely Bélának Stiria Semmeringtől Ka-rinthiáig, Ottokárnak pedig az ettől északra eső részétés Ausztriát juttatta. Frigyes nővérét, Gertrudotnéhány stájer várossal elégítették ki. Stájerországélére azután Béla kormányzót állított István hercegszemélyében, aki a következő cimet használta: „MiIstván bán, egész Szlavónia vezére és Stiria kapi-tánya”. Később István ifjabb király lett és nejével, akun Erzsébettel Pettauban telepedett meg és átvetteStájerország kormányzását, de már ekkor ezt a cimethasználta: „Mi István, Isten kegyelméből király ésStiria hercege”. István feleségének, Erzsébetnek, ud-vari magyar szokásai nem tetszettek azonban Stájer-országban és a fellázadt stájerok a magyarokat ki-űzték és Ottokárt hívták be, aki 1259 december25-én, karácsony napján érkezett Grácba. Istvánhasztalanul akarta Stájerországot visszafoglalni,mert az emiatt kitört háború a magyarok nagy vere-ségével végződött s IV. Béla 1261-ben, a bécsi béké-ben le is mondott Stiriáról Ottokár javára. A lemon-dást az 1271. évi pozsonyi békében megismételték.Erre következett azonban 1278-ban a morvamezei

185

csata, amely Ottokár vereségével és halálával végző-dött és úgy Ausztriát, mint Stájerországot a Habs-burgoknak juttatta, jóllehet a morvamezei csata ki-menetelét Habsburgi Rudolf IV. László magyar ki-rály támogatásának köszönhette, de IV. László nemgondoskodott a tartomány visszaszerzéséről.

Látnivaló, hogy a magyar királyság ebben a kor-ban Európa legnagyobb hatalmai közé tartozott. Tizországot foglalt magában, úgymint Magyar-, Sziavon-,Dalmát-, Horvát-, Bosnyák-, Galícia, Lodoméria,Szerb-, Kun- (Moldva és Havasalföld) és Bolgár-országokat. Ezek címeres zászlait hordozzák körülkirályaink koronázásánál mind a mai napig és köte-lességükké tétetik a királyoknak, hogy a tartományo-kat, amennyiben netalán azok elvesznének, az ország-hoz visszakapcsolják. Nem ebbe a korba tartozik etörvény, de fölemlítjük itt, mert viszont Kun Lászlókirálysága, amely alkalmat adott a törvény meghoza-talára, e korban zajlott le; Kun László ugyanis, akia Habsburgoknak megszerezte Csehországot és Stájer-országot, valamint Ausztriát, elveszítette a magyarDalmáciát és a hűbéres tartományok egyrészét. Az1298-iki törvényhozás ez okból a királyt az állam-terület épségeért felelőssé tette, mondván: ha az or-szág bármely része, bármi szín alatt, akármelyikkirály által elidegeníttetett volna, köteles azt a királyur visszakapcsolni, hogy Magyarország örvendhessentagjai épségének, Ha a király ur az akadály meg-szűntével ezt tenni elmulasztaná, a kalocsai érsek azország főpapjainak hozzájárulásával, egyházi fenyí-téket fog ellene alkalmazni.

Magyarország az Árpádházi királyok korában ahazánkat közvetlenül övező tartományok négyötöd-részére kiterjesztette uralmát. A déli szláv tartomá-nyokat mind a hatalmába vonta. A szerzemény, nagy-ságát tekintve, majdnem példanélküli az akkori Euró-pában és annál inkább méltánylandó, sőt érthetetlen,mert a közigazgatás nagy decentralizációja, a trón-

186

villongások, a tatárjárás, az ország erejét megzsib-basztották. Az eredmény nem lehet szerencsés vélet-len. Mindenesetre része van ebben a magyar nemzetkiváló tehetségeinek is, azonban talán legfontosabbe tekintetben az a tisztázandó kérdés, hogy egyéniszempontból, emberanyag tekintetében mi is hát eza magyar nemzet?

NEGYEDIK RÉSZ.

Nemzetiségi kérdésünk történelmialapjai. — Népmozgalom, életmód.

XVII.

NépességA honvisszafoglaló magyarság a ma általánosan

elfogadott nézet szerint, finn-ugor eredetű. Számtalanmás nézet is fut azonban. Bármilyen eredetű is, két-ségtelennek kell tartanunk, hogy meglehetősen ho-mogén néptömeg volt az, mely a honvisszafoglalástelvégezte. Viszont kimutattuk, hogy körülbelül ugyan-annyi volt, vagy lehetett a visszafoglalt haza területéntalált lakosság száma, mint amennyi a bevonulóké,s a haza területén talált lakosság már, legalább is azelnevezések szerint, nem volt homogén.

A terület után tehát tisztáznunk kell, hogy ebbena korban milyen elemekből tevődött össze Magyar-ország lakossága.

Nincsen semmi különös adatunk arra, hogy avezető elemek milyen népfajhoz tartozhattak. Kétség-telen csak az, hogy magyarul kellett beszélniök, merthiszen Kálmán király korában még magyarul fogal-mazták a törvényeket, de okleveleink megelőző kor-ból is magyar szavak emlékét őrizték meg. Kétség-telen tehát, hogy az uralkodó réteg magyarul beszélt,tehát nem volt idegen a néptől. Kétségtelen azonbanaz is, hogy idegen ajkú népek is éltek az országban.Vizsgáljuk meg tehát Magyarország lakosságát ebbena korban.

Vizsgálódásunkat e tekintetben nem szorítjukszorosan a tárgyalt korra, tehát 1290-ig, hanem minda mai napig kívánjuk előadni a nemzetiségekre vo-natkozó adatokat lehető röviden összefoglalva, hogyígy tisztább kép álljon előttünk a különböző „nemze-

188

tiségekről”. Azért említjük idézőjelben a „nemzeti-ségeket”, mert nézetünk szerint nagyon sok „nemzeti-ségiünk tulaj donképen nem volt idegen a magyartól,hanem körülbelül hasonló viszony volt közöttük, minttegyük fel a görögöknél az ionok, dórok, lakedajmo-niak, stb., vagy a németeknél a bajorok, szászok, stb.között. Ezek mind külön törzsek, mind külön népek,de azért beletartoznak az általános „görög”, illetveáltalános „német” fogalomba. Ha nem így volna, le-hetetlen volna megérteni, hogy a magyarság, — azirtó harcokon, üldöztetéseken, kalandos háborúkonkeresztüljutott, majd a testvérharcokban is megziláltés kiirtott magyarság, — hogyan szívhatta volna fölmagába és hogyan egyesíthette volna a maga nyelvé-ben azokat a néptörzseket, nemzetiségeket, amelyekMagyarország területét a honvisszafoglalás idejénlakták! Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a történelmi-leg igazolt telepítések, habár évszázadok előtt, talán7—800 év előtt történtek is, nem juttattak a magyarnépnek beolvadó néptömegeket. A betelepített néme-tek, a bebocsátott szerbek, a beszivárgó románokmáig megőrizték magukkal hozott ősi nyelvüket, —amivel szemben rá kell mutatnunk, hogy a Magyar-országon honvisszafoglaláskor talált népek kivételnélkül beolvadtak a magyarságba. Ennek csak egymagyarázata lehet: nevezetesen az, hogy nem is voltközöttük talán olyan nagy különbség és ellentét, amelykülönleges beolvadást tett volna szükségessé. Vegyükcsak a szláv népeket. A szláv népekről senki semtudja, honnan jöttek. Szláv népeket már a római irókemlítenek az ókorban, de nincs arra adat, hogy ezeka szláv népek már akkor szláv nyelven beszéltekvolna. A szláv csak annyit jelentett, hogy szolganép,sclavus, magyarul szolga, tót. Mindenféle szolganépetértettek a rómaiak sclavus szó alatt. Ellenben hiábavizsgáljuk át tüzetesen a vonatkozó forrásokat, hiábatanulmányozzuk a szlávok legnagyobb tudósainak mű-veit, nem találunk azokban semmi egyebet, csupánsejtéseket a szlávok, helyesebben a szláv nyelv erede-téről. Csak a szláv nyelvről lehet szó, mert szláv faj

189

a valóságban nem létező fogalom. Csak össze kell ha-sonlítani a cseheket, lengyeleket, oroszokat, szerbeketés horvátokat, hogy az ember egy szempillantásra,még laikus szemmel is megállapíthassa, hogy közöt-tük semmiféle fajbeli hasonlóság nincsen. Ellenben abukaresti román tudományegyetemnek egyik tanáraállapította meg tüzetes vérvizsgálatok alapján, hogya magyarság sokkal közelebbi rokon a tótokkal, mainevükön szlovákokkal, semmint a csehek.

Az ókori történetírókat tanulmányozva, akik adélorosz síkságokról, vagy a szlávok mostani lakó-helyeiről írnak, kétségbevonhatatlanul meg kell álla-pitanunk, hogy azokon a helyeken az ókori írók ide-jében még nem szlávul beszélő népek laktak. Hérodo-tosz szerint a Fekete-tengertől északra részben gö-rögül beszélő népek, szittyák laknak, vannak azonbanközöttük nem görögül beszélők is, de ezek nyelvétHérodotosz nem ismerteti, viszont abból a körülmény-ből, hogy ezek a népek egymást mégis megértették,azt kell következtetni, hogy a nyelvük egymástól nemnagyon térhetett el. Hérodotosz, aki az új ión nyelvethasználta, megértette a szittyák egynémelyikének anyelvét, de viszont nem értette meg másokét, mertreá nézve, az ion görögségű íróra nézve nagy volt akülömbség az egyes nyelvárnyalatok között. De attólmég a szittya népek egymást megérthették. Korunk-ban is van erre példa. A német-szászok nyelve rend-kívül hasonlít ma is az angolszászokéhoz és a német-szász nyelv ismerője legkönnyebben sajátíthatja elaz angol nyelvet. Mindennek dacára az, aki németültud, megérti a németszászokat és nem érti az angol-szászokat. Pedig a két nyelv, az időközi változások le-számításával, egészen közel áll egymáshoz. Ez lehe-tett Hérodotosz korában a szittya nyelveknél is ahelyzet. A szláv népek tehát a maguk szláv nyelvétkésőbbi korban alakították ki. Ez a kialakítás nemföltétlenül északon történt és nem föltétlenül beván-dorlás utján jutott a Balkánra a beszivárgó szlávcsaládok ajkán, hanem kialakulhatott úgy a Bal-kánon, mint északon. Igaza van talán Palacki cseh

190

történetírónak abban, hogy a magyarok honvisszafog-lalása egy nagy szláv-tenger kialakulását akadályoztameg, de nem abban az értelemben, amint azt Palackiés társai gondolják, hogy tudniillik itt szláv-világha-talom alakult volna ki, hanem abban az értelemben,hogy az ősi nyelv megőrzésével megakadályozták azitteni nyelv vagy nyelvek elszlávosodását.

Kétségtelen, hogy a szláv nyelvekben vannakolyan alkatelemek, amelyek nem egyeznek sem a ma-gyar, sem a görög nyelvvel. Ezeket a nyelvelemeketvalahonan beleoltották a szláv nyelvekbe, de lehetsé-ges, hogy önmaguktól alakultak ki. Hiszen új szavakés egyéb új nyelvelemek nem csupán más nyelvekbőlkerülhetnek egy nyelvbe, hanem a nyelv maga is al-kothat kifejezésmódokat. Ha ez nem így volna, akkora nyelvek között nem volna különbség. Bármikéntkerültek ezek a nyelvelemek a szláv nyelvekbe, tény-ként meg kell állapítani, hogy tényleg vannak a szlávnyelvekben oly elemek, amelyek nincsenek rokonság-ban semmiféle más nyelv egyes elemeivel sem, jól-lehet a nyelvtudomány megállapításai szerint a szlávnyelvek az indogermán nyelveknek ágai. Ezek a nyelv-elemek valahogyan a Krisztus utáni időkben csúsztakbe, vagy alakultak ki a szláv nyelvekben. A görögnyelv fejlődése során is megállapítható, hogy márabban az időben, amikor a szláv nyelvek létezésérőlmég tudomásunk nincsen, — de viszont megelőzve aztaz időt, amikor egyes történelmi forrásokból már arralehet következtetni, hogy a Duna balkáni partjainszláv népek vannak alakulóban, — a görög nyelv,körülbelül Szaloniki magasságában, szlávos jellegze-tességeket kezd magára ölteni. Ezek a jellegzetességekkésőbb annyira megerősödtek, hogy a görög nyelvtájnyelvi felosztásában ma ugyanennél a vonalnálolyan két tájnyelvi terület alakult ki, amelyek közülaz egyiknek lakói a másik területnek a lakóit alig-alig, vagy egyáltalán nem értik meg.

A görög nyelvnél, különösen az újgörög nyelvnél,ez nem csodálatos jelenség, mert hiszen hivatalosanis kétnyelvűség uralkodik. Más az irodalmi nyelv és

191

más a beszéd. A beszélt nyelv azon a területen is,amely egységesnek tekinthető, vagyis a Szaloniki vo-naltól délre eső nyelvterület, körülbelül húsz táj-nyelvre oszlik, amelyek közül a tzakóni nyelv meg-őrizte úgyszólván teljes érintetlenségében az ókoridórnyelvet, míg a többi tájszólások a legtarkább vál-tozatait nyújtják a közgörög nyelvtől a legújabbgörög nyelvig a beszéd különféleségeinek és bizonyegymás megértése a legnagyobb nehézségekbe ütközik.

Mint különleges érdekességet megjegyezzük,hogy a dór nyelvet megőrző tzakóni nyelvet mindenjel szerint az ó-Szerbiából, az egykori Rasciából odabevándorolt nép utódai beszélik, s miként Anonymus-ból tudjuk, Rasciában Zuard vezér magyarjai voltakmegtelpedve, akiket csoba-magyaroknak, vagyisostoba magyaroknak neveztek. Ezt azonban itt csakfölemlítjük anélkül, hogy bármiféle következtetéseketfűznénk ehhez a tényhez.

Miután a görög nyelvben is észlelhetők ezek aszlávos jellegzetességek, ennélfogva arra gondolha-tunk, hogy a délorosz síkságon, — Scithiában, Szittya-országban, ahol a magyarok is tanyáztak, — a lengyelsikterületeken és a Balkán északi részein lakó külön-féle görög és görög származású, tiszta vagy kevertnépelemek között, talán a különféle háborús esemé-nyek hatása alatt, maga a görög nyelv fejlődött átszláv nyelvvé. Ezzel meg volna magyarázva az is,hogy miként került a magyar nyelvbe a sok szlávnaklátszó elem, jóllehet ezek az elemek végső fokon még-sem szláv nyelvelemek, hanem az ősi indogermán kö-zösségből átszármazott tulajdonságok. De meg volnamagyarázva ilymódon az is, hogy a magyar hon-visszafoglalás miért történhetett oly simán és ma-gyarázatát adná ez a föltevés annak is, hogy a hon-visszafoglaláskor Magyarország területén talált nép-elemek miként szívódtak fel oly könnyedén a ma-gyarságba, jóllehet a későbbi időkben letelepedettidegenajkuak évszázados együttléte dacára is meg-őrizték nyelvi különállásukat.

Példakép hivatkozhatunk az Észak-Magyarország

192

területén a honvisszafoglalás idején talált szláv né-pekre. Ezeket a szláv népeket talán morvaszlávoknaknevezhetjük, mert miként azt a következőkben iga-zolni fogjuk, a mai szlovákok, vagyis tótok nem le-származói ezeknek a szlávoknak, hanem későbbi be-vándorlók. Bizonyítja ezt a nyelvük. A honvisszafog-laláskor a magyar felvidéken talált szláv nép ugyanis«í, sd hangot ejtett ott, ahol a szlovák-tótok ma cs,dz hangot ejtenek. A honvisszafoglaláskori szlávokmagyar módra azt mondották: mostoha, rozsda,mesgye, Pest, — a mai tót-szlovákok pedig aztmondják, hogy: macoha, ridza, medza, Pécs.

A honvisszafoglaláskori szlávok g-t mondottakott, ahol a mai szlovák-tótok h hangot ejtenek, Amorva-szláv kiejtés szerint: Nógrád, Visegrád, Esz-tergom, Vág, Galgóc stb. helynevek, amelyekben maa szlováktótok g helyett h-t ejtenek, vagyis grádhelyett hrád-ot mondanak.

A honvisszafoglaláskori szlávok használták azúgynevezett orrhangú (nasalis) n hangot, s úgy mon-dották: Korompa, Dombó, Munkács, Krencs, Szenese,stb., — míg a tót-szlovákok ugyanezeket a helyneve-ket így ejtik: Krupa, Dubova, Mukács, Krucsa,Stuca. A morva-szlávok dongát mondtak, a tót-szlo-vákok dugat mondanak, — a morva-szlávok gombátmondtak, a szlovák-tótok gubát mondanak, — amorva-szlávok rendet mondtak, — a tót-szlovákokréd vagy rádot mondanak és így tovább.

Kétségtelen ezekből — és itt föl nem említettegyéb adatokból —, hogy a honvisszafoglaláskor itttalált szláv népek nyelve sokkal közelebb állott a ma-gyarhoz, mintsem a mai tót-szlovákok nyelve. De bi-zonyos vonatkozásban közelebb állt a görög nyelvhezis. Ebből megállapítható tehát, hogy a mai tót-szlo-vákok nem leszármazol a honvisszafoglaláskorimorva-szlovákoknak, viszont azonban ezek a morva-szlovákok és a pannón-szlávok a magyarok nyelvéhezhasonló nyelvet beszélhettek, amely nyelvek ugyan atöbbszázados különélés következtében már elhajlottakegymástól, de azért alapjukban még azonos, vagy

193

nagyon közeli és mindkét fél részéről könnyen meg-érthető nyelvek voltak. Csak így magyarázható az ateljes összeolvadás, amely szinte lehetetlenné teszi azegymásba szívódott két nyelv elemeinek a szétválasz-tását. Azok az elnevezések, amelyeket a krónikákbantalálunk, tulajdonképpen nem egyebek, mint egyestörzsnevek, törzsnevei egy nagy nép egymástól külön-élő tömegeinek, amelyek azonban egymástól még nemtúlságosan idegenedtek el. Nézetünk szerint tehátazok a különböző, állítólag idegen népek, amelyeket amagyarok a honvisszafoglaláskor az ország területéntaláltak, a magyaroktól nem idegen népek voltak.

Bizonyos valószínűséget kölcsönöz ennek a föl-fogásnak az a körülmény, hogy a magyar nemzetiségitörténetben úgyszólván nyomát sem találjuk annak,mintha Magyarországon — görögök is éltek volna.Pedig kétségbe nem vonható, hogy Magyarországonrengeteg görög élt. Ε görögök egyházközségeket isalapítottak, amelyek az 1869:IX. t.-c. 9. §-a értelmé-ben még ma is önkormányzati joggal fölruházva, ön-állóan működnek az országban, híveik azonban tisz-tára magyarok. Tudjuk azt, — a szépirodalom is televan ilyen adatokkal, — hogy községeinkben egész sorgörög utcák voltak, sőt városrészek, amelyekbensemmi nyoma nincs annak — és az egykorú adatokszerint sem sok nyoma volt annak, hogy ott görögöklaknak vagy laktak. A görög annyiban különbözötta magyartól, hogy műveltebb volt és kereskedésselfoglalkozott, amiből meggazdagodott, egyébkéntazonban, ha talán beszélt is görögül és egyházi vagyegyéb hivatalos írásaiban a valóságos, ma is görög-nek nevezett nyelvet alkalmazta, tényleg mégis telje-sen beolvadt a magyarságba.

Két görög beszívódásról van tudomásunk.Az újabbkori görög bevándorlás Konstantiná-

poly, Bizánc, a görög császárság székvárosának bu-kásával kezdődött, amikor a görögök Magyarországbamenekültek a török elől, s ez a menekülés hosszabbidőn át tartott. Itt, Magyarországon, egyházközsé-

194

gekbe és egyéb, inkább kereskedelmi és ipari társasá-gokba szerveződtek és így minden módjuk és alkal-muk megvolt arra, hogy nemzetiségüket megőrizzék.Nincs nyoma azonban annak, hogy megőrizték volna,A görög szabadságharc sikerével jelentékeny szám-ban tértek vissza fölszabadult hazájukba, a mai Gö-rögországba, körülbelül egy évszázaddal ezelőtt; ez ajelentékeny visszatérő szám azonban nem jelenti azt,mintha Magyarországon is tömegesen itt nem ma-radtak volna, s mindennek dacára az országbansemmi nyomuk. Találkozunk görög nevekkel előkelőközjogi állásban lévő tisztviselőknél, tekintélyes ke-reskedőknél és iparosoknál, — csak példaképpenutalunk az Agorasztó és Szacelláry nevekre, — de agörög családi név dacára nincs Magyarországongörög, aki görögül tudna. Legalább mi hiába nyomoz-tunk ilyen görög után. Aki görögül tud, az ezt a tu-dását vagy tanulás utján szerezte vagy legújabbanvándorolt az országba és hozta magával nyelvtudását.Az 1869:IX. törvénycikk tárgyalásánál ezeknek agörögöknek az egyházközségei feliratot intéztek a tör-vényhozáshoz, amelyben bejelentették, hogy ők ugyanfelekezeti tekintetben görögök, azonban nemzetiségrenézve színtiszta magyarok, vagyis amiként kifejeztékmagukat feliratukban: „Görögkeleti hitvallású ma-gyarok”.

A görögöknek es az újabb, néhány évszázadosbetelepülése tehát azzal az eredménnyel járt, hogymég abban a súlyos időben is, amikor a magyarnép tulajdonkép nem is létezett, csak lent a mélység-ben vonta a mindennapi vergődés és létfönntartáskeserves igáját, a görögök mégis beolvadtak a ma-gyarságba ugyanakkor, amikor más nemzetiségek ésbetelepülők erősödtek. Kétségtelen, hogy a magyar ésa görög nyelvek között rég kellett tehát olyan kapcso-latnak fennállania, amelyet bár a tudomány nem is-mer és eddig nem derített föl, mégis létezik és meg-könnyíti, sőt talán a legnagyobb mértékben elősegítia két nép összeolvadását.

Annál fokozottabb lehetett ez a kapocs és nyelv-

195

hasonlóság az első beszivárgás alkalmával, a hon-visszafoglalás idején és a következő közeli időben,mikor a magyarság sokkal közelebbi kapcsolatbanállott a görögökkel. Rendkívül sok adat mutatja, hogya magyarok és a görögök között sűrű érintkezés tör-tént. A kereszténységgel nyert vallási műszavainktúlnyomó része nem szláv, amiként azt nyelvtudomá-nyunk tanítja, hanem görög. A magyar „egyház” szóa görög ëâos (olvasd: egyosz) = tanács, gyüleke-zet, templom elmagyarositott alakja, — püspök(episzkoposz) = felügyelő, felvigyázó,— evangélium = εύαγγί-λιον (euangelion) = jóhír, — pünkösd πεντψόστη (pentékoszté) = ötve-nedik, — korozsma χάρισμα (charizma) = keresz-teléskor adott ajándék, s'tb, A magyar vezérekközül sokan Görögországban keresztelkedtek meg, agörög papok hittéritést folytattak és minden jel arravall, hogy Szent István korában nagyon nehéz lehe-tett a választás a között: vájjon ne inkább Bizánchozcsatlakozzék-e a magyar kereszténység, mint Rómá-hoz. Bizánc ekkor még nem szakadt el Rómától, —illetve Bizánc és Róma ekkor már kibékültek, de azellentét közöttük alig enyhült és félévszázad multánújabb szakadáshoz vezetett. Ezt a magyar nemzetipolitika abban az időben bizonyára sejtette, ha nemis tudta. Bizonyos tehát, hogy megfontolás tárgyátképezte, ne inkább kelet felé forduljon-e a magyarkereszténység. De egészen a III. Béla koráig, sőtIV, Béla koráig a legszorosabb kapcsolatban, össze-köttetésben élt egymással a két állam és a két nép. Agörög császári trónon magyar királyleány, Árpádokleánya ült a császár oldalán. Ezeket a kapcsolatokata magyar köztörténetírás nem domborítja ki, azon-ban ezek le nem tagadható összeköttetések. Bizo-nyosnak kell eszerint mondanunk, hogy Magyarországés Görögország között a honvisszafoglalástól egészena tatárjárásig a legszorosabb összeköttetés állottfenn, görögök bizonyára nagyszámmal voltak hazánk-ban, — mindennek dacára semmi nyomuk nem ma-radt, ami csak a két nép valaminemű közeli rokonsá-

196

gával magyarázható, különben nem olvadhattak volnaössze ennyire egymással.

A görögök módjára eltűnt még sok egyéb nem-zetiség is a magyar nemzetben, amely egyéb nemze-tiségekről a történettudomány általában megállapítja,ha teljesen bizonyosnak nem veszi is, hogy rokonság-ban állhattak a magyar néppel. Ilyen nemzetiségnekminősíthető néptörzsek voltak:

1. Kabarok, a kazár nemzet amaz ága, mely kró-nikáink szerint a VII—VIII. században csatlakozotta magyarokhoz, a IX. században már tudott magya-rul és a XII. században teljesen elfelejtve állítólagoskülön nyelvét, már egészen egybeolvadt a magyarral.

2. A besenyők, 1010-ben kezdtek krónikáink ésegyéb adataink szerint beköltözni. Számos falut ala-pítottak, egész nagy területet népesítettek be és nagy-számuk dacára, a XIV. században már teljesen el-magyarosodtak. Véleményünk szerint eredetileg semvoltak mások, mint a magyaroknak közeli rokonai.Némely forrás „kun” néven említi őket.

3. A kunok egyes csoportjai már a XI—XII. szá-zadban átjöttek a mai Románia, akkor Kunország,Cumánia területéről, de túlnyomó részben csakIV. Béla telepitette ide őket. Még ekkor is nomádéletet éltek, a Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén nagyegybefüggő területeken, a mai Nagykunságban ésKiskunságban legeltették nyájaikat, sátrak alatt él-tek, egyik helyről a másikra költöztek, szívósan ra-gaszkodtak szokásaikhoz, ruházatukhoz és nyelvük-höz is. Nyelvükről Zsigmond király korából maradtegy följegyzés, amely azt mutatja, hogy nem töröknép volt a kun, hanem ugyanazt a nyelvet beszélte,mint a magyar, de bizonyos fokig módosítva. Zsig-mond király alatt ugyanis küldöttséget menesztetteka királyhoz és szónokuk így szólította meg a királyt:„Tejes kürüla, — és ourumuk!” Zsigmond odafordulta tolmácshoz és megkérdezte, hogy miféle tatár be-széd ez. A tolmács lefordította neki, hogy ez annyitjelent: „Tisztelt király, édes urunk!”

Aki a vidéki életet ismeri, az onnan tudja, hogy a

197

„tejes úr” megtisztelő megszólítás. Kiveszett ugyanidőközben a használatból, mert egyrészt olyanok isalkalmaztatták magukra, akiknél ez a címzés érté-két vesztette, másrészt azért is, mivel a „tejes” szómagyarázatát a „tekintetes” szóban keresték és visz-szaállitották ennek a szónak a használatát, jóllehet a„tekintetes” szó nem más, mint a latin spectabilis szófordítása. A görög nyelvben megtaláljuk a „tejes”szó eredetijét s eszerint annyit jelent, hogy tisztelt,vagyis ugyanazt jelenti, mint aminek annakidejénZsigmond király számára a tolmács lefordította.

Az „és” a tolmács szerint annyit jelentett, hogy„édes'5. Ma is használjuk „édes” helyett az éds = écsszót: éts anyám, éts uram, stb., édesanyám, édes uramhelyett. Az édesnek az eredetijét1 szintén megtaláljuka görögben, a kun szónok tehát nem tett egyebet,mint a ma is divatozó köznyelvi szóhasználatnak meg-felelő kifejezést alkalmazott. Viszont ez a magyar éskun nyelv közötti, minden eltérés dacára fönnforgóhasonlóság és közös visszavezethetőség a görögnyelvre azt mutatja, hogy a kunok nem török vagytatár nyelven, hanem a magyarokéhoz közel hasonlónyelven beszéltek s ennek megfelelően nagy tömegeikés eltérő életmódjuk dacára, betelepítésük után aligegy évszázad alatt magyarosodtak el.

A kunok viszontagságos sorson mentek keresztül.Ők ugyanis történelmi adataink szerint a tatárok előlmenekülve futottak Magyarországra, egyrészük visz-szamaradt a délorosz síkságokon, illetve Moldovábanés a Krím félszigeten, — a Magyarországba jöttkunok még a tatár betörés előtt összeütközésbe kerül-tek a magyarsággal és ezért itt is üldözték őket, — atatárok pedig kivonulásuk után részben ugyancsak adélorosz síkságokon telepedtek meg s ekkor kevered-tek, vegyültek közéjük az ott már előbb visszamaradtkun-törzsek és ugyanoda vitték magukkal a tatárokazokat a kunokat, akik a magyarországi hadjárat al-kalmával hozzájuk csatlakoztak. Ezek a kunok össze-

3 Ήοίς (olvasd: édüsz) = édes, édös.

198

vegyülve a tatárokkal, azoknak a nyelvéből természet-szerűleg sokat vettek át úgy Moldovában, mint aKrím félszigeten és a két hely közötti területen. Amoldova-krími kunok nyelvéről készült azután az akun kódex, amely alapjává lett annak a balhiedelem-nek, mintha a kunok török-tatár nép volnának.IV. László idején és a török hódítások során ezekközül a tatár kunok közül is kerültek Magyarországraegyes csoportok, de ezek végig megtartották tatár-kun elnevezésüket s ezek hozták magukkal azt a kunmiatyánkot és egyéb egyes szólásmódokat, amelyekszintén hozzájárultak a kunok török-tatár eredeténekelméletéhez.

4. A jászok, ők is a tatárjárás idején voltakkénytelenek nyugat felé vándorolni. Útjukban alapí-tották a Pruth folyó mentén Jászvásárt, a mai Jassyt.Egyrészük bevonult Bolgárországba Viddin környé-kére, másrészük Magyarországba jött, ahol 1280 tájántelepedtek meg a Tisza-Duna közén, részben a Tiszán-túl és Komárom megyében. Nevük fönnmaradt Jász-Nagykun-Szolnokmegye nevében, másrészt külön jog-rendszerűkben is, nyelvük azonban maradék nélkülmagyarrá vált, úgyhogy szinte azt lehet állítani, hogya jászok nyelve képezi a mai magyar köznyelv alap-ját. Ez a körülmény is mutatja, hogy a jászok nyelvenem lehetett más, mint a magyar. A „jász” egyébkéntannyit jelent, mint íjász

5. Böszörmények. Mohamedánok voltak s a ma-gyarság a mohamedánok „muzulmán” jelzőjénekmegfelelő megváltoztatásával nevezte őket böször-ménynek. Beköltözésükről nincsen tudomásunk, azon-ban tudjuk azt, hogy 1241-ig ,vagyis a tatárjárásig,bár magyarul tudtak, vallásukra tekintettel különtartották magukat a magyaroktól, a tatárjárás utánazonban megkeresztelkedtek és teljesen beleolvadtak atöbbi magyarságba.

6. Tatárok. Tulajdonképpen tatár-kunok. Ezek-nek a nyelvét tartalmazza és mutatja a kun-kódex sa már említett kun miatyánk. Pesthy Gábor tudósí-tása szerint ezek a „tatárok”' a kunokkal rokon miser-

199

törzsből származtak és úgy kerültek Magyarországba,hogy részint egyszerűen beszivárogtak és nagyobbcsoportokban is engedély nélkül beköltöztek, — ré-szint pedig Nogaj tatár khán 1285-ben szövetségrelépett Kun László magyar királlyal és a tatár kháncsapatokat küldött Kun László segítségére, 1287-bőlmár okleveles adatok igazolják, hogy Kun László se-regében tatárok is szolgálnak. A tatárok alapítottákTatárfalva, Tatárszállás, Tatárszentmiklós (maKunszentmiklós) és Tatárszentgyörgy községeket,ahol megtelepedtek. Idővel azután teljesen elmagya-rosodtak, talán éppen annak következtében, hogy nemtiszta tatárok, hanem kunokkal vegyült tatárok voltakés így bizonyos közösség állott fönn közöttük és a ma-gyarság között. Különállásukat azonban majd egészena legújabb korig megtartották és még a múlt század-ban is őrizgették régi hagyományaikat. Nem lehettekteljesen idegenek a jászokra nézve sem, mertV. László és I. Mátyás király törvényei a kunokkalés a jászokkal együtt említik őket, mint katonásko-dásra és hadviselésre kötelezett kiváltságos népet.

7. A pannon-szlávok. Ezek a honvis3zafogla!ás-kor a Dunántúlon éltek és meggyőződésünk szerintnem voltak igazi szlávok, hanem csak pásztorai arómaiak csordáinak és nyájainak és mint szolgákkapták a szláv nevet. Nézetünk szerint nyelvileg ésfajilag rokonságban állhattak a magyarokkal, habárnyelvük az idők folyamán tetemes változáson ment iskeresztül. Bár az egész Dunántúlt betöltötték, már aIX. században szövetségre és barátságra léptek a ma-gyarral, a következő két évszázadban pedig teljesenbeolvadtak, ami elképzelhetetlen volna, ha a két népközött csupán hódító és leigázott viszonya állott volnafönn. Talán a hunok vagy avarok leszármazol voltak.

8. Morva-szlávok. Ugyanaz az eset, mint apannon-szlávokkal, erre azonban a tót-szlovákoknálfogunk részletesebben kitérni.

Nem rokonnép jellegüknél, hanem szétszóródott-ságuknál fogva szívódtak fel a magyarságba és atöbbi magyar jellegű népbe:

200

1. Csehek. A XII—XIII. században sok családiösszeköttetés volt a magyar királyi és a cseh feje-delmi családok között és ennek következtében többcseh főúr költözött be hazánkba. Ezek hoztak be ma-gukkal cseh földmíveseket is. Jobb megélhetést ke-resve is vándoroltak be hozzánk egyes cseh-tömegek.Ezek azonban nem egy területen és nem egy csomó-ban, hanem szerte-széjjel szállottak meg, ahol éppenalkalmas földet, vagy telepet találtak. A Csehi nevűfalvak vagy puszták e régi cseheknek nevét őrzik.Szétszórtan éltek és ez abban az esetben is meg-magyarázná teljes beolvadásukat, ha egyébként acseh, mint szláv nyelv, nem volna, helyesebben: abbanaz időben nem lett volna még, ha nem is közeli, demindenesetre valamilyen kapcsolatban a magyarnyelvvel. Ezek a csehek már az Árpádházi királyokalatt elmagyarosodtak. A későbbi bevándorlók külön-féle más szláv tömegek kialakulását segítették elő.Különösen a felvidékre vonultak be nagy számmalcsehek és Mátyás király idejében annak fekete sere-gében is nagy számmal szolgáltak. újabb bevándor-lásuk az 1849 utáni időszakban, különösen az abszo-lutizmus korában történt, de ekkor is szétszórtan,mindjárt tisztségeket vállalva, úgyhogy ennek követ-keztében majdnem teljesen elmagyarosodtak ezek is.

2. Betelepítésük nem ebben a régi korszakbantörtént ugyan, de teljesség kedvéért itt említjük mega szaporogi kozákokat, akiket II. József telepitett megaz ország különböző helyein, nagyobb tömegekben azegykori Tiszai Korona Kerület városaiban, ahol rész-ben elmagyarosodtak, részben elszlávosodtak, rész-ben pedig visszavándoroltak Oroszországba, aholkülön Zenta nevű községet alapítottak, miután leg-nagyobb tömegben Zentárói vándoroltak vissza.

3. Vallon olaszok. Hazánk Árpádkori művelődé-sére rendkívül nagy befolyást gyakorló nép. Lüttich-Namur környékéről, Belgium déli részéről, ínségtőlűzetve 1047-ben kezdtek bevándorolni és vándorlásuk1150-ig tartott. Minden nevezetesebb városunkban,mint Székesfehérvár, Esztergom, Eger, Pécs, Nagy-

201

várad, stb. nagy szerepet játszottak. Részük volt neve-zetesebb építkezéseinkben, ők honosították meg a ne-mesebb szőlőfajtákat és tanították a nyugati Ízlést.Visszajártak ugyan Aachenbe és Lüttichbe, egy kistöredékük Eger tájékán egészen a XVI. századigvallon-olasz nyelven beszélt, de túlnyomó részben mára XV. században magyarokká vagy németekké vál-tak, úgyhogy származásuk emlékét csak egyes, Olaszis egyéb hasonló helyneveink őrzik. Különböznek tőlükaz itáliai olaszok, akikről azonban külön lesz szó.

4. Elenyésztek és részben magyarokká, részbennémetekké lettek a bevándorolt franciák is. Franciákcsak a török hódoltság megszűnése után vándoroltakMagyarországba, de azt lehet mondani, hogy ma márcsak nevük őrzi francia eredetüket, Így példáulBenárd, De Gaigne, stb., amelyek magyarrá lett csa-ládokat jeleznek, továbbá Duprée, stb., amelyek né-metté lett családok nevei, ezek azonban a megszállottMarosszög egyes községeiben laknak, az egykori te-mesi bánság területén.

Látjuk tehát, hogy a magyarság egész sor különnépnek minősített embertömeget szívott fel, amely-nek egy része föltétlenül a magyarság közeli rokoná-nak minősítendő, a másik rész felszívása pedig csakúgy történhetett, hogy azok szétszóródtak Magyar-ország területén és aszerint, hogy milyen területrekerültek, lett belőlük magyar, vagy pedig más nyel-ven beszélő népelem.

Ezek mellett a felszívódott egykori népek melletttetemes számmal voltak a trianoni szerződés idejénMagyarországon nemzetiségek, amelyeknek érdekébenMagyarországot feldarabolták azon a címen, hogyMagyarországnak ősibb lakói voltak a magyaroknál.Ezek a népek:

1. A tótok, mai elnevezés szerint szlovákok. Tu-lajdonképpen nem is tótoknak, vagy szlovákoknak,hanem cseh-szlovákoknak hívják ma őket, ámbár en-nek az elnevezésnek semmiféle alapja nincsen. A szlo-vákok ugyanis nem a csehek rokonai, hanem egy aXIV. század körül betelepedett és időközben nemcsak

202

természetes szaporodás, hanem nyelvátváltoztatás ut-ján is szaporodó népnek a leszármazol.

Föntebb kimutattuk nyelvészeti alapon, hogy aszlovákok nem leszármazol a honvisszafoglaláskor itttalált morva-szlávoknak. A morva-szlávok nem. isazon a területen laktak, amelyen a tótok, hanem azúgynevezett régi Morvaországban. A mostani Morva-ország a Morva felső völgyét foglalja magában éscsak a régi Morvaország teljes felbomlása után, 70évvel később kezdett kialakulni. 890-ben a régiMorvaországnak Szvatopluk volt a fejedelme. Ugyan-ekkor a mai Morvaország, osztrák Szilézia és a régikis Lengyelország területén fehér-horvátok laktak, deállamot nem alkottak.

A morva-szlávok a VIII. század végén, 790 és 800között vonultak a régi Morvaországnak nevezett te-rületre. Ezt a területet ugyanis az avarok bírták,amig Nagy Károly a 791—98. évi háborúban ki nemverte őket. A Nagy Károly hadai, illetve népe, afrankok, igényt támasztottak erre a régi Morvaor-szágra, mielőtt azonban benépesítették volna a terü-letet, odahúzódtak a morva-szlávok. Hogy honnanjöttek, — nem tudni. Talán előbb is ott laktak már.Ebből aztán egy majdnem évszázados háború kelet-kezett a két nemzet között. A frankok fegyver jogántartottak igényt a régi Morvaországra, a morva-szlávok pedig az előbbi odatelepülés jogán. A morva-szláv és frank ellenségeskedés során a morva-szlávoknemcsak, hogy megvédelmezték a frankok ellen amaguk igényeit és területét, hanem be-betörögettekfrank területre is. Szövetkeztek a bolgárokkal és ígytámadtak a frankok ellen. A hosszas ellenségeskedéskövetkezményeként Arnulf császár arra az elhatáro-zásra jutott, hogy a morva-szláv birodalmat meg-szünteti. 891-ben győzedelmeskedett a normannokon,azután szövetséget kötött a magyarokkal és 892-benkétoldalról támadta meg a morva-szlávokat, nyugat-ról ő, keletről a magyarok. A morva-szlávok erősenvédekeztek, mégpedig a magyar lovas sereggel szem-ben eredményesen: avar rendszerű földváraikkal. A

203

Garam mellett még most is megvannak romjaikbana bényi, alsó- és felsőváradi hatalmas földsáncok,amelyeken a magyarok nem tudtak áttörni. Ekkorismerték meg a magyarok hazánkat, az Attilától rájukmaradt területet, de ez még, — úgy látszik, — nembírta őket arra, hogy áttelepedjenek Etelközből Ma-gyarországba. Viszont azonban megállapítható, hogya morva-szlávok ellenálltak Arnulf és a magyarokegyüttes támadásának, tehát nem voltak olyangyönge nép, hogy a később Etelközben szétvert, —vagy Anonymus adatai szerint ugyan nem szétvert,de nomádul költözködő magyarság őket egyedül éskönnyedén, meghódíthatta volna. Kétségtelen tehát,hogy a magyarok a morva-szlávokkal nem csupán há-borús érintkezésben lehettek, hanem kifejlődött kö-zöttük, talán éppen a háborús érintkezés kapcsán fel-merült régi rokonság tudatával, valamely más kö-zelebbi összeköttetés is. Legalább a későbbi eseményekilyesmire vallanak.

Ugyanis 894-ben Szvatopluk olykép végrendelke-zett, hogy országát három fia között osztotta föl amaföltétel alatt, hogy II. Moymir uralmat gyakoroljonkét testvére fölött is. A testvérek azonban mihama-rabb összevesztek és II. Szvatopluk, Moymir testvéreés uralkodótársa, a bátyja, Moymir ellen a németek-hez folyamodott. II. Moymir viszont, — a közelmúlt-ban történt magyar támadás dacára, — a magyarokathivta segítségül és győzött is, úgyhogy a németek aligtudták Szvatoplukot egy földvárból kimenteni és ma-gukkal vinni. A németek, illetőleg helyesebben bajo-rok, 899 tavaszán Szvatopluk kedvéért újra megtá-madták a morva-szlávokat. Moymir ekkor is a ma-gyaroktól kért segítséget, akik azonban ekkor Olasz-országban kalandoztak és így kisebb csapattal támo-gathatták csak szövetségesüket, azonban Moymir,hogy seregét a bajorok előtt félelmetesebbé tegye,magyar módra állította ki liadseregét külsőségekbenis, lenyíratta katonái fejét, szóval átvette a magyarhadsereg megjelenési formáit és így fordult a bajo-rok ellen, illetve tört be Pannóniába, ahol rettenetes

204

pusztítást vitt végbe, úgyhogy a salzburgi érsek900 júliusában kelt levele szerint Pannónia észak-nyugati felén egyetlenegy ép templom nem maradt.(Érteni kell Pannónia alatt a történelminek nevezettmagyar határoktól nyugatra eső lajtántuli része-ket is.)

Moymir ekkor annyira biztosnak és erősnekérezte magát, hogy a magyarokkal is szembefordultés 902-ben megverte a magyarokat, akik ekkor isméta németekkel fogtak össze és 905-ben kétoldali táma-dással megverték Moymirt. Ez a támadás azonbanfőként azért sikerült, mert a morva-szlávok jelenté-keny része önként csatlakozott a magyarsághoz. Agyőzelmes háború megszüntette a morva-szlávok bi-rodalmát, a morva-szlávoknak az a része, amelyikmár a háború előtt nem csatlakozott a magyarokhoz,északra húzódott és a fehér-horvátokkal egyesült,egyrészük pedig lehajózott a Dunán és a bolgárokhozmenekült. Az egyesült magyarok és morva-szlávok vi-szont a régi morva-szláv területen maradtak, amelyterületre a németek is igényt támasztottak és ki akar-ták verni a magyarokat és morva-szlávokat a morva-szláv területről. Az egyesült magyar és morva-szlávhadak azonban a bajorokat a Rába mentén iszonyúanmegverték, úgyhogy a salzburgi érsek, két püspök ésszámos gróf lelte halálát a csatában.

A morva-szlávoknak és a magyaroknak ez a közösföllépése és diadalmas csatája a legkézzelfoghatóbbbizonyítéka annak, hogy nem két külön és egymástólvadidegen nép állott itt össze, hanem olyan két nép,amelyek között az alkalmi egyesülésen kívül mélyebbkapcsolatok is állottak fönn.

A szlovák-tótok nem ezeknek a magyarokkal tel-jesen egybeolvadt és a magyarokkal rokon morva-szlávoknak a leszármazol. Történelmi adatok igazol-ják, hogy még a német telepesek is megelőzték ha-zánkban a szlovák-tótokat.

Ha Pozsonytól Vágujhely irányába északkeletfelé, innen Garamszentbenedek, majd Balassagyar-mat s innen Miskolc, Zemplén irányában egyenesen

205

kelet felé egy vonalat húzunk, látjuk, hogy ezen alulnagy sik területek vagy lankás dombok, attól északrapedig erdős, magas hegyek vannak. Ezek az erdős,magas hegyek a magyarok honvisszafoglalásakor ésmég azután körülbelül két századon át, tehát mintegy1100-ig, teljesen lakatlanok voltak. Ugyanis abban azidőben általában nagy, országválasztó lakatlan közö-ket hagytak az országok egymás között védelmül,amelyeket a magyarok gyepünek neveztek. Gyepükretermészetesen csak a letelepedett magyarságnak voltszüksége. Ezeken a gyepükön semmiféle lakható, föl-használható terület, vagy élelmezési alkalom nem volt,úgyhogy a rabló seregek nem találtak utat, nem ta-láltak élelmet és így nem tudtak betörni. Ami külö-nösen Trencsén és Árva megyéket illeti, ahol ma leg-sűrűbben laknak a szlovák-tótok, ezek még 1065-benis, oklevéli adat szerint, teljesen puszták voltak, azoklevél szerint „solitudók”. Ε megyék északi részenevezetesen a Kisuca és Várin patakok köze még1244-ben is egészen lakatlan volt s Árva megye egyesrészeire csak a XIV. században kezdtek egyesek be-telepedni, sőt a megye északi részeibe csak a XVI.században költöztek lengyel eredetű hegyi lakók, agoralok.

Liptó megyében először magyarok, azután néme-tek kezdtek falvakat alapítani és csak azután jötteka szlovák-tótok, akik ezekre a területekre, ahol mostlegsűrűbben és egy csomóban jóformán egyedül lak-nak, csak a XII—XIII. században kezdtek beszállin-gózni és letelepedni. Akkorra ugyanis a nyugati ka-landozásokat Magyarország megszüntette és így avele határos északnyugati országok között annyiramegerősödött a béke és barátság, hogy kölcsönös be-törésektől nem kellett tartani, az országelválasztógyepük fönntartása tehát fölöslegessé vált.

976-ban a mai Morvaország területén, Olmützkörül volt még egy kisebbszerű önálló fejedelemség.996-ban ezt a cseh fejedelem elfoglalta. A csehektőla tartomány 1003-ban lengyel kézre került, akik1029-ig bírták, majd ismét visszakerült cseh kézre,

206

bizonyos függetlenséggel. 1055-ben I. Bratiszláv halálaután ennek legidősebb fia, Spitinyev, lett a fejedelem;másik fia, Bratiszláv kapta a morva tartomány keletifelét Olmütz, — harmadik fia, Konrád pedig a morvatartomány nyugati felét, Brünn-Brno székhellyel.Spitinyev üldözte a testvéreit, úgyhogy BratiszlávMagyarországra menekült és itt 1058-ban nőül vetteI. Endre magyar király leányát,

Ezzel kezdődik a családi összeköttetés a magyarkirályi és cseh fejedelmi családok között.

Ezen időtől 1253-ig hat magyar királyleány volta cseh fejedelmek neje, s állandó szövetséget tartottfenn csehek és magyarok között. 1253-ban II. Ottokára babenbergiek öröksége miatt bontotta meg a másfél-százados szövetséget.

A magyar király segítségével Bratiszláv el-nyerte a cseh fejedelemséget s olmützi hercegségétöccsére, Othora ruházta, aki azt 1087-ig birta.

Otho herceg is szövetségre lépett és rokonságbakerült a magyar királyi családdal, mert I. Béla ma-gyar király leányát, I. Géza és Szent László magyarkirályok nővérét, Eufémiát vette nőül. 1074-ben ezaz Otho cseh fejedelem segítette Gézát és SzentLászlót Salamon legyőzésében, viszont 1092-ben SzentLászló segítette Otho fiait, unokaöccseit, hogy atyjukhercegségét visszakaphassák.

Ugyanekkor Lengyelországban is Szent Lászlóegy unokaöccse, Ulászló herceg uralkodott és SzentLászlóval jó barátságban állott. Ilyen barátságos ésrokoni helyzetben Szent László lehetőnek és előnyös-nek látta, hogy az ország gyepűit kijjebb tolja és azeddig lakatlan részeket benépesítésnek megnyissa.Evégből a pozsonyi és nyitrai határőröket a Morvafolyó mellé rendelte s nem csupán Szakolca környé-két, hanem ettől északra egész az Olsava folyócskáigés Magyar-Bród városig terjedő vidéket Magyar-országhoz csatolta, ami annál könnyebben történ-hetett, mert miként a terület tárgyalásánál láttuk, eza terület már a honvisszafoglalástól kezdve, éppen amorva-szlávokkal való egyesülés révén különben is

207

magyar terület volt. A Vág felső völgyében SzentLászló két várat is épített: Bolondócot és Trencsént eskét vármegyét szervezett.

A sok vért vesztett magyarság azonban nemtudta benépesíteni ezeket a területeket, de nem isigen volt alkalmas síkföldi szokásainál fogva a nagyhegységek közti letelepülésre. Szent László és utódaitehát megengedték, hogy más országokból, idegentelepülők jöjjenek és alapítsanak községeket. Jöttektehát mindenekelőtt németek. A németek után jötteka Felső-Morva mentén és a volt osztrák Sziléziábanlakó szláv és nagyobbrészt juhtenyésztéssel foglalkozópásztorok, a mai szlovák-tótok ősei. Egyes főúri csa-ládok később nagy terjedelmű uradalmaikat ugyan-csak telepítéssel igyekeztek benépesíteni és hasznosí-tani. Annyira mentek, hogy nem csupán beengedtéka letelepülőket, hanem külön szabadságokat, kiváltsá-gokat osztogattak nekik. Ezeket az egyideig kivált-sággal rendelkező falvakat hívták tót nyelven leho-táknak és tudjuk, hogy Magyarország északnyugatirészén sok lehota helynév van. Különösen trencséniCsák Máté engedélyezett 1301—21 között sok Iehotát,hogy így hatalmát gyarapítsa a királlyal szemben, dehogy ezek a szolvák-tótok éppen olyan idegenek vol-tak, mint akár a németek vagy a franciák, vagy bár-mely más betelepedett idegen nép, azt világosanigazolja Kálmán király törvényének 80. cikkelye,mikor azt mondja: „Az összes mások földjén dolgozószabadok és a vendégj övevények, mint a tótok, vagya többi idegenek, a szabadok dénárjait fizessék” stb.Kálmán király tehát az idegenek közt elsősorban atótokat említi, akik az akkori köztudomás szerintnemrégiben kerültek hazánkba és vendégjövevénynek,hospitesnek számítottak. A többi azután már jófor-mán magától jött. A XV. században a husziták rab-lásai a felvidéki német városokat, községeket nagyonelnéptelenítették, az ő helyükbe is jöttek szlovák-tótok. Azután következett a törökhódítás. A török aszlovák-tótokat nem érte el, mert határai csupán azAlföld és a Felvidék közti vonalig terjedtek, az ő gyer-

208

mekeiket tehát a török nem rabolta, férfiaikat nem öl-döste, földmívelőit nem fűzte rabláncra és asszonyai-kat nem hurcolta fogságba rabszolganőnek, ők tehátszaporodtak.

Szaporodásukat elősegítette az is, hogy időközbena Dunántúlról is északra húzódtak a rómaiak pászto-rainak nevezett oláhok (valachi), akik a felvidékenszintén elszlávosodtak és ezzel a tót tömeget gyarapí-tották. Mikor azután Magyarország Budavárának atörököktől való visszavételével, majd a zentai csatávala XVII. század végén fölszabadult, akkor az oláhval iskevert tótság készen állt nagyarányú terjeszkedésre,1686 és különösen a II. Rákóczi Ferenc szabadsághar-cának végét jelentő 1711 után az elpusztult üres fal-vakba szlovák-tótokat telepítettek, hogy legyen mun-káskéz, így történt, hogy a XVIII. század folyamána szlovák-tótság elözönlötte az egész országot, Erdélykivételével, ahol a népesség elég sűrű volt. Világostehát, hogy a szlovák-tótok nem őslakosok a magyarfelvidéken, hanem csak a XII. századtól fogva lassanbevándorló, a századok folyamán lassan elszaporodott,részben a Dunántúlról odavándorolt oláhokkal, akikeltótosodtak, gyarapodott népség, akinek nincseneka magyar honvisszafoglást megelőző igényei, illetvejogai. A Morva és az Odera folyók felső völgyébenlakott fehér-horvátok ivadékai ők, részben pedig aDunántúlról odavándorolt oláhoké és csak annak kö-szönhetik nyelvük és nemzetiségük fennmaradását,hogy a XII—XIII. században ide bevándoroltak, ma-gyar közigazgatás és magyar védelem alá jutottak,mert eredeti hazájukban visszamaradt társaikat vagy,kiszorították a németek vagy elcsehesitették a csehek.A honvisszafoglaláskor itt talált morva-szlávok, —akik azonban nyilván csak nevükben, szlávok, valójá-ban, mai fogalmaink szerint, nem szlávok, hanemrokonai a magyaroknak, — teljesen egybeolvadtak amagyarsággal és őket, illetve velük együtt a hon-visszafoglaló magyarokat illeti meg a régi Morvaor-szág területe és az egész magyar felvidék. Ha a magyarkülföldi kalandozások vezéreinek nevét nézzük, talá-

209

lünk közöttük ilyen neveket, mint Durcsák, Bogát,ezek pedig szláv nevek, tehát nyilvánvaló, hogy mára hon visszafoglalás ideje óta egy a magyar és a mor-vaszláv, akiknek területeire csak később szivárogtakbe a szlovák-tótok.

2. Szerbek, horvátok, szlavónok. Honfoglalás-kori krónikáink tudnak arról, hogy már a honvissza-foglaláskor érintkeztek a magyarok a szerbekkel,mert hiszen Zuárd vezérlete alatt egy egész hadseregtelepedett meg a szerbek ősi fészkében, Rasciában.Kascia jó messze van Magyarországtól és honvissza-foglaláskor a világháború előtti magyar területen nemis voltak szerbek. A szerbek a Balkán félszigetnek matalán legjelentősebb népe. Történetük előnyösen kü-lönbözik más népek történetétől annyiban, hogyeredetük a legősibb kortól a mai napig meglehetőshatározottsággal nyomon kísérhető. Az ő történetü-ket nem, burkolja a sokat emlegetett őstörténeti ho-mály, csak annyiban, amennyiben propaganda végettez szükségesnek mutatkozott, A propaganda célja azvolt, hogy a délszláv népek egysége kimutattassék sígy Jugoszlávia egy délszláv gondolategységben meg-alapítható legyen. Ezt a délszláv egységet csak úgylehetett kialakítani, hogyha a szerbek ókori világostörténetét szándékosan elhomályositják, mert külön-ben a szerb-horvát egységet és a szerb-szlovén egy-séget sem lehetett volna elhitetni, miután nem is felelmeg a valóságnak. A szerbek ugyanis ősi Balkán-nép,míg a horvátok később, jóval később, csak az avaruralom alatt kerültek a Balkánra. A politikai esemé-nyek bizonyítják is, hogy külsőségekben lehetettugyan a két népet egy kalap alá hozni, lelkekben azon-ban megmaradtak a régi ellentétek.

A balkáni Makarskának írt, de Matyarszkánakejtett nevű hegység lejtőin, az Adriai-tenger partjánlakott a mythologiai ókorban a várdainak ( άρδιαϊο= latinul vardaei) nevezett nép. Ennek közvetlenkeleti szomszédjai voltak az autariak, akiknek a nevemagyarul magabírót, függetlent, önállót jelent. A ten-gertől elzárva örökös harcban éltek a várdaiakkal,

210

verekedve velük a tengeri kijáratért, amelyet azon-ban a várdaiaktól semmi módon nem tudtak meg-szerezni.

A szerbek legújabb története is ilyen tengeri ki-járatért folytatott küzdelmekkel áll szoros összefüg-gésben.

Körülbelül a mai Montenegró és Hercegovina te-rületén folytak ezek a sikerre nem vezető harcok: azautáriak nem tudták a várdaiaktól kikényszeríteni atengerhez vivő kijáratot. Minthogy azonban népükrohamosan szaporodott, élni kellett, azért az autáriakkét részre szakadtak és egyik részük Triballosz ki-rályfi vezetése alatt elvonult kelet felé, a Balkán-félsziget közepe felé, a későbbi Rascia, vagyis Ó-Szerbia területére, hogy ott teremtse meg magának amegélhetés föltételeit. Az autáriakat azután szétszór-ták a kelták, úgyhogy írásbeli föl jegyzéseken kívülősi hazájuk területén is csak a Tára hegynek és aDrina egyik forrás-folyócskájának, a Tára folyócs-kának nevében maradt ránk emlékezetük. A Tribal-losz királyfi vezetésével kelet felé vándorolt néptöre-dék azonban mindmáig él és fennmaradt, mert ez aszerb nép.

A görög mondák szerint az autári népnek voltegy Autarieusz nevű fejedelme, ennek fia voit Pájón,akinek fia, tehát Autarieusz unokája volt Triballosz,aki az elszakadt néptörzset kelet felé vezette. Tribal-losz királyfitól kapta a nevét a szerb nép, akkortólkezdve ugyanis ezt az elszakadt népet triball népnél;,nevezték. A neveknek érdekes jelentésük van. Auta-rieusz görögül, mint föntebb már irtuk, magabírót,függetlent jelent, — a Pájon név jelentése = vere-kedő, páholó, — a Triballosz jelentése = mulató,gondtalan.

A propagandas szláv és kapcsolatos történetírástagadja a szerbeknek a triballoktól való származását.Ha ugyanis a szerbek az ősi triballok utódai, a hor-vátok pedig — mint tudjuk — északról vándoroltakbe, akkor megdől a délszláv egység gondolata. A ta-gadás azonban hiábavaló. Történelmileg igazolható

211

tény, hogy a triballok Ó-Szerbia területére költöztek.Ismerjük ott egész történetüket odaköltözésüktőlkezdve, egészen rövid időköz kivételével, egészen máig.Hangtanilag semmi akadálya nincs annak, hogy aszerb szót a triball szóval azonosítsuk. A terület szin-tén megegyezik a szerbek ősi lakóhelyével. Nincsensemmi adat arra, mintha a szerbek, illetve triballokerről az ősi lakhelyükről kivonultak volna, vagy őketonnan más nép kiűzte volna, vagy más nép költözöttvolna az ő helyükbe egészen addig, amíg Anonymusszerint a magyarok be nem telepedtek közéjük Zuardvezérlete alatt. Görögök, rómaiak, gótok, hunok tar-tották ugyan ideig-óráig leigázva őket, de ezek a hó-doltságok megszűntek. Arra vontkozólag sincs semmiadat, hogy ha a szerbek nem a triballok leszármazolvolnának, akkor honnan jöttek? A horvátokról írásosemlékekből tudjuk, hogy északról jöttek. A szerbek-ről hallgat minden krónika. A középkorban isméttriballoknak nevezgetik őket, míg végül át nem veszivégleges uralmát a „szerb” szó.1 Logikailag, az ismerttények és azok összefüggései alapján lehetetlen mástállítani, mint azt, hogy a szerbek egyenes leszármazola triballoknak, akik később, az elszlávosodási folya-mat közepette, más népek között szintén elszlávosod-tak, de eredetileg nem voltak szlávok és nem rokonaia horvátoknak.

A szerbeknek ez az általunk kifejtett történetea Kr. e. IV—V. századba nyúlik vissza. A szerbek,— akkor még triballok, — ó-Szerbia területérőltovább terjeszkedtek kelet felé az úgynevezett triballsíkságon, amely a mai Bulgária egyrészét is magábanfoglalta. Legrégibb lakóhelyük az Angrusz ésBongrusz, ma: Morava folyó környékén volt. Közvet-len keleti szomszédjuk volt a trér nép, amelytől azannakidején Ojiszkosznak, ma Iszkernek nevezett

1 Érdekes, hogy egy erdélyi Schesaeus nevű szász költő,Ruinae Pannóniáé cimû latin nyelvű költeményében, 1550-bentriballoknak nevezi azokat a népeket, akiket a magyar nép-ballada „szebeni rácok”-nak mond. V. ö. 238. lap.

212

folyó választotta el őket. Szomszédságába kerültek aveszedelmes és hatalmas odryzák nevű, hódító tráknépnek is, amely Szitalkesz nevű főnöke vezetésévelhódító hadjáratot kísérelt meg ellenük, de sikertele-nül: a triball-szerbek vitéz harcosok voltak és diadal-masan verték vissza a támadást, Sőt: ellentámadásbafogtak és örökös rablóhadjárataikkal, melyek soránegyizben, Krisztus előtt 376-ban egészen az Egéi-tenger partjáig nyomultak elő, rémei lettek a tőlükkeletre lakó néptörzseknek. Ezidőtől kezdve mintegy40 éven keresztül jólétben és hatalomban éltek.Krisztus előtt 335-ben azonban Nagy Sándornak, azakkor még ugyan nem világbíró, de már akkor is ha-talmas macedón királynak megtámadására készülőd-tek. Nagy Sándor megelőzte őket; nem várt egy hó-napot az ultimátummal, hanem még mielőtt fölkészül-tek volna, rajtuk rontott és tönkreverte őket.

Ettől kezdve jelentéktelen néppé süllyedtek,amely egyszerű leltári nép volt a különböző egymástkövető hódítók mérlegében. Theodoziusz római csá-szár halála után, 395-ben a római birodalom véglege-sen kettészakadt nyugatrómai és keletrómai biroda-lomra. A triballok, illetve szerbek a keletrómai biro-dalom fennhatósága alá jutottak s a hunok hadjára-tait a keletrómai császárság alattvalóiként szenved-ték végig. Priszkosz Rhetor, a bizánci ügyvéd, akia császár követét elkísérte Attilához való útjában,leirja, hogy Nisben, amit akkor Naisszosznak hívtak,,meg kellett állapodniok, mert a szerb fejedelem tar-tozott ott néhány hun szökevényt kiszolgáltatni.

A hun birodalom bukása után és az avarok ide-jében a szerbek, úgy látszik, ismét némi függetlensé-get élveztek minden szomszédjukkal szemben. Az.avarok támadásai kényszerítették Bizáncot, hogy ön-védelem végett a dunamenti szláv és egyéb népeknekbizonyos szabadabb mozgást engedélyezzen, hogy nea birodalom sérelme és gondja legyen egy-egy avartámadás. A szerbek ezt az önállóságukat az avarokbukása után is megtartották és a következő időkbenvoltak a görög császároknak szövetségesei, hűbéresei,

213

versenytársai, ellenségei, rövid ideig hódítói és urai,de alattvalói — egy nagyon rövid időszakot leszá-mítva — többé soha; csak később a török szultánnak.

Ε Krisztus utáni föltűnésük alkalmával a szerbekmár zsupánnak nevezett törzsfőnökök alatt éltek.Első ismert fejedelmeik Voiszláv, Radoszláv és Pro-szegoj. Azután Vasztimir következett, akinek 838-bantörtént halála után három fia megosztozott az orszá-gon. Cyrill és Method, a két szláv apostol térítetteőket keresztény hitre 867-ben. 892-ben Péter nevűzsupán ragadja magához a hatalmat, anélkül, hogya többi zsupán függetlenségét teljesen megtörni sike-rülne, s a Zuárddal betelepülő magyarok segélyévelaz Adriáig terjeszti ki hatalmát. 917-ben Simon bol-gár fejedelem elfogja Pétert és egy Pál nevű zsupántültet a fejedelmi székbe, de Pál annak ellenére a bol-gárok ellen fordul és 920-ban megveri őket. Ezzelazonban elveszti fő támasztékát, a bolgár erőt, 923-ban elűzik. Helyébe a görög zsoldos Zakariás kerül,akit görög barátsága miatt 926-ban a bolgárok űznekel, az országot elpusztítják, népét fogságba hurcolják.Hat év múltán a bolgárok hazabocsátják a szerb, il-letve magyar foglyokat, Zuárd népét s ekkor a fog-lyokkal visszatérő Császláv, aki a fogság hat éve alattismét egyesitette a szerbeket, a már önálló törzsekre,zsupákra bomlott népet, s valamennyit hatalma aláhajtva, megalapította a középkori értelemben vettszerb államot. Császláv fejedelem 933-tól 962-ig ural-kodott, részint a bolgárok, részint nyilván az odatele-pült magyarok segítségével. Ez idő alatt a különféletörzsnevek feledésbe mentek, csupán az ősi közös tri-ball = szerb név maradt fönt s ettől az időponttólkezdve a török hódoltságig a Balkán történetét a gö-rög, bolgár és szerb hatalmaknak aziránti törekvésetölti ki, hogy a Balkán felett ki legyen a kizáróla-gos ur.

A magyarok a szerbeket lakóhelyük nevéről,Easciáról, rácoknak nevezték. Csak a XIX. századközepe táján kezdett nyelvünkben a szerb elnevezésmeghonosodni. A csepelszigeti szerbek még ma is

214

rácoknak nevezik magukat. Azt mondják, hogy őkrácok, nem szerbek: „Mi szmo rácovi”.

Rácok és magyarok között már az Árpádházi fe-jedelmek és királyok alatt sűrű volt az érintkezés.Ami, tekintettel a Zuard-féle magyar sereg balkániletelepedésére, nem csoda. De ez az összeköttetés ro-koni kapcsolatokban is nyilvánult. Az Árpádházi ki-rályok és szerb uralkodók többszörösen összesógo-roisodtak. A szerb trónon, a szerb fejedelem, illetveszerb király oldalán magyar királyok leányai ültekfejedelemné, illetve királyné gyanánt, mintegy 100esztendőn keresztül. Nagy Uros szerb király feleségeIV. Béla magyar király lánya volt, Uros 1243-tól1277-ig uralkodott. Sikeresen harcolt a tatárok ellen.1253-ban leverte Raguzát, ahonnan a mai szerb iro-dalmi nyelv ered. Ugyanez évben diadalmaskodik abolgárokon. 1257-ben öccsét ülteti a bolgár trónra ésIV. Béla magyar királyt támogatja Ottokár ellen.1277-ben fellázad ellene fia, mire ő kolostorba me-nekül.

Uros után Dragutin következett 1281-ig. FeleségeV. István magyar király leánya. 1281-ben a görögöklegyőzik s öccsét, Milutint segítik trónra, akinek nejea későbbi III. Endre magyar király leánya. Való-színű, hogy a testvérek harca III. Endre ama törek-véseire vezethető vissza, hegy megszerezhesse a ma-gyar trónt; ebben a törekvésében a szerb támogatásrais alapított, de Dragutin a felesége révén apósához,V. Istvánhoz, illetve sógorához Kun vagy IV. Lászlómagyar királyokhoz kapcsolódott. Dragutin kolos-torba vonult.

Milutin II. Uros néven 1281-től 1321-ig uralko-dott. Kiűzte hazájából a görögöket. Tatár járom alólfelszabadította Bolgárországot és elfoglalta. A viddinifejedelemséget pedig Szerbiához csatolta.

Azalatt az idő alatt, amig magyar királyleányokültek a szerb trónon, egy hosszú évszázad alatt, aszerb állam dicsősége, jóléte, gazdagsága és hatalmaegyre növekedett, mígnem az elődök gyűjtötte erőkteljes kifejtésével Dusán cár megszerezte a bizánci

215

görög császári koronát is. Ekkor érte el a szerb néptörténetének legfényesebb korszakát. Ezután nem-sokára következett a félelmetes összeomlás. De akkormár nem volt magyarok és szerbek között többé ba-rátságos összeköttetés. Dusán császárt 1356-banV. Uros váltja fel. Ő már ellenséges viszonyban vana magyarokkal. A magyarok Nagy Lajos alatt elfog-lalják Boszniát és Dalmáciát. A törökök is betörnek,1367-ben Mernyavics Vukasin megöli V. Urost ésfejedelem gyanánt, tehát cári, császári cim nélkül őuralkodik. Az országot belső zavarok dúlják, míglen1389-ben Rigómező megássa Szerbia sírját: letörte atörök.

A honvisszafoglalás idején magyar területennem laktak szerbek. A szerb nemzet akkor még csaka Morava, Ibar, Lim és Zeta (= Zenta Montenegró-ban) folyók völgyében élő pásztornép s csak a XII.században kezdett hegyeiről leszállva, északnyugatfelé terjeszkedni, amely terjeszkedés IV. László idejé-ben vált erőteljesebbé, amikor a Száva jobbpartján,a Drina és Morava közé eső Macsói bánságot ésBoszniát 1286—90 között a szerb király kerítettekézre. Macsvát azután a szerbek bírták 1319-ig.Akkor Róbert Károly visszafoglalta. A szerb terjesz-kedés ettől kezdve inkább délnyugat felé történt.1386-ban, Nagy Lajos halála után, szabadabb ut nyí-lott a szerbek előtt Magyarország felé, a magyartrónörökösödési zavarok következtében. Ugyanez idő-ben a szerbek a régi Bolgárországból elfoglalták aMorava és Timok folyók közötti részt Galambóc vá-rával együtt és így hosszú vonalban lettek szomszédaiMagyarországnak, mégpedig legnagyobbrészt olyanterületen, amely e korban, — mint láttuk, — közjogi-lag még Magyarországhoz tartozott.

Ezt a szerb terjeszkedést a törökök állítottákmeg, akik megtámadták a szerbeket és 1389-ben, arigómezei ütközetben, — amelyben úgy az 1371-tőluralkodó Greblyánovics Lázár Knez, szerb fejedelem,mint I. Murád török szultán (uralkodott 1359-től1389-ig) elesett — megverték őket, megsemmisítve a

216

szerb hatalmat. Az ország kis részekre szakadt, leg-nagyobb részt török fenhatóság alá jutott: Lázár Knezfia, István, hogy országát el ne veszítse, az új törökszultánnal, I. Bajaziddal (1389—1403) szövetségrelépett és Magyarország ellen indult.

Kegyetlen és rettenetes rablóhadjáratot folytat-tak Magyarország ellen a törökökkel egyesült szerbcsapatok 1389—1402 között. Ez alatt a Szávától ésDunától délre eső, Magyarországhoz kapcsolt tarto-mányok a legirtózatosabb pusztítást szenvedték végig.1396-ban Nikápolynál megverik Zsigmond magyarkirály seregeit. Ennek a pusztító háborúnak 1402-benaz ankarai ütközet vetett véget, amelyben Timurtatár kán megverte és fogságba ejtette Bajazidot ésezzel a török hatalmát egyidőre megtörte. 1405-benZsigmond király is győzelmet aratott Boszniában,mire a szerb fejedelem visszatért Magyarországhozés 1406-ban meghódolt Zsigmond magyar király előtt,elismerve fenhatóságát, de azzal a kikötéssel, hogyországát megtartja és Magyarországon is kap néhányvárat az esetre, hogy ha a török elűzné, legyen hovámenekülnie. Ettől kezdve 1459-ig Szerbia Magyar-ország melléktartománya volt, fejedelme, — 1427-től1456-ig Brankovics György, 1458-ig BrankovicsLázár, 1459-ig Jelena, azután 1471-ig interregnum,nemzeti államfő nélküli idő következett, — a magyarkirály hive és főembere. Élénk kereskedés indult megMagyarország és Szerbia között. A szerbek kezdtekátköltözni a Dunán és Száván Magyarország anyate-rületére. Biztos, hogy 1436-ban már sokan laktak amai Szerem és Verőce megyék területén. 1439-ben,midőn a törökök Szendrőt ostromolták, maga a szerbfejedelem, Brankovics György is Magyarországramenekült, a Duna mentén lakó szerbek is feljebb vo-nultak. A Kevevárában lakó szerb kereskedők ekkorvonultak fel egészen a Csepelszigetig és alapították amai Ráckevét. Az Ujpalánka vidékén lakó szerbek atiszamenti Alpárra és Tenyőre költöztek fel. 1440-benegész Szerbia a töröké. 1443-ban sikerült ugyan atöröktől Szerbiát visszahódítani, s 1444-ben a szegedi

217

béke Brankovics Györgynek visszaadta a maga orszá-gát, a beköltözött szerbek azonban — továbbra is Ma-gyarországon maradtak annál inkább, mert a szerbfejedelmi család belviszályai nemcsak, hogy meg-akadályozták Szerbia fejlődését, hanem 1459-benvégleg török kézre juttatták azt, úgyhogy BrankovicsGyörgy unokái ismét Magyarországra menekülve,Kölpény és Beregszó várakban telepedtek meg. Velükegyütt menekültek más szerb főurak, Belmosevityek,Jaksityok, Bakityok, stb. s ezek is hozták magukkalaz ő híveiket. Később a magyar királyok hivták is aszerbeket az ország déli részére, a török által elpusz-tított lakatlan területek benépesítésére s így ezen acimen is tömegesen jöttek a szerbek. Kinizsi Pál1481-ben hadat viselt a Balkánon, egészen Krusócig,Szerbia volt fővárosáig hatolt seregével és ekkor egytömegben 50.000 szerb jött át vele Magyarországba.A magyarok nemcsak, hogy nem bántották a szerbe-ket, hanem szívesen látták és támogatták őket. Mátyáskirály 1481:III. törvénye kimondotta, hogy nem tar-toznak tizedet fizetni, 1481:IV. törvénycikkének 1. §-apedig kifejezetten kimondja, hogy azért nyújt ked-vezményt, hogy a rácok Magyarországban jó móddalmegtelepedjenek és hogy példájukra mások is, akiktörök uralomnak vannak alávetve, hajlandóbbaklegyenek az országba jönni. Egyes megtelepedettek,például a ráckeveiek külön kedvezményt is kaptak,úgyhogy a szerbek szívesen költöztek be Magyar-országba.

Nemcsak barátságos szerbek jöttek azonban,hanem 1526, a mohácsi vész után ellenség gyanánt is:a török hadseregnek ekkor már jelentékeny részét ké-pezték a szerb zsoldosok. 1597-ben az egykor szín-magyar Bács-Bodrog vármegyében már 35 szerb la-kosságú község volt, ugyanakkor Temes és Torontálvármegyék lakossága csaknem csupa szerbekből állott.A török hódoltság terjedésével azután egyre húzódtakfel egészen Komáromig, más oldalon a Tiszamenténegészen Szolnokig. Legsűrűbben a Száva és Drávaközét töltötték meg, úgyhogy a XVII. században a mai

218

Szerem és Verőce megyék területét, továbbá Torontáldéli részét Kis Rácországnak nevezték.

Ε nagytömegű bevándorlás dacára tárgyilagosanmeg kell állapítanunk, hogy ezekkel a szerbekkel amagyar nemzetnek különleges baja nem volt. A mo-hácsi vész után ugyan Csrni Jován, a Zápolya Jánoskocsisából lett fekete cár, okozott némi kellemetlensé-get, de ez nem a magyarság elleni akció volt, nemnemzeti ellenségeskedés, hanem csak olyan természetűmegmozdulás, aminő teljesen egységes nyelvű népkörében is előfordul. Dózsa György is megszerveztea magyar jobbágyságot és más körülmények közöttfölkelésbe vitte. Nála súlyosabban Csrni Jován semlépett föl. A bevándorolt szerbek, mint tömeg, a ma-gyarság ellen ekkor még nem vétettek. Békés pásztor-és földmívesnép voltak s a békesség kedvéért meg-fizették adójukat mind a török, mind a magyar föl-desúrnak. Ha kellett, szívesen harcoltak a magyarralegyütt a török ellen. Sokan beálltak a magyar hajdu-csapatokba. Még Hajdú megyében is egész községeketalapítottak a rác hajdúk, mint például Hajdúböször-ményt, amelynek egykori neve Rácböszörmény volt,továbbá Ujfehértót, amelynek egykori neve Rác-fehértó volt. Nyilván a honvisszafoglaláskor, a Zuardkatonáival beléjük vegyült magyar vér, magyar ér-zés, magyar szokások és akkor még nem túlzottan el-térő nyelvük okozta ezt, hiszen bár nagytömegekbentelepedtek le, letelepedési helyeiken mégis elmagya-rosodtak.

A szerb nemzetiségi kérdés és a szerb területiaspirációk nem ezektől a szerbektől indultak ki, ha-nem a későbbi betelepülőktől. Utánuk ugyanis mégkét szerb betelepedés történt.

Egy csoport, a morlákok, elszerbesedett oláh nép,amelyet uszkoknak, szökevényeknek is szoktak ne-vezni, a XVI—XVII. században telepedett be a Dráva-Száva közé. Ezek Bosznia északnyugati részéből jöt-tek: zsoldosok gyanánt és határőrökül szolgáltak.Ezek már nem illeszkedtek be a magyar viszonyokközé. A magyarság szempontjából azonban ez a be-

219

település kisebb jelentőségű, mert olyan területretörtént, amely terület a török hódoltságtól való fel-szabadulás után a magyar nemzet újjáfejlődési folya-matában kisebb szerepet játszott.

Sokkal súlyosabb és kihatásaiban végzetes betele-pülés volt a Csamejovits Arzén szerb pátriárka általvezetett menekülő tömeg befogadása.

A törökök akként rendezték be balkáni ural-mukat, hogy a szerbek részére Ipek székhellyel szerbpatriárkaságot alapítottak. A pátriárka nemcsakegyházi tekintetben, hanem igaszságszolgáltatás te-kintetében is joghatóságot gyakorolt. A Balkánonmaradt szerbek nem csupán egyházi, hanem polgáritekintetben is a szerbek fejének tartották a pátriár-kát.

Budavár visszafoglalása után úgy találták aszerbek, hogy elérkezett az ideje a régi függetlenSzerbország visszaállításának. Akadt is fejedelmüka volt erdélyi török tolmács, Brankovics Iván Györgyszemélyében, aki a névrokonságot felhasználva, aBrankovics despota család ivadékának adta ki magátés a szerbeket felkelésre biztatta. Az ipeki pátriárkatitokban Brankovics kezére játszott. A szerbek fegy-vert ragadtak és néhány német császári vezér csa-pataival megkísérelték Viddin elfoglalását, de nemsikerült, Brankovics nem hagyta magát. újabb kí-sérletekbe fogott s ezek a kísérletek átmenetileg sike-rültek is, mire az ipeki pátriárka nyíltan Brankovicsmellé állt. A szerencsés eredmény azonban tragikuskövetkezményekkel járt, mert kiderült, hogy a csá-szári vezérek nem független Szerbiát akarnak, hanema császári hatalomnak a Balkánra való kiterjesztéséts ahelyett, hogy a győzelmük után a független Szer-biát helyreállították volna, elfogták Brankovics IvánGyörgyöt és előbb Bécsbe, majd onnan Éger városábavitték fogságba. Ennek következménye lett, hogy areményeikben és várakozásaikban csalódott szerbekcserbenhagyták a császáriakat, sőt részben vissza-pártoltak a törökökhöz, aminek eredményeként 1690január 3-án a törökök tönkreverték az ó-Szerbiában

220

tanyázó császári, addig diadalmas hadsereget, amely-kénytelen volt onnan kitakarodni. Az ipeki pátriárka,Csarnejovics Arzén, levonva magatartása következ-ményeit, szintén kénytelen volt menekülni, magávalvezetve 40 ezer menekülő családot, akik ugyancsaknem mertek tovább a bosszúálló törökök fönhatóságaalatt maradni, Magyarországra menekültek. Itt bizo-nyos menekülői kiváltságokban részesültek, amelyeka következő pontokba foglalhatók össze:

1. A Juliánus-féle ónaptárt használhatják.2. Az egyháziak és polgáriak együttesen szaba-

don választhatnak pátriárkát.3. A pátriárka a görögkeleti egyházakkal és egy-

házi személyekkel rendelkezhet.4. úgy Görög-, Rác-, Bolgár-, Dalmát-, Bosnyák-

országokban, mint Jenopol és Hercegovina tartomá-nyokban, továbbá Magyar- és Horvátországokban,végül Myzia és Illyria azon részein, ahol valóbangörögkeleti vallásúak laknak, a görögkeleti vallásúlakosoknak a pátriárka nemzeti elöljárójuk lesz.

Ezek a kedvezmények átmeneti időre szóltak,addig, míg a szerbek ismét vissza nem térhetnek ha-zájukba, amit rövid időre vártak, miután a törökök-től szenvedett vereséget csak átmenetinek tekintették.Sajnos azonban, Szerbia fölszabadítása még hosszúideig váratott magára és a menekült szerbek kényte-lenek voltak Magyarországon maradni.

A kedvezmények és kiváltságok mihamarabbösszeütközésre vezettek a vendégül látott szerbek ésa magyar hatóságok között. A magyar hatóságokugyanis azt kívánták, hogy a császári katonák elszál-lásolásában a menekült szerbek is vegyenek részt,miután erre nekik is módjuk és alkalmuk van, mivelolyan helyekre telepítették őket le, amelyek a törökpusztítás következtében üresen maradtak. A szerbekez ellen tiltakoztak. Ebből az összeütközésből oly-módon láboltak ki, hogy megismerkedtek a régenMagyarországon lakó szerbekkel és azok közül polgárivajdájukká megválasztották Monaszterli Jánost. A

221

király a választást megerősítette. Ennek azután, mintsaját főnöküknek, engedelmeskedtek.

1690 nyarán a császári seregek ismét megindul-tak a Balkán felé. Kilátás nyilt rá, hogy Csarnejovicsszerbjei visszatérhetnek hazájukba. Ez alkalombólCsarnejovics Arzén a királyhoz fordult, hogy bővítseki régi kiváltságaikat négy ponttal. Még pedig:

1. A Csarnejovics Arzénnal menekült szerbeketvisszaviszi a király hazájukba.

2. Ott megengedi, hogy a szerbek saját különelöljáróik alatt, régi szabadságaik és szokásaik sze-rint éljenek.

3. A magtalanul elhunyt görögkeletiek vagyonaa pátriárkára és a görögkeleti egyházra szálljon.S végül:

4. A menekült szerbek mindnyájan a pátriárká-tól, mint egyházi fejüktől függjenek, de nem csupánegyházi, hanem világi dolgokban is.

I. Lipót király 1691 év Szent István napján aszerbeknek ezt a kívánságát is teljesítette, ami to-vábbi zavaroknak a kútforrása lett. A visszatelepítésiszándék ugyanis csak szándék maradt. A hadjáratnem hozta meg a kivánt eredményt. A menekültszerbek ekkor ez újabb kiváltságaik alapján, amelyekláthatólag csak a balkáni Szerbia területére szóltak,mint állam az államban rendezkedtek be és újabb ésújabb követelésekkel álltak elő, majd 1706 június16-án, II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 24pontba foglaltan feliratban kérték a királytól, hogyvélt sérelmeiket orvosolja. Ebben a nevezetes bead-ványban fordul elő először az a kívánság, amelyetcsak 215 esztendő múlva, Trianon adott meg a szer-beknek, hogy miután őket nem tudják hazaszállítani,ennélfogva szakítsanak ki nekik külön területet, Voj-vodinát, vajdaságot és oda telepítsék őket, mintkülönálló államszervezetet, vagy néptörzset, minden-esetre megfelelő autonómiával. Ez a terület nem ke-vesebb lett volna, mint a Dráva-Száva köze, továbbáBácsbodrog, Csanád, Arad és Békés vármegyék te-rülete. Vagyis a Trianonban elszakított terület.

222

Ugyanekkor II. Rákóczi Ferenccel is folytak al-kudozások, de Rákóczival nem tudtak megegyezni. Acsászár és király, I. József azonban 1706 szeptember29-én, a szerbek június 16-i beadványára egy újabbkiváltságlevelet bocsátott ki, amelyben teljesítette aszerbek némely kívánságát, a többit pedig azzal azígérettel halasztotta el, hogy majd ha Magyarorszá-gon béke lesz, akkor azokat is teljesíteni fogják.Egyúttal kimondta a király azt is, hogy fentartja ajogot a tekintetben, hogy a kiváltságokat később azidők követelményei szerint megfelelőbb alakban szer-kessze.

Így kerültek a szerbek kiváltságos helyzetbeMagyarországon. Nagyobbrészt határőrök lettek.Tizedet, adót nem fizettek. Áldott jó földeken, Ma-gyarország legtermékenyebb részein szánthattak, vet-hettek, úgyhogy mikor 1717-ben a császári seregekSzerbiát csakugyan visszafoglalták s így hazájukbavisszatérhettek volna — akárcsak 1444-ben —, nemmentek, hanem továbbra is Magyarországon marad-tak és — itt tartották fenn területi igényeiket.

1790-ben ismét megkísérelték a régi nagy kíván-ságot, a külön terület kihasítását elérni. Temesvárottnemzeti gyűlést tartottak s ott adták elő újabb kí-vánságaikat, — de még ugyanazon esztendőben akarlócai pátriárka és püspöktársai azt kérték a ki-rálytól, azután pedig az országgyűléstől, hogy őketés még néhány alkalmas szerb személyt, hívják mega magyar országgyűlésre. A magyar országgyűlés el-fogadta a karlócai pátriárka és társai előterjesztésétazzal, hogy ugyanazon jogokat adja meg a szerbek-nek, amelyek az ország többi lakosait is megilletik.Ez a barátságos fogadtatás a szerbeket döntésrekényszerítette, hogy mihez ragaszkodnak inkább:régi, nem Magyarországra vonatkozó kiváltságleve-leikhez és külön területre tett ígéretekhez-e, vagypedig elismerik, hogy nekik, mint bevándorló mene-külteknek, nem lehet több joguk, mint az ország régilakosainak s ezzel közvetve lemondanak kiváltság-

223

levelükről, magyar állampolgárok lesznek, de viszontbejutnak a magyar országgyűlésbe.

A szerbek az utóbbi módozatot választották. El-fogadták az 1790/1. évi XXVII. és az 1792:X. tör-vénycikket, amelyek megnyitották előttük az utat aszabad birtokszerzésre, a hivatalviselésre s őket Ma-gyarország polgáraivá téve, az ország többi lakosai-val egy sorba helyezték és főpapjaiknak a magyarországgyűlésen helyet, szavazatot biztosítottak. Egészcsomó gazdag szerb kereskedőcsalád kért és kapottmagyar nemességet, szerzett nemesi birtokot.

Mindezeket az előnyöket a szerbek csak 1848-igértékelték annyira, hogy megmaradjanak a magyarállam keretei között. 1848-ban ismét fölállították aVojvodinára vonatkozó területi igényeiket, azokat1849-ben a bécsi udvar ismét megígérte, teljesítetteis, csak nem úgy, ahogyan a szerbek elképzelték, hogynevezetesen ott majd ők lesznek egyedül és kizárólagaz urak. Az új területen nem ők laktak egyedül, nemők választották a tisztviselőket, sőt a közigazgatásnyelve sem lett szerb, hanem német.

Az 1867. évi magyar-osztrák kiegyezés megszün-tette a Vojvodinát. Trianon teljesítette azután a szer-bek kívánságát és nekik juttatta a rég áhított terü-letet.

A horvátok szintén nem laktak Magyarorszá-gon a honvisszafoglalás idején, értvén Magyarországalatt csupán a világháború előtti teljes magyar te-rületet. Anonymus szerint a magyarok ugyan —42. fejezet — „egész Horvátországot” is meghódítot-ták és a nemesek fiait kezesül összeszedve, tértekvissza Magyarországra Árpád vezérhez. Azonban eza Horvátország a Szávától délre, az Adria mellettfeküdt és a hódoltsága nemsoká tarthathatott, mertHorvátország ama területén önálló fejedelemségalakult, a fejedelmi ház családi összeköttetésbe islépett a magyar uralkodóházzal és utóbb ismét fegy-verrel kellett Horvátországot meghódítani, bár afegyveres hódítás dacára bizonyos különállása Hor-vátországnak mindig megmaradt. 904—928 között

224

Tomiszláv uralkodott, aki 910 körül hol Velencével,hol Bizánccal hadakozott országa függetlenségeért.Ugyanekkor felvette a királyi címet, ő az egyetlen,aki a szláv uralkodók közül előbb kap királyi cimetSzent Istvánnál. Az egymást követő Krezimir, Mi-roszláv, Pribina, Drzsiszláv és Szvatoszláv után az1009-től 1035-ig uralkodó //. Kresimirnek már SzentIstván a szövetségese, aki támogatta őt Konrád németcsászár elleni védelmi háborújában. 1058-ig István,majd 1073-ig Péter Kresimir uralkodik; utóbbi el-foglalta Dalmáciát és Szlavóniát, de I. Endre Szlavó-niát visszafoglalta tőle. Utána 1091-ig Szent Lászlósógora, Zvojnimir uralkodott, akinek uralkodásavége felé belzavarok törtek ki, mire Zvojnimir SzentLászlót hívta segítségül. Szent László beavatkozott,de az erdélyi események miatt kénytelen volt távozni.Helytartóul az 1091-ben elhalt Zvojnimir helyébeÁlmos herceget hagyta Horvátországban, aki 1095-igtöltötte be tisztét. A be nem hódolt horvátok SzvácsicsPétert ismerték el fejüknek, míg 1102-ben Kálmánkirályunk őt le nem verte s meg nem szerezte Dal-máciát is.

A terület tárgyalásánál Horvátország föld-rajzi helyzetét nagy vonalakban már érintettük, azértitt csupán utalunk arra, hogy a horvátok csak későbbhúzódtak a Dráva-Száva közötti terület egy részére,Szlavóniába s onnan a később betelepülő szerbekkelés egyéb szláv népelemekkel vegyülve, török nyomásalatt, magyar vendégszeretet élvezve, árasztották ela Dráva-Száva közének egész területét, melyet azutánaz 1867. évi kiegyezés juttatott nekik régi hazájukhelyett, bizonyos autonóm jogkörrel felruházva. Ahorvátoknak tehát Magyarország semmiféle területé-hez nincsen történeti igényük, legfeljebb annyi,amennyit nekik a magyar törvény biztosított, mert ezta területet nekik a magyar nép önként adta. Ajándé-kot azonban nem lehet többet követelni, mint ameny-nyit az ajándékozó önként nyújt.

Ezektől a területi és jogi megfontolásoktól el-tekintve, a horvátok történetének leghomályosabb

225

részét a horvátok szláv mivoltának a kérdése adja.Nem bizonyos, hogy a horvátok szlávok voltak. Aszerbekről kétségtelen, hogy nem voltak szlávok, mertők a triballok leszármazol, A horvátok azonban észak-ról vándoroltak be Biborbanszületett Konstantincsászár följegyzése szerint északi, Fehér-Horvátor-szágnak nevezett hazájukból, amiként azt már elő-adtuk. A nevük alapján egyesek összekapcsolják őketaz ókori karp néppel, amelyet dákfrig törzsnek sejte-nek s amelytől a Kárpátok hegysége is kapta volnaa nevét. A horvát név eszerint nem volna egyéb, minta „kárpát” szónak germán, illetve árja változata,amely az ar szótagot szabályszerű nyeívmódosulásitörvény szerint megfordította és így lett belőle krapat,illetve a görögben chrobat-osz, a későbbi szláv nyelvmódosulás szerint: hrvat. A Kárpátok gót neve Har-fada, ami az ismertetett szóváltozást igazolná; ez ellen a föltevés ellen hangtanilag sem lehet kifogástemelni. Azonban, ha a horvátok csakugyan dák-frigtörzs leszármazol, akkor nem szlávok, legalábbiseredetükben nem azok, amit igazol Konstantin császárkönyve is, amely sohasem nevezi a horvátokat szlá-voknak, hanem őket mindig élesen megkülönbözteti aszlávoktol. Eszerint az a könnyű hódoltatás, amelyAnonymus krónikájából kitűnik, esetleg szintén annaka körülménynek volna köszönhető, hogy a horvátok ésa magyarok egymással rokonnép, akiket elválasztottegymástól a későbbi nyelvfejlődés.

Azonban bármiként is van a helyzet, kétségtelenaz, hogy a horvátok jogszerűen egy hajszálat semigényelhetnek a világháborús Magyarország területé-nek még ama részéből sem ,amely fölött 1867 ótaautonóm joggal rendelkeztek.

Szlavónok laktak a honvisszafoglalás idején aDráva-Száva-köz Zágráb, Kőrös és Várasd várme-gyéinek területén, melyet Szlavóniának neveztek.

A Dráva-Száva-köz többi területe, Szerem, Verőceés Pozsega megyék, — 1746 óta hivatalosan Alsó-szlavónia, — okleveles adataink szerint 1083-tól1526-ig rendes, a magyar királytól közvetlenül kor-

226

mányozott megyék voltak, — krónikáink szerint pedigmár a honvisszafoglaláskor a magyar állam szervesalkatrészéül foglaltattak el. Erre tehát, miután ezena területen semmiféle idegen nép nem tanyázott, nemis támaszthat igényt semmiféle nép. A szlavónok sem.Akik különben nem is támasztottak erre a területreigényt soha. Krónikáink szerint ez a terület bolgárfenhatóság alatt állhatott. De ez bizonytalan s a bol-gárok nem is támasztottak rá igényt. Ε megyék neveiis magyar jellegűek.

1526—1699 között, a török uralom idejében, amagyarság Szerem, Verőce és Pozsega területéről ismajdnem teljesen kipusztult és helyét ekkor, teháttöbb mint félezer évvel a honvisszafoglalás után, né-pesítették be bizonyos szláv népelemek, de ekkor semszlavónok.

A terület 1699-ben felszabadult végleg a törökuralom alól és ezidőtől kezdve 1745-ig szerémi ke-területnek hívták. Az 1741:XVIII. törvény elrendelte,hogy a temesi, szerémi és alsószlavóniai kerületeketrendes polgári közigazgatás alá kell adni. Mi volt ezaz „Alsó-Szlavónia”? Kőrös és Belovár megyét együttértették alatta. Mutatja ezt az is, hogy a törvény aszerémi kerületet külön említi. 1745-ben bizottságotküldtek ki, hogy a törvény rendelkezései értelmébenegyebek közt ezt az Alsó-Szlavóniát is a polgári köz-igazgatásnak visszaadja. A megszálló katonaságazonban, nyilván felsőbb titkos rendelkezésre, vona-kodott az igazi Alsó-Szlavóniából, vagyis Belovár,Kőrös megyék területéről kivonulni. A bizottság, hogya törvény rendelkezéseinek mégis eleget tegyen, meg-elégedett a szerémi kerület visszacsatolásával a pol-gári hatóság alá s a törvény kedvéért ezt a területetnevezték el 1746-ban Alsó-Szlavóniának. Ennek azeljárásnak a kimutatása azért szükséges, mert Ma-gyarországgal szemben területi igényeket az illetőterület neve alapján is támasztottak. Kétségtelenazonban, hogy ez az „Alsó Szlavónia” sohasem voltSzlavóniának alkatrésze, hanem mindig Magyar-országhoz tartozott és tulajdonképpen törvény ki-

227

játszása végett változtatták a terület igazi nevét azúj, helytelen névre. Így lett Szlavónia egészen újkori,önkényes elnevezéssel a volt Szerémségből, holottsohasem tartozott semmiféle szlavón joghatóság alá.Erre a területre tehát sem a horvátoknak, sem a szla-vónoknak, sem más délszláv népnek igénye nem lehet.

Szlavóniát, —az igazit, — a magyarok eredetilegTótországnak nevezték. A magyar „tót” szó ugyanisugyanazt jelenti, mint a „szláv”, „sclav”, „szlovák”,stb. — annyi, mint szolga. Ez volt a régi Tótország sennek a Tótországnak a lakossága, Anonymus szerint,szintén önként csatlakozott a magyarsághoz. Valószí-nűleg annál kevésbé volt ez is szláv eredetű törzs,mert ez is beolvadt a magyarságba és csak későbbszlávosodott el vagy szlávosodott vissza, esetleg talánnem is az őslakosság szlávosodott vissza, hanem az őhelyükbe beköltözködő déli és nyugati szlávok.

A honvisszafoglalás idején az igazi Szlavónia anémet birodalomhoz tartozott, közelebbről a bajorhercegséghez s ennek fenhatósága alatt a karantánőrgrófságba volt beosztva.

3. A románok vagy oláhok. AJL „oláh” szót nemazért használjuk a rum un ok megjelölésére, minthaezzel őket kisebbíteni akarnók, de azért, mert őkigényeiket azoknak a népeknek a történetére alapít-ják, amely népeket a történelem folyamán mindenforrás mindig oláhoknak (vlach, valach) irt. A„román'' név nem is helyes éppen romén álláspontróltekintve, mert ők viszont magukat rumunoknak, nemrománoknak hívják s a nyugati népek nyelve is ru-munoknak nevezi őket. Hogy ennek ellenére rumunhelyett mégis románoknak fogjuk őket nevezni, aholnem lesz szükséges az „oláh” szó használata, az amagyar általános szóhasználatban gyökerezik. Nálunkma az oláhokat, illetve rumunokat románoknak hív-ják, irják hivatalosan és köznyelvben; nálunk ezzel aszóval van tehát megjelölve alakilag és tartalmilag aza nép, amely magát rumunnak nevezi s amely alatt aromán regátban élő, Erdélyben uralkodó és rumunnyelvet beszélő népet kell érteni.

228

Ezt az előrebocsátott fejtegetést szükségessé tetteaz a körülmény, hogy a rumunok vagy oláhok románnevéből a magyar közönség bizonyos téves következ-tetéseket von le. Nehogy tehát abba a hibába essünk,hogy a helytelen szóhasználat következtében elő-adásunk is netalán téves következtetésekre adjon al-kalmat, azért kellett név tekintetében előrebocsátania fönti megjegyzéseket.

A románok Erdélyben és Már maros megyében,valamint a Maros-Tisza-Duna szögének keleti részénélnek nagyobb tömegekben. Anonymus elbeszélése ésegyéb krónikás adatok szerint a honvisszafoglalásidejében is ott éltek már Erdélyben és a Maros-Tisza-Duna szögében. Erdélyben Gyélo, a Maros-TiszaDunaszögében pedig Glád volt a fejedelmük, akiket a ma-gyarok megvertek és országukat elfoglalták, Anony-mus elbeszélése szerint ezeknek a megvert fejedel-meknek a seregében nem csupán oláhok voltak, hanemegyéb népek is. Kétségtelen azonban, hogy oláhok isvoltak.

A románok nem elégszenek meg Anonymus el-beszélésével és annak a megállapításával, hogy a hon-visszafoglaláskor már Erdélyben, illetve a Maros-Tisza-Duna szögében laktak, hanem eredetüket vissza-viszik Krisztus után 100-ra, Traján császár idejére,amikor római légiók vonultak be Erdélybe, ott letele-pedtek és — a románok szerint — ezektől a légióktólszármaznának a románok, akik ott, — állítják, — ál-landóan laknak azóta, tehát a magyarokat jogi rang-sor tekintetében megelőzik.

Ezzel szemben a nyelv és az oklevéli adatok aztmutatják, de a krónikások elbeszélése is azt bizonyítja,hogyha a honvisszafoglaláskor voltak is netalán „ro-mánok” Erdélyben és a Maros-Tisza-Duna szögében,ezek nem voltak azonosak a mai románokkal, a mairománok azoknak nem leszármazol.

Mit mond a nyelv? Nézzük a földrajzi neveket.A Maros folyó neve a római gyarmatosítás idején ésmég két századdal azután is Maris volt. Ebből aVIII—XII. századokban Moris lett, amiből az Er-

229

délybe beköltözött szász Mörischt, a román pedigMűvest csinált. Ha már most a románok Krisztusután 100 óta, vagyis Trajánus hadjáratai óta állan-dóan Erdélyben laktak volna, akkor megtartottákvolna a Maris nevet, mint ahogyan a mare, margine,stb. szavakban megtartották az a hangot, tehát ugyan-olyan körülmények között, mint amilyen körülményekközött a Maros nevének első szótagjában láthatjuk aza hangot, A román mégis Murest csinál α Marosból,már pedig a román nyelv hangváltozásaiból azt lehetmegállapítani, hogy a román az 6 hangból szokott uhangot alakítani; így lett a latin móri meghalniigéből muri, a latin portare hordani szóból purta, stb.Ennélfogva visszafelé következtetve, kétségtelen,hogy ha a román Muresnek ejti a Maros nevét, akkorö azt olyan korban hallotta először, amikor már Mo-risnak hangzott a folyó neve, mert ο felel meg az uhangnak, tehát csak a VIII—XII. századokban. A ro-mánok erdélyi tartózkodása ennélfogva a VIII. szá-zad előtti időre nem volna visszavihető. Hogy ténylega VIII. században, vagy később kerültek-e Erdélybe,az itt nem fontos, arra másutt térünk ki, itt csak aza fontos, hogy a románok erdélyi tartózkodása nemvihető vissza Traján császár idejébe.

Egyéb példák is vannak, Így az Ompoly folyóneve. Ezt a római gyarmatosítás idején Ampelumnakhívták. Ha a románok a római gyarmatosítás idejénErdélyben laktak volna, akkor az Ampelumból Impeltcsináltak volna, mint ahogyan a latin campus == mezőszóból kimpet (camp), cantus = ének szóból, kintet(cânt), stb. csináltak.

Számtalan ilyen nyelvészeti érvet lehet ellenvet-nünk annak, mintha a románok Trajánus óta állan-dóan Erdélyben laktak volna. De történeti érvek isez ellen szólnak. Ugyanis az egykorú források aztadják elő, hogy a római légiók a gótok támadásaimiatt a III. század közepén, Aurelianus császár alatt,kivonultak a dunabalparti Dáciából és a Duna jobb-partjára, Moesiába húzódtak. Ettől az időtől kezdvea Duna balpartján, a régi Dácia területén, a mai Er-

230

délyben, sőt az egykori szörényi bánság területén ismegszűnnek a római feliratok, téglák, eszközök, eltűn-nek a föld színéről az összes római helységnevek s azegykori Dáciát gótok, hunok, gepidák, avarok s egyébnépek özönlik el. Mindegyik népről vannak történetifeljegyzések, régészeti leletek, maradtak utánuk hely-nevek, csak a rómaiakról és a románokról nincsen260-tól 1208-ig egyetlen szó sem, nincs egy történelmiadat, nincs egy régészeti lelet, nincsen helynév, nincsiras, épület, amelyet a románok ebben az időben ké-szítettek volna. Nemcsak csatáik nincsenek, vagyegyéb nevezetes tényeik, de még mint kártevők, mintgarázdálkodók sem szerepelnek, nincs rablótámadás,gyújtogatás, lopás, amit elkövettek volna. Nyilvánvalótehát, hogy nem is lakhattak azon a területen, mertelvégre 1000 esztendőn keresztül mégis csak kellettvolna utánuk valami kis emléknek megmaradni. Denem maradt. Az első emlék 1208-ból származik, teháta honvisszafoglalás utáni II. századból, — nem szá-mítva Anonymus krónikáját. Erre azonban majdkülön fogunk kitérni.

A nyelv a legbiztosabb vezérvonal a tekintetben,hogy egy népnek az eredetéhez visszamehessünk.Próbáljuk meg a román nyelv vizsgálatával megálla-pítani a románok eredetét.

A román nyelv magva tiszta latin. A testrészek,a számnevek, a közelebbi rokonsági fokok, a kezdet-leges foglalkozásokra vonatkozó szavak latin erede-tűek. A latin nyelvből ez a kiágazás azonban márakkor történt, mikor már megvolt az olasz nyelv ésa hangtani megfelelések arra mutatnak, hogy a ro-mán nyelv nem közvetlenül a latinból, hanem az olasz-hói származik, tehát nem gyermeke, hanem unokája alatin nyelvnek. Ugyanis a román nyelv épugy elejtia szók végén az s, m hangokat, mint az olasz, —épugy a latin tárgyesetből képezi a főneveket, mintaz olasz, — épugy diphtongusokat csinált az e, ο han-gokból, mint az olasz, — a, k, illetve c hangzót épugycs-nek ejti e, i hangok előtt, mint az olasz. Ezek s mégszámos más egyezés, kétségtelenül bizonyítják, hogy

230

a román nyelv az olasz nyelv származéka. Minthogypedig az olasz nyelv Itáliában alakult ki, ennélfogvaa románoknak Itáliából kellett származniok abban azidőben, amikor az olasz nyelv már kialakult. Ez aKrisztus utáni V—VII. századokban ment végbe.

Ha már most a világtörténet balkáni eseményeitvizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy a keletrómaiak,vagyis a görögök 553-ban, a keleti gótok teljes leve-rése után elfoglalták Itáliát és annak alsó részét, ne-vezetesen Apuliát, egészen 1040-ig erősen kezükbentartották. Bizonyos, hogy a hódítók a hivatalokat iskisajátították és nagybirtokokat is szereztek a meg-hódított itáliai területen. Viszont a keletrómai, vagyisgörög császárság ama területén, amely Valona ésThesszaloniké — ma Szaloniki — közt terül el, vagyisEpiruszban és Thesszáliában, a lakosság nagyon meg-fogyatkozott a hunok, majd a nyugati gótok, későbbaz avarok és a szlávok pusztításai következtében. Agótok pusztítása után a bizánciak az Albán Hegyekközött megmaradt albánokat telepitették át az el-pusztított vidékekre, majd pedig mikor a szlávok újramegritkították a lakosságot, akkor Itáliából hozattakhegyipásztorokat és azokat a Thesszália északnyugatirészén lévő hegyekre, az úgynevezett Pindus hegy-ségre telepítették.

Ezek a délitáliai pásztorok, a telephelyeikentalált albánokkal összevegyülve, voltak a román népközvetlen ősei. Az Itáliából való áttelepítés a VI. szá-zad végén történhetett. Ettől az időtől a X. századvégéig, vagyis 983-ig, — alább látni fogjuk, miértfontos ez az évszám —, körülbelül kilenc emberöltőtelt el, kilenc nemzedék nőtt fel s ez egyszerű számí-tás szerint elég volt arra, hogy egyrészt erősen el-szaporodjék, másrészt nyelve a többi román nyelvek-től különböző, sajátos nyelvvé változzék. Az albánok-tól kölcsönözték a románok azt, hogy a többi románnyelvekkel ellentétben a névelőt hátravetik. Az albánugyanis nem elől, hanem a szó után használja a név-előt. Például a Jezsuiták utcája albánul így hangzik:rug i Jezuitved. Ugyanígy használja a névelőt a ro-

232

mán nyelv, például az olasz il uomo = az ember szóta román omul-nak mondja, omu il összevonásával. A11—19 számneveket szintén albán módra képezik:un szpre zees = 1 a 10 felett, stb., — az l és sokszoraz η hangok helyett gyakran r hangot ejtenek (rho-tacizmus) és a latin a helyett a torokból hangzó â =majdnem i hangot ejtenek. Midőn a románok 600 tárján Thesszáliába költöztek, akkor már keresztényekvoltak, ennélfogva a kereszténységet az itáliai latin,illetve olasz papoktól tanulták meg s így annak da-cára, hogy görög környezetbe kerültek és a görögnyelvből több kulturszót átvettek, — például tanítórománul dascal (dászkál), görögül didaszkalosz, stb.— a keresztény vallásra vonatkozó főfogalmaikatmégis az itáliai olaszoknál is szokásos latin eredetűszavakkal jelzik. Például: ceruli (latinul coelum) =ég, inger (latinul angelus) = angyal, crestinu =keresztény, lege (religio) = vallás, biserica (basilica)= templom, crucea = kereszt, sírbatore = ünnep,florii = virágvasárnap, paresimi = nagyböjt, stb. AVIII. században a görög császárok elszakították őketa latin szertartású egyháztól, vagyis a római anya-szentegyháztól, görög papokat küldöttek hozzájuk ésígy számos görög szót vettek át, a használatos kereszt-neveik pedig jóformán mind a görög nyelvből valók,az egyházszakadás után a görögkeleti egyház hiveilettek, mindennek dacára megmaradtak nyelvükbenezek az olasz-latin egyházi kifejezések, amelyekTraján császár korából nem származhatnak és ame-lyeket közvetlenül a latinból sem meríthettek.

Ezek a nyelvészeti adatok kétségtelenül mutat-ják, hogy a románoknak semmi közük nincs a ró-maiakhoz, legalább is közvetlenül, Traján császárralkapcsolatban.

Az így megalakult román nép azután benépesí-tette Thesszáliát és Görögország egy tekintélyes ré-szét úgy, hogy a XI—XIV. századokban, tehát mint-egy három századon keresztül nem is hívták Thesz-száliát máskép, mint Nagyoláhországnak, az 1205után alakult hercegséget pedig az Athéneiek és

233

Oláhok Hercegségének nevezik, sőt a thesszáliai par-toknál magát a tengert is Oláh-tengernek hívták, shogy a fejlődés és terjeszkedés történeti útját is meg-ismerjük: Aetolia és Akarnánia neve Kisoláhországvolt, délkeleti Epiruszé pedig Felsőoláhország; onnanfelől terjedtek az oláhok, úgy, mint fentebb ismer-tettük.

983-ban a görögök és bolgárok összeütközésenyomta a románokat közelebb az Aldunához. A 976-ban trónralépett IL Baziliosz görög császár ugyanis981-ben a bolgár birodalmat megtámadta, de veresé-get szenvedett. Ugyanez időben Ázsiában ellencsá-szára is támadt, amit a bolgár cár fölhasználva, 983-ban ő tört be Thesszáliába, benyomult egész a régiGörögországba, sőt a Peloponézuszba is. Sok várat el-foglalt, egész Thesszáliát leigázta, de nem állott megaz egyszerű leigázásnál, hanem — Skylitzes görögtörténetíró följegyzése szerint — a lakosságot, csalá-dostul, pereputtyostul fölpakkolta, elvitte magávalbelső Bolgárországba, a férfiakat besorozta hadsere-gébe és a görögök ellen fölhasználta, sőt maga islarisszai, thesszáliai nőt vett el feleségül.

Larissza és környéke azonban ebben az időbenaz előadottak szerint kizárólag román, illetve akkormég oláh lakossággal bírt, így a bolgár cár romá-nokat vitt magával Bulgária belsejébe.

A „Bulgária belseje” azonban igen határozatlanfogalom. Próbáljuk a helyet pontosabban meghatá-rozni.

A krónikás azt is mondja, hogy a görögök ellenhasználta a bolgár cár az oláhokat, már pedig abbanaz időben a görögök csak Thrácia birtokában voltak.Azonkívül az áttelepített románok hegyi lakók voltak,tehát főleg hegyvidék védelmére alkalmasak. Ε kétkörülmény a Struma és Marica folyók közt emelkedőRhodope hegységre irányítja a figyelmet és ha avidék történetét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy már1014-ben hiába ostromolja II. Baziliosz Bolgárországés Görögország határán az erősen elrekesztett Kim-pulung és Klidion nevű szorosokat. 1078-ban Kimpina

234

nevű faluban verték meg Basaliák nevű bitorlót. Ezeka helynevek már tiszta román nevek. 1091-ben aMarica völgyében részben román pásztorokból állóseregével győzi le Komnen Elek császár a betörő be-senyőket. 1095-ben pedig oláh kalauzok vezetik ke-resztül a kunok seregeit a Balkán hegység szorosain.

Kétségtelen történelmi adatok szerint tehát alignéhány évtizeddel a bolgár cár költöztetése után,Hhodope környékén bukkannak fel a románok ésromán földrajzi nevekre akadunk, sőt a vidék egészlakosságának románokból kellett állania, mert a XII.század végétől a XIII. század közepéig a Rhodopehegység mentét Oláhországnak, Vlachiának hivták.Tudelai Benjámin, aki 1159—1173 között utazottGörögországon át Palesztinába, Thesszáliábanoláhokra bukkan, akikről így ir: ,,Zeitunnál kezdődikValachia, melynek lakosai hegyeken laknak. A népetvalachnak (oláh) nevezik. Ezek oly sebesen szalad-nak, mint a kecskék. A hegyekről a görögök birto-kaira csapnak zsákmányért. Nincs király, aki megbirná zabolázni őket.”

Közelebbi adataink is vannak e második Oláh-ország fekvéséről. A keleten 1253-ban utazó és azakkori keleti országokat jól ismerő Rubruquis Vilmosfrancia követ azt irja a bolgár birodalomról, hogyaz Kisbolgárországból és Konstantinápoly felé Oláh-országból áll, tehát Thracia (Rumélia) részén kellettennek az Oláhországnak lennie. 1205-ben Henrik kon-stantinápolyi latin császár írja a pápának Drinápolyvárosáról, hogy az Görögország legerősebb városa éscsak a hegyek választják el a közelső oláh népektől.A Macedónia keleti részében székelő aprosi püspök1244-ben azt panaszolja a pápának, hogy egyháza te-rületét a görögök és oláhok elfoglalták. BarbarossaFrigyes keresztes hadjáratának leirója, Ansbert nevűpap azt irja, hogy mikor a német császár hada Filip-popoliszból 1189 végén Drinápoly felé indult, akkorFrigyes nevű udvarbíró becsapott egy Vlachiának ne-vezett és Thesszáliától nem messze eső tartományba,ahol nagyon sok élelmiszert talált. 1190 elején pedig a

235

würzburgi püspök és a salmi gróf törtek be ugyan-csak az oláhok földjére, ahol két várost üresen talál-tak, a harmadikat pedig 5000 ember levágásával meg-vívták.

Ez a rhodopementi Oláhország északfelé egészenNisig terjed, mert Ansbert útleírása szerint Brani-csevótól Nisig görögök, szerbek, bolgárok és oláhokzaklatták a keresztesek seregeit, Nistől Szófia feléazonban már csak görög és oláh támadásokról emlé-kezik meg. Hogy Oláhország csakugyan kiterjedt errea vidékre, azt nyilvánvalóvá teszik a Szófia környé-kén fenmaradt helyneve is, mint Vakarel, Pasarel,Cerecel, Csorul, Karnul, Cresul, Mrugas, Picsor, stb.

Teljes történeti biztossággal megállapíthatótehát, hogy Bolgárország és Görögország határszélén,ahová 983-ban a bolgár cár a Thesszáliából hozottoláhokat telepitette, 983-tól 1260-ig Vlachia, Oláh-ország nevű tartomány állott,

A Thesszáliából 983-ban a rhodopementi Oláh-országba telepitett románok életében két fontos kö-rülmény ragadja meg a figyelmünket. Az egyik az,hogy a görögök hatalmából kikerülve, a bolgár-szlávpapok és kenézek (urak) hatalma alá kerültek. Abolgár egyház szervezete változatlanul megmaradt,a románok ennek az egyháznak a szervezetéből későbbsem szabadultak ki, ami annyit jelent, hogy papjaik,íródeákjaik a bolgárok közül kerültek ki. Ez a ma-gyarázata annak, hogy a nyelvükbe tömérdek szlávszó ment át és hogy a románság ezen ágának isten-tisztelete 1715-ig bolgár-szláv nyelven folyt és hiva-talos irataik is mind bolgár-szláv nyelven készültek.

A másik, a román nemzet megalakulására és jö-vendő sorsára még fontosabb körülmény volt az, hogya bolgár cár katonákká tette és határőrökül használtaőket, Így a rhodopementi románok kikerültek a pász-torkodás köréből, olyan szervezethez jutottak, amelyösszetartotta, sőt országok hódítására és megtartásárais alkalmasokká tette őket. Később ennek következ-tében a görögök is zsoldos katonákul fogadták felőket, ezen a réven viszont nagyobb műveltségre és

236

ismeretkörre tettek szert. 1095-ben tudomásunk vanmár egy Pudila nevű görög császári román kémről is.

Mint a görög császár katonái jártak először aromán katonák a Duna balpartján, a későbbi Oláh-ország, most Románia, illetve regat területén. UgyanisMánuel görög császár unokatestvére, Andronikosztrónkövetelési igényekkel lépett fel, de eredményte-lenül, úgyhogy 1164-ben menekülni volt kénytelen.Mánuel császár román katonákat küldött Andronikoszüldözésére, akik az ígért jutalom reményében átkelteka menekülő Andronikosz nyomában a Dunán, valahola mai Szucsava táján utól is érték, elfogták és vissza-vitték Konstantinápolyba.

Két évvel később már nagyobb tömegekben ke-rültek a mai Románia földjére. Mánuel görög császárugyanis háborút viselt a magyarok ellen s egyik se-regét Vatatzes Leó nevű vezérének parancsnokságaalatt arra utasította, hogy Erdély felől támadja megMagyarországot, míg ő a másik seregével Nándorfe-hérvárt fogja ostrom alá. Vatatzes Leó serege a for-rások szerint, — Kinnamosz egykorú görög iró be-széli el, — nagyrészt oláh katonákból állott. Ennek aseregnek az utvonala a Fekete-tenger mellett húzó-dott. Átkeltek a Dunán s a mai Tömösi vagy Bodzáiszoroson keresztül törtek be hazánkba.

Az oláh katonáknak ez a két kirándulása azon-ban semmiféle jelentőséggel sem birt Románia ki-alakulásában.

Körülbelül két évtizeddel később, Angeles Izsákgörög császár idejében, — III. Béla magyar királyveje, — 1186 táján nagy bolgár-oláh felkelés tört ki.A görög császár ugyanis óriási adót vetett ki a bolgá-rokra és oláhokra, de azok nem fizettek, mire a csá-szár elvétette tőlük a marháikat és juhaikat. A bol-gárok és románok erre Kalopéter = szép Péter ésAsen (Hasszán) — Ansbert krónikás szerint:Crassianus — testvérek vezetése alatt föllázadtak, dea görögök megverték őket. Kénytelenek voltak mene-külni, 1187-ben átkeltek a Dunán, szövetséget kötöt-tek a kunokkal, a két fölkelő vezér kisöccse, Kalojoan

237

(= szép János), feleségül vette az egyik kun főúrleányát s most már a kunok seregével megerősödve,visszatértek hazájukba és elfoglalták Bolgárországnaka Duna és a Balkán hegység között elterülő részét.Kalopéter és testvérei azután 1206-ig együtt küzdöt-tek a kunokkal, akikkel nem csupán kereskedelmi,gazdasági és katonai, hanem családi összeköttetésbe isléptek, ezen a réven megismerték a regátot, annaklegelőit és téli szállásra odavitték a jószágaikat.

Nemcsak ideiglenesen, hanem véglegesen is kezd-tek azonban most már Cumániában megtelepedni. Át-költözésük különösen nagyméreteket öltött 1208 után,amikor Philippcpolisznál a görögök, — ekkor latincsászárság cim alatt, — tönkreverték őket, úgyhogyNagyoláhország Thesszáliában véglegesen behódolta görögöknek, viszont a rhodopementi Oláhországbólaz egész román lakosság átmenekült Cumániába,Kunországba. 1234-ben már egyházilag szervezve olynagyszámban jelent meg az oláh nép Cumánia terü-letén, hogy az odaköltöző magyar és német katholiku-sok a nyelvük és vallásuk veszélyeztetésével is kény-telenek voltak hozzájuk alkalmazkodni.

A románok történetének e vázolása mellett aregat története is azt igazolja, hogy ott románok nemvoltak. Nem szükséges itt a legősibb korig vissza-menni, elegendő, ha rámutatunk arra, hogy hitelestörténeti források szerint 896-ban a besenyők (ku-nok) kiűzték a magyarokat a regat területéről és abesenyők foglalták el a magyarok helyét. Három tel-jesen érdektelen és egymástól távolálló görög iró,Bíborban született Konstantin császár, Suidas ésSkylitzes János (illetőleg az ő művét átiró Kedre-nosz) bizonyítja, hogy 896-tól 1066-ig besenyők bír-ták a Duna balpartját, azután pedig a kunok foglal-ták el ezt a területet, illetve a kunok talán azonosaka besenyőkkel. Csak egy 1234-beli adat igazolja, hogya kunok országában már románok, illetve oláhok isélnek.

Van azonban egy adat, amely szerint 1222-ben„románok” laknak az Olt mellett, a Barcaságra ve-

238

zető egyik ut az ő földjükön vezet keresztül és hogya nagyszebeni szászokkal együtt használhatták a fo-garasi hegyeken lévő nagyerdőt. Egy 1223. évi okle-vél szerint pedig II. Endre király az oltmenti „romá-nok” földjének egyrészét a kerci monostornak aján-dékozta. Egy 1250-iki oklevél szerint az oltmenti „ro-mánok” már 1210-ben harcoltak a szebeni ispán ve-zérlete alatt a viddini lázadók ellen. Vannak végülkrónikáinkban is nyomai annak, hogy a honvissza-foglaláskor „románok” laktak Erdélyben és egyébterületeken.

Ezekről az adatokról mindenekelőtt meg kell ál-lapítani, hogy a források nem „románokéról írnak,hanem oláhokról. Következetesen oláhokról, amihezazt fűzik hozzá, hogy ezek a rómaiak pásztorai. Sen-kinek sem jutott eszébe még azt állítani, hogy a pan-nóniai oláhok románok volnának, jóllehet Anonymusazt is irja, hogy Pannóniában szintén oláhokat talál-tak a magyarok, a rómaiak pásztorait. Ebből tehátaz következnék, hogy a Dunnátul is román terület. Ezpedig helytelen következtetés volna, mert „oláh” nemazonos a „románnal”, sem a rumunnal. Az oláh a ró-maiak pásztorait jelenti minden közelebbi nemzetiségimeghatározás nélkül. Amint tehát nem román a pan-nóniai oláh, úgy nem román az erdélyi, a szörényi,a cumániai oláh sem, hanem csak oláh, a rómaiakpásztora, nemzetiségre tekintet nélkül. Egy magyarnépballada szerint Szebenben rácok laktak, a KerekesIzsák cimü népballada ugyanis egyik sorában aztirja, hogy „jönnek a szebeni rácok”.1 Ez mégsemjelenti azt, mintha Szebenben szerbek laktak volna.Éppen így az oláh elnevezés sem jelent románt. En-nélfogva teljesen igaza van és igaza lehet Anonymus-nak és a többi forrásnak, amikor oláhokról beszél,ezek az oláhok azonban nem elődei a románoknak, arománok nem ezektől származnak, mert az „oláh”szó csak foglalkozást, pásztorkodást jelentő kifejezés.Minthogy pedig a „románok”, helyesen rumunok is

1 V. ö. a 211. lap jegyzetével.

239

pásztorkodó nép voltak, — mégpedig tényleg rómaiakpásztorai, mert itáliai eredetűek, — ennélfogva őketis oláhoknak nevezték, mint azokat a más nemzetiségűpásztornépeket is, akik a rómaiaknak az állatállomá-nyát gondozták és legeltették. Ez azonban semmifélekapcsolatot nem jelent a mai románok és a régi, hon-visszafoglaláskori oláhok között.

Ugyanez a megállapítás vonatkozik az 1222-tőlkezdve fölbukkanó oklevéli adatokra is. Amennyibenazonban netalán az oltmenti oláhok csakugyan románősök volnának, — ami semmivel bizonyítva nincsen,— arra az esetre nagyon egyszerű magyarázattalszolgál ezeknek a talán román-ős oláhoknak Erdélybejutásáról az a körülmény, hogy III. Béla király1182-ben megtámadta a bitorló Andronikosz görögcsászárt és tőle elfoglalta Nis és Szófia városokat akörnyékükkel együtt. Azon a környéken, abban azidőben, — az előadottak szerint — a románok őseilaktak, akkor már kitűnő katonák, megedzve a határ-őrszolgálatban, a bolgár-görög harcokban, saját fegy-veres felkeléseikben és a kunok szövetségében a gö-rögök ellen folytatott harcokban. Fel lehet teháttenni, hogy III. Béla ezeket a katonákat a maga szol-gálatába fogadta és amiként annakidején a bolgár cáráttelepítette őket a thesszáliai Nagyoláhországból arhodopementi Oláhországba, ugyanúgy ő is kisebbvagy nagyobb csoportot áttelepített Erdélybe. Szere-pet játszhatott ebben az Árpádházi királyoknak az anézete, hogy az egyeséges nyelvű királyság gyönge,minélfogva több nyelvű lakosságot óhajtottak. A ro-mánok egy addig ismeretlen nyelvű nép voltak, föl-tehető tehát, hogy III. Béla fölhasználta az alkalmatújabb idegen nyelvű katonás nép megnyerésére, habárKekaumenos görög hadvezér 1071-ben nem sokelőnyös tulajdonságukat ismeri. Különösen föltehetőez azért, mert az erdélyi határszélek oltalmazása nemcsekély gondot okozott a királyoknak és szükségükvolt megbízható, jó katona-anyagra. Amennyibentehát az oklevélbeli adatok „oláh” kifejezése nemegyszerűen, nemzetiségre való tekintet nélkül, foglal-

240

kozást jelentő szó, akkor ezt a semmiféle ellenténnyelmeg nem cáfolható föltevést kell elfogadnunk annálinkább, mert azon a helyen, ahol ezek az oltmenti„románok” laktak, tiszta magyar helynevek fordul-nak, illetve ugyanazon oklevél szerint fordultak elő.Még pedig: Egerpatak, Nagybükk, Árpás, stb. Ebbőlvilágos, hogy ahová a „románokat” III. Béla letelepí-tette, ott eredetileg magyarok laktak, mert maguk arománokra vonatkozó oklevelek tartalmazzák ezeketa magyar helyneveket is. Már pedig, ha a hely erede-tileg román lett volna, akkor ott magyar helynevek-kel nem találkoznánk. Oda tehát „románok” minden-kép későbben kerültek, mint a magyarok.

Kétségtelen mindebből, hogy a románok a hon-visszafoglaláskor nem laktak Magyarország területén,de még a regatba, az egykori Cumániába, Havas-aiföldre és a Szörényi bánságba is csak már a magyarÁrpádházi királyok ideje alatt kerültek. Ennélfogvasemmiféle elsőbbségi igényt a magyarsággal szembensem Erdélyre, sem az ő ó-királyságukra, a regatrasem támaszthatnak. Nemzetközi jog szempontjábólmég a regat is a magyar birodalom alkotórésze. Anemzetközi jog ugyan mindig meghátrál a tényekelőtt, azt fejezi ki a rebus sic stantibus, a viszonyokadottsága szerinti érvény elve, de viszont semmifélenemzetközi jog nem évül el és a magyar királyoknak,a magyar államnak, a magyar nemzetnek sajátmagairánti kötelessége ezeknek a jogoknak a fönntartásaés kellő időben való érvényesítése.

Miként keletkezhetett mégis az a téves nézet,mintha a románok a rómaiak leszármazol volnának ésmár Traján császár óta laknának Erdély területén?

A XV. században széltében divatozott a rene-szánsz, a humanizmus, a régi római birodalom mű-veinek, irodalmának, művészetének bámulata. Ezzelkapcsolatban, különösen hízelkedő udvari íróknál, aza szokás kapott lábra, hogy a szereplő személyek ésnépek eredetét az őskor klasszikus népeinek, külö-nösen a rómaiaknak történetével kapcsolják össze.Magyarországon, Mátyás király uralkodása alatt,

241

1485 táján bukkan föl Βonfini Antal nevű udvaritörténetíró, aki az akkor dicsősége teljében uralkodóMátyás király származásáról könyvet írt, amelybenMátyás királyt, illetve a Hunyadi családot a rómaiValerius Corviis családjától, nevezetesen annak amazágától származtatja, amelyet Corvinus Messala Pan-nóniába telepített át, Mátyás királynak tetszett Bon-fini könyve és kinevezte őt udvari történetírójának.Az udvari cím azonban nem mentette meg Bonfinita kortársak gúnyolódásától, amelyet Mátyás királyszármazásáról kiagyalt elmélete miatt kellett elszen-vednie s így elhatározta, hogy egyebek közt ennek aművének a védelme céljából is megírja a magyaroktörténetét. Meg is írta. Ebbe a művébe szőtte bele aztaz állítását, hogy az oláhok Trajánus és a többi rómaicsászár Dáciába küldött seregeitől és gyarmatosaitólszármaznak. Bonfininek ez a műve rendkívül elterjedtés így a románok is mihamarabb tudomást szereztekBonfini állításairól, amelyeket örömmel tettek magu-kévá, annál inkább, mert közjogi követeléseik támasz-tásánál megfelelő történeti alapot találtak Bonfinielőadásában. Később azután egész elméletet építetteka románok Bonfini következtetéseire és ezeket az el-méleteket Európaszerte elterjesztették.

A románok későbbi erdélyi szereplése nem válto-zatos és nem érdekes, inkább kegyetlenségében irtó-zatos. Lassan szivárogtak be az országba, a lakatlanhelyekre, mint hegyipásztorok, részben pedig a törökháborúkban elhurcolt lakosok helyébe, mint munká-sok. Azután ugyanúgy, mint a szerbek, a vendégjog-ból területi igényeket származtattak és ezeket érvé-nyesítették a trianoni szerződésben.

4. Ruthének vagy kisoroszok. A szerbek Magyar-ország feldarabolásánál nemcsak a maguk területiigényeit érvényesítették Trianonban, hanem a horvá-tok és szlavónok képzelt igényeit is. Ugyanígy a cse-hek sem elégedtek meg a maguk és a tót-szlovákokigényeinek érvényesítésével, hanem a szláv jellegűruthének, kisoroszok állítólagos területi igényeit is amaguk javára érvényesítették. A magyar állam terü-

242

létén majdnem félmillió ruthén élt. Ez a ruthén nép-ség az Északkeleti Kárpátok hegyeit és völgyeit lakta,illetve lakja ma is. Hű népe volt II. Rákóczi Ferencnekés mindig testvéries egyetértésben élt a magyarság-gal. Anonymus szerint a honvisszafoglaló magyarok-kal ruthének is jöttek be az országba, akik az utatkészítették előttük, hivatalos oklevelek azonban aztigazolják, hogy a XIII. századig Magyarország azonrészén, ahol a ruthének egy tömegben laknak, lakat-lan erdőség, királyi vadászterület terült el.

Azok a kisoroszok vagy ruthének, akik a hon-visszafoglaló magyarokkal jöttek be, nyilván teljesenfölszivódtak a bevonuló magyarságba és nem különterületen, hanem a magyarság között szétszóródvatelepedtek le.

Az északkeleti Kárpátokban lakó ruthének későbbjöttek hazánkba.

1054-ben I. Jaroszláv megosztotta birodalmát ötfia között, úgyhogy egyszerre öt fejedelemség kelet-kezett az addigi nagy fejedelemség helyén és e kisfejedelemségek között, idők folyamán, természetsze-rűleg sok ellentét, háború, viszálykodás tört ki. A le-győzött fejedelmek kénytelenek voltak menekülni.így sokszor menekültek egyes fejedelmek, vagy fő-urak Magyarországba is hiveikkel együtt. Az ilyenmenekülteknek királyaink hol itt, hol ott adtak telep-helyet. Az ilyen szórványosan bejött, nyelvbeli roko-naiktól elszakított és köröskörül magyar lakosoktólkörülvett, különben is csekélyszámu oroszok nem tud-ták a nemzetiségüket fenntartani, megőrizni, amibevalószínűleg belejátszott az is, hogy a honvisszafog-laláskor Magyarországon talált és elszlávosodófélbenlevő népekkel fönnálló nyelvbeli hasonlóságok az el-magyarosodást számukra megkönnyítették. Ezek aruthének legkésőbb a XIII. századig már beolvadtak amagyar nemzetbe.

Mikor azonban Galícia túlnépesedett és lakossá-gát eltartani nem tudta, akkor a fölösleges népességkezdett áthúzódni a magyar gyepükre. Ekkor, a XIV.

243

században, kezdtek a ruthének átszállingózni a Kár-pátok déli oldalára is. A magyar földesurak szívesenfogadták őket, mert addig a lakatlan erdőkből nemvolt jövedelemük, az oroszok pedig legalább a jószá-gaik után adót fizettek, nekik, ha pedig erdőt irtot-tak és szántóföldeket törtek, megfizették a kilence-det is, így keletkeztek először pásztorszállások, majdkicsi ruthén falvak Magyarország északkeleti részén,amire bizonyára befolyással volt az is, hogy NagyLajos időközben Magyarországhoz csatolta Galíciátúgy, hogy 16 évig Galíciában is magyar tisztviselőkvoltak, akik az ottani ruthénekkel megismerkedtek.

A ruthének görögkeleti vallásúak voltak ugyan,azonban 1646-ban egyesültek a katholikus egyházzals így még közelebb jutottak a magyarsághoz. Terü-leti igényt nem is támasztottak és a ruthéneket, csu-pán cseh érdekből szakították el Magyarországtól.

5. A németek. Magyarországnak a németekkel ahonvisszafoglalás óta nagyon erős ellentétei és kap-csolatai voltak. A honvisszafoglaló magyarok leg-közelebb Németországot találták kalandozásaikkor ésígy azt pusztították végig. Viszont a német császárokigyekeztek fönhatóságukat a magyar nemzetre is ki-terjeszteni. Ebből kölcsönös háborúk, összeütközésekkeletkeztek, úgyhogy a honvisszafoglalástól még jóhosszú ideig haladhatunk a történelem országútján,míg a kezdeti összeütközések elsimulnak, jóllehet sokcsaládi összeköttetés is keletkezik a magyar és a né-met uralkodók, valamint a főúri családok között,amelyek azzal járnak, hogy az idegenbe vitt hölgyekmagukkal fegyveres kíséretet vittek s e réven soknevezetes német vitéz került hazánkba.

A kölcsönös ellenségeskedés azonban csak állam-közi jellegű, amely nem akadályozta meg, hogy ha-zánkba állandóan, hol kisebb-nagyobb tömegekben,hol egyenként ne szivárogjanak, vándoroljanak, tele-pedjenek német lakosok. Minden magyarországi nem-zetiségnél szem előtt kell tartanunk a bevándorlásukidőpontját, de sehol annyira, mint a németnél, amely-nek a magyar nemzet ipar, kereskedelem, művelődés

244

tekintetében talán a legtöbbet köszönhet, ha ilyen vo-natkozásban egyik nemzet a másiknak egyáltalán kö-szönhet valamit.

A magyar honvisszafoglalás idején, a németségnégy főtörzsre és jóformán különálló hercegségekreoszolt. Hozzánk legközelebb lakott a bajor: a Dunajobbpartján, le egészen a tiroli hegyekig és a Drá-váig. Ettől nyugatra, a Felsőrajna mentén lakott asváb. A Majna és az Alsórajna között laktak a szá-szok. A szászok közül Nagy Károly korában egy cso-portot áttelepítettek a Rajna balpartjára, Aachenkörnyékére, amely nem tartozott ugyan a szász her-cegséghez, de azért szászul beszéltek és szászoknak ishivták őket.

A magyar honvisszafoglaláskor nem laktak avisszafoglalt területen németek. úgy a történet-, minta nyelvtudomány kétségtelenül megállapította, hogyMagyarország területére a németség csak a honvissza-foglalás után kezdett bevándorolni, még pedig eleinteházassági kapcsolatok útján, mint a királyné kísérete.

A XII. században, a keresztes hadjáratok idejénindult meg a németek kelet felé költözködése, amelyeljutott Magyarország keleti határáig. Ennek a be-vándorlásnak főbb mozzanatai a következők:

Szászok. II. Géza király 1147-ben, a keresztesekátvonulása alkalmával, megengedte, hogy az Alsó-rajna baloldaláról, Aachen környékéről, nagyobbcsapat Erdélybe, részben Gyulafehérvár környékére^részben az akkori gyepükön tul, a mai Szeben me-gyébe, a lakatlan földekre letelepedhessen, azt műve-lés alá vegye; amivel szemben kikötötte, hogy kötele-sek az ország határán a kunok ellen védelmezni azországot. Ezek a telepesek 1150-ben a régi flandriaigrófság területéről jöttek, azért flandriaiaknak ishivták őket, de mivel beszédükben a szász nyelvethasználták, azért közönségesen szászoknak nevezzükőket.

Velük körülbelül egyidőben érkeztek azok, akiketII. Géza a mai Bereg és Ugocsa megyékben helyezettel nem csupán a földek megművelése, hanem a Tisza.

245

mentén betörő ellenség ellen való védekezés célja«ból is.

III. István vagy III. Béla királyok korában ismétnagytömegű német bevándorló jelentkezett, ezeketDoboka, Kolozs, Torda megyék szélén, a Beszterce ésLekence folyók mentén helyezték el. Ezek a Rajnajobbpartjáról, Elbertfeld és Essen vidékéről valószászok voltak és a bányászathoz is értettek. Voltközöttük egy csoport bajor is.

III. Béla idejében jelentkeztek a szepesi szászokősei. akik között voltak vallon-olaszok, frankok, sőtsvábok is, azért egyik községük Olaszi, a másikDeutschendorf, a harmadik Svábfalu nevet nyert.

Ezzel a csoportos szász bevonulás véget ért.Okleveleink határozottan megkülönböztetik a

szászoktól a teuton németeket, így okleveleink szerint1230-ban Kálmán herceg szabadságot ad a teuton,szász, magyar és szláv vendégeknek (hospites). 1240-ben okleveleink szerint Óbudát szászok, Pestet és Kis-pestet pedig (vagyis a Szent Gellérthegy alját), teuto-nok lakják. A szászok példájára ugyanis 1170-től amosel- és majnamenti frankok is megindultak Ma-gyarország felé, de ők mint kereskedő és földmivesnép, inkább az ország belsejében kértek szállást, Ígyelterjedtek a dunántúli városokban Pozsonytólegészen Valkó váráig, továbbá Pozsony, Hont, Szat-már és Bihar megyékben. Nagyobb csoportban csakIII. István neje, — német származású magyar ki-rályné, — telepitett közülök a mai Gönc környékén,a Hernád völgyében 10 falut. Közülük valók a későbbikassai németek is.

A Héderváryak és a Frankayak ősei hozták ma-gukkal a vas- és sopronmegyei hienceket, de MelichJános meggyőző tanulmányai szerint a magyarnyelvbe bejutott szavaik azt árulják el, hogy ezek atelepesek mind mosel- és majnamenti származásúak,bár őket okleveleink teutonoknak nevezik.

A tatárjárás után a frank hercegség keleti ré-széről, Nürnberg környékéről, továbbá Thüringiából

246

érkeztek 1242-től újabb nagy csoportok, főleg erdő-irtás és bányamívelés végett. Ekkor keletkeztek akörmöcbányavidéki német falvak. A szepességben is,a Gölnic patak mentén ezek a németek terjedtek el ésalapították a XIV. században a gömörmegyei németvárosokat és falvakat.

A bajorok közül ezúttal csak szórványosan jöttekúgy, hogy különösen megjegyzik az osztrák tartomá-nyok Eisenwurzel városából bányaművelés végett be-hozatott torockai németeket.

Ε három, 1150-ben, 1170-ben és 1242-benmegindult német bevándorlással a nagyobbfoku né-met telepítések megszűntek s csak az ország nyugatirészén, az osztrák tartományokkal mindinkább erős-bödő kereskedés okozta, hogy az ország nyugati ha-társzélein mind több bajor származású német költö-zött át és telepedett meg. A XIV. századtól hosszabbidőn keresztül nem jöttek német települők, legalábbnagyobb számban nem. Két kis csoport, vallási üldözéselől menekülve, ez alatt az idő alatt is betelepedett,de ezek jelentéktelenek. Az egyik volt az anabaptis-ták, habánok csoportja, amely 1547-ben hazánk észak-nyugati részén, a sasvári és berencsi uradalmak terü-letén húzódott meg, A másik volt az úgynevezettheidebauerek csoportja, amely 1604 után a Mosónmegye déli részén elpusztult falvakat szállta meg.Mindkét csoport a sváb törzshöz tartozott s a maiHüttenbergből és Badenből menekült hazánkba.

A török ki verése után újra megindul a németbevándorlás. Kezdetben ez szórványos és gyér volt,ugyanis csak a hadsereg nyomában járó és a várakhely reál Utasánál dolgozó német iparosok jöttek éstelepedtek be a városokba. Esztergom, Buda, Pest,Arad városokba már az 1686—1700. években költöz-tek német iparosok és kereskedők. A II. RákócziFerenc szabadságharca egy időre megszakította a to-vábbi német beözönlést, amely azonban a szabadság-harc után hatalmas méreteket öltött. Alig egy évszá-zad alatt megszázszorosodott a beözönlő németekszáma. Ennek illusztrálására szolgáljon néhány

247

példa, Esztergom megyében 1715-ben csak három né-met község volt, 1790-ben tíz, Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegyében 1715-ben tizennyolc német község volt.1790-ben negyvenhárom, Tolna megyében 1715-bencsak egy német község volt, 1790-ben hatvan, Ba-megyében 1715-ben tizennyolc német község volt,1790-ben 130 és így tovább. Németországban a meg-élhetési viszonyok ezidőtájt a spanyol örökösödésiháború és egyéb csapások miatt rendkívül súlyosakvoltak, úgyhogy a lakosok szívesen mentek bárhová,ahol megélhetést találtak, Így aztán Savoyai Jenőherceg, a zentai győző, 1698 óta a ráckevei nagyuradalom birtokosa, — tőle örökölte az uralkodóháza ráckevei uradalmat, — csoportosan telepitette be anémeteket a Csepelszigetre és Budafokra. Példájátkövették a bécsi skót bencések, a pozsonyi Klarisszaapácák, a magyar királyi kamara budai osztálya,gróf Zichy Péter, az óbudai uradalom tulajdonosa,a Wattay, Ráday családok, Grassalkovich Antal her-ceg és mások, Így lett tele Budapest környéke németéspedig nagyobbrészt sváb eredetű községekkel.

A kalocsai érsek, gróf Csáky Imre Pest megyedéli részén népesített be 3 puszta falut németekkel,Komárom megyében az Eszterházy grófok, Fejér me-gyében, a csókakövi uradalomban a gróf Hochburgcsalád és a gróf Lambergek, Esztergom megye délirészén az esztergomi érsek és a káptalan telepitettle németeket.

Baranya és Tolna megyékben a XVIII. századelején a nagy egyházi javadalmak mind németek ke-zébe jutottak. Pécsi püspök volt 1703—32-ben Nessel-rode Ferenc, pécsváradi apát volt 1715—32-ben Zin-sendorf Fülöp, szekszárdi apát volt 1720—50-benTreutson János, dunaföldvári apát volt 1733—47-benJózsef hesseni herceg és augsburgi püspök (!). A voltcsászári tábornokok is óriási uradalmakat kaptak atöröktől visszahódított területekből. Veteráni kaptaa dárdai, Savoyai Jenő herceg a béllyei, Carrara asiklósi, Breuner a szentlőrinci uradalmat. Ezek mind-nyájan azon igyekeztek ,hogy uradalmaikba német

248

telepeseket hozzanak. Tolna megyében az Eszterházy,Festetich és Dőry családok folytatták a németek be-telepítését és mivel II. József császár a protestánsnémetek beköltözése ellen sem emelt kifogást, azérta telepitők kívánságára sok protestáns német is be-vándorolt.

Hazánk északkeleti részén gróf Károlyi Sándor,— II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának a szatmáribékét megkötő tábornoka — telepített 1711-tőlkezdve 1733-ig a volt Rákóczi uradalmakból szerzettbirtokaira, hat szatmárrnegyei községbe, svábokat ésfrank-németeket, ahonnan azután ezek, mikor elsza-porodtak, más községekbe is átköltözködtek. Beregmegyében a munkácsi és szentmiklósi uradalmatSchönborn Lothar mainzi érsek és Schönborn Frigyesbambergi érsek kapták meg, ezek szintén németekethozattak új falvak alapítására és a meglévők nagyob-bitására. Zemplén megyében a Trautson család nyertea sárospataki uradalmat, amelynek területén háromnémet falut létesített. Bács megyében 1760-ig a ma-gyar királyi kamara 8 falut adott a bevándorló né-meteknek. A Temesközön Mercy Klaudiusz katonaikormányzó az 1718—27. években 50 elhagyott, nép-telen, vagy csak gyéren lakott helyre hozatott néme-teket és franciákat. 1763—70. években Mária Teréziasürgetésére a Temesközön és Bács megyében új né-met községeket telepitett a tartományi kormányzóságés a királyi kamara. A felhívás felsorolta a beván-dorlóknak nyújtott kedvezményeket: 6 évi adómen-tesség, ingyen épület -és tűzifa, iparosoknak 10 éviadómentesség, stb. Erre csak a Temesközére kb. 17ezer lélek vándorolt be és részben új községeket alapí-tott, részben pedig a már meglévő német községekbeköltözött. Bács megyében pedig 7 új gazdag németközség keletkezett. II. József ezzel sem volt megelé-gedve, hanem 1782-ben újabb bevándorlásra szólítottafel a német birodalom lakosait. A Temesközbe ekkor2880 család költözött be, Bács megyében 7 új protes-táns német község alakult. Ezenfelül egyes földesurakés a királyi kamara másutt is telepítettek le némete-

249

ket, csak nem ily nagyszámmal és nem nagyobb össze-függő területen.

Talán az a körülmény, hogy századokon át ugyan,de különböző helyekről, különböző körülmények kö-zött vándoroltak be a németek, okozta, hogy a néme-tek, egyetlen eset kivételével, — a német lovagokkülön jogokat igényeltek, de azokat II. Endre kiűzte,— soha nem követeltek a magyar állam egységével ésfönnmaradásával ellentétes jogokat. Rendesen meg-elégedtek az egyes városoknak adott kedvezmények-kel. De lehet, hogy a német telepedési és terjeszkedésipolitikának egyik okosan alkalmazott elve, hogy köz-jogi igényekkel nem lép fel. Hiszen német telepeseknemcsak Magyarországon vannak, hanem az egészvilágon, Szovjet-Oroszországban épugy, mint ahogyanvoltak a cári Oroszországban, és talán nem oly mér-tékben, de Franciaországban épugy, mint Ameriká-ban. Ez a terjeszkedési politika a magyarázata talánannak, hogy a világháborút követő összeomlás idejénaz oly sok kedvezményben részesült német telepesekegyáltalán nem törődtek az impériumváltozással, ha-nem kifogás nélkül hozzájárultak úgy a román, minta szerb államhatalomnak rájuk történő kiterjesztésé-hez, csupán a maguk egyéni érdekeinek biztosításátkötötték ki és azóta époly megbízható polgárai azutódállamoknak, mint amilyen megbízható, békés,nem lázongó polgárai voltak MagyarországnakTrianon előtt.

6. Bolgárok. A régi Bolgárország a Fekete-ten-gertől a Drináig terjedt, tehát hazánkkal az Aldunaés a Száva mentén hosszú vonalon határos volt. Ter-mészetesnek látszanék, hogy sok bolgár vándoroljonát Magyarországba, esetleg magyar Bolgárországba,azonban a 895—96. évi háború, mely a magyarságetelközi telepeinek teljes pusztulását eredményezte,oly gyűlöletet ébresztett a két nép között, hogy bolgárbevándorlásról nem lehetett szó. 1000—18 között azelső bolgár birodalom megsemmisült, elfoglalta agörög császárság és bírta 1180-ig. Ez alatt az időalatt a bolgárság beolvadt a szlávokba úgy, hogy az

250

1180-tól 1393-ig fennálló második bolgár királyságmár szláv jellegű államnak minősíthető. Ekkor márromán alattvalói is voltak a bolgár államnak, de eza bolgár állam is ellenséges viszonyban élt a magyarállammal, többrendbeli háborút is viseltek. Ezek abolgárok később mégis összeköttetésbe kerültek a ma-gyarokkal, miután a Krassószörény megye területénvolt gyepük fölöslegesekké váltak s ezeket e bolgár-szlávokkal népesítették be. Ezek a bolgár-szlávok márromán pásztorokat is hoztak magukkal, akik nagyobbszámmal voltak mint gazdáik és annyira elszaporod-tak, hogy a bolgár-szlávok beléjük olvadtak.

A Magyarországon napjainkban lakó bolgárok-nak ezekhez a XIII—XIV. században bevándorolt, deeloláhosodott bolgárokhoz semmi közük.

A XVII. században Viddintől délre, Kiprovácvárosában és környékén, egypár faluban katholikusbolgárok laktak. 1689 őszén Badeni Lajos herceg Nisfelől Viddin felé támadt és azt elfoglalta, ámde aBádeni herceg csapatait egy év múlva a törökök ki-verték. Ezek a viddini bolgárok ekkor gyanúba ke-veredtek, hogy a németek kémei. Ezért a törökök ül-dözni kezdték őket, mire a Dunán át menekültek ésbeköltöztek Erdélybe és egyes más magyar területekre.Az 1716—17. évi győzelmes hadjárat azután fölsza-badította a Maros—Tisza—Dunaközét és a volt Szö-rényi bánságot, vagyis a regatnak az Olt jobbpartjáigterjedő részét. Ekkor ismét jöttek át bolgárok, mégpedig Orsovára. Viszont 1737—38-ban a törökökvisszafoglalták a szörényi bánságot és a menekülőbolgárok kénytelenek voltak tovább futni Temesvárfelé. A tartományi kormányzóság ezeket a bolgárokatÓbesenyő faluban telepitette le 1738-ban. Utánukazután még jöttek bolgár menekülők, akik Vingántelepedtek le, majd újabb telepeket alapítottak, mégpedig Bolgártelep, Berestye, Székelykeve és Nagy-erzsébetlak községekben, ahová átköltöztek utánuk azelőzőleg Erdélybe menekült bolgárok is. Lassankéntelmagyarosodnak. Nyelvük elszigeteltségük miattlassan-lassan különben is annyira átváltozott, hogy a

251

bolgárországi bolgár nem érti meg őket. A magyarnép, amelynél mezőgazdasági napszámos munkákatvégeztek, nem bolgároknak, hanem bogaraknak ne-vezi őket. Területi igényeket egyáltalán nem támasz-tottak, ennek ellenére, mint a Maros—Tisza—Duna-szögben lakó népséget, Trianon elszakította tőlünk.

Honvisszafoglaláskor Anonymus szerint voltakbolgárok az országban, még pedig Zalán fejedelemés Glád fejedelem is uralkodott bolgárokon. Ezekazonban hamarosan annyira elmagyarosodtak, hogyaz ingatlan birtok korszakának kezdetén már nyomu-kat sem lehet találni.

7. Krasován szlávok. A Krassó vagy Karas folyóeredeténél egymás mellett hét hegyi falu fekszik. La-kosai délszláv nyelven beszélnek és krasovánoknakhívják őket. Bevándorlásukról csak annyi bizonyos,hogy 1358-ban még nem laktak ott, de 1550-benKrassó város 8 tanácsosa közül ötnek már szláv ve-zetékneve volt. Valószínűleg akkor menekültek ha-zánkba, mikor a török Boszniát elfoglalta s mivel akrassai uradalmat az albán származású KrassófelOrbonás család bírta, — orbonás annyi, mint albán,— ez adott nekik menedéket.

8. Örmények. A magyarországi, helyesebben er-délyi örmények az Ararát hegység mellett lévő Anivárosból származnak. Innen menekültek 1239-ben aFekete-tenger északkeleti partjára és vonultak to-vább különféle viszontagságokon keresztül mindaddig,amig 1672-ben I. Apaffy Mihály fejedelem engedé-lyével Erdélyben meg nem telepedtek. A fejedelem agörgényi kincstári uradalomban, továbbá saját ősibirtokán, Ebesfalván, — újabb magyar neve: Er-zsébetváros, — adott nekik engedélyt házak építésére,de megtelepedtek Gyergyószentmiklóson és Szépvizen,majd Szamosuj váron is. Azt lehet mondani, teljesenbeolvadtak a magyarságba és különállásukat csupánörmény szertartású katholicizmusuk, valamint a sa-játságos magyar beszédük jelzi. Annyira magyarokkáváltak, hogy a 13 aradi vértanú közt is kettő voltörmény származású.

252

A honvisszafoglalás idején, de Szent István ko-rában sem voltak még Magyarországon.

9. Albánok. 1737-ben az albánok felkeltek atörökök ellen, de a törökök megverték őket, mire me-nekülni voltak kénytelenek. Hrkovci és Nyikinci köz-ségekbe telepitette le őket a péterváradi határőségparancsnoka, ahol részben, de lehet, hogy Trianonóta már egészen is elszerbesedtek.

10. A lengyelek. Árva megye trsztenai járásában,15 egymás mellett fekvő faluban, körülbelül 15 ezergorál, vagyis hegyvidéki lengyel lakik. A XVII. szá-zadban költöztek hazánkba, de anyanyelvüket, a len-gyelt, máig megőrizték. Természetes, hogy semmiféleterületi igényeik nem lehetnek. Honvisszafoglaláskornem laktak Magyarországon.

11. Cigányok. Ezalatt az elnevezés alatt nagyonkülönböző egyéneket, illetve hordákat szoktunk ér-teni. Vannak közöttük, akik még bírják a cigány nyel-vet, de túlnyomó részük, különösen a muzsikusok,már csak magyarul beszélnek. Körülbelül a XV. szá-zad elején jelentkeztek először hazánkban, nagyrész-ben nomádok ma is, bár az elmúlt félezer esztendőalatt többször megkísérelték őket letelepíteni, de ezsohasem sikerült. Bár körülbelül százezren vannak,mégis jelentőségnélküli nép. Nincs rá adat, minthaa honvisszafoglaláskor vagy Szent István idejébenmár laktak volna Magyarországon.

12. Olaszok. A királyság kezdetén a hazaiolaszokról élénk színekkel emlékeznek meg hazai kró-nikáink és azok kicsapongásait szigorúan meg is rój-ják. Kézai szerint Kálmán korában és így valószínű-leg az ő nejével, Buzillával, jöttek olaszok Casertából,Olivér és Rátold. De csoportosan is költöztek be.Fennmaradt egyik pecsétük körirata: „Esztergomváros olaszainak pecsété”, — ami azt látszik igazolni,hogy külön községet képeztek. Régi emlékeink lati-noknak nevezik őket. Idővel teljesen elmagyarosodtakés azt lehet mondani, nyom nélkül szívódtak fel amagyarságba, dacára annak, hogy később is, külö-

253

nösen Mátyás király idején, tömegesen jöttek Ma-gyarországra és különben is a magyar-olasz összeköt-tetés nagyon élénk volt. Itt említjük meg, hogy kró-nikáink spanyol előkelőségek beköltözéséről is meg-emlékeznek, de ezek is teljesen elmagyarosodtak.

Még két olyan nemzetiségről vagy nemzetről kellmegemlékeznünk, amelyekről tudjuk, hogy közöttünkélnek, hogy vannak, hogy különállásuk van, de azértmégis teljesen beolvadtak a magyarságba és ennél asajátságos helyzetüknél fogva a többi nép- és nemze-tiségi csoportokban őket el nem helyezhetjük. Ezek atörökök és a zsidók,

A törökök nem nemzetiség, mert 150 esztendőnkeresztül hódolta tói, urai voltak Magyarország jelen-tékeny nagyrészének. Ezalatt az idő alatt részben őkmaguk is magyarosodtak, részben pedig a magyar-ságból sokat önmagukba olvasztottak, így különösena janicsárok közé sorozott és gyermekkorukban szü-leiktől elragadott magyar ivadékokat. Uralmuk össze-omlása után azonban Magyarországról teljesen kita-karodtak, illetve a visszamaradottak megkeresztel-kedtek és magyar neveket vettek föl, úgyhogy nemlehet megállapítani, hogy az összevegyülés magyarés török között milyen mértékben történt. Még nevükis ritkaság a magyar nyelvkincsben, annál nehezebbkikutatni, sőt egyáltalán lehetetlen a török származástazoknál, akik az irtó hadjáratok után ittmaradtak,mert ezek természetesen, ha netalán törökök voltakis, a következményektől való félelmükben letagadtákszármazásukat. Különös igényeik nincsenek.

A honvisszafoglaláskor Magyarországon nemvoltak törökök. Igaz ugyan, hogy a tudomány a ma-gyarokat is törökfajtáju népek közé sorozza, azonbanez legalább is vitás és mi nem is tartjuk a magyarokattörökfajtáju népnek. Voltak ugyan magyar területenhonvisszafoglaláskor bolgárok, akiket a tudománytörök eredetű népnek minősít. Többé-kevésbé ez isvitás azonban és különösen nem állapítható meg, hogya magyar területen bolgároknak nevezett népségmennyiben volt török, amennyiben szláv, vagy esetleg

254

más nemzetiségű. Akár törökök voltak azonban a bol-gárok, akár nem, kétségtelen, hogy semmiféle terü-leti vagy más igényt a magyarokkal szemben nem tá-masztottak, illetve nem támasztanak.

Napjainkban hitközségbe tömörülnek a törököks így igyekeznek, ha nem is fajilag és nyelvileg, delegalább felekezetileg különállásukat fönntartani.

A zsidók. Minden történelmi kútfő szerint a ka-zárok között elterjedt a zsidó vallás és a fejedelem isáttért a zsidó hitre. A kazárok azonban fajilag nemsémiták. A kazárokból kiszakadt kabar tömeg különnyolcadik törzs gyanánt csatlakozott a magyarokhoz.Ebből sokan azt következtetik, hogy a magyarokközött a honvisszafoglaláskor zsidók is voltak, akikazonban nem fajilag, csak felekezetileg voltak zsidók.A zsidó történetírók ezzel nem elégszenek meg. Sze-rintük nemcsak a honvisszafoglaló magyarság közöttvoltak zsidók, a kazárok, hanem több forrás alapjánazt mutatják ki, hogy a visszafoglalt haza területénis már laktak zsidók a honvisszafoglaláskor. Ε nézetszerint a honvisszafoglaláskor tehát úgy a hazai te-rületen, mint a bevonuló magyarság soraiban zsidó-kat is találunk s hogy ezek a zsidók később is működ-tek, illetve megmaradtak a magyarok között, azt kü-lönféle későbbi törvényeink igazolják, mert első ki-rályaink törvényei tele vannak zsidókra vonatkozórendelkezésekkel. A királyság megalapítása után istömegesen jöttek zsidók Magyarországra, így tudo-másunk van arról, hogy 1098-ban II. Bretiszláv csehfejedelemnek jelentették, hogy némely zsidók dus va-gyonukkal együtt alattomban Magyarországba ésLengyelországba „költöztek”. Csehországban ugyanisekkor a zsidókat üldözték.

Van olyan nézet, amely szerint csak mese az,mintha a zsidók már a honvisszafoglaló magyarokkalegyütt bejöttek volna, mint kabarok, mert a kazárokcsak akkor tértek át a zsidó felekezetre, részben pedigaz izlamra, mikor a kabarok már régen elszakadtaktőlük. Ez nincs igazolva. Nem tudjuk, hogy a kabarokmikor szakadtak ki a kazárokból. Minthogy azonban

255

az e korbeli vallásváltozások mindenütt ellenállásbaütköztek, így fel kell tennünk, hogy a kabarok épazért szakadtak el a kazároktól, mert nem akartakzsidók lenni s csatlakoztak a magyarokhoz, akik szin-tén megőrizték ősi vallásukat. Valószínű, hogy val-lásuk azonos is volt. A kabarok tehát nem voltakzsidók.

A mai magyarországi zsidóság azonban nem vi-heti vissza eredetét a honvisszafoglalás idejére.Ugyanis Nagy Lajos, — a Budai Krónika és KükülleiJános esperes tudósítása szerint — 1360-ban azösszes ki nem keresztelkedett zsidókat kikergette Ma-gyarországból, mivel mint az üdv buzgólkodója, akatholikus hitre akarta téríteni őket — mondja akrónika —, de a zsidók hajthatatlan keményfej üségemiatt tervét kivinni nem tudta. A király a kiűzöttzsidók ingatlanait foglalta el a kincstár javára., ingói-kat magukkal vihették; egyes városok polgárságaazonban, például Soproné, buzgón hajtotta végre akiűző rendeletet, mert örült, hogy így adósságaitólkönnyűszerrel megszabadul. Lehetséges, hogy mikéntSpanyolországban a maranuszok, úgy Magyarország-ban is maradtak vissza magyar „maranuszok”, akikkülsőleg megtagadták zsidó voltukat, titokban azon-ban továbbra is zsidók maradtak és ősi vallásukbanéltek, erre azonban semmi adat nincsen.

Nagy Lajos öt év multán, 1365-ben megengedte,hogy egyes városokba kivételesen, zsidók telepedhes-senek le. Ez ismét lehetségessé teszi azt a föltevést,hogy talán a régi zsidók telepedtek vissza. Erre azon-ban szintén nincs adat, legfeljebb valószínűség van,úgyhogy le kell vonnunk azt a következtetést, hogy amai zsidók közül senki sem tudja Magyarországonaz eredetét 1365-ön túlra visszavinni.

Már az eddig előadottakból látható, hogy a zsidó-ság nem föltétlenül zsidó faj, mert nem föltétlenülsémita eredetű. Lehetséges, hogy török vagy más zsidóvallásra tért népség leszármazol. Ezt csak egyénen-ként lehetne elbírálni. A zsidók a külsőségekben, a fe-lekezeti különállástól és az ebből származó külön er-

256

kölcsiségüktől eltekintve, különösen nyelvileg, majd-nem teljesen beolvadtak a magyarságba s éppen ezérta nemzetiségi kérdés tárgyalásánál alig lehet szá-mukra megfelelő csoportot találni.

Meg kell itt említenünk, hogy a székelyek között,a reformáció továbbfejlesztése gyanánt, tért hódította szombatosok felekezete, amely ugyanúgy, mint azsidóság, a vallási törvények és a felekezeti közigaz-gatás tekintetében maga is több csoportra rétegező-dik. A szombatosság alapitója Eössi András szent-erzsébeti székely főnemes, főapostola pedig ennek fo-gadott fia, Péchi Simon, akit tehetsége Erdély kan-cellári székébe emelt. A hívek egyaránt sorozódtakszékely földmívesekből, mesteremberekből, jobbágyok-ból, polgárokból, nemesekből. Magyarországra a fe-lekezet nem terjedt át. Az 1595-i gyulafehérvári er-délyi országgyűlés már Erdélyben is föllépett ellenük.Ezeknek a szombatosoknak a leszármazol, bár ős-eredetükben tiszta székelyek, tehát magyarok, mégismár a zsidósághoz számittatnak, mihelyt ősi fészkei-ket elhagyják és a világban szétszóródnak.

A zsidókérdésre egyébként az antiszemitizmustárgyalásánál a kapitalista korszakban visszatérünk.

Nagyvonalú, bár lehetőleg teljes képét igyekez-tünk nyújtani az előadottakban ama nemzetiségek ésnépségek történetének és a magyarsághoz való viszo-nyának, amelyekkel a magyarok 1000 esztendő alatthosszabb-rövidebb ideig együtt éltek. Forrásainkbanés törvényeinkben szerepelnek még különböző nevek,amelyek látszólag szintén egyes nemzetiségeket rejte-nek, így például első királyaink törvényei, sőt azaranybulla is intézkednek izmaelitákról Ezek azon-ban nem egyebek, mint mohamedán magyarok; iz-maelitaságuk nem nemzeti vagy faji, hanem feleke-zeti jellegükben domborodik ki. Werbewczi hármaskönyvének III. rész 25. cikkelye említést tesz „filisz-teusokról”; ezek persze nem a bibliai filiszteusok; aHármaskönyv a jászokat érti filiszteusok alatt. Van-nak azután szerviánok, szerezsánok, csajkások, stb.,amelyek azonban mind nem külön népnevek, hanem

257

részint ruházatra, részint foglalkozásra, részinteredetre mutató kifejezések, stb. Úgyhogy azok a lát-szólag népségeket jelölő kifejezések, melyek a magyartörténelmi kútfőkben azokon kívül, amelyekre a fön-tiekben kitértünk, előfordulnak, rendszerint nem je-lentenek külön népséget.

Természetes, hogy egyéb nemzetiségű egyének isszerepelnek a magyar történelem során, azonban ezekcsak egyének. Előadásunkban csupán azokra a nép-ségekre voltunk tekintettel, amelyeknek népi vonatko-zásban mutatkozott valamelyes észlelhető jelentősé-gük a magyar történelem során.

Megállapíthatjuk ebből az előadásból, hogy amagyartól, legalább látszólag, többé-kevésbé különállónépségek nagyrészükben beleolvadtak, elvegyültek amagyarságba, azok viszont, amelyek különállásu-kat nyelvi tekintetben is megtartották, részben fel-léptek területi igényekkel a világháború előtti és aztkövető időkben, részben nem. Amelyek nem léptekföl, azokra itt megjegyzést tenni nem kívánunk.Amelyek azonban területi igényeket támasztottak,azokra nézve kiemeljük, hogy nincs közöttük egyet-lenegy sem, amely a magyarokat Magyarország terü-letén megelőzte volna. Nincs közöttük egyetlen olyannépség, vagy nemzetiség egyetlen egy sem, amely le-származója volna a magyar honvisszafoglaláskor Ma-gyarország területén talált lakosságnak, vagy a la-kosság bármely részének, hanem mindnyájan jóvalkésőbb, legalább is egy századdal, de a legtöbb esetbenmég hosszabb idővel később kezdtek bevándorolniMagyarországba.

XVIII.

Népmozgalmi adatok.

Mekkora volt Magyarország lakosságának számaSzent István idejében, arra vonatkozólag semmifélemegbízható adatunk nincsen. Csupán egyes hadsere-gek létszámából gyaníthatjuk, hogy elég nagyszámúlakossága lehetett az országnak annak ellenére, hogyegyes krónikáink azt irják, hogy az ország lakosságagyér volt. Talán megbízható adatokkal szolgálhatottvolna a Szent István korában szerkesztett telekkönyv-féle, de ez Róbert Károly korában elveszett. Csupánvaktában való tapogatódzás volna tehát, ha bármiféleszámmal akarnók az ország lakosságának számát ki-fejezésre juttatni.

A népszaporodás részben természetes szaporodás,részben betelepítések, részben pedig egy ma már is-meretlen módon, hadifogoly rabszolgák szerzése általtörtént.

A természetes szaporodás méreteire nincsensemmi adatunk.

A bevándorlásra, illetve betelepülésre a nemzeti-ségi kérdéssel kapcsolatosan elég bőven kiterjeszked-tünk, más számszerű adatunk itt sem igen van és amivolna, az részint megbízhatatlan, részint pedig tágkövetkeztetésekre nyújt alkalmat. Annyit megállapít-hatunk, hogy királyaink nagy gondot fordítottak a be-települőkre, az úgynevezett hospesekre, vendégekre,akiknek nemcsak szabad megtelepedést engedtek, ha-nem más előnyöket is biztosítottak, így részben, vagyegészben fölmentették a közterhek viselésétől. Szent

259

István, — a legenda szerint, — a telepesek fosztoga-tóit az utak keresztezésénél kettesével felakasztatta,mert országát minden jövevény számára menedékkéakarta tenni. A legrégibb városi privilégiumban, aszékesfehérváriban, írva van, hogyha bárki a jövevé-nyek közül náluk akarna megtelepedni, az a város sza-badságaival élhessen. A tatár pusztítás után IV. Béla1268-ban a maga telepítéseiről így nyilatkozott:„Mikor a tatárok országunkat barbár vadsággal el-pusztították, az ország lakosait nagyrészt megölték,vagy elhajtották és az azelőtt sűrű lakosságú Magyar-országot így sok helyütt pusztasággá tették, a lako-saiktól megfosztott vidékek benépesítése végett a vi-lág minden részéből földmíveseket és vitézeket hív-tunk és nekik birtokokat és jövedelmeket adományoz-tunk.” Az Árpádházi királyok közül még II. Gézavolt az, aki a telepítésben nagyobb buzgalmat fej-tett ki.

Jelentős tényező volt a lakosság szaporításábana foglyok szerzése. A hadifoglyokat rabszolgáknaktekintették és mint hadizsákmányt osztották fel.1072-ben a magyarok Nándorfehérvárt ostromoltákGéza herceg, a későbbi I. Géza király vezetésével smikor a várőrség megadta magát, a zsákmány fel-osztásakor a herceg ellenezte, hogy a görög őrséget,mint hadifoglyokat zsákmányul felosszák. Salamonkirály azonban erővel kikényszerítette ezeknek a fel-osztását is. (Salamon király és Géza herceg későbbiösszeütközésének egyik oka). Azonban több esetről istudunk, amikor a magyarok nagyszámú hadifoglyothoztak, Így Aba Sámuel 1042-ben sok fogollyal tértvissza Ausztriából. 1050-ben a magyarok Gebhardregensburgi püspököt üldözve, Bajorországból hajtot-tak el sok foglyot. 1054-ben Morvaországból hoztakhadifoglyokat földet mívelni. 1069-ben a Trencsén vi-dékét pusztító cseheket, — akik maguk is hadifog-lyoknak rabszolgákul való eladását szokták olyképgyakorolni, hogy Németországból rabolták az embertés Magyarországon eladták, — a magyarok elfogtákés rabszolgákká tették. 1072-ben Nándorfehérvárnál,

260

azaz Belgrádnál a görögökön kívül besenyők is estekfogságba. Ugyanebben az évben Ausztriában, 1273-ban pedig Morvaországban, Ausztriában és Karin-thiában 20—20.000 foglyot szedtek össze a magyarok.Látnivaló, hogy a hadifoglyoknak rabszolgákul valószerzése jelentős mértékben szaporította a lakosságot.

Azonban a lakosság fogyása majdnem elérte alakosság szaporodásának arányait. Pontos adatainkerre sem igen vannak, azonban az a mérték, ahogyankirályaink a betelepítést végezték, azt mutatja, hogysok emberre volt szükségük, ami csak abból származ-hatott, hogy a népesség száma aránytalanul fogyott.Ilyen népességfogyasztó tényezők voltak a sűrű bel-háboruk, a belső összeütközések, az ellenség részérőlgyakorolt fogolyrablás, a kivándorlás és ezekhez lehetszámítani némiképpen a rabszolgaságot és az elemicsapásokat.

Azt, hogy a háború ember pusztítással jár, nemkell bizonyítani. A háborúban elpusztult emberek, ka-tonák száma tekintetében van némi adatunk, azonbanáltalában az adatok nem megbízhatók. Tudjuk azt,hogy a kalandozások korában egy-egy végzetes vere-ség alkalmával, pl. Augsburgnál, forrásaink szerint30—50.000-re tehető a veszteség. Négy-ötezer embe-res veszteségről említést sem téve, csak a tatárokemberpusztitására utalunk, amely szerint a mohipusztán 65—70 ezer főnyi sereg pusztult el. Pestiga tatárok egy nap alatt százezer embernél többet gyil-koltak meg. Magyarország egész lakosságát annyirakiirtották, hogy többnapi járáson embert nem lehetettlátni. Két évtized múlva mégis, 1260-ban tizennégy-ezer emberünk veszett el a Morva folyónál. Jellemzőa csehek hadviselési módjára, hogy 1271-ben Ottokár,a magyarországi községek lakosaira a templomokatrágyujttatta s katonái a csecsemőket lábaiknál fogvacsapdosták a falhoz,

A belviszályok szintén sok ember elpusztításávaljártak. 1074-ben Salamon király az unokatestvérei,Géza és László hercegek elleni csatájában, 36 zászló-alj katonaságát vesztette el. Hogy ez a 36 zászlóalj:

261

pontosan mennyi lehetett, azt nem tudjuk; van azon-ban adatunk néhány évtizeddel későbbi időből, melyszerint egy zászlóalj körülbelül 500 embert tett ki,36 zászlóalj tehát 18.000 embert. Sokat kellett ugyan-ebben az ütközetben a hercegeknek is áldozniok, amita Képes Krónika is megállapít, mondván, hogy abbanaz ütközetben Magyarország vitézeinek nagyobbrészeodaveszett s László annyi ezer halottat látva, egészbensejében megindult.

A fogságbaesés méreteire számszerű adatainkszintén nincsenek, de tudjuk, hogy 1070-ben, 1086-ban, 1095-ben, 1092-ben, a besenyők rengeteg embertraboltak el. Emberrablásaik következtében Mármarosés Erdély déli része egészen néptelenné vált, úgyhogya XII. század közepén ezeknek a helyébe kellett tele-píteni a szászokat.

A kivándorlás jelentéktelen veszteségeket okozottés ezek is rendszerint csak átmenetiek voltak. A ki-vándorlók ugyanis inkább menekülők voltak, akik azegyes menekülő hercegekkel és más főurakkal futot-tak külföldre, mint azoknak a hívei, mihelyt azonbana vezérek visszajöttek, akkor ezek is visszajöttek. Ezugyan nem mindig, de a legtöbb esetben megtörtént.

A rabszolgaság inkább a szaporodást gátló, sem-mint a népességet fogyasztó intézmény. A rabszolga-ság egyébként nemcsak nálunk, hanem egész Euró-pában uralkodó baj volt. A vezérek időszakából a ke-resztény magyarok is sok rabszolgát örököltek ésezeknek száma a királyság korában még szaporodottújabb hadifoglyok és rabszolgavásárlás által, továbbáa büntetések következtében, amelyek bizonyos esetek-ben a szabadoknak rabszolgaságbaj utasát jelentették.A pápa már Szent István korában elrendelte a keresz-tény rabszolgák felszabadítását, azonban ennek a ren-delkezésnek a végrehajtása nagy ellenállásba ütközött,úgyhogy nem is lehetett foganatosítani, mindösszeannyi volt az eredmény, hogy a rabszolgák helyzeteenyhült. Viszont a pogány rabszolgákról, akiket amagyarok üzbégeknek neveztek, a pápa sem intézke-dett. A rabszolgák, bár annyiban személyszámba men-

262

tek, hogy vagyonuk lehetett, dolog gyanánt biráltat-tak el, jogügyletek tárgyai lehettek, lehetett őket adni,venni, cserélni, örökségül hagyni. Mint a marhákat,darabonként vagy fejenként számították őket. A tu-lajdonos önkénye szerint rendelkezett munkájukkal,életükkel, családi életükkel is, úgyhogy a férfit és nőtegymástól tetszése szerint elválaszthatta, megfoszt-hatta őket gyermekeiktől is. Mindenféle bántalmazásmegengedett volt a rabszolgával szemben, a rabszolgá-nak nem volt panaszjoga, sőt a gazdája ellen nem istanúskodhatott. Viszont a bűncselekményeket a rab-szolgáknak súlyosabban számították be, mint a sza-bad embernek. Ha megszökött, vagy eltulajdonítottavalaki, valóságos hajtóvadászatot rendeztek utána. Aviszonyaikban rejlő körülmények következtébenazután egyrészt a halálozási arányszámuk volt na-gyobb, másrészt a szaporodási lehetőségük kisebb.Ennek következtében minősíthető a rabszolgaságolyannak, mint ami a népesség fogyását idézte elő,illetve a népesség szaporodását hátráltatta.

A lakosság számát csökkentették továbbá az elemicsapások. Ilyenek voltak a szárazság, sáskák, éhhalál,dögvész (pestis, kolera és egyéb járványok, stb.),azután árvíz és több efféle.

Hogy ezek a csapások számszerűleg mennyibenidéztek elő a lakosság számában csökkenést, arra nin-csenek megbízható adataink és így sem a romlás ter-jedelmét, sem a csapások számát nem ismerjük, mertezeket a krónikák csak mellékesen érintik. Tudjukazt, hogy éhhalál pusztított 1016-ban, 1074-ben, 1174-ben, 1242-ben. Dögvész pusztított 1074-ben, 1242-ben,1271-ben. Éhség és dögvész pusztított az 1146—47-ikesztendőben, amelyről azt mondja a Képes Krónika,hogy abban az emberek nagyrésze elveszett. Ugyaneza Krónika azt állítja, hogy a tatárjárás alkalmával istöbben vesztek el éhen, mint amennyit fogságba hur-coltak, vagy fegyverrel megöltek.

XIX.

Életmód. — A nők helyzete.

Életkor tekintetében nincsenek pontos adataink.Nagyjából csak a királyokról és néhány főrangú sze-mélyről tudjuk, hogy meddig éltek őseink és ez megle-hetősen szomorú képét mutatja az életkornak. A ma-gyarok vezető férfiai, nagyon csekély kivétellel, na-gyon fiatal korban haltak meg, részben természetes,részben erőszakos halállal. Pedig az életkor rendkívülnagyjelentőségű lehet, — miként azt napjainkban ta-pasztaljuk, — a társadalmak, nemzetek, államok éle-tében, mert a történelem tanulsága szerint a fiatal-ság ugyan zseniális, nagyszabású alkotásokra képes,viszont ezzel szemben a fiatalság alkotásai rendszerintnem tartósak. Nincs a történelemben olyan fiatalon,meghalt zseni, akinek az alkotásai soká túlélték volna,— soká! még évekről sem igen beszélhetünk, — tehátakinek alkotásai akár csak évekkel is túlélték volnaalkotójukat. A tartós alkotások, egyebek között, vala-hogyan össze vannak kötve a hosszú élet tapasztala-taival is. Ezzel magyarázható talán az is, hogy leg-hosszabb életű uralkodóink egyike, Szent István, képesvolt uralmát olykép megszervezni, hogy az az utánakövetkező zavaros időkben is, megállta a vihart.Hosszuéletü királyaink, mint aminő volt példáulSzent László, Könyves Kálmán, III. Béla, IV. Béla,rendszerint maradandóbb intézményekkel járultak amagyar nemzet történetéhez, mint azok, akik talándicsőséges, de rövid élet után tűntek el a szereplésszínpadáról. Sajnálatos körülmény, hogy életkor szem-

264

pontjából még senki sem vizsgálta sem a magyar, sema világtörténelmet.

Életmód és szokások szintén fontos tényezői egynemzet életének. Ezek közé tartozik egyebek között azélelmezés és a ruházkodás. Egy nemzet sorsábanfontos szerepe van az elfogyasztott táplálékoknak.Nem mindegy az, hogy józanéletű, vagy pedig iszákosnemzet sorsáról van-e szó, mert a józan életű talánmegfontoltabb és nehezebben éri el céljait, mint azalkoholtól nem tartózkodó nép, amely alkoholmámorá-ban meggondolás nélkül hajlandó esetleg oktalanság-nak látszó, de sikeres cselekmény végrehajtására. Ajó táplálkozás ezenkívül a testierőt is fenntartja ésszívósabbá teszi a népet. Viszont a tultáplálkozás márbizonyos lustaságra és kegyetlenségre való hajlandó-ságot is von maga után. Ebből a szempontból ítélvemeg a táplálkozás és általában az életmód értékét, amagyarok e korbeli életmódjáról tudjuk, hogy kenyér-rel éltek. A magyar a bő táplálkozásra, különösen hús-eledelekre és az ezektől elválhatatlan borra nagyonsokat adott. Különösen kedvelték a sertéshúst. A ser-téshúsevéstől tartózkodó izmaelitákat törvénnyel iskötelezték a sertéshús evésére. Törvényeink kimond-ják, hogy ha az izmaeliták magukat a sertéshúsevés-től megtartóztatják, akkor át kell adni őket a király-nak. Továbbá, hogyha az izmaelitáknak vendégeikvannak, mindmaguk, mind vendégeik csupán disznó-hússal éljenek. A sertésekre általában kiváló gondotfordítanak az egykorú jogi rendelkezések és kiváltság-levelek. Az alapítólevelek gondoskodtak a monostorokcsürhéinek táplálásáról. Szent István megengedte abakonybéli apátnak, hogy sertései a Bakonyban legel-hessenek. A királyoknak is annyi disznójuk volt, hogyaz aranybullában külön rendelkezést vettek fel arról,hogy a király disznai a nemesek erdőin és rétéin nelegelhesenek.

Fogyasztották a magyarok a lóhúst is. Ez erede-tileg pogány szertartásaikhoz tartozott, illetve abbólszármazott, a kereszténység felvételével azután éppenvallási okokból meg kellett szüntetni a lóhúsevést, de

265

I. Endre alatt ismét visszaállították. Később nem ta-lálunk sem intézkedést, sem más tudósítást a lóhus-evésről.

Kedvelt élelmicikk volt a vadhús. A vadászatotszenvedélyesen űzték. Az alapítók a monostorok szá-mára vadhúsról is gondoskodtak. A bakonybéli apát-ság például a részére kijelölt teriileteken bárki általelejtett vadnak a felét kapta. László királynak ínségetszenvedő katonái szarvasokkal és bivalyokkal csillapí-tották éhségüket.

A halászat is szorgalmatosan űzött foglalkozásvolt és a magyarok étrendjéből nem hiányzott a hal.Különösen vizáról emlékeznek a források. A pécs-váradi monostornak 50 halászt adott az alapítólevél.A bakonybéli monostor szintén számos halászt kapott.Annyi halászuk volt a monostoroknak, hogy Kálmánkirály elrendelte, hogy a monostoroktól a fölöslegeshalászokat el kell venni.

A kenyérfogyasztás ugyan általános szokás lehe-tett a források szerint, a malmok azonban kezdetlegesállapotban voltak. Szent Gellért püspök, mint tudjuk,utazás közben megszállt egy faluban, ahol hallotta,hogy a magyar szolgáló dalol és aközben kézi malmothajt és őröl.

A táplálkozás tekintetében érdekes felemlíteniI, Endre király küldeményét, amelyet III. Henrik né-met császár kérelmére küldött az ellenséges németsereg éhségének csillapítására. Küldött nekik 50 nagyvizát, 2000 oldal szalonnát, 1000 bikát, kenyérbőltöbbet, mint amennyit el tudtak vinni. Küldött to-vábbá juhot, ökröt és bort is bőségesen. Kétségtelen,hogy mindezekkel az élelmiszerekkel a magyarok istáplálkoztak.

Az élelmezésre nagy gondot fordíthattak, ezt mu-tatja az a körülmény, hogy a monostorok mennyi sza-kácsot kaptak. Például a pécsváradi monostor 9 szaká-csot, 9 péket és 5 cukrászt kapott.

Italok közül a magyarok szerették a bort, a sörtés a méhsört. Kedvenc italuk volt eredetileg a tej. A

266

források szerint lótejet ittak, sőt azt erjesztették; azerjesztett lótej élvezete már dőzsöléssé fajult náluk.Később azután áttértek a borivásra és ezzel kapcsola-tosan természetesen a bortermelésre. A monostoroknagyterjedelmű szőlőket kaptak. Így a sümegi monos-tor 30 egész és 6 fél, a dömösi pedig 38 szőlőhegyetkapott. A pécsvárdi monostor 110 vincellért kapott.László és Kálmán királyok az ingatlanok felsorolásá-nál első helyre a szőlőket teszik. Hogy a bor élvezetemilyen mértéket ölthetett, legjobban mutatja az, hogymár a királyság kezdő éveiben külön intézkedés voltszükséges a papok és polgárok részegeskedése ellen.Ugyanis rendelkezés történt abban a tekintetben,hogy a pap fedje meg azokat, akik a lakomán másokativásra erőltetnek és ha nem hallgatnak rá, akkorhagyja ott a lakomát és jelentse be az esetet a fő-esperesnek; ha ezt a kötelességét elmulasztja, akkorfel kell függeszteni a hivatalától és 40 napig vezekel-jen. Ha pedig maga a pap erőltetné az ivást, vagyéppen lerészegednék, akkor el kell csapni. Ha nemesember erőltet másokat ivásra, vagy maga lerészege-dik, 40 napon át kell vezekelnie és ha ez többször meg-ismétlődik, akkor ki kell közösíteni az egyházból. Akiközösítés a legsúlyosabb büntetési nemek egyikevolt, mert a kiközösített számára törvényenkívüli ál-lapotot jelentett. Rendelkeznek jogszabályaink a te-kintetben, hogy a pap ne legyen kocsmáros. Különö-sen nem tarthat bor kicsinyben való kimérése végettkocsmát, általában kocsmába sem szabad járnia, csakszükség esetén akkor, ha utazik, útközben.

A részegeskedés a legmagasabb köröket sem kí-mélte. II. Béla király a borivásnak adta magát és ud-varnokai részegségében mindent megkaphattak tőle.1216-ban Jakab váci püspököt bepanaszolták a pápá-nál tivornyái miatt. Különösen IV. vagy Kun Lászlóellen maradtak súlyos vádak a tivornyák és orgiákmiatt.

A sört és méhsört is nagyon szerették. SzentIstván a Pannonhegyi apátsághoz méhsör-főzőketrendelt. A dömösi prépostság jobbágyai évenként 1522

267

csöbör sört és 175 csöbör méhsört adtak a monostor-nak.

A mulatságokat általában nagyon szerették.Szent Gellért életrajzában bő tudósítás olvasható azene- és énektanításról, ami kétségkívül egyházi ze-nére vonatkozik ugyan, de krónikáink világi zenérőlés énekről is sokat irnak. A lakoma és vendégség sze-retetét nem az európaiaktól tanulták a magyarok, eztmár a Fekete-tengertől hozták magukkal. A tatárjáráselőtti magyar ifjúságról azt írja Tamás főesperes,hogy az egész napot válogatott lakomák és vaskostréfák közt töltötték, éjjeli álmuk reggel 9 óráig tar-tott s naponként nem komoly, hanem multságos dol-gokkal foglalkoztak. Az ünnepélyek között nem utolsóhelyet foglaltak el a mennyegzők. Tudjuk például,hogy Kálmán király mennyegzője Buzilla királynővelrendkívüli ünnepségek között tartatott meg. Székes-fehérvárott tömérdek nép gyűlt össze és a lakodalmatsátorok és zöld lugasok alatt tartották. Nagyszerűekvoltak azok az ünnepélyek is, amelyeket ugyancsakKálmán király 1096-ban Builloni Gottfried lotharin-giai herceg tiszteletére rendezett. III. Béla Eszter-gomban rendezett I. Frigyes császár tiszteletére nagy-szabású ünnepségeket. A királykoronázási és azok azünnepségek általában, melyeket húsvétkor, pünkösd-kor és karácsonykor tartottak, vagy a templomok fel-szentelésének, esetleg védőszentjeinek évfordulói,továbbá diadalmas csaták évfordulói alkalmával ren-dezett ünnepségek is nagyszabásúak voltak.

A halotti torokat is nagy fényűzéssel és különö-sen bőséges táplálkozással ülték meg. Szent Istvánkirály törvényei intézkezdtek a torról. KimondjaSzent István egyik törvénye, hogy ha valaki a rab-szolgáit abból az okból nem tudta felszabadítani, bárszándékában volt, mert meghalt, akkor özvegye ésfiai a rabszolgákat szabadítsák fel és tort is tartsanakaz elhalt lelkének üdvéért. A torok alkalmával világiénekesek és zenészek, hegedűsök is közreműködtek,de a budai zsinat meghagyta, hogy a hegedűsök zené-jét és énekét a papok ne hallgassák.

268

A tánc nagyon divatos lehetett. A budai zsinatmegparancsolta, hogy a templomokban és a temetők-ben táncolni nem szabad.

Fényűzést a ruházkodásban nagyon szerették amagyarok. Ruházkodásukról leírás ugyan nem igenmaradt, csupán ásatások eredményeiből ismerjükinkább a ruházatukat, ámde vannak törvényes ren-delkezések és olyan forráshelyek, amelyek mégis bi-zonyos betekintést engednek a ruházkodásnál gya-korolt fényűzésükbe. Így Kálmán királyunknak egytörvénye megtiltotta, hogy a papok világias öltözetetviseljenek. A törvény azt mondja: pap ne viseljenvilági öltözéket, úgymint cafrangos felső öltönyt vagypettyegetett dolmányt, vörös keztyüt, hímzett vagyzöld mentét, nadrágot, festett csizmát vagy tűzötttopánt és különösen a mellényen ne legyen selyemmelvarrott díszítés. 1264-ben, midőn a Fischa torkolatá-nál Béla herceg tartotta mennyegzőjét BrandenburgiKunigundával, a magyar főurak pompás, drága szőr-mékkel szegélyezett öltözetben, a kucsmáikon magaslókócsagtollakkal és a szakállaikba fonott gyöngyökkelés gyémántokkal vonták magukra a vendégek figyel-mét.

Hogy a fényűzés milyen nagymértékű lehetett,azt mutatja némikép az is, hogy Szent István tetemeit1083-ban, szentté avatása alkalmával ezüst koporsóbatették, II. Béla 1134-ben olyan lószerszámot küldöttLothar császárnak, amelyen az arany diszitmény 22girát nyomott. S ugyanő a bambergi püspököt aranyés ezüst edényekkel és 2 font tiszta arannyal ajándé-kozta meg. Gertrud királyné 1211-ben a leányát, Er-zsébetet a thüringiai grófnak adta feleségül, ekkoregyebek között a következő ékszereket adta: nagy-számú arany és ezüst edényt, drágaköves gyűrűket,igen értékes ékszereket, ezüst fürdőkádat, selyem,bársony és más drága kelméket oly nagy mennyiség-ben, hogy Erzsébet hercegnő életirója szerint annyi,oly szép és oly drága ékszereket és ruhákat még soha-sem láttak Thüringiában. IV. Béla halála után leánya,Anna hercegnő, 1270-ben a családi kincsekkel II. Otto-

269

kár cseh királyhoz menekült. Ε családi kincsek nagy-jából a következőkből állottak: 1 aranykorona, 1kard arany és ezüst díszítéssel, arany láncok, drága-kövekből és gyöngyökből készült csillagok, számosarany és ezüst edény és ékszer. (Ezek okozták rész-ben Ottokár bukását és a Habsburg-Ausztria meg-alapítását, mert IV. László magyar király részbenezek miatt is kötött szövetséget Habsburg Rudolffalés verte meg Ottokárt 1278-ban.)

A magyarok ebben az időben részben már állandólakóházakban laktak. A nomád élet azonban mégekkor sem szűnt meg. Erre vonatkoznak azok a tör-vények, amelyek úgy intézkednek, hogy a falu atemplomát végleg nem hagyhatja el, hanem ha elköl-tözne a templomtól, vissza lehet a templomhoz kény-szeríteni. A monostorok cselédei és rabszolgái állan-dó házakban laktak. A Garam-melléki bencés apát-ság szolgáinak 100 házuk volt. Szent Lászlónak egytörvénye intézkedik azokról a rabszolgákról, akikneksaját házaik vannak. A lakosság nagyobb része azon-ban és főként a nemesség sátorokban lakott. Egyesforrások szerint a falvakban és városokban igen hit-vány házak voltak, amelyeket jobbára nádból, ritkáb-ban fából és csak nagyon ritkán építettek kőből.II. Endre feleségét, Gertrud királynét, sőt a kunokIV. László királyt is, még sátorban gyilkolták meg.Tamás főesperes arról értesít, hogy a magyar ifjúságegész életét kies erdőkben és kellemes réteken tölti,még pedig nemcsak a férfi fiatalság, hanem a nők,,az asszonyok is. A szerzetesek azonban már kőházak-ban laktak.

Mindezek a körülmények egyebek között az élet-kor szempontjából is fontossággal bírnak. De ebbena vonatkozásban talán a legfontosabb a családi élet.A nők helyzete úgy a királyság előtti, mint a királyságutáni időből meglehetősen ismeretes előttünk. Tudjuk,hogy a nők döntő befolyása a férfiak nevelésére ésműveltségére elsőrendű fontosságú a társadalom fej-lődésében, ennek viszont ellentéte lehet, hogy a nőhelyzete mikép van szabályozva s meg kell állapíta-

270

nunk, hogy a magyarság abban az időben, amikor anők szinte Európaszerte majdnem rabszolgasorsbanéltek, nálunk, legalábbis jogilag, a társadalom leg-megbecsültebb helyét foglalták el. Törvényeink gon-doskodnak a nő anyagi ellátásáról, eszményként ál-lítják fel a nőt és különösen a női tisztaságot. A nőiszemérmet pedig úgyannyira értékelik, mint magátaz életet.

Igaz ugyan, hogy rengeteg olyan adat maradtfenn, amelyek a nőkkel szemben tanúsított durvaságpéldái. De éppen az a körülmény, hogy ezek az esetekfigyelmet keltettek, mutatja, hogy nem mindennapi,megszokott esetek voltak, Így pl. Péter király átkavolt a magyar nőknek. Szerfölött kicsapongó életetélt, csatlósai féktelen bujaságot űztek, a magyaroknejeit és leányait erőszakosan megfertőztették, Péterkirály udvari népe miatt nem volt biztos abban azidőben senki a feleségének és leányának tisztaságafelől, — irja a krónikás. — Salamon, a mogyoródicsatavesztés után szembekerült anyjával, aki szemre-hányásokat tett neki, mire a Képes Krónika szerinta király arcon akarta ütni anyját, de a felesége meg-fogta a kezét. II. István király nem akart törvényesfeleséget venni, hanem ágyasokat tartott, miért is azászlós urak és az előkelők feleséget hoztak neki, mertaz ország pusztulásától féltek István agglegény ál-lapota miatt. Kun László elvette ugyan Károly apuliaikirály leányát feleségül, de azért szeretőket tartott,a kun Eduát, Kupcsecset, Mandulát és más kun nő-ket, akik miatt az ország nagyjai és nemesei gyűlöl-ték őt, sőt a pápa is megfeddette. Súlyos helyzetbenelőfordult, hogy a férjek a feleségük és leányaik ki-szolgáltatásával szereztek maguknak mentességet. Dea többnejűség sem volt ritkaság, Így a görögkeletiegyházhoz tartozó Ajtonynak hét felesége volt. Ezek-nek egyikét Ajtony leveretése után Szent István királyCsanádnak ajándékozta. Az őshit érdekében támadtzendülések alkalmával fölszínre került a bűbájos nőkszerepe is, Így például Vata fia, János zendülése alkal-mával varázsló és bűbájos nőket gyűjtött maga köré.

271

A papság sem volt mentes a többnejűségtől, sőt—amint az első királyaink törvényeiből kitűnik — anemi élet tisztátalanságaitól sem.

Mai szemmel nézve és ítélve, nem lehet könnyeneldönteni, dicséretes vagy kevésbé dicséretes volt-e az,hogy leánygyermekeket, úgyszólván csecsemőkorban,kolostorba adtak. A legnépesebb és legdúsabban ja-vadalmazott apácakolostor volt a margitszigeti kolos-tor, Szent Margit klastroma, amelynek, míg a her-cegnő élt, 70 beavatott tagja volt. Ezek között volt3 hercegnő, 1 nádorleány, 8 főispánleány, 1 erdélyihercegnő s ezek közül a felénél több 16 éves koronalul került a kolostorba, még pedig egy 2 éves, kettő4 éves, egy 6 éves, hét 7 éves, kettő 9 éves és kettő 10éves korában. Margit hercegnő még nem tudott be-szélni, amikor a kolostorba vitték (elsőízben Vesz-prémbe, onnan a Margitszigetre). Adatunk van arra,hogy sokan nem tudták az apácák közül, hogy hányévesek és ezek közül 3 főispánleány volt. Ezek a gyer-mekek, zsenge koruktól hozzászoktatva a kolostoriélethez és szabályokhoz, eszményképei lehetnek a val-lásos léleknek.

A nők nagyrabecsülését és a női erények leg-magasabb értékelését jelenti az, hogy Szent IstvánMáriának ajánlotta föl Magyarországot.

A hajadon a férjhezmeneteléig családi gyámságalatt volt annyira, hogy esetek vannak rá, hogy acsalád szükség esetén a leányokat elzálogosította. Aleányt az atyja vagyoni és rangbéli viszonyaihoz mértnevelés és kiházasitás illette meg. Szent István feljo-gosította a birtokost, hogy jószágait a leányai közöttis feloszthassa. Az aranybulla a birtok negyedrészéneka kiadását kötelezte a leányok számára, ha fiú nemmaradt. Ha a házas nőt a férje elhagyta, a törvényaz asszonyt a birtok élvezetében oltalmazta. Kálmánkirály korában már nem is lehetett elválni. Zsidótóla keresztény feleséget el kellett venni, az izmaelitapedig kényszerült a leányát magyarhoz feleségül adni.

A gazda szabadon rendelkezett rabszolganőjével,de ha másnak a rabszolganőjéhez közeledett, esetleg

272

azt feleségül vette, akkor maga is rabszolgaságbasüllyedt; így akarták azt megakadályozni, hogy házas-ság révén a rabszolganő fölszabaduljon.

Az özvegy a gyermekei fölött gyámságot gyako-rolt s ha netalán férjének bűne miatt elkoboztákvolna is a férj jószágait, a vagyon egyharmadát afeleség és gyermekek számára mégis meghagyták.Az özvegynek haszonélvezeti joga volt férje egészvagyonára mindaddig, amíg újra férjhez nem ment.újabb házasságra nem lehetett kényszeríteni, de hamégis férjhezment, akkor csak illő ruházatot vihetettmagával. Ha nemes ember másnak a házát megtá-madta és ott másnak a feleségét megverte, akkor va-gyonának kétharmad részét a sértett javára elkoboz-ták. A nőrablás és erőszak büntetése az volt, hogy azelrabolt nőt a szüleinek visszaadták, a nemes tarto-zott 10, a szabad pedig 5 tinót fizetni büntetésül. Akiakár leányon, akár asszonyon erőszakot követett el,azt Szent László törvényei szerint úgy büntették,mintha emberölést követett volna el. Kálmán királykorában a bűnös erőszak miatt rabszolgaságba került.Aki a feleségét meggyilkolta, az 50 tinóval bűnhődöttés böjtölni volt köteles.

Látnivaló, hogy törvényeink meglehetősen sokelőnyt juttatnak a nőnek, viszont ezzel szemben na-gyon szigorú büntetéseket is szabnak rájuk. Neveze-tesen a házasságtörő nőt a férj büntetés nélkül meg-ölhette. A prostituáltakról úgy intézkedik SzentLászló, hogy a püspök a saját igazságérzete szerintrendelkezzék fölöttük, — ellenben egy későbbi, 1279-iki, jogszabályunk szerint nyilvános rimákat sempap, sem világi község a házában nem tűrhet sulyosibüntetés terhe alatt, mert az ilyen nők által, akik tes-tüket bérért árulják, vétkezésre nyílik alkalom, ideig-lenes betegséget és más veszélyt okozhatnak s meg-gyaláztatik a keresztény vallás.

A tolvaj nőért a férj kétszer tartozott váltságotfizetni, harmadszor eladták rabszolgának. A tolvajapának 10 évesnél idősebb leányait szintén eladtákrabszolgáló gyanánt. A tolvaj nőt magát, ha özvegy

273

volt, a szeme kiszúrásával büntették, a férjnél levő-nek az orrát metszették le s mindkettő elveszítette aférje vagyonából őt illető részét. A leányt rabszolgá-nak adták el.

Kétségtelen ezek szerint, hogy a magyar társa-dalomban a nő kiváltságos helyet foglalt el; leg-szigorúbban biztosították számára a tisztaság lehető-ségét, de viszont ezzel szemben súlyosan büntették ismeg nem felelő magatartását.

Talán legtalálóbban jellemzi a magyar nő hely-zetét „feleség” szavunk, amely „társat” jelent.A köztudat a felezés fogalmára vezeti vissza „fele-ség” szavunkat, de ez téves. A „feleség” ugyanazongyök származéka, mint a „felebarát”: „Látjátokfeleim szümtökkel mik vagyunk.” Ez a „fél” pedigtársat jelent. görögül (olvasd: pelasz) társ,felebarát.1 A nő tehát társa a férjnek jóban, rosszban.

1 Aáete ιύλαι μον (olvasd: láete pelai mu) = látjátokfeleim.

ÖTÖDIK RÉSZ.

Hadszervezet. Ipar. Kereskedelem.xx.

Hadfölszerelés és ipar.

A lakosság olyan jellemzése, hogy hibáit és eré-nyeit fölsoroljuk, ebben a korban lehetetlen, annyimindenféle népség jellemvonásait kellene megállapí-tani, amire megbízható forrásanyag nincs. Az olyanjellemzések, mint például „a régi átok, a viszály” ésmás efféle, egyrészt tartalmatlanok, másrészt nemkülön magyar jellegzetességet adnak.

Az életmódból folyó és azzal szorosan kapcsolatosfoglalkozási ágak megközelítőleg ismeretesek előt-tünk.

Bizonyos az, hogy a mindennapi élet folytatásá-hoz és a fényűzéshez, de különösen a háborúviseléshezszükséges dolgokat elő kellett állítani. Hadianyagokbeszerzését nem lehetett zsákmányolásra alapítani,azokat a hadviselő félnek magának kell gyártania.A hadianyag minősége döntő jelentőségű a háború-ban, kétségtelen tehát, hogy diadalmas háború fej-lett ipar nélkül el sem képzelhető.

A magyar hadsereg főfegyvere volt ez időben anyü, illetve íj, amellyel a nyilat ellőtték. A NemzetiMúzeumban őrzött nyíldarabokból látni, hogy avessző vége levél- vagy rombusalakú vasból készültés gyakran szárnyas volt. Tudjuk, hogy az ostromlottvárosokba (Pavia, Cambray, 924) íjjal gyújtó anya-got is lőttek. A nyílvesszőt tegezben, az íjat tok-mányban1 tartották. A tegezben a nyílvesszőkön kí-vül reszelő is volt a nyílhegyek élesítésére, A tegeztkeskeny övre akasztva viselték. Az ijat (nyilat) méga XVII. század végén is használták.

1 Később, szláv hatásra, puzdra lett a neve.

275

Használták eleink a pányvát vagy hurkot (maifjúsági irodalmunk idegen szóval: lasszónak nevezi),melyet a hortobágyi csikósok még ma is ügyesenvetnek.

Általános volt, — mindig a honvisszafoglalás ésaz Árpádházi királyok idejét értve, — a lándzsa, gerejvagy gerely, kopja, dárda stb. név alatt ismeretesfegyver, melyet őseink eredetileg valószínűen dzsidá-nak neveztek. A technika fejlődésével a dzsidánakkülönféle: hosszabb, rövidebb, súlyosabb, könnyebb,zászlós, döfő, hajító, stb. fajtái alakultak ki, melyeknémelyikét eleink már Európában vették át nyugat-európai népektől s ezek a különböző fajtái az ugyan-azon lényegü, nyársszerű fegyvernek kapták a külön-féle neveket. A dzsida eredeti alakja olyan lehetett,aminő a szentmiklósi korsó-leleten látható: fanyélredugott hosszúkás vas, alatta kis zászló a nyélhezkötve. Hogy e fegyver az alakját sok századon át nemváltoztatta, turnicsei és gelencei falfestményekrőlállapitható meg.

A magyar kard keskeny, első tekintetre egyenes-nek látszó, de a végén gyöngén görbült fegyver. Nemminden magyar embernek lehetett kardja, emelletttanúskodik a föntebb már említett, Szentmiklósontalált serleg, melynek díszítése előkelő lovast ábrázolzászlócskás dzsidával, pikkelyes vérttel és alacsonysisakkal, de — kard nélkül. A keskeny, gyöngéngörbült kard, mellyel honvisszafoglaló őseink hada-koztak, ezer év multán, korunkban, Európa legtöbblovasságának fegyvere lett. A kard azután különfélemás formákat vett föl: lett belőle pallos, dákos (pán-célszuró pallos), meg (a dákos hosszabb fajtája),fringia,1 stb. A pallos, dákos egyenesek voltak, in-

1 A „fringia” szót némelyek abból magyarázták, hogy mais divatos kezdőbetűs rövidítése ilyesféle mondatoknak: F(ran-ciscus) R(ákóczi) I(n) N(omine) G(entis) I(mpetit) A(us-triam), vagy I(usurgit) A(rmis) = Rákóczi Ferenc a nép ne-vében támadja Ausztriát, illetve kelt fegyverre. De ez hely-telen magyarázat, mert jóval régebben is voltak már fringiák.

276

kább szúrásra szolgáltak; vágni, — lovas ütközetbenszúrásra alig van mód és alkalom, — görbített pen-géjű karddal lehet. Kardjaink anyaga jól edzett vas,sőt leleteink szerint damaszk kardjaink is voltak.Ezeket rendszerint damaszkuszi kardoknak szoktáknevezni, mintha Damaszkusz varosából erednének;ez azonban téves, Damaszk vagy damaszt annyit je-lent, hogy tarka. Régente a kardpengék aranyos dí-szítését is damaszkolásnak nevezték. Damaszk vagydamaszt kard tehát a tarka pengéjű kard. A pengetarkasága a kardnál nern felszínes. Ezt a pengétugyanis úgy készítik, hogy különböző vasdarabokat,patkószöget és más ilyenfélét kovácsolnak össze. Azilyen penge sokkal szívósabb, mint az egyanyagbólkészült penge. Az egymásba kovácsolt különféle vas-darabkák azután megtartják színüket és határvona-laikat és csiszolás közben tarka képet nyújtanak:innen a penge neve damaszt vagy damaszk, — minta cifra szövésű vászoné is, — tarka, változatos.

A kard hüvelye bőrrel bevont fából készült azért,hogy könnyű legyen és menet, ügetés vagy vágtatásközben ne csörögjön, ne riassza zörgésével az idegeslovat. A hüvely hátsó része felül nyitott volt vagyrugalmas betéttel ellátva, hogy a penge kihúzásakönnyű legyen. Rendesen két egyes vagy két kettőskarika volt rajta, hogy az övhöz erősített rövidebb éshosszabb kardszijhoz csatolhassák.

Balta, csákány, fokos és csatabárd lényegilegugyanaz a fegyver, a célnak megfelelő alakváltozattal.Alap a balta. Ha ennek élét kiszélesítik, bárd leszbelőle. Ha a balta fokát hátrafelé nyujtvánnyal látjákel, fokos lesz belőle s ha ezt a nyujtványt hátrafelénémileg görbítve tovább nyújtják és heggyel látjákel, a balta élét pedig a nyélre keresztbe fordítják,csákány a neve. A kisebb csákányt, ha nyele meg-felelően hosszú, szintén fokosnak nevezik. A fokos éscsákány eredetileg nem volt főnév, hanem jelzője abaltának s amint például a béres cselédből lett csak,

277

béres, úgy a fokos baltából és csákány baltából iscsak fokos és csak csákány lett. Az egyedüli ősma-gyarnak megállapított csákányt 1872-ben Demkóhe-gyen találták.

Buzogányuk is volt honvisszafoglaló eleinknek,legalább nyugateurópai nézetek szerint Európa amagyaroktól vette át a „Buzogan” használatát. Hon-visszafoglalásunk előtt nem volt Európában buzo-gány. Viszont kútfőink nem emlegetik a buzogányts azok a buzogányok, melyek állítólag a magyarokéilettek volna, bronzból készültek, jóllehet a magyarfegyverek általában vasból valók s csak a díszítésükvagy kevésbé fontos alkatrészük más fém. Ha teháta magyar hadifölszereléshez tartozott volna a buzo-gány, akkor azt is vasból készítették volna.

A harcos fejét sisak, süveg vagy kalap födte. Asisak fémből vagy bőrből készült, hegyben végződő,sapkaszerű, fejhez simuló félgömb, melyet hátulróla nyak védelmezése végett, a félgömb széléhez füg-gesztett drótháló vagy tagozott vértlemez egészítettki. Ezt azután különböző kiegészítőkkel, orrvédővel,sisakellenzővel, stb. láttak el. A süveg nemezbőlkészült fém — sokszor: ezüst — lemezzel; készültbőrből is; formája ma is ismeretes. A kalap népünk-nél ma is megtalálható őseredeti formájában.

A paizs eleinte kerek vagy trapéz alakú volt.Ércből, de fából is készült és állati bőrrel vonták be.A puskaporos lövő fegyverek kiszorították használat-ból, mint nemhogy előnyös, de káros védőalkalmatos-ságot. Acélból is készítettek paizsot. Közép-Szolnok(régi) vármegye irattárában maradt ránk 1643-bólegy pörirat; eszerint a felperes egy acélból készültősrégi paizst követelt, mely még „az első magyar ki-rályé”, — Attiláé lett légyen valaha. Ha nem ismerjükis el, hogy Attila volt az első magyar király és hogyaz övé volt valaha a paizs, mindenesetre nagyon régivolt, különben nem mondták volna 1643-ban „vetus-tissimum”-nak, nagyon réginek. És „acélból” volt'

Vértet is viseltek a honvisszafoglaló magyarok.Vértjüket Európa magyar vértnek nevezte el s a

278

könnyű lovasságot a magyar huszárok módjára ilyen-nel látták el. A vértlemez akként képződött, hogy azegyes testrészeket fedő érclemezeket összekapcsolták,Az a hely, hol a két lemez összeért, volt a vértezet leg-gyengébb része, azért ezeket úgy kapcsolták egybe,hogy egyik lemez a másikat takarta, Ha az összekap-csolást ezen a módon merevítették volna, nem lehetettvolna a vértben mozogni, azért ellesték a természet-től a — rák vértezetet s megvolt a rákszerű, mozgó-tagu vért. Ez volt a magyar vért.

Fontos felszerelés volt a lószerszám. A legfon-tosabbak közé tartozik a nyereg, őseink fanyergét,melyet Európa átvett tőlünk, ma is magyar nyereg-nek ismerik. Ezeket Tiszafüreden készítették. Ezek alegjobb katonanyergek. Első és hátulsó kapájuk nem-csak a lovas ülésének szilárdítására szolgál, de anyereg olymódon való fölpakolását is lehetővé teszi,hogy az a lovat lehető legkevésbé terheli. A nyeregnincs kipárnázva, a párnát összehajtott pokróc pó-tolja, mellyel a lovat lenyergelés után le lehet takarni:egyrészt tehermegtakarítás, másrészt ez kiküszöbölia gyors romlásnak kitett bármiféle párnázás ama hát-rányát, hogy feltöri a ló hátát; könnyebben is javít-ható.

A kantár a zablával, nyeregtakaró (prémes bőr),a nyereg hátracsuszását akadályozó szügyelő és azelőrecsuszást akadályozó farmatring oly speciális ma-gyar jellegűek, oly kevéssé hasonlítanak a többi népe-kéhez, hogy bízvást tarthatjuk magyarnak.

A patkót természetesen ismerték eleink. Tőlükvették át a görögök. Bölcs Leó szerint a nyeregről„kengyelvas és tarsoly függött, mely utóbbiban ló-patkó és 3—4 napra való élelem van”. Miután ken-gyelvasuk volt, így nem bocskort, hanem csizmát vagycipőfélét kellett hordaniok, mint azt Eötvös Károlyszellemesen kimutatta.

Nagy jelentősége volt a kürtnek, mely a parancs-nok jeladó szerszáma volt. De harcikedvet növelő dal-lamokat is fújtak vele. A szentgalleni mulatozás al-kalmával az erdőből a járőrség kürtriadással jelen-

279

tette, hogy a közelben fegyveres csapattal megrakottkastély van, mire azonnal csatarendbe álltak.

Egyenruházatukról nem sokat tudunk, 1545-bena magyar katonát tollal díszített lapos kalappal ábrá-zolták, dolmánya térdig ért.

Hadi jelvényük a zászló volt. Krónikásaink sze-rint a magyar sereg sok zászlóval volt ellátva. A fő-vezéri zászlón, — úgy látszik, — Géza fejedelemidejéig koronás turul madár volt, miként Kézai Simonmester ezt a hunokról előadja. Zuárd és Kadosa ve-zérek címeres zászlókkal hajóztak át a Dunán a Bal-kánra. Szent István Márton pápa és György vértanúképével ékesített zászlót vitt magával Koppány ellen.Salamon király zászlói fehérek, Szent Lászlóéi vörösekvoltak. Kun László király korában már országzászla-járól is szó van.

A honvisszafoglalás után megismerték őseink aszerszámíjat, vagyis az íj- vagy nyíl-ágyút, helyeseb-ben talán gépesített íjat, melyet a szakirodalom szám-szeríj néven ismer, de ez értelmetlen szó. Bár nemnagyon kedvelték, de volt nekik.

Följegyzésre érdemes, hogy Favé és Renaudfrancia írók szerint Európában Magyarország és aFekete-tenger táján, tehát mindenkép magyarok jártaterületen használták először a puskaporral működőlövőfegyvert, sőt nyugati fegyvertörténeti irók, mintdr. Meyer kapitány és Demmin német, valamintSusanne tábornok francia iró, egybehangzóan előad-ják, hogy Salamon magyar király Belgrád 1072-i'ostrománál „tűzi lövőfegyvereket'' használt; eszerinta magyarok már az állítólagos Schwartz Bertholdelőtt ismerték vagy a puskaport vagy más hasonlóanyagot és annak használatát, amit talán ázsiai népek-től, — akik a kínaiaktól tanulták, — hoztak maguk-kal Európába. Komoly tudományos megállapítás sze-rint α Schwartz Berthold nevű szerzetesről, akinek apuskapor feltalálását tulajdonítják, azt sem tudjuk,hogy valóban élt-e? Némelyek szerint 1259-ben éltMainzban, mások szerint 1354-ben Nürnbergben,ismét mások szerint Goslarban vagy Kölnben. 1853-

280

ban Freiburgban (Breisgau) állítottak neki emléket,de semmiféle okirati emléke nincs annak, hogy miérttartják ilyen nagy embernek,1 mégha évszázadokonát, különböző helyeken, netalán csakugyan — éltvolna is.

Mindez a gazdag hadifölszerelés azonban mégnem meríti ki az ősmagyar hadiszervezet hadianyag-készségét.

Általános nézet, hogy honvisszafoglaló eleinknem értettek várvíváshoz s nem is volt várvíváshozkellő fölszerelésük. Pedig ez nem így van. Várakatugyanis nem okvetlenül ostrommal kell bevenni. Avilágháborúban láttuk, hogy Verdunt a németek kép-telenek voltak ostrommal megszerezni. EllenbenPrzemysl elesett ostrom nélkül, mert elfogyott akonzerv, az élelmiszerkészlet. A várat ki lehet éhez-tetni. Leó császár művének 60. §-a azt igazolja, hogyeleink főkép ezen a módon igyekeztek az ellenségesvárak birtokába jutni. De ha így célt nem értek, köz-vetlen ostromtól sem riadtak vissza, voltak ostromlóeszközeik és azokat eredményesen alkalmazták.

Kiev várát ostrom alá véve, Anonymus szerintlábtókat állítottak annak falaihoz.

924-ben Páviát és Cambrayt tüzes nyilakkalgyújtották fel, sőt Pávia falait árkokkal övezték.

955-ben Augsburg ostromához különféle szerszá-mokat (diversa instrumenta) vittek magukkal.

1044-ben Aba Sámuel III. Henrik elől vissza-vonult a Rába mögé, a folyó védelmére azonbanhajító és egyéb gépeket (machinas et tormenta)hagyott vissza.

1072-ben Nándorfejérvár (Belgrád) ostrománálSalamon király nyolc fatornyon, ugyannyi faltörőnkívül egyéb gépeket is használt, köztük a már említettágyuszerű készülékeket.

Ezek krónikás, irott kútfőkből merített adatok,tehát esetleg nem megbízhatók. De voltak eleinknek

1 Bárczay: A hadügy fejlődésének története, Tud. Akadé-mia kiadása 1895, II. köt., 222. lap .

281

maguknak is váraik, melyek, legalább romjaikban,ránk maradtak és kézzel foghatók, tehát bizonyosanvoltak. Ránkmaradt összesen 1649 ismert vár. Ezekközül teljesen lakható és laknak ma is 152 várat ésvárkastélyt, részben laknak 44-et, rom 345, elpusz-tult 1108. Ε várak közül 678 már e most tárgyalt korután épült; a honvisszafoglalás, vagyis az ingó va-gyon és az ingatlan vagyon itt tárgyalt első korsza-kára 971 vár esik.1

371 ismert váruk volt tehát honvisszafoglalóeleinknek és Árpádházi királyainknak! Ezek közül310—850 úgynevezett „pogányvár”, „földvár”, gyak-ran „bolondvár”, „leányvár”, „tündérvár”, melyeknémelyikének eredete a bronzkorig, sőt a kőkorignyúlik vissza.2 Ezeket eleink hozták rendbe a hon-visszafoglalás után. Mintegy 120—138 római castrum(= tábor vagy vár) volt. Ezeket is honvisszafoglalóőseink tatarozták ki, tették használhatóvá. úgy a po-gányvárakat, mint a római castrumokat a kor köve-telményeinek megfelelően, az általános európai szin-vonalat felülmúlva, átépítették, kiegészítették, kellőfölszereléssel látták el. Ezek a várak a legkülönbözőb-bek voltak. Volt közöttük üvegvár, amelyet úgy építet-tek, hogy falait kova-, trachit-, porfir-, gránit- vagybazaltkőből rakták, azután a fal külső oldala mellétüzet raktak; a nagy hőfok a fal külső kőrétegeitmegolvasztotta, illetve egybeolvasztotta s mikor a tüzkialudt és az olvadt kőrétegek kihűltek, az egész váregyetlen üvegvárnak tetszett, szilárd, sima, csillogó,megmászhatatlan üvegfallal. Természetesen mészkő-

1 Könyöki—Nagy: Középkori Várak, Tud. Akadémia ki-adása, Bpest, 1905, 297. lap.

2 A minősítő nevek magyar mithologikus és mesei jelle-gűek. — A szekcsői földvár a neolith kortól honvisszafoglalásigállandóan lakott hely volt. Tele van bronzkori leletekkel. Ezenkívül sok római épületanyag, népvándorláskori és pogány ma-gyar tárgy kerül elő 15—20.000 évre visszatekintő omladékaialól, bizonyságául annak, hogy állandóan lakták. — Ugyan-csak bronzkori eredetű a felső dobszai, felső kubini, ábránkai,ilosvai, demecseri, bajánházi, kudui, bölcskei, stb. pogányvár.

282

ből, homokkőből, conglomerátumból, stb.-ből nem, csaka fent elsorolt építőkövekből lehetett üvegvárat égetni.Az üvegvár nem a mesék világába tartozik tehát;ilyen üvegvár volt például a Bors vezér által Szalatnamellett, Zólyom megyében újonnan épített szélnyeiüvegvár is, vagy a potornyai (Liptó megye) vár.1)Voltak sziklába vájt várak, vízvárak, földvárak, kő-várak, téglavárak, aszerint, hogy az illető vidékenmilyen építőanyag, vagy milyen terep állott rendelke-zésre és hogy mi volt a vár rendeltetése.

Honvisszafoglaló őseink Anonymus szerint 26kész, használható, ép várat találtak az ország terüle-tén. Ezek betűrendben: Alpár, Bánya, Baranya, Bi-har, Bolondóc, Borsóvá, Diósgyőr, Galgóc, Gömör,Három, Kéve, Kurzánvár Pest mellett, Nógrád,Nyitra, Orsova, Poroszló, Sempte, Sóvár, Szamosvár,Szatmár, Trencsén, Ungvár, a garammenti Várad,Vasvár, Veszprém és Zemplén. Anonymus nem említi,de más forrásból tudjuk, hogy használható állapotbankapták Zalavárt is, a Zala mocsaras vidékén, Demindjárt a honvisszafoglalás után maguk a magyarokis építettek, vagy teljesen újráépítettek várakat.Ilyenek voltak Anonymus más forrásból is megerősí-tett adatai szerint: Borsod, Csongrád, Himesudvar,Kacs- vagy Ursuvár (Örsvár), Komárom, Szabolcs,Tasvár (Sárvár), Zólyom, néhány nemzedékkelkésőbbiek Csákvár, Csanád, Patavár. Az elhagyottvárakat, például Szekcsőt, karbahozták, a nekik nemmegfelelő helyen épült régi várak helyett a közelben,de megfelelő helyen ujat építettek, például a rómaiBrigetio (Szőny) helyett Komáromot, sőt az országészaknyugati és délkeleti (Erdély) részeiben egészvárrendszereket építettek, többszáz vár és váracs be-rendezésével.

Lehet-e ezekről a magyarokról föltételezni, akika várak ezreivel rendelkeztek, hogy ne lettek légyenostromló és várvédő eszközeik? Nyilván rendelkeztekelegendő, fölösszámu várvédő és támadó szerszámmal.

1 Könyöki—Nagy: I. m. 235. 1.

283

Mi minden kellett a várhoz?Természetesen, csak a fontosabb kellékeket emel-

jük ki.Ablakbélleteket kőből faragtak. Ezeket a XII.

századig deszkával, szalma- vagy vesszőfonattal zár-ták el, melyre kis nyilasokat, lyukakat vágtak, e nyi-lasokra bélhártyát (hólyagot), olajos (zsiros) papi-rost, vékony bőrt (hártyát), vékony szarulemezt vagymacskaüveget alkalmaztak, hogy némi világosságotnyerjenek. A deszkaablakok rendszerint vízszintessarokvasban mozogtak s keresztgerendával zárták előket, mint falusi házakban ma is szokták a nagykapukat. Az ily hiányosan elzárt és világított szobák-ban, kivált télen, nagyon kellemetlen lehetett a tar-tózkodás, még akkor is, ha kandalló volt a szobábanés sokat tüzeltek, mert ekkor füsttel lett tele a helyi-ség. De a kandalló tüze nem is egyformán hevítetteát a szoba levegőjét. Ám ez akkor egész Európábanígy volt. Ezért várták és dicsőítették költeményeikbena trubadúrok olyannyira a tavaszt. A XII. századtólkezdve már üveget is alkalmaztak az ablakokra sekkor ezt ónkeretbe foglalták. Ezután már festettüvegkép ablakokra is bukkanunk.

Az ajtók fából, vastag deszkából készültek, gyak-ran vaslemezzel, vagy legalább vaspántokkal bevonvaés vaskopogóval (a mai csöngők helyett) ellátva. Ren-desen kőserpenyőben forogtak. Gerendával zárták el.Néha nagyon díszesek voltak, még művészi intar-ziákra (berakások) is bukkanunk. Az ajtóbélletekrendszerint simára faragott, de néha művészi farag-ványokkal díszített terméskőből készültek.

Alagút a várak szinte elmaradhatatlan alkat-része. Alig van vár, melyből hiányoznék az ultimumrefugium, a végső menedék, mikor az ellenség roha-mát feltartóztatni már nem lehet, csak a menekülés-ben lehet menteni a menthetőt: az alagúton át mene-kült, aki menekülhetett. Trencsén, Pozsony, Selmec,Körmöc, Tersatto (Fiume) várából a városba veze-tett alagút. Körmöcbányán a várkápolnából a város-házába visz az alagút. Zólyom-Lipcsén a lépcsőházban

284

van egy 26 méter mély kút, ebből 20 méter mélység-ben nyílik egy 126 méter hosszú, sziklába vájt alagút,mely a Garamvölgy országútja felé egy uradalmipincébe vezet; az alagút folyosójának magassága1.8—2 méter, szélessége 100—120 centiméter, tehátmintegy 250 tömör köbméter mészkövet, — mészkő-ben van az alagút, — kellett kivájni és kifuvarozni —20 méter magas kutnyiláson át.

A várakat, hacsak nem köröskörül meredek lej-tőjű emelkedésen épültek, részben vagy egészbenárokkal övezték, hogy az ellenség rohamát ezzelakadályozzák. A várkapu előtt rendszerint mindigvolt árok, amelybe pillért építettek; ezen nyugodotta felvonóhíd vagy dobogó, régi magyar nyelven:emelcső, melynek szerkezete e korban olyan volt, hogyegyik vége a kapu alatt lévő erős tölgyfagerendáhozvolt kapcsolva vaskarikákkal, melyekben a hidnak eza része forgott. Néha, például Bozók várában, azemelcső kivételesen két kőserpenyőben forgott. A hídmásik végére két lánc volt erősítve, melyekkel a fal-ban levő csigák igénybevételével felhúzták a hidat.Ahol árok nem volt, ott legalább farkasvermet ástaka felvonóhíd alá, amely 3—4 méter mély, ugyanilyenszéles és 8—10 méter hosszú volt; a verem talajábapedig 8—10 centiméter vastag, 50—60 centimétermagas, hegyes karókat vertek.

A várak bútorzata e korban kezdetleges. ÁgyatEurópaszerte nem igen használták. 1234-benIII. Henrik angol király szalmazsákos nyoszolyát ké-szíttetett, ami divattá vált és ettől kezdve Európa-szerte gyorsan terjedt. Ámde — III. Bála magyar ki-rály már 1189-ben szép ágyat ajándékozott I. Frigyesnémet császárnak s az ágyneműből a vánkosok és ta-karók szépségét különösen fölemlítik. Általábaninkább szőnyeget teritettek a földre, illetve padlóras arra helyezték a fekhelyül szolgáló, szőrrel vagygyapottal tömött derékaljat, esetleg szalmazsákot.

A ruhát, ékszert s egyéb apróságokat a falakmellé állított, gyakran igen szépen faragott vagy fes-tett, esetleg fémdísszel kivert vagy vaspántokkal

285

erősített ládákban őrizték; a szekrényt nem ismerték.Asztaluk a parasztkocsmákból ismert kecskelábú

asztal volt, bár akadt négylábú asztal is. Abroszukis volt. A várúrnak és előkelőbb vendégeinek különszékük volt, amelyeket gyakran gazdagon díszítettek.Általában azonban inkább padokat használtak, a kan-dalló és asztal körül pedig vánkosokkal borított pado-kat alkalmaztak; ezeken a padokon, különösen a kan-dalló körül, aludtak is.

Régi végrendeletek és vagyonösszeirások szerinteieink nagyrabecsülték a díszedényeket s ha vendé-gek érkeztek, az ételeket és italokat arany és ezüstedényekben és serlegekben szolgálták fel. Ε dísz-edényeket lépcsőszerű állványokon, azaz pohárszéke-ken, alkalmas helyen kirakva tartották.

A váron címert alkalmaztak, rendszerint a várkapuja fölött s azt vagy festették vagy kőből farag-ták ki.

A várak szobáit falszőnyegekkel vagy falfestmé-nyekkel díszítették.

A várak vízellátását kutak elégítették ki. Néholrendkívül mély, 60—100 méter mély, sziklába vájtvárkutakról tudunk. A munkácsi sziklakútnak kétoldalt (!) tartályai (!) is vannak. A kút felső részétfa-, vagy gyakrabban kőkáva védte. A szabadbanálló kutak fölé kis tetőt alkalmaztak, főleg ott, aholkézi kerék segítségével húzták a vizet. Mélyebb ku-taknál nagyobb vederrel merték a vizet s ilyenkor,hacsak helyszűke nem akadályozta, lóerővel húztákfel, megfelelő, bár kezdetleges szerkezet segélyével,mint például Trencsénben, Munkácson, Nyitrán. Alegtöbb várban a kutak mellett külön víztartályokbanis tároltak vizet, sőt egyes várakban, mint Bozók,Vágbeszterce, Vöröskő, stb. vízvezetékek és szennyvíz-csatornák is voltak.

Jellegzetes része a várnak a lovagterem, bár ezinkább csak a XI. századtól kezdve terjedt el. Egyesvárainkban azonban már a honvisszafoglalás idejé-ből találni olyan helyiségeket, melyek a lovagterem-nek feleltek meg, például Trencsénben, Zólyomban,

286

stb. A lovagterem padozatát gipszfövenyből, tégla-porból, apró tégladarabokból, néha szőrrel kevertanyagokból döngölték, esetleg zománcos és színes tég-lákkal burkolták. Téli időben a padozatot szőnyeggelborították. A terem egyik végén 30—40 centimétermagas emelvény állott; ünnepségek alkalmával avárúr és előkelő vendégei ezen helyezkedtek el, A fa-lakat fedő szőnyegeket olymódon függesztették fel,hogy a kiszolgáló cselédség az étellel és az itallal afal és szőnyeg között, mint folyosón járhatott. Rad-ványban és Biccsén még ma is tanulmányozható amennyezet alatt a „termek felöltöztetésére” szolgálószerkezet. A lovagteremben helyezték el a díszfegy-vereket, ellenségtől zsákmányolt zászlókat, paizsokatés egyéb dísztárgyakat; a lovagterem szolgált fegy-vertárul is. A mennyezetet néhol szép faburkolatborítja.

A termeket és szobákat kandallóval fűtötték; azalárendeltek helyiségeiben banyakemence (búbos stb.)árasztotta a meleget, esetleg szolgált kenyérsütés cél-jaira. A kandallót néha márványból készítették s gaz-dag faragványokkal díszítették.

Malmok is voltak a várakban. A várnép élelme-zéséről minden körülmények között gondoskodni kel-lett. Sok földalatti és földszinti helyiség élés- és ga-bonatárul szolgált. Hogy a gabonát szükség eseténminél gyorsabban őrölhessék, magában a várban,vagy esetleg a várhoz közel malmot rendeztek be, Amalom hajtására szél- vagy vizierőt, ahol folyóvíznem volt és szélmalomnak sem akadt alkalmas helye,emberi erőt használtak részint kis kézimalmok, ré-szint nagyobb malomkövek működtetése végett is.Trencsénben szélmalom, Zólyomban, Krasznahorkán,Munkácson és Szepesváron lóerejü malom volt, deMunkácson a vár alatt erődített vízimalom is volt,melyet a Latorca vize hajtott.

A szertár nélkülözhetetlen kelléke a várnak.Ebben tárolták a védőeszközöket, nyilakat, szurkothogy szükség esetén kellő mennyiségben készletbenlegyenek.

287

A várakat a gazdagabb várurak kőszobrokkaldíszítették.

A várbeli épületeket szalmával és zsindellyel föd-ték. A födémszerkezet fából készült,

A különféle szükséges célok végett a várbantornyokat is emeltek. Könyöki József és Nagy Géza:Középkori várak cimü munkájukban1 a következőkimutatást adják az e korbeli vártornyainkról:

a) Négyszögű tornyok.

1 183. lap.

288

Ε tornyok építési anyaga igen különböző, deépugy mint a várfalak építőanyagában, találunkkövön, téglán, fán és vason kívül cementet és me-szet is.

A toronyban jelzési célokra rendszerint harangfüggött.

Világításra vagyonosabb várurak faggyú- ésviaszgyertyát, kevésbé vagyonosak szurtos fenyőfor-gácsot vagy fenyőágat használtak; ezt megfelelő ké-szülékkel a falra erősítették. A gyertyák tartásárafagyertyatartót használtak.

Külön kell megemlékezni a monostorokról, ame-lyek nem hadi célokat szolgáltak ugyan, de úgy épül-tek, hogy védekezésre alkalmasak voltak. Midőn akereszténység Európaszerte terjedni kezdett, a mo-nostorok vagy kolostorok, a szerzetesek telepei, a mű-veltség, tudomány és vallásos élet középpontjaivá let-tek: a szerzetesek irtották az erdőrengetegeket, mű-velték a földet, a népet vallásos életre szoktatták.Ahol a szerzetesek megtelepedtek, ott az utas a mo-nostorban ellátást és biztos nyugvóhelyet talált, ígysok helyen a monostorok a közlekedés gócpontjaiválettek s körülöttük, mint a várak körül, községek, vá-rosok fejlődtek. Viszont éppen gazdasági jelentősé-güknél fogva támadásoknak is ki voltak téve, ami el-len védekezniük kellett s így megfelelő erősítésekkelépítkeztek. Hazánkban is ez történt. Első erődítettzárdánk (monostor), amelyről tudomásunk van, a pan-nonhalmi bencés kolostor, melyet az 1001. évi alapítóoklevél szerint már Géza fejedelem kezdett építeni sSzent István fejezett be; ez még a tatár ostromnak isellenállt. Pannonhalmán kívül Szkalkán (Trencsénmegye), Ladányban, a nyitramegyei Kolozson, bars-megyei Lekéren, hontmegyei Zebegényben is volt abencéseknek zárdájuk; a szkalkai barlangban éltSzent István korában Zuerard lengyel remete. Ér-dekes a garam-szentbenedeki apátság, melyet I. Géza1075-ben alapított, kolostora dombon épült, lejtősrészét két torony és erős fal védi, a másik oldala ro-hammentes, 25 méter magas, meredek sziklafal. Nem

289

kevésbé érdekes a premontreiek jászóvári monostora,amely kellő megerősítés hijján áldozatul esett a ta-tároknak s csak 1436-ban, — most tárgyalt korunkután, — építették újra s ettől kezdve már „Castrumde Jászó”, Jászóvár a neve. Volt ezeken kívül mégszámos erődített monostor, amelyek jellege mind egy-forma: elsősorban a zárdai élet, a vallás, a kultúracéljait szolgálták, másodsorban céljuk volt az önvé-delem s ennek megfelelően várszerűen épültek.

Külön magyar jellegzetesség a kőház. Krónikáink-ból és egyéb kútfőkből úgy tudjuk, hogy eleinknek amai értelemben nem voltak lakóházaik. A hadiszer-történet az ellenkezőt bizonyítja: α magyaroknakolyan sajátságos épületeik voltak, amelyek Nyugat-Európában ritkaságszámba mentek. Ezek voltak akőházak és megvédhető házak. A kőház megvédhetőnemesi lakóház a községek szélén. Ilyenben laktakazok az urak, akiknek váruk nem volt. A kőház be-rendezése hasonlít a mai lakóházéhoz azzal a különb-séggel, hogy védhető módon építették s néhol fallalvették körül. Általában a XIV. század végéig építet-tek ilyen kőházakat. Nyitraszegen, Novákon, Alsó-micsinyén, Felfalun, Nagykosztolányban, Simonyiban(a Simonyi családnak), Zsemberben (a Zsemberyek-nek), Kispalugyán (a Palugyayaknak) stb. lelünk kő-házat. A felfalui kőháznak 20 méter magas őrtornyavolt. A Palugyayak románkori, tehát körülbelül 1000körűiről származó kőháza még 1875-ben is megvolt.A megvédhető ház nagyobb, akkora kőház, hogy avárszerű igényeket házvolta dacára kielégíthesse. En-nek a követelménynek megfelelően emeletesre, eset-leg 2 emeletesre építették és kellő védelmi készséggellátták el. Megvédhető ház volt a Szenic közelébenfekvő Berencsvár (neve dacára sem volt vár), akomárommegyei Gesztes, azután Vöröskő, Boros-tyánkő, stb. Borostyánkő a stájer határon fekszik stalán emiatt erős kőrf alakkal, mély árkokkal, szeglet-tornyokkal van erődítve.

Nem tartozik ugyan a hadfölszerelés anyagi ré-széhez, de következtetéseink levonása céljából szük-

290

ségesnek véljük már itt fölemlíteni, hogy voltakeleinknek úgynevezett községi váraik, amelyek seholmásutt elő nem fordultak s amelyek műszakilag azo-nosak voltak más várakkal, csupán jogi helyzetük voltmás, mert a községeké voltak.

A várak jelzőkészülékekkel is olymódon voltakfölszerelve, hogy egy éjjel egész Magyarországonvégigfuthatott a közérdekű hír, értesítés, utasítás,parancs. Ezek oly tökéletesen voltak beszervezve,hogy még a török pusztítások után is kifogástalanulműködtek: ha Vácról portyázni indult egy török csa-pat, ennek híre 1—2 óra alatt a Kárpátokig terjedt.A távíró sem gyorsabb. Csak a rádió múlja felül.

íme: előttünk főbb vonalaiban eleink honvissza-foglaláskori és első ingatlankorszaki hadianyagkészsé-gének képe. A kor általános szinvonalat messze felül-múló kulturkép. Föld, kő, vas, homok, növényi és ál-lati ipartemékek, nagy teljesítményű műszaki képes-ség nagyszerű eredményei, amik őseinket naggyá, le-győzhetetlenné tették. S mi adta ehhez a lehetőséget?

Az ipar.Az ősmagyar ipar.Sőt: az ősmagyar iparművészet.

XXI.

Ipar és kereskedelem az ingó vagyon korában.

A krónikások, — idegen krónikások — szerintőseink felszerelése, fegyverei díszesek, művésziesekvoltak. Ugyané krónikások szerint ők maguk készí-tették fegyvereiket. A telet fegyvergyártással és nyíl-köszörüléssel töltötték, — írja Luitprand. De ez mitjelenthet? Jelentheti-e azt, hogy nem volt ipar, ha-nem maga a katona gyártotta az összes hadifelszere-lést? Például egy várat? Vagy egy zablát és nyerget?Vagyis jelenthet-e annyit, hogy az ősmagyar minden-tudó ezermester volt? Értett volna mindenhez, csiz-makészitéshez, kalapgyártáshoz, damasztacélkovácso-láshoz és faintarziák kidolgozásához és berakásához?Mert a fegyverzethez tágabb értelemben a váraknál— láttuk — ez is hozzátartozott. Még, hogy a nyila-kat élesre reszelte maga a vitéz, az rendben van, hi-hető. A mai katona is maga kezeli és gondozza puská-ját, lovát, fölszerelését. De nem csinálja. A nyíl gyár-tásához külön szaktudás és szerszámok kellettek. Anyil élesítéséhez reszelő kellett, melyet a katona, —láttuk Leó császár tudósításából, — állandóan a tege-zében hordott. Ki csinálta a reszelőt? Azt is a ka-tona? Kizárt lehetőség. A katona kész reszelőt, készpatkót, kész nyerget, kész derékszíjat kapott. Ezeketmagukat s ezekkel fölszerelését, lovát gondozta, ebbenmerülhetett ki otthoni, téli teendője. Gondoljunk isméta reszelőre. Nem fenekövet (fenő követ) ír Leó csá-szár, bár ennek készítése is igényel bizonyos szakér-telmet; Leó császár reszelőt említ, tehát élesen ro-

292

vátkolt vasszerszámot, amelynek készítése ma semegyszerű feladat, kevés vasmunkás érti és különlegesszerszámok szükségesek hozzá. Lehetetlen, hogy ezt averekedéshez képzett katona tudta volna készíteni.

Ugyanezt el lehet mondani majd minden hadi-anyagról és a készítéséhez szükséges szerszámokról.Lássuk például a sziklába vágott kutak készítését.Kutépítést kutgárgya nélkül képzelni sem lehet. A ki-fejtett anyagot a kut üregéből ki kell emelni, ehhezcsiga vagy hengermű, kötél és vederféle szükséges,amiket szintén el kell készíteni. A kemény kőzet ki-furásához a kőnél keményebb szerszámok szüksége-sek: acélféléből; ezeket is készíteni kellett. Ki gyár-totta mindezeket? Rabolták portyázás közben? És ra-bolták a szerszámok kezeléséhez szükséges szakértel-met is? Tisztára lehetetlen.

Láttuk, hogy üvegvárakat építettek. Láttuk,hogy cement és mészhabarcs szolgált sokszor 2—8méteres falaik kötéséhez és vakolásához, tehát ismer-niök kellett a cementkész ités, mészégetés titkait.Ehhez külön szakértő mesterek kellettek. Lehet, hogyegyes műveltebb vezérek, hadnagyok kifejezést tudtakadni bizonyos hadviselési követelményeknek, de hogya várépítés műszaki részét, a kivitelt értették volna,azt elképzelni is alig lehet. A mai katonatiszt magas-foku általános műveltség megszerzése, középiskola el-végzése után, szerzi meg különös katonai képzettsé-gét. Állitható-e róla ennek dacára, hogy tudna épí-teni, vagy csak ellenőrizni is egy akár várnál közönsé-gesebb épületet is? Hacsak nem egyenes műszaki ki-képzést nyert.

Az a hadfölszerelés, melyet az ősmagyaroknálészlelünk, a legmagasabb ipari szakértelemről tesztanúbizonyságot. Ezt nem lehet a hadi nép téli fogla-latosságának minősíteni. A történetírás is kénytelenvolt már a magyarság közönséges nomád jellegévelössze nem egyeztethető ezt a körülményt megállapí-tani. úgy kívánta tehát az ellentétet áthidalni, hogyaz ipari tevékenységet idegenből hozatott szakférfiak-nak tulajdonította; esetleg rabszolgáknak. Egyik

293

nézet szerint: „Kétséget nem szenved, hogy hazánk-ban az első műépítők Gejza alatt megtelepedett ben-cések voltak”. Másik nézet görögök és olaszok behívá-sát állapítja meg: ők lettek volna műemlékeinképítészei. Néhány nevet ismerünk is. Ismét más nézetszerint: „A várnép, udvarnokok, szabadosok és rab-szolgák foglalkoztak az akkori közszükségleti kézmű-vesmesterségek üzésével”, — később pedig: — „SzentIstván és utódai alatt a behívott idegen papokkal be-jött és külön letelepülésre csábított olaszok, fland-riaiak, németek és csehek (!!) ismertetik meg a ma-gyarokkal a különféle kézművesmesterségeket s ezek-ből a behívott vendégekből (hospes) alakul ki későbba mai magyar kézművesiparosság.”1 Akadnak ugyanművelődéstörténészeink, akik a le nem tagadható té-nyekből levonják a következtetést, hogy: „Elég szám-mal kellett létezni hazánkban műiparosoknak”,2 —azonban e fontos megállapítás mellől hiányzik annakvizsgálata, hogy kik voltak e „műiparosok”. Vannakugyan, akik „a népet magát” teszik meg iparosnak.„Minthogy a terményeknek nem volt értékük, a föld-mivelő kénytelen volt magát az iparra, később a vá-rosi életre vetni.”3 Azonban egyrészt itt sincs tisz-tázva, ki az a nép, amely iparoskodott és „városiéletre” vetemedett: idegenből szerzett rabszolgák éshospesek, vagy a magyar köznép maga? Másrésztkétségtelen, hogy volt népipar. Nincs még száz esz-tendeje annak, hogy a házi szőttesek kimentek divat-ból. Azonban nemcsak textilipar volt. Ipar körébetartozik a legmagasabbrendü hadiszergyártás, a vár-építés is. Ez nem lehet népipar, vagy háziipar. Erreazt a jelzőt sem lehet alkalmazni, hogy „bölcsőkori.”4

1 Dr. Dobsa László: A kézműves ipar történetéből.2 Ormos: Árpádkori művelődésünk, — Gömöri: A magyar

ipar és kereskedelem korszakai, — Kerékgyártó: A műveltségfejlődése Magyarországban, — Marcali: Az iparososztály fej-lődése Magyarországon, stb. 3 Bobula János: Magyarország Iparügye 1888. 5. és 34.lapok. — Ipolyi Arnold, Horváth Mihály: Ipartörténetei; stb.Kautz: Nemzetgazdasági eszmék, 21. lap.

294

A mozgó háború fegyverzete kétségtelenül nemlehetett sem idegenek, sem rabszolgák műve, de épúgynem lehetett nép- vagy háziipar terméke sem. A ma-gyar fegyverzet, ha lényegileg megegyezett is másnépek fegyverzetével, — ők is nyíllal lövöldöztek,nyársféle szúróeszközt, dzsidát használtak, kardjukvolt, nyeregben lovagoltak, stb., mint más népek, —részletekben, kivitelben, kezelhetőségben, célszerűség-ben annyira sajátos, nemzeti jellegű,1 annyira nemhasonlít semmiféle más nép fegyverzetéhez, a finn-ugor és török- tatár népekéhez sem, hogy azt sem rab-szolga, sem hospes, sem semmiféle idegen ki nemalakíthatta, az magából a nemzet egyéniségéből kelt.Honvisszafoglalás előtt ilyesféle idegen befolyást nemis lehetne föltételezni, Hospesek nem jártak eleinknél,a világ minden részéből összeszedett rabszolganép pe-dig nem lehetett alkalmas egy hóditó nép egyeséges,sajátos fegyverzetének megtervezésére. Csinálni bi-zonyára csinálta egyik-másik darabot, melynek készí-tését elsajátította s amelynek készítéséhez odaállítot-ták, alkalmazták, mint ahogyan a kőmüvessegéd isfölrakja téglából a falat, melyet az építőmester el-képzelt s évmilliók összesített tapasztalatai megfelelőanyaggal ellátnak, — vagy ahogyan a mai budapestinőiszabó is elkészíti a női ruhát, melynek formáit Pa-risban tanulja és lesi el. De hogy a fegyverzet teljeskitervezése, kialakítása, anyagának megválasztása éskidolgozása rabszolgák műve lett volna: azt elképzelniis lehetetlen. Sajátos nemzeti ipar műve volt az.

Azután: nemcsak Anonymus, nemcsak a króni-kák, de — mint föntebb láttuk — az archeológia, arégiségtan bizonyságtétele szerint is, amely pedigkézzelfogható, ma is érzékelhető tényekkel, leletekkel,romokkal, többé-kevésbé ép tárgyi adatokkal dolgozik,kétségtelen, hogy honvisszafoglaló őseink nemcsaktaláltak és elfoglaltak kész várakat a visszafoglalthaza területén, hanem nyomban ők maguk is építet-tek egy tucatnyi új várat, amelynek a nyugateurópai

1 Bárczay: Hadügy, II. 593. s. köv. 1.

295

váraktól elütő, sajátos jellege volt. Ε várak közé nemis számítottuk a kőházakat, amelyek jórészben e kor-ból valók s amelyek kifejezetten magyar specialitások.Ki építette ezeket? Rabszolgák? Hospesek? Különösjelentőséggel birnak e tekintetben a községi várak,A községeknek nem voltak rabszolgáik (sem olyananyagi erejük, annyi pénzük nem volt, hogy idegenépítészeket hozassanak), ki építette hát a községekvárait? A tények legyőzhetetlen logikája ellenállha-tatlanul készteti ránk azt a megállapítást, hogy azősmagyarok rendkívül fejlett nemzeti iparral rendel-keztek. Győzelmeiket, hódításaikat, nem csupán harcierényeiknek, hanem magas színvonalú iparuknak isköszönhették, amely kiváló fegyverzetkészitményeivelfölényt biztosított nekik a győzelem eléréséhez és azeredmény megtartásához. A honvisszafoglalásnak,honalapitásnak a vitézséggel és politikai okossággalegyenrangú tényezője volt az ipar, amelyet a modernnemzeti lét sem nélkülözhet háborúban sem. A hon-visszafoglalásban époly nagy érdemei voltak az ipar-nak, mint a harci erényeknek.

Az ipar jogi helyzetét nem ismerjük. Nem tud-juk, ha vájjon rá is vonatkozott-e a vérszerződés amakikötése, hogy senki közülük annak élvezetéből, amitközös erővel szereznek, ki ne zárassék: valószínűnek;kell azonban tartanunk, hogy az ipar valamely mó-don, külön társadalmi osztály gyanánt volt megszer-vezve és nem rabszolgák űzték, gyakorolták az ipart.Lehet, hogy az iparosnak voltak rabszolgái, de ő maganem volt rabszolga. Bizonyítja ezt mindenekelőtt azipar nagyszerűsége, melyet feltártunk. Rabszolga,akit egyéni ambíciók és saját értékének tudata nemfűtenek, ilyen nagyszabású ipar kifejlesztésére képte-len. A történelem tanúskodik ugyan rabszolgák nagyteljesítményeiről is, de mindig szabad emberek veze-tésével, vagy egyéni érdek kielégítése fejében. De ezena logikai érven kívül van nekünk egy olyan bizonyíté-kunk is, amely kétségtelenné teszi a magyar ipar ős-kori önállóságát és fejlettségét. Ez a bizonyíték:a céh.

296

Általános nézet, hogy a céhek nálunk a XIII.vagy legkorábban a XII. században keletkezhetteknyugati, főkép bajor hatás alatt. Ez azonban tévesnézet, amit bizonyít maga a „céh” szó, amely olvasva„cé”-nek hangzik (h nélkül).

A „céh” szó okleveleinkben először 1466-ban for-dul elő „czech” alakban. A „céh”, mint intézmény,már előbb is kimutatható. Biztos adatunk van arra,hogy 1242—1270 között már kellett nálunk céhszerűszervezetnek lennie,1 mert erre okleveles hivatkozástörténik. Nyilvánvaló, hogy tehát a céhek nálunk mégennél is régibb korba nyúlnak vissza. Maga a „céh”szó azonban, mint szó, legelőször csak 1466-ban for-dul elő, 90 évvel azután, hogy Nagy Lajos királyunka céheket általában szabályozta.2 Tizennégy évvelkésőbb, 1480-ban már „czeh” formában találkozunkvele, majd változatosan „zeche, zech” stb. formábanis előfordul, a XVII. század közepén, 1654-ben „cé”alakban is fölbukkan h nélkül, vagyis tökéletesen maikiejtés szerint irva. Ezeknek az adatoknak az alapjánnyelvtudományunk azt állapította meg, hogy „céh”szavunk, mint műszó, németből (bajor-osztrák) ke-rült át a magyar nyelvbe.3

Ez a megállapítás azonban téves. A Simonyi—Balassa: Tüzetes Magyar Nyelvtan szerint ugyanis, —amelyre a Gombocz—Melich: Magyar EtymologiaiSzótár is hivatkozik, — a magyar nyelvben eredetilegmegvolt a „eh” hang, de ez később közönséges „h”

1 Bevilaqua-Borsody Béla: A Budai és Pesti Mészáros Cé-hek. — Ratzinger György: Az Egyházi Szegényápolás Törté-nete, a Budapesti Növendékpapság fordítása és Magyarországranézve részben eredeti dolgozata, 1886/7, I. 417. 1. és II. 181.laptól végig, Szent Istvánig viszi vissza a céhszerű alakulato-kat, de nem meggyőzően; igaz, hogy nem is ez a célja.

2 Előbb „fraternitas”, stb. efféle néven neveztetnek.3 Gombocz—Melich: Magyar Etymologiai Szótár. — A

Czuczor—Fogarasi szótár szerint a „céh” szó rokonnak látszika latin secta, socius, illetve a szanszkrit szacs (összeköt) sza-vakkal. — Szádeczky: Iparfejlődés, stb. II. kötetben adottoklevelek szerint már 1307-ben, bár német szövegben, szerepela „zeche”.

297

hanggá gyöngült s a XIII. században már teljesen el-enyészett. Ettől az időtől kezdve a eh hangot átvéte-leink vagy A-val, vagy olyként adják vissza, hogy aeh hang hasonul az utána következő mássalhangzó-hoz. Például a német Wächter szóból a magyarbanbakter, a richtig szóból rittig lett. Vagyis, ha a ma-gyar a németből vette volna át a Zeche szót, akkorannak a XIII. századtól kezdve, sőt már előbbi időbenis, — tehát éppen akkortól kezdve, mikor a céhek lé-tezéséről első írásos bizonyítékunkat bírjuk, — nemcéh (cé), hanem cek alakot kellett volna öltenie. Amagyar céh szó tehát nem lehet a német nyelvből át-vett műszó. Ennek hangtani akadályai vannak.

Honnan származik tehát céh szavunk? Nyomravezet Páriz-Pápai szótárának Bod-féle kiadása(Szeben, 1767), amely curia cimszó alatt ezt a kife-jezést: „Romulus distribuit populum in curias”, —magyarul így adja vissza: „Romulus a népet tzéhekreosztotta”. Eszerint a céh (tzéh) annyit jelentene, mintnéposztály, tribus, vagy ahogyan ma, bár hibásan,mondani szokás: társadalom, például kisgazdatársa -dalom, iparostársadalom. És ezen a nyomon indulva,rábukkanunk, hogy nemcsak Romulus, de a görögök-nél Szolón is tribusokra, osztályokra osztotta a népetés a negyedik osztályt nevezték a Θψε£ (olvasd:thétesz), vagyis a bérmunkások osztályának. Θής(olvasd: thész) szótár szerint is annyit jelent, mintbérmunkás, napszámos. De ezek nem voltak rabszol-gák. A rabszolga görögül δούλος (olvasd: dulosz) sa rabszolga bírása, a âovlolôiov (olvasd: dúlojdion),a tulajdon. A fojg (thész) azonban nem tulajdon.Bérmunkás bár, de szabad és az ö nevében találhatjukmeg a céh első alakját és eredeti jelentését. A céheredetileg bérmunkások osztályát jelenti.1

Iparosainkat eredetileg céhesek-nek, tevőknek,csinálóknak nevezhették.

„Céh” szavunk története tehát a legősibb korba

1 Szanszkritban de'-gyök felel meg a görög thésznek,amely hangilag körülbelül dzé-nek vagy gyé-nek hangozhatott.

297

vezet vissza és így nem átvétel a németből, hanem ősimagyar szó, vagy legalább is nagyon régi átvétel —görögből s olyan társadalmi szervezetre mutat, amelyszerint nem rabszolgák, hanem megfizetett mester-emberek, önálló iparosok voltak a magyar ipar kifej-lesztői és megszervezői. A magyar nemzet ősei nem-csak kitűnő harci szervezettel, hanem kiváló iparralis vonultak be Európa szívébe, régi hazájukba.

Lehetséges, hogy az iparosság egy része, műszakiszerv gyanánt, a hadsereg kötelékében volt megszer-vezve. Eltekintve ugyanis a fegyverzet általános ma-gyar jellegétől, — az ország északnyugati és délkeletihatárán épített, összefüggő két várrendszer, több-többszáz várral, az akkori pénzügyi és általános gaz-dasági viszonyok közt csak mint hadseregszervezetiteljesítmény képzelhető, jóllehet az egyes várak nemfejedelmi, vagy később királyi, hanem egyéni, törzsi,illetve községi várak voltak. Emellett nincs kizárva amagánipar, de csak inkább nem hadi vonatkozásban.

A hadiszergyártás feltétele gyanánt okvetlenülkellett lenniök a következő iparágaknak:

műépítészet nem a mostani 36, de mindenesetrelegalább a következő 20 kisegítő iparággal: kőműves,ács, asztalos, lakatos helyett vasműves-kovács, kőfa-ragó, kútcsináló, mészégető, üvegesítő, sáncműves,csatornakészítő, bronzműves, esztergályos, hídépítő,szobafestő, szőnyegkészítő, téglaégető, vályogvető,vesszőfonó, cementkészítő, harangöntő, szerszámké-szítő, bádogos, kövező, molnár, rézműves és ónozó, fa-szobrász, stb. Hogy ezek mennyire voltak annak-idején egymástól tényleg elkülönítve, nem tudjuk. Aleletek azonban oly tökéletes készítményekről tanús-kodnak, hogy feltételeznünk kell a szakmai elkülö-nülést.

A mozgó hadifegyverzet készítése, — beleértveaz ostromló gépek készítését is, — a következő iparo-kat követeli:

Íj- és nyílkészítők; kisegítő iparágaik a bélfeldol-gozók (hurosok), nyílhegy- és patkókovácsok, reszelő-vágók, tarsolykészítők (böröndös);

299

kard- és nyársmüvesek; utóbbiak a dzsidákat ké-szítették;

nyergesek;szíjjgyártók;kötélverők;posztó- és pokróckészítők;paizs- és vértkovácsok;sisakkészitők;tímárok (cserző vargák);csizmadiák;szabók (dolmánykészítő);sisakdiszitők (sastollbeszerzők);szűcsök;zabla-, kengyelvas- és sarkantyukovácsok;tűzmesterek, tűzcsőgyártók;ostromszerácsok.újabb 20 iparág.Fehérneműjét hazulról kapta a katona: az asszo-

nyok szőtték, varrták.De ezenkívül a nem katonai igények kielégítése

végett is szükség volt néhány iparágra. Ez iparágakgyakorlását annál kevésbé hanyagolhatták el, mertellenséges támadások elől mindegyre újabb és újabbhelyre kellett telepedniük, tehát amire a mindennapiéletben szükségük volt, maguknak kellett előállítaniuk.Föltétlenül szükséges volt a sátorlap, a szekér, a házi-edény (gölöncsér munka), szőttes, párta, fátyol, ék-szer, kalap, hordó (csobolyó), gyertya, kés, stb. Kel-lett tehát lennie ötvös, posztógyártó, gölöncsér, kala-pos, szűcs, kádár, szövő, gyertyaöntő és mézeskalácsos,szürszabó, pokróckészitő, gubás, késes, kocsigyártóiparnak, sőt kohászatnak is. A kocsigyártást és kalap-ipart a történelem sajátlagos magyar iparnak mondja.A szücsipar pedig még az arab kútfők szerint iseredeti magyar ipar, mert szerintük a magyaroktóljő a szőrme. Az irha szintén magyar találmány.

Amíg a kalandozások ideje tartott, addig drága-ságokat és egyéb fényűzési ingókat hadizsákmány-utján is lehetett volna ugyan beszerezni, de kizárólaghadizsákmányolásra szorítkozni kétségtelenül nem

300

lehetett. A pompaszeretet a nemzet jellemvonásáhoztartozott, a magyarság ékszereket és fényes öltözetethasznált, ünnepélyeinél arany- és ezüstedények voltakhasználatban. Ezt a kor fényűzésének rajzánál — 267.s köv. lap — bővebben vázoltuk. Bizonyos, hogy túl-nyomórészt ezeket is magyaroknak kellett késziteniök,mert idegenekkel rendszeresen és kielégítően nem ké-szíttethették. Még a fodrászt, — ha nem így nevez-ték is, — sem nélkülözhették, mert hajukat befontáks gyöngyökkel díszítették. Mindezeknek az iparosok-nak, akik ezeket gyártották, illetve szolgáltatták, mára bevonuló magyarokkal kellett az országba jönniök.Nagy tévedés ezek szerint az olyan állítás, melyszerint a magyaroknak nem lett volna iparuk és ke-reskedelmük a honvisszafoglaláskori időkben, vagycsak kezdetleges, gyarló iparuk lett volna, vagy hogya mai iparosoknak a bevándorolt telepesek volnánakaz ősei. Ez már csak azért sem való, mert később atörök a telepest is kipusztította. Bizonyos, hogy az anyugtalanságok között eltöltött néhány év, vagy év-tized, amely a honvisszafoglalást megelőzte, nem válta magyar iparnak előnyére. A nomád élet kétségtele-nül hátrányosan befolyásolta az ipart, ha talán a ke-reskedelmi életet nem is, azonban a legkezdetlegesebbnomád élet sem képzelhető ipar nélkül. Sátor, vagylegalább kunyhó a legműveletlenebb nomád népnél isvan. A sátor- és kunyhókészítés már magábanvévemegkövetel valamelyes ipart. A kunyhó előtt szoktaktüzelni, kovácsolják eszközeiket, égetik edényeiket ésalkotják ekként az ásatások által napfényre hozotteszközeiket, — mindez pedig ipart tételez föl. Perszenem az előkelőkről, hanem a legalacsonyabbrendűköznépről beszélünk, mert az előkelőbbek még a leg-közönségesebb nomádoknál sem foglalkoznak ilyesmi-vel. Az ásatások tanúsága szerint földbemélyített éskitapasztott kemencéik, kohóik is voltak őseinknek.Ezek szolgáltak kenyér- és hússütés céljaira. A tűz-helyeken talált hamuban megleljük a köznép élet-folyamatának nyomait: állatcsontokat, kagylókat,edényeket, melyeken fokról-fokra észlelhető a fejlő-

301

dés, a durva, rosszul gyúrt és égetett edénytől avésetes, vonalakkal díszített, színezés nyomait viselőpéldányokig. Kikerülnek a tűzhelyek környékéről akezdetben használt balták, kalapácsok, fejszék, majdkésőbbi eredetű finomabb vésők, gyűrűk, gabonatörőmalomkövek, szövésnél használt gyűrűk, nehezékek,fűfélékből és állatbőrökből készült szövetek, a ruha-varrás többféle jelei, ékszerek, stb., világos jeléülannak, hogy még a legalsóbbrendű népréteg is, a ma-gyarság vélt nomádkodása idején is, olyan iparcik-keket használt, amelyek nem lehettek egyszerű házi-ipar, az ezermesterkedés, hanem csak szakértő iparo-sok művei, termelvényei.

Ámde arra nincs is semmiféle bizonyíték, minthaőseink nomádok lettek volna, a szó közhasználatú éslegkezdetlegesebb értelmében. Sőt! Régészeink többoly honfoglaláskori sírt találtak, amelyek pelyvássárral voltak kitapasztva. Már pedig: a pelyva föld-mivelésre, a tapasztóanyag pedig szilárd építkezésreenged következtetni, amint ezt a várépítési tudomány-ból is következtettük. A pelyvát magyar mezőgazda-sági terméknek kell állitanunk. A magyar mezőgaz-daság berendezkedése tudniillik ma is tökéletes ellen-téte a hazánk területén élö szláv és egyéb népelemeké-nek, azt tehát a magyar nem vehette át semmiféle másnéptől, hanem magával hozta keletről. Ez a rendszerma is magánviseli a különleges magyar nomádéletjellegét: a magyar embernek két telke van: egyikbenmaga lakik, benn a városban, — a másikban, a ta-nyán, tartja a jószágait, állatait, cselédségét. A hon-foglaló magyarság ezt a települési rendszert1 is ma-gával hozta vissza keletről, mint egyenes folytatásátannak a rendszernek, amelyet az új-kőkorban ittlakónépeknél megállapítottunk. Vagyis: a magyarság nemvolt legkezdetlegesebb értelemben vett nomád, hanemcsak annyiban nomádkodott, amennyiben ezt az állat-tenyésztés érdeke megkívánta. Maga a földmívelés

1 Győrffy István: Az Alföld ősi magyar településmódja,Magyar Szemle 1928. április.

302

kizárttá teszi a nomád életet, mert legalább egy évre,aratásig, szüretig föltétlenül helyhez köti a gazdát,szükségessé teszi állandóbb lakóalkalmatosság építé-sét, — tapasztás! — szükségessé teszi a letelepedéstés a letelepedés már feltételezi az állandó iparost, —amelynek tényleg volt létezését céh szavunk is iga-zolja, hiszen a „céh” szó eredeti jelentése szerint tár-sadalmi osztályt, tehát nagy népréteget jelentett. Svalóban: írásos bizonyítékunk is van róla, — Gurdéziegykorú perzsa író tudósításából olvashatjuk, hogypéldául a szűcsipar már kiválóan fejlett volt. Gurdéziszerint a régi magyarok a prémek különböző nemei-vel mutatták gazdagságukat és pompájukat. A nász-ajándék is kiválóan menyét-, nyest-, evetbőrökből éscobolyprémekből állott, ősi szűcsiparunk tehát volt.Föltétlenül ép ily fejlett volt a tímárság is. Ez any-nyira fejlett és nemzeti ipar volt, hogy például azirhatímárokat, — az irha: finom fehér bőr, — a né-metek ma is magyar szóval „Irher”-nek, a franciákpedig magyarnak nevezik. Mi akadálya lehetett tehát,hogy egyéb iparágak is kifejlődjenek?

A honvisszafoglaló magyarok Árpád és az előkelőkszámára Csepelszigetén már házakat építettek. Hanem ismerték volna már előbb az építkezést, erre bi-zonyára nem vállalkoztak volna. Hiszen eleinkneklakás céljaira a sátor is megfelelt. De építettek nem-csak várakat, mint fentebb láttuk, hanem házakat is,— amire fentebb, a védhető házaknál már utaltunk— s építettek nemcsak Csepelen, hanem másutt is.Sőt. Egész városokat is építettek! Ezeket, — Anony-mus szerint, — ,,vásárhely”-nek nevezték. Találtak itthonvisszafoglaló őseink városokat, Így Anonymus fel-említi Attila városát, Óbudát, Veszprémet és Nyitrát.Henszlmann Imre kutatásai alapján bizonyosnakmondhatjuk, hogy ezeken kívül még sok, ma is élővárosunkat legalább alapjaiban, már készen találták.Ilyenek Győr, Sopron, Szombathely, Zalavár, Ka-nizsa, Pécs, Eszék, stb. Ezeket őseink nem romboltákle, hanem kifejlesztették, maguk is építettek új váro-sokat, így egyebek közt Székesfehérvárt, az egykori

303

Cïbriana romjain s ezt már Árpád székhelyéül vá-lasztotta, ők építették továbbá Szabolcsot, Barst, stb.más várost. Mindezek a városok magukon hordják amagyar tanyarendszerrel kapcsolatos nomádság jel-lemvonásait. Győrffy István a magyar tanyarend-szert téli szállásrendszernek nevezi és azt állapítjameg, hogy a nomád téli szállás leszármazottaikéntfennmaradt fél-beltelkes vagy kertes falvak és vá-rosok valaha nagy területen el voltak terjedve, de atörök világ az Alföld déli részén elpusztította őket sahol újabb települések történtek a török világ után,ctt ezt az ősi települési rendszert már nem vették át.1

Ennek ellenére ősi kertes településekkel az Alföldönészak felé egészen a Bükk és Mátra gerincéig, keletena Nyírségig találkozunk, nyugaton átmegy a Dunán-túlra, le egészen Baranyáig. Mindazok a városainktehát, — állapítja meg Győrffy — melyek ezeken aterületeken keletkeztek, egy pár kivétellel ősi magyareredetiteknek tekinthetők.2 Erdélyről ugyanezt bebi-zonyítja Horváth Jenő egyetemi tanár „Erdély Tör-ténelme” című angol nyelvű munkájában. Sopron ésGyőr városaink ősi magyarságát is kimutatták azzal,hogy csak az 1514. évi események hatása alatt né-metesedtek el, majd magyarosodtak vissza.

Ezek szerint nem való az sem, mintha a városo-kat nálunk idegenek alapították volna és a polgáriélethez idegenek, kivált németek szoktatták volnaeleinket, valamint az is valótlan, mintha az ipartidegenek honosították volna meg. Később már idege-nek is alapítottak várost, de eredetileg a magyarok-nak voltak városaik. Hiszen Szent István is városbanszületett, Esztergomban, pedig akkor még idegenek

1 Ez részben téves megállapítás, mert a magyar települőkekkor is fenntartották régi szokásaikat egészen a XVIII. szá-zad közepéig. Például a Tiszai Koronakerület telepesei, — többnagy város és község a Tisza mentén: Martonos, Magyar-Kanizsa, Zenta, Ada, Mohol, Péterréve, Óbecse, — a Győrffyáltal leirt módon telepedtek.

2 I. m., befejezés.

304

nem alapítottak várost. Városokat tehát maguk amagyarok építettek vagy fejlesztettek.

A városi élet követeli az ipart. Várost ipar nélkülfölépíteni és városi életet iparosság nélkül elképzelnilehetetlen. Miből élne a városi nép, ha nem iparból?Még művészi természetű iparuknak is kellett lennieaz ötvösségen és egyéb hasonlón kívül. Nemcsak SzentLászló és Kálmán király ama törvényeiből következ-tetjük ezt, amelyekből kitűnik, hogy a pogány oltá-rokon, — ha szabad őseink istentiszteleti alkalmatos-ságát oltárnak tisztelni, — kőszobrok állottak, hanemokleveleinkből is, amelyekben gyakran említett „bál-ványkövek” is ilyesmit igazolnak, bár a kereszténytúlbuzgóság e szobrokat elpusztította. Szalay Lászlószerint: „A fényszerető magyarok egyes kézi mes-terségeket, milyenek a bőrnemesités és aranyöntés,már művészi tökéllyel gyakoroltak s tímáraik és öt-vöseik azonkép múlhatták felül nyugateurópai társai-kat, valamint egynél több középázsiai bazár e neműárucikkeit még ma is az európai elé helyezik a mű-értők.” Fesler I. Aurél pedig azt írja: „Az irhaké-szitést a németek őseinktől tanulták.”1 Megjegyzendő,hogy Fessier maga is német származású és németnyelven irt is.

A kereskedelem is bizonyára élénk volt. őseinktalán részben portyázásaikon, fegyverrel szereztékmeg, amire szükségük volt. De részint nem lehetfegyverrel minden szükségest megszerezni, részintpedig, ahol oly fejlett volt az ipar, mint őseinknél azelőadottak szerint kellett lennie s ahol önálló iparososztály, a céhosztály létezett, ott nélkülözhetetlen volta kereskedelem. S a keleti források bizonyítják is,hogy folytattak kereskedést, Így Ibn Roszteh arabiró tudósít róla a IX. század utolsó éveiben, hogy alegyőzött szlávok közül a Fekete-tenger Karch nevűkikötőjében sokat eladtak rabszolgául a görögöknekbársonyért, tarka szőnyegekért, stb.-féléért. Jornan-

1 Geschichte der Ungern, tíz kötetben, megjelent 1814—1825 között.

305

des állítása szerint már a VI. században foglalkoztaknyuszt- és menyétbőrök eladásával, a visszafoglalthazában pedig lovakat is adtak el a bolgároknak ésgörgőknek. Ez a külső, nemzetközi kereskedelem volt,Belső kereskedelmünk még élénkebb lehetett, hiszenvárosaink voltak, mint láttuk, szép számmal. Bizonyos,hogy a város igényeit kereskedelem nélkül nem lehe-tett kielégíteni, mert a városi élet, miután az ősterme-lést többé-kevésbé mellőzi, maga után vonja a munka-megosztást, aminek következménye az árucsere, a ke-reskedés. De vannak őseink kereskedelme tekinteté-ben egyéb nagyfontosságú bizonyítékaink is, Így az akörülmény, hogy városaikat vásárhelynek nevezték,mutatja, hogy vásárjaik voltak, tehát kellett kereske-delmüknek lenni. Továbbá: Leó császár azt irja a ma-gyarokról, hogy pénzvágyók. Mire használhattákvolna a pénzt egyébre, mint vételre, vásárlásra? Hapénzvágyók voltak, akkor bizonyára tudták, hogypénzzel az igényeik kielégíthetők, pénzért kapnak va-lamit. Hogy ők maguk vertek volna pénzt, arra nézvesemmi adatunk nincs. Sem okirat, sem olyan pénz-érem nem maradt ránk, amelyről azt lehetne állítani,hogy az ősmagyar eredetű pénz létezését igazolja.Szent István az első, akiről tudjuk, hogy aranyértéküpénzt veretett. Ez nem zárja ki, hogy ennek ellenérene lehettek volna őseinknek saját készítésű pénzeikis, hiszen kitűnő aranyműveseik voltak. Maga „pénz”szavunk is őseredetinek látszik. A „pendza” ugyanismely törvényeinkben és okleveleinkben „pensa” alak-ban fordul elő, domborműves lapot jelent, mint ősrégiszanszkrit eredetű szó, így ezt őseink nem a hon-visszafoglalás után szedték magukra, illetve nem hon-viszafoglaláskori európai népektől vették át.1 Ebből

1 Némelyek szerint bajor pénzverőktől származnék a szó.Részünkről ezt egyebek közt azért sem tartjuk elfogadhatónak,mert nincs a magyar nyelvben más, ősibb szó a pénz általánosfogalmának jelölésére, jóllehet őseink előbb is ismerték apénzt, tehát kellett rá szavuknak lenni. A pénzt így régebbenis pénznek kellett nevezniök. — Mások szerint prágai eredetűvolna a pénz, de ez sem valószínű.

306

az következik, hogy a pénz ősi szavunk, melynekeredeti lényeg, ismeret, gyakorlat, pénzkészítés isfelelhetett meg. Csak erről adataink nincsenek. Annyittudunk, hogy hadiadó, váltságdíj, ajándék, zsákmánystb. utján őseink sok pénzre tettek szert. Így például,mint láttuk, — Kiev ostrománál. Egyszer Felső-Olaszországban 28, máskor ugyanott Páviánál 8 véka1

ezüstpénzt szereztek. A német császárok tíz éven átadót fizettek nekik. Tudunk arról is, több régi, csehíró említi, hogy Taksony idejében a csaszlaui éskaurzimeri ezüstbányák a csehek és magyarok közöstulajdonai voltak. Ha ennyi pénzük volt, akkorélénk kereskedelmüknek is kellett lennie, mert a pénzcsak árucserében, kereskedelemben használható.

1 Véka = körülbelül 32—33 liter. Súlyra 1 véka ezüstkörülbelül 5—6 métermázsa lehet.

XXII.

Ipari átmenet az ingatlanvagyon első korszakába.

Ez a hatalmas ipari és kereskedelmi kép az in-gatlanvagyon első korszakában, Árpádházi királyainkalatt, egészen a tatárjárásig, sok tekintetben előnyö-sen, más vonatkozásokban hátrányosan változott.Tárgyi tekintetben fellendült, kibővült. A vár-, lakó-ház- és városépítéshez fokozatosan templom-, monos-tor-, menhely-, illetve népházépítés is járult. A kegy-szerek, egyházi ruhák és általában a vallásváltozta-tással járó hétköznapi cikkek előállítása tekintetébenbizonyos föllendülés tapasztalható. A pompaszeretetmegmaradt s ennek megfelelően a fényűzési ipar em-lékei is nagyszerű ipari készségről tanúskodnak. Eb-ben a korban találkozunk először ipart és kereskedel-met érdeklő rendelkezésekkel, jogszabályokkal. Ebbena korban kezdenek idegen városok keletkezni — szá-szok — és meglévő magyar városaink többé-kevésbéelmagyartalanodni. Az iparra bizonyára idegen be-hatások is érvényesülnek, de annak kevés nyomát ta-láljuk. Inkább művészi, semmint ipari tekintetbenészlelhető idegen befolyás. Nem változtat ezen a vá-rosok átformálódása sem, miután téves az a nézet is,mintha iparunk már e korban a városokra szorítko-zott volna, vagy a városok fejlesztették volna az ipart.Város ugyan nem lehet ipar és kereskedelem nélkül,a város tehát föltétlenül egyik hajtóereje iparnak éskereskedelemnek, de megfordítva: az iparnak nemmúlhatatlan tényezője a város. Kétségtelen tehát,

308

hogy a nem hadi igények, a polgári szükséglet kielé-gítése végett is számos mesterséget űztek honvissza-foglaló őseink iparosai, így a már említetteken kívülmég bognár, cukrász, fazekas (gölöncsér), halász, ke-rékgyártó, kulacskészítő, mészáros, sütő (pék), szabó,varga, viaszgyertyaöntő, gombkötő, hajóács, harang-öntő, kardcsiszár és egyéb fegyvergyártó, késes,keztyüs, serfőző, stb. iparágakat. Ennek ellenére ál-lithatjuk, hogy nem városokra szorítkozott az ipar.Az a közhiedelem, mintha iparunk csak később, mégpedig a bevándorló külföldi telepesek utján, ezek vá-rosaiban fejlődött volna ki, téves. Okleveles adatok-ból is megállapítható ennek az ellenkezője. Mielőttmég a külföldiek betelepedtek volna, már szükségünkvolt iparra, volt is fejlett iparunk, de nemcsak a vá-rosokban. A betelepülők telepedési okirataiban nemis található semmi nyoma annak, mintha a betelepü-lők tényleg iparral foglalkoztak volna. Sőt: az ellen-kező derül ki. Ha ugyanis iparral foglalkoztak volna,vagy a városokat tényleg ők alapították volna, vagytették volna a telephelyeket városokká, akkor ennekaz oklevelekben nyomának kellene lenni, mivel az ok-levelek nagyon elenyésző részletkérdésekről is intéz-kednek. De nincs nyoma! Ellenkezőleg: az oklevelekazt igazolják, hogy a telepesek és városok sok min-den tekintetben szereztek jogokat és vállaltak kötele-zettségeket, csak éppen ipari tekintetben nem, ÍgyJászó község nem valamelyes ipart érdeklő körül-ményre, hanem halászatra, vadászatra és fémkuta-tásra kapott jogosítványt. Korpona faizás és kőfejtéstekintetében kap kiváltságot. Luprecht-háza joga afaizás. Selmecbánya bányászat és faizás, Dobrovafaizás és kőfejtés, Besztercebánya fémkutatás, Szat-már kizárólagos kocsmáitatás és a posztónak kicsiny-ben árusítása, a szepesi szászok halászat, vadászat éserdőirtás tekintetében kapnak jogokat. Győr áru-megállítási jogot, Komárom bárkákkal való szabadközlekedést, Vasvár posztónak kicsinyben történőárusítására kizárólagos jogot, Gölnicbánya halászati,szénégetési, faizási és bányaművelési jogot, Pozsony

309

árumegállító és a saját határában víziszállításra kizá-rólagos jogot, Torockó faizási és vasbányahasználatijogot, Pest árumegállító jogot kapott. Egyikbensincs iparról szó. Iparos testületté szervezett céheksincsenek ebben az időben, — a céh viszont, mint tár-sadalmi osztály megszűnt, — más ipari társulatoknaksincsenek nyomai. Az Árpádok korszakában tehát aziparosok a városokon kívül, mint a földbirtokosok,talán inkább: mint a földbirtokok szegődményesei,jobbágyai, vagy szolgái dolgoztak. Erre pozitív adatis van, amennyiben a monostorok alapítólevelei fel-sorolják, hogy melyik monostor mennyi mesterembert„kapott”, A pécsváradi monostor például 10 kovácsot,6 bognárt, 12 esztergályost, 9 péket, 3 fazekast, 6gyertyaöntőt, 5 ötvöst, 8 kerékgyártót és 4 molnártkapott. A tihanyi apátság 2 vargát, 2 kovácsot, 1aranymivest, 2 asztalost, 2 molnárt, 1 esztergályost és1 tímárt kapott. A garamszentbenedeki monostor 1ötvöst, a veszprémi püspökség 13 meg nem nevezettmesterembert és 2 kovácsot, a dömösi monostor pé-keket, szakácsokat, esztergályosokat, szűcsöket, mol-nárokat, kulacskészitőket és kerékgyártókat kapott.De tudjuk más forrásokból is, hogy nem külföldi te-lepesek, illetve bevándorlók, hanem magyar jobbá-gyok, — rabszolgák és szabadok — voltak a mester-emberek, így például Szent László király koporsóját,szentté avatásakor egy rabszolga nyitotta ki, amiértfelszabadították. Jászló község nemesi kúriáiban egy1243-iki oklevél szerint számos, — jogállására nézveszabad — mesterember dolgozott. Ugyanis az oklevélszerint a kovácsok, kerékgyártók, szabók, pékek, mé-szárosok, szűcsök és más hasonló mesteremberek,akik nem a községben, hanem mások kúriáiban kere-sik megélhetésüket, évenként 12 dénár adót fizetnek.A Margit-legendában szereplő Benedek mester Dánfaluból való pintér és ács. Az esztergomi káptalan1282-ben két jobbágynak engedélyt ad arra, hogy aGaramon malmokat építsenek, ha a felállítást amolnár-mesterek megvizsgálják. A leleszi nagy tor-nyot, az ócsai templomot budai, — tehát városi sza-

310

bad — kőfaragómesterek és építészek építették. SzentLászló nagyváradi szobrát a különben európai hirüés külföldön, Prágában is dicsőséggel dolgozó Mártonés György mesterek, Miklós kolozsvári festő fiai ön-tötték ércbe, akik nem mehettek volna külföldre, hajobbágyok vagy rabszolgák lettek volna. Éppen csakarra nincs adatunk, mintha nemes gyakorolt volnaipart (negatív bizonyíték amellett, hogy nem a ka-tona gyártotta télen át a fölszerelést).

A királyi váraknak is voltak műiparosaik, így aszolnoki várnak pékjei és egyéb mesterei. A városokközül aránylag legtöbb iparos lakott Esztergomban,ahol Lőrincz nevű olasz ötvösről van tudósításunk,ugyanott szerepel Miklós nevű magyar ötvös is, azutánNeza nevű asszony aranyfonó és Kuncs nevű szűcs.Ugyanekkor 14 mészárost közösítettek ki Esztergom-ban, mert nem szolgáltatták be a marhabőröket ésezzel a káptalannak 45 gira vagy márka kárt okoz-tak. Vám jegyzék határozta meg Esztergomban, hogyaz iparosok, mint kovácsok, vargák, pékek és másiparosok mennyi piaci vámot fizessenek. Esztergom-ban tehát volt ipar. Ipar nyomára találunk Selmecenés más népesebb városokban is, de seholsem úgy, hegyaz tűnnék ki, mintha a városok, pláne idegen telepe-sek városai lettek volna ebben a korban az iparosodáskiinduló pontjai és fejlesztői.

Valószínűtlen is az ilyen beállítás, különösen atelepesek városai tekintetében. A betelepülő idegenekugyanis egyrészt, mint láttuk, besenyők, kunok,jászok, palócok, ruthének s más efféle népek voltak, sezeket aligha lehet iparfejlesztéssel meggyanúsítani;nem is jutott eddig eszébe senkinek. Az izmaelitákföldmiveléssel és kereskedéssel foglalkoztak, iparralnem, de ők nem is számíthatók talán telepeseknek.A XIII. században beszivárogni kezdő oláhok ipartnyilván nem hoztak magukkal. A nyugati telepesek-ről, bevándorlókról pedig a nemzetiségi kérdés tár-gyalásánál kimutattuk már, hogy a vallon-olaszok ki-vételével, akik csakugyan nagy befolyást gyakoroltakvárosaink életére és iparára, a többiek ipart szintén

311

nem hoztak magukkal, hanem földmívesek voltak éslegfeljebb mint katonák vállaltak kötelezettséget. Amitermészetesen nem zárta ki, hogy ipart is ne űzteklégyen a saját szükségleteik kielégítésére, de semmi-esetre sem oly mértékben, hogy azt lehetne róluknyugodt lélekkel állítani, mintha ők lettek volna a ma-gyar ipar megteremtői.

Nyugat-Európa egykorú állapota is hihetetlennéteszi ezt. Nyugat-Európa népei abban az időben egy-általán nem állottak a magyar ipari kultúra fölött.

TARTALOMJEGYZÉKaz első kötethez.

BEVEZETŐ RÉSZ.

I. ElőszóΕ munka kísérlet a történelem gazdasági, különö-sen ipari és kereskedelmi tényeinek újszerű beállí-tására.

II. Bevezetés .......................................................... 9A történelem nemzetközi jogi szerepe................... ... 9Szerb igények............................................................ 10

Honvisszafoglaláskori délszlávok — Csrni Jovan— A török hódoltság és Csarnejovics Arzén kivált-ságai, mint szerb igények alapjai — A szerb ésdélszláv propaganda — Jirecsek Konstantin.

Román igények ....................................................... 12Sinkay és Major Péter folytonossági elmélete—Anonymus az oláhokról — Az „oláh” nem népet,hanem mindenféle pásztort jelent.

A szerbek Anonymus szerint elszlávosodott ma-gyarok .......................................................... 14

Cseh és osztrák igények........................................... 14A német-francia ellentét: Magyarország sonsa ... 15

Török-francia szövetség Magyarország ellen —Mátyás király törekvése a német császárságra —Franciaország szemében Magyarország nem el-lenség , csak Németország függvénye.

Történelem a belügyekben........................................ 17A Szent Korona jogrendszere — A Szent Koronajogrendszere és a munkáskérdés — Kartelkérdés— Nemzeti jövedelmet megosztó kérdések —SzentKorona és a megélhetés — A közgazdasági életszereplői, mint történelmi személyek.

313

Oldal

III. A magyar történelem korszakai ........................ 25íratlan történelem...................................................... 25

Legrégibb időtől Dentumogeriáig — A magyar-ság mutatkozik Nagymagyarország legrégibb la-kójának — Egyes iparágak hazánk őskorában ke-reshetik eredetüket — Anonymus és Hérodotosz amagyarság őskoráról — Más a magyar területíratlan történelme

Írott történelem ........................................................ 28Ingó, ingatlan és kapitalista vagyon korszakáraoszlik — Az ingatlan vagyon korszaka szükségesnagybirtok, nagybirtokos szövetségek és a nagy-birtok alattvalói korára tagolódik — A mohicsata és a mohácsi csata történelemtagoló jelen-tősége — Az ingó vagyon kora Géza fejedelemhaláláig (997), az ingatlan vagyon első korszakaIV. László haláláig (1290), második korszakaBudavár török megszállásáig (1541), a harmadik1848-ig tart, ettől kezdve napjainkig tart a ka-pitalista korszak.

ELSŐ RÉSZ.A Magyar Terület a Honvisszafoglalásig.

IV. A történelmi Magyarország területének ős-kőkori népe és ipara........................................ 37Magyarország geológiailag a devonkorral kezdő-dik — A visegrádi Niagara — Trópusi éghajlat —Jégkorszak — Flóra — Legősibb fánk az akác,legősibb dísznövényünk az árvalányhaj és aszalmavirág — Fauna — Mammuth, tur és taránd— Őseink csodaszarvasa az óriás gím — Meg-jelenik Magyarországon az első ember — Iparteszi emberré az embert — Az ember Afrikábólszármazott hozzánk — Az ősember kultúrája,ipara Magyarországon fejlődött ki és érte el leg-magasabb fokát.

Magyarország az ősemberi kultúra bölcsője............. 42A szarvas útja a jégkorszak megszűntével észak

felé ............................................................. 44Követi az ember.

Az első kereskedelmi út............................................ 44

314Oldal

Az első magyarországi ember nyelve....................... 45Társadalmi élet, ipar.

Első ipari forradalom: áttérés a kő alakjáróla kő anyagára ................................................ 49

A kapitalista vagyon legkezdetlegesebb alakja ….... 50Mit termelt az őskőkori ipar? ................................. 50

Állatbőrfeldolgozás — Szerszámkészités — Fegy-vergyártás a solutréi korban — Ékszerek —Cserépedények.

V. Magyarország területének népe és ipara új-kőkortól a vaskorig......................................... 56A Tisza és az embertelepülés — Újkőkori nép-vándorlás hazánkban — Az első tanyavilág —Világkereskedelem a Góbi sivatagtól Madridig.

A velemszentvidi bronzgyár..................................... 59Gabonaközpont Szarvas vidékén ............................. 59Földmívelés ......................................................... 59

Kapakultúra — Az első szántás — Újkőkori gyü-mölcsnemesités — Ujkőkorig visszanyúló szo-kásaink.

Tanyás nomádság ..................................................... 62Cölöpépítmények hazánkban.................................... 63Kialakul a tulajdonjog és a jogrend.......................... 66Vaskor.................................................................…. 69

Népek zűrzavara — Földmívelésük — Érc- és só-bányászat — Kereskedelmük.

VI. Rómaiak. Hunok. Avarok. Római és hun iparés kereskedelem hazánkban ......................... 71Római hóditások — Római-dák háború — Város-alakulások — Pannónia nyugati határai — Ipar —Kereskedelem — Állami gyárak — Úthálózat —Kereszténység és keresztényüldözés Pannóniában.

Népvándorlás ........................................................... 76Hunok .................................................................… 77

Attila — Nagyságának titka — Ipara, kereske-delme — Hadszervezete — Hun összeomlás.

Hunok után anarchia................................................. 81Avarok ................................................................. 82Szlávok ................................................................. 82

316

MÁSODIK RÉSZ.A Magyar Nép Története.

Oldal

VII. Az ingó vagyon korszaka. Honvisszafoglalás 85Nem honfoglalás, hanem honvisszafoglalás — Hun-magyar haza a Fekete-tenger mentén — Anony-mus elbeszélése — A Tripartitum a magyarok éshunok közös eredetéről.

A honvisszafoglalás. Magyarország területe............. 95A honvisszafoglalók száma ..................................... 96

Honvisszafoglaláskori honlakók száma.VIII. Nemzetközi helyzet honvisszafoglaláskor ... 99Csehország .............................................................. 99Szerbia ................................................................. 99Románia ................................................................. 99

Ugrón rabonbán annyi, mint Zsil vízi bán.Görögország ......................................................... 99

VI. Leó és VII. Konstantin császárok a magyar-ság őstörténetiről.

Lengyelország ...................................................... 100Oroszország ......................................................... 100Ausztria ................................................................. 101Pápák ..................................................................... 101Német birodalom ................................................... 101Franciaország ....................................................... 102Anglia ...................................................................... 102Olaszország ......................................................... 103Spanyolország ..................................................... 103

IX. A honvisszafoglaló magyarság jellemzése ….... 104Egyéniségük — Élelmezésük — Ruházatuk — Mu-latságaik és ünnepélyeik — Dáridózás.

X. Népünk hon visszafoglaláskori összetétele.......... 110Hét magyar törzs — Székelyek — Kazárok —Besenyők — Bolgárok — Avarok — Oroszok vagyruthének — Oláhok — Németek.

XI. Ingó vagyon, hadszervezet és jogrend............... 113Az ingóvagyon és hadszervezet összefüggései —„Magyar” nevű királyunk a Fekete-tenger-mentihazánkban — Hun és magyar nép azonos, a ma-

316Oldal

gyarság hun hadszervezettel bírt, csak a népnévváltozott — Az ingó vagyon jogrendje.

Vérszerződés ......................................................... 122A vérszerződés bizonyítékai — Anonymus ingat-lan vagyon korszakában élt, mégis ingó vagyonú-nak adja a vérszerződést, ez egyik legfőbb bizo-nyíték hitelessége mellett — Anonymus hitelénekegyéb belső bizonyítékai.

XII. A visszafoglalt haza a vezérek alatt.................. 128Törzsrendszer — Fejedelmek — Honvédelmi por-tyázások — Zsákmányolás — A törzsrendszer da-cára élt az egység tudata.

A külföldi csatavesztések következményei .............. 132Kereszténység és ősmagyar hit................................. 135

A kereszténység első összeütközése az ősmagyarhittel Gordás és Magyar királyaink alatt — Azingatlan vagyon és a kereszténység összefüggései.

A quedlinburgi egyezmény 9734)an......................... 138

HARMADIK RÉSZ.

XIII. Az ingatlan vagyon korszaka (997—1848)...... 140XIII. A királyi vagyon egyéni és közjogi egysé-

gének kora ................................................... 142Nemzetközi helyzet — Ausztria .............................. 142Csehország ............................................................. 145Lengyelország ...................................................... 147Német királyság és császárság.................................. 148Német birodalom .................................................. 149Pápaság ................................................................. 150

VII. Gergely pápa a magyar függetlenségről.Olaszország ......................................................... 152

Franciaországból Olaszországban feltűnnek azAnjouk, a későbbi magyar uralkodócsalád.

Franciaország ....................................................... 152Anglia és Skócia....................................................... 153

Szent István rokonsága az angol uralkodóháznál.Spanyolország ..................................................... 154Oroszország ......................................................... 154

317Oldal

Szerbia és Horvátország ........................................ 154Görög birodalom...................................................... 155

Magyar és görög uralkodók rokonsága.Törökök ................................................................. 155XV. A királyi vagyon egyéni és közjogi egységé-

nek krónikája ................................................. 156Szent István keresztség előtti neve Vajk, ami győ-zőt jelent — Leveri a törzsfőket — Fiát, SzentImrét megöli egy vadkan — Szent István rokon-sága menekül — Péter — Aba Sámuel· — Pétermásodszor — Az ősi hit lázad — I. Endre —L Béla — Az első általános választójogra alapí-tott országgyűlés — Salamon — I. Géza — SzentLászló — Könyves Kálmán — Dalmácia és Hor-vátország meghódítása — II. István — II. vagyVak Béla — II. Géza — II. László és IV. István,velük egyidőben III. István — III. Béla — Imre— III. László — II. Endre.

Aranybulla .............................................................. 167Az első nemesi megyei gyűlés 1232-ben ................. 167

IV. Béla — Tatárjárás — Az ország újjászerve-zése — V. István — IV. vagy Kun László — Meg-alapozza a Habsburgok uralmát.

XVI. Magyarország területe az Árpádházi kirá-lyok alatt ........................................................ 170

Anyaterülett ........................................................... 171Hozzátartozott Nagymoravia, Alsó-Ausztria je-lentékeny része, a Karantán szélek, Szerémség,Nándorfehérvár (Belgrád), Erdély, Temesi ke-rület, Szepesség is.

Kapcsolt részek ....................................................... 1751. Szlavónia 1752. Horvátország 1763. Dalmácia 1784. Szörényi bánság 1785. Macsói bánság 1796. Ozorai, sói, krucsói, boroncsi bánság,

verbászi ispánság 179Hűbéres tartományok ............................................ 179

1. Galícia és Lodoméria 1792. Kunország (Cumánia), azaz Moldva

és Havaselföld 180

318Oldal

3. Bulgária 1814. Szerbia 1825. Bosznia és Hercegovina (Ráma) 1836. Stiria 184

NEGYEDIK RÉSZ.Nemzetiségi kérdésünk történelmi alapjai — Nép-

mozgalom, életmód

XVII, Népesség ....................................................... 187Uralkodó osztály és nép magyarul beszéltek, devoltak idegen nyelvűek is, viszont ezek sem lehet-tek idegenek a magyartól — A szláv csak nyelv,nem faj — A valóban idegenek, akik nem is ma-gyarosodtak el, csak jóval a honvisszafoglalás utántelepedtek be — Görögök és magyarok közeli kap-csolatai — Keresztény műszavaink — A görögökteljesen eltűntek a magyarban.

Eltűnt nemzetiségek a görögön kívül....................... 1961. Kabarok 1962. Besenyők 1963. Kunok 196

(A kunok nem tatárok, de nem is törökök.)4. Jászok 1985. Böszörmények 1986. Tatárok 1987. Pannón-szlávok 1998. Morva-szl'ávok 199

Szétszóródottságuk miatt magyarosodtak el ............ 2001. Csehek 2002. Szaporogi kozákok 2003. Vallon olaszok 2004. Franciák 201

El nem magyarosodtak............................................. 2011. Tótok vagy szlovákok............................................ 201

Moymir átveszi a magyar sereg megjelenési for-máit — Goralok vándorolnak a gyepükre — Előbbnémetek jönnek, azután jelennek meg a mai szlo-vákok ősei — Lehoták — Dunántúli oláhok fel-vándorlása a felvidékre és egyesülése a tótokkal.

2. Szerbek, horvátok, szalvónok ............................. 209A szerbek eredete — ők voltak a triballok — Aszerbek harcai Nagy Sándorral — Szerbek és hu-

319

Oldal

nok — Szerbek és görögök — Cyrill és Methodmegtérítik őket — Az irodalmi szerb nyelv Ragu-zából ered — A magyar és szerb királyok családiösszeköttetései — Dusán cár — Honvisszafogla-láskor Magyarországon nem laktak, de egy egészmagyar hadsereg telepedett közéjük Zuárd ésKadosa vezérlete alatt — A török-szerb háborúkMagyarországra űzik a szerbeket — Mátyás ki-rály szívesen fogadja őket — A mohácsi csata utánellenség gyanánt is terjeszkednek — Morlákokvagy uszkok — Csarnejovics Arzén — A szerbekkiváltságai — 1706-ban vetik föl az elszakítotttrianoni területre igényeiket — 1790-ben magyarállampolgárokká lesznek.

A horvátok eredete homályos ................................. 223Nem rokonai a szerbeknek — Önálló történetükKönyves Kálmán óta nincs.

Szlavónok .............................................................. 2251526 után telepedtek be.

3. Románok vagy oláhok ........................................ 227Anonymus és az oláhok — Nyelvészet és oláhok— Traján és az oláhok — A román nyelv az olasznyelv származéka, nem a latiné — Albánokkal ke-veredtek — A XI—XIV. századokban még Thesz-száliában volt Nagyoláhország — A bolgár cár el-hurcolja Thesszáliából az oláhokat a Rhodopehegységbe — 1164-ben lépnek oláhok először aDuna északi partjára — Kun-oláh összeköttetés —Bonfinitől ered az oláhok trajáni származásánakelmélete.

Jf. Ruthenek vagy kisoroszok.................................... 2415. Németek .......................................................... 243

Szászok — Teuton németek — Török utáni németbevándorlás.

6. Bolgárok .......................................................... 2497. Krasaván szlávok ............................................... 2518. Örmények ......................................................... 2519. Albánok ............................................................. 25210. Lengyelek .......................................................... 25211. Cigányok ................................................….. 25212. Olaszok, spanyolok .......................................... 252Törökök ................................................................. 253

320Oldal

Zsidók .................................................................... 254Nagy Lajos kiűzte a zsidókat — Öt éven át nemvolt zsidó Magyarországon — 1365-ben engedtemeg ismét a betelepedést — Szombatosok.

XVIII. Népmozgalmi adatok.................................... 258XIX. Életmód. — A nők helyzete............................. 263

Életkor tekintetében nincsenek pontos adataink —Életmód és szokások — Táplálkozás — Részeges-kedés — Fényűzés — Ruházkodás — Szent Er-zsébet ezüst fürdőkádja — Lakásviszonyok — Csa-ládi élet — Bűbájos nők — Apácák — A nők jogai— A feleség annyi, mint élettárs.

ÖTÖDIK RÉSZ.Hadszervezet. Ipar. Kereskedelem

XX. Hadfölszerelés és ipar ..................................... 274Magyar fegyverzet — Lószerszám — Egyenruhá-zat — Első tűzi lőfegyver a magyaroknál — Vár-vivás — Várak — Várfölszerelés — Üvegvárak— Bútorzat — Monostorok — Kőházak — Jelző-készülékek — Mindezt szolgáltatta a magyar ipar.

XXI. Ipar és kereskedelem az ingó vagyon korá-ban ............................................................. 291

A fegyverzet és várkészítés a legmagasabbrendűipari teljesítményt követelte — A termékek tel-jesen magyar jellegűek, még a finntől is különböz-nek, tehát csak magyar iparos gondolhatta ki —idegen iparosok csak a kereszténységgel jöttek —A magyar honvisszafoglalásnak a vitézséggel éspolitikai okossággal· egyenrangú tényezője volt azipar — A honvisszafoglalásban ép oly érdemeivoltak az ősmagyar iparnak, mint a harci erények-nek — Az ősmagyar ipar jogi helyzete — Különtársadalmi osztály: céh volt az iparosság — Azéletmód követelte iparok — A pelyva és az ős-magyar tanyás nomádság — Építészet — Város-építés — Kereskedelem — A pénz. .

XXII. Ipari átmenet az ingatlanvagyon első kor-szakába .......................................................... 307Idegen városok kezdetei — A betelepülők nemipari jogosítványokat kaptak — Iparunk nem avárosokban kezdődik — Nyugat-Európa népei ekorban nem állottak a magyar ipari kultúra fölött.