1

Marosvári Csaba

Ki a kicsit nem becsüli... Új-

Zéland Hadtörténeti Múzeuma

Minden állam szeret a sikereivel büszkél-

kedni, illetve válságosabb időszakairól

megemlékezni. Ez Új-Zélanddal sincs

másként. Bár e tőlünk igen távol eső kis

ország már csak elhelyezkedésénél fogva

sem igen kerülhetett volna bele a történe-

lem fősodrába, a Brit Birodalom révén a

huszadik század jelentősebb háborús ese-

ményeibe mégis sikerült belefolynia. Új-

zélandi barangolásunk idején az aucklandi

Hadtörténeti Múzeum kiállításából sze-

mezgettünk.

(A múzeum) Az aucklandi Hadtörténeti

Múzeum tulajdonképpen egy egyszerű

faházban jött létre 1852-ben. A szerény

kezdetek (és még szerényebb hadtörténeti

múlt) után, valamint az országot érintő

hadiesemények gyakoribbá válásával a

múzeumot többször átköltöztették, majd

1929-ben az első világháborús áldozatok

emlékének is szentelt, új, neoklasszicista

épületbe helyezték át, ahol más, történeti

és természettudományi gyűjtemények is

helyet kaptak.

(Maori háborúk, második búr háború –

a kezdetek) Az új-zélandi hadtörténelem

feljegyzett eseményeit a 19. század elejétől

számítják, amikor a britek – először fegy-

vereik révén, később hódítókként – tartó-

san megjelentek a szigeteken. A 19. század

elején az északi szigeten a maori törzsek

között zajló háborúkban az európai keres-

kedők jóvoltából egyre több tűzfegyvert

használtak (ún. muskéta-háborúk 1806–

1845). Az egymás közötti háborúba belefá-

radt maorik és a gyarmatosító britek között

1840-ben megkötött waitangi szerződéstől

számított két évtizedet a gyakorlatban is

végbemenő brit hódítás (érdekesség, hogy

az új-zélandi brit egységek szokásos skar-

látvörös zubbonyaik helyett sötétkék uni-

formist viseltek az 1860-as években) és a

fehér telepesek számának gyors növekedé-

se (melynek következtében az 1880-as

évekre az őslakosok kisebbségbe kerültek)

jellemezte. A tárlat éppen emiatt nem is

igazán tud mit kezdeni a kérdéses időszak-

kal. Bár a kollektív történeti

lelkiismeretfurdalás (Ausztráliához hason-

lóan) az 1970-es évek óta egyértelműen a

kisemmizett őslakosság mellett teszi le a

voksot (1987-ben az addig jó száz évig

betiltott maori nyelv ismét a hivatalos

nyelvek közé került), értelemszerűen még-

sem lehet ugyanakkor teljesen elutasítani

az ország briteknek köszönhető vitathatat-

lan angolszász jellegét. A kiállítás a 20.

század kezdetéig azonban gyakorlatilag az

őslakosok szemszögéből követi az esemé-

nyeket.

A huszadik századba lépve fordulat követ-

kezik a tárlat összképét illetően. A kiállítás

immáron a Brit Birodalom szolgálatában

(és uniformisában) külföldre vezényelt új-

zélandi (a többségi brit bevándorlókból

álló) egységek tevékenységét mutatja be,

elsőként a dél-afrikai második búr háborús

részvételt (1899–1902). Az általános társa-

dalmi támogatásra lelő első külföldi új-

zélandi szerepvállalásában 6500 lovas lö-

vész (önkéntes) vett részt, miközben a hát-

országban a nők is kivették a részüket a

csapatok számára való pénzgyűjtésben és

kampányban (Khaki Corps). A dél-afrikai

kiküldetést Új-Zéland alig több mint két-

száz fős emberveszteséggel úszta meg. A

sikeresnek mondható búr háborús részvétel

megnövelte a "kiwik" (ahogy az új-zélandi

katonákat az ország szimbólumállata alap-

ján nevezni kezdték) önbizalmát.

2

(Az első világháború – ANZAC, dicsőség

és katasztrófa) Az első világháború 1914-

es kitörése után – földrajzi távolsága és

csekély, alig egymilliós lakossága ellenére

– Új-Zéland rögtön felajánlotta segítségét

Londonnak. A tárlat szerint 1914 és 1918

között százezer új-zélandi katona, tenge-

rész, pilóta és nővér (köztük 3000 őslakos

is) szolgált az Új-zélandi Expedíciós

Erőkban (NZEF) illetve brit vagy ausztrál

egységekben.

A "kiwik" háborús részvétele egy könnyű

sikerrel indult, melyet kvázi az új-zélandi

hadtörténelem egyik legnagyobb sikere-

ként aposztrofálnak: az Új-Zélandi Sza-

moa-Erők 1400 katonája partra szállt Né-

met Szamoán és 1914. augusztus 29-én

ellenállás nélkül elfoglalta azt. A tárlat

büszke kiírása szerint ez volt az első német

terület, melyet a háború során elfoglalt az

antant (valójában Német Togót pár nappal

korábban szállták meg a britek és a franci-

ák).

Az ausztrál és új-zélandi erőket 1914 kora

telétől Egyiptomba vezényelték, hogy ott

teleljenek át és egy rövid kiképzés után

továbbítsák őket a nyugati és a közel-keleti

frontra. A britek 6 ausztrál gyalogsági had-

osztályból és öt könnyű lovasdandárból,

valamint 1-1 új-zélandi gyalogsági és lovas

lövészdandárból létrehozták az Ausztrál-

Új-Zélandi Hadtestet (ANZAC), melyet

elsőként 1915 tavaszán, Gallipolinál vetet-

tek be az Oszmán Birodalom ellen. A ki-

lenc hónapos, britek vezette akció totális

kudarccal végződött: a múzeum adatai sze-

rint a hadjáratban részt vevő 8556 új-

zélandi katonából 2721 elesett, 4752 meg-

sebesült - ezáltal az új-zélandiak legna-

gyobb történelmi tragédiájukként tartják

számon. Ausztráliában hasonló mély sebet

ejtett Gallipoli, ezért 1916 óta a gallipoli

partraszállás napja, április 25. mindkét

országban nemzeti emléknap (ANZAC-

Day). Mindennek ellenére éppen

Gallipolinak - pár tárgyi emléket leszámít-

va - meglehetősen kevés helyet szenteltek

a tárlaton.

Az új-zélandi erők (Új-Zélandi Hadosz-

tály) részt vettek a nyugati front harcaiban

is, úgy mint a Somme (1916), vagy

Passchendaele (1917) melletti összecsapá-

sokban (itt októberben egyetlen nap alatt

850 főt vesztettek, így ez volt a "kiwik"

legnagyobb egyszeri embervesztesége had-

történetükben), vagy az 1918 tavaszi német

offenzíva visszaverésében.

Az ausztrál-új-zélandi erők 1917-18 fo-

lyamán tevékeny részt vállaltak a britek

palesztinai-szíriai offenzívájában. Ehhez a

hadjárathoz kötődik viszont az az esemény,

melyet nem mulasztanak el megemlíteni a

tárlaton, és mely az ANZAC erők becsüle-

tén komoly sebet ejtett és a kollektív meg-

bánás része: egy tiszt lovának elrablása

miatt egy beduin törzs elleni büntetőexpe-

díción 40 embert mészároltak le az auszt-

rál–új-zélandi katonák.

Új-Zéland az első világháborúban nem

hozott létre külön légierőt (bár pár száz új-

zélandi brit repülőkön szolgált), haditenge-

részeti tevékenysége pedig elhanyagolható

volt, mindazonáltal az Új-

Zélandi Expedíciós Erők derekasan kivet-

ték részüket a harcból a tőlük szó szerint

fél világnyi távolságra lévő frontokon: 18

000 fős emberveszteségükkel és 41 000

főnyi sebesülttel a legnagyobb, 59%-os

emberveszteségi arányt produkálták a har-

coló felek közül. Az első világháború egy-

úttal Új-Zéland történetének legvéresebb

háborújának is számít.

(A második világháború) Az 1920-as és

30-as években Új-Zélandon is úrrá lett a

pacifizmus. Bár 1923-ban létrehozták az

önálló új-zélandi légierőt, a harmincas

évek végéig szinte alig érintették a fejlesz-

tések. A haditengerészet pedig egészen

1941-ig a Brit Királyi Haditengerészet ré-

szeként működött. A britek Új-Zéland biz-

tonságában játszott szerepe miatt azonban

az új-zélandi kormány a háborúba való

haladéktalan belépés mellett döntött 1939.

szeptember 3-án.

Az 1,6 milliós Új-Zéland ismét jelentős

háborús vállalást tett. 1939-45 között ösz-

3

szesen 140 000 új-zélandi vett részt a há-

borúban, kétharmaduk a Második Új-

Zélandi Expedíciós Erőkben, (2NZEF)

egyharmaduk új-zélandi és brit haditenge-

részeti és légierős egységekben.

Az első új-zélandi akció az 1939. decem-

ber 13-i River Plate-i 82 percig tartó tenge-

ri ütközet (lövöldözés) volt, ahol az Achil-

les nevű hadihajó „személyében” az

(ugyan hivatalosan csak 1941-ben elkülö-

nített) új-zélandi flotta átesett a tűzkereszt-

ségen.

Az új-zélandiak 135 fővel képviseltették

magukat az 1940, évi angliai csatában, és

ez évben küldték expedíciós erőiket Egyip-

tomba (eredetileg a nyugati frontra, de

Franciaország gyors összeomlása után vé-

gül Kairóban maradtak), ahol 1940 szept-

emberében az olaszok támadást intéztek a

britek ellen. A 16 000 fős 2NZEF 1941.

második felében, az Afrikakorps előretöré-

sével került az események sűrűjébe. 1942-

ben Montgomery 8. hadseregének része-

ként mind a két el-alameini csatában sú-

lyos veszteségeket szenvedtek az új-

zélandiak, majd részt vettek a szövetsége-

sek 1943. évi nyugati előretörésében a né-

met megadásig. Ez évben a 2NZEF egy-

harmadát hazaküldték, ám brit kérésre a

10.000 főnyi új-zélandi haderő a Közel-

keleten és Észak-Afrikában maradt.

Az új-zélandi haderő a krétai ütközetben is

jelentős szerepet vállalt. A szigeten össze-

gyűlt kb. 40 000 főnyi szövetséges (brit,

ausztrál, új-zélandi, görög) haderőből 7000

fő a 2NZEF katonája volt, és nem melles-

leg a parancsnoki posztot Bernard

Freyberg vezérőrnagy, a 2NZEF parancs-

noka töltötte be. A krétai csata mind né-

met, mind szövetséges oldalon jelentős

veszteségeket okozott, az új-zélandiak kö-

zül 650-en estek el, 1000-en megsebesül-

tek, és 2000-en kerültek német hadifog-

ságba.

Az 1941-től kibontakozó csendes-óceáni

háború Új-Zélandhoz is közel hozta a had-

színteret. 1942-ben a szingapúri vere-

ség, majd Darwin japánok általi bombázá-

sa kézzelfogható közelségbe hozta a hábo-

rút. 1942 nyarán az Egyesült Államok bá-

zisokat létesített Új-Zélandon, ez pedig a

"kiwik" új hadszíntéren való részvételével

ért fel. A 3. hadosztályt előbb Új-

Kaledóniára, majd a Salamon-szigeteki

guadalcanali harcokba küldték az új-

zélandi haditengerészeti erőkkel együtt.

A wellingtoni kormány 1943-ban a

Mediterráneumban tartózkodó második

hadosztály itáliai bevetése mellett döntött.

A "kiwik" kitüntették magukat Monte

Cassinónál, ám a veszteségek miatt átme-

netileg vissza kellett vonulniuk, és az erős-

ség bevételében már nem tudtak részt ven-

ni. A 2NZEF később Rimini–Firenze irá-

nyában a Gót vonal felszámolásában vett

részt, végül 1945 áprilisában Padovát és

Velencét felszabadítva egészen Triesztig

nyomult előre (ahol a felszabadítás dicső-

ségében osztozni volt kénytelen Tito parti-

zánjaival).

A háború végén Új-Zéland embervesztesé-

ge 12 000 főre rúgott, amellyel a Nemzet-

közösségben az egymillió főre jutó ember-

veszteséget tekintve ismét első helyen vég-

zett.

(Hidegháború: ANZUS, Korea, Maláj-

föld, Borneó, Vietnam) A második világ-

háború után nyilvánvalóvá vált, hogy a

Csendes-óceán térségében az Egyesült

Államok veszi át a britek helyét. A wel-

lingtoni kormány támogatta az USA kom-

munizmus feltartóztatását célzó politikáját.

Új-Zéland az ENSZ 51 alapító tagállamá-

nak egyike lett, és az ENSZ-tagság folyo-

mányaként 1950-ben csatlakozott a koreai

ENSZ-haderőhöz is. Wellington (Ausztrá-

liával egyetemben) 1951-ben aláírta

az ANZUS szerződést is, mely az Egyesült

Államokkal való biztonsági együttműkö-

désről szólt, és újabb egyértelmű jelképe

volt annak, hogy az USA vette át a britek

helyét a Pacifikus térségben. A Dulles-féle

paktumpolitika jegyében Dien Bien Phu

után létrehozott délkelet-ázsiai nyugatbarát

szövetséghez, az 1954 szeptemberében

aláírt Manilai Paktumhoz és a belőle kinö-

vő SEATO-hoz Új-Zéland is csatlakozott.

4

A kormány nem szakította meg brit kap-

csolatait sem: Új-Zéland és Ausztrália

1949-ben együttműködésről állapodtak

meg a britekkel Malájföld kapcsán

(ANZAM), hisz a délkelet-ázsiai brit pozí-

cióknak mind Canberrában, mind Welling-

tonban továbbra is jelentőséget tulajdoní-

tottak saját biztonságuk szempontjából.

Új-Zéland 1949-től csekély haditengeré-

szeti és légierővel vett részt a Malájföldi

Szükségállapot (1948–1960) brit hadműve-

leteiben is. A malájföldi tapasztalatok a

kormányt a hadsereg professzionali-

zálására és modernizálására ösztönözték.

A koreai háborúban (1950–1953) Új-

Zéland csatlakozott az USA-vezette

ENSZ-haderőhöz. A "kiwik" koreai hábo-

rús szerepvállalása – és vesztesége – nem

volt jelentős, (4500 fő a 28. nemzetközös-

ségi dandár, majd az 1. nemzetközösségi

hadosztály keretében, illetve 45 fős veszte-

ség) részvételével mindazonáltal aktívan

elkötelezte magát az Egyesült Államok

mellett. Másik fontos momentuma a hábo-

rús szerepvállalásnak az, hogy az Egyesült

Államokban meg-növekedett gyapjúigény

soha nem látott jelentős megrendelésekhez

és pénzhez juttatta az új-zélandi birkate-

nyésztőket.

A Malajzia függetlenné válása után, az

1963-ra feszültté váló maláj–indonéziai

viszony újabb új-zélandi szerepvállalást

eredményezett Délkelet-Ázsiában.

A Szukarno vezette indonéziai kormány

országa függetlenségét és területi integritá-

sát féltve elvitatta Észak-Borneó Malajziá-

hoz (és vele együtt a nyugati szövetségi

körhöz) való csatlakozását, és gerillahábo-

rús taktikával próbálta meg aláaknázni a

maláj fennhatóság kiterjesztését

(Konfrontasi). A még mindig a térségben

tartózkodó britek ausztrál és új-zélandi

segítséget kértek, utóbbiak csak némi el-

lenkezés után, de kisebb légierős egységek

a maláj-félszigeti Johor államba küldése

mellett döntöttek. A Johort érő indonéziai

légideszantos támadás visszaverése volt a

"kiwik" egyetlen (sikeres) harci részvétele.

Új-Zéland részt vett a vietnámi háborúban

is. Noha Wellington kevés katonával (1964

és 1972 között összesen 3500, de egyidejű-

leg alig több mint 500 fővel) járult hozzá

az Egyesült Államok erőfeszítéseihez,

mégis megerősítette a második világháború

utáni trendet: ez volt az első háború,

amelyben a "kiwik" a britek nélkül vettek

részt, ismét kinyilvánítva azt, hogy Új-

Zéland immáron az Egyesült Államokra

támaszkodik jobban biztonsági kérdések-

ben. Vietnam egyébként Új-Zéland leg-

hosszabb háborúja volt, egyben a legel-

lentmondásosabb is: a korábbi szerepválla-

lásokkal ellentétben nem kísérte társadalmi

támogatás, sőt a 60-as évek nyugati trend-

jéhez hasonulva itt is számos pacifista tün-

tetés követelte a békét. A "kiwik" egyéb-

ként alig negyvenfős emberveszteséggel

fejezték be a háborút.

(Új-Zéland és az ENSZ-békefenntartás)

A wellingtoni kormány a hatvanas évek óta

a hadsereg professzionalizásálát állította

előtérbe, valamint nagy jelentőséget tulaj-

donított a békefenntartó missziókban való

részvételre. A "kiwik" a világ számos pont-

ján megfordultak mint békefenntartók vagy

megfigyelők, többek között: Kasmír

(1956–1972), Rhodesia (1979–1980),

Sínai-félsziget (1982–1986), Bosznia

(1992–2007), Szomália (1992–1994), Haiti

(1994–1995) Kelet-Timor (1999–2003),

Salamon-szigetek (2000–), Irak (2003–),

Libanon (2006), Tonga (2006–).

(Zárszó) Új-Zéland láthatóan megbecsüli

rövid, ámbár meglehetős mozgalmas had-

történetét, amely arányaiban más országo-

kéhoz hasonlóan bővelkedik sikerekben,

kudarcokban. Bár a brit hódítást leszámít-

va, földrajzi elhelyezkedésüknél fogva, a

szigetek nem szembesültek a háborúk köz-

vetlen hatásaival, azok mégis mély nyomot

hagytak a lakosság emlékezetében. Mind-

ezt a hadtörténetüket a legjelentéktelenebb

megfigyelői misszióval bezárólag minden

eseményt felölelő kiállítással, méltóképpen

tárják a nyilvánosság elé.

5

19. század eleji maori fegyverek és európai tűzfegyverek a muskéta-háborúk idejéből

18. század végi és 1850-es évekbeli brit tisztizubbony, valamint 19. század eleji kovás puskák

6

Új Zélandi lovas lövész őrnagy a második búr háború idejéből - öltözete a gyarmati brit erők-

nél 1896-ban rendszeresített khaki színű egyenruha, fegyvere pedig egy Lee-Enfield .303-as

puska

7

Német Szamoa elfoglalásakor (1914. augusztus 29.) zsákmányolt német birodalmi zászló,

illetve James Blackwood Neely százados, az Aucklandi 3. ezred másodparancsnokának

egyenruhája.

8

Tárgyi emlékek a gallipoli harcokból

A közel-keleti fronton harcoló ANZAC lovas hadosztályának egyenruhája, a lovas lövészek

jellegzetes, 1899 óta használatos kalapjával (slouch hat - ami nem azonos a 'citromfacsaró'

kalappal, mely az új-zélandi hadsereg másik jellegzetes fejfedője 1916 óta).

9

Új-zélandi katonák a krétai harcokban. Viseletük a Nemzetközösség erőinél általánosan hasz-

nálatos brit 1937-es (P-37) mintájú egyenruha (Battle Dress).

10

Masatoshi Yamaguchi japán hadnagy egyenruhája, aki Kínában és Délkelet-Ázsiában szolgált

(és hagyatékából került a ruha a gyűjteménybe - unokája már új-zélandi iskolában tanult). Az

megadáskor az egyenruháról leszedték a rendfokozati jelzéseket.

11

Második világháborús relikviák, melyek egyik legérdekesebb darabja a Jugoszláv Királyság

trieszti Konzulátusának a város felszabadításakor zsákmányolt táblája (érdekes, hogy 1941

után is kinn hagyták az épületen)

12

A malájföldi szükségállapot idejéből származó relikviák

13

Új-zélandi ENSZ-békefenntartó az 1990-es évekből