Upload
others
View
7
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
1
Marosvári Csaba
Ki a kicsit nem becsüli... Új-
Zéland Hadtörténeti Múzeuma
Minden állam szeret a sikereivel büszkél-
kedni, illetve válságosabb időszakairól
megemlékezni. Ez Új-Zélanddal sincs
másként. Bár e tőlünk igen távol eső kis
ország már csak elhelyezkedésénél fogva
sem igen kerülhetett volna bele a történe-
lem fősodrába, a Brit Birodalom révén a
huszadik század jelentősebb háborús ese-
ményeibe mégis sikerült belefolynia. Új-
zélandi barangolásunk idején az aucklandi
Hadtörténeti Múzeum kiállításából sze-
mezgettünk.
(A múzeum) Az aucklandi Hadtörténeti
Múzeum tulajdonképpen egy egyszerű
faházban jött létre 1852-ben. A szerény
kezdetek (és még szerényebb hadtörténeti
múlt) után, valamint az országot érintő
hadiesemények gyakoribbá válásával a
múzeumot többször átköltöztették, majd
1929-ben az első világháborús áldozatok
emlékének is szentelt, új, neoklasszicista
épületbe helyezték át, ahol más, történeti
és természettudományi gyűjtemények is
helyet kaptak.
(Maori háborúk, második búr háború –
a kezdetek) Az új-zélandi hadtörténelem
feljegyzett eseményeit a 19. század elejétől
számítják, amikor a britek – először fegy-
vereik révén, később hódítókként – tartó-
san megjelentek a szigeteken. A 19. század
elején az északi szigeten a maori törzsek
között zajló háborúkban az európai keres-
kedők jóvoltából egyre több tűzfegyvert
használtak (ún. muskéta-háborúk 1806–
1845). Az egymás közötti háborúba belefá-
radt maorik és a gyarmatosító britek között
1840-ben megkötött waitangi szerződéstől
számított két évtizedet a gyakorlatban is
végbemenő brit hódítás (érdekesség, hogy
az új-zélandi brit egységek szokásos skar-
látvörös zubbonyaik helyett sötétkék uni-
formist viseltek az 1860-as években) és a
fehér telepesek számának gyors növekedé-
se (melynek következtében az 1880-as
évekre az őslakosok kisebbségbe kerültek)
jellemezte. A tárlat éppen emiatt nem is
igazán tud mit kezdeni a kérdéses időszak-
kal. Bár a kollektív történeti
lelkiismeretfurdalás (Ausztráliához hason-
lóan) az 1970-es évek óta egyértelműen a
kisemmizett őslakosság mellett teszi le a
voksot (1987-ben az addig jó száz évig
betiltott maori nyelv ismét a hivatalos
nyelvek közé került), értelemszerűen még-
sem lehet ugyanakkor teljesen elutasítani
az ország briteknek köszönhető vitathatat-
lan angolszász jellegét. A kiállítás a 20.
század kezdetéig azonban gyakorlatilag az
őslakosok szemszögéből követi az esemé-
nyeket.
A huszadik századba lépve fordulat követ-
kezik a tárlat összképét illetően. A kiállítás
immáron a Brit Birodalom szolgálatában
(és uniformisában) külföldre vezényelt új-
zélandi (a többségi brit bevándorlókból
álló) egységek tevékenységét mutatja be,
elsőként a dél-afrikai második búr háborús
részvételt (1899–1902). Az általános társa-
dalmi támogatásra lelő első külföldi új-
zélandi szerepvállalásában 6500 lovas lö-
vész (önkéntes) vett részt, miközben a hát-
országban a nők is kivették a részüket a
csapatok számára való pénzgyűjtésben és
kampányban (Khaki Corps). A dél-afrikai
kiküldetést Új-Zéland alig több mint két-
száz fős emberveszteséggel úszta meg. A
sikeresnek mondható búr háborús részvétel
megnövelte a "kiwik" (ahogy az új-zélandi
katonákat az ország szimbólumállata alap-
ján nevezni kezdték) önbizalmát.
2
(Az első világháború – ANZAC, dicsőség
és katasztrófa) Az első világháború 1914-
es kitörése után – földrajzi távolsága és
csekély, alig egymilliós lakossága ellenére
– Új-Zéland rögtön felajánlotta segítségét
Londonnak. A tárlat szerint 1914 és 1918
között százezer új-zélandi katona, tenge-
rész, pilóta és nővér (köztük 3000 őslakos
is) szolgált az Új-zélandi Expedíciós
Erőkban (NZEF) illetve brit vagy ausztrál
egységekben.
A "kiwik" háborús részvétele egy könnyű
sikerrel indult, melyet kvázi az új-zélandi
hadtörténelem egyik legnagyobb sikere-
ként aposztrofálnak: az Új-Zélandi Sza-
moa-Erők 1400 katonája partra szállt Né-
met Szamoán és 1914. augusztus 29-én
ellenállás nélkül elfoglalta azt. A tárlat
büszke kiírása szerint ez volt az első német
terület, melyet a háború során elfoglalt az
antant (valójában Német Togót pár nappal
korábban szállták meg a britek és a franci-
ák).
Az ausztrál és új-zélandi erőket 1914 kora
telétől Egyiptomba vezényelték, hogy ott
teleljenek át és egy rövid kiképzés után
továbbítsák őket a nyugati és a közel-keleti
frontra. A britek 6 ausztrál gyalogsági had-
osztályból és öt könnyű lovasdandárból,
valamint 1-1 új-zélandi gyalogsági és lovas
lövészdandárból létrehozták az Ausztrál-
Új-Zélandi Hadtestet (ANZAC), melyet
elsőként 1915 tavaszán, Gallipolinál vetet-
tek be az Oszmán Birodalom ellen. A ki-
lenc hónapos, britek vezette akció totális
kudarccal végződött: a múzeum adatai sze-
rint a hadjáratban részt vevő 8556 új-
zélandi katonából 2721 elesett, 4752 meg-
sebesült - ezáltal az új-zélandiak legna-
gyobb történelmi tragédiájukként tartják
számon. Ausztráliában hasonló mély sebet
ejtett Gallipoli, ezért 1916 óta a gallipoli
partraszállás napja, április 25. mindkét
országban nemzeti emléknap (ANZAC-
Day). Mindennek ellenére éppen
Gallipolinak - pár tárgyi emléket leszámít-
va - meglehetősen kevés helyet szenteltek
a tárlaton.
Az új-zélandi erők (Új-Zélandi Hadosz-
tály) részt vettek a nyugati front harcaiban
is, úgy mint a Somme (1916), vagy
Passchendaele (1917) melletti összecsapá-
sokban (itt októberben egyetlen nap alatt
850 főt vesztettek, így ez volt a "kiwik"
legnagyobb egyszeri embervesztesége had-
történetükben), vagy az 1918 tavaszi német
offenzíva visszaverésében.
Az ausztrál-új-zélandi erők 1917-18 fo-
lyamán tevékeny részt vállaltak a britek
palesztinai-szíriai offenzívájában. Ehhez a
hadjárathoz kötődik viszont az az esemény,
melyet nem mulasztanak el megemlíteni a
tárlaton, és mely az ANZAC erők becsüle-
tén komoly sebet ejtett és a kollektív meg-
bánás része: egy tiszt lovának elrablása
miatt egy beduin törzs elleni büntetőexpe-
díción 40 embert mészároltak le az auszt-
rál–új-zélandi katonák.
Új-Zéland az első világháborúban nem
hozott létre külön légierőt (bár pár száz új-
zélandi brit repülőkön szolgált), haditenge-
részeti tevékenysége pedig elhanyagolható
volt, mindazonáltal az Új-
Zélandi Expedíciós Erők derekasan kivet-
ték részüket a harcból a tőlük szó szerint
fél világnyi távolságra lévő frontokon: 18
000 fős emberveszteségükkel és 41 000
főnyi sebesülttel a legnagyobb, 59%-os
emberveszteségi arányt produkálták a har-
coló felek közül. Az első világháború egy-
úttal Új-Zéland történetének legvéresebb
háborújának is számít.
(A második világháború) Az 1920-as és
30-as években Új-Zélandon is úrrá lett a
pacifizmus. Bár 1923-ban létrehozták az
önálló új-zélandi légierőt, a harmincas
évek végéig szinte alig érintették a fejlesz-
tések. A haditengerészet pedig egészen
1941-ig a Brit Királyi Haditengerészet ré-
szeként működött. A britek Új-Zéland biz-
tonságában játszott szerepe miatt azonban
az új-zélandi kormány a háborúba való
haladéktalan belépés mellett döntött 1939.
szeptember 3-án.
Az 1,6 milliós Új-Zéland ismét jelentős
háborús vállalást tett. 1939-45 között ösz-
3
szesen 140 000 új-zélandi vett részt a há-
borúban, kétharmaduk a Második Új-
Zélandi Expedíciós Erőkben, (2NZEF)
egyharmaduk új-zélandi és brit haditenge-
részeti és légierős egységekben.
Az első új-zélandi akció az 1939. decem-
ber 13-i River Plate-i 82 percig tartó tenge-
ri ütközet (lövöldözés) volt, ahol az Achil-
les nevű hadihajó „személyében” az
(ugyan hivatalosan csak 1941-ben elkülö-
nített) új-zélandi flotta átesett a tűzkereszt-
ségen.
Az új-zélandiak 135 fővel képviseltették
magukat az 1940, évi angliai csatában, és
ez évben küldték expedíciós erőiket Egyip-
tomba (eredetileg a nyugati frontra, de
Franciaország gyors összeomlása után vé-
gül Kairóban maradtak), ahol 1940 szept-
emberében az olaszok támadást intéztek a
britek ellen. A 16 000 fős 2NZEF 1941.
második felében, az Afrikakorps előretöré-
sével került az események sűrűjébe. 1942-
ben Montgomery 8. hadseregének része-
ként mind a két el-alameini csatában sú-
lyos veszteségeket szenvedtek az új-
zélandiak, majd részt vettek a szövetsége-
sek 1943. évi nyugati előretörésében a né-
met megadásig. Ez évben a 2NZEF egy-
harmadát hazaküldték, ám brit kérésre a
10.000 főnyi új-zélandi haderő a Közel-
keleten és Észak-Afrikában maradt.
Az új-zélandi haderő a krétai ütközetben is
jelentős szerepet vállalt. A szigeten össze-
gyűlt kb. 40 000 főnyi szövetséges (brit,
ausztrál, új-zélandi, görög) haderőből 7000
fő a 2NZEF katonája volt, és nem melles-
leg a parancsnoki posztot Bernard
Freyberg vezérőrnagy, a 2NZEF parancs-
noka töltötte be. A krétai csata mind né-
met, mind szövetséges oldalon jelentős
veszteségeket okozott, az új-zélandiak kö-
zül 650-en estek el, 1000-en megsebesül-
tek, és 2000-en kerültek német hadifog-
ságba.
Az 1941-től kibontakozó csendes-óceáni
háború Új-Zélandhoz is közel hozta a had-
színteret. 1942-ben a szingapúri vere-
ség, majd Darwin japánok általi bombázá-
sa kézzelfogható közelségbe hozta a hábo-
rút. 1942 nyarán az Egyesült Államok bá-
zisokat létesített Új-Zélandon, ez pedig a
"kiwik" új hadszíntéren való részvételével
ért fel. A 3. hadosztályt előbb Új-
Kaledóniára, majd a Salamon-szigeteki
guadalcanali harcokba küldték az új-
zélandi haditengerészeti erőkkel együtt.
A wellingtoni kormány 1943-ban a
Mediterráneumban tartózkodó második
hadosztály itáliai bevetése mellett döntött.
A "kiwik" kitüntették magukat Monte
Cassinónál, ám a veszteségek miatt átme-
netileg vissza kellett vonulniuk, és az erős-
ség bevételében már nem tudtak részt ven-
ni. A 2NZEF később Rimini–Firenze irá-
nyában a Gót vonal felszámolásában vett
részt, végül 1945 áprilisában Padovát és
Velencét felszabadítva egészen Triesztig
nyomult előre (ahol a felszabadítás dicső-
ségében osztozni volt kénytelen Tito parti-
zánjaival).
A háború végén Új-Zéland embervesztesé-
ge 12 000 főre rúgott, amellyel a Nemzet-
közösségben az egymillió főre jutó ember-
veszteséget tekintve ismét első helyen vég-
zett.
(Hidegháború: ANZUS, Korea, Maláj-
föld, Borneó, Vietnam) A második világ-
háború után nyilvánvalóvá vált, hogy a
Csendes-óceán térségében az Egyesült
Államok veszi át a britek helyét. A wel-
lingtoni kormány támogatta az USA kom-
munizmus feltartóztatását célzó politikáját.
Új-Zéland az ENSZ 51 alapító tagállamá-
nak egyike lett, és az ENSZ-tagság folyo-
mányaként 1950-ben csatlakozott a koreai
ENSZ-haderőhöz is. Wellington (Ausztrá-
liával egyetemben) 1951-ben aláírta
az ANZUS szerződést is, mely az Egyesült
Államokkal való biztonsági együttműkö-
désről szólt, és újabb egyértelmű jelképe
volt annak, hogy az USA vette át a britek
helyét a Pacifikus térségben. A Dulles-féle
paktumpolitika jegyében Dien Bien Phu
után létrehozott délkelet-ázsiai nyugatbarát
szövetséghez, az 1954 szeptemberében
aláírt Manilai Paktumhoz és a belőle kinö-
vő SEATO-hoz Új-Zéland is csatlakozott.
4
A kormány nem szakította meg brit kap-
csolatait sem: Új-Zéland és Ausztrália
1949-ben együttműködésről állapodtak
meg a britekkel Malájföld kapcsán
(ANZAM), hisz a délkelet-ázsiai brit pozí-
cióknak mind Canberrában, mind Welling-
tonban továbbra is jelentőséget tulajdoní-
tottak saját biztonságuk szempontjából.
Új-Zéland 1949-től csekély haditengeré-
szeti és légierővel vett részt a Malájföldi
Szükségállapot (1948–1960) brit hadműve-
leteiben is. A malájföldi tapasztalatok a
kormányt a hadsereg professzionali-
zálására és modernizálására ösztönözték.
A koreai háborúban (1950–1953) Új-
Zéland csatlakozott az USA-vezette
ENSZ-haderőhöz. A "kiwik" koreai hábo-
rús szerepvállalása – és vesztesége – nem
volt jelentős, (4500 fő a 28. nemzetközös-
ségi dandár, majd az 1. nemzetközösségi
hadosztály keretében, illetve 45 fős veszte-
ség) részvételével mindazonáltal aktívan
elkötelezte magát az Egyesült Államok
mellett. Másik fontos momentuma a hábo-
rús szerepvállalásnak az, hogy az Egyesült
Államokban meg-növekedett gyapjúigény
soha nem látott jelentős megrendelésekhez
és pénzhez juttatta az új-zélandi birkate-
nyésztőket.
A Malajzia függetlenné válása után, az
1963-ra feszültté váló maláj–indonéziai
viszony újabb új-zélandi szerepvállalást
eredményezett Délkelet-Ázsiában.
A Szukarno vezette indonéziai kormány
országa függetlenségét és területi integritá-
sát féltve elvitatta Észak-Borneó Malajziá-
hoz (és vele együtt a nyugati szövetségi
körhöz) való csatlakozását, és gerillahábo-
rús taktikával próbálta meg aláaknázni a
maláj fennhatóság kiterjesztését
(Konfrontasi). A még mindig a térségben
tartózkodó britek ausztrál és új-zélandi
segítséget kértek, utóbbiak csak némi el-
lenkezés után, de kisebb légierős egységek
a maláj-félszigeti Johor államba küldése
mellett döntöttek. A Johort érő indonéziai
légideszantos támadás visszaverése volt a
"kiwik" egyetlen (sikeres) harci részvétele.
Új-Zéland részt vett a vietnámi háborúban
is. Noha Wellington kevés katonával (1964
és 1972 között összesen 3500, de egyidejű-
leg alig több mint 500 fővel) járult hozzá
az Egyesült Államok erőfeszítéseihez,
mégis megerősítette a második világháború
utáni trendet: ez volt az első háború,
amelyben a "kiwik" a britek nélkül vettek
részt, ismét kinyilvánítva azt, hogy Új-
Zéland immáron az Egyesült Államokra
támaszkodik jobban biztonsági kérdések-
ben. Vietnam egyébként Új-Zéland leg-
hosszabb háborúja volt, egyben a legel-
lentmondásosabb is: a korábbi szerepválla-
lásokkal ellentétben nem kísérte társadalmi
támogatás, sőt a 60-as évek nyugati trend-
jéhez hasonulva itt is számos pacifista tün-
tetés követelte a békét. A "kiwik" egyéb-
ként alig negyvenfős emberveszteséggel
fejezték be a háborút.
(Új-Zéland és az ENSZ-békefenntartás)
A wellingtoni kormány a hatvanas évek óta
a hadsereg professzionalizásálát állította
előtérbe, valamint nagy jelentőséget tulaj-
donított a békefenntartó missziókban való
részvételre. A "kiwik" a világ számos pont-
ján megfordultak mint békefenntartók vagy
megfigyelők, többek között: Kasmír
(1956–1972), Rhodesia (1979–1980),
Sínai-félsziget (1982–1986), Bosznia
(1992–2007), Szomália (1992–1994), Haiti
(1994–1995) Kelet-Timor (1999–2003),
Salamon-szigetek (2000–), Irak (2003–),
Libanon (2006), Tonga (2006–).
(Zárszó) Új-Zéland láthatóan megbecsüli
rövid, ámbár meglehetős mozgalmas had-
történetét, amely arányaiban más országo-
kéhoz hasonlóan bővelkedik sikerekben,
kudarcokban. Bár a brit hódítást leszámít-
va, földrajzi elhelyezkedésüknél fogva, a
szigetek nem szembesültek a háborúk köz-
vetlen hatásaival, azok mégis mély nyomot
hagytak a lakosság emlékezetében. Mind-
ezt a hadtörténetüket a legjelentéktelenebb
megfigyelői misszióval bezárólag minden
eseményt felölelő kiállítással, méltóképpen
tárják a nyilvánosság elé.
5
19. század eleji maori fegyverek és európai tűzfegyverek a muskéta-háborúk idejéből
18. század végi és 1850-es évekbeli brit tisztizubbony, valamint 19. század eleji kovás puskák
6
Új Zélandi lovas lövész őrnagy a második búr háború idejéből - öltözete a gyarmati brit erők-
nél 1896-ban rendszeresített khaki színű egyenruha, fegyvere pedig egy Lee-Enfield .303-as
puska
7
Német Szamoa elfoglalásakor (1914. augusztus 29.) zsákmányolt német birodalmi zászló,
illetve James Blackwood Neely százados, az Aucklandi 3. ezred másodparancsnokának
egyenruhája.
8
Tárgyi emlékek a gallipoli harcokból
A közel-keleti fronton harcoló ANZAC lovas hadosztályának egyenruhája, a lovas lövészek
jellegzetes, 1899 óta használatos kalapjával (slouch hat - ami nem azonos a 'citromfacsaró'
kalappal, mely az új-zélandi hadsereg másik jellegzetes fejfedője 1916 óta).
9
Új-zélandi katonák a krétai harcokban. Viseletük a Nemzetközösség erőinél általánosan hasz-
nálatos brit 1937-es (P-37) mintájú egyenruha (Battle Dress).
10
Masatoshi Yamaguchi japán hadnagy egyenruhája, aki Kínában és Délkelet-Ázsiában szolgált
(és hagyatékából került a ruha a gyűjteménybe - unokája már új-zélandi iskolában tanult). Az
megadáskor az egyenruháról leszedték a rendfokozati jelzéseket.
11
Második világháborús relikviák, melyek egyik legérdekesebb darabja a Jugoszláv Királyság
trieszti Konzulátusának a város felszabadításakor zsákmányolt táblája (érdekes, hogy 1941
után is kinn hagyták az épületen)
12
A malájföldi szükségállapot idejéből származó relikviák
13
Új-zélandi ENSZ-békefenntartó az 1990-es évekből