Módszertani útmutató a makroszkopikus vízi · 2015. 11. 16. · 3 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT Vizi makrogerinctelen módszertani útmutató VGT 2, 2015 1. Bevezetés E Módszertani

Készítette: Dr. Várbíró Gábor , Dr. Boda Pál, Dr. Csányi Béla, Szekeres József

Módszertani útmutató a makroszkopikus vízi gerinctelenek élőlénycsoport VKI szerinti gyűjtéséhez és feldolgozásához

2 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ............................................................................................................................................. 3

2. A makroszkopikus gerinctelen vizsgálat részletes leírása ................................................................... 3

2.1. A mintavétel megtervezése .......................................................................................................... 4

2.3. A mintavétel ................................................................................................................................. 5

2.3.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek ........................................................................ 5

2.3.2. Folyók: mély vizek .............................................................................................................. 10

2.3.3. Tavak: lábalható mélységű vizek ........................................................................................ 13

2.3.4. Tavak: mély vizek (nem lábalható mélység, nyílt vízi tájék) .............................................. 16

2.4. Mintaelőkészítés (válogatás, tartósítás, tárolás) ......................................................................... 17

2.4.1. Mintatárolás, tartósítás ......................................................................................................... 17

2.4.2. Válogatás ............................................................................................................................. 17

2.5. Határozás .................................................................................................................................... 19

2.6. Adatbevitel ................................................................................................................................. 20

3. Értékelés ............................................................................................................................................ 21

3.1. Az értékeléskor figyelembe vett metrikák kiválasztása általános szempontok .......................... 21

3.2. Folyóvizek értékelése ................................................................................................................. 23

3.2.1. A stresszkor-specifikusság .................................................................................................. 24

3.2.2. Referenciális Makroszkopikus közösség jellemzése ........................................................... 28

3.3. Tavak .......................................................................................................................................... 29

3.3.1. A stresszor specifikusság ..................................................................................................... 30

3.3.2 Referenciális Makroszkopikus közösség jellemzése ............................................................ 31

3.4 Az ökológiai állapot értékelések megbízhatóságának jellemzése ............................................... 32

3.5 A víztestek állapotának meghatározása. ...................................................................................... 32

3. 5. A ROM (Risk of Misclassification) Hibás besorolás kockázata ............................................... 33

4. Irodalomjegyzék ................................................................................................................................ 34


Vizi makrogerinctelen módszertani útmutató VGT 2, 2015

1. Bevezetés

E Módszertani útmutatóban rögzítjük azokat a mintavételi és értékelési módszereket, amelyek

alkalmasak az EU Víz Keretirányelv (továbbiakban VKI) által megszabott feltételeknek megfelelően

a biológiai minőségi elemek (Biological Quality Elements, BQEs) közül a vízi makrogerinctelen

élőlény-együttes rutinszerű vizsgálatára, valamint a víztestek állapotértékelésére.

Az Útmutatóban szereplő makrogerinctelen mintavételi és értékelési módszer a nemzetközi

ökológiai interkalibrációban elfogadott és interkalibrált módszer, tehát alkalmas a VKI-

követelményeinek megfelelő monitoring és állapotértékelés kivitelezésére az adott vízgyűjtő-

gazdálkodás tervezési és végrehajtási ciklusban.

A vizsgálatok objektumai a makroszkopikus vízi gerinctelenek (makrozoobenton), melyek jelenlétük,

tömegességi adataik, állományaik eloszlása révén jól jelzik (indikálják) a vízterek ökológiai állapotát,

annak természetességét, illetve emberi beavatkozások hatására történő degradációs folyamatait.

Rendszertani határozásuk néhány csoport kivételével nem okoz nagy problémát, a fajok

többségének környezeti igénye jól ismert, bioindikációs jelentőségük tehát széles körben érvényesül.

Birk et al. (2006). A nemzetközi ökológiai interkalibrációs eljárás során, új stresszor és típus -

specifikus, multimetrikus értékelési módszer (HMMI) lett kidolgozva folyó és állóvizekre egyaránt.

2. A makroszkopikus gerinctelen vizsgálat részletes leírása

A hazai vízterek ökológiai állapotának felmérését és osztályozását az EU Víz Keretirányelv (WFD

2000) Article 8; Section 1.3 of Annex II; és Annex V-ben megfogalmazott követelmények szerint kell

teljesíteni. A jelenleg javasolt mintavételi módszertan a következő szabványok előírásait veszi

figyelembe:

MSZ EN 27828: 1998: Vízminőség. Biológiai mintavétel. A vízi bentikus makroszkopikus

gerinctelenek kézihálós mintavételének irányelvei (ISO 7828: 1985)


MSZ EN 28265: 1998: Vízminőség. Kavicsos aljzatú sekély édesvizekben élő bentikus

makroszkopikus gerinctelenek gyűjtésére alkalmas mennyiségi mintavevők szerkezete és

használata (ISO 8265:1988)

MSZ EN ISO 9391: 2000: Vízminőség. Mélyvízi makroszkopikus gerinctelenek

mintavétele.

Útmutató a telepítéses, a minőségi és a mennyiségi mintavevők használatához (ISO

9391:1993)

A módszertani mintavételi útmutató a következő fontosabb lépéseket sorolja fel a makrogerinctelen

élőlény-együttes vizsgálatánál (tervezés, mintavétel, mintaválogatás, határozás, adatbevitel,

értékelés); a módszertani útmutató is ezeket a lépéseket követi.

2.1. A mintavétel megtervezése

A mintavételi helyet a vizsgálat céljának megfelelően kell kiválasztanunk, úgy, hogy az adott

víztestre, és a víztest adott szakaszára reprezentatív legyen. A reprezentatív (bejárt) és a reprezentatív

mintázott szakaszt úgy válasszuk ki, hogy ne essen különleges és jelentős hidromorfológiai

módosulással érintett (pl. híd, partvédő kövezés, sarkantyú) mederszakaszra. Kivételt jelent az az

eset, ha az ilyen típusú erősen módosított mederrészek jellemzőek az adott vízfolyásszakaszra, és

ebből fakadóan ezeket is szükséges mintázni a reprezentativitás érdekében.

A reprezentatív szakasz hossza a víztesten

kisvízfolyásoknál (vízgyűjtő mérete: 10-100 km2): 5 km,

közepes vízfolyásoknál (100-1000 km2): 10 km-es szakasz felvíz-alvíz irányban,

ezen belül a reprezentatív mintavételi szakasz

kis vízfolyásoknál: 250 m,

közepes vízfolyásoknál: 500 m-es szakaszt felvíz-alvíz irányban,

a mintavételi terület

kisvízfolyásoknál általában 20-50 m-es,

közepes folyóknál 50-100 m-es szakasz.

A nagyon nagy folyók esetében (>1000 km2) a mintavételi szakasznak a vizsgált terület legalább 500

m-es szakaszára vagy a vízfolyás átlagos szélességének 100×-ára kell jellemzőnek lennie

(http://www.eu-star.at/frameset.htm).

http://www.eu-star.at/frameset.htmhttp://www.eu-star.at/frameset.htm


A mintavétel idejét, illetve gyakoriságát a feltáró monitoring esetében évente 2-szer, az operatív

monitoring-pontokon évente 1-szer kell elvégezni. A mintavétel idejének kiválasztásánál arra kell

törekedni, hogy a mintavétel az adott vízfolyáson minden évben ugyanabban az időszakban történjen,

ezáltal a különböző évekből származó adatok összehasonlíthatóak, és az évszakos változásokból

adódó minősítési hibák kiküszöbölhetőek (VLEK, 2004). A szezonalitás alapján való időzítés típus-

specifikusan eltérő lehet a különböző víztestek esetében:

Hegy- és dombvidéki kisvízfolyásaink esetében, valamint az ország területére beérkező

közepes és nagy folyóink határszelvényének környezetében, ahol a folyó még a tengerszint

feletti 200 m-es magasságban helyezkedik el, a kora-tavaszi időszak: március –április javasolt,

kifejezetten a vízi rovarlárva-együttesek tanulmányozására;

A síkvidéki nagyobb folyóknál azonban ez az időszak általában nagy vízhozamokkal

jellemezhető, ami nem kedvez a makrogerinctelen mintavételeknek, többek között a

makrovegetáció kifejlődése miatt, így a későbbi, május-június kedvezőbb lehet. ekkorra már

számos rendszertani csoportnak stabil együttesei alakulnak ki;

Állóvizeinkben szintén a nyár eleji, vagy a nyár közepi időszak az optimális mintavételi

időpont, az előzőeknek megfelelő megfontolásból.

2.3. A mintavétel

A vizsgálatra kijelölt víztereket a vízmélység alapján két fő csoportba lehet sorolni:

Folyók:

Lábalható/gázolható mélységű vizek (átlagosan 1,5 m mélység) (Lásd 2.3.1.)

Mély vizek (nem lábalható mélység) (Lásd 2.3.2.)

Tavak:

Lábalható/gázolható mélységű szegélyzóna, a parti öv vizei (Lásd 2.3.3.)

Mély vizek (nem lábalható mélység, nyíltvízi régió) (Lásd 2.3.4.)

2.3.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek


Mintavételi jegyzőkönyv

A mintavételi jegyzőkönyv kitöltésével:

A mintavételi helyszínt egyértelműen meghatározzuk (vízfolyás és lokalitás

megnevezésével, koordináták rögzítése GPS segítségével);

A mintavétel körülményeit feljegyezzük;

Az előkerült taxonok nevét, becsült tömegességét is rögzítjük;

A helyszínen informatív fénykép-felvételeket készíthetünk akár a mintavétel

körülményeiről, akár a mintáról.

Mindezekre a megfelelően kialakított Mintavételi jegyzőkönyv űrlapja (Függelék

– I.) szolgál, amelyet a helyszínen értelemszerűen ki kell tölteni. Ha kiszáradt

medret találunk, adatlap kitöltése akkor is szükséges a tapasztalt jelenség és egyéb

észlelt dolgok feltüntetésével. A jegyzőkönyv fejlécében a Függelékben szereplő

példa alapján célszerű feltüntetni a vizsgálatot végző intézményre vonatkozó

információkat. Fontos eleme a mintavételnek a foto-dokumentáció. Célszerű az

egész helyszínről több képet is készíteni, folyóvizek esetén alvízi és felvízi

irányban egyaránt. A fényképezőgép adta sorszámot a jegyzőkönyvben az

információ-vesztés elkerülése érdekében fel kell jegyezni.

Mintavevő eszközök:

1 mm névleges lyukbőségű nyeles mintavevő háló (standard FBA pond net)

nyele dm-es beosztásokkal van ellátva, vagy külön mércével rendelkező bot a

vízmélység becslésére

mellcsizma vagy gumicsizma;

jegyzőkönyv;

tálca, csipesz, megfelelő nagyobb gyűjtőedények, kis üvegcse;

grafitceruza (nem ázik le);

matrica;

tartósítószer (a 4 %-os töménységű formalin vagy 70%-os/terepi tartósításhoz

96%-os alkohol);

vízhőmérő;

GPS készülék;

fényképezőgép.

Mintavétel

Lábalható/gázolható mélységű vizekben a vízi makrogerinctelenek gyűjtése a víz


medrének rugdosásán, felkavarásán és összehálózásán alapuló keverő-hálózó

mintavétel, amelyet szabványosított nyeles háló (Standard Pond Net) segítségével

kell végezni. A 25 cm x 25 cm-es fémkeretre szerelt háló névleges szembősége 1

m. A mintavételt 10, ill. 20 hálókeretnek megfelelő (25cmx25cm) kvadrátról

végezzük, aszerint, hogy az élőhely-típusok száma kevesebb vagy több mint 3. A

javasolt mintavételi eszközzel és technikával mintázható vízmélység kb. 120-150

cm. Amennyiben a vízfolyás legnagyobb mélysége is kisebb, mint 120-150 cm,

akkor alapvető elvárás, hogy a mintavétel a teljes keresztszelvényre terjedjen ki

és legyen reprezentatív. A rutinszerű monitorozás mellett természetesen

alapkutatási szinten (hidrobiológia kutatóintézetekben és alapkutatással

foglalkozó egyetemeken) szükség van a nagy folyók és tavak 150 cm-es

vízmélységtől mélyebb régióinak vizsgálatára is. A javasolt mintavételi módszer

alkalmazásának feltétele közepes és nagy folyókon, hogy a mintavétel kisvízi

időszakban történjen. Az élőhely-típusok arányát vizuálisan, ill. mély

vizekben az alábbi szempontok figyelembevételével törekszünk feltérképezni:

legalább 2 vagy 3 mintavételi szakaszt választunk ki a partszegély közelében

a részmintákat nagy kiterjedésű aljzattípus esetében úgy osztjuk el, hogy

mind a partszegélyi, mind a vízfolyás középső szakaszán veszünk mintát,

lehetőség szerint egy transzekt mentén

ahol ezt a vízfolyás mérete lehetővé teszi, a keresztszelvényben végezzük a

mintavételt, azaz vizsgálni kell mindkét partot és a mederközepet is

ha egy aljzat-típus a gyors és lassú áramlású szakaszokon is gyakori, mind a

kettő áramlási szakaszon veszünk mintát, az aljzat-típus gyakorisága szerint

a részmintákat az élőhely-típusok arányának megfelelően (10 részminta:

10%, 20 részminta: 5

% élőhely-típusonként) vesszük a reprezentatívnak választott mintavételi

szakaszon.

az olyan ritka élőhely-típusokból, amelyek aránya a mintavételi szakaszon 20

részminta esetén


Az értékelésnél ezt is hozzászámoljuk a mintázott felülethez (20 részminta

esetén: 1,25 m2, 21. minta esetén: 1,3125 m2 és ezt vonatkoztatjuk 1m2-re

az index számításához és a minősítéshez).

A speciális, ritkább élőhelyek mintázása (aljzat-típus előfordulása a

mintavételi szakaszon


illetve homok-frakció dominál, akkor a helyszíni szűrés során azt könnyen ki

lehet mosni a mintából, a sekély zónában használatos, ugyancsak hálón történő

intenzív átmosással, szitálással. A dekantálást többször ismételjük. A teljes mintát

általában csak több részben tudjuk hatékonyan dekantálni. Az állatok nagy

részétől megszabadított maradék mintát vagy elrakjuk a későbbi teljes

válogatásra - ekkor azt tartósítani kell -, vagy pedig a helyszínen részletesen

kiválogatjuk a még benne maradt szervezeteket. Egyéb részeket, fadarabokat,

vízinövény-csomókat gondos visszamosással mentesítjük a rajtuk esetleg rögzült

állatoktól. A lemosott alkotóelemeket eldobhatjuk. A törmelék térfogatának

csökkentése jelentős mértékben megkönnyíti a minta későbbi válogatását, az

állatok szortírozását. Ennek során természetesen fokozott figyelmet kell fordítani

arra, hogy ne okozzunk veszteséget a gyűjtött anyagban, tehát állatot véletlenül

se dobjunk ki a térfogat-csökkentés folyamata során. Mindemellett fokozottan

ügyelni kell arra, hogy az átmosás kíméletes módon történjen, mert így nem

sérülnek a szervezetek.

Almintázás

A teljes mintát, vagy nagyon sok szervetlen és szerves törmelék esetén a minta

egy részét a válogatótálcába helyezzük és megállapítjuk, hogy melyek azok a

genuszok vagy családok, melyekből a teljes mintában több száz egyed található.

Ezután a mintából kiválogatjuk azon taxonok egyedeit, melyeket a mennyiségük

alapján nem almintázunk. A minta, válogatás után fennmaradó részét

összegyűjtjük, majd a mintát átengedjük a mintavevő hálón ezáltal eltávolítva

róla a felesleges vizet (a kis víztartalmú minta sokkal jobban kezelhető az

almintázás során). A minta anyagát ezután egyenletesen szétoszlatjuk a

válogatótálcában (előnyös a fehér szín választása), majd egy rácsot helyezünk a

tálca aljára, mely a tálcát egyenlő egységekre osztja. 75x60 cm-es külső átmérőjű

fotótálca használata esetében javasoljuk olyan rács alkalmazását, mely 16 db

16x12 cm-es egységre osztja a tálca alját. Ezután, a 16 egységből véletlenszerűen

kiválasztunk 4-et, melyekből kiválogatjuk az almintázásra kerülő nagy

abundanciájú taxonok egyedeit. Az almintázás során a taxonokat külön fiolákba

gyűjtjük, melyek feliratozása során jelezzük, hogy almintázás történt, hiszen az

egyedsűrűség számításánál figyelembe kell venni, hogy az almintázás során az

eredeti mintaméret a negyedére csökkent. Az almintázást addig folytatjuk, amíg

ezt az egyedszámot el nem érjük. Ha egy egyed két alminta- egység határán

található, akkor ahhoz az egységhez tartozónak számítjuk, amelyikben az állat


testének nagyobb része fordul elő. Az eredeti AQEM módszer 700 egyedet ír elő,

költség- és időhatékonyság miatt mi javasoljuk a német módszer módosításának

követését a magyar monitorozási gyakorlatban, amely a mintából 350 egyedet

használ. Az almintázás során figyelni kell arra, hogy a tálcán lévő teljes minta ki

ne száradjon.

2.3.2. Folyók: mély vizek

A folyók mély víztereinek vizsgálata összetett, szigorú balesetvédelmi

vonatkozásai vannak, s számos olyan eszközt kell hozzá használni, amely a

rendszeres, rutin monitoring során széleskörűen nem alkalmazható. Ennek

ellenére mégis elengedhetetlenül szükség van a mély vizek élőlény-együtteseinek

feltárására, hiszen egy adott folyó fontos jellemzője, hogy a meder hossz- és

kereszt-szelvénye mentén élővilága hogyan változik, annak abundancia-

viszonyait hogyan befolyásolják a különböző hidrológiai viszonyok és hidraulikai

körülmények. Ez a Mintavételi útmutató ebben a mélyvízi témakörben új hazai

és nemzetközi, elsősorban a Dunára vonatkozó eredményeken alapul.


A mintavételi jegyzőkönyv (jelen esetben: (Függelék – II-III.) kitöltése a 2.2.1.

Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek, mintavételi jegyzőkönyv pontjában

leírtakhoz hasonlóan történik. A tapasztalt hidrológiai állapot/jelenség rögzítése

és egyéb észlelt dolgok feljegyzése mind elengedhetetlen. A vízjárás és vízállás

adatokról nagyobb folyóink esetében a tájékozódhatunk.


mederkotró, kötél (kb. 25 m) kábeldobon, vaslánc (kb. 2 m);

motorcsónak;

mélységmérő;

jegyzőkönyv;

műanyag vödör (20 l), tálca, csipesz, megfelelő nagyobb gyűjtőedények, kis

üvegcse;


matrica;

tartósítószer (a 4 %-os töménységű formalin vagy 70%-os alkohol/terepi

tartósításhoz 96%-os alkohol);


vízhőmérő;

GPS készülék;

fényképezőgép.

Néhány balesetvédelmi vonatkozás

Ha mély vizeken a vízi járművön munkavégzéskor védőfelszerelést

(mentőmellény) kell használni, még akkor is, ha az kényelmetlen. A folyami

munka során számos baleseti forrás jelentkezhet, amelyekre a munkavégzést

megelőzően megfelelően fel kell készülni. A munka során különös

körültekintésre van szükség a balesetek elkerülésére. A makrogerinctelenek

vizsgálatakor a mélyvízi mederkotrás az egyik legveszélyesebb tevékenység,

mert számos veszélyforrás van (vízbeesés, csónak elakadása, kotróeszköz

leakadása, előre nem látható víz alatti tárgyakkal történő találkozás,

hajóforgalom, stb.). A mederkotrás és az egyidejű motorcsónak-navigálás

összeszokott munkát követel, a kotrásra fordított erőfeszítést jelentősen meg lehet

takarítani megfelelően harmonizált csónak-mozgással.

Mintavétel

Sekély zóna: keverő-hálózó mintavétel

Mély vizű folyók esetében a sekély, lábalható parti zónájában keverő-hálózó

mintavételt alkalmazunk, a korábban ismertetett, sekély vizű folyókra vonatkozó

részletes módszertani útmutatónak megfelelően, az alábbi kiegészítésekkel.

Mélyebb vizekben, ill. ahol nem látható a meder, törekedni kell a 20

részmintának megfelelő felületen minden aljzat-típus megmintázására, lehetőség

szerint az élőhely-típusok arányának minél pontosabb megadására, de legalább a

makrofita-fedettség becslésére. A részminták számát az élőhely-

típusok/makrofita-fedettség aránya szerint a lábalható és mederfenékig átlátható

vizek mintavételi protokolljához hasonlóan határozzuk meg (5%-1 részminta,

ha az élőhely- típusok száma >3- összesen 20 részminta, 10%-1 részminta, ha az

élőhely-típusok száma


Mélyvízi mintavétel: mederkotrás

Mély, nem lábalható vízfolyás, folyó, vagy folyam esetében vízi jármű

segítségével történő mintavételi eljárás alkalmazására van szükség. Ennek során a

mélyebben fekvő mederrészek élőhelyei, a mederanyag mintavétele valósul meg,

mégpedig lehetőség szerint kvantitatív módon. Kisebb folyó esetében a vízi jármű

kisebb méretű gumicsónak, ami kis motorral működik, nagy hajózható folyón

pedig nagyobb motor-teljesítményű motorcsónak használata javasolt. A

csónakhoz ultrahangos vízmélység-mérő csatlakoztatható. Nagyobb csónak vízre

helyezése csak speciális, erre alkalmas helyszínen (megfelelő lejtésű, kemény

parton, kiépített rámpán, stb.) valósítható meg. Mindeközben természetesen a vízi

közlekedésre vonatkozó szabályok maradéktalan betartása, valamint a

balesetvédelmi megfontolások figyelembe vétele alapvető fontosságú. A sokszor

hajózó útban is végzett munkához hivatásos kisgéphajó-vezetői jogosítvány

szükséges, a vízirendőrök ennek meglétét rendszeresen ellenőrzik a

lajstromszámmal ellátott vízi jármű okmányai mellett. A mélyvízi meder kotrásos

mintavételére használt kotróberendezés nyílása egy egyenlő oldalú fogazott vas

háromszög, melynek oldalai 30 cm-esek. Az enyhén kihajlított fogak olyan

szögben állnak, hogy vízszintes vontatás esetén a mederfenéknek kb. 5 cm

vastag felső rétegét tudja összegyűjteni. A kotrókeret sarokpontjaiból

előreirányuló három, 60 cm hosszúságú vasrúd elől találkozik, s e ponton

csatlakoztatható a vontató lánc és a kötél. A kotró hátrafelé egy 500 µm

lyukátmérőjű, műanyag szita hálóanyagból készült 1 m hosszú zsákban végződik.

A zsák hátulja nyitott, azt minden egyes mintavétel előtt műanyag gyorskötözővel

megfelelő hosszúságban (kb. 50 cm) lezárjuk.

A mederkotró 1 cm vastag műanyag vontatókötele egy kb. 2 m hosszú nehéz

vaslánccal kezdődik, s bár a motorcsónakból a kötél ferdén fut le a mederfenékig,

a lánc tömegénél fogva a vonatást vízszintes irányba kényszeríti. A berendezés

mederfenéken, folyásirányban történő vontatásával a zsák megtelik az állatokat

tartalmazó mederanyaggal, amely ezután kiemelhető a vízből. A kitermelt

mederanyagot megfelelő nagyságú, sorszámmal ellátott vödrökbe helyezzük,

majd partra szállítjuk. Az adott kereszt- szelvényben mindig a jobb parttól

kezdjük a mintavételt és azok számozását (római szám). A zsák meghatározott

térfogata megszabja a belekerülő hordalékanyag mennyiségét. A kotrással vett

minta megközelítőleg 10 l térfogatú, amely nagyjából 0,25 m2 felületről

származik. A minták tehát mennyiségüknél (térfogatuknál) fogva kvantitatív

módon összehasonlíthatók egymással, tehát a módszer alkalmas mennyiségi


adatértékelésre is. Másik két mélyvizi mintavételi lehetőségként a német

protokoll a kotrást- 20 részmintának megfelelő felületről (1,25 m2) és az

Ekman/Bridge markolóval történő mintavételt javasolja (20 részmintának

megfelelő felületről (1,25 m2), fele részminta a partközeli, negyede közvetlen

a parti és negyede a parttól távolabbi régióból (Methodisches Handbuch

Fliessgewässerbewertung). A mederkotrást a következő módon kell

megvalósítani. A motorcsónak hegymentben áll, majd hátramenetben sebessége

eléri, majd kissé meghaladja a víz áramlási sebességét. Ekkor kell a csónak

orrából kidobni a kotrót, ami a fenékre süllyed. Ugyanekkor kell GPS

segítségével rögzíteni a mintavételi pont koordinátáit, és a vízmélységet is. A

csatlakozó kötél feszesen tartásával a kotrót irányban lehet tartani, s a kézben

tartott kötélen keresztül jól érzékelhető a meder struktúrája, a mederanyag

összetétele, valamint ellenőrizhető, hogy a kotró jól működik-e. Elegendő

vontatás után a csónakmotort újra hegymentbe kapcsoljuk és megkezdhető a

kotró gyors beszedése, a csónakba emelése. A gyorskötöző kioldásával a minta

közvetlenül a 20 l térfogatú műanyag vödörbe kerül. A mintákról átmosás és

válogatás előtt fényképfelvételeket készítünk annak érdekében, hogy megfelelő

módon dokumentáljuk a mederanyag mennyiségét és a szemcseösszetételt. A

laborban feldolgozásra kerülő mintamennyiség csökkentésének érdekében a

kotort anyagot dekantáljuk, azaz vízzel többször átmosva a felülúszó frakciót a

hálóba öblítjük. A még nem kimosódott élő anyagot (pl. kagylók, csigák), az

átmosott mederanyaggal együtt a helyszínen nagyméretű műanyag tálcára

helyezzük és kézzel válogatjuk ki az élő állatokat. Az ilyen módon csökkentett

térfogatú mintát végül fedeles és feliratozott műanyag dobozba rakjuk és

tartósítjuk.

Minta térfogatának csökkentése mély vízi minta esetén

A mélységi kotort minta térfogata megközelítőleg egy vödörnyi, ezért annak

csökkentésére van szükség a további feldolgozás optimalizálására. A minta

tekintélyes mennyiségű, nagy szemcseméretű görgetett hordalék-anyagot

tartalmazhat (pl. durva kavics-frakció a Duna esetében). A minta térfogatának

csökkentését a 2.2.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek pontban

leírtakhoz hasonlóan végezzük.

2.3.3. Tavak: lábalható mélységű vizek


Állóvizeink makrogerinctelen monitoringjának végrehajtását ugyancsak az EU

VKI Article 8; Section 1.3 of Annex II; és Annex V előírásai szabályozzák.

Ennek értelmében azokat a víztereinket kell vizsgálni, amelyek felszínének

területe meghaladja az 50 ha mérethatárt. Az állóvizek makrogerinctelen élőlény-

együttesének vizsgálata jóval elmaradottabb Európa-szerte, mint a folyóké. Ennek

egyik fő oka, hogy az állóvízi monitoring során korábban ilyen vizsgálatokat

nem végeztek. A tavakra vonatkozó nemzetközi interkalibráció kezdetén fel is

merült az alapkérdés: Lehet-e, érdemes-e makrogerinctelenek alapján az

ökológiai állapotot minősíteni?

További kérdést jelentett, hogy a tavak sekély, parti zónáját, és/vagy a

mélységi zónát célszerű-e vizsgálni? A mélységi zóna vizsgálatával kapcsolatos

ellenérvek a következők:

Szegényes a bentikus fauna;

Azok az élőlény-csoportok dominálnak, amelyek rendszertani azonosítása a

leginkább problematikus (Oligochaeta, Chironomidae);

A mintavételi módszerek nehezen megvalósíthatók a mélység következtében;

Lehetséges-e az elmondottak alapján, hogy a vízi makrogerincteleneket ugyanúgy

fogjuk tudni használni tavaink ökológiai állapotának jellemzésére, mint a

folyóvízi bentikus makrofaunát? Úgy tűnik, hogy erre a kérdésre még nincs

egyértelmű válasz. Az azonban nyilvánvaló, hogy tavaink bentikus élővilága

ugyanolyan diverz, mint a folyóvizeké, ezért elengedhetetlenül szükség van az

állóvizek faunisztikai vizsgálatára, a széleskörű, országos léptékű adatgyűjtésre.

Az állóvizek parti szegélyzónájában általában jóval gazdagabb makrofiton

együttes képes megtelepedni, mint számos nagy, szignifikáns áramló víztérben.

Emiatt fokozott mértékben jelentkezik az az abundancia-becsléssel kapcsolatos

probléma, hogy tulajdonképpen mire is vonatkoznak az egyedszámok, hiszen

ebben az esetben nem is annyira a függőlegesen vetített alapterületre (felületre),

hanem adott tér-részre kell vonatkoztatni az előforduló taxonok mennyiségét.

Nem is beszélve a r r ó l a nehézségről, amit ebben az esetben a mennyiségi

mintavétel kivitelezése jelent, hiszen itt a mintavételi kvadrát is teljesen elveszíti

az értelmezhetőségét: egy olyan bonyolult tér-részből kell kiemelni az

élőlényeket, amelyet a szerves aljzat komplikált módon „struktúrál”. Egy zárt

nádas nyílt vízzel érintkező szegélyzónájában igen gazdag bevonatlakó

életközösség él. Ebből a bonyolult térből, az erőteljes, szilárd nádszálakkal


átszőtt közegből csak olyan módon lehet ezt az élőlény-együttest részlegesen

kiemelni, ha eközben összezúzzuk a szilárd struktúrát, szétroncsoljuk az alzatot,

felkavarjuk a tér víz-közegét. Ha egy mintáról elmondható, hogy zavart, akkor az

ilyen típusú minta ténylegesen az. Ennek ellenére sokan ragaszkodnak a parti

szegélyzóna, a sekély, lábalható tavi littorális öv vizsgálatához, hiszen itt jóval

diverzebb élőlény-együttes találja meg életfeltételeit, mint a mélységi,

profundális tájékon. Pedig a mélységi tájék jóval homogénebb szerkezetű alzattal

rendelkezik, ahonnan a reprezentatív kvantitatív mintavétel aránylag egyszerű

módon megvalósítható (pl. Ekman markoló, mint tipikus kvadrát segítségével

kellően pontos egyedszámokat lehet becsülni).

Jelen mintavételi útmutatóban olyan eljárást javaslunk a rutin monitoring

számára, amely egyszerűen kivitelezhető, olcsó és emellett részletes adatokat

szolgáltat hosszabb távon az állóvizeink ökológiai állapotának megítéléséhez.


A mintavételi jegyzőkönyv (Függelék - I.) kitöltése a 2.2.1. Folyók:

lábalható/gázolható mélységű vizek pontban megfogalmazott szempontok szerint

történik.


1 mm névleges lyukbőségű nyeles mintavevő háló (standard FBA pond net)

nyele dm-es

beosztásokkal van ellátva, vagy külön mércével rendelkező bot a vízmélység

becslésére

mellcsizma vagy gumicsizma;

jegyzőkönyv;

tálca, csipesz, megfelelő nagyobb gyűjtőedények, kis üvegcse;


matrica;

tartósítószer (a 4 %-os töménységű formalin vagy 70%-os alkohol/terepi

tartósításhoz 96%-os alkohol);

vízhőmérő;

GPS készülék;

fényképezőgép.

Mintavétel


Tavak esetében a sekély, lábalható parti övben a korábban ismertetett keverő-

hálózó mintavételt lehet alkalmazni, a sekély áramló vízi mintavételnél leírt

részletes módszertani útmutatónak megfelelően. A tavak esetében szóba jöhető,

vizsgálni kívánt élőhelyek a következők:

Emerz és szubmerz makrofitonos littorális élőhely;

Köves mederfenék (beleértve a mesterséges partvédelmi kőszórást);

Növényzet-mentes part közeli mederfenék.

A monitoringban a rendelkezésre álló eszközök és a parti élőhelyek nagyobb

diverzitása miatt a littorális élőhely mintázását javasoljuk.

Minta térfogatának csökkentése

A minta térfogatának csökkentését a 2.2.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű

vizek pontban leírtakhoz hasonlóan végezzük.

2.3.4. Tavak: mély vizek (nem lábalható mélység, nyílt vízi tájék)

Felmerül a kérdés: szükség van-e tavak esetében a mélyvízi (profundális) tájék

makrogerinctelen élővilágának vizsgálatára? A válaszunk hasonló, mint a

folyókkal kapcsolatosan, hiszen az ökológiai állapot megnyugtató jellemzéséhez

a mély vízben uralkodó viszonyokról ugyanúgy tájékozódnunk kell, mint a sekély

víz élőlény-együtteseire vonatkozóan.

Tavak mélyvízi mintavételi eljárásait nem részletezzük olyan mértékben, mint

ahogyan azt az áramló vizeknél alkalmazott módszertani leírásnál tettük. Ennek

oka az, hogy e tekintetben még jóval kevesebb elsősorban a Balatonra és a

Velencei-tóra vonatkozó - tapasztalat áll rendelkezésre, mint a folyókkal

kapcsolatban. Ennél fogva csupán fő pontokban rögzítjük a célszerű tennivalókat

azzal a megjegyzéssel, hogy a mélyvízi tavi monitoringgal kapcsolatban a

nemzetközi eredmények figyelembe vétele mellett is még jelentős

erőfeszítésekre és további kutatásokra van szükség annak módszertani

véglegesítéséhez. A legfontosabb pontok, amelyeket meg kell fontolni, a

következőkben foglalhatók össze:

Balesetvédelmi szempontok;


A mélyvízi mintavételhez szükséges vízi jármű használata, feltételei,

speciális eszközigénye;

Mintavétel: mélységi tájék többnyire homogén élőhely-típusa

(finomszemcséjű üledék)

Függély menti mérések: oldott oxigén és hőmérséklet mérése fenékig,

szükség szerinti számú ponton, egyéb mintavétel (fitoplankton, kémiai

komponensek, üledék, stb.);

Eszközök: Markoló (Ekman, Van Veen, Ponar), mélységmérő, műszer

(szonda);

Minta kezelése, szűrése, tartósítása;

Jegyzőkönyv kitöltése (Függelék-II)

2.4. Mintaelőkészítés (válogatás, tartósítás, tárolás)

2.4.1. Mintatárolás, tartósítás

A begyűjtött mintát jól záródó dobozokba/üvegekbe tesszük és a helyszínen tartósítjuk. A

mintavételi hely adatait (vízfolyás neve, település, dátum) rögzítjük a mintatároló edényeken.

Tartósítás előtt a mintából még eltávolítható vizet kiszűrjük. Az edényeket a mintával addig töltjük,

hogy maradjon elegendő hely kellő mennyiségű tartósítószernek Erre a célra használhatunk 70%-os

alkoholt vagy formaldehid 4 %-os végtöménységű oldatát. Alkoholban tartósított mintáknál az állatok

rugalmasabbak, könnyebben kezelhetőek maradnak, nem száradnak ki könnyen. A formalin az állatok

színét, mintázatát jobban megőrzi, viszont rugalmatlanná teszi azokat, így egyes határozó bélyegek

nehezebben hozzáférhetők. A formaldehid párolgásával jobban irritál, egészségkárosító, közismerten

rákkeltő hatása miatt alkohollal való keverékként vagy csak kis mennyiségben javasolt. Az egészség

megóvása érdekében inkább a 70%-os alkoholt javasoljuk! Abban az esetben, ha a válogatás későbbi

időpontban történik, javasoljuk a 96%-os alkohol használatát a válogatásig. A tartósítószer párolgása

csökkenthető, ha a minta a laboratóriumba szállítás után azonnal hűtőbe kerül és a válogatásig 2-5 °C

hőmérsékleten tároljuk.

2.4.2. Válogatás

Az ECOSURV projekt (2005) során vizsgálták a terepi mintaválogatás hatékonyságát: a különböző

víztest-típusokból származó 10 minta esetében a mintát újraválogatták laboratóriumi körülmények

18 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT között. A vizsgálat eredménye szerint az országos léptékben végzett mintavétel során terepi

körülmények között élő állapotban végrehajtott mintaválogatás esetében átlagosan az állatok 3,9%-a

marad a mintában. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a terepi mintaválogatás 3,9%-os

hibával működik. Feltételezve, hogy a laboratóriumi mintaválogatás tökéletes és az eredetileg

laboratóriumban válogatott minta újraválogatása során egyetlen egyedet sem találnánk a mintában.

A 3,9% a biológiai adatelemzések során általában szignifikánsnak tekintett 5%-os hibahatáron belül

van, ez alapján a két különböző mintaválogatás eredménye azonosnak tekinthető. A fenti eredmény

alapján mindkét mintaválogatási módszer alkalmazható, attól függően, hogy a körülmények melyik

módszer alkalmazását, előnyeinek hatékonyabb kihasználását teszik lehetővé. A teljes minta

helyszíni válogatásának számos előnye van, de ha nincs rá idő, akkor végezhetjük a laborban is.

Amennyiben a mintavétel idején nagyon kedvezőtlenek az időjárási körülmények (heves eső, erős

szél), akkor mindenképpen célszerű a laboratóriumi mintaválogatást preferálni és tartósítani a mintát.

Amennyiben ideálisak az időjárási körülmények a terepi mintaválogatáshoz és a szükséges terepi

asszisztencia rendelkezésre áll, akkor célszerű az élő állapotban történő terepi mintaválogatás

módszerét választani. Nagyobb méretű (pl.: csigák, kagylók) és könnyen azonosítható taxonok

(különösen a védett fajok) egyedeinek kiválogatására is sort lehet keríteni, ezeket mennyiségi

adataikkal együtt feljegyezzük, majd eredeti élőhelyükre visszahelyezzük. A monitorozás során a

költség és időmegtakarítás miatt a laboratóriumi válogatást javasoljuk, azzal a kiegészítéssel, hogy a

sérülékeny és a ritka taxonokból néhány példányt a terepen elkülönítünk, a későbbi határozás

pontossága érdekében és ezt terepi jegyzőkönyvben rögzítjük. A válogatás során a szerves és

szervetlen törmelék közül tálcán finom csipesz segítségével kiszedjük és a megfelelő felirattal

(vízfolyás neve, település, dátum, gyűjtő neve) ellátott üvegcsében gyűjtjük az észlelt és tartósított vízi

gerinctelen állatokat. Először ki kell mosni a mintából a tartósítószert, hogy az ne károsítsa a

mintával foglalatoskodó személy egészségét. A kimosást óvatosan kell végezni, folyó víz alatt, szűrő

segítségével (amely nem ritkább szövésű, mint a mintavevő háló), mert a tartósított szervezetek

merevek, törékenyek, mindennemű mozgatáskor könnyen sérülnek. A mintaválogatás javasolt

eszköze 75 × 60 cm-es fotótálca, mint válogató tálca, melyre a mederből származó minta

kiöntésre kerül, ill. univerzális 100-150 mm közötti méretű fémcsipeszek, melyekkel a tálcából a

mintában található egyedek az üveg vagy műanyag mintatároló fiolákba helyezhetők. Válogatáskor

sztereomikroszkóp vagy kézi nagyító használata ajánlott, mert vannak nehezen észrevehető, kisméretű

állatok. Biztonság kedvéért átvizsgálhatjuk a tálca tartalmát akkor is, amikor már úgy látjuk, mindent

kiválogattunk már.

Nem válogatunk ki és nem veszünk figyelembe az értékelésnél:

üres kagyló és csigahéjakat, tegzes házakat (kivétel: ha az előforduló élő példányok

meghatározását elősegítik, de a számolásnál nem vehetők figyelembe)

töredezett állatokat (kivétel: ha a határozóbélyegek egyértelműen láthatóak)


lárvabőröket (exuviumokat).

2.5. Határozás

Az eredményeket a Mintavételi jegyzőkönyvben rögzítjük a Függelék – IV. adatlapon. A

mintafeldolgozás után létrejött alapadatok sokoldalú kiértékelésének alapja a fajszintű határozás. Ez

teszi lehetővé az indikátor- indikátum -indikandum kapcsolat teljes körű leírását, az összefüggések

feltárását, a víztest ökológiai állapotának részletes jellemzését. A részletes faj szintű információ

egyben feltétele az AQEM szoftver által történő kiértékelésnek, valamint a minősítésre használt

indexek alkalmazhatóságának, és ezzel a nemzetközi egyezményekbe foglalt közös vizsgálatok más

európai országok eredményeivel való összehasonlíthatóságának is.

A költségek és az erőfeszítés optimalizálása (minimalizálása) céljából a következő élőlény-csoportok

faj szintig történő határozását javasoljuk:

Gastropoda (csigák),

Bivalvia (kagylók),

Hirudinea (piócák),

Malacostraca (magasabbrendű rákok),

Ephemeroptera (kérészek),

Odonata (szitakötők),

Heteroptera (vízi- és vízfelszíni-poloskák),

Megaloptera (recésszárnyúak),

Plecoptera (álkérészek),

Coleoptera (vízbogarak)

Trichoptera (tegzesek).

A kevés sertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) és a kétszárnyúak (Diptera)

esetében a faj szintig való határozás specialisták bevonása nélkül

aránytalanul nagy erőfeszítést igényel, ezért a makrogerinctelen monitoring

során taxonómiai azonosításuk magasabb (család) szinten is elfogadható.

Diptera bábokat csak az egyértelműen azonosítható Blephariceridae és

Simuliidae csoportban vegyük figyelembe az elemzés során.

A mintákat tartalmazó edényeket őrizzük meg felcímkézve, hogy könnyen visszakereshető legyen

szükség esetén. A címke tartalmazza a mintavétel helyét, a dátumot, a gyűjtő nevét.

Az eredményeket megadhatjuk bizonyos esetekben magasabb rendszertani is. Erre a célra egy ún.

operatív taxonlistát hoztak létre, amely többéves adatsorok tapasztalatára alapozva összefoglalja az

20 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT egyes fajok egyedi élőhelyhez kötődő előfordulását, és azokat az eseteket, amikor megadható

nemzetség vagy család szintű adat is (Operatív taxonlista-http://www.fliessgewaesserbewertung.de).

Tömeges előfordulású taxonoknál, amelyeknél várható, hogy a taxonösszetétel egy bizonyos

egyedszám felett már nem változik (pl: Gammaridae, Simulidae) elegendő 50 egyed

meghatározása. Ezt követően megbecsüljük az adott taxonhoz tartozó összegyedszámot és az 50

egyedre eső taxonösszetételt az értékelésnél az adott taxoncsoport egészére vonatkoztatjuk. Fiatal,

vagy töredezett példányoknál, ahol a fajszintű határozóbélyegek nem ismerhetőek fel (pl.: Hirundinea,

Ephemeroptera, Plecoptera, Odonata) ezt az információt a genus szintű adat mellett tüntessük fel az

adatlapon. Azoknál az egyedeknél, ahol bizonytalan a határozás, jelezzük ezt “cf” jelzéssel vagy

magasabb taxonómiai szinten adjuk meg az eredményeket, tartósítva különítsük el, és küldjük el olyan

specialistának, aki azzal a csoporttal foglalkozik.

2.6. Adatbevitel

A mintavételi jegyzőkönyv és a többi adatlap segítségével töltsük fel az adatokat az országos

makrozoobenton adatbázisba(HBSD). Az adatelemzések tanulságai alapján kiemelten fontos. hogy az

országos adatbázisba ne kerüljenek:

nem megfelelő mintavételi módszerrel vett adatok

nem megfelelő mintavételi időszakból származó adatok

nem a víztestre reprezentatív adatok.(pl. csak kövezett mederfal külön

mintaként

nem megfelelő mintavétel adatai pl. áradás, extrém vízállás, stb.

Az ilyen adatok csak az adott mintavételi hely és a víztestek értékelésének bizonytalanságát növelik.

http://www.fliessgewaesserbewertung.de/en/download/bestimmung/


3. Értékelés

A hazai gyakorlatban alkalmazott jelenlegi minősítési rendszer (HMMI) 2011-ben a nemzetközi

ökológiai interkalibráció keretén belül, a Víz Keretirányelv (VKI) kompatibilitás követelményének

megfelelően, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek által üzemeltetett

VKI monitoring állomások adatai alapján lett kidolgozva. Az interkalibrációs eljárás során az egy

ökorégióba tartozó országok ökológiai állapotértékelő módszereiket összehasonlítva meghatározták a

közös interkalibrációs típusokban a kiváló-jó, valamint a jó-mérsékelt ökológiai állapot határát. Ez

lehetővé teszi a jövőben, hogy az egyes terhelések hatását jelző ökológiai állapot változása ezekben a

víztípusokban összehasonlítható eredményeket adjon az ugyanabba az ökorégióba tartozó tagországok

közös víztípusaira. Az interkalibráció lezárult eredményeit az Európai Bizottság Határozatban teszi

közzé, amely minden tagország számára kötelezően végrehajtandó joganyag.(EC 2014)

A Multimetrikus Makrozoobenton (HMMI) indexcsalád hat indexet tartalmaz:

Index rövidítése Index típus neve

HMMI_m Multimetrikus Makrozoobenton Index - hegyi vízfolyás típusokra

HMMI_sc Multimetrikus Makrozoobenton Index-dombvidéki kis és közepes vízfolyás

típusokra

HMMI_lc Multimetrikus Makrozoobenton Index - dombvidéki nagy vízfolyás típusokra

HMMI_sl* Multimetrikus Makrozoobenton Index - síkvidéki kis és közepes vízfolyás

típusokra*

HMMI_ll Multimetrikus Makrozoobenton Index - síkvidéki nagy és nagyon nagy vízfolyás

típusokra

HMMI_to Multimetrikus Makrozoobenton Index tavakra

3.1. Az értékeléskor figyelembe vett metrikák kiválasztása általános szempontok

A Multimetrikus Makrozoobenton (HMMI) indexcsalád kifejlesztésénél elsődleges szempont volt,

hogy megfeleljen a VKI követelményeinek:

- multimetrikus indexeket tartalmazzon, amelyekben szerepelnek a közösségre jellemző abundancia,

diverzitási, tolerancia és funkcionális viszonyokat leíró metrikák is, így megfelelően jelzik a víztér

állapotát.

Az indexek alapján egyértelműen öt kategória különíthető el (kiváló-jó-közepes-gyenge-rossz) a VKI

22 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT előírásainak megfelelően.

A kiváló jó határ megállapítása az alternatív benchmark helyekhez tartozó metrikák variabilitásán

alapul. A határértékek megállapítása biológiai elemek alapján lett meghatározva az egyes biológiailag

validált víztértipusokban. A határértékek normalizálva EQR értékként vannak megadva, és így vannak

alkalmazva az indexekben. Azz interkalibrációs víztípusokban R-E1b, R-E2, R-E3, R-E4, R-EX5, R-

EX6 esetekben az indexek megfelelnek a VKI tipológiai követelményeinek és az ECOSTAT is

jóváhagyta

A vízterek értékelése típus specifikus és természetközeli referencia állapotokhoz van viszonyítva.

BIO

L

Tipu

s

HM Típus Tengerszint

feletti

magasság

Geokémiai

jelleg

Mederany

ag

Vízgyűjtő

méret

Mederesés HMMI

1 1 dombvidéki-

hegyvidéki

szilikátos durva kicsi nagy esésű

(>5‰) és

közepes esésű

(1-5%)

HMMI_m

2 2,3 dombvidéki-

hegyvidéki

meszes durva kicsi-

közepes

nagy esésű

(>5‰)

HMMI_m

3 4,5,8,9 dombvidéki meszes durva-

közepes-

finom

kicsi-

közepes

közepes esésű

(1-5‰)- kis

esésű (


3.2. Folyóvizek értékelése

Folyóvizek esetében az alábbi alapmetrikákból számolhatóak a HMMI EQR-ok.

HMMI_m Kiváló Jó Közepes Gyenge Egyenlet

EP taxon szám 7 5 3 1 y = 0.1x + 0.1

SH 2.2 1.8 1.3 0.9 y = 0.4536x - 0.2031

ASPT 5.0 4.6 4.3 3.8 y = 0.5081x - 1.7485

Log(Litoral zone

abundance)

0.5 1 1.8 2.3 y=-0.3196x + 0.9474

eq. 1. 4

_EQREQREQREQR LitASPTSHEP

mHMMI

HMMI_sc Kiváló Jó Közepes Gyenge Egyenlet

EPT taxon szám 9 6 3 1 y = 0.0828x + 0.1276

ASPT 4.5 4.0 3.5 3 y = 0.4x - 1

Eu-hr % 60 50 40 30 y = 0.02x - 0.4

eq. 2. 3

_EQREQREQR EuHrASPTEPT

scHMMI

HMMI_lc Kiváló Jó Közepes Gyenge Egyenlet

EPT% 78 63 48 28 y = 0.0121x - 0.154

ASPT 4.7 4.4 4.0 3.7 y = 0.6027x - 2.0164

RB-RL% 0.80 0.60 0.40 0.20 y = 1x

eq. 3. 3

%%_

EQREQREQR RBASPTEPTlcHMMI

HMMI_sl Kiváló Jó Közepes Gyenge Egyenlet

EPTCOB taxon szám 14 11 7 4 y = 0.0586x - 0.0276

ASPT 4.0 3.8 3.6 3.4 y = 1x - 3.2

LR-RL% 0.25 0.20 0.15 0.1 y = 1x

SH 2.4 2.1 1.8 1.5 y = 0.6667x - 0.8

eq. 4. 4

%_

EQREQREQREQR LRASPTSHEPTCOBslHMMI

HMMI_ll Kiváló Jó Közepes Gyenge Egyenlet

EPTCOB taxon szám r 13 10 7 4 y = 0.0586x - 0.0276

ASPT 4.6 4.3 4.0 3.7 y = 0.6667x - 2.2667

LR-RL% 0.25 0.2 0.15 0.1 y = 1x

SH 1.8 1.6 1.4 1.2 y = x - 1

eq. 5. 4

%_

EQREQREQREQR LRASPTSHEPTCOBllHMMI

24 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT 3.2.1. A stresszkor-specifikusság

A stresszors-pecifikusság igazolására az indexeket vízkémiai és tájhasználat ill hidromorfológiai

stressz változókra teszteltük. A táblázatban a korrelációs együttható (R) értékét a korreláció számítás

során alkalmazott elemszámot(N=) és a szignifikancia szintet(p=) tüntettük fel. Szignifikáns

összefüggés p


p=.000 p=.054 p=.000 p=.000 p=.192

Középsebesség -.2439 .0107 .7678 -.1814 -.1031

N=190 N=687 N=91 N=791 N=176

p=.001 p=.779 p=.000 p=.000 p=.173

Mederesés .6578 .2131 .3416 -.1207 -.1949

N=146 N=592 N=113 N=746 N=143

p=0.00 p=.000 p=.000 p=.001 p=.020

pH (helyszíni mérés) -.1330 -.1249 -.0012 -.0746 -.1176

N=77 N=146 N=92 N=376 N=95

p=.249 p=.133 p=.991 p=.149 p=.256

Vezetőképesség -.5906 -.2875 -.2158 -.2079 .1375

N=152 N=464 N=92 N=557 N=136

p=.000 p=.000 p=.039 p=.000 p=.110

Ammónia-ammónium-nitrogén_log -.4437 -.3232 .0856 -.2357 -.3744

N=152 N=468 N=92 N=557 N=136

p=.000 p=.000 p=.417 p=.000 p=.000

Biokémiai oxigénigény (BOI5)_log -.1310 -.1887 ,0143 -.1264 -.1572

N=152 N=468 N=169 N=537 N=126

p=.108 p=.000 p=,854 p=.003 p=.079

Klorid_log -.4568 -.2995 -,1907 -.2423 .3470

N=107 N=411 N=138 N=496 N=114

p=.000 p=.000 p=,025 p=.000 p=.000

Nátrium százalék_log .0188 -.2351 -,1259 -.0544 .1690

N=78 N=144 N=113 N=344 N=92

p=.870 p=.005 p=,184 p=.314 p=.107

Nitrát-nitrogén (NO3-N)_log -.6047 .1039 -,2623 -.3687 -.0679

N=152 N=468 N=170 N=557 N=136

p=.000 p=.025 p=,001 p=0.00 p=.432

Nitrit-nitrogén (NO2-N)_log -.4698 -.2773 -,1721 -.3920 -.2752

N=151 N=468 N=169 N=556 N=136

p=.000 p=.000 p=,025 p=0.00 p=.001

Oldott oxigén (oxigén telítettségi százalék)_log -.1816 .3407 ,2054 -.1258 .0264

N=152 N=468 N=167 N=541 N=134

p=.025 p=.000 p=,008 p=.003 p=.762

Ortofoszfát_log -.3400 -.2744 -,3443 -.1660 -.0778

N=152 N=468 N=169 N=557 N=136

p=.000 p=.000 p=,000 p=.000 p=.368

Oxigén (oldott)_log -.0859 .3807 ,2739 -.1603 .0111

N=152 N=468 N=169 N=541 N=134

p=.293 p=.000 p=,000 p=.000 p=.899

Oxigénfogyasztás (KOId) eredeti_log -.0946 -.3572 -,2882 .0463 -.0243

N=152 N=468 N=169 N=556 N=134

p=.246 p=.000 p=,000 p=.276 p=.781


Összes foszfor_log -.3276 -.2763 -,3734 -.2140 -.0129

N=152 N=468 N=170 N=556 N=134

p=.000 p=.000 p=,000 p=.000 p=.883

Összes nitrogén_log -.5582 .0438 -,2627 -.1437 .1641

N=152 N=468 N=169 N=555 N=134

p=.000 p=.345 p=,001 p=.001 p=.058

Az egyes indexek korrelációs kapcsolata a stresszorokkal kiemelt példák alapján (minden index

esetében 2 példa alapján):

HMMI_m

0.0 0.1 0.2 0.3 0.4 0.5 0.6 0.7 0.8 0.9 1.0 1.1

HMMI_m

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

Term

észete

s tájh

asznála

t (%

)

index_e:natural: r = 0.5190; p = 0.0000; r2 = 0.2694

HMMI_sc

Mean

Mean±SE 0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0

HMMI_sc

0.0

0.2

0.4

0.6

0.8

1.0

1.2

1.4

1.6

1.8

2.0

2.2

Am

mó

nia

-am

mó

niu

m-n

itro

gé

n (

mg

*L-1

)

Mean

Mean±SE 0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0

HMMI_sc

38

40

42

44

46

48

50

52

54

56

58

60

62

64

66

68

Inte

nzív

me

ző

gazd

asá

g t

erü

leth

aszn

ála

t (

%)

HMMI_lc

Mean Mean±SE 0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0

index_e

0.00

0.05

0.10

0.15

0.20

0.25

0.30

0.35

Am

mónia

-am

móniu

m-n

itro

gén


0.0 0.1 0.2 0.3 0.4 0.5 0.6 0.7 0.8 0.9 1.0

HMMI_lc

1.6

1.8

2.0

2.2

2.4

2.6

2.8

3.0

log

Össze

s fo

szfo

r(u

g*L

-1)

AvgOfmz_HMMI:logÖsszes foszfor: r = -0.3734; p = 0.00000; r2 = 0.1395

Mean Mean±SE 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0

HMMI_lc

8

10

12

14

16

18

20

Oxig

énfo

gyasztá

s (

KO

Id)

ere

deti (

mg*L

-1)

HMMI_sl

-0.2 0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0 1.2

HMMI_sl

-1.5

-1.0

-0.5

0.0

0.5

1.0

1.5

2.0

Nitrá

t-nitro

gé

n (

NO

3-N

)_lo

g (

mg*L

-1 )

index_e:Nitrát-nitrogén (NO3-N)_log: r = -0.3687; p = 0.0000; r2 = 0.1359

Mean Mean±SE

0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0

HMMI_sl

0.2

0.4

0.6

0.8

1.0

1.2

1.4

1.6tá

rozó

szá

m a

víz

teste

s (

db

)

HMMI_ll

Mean

Mean±SE 0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0

HMMI_ll

0.0

0.2

0.4

0.6

0.8

1.0

1.2

1.4

1.6

Am

món

ia-a

mm

óniu

m-n

itro

gén

(m

g*L

-1 )

Mean

Mean±SE 0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0

HMMI_ll

5

6

7

8

9

10

11

12

vá

rosi, ip

ari

te

rüle

tha

szn

ála

t %


3.2.2. Referenciális Makroszkopikus közösség jellemzése

HMMI_index Referenciális közösség jellemzése

HMMI_m: HMMI_m: Gyorsfolyású, durva mederanyagú kisvizek, melyekben jellemzőek a predátorok

mellett a kaparók, detritusz fogyasztók és a gyűjtögetők. Tipikusan rheofil fajok, melyek nem

tolerálják a vízszennyezést. Jellemzőek az álkérész családok, minta Perlidae és Chloroperlidae,

vagy a hegyvidékeken jellemzően előforduló Cordulegastridae családba tartozó szitakötő fajok.

Jellemző a kérész és az álkérész fajok magas száma (N > 7), az ASPT 5-nél magasabb értéke, a

Shannon diverzitás értéke magasabb, mint 2.2.

HMMI_sc: HMMI_sc: A referenciaközösség jórészt aprító szervezetekből áll, melyek leveleket, durva

szemcsés szerves törmeléket fogyasztanak azok aprítása során. A lárváik gyorsfolyású, alacsony

hőmérsékletű vízfolyásokban fejlődnek. Ezek mellett jellemzőek a detrituszfogyasztó

Gammariade család tagjai, valamint a rheofil fajojok magas száma (pl. Potamanthidae,

Simuliidae) . Jellemző a közösségre a EPT (kérész, álkérész, tegzes) fajok magas száma (N > 9),

Eu-hr 60 % feletti aránya és a ASPT 4.5-nél magasabb értéke.

HMMI_lc: HMMI_lc: A durva mederanyagú nagyobb folyókra jellemzőek a Dryopidae, Aphelocheiridae,

Platycnemididae család ragadozó és vagy carnivor fajai. A referencia közösségben az EPT

taxonok aránya meghaladja a 70 %-ot, és a családok magas száma is jellemző (N > 5), az RB % >

0.30.

HMMI_ sl: HMMI_ sl: Kis vízgyűjtőjű, lassú folyású növényzetben gazdag síkvidéki vizek tartoznak ide.

Európában ritka, de hazánkban az Alföldön jellegzetesen előforduló kisvizek. Jellemző rájuk az

aktív predátorok (Noteridae, Notonectidae) és a csigák jelenléte (Bithiniidae, Planorbidae).

Jellemző detrituszfogyasztó faja az Asellus aquaticus (Asellidae). A referencia közösségre

jellemző az ASPT 4 körüli értéke, illetve a EPTCOB ephemeroptera, plecoptera, trichoptera

coleoptera, odonata és bivalavia taxonok magas aránya (N > 15), továbbá a Shannon diverzitási

index 2.5 feletti értéke.

HMMI_ll: HMMI_ll: A nagy folyók makroszkopikus közösségeiben, a magas reprodukciós potenciállal

rendelkező fajok a legjellemzőbbek. Ilyenek például a Corophiidae , Hydrobiidae vagy a Mysidae

családba tartozó fajok. Az invazív fajok jellemzően a nagyfolyók mentén terjednek, így egyes

invazív Dreissenidae vagy Mysida fajok jellemzően kapcsolhatók ehhez a tipushoz. A

síkvidékeken átfolyó közepesen-finom, finom mederaljzatú vízfolyások jellemző közösségalkotó

családjai a tegzesek (Odontoceridae és Ecnomidae), továbbá a Palingenidae családba tartozó

legnagyobb méretű kérészfaj a Palingenia longicauda. Emellett a referencia közösségre jellemző a

ASPT 5 körüli értéke, illetve a EPTCOB ephemeroptera, plecoptera, trichoptera coleoptera,

odonata és bivalavia taxonok magas aránya (N > 13).


3.3. Tavak

Korábban makroszkopikus gerinctelenek estében nem volt minősítési rendszer a tavakra, és most is

kizárólag a természetes tavak esetében van olyan index kifejlesztésére lehetőség, ami kielégíti a VKI

követelményeket. A VKI követelményeinek megfelelően referencia állapothoz kell viszonyítani az

egyes vízterek állapotát, illetve referencia helyek hiányában megengedhető egy benchmark site

alkalmazása, mint az elérhető lehető legjobb állapotú site. A VKI normatív definíciója szerint a

biológiai elemek leírására figyelembe kell venni azok közösségeinek az összetételi, abundancia és

diverzitási viszonyait, valamint a zavarásra érzékenyen és kevésbé érzékenyen reagáló taxonok

arányát, ezen jellemzők számban kifejezett értékét hívjuk metrikának. A multimetrikus indexek

alkalmazásával megfelelően írhatók le különböző ökológiai állapotok. Ezen multimetrikus indexeket

ma már rutinszerűen alkalmazzák a vízgazdálkodási folyamatokban.

A hazai tavakra kifejlesztett multimetrikus index neve Hungarian Multimetric Macroinvertebrate

Index for Lakes, melynek rövidítése a HMMI_lakes, azaz Magyar Makroszkopikus Vízi gerinctelen

Multimetrikus Index Tavak. Az index habitat degradáció, szervesanyag szennyezés és a vízi növényzet

változást , mint stresszorokra érzékeny.

A referencia állapot hiánya miatt Interkalibrációs adatbázisból származó benchmark siteok volt a

viszonyítási alap. A referencia kritériumok az alábbiak voltak:

- szennyező pontforrások hiánya a vízgyűjtőn

- a litorális zónában a amkrofiton zonáció megléte

- a partvonal természetes állapota, a mesterséges vagy módosított partvonalszakasz nem jelentős

- nincs jelentős igénybevétel, használat (úszás, horgászat)

- nincs jelentős halászat

az egyesített stresszor értékek < 1.5, azaz a

minimális halászati hasznosítás

átlagos TP a vegetációs periódusban < 115 µgl-1

átlagos TN a vegetációs periódusban < 1550 µgl-1

átlagos COD a vegetációs periódusban < 32 mgl-1

30 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT HMMI_lakes Kiváló Jó Közepes Gyenge Egyenlet

Családszám 24 18 10 6 y = 0,0318x + 0,039

Shannon-Wiener diverzitás

Index 3,12 2,92 2,29

1,18 y = 0,2814x - 0,1698

mz_bmwp_hu_i 82 55 34 12 y= 0,0086x + 0,1052

eq. 3.

3.3.1. A stresszor specifikusság

HMMI_lake

Összes foszfor vs. Tó EQR

0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0

HMMI_lake

25

50

75

250

500

750

2500

5000

7500

Össze

s f

oszfo

r (u

g L

-1)

Kiváló

Jó

0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0

HMMI_lake

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

110

Nátr

ium

száza

lék (

%)

TO:Nátrium százalék: r2 = 0.2495

3

_BMWPdiversityfamily

EQREQREQRlakeHMMI

31 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT Az így kidolgozott tavas index érzékeny a vezetőképesség változására és arra negatívan reagál így a

szikes tavakban nem alkalmazható. A szikes tavak élőlény közösségük alapján is elkülönül.

Tavi HM típusok NMDS ábrája a poligonok az

azonos csoportba tartozó vizeket jelentik a

makroszkopikus gerinctelen közösségek

alapján - szikes állóvizek - meszes

állóvizek

0.2 0.4 0.6 0.8 1.0

HMMI_lake

0

1000

2000

3000

4000

5000

6000

Ve

zető

kép

esség

3.3.2 Referenciális Makroszkopikus közösség jellemzése

HMMI_index Referenciális közösség jellemzése

HMMI_lake: A referencia jellemezhető, melyben stabilan előfordulnak az alábbi fajok:

Coleoptera: Dytiscus marginalis, Hydrophilus piceus, Noterus clavicornis Gastropoda: Bithynia

tentaculata, Lymnea stagnalis, Planorbarius corneus ,Odonata: Coenanagrion puella, Lestes

viridis, Libellula depressa,Minimális terhelés mellett is nagyszámban megfigyelhetőeka

Heteroptera fajok, mint Corixa punctata, Hydrometra stagnorum, Ilyocoris cimicoides, Ranatra

linearis.

A fajdiverzitás értéke magas (Sannon-Wiener Diversity Index min. - 3,12). Érzékeny fajok

jelenléte is kimutatható (BMWP – min. 82).

32 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT 3.4 Az ökológiai állapot értékelések megbízhatóságának jellemzése

A biológiai értékelések megbízhatóságát két értékkel jellemeztük. Az első érték az adatok

megbízhatóságának nem-statisztikai megbízhatóságát jelzi (ICPDR javaslat alapján). Ennél négy

ismérv alapján lett az érték kialakítva: a mintavétel és értékelés módja, az értékelő módszer

interkalibrált-e vagy sem, ill. az alapján, hogy az értékelés az értékelt évek száma alapján megegyezik-

e a VKI által elvárt gyakoriságokkal. Makroszkópikus gerinctelenek esetében a megbízhatóság az

interkalibrált viztipusokban 3 -as értéket kap.

A statisztikai megbízhatóság jelen esetben a precizitást jelenti, azaz azt, hogy milyen mértékben

reprodukálható a minősítés eredménye. Ennek során a VKI elvárásainak megfelelően az adott víztér

esetén végzett több mérés alapján számolt EQR értékek konfidencia intervallumának felét adtuk meg.

3.5 A víztestek állapotának meghatározása.

A víztestek állapotértékelése az alábbi elveket követi. Egy mintavételi hely értékelési az éves átlag

alapján történik. Egy adott időszakra adott minősítés az éves átlagok átlagértéke. Ha egy víztesten

több mintavételi pont található (pl. Bán-patak, Bánhorváti – Bán-patak, Vadna), a mintavételi helyek

átlagértéke adja meg az víztest végső értékelését.

Azoknál a vízfolyásoknál ahol HMMI_lc és HMMI_ll minősítést alkalmazunk, mivel a mintavétel

minőség nagyon nagymértékben függ a vízállástól, ezért egy mintavételi hely éves értékelés során az

éves maximum értéket kell figyelembe venni. Egy adott időszakra adott minősítés az éves

maximumok átlagértéke. Ha egy víztesten több mintavételi pont található (pl. Sajó felső, Sajópüspöki

– Sajó felső, Sajókaza), a mintavételi helyek átlagértéke adja meg az víztest végső értékelését.

!(

!(

!(

!(

!(

!(

!(!(

!(

!(

!(

!(

!(

!(

!(

!(

!(

!(!(

Sajó felső

Bán

-pat

ak

Tardo

na-pa

tak

Han

gony

-pat

ak

Kele

méri-p

ata

k

Nyögő- és Harica-patakok

Bán-patak, Vadna

Keleméri-patak Hét

Sajó felső, Sajókaza

Bán-patak, Bánhorváti

Sajó felső, Sajópüspöki

Hangony-patak, Sajónémeti

Hangony-patak, Ózd (Ózd-Center)

Mercse-patak vízrendszere Sajóvelezd

Szuha-patak alsó (Sajó vízgyűjtő), Múcsony

Hangony-patak, Ózd (Ózd alatt szvt. Felett)

Tardona-patak, Kazincbarcika (Tardona alatt)

Szuha-patak felső (Sajó vízgyűjtő), Felsőnyárád

Bán-patak felső vízrendszere (Csernely-patak), UpponyNyögő- és Harica-patakok (Nyögő-patak), Sajószentpéter

Tardona-patak, Kazincbarcika (Kazincbarcika csónakázó tó felett)

Hangony-patak felső és Hódos-patak (Hangony-patak), Ózd (Ózd felett)

Hangony-patak felső és Hódos-patak (Hódos-patak), Ózd (Ózd-Hódoscsépány)

33 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT 3. 5. A ROM (Risk of Misclassification) Hibás besorolás kockázata

A hibás besorolás kockázatát a legfontosabb jó-közepes határérték közelében lévő víztesteken lévő

mintavételek szórása alapján számolhatjuk. A számolás alapja a normál valószínűségi eloszlás. A vízi

makrogerinctelenek esetén a jó-közepes határértékhez tartozó szórás : 0,06.

EQR Jó határértéke 0.60

Aktuális EQR 0.67

EQR Jó állapotú helyeken mért szórás 0.06

Annak valószínűsége hogy gyengébb mint jó állapotú 12.16

Annak valószínűsége hogy jó állapotú 87.83

0

1

2

3

4

5

6

7

0

0,0

5

0,1

0,1

5

0,2

0,2

5

0,3

0,3

5

0,4

0,4

5

0,5

0,5

5

0,6

0,6

5

0,7

0,7

5

0,8

0,8

5

0,9

0,9

5 1

EQR

0.67


4. Irodalomjegyzék

A módszertani leírás a

Csányi Béla, Szekeres József, Zagyva Andrea, Várbíró Gábor, 2012. Vizi makrogerinctelen

módszertani útmutató - alapján és felhasználásával készült.

További referenciák:

G. Várbíró - Cs. Deák - G. Borics - E. Krasznai: Current issues in ecological water qualification:

Developing multimetric macroinvertebrate index on lowland, small and medium sized watercourses -

a case study Acta Biologica Debrecina Supplementum Oecologica Hungarica 21., 254 pp.

Várbíró, G. - Fekete, O. - Ortmann-Ajkai, A. - Ficsor, M. - Cser, B. - Kovács, K. - Kiss, G. - Czirok,

A. - Horvai, V. - Deák, Cs.: Developing a multimetric macroinvertebrate index on mountainous, small

and medium sized water bodies Acta Biologica Debrecina, Supplementum Oecologica Hungarica 26.,

220 pp.

Hering, D., O. Moog, L. Sandin & P.F.M. Verdonschot, 2004. Overview and application of the AQEM

assessment system. Hydrobiologia 516: 1-20.

Moog, O., 1995. Fauna Aquatica Austriaca. Wassewirtschaftskataster, Bundesministerium für Land-

und Fortwirtschaft, Wien.

AQEM Consortium, 2006 AQEM Consortium ASTERICS: AQEM/STAR Ecological river

classification system, Version, 4.0.2 (2006)

Documents

Módszertani útmutató a makroszkopikus vízi · 2015. 11. 16. · 3 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT Vizi makrogerinctelen módszertani útmutató VGT 2, 2015 1. Bevezetés E Módszertani