A hazai egyetemi oktatókon, dokto-randusokon és óvodai, iskolai peda-gógusokon kívül szép számban jelenvoltak a külföldi kollégák is a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pedagógiaés Alkalmazott Didaktika Intézete ál-tal immár negyedik alkalommal meg-szervezett neveléstudományi konfe-rencián. Az április 19–21. között zajlóprogramra több mint száz résztvevőjelentkezett, nagy részük szekció-elő-adás tartására is vállalkozott. Az ideikolozsvári konferencián 13 felsőokta-tási intézmény képviseltette magát.

A konferencia tulajdonképpeni –szombati – munkanapját lazább han-gulatú programok közé ékelték a szer-vezők. A Pedagógia és AlkalmazottDidaktika Intézet munkatársai általa közelmúltban közreadott, szerkesz-tett kötetek és folyóiratok – lassan ha-gyományossá váló – pénteki ismerte-tését ebben az évben egy rendhagyókönyvbemutató is kísérte. Ennek ap-ropójául Fóris-Ferenczi Rita (docens, aPszichológia és Neveléstudományok Kar

dékánhelyettese), Kádár Anna mária (ad-junktus, az intézet ma ros vásárhelyi ki-helyezett tagozatának vezetője) és DósaZoltán (a székelyudvarhelyi kihelyezetttagozat docense) sikerkönyvei szolgál-tak. A De Anyu!, a Mesepszichológia ésaa Fügék az életfáról című köteteket sze-lmélyes hangvételük is egymás mellérendeli. És ez a belső megnyilatkozás hi-telesíti talán a legjobban mindazt, amitszerzőik az egyetemi katedráról taníta-nak. E rendhagyó, élő zenével és a Fóris-Ferenczi testvérpár (Hanna és Gábor)énekével kísért, sajátosan meleg hangu-

latú könyvbemutató finom színfoltja volta háromnapos rendezvénynek.

A tudományos munkák ismertetésemellett az Ilyen tankönyvet szeretnékcímű pályázatra beérkezett pályamun-kák is bemutatásra, majd a konferenciaszombati nyitóünnepsége keretébendíjazásra is kerültek. Demény Piroskaintézetigazgató köszöntőjét Fóris-Ferenczi Rita dékánhelyettes mélyenmegszólító gondolatsora követte. Majdhárom külföldi plenáris előadónak,

Kozma Tamásnak, a Debreceni Egyetem professzorának, Héjj Andreasnak, a Pécsi Tudományegyetem professzo-rának, valamint a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem egyetemi taná-rának és Vass Vilmosnak, a budapesti ELTE docensének magas színvonalú elő-adása következett. A kilenc szekcióban zajlott délutáni munkát jó hangulatú állófogadás zárta. Másnap a válaszúti Kallós Zoltán Néprajzi Múzeum, vala-mint a bonchidai Bánffy-kastély meg-tekintésére invitálták az érdeklődőket a szervezők.

A Communitas Alapítvány által tá-mogatott, immár az EBSCO nemzetközi adatbázis által is jegyzett IV. neveléstu-dományi konferencia bármiféle érté-kelése helyett álljon itt az alábbi négy villáminterjú.

Kozma Tamás emeritus professzor – Debreceni Egyetem– Amint arra az előadásában is kitért, önt érzékeny szálak fűzik Kolozsvárhoz. Milyen érzésekkel, gondolatokkal fogadta a konferenciára való meghívást?

– Mindkét ági fölmenőimnek kötődé-sük volt Kolozsvárhoz. Egyik elődöm a kolozsvári Tanítók Házát alapította, má-sik meg a nemzeti színházat igazgatta, és a Mátyás-szobor fölállításában játszott meghatározó szerepet. 1918 után áttele-pültek Erdélyből, de ezeket a történeteket én számtalanszor hallgattam. Egészen addig, amíg unitárius teológusként ma-gam is egy évet töltöttem Kolozsváron, és az első diplomám is innen származik. Így aztán megragadott az, hogy éppen a protestáns teológiai intézet dísztermé-ben adhatok elő. Mostanában többször is jártam itt, tavaly vettem át az arany-diplomámat. Most pedig a rektor tisztelte meg előadásomat a jelenlétével – igazán fölemelő volt.

– Milyen meggondolásból választotta a plenáris előadáson bemutatott témát?

– A közjóról adtam elő, arra keresve a választ, hogy vajon az oktatás közjó-nak számít-e. A közjavak egyik sajátos-sága, hogy nem fogynak el, sőt mennél többet fogyasztunk, annál több lesz

2013. május

LÁTHATÁR

1

„Megszólítani az egész embert”

Kolozsvári konferencia a minőség és versenyképes tudás jegyében

„Megszólítani az egész embert”

• Személyes hangulatú találkozó. A zenés könyvbemutató közönsége

•A

SZ

ERZŐ

FEL

VÉT

ELEI

2013. május

„Megszólítani az egész embert”LÁTHATÁR

2

belőlük. Ezt nem most állapították megazok a közgazdászok, akik a közjavak természetén elmélkednek, hanem már fél évszázaddal ezelőtt (ha nem régeb-ben, hiszen a közjó nemcsak gazdasági, de legalább ennyire etikai kérdés is). Az oktatás klasszikusan ilyen: mennél töb-bet „fogyasztjuk” (azaz mennél tovább

tanulunk), annál többre lesz szüksé-günk, hisz annál iskolázottabbak le-szünk mi magunk és – a statisztikák alapján – leszármazottaink is. Miért vált ez épp most időszerűvé? Talán az iskolák privatizálása, a felsőoktatási tandíjak bevezetése miatt. A mai ok-

tatásgazdászok többször is kiszámol-ták, mennyibe kerül a költségvetésnek, hogy a fiatalok inkább iskolában ülnek, mintsem szakmát tanulnának, és hogy az iskolák fönntartása – akárcsak az

utaké, a vasúté, a vízvezetéké stb. –milyen sokba kerül. Az, hogy az ellen-kezője – az iskolanélküliség, akárcsaka közellátás stb. nélkülözése – miként mérhető pénzben, sokkal nehezebbenmutatható ki, noha mindnyájan a bő-rünkön érezzük. Olyannyira, hogy anemzetközi tőke, amely az 1980-as

évek dereka óta privatizációbarát volt,és megszorításokat sürgetett, magais lassan kihátrál belőle. Az előadás-ban arra jutottam, hogy a köz- és a magánszférának is megvan a helyea gazdaságban is, az oktatásban is. S ha föltétlenül nem is győztem meg ahallgatóságot, talán bogarat ültettema fülükbe.

– Miként értékeli a kolozsvári nevelés-tudományi konferenciát? Hol látja en-nek a rendezvénynek a helyét a magyar nyelvterületen szervezendő konferenciák sorában?

– Ha pusztán neveléstudományi konferenciákról beszélünk (pedagógi-ai konferencia, tájékoztatás, tovább-képzés stb.), akkor azok főként az egyetemi városokhoz, azokon belül is a neveléstudományi doktori képzé-sekhez kötődnek. Ezeket a regionális konferenciákat igyekszik több mint tíz éve összekötni az országos neve-léstudományi konferenciák sorozata (ONK, idén tizenharmadszor). A ko-lozsvári konferencia, ha akarjuk, a re-gionális konferenciák közé illeszthető,

persze több is annál. Annyival, hogy lényegében Erdély magyar nyelvű oktatásügyét foglalja össze, ami azért mégsem „regionális” többféle érte-lemben sem. Erősségei is ebből követ-keznek: megmozgatta az elszigetelten dolgozókat, tanította a tudományos szemléletmódot és normákat, minde-nekelőtt pedig hozzájárult az erdélyi magyar tudományos közösség kiala-kításához. Persze voltak gyöngeségei is. Ezek szerintem elsősorban abból fakadtak, hogy a neveléstudomány (mint társadalomtudomány) még nem válik le világosan az őt körülve-vő más tudományokról (művészetek-ről). Művelői azokhoz nyúlnak vissza, amit az alapképzésben tanultak – ki az irodalomhoz, ki a pszichológiához, ki a történelemhez, és így tovább –, és annak segítségével igyekeznek gazda-gítani a neveléstudományi kutatást. A rendszeres konferenciázás, a tuda-tos publikálás, nem utolsósorban pe-dig a visszatérő külföldi tudományos megjelenés minden bizonnyal oldani fogja, lassan pedig meg is szünteti eze-ket a „gyermekbetegségeket”.

Molnár-Kovács Zsófia doktorandus, tanársegéd – PécsiTudományegyetem – Milyen meggondolásból jelentkezett a konferenciára?

– Szakmai kihívásként érdeklőd-ve tekintettem rá. A PTE BTK (Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet tudo-má nyi Kar) neveléstudományi inté-zetben oktató kollégáim, valamint a PTE „Oktatás és Társadalom” Nevelés-tudományi Doktori Iskola hallgatói – akik előző évben részt vettek az ese-ményen – színvonalas előadásokról, oldott és konstruktív szakmai légkör-ről számoltak be; elismerően beszéltek mind a konferenciaszervezésről, mind pedig a kutatások gazdag tárházát nyújtó prezentációkról, illetve szekci-ókról. Idén jelentkeztem először erre a rendezvényre, mely egy nívós nemzet-közi szakmai fórumon való részvétel lehetőségét kínálta.

– Milyen témát mutatott be a szekció-jában?

– Az előadásom – melynek címe Magyar tankönyvek a nemzetközi tan-könyvkutató közösség szolgálatában – Fókuszban a Georg-Eckert-Institut –magyar tankönyvei – a Georg-Eckert iNemzetközi Tankönyvkutató Intézet

j

„A De Anyu!, aMesepszichológia és aFügék az életfáról címűlköteteket személyes hang-vételük is egymás mellé rendeli. És ez a belső meg-nyilatkozás hitelesíti talána legjobban mindazt, amitszerzőik az egyetemi kated-ráról tanítanak.”

• Fóris-Ferenczi Rita, Demény Piroska, Kozma Tamás és Hejj Andreas professzorok

LÁTHATÁR

3

Kolozsvári konferencia a minőség és versenyképes tudás jegyében

2013. május

(Georg-Eckert-Institut für Internationale Schulbuchforschung) tankönyvállomá-ggnyát gazdagító magyar tankönyvgyűjte-ményt vette górcső alá, szemügyre vévea rendelkezésre álló munkák jellegét, il-letve az időperspektívát, melyet e művekkiadási évük szerint felölelnek. E területa készülő disszertációm kapcsán kerültaz érdeklődésem fókuszába, amikor egyTÁMOP-pályázat keretében lehetőségemnyílt 2012. augusztus 6. és 17. között akutatóintézetben feltérképezni kutatá-som nemzetközi tankönyvi és tankönyv-kutatási szakirodalmi hátterét. Készülődisszertációm a dualizmus kori magyarközépiskolai egyetemes történelemtan-könyvek Európa-képét vizsgálja.

– Milyen elvárásokkal érkezett Kolozs-várra, és miként teljesültek (vagy nemteljesültek) azok?

– Előadásom A tankönyvek és az–iskola által közvetített tudás címűszekcióban került bemutatásra. Azott hallgatott előadásokat különösenhasznosnak véltem az érdeklődésiköröm, kutatási preferenciáim végett.

Szekcióvezetőm – a szekcióban helyetfoglaló érdeklődőkkel, előadókkal (ne-veléstudósok, PhD hallgatók, kutatók)együtt – az elhangzott prezentációmkapcsán továbbgondolásra ösztönzőkérdéseket, konstruktív tanácsokatés észrevételeket tett, s a vizsgálattovábbfejlesztésére ösztönzött. Az előadásomat – valamint a többi elő-adást – követően szakmai viták, be-szélgetések is kibontakoztak, melyekfontos alapját teremtették meg a szak-mai kapcsolatépítésnek. A konferen-cia sokrétű programkínálata, illetvea színvonalas plenáris és szekció-elő-adások által bemutatott eredmények,kutatói megközelítések gazdag ta-pasztalati bázist kínáltak a kutatói lá-tásmód eredményes bővítéséhez.

Ferenczi Juliánna hittanár –gyergyócsomafalvi Köllő Miklós Általános Iskola

– A konferencián való részvételegyfajta kihívást jelentett számom-ra; szükségét érzem, hogy tanuljak, újtapasztalatokat szerezzek, amelyeket bevihetek a mindennapi tanórákba,felhasználhatok az oktató-nevelő mun-kám során. Ugyanakkor meg akartammutatni, hogyan dolgozok, fontos voltszámomra a jelen lévő szakemberekmegerősítése. Ezek által egyéni kezde-ményezéseimet is bátrabban viszem beaz iskolába.

Nagy hatással volt rám a nem szokvá-nyos könyvbemutató, a három plenáris előadás, de ugyanúgy a kedves fogad-tatás, az emberközeli beszélgetések. Megerősített abban, hogy az oktató-ne-velő munkának a gyermekről kell szól-nia, hogy fontos a gyermekközpontú oktatás, az egyénre szabott foglalkozás, ebben a munkában nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Mi, neve-lők, igyekezzünk minden gyermeket él-ményszerzéshez segíteni az iskolában. Ugyanakkor az is fontos, hogy a peda-gógus számára is élmény legyen a gye-rekekkel való foglalkozás. Mindebben meghatározóak az általunk választott módszerek. Különösen tetszett, hogy többször is elhangzott a nevelőmunká-hoz szükséges alázat kérdése.

Héjj Andreas egyetemi tanár – Pécsi Tudományegyetem, müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem– Milyen gondolatokkal jött egy erdélyi neveléstudományi konferenciára? Mi motiválta a témaválasztását?

– Öröm és megtiszteltetés volt szá-momra Kolozsvárra jönni plenáris elő-adónak. Mivel tudtam, hogy a nevelés-tudomány egyetemi oktatóin és hallga-tóin kívül gyakorló pedagógusok is részt vesznek a konferencián, igyekeztem egy olyan modellel előállni, aminek ők is hasznát vehetik: hogyan biztosítják a pozitív érzelmek a diákokra háruló egyre nagyobb tudás- és versenyteher mellett is a hatékony tanulást? Vagyis az empirikus alapú modellből konkrét javaslatokat vezettem le, mit is tehet a pedagógus, hogy diákja félelem és una-lom helyett bátran kísérletezzen a haté-kony, felfedező tanulással.

– Milyen tapasztalatokat szerzett Kolozsváron? Mit jelentett önnek a kon-ferencián való részvétel?

– Az első pillanattól megfogott aza kedves, szeretetteljes légkör, amivela kolozsvári kollégák neveltjeik mély-séges szeretetén és megértésén nyug-vó bölcs humorral megírt könyveikbőlfelolvasást tartottak, s így nem csupánszakemberként, hanem emberekkéntmutatkoztak be. Egész ottlétem alattvendégszeretet, őszinte kedvesség,barátok vettek körül. A konferenciaszínvonalas tudományos programjántúl az esti sétákon, a válaszúti kirán-duláson és a fogadáson nagyon sokmindent tudhattam meg az erdélyi kol-légák kutatásáról, munkájáról, életéről.

– Ön szerint melyek a rendezvény erős pontjai, és mik azok, amiken változtatni kellene?

– A rendezvényt három évtizedesnemzetközi egyetemi oktatói pályafu-tásom egyik legemlékezetesebb kon-ferenciájaként őrzöm a szívemben.Nem szeretnék a belső-magyarországirendezvényekkel kapcsolatban há-látlannak tűnni, de nagyon jó lenne,ha mi is megtanulnánk tudományosszempontból gyakran hasonlóan igé-nyes konferenciáinkon az egész embertmegszólítani, és belőle nem csupán ér-telme, de egész emberi bölcsessége te-kintetében a lehető legjobbat kihozni.Szerencsésnek tartanám, ha még többgyakorló pedagógus kaphatna lehető-séget a részvételre.

OZSVÁTH JUDIT

köröm, kutatási preferenciáim végett.

„Megerősített abban, hogy az oktató-nevelő mun-kának a gyermekről kell szólnia, hogy fontos a gyermekközpontú oktatás, az egyénre szabott foglal-kozás, hogy ebben a mun-kában nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos.”

„A rendezvényt három év-tizedes nemzetközi egye-temi oktatói pályafutásomegyik legemlékezetesebbkonferenciájaként őrzöm a szívemben. Nem szeretnék a belső-magyarországi ren-dezvényekkel kapcsolat-ban hálátlannak tűnni, denagyon jó lenne, ha mi ismegtanulnánk tudományosszempontból gyakran ha-sonlóan igényes konferen-ciáinkon az egész embertmegszólítani.”

2013. május

Szemtől szemben a pedagógusok a tantervek kidolgozóivalLÁTHATÁR

4

A már elkészült, illetve a még kidol-gozás alatt álló tantervek és mód-szertanok szerzői találkoztak ápri-lis harmadik hétvégéjén azokkal azArad és Temes megyei magyar pe-dagógusokkal, akiknek a jövőbengyakorlatba kell ültetniük az elmé-letet. A tanügyminisztérium általszervezett, az aradi Csiky GergelyFőgimnáziumban tartott szakmai ta-

nácskozáson az előkészítő, első ésmásodik osztályokban, illetve a felsőtagozatos, cikluskezdő osztályokbanfolyó oktatásszervezésről esett szó.

Helyzetkép a magyar oktatásrólA romániai magyar oktatásról ishelyzetképet kaphattak a jelenlévők.Romániában 200-220 ezren tanul-nak nemzetiségi iskolákban vagy osz-tályokban – mondta bevezetőjébenKirály András (aradi illetőségű) tan-ügyi államtitkár –, és ezeknek a diá-koknak a 85 százaléka a magyar ok-tatás „alanya”; közülük 6-7 ezer azok-nak a száma, akik nem anyanyelventanulnak, de úgymond anyanyelvként

tanulják a magyart is. Az 1,23 millió magyar az ország lakosságának 6,5 százalékát teszi ki, ám a Király András által közölt adatok szerint a 3 151 460, közoktatásban tanulónak mindössze 5,24 százaléka (165 130 gyerek) jár magyar óvodába vagy iskolába. Ez az arány jobb az alapképzésben, viszont a felső tagozaton rosszabb. „7,24 szá-zaléka az ország óvodásainak magyar

intézménybe jár, az elemiben már 5,78 százalék ez az arány, az általá-nosban 5,07, míg a középiskolában 4,08 százalék” – sorolta az államtitkár. Ennek egyik oka, hogy míg az alsóbb tagozaton több helyütt létezik magyar oktatás, addig a nagyobb diákokat esetleg már utaztatni kellene, vagy – állapították meg a jelenlévők egy-behangzóan – a szülők többségében még mindig él a beidegződés, hogy román tagozatra kell jártatnia a gye-rekét, „hogy érvényesülhessen”.

Változások az oktatásszervezésbenAz aradi pedagógustalálkozó egy képzéssorozatnak a része, amelynek

szükségességét Király András azzalindokolta: „Változnak a tanügyi tör-vény bizonyos fejezetei, változik amódszertan az előkészítő, első, máso-dik és cikluskezdő osztályok számára,és emellett sikerült elfogadtatni azt atantervet, amely alapján a nemzetisé-gi osztályokban specifikusan oktatjákmajd a román nyelvet és irodalmat.Úgy gondoltuk, ha már magyar isko-lákban tanító pedagógusok dolgoztákki a módszert, akkor hozzuk össze őketazokkal, akiknek ezeket alkalmazni-uk kell, hogy elmagyarázzák, mikéntképzelték el ezeknek a gyakorlatbaültetését.” A tanügyi törvény válto-zásai elsősorban az oktatásszerve-zésben éreztetik hatásukat: példáula kilencedik osztály visszakerül a lí-ceumba (2014-től az általános isko-la utolsó, végzős osztálya működöttvolna). Sürgősségi kormányhatáro-zattal megszüntették a maximális ésminimális diáklétszámot, vagyis min-den iskola és megyei tanfelügyelőségmeghatározhatja, hogy melyik az atanulószám, amelynél kettéoszthatóegy osztály, illetve ún. létszám alattiosztályt is fenntarthatnak.

A kétnapos tanácskozáson jelen lévőtanítókat főként az előkészítő osztályok-kal kapcsolatos tudnivalók érdekelték.Ezek működtetése leginkább a szór-ványban jelent problémát, mivel gyak-ran összevonva tanítanak két vagy többévfolyamot. Válaszokat Mátyás Emőke,Karp Ágnes és Borsos Károly László mi-nisztériumi szakfelügyelők próbáltakadni. A rendezvényen kiosztották a kül-honi kisiskolák éve program keretében kapott anyaországi ajándékcsomago-kat az Arad megyei magyar kisiskolákképviselőinek. Ezek a Bethlen GáborAlap ajándéka a Romániai MagyarPedagógusok Szövetsége Arad megyeiszervezetének.

PATAKY LEHEL ZSOLT

Arad és Temes megyei magyar pedagógusok találkozója

Szemtől szemben a pedagógusoka tantervek kidolgozóival

• Az előkészítő, első és második osztályban, illetve a felső tagozatos, cikluskezdő osztályokban folyó oktatásszervezésről esett szó az aradi találkozón

•A

SZ

ERZŐ

FEL

VÉT

ELE

DIÁKSZEMMEL

5

„A legjobb az összetett egyetemi felvételi lenne”

2013. május

Véleményem sze-rint sokkal jobblenne, ha csak azérettségi vizsgákátlaga számítanaaz egyetemi felvé-telikor. Így is ép-pen elég sok dolgavan a végzős diá-

koknak, nem szükséges tovább terhel-ni pluszvizsgákkal. Természetesen azáltalam vázolt esetben megvan a lehe-tősége annak, hogy az egyetemre be-jutók nem lesznek eléggé felkészültek,de ezt a problémát majd a felsőoktatá-si képzés megoldja.

Herman Kevin

Bizonyos szem-pontból jó megol-dás lenne, ha fel-vételizni kelleneaz egyetemre, mi-vel így az illetőszakokra a legfel-készültebb diákokkerülnének be. Az

érettségi vizsga és a középiskolai átlagsajnos nem minden esetben tükrözi avalódi tudást. Ennek ellenére mégisazt gondolom, hogy a felvételikor bi-zonyos százalékban, ha nem is szá-mottevően, de a vizsgáztató bizottság-nak figyelembe kellene vennie a ko-rábbi tanulmányi átlagokat is, külön-ben a diákok számára hiábavalónaktűnhetnek a korábban elért eredmé-nyek. Bura Dániel

A felvételi vizs-gáknak egyarántvannak pozitívu-mai és negatívu-mai is. Manapságmár több egye-tem igyekszik ösz-

szeállítani a szakjainak megfelelő vizs-gákat, így lehetőségük nyílik arra, hogy megválogassák a leendő diákjai-kat, és a legfelkészültebb évfolyamo-kat állítsák össze. A diákok számára is előnyt jelent a felvételi megmérette-tés, különösen azoknak, akik csak bi-zonyos tantárgyakból teljesítenek jól, mert azok érdeklik őket, így a jövőben is azokra szeretnének koncentrálni. A hátránya az lehet ennek a rendszer-nek, hogy a diákok lehetőségei szűkül-nek, hiszen csak bizonyos szakokra jelentkezhetnének, azokra, amelyek-ből jobbnak érzik magukat, ugyanis csak ott lenne helyzeti előnyük.

Krányák Dóra

Tökéletesen e gyet-értek az egyetemi felvételi vizsga ál-talánossá tételé-vel, mivel úgy gondolom, ez ha-tékony rendszer lenne a megfelelő diákok kiválasztá-

sában. Így ki lehetne szűrni az oda nem illő jelentkezőket, akik eddig pél-dául kizárólag a korábban megszer-zett jegyek alapján kerültek be az egyetemi csoportokba. Sokan ezek kö-zül menet közben hagyják ott a felső-oktatási intézményeket, mert rájön-nek, hogy nem érdekli őket az illető szak, vagy nem bírnak felzárkózni a követelményekhez.

Éles Ferenc

Megfelelőbbnek és igazságosabbnak tartom a vizsgán alapuló felvételi rendszert, mint a papíralapút. A Maros vásár he lyi Orvosi és Gyógy-

szerészeti Egyetem például nem keve-sebb mint kilencven százalékban veszifigyelembe az általa megrendezett fel-vételi eredményét, és csak a maradéktízben érdekli a korábban szerzett ered-mény. Szerintem ez az arány teljesmértékben reális. Kerekes Gabriella

A legjobb az ösz-szetett egyetemifelvételi lenne.Nyilván a legna-gyobb súlyt az il-lető felsőoktatásiintézmény általmegrendezett vizs-ga jegye vetné a

latban, de úgy gondolom, a négy év ésaz érettségi átlaga sem elhanyagolha-tó azért. A legjobb arány a harminc-hetvenes lenne, ahol a harminc jelen-tené a korábban megszerzett eredmé-nyeket. Beluska Melánia

Az érettségi vizs-ga nagyon fontosa diákok életében,és a végeredmé-nye képességeiketjeleníti meg szá-mokban. A közép-iskolát lezáró vizs-gába nagyon ko-

moly munkát és temérdek energiátfektetünk, így nem érzem szükségét atovábbi ellenőrzésnek. Ha nem elégerősek a diákok, akkor az az egyetemiévek alatt úgyis kiderül, és akkor kies-nek a rendszerből. Az érettségi utánnem fontos a felvételi vizsga.

Lieb Roland Mihály

SZÖVEG ÉS FOTÓK: VÉGH BALÁZS

„A legjobb az összetett egyetemi felvételi lenne”A szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum végzőseit arról kérdeztük, hogyan készülődnek az egyetem-re, miként vélekednek arról, hogy az egyetemre felvételi, illetve az iskolai jegyátlag alapján kerülhetnek be.

Többnyire a pozitívumait látják tanfelü-gyelők, pedagógusok és szülők egyarántaz előkészítő osztályok új kerettantervé-ben olvasható változtatásoknak, ame-lyeket a nemrég hozott nyilvánosságraa tanügyminisztérium. A lapunk általmegkérdezett tanfelügyelő az interdisz-ciplináris oktatásnak, a pedagógus a na-gyobb szakmai szabadságnak, a szülőkaz idegennyelv- és matematikaóráknakörülnek inkább.

„Eddig jobbára csak beszéltünk arról, hogy interdiszciplinárisan tanítsunktantárgyakat, most azonban nemcsaknagyobb hangsúlyt kap a tantárgyak összevonása, hanem az új kerettanterv egyenesen kötelezi a pedagógusokat,hogy másképp készítsék el saját tanter-vüket” – értékelte lapunknak az előkészí-tő osztályok megváltozott kerettantervétSzabó Gábor Kolozs megyei szaktanfe-lügyelő. Érdeklődésünkre elmondta: azóraszám nem változik, továbbra is heti22-26 órát írnak elő a nulladik osztályokszámára. A legfontosabb változásnak atantárgyak összevonása számít, példá-ul összevonták a matematikát és kör-nyezetismeretet, továbbá az éneket és

mozgást, valamint a vizuális készségeketés a kézügyességet érintő tantárgyakatis. Hozzáfűzte, fontos, hogy gyerekekszemélyes fejlesztésével is foglalkoznakaz előkészítő osztályokban, illetve, hogymegjelenik az idegennyelv-oktatás az újkerettantervben. Szabó Gábor kitért arrais, hogy az eddigi visszajelzések alapján aszülők mintegy nyolcvan százaléka elé-gedett az előkészítő osztályokkal. „Lehetvitatkozni azon, hogy van-e szükség azelőkészítő osztályokra, azonban az ed-digi mutatók jók. A nulladik osztály nemkívánja csorbítani az óvónők érdemeit,ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az elő-készítő osztályban teljesen másképpenfejlesztik a gyerek készségeit, mint azóvodában. Meg kell találni a kerettantervpozitív oldalait” – hangsúlyozta SzabóGábor.

„Elég lesz a nyár a ráhangolódásra”Annak ellenére, hogy a szabályváltoz-tatások általában kihívások elé állítjáka szakembereket, úgy tűnik, ez a peda-gógusokat nem zavarja különösebben.Forró Viola, a sepsiszentgyörgyi MikesKelemen Főgimnázium tanítónője a kö-

vetkező tanévben először fog előkészítő osztállyal foglalkozni. Kérdésünkre el-mondta, nem tart attól, hogy a változ-tatások megzavarnák az oktatók mun-káját, hiszen a ráhangolódásra ott lesz a teljes nyár. Kifejtette: az oktatás, ugyan-akkor az iskola életének ritmusa változik meg, hiszen a változtatások azt jelentik, hogy az eddigi egy év helyett két év áll a tanítók rendelkezésére, hogy megtanít-sák mindazt, ami az első osztály végére tudniuk kell a gyerekeknek. Mint részle-tezte, elsősorban az írás- és olvasáskész-ség fejlesztése szempontjából előnyös, hogy jóval több idő jut ráhangolódni az első osztályos tananyagra. „Remélem, segíteni fogja a munkánkat az új keret-tanterv, hiszen nagyobb szabadságot biztosít a pedagógusoknak” – értékelte a változtatások pozitív oldalát Forró Viola.

Hasznos a matematika és az idegen nyelvAz általunk megszólaltatott szülők első-sorban a matematika és idegen nyelvek oktatásának örültek. „Mind a matema-tika, mind az idegen nyelv hasznos az előkészítős gyerek számára, ha azt játé-kosan, az életkornak megfelelő módsze-rekkel tanítják. Ötéves kislányom a ma-tematikával és az idegen nyelvvel már az óvodában megismerkedett, az ered-mények látványosak, és természetesen a pedagógus rátermettségétől függenek. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy az oktatási keretterv ismételt, önmagáért való módosítása fölösleges kihívások elé állítja a pedagógusokat, és nem tesz jót a tanítási gy akorlatnak” – fejtette ki Fülöp Ágnes kolozsvári szülő. Szintén indokolt-nak tartja a játékos idegennyelv- és ma-tematikaoktatást nulladikban egy másik kolozsvári szülő, Botházi Mária is. Úgy fo-galmazott, kifejezetten örül az összevont tárgyaknak: „az ének és a mozgás, a ma-tematika és a környezetismeret, a vizuá-lis készségek és a kézügyesség összevont oktatása korszerűbb, az eddigi merev formából kilépő, a gyermek igényeinek sokkal inkább megfelelő oktatást ígér.”

KISS ELŐD GERGELY

2013. május

Nagyobb szakmai szabadságTANTEREM

6

Az új, első osztályosoknak szóló papíralapúés digitális tankönyvek beszerzésének leál-lítását és az arról szóló párbeszédet sürgetia Romániai Könyvkiadók Szövetsége, amelyszerint a megszabott határidő miatt megva-lósíthatatlan az oktatási minisztérium terve.„Bár megvan a tanterv, nincs meg a módszer-tan a tankönyvek beszerzésére” — jelentetteki sajtótájékoztatón Mario Demezzo, a szö-vetség elnöke. Rámutatott, a Remus Pricopieoktatási miniszter által megjelölt idén szep-temberi határidő túl korai. A könyvkiadókszövetségének elnöke úgy vélte, a minisz-tériumnak ahelyett, hogy új liciteket hirdetmeg a tankönyvek beszerzésére, párbeszé-det kellene folytatnia a tankönyvkiadókattömörítő szervezettel és találni egy újabb,tartható határidőt. Mint mondta, normálisesetben egy tankönyvet 6—9 hónap alattsikerül kidolgozni, így úgy vélte, a szaktár-

ca által megadott határidő „nem korrekt”. Hozzátette, a szervezet mindent megtesz a projekt leállítása érdekében, ha kell, akár a bíróságon támadja meg azt annak érde-kében, hogy a tankönyveknek csak 2014 őszére kelljen elkészülniük. A szövetség 55, tankönyvekre szakosodott kiadót tömörít, ők felelnek a hazai tankönyvgyártás 70 száza-lékáért. Remus Pricopie oktatási miniszter április végén jelentette be, hogy ősztől új papíralapú, illetve digitális tankönyveket vezetnek be az első osztályosok számára. Elmondta, a tankönyvek elektronikus válto-zatát a kisdiákok a minisztérium honlapjáról tölthetik le, a tárcavezető szerint bevezeté-süket az indokolja, hogy a gyerekek gyor-sabban tanulnak a multimédiás eszközök használata révén. A miniszter ötletét Victor Ponta kormányfő is felkarolta, azonban úgy vélte, a szaktárcának meg kell majd vívnia a harcot a „tankönyvbárókkal”, ha véghez akarja vinni tervét. P. M.

Vita az új tankönyvekről

Pozitív visszajelzések az előkészítő osztályba bevezetendő változásokról

Nagyobb szakmai szabadság

2013. május

SZÜLŐI SZEMMELLLLLL

7

Nem lett igazam

Pironkodhatok, mert egy évvel ezelőtt még nagy pofávalszidtam a hazai oktatási rendszert: hogy a döntések nin-csenek megfelelően előkészítve, és hogy kirángatják hat-éves gyermekemet az óvoda pihe-puha melegéből. Belökikaz iskola vasszigora és kérlelhetetlen szabályai közé, jól afejébe verik az ábécét, és ahelyett, hogy még legalább egyévig szabad játékkal fejlesztené az érzelmi intelligenciáját,szorzótáblát magol majd, vonalakat húzogat, a délutá-ni oktatás után hazatámolyog, rögtön nekiveselkedünk aházi feladatnak, és vagy hajszolom, mint az igavonó bar-mot, vagy tétlenül szemlélem, hogy lemarad, ettől pedigfrusztráltak leszünk mindketten. Ám az előkészítő osztálycsodálatos, és szokatlan módon bevált. Az első hetek utánmég gyanakodtam, hogy az újdonság mákonya kábítjaZsófit, azért tűnik mindennap elégedettnek, és feszültenvártam, hogy előbb-utóbb kiderül, mégiscsak megszívtukezzel a nulla osztály mizériával. És mégsem. Zsófi kivirult,rengeteg ingerrel és kihívással találkozik, és ezektől bát-rabb, talpraesettebb. Elmentünk a századik iskolai napinyílt napra, és beleszédültünk, hogy folyton pörögnek, ésjátszva tanulnak, mert minden helyzetre tudnak egy éne-ket vagy egy mondókát, és ha kézbe vesznek egy piros ce-ruzát, akkor elmondják románul is, hogy ez piros és ceruza,és bár írni nem tanulnak, de ha éppen szerda van, betű-zik, és mindegyik betűvel mondanak egy újabb szót, és aztlerajzolják. Ha valaki belefárad, hátramegy a sarokba, éslebucul a párnájára. Erre egyre ritkábban kerül sor, mondjaa tanci. Nincs házi feladat, bár sokan szeretnék, ha lenne,mert az olyan igazi nagyiskolás. Csupa móka és kacagásaz egész előkészítő, mindenki kényezteti őket, és rájuk cso-dálkoznak a nagyobbak az udvaron, hogy milyen aprók, ésnem mindig szidja meg őket az igazgató bácsi, ha elkésnek.Zsófi még a románt is nagyon szereti, bár ezt néha még őmaga is furcsállja. Én pedig nyugodtan hátradőlhetek, nemkell azért aggódnom, miként fogja a gyermek első osztály-ban egyszerre abszolválni a beilleszkedést és a betűvetéselsajátítását. Az iskolát már megszokta, jövőtől az ábécévelis megbirkózik valahogy. Így a stresszmentes első osztályrakészülés közben arra is van időm, hogy elismerjem: szü-lőként túlreagálok. Mondjuk voltak már korábban is intőjelek, hogy jobb nem előre aggódni, javallott kivárni, mertZsófi – és nemcsak ő, hanem a gyerekek általában – sokkal

jobban alkalmazkodik a megváltozott helyzetekhez, köny-nyedébben veszi az akadályokat, mint ahogy azt én gon-

gy pdolom. Az óvodában egy óvónéni-csere miatt pánikoltunk

mi, szülők, hogy maradjon csak a régi, őt már megszokták agyerekeink, majd a sok hiábavaló ellenkezés és hiszti utánkiderült, az új messze a legjobb pedagógus, akivel addig ta-lálkoztunk. Valahogy így jártunk az előkészítő osztállyal is,

egy év előre töprengés után kiderült, hogy a legjobb dolog,ami eddig velünk történt ebben a rendszerben. Mondjuk,azért nem bánnám, ha tekintettel lennének anyai szívemre,és időben tájékoztatnának, időben előkészítenék a módosí-tásokat, mert attól mindannyiunk élete sokkal szebb lenne.Még jól emlékszem, hogy pontosan egy évvel ezelőtt nemtudtuk, hogy kerül-e pénz a megálmodott, mesekuckósze-rű osztálytermek berendezésére, hogy a tanítónők mikormennek el a „nemhajszoljukhanemfejlesztjükagyereket”című beígért képzésre, sőt hetente azt is rebesgették, lehet,hogy mégsem indul az előkészítő, vagy mégis. Remélem,egy-két év múlva nem azzal hozzák a frászt az akkorrahelyzetbe kerülő szülőkre, hogy kitalálják, mégis visszavi-szik az előkészítőt az óvodába. Mint ahogy már sok esetbenmegtapasztaltuk: csak a változtatás kedvéért.

BÍRÓ BLANKA

Nem lett igazam

ztály• „Egy év előre töprengés után kiderült, hogy az előkészítő oszen.”a legjobb dolog, ami eddig velünk történt ebben a rendszerbe

•• FF

otó:

otó:

TÓ

THO

RSO

LYA

•K

ÉPÜ

NK

ILLU

SZTR

ÁC

IÓTÓ

TH O

RSO

LYA

• K

ÉPÜ

NK

ILLU

SZTR

ÁC

IÓ

„Csupa móka és kacagás az egész előkészí-tő, mindenki kényezteti őket, és rájuk cso-dálkoznak a nagyobbak az udvaron, hogy milyen aprók, és nem mindig szidja megőket az igazgató bácsi, ha elkésnek.”

Példaértékű együttműködés: színház és iskolaA Körös-parti városban tartott 18. ODIF-en a megnyitó után a székely-

udvarhelyi Vitéz Lelkek társulata ver-senyen kívül mutatta be A zene hang-jai című zenés darabját. Erdély és a Partium kilenc diákszínjátszó csapata lépett színpadra szombaton, vasárnap pedig a szervező magyartanárok és a

szakmai zsűri kiértékelte a produkció-kat, így az arra érdemes diákok átve-hették a nekik járó díjakat. A díjátadást megelőzően Tóth Márta, a fesztiválnak

otthont adó Ady Endre Gimnázium igazgatója köszöntötte a résztvevő-ket. Felidézte: az elmúlt két évben a Szigligeti Színház és Nagyvárad ma-gyar iskolái, illetve a vegyes tannyel-vű tanintézetek magyar tagozatai kö-

zött sikeres együttműködés alakult ki, aminek eredményeképpen már több előadást is színpadra állítottak a fia-talok a színház művészeinek szakmai vezetésével. A teátrum abban segí-tett, hogy a mostani fesztiválon be-mutatott produkciók valódi színházi körülmények között valósulhassanak meg a gimnázium dísztermében. Az igazgató rámutatott: az ODIF újrain-dításában a határon túli magyar kul-túrát támogató magyarországi Balassi Intézet anyagi segítsége játszott kulcs-szerepet – az intézet ígérete szerint a jövő évben ismét Székelyudvarhelyen megrendezendő 19. kiadást is támo-gatják. A fesztivált az intézet mellett a Szigligeti Színház, a Communitas Alapítvány, az Ady Endre Elméleti Líceum a szülőbizottság által szerve-zett gyűjtésből, a Partiumi Keresztény Egyetem Arany János Kollégiuma, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, a Várad kulturális folyó-dirat, illetve különböző cégek és ma-gánszemélyek támogatták.

Saját hangra leltek a diákszínjátszókAz eredményhirdetést váró diákokhoz Ile Erzsébet magyar szakos tanfelü-gyelő is szólt, aki a váradi diákszín-játszás nagy múltjára emlékeztette a közönséget, kiemelve az 1971-ben ala-kult Kortárs Színpad munkásságát. Az illetékes arra is kitért, hogy mennyire

ISKOLA ÉS KULTÚRA „Alma is, körte is volt”

8

2013. május

p g gy gy g , gy y

1. Legjobb színészi teljesítmény: Lestyán Attila a kézdivásárhelyi Macskakő csapat-ból a Medve alakításáért2. Legjobb női színészi teljesítmény: Keresztesi Andrea a szászrégeni Fantázia csapatból Andrea alakításáért3. Alakítási különdíjak: a négy Popova ré-szére: Máthé Andrea, Tuzson Ágnes, Pascu Tamara, Fekete Kászoni Laura a kézdivá-sárhelyi Macskakő csapatból

4. Legkomplexebb előadás díja:a székelykeresztúri Bemugri csapat Vidámkoldusok előadása5. Legprovokatívabb rendezés: OzsváthIlona, a szilágykrasznai Tinikomédiásokcsoportvezetőjének Tükörkép, avagy med-dig kell jónak lenni előadásáért6. A legeredetibb színpadi nyelv: aszilágycsehi Berekenye csapat Busz és,avagy vállainkra a sötétség előadása

7. Legjobb diákszínpadi adaptáció: a nagy-váradi Létra csapat Szenitvánéji álmocskákelőadása8. Legjobb látvány: a kézdivásárhelyiMacskakő csapat A nagy medve előadásae9. Legösszehangoltabb csapatjáték: aszilágykrasznai Tinikomédiások csa-pat, a kovásznai Kőrösi Csoma SándorDiákszínpad, a szilágycsehi Berekenyecsapat

Díjazottak

Országos Diákszínjátszó Fesztivál Nagyváradon

„Alma is, körte is volt”Három év szünet után újraindult az Országos Diákszínjátszó Fesztivál (ODIF), amelynek ezúttal május elején Nagyváradadott otthont. Legutóbb 2010-ben Székelyudvarhelyen szervezték meg a rendezvényt, azóta viszont anyagi források hiá-nyában elmaradt.

•Fo

tó: M

IRO

N-V

ILID

ÁR

VIV

IEN

• A legjobb komikus. Újvárosi Zoltán, a nagyváradi Létra csoport tagja Demetrius szerepét alakította

2013. május

ISKOLA ÉS KULTÚRAA

9

Országos Diákszínjátszó Fesztivál Nagyváradon

fontos a diákszínjátszás a non formális nevelésben.

A produkciókat a zsűri tagja, Nagy András László színházi rendező, a ma-gyar Szín-Játékos Szövetség elnöke ér-tékelte. A rendező örömmel nyugtáz-ta, hogy az erdélyi és partiumi iskolai színjátszócsoportok megtalálták saját hangjukat, és már sem a magyaror-szági, sem a román amatőr színját-szókra nem próbálnak hasonlítani. Ugyanakkor örvendetes fejlemény-ként értékelte azt is, hogy a diákszín-játszásban mind az oktatás, mind a színházi szakma megtalálta saját sze-repét.

A fesztiválon minden fellépő csoport díjazásban részesült. A legtöbb elis-merést a kézdivásárhelyi Macskakő csapata és a váradi Létra csapata kapta, de többszörösen díjazták a szilágykrasznai Tinikomédiásokat, a székelykeresztúri Bemugrit és a szilágycsehi Berekenyét is. A kéz-divásárhelyi színjátszók a Magyar Színjátékosok Szövetségének külön-díjaként egy békéscsabai fesztiválra is meghívást kaptak A nagy medve című produkciójukkal. A Berekenye és a Létra ugyanakkor a zsámbéki feszti-válra kapott meghívást.

Mindenki jó valamibenAndrás Emese szervező, a házigazda Ady Endre Gimnázium magyartanára lapunknak elmondta: a diákszínjátszó csapatok számára azért is létfontos-ságúak az efféle fesztiválok, mivel a sokszor hónapokig csiszolgatott, épít-getett előadásokat egymás előtt, „mű-értő” közönség előtt is bemutathatják. A visszajelzések mind a diákok, mind az őket felkészítő tanárok számára nagyon fontosak a fejlődéshez, újabb ötletekhez, a folytatáshoz szüksé-ges lendülethez. „Egy diákszínjátszó fesztivál közönsége a leghálásabb és

leghozzáértőbb közönség, ezért igazi öröm előttük játszani” – fogalmazott a pedagógus.

A 18. ODIF szervezői rég fontolgat-ják egy ilyen fesztivál megrendezését,ebben saját korábbi pozitív tapaszta-lataik és más csoportok vezetői is tá-mogatták őket – tudtuk meg. Volt egy kipróbálásra váró ötletük is: mivel min-den csapat előadása mögött hatalmas energiabefektetés, rengeteg fárasztó munka van, a végeredmény pedig túl sok személyes összetevő függvénye is, ezért arra gondoltak, hogy idén nem az első három helyezettet díjazzák,

hanem különféle díjkategóriákat ta-láltak ki, amely lehetővé tette mindencsapat értékelését. Ahogy GáspárikAttila, a zsűri egyik tagja fogalmazott:az almát a körtével nem lehet verse-nyeztetni, mivel mind a kettőnek meg-vannak a saját értékei (és gyengéi is).A különféle kategóriák mégis lehetővétették, hogy a csapatok saját teljesítmé-nyüket a többiekével összehasonlítsák,így a versenyszellem ismegmaradt.

NAGY ORSOLYAg g y j ,

10. Legjobb kísérleti előadás: a brassóiGrimasz csapat Mindnyájan tudunk vala-mit, és azt senki sem képes utánunk csinál-ni. Ez így van előadása11. Mellékszereplők: Erőss Brigitta és Barabás Andrea a brassói Grimasz csapat-ból a játékmesterek alakításáért12. Legjobb mellékszereplő: Bondár Tibor a nagyváradi Létra csapatból Oberon ala-kításáért13. Legjobb komikus: Szente Anita a szé-kelyudvarhelyi Vitéz Lelkek csapatból

Katica alakításáértÚjvárosi Zoltán a nagyváradi Létra csapat-ból Demetrius alakításáért14. Legjobb drámai színész: Fehérvári Tamás a szilágycsehi Berekenye csapatból a Fiú alakításáért15. Közönségdíj a nagyváradi Létra csapat részére16. Alma Mater Alapítvány különdíja a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad részére17. A Szigligeti Színház különdíjai: - Veres Lehelnek, a székelykeresztúri

Bemugri csapat tagjának a legjobb lírai előadásért- a nagyváradi Létra csapatnak a legfelsza-badultabb játékkedvért

A békéscsabai Féling Színház meghívása a Macskakő csapat részére

A budapesti Balassi Intézet különdíja a Macskakő csapat részére: a csapat meghí-vása Budapestre az intézet egyik októberi rendezvényére

•A legjobb komikus. Szente Anitának, az udvarhelyi Vitéz Lelkek tagjának ítélték oda a díjat

••FFo

tó:

otó:

FO

DO

RTI

BO

RFO

DO

R T

IBO

R

Korunk nagy betegsége rohanó vilá-gunk mozgáshiánya, s mert a minden-napi életvitelünkben rossz a mozgással való viszonyunk, gyerekeink nevelésétis erre alapozzuk. Ebből pedig fizikai hiányosságok, rendellenességek adód-nak gyerekeknél, felnőttneknél egy-aránt.

Divatos a lomha járás, ingatagtartásA gépesített, automatizált életforma beszűkítette mozgásterünket, s ah-hoz, hogy létezzünk, szinte semmilyenfizikai tevékenység nem szükséges. Egyetlen gombnyomással pillanatokalatt megoldunk mindent a környe-zetünkben, mert az idő drága, s a nap 24 órája hasznos percekre van beoszt-va. Rohanunk, több munkahelyen is dolgozunk, (ahol helyt is kell állnunk), de legtöbbször nem a lábaink visznek, autókkal helyettesítjük őket. Mindent

percre pontosan megszervezünk, hogy megfeleljünk a társadalmi elvárások-nak, a mindennapos kihívásoknak.És ebben a rohanó világban rohanvaneveljük gyerekeinket is. Kocsival visz-szük-hozzuk az iskolába, s az iskolai tevékenységen kívül leterheljük ma-gánórákkal, olyan foglalkoztatásokkal,

amelyek a sikeres jövőképet vetítik előre majdani pályájukon, de a napi tevékenységükben alig vagyunk jelen(magunkat másokkal helyettesítjük).Gyerekeink pedig másképp élik meg ezta világot, s mindig kapnak egy kiska-put a tilosban. Ők lezsernek mondják ezt, s bő nadrágban, fűzetlen cipőben járnak. Hátuk hajlott, járásuk lomha,tartásuk ingatag, a divat irányzataihoz igazodik. Nem módi már a szép tar-tás, jó megjelenés, ápoltság, nem illika divatos szakadt farmerhez, deszkáscipőhöz. Az információözön magával

sodorja őket, és hatalmában tartja ér-deklődésüket. Mindent kényelmesenakarnak megoldani, s naponta órákat töltenek a számítógép előtt.

Tanulás egy helyben ülve – napi 7óra az iskolában, 4 óra otthon Keménynek tűnik a jellemzés, de is-merjük be, a fiatalok nagy részét ek-képp látjuk úton-útfélen. A divatosnakmondható slampos, csavargó kinézetegyebek mellett összefüggésben áll atartáshibák és fizikai rendellenességekkialakulásával. Ideáljaik a különbözőzeneirányzatok sztárjai, azok viselete,járása, viselkedése irányadó sokszor azéletükben. Elképesztő, hogy mennyirebefolyásolja őket a dübörgő gépzene...Vajon a felnőttek elgondolkodnak-eazon, hogy miért menekülnek a fiata-lok ebbe a hangos, dübörgő világba?!Ha közelről megvizsgáljuk zsúfolt prog-ramjukat, magyarázatot kapunk arra,hogy a túlzott felszabadultság utánivágy részben azért alakul ki bennük,mert szellemileg agyonterheltek, illetve, mert a fizikai mozgás egyáltalán nemkap szerepet. Az iskola leszögezi őket apadba, tevékenységük vontatott, hely-telenül szervezett rendszeren alapszik.Ez a rendszer óriási tananyaggal vesziigénybe a gyereket, állandóan felmé-ri, stresszeli, figyelmen kívül hagyja afokozatosságot, a siker megtapaszta-lását, az egyéni képességeket, adott-ságokat és sokszor magát a nevelést.Nem képességeket fejleszt, hanem in-formációkat halmoz. Az oktatás, napi6-7-8 órában zajlik, amikor tölcsérrel töltik a fejekbe a tudományt, s nem-csak a legfontosabbakra, legszüksége-sebbekre kell összpontosítaniuk, vagyarra, aminek később hasznát veszik,hanem olyan elvont dolgokra, amelye-ket aztán az agy (jó esetben) felnőttkor-ban kitöröl a memoárból. Diákkorban azonban ezekkel kell bizonyítani, ezek-re kell jó jegyet szerezni. Adathalmazszinte minden tantárgyból. A logikusgondolkozás messze a háttérbe szorul.A tanulók felmérése 80%- ban írásbantörténik. A feleltetések hiánya azt ered-ményezi, hogy nem tudnak szabatosanbeszélni, nincs lehetőségük az egyéni

Diákélet — de jó élet?TANÁRSZEMMELTT

10

2013. május

A DIÁK NAPI MOZGÁSLEHETŐSÉGE 24 ÓRA ALATTIskolai környezetIskolai órák: 6 óra ülésSzámítógép: 1 óra ülésSzünetek: 1 óra mozgás (6x10 perc)

Otthoni környezetAlvás, pihenés: 8 óra fekvésTanulás, készülés: 4 óra ülésSzámítógép, tévé: 2 óra ülésDinamikus játékok, sport: 2 óra mozgás

ÖSSZESEN8 ÓRA FEKVÉS, 13 ÓRA ÜLÉS, 3 ÓRA MOZGÁS

21h

3h

MOZGÁSMÉRLEG24h

Mozgás

Mozdulatlanság

Gipszben a diák

„Gipszbe tett” gyerekek — gondolatok a mozgáshiányos életvitelről

Diákélet — de jó élet?

véleménynyilvánításra, szóbeli önki-fejezésre. Ugyanakkor az is hangsú-lyozandó, hogy a felmérők írása vagya jegyzetelés ideje alatt huzamosabbideig helytelen testtartással ülnek.

Kielégítetlen természetesmozgásszükségletA napi 6-7 órára való felkészülés leg-alább 4 órányi tanulást igényelne otthonis, de olyan tantárgy is akad, amelybőltöbbet kell készülni, így a négyórás ta-nulás még inkább kinyúlik. Ha jó szülő-ként pár hétig kitartóan velük tanulunk,például ötödikben (hiszen nehéz az ele-miről átállni), reális képet kapunk arrólaz eszement követelményrendszerről,aminek a gyerekeket kiteszik. Miért cso-dálkozunk, hogy sokan feladják, hogymegfeleljenek ennek az állandóan ellen-őrző, magas követelményeket támasztórendszernek, s ráállnak a sikereket biz-tosító számítógépes játékokra, kerülikaz iskolát, játéktermeket látogatnak?Meredeknek tűnik a jellemzés, nem isáltalánosítható teljes egészében, de a ta-pasztalat eléggé ráerősít erre. Kivételekis persze mindig vannak, s olyan kiválótanárok is, akik életre szólóan felkeltik agyerekek érdeklődését tantárgyuk iránt.Azt viszont leszögezhetjük, hogy a túl-zott szellemi megterhelés és rengetegkövetelmény miatt kielégítetlen marada természetes mozgásszükségletük, tes-ti képzésük akadályozott – hiszen nemmarad elég idő erre. Motorikus mutatóika normális értékek alatt maradnak, és a

túlzott szellemi igénybevétel gátolja aszomatikus fejlődésüket. Az is megálla-pítható, hogy a sok tudománnyal, a szá-

mítógépekkel generációkat késztettünkmozdulatlanságra. Leültettük, úgymond,,gipszbe tettük” a gyermeket, semmibevéve egészséges mozgásigényét. A diáksok esetben napi 2-3 órát is eltölt a szá-mítógép előtt, ezt meg is szokja, így élet-viteléből felnőttkorban is hiányozni foga mindennapi mozgás. A strandszezon-ban, vakációkban is naphosszat az inter-neten lógnak, és sokan a számítógépesjátékok rabjai. Megjegyzendő az is, hogy

amíg Európában a mindennapos test-edzés felé irányítják a gyereket, tanügyirendszerünk az általános iskolában csak2 órát, középiskolában pedig már csak1 órát szán a testnevelésre. Ha megfi-gyeljük, hogy egy gyerek mennyit mozognaponta , az eredmény elkeserítő.

Hajmeresztő biciklis mutatványok az utcánÓrákra lebontva, ha összevetjük az isko-lai és az otthoni környezet tevékenysé-geit, fontosabb mozzanatait, alig juthat3 óra a konkrét mozgásra. Nem csodahát, ha az amerikai helyzethez hasonló-an – a helytelen táplálkozással társítva– nálunk is rohamosan nő a túlsúlyosés kövér gyerekek száma. Feltevődik akérdés, kedves szülők, hogy a kevéskeszabadidőt mire fordítjuk? A szülők ésnevelők egy része ma már jobban oda-figyel erre a jelenségre, és a magánórákmellett (vagy helyett) sportra is igyek-szik beíratni a csemetéjét. A fitnesziparis virágkorát éli, számos foglalkozásigényelhető, ami örvendetes, de a gye-

rekek nagy hányada így sem mozog eleget. Megfigyelhető, hogy azokban a családokban, ahol a szülők sportoltak fi-atalkorukban, gyerekeiket is ilyen irány-ba terelik, de az is mérvadó, ha a szülő rendszeresen jár valamilyen karbantar-tó tornára, labdajátékra. A személyes példa mintaértékű. Arra is érdemes odafigyelni, hogy egyre több gyerek vá-lik menekülésképpen az extrém sportok megszállottjává. Órákig ugratnak kerék-

párjaikkal, gördeszkáikkal, hajmeresztő mutatványokat produkálnak lépcső-kőn, tereken, ahol alkalom adódik egy kis sikerre. Ha a rendszeres mozgást – bármi legyen is az: úszás, torna, fitnesz, futás, labdajáték – legalább heti 2 al-kalommal beépítjük az életvitelükbe, s kialakul vonzódásuk a sportági foglal-koztatás iránt, ez hosszú időre bebizto-sítja az egészségüket, s civilizált életük lételemévé válik. Már kisiskoláskorban rá kell nevelnünk őket az egészséges életvitelre, a helyes tartásra, mozgásra, izomzatuk karbantartására. Erre szol-gálnak a sportfoglalkoztatások mellet, a hétvégi családi kerékpártúrák, erdei sé-ták, kirándulások. Tudatosítanunk kell bennük, hogy egészségünk érdekében a mindennapi mozgás épp olyan fontos, mint a mindennapi kenyerünk.

BOGDÁN EMESEa csíkszeredai Nagy

Imre Általános Iskola testneveléstanára

TANÁRSZEMMELL

11

„Gipszbe tett” gyerekek — gondolatok a mozgáshiányos életvitelről

2013. május

MENTÁLIS

ZOMATIKUSSZ

93%

7%

KÉPZÉSI ARÁNYOKA KÖZOKTATÁSBAN

(7—12. évfolyam)

„Miért csodálkozunk, hogy sokan feladják, hogy megfeleljenek ennek az állandóan ellenőrző, magaskövetelményeket támasztórendszernek, s ráállnak a si-kereket biztosító számítógé-pes játékokra, hogy kerülik az iskolát, és játéktermeketlátogatnak? Meredeknektűnik a jellemzés, nem is általánosítható teljes egé-szében, de a tapasztalat eléggé ráerősít erre.”

FOTÓRIPORT

12

A gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum (GMGK) Erdély egyik legré-gibb oktatási intézményének – mely már a középkori káptalanok idejében létesült és működött a gyulafehér-vári Szent István-i székesegyház közelében – a jogutóda. A régmúlt időkben itt képezték Erdély papjait és világi értelmiségét. 1578-ban a jezsuiták újraalapították, majd a 20. század hajnalán a Gróf Majláth Gusztáv Károly Főgimnázium nevet vette fel, és viselte az államosításig. 1953–1990 között a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolaként működött mint a négy erdélyi ma-gyar római katolikus egyházmegye fiúgimnáziuma és kisszemináriuma. Az 1989-es változások során az álla-mi oktatási hálózat részévé vált, de megőrizte sajátos teológiai jellegét, és a líceumi szeminárium nevet vette

A gyulaferómai katolikus t

ámogatásával jött létreamely középiskolaiakembereket, elsősor-telmények alapján atre. Ma magyar nyelvenk, akik az Elektromarosvább tanulni. A mate-ett három szakosztály, omechanika és könyve-e a technikusi oklevélözül sokan sikeresen

folytatják tanulmányaikat főiskolákon, egyetemeken.Szaklaboratóriumok és -termek, korszerű sportcsarnok, műgyepes sportpálya, bentlakás és étkezde várja a diá-kokat. Az iskolában dolgozó pedagógusok munkájánakeredményét a diákok felkészültsége is tükrözi: eredmé-nyesen szerepelnek tantárgy- és szakmai vetélkedő-kön, országos és nemzetközi versenyeken. Az iskola gyümölcsöző kapcsolatot ápol határon kívüli és itthonitestvériskolákkal: a budapesti Bolyai János Fővárosi Mű-szaki Szakközépiskolával, a révkomáromi és a vajdasági Adában működő ipari középiskolákkal.

222222222222202000020202222202022222202222222202020222220222222222222222202222220222222222022220222220222222222220111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 . ... .. . . dededdedededdeedeeddeeeeeeedeeeeeeeeeeeedeededeeddeddeedeeeeccccecececeeeeececeeeecccceeccececeeceeccecccececeeccececececccccccccceecccccccccembmmmmbmmbmmbmbbmbmbmbmbmmmmmbmbbbmbmbbmbbbmbmbmmmbmbmbmbmbmmbmbmbbmmmbmbmbmbmmbbmbbmbmbmbmbmbbbmbmbbmbmmbmbbbmbmbmbmmmmmbbbmmbbmmmbmbmbbmbmmmmbmbmmmbmmmmbmmbmbbmmmmmbbmmmbmmmbbbmmmmmmmmmmbbmbmmmmmmbmmmmmmmmmmmbmmmmmmmmmmbbmmmbereeereeeereerererrerrrrrerrereereerreereerrerereeereeeererrrererrrrreerrrrrrrreeerrrreeereerrreererreeerree

FOTÓK: TÓTH ORSOLYA

fel.Intézményünk – a líceumi oktatás mellett – kántor-képzésre is lehetőséget nyújt a római katolikus érsekség védnöksége alatt, és szeretettel várja azokat a fiúkat, akik a 8. osztály sikeres elvégzését követően Isten hívó hang-ját érzik lelkükben, vagy akik mélyebben meg akarnak ismerkedni a kereszténységgel, és katolikus nevelésben szeretnének részesülni. Iskolánk, amely 2006 óta óvodai csoporttal, a 2008/2009-es tanévtől elemi és gimnáziu-mi osztályokkal bővült, új épületeivel, szép tantermek-kel, korszerű infoteremmel, kápolnával, laboratóriumok-kal, könyvtárral és sportteremmel rendelkezik. Diákjaink több alkalommal vettek részt zarándoklatokon is (kül- és belföldön), ezenkívül számos tudományos és vallásos versenyen, melyek szintén szabadidejük személyiségfej-lesztő, hasznos felhasználását célozzák.

ehérvári teológiai líceum

Végre ötödikes leszek! – várják ujjong-va a kisiskolások az elemi osztályok befejezésének pillanatát. A váltás moz-zanatához azonban rengeteg olyan té-nyező kapcsolódik, mellyel számolniuk kell mind a szülőknek, mind a pedagó-gusoknak. Az ötödik osztály megfelel a prepubertárskor kezdetének, mely

nagyon sok fizikai – érzelmi – kognitív változást von maga után. Mondhatni, agyermekek hirtelen kaotikus helyzetben találják magukat, mely életük minden területét érinti.

Rendezetlenné, zűrzavarossá válik mindaz, mi addig stabil voltFizikailag a gyerekek ebben a korban megtelnek, kezdetben előfordulhat akár súlygyarapodás is, melyet intenzív meg-nyúlási szakasz követ. A fizikai változá-sok összezavarják őket, nehezükre esik

elfogadni önmagukat, testképük módo-sul, számos váratlan tényezővel kell szá-molniuk ebben a korban. Esetlenné vál-nak, nem tudnak mit kezdeni megnyúltönmagukkal vagy hangjuk változásával.Zavart okozhat a hirtelen növekedés,próbálnak görnyedten, szinte elbújva jár-ni, azonban a megnyúlás késése is vezet-

het önértékelési, magabiztossági prob-lémákhoz. Mindehhez hozzájárul a má-sodlagos nemi jellegek kialakulása, melysokszor valódi sokkhatásként éri őket,főként abban az esetben, ha hiányzik amegfelelő szülői felvilágosítás, felkészítés.Az addig csacsogó, nyílt gyerek hirtelenbezárkózik, szégyenlőssé, szemérmesséválik. A fizikai változásokért felelős hor-monrendszer szoros kapcsolatban, köl-csönhatásban áll az érzelmi változások-kal. Rendezetlenné, zűrzavarossá válikmindaz, mi addig stabil, biztos volt, meg-

kérdőjeleződik, többértelmű lesz mindenbiztos pont, így nem csoda, hogy a gyere-kek viselkedése hirtelen ellenszegülővé,ellentmondásossá válik. A megváltozotthormontermelésnek – elsősorban a tesz-toszteronnak és az adrenalinnak tulajdo-níthatóan – érzékenyebben reagálnaka stresszre, akár apróságok is nagyfokúingerlékenységet válthatnak ki náluk, ezpedig szemtelenségben, fölényességbennyilvánulhat meg. Megnövekszik a vak-merő cselekedetek aránya, próbálnakbizonyítani, kitűnni elsősorban társaikközül. A barátok, a csoport szerepe egyrenagyobb teret nyer a serdülők életében,megkezdődik a szülőkről való leválás,akár a szülői utasításokkal való szembe-szegülés, hisz egyenrangúságot akarnakkiharcolni. A kortársak véleménye, visel-kedésmódja szinte törvénnyé válik, míga szülői minta, az addigi értékrend, sza-bályrendszer teljesen felborul. Ez a folya-mat természetesen rengeteg feszültségeteredményez mindkét fél számára, a szülőkétségbeesetten figyeli, hogy gyermekeegyre inkább eltávolodik tőle, azonbana serdülők ebben az életkorban mindenkontrolltörekvésre ellenszegüléssel rea-gálnak, így akár egy ördögi konfliktusköris kialakulhat.

Könnyen motiválatlanná válika kisdiákÖnállósodásuk a megismerő folyamatokfejlődésében is megfigyelhető, mindentmegkérdőjeleznek, mindent felülvizsgál-nak. Gondolkodásuk is hatalmas válto-záson esik át, a konkrétumtól fokozato-san eltávolodva átlépnek az absztrakt,a fogalmi gondolkodás szakaszába. Sokesetben megfigyelhető ilyenkor a kü-lönleges érdeklődési területek kialakulá-sa, hirtelen megnyílik a világ előttük, újhobbik jelenhetnek meg, melyek révénkiélhetik kíváncsiságukat, s a környe-zet részéről érkező bátorító fogadtatáshozzájárulhat énképük pozitív megerő-sítéséhez. A változó belső körülmények,viharok a kiskamasz életének olyan pe-riódusában kezdődnek, mikor igencsak

Digitális generáció — átalakult megismerési folyamatokLÉLEKJELENLÉT

14

2013. május

Nehézségekkel kell szembesülniük a diákoknak az ötödik osztály küszöbén

Digitális generáció — átalakult megismerési folyamatok

• „A barátok, a csoport szerepe egyre nagyobb teret nyer a serdülők életében,megkezdődik a szülőkről való leválás.”

változó külső feltételekkel kell megküz-denie. A negyedik osztályt követő váltás többnyire új osztálytársakat, új tanáro-kat, addig ismeretlen rendszer megszo-kását igényli. Ebben az időszakban az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy alkalmazkodniuk kell a tanárok eltérő stílusához. Ugyanakkor az sem ritka, hogy az addig jól tanuló, kiváló képességű gyerek azzal szembesül, hogy nem képes tartani a ritmust, lemarad, nem tudja hogyan készüljön egyszerre hat, olykor hét tantárgyból. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy elemi osz-tályban a jó képességű gyereknek, aki odafigyel órán, nem is kell nagymérté-kű erőfeszítést tennie, hogy felkészüljön másnapra. Mindennek azonban hirtelen vége szakad, az ötödik osztály kezdetével a gyerekek többnyire nem tudják, ho-gyan, milyen módszerekkel tanuljanak. Nagyon nagy szükségük van a szülők, a pedagógusok támogatására, hogy az új rendszerhez alkalmazkodni tudjanak, hogy megtalálják helyüket. Amennyiben ötödik osztályba lépve a diák nem kapja meg a megfelelő segítséget, motiválat-lanná válik, elveszítheti érdeklődését, ami miatt nagymértékben romolhatnak a tanulási eredményei, akár ördögi kör is kialakulhat. Voltaképp minden peda-gógusnak fel kell készítenie diákjait, út-

baigazítást kell adnia számukra, miként kell felkészülniük az adott tantárgyból, azaz hogyan is tanulhatnak hatékonyan. A hatékony tanuláshoz elsősorban an-nak megszervezését kell elsajátítania, a diáknak saját magának kell kialakítania azt a külső és belső légkört, melyben ha-tékonyan tud tanulni. Nagyon fontos a munka megszervezése, ugyanakkor az önállóság biztosítása. Mindehhez első lépésként fel kell ismernie, hogy milyen

tanulási modalitás jellemző rá: auditív,vizuális, avagy kinesztetikus csoportbatartozik-e. Itt is lényeges szerepet kap-nak a pedagógusok, akik ötletekkel, kü-lönféle módszerekkel felfedeztethetik adiákokkal, hogy milyen modalitási cso-portban tartoznak. Ugyancsak ők segít-hetik a diákokat abban, hogy megfelelőtanulási módszereket alkalmazzanak.Amennyiben megkérdezünk egy álta-lános iskolás diákot, hogy miként tanul,az esetek többségében azt a választ kap-juk, hogy leírja a leckéjét, majd esetlegelolvassa a füzetben található vázlatot.Mindez azonban nem elegendő az ala-pos tudás kialakításához, és hosszú tá-von jelentős lemaradást eredményezhet.Aktívan kell foglalkoznia az anyaggal,fontos, hogy minél több tanulási tech-nikát megismerjen, kipróbáljon annakérdekében, hogy megtalálja a számáralegmegfelelőbbet.

Több mindenre kiterjedő,ám sekélyesebb figyelemTovábbá azt sem szabad figyelmen kívülhagynunk, hogy a jelenlegi digitális ge-neráció immár szinte óvódáskortól hasz-nálója, fogyasztója a digitális eszközök-nek, a médiának. Megismerő folyamataiátalakultak, teljesen másként gondolko-dik, másként dolgozza fel a környezeté-ből érkező információkat. Ez a „másként”

való működés egyrészt azt jelenti, hogyelsősorban gondolkodási folyamata áb-rákra, képekre épül, valamint a párhuza-mos információfeldolgozásra, egyszerretöbb mindennel is képes foglalkozni, sőtigényli ezt az úgynevezett „multitasking”működést, ami azt is eredményezheti,hogy figyelme több mindenre kiterjed,de kevésbé mély. A gyerek azokat a cse-lekvési formákat kedveli leginkább, me-lyekben nem passzív befogadója, hanemaktív feldolgozója a környezetből érkezőinformációknak. Mindez meglehetősennehéz feladat elé állítja a pedagóguso-kat, a sikeres tanulási motiváció kiala-kításához, fenntartásához teljesen másmódszereket kell alkalmazniuk, folyama-tosan fel kell kelteniük a gyerekek érdek-lődését. A szülőknek, pedagógusoknakfokozott figyelemmel kell követniük akiskamaszokat, egyrészt a perpubertásrajellemző életkori – pszichológiai – jellem-zőket véve figyelembe, másrészt azt isszem előtt kell tartaniuk, hogy a digitálisgenerációnak megváltoztak a megisme-rési, érzelmi, szocializálódási folyamatai,megfelelő tanítási, nevelési módszereketkell alkalmazniuk számukra.

DÁNÉ GABRIELLA

2013. május

LÉLEKJELENLÉT

15

Nehézségekkel kell szembesülniük a diákoknak az ötödik osztály küszöbén

„Elemi osztályban a jóképességű gyereknek, aki odafigyel órán, nem is kellnagy erőfeszítést tennie,hogy felkészüljön másnap-ra. Mindennek azonban hirtelen vége szakad, azötödik osztály kezdetével a gyerekek többnyire nemtudják, hogyan, milyenmódszerekkel tanuljanak.”

• „A kiskamasz azokat a cselekvési formákat kedveli leginkább, melyekben nem passzív, hanem aktív befogadója a környezetből érkező információknak.”

Nem idegen fogalom a gyergyó-csomafalvi fiatalság körében az egykorhasználatos túrótartó, a „borittós”, lát-tak ők már palatáblát spongyástól, is-merik a borotvatokot, de még azt is tud-ják, milyen viseletben jártak dédszüleik.A csomafalvi iskolások számos tanóráta helyi néprajzi és antropológiai múze-umban tartanak, ahol az évek során kö-rülbelül 700 használati és lakásdíszítőtárgy gyűlt össze. A gyerekek mondhat-ni közelről ismerik a múltat, nem csoda

az sem, ha „hazajárnak” az elmúlt szá-zadokba, hiszen a gyűjtemény egy részeépp szüleiktől, dédszüleiktől származik,a múzeumi nagykönyvben erre írásosbizonyítékot is találhatnak. Szinte ma-gától értetődő az is, hogy árgus szem-mel járják be nagyanyó házát, s havalamit kidobna hasznavehetetlennekvélve, elkunyerálják, viszik az iskolába.Büszkék lehetnek az egykori községhá-za épületében, az óvoda mellett helyetkapó két szoba tartalmára, hisz itt akár

olyan egyedi tárgyra is rábukkanha-tunk, mint a „csomafalvi kékre” festett bölcső, Köllőék adománya, melyben valószínű Köllő Miklóst, a világszerte is-mert szobrászművészt is ringatták.

Megmentett régiségek„Amikor először bementem a múze-umba, olyan érzés volt, mintha vissza-léptem volna a múltba. A kinti zajos vi-lághoz képest itt csend van, nyugalom s az a jóleső „öregszag”. Meglepett, hogy az elődeink mekkora hangsúlyt fektettek például az ágyvetésre, hogy a ruháikon minden csík jelentett vala-mit, hogy a kézimunkákat milyen ala-possággal készítették. Egy osztálytár-sam nemrég vitt be a múzeumba egy palavesszőt, s bár mentésre korábban én nem is gondoltam, most szét fo-gok nézni mamánál, hogy a házából mi lenne múzeumbavaló” – mondta el kérdésünkre a hatodikos Kedves-Tamás Hanga. A csomafalvi gyerekek egyébként azt is tudják, hogyan lehet a régiségeket megtisztítani, a szútól megszabadítani, hisz közmunkában többször kevertek össze egy rész olajat egy rész ecettel és ugyanennyi petró-leummal, hogy alaposan áttörülges-sék ezzel a megmentendő tárgyakat.

A múzeumi tárgy mint iskolai segédanyagAz érkező turistáknak akár idegenve-zetői is lehetnének a diákok, hiszen sokszor hallották, így megjegyezték: a

„Hazajárnak” az elmúlt századokbaLÁTHATÁR

16

2013. május

Iskolások bővítik a gyergyócsomafalvi néprajzi múzeum tárgykészletét

„Hazajárnak” az elmúlt századokba

• Szövésről, varrásról is szó esett a múzeumi tanórán

•A

SZER

ZŐ

FELV

ÉTEL

EIA

SZ

ERZŐ

FEL

VÉT

ELEI

• Szőrkendő, rokolya, szolgáló szerezte díszes lájbi, nagykendő — mind-mind egy fogason • Immár történelem. Palatáblák — taneszközök

régiségek gyűjtése az 1970-es években kezdődött Borsos Géza akkori iskola-igazgató biztatására. Akkor a tárgyak még kényelmesen elfértek egy osztály-teremben. Két évtizedre a művelődési ház szolgált a kiállítás otthonául, 1996-tól pedig a mostani helyére költöztették a múzeumot. Az évek során iskolaigaz-gatók, történelemtanárok vállalták ön-ként a gyűjtést, felvigyázást, népszerűsí-tést, most Szőcs Margit magyar szakos tanár a „gondnok”. „A tárgyak túlélnek bennünket. Egyesek gazdát cserélnek, mások a családban maradnak több évtizedig is. Aztán vagy elpusztulnak, vagy egy későbbi nemzedéknek me-sélnek – ez utóbbi lett a múzeumunk hivatása. A múzeum az iskolai oktatás belső szükségletét látja el elsősorban iskolai segédanyagként, szemléletető anyagként. A diákok rácsodálkoznak a palatáblára, a kis madzaggal hozzá-erősített törlőrongydarabkára, a szőtt tarisnyára, a fából készült iskolatáskára, tolltartóra, de sok más használati tárgy-ra is, amelyekkel irodalmi, történelmi vagy más jellegű szövegekben és kü-lönböző órákon találkoznak” – fejtette ki lapunk kérdésére a lelkes pedagógus. A nyugdíjba készülő Szőcs Margit talán ezredszer mutatja be az iskolások gene-rációinak, a faluba látogató vendégek-nek a kétszobányi múzeumot. Nemrég a csomafalvi Köllő Miklós Általános Iskola Tízórai című újságában írt a mú-izeumról: „Ha egyedül vagy, és a múltba lépsz, úgy érzed, a tárgyaknak lelke van. Megszólal a múlt. Értened kell az üzene-tét. Figyelj!”

BALÁZS KATALIN

2013. május

LÁTHATÁRIskolások bővítik a gyergyócsomafalvi néprajzi múzeum tárgykészletét R

17

• Suszterasztal kaptafával — a legjobb hírű cipészé volt, fiókjában ma is találunk faszeget

• A csomafalvi házikenyér sütéséhez elmaradhatatlan eszköz a pityókatörő

• Elfelejtett lámpások, amelyek a múltba vezető úton gyújtanak világotegy hajdani iskolából

– Óvónőként is dolgozott, zenei végzett-sége is van a hitoktatóin kívül. Miért vá-lasztotta a vallástanári pályát?

– Nem tartom helytállónak a val-lástanár vagy a hitoktató kifejezést,hiszen a hitet nem lehet tanítani, arranevelni kell. A vallási nevelő megne-vezést talán találóbbnak érzem erre aszakmára. Kislánykoromban a zené-hez vonzódtam, így a szüleim az álta-lános iskolai tanulmányaim elvégzé-sére a Szatmárnémeti Zeneművészeti

Iskolába (jelenleg Aurel Pop MűvészetiLíceum szerk.) írattak, ahol zongo-ra szakon végeztem el az első nyolcosztályt. Mivel nem szerették volna,hogy túl messzire kerüljek a szülővá-rosomtól, ezért, bár én nagyon sze-rettem volna, nem folytattam a zene-tanulást a kolozsvári zeneiskolában,hanem végül a szatmárnémeti MihaiEminescu Elméleti Líceumban érettsé-giztem. Sajnos akkor még a városbannem volt zenei középiskola. A vallásosneveltetést otthonról hoztam magam-mal, ugyanis nagyszüleim és szüleim is

igen hithű életvitellel mutattak példát.Az érettségi oklevél megszerzése után helyettes óvónőként tevékenykedtem,majd beiratkoztam az akkor indulónagyváradi Sulyok István ReformátusFőiskola vallási nevelői szakára.

– Nem gondolt arra, hogy lelkész lesz, hiszen nőket is képeznek református lelki-pásztornak…

– Természetesen ez a lehetőség ismegfordult a fejemben, és felvételiz-tem a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe, azonban abban az évben lá-nyok számára csupán egyetlen helyet biztosítottak, és hiába szereztem meg a megfelelő felvételi átlagot, az érvé-nyes szabályok szerint fiúknak fenn-tartott helyet nem választhattam. Épp nem sokkal a vonal alatt láthattam a nevem a felvételi eredményjelző táb-lán. Később nem is jelentkeztem újra, ugyanis meggyőződésem, hogy az a munka, amit jelenleg szívvel-lélekkel végzek, a lelkipásztori tevékenységhez hasonló, és fontosságában is meg-egyezik vele. A Nagyváradon megkez-dett tanulmányaimat végül a kolozs-vári Babeş–Bolyai Tudományegyetem hasonló szakán fejeztem be.

– Ha jól tudom, más végzettsége is van.– Így igaz. Röviddel azután, hogy

elkezdtem a tanári pályát, a másik nagy szerelmemnek, a zenének is utat engedtem az életembe. Felvételiztem a budapesti kántorképzőbe, amelyet sikeresen el is végeztem, így orgonis-ta-kántor és karmesteri diplomával gazdagodtam. A tanulás mellett fo-lyamatosan dolgoztam a Ion Creangă Általános Iskolában, és pluszórákat vállaltam a Szatmárnémeti Refor-mátus Gimnáziumban. 2005-ben jelentkeztem a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiára, ahol 2008-ban a zenepedagógia szakon diplo-máztam, 2010-ben pedig magiszteri oklevelet szereztem ugyanott.

– Milyen módszerekkel ragadható meg ma egy fiatal figyelme a vallásórán? Sokszor hallani, hogy a vallásosság, a ke-resztény életvitel nem divat.

– Fontos tudomásul vennie egy ke-resztény fiatalnak, hogy a vallás, a lelkiélet nem divat kérdése. Az az ember, aki

otthonról úgy indul, hogy abszolút sem-milyen vallásos nevelésben nem része-sül, azaz szüleivel nem jár templomba,a nagyszülők távol élnek tőle, azt érzi,hogy számára a vallásosság idegen, nemtartja fontosnak. Azt is tudnunk kell ezzelszemben, hogy a mai fiatalok nagyon ki-éhezettek az odafigyelésre, és ezt tapasz-talatból mondom, ezt látom naponta aziskolában. Fontosnak érzik, hogy valakileüljön velük beszélgetni, megértse agondjaikat. Számtalan kérdést tesznekfel az órákon is, sokszor olyanokat, ame-lyek azt sugallják, hogy kételyeik vannak,komoly gondolatok foglalkoztatják őket.Nagyon jónak tartom, hogy mindenkételkedő kérdésben ott lapul a kíván-csiság is, a megértésre, a megismerésrevaló szándék. Annak a gyereknek, akimegkérdezi, hogy mit is jelent a Krisztuskövetése, a vallásos életvitel vagy egy fel-sőbb hatalom, az Isten mibenléte, választkell kapnia. Az oktatónak, a vallási veze-tőnek a teljességig nyitottnak kell lennieezen kérdések felé, és természetesen aSzentírás mentén kell válaszokat keres-nie rájuk. Emellett persze a konkrétumokis fontosak, tehát az Írás adta példákat rákell vezetnie, mintegy le kell képeznie a

PORTRÉPP

18

2013. május

„Érzékeny, lelki embereket kell formálnunk”

A S

ZER

ZŐ

FEL

VÉT

ELE

•A

SZER

ZŐ

FELV

ÉTEL

E

• Higyed Gyöngyi: „Az oktatónak teljességgelnyitottnak kell lennie.”

Beszélgetés Higyed Gyöngyi szatmárnémeti református vallástanárral

„Érzékeny, lelki embereket kell formálnunk”

„A mai fiatalok nagyon ki-éhezettek az odafigyelésre: tapasztalatból mondom, mert ezt látom naponta az iskolában. Fontosnak érzik, hogy valaki leüljön velük beszélgetni, megért-se a gondjaikat. Számtalan kérdést tesznek fel az órá-kon is, sokszor olyanokat, amelyek azt sugallják, hogy kételyeik vannak, komoly gondolatok foglal-koztatják őket.”

2013. május

PORTRÉÉ

19

Beszélgetés Higyed Gyöngyi szatmárnémeti református vallástanárral

diákok mindennapi életére. Ezt jelentiaz úgynevezett erkölcsi vagy spirituálisnevelés, amely fokozottan szükséges amai világban. A szakminisztérium általmegszabott tantervet követem, de nemtehetem meg, hogy elkerülöm a diákokkérdéseit, így az amúgy használható me-netrend néha kénytelenül módosul.

– Mennyire más a vallásóra, mint a töb-bi foglalkozás, amely még szerepel a diá-kok órarendjében?

– Az, hogy a vallásóra is szerepel a fal-ra kifüggesztett tantárgysorozatban, aztjelenti, hogy valamilyen tudományoskeretet is kap. Például megbeszéljük akülönböző világvallásokat, hiszen a gye-rekeket naponta érik különböző hatá-sok, amelyek mellett nem lehet elmenni

anélkül, hogy megértenék az alapvető eszméiket. Természetesen másként kö-zelítjük meg a kérdést az alsó tagozatos osztályokban, ahol a tanítványok kép-zelőerejére kell alapoznunk, és a bibliai történeteket még a történet síkján értik meg, és más módszerek vannak a közép-iskolában, ahol már mindehhez számos egyéb tapasztalat is társul. Gondolok itt arra, hogy a nagyobbak számára már jobban kinyílik a világ, és nem elég csak arról beszélni, amit a Biblia szövegén ke-resztül megérthet, hanem sok kérdésnek utánaolvasnak, és szélesebb íve lesz egy-egy felkínált témának. Minden esetben fontosnak tartom a diákok véleményét; meg kell hallgatni az ő szempontjaikat is, hiszen így kaphatnak teljesebb képet a megbeszéltekről. Az órák sokszor ki-sebb akadémiai vitákká alakulnak, ahol a különböző nézetek ütközése révén kapjuk meg a mindenki által elfogadható konklúziót. Nem tartom egészségesnek, hogy csak a saját elképzeléseimet erő-szakoljam a diákokra, hiszen akkor lehet, éppen taszítani fogom őket, eltávolítom a céltól, holott az ellenkező a felada-tom. Hiszen Jézus is hasonlóan cseleke-dett, amikor a hegyi beszéd alkalmával nemcsak a tanítványaival osztotta meg gondolatait, hanem olyanok is meghall-gatták, akik nem hittek az ő tanaiban, de számukra is tudott mondani valamit, hiszen türelemmel fordult feléjük. A ki-tartás, a türelem és a rávezetés azok a kulcsszavak, amelyekre támaszkodom. Meg kell nyernünk a gyermekek lelkét. Korántsem az a cél, hogy bigott keresz-tényeket neveljünk, hanem érzékeny, lelki embereket kell formálnunk a fiata-lokból, olyan felnőtteket, akik képesek a szeretetre, képesek tisztelni egymást és meghallgatni egymás szavát. Jó irányba kell vinnünk őket, a tolerancia és a meg-értés irányába. A mai világ nagyon sok lehetőséget kínál, és vallástanárként az az elsődleges feladatom, hogy az Istentől kapott jó irányt meggyőződésből, ta-pasztalatból és őszintén mutassam fel példaként a diákok számára. Naponta meg kell élnem mindazt, amiről beszé-lek, személyes példával kell elöl járnom: mit tartok helyes életvitelnek, és akkor elhiszik, hogy érdemes ehhez az úthoz irányítani a saját életüket. Hitelesnek kell lennie mindannak, amit a lelkipásztor, a vallástanár vagy a spirituális nevelő vé-gez. Ahogy bármelyik tanár példákat ad az óráin, a vallástanár is ugyanúgy meg-teszi ezt, csak az ő esetében ennek hatvá-nyozottan jelen kell lennie az életében is.

– Melyek azok az eszközök, amelyek nemhiányozhatnak a vallástanár szertárából?

– A templom az egyik legfontosabb helyszín az életünkben, ahogyan a fe-lekezeti iskolákban a diákok és a tan-testület hetente kétszer is ellátogat azIsten házába, illetve a vasárnapi isten-tiszteleten is részt vesz. A vallástanárugyanazt a templomi, vallásos köze-get teremti meg az osztályteremben,amelyet a lelkipásztor a templomban.Világi közegben kell az Istent a diákokközé vinni, és ez nem mindig egysze-rű feladat, hiszen érezniük kell, hogyjelen van, és velük van az órán is azigéje által. Emellett persze a Szentírásis elengedhetetlen, ugyanakkor sok-szor a magyar költők istenes versei is

segítségemre vannak. Továbbá mivelén vezetem az iskolai kórust is, szám-talan zsoltárt és egyházi, ifjúsági éne-ket használok, hiszen azok énekeltimádságok.

– Mennyire okoz nehézséget a diákok-nak a Károli Gáspár fordításában olvasott Biblia értelmezése?

– Mi ezt a fordítást használjuk szem-ben az Erdélyi Egyházkerület iskolá-ival, akik az új fordítású Szentírásbóltanítanak. Azt mondanám, hogyirodalmi szempontból ez a legszebbolvasmány, és ezért, ha szükséges,inkább magyarázatot fűzök az igever-sekhez, de nem mondanék le a hasz-nálatáról, hiszen minden szavánaksajátos hangulata van. Természetesengyakran hozzáolvasunk egyéb szöve-geket is.

VÉGH BALÁZS

„Naponta meg kell élnem mindazt, amiről beszélek, személyes példával kell elöl járnom: mit tartok he-lyes életvitelnek, így elhi-szik, hogy érdemes ehhez az úthoz irányítani a sajátéletüket. Hitelesnek kell lennie mindannak, amit a lelkipásztor, a vallástanár vagy a spirituális nevelővégez.”

Higyed Gyöngyi 1969-ben született Szatmárnémetiben. Tanulmányait szülővárosában végezte, majd Kolozsváron és Budapesten szerzett egyetemi diplomát. Óvónőként is dolgozott, majd a vallástanári pályát választotta hivatásának, és már több éve a szatmárnémeti Református Gimnáziumban oktat. Ugyanebben az intézményben kórusvezetőként és zenetanárként tevékenykedik, il-letve a szatmári református egyház-megye lelkészkórusának és a Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület Kórusának karnagya.

„Nem tartom egészsé-gesnek, hogy csak a saját elképzeléseimet erősza-koljam a diákokra, hiszen akkor lehet, éppen taszí-tani fogom őket, eltávolí-tom a céltól, holott ennek ellenkezője a feladatom. Hiszen Jézus is hasonló-an cselekedett, amikor ahegyi beszéd alkalmával nemcsak a tanítványaival osztotta meg gondolatait,hanem olyanok is meg-hallgatták, akik nem hittekaz ő tanaiban.”

2013. május

TÉRKÉP Táplálkozásszabályozással egy civilizációs betegség ellen

20

Számos pedagógustársammal együttévről évre azt tapasztalom, hogy egy-re több nehezen kezelhető, a hiper-aktivitás határán egyensúlyozó vagymár hiperaktív kisdiákkal találkozommindennapi munkám során. Húszéve vagyok gyakorló pedagógus, ésbátran állíthatom, hogy pályám ele-jéhez viszonyítva ez a gyermeket,szülőt, osztályközösséget és tanítótegyaránt érintő probléma az utób-bi évtizedben megsokszorozódott.Pedagógustársakkal, szülőkkel, osz-tálytársakkal vállvetve keressük amegoldásokat, hogy a fékezhetetlennéváló kisdiákok figyelmét a munkáraösszpontosítsuk, viselkedésüket köze-lítsük az általános normákhoz.

Káros hatásokA jelenséget civilizációs betegség-nek is nevezhetnénk, megbetegítetttársadalmunk torz tükröt tart elénkegy-egy hiperaktív gyermek személyé-ben. Nem vagyok arra hivatott, hogyelemezzem a szerteágazó ok-okozatiösszefüggéseket, nem is célom a felso-rolásuk. Mindannyian hallottunk márgenetikai szerveződésekről, alkohol-,drog- és gyógyszermellékhatásokról,melyek még magzati korban érik a

gyermeket, a születés körüli rendel-lenességekről és oxigénhiányos álla-potokról, agyi traumákról, az elektro-nikus sugárzások (tévé, számtítógép,mikrohullámú sütők, mobil és vezetéknélküli telefonok, távirányítók) károshatásairól, esetleges agyi diszfunkci-ókról, de talán nem tudunk még ele-get a mindennapi helytelen táplálko-zásunkról, mely szintén erőteljesenbefolyásolja a tünetek kialakulását ésfennállását. Jóhiszeműségünk miattnehezen fogadjuk el, hogy a médiá-ból és a külvilágból érkező kínálat-dömping mögött legtöbbször anyagiérdekek húzódnak meg, és nem az aszándék, hogy az embereket szolgáló,egészséget, jólétet eredményező dol-gokat kínáljanak számunkra.

A vegyszerekés élelmiszer-adalékokAz 1980-as évektől kezdődően egy-re több olyan tanulmány jelent meg,mely a gyermekkori hiperaktivitást az élelmiszer-adalékokkal és vegyszerek-kel hozta összefüggésbe, és meglepőeredmények születtek. A szakembereksokfékle diétával kísérleteztek a kü-lönböző pszihés zavarok kezelésére.A kiindulási pont a hagyományos táp-

• „Pedagógustársakkal, szülőkkel vállvetve keressük a megoldásokat, hogy afékezhetetlenné váló kisdiákok figyelméta munkára összpontosítsuk.”

Szülőket, pedagógusokat egyaránt érintő jelenség a hiperaktivitás

Táplálkozásszabályozással egy civilizációs betegség ellen

p

A hiperaktív kisiskolás

Általában az iskolában derül ki először,hogy hiperaktív a gyerek. Ezek a kisdiá-kok egyáltalán nem vagy nagyon nehezenkövetik az utasításokat, nem képesek ön-állóan dolgozni, nem tartják be az isko-la szabályait, rendjét. Mindezt általábanúgy teszik, mintha a szabályokról nemis tudnának. Gyakran rendetlenek, szer-vezetlenek, feledékenyek, nem várnak asorukra, a tanár figyelmét folyamatosanlekötik, mindent és mindenkit félbeszakí-tanak. Jellemző, hogy nem bírják a vára-kozást, hamar kiborulnak, gyakran sírnak,

dühöngenek, indulatosak. Nemigen ké-pesek együttműködni másokkal, látszólag nem törődnek társaik érzelmeivel, hajla-mosak a basáskodásra. Miután osztálytár-saik körében nem népszerűek, nem kor-társaikkal, hanem fiatalabbakkal vagy idő-sebbekkel barátkoznak inkább. Az osztály munkáját, az iskola rendjét zavaró viselke-désükkel könnyen kiválthatják környeze-tük elutasító magatartását, ami járulékos sérülésekhez vezethet (pl. negatív önérté-kelés). Ugyanakkor általában értelmesek, okosak, nagyon tevékenyek, segítőkészek, és remek ötleteik vannak. Ha a tanár elfe-lejtett valamit, ők az elsők, akik kiugranak a padból, és már rohannak is a naplóért,

krétáért stb. Szeretik a nagy mozgásokat, a kerékpározást, rohangálást. Nem tudnak egy helyben maradni, de órákig ülnek a te-levízió vagy a számítógépes játékok előtt. Ez nem véletlen, mert azok a dolgok kötik le a figyelmüket, amelyekben folyamato-san cserélődnek az ingerek. Emellett fon-tos számukra a cselekvést követő azonnali sikerélmény, mert ez tartja fenn az érdek-lődésüket. Iskolai teljesítményük sokszor elmarad attól, amit életkoruk és értelmi ké-pességeik alapján elvárhatunk. Gondjaik a motoros nyugtalanságból, az impulzivi-tásból és a figyelemzavarból fakadnak (jó eszű gyerek, de túlságosan játékos). A leg-több probléma az iskolában tűnik fel, mi-

2013. május

TÉRKÉPSzülőket, pedagógusokat egyaránt érintő jelenség a gyerekkori hiperaktivitás

21

lálkozás, amely a nyugati társadalomsajátja: bőven tartalmaz fehér liszteta fekete és teljes kiőrlésű helyett, fi-nomított cukrokat a természetes gyü-mölcscukrok helyett, csaknem mindencukortartalmú készételben fenyegetiegészségünket az aspartam, amelyetbiológiai fegyverek kutatása során ta-láltak fel véletlenül, és amely életünketmeghosszabítandó ma már csaknemmindenben megtalálható. A felvá-gottak, sajtok és valamennyi készételrengeteg ismeretlen eredetű mű ada-lékanyaga, színező tartosítószere ésízfokozója is kiszorította a természeteseredetű megfelelőket. A fő egészségká-rosítóknak számító cukrozott üdítőkelfoglalták a gyümölcsök és szörpökhelyét, az ökológiai egyensúlyt felbo-rító vegyszerhasználat a növény- ésállattenyésztésben pedig már csak haba tortán. A táplálkozáskutatók szerintbármit fogyaszthatunk, csak ne essünk

túlzásokba. Igen ám, de valaki vizsgál-ta valaha is, hogy húsz-harminc év alatt a fent említett – és nem említett – vegyi behatások hogyan változtatják meg szervezetünk reakcióit?

Sikeres lehet a diétaDr. Benjamin Feingold amerikai gyer-mekorvos és allergológus (1899–1982) elmélete szerint a hiperaktív gyermekek fele érzékeny az élelmiszer-színezékek-re, tartósítószerekre, ízfokozó adalék-anyagokra, valamint a természetben előforduló szalicilátra. Teóriáját ter-mészetesen nem fogadták örömmel az élelmiszergyárak, viszont több vizsgálat megerősítette, hogy ha az említett anya-gokat kizárják a hiperaktív gyermekek étrendjéből, állapotukban számottevő javulás figyelhető meg. Az egyik ilyen kutatás során 76 súlyosan hiperaktív gyermeket fogtak hipoallergén diétá-ra: táplálékuk bárányból, csirkéből, burgonyából, rizsből, banánból, al-mából, káposztafélékből állt, emel-lett multivitaminokat és kálciumot is kaptak. Egy hónap elteltével 62 gyer-mek (82%) viselkedése javult, közülük minden harmadiké teljes mértékben normalizálódott. Megerősítette ezt az összefüggést, hogy amikor a vizsgálat idejére elhagyott élelmiszereket ismét beépítették a gyermekek étrendjébe, újra jelentkezett náluk a hiperaktív ma-gatartás. Ebből a megközelítésből érde-mes próbát tenni az olyan családoknál, ahol a hiperaktivitás előfordul. Ne sze-repeljen a gyermek étrendjében szén-savas üdítő, készen vásárolt édesség, ketchup, színezett sajtok, felvágottak, szalámi, virsli, jégkrém, mustár, chip-sek. Ausztrál ditetikusok szerint a fenti diéták 60-70 százalékban sikeresek, és ez az eredmény évekig fenntartható. Ez épp elég magas arány ahhoz, hogy a hiperaktivitás kezelésébe hivatalosan is beiktassák az étrendi változásokat.

Biztató gondolat: a hiperaktív gyer-mekből – ha nem növi ki – felnőttkor-ban túlságosan aktív, munkamániás személyiség válhat: kutató, művész, tudós. Leonardo da Vinci, a polihisztor művész, Walt Disney, a rajzfilmkirály vagy Thomas A. Edison, a feltaláló zse-ni például hiperaktív személyiségnekszámított.

SOÓS IBOLYAa kémeri 1. számú

iskola tanítónője

Általános tünetek gyerekkorban

Figyelemzavar• Nem figyel megfelelően a részletekre,

vagy gondatlanságból hibákat követ el az iskolai és egyéb tevékenységben.

• Nehézséget jelent számára a figyelem megtartása a feladat- vagy játéktevé-kenységen belül.

• Úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá.

• Nem követi az utasításokat, vagy nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat.

• Nehézségei adódnak az iskolai vagy más teendők megszervezésében.

• Elkerüli azokat a feladatokat, melyek tar-tós értelmi erőfeszítést igényelnek.

• Elveszíti a feladatokhoz vagy tevékeny-séghez szükséges tárgyakat.

• Külső ingerek könnyen elvonják a figyel-mét.

Túlzott mozgásigény• Ülés közben babrál, fészkelődik.• Elhagyja helyét az osztályban, illetve

azokban a helyzetekben, amikor elvár-ják tőle, hogy ülve maradjon.

• Rohangál, ugrál vagy mászik olyankor, amikor az nem helyénvaló (a serdülők és felnőttek képesek helyben maradni, de ekkor nagyfokú belső nyugtalanságot élhetnek át).

• Nehézségei adódnak az önálló, nyugodt játéktevékenység során.

• Izeg-mozog, vagy úgy cselekszik, mint akit felhúztak.

Szertelenség• Mielőtt a kérdés befejeződött volna, ki-

mondja a választ.• Nehézséget okoz neki a várakozás.• Félbeszakít másokat (pl. beszélgetést

vagy játékot).

Noha mindez nem tűnik kórosnak, s bár-ki mondhatná, hogy ez a magatartás az ő gyerekére is jellemző, a hiperaktív gyerek esetében a fenti tünetek jelentős része együttesen és huzamosan fennáll.

„Biztató gondolat: a hi-peraktív gyermekből — hanem növi ki — felnőttkor-ban túlságosan aktív,munkamániás személyiségválhat: kutató, művész, tu-dós. Leonardo da Vinci, apolihisztor művész, WaltDisney, a rajzfilmkirály vagy Thomas A. Edison, a feltaláló zseni példáulhiperaktív személyiségnekszámított.”

vel itt ritkán adódik olyan helyzet, amely-ben a hiperaktív gyerekek jól teljesíthetné-nek. Gyakran kell önállóan megoldaniuk számukra unalmas, ismétlődő feladatokat, amelyek nem járnak sem megerősítéssel, sem helyreigazító visszajelzéssel. Pedig némi segítséggel nagyon jól beilleszthetők a hagyományos iskolai rendbe. Ennek fel-tétele, hogy a szülő és a pedagógus egy-aránt ismerje a betegséget és az ezzel járó nehézségeket. A szülők és az iskola mű-ködjön együtt, illetve, ha szükséges, mind a gyerek, mind a vele foglalkozó felnőttek kapjanak szakmai segítséget, legyen lehe-tőség pl. pszichológus, pszichiáter, fejlesz-tő pedagógus stb. bevonására.

MAGÁNTERÜLET

22

Anyák napi izgalmak

2013. május

Amíg a fiam még óvodás volt, az anyák napja a hetekkel előtte megkezdődő gyomoridegességet jelentette, amely aztán az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen tetőzött. De ezért rajtam kívül senki sem hibáztatható. A gyerek életében megforduló óvó nénik mind-egyike érdekes módon kellően mérték-

tartónak bizonyult ebben a tekintetben is, sosem misztifikálták túl az anyák napját, de azért egy kis ünnepséget nem lehetett megúszni. És hát ilyenkor azért szembesül az ember lánya egy-két

dologgal, amit persze azelőtt is tudott,csak épp nem volt különösebb oka gon-dolkodni rajta.

Ha visszagondolok azokra az anyáknapi ünnepélyekre, amelyeken még amásik tábort erősítettem, azaz gyer-mekként kellett benne részt vennem,leginkább a kínlódás jut róla eszembe.No, nem a versek vagy dalok miatt,azokat mindig könnyen és gyorsan ta-nultam (igazából nem is tanultam, csakúgy megmaradtak egy-két hallás után),előadni se voltam soha lámpalázas,az ajándékképpen kitalált kézimunkaelőállítása azonban számomra mindiggyötrelmesnek bizonyult. Amennyirevissza tudok emlékezni ovis koromra:akkoriban még az óvó nénik dobták ösz-sze az egyenajándékot, kinek-kinek haj-szálra egyformát, az iskolában azonbanmár megkövetelték tőlünk a munkála-tok önrészét, ezt pedig én – megértveugyan ebben a jó szándékot – cseppetse vettem jó néven. Nulla kézügyes-séggel születtem ugyanis, az iskolai ké-zimunkaóráról sokáig azt gondoltam,hogy csak az én kínzásomra rendsze-resítették, anyák napja előtt pedig min-den alkalommal vért izzadtam, amígsikerült úgy-ahogy, keserves kínlódásokárán összetákolni (varrni, vágni, ragasz-tani, színezni, hajtogatni, lapogatni...brrrrr!) a kreatív pedagógusok által ki-talált csodacuccot. Emlékeim szerint azenyém sosem sikerült tökéletesre, ezértmindig szégyenkezve adtam át, sajnál-va az anyámat, akinek csak ez jutott.Szerencsére anyukám időnként többpedagógiai érzékről tett tanúbizony-ságot, mint egy született tanítónő, deaz is lehet, hogy csak az ösztöne mun-kálkodott benne, amikor agyondicsértea rosszul megvarrt, csálén ragasztott,félrevágott terítőt vagy bármicsodát, éséveken át őrizgette, ahogyan azt illik.

A memória kegyes valami, ahogyhaladtam előre a korban, nemcsak azanyák napi ünnepségekről szoktunkle, de még az emlékeim is jó mélyre ke-rültek, egészen a fiam első ilyen jellegűmegnyilvánulásáig. Alig múlt kétéves,bölcsődébe járt, és mivel abban az év-ben az épp tomboló himlőjárvány miattelmaradt mindenféle karácsonyi szerep,ezért május elején kerültem abba a hely-zetbe, hogy immár hivatalosan is belép-tem a túlsó parti táborba: én lettem az,

akit ünnepelnek, a hozzám tartozó kis-ember nekem énekelget az orgona ágá-ról és a barackfa virágáról. Kezdő anyák(vagy akik még emlékeznek kezdő anyakorukra) biztosan tudják, mi ilyenkor areakció. Könnypotyogás. Ezerrel.

Sírni sose szerettem, nyilvánosságelőtt meg éppen nem, ezért éltem átinnentől kezdve minden évben fokozó-dó idegességgel április utolsó napjait,tudva, hogy az anyák napi ünnepélyenúgysem úszom meg a könnyezést (ésilyenkor még csak azzal se védekezhe-tek, hogy majd elküldöm az apját ma-gam helyett, mert hogy is venné az kimagát…). Szerencsére iskoláskorban(legalábbis ott, ahová a gyerekem jár),már nem trendi az anyák napi műsor,csak valamilyen – szintén maguk gyár-totta – kézimunka kerül haza ilyenkorajándékképpen (szerencsére a fiamnakezerszer jobb a kézügyessége, mint azenyém volt anno), a legemlékezetesebbazonban az első ilyen maradt. Azon a bi-zonyos bölcsis ünnepélyen a töpörtyűkhajszálra egyforma, fonott kosárkákatnyomtak a kezünkbe, benne színes kar-tonból készített virágfüzérrel, amely ná-lunk azóta is a csilláron lóg. Ha ránézek,azt a pici, csillogó szemű, csoportjábana legkisebb szőkeséget látom, aki márkét és fél évesen is bátran és természete-sen mondott verset minden különösebbizgalom nélkül. Minek is izgult volna?Arra ott voltam én.

SÁNDOR BOGLÁRKA

Anyák napi izgalmak

g

„Szerencsére, anyukámidőnként több pedagógiai érzékről tett tanúbizony-ságot, mint egy születetttanítónő, de az is lehet,hogy csak az ösztönemunkálkodott benne,amikor agyondicsérte arosszul megvarrt, csálénragasztott, félrevágott terí-tőt vagy bármicsodát.”

y gy

„Ha ránézek, azt a pici, csillogó szemű, csoport-jában a legkisebb szőke-séget látom, aki már két és fél évesen is bátran és természetesen mondottverset minden különösebb izgalom nélkül. Minek isizgult volna? Arra ott vol-tam én.”

Apjuknak az állomáson akadt valami elintéznivalója. Nem isszólt a két lurkónak, hadd játsszanak, különben is mire észre-vennék, már itt lesz, aztán eregélhetnek hazafelé. A két csemeteönfeledten barkácsolt a vállalat udvarán. Csend volt, hétvége,napsütés, meleg és teljes szabadság. A nagyobbik bicskájávalrótta, fúrta és faragta az ágas fadarabot, a kisebbik Anyu olló-jával két szalagot vágott a biciklikerék lyukas gumibelsőjéből.A kutyájuk, Burkus hetekkel azelőtt szétrágott egy kint felej-tett cipőt, amelynek a nyelvét viszont sikerült megmenteni, akiégett villanymotor rézhuzalja pedig tökéletesnek bizonyult

ahhoz, hogy az alkotóelemeket összebogozzák. Készen volt azegész faluban igen népszerű, verébriogató csodafegyver. Máshelyeken csúzlinak mondják ezt a találmányt, ők egyszerűbbenparittyának. Midőn állást foglaltak a belövéshez, csendben kel-lett lenniük, hogy a szürke kis verebek leszállhassanak a fedezékközelében. A nagyobbik lurkó most az egyszer átengedte az el-sőbbséget öccsének, aki célzott és lőtt. A számtani szabály most sem érvényesült, és bebizonyosodott, hogy négyből semmi, azbizony semmi. Tudniillik a célba vett négy madár valamelyikehelyett az iroda ablakát találta el a lövedék, amazok meg elrepül-tek. Visszajött az apjuk. Hazamentek. Anyu a lehető legfinomabbvacsorával várta őket, és mosakodás után asztalhoz telepedetta család. Apjuk a fegyver belövésének eredményéről faggatvánfiait kérdezte meg csendben, hogy: Legények, ki törte be az irodaablakát? Egyik sem. Másodszorra sem. Harmadszor: Dani, zör-gött-e az ablak, amikor betörted? Apuka, dörgött, de még hogydörgött!…(Az írás Benkő Levente Emberek, manók, fehérnépek című kötetében kjelent meg az Erdélyi Híradó gondozásában 2013-ban.)

BENKŐ LEVENTE

MAGÁNTERÜLETTT

23

2013. május

Zseni vagyok!!!!! – kiáltja Fanni, miközben Tarzanként lendül a zsákhintán. Mikor firtatni kezdem, szerinte ez mit jelent, az ingajáratot fenntartva felel: hogyszuperjó!!! Makacskodásomra, hogy akkor ezt is for-dítaná magyarabbra, még mindig a hinta ide-odalengésében kifejti: azt, hogy a dolgokat jól csinálom. Vannak ilyen gyerekek, és most nem négyévesforma nagyobbik lányomra gondolok. Igenis, bár mindenszülő a magáét dicséri és képzeli valamilyen módon leg-nek, el kell fogadnunk, hogy csemetéink közöttvannak leglegek és legesleglegek. Agyondotált gyere-kek, akik a maguk hozta átlagon jóval felüli készsé-geiket kitartóan csúcsra járatják. Ők az osztály büsz-keségei, az iskolai teljesítményről szoló beszámolókrefrénjei, szerencsétlen esetben a bezzegpéldák. Korai lenne azt képzelni, hogy mindenikük tudós, aszakma elitjébe illeszkedő kutató vagy világszínvona-lú művész, esetleg sportoló lesz. Tizenkettedikes fizi-kusfenomén interjúját olvastam nemrég, amelybenaz érettségi előtt álló ifjú természetesnek tartotta, hogy két tengerentúli és egy németországi egyetemre jelentkezzen be egyszerre. Ám ugyanolyan nyilván-valónak vélte, hogy egyszer csak telítődhet eddigiszakterületével, és valami egészen más téren-közeg-ben folytatja.

A különleges képességű gyerekekre való odafigye-lés, az átütő tehetségek konstans támogatása jóvaltöbb, mint a tanintézmény vagy a tanár teljesítmény-központú menedzselése: speciális és intenzív foglal-kozást igényel, spotnyelvre fordítva, edzői mentali-tást. És az oktatási rendszer illetékeseinek hatékony háttérmunkáját. Erre következzék hirtelen két elret-tentő példa: vidéken zajló tantárgyverseny, ahovameghívják az országos élbolyt, a község panziójában befűtenek jó előre, változatos étrend, házigazdai oda-figyelés, szabadidőprogramok; az előbbihez foghatómegmérettetés, a helyszín ezúttal maga a főváros, ahonnan a szervezők letelefonálnak, hogy mikor és hol is lesz az agytorna. Utazás + szállás + étkezés +egyéb részletek = üres halmaz. Még szerencse, hogy a megyéből ketten jutottak a döntőbe, mert így egyi-kük édesanyja elviheti őket saját költségén, és még afelügyelő tanár szerepét is betöltheti – így a figyelmes(élelmes?!) szervezők. Mint ahogyan egy nagysza-bású könyvvásár szervezői (ahol több mint félszázkiadó kínálta portékáit) sajnálták két irodalomta-nártól azt a minimális honoráriumot, amit egyéb-ként a vásárporgramban szereplő olvasóverseny szervezésésért és zsűrizéséért a tavalyi kiadáskor még szó nélkül kifizettek. Pedig szépen (a sorok kö-zött is) olvasni tudó emberekre, átlagon felüli elmék-re-szellemekre szükségünk lenne (volna) ezentúl is.

ROSTÁS-PÉTER ISTVÁN

• Il

lusz

trác

ió:F

AR

KA

S IL

ON

A JA

NK

A, 4

.osz

tály

os

• „A célba vett négy madár valamelyike helyett az iroda ablakát találta el alövedék, amazok meg elrepültek.”

Csúcsforma Fegyverpróba

HIVATAL

24

Továbbra is népszerűek az elit iskolák

Több mint 4000 gyereket írattak be szü-leik előkészítő osztályba május 11-éig, a beiratkozás második szakaszában, kö-zülük 3200 szeptemberig tölti be a ha-todik életévét. A második szakaszban azokat a gyerekeket várták, akiket az első szakasz során nem írattak be isko-lába, vagy pedig nem nyertek felvételt a kiválasztott tanintézetbe. Az első szakasz lezárultával a minisztérium adataiból az derül ki, hogy továbbra is a belváro-si iskolák a legnépszerűbbek, a szülők előnyben részesítik ezeket a lakótelepi tanintézetekkel szemben. Kolozsváron például a János Zsigmond Unitárius Kollégium bizonyult a legkeresettebb iskolának, de nem maradt üres hely az Apáczai Csere János Gimnáziumban és a Református Kollégiumban sem. Nagyváradon a Szacsvay Imre Általános Iskolába iratkozott be a legtöbb magyar gyerek, Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnáziumban és a Tudor Vladimirescu Gimnáziumban meghirdetett helyekért volt nagy az érdeklődés. A két iskola az ország 50 legkeresettebb tanintéze-tének listáján is szerepel: a Bolyai 13., a Vladimirescu 27. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint bár a belvárosi iskolák vonzereje mindig nagyobb, az oktatás minőségének meg-ítélése rendkívül szubjektív. Országos szinten a szaktárca becslése szerint több mint 15 ezer magyar anyanyelvű gyer-meket kellett volna beíratni iskolába, de az első szakaszban mindössze 10 ezren jelentkeztek — nyilatkozta Király András oktatási államtitkár. Hasonló a helyzet a román gyermekek esetében is: bár az is-kolakötelesek száma eléri a 218 ezret, a beiratkozás első szakaszában csak 160 ezer gyerek kérte iskolai felvételét.

Borbély: minőségi anyanyelvi oktatástkell biztosítsunk minden magyargyermek számára

Szeben megyei pedagógusokkal, lelké-szekkel és helyi önkormányzati képvise-lőkkel találkozott május 10-én Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke az SZKT keretében. A találkozón Borbély hangsúlyozta: a magyar közösségeknek országszerte nagyon kell vigyázniuk egy-másra. „Nagyszebenben mindig erős, összetartó magyar közösség fogad, amely nagy erőfeszítések árán tartotta meg a ma-gyar iskolákat. Példás magatartásról tettek tanúbizonyságot, és csak bátorítani tudok

mindenkit arra, hogy ne adják fel a harcota magyar identitás megőrzése érdekében”— fogalmazott Borbély László hozzátéve,most, hogy az RMDSZ nincs kormányon,egyes oktatási jogokért talán még jobbanmeg kell küzdeni, de tárgyalni kell folya-matosan mind a politikai partnerekkel, aszülőkkel, hiszen mindannyiuk feldata,hogy minden magyar gyermek számáraminőségi anyanyelvi oktatást biztosítsa-nak.

Márton Áron-iskola Fenyéden

Márton Áron volt erdélyi püspök nevét vi-seli a Hargita megyei Fenyéd iskolája, vala-mint a hozzá tartozó küküllőkeményfalviáltalános iskola és óvoda. A névadó ün-nepségre május 5-én került sor, amikor le-leplezték a volt püspöknek emléket állító,az iskola bejáratánál elhelyezett bronz-plakettet. Az ünnepi szentmisén MátyásKároly székelyudvarhelyi főesperes hir-dette az igét, majd Bokor Botond polgár-mester mondott beszédet, hangsúlyozva:a család mellett az iskola az egyetlenhely, ahol a tudás, a lélek és az erkölcsgyarapodhat. Pál Zsuzsanna iskolaigazga-tó rámutatott: Márton Áron püspök mun-kája példaértékű, pedagógiai elvei ma iskövetendő példát jelentenek a fenyédiközösség számára. Az ünnepség az iskola5—8. osztályos tanulóinak előadásával zá-rult. A két tanintézetben összesen mintegy140 gyerek tanul.

Bernády kontra I. Ferdinánd

Továbbra is bizonytalan a marosvásár-helyi 2-es számú általános iskola átne-vezésének sorsa, miután a Maros MegyeiNévadó Bizottság szakmai véleményezéshelyett etnikai ügyet kreált ebből. A me-gyei véleményező testület három romántagja az RMDSZ által támogatott SoósZoltán régész-történésszel és CsortánFerenc művészettörténésszel szembenleszavazta az iskola vezetőtanácsa és ahelyi önkormányzat névadó bizottsága ál-tal javasolt dr. Bernády György megneve-zést. Az ellenzők arra hivatkoznak, hogya tanintézet a két világháború között I.Ferdinánd nevét viselte, szerintük a város-építő polgármester helyett ehhez a meg-nevezéshez kell visszatérni. „A bizottságnem rendelkezik névadói hatáskörrel,ehhez csak az iskola vezetőtanácsának ésa helyi önkormányzatnak lenne joga, ha-táskörüket átlépve magyarellenes politikaitermészetű döntést hoztak” — jelentette kiBrassai Zsombor, az RMDSZ Maros me-

gyei elnöke. A névadási eljárás követke-ző és egyben utolsó lépése a helyi tanácsdöntése lesz, a megyei bizottság pusztánvéleményező hatáskörrel rendelkezik.

Lezárult a III. Bölcs diákok vetélkedő elsőhárom fordulója

Lezárult a III. Bölcs diákok orszá-gos szintű vetélkedő első három for-dulója. A Communitas Alapítvány,a Magyaroktatás.ro, a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet és a BBTE Kommunikáció, Közkapcsolatokés Reklám Intézete közös versenyénekcélja a tanulók olvasási készségének fejlesztése, a különböző tudományágakterületeiről származó információk kö-zötti összefüggés felismerésére. MolnárTamara, a Communitas Alapítvány prog ramfelelőse elmondta, a 9—12. osz-tályosoknak szóló vetélkedőre idén 13megyéből, 40 településről, 55 iskolából jelentkeztek tanulók, a három fordu-lót 66 csapat teljesítette. Hozzátette, a 2012 októberében indult verseny té-mája Erdély, a vetélkedő hozzájárultahhoz, hogy a diákok alaposabbanmegismerjék az erdélyi tájat, kultú-rát, felfedezzék közvetlen környezetükvalós értékeit. A programfelelős arról is beszámolt, hogy a legjobb 8 csapategyhetes, ingyenes nyári táborozásbanrészesül a Communitas Alapítvány és azApáthy István Egyesület jóvoltából.

Véget ért az oktatási karaván

A zilahi Wesselényi Református Kollé -giumot, a székelyudvarhelyi Baczka-ma darasi Kis Gergely Refor má tus Kollé-giumot, a nagyenyedi Bethlen GáborKollégiumot érintette, illetve a válaszútiKallós Zoltán Alapítványnál zárult a ma-gyarországi Közigazgatási és IgazságügyiMinisztérium (KIM) Nemzetpolitikai Ál-lam titkárságának Kárpát-medencei kör-útja. Az oktatási karavánt — a tavalyi, akülhoni magyar óvodák éve programfoly tatásaként — annak jegyében indítottákútjára április 8-án, hogy a külhoni magyarkisiskolások évének nyilvánították az ideiesztendőt. Az államtitkárság munkatársaiés anyaországi pedagógusok összesen 23,vajdasági, horvátországi, muravidéki, kár-pátaljai és felvidéki magyar közösséghezlátogattak el. Hajnal Virág, az államtitkár-ság stratégiai főreferense elmondta, céljukarra ösztönözni a külhoni magyar szülő-ket, hogy anyanyelvi oktatási intézmény-be írassák gyerekeiket. P. M.

2013. május