Mellár Mihály - Énlaka csendélete megszólal 2010

2013.08.30. Ősmagyar nyelvek: Énlaka csendélete megszólal

osmagyar.kisbiro.hu/modules.php?name=topics&file=nyomtat&cikk=keprovas-4bfe4f533a841 1/6

Ősmagyar nyelvek

Énlaka csendélete megszólal 2010.05.27. 12:54

Az énlakai unitárius templom menyezet kazettájának újabb üzenetét sikerült felfedni. A

növénymintás csendélet egyes részletei nem igazán természethű ábrázolások, sejtetve, hogy valami

többről is szó lehet itt mint egyszerű díszítő elemekről. Valójában képírással állunk szemben. Azüzenet leolvasásához szükséges egy kevéske előismeret.

A kép magán hordozza a minószi képírás, hieroglif írás minden ismervét: Szerves írás melyben a

képjelek hangérteke mellett a képjelek viszonylagos helyzete, egymáshoz való viszonya is

számít(hat) az olvasatban, és ezek a viszonyító ragok és szavak, egyszóval képragok, melyek az

írás képzeleti/szemléleti/alaki oldalát írják le, úgyszintén részei a szövegnek.

A hieroglif írásról először képleírást, színleletet készítünk: számbavesszük a képjeleket leíva a

közöttük a (a soros vagy lineáris íráshoz viszonyítva) rendellenes képi elemeket, mint például:

egyik képjel a másikon, vagy a másikban, felette, alatta, egyik a másikhoz ér stb. Ezeket a képi

viszonyokat kifejező szavakat és ragokat hozzáolvassuk a képjelekhez és az így kapott képleírás

mássalhangzó vázát hangzósítjuk értelmes olvasatba.

Ezt az újra hangzósítást Sir Alan Gardiner rébusznak, charade-nak nevezte, Borbola János



ősmagyar hangváltásnak hívja a képírásnak ezt a nagyon fontos elemét. Lényege, hogy aképjelen látható tárgy nevétől eltérő, nehezen ábrázolható új tárgy, fogalom, szórész nevét/hangjait

a magánhangzók felcserélésével adja meg.

Két egymással ellentétes írányú művelet keveredik: az írás és az olvasás. Megszoktuk, hogy vagy

írunk, vagy olvasunk, kizárólagosan. Nos, a képírásnál ez nem egészen így megy. Az írás nem a

megszokott, ábécés módszer szerint egy hang egy-két betű hanem képekkel/képjelekkel

történik, melyek egy egész hangcsoport/szó helyett állnak, de a közhiedelemmel ellentétben, ez az

írás tisztán fonetikus. A szóbelileg megfogalmazott mondandót az irnok könnyen lerajzolható

elemekre bontja: tárgyakra, viszonyokra, lerajzolható eseményekre. Ezek a képek, képi elemek

azonban csak színleg részei a mondandónak, nem jobban és nem különben az ábécés írás

betűjénél, csupán a beszéd fonetikus, hangzás szerinti lejegyzését szolgálják. A betű és aképjel csak annyiban különböznek, hogy a képjel egyszerre több hangot is képviselhet: a tulipán

csupán a T hangot, de a hullám a H, U, L, Á és M hankgokat, együtt és ebben a sorrendben.

Az olvasás úgy történik, hogy előszőr leírjuk(!) amit látunk (gondolatban,vagy papíron), majd

mint egy ábécés szövegnél, sorba mondjuk a képi elemekkel leírt színlelet hangértékeit, amagánhangzókat lazán kezelve, hagyva, hogy változzanak, amíg meg nem halljuk az összefüggő,értelmes mondandót.

Az írás új szemleletére van tehát szükség, de nem túl bonyolult, útközben bele fogunk jönni.Induljunk a vázától jobbra elhajló ágon. Az első képjel egy tulipán, a magyar népművé-

szet egyik alapmotívuma. Valószínűleg sokan tudják, hogy a tulipánt a hollandokterjesztették el Európában és nevét a török turbánról kapta egy félreértés folytán. A

hollandus ugyanis a turbánba tűzött virág neve után érdeklődött, ám a török a turbánra értvénennek nevét mondta. Szép mese, de őseink legkevesebb négyezer éve ismerik a tulipánt

olyannyira, hogy ezt a virágot használták a T hang jelölésére. A szó magyar eredeztetése még aztis megmagyarázza, hogy miért.

Valószínű jelentése tő+lippan/lippant, vagyis rejtett, földalatti virág-tő/tű, mélyhangon tú, mintcsűcs-csúcs, tehát hagymás virág, közvetlenül a rejtett hagyma-tűből nő ki a virág. Egy elméletakkor jó ha többet nyújt mint amit eredetileg vártak tőle: a magyar nyelv nemcsak a tulipán (tő

+lippan)szó ésszerű erdetét magyarázza, de választ ad a tulipánt (tő+lippant) változat eredetéreis.

A krétai képírás 023 Tulipán képjelének hangértéke T, ami valójában a tulipán Tő szógyöke.

A tulipánból kinőni egy ívet látunk összeróva spirállal. A krétai képírásban az M08 _V jele az íV-en kívül az éV, óV szavak és minden _V alakú szótag helyett állhat.

Az M06 S/SZ vagy _S/_SZ hangértékű képjel egy csigavonal, spirál rajza. Azutóbbi idegen eredetű szó valójábban az öSSZePöRüLő (pörögve összehúzódó)

szó lerövidülése. Írjuk le ismét a ligatúrát: {íV + S(pirál)} = {_V + _S} és ezen a ligatúrán van

még két vonal, vagyis 2: {_V+_S+2}. Összegezve, kiírva a 2 vázát és eléírva az előbbi T hangzót,kapjuk a következő mássalhangzó vázat:

T_-{_V+_S-K_T}.Olvasatunk az újra hangzósítás után így hangzik:

TéVeSeKeT.Az olvasat lehetne TőViSeKeT is, esetleg mindkettő.



A következő levélen vagy nyíló bimbón ismét feltűnik a spirálszerű vonal, ám ennek agörbülete visszafordul, vagyis inkább egy S betűre emlékeztet. Gyakorlatiasabban

gondolkodva, egy kampóra vagy horogra gondolhatnánk, egészen konkrétan a kétkarúpiaci mérleg kampójára, melynek rajza a talon (TáL-óN, a mérleg egyik táljába

helyezett egységnyi ón), latinosan talentum, szó képjele. Ez a krétai képírás M05 TaLoN triliterális (hármas hangzó) képjele, mely egy M08 íV-re támaszkodik, vele és egy 2-essel

(II) alkot ligatúrát, összevonást:{íV + TaLoN + K_T}.

Itt a három jel következő olvasata ígér értelmes mondandót:óV TaLáN KiT.

Két különleges, három lebenyű levélrészlet vagy nyíló virágszirom következik.Ugyanez a vonala a címeren látható hármas halomnak is. A krétai képírás hiroglifái

között van egy hasonló, a 171 T_R_J triliterális (hármas hangzó). A TaRaJáthangzósítva mint TuRuL kapcsolatba hozható a cimerrel, de ennek a képjelnek a csúcsai azonos

magasságúak. Nem marad más hátra, magunknak kell a képjel értelmét felfednünk. A képírásegyik alapelve; a le nem rajzolható tárgyat/fogalmat egy olyan lerajzolhatóval helyettesíteni,

melynek mássalhangzó váza azonos, pl. a KáR-t egy KöR-rel. A kör nem része az üzenetnek,csupán grafikailag megjeleníti a KöR hangjait. Mindig a szövegkörnyezet határozza meg a helyes

hangzósítást.Kutatásunkat kiterjesztve a térre, gondolhatunk egy tömlő kitüremlésére, dudorára, de figyelembekellene venni azt is, hogy a dolgnak mi köze lehet a címerhez. A feladat nagyon nehéz, hacsak a

tornác a ház elébe, de ahhoz épített vagy toldott helyiség, melyet tető fedez egyik vagy másikoldala nyiltan és fa, kő vagy vas oszlopokon áll (CzF) nem örzi azt a szót amit keresünk. A

kicsinyítő képző nélkül ejtett torna szavunk egy rakás földrajzi névben szerepel, semmi köze atestneveléshez, annálinkább a tornyosuláshoz. (Pl. az ég alján tornyosuló felhők rajzolata is lehet

ez a három lebeny.) A szó mássalhangzó váza, T_R_N_, a címerben TuRáN/i-nak hangzósítható,itt pedig, mivel kettő van belőle, a többesszám k képzőjével együtt hangzósítjuk, és természetesen

elébbe tesszük a képjelen erősen kirajzolt 2-t:

{{2 + torna}-k}+ > {{K_T_ + T_R_N_}+-_K}+:

KeTTé TöRNeK.A török hódoltság idejéből származik a felirat, így világos az utalás, azért nézzünk át a másik

oldalra. Ott 3-ak vannak,

{{3-ak + torna}-k}+ > {{H_R_M-_K + T_R_N_}-_K}+

így az olvasat is más lesz:

HaRaMiáK TaRóNaK.

Mindkét oldal olvasata elfogadható és máris kezd értelmessé válni a szöveg!

A virág végein, vagyis a végeken, egy-egy szabályos köralakú gránátalma, a krétai 073

K_R biliterális (két hangzós) képjele:

{vég-ek-en KöR}+, ezek értelemszerű olvasata:

VéGeKeN KáR.

Az ilyen ligatúrát {}+ beszélő ligatúrának, beszélő összerovásnak hívjuk, mivel a benne levő

jeleken kívül azok egymásközötti viszonya beszédes, hozzájárul az olvasathoz.

Most a virág szára alatt egy M06 _S/_SZ hangértékű képjel következik, melynek olvasta:éS.

Lefelé haladva, a virág ívben (M08 _V) folytatódik. Az ív végén egy nagy tulipán (023 T),



vagyis {íV-en T}+:éVeNTe.

A tulipán szírmain ív-párok (két-két pár mindegyik szirmon:

{sziromai-n íV-pár-ok}+ > {SZ_R_M-_N _V-P_R-_K}+

SéReMéN ViPeRáK

Egy szív következik, régiesen és tájnyelven szű/szí és rajta két hullám-

vonal, vagyis hullámok: {szű-re hullám-ok}+, a folytatásban ez

megismétlődik azzal a különbséggel, hogy a második szű ég-ni látszik (lángnyelvben végződik) és

két (többes!) M06 S/SZ, közében van, röviden:

{{szű-re hullám-ok}+ után {szű-re hullám-ok}+ írva és ég S/Z-ek-ben}+.

Hosszú és összetett ligatúra, de a szerkezete nagyon egyszerű és ésszerű, könnyen követhető és

leírni is könnyű. Érdemes kihangsúlyozni ismét, hogy ez csak a grafikai leírás, a színlelet. Ennek a

mássalhangzó váza:

{{SZ_-R_ H_L_M-_K}+ _T_N {SZ_-R_ H_L_M-_K}+ _RV_ _S _G S/Z-_K-B_N}+

Erre a mássalhangzó vázra valójában nincs is szükség, az áthangzósítást közvetlenül a színleletenvégezzük: hangosan kimondva amit látunk, a képjeleket és képragokat, hagyva a magánhangzókat

illeszkedni a kialakuló értelmes mondandóhoz, amíg el nem jutunk az értelmes olvasatig (S és SZ

felcserélhető, nincs dupla hangzó): SíRHaLoMoK uTáN SíRHaLoMoK, áRVaSáG, SoK BűN

Most egy, a krétai képírásban sűrűn használt fordulat következik. Az eddig

leírtak tükörképe a váza másik oldalán megismétlődik. Ez a két rész egyetlenegységet alkot, amelyben, és ezen van a hangsúly, benne helyezkedik el a

további szöveg. A közbenső figurának ezt a képi, viszonylagos helyzetét kifejező

rag/szó/kifejezés is része az olvasatnak. A középső rész főszereplője a levél,levél van a vázán és levél van a vázában is, valójában egy levélről nől ki a

vázában lévő tulipán is:

{benne tőtés-nek levél, arról nő váza-ban T(ulipán)}+

{B_N_-T_T_S-N_K L_V_L _R_L N_-V_Z_ B_N-T}+

Újrahangzósítva a színleletet, a következő értelmes szövegrészt kapjuk:

BüNTeTéSNeK aLáVaLó áRuLó NeVeZ BűNT

Egybeolvasva a teljes csendéletet, választ kapunk a kazetta rovás- és képírásos, valamint latinszövegű felvetéseire:

Téveseket óv talán (az) kit ketté törnek, haramiák tarónak, végeken kár és évente

séremén viperák sírhalmok után sírhalmok, árvaság, sok bűn. Büntetésnekalávaló áruló nevez bűnt.

Belemagyarázás? Fantázia-dús képzelgés? A képelemek önkényes értelmezése, alárendelése egy

előre megfogalmazott mondandónak? Mindegyik és egyik sem. A szövegkörnyezetetmeghatározza a latin írás és a székely-magyar rovás, valamint a kereten látható képírás tartalma,

mely egyben utalás arra is, hogy a csendélet sem lehet csak egyszerű díszítő elem. A virágcsokor

természet-ellenes elemekből természet-ellenesen épül fel, a kép elemei és motívumai még semönkényesek és előzmény nélküliek: a képjelek többsége a minoszi írásos emlékeinkben is

megtalálható. A kazetta-készítő mester a szerves képírás módszerét és jelkészletét alkalmazta --



nagy rátermettséggel - egy csendéletnek álcázott üzenet megírásához. Természetes hát, hogy arejtett szöveg felfedéséhez szükségeltetik az agytekervények sajátos megtornáztatása, ám az

olvasat korántsem önkényes, ellenkezőleg, az esetleg figyelmen kivül hagyott elemek

hozzáolvasasával, legfeljebb csak finomítható.

Hamvas Béla modja, hogy az őskor megértése a képnyelv mégértésén múlik. Ehhez annyit tennékhozzá, hogy ez a képnyelv csakis ragozó/ragasztó lehet, mely az egészből halad a rész felé. A

flektáló képnyelv csupa toldásból-foldásból állna, hiszen minden főnévi, igei, melléknévi frázist

(nuon phrase, verb phrase, ) csak külön kitérőkkel lehetne megfesteni. A magyar nyelv ilyen

szempontból lineáris: a toldalékok váltóztatják az ellőtte levő szó/frázis mondatbeli szerepét, nem aprefixek.

A zabolázatlan képzelgésnek gátat szabnak a félreérthetetlen, egyértelmű, újra és újra felhasznált

képjelek. Ha esetleg nem is betűszerinti pontossággal olvassuk a szöveget, nagyon közel lehetünka mester eredeti gondolataihoz. Erről meg is bizonyosodhatunk miután a templom többi

kazettájára is alkalmaztuk a fenti módszert. A kérdés tehát gyakorlati, úgy is kell eldönteni. Nem

így az a kérdés, hogy honnan ez a mély hasonlóság a krétai képírás és az énlakai templom kazettái

között? A térbeli távolságot többszörösen felülmúlja az óriási, három és fél évezredes időbenitávolság. Még ha el is fogadjuk, hogy a magyar nyelv tökéletesen megfelel a képnyelvnek, akkor

is megválaszolatlan marad a hihetetlen távolságok ellenére is azonos képjelek kérdése. Ha pedig

folytonos magyar írásbeliségről van szó, akkor hogy nem maradtak fenn legalább utalások erre?

Kitől tanulta mesterünk a képírás csínját-bínját? Hová lettek a korábbi művek? Önmagában isellentmondásos lenne egy írásrendszer szóbeli öröklődése generációkon keresztül.

Az i. e. 2000 táján feltűnő, párszáz évig divatozó, kőbe faragott pecsétlők szövegei nem a várt

nevek, tartozik, követel stb. üzleti fogalmak, hanem többségében szólások, mondások, rövidelmélkedések. Semmi misztikum, isten egy szál se, csupa profán, de hétköznapinak éppen nem

mondható szöveg. Aztán 3˝ évezredes szünet, majd egy templom menyezete és egy kőlap

Székelyföldön és ismét mély hallgatás. Nehéz elhinni, hogy ez lenne a teljes mese.

Valójában nincs itt semmiféle titozatosság, rejtélyesség, azon kívül, hogy hogyan sikerült ezt azírásbeliséget ezer éveken át nemlétezőként kezelni. Igazából ez sem misztikum a komprádor

magyar értelmiséget ismerve. A beszéd hangzás utáni lerajzolása, leírása képjelekkel

spontánul elsajátítható a korongozás, faragás, kivarrás, festés elsajátítása közben, így aképírást a népi műveltség szerves részének tekinthetjük, tagadását pedig a magas kultúra

részének.

Az alábbi, a krétai Maliában talált pecsétlő c. és d. oldala ugyanazt a tükrözött beosztást mutatja.A felirat csupán népi bölcsességeket tartalmaz, a kazettával való formai egyezések miatt esett rá a

választás.

#280 MA S: HM/Coll. G. 3336 (4RPr of "chalcedony")

side inscription transnumeration

a. { törvén el}+ { le}+ 042-{028-T_ R_V_N _L}+ {M04-L_}+



b. {pár -ben }+ {P_R 077-B_N M05}+

c.{{{{haj } -en }+ } közé-ben

{véd elme-t mez-en}+}+

{{{{H_J M05} M08-_N}+ 073} K_Z_-B_N

{V_D _LM_-_T 091 M_Z-_N}+}+

d. { -ek-ben -ek -ok-on}+ {062-_K-B_N 031-_K M05-_K-_N}+

a. A csipesz Kapocs (028 K) egyik ollója rövidebb, el van törve. AzM04 SZeM le irányul.

b. A pár 077 L (Lég-tüdő) lebenyei között van M05 TaLoN.

c. A mez (maszk) szimetrikus ligatúrák közé-ben van, melyet a haj, M05 TaLoN az M08 íV-en, és a 073

KöR alkot. A mez-en pedig 091 TaRaJ védi az elmét.

d. Ez egy csodálatos szegélydísz: a két 062 N közében hullámzó M05 TaLoN-ok-on elhelyezkedő 031

R-ek alkotta minta hossza nincs korlátozva, újabb TaLoN+R-k ligatúrák hozzádásával az olvasat nemváltozik ! Még csodálatosabb az, hogy ez a kivarrásminta a mai napig dísze a magyar éleskamra polcának!

: A-K : AKi : who

törvén el : T_RV_N-_L : TöRVéNNYeL : with the law

le : SZ_M-L_ : SZáMoL : counts

pár : P_R L : PeReL : sue, take to court

-ben : B_N T_L_N : BűNTeLeN : innocent, guiltless

haj : H_J-T_L_N : HeLYTeLeN (J=LY) : incorrect, improper, inappropriate

-en : _V-_N : VóNa : would be

közé : K_R-K_Z_ : KáR-oKoZó : causing demage

-ben véd elme-t : B_N V_D _LM_-_T : BűN-VéDeLMéT : protection of crime, in accus.

mez-en : T_R_J M_Z-_N : TüReLMeZNi, eltűrni (J>L) : to tolerate

-ek-ben : N-_K-B_N : NőK BűNe : sin, crime of women

-ek ok-on : R-_K T_L_N-_K-_N : RaKaTLaNoKoN : on unloaded

a.-b. Aki törvénnyel számol perel bűntelen. Who counts on law takes to court guiltless.

c. Helytelen vóna kár-okozó bűn-

vedelmét türelmezni.

It would cause demage to tolerate the

protection of crime.

d. Nők bűne rakatlanokon (ha a polco-

kat terítő kivarrt szőtteseken nincs

befőtt!)

Unloaded shelves are the sin of the

women.

Documents

Mellár Mihály - Énlaka csendélete megszólal 2010