Elõször is, szemben a többi

háziasított állatfajjal, a méheknél

az egyedi megfigyelés és a kórok

megállapítása az esetek több-

ségében nem lehetséges, méh-

egészségügyi problémák jelent-

kezése esetén családot vagy egy

egész méhészetet (vagyis egymás-

sal élettani közösséget alkotó

egyedek tömegét) kell kezelésben

részesíteni. A másik ok, hogy a

méhek esetében a hagyományos

állatorvosi vizsgálati módszerek

közül sok nem használható: nincs

lehetõség hõmérõzésre, vérvé-

telre, hallgatózásra és egyéb a

betegségek felismerését megköny-

nyítõ vizsgálati módszerre. A

klinikai vizsgálatok lehetõségének

korlátozottsága mellett a célzott

virológiai-laboratóriumi diagnosz-

tika is meglehetõsen nehézkes.

A vírusok in vitro szaporításához

szükséges méheredetû sejtte-

nyészet nem áll rendelkezésre,

ezért a méh-vírusok csak kísérleti

állatoltással (kifejlett méhek, méh-

bábok vagy -lárvák oltásával)

szaporíthatók, mely idõ- és

munkaigényes folyamat. A méhek

szervezetében a kórokozók ellen

s p e c i -

fikus ellenanyagok nem termelõd-

nek, ezért az ezek kimutatására

irányuló indirekt diagnosztikai

módszereket, azaz vírus-szeroló-

giai vizsgálatokat nem alkal-

mazhatunk. A kórokozók sokszor

klinikai tünetekben nem megnyil-

vánuló jelenlétét csak direkt mó-

don, a vírus, a vírus-antigén vagy

a vírus-nukleinsav kimutatásával

bizonyíthatjuk.

Az újabban alkalmazott mole-

kuláris biológiai módszerek: a

reverz-transzkripciós polimeráz-

láncreakció (RT-PCR) és a

polimeráz-láncreakció (PCR)

megoldani látszanak az elõbb vá-

zolt nehézségeket, és nemcsak

a diagnosztikában használhatók

fel eredményesen, hanem a pon-

tos elkülönítésben és a vírusok

klasszifikációjában is. A PCR tech-

nika elméletileg lehetõvé tenné

egymással közeli rokonságban

álló vírusok azonosítását és pon-

tos elkülönítését is, feltételezve,

hogy a vizsgált vírus nukleinsav

állományának bázissorrendje leg-

alább részben ismert. Ilyen ismert

szekvenciák viszont a

MÉHÉSZET 2.

A mézelő méh vírusfertőzései és az atka-vírus kapcsolatDr. Rusvai Miklós egyetemi tanárSZIE ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék, Budapest

A mézelõ méhnek (Apis mellifera L.) a ter-

mészetben elõforduló többi állatfajhoz hasonlóan

megvannak a saját specifikus vírusfertõzései.

Tulajdonképpen már az elsõ rovarspecifikus

vírusfertõzést, a lárvatömlõsödés vírusát (sac-

brood virus, SBV) is méhekbõl mutatták ki

1917-ben. Mivel a mézelõ méh az egyetlen többé-

kevésbé háziasított rovarfaj, melynek gazdasági

jelentõsége rendkívül nagy és így a szakmai

érdeklõdés középpontjában áll, a rovarokból ki-

mutatott vírusfertõzések számában azóta is a

méh vezet: jelenleg 18 különbözõ méhspecifikus

vírus ismert. Noha e vírusfertõzések elõfor-

dulása a különbözõ földrészeken széles körben

és meglehetõsen régóta bizonyított, viszonylag

keveset tudunk róluk, annak ellenére, hogy a

gazdafaj mezõgazdasági és ökológiai jelentõsége

a mérsékelt égövön kiemelkedõnek tekinthetõ. A

köztudatban kevéssé terjedt el az a felismerés,

hogy a méz-, viasz-, propolisz- és méhpempõ-

termelés mellett legalább ennyire fontosnak

tekinthetõ az a jelenleg másodlagosnak tartott

haszon, amely a vad- és kultúrnövények virá-

gainak megporzásából származik, és amely révén

a méhek az ökoszférában igen fontos szerepet

játszanak.

Az ismeretek hiánya részben

magyarázható azzal, hogy állat-

orvosi szempontból a méhek

betegségei viszonylag nehezen

felismerhetõk, ami több okra

vezethetõ vissza.

méh-vírusok túlnyomó többsé-

gének esetében nem állnak ren-

delkezésre. A PCR és RT-PCR

technika relatíve gyors, kevés

virális nukleinsavat igényel és el-

kerülhetõvé teszi a vírusizolálást,

mely jelenleg a méh-specifikus

sejttenyészetek hiánya miatt ne-

hezen megoldható. A módszer

egyéb elõnyei közé tartozik még,

hogy nemcsak az adott vírus kimu-

tatására, hanem egyben azono-

sítására is lehetõséget ad.

A fentiekben vázolt nehézségek

okozhatták, hogy a méhek külön-

bözõ vírusfertõzéseirõl a legutóbbi

idõkig szinte alig tudtunk valamit.

Ahhoz, hogy a méhek vírusairól

kicsit többet tudjunk meg, elõször

is „helyükre kell tennünk” õket

a méhészetekben tömeges pusz-

tulást elõidézõ különbözõ okok

között. Ehhez nyújt segítséget az

1. táblázat.

A méhek kártevõi elleni

védekezés nem állatorvosi fe-

ladat, ezek ellen a méhészek

többé-kevésbé bevált riasztó mód-

szerekkel, csapdákkal védekezhet-

nek. A méhmérgezések által

okozott károk kivédése megint

csak nem állatorvosi feladat, itt

az állatorvos szerepe arra kor-

látozódik, hogy a mérgezést kö-

vetõen az azt elõidézõ vegyszert

kimutatja a méhekbõl a megfelelõ

eszközökkel felszerelt intézetek-

ben végzett vizsgálatokkal. A

károk megelõzése a mezõgaz-

dasági tevékenységet folytató

gazdálkodók és a méhészek fela-

data.

Összességében tehát, hagyo-

mányos értelemben vett állat-

orvosi munkáról csak a méhek

kórokozói által elõidézett károk

esetében beszélhetünk, amely

csoportba a méheket megbetegítõ

vírusok is tartoznak. Ez a munka

ugyancsak több részbõl áll, és a

méhész közremûködését is igény-

li ugyanúgy (sõt még inkább),

mint ahogy más állatfajok ese-

tében is szükség van az állat

gazdájának, tulajdonosának se-

gítségére a betegséget elõidézõ

ok megállapítása, azonosítása

(diagnózis), a gyógyszeres ke-

zelések elvégzése (terápia) és a

kezelés hatékonyságának fel-

mérése céljából. A méhek leg-

gyakoribb kórokozóit a 2. táblázat

sorolja fel.

Tekintve, hogy a nem vírusos

kórformákról viszonylag gyakrab-

ban esik szó, és az állatorvosok

és a méhészek is sokkal tájéko-

zottabbak a többi kórokozó által

elõidézett betegségek vonat-

kozásában, a továbbiakban kizá-

rólag a méheket megbetegítõ

vírusok, és az azokkal szoros

kölcsönhatásban álló ázsiai nagy

méhatka (Varroa destructor, ko-

rábban V. jacobsoni) fertõzés köl-

csönhatásával foglalkozunk.

A világszerte több országban,

és az elmúlt három-négy év során

az egyes hazai méhészetekben is

elõforduló nagyarányú méhpusz-

tulással kapcsolatos vizsgálatok

1. táblázat

2. táblázat

fokozottan irányították rá a figyel-

met a mézelõ méh (Apis mellifera)

vírusfertõzéseire. Ezek a 20-200

nm átmérõjû kórokozók a méhek

testét felépítõ sejtekben szaporod-

nak és azokat mintegy szétrob-

bantva okoznak sejtpusztulást és

ezzel betegséget. A nemzetközi

szakirodalom adatai szerint

méhekbõl eddig tizennyolc külön-

bözõ vírusfertõzést írtak le. Ezek

közül a legszélesebb körben elõ-

forduló kórokozókat és alapvetõ

morfológiai sajátosságaikat az

1. ábra mutatja be.

Az elmúlt négy évben végzett

hazai vizsgálatok eredményei be-

bizonyították, hogy az eddig csak

a környezõ országokban felismert

vírusfertõzések egy része a hazai

méhállományokban is jelen van

26

A mézelő méh vírusfertőzései és az atka-vírus kapcsolat

PRAXISállatorvosi

és rendszeresen kimutatható az

ország különbözõ pontjain lévõ

méhészetekbõl. Eddig a heveny

méhbénulás vírusát (acute bee

paralysis virus, ABPV), és a

szárnytorzulás vírusát (deformed

wing virus, DWV) sikerült azono-

sítani (izolálni), míg két további

vírusfertõzés, a lárvatömlõsödés

(SBV) és az idült méhbénulás

(chronic bee paralysis, CBPV) je-

lenléte a klinikai tünetek alapján

valószínûsíthetõ.

A méhekben a vírusfertõzé-

sek az ún. összetett kóroktanú

betegségek közé tartoznak. Ilyen

betegségek a többi állatfajban

és az emberben is ismertek. A

kórfolyamatot valamilyen gyen-

gítõ tényezõ indítja meg (anyát-

lanság okozta stressz, enyhébb

fokú mérgezés, intenzív hordás,

hiányos táplálkozás, parazitás fer-

tõzöttség, stb.) és ehhez társul

valamilyen vírusfertõzés, amely

önmagában esetleg nem, vagy

sokkal enyhébb károkat okoz, mint

ezekkel a hajlamosító tényezõkkel

társulva. A vírusok terjesztésében

a fertõzött, más kaptárakba

bekéredzkedõ méhek, a fertõzött

termékek (viasz, méz) és a fer-

tõzött eszközök (kaptár, keretek)

játszhatnak szerepet.

A 2. táblázatban felsorolt

vírusok közül viszonylag jól

felismerhetõ tüneteket okoz a lár-

vatömlõsödés vírusa. Ez a méh-

lárvákat, vagyis az ún. „fedetlen

fiasítást” megbetegítõ kórokozó

Magyarországon is elõfordul. Noha

vírusát még nem sikerült izolálni,

a jellegzetes elváltozások alapján

a betegséget az utóbbi 30 évben

többször megállapították. A beteg

lárva bõre alatt folyadék hal-

mozódik fel, és teste is elfolyó-

sodik, lárvaformáját elveszíti, és a

1. kép A lárvatömlõsödés jellegzetes képe.

1. ábra: Az ismertebb méh-specifikus vírusok és alapvetõ morfológiai sajátosságaik (a víruskapszid mérete, alakja, a burok jelenléte vagy hiánya)

sejtbõl kiemelve tömlõszerûen lóg

a csipeszen (1. kép). A lárvatöm-

lõsödés vírusa által elõidézett

kórképet ritkán (3-5 évente) si-

kerül megállapítani, az általa

elõidézett kár többnyire nem

jelentõs.

Ugyancsak bizonyított hazánk-

ban a heveny méhbénulás vírus

(2. kép) jelenléte is. Az eddig

végzett vizsgálatok során álta-

lában csak egy-egy család hirtelen

„összeroppanása” (vagyis nagy-

arányú pusztulás a fiasításban és

a kifejlett méhek között) jelezte a

fertõzöttséget, legtöbbször július

végén, augusztusban. Más eset-

ben remegõ, röpképtelen méhek

csoportosultak a kaptár közelében.

Az erõs, táplálékkal jól ellátott

családok látszólag indokolatlan téli

elnéptelenedésérõl, pusztulásáról

is beszámoltak. A vírusfertõzött

családok általában az ázsiai nagy

méhatkával is fertõzöttek voltak.

Igazoltan elõfordul továbbá a

hazai méhészetekben a szárny-

torzulás vírusa (DWV) is (3/a-b

kép), amelynek hatására a család-

ban igen magas az eltorzult vagy

csökevényes szárnyú, röpképtelen

méhek aránya, amelyek ter-

mészetesen a hordásban sem

tudnak részt venni. Az elmúlt

három évben felmérõ vizsgála-

tokat végeztünk önként jelentkezõ

méhészektõl kapott mintákon. A

heveny méhbénulás és a szárny-

torzulás vírusát országszerte

számos méhészetbõl kimutattuk,

az egyes régiók között a

fertõzöttség mértékében nem

találtunk eltérést. Vizsgálataink

alapján kijelenthetõ, hogy vírus-

mentes méhészet csak elméletben

létezik, mint ahogy vírusmentes

tehenészeti telep vagy baromfi-

állomány sincs.

A felsoroltakon kívül való-

színûleg más, méhekben beteg-

séget okozó vírusok is elõfordulnak

hazánkban, de ezek kimutatása

eddig még nem sikerült.

A méhek vírusfertõzéseinek

megindításában és a károk

fokozásában jelenleg az ázsiai

nagy méhatka (Varroa destruc-

tor, korábban Varroa jacobsoni,

4. kép) szerepét tekintik legfon-

tosabbnak.

Ennek a parazitának az eddigi

megfigyelések szerint fontos

szerepe van a méhek legyen-

gítésében, természetes ellenálló-

képességük csökkentésében. Az

atka ezenkívül a vírusfertõzés

átvitelében is szerepet játszik: a

fertõzött méh testnedvét szívogat-

ja, majd utána egészséges méhre

mászik át, és fertõzött száj-

szervével abba is beoltja a vírust.

Tehát vektorként ugyanolyan fon-

tos szerepet tölt be a vírus-

fertõzés terjesztésében, mint

számos emlõs és madárfaj fer-

tõzõ betegsége esetében a kul-

lancsok és szúnyogok (kullancs-

2. kép A heveny bénulás vírusának elektronmikroszkópos képe elpusztult bábokból. Eredeti átmérõjük mintegy 30 nanométer (dr. Dobos-Kovács Mihály felvétele)

3/a-b kép A szárnytorzulás vírusa által megfertõzött méh egészséges méhvel összehasonlítva.

27

encephalitis, sárgaláz, malária,

babesiosis).

A jelenleg elfogadott nézet

szerint a vírus és az atka csak

együttesen vezet a méhcsalád

összeroppanásához, a populáció

egyedszámának visszafordít-

hatatlan csökkenéséhez. Önál-

lóan sem a vírusfertõzés, sem az

atka nem képes ezt elõidézni.

A kórfejlõdés általában jól felis-

merhetõ séma szerint zajlik. Az

áttelelõ tél végi méhek (egy

családban átlagosan 10 ezer méh

van február-márciusban) vírus-

fertõzöttsége elsõsorban a fer-

tõzést közvetítõ atkákkal átterjed

a fiasításra, és atkaellenes kezelés

hiányában június-júliusra a fia-

sítás mintegy fele már fertõzött

lesz (5/a-b kép). Az egyedszám

nem utal betegségre, tehát lát-

szólag (a méhész elmondása alap-

ján) ilyenkor még minden rendben

van, a családban ugyanannyi a

„bogár”, mint a nem fertõzött

családok esetében (30-40 ezer

méh). A vírusfertõzött méhek élet-

tartama azonban jóval rövidebb,

mint egészséges társaiké, és ezért

a család vagy õsz elején el-

néptelenedik („elfogy” a népesség,

hiszen ilyenkor még kijárnak a

méhek, és kaptáron kívül hul-

lanak el), vagy jóval kisebb egyed-

számmal indul a télnek, és ezért

tél végére pusztul ki (ilyenkor a

kaptárban lehet megtalálni az el-

pusztult kis létszámú családot),

annak ellenére, hogy táplálék

(mézzel töltött lép) bõven áll ren-

delkezésre.

A fenti kórfejlõdés mind a

heveny méhbénulás, mind a

szárnytorzulás vírus okozta fer-

tõzésre jellemzõ lehet. A méhészek

részérõl ilyenkor mindig felmerül a

kérdés, hogy hogyan lehet kivéde-

ni a jelentkezõ gazdasági károkat.

A vírusfertõzés ellen jelenleg

nem áll rendelkezésre gyógyszer,

és a méhek esetében a megelõzõ

immunizálás (pl. itatásos vagy

permet formájában alkalmazható

vakcina) sem kivitelezhetõ, hiszen

jelen tudásunk szerint keringõ

ellenanyagok nem képzõdnek a

szervezetükben és immun-

memóriájuk sincs, ezért a vé-

dekezés során a legnagyobb fi-

gyelmet a méhek kondíciójának

javítására, természetes ellenálló-

képességének fokozására, és ami

a legfontosabb, az atkaellenes

kezelésre kell fordítani. Atka-

mentes méhcsaládban a vírus-

fertõzések gazdasági szempontból

érezhetõ veszteségeket nem tud-

nak okozni. Hangsúlyozni kell,

hogy az atkaellenes kezelés mind

a betelelés elõtt, mind a fiasítás

alatt igen fontos, egyrészt õsz

elején az áttelelõ méhpopuláció

atkafertõzöttségének csökkenté-

se, másrészt tavasszal, a fiasítás

fertõzõdésének megelõzése érde-

kében.

Külön figyelmet kell fordítani

az atkaellenes szerek megfelelő

dózisban történő alkalmazására,

hiszen a költségek kímélése

céljából túl kis adagban alkal-

mazott vagy rövid ideig tartó

kezelés (ugyanúgy, mint a nem

megfelelő antibiotikumos kezelés

a baktériumfertőzések esetében)

az atkák rezisztenciájának ki-

alakulásához vezethet, ami az

atkaellenes szerek hatékonyságát

csökkenti.

4. kép Varroa destructor atkák méhen

5/a-b kép Varroa destructorral fertõzött méhlárvák

28PRAXISállatorvosi