MÚLTUNKBÓL RENDHAGYÓ NEKROLÓG - OSZKepa.oszk.hu/.../pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_2016_1.pdf · 2016-12-07 · 8 Könyvtári Figyelõ 2016/1 Keywords: National library, Standardization,

Könyvtári Figyelõ 2016/1 3

Tartalom

Abstracts ................................................................................. 5

TANULMÁNYOKAMBERG Eszter: A nyílt hozzáférésű dokumentumok és a repozitóriumok üzemeltetésének jogi kérdései ................. 9G. TÓTH Anita: A biblioterápia klinikai alkalmazásáról ...... 14FODOR János: A tudomány könyvtári ünnepe. Valóságos könyvtár – könyvtári valóság II. konferencia az ELTE Bölcsészettudományi Karán ..................................... 25

MÛHELYDANCS Szabolcs: Hírek a könyvtári szabványosítás háza tájáról. Az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság megalakulása ............................................................................ 30

MÚLTUNKBÓLKÉGLI Ferenc: Adalékok könyvtárügyünk homályos éveiről 1945–1949. Az Országos Könyvtári Központ első évei és a körzeti könyvtárak szervezése ........................................... 34POGÁNY György: „Munkáját alaposság, lelkiismeretesség és széles látókör jellemzi” – Goriupp Alisz emlékezete ........... 51GYURICZA Andrea: A Nemzeti Casino ............................... 59

RENDHAGYÓ NEKROLÓGBerlász Jenő (1911–2015) Fülep Katalin ............................... 70Függelék I. Életrajz – Munkásság – Program (Berlász Jenő önéletrajza 1945-ből) ............................................................... 72Függelék II. Berlász Jenő 1936 és 2000 között nyomtatás- ban megjelent munkái, tanulmányai és cikkei (Összeáll.: Buzási János) ......................................................... 74Berlász Jenő könyvtártörténeti tanulmányai az OSZK Híradó hasábjain (Összeáll.: Rácz Ágnes) ........................................... 76

2016/1

KITEKINTÉSDANCS Szabolcs: Névtér építése nemzeti könyvtári környezetben és a bibliográfiai metamorfózis ......................... 77NÉMETH Márton: Mozaikok az információs műveltség európai konferenciájáról (ECIL, 2015) .................................... 86

KÖNYVSZEMLEMindenes könyv a tájékoztatásrólNAGY Enikő: A tájékoztató szolgáltatások evolúciója a magyar- országi közkönyvtárakban. Szentes, 2014. (Ism.: Vörös Klára) .. 91Hódmezővásárhelyi társadalmi egyletek. Barátné Hajdu Ágnes kismonográfiájaBARÁTNÉ HAJDU Ágnes: Társadalmi egyletek a két világ- háború között és a koalíciós időszakban Hódmezővásárhelyen. Hódmezővásárhely, Németh László Városi Könyvtár, 2015. (Ism.: Bényei Miklós) ............................................................... 94„Kezembe vészem, olvasom, és arról elmélkedem”Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi működésének 50. évfordulójára. Szerk. Gáborjáni Szabó Botond és Oláh Róbert, Debrecen, Tiszántúli Ref. Egyház- kerületi Gyűjtemények, 2015. (Ism.: Bényei Miklós) .............. 97Sikeres kutatási stratégiák: NyelvészetGANTERT, Klaus: Erfolgreich Recherchieren. Linguistik. Berlin – Boston, de Gruyter – Saur, 2013. (Ism.: Modrián- Horváth Bernadett, Dudás Anikó) ........................................... e*

KÜLFÖLDI FOLYÓIRAT-FIGYELÕKönyvtár- és információtudomány ........................................... 101Könyvtár- és tájékoztatásügy ................................................... 105Könyvtárak és tájékoztatási intézmények ................................ 123Munkafolyamatok és szolgáltatások ........................................ 125Tájékoztatás, tájékoztatási rendszerek ..................................... 140Vezetés, irányítás ...................................................................... 140Információelőállítás, -megjelenítés és -terjesztés .................... 156Könyvtárgépesítés, könyvtárépület ........................................ 158Kapcsolódó területek ............................................................... 159* ‒ Csak elektronikusanT

artalom

A számot szerkesztette: Kovács Katalin, Feimer Ágnes, Murányi Lajos

Könyvtári Figyelõ 2016/14

2016/1


abstracts

STUDIES

Legal issues of managing open-access materials and repositories

AMBERG Eszter

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) 2016. no. 1. pp. 9 – 13.

The Jedlik Ányos Plan – the Hungarian strategy for the protection of intellectual property – supports open access to scholarly publications, and suggests that the costs of publishing should be covered as part of publicly funded research and dis-semination instead of charging for access.Legal obligations are present with both the gold and green routes to open ac-cess. In the first case, a non-exclusive agreement is concluded with the rights holder. With the green route to open access, scholarly texts are provided in sub-ject repositories, or on the web pages of institutions or researchers. In case of self-archiving, the works can be utilized either by digital reproduction or by on-demand communication to the public. Digitized publications may be used only in possession of a contract with the rights holder. These contracts should specify who is responsible for eventual infringement. The parties should be aware of the possibilities and limitations of digital rights protection techniques.

Keywords: Electronic materials, Open access, Publishing, Repositories, Self ar-chiving, Copyright

Clinical application of bibliotherapy

G. TÓTH Anita


It is a special priority of bibliotherapy to deal with those who stay hospitalized for a long time or are subjected to frequent and monotonous treatment. This target group obviously includes health care professionals serving these groups as well as the families of patients.In Hungary today clinical bibliotherapy is exercised mainly in psychiatric institu-tions. Earlier, bibliotherapy was classified as a kind of sociotherapy and aimed


at developing social and verbal skills and educating people how to spend their free time usefully. Biblio-therapy interpreted as psychotherapy with art has, however, got deeper-rooted and longer-term thera-peutic objectives. Therapists need the same abilities – independent of locations and target groups – as in the case of developing bibliotherapy groups: to assist participants to formulate their fears, to strengthen their self-knowledge, and to help their rehabilitation by processing well-selected texts at the sessions.

Keywords: Bibliotherapy, Patients

Real library – library reality. 2nd conference at the ELTE Faculty of Humanities

FODOR János


The Library and Information Science Institute at the Faculty of Humanities of Eötvös Loránd University, Budapest organised the first conference entitled Real library – library reality in 2013, as part of the events related to the Festival of Hungarian Science. It is the aim of these conferences to give an oppor-tunity for PhD students and faculty to demonstrate their research projects and achievements for their peers. The conference, held on 23-24 November 2015, took place at two venues in three sections with over 40 Hungarian and foreign speakers. The presentations well represented the interdisciplinary interest of PhD students, covering traditional and re-gional aspects as well. At the opening plenary ses-sion two prestigious professors of ELTE, Tibor Frank and Balázs Déri presented on the role of libraries in science, and set the subject and tone of the con-ference. The audience received a booklet with the choice of talks. The article provides a brief coverage of papers.

Keywords: Digitization, Conference, LIS education, LIS schools, Librarianship, ELTE Faculty of Arts, In-stitute of Library and Information Science

WORKSHOP

News about library standardization. The National Library Standardization Committee

DANCS Szabolcs


The National Library Standardization Committee was established in December 2015 at the Nation-al Széchényi Library. Its urgent tasks include an upgrading of existing standards (by renewing old ones), as well as a decision on which ISO standards to translate and localize. The Committee will take a stand on theoretical issues such as the localiza-tion of RDA and MARC-related developments, and consider the possibilities of implementing the BIB-FRAME model. The Committee is a member of the Hungarian Standards Institution Working Committee Nr. 46. (Information and Documentation). It is going to join international standardization efforts and will regularly report on its work in this journal.

Keywords: Standardization, National library

FROM OUR PAST

Some facts about the indistinct years of Hungarian librarianship, 1945-1949First years of the National Library Centre and the organization of regional libraries

KÉGLI Ferenc


The study was born within the framework of a re-search programme entitled History of Hungarian li-brarianship in the Rákosi era, 1945-1956. It presents the first years of the National Library Centre (Orszá-gos Könyvtárügyi Központ, OKK), an institution which was set up in December 1945 and was very important for Hungarian librarianship as a whole. The Centre was closed in 1952. Its staff had impre-scriptible merits in developing Hungarian librarian-ship in the post-war era, in restarting international library relations, in saving the collections of abol-ished religious orders, in editing the central registry of books and magazines purchased from abroad, in organizing basic-level librarian training, in creating a regional library system which later became the foun-dation of today‘s public library system in the country. Based on undocumented archival sources to date, the author presents the circumstances of founding OKK and its subsequent activities.

Keywords: Library network, LIS education, Library policy, History of librarianship, District libraries, Cen-tral services


„Her work is characterized by thoroughness, conscientiousness and open-mindedness”Remembering Alisz Goriupp

POGÁNY György


Alisz Goriupp (1894-1979) served as a leading staff member at the National Széchényi Library. Her career and personality expressed the essence of working as a librarian: she incarnated the ideal of our profession. She was the essential colleague in the background who had initiated and implemented a number of important reforms during her career of almost five decades. She began to work at the Newspaper Collection of the national library, and continued her work as a current bibliographer. With Director-General József Fitz, she took part in mod-ernizing cataloguing work at the national library. In 1946, she was commissioned with editing the current national bibliography. She participated in the training of librarians for cataloguing and bibliography. During her retired years she contributed to the retrospec-tive national bibliography, Magyar Könyvészet 1945-1960.

Keywords: Biography, Library profession, National bibliography, National library

The National Casino in Pest

GYURICZA Andrea

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) 2016. no. 1. pp. 59-69.

The Hungarian Academy of Sciences (HAS) Library and Information Centre (f. 1826) is a key institution supporting scholarly research in Hungary. Its huge collection and services provide access to recent knowledge. In addition, the Library manages smaller collections of cultural-historical value as well, and strives to catalogue and digitize them. One of these which deserves special attention includes the ma-terials of the former library of the National Casino (a reading society, f. 1827 and disbanded in 1944). Cataloguing and historical research of this collection are funded by grants awarded to research fellows. The collection consists of 17 700 items. Sorting, processing and digitization started in 2014, paral-lel to researching the Casino’s history based on its records. The study reports on the history of the Ca-sino, on research into the collection, and on the cur-rent state of cataloguing.

Keywords: Library of HAS, Association libraries, Li-brary history, History of reading

An irregular obituaryJenő Berlász (1911-2015)

FÜLEP KatalinKönyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) 2016. no. 1. pp. 70 – 76.

A tribute to the historian and librarian, Jenő Berlász, deceased at the age of 105. He was Doctor of the Hungarian Academy of Sciences, Honorary Profes-sor of the Corvinus University of Budapest, perpetual member of the National Széchényi Library, and hold-er of the Bibliothecarius Emeritus title at the same institution. (Katalin Fülep)Appendix I. Biography – Works – Programme. (Jenő Berlász’ autobiography from 1945)Appendix II. Publications by Jenő Berlász in the pe-riod 1936 to 2000 (books, studies and articles) (com-piled by János Buzási)Essays by Jenő Berlász on library history in the jour-nal OSZK Híradó (compiled by Ágnes Rácz)

Keywords: Biography, Library profession, Library history, National library

FROM ABROAD

Constructing a name space in national libraries and the bibliographic metamor-phosis

DANCS Szabolcs


Preparing authority records and defining relations between records are part of the daily routine of bib-liographers. Today, using the appropriate standards, the semantic capabilities of authority files allow us to more efficiently satisfy the needs of users. French librarians in 2014 took a stand in favour of RDA and the introduction of the FRBR entity-relationship model, i.e., for a transition in bibliographic work. The relevant web interface, meant for the public at large, consists of HTML pages gathering resources and organized around various concepts. This tran-sition project (data.bnf.fr) supported by the French national library (BnF) is the first theme of the essay. It continues with a description of how the Czech Na-tional Authority File and Name Space, elaborated by the Czech National Library, relying on a co-operation between public collections, was developed.


Keywords: National library, Standardization, Nation-al Library of France (BNF), Czech National Library (NK), Authority file, Name space

Mosaics from the 3rd European Confer-ence on Information Literacy (ECIL, 2015)

NÉMETH Márton


The European Conference on Information Literacy (ECIL) has been organized since 20l3 with support from IFLA and the European Union. In October 2015 Tallinn University hosted the event. It attracted 361 professionals from 50 countries, and the participants discussed about two hundred themes in ten sections. The main themes on the agenda covered various ap-proaches to media knowledge and information litera-cy, issues of teaching information literacy, with a view to sustainable development. The conference organiz-ers tried to find a balance between theoretical lectures and - regional and local - practices presented from all over the world. The conference was commented on by Sheila Webber in her blog, and the papers have already been published (Information literacy. Moving toward sustainability. Springer, 2016).

Keywords: International conference, Information lit-eracy, User education, ECIL

BOOK REVIEWS

A new book on reference work in public librariesNAGY Enikő: A tájékoztató szolgáltatások evolúciója a magyarországi közkönyvtárakban. Szentes: Szen-tesi Városi Könyvtár, 2014.(Reviewed by Klára Vörös)


Keywords: Public library, Reference services, Review

Reading societies in HódmezővásárhelyBARÁTNÉ HAJDU Ágnes: Társadalmi egyletek a két világháború között és a koalíció időszakában Hódmezővásárhelyen. Hódmezővásárhely: Németh László Városi Könyvtár, 2015.(Reviewed by Miklós Bényei)


Keywords: Association libraries, Rural readers, His-tory of public education, History of reading, Reading circles, Review

Festschrift for Csaba Fekete„Kezembe vészem, olvasom, és arról elmélkedem”. Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi működésének 50. évfordulójára. Szerk. Gáborjáni Szabó Botond, Oláh Róbert. Debrecen: Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, 2015.

(Reviewed by Miklós Bényei)


Keywords: Festschrift, Church history, Book history, Library history, History of printing, Review

Successful research strategies in linguisticsGANTERT, Klaus: Erfolgreich Recherchieren, Lingu-istik. Berlin–Boston: de Gruyter–Saur, 2013.

(Reviewed by Modrián-Horváth Bernadett, Dudás Anikó)

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) 2016. no. 1. pp. e*‒101 ‒ e*‒105.

*See the e-version (http://ki.oszk.hu/kf)Keywords: Information services, Literature on lin-guistics, Web, Review

FROM LIBRARY AND INFORMATION SCIENCE JOURNALS(Abstracts)Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) 2016. no. 1. pp. 101 ‒ 160.

9Könyvtári Figyelõ 2016/1

TANULM

ÁNYOK

A nyílt hozzáférés támogatásaHazánkban a 19. század végétől a szerzői jogi védelem próbál egyensúlyt terem-teni és tartani a „szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is”.1 A Jedlik-terv*, a szellemi tulajdon védelmére irányuló nemzeti – szakpolitikai – stratégia2 is célul tűzte ki a szerzői jogi védelem és a hozzáférés harmonikus működtetését. Ez az egyensúly egyre törékenyebbé válik a digitális környezetben, amikor az információcsere mindinkább leegyszerűsödik. Az Európai Bizottság is kiáll a nyílt hozzáférés (open access, OA) gondolata mellett. A Bizottság azt javasolja tagállamainak, hogy „a kutatási eredményekhez való szabad hozzáférést elősegítő lépésekkel fejlesszék az állami finanszírozású kutatásokból származó eredmények széles körű terjesztését, ugyanakkor – szükség szerint – gondoskodva a szellemi tulajdon védelméről is”3.

A nyílt hozzáférésû dokumentumok és a repozitóriumok üzemeltetésének jogi kérdései

AMBERG Eszter

* A kormány 2013-ban elfogadta a szellemi tulajdon védelmére irányuló nemzeti stratégiát, és határozott a végrehajtásával összefüggő feladatokról. A Jedlik-terv a 2013-tól 2016-ig ter-jedő időszakra szól, és a területre vonatkozó középtávú célkitűzéseket rögzíti. (http://www.innoteka.hu/hir/szabad_jelzest_kapott_a_jedlik-terv.394.html)

10 Könyvtári Figyelõ 2016/1

AMBERG ESZTER

A Jedlik-terv stratégiai célkitűzései között is megje-lenik a tudományos tartalmak „open access” jellegű, nyílt hozzáférésének elősegítése, miszerint a rész-ben vagy egészben közfinanszírozású kutatásoknál a szellemi tulajdon, valamint a publikálás elismert költségei elsődlegesen és döntően a kutatás finan-szírozásának részeként, illetve a közzététel kapcsán jelentkezzenek, és ne a hozzáférésnél.Ezt a gondolatot fogalmazták meg korábban a nyílt hozzáférés témájában született állásfoglalások is, mint pl. 2003-as Berlini Nyilatkozat4, miszerint olyan új üzleti modellek kidolgozására van szükség, ahol a finanszírozás állami, egyetemi, pályázati forrásokból a bemeneti oldalon (dokumentum-előállítás) történik, nem a kimeneti oldalon (előfizetés). Vannak olyan kiadók, amelyek megvalósították a kiadás bemeneti oldali finanszírozását azzal, hogy a szerzővel vagy az intézménnyel cikk-eljárási díjat vagy publikációs költségeket fizettetnek.Amikor egy szerző új alkotást hoz létre, a törvény erejénél fogva, automatikusan létrejön a szerzői jogi védelem is. A szerzőt ettől a pillanattól kezdve meg-illeti a személyhez fűződő jogok, valamint a vagyoni jogok összessége. Fontosnak tartom már az elején leszögezni, hogy a nyílt hozzáférésű dokumentumok szerzői jogilag ugyanúgy védettek, mint a hagyomá-nyos publikációk.

Az OA-publikációk nyilvánossághoz közvetítésé-nek két ajánlott módja

Az OA-publikációk nyilvánossághoz közvetítésé-nek két ajánlott módja az arany út, illetve a zöld út követése.

Arany út: – esetében a tudományos cikkeket nyílt hoz záférésű folyóiratokban publikálják. A művek jogszerű felhasználásának legtipikusabb jogcíme a felhasználási szerződés, amely a szerző kizáróla-gos engedélyezési jogán alapul. Ebből következő-en nem kell felhasználási szerződést kötni, mert a szerző engedélyére egyáltalán nincs szükség pl. a közkincsnek minősülő művek felhasználása esetén vagy a művek szabad felhasználása esetén. Termé-szetesen azokban az esetekben sem kell felhasz-nálási szerződést kötni a szerzővel, amikor egyes (tömeges) felhasználások tekintetében a felhaszná-lásra az engedélyt nem a szerző, hanem a törvény adja meg, igaz ilyen esetekben a szerzőt megfe-lelő díjazás illeti meg. E méltányos díjigényeket szükségszerűen csak kötelező közös jogkezelés

útján lehet érvényesíteni (pl. üreskazetta-jogdíj, reprográfiai jogdíj vagy a nyilvános haszonköl-csönzési jogdíj).A Szerzői jogról szóló 1999. évi LXXXVI. törvény (Szjt.) tartalmazza a szerzői művek felhasználására vonatkozó szerződések általános és műfaj-specifi-kus szabályait, az egész Szjt. mögött háttérjogsza-bályként pedig ott a Ptk. a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezéseivel.Az Szjt. főszabályként a felhasználási szerződés nem kizárólagossága mellett állít fel vélelmet, ami azt jelenti, hogy a szerzői jogosult egyszerre több felhasználóval is köthet ugyanazon mű vonat-kozásában hasonló tartalmú szerződést. (Néhány esetben azonban megfordul a vélelem, és a kizá-rólagosság a főszabály pl. a kiadói szerződések esetében. Természetesen a gyűjteményes művek, valamint a napilapok és a folyóiratok számára ké-szült művek kivételével.)Ugyanakkor az is igaz, hogy tulajdonképpen a szerzői jogosult annyi kizárólagos felhasználási szerződést köthet egyidejűleg, ahány felhasználá-si mód az adott mű vonatkozásában létezik. Ezért fontos a kizárólagos felhasználási szerződések esetében a felhasználási jog terjedelme és tárgya, azaz hogy az adott felhasználási engedély mely felhasználási módokra és milyen mértékű felhasz-nálásra vonatkozik.Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték.Az OA-kiadókkal és OA-folyóiratokkal történő szerződéskötés során a szerzők a legtöbb esetben nem kizárólagos szerződést kötnek, ami azt jelen-ti, hogy továbbra is rendelkezhetnek a műveikkel, azaz más felhasználóval/kiadóval is köthetnek ugyanazon mű vonatkozásában hasonló tartalmú szerződést. Ez a felhasználási szerződés általában kiegészül egy nyílt hozzáféréssel kapcsolatos kitétellel, amely alapján lehetséges a publikáció pl. egy non-profit dokumentumszerveren keresztüli online hozzáférhetővé tétele. A szerzők – amennyiben nem kizárólagos szerződést kötöttek a kiadóval – jognyilatkozatban határozhatják meg, hogy az általuk nyíltan hozzáférhetővé tett dokumentu-mokat milyen feltételekkel használhatja fel egy harmadik fél.


A NYÍLT HOZZÁFÉRÉSÛ DOKUMENTUMOK ÉS A REPOZITÓRIUMOK …

Zöld út – : esetében szerzői archiválás (self-archiving) történik, ami a publikált tudományos szövegeknek az intézményi vagy tematikus dokumentumszerve-ren, repozitóriumban történő elhelyezését, archivá-lását és nyilvánossághoz közvetítését jelenti, nyílt hozzáféréssel.Az adott egyetem vagy intézmény tudományos te vékenységét napjainkban a repozitóriumok rep re zentálják leginkább, amelyeket általában a könyv tárak üzemeltetnek. A szerzői archiválás tárgya tudományterületenként eltérő. Egyes disz-ciplínákban bevett gyakorlat a preprintek, kísérleti eredmények gyors, informális közreadása, más te-rületeken kizárólag a szerző utolsó saját változatá-nak (lektorált postprint) közreadása elfogadható, s persze vannak olyan tudományágak, amelyeknél a szerzői jog féltése teljesen gátat vet a nyílt hozzá-férés gyakorlatának. A saját archiválás egyik módja a cikkek (vagy a kiadói honlapra vezető ugrópontok) közreadása a szerzők saját vagy intézeti honlapján. Az egyes in-tézményekben működtetett szabad hozzáférésű ar-chívumok (intézményi repozitóriumok) előnye a szolgáltató (legtöbb esetben könyvtár) által a cikkekhez hozzáadott szabványos metaadatokban és az archívum OAI-PMH (Open Access Ini ti-ative – Protocol for Metadata Harvesting) kom-pa tibilitásában rejlik, így a nagyméretű tematikus re po zitóriumok (regiszterek) be tudják gyűjteni a dokumentumokat. Ilyen összesített archívum pél-dául a brit OpenDOAR (University of Nottingham), az amerikai OAIster (University of Michigan) és a német BASE (Bielefeld Academic Search Engine – Universitätsbibliothek Bielefeld). Mű-ködnek tudományágakat átívelő, tudományterületi archívumok is, mint például a RePEc a közgaz-daságtan, a CogPrints a pszichológia, a PubMed Central az orvostudomány, valamint az arXiv a fizika területén.

A szerzői archiválás másik lehetséges módja, ha a tudományos dokumentumokat a szerző a saját vagy intézete honlapján teszi elérhetővé („self-posting”), de az így közzétett dokumentum kevésbé látható, mint a ráépített szolgáltatásokkal rendelkező intéz-ményi és diszciplináris repozitóriumokban történő archiválás esetén.A szerzői vagyoni jog elsődleges célja, hogy a szerző (ill. a jogosultak) számára művük bármely felhasz-nálása után anyagi ellentételezést, díjazást írjon elő. Tapasztalataim szerint műfelhasználás alatt alapvető-en mást értenek a könyvtárosok és a jogászok. Tulaj-

donképpen szerzői jogi szempontból „felhasználás” alatt a többszörözést és a mű mások számára történő érzékelhetővé tételét értjük.Hatályos szerzői jogunk példázódó módon rögzíti azokat a konkrét felhasználási módokat5, amelyek esetén a szerzőt díjazás, ellenszolgáltatás illeti meg. Azonban a mű bármilyen más, mások számára törté-nő érzékelhetővé tétele is engedélyköteles.A tudományos művek repozitóriumban történő ar-chiválása és nyilvánossághoz közvetítése esetében két műfelhasználási mód releváns igazán: a digitális többszörözés és az ún. on-demand nyilvánossághoz közvetítés.Az archiválás a digitalizálás a szerzői jog fogalom-rendszerében többszörözésnek minősül, hiszen ah-hoz, hogy a művet analógból digitális formátumúvá alakítsuk, annak másolására van szükség. A szerző kizárólagos joga, hogy művét többszöröz-ze, és hogy erre másnak engedélyt adjon6. Az Szjt. 18. § (2) bekezdése szerint a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközökön többszörözésnek minősül, amely szintén a szerző kizárólagos jogai közé tartozik. Továbbá az Szjt. 26. § (8) bekezdése a szerző kizáró-lagos jogai közé sorolja műve online felhasználásá-nak engedélyezését is. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy „a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”7 (Ezt nevezzük lehívásos vagy ún. on-demand típusú hozzáférésnek.) Ez a felhasználási mód való-sul meg egyrészt amikor a műveket online tesszük hozzáférhetővé, másrészt pedig amikor a műveket eljuttatjuk a szolgáltatást igénybe vevő közönség egyes tagjaihoz.Ezen kívül az Szjt. 27. §-a értelmében a szakirodal-mi művek és a nagyobb terjedelmű, nem színpadra szánt szépirodalmi művek (pl. regények) online fel-használását a jogalkotó a kizárólagos engedélyezési jog megszerzéséhez köti. A nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak ese-tében ez azt jelenti, hogy a szakirodalmi művek, tu-dományos publikációk archiválása, digitalizálása az Szjt. 35. § (4) bekezdése alapján engedélykérés és díjfizetés nélkül lehetséges, amennyiben az jövede-lemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és az Szjt.-ben felsorolt valamelyik felhasználási célt szolgálja. Ugyanakkor a digitali-zált szakirodalmi művek online felhasználása, vagy on-demand nyilvánossághoz közvetítése csak a jog-


AMBERG ESZTER

tulajdonosokkal kötött felhasználási szerződés bir-tokában lehetséges.Jogtulajdonos az, akitől engedélyt kell kérni a mű felhasználására, illetve akinek díjat kell fizetni a mű felhasználásáért. Ez tulajdonképpen lehet maga a szerző, vagy aki vagyoni jogait öröklés vagy átruhá-zás, átszállás alapján megszerzi.

Munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszony-ban létrehozott mûvekAmennyiben a szerző munkaviszony szerinti munka-köri kötelezettsége keretében készíti el a művét (ún. szolgálati mű)8, arra nézve a vagyoni jogok az Szjt. alapján a munkáltatóra szállnak át.Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a munkavi-szonynak a mű keletkezésekor kell fennállnia, a jog-következményeket nem érinti a munkaviszonynak ezt követően történő megszűnése. Szükséges továb-bá, hogy a szerzőnek a mű létrehozása kifejezetten munkaköri kötelezettségét képezze, amelyre vonatko-zólag a szerző munkaköri leírása, munkaszerződése az irányadó.Mint említettem, a műre vonatkozó vagyoni jogokat a mű átadásával a munkáltató az Szjt. alapján meg-szerzi. E jogszerzés azonban nem teljes körű, mert a munkáltató nem szerzi meg a szerző csak kötele-ző közös jogkezelés útján érvényesíthető méltányos díjigényeit (pl. üres kazetta, reprográfiai, nyilvános haszonkölcsönzési jogdíj stb).Természetesen a munkáltató az általa megszerzett vagyoni jogokkal szabadon rendelkezhet. A művet ti tokban tarthatja vagy felhasználhatja; másnak bár-milyen terjedelmű felhasználást engedhet, vagy a vagyoni jogot magát is átruházhatja.Ha a munkáltató harmadik személyeknek ad át a műre vonatkozó felhasználási jogokat, akkor az általános szabály szerint a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg. A díjigény érvényesen (természetesen csak írásban és kifejezett nyilatkozattal) ki is zárható.

OA-publikálás repozitoriumokbanGyakori, hogy a szerző egy kiadónak engedi át a szá-munkra releváns műfelhasználási jogait. A legtöbb kiadó engedélyezi a publikációk intézményi vagy tudományterületi repozitóriumokban történő párhu-zamos elhelyezését. Ahhoz, hogy egy szerző biztosít-sa magának a jogot cikkének online repozitóriumban vagy saját intézményének ingyenesen elérhető do-kumentumszerverén történő párhuzamos elhelyezé-

sére, a kiadóval ennek értelmében kell megkötnie a szerződést. Az ún. Sherpa/Romeo lista9 részletesen tájékoztat arról, hogy a kiadók milyen kiadói politikát vallanak a párhuzamos elhelyezés kérdésében. Szeretném fel-hívni szíves figyelmüket arra, hogy e lista tartalma nem döntő érvényű jogilag, inkább csak orientáló jellegű számunkra. Kétség esetén mindig a hatályos kiadói szerződés érvényes!Lényeges kérdés, hogy minket, repozitórium üze-meltetőket a jogtulajdonos biztosítson arról, hogy jogosult az adott műfelhasználásra engedélyt adni, amennyiben szolgálati műről van szó, akkor az adott munkáltatótól, mint jogtulajdonostól, kell engedélyt szereznünk a műfelhasználásra. Ameny-nyiben a releváns műfelhasználási jogokat a szerző átadta egy kiadónak, úgy a kiadó nyilatkozatát kell beszereznünk arról, hogy az adott művek szerzőivel kötött megállapodások alapján rendelkezik a mű-vek felhasználási jogaival és jelen nyilatkozat vagy szerződés aláírásával igazolja és szavatolja, hogy a szerződésben meghatározott felhasználási jogok át-ruházására jogosult.

ÖsszefoglalvaFontosnak tartom nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a kiadóval vagy a jogtulajdonossal kötött szerződés-ben feltétlenül rögzítsük, hogy a kiadó/jogtulajdonos szavatol azért, hogy a művön nem áll fenn harmadik személynek olyan kizárólagos szerzői vagyoni joga, amely a repozitórium üzemeltetőjének jogszerzését és műfelhasználását korlátozná vagy akadályozná. E tekintetben más, harmadik személyt a repozitórium üzemeltetőjével szemben semmiféle jog nem illeti meg, és ebből eredően a repozitórium üzemeltető-jével szemben semmiféle jogcímen díjigény nem érvényesíthető.Szintén nagyon sarkalatos része a megállapodásnak – véleményem szerint – egy esetleges jogsértés esetén felmerülő felelősség kérdése. A repozitórium üzemeltetőjének egyfelől biztosítania kell a művek védelmét a szerzői jog védelmére szol-gáló hatásos műszaki intézkedéssel. Az Szjt. meg-határozza a hatásos műszaki intézkedés fogalmát: műszaki intézkedés minden olyan eszköz, alkatrész vagy technológiai eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzői jog jogosultja által nem enge-délyezett cselekményeket – rendeltetésszerű műkö-dése révén – megelőzze, illetve megakadályozza.10 Másfelől tudjuk, hogy tulajdonképpen nem létezik


A NYÍLT HOZZÁFÉRÉSÛ DOKUMENTUMOK ÉS A REPOZITÓRIUMOK …

olyan hatásos műszaki intézkedés, amelyet ne lehetne feltörni, megkerülni.Ezért fontos lenne lefektetni a szerződésben egyrészt a technikai paramétereket vagy legalább azt, hogy a felek kijelentik, teljes mértékben tisztában vannak a védelmi DRM-technológia tulajdonságaival, mű-ködésével, az abban rejlő lehetőségekkel és annak korlátaival, valamint elismerik, hogy az alkalmazott DRM-technológia megfelel az Szjt. 95. § (3) bekez-désében meghatározott hatásos műszaki intézkedés fogalmának.Másrészt fontos lenne azt is rögzíteni, hogy a re po zi-tórium üzemeltetője nem felelős akkor, ha harmadik személy ezt a hatásos műszaki intézkedést megkerüli, és jogtalanul használja fel a védett műveket. A jog-tulajdonos ebben az esetben közvetlenül e jogsértő harmadik személlyel szemben érvényesítheti igényét és a repozitórium üzemeltetőjével szemben semmi-lyen követelést nem támaszthat.

Jegyzetek

1. Szjt.Praeambulum(1999.éviLXXXVI.Törvényaszerzőijog-ról:http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900076.

tv.[2016.január11.]

2. http://www.sztnh.gov.hu/hu/jedlik-terv[2016.január11.]

3. ABizottság2008/416/EKajánlásaaszellemitulajdonkeze-lésérőlatudásátadássorán,valamintazegyetemeknekésmásállamikutatószervezeteknekszólógyakorlatiútmutató-ról

4. BerlinDeclaration onOpenAccess toKnowledge in theSciences and Humanities. (2003. október 22. ) http://openaccess.mpg.de/Berlin-Declaration[2016.január11.]

5. Szjt.17.§

6. Szjt.18.§(1)bek.

7. Szjt.26.§(8)bek.

8. Szjt.30.§

9. http://www.open-access.hu/sherparomeo_lista

10. Szjt.95.§(3)bek.

Beérkezett: 2016. január 11.

5

2015-ös Magyar Örökség Díjak

2015. december 19-én Magyar Örökség díjat kapott a Somogyi Károly esztergomi kanonok által alapított szegedi Somogyi-Könyvtár. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében

tartott ünnepségen a könyvtár laudációját Szôkefalvi-Nagy Erzsébet, a könyvtár volt fôigazgatója tartotta.

Kitüntetéssel ismerték el azt a szellemiséget is, amelyet a kunszentmiklósi Varga/Vargha családból származó Varga Tamás matematikatanár, Vargha Balázs

irodalomtörténész és Varga Domokos író képviseltek.

(MKE TTSZ_levlista, 2015. 12. 21. Villám Judit híre, és http://www.magyarorokseg.hu/aktualitasok alapján)


A klinikai alkalmazás területeiA klinikai biblioterápia hagyományosan pszichiátriai, addiktológiai alkalmazási kört idéz fel bennünk, pszi-chiátriai osztályokon fekvőbeteg-kezelésben részt ve-vők „nehéz” eseteivel. Ezzel ellentétben biblioterápia elvileg bármilyen kórházi osztályon vagy szakrende-lés keretében (esetleg előjegyzési időpontra várakoz-va)2 végezhető, ez alól legfeljebb csak a sürgősségi, traumatológiai, intenzív terápiás osztályok lehetnek kivételek, amelyek esetleg eszméletlenséget vagy olyan súlyos, fájdalmas funkciókárosodást, sérülést látnak el, ahol a beteg nem hozzáférhető, a szöveg-gel való találkozás eleve kizárt. Különösen kiemeltek lehetnének biblioterápiás szempontból a krónikus ellátást jelentő mozgásszervi, neurológiai rehabili-tációs, onkológiai osztályok3, művese-állomások, akár a szeparációt jelentő hosszú kórházi bennfekvés, akár a gyakori kontrollt igénylő, monoton visszatérő kezelések miatt. Ha szomatikusan kiszolgáltatottá válunk, ez egész valónkra hat, annál inkább, minél váratlanabb és minél súlyosabb a baj; ez a kiszolgálta-tottság felszínre hozhat olyan félelmeket, kérdéseket, fájdalmakat, sőt indulatokat is, amelyekkel küzdve,

birkózva a beteg szükségszerűen magányossá válik. A sokszor megfogalmazhatatlannak tűnő, a betegség tüneteit súlyosbítani is képes feszültségekre már az információs jellegű biblioterápia is kínálhat az adott élethelyzetből továbbsegítő válaszokat, a mélyebb kérdéseket feszegető, az egyéni szenvedés értelmé-nek megtalálásához irodalmi szövegek világát, és ezzel nyelvet kínáló terápiás munka pedig attitűd-váltáshoz, produktívabb, konstruktívabb megküzdé-si stratégiák megismerésén keresztül a nehézségek „átkeretezéséhez” vezethet.4 A klinikai alkalmazás reményteli területeinek ne-vezhetjük a szupervíziós csoportokat, a különösen megterhelő betegségcsoportokkal (onkológia, gyer-mekgyógyászat, gyermek onkológia, hospice, pszi-chiátria, geriátria) foglalkozó egészségügyi dolgozók biblioterápiás csoportjait, nem utolsósorban pedig a szintén ezekhez az osztályokhoz kapcsolódó hoz-zátartozói csoportokat. A teljesség kedvéért itt kell megemlítenünk a szociális szférában dolgozók ki-égés elleni csoportjait csakúgy, mint – az elméleti pszichológiai kurzusok dacára – a zömében még lefe-detlen területet, amelyet az egészségügyi és szociális képzésben részt vevők „érzékenyítése”, empátiájuk

A biblioterápia klinikai alkalmazásáról

G. TÓTH Anita

„Írni nem más, mint ajtót festeni egy áthatolhatatlan falra. És az ajtót aztán kinyitni.”

(Christian Bobin)1


A BIBLIOTERÁPIA KLINIKAI ALKALMAZÁSÁRÓL

fejlesztése jelent, külön kiemelve az orvostanhall-gatók pszichológiai felkészítését.5 Ezek a csoportok hazánkban jelenleg különböző megvalósulási fázis-ban, legtöbbször a gyakorlati lehetőségeket, kerete-ket, együttműködő intézményeket keresve – biztató, hogy lassanként találva is –, jól kidolgozott tervek-ként léteznek, az azonban, hogy égető szükség van rájuk, nem vitatható.

A biblioterápia értelmezésének termékeny irányaiA mai magyar valóságban klinikai biblioterápia pszi-chiátriai osztályokon, illetve intézményekben zajlik, nem eléggé elterjedten. Ahol a terápiás tervben helyet kap, ott elsősorban gyógyfoglalkoztató képzettségű egészségügyi dolgozók végzik, a kezelő személyzet által válogatott csoportban, az elsődleges terápiás cél a szociális és verbális készségek fejlesztése, a szabad-idő hasznos eltöltésére való edukáció. A biblioterápiát a pszichiátria hagyományosan a szocioterápiák közé sorolta, amelyeket elsősorban a szocializált társadal-mi kereteken belüli lét modellszerű tevékenységei-ként értelmezett6: irodalom, színjátszás, mozgás (tor-na, tánc), zene, képzőművészet.7 Ezek közül jónéhány elindult a maga fejlődési, önállósodási útján, ahogyan a pszichiátriai kezelésben az autoriter gyógyszeres kezelések túlsúlya zsugorodni kezdett, és a szemé-lyiség erőforrásait, énerejét, autonómiáját mozgósító terápiás módok teret nyertek. A biblioterápia ma egy-re inkább sokféle ágát8 is tekintve művészet-pszicho-terápia, amely leggyakrabban csoportterápiás keretek között folyik, és az egyre több kihívást kitűző célok alapján teljes joggal nyeri el eme létjogosultságát, amint ebben valamennyi művelője, illetve a több képzőhelyen folyó képzésben akár tanárként, akár hallgatóként részt vevő is megegyezik. A többféle elnevezésben tükröződő szemléletbeli – és a terápiás munkamód alapján jól indokolható – különbségek9 és felosztások közül azt a nagyon éles és durva, meg-tévesztően jelentős módszertani különbségeket sej-tető elhatárolást emelem ki, amelyre egyébként más művészetterápiás ágakban nincs példa, és a követke-zőkben ezt járom körül a gyakorlatban folyó terápiás munka nézőpontjából kritikus szemmel: a fejlesztő és klinikai irányvonal elsősorban a képzésre nézve ká-ros „hermetikus” különválasztását10. Természetesen többféle pragmatikus oka és haszna is van ennek, de tisztában kell lennünk azzal a folyamattal, ahogyan ez a merev elzárkózás hozzájárul a stigmatizációhoz – visszautalok az első mondatomra! –, és súlytalanítja

azt a hitünket, amelyet pedig biblioterapeutaként az irodalom tétjeként vallunk: lélek- és életfordító ere-jét, vagy kevésbé patetikusan, de szakszerűbbnek tűnően fogalmazva: alapvető, mással nem helyette-síthető mentálhigiénés funkcióját. Önként szűkítjük mozgásterünket, kompetenciakörünket, és megfuta-modunk az elől, ami pedig minden lélektani és önis-mereti munkában másokat segítő terapeuta vállalása: a felelősségtől az iránt, aki rám bízta magát. Naiv az a hit, hogy a csoportjainkra betérő emberek jól kü-lönválaszthatóak, és a normatív krízisben (életkorfor-dulókkal, hozzátartozó halálával, munkahely elvesz-tésével, párkapcsolati nehézségekkel, stb.) vívódók lelki reakciói11 és kérdései markánsan különböznének a nagyfokú szorongást, gyötrő értéktelenségérzést, az élet értelmetlenségét megélő páciensétől, sőt a való-ság érzékelésétől lassan saját félelmei kivetülése felé sodródó csoporttagunk sem fogja előre bejelenteni, hogy „tessék vigyázni, hamarosan pszichotikus le-szek”. A terapeuta felkészültségéhez hozzátartozik, hogy fejlesztő önismereti csoportjaiban is úgy látja át ezekben a váratlan helyzetekben a dinamikát, hogy mind a már – bármilyen okból – sérülékeny, mind az adott szituációt érzékelő veszélyeztetett csoporttagok felé felelősségteljes védelmet közvetít. Ez igazolhatja és erősítheti meg azt a bizalmat, amelyet a csoport kezdetekor a tagok megelőlegeztek a vezetőnek, hi-szen a csoport munkájába való bekapcsolódásukkor a vezetőt mint számukra hiteles szakembert legiti-málták. Ezért lehetetlen kimenekülni a csoporthely-zetből, kompetenciakörünk határaira hivatkozva, „szakemberért” kiáltva, megszakítva a csoportülést, esetleg a „furcsán” viselkedő csoporttagot negligál-va, megnyilvánulásairól tudomást sem véve vagy épp rendre utasítva. A vezető viselkedése üzenet- és példaértékű12, így egy nem adekvát reakció sokféle érzést kelthet: szorongást amiatt, hogy „ez velem is megtörténhet, és akkor ugyanígy nem számíthatok együttérzésre”, ebből fakadóan a saját fájdalom, a szenvedés bagatellizálását, ezek megnyilvánulásai-nak elfojtását. A következmény gyakran az, hogy az egymásnak adott visszajelzések tiszteletlenné válnak, a tagok már nem figyelnek egymásra, vagyis a cso-port kultúrája és légköre, amelynek korrekciós, meg-tartó funkciója is van, devalválódik, feszültté válik. Így a vezető, aki a problémás csoporttagot igyekezett elszigetelni és a további csoportülésekről el is távolí-tani – úgymond a „többiek érdekében” – meglepőd-ve tapasztalhatja, hogy nemcsak ő marad el, hanem lassan vagy gyorsan mások is elvesztik érdeklődésü-ket, elköteleződésüket; a csoport széthullhat. Ennek


G. TÓTH ANITA

megakadályozásában fontos lépés a vezető felelős odafordulása a krízist megélő tag felé csoportidőn kívül a csoporton történtek apropóján, a probléma természetétől, súlyosságától függően nyílttá kell tenni, hogy érdemes vagy szükséges pszichológus, pszichiáter segítségét kérni, ebben a vezető felajánl-hatja közreműködését, amennyiben a csoporttag ezt igényli. Ha a problémákkal küzdő csoporttag a saját döntése vagy romló állapota miatt kimarad, a cso-portban való lereagálás szavatolja a további csoport-folyamatnak a növekvő csoportkohézió felé történő alakulását, ebben kiemelkedő szerepű a vezető nyílt, az érzelmek verbalizálására bátorító kommunikációs stílusa, de személyeskedő indulatok helyett reflektív, önreflektív jelleggel. Így válhat egy váratlan, nehéz-ségeket hozó szituáció a csoport szociális mikrokoz-moszában13 olyan gyakran előforduló nehézségekkel való megküzdésben erőforrássá, amelyet a csoporton résztvevők nem vártak, így nem is készültek fel rá – kivéve a csoportvezetőt. Végezetül nem elhanya-golható lépés a feldolgozás útján, amelyet a vezető már egyedül, a csoport tudtán kívül tesz meg: szak-mai igényességének mélységét jelzi, hogy legfőbb munkaeszközén, személyiségén keresztül átszűrve szembenéz azzal, benne milyen érzéseket, indula-tokat keltett a taggal és ezen keresztül a csoporttal átélt krízis, és ha úgy látja, hogy eddigi értelmezési keretén túlmutat az a konfliktus, amelyet a helyzet számára jelent, szupervíziós segítséget kér. Ezek a problémák visznek előre a csoportvezetői és a saját önismereti fejlődésben is, mert nem az elképzeléseink szerint, „rendben” lezajló biblioterápiás csoportok teszik a vezetőt jó vezetővé, ezek legfeljebb gyakor-latának elején adnak biztató visszajelzéseket, később viszont már magabiztossá, rutinossá tehetik. A rutin pedig nemcsak autóvezetésben, hanem egy önisme-reti csoportban is veszélyessé válhat, hiszen lankad a figyelem, és nem tesszük meg az elővigyázatra utaló lépéseket, és nem fordítunk energiát a veszélyt rejtő helyzetekre való felkészülésre. Ha már a biblioterápia sok ellentmondást is rejtő elnevezéseiről volt koráb-ban szó, hadd utaljak a ’terápia’ szó kultúrtörténetileg is gazdag útjára, melyet a nyugati kultúrában megtett. Az eredeti görög szó alapja, a therapon ’szolgáló, kísérő’ jelentésű.14 A biblioterápiás csoport vezetője nemcsak a művel való találkozást kíséri érzékeny visszatükrözéseivel, és segíti ezzel az olvasás élmé-nyének megfogalmazhatóvá, befogadhatóvá válását, hanem indokolt esetben verbálisan is tudatosítania kell a csoportban a zajló folyamatokat, a csoportdi-namikát, és azokban is a jelenben érvényes, a saját

élethelyzetet is magában foglaló, építő értelmezés formálásában kell bátorítania a csoporttagokat – ez a legmélyebb értelemben vett kísérés a biblioterápiás önismereti csoportban. A fentieket sokan megvalósítják a csoportjaikban anélkül, hogy utánagondolnának: a kommunikáció egyéni jellegzetességeivel, a csoportterápiával, -dina-mikával, pszichés működéssel, pszichés zavarokkal kapcsolatos ismereteik sokkal inkább hozzájárultak a csoportvezetéssel kapcsolatos nehézségeik, félel-meik leküzdéséhez, mint az a visszatérő polémia, amely a biblioterápiás csoportra ajánlott olvasmá-nyok körül zajlik, és a honi biblioterápia viszonylag csekély számú művelője között a legfőbb határvo-nalat húzza. Érdemes ezt a konkretizáló kérdést tá-gabb értelmezési keretbe helyeznünk, és a gyakorlati munka szempontjából azt mondhatjuk, hogy ismét a csoportvezetői felkészültséghez kanyarodunk vissza, ahhoz, hogy az irodalomelméleti, irodalomtörténeti, irodalompszichológiai tudását hogyan állítja a cso-portban kitűzött célok szolgálatába terapeutaként – a szó eredeti értelmében. Az olvasott irodalmi műveket tekintve tehát nem az a lényegi kérdés, hogy kano-nizált szépirodalmi vagy kortárs műveket, verseket, novellákat, regényrészleteket vagy meséket olvas-sunk és olvastassunk a biblioterápiás csoportokon, hanem az irodalom fogalmának viszonylagosságát önmagunkban is újra és újra tudatosítva arra figye-lünk, hogy terápiás szempontból hogyan hathat az adott mű.Ha a csoportvezető pontosan tudja, milyen terápiás cél érdekében választotta éppen azt a többértelmű-nek, mélyebben rétegzettnek érzett szöveget vagy szövegeket, felméri, hogy a mű az általa feltételezett intención kívül milyen más témákat hívhat elő, de a csoportfolyamatra ráhangolódva nem esik kétségbe, ha az említettekhez képest is más irányt vesz a be-szélgetés; akkor egy tömegközlekedési jegy hátol-dala, egy bulvárhír, egy reklámszlogen, egy kórházi zárójelentés vagy boncolási jegyzőkönyv sablonja irodalmi műként, szembesítő erejű, revelatív élmény-ként telhet meg élettel. Hiába bízunk a választott mű vitathatatlan és kanonizált értékeiben, mint például Petőfi Egy estém otthon című költeményét olvasva, ha a csoporttagok előtt az a fájdalmas szakadék tá-tong, amelyet a versbeli idill és a saját családi hely-zete között képtelen átlépni, és torkukra forrasztja a szót. A csoportvezetőnek – akár önismereti, akár klinikai csoportban – az a feladata, hogy segítsen „hidakat verni”: pozitív emlékeket mozgósítva, a sze-mélyes változtatási lehetőségek mérlegelésére biztat-



va az áldozat-szerep és a passzivitás helyett meghív attitűdváltásra, a problémák más szemszögből való megközelítésére, mindezt nem erőszakosan, hanem a mű egyéni olvasatát és az általa keltett érzések jo-gosságát és fontosságát kétségbe nem vonva, az ér-telemkeresés lehetséges voltát hangsúlyozva, lezárt kérdéseket, befejezett mondatokat újra megnyitva. „… nem elképzelhetetlen olyan értelmezés, amely a terapeuta irányításával, a csoportdinamika ideális működésének következtében olyan hatású lehet, hogy a kiinduló szöveg minőségét messze meghaladja, és inkább tarthat igényt arra, hogy műalkotásnak nevezzék, mint a választott szöveg.”15 Amint érzé-kelhetjük, az olvasott mű szépirodalmi értékei nem „spórolják meg” a vezetőnek azt a munkát, amelyet a mű személyes üzenetéhez való eljutásért végez, és nincs arról szó, hogy nehezebb kicsomagolni, befo-gadhatóvá tenni egy kortárs vagy eredetileg nem iro-dalmi szöveget, sőt az irodalomoktatás, a tankönyv, a veretes nyelv árkai megnehezíthetik a hozzáférést, emellett pedig feléledhetnek azok a szocializációs sebek, melyek a gyermekkorhoz, iskoláskorhoz, pu-bertáskorhoz kötődnek.

Kommunikációs stílusok, érzelmi reakciókMelyek lehetnek azok a viselkedésben megjelenő pszichés reakciók, amelyeket nem hagyhat figyelmen kívül a csoportvezető, még ha észlelésük pillanatában nem is teszi szóvá, de a csoportfolyamat alakulásá-ban számításba veszi? A következő felsorolás számos triviális elemet tartalmaz, de a csoportvezető részé-ről 6–12 ember rezdüléseinek tudatosítása, adekvát lereagálása koncentrált figyelmet igényel, amelyet ront az, ha a saját teendőit előzőleg nem gondolta át alaposan, és ezekben „elvész”. Elsőként a kommuni-kációs zavarjeleket említsük meg, melyek, ha össze-szedetlen, kapkodó, ideges, a vezetőre is jellemzőek. Verbálisan a zavar megnyilvánulhat hibás szavakban vagy mondatszerkezetekben, befejezetlen mondatok-ban, dadogásban, hadarásban – külön említendő az ö-zés, amely tökéletesen alkalmas a figyelem kioltá-sára –, felesleges ismétlésekben, elakadásokban, halk, érthetetlen beszédben. Sokkal inkább üzenet értékű azonban a non-verbális csatornákon keresztül érke-ző benyomás: a testtartás, a testhelyzet, a mimika, a szemkontaktus tartása, túltartása vagy kerülése, a térközszabályozás, az érintés. Mindezekkel szavak nélkül elmondjuk, hogyan viszonyulunk a csoporthoz vagy az egyénhez, és tudattalanul hangoljuk, kialakít-juk a légkört a csoport indulásakor, amelyet később

az interakciók, a közös élmények már erőteljesebben formálnak. Kezdeti merev vagy esetleg túl laza, nyeg-le tartásunk, szétvetett vagy összeszorított lábaink, a szemkontaktus kerülése vagy zavart elbámulásaink és sorolhatnánk még azokat a zavarjeleket, amelyek demonstrálják a vezető kezdeti szorongását, mind megalapozzák a csoport hangulatát, normáját, kultú-ráját. Ezért ajánlatos, ha képzése alatt vagy vezetői munkája kezdetén a terapeuta górcső alá veszi saját tudattalan kommunikációs stílusát akár tükörben, akár olyan segítővel, akinek visszajelzéseiben bízik, és tudatosítja – sokszor kellemetlen szembesülések árán is –, milyen nemkívánatos üzenetet hordozhat mimikája, gesztusai. Így kialakíthatja azt a karak-terének megfelelő, de már tudatossá tett mozgási, viselkedési, társalgási stílust, amely nyitottságot, természetességet, határozottságot sugall, bizalom-gerjesztő, és amely neki is önbizalmat ad. Nem egy idegen szerepről van tehát szó, hanem arról a tapasz-talatról, hogy nemcsak a viselkedésem tükrözheti a lelkiállapotomat, hanem ez fordítva is igaz, látszólag lényegtelen részletekkel magamat is át tudom han-golni: ha mosolygok, hamarosan mosolyogni is lesz kedvem, ráadásul biztosan lesz, aki visszamosolyog. Nem maszkot öltünk egy langyos és egyenletes mo-soly formájában, ami semmire sem rezdül meg, és mögé rejtőzünk, hanem már mielőtt kiülnének az arcunkra, az érzéseinket tükrözhető formájúvá ala-kítjuk, és verbálisan is ennek megfelelően nyilatko-zunk. A vezető viselkedése így válhat kontrolláltan is hitelessé, ezáltal példaadóvá.A továbbiakban a szorongás jeleinek viselkedésben való észlelésére, a hirtelen kitörő, heves érzelmekre, valamint ellenkezőjére, a csendre, ellenállásra, elzár-kózásra térek rá. A szorongás jeleit leginkább cso-porthelyzetben, a zaklatott, izgatott lelkiállapotban figyelhetjük meg, amelynek a legkülönbözőbb okai lehetnek: a csoporttag zavarban van, nehezen szólal meg nyilvános helyzetben, felkavarták a hallottak, de ezt szeretné eltitkolni, stb. Legfeltűnőbb a kipirult bőr, az izzadó tenyér, a verejtékezés – amely miatt legyezheti magát, megjegyezheti, hogy milyen meleg van –, a szájszárazság, emiatt az ajkak nedvesítése, dobolás az ujjakkal, a lábakkal. Az izgatottságnak ezen megnyilvánulásait érzékelni kell, anélkül, hogy azonnal szóvá tennénk, főként, mert nem statikus ál-lapotról van szó, hanem fontos, hogy időbeli válto-zása ne érje a vezetőt meglepetésként. Lehet, hogy néhány perc alatt megnyugszik a csoporttag, talán még hozzá is szól a beszélgetéshez. Ha nem, de mégis szeretnénk monitorozni, mi zajlik/zajlott benne, ak-


G. TÓTH ANITA

kor figyeljük, mikor válik hozzáférhetővé mimikája, gesztusai alapján, és szólítsuk meg. Ha nem sikerül a „sorait rendezni”, a növekvő feszültség kitörhet sírásban, más érzelmi kitörésben, felkiáltásban, il-letve kifejezheti, hogy távozni szeretne, valamint szó nélkül ki is rohanhat a helyiségből. Ez az a perc, amelyre onnantól készülhetünk, hogy az első izgal-mi jeleket megláttuk. A sírás, egyéb megnyilvánulás okára rákérdezünk, amennyiben nem szeretne róla beszélni, biztosítjuk róla, hogy ezt a későbbiekben, ha már higgadtabbnak érzi magát, megteheti, a csoport nyitott rá. Ezt követően nem könnyű úgy folytatni a beszélgetést, mintha mi sem történt volna, a csoport is megdöbben, megrendül egy ilyen reakció láttán, ha mégsem, az nagyobb bajt jelez: érdektelenséget, alacsony kohéziót, stb. Ne hagyjuk, hogy tanácsokat adjanak, értékelő megjegyzéseket tegyenek, inkább azokat a hozzászólásokat erősítsük meg, amelyek ar-ról biztosítják a feldúlt tagot, hogy a csoport figyel rá és mellette áll. A távozni vágyó csoporttagnak adott válaszunk függ attól, hogy a csoport indulá-sakor milyen csoportszabályokban egyeztünk meg. Amennyiben arra kértük a tagokat, és ezt ők is elfo-gadták, hogy halaszthatatlan szükség esetét kivéve a csoportfolyamatot távozással ne szakítsák meg, erre emlékeztethetünk, ha szándékától nem téríthető el, rákérdezhetünk a problémájára, illetve arra, hogy mire lenne szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon – egy kis folyadék vagy mozgás, felállás segíthet –, ha még így sem fogadja el, hogy a csoporttal egy térben maradjon, a csoportot kérjük állásfoglalásra, hiszen közösen hozott csoportszabályról van szó, amelynek a figyelmen kívül hagyása hat a csoport további mű-ködésére, precedens- és normateremtő értéke lehet. Nem arról van tehát szó, hogy a vezető mint egy rend-ész őrködik a szabályok megtartása felett, és szank-cionálja a kihágásokat, hanem arról, hogy az együtt elfogadott szabályok biztonságos mozgásteret adnak a közös munkához, ahhoz, hogy mindenki vélemé-nye, jelenléte, reakciója egyformán fontos legyen. Amikor a vezető indokolt esetben – nem unos-unta-lan, házirend-felolvasáshoz hasonlóan – emlékeztet egy-egy szabályra, azért teszi, hogy az induló, zajló dinamikát transzparenssé tegye a csoport számára. A távozásról, amennyiben a csoport jóváhagyja, ha nem is azonnal, beszélni kell, milyen érzéseket kel-tett, a bejelentés nélküli távozásra viszont azonnal reagálnunk kell, persze nem úgy, hogy szaladunk a távozó után, hanem a maradók zavarodottságával foglalkozunk.Az elzárkózó, csendbe burkolózó, soha hozzá nem

szóló csoporttagnak direkt kérdéseket ne tegyünk fel, de tekintetünkkel, testtartásunkkal éreztessük, hogy figyelmünk neki is szól. A csoport előbb-utóbb valamilyen módon reagál a csendjére, vagy tudomá-sul veszi és elfogadja, vagy a tagok temperamentu-mától függően provokatív jelleggel igyekszik szóra bírni. Ha támadóvá válik ez a próbálkozás, és más tagok részéről nem történik ez meg, a „csendestárs” védelmében közbe kell avatkoznunk, elsősorban azzal, hogy a támadó felet kérdezzük, meg tudja-e fogalmazni, miért zavarja a hallgatás. Leggyakoribb tapasztalatunk, hogy a csendesebb tagok nyugodt, elfogadó légkörben hamarosan ritka, de értékes gon-dolatokkal gazdagítják a csoportot – de ha nem így történik, abban bízhatunk, hogy számukra hasznos és fontos a csoporton való részvétel, hiszen különben nem jönnének újra és újra.16 A csoportvezető nem láthat és hallhat minden megfogalmazódó gondolatot, és a csoporton elinduló belső munka sem ér véget a csoporton töltött idő lejártakor; élményeik később, napok, hetek vagy még hosszabb idő után is juttat-hatják a tagokat felismerésekhez; egy-egy nehézke-sen haladó csoportra vonatkozóan ennek igazságából erőt is meríthetünk.

Valóságtól elszakadó tag a csoportbanNagy körültekintést igényel, ha az egyik csoporttag bizarr, meghökkentő asszociációival a kommunikáci-ót előre nem várt irányba tereli, ennek az elviselését a csoport éppen aktuális terhelhetősége, az együtt töltött idő, a kohézió szabja meg. Az ilyen csoporttag éppen úgy válhat a csoport „színfoltjává”, és hathat inspirálóan, mint ahogyan lehetséges az elzárkózás is, és kezelhetik devianciáját elutasítóan. A vezető a tag csoportban tartására törekszik, nem erősíti azokat a tendenciákat, amelyek bizonyos tagokat negatív projekciós felületté tesznek, mintegy rájuk „gyűl-nek” azok az indulatok, feszültségek, amelyekkel a csoport nem tud megküzdeni, és így, mivel kívülre helyezhetőek, nem is kényszerülnek saját „árnyék-ként” elismerni és átdolgozni. Ez az önismereti munkát gyakorlatilag ellehetetleníti, a csoport kom-munikációja, légköre pedig a deviáns, a bűnbak „ki-termelésével” ellenségessé, személyeskedővé válik, a csoport széteshet. Ugyanakkor viszont a csoportban tartás nem történhet mindenáron, hiszen ha az adott tag megnyilvánulásai összezavarják, megijesztik a többieket, vagy ha a kapott visszajelzésektől ő is ké-nyelmetlenül érzi magát, akkor ez is a csoport szét-hullását okozhatja. A tag kiemelése a korábbiakban



ismertetett módon segítő odafordulással, a csoporttal való tisztázással és lehetőleg szupervíziós feldolgo-zással történjen.Különleges és szerencsére ritka, de rendkívül meg-terhelő helyzet, ha a realitástól elszakadó, pszichoti-kus, vagy indulatait nehezen uraló, súlyos személyi-ségzavarral küzdő csoporttagunk részéről impulzív, közvetlen veszélyeztető, önmagát vagy másokat fenyegető magatartást tapasztalunk, ezért útmutató-ként érdemes néhány gyakorlati tennivalót tisztázni. Ebben az esetben már a verbális agresszivitás kife-jezésekor a kommunikáció irányítását, amelyben pe-dig a csoportvezető inkább moderátori szerepet tölt be, határozott, de higgadt fellépéssel egyértelműen magunkhoz kell ragadnunk, rá kell kérdeznünk az indulatosság okára, amennyire lehetséges, teret kell adnunk arra, hogy a feszültség verbális csatornákon keresztül oldódjon, kimondhatóvá, ezáltal uralható-vá váljon a csoporttag számára is. Így a későbbiekre is mintát, segítséget kap, hogyan tudja kezelhetővé tenni az alaktalanul gomolygó, őt is veszélyeztető indulatait. Ha a feszültség nem enyhül, hanem segí-tőnek szánt kérdéseinket a csoporttag provokáció-ként éli meg, és viselkedésével maga is provokatív, indulatkeltésre törekszik, akkor nyugalmunkat be-szédünkben és mozdulatainkban, gesztusainkban is megőrizve – ekkor nagy hasznát vehetjük a tudatos és nyílt kommunikációs stílusunknak – nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy a csoportnorma az ilyen természe-tű megnyilatkozásokat nem engedi meg, ha ezt nem tudja elfogadni, bár nagyon sajnáljuk, de el kell hagy-nia a csoportot, mert a többieket zavarja. A minősítő, személyeskedő, vádló mondatokra ne reagáljunk, mi se mondjunk ilyeneket, a többi csoporttagot is kérjük meg ezek elkerülésére, ha ily módon avatkoznának közbe, akadályozzuk meg az indulatok eszkaláló-dását. Az ajtó kinyitásával megerősíthetjük szán-dékunkat, és így kifelé is jelezhetjük – amennyiben nem egy zárt folyosón helyezkedik el a csoportszoba –, hogy váratlan helyzet adódott, figyelmet kérünk. A csoporttagok beavatkozására csak végső esetben kerüljön sor, a csoportvezetőnek a csoport lehető legteljesebb megkímélésére kell törekednie, melybe testi épségük is beletartozik. A helyzetben valameny-nyi résztvevő méltóságának a megőrzése fontos, a problémát okozóé is, és ez a csoportban zajló későbbi megbeszélésre is igaz, nemcsak a csoport történe-tének kimenetele, de a hosszabb távú következmé-nyek miatt is: egy konfliktussal kapcsolatos érzések megfogalmazása, a feszültségek őszinte és artikulált felszínre hozása, a másik, a többiek helyzetébe való

beleélés, a pszichés problémákkal való szembenézés, a pszichiátriai betegségekről való diskurzus a tagok attitűdjét alakíthatja, a stigmatizációt, a projekciót mérsékli, és segít szembenézni a befolyásolhatatlan-nak, irányíthatatlannak tűnő lelki tartalmakkal. Min-denkiben felmerül a kérdés: mi lesz, ha egyszer én is elvesztem a kontrollt, ha megőrülök, vagy valakivel a környezetemben, a családomban történik ez? Ki-hangosítva ezeket a félelmeket, közösen kell keresni a saját kereteket, amelyek között az ismeretlen miatti kétségbeesés feloldódhat, szemléletformáló, katarti-kus önismereti mélységekbe viheti a csoportot, így az időt érdemes erre nem sajnálni, és a tematikát, a tervezett művek sorát a váratlan krízist felhasználva megváltoztatni.17

Biblioterápia pszichiátriai osztályon – miben más?Talán első hallásra meglepő, de könnyen belátha-tó az a tény, hogy pszichiátriai osztályon vezetett biblioterápiás csoportban a fentiekhez hasonló vá-ratlan szituációk még ritkábban adódnak, mint ön-ismereti, például könyvtári csoportokban. Hiszen igaz ugyan, hogy a csoport valamennyi résztvevője valamilyen pszichés zavarral, problémával küzd, de állapotuk a kezelő személyzet által jól explorált, a be-következő változások, esetleges rosszabbodások nyo-mon követhetőek, így a csoporthelyzet megzavarása kivédhető. Melyek azok a jegyek, amelyek leginkább megkülönböztetik a klinikai biblioterápiás csoportot az önismeretitől? A legfontosabb mozzanatok: az elő-készítés, a kiválasztás és a megbeszélés, követés. „A csoportvezetőnek szabadon kell döntenie abban, hogy az adott beteget az adott csoportban jónak lát-ja-e kezelni” – szögezi le Szőnyi Gábor.18 A beteg kezelőorvosával és – optimális esetben – a kezelő személyzettel: pszichológussal, foglalkoztatókkal, más terapeutákkal, a szociális munkással, ápolókkal történő egyeztetés indítja el a javallat mérlegelé-sét. Fontos, hogy a terápiás team minél világosabb és részletesebb képet kapjon a biblioterápiáról és a csoporton folyó munkáról, azokról a készségekről, amelyek feltétlenül szükségesek a hatékony részvé-telhez, hiszen csak így lehetséges az egyéni terápiás tervbe illesztés, és később a változások monitoro-zásakor annak elemzése, hogy ez a csoportterápiás munkamód a javulást elősegítő tényezők között ho-gyan helyezhető el. A csoportba kerülő betegek szá-mára a javallatot felállító orvos marad továbbra is a tekintélyszemély, akinek a „megnyerése” a csoport-


G. TÓTH ANITA

munka szempontjából kardinális jelentőségű, ezért a terapeutának a lehető legteljesebb információáram-lásra kell törekednie. A gyakran tapasztalt „tessék csak elmenni csoportra, jó lesz az” típusú kijelölések gyakran nem adnak megfelelő felvilágosítást a be-tegnek a csoportról ahhoz, hogy valódi motivációja alakuljon ki, másrészről a beteg, főként, ha kapcso-lata kezelőorvosával régebbi keletű és összességében pozitív előjelű, nemcsak a deklarált kezelési elvekre, de tudattalanul az orvos viselkedésével, gesztusaival jelzett attitűdjére, érték- és elvárás-rendszerére is rá-hangolódik, így a csoportterápiával, általában a nem gyógyszeres terápiával kapcsolatos hiedelmeire is. Ezt a pedagógiában használatos rejtett tanterv fogal-mának analógiájaként rejtett edukációnak nevezem, hiszen a páciens – ha nem is tudatosan – különbséget tud tenni aközött, mit mond és amit gondol a számára kitüntetett helyzetben lévő tekintély, és ha az eltérő csatornákon közölt információk nem kongruensek, a beteg a non-verbálisan közvetített elvárásnak fog engedelmeskedni: nem jön el a csoportra, esetleg végig ellenálló, passzív lesz, vagy egyszerűen csak olyan rosszul fogja magát érezni, hogy kéri, ne kelljen többször megjelennie, így „igazodva” kezelőorvosa nézeteihez. Az adott osztály deklarált és tudattalan terápiás légköre tehát erősen hat a betegek azzal kapcsolatos vélekedéseire, mitől gyógyulnak és mi-től biztosan nem. Az orvossal vagy pszichológussal szemben, aki leginkább ismeri és látja, kinek milyen „múlttal”, kórtörténettel kell küzdenie, és ilyenkép-pen többféle hatalom birtokosa, a biblioterapeuta je-lentős hátrányból indul. Ezért annak a kapcsolatnak a megteremtése, amelyben a kompetenciahatárok egyértelmű lefektetésének és tiszteletben tartásának következményeként a biblioterápia helye nem vita-tott a terápiás folyamatban – ennek a fajta kollegia-litásnak a kivívása a legfontosabb feladata a klinikai területen dolgozó biblioterapeutának. Ahhoz, hogy ezt a viszonyt kezdeményezni tudja, pszichológiai, csoportdinamikai, csoportterápiás ismeretei adhatnak megfelelő önbizalmat, önismerete, munkájába vetett hite a kezdeti elzárkózással szemben békülékeny hangot, kellő határozottság mellett nyitott kommuni-kációt eredményez. Ehhez irodalmi ismeretei csak a szükséges, de messze nem elégséges alapot adhatják, mert akármilyen elmélyült irodalomelméleti, -törté-neti tudása is van, ez nélkülözhetetlen, de csak ugró-deszka ahhoz, hogy meg tudja mutatni az irodalom belső szövegeket, például betegség-értelmezéseket, élettörténeteket formáló erejét, és ez már túlmutat a pszichiátriai osztályokon érvényes kereteken. Nem

elég narratológiai kategóriákban gondolkodni, ér-demesebb ezeket narratív pszichológiai távlatokba emelni, mindehhez azonban el kell mélyedni a pszi-chés folyamatok tanulmányozásában, és nem elég a személyiség-lélektan freudi és jungi modelljeivel elméleti szinten tisztában lenni.A klinikai biblioterápiát azért is övezi önbizalomhi-ányról tanúskodó félelem, mert egy erősen hierarchi-kus mikrotársadalomban azt feltételezzük, hogy a ke-zelést irányító személynek minden terápiás folyama-tot kontrollálnia kell, emiatt hangsúlyos az egészség-ügyi területen végzett biblioterápiás tevékenységgel kapcsolatban, hogy csak orvos és/vagy pszichológus felügyelete mellett végezhető. Valójában a pszicho-, szocio- és művészetterápiákra építő terápiás rezsi-mekben a team és a páciens által közösen felállított terápiás célok mentén az egyéni terápiás terv össze-hangolása és követése folyik az orvos által, aki maga is felelős saját kompetenciáiért. Az előkészítésben aktív, a csoporton zajló folyamatokat, a visszajelzése-ket, állapotváltozásokat követi, a csoportülések utáni megbeszéléseken, esetismertetéseken részt vesz, de magukon az üléseken nem avatkozik be, legfeljebb megfigyelőként van jelen, amennyiben megjelenik. A biblioterápiás csoporton a biblioterapeuta a szak-ember, aki a rendelkezésre álló eszközeivel minden lehetséges helyzetre felkészül, és mindazokat az in-terakciókat, megnyilatkozásokat, amelyeket tapasz-tal, a kezelő személyzettel megosztva a terápiás cél szolgálatába állítja. Ez az optimális helyzet természetesen feltételezi a má-sik fél, a kezelőorvos, pszichológus, pszichoterapeuta kooperatív attitűdjét, szakmai alázatát, nyitottságát, de megvalósítása nem lehetetlen. Íme, egy valós életből vett példa: egy komplex terápiás szemléletű, pszichiátriai rehabilitációs osztályon az osztályvezető főorvos maga is irodalomkedvelő, az első irodalmi csoporttal kapcsolatban már jelzi, hogy szeretne je-len lenni. Minden részt vevő beteget ismer, többe-ket évek, évtizedek óta, élettörténetükről, családjuk történetéről fontos információkkal szolgál. A cso-porthelyzetben megfigyelő, a bemutatkozó körben keresztnevét, nem beosztását vagy doktori címét említi, a csoportot követően a kórtörténetek fényében közösen értelmezik a biblioterapeutával a reakció-kat, interakciókat. A csoport korábban nem ismerte a terapeutát, orvosára a beszélgetés közben rá sem néz, nyilvánvalóan érzékelik és megbíznak orvosuk döntésében, aki az adott helyzetben nem tartja fenn magának a szakember szerepét, hanem átengedi azt a terápiás folyamatban kompetensebb személynek. Lát-



hatjuk tehát, hogy önismereti és klinikai csoportban ugyanazzal a felkészültséggel rendelkezik a terapeu-ta, de másra kell koncentrálnia, az előkészítés során: a klinikai csoportban aktívan kezdeményeznie kell a kapcsolatot a kezelő személyzettel, hogy ne váljon munkája elszigeteltté, ami terápiás hatékonyságát nagymértékben rontja.

A kiválasztás szempontjaiA csoportterápia indikációit három szempontból vizs-gáljuk: a páciens, a csoport és a terapeuta szemszö-géből. Mindenekelőtt le kell szögeznünk azt, hogy általános indikációk csak óvatosan fogalmazhatóak meg, többnyire azt mérlegeljük, hogy az adott bete-get adott időpillanatban, adott témájú és összetételű csoportba bevonjuk-e vagy sem.19 Yalom rámutat, hogy a legtöbb terapeuta nem kiválaszt, hanem szűr, azokat a pácienseket, akik vélhetően nem tudnak részt venni majd a csoportmunkában, a többieket aztán befogadja.20 Persze az így létrejött csoportban még akkor is van bizonytalanság, hogyan fognak a tagok együtt dolgozni, ha ideális esetben a terapeuta valamennyit látta már csoporthelyzetben, hiszen a csoportfolyamat mindig több és más, mint a tagok összessége, másrészről ugyanannak a tagnak a vi-selkedése is megváltozhat még a folyamat során is. A kiválasztás szempontjait tekintve meg kell külön-böztetnünk a pszichiátriai betegek ambuláns és fek-vőbeteg osztályokon vezetett csoportjait, itt csak ez utóbbira fordítok figyelmet.Nem elsősorban a betegség természete, tehát a diag-nózis, hanem a beteg jelen állapota az, amely meg-szabja, hogy előzetesen hasznosnak ítéljük-e számára a csoportterápiákon való részvételt. Először tehát azt kell tisztáznunk, hogy el tudja-e viselni a csoportke-reteket, szociális viselkedése alapján beilleszkedik-e a csoportba. Kizáró ok a valóságtól való súlyos fokú elszakadás és az esetleges veszélyeztető viselkedés, impulzivitás miatt az akut pszichotikus állapot, kü-lönös tekintettel a mániás, felhangolt és a beszűkült, gátolt, depresszív tünetcsoportra, amelyek lappangó, sokáig elrejthető kifejlődésük miatt nehezen érzékel-hetőek egy önismereti csoportban, bár statisztikai-lag az előfordulásuk, megjelenésük mégis reálisabb probléma. A szenvedésnyomás megítélése is egyedi elbírálás kérdése, ha nem kifejezett, a beteg nem válik érdekeltté a csoportfolyamatba való bekapcsolódás-ban, ha viszont túl nagy, akkor képtelen arra, hogy csoporttársaira figyeljen, így a gyötrő krízishelyzet, az öngyilkossági gondolatok vagy erős önvádlás

mint sokszor a depressziós tünettan velejárója szintén mérlegelendőek a csoportmunkába történő bevonás során. Problematikus a munkába illeszteni azokat a betegeket, akik a többiekre alig figyelve sokat be-szélnek, összefüggéseikben nem kapcsolódnak a csoporttémához, hanem mindig visszakanyarodnak a saját gondolatmenetükhöz, nem toleránsak mások véleményével, érzéseivel szemben, a többiekre mi-nősítő megjegyzéseket tesznek, és ezzel a destruk-tív magatartásukkal, mely valószínűleg mindennapi életükben is kapcsolati zavarokat okoz, építően nem konfrontálhatóak. Mi a helyzet az iskolázottsággal, az intelligenciával? A verbalizációs és empátiás készségek felőli meg-közelítés fontosabb, de a szélsőséges esetek azért elgondolkodtatóak, mint pl. a középsúlyos és a sú-lyos mentális retardáció, az előrehaladott szellemi hanyatlás elsősorban verbális csoportokban kizáró ok, ugyanakkor az enyhe kognitív zavar, az enyhe értelmi fogyatékosság körültekintő felkészülést és csoport-összeállítást igényel. Azonban még ezekben az esetekben is csínján kell bánnunk a „kizáró” jelző-vel. Látunk hosszú távon működőképes csoportokat szellemileg hanyatló idősekkel, és ritmusérzékre, ma-nuális képességek, szociális funkciók fejlesztésére al-kalmas csoportokat enyhénél súlyosabb agyi károso-dás esetén. A biblioterápiában természetesen legalább olyan fokú mentális képességekre van szükség, mely a feldolgozni kívánt szöveg befogadásához elegendő, ez magában foglal a szövegértés mellett absztrakci-ós és verbalizációs adottságokat is. Sajnos azonban tapasztalataink szerint bizonyos iskolázottság és IQ-pontszám mellett sem magától értetődő, hogy valaki egy másfél oldalas, anyanyelvén írt szövegnek meg-érti a tartalmát, ezért kiemelhetjük a biblioterápiás csoport jelentőségét a mentálhigiéné és a prevenció területén, de edukációs jellegét is, akár az olvasá-si készségek, akár ismeretanyag tekintetében, akár egyfajta vitatkozási, érvelési kultúra kialakításában, fejlesztésében is. Kivételes esetekben egy túlnyomó többségben normál intelligenciájú, elfogadó attitűd-del rendelkező csoport inspiráló lehet egy-egy enyhe fokban mentálisan retardált tag számára és fordítva, hiszen mintát nyújthatnak nemcsak a szövegfeldol-gozást, hanem a problémakezelést, egymáshoz való viszonyulásukat tekintve is. Pozitív hatású is lehet egy csoportban egy-egy műveltebb, de facilitáló tag. Egyik csoportunkra már kezelése kezdetétől járt egy bipoláris zavar mániás fázisa miatt kezelt óvónő végzettségű, rendszeresen olvasó betegünk, aki mo-tiváltan és nagyjából beilleszkedően viselkedett – a


G. TÓTH ANITA

csoport is jól tolerálta beszédkésztetését –, majd aho-gyan haladt előre a kezelése, és hangulata kiegyensú-lyozottabbá vált, kevesebbet beszélt és jobban figyelt, a csoportokon a többieket is megszólalásra bátorító hozzászólásai, joviális attitűdje, optimizmusa miatt értékes taggá vált, aki megkönnyítette az újonnan érkezők bekapcsolódását. Csoport-összeállításkor tehát érdemes fontolóra venni, hogy az adott tag hogyan hat a csoport többi tagjára, vagyis az egyéni terápiába történő felvétel-től eltérően nemcsak az döntő, hogy a páciens és a terapeuta, illetve a páciens és a módszer nagy való-színűséggel kompatibilis-e egymással, hanem az is lényeges, hogy a csoportból származó előnyökből és terhekből nagyjából egyformán tud-e részesedni mindenki. Ebből a szempontból több figyelmet szen-teljünk annak a visszahúzódó, szorongó, önértékelési zavarokkal küzdő tagnak is, aki megfelelő csoport-légkör esetén azt élheti meg, hogy elfogadják, jelen-létét, véleményét értékelik, és a csoportfolyamatba bekapcsolódva önismereti felismerésekhez is eljut21, ha azonban a csoport nincs tekintettel a lassúságára, azt fenyegetően élheti meg, fokozott félelem, el-idegenedés ébredhet benne. Természetesen nem az a cél, hogy a csoportba egyetlen nehéznek számító tag se kerüljön, de hangsúlyozandó, hogy a terapeu-tának saját határaira is tekintettel kell lennie, vagyis képzettségétől, gyakorlottságától, teherbírásától, személyiségétől függ, hány „nehéz” tagot választ a csoportjába, a nehéz jelzőn itt olyan személyiség-szerkezetet értve, amely a szociális beilleszkedést, a csoportnormákat nehezen viseli. Kevés szó esik róla, de a terapeutának a rokonszenv és ellenszenv problematikájára is figyelnie kell. Mint már más témákkal kapcsolatban említettük, ebben az esetben is a terapeuta gyakorlottságán, önismeretén, szupervízióján múlik –, illetve azon, hogy egyedül vezet-e vagy ko-terapeutával, aki egyensúlyozni tud-ja a dinamikában keletkező interferenciákat –, hogy milyen kimenetele lehet az erős érzelmeknek, ame-lyek leggyakrabban indulatáttételi, viszont-indulat-áttételi eredetűek. Bár mindkettő erős megterhelést jelenthet, mégis komoly önismereti hozadéka lehet a helyzetnek a terapeuta számára, főként az ellen-szenves taggal való munkának. Paradoxnak tűnik, de sokkal veszélyesebb, mert kényelmesebb azzal a taggal dolgozni, aki rendkívül rokonszenves, biztos pontot, támaszt jelent a terapeutának, akár cinkosá-vá is válhat; reflektálatlanul és kirekesztő módon őt teheti meg csoportmércének a többiek szemében. A további dinamikai hullámverések tárgyalása helyett

inkább azt hangsúlyozom, hogy ekkor is az a leg-fontosabb, hogy a vezető kimondja, tisztázza a maga számára az érzéseit, és koncentráljon az interakciók kiegyensúlyozottságára. Jellemzően egyébként a szimpátiára ritkán kérdez rá az a tag, aki kitüntetett helyzetűnek véli magát – akár valóságosan, aminek az éreztetéséig igazából nem tanácsos eljutni, akár sajátos személyiségéből adódóan –, de a vélt ellen-szenvre gyakrabban. Ilyenkor nem a szabadkozás vagy a tagadás a helyzet tisztázásának a kulcsa, mert ezzel elvitatjuk az adott csoporttag érzéseinek a jo-gosságát, illetve őt magát lebecsülve bagatellizálunk egy olyan kínálkozó lehetőséget, amelyben korábbi meghatározó élményeken alapuló attitűd, életfelfogás nyilatkozik meg, és amely esetleg kapcsolatteremtési problémáinak a hátterében is állhat. Ezért a beszél-getésben inkább ezekre kérdezzünk rá: mikor szokta még úgy érezni, hogy a másik átnéz rajta, semmibe veszi. Mióta látja így a jelentős személyek viselke-dését, miből vonja le a következtetéseit, stb.A csoport előkészítéséről nyitott csoport esetében sem értelmetlen beszélni, bár ez azt jelenti, hogy minden csoportalkalom egy új csoportnak minősül-het, ha elég gyors a fluktuáció az osztályokon – már-pedig általában sajnos elég gyors. Ebben az esetben is szükséges előzetesen minden résztvevővel beszél-getni a biblioterápiás csoportban folyó munkáról, ennek során lehetőséget adni, hogy a leendő tag is hangot adhasson félelmeinek, elképzeléseinek, elvá-rásainak, és együtt kialakíthassanak egy olyan képet, mely egy közös terápiás cél érdekében hatékonnyá teheti az akár egyetlen alkalomra szorítkozó csoport-élményt. Természetesen egy zárt csoport esetében még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőző beszélgetésre, beszélgetésekre, sőt Yalom rámutat, hogy minél többször beszélget a terapeuta egyénileg a résztvevőkkel, annál kisebb a valószínűsége a túl korai lemorzsolódásnak.22 A bevezető elbeszélgetésre lehetőleg a kezelőorvos jelenlétében kerüljön sor, és így a terápiás célkitűzésekbe a csoportfolyamattól várható előnyök is bekerülhetnek. A betegek részéről a legáltalánosabban tapasztalható ellenvetés az volt, hogy „én nem szoktam olvasni”, „nem ismerem az irodalmat”. Ezekre válaszolva mondtuk el azt, amit még egyszer csoport kezdetén is leszögeztünk, hogy miről nem szól ez a csoport: nem irodalmi műelem-zést végzünk, és nem műveltségi vetélkedőt tartunk, hanem a felolvasott mű által megszólított élménye-inkről, emlékeinkről, gondolatainkról, érzéseinkről beszélgetünk. Ebben is rejlik komoly fenyegetés, hi-szen feltárni magunkat, egyes szám első személyben



beszélni nagy kockázattal jár, amint a csoporttitokkal kapcsolatban erre még visszatérek. A csoport bevezetőjében két dolgot kértünk: hall-gassuk meg egymást, ne vágjanak egymás szavába, és ami a csoporton elhangzik, csoporttitoknak mi-nősül, nem visszük az ajtón kívülre, ha egymásról személyes információkat tudunk meg, nem vitatjuk meg csoporton kívül egymással, főleg nem olya-nokkal, akik a csoporton nem vettek részt. Ezt a két mondatot csoportnormát közvetítő, csoportkultúrát megfogalmazó közlésnek tekintem, mely önmagá-ban kívánatos és elérendő terápiás érték, és amelyek elsajátítása a mindennapi életben is hasznos. A cso-port azonban nemcsak deklarált normákat tud ma-gáévá tenni, hanem saját normákat is kialakít, ezek azonban általában verbálisan nem megragadhatóak. A megszólalások tekintetében általában jellemző, hogy minél nagyobb létszámú a csoport, annál kevésbé si-kerül egymást meghallgatni, de nem nyíltan vágnak egymás szavába a tagok – bár ilyen is előfordulhat –, hanem „alcsoportok” alakulnak, ahol suttogva kom-mentálják a hozzászólást. Ezeknek a klikkeknek a felszámolása fontos, még ha nem azonnal történik is, és csak mikor a hozzászóló befejezte, szólítjuk meg a suttogókat, megosztanák-e a csoporttal is, ami közöttük elhangzott, vagy ha nem, miért nem. Ez a szembesítő gesztus a legnagyobb körültekintés mellett sem nélkülöz némi fegyelmező élt, amely, ha túl sokáig lovagolunk rajta, vagy ami végképp kerülendő, elkezdünk moralizálni, belefagyasztja a szót a résztvevőkbe. Ha nem veszünk róla tudomást, hátha elhal magától, ezzel mintegy engedélyt adunk rá, így azoknak a figyelme is elenyészik, akik nem foglalkoznának a klikkel, egy idő után pedig nem lesznek a negatív tapasztalat miatt – „úgysem figyel rám senki” – hozzászólások. A sokféle út közül, me-lyeket felvillantottam, ilyen helyzetben csak a visz-szatükröző hozzáállás vezet eredményre, melyben a megzavart úgy érzi, lehetővé tették a számára, hogy képviselje magát, a suttogónak pedig nem feltétlenül kell megrótt kisiskolásként megszégyenülnie. A másik gyakori jelenség a gondolatait megosztó tag személyére való reagálás a közlendőjéhez való kap-csolódás helyett; a másik bírálata a megszólalóban keletkezett érzések feltárása helyett. Annak a tudatosítása, hogy milyen nehéz beszélgetni valamiről, anélkül, hogy panaszkodnánk, általános-ságokba bocsátkoznánk, a másikon felül akarnánk kerekedni vagy egy harmadikat kibeszélnénk, majd egy ilyen kommunikációs légkör megteremtésére való törekvés – a kórházon kívüli mindennapokban is ritka, üdítő tünemény.

Kórházi osztályokon a tagok gyakran úgy érkeznek csoportra, hogy már közös történetük van, mely mostani vagy korábbi kezelésük alkalmával, esetleg „civil” életükben kezdődött, de jelenleg is folytató-dik, bonyolódik. Ha a betegek között konfliktusok lappanganak, melyek a kezelő személyzet számára érzékelhetőek, de az érintettek nem tették számukra nyílttá, a feltáratlan helyzet megbéníthat minden köz-lést, illetve egy irányba terelhet. Egyik csoportunkon azt vettük észre, hogy az egyik nőbeteg virágnyelven üzeneteket küldött mások önzéséről, és arról, hogy „az emberek” nincsenek tekintettel egymásra, stb., a másik klikkhez tartozó fél pedig meg sem szólalt. Egy másik fél szájából elhangzott: „nem mondok semmit, mert nem akarom, hogy rajtam csámcsogjon az osz-tály”. A csoporttitok megsértésével kapcsolatos féle-lem tehát nem ritka, ha pedig egy faluból, településről érkezők is ülnek együtt, nemcsak az osztályos miliő, hanem a privát élet védelme miatt is megnyilvánul. Ezen leginkább az előkészítő beszélgetés során és a személyzettől szerzett információk segíthetnek, il-letve az, ha több csoport tartására is van mód, így az egymást ismerő tagok „keveredhetnek”.

ZárszóSegítségül hívni az irodalmat, akár mindennapi ol-vasmányainkkal, akár biblioterápiás csoportban, nem kevesebbet jelent, mint áthatolhatatlannak érzett fa-lakra ajtókat festeni, és aztán venni a bátorságot és másokat is arra biztatni, hogy lenyomjuk ezeknek az ajtóknak a kilincsét. Írásomban azt igyekeztem megmutatni, hogy az eltérő helyszíneken, sokszor nagyon sok különbséget mutató célcsoportoknak tar-tott csoportjainkban ugyanazokra a képességekre van szükségünk, és egy-egy csoport megszervezése, meg-valósulása csak külsőségeiben más. Fejlesztő vagy klinikai biblioterápia – egyre megy, mindkettőnek olyan terapeutára van szüksége, aki megfogalmaz-za, kimondja és feldolgozza félelmeit, nehézségeit, önismeretében élményszerűen mélyülni, kudarcaiból tanulni akar.

Jegyzet1. Idézi:MUSTÓPéter:Megszereted,amiatiéd.Budapest:Jé-

zusTársaságaMagyarországiRendtartománya,2014.5.p.2. A költészet csendje a váróban,Magyar Irodalomterápiás

Társaság,www.irodalomterapia.hu/aktualitasok.php3. AzOrszágosOnkológiaiIntézetbenműködikbiblioterápiás

csoportRuszthyGeraldinevezetésével.


G. TÓTH ANITA

4. Külföldi példákat és szakirodalmi adatokat idéz: PAPP-ZIPERNOVSZKYOrsolya: Irodalom-pszichoterápiaaszo-matikus gyógyításban. In: CSABAIM. – PINTÉR J.N.:Pszichológiaagyógyításban.Budapest:OrioldésTsai,2013.267–271.p.

5. Jól kidolgozott és hatékony előrelépés:CSÖRSZ Ilona:Biblioterápiásalapúdrámamódszerésprojektíveljárás.In:CSABAI-PINTÉR,i.m.281–308.p.

Jómagam2005–2006-banaDebreceniEgyetemOrvos-ésEgészségtudományiCentrumMagatartástudományi Inté-zetében Irodalom orvostanhallgatóknak címmel tartottamkurzust–szinténmedikaként.

6. FÜREDIJános–NÉMETHAttila(szerk.):Apszichiátriama-gyarkézikönyve.Budapest:Medicina,2015.663.p.

Történetihátteréhez:NÉMETHLászló:Aszocioterápiama-gyarországihelyzete.MegjelentszlováknyelvenaSzlovákSzocioterápiacímű folyóiratban(II. ročnik,číslo4VydávaASP,ISSN1338–7138,2012.október)

7. Amunkaterápiatörténetilegéshazánkbanisgazdaghagyo-mányára,jelenlegazonbannehezenkörvonalazhatóproblé-máiranemtérekki.

8. BÉRESJudit:„Azértolvasok,hogyéljek”.Szöveg,olvasáséslélektanimunkaabiblioterápiában=PannonhalmiSzemle,2014.2.sz.59.p.

9. BÉRES,i.m.59–60.p. PAPP-ZIPERNOVSZKYaliteraterápianemzetközifogalmá-

ról:i.m.267.p. Pszichiátriaiosztályonvezetettcsoportokkalazatapaszta-

latom,hogyabiblioterápiaelnevezéssokszorfélrevezető,olykorelsőhallásraijesztő,éshiábamagyarázzukelrész-letesen,miistörténikvalójában,azidegenkedésnehezenfeloldható.Ezenokokmiattszemélyesgyakorlatombanazirodalomterápia,irodalmicsoportelnevezéstalkalmazom.

10. KivételezalólaPécsiTudományegyetemKPVK(réginevén:FEEK)biblioterapeutaképzése,aholaklinikaibiblioterápiacsakalkalmazásiterületkéntkapmegkülönböztetést.

11. Ezekreasajátosságokrafordítjaafigyelméttanulmányában:BÉRESJudit–CSORBA-SIMONEszter:Biblioterápianők-nek=KönyvtáriFigyelő,2015.2.sz.180.p.

12. G.TÓTHAnita:Az irodalomterápiás csoporthelyzetmintszíntér=StudiaLitteraria,2014.1–2.sz.115–116.p.

13. YALOM,IrvinD.:Acsoport-pszichoterápiaelméleteésgya-korlata.4.átdolg.kiad.Budapest:Animula,2001.43.p.

14. BÚZÁSIMiklós:Írásokazeneterápiáról,Jegyzetek,előadá-sok.Pécs:PTEMűvészetiKar,2003.18.p.

15. JENEYÉva:Nyitottkönyv,Irodalom,terápia,elmélet.Buda-pest:Balassi,2012.65.p.

16. Ellenkezőtapasztalatairólszámolbe:BÉRES–CSORBA-SIMON:i.m.184.Ebbenazesetbenacsoportmunkaahall-gató,ellenállótagoktávozásátkövetőenmélyülhetettel.

17. Gazdagszöveggyűjteményekpszichiátriaizavarokról,illetveáltalábanbetegségekrőléslelkivonatkozásaikról:NÉMETH,Attila-MORETTI,Magdolna(szerk.):„kiszépenkimondjaarettenetet,azzalfölisoldja”.PSYrodalmiszöveggyűjtemény.Budapest:Medicina,2006.

D.SZABÓMária(szerk.):Doktorúr,kérem.Magyarírókno-velláiagyógyításrólésagyógyítókról.Budapest:Palatinus,2003.

18. SZŐNYI,i.m.139.p.

19. SZŐNYIGábor:Acsoport-pszichoterápiaindikációi.In:NÉ-METHLászló(szerk.):Szocioterápiásképzés.Elméletikép-zéshezszöveggyűjtemény.Budapest:MagyarMűvészet-ésSzocioterápiásKözösségépítőEgyesület,2003.134.p.

20. YALOM,i.m.182.p.

21. Széppéldátláthatunkazoldódásra,beilleszkedésreBéresJuditbabavárócsoportjában:Biblioterápiababaváróknak–egytematikuscsoporttervezéseésmegvalósítása=Könyv-táriFigyelő,2014.1.sz.59.p.

22. YALOM,i.m.227.p.


Mi a szösz?

Mi a szösz? címmel módszertani kiadványt adott közre a Pest Megyei Könyvtár az NKA támogatásával. A könyvtárhasználati segédlet óvodás korú gyermekeknek való

mesével és a szüleiknek, nagyszüleiknek összeállított könyvajánlóval szeretne kedvet csinálni a könyvtárlátogatáshoz és az olvasáshoz. A könyvtár azt tervezi, hogy minden

korosztály számára készít ehhez hasonló ajánló füzetet, és az ajánlott olvasnivalók azonnal ki is kölcsönözhetôk a könyvtárból.


A szakma, az egyetemi hallgatóság, a kutatók és a gyakorló szakemberek közös elvárása, hogy felső-oktatási műhelyeink a könyvtártudomány élő köz-pontjaiként működjenek új kezdeményezések és tudományos összegzések gyújtópontjában. Az infor-mációtechnológiai változásokra nyitott szakemberek külföldi példákért, párhuzamos tapasztalatok meg-vitatásáért mind gyakrabban fordulnak a világháló kínálta lehetőségekhez, de a valóságos könyvtárak-kal fenntartott személyes kapcsolatot nem pótolja a hatásosan prezentált információk virtuális tára, s a tapasztalatcsere közvetlensége hiányában könnyen elszakadhatunk a könyvtári valóságtól a megosztá-sok, kommentek közegében.Az ELTE Könyvtár- és Információtudományi In-tézete (ELTE KITI) az elmúlt időszakban szakmai együttműködési stratégiájával (legutóbb a KSH Könyvtár1, a FSZEK2 és a BME OMIKK3 vezetői-vel megállapodva) és élő intézményi kapcsolataival hangsúlyozottan törekedett az oktató/kutató műhely munkájának megújítására és az oktatási program va-

lóságos intézményi gyakorlatba ágyazására.4 Fontos különbség azonban, hogy a jelentőségében átérzett intézményi kollaborálásra, érdekek egyeztetésére és közös célok kijelölésére épülő hosszú távú szakmai munka közben elengedhetetlenek a reprezentatív mintavételek, a tapasztalatcsere az élenjáró, kiemel-kedő szakértőkkel, ahogy a távoli, tanulságos példák közvetlen bemutatása, felsorakoztatása, megvitatása is. A vendégoktatók invitálására és konferencialá-togatásra folyamatosan szűkülő lehetőségek között öröm és fontos eredmény, ha egy-egy felsőoktatási műhely önállóan, illetve támogató partnereket talál-va, akár csak évente is, de képes megszervezni és sikerre vinni tágabb szakmai körökből is figyelmet vonzó tematikus szakmai napot, vagy ünnepi alka-lomra koncentrált eseményt. Az ELTE Könyvtár- és Információtudományi In-tézete így rendezett az elmúlt években a hallgatói önkormányzattal közösen, a vártat meghaladó vissz-hangot kiváltó eseményt a Masters of Library and Information Science5 eseménysorozattal; így szerve-

A tudomány könyvtári ünnepeValóságos könyvtár – könyvtári valóság II. konferencia az ELTE Bölcsészettudományi Karán

FODOR János


FODOR JÁNOS

zett emlékezetes szakmai napot (E-book, e-olvasás – szakmai nap6 – 2014 őszén) vagy fontos könyvtörté-neti rendezvényt (Könyvtártörténet-írásunk az 1945 utáni korszakról7 – 2015 tavaszán).A Valóságos könyvtár – könyvtári valóság8 című kon-ferenciasorozat 2013-as indulásakor megfogalmazott koncepció is egy felsőoktatási műhely lehetőségeit józanul figyelembe vevő, de a tágabb szakmai kon-textusban is jelentős lehetőségre épült: a Magyar Tudomány Ünnepének rendezvénysorozatába illesz-kedve biztosítsunk teret, bemutatkozási lehetőséget a könyvtártudományi képzés legfelső hazai szintjén, az ELTE BTK Könyvtártudományi Doktori programjá-ban alkalmi közösséget alkotva találkozó kutatójelöl-tek részére, hiszen ők azok a szakmában már ismert vagy még pályakezdő könyvtári szakemberek, akik most formálódó kutatásaikkal az elkövetkező évek-ben hatással lesznek a tudományterület fejlődésére.A sikerrel teljesített vállalás után két évvel, 2015 őszén újból meghirdetett konferencia az eredeti terv keretein jelentősen túllépett; kétnaposra bővült, a plenáris szakaszon túl három szekcióban tág és ma-gas szakmai színvonalú kontextust kínált a doktori program eredményeihez.A 2015. november 23-án és 24-én két helyszínen több mint negyven hazai és határon túli előadói megszó-lalással, összesen 170 érdeklődő előtt lezajló telt-házas konferencia9 kétségtelenül az időszak fontos könyvtártudományi rendezvénye volt. Tematikájában reprezentálta mind az interdiszciplinaritást, mind a hagyományra, jövőre, globalitásra és regionalitásra egyaránt figyelmező könyvtáros feladatvállalását. A támogató partnerek, szervezők és előadók közös eredményeinek elismerése mellett az is indokolja a megemlékezést, hogy tudományterületünk szerep-lőinek rugalmasságát, a szakma együttműködési készségét bizonyítja, ha egy felsőoktatási műhely doktoranduszi bemutatkozásaira épülő konferenciája nemzetközi tanácskozássá bővülhet.A konferenciát megnyitó gondolataikban az EMMI Közgyűjteményi főosztályvezetőjeként Vígh Anna-mária, az ELTE vezetését képviselve Szalay Péter rektorhelyettes és a BTK dékánhelyetteseként Bor-sodi Csaba is egyetértett a könyvtár szerepének je-lentőségében, abban, hogy küldetése a tudományban – korszakoktól és technológiai, társadalmi változá-soktól függetlenül – érvényes marad. A rendezvényt szervező intézet vezetőjeként Kiszl Péter nyitotta meg a tanácskozást, elhelyezve azt az ELTE BTK könyvtártudományi képzését meghatározó hagyo-mányok, változások és megújító stratégia10 kontex-tusában.

Soktémás konferencia két nap leforgása alatt csak-is frontális felépítésű lehet: az előadók különböző témákkal, saját tapasztalataikat megosztva követik egymást, szekciókba, konferenciablokkokba legha-tékonyabban a látókörük léptéke szerint sorolhatóak. A nyitónap plenáris ülésen két nagy tekintélyű, tudós professzor előadásával – adekvát invokációként a Magyar Tudomány Ünnepén – valóban a „nagybe-tűs” tudományosságot szólítva indult a konferencia résztvevői által felrajzolt gondolatmenet.A tudomány működésében, a tudományos kutatói pálya mesterektől öröklött elhivatottságában és a teljes tudás iránti vonzódás megélésében a könyv-tár nemcsak szimbólum, de folyamatosan megúju-ló, kulcsfontosságú szolgáltatás is. Főként tengeren túli személyes tapasztalatairól beszélt Frank Tibor professzor, az ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet Amerikanisztika Tanszékének egyetemi tanára, az MTA levelező tagja, a Royal Historical Society (Lon-don) levelező tagja. A digitalizált források, segítő szolgáltatások és hardver eszközök bősége mellett a magyarországi viszonyokra vetítve is tanulságosak voltak élményei az asszisztáló, együttműködő közeg irányába mozduló nemzetközi könyvtárképről.Déri Balázs professzor, az ELTE BTK Ókortudomá-nyi Intézet Latin Tanszékének tanszékvezető egye-temi tanára, az ELTE BTK Professzori Tanácsának elnöke és az ELTE BTK Vallástudományi Központjá-nak vezetője gazdag tudományos pályája kezdeteitől mutatta be a könyvtáraknak, mint sorsformáló hely-színeknek a nélkülözhetetlen szerepét. A két kutatói vallomásból megidézett könyvtárkép emelkedettsége egyben kérdésfeltevésként is működhetett. Mit tehe-tünk e szerep fenntartásáért, hogyan reflektálnak a könyvtárakat és a könyvtártudományi képzést napja-inkban formáló szakemberek a kihívásokra?A plenáris ülés délutáni szakaszában vezető könyvtá-ri szakemberek szemszögéből a hazai és határon túli könyvtárügy került előtérbe. Fodor Péter a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatójaként alapos, jó-zan látleletet adott a reális lehetőségekről, hatásosan érzékeltetve a fővárosi olvasói igényekre reflektáló, kiterjedt intézmény hálózat fejlesztésének komplex feladatát, stratégiájuk változásait.A speciálisabb igények felé haladva Székelyné Török Tünde, az ELTE Egyetemi Könyvtár osztályvezetője-ként, Silvia Stasselová főigazgató pedig a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár szemszögéből tartott beszámo-lót. Stasselová asszony a Szlovák Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesületének elnökeként a szomszéd ország könyvtárépítészeti trendjeit elemezte számos elismerést keltő példát is bemutatva.


A TUDOMÁNY KÖNYVTÁRI ÜNNEPE

Szintén határon túli látószöget kínált Hajnal Jenő beszámolója a délvidéki magyar tudástár létrehozá-sáról. A vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke-ként ő a magyar kisebbség önazonosságát is hordo-zó dokumentációs igényét tette hangsúlyossá, míg a plenáris ülés záró szakaszában Gurka-Balla Ilona (Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár) a könyvtárosképzés határon túli jellegzetességeit és jelentőségét mutatta be érzékletesen.A könyvtártudomány hazai felsőoktatási vetületeit, az új felsőoktatási szakstruktúrában elfoglalt szere-pét Kiszl Péter intézetigazgató (ELTE BTK KITI), a doktori program vezetője elemezte, míg a Könyvtár-tudományi Tanszék vezetője, Barátné Hajdu Ágnes a képzés feladatait a könyvtáros életpálya felé vezető kiindulópontként értelmezte, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökeként pontosan láttatva a képzési követelmények fejlesztésének jelentőségét.A november 23-i plenáris szakasz előadássorozata átfogó és sokszínű képet adott a könyvtár mint in-tézmény tudományban betöltött szerepétől kezdve a mindennapos működés feladatain át a szakmai utánpótlás helyzetéig, a második nap szekcióülésein pedig csaknem teljes mintát kaphattunk a könyvtár-tudomány legkülönbözőbb részterületeit érintő aktu-ális problémákról, változásokról és fejlesztésekről. A szekciókat – az együttműködés jegyében – a Debre-ceni Egyetem, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és az ELTE KITI munkatársai vezették.A délelőtti programban Dippold Péter (FSZEK) szek-cióvezetésével a házigazda ELTE BTK KITI oktatói adtak ízelítőt kutatásaikból. Ahogy tudományunk szakmai képzése megköveteli, különböző problé-makörökre koncentráló, változatos irányultságú elő-adásokkal járták be a korszerű könyvtártudományt is vonzóvá tevő interdiszciplináris területeket. Bibor Máté a Száz vers című Szerb Antal-kötet kiadástör-ténetét tárta fel, Bella Katalin Révai József minisz-tersége időszakának irodalompolitikáját elemezte. Németh Katalin a teológiai és vallástudományi szak-irodalom fogalmi rendszerének összetettségét mutatta be az egyházi gyűjtemények tárgyszavazási gyakor-latát vizsgálva, míg Boda Gáborné Köntös Nelli a könyvári minőségirányítás és a minőségszemlélet alkalmazásának lehetőségét a dokumentumleírásban. E sorok írója a digitalizált gyűjtemények és a könyv-tárosok kreativitásának viszonyát vizsgálta, s felhívta a figyelmet a nagyléptékű digitalizálás központosító hatása és a közösségi médiajelenlét összefüggéseire. Tószegi Zsuzsanna a technológiai változásokról be-szélt a digitális kor könyvtártudományi vetületében

a felhő-technológia használatának általánossá válása tükrében. A fizikai könyvkölcsönzés virtuális megva-lósításának kérdéseit, kételyeit vonta górcső alá Kere-kes Pál. Az oktatói szekció záró előadásában Senkei-Kis Zoltán ismertette a könyvtáros hivatásról egyete-mi hallgatók körében kialakult képet felmérő kutatása – nem egyöntetűen kedvező – eredményeit. A második nap délutánján két párhuzamosan zajló szekcióval folytatódott a könyvtártudományi kér-dések felsorakoztatása. A főhelyszínen, a Bölcsé-szettudományi Kar Múzeum körúti dísztermében a doktoranduszok előadásai következtek. A szekciót vezető Bényei Miklós (Debreceni Egyetem) tíz, kü-lönböző területen szakértő, gyakorló szakembert szólított az emelvényre, hogy a közönség elé vetít-hessék kutatói érdeklődésük részterületeit vagy olyan felvetéseiket, melyek kifejtése a szűkös időkeretben is adekvátnak tűnt.Bilicsi Erika a tudományos kommunikáció történeté-ről, Rózsa Dávid a magyar szakkönyvtári rendszerről, Nemes László az egyetemek, a magánszektor és a könyvtárak kapcsolatrendszeréről, míg Sörény Edi-na a könyvtári stratégiai programok osztályozásának lehetőségeiről szolgált érdekes adalékokkal. Konkrét szolgáltatások, megoldások elemzéseire vállalkozott Takács Dániel (Felhasználó-azonosítás a digitális szolgáltatásokhoz) és Vass Anna Johanna (Resource Description and Access /RDA/, eszköz a könyvtárak jövőbeli információközvetítő feladatainak ellátásá-hoz). Koreny Ágnes tanulságos szempontból, a hozzá-férés és újrahasznosítás oldaláról vizsgálta a TEL és az Europeana tudományos kutatási potenciálját. Ju-hász Éva a korszerű könyvtáros-kép érdekes vetületét mutatta be Könyvtáros coach szerepben, coaching a könyvtárban címmel. Amberg Eszter jogi szempont-okból elemezte az e-kölcsönzés problémáit, Dávid Adrienne pedig a képi dokumentumok sajátságairól, osztályozáselméleti kérdéseiről tartott előadást. A délelőtti oktatói és délutáni doktoranduszi szekciót közösen jellemző negyedórás előadói időtartam az esetek túlnyomó többségében csakis ízelítőkre bi-zonyult elégségesnek. A cél azonban nem is lehetett más, hiszen külön-külön komoly kontextusba ágya-zott, az előadókhoz hasonló szinten kevesek által is-mert területekre vethettünk pillantást. A könyvtártu-domány jelene szempontjából tanulságos összbenyo-más mellett a szekciókat záró kérdések bizonysága szerint szinte minden előadás felkeltette a közönség valamely tagjának kíváncsiságát, és jó néhány téma kifejtését hallgatták volna bővebben, tovább.A rendezvény szervezésében partner ELTE Egyete-


FODOR JÁNOS

mi Könyvtár tanácsterme adott helyszínt a délután másik, Tudományos rétegzettség és interaktivitás – gyűjteményi digitalizálás című szekciójának. Az ELTE BTK KITI képzési programjában is fontos gyakorlati szerepet betöltő digitalizálási projektek és tartalomszolgáltatás-elemző kurzusokat vizsgál11 felelősként e sorok írója, szekcióvezetőként is izga-lommal és örömmel hívta pódiumra a gyűjteményi digitalizálás hazai szakembereit és irányítóit. Előadá-saikban a tudományos digitalizálás különböző lépté-kű, de egyként értékes és fontos szintjeit képviselték. Ízelítőt adtak munkájukból az elmélyült kutatásra épülő aprólékos kézirat-digitalizálástól és filológiai igényű szövegkiadástól az intézményi-könyvtári di-gitalizálási stratégiákon és tömeges hozzáférhetővé tételt célzó projekteken át a virtuális gyűjtemény-reprezentációs fejlesztésig, interaktív felülettervezési megoldásokig.A részprogramot két intézményi digitalizálási stra-tégia bemutatása foglalta keretbe: Varga Klára osz-tályvezető (ELTE Egyetemi Könyvtár Informatikai és Fejlesztési Osztály) történeti aspektusban vezette elő az Egyetemi Könyvtárban zajló digitalizálási munka állomásait. A több évtizedet átfogó kezdő előadás alkalmas volt a hátráltató tényezők, párhu-zamos fejlesztési kísérletek józan számbavételére, s a technológiai és társadalmi fejlődés támasztotta kí-vánalmak újraértékelésére is. A záró előadásban ezzel szemben Győrffy Szabolcs osztályvezető (Országos Széchényi Könyvtár Digitalizáló Osztály) elsősorban a mennyiségi, kapacitási kérdéseket érzékeltette hatá-sosan, meggondolandó kérdéseket felvetve a nemzeti digitalizálási stratégia könyvtári összehangolása és finanszírozása kapcsán.A hazai digitalizálás piaci oldala sem a megrendelé-sek végtelen bőségéről ismert, de fontosabb szereplői kezdetektől elkötelezettek a tudományos, kulturális gyűjtemények digitalizálásában. Közülük ketten mutatták be fejlesztéseiket. Biszak Sándor ügyve-zető igazgató (Arcanum Adatbázis Kiadó) kellő öniróniával mérte cége teljesítményét a Google fel-dolgozási kapacitásához, s lényegre törően mutatta be a HUNGARICANA és ADT+ kulisszatitkait, kü-lönlegességeit. A Qulto - Monguz Kft.-t képviselő Brada Hedvig a közgyűjteményi attrakciófejlesztés, gamification területein elért eredményeikről, szol-gáltatásépítési képességeikről tartott prezentációjá-val a legkorszerűbb trendekből adott ízelítőt, s csak remélhetjük, hogy a digitalizált tartalmak kreatív bemutatásának opciói a könyvtári szférában is tarta-lommal telítődnek a közeljövőben. A piaci cég ismert

alkalmazás-típusaihoz köthető szolgáltatás-terveit ér-dekes volt párhuzamba állítani a kulturális örökség hatékony közvetítésével kísérletező MOME TechLab munkáival. A felsőoktatási műhely kutatói, Ruttkay Zsófia egyetemi docens és munkatársai, digitalizált tartalmak prezentálásával foglalkoznak, a bemuta-tott egyedi interaktív felületek, demók és alkalmi, kiállításokhoz készült alkalmazások inspiráló ötletek sokaságát tartalmazzák.A tudományos digitalizálás legmélyebb rétegeit két aprólékos, nagy értékeket kis léptékben feltáró pro-jekt képviselte. Mátyás Melinda az ELTE Egyetemi Könyvtár munkatársaként az itt végzett digitalizálá-si munka izgalmas részterületéről, jezsuita tudósok kéziratainak feldolgozásáról számolt be, felmutatva a gyűjtemények elérhetővé tételéhez kapcsolható, lehetséges kutatási témákat. Palkó Gábor (Petőfi Iro-dalmi Múzeum) a DigiPhil projektből adott ízelítőt: a szemantikus webtechnológiával felvértezett digitális filológiai megoldások a hozzá adott értékek tekinte-tében a digitalizálás legmagasabb szintjét képviselik. A szövegrétegek és adathálózatok megjelenítésével archiválható leghatékonyabban a tudás valóságos há-lózata, összefüggésrendszere. Csak bízhatunk benne, hogy egyre több tudományos részterület feldolgozá-sára lesz hasonló mélységben mód.A szekcióprogramot Cséka György (ELTE Egyetemi Könyvtár Közönségszolgálati Osztály) vezetésével gyakorlati bemutató zárta az Egyetemi Könyvtár digitalizáló műhelyében, így a távlati, illetve elmé-lyültebb fejlesztések prezentációi után a gyakorlati alapokból, a hardveres/szoftveres munkából is ízelítőt kaphattak a résztvevők.A konferencia zárszavában Sebestyén György pro-fesszor emeritus, az Intézet és a doktori program korábbi vezetője összegezte a kétnapos esemény tanulságait. A könyvtártudományi oktatás perspek-tívájába helyezve az elhangzott előadások múltat, jelent s jövőt egyaránt elemző látókörét és a kutató generációk együttműködésére is bizonyságul szol-gáló konferenciát kétségbevonhatatlannak látta azt, hogy a könyvtár továbbra is a tudományos kutatás kulcsa, az információtechnológiai fejlődés „vezér-hajója” maradhat. A Valóságos könyvtár - könyvtári valóság újbóli megrendezésével a szervezők (a szervezőbizottság elnöke: Kiszl Péter; tagjai pedig: Barátné Hajdu Ág-nes, Boda Gáborné Köntös Nelli, Boros Tibor voltak) egy konferenciasorozat folytatásának felelősségét és az azzal támasztott elvárások terhét is vállalták. Az esemény léptéknövekedése, szervezettsége – a nívós


A TUDOMÁNY KÖNYVTÁRI ÜNNEPE

és időben hozzáférhetővé tett absztraktfüzettől12 a lebonyolításban segédkező diákok lelkes közremű-ködéséig – a továbbiakban talán fokozhatatlannak bizonyul, ám a résztvevők és hallgatóság számára valós élményt nyújtó tudományos együttgondolko-dás, a friss kutatások, folyamatában feltárt problé-makörök áttekintésének lehetősége továbbvihető akár visszafogottabb keretek között is. Ez a kutatás-központú koncepció hosszú távon is bizalmat érde-mel, a tudományterület és szakma számára fontos, egyedi rendezvénysorozattá emelheti az egyetemi konferenciát.Ahogy azt Kiszl Péter, a szervező felsőoktatási mű-hely vezetőjeként megnyitójában is hangsúlyozta: gyakorló szakemberek és kutató oktatók határon innen és túl, a magunk területén csakis az érdeklő-dő, hallgató-könyvtárhasználó közönség tagjaival élő párbeszédben adhatjuk meg a választ, „közösen, együtt formáljuk: virtuális világunkban milyen legyen a valóságos könyvtár.”

Jegyzetek1. EgyüttműködésimegállapodásaKSHKönyvtárral.ELTELIS

Blog,2015.március1.–http://elte-lis.blogspot.hu/2015/03/egyuttmukodesi-megallapodas-ksh.html

2. EgyüttműködésaFővárosiSzabóErvinKönyvtárral=ELTE-LISblog,2015-09-02.–http://elte-lis.blogspot.hu/2015/09/egyuttmukodesi-megallapodas-fovarosi.html

3. SzakmaiegyüttműködésimegállapodásaBMEOMIKKésazELTEBTKKITI között =ELTE-LISBlog, 2016. január11.–http://elte-lis.blogspot.hu/2016/01/BME-OMIKK-ELTE-BTK-KITI-egyuttmukodes.html

4. KISZLPéter:Könyvtártudományelméletbenésgyakorlatban

-intézményiegyüttműködésazEötvösLorándTudomány-egyetemen=TudományosésMűszakiTájékoztatás,61.évf.2014.7–8.sz.251–266.p.

5. FODORJános:Mestereketszólítótanítványok.MLS3kon-ferenciaazELTEBTKinformatikuskönyvtároshallgatóinakszervezésében=Könyv,Könyvtár,Könyvtáros,23.évf.2014.7.sz.39–41.p.

6. BODAGábornéKÖNTÖSNelli:Proéskontraaze-könyvek-ről=TudományosésMűszakiTájékoztatás,61.évf.2014.11–12.sz.438–443.p.

7. BELLAKatalin:Könyvtártörténet-írásunkaz1945utánikor-szakról.KonferenciaazELTEBTK-n=KönyvtáriLevelező/lap,27.évf.2015.4.sz.3–8.p.

8. Valóságoskönyvtár-könyvtárivalóság(honlap)–http://lis.elte.hu/vkkv

9. Valóságoskönyvtár-könyvtárivalóságII.(részletesprogram,absztraktokésprezentációk)–http://lis.elte.hu/vkkv/VKKV2/Absztraktok.html

10.KISZLPéter:Tudományosörökségésgyorsulófejlődés–könyvtárosképzésazEötvösLorándTudományegyetemen=KönyvtáriFigyelő,25.(61.)évf.2015.4.sz.443–462.p.

11.FODORJános:KollaboratívtartalomfejlesztésiprojektekazELTEBTKKönyvtár-ésInformációtudományiIntézetében=TudományosésMűszakiTájékoztatás,62évf.2015.11–12.sz.–http://tmt.omikk.bme.hu/issue.html?issue_id=575

12.BodaGábornéKöntösNelli,KiszlPéter(szerk.)Valóságoskönyvtár–könyvtárivalóságII.:Konferenciaprogramazelő-adásoktartalmiösszefoglalóival.Bp.:ELTEBTKKönyvtár-ésInformációtudományiIntézet,2015.42p.–https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/22415


Folytatódik a Nyitott napok rendezvénysorozat

A tanszéki beszélgetéseket 1995-ben szervezte meg Voit Krisztina, az ELTE BTK Könyvtártudo-mányi Tanszékének egykori vezetôje. Szándékait így foglalta össze: „… egyfelôl az egyetemi

hallgatóság számára szerettünk volna olyan szakmai ismereteket nyújtani, amelyek kiegészítik és tovább bôvítik a tantervben szereplô stúdiumok adta tudásanyagot, másfelôl

a könyvtáros szakma számára felkínálni […] tájékozódási lehetôséget.” A Könyvtár- és Információtudományi Intézet vállalkozott a rendezvénysorozat folytatására, melynek nyitó elôadására 2016. február 24-én került sor. Az eseményen Barátné Hajdu Ágnes, Kiszl Péter és Poprády Géza emlékeztek Voit Krisztinára, és Gazda István tartott

elôadást a könyvtáros és orvostudós Semmelweis Ignácról.A tavaszi szorgalmi idôszakban további három alkalommal (március 9-én, április 20-án és május 11-én) lesz nyilvános rendezvény a budapesti Könyvtártudományi Tanszéken. További információk a tanszék honlapján találhatók (http://lis.elte.hu/nyitottnapok/).


* A szerző az OKSZB elnöke, és egyúttal a Magyar Szabványügyi Testület könyvtári területért felelős 508. számú munkacsoport elnöke is.

Műhely

A 2015-ös év végén az Országos Széchényi Könyv-tár vezetősége úgy döntött, hogy a könyvtári szabvá-nyosítás ügyének támogatása érdekében megalakítja az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottságot (OKSZB), a korábbi Könyvtári és Szakirodalmi Tájé-koztatási Szabványosítási Bizottság utódszervezetét. Mielőtt ismertetnénk a bizottság céljait és törekvéseit, érdemes egy rövid visszatekintést is magában foglaló helyzetértékeléssel folytatnunk.

Helyzetkép némi történeti visszatekintéssel a közeli múltra

Visszatekintés

Hazánkban a könyvtári szabványosítás az 1950-es években élte első virágkorát. A továbbiakban is, egészen az 1980-as évek végéig aktív könyvtári és

szakirodalmi dokumentációs szabványtevékenység folyt, majd kisebb megtorpanás után a kilencvenes évek második felében, 1997-ben kapott újabb lendü-letet a szabványosítás ügye. Jóllehet írásomban nem kívánok a történeti múlt mé-lyebb feltárásába bocsátkozni – megtette ezt helyet-tem Berke Barnabásné a Könyvtárosok kézikönyve 5. kötetében1 –, annyit azért érdemesnek tartok itt is leírni, hogy a hetvenes évek elejétől a kilencvenes évek elejéig húzódó időszak egyik legjelentősebb eredménye volt az IFLA által kidolgozott ISBD-ken alapuló MSZ 3424-es szabványcsalád megjelenteté-se a kapcsolódó besorolási adatokra vonatkozó MSZ 3440-es szabványcsaláddal egyetemben. Másik ki-egészítő megjegyzésem: ne feledjük, hogy az ETO is szabványként látott napvilágot a Magyar Szab-ványügyi Hivatal gondozásában egészen az 1990-es évek elejéig.

Hírek a könyvtári szabványosítás háza tájárólAz Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság megalakulása

DANCS Szabolcs*


Visszatérve a megkezdett gondolatmenethez: az 1997-es megújhodást megelőző rövid megtorpanás arra vezethető vissza, hogy a nemzeti szabványosí-tásról szóló 1995. évi XXVIII. törvény, igazodva a nemzetközi joghoz, új alapokra helyezte Magyar-országon a szabványosítás rendszerét. Megszűnt a Magyar Szabványügyi Hivatal, helyette felállt a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) mint az ál-lamigazgatástól független, közhasznú tevékenységet folytató, önmagát elsősorban a saját bevételeiből el-tartó köztestület. Ugyancsak megszűnt a szabványok jogszabály erejű hatálya is. 1995 előtt az állampol-gárok ugyanis ugyanúgy kötelesek voltak betartani a szabványokban foglaltakat, mint a jogszabályi előírásokat.A szabványalkotó tevékenység szervezeti hátterének általános átrendeződésével, a Szabványügyi Hivata-lon keresztül történő központi finanszírozás megszű-nésével merült fel az igény a könyvtári szabványo-sítás/szabályozás új keretekbe foglalására. Ahogy arról Vajda Erik a könyvtártudományi folyóiratok-ban közzétett közleményében 1997-ben hírt adott2, megalakult a Könyvtári és Szakirodalmi Tájékozta-tási Szabványosítási Bizottság, (a 2015. december 14-én felállított bizottság jogelődje), és nemzeti könyvtári székhellyel létrejött a Könyvtári és Szak-irodalmi Szabványosítási Iroda (KSZI) Varga Ildikó irányításával.3 A bizottság elnöke Vajda Erik lett, az OSZK-t Berke Barnabásné képviselte (2001-től ő lett az elnöke). A KSZI a feladatok elvégzéséhez a kul-turális tárca részéről költségvetési támogatást kapott a könyvtári központi szolgáltatások ellátására évente elkülönített ún. szaktörvényi keret formájában. (A Magyar Szabványügyi Testületben működő „Könyv-tár és dokumentáció” műszaki bizottság elnöki teen-dőit ugyancsak Berke Barnabásné látta el.)A bizottság főbb feladatai magukban foglalták4

a szabványosítási igények nyomon követését, –a kidolgozandó szabályozási dokumentumok tár- –gyának, műfajának és főbb elveinek meghatáro-zását,a szabványosításhoz szükséges finanszírozás ter- –vezését,a kapcsolat tartását a Magyar Szabványügyi Tes- –tülettel (MSZT) az MSZT-nek a bizottságban részt vevő tagja és az MSZT illetékes műszaki bizottsá-gában képviselt szervezet(ek) révén,a KSZI (azaz a szabványosítási iroda) tevékenysé- –gének szakmai irányítását ésa szakterület szabványosításáról szóló szakmai tá- –jékoztatást.

A bizottság közreadásában 2009-ig bezárólag hat szabályzat látott napvilágot:

KSZ/1:1999 Bibliográfiai leírás. Kartográfiai do-kumentumok. 53 p.

KSZ/2:2000 Bibliográfiai leírás. Elektronikus do-kumentumok. 93 p.

KSZ/3:2001 Bibliográfiai leírás. Időszaki kiad-ványok. 104 p.

KSZ/4.1:2002 HUNMARC. A bibliográfiai rekor-dok adatcsere formátuma. 212, 2, 4, 8, 8, 8 p.

KSZ/5:2005 Földrajzi nevek, mint adatbázisrekor-dok tárgyi hozzáférési pontjai. 32 p.

KSZ/6:2009 Bibliográfiai leírás. Régi nyomtat-ványok. 109 p.

(A bizottság egyéb jellegű, széles körű tevékenysé-géről és szabványosítási munkájáról a jövőben újabb írás keretein belül fogunk számot adni.)Jóllehet az utolsó szabályzat kiadására 2009-ben került sor, a bizottság tevékenysége voltaképp már 2006 környékén elhalt, ahogy a finanszírozás meg-szűnésével, a munkatársak távozásával, nyugdíjba vonulásával az iroda is felszámolódott.

Hol tartunk most?

A bizottsági munka újraéledésével – illetve azt elő-készítendő – mindenekelőtt számba vettük a könyv-tári területen érvényes szabványokat, magyar nyel-vűeket és a nemzetköziket egyaránt; egyfelől azzal a szándékkal, hogy naprakész tájékoztatást tudjunk nyújtani a szakmának, másfelől azért, hogy megálla-pítsuk, hogy az időközben visszavont szabványok új kiadásaiból melyeknek sürgető az átültetése, illetve melyek azok, amelyek minimum nem hiányozhatnak a Könyvtártudományi Szakkönyvtár állományából. Ez alapján készítettük elő első munkatervünket, ame-lyet a felálló bizottság elé terjesztünk. Ez egyfajta – szűkebb, szakmai körben megvitatott és előkészített – beavatkozási terv, amely tartalmazza a könyvtári szabványosítás legégetőbb kérdéseire adandó vála-szainkat. A tervhez természetesen – mindenekelőtt a szabványügyi testülettől bekért árajánlatok alapján – költségkalkuláció is készült.A szabványok frissült és szándékunk szerint folya-matosan naprakészen tartott jegyzékei elérhetők az OSZK honlapján.5 Két jegyzéket találnak itt az érdeklődők. Az egyik a magyar nyelvű szabványo-kat, az egykori szabványosítási iroda által korábban összeállított és a Könyvtári Intézet oldalán elérhe-tővé tett lista naprakész változatát tartalmazza (az időközben visszavont és helyettesítő szabványokra

HÍREK A KÖNYVTÁRI SZABVÁNYOSÍTÁS HÁZA TÁJÁRÓL


DANCS SZABOLCS

való utalásokkal), a másik egy „nemzetközi” lista, a szakmánkat érintő szabványok átfogó jegyzéke, a jelen pillanatban éppen 99 címmel.A szabványügyi testületen belül korábban az 508. számú műszaki bizottság foglalkozott a könyvtári területtel. Ez mostanra háromtagú munkacsoporttá zsugorodott, és az elmúlt évek passzivitása miatt visszaminősítették megfigyelői státuszúra. (Ez most reményeink szerint megváltozik.) Az MSZT-n ke-resztül lehetőségünk van arra, hogy – mindenekelőtt a 46. „Információ és dokumentáció” műszaki bizott-ság munkájában való részvétellel – érdemben befo-lyásoljuk a nemzetközi szabványalkotást, ahogyan azt eleink is tették. Emellett más mód is kínálkozik a nemzetközi érdekképviseletre, pl. a European RDA Interest Grouphoz (EURIG)6 való csatlakozás révén. A szerveződésnek, amelyre úgy lehet tekinteni, mint az RDA (Resource Description and Access) katalo-gizálási szabályzat fejlesztésének európai fórumára, régiónkból is számos tagja van. Vagy említhetjük az IFLA-t, amely a már említett 46. munkabizottság ösz-szekötő szervezeteként maga is kiemelkedő szerepet visz a szabványosításban.A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO) által jóváha-gyott és kiadott szabványok honosítása mellett az OKSZB természetesen továbbra is tervezi könyvtári szabályzatok (KSZ-ek) kiadását, mindenekelőtt a bibliográfia területén. Nem kevesebb tehát a feladat, mint a nemzetközi frontokon immár évek óta zajló „bibliográfiai forradalom” levezénylése.Berke Barnabásné még 2005-ben így fogalmazott: „A KSZ/5 mintájára szükség van valamennyi ko-rábbi besorolásiadat szabvány szabályzatként való átdolgozására a Frankfurti Alapelvek Tervezetben megfogalmazottak szellemében, adatbázisok hoz-záférési pontjaiként, valószínűleg a következő sor-rendben: Személyek nevei, Testületek neve, Címek. Sürgető feladat a HUNMARC. Besorolási rekordok szabályzat kidolgozása, valamint a korábbi terveink-ben szereplő, de eddig főként idő hiányában be nem fejezett szabályzatok, a Bibliográfiai leírás. Régi könyvek és a Bibliográfiai leírás. Könyvek tárgyalá-sa és közreadása.”Időközben elkészült a „KSZ/6:2009 Bibliográfi-ai leírás. Régi nyomtatványok.” című szabályzat, valamint a megjelentetésre váró „KSZ/4.2:201[?] HUNMARC: a besorolási rekordok adatcsere for-mátuma”. Ami Berke Barnabásné által említett többi szabvány megújítását, önálló KSZ-ként való megje-lentetését illeti, ma már egyértelműnek látszik, hogy a korszerű megoldást a bibliográfiai leírás átfogó (a

besorolási tételek szerkesztésére is kiterjedő) sza-bályzata jelenti. Mindez további, kevésbé evidenciát jelentő kérdések megválaszolására serkent minket. Olyanokra, mint:

a bibliográfiai leírás átfogó szabályzatának létre- –hozása az RDA honosítását jelenti-e?Szükséges-e továbbra is a – 2011-es kiadású – –ISBD teljes magyarítása?Ami a szabványalkalmazásokat illeti: a HUNMARC –után érdemes-e az RDA-val párhuzamban fejlesz-tett MARC21-re áttérnünk, avagy a – MARC-for-má tumok leváltására létrehozott – BIBFRAME-mo dell implementálásában kellene gondolkod-nunk?

E kérdések megválaszolása azonban legyen már az új bizottság feladata.

Az OKSZB-rôlAz OKSZB feladata: a könyvtárszakmai szabványo-sítási és szabályozási tevékenység országos hatókörű szervezése és irányítása, ezen belül mindenekelőtt

a hazai könyvtárügyet érintő nemzetközi szabvá- –nyok honosításának kezdeményezése;könyvtárszakmai szabályzatok és ajánlások készí- –tése, jóváhagyása és közreadása;a hazai könyvtárügyet érintő elavult nemzetközi –szabványok visszavonásának kezdeményezése;a Magyar Szabványügyi Testülettel (továbbiakban: –MSZT) való kapcsolattartás;a könyvtárszakma naprakész tájékoztatása az ér- –vényes könyvtári szabványokról, szabályzatokról, ajánlásokról.

A Bizottság működésének jogszabályi alapjai az alábbiak:

az 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézmé- –nyekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a köz-művelődésről7 60. §:„(3) Könyvtáraknak, illetve a könyvtári rend-

szernek nyújtott szakmai szolgáltatások… e) a könyvtári és rokon területi módszerekre vo-

natkozó szabványok, szabályzatok elkészítésé-nek kezdeményezése és kidolgozása”

61. §„(4) Az 55. §-ban foglaltakon túl a nemzeti

könyvtár alapfeladatai… h) részvétel a 60. § (1)-(3) bekezdésében felso-

rolt központi szolgáltatások megvalósításá-ban”

a 30/2014. (IV. 10.) EMMI rendelet az országos –múzeum, az országos szakmúzeum, a nemzeti


HÍREK A KÖNYVTÁRI SZABVÁNYOSÍTÁS HÁZA TÁJÁRÓL

könyvtár, az országos szakkönyvtár és az állami egyetem könyvtárának kiemelt feladatairól8

„8. § (1) A kiemelt feladatok ellátása érdekében a nemzeti könyvtár a Kultv. 60. § (1) bekezdé-sében meghatározott központi szolgáltatások keretében… 7. a könyvtárakkal együttműködve koordinálja a könyvtári szabványok, szabály-zatok és ajánlások előkészítését”.

A 2015. december 14-én tartott alakuló ülésen megvi-tatásra került a bizottság létrehozásáról és működési feltételeiről szóló szabályzat tervezetének tartalma, illetve a munkaterv egyes konkrét elemei. Utóbbi mindenekelőtt azoknak a nemzetközi (ISO) szab-ványoknak a megjelölését jelenti, amelyek magyar nyelvű kiadása sürgető feladat. A honosítandó szab-ványokról az OSZK-ban korábban felállt előkészítő bizottság javaslatai alapján született döntés.

A nemzetközi szabvány eredeti címe: Munkacím:

ISO 690:2010 Information and documentation. Guidelines for bibliographic references and citations to information resources

MSZ ISO 690:201? Információ és dokumentáció. Bibliográfiai hivatkozások

ISO 2789:2013 Information and documentation. International library statistics

MSZ EN ISO 2789:201? Információ és dokumentáció. Nemzetközi könyvtári statisztika

ISO 11620:2014 Information and documentation. Library performance indicators

MSZ ISO 11620:201? Információ és dokumentáció. Könyvtári teljesítménymutatók

ISO 16439:2014 Information and documentation. Methods and procedures for assessing the impact of libraries

MSZ ISO ISO 16439:201? Információ és dokumen-táció. Módszerek és eljárások a könyvtárak hatásainak értékelésére

Néhány a fontosabbak közül:

Az érintett szabványok egy részének honosítását a korábbi változat visszavonása (is) indokolja. Talán érdemes külön is megemlíteni az ISO 16439:2014 szabványt9, amely viszonylag új, és egyben előzmé-nyek nélküli. Ez a szabvány definiálja a könyvtárak hatásértékelésére vonatkozó fogalmakat és módsze-reket, hogy ezzel támogassa a könyvtárakban folyó stratégiai tervezést és belső minőségmenedzsmentet, valamint hogy megkönnyítse az azonos kategóriájú (hasonló missziójú) könyvtárak adott szempontú összehasonlítását, illetve az egyes könyvtárak ered-ményeinek eltérő időpontokban való összevetését. Mindez egyfelől arra szolgál, hogy megerősödjön a könyvtáraknak az oktatás, kutatás, kultúra, a társa-dalmi élet és a gazdaság területén betöltött szerepe, valamint egyfajta kapaszkodót jelent a politikai dön-téshozás számára a könyvtári szolgáltatások színvo-nala és a stratégiai célok tekintetében. A szabvány az egyénekre, intézményekre és a társadalomra kifejtett hatást vizsgálja, illetve minden könyvtártípusra al-kalmazható. Mindemellett sok szempontra kitér – a kvantitatív, kvalitatív mérési technikákra és a társa-dalmi hatás mérésének összetettségére egyaránt –, egyben példákat hoz a hatásvizsgálat során feltehető kérdéstípusokra is.Szándékaink szerint a Bizottság további tevékenysé-

géről külön alhonlapon, illetve a szaksajtóban tájé-koztatjuk majd a szakmai közvéleményt.

Jegyzetek

1. A hazai könyvtári szabványosítás múltjáról a kollégák a Könyvtárosok kézikönyvéből kaphatnak részletesebb képet: BERKE Barnabásné: Könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási (dokumentációs) szabványok, szabályzatok In: Könyvtárosok kézikönyve. 5. köt. Segédletek. Szerk. Horváth Tibor – Papp István. Bp. : Osiris, 2003. p. 63–109.

2. http://ki.oszk.hu/3k/19972006/valcikkek/valcikkek9705/vajdae.html, ill. Könyvtári Figyelő, 1997. 2. sz. http://ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/1997/2/vajda.html

3. http://epa.oszk.hu/01400/01464/00023/pdf/075-168.pdf

4. Ld. 2. jegyzet.

5. http://www.oszk.hu/konyvtari-szabvanyok-szabalyzatok

6. http://www.slainte.org.uk/eurig/

7. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700140.TV

8. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1400030.EMM

9. http://www.iso.org/iso/catalogue_detail.htm?csnumber=56756



Múltunkból

Adalékok könyvtárügyünk homályos éveirôl 1945–1949

Az Országos Könyvtári Központ elsô évei és a körzeti könyvtárak

szervezése

KÉGLI Ferenc

Elôhang

Ha egy könyvtári intézmény vagy egy könyvtárügyi szervezet létezésének, a szervezetben tevékenykedő személyek működésének hiteles történeti bemutatása elmarad, akkor a következő generációk emlékezetébe csak féligazságok szűrődnek át, azok is csak homá-lyosan, pontatlanul. Ennek következtében az adott intézmény vagy szervezet nem kerül a könyvtárügy hazai történetében az őt megillető helyre. Úgy gondo-lom, jelenleg ilyen intézmény az 1945. december 8-i minisztertanácsi rendelettel megalapított Országos Könyvtári Központ (a továbbiakban OKK), amely az 1945 és 1952 közötti időszakban – a többpártrendsze-rű Magyar Köztársaságban, majd az egypártrendszerű Magyar Népköztársaságban – a hazai könyvtárügy egyik meghatározó tényezője volt. Az intézményben hosszabb-rövidebb ideig dolgozó 150 munkatársnak

elévülhetetlen érdemei vannak a háború utáni külföl-di könyvtári kapcsolatok újraindításában, a kallódó könyvtárak, de főként a megszüntetett szerzetesren-dek könyveinek megmentésében, a külföldi könyvek és folyóiratok központi címjegyzékének szerkeszté-sében, az alapfokú könyvtárosképzés megszervezé-sében, a szakfolyóiratok szerkesztésében és kiadásá-ban, de különösen a hazai körzeti könyvtári rendszer létrehozásának megindításában, ami jelenlegi területi nyilvános könyvtáraink többségének megalapítását eredményezte.Az „adalékok” jórészt indigós másolatban megőrzött feljegyzések, jegyzőkönyvek és levelek, valamint nyomtatott, illetve az interneten elérhető szövegek információ-morzsáiból épülnek fel. Elsődleges for-rásanyagát a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-I-20 törzsszámú fondjának negyven-három dobozából a 2–3., 5–7. anyagából általam

A tanulmány A magyarországi könyvtárügy története a Rákosi-kor-szakban 1945–1956 című kutatási program keretében készült.


átnézett, illetve a Vallás- és Közoktatásügyi Minisz-térium XIX-I-1-h fondja 129. és 375. számú dobozá-ból és a XIX-I-1-i fondja 126. dobozából Sonnevend Péter által kigyűjtött dokumentumok képezik. Ezeket egészítik ki a körzeti könyvtárak szervezésével kap-csolatos kiküldetési jelentések az Országos Levéltár anyagából kigépeltetett, dobozszám nélküli iratai, melyek másolatait még a kilencvenes években kap-tam meg Voit Krisztinától.

Az elôdszervezetekA hazai közgyűjtemények központi (állami) felügye-lete eszméjének kezdetét a 19. század utolsó harma-dára tesszük. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1874-ben nevezte ki Pulszky Ferencet, a Nemzeti Múzeum igazgatóját a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjévé.1 1897-ben hivatalosan is megalakult a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa (MKOT), illetve a Múzeumok és Könyvtá-rak Országos Főfelügyelősége (MKOF).2

A Tanácsköztársaság alatt, 1919-ben, a kinevezett könyvtárügyi megbízottak (Dienes László és Kőhal-mi Béla) nem a Főfelügyelőség szervezetére kívántak támaszkodni, hanem a létesítendő Országos Könyv-tárügyi Tanácsra, szakmai önigazgatási csúcsszerv-ként „az ország könyvtárügyének és a könyvtárak-kal összekötött tudományos kutatásnak és népnevelő munkának” egységes vezetését, valamint felügyeletét pedig a felállítandó Országos Könyvtárügyi és Bibli-ográfiai Intézet (OKBI) keretében képzelték el.3

1919 után a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa és Főfelügyelősége tevékenységének lehe-tőségei annyira beszűkültek, hogy nem tudott érde-mi tevékenységet kifejteni. Működésüket 1924-ben megszüntették, a felügyeletet a Vallás- és Közokta-tásügyi Minisztérium (a továbbiakban VKM) vette át.4 Időközben a fennhatósága alatt álló vagy az általa anyagilag támogatott közgyűjtemények kiadványcse-réjének, külföldi könyv- és folyóirat-beszerzésének a lebonyolítására, bibliográfiai nyilvántartására és központi katalógusának (Központi Címjegyzék – a továbbiakban KC) szerkesztésére 1923-ban a VKM Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ néven (továbbiakban OKBK) önálló hivatalt hozott lére az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kereté-ben. A Központ 1934-ben, a Magyar Nemzeti Múze-um Tanácsa alá tartozó Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének a felügyelete és irányítása alá került; főfelügyelőnek Pasteiner Ivánt, az Egyete-mi Könyvtár igazgatóját nevezték ki, aki egyben az

OKBK igazgatója is lett. Tisztségeitől 1945 júniusá-ban – nyugdíjba vonulásakor – vált meg.5

Alapítás(ok)

Elsô alapítás

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945 áprilisának elején költözött Debrecenből Budapestre, a VKM-ben viszont csak május végére készült el az új sze-mélyi és ügybeosztás. Ennek értelmében a Bisztray Gyula vezette V. (tudományos és felsőoktatási) ügy-osztályon tizenöten-tizennyolcan dolgoztak. „Az ügyosztályon belül Sebestyén Géza kiadmányozási joggal külön megbízatást kapott, de az utalványozá-si kérdésben az ügyosztályvezetővel egyetértésben kellett eljárnia.”6

Sebestyén7 korábban az OKBK-ban szolgált, ahová 1937. november 9-én lépett be segéddíjas diplomás-ként, s ahol végleges kinevezését 1941 májusában kapta meg;8 a vallás- és közoktatásügyi miniszter még 1945 márciusában az alkönyvtárnoki beosztás-ban lévő Sebestyént nevezte ki miniszteri osztályta-nácsossá.9 Feladatai a következők voltak:„1. adatfelvétel a tudományos intézetek 1945. évi álla-

potáról, háborús kárairól és a tudományos munka feltételeiről;

2. országos alap megszervezése és kezelése a tudomány fejlesztésére (ebből az alapból vagy más forrásokból pénz és munkaeszközök juttatása útján segítségnyújtás a tudományos intézetek és a kutatómunka részére);

3. a tudományos munka tervszerű megszervezésének előké-szítése, összefoglaló önkormányzati szervek kialakítása a kutatás függetlenségének és szervezettségének bizto-sítására, Országos Könyvtári Központ és Tudományos Csereközpont megszervezése;

4. a veszélyeztetett művelődési értékek (műtárgyak, köny-vek, gyűjtemények, népművészeti darabok stb.) felku-tatása és megóvásának biztosítása, részvétel az elha-gyott javak gondozásában és azon tárgyak elhelyezése, amelyeket az 1982/1945. ME sz. rendelet a VKM ren-delkezésére bocsátott, hogy azokból az elpusztult vagy megrongálódott közgyűjteményeket és közkönyvtárakat helyreállítsa.”10

Sebestyénnek az áthelyezésével egy álláshely meg-üresedett az OKBK-ban. Betöltésére dr. Vargha Lász-ló, a közgyűjtemények országos főfelügyelőjének helyettese és egyben az OKBK igazgató-helyettese Gál István angol–német–magyar szakos okleveles középiskolai tanárt javasolta a Magyar Nemzeti Mú-zeum Tanácsának 1945. augusztus 7-én írt levelében: „az eddigi széleskörű tudományos és irodalmi műkö-

ADALÉKOK KÖNYVTÁRÜGYÜNK HOMÁLYOS ÉVEIRÔL 1945–1949


KÉGLI FERENC

dése révén kiválóan alkalmasnak látszik arra, hogy az Orsz. Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ külföldi kapcsolatait (így többek között a könyv- és folyóiratcserét és juttatást) a mai időknek megfele-lően átszervezze és fejlessze.”11

Sebestyén eredményes működése következtében a Minisztertanács 1945. november 21-i ülésén napi-rendre tűzte az OKK és a Könyvtárak Országos Ta-nácsa felállításának a témáját.12 A Minisztertanács – szövegezési módosításokat javasolva – elfogadta az előterjesztést, s ezt követően december 8-án jelent meg az 1945. évi 11.170. M. E. sz. rendelet az OKK-ról és a Könyvtárak Országos Tanácsáról.13

A rendelet 1. §-a értelmében a megszűnő OKBK he-lyébe lépő és működési körét átvevő OKK feladatai a következők voltak: a könyvtárközi kölcsönzés meg-szervezése és lebonyolítása, a könyvforgalomnak és a könyvek kivitelének könyvtárügyi ellenőrzése, a nemzetközi kiadványcsere lebonyolítása, végül az egyes könyvtárak anyagának tervszerű kiegészítése és felfrissítése. A 2. § a munkatársak státuszát hatá-rozza meg: a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazottai lesznek és a Közgyűjtemények Országos Főfelügye-lőségének felügyelete és irányítása alatt működnek. A 3. § szerint olyan központi könyvtárakat kell szer-veznie, amelyek kizárólag a velük kapcsolatban álló könyvtárak anyagát egészítik ki, és csak nekik köl-csönözhetnek. A nemzeti művelődés szempontjából jelentős értékű könyvek és nyomtatványok nyilván-tartása a negyedik, a nyomtatványok és kéziratok külföldre vitelének engedélyeztetése pedig az ötödik paragrafusnak volt a témája. A 6. § rendelkezett ar-ról, hogy az OKK részére az 1946. január 1-je után megjelenő nyomtatványokból öt ingyenes köteles-példányt kell beszolgáltatni.14

A minisztertanácsi előterjesztéshez készített anyag,15 amely minden bizonnyal Sebestyén Géza fogalmaz-ványa, így kezdi a rendelet általános indoklását: „Az utolsó évtizedek kulturális fejlődése a könyvtárak és a könyvtárpolitika számára új helyzetet teremtettek, új feladatokat írtak elő.” A következőkben megin-dokolja a tudományos könyvtárak közötti szoros együttműködés szükségességét, beszerzéseiknek ösz-szehangolását, a könyvtárközi kölcsönzés célszerűsé-gét, majd rátér a kisvárosok és a falvak közkönyvtári szervezésének feladatára: „Századunkat a kultúra nagymérvű demokratizálódása jellemzi. A magasabb műveltség, az emberi élet anyagi feltételeinek fejlődésével, a népoktatás általánossá válásá-val, megszűnt egyes tehetősebb rétegek kiváltsága lenni. Az iskolázás, a magasabb képzés elterjedt, a polgárság után

a munkásság és a parasztság is részt követelt a művelődés eredményeiből. A feladatok főként a vidéki könyvtárak szer-vezésénél nehezek. A kis városokat és a falvakat is el kell látnunk színvonalas olvasnivalóval, sőt a demokrácia azt követeli meg, hogy meg kell szüntetnünk a vidéki olvasók hátrányos helyzetét. A demokráciák már kialakult gyakor-lata itt is a könyvtárak együttműködése mellett döntött. Kétségtelen, hogy a nagy városokéval egyenrangú könyv-tárakat minden kis helységben lehetetlen szervezni. De létre lehet hozni bizonyos körzetek középpontjában olyan élet-képes modern könyvtárat, amely az anyagát a körzetében állandóan körözteti. Az egyes körzetek központi könyvtárait kapcsolatba lehet hozni egymással, s kapcsolatba lehet hozni őket a nagyvárosok könyvtáraival.”16

Ennek a feladatnak a végrehajtására a rendelet 3. §-a vo natkozik, amely szó szerint a következőt mondja ki: „A Központ mellett központi könyvtárakat kell szer vezni; ez a központi könyvtár a vele kapcsolat-ban álló könyvtárak anyagának kiegészítésére szol-gál; anyaga csupán ezeknek kölcsönözhető ki.” Ezt a parag rafust a körzeti könyvtári koncepció első jog szabályi megfogalmazásának kell tekintenünk! Sebestyén Géza már az 1940-es évek elején – kül-földi szakirodalom alapján – megismerte a körzete-sített könyvtári szervezet előnyeit,17 és e rendeletben megfogalmazottak alapján képzelte el hazai megva-lósítását az OKK által. 1946 elején már előkészítő megbeszéléseket folytatott a VKM szabadművelődési ügyosztályának illetékeseivel „népkönyvtárainknak körzeti könyvtárakkal kapcsolatos teljes újjászerve-zésére”.18

Az 1945. évi 11.170. M. E. sz. rendelet részletesen foglakozott a könyvtárügy egységes irányítása érde-kében létrehozandó Könyvtárak Országos Tanácsával is. Elrendelése beleillett azon törekvésbe, hogy a há-ború előtti tanácsadó szervezetek helyett elnevezésé-ben és összetételében új tanácsok (Magyar Művészeti Tanács,19 Országos Köznevelési Tanács20) alakuljanak meg. Az Országos Könyvtárügyi Tanács tagja lett volna az OKK igazgatója, aki – a rendelet szerint – a tanács élére kinevezett Országos Főfelügyelő he-lyettese, s egyben a Tanács ügyvezetője lett volna. A rendeletnek a Tanács létrehozásának a része 1952-ig nem realizálódott, legalábbis működésével kapcso-latban eddig nem merültek fel érdemi adatok.

Megalakulás

Megvalósult viszont az OKBK helyébe lépő OKK. Elhelyezése megoldott volt a Ferenciek tere 5. szám alatt, az Egyetemi Könyvtár épületének Reáltanoda utcai szárnyában, az OKBK udvarra néző földszin-



ti, egykori könyvtárőri lakása négy helyiségének,21 bútorainak és felszerelésének a megöröklésével. Az „alapító” személyzet is adott volt az ott lévő mun-katársakkal, a létszám nyárra tizenöt főre22 gyarapo-dott (dr. Paulovics Géza,23 dr. Mokcsay Júlia,24 dr. Molnár Ágnes,25 Rád Árpádné dr. Szabó Irén26 és dr. Várady Irén27 könyvtárnokok; Bereczky Erzsébet28 és dr. Monori Erzsébet29 könyvtári asszisztensek; Beck Lajos30 és Jantsits Gabriella31 könyvtári segédtisztek; özv. Bosnyák Andorné,32 dr. Dávid Antalné dr. Angyal Paula,33 dr. Füves Ödönné dr. Prosser Piroska34 és Rignáth Edit35 havidíjas tisztviselők, Börcs Gyula36 és Bősze József37 múzeumi altisztek). Közülük ketten, Bereczky Erzsébet és Monori Erzsébet – bár papíron az OKK állományában voltak – valójában a Közgyűj-temények Országos Főfelügyelőségén teljesítettek szolgálatot ebben az időszakban.38

Dr. Gál István

Sebestyén Géza megüresedett álláshelyét is betöl-tötték, amikor a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a Minisztertanács 1945. december 29-én jóváhagyta, hogy dr. Gál Istvánt – akit erede-tileg az OKBK-hoz kívántak kinevezni, ahol a kül-földi kapcsolatok átszervezése, korszerűsítése lett volna a munkaköre – az OKK munkatársa legyen.39 A jóváhagyást követően Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter 1946. január 15-én nevezte ki az OKK-hoz a tudományos tisztviselők létszámá-ba a VIII. fizetési osztályba alkönyvtárnokká. (Már-cius 13-tól a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának 183/1946. számú határozata alapján hivatalosan is az OKK vezetője lett ideiglenes megbízással.40) Bár könyvtárosi gyakorlata nem volt, de a feladat ellátá-sára – elsősorban a nemzetközi kiadványcsere szem-pontjából – a legmegfelelőbb ismeretekkel rendelke-ző személy került az OKK élére. (Az intézménynek helyet adó Egyetemi Könyvtár főigazgatóját, Mátrai Lászlót régről, még az Apollo c. folyóirat időszaká-ból ismerte.)Gál (1929-ig Gász) 1912. szeptember 29-én szüle-tett Bonyhádon. Szülővárosában érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti ka-rán folytatta tanulmányait. Angol–német–magyar–művészettörténet szakos tanárként Bécsben is hall-gatott két félévet. 1933 februárjában az egyetemi kommunista szervezkedés leleplezésekor ő is vizs-gálati fogságba került, de bizonyítékok hiányában nem indult ellene eljárás. 1934-ben indította és öt éven át szerkesztette az Apollot, mely a „közép-euró-

pai humanista folyóirat” alcímet viselte. Az 1930-as évektől foglalkozott a szomszéd- és általában a szláv népek magyarsággal való érintkezésével. Többek kö-zött beszélt németül, franciául és angolul. London, Liverpool, Brüsszel, Berlin, Bécs mellett hosszabb ideig tartózkodott Prágában, Pozsonyban, Zágrábban, Belgrádban, és Bukarestben. Doktori disszertációja „Babits és az angol irodalom” címmel 1942-ben jelent meg. A Külügyminisztérium sajtó- és kulturá-lis osztályának 1940 szeptembere és 1944 márciusa között külső munkatársaként, majd tiszteletdíjas elő-adóként dolgozott a különböző idegen nyelvű tájé-koztató kiadványok írójaként, szerkesztőjeként. 1943 júniusától a pesti egyetem bölcsészeti karán díjtalan tanársegéd Szekfű Gyula dékánsága alatt. 1944 végén a nyilasok elfogatóparancsot adtak ki ellene. 1945-ig 20 önálló kötete, 265 tanulmánya, cikke és egyéb közleménye jelent meg. A háború után tífuszból fel-épülve a Külügyminisztérium békeosztályán dolgo-zott. 1945 októberében a Magyar–Angol Társaság alakuló ülésén a társaság egyik titkárává választották. 1945 végén jelent meg az Officina kiadónál „Ma-gyarország, Anglia és Amerika, különös tekintettel a szláv világra: Vázlatok a nemzetközi vonatkozások köréből” című munkája.41

Tevékenység

Gál István nem sokkal az OKK-hoz való kinevezése után, már február 8-án beszámolt a Magyar–Angol Társaság rendezvényén arról, hogy a Library of Congress cseréjét lebonyolító Smithsonian Institution tájékoztatta az OKK-t, hogy útra készen áll a magyar közkönyvtárak részére 104 láda hivatalos és tudomá-nyos kiadvány.42 A Smithsonian a fentieken kívül még két nagyobb küldeményt gyűjtött orvosi könyvekből és folyóiratokból, illetve amerikai szociológiai iroda-lomból. Amerikai magánkezdeményezésre is össze-állt egy kisebb gyűjtemény.43 Ezeket a gyűjtéseket, összesen 24 692 könyvet, 23 696 periodikumot és 8872 vegyes nyomtatványt44 a The American Book-Center for War Devastated Libraries Inc. jutatta el Magyarországra. Az óceánjárókat is működtető hajózási vállalat, a Cunard Line ingyen szállította Londonig, onnan az OKK-nak kellett gondoskodnia a továbbszállításról.45 Gál a budapesti amerikai kö-vetséget kérte fel, hogy biztosítsa majd katonai teher-autókkal a fiumei kikötőbe érkezett ládák Budapestre hozatalát.46 Az OKK 1947 februárjában kezdte meg a nyomtatványok szétosztását. Az együttesen 130 ládá-nyi ajándékkötet több mint fele a washingtoni Library


of Congress kiadványa volt, amelyből a Nemzetgyű-lési Könyvtár 1607 kötetet kapott.47

Az OKK közvetítette a British Council 14 000 ked-vezményes áru könyvét 380 magyar könyvtárnak, s a Központ járt közbe azért, hogy az American Library Association (ALA) a Rockefeller-Alapítványból a magyar könyvtáraknak ajándékozza 230 – főleg tech-nikai, orvosi és mezőgazdasági – folyóirat teljes há-borús évfolyamait,48 de sok könyvadomány érkezett a franciáktól, svédektől és svájciaktól is az OKK-n keresztül.49 Nemcsak a már említett hajóútvonalon, hanem vasúton, repülőgépen is érkeztek az ajándék- és cserepéldányok.50

Gál István még 1946 nyarán, az Új Magyarország július 31-i számában megjelent cikkében megfogal-mazta azt is – bemutatva a londoni, szovjetunióbeli, varsói, belgrádi, valamint a magyarországi könyv-tárak állományának háborús veszteségeit –, hogy szellemi újjáépítésre van szükség: „Magyarországon az amerikai anyagot azonban javarészt újonnan kell összeállítni, éppen úgy, mint a szovjet anyagot. Erre nézve komoly ígéretet tettek a VOKSz-küldöttség51 Bu-dapesten időző tagjai”, továbbá „komoly segítséget ígért meg a moszkvai Lenin-könyvtár, számos amerikai egyetem, brit kutatóintézet és a csehszlovák, svéd, dán, belga stb. könyvtári és bibliográfiai központ is.”

Az OKK ezzel kapcsolatos feladatáról így írt: „Legfőbb ideje volt már, hogy a magyar kormány közpon-tilag szabályozza az ország külföldi könyv- és folyóirat-be-szerzésének lebonyolítását is. A régi bibliográfiai központ szerény keretei nem pótolhatták a külföldi hiányokat. Most az Országos Könyvtári Központ (külföldön Hungarian Libraries’ Board néven ismeretes) vállalta magára ezt a fel-adatot. Remélhető, hogy szélesebb keretek között, nagyobb személyzettel és komolyabb technikai apparátussal tudja pótolni mindazt, aminek hiányát oly égetően érzi nemcsak a magyar szellemi élet, hanem a politika is.”52

A nemzetközi kapcsolatok fontosságáról nyilatkozott egy 1947. márciusi riportban is: „Legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy Angliával, Amerikával, a Szovjetunióval és a környező szláv államok-kal felvegyük a legszorosabb kapcsolatot könyvek beszerzé-se ügyében. Már eddig is történelmi segítséget kaptunk. Az UNESCO-tól kezdve az amerikai alapítványokig, a British Counciltól a Szovjet, Csehszlovák és Bolgár Akadémiákig a legmesszebbmenő jóindulatot és segíteni akarást tapasz-taltuk, és egy év óta egész sereg akció van folyamatban. Az kétségtelen, hogy az egyesült nemzetek teljes támoga-tása nélkül elképzelhetetlen a magyar könyvtárak korszerű anyaggal való megfelelő ellátása.”53

A kiküldött körlevelek száma annyira megnőtt, hogy nagy összegeket kellett kifizetni külső cégeknek a

sokszorosításért, ráadásul az is előfordult, hogy az iratok bizalmas jellegűek voltak. Részben gazda-ságossági, részben a hivatali titoktartás megőrzése érdekében 1947 elején az OKK egy jó minőségű stencilgépet vásárolt a Gestetner D. Rotary buda-pesti fiókjától.54

Feltehetően már ezen a gépen készült az a 16 kérdés-ből álló körlevél is, melyben a Központ 1947. janu-ár 9-én adatokat kért a könyvtáraktól az UNESCO, az ASLIB és a FID részére történő adatszolgáltatás, továbbá a Magyar Minerva tervezett VII. kötete szá-mára.55 (A VI. kötet 1932-ben jelent meg az OKBK kiadásában.) Áprilisig kereken ötszáz könyvtár küldte be jelentését, köztük kb. száz közép- és szakiskolai könyvtár.56

Nincs nyoma viszont, hogy történtek-e lépések az „alapító” rendelet 3. §-ával, a központi, azaz a körzeti könyvtárak szervezésével kapcsolatban. Ezt központi akarat sem szorgalmazta, de felkészült személyzete sem volt ehhez az OKK-nak.

Második alapítás

Az Országos Könyvtárügyi Tanács és az OKK fel-állításáról szóló 11.170/1945. M. E. sz. 1945. de-cember 8-án hatályba lépett rendeletben foglaltak csak részben valósultak meg. A könyvtárügy orszá-gos irányítására nem szervezték meg a Könyvtárak Országos Tanácsát, így az élére sem került országos főfelügyelő, és nem készült el a Központ szervezeti és működési szabályzata sem. Azonban a rendelet megvalósításával nemcsak ez volt a probléma, hanem szervezeti gondok is adódtak: az OKK ugyanis a Köz-gyűjtemények Országos Főfelügyelősége felügyele-te és irányítása alatt, mégpedig a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati kötelékében működött, így a könyvtárügy országos irányítása is a múzeumhoz került volna. Az OKK hatásköre csak a vidéki köz-gyűjteményekre terjedt ki, a fővárosi székhelyűekre nem. Kívánatossá vált tehát, hogy a könyvtárügy te-rületén olyan független, országos hatókörű irányító szerv jöjjön létre, amelyik csak a minisztériumnak van alárendelve. A szervezeti problémákat Jánossy Dénes, a Magyar Nemzeti Múzeum elnöke már 1946 júliusában jelezte Nagy Miklós minisztériumi állam-titkárnak.57 Szükségessé vált az újbóli szabályozás, s ennek megszövegezésével Kovács Máté, a mi-nisztérium osztálytanácsosa 1946. augusztus 27-én Mátrai Lászlót, az Egyetemi Könyvtár igazgatóját bízta meg.58

Az új rendeletet minisztertanácsi szinten kellett elfo-

KÉGLI FERENC



gadtatni, s erre 1947. január 17-én került sor.59 Életbe léptetése ellen azonnal szót emelt az Országos Szabad Művelődési Tanács: megpróbálta megakadályozni, hogy a rendelet a tervezet eredeti szövegével jelenjen meg, mivel szerintük „a munkás- és népkönyvtárak ügye teljesen elsikkad” benne.60 A VKM Elnöki ügy-osztálya is hasonló véleményen volt. A szervezeti, felügyeleti jogkörök megmaradt problematikus volta mellett kimaradt ugyanis az 1945. évi rendelet körzeti könyvtárakra vonatkozó 3. § paragrafusa. A Sebes-tyén Géza által jegyzett fogalmazvány szerint: „A magyar könyvtárügy nagy hiányossága valóban az, hogy a közművelődési könyvtárak kellő méretekben nem fejlődhettek ki, a falusi nép és a munkásság számára pedig a megfelelő könyvtárak úgyszólván teljesen hiányzanak. […] Ebben a helyzetben nem kétséges, hogy a magyar könyv-tárpolitika középpontjába éppen hiányzó közművelődési könyvtári hálózatunk kiépítését kell helyeznünk. […] A létesítendő Könyvtári Tanácsnak is a legégetőbb feladata a közművelődési könyvtárügy kell, hogy legyen. A tervezet azonban ebben az irányban nem vinne előre.”61

Ortutay Gyula, aki 1947. március 14-én lett miniszter, mégis A magyar könyvtárügy egyes kérdéseinek ren-dezéséről címmel kiadott 3.730/1947. (III. 23.) M. E. sz. rendeletet az eredeti szöveggel jelentette meg.A kormány újra elrendelte az Országos Könyvtárügyi Tanács és az OKK létrehozását: „Az ország könyv-tári gyűjteményei korszerű együttműködésének elő-mozdítása és közös feladataik tervszerű megoldása végett Országos Könyvtárügyi Tanácsot és Országos Könyvtárügyi Központot kell szervezni.” Az Országos Könyvtárügyi Tanács feladatának és szervezetének meghatározása után kimondta, hogy az addig „Or-szágos Könyvtári Központ néven működő Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ megszűnik, ennek ügykörét, felszerelését és személyzetét a jelen rendeletben szabályozott Országos Könyvtári Köz-pont veszi át”, amely „a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó önálló intézmény”. Feladatai lényegében az eddigiek ma-radtak. Nem szűnt meg a köteles-példányokból való részesedés, megfogalmazásra került a könyvtárak nyilvántartásának kötelezettsége is (amelynek vég-zése egyébként már az év elején elkezdődött). Mint már említettük, kimaradt a korábbi rendelet körzeti könyvtárakra vonatkozó 3. § paragrafusa.

A régi/új hivatal

Továbbra is dr. Gál István

Az 1947. március 23-i rendelet értelmében a közpon-tot az államfő által kinevezett elnök irányította vol-na, de kinevezése késett. A Szabadság című napilap 1947. április 1-jei számában Felfüggesztették Gaál Istvánt, a Könyvtári Központ vezetőjét című cikk az-zal vádolta meg az OKK megbízott vezetőjét, hogy egyrészt németbarát magatartást tanúsított a háború alatt, másrészt, hogy a központ vezetőjeként külföldi kapcsolatait egyéni karrierje egyengetésére használja fel. Zsebők Zoltán miniszteri osztályfőnök igazoló je-lentést kért. Gál pontról pontra cáfolja Ortutay Gyula miniszternek írt levelében a cikkíró hamis állításait. Mint írja, a cikk szerzője Aradi Nóra, aki bevallotta, hogy a cikket elejétől végig Mátrai László egyetemi könyvtári főigazgató diktálta. Gál Mátrai hónapok óta ellene irányuló akcióiról már több jelentést tett a kultuszminisztérium két illetékes ügyosztályának. Ha a miniszter úr a fentiek alapján szükségesnek tartja, rendeljen el fegyelmit megelőző vizsgála-tot.62 Nem fegyelmi vizsgálat következett, hanem a miniszter továbbra is megbízta a központ vezeté-sével – 58.927/1947. VI.b. sz. iratában – az elnök kinevezéséig és hivatalba lépéséig.63 Ilyen minősé-gében állította össze április 25-én dr. Csóka J. Lajos miniszteri osztálytanácsos számára a magyarországi könyvtárak állapotáról szóló áttekintő jelentését, mely a januárban kiküldött kérdőívek válaszain ala-pult. A kísérőlevél az OKK nyomtatott levélpapírján íródott, fejlécén a hivatal magyar és angol (Hungarian Libraries Board) nevével és címével (Budapest, IV. Ferenciek tere 5.), és látható az OKK körpecsétje is: kétoldalt ágakkal övezett Kossuth-címer, a körirat fölül ORSZÁGOS KÖNYVTÁRI KÖZPONT, alul BUDAPEST szöveggel.64

Ideiglenesen megbízott vezetőként javasolta júni-us 7-én két munkatársa, Kordás Ferenc65 és Szabó-Froreich Antal66 kiküldését a londoni egyetem könyvtáros-képző tanfolyamára, mivel egyéb nyel-vek ismerete mellett mindketten magas fokon írtak és beszéltek angol nyelven. Javaslatát költségvetési fedezet hiányában utasították el.67

Gál igyekezett a külföldi és a hazai könyvtárközi köl-csönzés ügyét is előremozdítani. A londoni könyv-tári központtal sikerült jól működő csereszolgálatot létesítenie, úgyhogy az OKK vállalhatta az országos arányú külföldi könyvkölcsönzés megindítását is. Er-ről június első napjaiban tájékoztatta egy körlevélben


KÉGLI FERENC

az érdekelt százötven legfontosabb hazai könyvtárt, egy másik körlevélben pedig a belföldi könyvtárközi kölcsönzés lehetőségeinek megállapítása érdekében indított el adatgyűjtést. A június 9-én kelt irat az OKK nyomtatott levélpapírjára íródott, amelyen már a hi-vatal telefonszáma (186–508) is fel lett tüntetve.68

Gál István, az amerikai, brit kapcsolatok mellett fon-tos feladatnak tartotta a szovjet egyetemekkel, kuta-tóintézetekkel és könyvtárakkal való kapcsolat fel-vételét, szorgalmazását és kiépítését. Az OKK 1946 áprilisa óta kapcsolatban volt a nemzetközi hivatalos, tudományos és irodalmi könyv- és folyóiratcsere le-bonyolítására illetékes moszkvai Lenin Könyvtárral, amely jelentékeny hadtörténeti, könyvtártudományi, földrajzi, irodalmi és tudománytörténeti könyvet kül-dött, valamint folyamatosan érkezett a Bibliotekar’ c. folyóirat is. A könyvanyagot szétosztották az Országos Széchényi Könyvtár, a Honvédelmi Mi-nisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium do-kumentációs szolgálata között. (Az OSZK tizenhat, állományában nem lévő, hungarika vonatkozású kötetet is talált a kapottak között.) A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Társadalomtudomá-nyi Intézete a történelem, bölcsészet, jog, politika és közgazdaság témájában küldte meg másodpéldányait, cserébe konkrétan megnevezett magyar kiadványo-kat kért. A Művészettörténeti Intézet is kész volt a kiadványok cseréjére a témájába vágó szakirodalom területén. A leningrádi Mezőgazdasági Tudományok Lenin Akadémiája megküldte kiadványait, cserébe a magyar mezőgazdaságra, lótenyésztésre vonatko-zó kiadványokat kapott. A szintén leningrádi Keleti Tudományok Akadémiája több csomag szakkönyvet kapott az OKK-tól, cserébe saját kiadványaik meg-küldését ígérték. A Tér és Forma című folyóiratért cserébe a kijevi Építészeti Akadémia az Architektura című folyóiratát küldte meg. A taskenti Közép-ázsiai Egyetem és a tbiliszi Sztálin Egyetem is megküldte folyóiratát, illetve felajánlotta a cserét.69 Az OKK 21 csomagban továbbította a központi és fővárosi statisztikai hivatal, a nemzeti múzeum, a történelmi társulat, a néprajzi múzeum, a természettudomá-nyi múzeum és több minisztérium anyagát szovjet egyetemeknek és könyvtáraknak.70 Gál, 1947. június 10-én, mint az OKK id. mb. vezetője kérte Ortutay Gyula minisztert, hogy tájékoztassa a társminisz-tériumokat, illetve egyetemeinket és főiskoláinkat arra a lehetőségre, amit a szovjet intézmények segí-tőkészsége jelent: „Miniszter Úr szíves segítségével az Országos Könyvtári Központ olyan magyar- és egyébnyelvű tudományos anyag birtokába juthat,

amellyel hatékonyan elő tudjuk segíteni a Szovjettel való könyvtárügyi együttműködést.”71

Gál István, amint a miniszternek küldött június 9-i levelében megfogalmazta, az 1947. évi átszerve-zési munkálatok egyik legfontosabb területe a KC szerkesztésének újraindítása, mivel az a nemzetközi együttműködés egyik legfontosabb eszköze, továbbá a könyvtárközi kölcsönzés döntő tényezője. A hábo-rú veszélyei elől a lengyeli kastélyba, majd a nem-zeti múzeumba menekített KC katalógusszekrényei 1947 májusában visszakerültek az OKK-hoz, s Gál a hivatal id. mb. vezetőjeként dr. Makkai Lászlóné al-kalmazását javasolta, mivel Párizsban az UNESCO72

európai központi katalógust állít föl, ahol számítanak a magyar közreműködésre is. Makkainé alkalmazásá-ra viszont nem került sor, így a KC szerkesztésének újraindítására csak évek múlva került sor.73

Beôthy Ottó

Gál István ideiglenes vezetői megbízatása 1947 jú-niusának folyamán megszünt,74 mivel Beőthy Ottó kapott kinevezést az OKK elnöki tisztére. Beőthy (1946-ig Salgó) Ottó 1904. május 22-én született Budapesten. Érettségi után a műegyetemen hallgatott három évet, majd kereskedősegéd, könyvkereskedő. 1941-től munkaszolgálatra hívták be, különböző tá-borokban dolgoztatták. 1945-ben a Budapesti Nem-zeti Bizottságnál dolgozott, onnan került március 12-től a parlamenti könyvtárba, ahol 1945. július 12-től helyettes könyvtárigazgató lett. Széles körű nyelvismerettel rendelkezett: az orosszal is elboldo-gult, a németet anyanyelvi szinten használta, tudott franciául, görögül és angolul.75

1947 tavaszán a British Council kéthónapos tanul-mányútra hívta meg Angliába. A Minisztertanács engedélyezte a kiutazást, s egyben a minisztertől arra is megbízást kapott, hogy folytasson tárgyalásokat az OKK angliai kapcsolatainak kiépítéséről.76 Hazatérte után, május 23-án kapott megbízást – a parlamenti könyvtár helyettes igazgatói tisztségének megtartása mellett – az OKK elnöki teendőinek az ellátására.77 (Ténylegesen júniusban vette át új hivatalát.78)Elnöksége alatt az OKK aktívan részt vett az 1948-as The Word of Learning könyvtári anyagának ösz-szeállításában.79

Megkezdődött az Index Scientiarium Hungaricum című kiadvány első számának összeállítása is. A negyedéves folyóirat a magyar nyelven megjelent értékesebb tudományos munkákat (tanulmányok, könyvek) ismertette volna angol és orosz nyelven.



Koncepcióját Szentmihályi János, a VKM X. ügy-osztályának vezetője80 1947-ben egyeztette a Magyar Kommunista Párt Értelmiségi Osztályával, s ő bízta meg az OKK-t a feladat végrehajtásával.81

Beőthy eredményesen kért 1947. november 15-én költségvetési támogatást a Magyar Minerva VII. kö-tete szerkesztési munkálatainak megkezdéséhez.82

Az év eleji adatkérések válaszai alapján november-ben, Mokcsay Júlia összeállításában belső haszná-latra elkészült a több mint 500 adatküldő könyvtár revideált jegyzéke. A könyvtár nevén és címén kívül tartalmazta állományának főbb adatait is.83

Az OKK szakkönyvtára évente átlag 50–60 kötettel gyarapodott csere, ajándék és kisebb részt előfizetés útján, hatvanhat könyvtártani és bibliográfiai folyó-iratot járatott.84 Állománya 1947 novemberében 1115 kötet volt.85

Az év folyamán az OKK 10 348 ügyiratot intézett el, 204 ládát vett át, illetőleg továbbított külföldre, ösz-szesen 19 213 kg súlyban 25 460 művel. Ezen kívül még 10 053 darab csomagot kezelt és továbbított.86

Megvalósulni látszott a márciusi rendeletben szerep-lő Országos Könyvtárügyi Tanács létrejötte, a VKM ugyanis 1947. július 17-én, majd 24-én is előterjesz-tette javaslatát az Országos Könyvtárügyi Tanács elnökének kinevezésére. Az előterjesztésben Mátrai László, a Pázmány Péter Tudományegyetem Könyv-tárának főigazgatója, Tolnai Gábor, az Országos Szé-chényi Könyvtár főigazgatója és Trócsányi György, az Országgyűlési Könyvtár főigazgatója szerepelt, közülük ajánlotta a miniszter az Országos Könyvtár-ügyi Tanács elnöke személyének a kiválasztását.87 A Magyar Távirati Iroda 1947. október 15-i híre szerint a köztársasági elnök Tolnai Gábort nevezte ki az Or-szágos Könyvtárügyi Tanács elnökévé.88 (A Tanács tényleges megalakulásáról, működéséről eddig még nem kerültek elő dokumentumok.)1948. február 1-jei hatállyal elkészült az OKK szer-vezeti, ügyviteli és igazgatási szabályzata.89 Általá-nosságban utalt arra, hogy az OKK célja a magyar könyvtárügy országos feladatainak központi ellátá-sa.90 Vállalta az OKBK-val való kontinuitást, ugyan-is a szabályzat szerint bélyegzőjének köriratában az elődintézmény alapítási évét, 1923-at is szerepeltet-ni kellett. A szabályzat lehetőséget adott osztályok szervezésére, ezek azonban az év folyamán még nem alakultak meg. Augusztusban a személyzet – a Központ elnökén kívül – hét tudományos tisztvise-lőből, öt tudományos segédtisztviselőből, két szak-altisztből és két havidíjas tisztviselőből, továbbá egy tiszteletdíjas nyugalmazott számtanácsosból állt. (Az

elnök is csak tiszteletdíjban részesült.)91 Zsúfoltan voltak, elhelyezkedésükre csak három udvari szoba állt rendelkezésre. Nem volt elegendő állvány, ezért a feldolgozandó könyv- és folyóiratanyag a fűtetlen padláson volt elhelyezve, a beérkező és kimenő anyag feldolgozása hely hiányában a padlón történt. Hiába volt ígéret, nem kaptak a csomagok szállítására zárt platójú gépkocsit. A KC dobozai az előszobában áll-tak, ilyen körülmények között nem volt lehetőség szerkesztésének újraindítására. Felszerelésben is hiányt szenvedtek: szükség lett volna még legalább három írógépre, egy nagy teljesítményű címíró-gépre, mikrofilm-olvasó készülékre, irodai diktafonra.92

1948 közepére megváltozott a politikai környezet. Júniusban megtörtént a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesülése Magyar Dol-gozók Pártja néven, és kialakult a Szovjetunió által inspirált pártállam Rákosi Mátyás és szűkebb köre teljhatalmával. A párt ideológiájából következően az állami-társadalmi élet teljességének kizárólagos meghatározója akart lenni. A keretében megalakított Tudományos Bizottság munkatervet dolgozott ki a tudományos kutatás és a felsőoktatás intézmény-rendszerének az átalakítására. E munkaterv egyebek mellett azt is tartalmazta, hogy augusztus közepéig törvénybe kell iktatni az Akadémia tudományszerve-zési és irányítási jogát átvevő Magyar Tudományos Tanács felállítását, tovább azt is, hogy e tanács mun-kájának elősegítésére október 1-jéig át kell szervezni a OKK-t is.93

Erre reagálva fogalmazta meg Beőthy a tanácsra vo-natkozó törvénycikk megjelenése után tíz nappal az OKK 1949. évre vonatkozó tudományos tervében a következőket:„A Központ sajátos feladatából és egyedülálló jellegéből folyik, hogy működése mindenkor hű és érzékeny mutatója a magyar kultúrpolitika állásának. A tudományos munka tervszerűtlenségének és ziláltságának korában a Központ szinte tisztára adminisztratív segédhivatal képet mutatta s működése tudományos síkon meddő volt. A talpra állás éve-iben a Központ erőfeszítései szinte teljesen saját szerveze-tének és a magyar tudományos élet külföldi kapcsolatainak újjáépítésében összpontosultak. A magyar kultúra életében beállt döntő változás, a tudományos élet tervszerű szerve-zettsége, az Országos Tudományos Tanács életre hívása stb. végre lehetővé fogják tenni, hogy az Országos Könyvtári Központ 1949. évi működésének súlypontja a szervezési kérdésekről a tudományos munkára és ezen túlmenőleg is: a tudományos produkcióra legyen áthelyezhető.”94

Maga Beőthy Ottó viszont a következő évben már nem kívánt az Országgyűlési Könyvtár igazgatói teendői mellett az OKK feladataival is foglalkozni.


KÉGLI FERENC

Lemondásának elfogadását 1948. november 26-án tűzte napirendjére a Minisztertanács.95

Dr. Telegdi Zsigmond

Az OKK vezetésére 1948. december 10-től dr. Telegdi Zsigmond, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Keleti gyűjteményének vezetője, egyetemi magánta-nár kapott megbízást. 1949. február 9-én a Magyar Köztársaság elnöke kinevezte az OKK elnökévé.96

Telegdi Zsigmond (eredeti családi neve Weil) Enyingen született 1909. december 29-én. 1928-ban érettségizett a székesfehérvári állami főreáliskolában, majd az Országos Rabbiképző Intézetben, a boroszlói és a párizsi egyetemen tanult. Bölcsészdoktori okle-velét a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg. Ezt követően, állástalan tanárként Budapesten élt, alkalmi szellemi munkákból tartotta fenn ma-gát. 1940 után többször behívták munkaszolgálat-ra. 1945-től volt a Fővárosi Könyvtár tudományos főkönyvtárosa.97 Személyesen ismerte a hivatalának helyet adó Egyetemi könyvtár igazgatóját, mivel a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületé-nek 1946. évi tisztikarában Mátrai Lászlót alelnök-nek, Telegdit pedig könyvtáros titkárnak választot-ták meg.98

Az OKK megbízott vezetőjének három új feladat-kört kellett beépítenie az intézmény működésébe: a népkönyvtárak körzeti rendszerbe való szervezését a körzeti könyvtárak megalapításával, a tudományos könyvtárak felügyeletének ellátását, s a könyvtárügyi dokumentáció elvégzését.

A körzeti könyvtárak szervezéseA körzeti könyvtári ellátás országos, illetve helyi kialakítására eddig csak javaslatok, elképzelések, tervek léteztek. Ezekről, továbbá a létesített körzeti könyvtárak működéséről, eredményes, illetve „tor-zó” voltukról, valamint Sebestyén Géza szerepéről Tóth Gyula közölt több, részletes tanulmányt.99 Ép-pen ezért az ott közölteket csak akkor érintjük, ha a folyamatok megértéséhez szükséges.Az egyetlen, egységes, proletár harci párt, az MDP létrejöttével és teljhatalomhoz való jutásával kiala-kult új helyzetben a szabadművelődési (és benne a népkönyvtári) mozgalomnak új célokat kellet maga elé kitűznie, arra való tekintettel, hogy „népünk úgy a belpolitikában, mint külpolitikailag harcban áll a reakcióval, harcban áll az imperializmussal” – jelen-tette ki E. Kovács Kálmán még 1948 nyarán, a sza-

badművelődési felügyelők révfülöpi értekezletén.100

A VKM-ben a VIII. Szabadművelődési főosztály a vándorkönyvtárakkal való foglalkozás mellett 1949-re tervbe vette tíz körzeti könyvtár és a hozzá-juk tartozó, egyenként tíz, azaz összesen száz alap-könyvtár megszervezését. Azonban mindössze csak két előadó foglalkozott népkönyvtári ügyekkel, ezért az a javaslat született 1948 novemberében, hogy az OKK legyen megbízva „olyan formában, hogy egy népkönyvtári alosztályt létesítsen”.101 Erre a 1947-es rendelet is lehetőséget nyújtott, mivel a 7. § 2. bekez-dése szerint: „A vallás- és közoktatásügyi miniszter az előző bekezdésben említett ügyeken felül a Tanács javaslatára rendelettel egyes ügyeket a Központ ha-táskörébe utalhat.” A Tanács ugyan nem létezett, és külön rendelet sem született, viszont a „hatáskörbe utalás” megtörtént. Telegdi – akit már Beőthy 1948. novemberi lemondása után felkérhettek, és akit Buda-pest polgármestere már december 10-ével átengedett az OKK-hoz szolgálattételre102 – részt vett december 28-án a Szabadművelődési Vezetők Aktíváján, ahol előadója volt „A körzeti könyvtárak problémái” című napirendi pontnak. Elmondta, hogy az MDP szerve-zési bizottsága határozatainak értelmében a követke-ző év folyamán tíz körzeti könyvtárat kell felállítani különböző vidéki városokban, de összesen mintegy száz körzeti könyvtár megszervezésére lesz szükség. Korábban készült egy rendelettervezet, amely ezt a feladatot egy létesítendő Országos Népkönyvtári Központra kívánta bízni. A minisztertanács akkor Vas Zoltán, a Gazdasági Főtanács főtitkára javasla-tára ezt a tervezetet nem fogadta el, és úgy határo-zott, hogy a közművelődési könyvtárak szervezése is az OKK-ra tartozzék, s legyen ez az intézmény a magyar könyvtári szervezet valóságos központja.103

A VIII. ügyosztály ezek után kérte fel az OKK-t a közművelődési könyvtárak, elsősorban az 1949. évre tervezett tíz körzeti könyvtár megszervezésére. Az OKK-n belül fel kell állítani egy megfelelő alosztályt a feladat elvégzésére, addig is részben alkalmi mun-kaerőkkel kell dolgozni. Sürgősen meg kell találni a megfelelő állandó személyzetet, meg kell oldani az elhelyezését, be kell szerezni, és fel kell dolgozni a könyvanyagot.104

Az aktíván határozatokat hoztak e napirenddel kap-csolatban, Egyebek mellett azt, hogy ott, ahol körzeti könyvtár létesül, írni kell a helyi pártszervezet veze-tőségének, hogy olyan alkalmas pártbelieket, vagy pártonkívülieket javasoljon, akiket meg lehet bízni a körzeti könyvtár vezetésével. Ennek végrehajtásáért E. Kovács Kálmán lett a felelős. A körzeti könyvtárak



anyaga végleges összeállításáért 1949. január 10-ig, a népkönyvtárak szervezeti szabályzatának kidol-gozásáért január 11-ig pedig Telegdi Zsigmond lett a felelős. E. Kovács Kálmánnak kellett felvennie a kapcsolatot a KÖZELBIZ-zel, hogy az OKK alosz-tálya maradjon a Deák Ferenc utca 14. szám alatti helyiségében.105

A Gazdasági Főtanács (GF) 1949. január 12-i ha-tározata, valamint a VKM rendelete alapján a Nép-könyvtárakat Szervező Országos Bizottság beolvadt az OKK most alakuló Népkönyvtári alosztályába.106 Ugyanezen a napon a népkönyvtárakkal kapcsolatban Telegdi beadványban fordult Ortutay miniszterhez, amelyben azt kérte, hogy az OKK kapjon megbízást a népkönyvtárüggyel kapcsolatos feladatok elvégzé-sére, s ennek érdekében külön népkönyvtári osztályt kíván felállítani. A beadványra Kovács Máté állam-titkár egyetértően válaszolt, néhány módosítást, pon-tosítást kért csak, és jelezte, hogy a népkönyvtári osz-tály személyzetének és a körzeti könyvtárosoknak a kiválasztása a minisztérium hatáskörében marad.107

Az OKK Népkönyvtári alosztályának (később Nép-könyvtári osztály) létrejöttéről, személyzetéről és feladatairól a VKM VIII. főosztályán 1949. február 7-én tartottak értekezletet. Jelen volt a VI. főosztály-ról Kardos László minisztériumi osztályfőnök, a VIII. főosztályról Kolozsvári András, Komáromy József és Kollár Ferenc, az OKK-t pedig Telegdi Zsigmond és Cherven Arisztid Gyula képviselte. Mivel ez a doku-mentum a körzeti könyvtárakon alapuló népkönyvtári hálózat kiépítésének egyik alapdokumentuma, érde-mes a szöveg érdemi részét közzétenni:

A népkönyvtárügy kiépítésével és továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokat a vallás- és közoktatásügyi miniszter 210.975/1949. VI.1.sz. rendelete átruházta az Országos Könyvtári Központra, ennek kötelékében az újonnan alakult Népkönyvtári Alosztályra. (Az idé-zett rendelet az 1813-81/2/1949. sz. GF-határozaton alapszik.)Az alosztály ideiglenes vezetője Cherven A. Gyula.108

Személyzete az induláskor:Szervezési munkacsoport: Cherven A. Gyula és Sebes-tyén GézaBeszerzési munkacsoport Komlós Jenőné109 és Luhn Erzsébet110

Bibliográfiai munkacsoport Fóris Anna111 és Györgypál József112

Lektorátusi munkacsoport: megszervezendő

Feladatok:I. Körzeti könyvtárak.

1. 10 körzeti könyvtár felállítása, tárgyalások a he-

lyi hatóságokkal, tömegszervezetekkel. Felelős Cherven, Sebestyén.

2. A VKM által megvásárolt és kiküldésre engedé-lyezett könyvek az alosztály által bibliográfiailag feldolgozandók, ládázandók, a VKM Könyvrak-tárában rendelkezésre álló szállítóládákba és szétküldendők a kijelölt körzeti könyvtárba.

3. A körzeti könyvtárak szervezése alatt az Alosztály hozzáfog az egyes körzetek helyi kölcsönző háló-zatának kiépítéséhez, a megbízott ill. kinevezett körzeti könyvtárosok közreműködésével. Felelős Cherven, Sebestyén.

4. Az Alosztály ténylegesen beindítja az alábbi kör-zeti könyvtárakat: Veszprém – febr. 29-ig, továb-bi 4 márc. 31-ig, további 5 április 30-ig. Felelős Cherven, Sebestyén.

5. A VIII. Főoszt. havi 65.000 Ft-ot biztosít költség-vetésileg. Havonta egy-egy könyvtár számára kb. 350 kötetet lehet vásárolni. Felelős Komlósné, Luhn.

6. A havonta megvásárolt könyvanyagot az Alosz-tály bibliográfiailag folyamatosan feldolgozza (címfelvétel, számozás, kezelési nyomtatványok elkészítése). Felelős Fóris Anna, Györgypál J.

7. Folyamatos szétküldés. Felelős Komlósné, Luhn.

8. Típuskönyvjegyzék készítése. Felelős Cherven, Sebestyén.

9. Megfelelő hitel esetén az alosztály 10 db másfél tonnás tehergépkocsit vásárol és alakít át a kör-zeti könyvtárak részére.

10. Az Alosztály átveszi a NSZOB személyzetét és felszerelését.

II. Vándorkönyvtárak.1. Az Alosztály a I. és II. sorozatú vándorkönyvtárak

tovább mozgatását új letéthelyekre megindítja. Felelős Luhn.

2. Az Alosztály a volt Magyar Népi Művelődési Inté-zet vándorkönyvtárait átveszi, anyagukat selejte-zi, frissíti, továbbmozgatja, könyvjegyzéket készít anyagáról. Felelős Komlósné.

III. Könyvtáros képzés.1. Az Alosztály hathetes tanfolyamot indít az első

körzeti könyvtárosok vezetőinek kiképzésére. Fe-lelős Cherven.

2. Háromnapos tájékoztató értekezlet a körzeti könyvtáros székhelyen a helyi könyvtárosok ki-képzésére. Felelős Cherven.

3. Hathónapos könyvtáros iskola felállítása az al-osztály részéről. Felelős Sebestyén.

IV. Egyéb feladatok.1. A népkönyvtári szakfelügyelet kérdésének rende-

zése VKM rendelettel – az Alosztály javaslatot tesz, kidolgozza a felügyelet módszereit. Felelős Sebestyén.


KÉGLI FERENC

2. Az Alosztály összegyűjti az ország összes (álla-mi, közületi, egyesületi stb.) népkönyvtárainak adatait és feldolgozza kérdőívek útján. Országos népkönyvtári katasztert készít. Felelős Cherven.

3. Az Alosztály a Gazdasági Főtanács idézett hatá-rozatában említett többéves népkönyvtár-fejlesz-tési pénzügyi tervet dolgoz ki. Felelős Sebestyén, határidő márc. 1.113

Láthatjuk, hogy végül megvalósult az, amiért Sebes-tyén Géza 1945 óta agilisan tevékenykedett: a vidék ellátása működő könyvtárakkal, hálózatba szervezve a körzeti könyvtári ellátás keretében. Ő volt a felelős kiadója a VKM VIII/1. ügyosztálya által még 1947-ben megjelentetett, Vezérfonalak a körzeti könyvtárak számára című, háromkötetes kiadványnak. Azonban 1947. december 15-én Ortutay Gyula felmentette a minisztériumban teljesített szolgálat alól, és az OKK-hoz osztotta be. Közbejött kórházi kezelése és betegszabadsága után 1948. március 23-án foglalta el munkahelyét az OKK-nál. Augusztusban 600 Ft se-gély kért a minisztertől a szovjet könyvtári viszonyok tanulmányozására. Valószínűleg ennek eredménye az 1949-ben az Új Magyar Könyvkiadó által megjelen-tetett V. N. Gyeniszev: A könyvtár kulturális munkája (címváltozata A népkönyvtár kulturális munkája) és A. V. Kljonov: A könyvtáros vezérkönyve című, Gya-korlati útmutató városi, falusi és üzemi könyvtárak részére alcímű kötetek lefordítása. Már az OKK sok-szorosítatta (szintén 1949-ben) az Útmutatók a kör-zeti könyvtárak számára című kétkötetes kiadványt, amelynek felelős kiadójaként ismét Sebestyén Géza van megnevezve.A VKM VIII. főosztálya már február 17-én elkészí-tette a Népkönyvtári alosztály évi költségvetését, amely A körzeti könyvtárak működési terve című sokszorosított anyagra114 épült, s amelyet az MDP Szabadművelődési Vezetőaktíva körzeti könyvtárak-kal foglalkozó, március 2-i ülése jóváhagyott.115 Hitel előre-hozatalra volt szükség, mivel április végével bezárólag tervezték a tíz körzeti könyvtár működé-sének megindulását. A tervezetben szerepelt többek között egy havonkénti Könyvtáros Újság megindítá-sa, az alapkönyvjegyzék, valamint egy könyvtári ve-zérkönyv összeállítása, a körzeti könyvtári könyvek katalogizálása, a szervezési, működési költségek, a Deák Ferenc utca 14. I. emelet 2. sz. helyiségének bérleti díja.116

Február 18-ra a körzeti könyvtárak számára vásáro-landó könyvek jegyzéke is elkészült. A 135 szép- és 164 szakirodalmi mű 10, 20, 30, 50 és 100 megvá-sárolandó példánnyal szerepelt a listán, kivéve a Kommunista kiáltvány, valamint Marx, Engels, Le-

nin, Sztálin, Aniszimov (A szocialista mezőgazdaság győzelme c. könyve), Rákosi és Kállay Gyula műve-inek esetében, ahol 200 volt a beszerzendő példány; a könyv- és folyóirat-beszerzéseket véleményező bizottság hagyta jóvá a listát, mely március 8-án né-hány tétel törlését, illetve mások példányszámának módosítását javasolta.117

Az 1949. évi költségvetési tervezetben a kiküldetési költségeket is feltüntették, ugyanis az egyes körzeti könyvtárak szervezési értekezletét az OKK munka-társai vagy megbízottai tartották, amelyeken a könyv-tár elhelyezéséről, létesítéséről kellett megegyezniük a helyi illetve megyei pártszervezet, az alispáni vagy polgármesteri hivatal illetékeseivel és a tömegszerve-zetek képviselőivel. Például Sebestyén Géza március 8-án Szentesen, 11-én Salgótarjánban, 12-én Balassa-gyarmaton, 16-án Esztergomban, 18-án Tatabányán, 25-én és 26-án pedig Pécsett tárgyalt. Török Bálint – szintén az OKK munkatársa – március 29-én Győr-ben sürgette meg a körzeti könyvtár szervezését, Já-nosi Sándor az OKK kiküldöttjeként április 14-én és 15-én Salgótarjánban járt, Haraszthy Gyula egyetemi könyvtárvezető az OKK megbízásából április 14-én tartott szervezési értekezletet Pécsett,118 és részt vett a szikszói és a kaposvári megbeszéléseken is.119

A körzeti könyvtárak megalakulása, működésük története már ismert. Köztudott, hogy az elsőt 1949. április 4-én avatták Veszprémben (vezetője Rácz Aranka lett), s e körzeti könyvtár által szervezett, az országban első ilyen típusú népkönyvtár felavatására pedig április 24-én került sor. Időközben a Népkönyv-tári osztály munkatársi gárdája gyarapodott: Inotay Ilona, nagykanizsai szabadművelődési segédtitkár, valamint Szöllősi Kálmán pécsi körzeti könyvtáros is pár hónapig az osztályon dolgozott.120

1949 márciusában az OKK már osztályszervezetben működött. A három osztály közül a Népkönyvtári osztály az V. kerületben a Deák Ferenc utca 14. sz. házban volt elhelyezve, az osztály vezetője Cherven Arisztid Gyula volt. A Tudományos és szakkönyv-tárak osztálya a VIII. kerület Szentkirályi utca 7. sz. alatt volt dr. Fitz József121 vezetésével. Feladatkörébe tartoztak a tudományos és szakkönyvtárak fejleszté-sével, szükséges átszervezésével, irányításával kap-csolatos teendők, a könyvtári személyzet képzésének elvi, szervezeti kérdései, a könyvtári technika egy-ségesítése, racionalizálása. Mokcsay Júlia végezte a könyvtárak adatainak nyilvántartását, Ferenczy Géza122 foglalkozott a KC berendezésével, Komjá-thy Miklós123 adminisztrálta a külföldi könyveket, a könyvtártudományi dokumentáció és a kézikönyvtár kezelése Tóth Andráshoz124 tartozott.



A Külföldi kapcsolatok osztálya maradt a Ferenciek tere 5. szám alatt, az Egyetemi Könyvtár épületében, Ürögdi Györgyné125 vezetésével. Az osztály képvisel-te a magyar könyvtárak egyetemességét a külföldi szervezetek előtt, ellátta a külföldi magyar könyvtá-rakat. A könyv- és folyóiratcserét Molnár Ágnes, a kölcsönzést Szabó-Froreich Antal bonyolította le, a szállítások ügye Paulovics Gézához tartozott.126

A körzeti könyvtárak szervezéséről, feladatáról és működéséről semmilyen rendelet nem intézkedett. Az OKK ezért készített egy rendelettervezetet a körzeti könyvtárakról, amelyet Telegdi 1949. júni-us 4-én küldött meg Ortutay miniszternek, amely-ben a hálózat kiépítésével kapcsolatos feladatokat teljes egészében az OKK látta volna el.127 Azonban június 11-én létrejött a Népművelési Minisztérium, és kétséges volt, hogy az elvileg az új minisztérium feladatkörébe tartozó népkönyvtári hálózat megma-rad-e a VKM-hez tartozó OKK-nál. Ezért a rende-lettervezetet nem is tárgyalták meg, mivel labilissá vált a Népkönyvtári osztály helyzete. Személyi állo-mányának összetétele politikai szempontból sem volt megfelelő, mivel mindössze két munkáskáder volt közöttük. Cherven Arisztid Gyula felmentését kérte az osztály vezetéséről, ezért Telegdi augusztus 8-án a tatai körzeti könyvtár szervezési munkáját végző Vörös Dezső pártmunkásnak (eredetileg bányásznak) és Rácz Arankának,128 a veszprémi körzeti könyvtár vezetőjének az OKK-hoz való berendelését kérte Ortutay minisztertől.129 Szeptember 1-jétől Vörös Dezső lett az osztály vezetője, Rácz Aranka pedig a helyettese.130 Sebestyén Géza sem maradt az osztá-lyon; először rendelkezési állományba került, majd a VKM miniszter október elején a budapesti műszaki egyetem könyvtárába osztotta be.131

Szeptember 18-án az OKK és annak népkönyvtári osztálya teljesítette a kitűzött éves célt: Tatán fel-avatták a tizedik körzeti könyvtárt! A továbbiakban azonban az OKK nem folytatott ezen a területen könyvtárszervezési, könyvtár-alapítási tevékenysé-get, mivel november 26-ával hivatalosan megszűnt a Népkönyvtári osztály azzal, hogy a körzeti könyv-tárak által létrehozott alapkönyvtárak, továbbá a nép- és közművelődési könyvtárak felügyeletére és elvi irányítására a 4329/1949. M.T. sz. rendelettel létrejött a Népművelés Minisztérium alá tartozó Nép-könyvtári Központ.Az év folyamán az OKK a korábbiak mellé új fel-adatokat kapott: a felállítandó, de meg nem valósult Tudományos Könyvtárak Országos Központjá-vá (TUKOK) való átalakulás, a városi, vármegyei

könyvtárak felügyelete, a könyvtári dokumentáció végzése – külön szovjet csoporttal –, az Új külföldi kiadványok jegyzéke három sorozatának szerkesztése, részvétel a könyvtárosi tanfolyamok szervezésében. Ennek következtében a munkatársi gárda 1950 elején 55 főre nőtt, s immár kilenc osztályra tagolódott.132

Telegdit a Magyar Tudományos Tanács Társada-lomtudományi Szakosztálya javaslata alapján a Mi-nisztertanács 1950. január 27-i ülésén az újonnan alapított Nyelvtudományi Intézet igazgatótanácsá-nak tagjává nevezték ki.133 1950. február 7-én134 adta át utódjának, Zalai Zoltán135 megbízott vezetőnek az OKK kulcsait, nevezetesen a páncélszekrény, az íróasztal, az iratszekrény és a bejárati ajtó kulcsait, az UNESCO-akció kuponjait15 000 $ értékben, az OKK csekk-könyvét, címeres körbélyegzőjét és a hivatal bizalmas iratait.

UtóhangZalai Zoltán vezetése alatt az OKK egészen 1952 au-gusztusáig működött. Ez idő alatti tevékenységének főbb eseményei már közismertek lehetnek az OKK folyóiratai, a Magyar könyvtártörténeti kronológia, a megjelent tanulmányok, visszaemlékezések alapján. Az időszakra vonatkozó további „adalékok” pedig az Országos Levéltárnak az OKK anyagát őrző 43 dobozában rejtőznek.

Jegyzetek

1. VOIT Krisztina: A magyar közgyűjteményrendszer történetének vázlata a századfordulótól 1949-ig I. = Magyar Könyvszemle, 108. évf. 1992. 1. sz. 34–35. p.

2. A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelete = Magyar Könyvszemle, 6. évf. 1898. 1. sz. 85. p.

3. Országos Könyvtárügyi és Bibliográfiai Intézet szervezése = Melléklet A Tanácsköztársaság Könyvtárügye 1919. (4.) júliusi számához.

4. CSAPODI Csaba – TÓTH András – VÉRTESY Miklós: Magyar könyvtártörténet. Bp. 1987. 353. p.

5. Uo. 354–355. p. – Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége = A magyar állam szervei http://193.224.149.3:8080/mol/masz (2015.X.29.) – POGÁNY György: Igazolóbizottsági eljárás és B-listázás az Országos Széchényi Könyvtárban 1945–46-ban 1. rész = Könyvtári Figyelő, 61. évf. 2015. 3. sz. 339–353. p.

6. RÁCZ Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944.


KÉGLI FERENC

december 21. – 1945. november 15. = Levéltári Közlemények, 33. évf. 1962. 1. sz. 63. p.

7. Sebestyén Géza (Nagyvárad, 1912. márc. 14. – Budapest, 1976. ápr. 5.) könyvtáros, miniszteri osztálytanácsos, könyvtári főigazgató-helyettes. Életéről, munkásságáról számos közlemény jelent meg.

8. KÉGLI Ferenc: Sebestyén Géza és öröksége, a Magyar Könyvészet retrospektív ciklusai = Könyvtári Figyelő, 43. évf. 1997. 2. sz. 216–220. p.

9. Magyar Közlöny, 1945. márc. 13. 8. sz.

10. RÁCZ Béla i. m. 63. p.

11. MNL OL XIX-I-20 5. doboz

12. Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15. – 1946. február 4. Szerk. G. Vass István. Bp. 2005. 104. p.

13. 11.170/1945. /XII.8./ M.E.sz.r. Az Országos Könyvtári Központról és a Könyvtárak Országos Tanácsáról. In: TAKÁCS József: Könyvtárügyi jogszabályok gyűjteménye. [Bp.] 1951. 110–113. p.

14. Az OKK részére történő kötelespéldány szolgáltatás az 1929:XI. t.c. 36. §-ának módosításával (3.370/1946. (III.28.) M. E. sz. r.) valósult meg.

15. Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15. – 1946. február 4. i. m. p. 136–139.

16. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz. Az idézett utolsó mondata a géppel írt, aláírás nélküli tisztázat karbonpapírral készült másolatába – valószínűleg Sebestyén Gézától származó – kézírással betoldott szöveg.

17. TÓTH Gyula: Sebestyén Géza a közkönyvtárügy megújítója (is) = Könyvtári Figyelő, 57. évf. 2011. 4. sz. 699–720. p.

18. A Szabadművelődési ügyosztály vezetőjének válasza a népkönyvtárak anyagának kiegészítéséről. In: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez (1945–1949). Összeáll. és bev. Dancs Istvánné. Bp. 1988. 324–325. p.

19. Magyarországi rendeletek tára. 79. évf. 1945. I–VI. füzet. Bp. 1945. p. 819. p.

20. Uo. p. 109. p.

21. PASTEINER Iván: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemi könyvtár 1928-ban = Magyar Könyvszemle, Ú. f. 36. köt. 1929. 3–4. sz. 225. p.


23. Paulovics Géza (Irsa, 1900. júl. 4. – Budapest, 1974. febr. 12.) karnagy, népzenekutató, jogi doktorátust szerzett. A Magyar életrajzi lexikon szerint 1926-tól 1950-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Pontosításként hozzátehetjük, hogy

1927-ben és 1928-ban könyvtárosi tanfolyamokat végzett, 1943. dec. 31-i adat szerint tudományos tisztviselő, I. osztályú múzeumi őr. 1945. máj. 14-től az OKBK, majd az OKK munkatársa egészen 1950-ig.

24. Mokcsay Júlia (Máramarossziget, 1902. jún. 18. – Bp. 1969/1970?) könyvtáros. A szegedi egyetemen doktorált, 1935-től az OSZK munkatársa lett. 1943. dec. 11-től a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége állományában tudományos tisztviselő, 1945-ben könyvtári segédőr, majd az OKK munkatársa nyugdíjazásáig, valószínűleg 1950-ig. Utána Kunszentmiklóson, majd ismét Budapesten élt.

25. Molnár Ágnes (Budapest, 1911. máj. 26. – 1987.) könyvtáros. 1940-től az OKBK, majd az OKK munkatársa. 1952 után az OSZK-ban, 1959. jan. 1. és 1968. márc. 1 között az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központban dolgozott.

26. Rád Árpádné szül. Szabó Irén (Hernádszentandrás, 1906. aug. 15. –) 1940. ápr. 2-től a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségén. 1945-ben az OKBK-ban dolgozott, 1946-ban az OKK létszámában szerepel, de máshol volt szolgálatban, 1947-től ténylegesen is az OKK munkatársa.

27. Várady Irén (Csíkszereda, 1900. júl. 30. –) egyetemi alkönyvtárnok, miniszteri előadó. A szegedi egyetem bölcsészkarán végzett. 1946 áprilisában a VKM miniszter az OKK-hoz osztotta be, de novembertől már az Országos Köznevelési Tanácsnál dolgozott.

28. Bereczky Erzsébet (Dunabogdány, 1920. júl. 20. –) 1945-ben az OKBK-ban, majd 1946–47-ben az OKK-ban könyvtári asszisztens.

29. Berczely A. Károlyné, Monori Erzsébet (Budapest, 1921. máj. 24. – 2012) 1945-ben a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségén havidíjas tisztviselő. 1946 és 1949 között az OKK munkatársa, 1949 októberében az OSZK-ba lett áthelyezve.

30. Beck Lajos (Budapest, 1913. ápr. 7. –) 1932 óta a Köz gyűj-temények Országos Főfelügyelőségének az alkalmazottja. 1946-tól az OKK-nál könyvtáros. 1957-ben az OSZK-ban közgyűjteményi munkaerő.

31. Jantsits Gabriella (Budapest, 1922. jan. 4. –) 1945-ben az OKBK-ban díjnok, 1946-ban OKK-ban könyvtári segédtiszt.

32. Özv. Bosnyák Andorné szül. Mészáros Klára (Csongrád, 1908. aug. 1. –) okleveles középiskolai tanár. 1943. okt. 20 óta az OKBK, majd az OKK alkalmazottja 1948. szept. 20-ig. Szept. 21-től német–francia óraadó tanár az esztergomi állami Szent Margit Leánygimnáziumban. 1949–57 között a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium német–francia szakos tanára.



33. Dávid Antalné szül. Angyal Paula (Budapest, 1898. aug. 28. –) irodalomtörténész. Budapesten doktorált 1934-ben.1933-tól az OKBK, majd az OKK munkatársa 1952-ig.

34. Füves Ödönné szül. Prosser Piroska (1920. okt. 16. – 1950. okt. 6.) a budapesti egyetem bölcsészkarán doktorált 1942-ben. 1945-ben az OKBK havidíjas tisztviselője.

35. Dévényi Miklósné szül. Rignáth Edit (Budapest, 1925. ápr. 4. –) 1944. máj. 1-től Magyar Nemzeti Múzeum beszerzési csoportnál, 1945-ben az OKBK-ban majd OKK-nál dolgozott 1946 októberéig.

36. Börcs Gyula (Bicske, 1912. ápr. 12. – 1992.) 1937. nov. 1-től a budapesti Egyetemi Könyvtárban, 1942. szept. 15-től a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségén, 1946-tól 1952 végéig az OKK-nál, utána az Egyetemi Könyvtárban dolgozott.

37. Bősze József (Rum, 1906. szept. 27. –) 1937. nov. 1-től OKBK-nál, majd az OKK-nál dolgozott.


39. Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15. – 1946. február 4. i.m. p. 393.

40. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz. – GERŐ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia, 2008–2010. Pótlások, javítások, 996–2007. 4. köt. Bp. 2014. 158. p.

41. MNL OL XIX-I-20 5. doboz. – Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 10. köt. Bp. 1992. col. 54–56. – GÁL István: Bartóktól Radnótiig. Bp. 1973. 39. p. – Illyés Gyula és Gál István levelezése, 1930–1982. Sajtó alá rend., az előszót és a jegyzeteket írta Gál Ágnes és Gál Julianna. Bonyhád, 1998. 85. p. – Gál István életműve. Bibliográfia. Összeáll. Gál Ágnes és Gál Julianna. Bp. 2003.

42. GÖNYEI Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948. Bp. 1988. 345. p.

43. Uo. 348. p.

44. The American Book-Center for War Devastated Libraries Inc. 1944–1948 sponsored by The Council of National Library Association. New York, 1953. 51. p.

45. GÖNYEI Antal: i m. 348. p.

46. Uo. 345. p.

47. JÓNÁS Károly – VEREDY Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története, 1870–1995. Bp. 1995. 153. p. – GERŐ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia, 2008–2010. Pótlások, javítások, 996–2007. 4. köt. Bp. 2014. 142.p., 143. p.

48. Az American Library Association-től a Rockefeller Foundation

jóvoltából kapott tudományos folyóiratok szétosztási jegyzéke 1947. Bp. Országos Könyvtári Központ, 1947. 52 p.

49. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz.

50. Illyés Gyula és Gál István levelezése, 1930–1982. Bp. 1998. 85. p.

51. VOKSz = A külföldi államokkal és állampolgárokkal való kulturális kapcsolatokat koordináló szovjet kormányzati szerv nevének rövidítése.

52. GÁL István: Könyvek katasztrófája: hogyan pusztultak el Magyarország könyvtárai és hogyan indult meg az újjászervezés = Új Magyarország, 1946. júl. 31. 11. p.

53. SZÉKELY Zoltán: Könyvtáraink válsága a kultúra válságához vezet! = Igazság, 1947. márc. 28. 6. p.

54. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz

55. GERŐ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia, 996–2007. 1. köt. Bp. 2009. 161. p.


57. Uo.

58. POGÁNYNÉ RÓZSA Gabriella: Az Egyetemi Könyvtár fejlődése 1945 és 1980 között. In: Az Egyetemi Könyvtár története és gyűjteményei. Szerk. Szögi László. Bp. 2008. 131. p.

59. Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. – 1947. május 31. A. köt. Szerk. Szűcs László. Bp. 2008. 495–496. p.

60. Karácsony Sándornak, az Országos Szabad Művelődési Tanács elnökének állásfoglalása a rendelettervezetről. In: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez (1945–1949). 1988. 353–354. p.

61. Elnöki ügyosztály véleménye a rendelettervezetről. In: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez (1945–1949). 1988. 354–355. p.



64. Uo.

65. Kordás Ferenc (Balmazújváros, 1911. december 13. – Hajdúböszörmény, 1993.) tanár, költő, szociográfus, művelődésszervező. Sárospatakon és Debrecenben járt tanítóképzőbe. A VKM megbízásából 1936–1941 között a brazíliai San Paolo magyar iskolájában tanított. Hazatérte után a VKM Szabadművelődési főosztályán, majd az Országos Iskolánkívüli Népművelési Intézetbe, ezt követően pedig a Szabadművelődési Tudományos Intézetbe


KÉGLI FERENC

nevezték ki. 1946. szept. 1. és 1948. febr. 14. között az OKK munkatársa, ezt követően az Országos Köznevelési Tanácshoz lett beosztva. Ennek megszűnte után általános iskolában tanított Csepelen. Óraadó tanárként gimnáziumban és az ELTE-n spanyol és portugál nyelvet tanított, de beszélt franciául, németül, angolul, és orosztanári képesítése is volt. 1979-ben Balmazújvárosba, az 1980-as évek végén Hajdúböszörménybe költözött.

66. Szabó-Froreich Antal (Budapest, 1917. febr. 20. – Budapest, 1981. dec. 13.) könyvkiadó, költő, könyvtáros. A Pázmány Péter Tudományegyetem francia, olasz, romanisztikai intézeteiben 3 évig volt könyvtáros. Bölcsészkari abszolutóriuma 1939. okt. 21-én kelt. 1939–1944 között a Pharos könyvkiadó cégvezetője. Beszélt angolul, eszperantóul, németül, franciául, olaszul, olvasott ido, novial, okcitán és spanyol nyelven is. 1946. szept. 4-től 1952. jún. 15-ig dolgozott az OKK-ban, majd az Egyetemi Könyvtárban volt könyvtáros.


68. Uo.

69. Uo.

70. Magyar Országos Tudósító, 29. évf. 1947. március 31. 10 óra 40 perc. http://archiv1945-1949.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1 (2015.XI.20.)


72. Gál István 1947 júniusában részt vett az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága alakuló ülésén. (GÁL István: Bartóktól Radnótiig. Bp. 1973. 39. p.)


74. Gál István továbbra is az OKK munkatársa maradt könyvtárnoki beosztásban. Kilépésének napja 1949. november 30. (MNL OL XIX-I-20 5. doboz.) Ezt követően British Council alkalmazta, majd kulturális tanácsadó és könyvtáros volt a budapesti angol követségen (később brit nagykövetség). A forradalom leverése után segítette azokat a politikusokat és értelmiségieket, akik Bibó kibontakozási javaslatát angol diplomata körökhöz akarták eljuttatni. 1956. december elején a magyar szervek kémkedés gyanújával lefogták, de angol közbenjárásra két hét után szabadon engedték. 1957 után irodalomtörténészként dolgozott, 1972-ben ment nyugdíjba. 1982. június 16-án halt meg Budapesten.

75. JÓNÁS Károly – VEREDY Katalin: i. m. 96–97. p.

76. Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. – 1947. május 31. B. köt. Szerk. Szűcs László. Bp. 2008. 916–917.

p.

77. JÓNÁS Károly – VEREDY Katalin i. m. 97. p.


79. VOIT Krisztina: Tudományos és szakkönyvtárak Magyarországon. Kísérlet a hazai szakkönyvtárügy történeti rekonstrukciójára 1932–1952. Bp. 2011. 37. p.

80. SEBESTYÉN György: Szentmihályi János pályaképe. In: Szentmihályi emlékkötet. Szerk. Nagy Anikó. Bp. 2000. 12. p.

81. MNL OL XIX-I-20 3. doboz. – A folyóirat nem indult meg, 1949 januárjában a Tudományos Bizottság álláspontja szerint a szövegben nemcsak számos fordítási, nyelvtani hiba, hanem határozott reakciós tendencia is mutatkozott.


83. A jegyzékben közölt adatok feldolgozásra kerültek itt: Könyvtártörténeti források 1945–1952.= https://sites.google.com/site/2keglisegek (2015.XII.5.)


85. Könyvtártörténeti források 1945–1952.= https://sites.google.com/site/2keglisegek (2015.XII.5.)


87. Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. – szeptember 19. Szerk. Szűcs László. Bp. 2000. 530., 575. p.

88. Magyar Távirati Iroda,. 1947. október 15. 13 óra 30 perc. http://archiv1945-1949.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1 (2015.XI.20)

89. 220/1948. (II. 1.) V.K.M. sz. r. Az Országos Könyvtári Központ szervezeti, ügyviteli és igazgatási szabályzata tárgyában. In: TAKÁCS József: i. m. 119–126. p.

90. ZALAI Zoltán: Az Országos Könyvtári Központ és a magyar könyvtárügy fejlődése. [Bp.] OKK, [1951].



93. KÓNYA Sándor: A Magyar Tudományos Tanács (1948–1949). Bp. 1998. 11. p.


95. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi jegyzékei. 1947. június 1. – 1950. február 15. Szerk. G. Vass István. Bp. 2004. 272. p. – Beőthy Ottót 1950-ben koholt vádak alapján elítélték. 1954-ben rehabilitálták. 1957 és 1958 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárának az igazgatója volt, 1958-tól 1968-ig a Magyarok



Világszövetségének a főtitkára. 1985. március 1-jén halt meg Budapesten.


97. http://nevpont.hu/view.php?id=8973 (2015.XI.5.)

98. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete ötven évének kronológiája. 1935–1985. Szerk. Kovács Dezső. Bp. 1985. 13–14. p.

99. TÓTH Gyula: Tévút vagy torzó? 50 éve alapították a körzeti könyvtárakat = Könyvtári Figyelő, 46. évf. 2000. 1. sz. 39–64. p. – TÓTH Gyula: Tíz év múltán – a hatvan éve alapított körzeti könyvárakról. 1–2. = Könyvtári Figyelő, 1. 55. évf. 2009. 4. sz. 685–704. p.; 2.: 56. évf. 2010. 1. sz. 85–107. p. – TÓTH Gyula: Sebestyén Géza a közkönyvtárügy megújítója (is). = Könyvtári Figyelő, 57. évf. 2011. 4. sz. 699–720. p.– További részletek a témához: KÉGLI Ferenc: A Székesfehérvári Körzeti Könyvtár (a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár elődje) története, 1950–1952. Székesfehérvár, 2002. 13–20. p.

100. E. KOVÁCS Kálmán: A szabadművelődés kérdéseiről. = Új Szántás, 1948. 8–9. sz. 465–479. p.

101. MNL OL XIX-I-20 2. doboz. – Aláírás nélküli, gépírásos feljegyzés 1948. november 25. dátummal.




105. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz. – KÖZELBIZ (= Közintézményeket Elhelyező Bizottság)

106. GERŐ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia, 996–2007. 1. köt. Bp. 2009. 166. p.

107. Az Országos Könyvtári Központ elnökének beadványa a miniszternek a népkönyvtárüggyel kapcsolatos teendőkről. In: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez (1945–1949). 1988.394–395. p.

108. Cherven Arisztid Gyula (Budapest, 1917. –) A név egyedisége alapján valószínűleg azonos azzal a Cherven Arisztiddel, aki 1927–28-ban a középiskola első osztályát a miskolci Fráter György Gimnáziumban végezte. 1943. jan. 16-tól teljesített tudományos könyvtári szolgálatot, 1945-ben az OKBK tiszteletdíjas tisztviselője. 1948-ban a VKM VIII/1. ügyosztályon a szabadművelődés elvi ügyeivel foglalkozott. A minisztériumi állása előtt valószínűleg az OKBK-nál dolgozhatott, mivel 1948. december 14-én Tolnai Gábor minisztériumi osztályfőnök úgy fogalmazott, hogy „visszarendeli” további szolgálattételre az OKK-hoz, s másnap el is foglalta új helyét. A következő év februárjában bízták meg a Népkönyvtári alosztály vezetésével. Telegdi

1949. augusztus végén Chervent – saját kérésére – felmentette osztályvezetői tisztsége alól. 1956 októberében sógora, Szentirmay Sándor kémiatanár egy diákparlamenten felvetette, hogy meg kellene szervezni a középiskolások új, egységes szervezetét. Odahaza a lakásán tájékoztatta sógorát, Cherven Arisztidet, hogy a DISZ helyett egy országos középiskolás diákszervezetet akar létrehozni. Cherven Arisztid az iskolában elkészítette a szervezet programját és felhívását. 1958-ban az Egyháztörténet című negyedéves folyóirat segédszerkesztője, 1960-ban az 1956. októberi felhívás megfogalmazásáért a Legfelsőbb Bíróság a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettében tíz év szabadságvesztésre ítélte.

109. Komlós Jenőné – 1951-ben a Népművelési Minisztérium könyvtárosztályán dolgozott.

110. Luhn Erzsébet – (Budapest, 1905. –) 1939. nov. 13. – 1942. jún.: OKBK munkatársa. 1942-ben az Athenaeum Kiadónál dolgozik. 1942 decemberétől a KSH könyvtárában havidíjas. 1945. júniustól a VKM-ben a külföldre hurcolt javak hazahozatalának egyik előadója. 1946. nov. 1-től az OKK állományában van, de 1948-ban a minisztérium Szabadművelődési ügyosztályán teljesít szolgálatot. 1949-től az OKK Népkönyvtári osztály munkatársa. Az osztály megszűnése után – más területeken – végig az OKK-ban dolgozott.

111. Fóris Anna Mária – (Szekszárd. 1896. dec. 20. –) A Budapesti Közgazdaságtudományi Karon végzett 1920-ban. 1934-ben doktorált. 1924 és 1941 között a Magyar Szociográfiai Intézetben, 1942-től 1945-ig a Teleki Pál Tudományos Intézetben dolgozott. 1945. aug. 2-től az OSZK-ban könyvtáros. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái szócikkét kiegészíthetjük azzal, hogy 1949. jan. és okt. között OSZK-ból ideiglenesen lett áthelyezve az OKK-ba. 1957-ben az OSZ tudományos főmunkatársa.

112. Györgypál József – jogszigorló volt. 1949 novembere után a Népkönyvtári Központ munkatársa.


114. MNL OL XIX-I-1-i 126. doboz

115. MNL OL XIX-I-20


117. MNL OL XIX-I-1-i 126 doboz

118. MNL OL XIX-I-20

119. https://hu.wikipedia.org/wiki/Haraszthy_Gyula (2015.XI.20.)


KÉGLI FERENC

120. MNL OL XIX-I-20 5. doboz – Augusztus 29-ig volt az OKK-nál.

121. Fitz József (Oravicabánya, 1888. márc. 31. – Budapest, 1964. szept. 12.) könyvtáros, nyomdászattörténész, 1934 és 1945 között az OSZK főigazgatója. Az OKK ny. szaktanácsadója 1952-ig.

122. Ferenczy Géza (Külsővat, 1901. okt. 30. – Budapest, 1974. márc. 27.) nyelvész. 1949. jún. 2-től az OKK, megszüntetése után az OSZK, 1953. márc.-tól az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa.

123. Komjáthy Miklós (Kaposvár, 1909. máj. 13. – Budapest, 1993. ápr. 6.) történész, levéltáros. 1949. febr. 12-től 1951 júliusáig, az OKK munkatársa.

124. Tóth András (Budapest, 1915. ápr. 15. – Budapest, 2003. júl. 1.) történész, könyvtáros. 1949. febr. 2-től megszűntetéséig az OKK munkatársa.

125. Ürögdi Györgyné szül. Lambrecht Erzsébet (Budapest, 1915. szept. 13. –) magyar–német szakos okl. középiskolai tanár. 1936–1939 között a pécsi tudományegyetem filozófiai intézetében adminisztrációs és tudományos munkakörben dolgozott, 1940–1941-ben a jogi kar nemzetközi jogi intézetében titkárnő, 1942–1944-ben a Magyar Általános Bank és Áruforgalmi Rt.-nél általános magángazdasági adminisztráció területén dolgozott Budapesten. 1948. febr. 1-jétől az OKK, megszűntetése után az OSZK munkatársa.


127. MNL OL XIX-I-1-i 126. doboz

128. Nagy Lászlóné szül. Rácz Aranka (Enying, 1922. jan. 26. – 2015. okt. 20.) a debreceni tudományegyetemen magyar–angol tanári szakon végzett. 1947-ben szabadművelődési fogalmazó a Veszprém megyei felügyelőségen, majd novembertől a vármegyei múzeum könyvtárosa. 1949. márc. 12-én a VKM megbízta, hogy ideiglenes vezetői minőségben a veszprémi körzeti könyvtár szervezési és igazgatási teendőit lássa el, s a könyvtárnak áprilistól ő a

kinevezett vezetője. 1949. szept. 1-től az OKK Népkönyvtári osztályának helyettes vezetője. Részletes életrajza jelenleg a Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon webes adatbázisában olvasható.

129. MNL OL XIX-I-1-i 126 doboz




133. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi jegyzékei. 1947. június 1. – 1950. február 15. p. 392. – Telegdi Zsigmond egy évig volt a Nyelvtudományi Intézet alapító vezetője, utána 1952-ig igazgató-helyettese. Ezt követően az ELTE docense, 1958-tól professzor. Meghalt Budapesten, 1994. márc. 5-én. – Telegdi Zsigmond (1909–1994). In: Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások. 2. Szerk. Bolla Kálmán. Bp. 2006. p. 594–607.


135. Zalai Zoltán (Budapest, 1907. nov. 9. – Budapest, 1986. szept. 15.) könyvtáros. Szülei Zalai Béla filozófus és Neu-mann Erzsébet. Az érettségi után másfél évig medikus-hall-gató, majd házitanító, autóbuszkalauz, a fővárosnál szellemi szükségmunkás, 1940-től a fővárosnál népjóléti hivatalnok. 1943–44-ben munkaszolgálatos, 1945-ben népjóléti fő-tiszt, a VIII. ker.-ben népjóléti osztályvezető, 1949-ben az akkori IV. kerület (Belváros) elöljárója. 1950–52 között az OKK, 1952–53 között a Népkönyvtári Központ vezetője. 1953–68 között (nyugdíjba vonulásáig) a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosa, csoportvezető. 1957-ben tanári oklevelet szerzett, 1959-ben az ELTE-n filozófiai doktor.

Beérkezett: 2015. december 15.

Minősített Könyvtárak

A Magyar Kultúra Napja alkalmából 2016. január 21-én Hoppál Péter, az EMMI kultúráért felelôs államtitkára átadta a Közmûvelôdési Minôség és Könyvtári Minôség Díjakat, valamint a

Minôsített Közmûvelôdési Intézmény és a Minôsített Könyvtár címeket.Minôsített Könyvtár címmel tüntették ki az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárat, a

debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárat, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egye-tem Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtárát, a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi

Könyvtár és Tudásközpontot, valamint a Mezôkovácsházi Városi Könyvtárat.Gratulálunk a kitüntetett könyvtáraknak!


Hivatali felettese, Györke József főigazgató jellemez-te e szavakkal Goriupp Aliszt 1945-ben, amikor soron kívüli előléptetésre terjesztette fel a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának, az Országos Széchényi Könyv-tár felettes szervének. A méltatás jól ragadja meg személyiségének alapvető, lényegi elemét, amely egyébként nemcsak Goriupp Aliszra (1894–1979) vonatkoztatható, bizonyos értelemben szakmánk, hi-vatásunk ideáltípusa meghatározásának is felfogható, így logikailag végiggondolva az állítást, megkockáz-tathatjuk a kijelentést, miszerint benne tisztelhetjük pályánk ideájának megtestesülését. Háttérember, nélkülözhetetlen háttérember volt, vagyis nem tar-tozott szakmánk csillogó és a figyelem fókuszában működő karizmatikus személyiségei közé: „szürke, egyszerű munkatársa vagyok a könyvtárnak” – nyi-latkozta a rá jellemző szerénységgel 1954-ben.1 A „szürke, egyszerű munkatárs” működése, szakmai

tevékenysége azonban meghatározó volt a nemzeti könyvtár, sőt az egész magyar könyvtárügy számára. Hosszú, közel öt évtizedes pályafutása alatt nagy je-lentőségű reformok kezdeményezője és még inkább megvalósítója volt.Mint kortársai általában, eredetileg ő sem könyv-tárosnak készült. 1894. augusztus 18-án született a Temes megyei Buziásfürdőn. Édesapja, kamjonkai Goriupp Antal a lánya 1948-ban íródott önéletrajza szerint „gazdálkodó” volt – alighanem a korszel-lemnek megfelelően a’földbirtokos’ eufemisztikus megfogalmazását használta –, 1929-ben hunyt el.2 Édesanyját, Talajdi Elvirát3 korán elvesztette, puritán erkölcsű szász nemzetiségű nagyanyja nevelte. Neki köszönhette tökéletes német nyelvtudását és a német irodalom, kultúra iránti érdeklődését, valamint a kö-telességteljesítés ethoszát. E példaképnek tekintett nagymama szép portréja ott függött később lakásának

Múltunkból

„Munkáját alaposság, lelkiismeretesség és széles látókör jellemzi”Goriupp Alisz emlékezete*

POGÁNY György

* A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciója 2015. április 24-ei, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon tartott rendezvényén elhangzott előadás szerkesztett változata.


díszhelyén, kis biedermeier szalonjának szófája fe-lett.4 Temesváron a piarista gimnáziumban magánta-nulóként érettségizett – lánygimnázium még nem volt a városban – és kikerülve a családból, a kolozsvári egyetem magyar–német szakos hallgatója lett, ahol 1916-ban doktorált Döbrentei Gábor nyelvújítása című értekezésével.5 Az 1916/17-ben egy tanévet Lipcsében és Bécsben töltött ösztöndíjasként, né-met filológiai tanulmányokat folytatott. Ekkor még nyelvészi ambíciókat szövögetett, és ugyan 1917-ben tanári oklevelet szerzett, sőt rövid ideig Kolozsvárott egy leányiskolában óraadóként tanított, illetve egy évet a kolozsvári egyetemen lektorként töltött,6 Bu-dapesten és a Magyar Nemzeti Múzeumban képzelte jövőjét. Álláskeresése végül 1918-ban sikerrel járt: Melich János értesítette, hogy 1918. november 16-tól a múzeumi könyvtár, vagyis az OSZK szakdíjnokul alkalmazza.7 A pályakezdés nehézségeit jellemzi, hogy az akkori gyakorlatnak megfelelően kezdőként fizetést nem kapott, csak 1922-ben nevezték ki fize-téses segédőrré.Első munkahelye a Hírlaptárban volt, ahol az évek során minden munkafolyamatot megismert, vagyis rendezte az állományt, cédulázott, köttetésre előké-szítette a periodikumokat, raktárt költöztetett, fej-lesztési tervet készített. Mint évtizedekkel később visszaemlékezve mondta: „Csakhamar átéltem a könyvtáros kezdeti csalódását: „értelmes” feladatot vár, és igen sokszor mechanikus munkát kap. Hosz-szabb vagy rövidebb időbe telik, amíg ebbe beletö-rődik. Majd rájön, hogy a technikai, mechanikus elem a könyvtáros munkájából egészen soha nem küszöbölhető ki, csak csökkenthető. Majd eljön az az idő, midőn a könyvtáros megszereti a látszólag kevés-sé értelmes munkát, megismeri mégis csak meglevő értelmét: azt, hogy az a továbblépés feltétele. Talán a könyvtárosmesterség titka az aprómunka megbe-csülése. Így lettem könyvtáros.”8

A Hírlaptár az I. világháborút követő években súlyos helyzetben volt. A periodikumok rendezetlenül, zsú-foltan hevertek a raktárak padlóján, anyagi okokból megszűnt a köttetés, a korábban előfizetett, többnyire külföldi újságok folyamatossága megszakadt, a hír-lapok mintegy harmada teljesen feldolgozatlan volt. Elkerülhetetlenné vált a hírlaptári munka reorgani-zációja, a kutatás számára az anyag használhatóvá tétele és ebben a nagy munkában csakhamar komoly szerepe lett Goriupp Alisznak. Már 1921-ben bead-ványban hívta fel Melich János figyelmét a hiányokra és kérte felettese intézkedését.9 1923-ban megbízást kapott a periodikumok új katalogizálási szabályzatá-

nak kidolgozására és irányítója volt a hírlaptári anyag átköltöztetésének a Festetich-palotából a könyvtár főépületében kialakított új helyiségekbe. A költözés a tár anyagának teljes újjárendezésével járt, és 1927-ben megtörtént az áttérés a numerus currens szerinti számozási és raktározási rendszerre.10 1934-ben ő írta meg a Hírlaptár ötven éves működésének történetét, a kiadvány bevezetőjében Rédey Tivadar a következő módon méltatta hírlaptári működését: „Felkérésem-re – a rendelkezésünkre álló ügyiratanyag gondos áttanulmányozása s a maga hosszú évekre kiterjedő tapasztalatai alapján – osztályunknak az a tisztvise-lője nyújt ezekben a sorokban történeti visszapillan-tást, akire az osztály fejlesztését célzó intézkedések legtöbbjének eszmei kiépítése és gyakorlati végre-hajtása is hárult. Dolgozatából a lezáruló öt évtized szervezeti fejlődésmenetének, gyarapodási és haszná-lati számadatainak ma elérhető leggazdagabb képe fogadja az érdeklődőt.”11

Goriupp Alisz az 1920-as években alapos gyakorla-ti ismeretekre tett szert a könyvtári gyakorlat szinte minden területén, ugyanakkor kitűnt elméleti felké-szültségével is. Néhány kisebb nyelvészeti dolgo-zatot ugyan még publikált ezekben az években, de érdeklődésében egyre inkább a könyvtártudomány és a bibliográfia került előtérbe. Sajtótörténeti köz-leményei a Magyar Könyvszemlében, a Magyar Bibliofil Szemlében és a Könyvbarátok Lapjában jelentek meg. Vitathatatlan elismerését jelentette, hogy ő búcsúztatta a nyugdíjba vonuló Kereszty Ist-vánt12, illetve az egyetemi tanári kinevezése miatt a könyvtárból távozó Bajza Józsefet.13 Sajtótörténeti közleményében Szinnyei József bibliográfiájához közölt újabb adatokat14, továbbá az 1919-es emig-ráció sajtóbibliográfiáját gazdagította.15 A Magyar Hírmondó előfizetőit ismertette egy másik cikke16 és levéltári források alapján mutatta be a Pester Wochenblatt című hetilapot.17 Felfigyelt a külföldi sajtótudományi kutatásokra, a müncheni intézetről adott hírt egyik cikkében.18

Ezekben az években kezdte meg kurrens szakbibliog-ráfusi munkásságát, az 1925-ben elhunyt Hellebrant Árpád két könyvészetének folytatását vette át. Az egyik az Ethnographiában közölt Néprajzi (Folklore) könyvészet 1925-ből című összeállítás volt19, a másik pedig az Irodalomtörténeti repertórium, melyet 1925 és 1927 között adott közre, pontosabban az 1927-es tárgyévnek csak az első részét, mert a folytatást már Kozocsa Sándor készítette.20 Mindkét bibliográfia egy már hosszú ideje bejáratott kurrens vállalkozás folytatása volt, ezért igazán eredeti megoldásokkal

POGÁNY GYÖRGY


GORIUPP ALISZ EMLÉKEZETE

nem léphetett fel, a cél az volt, hogy a folytonosság fenntartható legyen. Készített egy francia nyelvű bibliográfiát is az 1920–1926 között megjelent ha-zai könyvészetekről.21 Vitathatatlan, hogy viszonylag rövid ideig szerkesztette ezeket a kurrens bibliográfi-ákat, de a néhány évi működés alatt alapos jártasság-ra tett szert a könyvészetek szerkesztésében, amely ismereteknek majd későbbi pályafutásában lett nagy jelentősége.Az 1920-as évek második felére már elismert szak-embere volt a sajtótörténetnek, sajtóbibliográfiának és a gyakorlati könyvtári munkának. Ezt jól jelezte az a tény is, hogy beválasztották az 1928-as kölni nemzetközi sajtókiállítás (Pressa-kiállítás) magyar rendezőbizottságába, egyike volt a kiküldött anyagot kiválasztóknak.22 Szakmai elismertségét bizonyítja, hogy az 1920-as években több alkalommal járt kül-földön tanulmányúton, 1922-ben Németországban23, 1925-ben pedig az ausztriai Grazban kutatott.24 1929-ben megpályázta a bécsi Collegium Hungaricum ösz-töndíját az 1929/30-as tanévre, október 1-jétől 1930. július 31-ig tartózkodott az osztrák fővárosban.25 Bécsben többek között sajtótörténeti és levéltári kuta-tásokat végzett, illetve az ausztriai könyvtárosképzést is tanulmányozta.26 Hírlaptári korszakának egyfajta lezárását jelentette a gyűjtemény ötven évét feltáró összefoglaló, amely munkáról korábban már volt szó. Kezdő éveinek sajtótörténeti kutatásaihoz még egy alkalommal visszatért, 1944-ben közölt egy nagyobb cikket a szakterületről.27

Az Országos Széchényi Könyvtárban 1934-ben alapvető változások kezdődtek. A Klebelsberg Kunó által létrehozott Gyűjteményegyetem helyett létre-jött a Magyar Nemzeti Múzeum szervezete, amelybe betagolódott az ismét egységes Országos Széchényi Könyvtár, 1929-től ugyanis az egyes tárak (Nyom-tatványtár, Kézirattár, Zeneműtár, Hírlaptár) önálló egységek lettek. Az egységes könyvtár élére ekkor nevezték ki Fitz Józsefet.28 Az új főigazgató átgon-dolt reformtervekkel kezdte meg működését. Goriupp Alisz lett legközvetlenebb munkatársa, őt bízta meg a Nyomtatványtár vezetésével, amely három részlegre tagolódott, a feldolgozást végző katalógusosztályra, a raktár-felügyeleti és az olvasóforgalmi egységre, illetve a könyvkötészetre. A reformok legfontosabb eleme a feldolgozómunka újjászervezése volt, ugyan-is a sok évtizede használt ún. müncheni katalógus szinte áttekinthetetlen volt. A reform nem pusztán az Adréma-gép üzembe állítását, vagyis a cédulák gépi sokszorosítását jelentette, lényegében a könyv-tár szinte valamennyi munkafolyamatát érintette. Az

új katalogizálási szabvány, az ETO bevezetése és a cédulák gépi előállítás tette lehetővé, hogy a koráb-bi egyetlen katalógus helyett a feltáró eszközök ösz-szehangolt rendszere jöjjön létre és az Adréma-gép megteremtette annak a lehetőségét is, hogy a feldol-gozómunka során készülő leírásokból összeállítható legyen a kurrens nemzeti bibliográfia, az 1936-os tárgyévtől meginduló Magyar Könyvészet.29

Goriupp Alisz még a rendszer bevezetése előtt, 1936-ban az Adréma-gép használatát, alkalmazásának lehe-tőségeit németországi könyvtárakban tanulmányozta. Fitz megbízta azzal is, hogy létesítsen cserekapcso-latot az 1928-ban Berlinben alapított könyvtárügyi szerv, a Reichstauschstelle vezető munkatársával, majd 1938-tól vezetőjével, Adolf Jürgens-szel (1890-1945).30 Németországból hazatérve terjedelmes je-lentésben számolt be a felkeresett öt könyvtárban az Adréma használatáról szerzett tapasztalatairól, illetve ellátogatott Berlinben a gépet előállító gyárba is.31

Szakmai munkássága ezekben az években teljese-dett ki. Aktívan bekapcsolódott a Magyar Könyvtá-rosok és Levéltárosok Egyesülete tevékenységébe, a grémium könyvtárosképző tanfolyamán 1937-ben a Katalogizálás című tárgy előadója volt.32 A tanfo-lyam hallgatói az előadások szövegét sokszorosított formában megjelentették, Goriupp Alisz terjedelmes, 72 oldalas írása részletesen összefoglalta tárgyát és első alkalommal ismertette meg tankönyvszerű for-mában a modern, az angol-amerikai katalogizálási módszerek felé elmozduló feldolgozási elveket, azo-kat az elveket, amelyeket az OSZK is alkalmazott a reformok keretében. A tanítás mellett számos egyéb fórumon is bemutatta az új feldolgozó rendszert és az Adréma-gépet; a Magyar Könyvtárosok és Le-véltárosok Egyesülete 1936. október 3-ai rendezvé-nyén tartott előadását a szaksajtó közölte.33 Érintette a könyvtári feldolgozómunkát az OSZK gyűjtőköri kérdéseit fejtegető írása34, valamint áttekintő köz-leményben ismertette az Adréma-gép működését.35 Munkaszeretetére, a katalogizálás iránti elkötelezett-ségére adalék, hogy jól érezhetően indulatos cikkben reagált Trócsányi Zoltán apró, ironikus felhangú közleményére, amelyben a szerző a katalogizálást kellemes, nyugalmas, a könyv olvasására is módot adó beosztásnak láttatta és leszögezte: „A helyes cím-felvétel és szakbeosztás felelőssége nem kisebb más könyvtári munkahelyek felelősségénél.”36

Munkáját Fitz József főigazgató messzemenően elismerte. Távolléte, többnyire szabadsága idejére gyakran őt bízta meg helyettesítésével, az irattári források tanúsága szerint 1936-ban, 1937-ben, 1940-


POGÁNY GYÖRGY

ben és 1941-ben.37 Fitz 1938-ban terjesztette fel a főkönyvtárnoki címre, ténylegesen, vagyis a megfe-lelő fizetési osztályba történő átsorolással 1941-ben lépett előre.38 A főigazgató 1938-ban így jellemezte tevékenységét: „Goriupp Alisz könyvtárunk legna-gyobb osztályának, a Nyomtatványtárnak a vezetője. A könyvtár új katalógusai (nemzetközi alakú betűren-des, tizedes rendszerű szakkatalógus és több speciális katalógus) az ő vezetése alatt készülnek, a technikai üzemek (adréma berendezés, könyvkötészet, sokszo-rosító gépek) az ő felügyelete alatt működnek. Osz-tályán 18 tisztviselő működik, mintaszerű fegyelmet tart, az előírt munkatempót mindenkor betartotta s osztályát általában pedáns rend jellemzi.”39

A második világháború alatt a megkezdett reformok lelassultak, egyre inkább az állomány mentése, biz-tonságba helyezése került előtérbe. Ebben a munká-ban is komoly szerepe volt Goriupp Alisznak, aki 1944 végén beköltözött a Nemzeti Múzeum épüle-tébe és az ostromot az óvóhelynek kialakított pin-cében vészelte át.40 A háború azonban nemcsak az állomány mentését tette szükségessé, megkísérelt kollégája, Halász Gábor mentesítése ügyében is lé-péseket tenni. Halász Gábornak 1944. július 19-én kellett jelentkeznie munkaszolgálatra. Goriupp Alisz Fitz József segítségét kérve írta: „Jelentkezése előtt a mellékelt szövegű írást adtam neki. Most Éva útján Halász ügyeit intéző ismerőse azzal a kéréssel jött a könyvtárhoz, hogy Fődirektor úr aláírásával ellátott azonos szövegű levelet kapjanak. A jelentkezéskor ugyanis azt mondták Gábornak, hogy a kultusz zá-radékolása, ill. jóváhagyása volna szükséges ahhoz, hogy neki halasztást adjanak.”41 Bár Halász Gábort többen is megkísérelték megmenteni, ez sajnálatos módon nem sikerült.42

1945-ben az akkori rendelkezések szerint a közal-kalmazottaknak igazolóbizottság előtt kellett szá-mot adniuk a háború alatti cselekedeteikről. Számos rosszindulatú, megalapozatlan bejelentés is érkezett a testületekhez. Erre példa a Goriupp Alisz ellen érke-zett feljelentés. Az Igazolóbizottság 1945. augusztus 28-ai tárgyalásán Kozocsa Sándor előadta, hogy dr. Dezsényi Béláné Szemző Piroskától hallotta, misze-rint Goriupp Alisz egy alkalommal kijelentette: büsz-ke arra, hogy német vér folyik ereiben. Arról, hogy Volksbund-tag lett volna, nem volt tudomása. Mint el-mondta, előtte németbarát kijelentéseket nem tett, de jobboldali beállítottságúnak ismerte őt, a Hóman-féle irány mellett volt. Dr. Droszt Olga tanú kijelentette, hogy tudomása volt róla, miszerint Goriupp Alisz – amikor az Anschluss után Ausztriába utazott, ahol

rokonai éltek – a legnagyobb felháborodással beszélt a nácikról. Ő ugyanis mélyen vallásos lévén nagyon elítélt mindent, amit a nácik Ausztriában tettek. Úgy tudta, hogy ő sokakon, pl. Waldapfel Eszteren is se-gített. Németbarát kijelentését soha nem hallotta és csak a legutóbbi időben hallott olyan kijelentéseiről, hogy úgy nyilatkozott volna, miszerint német szár-mazására büszke. Véleménye szerint ő nem a német-ségnek volt ellensége, hanem a nácizmust ítélte el, annak módszereit, az egész rendszert. Tudomása volt arról, hogy 1944. október 15. után a Szálasi-esküt nem akarta letenni és csak baráti felszólításra tette le. Az eskü letétele után pedig zokogva mondta: most történt először, hogy hamisan esküdött. Györke József kijelentette: 1936 óta dolgozott mellette, előbb, mint beosztott, később mint helyettese. Tudta róla, hogy a korábbi időben a német néppel, főképp a német szellem alkotásaival (zenével, tudománnyal) rokon-szenvezett, a nácikat azonban a legélesebben elítél-te. Határozattan tapasztalta, hogy az előbb említett német kultúra iránti szimpátiája 1944. március 19-e után megszűnt és a németséggel szemben egészen elutasító, sőt majdnem megvető álláspontra helyezke-dett. Az igazolóbizottság a tanúk meghallgatása után Goriupp Alisz politikai felfogását tisztázottnak tekin-tette, és igazoltnak nyilvánította.43 Mindenesetre az ellene tett megalapozatlan bejelentés és a nyomában indult vizsgálat jól jellemzi az akkori időket.1945-ben új korszak kezdődött az Országos Széché-nyi Könyvtárban és a magyar könyvtárügyben. A változásoknak most is aktív közreműködője volt. A könyvtár új főigazgatója, Györke József is elismer-te érdemeit és 1945. november 7-én kezdeményezte előléptetését a VI. fizetési osztály 1. fokozatából az V. fizetési osztály 2. fokozatába. Felterjesztésében adta a korábban már idézett jellemzést: „Dr. Goriupp Alisz a soron kívül való előléptetésre mindenképpen rá-szolgál. Az Országos Széchényi Könyvtár anyagának feldolgozásában csak kevesen vettek olyan mértékben részt, mint dr. Goriupp Alisz. Munkáját alaposság, lelkiismeretesség és széles látkör jellemzi. Külön el-ismerésképen említjük meg, hogy dr. Goriupp Alisz nemcsak mint gyakorlati könyvtáros kiváló, hanem mint a könyvtártudomány művelője is figyelemremél-tó eredményt ért el.”44 Előléptetésére a következő év-ben került sor, 1946. május 9-én értesítette a VKM, hogy a miniszter az V. fizetési osztályba sorolta és egyúttal kinevezte múzeumi könyvtárigazgatónak.45 Arra is akadt példa, hogy a főigazgatót helyettesítette, 1948-ban Varjas Béla bízta meg ezzel a feladattal.46 A főigazgató egyébként alkalmasnak tartotta volna



arra, hogy nagykönyvtár vezetője legyen. Telegdi Zsigmond az Országos Könyvtári Központ részéről levélben kereste meg Varjas Bélát aziránt érdeklőd-ve, hogy az OSZK munkatársai közül kik volnának alkalmasak könyvtárigazgatónak. Az 1948. május 8-án kelt válaszban a hat személy közül Goriupp Aliszt az első helyen említette. Az indoklás szerint: „hazai viszonylatban elméleti és gyakorlati síkon a legkiválóbb könyvtári szakemberek egyike. Bármely nagy tudományos könyvtár vezetésére alkalmas vol-na. Politikailag színtelen ugyan, de értelmes, aki a haladó szellem elől nem zárkózik el.”47

A könyvtárban a helyreállító munkálatokat követően 1946-ban ő kapott megbízást a meginduló Magyar Nemzeti Bibliográfia (MNB) szerkesztésére. A kur-rens könyvészet megindítása a hazai bibliográfia történetében fontos állomás volt. A nemzeti könyvtár 1936-tól ugyan közreadta a kötelespéldányok alapján szerkesztett Magyar Könyvészetet, de ez a betűren-des összeállítás évente jelent meg, így nem volt iga-zán kurrens kiadvány. A bibliográfia közreadásában a hazai tudomány és a könyvszakma igénye mellett fontos motívum lehetett a világháborús pusztítás után annak jelzése, hogy a magyarság jelen van ismét a világ szellemi vérkeringésében.48 Az első szám ösz-szevontan tartalmazta az 1946. január-márciusban megjelent könyvek, kották és térképek adatait, mint-egy 620 művet. Az ETO alapján kialakított szakcso-portokban sorakoztak a tételek, tételszámot a kezdeti időkben nem kaptak, erre csak 1953-tól került sor. Minden füzethez névmutató tartozott, amelyet évente kumuláltak. A nyomás egyoldalas volt, vagyis a fü-zeteket megrendelő könyvtárak felvágva a lapokat és felragasztva kartonra, megbízható katalógushoz jut-hattak. Goriupp Alisz neve egyébként szerkesztőként csak az 1947. 10. számtól szerepelt a kiadványon, és 1954-ig volt felelőse a bibliográfiának, az 1955. 1. számtól Veredy Gyula vette át tisztét. Egy füzetet, az 1952. 1. számot ismeretlen okból Dezsényi Béla szerkesztett. A bibliográfiát eredetileg az OSZK je-lentette meg, 1949-től a Tudományos Folyóiratkiadó NV, az 1950. 6. számtól a Közoktatásügyi Kiadó, az 1952. 4. számot a Tankönyvkiadó, majd az 1952. 5. számtól a Lapkiadó Vállalat adta ki. A példányszám kezdetben 500 volt, később valamelyest csökkent, 400, 420, 450, majd ismét 400 példányban látott napvilágot. Az induláskor az ára számonként még pengőben szerepelt, az 1946. 4. számtól 10 Ft volt egy-egy füzet ára, az évi előfizetés pedig 100 Ft, 1949-tól számonként 20 Ft-ba került, az előfizetői ár egyéni megrendelőknek 100, intézményeknek 200 Ft

volt. 1951-ben csökkent az ára, ismét 10 Ft-ba ke-rült egy füzet, illetve az előfizetés egységesen 100 Ft lett. A bibliográfia ráfizetéses volt, kiadása komoly anyagi gondokkal járt, ezt bizonyítja a kiadó gyakori változása is. 1950-ben az a veszély fenyegette, hogy megszűnik, abban az évben egy-egy szám még 500 példányban jelent meg, azonban csak 108 előfize-tője volt a bibliográfiának. Egy szám előállítási ára 3800 Ft-ba került és a kiadó a ráfizetés csökkentése miatt támogatást kért a Magyar Tudományos Akadé-miától. Ez a próbálkozás eredménytelen volt, végül a VKM közbelépése mentette meg a könyvészet kiadá-sát.49 1950-ben egyébként felmerült egy terv a Ma-gyar Nemzeti Bibliográfia alapján készülő szelektív bibliográfia megjelentetésére, az elgondolás szerint az éves könyvtermésből a kiválogatott legjelentősebb műveket referátummal együtt tartalmazta volna a könyvészet. Az OSZK részéről Varjas Béla, Dezsényi Béla és Goriupp Alisz vett részt 1950. január 18-án az előkészítő értekezleten. A tanácskozás szerint az előválogatást az Országos Könyvtári Központ és az OSZK végezte volna, az érdemi válogatás és a refe-rátumok megírása az MTA feladata lett volna.50 Az elgondolás azonban csakhamar elhalt.A nemzeti bibliográfia szerkesztése kapcsán történt az a tragikomikus eset, amelyet Fügedi Péterné írt meg és nagyszerűen jellemzi az 1950-es évek gya-nakvással és félelemmel teli légkörét: „Gyakran mél-tánytalan feladatok teljesítésére kényszerült: például az egyik választási kampány során vállalnia kellett a propagandakiadványok soron kívüli feldolgozását és azonnali nemzeti bibliográfiai regisztrálását is. Nagy hajrában voltunk, és persze a nyomda ördöge sem tétlenkedett. Mikor kinyitottuk a bibliográfia friss füzetét, a választási kiadványokat felsoroló, kiemelt szakcsoportban az ’Itt a régi rend vége’ cím helyett ott virított: ’Itt a régi rend végre!’. Szegény Aliz szó nélkül hazament, egy kis kofferbe váltás fehérneműt és tisztítószereket csomagolt, majd elkezdte várni azt a bizonyos rettegett éjszakai csengetést. Nos, nem csengettek sem azon, sem a következő éjszakák va-lamelyikén, szerencsére a nemzeti bibliográfia nem tartozott az elvtársak szellemi táplálékai közé, és gondolom a választási győzelem – a sajtóhiba elle-nére – 99%-os volt.”51

Az 1950-es években ismét bekapcsolódott a könyvtárosképzésbe. Az OKK által szervezett tan-folyamon kívül részt vett az egyetemen akkoriban indult képzésben is, a katalogizálást és a bibliográ-fiát oktatta. Mindkét tárgyhoz jegyzetet készített.52 Ő készítette el az első magyar katalogizálási szab-


POGÁNY GYÖRGY

ványt, a könyvtárak feldolgozó munkáját évtizede-ken át meghatározó MNOSZ 3424-et és az Országos Könyvtárügyi Tanács Katalogizálási Szakbizottsága elnöke lett. A szabvány kidolgozásakor nem tudta maradéktalanul érvényesíteni elveit, mint Fügediné visszaemlékezésében írta: „Az 1952-es, első magyar szabványról szólva önkritikusan beszélt a kényszerű engedményekről, és elvárta, hogy a kétséges vagy nem szabályozott esetekben bibliánknak a Porosz Instrukciókat, illetve annak Fuchs-féle kommentárjait tekintsük.”53

Az idősödő Goriupp Alisz személyiségéről egyetemi tanítványa, majd közvetlen kollégája, Fügedi Péterné rajzolt fel megkapó emberi portrét: „egyik legkedvesebb tanárom volt, biztos lehettem ab-ban, hogy osztályán jó műhelybe kerülök, de valójá-ban ennél sokkal többet kaptam. Nemcsak önzetlenül megosztotta velünk tudását, hanem szerető gonddal törődött is velünk. Nagy tudású, fantasztikus munka-bírású, szigorú, de igazságos főnök volt. (…) Termé-szetes volt, hogy megkövetelte tőlünk a katalogizálási szabályok alapos ismeretét. (…) Jelleméhez tartozott, hogy soha senkitől sem kívánt mást vagy többet, mint amit önmagától megkövetelt. Életét szinte felemész-tette a fegyelmezetten teljesített napi robot. Jóllehet tudatában volt sorsának, a napról napra, évről évre ismétlődő szürke aprómunkát is nagy szakmai alá-zattal végezte el. Nemegyszer bevallotta, ha mérleget csinálna, kiderülne, hogy sokévi munkájából csupán 2% volt igazi szellemi erőfeszítés. (…) Goriupp Aliz életében éles határvonalat jelentettek a háború utáni évek. Kicserélődtek a könyvtár vezetői, barátaink egy része elhagyta az országot, másokat pedig nyugdíjaz-tak. Élete egyre jobban elszürkült, egyre magányo-sabbá vált. Néha nosztalgikusan emlegette a Gulyás Pál által rendezett vacsorákat, összejöveteleket, ahol a desszertet a híres Hauer cukrászdából szállították, és a vendégek estélyi öltözékben érkeztek. Ahogy ott állt kinyúlt pulóverben, lehamuzott szoknyában, fura kis kontyba csavart hajjal, sárga ujjai közt az elmaradhatatlan cigarettával, bizony nagy fantázia kellett estélyi ruhában elképzelnem őt. A szellemes, nívós társaságnál is jobban hiányoztak neki a zene-akadémiai koncertek, különösen Dohnányit emlegette gyakran. Nem vonzották az akkori Nemzeti modern-nek mondott termelési drámái, kulák szabotázsokkal foglalkozó darabjai. Időnként keserűen megjegyezte, hogy már nem kap vernissage-meghívókat sem. Nem győztük magyarázni, hogy napjainkban (azokban a bizonyos ’50-es években) a kiállításmegnyitókon már nem kamarazene, hanem kultúrpolitikai a műsor. (…)

Szinte élete végéig dolgozott, a hétvégeken a budai hegyekben tett nagy séták, nyáron a Balaton jelen-tette számára a kikapcsolódást. Amilyen törékeny, sovány kis öregasszony volt, olyan szívós is. Túlélte kortársait és azt a kort, amely életének természetes közege volt.”54

Goriupp Alisz 1960. július 1-jén vonult nyugdíjba. Nyugdíjazása előtt számvetést készített az OSZK-ban végzett munkájáról. Az eredetileg 15 évre tervezett rekatalogizálás csak 50%-ában valósult meg, vagyis 225 000 kötet újrafeldolgozását sikerült elvégezni. Aktív korszakának utolsó nagy vállalkozása a mün-cheni katalógus másolható részének lefényképezése volt, ezzel 113 192 karton nemzetközi méretre való kicsinyítése történt meg és vált beoszthatóvá a mo-dern cédulakatalógusba.55 Nyugdíjas éveiben még közreműködött a Magyar Könyvészet 1945–1960 közötti ciklusának szerkesztésében illetve lektorálá-sában.56 1979. február 4-én hunyt el.

Jegyzetek

1. VARGA Imre: Goriupp Aliz, a könyvtáros = A Könyvtáros, 4. évf. 1954. 1. sz. 12–13. p.

2. Goriupp Alisz önéletrajza, 1948. december 2. OSZK Irattár 538/1948. A könyvtár munkatársainak részvétnyilvánítása édesapja elhunyta alkalmából 1929. augusztus 21-én, OSZK Irattár 423/1929.

3. GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái. Új sorozat. 11. kötet. Bp. Argumentum, 1992. A 120. hasáb szerint édes-anyja neve Tabajdi Elvira. 1948-as önéletrajzában Talajdi olvasható. Itt említem meg, hogy nevének írása meglehető-sen változatos, idézett önéletrajzán saját kezű aláírásként a Goriupp Alisz alak található. A Talajdi- család nevének gyászjelentésben előfordult Talajdy alakú használata is, erre Ferenczy Endréné hívta fel a figyelmemet, amit itt is köszö-nök.

4. FÜGEDI Péterné: Eltűnt tekintélyek nyomában. Emlékezés Varjas Bélára, Goriupp Alizra és Sebestyén Gézára = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 12. évf. 2003. 7. sz. 41. p.

5. Döbrentei Gábor nyelvújítása. Bp. Magyar Nyelvőr, 1916. 56, 4 p. /Nyelvészeti füzetek 76./ – Az értekezésben tisztáz-ta Kazinczy és Döbrentei viszonyát, aki korábban Kazinczy mellett volt, később viszont egyre inkább szembefordult vele. Megállapítása szerint Döbrentei Gábor józan és mérsékelt álláspontot foglalt el a nyelvújítással szemben, majd a disz-szertáció betűrendes részében az általa alkotott szavak kü-lönféle szempontú jegyzékét közölte. KOMJÁTHY Miklósné – PAJKOSSY György: Ötven év a nemzeti könyvtárban,



katalógus és bibliográfia vonzásában. Beszélgetés Goriupp Alizzal = Könyvtáros, 28. évf. 1978. 9. sz. 520–521. p.

6. Goriupp Alisz önéletrajza 1948. december 2. OSZK Irattár, 538/1948.

7. OSZK Irattár, 315/1918.

8. KOMJÁTHY Miklósné – PAJKOSSY György: Ötven év a nemzeti könyvtárban, katalógus és bibliográfia vonzásában. Beszélgetés Goriupp Alizzal = Könyvtáros, 28. évf. 1978. 9. sz. 520–521. p.

9. Goriupp Alisz 1921.február 8-án kelt jelentése Melich János igazgatónak a folyóiratok hiányával kapcsolatban. OSZK Irattár 146/1921

10. FÜGEDI Péterné: Goriupp Alisz (1894–1979). In: Az Orszá-gos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1978. Bp. OSZK, 1980. 8. p.

11. GORIUPP Alisz: A Magyar Nemzeti Múzeum Hírlaposztálya fennállásának első fél évszázadában. Bp. OSZK, 1934. 23 p. Rédey Tivadar idézett gondolata a kiadvány 5. lapján.

12. (G.A.): Kereszty István = Magyar Könyvszemle, Új folyam. 30. kötet, 1923. 157–158. p.

13. G.A.: Bajza József = Magyar Könyvszemle, Új folyam. 30. kötet, 1923. 277. p.

14. GORIUPP Alisz: Adalékok az 1848/49-i hírlapok bibliográfi-ájához = Magyar Könyvszemle, Új folyam. 32. kötet, 1925. 141–145. p.

15. GORIUPP Alisz: Adalékok a külföldi magyar sajtó bibliográ-fiájához = Magyar Könyvszemle, Új folyam, 33. kötet, 1926. 124–133. p.

16. GORIUPP Alisz: Az első magyar újság előfizetői = Magyar Bibliofil Szemle, 2. évf. 1925. 98. p.

17. GORIUPP Alice: Egy ismeretlen német újság a XVIII. szá-zadból = Könyvbarátok Lapja, 1928. 322–323. p.

18. G.A.: Institut für Zeitungswissenschaft, München = Magyar Könyvszemle, Új folyam, 33. kötet, 1926. 431. p.

19. Ethnographia, 37. évf. 1926. 201–204. p.

20. Irodalomtörténeti Közlemények, 35. évf. 1925. 289–301. p., 36. évf. 1926. 143–160. p., 327–344. p. és 37. évf. 1927. 292–312. p.

21. Les récentes études bibliographiques Hongroises. Paris, Champion, 1927. 9 p. /Klny. a Revue des Études Hongroises et Finno-Ougriennes, 1927. 1–2. számából./

22. LUKINICH Imre: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum Or-szágos Széchényi Könyvtárának 1928. évi állapotáról = Magyar Könyvszemle, Új folyam, 36. kötet. 1929. 100. p. – A kiállításról: RADISICS Elemér: A kölni sajtókiállítás =

Könyvbarátok Lapja, 1928. 319-322. p., NYÍREŐ István: A kölni nemzetközi sajtókiállítás = Magyar Könyvszemle, 35. kötet, 1928. 151–154. p.



25. Goriupp Alisz önéletrajza 1948. december 2. OSZK Irattár, 538/1948., ZSINKA Ferenc: Az Országos Széchényi Könyv-tár = Magyar Könyvszemle, Új folyam. 37. kötet, 1930. 322. p., 335. p.; 38. kötet, 1931. 94. p.

26. GORIUPP Alisz: Az Életképek szerkesztőváltozása 1947-ben = Magyar Könyvszemle, Új folyam. 37. kötet. 1930. 282–288. p., Az osztrák könyvtárosképzés = Uo., Új folyam. 37. kötet, 1930. 207–209. p.

27. GORIUPP Alisz: A kormányzat sajtópolitikája és a magyar hírlapok a XVIII. század fordulóján = Magyar Könyvszemle, 3. folyam, 68. évf. 1944. 19–34. p.

28. HARASZTHY Gyula: Az OSZK fejlesztésének irányai Fitz József főigazgatósága idején (1934–1945). In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1982–1983. Bp. OSZK, 1984, 121–140. p.

29. A reformokra: HARASZTHY Gyula i.m. és FÜGEDI Péterné, OSZK Évkönyv, 1980.

30. Jürgensről és az intézményről: Bergmann-Pfleger, Katharina: Geschichte der Universitätsbibliothek Graz : 1938–45 : Dissertation. Wien : 2010. p. 97–98. (http://othes.univie.ac.at/11306/1/2010-09-08_0011656.pdf), de idézi még Briel, Cornelia: Zum Verhältnis zwischen Reichstauschstelle und Preußischer Staatsbibliothek in den Jahren 1934 bis 1945. In: NS-Raubgut, Reichstauschstelle und Preußische Staatsbibliothek. Vorträge des Berliner Symposiums am 3. und 4. Mai 2007. Hrsg. von Hans Erich Bödeker und Gerd-Josef Bötte. München, Saur, 2008. S. 47. – Goriupp Alisz és Fitz József levélváltása tartalmazza a cserekapcsolat meg-teremtését a két intézmény között, Fitz József hagyatéka, OSZK Kézirattár, Fond 45/ 1403.

31. GORIUPP Alisz 1936. augusztus 3-ai jelentése. OSZK Kéz-irattár, Fond 45/1409.

32. GORIUPP Alisz: Katalogizálás. In: Könyvtári előadá-sok : Az 1937. évi február 1. – március 23. közt tartott könyvtárosképző tanfolyam előadásainak összefoglaló váz-lata. Kiadták a tanfolyam hallgatói. Bp. Diószegi Lehel leíró és sokszorosító irodája, 1937. Ismétlődő lapszámozás.

33. GORIUPP Alisz: A katalógussokszorosítás problémái = Ma-gyar Könyvszemle, 3. folyam, 61. évf. 1937. 202–208. p.

34. GORIUPP Alisz: A magyarvonatkozású könyvek könyvtári problémája = Magyar Könyvszemle, 3. folyam, 62. évf. 1938. 365–368. p.


POGÁNY GYÖRGY

35. GORIUPP Alisz: Statisztikai adatok az Országos Széché-nyi Könyvtár öt évi címfelvétel-sokszorosításáról = Magyar Könyvszemle, 3. folyam, 65. évf. 1941. 176–177. p.

36. GORIUPP Alisz: A címleírás védelme. Válasz „References” cikkére = Magyar Könyvszemle, 3. folyam, 66. évf. 1942. 465–466. p.

37. OSZK Irattár 292/1936; 272/1937; 179/1940; 190/1941.



40. Az állomány biztonságba helyezéséről: NÉMETH Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár értékeinek mentése a máso-dik világháború közepétől, 1942-től 1946-ig. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve, 1994–1998. Bp. OSZK, 2000. 299–322. p. – Az ostrom alatti helyzetről és a helyreállításról: GORIUPP Alisz: Az Országos Széchényi Könyvtár Nyomtat-ványtára a háború utolsó évében és az ostrom után = Magyar Könyvszemle, 4. folyam, 70. évf. 1946. 111–115. p.

41. OSZK Kézirattár, Fond 45/210. – Az említett igazolás nem található a levél mellett.

42. HARASZTHY Gyula: Halász Gábor és az Országos Széché-nyi Könyvtár. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1976–1977. Bp. OSZK, 1979. 183–215. p.; FÖLDESI Ferenc: Könyvtár a magasban – Halász Gábor. In: Eltiporva. A vész-korszak és az Országos Széchényi Könyvtár. Szerk. Ujváry Gábor. Bp. OSZK, 2014. 42–63. p.

43. A Magyar Nemzeti Múzeumban működött 143/b. sz. Igazo-lóbizottság iratai. Fővárosi Levéltár, XVIII. 1513. 124/1945. május 28-ai határozat.




47. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár, XIX-I-2-o 3. doboz.

48. BÉNYEI Miklós: A kurrens Magyar Nemzeti Bibliográfia ötven éve = Könyvtári Figyelő, 6. (42.) évf. 1996. 3. sz. 391–402. p. és kötetben: B.M.: Legyen minden helységben olvasóin-tézet. Könyv- és könyvtártörténeti tanulmányok, cikkek. Bp. Könyvtári Intézet, 2008. 121–135. p.

49. A VKM 1950. III. 28-ai levele, Magyar Nemzeti Levéltár Or-szágos Levéltára, XIX-I-1-H, 374. doboz, 1611-13/1950.

50. Az 1950. január 18-ai értekezlet jegyzőkönyve, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-I-1-H, 375. doboz 1613–25.

51. FÜGEDI Péterné: Eltűnt tekintélyek nyomában 42. p.

52. Katalogizálás. Bp. 1951, Tankönyvkiadó. 14 p., Bibliográfiai ismeretek 4. éves könyvtártudományi szakos hallgatók ré-szére. Bp. Tankönyvkiadó, 1951, 31 p.

53. FÜGEDI Péterné: Eltűnt tekintélyek nyomában. 41. p.

54. Uo. 41–43. p

55. FÜGEDI Péterné: Goriupp Alisz. In: OSZK Évkönyve, 1980. 12. p.

56. Goriupp Alisz lektori megbízása, 1962. október 30. A Magyar Könyvészet Irodalom szakjának ellenőrzése, kb. 52 szerzői ív. OSZK Irattár 1216/1962.; Goriupp Alisz megbízása, 1962. december 23., kötet sajtó alá rendezésére. OSZK Irattár 1462/1962. – Goriupp Alisz megbízása 1964. július. 24-én a Magyar Könyvészet 0,2,32,33 szakcsoportjának szaklektori munkájára. OSZK Irattár 1821/1964.

Beérkezett: 2015. október 26.

Széchenyi-hagyaték a soproni Széchenyi István Városi Könyvtárban

Széchenyi István könyvtárának töredéke a 19. század végén került Sopronba, ahol az 1877-ben alakult soproni Irodalmi és Mûvészeti Kör felhívására különféle adományok érkeztek a városi könyvtár megújításához. Széchenyi István gróf fia, Béla elôször 1774 kötetet, késôbb további 8650 kötet könyvet ajándékozott saját gyûjteményébôl a Mûvészeti Körnek. A soproni városi

könyvtár 1929-ben kapta meg a Mûvészeti Kör köteteit. Horváth Csaba, a városi könyvtár jelenlegi igazgatója elmondta, hogy a híres gyûjteménybôl

nagyjából háromszáz kötetet sikerült azonosítaniuk. Az örökség zsugorodásához hozzájárult az is, hogy ezekben az években még nem tudták megoldani a gyûjtemény optimálisa tárolását. Most a könyvtártöredék a soproni városi könyvtár helytörténeti gyûjteményében kap végleges elhelyezést, és a tervek szerint Széchenyi István születésnapja után a nagyközönség számára is

elérhetôvé teszik a köteteket.

(Forrás: Ôsztôl hozzáférhetôk a Széchenyi-könyvtártöredék darabjai. http://magyarhírlap.hu/47599/Osztol_hozzaferhetol_a_Szechenyi)


A Nemzeti Casino történeteA 19. század elején Magyarországon a városi polgár-ság nyelve a német volt; a magyar nyelv főleg csak a falusi udvarházakban volt használatos, így a külön-böző társadalmi osztályok egymástól elszigetelten éltek. Ezt a helyzetet próbálta orvosolni Széchenyi István, amikor az 1825–27-es országgyűlésen 1825. november 3-án felszólalt a magyar nyelv ügyében. Ez volt az az időszak, amikor Pest – Pozsonnyal szem-ben – fejlődésnek indult, és Széchenyi felismerte ezt, főbb reformgondolatai ide köthetők. Tervszerűen fej-lesztette a fővárost és az egész országot; növekedett Pest város népessége, fejlődésnek indult a közélet, a politika és a kultúra is. Többször beutazta Európát, és látva a nyugati mintákat egymás után körvona-lazódtak benne a különböző magyar intézmények,

projektek tervei (a Magyar Tudományos Akadémia, a Lóverseny-Egylet, a Nemzeti Casino, a Duna-gőz-hajózási Társaság, a Lánchíd, a Vaskapu és a Tisza-szabályozása).2

Az NC elődjének tekinthető az 1825–27 között mű-ködő Pozsonyi Klub; az országgyűlés idejére hozta létre Széchenyi István és gróf Károlyi György ezt a szűk „képviselői társas helyet”, ahol az egybegyűl-tek bérelt lakásban beszélgethettek, dohányozhattak, biliárdozhattak, hírlapokat olvashattak, és akár meg is vacsorázhattak. (Ez az akkoriban közel húsz fős társaság később a casino tagnévsoraiban is kimu-tatható.)3

Széchényi már ekkor gondolkodott egy állandó, nem csak az országgyűlés ideje alatt működő kaszinó fel-állításán, Pesten.4 Külföldi tartózkodásai során tanul-

Múltunkból

A Nemzeti Casino

GYURICZA Andrea

A közel 200 éves Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ (MTA KIK) hazánk tudományos életének egyik kiemelkedő központja, forrása. Feladatköre, eszköztára nap-jainkban is folyamatosan bővül, változik a kor kihívásaihoz igazodva. A legfrissebb tudásanyag gyűjtése, rendszerezése és hozzáférhetővé tétele mellett a muzeális, művelődéstörténeti érték-kel bíró állományrészek feldolgozása, digitális rekonstrukciója is folyamatos. A könyvtár egyik ilyen különleges figyelmet érdemlő dokumentum-együttese a múlt században feloszlatott Nem-zeti Casino1 (NC) könyvtára. Éppen hetven éve, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 1945-ben átvette ezt az örökséget, melynek elektronikus és történeti feldolgozása most kutatói ösztöndíjpályázat keretében valósul meg.


mányozta a klubéletet is. Végül 1827. június 10-ére kaptak meghívót az aláírók, a Dorottya utcai Vogel-házba, hogy megtartsák a Nemzeti Casino első össze-jövetelét. Az épületben szállást is béreltek a vidékről érkezők számára.5 A tanácskozás báró Brudern József (1774–1834) elnöklete mellett zajlott, viszont mind-össze 46 fő jelent meg, mivel ekkor volt Pozsonyban az országgyűlés is. Az ünnepélyes megnyitásra 1827. augusztus 20-án került sor.6

Széchenyi vázolta az egyesület célját, vagyis „hogy hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetett díszes összegyülekezőhely, melyen főbb és előkelőbb és jobb nevelésűek, eszes, értelmes férjfiak, a társa-sági rendnek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak vagy többféle politikai újságokat s hasznos gazdasági, tu-dományos, művészi hónapos-írásokat olvashassanak, magukat pedig üres óráikban illendően mulathassák […] a Casinóban egyúttal kényelmes Vendéglőt is lelhessenek”.7

Már ekkor 175 részvényese volt az egyesületnek, akik fejenként száz ezüst forint tagdíjat fizettek be és három évre vállaltak kötelezettséget. Bizottságot állítottak fel az alapszabályok kidolgozására és az egyesület ügyeinek intézésére. Az épület bebútoro-zására 6000 forintot fordítottak, az ezüstneműt gróf Széchenyi István és gróf Keglevich Gábor ajánlották fel használatra, a poharakat gróf Károlyi Lajos, majd a tagoktól is érkeztek egyéb tárgyi adományok. Az ország különböző területeiről érkeztek jobbnál jobb fajta borok az NC pincéjébe árusításra. A Casino a „magyar borok jó hírnevét akarta öregbíteni és azo-kat a külföldi kereskedelemben is élénkebb forga-lomba hozni”.8

Vendéglőst és szolgaszemélyzetet szerződtettek, egy udvarmester, egy kapus, két belső szolga és egy fűtő került alkalmazásra. Megrendeltek 18 hazai és kül-földi lapot és folyóiratot.Az 1830. február 7-ei választmányi ülésen a Pesti Casino nevet Nemzeti Casinora cserélték.9 Átköl-töztek a Pesti börze-palotába, de már ekkor célul tűzték ki, hogy felépítenek egy saját házat az egye-sület céljaira.Az NC szalonjában minden vasárnap zeneműveket adtak elő: „hangászati mulatságokat” tartottak. En-nek is köszönhető, hogy 1833 és 1846 között a pesti zenei élet fejlődésnek indult.10 Az NC már a kezdeti években is kivívta a bécsi udvar figyelmét, s bár a tagnévsorok szerint konzervatívok is voltak a kö-reikben, főleg reformpolitikusok csoportosultak a falak között.11

Az NC szűk körű országgyűlésként is működött, az ülések után itt folytatódott a döntések megvitatása, mindez az alapítók céljaival ellentétesen. A politizá-lás ellen többször is fellépett az NC igazgatósága. Ezt igazolja Kossuth Lajos esete is, aki 1836-ban kérte felvételét az egyesületbe: „a nemzeti casino tömérdek hírlapot hordatott és szép könyvtára volt, szerettem volna hasznukat vehetni”.12 Széchenyi személyesen kérte meg az új tagjelöltet, hogy vonja vissza a kérel-mét, félt, hogy a bécsi udvar politikai lépésnek vélné; Kossuth visszavonult: „itt ön a házi gazda; én annak nézem, s nem szokásom oda tolakodni, ahol tudom, hogy nem szívesen látnak.”13

1835-től végrendeleti nyilatkozat aláírására kötelez-ték a tagokat, ennek szövegét Széchenyi fogalmazta meg: „a tagok kötelezik magukat, hogy végakaratukat idejekorán, még egészséges állapotukban el fogják rendelni és egyszersmint megigérték, hogy végren-deletükben a Casinóról is megemlékeznek és részére egy kis emlékjelet fognak hagyni.”14 A testamentumot a helyiségekben kitéve sokan írták alá, a neveket a közgyűléseken felolvasták évről-évre.Gróf Széchenyi István az 1833. április 27-ei végren-deletében a Casinora egy aranyserleget hagyott, majd 1841. december 5-én kiegészítette az intézkedését: „A pesti Nemzeti Casino társaságnak ajándékozok egy kétszáz aranyat érő serleget, […] minden esztendő-ben tartassék ott egy részvényesi ebéd s akkor az én emlékezetemre üríttessék ki az említett serleg, mely az akkori borok leghelyesebbikével legyen meg- s megtöltve.”15

1848. június 4-én Széchenyi elnökölt a közgyűlésen, ekkor láthatták a tagok őt utoljára a székházban, de az 1856. novemberi választmányi ülésre a döblingi szanatóriumból még egy díszes sakkjátékot küldött ajándékba.16 (Széchenyi 1860. április 8-án fejbe lőt-te magát.)Az első években az NC helyiségeiben ingyen do-hányt kínáltak a tagoknak.17 Ezt a szolgáltatást 1851-ben szüntették be, majd 1863-ban az ingyen szivarszipkákat is törölték. 1851-ben visszaköltöz-tek első épületükbe a Vogel-házba, majd 1859-től a Hatvani utcai Cziráky-házban működtek. 1865-ben már a Jankovich-ház az egyesület tulajdona lett, de ezt 1871-ben ráfizetéssel elcserélték a Cziráky-házzal. Ezt a palotát az NC saját céljaira teljesen átalakította.Széchenyi további célja volt, hogy a kaszinóban „ott legyen minden ember, kinek befolyás, hatalom és vagyon van kezében”.18 Az első uralkodóházból való tag Bourbon Károly Lajos, luccai uralkodó

GYURICZA ANDREA


A NEMZETI CASINO

herceg lett, akit 1836. február 4-én közfelkiáltással választottak meg. Az első tiszteletbeli tag 1881 óta Albert Edward walesi herceg, angol trónörökös.19 1885-ben választották be Rudolf főherceget, az osztrák császári és a magyar királyi trón örökösét. Tiszteletbeli tagok voltak továbbá József főherceg és fia, József Ferenc főherceg, a család másik ágából Albrecht főherceg, nagybányai Horthy Miklós, majd Dom Miguel braganzai királyi herceg.20 Belépett az egyesületbe Fürst Clemens von Metternich, osztrák államkancellár is.21

1861-ben a közgyűlés határozatban döntött arról, hogy minden évben lakomát tartsanak Széchenyi emlékére, ahol a szónok a serleggel a kezében tart emlékbeszédet. Az első ilyen ünnepélyes lakomát 1864. február 4-én tartották, a serleg kiürítése előtt báró Wenckheim Béla mondott emlékbeszédet. In-nentől kezdve minden évben megtartották a Szé-chenyi-lakomákat, kivéve a háború éveiben. Az emlékbeszédeket 1901-ben a Casino évkönyvében összegyűjtve adták közre, majd évről-évre közölték ezeket az évkönyvben.Az NC a hazai jótékony és kulturális intézményeket segélyezte, számos emberbaráti gyűjtést szerveztek. 1922-ben Széchenyi-alapot hoztak létre: öt év alatt 250 millió koronát gyűjtöttek össze. Az NC az alap kamatait „felajánlja a Honvédelmi Minisztériumnak, azon kikötéssel, hogy az a Ludovika Akadémiát vég-zett 3 legjobb minősítésű honvédtiszt közül a Casino igazgatóságának választása szerint évenkint annak fog felszerelésére kiadatni, ki viszonyainál fogva arra legjobban reá van utalva.”22

Alapszabályok23

A Nemzeti Casino minden évben kiadta aktuális alap-szabályait, házirendjét és tagjainak a névsorát. Az alapszabály szerint „a Casino nemes maga viseletű embereknek kellemetes társalkodás végett való Egye-sület”.24 Főbb társalgási témáik a tudomány, a gazda-ság és a kereskedés, könyveket, hírlapokat olvasnak, kizárták viszont köreikből a szerencsejátékot.A Nemzeti Casino nem exkluzív klubként jött lét-re. Köreibe tartoztak történelmi nevek, tisztviselők, táblabírák, ügyvédek, orvosok, tudósok, írók, keres-kedők, gyógyszerészek.25 A tagság feltétele eleinte mindössze a tagdíj megfizetése volt. Tagnak vá-lasztható volt bármely magyarországi vagy erdélyi férfi, külföldi egyén – külföldi idegen, katona, tudós, művész, jó reménységű ifjú – viszont csak egy tag bevezetése révén jegyezhette be magát az Idegenek

könyvébe, és léphetett be az egyesület helyiségeibe. 1828-ban az éves tagdíj száz pengő forint volt, és az aláírással három évre kötelezték el magukat az új ta-gok. A nagy érdeklődésre való tekintettel 1829–1834 között ötven forint lett a tagdíj, majd ezt hatvan fo-rintra emelték, később újra száz forintot fizettek az új tagok. Az 1880-as évek elejére százhúsz forintra nőtt a tagdíj és kétszáz forintos felvételi díjat is bevezet-tek, a század végén az aláírás már hat évre szólt.Az egyesület a tagok befektetései révén jött létre, így az első aláírók a társaság részvényesei lettek, ezért cserébe ingyen látogathatták az NC-t életük végéig.26

Az évek során változtak, szigorodtak a szabályok. Egy idő után már az új tagok felvételéhez is szüksé-ges volt egy tag ajánlása, illetve a választmány sza-vazat többsége. A tagság lejárta esetén megújítható, életfogytig elvállalható, vagy egy bizonyos összeg befizetésével örökre megváltható volt.Kezdetben a rendes évi közgyűlés évente két alka-lommal került megrendezésre, az év elején és a kö-zepén, majd néhány év után már csak egyszer, január utolsó vasárnapján. Ezen alkalmakkor az egyesület fenntartásához szükséges rendeleteket hoztak és meg-választották a közgyűlés elnökét, az igazgatósági és a választmányi tagokat. További feladatai voltak a közgyűlésnek az állapotjelentések, jóváhagyások elő-terjesztése, költség-előirányzat jóváhagyása illetve a fejlődést, gyarapítást, alapszabály változtatást irány-zó indítványok tárgyalása. Halaszthatatlan esetekben a választmány hívhatott össze rendkívüli közgyűlést. A közgyűlés szavazattöbbséggel döntött.A választmány feladata a Casino igazgatása, a hiva-talnoki személyzet kinevezése és elbocsátása volt, meghatározta a személyzet járandóságát, igazgatta a folyó ügyeket, ellenőrizte a tagdíjak beszedését, megalkotta és módosította a házirendet, új tagok felvételét vitatta meg. Havonta üléseztek, jegyző-könyvet vezettek, az ülések a Casino-tagok számára nyilvánosak voltak. Az új tagok felvételénél titkos golyóvetéssel szavaztak.Az igazgatóság három tagból állt, és végrehajtó fel-adatot látott el; kidolgozta a következő évi költségve-tést, képviselte az egyletet, végrehajtatta a közgyűlés és a választmány határozatait.A pénztartó kezelte az NC vagyonát az igazgatók és a választmány felügyelete alatt.A választási rend szerint, már a kezdeti években is a választmány 24 tagjából évente az egyharmada ki-lépett és újak léptek a helyükbe. Az igazgatóságból egy tag lépett ki minden évben, és három évre újat választottak.


GYURICZA ANDREA

Szigorú szabályok vonatkoztak a kártyajátékra is. Amennyiben valamelyik tag nem törlesztette az adott határidőn belül a felmerült játék tartozását, kizárhat-ták az egyesületből.A kaszinó helyiségei, mint a társalgó, az olvasóte-rem, a játékterem és az étterem csak a kijelölt célok-ra voltak használhatóak. A könyvtár dokumentuma-it – könyvek, folyóiratok, hírlapok, térképek, egyéb nyomtatványok – csak helyben lehetett használni, az olvasó- és a játékteremben tilos volt étkezni és csend-ben kellett lenni. Az éttermen kívül kizárólag este 10 óra után lehetett ételt felszolgálni. A helyiségek reg-gel 11 órától hajnali 5 óráig tartottak nyitva.A választmány több bizottságot is felállított a kü-lönböző feladatok felügyelésére: pénzügyi bizottság (7 tag), játékbizottság (9 tag), művészeti bizottság (7 tag) és könyvtári bizottság (17 tag). „A nemzeti Casino vagyona feloszthatatlan, és ahhoz se rész-vényesek, sem az egyletből kilépett tagok, sem azok örökösei, hagyományosai vagy engedményesei legki-sebb jogot sem tarthatnak. Azon esetben, ha az egy-let feloszlatása, emberi számítás szerint előre nem látható bármi rendkívüli okok vagy eseményeknél fogva, elkerülhetetlenül bekövetkeznék, összes vagyo-na, mint szintén feloszthatatlan alapítvány a magyar tudományos akadémia avagy az annak helyébe netán lépett hasonló jellegű magyar tudományos intézetre háramlik.”27 „Azokban az esetekben, ha a Casino az alapszabályokban előírt célját túllépi és eljárását be nem tartja, hatáskörét túllépi, államellenes működést fejt ki, a közbiztonság és közrend ellen súlyos vétsé-get követ el, vagy a tagok vagyoni érdekeit veszé-lyezteti, a m. kir. belügyminiszter ellene vizsgálatot rendelhet el, működését felfüggesztheti és végleg fel is oszlathatja.”28

A Nemzeti Casino könyvtára1827-ben Széchenyi az NC megalapításakor felaján-lotta 338 kötetes könyvtárát. A tagok még 250 köte-tet gyűjtöttek össze. A kezdetekben hírlapokra 1200 forintot, könyvek beszerzésére 500 forintot irányoz-tak elő.29 1834-ben már 3000 művet tartalmazott az állomány, többnyire idegen nyelvű köteteket, pedig 1829-től a beszerzésre fordított összeget csak ma-gyar művekre lehetett fordítani, de sok adomány és hagyaték érkezett, ami külföldi mű volt.30

A megalakulást követő első 57 év alatt átlag évi 2699 forintot költöttek az állomány növelésére. Célját te-kintve magánjellegű könyvtárként jött létre, csak a helyben használat volt engedélyezett a tagok számá-

ra. Egy nagyterem, három szoba és egy olvasóterem szolgálta a könyvtár céljait. Kétféle katalógus és egy inventárium segítette az eligazodást. 1834-ben Antal Mihály hozta létre az első inventáriumot, ebben 673 munka, közel 3000 kötet könyv, hírlap és folyóirat szerepelt. 1838-tól a könyvtár rendszeres lajstromo-zását rendelte el a Könyvtári Bizottság. Szintén a Bizottság 1840-ben meghatározta a gyarapodásra és fönntartásra vonatkozó elveket.31

A könyvtár főbb adományozói gróf Dessewffy Aurél, Tasner Antal, Láng Ignác, Weisz Bernát F., Szilágyi Ferenc, Török János voltak. Dessewffy Aurél 1842-ben 278 munkából, 433 kötetből álló könyvgyűjte-ményét hagyományozta a kaszinóra. Szilágyi Ferenc az Augsburger Allgemeine Zeitung 1798‒1848-iki folyamait, vagyis a teljes folyóiratot (130 kötet) hagyta a könyvtárra. Török János adománya (gróf Széchenyi István munkái, és amit mások írtak Szé-chenyiről) önálló részként a Széchenyi-szekrényben kapott helyet.32

A megbízott könyvtárnokok nagy hangsúlyt fek-tettek a könyvtárra, „föntartása és kezelése a szak-rendezés keresztülviteléig a könyvtártudomány és bibliographia igényeinek s az intézet traditióinak egy-aránt megfelelt”.33 Pákh Albert 1852-ben közzétette az állomány katalógusát, Szalay László a könyvtár rendezését vitte véghez, Tóth Lőrinc javaslatokat tett a könyvtárrendezéshez, Toldy Ferenc biztosította a szakszerű fejlődés lehetőségét és az Új Magyar Mú-zeumban 1850-ben jelentetett meg egy tanulmányt a könyvtárról, Barna Ferdinánd 1873-ban a müncheni királyi állami könyvtár rendszerét alkalmazta az ál-lományra.34 Urházy György volt az utolsó rendsze-resített könyvtárnok. (Amíg volt külön könyvtárnok, folyamatosan vezették a katalógusokat.)A nagyteremben a könyvállomány, a kisebb termek-ben a hírlapok sorakoztak. Több katalógus segítet-te az eligazodást, egy betűrendes cédulakatalógus (1873), egy szak szerinti cédulakatalógus (1873), egy index, melyben a könyvek és az új szerzemények szerepelnek betűrendben és egy nyomtatott kataló-gus (1852). A könyvtárban a csonka könyvek száma csekély volt, de előfordultak.35

Az 1880-as évektől kezdve már nem volt önálló könyvtárnok, a titkár, a pénztárnok és a könyvtáros volt egy személyben megbízva. Ekkoriban 19 ezer kötetből állt a könyvtár, 150 000 forintot költöttek eddig rá, nem számolva Dessewffy Aurél nagy érté-kű hagyatékával.36 A korabeli leírásokból tudjuk, mit tartalmazott az állomány:


A NEMZETI CASINO

„A könyvtár legnagyobb kontingensét a magyar irodalom termékei s a magyar történeti kútfők szolgáltatják. A könyv-tár bírja a m. t. akadémia s a Kisfaludy-társaság összes kiadványait, a magyar zeneíróknak legnagyobb részét s a magyar tudományos irodalomnak minden nevezetesebb termékét. Bírja továbbá a Tudományos gyűjtemény ösz-szes folyamait, Kossuth Lajos országgyűlési tudósításait, 1832-1836-ig (kéziratban), a Pesti Hirlapot 1841-1847-ig, az 1848-9-iki Közlönyt, Márczius Tizenötödikét és több ez időbeli ritka hírlapot. A külföldi irodalom ritkább termé-keiből meg vannak: Ersch és Gruber Encyclopaediája, a Revue des deux Mondes összes folyamai, az Edinburghi és Westminsteri Review-uk s több más ritka munka. Szépiro-dalmi munka aránylag kevés van a könyvtárban.”37 „Ha nem is voltak közöttük könyvészeti ritkaságok, de voltak és vannak nagyértékű művek, melyeket egyesek, magá-nosok, éppen nagy értékük miatt nem szerezhettek be. Ott van azonban Calepinus szótárának bázeli kiadása 1605-ből, aztán az Augsburger Allgemeine Zeitung, melynek 1798-tól 1848-ig terjedő 50 évfolyamát Szilágyi Ferenc részvényes ajándékozta 1855-ben a Casinónak; a későbbi évfolyamokat pedig a Casino szerezte meg, úgyhogy ezen legrégibb világlap egész napjainkig megvan könyvtárunk-ban; továbbá a Quarterly Review, mely hasonlóképpen alapításától kezdve megvan a Casino birtokában, de meg-vannak magyar, német, francia, angol és olasz nyelven a világirodalom legkiválóbb termékei, melyek szakszerű kiválasztása egy tudósokból, írókból és könyvbarátokból összeállított bizottságra, az ú. n. könyvtári bizottságra volt mindig bízva”.38

1884-ben a helyben használók – 1800 tag – össze-sen 3210 kötetet olvastak. Az állományba tartozott 13 kézirat, két régi, 1711 előtti magyar nyomtat-vány,39 400 térkép, egy földgömb, illetve egy régi festmény is.40

Az NC termeiben minden szaknál külön sorakoztak a magyar nyelven írt munkák, a Magyarországra vo-natkozók és a külföldi irodalom termékei. A könyvtár osztályozási rendszere 1852-ben a következő volt:41

I. Irodalomtörténet, Itészet (Műbírálat), Nyelvé-szet, Bibliográfia, Szótárak, Enciklopédiák;

II. Klasszikusok, Szépirodalom, Művészet, Régi-ségek;

III. Filozófia, Nevelés, Iskolaügy, Vallás, Egyház, Mitológia;

IV. Történelem, Életírás, Emlékiratok, Oklevéltan, Érmetan, Címertan, Genealógia;

V. Földirat, Statisztika, Utazások, Helyrajzok, Népismertetés, Kalauzok;

VI. Politika, Államtudomány, Közélet, Társadalom, Törvény- és jogtudomány, Büntetőügy;

VII. Nemzetgazdaság, Pénzügy, Ipar, Kereskedelem, Közlekedés;

VIII. Természettudományok, Orvostan, Baromorvos-lat, Gazdaság, Földművelés, Állattenyésztés, Erdészet, Vadászat, Kertészet;

IX. Matematika, Csillagászat, Építészet, Kézműtan, Hadtudomány;

X. Vegyesek.

1885-ben az NC könyvtári bizottsága felkérte Cson-tosi Jánost, hogy készítsen egy jelentést az egyesület könyvtáráról.42 Ez 1886. április 10-én készült el. A jelentés szerint ez a „legrégibb és legtekintélyesebb ilynemű könyvtár az országban […] közkönyvtára-ink közt is számot tesz.”43 (A Könyvtári Bizottság tagjai a közélet vezéregyéniségei, kiváló jelesei, hazafiak, írók közül kerültek ki, tudományosan kép-zett szakférfiak voltak. Munkájukkal a korszerű ha-ladást és a szakszerű kezelést szolgálták.) Csontosi több javaslatot tett a könyvtár fejlesztésére ebben a jelentésében.Kérte a Bizottságot, hogy újra alkalmazzanak szak-könyvtárnokot a felügyeletre, aki naprakésszé tenné a meglévő katalógusokat, pótolná az elmúlt évek ki-esett adminisztrációit. Jelezte, hogy a könyvtár ab-lakain, ajtóin nincs vastábla, ami tűzveszélyes lehet. A könyvtári nagyterem plafonján repedések vannak, és két helyen beázik, továbbá a díszítése nincs össz-hangban a többi teremével, kevésbé díszes a kialakí-tása, könyvszekrényei nem egységesek, illetve már a hely is szűkös. Kevés a megvilágítás, alacsonyak az ablakok, célszerű lenne vagy felülről megoldani a megvilágítást vagy az ablakokat a plafonig növelni. A könyvtárat biztosítani kellene legalább 100 000 forintig.Javasolt lenne egy általános revízió, ami 1873 óta nem volt, a cédulakatalógust a könyvekkel össze kellene hasonlítani, selejtezni kellene, dönteni kel-lene a csonka kötetek kiegészítése vagy eladása fe-lől. Ezt követően elő lehetne készíteni a nyomtatott katalógus második kiadását, kiegészítve a könyvtár rövid történetével, a hivatalos régi iratok hiányosak vagy lappangnak valahol, fel kellene kutatni ezeket, lajstromozni és megőrizni. Az egyesületre vonatkozó hírlapi cikkeket gyűjteni, rendszerezni ajánlatos.A nagyterembe két nagyobb asztalra lenne szükség, egy a díszmunkák bemutatásához, és egy másik a lajstromozandó kötetek elhelyezésére. Ki kellene je-lölni a hivatalos órákat és az éves porozási szünidőt. A könyvmolyok ellen ajánlatos lenne naponta mini-mum egy órát szellőztetni. Szintén a molyok ellen „a könyveket egyszerűen, de csinosan, stylszerű módon fél bagaria bőrbe” kellene köttetni.44 Kétféle bélyeg-


GYURICZA ANDREA

ző beszerzésére tesz javaslatot, egy kisebb a dísz-munkák, kéziratok, metszetek, ritkaságok számára és egy nagyobb a többi könyvnek. „A mostani bélyegző mely nemcsak szokatlan nagy, hanem izléstelen is s a könyvet inkább bepiszkítja, mint jelzi, cassáltassék”. Az általa elgondolt bélyegző a bázeli postabélyegző mintára készülne, szerepelne rajta a könyvtár címe, az év és a dátum. A ritkaságok méltó elhelyezése vé-gett egy vitrin kellene Cimeliotheca néven, amiben a becsesebb kéziratok, nyomtatványok, érdekességek kapnának helyet. A könyvtár forgalmáról kéthavonta kimutatás szükségeltetik a hírlapokban, továbbá egy éves kimerítő jelentés. Tanácsos vezetni egy járulék-naplót/szerzemény-könyvet, egy könyvkötő-naplót és egy betűrendes indexet.A javaslatok egy része feltehetően nem valósult meg, de néhányról tudjuk, hogy igen.45 Az NC Igazgató-tanácsa a Könyvtári Bizottság javaslatára elrendelte a könyvtárterem restaurálását és bebútorozását az 1886. évi költségvetésből. Szintén ez év nyarán a nagyterem magasságát megemelték, a plafont és a padlót kicserélték, az ablakokat átalakították, mind a négy falat új, díszes bútorzattal látták el. A felújítások következtében így a főváros legdíszesebb és legim-pozánsabb szalonkönyvtárává lépett elő, faltól-falig, padlótól-plafonig, felerészben üveges, zárható ajtók-kal, felerészben szabad polcokkal látták el. A könyv-tárat 150 000 forint erejéig biztosították, ekkoriban a nagyobb hazai könyvtárak közül így egyedüliként volt biztosítva.

A feloszlatásA magyar belügyminiszter a 251.044/1945.IV./14 számú rendeletével a kaszinót, mint „az ország ér-dekeivel ellentétes működést kifejtő jogi személy”-t, feloszlatta,46 és ezt követően a főváros megkezdte az NC vagyonának leltárba vételét és lefoglalását. Amint az MTA tudomására jutott az eset, bejelentette az igé-nyét az örökségére, illetve jelezte együttműködését és támogatását a kármentésben. Ez 1945 októberében történt, amikor találkozott a főváros képviseletében eljáró zárgondnok az MTA-t képviselő ügyésszel a Nemzeti Casino székházában.47

A helyszíni tárgyalás során a zárgondnok tájékoztatta az ügyészt az NC ingó és ingatlan vagyonáról. Két ingatlan volt a kaszinó tulajdonában, mindkettő bom-batalálatot kapott.48 Az ingó vagyont a háború előtti intézkedések eredményeképpen a tagok több helyre mentették. Az értékek hollétéről minden bizonnyal vezettek valamiféle leltárt, de ezek az NC titkári iro-

dájában lévő összes irattal együtt megsemmisültek bombatalálat következtében.49

1945. október 15-én Melich János akadémiai fő-könyvtárnok tudomást szerzett az eljárásról és fel-ügyelni kezdte az NC könyvtár sorsát. Felkereste a székházat és kapcsolatba lépett Gábriel Aladárral,50 aki beszámolt neki a könyvtár állapotáról. Felügyele-te mellett közel húszezer kötetet szállítottak az Egye-temi Könyvtár (EK) második emeleti helyiségeibe. Nagyjából nyolc-tízezer kötet51 továbbra is a romok alatt volt, ezek átmentése az MTA-ra különösen sür-gető feladat, mivel folyamatosan ki vannak téve az idő viszontagságainak és az eltulajdonításoknak.52

1946. március 13-án Melich János és Nyireő István könyvtárigazgató a székházban tesznek látogatást. A székház felügyeletéért továbbra is Gábriel Aladár felel. Az épület súlyos károsodásokat szenvedett az ostrom alatt, főleg légitámadásoknak volt kitéve, és a székház, a felszerelési és a berendezési tárgyak nagy része is elpusztult. Az épületet hivatalosan romház-zá nyilvánították, folyamatosan végezték a bontási munkálatokat.53

A bútorzat becsesebb része a Miniszterelnökségre ke-rült, egy része a Park klubban székelő Angol Bizott-sághoz, és néhány állítólag még az orosz parancsnok-sághoz is. A felszerelési tárgyak a székházban üzeme-lő vendéglőshöz kerülhettek. Egy felbecsülhetetlen értékű Ming-kori váza, továbbá képek, szőnyegek és egyéb tárgyak feltehetően vidéken pusztultak el.54

Az egykoron körülbelül 40 000 kötetet számláló, tartalmilag és muzeális szempontból becses értékű könyvtár súlyos károkat szenvedett, ki volt téve há-nyódásnak, házbontásnak, beázásnak. Gábriel Ala-dár már rendbe szedte az állományt, de szétdúlták, és továbbra is sok elveszett, állítólag sok került át pártkönyvtárakba. Az épületet még zár alatt tartot-ták, így nem tudtak intézkedni az átszállítás és az elismervények ellenében elvitt tárgyak visszaszer-zése ügyében.1946. április 4-én megbeszélésre ültek össze az érin-tettek, akik az NC ügyében segítségül lehettek, töb-bek között az egyesület utolsó igazgatói, könyvtárno-ka, az MTA főkönyvtárnoka, ügyésze és a főtitkár. A megbeszélés célja volt meghatározni a teendőket az NC vagyonának átvétele kapcsán, illetve a vezetőktől minél többet megtudni a történtekről. Az igazgatók beszámoltak az ostrom előtti előkészületekről, bár a beszámolók néhol hiányosak, vagy ellentmondáso-sak voltak. Az értékesebb könyveket leválogatták és a ládákat az Országház pincéjébe rejtették el. (Ezek között lehettek a Gothai Almanach, Széchenyi mű-


A NEMZETI CASINO

vei, bibliofil könyvek, szép, bőrkötéses művek és az Encyclopedia Britannica is.)55

Arra a kérdésre, hogy mi történik, ha az NC feléled, Melich János az felelte, hogy ezeket a könyveket kü-lön fogja őriztetni a következő felirattal: „A M. Tud. Akadémia Nemzeti Casino könyvtára”, az ekkori ter-vek szerint az akadémia székházának földszintjén.1946. április 5-én Melich információt kért a Képvi-selőház Könyvtárának igazgatójától, hogy mit rejtett el náluk az NC igazgatósága. A tájékoztatás szerint a Felsőház érték-óvóhelyére kerültek az említett ládák, ahol 1945 februárjában orosz kaszárnya működött, és ahol április 19-én a bizottsági szemle már csak hamut talált. Az igazgató elmondása alapján 2 láda került hozzájuk, amiben a Nemzeti Casino Széche-nyi-hagyatéka és levelezése is benne lehetett, de az oroszok elégettek mindent. Ezt egy 1946. április 13-án a felsőházi elnöki osztályfőnök levélben megerő-síti, vagyis hogy a Felsőházi óvóhelyen elhelyezett két láda megsemmisült.56

Az NC könyvanyagának a székházban maradt és az Egyetemi Könyvtárba átkerült részének az MTA-ra való átszállítása többször is meghiúsult. Végül 1946 májusában gimnáziumi diákok, építőmunkások és néhány altiszt közreműködésével, továbbá egy épí-tési vállalkozó teherautójának segítségével pár nap alatt lehordták a könyveket az NC székházból az ut-cára, kocsival átszállították az Akadémia épületébe és bepakolták a Vörösmarty-szobába. A romépületben maradt könyvespolcokat, könyvszekrényfalat néhány héttel később szállították át az Akadémia Vigyázó-szobájába. A gimnázium hallgatói és a többi segítő tiszteletdíjként közel 262 kötetet kaptak az akadémiai kiadványokból.57

1947 júniusában előkészítették az Akadémia Vörös-marty- és Vigyázó-szobáját az Egyetemi Könyvtár-ban (EK) maradt NC állomány átszállításához. Az EK altisztjei levitték a könyveket a garázsba, az Egyetemi Nyomda teherautója átszállította azokat az Akadémi-ára. Egy alkalommal, amikor az Akadémia altisztjei az egyetemi nyomda teherautójával tartottak az EK felé, teljes sebességgel beléjük rohant egy Beszkárt58 autóbusz, és néhány méteren át maga előtt tolta az autót. Az Egyetemi Nyomda kárát a közlekedési cég megtérítette. Az altisztek kisebb sérüléseket szenved-tek és a teherautó is megsérült. Végül 14 fordulóval értek a munka végére.59

Melich János 1947. júliusi jelentése szerint kb. 6–7000 kötetet szállítottak át az NC romépületéből az Akadémiára és kb. 23–25 000 kötet került az Egye-temi Könyvtárba, majd onnan az Akadémia székhá-

zába. Mindkét szállítmány a Vörösmarty-szobában kapott helyet.60

A feloszlatást követő eseményekről szerencsére rész-letes beszámoló áll a rendelkezésünkre, de sajnos a következő évtizedek eseményeiről kevés az infor-mációnk. Az említett darabszámok még az azonos iratokban is eltéréseket mutatnak.

A könyvek sorsa, feldolgozása

Az Akadémia

Az NC feloszlatása után könyvtára az Akadémia raktárában kapott helyett. Közel 17 700 könyvről van szó, de a feldolgozás végéig nem tudunk pontos számadatokkal szolgálni. A könyvek kézbevétele hosszú évekig váratott magára. Az MTA Könyvtárá-nak éves jelentései időről időre említést tesznek az állományról, de mindig csak a könyvek rendezése kapcsán, a tételes feldolgozásra ez idáig még nem került sor. 1985-től rendszerezték a könyveket, ele-inte könyvre és folyóiratra szétválogatva az anyagot, külön a magyar és az idegen nyelvűeket, majd szerzői betűrend kialakítását kezdték meg. 1999-ben az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének munkatársa, Mázi Béla egy rövid kéziratban foglalta össze az NC feloszlatásával kapcsolatos informáci-ókat.61 2008 körül újrarendezték az állományt, ekkor már az NC osztályszámai szerint.Az állomány tényleges feldolgozása a 2014-es év elején kezdődött meg. A műveket letisztogatjuk, be-hasonlítjuk a korábbi NC-művekkel, feldolgozzuk, digitalizáljuk a címoldalakat és a tartalomjegyzé-keket, ezeket csatoljuk a leírásokhoz és a műveket raktári jelzettel látjuk el.Azóta több mint ötezer tétel került be a könyvtár online katalógusába. A leírás a régi könyvek feldol-gozási kritériumai szerint történt, figyelembe véve könyvtárunk házi szabályzatát. Ezek mindegyike egy vagy többkötetes mű; a sorozatokat különválo-gattuk, cím szerint csoportosítottuk, digitalizáltuk a címoldalakat és rövid rekord formájában rögzítettük. Összesen 5774 folyóirat szerepel jelenleg a rendsze-rünkben. Ez a szám folyamatosan bővül, mivel ke-rülnek még elő hiányzó kötetek.Az eddig elkészült 5067 rekordból 1145 idegen nyel-vű. A feldolgozást a magyar nyelvű osztályokkal kezdtük, de már az idegen nyelvűek egy része is sorra került. Az idegen nyelvű anyag nagyobb hányada né-met nyelvű volt, és akadt néhány latin, francia, angol és olasz kötet is. A kötetek többsége a 19. században, illetve a 20. század elején jelent meg. Régi könyve-


GYURICZA ANDREA

ket tekintve 692 darab 1850 előtti magyar (ebből tíz 1800 előtti) és hat darab 1800 előtti idegen nyelvű leírás készült.A munka során egyes köteteken a penészedés jeleit észleltük, ezeket leválogattuk az állományból. Ekkor külső szakemberek segítségét kértük, akik megálla-pították, hogy a penész nem élő, nem szükséges az elkülönítés. Ennek ellenére a rendkívül károsodott köteteket továbbra is elkülönítve tároljuk.Nagyon sok példány sérült, hiányos, keresztül lőtt, és néha még a lövedékek is a kötetben maradtak. Találtunk néhány 1927-ben, a Szegedi Egyetemről leselejtezett könyvet. Szintén előkerültek olyan kö-tetek, melyeket 1951-ben az MTA Könyvtára már leltárba vett.A kötetek többnyire félbőr vagy félvászon kötésűek, egységes stílusúak. A gerincen aranyozva legtöbbször a Nemzeti Casino, N. Casinoé vagy az N. C. szerepel. Minden könyvben megtalálható az NC exlibrise és legalább egy pecsét.

1. kép A Nemzeti Casino exlibrise

Sokszor többféle pecsétet is tettek egy műbe, és előfordul, hogy minden fejezet végén található egy pecsét.

2–4. kép A Nemzeti Casino pecsétjei

A kötetek egy része azonos könyvkötő műhelyéből került ki, ez kiderül a könyvek végén található szá-razpecsétekből, melynek szövege „Molnár Mihály ezelőtt Bóka L. könyvkötő Budapesten”.A könyvek gerincén található a raktári jelzetük, sok-szor egymáson több címke szerepel, több különböző osztályszámmal, vagy a kötet belsejében találunk egy másik raktári jelzetet is. Néhány művön restaurálás nyomai láthatóak.A könyvár inventáriumait még nem találtuk meg. A feloszlatást követő költözés során feljegyezték, hogy a romépületből átszállították a következőket:62 az 1943-ig vezetett betűrendes mutatót a könyvtárhoz, négy kötetben; az NC osztálykatalógusait 13 kötet-ben, (két osztály katalógusa már ekkor hiányzott); az NC névkönyveit és az Idegenek könyveit; továbbá más egyéb tárgyakat.E katalógusokat még keressük. Az egyéb tárgyak kö-zött volt egy 1830-as évekből származó földgömb, illetve hét63 afrikai és magyar vadásztrófea. 1947. au-gusztus 1-jén a trófeákat az MTA Könyvtára átenged-te örök letétként a Természettudományi Múzeumnak, a „tönkremenés veszélyétől való megóvás végett”.64 Jelen kutatásunk során felvettük a kapcsolatot a Ter-mészettudományi Múzeummal, ahol tájékoztattak minket, hogy sajnálatos módon az 1956-os esemé-nyek során tűz ütött ki az épületükben, így sok mű-tárgy megsemmisült. A tételes keresés során viszont rátaláltak öt vadásztrófeára, melyek sértetlen állapot-ban jelenleg is az állományuk részét képezik.Az NC tulajdonában volt rengeteg egyéb műtárgy is (festmények, térképek, bútorok), de ezek hollété-ről sajnos nincs információnk. Egy részüket vidékre mentették, más részük a romépületben maradt, de feltehetően a többségük megsemmisült.


A NEMZETI CASINO

A Magyar Nemzeti Múzeum

A feldolgozás megkezdésével párhuzamosan kezde-tét vette az NC történetének és fennmaradt iratainak kutatása is. Hamar előkerült néhány dokumentum, melyekből kiderült, hogy 1991 augusztusában az Akadémiai Könyvtár 2001 kötet régi könyvet adott át a Magyar Nemzeti Múzeumnak egy Széchényi emlékkiállítás céljára. A könyvek kiválasztásánál a művek kötése és állapota játszott szerepet. A köny-vek azóta is a Múzeum Széchényi-termében vannak kiállítva.65

2015 elején számba vettük ezt az állományt is. A munka során itt is külön kezeltük a könyveket és a folyóiratokat, megoszlásuk szerint majdnem fele-fele az arány, a könyvekből volt egy kicsit több. A nyelv szerinti megoszlást tekintve az 576 leírásból – a kö-tetek többsége – 369 magyar; ezen felül 111 német, 58 francia, 33 angol, 4 latin és 1 olasz rekord készült. Az 1850 előtti magyar nyelvű könyvek száma 55, az 1800 előtti idegen nyelvűeké 6.

A jövô

Még csaknem tízezer kötet vár feldolgozásra. Hosszú távú célunk a digitális könyvtár-rekonstrukció lenne: már amennyire ez lehetséges ennyi évvel a feloszlatás

után. Az utolsó NC állományadatok szerint a könyv-tár működésének utolsó éveiben 30‒40 000 kötetet számlált, a hiányzó darabok egy része a háborús bombatalálatok következtében megsemmisült. Re-ményeink szerint néhány kötet magánszemélyekhez kerülhetett a háború előtti kármentés folyamán, illet-ve a háború alatt. Az utóbbi években előfordult, hogy egy-egy internetes antikvárium kínálatában megjelent néhány, korábban az NC állományába tartozó kötet. Ezek felkutatása nehézkes, az antikváriumok sokszor nem teszik közzé a könyvek leírásában, milyen ko-rábbi gyűjteményekbe tartoztak. Ugyanez a helyzet a könyvtárakkal is: külső felhasználóként, a katalógus-ban keresve nem feltétlenül kapunk találatot. E teória alapján néhány hagyatékból még kerülhetnek elő NC-kötetek, de ezekről nehéz tudomást szerezni.Méltó helyen az NC-állomány egy korabeli, igénye-sen kialakított, nagy könyvtárteremben lenne, de napjainkban ilyen felszerelésű helyiségek már nem készülnek, így fontos lenne legalább megfelelő felté-telek között együtt tartani az ilyen és ehhez hasonló gyűjteményeket. Az MTA KIK szaktudását, eszközeit és lehetőségeit felhasználva igyekszünk méltó körül-ményeket teremteni az állománynak.

5. kép Egy könyvkötő szárazpecsétje


GYURICZA ANDREA

Irodalom

CSONTOSI János: Emlékirat a Nemzeti Casino könyvtáráról = Magyar Könyvszemle, 12. évf. 1887. 1–6. sz. 117–130 p.

GYÖRGY Aladár: Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben. Budapest, Athenaeum, 1886. 68–71. p.

ILK Mihály: A Nemzeti Casino százéves története. 1827–1926. Budapest, 1927. 45 p.

MÁZI Béla: A Nemzeti Kaszinó könyvtára a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Kézirat. Bp. 1999.

MELICH János – NYIREÖ István: Jelentés a Nemzeti Casino könyvtárával kapcsolatos dolgokról, 1946. MTA KIK Kéz-irattár és Régi Könyvek Gyűjteménye. Könyvtári irat Ad 274/1946.

MELICH János: [Levél az Elnök Úrnak] 1947. MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (RAL 362/1947)

MELICH János: [Levél az Összesüléshez] 1947. MTA KIK Kéz-irattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (RAL 331/1947)

A nemzeti casino alapszabályai. 1895. Budapest, 1895. 26 p.

A nemzeti casino alapszabályai és házirendje. 1923. Budapest, 1923. 19 p.

NYIREÖ János: Pro memoria. 1946. MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (K 829 282/1946)

PÁKH Albert [összeáll.]: Kalauz a’ Nemzeti Casino könyvtárá-hoz. 1852. 313 p.

A Pesti Casino tagjainak a.b.c. szerint való feljegyzése és annak alapjai, 1828. Pest, 1828. 45 p.

SIMON Zoltán: A reformkori magyar politikai nyilvánosság és a Nemzeti Kaszinó = Sic Itur Ad Astra, 12. évf. 2000. 3. sz. 11–46 p.

Ügyészi jelentés. 1945. MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (RAL 234/1945)

Jegyzetek

1. Nemzeti Casino és Nemzeti Kaszinó megnevezés is szerepel az irodalmakban, cikkekben. Az egyesület saját kiadványa-iban a Nemzeti Casino használatos.

2. ILK, 1927, 4 p.

3. SIMON, 2000, 16–17. p.

4. Uo. 17 p.

5. ILK, 1927, 5 p.

6. SIMON, 2000, 22 p.

7. ILK, 1927, 8-9. p.

8. Uo. 10 p.

9. Uo. 12 p.

10. Uo. 17 p.

11. SIMON, 2000, 17 p.

12. Uo. 38 p.

13. Uo. 40 p.

14. ILK, 1927, 38 p.

15. Uo. 39–40. p.

16. ILK, 1927, 31–32. p.

17. Uo. 17 p.

18. Uo. 33 p.

19. 1901-ben VII. Edward néven Anglia királyi és India császári trónjára lépett.

20. ILK, 1927, 35 p.

21. SIMON, 2000, 32 p.

22. ILK, 1927, 43 p.

23. A pesti casino tagjainak a.b.c. szerint való feljegyzése és an-nak alapjai, 1828; A nemzeti casino alapszabályai, 1895 és A nemzeti casino alapszabályai és házirendje, 1923 alapján.

24. A pesti casino tagjainak a.b.c. szerint való feljegyzése és annak alapjai, 1828, 33 p.

25. ILK, 1927, 11 p.

26. SIMON, 2000, 19 p.

27. A nemzeti casino alapszabályai, 1895, 24 p.

28. A nemzeti casino alapszabályai és házirendje, 1923, 12 p.

29. GYÖRGY, 1886, 68 p.

30. SIMON, 2000, 42 p.

31. GYÖRGY, 1886, 68 p.

32. Uo.

33. CSONTOSI, 1887, 119 p.

34. Uo. 118–119. p.

35. Uo. 124 p.

36. Uo. 119 p.

37. GYÖRGY, 1886, 69 p.

38. ILK, 1927, 26–27. p.

39. Régi magyar nyomtatványok: Calepinus szótárának bázeli kiadása (1605.) és Szenczi Molnár Albert szótára 1703-ból. (GYÖRGY, 1886. 70 p.)


A NEMZETI CASINO

40. GYÖRGY, 1886, 70 p.

41. PÁKH, 1852, 259–313. p.

42. CSONTOSI, 1887.

43. Uo. 118. p.

44. Uo. 126. p.

45. Uo. 129–130. p.

46. Ügyészi jelentés, 1945.

47. Kossuth Lajos utca 5.

48. Kossuth L. utca 5., Gellérthegy utca 5.


50. Gábriel Aladár korábbi könyvtárnok, ekkor az étterem bérlője.

51. Néhány helyen ez a szám öt-hatezer darab.

52. MELICH – NYIREÖ, 1946.

53. Uo.



56. Uo.

57. Uo.

58. Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság


60. MELICH János: [Levél az Összesüléshez], 1947.

61. MÁZI, 1999.

62. NYIREÖ, 1946.

63. Egyes iratok 8 trófeát említenek.

64. MELICH János: [Levél az Elnök Urnak], 1947.

65. Széchényi Ferenc emlékére készült a kiállítás és a terem,

ennek a részét képezte/képezi fia hagyatéka.

Beérkezett 2015. április 23.

6. képA Nemzeti Casino olvasószobája a Cziráky-palotában az 1890-es évek elején


Rendhagyó nekrológ

Berlász Jenő (Budapest, 1911. augusztus 28. – Bu-dapest, 2015. december 6.) életútja a 20. század tör-ténelmi fordulatait követte. A „boldog békeidők” szülötte, tanulmányi évei még a Horthy-korszak nyu-godt idejére estek, de pályakezdését már a második világégés árnyékolta be, mégis szerencsés és ígéretes indulásnak mondható. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karának történe-lem–földrajz szakos hallgatója 1931–1935 között. Az egyetem elvégzése után a bécsi Magyar Történetkuta-tó Intézet ösztöndíjasa, utóbb az Országos Széchényi Könyvtárban és az Országos Levéltárban dolgozott. 1942–1947-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet

intézeti tanára, 1943–1944-ben Eckhart Ferenccel együtt szerkesztette a Századok című folyóiratot, a háború után pedig a Magyar Történelmi Társulat megbízásából 1948-ig immár egyedül. 1947-ben négy pályázó közül (Berlász Jenő, Komjáthy Miklós, Paulinyi Oszkár, Wellmann Imre) őt választották az „Egyetemes és magyar gazdaság- és társadalomtör-téneti tanszék” vezetőjévé. Akkoriban 28–40 évesen nevezték ki a tanszékvezetőket és 70 évesen mentek nyugdíjba. E hosszú idő alatt tanítványi kör alakult ki körülöttük, iskolát teremtettek, s ez rányomta a bélyegét az adott tudományszak fejlődésére. Az egye-temek számára azért volt gyümölcsöző a tanszékve-

Berlász Jenô (1911–2015)

Hű volt hozzám, azért megmentem,védelmezem, mert ismeri nevem.Ha hozzám fordul, meghallgatom,minden szükségben közel vagyok hozzá,megszabadítom és dicsőséget szerzek neki.Napok teljességével áldom megés megmutatom neki üdvösségemet.” (Zsolt 91,14–16)


zetők – életkorukat tekintve – vegyes összetétele, mert idősek és fiatalok együtt dönthettek az egyetemi élet különféle kérdéseiben, s ez kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb rendszert teremtett. Természetesen nem Berlász volt az egyetlen, aki fiatalon került ilyen pozícióba, például Bónis György jogtörténészt is ha-sonló életkorban nevezték ki.1948-tól a politikai-ideológiai fordulat folyomá-nyaként a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet átszervezték és Köz-gazdasági Karából létrehozták az önálló Magyar Köz-gazdaságtudományi Egyetemet. Ezzel párhuzamosan számos professzort eltávolítottak, illetőleg sokan épp e hatalmi változás következtében már egyáltalán nem juthattak katedrához (Csapodi Csaba, Fügedi Erik, Wellmann Imre és mások), pedig ők Berlásszal együtt ugyancsak iskolát teremtő professzorok lehet-tek volna, hiszen mindannyian a 20. századi magyar történetírás alapos felkészültségű, széles látókörű, nagy tudású képviselői voltak. Berlász Jenőt a „for-dulat évében” áthelyezéssel a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába irányították, ahol később 1956-os szerepe miatt állásvesztésre ítélték. Így ke-rült végül az Országos Széchényi Könyvtárba, s lett ez a sokakat átmentő intézmény az ő menedéke is egészen 1976-os nyugdíjba vonulásáig. A Nemzeti Könyvtárban egy ideig még folytatta a gazdaság-, a társadalom- és a jobbágyság-történet tanulmányozá-sát, de utóbb fő kutatási területévé az intézmény- és könyvtártörténet vált.Korai munkáira éppúgy, mint a későbbiekre a forrá-sok mesteri kezelése, a lényegi összefüggések tárgy-szerű föltárása, a pontos hivatkozás és forráshűség, az adatgazdagság és a nagy áttekintőképesség volt a jellemző, vagyis a legfontosabb történetkutatói eré-nyek gyakorlati alkalmazása. Tanulmányai és köny-vei jegyzetanyagának átnézése is nemcsak hasznos, de egyenesen élvezetes a történész és művelődéstör-ténész számára. Tudományos eredményei és megál-lapításai oly időtállóak, hogy bátran beépíthetők a magyar könyvtártörténet és történettudomány nagy összefoglalásaiba. Bővíteni lehet őket, de mellőzni nem. Könyvtárosként, egyetemi tanárként és törté-netkutatóként egyaránt a nemzeti közösséget szol-gálta, nemcsak tudományos munkásságával, hanem segítőkész magatartásával is.Az általa kidolgozott kézirattári dokumentumkezelési módszert felhasználta mind a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, mind az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Ő kezdeményezte például a kéziratos hagyatékok együtt tartását, azaz ún. fondok

kialakítását. Az így feldolgozott források révén köz-vetve is segítette a kutatók eredményes munkáját. Mindhárom hivatás, melyet élete különböző korsza-kaiban gyakorolt, a szolgálat jegyében fogant. S ezt a fajta magatartást becsülte másokban is, amint arról Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802–1867. című könyvének ajánlása tanúskodik: „Ajánlom e könyvet az Alapító és mindazok emlékének, akik Nemzeti Könyvtárunk kincseit gyűjtötték, gyarapí-tották, megőrizték és használhatóvá tették.” Ebben a munkájában alaposan feltárta és elemezte az 1846-ra elkészült múzeumpalotába beköltöző két társintéz-mény: a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Múzeum alapításának egymástól különböző időpontját (1802., illetve 1808/VIII. tc.), eltérő jogállását, gyűjtő- és fel-adatkörét. Fölhívta a figyelmet Széchényi Ferencnek ugyancsak a Nemzeti Könyvtár számára adott máso-dik adományozó levelére is, melyben a gróf a Magyar Nemzeti Múzeum országgyűlési alapítását József ná-dor kezdeményező érdemének ismerte el. Politikai szempontból sokáig késleltették elismerését és kitüntetését, de a nyilvánvaló eredmények önma-gukért beszéltek. Az előbbi műhöz fűződik rehabili-tálásának első lépése, hiszen 1984-ben ezért és egész addigi munkásságáért megkapta a történettudomány doktora címet. 1992-ben a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem (Budapesti Corvinus Egyetem) tanácsa szintén elégtételt szol-gáltatott neki: címzetes egyetemi tanárrá fogadta. 1993-ban Szinnyei József-díjjal jutalmazták, 1999 decemberében Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. 2000-ben kapta meg a Bibliothecarius Emeritus cí-met az Országos Széchényi Könyvtárban. Mind ezt, mind a Szinnyei-díjat kiváló könyvtárosi munkájáért adományozták neki. 2001-ben, 90. születésnapjára je-lent meg a nevét viselő emlékkönyv. Ugyanebben az évben Eötvös József-koszorúval tüntette ki a Magyar Tudományos Akadémia. 2011-től Budapest, IX. kerü-let Ferencváros díszpolgára, és ugyanettől az évtől az Országos Széchényi Könyvtár örökös tagja.Benne olyan kitűnően fölkészült, nagy műveltségű embert ismertünk meg, aki a nehéz időkben is meg-őrizte erkölcsi tartását, akiben az etika a tudós aláza-tával párosult, aki nemcsak nagy felkészültségével, a történeti források alapos ismeretével tűnt ki, hanem e források szakszerű és pontos értelmezésével is. Szeretettel emlékezünk Rá, a kitűnő tudósra, egykori kedves kollégánkra.Méltatása, valamint a vele készült interjú és nyomta-tásban megjelent műveinek bibliográfiája az alábbi dokumentumokban olvasható:


Magyar örökség. Laudációk könyve 1995–2000. –Szerk. Farkas Márta. Bp. 2001. 389–391. p.Egy tudós könyvtáros pályája. Beszélgetés Berlász –Jenővel. Melczer Tibor interjúja. In: Gazdaságtör-ténet – könyvtártörténet: emlékkönyv Berlász Jenő 90. születésnapjára. Szerk. Buza János. Bp. 2001. MTA: BKÁE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Kutatócsoport, 503–509. p. Berlász Jenő nyomtatásban megjelent munkáinak, –tanulmányainak és cikkeinek bibliográfiája ugyan-ebben a kötetben: 511–514. l.; Erdélyi jobbágyság – magyar gazdaság. (Válo- –gatott tanulmányok). Szerk.: Buza János Meyer Dietmar. Bp. 2010. Argumentum K. 331 l. (Gaz-daság- és társadalomtudományi kötetek 5.); Vizkelety András: Berlász Jenő 100 éves. = Könyv, –Könyvtár, Könyvtáros, 2011. 9. 56–60. p.Ld. még: Századok, 145. évf. 2011. 4. sz. 797–815. p. –

A továbbiakban két függelékkel egészítjük ki mélta-tásunkat. Először közzé tesszük Berlász Jenő 1945-ben készült önéletrajzát, amely nemcsak a fiatal tudós felkészültségéről, tudományos céljairól, nemzetneve-lési elképzeléseiről tanúskodik, hanem forrásértékű egyetem-, oktatás-, nevelés- és gazdaságtörténeti szempontból is.* A második függelék az életpálya összesített eredményét mutatja be a nyomtatásban megjelent művekről, Buza János összeállításában.

Fülep Katalin

Függelék I.

„Életrajz – Munkásság – Program

I.

Születtem 1911-ben Budapesten. Elemi és középiskolai ta-nulmányaimat Budapesten végeztem, 1930-ban érettségiz-tem. Katonai szolgálati kötelezettségemnek 1930/31-ben tettem eleget. 1931-ben íratkoztam be a budapesti tudo-mányegyetem bölcsészeti karára, s e kar mellett működő tanárképző intézetbe. Négy év múlva summa cum laude szereztem történettudományi doktori diplomát és kitűnő eredménnyel tanári oklevelet.Professzoraim még egyetemi hallgató koromban (1933)

önálló levéltári kutatómunkára bocsátottak, s az e téren elért eredmények alapján, 1936-ban állami ösztöndíjjal Bécsbe küldettek, hogy az egykori császári levéltárban folytassak gazdaság- és társadalomtörténeti kutatómunkát. Bécsi kül-detésemet 1937-ben befejezve, Budapesten az Országos Levéltárban dolgoztam tovább, s munkálataim támogatá-sára még három ízben (1938, 1940, 1941) nyertem állami kutatóösztöndíjat.Az önálló tudományos munkálkodás tudományos pályára vonzott. Tanáraim ajánlatára az Országos Levéltár, majd a Nemzeti Múzeum tisztviselője lettem. E két nagy múltú, je-les intézménynél nemcsak gazdaságtörténeti szaktudásomat gyarapíthattam, hanem – az által, hogy a könyvtártechnika, bibliográfia, muzeológia s az archivológia szakmájában is elméleti ismereteket és gyakorlati készségeket szereztem – általános tudományos látókörömet is tágíthattam.Ennek köszönhettem, hogy 1940-ben néhai gróf Teleki Pál munkatársává lehettem, s részt vehettem a vezetése alatt akkor működő tudományos bizottság munkálataiban.Ezek után hívtak meg az 1942. január 1-én megnyílt Teleki Pál Tudományos Intézetbe intézeti tanárnak, a gazdaság- és társadalomtörténet referenséül. Új munkakörömben egy-részt tudományos munkálkodásomat folytattam, másrészt új munkaterületen, kultúrpolitikai téren dolgoztam: a kül-földi ismeretterjesztő-, folyóirat- és iskolakönyv-irodalom bírálójának munkakörében.Tudományos munkásságom alapján, 1942 tavaszán a Műegyetem közgazdasági karán gazdaságtörténelemből magántanárrá való képesítésemet kértem. Kérelmemnek a kar helyt adott, s felruházott a venia legendi jogával. Ugyanezen kar tanárképző intézete 1943 telén megbízott a középiskolai tanárokat gazdasági szaktanárokká átképző tanfolyamon a gazdaságtörténelem előadásával, 1943 őszé-től velem adatja elő a világtörténelem kollégiumát, a múlt félévben pedig Deér professzor helyettesítésével, a magyar államtörténet előadásával is megbízott.

II.

Tudományos munkásságom a gazdaság- és társadalomtör-ténet területén mozog.

Első munkámban „A Thurzó-birtokok a XVII. század 1. első harmadában, különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére, Bp., 1936.” Felső-Magyarország nyugati és északi részére vonatkozólag néhány alapvető agrártörténeti, illetve agrártársadalomtörténeti problé-mát tisztáztam. Nevezetesen: ismeretlen levéltári adatok alapján kimutattam, hogy az 1514. évi jobbágybüntető törvénycikkeket a gyakorlati élet figyelmen kívül hagy-ta, másrészt bebizonyítottam, hogy az újkor elején a mezőgazdálkodás teljesen középkori keretekben, s kö-zépkori színvonalon folyt.

* Jelzete: Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem /BKÁE/ Levéltára, 6/b 32). Az életrajzban megtartot-tuk a szerző szerkesztési elveit és központozását.


„A Német Lovagrend bécsi levéltára” c. tanulmányom-2. ban (Bp. 1937.) arra a nagytömegű forrásanyagra hívtam fel a történettudomány figyelmét, mely a Jász-Kunság XVIII. századbeli, mindmáig feltáratlan gazdasági és társadalmi életét világítaná meg.A magyar mezőgazdaság XVI–XVII. századi állapotáról 3. írt értekezésemben (Magyar művelődéstörténet III. köt.) összefoglaltam az utóbbi félszázad agrártörténeti kutatá-sainak az idézett korszakra vonatkozó eredményeit.Ugyanezt a munkát végeztem el a gazdasági élet má-4. sik két ágára nézve „A magyar ipar és kereskedelem a XVI–XVII. században” c. tanulmányomban (Magyar művelődéstörténet III. köt.)A bécsi udvari levéltárban gyűjtött anyagom alapján 5. mutattam rá egy jellegzetes erdélyi társadalmi jelenség, t.i. a székely kivándorlás évszázados gazdaság- és társa-dalomfejlődési gyökereire (A Mária Terézia-kori erdélyi kivándorlások szociális háttere. Bp. 1939.)Ezt a témát folytattam „Az erdélyi úrbérrendezés problé-6. mái 1770–1780.” c. tanulmányomban, kimutatván, hogy a Mária Terézia-féle úrbéri szabályzatnak Erdélyre való kiterjesztése miként hiúsult meg a szász nemzet, külö-nösen Brukenthal báró politikai ellenállásán.Ezeknek a részletkutatásoknak alapján írtam meg (Tele-7. ki Pál megbízásából) Erdély összefoglaló gazdaságtör-ténetét az „Erdély” c. 1940-ben megjelent, Teleki által szerkesztett díszműben.Hogy a Felvidék és Erdély mellett a Dunántúl sajátos 8. gazdaságtörténeti problematikáját is megismerjem, vállaltam el a levéltárak orsz. Főfelügyelőjének meg-bízását: Dél-Dunántúl községi levéltárainak helyszíni vizsgálatát. E réven szerzett tapasztalataimat foglaltam össze „A községi levéltárak állapota” c. beszámolóm-ban (Bp. 1941.)„A magyar jobbágykérdés és a bécsi udvar az 1790-es 9. években. Bp. 1943.” c. munkámban országos viszony-latban vizsgáltam meg XVIII. századi gazdasági életünk s agrártársadalmunk problémáit a bécsi államférfiak véleményeiben.„A románság az erdélyi agrártársadalomban. Bp. 1944.” 10. c. értekezésemben kimutattam, hogy az a tudományos publicisztikai vád, mellyel bennünket a román tör-ténetírás illet, hogy t. i. Erdély gazdasági-társadalmi életében a románságnak jutott a kizsákmányolt, s a magyarságnak a kizsákmányoló szerepe, tarthatatlan. Bebizonyítottam, hogy a magyar úr – román-paraszt mesterséges koncepciója (minthogy az erdélyi nemes-ség tekintélyes része román vagy román eredetű volt, a jobbágyság viszont jórészben törzsökös magyar vagy székely), egyszerűen az úr és paraszt társadalomkép-lettel helyettesítendő. Ez utóbbi pedig a XIX. század közepéig Európa-szerte természetes jelenség.A gazdaságtörténet és gazdaságelmélet tudományágá-11. nak egymáshoz való közelebb hozása céljából írtam meg a közgazdászok tájékoztatására „A magyar gazdaság-és társadalomtörténetírás kialakulása” c. (Bp. 1943.)

tanulmányomat, széleskörű bibliográfiát adva a régi és modern szakirodalomról.Itt kell megemlítenem, hogy tudományos felkészültsé-12. gemnek és szakírói készségemnek elismeréseképpen, a Magyar Történelmi Társulat elnöksége 1943 őszén kitüntetett európai hírű folyóiratának, a „Századok”-nak egyik szerkesztői tisztével. Azóta Eckhart Ferenc professzorral együtt én gondozom a nyolc évtizedes múltra visszatekintő szaklapot.

III.

A közgazdaságtudományi kar történeti tanszékén progra-mom tanárképzési, gyakorlati közgazdasági és gazdaság-tudományi célkitűzéseket tartalmazna.

Pedagógiai, tanárképzési téren a történelemnek nem-1. zeti öntudatfejlesztő szerepét kívánnám értékesíteni. A leendő tanárnemzedéket rávezetném annak felisme-résére, hogy a helyes történeti tudat a nemzeti öntudat legbensőbb éltetője; hogy a nemzeti öntudat a nemzet hivatástudatának ismeretét jelenti; hogy a mindenkori jelen történeti káoszában és a jövő homályaiban csakis a nemzet sorsának, szellemének, jellemének, kultúrájának ismerete nyújt eligazítást; hogy a történelem nem fölös-leges ismerethalmaz, hanem az a funkciója a nemzeti társadalomnak, ami az egyénnek az emlékezet: amiként az emlékezet biztosítja az egyén személyiségét, tuda-tát, úgy a történetismeret őrzi meg a nemzet öntudatát, s szellemi exisztenciáját.A gyakorlati közgazdasági és közigazgatási életpályára 2. készülőket az ismertetett szempontokon kívül, azzal a készséggel szeretném felruházni, hogy a modern kapi-talizmus és a korszerű állam szinte áttekinthetetlen szer-vezetében megtalálják a vezető fonalat: a gazdaság- és társadalomtörténet segítségével szét tudják választani az egymásba bonyolódó szálakat, s a látszólagos káoszban képesek legyenek felismerni a rendszert. Tudatossá kí-vánnám bennük tenni, hogy a mai gazdasági, politikai intézmények, funkciómódok nem máról holnapra lett találmányok, hanem értékeszméknek, életszükségletek-nek nemzedékek megfeszített munkája árán megvalósult eredményei. A történelem mutatja meg mai kultúránk és civilizációnk megteremtésének munkafolyamatát. Szóval ún. ergológiai szempontból értetném meg a gya-korlati pályákra készülőkkel a történetet; az ergon-nak, a történeti munkának, az alkotásnak szemszögéből; ki-domborítván, hogy múlt tényei nem puszta jelenségek, melyek egy, a mai ember számára idegen „külvilágban” folynak le, hanem egy, a múlttól a jelenig vezető egy-séges munkafolyamat fázisai.E mellett a karon képviselt legkülönbözőbb gazdaság-3. tudományi diszciplínáknak a történettudománnyal való szerves kapcsolatára, helyesebben e kapcsolat feltárá-sára törekednék. A Comte-féle követelményre, mely idáig gazdaságtudományi és történettudományi oldalon egyaránt elhanyagolódott, kívánnék figyelemmel lenni:


a tudományos határterületek (gazdaságtörténet és gaz-daságelmélet, statisztika és történelem, társadalomtudo-mány és társadalomtörténet, jogélet és történelem, köz-igazgatás és történelem, államtudomány és történelem, stb.) problematikájának feltárására és tisztázására. Ami különösképpen a gazdaságtudományt és gazdaságtörté-nelmet illeti, annak demonstrálására törekednék, hogy a két tudományszak voltaképpen ugyanazon jelensé-geket vizsgálja, csakhogy az egyik szisztematikus, a másik genetikus szempontból. Így vélném leginkább előmozdítani e tudományágak között oly régóta kívá-natos, de mindmáig csaknem teljesen hiányzó koope-rációt. Természetesen e program nem tisztán teoretikus fejtegetésekre szorítkoznék, sőt még elsősorban sem erre, hanem konkrét problémáknak ismeretlen gazda-ságtörténeti anyag által való kifejtésére. Hogy csak egy példát említsek, szemináriumi dolgozatokban főképp pedig doktori disszertációkban nagyszerű lehetőség nyílnék idáig publikálatlan gazdaságstatisztikai (törté-neti) anyag megismerésére.

E programot a mai kor és az egyes hivatások érdeklődési irányával összhangban kívánnám megvalósítani: a törté-neti problémákat a mai problémákból visszavezetve vilá-gítanám s értetném meg. A gazdasági szaktanár jelöltek az ideális értékek megvalósulását szemlélhetnék a gazdasági és társadalmi élet történetében; a közgazdák a társas kö-zösségek (falu, város, állam, stb.) szervezési tevékenységét látnák kidomborítva; az esetleg tudományos hivatást érzők a scientia pura elveinek, a tudományos szkepszisnek, a kri-tikai magatartásnak folytonos érvényesülését figyelhetnék meg az előadásokban, különösképpen a szemináriumi gya-korlatokban, ahová az oktatás súlypontja helyeződnék. Budapesten, 1945. október 11-én.

Berlász Jenő”

Függelék II.Berlász Jenő 1936 és 2000 között nyomtatásban megje-lent munkái, tanulmányai és cikkei

A Thurzó-birtokok a XVII. század első harmadában, kü-1. lönös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére. Bp. 1936. 107 p. (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság tör-ténetéhez 11.)A Német Lovagrend bécsi levéltára. Ungarn csoport. Bp. 2. 1938. 12 p. (Klny. a Levéltári Közlemények 1937. évi fo-lyamából.)A Mária Terézia-kori erdélyi kivándorlások szociális háttere. 3. Bp. 1939. 44 p. (Klny. A Gr. Klebelsberg Kunó Magyar Tör-ténet-kutató Intézet Évkönyve IX. évfolyamából.)Erdély gazdasági élete. Történeti áttekintés. Bp. 1940. 10 p. 4. (Klny. A Magyar Történelmi Társulat kiadásában megjelent „Erdély” című gyűjteményes munkából.)Siebenbürgens Wirtschaftsleben. Bp. 1940. 11 p. (Sonderdruck 5. aus dem in Verlag der Ungarischen Historischen Gesellschaft

erschienenen Werke „Siebenbürgen”.)La vita economica della Transilvania. Bp. 1940. 14 p. 6. (Estratto dall’ opera „Transilvania” publicata a cura della Societa Ungherese di Storia.)A községi levéltárak állapotáról. = Levéltári Közlemények 7. 1940/41. 526–537. Az erdélyi úrbérrendezés problémái 1770–1780. Bp. 1942. 8. 63 p. (Klny. a Századok 1941. évi folyamából.)A magyar mezőgazdaság állapota a XVI–XVII. században. 9. = Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. III. köt. Bp. 1941. 159–185. A magyar ipar és kereskedelem a XVI–XVII. században. = 10. Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. III. köt. Bp. 1941. 187–216. A magyar jobbágykérdés és a bécsi udvar az 1790-es évek-11. ben. Bp. 1942. 56 p. (Klny a Magyar Történettudományi In-tézet 1942. évi Évkönyvéből.)A magyar gazdaság- és társadalom-történetírás kialakulá-12. sa. Bp. 1943. 23 p. (Klny. a Közgazdasági Szemle 1943. évi folyamából.)A románság az erdélyi agrártársadalomban. = Magyarok és 13. románok. I. köt. Bp. 1943. 572–598. – (A Magyar Történet-tudományi Intézet Évkönyve. 1943.)Der Werdegang der ungarischen Wirschafts- und 14. Sozialgeschichte. H.n. 1944. 155–184. p. (Sonderdruck aus der Zeitschrift „Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte”. 1944.)Világtörténelem a francia forradalomtól napjainkig. Középis-15. kolai tankönyv (Csapodi Csabával mint társszerzővel.) Bp. 1945. 235 p.Seigneur hongrois - paysan roumain en Transylvanie. = 16. Revue d’Historie Comparée 1946. 225–258. Gazdaságtörténeti alapvetés. (Egyetemi előadások.) Bp. 17. 1947. 87 p. (Közgazdaságtudományi jegyzetek 36.)Az 1784-i erdélyi parasztfelkelés és II. József jobbágypoliti-18. kája. = Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyaror-szágon. Szerk. Spira György. Bp. 1952. 385–468. Az Akadémiai Könyvtár múltja és jelene. (Németh Máriá-19. val mint társszerzővel.) Bp. 1956. 3–17. (Klny. a Magyar Könyvszemléből.)Hundertdreissig Jahre Bibliothek der Ungarischen Akademie 20. der Wissenschaften. (Németh Máriával mint társszerzővel.) Leipzig, 1957. 253–266. (Sonderdruck aus der Zeitschrift Zentralblatt für Bibliothekswesen.)Az Akadémiai Könyvtár kézirattárának átalakulása. Bp. 1957. 21. 21 p. (Klny. a Magyar Könyvszemléből.)A Ganz-gyár első félszázada 1844–1894. = Tanulmányok 22. Budapest múltjából. XII. köt. Bp. 1957. 349–458. Az 1780. évi népszámlálás országos összesítő táblájá-23. nak adatai. = Történeti Statisztikai Közlemények – 1957. 1. 86–95. Az 1791. évi adójegyzék kiértékelése. = Történeti Statisztikai 24.


Közlemények 1957. 1. 97–98. Szemelvények a Habsburg-monarchia és Magyarország 25. fontosabb XVIII. századi összefoglaló pénzügyi adataiból. = Történeti Statisztikai Közlemények 1957. 2–4. 124–134. Kéziratok katalogizálása. Bp. 1958. 112 p. (Az Országos 26. Könyvtárügyi Tanács kiadványai.)Az erdélyi jobbágyság gazdasági helyzete a XVIII. század-27. ban. Bp. 1958. 72 p. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 10.)Vestigia ruderum Albae Ecclesiae. Fehéregyház egy XVIII. 28. századi térképen. = Budapest Régiségei. A Budapesti Törté-neti Múzeum Évkönyve. XVIII. köt. Bp. 1958. 601–607. Kimutatás az erdélyi arany- és ezüstjövedékekről 1771–1790. 29. = Történeti Statisztikai Közlemények 1958. 1–2. 99–100. Kimutatás Erdély adóköteles családainak számáról közigaz-30. gatási egységenként és társadalmi rétegenként 1791-ben. = Történeti Statisztikai Közlemények 1958. 1–2. 101–107. Kazinczy Ferenc levelezése. XXIII. köt. Közzéteszi: Berlász 31. Jenő, Busa Margit, Cs. Gárdonyi Klára és Fülöp Géza. Bp. 1960. 504 p.Istvánffy Miklós könyvtáráról. = Az Országos Széchényi 32. Könyvtár Évkönyve 1959. Bp. 1961. 202–240. Dernschwam János könyvtára. A hazai humanizmus történe-33. téhez. Bp. 1964. 50 p. (Klny. a Magyar Könyvszemléből.)Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyv-34. tár számára. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1963–1964. Bp. 1966. 255–264.Hviezdoslavove lysti Andorovi Kozmovi. Martin, 1966. 155–35. 169. (Klny. a Literárny Archív c. folyóiratból.)Az Országos Széchényi Könyvtár alapítólevele. = Az Or-36. szágos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1965–1966. Bp. 1967. 182–192. A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabá-37. lyozás. Bp. 1967. 546–582. (Klny. a Századokból.)Abraham Ganz 1814–1867. Bahnbrecher der ungarischen 38. Schwerindustrie. = Sonderdruck aus dem Zürcher Taschenbuch 1967. 110–125.Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi 39. Könyvtár állománytörténetéből. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1967. Bp. 1969. 57–97. Über die Vorbesitzer der Ransanus-Kodex. Bp. 1969. 97–40. 107. (Klny. a Magyar’ Könyvszemléből.)Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyv-41. tárt? Az értelmiség jelentőségének felismerése. = Az Or-szágos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1968–1969. Bp. 1971. 55–84. Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és 42. sorsa. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1970–1971. Bp. 1973. 109–174. Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról.= Az Országos 43. Széchényi Könyvtár Évkönyve 1972. Bp. 1975. 215–244. Budapest lexikon. Bp. 1973. (Kultúra tárgykör szerk.)44.

Könyvtári kultúránk a XVIII. században. Bp. 1974. 238–332. 45. (Klny. az Irodalom és felvilágosodás tanulmánykötetből. Szerk. Szauder József és Tarnai Andor.)Magyarország egyházi könyvtárai a XVI–XVIII. században. 46. = Régi könyvek és kéziratok. Tanulmánygyűjtemény. Össze-állította: Pintér Márta. Bp. 1974. 211–226. Közintézményeink a XVI–XVIII. században. = Régi könyvek 47. és kéziratok. Tanulmánygyűjtemény. Összeállította: Pintér Márta. Bp. 1974. 155–210. Die Entstehung der ungarischen Bibliothekskultur im 16–17. 48. Jahrhundert. Bp. 1974. 14–28. (Klny. a Magyar Könyvszem-léből.)Tájékoztató a kézirattári gyűjtőkörről, rendszerezésről és a 49. kézirat-katalógusok sajtó alá rendezéséről. Bp. 1975. OSZK KMK. 22 p.A történettudományi tájékoztatás segédkönyvei. Bp. 1975. 50. OSZK KMK. 108 p.Könyvtári kultúránk bontakozása a XVI–XVII. században. 51. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1975. Bp. 1976. 205–218. Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi 52. Könyvtár alapítását? = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1974–1975. Bp. 1978. 101–164. Széchényi Ferenc kéziratgyűjteménye. A Miller-féle kataló-53. gus feltárása. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1978. Bp. 1980. 177–199. Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802–1867. Bp. 54. 1981. OSZK. 555 p.Hypothesen über die Wanderfahrt des Zagraber Corvin-55. Codex. (Poseban otisak iz Vjesnika bibliotekara Hrvatske 1981. God. XXV. Br. 1–4. Zagreb, 1983. 19–35.)Egy ismeretlen Dugonics-kézirat. A zágrábi „Karikléa”. = Az 56. Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1981. Bp. 1983. 485–492. A Dernschwam-könyvtár. Egy magyarországi humanista 57. könyvjegyzéke. Szeged, 1984. 343 p.Die Bibliothek Dernschwam. Bücherinventar eines 58. Humanisten in Ungarn. Szeged, 1984. 303 p.Pavao Ritter-Vitezović, az illirizmus szülőatyja. Magyar–hor-59. vát viszony a 17–18. század fordulóján. Bp. 1986. 943–1002. (Klny. a Századok 1986. évi kötetéből.)A Magyar Történelmi Társulat folyóiratának, a Századoknak 60. 1948. évi eredeti kötete. Megjelent a Századok 1989. 3–4. számaként 235–559. Pismo Stefana Stratimirovića grofu Ferencu Sečeniju 61. povodom osnivanja biblioteke „Bibliotheca Hungarica” 13/25. avgusta 1802. = Studia Slavica 1994. 3–4. tom. 221–243.Stefan Stratimirović levele gróf Széchényi Ferenchez a 62. „Bibliotheca Hungarica” létrejötte alkalmából, 1802. au-gusztus 13/25. Bp. 2000. 3. 320–330. (Klny. a Magyar Könyvszemléből)

A bibliográfiát összeállította: Buza János


1. Széchényi Lajos alapítványa == OSZK híradó. – 10. évf. 1. sz. (1967), p. 13–15.

2. Könyvtárunk eddigi otthonai == OSZK híradó. – 10. évf. 2. sz. (1967), p. 41–43.

3. Könyvtárunk és a Nemzeti Múzeum == OSZK híradó. – 10. évf. 3. sz. (1967), p. 76–78.

[Másodközlés] == OSZK híradó. – 30. évf. 5/6. sz. (1987), p. 85–87.

4. Könyvtárunk neve történeti megvilágításban == OSZK hír-adó. – 10. évf. 4. sz. (1967), p. 98–102.

5. Széchényi második könyvtár-alapítványa == OSZK híradó [1. rész], 1820. – 11. évf. 1/2. sz. (1968), p. 13–15. 2. rész. – 11. évf. 5/6. sz. (1968), p. 65–68.

6. A Széchényi-féle soproni könyvtár sorsa == OSZK híradó [1. rész]. – 11. évf. 7/8. sz. (1968), p. 97-100. [2.r.], Befejező közlemény. – 11. évf. 9/10. sz. (1968), p. 119-

122.

7. A Széchényi Könyvtár az 1838-i árvíz idején == OSZK hír-adó. – 11. évf. 11/12. sz. (1968), p. 161–164.

[Újraközlés] == OSZK híradó. – 31. évf. 1/2. sz. (1988), p. 8–11.

8. Könyvkötési gondok könyvtárunkban 1848 előtt == OSZK híradó. – 12. évf. 1/2. sz. (1969), p. 14–18.

9. József nádor és az Országos Széchényi Könyvtár == OSZK híradó. – 12. évf. 11/12. sz. (1969), p. 196–199.

10. Ahol könyvtárunk másfél évszázaddal ezelőtt otthont talált : Józsefváros kulturális fejlődése == OSZK híradó

[1. rész]. – 13. évf. 7/8. sz. (1970), p. 132–135. [2. rész]. – 13. évf. 9/10. sz. (1970), p. 159–164.

11. Emlékezés Széchényi Ferencre halálának 150. évfordulója alkalmából == OSZK híradó. – 13. évf. 11/12. sz. (1970), p. 171–174.

12. Emlékezés Jankovich Miklósra születése 200-adik évfordu-lóján == OSZK híradó. – 15. évf. 1/2. sz. (1972), p. 1–5.

13. Hogyan jött létre a Múzeumkert? == OSZK híradó. – 16. évf. 7/8. sz. (1973), p. 145–148.

14. Huszonöt éve önálló a Széchényi Könyvtár. – A könyvtár si-kertelen törekvései az önállóságra az 1949. évi törvényerejű rendeletet megelőző évtizedekben == OSZK híradó. – 17. évf. 3/4. sz. (1974), p. 67–70.

15. Hogyan lett a Széchényi Országos Könyvtárból Magyar Nemzeti Múzeum? == OSZK híradó

[1. rész], Az 1807. évi organizációs terv előzményei. – 17. évf. 7/8. sz. (1974), p. 188–190.

[2. rész], Az 1807. évi organizációs terv. – 17. évf. 9/10. sz. (1974), p. 239–241.

[3. rész], A múzeumi törvényjavaslat első három pontja. – 17. évf. 11/12. sz. (1974), p. 290–293.

4. rész. – 18. évf. 1/2. sz. (1975), p. 30–33. 5. rész, befejező közlemény. – 18. évf. 3/4. sz. (1975), p.

71–76.

16. Emlékezés Mátray Gáborra halálának százéves fordulóján == OSZK híradó

[1. rész], Meghalt: 1875. július 17-én. – 18. évf. 7/8. sz. (1975), p. 179–181.

2. rész, Befejező közlemény. – 19. évf. 4/6. sz. (1976), p. 89–94.

17. Johann Ender Széchényi-portréjának tulajdonjogáról == OSZK híradó. – 27. évf. 5/6. sz. (1984), p. 119–122.

18. Könyvtárunk és a Nemzeti Múzeum == OSZK híradó. – 30. évf. 5/6. sz. (1987), p. 85–87.

Összeáll. Rácz Ágnes

Berlász Jenô könyvtártörténeti tanulmányai az OSZK Híradó hasábjain:


kitekin

tés

Névtér építése nemzeti könyvtári környezetben és a bibliográfiai metamorfózis

DANCS Szabolcs

Hogyan építsünk szemantikus webet?

A korszerűség szellemének való megfelelés azt diktálná, hogy könyvtárszakmai értekezésünket olyan fogalmakból építsük fel, mint amilyen például a lassan el-csépeltté váló nyílt adat (open data), kapcsolt adat (linked data) vagy adatháló (web of data). Annál is inkább, mert ezek mentén jutunk el a szemantikus web közismert, Tim Berners-Lee által lefektetett definíciójához, ami így hangzik: „gépi úton közvetlenül és közvetve feldolgozható adatok hálója” (az eredetiben: „a web of data that can be processed directly and indirectly by machines”).1

Ha nem is az adatkapcsolatok sűrű hálójának szövését tűzték ki közvetlen célul, a könyvtárosok mindig is törekedtek a visszakereshetőség megannyi ösvényé-nek kitaposására; s a „szabványos gondolkodásban” való élenjárásuknak hála a szemantikus web építőelemei megszámlálhatatlan sokasággal vannak jelen a ma könyvtári rendszereiben. A besorolási rekordok – és rekordkapcsolatok – készíté-se a legtöbb gyűjtemény esetében a napi bibliográfiai feltáró tevékenység része, másutt, például Csehországban, központilag vezérelt, országos összefogás for-májában valósul meg, de akárhogy is: a könyvtárosok folyamatosan, ezerszám gyártják az adatháló elemeit.


A megfelelő szabványok alkalmazása mellett a szükséges technológia közbeiktatásával a besorolási rekordállományok szemantikus képességei is meg-elevenednek, ahogy az történik a Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque nationale de France, BnF) data.bnf.fr szolgáltatása esetén.A „Hogyan építsünk szemantikus webet?” kérdésre tehát a megnyugtató válasz az: tegyük továbbra is a dolgunkat, esetleg (a cseh példát követve) az eddigi-nél kicsit hatékonyabban, ugyanakkor nem feledkez-ve meg arról, hogy a könyvtári feladatok napi ellátá-sát is megfelelő rendszertámogatásban részesítsük*.

A francia példa

A Bibliográfiai Átállás program

2014 novemberében a két franciaországi bibliográ fiai ügynökség, a Francia Nemzeti Könyvtár és a Fel sőoktatási Bibliográfiai Ügynökség (Agence bibliographique de l’enseignement supérieur, ABES)

közös nyilatkozatot2 adott ki, amelyben állást fog-laltak a Resource Description and Access (RDA) katalogizálási szabályzat franciaországi honosítása mellett. Érvelésük szerint a Functional Requirements for Bibliographic Records (FRBR) entitáskapcsolat modell bevezetése révén az RDA jobban megfelel a felhasználói elvárásoknak, emellett fontos előnye az interoperabilitás támogatása. Az előbbi szervezetek egy további közleményt3 is megjelentettek, ezúttal a könyvtárosképzés regionális központjainak igazga-tóival (Association des directeurs de CRFCB) kö-zösen, amelyben felvázolták a bibliográfiai átállás (Transition bibliographique) programjának várható főbb állomásait. Fontos kijelentésük, hogy az RDA átültetéséért felelős csoport már a teljes francia ver-zió megjelentetése előtt publikálja a szabályzat elké-szült részeit, méghozzá a felmerülő konkrét elvárá-sok ütemében. Az átállás gyors levezénylése ugyanis valószínűleg túl költséges, egyben kontraproduktív volna.

1. ábraAz adatháló, mint a könyvtárosi alaptevékenységek egyik mellékterméke

* A szemantikus web iránt mélyebben érdeklődőknek íme néhány fontosabb magyar nyelvű cikk a közelmúltból: DUDÁS Anikó: Nemcsak weben lenni, hanem webből lenni. A Funkcionális követelmények (FR) metaadatmodellcsalád név-

terei és a szemantikus web = Könyvtári Figyelő, 23.(59.) évf. 2013. 1. sz. 45–64. p. ; HORVÁTH Ádám: Gondolatok a sze-mantikus webről és egyben az ALIADA szoftverről = Könyvtári Figyelő, 25.(61.) évf. 2015. 3. sz. 319–326. p. ; HORVÁTH Zoltánné: A hálózat vonzásában. A „linked data” szétfeszíti a könyvtári katalógusok kereteit = Könyvtári Figyelő, 25.(61.) évf. 2015. 4. sz. 463–481. p.


Az online katalógusok FRBRszerinti átalakítása Franciaországban elsődleges könyvtárszakmai cél.4 A megvalósítás első szakaszában kerítenek sort arra, hogy az egyes művekhez hozzárendeljék azok külön-féle kiadásait. Ezen dolgozik a már említett ABES a felsőoktatási könyvtárak közös katalógusa, a SUDOC esetében, illetve a BnF a data.bnf.fr szolgáltatás ke-retében. Úgy tervezik, hogy a mű – kiadás kapcsola-tokat 2015 végétől vezetik vissza az általános elekt-ronikus katalógusba.

A data.bnf.fr5 projekt

A projektről általábanA BnF egyik fő törekvése, hogy fokozza adatainak webes használhatóságát. A data.bnf.fr6 projekt meg-valósításakor mindenekelőtt az alábbi célokat tartot-ták szem előtt:

az adatok webes láthatóságának növelése, f

a BnF adatainak összegyűjtése (a katalóguson be- f

lülről és kívülről egyaránt),az együttműködés és a metaadatcsere támogatása f

a strukturált és megbízható források közötti kap-csolatok létrehozásával,a metaadatok harmadik személy általi felhaszná- f

lásának egyszerűsítése (nyílt licenc által).A projekt kiterjedt a meglévő adatok átalakítására, bővítésére és az adathalmaz összekapcsolására belső és külső forrásokkal, valamint az eredmények htmloldalakon való publikálására a felhasználói böngé-szés és a keresőmotorok hatékonyságának elősegí-tése érdekében. A nyers adatot RDFben (Resource Description Framework, forrásleíró keretrendszer) is elérhetővé tették a nyílt kapcsolt adatok (linked open data) architektúrájának elveit követve.A szolgáltatás, amely 2011 óta érhető el (s azóta is fo-lyamatosan növekszik), külön oldalakon gyűjti össze az egyes szerzőkről, művekről, illetve témákról szóló (külső és belső) forrásokat, lett légyen szó webtartal-makról, linkekről, a BnF különféle szolgáltatásairól. A data.bnf.fr ily módon kilép a könyvtári szolgálta-tások megszokott kereteiből: a BnF által közreadott források közvetlenül egyetlen weboldalról válnak elérhetővé anélkül, hogy előzetes ismereteink volná-nak a könyvtár által nyújtott szolgáltatásokról. Míg az egyszeri felhasználó könnyedén ismeri ki magát a könyvtári források összetett rendszerében, addig – a szolgáltatáson belül maradva – arra is lehetősége nyílik, hogy releváns külső forrásokra bukkanjon. A projekt ezzel beteljesíti kettős célját: egyfelől a BnF

gyűjteményeinek láthatóvá tételét, másfelől a forrá-sokat összekapcsoló ernyőszolgáltatás létrehozását. A fejlesztés illeszkedik a BnF stratégiájához, ami a web részévé válást és a szemantikus webes szabvá-nyok elsajátítását illeti.

Kiinduló probléma: hogy kerülnek a biblio gráfiai adatok a webre?

A kiinduló problémát az jelentette, hogy a BnF for-rásai és szolgáltatásai bár a könyvtári weboldalról elérhetők voltak, a keresőmotorok azonban nem indexelték azokat. Az egyébiránt szabadon elérhe-tő digitális könyvek szintén nehezen voltak meg-találhatók. A data.bnf.fr elindítása a Gallica (a BnF elektronikus könyvtára) kitárását is jelenti a széles publikum felé.Mivel a könyvtári katalógusok jórészt relációs adat-bázisokban tárolódnak, ezért a webes keresőmotorok számára használhatatlanok. A BnF katalógusait a fel-használók csak a könyvtári portálokon keresztül érhe-tik el. Tehát kicsi a valószínűsége, hogy a felhasználó a könyvtári forrásokat egy webes keresőszolgáltatás felületéről indulva közvetlenül megtalálja, hacsak eleve nem ismerte azok elérési útvonalát. A data.bnf.fr megvalósításával létrejött egy olyan webes felület, mely a felhasználót azzal segíti a BnF forrásaiban fellelhető releváns információ megtalálásában, hogy egy helyre összegyűjti a teljes szövegű digitális doku-mentumokat és a különféle katalógusokból származó leíró adatokat. (Mindez nem igényel mást, csak azt, hogy éljünk a strukturált adatok előnyeivel.)A hatékony webes keresés alapja a tipizált, norma-lizált és címkézett adat. A könyvtárak a források egységes azonosítását és az adatok összekapcsolását (linkelését) végzik el a rekordazonosítók és címkék használatával. A műveket, szerzőket és témákat ösz-szekapcsoló linkek révén a könyvtárak már hosszú évek óta alkalmazzák a kapcsolódó adat (linking data) technológiát. A besorolási állományok hasznos és megbízható információkat tárolnak. A BnF kata-lógusai több mint 12 millió strukturált és összekap-csolt rekordot tartalmaznak. Ez az állomány mintegy kétmillió pontos és megbízható besorolási rekordra támaszkodik, amelyek szerzőket, testületeket, mű-veket és témákat azonosítanak, valamint permanens azonosítóval (URI) vannak ellátva. Az ún. ARK–azonosítók (Archival Resource Key Identifiers) révén válik lehetővé a források azonosítása, a rájuk történő hivatkozás, a forrásokhoz kapcsolódó egyéb hozzáfé-


rési pontok egybegyűjtése, illetve megvalósul a forrá-sok rendezése az FRBRmodellnek megfelelően.A legfőbb cél, hogy eszközt adjunk a keresőmo to roknak az egyes fogalmak köré szerveződő oldalakon (dokumentációs egységeken) található tartalmakhoz, linkekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférések indexeléséhez. Ebben a vonatkozásban a tartalom a következőkből áll: pontos és érvényes leíróadatok; linkek; navigáció a relevánsabb tartalmakhoz (külö-nösen pl. egy mű digitális változatához); szolgálta-tások (pl. a „Kérdezz egy könyvtárost” vagy letöltés/nyomtatás típusú szolgáltatások).A széles nyilvánosságnak szánt webes felület tehát az egyes fogalmak (művek, szerzők) köré szerveződő forrásokat összegyűjtő HTMLoldalakból áll.A bibliográfiai adat megfelelő artikulálása a weben szükségessé tette a megfelelő fogalmak kiválasztá-sát, amire – az FRBR entitásait figyelembe véve – a modellel való kompatibilitás jegyében került sor. A webes interfész az adatokat a maguk szintje szerint (mű, kifejezés és megjelenési forma) gyűjti egybe. A szerzőkről szóló oldalak összegyűjtik az egyes re-leváns művekhez kapcsolódó linkeket, akár a szerző által írt, vagy a róla szóló műről van szó (természe-tesen elkülönítve). A művek oldaláról el lehet jutni a szerző oldalára és a megjelenési formákhoz egy-aránt (a bibliográfiai leírásokhoz, illetve az online tartalmakhoz).Az oldalak létrehozásához a BnF különböző adathal-mazaiból kellett összegyűjteni az adatokat, melyek különféle formátumokban voltak:

EAD (Encoded Archival Description) kéziratok és –levéltári fondok,MARC (Intermarc) a fő katalógus, –Dublin Core a digitalizált könyvek (Gallica) és a –virtuális kiállítások esetében.

A kinyert és feldolgozott adatok összehangolása és kibővítése után az oldalakat különböző funkcionali-tásokkal (PDFexport, exportálás és küldés, idézés a közösségi hálón stb.) és linkekkel látták el az egyéb szolgáltatásokhoz, amelyeknél a felhasználó nagy valószínűséggel találhat még releváns információt. Egyéb nyílt adathalmazokból (pl. Wikipedia) is nyer-tek ki adatokat, hogy növeljék a megtalálhatóságot, és további információkat is szolgáltassanak.

A tartalomszolgáltató könyvtár és az FRBRA BnF tehát felismerte, hogy mielőbb szükséges adaptálódnia a megváltozott olvasói szokásokhoz, a konkurens információforrások uralta világhoz. Ez az információk újraszervezését igényelte úgy, hogy

a könyvtár több milliónyi dokumentumából, és a mintegy 11 millió bibliográfiai leírásból minél több váljon a weben láthatóvá és egyszersmind – lehetőség szerint – felhasználhatóvá.Azok a leginkább látogatott információs oldalak (pl. a Wikipédián), amelyek – többek közt – irodalmi vagy művészeti alkotásokkal kapcsolatos információkat gyűjtenek egybe, a fogalmak szintjén egy oldalnak egy művet feleltetnek meg, amely köré összegyűj-tik annak különböző változatait. Az információknak ez az egyszerű és intuitív szervezése ösztönözte az FRBR–modell hasonló célú implementálását. Szak-mánkban az efféle csoportosítás különösen indokolt, mivel a könyvtárak egyaránt őrzik az egyes művek kéziratait, nyomtatott kiadásait és digitális változatait, amelyek leírásai különböző katalógusokban találha-tók. E csoportosítás alkalmazása révén e katalógus-tartalmak egyszerűen válnak áttekinthetővé.Külön hangsúlyozást igényel, hogy amint felmerül a nagyszámú digitális tartalomhoz való hozzáférés problémája, a bibliográfiai leírás minősége elsőren-dű fontosságúvá válik, mindenekelőtt két célból: 1) hogy a felhasználó meglelje, amit keres, illetve 2) hogy elkerüljük a duplán digitalizálást. A data.bnf.fr tehát e minőségi adatokat gyűjti össze a különböző katalógusokból (lett légyen szó könyvről, kéziratról vagy levéltári anyagról), s ezek alapján hozza létre a szerzőkről, művekről és témákról szóló oldalakat úgy, hogy közvetlen elérést kínál a Gallicaban talál-ható primer forrásokhoz, valamint minden egyéb, a BnFben megtalálható releváns információhoz. A Francia Nemzeti Könyvtár az FRBRmodell alkal-mazásával valósítja meg a szakma alaptevékenysé-geit: tartalmat szolgáltat, dokumentumokhoz irányít el, és mindezekkel együtt egy könnyen használható szolgáltatást nyújt.A könyvtárak által használt eszközök és formátu-mok megfelelnek a W3C (The World Wide Web Consortium) szabványainak. Nem elég azonban, ha a könyvtár rajta van a weben: benne is kell lennie a webben. Más szóval: ha a katalógus és a digitá-lis könyvtár már online van, gondoskodni kell róla, hogy integrálódjon a web ökoszisztémájába. A data.bnf.fr az adatokat gépek által felhasználhatóvá teszi, melynek az a következménye, hogy a felhasználónak nem kell eleve ismernie a BnF kereshető adatbázisait, mert közvetlenül is megtalálhatja a helyes forrásokat a weben, hála a keresőmotoroknak. Másrészt a sze-mantikus weben közzétett adatok birtokba vehetők, összekapcsolhatók, újra hasznosíthatók, mivel a BnF a data.bnf.fr adatait nyílt licenc alatt teszi közzé az-


zal az egyedüli kikötéssel, hogy a BnF forrásmegje-lölésként kerüljön említésre. A könyvtár tehát ilyen módon konkurens környezetbe kerül, főleg a digitális tartalmak esetében.

MegvalósításA data.bnf.fr mögött álló szoftver (Cubic-Web) ki-nyeri a különböző nyilvántartásokból (BnF általános katalógusa, levéltári anyagok és kéziratok adatbázisa, Gallica) az adatokat, hogy ezután különböző fogal-mak (művek, szerzők, témák) köré szervezze azokat. Az alkalmazott algoritmus elrendezi és összegyűjti az adatokat, különböző nézeteket hozva létre: a gépek számára olvasható és felhasználható nyersadatként szolgáltatva az adatokat vagy a klasszikus nézetet támogató HTMLoldalakba ágyazva őket.A projekt megvalósulásának alapja az a hosszú távú politika, amely a besorolási állományok létrehozására és adataik jól strukturáltságára épít. A besorolási re-kordok és a bibliográfiai leírások közötti, a könyvtári katalogizáló által létesített kapcsolat teszi lehetővé, hogy pl. az egyes szerzők oldalán automatikusan megtalálhatóvá váljon minden kapcsolódó leíró adat. A források jóhiszemű újrahasznosítását támogatja a BnF azon eljárása, hogy egyedi (permanens) azono-sítókkal látja el a Gallica dokumentumait és az elekt-ronikus katalógusa rekordjait.A webes katalógus létrejöttével a katalógus új kon-cepciója jött létre: az adatok fölösleges ismétlé-sét kiváltják a hipertextuális kapcsolatok, illetve a metaadatokba ágyazott permanens azonosítók lehe-tővé teszik az információk hatékony szervezését és gazdagítását. A tény, hogy munkájának eredménye látványos felhasználást nyer, visszahat magának a katalogizálónak is a tevékenységére: munkája felérté-kelődik, legitimitása megerősödik (amely a megszo-rítások időszakában nem lényegtelen szempont). A kapcsolt adatok, illetve az adatháló a munka raciona-lizálását, a redundanciák felszámolását jelenti. Hama-rosan elkerülhetetlenné válik, hogy egy városi könyv-tár a saját katalógusa építésekor hipertextutalások alkalmazásával mutasson rá a data.bnf.fr forrásaira, amelyek így kiegészülnek lokális adatokkal.

Perspektívák

A jövőben érdemes a digitális tartalmak elérhető-ségére koncentrálni. Ugyanakkor a statisztikák azt mutatják, hogy a felhasználók sok oldalra látogatnak el, de egyik oldalnak sem jelentős a látogatottsága. A forrástanulmányozások ilyen szétaprózódása a szűk

piaci igényt kielégítő, ún. „niche” tudás („réstudás”) jelenségéhez tartozik, amely a „hosszú farok” (long tail) elvét jellemzi.A data.bnf.fr adatait több projekt is újrahasznosít-ja, pl. a Francia Intézet If Verso platformja, amely könyvfordításokat tartalmaz, és az FRBRmodellnek megfeleltetett adatokat használja, hogy a művek le-írása alatt összegyűjtse azok fordításait. Egyes pro-jektek a tárgyszó adatbázis SKOS (Simple Knowledge Organization System, egyszerű tudás-szervezési rend-szer) változatát használják fel (Isidore és AbulEdu), emellett külön mobilalkalmazás (CatBNF) is ké-szült a data.bnf.fr számára. A BnF ösztönzi adata-inak újrahasznosítását, jóllehet problémát jelent az újra használat követése és kiértékelése, mivel a nyílt adat alapelve: „Vidd az adatainkat, és csinálj velük, amit akarsz!”A data.bnf.frben alkalmazott technológiák a BnF egyéb alkalmazásaiban is felhasználhatók. Az RDA adoptálásának időszakában a rendszer eszközként szolgál a Francia Nemzeti Könyvtár katalógusainak FRBResítéséhez. Másrészt a data.bnf.fr által hasz-nált – már említett – CubicWeb szoftver infrastruk-túrája alkalmas különböző természetű adatok össze-kapcsolására, az oldalak különféle, a webes szabvá-nyokhoz igazodó formátumban való publikálására, a szemantikus web felé való közvetítésére. Ezt a szoftvert választották a ritka könyvek könyvkötészeti adatbázisának létrehozására, hogy segítségével a le-írásokat összekössék a digitális dokumentumokkal.

Közgyûjteményi együttmûködés cseh módra

A cseh Nemzeti Besorolási Adatbázis

A könyvtárak szintjén megvalósuló interoperabilitás kimagasló példája a besorolási rekordok készítésére és felhasználására irányuló cseh könyvtári együtt-működés7, amely 1998ban indult 48 000 besorolá-si rekordtétel publikálásával. A projektet 2001 óta a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárának egyik szervezeti egysége, a Nemzeti Név Típusú Besorolási Adatok Osztálya irányítja8, amelynek létszáma 9 fő. Mellettük működik még a Nemzeti Tárgyi Besorolási Adatok Osztálya és Tárgyi Feldolgozó Osztály9 15 fővel, az ő feladatuk azonban a Nemzeti Besorolási Adatbázis tárgyi feltárást segítő elemeivel kapcsola-tos tevékenységek koordinálásán túl magában foglal-ja a könyvtár állományába bekerülő dokumentumok tárgyi feldolgozását is. Igaz, tegyük hozzá, mivel


Csehországban ez is egy olyan terület, amely több nagy könyvtárral együttműködésben valósul meg, a nemzeti könyvtárban a tárgyi feltárás nem terjed ki az összes kötelespéldányra.A projektben mintegy száz könyvtár aktívan vesz részt, és ennek többszöröse a felhasználók száma. 2014re összesen 833 274 tétel készült el, ebből sze-mélynévtípusú besorolási rekord 744 849, tárgyszó 66 234, földrajzi 26 900. Ugyancsak 2014ben 52 402 tételt gyártottak (ebből 15 ezret maga a nemzeti könyvtár), ennek összetétele: személynév 47 839, tárgyszó 2122, földrajzi: 1334.9

Az együttmûködés kiterjesztése a múzeumi szférára

Kiindulva abból az egyszerű és kézenfekvő tényből, hogy a személyi név típusú adatok minden közgyűj-teményi adatbázisban jelen vannak, ha más funkció is kapcsolódik hozzájuk, a brnói Morva Múzeum (Moravské zemské muzeum) Múzeumi Információs Technológiai Módszertani Központjának (Metodické centrum pro informační technologie v muzejnictví, CITeM) munkatársaiban felmerült az ötlet, hogy ki-terjeszthetnék a nemzeti besorolási állomány haszná-latát a múzeumok és galériák körére is. A szervezet és a Nemzeti Név Típusú Besorolási Adatok Osztá-lya együttműködésének eredménye a cseh kulturális tárca által támogatott „Nemzeti besorolási rekordok a múzeumokban és galériákban – interoperabilitás a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárával”11 című projekt elindulása 2006ban.Az elméleti szakaszt, a különböző típusú adatbázi-sokat (tezauruszokat, taxonómiákat) számba vevő nemzetközi körkép kidolgozása jelentette, majd a projekt gyakorlati szakasza következett, amelynek célja a múzeumi besorolási adatbázis kiépítése volt az implementáláshoz és működtetéshez szükséges eszközök létrehozásával, beleértve a verifikáláshoz szükséges próbaüzemet. Ennek megvalósítása külön múzeumi besorolási adatbázis kialakítását foglal-ta magában, melynek rendszeralapja: a Cosmotron vállalat Advanced Rapid Library nevű rendszerének módosított változata. A projekt lényege a könyvtári rendszereken alapuló Nemzeti Besorolási Adatbázis (NBA) és a Múzeumi Besorolási Adatbázis (MBA) közötti kapcsolat megteremtése: az MBA rekordjai kapcsolódnak az NBA rekordjaihoz, és azokat újabb mezőkkel egészítik ki. Egy online szerkesztő se-gítségével a múzeumi dolgozók módosítani tudják egyfelől a múzeumi rekordok adatmezőit, és szükség

esetén a könyvtári rekordokba is belenyúlhatnak: ter-mészetesen a munkájukat a múzeum revizorai, majd a nemzeti könyvtár „szuperrevizorai” is ellenőrzik. A két adatbázis rendszeresen szinkronizálódik. Ahogy az MNB weboldalán12 megfogalmazzák: „A Múzeu-mi Besorolási Adatbázis közvetlenül kapcsolódik a könyvtárak által épített Nemzeti Besorolási Adatbázis rendszeréhez, annak kiterjesztése.” Ugyanitt további fontos információkat is találunk: „az adatbázis struk-túrája az ISO 21127:2006 (CIDOC CRM fogalmi modell) szabványban megfogalmazott alapelvekre, az AACR2-ben (Anglo-American Cataloguing Rules) és a CCO-ban (Cataloguing Cultural Objects, Personal and Corporate Name Authority) lefektetett szabályok-ra épít, valamint követi a Nemzeti Besorolási Adat-bázis építése során alkalmazott elveket.”A CRM (Conceptual Reference Model) a fogalmak közötti kapcsolatok modellje. A CIDOC CRM13 spe-ciálisan a múzeumi dokumentáció számára készült formális ontológia, amely osztályokból épül fel (pl. személyek és csoportok, fizikai alkotások, helyek, időszakok, események).A besorolási tételek adatokkal való kiegészítésénél nagyobb jelentőséggel bír a rekordok közötti kap-csolatok létrehozása. Ilyen szempontból bizonyul hasznosnak a CIDOC CRM modell „esemény” osz-tályának alkalmazása. Az események (születés, tanul-mányok, foglalkozás, tagság, halál) helyszínekhez, dátumokhoz, személyekhez és testületekhez, vagyis – a dátum kivételével – további besorolási tételekhez kapcsolódhatnak. És ezzel eljutottunk a technikai ki-vitelezés kérdéséig.

Technikai kivitelezés14

Mindenekelőtt fontos tényező, hogy a múzeumok be-sorolási adatbázisa külön fejlődött, mint a könyvtári nemzeti besorolási állomány. A besorolási tételek el-sődleges célja az egyértelmű azonosításhoz szükséges elemek kiválasztása (személynév, életrajzi adatok), amely azután kiegészült további, kiegészítő infor-mációk hozzáadásával, egyfajta szócikké fejlesztve az eredeti rekordot. Csehországban a múzeumok és galériák már a besorolási tétel utóbbi, kiterjesztett funkciójából kiindulva kezdték építeni, megbízható forrásaikra alapozva, saját közös besorolási adatbá-zisukat. Ahogy azonban említettük, a gazdag tarta-lomnál is nagyobb jelentőséggel bír adott esetben a rekordokban található információk összekapcsolha-tósága, ami a CIDOC CRM ontológiai modelljére alapozva került megvalósításra.A Nemzeti Besorolási Adatbázis a MARC21/Autho


rity formátumát használja, ebből indult ki, illetve ezt bővítette ki a Múzeumi Besorolási Adatbázis a próba-üzem során. Az MBA által alkalmazott XML–alapú

csereformátum a CIDOC CRMre épül.

2. ábra A múzeumi feldolgozás során keletkező rekord15

3. ábra Az előző rekord MARC21 formátumban

A használt alkalmazás fontosabb paraméterei:

Szállító: Cosmotron Bohemia, s.r.o.

Platform: Advanced Rapid Library (ARL)

Adatbázis: CACHÉ

Üzemeltető: Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtára

Belső adatformátum: kiterjesztett MARC21/Authority

Támogatott kimeneti adatformátumok:

MARC21/Authority (a nemzeti könyvtár által megkö- f

veteltek szerint)ISO 2709 f

CIDOC/CRM alapú XML f

Kommunikációs protokoll: Z39.50, webes interfész

Támogatott karakterkódok: 16bites UNICODE, UTF8, CP1250, Latin2


A rendszer része egy online kereső, amely minden re-gisztrált felhasználó számára elérhető, és lehetőséget biztosít az MBA adatbázisában való egyszerű vagy összetett keresésre. A találatok XML vagy MARC21 formátumban is megjeleníthetők. A webes interfész az MBA és az egyéb adatbázisok, alkalmazások kö-zötti adatcserét szolgálja, a támogatott formátum mind a rekordok fogadása, mind az új rekordok vagy adatkorrekciók küldése esetén XML. Az interfész SOAP 1.2. alapú. További eleme a szoftvernek a re-kordok bevitelére vagy módosítására szolgáló online szerkesztő. A szerkesztővel letölthetünk az NBAból származó rekordokat, a megjelenítés többféle lehet, MARC21 vagy XML is. A rendszergazdáknak van hozzáférése az adminisztrációs modulhoz, amelynek fő feladatai az MBA és NBA közötti adatbázisszink-ronizálás, a helyreállítás, statisztikák készítése.

Rekordmûveletek

A rekordműveleteken keresztül kibontakozik az adatbá zis építés munkafolyamata.16

Rekord letöltése az NA-ból: új rekordot hozhatunk létre pl. úgy, hogy letöltjük az NBAból a kiindulási pontot jelentő alaprekordot, amelynek egyes mező-it átvesszük, a többit üresen hagyjuk. Ez voltaképp egyszerű rekordmásolást jelent az egyik adatbázis-ból (NBA) a másikba (MBA), amelyhez a rendszer felhasználói közül a rekordok szerkesztőinek és a revizornak van joga.Új rekord létrehozása: új rekordot hozhatunk létre az NBAhoz való előzetes kapcsolódás nélkül is. Elég kitöltenünk legalább az alapvető szükséges mezőt, a nevet tartalmazót. A jóváhagyásig a rekord nem tekin-tendő érvényesnek, vagyis nem válik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. A rekordok szerkesztőinek és a revizornak van joga új rekordot létrehozni.Rekordegyeztetés: a rendszer az alapvető adatme-zők tartalmát az MBAval összekapcsolt NBAból veszi át. A jóváhagyatlan rekordokat a szerkesztők és a revizor, a jóváhagyottakat csak a revizor egyez-tetheti. Emellett időközönként automatizált kötegelt adategyeztetés (adatfrissítés) is zajlik.Jóváhagyás: az új vagy javított rekordok jóváha-gyását csak a revizor végezheti el. Ha egy korábbi érvényes rekord cseréjéről van szó, a régi rekord az újabb publikálásával elérhetetlenné válik.Elküldés: csak a revizornak van ahhoz joga, hogy az új vagy javított rekordokat felküldje a Nemzeti Besorolási Adatbázisba, ahova mindezek kérésként

érkeznek be. A módosítási javaslatok ideiglenesen a 930as segédmezőbe kerülnek.Frissítés: az NBA heti rendszerességgel generál egy „változások” fájlt, amelybe kiírja az előző kiadás óta eltelt időszakban keletkezett változásokat, valamint az összes azóta keletkezett új rekordot. Az MBA rendszere ezeket a változásokat tükrözteti a múzeumi adatbázis vonatkozó rekordjain. (Azokról a rekor-dokról, amelyeknek nincs megfelelője az MBAban, a rendszer nem vesz tudomást.) A periodikus frissí-tésnek hála az MBA tartalma – maximum egyhetes késéssel – követi az NBAét.

Bibliográfiai metamorfózis

Zárásképpen érdemes néhány számunkra is irány-adó történésről megemlékeznünk a közgyűjteményi együttműködések és a javában zajló bibliográfiai forradalom világából.Az IFLA berkeiből származó hír az objektumorien-tált FRBR (FRBRoo) modell megjelenése17, amely a CIDOCCRMet fejlesztő múzeumi közösséggel való több éves közös munka végterméke. Az FRBRoo18 az interoperabilitást támogató formális ontológia RDFalapokon19, amely nagyban megkönnyíti a bib-liográfiai és múzeumi információs rendszerek közöt-ti adatcserét. Nem csoda hát, hogy kivívta az RDA fejlesztéséért felelős szervezet, az RDA Steering Committee (RSC)20 érdeklődését, amelynek munka-csoportjai már alkalmazzák.Iránymutató lehet ugyancsak, hogy 2015ben Auszt-ria, Németország és végül Svájc könyvtárai is áttértek az RDA alapján történő katalogizálásra, elkészítve és rendelkezésre bocsátva az RDA Toolkit alkalmazás német nyelvű (DACH) profilját.21

Ausztriában 2015. augusztus 17én készült el az első RDA szerinti bibliográfiai leírás, stílszerűen Franz Kafka Az átváltozás című művének egyik angol nyelvű kiadásáról, ami finom célzás volt arra, hogy szakmánkban ma egy alapvető átalakulásnak, meta-morfózisnak vagyunk a tanúi. Az Országos Széchényi Könyvtár azzal, hogy a 2015ös év végén létrehozta az Országos Könyvtári Szab-ványosítási Bizottságot, és ezzel új fejezetet nyitott a magyarországi könyvtári szabványosítás történeté-ben, egyszersmind kifejezte abbéli szándékát, hogy az átalakulás aktív tényezője kíván lenni mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban.


Jegyzetek

Valamennyi webes hivatkozás utolsó megtekintése: 2016. január 7.

1. https://en.wikipedia.org/wiki/Semantic_Web

2. http://transition-bibliographique.fr/wp-content/uploads/2015/ 05/communique201411_transition_bibliographique.pdf

3. http://transition-bibliographique.fr/wp-content/uploads/2015/ 05/communique201505_transition_bibliographique_eta pes_2015.pdf

4. http://transition-bibliographique.fr/enjeux/position-francaise-rda/

5. Felhasznált források: http://data.bnf.fr/docs/databnf-presen tation-en.pdf, http://data.bnf.fr/about, http://data.bnf.fr/en/semanticweb, http://bbf.enssib.fr/consulter/bbf-2012-05-0039-008

6. http://data.bnf.fr/

7. A projekt formájában megvalósuló együttműködés cseh neve: „Kooperativní tvorba a využívání souborů národních autorit“, a megvalósulásról magyar nyelven bővebben: DANCS Szabolcs: Hogyan építsünk nemzeti névteret? Egy működő példa: a cseh Nemzeti Besorolási Adatbázis, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 22. 2013. 7. pp. 22-29. – http://ki.oszk.hu/3k/2013/07/hogyan-epitsunk-nemzeti-nevteret-egy-mukodo-pelda-a-cseh-nemzeti-besorolasi-adatbazis1/

8. Národní knihovna ČR, Oddělení národních jmenných autorit

9. Národní knihovna ČR, Oddělení národních věcných autorit a věcného zpracování

10. Az adatok forrása: Zpráva o realizaci projektu „Kooperativní tvorba a využívání souborů národních autorit“ v českých

knihovnách za rok 2014 – http://visk.nkp.cz/VISK_9_zprava_2014.pdf

11. Národní autority v prostředí muzeí a galerií – interoperabilita s NK ČR, a projektről bővebben: http://itlib.cvtisr.sk/archiv/2007/1/narodni-autority-v-prostredi-muzei-a-galerii-interoperabilita-s-nk-cr.html?page_id=1420, ill.: http://www.citem.cz/projekty/narodni-autority/

12. https://vega.nkp.cz/i2/i2.entry.cls

13. http://www.cidoc-crm.org/

14. Forrás: Tvorba autoritních záznamů pro potřeby muzeí a galerií: Certifikovaná metodika, p. 23-24. – http://www.citem.cz/wp-content/plugins/downloads-manager/upload/MetodikaMA.pdf

15. Forrása: http://www.citem.cz/wp-content/plugins/downloads-manager/upload/04-priklady.pdf

16. A munkafolyamatról bővebben: DANCS Szabolcs: Hogyan építsünk nemzeti névteret? egy működő példa: a cseh Nemzeti Besorolási Adatbázis, Könyv, Könyvtár, Könyvtá-ros, 22(7). 2013. pp. 22-29. – http://ki.oszk.hu/3k/2013/07/hogyan-epitsunk-nemzeti-nevteret-egy-mukodo-pelda-a-cseh-nemzeti-besorolasi-adatbazis1/

17. http://transition-bibliographique.fr/2015-08-07-ifla-2015-modelisation-frbr/

18. http://www.cidoc-crm.org/frbr_inro.html

19. http://www.w3.org/RDF/

20. http://www.rda-rsc.org/

21. http://transition-bibliographique.fr/2015-10-28-rda-pays-germanophones/


A Featured Librarian-mozgalom

Az IASL (a könyvtárostanárok, iskolai könyvtárosok nemzetközi szervezete) arról adott tájékoztatást, hogy Szakmári Klára, a Könyvtárostanárok Egyesületének elnöke elnyerte a könyvtárostanár egyéniségek számára alapított „Featured Librarian˝

(kiváló könyvtáros) címet.A Featured Librarian-mozgalom célja, hogy elismertessen és bemutasson a szakmai és tágabb érdeklôdô közönség elôtt egy-egy meghatározó könyvtárostanárt, illetve

annak szakmai munkásságát.

Ld. IASL 2016. januári hírlevél (https://goo.gl/5pkXft)

(Forrás: Katalist, 2016. január 19. Sándor Gertrúd tájékoztatása.)


Bevezetô áttekintés

Az ECIL (European Conference on Information Literacy – Európai Konferencia az Információs Mű-veltségről) első konferenciáját Isztanbulban tartották 2013ban, a következő évben Dubrovnik, 2015. októ-ber 19e és 21e között pedig Észtország fővárosában, a Tallinni Egyetem volt a rendezvény helyszíne. A 2015ös rendezvény török–észt–horvát közös szer-vezésben valósult meg, a szakmai programot Serap Kurbanoglu, Sonja Špiranec és Sirje Virkus állították össze. A szervezésben és a rendezésében az IFLA kü-lönböző szekcióihoz kötődő szakemberek is szerepet vállaltak, együttműködve a konferencia szakmai ta-nácsadó testületével és a programbizottság tagjaival. Az IFLA képviseletében Sheila Webber vett részt a szervezésben, aki a blogjában (http://informationliteracy.blogspot.hu/search/label/ecil2015) átfogó beszámolót írt az eseményről. Az IFLA mellett az

UNESCO EU Regionális Fejlesztési Alapja is támo-gatta anyagilag a szervezést.A konferencia nagyságrendjének jellemzésére el-mondható, hogy 222 javaslat érkezett az előadások témájára, a poszterek bemutatására és a műhely-beszélgetések tematikájára. A javaslatokból 195 programpontot fogadtak el a szervezők: három vi-tanyitó előadást, 89 szakmai előadást, melyekhez kilenc PhDhallgató ismertetése kapcsolódott, és 37 további előadást az információs műveltség terüle-teiről származó jó gyakorlatokról. Ezek mellett két szekcióban további 22 villámelőadásra is sor került (pechakucha*). A résztvevők bekapcsolódhattak tíz műhely és két panelbeszélgetésbe, és az egyetem au-lájában poszterkiállítást is megtekinthettek. Tájéko-zódásukat szerzői mutatóval és irodalomjegyzékkel kiegészített konferenciakötet (http://ecil2015.ilconf.org/documents/ecil2015_abstracts.pdf) segítette az előadások tartalmi kivonatának bemutatásával.

Mozaikok az információs mûveltség európai konferenciájáról

(ECIL, 2015)

NÉMETH Márton

* pechakucha = olyan villámelőadás, amikor az előadóknak 6 perc áll rendelkezésükre, hogy lényegre törően, röviden kifejtsék és prezentálják ötleteiket.


A konferencián ötven országból 361 szakember vett részt. Népes delegációval érkeztek a finnek (55 fővel), az észtek (32 fővel) és az amerikaiak (26), NagyBritannia és Norvégia 21, Svédország 15 részt-vevővel, Hollandia és Németország 13, Csehország és Horvátország 12, Ausztrália 11 fővel. Magyaror-szágról négyen vettek részt a rendezvényen: Király Magdolna (Debreceni Egyetem) előadóként, Nemes László (ELTE) pedig poszterrel járult hozzá a ren-dezvény sikeréhez. A sokféle helyszínről és földrészről érkező delegá-ciók különböző értelmezését adták az információs műveltség területeinek. Bár zömmel európai előadók szerepeltek, az európai tematika és a globális kitekin-tés jól eltalált aránya egyértelműen előnyére vált a rendezvénynek. Azáltal, hogy a program összeállítói nem kötelezték el magukat egyetlen koncepció mel-lett sem, konstruktív párbeszédekre nyílt lehetőség az információs műveltségről. A szekcióprogramok pedig arra fókuszáltak, miképpen járulnak hozzá a fogalom eltérő megközelítései a társadalmi kihívások kezeléséhez mind az általános, mind pedig a helyi tudományos közösségek szintjén.A perspektívák változatossága több szempontból is előnyös volt. Szóba kerültek még az információs műveltséghez kapcsolódó határterületek elméle-ti kérdései (pl. a digitális műveltség, egészségügyi műveltség, vizuális kommunikációs műveltség stb.), melyek kiegészítéseként gyakorlati példákkal is megismerkedhettünk, ami különösen előnyös volt a doktoranduszok előadásai esetében.A tematikában hangsúlyosan szerepeltek az informá-ciós műveltség oktatásának, terjesztésének különfé-le gyakorlati és elméleti kérdései. Új tendenciaként könyvelhettük el, hogy a formális oktatás világából a hangsúly kezd áthelyeződni az informális formákra, és egyre több figyelem fordul azokra a megoldások-ra, amelyekre nem a szokásos tanár/diák felállás a jellemző. Ilyen például a digitális állampolgársághoz kötődő kompetenciák széles körű terjesztése (annak jogi és etikai vonatkozásaival együtt). Az idősebb generációk információs jártasságának fejlesztésé-ben is az informális oktatási formák változatossága hozhat áttörést.Kiemelt témaként jelent meg az előadásokban a fej-lődés fenntarthatóságának és a „zöld” szempontok érvényesítésének kérdése. Az előadók rávilágítot-tak, mennyi mindent tehetünk mi magunk is ennek érdekében, illetve, hogy mely területeken korláto-zottak a lehetőségeink a fenntarthatóság eszméinek tudatosításában.

Az ECIL konferenciák elsőrendű célja a tudományos párbeszéd előmozdítása és a tapasztalatok egymás-sal történő megosztása volt eddig is. Jó volt most is látni, hogy a különféle kutatási hagyományokkal bíró tudományterületekről, és eltérő földrajzi kör-nyezetből érkező szakemberek milyen sikeresen tudnak egymással együttműködni. A párbeszéd ke-retei megteremtődtek, és remény van arra is, hogy a virtuális térben minél több olyan kutatási program szerveződjön, amelyek a földrajzi távolságokat le-győzve közös kutatási keretben egyesítik a hasonló érdeklődésű szakembereket. Fontos hozadéka az ECIL konferenciáknak az is, hogy az előadók éveken át tárgyalhatnak, elemezhet-nek egyegy átfogóbb problémakört, mert maguk is igénylik a folyamatos párbeszédet és tudatosan élnek a konferenciasorozat kínálta előnyökkel. A lokális állapotokat bemutató esettanulmányok és a jó gyakorlatok megismerése lehetőséget ad arra is, hogy egyegy projekt a konferencia folyományaként bekerüljön a nemzetközi szakmai látókörbe, illetve ösztönzően hathat más környezetben történő honosí-tásokra, nemzetközi továbbfejlesztésekre is..

A helyszínrôl A konferencia helyszínéről is érdemes néhány szót ejtenünk. A még félmilliót sem elérő létszámú észt fővárosban négy egyetem és közel húsz jelentős, részben magán felsőoktatási intézmény található. A Tallinni Egyetem (Tallinna Ülikool TLÜ) kampusza egymással összeköttetésben álló épületekből áll, he-lyileg a belváros keleti szélén. Az egyetem oktatási profilja sokszínű – a bölcsészet és társadalomtu-dományoktól kezdve, a természettudományokon és a művészeti területeken át az egészségtudományig terjed. A legkülönlegesebb kara az ún. Balti Mé-diaiskola, mely a három balti állam közös képzési központja a kommunikáció és médiatudományok területén. Az egyetemnek tízezernél is több hallgatója van az alap, mester, és doktori képzési formákban, ehhez járul még a különféle továbbképzési és nyári egyetemi programokon résztvevő mintegy 15 ezer hallgató. A közel ezer alkalmazottból 450 az oktatók és tudományos munkatársak létszáma. Az állandó megbízással dolgozó oktatók mintegy tíz százaléka külföldi, mely az egész balti régiót tekintve figyelem-re méltó arány. Rengeteg vendégelőadót is fogad az intézmény, akik egyegy félév erejéig csatlakoznak a különféle programok oktatói gárdájához. Általá-


nos elvárás, hogy igyekezzenek a hazai viszonyok között nemzetközi tanulási környezetet teremteni az észt hallgatók számára, hogy felkészítsék őket a nemzetközi tudományos életben és a munkaerőpiaci versenyben való helytállásra. Egy ilyen nyitott jellegű intézmény tudományos profiljába remekül illeszke-dett az ECIL konferencia 2015. évi megszervezése. A házigazda szerepét a Digitális Technológia Intézetbe integrálódott Információtudományi Tanszék látta el (a Tanszéken az információs műveltséghez oktatásához illeszkedően intenzív tudományos tevékenység zajlik az etanulás, illetve a digitális információs technoló-giák használatának humán vonatkozásai terén is).A konferencia érdekessége volt, hogy a Digital Library Learning (DILL) elnevezésű nemzetközi digitális könyvtári mesterkurzus néhány jelenlegi és már végzett hallgatója is részt vett előadóként, illetve műhelybeszélgetések résztvevőjeként a konferenci-án. A két fő szervező, Sirje Virkus és Aira Lepik pro-fesszorok a képzés észtországi koordinátoraiként a DILLképzés valamennyi résztvevőjének lehetőséget adtak a szereplésre, hogy kifejthessék az informáci-ós műveltség témakörébe illeszkedő gondolataikat. A mesterkurzus hallgatóinak jelenléte és szereplése jól illusztrálja e szakképzés tudományos színvona-lát is. Előadást hallhattunk tőlük például az osztrák egyetemi könyvtári és a norvég kórházi könyvtári környezetben vizsgált digitális műveltségfejlesztési vizsgálatokról, és szó volt nemzetközi témájú szak-dolgozati projektekről, valamint az északi és a balti országok közkönyvtárainak közösségi média haszná-latáról. Az érdeklődök részt vehettek egy etanulással foglalkozó műhelymegbeszélésen is, ahol az egyik előadásban az eXE Learning – az etanulást támo-gató, nyílt forráskódú – szoftverrel is megismerked-hettek a résztvevők.A konferencia színhelye az egyetemi kampusz 2013ban átadott modern épülete volt.Az épület alsó szintjén minden igényt kielégítő, öt-száz fős konferenciaterem működik, az épület kisebb előadótermei is ideális helyszínei voltak a szek-ció programokhoz. Az épületben kialakítottak egy könyvtári szárnyat, ahová átköltöztették a belváros másik szélén elhelyezkedő központi könyvtárból az itteni diákok által leggyakrabban használt állomány-részeket. Az egyéni és a csoportos tanuláshoz szüksé-ges tereket is kialakítottak a tervezők, így a többszin-

tes könyvtári szárny az egyetemi élet egyik népszerű színtereként, központjaként működik.

A szervezésrôl

A szervezők a szakmai programokon túl is méltó házigazdának bizonyultak: pl. felkínáltak többféle könyvtári túrán való részvételt, és mindenki ren-delkezésére bocsátottak egy teljes napig érvényes turisztikai kártyát, melynek segítségével ingyenes tömegközlekedéssel és múzeumi belépéssel lehetett egyénileg is felfedezni a várost. A gazdag programból – terjedelmi okok miatt – csu-pán a kiemelt előadók által tárgyalt témakörökről adok röviden számot a továbbiakban. A program összefoglalója a fentebb már közzétett linken meg-tekinthető. Az előadások teljes szövege önálló kon-ferenciakötetben jelenik majd meg, várhatóan 2016 első felében.*

Programadó elôadások, kiemelt elôadókMindhárom konferencianapot tematikus bevezető előadások nyitották meg. Az ausztrál Susan Danby Brisbaneből érkezett a Queenslandi Műszaki Egye-temről. Videóbejátszásokkal tarkított etnográfiai kísérletekről szóló élvezetes előadást tartott az isko-láskort még el nem érő kisgyermekek információ-szerzési szokásairól. Érdekes volt azzal szembesülni, milyen összetett módon hatja át mindennapjaikat a saját környezetükben folytatott játék, az őket körül-vevő világ felfedezése a számítógépes világhálón ke-resztül. Egymással szerves összefüggésben tesznek szert olyan tudáselemekre az őket körülvevő szociá-lis környezetről, kulturális és fizikai világból, mely a saját kortárs közösségen belüli beilleszkedésüket segíti, illetve az adott közösségeken átnyúló globális tudással is felruházza őket. A képernyő előtt szerzett élményeik visszahatnak kapcsolataik kialakítására, ápolására a fizikai világban, miközben új távlatokat is nyitnak számukra az őket körülvevő világ felfede-zésében. Természetesen ezek az internetes tevékeny-ségek szülői, illetve nevelői felügyelettel képzelhetők csupán el.Carrol Collier Kuhltau, a Rutgers Egyetem (New Jersey, USA) emeritus professzora a minket körül-vevő információs környezet drámai gyorsaságú és mértékű változásaira reflektált, bemutatva, hogyan

* A Springer Kiadó februári kínálatában már szerepelt az ECILkonferenciakötet: Information literacy. Moving toward sustainability. Third European Conference, ECIL 2015, Tallinn, Estonia, October 19-22, 2015. Selected papers. Eds. Kurbanoglu, S., Boustany, J. Špiranec, S. :ISBN 9783319281964


hatnak a változások mindennapi környezetünk szín-tereire, elsősorban a munkahelyre és a munkahelyi kultúrára. Utalt arra, hogy újra kell gondolni az in-formációs műveltségről szóló meghatározásokat és fogalomkészleteket, mert a problémákat a globális jellegű információs társadalom formálódásának fé-nyében kellene értelmezni.Sonia Livingstone, a London School of Economics and Political Science professzora előadásában a 9 és 16 év közötti gyermekek virtuális környezethez kötődő szocializációját vizsgálta az EU Kids Online kutatási hálózat munkatársai által rögzített külön-féle tudományos megfigyelések tanulságainak fel-használásával. Arról beszélt, hogy a kutatási ered-mények miként hatnak uniós és tagállami szinten az oktatási, ifjúsági, média és információs technoló-giai területekhez kötődő szakpolitikák formálására. Az internethozzáférés rutinszerűvé válása, annak szerves beépülése a mindennapokba számos új lehe-tőséget és kockázatot hordoz. Ezeket uniós szinten kellene felmérni, majd levonni a cselekvésre ösztön-ző tanulságokat.A bevezetőket tartó kiemelt előadók mellett meg-hívott előadók irányították figyelmünket az infor-mációs műveltség fogalmához kötődő speciálisabb problémakörökre.Gobinda Chowdbury a Northumbria Egyetem (Newcastle, NagyBritannia) professzora a környezeti és társadalmi fenntarthatóság, az információs technoló-giai fejlődés és az információs műveltség egymásra hatását elemezte. Utalt arra, hogy az ergonomikus és környezettudatosan fejlesztett információs infrastruk-túra kialakítása egyéni, helyi közösségi és globális érdek is egyben. Minél egyszerűbben, kényelmeseb-ben, felhasználóbarát módon, és a helyi igényekre adaptálhatóan tudunk információt szerezni és feldol-gozni, annál inkább nő az információszolgáltatások hatékonysága, a stabil, jól működő, fenntartható tár-sadalmi keretek kialakításának esélye. A környezeti, társadalmi és információtechnológiai fenntarthatóság pedig azon a ponton is összeér, amikor például mi-nél tartósabb és modulárisan is továbbfejleszthető eszközök gyártására, használatára kellene töreked-nünk. Így kevésbé terheljük a fizikai környezetet, s felhasználói szinten is könnyen adaptálható módon a frusztrációt a minimálisra szorítva lehet alkalmaz-kodni a szolgáltatások és a hardver alapú infrastruk-túra fejlődéséhez.Heidi Julien a State University of New Yorkból (Buffalo) érkezett. Előadásában azt járta körül, hogy az információs műveltséghez kötődő külön-

féle dimenzióknak milyen komplex befolyása van a legkülönfélébb politikai területek formálására mind globális, mind helyi szinteken. Az információs mű-veltség alakulása közvetlen kapcsolatban van a gaz-dasági fejlődéssel, a demokrácia kiteljesedésével. Az élethosszig tartó tanulás egyre inkább stratégiai jelentőségűnek tűnik a minket körülvevő világ által támasztott kihívásoknak való megfelelés kapcsán. Az információs műveltség növekedése magában foglal-hatja az interkulturális párbeszéd különféle formáinak fejlődését, a szólásszabadság kiteljesedését, a fenn-tartható humán és természeti környezetformálást. Az előadó azonban azt is megjegyezte, hogy óvakodnunk kell a túlzott globális elvárásoktól. Az információs műveltségből levezethető különféle szakpolitikai elemek helyi szinten leginkább az adott összefüggés-rendszerben és elvárásokhoz alkalmazkodva érvénye-sülnek. Az információs viselkedés komplexitásából fakad – az információ lokális kulturális és társadalmi kódokon keresztül születik meg, érvényesül és köz-vetítődik –, hogy az egyes kompetenciák fejleszté-se nem fordítható le általában azonnali rövid távú gazdasági és politikai haszonra, hiszen épp ezeket a kulturális, információs kódok formálódása nagyon időigényes folyamat. A helyi hosszú távú fejlődést célzó mozaikokból állhat össze hosszabb távon egy általánosabb fejlődési minta, mely jótékonyan hathat vissza a globális fejlődésre.Mandy Lapton (Műszaki Egyetem Queensland, Ausztrália) is az információ befogadásának és értel-mezésének bonyolult folyamatait állította előadásá-nak középpontjába. Fő üzenete, hogy az iskolában számon kérhető általános ismeretek közvetítésén és a helyi környezethez kötődő kulturális kódokon túl az információ befogadása belső, szubjektív és transzformatív, egyéni szintű folyamat. Az infor-máció értékelésének egyéni szinten számos össze-tevője van. (Folyamatos kölcsönös reflexió a külső környezettel, esztétikai tényezők, érzelmi tényezők, beillesztés a meglévő információs keretek közé, de egyben az intuíciók, új elméleti keretek formálódásá-nak megjelenése is.) Véleménye szerint az információ tartalmának és kontextusának feldolgozása sajátos egyéni művészeti forma. E szubjektív tényezőket az információs műveltség fejlesztésének kívánalma so-rán nagyrészt figyelmen kívül hagyjuk. Azonban a si-keres információs műveltségi kompetenciák komplex hosszú távú fejlesztése e tényező figyelembe vétele nélkül elképzelhetetlen.Eero Sormunen (Tamperei Egyetem, Finnország) professzor előadásában arra koncentrált, miképpen


zajlik a humán információkeresés, értékelés és válo-gatás az épp aktuális egyéni felhasználási célokhoz, kontextushoz kötődően. Azért fontos, hogy figyelem-be vegyük az adott, egyéni célhoz kötött környezetet, mert alapvetően az határozza meg információszerzés és feldolgozás folyamatát, vizsgálja ezt a szubjektív folyamatot az online olvasáshoz, az ismeretelméleti előképek hatásához, a különféle információforrások értő befogadásához kötődően. Ezek a vizsgálatok kitágítják az információs műveltség hagyományos diskurzusait. Mélyebben értelmezhetővé tehetik az információkeresés és szelekció folyamatát.Olof Sundin (Lundi Egyetem, Svédország) profesz-szor a forráskritikára, mint alapvető információfel-dolgozási kompetencia jelentőségére összpontosított. Előadásának üzenete az volt, hogy meglehetősen nagy kockázatot rejt, ha a mindennapi online életvi-telünk során észrevétlenül, önként engedjük át külső szereplők kezébe az információ szelektálásának, a tartalom saját igényeink szerinti kritikai szűrésének folyamatát. A hagyományos fizikai információhordo-zók világában ez egyéni szubjektív tevékenység volt, az ehhez kötődő kompetenciák pedig az információs műveltség formálódásának stratégiai alkotóelemei-ként jelennek meg, ha ezen a forráskritikai szűrőn keresztül tekintünk rá a minket körülvevő világra. A virtuális térben ezt a szűrési funkciót főként a Google látja el. Hatalmas bizalommal vagyunk lényegében átláthatatlan algoritmikus alapú információkereső és szűrő infrastruktúrák igénybevétele iránt, s a kulcs-szó a bizalom. A Google egyik legfőbb piaci sikere épp az ilyen jellegű bizalom megalapozásában és folyamatos kiterjesztésében áll. Viszont miután az információkereső és szűrő algoritmusok működé-sének mikéntje a piaci siker egyik fő alapja, nem látjuk át, milyen szempontok szerint előválogatott információkon keresztül kapunk képet a minket kö-

rülvevő világról! Tehát az iskolai oktatási tevékeny-ség szerves részévé kell tenni az online forráskritika elsajátításának a folyamatát mind az információke-reséshez, mind a találatok feldolgozásához kötődően. Meg kell tanítani gyermekeinknek azokat az alap-vető információválogató mechanizmusokat, melyek alapján az online keresőrendszerek működnek (pl. page ranking), hogy minél tudatosabban tudjanak keresni az adott technikai keretek között! Másrészt a találatként kapott webes információforrások által közvetített tartalmat is kellő kritikai szűrőn át érde-mes kezelni, értő módon összehasonlítva azokat, és kiszűrve a számunkra szükséges és hiteles elemeket. Ez a két tevékenység egymással szervesen összefügg, az érem két oldalaként elválaszthatatlan egymástól. Napjaink egyik legnagyobb kihívása tehát a virtuális információkezelés kapcsán a kereséshez és forráskri-tikához kötődő kompetenciák megalapozása és fej-lesztése. Egyre több vizsgálat utal arra, hogy mind a tanárok, mind a diákok oldalán alapvető hiányossá-gok tapasztalhatók.

Zárszó

Az ECIL 2015ös konferenciájának fő erőssége a sok-színűsége volt. Ez vonatkozik a témafelvetések vál-tozatosságára, valamint az előadók összetételére is. A tudományos programhoz kötődő egyéb rendezvények kitűnő alapot biztosítottak személyes kapcsolatok megalapozására is. 2016ban a konferenciasorozat majd Prágában folytatódik. Remélhetőleg a cseké-lyebb földrajzi távolság miatt a magyar részvétel is számottevőbb lesz e fontos és hiánypótló szakmai rendezvényen.


Megújul a makói városi könyvtár

Állami és helyi támogatással, Makovecz Imre terveinek felhasználásával 1600 négyzetméteres új könyvtárépületet kap Makó. A városi könyvtár elavult épületét elbontják, és Makovecz eredeti

elképzelését követve, oszlopos szerkezettel valósul majd meg a régi helyén az új épület. Az új könyvtár egyemeletes lesz, és beépül a tetôtere is. Az épület földszintjén a közel 80 ezer kötetes felnôtt könyvtár, az emeleti részen a 15 ezer kötetes gyermekkönyvtár kap majd helyet. A könyvtári szolgáltatások az építkezés ideje alatt sem szünetelnek, de a könyvtár átmeneti mûködési helyérôl még nincs döntés. Az új könyvtárat és a felújított környezetét – a tervek szerint – az októberre tervezett alapkôletétel

után másfél évvel vehetik birtokba a makóiak.(Katalist, IFLA-HUN, 2016. január 21. ;

http://promenad.hu/cikk/megujul-a-makoi-makovecz-orokseg-162386)


könyvszemle

Mindenes könyv a tájékoztatásról

A gourmet az étlaptól számítja az étkezést. Minden ízt megelőlegez magának, az összes különlegességet megtestesíti fantáziájával, és az ismeretlen fogásokról mo-hón meg akarja tudni mindazt, amit csak lehet. Az ínyenc értékeli az újdonságot, az egyedi erőfeszítéseket, de elvárja a minőséget is. Egy-egy jó könyvtártudomá-nyi szakkönyv a született gourmet-hez tesz minket is hasonlatossá. Hagyjuk, hogy elcsábítsanak a fejezetcímek, elképzeljük a befogadás élményét, s kíváncsiak va-gyunk az új ismeretekre. Élvezzük a kivételes helyzetet, ha olyan szakmunka van a kezünkben, melyhez hasonló igényűt még nem lapozhattunk fel. Mint történik pél-dául Nagy Enikő könyve esetén.

A hosszú cím precíz fogalmazást és tudatosságot jelez. Az evolúció szó pedig azt hangsúlyozza, hogy bár történeti megalapozottságú a munka, és történeti ismere-tek birtokában értékeli a szerző a különböző koncepciókat, ám az előtérben a vál-tozás folyamata, a szolgáltatás fejlődése áll. Tulajdonképpen a könyvtár története is evolúciós történet: a változó események hatására, az igényekre való reagálások közepette módosul, s előnyös tulajdonságai továbbadásával marad fenn.A magyarországi közkönyvtárak tájékoztatási szolgáltatásait elsőként összefoglaló mű ünneplést kívánna akkor is, ha kevésbé tehetséges munka lenne. Publikációs fe-hér foltok nem véletlenül alakulnak ki. Mert viszonylag belátható vállalkozás leírni egy adott könyvtár vagy egy adott részleg szolgáltatásfejlődését, de egész könyvtár-típus szemszögéből szinopszist adni a legösszetettebb könyvtári feladatvállalásról, az próbatétel a javából. Ahhoz tehetség, tudás, igényesség, áldozatos munka kell. Gondoljunk csak bele; a tájékoztató munkáról írni annyi, mint a könyvtárról magá-ról írni. Tehát a cím „szűkítése”, nevezetesen, hogy a szerző a magyarországi köz-könyvtárak körében kutatja a tájékoztató munka fejlődéstörténetét, nem tűnik jelen-tős tehermentesítésnek. A tájékoztató szolgáltatást történetileg elénk állítani azért is nehéz, mert kevés ún. történelmi elemmel (pontos évszám, monumentális esemény, karakteres eszmeáramlat, tárgyiasult emlékezet) rendelkezik. A tájékoztató munka valójában a könyvtári mikrotörténelem része. Ismerjük ugyan az általános keresési stratégiákat, technikai vonatkozásokat, de valójában minden információközvetítő


NAGY Enikő A tájékoztató szolgáltatások evo-lúciója a magyarországi közkönyv-tárakban / Nagy Enikő. – Szentes : Szentes Városi Könyvtár, 2014.– 180 p.ISBN 978-963-89533-6-0

folyamat egyedi szemiotikai jellegű kapcsolat, jelentéssel felruházott interakció, melyben nagy szerephez jutnak a szimbolikus elemek.A tartalomjegyzék bősége azt sugallja, itt megkapunk mindent, olyan gazdag a kínálat. De kissé óvatosak is vagyunk, mint amikor a gourmet kétkedik a mesterséf polihisztorságában. Nem vállalta-e túl magát? Ugyanolyan biztonsággal készíti-e a keleti, mint a déli ételeket, vagy egyformán jártas-e a szárnyas és a tengeri állatok fogásai terén? Nagy Enikő jó főnöke a témájának. Határozottan tartja kézben vállalt felada-tát. Megközelítése, munkamódszere hasonló a tájékoztató tevékenység jellegéhez: több dimenziót fog át és szolgál.

A könyv főbb tematikai egységei a következők: a tájékoztató munka intézményi, anyagi és személyi háttere; a tájékoztatás fogalmi és jogi környezete; felhasználói vizsgálatok; szakmai elvárások; tendenciák, kihívások. Figyelemre méltó választék. Azonban az igazi ínyencsége-ket a beható részletkifejtések ígérik, amelyek a logikusan hierarchikus tartalomjegyzékből csábítanak olvasásra. Aki elolvassa majd a könyvet, a mű erényének fogja tartani, hogy a kedvcsináló tartalommutató nem túloz: több nézőpontból, sokoldalúan, ugyanakkor mélyrehatóan elemzi és taglalja a szerző a magyarországi közkönyvtárak tájékoztató munká-jának fejlődéstörténetét. A Bevezetés mottója szerint a könyvtáros hivatás számára elengedhe-tetlen múltja ismerete.Ennek megfelelően az első kifejtő fejezetben olvashatunk egy 150 évet felölelő áttekintést a hazai tájékoztató szolgáltatások fejlődéséről, a kezdeti megoldásoktól az internet térhódításáig, az olvasóköröktől a MaNDA-ig. De korántsem kronológia rögzítéséről van szó. A történeti nézőpont itt eszköz és nem cél. Azzal a szemlélettel közelítette meg a szerző a tájékoztató munka hátterének feltárását, hogy az adott korszak ismerete nélkül nem értelmezhető a könyvtár információközvetítésé-nek módja. A közkönyvtári tájékoztató munka szemszögéből vizsgálni korszakokat és eljárásokat, intézményeket és fejlesztéseket: újszerű és tanulságos. Az a fejezet, amely a tájékoztatás szó terminológiai változásait veti össze Sebestyén Géza definíciójától az online tájékoztatás fogalmáig, azért fontos, mert a kifejezések mögött szociológiai és lelki tényezők által befolyásolt jelentéstartalmak állnak. A definíciók hol felveszik, hol megelőlegezik egy-egy terület ismérveit, a szakterület napi gyakorlatát. E fejezetben is a folyamat, az evolúció felmutatása a hangsúlyos.A tájékoztató munkára (is) vonatkozó jogszabályokat kivonatoló rész meglepően olvasmányos. Azért, mert nem kötelező adalékként tekint rá a szerző, hanem érdekeltté akar tenni minket a megismerésükben azál-tal, hogy magyaráz, a döntő változásokat előidéző előírásokat lényegre törően elemzi, hatásmechanizmusokat tár fel.A tájékoztató szolgálatban bennfoglaltatik egy szituáció, egy probléma, egy feladat, egy apparátus, egy kapcsolat, egy interakció. Az információ-szerző, -átadó viszony szakmai protokollja koronként más és más meg-ismerési szinteket, struktúrákat fog össze. Ezeket a modelleket ismerteti a könyv a tájékoztató szolgálatról szóló fejezetben. Vitathatatlanul ez a „séf ajánlata.” Remeklés a mesterművön belül. A tájékoztatás illékony szakmai tevékenységének több száz évét teszi megfoghatóvá, érdekes-sé a szerző. Nagy Enikő a Szentes Városi Könyvtár szaktájékoztatója és szakinformatikusa lévén, benne él a tájékoztatás mindennapjaiban, ta-pasztalati anyaga nagy. Elméleti szakemberként is hiteles; doktori disz-szertációja, melynek témavezetője Barátné Hajdu Ágnes, szolgált alapul jelen könyvéhez. A tájékoztató szolgálatot bemutató fejezet a szakma


„boszorkánykonyhájának,” az olvasók előtti titkos, legalábbis rejtett, összefüggéseit tárja fel. Itt is a kor-szakok kontextusában elemez, de mind a 80-as évek kiútkeresésének, mind az internet hozta paradigma-váltásnak azon tényezőit ragadja meg, amelyek az információközvetítés rendszerszerű működését va-lósítják meg. Kritikai észrevételei elégséges alapon születtek, különösen az online referensz szolgáltatá-sokat taglaló részben. Itt is, mint a könyv egészében, azt kéri számon, amit a bevezetőben fogalmazott meg: hogy a közösségi tudás ideájának sajátos fel-adattal megbízott szereplőjeként a könyvtár az infor-mációk előállítója és szolgáltatójaként hiteles legyen. Különösen érdekes e fejezet egyik résztémája, mely a városi és megyei könyvtárak honlapjait elemzi, és a szerző követő vizsgálatainak eredményeit közli. A valós idejű szolgáltatások és a virtuális tájékoztatás egymás mellett élése ma a szakma egyik legizgal-masabb kérdése és megoldandó gyakorlati feladata. Nagy Enikő kutatási eredményei szerint a virtuális referensz szolgáltatások még nem integrálódtak kel-lőképpen a könyvtárak napi munkájába.A szolgáltatásvizsgálatokat az 1960-as évektől átte-kintő fejezet által az olvasói visszajelzések kapnak hangot a könyvben. Jó így, dokumentáltan együtt látni a meghatározó kutatásokat, olvasni a legendás vizs-gálatok és a legfrissebb felmérések következtetéseit, átfogó képet kapni a módszertani gazdagságról.Ha egy könyvtár gyenge pontja a szakembergárda, különösen a tájékoztató könyvtáros, akkor ez a ne-gatívum meghatározza az intézmény egész létét, tevékenységét. A könyvtárról alkotott reprezentáci-ókat, a sztereotípiák mellett, jelentősen befolyásol-ják a könyvtáros és olvasó közötti interakciók. Azok az események a jelentéssel való felruházás legfőbb forrásai, amelyekben eldől, a tájékoztató könyvtáros képes-e releváns információt nyújtani. Ezért fontosak a vele szembeni kívánalmak, a tájékoztató könyvtáros szereprepertoárjának ismerete. Az Elvárások című fejezet azt fejti ki, milyen igényt támasztottak a 19. század második felétől napjainkig emberi és szak-mai tulajdonságok terén a tájékoztatási szakemberrel szemben. Melyek azok a magatartásmódok, képessé-gek, amelyekkel rendelkeznie kell ahhoz, hogy egy nyílt processzus megszólítható szakembere legyen. A különböző korszakok szakképzettségi szintjeit, könyvtáros-kép változásait ismerhetjük meg a rend-kívül informatív és árnyalt fejezetben.A záró fejezet a jövőképet vázolja fel. Három dimen-zióban tekinti át a tendenciákat. A használói körre vonatkozóan elemzi a „türelmetlen” olvasó, majd a „szétnyíló olló” jelenséget. A tájékoztató könyvtáros-sal szembeni kihívásokat Nagy Enikő a következő meghatározottságok, öndefiníciók mentén láttatja: a könyvtáros mint információs szakember, oktató,

közösségszervező, szociális munkás. A harmadik tényezője a jövőképnek az információszolgáltatás. Ennek keretén belül átgondolt felvetéseket olvasha-tunk a könyvtárról mint hiteles helyről, az informá-cióhoz való egyenlő esélyű hozzáférésről, a profit és nonprofit információszolgáltatásról, a digitalizálás kérdéseiről, az online valós idejű tájékoztatásról, to-vábbá a megőrzés és/vagy szolgáltatás kérdéséről. A szerző megőrizve a könyvön végigvonuló történeti megközelítést, rendkívül kiérlelt trendelemzéseket ad. Azzal a komplex látással, mely végig jellemezte írását, és támaszkodva a Jövő című rész mottójára, nevezetesen George Duby azon gondolatára, hogy a múlt ismerete segít a jelenről való megalapozott ítéleteinkhez. Nagy Enikő könyve a tájékoztató könyvtárosok min-denes könyve lesz, bizonyára. Régóta hiányzott már egy ilyen összefoglaló mű a referensz szolgáltatások-ról. Nincs a munkaterületnek olyan szegmense, amely ne jelenne meg ebben a kötetben. A könyvtárosképző intézmények is, valószínűleg, a sztenderd kötelező irodalom között fogják számon tartani a szakmunkát. A szerző imponálóan sok forrást mozgósít, ismeretei naprakészek. A fejezetek arányosak, a fejezetvégi összefoglalások értelmezik, kiemelik, megerősítik a gondolatokat. Igényes, az olvasást jól támogató tipográfia jellemzi a laptükröket.Az egész könyvtáros szakma közös sikere és öröme ez a hiánypótló mű. Azoké a közkönyvtári szakem-berekéi, akik valaha is, bármilyen szintű referensz szolgáltatást végeztek, mert mindennapi munkájukból táplálkozik a könyvtártudomány. Azokéi a szakmai nagyjainké, a kezdetektől máig, akiknek kutatásai, vizsgálatai, javaslatai, állásfoglalásai, szervezőmun-kái nélkül viszont nincs mindennapi munka. Továbbá sikere és öröme az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának, melynek Könyvtártudományi Programja révén számos meghatározó tudományos munka szü-letett már, köztük e legfrissebb mű. De áttételesen azok a könyvtárhasználók profitálnak legfőképpen a könyvből, akik, többek között, az ilyen munkák szakmára gyakorolt hatásának köszönhetően fogják majd megélni a felhasználó-központúság élményét. A ma könyvtára ugyanis a használó könyvtára, mely morálisan azért jó, mert jó a közösség számára.

A gourmet vacsora legalább tíz fogásból áll, és körül-belül este hattól tizenegyig folyik a szervírozás. Ez a mű is tíz szerkezeti egységből épült fel, s kétségkívül válhat a szakma iránt érdeklődők hosszú esti olvas-mányává vagy akár az apró falatokban való kóstol-gatás tárgyává.

Vörös Klára


BARÁTNÉ HAJDU Ágnes Társadalmi egyletek a két vi-lágháború között És a koalíciós időszakban Hódmezővásárhelyen / Barátné Hajdu Ágnes. – Hód-mezővásárhely : Németh László Városi Könyvtár, 2015. ill. 160 p. – Bibliogr. 121–129. p.ISBN 978-963-87406-7-0

Hódmezôvásárhelyi társadalmi egyletek

Barátné Hajdu Ágnes kismonográfiája

Örökölt téma. A szerző édesapja, dr. Hajdu Géza, a közelmúlt magyar könyvtárügyének egyik jeles személyisége az elsők között foglalkozott érdemben a hajdani olvasókörök és a különféle egyesületi könyvtárak már-már elfelejtett élettörténetével Hódmezővásárhely példájából kiin-dulva. Szegeden 1977-ben látott napvilágot a Somogyi-könyvtár kiadá-sában a Vásárhelyi egyletek és könyvtárak, 1827–1944 című értekezése, amelynek bevezető, első része voltaképpen országos áttekintést adott, s számba vette az egyleti, olvasóköri mozgalom hazai jellemzőit, társadal-mi meghatározottságát és nemzetközi összefüggéseit, kitért a könyvtá-rak szerepének, működésének általánosítható vonásaira. Majd folytatta a kutatást, kiterjesztve azt a második világháború utáni időszakra, sőt az ún. rendszerváltozást követő évekre is, vagyis a felszámolás és az újjászületés tényeire, és feltárt adatait, értelmezéseit negyedszázaddal később Az olvasókörök városa. Vásárhelyi körök, 1945-2000 (Hódme-zővásárhely, 2002) címmel közreadta. Ehhez a könyvhöz már Barátné Hajdu Ágnes állította össze a bibliográfiát, vagyis ez a momentum jelzi az egyértelmű folytonosságot. Most ismertetendő kötete elején megje-lent megható köszönő szavai világosan vallanak erről: „Édesapám […] természetesnek vette, hogy több évtizedes kutató és oktató munkáját foly-tatni fogom. Életműve egész életemben példaként állt előttem. Ígéretet tettem neki, mely fogadalom az elmúlt hét évben a legnagyobb ösztönzést jelentette számomra.”Az ígéret teljesítése voltaképpen egy örvendetes folyamatba illeszkedik. Az egyesületek megszűntetése, illetve kikényszerített megszűnése után a politikai hatalom tiltása miatt az olvasókörök csak lappangva működ-hettek – de azért néhány működött! –, aztán a hetvenes, még inkább a nyolcvanas években egyre több újraéledt, vagy újak alakultak, az olva-sókörök tevékenysége lassan-lassan újra mozgalommá érlelődött. Az évtized végén, 1988-ban megszerveződött a Magyar Olvasókörök Szö-vetsége (amelynek örökös elnöke Hajdu Géza, társelnöke hosszú évekig kolléganőnk, Nemes Erzsébet volt). Az 1991-ben létrejött Magyar Olva-sástársaság (HUNRA) szintén odafigyel a körök munkájára. Az ezredfor-dulótól megélénkült a kutatás is: a könyvtárak mellett a fontos forrásokat őrző levéltárak és múzeumok is segítik az anyaggyűjtést, a feldolgozások közzétételét. Képző intézményeink oktatói szintén szorgalmazzák, főként a lokális kéziratos és orális forrásokhoz közel lévő levelező hallgatók körében az olvasókörök és az egyleti könyvtárak történetének feltárását.


Barátné Hajdu Ágnes az érdeklődő egyetemi hall-gatói számára külön speciálkollégiumot is hirdetett. Örvendetes, hogy a szemináriumi és szakdolgozatok egy része nyomtatásban is napvilágot látott.Szerzőnk szó szerint folytatta édesapja korábbi kuta-tásait. Messzemenően támaszkodott az ő könyveiben olvasható adatokra, megállapításokra, alkotó módon újragondolta egyes meglátásait. Sokat hozzá is tett azokhoz, hiszen hihetetlen lelkesedéssel és energiával búvárkodott. Igyekezett minden, a könyvtárakban, levéltárakban és nem utolsó sorban a magánszemé-lyeknél fellelhető kéziratot és egyidejű nyomtatványt (plakátokat, szórólapokat, hirdetményeket, statiszti-kákat, a korabeli lapokat stb.) kézbe venni, lehetőleg minden fényképet, rajzot lemásolni, az olvasókörök hajdani állományának még rejtőzködő, fennmaradt példányait megismerni. Alaposan tanulmányozta a sok-sok jogszabályi rendelkezést. Az elsődleges források mellett figyelembe vette a vonatkozó szak-irodalmi közleményekben foglaltakat is – talán csak Reisz László Olvasóegyletek a dualizmusban című tanulmányának (Könyvtári Figyelő, 2007. 2. szám) említése hiányolható. Mindennek meg is lett az eredménye: a tanulmány rendkívüli adatgazdagsá-ga példamutató, gyakran és általában találóan idéz, egyszóval nagyon sokat tud a több mint másfélszáz vásárhelyi egyletről. Igen jó érzékkel, jókora emo-cionális töltéssel rajzolja meg az egyedi színeket, eleveníti meg a helyi sajátosságokat. Szinte minden során érződik, hogy a szerző kifejezetten élvezte az anyaggyűjtést és a feldolgozás menetét. Különösen megragadóak a gondosan válogatott függelék kép- és szöveges dokumentumai. Jó néhány különlegességet is elénk tár. Például mindjárt az első fejezetben az olvasókörök társadalmi megbecsülését, elfogadott-ságát, közismert voltát egy igazán érdekes esettel bizonyítja: amikor 1942-ben egy mezőőr megtalálta a földeken a hetven esztendővel korábban megszűnt Vásárhelyi kör átázott iratkötegét, azt azonnal elvit-te az illetékes település elöljáróságához, ahonnan átküldték a városi polgármesteri hivatalhoz. A má-sik példa Kossuth Lajos 1885-ben kelt, a IV. Olvasó Népkörhöz írt eredeti köszönő levele. S ezzel már túl is lépett a város határain.Az igényes, színvonalas kismonográfia látszólag szorosan vett helytörténeti tanulmány – a címe is ezt sugallja. Akárcsak a kiadó neve: a közzétételre a helyi Németh László Városi Könyvtár vállalko-zott. Megírásának közvetlen indítéka – az egyetemi habilitációs értekezés benyújtása mellett – a város-történeti összefoglalásban való közreműködés. (Rá-adásul a szerkesztő, Marjanucz László e kötet lektori

teendőit is ellátta.) A szintézis szerkezeti felépítését, tartalmi, megközelítési szempontjait, terjedelmi kö-töttségeit nyilvánvalón figyelembe kellett venni; rész-ben ezzel magyarázható, hogy időben korlátozta az áttekintést: döntően a címben jelzett időszakra, ám elkerülhetetlenül vissza-visszapillantott a dualizmus korára és az 1918–19-es eseményekre. Ezért maradt el a gazdasági, a politikai és a kulturális háttér felvá-zolása, valamint a társadalmi viszonyok részletezőbb tárgyalása. S nyilván ezért hiányzik az összehasonlí-tás más településekkel, vidékekkel.Mindazonáltal Barátné Hajdu Ágnes állandóan szem előtt tartotta és következetesen kiaknázta azt a lehe-tőséget, hogy a történetírásban a lokális és az orszá-gos szint között nincs merev válaszfal. Vagyis meg-ismételve édesapja egykori kísérletét, a vásárhelyi tényanyag alapján olykor rejtetten, máskor nyíltan az országos összefüggésekre is rámutat. Nem egyszer megfordul a sorrend: előbb az általános jellemzőket ismerteti, majd ezekhez hozza fel – mintegy bizo-nyító jelleggel – a helyi példákat. Így van ez már az első, jellegzetes, mert az egész mondanivalót előre vetítő címet viselő – „Hódmezővásárhely és az egy-letek” – fejezetben is: előbb általánosságban szól az olvasókörökről és a társadalmi egyesületekről, aztán röviden, tömören a város és az olvasókörök kapcso-latát taglalja kitérve az egyletek csoportosítására. A következő fejezetet a meghatározó jelentőségű doku-mentumoknak szentelte. Alighanem a dolgozat egyik legfontosabb eredménye, hogy a szerző kellő haté-konysággal rakott rendet a jogi szabályozások dzsun-gelében. Egyebek között megtalálta és a mellékletben teljes terjedelmében közli a gyakran hivatkozott, de elveszettnek hitt 544000/1944. BM rendelet szöve-gét; bár ennek végrehajtására, vagyis a szigorúan előírt adatszolgáltatásra a háború miatt már nem ke-rült sor. Itt esik szó, helyi példákkal illusztrálva az alapszabályok szerepéről, kötelező normáiról.Az általános és az egyes dialektikája végigvonul az opuson: a szerző számtalan társulást, olvasókört em-lít, de nem egyenként tárgyalja azokat, hanem a tele-pülés és a szétszórt tanyavilág egyleti mozgalmának tipikus vonásait emeli ki, és ezen keresztül – mint utaltunk rá – az országos jellegzetességek megraga-dására törekszik. A lokális információk és az orszá-gos tanulságok ötvözésének egyértelmű szándéka a tanulmány valamennyi szerkezeti egységében, sőt a belső tagolásban is megfigyelhető. Barátné Hajdu Ágnes markánsan és a történelmi igazsághoz híven megkülönböztette az 1945 előtti és az 1945 utáni időket. Az előbbiekről részletesen akart és tud írni, hiszen szinte tobzódhatott az anyagbőségben.


Lényegi mondanivalójának java részét a harmadik fejezetben („Kitűzött célok és a tevékenységi for-mák”) fejti ki, ez foglalja el az értekezésnek több mint a kétharmadát. Olvashatunk arról, hogy Vá-sárhelyen nemcsak sok, hanem sokféle egyesület működött, a külön-külön meglehetősen differenciált tagság összességében átfogta a társadalom minden rétegét. A vállalt feladatok szintén eltérőek voltak: néhol a gazdasági ismeretterjesztés vagy az erkölcsi nevelés, esetleg az éneklés vagy a jótékonykodás, netán más egyéb az elsődleges, bár gyakori az át-fedés. Az olvasókörök sem csupán a könyvek és az időszaki sajtótermékek olvasását, tágabban a műve-lődést tartották fontosnak, szinte mindig gondoltak a szórakozásra (leginkább táncmulatságokra). Számos helyen szerveztek népművelési és közegészségügyi előadásokat, különféle tanfolyamokat; irodalomtör-téneti szempontból sem érdektelenek az író-olvasók (Tömörkény István, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, majd Féja Géza, Illyés Gyula részvételével). Va-lószínűleg további vizsgálódást igényelnek a most igencsak szűkszavúan érintett olvasóköri, egyleti politizálás formái, módszerei és tényei. A tagság feltételeit jogszabályok és a mindenkori alapszabály határozták meg. A kiadások fedezésére a fő bevételi forrás a tagdíjakból és a különféle rendezvényekből (például a színi előadásokból), ünnepélyekből, társa-dalmi gyűjtésekből, az ingatlanok, a sátrak, a bútorok, evőeszközök és más vagyontárgyak stb. bérbeadá-sából származott, olykor csekély állami vagy városi támogatás is csurrant-cseppent.Minekutána a szerző könyvtáros és jó ideje a könyvtá-ros képzésben tetemes részt vállaló oktató, magától értetődik, hogy a vásárhelyi olvasókörök és egyle-tek könyvtáraira, a választott tisztségviselőként te-vékenykedő könyvtárosaira az átlagosnál nagyobb figyelmet fordított. Noha ez a kérdéskör történetileg viszonylag jól feltárt, e téren is hoz újat – főként a levéltári iratok és a korabeli újságközlemények nyomán. Legalább két mondatát okvetlenül célsze-rű idézni; azokat, amelyekben mély elismeréssel, empátiával nyilatkozik az egyesületi könyvtárosok személyéről, hosszú soráról: „Igyekvő, tiszteletremél-tó emberek, akik a szabályok pontos betartásával, a nyilvántartások vezetésével, a könyvek ismeretével és ajánlásával igyekeztek segíteni az érdeklődőknek. Tudásukat elődeiktől, illetve egymástól lesték el.” E fejezet számottevő érdeme, hogy „a könyvvel való ta-lálkozás egyéb lehetőségei” gondolat jegyében a köz-könyvtári mozgalom század eleji és két világháború közötti előzményeinek tekinthető kultuszminisztéri-umi vagy közművelődési, gazdasági és iskolai nép-

könyvtárakkal kapcsolatos elemi tudnivalók zömét összefoglalja, sőt új, helyi adalékokkal is szolgál. A lokális mélyfúrások alkalmasint hozzájárulhatnának az egykori olvasóköri, népkönyvtári állományok fel-térképezéséhez, még ha hézagos lenne is ez a kép. A kötetben láthatunk erre példát.„A körök életében kiemelkedő szerepet játszottak a tanítók, tanárok, ügyvédek, lelkészek” – hangsú-lyozza a szerző. Különösen nagy megbecsüléssel szól a néptanítók áldozatos és önzetlen munkájáról (sokszor ők voltak az elnökök vagy a könyvtárosok). Felveti a tanyai tanítók érdekvédelmének megoldat-lan problémáját. Bravúros ötlettel külön fejezetet szánt – tökéletes összhangban a könyv témájával – a Csongrád Vármegyei Általános Tanítóegyesület működésének.Ezúttal is szomorú olvasmány az olvasókörök, egyle-tek ellehetetlenítéséről, haldoklásáról, szikárabban: a megszűnés körülményeiről szóló utolsó fejezet. A ko-alíciós években néhány társulás még csak-csak műkö-dött, megvolt a székházuk, a könyvtáruk, de részben a háborús pusztítás, részben a pártharcok, politikai bizonytalanságok, részben a nehéz gazdasági helyzet már előrevetítették a kimúlás árnyékát. A bekövetke-zett radikális, totalitárius hatalmi fordulat aztán véget vetett a spontán megindult széthullásnak: 1949-ben állami akarattal feloszlatták a vásárhelyi egyesülete-ket (köztük az olvasóköröket) is. Minderről Barátné Hajdu Ágnes szintén közöl eddig ismeretlen infor-mációkat. Egyebek között idézi – nem szó szerint! – az akkori polgármester álláspontját, amelyet az új vezetés nyilván országszerte maradéktalan osztott. Szerintük az olvasókörök, társadalmi egyesületek de-mokráciaellenesek (sic!), konkrétabban, őszintébben: veszélyesek a központi hatalom számára.A történelmi fejlődés spirális vonala azonban meg-cáfolta ezt a védhetetlen állítást. Az olvasókörök, az egyesületek (a ma divatos kifejezéssel: a civil szer-vezetek) újjászülettek. Kétségkívül megváltozott vagy legalábbis módosult funkcióval; például ma már nemigen van szükség saját könyvtárakra. Lát-hatjuk, hogy az újjáalakult olvasókörök, kulturális egyesületek még keresik pontos helyüket, igazi szere-püket. Az egész magyar művelődésügy, közelebbről a könyvtári kultúra, frissebb kifejezéssel: a digitális műveltség jelenének és jövőjének egyik sarkalatos kérdése, vajon megtalálják-e. Barátné Hajdu Ágnes kismonográfiája azt sugallja, hogy a hajdani örök-ség talaján ez lehetséges. Tegyük hozzá: ebben mi, könyvtárosok is segíthetünk.

Bényei Miklós


„Kezembe vészem, olvasom, és arról elmélkedem”Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi mûködésének 50. évfordulójára

Tudós könyvtárost köszönt a szűkebb és tágabb szakma. Jó lenne hinni, hogy már csak kevesen vannak, akik kétségbe vonják a könyvtártudo-mány tudomány voltát, és a társdiszciplínák tamáskodó képviselői is hajlandók elismerni a mi szakterületünkön nyújtott tudományos telje-sítményeket. Az ünnepelt, Fekete Csaba személyes példája, kiterjedt és gazdag életműve azt bizonyítja, hogy napjainkban, a számítástechnika, az informatika világában is tovább élhet a hellenizmus korában született modell, a tudós könyvtáros eszménye és valósága. S ismételten, sokadjára megerősíti azt a tapasztalati tényt – amelyről az oktatás- és könyvtárpo-litika időnként hajlamos elfeledkezni –, hogy a mi pályánkon igencsak előnyös, ha a könyvtáros a határterületek némelyikén szintén magas szintű ismeretekkel, felkészültséggel rendelkezik. Bárki, aki elolvassa a most ismertetett, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemé-nyek kiadásában megjelent kötet előszavát (Ösztönösség és fegyelem) – Gáborjáni Szabó Botond igazgató tollából –, vagy a végére lapozva átforgatja a személyi (auto-) bibliográfiát, teljes mértékben igazolva látja mindkét megállapítás igazságát. Személyes ismerősei (néhány évtizede jómagam is közéjük tartozom), közeli kollegái ugyancsak tanúsíthatják, hogy Fekete Csaba sokoldalúan művelt, kiválóan képzett könyvtáros, aki lenyűgöző tudás birtokában van. S ezt készséggel, örömmel osztja meg másokkal; a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának olva-sói, kutatói alighanem úgy tekintenek a már korosodó, ám mindig fiata-los férfira, aki a bibliotékában is úgy végzi a munkáját, mint felszentelt református lelkészként és kántorként a templomban: szolgálatként.Kissé rendhagyó módon célszerű a Festschrift ismertetését az utolsó köz-leménnyel, a bibliográfiával kezdeni. Az ünnepelt maga állította össze Fekete Csaba fontosabb kiadványai és tanulmányai (válogatás) címmel; alcímként megjegyezte: A szerző annotációival. Kihagyta az előadásai többségét, a napilap- és folyóiratcikkek egy részét, valamint a kiállítási megnyitókat, előszavakat, lektori és opponensi véleményeket. A lista így is impozáns: az önálló szerzőként, szerkesztőként, társszerkesztő-ként megjelent, sajtó alá rendezett, jegyzetelt és fordított munkák száma huszonnégy (ezeket időrendben sorolta fel); a biblika-teológiai, egyház-történeti, irodalomtörténeti, könyv- és könyvtártörténeti, könyvművé-szeti, liturgiai, himnológiai, egyházzenei tanulmányok, közlemények, előadások száma százkilencvenöt (ezeket a címek betűrendjében közölte; az előbbinél 2012-ig, az utóbbiban 2014-ig halad). Az iménti tematika

„Kezembe vészem, olvasom és arról elmélkedem” : Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi működésének 50. évfordulójára / [szerk. Gáborjáni Szabó Botond, Oláh Róbert]. – Debrecen : Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, 2015. – 452 p. ; 25 cmISBN 978-963-12-1037-8


világosan jelzi a tudós sokoldalúságát. Továbbá sej-teti (a műcímek természetesen még egyértelműbben kifejezik) a könyv- és könyvtári kultúra, annak múltja iránti elkötelezettségét; különösen jártas a régi ma-gyar könyvek, könyvtárak, aztán a protestáns énekes-könyvek világában. Régi magyar könyv címmel egy ideig a Debreceni Egyetem informatikus könyvtáros szakán speciálkollégiumot is vezetett.A tiszteletkötet szintén ezt a sokoldalúságot tükrözi. A szerkesztők – Gáborjáni Szabó Botond és Oláh Róbert – ilyen irányú szándékát a felkért szerzők elfogadták, és igyekeztek rangos tanulmányokkal hozzájárulni a kiadvány sikeréhez, valóban tiszte-legni Fekete Csaba személye, munkásságának értékei előtt. A közreműködők (szám szerint huszonnyolc) fele debreceni, ám szívesen adtak írást budapesti, sőt erdélyi kutatók is. A könyv két nagyobb és három kisebb részre tagolható (nem számítva a már emlí-tett címjegyzéket), de formális bontás nincs, illetve a tartalomjegyzékben igen. Sorrendben haladva először a történelem, az egyház- és neveléstörténet témakörébe tartozó nyolc dolgozat olvasható. Szabó András Antitrinitáriusok, refor-mátusok és jezsuiták Gyulafehérvárott, 1557–1588 címmel az újonnan szerveződő erdélyi fejedelem-ség jelzett időszakának valláspolitikai és a háttérben közpolitikai harcairól értekezett. Győri L. János egy konkrét helyi példa kapcsán (A Debreceni Reformá-tus Kollégium – mint anyaiskola – és a kiskunhalasi református iskola évszázados kapcsolatai) a régóta tisztázatlan kérdés, a partikula fogalmának, miben-létének pontosabb, megbízhatóbb értelmezéséhez, utóéletének felvillantásához kívánt újabb támponto-kat, adatokat nyújtani. Végkövetkeztetése helytörté-neti szempontból számos településen (azaz számos könyvtárban) fontos lehet: „a partikuláris-rektorális iskolahálózat a mai értelemben véve nem volt ugyan központilag szervezett intézmény, a maga patriar-chális, családias módján azonban mégis nagyon jól működött”. Kolumbán Vilmos József szintén erdélyi témához nyúlt, kiemelve a patrónusok aktivitását a ritkuló egyházközségek fenntartásában: A Dési Re-formátus Egyházmegye a 17–18. században. Egy protestáns értelmiségi karrier (később báró, erdélyi ítélő táblai ülnök lett) kezdeti szakaszára pillantott vissza Kovács Teofil (az ünnepelt közvetlen mun-katársa, egyik tanítványa), aki Hírek Európából. Szilágyi Sámuel peregrinus tudósításai, 1728–1732 címmel írt tanulmányában a poroszországi és itáliai levelekből szemezgetett, és megállapította, hogy a fiatal diák figyelmét a politikai események mellett a

katasztrófák, a színes hírek és egyéb érdekességek is felkeltették. A maga nemében érdekes adalék Hegyi Ádám Komáromi H. Mihály (1690?–1748) debreceni lelkész prédikációja Mária Terézia cseh királynővé koronázása alkalmából című írása. Mint ahogy ki-derül, a szerző a szentesi Horváth Mihály Gimnázi-um egyik kolligátumában megtalálta a szóban forgó, 1743-ban elmondott ünnepi szentbeszéd szövegét, és azt a forrásközlés szabályainak megfelelően közzé-tette, és ismételten emlékeztette olvasóit arra, hogy a kora újkorban „a templom mint kommunikációs tér volt az egyik kulcsszereplője a közvélemény formálá-sának.” A papok véleményformáló szerepét hangsú-lyozta Gáborjáni Szabó Botond is Polgári Mihály és Debrecen. A város szerepe egy 1752-ben felségsértési perbe fogott református lelkész ügyében címmel. Vá-zolta hőse különleges életútját, külföldre menekülé-sét, és valószínűsíthető részvételét az 1753-as alföl-di parasztfelkelés előkészítésében. Noha debreceni oktató, Erdély, még közelebb Székelyföld felé és időben előre, az 1870-80-as évekre tekintett Kovács Ábrahám A teljesítményorientált német oktatáson túl. Egy volt edinburghi diák, Felméri Lajos peda-gógiai programja. Fekete Károly (az egyházkerület új püspöke, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem volt rektora) egyetemtörténeti kutatásainak egyik termékében – Csikesz Sándor és a debreceni egyetemi templom – sok-sok adattal és fényképekkel illusztrálva azt mutatta be, hogy a híres teológiai pro-fesszor miként álmodta meg az 1942-ben felavatott, Borsos József által tervezett épületet.A második blokk feltehetően közelebb áll a könyvtá-rosok érdeklődési köréhez (a könyv- és könyvtörté-nettel foglalkozókéhoz egész bizonyosan). Itt a kilenc nyomdászat-, könyv-, könyvtár- és olvasástörténeti munka kapott helyet. Monok István rendkívül sok hi-vatkozással alátámasztott, a könyvtár- és olvasmány-kultúrát egyaránt fürkésző, eszmetörténeti elemeket is bevonó A bázeli, a genfi és a zürichi könyvkiadás hatása a magyarországi szellemi áramlatok történe-tének alakulására a 16. században a kortárs könyvtá-rak vizsgálata tükrében című tanulmányában világo-san bizonyította, hogy a bázeli humanista műhelyek és a helvét protestantizmus alkotói jelentősen befo-lyásolták a korabeli hazai szellemi fejlődést. Jórészt éppen Fekete Csaba egyik korábbi cikkére reflektált Bánfi Szilvia Kit ábrázolhatott a debreceni városi nyomda első nyomdászjelvénye, avagy Debrecen város címere? címmel. Raphael Hoffhalter metsze-te szerinte sem a jeles püspök, Melius Juhász Péter hiteles arcképe, sokkal inkább „a korszak tudósának


sematikusra sikeredett megjelenítéséről van szó.” Debreceni vonatkozásokra is utalt Ősz Sándor Előd, aki Szegedi Gergely könyvtárának néhány darabjáról közölt fontos, eddig nem ismert kolozsvári és nagy-szebeni információkat. Csaknem egészen friss, 2014 szeptemberében a hajdani egyetem könyvtárában folytatott külföldi vizsgálódásainak eredményeit tárta elénk IMRE Mihály irodalomtörténész, a Herborni kutatások az Alte Bibliothek állományában címmel. Az azonosított régi magyar nyomtatványok bibli-ográfiai leírásait függelékben tételesen regisztrálta. Részben a hatásvizsgálat, részben a példánytörténet kategóriájába sorolható Perger Péter pár oldalas köz-leménye. Címe és alcíme elég pontosan tájékoztat a tartalmáról: Újabb adalék David Pareus magyaror-szági kapcsolataihoz. Heidelbergi professzorok aján-dékozó sorai Lővei Pellionis György kötetében. Kál-vin főművének (Institutio) 1612-es kiadásáról szólt, és megerősítve látta a témába vágó írások (egyebek között Fekete Csaba folyóiratcikke) azon állítását, hogy a kezébe került kiadás volt a kálvini tanok egyik közvetítő csatornája a magyarországi protestánsok felé. Ugyanez az alapvető teológiai munka az első darabja a Csorba Dávid által elemzett négy könyv-nek: Miskolci Csulyak Gáspár könyvtárának néhány példánya. Négy kötet – négy könyvtár. Az elsőt a Bukaresti Nemzeti Könyvtárban, a negyediket a Sá-rospataki Református Kollégium Nagykönyvtárában őrzik, a második (a Debreceni Református Kollégi-um Nagykönyvtárában) és a harmadik (a Dunántúli Református Egyházkerület Ráday Könyvtárában) kolligátum, mindkettő vegyes összetétellel. Rövid tisztelgés Sipos Gábor írása Porcsalmi András isko-lai jegyzeteiről. Alcíme – Egy botcsinálta könyvtáros feljegyzései – a szerzőre céloz. A kolozsvári reformá-tus kollégium tanárának, Apáczai Csere János kortár-sának kéziratait vette szemügyre, és azok könyvtári kezelésének változatos históriáját vázolta. Szervesen illeszkedett saját kutatási programjába V. Ecsedy Ju-dit A magyar Bésaléél (az ószövetségi hagyomány szerint ő készítette a frigyládát) című tanulmánya az alighanem legjelesebb tizennyolcadik századi erdélyi tipográfusról, akinek a képzőművészet történetében is helye van, alcíme: Páldi Székely István kolozsvári nyomdász grafikai munkássága. A halálára kiadott prédikációgyűjteményt, tömören nyomdaipari tevé-kenységét, és részletesen, tizenhárom metszet máso-latával illusztrálva grafikai alkotásait (rajzait, könyv-díszeit) ismertette. A kötet másik szerkesztője, Oláh Róbert állományfeltáró feladatai közben találkozott a tárgyalt témával: Bod Péter könyvei a Debrece-

ni Református Kollégiumban. A Nagykönyvtárban nyolcvanegy művet azonosított hatvanhat kötetben (és regisztrált még néhányat). Egész röviden szólt a cívisvárosba érkező könyvek sorsáról, majd szép sorjában gondosan leírta a tételeket.A jubilánstól nem idegen az irodalom-, nyelv- és kutatástörténet sem, ennél fogva az emlékkönyv harmadik része, négy tanulmánya ezt a tárgykört öleli fel. A. Molnár Ferenc Szenci Molnár Albert zsoltárfordításai a mai magyar evangélikus énekes-könyvben címmel összehasonlította (táblázatosan) a prédikátor-költő eredeti szövegét és a mostani, mo-dernizált helyesírású változatot. A gályarabságot ösz-szekéregetett váltságdíjjal megváltó prédikátor esete nemcsak egyháztörténeti, hanem irodalomtörténeti szempontból is figyelemre méltó; Petrőczi Éva írása – Csúzi Cseh Jakab losonci-debreceni lelkipásztor három verses laudáció tükrében – új adatokat és új szempontokat egyaránt felszínre hozott. A tizenhe-tedik század második felének jelentős filozófusa és teológusa, sárospataki, majd erdélyi professzor, Pósaházi János kevésbé ismert, ám egyre gyakrabban emlegetett, Kolozsvárott megjelent fordítását mutatta be P. Vásárhelyi Judit Caspar Sibelius magyar nyelvű imádságai című közleményében. A Bethlen Kata-kritikai kiadás előkészítése során szembesült a fiatal Fazekas Gergely Tamás a mintegy negyven eszten-deje elhunyt kolozsvári levéltáros, Markos András hátra maradt kézirataival, céduláival. Ezek egy részét dolgozta fel a tiszteletkötet számára Egy levéltáros hagyatéka. Markos András alig ismert kutatásai Árva Bethlen Katáról, Bod Péterről és Málnási Lászlóról. (Az utóbbiról nyilván kevesen tudják, hogy a nagy-asszony másik udvari papja volt.) A következő szakasz a legkisebb, ahol két biblia-filológiai értekezés olvasható. Az első szerzője, Karasszon István azzal indított, hogy elárulta: a bibliai tudományok terén annak idején Fekete Csa-ba gondolatai jelentékeny mértékben befolyásolták. Részben ezt a szellemiséget követi itteni esszéje: Az Ószövetség magyarázata – negyven éve most. Majd-nem bizonyos, hogy a hívő könyvtárosokat és azokat, akik ettől független vonzódnak a művelődéstörténet-hez, érdekelni fogja a forráskritika változásainak ez az összehasonlító elemzése. Kustár Zoltán egy igen komoly nyelvi problémával foglalkozott, a bibliai héber nyelv egyik sajátos lexémáját szemügyre véve: Wáw explicativum a 20. századi magyar protestáns bibliafordításokban. A történeti visszatekintésben Károli Gáspárig visszanyúlt, a közelmúltból és a je-lenből pedig bőséges példatárat állított össze.


A Festschrift utolsó előtti egysége a tartalomjegy-zékben az „Egyházzene” címet viseli. Tájékozottabb könyvtáros körökben tudott, hogy Fekete Csaba egy-házzenei munkássága számottevő (sokat írt az énekes-könyvekről, az orgonákról, a kórusokról) és tisztelet-re méltó. Nyilván így gondolta az az öt szerző is, akik e tárgykörben fogalmazták meg mondanivalójukat. Karasszon Dezső „Ite in viam meam…” A dramatikus megjelenítés példái az Isztambuli Antifónáléban cím-mel hozott latin és magyar nyelvű szövegeket, négy kottával feldúsítva. H. Hubert Gabriella a többnyelvű magyarországi evangélikusság vallási-kulturális kap-csolatainak becses, Murán túli emlékét, annak példá-nyait ismertette: A Martjanskapesmarica (Martyánci énekeskönyv) és a 16–17. századi magyar gyülekezeti énekek. Szabadi István a Tiszántúli Református Egy-házkerület múltjából idézett fel egy mozzanatot, az akkori superintendens (később püspöknek nevezték e tisztséget) körlevelét és kedvezőtlen fogadtatását: Zoványi György és a református énekeskönyv. Újabb adalékok az énekeskönyv-revízió 1729-es kísérleté-hez. Kurta József dolgozatának címe részben a jubi-láns javaslatára formálódott: A Küküllői passionális Lamentatiójának szövegfordításai. A kötet utolsó tanulmánya, Kinczler Zsuzsanna munkája a neves német zeneszerző zsoltárok ihlette szimfóniájáról szól, Minden lélek dicsérje az Urat! Felix Mendels-sohn Bartholdy: Lobgesang címmel.

Tehát a tiszteletkötet kivétel nélkül a tudományosság igényével és követelményeinek megfelelően szüle-tett tanulmányai lényegi információkkal, maradandó értékekkel gyarapítják a magyar történettudomány több ágát. A könyvtár- és információtudomány inter-diszciplináris jellegéből fakadóan a könyvtárosokat természetesen valamennyi közlemény érdekelheti, hiszen a tájékoztató munkában, elsősorban az érintett szak- és tudományos, továbbá a nagyobb közkönyv-tárakban – ilyen vagy olyan mértékben – bármelyiket felhasználhatják. Számos dolgozat szerzője név szerint is köszönetet mond az ünnepeltnek. Soraikból, főként a fiatalab-bak írásaiból közvetlenül kiolvasható, hogy Fekete Csabára mesterükként tekintenek. Mások a lapaljai hivatkozásaikban utalnak a közvetett segítségre. Könnyen kikövetkeztethető az elismerő, hálálkodó szavakból az is, hogy a kiváló könyvtáros és kutató sokak szemében emberi példakép is: az roppant tudá-sa, szilárd elkötelezettsége, kimagasló szorgalma és megnyerő személyisége révén. Mivel is zárhatnánk e rövid könyvismertetést? Gratulációval és egy szívből jövő jókívánsággal: éltesse Isten Fekete Csaba kol-legát sokáig, hogy jó egészségben, töretlen munka-kedvvel dolgozhasson még hosszú évekig a magyar tudományosság, református egyháza és könyvtára, az egész magyar könyvtárügy javára.

Bényei Miklós

NET! Mindenekfelett?

Kompetenciák a digitális univerzumban

A Pécsi Tudományegyetem Könyvtár- és Információtudományi Tanszék oktatóinak a közelmúltban jelent meg a fenti címû empirikus kutatáson alapuló kötete. (Jó hír, hogy

a MEK-bôl szabadon letölthetô.)A tanszék oktatói, Sipos Anna Magdolna, Varga Katalin és Egervári Dóra 2014-ben

2611 fôs mintán vizsgálták az információs kompetenciák érvényesülését. Arra a kérdésre kerestek választ, hogy az átlaghasználók mennyire ismerik és mennyire használják a világhálót, rendelkeznek-e az internet használatához

szükséges jártassággal, kompetenciákkal. Az eredmények azt jelzik, az átlaghasználók meglehetôsen alacsony szintû jártassággal rendelkeznek az információk kezelését és hasznosítását illetôen. Az emberek többsége nincs tisztában azzal, miként boldoguljon az interneten található információk között.

A szerzôk nemcsak a diákok, hanem a munka világában élôk kompetenciáit is vizsgálták. Az elemzés általános érdeklôdésre tarthat számot mindazok részérôl, akiket érdekel a napjainkban zajló információhasználati kultúrában jelentkezô paradigmaváltás.

(A Könyvtári Figyelô rövidesen bemutatja a kötetet. A szerk.)

Könyvtári Figyelõ 2016/1 e‒101

GANTERT, Klaus Erfolgreich Recherchieren : Linguistik / Klaus Gantert. – Berlin ; Boston : de Gruyter; Saur, 2013. – VI, 157 p. : ill. – (Erfolgreich Recherchieren, ISSN 2194-3443 ; De-Gruyter-Saur-Studium) ISBN 978-3-11-029900-7 ; eISBN 978-3-11-029901-4

Sikeres kutatási stratégiák: Nyelvészet

A de Gruyter Saur kiadó Studium sorozata ad otthont a 2012 óta gyara-podó Erfolgreich Recherchieren címmel megjelenő kutatási segédlet kö-teteinek. A kiadó angol címfordítása közelebbről is utal a sorozatjellegű kiadvány tartalmára: Successful Research Strategies – Sikeres kutatási stratégiák. Az egyes kötetek egy-egy szűkebb ágazatra fókuszálnak a bölcsészet-, a társadalom- és a természettudományok köréből. Az eddig megjelent tematikus részek egy-egy szűkebb ágazat tanulmányaihoz nyújtanak segítséget a szakirodalmi és egyéb szakmai információforrá-sokról. Az anglisztika és amerikanisztika, germanisztika, romanisztika, jog, művészettörténet, történelem, nyelvészet, neveléstudomány, po-litikai- és társadalomtudományok, matematika, informatika, élettudo-mányok és orvostudomány területét fedik le; s előkészület alatt áll az ókortudománnyal és a gazdaságtudománnyal foglalkozó füzet. Az olva-sók között elsősorban a tanulmányaikat folytató egyetemi hallgatókra számítanak, az összeállítások azonban szélesebb körben is érdeklődésre találhatnak. Az Erfolgreich Recherchieren: Linguistik kötetét közelebb-ről is megismerve, meglátásunk szerint a kiadványt a diákokon kívül a gyakorló nyelvészek is haszonnal forgathatják, főként, ha szélesíteni, pontosítani, rendszerezni szeretnék az információforrásokról való tudá-sukat vagy tudatosítani szeretnék keresési szokásaikat. Az összeállítás tartalma általánosan nyelvészeti vonatkozású, a szűkebb részterületek közül az elméleti és összehasonlító nyelvészet, a germanisztika, ang-lisztika és romanisztika szerepel a leghangsúlyosabban.A nyelvtudományról szóló kötet szerzője maga a sorozatszerkesztő, Klaus Gantert. Három fő részre tagolódik a tartalom: Alapok (Basics, 1–4. fejezet), Haladó (Advanced, 5–9. fejezet) és Információfeldol-gozás, azaz a szakirodalmi kutatások eredményeinek felhasználása (Informationen Weiterverarbeiten, 10–12. fejezet). Mindez kiegészül a függelékben egy tárgymutatóval, valamint a könyvben említett honlapok címeinek gyűjteményével. Fogalomgyűjtemény helyett internetes hivat-kozást találunk egy folyamatosan frissített könyvtárinformatikai honlapra (informationskompetenz.de), amelyet a német tartományi könyvtárak kö-zösen tartanak fenn a korszerű információs műveltség képzési formáinak és az információs kompetenciák fejlesztésének segítésére. A Basics a három legalapvetőbb keresési eszközzel, a könyvtári kataló-gussal (OPAC), a szakbibliográfiákkal, valamint az internetes kereső-programokkal foglalkozik. Bemutatásuknál a szerző külön-külön is nagy hangsúlyt fektet azok előnyeire és hátrányaira, s hasznos tanácsokkal látja el a kezdő „kutakodót”. A fejezetben fontos helyet kapnak a könyvtári katalógusfelületek modern funkciói: az adatkészlet bővítése (például a könyvborító képével, linkekkel, fülszöveggel), fazettás csoportosítás (a találatok szűrése és rendezése különböző kritériumok alapján), az aján-

Könyvtári Figyelõ 2016/1e‒ 102

ló funkció (hasonló művek megjelenítése), mobilal-kalmazások, értesítő funkció, keresés eredeti nyel-ven, megismerő vagy felfedező keresés (discovery search), amely lehetővé teszi a katalóguson túl más információforrások bevonását és csatolását töb-bek között a külső, lincencelt adatbankokhoz. Az OPAC-ok erőssége a tematikus keresésekben rejlik; hátrányuk azonban, hogy a nem önálló kiadványok (folyóiratcikkek, könyvfejezetek) többnyire nem je-lennek meg bennük.A hagyományosabb elektronikus felületek bemu-tatásától eljutunk a közös katalógusokig, közöttük a legtöbb adattal operáló és legszélesebb használói körrel büszkélkedő WorldCat-ig, amelynek felülete számos korszerű funkcióval teszi vonzóvá a haszná-latot, például azzal, hogy a felhasználó által megadott helyhez legközelebbi gyűjtemények találatait csopor-tosítja előre. Itt kerül megemlítésre a nagyrészt német nyelvterülethez kötődő, huszonöt könyvtári adatbázis tartalomjegyzékeinek hatalmas adattömegét kezelő keresőmotor és portál, a Dandelon, amelynek keresési eljárása beépített tezauruszon valamint számítógépes szövegfeldolgozáson alapszik. A könyvtári, közös és virtuális katalógusokról szólva Gantert didaktikusan ismerteti a keresési műveletek – például a Boole-operátorok, címszavak és tárgysza-vak, csonkolás (helyettesítő karakterek) használatát, példákkal illusztrálva. Mint a könyvben sokhelyütt később, itt is ábrák és képernyőképek segítenek a tájékozódásbanA második fejezet a szakbibliográfiákkal foglalkozik. A szerző a könyvtári katalógusokkal összehasonlítva kiemeli megkülönböztetett szerepüket abban, hogy a helyhez kötött gyűjteményektől függetlenül tájékoz-tatnak, valamint tartalmazzák a nem önálló megjele-nésű publikációkat, azaz a gyűjteményes kiadványok egyes tanulmányait is külön-külön dolgozzák fel. A szakbibliográfiákban való kereséseket éppen ezért ki kell egészíteni hozzáférhetőségi kereséssel is; egyes bibliográfiák ezt linkfeloldók beiktatásával segítik, amelyek az adott mű lelőhelyeit mutatják meg, el-vezetnek a helyi példányadatokhoz vagy magához az elektronikus dokumentumhoz. A szerző felhívja a figyelmet a bibliográfiák által referált időinter-vallumokra, valamint a nyomtatott és elektronikus források megoszlására is. Ebben a fejezetben a be-vezetésben említett nyelvészeti részdiszciplínák legfontosabb nemzetközi bibliográfiái is részletesen bemutatásra kerülnek (például MLA, Bibliography of Linguistic Literature, Linguistics and Language stb.). Az adatbázisokkal foglalkozó bekezdésekben

sok adat szerepel, emiatt ez a rész kézikönyvsze-rűen is használható: a szerző gondosan feltünteti a bibliográfiák indulási, illetve megjelenési idejét, az adatbázisok nagyságát, a keresési és egyéb kiegészítő funkciókat, tájékoztat a tematikáról, az elérhetőségről (az előfizetési kötelezettségről) és keresési tippeket is ajánl. A sok információ miatt ez természetszerűleg a könyv egyik legkevésbé olvasmányos része.A harmadik fejezet témája az internetes keresőprog-ramok tudományos információforrásként történő használata és bemutatja az általános és a tudomá-nyos keresőprogramokat is. Az általános internetes keresők használata a szerző szerint akkor előnyös, ha kevés publikáció létezik egy adott témában, vagy ha egyszerű információra (például definíció; első tájé-kozódás) van szükség. Nagy előny továbbá a gyors (és a sokszor ingyenes) elérhetőség. Szintén nagy lehetőségeket rejt az internet a legnagyobb és leg-könnyebben hozzáférhető szövegkorpuszként is. A szerző hangsúlyozza, hogy az internetes keresés nem mentes a problémáktól, egyrészt mert ritka a közzé-tett tartalom fölötti minőségi kontroll; másrészt, mert nem minden tudományos cikk érhető el, sok a nem kereshető, nem hozzáférhető, ill. a láthatatlan weben (deep web/invisible web) van; harmadrészt túl általá-nos keresőkifejezés alkalmazásakor, áttekinthetetlen mennyiségű találatot kapunk. Gantert az internetes keresők három típusát különíti el: az általános kereső-ket (pl. Google, Yahoo), a tudományos keresőket (pl. BASE, Google Scholar), valamint a metakeresőket (pl. a német Metager2 ‒ http://metager2.de).A Basics rész utolsó fejezetében a szerző didaktikus formában keresi a választ három kérdésre: hogyan ta-láljuk meg a megfelelő adatbázist, hogyan keressünk a keresőkifejezésekkel, és hogyan az osztályozási rendszerek használatával. Ezeket a célközönség szá-mára korántsem triviális kérdéseket a szerző lépésről lépésre, precízen válaszolja meg, miközben bevezet az adatbázisrendszer (Datenbank-Infosystem, DBIS) használatába, tippeket ad a keresőkifejezések megfo-galmazásához és a logikai operátorok használatához, felhívja a figyelmet, hogy mennyire fontos reflektálni a kapott eredmények mennyiségére, illetve minőségé-re. Bemutatja azt is, hogyan lehet hatékonyan keresni az osztályozási rendszerekkel. Lezárásaként a három fő információforrás előnyeit és hátrányait foglalja össze, és rámutat, miként egészíthetik ki hatékonyan egymást az egyes keresési típusok.Az Advanced rész az előző fejezet alapozásra épít-ve kibővíti a tájékozódási lehetőségek forrásainak körét. Az itt tárgyalt speciális információs eszkö-

Könyvtári Figyelõ 2016/1 e‒ 103

zök közé tartoznak a különféle bibliográfiák, a periodikumokhoz kapcsolódó adatbázisok, az elekt-ronikus szövegkiadások, a virtuális szakkönyvtárak, a szakportálok és a kézikönyvek. A 9. fejezet más irányt vesz, ebben a nyelvvel mint kutatási tárggyal kapcso-latos információkeresés kerül a középpontba.Az 5. fejezetet a szerző az általános és szakbibliog-ráfiáknak szenteli. Megemlíti a bibliográfiák szoká-sos csoportosítási szempontjait is (tematika, műfaj/médium, terület). Bővebben a nemzeti és regionális bibliográfiákról szól, utóbbiak közül kiemeli a né-met nyelvészeti stúdiumok szempontjából sajátos és fontos típusokat. Ezek között vannak többek között az adott régió nyelvéről szóló szakirodalmat feltáró összeállítások, amelyek az adott régió nyelvésze-ti adatainak forrásait is számba veszik. Bemutatja a felsőoktatásban használható ajánló jegyzékeket (Studienbibliographie, 45–46.), majd a speciális nyelvészeti bibliográfiákkal foglalkozik, többek kö-zött ilyen a német grammatika témájú Bibliografie zur deutschen Grammatik, a ritkán tanított nyelvek oktatási anyagainak felkutatását segítő Language Materials Project, a pragmatikáról összeállított Bibliography of Pragmatics. A fejezet zárásaként a másodfokú bibliográfiák kerülnek sorra. Leírásuk itt is kézikönyvszerű részletességgel és alaposság-gal történik.A 6. fejezet a folyóiratokkal foglalkozik. Megkü-lönbözteti a folyóiratcím-nyilvántartásokat, a tar-talomjegyzékeket, a tartalmi összefoglalókat és a teljes szövegeket tartalmazó adatbázisokat. Egyes részleteken keresztül utal a modern könyvtár funkci-óinak változásaira is, a könyvek fizikai beszerzésén túl például egyre fontosabb szerepet játszik a külön-böző adatbázisok előfizetése. Több portál az adott gyűjteményben hozzáférhető anyagokat többnyire a közlekedésilámpa-elv alapján jelöli (nyílt hozzáférés: zöld, előfizetéssel hozzáférhető: sárga, távolról nem hozzáférhető: piros). Léteznek azonban olyan gyűjte-mények is, amelyek csak a nyílt hozzáférésű műveket tartalmazzák (pl. DOAJ – Directory of Open Access Journals). A szerző a fontos folyóirat-adatbázisokat egyenként jellemzi, így például az Elektronische Zeitschriftenbibliothek (EZB) portált, a Periodical Index Online-t vagy a Web of Science-t is részlete-sen bemutatja egyedi eszközeikkel, lehetőségeikkel együtt, kitérve az idézettség alapján való kurrens és retrospektív keresésre, a hasonló találatok összegyűj-tésére vagy az idézési térképre. Teljes szöveges, előfizetéshez kötődő tartalmat olyan szolgáltatóknál találunk, mint a Swets, SpringerLink

vagy Science Direct, ahol jellemzően túlsúlyban van-nak a természettudományos művek, ám jelentős nyel-vészeti kiadványokat is magukban foglalnak. A teljes szövegű gyűjtemények másik típusában, a folyóirat-archívumokban (pl. JSTOR, DigiZeitschriften) az előfizetés alapján hozzáférhető cikkek néhány éves késleltetéssel (a moving wall elve alapján) követik az aktuális szakirodalmat, hogy ne jelentsenek kon-kurenciát a legújabb évfolyamoknak; a lejárt szerzői jogú szövegek elérése ingyenes.A könyv 7. fejezete a hagyományos, ill. a digitális és virtuális könyvtárakról szól, és elsősorban a né-metországi helyzetre koncentrál. A szakirodalom beszerzésének egyik érdekessége, hogy a Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG, Német Kutatási Ala-pítvány) támogatásával a különböző területek irodal-mának gyűjtése egy-egy könyvtár feladata, minek so-rán az intézmény specifikus különgyűjteményre tesz szert, és országos szakkönyvtári feladatokat lát el. A nyelvészeti és a germanisztikai kiadványok például Frankfurt am Main-i Deutsche Nationalbibliothek ki-emelt gyűjtőkörét képezik. A szerző a nyelvtudomá-nyi források felkutatása szempontjából hangsúlyozza a nemzeti könyvtárak és katalógusaik szerepét, de sorra veszi a jelentősebb szakkönyvtárakat is.A digitális gyűjteményeknek számos előnye van (idő- és térfüggetlen olvasás, példányok többszörös hozzáférhetősége, keresés a teljes szövegben, mentés, nyomtatás vagy sokszorosítás lehetősége). A gyűj-temények egy nagy része előfizethető, de a szerző felhívja a figyelmet a szabad hozzáférésű OLAC (Open Language Archives Community) lehetőségeire is, amely 45 gyűjteményből mintegy 140 000 oldal szöveget és 50 000 további cím anyagát teszi hozzá-férhetővé ingyenesen. Az elektronikus gyűjtemények felületei is korszerűsödtek (fazettás keresés, értesítési funkció, RSS stb.). Bár a német digitális könyvtárak-ban hatalmas mennyiségű dokumentum található, a nyelvészeti témákhoz kevés anyag áll rendelkezésre – elsősorban a szerzői jogvédelem alól már mente-sült szakirodalom vált elérhetővé. Mivel a szerzői jog korlátozza a digitalizálást és hozzáférést, korszerű szakirodalom alig található szabad hozzáférésben a hálózaton, inkább csak a kevésbé aktuális, elavult művek böngészhetők. Kiterjedt anyaga miatt fontos (nyelvészeti) információforrások közé sorolható a GoogleBooks, a benne való kereséshez, keresési be-állításokhoz hasznos tippeket kapunk a 72. oldalon. Egyéb terebélyesedő állományú elektronikus gyűjte-mények is kialakulnak, melyek közül említésre méltó a nagyrészt díjköteles HathiTrust digitális könyvtár.

Könyvtári Figyelõ 2016/1e‒ 104

A virtuális könyvtárak alapelve az egy felületről való kiindulás – többféle távoli adatforráshoz való hozzáférés. Ilyen például a modulokból felépülő új Lin|gu|is|tik portál (egyebek közt metakeresést, adatbankjegyzéket, linkgyűjteményt és folyóirat-jegyzéket tartalmaz), de a Germanistik im Netz, a (kelet- és középkelet-európai vonatkozású) VifaOst, a Propylaeum vagy a Slavistik-Portal is. Részben más jellegűek a nyelvészeti szakportálok (pl. LinguistList, LINSE, PortaLingua), amelyek a szakirodalmi adat-bázisok mellett olyan szolgáltatásokat tartalmaznak, mint konferenciafelhívások, állásajánlatok, hírleve-lek, recenziók. Az egyetemi oktatásban különösen je-lentős a PortaLingua, amely az oktatás, önálló tanulás vagy vegyes oktatási formák (blended learning) kere-tében alkalmazható digitális tananyagokat kínál.A következő (8.) fejezet a kézikönyveket és szak-szótárakat veszi szemügyre. A minőségi, megbízható kézikönyvek közül elsőként a két sokkötetes, széles körben használatos kézikönyv, a HSK (Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft, né-met, angol, francia nyelvű cikkekkel) és az angol Blackwell Handbooks in Linguistics kerülnek bemu-tatásra, amelyek remek bevezetéseket tartalmaznak a nyelvészeti témákba. A szaklexikonokkal kapcsolat-ban a szerző mindenekelőtt a tájékozódás fontosságát emeli ki: a már említett szakbibliográfiákon kívül speciális adatbankok (pl. N-Zyklop) is segítik az el-igazodást címszavak, tárgyszavak és osztályozási jel-zetek szerinti kereséssel. Ezután két terjedelmes szak-lexikont (Encyclopedia of Language and Linguistics, valamint a készülőfélben lévő Wörterbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft) és né-hány kisebb enciklopédiát ismerhetünk meg. A szá-mos „kislexikon” közül szó esik a beszerzésre érde-mes klasszikusokról (pl. Bußmann, Metzler, illetve Crystal) is. Információkat kapunk továbbá az egyes nyelvekhez, illetve nyelvészeti részterületekhez kap-csolódó lexikonokról is. A fejezet egyik legérdekesebb témaköre a Wikipedia használhatóságának, illetve idézhetőségének prob-lémája. Gantert számos érvet sorol fel a Wikipedia mellett kiindulásként használt tájékozódási eszköz-ként, így a nagy terjedelmet, a többnyelvűséget, az állandó aktualizálást, a külső információkhoz vezető linkek használatát, a hipertext-szerkezetet (a szok-ványos merev betűrenddel szemben) és a sokrétű keresési lehetőségeket. Kérdéses a cikkek minősé-ge, ellenőrzöttsége (noha az önkéntes munka nem törvényszerűen eredményez rossz minőséget), va-lamint az idézhetőség. A szerző ezzel kapcsolatban

rámutat arra, hogy kivételes esetektől eltekintve más enciklopédiákra sem szokás hivatkozni tudományos művekben, így a Wikipedia is a nyomtatott encik-lopédiákhoz hasonló szerepet tölthet be. A hasonló módszerrel készülő – önkéntesek által írt, szabad hozzáférésű – Glottopedia még a felépítés szakaszá-ban van, szerzői szakemberek, és a már nyelvészeti alapismeretekkel rendelkező olvasóközönséget céloz-za meg. A fejezet végén említésre kerülnek az egyes személyek (itt: nyelvészek) életével kapcsolatos bio-gráfiai kézikönyvek is.A kötet logikus szerkezetében feltűnést kelt a szak-irodalmi kutatással foglalkozó részek közé mintegy beékelődő 9. fejezet, amely a nyelvről mint a ku-tatások tárgyáról való információgyűjtést hivatott segíteni. Itt a legkülönfélébb információforrások – szövegkorpuszok, nyelvatlaszok és referenciaművek – szerepelnek, ami egyrészt a célközönség (hallga-tók) számára meglehetősen nagy kihívást jelenthet, másrészt azonban a szerző olyan érthető áttekintést nyújt ezekről a forrásokról, amelyet valóban kár lett volna kihagyni a könyvből. Ez a kissé gyűjtőláda-szerű fejezet csaknem 30 oldalon keresztül (88–115.) tárgyalja a nyelvjegyzékeket, nyelvatlaszokat, szótá-rakat és szövegkorpuszokat (összehasonlításképpen: a többi fejezet közül a legrövidebb három, a leghosz-szabb 17 oldalas). A nyelvjegyzékeknél egy speciális bibliográfiával is megismerkedhetünk. A nyelvek nemcsak önma-gukban jegyezhetők, hanem lehetőség van a köztük lévő (genetikai, areális) kapcsolatok szemléltetésé-re (jó példa erre a MultiTree – A Digital Library of Language Relations) vagy a nyelvi struktúrák alapján való összehasonlításra is (World Atlas of Language Structures Online). A szerző bevezet a nyelvi atlasz fogalmába is, bemutatva a nyelveket átfogó, ill. egy adott nyelvet felölelő típusait. A német, angol és francia (érintőlegesen: olasz) nyelvi atlaszok rész-letezésénél utal az újfajta digitális atlaszok lehető-ségeire, ilyen például a modern vizualizálás vagy a hanganyaggal való gazdagítás. Olvashatunk a különböző szótártípusokról és az ún. lemmák elrendezési lehetőségeiről. Szó esik a digi-tális szótárkiadásban rejlő lehetőségekről (pl. ren-dezés, audiofájlok csatolása), valamint a szótárak kereséséről is (az említett adatbázisokon, bibliográ-fiákon kívül speciális adattárak, pl. OBELEXdict). Sor kerül a különböző típusú és nyelvű (digitális) szótárak részletes bemutatására, újdonságként pedig megjelenik a szótárhálózatok kiépítése (részben mint éppen zajló projekt).

Könyvtári Figyelõ 2016/1 e‒ 105

A nyelvről való tájékozódás utolsó alfejezeteként az írott és beszélt nyelvi korpuszok használata sze-repel, egy tömör korpusznyelvészeti bevezetéssel (fogalmak, tipológia) egybekötve. A szerző a már megszokott alapossággal mutatja be a legfontosabb korpuszokat. Ezt a részt egy terjedelmes korpuszjegy-zéknek (a tübingeni DFG-különkutatási szakterület honlapján) és a nemzetközi Corpuseye korpuszgyűj-teményének említése egészíti ki.A könyv utolsó modulja, a 10–12. fejezet a szakiro-dalmi anyag felhasználásához nyújt segítséget. Ez a 4. fejezethez hasonlóan ismét inkább didaktikus, ki-fejezetten a (hallgatói) célközönség igényeire szabott rész. A 10. fejezet – a jellemzően túl sok, nehezen áttekinthető találat ellensúlyozására – támpontokat kínál a talált szakirodalmi tételek megítéléséhez (pl. megjelenési adatok, anonim bírálati rendszer, absztraktok), majd praktikus tanácsokkal lát el a bibliográfiai adatok exportálásával és kezelésével kapcsolatban. Ez utóbbiaknál a hangsúly ismét az egyre fontosabbá váló modern eszközök, a bibliog-ráfiakezelő programok megfelelő használatán van. A 11. fejezet az állományfüggetlen adatbankokban talált tételek beszerzéséről szól. Itt kulcsszerepet játszanak a linkfeloldók, a könyvtárközi kölcsönzés és az online távkölcsönzés fogalmai. Egyre fontosabb szerep jut a dokumentumküldő szolgáltatásoknak, amelyek köz-vetlenül a felhasználóhoz juttatják el a különböző tí-pusú dokumentumokat (például Subito. Dokumente aus Bibliotheken e.V.). A könyv záró fejezetében a helyes hivatkozás fontosságáról és mikéntjéről ol-vashatunk. Az idézés funkcióinak tudatosítása és a plágium fogalmának tisztázása után Gantert a hivat-kozás aranyszabályait írja le (mit, milyen forrásból érdemes vagy ildomos idézni). Az idézési stílusok és a bibliográfiai adatok áttekintése után a hivatkozások szövegbeli megvalósításával (folyószöveg, lábjegy-zet, végjegyzet) és az irodalomjegyzék megformálá-sával zárul a könyv.A mű a technikai és tartalmi újításokra, újdonságokra fókuszál, ezzel a hallgatók és oktatók körében egy-aránt jó segítséget nyújthat magasabb, digitális szak-irányú műveltségi szint kialakításához. Ráirányítja a figyelmet könyvtárak modern funkcióira és a kor-szerű forrásokra: foglalkozik a digitális szótárakkal, bibliográfiákkal és korpuszokkal; hangsúlyozza a vir-tuális könyvtárakban rejlő lehetőségeket; feltételezi a bibliográfiakezelő programok ismeretét és rendszeres használatát és így tovább. A szerző minden tekintet-ben széles és naprakész tájékozottságról tesz tanúbi-zonyságot. Mivel több előkészületben levő nagyobb szabású projektről is beszámol, a könyv feltehetőleg néhány év múlva sem lesz elavult.

Az egyes adatbázisokról korrekt összefoglaló infor-mációkat kapunk. Az alkalmazott ábrák, a keresőfe-lületekhez mellékelt képernyőkivágatok jó segítséget nyújthatnak és megkönnyíthetik a kezdő kutatók dol-gát. Különösen szemléletes az idézési térkép (citation map, 56.) ábrája, amelyből megtudhatjuk többek között, hogy a tudományos keresőprogramokban ta-lálható „hasonló találatok” ajánlás az azonos hivat-kozásokon alapul.A szerző által feltételezett tudásbázis ugyanakkor né-mileg heterogén: például akik még csak ismerkednek a lábjegyzet fogalmával (135.), nem valószínű, hogy magabiztosan használják a bibiliográfiakészítő(?) programokat. A könyv stílusa kissé száraz, a témából adódóan sok a felsorolásszerű rész. A műre összes-ségében tárgyilagos, jól érthető, lendületes és friss nyelvezet jellemző (ezt bizonyítja a neologizmusok, anglicizmusok bátor használata). Egyúttal tükröződik az új tudományos „kétnyelvűség”, az angol ismereté-nek alapvető elvárása. Ezt mi sem példázza jobban, mint a könyv első két fő részének címe (Basic és Advanced), vagy a catalogue enrichment (katalógus kiterjesztése), a drill-down (kibontás) és az alert (értesítés) funkciók állítólag németesíthetetlen, ill. németül nem használatos nevei (1. fej.). A kötet kiváló kiegészítője lehet a kutatás-módszer-tani bevezetőknek, segítséget nyújthat a tanuláshoz, a szakirodalmi és egyéb információforrások megisme-réséhez és használatához, a kutatómunka megkezdé-séhez. Jól jön mind az önálló könyvtári vagy interne-tes eszközökkel folytatott általános és germanisztikai nyelvészeti stúdiumokhoz, mind a szakirányú digitá-lis bölcsészeti vagy tágabb digitális műveltségi fog-lalkozásokhoz. A szokásos, szakirodalom keresésébe és feldolgozásába bevezető tankönyvekkel összevet-ve újdonságot jelent a korszerű, elsődleges adatokat gyűjtő nyelvészeti adatbankok, szövegkorpuszok és a számítógépes szövegfeldolgozással támogatott keresések tárgyalása. Gyakorló tanárok, nyelvészek és könyvtárosok vezérfonalként vagy kézikönyvsze-rűen használhatják, tágítja a szakterületi forrásokra való rálátást, új perspektívába helyezi ismereteinket, és segíti a rendszerezést. Abból, ahogyan például bemutatja, hogyan lehet elkezdeni feldolgozni egy teljesen új, ismeretlen témát, az oktatók is meríthet-nek, és e módszereket átadhatják a hallgatóknak. A legfontosabb nemzetközi és német nyelvészeti segéd-forrásokat széleskörűen tárgyaló, jól megszerkesztett, szemléltető anyagokban bő, információkban gazdag művet tarthat kezében az olvasó.

Modrián-Horváth Bernadett – Dudás Anikó


Könyvtári IntézetKönyvtártudományi Szakkönyvtár

1014 Budapest, Szent György tér 4–6. (Budavári Palota F épület)Levélcím: 1827 Budapest, Telefon: 224–3795 (szerkesztőség), 224–3725 (tájékoztatás)

IIa Könyvtári Intézet

honlapja:http://ki.oszk.hu

a szakkönyvtár honlapja:http://ki.oszk.hu/konyvtar

az online katalógus (LibriVision):http://nektar.oszk.hu

könyvtárközi kölcsönzés, dokumen-tum-szolgáltatás:

[email protected]

MANCI, THES adatbázis:http://w3.oszk.hu/manci.htmProQuest Library Science

adatbázis(helyben használható)

Könyvtári Figyelő:http://ki.oszk.hu/kf

HUMANUS adatbázis:http://www.oszk.hu/humanus/

konyvtartud/konyveskonyvtartud.html

EPA-HUMANUS-MATARKA közös kereső:

http://ehm.ek.szte.hu/ehm

online tájékoztatás a LibInfO keretében:http://libinfo.oszk.hu

A könyvtári szaklapok szerkesztőségeinek fóruma:

http://ki.oszk.hu/ konyvtar/lapok-foruma/

Hol keresse a hálózaton számítógépes szolgáltatásainkat?— 2015. december —

(Az URL-ek esetleges változásairól folyamatosan hírt adunk)


külföldi

figyelõ

1 82

foly

oira

t‚

Könyvtár- és információ- tudomány

Általános kérdések

1/2016

Koltay tibor: Information science in the mirror of the digital humanities : some epistemological observations. – Bibliogr. In: Zagadnienia informacji naukowej. – 53. (2014) 2., 42-50.

az információtudomány a digitális bölcsészet tükrében: néhány episztemológiai megfigyelés

Informatika; Könyvtártudomány

A cikk az információtudomány és a digitális bölcsészet ismeretelméletének hasonlóságait és különbségeit tárgyalja az információtudomány változásainak fényében. Módszere az, hogy elemez és összevet számos, a szakirodalomból származó nézőpontot és a két tudományághoz kapcsolódó ismeretelméleteket. Az a következtetése, hogy a különbségek ellenére az információtudomány és a digitális bölcsészet hátterében sok a közös. Mivel komoly önreflexióra van szükség mindkét tudományágban, mindketten profitálhatnak a másik elért eredményeinek és hiányosságainak elemzéséből. Mivel mindkét ismeretel-mélet alakulóban van, csak pillanatfelvétel készíthető jelenlegi válaszaikról. A dolgozat célja, hogy bővítse az információtudomány ismeretelméleteiről, a digitális bölcsészetről és a köztük lévő viszonyról való tudásunkat.

(Autoref.)


Terminológia

2/2016

GoluB, Koraljka [et al.]: terminology registries for knowledge organization systems : functionality, use, and attributes. – Bibliogr. In: Journal of the association for Information Science and technology. – 65. (2014) 9., p. 1901-1916.

terminológiai jegyzékek tudásszervezési rendszerekhez: funkciók, használat és jellemzők

Információszervezés; terminológia

A terminológiai jegyzékek (terminology registries, a továbbiakban: TR) fontos elemei a forrásfeltáró rend-szerekhez, a digitális könyvtárakhoz, a Linked Data-hoz és általában a szemantikus interoperabilitáshoz szükséges infrastruktúrának. Elérhetővé teszik a tu-dásszervezési rendszerek (knowledge organization systems = KOS) tartalmát mind emberi, mind gépi keresésre. A tanulmány a szakirodalom áttekintése és szakértői vélemények alapján mutatja be a TR-ek tu-lajdonságait és funkcionalitását. A szerzők a haszná-lói feladatokra építve domén modellt dolgoztak ki, és javaslatot tesznek a TR-ekben használandó alapvető metaadat-elemekre. Ideális esetben a TR a keresést és a böngészést is lehetővé teszi a tudásszervezé-si rendszerekben a használó kereséséhez igazodva, miközben az emberek és gépek számára egyaránt elérhető, meglévő terminológiai szolgáltatásokról is információt nyújt. A tanulmány a KOS metaadataival kapcsolatos kérdéseket is tárgyalja, valamint a KOS alapvető metadatkészletének fontosságát és külön-böző aspektusait a jövőbeni gépi elérés érdekében. Gyakorlati tapasztalatok alapján és a Dublin Core Application Profile-lal összhangban javaslatot tesz egy lehetséges metaadatelem-készletre is.

(Autoref.)

3/2016

olSon, nasrine – nolIn, Jan Michael – nelhanS, Gustaf: Semantic web, ubiquitous computing, or internet of things? : a macro-analysis of scholarly publications. – Bibliogr. In: Journal of documentation. – 71. (2015) 5., p. 884-916.Szemantikus web, mindenütt jelen lévő számítástech-nika vagy a dolgok internete? tudományos publikációk makroelemzése

Információs társadalom; Informatika; terminológia; Web

A tanulmány azokat a fogalmakat vizsgálja, amelyek a társadalom technológia szempontú jövőképének leírására szolgálnak azzal a céllal, hogy felmérje használatukat, elterjedtségük mértékét az egyes tu-dományterületeken és földrajzi régiókban, felismerje a lehetséges átfedéseket, elemezze a longitudinális növekedést, és feltárja, hogy ezek közül a fogalmak közül melyik vívott ki magának mindenen átívelő pozíciót.Összesen 14 olyan fogalmat találtak, amelyek mind-egyike a jövőbeli információs infrastruktúra leírására szolgál. Több mint 20 ezer tudományos publikációt elemeztek különböző kvalitatív és kvantitatív mód-szerekkel, amelyek 11 ilyen fogalmat tartalmaztak (amelyek 20 vagy több dokumentumban fordultak elő). A leggyakrabban hivatkozott fogalom a szeman-tikus web és a mindenütt jelen lévő számítástechni-ka volt (minden évben), valamint a dolgok internete (2013-ban). Az újabb fogalmakkal (pl. digitális élet, valós világú internet) foglalkozó publikációk száma minimális. Eltérések tapasztalhatók a használat mér-tékében és a kedvenc fogalmakban a földrajzi és tu-dományterületi határok szerint. Minimális az átfedés e kifejezések használatában, és egyik kifejezés sem tölt be átfogó, ernyő jellegű szerepet.A tanulmány csak tudományos publikációkkal foglal-kozik, érdemes lenne a használati mintákat a hivata-los kiadványokban és politikai dokumentumokban is tanulmányozni. A fogalmak sokféleségének és a róluk szóló szórványos vitáknak a feltárásával a szerzők rávilágítanak a szociális és társadalmi vonatkozások szélesebb körű megvitatásának szükségességére, és egyben elősegítik azt. A tanulmány elsőként gyűjti össze ezeket a fogalmakat, és tárja fel előfordulásuk és bővülésük modelljét.

(Autoref.)

Kutatás

4/2016

RuManová, Jana – Seyčková nina – StRou-halová, Marcela: knihy s příběhem : knihovnicko-historický výzkumný projekt Knihy znovu nalezené In: čtenář. – 67. (2015) 9., p. 312-316.

Könyvek, amelyeknek története van: könyvtártörténeti ku-


tatás az újra megtalált könyvekről

Könyvtörténet -nemzeti; Könyvtártudományi kutatás; nem-zeti könyvtár

A Cseh Nemzeti Könyvtár olyan könyvek sorsát kutató projektbe kezdett, amelyek a 2. világhábo-rú ideje alatt kerültek az akkori Csehszlovákiába. A nemzetközi projektet norvég partnerrel való együtt-működésben valósítják meg Újra megtalált könyvek címmel. A projekt a Cseh Nemzeti Könyvtár és a norvég Stiftelsen Arkivet közreműködésével, uniós forrásból és a Norvég Alap támogatásával három te-rületet érint: könyvtári munkát, levéltári kutatást és az eredmények bemutatását.A megvalósítandó célhoz tartozik 12 ezer raktári könyv feltárása a nemzeti könyvtár gyűjteményé-ből, melyeknek fele külföldi szabadkőműves páholy könyvtáraihoz köthető. A könyveket a proveniencia alapján a hajdani tulajdonosok bélyegzői, ex libri-sei szerint választják ki. A könyvtári feldolgozással együtt történeti kutatás is folyik az érintett korszak-kal kapcsolatban.A norvég partner, a hajdani gettó helyén működő Stiftelsen Arkivet nagy tapasztalattal rendelkezik a 2. világháború értelmezésével és újraértelmezésével kapcsolatban. Állandó kiállítás keretében mutatják be történelmi épületükben a háború eseményeit. A pro-jektben közösen keresik az összefüggéseket a köny-vek sorsa és az európai kulturális örökség között. A 16 hónapos projekt 2015. január 1-jén kezdődött, a könyvtári munka és a tudományos kutatás egy idő-ben folyik. Eddig a norvég és cseh munkatársak két workshop alkalmával találkozva informálták egymást a projekt eddigi állásáról, és további két találkozást terveznek. A projekt egy szakmai szeminárium, ket-tős kiállítás és szakmai publikáció kiadásával 2016. május 30-án zárul.A projekt során 9 új munkaerő felvételére került sor, akik együttműködnek a nemzeti könyvtár munkatár-saival. A projektmenedzser tartja kézben a lebonyo-lítást, a kapcsolattartást a minisztériummal, a norvég partnerrel és a finanszírozó szervezetekkel. A norvég partner is alkalmaz projektmenedzsert és egy szak-embert, aki virtuális kiállítás segítségével közvetíti a projekt eredményeit a nyilvánosság felé.A könyvtári munka a projekt gerincét alkotja. A rak-tárban található 300 ezer kötetből 12 ezer feldolgo-zására kerül sor, melyből 2015. június elejéig 3459 könyvet katalogizáltak. Számos munkatárs kezén halad át minden könyv a kiválasztástól a megtisz-

tításig, azonosításig és digitalizálásig. A könyvek ciklusának részletes leírása fotókkal együtt megte-kinthető a weboldalon (http://knihyznovunalazene.eu/cs/zajimavosti/cyklus-diagram.html).A történeti kutatás során az elsődleges feltevés a könyvek származási helyeként a nácik által Európá-ból összerabolt, az észak-csehországi Szudéták kas-télyaiba hurcolt gyűjteményekhez kötötte a könyvek többségét. A nemzeti levéltár, a nemzeti könyvtár és a külügyminisztérium archívumában megtalált források alapján a nemzeti és egyetemi könyvtárba besorolt könyvek a tulajdonbélyegzőik alapján visz-szakerültek az anyaintézményeikbe. De nem volt minden könyvben proveniencia, ezek eredetileg is a nemzeti és egyetemi könyvtárba kerülhettek. Sajnos sok könyv esetén nem állnak rendelkezésre azokat azonosító listák, kimutatások.Hová valók ezek a könyvek? Ehhez szélesebb törté-nelmi kontextus szükséges. A háború után központi kérdés lett a németek, magyarok és kollaboránsok kitelepítése és tulajdonuktól való megfosztása. A tulajdonbélyegzők alapján megállapítható, hogy a nem bohemikumnak minősülő könyvek többsége ebből a kisajátítási hullámból ered, ahogyan a felszá-molt német felsőoktatási intézmények könyvei is. Az sem kizárt, hogy olyan személyek magánkönyvtárai is bekerültek a kisajátítottak közé, akiket 1948 után kitelepítettek, tulajdonuktól megfosztottak.A projekt a kulturális örökség kategóriába tartozik, azért is fontos a népszerűsítése, mert könyvtártörté-neti szempontból unikális, egyedülálló kutatási kí-sérlet. A projekt célközönsége elsősorban a szakmai közösség, a virtuális kiállítás azonban a szélesebb nyilvánosságnak szól. A projekt logója a kutatásban nagy szerepet betöltő proveniencia jegyei alapján a tulajdonbélyegző lett, amelyben a projekt neve két nyelven (cseh és angol) szerepel. A bélyegzőmo-tívum a projektet legjobban kifejező látványelem lett. Az eddig azonosított könyvekben ezer egyedi bélyegzőt találtak.A projekt weboldala www.knihyznovunalazene.eu is kétnyelvű. A virtuális és valós kiállítás a szakmai és szélesebb közönséget is megcélozza. A valós ki-állítás a nemzeti könyvtár híres épületében, a prágai Klementinumban található.

(Prókai Margit)


Tudománymetria, bibliometria

5/2016

FIala, Dalibor – WIllett, Peter: Computer science in eastern europe 1989-2014 : a bibliometric study. – Bib-liogr. In: aslib journal of information management. – 67. (2015) 5., p. 526-541.

A számítástechnika kelet-európában 1989 és 2014 kö-zött: bibliometriai vizsgálat

adatbázis; Bibliometria; Publikálás -tudományos kiad-ványoké; Szakirodalom -számítástechnikai

A dolgozat célja, hogy a számítástechnika fejlődé-sét vizsgálja 15 kelet-európai országban a berlini fal 1989-es leomlását követő időszakban. A szerzők 82 121 számítástechnikai publikáció bibliometriai elemzést végeztek el, melyeket a Web of Science indexelt, de megvizsgálták az egyes országok kiad-ványait, hivatkozásait és együttműködési jellemzőit is.Lengyelország volt a legtermékenyebb, őt követte Oroszország, a Cseh Köztársaság, Románia, Magyar-ország és Szlovénia. A publikációk aránya jelentősen nőtt a vizsgált időszakban, de ez nem járt együtt a minőségi publikációk hasonló növekedésével. Ma-gyarország és Szlovénia volt a legbefolyásosabb a cikk per hivatkozás szempontjából. A mesterséges intelligencia volt a leggyakoribb számítástechnikai téma, az interdiszciplináris alkalmazások bírt a leg-nagyobb impakt faktorral. Az USA, Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Kanada volt a leggyakrabban együttműködő nyugati ország, és az amerikai szerzőkkel közös publikációkra hivatkoztak a legtöbbet. Ez volt az első bibliometriai tanulmány a posztkommunista Kelet-Európa számítástechnikai irodalmáról, melyet már a Web of Science indexelt.

(Autoref.)

6/2016

Shah, tariq ahmad – Gul, Sumeer – GauR, Ramesh C.: Authors self-citation behaviour in the field of Library and Information Science. – Bibliogr. In: aslib journal of information management. – 67. (2015) 4., p. 458-468.

A szerzők önhivatkozási gyakorlata a könyvtár- és infor-mációtudományi szakirodalomban

Bibliometria; Folyóirat -könyvtári; hivatkozás; Könyvtártu-dományi szakirodalom

A dolgozat a szerzők önhivatkozását elemzi a könyv-tár- és információtudományi (LIS) szakirodalomban, de vizsgálják azt ezt befolyásoló tényezőket is.Először a Social Science Citation Index 2012-es kö-tetében szereplő LIS folyóiratokat keresték ki. Az Information Science and Library Science tárgyszó alatt 84 folyóirat szerepelt, és ezek közül 12 címet választottak ki a szisztematikus mintavételhez. A vizsgálat csak azokra az eredeti kutatásokat leíró és szemlecikkekre szorítkozott, melyek ebben a ti-zenkét folyóiratban 2009-ben jelentek meg. Azért esett a választás a 2009. évre, hogy legalább öt év (2009–2013) álljon rendelkezésre a Web of Science Core Collection (a Book Citation Indexet kivéve) és a SciELO Citation Index hivatkozásaiból. A hivatko-zást akkor tekintették önhivatkozásnak, ha az egyik szerző és a hivatkozott közlemény is közös volt, azaz ha a hivatkozó társszerzők és hivatkozók neve is azo-nos volt. A homonimák, helyesírásbeli különbségek és névelírások miatti kockázat minimalizálása érde-kében a teljes szerzői neveket hasonlították össze a hivatkozott és a hivatkozó cikkekben.Pozitív korreláció áll fenn a szerzők száma és az ösz-szes hivatkozás száma között, de nincs korreláció a szerzők száma és az önhivatkozások száma/aránya között, azaz az önhivatkozásokat nem befolyásolja a társszerzők száma. Az együttműködésben készült cikkekre többen hivatkoztak, mint az egy szerzős közleményekre. Nem volt statisztikailag szignifikáns eltérés a hivatkozások (az összes és az önhivatko-zás) számát tekintve azon közleményekben, melyek különböző típusú együttműködések eredményei voltak. Erős és szignifikáns pozitív korreláció áll fenn az összes hivatkozás száma és az önhivatkozás gyakorisága között, de nincs összefüggés az összes hivatkozás száma és részaránya között. A szerzők szí-vesebben hivatkoznak saját korábbi műveikre, mint más szerzők írásaira. Az összes hivatkozás száma és az önhivatkozások számai pozitívan korrelálnak a forráskiadvány impakt faktorával. Az összes hivatko-zás korrelációs együtthatója sokkal magasabb, mint az önhivatkozásoké. Negatív korreláció mutatkozik az impakt faktor és az önhivatkozások részaránya között. Különös figyelmet érdemel, hogy a korre-láció minden esetben gyenge. A kutatás rávilágít a szerzők önhivatkozására könyvtár- és információtu-domány területén, és arra ösztönöz, hogy folytassuk a kutatást nagy mintán, keressünk hivatkozásokat a


Book Citation Indexből (WoS) is, és az eredménye-ket más rokon témákkal összehasonlítva erősítsük a tanulmány megállapításainak érvényességét.

(Autoref.)

Lásd még 4

Könyvtár- és tájékoztatásügy

Általános kérdések

7/2016

CRoWley, Bill: Developing information and library theory for a conflicted paradigm world. – Bibliogr. In: libri. – 65. (2015) 3., p. 207-216.

elméleti alapvetések a könyvtár- és információtudomány-ban a modern világ ellentmondásos körülményei között

Igény; nemzetiségi olvasó; vallásos irodalom

A vallás szemmel láthatóan virágzik a mai, modern világban is, a vallási hagyományok pedig még az alapvetően szekularizált Európában is egyre inkább hatást gyakorolnak a politikai és kulturális szférában. Az észak-amerikai és európai könyvtárosok azonban nincsenek felkészülve ennek kezelésére, a vallásos olvasók igényeinek ésszerű kielégítésére. Kutatási eredmények és gyakorlati útmutatók helyett csak a törvényeket és bírósági határozatokat használhatják kapaszkodóul, esetleg más tudományágak nem fel-tétlenül adekvát modernitás-elméleteit vehetik „köl-csön” a probléma kezeléséhez.2010-ben az Illinois State University Milner Library vezetője számolt be arról, hogy könyvtára milyen rögtönzött megoldásokkal orvosolta az iszlám val-lású hallgatóknak a Korán kezelésével kapcsolatos panaszait. Egy iszlám szakértő tanácsai alapján az-óta szem előtt tartják, hogy a szent könyvhöz csak hívők nyúlhatnak, más legfeljebb csak kesztyűvel, a Koránt nem szabad a padlón vagy lábak közelében elhelyezni, és tilos borítólapjára más könyvet rátenni. Ezenkívül ha éppen nem olvassák, csukva kell tartani. Mindezeket betartják, de a könyvtár gyakorlatában ezek után kifogásolható, hogy a Korán különleges

kezelésével kiemeli az iszlám vallást a többi közül, háttérbe szorítva ezzel a keresztény, zsidó, hindu és más vallásokat.A probléma megoldásában nem segít, hogy már a vallásosság definiálása sem egyszerű, és a történelem során – főleg a protestantizmus és a felvilágosodás hatására – sokat változott. Ma is sokféle szemlélet-tel találkozhatunk az amerikai polgárjogi törvény széles körű jogi értelmezésétől Habermas állításáig, mely szerint a vallás az alkotmányos államban nem több mint egy szubkultúra – egy a sok közül. Álta-lában elmondható, hogy a meghatározások többsége nincs tekintettel a vallás mély kulturális, társadalmi beágyazottságára és az ebből fakadó befolyására. Pedig ez a befolyás kitűnik abból is, hogy milyen kétségbeesett küzdelem folyt Európában a világi hatalom és az egyház között a középkortól kezdve a reformáción keresztül a felvilágosodásig, mely az állam és a vallás szigorú elválasztását tűzte ki célul. A sokféle nemzetből egybekovácsolódott Egyesült Államok például jóval megengedőbb az egyházakkal kapcsolatban, és sokféle felekezet virágzik benne. Franciaországban, a felvilágosodás szülőhazájában viszont azóta is egyedülállóan komolyan veszik a sze-kularizációt. Mára csak annyi változás történt, hogy már nem a katolikus egyház a fő ellenfél, hanem az iszlám. Az elmúlt harminc év alatt ugyanis a hajdani gyarmattartó országban 5-ről 6 millióra nőtt az isz-lámhívők száma. Ez már olyan fenyegetést jelent a nemzeti kultúrára, hogy komoly intézkedéseket lép-tettek életbe, 2011-ben például betiltották a nyilvá-nos helyeken az arcot eltakaró női viseleteket. Fran-ciaországban tehát a könyvtárak eleve nem lehetnek semlegesek a törvények megszegése nélkül, hiszen nyilvános helyként nem engedhetik, hogy használóik vallásos viseletben, arcot takaró ruházatban lépjenek a könyvtárba. Ilyen körülmények között nem könnyű


a francia könyvtártudósoknak a pozitív kapcsolat ki-építéséhez hozzájárulni a hívők és a szekularizáció buzgó védelmezői között.A vallásos könyvtárhasználók információs szükség-leteinek felmérése és józan kielégítése érdekében a szekuláris és a vallásos kutatók együttműködése lenne a leggyümölcsözőbb, például a pragmatikus kutatás kilenclépéses modelljének alkalmazásával. A szükséges lépések: a közös nyelv megtalálása, ki-alakítása; a problematikus helyzet meghatározása, egyes elemeinek definiálása; analóg problémák meg-oldásainak feltérképezése; egy vagy két megoldás kidolgozása; tesztelése; finomhangolása; a sikeresek bevezetése szélesebb körben; a hatékony működés folyamatos monitorozása; a változások nyomán a problémás szituációk újbóli vizsgálata.

(Fazokas Eszter)

8/2016

FoRtIeR, alexandre – BuRKell, Jacquelyn: hidden online surveillance: what librarians should know to protect their own privacy and that of their patrons. – Bibliogr. In: Information technology and libraries. – 34. (2015) 3., p. 59-72.

Titkos online megfigyelés. Mit kell a könyvtárosnak tudnia a magánszféra védelméről?

adatvédelem; használók képzése; Könyvtárosi hivatás

A könyvtáros szakmai felelőssége, hogy védje az információkhoz való hozzáférés jogát – megfigyelés nélkül. Ezt a jogot most egy új és növekvő fenyege-tés sérti: a gyűjteményt és használatát személytele-nül azonosító információk (IP-címek) megszerzése révén, vagyis online szokásaink nyomon követésével. (Kormányzati ügynökségek és kereskedelmi ténye-zők a ludasak ebben.)A tanulmány áttekinti az online szokások nyomon követését (behavioral tracking), megállapítja előnye-it és hátrányait, leírja a használt mechanizmusokat, melyeket nyomkövetésre használnak, és használható stratégiákat kínál azok felismerésére és korlátozására. A szerzők érvekkel támasztják alá, hogy ez a tudás alapvető fontosságú a könyvtáros számára, mert (1) a könyvtárosnak úgy kell értékelnie az ajánlott we-bes oldalakat – figyelembe véve a nyomon követési gyakorlatot –, hogy óvja az olvasó magánszféráját is, és (2) az információs műveltségi foglalkozások

alkalmával beszélnie kell a nyomkövetésről is, hogy az olvasók védeni tudják privát szférájukat.

(Autoref.)

9/2016

haavISto, tuula: libraries are participants in an open society In: Scandinavian library quarterly. – 48. (2015) 3., p. 14-15.

a könyvtárak egy nyitott társadalomban

kiállítás; közművelődési könyvtár; Nemzetiségi olvasó; tájékoztatás szabadsága

Finnországban utoljára egy helsinki könyvtárban a Charlie Hebdo szatirikus hetilap alkalmazottai el-leni, 2015. tavaszi terrorista merénylet áldozatainak emlékére rendezett emlékkiállítás váltott ki vitát. A Finn Képregény Társaság a kiállítást a folyóirat saját képanyagából és a képregényrajzolók ez alkalomból készített műveiből állította össze. A vitatható anya-gokat is tartalmazó kiállításnak tudatosan ott adtak helyet, ahová a látogatók véletlenül nem juthattak el. A hatás komoly volt, de nem provokatív.A kiállítás ellentétes érzelmeket keltett: a muszlim közösség összezavarodott, mások a támadástól félve elítélték, hogy a kiállítást a könyvtárban rendezték. A könyvtár alkalmazottai is kifejezték véleményüket, de bíztak vezetőikben, hogy megvédik a kiállítást. Volt ugyan néhány fenyegetés, de tettekre nem került sor. Valójában üdvözlés fogadta a muszlim közösség tervezett demonstrációját, mivel azt legális módon szervezték. A kiállítás eredményeként találkozó jött létre a könyvtár és a muszlim közösség vezetése kö-zött. A kifejezés szabadsága és a felelősség közötti kapcsolat finn értelmezése akkor igazolódott, amikor a muszlim vezetők elmondták, nekik hogyan kell hi-dat építeni híveik és a világi közösség nézetei között. A könyvtár vezetőinek sikerült meggyőzni a tárgyaló partnereket arról, hogy a muszlim családok gyerekei véletlenül sem láthatják a kiállítást.A szólásszabadság került veszélybe 2013-ban a Jyväskyläi Városi Könyvtárban is, amikor egy kiadó olyan kiállításra kért helyet, amely a finn jobboldali szélsőségesekről szóló új műveket mutatja be. A he-lyi jobboldali szélsőségesek megtámadták a kiállítást, megkéselték az őrt. A támadókat később elítélték, de az incidens is bizonyította, hogy a finnek a könyv-tárat általában szent helynek tekintik, nyugalmuk


megsértése a közmédiában és az újságokban erőteljes érzelmeket vált ki.Az események után a finn könyvtári közösségben is szaporodtak a viták, elsősorban a 2013-ban tartott szakmai rendezvényeken és online fórumokon. Hel-sinkiben a Charlie Hebdo miatti zűrzavar egybeesett a könyvtár stratégiai munkájával és a könyvtári ér-tékek felülvizsgálatával. A vezetés és a munkatársak között valódi viták folytak. A következtetések világo-sak voltak: a szólásszabadság a legfontosabb érték; a biztonságot garantálni kell, de nem lehet mögé bújni, és a felelősséget a társadalomra hárítani.2010-ben, amikor a finn könyvtárakat felszólították, hogy vegyenek részt a Belügyminisztérium és az Eu-rópai Unió által meghirdetett Diszkriminációellenes zóna kampányban, csak néhányan válaszoltak a ki-hívásra. A könyvtárak kívülállónak érezték magukat, úgy gondolták, ez nem rájuk tartozik. A semlegesség és a biztonságra törekvés nemcsak finn jelenség, például 2012-ben az IFLA konferenciáján a vita a szólásszabadság nyílt támogatásának elkerüléséről szólt. Meg kell találni az egyensúlyt a nyitottság és az olvasók, a dolgozók biztonsága között.A finn városokban nagyon figyelnek a biztonságra, vannak tervek a kockázat kezelésére, az előre nem lá-tott eseményekre. A könyvtár nyitottságának biztosí-tásához az egyik eszköz a felkészültség. A jyväskyläi könyvtár példamutatóan járt el, a személyzetnek volt ismerete a válságkezelésről, és amikor a valóságban válsághelyzet alakult ki, tudta, mi a teendő.A szólásszabadság és a felelősség kérdése azóta foglalkoztatja a szerzőt, a Helsinki Városi Könyvtár igazgatóját, amikor egy dán újságban megjelentek a Mohamed-karikatúrák (2005). Célja, hogy a könyv-tárak állandóan emlékezzenek Nelson Mandela mon-dására, mely szerint a szabadsággal együtt jár a má-sokért viselt felelősség. A könyvtárak feladata, hogy a közhangulatot a kifejezés szabadsága, a tolerancia és a különböző népcsoportok közötti őszinte párbe-széd irányába befolyásolják.

(Viszocsekné Péteri Éva)

10/2016

hytteBalle IBanZe, Karen – SanDFæR, anne: the long haul towards open research results In: Scandinavian library quarterly. – 48. (2015) 1-2., p. 10-12.

A nyílt kutatási eredményekhez vezető hosszú út

elektronikus könyvtár; Fejlesztési terv; Hozzáférhetőség; Megőrzés; Publikálás -tudományos kiadványoké

Dániában hároméves előkészítés után 2014 júniusá-ban egy országos bizottság megfogalmazta a nyílt hozzáférés stratégiáját. A nyílt hozzáférés zöld útját alkalmazzák: a kutatók kézirataik egy példányát in-tézményi vagy tematikus digitális archívumokban helyezik el (ezt párhuzamos közreadásnak is neve-zik). Azt a célt tűzték ki, hogy 2017-re a 2016-ban publikált cikkmennyiség 80%-a, 2022-re pedig az előző évben publikált cikkek teljes köre legyen nyílt hozzáféréssel elérhető.2014-ben a Denmark’s Electronic Research Library (DEFF) finanszírozásával kétéves projekt indult. Egyik célja a Dániai Nyílt Hozzáférés Titkárságának (OA titkárság) létrehozása az érintett szak-, tudomá-nyos és felsőoktatási könyvtárak részvételével. Az OA titkárság – többek között – összefogja és támo-gatja a könyvtárak nyílt hozzáféréssel kapcsolatos kezdeményezéseit, továbbá fórumot létesít a tapasz-talatcseréhez.Az ambiciózus stratégia csak fokozatosan valósul meg. Jelenleg még csak a dán kutatási eredmények 7%-a szabadon hozzáférhető. A kutatók szerint példá-ul a nyílt hozzáférésű publikálás költséges és megter-helő. A könyvtáraknak meg kell ismertetniük a kuta-tókkal, mire jogosultak, és meg kell nyugtatniuk őket, hogy ez a módszer nem rontja a minőséget.A jövőben az egyetemek értékelésénél azt is vizsgál-ják, mennyire tartják be a nyílt hozzáférési stratégia követelményeit. Szakterületenként jelentős eltérések tapasztalhatók. A természettudományi, műszaki és orvostudományi területen a publikációk legtöbbje szakfolyóiratokban és konferenciai kötetekben jele-nik meg, ami könnyen átadható a digitális archívu-moknak. A humán és a társadalomtudományi kutatók ugyanakkor főként monográfiákban, antológiákban és kutatási jelentésekben teszik közzé eredményeiket, és ezek a publikációk nem igazán alkalmasak a digi-tális archívumokban való párhuzamos közreadásra.A könyvtárak csak akkor tudnak jól teljesíteni a nyílt hozzáférés stratégiájának megvalósítása terén, ha együttműködnek az anyaintézményeikkel. A tevé-kenységüket segítő OA titkárság egyaránt foglalkozik az infrastruktúra, a licencek, a gazdaságosság és az igények kérdéseivel.

(Hegyközi Ilona)


11/2016

PInFIelD, Stephen: Making open access work: the “state-of-the-art” in providing open access to scholarly literature. – Bibliogr. In: online information review. – 39. (2015) 5., p. 604-636.

Nyílt hozzáférés biztosítása a tudományos irodalomhoz: helyzetkép

elektronikus folyóirat; elektronikus könyvtár; hozzáférhe-tőség; Publikálás -tudományos kiadványoké

A cikk áttekintést ad a tudományos kommunikáció egyik legfontosabb és legvitatottabb területéről, a ku-tatási eredmények nyílt hozzáférésű (OA) publikálá-sáról és terjesztéséről. Leírja és bemutatja az eddigi trendeket és a jövőbeli kihívásokat azon érdekeltek számára, akik nyílt hozzáférést biztosítanak a tudo-mányos szakirodalomhoz.A dolgozat több, egymással összefüggő bizonyíték-szálból áll, melyekről a mostani diskurzus folyik a nyílt hozzáférésről, ideértve a lektorált szakirodalmat, a szürke irodalmat és más kommunikációs formákat (blogok és online vitafórumok). A tanulmány a 2010 óta megjelent lektorált szakirodalom nagy léptékű szövegelemzését végzi el a VOSviewer eszköz fel-használásával, kiindulásképpen az OA diskurzusban felmerült témák kifejtéséhez. A tanulmány számos fontos kérdéssel foglalkozik, beleértve a „zöld” út (a repozitóriumokban való elhelyezés) és az „arany” út (folyóirat-kiadás) közötti kapcsolatot, az OA-hoz kapcsolódó, fejlődő tudásalapot, a kutatók attitűdjét és szokásait, a politikai irányokat, a repozitóriumok menedzsmentjét, a folyóiratoknak a tudományos kommunikáció jövőjét illető fejlesztéseit és az intéz-ményi válaszokat, témákat. Ez azt sugallja, hogy a jelenlegi kihívások most arra összpontosítanak, ho-gyan tehető az OA a gyakorlatban működőképessé, miután túljutottunk azon a vitán, hogy ennek kelle-ne-e lennie. A cikk strukturált, bizonyítékon alapuló képet ad a nyílt hozzáférés legfőbb témáiról, és kulcs-fontosságú területeket jelöl ki a jövőbeli kutatások és politika számára.

(Autoref.)

12/2016

teRRaS, Melissa: opening access to collections : the making and using of open digitised cultural content. – Bibliogr. In: online information review. – 39. (2015) 5., p. 733-752.

Hozzáférést biztosítani az állományhoz. Nyílt digitalizált kulturális tartalmak előállítása és használata

Digitálizálás; Hozzáférhetőség; kulturális örökség; Meg-őrzés

A dolgozat célja, hogy bemutassa a nemzeti kulturális örökség tartalmaihoz való hozzáférés növelése érde-kében és a nyílt hozzáférés mozgalom (Open Access Movement, OAM) keretében folytatott digitalizálá-si tevékenységet. Leírja, hogy a digitális kulturális örökség tartalmainak egyre nyitottabb engedélyezése lehetőséget ad a művészetek és a humán tudományok kutatói számára a kulturális örökség anyagaihoz való hozzáférésre és azok elemzésére.A tanulmány elsősorban a jelenlegi digitalizálási en-gedélyezés (licensing) légkörének a szakirodalmát és mértékét tekinti át. Leírja a most folyó kutatási projektekből, a nyílt hozzáférésről és a digitalizá-lásról a közelmúltban megjelent irodalomból vett példákat, hogy rávilágítson azokra a lehetőségekre és korlátokra, melyekkel a képtárak, könyvtárak, levéltárak és múzeumok (GLAM) már a digitális örökség tartalmainak létrehozása és használata előtt szembesülnek. Az a digitális információs környezet, melyben a digitalizált tartalmak létrejönnek és szol-gáltatják őket, nagyon megváltozott. Lehetővé teszi a digitális adatok újrafelhasználását és megosztását, ösztönzi a kutatást az egész szektorban, noha vannak még engedélyezési problémák. Továbbra is fennáll annak a lehetősége, miként lehet:

tanulmányozni a nyílt hozzáférésű kulturális örök- –ség használatát és a használóit;terjeszteni és előmozdítani a nyílt kulturális ada- –tok befogadását;meggyőzni az intézményeket, hogy nyílt, hozzáfér- –hető formában tegyék közzé adataikat;olyan aggregátorokat és keresési lehetőségeket ki- –fejleszteni, hogy az információs forrásokat úgy kap-csolják össze, hogy azok kereshetők legyenek;a nagy teljesítményű számítástechnikai eszköz- –parkot a legjobban felhasználni annak az óriási adatmennyiségnek az elemzésére és feldolgozásá-ra, ami a szerző szerint most az egész ágazatban rendelkezésre áll.

Remélhető, hogy az az áldás, hogy ezek az anyagok nyíltan elérhetők, már világossá teszi – és másokat is ösztönöz a GLAM szektorban –, hogy érdemes megfontolniuk gyűjteményeik nyílt hozzáférésűvé és új célokra használhatóvá tételét.A magas minőségű, nyílt hozzáférésű források meny-nyiségi növekedése a kulturális örökség területén


gazdagabb kutatási környezetet eredményez, mely-ben nőni fog a történelem, a kultúra és a társadalom megértése.A tanulmány az első alkalommal foglalja össze a digitalizálás és a kulturális örökség területének je-lenlegi helyzetét a nyílt hozzáférési mozgalommal összefüggésben, és rávilágít a művészetek, a humán, társadalom- és történettudományok kutatói és okta-tói előtt álló lehetőségekre. Egyben állásfoglalás is, amely arra ösztönöz, hogy napirenden tartsuk a kul-turális örökség területén a nyílt hozzáférést, és be is mutatja azokat a lehetőségeket, melyek a kultúra és a társadalom tanulmányozására léteznek, ha az adatok nyílt hozzáférésűek.

(Autoref. alapján)

Lásd még 3, 31, 32, 34

Nemzeti könyvtárügy

13/2016

GaRIBaShvIlI, Irakli: libraries in Georgia in 2004-2015 In: Journal of library administration. – 55. (2015) 5-8., p. 549-561.

Grúzia könyvtárügye 2004-től 2015-ig

egyesület -könyvtári -nemzeti; KönyvtárügyA Grúzia könyvtárügyének jelenlegi helyzetéről adott általános áttekintés konklúziója szerint annak ellené-re, hogy az államnak nincs világos politikája vagy stratégiája a könyvtári szolgáltatások tekintetében, és hogy 2006 és 2012 között jelentős könyvtárbezárás zajlott, a könyvtárak ma jobb körülmények között, újabb berendezéssel és korszerűsített gyűjteménnyel várják olvasóikat, akik számára gyorsan fejlesztettek ki innovatív, információtechnológiai alapú szolgálta-tásokat is. Figyelemre méltó az elektronikus kataló-gusok fejlődése, a digitalizálás, az innovatív és krea-tív szolgáltatások, az oktatás és képzés új tananyaga, a használóközpontú programok és szolgáltatások.Ugyanakkor sem az állami intézményekben, sem a társadalomban nem változott meg a könyvtárakkal, könyvtárosokkal szembeni magatartás. A könyvtáro-sok szerepe és jelentősége általánosan alulértékelt, és ez a támogatás teljes hiányában is megmutatkozik. Hiányzik a könyvtári szolgáltatások stabil fejlesztését célzó közös stratégia fontosságának és hatékonyságá-nak megértése. A grúz könyvtáregyesület az egyetlen

olyan szervezet, amely következetesen dolgozik eze-ken a problémákon.Említést érdemel még, hogy a grúz könyvtárosok és információs szakemberek új és aktív kapcsolatokat alakítottak ki külföldi kollégákkal vagy partnerin-tézményekkel. Az országos tudományos könyvtár egyre inkább vezető szerepet tölt be a tudományos és felsőoktatási könyvtárak között a szolgáltatások korszerűsítése, az új technológiák fejlesztése és a tudományos kommunikáció új módszereinek támo-gatása terén.

(Mohor Jenő)

14/2016

RaneMo, Cecilia: the route to comprehensive national library statistics In: Scandinavian library quarterly. – 48. (2015) 1-2., p. 42-44.

Az átfogó nemzeti könyvtári statisztika felé vezető út Svédországban

Jogszabály -könyvtárügyi; Könyvtári rendszer -országos; Statisztika

A könyvtári statisztika módosításának oka elsősorban az, hogy elérjék a svéd hivatalos statisztika minőségi szintjét. A 2013-ban életbe lépett új statisztikai tör-vény magasabb minőségi követelményeket írt elő, és azt, hogy közelítsen az európai statisztikai gya-korlathoz. A korábbi modell erre alkalmatlan volt. Az adatok gyűjtése négy különböző kérdőív alapján történt, melynek a kérdései is eltértek egymástól (könyvtártípus szerint).Amióta a svéd könyvtárak regionális rendszerben működnek, és egyre több könyvtárat integrálnak, nem logikus, hogy eltérő kérdéseket kapjanak. Az új sta-tisztikai rendszerben a kérdések a média tartalmára irányulnak, nem a média típusára. Az érdekes, hogy milyen tartalmat akarnak a felhasználók, nem pedig az, hogy milyen formátumút. (Nem tudtak persze ellenállni az olyan kérdések feltételének, hogy „írott könyv” vagy „hangos könyv”, de nincs olyan, hogy „nyomtatott vagy digitális” – ld. a http://bibstat.libris.kb.se/surveys/example/ címen a svéd kérdőívet.)Az új svéd könyvtári törvény eredményeként (2014) már új kérdések szerepelnek a kérdőívben; a törvény előtérbe helyezett bizonyos használói csoportokat, s emiatt külön kérdések vonatkoznak a gyermekek-re, fiatalokra, diszlexiásokra, az idegen nyelvű és a nemzeti kisebbségi nyelvű dokumentumokra is. (A


könyvtárstatisztikai szakértői csoport javaslatai is hatottak a kérdőív kialakítására.)Először vázolták az új kérdőívet, és kikérték az érin-tettek (szervezetek, hivatalok, érdekelt csoportok, könyvtárosok, szakértők és olvasók) véleményét. Rengeteg visszajelzés érkezett, s ezek döntően be-folyásolták a kérdőív végső kialakítását. (A meg-határozásoknál felhasználták a nemzetközi szabvá-nyokat is.) A mintavételt úgy szűkítették, hogy min-den közpénzből fenntartott könyvtárra kiterjedjen, melyek hetente legalább 20 órát nyitva tartanak. Az iskolai könyvtárak okoztak csak gondot: úgy tűnt, hogy több helyen nincs is iskolai könyvtár, és mert a nemzeti könyvtár minimumfeltételeket adott meg a személyzetre vonatkozóan (statisztikai célból), vita indult, hány könyvtárosra van szükség egy iskolai könyvtárban.Svédországban sohasem létezett teljes lista a köz-pénzből fenntartott könyvtárakról, de széles körű kérdőívekkel sikerült létrehozniuk egyet. (Pl. 6000 iskolát kérdeztek meg, van-e könyvtáruk, és csak 820-ban volt. Nehezebb volt könyvtárra találni, mint gondolták.) Végül nagyjából 2200 könyvtárat találtak önálló telephellyel, címmel, melyek megfeleltek a kritériumoknak (ld. svédül a http://bibdb.libris.kb.se/search?q=* címen).A gyűjtött adatok minősége érdekében automatizált, hálózati alapú rendszert választottak. A válaszok egy adatbázisba kerülnek, melyből aztán beszámolók nyerhetők diagramokkal, grafikonokkal. Svédország-ban minden településnek rendelkeznie kell könyvtári tervvel, és használhatják az adatbázist arra, hogy lás-sák, miképpen valósult meg a tervük.Egy-egy település összes könyvtára közösen jelent-heti be statisztikai adatait – feltéve, ha ugyanazt a rendszert használja. (Így a jelentések száma is csök-kent.)Meglepetést okozott, hogy az új összesített számok megegyeztek a korábbi évek adataival, noha a kér-dőív radikálisan megváltozott. Az integrált könyvtári rendszerek svéd beszállítóinak pedig nem volt még idejük változtatni a kinyerhető statisztikák beállítá-sán, ezért nehéz volt az új kérdőív kitöltése; emiatt 2015-ben rendszerfejlesztést kell végrehajtaniuk. Enyhén csökkent a válaszadó könyvtárak száma is, noha az adatszolgáltatás kötelező Svédországban, de a statisztikai adatközlést végző könyvtárosok tü-relmesen és jól dolgoztak a sok változtatás ellenére. Folytatás a következő évben!

(Murányi Lajos)

Együttmûködés

15/2016

MaRvIn, Stephen G.: Resource sharing in latin america In: Interlending & document supply. – 43. (2015) 3., p. 138-144.

Forrásmegosztás latin-amerikában

Digitalizálás; együttműködés -belföldi; együttműködés -nemzetközi; elektronikus könyvtár; Fejlesztési terv; Fel-sőoktatási könyvtár; Hozzáférhetőség

A latin-amerikai források elérhetőségével két nem-zetközi projekt foglalkozik: az egyik 2009-ben az IFLA keretében folyt a tudományos könyvtárak kon-zorciumainak fejlődéséről, a másik célja a könyvtári konzorciumok fejlesztéséhez szükséges képzés volt. A könyvtári konzorciumok tanulmányozásához öt or-szágot választottak ki: Argentína, Chile, Costa Rica, Guatemala, Peru. Perura azért esett a választás, mert egy soknemzetiségű országban akarták az együtt-működést és a nemzeti fejlesztési projekteket meg-ismerni. A fejlesztési projektbe később Honduras, Nicaragua és Bolívia is bekerült, a képzési projekt-ben pedig további országok képviselői vettek részt. A résztvevők és az INASP (International Availability for Scientific Publications) együttműködésének célja az volt, hogy az országok önállóan tudják a munkát irányítani, végrehajtani, fenntartani. Sok egyetemi könyvtárban és kutatóintézetben van osztott szolgál-tatás nyílt forrásokból, többeknél digitalizált folyó-iratcikkekből, máshol a diplomamunkák téziseiből. A Latin-Amerikában fejlesztett indexelő szolgáltatások mind spanyol nyelvű anyagokra épülnek.A nemzetközi szervezetek és a Research4Life (az ENSZ-szervezeteket, amerikai egyetemeket és nem-zetközi kiadókat összefogó) vállalkozás az UNESCO legnépszerűbb adatbázisait használja az iparilag fej-lett országok és a fejlődő világ közötti tudományos különbség csökkentésére. Az IFLA-projektben részt vevő országok is használják a Research4Life szolgál-tatásokat, nyelvi akadályok itt is vannak.A nemzetközi szervezetek által támogatott, fontosabb digitalizálási projektek:

folyóiratok: LAMJOL, Latindex, Redalyc, –SciELO,könyvek: El Libro Total (klasszikus spanyol –irodalom),


disszertációk, tézisek: Cybertesis. –A CLADEA szervezet bekapcsolódott egy 200 intéz-ményt összefogó, a tudomány támogatását és bibli-ográfiai szolgáltatások nyújtását célzó projektbe. A tagok a folyóiratcikkek megosztása alapján 24 óra alatt szolgáltatnak egymásnak, a CLADEA menedzs-ment témában segíti a vitákat és a tudásmegosztást, a könyvtári menedzsment számára is tart képzést.Intézményi repozitóriumok:

La Referencia – a tagországok által az OAI- –PMH protokoll szerinti metaadatokat integ-rálja a RedCLARA, Latin-Amerikát átfogó hálózati infrastruktúrában elérhető, nemzeti repozitórium-hálózatok alapján;Alice2 –állandó környezetet biztosít a kuta- –tásban és az oktatásban, különös figyelemmel a Latin-Amerika és Európa közötti együttmű-ködésre;ECLAC – Latin-Amerika és a Karibi Térség –Gazdasági Együttműködési Bizottsága 2014-ben Peruban indított repozitóriuma, több mint 35 ezer digitális publikáció egy pontról történő elérését teszi lehetővé, a dokumentumok vég-ső, legális változatának a hosszú távú megőr-zését biztosítja.

Tény, hogy a nagy nemzetközi tudományos indexelő szolgálatok latin-amerikai anyagokat alig dolgoznak fel, a latin-amerikai szerzőkre nincsenek hivatkozá-sok, nem jelennek meg a nemzetközi rangsorokban; ez oda vezet, hogy az egyetemek nem tudják teljesí-teni az akkreditáció követelményeit.2014-ben vita alakult ki a WIPO és a latin-amerikai és karib-térségi csoport között a könyvtári szolgál-tatásokat érintő szerzői jogi kérdésekről. Az IFLA és a szakkiadók nemzetközi szervezete bekapcsolódott a megoldásba.Több országban igyekeznek megőrizni az ősi nyel-veket és a kultúrát, Guatemalában találtak egy 23. nyelvet, Hondurasban a jövő nemzedékek számára írnak ősi nyelven könyveket.A kulturális, oktatási és tudományos minisztériumok feladata az infrastruktúra, a wifi-hálózatok fejlesz-tése, a sávszélesség növelése. Nemzeti vagy nem-zetközi szintű támogatás elsősorban a technológiai fejlesztésre várható. A nyelvnek, a könyvtáraknak és az egyetemeknek több évszázadra volt szükségük a közös tudományos és oktatási javak kialakításához. A korszerű elektronikus rendszerek kaput nyitnak a világra, az új mobil és globális interaktív kapcsola-tok az IFLA-nak az információelérés szabadságára

irányuló erőfeszítéseit támogatják; erre Latin-Ame-rikának különösen szüksége van.


Lásd még 23, 39

Jogi szabályozás

16/2016

altenhöneR, Reinhard – SChöneBoRn, Katharina: Der lizenzierungsservice vergriffene Werke als Beitrag zur Digitalisierung der literatur des 20. Jahnrhunderts : ein neuer Dienst der Deutschen nationalbibliothek In: Dialog mit Bibliotheken. – 27. (2015) 2., p. 30-33.

A már nem kapható művek licencszolgáltatása – hozzájá-rulás a 20. századi irodalom digitalizálásához

Digitalizálás; Hozzáférhetőség; központi szolgáltatás; Nemzeti könyvtár; Szerzői jog

A nyomtatott szövegek láthatósága és a kutatók általi használata egyre inkább függ attól, hogy elérhetők-e az interneten. Míg a korábbi századok művei már nagy számban digitalizálva megtalálhatók a háló-zaton, a 20. század terméséről ez nem mondható el, csak az egészen újak készültek digitalizált formában. Ebben nem csak a szerzői jog a ludas, de főleg az. A szerzők nagy része nem látja be, hogy az elektroni-kus változat a kiadás számára komoly variáns lehet. A gyakorlatban sem a kiadók, sem a könyvtárak nem látnak üzletet a digitalizálásban. A probléma közel másfél millió 20. századi monografikus művet érint Németországban. Ennek nyomán a törvényhozás úgy döntött, hogy újraszabályozza az 1965. december 31. előtt Németországban megjelent nyomtatott, de már nem kapható művek ügyét. A törvény jogtiszta helyzetet teremt e művek digitalizálásához. A törvény felsorolja az érintett szereplőket – köztük a Német Szabadalmi és Védjegyhivatalt (DPMA).Az új törvény a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) szá-mára is lehetőséget nyújt, hogy könyvtárként 20. szá-zadi állományát digitalizálja, és ehhez az interneten hozzáférést biztosítson. Más könyvtárak is és élhet-nek a törvény adta lehetőséggel. A DNB ezért új köz-ponti szolgáltatást vezetett be Lizenzierungsservice Vergriffene Werke (WLiS) néven. A folyamat kidol-gozásában részt vett a Német Könyvtárak Szövetsége (dbv) és jogkezelő szervezetek is.


A továbbiakban a szerzők részletesen leírják, bemu-tatják, hogyan működik a már nem kapható művek licencszolgáltatása (Lizenzierungsservice Vergriffene Werke = WLiS). A lényeg az, hogy a DPMA-hoz kell benyújtani a kérelmet, s az engedély hat hét elteltével érkezik meg, akkor elkezdhető a digitalizálás, majd a közzététel.) A regisztrált könyvtárak is láthatják a kérelmezett mű adatait, s ha ők is tervezték a digita-lizálást, partnerként csatlakozhatnak a kérelmezőhöz – megosztva a felmerülő költséget és munkát.)2015. július vége óta vehető igénybe a szolgáltatás (WLiS). A DNB a beüzemelés során elsőként 350 cí-met regisztrált, és igényelt licencet. A többi könyvtár már az első nap regisztrált és adott be licencigényt. Számukra és minden érdeklődőnek a DNB honlapján bőséges információk állnak rendelkezésre. Bővebb információk találhatók a www.dnb.de/vwlis/faq/ vagy a [email protected] címen.Az új szolgáltatás sikerétől, minőségi továbbfej-lesztésének megvalósításától és a törvényben már jelzett, a periodikákra való kiterjesztésétől függ, vajon a törvényalkotó által kezdeményezett modell beválik-e a gyakorlatban (a különböző részvevők együttműködése révén egy méltányos érdek-ki-egyenlítődés valósuljon meg a szerzői jogi védelem alatt álló művek digitalizálására). (A folyóirat e szá-ma elolvasható a http://www.dnb.de/SharedDocs/Downloads/DE/DNB/service/dialog20152Volltext.pdf?_blob=publicationFile címen is.)

(Murányi Lajos)

17/2016

tIKunova, Irina Petrovna: knižnye pamâtniki : ûridičeskie i organizacionnye problemy gosudarstvennoj registracii In: Bibliotekovedenie. – (2015) 3., p. 23-30.

Muzeális könyvek: az állami nyilvántartásba vétel jogi és szervezési problémai

Fejlesztési terv; központi nyilvántartás; Megőrzés; Nem-zeti könyvtár; Régi és ritka könyvek

A régi és értékes könyvek megőrzésének Oroszor-szágban a 19. század második felétől kezdődően vannak hagyományai; feltárásukat és állami nyil-vántartásba vételüket a mai Oroszországi Állami Könyvtár ((Rossijskaâ gosudarstvennaâ biblioteka = RGB) elődje javasolta az 1980–1990-es években. A kezdeményezés nyomán a kulturális minisztérium megrendelésére az RGB-ben kidolgozták a nyilván-

tartás, a tárolás és a védelem általános elveit és rend-jét, az Oroszországi Föderáció muzeális könyveiről szóló szabályzatot. A dokumentumot egyeztetésre szétküldték az érdekelt főhatóságoknak, jóváhagyá-sá ra azonban nem került sor. A könyvtári állományok megőrzésének 2001–2010-re szóló nemzeti prog-ramjában szereplő Muzeális könyvek alprogramnak kellett megoldania a régi könyvek feltárásának és re-gisztrációjának feladatát; a szervezési és tudományos módszertani központ funkciót az RGB-re bízták, a finanszírozás az Oroszország kultúrája célprogram-ból folyt. A tíz év alatt kidolgozták a nyilvántartási rendszer jogi, tudományos-módszertani, technológiai és szervezeti alapjait. 2003-ban fogadták el a Muzeális könyvek. Általános követelmények c. szabványt, a könyvtári törvény 2009. évi módosítása szorgalmazza az e téren folyó munkát. A joggyakorlatba bekerült a „muzeális könyv” és a „muzeális könyvek regisztere” fogalom; a régi könyvek regisztrációja az állomány tulajdonosára és az államra egyaránt vonatkozó jogi előírás (norma) lett.Az RGB munkatársai igyekeztek feltárni a régi köny-vek lehetséges tulajdonosait, megbecsülni a gyűjte-mények nagyságát. Több millió kéziratos könyvről, nyomtatott könyvpéldányról, és néhány száz könyv-gyűjteményről kaptak adatokat. Megkezdődött az ős-nyomtatványok bibliográfiai adatbázisainak építése, a legértékesebb gyűjtemények adatainak gyűjtése. 2005-ben indult a régi könyvekkel foglalkozó regi-onális központok hálózatának kialakítása. 2011-re Oroszországban 83 régióból 77-ben összesen 480, régi könyveket is tároló intézményt, 519 könyv-gyűjteményt és 120 ezer régi könyvnek tekinthető dokumentumot találtak (lásd http://kp.rsl.ru). 2009–2012-ben az RGB a DIT-M céggel együttműködve az OPAC-Global alapján fejlesztette A régi könyvek össz-oroszországi gyűjteményét (Obŝerossijskij fond knižnyh pamâtnikov, ún. országos gyűjtemény) és a Muzeális könyvek regisztere információkereső rend-szert. A 2011–2020-as időszakban a régi könyvekkel folytatott munka az egyik legfontosabb; teljesítésé-hez azonban komoly jogi és szervezési problémákat kell megoldani.A könyvtári törvény meghatározza, mely könyvek és könyvgyűjtemények számítanak muzeális könyvnek, rögzíti a könyvtárak jogait, kötelességeit és lehető-ségeit. A 2011. évi miniszteri rendelet szabályozta a nyilvántartásba vételt, a regiszter építési elveit, eljárásait. A régi könyveket először az országos gyűjteménybe kell felvenni, majd a Regiszterbe. A feladatot a Kulturális Minisztériumnak kellene vé-


geznie, de a minisztérium erre nincs felhatalmazva. Az állami feladat szabályozatlansága miatt nincs se regisztráció, se szervezett szakértői munka, késik a vonatkozó szabvány felülvizsgálata. Nincs jogi alapja a regionális szintű munkának, a korábbi történelmi-kulturális megosztási elveket (világszintű, nemzeti, regionális, helyi) a jelenlegi jogszabályok figyelmen kívül hagyták, így a Regiszterbe csak az országos szinten értékes régi könyvek kerülnek.Az országos gyűjtemény a jogi hiányosságok elle-nére épül a Kulturális Minisztérium által kötött szer-ződések keretében. Technológiai alapelvek: egyedi könyvek esetén a rekordok fokozatos alakítása (az RGB alapadatait a tulajdonos könyvtár egészíti ki), távmunka lehetősége, a résztvevők jogosultsági szint-jének meghatározása.A szakemberhiány enyhítésére a szakmai átképző in-tézményben kétéves kurzusokat indítottak. A munka menetét évenként országos értekezleten értékelik. A jogi, személyi és pénzügyi hiányok ugyan nagyban akadályozzák a munkát, az elért eredmények alapján az előrejelzések mégis optimisták.


Könyvtárosi hivatásLásd 8, 67

Oktatás és továbbképzés

18/2016

CaFé, Lígia – Cunha, Miriam vieira da: les programmes de cycles supérieurs en sciences de l’information au Brésil. – Bibliogr. In: Documentation et bibliothèques. – 61. (2015) 2/3., p. 104-108.Res. angol és spanyol nyelven

Mesterfokú információtudományi képzés Brazíliában

Dokumentálóképzés -felsőfokú; könyvtárosképző intéz-mény; tanterv, óraterv

A cikk röviden ismerteti a brazil mesterfokú infor-mációtudományi programokat (Programa de Pós-Graduação em Ciência da Informação, PPGCI) és azt a nemzeti értékelő rendszert, melyet a brazil egyetemi professzorok továbbképzési ügynöksége

(CAPES) dolgozott ki. (Ez az oktatási minisztérium-hoz tartozik.) Bár a program fejődött az évek során, a szerzők úgy vélik, ideje már az átdolgozásnak. A CAPES által kidolgozott értékelő rendszer fontos szerepet játszik: megállapíthatók vele mind az erős-ségek, mind a fejlesztésre váró területek, valamint a kiválóság (excellence) megszerzéséhez szükséges alternatívák.

(Autoref.)

19/2016

MaDInIeR, hélène – GoRIn, Miche: la formation en sci-ences de l’information en Suisse. – Bibliogr. lábjegyzet-ben In: Documentation et bibliothèques. – 61. (2015) 2/3., p. 109-113.

Könyvtártudományi képzés Svájcban

könyvtárosképzés -felsőfokú; könyvtárosképző intéz-mény; tanterv, óraterv

Svájcban kb. száz éve van könyvtárosképzés. Genf-ben, ahol francia nyelven oktatnak (École de biblio thécaires), 1990-ben megreformálták a tanter-vet, és mind az intézmény nevét (École supérieure d’information documentaire), mind a diploma nevét (diplome en bibliothéconomie, documentation et archivistique) megváltoztattak. 1995-ben ennek és a felsőfokú diplomák harmonizálásának törvényi háttere is megszületett a tartományi parlamentben, majd 1998-ban kiterjesztették a képzést a német és a francia ajkú lakosságra is.A legforradalmibb változást 2005-ben a Bolognai Egyezmény aláírása hozta, melynek nyomán a svájci könyvtár- és információtudományi diplomák európai szintű ekvivalencia-skálája is elkészült.Svájcban háromféle intézményben van felsőoktatás, 1) a kantonális egyetemeken, 2) a szövetségi műszaki főiskolákon: Laussane, Zürich (écoles polytechniques fédérales), 3) pedagógiai és szakfőiskolákon (HES). Az információtudományi képzés is háromszintű, második és harmadik szintjét csak főiskolán lehet tanulni.Az 1. szint a szakképzés, ami duális: a tanulók három éven át heti három napot egy dokumentációs intéz-ményben dolgoznak, két napot iskolában töltenek, hogy a szükséges ismereteket megszerezzék (elméleti tárgyakat, általános kultúrát tanulnak), majd további egy év után szakmai érettségit is szerezhetnek.


A 2. szint a BA képzés. Csak valamelyik főiskolán (haut école des science, HES) szervezik. A frankofon Genfben, a német nyelvű Coire-ben folyik azok számára, akik a bemenethez szükséges vagy előző képzésük szövetségi bizonyítványával (CFC) ren-delkeznek. A tanított tárgyak nemcsak széles körű alapozást adnak, hanem szigorúan követik az élet diktálta változásokat. Ennek megfelelően számos új tantárgyat vezettek be az elmúlt években (háló-zati technológiák, kulturális és digitális közvetítés). Ezek a nagy blokkok már kijelölik a négy választható szakirányt: a klasszikus könyvtárit, a levéltári és rekordmenedzsmentet, a vállalati információtudományi és a hálózati technológiai szakirányt. A külföldön is letölthető, nyolchetes kötelező szakmai gyakorlatot is tartalmazó, 6 vagy 8 féléves tanulmányok – attól függően, hogy nappalin vagy munka mellett végzik-e a hallgatók – információs dokumentátor diplomával zárulnak. Ez összességében az európai skálán 180 kredites (ECTS).A 3. szint az MA képzés. Információtudományi dip-lomát ad, és sokkal jobban az elméleti képzésre kon-centrál, mint az előzőek. Tudni kell azonban, hogy az MA képzés kétféle amiatt, hogy 1) BA-s diplomára építve, államilag finanszírozott MA képzést vagy 2) a szakmát megújító, az ismereteket frissítő, speciális ismereteket nyújtó levelező képzést választ-e a hall-gató, melynek költségét ő vagy a munkahelye fizeti. (Ennek összege jóval magasabb, mint a nappali kép-zésé.) A 90 kredites, részidős, négy féléves képzés az első évben mindenki számára ugyanaz, a második évben válik el. A tananyag a nagykönyvtárak szer-vezeti és vezetési kérdéseit, az információvezérlést, a webanalitikát és a webdizájnt járja körül. Az ezzel a diplomával rendelkező hallgatók lehetőséget kap-nak, hogy egyetemi könyvtárak igazgatói, vezetői, rekord- és tudásmenedzser témakörök konzultánsai, profi szakemberei legyenek. Ezek mellett vannak különféle egyetemi képzé-sek, melyek mindegyikében tanulhatók valamilyen arányban információtudományi ismeretek, de a ké-pesítés nevében ez nem látszik. A CAS (Certificat of Advanced Studies) 10, a DAS (Diploma of Advanced Studies) 30, a MAS (Master of Advanced Studies) 60 kreditnyi információtudományi ismeretet ad Svájc különböző egyetemein (Bern, Friburg, Genf, Lausanne, Zürich); az oktatók az egyetem és az egye-temi könyvtár munkatársai. Ezekben főleg a technika újdonságain van a hangsúly. (2017-re már akkredi-táltattak egy új 12 kredites, a könyvtári innovációk,

fejlesztésével kapcsolatos, négy tantárgyblokkból álló kurzust.)

(Pajor Enikő)

20/2016

MoulaISon, heather lea – aDKInS, Denice: les iSchools : l’information, la techologie et l’individu. – Bibli-ogr. In: Documentation et bibliothèques. – 61. (2015) 2/3., p. 62-67.Res. angol és spanyol nyelven

az iSchoolok: az információ, a technológia és az egyén

könyvtárosképzés -felsőfokú; könyvtárosképző intéz-mény; tanterv, óraterv

Az Információs Képzőintézmények (Information Schools) azok az észak-amerikai tekintélyes egye-temi intézmények, amelyekben 2005-ben elindult ez a kezdeményezés, de mozgalom is, mely az in-formációk, a technológia és az egyén kapcsolatát vizsgálja (ischools.org), egyben e közösség szerve-zete is, melyek az információ területén fejlesztéseket kíván elérni.A szerzők először a könyvtártudományi képzés tör-ténetét és az Information Schools születését tekintik át az Egyesült Államokban, végül a hagyományos és az új intézmények közti feszültségek feloldásával foglalkoznak.Melvil Dewey hozta létre az első iskolát 1887-ban a Columbia Egyetemen (New York), mely először BLS, majd 1905-től MLS képzést adott, de már 1926-ban doktorátust is lehetett szerezni Chicagóban (GSL), 1948-ban Illinoisban és Michiganben, 1952-től pe-dig a Columbián. A 20. század második fele nagyon mozgalmas volt: sok új képzőhely létesült, a Syracuse Egyetemen 1974-ben már szerepel az információ a tanszék nevében, 1984-ben pedig Wisconsin Egye-temen a School of Library and Information Studies nevet választották.A mozgalom születése 1992-re esett (University of Michigan), ahol a tanszéket alaposan megreformál-ták 1996-ban, majd a tíz legnagyobb képzőintézmény 2002-től Information Schoolnak vagy iSchoolnak kezdte nevezni magát.Az iSchooltól már csak egy lépés volt az adminiszt-rációt végző iCausus, majd az iConference létrejöt-te. 2015-ben 65 könyvtárosképző intézmény lett a rendszer része; a legtöbb (27) az Egyesült Államok-ban, 21 Európában, 3 Ausztráliában, 1 Ugandában,


a többi Kanadában és Ázsiában működik, és komp-lex egészként kezelik a könyvtári, média-, újságírói, kommunikációs információkat és a hozzájuk tartozó technológiákat, amit a mindennapi, illetve a könyvtári gyakorlatban alkalmazni kell.A témáról írt disszertáció (Wedgeworth, 2013) vizs-gálatai alátámasztják, hogy e képzőintézmények feltételei sokkal jobbak, mint a többié, ezért okta-tásuk is színvonalasabb. (Sok hallgatójukból lett felső vezető.) Más képzőintézménnyel összehason-lítva érdekes, hogy a hallgatók létszámát, az okta-tók felkészültségét tekintve sok a hasonlóság vagy azonosság, de az iSchoolokban nagyobb hangsúlyt kap az információszervezés és a vezetés oktatása, rendszeres és másfajta a minőségbiztosításuk. Ez a különbség feszültséget is kelt; ennek hangot is adtak az oktatók, akik szerint változtatni kell az ALA túl részletes, nehézkes és költséges minőségbiztosítási gyakorlatán. A szemléletbeli különbségek már 2009 óta feszültségeket keltenek, noha hosszú távon a pár-beszéd gyümölcsöző és reményteljes lenne.

(Pajor Enikő)

21/2016

P. holley, Robert: the challenges of teaching the intro-ductory lIS management course. – Bibliogr. In: Journal of library administration. – 55. (2015) 5-8., p. 595-603.

A könyvtári menedzsmentbe bevezető kurzusok: kihívá-sok az oktatók számára

könyvtárosképzés -felsőfokú; Munkaszervezés; oktatási módszer

A könyvtári menedzsmentbe bevezető kurzusok ne-hézségét a téma bőségessége, a menedzsment elvek valószínűségen alapuló jellege és a könyvtári me-nedzsment más területektől eltérő vonásai okozzák. A legjobb, ha őszintén elmondjuk a hallgatóknak, milyen előnyökkel jár a kurzus, és mik a korlátai. Az olyan elérhető célokra kell fókuszálunk, mint a legfontosabb menedzsment fogalmak bevezetése, készségeik szintjének emelése. Arra is kell buzdíta-nunk hallgatóinkat, hogy határozzák meg saját me-nedzsment-potenciáljukat.Már a kezdetekkor kezelnünk kell a menedzsment kétértelműségét és azt, hogy nem egzakt tudomány, amelyet garantált eredmények jellemeznek, márpe-dig számos menedzsment tankönyv biztos sikert ígér, ha az abban javasolt utat követjük. Az ilyen öntelt és

mindentudást sugárzó tankönyvek figyelmen kívül hagyják, hogy a hallgatóknak szakmai karrierjük során összetett helyzetekkel kell megbirkózniuk, le-gyenek beosztottak vagy vezetők. Ráadásul túlzottan optimista képet rajzolnak a menedzsmentről.Az órákra célszerű meghívni néhány olyan mene-dzsert, akik rajtuk kívülálló körülmények folytán jelentős sikertelenséget éltek meg anélkül, hogy kéz-zelfogható hibát követettek volna el.Fontos, hogy szóljunk arról, hogy az emberek álta-lában másként látják a világot, mint a menedzserek. A hallgatóknak meg kell ismerniük saját személyi-ségük jellemzőit is, valamint azt, hogy ezek miként befolyásolják döntéseiket.A hallgatók eltérő tanulási stílusa folytán jó, ha sok-féle módszert alkalmazunk, és eltérő feladatokat adunk nekik. Különösen hasznosak a szerepjátékot tartalmazó gyakorlati feladatok, bár ezek nehezen adaptálhatók online környezetre. Érdemes a tanul-mányokat csoportmunkával elkezdeni, amelynek során nem egy-egy probléma megoldása áll a kö-zéppontban, hanem annak rögzítése, hogy milyen a résztvevők együttműködési stílusa, ide értve önref-lexiójukat is.A legnagyobb nehézséget az úgynevezett puha kész-ségek, mint a vezetői képesség, a karizma, a moti-váltság és motiváció vagy a kitartás oktatása jelentik, pedig ezek teszik a kompetens vezetőt nagyszerű vezetővé.

(Koltay Tibor)

Lásd még 58

Egyesületek

22/2016

MaMaeva, S. a.: RBa v sisteme professional’nyh kom-munikacij In: Naučnye i tehničeskie biblioteki. – (2015) 7., p. 84-92.

az oroszországi Könyvtári egyesület a szakmai kommu-nikációs rendszerben

egyesület -könyvtári -nemzeti; Folyóirat -könyvtári; hon-lap; Kommunikáció; Rendezvény

Az Oroszországi Könyvtári Egyesület (Rossijskaâ bibliotečnaâ associaciâ = RBA) központi helyet foglal el a könyvtári világ szakmai kommunikáci-


ós rendszerében, stabil belső információs rendszert hoz létre, biztosítja a közvetlen kapcsolatokat és a visszacsatolást a közösséggel. A szakmai együttmű-ködés koordinációs központjaként kedvező közeget jelent a személyes és intézményi, ágazatközi, regio-nális kapcsolatok bővítéséhez. Az RBA információt hoz létre, gyűjt, átdolgoz, szakértői értékelésnek veti alá, sokszorosít, közread, terjeszt, szétoszt, szervezi az információs áramlatokat, koordinálja az informá-ciócserét.Főbb eszközök:

A szakma legjelentősebb folyóirata – Az RBA információs bulletinje. Első száma 1995-ben, még az egyesület megalakulása előtt jelent meg, 2003-tól elektronikus formában az RBA honlapján is elérhető. Az évi 3–4 szám pdf for-mátumban olvasható, az olvasókkal nincs inte-raktív kapcsolat.A – www.rba.ru 2000 novembere óta az RBA hi-vatalos információs orgánuma. A könyvtárak világa portálon közel kétezer különböző típusú, más-más főhatósághoz tartozó könyvtár hon-lapjáról tájékoztat A könyvtári honlapok katalógusa; a könyvtári közösségeknek és egyesüle-teknek is van saját honlapjuk, működik néhány portál is. 2011–2013-ban korszerűsítették az RBA honlapját: javult a navigáció, bővültek a keresési lehetőségek, megújult, kibővült a tarta-lom. Új fejezetek jelentek meg, mint a Pályázatok, Az RBA kiadványai, Képviselet a hatalomban, Az RBA kitüntetései, Történet. Megújult a dizájn, több a fotó- és a videoanyag. Épül a Könyvtári jogszabályok és Az RBA a sajtóban adatbázis, a tervekben a Ki kicsoda az RBAban adatbázis is szerepel.

Felépítését tekintve az RBA inkább hálózati, mint hierarchikus szervezet. A szakmai együttműködést a könyvtártípusok és a tevékenységek szerint kiala-kított 42 egység mátrixa teszi lehetővé. A szekciók között munkakapcsolatok, szakértői célcsoportok ala-kulnak. Nincs éles határ a formális és az informális kommunikáció között.Az RBA által szervezett szakmai rendezvények szá-ma évről évre nő: a 2009. évi 68-ról 2015-re 123-ra (ebből mindössze 7 volt virtuális). Kiemelt szerepet játszik az RBA éves konferenciája. A szekciók és kerekasztalok számos rendezvénye közül említést ér-demel a Közkönyvtárak összoroszországi fóruma és a szekció által évenként szervezett Bibliokaravan, a mezőgazdasági könyvtári szekcióban a Vidéki könyv

tárosok tábora. Nő a legkülönbözőbb formájú oktatá-si rendezvények száma a szemináriumoktól kezdve a könyvtári munkatapasztalatok virtuális kiállításáig.Az új eszközök intenzív használatbavételével radiká-lisan változik a kommunikációs rendszer struktúrája, előtérbe kerülnek az együttműködés elektronikus for-mái és módszerei. A virtuális kapcsolatok szorosab-bá, átláthatóbbá és egységesebbé teszik a könyvtári világot. Nő az interperszonális kapcsolatok aránya, hagyományossá válnak az internet olyan szolgáltatá-sai, mint az e-mail, a blogok, a chat, a fórumok stb. Az iskolai könyvtárosok blogjában közölt adatok szerint 2014-ben 649 blogot tartottak számon. Egyre nő a könyvtárosokat és esetenként olvasókat is össze-fogó hálózati közösségek száma. 2012 októberében a Facebookon indult az Oroszországi Könyvtári Egye-sület csoport, 2013-ban a menedzsmenttel és marke-tinggel foglalkozó szekció a Facebookon két nyitott (a könyvtári szabványokkal és a statisztikával fog-lalkozó) csoportot indított. Facebook-csoportja van még az olvasással és a fiatalok könyvtári ellátásával foglalkozó szekciónak és a közmédiával foglalkozó munkacsoportnak.Összegezve: bár a technológiai robbanás nagy jelen-tőségű, az élő és közvetlen kapcsolatokat a virtuális módszerek egyelőre sem kiszorítani, sem helyettesí-teni nem tudják. Az ok valószínűleg abban keresendő, hogy a szakmai összetartozás, a közös sors a valódi találkozásokon érezhető. Új formák fejlesztésekor türelmesnek kell lenni, a gyakorlat során a különböző módszerek egyensúlyba kerülnek.


23/2016

StaSSelová, Silvia: Medzinárodná spolupráca knihovníckych združení na pôde IFLA a v krajinách v4 : úspešné príklady z histórie a zo súčcasnosti Spolku slov-enských knihonvíkov a knižnic In: knižnica. – 16. (2015) 3., p. 11-20.

könyvtáros szervezetek nemzetközi együttműködése az IFla kereteiben és a v4 országaiban

egyesület -könyvtári -nemzeti; egyesület -könyvtári -nem-zetközi; együttműködés -nemzetközi

Az 1927-ben létrehozott IFLA a világ könyvtárainak legnagyobb „ernyőszervezete” ma 150 országból 1500 tagot számlál, 43 szakmai szekciót működtet választott nemzetközi képviselőkkel. Az IFLA első


nagy korszaka a 2. világháború kitöréséig tartott. Fontos eredmények születtek ekkor a könyvtárak helyzetének megszilárdításában, a könyvtárosok képzésében, a nemzeti és egyetemi könyvtárak ki-alakításában, a nyilvános könyvtárak problémáinak kezelésében (1932-től), a szabványosítás és a nem-zetközi katalogizálási szabályok kialakításában. Ebben az első szakaszban az IFLA együttműködést kezdett a FID-del.A háború utáni első IFLA-ülés 1947-ben Oslóban 18 ország 52 küldöttjével zajlott. 1954-ben Ranganathan kritizálta az IFLA-ban a nyugat-európai és észak-amerikai többséget, javasolta a kontinensek aránya-inak kiegyenlítését. A szocialista országok közül 1954-ben elsőként Zágrábban, 1959-ben Varsóban, 1963-ban Szófiában ülésezett az IFLA. 1967-ben lépett ki először Európából a szervezet, Torontóban tartott ülésével (korábban 1933-ban Chicagóban ülé-sezett). A Szlovák Könyvtárosok Egyesülete 1969-ben vált az IFLA tagjává. Az 1971-es Liverpoolban tartott ülés határvonal az IFLA történetében, ekkor tartottak az ülést megelőző szemináriumot a fejlődő országok tagjai számára.1972-ben, A könyv nemzetközi évében az IFLA Bu-dapesten ülésezett, a téma az olvasás problémája a változó világban volt. Az IFLA 50. évfordulója al-kalmából a világkongresszust Brüsszelben tartották. 1978-ban a 44. ülést a szlovákiai Csorba-tónál szer-vezték meg. Ettől kezdve állandósult a világkongresz-szus augusztus hónapra eső rendezése, a nagyvárosok mellett ekkortól kedvelt turisztikai helyszíneket is bevontak a szervezésbe, mindig más kontinensen. A rendszerváltozást megelőzően 1981-ben utoljára a volt szocialista országok közül Lipcsében tartották a kongresszust. Az IFLA 1927-es megalapítása óta az alábbi közép- és kelet-európai helyszínek kerültek be a megvalósításba: Varsó – 1936, Zágráb – 1954, Var-só – 1959, Szófia – 1963, Moszkva – 1970, Budapest – 1972, Csorba-tó – 1978, Lipcse – 1981, Moszkva –

1991. A többi 72 évben az IFLA nyugat-európai vagy más kontinensek országaiban ülésezett. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a hajdani szocialis-ta országok aktív részvételéhez képest a V4 országai a rendszerváltozást követő években kevésbé aktívan vettek részt az IFLA tevékenységében? Az eddigi 19 elnök között vajon miért nem volt egyetlen V4-es or-szág képviselője sem megválasztott tisztségviselő?Az 1990-es határnyitással Közép- és Nyugat-Euró-pa között szabaddá vált az út. A rendszerváltozással a könyvtáros egyesületek állami támogatottsága, fi-nanszírozása is megváltozott, a választott, honorált képviselők önkéntesekké váltak. A V4-es országok képviselői sokszor csak a kulturális minisztérium támogatásának köszönhetően juthattak el az IFLA rendezvényeire. A V4-es országok képviselői 1989 előtt jóval nagyobb befolyást gyakoroltak az IFLA-ra, mint azt követően. Kisebb sikereket az új évez-redben sikerült elérniük, az IFLA vezető testületébe 2007-ben szlovák képviselő került be, majd 2008-ban Pozsonyban tartották az IFLA Management of Library Associations Section ülését. A 2015–2019 közötti időszakra ebbe a testületbe bekerült a ma-gyar, a fehér-orosz és litván egyesület elnöke. 2014-ben Szlovákiába látogatott az IFLA elnök asszonya, Sinikka Sipilä.A Szlovák Könyvtárosok Egyesülete 2016-ban tart-ja tevékenységének jubileumi, 70. évfordulóját. Az IFLA munkájában végzett nemzetközi fejlesztő tevé-kenységéért Silvia Stasselovát az MKE vándorgyűlé-sén 2011-ben Pécsett tüntette ki az akkori kulturális miniszter.A V4-es országok számára tanulságul szolgál az IFLA tevékenységében betöltött változó szerepük, mely arra ösztönzi a közép-európai országokat, hogy ne önmagukban álló szigetként, hanem aktívan tegyenek erőfeszítéseket a saját részvételük erősítéséért.

(Prókai Margit)


Nemzeti könyvtárak

24/2016

SChWenS, ute – RäuBeR, Jörg: aus Zwei mach eins : Deutsche Bücherei leipzig und Deutsche Bibliothek Frankfurt am Main seit 25 Jahren zur Deutschen na-tionalbibliothek vereint In: Dialog mit Bibliotheken. – 27. (2015) 2., p. 4-24.

kettőből egyet. 25 éve jött létre a Német Nemzeti könyv-tár a lipcsei Deutsche Bücherei és frankfurti Deutsche Bibliothek egyesülésével

átépítés; költözés; könyvtárépület -nemzeti; Nemzeti könyvtár

Az NDK és az NSZK nemzeti könyvtárai a német újraegyesítést megelőzően is szoros kapcsolatban voltak egymással. 1990-től kezdve a kapcsolatok igen intenzívvé váltak, és a két intézmény hamarosan egyesült Die Deutsche Bibliothek néven. 2006-ban, a nemzeti könyvtárról szóló törvény módosítását köve-tően az intézmény neve Deutsche Nationalbibliothek (röviden DNB) lett.A könyvtár egyesítési koncepciója – a munkameg-osztás és a felesleges átfedések kiküszöbölése jegyé-ben – az egyesült nemzeti könyvtárat a német nyelvű publikációk őrzési helyeként és nemzeti bibliográ-fiai központként határozta meg. Minden, ami azóta történt, egybevág ennek a kiinduló koncepciónak a célkitűzéseivel, azokat fejleszti tovább. A jubileum alkalmából írt ünnepi cikk áttekinti és gazdag fotó-anyaggal illusztrálja a 25 év eseményeit, szakmai eredményeit.A munkafolyamatok egyeztetése, egymáshoz igazí-tása, kritikus vizsgálata a mai napig tart. A nemzeti bibliográfia előállításánál földrajzi szempontok sze-rint osztották fel a feladatokat: Lipcse felel az új tar-tományokért és Észak-Rajna–Vesztfáliáért, továbbá a külföldi germanicáért, a továbbiak Frankfurtra há-rulnak. Az információtechnológiai teendők felelőse Frankfurt, az állományvédelmieké Lipcse. 1991 és 1996 között a frankfurti részleg számára új épületet emeltek. A lipcsei épületet eközben fokozatosan re-noválták, átépítették és bővítették.

Az újraegyesítés évében Lipcsében 8,8 millió kötetes volt a gyűjtemény, Frankfurtban 4,5 milliós. Az elkö-vetkező 25 évben a gyűjtemény mintegy kétszeresére nőtt. A gyűjtési irányelvek folyamatosan módosultak: például lemondtak a változatlan kiadásokról, a kül-földi germanicából egy példányt gyűjtenek. A fizi-kai hordozón publikált és az online e-kiadványok a figyelem középpontjában állnak, számuk 2015-ben elérte a kétmilliót. A gyűjtőkört hivatalosan a 2006. évi nemzeti könyvtári törvény bővítette ki a hálózati kiadványokkal. Ezt követően 2008-ban jelent meg az e dokumentumfajta kötelespéldányainak automatizált beszolgáltatásáról szóló rendelet. 2009-ben indult az e-paper projekt, amely a napilapok mikrofilmes vál-tozatait elektronikus kiadásokkal váltotta fel. A teljes körű gyűjtés igényét több alkalommal megvitatták, mindenekelőtt a digitális gyűjteményt illetően. 2001-ben Frankfurtban jött létre az elektronikus disszertá-ciók koordinációs központja (DissOnline).A DNB fontos feladata a beérkező dokumentumok formai és tartalmi feltárása, a katalógusok és beso-rolási adattárak építése, a bibliográfiai regisztráció, a szabályzatok és szabványok (RSWK, DDC, VIAF, majd 2009-től a közös adattár, a GND) gondozása. 1993-tól alkalmazzák a holland PICA könyvtári rend-szert, amelyet később átvett az OCLC. 2014-től tértek át az RDA szabványra. 2010-ben lépett életbe az új feltárási koncepció, amelynek értelmében a hálózati kiadványokat csak a kiadói adatok átvételével és au-tomatizáltan tárják fel. A katalogizálás eredményeit megosztják a többi könyvtárral.Sor került az állomány tömeges savtalanítására és konzerválására. A 90-es évek végétől folyamatosan napirenden van a hosszú távú digitális megőrzés kérdése. 2015 végétől kiemelten foglalkoznak a ki-fogyott könyvek és az árva művek problematikájának megoldásával. Az olvasó- és tájékoztató szolgálatban is számos változás történt az évtizedek során. 2013 márciusától este 6-tól külső őrzőcég látja el az olva-sótermi felügyeletet.A DNB stratégiai prioritásai a 2013–2016-os idő-szakra szólnak. 2014-től új, mindkét részlegre kiter-jedő szervezeti felépítést hagytak jóvá az „egy téma – egy felelős” jelszó jegyében. A 2025-ig szóló vízió – többek között – kiemeli a barátságos használói te-rek, valamint a bel- és külföldi, valamint nemzetközi

Könyvtárak és tájékoztatási intézmények


együttműködés fontosságát. A jövő nemzeti könyv-tára az emlékezet-intézmények információs hálóza-tának szerves része.

(Hegyközi Ilona)

Lásd még 16, 38, 65

Felsôoktatási könyvtárak

25/2016

hoMMey, timothy allen: lessons from a joint-use col-lege/university library In: Journal of library administration. – 55. (2015) 5-8., p. 405-413.

közös fenntartású főiskolai és egyetemi könyvtár Columbusban: a legfontosabb tanulságok

egyetemi könyvtár; Főiskolai könyvtár; kettős funkciójú könyvtár

A 45 ezer lakosú Columbus (Indiana) minden szem-pontból a megye és a környék központja, sőt, szak-képző főiskolája az állam vezető intézménye, mely több mint harminc városban működik, és 150 szakmát oktat. Ugyanakkor a mindössze 45 mérföldre lévő Indianapolis „elszívó hatása” következtében egye-temét csak 1970-ben alapították.Fizikai közelségük ellenére az egyetem és a főis-kola önálló könyvtárakat tartott fenn, a Columbus Learning Center (CLC) 2005-ös létrehozásáig. A fél évtizedes gondos tervező munkán és egyezteté-seken alapuló CLC nemcsak közös fenntartású és használatú könyvtár, hanem az intézmények hall-gatói számára az addig hiányzó, nemcsak tanulásra (de arra is) használható közösségi tér. Jól felszerelt (és szintén közös használatú) tantermekkel, nagyobb rendezvények számára is alkalmas terekkel van el-látva, és helyet kapott benne az állam pályaválasz-tási, karrier-tanácsadó és munkaügyi szervezetének regionális központja is. Közös használatú könyvtár létrehozása, azaz különböző célú, illetve különböző közösségeket szolgáló könyvtárak valamilyen szin-tű összevonása nem ritka sem a gyakorlatban, sem az ezekről szóló beszámoló a szakirodalomban. Az esetek többségében közkönyvtárak és középiskolai könyvtárak integrációjáról van szó, a columbusi eset azért számít különlegesnek, mert felsőoktatási intéz-mények, egyetem és főiskola együttműködésével jött létre a több közösséget (és az egész város lakosságát

is) szolgáló intézmény. Tervezése, működtetése során mégis nagyjából ugyanazok a szempontok kell, hogy érvényesüljenek: gondos, pontos tervezés; írásos, szerződés jellegű együttműködési megállapodás (a rendelkezésre álló források felhasználásának pontos szabályozásával); egyeztetési, konfliktuskezelési, problémamegoldási fórum létrehozása és működte-tése; az együttműködési szerződés időszakos felül-vizsgálata.Elengedhetetlen előfeltétel, hogy bármely együtt-működő fél közössége számára nyújtott minden szolgáltatás jobb legyen, mint amilyent az önálló könyvtár nyújtott.

(Mohor Jenő)

26/2016

PaCIoS, ana Reyes: From the library to the Information Commons : an approach to the model’s development in Spain. – Bibliogr. In: new library world. – 116. (2015) 7/8., p. 345-357.

a könyvtártól az információs köztérig: új szolgáltatási mo-dell Spanyolországban

egyetemi könyvtár; Felmérés; Működési feltételek; Szol-gáltatások; vezetés

Spanyolország 70 egyetemi könyvtárának igazgatói közül 37 töltötte ki azt az online kérdőívet, amelyet a spanyol egyetemi könyvtári hálózat (REBIUN) küldött ki. A válaszadók közül 27 állami, 10 magán-egyetemen dolgozik. Az Európai Felsőoktatási Tér-ség által támasztott követelmények megvalósítása érdekében 2003-ban a REBIUN és a Spanyol Rektori Konferencia az egyetemi könyvtárak olyan új modell-jét alkotta meg, amely az információs köztér modell alkalmazásával dinamikus és integrált környezetet nyújt az oktatást és kutatást támogató szolgáltatások számára. Ez a környezet biztosítja a számítástech-nikai, könyvtári, audiovizuális, pedagógiai és más szolgáltatások térbeli egységesülését olyan anyagi, emberi, információs és tanulási erőforrásokat nyújtva, amelyek lehetővé teszik a közös célok és projektek integrálását.A könyvtárak előrehaladása ezen az úton különbö-ző. A többség „félúton” van. Az akadályok közül a válaszadók főként az emberi erőforrások (62%), a tér (43%), a technológiai és anyagi erőforrások (16–16%) elégtelen voltát jelölték meg. A 2008 óta bekövetkezett költségvetési csökkentések éppen az


egyetemek adminisztratív dolgozóit érintették a leg-nagyobb mértékben. A megfelelő fizikai tér hiánya pedig nehézzé teszi a többcélú terek kialakítását, bár ez kulcseleme a modellnek.A válaszadók intézményeiben megvalósított szolgál-tatások közül a leggyakoribb a tanulási terek bizto-sítása (89%) és az információs műveltség oktatása (86%). A legritkább az aktív álláskeresés (8%), pre-zentációs szolgáltatások (14%) és a nyelvi laboratóri-um (16%). Az ACRL által 2012-ben felvázolt trendek közül a publikálási tevékenység jelen van Spanyolor-szágban, ahogy azt a válaszadók 24%-a jelzi is.Az intézményi támogatás hiánya azt okozza, hogy − bár a modell már több mint egy évtizede létezik − jelenleg sincs minden spanyol egyetemnek olyan saját könyvtári modellje, amely az oktatást és kutatást támogató erőforrások és szolgáltatások integrálását irányozná elő.A könyvtárak és más egyetemi szolgáltatások integ-rációjának hiánya vagy gyengesége számos további okra vezethető vissza. Ilyen ok lehet az anyagi és emberi erőforrások, a rendelkezésre álló tér és inf-rastruktúra elégtelen volta, az egyetemi vezetők ve-zetési készségeinek és az intézményi stratégiáknak a hiánya, valamint az olyan intézményi kultúra, amely nem segíti a változást.A REBIUN viszont legutóbbi stratégiai tervében to-vábbra is támogatja az új modellt, amely még nem valósult meg minden könyvtárban, ahogy azt a fel-mérés is mutatja.

(Koltay Tibor)

Lásd még 35, 46, 57, 62, 80, 81

Közmûvelôdési könyvtárak

27/2016

BaRth, Robert: Die Bibliothek als Dritter ort : Bibliothe-ken müssen mehr als ausleihstellen sein, um relevant zu bleiben In: BuB. – 67. (2015) 7., p. 426-429.Res. angol és francia nyelven

a könyvtár mint „harmadik hely”: a könyvtárnak többnek kell lennie, mint kölcsönzőhelynek, ha fenn akar maradni

Feladatkör; közművelődési könyvtár; Társadalmi követel-mények

Amikor a hetvenes években egymás után épültek a nagy bevásárlóközpontok, nagy látogatottságú „harmadik helyek” jöttek létre. (Azért harmadik, mert – az első kettő, az otthon és a munkahely/iskola után – ott töltjük a legtöbb időt; köztük van a szabadidő eltöl-tésére, vásárlásra, evésre, szórakozásra stb. való harmadik, a közösségi tér.) A hálózati információkínálat térnyerése nyomán a közkönyvtárak is célul tűzték ki, hogy harmadik hellyé alakuljanak új szolgáltatások biztosításával. A fogalmat az amerikai szociológus, Ray Oldenburg alkotta meg (The great good place /A nagyon jó hely/ c. könyvében) 1989-ben. Jellemzői vázlatosan a következők: semleges hely, bárki beme-het, könnyen megközelíthető, hívogató, informális találkozóhely, az itt folytatott tevékenység zöme a beszélgetés, második otthon jellegű stb.A 21. századi könyvtár új jellemzője az ottlét maga-sabb minősége és a széles képzési kínálat; a tanulás helye és információs központ, továbbá termeket biz-tosít mind az egyéni, mind a csoportos tanuláshoz. (Ma már a tanulás és a tudományos munka is egyre inkább csoportosan folyik.) A londoni Idea Stores például képzőintézményekkel működik együtt, oktat, és tanfolyami képzést tart, remek új műszaki beren-dezései vannak (pl. médiastúdió). Ezek az élethosszig tartó tanulás legfontosabb feltételei.Ezzel arra utal a szerző, hogy a községi könyvtá-raknak is ki kell lépniük elszigeteltségükből, ami elsősorban a településen működő egyesületekkel és szervezetekkel való együttműködést jelenti. A könyvtár a rendezvények helye, de nem könyvtári szolgáltatásoknak is helyet adhat, nyitvatartási időn kívül, és bővítheti a kooperációt a régió több könyv-tárával is.A könyvtár emellett társadalmi helyként is működik. Egyre többen élnek magányosan, számuk főleg a vá-rosokban magas. Németországban az egyszemélyes háztartások száma 40 év alatt majdnem megkettőző-dött (25-ről 40%-ra). A könyvtár ideális hely a talál-kozásra, s megfelelő légkörrel rendelkezik az érdek-lődés kielégítésére. Idegen nyelvű anyagai a beván-dorló családok számára is vonzók (ingyenesek is).Ha a fiatalokra is számítani akar, főleg a műszaki és személyi feltételeket – és külön részleget – kell biztosítani számukra. (Jó példa rá a Kibiz és a U21 nevű részleg a Winterthuri Városi Könyvtárban.) Természetesen a könyvtárak továbbra is kínálnak


nyomtatott és elektronikus dokumentumokat, lehe-tőleg ingyen.Nagyon fontos a könyvtárak elhelyezkedése is: már nem egy csendes mellékutcában, hanem a pezsgő forgalom közepén találhatók. (Zürichben az egyik könyvtárfiók a Sihlcity nevű bevásárlóközpontban ta-lálható.) Láthatóságra is törekszik; jellegzetes épület-ben kapnak helyet több városban, és neves építészek munkái (Dortmund, Stuttgart, Seattle, Vancouver).A cikk végül azokat a könyvtárakat is sorra veszi, ahol a harmadik hely funkcióit sikeresen alkalmazták (Ausztria, Hollandia, Olaszország, Svájc). Végül a kistelepülések sikeres megoldásait ismerteti a svájci Landquart és környékén lévő könyvtárakban. Lénye-ges, hogy sokrétű kínálata és fekvése miatt nélkülöz-hetetlen helye legyen a településnek.(A cikk rövidebb, német nyelvű változata megtalál-ható az alábbi címen is: http://www.bibliobe.ch/de/Fachbeitrage/Die-Bibliothek-als-Ort/Die-Bibliothek-als-Dritter-Ort.aspx)

(Murányi Lajos)

28/2016

Boelt, Kristen: open libraries in aalborg : a great suc-cess In: Scandinavian library quarterly. – 48. (2015) 1-2., p. 18-21.

nyitott könyvtár aalborgban – nagy siker

állomány használata; Kölcsönzés -önkiszolgáló; városi könyvtár

2008 nyarán a dániai Aalborg közigazgatási egység-ben fekvő, nem egészen 5000 lakosú Vodskovban 33-ról 66-ra emelték a könyvtár heti nyitvatartási idejét. Ebből 23 órában nyújt könyvtári szolgáltatá-sokat, 43-ban pedig önkiszolgálással működik. Je-lenleg pedig már 12 helyi könyvtár tart nyitva a hét minden napján 9-től 19 óráig, vagyis heti 84 órában. Az állományt is ennek megfelelően formálták át, mintegy felét kiselejtezték, és csak a közönség igé-nyeit legjobban kiszolgáló, új és inspiráló irodalmat kínálják. A könyvtárbelsőket is hívogatóvá, barát-ságossá és meglepetéseket tartogatóvá alakították. A polgárok egészségügyi kártyájukkal léphetnek a könyvtárakba, melyek teljes egészében be vannak kamerázva és közvetlen telefonvonal köti össze őket a központi könyvtárral.A központi könyvtár 2013 októbere óta kínál önki-szolgáló hozzáférést tereihez reggel 8-tól 10 óráig.

Már az első napon több mint 300 ember vette igénybe a könyvtárat ez alatt a két óra alatt. 2014 februárjától az igények alapján ismét meghosszabbították a nyitva tartást este 10-ig.Reggel általában a diákok érkeznek, és többnyire csoportmunkával töltik az időt, a fantáziaszobában ifjú szülők és gyerekeik „óvodája” működik, mások könyveket hoznak vissza vagy újságot olvasnak, miközben halk zene szól – jelezve, hogy ez az önki-szolgáló időszak. 10-kor megjelennek a zöld inges könyvtárosok, akik délután hétkor már teljes termé-szetességgel adják át újra a terepet az önkiszolgá-ló közönségnek. Gyakran szerveznek azonban esti programot is, filméjszakát, slam poetryt (kötetlen stílusú, röpke költemények versenye), szerzői estet, expat vacsorákat (az országban külföldiként élők kö-zösségi eseménye).A szerző szerint (aki a központi könyvtár igazgató-helyettese) a jellemzően individualista, fogyasztói társadalomban megváltozott az emberek napi élet-vitele. Átalakultak kultúrafogyasztási szokásaik és elvárásaik is, ezért ők valójában nem tettek mást, mint „visszaadták” a polgároknak a könyvtárat. A használók kétségtelenül elégedettek, a könyvtárnak a közösségben betöltött szerepe nőtt, és a fejlesztést nyilvánvaló elismeréssel nyugtázzák a politikai és államigazgatási hatalomgyakorlók is.

(Fazokas Eszter)

29/2016

BRoWn, Chris: Conversation-based librarianship : a new potential for community knowledge. – Bibliogr. In: Journal of library administration. – 55. (2015) 5-8., p. 483-493.

Beszélgetésen alapuló könyvtárosság. a közösségi tudás új potenciálja

Feladatkör; közművelődési könyvtár; Rendezvény; Tár-sadalmi követelmények

Az Egyesült Államokban a könyvtárlátogatások szá-ma meghaladja az évi egymilliárdot, nem meglepő tehát, hogy a könyvtárak közösségi központként ha-tározzák meg magukat.A könyvtár fizikai és virtuális értelemben véve is biztonságos és megbízható hely. A legkülönbözőbb háttérrel rendelkező emberek találkozóhelye. Olyan személyes beszélgetéseknek és társas fórumoknak is teret adhat, amelyek a közösségépítést, a szellemi szabadság érvényesülését szolgálják, és a tanulást


támogatják. Különösen nagy szükség van ilyen he-lyekre akkor, amikor közösségi beszélgetésekre egyre ritkábban kerül sor.David Lankes szerint a beszélgetés, a dialógus a könyvtárak küldetésének, a tudás létrehozásának és magának a tanulási folyamatnak is lényeges eleme. A Libraries Transform Communities kezdeményezés keretében a könyvtárak egyre többet beszélgetnek el módszeresen, 90 és 120 perces alkalmak során az általuk szolgált közösség tagjaival, hogy felmérjék a közösség életével kapcsolatos igényeiket, és a ké-sőbbiekben egy-egy téma szakértőivel összehozzák őket. Tapasztalataikat havonta megosztják kollégá-ikkal. E szakmai beszélgetéseknek az a célja, hogy a könyvtári szolgáltatások jobban integrálódjanak a közösség életébe.Általában véve, amikor egy közösséghez tartozunk, akkor elkötelezzük magunkat a beszélgetésre. Az elvi fejtegetések mellé a szerző egy esettanulmányt és különböző modelleket is ismertet. Az esettanulmány arról szól, hogy Irakban és Afganisztánban szolgált veteránok által elmesélt történetekből virtuális kiál-lítást állítottak össze, amely eredeti videókat, fény-képeket és interjúkat tartalmazott. A kiállítás címe War Ink (kb. háborús tinta) volt, utalva a veteránok emléktetoválásaira, amelyeknek nagy a jelentősége a katonai kultúrában. A kiállítás előkészítése során együttműködtek a háborús veteránok és szerveze-teik, kaliforniai könyvtárak és egy korábban kato-naorvosként működő szociológus (ő volt az érintett közösség „nagykövete”). A projekt fő szervezője a könyvtáros szerző volt. A munkák során mindvé-gig arra törekedtek, hogy a projekt eredményeként a veteránok jobb szolgáltatásokban részesüljenek, tájékozottabbak legyenek oktatási, elhelyezkedési és gyógyulási lehetőségeikről. A vállalkozás sikerének kulcskérdése volt a közösségi kapcsolatrendszer. A kiállítás látogatóit arra buzdították, hogy fejtsék ki véleményüket, lépjenek kapcsolatba a veteránokkal, civil érdeklődőkként kérdezzék ki őket háborús ta-pasztalataikról – erre számos jó példa is volt.

(Hegyközi Ilona)

30/2016

DI DoMenICo, Giovanni: un’identità plurale per la bib-lioteca pubblica. – Bibliogr. a jegyzetekben In: aIB studi. – 55. (2015) 2.Res. angol nyelven

többarcú önkép a közkönyvtár számára

közművelődési könyvtár; Társadalmi követelmények

A cikk az olasz könyvtáregyesület folyóiratának utol-só két évfolyamában megjelent cikkek alapján elemzi a közkönyvtár hatását, szerepét a jelen társadalmá-ban. A számos felmerült téma közül néhány különö-sen releváns (mind a jelen, mind a jövő szempontjá-ból): a könyvtár mint szociális laboratórium; az in-formációs műveltséget célzó könyvtári szolgáltatások előmozdítása; az élethosszig tartó tanulás; a kritikus gondolkodásra nevelés; a könyvtárak bekapcsolódá-sa a „digitális állampolgárság” fejlesztésébe; jólét és közkönyvtár a válság korában; a szociális könyvtár-ügy módszertanilag szilárd megközelítése.

(Autoref.)

31/2016

eRICSon, anders: the new independent ’debate librar-ies’ of norway In: Scandinavian library quarterly. – 48. (2015) 3., p. 16-18.

norvégia új „vitakönyvtárai”

Feladatkör; Jogszabály -könyvtárügyi; közművelődési könyvtár; Rendezvény; társadalmi követelmények

2014-ben mind a svéd, mind a norvég könyvtári törvényt módosították, olyan új kiegészítéseket il-lesztettek be, amelyek szerint a közkönyvtárak le-gyenek különböző viták és eszmecserék helyszínei, ezzel segítsék elő a demokrácia érvényesülését. A svéd törvény kulcsszavai az ismeretek terjesztése és a véleményszabadság, a norvég törvényéi pedig a független találkozási hely és a nyilvános párbeszéd. A norvég kulturális miniszter egyenesen egyfajta szerkesztői, moderátori szerepet szánt a rendezvé-nyeken a könyvtárvezetőknek.A települések vezetői elismerték a könyvtárosok új szerepkörét. A nemzeti könyvtár, amely az egész könyvtárügy fejlesztéséért felel, jelentős támogatást ad a helyi és regionális kezdeményezésekhez, ame-lyek az új funkció kipróbálására irányulnak. A viták, amelyeket szerveznek, helyi (várostervezés, útépítés, környezet) és országos (Norvégia jövője az olajkincs elapadása után, településfejlesztési tervek, klímavál-ság) kérdéseket tárgyalnak, gyakran egyesületekkel vagy más könyvtárakkal, esetenként a német mintára létesült irodalmi házakkal együttműködve.


A független jelző alkalmazása miatt a norvég törvény valószínűleg az egyetlen olyan könyvtári törvény, amely összhangban van az IFLA szellemi szabad-ságról szóló állásfoglalásával (ez kimondja, hogy a könyvtárosok a fenntartónak és a használóknak is felelősséggel tartoznak; és ha ez konfliktushoz vezet, akkor a használók igényeit kell elsődlegesnek tekin-teni). A vitakönyvtáraknak alaposan fel kell készülni-ük a meghívottak személye, kényes témák, stb. miatt felmerülő konfliktusok kezelésére.A vitakönyvtári funkcióba beletartozik a könyvtárak kiadói tevékenysége és az információk terjesztése is (például webes portálon). A közkönyvtár Lindqvist megfogalmazása szerint közösségi kutatóközpont-ként is működik: nemcsak az információforrásokat szolgáltatja, hanem kívánságra akár adatokat is össze-állít használói számára az érveléshez. A könyvtárak a helyi és tágabb közösségnek nyújtott szolgáltatásaik-kal, a viták helyszíneiként, továbbá azok menedzse-lésével hozzájárulnak a demokrácia és a részvételi társadalom érvényesítéséhez.

(Hegyközi Ilona)

32/2016

hIlDReth, Susan – SullIvan, Maureen: Rising to the challenge : re-envisioning public libraries In: Journal of library administration. – 55. (2015) 5-8., p. 647-657.

a közkönyvtár újrafogalmazása

Feladatkör; közművelődési könyvtár; Prognózis; Társa-dalmi követelmények

A Bill és Medina Gates Alapítvány támogatásával az Aspen Intézet több éves kutatása nyomán 2014-ben megszületett az Egyesült Államok közkönyvtárainak jövőjével foglalkozó jelentés, amely a Rising to the Challenge: ReEnvisioning Public Libraries címet viseli. Az ebben megfogalmazott „a könyvtár mint közösség” elv jelképezi azt a szemléletet, amely nem a gyűjteményeket, hanem a humán tőkét, a közössé-gi kapcsolatokat, a tudáshálózatokat állítja közép-pontba. A könyvtárnak tehát az emberekre, a tanulás ösztönzésére és segítésére, a tudás fejlesztésére, vala-mint a közösségek megerősítésre kell koncentrálnia. Ebben a környezetben a szakképzett könyvtárosok segítenek az új technológiák használatában, az infor-mációs igények kielégítésében és a nagy mennyiségű adat kezelésében, továbbá a személyre szabott egyéni és közösségi élmény biztosításában.

Az elsődleges cél nem a kölcsönzések számának nö-velése, hanem intelligens közösségek létrehozása. A könyvtár ma egyaránt fizikai és virtuális hely, de leg-erősebben fizikai jelenléte folytán kötődik a közös-séghez. Az egyre inkább virtuálissá váló világban a könyvtárak fizikai terei a közösség vagyonát jelentik. A közkönyvtár továbbra is több célt szolgál: csendes hely az olvasáshoz, a kutatáshoz és a házi feladatok elkészítéséhez, az iskola utáni, felügyelettel végzett tevékenységhez. Közösségi rendezvényeknek, elő-adásoknak és oktatásnak, innovációs laboratóriumok-nak, valamint közösségi alkotótereknek, együttmű-ködéseknek ad helyet. A könyvtárak eszközökben és technológiákban gazdag tereket hoznak létre, ame-lyekben a tanulást, a felfedezést és az alkotást szak-képzett könyvtárosok is segítik. Virtuális mivoltukban a könyvtárak minden nap, napi 24 órában elérhetők, weboldalakat, online vitacsopor-tokat, könyvklubokat és wifi szolgáltatást nyújtanak a közösségnek. Az online könyvtári élménynek ugyan-olyan megnyerőnek kell lennie, mint a fizikainak, és teljes egészében szolgálnia kell a könyvtárnak azt a küldetését, hogy egyenlő hozzáférést, tanulást és ál-lampolgári előrelépést nyújt.A könyvtár szolgáltatási platform. A digitális kor okozta változások lehetővé teszik, hogy az egyének és a közösségek maguk alakítsák tanulásukat és tu-dásukat, amihez a könyvtárak platformot nyújtanak, amelyeket aztán a felhasználók a saját igényeikhez alakíthatnak. Jelentős könyvtári platform a „harma-dik hely”, vagyis az az interaktív tér, amely segíti egyének és közösségek működését. Ahhoz, hogy túlléphessen az információelérést szolgáló platfor-mokon, és érzelmi és közösségi előnyöket nyújtson használóinak, a könyvtárnak meg kell határoznia, hogy milyen a jó közösségi tér. A könyvtárak a közösség fejlődéséhez azzal is hoz-zájárulnak, hogy pótolják a hiányzó közösségi szol-gáltatásokat, ide értve a kora gyermekkori nevelést, az élethosszig tartó tanulást és az e-kormányzást. Platformként egyre inkább eltávolodnak attól a régi modelltől, amelyben a tudást szervezik és „kölcsön-zik”, viszont a tanuláshoz és a közösséghez kötő-dő kapcsolatok csomópontjává válnak. A könyvtár épülete a lehető legnagyobb és legbiztonságosabb összeköttetést nyújtja különböző eszközökhöz és új interfészekhez. A falakon túl kérésre nyújtja mindezt, bármilyen eszközzel és célból, bárhol legyen is az illető. A szolgáltatott tartalom származhat a könyv-tár saját gyűjteményéből, nemzeti forrásokból vagy felhőből.


Annak érdekében, hogy a megváltozott körülmények között is megőrizzék szerepüket, a könyvtárosoknak új gondolkodást kell elsajátítaniuk. Ahhoz, hogy szolgáltatásaikat a közösségi célokhoz igazítsák, nagy rugalmasságra és alkalmazkodóképességre, a könyvtárak, a politikai élet szereplői és a közösségi partnerek közötti együttműködésre van szükség. Ez segítheti elő, hogy a könyvtárak növeljék társadalmi tőkéjüket, és lehetőségeket teremtsenek.A formátumok kérdése is stratégiai jelentőségű, mi-vel a megőrzés helyett a tartalmak összes formájá-hoz való hozzáférés biztosítása kerül előtérbe. Még nagyobb jelentősége van a fenntarthatóságnak, ami olyan szolgáltatási modellt követel, amely lehetővé teszi a fenntartható finanszírozást. Végül, de nem utolsósorban a közkönyvtáraknak közösségük meg-felelő vízióval és stratégiai tervvel rendelkező veze-tőivé kell válniuk.

(Koltay Tibor)

33/2016

PaRISe, Stefano: appunti per un’agenda delle biblio-teche italiane. – Bibliogr. a jegyzetekben In: aIB studi. – 55. (2015) 2.Res. angol nyelven

Megjegyzések az olasz könyvtárak feladatairól

könyvtárpolitika; közművelődési könyvtár

A cikk javaslatot tesz az olasz könyvtárak számá-ra politikájuk fő pontjainak meghatározására, azaz felvázolja az országos könyvtári politika kereteit. A könyvtár reputációja (s benne az érték nélkülözhetet-len feltételezése a közösség részéről) olyan kérdés, mely szorosan összefonódott a közkönyvtár funkció-jával és jövőjével. A szerző szerint a könyvtár arcula-ta a jövőben tanulási környezet lehet, olyan tér, mely – akár a legközelebbi jövőben is – lényeges formai változásoknak lehet kitéve anélkül azonban, hogy elveszítené azt a funkcióját, hogy a polgárok egyéni és társadalmi kompetenciáinak gyakorlótere legyen. Mindazonáltal semmiféle változás nem lehetséges egy valódi szakmai váltás nélkül, mely a szakma új generációját engedi be az olasz könyvtárakba, akik a jelen szükségleteire érzékenyek, és új energiákat, készségeket, víziókat hoznak.

(Autoref.)

34/2016

SChJeIDe, Mariann: turning our public libraries into ven-ues for political debate? In: Scandinavian library quar-terly. – 48. (2015) 3., p. 12-13.

Politikai viták színhelyévé válnak a közkönyvtárak?

közművelődési könyvtár; Rendezvény; Tájékoztatás sza-badsága

A norvég könyvtári törvény módosítása szerint a köz-könyvtárak „pártatlan találkozóhelyek, beszélgetések és viták helyszínei”. Vezetőiknek kezdeményezniük kell ilyen alkalmakat, és be kell fogadniuk a könyv-tár falai közé a közösség kisebb-nagyobb kérdések-ről folytatott megbeszéléseit és vitáit. Erről fejti ki nézeteit a könyvtáros egyesület elnöke.Norvégiában a közkönyvtárosok a helyi önkormány-zat alkalmazottai. Most szembesültek azzal, hogy a könyvtárakban, amelyek a helyi lakosság számára közösségi térként funkcionálnak, hogyan szervezze-nek politikai vitákat, milyen megfontolások alapján szűrhetik meg a befogadott rendezvényeket.Stavangerben, Kristiansandban és Oslóban már sze-reztek tapasztalatokat az ilyen jellegű rendezvények-kel. Az egyik helyen megfelelő indoklással elutasí-tották például a SIAN (Stop Islamisation of Norway) egyesület jelentkezését. A másik helyen azért nem fogadták be a rendezvényt, mert a SIAN eleve kizárta a vitát, nem engedett volna kérdéseket sem feltenni. A legjobban sikerül rendezvények Stavangerben és Oslóban zajlottak a következő témákról: idegengyű-lölet, fasizmus, nácizmus. Felmerült, hogy a könyv-tárak rasszizmusmentes helyek, hogyan reagálnak majd a bevándorlók, állást foglaljanak-e a könyv-tárvezetők.A szólásszabadság a norvég alkotmány 100. cikke-lyében foglaltatik benne. Elvi szinten nincs gond a szólásszabadság érvényesítésével, a gyakorlatban azonban sok fejtörést okoz az idea támogatása. Egy példa: egy svéd karikaturista az oslói városi könyv-tárat szemelte ki, hogy ott tart előadást egy provo-katívnak és visszataszítónak tartott utcai művészről. A rendezvény előzetes tiltakozást, az előadás alatt demonstrációt és sajtólevelezést váltott ki. A szerző szerint a szólásszabadság nem relatív, hanem abszo-lút szabadságjog. A könyvtárak nem protestálhatnak a hasonló rendezvények ellen egészen addig, amíg jogszabálysértés nem történik. A könyvtári törvény ugyanakkor azért írja elő a vitafórum-funkciót, hogy a könyvtárak kapcsolódjanak be a helyi lakosok


számára lényeges helyi kérdések megtárgyalásába (iskolák bezárása, óvodaépítés, utcanevek, útépítés stb.). A közkönyvtárakat a használók pártatlan hely-színekként tartják számon.A szerző egy közepes város volt könyvtárvezetője-ként azt javasolja, hogy olyan témákat kell napirend-

re tűzni, amelyek az illető hely és a nagyobb régió számára relevánsak. Ha így járnak el a könyvtárak, eleget tesznek a törvényalkotó szándékainak.

(Hegyközi Ilona)

Lásd még 9, 52, 53, 54, 55, 59, 76

Munkafolyamatok és szolgáltatásokÁllomány, állományalakítás

35/2016

heRReRa MoRIllaS, José luis: la Gestión de la colección en las bibliotecas universitarias españolas. : Planes y normativas (III): evaluación y expurgo. – Bib-liogr. In: Revista española de documentación científica. – 38. (2015) 2.Res. angol nyelven

Gyűjteménykezelés a spanyol egyetemi könyvtárak-ban. tervezetek és szabályzatok, 3. rész: értékelés és apasztása

állományapasztás; egyetemi könyvtár; Felmérés; Gyűj-tőköri szabályzat

A spanyol egyetemi könyvtárak gyűjteménykezelé-sét (pontosabban: állományépítését) az általuk meg-fogalmazott tervezetek, illetve szabályzatok alapján elemző munka eredményeit bemutató cikksorozat harmadik, befejező része a gyűjtemény értékelésé-vel és az állományapasztással foglalkozik. (Az első-két rész témája a gyarapítás, azaz a kiválasztás és a beszerzés volt.)A szerző a 71 spanyol egyetemi könyvtárból 33 az állományépítéssel kapcsolatos szöveges dokumen-tumot vizsgált meg, az értékelés és apasztás témá-ját 18 dokumentum érintette valamilyen formában. A gyűjtemény értékelésének fogalmával és okai-val mindössze három, az értékelés módszereivel hét dokumentum foglalkozik, részletesebben négy, kvalitatív eszközöket, módszereket mindössze ket-tő tartalmaz. Az állományapasztás fogalmát (vagy meghatározását) nyolc dokumentum tartalmazza,

okaival, ill. céljaival, kritériumaival és a végrehaj-tás módjával mind a 18 foglalkozik. Az okok–célok között előkelő helyen áll a férőhely-felszabadítás, az elavult anyagoktól való megszabadulás, a hasz-nálat növelése, a hozzáférhetőség javítása és a gyűj-temény vonzóbbá tétele. A kritériumok első helyén a duplum és a redundancia áll, közvetlenül utána az elavultság, a használat mértéke és a fizikai állapot indokolja az állományból való kivonást. Nyolc szö-veg foglalkozik külön az időszaki kiadványok selej-tezésével (nagyon különböző szempontok alapján), közülük egy törekszik együttműködésre, koordinált megőrzésre). Az állományapasztás felelősségét 14 dokumentum taglalja, 8 egyetemen ez a könyvtáro-sok és az oktatók együttműködését is jelenti. Kilenc dokumentum említi külön a kivételeket, azaz azokat a gyűjteményrészeket, ill. dokumentumokat, melyek nem selejtezhetők akkor sem, ha az általános krité-riumok ezt lehetővé tennék. Az állományból kivont anyagok sorsa leggyakrabban az áthelyezés és az ajándék (10–10 esetben), ezt a megsemmisítés követi (bár két dokumentum nem megsemmisítést, hanem újrahasznosítást említ), három egyetem pedig a kise-lejtezett anyagok eladásával is próbálkozik.A korábbi, a gyarapítással foglalkozó részekkel össz-hangban az állományapasztással kapcsolatos doku-mentumokból is kiviláglik, hogy a spanyol egyetemi könyvtárak belső szabályzatai döntően a nyomtatott könyvekre vonatkoznak.

(Mohor Jenő)

Lásd még 62


Állományvédelem

36/2016

BeIneRt, tobias – SChoGeR, astrid: vernachlässigte Pflicht oder Sammlung aus Leidenschaft? : zum Stand der Webarchivierung in deutschen Bibliotheken In: Zeitschrift für Bibliothekswesen und Bibliographie. – 62. (2015) 3-4., p. 172-183.Res. angol nyelven

a webarchiválás helyzete a német könyvtárakban

Honlap; Megőrzés; Nemzeti könyvtár; Patriotika; Tudo-mányos és szakkönyvtárak; Web

Az 1990-es évek vége óta a webhelyek begyűjtése és archiválása világszerte a kulturális örökség megőrzé-séért felelős intézmények tevékenységének új terüle-té vé fejlődött. A cikk bevezetőjében megmagyarázza, miért van szükség alapvetően a web archiválására, majd a legfontosabb elveket és kihívásokat foglalja össze röviden. Bemutatja néhány német könyvtár – a Baden-Württembergi Online Archívum, a SaarDok és endoweb, valamint a Bajor Állami Könyvtár és a Hamburgi Állami és Egyetemi Könyvtár eddigi webarchiválási munkáját, és ismertet néhány tudo-mányos projektet. Végül képet ad a webarchiválás helyzetéről a német könyvtárakban, felvázolva a fejlesztés jövőbeni irányait.

(Autoref.)

37/2016

HuTAř, Jan – MelIChaR, Marek: Dlouhodobá archi-vace digiláních dat – od teoretických úvah k praktické realizaci?. – Bibliogr. lábjegyzetben In: Knihovna. – 26. (2015) 2., p. 58-68.Res. angol nyelven

Digitális adatok hosszú távú őrzése – az elméleti megfon-tolástól a gyakorlati megvalósításig

Digitalizálás; elektronikus könyvtár; közgyűjtemény

Az elmúlt időszakban életünk minden területén megnövekedett a digitális adatokból keletkező objek-tumok mennyisége és azok megosztása, melyek egy részét hosszú távon szükséges megőrizni a jövő szá-mára. A hálózatokon hatalmas adathalmazokat táro-lunk és osztunk meg, de ezeknek az információknak

csupán a fele rendelkezik megfelelő biztonsággal. A digitális adatok hosszú távú őrzésének célja az, hogy olyan formában őrizzük meg az intellektuális tartal-makat hordozó kódokat, hogy azok a jövő generá-ciói számára is használhatók legyenek. Ez nemcsak koncepció, hanem gyakorlati cél a kulturális érté-ket őrző intézmények számára. A digitális adatokat ugyanolyan biztonságban szükséges tárolni és őrizni, mint a papíralapúakat. Az őrzési feladat magas szintű szakmai és technikai tudást igényel, amely döntésre kényszeríti a gyűjteményeket őrző intézményeket. A használhatóság megköveteli a tartalom kereshetősé-gét, megjelenítését, értelmezhetőségét és hitelességét. Az archívumban való állandó használhatósághoz a dokumentumot folyamatosan „életben” kell tartani, a változásokhoz kell igazítani. A tárolt dokumentum mellett olyan metaadatokat kell őrizni, amelyek az életciklus alatt folyamatosan kiegészülnek, minden változást rögzítenek. Az állandó őrzéshez gyakorlati döntéshozatal szükséges az információk típusáról, az események megnevezéséről, a formátumról, a tech-nikai kivonatokról és a hozzáadott, kiegészítő, értel-mező információkról. A POWRR (Preserving digital Objects with Restricted Resources) projekt az őrzés minimális feltételeit összegezi. A digitális tartalmakat őrző intézmények számára fejlett információs techno-lógia és a közösség által megosztott eszközök állnak rendelkezésre, melyek költséghatékonyan használha-tók kisebb projektekhez.A hosszú távú archiválás olyan külső-belső audittal és minőségbiztosítási eszközökkel valósítható meg, melyek kisebb intézmények számára is elérhetőek. Az olyan szabványok, mint az ISO 16363 vagy az ISO 27000, nem mindenki számára megfelelőek. De léteznek más költségkímélő, biztonságos esz-közök, amelyeket bárki alkalmazhat (DSA, Nestor seal, Platter, DRAMBORA, NDSA őrzési szintek). Az NDSA (National Digital Stewardship Alliance) modell számba veszi a problémákat, meghatározza a további fejlesztések prioritásait. Tömören és áttekint-hetően írja le a digitális információk tartós őrzésének négy szintjét öt területen. A „területeken” adatlelő-helyek, földrajzi helymeghatározás, adatintegritás és állandóság, információbiztonság, metaadatok, formá-tumok és jogok szerepelnek. A „szintek” 0–4-ig az adatkezelések elvégzendő feladatait tartalmazzák.A terminológiát és a gyakorlati javaslatok alapveté-seit az OAIS (Open Archival Information System) összetettebben tartalmazza, mint az NDSA. Az el-múlt 20 évben széles körben elterjedt, s nemzetközi normaként az ISO 14721:2003 szabványban látott


napvilágot. Előnye, hogy terminológiai szótára tágan értelmezhető az archívumok, repozitóriumok számá-ra, információs modellje részletesen leírja az infor-mációcsomagok struktúráját és tartalmát, azt, hogy milyen metaadatok elhelyezése szükséges a tárolt tartalmakhoz (Preservation Description Information – PDI). Megalkotja a digitális archívum funkcionális modelljét (befogadás, archív tárolás, adatmenedzs-ment, adminisztráció, hozzáférés, tárolástervezés). Az elmúlt másfél évtizedben számos jó gyakorlat született az archiválásra nemzetközi szinten külön-böző intézményekben.Az elmúlt két évben a cseheknél a legnépszerűbb LTP (Long Term Preservation) rendszer az Archivematica lett, melyet az Artefactual cég az UNESCO-val együttműködésben fejlesztett (https://artefactual.com). Az Archivematica megfelel az OAIS funk-cióknak, tesztelése bizonyította, hogy különböző típusú adatok problémamentes tárolását képes biz-tosítani. Elfogadott szabványok (METS, PREMIS, Dublin Core) alapján működik. Nem szó szerint repozitórium, és nem is olyan rendszer, amely a fel-használóhoz közvetít, de képes más rendszerekkel (DSPACE, DURASPACE, Islandora, iRods) kiegé-szítve a jövőben is ellátni a feladatot.A digitális adatok tartós őrzése folyamatosan és gyorsan fejlődő terület. Létrejöttek a hozzákapcso-lódó szabványok (OAIS), az első egyszerű eszközök (JHOVE) és később az összetett LTP rendszerek. A digitális archiválás sok helyen rutinossá vált, máshol folyamatosan nehézséget okoz. A digitális adatok archiválása nem technikai probléma. Az informá-cióvesztés elkerülésében sokkal nagyobb kockázatot jelenthetnek a rossz döntések, a gyakorlati elszántság, a források és a megfelelő szaktudás hiánya.

(Prókai Margit)

38/2016

nIGGeMann, elisabeth: Im weiten endlosen Meer des World Wide Web : vom Sammelauftrag der Gedächtnisor-ganisationen In: Zeitschrift für Bibliothekswesen und Bib-liographie. – 62. (2015) 3-4., p. 153-159.Res. angol nyelven

a világháló végtelen tengerén: a nemzeti kulturális örök-ség megőrzését végző intézmények gyűjtési feladatáról

közgyűjtemény; kulturális örökség; Megőrzés; Nemzeti könyvtár; Patriotika; Web

2006 óta törvény írja elő a Német Nemzeti Könyv-tár (DNB) számára az internetes dokumentumok gyűjtését. Ez nemcsak műszaki és pénzügyi, hanem szervezési, jogi, társadalom- és könyvtárpolitikai problémákkal is járt. A könyvtár főigazgatójának cikke az alapvető kérdéseket vizsgálja a DNB szem-szögéből.Az internetes publikációkat nyilvános intézmények-nek, archívumoknak és könyvtáraknak kell gyűjte-niük, és a kutatók számára biztosítani, amikor azok eredeti formában már nem fellelhetők. A DNB szá-mára könnyű a nyomtatott dokumentumok „foly-tatásaként” megjelenő e-dokumentumok esetében eldönteni, mit gyűjtsön.Nem az a kérdés, hogy gyűjtse-e a hálózati publiká-ciókat a nemzeti könyvtár, hanem az, hogy mit ne gyűjtsön közülük. Úgy kell meghatározni a gyűjtőkö-ri útmutatót, ahogy az a nyomtatott dokumentumok esetében történt (http://d-nb.info/1051940788/34). Nehéz meghatározni a területi illetőséget és a gyűj-tésért felelős intézményt is.Néhány próbálkozástól eltekintve a DNB csak 2010-ben kezdett rendszerszerűen a European Archive segítségét is igénybe véve hálózati dokumentumok (e-könyvek, záródolgozatok, újságok és folyóira-tok) begyűjtésébe, és majd csak 2012-ben kerül sor válogatott weboldalak rendszeres gyűjtésére az oia nevű német szolgáltató segítségével (www.oia-duesseldorf.de). A gyűjtött adatokat szabványos for-mában (WARC) archiválják.Az archivált tartalmak sokféle felhasználása képzel-hető el (tudományos, művészi, gazdasági stb.), de a cikk csak két forgatókönyvet vázol röviden: 1) a tudományos vagy társadalmilag fontos források haszná-lata és idézhetősége és 2) a legfelső szintű tartomány (toplevel domain, TLD) pásztázása, a társadalmi élet pillanatfelvételszerű dokumentálása érdekében vég-zett szelektív begyűjtés. Az óriási mennyiség miatt csak az együttműködés, megállapodások és gyakor-lati munkamegosztás hozhat eredményt a világon.A nemzeti és az európai térség területén is közösen lenne jó tervezni és megosztva gyűjteni, de a könyv-tárak hamar jogi akadályokba ütköznek. A DNB szabadon gyűjtheti az oldalakat, de csak falain belül teheti hozzáférhetővé, és csak szűk feltételek mellett adhatja tovább. Ez a probléma Európában már problé-mahalmazzá válik a tagállamok eltérő jogi szabályo-


zása miatt. (Jó lenne az .eu és .com stb. tartományok gyűjtésének összehangolása is.).A web archiválása nagyon fontos, de a felelős in-tézményeknek nem szabad külön-külön teljességre törekedniük: a fenntartókkal és a gyártók/haszná-lók szakértőivel párbeszédben kell eldönteniük, mi szükséges, és mi felesleges. Ezzel párhuzamosan több gyakorlati kérdésre kellene választ kapni, hogy együttműködve begyűjtsék, archiválják, idézhető-vé tegyék, és elérhetővé tegyék a fontos forrásokat. Ilyenekre pl., hogy szabad-e begyűjteni egy szabadon hozzáférhető oldalt szolgáltatójának beleegyezése nélkül? Milyen formában engedhet hozzáférést a gyűjtő intézmény az archívumhoz? Hol kezdődik a magánélet védelme? Van-e közösségi érdek abban, hogy egy publikált, de később törölt dokumentumot a nemzeti könyvtár megőrizzen? És így tovább. Közös akciókra lenne szükség annak tudatosítására, mi tör-ténik a világhálón, és miért fontos ennek a kulturális örökségnek is a megőrzése. Az ilyen hírverés épp olyan fontos, mint a műszaki, szervezési kérdések tisztázása, hiszen Saint-Exupéry-vel szólva „Ha hajót akarsz építeni, talán nem is az a legfontosabb, hogy összegyűjtsd a mérnököket és a hajóácsokat, hanem, hogy felébreszd a vágyat a végtelen után.”

(Murányi Lajos)

39/2016

SteInKe, tobias: Webarchivierung als internationale aufgabe In: Zeitschrift für Bibliothekswesen und Bibliog-raphie. – 62. (2015) 3-4., p. 184-192.Res. angol nyelven

a web archiválása mint nemzetközi feladat

elektronikus könyvtár; Megőrzés; Szoftver; Web

Az internet nemzetközi, így archiválása is csak nem-zetközi összefogással végezhető. Széles körű tevé-kenységet folytat az elsőként alakult amerikai Internet Archive, melynek gyűjtési területe nemzetközi. Országos szinten a nemzeti könyvtárak és levéltárak, illetve szakterületi intézmények működnek. Együtt-működésük keretét adhatná a Memento (timetravel.mementoweb.org), de a gyakorlatban az egyes orszá-gok jogi helyzete ezt hátráltatja. A felmerülő problé-mák miatt 2001 és 2010 között rendeztek évente kon-ferenciákat (International Web Archiving Workshop), ahol a komplex kérdéseket vitatták meg. (Az előadá-sok ma is olvashatók a www.iwaw.net címen)

Ezután a tanulmány néhány jelentős archívum be-mutatására vállalkozik. A tartalmak dinamikusan nö-vekszenek. Nem igaz, hogy ami egyszer a hálózatra került, az ott is marad: sok tartalom elvész az idők folyamán. Ezért fontos a megőrzésük. Az első, az amerikai Internet Archive (archive.org) 1996-ban jött létre nonprofit szervezetként azzal a céllal, hogy az ókori alexandriai könyvtár digitális kori megfelelőjét hozza létre. Automatikus gyűjtéssel (aratással) időről időre – a Heritrixszel – töltenek le egy-egy oldalt. Ma már a legnagyobb 450 milliárd weboldalával (20 petabyte). (Adományokból tartják fenn, fizetős szol-gáltatása az ArchiveIt.) Az új felismerés, hogy egyre több digitális kiadvány készül, és ezzel a könyvtárak új gyűjtési feladatot kaptak, a kilencvenes évek má-sodik felében született meg. Míg általában a gyűjtés a statikus kiadványokra terjedt ki (e-folyóiratokra és disszertációkra), az ausztrálok a weboldalak gyűjtését is megkezdték. Az ausztrál nemzeti könyvtár és az állami könyvtár 1996 óta együtt dolgozik az online kiadványok gyűjtésén és archiválásán Pandora (Preserving and Accessing Nerworked Documentary Resources of Australia) néven. A válogatás szempont-jai legalább olyan fontosak voltak, mint a technikai megoldások. (Nem használják az Internet Archive technológiáit, hanem a nyílt forráskódú HTTrackot alkalmazzák a válogatásra.)Európában a skandináv országok voltak az úttörők a Nordic Web Archive nevű projekttel (Dánia, Finn-ország, Izland, Norvégia, Svédország) 2000 és 2002 között. A legfontosabb nemzeti domének gyűjtésére koncentráltak, és tartalmilag csatlakoztak az európai uniós NEDLIB projekt eredményeihez, és az IIPC-nek is alapítói voltak. NagyBritanniában 2003-ban alakult meg a közös UK Web Archive (UKWAC), tagjai a British Library, Skócia és Wales nemze-ti könyvtárai, a nemzeti levéltár (TNA) és a JISC, melyben mindegyikük saját témakört vagy területi szempontot képviselt. 2010-ben beolvadt a Digital Preservation Coalition egyik egységébe. A francia nemzeti könyvtár 2002-ben kezdte a webarchiválást, 2006 óta jogszabály hatalmazza fel a francia online anyag gyűjtésére, melyben osztozik az Institution nationale d’audiovisuellel (INA), mely az audio- és videotartalmak felelőse. Saját hosszú távú megőrzés-re szolgáló archívumot fejlesztettek ki (SPAR).A nemzetközi együttműködés mind tartalmilag, mind technikailag fontos, de szervezett formát csak az International Internet Preservation Consortium (IIPC) megalakulása (2003) után öltött. (50 tagja


között vannak könyvtárak, archívumok, kutatóinté-zetek és cégek is.) Fejlődése, struktúrája, súlypontjai ismertetése után a szerző az első szoftverekről (Heritrix, Wayback Machine), majd a NetArchiveSuiteről és a Web Curator Toolról, ill. az OpenWaybackről számol be. A hosszú távú archiválással munkacsoport (PWG) foglalkozik, mely speciális adatbázisok felépítésé-be kezdett.A szabványosításban is nemzetközi együttműködés tapasztalható; 2005-ban dolgozták ki a webarchívum fájlformátumot (WARC), ami 2009-ben ISO szab-vány lett. A cikk befejező részében a statisztikák és a minőségi tényezők leírása (ISO/TR 14873) után a további feladatokról ír a szerző, a DNB munkatársa. (46 szakirodalmi hivatkozás segít a témakör alapo-sabb megismerésében.)

(Murányi Lajos)

Speciális dokumentumok, különgyûjtemények

Lásd 79

Feldolgozó munka

40/2016

MInGaM, Michel: Rameau, les catalogues, le web In: Bul letin des bibliothèques de France. – (2015) 5., p. 120-131.

a RaMeau, a katalógusok és a web

online katalógus; tárgyi feltárás; tárgyszójegyzék; Web

A RAMEAU (Répertoire d’autorité-matière ency clo-pé dique et alphabétique unifié), az általános francia tárgyszójegyzék felhasználóinak a száma egyre nő, de téved, aki azt hiszi, hogy csak Franciaországban. A közismert frankofon területeken kívül Európában, Afrikában, Ázsiában is vannak hívei, fejlesztői.A közös munkában a francia nemzeti könyvtár, a SUDOC (az egyetemi könyvtárak hálózata), a nagy tudományos központok és a nagyobb városok könyv-tárai vesznek részt; segítik, fogadják a RAMEAU-t használó és javító könyvtárak kéréseit, javaslatait. A

gyümölcsöző munka érdekében a nemzeti könyvtár háromévente szakmai napot is szervez, hogy kicse-rélhessék tapasztalataikat, mert a tárgyszójegyzék-nek már 2009-től van online változata, csoportos és egyéni, önfejlesztő és tanuló, pedagógiai célzatú ki-egészítői. A rendszer könyvtárai számára rekordim-portálási lehetőséget is kínál. 2012-től a http://www.data.bnf.fr oldalról letölthetők a megfelelő tárgysza-vak, elősegítve a szemantikus web és az adathálózat fejlesztéseit.A folyamatos fejlődést a számadatok is alátámaszt-ják. 2014-ben 176 ezerre nőtt a főbb tudomány-ágaktól a szaktudományokig és a speciális részte-rületekig a megfelelő deszkriptorok száma, melyet még 59 ezer földrajzi név egészít ki. Kijelenthető, hogy a tárgyszójegyzék modern, követi a tudomá-nyok változásait, gazdag nyelvezetű, transzparens, és a deszkriptorjelölt fogalmak is hozzáférhetőek. (Ez utóbbi rendkívül fontos, mert a közös cél az, hogy a tárgyszójegyzék minél gazdagabb és mély-ségében is árnyalt legyen.) A főszerkesztők öröm-mel fogadják mind a doktori disszertációkból nyert deszkriptorjavaslatokat, mind a médiatárosok rock-zenével kapcsolatos deszkriptorjelöltjeit. Ebből is látszik, hogy a RAMEAU nyelvezete dinamikus, fo-lyamatosan gazdagodik. Eredetileg olyan szabályok-ból állt, melyek lehetővé tették a szigorú nyelvtani kötöttségű tárgyszóalkotást saját nyelvezettel, hierar-chiával, szintaxissal és szemantikával. Természetes, hogy rendszeres felülvizsgálatra van szükség, hogy a prekoordinált jegyzék továbbra is ellenőrzött és jól strukturált legyen, mert a katalógusok is folyamato-san fejlődnek, és azok igényeit is ki kell elégítenie. Ennek fontosságát felismerve az IFLA irányítja a különféle fejlesztési, modellalkotási tevékenységet a tárgyszavak nemzetközi egységesítése érdekében. Ez egyszerre hosszú távú cél és retrospektív, módszeres munka. A RAMEAU-t illetően e feladatot a Nemzeti Rameau Központ látja el. Alaposan, lépésről-lépés-re vizsgálják át az egyes tudományterületeket, a már beemelt és még beépítésre váró fogalmakat, a szótár formális és intellektuális koherenciáját. (Mi az, amit törölniük kell a deszkriptorok közül, mire kellene cse-rélni, milyen kifejezést lehetne összevonni stb.)Mivel ellenőrzött szótárról van szó, sok időt igényel a természetes nyelvből eredő kétértelműség (ho-monima, szinonima, poliszéma) kiszűrése, illetve a nemdeszkriptorokról való utalás a vezérdeszkriptorra. Így a végeredmény minden esetben egy olyan vezér-desz kriptor, amely pontos, szaktudományi, egyér-telmű, megfelel mind a francia nyelv szabályainak,


mind a francia dokumentációs nyelvnek. A felhasz-nált referensz művek lehetnek nyomtatott vagy elektronikus források, de elsősorban francia nyelvű-ek. (Használhatók idegen nyelvűek is.) A karbantar-tóknak, a fejlesztőknek sok szakmai problémát kell megvitatniuk, hiszen összefüggésében kell látniuk a részt és az egészet, ami nem könnyű, nem is beszélve a taxonómiai és a szemantikai problémákról. Gyakor-latilag minden egyes eset megoldandó problémákat vet fel. Mindehhez segítséget nyújt a Kalauz (Guide d’indexation Rameau), amely az alosztások sokasá-gát számos példával világítja meg. Eddig a tételek 40%-át ellenőrizték. Nyilvánvaló, hogy a könyvtári integrált rendszerek OPAC-jaiban nemcsak a pontos keresőkifejezés megalkotása fontos, hanem a sze-mantikus struktúra és a metaadatok következtében a kérdésre adott válaszok tematikus csoportosítá-sa vagy az alfabetikus indexben való megjelenése is. A szemantikus keresést elősegítendő 2008-ban a TEL (The European Library) projekt keretében a RAMEAU-t lefordították a tudásreprezentációs SKOS nyelvére, amely kompatibilis a szemantikai forrásleíró nyelvi szabvánnyal (RDF). Ezek bizto-sítják a szemantikai keresés alapjait.Összegzésül elmondható, hogy a RAMEAU már egy nagy, összetett tartalmi feltárást és visszakeresést segítő jegyzék, melynek karbantartásához, fejlesz-téséhez, a metaadatok elkészítéséhez – számos au-tomatizált, modern technológiai lehetőség ellenére – továbbra is szükség van az alkotó emberre.

(Pajor Enikő)

Lásd még 2

Katalógusok

41/2016

BauDeR, Julia – lanGe, emma: exploratory subject searc hing in library catalogs : reclaiming the vision. – Bib-liogr. In: Information technology and libraries. – 34. (2015) 2., p. 92-102.

Tárgyi keresés a katalógusokban: hogyan javítható az eredmény

Gépi információkeresés; online katalógus; tárgyi feltá-rás

A könyvtárosok több évtizede próbálkoznak in-novatív ötletekkel a tárgyi és osztályozási adatok használatával kapcsolatban, hogy az online keresés élményét jobbá tegyék, mindazonáltal az online ka-talógus harmincegynéhány évi folyamatos javításai után a használók továbbra is azzal küzdenek, hogyan szűkítsék a tárgyi keresést, hogy csak a releváns találatokat tartalmazó, kezelhető listát kapjanak. A tanulmány a helyzet orvoslására született kísérlet-ről számol be, amely a könyvtári katalógus felületét radikálisan újratervezve a használók számára a ke-resési eredmények egészen másfajta megjelenítését teszi lehetővé. Ez az új felület a keresési eredmények tudományterületek és témák szerinti grafikus áttekin-tését nyújtja. Az eredmények egy kétszintes fatérké-pen vannak ábrázolva, ami a használók számára a szaktudományi környezet (a Kongresszusi Könyvtár osztályozási rendszerének főosztályai alapján) és a témák (a Kongresszusi Könyvtár tárgyszójegyzék-ének felhasználásával) a keresési eredmények vizu-ális megjelenítését adja.

(Autoref.)

Lásd még 40

Információkeresés

42/2016

BaRtlaKoWSKI, Katja: Make the library really look more like google : zur einführung des Discovery-Systems „scinos” an der hochschule osnabrück In: Bibliotheksdi-enst. – 49. (2015) 6., p. 643-648.

tegyük a könyvtárat a Google-hoz hasonlóvá! Discovery rendszer bevezetése az osnabrücki Főiskolán

Gépi nformációkeresés; Gépi információkeresési rend-szer; Portál

Sok könyvtár meg van győződve arról, hogy interne-tes jelenléte továbbra is központi portálként szolgál az információkeresők számára, és ezt szeretné meg-őrizni. Azonban a helyzet egészen más: a könyvtári honlapok egyre kisebb szerepet játszanak a hallgatók és az oktatók információkeresésében. Egy discovery rendszer bevezetése jó lehetőséget teremt a könyvtári


internetes oldalaknál használt, elavult portál koncep-ció átgondolására és új, korszerű megoldások keresé-sére, ahogy ez az Osnabrücki Főiskolán is történt.

(Autoref. alapján)

43/2016

GRoSS, tina – tayloR, arlene G. – JouDRey, Dan-iel n.: Still a lot to lose : the role of controlled vocabu-lary in keyword searching. – Bibliogr. jegyzetekben In: Cataloging & classification quarterly. – 53. (2015) 1-4., p. 1-39.

Az ellenőrzött szótárak szerepe a kulcsszavas keresés-ben

Gépi információkeresés; Kulcsszó; online katalógus; tárgyszójegyzék

Gross és Taylor 2005-ös tanulmánya azt állapította meg, hogy a kulcsszavas keresés alapján talált rekor-dok több mint egyharmada elveszne a tárgyszavak nélkül. Az azóta megjelent szakirodalom áttekintése azt mutatja, hogy különböző tudományterületeken született számos tanulmány szerint a kulcsszavas kereséssel kapott rekordok negyede-harmada veszne el ellenőrzött szótár használata nélkül. Más szerzők azonban továbbra is úgy vélik, hogy nincs szükség ellenőrzött szótárakra. A Gross-Taylor féle tanulmány bírálatára készülve ez a cikk megismételte a keresési folyamatot ugyanabban az online katalógusban, de automatikusan olyan metaadatokkal gazdagítva, mint a tartalomjegyzékek és az összefoglalók. Az „elve-szett” találatok aránya így is magas lett.

(Autoref.)

44/2016

RaIelI, Roberto: vecchi paradigmi e nuove interfacce : la ricerca di un equilibrato sviluppo degli strumenti di mediazione dell’informazione. (Prima parte). – Bibliogr. a jegyzetekben In: aIB studi. – 55. (2015) 1.Res. angol nyelven

Régi paradigmák és új interfészek: az információközve-títő eszközök kiegyensúlyozott fejlesztésének keresése. 1. rész

RaIelI, Roberto: vecchi paradigmi e nuove interfacce : la ricerca di un equilibrato sviluppo degli strumenti di me-diazione dell’informazione. (Seconda parte). – Bibliogr. a

jegyzetekben In: aIB studi. – 55. (2015) 2.Res. angol nyelven

Régi paradigmák és új interfészek: az információközve-títő eszközök kiegyensúlyozott fejlesztésének keresése. 2. rész

ember-gép kapcsolat; Gépi információkeresési rendszer; online katalógus

A cikk célja, hogy szakirodalmi szemle formájában bemutasson egy sor még nyitott, függőben lévő té-mát annak bizonyítására, hogy milyen nagy szükség van megújulásra az információkezelő és -kereső rendszerek területén. Ennek a megújulásnak pedig mélynek, kiegyensúlyozottnak kell lennie, és ismer-nie kell a könyvtár- és információtudomány (LIS) alapelveit. A szerző kiemelten tárgyalja a webméretű keresőrendszerek (webscale discovery services) és a keresőeszközök (discovery tools) szerepét, és kri-tikusan vizsgálja a könyvtár közvetítő eszközei közé való lehetséges beemelésüket. Áttekinti és összefog-lalja azokat az érveket és megfontolásokat, melyek az OPAC interfészeknek a web 2.0 és a szemantikus web néhány elve szerinti fejlesztését támogatják; ilyen elvek az extrém felhasználó-barátság és hasz-nálhatóság, az interaktív és kollaboratív szervezet, az együttműködési képesség és az adat-granularitás. Majd a discovery tools perspektíváit vizsgálja olyan új, „egyetlen” rendszerként, mely a könyvtár által közvetített valamennyi forrásban való kutatást szol-gálja. Ám ezek az innovációk nemcsak az adatbá-zisok keresési interfészeinek átalakítását kell, hogy célul tűzzék ki, hanem az adatok létrehozása és ren-dezése új módjának kifejlesztését is, az FRBR, RDF és a linked data szerint. Ezeket a megfontolásokat összeveti egyéb, a LIS elveit jobban középpontba helyező megközelítésekkel. Aláhúzza, hogy minden esetben fontos a források eredeti koherenciájának és az adatok származási helye autoritásának megőrzése. Végül a cikk figyelmeztet az information discovery korlátaira: jelenleg az új rendszerek egyike sem ren-delkezik azzal a precizitással, amit megszoktunk az adatbázisok, OPAC-ok és más megbízható eszközök esetében.

(Autoref.)

Lásd még 41, 66, 69


Olvasószolgálat, tájékoztató munka

45/2016

alBReCht, Steve: Better communication, safer facilities : creating a security-aware staff In: american libraries. – 46. (2015) 9-10., p. 50-53.

Jobb kommunikáció – biztonságosabb intézmények

Kommunikáció -használókkal; Könyvtárhasználati sza-bályzat; Rendbontás

Amikor a könyvtárosokat megkérdezik, ki felel könyvtáruk biztonságáért, rendszerint azt felelik: a rendőrség. Néhányan a könyvtárigazgatót és a munkatársak összességét nevezik meg. A biztonság mindannyiunk érdeke, életkérdés, az alapvető köve-telmények a következők:

tiszteljük az olvasókat, de ne fogadjuk el hely- –telen viselkedésüket;ne tűrjük el a bűncselekményeket, fenyegeté- –seket, a munkahelyi erőszakot, folyamatosan törődjünk a biztonsági kérdésekkel;ha egy olvasó megsérti a jogszabályokat, a vi- –selkedési normákat vagy a biztonsági előíráso-kat, az ne maradjon következmény nélkül;támogassuk és segítsük azokat a munkatársakat –és olvasókat, akik biztonsági problémák miatt segítséget kérnek;a munkatársak törekedjenek arra, hogy felada- –taikat biztonságosan lássák el.

Amikor a könyvtári helyszíneken (a pultnál, a raktár-ban, a lépcsőházban, az olvasókkal való kommuniká-ció során stb.) odafigyelünk másokra és a biztonságra általában, azt nevezzük sárga biztonsági fokozatnak. Van fehér fokozat is, ezt akkor éljük meg, amikor napközben szünetet tartunk, például étkezünk, be-szélgetünk a kollégákkal, éppen nem foglalkozunk aktívan az olvasókkal vagy idegenekkel (tehát pihe-nünk vagy szusszanunk egyet, feltöltekezünk a nap hátralévő részére). A legerősebb a vörös fokozat, ek-kor veszélyhelyzetben vagyunk, és két dolgot tehe-tünk: azonnal menekülünk, vagy ha elkerülhetetlenül szükséges, megvédjük magunkat.A használókkal való kommunikációban három dolog-ra kell ügyelni: 1. az önvédelemre (fontos a fizikai távolság megtartása, a testbeszéd figyelése), 2. a düh és a stressz kezelésére (ha szidalmaznak, ne vegyük személyes sértésnek), 3. az okos munkavégzésre (ha úgy adódik, kérjük a kollégák vagy a főnökünk segít-

ségét; az esetleges konfliktusokat dokumentáljuk, ez a későbbiekben is hasznos lehet).A viselkedési szabályok betartásában segíthet, ha határozottan, de barátságos stílusban rögzítve van, és több helyen ki van függesztve, mit szabad tenni a könyvtárban, és mit nem. Kerüljük a negatív megfo-galmazást, a tiltást (Mobiltelefonozni tilos!), helyette pozitívan fogalmazzunk (Kérjük, telefonhívásait az olvasótermen kívül intézze).A cikkben 15 tömör jó tanács is olvasható a bizton-ság megőrzéséhez.

(Hegyközi Ilona)

46/2016

ColDInG, linda K. – veneCeK, John: there’s going to be an evolution : the subject librarian initiative in review. – Bibliogr. In: the reference librarian. – 56. (2015) 2., p. 133-145.

a Szakreferens Kezdeményezés

egyetemi könyvtár; Munkaszervezés; oktatás informá-cióellátása; Referensz

A Szakreferens Kezdeményezés (Subject Librarian Ini tiative) keretében 2010-ben a University of Central Florida (Orlando) John C. Hitt Könyvtára a hagyomá-nyos tájékoztatási osztály megújításával és átnevezé-sével nyitott tudást kínáló közteret, tudásmegosztási környezetet hozott létre. Ezt tükrözi a Knowledge Commons elnevezés.Ez az átalakítás azt is jelentette, hogy a könyvtá-rosok a korábbinál aktívabb és jól látható szerepet kívántak játszani a könyvtár falain kívül is, főként a tanszékekhez rendelt kapcsolattartó könyvtárosok révén, akik főként gyűjteményszervezési és oktatási feladatokat látnak el.Az egyetemi könyvtárakra, így erre a könyvtára is korábban jellemző tájékoztatási segédkönyvtár állo-mányából már 2009-ben eltávolították a bibliográfi-ai indexeket és a referáló kiadványokat, mivel ezek többsége online elérhető volt. Csak egy kisebb állo-mányt hagytak meg a régi referensz gyűjteményből, főként a legújabb és leggyakrabban használt műve-ket megtartva.A fizikai környezet átalakítása a szolgáltatási filozó-fia megváltoztatásával is járt. A helyben elérhető és a távoli felhasználóknak nyújtott 24 órás elérést egy-aránt jobbá tették. Programokat és szolgáltatásokat kínálnak a felsőbb éves, a mester szakos és a külföl-


di hallgatóknak, valamint az új oktatóknak. Marke-tingeszközökkel, weboldalakkal és kiadványok kal láthatóbbá tették a könyvtárat. Ezek mellett azonban a legnagyobb munkát a tanszékek mélyreható bevo-nása jelentette. Ezekről profilokat készítettek, majd a könyvtárosok személyesen megkeresték az oktató-kat és kutatókat. A könyvtárosok grafikus szakember közreműködésével hírleveleket állítanak össze a tan-székek számára.A statisztikák azt mutatják, hogy a referensz kérdé-sek aránya 17%-ról 11%-ra csökkent, megnőtt azon-ban a számítástechnika használatával kapcsolatos kérdések aránya. A könyvtár viszont nem akarja a tájékoztató pultot számítógépes laborrá átalakítani. Ezért létrehoztak egy help desk jellegű szolgáltatást, amelynek munkatársai megválaszolják a technikai jellegű kérdéseket, így tehermentesítve a tájékoztató könyvtárosokat. Bár csökkent a személyesen feltett referensz kérdések száma, a könyvtárak gyakran nem szívesen szüntetik meg a tájékoztató pultokat. A Central Florida Egye-tem könyvtára továbbra is fogadja a referensz kérdé-seket feltevő olvasókat, viszont nagyobb figyelmet szentel a rugalmas csoportos tanulási tereknek, és a könyvtárosok a korábbinál kisebb mértékben vannak a pulthoz kötve.

(Koltay Tibor)

KölcsönzésLásd 28

Könyvtárközi kölcsönzés, dokumentumszolgáltatás

47/2016

BeRaRD, Raymond [et al.]: academia and document supply : unsustainable contradictions at InISt In: Inter-lending & document supply. – 43. (2015) 3., p. 131-137.

a kutatói közösség és a dokumentumszolgáltatás: elvisel-hetetlen ellentmondások az InISt-nél?

Dokumentumszolgáltatás; Hozzáférhetőség; országos szak könyvtár -műszaki; Térítéses szolgáltatásFrancia jellegzetesség, hogy külön ellátó rendszere van a tudományos kutatásnak és a felsőoktatásnak

több területen is, így a dokumentumellátásban is. Az ABES (Felsőoktatási Bibliográfiai Ügynökség) által működtetett Supeb a könyvtárosok számára készült, és dokumentumokat (eredetit, másolatot) szolgáltat, míg a CNRS (Nemzeti Tudományos Kutatási Köz-pont) keretében működő INIST (a Tudományos és Műszaki Tájékoztatási Intézet) RefDoc szolgálta-tása a felhasználóknak szól, e-kereskedelmi típusú interfésszel, s csak másolatot küld.2012 októberében INISTGate néven elhíresült vita indult, mert a RefDoc által kereskedelmi alapon kí-nált 54 millió folyóiratcikk egy részét ingyen (nyílt hozzáférésű lévén) is meg lehetett szerezni, de a RefDoc ezt nem jelezte. A vita nyomán 600 szerző tiltotta le cikkei kereskedelmi forgalmazását, és nyílt hozzáférésű folyóiratok vetették le magukat a RefDoc listájáról. A legfelső bíróság döntése következtében a RefDoc majd egy évre fel is függesztette működé-sét. Mindez és a kérések folyamatos csökkenése (a RefDoc által szolgáltatott másolatok száma 82%-kal csökkent 1997 és 2013 között) felvetette a kérdést, van-e jövője a dokumentumellátásnak. A CNRS 2014-ben új projektet indított az INIST számára Knowledge engineering elnevezéssel, hogy kevésbé üzleti alapon inkább a közpénzből finanszí-rozott kutatásokat és a felsőoktatást szolgálja (több hozzáadott érték, kevesebb bevétel). Ebben az új környezetben olyan döntés született, hogy a RefDoc a továbbiakban nem szolgáltat a magánszektor, csak a francia és külföldi felsőoktatás és kutatás számára, és a CNRS intézeteit ingyen látja el (első lépésként papírmásolatokkal). Az e-dokumentumszolgáltatás-ról még nem született döntés. 2014 novemberében a szerzői jogvédő hivatallal való megegyezést követő-en) a RefDoc ismét működni kezdett. Tekintettel arra, hogy az egyetemi könyvtáraknak nincs ilyen mérték-ben tisztázott viszonyuk a szerzői joggal, az INIST nem használhatja azokat háttérgyűjteményként. A helyzet megoldására az INIST a papírmásolatok köl-csönös ingyenes szolgáltatását javasolta az egyete-mi könyvtáraknak, ám ez kevés megértésre lelt. Az INIST egyoldalúan döntött a változásokról, de nem állt szándékában az egyetemi könyvtárakkal való együttműködés megszüntetése, viszont a RefDoc és a Supeb egységes szolgáltatássá fejlesztését célzó eddigi kezdeményezések eddig sikertelennek bizo-nyultak. (A jövő bizonytalan.)Ami a nyílt hozzáférés (OA) hatását illeti, a koráb-ban említett 600 szerző aláírása 2400 dokumentumot érintett, ezek közül 2011-ben és 2012 első félévében az INIST 48 másolatot szolgáltatott (a több mint 280


ezerből). Amióta a RefDoc kínálata jelzi, hogy egy dokumentum szabadon is hozzáférhető, ennek köz-vetlen hatása nehezen mérhető, de 2014-ben kb. 1500 linket „aktiváltak” a dokumentumhoz való szabad hozzáférés érdekében, ami meglehetősen alacsony szám. Az 1990-es évek vége óta – még a nyílt hoz-záférés tömegessé válása előtt – szolgáltatott doku-mentumok mennyisége folyamatosan, évi 15%-kal csökken. Az INIST esetében a 2015-ös nagymértékű csökkenést a magánszféra kiszolgálásának megszün-tetése okozta, hiszen az a megrendelések 70%-át adta a korábbi években. Ám az is megfigyelhető, hogy a felsőoktatásban a felhasználók is előbb a HAL, revues.org, vagy a DOAJ-hoz hasonló platformokhoz fordulnak, s csak eredménytelenség esetén keresik fel a RefDocot.A dokumentumszolgáltatás iránti igény csökkenésé-nek még csak lassulását sem várja senki. Ugyanakkor az OA elterjedtsége igen nagy szakterületi szórást mutat, így hatása is nehezen mérhető, kalkulálható. Az olyan nemzeti licencvásárlások fejlődése, mint 2014-ben az Elsevier valamennyi kiadványának hoz-záférhetővé válása a felsőoktatásban, a dokumentum-kérések és a könyvtárközi kölcsönzések csökkenését eredményezi. A 2014 végi becslés szerint a 2008 és 2013 között megjelent publikációk fele érhető el OA formában: ezzel Franciaország az európai átlag kö-rül van. A digitális tudományos könyvtár megvaló-sulása, az OA és a repozitóriumok további terjedése csak az „ipari” mennyiségű dokumentumellátás végét jelenti, hiszen a dokumentumok könyvtárközi köl-csönzése továbbra is szükséges. Az „ipari modell-nek” át kell alakulnia közvetítő, azonosító, kereső szolgáltatássá.

(Mohor Jenő)

48/2016

haaGenSen, henrik: the digital article service at the State and university library, aarhus, Denmark In: Inter-lending & document supply. – 43. (2015) 3., p. 148-150.

Digitális cikkszolgáltatás az aarhusi állami és egyetemi Könyvtárban

Cikk; Dokumentumszolgáltatás; egyetemi könyvtár; Mun-kafolyamat; Nemzeti könyvtár; Szerzői jog

Az Aarhusi Állami és Egyetemi Könyvtár (ÁEK) a két dán nemzeti könyvtár egyike. Kötelespéldányra jogosult, a dán közkönyvtáraknak nyújtott szolgál-

tatások központja és az Aarhusi Egyetemi Könyvtár központi részlege.Az ÁEK a folyamatos digitalizálási munkálatok el-lenére még mindig nagy állománnyal rendelkezik nyomtatott folyóiratokból (4400 kurrens, összesen 40 ezer cím). Ezekre a dokumentumokra alapozták a dán könyvtáraknak és használóiknak szánt digitális cikkszolgáltatást.A dán könyvtárak közös katalógusa, a DanBib kere-sési és megrendelési lehetőséget nyújt, online lelő-hely- és kölcsönzési adatokat. A munkafolyamatot egy országos szállítási szolgáltatás teszi teljessé. A DanBib-nek két platformja van, egy a könyvtárosokat (netpunkt.dk), egy a használókat szolgálja (bibliotek.dk). A digitális cikkszolgáltatás e két platformmal integráltan zajlik, a kétmillió metaadatot tartalmazó, évente 16 ezer rekorddal bővülő dán cikkindexszel együttműködve.A kérést az ÁEK kapja. Az olvasó a kérést továbbí-tó helyi közkönyvtári azonosítójával operálhat, nem kell újonnan regisztrálnia az ÁEK-ban. A használó, a kérést továbbító könyvtár és a kért mű adatait a beszkennelt cikk fájljával együtt az ÁEK szerverén tárolják. A szkennelt cikket egy későbbi kérésre azon-nal szolgáltatni tudják.A kérések kezelésének menete:

a kérések fogadása helyi vagy országos plat- –formról,a kért cikkek szkennelése, –a kért cikkek szolgáltatása digitális formátum- –ban a könyvtáraknak (ők digitális formátumban továbbíthatják a használónak) vagy közvetlenül a használóknak,a szkennelt cikkek tárolása metaadataikkal –együtt történik (a cikk tartalmának, szerzőjé-nek, címének, az évfolyamnak, oldalszámnak stb. leírásával) helyi szerveren (e-archívum),a szkennelt cikkek újbóli, automatizált szolgál- –tatása az e-archívumból.

Ami a jogi és üzleti feltételeket illeti, az ÁEK meg-egyezést kötött a Copydannal (a dán szerzőijog-tulaj-donosok szövetségével), amely engedélyezi, hogy

a kért cikkeket nyomtatott folyóiratokból –beszkenneljék,a cikkeket digitális formátumban közvetlenül –a használóknak szolgáltassák, a szolgáltatásra előfizető könyvtárak pedig digitális formátum-ban a használóknak továbbítsák,a szkennelt cikkeket leíró metaadataikkal (tar- –talom, szerző, cím, kötet, oldal stb.) együtt tá-rolják,


a szkennelt cikkeket újrahasznosítsák az új –kérés és a metaadatok automatikus hasonlítá-sát követően,az ÁEK minden szolgáltatott cikk után jogdíjat –fizet a Copydannak,a megegyezésben szakfolyóiratok és népszerű –dán magazinok egyaránt szerepelnek.

A szolgáltatásba bevont folyóiratok köre bővülhet. Kivételt jelentenek azok a címek, amelyek mind di-gitális, mind nyomtatott formátumban megjelennek, nem szerepelnek a megegyezésben, és csak nyomta-tott formátumban szolgáltathatók. Az ÁEK állomá-nyában lévő elektronikus folyóiratok nem részei a megegyezésnek.A szolgáltatás kapcsán az ÁEK megállapodást kö-tött a Dán Bibliográfiai Központtal (DBC), amely a dán cikkindexet szerkeszti. Ennek keretében azokat a dán népszerű magazinokat is indexelik, amelyekre a kérések mintegy 10%-a irányul.A szolgáltatás weboldala: digitalartikelservice.dk. 70 könyvtár használja előfizetéssel. A rendkívül népsze-rű szolgáltatás így ma a dán lakosság 82%-a számára elérhető. Az előfizetés mellett a szolgáltatás a szo-kásos könyvtárközi kölcsönzés keretében is igénybe vehető. A használó ekkor nyomtatott cikkmásolatot kap kézhez.

(Hegyközi Ilona)

49/2016

PleMneK, alexander – SoKolova, Natal’â: Sharing re-sources of Russian libraries : 10 years of consortia serv-ices development. – Bibliogr. In: Interlending & document supply. – 43. (2015) 3., p. 151-159.

Forrásmegosztás az orosz könyvtárakban: a konzorciumi szolgáltatások tíz éve

Adatbázis; Dokumentumszolgáltatás; együttműködés -bel földi; Folyóirat-előfizetés; közös katalogizálás; köz-ponti katalógus -online

Oroszországban több mint 110 ezer könyvtár műkö-dik, könyvtárközi kommunikációjuk számos prob-lémát vet fel. A megbízható infrastruktúra kiépítése, a hatékony forrásmegosztás csak az új információs korban vált lehetővé. Mára a könyvtárak kapcsolód-tak az internethez, potenciálisan bármely hálózati gépről elérhetők és kereshetők. Az egyik legjob-ban működő forrásmegosztó hálózat az ARLICON (Associated Regional Library Consortia) 2002-ben az

oroszországi könyvtárak számára nyitott, nonprofit szervezetként alakult. Jelenleg tagja a mintegy 200 könyvtárat összefogó 14 konzorcium, a könyvtárak elektronikus katalógusai az ARLICON portálján ke-resztül kereshetők. A portált további 500, a szolgál-tatások vagy források előállításában együttműködő könyvtár veheti igénybe. Valamennyi könyvtár in-gyen vagy rögzített feltételek mellett használhatja a közös katalógust. Vannak csak felhasználó könyvtá-rak is; összességében Oroszországból és a volt Szov-jetunió tagországaiból mintegy 1000 könyvtár vesz részt az ARLICON tevékenységében, a szolgáltatá-sok más országokból is elérhetők.2007-ben 3 projekt indult: a MARS az oroszországi folyóiratok cikkadatbázisa, az elektronikus doku-mentumszolgáltatás és az EPOS osztott elektronikus könyvtár. Azóta egyre több könyvtár kapcsolódott különböző minőségben az ARLICON-hoz, miköz-ben a konzorcium sem állami, sem egyéb pénzügyi támogatásban nem részesült.A MARS projekt célja a folyóiratok párhuzamos feldolgozásának elkerülése. A teljes terjedelmükben indexelendő folyóiratcímeket a feldolgozó könyvtá-rak választották ki a leggyakrabban használtak kö-zül. A néhány kis könyvtárral indult projektben ma 230 felsőoktatási és közkönyvtár vesz részt. 2015 márciusában 2100 folyóiratcímet dolgoztak fel, az adatbázis naponta 500–1000 rekorddal gyarapodott, a munkában 800 szakember vett részt. A MARS szolgáltatásai:

a könyvtárak helyi adatbázisukba bemásolhat- –ják a bibliográfiai rekordokat;keresés az ARLICON portálon keresztül. –

Az orosz folyóiratok főleg nyomtatott formában jelennek meg, a MARS adatbázis segíti a folyóirat-állomány kezelésének optimalizálását: egy ritkán használt folyóiratcím lemondása után a folyóirat kereshető marad, cikkek rendelhetők belőle. A teljes MARS adatbázis előfizetéses rendszerben működik, az építésében közreműködők számára ingyenes. Az előfizető könyvtárak olvasói vagy az ARLICON por-tálon keresztül használhatják az adatbázist, vagy a könyvtár honlapjáról, ha onnan elérhető. A rekordok egyelőre cirill betűsek, az adatbázis és az annotációk angolra fordítása szerepel a tervekben. Várható még a cikkek teljes szövegét tartalmazó adatbázis építése – azokból a folyóiratokból, amelyek jogtulajdonosaival szerződést tudnak kötni.Az elektronikus dokumentumszolgáltatás (EDD) a MARS-ot követi. Az EDD közös katalógusa tar-talmazza a MARS adatbázisban lévő folyóiratokat


és az azokra előfizető könyvtárak jegyzékét, ezt a katalógust csak a könyvtárosok használhatják. Az egyelőre csak cirill betűs folyóiratok közös kataló-gusa szabadon használható az interneten. A rendszer úgy működik, hogy az olvasó a kért cikk nyomtatott másolatát könyvtárában kapja meg. Az orosz szerzői jogi törvények szerint a könyvtár kölcsönözhet vagy másolhat a jogtulajdonos engedélye nélkül, ha a szol-gáltatásból nincs nyeresége. A törvény 2014. évi mó-dosítása könnyítette a közkönyvtárakban a kutatási vagy oktatási célokra történő másolatszolgáltatást.Az EDD-ben több mint 200 könyvtár vesz részt kérő-ként vagy küldőként, 2014-ben 7900 orosz és külföldi folyóiratcímből szolgáltattak több mint 600 ezer má-solatot. Egy kérés átlagos feldolgozási ideje 10 óra.2014-ben az ARLICON-t e-források szolgáltatója-ként regisztrálták a FEDUrus kutatói és felsőokta-tási hálózatban. Az elévült, OPAC-alapú interfészek discovery típusú keresőrendszerre cserélésével az ARLICON forrásai 2015-ben a nemzetközi hálóza-tokba is bekerülhetnek.


50/2016

SChöPFel Joachim: Document supply of grey literature and open access : ten years later In: Interlending & docu-ment supply. – 43. (2015) 2., p. 84-93.

A szürke irodalom szolgáltatása és a nyílt hozzáférés: tíz év eltelte után

Dokumentumszolgáltatás; Felmérés; Hozzáférhetőség; Nemzeti könyvtár; országos szakkönyvtár -műszaki; Szürke irodalom

A dolgozat azt vizsgálja, hogyan hatott a nyílt hoz-záférés mozgalma a szürke irodalommal való ellá-tásra öt nagy tudományos és műszaki információs központ összehasonlító felmérésére alapozva: ezek a British Library (UK), a KM (Kanada), az INIST-CNRS (Franciaország), a KISTI (Dél-Korea) és a TIB Hannover (Németország).2014-ben az öt intézmény valamivel kevesebb mint 1,8 millió tételt szolgáltatott, azaz a felét a 2004-ben (-55 %) szállítottnak. Ebből 85 ezer volt szürke dokumentum – elsősorban konferenciai anyagok és jelentések –, azaz a teljes mennyiség 5%-a, de 2004-hez képest alacsonyabb szintű (-72%). Ugyanakkor az intézmények továbbra is bővítik nyílt hozzáférési stratégiájukat; ezek sajátosak, és ahogy 2004-ben

és 2008-ban is, inkább az intézményi és országos jelleget tükrözik, és nem globális megközelítésűek, két vagy három közös vagy hasonló projekt kivé-telével (PubMed Central, nemzeti repozitóriumok, DOI-számoknak az adatállományokhoz való rende-lése, disszertációk és egyebek). Az összes különbség ellenére fejlődésük néhány közös vonást is mutat, úgymint a költségvetési megszorítások, a jogi kor-látok (szerzői jog), a hazai igények hangsúlya és a nyílt hozzáférési politika kialakítása a terjesztés és a kutatási eredmények javítása érdekében. A vállalati ügyfelek dokumentumellátása inkább üzleti jellegű, míg az állami szektorban ez a korábbinál jobban tá-maszkodik az erőforrások megosztására és a hálózat-építésre a tudományos és közkönyvtárakkal. Talán a TIB-et kivéve a szürke irodalom csökkenő jelentő-sége változó szerepükre mutat: kevesebb közvetítés, kisebb beszerzés és gyűjteményfejlesztés és több nagy értékű szolgáltatás, több terjesztés és megőr-zési kapacitások, melyeket a tudományos közösség szükségleteire terveztek (kutatási kiválóság, nyílt hozzáférés, adatkezelés stb.).A dolgozat a 2006-ban és 2009-ben publikált két fel-mérésnek a követéses vizsgálatát írja le.

(Autoref.)

Tájékoztatási eszközök

51/2016

RoDRIGueS, Rosângela Schwarz – StuBeRt, Daniela: Periódicos Científicos da Ciência da Informação : os títu-los indexados na WoS. – Bibliogr. In: Revista española de documentación científica. – 38. (2015) 3.Res. angol nyelven

a Web of Science-ben indexelt információtudományi szakfolyóiratok

adatbázis; Felmérés; Folyóirat -könyvtári

Mivel a Web of Science (WoS) tekinthető a legszi-gorúbb adatbázisnak, ahol az ismeretek minden te-rületéről a legrangosabb folyóiratok szerepelnek, az ott indexelt információtudományi szakfolyóiratokat vizsgálták publikációs jellemzőik, hozzáférhetősé-gük típusa és a Directory of Open Access Journals (DOAJ)-ban való szereplésük szempontjából. A 2012-es évet alapul véve 84 információtudományi


szakfolyóiratot találtak (az African Journal of Library Archives and Information Science-től a Zeitschrift für Bibliothekswesen und Bibliographie-ig).Legtöbbjük az Egyesült Államokban és Angliában (37, ill. 24 cím) jelenik meg; ezeket követi Hollan-dia (6), Németország (4), Brazília (3). Ausztrália, Kanada, Spanyolország 2–2, Japán, Malajzia, Mexi-kó és Nigéria 1–1 címmel szerepel. (Az első három sorrendje megegyezik egy korábbi, a WoS-ban sze-replő valamennyi folyóiratot vizsgáló elemzéssel.) 56 folyóiratot (a teljes mennyiség közel 70%-át) ke-reskedelmi kiadóvállalatok, 13-at egyetemek, 12-t egyesületek adnak ki. 31 folyóirat származik csak egy lapot kiadó intézménytől. A kereskedelmi kiadók között első az Elsevier Inc. 12 címmel, az Emerald Group Publishing Limited 9, a Sage Publications Ltd. és WilleyBlackwell 5–5, a Springer 4 címet ad ki. A vizsgált folyóiratok több mint fele (48 cím) éven-te négyszer, 16 kéthavonta, 6 havonta jelenik meg (mindössze három a legritkábban, évente mindössze háromszor megjelenő folyóiratok száma). Ami a cik-kek számát illeti, 75%-uk a kiadóvállalatok, 12%-uk az egyetemek, 8%-uk az egyesületek gondozásában jelent meg; 48% az USA-ban, 25% Angliában, 13% Hollandiában, majd Spanyol- és Németország kö-vetkezik 3–3 százalékkal. A folyóiratok többségének (62%) impakt faktora 0–0,999 között van, 4 feletti-vel mindössze egy amerikai és egy hollandiai meg-jelenésű periodikum rendelkezik. A tíz legmagasabb impakt faktorú folyóirat közül 7 az USA-ban, kettő Hollandiában, egy Angliában jelenik meg, közülük öt negyedéves megjelenésű, kettő havonta, egy–egy pedig hatszor, tízszer, illetve egyszer jelenik meg évente.Az összesen 84 folyóirat közül mindössze 9 (10,8%) a nyílt hozzáférésű, közülük 3 Brazíliában, 2 az USA-ban, 1–1 Angliában, Spanyolországban, Malajziában és Mexikóban jelenik meg. Utóbbi három ország valamennyi folyóirata nyílt, míg Németország, Hol-landia, Ausztrália, Kanada, Japán és Nigéria összes kiadványa korlátozott hozzáférésű. A három brazil folyóirat közül 2, a két amerikaiból csak egy szere-pel a DOAJ-ban (éppen az nem, amelyik a 9 között a legmagasabb impakt faktorral rendelkezik).Általában megállapítható, hogy az információtudo-mányban (a megjelenő szakfolyóiratok tekintetében) Latin-Amerika, Afrika, Ázsia és Kelet-Európa alul-reprezentált. A teljes szakirodalmi termés (2012-ben 3419 cikk) 87%-a három országban (USA, Anglia, Hollandia) jelenik meg. A nyílt hozzáférést leginkább Latin-Amerika támogatja, ugyanakkor figyelmeztető

jel, hogy a WoS-ban szereplő nyílt hozzáférésű in-formációtudományi szakfolyóiratoknak csak 60%-a jelenik meg a DOAJ-ban. (Meglepő módon kimaradt a vizsgálódásból a papír/elektronikus megjelenések aránya, eloszlása. – MJ)

(Mohor Jenő)

Hátrányos helyzetû olvasók ellátása

52/2016

BaRKoW, anne [et al.]: Willkommen in Deutschland! : die dbv-Kommission Interkulturelle Bibliotheksarbeit sammelt und präsentiert Flüchtlingsprojekte in deutschen Bibli-otheken In: BuB. – 67. (2015) 8-9., p. 526-529.

Isten hozott németországban! a német Könyvtárak egyesületének (dbv) interkulturális szakbizottsága gyűjti és bemutatja a német könyvtárak menekültprogramjait

közművelődési könyvtár; Nemzetiségi olvasó; Szolgálta-tások

Senki sem hagyja el a szülőföldjét önként, oka le-het a háború, a politikai, vallási üldözés, az emberi jogok hiánya, az elnyomás, természeti katasztrófa vagy az éhínség. A menekültek egy jobb jövőben és a szabadságban reménykednek; s általában a hatá-ron jelentkeznek a rendőrségen, kérnek menedéket. Ezután a legközelebbi felvevőhelyre kell menniük. Itt az ún. „königsteini kulcs” és származási országuk alapján elosztják őket a szövetségi tartományokban. (Ha fiatalkorú és kísérő nélkül van, a gyámhatóság gondoskodik róla.) Először tartózkodási engedélyt kapnak; ekkor még abban a körzetben kell maradni-uk, ahol a menekültügyi eljárás elkezdődött. Itt re-gisztrálják őket; az eljárás néhány nap alatt lezajlik, de néha hetekig, hónapokig is eltart. Ezután követke-zik a végleges elhelyezés: az első meghallgatás után vagy befogadják, vagy kiutasítják őket. Ha megkap-ják a tartózkodási engedélyt, elhagyhatják a körze-tet, s magán- vagy közösségi elhelyezést kapnak. A tartózkodási engedély birtokában még nem vállal-hatnak munkát. 3–7 év után kaphatnak letelepedési engedélyt, mellyel már dolgozhatnak.Ebből a körülményből a könyvtárak számára a követ-kezők adódnak: az első időszakban nehéz a menekül-tek megszólítása, mivel rövid ideig tartózkodnak ott, és még nincs állandó lakcímük; állandó lakhelyükön


már a német nyelvi vagy integrációs kurzusok révén létesíthető velük kapcsolat; számos ok miatt nem reagálnak a menekültek azonnal a könyvtárak aján-latára, ezért nem szabad gyors sikerekre számítani; nincs egyedüli jó megoldás.Az alábbi megoldások a Német Könyvtárak Egye-sületének (dbv) (http://www.bibliotheksverband.de/dbv/themen/fluechtlinge-willkommen.html) in-terkulturális szakbizottsága könyvtáraiból származ-nak, de nem tekinthetők receptnek.Duisburgban (487 ezer lakos) 2011-ben nyílt meg a „nemzetközi gyermekkönyvtár”, melynek állomá-nya 6000 kötet 17 nyelven. A kínálatot az új városi könyvtárban kibővítették a „Most érkeztem Német-országba” témacsoporttal, melynek anyaga szótá-rakból, nyelvtanulást és a beilleszkedést segítő do-kumentumokból áll. Hamburgban (1 815 000 lakos) a könyvtári hálózat 32 fiókkal és 2 könyvtárbusszal rendelkezik, s a menekültszállások bármelyikét el-érhetik. A fiókok kapcsolatban állnak vezetőikkel, s igyekeznek felmérni a menekültek igényeit. Azok nyári ünnepségei jó alkalmak a kapcsolatfelvételre. Önkéntesek segítenek nekik az első könyvtári látoga-táskor. Az online könyvtári kártyákat adományokból finanszírozzák; azzal angol, német francia, arab nyel-vű e-könyvekhez jutnak, zenei és e-learning szolgál-tatásokat vehetnek igénybe. Kártya nélkül is számos lehetőséget biztosítanak. Nordheimben (7 600 lakos) erősek az egyesületek, az egyházak és a magánkezde-ményezések. Mozgósító jellegű kínálatokkal lehet itt eredményt elérni. A kulturális létesítmények munka-társai közösségi helyeken (kultúrház, sportpálya, ját-szótér, közpark) találkozhatnak a menekültekkel, ez jobban segítheti a megismerkedést. (Fontos a „Lab-darúgás + olvasás” program is, melyet a tartományi forrásból támogatnak.) Nürnbergben (517 ezer lakos) a városi könyvtár komoly választékot kínál azoknak, akik már menedékjogot kaptak: szótárak 70 nyel-ven, 4500-nál több egységnyi német nyelvtanulást szolgáló anyag, zenehallgatás stb.. (A többiek csak helyben használhatják a könyvtárat.) Média dobo-zok kihelyezését is tervezik a menekültszállásokra. Osnabrück (160 ezer lakos) régóta befogadó város. A könyvtár nemcsak kiépült közigazgatási struktú-rára támaszkodhat, hanem elkötelezett partnerekre is talál munkájához. A menekültek számára biztosított kínálatok a bevándorlók és menedékesek meglévő programjainak a kibővítése. Ezen kívül biztosítanak számukra internetet, német tanulást, a város meg-ismerését segítő anyagokat, felnőttek és gyerekek

számára szervezett rendezvényeket, foglalkozásokat, könyvtárvezetéseket stb.

(Murányi Lajos)

53/2016

CeRvanteS-MaRtíneZ, luisa – navaS-luque, Marisol – CuaDRaDo-GuIRaDo, Isabel: análisis de la prestación de servicios a inmigrantes en la red Biblio-tecas de Barcelona. – Bibliogr. In: Revista española de documentación científica. – 38. (2015) 3.Res. angol nyelven

Bevándorlóknak nyújtott szolgáltatások Barcelona könyv-tári hálózatában

közművelődési könyvtár; Nemzetiségi olvasó

Barcelona könyvtári hálózatának a bevándorlók szá-mára nyújtott szolgáltatásainak minőségét vizsgálták, referenciaként az IFLA multikulturális közösségek könyvtári ellátásáról szóló irányelveit (Multicultural Communities: Guidelines for Library Services) hasz-nálva. Ezen irányelvek alkalmazásával a közkönyv-tárak alkalmas környezetté válhatnak a szociális ko-hézió, a kulturális csere elősegítésére, az ismeretek gazdagítására, valamint a különböző kultúrájú hasz-nálók közötti interakcióra. A tanulmányhoz számos forrást elemeztek, és a barcelonai könyvtári konzorci-um két vezetőjével készítettek interjút. Az eredmény az irányelveknek való nagyfokú megfelelést mutat; az eredményeket azzal összefüggésben tárgyalják, hogy a közkönyvtárnak milyen szerepe lehet az interakció és a kulturális csere terén.

(Autoref. alapján)

54/2016

holtZ-eRSahIn, yilmaz – SChleh, Bernd (riporter): „Je weniger Büroktratie, umso leichter ist der Weg in die Bibliothek” : yilmaz holtz-ersahin spricht sich im BuB-Interview für einen kostenlosen Willkommensausweis für Flüchtlinge aus : wichtig sind Sprachkenntnisse und auf-geschlossenheit In: BuB. – 67. (2015) 8-9., p. 516-520Res. angol és francia nyelven

„Kevesebb bürokráciával könnyebb bejutni a könyvtárba”. yilmaz Holtz-erşahin a BuB-nak nyilatkozva ingyenes ol-vasójegyeket javasolt a menekülteknek üdvözlő gesztus-ként


nemzetiségi olvasó; Szolgáltatások; városi könyvtár

A Németországba érkező menekültek száma nagyon magas, és még nőni fog. A szövetségi bevándorlási és menekültügyi minisztérium 2015-ben több mint 400 ezer menedékkérelmet vár, a tavalyi mennyiség két-szeresét. E trend hatásai az ország minden városában érezhetők. Bernd Schleh, a folyóirat főszerkesztője Yilmaz HoltzErşahinnal, a Duisburgi Városi Könyv-tár könyvtárosával beszélget, aki kifejti, hogyan tudja egy könyvtár a menekültek integrálását segíteni. A török bevándorlás szakértőjeként azt vallja, hogy „a könyvtárak erőssége (a többi nyilvános intézménnyel szemben) az, hogy privát, nyitott szellemű és tudásorientált környezetet kínálnak.”Egy új, biztonságos helyen a menekülteknek először német nyelvismeretre, majd a helyi kultúráról és a jogi keretekről szóló információkra kell szert ten-niük. A könyvtár első lépésként több nyelven kínál nekik információkat, idegen nyelvű anyagokat gyer-mekek és felnőttek számára, de röplapokat és brosú-rákat is, hogyan élnek az emberek Németországban. A könyvtár ebben tájékozódási pontként működhet, ha lehetséges. Emellett Yilmaz HoltzErşahinnak az integráció terén szerzett tapasztalatai alapján az a véleménye, hogy a könyvtáraknak a menekülteket speciálisan kell kezelniük. „Kevesebb bürokráciával könnyebb bejutni a könyvtárba. Az ingyenes – csak rövid időre érvényes – olvasójegy sokat segíthet.” A menekültek általában nem tudnak fizetni tagsági dí-jat. Yilmaz HoltzErşahin azt vallja, „Főleg eleinte, a kezdő szakaszban jelentene gátat a díj. A könyvtár talán a városházával együttműködve vagy a helyi lakosság, klubok, alapítványok támogatásával meg tudná oldani az ingyenes használatot.”

(Autoref.)

55/2016

ReICheRt, Günter: Die asylothek als Brücke zur öffent-lichen Bibliotheken : erfolgreiche Privatinitiative in nürn-berg : weitere Projekte in ganz Deutschland geplant In: BuB. – 67. (2015) 8-9., p. 532-535.

A menekültkönyvtár a közkönyvtárakhoz vezető híd. Sikeres magánkezdeményezés nürnbergben. további programokat terveznek szerte németországban

könyvtárépület -közművelődési; Nemzetiségi olvasó; Szolgáltatások; támogatás -pénzügyi -társadalmi

A könyvtár ötlete 2012. augusztus 13-án született meg Nürnbergben, amikor a 167 menedékkérő el-helyezését szolgáló közösségi szállás megnyílt, és kilenc hét múlva meg is nyitotta kapuit az első me-nekültkönyvtár. Az ötletgazda építész mutatja be cikkében a projektet, amely nagy feltűnést keltett, és számos követőre is talált Németországban.Amikor Nürnbergben megnyílt a közösségi szállás, a menekültek számára még nem volt sem szociális vagy a kulturális beilleszkedést segítő gondozás, sem pedig minimális képzési lehetőség. Kellemetlen hely-zet alakult ki a törvényi feltételek miatt – a menekül-tek nem vállalhatnak munkát, nyelvtanfolyamra csak a tartózkodási engedély megadása után van lehetőség –, és maga az elhanyagolt épületekből álló városrész, ahol az intézmény helyet kapott, az is a konfliktusok melegágya lehetett volna. Ezek miatt „sportos” pro-jektkoncepciót választottak, melynek során tudatosan lemondtak a városi támogatásról. („Elkötelezettségre van szükség, nem pénzre” volt a mottójuk.)A szükséges dolgok – a belső tér kialakítása, a köny-vek, a nyelvtanfolyamok, másolók és számítógé-pek – a város lakóinak adományaiból kerültek ki. A könyvtárat az ötnapos nyitvatartási idő alatt önkén-tesek működtették, késő délután és este pedig széles tematikájú programokat kínáltak. A menedékkérők maguk is bekapcsolódtak a munkába, és többek kö-zött nyelvtanárként is dolgoztakAz alapfelszerelést a városi könyvtár új épületbe költözése során feleslegessé vált polcok, asztalok, székek, továbbá a kivont könyvek és szótárak képez-ték. A menekültkönyvtár már megnyitása előtt széles körű sajtónyilvánosságot kapott, és nagy érdeklődést keltett, ami azért volt fontos, mert a menekültkérdés 2012-ben nem volt még annyira a középpontban, mint napjainkban. A könyvtár a sajtóbeszámolók és a hivatalos személyiségek látogatása nyomán a köz-beszéd tárgya lett, és az adományok révén gyorsan nőtt a könyvállomány, sokan jelentkeztek önkéntes munkára is.2015. szeptember 15-én már három sikeres évet tud-hat maga mögött a téka. A kitűzött célokat elérték, számos intézmény, cég is bekapcsolódott a projekt-be. Az állomány széles választékot kínál szótárakból, kézikönyvekből, Németországról szóló művekből, a nyelvtanulást segítő anyagokból. (Fontos a menekül-tek érzelmi gondozása is, főleg a gyermekeké, és a


német nyelv tanulása is, akár letelepedik a menekült, akár visszatér hazájába.)Tervezik az ötlet országos elterjesztését, ugyanakkor nem akarják a helyieket sem kirekeszteni e könyvtá-rakból. Fontos szerepet játszanak nemcsak az integ-rációban, hanem az analfabetizmus felszámolásában is; nem versenytársai a közkönyvtáraknak, inkább

az első lépcsőfokot jelentik azokhoz. Létrehozásuk egyszerű, ezért a nürnbergi példával a szerző bátorí-tani szeretné a könyvtárosokat, vágjanak bele ők is. (A szerző a 104. német könyvtáros vándorgyűlésen Nürnbergben számolt be előadásában addigi tapasz-talatairól.)

(Murányi Lajos)

Tájékoztatás, tájékoztatási rendszerek

Hálózatok, regionális rendszerek

56/2016

FeRnánDeZ-RaMoS, andrés: evaluación de “subject gateways” : propuesta metodológica y análisis longitudi-nal. – Bibliogr. In: Revista española de documentación científica. – 38. (2015) 2.Res. angol nyelven

tematikus portálok értékelése: módszertani ajánlás és időbeli elemzés

Felmérés; hatékonyság; Portál; tájékoztatás

A cikk harminc tematikus portál minőségének vizs-gálatát mutatja be két időpontban (2007-ben és 2012-ben) vett adatokkal annak érdekében, hogy bemutassa erősségeiket, gyengeségeiket és fejlődésüket. Ehhez

egy harminc mutatóból álló kérdőívet dolgoztak ki, három kategória köré csoportosítva: az információk-hoz való hozzáférés; adatkezelés; a hozzáadott érték elemei. Jelentős különbségeket találtak az elemzett portálok között, és azt állapították meg, hogy az át-lagos minőség igen jó az első két kategória esetén, míg a harmadikban meglehetősen sok a hiányosság. Az időbeli elemzés szerint nincs sok különbség a két időpontban mért jellemzők között, mindössze a har-madik kategóriában (hozzáadott érték) mutatkozik némi javulás, ám az nem tekinthető jelentősnek.

(Autoref.)

Könyvtártudományi tájékoztatás

Lásd 51

Vezetés, irányításÁltalános kérdések

57/2016

le, Binh P.: academic library leadership in the digital age. – Bib-liogr. In: library management. – 36. (2015) 4/5., p. 300-314.

egyetemi könyvtárak vezetése a digitális korban

egyetemi könyvtár; Felmérés; Hatékonyság; Működési feltételek; vezetés; vezetőképzés

A dolgozat fő témája az egyetemi könyvtárvezetés a digitális korban. Először a célokat kell megfogal-


mazni: elsőként az öt fő problémát, melyekkel az egyetemi könyvtárak vezetése szembesül, majd az öt legfontosabb készséget, melyek a hatékony vezetés-hez szükségesek, és végül e készségek fejlesztésének öt legjobb módját.Felmérést végeztek annak érdekében, hogy válaszo-kat kapjanak azoktól a könyvtárosoktól, akik felső vezetők valamelyik amerikai egyetemi könyvtárban. Többféleképpen választották ki a felmérésben részt vevőket: az ALA és részlegei honlapjáról, amerikai egyetemi könyvtárak honlapjairól, javaslatokból és a szerző szakmai kapcsolataiból. A felmérési folyamat egyszerűsítése végett a kérdéseket a levéllel együtt elektronikusan küldték meg a potenciális résztve-vőknek. Összesen 38 felkérés (n=38) ment ki nagy és közepes amerikai egyetemi könyvtárakba, és 14 fő (38,6%) küldte vissza a kérdőívet. A válaszadók a könyvtárak széles spektrumát képviselték.Az öt fő probléma, mellyel a vezetés szembesül: ho-gyan mutassa be a könyvtár értékeit az egyetemnek, működtesse a könyvtárat pénzügyi bizonytalanság közepette, formáljon át ósdi berendezéseket új szol-gáltatások befogadására, teremtse meg a nyomtatott és elektronikus dokumentumok egyensúlyát, és tart-son képzett és naprakész tudású személyzetet. Az öt legfontosabb vezetési készség: a vízió, az integritás, a menedzsment-, az együttműködési és a kommuniká-ciós készség. Az öt legjobb mód e készségek elsajátí-tására: szükség van mentorokra, vezetőképző progra-mokra, gyakorlati vezetési tapasztalatok szerzésére, a vezetői szerepek keresésére és önismeretre.A témában eddig alig készültek vizsgálatok. Ennek eredményeképpen ez a felmérés hozzá fog járulni az egyetemi könyvtárvezetés szakirodalmához, és segíti majd a jelenlegi és pályázó könyvtárvezetőket olyan bölcs vezetési ismeretekkel, melyek ahhoz szüksége-sek, hogy sikerrel vezethessék intézményüket ebben a változó időszakban.

(Autoref.)

58/2016

neIGel, Christina: lIS leadership and leadership educa-tion : a matter of gender. – Bibliogr. In: Journal of library administration. – 55. (2015) 5-8., p. 521-534.

Könyvtárvezetés és annak oktatása: a gender kérdés je-lentősége

könyvtárosképzés -felsőfokú; Női munkaerő; vezetés

A változások nehézségeivel való küzdelemmel kapcsolatban a könyvtár- és információtudományi szakirodalom gyakran a vezetést említi, mint annak módját, hogy miként lehet a változás megfelelő és hatékony kezelését elsajátítani. Ám a publikációk legnagyobb része nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a könyvtárosság – a közvélekedésben és a gyakorlatban is – női, illetve elnőiesedett szakma. A vezetés viszont „férfias” foglalkozás, a könyvtári világban magas vezetői posztokra került nőknek a férfiak világában kell helyt állniuk. Ehhez képest a könyvtár- és információtudományi képzésben (és az azzal foglalkozó szakirodalomban) feltűnő a társadal-mi nem problematikájának hiánya. Gendertudatosabb könyvtárosképzés nyomán nagyobb eséllyel fejleszt-hetünk ki új, hatékony módokat a gazdasági bizony-talanságokkal és technológiai változásokkal való megbirkózásra.

(Autoref. alapján)

59/2016

WIlKInS JoRDan, Mary: Competencies for public library ma nagers : diversity in practice. – Bibliogr. In: library ma-na gement. – 36. (2015) 6/7., p. 462-475.

közkönyvtárak vezetőinek kompetenciái: felmérés

Felmérés; közművelődési könyvtár; vezetés

A közkönyvtárak vezetői rendszerint nagyon elfoglal-tak. Egy kérdőíves kutatással arra keresték a választ, melyek azok a tevékenységek, amelyeket ténylegesen végeznek, és ehhez mit kell tudniuk. A társadalmi változásoknak köszönhetően ráadásul a szükséges kompetenciák köre változik is. A kutatás ezért egy-szerre kereste a jelen és a jövő kilátásait közkönyvtári vezetők véleménye alapján. A kutatás eredményei támpontul szolgálhatnak a jövő vezetőinek a képzé-sére kidolgozandó programok során.A válaszadókat nyilvános levelezőlistákon toboroz-ták. Összesen 57 fő küldte vissza a kitöltött kérdőívet, 52 nő és 5 férfi. Szinte valamennyien mester szakos diplomával rendelkeztek. 3 fő volt részmunkaidős, a többiek teljes állásban dolgoztak. A válaszadók 9%-a volt 25 és 30 év közötti. 18% a harmincas, 21% a negyvenes, 35% az ötvenes korosztályból került ki. 18% pedig 60 és 70 év közötti volt.


A könyvtáros szakmában eltöltött évekre vonatko-zóan a leggyakoribb válasz (25%) a 8–15 év volt. 21% pedig több mint 30 éve dolgozott ezen a terü-leten. A vezetői tapasztalat a legjellemzőbb esetben (30%-ban) 8–15 év volt. A település, amelynek a közkönyvtárában dolgoznak, 49% esetében 25 és 99 ezer fő közötti lélekszámú volt.Először arra kellett választ adni, hogy egy tipikus héten milyen feladatokat kell ellátniuk. A leggyak-rabban előforduló válasz a megbeszélésekre járás (48 említés) volt. A programok szervezése (30), va-lamint – főleg a kisebb intézmények esetében – a hagyományos könyvtári munkafolyamatok, mint ol-vasószolgálat (32), gyarapítás (23), tájékoztatás (22), kölcsönzés (17), feldolgozás (17). A vezetői munkák közül a költségvetés készítés (17), a jelentések írása (16), a beosztottak munkájának irányítása (10) és az értékelése (8) fordultak elő gyakrabban. Többen em-lítettek olyan tevékenységeket is, mint a hólapátolás vagy a vízszerelés, jelezvén, hogy a hibák elhárítása rendszerint szintén a vezetőre hárul.A válaszadóknak a saját maguk által készített listák-ból a leggyakoribb 3–5-öt is meg kellett jelölni. Eb-ben a munkatársak irányítása és a megbeszélésekre járás végzett az első helyen.Ezt követően egy 19-es listából kellett kiválasztani azokat a kompetenciákat, amelyeknek a meglétét fontosnak ítélik a vezetők számára jelenleg. A rugal-masságot 97%, a kommunikációt 88%, az ügyfelek szolgálatát és az interperszonális készséget 86–86%, a problémamegoldást 84%, a konfliktusok kezelését pedig 82% választotta. A legritkábban választott tu-lajdonságok a korábbi tapasztalat (34%) és az ambí-ció (23%) voltak.A jövő menedzsereinek képzésére vonatkozóan 80% választotta a kommunikációt, 70% az ügyfélszolgá-latot, 68% a tervezést, 66% a politikai készségeket, 62% az interperszonális készségeket, 61–61% a konfliktuskezelést és az időgazdálkodást. A válasz-adóknak a 91%-a vett részt már maga is kifejezetten menedzsment készségeket adó képzésen.A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy nagyon nehéz lenne egyetlen olyan kompetencia-készletet találni, amely valamennyi menedzser számára vala-mennyi elvárással szemben releváns. Összességében nagyon kevés konzisztencia található a válaszokban, ami annak tudható be, hogy a válaszadóknak jellem-zően a közkönyvtári menedzser definíciójáról és a vezetők feladatairól sincsen közös álláspontja.

(Tóth Máté)

Tervezés

60/2016

RIley-ReID, trevar D.: the hidden cost of digitization – things to consider. – Bibliogr. In: Collection building. – 34. (2015) 3., p. 89-93.

a digitalizálás rejtett költségei: mire legyünk tekintettel

Digitalizálás; Gazdaságosság -könyvtárban; Munkaszer-vezés; Szerzői jog; Tervezés

Úgy véljük, hogy ma már könnyű digitálisan hozzá-férhetővé tenni dokumentumokat, de addig hosszú és nehéz út vezet. Mielőtt digitalizálásba fogunk, át kell gondolnunk a következőket: Miért vállalkozunk erre a munkára? Tömeges digitalizálásról lesz-e szó vagy egyes dokumentumok megmentéséről (állomány-védelmi digitalizálásáról)? Az a célunk, hogy jobb hozzáférést nyújtsunk dokumentumainkhoz mindenki számára, aki eléri az internetet? Ha repozitóriumot hozunk létre, használóbarát interfészen kell össze-gyűjtenünk a meglévő vagy újonnan létrehozott digi-tális fájlokat. Az intézmény ismertsége és presztízse mindenképpen növekszik a digitalizálással.A könyvtárakat általában két dolog motiválja, amikor digitalizálásba fognak: a szélesebb körű hozzáférés és a romló állomány védelme. E két cél szorosan ösz-szekapcsolódik: az állományvédelmi digitalizálásnak köszönhetően is javul a hozzáférés. A sikeres digi-talizálás kulcsa egy átfogó előzetes terv elkészítése és a projekt megfelelő menedzselése. Fel kell tenni a következő szavakkal kezdődő alapvető kérdéseket: ki, mit, hol, miért és hogyan. A legkevesebb forrás felhasználásával kell a lehető leghasznosabb munkát elvégezni. Foglalkozni kell a hosszú távú fenntartha-tóság problémáival.A tervezés első lépése a célok meghatározása (a szóba jöhető projektek fontossági sorrendje, a munka ered-ményét az interneten vagy az intézményi intraneten tesszük-e majd közzé, mit és miért fogunk digitali-zálni). Ezt követi (2. lépés) a gyűjtemény felmérése (mit kell digitalizálni, a használói igények mellett a „rejtőzködő kincseket” is fel kell deríteni). A munka-folyamatok elemzése (3. lépés) során arra keressük a választ, hogy melyik részleg lesz a digitalizálás fe-lelőse, személy szerint ki felel majd a repozitórium működtetéséért, hogyan működnek együtt az egyes részlegek, hogyan alakulnak a munkafolyamatok, ki irányítja az esetleges önkénteseket. A pénzügyek


tisztázása (4. lépés) során a szükséges forrásokkal, a lehetséges pályázatokkal, a pénzügyi fenntartható-sággal és a költséghatékonysággal kell foglalkozni. Az 5. lépés a minőség-ellenőrzés átgondolása (kép-minőség, sorrend, az eléréshez szükséges kattintá-sok száma, használhatóság). Igen fontos a 6. lépés, a metaadatok létrehozása és gondozása (adminisztratív, műszaki, leíró és strukturális metaadatokról van szó, továbbá a metaadat-infrastruktúra meghatározásáról a későbbi migrációhoz, az adatvesztés elkerülése ér-dekében). Feltétlenül gondolni kell a használók és a munkatársak képzésére (7. lépés) és a tartalommal kapcsolatos jogi és szerzői jogi kérdések tisztázásá-ra (8. lépés).A digitalizálás során a legnehezebben kezelhető problémák a szerzői joggal kapcsolatosak. Ez a kö-vetkezőkből adódik: a szerzői jogi szabályozás nem tartott lépést a digitális társadalom térnyerésével; a könyvtárak igényei és a jogtulajdonosok érdekei között ellentét feszül; a szerzői jogi szabályozás bo-nyolult és szakértői segítség nélkül nehezen érthető. A jogszerű digitális többszörözés, terjesztés és szol-gáltatás továbbra is sok fejfájást okoz a digitalizálásra vállalkozó könyvtáraknak. Ezzel kapcsolatban még mindig több a kérdés, mint a válasz…

(Hegyközi Ilona)

Munka- és rendszerszervezés, értékelés

61/2016

DukIć, Gordana: Perception and adoption of change management in information institutions : a study from Croatia. – Bibliogr. In: libri. – 65. (2015) 3., p. 175-190.

a változásmenedzsment bevezetése és elfogadottsága horvátországi közgyűjteményekben

Felmérés; Hatékonyság; közgyűjtemény; Munkaszerve-zés

A tanulmány azt vizsgálja, hogy az információs intéz-ményekben dolgozó szakemberek hogyan érzékelik a változásokat és a változásmenedzsment különböző aspektusait. A kutatás elsősorban a horvát könyvtá-rakra, múzeumokra és levéltárakra mint közgyűjte-ményekre és nonprofit szervezetekre irányult. Az elemzés során öt háttérváltozó (intézmény, nem, kor,

képzettségi szint és munkakör) hatását vizsgálták. Az eredmények azt mutatják, hogy a szakemberek csak részben elégedettek az intézményükben végbement változásokkal. Az intézmény típusa és a vezetésben elfoglalt pozíció bizonyult a legerősebb indítéknak az elégedettség mértékének meghatározásában. Három alapvető tényezőt tártak fel: a változásmenedzsment mechanizmusait, a változások hatását a használókra és a helyi közösségre, valamint a változások fontos-ságát és szükségességét. Ezek a tényezők fejezik ki a legjobban a szakemberek véleményének főbb irá-nyait a változásokról és a változásmenedzsmentről. A háttérváltozókkal kapcsolatban az derült ki, hogy a munkatársaknak hasonló az álláspontja a latens té-nyezőkről. Elismerik a változások fontosságát és azt, hogy a jól kezelt változások növelik a hatékonyságot. Válaszaikból azonban az sejthető, hogy a változások kezelése nem zajlik megfelelően. A kiemelt tényezők alapján a felmérés témáit négy klaszterbe sorolta a szerző. A tanulmány az információs intézményekben folyó változásmenedzsment néhány kritikus terüle-tére világít rá. Mivel a változásmenedzsment elmé-lete és gyakorlata meglehetősen elhanyagolt terület ezekben az intézményekben, a tanulmány hozzájárul e kérdések jobb megértéséhez.

(Autoref.)

Lásd még 56

Pénzügyi és gazdasági kérdések

62/2016

Kont, Kate-RiIn: What do acquisition activities really cost? : a case study in estonian university libraries. – Bib-liogr. In: library management. – 36. (2015) 6/7., p. 511-534.

Mennyibe kerül valójában a gyarapítás? esettanulmány észt egyetemi könyvtárakból

állománygyarapítás; egyetemi könyvtár; Felmérés; Gaz-dálkodás -könyvtárban; Költségelemzés

A dolgozat célja főleg annak kiderítése volt, meny-nyire alkalmazható a folyamatköltségszámítás (timedriven activitybased costing = TDABC) az észt egye-temi könyvtárakban, ezért az összes beszerzéssel kap-csolatos tevékenységet meghatározták, részletesen le-írták, majd az észt egyetemi könyvtárak beszerzéssel


kapcsolatos tevékenységének valamennyi költségét a TDABC módszerre alapozva elemezték. A dolgo-zatban használt adatokat a szakirodalom szemléjére alapozták, hogy áttekintést adhassanak a különböző költségszámító módszerekről, melyek a beszerzési folyamat mérésére alkalmasak. Az észt egyetemi könyvtárak körében végzett esettanulmánnyal a folyamatköltségszámítást használták a beszerzések elemzésére, egész pontosan a nyomtatott könyvekre, audiovizuális dokumentumokra és kottákra, illetve a rendelések átvételére, a könyvesboltokkal (szükség esetén) folytatott kommunikációra, a dokumentumok érkeztetésére és az olvasókkal való kommunikációra terjedt ki az elemzés.Jelen tanulmány alapján kijelenthető, hogy a TDABC módszertan látszik az egyik legjobb eszköznek az egyetemi könyvtárak költségrendszere működésének a megértésére és finomítására. Az eredmények elem-zése során kiderült, hogy az egy-egy dokumentum beszerzésére fordított idő- és költségbeli különbség jelentős lehet, és ez mind az idegen és észt nyelvű dokumentumokra, mind a tanulmányban szereplő egyes egyetemi könyvtárakra igaz.A költségszámításnak teljesítménymérésként al-kalmazása általában szűz területnek számít az észt egyetemi könyvtárakban. A dokumentumgyarapí-tásra vonatkozó, időráfordításról szóló útmutatók léteztek a nyolcvanas években a Szovjetuniójában, így Észtországban is. Minden könyvtári munkafo-lyamatra készült ugyan unió szintű dokumentum, de minden könyvtár használhatta saját szabályzatát is. Az 1990-es években azután ezek feledésbe merültek. Nagyon kevés költséghatékonyság-vizsgálat készült a különböző könyvtári tevékenységekről, de Észtor-szágban egy sem jelent meg. Amennyiben végeztek ilyen vizsgálatot, az eredmények csak belső haszná-latra szóltak.

(Autoref.)

SzemélyzetLásd 45, 58

Marketing, közönségkapcsolatok

63/2016

MaRCInIaK, Joe: around your library in 90 seconds In:

Computers in libraries. – 35. (2015) 8., p. 4-8.

Hogyan készítsünk könyvtári reklámfilmet avagy 90 má-sodperc alatt a könyvtár körül

könyvtárismertető film; Public relations

A szerző egy amerikai egyetemi könyvtárban dolgo-zik, ahol három emeleten különböző terek és műszaki berendezések találhatók. A lényeges pontok bemuta-tása 30 percet vesz igénybe, a látogatók nagy része élvezi; akiknek erre igazán szükségük lenne, és akik a bemutatókon a legkevésbé vesznek részt: az új hall-gatók. Egy rövid, informatív és vonzó virtuális vál-tozatból azonban a hallgatók, amikor idejük engedi, online megismerhetik a könyvtárat.A projekt három részből áll: előmunkálatok, a vi-deó elkészítése, utómunkálatok. A szerző minden részletre kitérően, sok gyakorlati tanáccsal kísérve írja le az egyes munkafázisokat. Az előkészítési sza-kaszba feltétlenül be kell vonni a könyvtárosokat, a tartalomra, a filmbe kerülő helyiségekre kell nagyon figyelni, érdemes minden megbeszélés eredményét írásban rögzíteni. Döntési pont lehet, hogy a felvéte-lek mikor készüljenek: a könyvtár nyitva vagy zárva tartása alatt; mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. Ennek megfelelően a felvételeket úgy kell készíteni, hogy azok a folyamatos haladás érzetét keltsék (például a szerző a zárva tartást választotta, a zárt ablakokra, azonos világításra, háttérzaj kizá-rására kellett figyelnie). A felvételek készítéséhez nincs szükség bonyolult berendezésekre; a narrátor szövegének felvételekor viszont fontos a hangerő, a hangszín, a helyes artikuláció; ellenőrizni kell, hogy nem került-e nem kívánt zaj a felvételre. Az utómun-kálatok része a szerkesztő szoftver, a kísérőzene és a szerkesztés. Bonyolult szoftverre sincs szükség, a Windows Movie Makere vagy a Macintosh iMovie-ja elegendő. A zenei aláfestés professzionálisabbá, vonzóbbá teszi a filmet. El kell dönteni, milyen zenei stílus váltja ki a kívánt hatást (lírai zenét nem szabad választani, mert az elvonja a figyelmet és rontja a narrációt). Fontos, hogy a zene jogtiszta legyen, ne terhelje szerzői jogdíj; érdemes eredeti zenét hasz-nálni, akár a könyvtárosok vagy a hallgatók szerze-ményét. Közkönyvtárban is érdemes a munkatársakat és az olvasókat megkérdezni, van-e nekik alkalmas kompozíciójuk.Első szerkesztés után a szerző videója 106 másod-percesre sikerült. A tartalom ismételt átnézése során talált kihagyható részeket, például a hallgatóknak ugyan fontos, de a virtuális túra során nélkülözhető


kölcsönzés ismertetését, vagy néhány bevezető, az esztétikai hatást nem csökkentő felvételt. Fontos, hogy ha szöveges grafika kerül a felvételek közé, azok nagyok legyenek, mivel a hallgatók általában kis képernyős készüléket használnak. Ha a filmben nincsenek címek vagy fejezetek, a csökkent hallású olvasók nehezebben tudják követni az útvonalat.Ha elkészült a szerkesztett videó, és tartalmazza a narrátor szövegét, a cím, a zene és a különleges ef-fektusok hozzáadása előtt érdemes mesterfájlként menteni, amelyet a későbbiekben bármilyen változ-tatáshoz könnyen fel lehet használni. Ezután kerüljön rá minden „csengő-bongó” elem, és készüljön el a munkapéldányként kezelt változat. A következő lépés a közzététel: a szerző a filmet a könyvtár YouTube csatornájára töltötte fel megadva a linket a könyvtár honlapján. Ha YouTube szerverre kerül a fájl, az ol-vasók a könyvtár honlapjáról akkor is közvetlenül el tudják érni. A YouTube előnye még, hogy követi a megtekintések számát, és a látottakhoz megjegy-zéséket lehet fűzni.A könyvtár rendszeresen tartott, sokak által látogatott bemutatói nem ártanak a virtuális túrának: abba az olvasók bármikor belenézhetnek, elküldhető a leen-dő hallgatóknak, a szülőknek, a közösségnek, akár az egész világnak. A lényeg, hogy legyen elég idő a film elkészítésére; ha a virtuális bemutató már él a könyvtár honlapján, érdemes reklámozni is.


64/2016

PhIllIPS, abigail l.: Facebooking it : promoting library services to young adults through social media In: Public library quarterly. – 34. (2015) 2., p. 178-197.

Facebookozás: könyvtári szolgáltatások népszerűsítése fiataloknak a közösségi médiában

Felmérés; Ifjúsági olvasó; Kommunikáció -használókkal; Könyvtárpropaganda; Web

A fiatalok 67%-a naponta, további 21%-a pedig leg-alább hetente meglátogat valamilyen közösségi ol-dalt. Ezek az oldalak új lehetőséget jelentenek arra, hogy rendszeresen elérjük a fiatalokat. A Facebookról és a közösségi média könyvtári célú használatáról több cikk is született az elmúlt években, ezek jelentős része azonban gyakorlati útmutató volt, kevesebb a kutatási eredmény. A jelen tanulmány alapjául szol-gáló kutatás három kérdésre kereste a választ:

Hogyan érik el a könyvtárosok a fiatal könyv-1. tárhasználókat a közösségi média profilokon keresztül?Milyen szakmai szerepeket vállalnak a könyvtá-2. rak a fiataloknak szóló közösségi média megje-lenésekben?A könyvtárosok szerint milyen szerepet játszhat 3. a közösségi média a fiataloknak nyújtott lelki gondozásban?

A fiatalok alatt a cikk a 12–18 év közötti generációt érti, lelki gondozásnak pedig azt a közösségi, érzelmi és pszichológiai támogatást, amelyet a könyvtárosok a fiataloknak nyújtanak a gyűjteményszervezés, a programszervezés és a tájékoztatás mellett.Az adatokat egy online kérdőív és azt követő mély-interjúk során gyűjtötték. A válaszadókat az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Ausztrá-liában közzétett felhívással toborozták. Olyan sze-mélyeket kerestek, akik a saját intézményükben a közösségi médiában való megjelenésért felelősek. Összesen 68 válasz érkezett (46 köz-, 3 felsőoktatási, 18 iskolai és egyéb könyvtár munkatársa). A válasz-adók 88%-a hasznosnak ítélte a közösségi médiát a könyvtári tartalmak, 94%-a pedig a programok nép-szerűsítésében.A fiatalok elérésében 76% használja a Facebookot a programok, 65% a tartalmak, és 54% szolgáltatások népszerűsítésére. A szabad szöveges válaszok azt su-gallják, hogy legtöbbször a hagyományos könyvtári tevékenységekre vonatkozó információkat osztanak meg a fiatalokkal, mint például helyszínek, időpon-tok, elérhetőségek stb.A Facebook mellett a könyvtárak további platformo-kat is használnak (Tumblr, Twitter). A válaszadók 85%-ának hivatalból feladata a közösségi oldalon lévő tartalmak kezelése. Az esetek 59%-ában több mint egy fő kezelte a tartalmakat az intézményen belül. Jellemző, hogy a könyvtárak maguknak ké-szítenek útmutatót, amelyben rögzítik a közösségi oldalon való kommunikáció belső szabályait (posztok gyakorisága, száma naponta, tartalma stb.)A lelki gondozás kérdéséről a válaszadók többsége (69%) úgy nyilatkozott, hogy nem hallott még róla, ugyanakkor a fogalom megmagyarázása után ki-derült, hogy vannak gyakorlati tapasztalataik ezen a területen. Jóllehet a többség úgy gondolja, hogy erre szükség van, mégis 93% azt nyilatkozta, hogy ő maga nem végez ilyen tevékenységet a közösségi médián keresztül. 33% szerint a közösségi média használható eszköz a lelki gondozásra, 10% szerint


nem, 50% szerint talán, a maradék 7% pedig nem formált véleményt.Az eredmények azt mutatták, hogy a könyvtárosok egyre tudatosabban használják a közösségi oldala-kat. A többség még mindig a könyvtári programokat népszerűsíti vagy más alapvető információt szol-gáltat a könyvtárról ezen a csatornán keresztül. A közösségi oldalakon való aktivitással a könyvtárak folyamatosan kifejezik a fiatal korosztály iránti el-kötelezettségüket és a kapcsolat erősítésének szándé-kát. A könyvtárosok döntő többségének a közösségi oldalakon való aktivitás munkaköri kötelessége. A lelki gondozás vonatkozásában a könyvtárosok ke-vésbé voltak tájékozottak, ugyanakkor egyetértettek abban, hogy ez a funkció fontos a könyvtárosképzés tananyagában és a munkahelyen egyaránt.

(Tóth Máté)

65/2016

PRaCháRová, Zuzana: Marketingová stratégia Slo ven-skej národnej knižnice na podporu výužívania elektro-nických informačných zdrojov In: knižnica. – 16. (2015) 3., p. 27-30.

a Szlovák nemzeti Könyvtár marketingstratégiája az elektronikus információforrások használatának ösztönzé-sében

adatbázis; Kommunikáció -használókkal; Marketing; nemzeti könyvtár; Szolgáltatások átvétele

A nemzeti könyvtár a feladatait saját gyűjteményé-nek szolgáltatásaival és külső elektronikus informá-ciós szolgáltatásokkal (EISZ) biztosítja. Az EISZ-t Szlovákiában valamennyi felsőoktatási, tudományos, köz- és szakkönyvtárban hozzáférhetővé teszik nem-zeti licenc keretében. Ez a szolgáltatás az EBSCO 16 adatbázisát, mintegy 12 ezer teljes szövegű folyóira-ton keresztül közvetíti. Ezen kívül a SpringerLink által biztosított folyóiratok cikkei is elérhetőek.Az EISZ adatbázisok marketingeszközökkel való népszerűsítése rendkívül fontos feladat, melyhez marketingstratégia szükséges. Szlovákiában a könyv-tárak kidolgozták a saját tevékenységüket, szolgál-tatásaikat népszerűsítő marketingstratégiát. Fontos a nyomtatott, elektronikus sajtó és a média kommuni-kációs csatornáinak igénybevétele. Minden könyvtár külső és belső megjelenéssel, publikációs tevékeny-séggel, látványos információs anyagokkal rendelke-zik. Fontosak az olvasásnépszerűsítő kampányok, a

műveltség fejlesztését célzó akciók, a könyvvásá-rokon való megjelenés. A kollektív népszerűsítést szolgálja a szlovák könyvtárak hete, de fontosak a telefonos és egyéb akciók is.Kétségkívül nagy a szerepe a világhálónak, ezt a lehetőséget a nemzeti könyvtár is kihasználja. A ka-talógushoz a http://www.kis3g.sk/ linken, az EISZ forrásokhoz otthonról regisztrációt követően a http://eiz.snk.sk/ címen férnek a nemzeti könyvtár haszná-lói. A nemzeti könyvtár a források mobil eszközökön való elérésén is dolgozik. Már több mint egymillióan használják Szlovákiában az eTrend programot az internet elérésére. 2011 és 2014 között megnégy-szereződött a mobil applikációk iránti érdeklődés a szlovák lakosság körében, ezért is fontos a könyvtári források elérhetővé tétele. Az EBSCOhost alkalma-zással a mobil eszközök használata is lehetővé válik. A katalógus márciusi adatai szerint a feltárt adatok és e-könyvek, cikkek iránt nagy az érdeklődés, havi szinten több mint 77 ezer felhasználó lépett be a szolgáltatásba.A közösségi hálók jó lehetőséget teremtenek az olva-sókkal való kapcsolattartásra. A nemzeti könyvtár is él ezzel a szolgáltatással, mely elsősorban a fiatalok-kal való kommunikációban népszerű. Szlovákiában a Facebook a legnépszerűbb közösségi oldal, amely 2,2 millió felhasználóval rendelkezik. Nem kérdés, hogy ezt is a népszerűsítésre használják, a nemzeti könyvtár rövid idő alatt elérte az 1000 rajongót, és számuk folyamatosan növekszik.A web 2.0 és 3.0 interaktív szolgáltatásokkal a könyv-tár használói számára személyre szabott, szűrt in-formációkat tud közvetíteni. A Facebookon kívül a könyvtár a közösségi csatornák közül a LinkedIn-t és a Twittert is használja. A könyvtár a közösségi há-lókon keresztül népszerűsíti programjait, kiállításait, közvetlenül megszólítva a fiatalokat.Képzései által a könyvtár sokoldalú nevelési, okta-tási tevékenységet biztosít. Az EISZ használatával kapcsolatban szemináriumok szervezésére kerül sor, melyeket szórólapokon is népszerűsítenek. A könyv-tári szolgáltatásokat videó formájában a YouTube-on köz zéteszik, a közösségi oldalakon megosztják az érdeklődőkkel. A népszerűsítés fontos eszköze a nyomtatott és elektronikus média igénybevétele. A nemzeti könyvtár saját folyóiratot ad ki Knižnica címmel, melyben az EISZ szolgáltatásokat időről idő-re bemutatják. Ismert elektronikus, a könyvtárakkal és az információs technológiákkal foglalkozó szlovák folyóirat az ITLib.


A könyvtár könyvvásárokon önálló standján nép-szerűsíti szolgáltatásait. A szlovák könyvtárak hete 16. éve biztosít alkalmat a nemzeti könyvtárnak a szolgáltatások megismertetésére. Évfordulókhoz kapcsolódva nyílt napokat szerveznek, hogy megmu-tassák konkrét tevékenységüket, a nemzeti könyvtár

ilyenkor beengedi digitalizáló műhelyébe az érdek-lődőket.

(Prókai Margit)

Lásd még 76

Felhasználók és használat

Használat- és igényvizsgálat

66/2016

MaWBy, Janet – FoSteR, allen – ellIS, David: every-day life information seeking behaviour in relation to the environment : disposable information?. – Bibliogr. In: li-brary review. – 64. (2015) 6/7., p. 468-479.

Információkeresés a mindennapokban és a környezet: eldobható információ?

Felmérés; Gépi információkeresés; használói szokások; Igény

Részben strukturált interjúkat készítettek három wa-lesi generáció 38 képviselőjével. A kutatás fő célja az volt, hogy megvizsgálják, hajlandók-e az emberek feláldozni az információ minőségét a könnyű hasz-nálat és elérés kedvéért, és ha igen, miért.A kutatás egyik eredménye az volt, hogy új informá-ciótípust találtak, az eldobható információt, amely – nevének megfelelően – olyan információ, amelyet egyszer használ valaki, majd megszabadul tőle. Az eldobható információ célfüggő, bizonyos esetekben szükségesnek látjuk, máskor meg nem, így a min-dennapi (tehát hétköznapi, nem a munkával össze-függő és például a fogyasztásra vagy az egészségre vonatkozó) információkeresés eltérő mintázatainak megjelenéséhez vezet. Valószínűleg ezért van az, hogy a résztvevők 32%-a túl lustának tekinti magát ahhoz, hogy találjon olyan információkat, amelyeket újrahasznosíthat. Az emberek ugyanis csak akkor készek arra, hogy erőfeszítést tegyenek minőségi in-formáció megszerzésére, ha úgy látják, hogy annak folyamatosan, a jövőben is van értéke. Nem minden olyan információ, amelyet csak egyszer használunk,

eldobható. Ha például arról döntünk, hogy hol ta-nuljunk tovább, azt igen fontos információk alapján tesszük. Bár az ilyen információkat nem használjuk többet, nem eldobható információk, mivel hosszú távú hatásuk van.A mindennapi információkeresés során kis kérdések-re keresünk gyors válaszokat, tehát ha arról döntünk, hogy adott hulladékot újrahasznosítsunk vagy nem, az eldobható információra épül, méghozzá minden szempontból. Mivel várhatóan csak egyszer fogjuk az ilyen információt felhasználni, kisebb erőfeszítést teszünk megszerzése érdekében, mintha fontosnak tekintett információról volna szó.

(Koltay Tibor)

67/2016

McDonalD, elizabeth [et al.]: Book or nooK? : informa-tion behavior of academic librarians. – Bibliogr. In: aslib journal of information management. – 67. (2015) 4., p. 374-391.

Felsőoktatási könyvtárosok információs viselkedése

Felsőoktatási könyvtár; Felmérés; Használói szokások; Információtechnológia; Könyvtárosi hivatás

Nyolc, eltérő beosztású könyvtárossal készítettek félig strukturált interjúkat. Hatan különböző fel-sőoktatási intézményekben dolgoznak, és közülük négyen több mint 20 éves, ketten-ketten 10–19 és 0–9 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Infor-mációs viselkedésük kutatása az információtechno-lógiai eszközök használatának vizsgálatát állította középpontba.Ez a használat a munkahelyen nagyarányú volt. Mindnyájan használtak asztali számítógépet, heten


okostelefont, hatan laptopot. Ezeket az eszközöket minden könyvtáros használta e-mailezésre, de so-kan olvastak valamilyen digitális eszközzel szakmai dokumentumokat is. Ugyanakkor többen említették, hogy kétségeik vannak a digitális olvasással kap-csolatban, elsősorban az okostelefonok kisméretű képernyői miatt. A hosszabb szövegeket inkább ki-nyomtatva szeretik olvasni, mivel az kényelmes, le-hetővé teszi a böngészést, nem veszi annyira igény-be a szemet, valamint a betűtípusok és a laptükör jól segítik az olvasást. Szabadidejükben lényegében ugyanazokat a digitális eszközöket használták, mint a munkában. Szakmai tapasztalatuk nem volt érezhe-tő hatással információs viselkedésükre. A hallgatók információs viselkedéséről az volt a véleményük, hogy az nagymértékben a digitális eszközök hasz-nálatára épül.

(Koltay Tibor)

68/2016

navaRRo-MolIna, Carolina [et al.]: la satisfacción de uso de los dispositivos e-reader en una muestra de estu-diantes universitarios españoles. – Bibliogr. In: Revista española de documentación científica. – 38. (2015) 3.Res. angol nyelven

az e-könyv olvasókészülékekkel való elégedettség spa-nyol egyetemi hallgatók körében

egyetemi hallgató; elektronikus könyv; Felmérés; olva-sási szokások

A digitális olvasás terjedőben van Spanyolország-ban, mind a kiadók, mind az olvasók körében. (A Kulturális Minisztérium egy 2012-es felmérése sze-rint a spanyolok több mint fele olvas e-szövegeket.) Ugyanakkor lassabban terjed az e-könyv olvasóké-szülékek használata.Az okok felderítésére informatikát tanuló egyetemi hallgatók körében végeztek felmérést (elektronikus kérdőív segítségével). A válaszadók 35%-a rendel-kezik olvasókészülékkel, és míg az 1–3. évfolya-mos hallgatók 65–70%-ának nincs, a negyedéve-sek több mint felének van készüléke. Akinek nincs, azért nincs, 1) mert jobban szereti a papírt; 2) mert nem használná olyan gyakran, hogy érdemes lenne vásárolni; 3) mert drága; 4) mert nincsenek olyan jellemzői, amik megfelelnének; 5) mert nincsenek világos szabványai. A készülék előnyeit leginkább a több könyv egy készülékben tartásában és a kis

súlyban látják, továbbá könnyen kezelhető, hosszú az elem élettartama, könnyű új anyagokat rátölte-ni. A hátrányok között első helyen a pdf formátum elégtelen megjelenítése és az ár állnak, továbbá: az oldalak lassan töltődnek be; olvasás közben nem látható a könyv címe vagy az oldal élőfeje; a menük nem világosak; gyenge a kontraszt, csak megfelelő fényviszonyok mellett lehet olvasni.Az e-könyv olvasót elsősorban szépirodalom olva-sására használják, újságot, folyóiratot, tudományos cikkeket elsősorban számítógépen olvasnak, szak-könyvet, tankönyvet pedig elsősorban papíron (má-sodsorban készüléken, legkevésbé számítógépen). A válaszadók 48%-a tudja, hogy egyetemének könyvtá-ra rendelkezik e-könyvekkel, míg 42% nem tud erről. Ám akik tudják, azoknak is több mint fele soha nem használta a lehetőséget, 38% számítógépen olvasott, és mindössze 5,8% töltött le saját készülékére az egyetem könyvtárából kölcsönzött e-könyvet.A felmérésből kiderült még, hogy az e-könyv olva-sóknak komoly vetélytársai a többfunkciós készülé-kek (pl. tabletek, sőt okostelefonok). Akiknek van olvasókészülékük, többnyire elégedettek vele, ám úgy tartják, a papírról való olvasás mindenképpen domináns, és a kétféle olvasás együttélését tartják hosszú távon valószínűnek.

(Mohor Jenő)

69/2016

nICholaS, David: the times they are a-changin’ (again!) : the second, great digital transition to the mobile space. – Bibliogr. In: Zagadnienia informacji naukowej. – 51. (2013) 2., 42-50.

Az idők, azok változnak (megint!): a második, nagy digitá-lis átmenet a mobil térbe

elektronikus könyvtár; Felmérés; Gépi információkeresés; használói szokások; Mobilkommunikáció; Szolgáltatások használata

Az ipar becslése szerint a mobil eszközök lesznek hamarosan a fő platformjai a webes keresésnek és a megtalált információk olvasásának, és nem tud-juk pontosan, hány millió mobilfelhasználó olvas-sa az információkat, és mennyire más ez a PC-, ill.laptophasználók esetében. E dolgozat ezt a hiányt kívánja pótolni.A választott módszer a nagy kulturális honlap, az Europeana naplóinak az elemzése volt. Több mint


150 ezer mobilfelhasználó viselkedését nézték meg egy éven át, és összevetették ezt a számítógépet hasz-nálókéval – ugyanebben a periódusban. Az elvégzett elemzés tartalmazza a használat nagyságát és növe-kedését, a használat időbeli mintáját, a használók földrajzi hovatartozását és összehasonlító informá-ciókeresési szokásainak mintáit.Az egyik fontos eredmény az volt, hogy a mobilfel-használók csoportja és száma nagyon gyorsan fog nőni, és látogatásaik nagyon eltértek összességében azokétól, akik fix platformokról jelentkeztek be. A mobillátogatások tájékozódás-szerűnek jellemezhe-tők: tipikusan rövidebbek, kevésbé interaktívak és kevesebb tartalmat néztek meg; a használat inkább társas, mintsem irodai jellegű, főleg éjjel és a hétvé-gén zajlik. A különféle mobil eszközök között nagy volt a változatosság, az iPad segítségével végzett információkeresés hasonlított a számítógépeshez és a laptoposhoz, de teljesen más az okostelefonok esetében. A vizsgálat továbbá megerősítette, hogy az információkeresési szokások platformspecifikusak, és a legújabb platformok teljesen megváltoztatják ezeket. A honlapoknak, kiadóknak és a könyvtáro-soknak majd alkalmazkodniuk kell ehhez.A közölt vizsgálat a mobilfelhasználókról publikált egyik legnagyobb tanulmány, és bizonyosan senki sem vizsgálta még eddig a mobil kulturális informá-ciófogyasztókat.

(Autoref.)

Lásd még 64, 72

Olvasás

70/2016

CvetKova, v. A.: Stali my men’še čitat’? : rassuždeniâ na temu. – Bibliogr. In: Naučnye i tehničeskie biblioteki. – (2015) 7., p. 51-59.

Kevesebbet olvasunk? Gondolatok a témáról

elektronikus publikáció; Információ; Könyv; olvasás; ol-vasási szokások

Az információs piacot kutató témák között a legna-gyobb izgalmat a példányszámok folyamatos csök-kenése jelenti valamennyi kiadványtípusban, külö-nösen a tudományos könyvek és folyóiratok terén. A 21. század elejét sokan az információs társadalom

korszakának tartják; a fogalomnak számos meghatá-rozása van, a hangsúlyt mindegyik a növekvő infor-mációfogyasztásra teszi. Jogos a kérdés: hogy jutha-tunk több információhoz, ha kevesebbet olvasunk? Ez ellentmondás vagy törvényszerűség?Néhány szempont a kérdés megvitatásához:

Miért olvasunk? Válasz: hogy új információt –kapjunk, azt új tudássá alakítsuk, használjuk a mindennapi életben, mind a gyakorlatban, mind a szellemi fejlődésben.Mennyit kell olvasni? A kérdés nagyon össze- –tett és egyedi jellegű. Tény, hogy az internet, az e-könyvek és más számítógépes hordozók egyre nagyobb részt foglalnak el az informá-ciós térben, a lakosság jelentős részének ezek a fő információforrásai. Másrészt ma sokat fog-lalkoznak azzal is, hogy a gyerekek, a fiata-lok keveset olvasnak, nem ismerik az irodalmi klasszikusokat. Tudomásul kell venni, hogy a könyv a korszerű médiában egy a sok közül.Kevesebb információt kapunk ma? Milyen for- –mában kapjuk? Jellemző az információ meny-nyiségének állandó növekedése és a források sokfélesége. A hordozók lehetnek papíralapú-ak és elektronikusak. A média által közvetített információt a gyerekek és a felnőttek egyaránt minden nehézség nélkül befogadják. A könyv elveszti elsődleges szerepét, „kimegy a divat-ból”, de a klasszikusok nem évülnek el, az élet fontos pillanataiban szükség van rájuk.Az információ átadásának és befogadásának se- –bessége. Szeretnénk sok információt gyorsan, könnyen befogadható formában kapni; az em-ber befogadóképességének sebességét azonban nem lehet növelni, az ugyanolyan nagy, mint évezredekkel ezelőtt volt.A szókészlet változása. Nemzedékről nemze- –dékre változik egyes fogalmak tartalma; az iskolások egyre kevésbé értik a klasszikusok nyelvét, ezért nem is szeretik olvasni őket. Szükség van az iskolai olvasástanítás újragon-dolására, például oly módon, hogy nem a klasz-szikusoktól halad a mai felé, hanem fordítva.

A mai nemzedék lényegesen több információt kap, mint elődei. Nem véletlenül jelentek meg a személyi-ség információs biztonságával foglalkozó kutatások és programok. Az univerzális könyv fogalmát Paul Otlet használta először; ma ez az internet, amely a világ legtöbb könyvtárának gyűjteményét tükrözi, egyetemes tárolóként működik, eszköz a világ kin-


cseinek eléréséhez. A nyomtatott könyv olvasásakor értelmezzük és átgondoljuk a szöveget; az információ befogadásának egyik problémája a gyors olvasásra ösztönző elektronikus formákban rejlik, és ez külö-nösen igaz a tudományos irodalom terén.A ma „olvasásnak” nevezett kérdéskörnek nagy je-lentősége van az innovációs gazdaság és az informá-ciós társadalom továbbfejlesztésében. Állami szinten foglalkoznak a problémával; 2007-ben a Szövetségi Sajtó- és Tömegkommunikációs Ügynökség és az Oroszországi Könyves Szövetség 2007–2020-ra szóló nemzeti programot kezdeményezett az olvasás támogatására és fejlesztésére. Olyan új megközelí-tésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik az in-formáció és a tudás megszerzésében a hagyományos és az új módszerek összehangolását. Egyelőre csak próbálkozások vannak az olvasás módszertanának és internetes irányításának kidolgozására.


71/2016

GIlBeRt, Julie – FISteR, Barbara: the perceived impact of e-books on student reading practices : a local study. – Bibliogr. jegyzetekben In: College & research libraries. – 76. (2015) 4., p. 469-489.

az e-könyvek hatása a diákok olvasási szokásaira

állomány használata; elektronikus könyv; egyetemi hall-gató; Felmérés; olvasási szokások

Egyetemi könyvtári környezetben általánosan elter-jedt az a nézet, miszerint a dákok a nyomtatott műve-ket preferálják a digitális kiadványokkal szemben, de erre vonatkozó felmérés egészen a legutóbbi időkig nem volt elérhető. Az egyesült államokbeli Gustavus Adolphus College könyvtárban kutatást végeztek a következő kérdések megválaszolására:- Hogyan használják a diákok a könyvtár nyomtatott állományát kutatási/tanulási és szabadidős célokra?- Hogyan használják a diákok az e-könyveket ugyan-ezen célokból (ha egyáltalán használják)?- A diákok megítélése szerint milyen hatással lenne a kutatási és szabadidős célú olvasási szokásaikra, ha a könyvtárban több e-könyv lenne elérhető?A kérdőíves kutatást 2012 tavaszán végezték. A diá-koknak kiküldött 2448 kérdőívből 417 érkezett visz-sza. Személyes interjút készítettek 13 hallgatóval, és a kari dolgozók körében is végeztek kérdőíves vizsgálatot.

A diákok 68,8%-a nyilatkozott úgy, hogy valószínű-leg használja a könyvtár nyomtatott állományát, ha kutatási feladatot kap. Ezen hallgatóknak körülbelül a fele igen nagy valószínűséggel használja. Szabadidős célú olvasásra viszont igen kevesen veszik igénybe az egyetem könyvtárát. Mindössze 38,8% állította, hogy évente legalább egyszer-kétszer tér be szabad-idős olvasás céljából.Az e-könyvvel vagy okostelefonra, tabletre telepített kifejezetten e-könyvolvasó szoftverrel a válaszadók 42,2% rendelkezik. 49,4% nem rendelkezik ilyennel, és nem tervezi ennek beszerzését. Az e-könyvvel rendelkezőknek a 83,8%-a olvas szép-, 47,2% pedig szakirodalmat ilyen eszközön. 34,6% olvas tananya-gokat, 20,1% pedig kutatási jelentéseket vagy más kutatási projektekhez kapcsolódó tartalmakat. Az e-könyvekkel rendelkezők szívesebben kölcsönöz-nek könyveket a könyvtárból, mint azok, akik nem rendelkeznek ilyen eszközzel.A válaszadók több mint fele (52,5%-a) állította, hogy használna e-könyveket, amennyiben a könyvtár be-szerezne ilyeneket. Jellemzően erre a kérésre azok a diákok feleltek igennel, akik egyébként is a könyvtár használói. A hallgatók közül 37,8% vélte úgy, hogy könnyebb kutatómunkát elektronikus könyvekben végezni, mint hagyományos papíralapú dokumentu-mokban, 31,9% szerint nehezebb, 30,4% pedig nem tudott erre válaszolni. Úgy vélték, hogy elektronikus formában több forrást is lehet egyszerre használni, könnyebb a hozzáférhetőségük, a használhatóságuk, tértől és időtől függetlenné válhat a könyvtári kuta-tás. Az interjúkban többen is kiemelték a másolás-beillesztés lehetőségét, amely a forráskezelés során jelenthet nagy könnyebbséget.A kari dolgozók körében készített kérdőíves kutatás-ból az derült ki, hogy ez a réteg jóval kevésbé nyitott az új hordozóra, mint a diákság. Mindössze 14,8% biztatná a diákokat arra, hogy inkább az elektronikus forrást használják a nyomtatottal szemben, és 70,3% biztosan nem tenné ezt. Saját maguk sem preferálják az e-könyvek használatát a nyomtatottal szemben. Mindössze egy fő nyilatkozta ennek az ellenkezőjét, míg 48,1% kifejezetten a nyomtatott formát része-sítette előnyben. Mindezek mellett a többségük úgy véli, hogy az elektronikus könyvek használata nega-tívan befolyásolná a diákok kutatási szokásait.Összességében megállapítható az eredményekből, hogy azok nyitottabbak az elektronikus könyvekre, akik egyébként is gyakori könyvtárhasználók, és akik nyomtatott könyveket is szívesebben vesznek a ke-zükbe. Az elektronikus könyvek világa igen komplex


jelenség: egyszerre gazdagítja és meg is változtatja a diákok tanulási, kutatási szokásait. Az elektroni-kus könyvek igazi előnye a könnyű kezelhetőség, a kényelem. A diákok gondolkodásában azonban az elektronikus könyvek nem jelentenek túlságosan erős vonzerőt, hiszen a válaszadók majdnem fele egyáltalán nem is tervezi, hogy beszerezzen egy ki-fejezetten e-könyvek olvasására szolgáló eszközt. A kutatás eredményeiből a könyvtár azt szűrte le, hogy egyelőre nem jött el az idő arra, hogy több elektro-nikus könyvet vásároljanak.

(Tóth Máté)

72/2016

MeRGa, Margaret K.: are avid adolescent readers social networking about books?. – Bibliogr. In: new review of children’s literature and librarianship. – 21. (2015) 1., p.1-16.

A serdülőkorú fiatalok és a könyves közösségi oldalak kapcsolata

Felmérés; Ifjúsági olvasó; Kommunikáció; Könyvbarátok köre; olvasási szokások; WebA Facebook logikáján alapuló hagyományosnak mondható közösségi oldalak mellett jócskán talá-lunk a világhálón könyves közösségi oldalakat. A Goodreads, a LibraryThing, a Shelfari és hasonlók nemcsak azt teszik lehetővé, hogy megosszuk olvas-mányélményeinket, hanem kiegészítő szolgáltatások-kal is kecsegtetnek. Szinte a világ valamennyi nyom-tatott és elektronikus műve között válogathatunk. A szövegek ugyan nem, de a művek alapvető bibliográ-fiai adatai és borítói is elérhetőek az oldalakon.Regisztráció nélkül is szabadon keresgélhetünk a fel-töltött könyvek közt, egyrészt cím, szerző és egyéb szempont szerint, másrészt vizuális benyomásaink-ra hagyatkozva a borítók között is böngészhetünk. Többnyire a könyvekhez írt vélemények és értéke-lések is elérhetőek külső felhasználóként. Azonban regisztrált látogatóként sokkal több lehetőségünk van. Az érdeklődésünkre számot tartó köteteket kategó-riákba rendezve hozzárendelhetjük saját felhaszná-lói fiókunkhoz. Jellemzően három alapkategória áll rendelkezésre aszerint, hogy korábban már olvastuk, most olvassuk, vagy a jövőben szeretnénk elolvas-ni a művet. Ha nem találjuk a keresett kötetet, fel is tölthetjük adatait és borítóját a rendszerbe. Az egyes művek különféle módokon értékelhetők: csillagozás-sal (1–5-ig) vagy szöveges értékeléssel, megosztva

olvasmányélményünket másokkal. Barátnak jelöl-hetünk más felhasználókat, és közvetlen értesítést kaphatunk a közösségi oldalon tanúsított aktivitásuk-ról, új értékeléseikről, s ők ugyancsak figyelemmel kísérhetik tevékenységünket, különös tekintettel az általunk olvasott könyvekre.Fórumok létrehozására is mód van. Ezekben köny-vekről, ill. könyvekhez kapcsolódó témákról oszthat-juk meg véleményünket, vitát is kezdeményezhetünk. Sok esetben könyvárusító oldalak és könyvtári kata-lógusok linkjei is beágyazódnak az adott közösségi oldalba, segítve a könyv beszerzését. Több helyütt fanfiction típusú írások közzététele is lehetséges, ami egy regény szabad továbbgondolását jelenti (önálló fantáziával és egyéni írói eszközökkel). A könyves közösségi oldalak tehát megannyi lehetőséget kí-nálnak, viszont az irodalom iránt fogékony olvasók meglehetősen sokfélék, eltérő olvasói preferenciák-kal rendelkeznek, és ezeket az oldalakat sem azonos módon használják.A tanulmány célja, hogy megismerjük az említett oldalakat látogató kamaszok felhasználói attitűdjeit, preferenciáit, ill. a könyves közösségi oldalak és az egyének viszonyrendszerének működését. A vizsgálat Nyugat-Ausztrália kamasz diákjainak meghatározott körét érintette (20 iskola, 520 diák), a cikk a kérdő-íves felmérés és a személyes interjúk eredményeit reprezentálja. A vizsgálatból kiderül, hogy a rendsze-resen olvasó serdülők általában kevés időt töltenek a könyves közösségi oldalakon való kommunikációval, többen nem is érdeklődnek a közösségi kapcsolatépí-tés iránt, vagy legalábbis nem kimondottan elkötele-zettek az ilyen típusú oldalak iránt. Sokan rekreációs tevékenységnek, magányos időtöltésnek tartják az olvasást, és szívesebben osztják meg másokkal ol-vasmányélményeiket offline.A könyves közösségi oldalakat rendszeresen láto-gatók jól körülhatárolható része csupán tájékozódás céljából látogat az oldalra a regisztráció nélkül is látható tartalmakért. Mások véleményét, recenzióit elolvassák, de nem akarnak saját véleményüknek hangot adni, vagy bárminemű információt megosz-tani másokkal.A vizsgálatban részt vevő, legaktívabb webes kö-zösségi életet folytató olvasók rendszerint tagjai va-lamelyik online írói közösségnek is, melyek közép-pontjában többnyire a fan-fiction írás áll, döntően nők, időnként ők maguk is írnak, szoros kapcsolatot ápolnak más fan-fiction szerzőkkel.

(Tóth Béla István)


73/2016

SMetannIKova, Natal’â Nikolaevna: Prodviženie čteniâ s pomoŝ’û čteniâ s èkrana In: Bibliotekovedenie. – (2015) 3., p. 60-68.

olvasásfejlesztés a képernyős olvasás segítségével

elektronikus dokumentum; Ifjúság nevelése olvasásra; olvasási szokások; olvasástanítás

A kulturális és oktatási rendszer aktuális kérdése, az olvasás és az írás (írott beszéd) helyzete az orosz-országi oktatási törvényben is tükröződik, országos képzési szabványokban, nemzetközi és nemzeti kon-ferenciákon is szerepel. Az olvasás előmozdítása a kiemelt feladatok egyike. Tézisei:1. Szükségesség: ezt támasztják alá az olvasás minő-ségének és a szövegértésnek a nemzetközi kutatási eredményei, a közoktatásban végzettek elégtelen műveltségi szintje. 2014-ben az európai BaCuLit program keretében megkezdődött a pedagógusok célirányos képzése és továbbképzése. Oroszország-ban az olvasást elősegítő, nemzeti program (2007) egyelőre nem állami szintű, regionális szinten pedig nehezen tudják teljesíteni.2. Lehetőségek az ifjúság körében: az olvasás ösz-tönzése csak ajánlás jelleggel történik. A fiatalok akkor reagálnak erre, ha a könyvről több véleményt is találnak, vagy vitára hívják őket; azokat a honla-pokat kedvelik, ahol a könyveket „hangulat szerint” csoportosítják. Az Orosz Olvasástársaság 2002–2012 között végzett kutatásai és egy 2013. évi projekt ered-ményei alapján az olvasó fiatalokat motivációjuknak megfelelően öt csoportba sorolták a szívesen olva-sóktól a nem olvasókig.3. Szociális-szakmai irányítás: az olvasó társadalmi beilleszkedése (szocializációja) a ma elérhető szép-irodalomnak köszönhető, szakmai beilleszkedése pedig a népszerű tudományos irodalomnak.A fiatalok szeretik szabadidejüket számítógépes já-tékokkal tölteni, csak szükség esetén vesznek köny-vet a kezükbe. A gyerekek és a serdülők papírról és képernyőről egyaránt olvasnak, prioritásuk még nem alakult ki. Az Olvasás papírról és a képernyőről pro-jekt (2012) eredményei: a 7. osztályosok közül azok tudtak gyorsabban, könnyebben átállni a képernyős olvasásra, akik jól tanultak és jól olvastak; vannak olyan egyetemista csoportok, akik az e-könyvek megjelenésével kezdtek sokat és aktívan olvasni. A műszaki beállítottság és a nemi hovatartozás csak idősebb, egyetemista korban érzékelhető. Feltétele-

zik, hogy a képernyős olvasás fejlesztése már iskolás korban is hat az olvasási kedvre.Az online olvasás elméletei:

Faktorális (közvetítő) elmélet, kidolgozója –J. McEneaney, képviselői L. Rosenblatt, K. Stanovich és D. Rumelhart. Elméleteikben a szöveg statikus mindaddig, amíg papíron van. Az elektronikus szöveg dinamikus, olvasásakor változik az író és az olvasó szerepe: az olva-só nem követi az író logikáját, saját struktúrát épít a szövegben talált összefüggések alapján. A gép aktív lesz, saját szöveget ajánl az olva-sónak. Mivel módosul az olvasó és a szöveg aktivitása, nehezebbé válik a képernyőről ol-vasás tanítása, a nyomtatott szövegekre épülő feladatok teljesítése.Deiktikus (rámutató/utaló) elmélet. Képviselő- –je, D. Leu elméletét az internet jelentőségének elemzésére és világszintű elterjedésére építi. A képernyős olvasásra tanítás stratégiái: az infor-máció feltárása, értékelése, szintetizálása, kom-munikálása. Gyakorlatban bizonyított, hogy ha képernyőről olvasáskor van internetkapcsolat, akkor az olvasó háttérismeretei törlődnek, mi-vel gyorsan hozzájut a szöveg mélyebb meg-értéséhez szükséges információkhoz. Ezért fontos a tanítás során a kritikus gondolkodás fejlesztése. A képernyőről olvasás nem növeli a különbséget a jól és rosszul olvasó tanulók között, azaz segíti a társadalmi-gazdasági ha-tárok eltörlését.

A fent említett oroszországi kutatási eredmények igazolták, hogy a tanároknak nem kell tartaniuk a képernyős olvasás alkalmazásától, az orvosok viszont óvnak a korai képernyőhasználattól. A tanulók túlter-heltsége miatti aggodalom ellenére ösztönözni kell az olvasást. A középiskolákban a könyvtáros irányítá-sával a tananyag jobb megértését segítő különórákat kell tartani. A tanárokat és a könyvtárosokat meg kell tanítani a tananyagokkal, különösen a tudományos népszerűsítő művekkel és a publicisztikával folyta-tandó munkára.


74/2016

SMetannIKova, Natal’â Nikolaevna: Svâz’ čteniâ s modelâmi obrazovaniâ In: Bibliotekovedenie. – (2015) 4., p. 58-62.


az olvasás és az oktatási modellek kapcsolata

Ifjúság nevelése olvasásra; olvasási szokások; olvasás-tanítás; Szépirodalom

Az oktatás mai, ún. tranzitív modellje átmenetet ké-pez az „egész életre szóló” és a kialakulóban lévő „egész életen át tartó” modell között. A hagyomá-nyos, ún. kontinentális modell szerint a legtöbb eu-rópai országban az alapszintű oktatásra fiatal korban került sor a középiskolában, a szak- vagy felsőfokú képzésben. Oroszországban a középiskola 5. osztá-lyától nem volt olvasásóra, az irodalom alaptantárgy volt. A középiskolában és a főiskolákon a filológiai szakokon a szépirodalom olvasását és értését taní-tották, az összes többi órán tananyagot olvastak. A tanulmányok befejeztével a fiatalok a már meglévő ismereteiket, szokásaikat fejlesztették tovább. Ekkor derült ki, hogy egyrészt sok feleslegeset tanultak, másrészt a tanultakból sok mindent elfelejtettek, ezért át- vagy továbbképzésre van szükségük. A 20. század végén a modellt költségesnek és gazdaságta-lannak ítélték.A kialakulóban lévő, ún. amerikai modell a lépcsőze-tes oktatásra épül (iskola, felsőfokú alapképzés, mes-terképzés). Ennek során változik az olvasás, beleértve a tananyagot is. Az oktatási folyamatban az olvasás feladatai: nevelés, oktatás-képzés, szocializáció.A nevelés alapja a klasszikus szépirodalom. Az olva-sásra ajánlott műveket és számukat sokáig az uralko-dó ideológia határozta meg, ma az oktatási intézmé-nyek vezetőitől függ. A tanulók olvasását vizsgáló kutatások alapján újra kell elemezni az irodalmi ká-nont; a klasszikus művek nyelvezetükben és időben nagyon messze vannak a mai olvasóktól. A megoldás az irodalomórák számának növelése vagy az órákon megbeszélendő művek számának csökkentése a nem klasszikus művek számának növelésével. A másodla-gos források („kötelezők röviden”) nem az olvasás-ra nevelés eszközei. A másik lehetőség a klasszikus művek felvétele a főiskolai tananyagba.Elméletileg megalapozott és gyakorlatban bizonyí-tott állítás, hogy az iskolásokat az olvasásra mai iro-dalommal vagy koruknak megfelelő művekkel lehet rávenni. Az olvasás fő jellemzői a kommunikativitás (kapcsolatépítés a szerző–szöveg–olvasó struktúrá-ban) és az inferencia (saját gondolatok bevitele a szövegbe).Az olvasástanítás célja a látott szöveg megértése és a tartalom koherens szóbeli megfelelőjének megalko-tása. A feladat az olvasó által ismert jelenségekről és

eseményekről szóló szövegeket igényel. A klassziku-sokra áttérni csak megfelelő stratégia és tudás birto-kában lehet. A gyermek és ifjúsági irodalom olvasása egész életre nyomot hagy. Nemzeti és nemzetközi kutatások támasztják alá, hogy a lányok–nők töb-bet írnak és olvasnak, mint a fiúk–férfiak. Az Orosz Olvasástársaság kutatta a férfiak kedvelt műfajait, ide kerültek a háborús és kalandregények, a szovjet klasszikusok és a háborús próza. Egy projekt feltárta a Robinson Crusoe jelenséget, amit nem az olvasás-élmény, hanem a leírtak átélhetősége indokol; másik eredmény, hogy a 13–15 éves fiúk a kisebb korosz-tályra jellemzően inkább játszanak, mint olvasnak.Az Orosz Olvasástársaság célirányos munkája meg-mutatta, hogy ha a középiskolában rendszeres, meg-határozott irányú munka folyik, akkor a gyerekek olvasnak. Minden tanár olvasást is tanít, amikor megmutatja, hogyan kell az ő tantárgyában a szö-veggel dolgozni. Új fogalom az „olvasás az élet minden területén”, azaz minden témakörben minden-féle hordozón lévő szöveg használata. A különböző műfajú, tartalmú stb. szövegek olvasása változtatja a tananyagot és a munka stratégiáját: a szépirodalmi és egyéb szövegek a tankönyvek kiegészítői lesznek. A sok olvasásra épülő módszer áthatja az egész ta-nulást, főleg a humán területen. Az oktatási modell Oroszországban is a szövegekre irányuló fokozott figyelem funkcionális-pragmatikus szakaszában van, nem a humán képzési modellt követi, negatívan hat a műveltségre.A tananyag kiválasztása a pedagógus és a könyvtáros közös feladata. Érdemes az irodalom-, történelem-, biológiaórákat a különböző korok és népek szépiro-dalmával kiegészíteni.


Olvasáskutatás

75/2016

DeMPSteR, Steven – SunDeRlanD, Jane – thIStlethWaIte, Joanne: harry Potter and the trans-figuration of boys’ and girls’ literacies. – Bibliogr. In: new review of children’s literature and librarianship. – 21. (2015) 2., p. 91-112.

A Harry Potter-könyvek hatása az iskolás fiúk és lányok olvasási szokásaira


Felmérés; Ifjúsági olvasó; olvasási szokások

Bár a gyerekek olvasási készsége továbbra is aggo-dalomra ad okot, a Harry Potter könyvekre gyakran fénysugárként tekintenek. Ez a tanulmány a Harry Potter jelenséget empirikusan vizsgálja: 621 általá-nos és középiskolásnak küldtek kérdőívet. A válaszok bizonyosfajta kapcsolatra utalnak a Potter könyvek és az olvasási szokások és eredmények között. A leg-több válaszadó azt állította, hogy Harry Potter segített nekik az olvasásban, de a nemek szerinti eltérés nem volt jelentős, és Harry Potter forradalminak tartott hatása a fiúk olvasmányaira nem tűnik igaznak. Csak kevés nemekkel kapcsolatos tendenciát találtak, pél-dául az olvasók számában (több a fiú) és a regények újraolvasásában (ami a lányokra jellemző).

(Autoref.)

Olvasómozgalmak, olvasótáborok

76/2016

JēkABSoNe, Māra: Latvia public libraries : active read-ing promoters In: Scandinavian library quarterly. – 48. (2015) 1-2., p. 48-50.

Aktív olvasásnépszerűsítés a lett közkönyvtárakban

Ifjúság nevelése olvasásra; közművelődési könyvtár; ol-vasásra nevelés; Rendezvény

Mint a legtöbb könyvtárban a világon, Lettország-ban is a könyvtári kölcsönzések csökkenő tenden-ciát mutatnak. A lett könyvtárak különböző kreatív programokat szerveznek a közönség figyelmének elnyeréséért, a könyvek és az olvasás iránti kedv élénkítéséért.A lett könyvtári rendszer 810 köz-, 851 iskolai, 50 felsőoktatási, 36 szak- és egy nemzeti könyvtárból áll. A nemzeti könyvtár a többi könyvtár számára egyben szakmai tanácsadó központként is működik. A közkönyvtárakat a helyi önkormányzatok finanszí-rozzák, a könyvtári rendszer alapja a lett könyvtári törvény, a könyvtári stratégia fejlesztéséért a kultu-rális minisztérium a felelős. A könyvtárak helyszí-nei a közigazgatási területekhez igazodnak, hogy a könyvtári szolgáltatásokat mindenki a lakóhelyéhez lehető legközelebb tudja igénybe venni.A legtöbb olvasásnépszerűsítő rendezvény más prog-ramokhoz kapcsolódik, amelyeknek nagy részét a

könyvtárak szervezik. Az olvasásnépszerűsítő prog-ramok különböző formái jelennek meg a könyvtá-rakban: hagyományos rendezvények (könyvtári órák, olvasói klubok, író-olvasó találkozók) és új típusú rendezvények (workshopok, családi fesztiválok, könyvfesztiválok, kirándulások, műveltségi játékok, keresztrejtvényfejtő bajnokságok, darts versenyek).A Gyönyörű nyár a könyvtárban (The Beautiful Summer in the Library) nevű programot a Latgale Központi Könyvtárban rendezték meg, ez lehetővé tette, hogy Daugavpilsben a gyermekek és a fiatalok az egész nyarat a könyvtárban tölthessék. 2013 nya-rán 87 programot szerveztek, amelyeken 410 olvasó vett részt.Különböző játékos megmozdulásokat is szerveznek a könyvtárakban. A költészet kedvelőinek a Dobele Könyvtár nyitott mikrofont kínált: a könyvtár tera-szán helyezték el a mikrofont, amely segítségével bárki felolvashatott verseket, különösképpen saját költeményeket. A Találd meg a könyvtárban! (Find in the Library!) című játékban a Rēzekne Könyvtár a fiatalok 16–25 éves csoportjait szólította meg, amely a könyvtár jobb megismerését és javuló információ-keresést eredményezett.Egyre több könyvtár használja ki az épületén kívül eső helyszíneket is: az utcát, a kertet, a teraszt, hiszen így könnyebben fel tudják hívni magukra a közön-ség figyelmét. A könyvtárak részt vesznek a városi és önkormányzati rendezvényeken is. Népszerűek az olvasással kapcsolatos flashmobok, amelyek során a résztvevők 10–15 percen keresztül együtt olvasnak. A költészet népszerűsítésére a Jēkabpils Könyvtár Költészet az aszfalton (Poetry on the asphalt) cím-mel rendezett programot. A résztvevők az aszfaltra írhattak verseket. Máshol a könyvtárosok az utcán népszerűsítik a könyvtár szolgáltatásait informatív szórólapokkal. A Költészet busza (Poetry bus) prog-ram résztvevői költők, zenészek és önkéntesek, akik verseket olvasnak fel és énekelnek a járókelőknek. A szokás más és más a különböző helyeken: előfordul, hogy a busz csak bizonyos megállókban áll meg, ahol verseket szavalnak és énekelnek, máshol akkor is fo-lyik a program, ha a busz éppen mozgásban van.A lett nemzeti olvasásnépszerűsítő program 2001-ben indult el. Évente 17 ezer olvasót ért el több mint 600 könyvtárból. A program célja, hogy a 6 és 16 év közöttiek körében előmozdítsa az olvasást a kor-csoportjuk számára újonnan megjelent könyvekkel. 2011-ben a programot kiterjesztették 18 éves korig, majd 2012-ben már az egész családot el kívánták érni. A felnőtt korosztályt a Találkozások a lett könyvtá


rakban (Meetings in the Libraries of Latvia Regions) nevű program szólítja meg. A programok során az ol-vasók találkozhatnak írókkal, költőkkel, fordítókkal, ami mindegyik fél számára nagyon hasznos. Minden évben Könyvtári Hetet tartanak, 1998 óta pedig a skandináv könyvtári héthez is csatlakoztak.

(Bognár Noémi Erika)

Használók képzése

77/2016

CaMPBell, lisa – MattheWS, Diana – leMPInen-leeDy, nance: Wake up information literacy instruction : ideas for student engagement. – Bibliogr. In: Journal of library administration. – 55. (2015) 5-8., p. 577-586.

Az információs műveltség oktatásának felpezsdítése: öt-letek a hallgatók motivációjának növelésére

Használók képzése -felsőoktatásban; Információs mű-veltség; oktatási módszer; tanterv, óraterv

2015-ben a Santa Fe College Lawrence W. Tyree Könyvtára kapta meg az ACRL által alapított Egye-temi Könyvtári Kiválóság díját az információs mű-veltség kreatív és innovatív terjesztéséért. A hét könyvtáros 2014-ben több mint 5000 hallgatót ért el könyvtárhasználati oktató munkája során. Sikereiket a kurzusokhoz szabott, saját fejlesztésű oktatási esz-közeikkel érik el, szorosan együttműködve az egye-tem tanszékeivel.Virtuális tananyagot már 2009 óta alkalmaznak. Eredetileg egy hat alkalomból álló könyvtári mo-dult állítottak össze, melyet később a különböző tanszékek igényeinek megfelelő oktató videókkal és önértékelő kvízekkel egészítettek ki. Ezek az okta-tási anyagok jól demonstrálták a hallgatók számá-ra, hogy a könyvtár és a könyvtárosok megbízható forrásai a releváns egyetemi információknak. 2014 óta webkonferenciákat is kínálnak, melyeken valós időben vagy a felvételek utólagos megtekintésével vehetnek részt a diákok, s amelyeken a könyvtárosok egyes tudományterületekre vonatkozó könyvtári for-rásokat és keresési technikákat demonstrálnak.A „tükrözött osztályterem” avagy „fordított órák” módszer alkalmazása kézenfekvő volt, hiszen a könyvtár előzőleg már jó néhány segédanyagot és út-mutatót elkészített a kutatás alapelemeinek elsajátítá-

sához. A módszer lényege, hogy a tanár előre feladja a tanóra anyagát a diákoknak olyan érdekes – főleg képi – információk formájában, melyek felébresztik a motivációt a hallgatókban. Így a tényleges órán már társas tanulás történik, több idő jut a téma megbeszé-lésére és gyakorlására. A könyvtárosok által összeál-lított oktatási anyagok forrásokat és stratégiákat mu-tatnak be szövegekkel és videókkal, és a megszerzett tudás értékelésére alkalmas kérdéssorokat is tartal-maznak. A diákoktól elvárják ezek önálló feldolgozá-sát a könyvtárlátogatás előtt. A könyvtárban tudásuk gyors felmérése után saját tárgyukhoz kapcsolódó kutatást végeznek a könyvtáros és a tárgyat tanító tanár jelenlétében, az előzőleg megismert forrásokat, stratégiákat használva. 2014 óta 30 csoport vett részt a filozófia, etika és egyéb témákhoz igazított fordított könyvtárhasználati órákon, melyeknek nagy sikere volt. Egy kivételes esetben pedig, a szakmai előme-netel tervezése témakörében, csapatmunka keretében maguk a hallgatók tanították egymást a könyvtári források használatára. Ez az aktív tanulási módszer kiválóan alkalmas a források megismerésére, a kuta-tási módszerek reflektív használatának megtanulására és a munkáltatók által elvárt információs műveltség megszerzésére. Ahogy a fordított könyvtári órák si-kerességének híre elterjedt az egyetemen, egyre több tanszékről kérik a könyvtártól.Játékos formában is bevonták a hallgatókat egy-egy hétvégi online könyvtári kurzusba. Egy alkalmi kö-zösségi hálót alakítanak ki velük, jellemezniük kell magukat tagekkel, kifejezésekkel, majd kapcsolato-kat keresnek az egyes személyek között a jellemzők alapján. A játék során nemcsak a csapatmunkát tanul-ják meg, hanem a hálózatok működését is, és beve-zetést nyernek a katalógus elemeibe, az ellenőrzött szókészlet rejtélyeibe is.A Scavenger Hunt nevű, kincsvadászat jellegű játékot szintén sikeresen vezették be. Itt az aktív tanulás so-rán a látás, hallás, térérzékelés egyaránt szerepet kap. A könyvtár 53 alkalom során több mint 700 diákot ért el ezzel a módszerrel. A résztvevők egy kérdésekkel vezetett felfedező út során ismerik meg a könyvtár épületét, a katalógusokat, a tájékoztató eszközöket; könyveket találnak meg jelzeteik alapján a szabad-polcon, és cikkeket keresnek meg az adatbázisokban. A könyvtárosok a könyvtár honlapján működő online modult is összeállítottak a távoli használók számára. A vadászat hatékonyságát mérik, a fejlesztési irányok meghatározása érdekében rendszeres megbeszélést folytatnak. A jövőben a fordított órák és az aktív ta-nulási módszerek kiterjesztését is tervezik.


Az aktív tanulási stratégiák Santa Fe College-beli si-kerének titka egyértelműen a könyvtárosok kockázat-vállalásában, kitartásában, innovatív szemléletében és alkalmazkodóképességében rejlik.

(Fazokas Eszter)

78/2016

yuRt, Murat – SIMon, Patrick: Stand der vermittlung von Informationskompetenz an deutschen Bibliotheken : eine exemplarische untersuchung. – Bibliogr. In: Information Wissenschaft und Praxis. – 66. (2015) 4., p. 242-254.Res. angol és francia nyelven

Az információs műveltség oktatásának helyzete a német könyvtárakban

Felmérés; Használók képzése -felsőoktatásban; Informá-ciós műveltség

Az információs műveltség kifejezés a kutatási tech-nikák és módszerek ismeretét, az információ értéke-lését és használatát jelenti, s a modern információs társadalomban alapvető kompetenciának tartják. Az

információs kompetencia terminus az angol-amerikai nyelvhasználatból származik, és az utóbbi években a német könyvtárakban is meghonosodott. A tanul-mány az információs műveltség oktatásának német-országi helyzetét egy felmérés segítségével mutatja be. A felmérésben részt vevő könyvtárakat online keresések nyomán összeállított kritériumok alapján választották ki. A kérdéseket olyan csoportokba so-rolták, mint „Általános”, „Személyes”, Képzés” és „Módszertan”, s ezek segítségével tárták fel az in-formációs műveltség oktatásának helyzetét. A vizs-gálat 2014 szeptemberében és októberében zajlott, a kérdőív kérdéseit a területért felelős könyvtárosok írásban válaszolták meg. A felmérés eredményei azt mutatták, hogy a példakánt kiválasztott öt könyv-tárban aktívan folyik az információs műveltség ok-tatása tanfolyamok keretében, de eltérő hangsúllyal az egyes intézményekben. A vizsgálat másik fontos tapasztalata, hogy nincs egységes értelmezése az in-formációs műveltségnek, és hiányoznak az oktatására vonatkozó irányelvek is.

(Autoref.)

Információelôállítás, -megjelenítés és -terjesztés

Digitalizálás

79/2016

henSley, holly: how to begin a digital photo collection In: Computers in libraries. – 35. (2015) 6., p. 4-8.

Digitális fotógyűjtemény létrehozása a gyakorlatban

Bérmunka kiadása; Digitalizálás; Fotoarchívum; könyv-tárpropaganda; különgyűjtemény -helyismereti; Pályázat -könyvtáraknak

Egy közepes méretű amerikai közkönyvtár 2013-ban pályázati támogatást nyert arra, hogy történeti fény-képgyűjteményét digitalizálja. 1860-ig visszamenő-leg rendelkeztek fényképekkel, amelyeket a hasz-nálók jellemzően családfakutatásra vették igénybe.

Ez nagyon intenzív használatot jelentett. A szerző, a helytörténeti/családfakutatási részleg munkatársa a projekt során szerzett főbb tapasztalatait foglalta össze.Mindenekelőtt pályázati támogatást kell szerezni a projektre, amely lehetővé teszi, hogy egy külső vál-lalkozó végezze el a munka legnagyobb részét, aki segítséget nyújthat a tételek katalogizálásában is. Ebben a konkrét projektben a történeti szempont-ból legfontosabb fényképek katalogizálását bízták a vállalkozóra. Fontos, hogy más partnerekkel is együttműködjön a könyvtár. Ilyenek lehetnek a hely-történettel foglalkozó civil szervezetek, egyesületek mellett a helyi egyetemek. A partnerségek egyaránt segíthetnek a gyűjtemény és a felhasználói kör bő-vítésében.Amennyiben a könyvtár saját személyzete is végzi a digitalizálást, akkor ehhez megfelelő eszközökre


(szkenner és katalogizáló szoftver) is szükség lesz. A történetileg legfontosabb fényképek digitalizálá-sával azt érhetjük el, hogy a közönségünk először a legintenzívebben használt dokumentumokhoz jut el. Ilyenek voltak a projektben a helyi szinten intenzíven kutatott 1937-es Ohio áradás és az 1974-es tornádó során készített fotók.A közösségi média használatával a közösségi em-lékezetet lehet megmozgatni. A könyvtár gyakran tesz közzé képeket emberekről vagy helyekről, arra kérve a használókat, hogy azonosítsák azokat. Rend-szeres programok is vannak: a „Bajuszos hétfőn” (Mustache Monday) bajuszos embereket posztolnak, a „Találj rám pénteken” (Find Me Friday) napokon a korábban a térségben működő vállalkozásokról, helyi üzletekről tesznek közzé képeket. A képekről minél részletesebb leírást kell adni. Minden fénykép egy-egy történetet mesél el, amelyben a hiányzó elemeket gyakran a kollégák pótolják.A gyűjtemény népszerűsítésére a helyi iskolák je-lentik a legjobb helyszíneket. Sokszor a tanárok is be tudják építeni óratervükbe a gyűjtemények da-rabjait. A saját munkatársaknak is meg kell tanítani a szkennelést és a katalogizálást, hiszen a projekt-időszak lezárulta után a külső vállalkozó távozik, és újabb fényképek gyűjteménybe kerülése esetén már a saját dolgozóknak kell elvégezni a feldolgozást. A weblapon, szolgáltatási felületeken kerüljük a könyv-táros szakzsargon használatát, maradjunk a haszná-lóink számára is ismerős kifejezéseknél.A keresési lehetőségek közül kulcsszavas keresés, a kereső-kifejezésekről betűrendes jegyzék és összetett keresés áll a használók rendelkezésére. Ezek mellett lehetőség van a gyűjteményben való böngészésre is. A szolgáltatás 2013. februári indulásától 2015 nya-ráig körülbelül 8000 kattintás volt az oldalra, ami a könyvtárosok reményei szerint egyben azt is jelen-tette, hogy a használók gyakrabban jutottak el az in-tézmény más oldalaira is.

(Tóth Máté)

Lásd még 37, 60

Nyomtatott dokumentumtípusok

Lásd 17

Audiovizuális, elektronikus, optikai információhordozók

Lásd 68, 71

Információ- és kommunikációs technológia

80/2016

lIu, yan quan – BRIGGS, Sarah: a library in the palm of your hand : mobile services in top 100 university libraries. – Bibliogr. In: Information technology and libraries. – 34. (2015) 2., p. 133-148.

Könyvtár a tenyérben: mobilszolgáltatások a 100 legjobb egyetem könyvtárában

egyetemi könyvtár; Felmérés; honlap; Mobilkommuniká-ció; Szolgáltatások

Milyen a mobilszolgáltatások jelenlegi helyzete az egyetemi könyvtárak körében az USA 100 legjobb egyetemén, és melyek a könyvtárosok legjobb gya-korlatai mobilszolgáltatások alkalmazása terén? Mélyreható honlaplátogatásokkal és kérdőívekkel mérték fel a szerzők a 100 legjobb egyetem könyv-tárának a mobilszolgáltatásokkal kapcsolatos tapasz-talatait. Az eredmények azt mutatták, hogy a könyv-tárak legalább egy mobilszolgáltatást, de a több-ség többféle szolgáltatást kínáltak. A leggyakoribb szolgáltatások: mobiloldalak, szöveges üzenetküldő szolgáltatás (SMS), e-könyvek, adatbázisokhoz és a katalógushoz való mobil hozzáférés. Ezen kívül cse-vegő és üzenetküldő szolgáltatások, valamint a kö-zösségi média-alkalmazások is nagyon népszerűek. A kérdőívre adott válaszok is jelezték, hogy a honlapok kialakításában az interaktivitás a jellemző, melynek révén a felhasználók a könyvtár teljes kínálatát bár-milyen mobil eszközzel el tudják érni. A válaszadók azt javasolják, hogy a könyvtárak rögtön kezdjenek bele a mobilszolgáltatásokba, amint várható e szol-gáltatások iránti igény növekedése.

(Autoref.)

Lásd még 63, 64


Könyvtárépítés, -berendezés

81/2016

StuMM, Birgit: von der Friedrichstrasse nach adlershof : 1,2 Millionen Bücher ziehen innerhalb der universitäts-bibliothek der humboldt-universität zu Berlin um In: BuB. – 67. (2015) 7., p. 464-467.Res. angol és francia nyelven

a Friedrichstrasséról adlershofba: 1,2 millió könyv átköl-töztetése a berlini humboldt egyetem Könyvtárában

egyetemi könyvtár; Költözés; Könyvtárépület -egyetemi, főiskolai; Munkaszervezés; Raktár

Hogyan lehet 1,2 millió kötetet mozgatni egy könyv-táron belül úgy, hogy a legkisebb kellemetlenséget okozza az olvasóknak? Ezzel a feladattal kellett meg-birkóznia a Berlini Humboldt Egyetem Könyvtárá-nak (HUB UB) 2015 tavaszán. Mindössze egy évvel azelőtt kapták meg a régen várt engedélyt arra, hogy megépíthessék új raktárukat, amire azért volt szük-ség, mert a Tegel városrészben bérelt raktár már évek óta zsúfolásig betelt.A HUB UB hatmilliós állományával Németország egyik legnagyobb könyvtára. Az új raktárban nem-csak 450 ezer egység fér el a régi raktárépületből, hanem 175 ezer egység is átkerül a központi könyv-tárból és négy másik fiókból. Hogy polcokat szaba-dítsanak fel a fiókkönyvtárakban, további 600 ezer tételt is mozgatniuk kellett. A rendelkezésükre álló idő elég szűk volt. 2015 januárjában készült el az új raktárépület, a költözésnek április közepére be kel-lett fejeződnie. A könyvtár 7 hetes tervének alapján minden nap 1000 polcfolyóméter könyvet kellett megmozgatniuk. Több költöztető csapat dolgozott párhuzamosan a különböző helyszíneken több mint 50 könyvtáros irányításával, akik felügyelték a mű-veletet. Ezenkívül 12 könyvtári szakértő figyelte a komplexebb helyszíneket, hogy ne legyen semmi gond. Bármilyen hiba esetén a teljes költözési terv felborult volna, mivel nem lehetett módosítani a munkafolyamaton.

A költözés végül sikeres lett, s meglepően kevés panasz érkezett az olvasóktól. 7 hét alatt a feladatot végrehajtották.

(Autoref.)

Elektronikus könyvtár

82/2016

RePanovICI, a. – BaRSan, I. M.: Integration of SheR-Pa/RoMeo in institutional digital repositories to address the uncertainty of copyright. – Bibliogr. In: Malaysian journal of library & information science. – 20. (2015) 1., 29-45.

a SheRPa/RoMeo adatbázis integrálása az intézményi digitális repozitóriumokba

adatbázis; elektronikus könyvtár; Gépi információkere-sés; Publikálás -tudományos kiadványoké

A Brassói Transilvania Egyetem digitális re po zi-tó riumának új szolgáltatása a SHERPA/RoMEO adatbázis integrálása. A RoMEO adatbázis négyféle eljárásmódot kínál a kiadóknak. Arany színnel jel-zik, amikor a kiadó egyaránt megengedi preprintek és posztprintek önarchiválását, a kék változat a posztprintekre vagy a kiadói változatokra, a sárga a preprintekre korlátozódik, míg a fehér az jelenti, hogy az archiválást nem támogatják teljes egészében. A DSpace platformon működő repozitórium automa-tikus keresést végez a SHERPA/RoMEO adatbázis-ban, így a szerzők számára egyszerűvé válik annak felderítése, hogy az általuk publikálásra megcélzott folyóirat kiadója megengedi-e és milyen formában engedélyezi a cikkek valamely példányának archi-válását. Az erre a célra, olcsón kifejlesztett alkalma-zás más egyetemek számára is használható volna. A szerzők részletesen bemutatják az implementációt és a platform működését.

(Koltay Tibor)

Könyvtárgépesítés, könyvtárépület


Kapcsolódó területekKiadói tevékenység

Lásd 10, 51

Az ismertetett cikkek forrásai

AIB studi (IT) 55. (2015) 2.

American libraries (US) 46. (2015) 9-10.

Aslib journal of information management (GB) 67. (2015) 4., 5.

Bibliotekovedenie (RU) (2015) 3., 4.

Bibliotheksdienst (DE) 49. (2015) 6.

BuB (DE) 67. (2015) 7., 8-9.

Bulletin des bibliothèques de France (FR) (2015) 5.

Cataloging & classification quarterly (US) 53. (2015) 1-4.

Collection building (US) 34. (2015) 3.

College & research libraries (US) 76. (2015) 4.

Computers in libraries (US) 35. (2015) 6., 8.

Čtenář (CZ) 67. (2015) 9.

Dialog mit Bibliotheken (DE) 27. (2015) 2.

Documentation et bibliothèques (CA) 61. (2015) 2/3.

Information technology and libraries (US) 34. (2015) 2., 3.

Information Wissenschaft und Praxis (DE) 66. (2015) 4.

Interlending & document supply (GB) 43. (2015) 2., 3.

Journal of documentation (GB) 71. (2015) 5.

Journal of library administration (US) 55. (2015) 5-8.

Journal of the Association for Information Science and Technology (US)

65. (2014) 9.

Knihovna (CZ) 26. (2015) 2.

Knižnica (SK) 16. (2015) 3.

Library management (GB) 36. (2015) 4/5., 6/7.

Library review (GB) 64. (2015) 6/7.

Libri (I) 65. (2015) 3.


Malaysian journal of library & information science (MY)

20. (2015) 1.

Naučnye i tehničeskie biblioteki (RU) (2015) 7.

New library world (GB) 116. (2015) 7/8.

New review of children‘s literature and librarianship (GB)

21. (2015) 1., 2.

Online information review (I) 39. (2015) 5.

Public library quarterly (US) 34. (2015) 2.

The reference librarian (US) 56. (2015) 2.

Revista española de documentación científica (SE)

38. (2015) 2., 3.

Scandinavian library quarterly (Sx) 48. (2015) 1-2., 3.

Zagadnienia informacji naukowej (PL) 51. (2013) 2.; 53. (2014) 2.

Zeitschrift für Bibliothekswesen und Bibliographie

62. (2015) 3-4.

Online is fizethetők a könyvtári tartozások a pécsi egyetemi könyvtárban

A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont olvasói könyvtári

tartozásukat ezentúl online fizetéssel is ki tudják egyenlíteni. Az egyetemi könyvtár

Corvina rendszerû online katalógusának felületén keresztül az olvasói adatok

menüpontban indítható az online fizetés. Az online bankolás után még vissza kell lépni

a könyvtári felületre is, hogy az utalás érvényes legyen.

(Google Értesítô, 2016. február 29. ¬ http://www.lib.pte.hu/ek/online-fizetes)

5

Documents

MÚLTUNKBÓL RENDHAGYÓ NEKROLÓG - OSZKepa.oszk.hu/.../pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_2016_1.pdf · 2016-12-07 · 8 Könyvtári Figyelõ 2016/1 Keywords: National library, Standardization,