Molnár József Bálint

válogatott versek

Emlékeim hullámai

Budapest, 2010.

Néhány szó magamról

1940. november 17-én születtem Szekszárdon.Nagydorogon nőttem fel boldog családi légkörben. Családom a jobbmódú családokhoz tartoztak. Édesapám lakatos, majd szövetkezetivasboltos volt, biztosította a megfelelő anyagi hátteret a két fiaszámára a későbbi tanulmányaihoz. Így utólag nagyon fontos voltszámomra, hogy volt egy nyugodt családi fészek, egy biztos pontéletemben. Általános iskola elvégzése után hosszú kollégiumi évekjöttek. Középiskolai éveim nagyrészt Pécsett teltek. Érettségi utánegy évet Esztergom melletti Dorogon dolgoztam, mint egészségőr,majd öt év pesti egyetemi évek következtek. Az ELTE TTKmatematika fizika tanári szakán végeztem A diplomaszerzés utánfélévet tanítottam, majd váltottam számítógépes szoftveres,programozói tevékenységre, s ez a tevékenység egészen nyugdíjigkísért. A 60-as évek közepén divatos, fejlődési lehetőséggelkecsegtető, anyagilag megbecsült foglalkozási körnek számított aszámítógépes szakma, mert az első gépek ezekben az évekbenjelentek meg hazánkban. Gyorsan fejlődött, és szerteágazó volt, ezállandó tanulást, alkalmazkodást jelentett az új számítógépeskörnyezetekhez, programozási nyelvekhez. A programozás kreatívtevékenység, mint a versírás. Egy újat kell alkotni, amit másokhasználnak, ami másoknak esetleg tetszik. Mindkét típusúalkotásnak vannak egyedi jegyei, stílusa. Gondolataim papírrarögzítése gyermekkorom óta foglalkoztatott. Időszakosan,nyaraláskori eseményekről szerettem írni naplószerűen. 1985-től hozzávetőleg 10 évet külföldön (Ausztriában ésNémetországban) dolgoztam Közben családom is kint volt velemBécsben 1986-tól 1988 végéig. Ezeknek a munkáknak nagy stresszvonzata volt. Ezt a szabad levegőn való mozgással, hegyekben,erdőkben kirándulással igyekeztem kompenzálni. Innen van atermészet, a fák, növények iránti szeretetem, amit több írásombanis említek. Ezeken a hosszú, magányos sétákon születtek agondolatok. Később kialakult bennem egy igény, hogygondolataimat hol pallérozott, hol rímes formában papírra vessem,csak magam szórakoztatására, vagy, hogy nyomot hagyjak avilágban. A versírás számomra simogató érzés, valami hasonló,minta meditáció, mint a templomi ima. Talán egy tudatalatti igény,

2

3

egyfajta „agyi jobb félteke kifejezési mód” keresése, hisz festeni,zenélni nem tudok. Írásaimban törekszem egyfajta igényességre,különösen versírásnál. Egy versnek szerintem érzéseket, hangulatotkell adni. A számomra fontos verseket sokat csiszolom, néhakiizzadott verssorokat törlök, mert azokat az érzéseket nemtaláltam el, vagy nem olyan fokon, ahogy szerettem volna. Gyakranolvasok klasszikusok (mint pl. Kosztolányi Dezső, Áprily Lajos,Dsida Jenő) költeményeit, Szívesen olvasok és fordítok német költők(mint pl.:Goethe, Heine, Mogenstern) verseit. Írásaim, verseim nyugdíjba vonulásom után jelentek megkulturális folyóiratokban, és Antológiákban. Két gyermekem van. Afiam híradástechnikai mérnök, a lányom közgazdász. Csepelenlakunk 1975 óta. Írásaim olvashatók a http://verseim.uw.hu weboldalon.Egy verseskötetem „Emlékeim hullámai” 2010-ben magánkiadásbanjelent meg.

4

Versek

6

Hagyd élni a fákat

Virul a hegyoldal, zöldellnek a fákMadárfütty járja át a természetet,Szeretném az életem még én is élniVándor, ki elballagsz mellettemNe emeld rám a kezed

Madár repül felettem, tücsök ciripel mögöttemA természetben megtalálod Te is helyedDe én mozdulatlan, némán élem életemetVándor , ki elballagsz mellettemNe emeld rám a kezed

Bejárhatod a világot, festhetsz, zenélhetszVagy verseléssel szerethetsz hírnevetDe hagyj egy kicsit engem is élniVándor, ki elballagsz mellettemNe emeld rám a kezed

A tenger mélyére merülhetsz, mászhatsz hegyet De hagyj nekem is egy kis életteretHagyj egy kicsit tovább élniVándor, ki elballagsz mellettemNe emeld rám a kezed

Ruhád piszkos lehet, kezed is megvérezhetedNe bánj velem mostohán,Szeresd a természetet És ha elballagsz mellettemNe emeld majd rám a kezed

1994.06.01.

Tüzijáték Budapesten

Fényre vágyva állunk a sötétbenNémi zöld fény cikázik át a hegyenVégre megindulnak az első rakétákHalk moraj fut át a tömegenÉs mint a zápor hull pernyeMeg a füst is csípi a szemem

Villog az ég, izzó címer a CitadellánSzines fény-nyalábok pásztázzák a hegyet

Mindez értünk van, nekünk készültA tömeg csak ámul ‚s csodálkozik ezen

És mint a zápor hull a pernyeMeg a füst is csípi a szemem

Nézzük a sok színes rakétátAmint csillogva pukkan fel a légbe

Majd ropogva hull alá a sötét mélybeA tömeg áramlik, változtatni kell a helyem

És mint a zápor hull a pernyeMeg a füst is csípi a szemem

Nézzük színes tűzből hogy lesz pernyeMintha vére hullna úgy kimúlna

Csillogásból az elmúlást éreztetveEmberek százai tolongnak mellettem

És mint a zápor hull a pernyeMeg a füst is csípi a szemem

Elcsitul a robaj, sötét lesz a hegyenÍme a tüzijáték ilyen BudapestenÖrülök, büszkeség tölti el szívemA tömeg már elindult szólal meg a nejemÉs mint a zápor hull a pernyeMeg a füst is csípi a szemem

1994.09.01.7

8

Egyszerűen felfogni sem tudomMert véges a tudatomHová lesz majd ÉN-ünkHa többé már nem élünk

Talán a haláltól is azért félünkMert lehet, hogy megszűnik az ÉN-nünkÓ anyám, adhatnál egy pici jelet odaátNe legyen oly idegen nekünk a túlvilág

Miért van az, hogy egy naponNem lesz utánunk más, csak földhalomÓ mond meg nékem IstenemMiért élünk, miért e véges küzdelem

Lehet, hogy az élet nem másCsak egy előreirt szerepvállalásAhol a szerep egy kemény, rideg keretNagyon eltérni tőle nem lehet

Van aki szenved, és egész életenÁrral szemben úszni kénytelenMajd időtlen-időkig megpihenEgy csendes temetőben egy helyen

Van olyan is, aki bőségben dúskálÉs talán még az is hatalmában állHogy e földi gondtalan világParancsára folytatódjék odaát

De tudjuk jól, hogy minden élőLegyen az eretnek, vagy legyen hívőAkár ha szolga, akár ha ölébe hull a hatalomMind-mind egy sorsra jut majd egy napon

Gondolatok Édesanyám sírjánál

Felnőtt fejjel gyakran azon gondolkozomHogy milyen jó volt gyermekként a soromSzívesen gondolok a szülői házraMeg a gyermekéveim karácsonyáraAmikor a karácsonyfában örömömet leltemMeg az ólomkatonáknak is örültem önfeledten

Megbecsültük akkor az apró örömöketHogy ruhára, ételre mindennap tellettNem vágytunk kocsira, hosszú utazásraEsetleg télen a faluban a csilingelő szánraNem volt rohanás, de volt időnk alvásraÉs jó volt tudni, hogy ügyelünk egymásra

9

Gyakran ezen jár az eszemHa állok a fejfánál csendesenÉs szemem réveteg megpihenAnyám sírján a zöld gyepen

1995.01.10.

Édesanyám megjelent álmomban

10

Elszálltak az évek, és én felnőtt lettemSorsom balra fordult, és a jót rég feledtemNéhány éve még anyámat is elvesztettemMár-már úgy éreztem, hogy elhagyott az IstenÉs ekkor egy álmomban megjelent előttemAnyám fehér fényben megszólított engem

Mondta mosolyogva, sose bánkódj értemSzólított az Isten, úgy hát kellett mennemHa úgy kívánja ezt az isteni érdekTalán egy jobb korban egyszer visszatérekEleget küzdöttem földi életembenItt nyugalom van, és békesség köröttem

Minden élősejt, részecske széles e világbanBenn van a nagy születés-pusztulás-körforgásbanMert minden megújulás, születés a halálból fakadÍgy érvényesül a teremtő Egyetemes AkaratÉs amíg mulandó testünk a földben rohad,Szellemünk tovább él és örökre fennmarad

Megszólalt a csörgő, és elillant az álmomFeküdtem még remélve, hogy viszontlátomMajd hosszú ideig néztem a mennyezetetMert e találkozás felkavarta lelkemetAztán mintha mi sem történt volnaLassan visszazökkentem a hétköznapokba

1995.02.10.

11

Talán csak egy lépés kellett volna még Hogy véget érjen a régóta nyomasztó álmod Hogy végleg leszaggasd a lelkedet feszítő láncotHogy legyen erőd még új lépéseket tenniAz életednek egy új irányt teremteniHogy ne ülj magadba roskadva egy székenHogy legyen terved, jövőd az elmédben készen

Talán csak egy lépés kellett volna mégHogy dédelgetett álmod valóra váljonHogy legyen kapaszkodód e zavaros világbanTalán egy mosoly hiányzott, vagy egy kézfogásNéhány közvetlen szó, meg egy kis bíztatásÉszrevenned talán mégsem ártott volnaHogy a segítő kezet egy hamis barát nyújtja

Talán csak egy lépés kellett volna mégLépned kellett volna, node mikor, merre és hogyanHisz utad buktatókkal mindig is tele volt, tele vanHonnan tudod, hogy az áhított mosoly, kézfogásŐszinte volt-e, vagy csak színészkedés, csalárd ámításAhogy azt sem tudhatod, hogy e lépéssel választott új utadTalán egyszer holtvágányra visz, majd cserben hagy

Talán csak egy lépés kellett volna mégHogy összedőljön az a már régóta készülő várAmit eddig elértél, amit kínkeservvel összehoztálHogy rád zuhanjanak a gondoktól roskadó falakHogy összetörjék lelked, hogy sárba tapossanakÉs hogy végül egy egész világ omoljon benned összeEzért hát felejtsd el a múlt lépéseit mindörökre.

1995.10.01.

Talán csak egy lépés kellett volna még

Az erdőben

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnakA költöző vadludak jó magasan szállnakNéha le-lenéznek a rozsdásodó fákra,A még zöldellő mezőkre, a fénylő sziklákra.Az erdőből nem látnak se fát, se ösvényt, se bokrotCsak egy kiterjedt, összefüggő, nagy sárga foltot.

Lentről az erdő azonban egészen más képet mutat.Az énekes madarak vidáman hallatják hangjukat.Egy anyavaddisznó sütkérezik a langyos napsütésbenS félszemmel az avart turkáló kicsinye után kémlelTarka-barka, egyre vastagodó levéltakaró alattEgy-egy röffentéséből lehet tudni csak, hogy hol halad

Zsákmányára éhesen köröz fent egy vércseÉhező csemetéinek egy kis friss hús kéneVijjogására elhallgatnak az éneklő madarakA nagy hangkavalkádból csak tücsökciripelés maradFélelem, rettegés és szinte mély csend költözik a tájraTalán ezt is megússzák, ma sem kerülnek vércsevacsorára

Erre a távol is hallható, éles, vijjogó hangraFejét egy tisztáson legelő őzike felkapjaRiadtan, ijedt szemeivel anya után kutatMajd az erdő felé szökellve keres kiutatEkkor látja anyját csendben legelészniÍgy most már magát is biztonságban érzi

Hirtelen egy harkály kopácsolása töri meg a csendetA veszély ellenére a jussából úgy tűnik nem engedA vércse vijjogása is csendesedik, majd abbamaradTalán akadt éhes csemetéinek néhány jó falatA visszatért madárcsicsergés már nem oly vidám, erőteljesHisz ilyenkor már legtöbb állat nyugvóhelyet keres.

12

13

Gyengül a nap fénye, a víztócsák bágyadtan csillognakÉrezhető, hogy hamar vége lesz e szép őszi napnakGyorsan sötétedik, ködfoltok lopakodnak a tájraVadludak csak vonulnak ködre, hűvösre fittyet hányvaAmúgy is onnan a magasból csak szürke pamacsokat látnakInnen is tudják, repülni kell tovább, mert vége van a nyárnak

1995.11.01.

Anyai örömök

Fáradtan térsz haza a munkából, fásultan nézed szalad a lakásA gyerekeid már várnak, kérik a vacsorátDe most nem ehetsz velük, mert kihíztad minden ruhádSebaj örülj az életnekÉrezd, hogy szükség van még rád

Nyugalomra vágyol, s a TV-ben keresel vigasztalástDe a cipeléstől reszket a lábad, s duzzadtnak érzed a bokádFelejtsd el sajgó sebeidet, derűsen nézd az életedetÉs örülj az életnekÉrezd, hogy szükség van még rád

Elcsigázva zuhansz az ágyba, s szebb napokra elfog a vágyDe most érzed, hogy korog a gyomrod, s hideg az ágyNe mindig a rosszra gondolj, gyerekeidben vigasztalódjÉs örülj az életnekÉrezd, hogy szükség van még rád

Ha álmodból felriadsz, s ébren töltöd a maradék éjszakátÉs már elgyötörve mondod, hogy ezt nem csinálod továbbDe lelked mélyén érzed, hogy minden marad a régiMert ezt így senki más, csak egy anya érziMeg te is tudod, hogy holnap is szükség van még rád

1997.04.10.

Ha majd öreg leszek

Ha majd ősz leszek, meg öregNyugtasd meg szenvedő lelkemetHozz elő szép emlékeket, ezzel tereld el figyelmemetArról hogy elszálltak a vágyak, elfogytak évekAz éltető remények, hogy az álmaim továbbélnekHogy lesz gyümölcse a mának, az elvégzett munkámnak

Mint a kocsma sűrű füstjén átHalványan bekandikál a holdvilágÚgy a majd pislákoló értelmemen márNem hatol más át, régi emlékek, tudatalatti világÉs ilyenkor csak sóhajtozom, nagy levegőt veszekHa majd ősz, öreg leszek

Ébredj fel vén ember, felesd keservedetNézz körül a füstös homályban, nézd az embereketNézd a sok fiatalt, mint törött szárnyú madárMind szilárd bázisra, kapaszkodóra várElszámolás előtt talán így heveskedek Ha majd ősz, öreg leszek

Néha a pillanatok sokkal többet érnekMint tékozlón elszállt hosszú, szürke évekMiközben majd lassan távozásra készülgetekÉs réveteg nézegetem az imbolygó lelkeketEzernyi kedves emlék rengetegszer visszaperegHa majd ősz, öreg leszek

1997.06.01.

14

15

A hely, ahol csak Te vagy

Kell lenni egy helynek, hogy magadba szálljHa ver az élet, vagy bánt a magányVagy úgy érzed, hogy szeretetben van hiányÉs sóvárogsz egy jobb élet után

Kell lenni egy helynek, ha csendre vágyolHa eleged van a sok lármás csillogásból Ahol gondolataidban semmi sem gátol Ahová elvonulhatsz a világ zajától

Kell lenni egy helynek, ahol Te vagy e világonHa valami nyomja lelkedet, nyomja fájón Ahol leveheted gondod, mint kopott ruhátÉs azt gondolhatod, hogy szükség van még rád

Kell lenni egy helynek, hogy elidőzz egy csendes imánHa nagyon vágyódsz szeretteid utánAkik bár már messze járnak Szent Mihály lovánDe hiszed, hogy fohászod még eljut hozzájuk talán

1997.06.01.

16

Karácsony este

Jóleső érzés a meleg szobában hallgatni a tűz duruzslásátMiközben látod, hogy a jeges szél zörgeti a dermedt fákatÉs fagyos körmeivel végig karcolja a hófödte utcákatA szállingózó hópelyhek repkednek, élik önálló életüketMajd egy-egy dagadó hóbuckában végleg megpihenni térnek

E rideg, sötét szürkületben elindul egy sajátos életEgymásután gyúlnak ki a csillogó karácsonyi fényekMég a didergő madár is érzi e szépet, melegségetMindenhonnan lágyan zsongó, halk zenét hallhatÉs ez talán úgy hat rá, mint meleg, tavaszi fuvallat

S ebben a békés áhítatban megszólal egy távoli hangEsti imára szólítja a híveket egy lélekharangLátni a feketéllő hóbuckákon bukdácsoló sötét árnyakHogy sietnek a templom fénylő világába, mert tisztulásra vágynakAz Úr szent oltárához járnak, s tőle vigasztalást várnak

Csendesek az utcák, a templomból már rég hazatértekA gyerekek már alszanak, a házakban is kihunytak a fényekCsak a szél süvít; most melegebbnek tűnik a családi fészekA kis madár is elszenderült már, s valahol érzi magábanHogy a Szentlélek leszállt e zord és fagyos éjszakában

1997.06.10.

Édesapám temetése

Nyári nagy melegben lassan halad a gyászmenetNéhány gyászolóval én is apám hamvai után megyekHogyan halt meg, miért halt meg nem firtatja senkiÖreg volt már, beteg volt már, hát el kellett menni

A hosszú évtizedek súlyos teherként nyughattak a vállánEz már látszott tört, hajlott tartásán, lassú mozgásánValahogy megérezte, hogy hosszú út végére érkezettDe nem is nagyon akarta már számolni tovább az éveket

Talán már nem is élvezné ezt a meleg, verőfényes napotHisz csaknem végig élte és szenvedte e viharos századotMeleg volt akkor is amikor árvagyerekként kaszálnia kellettVagy a háborúban amikor a halál kaszája a közelében pengett

Azok a régi nyarak, melegek neki is másnak tűnhettekHisz volt célja, tétje, értelme jövőnek, jelennekVolt egy család, akiről mindennap gondolkodni kellettSzeretve nevelni fiait a nehéz munka mellett

Szinte látom, hogy kisgyerekként mily boldogan emel magasbaMajd aggódó arcát, amint beteg ágyamnál virraszt egy éjszakaÉs most nem maradt más, csak emlékek, beszéde, mosolyaNéhány marék hamu, meg az előttem imbolygó urna

Valamikor itt a Földön élt egyszer egy emberMost az élet nélküle megy tovább, mint érzéketlen rendszerHanvaid széthullhatnak, vagy eső is szétmoshatja egyszerDe emléked bennünk él tovább, nem felejthetünk el

1997.08.10.

17

Hallgass szüleidre

Korgó gyomorral Morzsi lustán heverészgetS fél szemével méregeti az egér csemetéketKorán reggel e melegben fene se kerget egereketInkább keresek a kemencénél száraz kenyereket

Búcsú szeretteimtől

Nem örökre megyek, de nem jövök visszaLábam tétován lép ismeretlen útraMinden ami voltam, vagy lennék itt hagyokMás alakban, térben élem a holnapot

Én leszek az idő, a csönd meg a bánatÉn fogom lecsukni majd a szempilládatÉn zöldellek majd ki tavasszal a fákbanÉn halok meg minden csendes napnyugtában

Ott fehérlek majd a távoli ködökbenOtt illatozom majd friss rózsaként a kertbenPohár üveg falán én leszek a páraTőlem lesz szelídebb az est magánya

Harcolok majd érted, amikor csak kéredVéremmel pótolom majd az elfolyó véredA minden leszek, de mégsem leszek semmiA világmindenségben egy porszem fogok lenni

1997.09.01.

18

19

Egér mamában megszólal az aggódó anyaLátjátok itt van egy vérengző vad kutyaIlyen ebnek egérhúsra mindig fáj a fogaElég már az ugra-bugra, mars vissza az egérlyukba

Felfigyel Morzsi erre az éles, sértő hangraVálaszolatlanul ezt ugyan már nem hagyjaIdefigyeljetek egerek, nem vagyunk mi vérebekSzeretem a gyerekeket, és nem eszek már egereket

Hurrá szabad a pálya, versenyezzünk gyerekekS Morzsi felé futva örvendeznek a kisegerekMorzsi most sem tétlenkedett, hirtelen cselekedettÖsszegyűjtött pocakjában néhány buta egeret

Lustálkodni most már akár vissza is mehetMegnyalja szájaszélét, s miközben tele hasára meredIdős, jó szülei józan szavára emlékezettNéha talán jól jöhet, ha beszélünk nyelveket

1997.10.10.

Téli merengő

Aki nincs, annak emléke élArca elsárgult levélVállamra hull, itt a télLelke fehér hópehelySzememre száll, ott olvad elBánatát így sírja el

2001.02.02.

20

November végén a Tejde lábánálKanári szigetek

Szikrázó, forró napsütésben lehunyom a szememMert a szokatlan,vakító fényözönt alig viselemTávolból hallom a tenger monoton mormolásátA friss tengeri szél borzolja a pálmák koronájátAz otthoni fagyok lehelete még bizsereg néhány végtagombanDe már a tenger csípős, sós ízét érzem a torkombanHitetlenül nézek jobbra, balra, csodálkozva, hunyorogvaA dermedt szürkeségből ide kerültem e földi paradicsomba

Ahogy e különös világban jobban körülnézekTekintetem egy fényes, óriás hegyre tévedMint félszemű óriás szúrós szemével a messzeségbe révedDe néha vigyázó tekintete az örökzöld szigetre le-letévedNehogy zavarja valami e békés harmóniát, e szorgos népet

Itt lent a tengerpart nyüzsgő, trópuson megszokott életeÜltetett örökzöld páfrányok, pálmák szép sorban, rendreDe hagyjuk most itt ezt a pálmaerdőt, gyerünk fel a hegyreVár bennünk a vulkáni sziklás völgyek sejtelmes csendjeVár a kaktuszok, sivatagi cserjék sivár, kietlen világaA vulkán, meg az erozió formálta tájak sajátos varázsaAhol alacsony, páradús felhők kúsznak a hegy zordon oldalábaÉs ez a bazalttörmelékben kókadozó bozótoknak életadó pára

Menjünk, hogy fentről élvezzük a Nap nyugvásátAmikor a búcsúzó Nap leveti veres glóriájátHogy ezzel ékesítse az óriás hegy havas koronájátHa majd koromsötétség ereszkedik e sivatagi tájraÉs ahogy eltűnik a hegy fényes glóriája máraA hegy tetején valamikor talán úgy éjfél tájbanCsendesen kezdődik a hegyi boszorkányok táncaAmit néhány jámbor lélek egyre tempósabban járjaMajd hirtelen köddé válnak a felkelő Nap első sugarára

Amint hazatérek a fagyok világába már előre látomHogy a sziget egzotikus tájaira vezet majd első álmomÉs úgy hiszem, hogy ide újra meg újra visszavágyomMert a fenséges hegyóriás most lett a barátom

1997.11.10.

21

Tölts még egy napot az otthonban A füredi szívszanatóriumban Hogy legyen erőd még új lépéseket tenniAz életednek egy új irányt teremteniHogy ne ülj magadba roskadva egy székenHogy legyen terved, jövőd az elmédben készen

Tölts még egy napot, de csodát ne várj A cél, hogy talpra állj, hogy egészségesebbé váljValahogy betegségeddel élni együtt kell Ha érted a módját ez már nem lehet teher És ezt a módot itt sajátíthatod el Hogy ez sikerüljön légy éber és figyelj

1998.12.10.

22

Élj a szívkorház adta lehetőségekkel

Karácsony

Az ablakokban villódzó fények Ünnepi köntöst ölt a test,a lélek A keményre fagyott havon Csikorog a cipő talpaItt van a Karácsony, itt van újra

A családi együttlét és a szeretet Összehoz messze élő embereket S amíg kint a jeges szél az úr A kopasz fákat tépázza vadul Bent a lobogó tűz mellett Miközben fenyőillat terjedA ritka együtt töltött percek Vidám csevegéssel telnek

Lágyabbá válnak az arcélekHalkabbá a hangos érvek Megszépülnek a rossz emlékek Amint kigyúlnak a karácsonyfafények

Az asztalon süteményes tálakA vendégek vesznek néhányatS csak hosszú unszolására-Mert az illem úgy kívánja-Nyúlnak ismét a süteményes tálba

Majd várakozással tele percek jönnekAz ajándékok is elõkerülnekMegtudni egy felemelõ pillanatHogy a gondos csomagolás alattMilyen meglepetés akad

23

Meghalt a Nap, már mindennek végeSötét démonok törtek életéreRövid küzdelemben elfolyt a véreS valami fekete üresség lépett a helyébeMegfogant a gonosz démonok átkaÖrök sötétség köszönt e világra

A sarkcsillag is ridegen tekint le ránkNincs többé nappalunk, s hideg az éjszakánkDidergő verebek melegségre vágynakMegrettent szarvasok sötétben bóklásznakMadarak éneke gyászzenévé válikSötétben kell élnünk most már mindhalálig

Föld ily szomorú sorsát látva Összeült az égben az Istenek Tanácsa A földi élet ily csúful véget nem érhetE nappali sötétségnek vessünk gyorsan véget

Itt-ott kihunytak már a villódzó fényekLassan készülõdnek haza a vendégekEsetleg egy év is eltelhetHogy visszatérhetnek e kellemes percek

1999.01.01.

24

Napfogyatkozás

25

Elindul, a nagy felmentő seregHarcbaszállnak a gonosszal a NapistenekNagy csapatban jönnek az angyalokHogy megtisztítsák a sötéttől a Napot

Nagy küzdelemben visszaszorulnak a démonokS így egyre teltebbnek láthatjuk a NapotLassan visszatérnek a megszokott dallamokMegint halljuk, hogy a patak csobogA tücsökciripelés is egyre hangosabbAhogy a Nap egyre magasabban haladAhogy a dermedt ijedtségből a lüktető élet visszaállAhogy visszatér a meleg napsugár, a lángoló nyár

Sötétedés után, amikor elcsitulnak a zajokFeledtetve e nehéz napotÜnnepi fényben ragyognak a csillagokMajd reggelre kelve, mintha mi sem történt volnaVisszazökkenünk a szürke hétköznapokba

1999.08.08.

Tamás fiam hómpédzsére

Hómpédzsemre rászállott egy veréb Jónéhányszor rajtahagyta névjegyét De ez egy cseppet se szegte kedvemetMég jó, hogy verebek helyett Nem repkednek tehenek

1999.06.01.

26

Kint a csendes eső monoton zenéjeBent a legyek duruzsló csevegéseEz már az ősz sajátos hangjaTermészet írta szimfóniaAz asztalon egy csonka gyertya égEz itt az éltető Nap, a sugárzó létOntja a fényt, meg ad egy kis melegetAmit élveznek a körötte zsongó legyekNyúlánk lángja lengedezik előre-hátraHogy ne lankadjon a legyek táncaLobogó fénye járja útját körbe-körbe végtelenA falakon képek, mosolygós arcok a képekenSzép emlékek jönnek újra, így maradnak elevenDe már fáradni látszik, gyengül a fényeÉrzi, hogy ereje fogytán, közeleg a végeCsendesen búcsút mond röpke életénekMajd ellobban szegény gyertya véglegFehér füst lelke az égbe szállA sivár csendbenvisszatér a homályA vidám arcokat issötét takarja márAztán hirtelenkoromsötét leszUrrá lesz a hideg,a rideg enyészetS egy időre teretnyer a halál

1998.07.10.

Egy gyertya utolsó percei

Emlékezve ünnepeljünkKláris kör tíz éves évfordulójára

Nagy színház az életfények, árnyak váltakoznaktélen hanyatlik a Nap fényeverejtékes szürke napokvánszorognak éjjelekbe,tavasszal a fény újra éledbimbót hozó langymelegeklélekmentő új reményekvégre-végre visszatérnekMi mindnyájan fényre vágyunkmelengető őrtüzekreahol a lobogó tűz mellettcsak mi vagyunk verselgetve, nevetgélveEmlékezzünk eleinkrea szép múltra,akik tíz éve indultak elfáklyával egy hosszú útraVoltak akik elfáradtak

letértek a fáklyás útrólde jöttek újak friss erővelmerítve a dicső múltbólMégis azoké az érdemakik vigyázzák a lángothogy minél tovább égjen,hogy a menet haladjonbuktatókban ne akadjonHa az ünneplések véget érnekhétköznapok visszatérnekde nem érezzük oly szürkénekhisz prózák, versek továbbélnekEmlékezzünk még sokáigőrtüzeink melegérea meghitt pillatatokösszetartó erejéreez az, ami egy időre erőt ad majd a jövőre

2002.03.19.

27

Születésnapra

Ma nagy eseményhez érkezett a homokóra mutatója Ünnepeljünk, emeljük poharunkat a szülinapodraEz alkalomra sütit, tortát nem sütöttemDe ne mond, hogy most is üres kézzel jöttemEzért egy elképzelt csokrot kötöttemPiros rózsa, fehér szegfű, zöld levélKívánom, hogy ezentúl mosolygós, s boldog legyél

2000.02.02.

Gondolatok a Westmister apátságban

Lármás utcák mindennapi forgatagábólévszázadok csöndje fogadahol a sejtelmes, hűs félhomálybanomló sziklák, ódon kripták alattköltők, királyok, hadvezérekalusszák örök álmukat

Ez itt a brit dicsőség féltve őrzött helyeamit áthat Shakespeare, Newton szellemeszentek, költők, hősök sorábanszobrok, festett emléktárgyak közt a homályban egy zsúfolt kápolnában feltűnt első Edward, a véres zsarnok neve

Egykori hódító harcosai nyomábanfelperzselt falvak füstös homályábanhalottak hörgése, árvák sírása fogadés hercegek, bárdok közt fent a várbansokan inkább élő fáklyaként elégnekminthogy éltessék zsarnok királyukat

Hét évszázada fekszik itt a síri csendbencsendes imára int a hely szellemekívülről zaj nem jöhet bebár halkan hallható a Big Bende több évszázada megállt az idő itt bennés e halk hang az időmúlás jele

Évszázadok távlatából már csak részlethogy ellenfeleit hogyan győzte lede növelte birodalmát, s a lényeggazdagabb és erősebb lett nemzeteígy felkerült a nagy ősök sorábaés itt van, ez a méltó helye

2002.07.01.

28

29

Új lét küszöbénÉdesapám emlékére

Nem örökre megyek, de nem jövök visszanem viszek semmit a hosszú útraminden ami volt, van itt hagyokmás alakban, térben élem a holnapotOtt leszek, mikor a hajnal varázsa lágyan átölelmikor az alkony parázsa benned hamvad elmikor a csillagok fényei hozzád beszélnekhogy feltárják titkait a végtelen térnekhogy elmondják: útjaik egyszer véget érnekátadva helyüket egy szép, új világnak,ahol új csillagok még születésre várnakA Minden leszek, de mégsem leszek semmia világmindenségben egy porszemnek lenni

2002.09.26.

Utolsó kívánság

A mélyből kiáltok hozzád Uramkiáltanék, de hangom rekedt, dadog a számcipőm is megrepedt, szakadt a ruhámüres a zsebem, kopog a szememés szomj gyötör; néhány korty levesmaga lenne a gyönyörlázas testem száraz ágyért kiáltsenki sincs, aki értem egykor kiállta családom is messze járhol van már a forró nyára ház, az udvar, a gyerekek;a barátok csaltak lépre engemetígy lelkem boroskancsóba veszettpénzemmel a barátság is elveszettUram mentsd meg lelkemet

2002.10.15.

30

Jön a tél, rideg télrozsda ül a fákonsüvítő hidegszélfut végig a tájonegy árva falevélküzd az életéértmajd társai teteménlátja szomorú végétgyűlik már a halom, ha a szél nem fújjahogy mint bomló alomhasznosuljon újranéha meg-megeredaz ég csatornájadidergő verebekszálldosnak a fákrakárogó varjakhosszan a vetésengyászolják a nyarattalpig feketébengyengül a Nap fényeköd ül a vetésrea költöző madarakszállnak délvidékreaz erdő lakói készülnek a télre

2002.10.28.

Őszi pillanatképek

amikor a szél se rebbenvidám csókú szürkületbenjátszadoztunk önfeledten

s megszólal a Nagymama:Kis unokám gyere haza!

késő van már, vacsora vár(hol van már az a forró nyár)a játszótársak hol járhatnak?Meghitten állok a sír mellett

ősz hajamra új köd peregköd ölén a mély titokban

gyertyák vörös fénye lobban.Hazamenni készülök

már nem zavar hideg, sem ködmeleg járja át testem,

búcsú sem szegi kedvem Csendhalma a világnak

rokonok is ide járnakitt küldjük el imánkat

2002.11.30.

Emlékképek halottak napján

31

Elutaztam kishazámba, hogy virágot vigyekszeretteimet látogassam,Nagymamával beszélgethessek.Ritkán jövök, de már várom, itt ringatja Őt az álomemlék árja parttalan,ketten vagyunk,Nagymama és jómagam.Kopogtat egy belső erőhad zörögjön, jöjjön előMohás sírra köd terül,ősi fákon varjúhad ül,lelkemben a régi nyárifjúság, napsugár emlékeknek verdes szárnyavisszavisz egy forró nyárba,egy poros szürkületbe

Egy túlélő visszaemlékezéseiemlékezve a német nyugdíjasok siófoki busztragédiájára

32

Messze német földről jöttünkmagyar tengert látni, csodálniemeli majd dalos kedvünka jó magyar bor, a szalámitalán új barátokra is szert teszek,de arra végkép nem gondoltamhogy egy busz sofőr egyszer is tévedhet

Vonaton jött a halál, jött a végzet,kaszája rendet vágott a buszon az ütközés mindent összepréseltén megúsztam, védett az őrangyaloma roncsokból kikerültem végrebarátom mind odaveszettközülük csak én maradtam élve mert egy busz sofőr egyszer tévedett

Nem rágódom, nem panaszkodoma történtekkel már békében élekbelátom ez nem javítana sorsomonlelki vigaszért a temetőbe térekfájdalmaim enyhíti orvosommár tolókocsiból nézhetem a kék egetvégül is nem történt semmicsak egy busz sofőr egyszer tévedett

2003.05.15.

33

Gigászi hegyek között hasad a hajnalébredő hegycsúcsok, alatta sötétség,a fény utat tör nagy üggyel bajjalvégtelen kanyonok, feltárul a mélység,kiszáradt folyómeder a semmibe vezet;de már gyülekeznek a fellegekaz Olympus Mons felett

Ugyanolyan fények, ugyanolyan árnyakahogy a Nap hegyről-hegyre halad;alig van változás évmilliók alatt,szirtek csontváza dacol a fagyos széllelporladó sziklák hevernek szerte-széjjel,apró kövek szélárnyékban keresnek helyet,de már gyülekeznek a fellegekaz Olympus Mons felett

Az összegyűlt felhők sírnak, zokognakörömkönnyeik évezredek porába hullnak;ömlik az eső, ömlik az élet,ez az új formáló erő;egy holt korszaknak vet majd véget;szikár sziklára száll villámok gyilkos tüze,reped a szikla, lezuhan recsegvezeng a villogó ég, zengenek a gördülő kövek;zengik a lüktető élet dalát a holt anyag felett

2003.09.09.

Zivatar a MarsonOlympus Mons a Mars legnagyobb hegysége, átmérője kb. 520 km, magassága kb. 28 km

34

A Marsról álmodtam

Hadistent keresve jöttem én, s a vörös bolygóra leltemholt bajtársak vére kért,hogy a hadúr kegyeit keressemhiába áldoztunk kedvét keresve,elpártolt rég tőlünk a szerencsetermésünk elégett, seregünknek végeó Uram te lettél a túlélés reményede hol van isten trónusa, hol a szentélyekhalott bolygó ez, itt isten sem él megahol egykor tenger hullámzott,partjain burjánzó páfrányokmost kietlen sivatag amerre csak nézektomboló porviharok pusztítják a kanyonok falátlepusztult kőszirtek merednek az égretalán csend lesz végre, várják a csodátMidőn a koromfekete ég lehunyja szempilláitremegő csillagok fénye gyéren világíta fagyos sötétben életre kelnek a hegyekmegrázzák magukat, ontják a tüzekethűlő lávatömbök kövülnek recsegve néha fel-felsír egy-egy őshüllő szellemeA hunyorgó csillagok közt egy drágakő lebegez az a kékbolygó, ami hívogat, vár reámott van az otthonom, a népem, a hazámlovam sánta, én is fáradt vagyok,de mennem kell, hazaindulokbár hadistennel nem találkoztam, de üzenete a tarsolyomban vana harci szekérhad, a pusztítás meg kell, hogy álljonnehogy majd bolygónk is pusztasággá váljon

2003.10.21.

35

Úgy élj, hogy utódaid is élni tudjanak

36

Vendégségbe jöttünk e világra;te döntöd el, hogy e vendégségneked mennyit ér, hogy mit ér a nyári éj mikor az égen sok csillag ragyog,nézed-e hogyan munkál a nyár burokba új magot.Formáld e kedves lakhelyed, hisz még sok vendég betér.Hagyd őket, hogy nyerjenek elég helyet, míg lehet élvezzék az életet, mert e vendégség egyszer véget ér.Szeresd a virágot, kerted ültesd tele; élvezd a madárdalt, mely szelíden száll a hangoktól zsongó kertre.De mond el nekik, hogy az élet tovaszáll mint a virágbontó tavasz,mint a nyári napsugár.Azt is mond el, hogy ezután már zord napok jönnekcsapásai vad, hideg szeleknek;a büszke tölgy is hullatja termését;a levelek lehullnak, a föld kileheli lelkét, a fagyott hó csikorog a lábad alatt, miközben keresed örök hajlékodat;s tarthatod gaznak, vagy igaznak e világot,de nem mindegy, hogy gaz,vagy virágok nyílnak majd utánad.

2003.11.28.

Ha alkonyatkor nyáronvalahol nagyon távol

egy bendzsó húrja felzokoglelki szemeimmel látom

Zoltán szeme vidáman ragyog,ahogy a húrokba csap, énekel

táncos lába ritmust ver

Most ólmos felhők alatt néha melegen süt a Nap fán, virágon olvadó dér

piszkos kék dél felé az ég fejfák között suttog a szél: az élet szép, ne menj még,

ne menj méga nyitott sír körül feketéll a tömeg

a gyász fájdalmát éri megversek, dalok, szép reményeka sírhalmok közt véget értek

szemem könnyekkel tele,megérint az Isten keze

Hazafelé még rá gondolokott ahol egy csillag ragyogott várnak rá az angyalok,és Zoltán szeme felragyog,

ahogy a húrokba csap, énekel táncos lába ritmust ver;talán eljut hozzánk is

ez a halk mennyei zeneoly távolból egyszer nyáron

egy csendes esti szürkületbe’.

2004.01.17.37

Egy bendzsó elhallgatottKántor Zoltán emlékére

Álmaim kékbenSimon M. Veronika: Áhitat I.(fátyol) c. festményére

Ó Uram, ha egyszer hagynádátvállalnám a kékség varázsát

kellene a tenger kékje, a búzavirág szelídsége,

vad örvények sötét mélyeecsetemre ez kerülne

Hogy álmaim ködébe nézzekkékre festeném a mindenséget;

futótűzként kékké válnakék katonák, kék kaszárnya

kék hívőknek kék fohászakékké vált az Isten háza

Tinta égen hálót vetekmagasba tőr, s ott lebeg

kékségemben boldog vagyoka kék Hold is nekem ragyog

Vagyok e még és voltam vajon vagy mindezt csak álmodom?

2004.02.21.

38

Simon M. Veorinka: Áhitat I. (fátyol)

A sok zölddel tele a begyemtovább már nem vétkezemhúst ezentúl hússal eszema zöldséggel már nem élek

ne nézzenek vén kecskéneka Nap kisüstivel kel

erre pedig csülök felelebéddel nem élek sohafőétkem már a vacsora

de ez kiadós legyen;a sör elringat majd csendesen

beteg voltam mostanáigrég is hússal éltek apáink

aggódásom tévútra vitta sok szöveg, meg a tévhit;

majd egy éjjel váratlanulálmomban bikát láttam

habzó szájjal jött is vadulaz ütközést bár elkerültem

de ébredéskor fájt mindenemfohászom száll, jaj Istenemha megmaradna az életem

csak a csokit hagyd meg nekem

2004.03.01.

Élj egészségesen

39

Ebéd után bóbiskolvabelenézek néha a sajtóbakeveset egyél, mértékkel éljegyen, ha már éhesvagy ideje az evésnekelőírja mit egyél,hogy beteg ne legyéléleted sivárrá válhat,ha húsevésre támad vágyadha okosok mondjákez igaz kell legyen;csak a csokit hagyd meg nekem

Magokkal kezd a napotfacsarj hozzá vérnarancsotsalátát egyél ebédrejoghurtot meg estebédre,ha mozogtál már eleget,a csirkehúst is megeheted,de módjával, hogy meg ne bándtalán pulykát, ha nem árt annak is a mellehúsátgyümölcsöt végy bőségesenúj szlogen: légy méregtelen;csak a csokit hagyd meg nekem

Emlékképek a fiam esküvőjéről

40

Verőfényes tavaszi délelőtt volta teremben álltatok boldog-lelkesenvalahol messze harang szóltmikor elhangzott a két IGENA természet a tavaszt ünnepeltea kósza szél virágillatot hozottmajd felcsendült Vivaldi zenéjemesélt tavaszról, nyárról, elmúlásrólés ti szépek voltatok, s boldogokKimentünk a napsugaras térreiskolások zsivajoztak ottmadarak daloltak tavasz ünnepéreaz ifjúság lobogó lángjaengem is megfogottHa majd zord napok jönnekközeleg a csikorgó télhajatok ezüstben csillogbelepi a késő őszi déremlékezzetek e szép napraaz elhangzott szép szavakra:Egymás szeretete mindennél többet ér

2003.05.09.

Tavaszváró

41

Hagyd továbbélni a Tűzedzőket!A Tűzedző Asztaltársaságot 2004-től megakarják szüntetni,lőrinci Rózsa Művelődési Ház

Uram! Segítsd, ki szikrát kíván életre kelteni,ne vedd el lobogó lángunk, hagyd még egy kicsit edzeni

2003.06.30.

A fák némán várnak dideregvevad zsarnok a tél még nem engedenyhe tavaszi szél nyújt írt sebeikrehófoltos hegyek hideget lehelnekde fagyos csókjuk már néha felenged

virágbontó fák, apró zöld gyümölcsökmeddig kell várnunk, mikor jöttökdongó méhek fel-felkerekedneka melegben nyíló virágot keresneka szorgos munkátok nyomábamikor gyűlik a méz a kaptárba

remények, új élet, tavasz kezdetehoz-e áldást a megtermékenyített bibetáncol a Nap fénye a hegyeken túlkén színű fáklyaként hó olvadékba hulla fekete fagyott föld is enyhülni látszikhozza egymásután picinke indáitmegindul az élet végre valaháraa zöld költözik a pezsgő határba

2004.03.20.

42

Újra otthon Európában2004. május 1-től EU tagok vagyunk

Újra átléptük Európa kapujátúj reményekkel, régi bánattal telielásva ádáz csaták bárdjátmost zászlóink bonthatjuk kivéres századoktól terheltenörömünk szeretnénk elmondani:hogy rég itt vagyunk, sokat vártunkhogyan jöttünk, merre tartunk,de nem értik, mit mondani akarunk;A pulpitusról lenézve mi egyenrangúakcsak most látjuk a megtett utat;átszellemülten mi mámortól rekedtekhogyan mondjuk, hogy sokan várnakhogy még sokan kint rekedtekmint reménykedő rongyos koldusok;a koldus rontja a biztonságot,az utcaképet, adjunk neki kapaszkodót,egy kis pénz magothogy egy egységes Európábanhatároktól mentesen együtt építsünkboldogabb jövőt, szebb holnapot,együtt formáljunk egy közös nyelvetamit mindenki érteni akar,új lehetőséggel tarsolyábanlegyen az dán, szlovák, vagy magyarZárak hullnak új hazánkban,kaput nyit az értelem, virágot bont tudás fája

43

növésének nincs határa magja terjed iskolákba, az emberek otthonába éterenÜnnepeljünk körben állva, szent kelyhünk is körbejár;messze zsong az örömódaénekünk már messze száll:“Lángolj fel a lelkünkben szép Égi szikra szent öröm, Térj be hozzánk drága vendég, Tündökölj ránk fényözön.”

2004.05.28.

Segíts magadon

Fáj a karom, sárga a bőrömősz tincsek a hajamonMiért iszol? - kérdi tükröma cigi sem segít e bajonMiért? Miért? mert egyszer élünk,élvezni az életet csak így tudomgyógykrémekre lesz még pénzünkés a hajam kopaszra vágatom

2003.07.01.

Történelmi közegben élünkegy tatárdombi virágot keresvea Magas part egy ösvényére lépünk,ahol őseinket kergette török-tarjánnosza induljunk vidáman, nevetvehogy néz ki, milyen a tátorján

Együtt vagyunk fiam, menyemlépést tartva siet velemhűs árnyékban pókok szőnekdacolva e bolondos, esős időnekmeg-megered az ég csatornájanéha eső jön meleg napsugárra

Hirtelen a szívünk dobbanbarlang tátong a domboldalbansötét mélye fel-felriaddiák sereg, nevet, vígadmenjünk tovább, hogy estebédretátorján kerüljön lencsevégre

Selyem felhői bágyadt kéklő égnekBalaton tükrében vissza-visszanézneka tó borzolódik az enyhe szélbenvitorlák lobognak a tó zöld vizében;valahol hajó szántja a vizettalán a tat orrán zászló is lebeg

Tátorján túrán BalatonkenesénTátorján védett növény a Sóos hegyen

44

45

Meglehet egy este tátorjánt keresveSóos Lajos a költő is erre ballagottAz emlékoszlopánál száz év árnya,mint a lepke elsuhant, de a látványról írtgondolat, s a tó varázsa a dombon állvaversben; kőbe vésve ránk maradt

Megint megyünk tátorjánt lesvefehér, dús illatú virágát keresvefényképezünk jó néhányszorrátaláltunk talán százszor,de szégyen ide, szégyen odacsak annyit tudok: nagyon ritka;mégis teljesült egy nagy vágyamtátorján túrán vehettem részt a nyáron

2004.09.04.

Tavasszal a Mátrában

Valahol a Mátra aljánerdő mélyén, patak partjánsétálgatunk a nejem meg én a vén fák árnyékábannéha napfény villan átisszuk, mint a drága nedvetfriss éternek fennkölt illatáta völgyben zöldellő mezőkvíg tavasz ragyog s itt a patak partjánmáris boldogabb vagyokNapot takarva egy-egy felhő árnya suhan amott sárgát bont a barka egy pók légy után rohana hegyoldalban fenyőfák integetnekaz örökzöld szépségét hirdetikmegjön az ember kedvefeledtetve a fáradság perceitzúgó patak ontja bő áldásátgördülő kacajjalzengi vég nélkül víg dalátsusog a szél a lombok csúcsándallamára madár zenél a fánücsörgünk a zengő erdőnmuzsikál a tücsök a partonmajd elindulunk merengőn, sutáns kutatva jő az alkonyhalványuló lábnyomaink után

2004.06.14.

46

Elmúlás ősszel

Fázós, ködös őszi délutánonelmúlásról mesél a csenddérütötte komor fákona vérvörös folt már megjelentsötét erő a természet felettágról-ágra hajtja a megriadt szeletlatyaksárba hull a vérfoltos alomelvérzett a nyár a nagy vadászatonmélyen húsába vájta fogátez itt a vég, s nincs továbba vadászat talán már véget értaz egykor zöldellő üde tájonontja a vért, a drága vértfagyos testtel végleg elpihens könnyezve borul rá az alkonyónos ködével búsan, nesztelencsillagok fénye kering a légbe hűs alkony hálójába remegmutatja az irányt, ami öröknéhány levél pereg a szélbens eztán csak csupasz ág zörögmi az, hogy örök, mi itt a céls mi az mit ember felfog, remélhol van a kezdet, mit jelent a véghisz a csillag is eltűnik, lassan kiéghamvai széthullnak a mindenségbemajd csillag-kohóba betérvea végtelen tér mozgó szövetébehamuból munkál új csillagottanulva nézzünk a csillagos égremert azt mondja az égnek fényehogy holt alomból alkot a természet zöld vadonts új hajtások törnek az égreburokba növelve új magot

2004.12.08.47

A Mamám és a Titán

Huygens űrszonda leszállt a TitánraMamámmal volt egy vitámhogy a Földön kívül van-e életén inkább fenntartással élekmert nem vagyok határozott lélekde ellentmondott vitatkozva MamámMi nem tudjuk eldönteni a távoli létethát így feltett egy nagy tétets hosszú megfontolás utána tét lett egy kiló banánMivel tévét állandóan nézettés még sosem spórolt a hasánhirtelen elővett egy titkos érvetitt van egy távoli Hold a Titáns mert a történelemhez is értett„bátor, harcos nép a titántalán éppen innen jöttek”komoly arccal érvelt MamámA vita után hét év múltánföldi tárgy landolt a planétánhullámzó metán tó mellettvizsgálódott, körülnézettfényképezte a környéket;tomboló nitrocián szelekhordták a titán porszemet,s a mínusz 180 fok kizárja a létetÍgy hát enyém lett a banánde nem vagyok olyan vidám,már nem él szegény Anyámmost fontos lenne tudni talánhogy van-e élet a halál utánhátha tudjátok ti tán?

2005.02.01.

48

Szökőár karácsonykor

Csöndes, derűs az ünnepi reggelarcodhoz ér lágyan a légölel a Nap meleg szerelemmelmég nem lehet sejteni, hogy közel a végnehéz melegben szenved dán bankár, svéd ápolóaz eget kémlelik vágyódó szemmelhűsítő árnyék volna jónem messze a szegény negyedbenfelvidul a búsképű bungaló-lakóa hullámok csillogó ködébőlfeltűnik egy magányos halászhajóételre vár az éhes száj, pihenésre az étel-adóhirtelen meglódul a tengerpajkosan táncoló hullámok felettelindul a halált-hozó fergetegmutatja gigászi erejéta sodró árban sok a szemétfeltépett házak, csupasz falak ruhák, ágyak, temérdek hordalékfájón elszálló vágyak, s reményeka hajó, mely talán hozott halatés a vastag iszap-törmelék alatta halász, a bankár, a svéd ápoló;A rémült Nap, mint nagy véres koronglüktetve ég, végül búcsút mondmajd eltűnik a sötétlő nyári éjbenlassan elvész Isten tenyerében

2005.02.13.

49

Anyák napján szüleim sírjánál

50

Jó lenne még egyszer odahaza lenniárnyas fák alatt hazafelé menniosztozni a szülőkkel örömben és gondbanszeretetben élni békés otthonunkbana kapunál Bodri, a hű kutyánk várnajöttömre örömmel körül is ugrálnaaz addig csendes udvar el kezd lármázniaz éhes baromfinép tovább nem tud várnimindegyik várja a kiérdemelt jussátszecskázott csalánért egymást már tapossákA felcsendült zajon ébred az életserken a kedvem, pezsdül a vérillatát érzem a készülő ebédnekszinte látom, hogy sül a kenyérA múlt ködéből Anyám is kilépetthallom léptei régi neszétnevető szemét, ahogyan rám nézettkarjait, amint felém tárja szét;Emlékeket kavar a temető szelegyertyák lángja élénkebb lesz velelassan visszatérek a való világbaa való világnak dübörgő zajábakapzsi emberek útvesztőjét járomsok az álnok és csaló széles e világonszerelmet, hűséget pénzért is adnákpénzért, hatalomért egymást is taposnák;szomorú a hely, a Nap mégis ragyogotthon voltam, és én boldog vagyok

2005.05.07.

51

Íme az Ember!Munkácsy Mihály Ecce Homo! festményére

Íme az Ember, elhoztam elétekarca fagyos, fáradt, fakóvérét ontanátok, életét vennétekhisz a véretek, közületek való?Akarjátok vélt bűnét torolnihogy szenvedjen vérben és mocsokbankiabáltok szitkot, átkot rólahogy lássátok meggyötörve, holtan?De nálam a hatalom, az utolsó szóintésemre vár a sereg, a bakófelettem Róma örök csillaga ragyogPontius Pilatus, Judea helytartója vagyok

Jézus testén feltépett, vérző sebekFeszítsd meg, Feszítsd meg!lázong a megbolydult tömeg fejedelmi pózban, bíbor lepelben állgúnyolják: ”Isten fia, zsidó király”vérző fején tövisből koronakezében nádszál, királyi jogaragyűlölet, megvetés, undor az arcokondühödt szemek forró lázban égnekármány és rágalom az öléssel rokonútjában szenvedés, kínhalál és végzet;A názáreti szemében a messze láthatárérzi, hogy rá kereszthalál vármár a teremtő közelségét látjaIsten megbékélt, szenvedő szolgája

2005.07.05.

Fülledt utcák napi forgatagábólhűs pinceterem szolid zsivaja fogadlovagi páncélok tűnnek fel a homálybóla gyérfényű csipkézett boltívek alattnyüzsgő szolgálók hada haladgyertyák, festett képek, itt-ott kővirágbárdok, ágyuk, bilincsek, vastraverzekfelettünk évszázadok árnya suhan átés a mennyezetről mereven nézSir Lancelot a kemény vitéz

Sürög-forog az apródok hadajátszani kezd az udvar zenekaraelindul a víg madrigálok sorakezdetét veszi a főúri lakomaapró vad, harcsa, jókora pulykacombroskadó fatálon csülökkel szorongott voltunk mi is fiam, menyemés az ünnepelt becses nejema festett képről mosolyra készSir Lancelot a kemény vitéz

Megérint a Grál lovagok szellemea zsíros partedlit, a csonthalmot nézedelég a csülökből, már nincsen helyekupád tüzes itala pezsdíti véred;még egy falat, úgy érzed végedHirtelen sötét lesz, elhalkul a zenejön egy apród, keze tortával telea tortán ezt egy lobogó gyertya tetézés a mennyezetről ellágyulva nézSir Lancelot a kemény vitéz

2005.08.20.

52

Születésnapi buli a Lancelot étteremben

Szeptember végi nyármár bágyadt a napsugáreste előjött a teleholdlangy, meleg idő volta sárguló fák alattaz idő lassan haladrég vártunk, vártalakmegyek, hogy lássalak

53

Bence unokám születésére

Hosszú volt az éjszakamélyen alszik a babamost lóg kis keze, lába,de elindultál egy új világba;vigyázunk, hogy boldoglegyen az álmodhogy teljesüljönlegtöbb vágyad

Te rég hitt, reméltvágyott kis Paránylényed csupa bájjövőd megannyi talányjöttöd a kerek Hold,a kelő Nap köszöntseélj boldogan, élj sokáig kis Bence

2005.09.30.

Még a petróleumlámpák korábanvalamikor közel egy évszázadaöröm költözött egy nádfedeles házbamegszületett egy cipész család fiazúgnak a harangok,s a keresztelőre hívó dallamáraegy új életet bocsátva útjáraa harang ekkor még énekelt, dalolt,az utolsóelőtti boldog béke éve voltmajd csaták zaja törte meg a csendet elnyomva a zengő harangok zajátházukon is gyászlobogó lengettapja is elvérzett védve a hazátmajd a harangok dala újra éledtlassan visszatért a régi életiskola, munka, cipész hagyomány hangzott a harangok dalánde a harangok ismét elhallgattakúgy hitték, már vége a dalnakés a torzult emberi értékek talajántörés lett az évszázados harangok falán,a világtól elzárva csalódott a honbanés új hazára lelt a ködös Albionban;Most elmúlásról szól a harangbúsan búg a búcsúzó hanghirdeti az elkerülhetetlent, a haláltés hogy a vándor, kit messze vitt a sorsaősei földjén örök nyugalmat talált

2005.11.13.

54

Amiről szülőfalunk harangjai mesélnekNagybátyám emlékére

Gyakran visszatérõ rémálmom,hogy egyszer leég a lakásom.És egy csendes vasárnaponcsaknem megvalósult az álom.Hideg szél borzolta a fákat,kora este volt, aranyvasárnap.Apró pelyhek puhán hulltak,fehér inge lett a Holdnak.Fehér inge, fehér szakálla;belesápadt, amint látta:fekete füst tört az égre,mintha emeleti lakás égne.Pusztító tűz terjed tova,TV robban, konyha lobban -egy családnak nincs otthona.A lángok éhes csókjafent egy ablakot nyaldossa.Gyerünk, tovább űzi lángja,izzik az ablak párkánya.Jól megnézte, talán látta,hogy a lányom kis lakása.Lágyan az ablakfába mart,nyílván hódítani akart.Nyomában a füst és pernyea falat is megperzselte.S mint akit kéjvágy kerget,felfelé tovább tekergett,majd elszenderült a ház peremén,és ezt nézte dermedtens értetlen a Hold - meg én.

2006.01.10.

55

Lakástűz aranyvasárnapKiégett a lányom lakása alatti lakás

56

Utolsó számadásJózsef Attila halálára emlékezve

Negyven fokos lázban égekszomjúságtól cserepes a számindulok, hogy hozzád érjekhogy odafent ápolhass Anyám

Tömény tűzben ég a lelkemföldi létem lassan lejárólom lábak vonszolnak engemjön a vonatom, a sírgödör már vár

Árva madárként élek e világonnincs ki ápoljon, ki hazavárjonnincs ki megadja a munka örömétbolondként tengődöm egy kórházi ágyonharminckét évesen, de most már elég

Elmúltak az évek, már csak emlékezemoktatni akartam, ez volt minden vágyamnézem munkától eltorzult kezemnéha harmatos fű volt az ágyamfáj, hogy eltanácsolt az egyetem

Egykor szebb napokat is megértemPárizsban, Bécsben tanultam reméltemtengődve akkor is koldus kenyérende volt célja, értelme, amit csináltamszerettek, becsültek, volt társam

Most itt vagyok a világtól elzárvaáhítozok barátok szép szaváralányok mosolyát, csókját keresemde egyre merülök az élet sarábaÓ Anyám te vagy még mindig velem

Ifjú hévvel 1848 márciusában

57

Végig söpört a szél, a változás szele,nagyurak Bécsben görnyedtek beleNem kell tűrni tovább jogot a bitor kezén, a haza újulása vára törvénykezés terén.Sarkunkra állvacsupán egy név elég.Egy név, egy elv: nemzeti büszkeség.Ily ifjak nemzedékecsak ritkán születik,e szent erő alatta gaz hatalma megtörik.Már nincs visszaút,változást vár a néplehet, hogy kiömlik vérünk,elveszik drága éltünk, de ha a szent cél lanyhul a hitbenlassan olvad, mint a hó,úgy elpártol majd az Istenés elhagy minden támogató.

2006.03.07.

Robog a vonat, kattognak a kerekekmegállítani azt már nem lehet lassan fölém ér a vasszerkezets a vonagló, vérző testem felettegy magányos költő lelke lebeg

2005.02.14.

Tavaszt váró hangulatbanközösségünk zsongó katlana langy meleg még szokatlandíszruhában jöttünk végrea költészet ünnepére

Vigadó múzsák közöttelődök, élők, eljövendőklant kedvelők, lant pengetők.Itt vagyunk mindahányanvígan, vidáman, könnyedéna költészet ünnepén

Elküldte fennkölt szellemétPetőfi, Ady, József Attila.Elhagyta félő rejtekétApolló, Zeus és Létó fia,és üzen a világnak, üzen az örök ifjúságnak,hogy a költészet örökkévaló

Mi, akik az oltárához járulunkvan egy kitüntetett napunk,amikor díszruhában vagyunk.Itt felolvassák néhányunk nevét.Én is megismertem a jutalmazás örömét,amint Apolló áldását osztja szétamint az oltárnál árad szét a fény a költészet ünnepén.

2006.04.18.

58

Megjutalmaztak költészet napjánKLÁRIS Nívódíjjal tüntettek ki 2006-ban

Kápolnában gyülekeztünköröm ünnepet ülniMadridból is jött egy barátBencét ünnepelni.Névadásra készültünk az Úr asztalánál.Már nagyon rég készültünkerre a családnálBence névre kereszteltéka kis unokámat,Ági lányom vállaltaa keresztanyaságot.Vincentius névből eredgyőztes jelentéssel.Veszteni tán nem is lehet ezzel a névvel.

59

Bence unokám keresztelője

Majd az Úr asztalátólsvéd asztalhoz mentünk,hogy megtisztult lélekkeloltsuk kínzó éhünk.Hideg tál, süti egymásután sorba,s a végére maradt az emeletes torta.Torta, süti, hidegtál, talán nem is látta,vígan gagyarászott,és fütyült a világra

2006.05.07.

60

Őszi napsütésben fátyolfelhők alattKocsink családommal száguldva haladtBennem hordott képek, remények, álmokBarátok, ismerősök, játszótársakMeg a lelkemre nehezült árnyékUtódaim nem látták ó hazám már rég

A komor táj lassan vált derűsre, mosolyraErrefelé pottyantott le egykor a gólyaZsenge életem olykor jó volt, vagy balga Ifjú éveim e kis közösség szabtaGyermekeim derűsnek láthattak engemHirtelen visszatért gyermeki lelkem

A faluba érve régi házakat kerestemAhol régen játszótársakra leltemSzebb és nagyobb lett egykori házuk,De ezt már fentről láthatja néhányukAz utódok folytatják, ez az élet rendjeŐket lágyan ölébe vette a temető csendje

A nyugvó Nap mosolygó fénye mellettHagytuk el sírjainkat, szeretteinketA felkelő Hold már hazaúton találtMámoros elmém friss élményben dúskált:Éltető hegy leve, a vendéglátó vágtató lovonNovemberben, szent Márton utáni napon

2006.11.30.

61

Látogatás szülőfalumba2006.11.12-én Nagydorogra látogattam gyermekeimmel

Valamikor réges-régenA tűz gyújtás kezdeténJégen éltünk, s jég virágzottA Tűzedzők helyénFürge lényed előtoppantA nyomodban szikra lobbantA látványra ide jöttünk látodTovábbedzeni a lángotÉgjen a láng, égjen értedLegyen mindig Isten véledLángunk égi lámpást kívánNyugodj most már véglegNyugodj békében Iván

.

62

Egy Tűzedzővel szegényebbek lettünkBúcsú a Tűzedző Asztaltársaság elnökétől, Bor Iván Istvántól

Már csontig levetkőztünk,néha süt még ránk a Nap,mély szakadék áll előttünk,mind megtévedt áldozat.De ha majd rám szavaztokeljöhet a napotok.Ha bejutok a parlamentbeáldjon bennetek az ég,és az ígéretek özönévelmár mögöttem a szakadék.

.

Korteskedés

63

A templomban edzett lelkemKeresve néz a nyári éjbeHátha a kezdetet meglelemA csillag-szülő mindenségben

Sötétlő porfelhőkből állnakFotogén pillérei a TeremtésnekSűrűsödő szövetté válnakBölcsője új csillagnemzedéknek

Csillag bölcsők, csillag temetőkTalán néha egymásból élnekSzéthulló sötét, öreg ősködökCsillogó csillagkohókba térnek

Elindult a gigászi démonok harcaAngyalok küzdenek hősi vérrelSérülnek a pillérek, az Alkotó arcaDe a sátáni-harc semmit nem ér el

Így egy apró sárgolyóhoz kötöttenMég élvezhetjük a Teremtés csodáitMíg porszemnyi Kék bolygónkMajd egyszer lehunyja szempilláit

2007.02.27.

Megmaradnak-e a Teremtés pillérei?Teremtés pillérei csillagképződmény a Sas-ködben

Termetes mérföldkőhöz érkezettLetűnt idők munkáskrónikásaÚri-nemes Gödöllőhöz kötődöttDe gyakran nélkülözés volt a társa

Segített a család lelki-gazdag voltaLírai vénáját génjeiben hordtaA történelem vihara őt is elértékIdegenben várta meg a háború végét

Az ifjú legényt a család hazavártaA haza pedig Bükkbe internáltaKemény-munka, fejszenyele fogadta De a lantpengetést sem hagyta abba

Ez volt a háborút vesztett nemzedékFontosabb volt a haza sorsa, meg a létNem számított, robotoltunk, éheztünk,Hogy romokból új világot építsünk

Kemény fémhez, vershez szokott kezeA valóság igazi arcát nem feledteDe sosem hagyta el humora, derűjeÉs nem lankadt benne az ifjúi-lendület heve

A magyarok sorsáért, igazáért küzdveHajtotta ős-Táncsicsok nyugtalan véreAz éhezők, szenvedők sorsát követveIzgatta nemzete jövője, a szegények bére

Hallasd még hangod e kicsi honunkbanKell a szép szó értékvesztett világunkbanÜltess vadócba még sok üde virágotTedd szebbé, színesebbé a romló világot

2007.03.12.

64

Az örökifjú munkások krónikásaa 80 éves Szántai Sándor költőnek

Fényárban úszó filmpaloták korábanJobban felvidít a régi mozi varázsaVagy elragad filmbéli izgalom parázsaMint egykor korábban, a maga korában

Csak mesél, mesél a régi filmek szerelmeseCsillogó szeme hajdani emlékekkel teleMúltat idéz, ami mindég szép maradBár látja a változás nagy léptékkel halad

A feledett múlt felfrissülve újra éledElőjönnek megszépülve az emlékekElevenné válnak felmenőink álmaBorongós kedvünk mosolygósra váltva

Álmaiban néha zúgó nyomdagépekA munkahelyén töltött negyven évetAz ólombetűt egykor szedővasba szedteMost is kell a betű versbe gyűjtögetve

Meséjével előjönnek a Rivaldafény hőseiDalos kedvét előhozza olasz vére, őseiHiánypótló munkáját élvezzük már régEzt a munkát áldja még nagyon soká az ég

2007.04.17.

65

A régi filmek értékmentőjea 75 éves Tárkányi Imre költőnek

Néha suttogó hang szólal bennemÉrzem, a rontás füstje száll felettem”Hagyd a füstölős vágyat, a dohányos dacotFüst nélkül élvezd az éltetető Napot”

Valamikor régen ifjú korombanKerültem a füstöt, nem dohányoztamAkkor egy szép lánynak csaptam a szeletCigizni kezdtem, lássa nem vagyok gyerek

Elhagyott szerelmem, idegeim bántaNyugtatólag hatott ez az Isten átkaTiszta tüdőm pettyegette a sok kátrányMost itt vagyok füstölögve, árván

Tudom a dohányzást betegségnek tartjákSokan a dohányost gyógyít’ni akarjákÉvenként egy városnyi füstölgő tűnik elA kutyám egészsége mégis jobban érdekel

Olykor köhög, prüsszög szegény páraMellettem sok füst mehetett torkáraAz orvosa látogatja, gyakran látjaA cseppektől javulhat krónikus náthája

Figyelni kell, hogy érvelnek az orvosokDe ha gondolkodom, vagy izgatott vagyokÚgy szememben gyulladt vágy ragyogHol a cigim, azonnal rágyújthatok?

Szánom, bánom átkos szenvedélyemGyógyító intelmet betartom keményenIntő marad nekem már mindörökreNem esek senkivel soha szerelembe

2007.09.10.

66

Füst mentesen jobb élni

Születésnap a kenesei nyárbanszonett

67

1Vánszorog a Nap az ég közepéreSzokott útját most nehezen járjaVágyakozva néz egy nagy kékségbeA Balaton hűs habjába vágyna

Összejött a család apraja-nagyjaEljöttek e rekkenő hőségbeA ház asszonyának van szülinapjaÜnnepelni jöttek Kenesére

Szomjazó föld, lankadó növényekKiszáradt fű amerre csak nézekAz elszabadult klíma előszele

Ápolt kertünk színesbe öltözöttS a dús illatú virágok közöttSzaladgál a kis unokánk Bence

2Az elszabadult klíma előszeleFokozódik a világ olajszomjaEz már a politikusok tereJövő nem számít, csak a ma hatalma

Mi lesz az olajjal megvertekkelHa kifogynak a bő termő kutak?Mi lesz az elhagyott természettelCsak a lepusztult, kifosztott táj marad?

Hová mennek majd a jegesmedvékHa olvad a sarki hó, sarki jégSós vízzel árasztva a partokat

Fel kell tennünk néhány kérdést bátranNem szájtátva, sült galambra vártanMég ha megválaszolatlan marad

Koratéli csendélet a Gellért hegyenszonett

1Ha érzem a Nap melegét télenVágyom a szabadba, pezseg a véremKészen az otthon melegét odahagyvaMerészen indulok, megyek a magasba

Ahogy a Gellért hegyhez értemEgy kicsit meginogott a térdemA sűrűsödő ködön átszitálvaFelsejlett a havas sziklák látványa

Egy néhány diák már jött felémMég a deres lépcsősor elejénKödpamacsos, nyirkos most a reggel

68

3Szaladgál a kis unokám BenceFelhőtlen két évesek világaNéha locsolni is van kedveEttől nő a Nagyi virága

Isten e világra teremtetteHordozza felmenői génjétS hogy milyen irányt ad környezeteHatározza meg későbbi igényét

Hozzá most már németül is szólnakNyelvek nélkül nehéz lesz holnapÍzlelgeti e beszélt nyelvek ízét

Ez még jól jöhet, nőhet esélyeMeg alvás előtt a Mami meséjeIssza, mint gida a forrás vizét

2007.10.24.

69

Lassan higul a lég, a tejfelTisztul az ég, a Nap is felkelBágyadtan néz, felhős szemüveggel

2A hirtelen kitágult ég alattElkezdett melegen sütni a NapA Dunán szakadt ködpaplan maradA víz a medrében csendesen halad

Megpihenek a Gellért szobor mögöttKöszöntöm a szentet, a püspökötŐ csak nézi a foszló ködötS keresztet tart a feje fölött

Egy tömör kőszobor alattaPogány vitéz hunyorog a NapbaMajd szeme a keresztre tapadVagy a pogány ősök hitvilágaVagy út a keresztény EurópábaA Nap elballag és a kereszt marad

3A merengő dérütötte sziklánSorba jön letűnt népek soraA vázát festő vidám kelta lányA sáncát védő marcona katona

Fekete varjak a hegyoldal havánOlvadó hóban látszik a mohaNapozó gyík a Citadella falánA mosolygó Nap bearanyozza

Friss szél porhóval hinti az utatUtánam nedves lábnyom maradEgy sánta kutya andalog sután

Villogó fények a sötétlő partonMajd kutatva jő a közelgő alkonyHalványodó lábnyomaim után

2007.12.02.

1Csendben cseveg egy falevél a széllelA deres fákon alig egy-egy levélTársai elmentek, elhagyták a téllelMár csak egy társa maradt a szél

Fényár, csillogás karácsonyról mesélSok szemét, mocsok vegyül a fénnyelEgy melegben ülő joggal remélDacolva a jéggel számolhat a véggelSüppedő hóban friss lábnyomomJátszik a fény a fehér havonFenyő illat, halkan szól a Csendes éj

Vágyakozva hitre, jóra, szépreVárakozva a gyógyító kézreKarácsonyt köszönt az esti szél

2Az est leszállt, és elállt a szélA foszló ködben hallgat a falevélHallom ahogy havat hint az égHogy talpam alatt csikorog a jég

A parton is teszi dolgát a télNéhány éhes varjú étket remélA Duna parton egyszem lámpa égA Dunában nem volt jég már rég

Majd megszólal egy távoli hangImára szólít egy lélekharangBoldog vagy, megbékélve a világgal

Magasztos imára tárva templomunkBékésen vár már meleg otthonunkÖröm az élet, tele Jézuskákkal

2007.12.13.70

Karácsonyi hangulatbanszonett

Januári tavaszszonett

Szomorú az idő, a telet siratjaKopasz fák ágait könnyekkel áztatjaBúsul a hóember, nincs rajta a csajkaFel-felbukkanó Nap mosolyog is rajta

Kedves a náthának ez a meleg páraSalamon szigetéről ide ért már máraSok beteg gyerek kerül majd ágybaLassan a hóember is eltűnik a sárba

Gyermekként csikorgó teleket éltemCsilingelő szánon utaztunk a télenUdvarunkat tavaszig hóember vigyázta

Tápszer nélkül is került bennünk a náthaJócskán megettem a kenyerem felétAdjátok vissza gyermekkorunk telét

2008.01.22.

71

Emma és orkántársai2008. március 2-án tört ránk viharciklon Emma

Csúnya, morcos képe van az égnekElsöprő ereje a tomboló szélnekÁztató esők áztatják a rövid teletMost látjuk csak erőd, szeszélyedet

Recsegve, ropogva törnek a faágakSírásra készteti Bence unokámatSzemetes kukánkat maga előtt toljaMost túlfűtött, hogyan lesz majd holnap

Vonagló testek a koncertterem színpadánZenélő hangokat a partvisnyele adjaTáncolnak sajátos hangszerük ritmusánDallam helyett ez a mindennapok hangja

Nyolc brit világcsavargó bájos és vidámTestbeszéddel egymást zajkeltésre hajtjaDerültünk a csetlő-botló újonc bajánAmint a punk hajú főnök tréfásan ugratja

Ez egy pantomim-kör zenével és tánccalNéhány tehetséggel megáldott világsztárralHangszerük kuka, gyufásdoboz, kosárlabda

Néha a ritmust a közönség tapsa adjaA lelkes néző lelki húrján játszanakS egy időre boldog lesz a nézők apraja nagyja

2008.04.08.

Emléktöredékek a Stomp előadásrólGyermekeim névnapi ajándéka, ápr.06-i előadás

72

Áldoznunk kellene vihar istenénekHogy csituljon ereje a féktelen szélnekHogy orkánok csapása másokat sújtsaFöldünk árvizektől mentesüljön újra

Mit ér az istenhit, isteneknek kedveMit ér az áldozat isten szeretetreHa istenünk nekünk áldását nyújtjaMásoktól elveszi, haragjával sújtja

Ébredjünk fel téli álmainkból végreAz összevisszaságot bölcs döntés tetézzeÁllítsuk meg pusztító vihar rohanásátNe várjuk meg az orkánok társát

2008.03.15.

73

Ősrégi bronzkori temető helyénAcél toronydaruk erdeje fogadNyargaló paripák Árpád ősménesénMost cammogó gépek sora halad

Hogy életre keljen újra a DunaÉlhető élettér az őshonos halaknakSzennyvíz helyett újra ússzon a vizaNemzetek, népek most már összefognak

Az épülő szennyvízfaló betonteknőjeMég korgó gyomorral néz az égreHogy egyszer majd megteljen bendőjeÉs ezt jóllakottan megeméssze végre

Majd éltető oxigénnel dúsul a salakHogy e holt anyag hasznosuljon újraÜlepítők egész során áthaladHogy hőkezelőkben végződjön a túra

Műtrágyává válik városunk szennye A holt anyagból tisztított víz maradVisszatér a kék Duna évszázados rendjeMéregtől mentesen élvezik a halak

2008.05.08.

Épülő szennyvíztisztító Csepelen

Esküvői tánc PilsenbenAlbi unokaöcsém és Terka esküvője

Hosszú asztalon esküvői tortaMellette a menyasszony csokraEgy kicsit zajos, süketít a zeneSebaj korsóm cseh sörrel tele

Az ifjú pár ujjong, vígan nevetMagyar ritmusra táncot lejtenekAz ablakon át a Hold is rájuk ragyogLássa mindenki, hogy nagyon boldogok

Hét éve már, az új évezred hajnalánAz ifjú legény alig túl a diplománElárvult lélekkel, búsan bandukolvaSzerencsét próbálni indult a hűs Albionba

Idegen környezet, nehéz munka vártaSegítő kezek közt magát feltaláltaÉs hogy búját, bánatát mielőbb felejtseEgy cseh kislány nagyrészt vállalt benne

Ezután sorsukat közösen formáltákPilsenben, Prágában egymást támogattákHazájától távol más nyelven beszélnekMások a szokások, más életet élnek

Szárnya nőtt a dalnak, amit énekeltekSzállt-szállt messze fellegekbeSzárnya lett az örömnek, kedvnekTalán az égiek is gyönyörködtek benne

Kacagva táncolnak, a csüggedés véget értKözösen élik át a mozgás örömétKözösen, mint mindent sok-sok éve márLakásukba jöhet akár a gólyamadár

Pilsen, 2008.08.09.

74

Selyem szellő simogatFinoman az arcodhoz érBágyadt őszi alkonyatVégre itt vagy, megjöttél

Alszol, nyugodt az arcodFel-felvillan szemed kékjeNyitva nem sokáig tartodHisz érzékeny még a fényre

Vár a meleg szobád csendjeVár a macis kép a falonVár a kis testvéred BenceHogy lágyan átkaroljon

2008.10.01.

75

Dani unokám születése

76

Csutak, a lányom kutyája

Szép sörénye néha véres, néha tépettHirtelen fiúból egy éves férfivé érett

Ilyenkor bánja, hogy kegyet vesztettAlázattal visel egyfajta keresztet

Bár vetélytársai néha előle szaladnakMegmaradt mégis játékos kamasznak

Szemében szeretet, érzelmi bizalomKúszva visszatér, és engedelmes vakon

Érzi, hogy gazdája sorsát vigyázzaCsaknem családtag, egy kicsit a társa

2008.11.20.

Lakásnyi szűk térből kiszabadulvaSzívesen gondol még a kertes múltra

Sűrű szagjeleket helyez a környékenNem vitás ő a domináns hím a téren

De nem időz sokat eme illatárbanIndulni kell tüzelő szukák illatára

Csupán ősei vérvonalát védeni akarjaHisz termetes írfarkasok ivadéka

Féltve óvhatja, védheti gazdájaHiába oktatják a kutyaiskolába

77

Megittasult illatoktól terhes az esti légKöröttem béke, nyugalom, csendesség

Szikomorfák alatt látom a lemenő NapotVágyakozva nézek az égre, beteg vagyok

Beteg vagyok, kedvesem hiába váromSzenvedek utána, nincs étvágyam

Sugárzó szépsége, mint állócsillagokSzeme, ha rám néz, ékkőként ragyog

Ölelése perzsel, mint lángoló nyárMeleg tekintete mindig szíven talál

Orvosaim tanácsa semmit sem érÁldásod kellene, mint falat kenyér

Add vissza nekem, s áldom a nevedHázamban zenével, tánccal ünnepellek

Te vagy az öröm, a szeretet, a szépségA mécses, melyben a szerelem lángja ég

Anyai szeretet élteti mécsesed tüzétE tűz nélkül ridegség lenne, sötétség

Szentélyedben gyakran megfordulokIlyenkor étellel, itallal mindig áldozok

Hórusz is neked zengi égi énekétKérlek, hozd vissza kedvesem kegyét

2009.01.10.

Ima Hathor istennőhöz

Napkorong isten, Aton dicsérete

Mint sötét halotti leplen átSzűrt fény töri át az éjszakát

Eleven korongként feltűnik a fényedFénylő lényeddel űzöd a setétet

Hogy látva lásd, mit megalkottálHázak ablakán beragyogjál

Hogy még ágyban áldják a nevedAki állsz a világmindenség felett

Kitárul előtted a végtelen világMezők, bokrok, zöldellő fák

Szárnyaló madarak élvezik a nyaratUgráló halak köszöntik sugaraidat

Már megvilágosult elmével látunkBölcs meglátásodra változik világunk

Megalkottad a távoli kéklő egetBenne sugárzó lényed ragyogva lebeg

Tőled jön életünk, boldogságunkÁltalad lesz erősebb királyságunk

Régi istenekből Te maradtál nekünkKönyörgünk kegyes légy velünk

2009.02.27.

78

79

Vers a túlélőknekRadnóti Miklós emlékére

Felperzselt puszták, üszkös utcák mellettElcsigázott rabok lassan menetelnekVánszorgok én is éhesen, görnyetegGyűrött papírra gyűlnek a hexameterek

Ifjú éltemből már csak ennyi tellettMinden, amim volt az átkos kor elvettRégóta hull rám az embertelen gyűlöletÉletem delén írom utolsó versemet

Búskomor világból hívogat a lényedÁlmaimban hozzád vissza-visszatérekElmerengek együtt töltött emlékeken

A répahéjból nyert erőm már végesDe emberi hangon szólni vagyok képesTisztán csengő hexametereken

2009.03.26.

Erőtlen még a napsugárA didergő Nap is messze járElhagyta az égi pályátMint lelkész a nagy nyáját

Tüzet rakott negyven éveHogy a nyáját meleg érjeMinden lelkész lélekorvosHol összeköt, hol feloldoz

Vigyázott, hogy folyton égjenLobogott még nem oly régenSugárzott is egyházábaMint a fény az éjszakába

Hitoktató ténykedésselEmbersége melegévelSegített az elesettenAz elveszett gyerekeken

Megszépült a nyája házaElkészült Csinger kápolnájaSzervezte is szenvedéllyelIstenbe vetett hitével

Lobogásnak most lett végeElindult az öröklétbeSzívünkben, mint csillag az égenFénylő tüze mindig égjen

2009.03.31.

80

Búcsú egy lelkipásztortólTomor Sándor ajkai plébánosra emlékezve

"Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak,Nem isakarok mást, mint hogy égjen!"

(Lk. 12, 49)

Július eleji meleg délelőtt voltA városra ráolvadt a nyár aranyaIzzott, vibrált a fény a levegőbenIzzadni látszott a kis Dani homloka

Hűs kápolnában csitul az utcák zajaA szűrt fény a termet is bearanyozzaVaku villan, fényjáték tölti be a teretPici Dani a termetes feszületre mered

Míg maroknyi meghívott elfoglalja helyétAnyja ölében ujját szopva leli örömétNéha el-elmélázva csendes ragyogássalUjja érdekli, s nem törődik semmi mással

Majd fény csillan a szép kék szemébenBetlehemi tűz a szentelt gyertyák fényeEgy feltörő lobbanás gyermeki lelkébenKrisztusi lángként kíséri egész életében

Dániel a keresztény szentírásban prófétaNeve az ítélő Isten bölcsességét hordozzaJó szándékú, törekszik jótevővé válniMindég az emberiség javát szolgálni

Ritka, felemelő, drága kis ünnepTagjává válni egyházi közösségnekIge, szent beszéd, évszázados liturgiaDédi is velünk volt, a múlt idők tanúja

Új élménnyel lett gazdagabb kis BenceLáthatta kis testvérét megkeresztelveVégül hazakísértük a boldog szülőketEbéddel véget ért a családi ünnep

Budapest, 2009.07.05.

81

Dani unokám keresztelője

Kerengő dervisek tánca

82

Ünnepi fehérben bűnömtől megtisztulvaAnyagi lényem messze hátra hagyvaJobb lábon forgok, s megszűnik az időMegérint az Isten, Allah vagy Teremtő

Nyomasztó légkört, friss áramlat váltjaÁramlás élménye az öröm forrásaForog a világ, s én vagyok központbanVáltozik minden, s bennem nyugalom van

Köröttem szálló porszemek pezsegnekHalk zene pezsdíti lobogó véremetÓceánba érkezem a rohanó árralFellépek a csúcsra egy táncoló társsal

Bennem az őserő, de bennem az alázatFennkölt érzelmek mozgatja a lábatÉlvezem örömét a túlvilági mennynekElhunyt szeretteim körömben lehetnek

Ó Allahom segítsd lelkem odaátTetteidet szent törekvés hassa átMagasba, téged érintve tartom kezemÍgérem, hogy soha többé nem vétkezem

Elcsitul a zene, visszatérek a mábaE törékeny világ minden fájdalmábaHallom társaim pörgése is lassulHallom szívem verését, amint elhalkul

Megszűnt a forgás, megszűnik az életMozdulatlan már szavaim sem értedVisszhangzó hangod lelkemig hatolÜres teremben már csak csend dobol

2009.11.18.

Az Emberi Jogok világnapjánDecember 10-e, az Emberi Jogok világnapja

Köröttünk rideg, dermedt, vak sötétség,Káprázik szemünk a villogó ablakokra,Emberszívekben igazság, béke, szépség,Gyakran gondolunk jövőnkre, az utódokra.Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetreEmberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

Betlehemről mesélnek a hideg szelek,Hogy emberek békében együtt éljenek,Hazánkban léteznek fázó, éhező gyermekekGondban, válságban vergődő nemzetek.Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetreEmberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

Bevásárló üzletek telt polcokkal várnakSzéles spektruma a termék fajtáknakVannak elesettek, ide melegedni járnakSzégyenére egy jobb sorsú országnak.Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetreEmberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

Ilyenkor erősebb az isteni szándékNagyobb perselypénz, drágább ajándékUtca kövén alvókra fittyethányvaJézuskára gondolunk, meg az unokák arcára.Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetreEmberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

Távoli nyomortanyákon, ahol elég víz sincsenÉhező tömegeken nem segít, csak a JóistenÁlmukban gyógyulnak, járnak iskolábaÉhbérből nem jut másra, csak létfenntartásra.Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetreEmberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

83

84

Zsongás, ragyogás, áhítat, fenyőfaágMunka nélkül tengődik sok-sok családÁt kell vészelni a válságot, nehéz időketMeg kell nyerni a döntéshozókat, hitelezőket.Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetreEmberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

2009.12.09.

Nyári zivatar karácsonykor

Zápor felhők között felbukkanó HoldÁzott, esőtől duzzadó, induló rügyekEgy hete még húsz fok hideg voltMost majdnem ugyanennyi, de meleg

Néptelen utcák, itt-ott villogó fényekBús fekete lombok, fenyőszagú a légMeleg az otthon, a családi fészekDe villámok cikáznak, megdörren az ég

Zuhogó eső, mindenhol sár, pattogó hangKísértethangon felsír egy távoli harangRégen ünnepi fehérhez szokott szemünkA szokatlan villogásra furcsán nézünk

Bevásárló üzletekben csalogató fények Telt polcokkal várnak, akik ide térnekMunkanélküliek, elmélyült a válságŐk csak a fényözön árnyoldalát látják

Gondterhelt, kizökkent világban élünkAggályos a természet, az élet, a politikaA bizonytalan világtól, klímától félünkDe ki mondja meg, mikor zökken vissza?

2009.12.30.

Fagyott hó tükrében sápadt Hold ragyogReszkető hidegben félelemmel telveKérdőn néznek rám hideg szemű csillagokKi ez a delejes pára a rideg éjszakábanJégpáncél ruhában, kéklő aurában?Amikor a Fiastyúk melengető szárnyaPelyhes kiscsibéit óvón vigyázzaA lassan döcögő, lomha GöncölszekérbőlNéhány fehér pehely hull alá az égből

Kutyám fittyet hány Fiastyúkra, égiekreA nagy hidegben sétára szottyan kedveSóvárogva gondolok a meleg ágyraS várok, mint Krisztushívők a csodáraImámra előtűnt a gőzölgő barna páraMint aki a sötétben jól végezte dolgátA havon elkezdte nyalogatni talpátMajd a barna kupacra esik pillantásomVégre folytathatom megkezdett álmom

2010.02.09.

85

Kutyasétáltatás az éjszakai fagyban

Gondolatok Abu-Simbelsziklatemplomában

Az én Egyiptomom című pályázatra

86

Roppant masszív, hatalmas falakÚgy érzem itt Istenek lakhattakAz irdatlan térben törpék vagyunkÉgi honra gondol halandó agyunk

Alsó-felső Egyiptom kettős koronájaRamszesz fején országát vigyázzaGránit szobor, évezredes kövekSzúró pillantása mindenhova követ

Csendben rám néz, nem mozdul az ajkaTetteit a falakon mutatni akarjaNem hagyta évezredek ködébe veszniA beszédes falak hőstetteit zengi

Szentélyében Istenekkel együtt látomRa-Horakty, Pfah és végül AmonVárják a fényt, a sugárzó NapotMely évenként kétszer rájuk ragyog

Mindent látó Ramszesz sziklába vésveHáromezer éve halandókra néz leHazájáról azért kérném véleményétTalán ha szólhatna, kezdené meséjét

Országom nagy része kietlen sivatagKözépen az áldást hozó Nílus haladFöldjét már ókorban öntözte árralSok termést hozó bőséges áldással

Nomád őseid még lovon nyargalásztakÁzsia pusztáin halásztak, vadásztakNálunk már létezett fejlett társadalomSzervezett közösség, virágzó hatalom

87

Hatalmas piramisok törtek fel az égreSzervezett munka várt fáraóra, népreÖsszehangolt irányítás az építőket vártaVívmányaink most is a világ csodálja

Fáraók emlékhelye tele turistákkalAz utódok emlékeit őrzik nagy hálávalDe fáraókincsek vannak még a földbenSok magyar régész tevékeny e körben

Egymástól távol élő független népMás-más utat járva ért ide nemrégMás a Nap melege, természeti kincseDe közös a cél, hogy egymást segítse

Válságtól terhelt világban élünkKlímaváltozás hatásától is félünkKözös erővel ezeken túljuthatunkBiztosabb a siker, ha összefogunk

Készülök, lassan el kell mennemA szobromtól búcsút kell vennemTalán most látjuk egymást utoljáraDe tudom, örökre vár a viszontlátásra

2010.02.26.

Gyerünk az erdőbefriss virágot szedniMenjünk a hegyekbebánatod feledniE világon minden zöldrügy fakad az ágonA megújulás üdvözölhetedhét határon

Hallgasd a csalogányhosszú zokogásátSzerelmesen mindahányígy keresi párját,Zokog tele vággyalhangosan a lelkeHangja messze szárnyalfájdalommal telve

Halkan szóló édes hangjárja át lelkemZúgj tavaszi kis harangszavad messze zengjenMagas hegyen vár rom állkörötte virágokItt nyílik egy rózsaszálköszöntsed, ha látod

2010.03.16.

88

Tavaszi zsongás

Emlékeim hullámai

89

Égig ér emlékező lelkem óceánjaA lebukó nap még fürdik utoljáraLobogó testét pirosra festve látjaLehalkul bennem az emlékek árja

Merengés és álomlátás közöttA Csend, a Béke belém költözöttKönnyű esti fellegek félhomálybanFürdenek sápadt holdsugárban

Elmém sima víztükörként mozdulatlanEmlékfoszlányok indulnak el halkanCsobbanó víz oszolva hányja gyűrűitA hullámzás lassan kisimul, eltűnik

Érik bennem az érzés, a gondolatKedély és érzelem magával ragadÉbredő szélben, viharfelhők alattFeltör bennem a bujkáló hangulat

Vadul verdes megbolydult lelkemParány vagyok, kicsi, gyarló lettemCsüggedés, rosszkedv hulláma dagadA hullámok tajtékja rám szakad

Dühöngő vihar bennem csitulIzzó kedélyem holt hamvába hullSarkcsillag már kigyúlt a láthatáronKisimult orcával alszom édes álmom

2010.04.12.

90

Egy fecske keservei2010: A fecskék védelmének éve

Tavasz színvarázsát ízlelgetem énA nap sugarain suhan felémFecskecsapatommal indulhatunkVándorút előtt boldogok vagyunk

Kövér csapatokban égre kelhetünkPáradús légben zengi énekünkRepülni kell, vár az otthonunkRepülni kell, itt pusztulhatunk

Szaharától délre telelő helyünkE zord világ választott terünkTáplálék híján éhezünk, veszünk A vadonban támaszt nem lelhetünk

Vergődünk forrón perzselő naponVagy áztató eső átkos súlya nyomVízhiány valós veszély a bozótlakónKeserűvé sebzett a pusztuló vadon

Még a változó klíma sincs velünkVáratlan csapások érik nemzetünkSzolid felhőből vízözön fakadSzelíd szellő orkánná dagad

Megpróbáltatásból bőséggel akadAfrikából jőve a hosszú út alattSüvítő szélben utunk kereszteziMennydörgős égbolt villanásai

Óriási hittel haza érkezünkMegleljük-e régi keltető helyünk?Gyakran keservesen csalatkozunkNem fog kikelni pelyhes magzatunk

Így szélnek eresztve, hazátlanulÁllunk megtörten, könnyünk is hullHittük, óhazánkra támaszkodhatunkUtódok nélkül pusztul csapatunk

Kozmoszt ostromlók büszke seregeNem látod, hogy szűkül népünk élettereIdővel eltűnik népes nemzetünkFeledésbe merül végül a nevünk

2010.05.25.

91

Vadászó hiúz holdfénybenHiúz védelmében

1Lépked a Hold a lombok felettEgy nőstény hiúz surran utánaMakogó kölyke éhes lehetŐzgida vacsorára várna

Hold igencsak csodálkozva meredA pettyes ragadozót látvaBörzsönyben már rég látott ilyetHisz ő is kihaltnak hitte mára

Hatalmas ugrással rohanó ÉhségHold fényében izzó, bús merészségLobogó fülbojtja, lengő szakálla

Tág tisztáson, fénylő helyenMár előtte a vérző tetemÉhes kölyke nem vár hiába

2Félőn néz a fényárban úszó tájraA Hold arca horizont felé haladMajd anyját zsákmányával látjaTücsökhimnusztól zengő ég alatt

Nincs ok félelemre, aggódásraLétük biztonságban maradEmber, állat élhet barátságba'Már nem vadásszák e nemes vadat

A Hold búcsúpillantásra készülAmint terhével hazatalál végülEgyütt van a családi csapat

Nagyot harapva az őzgidábólGyógyulva éhes száj űzte lázbólBékésen alusszák édes álmukat

2010.06.23.

92

93

Verseskötetemre

Hosszú vándorúton mérföldkőhöz értemHányadtatás után a hetedik X-et is átléptemMegtépázott szívvel megpihenek rajtaHogy erőt gyűjtsek még a továbbiakra

Tovább kell menni, mint ülni szélütöttenNem jön értünk senki e dermedt időbenHalványoló nyomunk a sűrűsödő ködbenEltűnünk mi is „Idő parttalan medrében”

Eltűnünk, mintha sose éltünk volnaCsak unokák emlékében él egy nagypapaAki érzéseit. vágyait rímbe szedve írtaHogy örökül hagyja majd az utókorra

Mint imbolygó ködben egy meleg napsugárSzületésnapomra egy igazi ajándék várVálogatott verseim veretes könyvbehelyezveLányom, fiam, feleségem általmegszerkesztve

Íme egy mű „Emlékeim hullámai” címmel Ez a fennkölt tálalás gondolataimhoz rímelMérföldkövön ülve csak arra gondolokBíztat a mű. tovább írni, amíg csak tudok

2010.12.01.

Bence unokám karácsonyi rajza(Öt éves unokám meglepetés Jézuskája)

Előtte fehér papír, tiszta lapImmár kész a havas alap

Szemében barna csend honolEmlékeimben keres valahol

Kezében ceruza vagy barna tollEgy mozdulattal nagy kört rajzolEz lesz a hóember törzse, hasaMég egy vonás s kész a nyaka

Fejében virít sárgarépa orrKét szén szem fenn valaholFeje búbján kemény kalap

Épp hogy megáll, alig tapad

Fenyők állnak élénk zöldbenKék ég alatt barna földben

Fenyők mögött sárgul a NapElőbukkan zöld fák alatt

Kuszán rajzolt, kicsit naivDe árad a melegség, van benne szívÉrték, mit kis unokámtól kaphatokBoldog vagyok s roppant meghatott

2011.01.15.

94

Hetven tavaszon túl

Aszfaltjárda szélén ülök a padonTavasz színvarázsát kóstolgatom

Lusta Csutak mellettem fekve henyélZsemle szőrét borzolja a tavaszi szél

Sárga virágon méhek döngicsélnekÉlvezik a Napot, vége van a télnekAlvó bokrok végre új életre kélnek

Zöldellő fákba visszatér az élet

Sokszor láttál ily tavaszi képet Hisz elhagytad már a hetven évet

Kirándultál elég sokszor régenNapsütésben, esős zúgó szélben

Lassan közeleg az est homálya Indulni kell, készülni a számadásra

Gyakran látogatod a temetőtKéső van, erdőt járni már nincs időd

2011.04.28.

95

Májusi rezdülések

Ballagtam némán, mint felhőMit enyhe szellő hajt könnyedénHaladtam térben, az idő pereménHirtelen tátikák sora tűnt elém

Magányom ködburka felszakadtSzűrt fénnyel tört elő a NapA fák alatt napfény villan át

Nedves föld őrzi lábam nyomát

Bő fényözön hull reám az égbőlAz élet felvidul a dús fénytől

Előttem izzó kelyhű víg virágokSzűk ösvényen vad rózsákat látok

Nádtorzsák közt kacsák lubickolnakLe-lebuknak néha, iszapba kotornak

Egy-egy csónak ver enyhe hullámokatNádszálak ringnak táncolnak álmatag

A Nap lemegy, csillag gyúl nemsokáraFátyolos fény hull a bágyadt fákra

A Nap vörös fényben úszik a DunánMájusban vasárnap késő délután

2011.05.23.

96

Versfordítások

Hamis csókkal csókolgattak engemés elém tették a hegy levét;a méreg dolgozott is bennemmidőn a lőrét lenyeltema gyomrommal fogtak meg a rokonok csendben; a mindenét

Csont soványan az ágyban fekszem és csak arra gondolok, hogy meghalok, hogy ágyamból mozdulni sem tudok,hogy fiatal életem ellopták, elvettéka gyomrommal fogtak meg a rokonok csendben; a mindenét

Keresztény vagyok, s ezt bizonyíthatom;s mielőtt majd értem jönnek az angyaloknektek keresztényi módontestvéreim meg kell bocsátanom

De mélyen bennem keserűség gyötör néha lelkem fájdalmában kitör:az Úr ítéljen el bennetekhogy a pokolra kerüljetek

AjánlásAmikor az utolsó ítélet napjánfelharsognak az égi harsonák, a halottak sírjaikból kiperdülve az angyalkarral, sírva, nevetveéneklik a Világ Urának dalát;de ha ez a dal nem úgy kerekedne, hogy örömöm telne benne, én bizony nem mozdulokinkább halott maradok

2003.10.03.

99

HagyatékHeinrich Heine: Erbschaft

100

Kedves szomszéd, már megbocsássonnem egy boszorkány van e világonaki képes arra varázserejével, hogy állat bőrében tűnjön fel

No de az már mégiscsak hallatlana nejem eltűnt úgy ahogy vanazt a kedves, rendes nőtmacska képében látom viszont őt

Vitathatatlan őnagysága azszeme villanása csaknem ugyanazmeg ahogy jön hízelegve, dorombolvamegcsap kedvesem imádott illata

Nem elég, hogy házuknál lődörögreggel, este, ha esik, ha dörög no de az mégsem helyénvaló hogy kutyájuk körötte sündörög;mégis ki ez a kutya, honnan való?

Már mindentől elment a kedvema nejem boszorkányként játszik velem;hát ezt érdemeltem, ki érte él, halhát vesszenek, le a boszorkányokkal!

2003.09.26.

BoszorkányokHeinrich Heine: Die Hexe

101

Holdteli éjjel éjfél előtt kevéssela csendre ügyelvehallgatja szerelme dalát,s reménnyel eltelvenem törődve az evésselcsóválja kurta farát.Korgó gyomorralkerítésen egy résselboldog a tele Holddal.Szerelemre gerjedvemás rést is keresvenem leli kedvese szagát.A szokott helyre érvevíg kedvét szegte,hogy más szagot talált.A balsors kezét érezte.És hogy helyzetét leplezze,ellátta új kedvese baját.

2006.01.30.

Éjjeli kutyacsendéletChristian Morgenstern: Nachtbild

Az erdőben csöndben a ködszövő hitvesének ködből inget szőalkonyati pírban a hófehér ingláthatatlan égi kötélen ring

Meztelen szürke szikla hasadékvárja ingét, csendesen nógatja nejét.De az irdatlan ing egyre nőaz esztelen ködszövő sző, csak sző

Távoli fázós tanyák felettreggeli fényben füstcsík szenderegmessze, ahol hó fedi a sziklák hegyétmás ködszövő is keresi kedvese kegyét

2006.02.22.

102

KödszőttesChristian Morgenstern: Nebelweben

A rímfaragó menyétChristian Morgenstern:Das ästhetische Wiesel

Egy menyéta patak közepénegy kő tetejénelfoglalta helyét.Mi a manó,miért tette?A Hold azon nyombanel is árulta titokban.Szedte vette azért tette,hogy e verset rímeltesse.

2006.01.30.

Csak én ismeremtestnélküliségem.Ezért barátaim kéremezt ne cseréljék fel velemTőlem külön életet él testemA tánc forgatagában érzemkülső belső énem.Az a lenyűgöző erő,mikor felszáll a repülő.Érzem együtt lélegzik velemTestnélküliségben élem életem.De a tánc és repülés, amikor testem lényét érezem.Így ti akik csak a testem látjátok bennemkérlek a testem ne cseréljétekfel velem.

2006.02.22.

103

TestnélküliségSilke Liria Blumbach: Leiblosigkeit

Halld meg a vadonlüktetésének ritmusát.A szél hogyan hordjaa hullámzó patak zaját,miközben véges létedketyeg tovább

2006.02.05.

Az idő és örökkévalóságChristian Morgenstern: Zeit und Ewigkeit

KatalinnakHeinrich Heine: Zu Katharina

104

Első hóChristian Morgenstern: Neuschnee

Nyomaid formálódnak láthatónlábnyomaid a friss havonEgy keskeny ösvényen haladkezdő hóesésben megmarad

gyermeteg és fenséges a kezdetahogy a zsongó erdő megremeg,és a fényben játszó hópelyhekmélyen megérinti belső énedet

2006.02.28.

Egy csillag tűnt fel éjjelem egénÉdes mosollyal kacérkodik velemÚj életet sugároz felémÓ ne hazudj nekem

A Hold vonzására árad a tengerOly vígan, vadul vágy utánad lelkemKecses fényed érzem vonzó ingerÓ ne hazudj nekem

2006.03.17.

Röviden próbálom összefoglalni:A királylány Psyche olyan szépvolt, hogy az emberek nekihódoltak, s nem a szerelemIstennőjének Aphroditenek. Őmegparancsolta fiának,Amornak, hogy Psyche-t egy csúfteremtménnyé varázsolja, de afiú nem engedelmeskedettanyjának, mert szerelmes lett alányba. Helyette egy csodáskastélyba varázsolta megtartvaa nő emberi szépségét és ottszerelmeskedett vele. Megígértea lánynak, hogy esténkéntvisszajön, ha nem kutatja apartnere kilétét. A lány isszerette az ismeretlent, de idővelnapközben unatkozott, smeglátogatta (szerelmesegítségével) nővéreit. A gonosznővérek irigyek voltak rá, sbíztatták, hogy fedje fel azismeretlen kilétét. Legközelebbegy olajlámpással és tőrrel (a nővérek szörnynek vélték akedvest) bújt az ágyba. AmikorAmor elaludt a lánymeggyújtotta a lámpást. A férfiszépségétől megremegett a keze,

s az olaj ráfolyt az alvó meztelentestére. A szerelem Istene errefelriadt, és elmenekült. Psycheezután sokáig kereste, és végülZeus segítségével azOlympuszon egymáséi lettek.

105

A lány kezében apró lámpakeblében lobogó tűz lángjasurran szerelme táborábaahol alvó kedvesét találja

Elpirul, megremeg a kezemegfogja szerelme szépségeleleplezte a szerelem Istenétaki menekülve hagyta el helyét

Böjtöl és sanyargatja magátbűnhődik 18 évszázadon átszégyen majd elemészti életétmert meztelen látta megkedvesét

2006.03.22.

Psyche

PsycheHeinrich Heine: Psyche

Amor és Psyche mitológiai történet. A történetet és fontosabbnémet irodalmi utalását a http://www.deutsche-liebeslyrik.de/anderes/psyche.htm weblapon olvastam.

A pásztor lány a folyó partjánRéveteg néz csillogó habok utánVillogó fények, a természet éledMert a tavasz zsongására ébred az élet

Élvezi a virágok dús illatátElőtte sarjadó ág, néhány virágKérdőn nézi: Kinek adjalak téged?Mert a tavasz zsongására ébred az élet

Egy lovas tűnt fel a fák mögöttOly bátornak tűnt, ahogy köszöntA lány félve nézett még utánaA távolban lengő-tollú kalapjára

Majd csendben elsírta magátS vízbe dobta virágcsokrátFeléled egy szerelmes madár énekMert a tavasz zsongására ébred az élet

2007.01.10.

106

TavaszHeinrich Heine: Frühling

107

A Hold megvilágítja az elhagyott partotCsak a tenger hullámzását hallodCsendben ringatja hosszú homokágyátAhol egy lovag alussza édes álmát

Tenger felől hableányok jönnekA férfit halkan közelíthetik megAz enyhe szél fátylukat meg-megfújjaÚgy hiszik a lovag mély álmát alussza

Az egyik szemét a kalap tollai bántjaA másik a fegyvere övét piszkáljaA harmadik kardját kihúzza, s nevetVillog a kard, és csillognak a szemek

A negyedik táncra perdül közbenS suttogja sóvárogva, csöndben:„Ha kedvesemnek tudhatnálak tégedBoldogan élhetnénk most már véled”

Az ötödik kezét csókolja sóvárogvaA hatodik végül szájon is csókoljaA lovag behunyt szemmel a Hold fényébenFürdik a hableányok csók özönében

2007.01.20.

A hableányokHeinrich Heine: Die Nixen

108

Nem megyek egyedül kedvesemKérlek nagyon gyere velemMeghitt tájon, szeretett völgyben állEgy ház: bús, borongós, rideg, sivárIde illő anyám galád gagyogásaAhogy fia hazaérkezését látja

Hagyj már békén, sötét alakÉn ugyan még nem hívtalakBűzlik a szád, a kezed hidegSzemed csillog, az orcád ridegInkább élvezném a Nap melegétRózsák illatát áradva szerteszét

Hagyd, hogy süssön ránk a NapKedvesem; A rózsák illatozzanakEngedd lobogni esküvői fátyladPengesd lantod, hagyd tombolni vágyadÉnekeld a menyegzői párok dalátAhol az éji szél kíséri e melódiát

2007.05.24.

A hazatérésHeinrich Heine: Die Heimführung

109

Ültek csendben, fogyasztották a teátA szerelemről jókat társalogtakAz urak majdhogynem visszafogottakA szebbik nem gyengéd, kerüli a vitát

„A szerelem plátói kell legyen”Egy aszott udvari tanácsos így határozottFelcsattant neje gúnyos kacajaÉs ajkát egy sóhaj is elhagyta

„A szerelem nem jó, ha durva”Fontoskodott egy kanonok papolvaMég az egészség is rámehetSuttog egy lány: „Ez hogy lehet?”

„A szerelem átmenet a kedvtelésbe”Bánatosan egy gróf nejeÉs egy bárót kínál jóságosanEgy csészét nyújt teával tele

Az asztalnál egy helyet még találokSzerelmem épp téged ide várlakHa lennél szíves kedvesemSzerelmedről mesélj nekem

2007.06.16.

Egy úri társaság a szerelemrőlHeinrich Heine egy cím nélküli verse alapján

110

Hogy tündökölsz előttem fura idegenEbben az új világmegváltó ingben!

Tegnap még tested fedte a szegényes bőreÉs voltál ruhátlan, teljesen pőre

"Igaz-igaz tudod ezt vagyok kénytelenNéha-néha hidegre érzékeny a lelkem"

2008.08.30.

Az átváltozásChristian Morgenstern: Der Konvertit

A hegy hangjaHeinrich Heine: Die Bergstimme

Magas hegyek felett borong a NapMély völgy ölén bús lovas halad"Vagy mátkám két karjába zárVagy a sötét sír magába zár?"A hegy hangja szívén talál:"A sötét sír magába zár"

Tovább baktat sóhajtozvaBorús kedvvel, gondolkodva"Ha már korán a sírba jutokVajon ott békében nyugodok?"A hang tömör, nem csacsog:"Ott békében nyugodok"

Béget egy bárányfelhőA végtelen kék ég alattNépes nyája után bégetAkitől nemrég elszakadt

Egy léghajó épp arra repülHallja a sírást, s fölébe kerülViszi is lefelé, ahogy megragadtaSzegény felhő veszít is rajta

Eztán a falu legelőjén lebegInnen int segítőjének köszönetetHogy árván mégse érezze magátFehérruhás lányok etetik, itatják

Másnap a hajnal keresi, hiábaMár csak a hűlt helyét találjaDe magasban a kéklő láthatáronEgy homályos felhőt távolodni látom

2008.09.01.

111

A bárányfelhőChristian Morgenstern:Die Lämmerwolke

Lassan üget gondsújtottanSírni való hangulatban"Ha sírban nekem béke teremLelkem üdvét is meglelem?"A hang ismétel, mint kongó verem"Lelkem üdvét is meglelem"

2009.04.27.

Álltam, támaszkodtam az árbocraNéztem a habokat hazámra gondolva"Isten veled!", elfogott a vágyHajóm sebesen siklott tovább

ViziútonHeinrich Heine: Wasserfahrt

Ha borús, sápadt fiút látunkTalán könnyek közt, sírvaSajgó szívvel rágondolunkHa a kín az arcára van írva

Az együttérzés hűsítő fuvallatA búsongó lázas homlokáraEgy mosoly vigaszként hathatE rideg, szívtelen világba

Elhagyva a város lármás zajátMenekül a zöldellő erdőbeHallhatja a madarak víg dalátSusogó fák zaját a dús levegőbe

Elnémulhat a madarak dalaSusogás is gyászossá alakulnaHa a búsongó magába roskadvaAz erdő felé búsan bandukolna

2009.08.15.

112

A búsongóHeinrich Heine: Der Traurige

113

Feltűnt kedvesem vágyott háza Ablakai tisztasága, csillogásaNéztem, majd kiesett a szememDe nem integetett senki sem

Könnyeim nehogy kibuggyanjatokLátva mily boldogtalan vagyokHogy beteg szívem megszakadnaA mérhetetlen fájdalomba

2009.08.16.

Emlékeim fiatal éveimbőlHeinrich Heine: Die Heimkehr 76

Fiatal titánként a szerelem parázsaJó néhányszor megkapott, de hiábaBár tudom, hogy magas a fa áraDe űzött, hajtott a szerelem varázsaAmikor a tűz elalélt, kialvóHitemre mondom ez volt jó

Szép leányok, erre gondoljatokTöröljétek könnyetek, ne búsuljatokAz őrlő szerelmi bánatot feledveAz élet gondjairól megfeledkezveA régi szerelmeket dobjátok alombaHitemre mondom a két karomban

2009.09.15.

A pásztorbojtárHeinrich Heine: Der Hirtenknabe

A pásztorbojtár királyként él Zöldellő domb a trónjaFelkél a Nap feje fölött Koronaként tekint a dombra

Lábainál birkák hevernekKedvencei vörössel jelöltekKicsinyek peckesen andalognakMint szokása a lovagoknak

Körötte madarak, tehenekMind-mind kamarazenészekSzínházában az udvari fő okosNem lehet más, mint maga a kos

Így lesz csengő-bongó szimfóniaTársul hozzá a vízesés, a fenyőfaS ebben az idilli hangzavarbanA király elszenderül félálomba

De kormányzás nem szünetelhetA kutyái miniszterként tevékenyekA nyájat csaholással terelikA környék ugatással megtelik

Az ifjú király félálmában motyog"A kormányzás komoly dologJó lenne már otthon lenniA királynőm szívből szeretni

A királynőm karjaiban volna helyemOda nyugtatnám fejedelmi fejemÉs a két szép szemébe találomAz én mérhetetlen gazdagságom"

2008.11.01.

114

Holdfényes éj Merán felett(Ch. Morgenstern Mondnacht über Meran c. verse alapján)

Úgy áll a város a hold sütötte tájbanMint álomban látott illatdús virágos rét,Mint szellemváros, mint egy szőnyegkép,Amit álmodozó szőtt több éves munkában

Selyemlepelként hull reá derengve az égA félénk csillag-gyermekszemek fénysugarábanMár reng, remeg az éter az éjszakábanMint aki szellemek járta világba lép

Álomkép, egy néhány ezer lakosú városképreMintha a hold fénye egy istennő páncélingérecsillogna, aki fegyverére támaszkodva áll

Éjféli harangkongás töri meg a csendetA nagy Isten üdvözli az istennői rendet,Mely békességben isteni szeretetre vár

2011.02.09.

Búcsú kedvesemtőlHeinrich Heine: Abschied c. verse alapján.

Űz, hajt a vágyad, tova, tovaNem tudod, mi az oka, van-e okaCsendes hang cseng zúgó szélben

De nincsen senki közelében

Elhagylak végleg kedvesemŐ hív, marasztal szerelmesen„Visszavárlak, utánad vágyomTe vagy egyedüli boldogságom”

Tovább, tovább nem maradhatMár nem találod nyugalmadat

Ahol ölelést leltél, szerető viszonytSoha többé nem láthatod viszont

2011.01.27.

116

Tölcsérek(Ch. Morgenstern: Die Trichter c. verse alapján)

Két tölcsér bolyong az éjen átszűkölő törzsük mélyén át

a Hold csorgatja néma, vidám fénysugarát

a méla útraés így tovább.

2011.06.10.

117

119

Tartalomjegyzék

válogatott versek

Molnár József BálintNéhány szó magamról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2

VersekHagyd élni a fákat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6

Tüzijáték Budapesten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7

Gondolatok Édesanyám sírjánál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8

Az erdőben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12

Ha majd öreg leszek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14

Karácsony este . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .16

Édesapám temetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17

Búcsú szeretteimtől . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18

Hallgass szüleidre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18

Téli merengő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19

November végén a Tejde lábánál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20

Élj a szívkorház adta lehetőségekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22

Karácsony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .23

Napfogyatkozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24

Tamás fiam hómpédzsére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .25

Egy gyertya utolsó percei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .26

Születésnapra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27

Emlékezve ünnepeljünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27

Gondolatok a Westmister apátságban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28

Utolsó kívánság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .29

Új lét küszöbén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .29

Őszi pillanatképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .30

120

Emlékképek halottak napján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31

Egy túlélő visszaemlékezései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .32

Zivatar a Marson . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .33

A Marsról álmodtam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .35

Úgy élj, hogy utódaid is élni tudjanak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36

Egy bendzsó elhallgatott . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .37

Álmaim kékben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .38

Élj egészségesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .39

Emlékképek a fiam esküvőjéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .40

Tavaszváró . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .41

Újra otthon Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .42

Segíts magadon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43

Tátorján túrán Balatonkenesén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .44

Tavasszal a Mátrában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .46

Elmúlás ősszel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .47

A Mamám és a Titán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .48

Szökőár karácsonykor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .49

Anyák napján szüleim sírjánál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .50

Íme az Ember! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .51

Születésnapi buli a Lancelot étteremben . . . . . . . . . . . . . . . . . .52

Bence unokám születésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .53

Amiről szülőfalunk harangjai mesélnek . . . . . . . . . . . . . . . . . . .54

Lakástűz aranyvasárnap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .55

Utolsó számadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .56

Ifjú hévvel 1848 márciusában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .57

Megjutalmaztak költészet napján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .58

Látogatás szülőfalumba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61

Korteskedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .62

Egy Tűzedzővel szegényebbek lettünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .62

Megmaradnak-e a Teremtés pillérei? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .63

121

Az örökifjú munkások krónikása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .64

A régi filmek értékmentője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65

Füst mentesen jobb élni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .66

Születésnap a kenesei nyárban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .67

Koratéli csendélet a Gellért hegyen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .68

Karácsonyi hangulatban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .70

Emma és orkántársai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .71

Januári tavasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .71

Emléktöredékek a Stomp előadásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .72

Épülő szennyvíztisztító Csepelen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .73

Esküvői tánc Pilsenben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .74

Dani unokám születése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .75

Csutak, a lányom kutyája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .76

Ima Hathor istennőhöz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .77

Napkorong isten, Aton dicsérete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .78

Vers a túlélőknek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .79

Búcsú egy lelkipásztortól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .80

Dani unokám keresztelője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .81

Kerengő dervisek tánca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .82

Az Emberi Jogok világnapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .83

Nyári zivatar karácsonykor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .84

Kutyasétáltatás az éjszakai fagyban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .85

Gondolatok Abu-Simbel sziklatemplomában . . . . . . . . . . . . . . . .86

Emlékeim hullámai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .89

Egy fecske keservei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .90

Vadászó hiúz holdfényben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .91

Verseskötetemre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .93

Bence unokám karácsonyi rajza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .94

Hetven tavaszon túl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .95

Májusi rezdülések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .96

122

VersfordításokHagyaték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .99

Boszorkányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .100

Éjjeli kutyacsendélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .101

A rímfaragó menyét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .102

Ködszőttes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .102

Az idő és örökkévalóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .103

Testnélküliség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .103

Első hó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .104

Katalinnak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .104

Psyche . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .105

Psyche . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .105

Tavasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .106

A hableányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .107

A hazatérés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .108

Egy úri társaság a szerelemről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .109

A hegy hangja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .110

Az átváltozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .110

A bárányfelhő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .111

A búsongó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .112

Viziúton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .112

Emlékeim fiatal éveimből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .113

A pásztorbojtár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .114

Holdfényes éj Merán felett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .115

Búcsú kedvesemtől . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .116

Tölcsérek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .117