Nagykutasi Tibor: VarániaÖsszeomlás

1

MOTTÓ

"Meg kell tanulnotok, mi a távolság, mennyit kell menni, hogy elérjétek a célotok! Életetek során rengetegszer kell majd döntést hoznotok! Mérlegelnetek kell, hogy a nehezebb utat választjátok, amely tele lehet veszéllyel, de láthatjátok, mi vár rátok. Vagy mehettek a gyors úton, de nem látjátok, mi vár ott. Nem mindig a gyorsabb út a jobb."

/MagRuni/

2

Előszó

Sodorjon bármerre a végzet! Alkoss magadnak új törvényeket, teremtsd meg a saját világod a saját szabályaival! Vagy menekülj, bújkálj! A véred akkor is elkísér!

Bármit teszel, mindig lesznek olyan törvények, melyeken nem változtathatsz! Amit az ősöktől örököltél, az a véredben marad, míg el nem múlsz!…

…És emlékeztet rá, ki voltál egykoron!

3

Bevezető

Öblös búgás nehezedett a tájra, és törtetett keresztül mindenen, át a fák tömött lombkoronáján, patakokon, sziklákon. A kürtszó félelmetes vibrálása a világ legtávolabbi zugáig elért, hogy összehívja a Hatalom Tanácsát. Két nap alatt a legtávolabbról érkező tanácstag is odaért a tanácskozásnak helyt adó óriási tábortűzhöz.

– Ki fújt bele a sárkányfogba? – tanakodtak feszülten az egybe gyűltek.– Én voltam! – szögezte le rögtön egy rettentően koros mágus, miután szeme

forgatásával megszámolta a jelenlévőket. – Tennünk kell valamit!– Igazat szólsz, MagEl-Zih! – helyeselt egy sárkány értetlenül. – Pontosan, miről is

van szó?– Javaslatokat kérünk! – felelte eltökélten a kérdezett. – Be kell fejeznünk a

vérontást! Évek óta tart ez az esztelen mészárlás! Ha így folytatjuk, mind odaveszünk! A világ valamelyik részén most is zajlik egy csata, ahol kentaurok lőnek sárkányokra. Máshol mágusok forgatnak kardot griffek ellen. Több városban törpök égetnek halálra boszorkányokat, vagy mézmadarakat vernek agyon.

– Mikor elkezdődött ez az egész, akkor még az emberek is harcoltak! – folytatta DoMagUr. – De pár éve azt látom, hogy már nem avatkoznak bele semmibe. Félnek meghalni, inkább otthonaik földjét munkálják gyáván. A kezdeti intrikák, cselszövések után kivonták magukat! Sikeresen egymásnak eresztettek minket, és kihátráltak! Személy szerint, nem tartom alkalmasnak az embereket arra, hogy rendelkezzenek a mágia felett!

– Hagyjuk itt őket! – hallatszott a javaslat egy sárkánytól.– Sokunknak ember a férje, asszonya! – jelezte egy boszorkány. – Szét akarsz

szabni családokat? Az én urammal mi a bajod, hm?– Sok boszorkányt a saját férje égette el máglyán! Emlékezz! – intette a

vénasszonyt a pegazus küldött.– Egyikünk sem különb a másiknál! – vetette oda foghegyről a banya. – Ha azon

múlna egy főzet elkészítése, téged is belevágnálak, akár csak az uramat! Gyilkolássza egymást az ember is, mi is! Mitől vagyunk jobbak?

– Hosszú tanacskozás lesz! – állapította meg MagEl-Zih DoMagUrnak zaklatottan. – Hoztatok elég élelmet?

– Megesszük egymást! – vágta rá a másik banya…

Négy nap múlva…– Hagyjuk itt az embereket! – javasolta bekiabálásával a szárnyas oroszlánok

legöregebbje! – Negyedik napja érvelünk mellettük is, ellenük is!– Nincs már ennek a világnak olyan szeglete, ahol ne lenne ember! – okította a

tanács tagjait ZirMagD. – Mindenhol ott vannak!– Ezen a világon talán nincs, de… – esett gondolkodóba MagEl-Zih.

***

A Hatalom Tanácsa egyöntetűen pálcát tört az emberek felett. A mágusok létrehoztak egy új világot, melynek a Varánia nevet adták. Átjárókat nyitottak, és hagyták, hogy az új világban minden a saját szabályai szerint rendeződjön el.

4

Helyére került az égbolt, az erdők, a hegyek. Hét éven át tartották nyitva az átjárókat; ennyi idő kellett, hogy a létező összes mágiát és a meretonnak nevezett különleges ércet át tudják hordani. Ez idő alatt városok épültek. Minden és mindenki kialakította magának azt, ami a számára a legkedvezőbb.

A régi világot meghagyták a képesség nélküli embereknek, fejükből kitörölték az emlékezetet, és otthagyták őket egy képzelet nélküli helyen. Később Pangeának nevezték el, mely a mágusok titkos nyelvén azt jelentette, 'emberek földje'.

A költözés után sokáig minden rendben volt. Mindenki tette a dolgát, amire hivatott. A törpök bányásztak és kovácsoltak, a mágusok irányították a világot, a kentaurok csatáztak, a főnixek, sárkányok pedig a kohászatban segítették a törpök munkáját. Mígnem egyik éjszakáról a másikra virradóra, megváltoztak az irányok, a viszonyok, távolságok. Majd száz esztendő elteltével megismétlődött. Később újra és újra, szabálytalan időközönként, egyre rendszertelenebbül, területek cserélődtek fel.

Az észrevehetően elkülönülő és helyet cserélő erdőségeket, sziklákat, mezőket felosztották, ezek lettek a világrészek. Mivel egész Varánia a saját törvényei szerint alakult, ezért ezeket a változásokat is elfogadták a világ részeként, a vele járó kellemetlen földmozgásokkal együtt. Ettől függetlenül, a Hatalom Tanácsa számolásokat végzett, és teszi ma is. Eredménytelenül. A váltások megszaporodtak, ennek köszönhetően, eltörölték az irányokat. Értelmetlenné vált a négy égtáj, mert nem volt állandó hely, amihez tájolták volna. Az égtájak helyett megalkottak egy patakot, amely a földfelszín alatt összeköti az összes világrészt. A Bátorság-patak segítségével bárkinek elérhetővé vált a legtávolabbra került világrész is, ha a partján éjszakázott.

A Varániában születettek sosem tapasztaltak bányaomlást, gejzír kitörést, vagy erősebb földmozgást. Az utóbbi hetekben viszont történt valami megmagyarázhatatlan, ami a fajok egy részének fejtörést, másoknak pánikhangulatot eredményezett. Sokan erőteljes, fényes villanásokat tapasztaltak az égen, cikázó, szerteágazó vonalakkal és félelmet keltő dörrenéssel. Mások óriási hullámokat véltek látni az óceánon, vagy fekete felhőket gomolyogni az égbolton. És voltak, akik az égető napsütésre panaszkodtak. Csupa olyan történés, melyekre sosem volt példa Varánia keletkezése óta.

Eddig…

5

Első fejezet

Világjárók

Kölykökből álló nagyobb csoport haladt egy mezőn, két idősebb mágus kíséretében. Negyvenen voltak, mindannyian első évüket töltötték.

A fiatal kentaurok, unikornisok ugrándoztak, köztük fehér szárnyú pegazusok röpködtek föl s alá. Némelyik patás hátán törp utazott kényelmesen. Ifjú mágusnövendékek kergetőztek, miközben kisebb varázslatokat dobáltak egymásra. A barangoló kölykök közt fénymadarak cikáztak dalolva, akiket szárnyas oroszlánok zaklattak hatalmas szárnyaikkal.

A szertelen csapatot két idős mágus - TerMagH és MagRuni - vezette, nagyon odafigyelve, nehogy bármelyik szeleburdi kölyök elcsatangoljon. Mindegyik ifjonc karkötőt, a fénymadarak lábgyűrűt viseltek, melyek láthatatlan póráza a mágusok botján végződött. Ha valamelyikük háromszáz lépésre eltávolodna, büntetésül mindenkire lesújt a mágusbot egy apró villámcsapás formájában. Fontos a kölykök biztonsága, mert mindenütt mordok tanyázhatnak.

Ragyogóan lila, selymes fű hajladozott a lépteiktől, lenge szellő mozgatta a ligetet szegélyező magas fákat. Dalolt körülöttük az erdő, a fiatal, pár száz éves fák áriájától zengett minden. Gyökereik közt irizáló tükrű patak csörgedezett, és tekergett keresztül-kasul.

Két világrész határán jártak. A mező szélén, ahol a fák énekeltek, véget ért a Suttogó Hegyoldal. Onnan már a Néma Erdő terült el.

Még sötét éjszaka volt, mikor elindultak a hegyoldal lábánál elterülő Hagriából. Messze eljutottak, mire a felkelő nap felébresztette a város lakóit a maga zenéjével. Ők már nem hallották a hajnal dallamát.

Tanultak az ifjak. Életükben először hagyták el lakhelyüket, hogy a mágusok megismertessék velük a folyton változó világrészeket. Eddig csak Hagria épületei közt játszadozhattak, nem merészkedhettek a várost övező mezőkre. A három napos kiránduláson bármit kérdezhettek, mindenre választ kaptak. Íratlan szabály volt Varániában az ifjak bevezetése az életbe, így bármilyen kérdés elhangzott az első világjáráskor, a mágusoknak kötelező volt megfelelni rá. Ha nem kölyökkori témát feszegetett, akkor is.

A két aggastyán játékos versenyekkel igyekezett átadni a sokezer éves tudást, történelmet, és fáradhatatlanul kielégíteni a kíváncsiskodók tudásszomját. A három napos világjárás során a huszonnégy világrész hat legfontosabb helyét barangolták be, függetlenül azok helyzetétől. Egy két évesekből álló csoport két mágussal hat másik világrészt járt be, és így tovább. Ezzel az oktatási módszerrel négy év alatt az összes világrészt megismerhették a fáradhatatlan ifjak.

– Nem sokára beérünk a Néma Erdőbe! – tájékoztatta MagRuni a kölyköket. – Tudja valamelyikőtök, miért néma?

– Én tudom! – jelezte egy kövérke oroszlán, miközben leereszkedett a levegőből, nagy szelet kavarva szárnyaival.

– Mondd, fiatal barátom! – mondta mosolyogva az aggastyán.– Mert tele van öreg, mogorva fákkal, akik már ezer éve elüldözték a madarakat.

Ahogy öregszik egy fa, úgy mélyül a hangja, és egyre utálatosabbá válik.– Helyes! Itt élnek azok a fák, akik Varánia keletkezése után kezdtek nőni.

Rengeteg fa él itt, aki elmúlt tízezer éves is! A hosszú idő alatt nincs már egymással beszédtémájuk, így együtt vannak, egy helyen, mégis magányosak. Annyira

6

mogorvák és rosszindulatúak lettek öregkorukra, hogy még a szelek sem mennek abba az erdőbe. Egy szél van, aki még bemerészkedik, nagyjából kétszáz évente egyszer.

– Hűha! – álmélkodtak minden.– Azt is meg tudod mondani, miért a Néma Erdő lesz az első világrész, amit

megismertek?– Azt nem! – felelte a kis oroszlán, egyszerre szomorúan és kíváncsian.– Tudja valaki?Kérdésére mindegyik hallgató a fejét rázta. Egyikük sem tudta! Hirtelen záporozni

kezdtek a miértek negyven kölyök szájából. Szinte versenyeztek, melyikük a leginkább kíváncsi.

– A Néma Erdő közepén áll a négyszer csavart fa.– Húha! – csodálkoztak újfent. – Miért hívják négyszer csavart fának? Miért van

megcsavarva?– Csak szépen, sorjában! Mindenre választ kaptok! Míg odaérünk az erdő széléhez,

elmondom Varánia létrejöttének történetét. De ha beérünk a Néma Erdőbe, teljes csendben megyünk, egészen a négyszer csavart fáig. Jobb, ha nem bolygatjuk az öreg fákat! – intette tanítványait MagRuni.

– Már alig várom! – súgtak össze az ifjak, mire TerMagH csendre intette őket.

***

– Tizenhatezer éve, az emberek közt éltünk – mondta MagRuni. – Voltak a képesség nélküliek, és voltunk mi. Mágusok, boszorkányok, kentaurok, törpök, sárkányok. Nem volt különbség. Összhangban éltünk, segítettük egymást. Mígnem az emberek kezdtek visszaélni a hatalmunkkal. A társadalmakba rendeződött emberek túlélési ösztöne hamar szembeállította egymással a mágia lényeit. A kezdetben jó célt szolgáló varázslatok hatalmát megkóstolva, egyre több mágiát akartak a saját malmuk alá hajtani, amivel megmutathatják erejüket az ellenségének. A saját szükségleteik szerint kihasználták a jóhiszeműségünket, és alattomos dolgokra kényszerítettek. Majd az idő előrehaladtával megbélyegeztek minket. Boszorkányok ezreit máglyán égették, legyilkoltak rengeteget közülünk. Halomra ölték a mágusokat, unikornisokat, mikor már nem vették hasznukat. Jégóriásokat zúztak szét hatalmas kőhajító gépekkel. Mérhetetlen árat fizettünk a naivitásunkért. Az emberi önzőségnek és irigységnek köszönhetően végül griffek hátán lovagló mordok és pegazuson ülő mágusok feszültek egymásnak, hogy megvitassák az emberi hazugság szülte nézeteltérést. Az emberi rafináltság miatt a saját fajtánkat öltük halomra.

– Mintha jó előre megtervezték volna az egész háborút – folytatta a bőbeszédű öreg kis pihenő után. – Mágus tüze égetett sárkányt, és fordítva. Két vegyes vérű sereg öldöste egymást halomra, éveken keresztül. De emberi vért nem ontottunk mágiával. Amelyik hordából meghalt valaki egy mágikus lény kezétől, az mind emberi fegyverrel történt. Mágiát csak mágikus lény ellen vetettünk be.

– Miért nem lépett közbe egy nagyobb hatalom? Vagy egy mágus? – szakította meg a történetet hangosan az egyik növendék.

– Igen, igen! – vágott közbe egy kismadár vékony hangon. – Egy mágus véget vethetett volna az egész háborúnak egyetlen botsuhintással.

– Azért, mert a mágia lényeit már akkor is kötötte a becsület. Egyenlőtlen küzdelem lett volna! – felelte a másik aggastyán, TerMagH.

– Így viszont rengetegen meghaltak, mire a Hatalom Tanácsa megelégelte az oktalan mészárlást, és megálljt követelt – folytatta történetét a mesélő.

– Akkor lett vége?

7

– Igen – bólintott MagRuni. – Egy békés jégóriás vetett véget a háborúnak, aki öklével a földre csapott. Az egész világ beleremegett a kicsike ütésbe, és a csapás helyén rögtön keletkezett egy irdatlan nagy jégkráter. Ütése hegyeket emelt, szétszakította a földrészeket, mélytengeri áramlatokat hozott létre. Az összes addigi folyónak megváltoztatta folyásirányát, jégmező borult a világ két végére, és egy darabka föld a levegőbe pattant, és világítani kezdett sötét éjszakai égen. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy jégóriás beleavatkozott bármilyen vitás helyzetbe. Ilyen erő birtokában, az egész világ a darabjaira hullott volna, ha csak egy kicsit nagyobbat suhint.

A Hatalom Tanácsa egyöntetűen úgy határozott, hogy az emberiség nem érett meg a mágiára, és míg az emberi természetnek része az áskálódás, addig rendezzék a saját dolgaikat a maguk módján, mágikus beleavatkozás nélkül. Nem fordulhat elő még egyszer, hogy a mágia lényei az emberek oldalára álljanak. Ekkora hatalommal nem rendelkezhet olyan, akinek nincs a vérében. Közös akarattal úgy határoztak, elviszik az emberektől a varázslatot. Létrehozták Varániát, mindannyian idejöttünk, az emberi világban pedig eltüntettek mindent, ami a mágiához kapcsolódik.

– Hogy hozták létre Varaniát? – kíváncsiskodtak többen.– Az ősmágusok fejében fogant meg egy új világ gondolata; a világ maradjon az

embereké, maguknak pedig alkossák meg saját új otthonukat, a saját törvényeik szerint.

*

A két mágus minden mozdulata azt jelezte, mennyire szeretik átadni a tudást. Nagyokat íveltek karjukkal, erőteljesen gesztikuláltak. Olyan átéléssel beszéltek egy-egy kisebb csetepatéról, mintha valamelyikük részese lett volna. Több ezer alkalommal mondták már el Varánia történetét. Mindig hozzátettek, vagy elvettek valamit, de folyamatosan beszéltek. A Hatalom Tanácsa nem véletlenül őket jelölte ki első világjárásra. Élvezték, hogy bő lére ereszthetik mondandójukat, és élvezték, hogy a kölykök folyton kérdeznek.

A két őskövület két különböző világrészben lakott, évente egyszer találkoztak erre a három napra. Mégsem kérdezte egyik a másikat a hogyléte felől. Mindegyik észrevette a másikon, ha fárad a beszélőkéje, és magához ragadta a szót, hogy sorstársa pihenjen. Amennyire házsártosak az év többi napján, annyira készségesek a kölykökkel. Végtelenül türelmesek, segítőkészek voltak. Mindegyik belehalt volna a szégyenbe, ha valamelyik kölyköt érné valami. Akár egy karcolás is évekig tartó vezeklésre késztethette bármelyiket.

*

– A gondolatot tett követte. Az ősmágusok nekiálltak kidolgozni egy világlétesítő varázslatot. Csillagerőnyi mágiát gyűjtöttek össze a világűrből, és a semmiből létrejött valami. Kezdetben csak egy ragyogó kapu volt, éppen akkora, hogy egyetlen mágus beférjen. Tizenkettő mágus tartotta nyitva pár pillanatig, míg a tizenharmadik átkelt az ismeretlenbe, és elhelyezett egy fénypontot. Egyfajta kereső fényt, melyet később könnyedén megtalálnak a végtelenben. Ezután az átjáró bezárult.

Mikor újból összegyűlt a kellő energia az átjáró megnyitásához, gyorsan bedobtak egy porszemnyi sugárzó meretont, amely a lezárt kapun túl rögtön megtalálta a keresőfényt, és a két különleges anyag keveredéséből az új világ tágulni kezdett. Elindult a folyamat, mely létrehozta Varániát.

8

– Tizenhárom ősmágus alkotta meg Varániát, kilencvenhárom nap alatt – vette át a szót a másik öreg. – Annyi idő kellett, hogy ez a hatalmas világ elkészüljön. További huszonkettő kaput tudtak létrehozni a világ minden részén, amelyek megnyitásához már nem kellett csillagerő. Folyamatosan nyitva tudták tartani, így kilencvenhárom nap alatt minden a helyére került. Az alatt az idő alatt hetven másik mágus folyamatos erőpajzsot alkotott, hogy az emberek elől elrejtsék a ténykedésüket. Százhatvanhárom boszorkány főzte a feledés italát negyvenegy napon keresztül, hogy minden élő embernek és még meg nem született gyermeknek kerüljön a vérébe. Ez után javasasszonyoknak kellett ártalmatlanítani az italt emberi gyógynövényekkel, hogy a boszorkánymágia legapróbb cseppjét is kivonják az emberek testéből. Kilenc mágus huszonhét napig járta az emberi világot, hogy minden létező mágiát összegyűjtsenek odaát. Végigjártak minden folyót, patakot, tavat. Az összes óceánt átrepülték főnixek hátán, hogy minden létező vízfelületből kivegyék a mágikus tükröződést. A legkisebb tócsák, üvegcserepek, a közvetítő tükrök millióit kellett semlegesíteni. Aztán a felhők, a kék ég, a szivárványhidak.

Minden mágiát, minden varázslatot Varániába menekítettek, amik a saját szabályaik szerint elrendeződtek az újdonsült világban. A fordított folyam ugyanúgy megtalálta a legmagasabb hegyet, melyre felkapaszkodhat, mint ahogy a part nélküli szigetek is megtalálták azt a helyet, ahol az óceánban elterülhetnek. Huszonhárom kapun keresztül kentaurok ezrei hordták fáradhatatlanul a meretont. Emiatt az egész költözés végül hét évig tartott. Gondolhatjátok, mennyi erő kellett a mágusoknak, hogy folyamatosan álcát tartsanak hét éven keresztül. Sajnos, sokan bele is haltak.

Az iszonyatos mennyiségű meretont, ami a föld mélyén lapult, a törpöknek kilencszáz évbe telt volna kibányászni. Úgyhogy mindenki besegített, amennyire az ereje engedte. Nyolcezer bányásztörp éjjel-nappal csákányokat készített. Mindenkinek csináltak. Aki élt, és mozgott, az a meretont fejtette. A legnagyobb darabokat a jégóriások áthozták, de Varánia elkészültekor ők már nem tudtak részt venni a bányászatban.

– Miért? Elfáradtak?– Nem! – rázta a fejét a mágus mosolyogva. – Új feladatot kaptak. Mikor már

minden a helyén volt, a jégóriások vállalták, hogy az új világ peremén a fejük fölött megtartják az égboltot. Javaslatot tettek a Hatalom Tanácsának, akik elfogadták a nemes felajánlást. Varánia peremén, hét helyen -egymástól egyenlő távolságra- tízen-tízen alkottak egy óriási gúlát egymás vállára állva, és ezer évig tartották az eget. Mikor megalkották a jégoszlopot, ledermesztették magukat, az éppen pihenő jégóriások pedig szüntelenül felügyelték őket. Szigorúan száz éves eltolódásokkal megolvasztották a gúlát, és leváltották a legrégebben fagyott társukat. Az időeltolódásoknak köszönhetően, nem egyszerre fáradt el a jégoszlopot alkotó tíz óriás, hanem együtt szolgált frissen felállt és kilencszáz éve ott lévő is. Ahogy ezt a rendet felvetették akkor a Hatalom Tanácsának, ugyan úgy teszik a mai napig. Így alakult ki a jégoszlopok rendszere.

– Pihenj, öreg! – vágott közbe TerMagH. – Folytatom!– Folytasd! – felelte a megszólított, és kortyolt egy nagyot kulacsából.– Tündérméhek milliói óriási kosarakba gyűjtötték a virágport, amelyeket griffek és

szárnyas oroszlánok cipeltek át Varániába. A fagypillangók pedig a szikrázó hópelyheket szedték össze. Rettentő sok idő és energia kellett, hogy minden megtisztuljon az emberi világban. Mindenki részt vett a maga módján. Ki erővel, ki mágiával. Miután befejezték a tisztítást, száztizenhat alakváltó emberi testet öltve még huszonegy napig kutatta a mágia legapróbb sugárzását. Utolsó próbaképp minden kapun küldtek át egy-egy fényszúnyogot, ami a legapróbb mágikus sugárzást is

9

megérzi százezer motan távolságból. Majd lezárták az átjárókat. Mindegyik fényszúnyog elpusztult a kaputól pár prik távolságra. Azóta a Nap is máshogy süt. Csak az maradt, ami volt; ösztönök, és tudat.

– Hogy lettek a világrészek? Az emberi világban is léteztek?– Végül is, igen. És egy kicsit nem. A világrészeket akkor nevezték el, mikor

észrevették, hogy egy-egy világrész váltáskor egy-egy összefüggő terület cserélődött fel. Volt olyan világrész, amelyik létezett Pangeában is, csak akkor még nem világrésznek hívták. Nem volt suttogó hegyoldal, csak egy mágikus hegy. És nem létezett Hagria a hegy lábánál. Az később épült, mikor az itt élő lények sokasodtak. De a Suttogó Hegyoldallal és a lila mezővel együtt a főváros helyzete is változik. Így az egész egy világrész lett. Sok világrész csak később alakult ki. Varániában is voltak, és sajnos most is vannak háborúk. Több világrész van, melyek az itteni háborúkra emlékeztetnek. De ezeket még nem kell ismernetek! Nektek a legfontosabb, hogy megismerjétek a világunk keletkezését!

– Mi az a Pangea?– Az ősmágusok így nevezték el az emberi világot, miután eljöttünk. Ma már nem

használjuk az ősi nyelvet, de tizenhatezer éve a mágusoknak volt egy saját nyelvjárásuk, amit csak ők ismertek. Ez volt a mag'har. Mag'har nyelven a pan az embereket jelentette, geo pedig a földet. Geo a föld, gea pedig a tulajdon jelzője. Tehát Pangea szó szerint azt jelenti, hogy "emberek földje".

– MagRuni mágus! TerMagH mágus! – szólalt meg félénken, halkan egy unikornis lány.

– Tessék, Sionne!– Miért halkultak el az éneklő fák? Már csak beszélgetést hallok! De az előbbi

hangos füttykoncert, meg a hangos dalolászás abbamaradt.– Nem halkultak el! Csak eltávolodtunk tőlük. Haladunk az erdőben, egyre

öregebbek a fák! Ez az egyetlen világrész, amelyik folyamatosan növekszik. A közepén áll a négyszer csavart fa, körbeveszik az aggok, és ahogy távolodunk, úgy fiatalodik az erdő.

– Miért növekszik a világrész?– Mert az aggok nem hagyják, hogy köztük új hajtás jelenjen meg, így a csemeték

mindig az erdő szélén telepednek meg. Ahogy azok is öregednek, úgy válnak egyre inkább fásulttá, és rigolyássá. Így az új hajtás megint csak kívül reked. Így tágul ez a világrész Varánia születése óta.

– Ma, az első napon megismeritek a négyszer csavart fát, és a Fény-barlangot. Ezek a legfontosabbak. Szerencsénk van, mostanság egymás mellett helyezkednek el, mint ahogy a Suttogó Hegyoldal is szomszédos világrész. Holnap már utaznunk kell, mert a harmadik állomásunk most a világ peremén van.

– Miért változik a világrészek helyzete? – kérdezte egy kentaur kölyök ugrálva.– Ezt senki sem tudja. Lehet, hogy az új világrészek kialakulása miatt.– Akkor lehet, hogy lesznek még új részek?– Ezt sem lehet tudni. Varánia létrejötte után sokáig nyugalom volt. Nem volt az ősi

terv része a vándorlás. Aztán egyszer csak felcserélődtek a világrészek. Egyik éjszakáról másnap reggelre megváltozott mindegyiknek a helyzete. Majd száz évig semmi sem történt, és egyszer csak ismét elvándoroltak. Évezredekig így ment, de valami nagyon nem volt rendben, mert felgyorsultak a helyváltozások. Mostanában már húsz-harminc évente cserélődnek a világrészek. A Hatalom Tanácsa rég óta próbálja kiszámolni. Eddig nem jutottak eredményre. Nincs semmilyen matematikai rendszer. Lehet, hogy éppen holnap változik, annak ellenére, hogy kilenc éve volt utoljára. Éppen ezért, nincsenek égtájak, távolságok, és fölöslegesek a térképek.

10

– Mik azok az égtájak?– Pangeában volt négy égtáj. Észak, Dél, Kelet, Nyugat. Ott mindennek állandó

helye volt. A Nap járásához igazították az égtájakat. Ezek mutatták meg, hogy mi merre van egy másik helyhez viszonyítva. Varániában ennek nincs jelentősége a világrészek véletlenszerű cserélődése miatt.

– Akkor hogy fogunk eljutni a világ peremére? – vágta rá kétségbeesetten egy törp kölyök. – Vannak szárnyasok, akik tudnak repülni! Mi meg üljünk a hátukra? Mi van, ha ledob a hátáról?

– Ne aggódj, Gmork! – nyugtatta a törpöt MagRuni. – Nem gyalog megyünk, de nem is szárnyakon!

– De mégis, hogy? – hallatszott az őszinte kíváncsiság.– Ha elég bátor vagy, Gmork…– Az vagyok! – vágott közbe a szeleburdi törp.– Ha elég bátor vagy, Gmork – folytatta a mágus higgadtan, – elmerülhetsz a

Bátorság-patakban! Megvágod a karod egy mágusbot szikrájával, és hagyod, hogy a patak magával vigye a véred. Addig kell benn tartanod a karod a vízben, míg a víz válaszol.

– Meg kell vágnom magam? A vérem bekerül a vízbe? – hebegett az alacsony, köpcös kölyök.

– Azt mondtad az imént, hogy elég bátor vagy!– Iiiigen! – felelte bátortalanul a törp. – De a vér…– Egyszer kell megtenned, az első világjáráson. Ha most nem teszed meg, többet

nem lesz rá lehetőséged. A Bátorság-patakba mindenképp bele kell lépned. Ott te döntöd el, hogy mi legyen. Ez a patak az egyetlen, aminek minden világrész felé van elágazása. Mindig úgy változik, hogy összeköttetésben marad. A hetedik világrész-változás után hozták létre az ősmágusok. Ha a véred adod a víznek, elviszi mindegyik világrészbe. Így bárhonnan bárhová odatalálsz életed során.

– Ha mindenhová elfolyik, akkor utazhatnánk rajt, nem? Egy csónakkal, vagy hajóval!

– A Bátorság-patak nem úgy folyik, mint a többi folyó. Ennek a vize a föld mélyén ágazik szét, és minden világrész közepén tör a felszínre. Ha mindenhova eljut a véred, a patak mindenhonnan hoz magával egy porszemet. Ezekkel a porszemekkel elállítja a vérzést, és a víz újra kristálytiszta lesz. A világrészek talajába beivódik a véred, azok porszeme pedig bekerül a testedbe. Így válsz egyé a világrészekkel, így fogsz mindig odatalálni. Onnantól fogva, elég, ha egy világrész közepén beleállsz a feltörő forrásba, és odagondolod magad a másik világrész forrásához. Másnap reggel ott ébredsz. De ehhez az is kell, hogy saját szemeddel lásd mindegyik forrás környezetét, hogy el tudd képzelni a fejedben. Ezért visszük végig a kölyköket minden világrészen.

– De akkor most hogy jutunk el a világ peremére?– Ha véred adod a pataknak, akkor a két mágusbottal mi oda tudunk vinni. Azért

érünk oda csak holnap hajnalban.– Miért kell két mágusbot?– Mert sokan vagytok. És mi sem tudjuk, melyik bothoz kötözte magát a karkötőd.

A karkötődnek saját akarata van. Ő dönti el, hogy melyik mágusbothoz köt.– Legyen! – mondta a zömök törp kölyök. – Adok a véremből!– Ezt nem most kell eldöntened, hanem majd a patakban elmerülve!– Hol van a patak? – kérdezték rögtön izgatottan a többiek. – Én is akarom a vérem

adni!– Én is! Én is!

11

– Miért kellett eljönnünk ilyen messzire? A Suttogó Hegyoldalnál folyik a patak! Elég lett volna elhagyni a várost a hegy felé! – méltatlankodott az egyik tanuló.

– Meg kell tanulnotok, mi a távolság, mennyit kell menni, hogy elérjétek a célotok! Életetek során rengetegszer kell majd döntést hoznotok! Mérlegelnetek kell, hogy a nehezebb utat választjátok, amely tele lehet veszéllyel, de láthatjátok, mi vár rátok. Vagy mehettek a gyors úton, de nem látjátok, mi vár ott. Nem mindig a gyorsabb út a jobb.

– Mi ez az iszonyatos lárma? – hallatszott egy öblös, mély hang, mire az összes kölyök összerezzen!

– MagRuni és TerMagH vagyunk! – jelezte TerMagH.TerMagH a feje fölé emelte botját, a végén a mereton kristály felizzott! Lámpásként

világította meg a helyet, ahol álltak! MagRuni is felemelte a botját, mialatt közrefogták a megrémült kölyköket. A két mágus háttal a tanulóknak állt, felemelt botokkal, melyeknek halvány kékes színben izzott a vége.

A negyven kölyök annyira belefeledkezett a játékos tanulásba, hogy fel sem tűnt egyiküknek sem, beértek a vén fák közé.

Síri csend honolt. A tízezer év alatt összegyűlt avar sok helyen összeért a lombkorona aljával. Némelyik fa olyan széles törzzsel bírt, mint egy csatatér, koronája pedig egy város nagyságával vetekedett. Kérgük repedései olyannyira megvastagodott, hogy egy megtermett szárnyas oroszlán sem szorult volna közéjük. Mindegyik aggastyán a legkülönbözőbb helyen tarkállott kitüremkedésekkel. Némelyiknek a szája szélén, másoknak az orra hegyén éktelenkedett egy-egy elmérgesedett hajtás, de soknak a szemöldökére is jutott a szemölcsszerű kinövésből. Szinte áthatolhatatlan falat képezett mindenütt a lelógó, vagy felfelé nőtt futónövények deréknyi vastagságú szára, melyekre pegazuskölyök méretű levelek ezrei nehezedtek. A külvilágból alig jutott be fény, ami mégis átfurakodott a levelek közt, csak arra volt elég, hogy látszódjon a fák légzésekor kiáramló ködpermet. A levegő, a fák törzse mind nyirkosnak, nyálkásnak érződött, az avar mégis csontszáraz maradtm Esővíz nem ért le a gyökerekig. Nem is igazán talált volna utat a tömött keszekuszaságban. Az avar, erős ropogás helyett, semmi hangot nem adott ki. Bármennyire is fülelt az ott lévő, csak az agg fák horkolása törte meg néha a csendet.

– Csendben átvonulunk a négyszer csavart fához! – közölte MagRuni határozottan. – Nyugton hagyunk titeket, nem zajongunk! De nem bántjátok őket! Ha egy ágat lenyújtotok a kölykök felé, vagy egy inda megmozdul, azt a szikrával égetem el! Tudjátok, mivel jár, ha az izzó mereton szikra hozzáér a törzshöz? Volt már rá példa, és megteszem újra! Még a gyökér is kiég. A helyére pedig örökdalnok fát ültetek!

– Mondd meg a kölyköknek, hogy ne érjenek hozzánk! – követelőzött az egyik óriás.

– Nem vagy olyan helyzetben, hogy dirigálj! Ha a kölyök meg akarja nézni, milyen egy nyolcezer éves vén fa, akkor megnézi! És te tűröd!

Óvatosan lépkedtek a törzsek közt, lábukkal tolták maguk előtt az avart. A mágusok a boton izzó szikrával hessegették a mocorgó indákat, többször pedig kénytelenül odacsaptak a pásztázó száraknak.

– Mágus! – súgta egy fénymadár, a félelme miatt elhalványult fénnyel repkedve. – Milyen öreg a legvénebb fa?

– A legvénebb fa a négyszer csavart fa. Annyi idős, mint Varánia. Mégis párszáz éves csemetének tűnik. Körülötte vannak a legöregebbek, ők nyolc-kilencezer esztendősek, de az ősi, kezdeti időből már egy sincs. Megöregedtek, elfásultak,

12

elhaltak. A gyökerük elporladt. Úgyhogy most a négyszer csavart fa egy nagy tisztás közepén áll magányosan, megfagyva.

– Megfagyva? – kiáltott fel az egyik mágusnövendék csodálkozva.– Kölyök! – rivallt rá egy fa. Haragjától a föld is megremegett a világjárók lába

alatt.Két nagy ága mint két kar, lenyúlni készült a zajongó mágustanonc felé, hogy

megragadja.– Nem bántod! – tiltotta meg TerMagH, és leütötte botját a földre.Egy pillanatra energiapajzs borult a világjárókra, a karjait nyújtó fa pedig

iszonyatos ordítás kíséretében izzani kezdett, ahogy hozzáért a borostyán sárgán vibráló pajzshoz. Megpörkölődött társuk mindent átható szaga gyorsan elterjedt az óriások törzse közt, csakhogy elrettentse őket a meggondolatlan mozdulatoktól.

– Ha megmozdulsz, ez az ifjú mágus fog elégetni. Lassan, ahogy az ereje engedi! – intette MagRuni a fát. – Kölyök! Próbálj meg halkan lenni! Nem akarjuk bántani ezeket a vénségeket! Sajnos, ezt az utat minden alkalommal meg kell járnunk. Mindig van egy-két házsártos öreg, akinek oda kell pörkölni. Nem tanulnak belőle! Vagy elfelejtik! A Hatalom Tanácsa még nem talált más módot a négyszer csavart fa megismerésére. Úgyhogy ezt el kell viselni mindenkinek!

– Miért van lefagyasztva a négyszer csavart fa? – kérdezte az ifjú mágus, ezúttal nagyon halkan.

– Ha odaérünk, elmondom! Haladjunk, gyorsan, csendben! Minél hamarabb hagyjuk itt ezt a helyet!

– Már éppen ideje! – morgott egy másik fa ásítva, nagy horkolással tarkítva leplezetlen undorát a kölykök felé.

Zord, kemény hangjára két mágusbot izzó vége irányult a törzsére. Nem értek hozzá a kérgéhez, csak ijesztgetés gyanánt tartották maguk előtt.

Éjszakai sötétség uralkodott. A tömött indákon a mereton kristályok fénye sem volt képes áthatolni. Éppen csak a lábuk elé láttak pár prik távolságra. Tömény, bűzös lehelet szaga terjengett. Itt már csak tízezer év körüli fák éltek, akiknek irtózatos volt a szájszaga. Beértek a sűrűjébe. Egy-egy fatörzset kikerülni több motan is lehetett, amit nehezített a talajon a mágusok fejmagasságáig vastagodott kiálló gyökerek tömkelege is.

– Már nincs messze a négyszer csavart fa! – súgta TerMagH. – Még nyolc ilyen fatörzs, és odaérünk a tisztásra. Ott már nem kell suttogni, csendben lenni. Hatalmas a fát körülvevő tisztás, ott ugrálhattok, rohangálhattok majd kedvetekre, a karkötőt is levehetitek. Az erdő közepén biztonságban lesztek, a mordok nem merik betenni a lábukat a néma erdőbe.

– Miért? – súgta egyikük.– Mert az öreg fák széttépik a büdös mordokat. Hiába a szagzáró köpenyük, az öreg

fák megérzik a savanyú szagot. Láttam egyszer, hogy tekeredett inda egy mord két lábára, meg két karjára, és hogy tépte négy felé egy mogorva aggastyán.

– TerMagH! – csitította társát MagRuni. – Ne részletezd! Kölykök!–Igaz! – adjlta meg magát az elragadtatott mágus, de pár kölyöknek már ez is elég

volt a frászhoz…

13

Második fejezet

Négyszer csavart fa

…Valóban nyolc faóriás kikerülése után, egy nagy tisztás nyílt hirtelen a sötétségből, melynek a kellős közepén egy nagyon furcsa fa magasodott. Mellette egy keskeny patak csordogált a kövek közt. Ragyogóan sütött a nap, nyoma sem volt az öreg fák szagának. Ígéretükhöz híven, a mágusok levették a kölykök karkötőjét, hadd szaladgáljanak a következő tananyag előtt.

Kis pihenő után MagRuni letelepedett a fa tövéhez, hátát nekitámasztva kesze-kusza törzsének. Maga köré hívta a tanoncokat, két tenyerét felfelé fordította, melyekből kirepültek a kölykök karkötői, egyenesen a karjukra.

– Itt vagyunk! – kezdte a történetét. – Ez a négyszer csavart fa. Az egyetlen dolog, ami mindkét világban létezik. Pangeában valószínűleg ugyan ilyen, bár ezt nem tudjuk. Varánia létrejöttekor az ősmágusok magukkal hozták, mivel mágikus vér is volt benn. Odaát viszont nem tudták elpusztítani, mert nem csak mágikus.

– Nem csak mágikus? – kérdezte álmélkodva az egyik fénymadár.– Nem, nem! – rázta a fejét MagRuni mosolyogva. – Hajdanán, az együttélés

idején, egy ember, egy emberi asszony, egy mágus, egy tündérméh, egy viziboszorkány, egy kentaur és egy sárkány közösen ültetett egy magot, szimbolizálva tüzet, vizet, levegőt, földet, és mindent. Mindegyikük egy csepp vérével áldozott a szövetségnek. Mindannyiuk vére belekerült a magba, amelyből hatalmas fa nőtt. Mivel két résznyi emberi vér is van benn, ezért tudta túlélni a tisztítást.

– Szóval, mégis van mágia az embervilágban? – kérdezte az egyik nagy logikával megáldott mágustanonc.

– Nem. Nincs. Váratlanul ért mindenkit a felfedezés, hogy nem lehet elpusztítani. Az ősmágusok tehetetlenek voltak a felfedezéssel szemben. Mindkét világban jelen van, ezért képes volt utaztatni, vagy éppen üzenni. Mivel nem tiszta mágikus vér, hanem két rész emberi vér is beleivódott a magjába, emiatt nem volt erős. De használni tudták, mikor apróbb dolgokat kellett kimenekíteni az embervilágból. Ködbe rejtett kisebb mágiákat át tudtak küldeni Varániába, vagy üzenni, hogy fogyóban van a felejtés itala. A kilenc mágus körbeállta a fát, és úgy döntöttek, ha elpusztítani nem tudják, akkor lezárják. Így nyolcan összegyűjtötték a négy világtáj összes fuvallatát, szellőjét, orkános szelét, és rázúdították a fára, a kilencedik mágus pedig átment az emberi világba, hogy a másik oldalon is lezárja az átjárót. Kelet, Nyugat, Dél és Észak minden szele oda összpontosult. Olyan erővel csaptak le a magányos fára, hogy az rögtön négyszer megcsavarodott, mint a kifacsart ruhadarab. Utána a fánál megfordult az időjárás. A kilőtt nyílvessző is addig forgott körbe, míg valaki el nem vette onnan. Atais, a mágus, aki átment, Varániában hagyta az összes mágiáját, lemondott minden tudásáról. És feláldozta magát Varániáért. Egyetlen képességét hagyta meg. Azt mondta, ha átér, saját testével zárja le az átjáró másik felét, úgy, hogy lepelként beborítja a fát, és ráfagyasztja magát, azzal a meghagyással, hogy felébred, ha valaki kimondja a nevét. Mivel mágia nélkül ott ragadt, ahol a nevét is kitörölték az emberek fejéből, ezért soha senki nem fogja felébreszteni. A nyolc mágus egészen addig őrizte a fát, míg az a tövétől a legmagasabban lévő leveléig megdermedt. Azóta nem hajtott rügyet, nem halt el ága. Nem növekedett, de nem is pusztult el.

– Atais ősmágus volt?– Igen. Persze. Miért kérdezed?– A neve…

14

– Arra gondolsz, hogy Atais nem mágus név?– Igen!– Miután elhagyta a mágiát, úgy döntött, emberi nevet választ. A valódi neve

MagEl-Zih. De, mivel feláldozta magát, és Pangeában ragadt, ezért tiszteletben tartjuk a kérését, és Ataisnak hívjuk.

– Most miért nem érezzük, hogy körbe fúj a szél a fa körül?– Mert a fa megtekerése után nem sokkal, a négy szelet befogták az ősmágusok.

Most a Szelek Csarnokában egy boszorkány őrzi a kaput, hogy ne tudjanak kijönni. Azt majd a harmadik világjáráson ismeritek meg. Most viszont, miután meghallgattátok a négyszer csavart fa történetét, folytathatjuk utunkat. Valószínűleg, észrevettétek ezt a kis patakot – mutatott MagRuni a csermelyre, pár száz lépésre a ronggyá csavart fa törzsétől.

– Ez a Bátorság-patak!Még ki sem mondta, az ifjak máris futottak volna bele meggondolatlanul.– Hé,hé! – intette őket a másik mágus szelíden, és botjával a földre koppintott.

Kicsike földrengés moraja futott át az apró talpak, paták alatt, amitől mindegyik megtántorodott.

– Tudjátok, mi vár ott?– Nem! – mondták szinte egyként csalódottan.– Egy iszonyatosan mély árok! Már a partja is olyan mély, mint egy óceán.– De hogy…– …Hogy fogtok belemerülni? – fejezte be a kérdést mosolyogva az aggastyán. –

Természetesen, egy mágusbot segítségével! Gmork, eljött az idő!– Mire? – kérdezte vissza a törp félénken, mire mindannyian kigúnyolták a korábbi

nagy szája miatt.– Most kell eldöntened, hogy áldozol-e Varániának egy csepp véreddel! Ha bárki

közületek nem akar, akkor mágusbottal kell utaznunk! – szögezilte le TerMagH.– Az pedig nem olyan kellemes, mint gondolnátok! – tette hozzá MagRuni.– Miért?– Egyesével kell bemennetek a patakba, mielőtt valamelyik mágusbot meretonjával

megsebzitek magatokat – tért ki a válasz elől MagRuni. – Rácsöppented a véred a víztükörre, utána belesétálsz, hogy teljesen elmerülj. Ez után a véres meretont belemártom a vízbe. Amikor eláll a vérzés a sebedből, kijöhetsz. Ilyen egyszerű.

– Nem kell aggódnotok! – vette át a szót MagRuni. – Eddig soha senki nem futamodott meg.

– Mi van, ha mégis? – dadogta Gmork. – Miért nem kellemes a mágusbottal utazni?– Gmork! Tiéd a megtiszteltetés! Kezdheted! – mondta az egyik mágus, és nyújtja a

botja végét. Az ifjú törp nehézkesen engedett a noszogatásnak, és a barátai szemében tükröződő

csalódottságnak. Megmarkolta a meretont, és végignézte, ahogy egy csepp vére a víztükörre érkezik. Vett egy nagy levegőt, felkészült, hogy elmerül a végtelen mélységben, és belesétált a patakba. Két szempillantással később már ismét a parton állt, és rázta le magáról a vizet.

– Borzalmas volt? – kérdezte MagRuni, miközben kisegítette a hadisérültet a patakból.

– Ennyi az egész? – kérdezte a törp csodálkozva.– Ennyi!– Mehettek! Nem vészes! – bökte oda Gmork társainak öntelten. (Mint egy törp.)

15

Minden kölyök végigjárta a vérhullajtást, közben, akik túlestek rajta, víz alatti látomásukat beszéltékk el egymásnak. Természetesen, egyik rálicitált a másikra, holott egyikük sem látott semmit.

– Mit tett volna a mágusbot, ha azzal utazunk?– Fogalmam sincs! – felelték a mágusok egyszerre.– Mi...?– Mondtuk, hogy eddig soha senki nem választotta azt az utat! – mondta az egyik

mágus, és hanyagul vállat ránt.– Mivel mindannyian véretek adtátok, már utazhatunk a Bátorság-patak

segítségével. Igaz, hogy a Néma Erdő mellett van most a Fény-barlang, de ugyanannyi utat kellene megtennünk a mogorva fák közt, mint amennyit jöttünk. Választhattok! Vagy átverekedjük magunkat az erdőn, vagy utazunk a patak erejével.

– Azt mondtad, mágus – szólalt meg egy fagymadárka,– hogy a patakkal utazáskor csak másnap reggel ébredünk ott!

– Pontosítok! Ha magad utazol majd életed során, akkor így lesz. Éjszaka megpihensz az egyik világrészben a patak partján, és másnap hajnalban a másikban ébredsz, szintén a patak partján!

– És most? Odagondoljuk magunkat a Fény-barlanghoz? – kíváncsiskodott türelmetlenül az egyik szárnyas oroszlán. – Itt éjszakázunk, reggel pedig odaérünk?

– Nem figyeltél! – mordult rá TerMagH. Egy pillanatra mindegyik kölyök megijedt, de a mágus elmosolyodott.

– Mikor? – gondolkodott el az oroszlánkölyök.– Mikor azt mondtam, hogy először látnotok kell a saját szemetekkel.– Óh, igen! Valóban! – felelte bólogatva a kölyök. – De nem láttuk!– Jól mondod, Lonar! Nem láttátok! Tehát, nem tudnátok odajutni. Ezért a

karkötőitek segítségével fogtok velünk jönni.– Igen, mert valamelyik mágusbothoz vagyunk kötve! – vágta rá a fagymadárka.– Végre, valaki figyel! – bökte oda TerMagH MagRuninak, aki egyetértően

bólogatott.– Így van! – felelte MagRuni. – Csak a mágusok és a Hatalom Tanácsa tudnak

rögtön utazni. Így mi magunkkal tudunk vinni titeket, mert hozzá vagytok kötve a mágusbotokhoz.

– Akkor te bárhol képes vagy eltűnni, és máshol megjelenni?– Minket is köt a Bátorság-patak. Nekünk is el kell jutnunk a világrész közepébe, a

patak partjához. És mi is a patak partján bukkanunk elő a másik világrészben! Csakhogy nekünk nem kell kivárni az éjszakát.

– Mások miért nem utazhatnak aznap?– Mert nem Varániával született a Bátorság-patak, hanem később hozták létre az

ősmágusok! Nekünk is a vérünket kellett adnunk, mint mindenki másnak. Viszont, ha történik bármi Varániában, a mágusoknak minél előbb oda kell érni, hogy kiderítsék. Minden világrészben vannak mágusok, és jól ismerik azt a helyet. Tudják, hogy lehet leggyorsabban eljutni a Bátorság-patakhoz. Ha a Hatalom Tanácsát összehívják, nekik is minél előbb oda kell érniük!

– És azt honnan tudja egy mágus a világ egyik részén, ha történik valami máshol Varániában?

– A mágusbot rengeteg dologra képes. Feketén felizzik a mereton kristály, és egy vékony, fekete füstcsík száll fel az égboltra. Más számára nem látható, de a fekete gomolygó füst magára vonzza a mágusok tekintetét. Egy érzés, egy késztetés, hogy fel kell nézni az égre. És abban a pillanatban rohanni kezd a patakhoz, maga elé emelt, vörösen izzó bottal.

16

– Miért van mindig más színe a kristálynak?– Ha máshogy koppintunk a talajra, más színe lesz. A feketével üzenjük a bajt.

Kékkel világítunk a sötétben. Vörös, ha rohanni kell. Minden élő és élettelen érzi a vörös vibrálását, és félrehúzódik a mágus elől, amennyire tud. Zölden világít, ha éjszaka a sötétben kell látnunk. Más nem látja a zöld fényt, de mi zöldben látunk mindent. Borostyán sárga a védőpajzs. Mindegyik színnek megvan a maga koppintási rendje, de ezeket nem tudhatja más, csak mágus. Ha egy mágus elmondja a koppintási rendet, azt a saját botja rögtön elégeti, aztán a bot is megsemmisül. Minden mágusbot egyedi, mert beleivódott a mágus vére.

– Nos, kölykök! – szakította félbe MagRuni mondandóját TerMagH. – Dönthettek! Mogorva fák közt haladunk, vagy utazunk egyet a mágusbotokkal?

Egytől egyig győzött a kíváncsiság az ijesztő erdő ellenére, így a mágusok összeterelték az ifjakat a patak partjára, megtáncoltatták a levegőben a mereton-kristályokat, húztak a talajig egy gömböt, és a következő szempillantásban eltűnt a négyszer csavart fa, az azt körülvevő tisztás, és a rétet szegélyező öreg fák. Helyettük egy égig nyúló, hatalmas kiterjedésű hegy állt…

17

Harmadik fejezet

Szelek csarnoka

– Mindig megborzongok, ha ide kell jönnöm! – kiáltotta MagTirM zaklatottan. – Több száz alkalommal jártam itt, de ezt nem tudom megszokni. Ez az állandó hupogás nem mágus fülének való.

– Nem időzünk sokat! – nyugtatta DoMagUr.– Már most sokat voltunk! – vágta rá a másik ősmágus, és rendre összerezzen

minden huppanásra.– Milyen messze vagyunk? – kiabálta az egyik fiatalabb mágus.– Harminc motan távolságra vagyunk a belső faltól! – kiáltotta vissza DoMagUr. –

Kicsit kevesebb, mert harminc motanra van a patak partja, és már jöttünk pár száz priket!

– Hogy lehet valami ennyire hangos ilyen távolról? – kérdezte újra a fiatal mágus. – Mi ez? Már a pataknál is kibírhatatlan volt ez az iszonyat! Minden szempillantásban dörög, robog, dübörög! – dohogott a fiatal.

– A dörömbölés, amit hallotok, az a Négy Világ Szele, ahogy nekicsapódnak a kanyarokban a falaknak. Odabenn csillapíthatatlanul, zabolátlanul vágtázhatnak kedvükre. Hiába a rendkívül vastag meretonfal, a dühöngés zaját nem csillapítja.

– Milyen vastag a fal? Nem tudnak kijönni? – kérdezte a másik fiatal mágus, és összerezzen egy dörömböléstől.

– Kilenc motan széles és hét motan magas a csatorna, melynek teteje szintén hét motan vastagú. A szélcsatorna külső fala tizenöt motan vastagságú a sarkokon, a sarkoktól távolodva kilencre szűkül. A bányásztörpök egyetlen mereton tömbből vésték ki a négy oldalas folyosót és az aljzatot. Elvileg, nem tudnak kijönni!

– Elvileg? – kérdezte riadtan a harmadik fiatal.– Azért jövünk a boszorkányhoz, hogy megtudjuk! – emlékeztette fiatal társát az

egyik ősmágus.A világrész közepén jártak, a Bátorság-patak forrása mentén. Sietősen,

tanácstalanul tartottak a Szelek Csarnoka bejáratához. Ők, akik mindig, mindenről tudnak -sokszor a hírnökmadarak megjelenése előtt-, ezúttal példanélküli problémával szembesültek.

Elhagyva a patak partját övező tisztást, egy erdő hatalmas fái közt haladtak. A levegő mozdulatlan állt, tikkasztó voltca hőség. Hiába az áthatolhatatlan lombkorona, nappali világosság uralkodott.

A Szelek Csarnoka volt az egyetlen világrész, mely kívülről megközelíthetetlen, csak a patak segítségével lehet bejutni. A világrész peremét maga a szélcsatorna tömör mereton fala alkotta. Elég nyomós indok kellett ahhoz, hogy valaki idelátogasson. Minden élő messziről elkerülte a Szelek Csarnokát, melynek iszonyatos hangja a környező világrészek közepébe is behatolt.

Vékony, magas boszorkány állt a csarnok bejárata előtt, várta a különleges látogatókat. A mozdulatlan levegő ellenére, térdig érő, vörös haja mintha lobogott volna. Hajtincsei mint lángnyelvek táncoltak, földig érő lila szoknyája rojtjait ezernyi kicsiny szellő kergette. Nézte a kitikkadt mágusokat, akik levegőt is alig kaptak a mozdulatlan levegőben. Bal kezével göcsös botját a földbe szúrva tartotta maga előtt, apró köröket írt le a felső végével, mellyel forgószelet keltett. Jobb kezével megfogta a széltölcsért, és felengedte a levegőbe, a látogatók felé.

18

– Mágusok! – üdvözölte az érkezőket alázatosan. Erőteljes, magabiztos hangjával gond nélkül túlkiabáljlta a dühöngő szeleket.

– Lehalkítanád őket? – üvöltötte az egyik vendég, miközben megköszörülte a torkát.– Addig igyatok! – javasolta a boszorkány, és válláról lealasztott kulacsát nyújtotta egyikőjüknek.A tanácstag kérésére Ch'u-eVa némán bólintott. Göcsös botját a feje fölé emelte, kétszer valamilyen ábrát rajzolt a levegőbe, amely egy nagy erejű, de néma szelet kavart. Rögtön körbevette őket, és szüntelenül körözve teljesen kizárta a külvilág minden hangját. Míg tartott a tárgyalás, se ki, se be, hang nem jutott át a szélfalon.

– Legmélyebb tisztelettel köszöntelek titeket a Szelek Csarnokában – folytatta a boszorkány az üdvözlést. – A néma szellő hozta a hírt a látogatásotokról. Átéltem, hogy jöttök, de azt nem, hogy mi az oka eme nemes csapat megjelenésének.

– Ch'u-eVa! – bólintott az egyik ősmágus, és megölelte a boszorkányt, egyik kezét az asszony vállán pihentetve.

– DoMagUr! – biccentett az asszony, és finom tenyerével végigsimította az aggastyán jobb arcát. – Örülök, hogy látlak.

*Ch'u-eVa az egyik legvénebb boszorkány volt. Pangeában, nagyjából a szétválás

előtt negyven esztendővel, emberként született,l. Rejtett mágiája, melyről sokáig a mágusok sem tudtak, csak későn jelentkezett. Egy baleset folytán derült ki képessége, mikor fejsérülést szenvedett húsz esztendősen. Felépülése után bukkant elő a varázsereje, melyet gyógyításra használt. Beszéddel, majd tenyere hőjével gyógyította a lelkileg sérülteket. Mindig az emberek közt élt. Feltétel nélküli bizalmat adott a mágia nélküli lényeknek, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy három alkalommal is embert választott férjéül. Az elsőt háborúban vesztette el, kettőt pont amiatt, mert ő boszorkány.

Bizalma akkor csappant meg az emberek felé, mikor azoknak valamiért megváltozott a gondolatvilága, és átfordult félelemmé a mágia lényei iránt. Második urát maguk az emberek ölték meg, mert védeni próbálta asszonyát a feldühödött csőcselékkel szemben. Harmadik férje- az együtt töltött nyolc esztendő ellenére- engedett az emberi nyomásnak, és inkább fogadta el becstelenül azok érveléseit a boszorkányság ellen. Álmában akarta megmérgezni a mit sem sejtő asszonyt, aki a véletlennek köszönhette, hogy pont saját megmérgezését álmodta, és ijedtében felébredt. Rémületében, akkora hőt gerjesztett két tenyere összedörzsölésével, hogy ráolvasztotta a férjére az öltözetét. Akkor érezte először, hogy mintha már átélte volna egyszer a történteket. Azt mondta, egy néma szellő súgta, hogy ébredjen fel. Majd harmadik férje meggyilkolásával az emberek vádolták meg, és egy éjszaka a házához tartottak fáklyákkal, hogy ugyan azt tegyék vele, mint ő a védekezésre képtelen férfivel. Úgy megrettent a feldühödött emberek százaitól, hogy ijedtében felkapott egy göcsös faágat, melynek végével az őt körbevevő emberek felé bökött, és körözni kezdett vele. Akkora szelet kavart, hogy kitépte a támadók markából a fáklyákat, és felgyújtották maguk körül az egész erdőt. Sokan pusztultak el a fagyantától iszonyatosan forró lángokban.

Ch'u-eVa egy mágus beavatkozásának köszönhette az életét. DoMagUrt egy megérzés terelte a boszorkány útjába; késztetést érzett, hogy felnézzen a fekete égboltra, ahová egy vékony füstcsík emelkedett. Víz helyett mágiával akarta eloltani az emberi tüzet, aminek az lett a vége, hogy DoMagUr egyik arcára, Ch'u-eVa egyik vállára fröccsent a csontig hatoló forró gyanta.

19

A boszorkány kétségbeesetten a szája elé tartotta két tenyerét, mintha lefújna valamit. Szinte ledermesztette két markát a leheletével, azzal tudta csillapítani az égés fájdalmát.

*Tizenhatezer év sem tüntette el nyomtalanul a sérüléseket, eredeti színében viselte

mindkettő az ősi sebet. Az óta, ha találkoztak, némán köszönetet mondtak egymás sebei érintésével.

-DoMagUr! Gondterhesnek tűnsz! El sem tudom képzelni, mi történhetett, ha maga a Hatalom Tanácsa tesz nálam látogatást.

– Személyesen akartam beszélni veled. A Hatalom Tanácsa elfogadta a javaslatom.– Hallgatlak!– Most jelentették a hírnökmadarak, hogy egy nagyobb csapat mord megtámadott

egy griffet! Itt, nem messze!– Tudjátok, miért?– Megint előjött a régi sérelem!– Az ősi sérelem? Pangeából? Az emberi időkből?– Igen! A mordok földjén végigsöpört egy szélvihar. Úgy beszélik, olyan ereje volt,

mint hajdan a Négy Világ Szele.– Az lehetetlen! Mindenki tudja, hogy nyolc mágus ereje kellett, hogy

összegyűjtsék a négy szelet. Azóta én őrzöm őket! Ez csak valami provokáció lehet!– A mordok meggyőződése, hogy a griffek szárnya kavarta a vihart, ezért

csapatostól kivonultak minden világrész felé, hogy bosszút vegyenek a griffeken. Több griff gyilkosságról hallottunk az elmúlt időben.

– Tipikus mord viselkedés, hogy mágusokkal nem mernek kezdeni, csak a szerencsétlen állatokat kárhoztatják – rázta a fejét Ch'u-eVa értetlenül.

– Csakhogy a mordok a kentaurokkal is szembementek jó párszor! Annak ellenére, hogy szövetségesek voltak az emberi háborúban!

– Ezek mordok! – taglalta a boszorkány. – Maradtak volna Pangeában!– Attól még nem maradhat szó nélkül a griffek legyilkolása! – fakadt ki a másik

ősmágus.– Persze, hogy nem maradhat, MagTirM! – bökte az asszony az ősmágushoz

ingerülten. – Cselekednünk kell! De ne menjünk el szó nélkül a szélvihar mellett sem! Gondolom, emiatt jöttetek!

– Egyre gyakoribbak a viharok! Érthetetlen, ami zajlik.– Tizenhatezer éve a szeleket betereltétek a Szelek Csarnokába. Te voltál az egyik,

DoMagUr! MagTirM, te is benn voltál abban a nyolcban!– Emlékszem, mintha tegnap lett volna.– Mindegyik szél lecsillapodott. Jól érzik magukat a hatalmas csarnokban. Itt

kedvükre tombolhatnak, egymásnak mehetnek, amikor kedvük támad. Amit hallottatok, ez csak kergetőzés.

– Kiszabadulhattak valahogy? – kérdezte MagTirM gyanakvóan.– A mereton falak hihetetlenül jól bírták az ostromokat. Most is bírják, sehol semmi

sérülés nincs a falakon, vagy az oszlopokon. Naponta ellenőrzöm. Ahogy a törpök kivésték annak idején, ugyan úgy áll ma is.

– Valahogy a szelek mégis kiszabadultak, és bárhol kiszámíthatatlanul lecsaphatnak. Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha összeállnak! – mondta kicsit ijedten az egyik fiatalabb, tizenháromezer év körüli mágus.

– Az én szavam a biztosíték, hogy nem a négy szél volt! Ha nekem nem is hisztek, higgyetek DoMagUrnak. Neki köszönhetem az életemet!

– Én pedig neki! – vágta rá az ősmágus.

20

– Higgyétek el, ha a négy szél közül valamelyik kiszabadult volna egy kicsi résen, akkor Varánia már nem létezne. Rögtön elkapta volna egy hírvivő szellő hangját, aztán a bent maradt három szél utana tódult volna a járaton, és darabokra robbantották volna a szélcsatornát!

– Ezen a kapun nem tudnak kijönni? – akadékoskodott az egyik fiatal mágus, és rámutatott a Szelek Csarnoka bejáratára.

– Ezen a kapun csak egy valaki tud átmenni! Ő! – felelte készségesen DoMagUr, és rámutatott a szelek boszorkányára.

– Amit látsz, az a bejárat külseje. Száz prik távolságra innen egy nagyon erős pajzs zárja le a folyosót, félúton még egy, és a fal vastagságával megegyezően egy harmadik. Egyenként lehet megszüntetni, és zárni. Ha az egyik nyitva van, a másik kettő zár. DoMagUr készítette nekem!

– Rendben! – felelték egyként. – Elhisszük! De velünk kell jönnöd azonnal!– Elmegyek, megvizsgálom a széltépte területeket!– Addig ki őrzi a Szelek Csarnoka kapuját?– Két ősmágus!– Nyolcan kellettünk, hogy befogjuk őket! Mire megyünk ketten? – kérdezte

aggodalmasan DoMagUr.– Gyorsan megtanítok pár varázslatot, itt hagyom neked a botom! Nekem most nem

fog kelleni! A kisebb szelekhez már nem használom. Jó ideje anélkül is megy. DoMagUr és MagTirM összenéztek, és egyetértően bólogatnak.– Rendben! – vágta rá DoMagUr készségesen.– Nagyszerű! – vágta rá a tanács egy másik tagja is. – Mehetünk? …

21

Negyedik fejezet

Varánia Szíve

Ameddig a szem ellátott, csipkézett sziklák szabdalták a horizontot. Mindenütt fák, bokrok ezrei tarkállottak ezer féle meghatározhatatlan színben. A kölykök nem bírtak betelni az eléjük tornyosuló hegység hatalmasságával, aminek a közepén egy völgyben álltak ők, aprók, akár a porszem. A Bátorság-patak épp a lábuk mellett csörgedezett, és pár lépésnyire már egy sziklaperem, ahova lezúdult a szelíd vízfolyás. Még szerencse, hogy mágussal jöttek, akik tudták, hova kell érkezni.

– Tudja valaki, hol vagyunk? – érdeklődött TerMagH.– Persze! – felelte egy nagyszájú boszorkány. – Ez a…– Várunk! – mondta MagRuni.– Ez a… – felelte a torzonborz Gillanna, miközben mindenféle hókuszpókuszokat

mutogatott a levegőben, mintha varázsolna egy üst fölött – Fény-barlang!– Úgy van! – tapsolta meg TerMagH a színpadias előadást. – Honnan tudod?– Ti mondtátok, hogy ide jövünk! Egy mágus sosem téved, tehát, ha azt mondtad,

akkor az úgy van! Látod, figyelünk! Legalábbis, mi boszorkányok! A többiek figyelmetlensége meg nem a mi dolgunk!

– Pimasz vagy! – dörmögte TerMagH.– Nem tudom, az milyen faj. Boszorkány vagyok! – jelezte pikírten, csípőre tett

kezekkel a lány.– Pont ilyen! – mondta MagRuni, és legyintett. – Tehát, ahogy Gillanna mondta, ez

a Fény-barlang! Az egész hegység alatt egy barlang van. Több ezer bejárattal rendelkezik. Sok a felszínen, sok víz alatt, de egyetlen barlangrendszer az egész világrész. A mellettünk lévő nyílástól is eljuthatnánk a világrész túlsó felére.

– Bemehetünk? – kérdezte Gmork.– Nem! – zárta rövidre TerMagH határozottan. – Még a bányásztörpök sem

mehetnek be oda! Ha hagynátok néha, hogy befejezzünk egy mondatot…– TerMagH! Te is ilyen voltál! Én is! Mindannyiunkban benn van a kíváncsiság!

Emlékszem, a mi csoportunkban te voltál az első, aki elindult a bejárathoz!– Az hatezer éve volt, MagRuni!– De a törvény nem változott.– Mi van ott benn?– Emlékeztek a kereső fényre, ami egyé vált a mereton darabbal, és az energiájuk

létrehozta Varániát?– Igen… – felelték többen bizonytalanul.– Itt van a maradványa. Varánia megszületett, és egy nagyon finom porszem

megmaradt, ami utána is ragyogott. Akkora fénye volt, mint a Napnak, így az ősmágusok azonnal eltemették a hegy alá. A bányásztörpök még mindig nem tudtak előállítani olyan szerkezetet, ami megvédene a sugárzásától. Akkora energia van odabenn, ami életben tartja egész Varániát. Éppen ezért, úgy is szokták emlegetni, hogy Varánia Szíve. Mint minden világrész, ez is állandóan változtatja a helyzetét.

– Ha nem láthatjuk, akkor miért hoztatok ide?– Mert minden világrészt a helyszínen kell megismernetek, nehogy eltévedjetek a

Bátorság-patakban. Ne feledjétek, a patak is változik minden világrésszel együtt. Minden helyzetváltoztatáskor újra ki kell alakítania a saját medrét és folyásirányát. Minden változáskor meg kell vizsgálnia a világrészek partját, hogy ki járt ott, és ki nem. Ez elég sok időbe telik a pataknak. Rengetegen élünk Varániában, így minden

22

élőt nyilvántartani rendkívül megterhelő. Több szempillantásnyi idő telik el, mire a Bátorság-patak megleli a saját nyilvántartását.

– Nem időzünk tovább itt! – mondta a másik mágus. – Jártatok itt, láttátok a patak partját. Ha kell, visszataláltok!

– Miért jönne ide bárki?– Lehet, hogy éppen Gmork fog megoldást találni.– Miért pont Gmork?– Mert csak a bányásztörpök csákánya képes fejteni a meretont. Ez az ő

kiváltságuk. Mindenkinek van valami kiváltsága Varániában. Egyébként, ne irigyeljétek Gmorktól ezt a kiváltságot, mert a legkeményebb munka, ami létezik. Még a jégóriások munkája is eltörpül a bányászat mellett. Pedig ők az eget tartják!

– De ők ledermesztik magukat!– Igen! De azzal csak késleltetik a fáradtságot! Így tudnak ezer évig állni. Ha

teljesen megfagynának, akkor nem fáradnának. Viszont abba belehalnának.– Óh! – súgta egy kis fagypillangó. – Sajnálom, Gmork!– Semmi baj, kis pillangó. Törp vagyok! – mondta, és kihúzta magát, mire három

másik törp utánozta.– Elég a hencegésből! Észre sem vettétek, hogy ránk sötétedett! Itt éjszakázunk, és

hajnalban a következő világrészben ébredünk.– Itt alszunk a szakadék mellett? – kérdezte megrettenten két szárnyas oroszlán a

vízesés fölé repülve.– Nem! Kicsit odébb! Ameddig innen ellátsz, azon belül a patak megtalál. Az

indulás és érkezés nem mindig jelenti azt, hogy vizes lesz a lábad. Vagy a patád. Legtöbbször igen, de nem mindenhol…

23

Ötödik fejezet

Múlt köde

Két mágus kíséretében negyven kölyök érkezett a Bátorság-patakkal. A folyóvíztől távolodva mindenütt emlékművek, emléktáblák álltak rendszertelenül az erdők fái között, messziről is jól kivehető ábrákkal, szimbólumokkal. Neveket, történeteket olvastak ki hangosan a kölykök. Mágusok, hadvezérek tetteit, Varánia elfeledett harcosait. Minden, amit láttak, unalmasan szürke, mégis ezernyi kérdést zúdítottak a két aggastyánra. Némelyik kölyök valamikori ősét vélte felfedezni a névben, és tisztelete jeléül kezét, patáját rakta volna az emléktáblára, ami szertefoszlott az érintéstől. Kavargott a levegő pár pillanatig, aztán visszatért a korábban látott tábla. Kis idő eltelt, mire a kölykök észrevették, hogy a fák ugyan úgy eltünedeznek, majd újra felbukkannak.

– Ez köd? – kérdezre az egyik fagymadár, miközben furcsán nézegette a tollai közt eloszló táblát.

– Igen! Ködből alkották meg az ősmágusok. Ha köd van, látszanak az emlékek, ha szép az idő, akkor nem. Részben azért döntöttek így, mert Pangea emlékeit nem lehet újra alkotni. …

MagRuninak szájára fagyott a mondandója. Egy földrengés rázta meg a világrészt. Majdnem mindenkit ledobott a patáiról a rengés, még a mindig felkészült mágusok is elvesztették egyensúlyukat, és a hirtelen földbeszúrt botjaikba próbáltak kapaszkodni. A kölykök ijedten kérdezgették, hogy mi történt, de a két aggastyán ezúttal nem tudott megfelelni. A két bot végén lévő mereton kristály borostyán sárgán izzott, a kölykök felett vibrált a pajzs.

– Földrengés? – kérdezte egyik mágus a másiktól tanácstalanul.– Olyan volt!– Miért rengett a föld? – faggatózott az egyik kölyök. –, Ezt most nem ti csináltátok

a mágusbottal?– Nem! – felelte gyorsan TerMagh.– Vége! – állapította meg MagRuni, és felemelte botját a talajról. A mereton

kialudt, a pajzs eltűnt.– Lehet, hogy változott a világ? – kérdezte az egyik szárnyas oroszlán felcsigázva.– Nem! Az nem így megy végbe. Az ennél sokkal rosszabb. Szinte hallani lehet,

ahogy két szomszédos világrész szétszakad. Varániában mindenhol lehet érezni, hiszen minden világrész helyzete megváltozik.

– Ti sem tapasztaltatok még ilyent, igaz? – kérdezte Gillanna, a boszorkány. – Bevallhatjátok! Megijedtetek!

– Így igaz! Nem tudjuk, mi történt! – árulta el TerMagH. – De vége! Mehetünk tovább…

–… Ezek az emlékek Pangeából valók – tájékoztatta az egyik agg száz lépés megtétele után.

– Hogy-hogy vannak itt pangeai emlékek?– Mert az is az életünk része. Sokáig ott éltünk, sok nyomot hagyott bennünk,

amiktől olyanok lettünk, amilyenek most vagyunk!– Ezt nem értjük! – jelezték többen.– Amiket odaát tettünk, az mind a jellemünk része. Amit Pangeában tettünk, az itt is

kihatott mindenre. Úgy jöttünk át Pangeából, hogy mindenki tudta a másik világ béli tetteit. Varániában is eleve úgy viszonyultunk egymáshoz.

– Milyen volt Pangea? – tette fel a nagy kérdést Gmork.

24

– Pangea egészen más volt, mint Varánia. Közösen éltünk az emberekkel. Az erdőkben éltek daloló, beszélő fák, meg némák, mozdulatlanok. Lovak legeltek együtt a kentaurokkal, az emberek állatait mi is ettük. És fordítva is. Az emberek is fogyasztották a boszorkányok főzeteit.

– És milyenek az emberek? Hogy néznek ki?– Mint egy mágus. Fej, karok, lábak. Mindenük olyan. Csak rendkívül alacsonyak!

– mondta TerMagH mosolyogva, és tenyere élét a mellkasához emelve mutatta az emberi magasságot.

– MagRuni mágus! Nem fejezted be, hogy miért ködből alkották az emlékeket az ősmágusok!

– Igaz! – felelte az agg, mikor újabb földrengés következett be. Ismételten megalkották maguk felett a borostyán színű pajzsot.

A levegőből egy hatalmas, fehér folt jelent meg, mely beárnyékolta a fél világrészt, majd nem messze a védőpajzstól irtóztató rengést előidézve a földre huppant.

A tanulók ámulva tekintettek a föléjük tornyosuló hófehér hegyre, melynek az égbe veszett a teteje. Megjelenése az egész környékre sötét árnyékot vetett.

– Ezért! – felelte a mágus a védőpajzs alatt, és rámutat a fehér tömbre. – Ez egy jégóriás lába! Odafentről nem látja az emlékköveket! Mindent újra tudunk alkotni, de a múltat nem!

– Történt valami! – mondta TerMagH zaklatottan! – Ilyen, amikor egy jégóriás rohan! Mindjárt újabb rengés lesz, és még ki tudja, mennyi, míg odaér a céljához!

– Ki kell derítenünk! – vágta rá MagRuni elképedve. – A jégóriások nem sietnek!– Általában! – tette hozzá TerMagH! – Gyorsan!– Merre? – tanakodott MagRuni. – Miért nincs fekete fény? Kövessük a jégóriást?– Igen!– Mi történik? – kérdezték a kölykök félszegen, még mindig letaglózva az óriás

hatalmasságától.Lassúnak tűnő lépteivel az árnyék is lehúzódott a tájról.– Nem tudjuk! Sajnos, nincs időnk megnézni a ködbe zárt emlékeket. Szedjétek a

lábatokat!A világjáró csapat megint megtántorodott az óriás járásától, amelynek lépte négy

motan távolságra ért földet.– Kövessük! – javasolta MagRuni…

25

Hatodik fejezet

Halálvölgy

… Az óriás a két mágust és csoportját egy széles völgybe csalogatta.Tucatnyi jégóriás szorgoskodott lefagyasztani a völgyben összegyűlt iszonyatos

mennyiségű vizet. Felnőtt szárnyas oroszlánok, griffek repültek oda-vissza nagy sebességgel, markukban sziklákkal, kövekkel. Mágusok sokasága egy hatalmas lila pajzsot tartott a botjaikkal, hatvan óriássárkány a szárnyával támasztott egy sziklákból rakott gátat, melyet törpök ezrei építettek. Óriás virágmadarak milliói pedig szüntelenül hordták a mézszerű ragacsot a kövek tapasztásához.

– Vigyétek innen a kölyköket! – hallatszott távolról a kétségbeesett kiáltás. – Mit keresnek itt?

– Mi történt? – kiáltotta MagRuni, miközben rohanni kezdrtt, és kioltotta mereton fényét. – TerMagH! Vidd el a kölyköket!

– Gyertek körém! – utasította TerMagH a negyven világjárót. – Hazamegyünk!– Miért?– Nem tudjuk! De nem biztonságos! – felelte TerMagH, miközben húsz kölyköt

kicsike villám sújtott.– MagRuni! – zengte az aggastyán. – Azonnal állj meg! Oldd el a kölykök

karkötőjét!MagRuni fejvesztve rohant, meg sem hallotta barátja figyelmeztetését. A kölyköket

sorra érték a villámcsapások, amitől mindannyian kezdték kellemetlenül érezni magukat.

– Gyorsan! Rohanjatok, repüljetek! Ahogy tudtok! Akár egymást is cipelhetitek! Tartanunk kell a távolságot MagRunival!…

…– Vigyétek már innen a kölyköket! – hallatszott újra több torokból a kétségbeesett üzenet, melyet alig hallottak a sorozatos villámsújtásoktól menekülni igyekvők.

TerMagH MagRuninak üvöltött, a kölykök fájdalmasan felszisszentek, emellett eszeveszett rohanás közben kapkodták a levegőt, a távolban pedig tompa, erősödő morajlás hallatszott, vegyülve a kölyköket elzavarni akarók egyre kivehetőbb beszédhangjával.

– Mit segítsek? – kérdezte zihálva MagRuni, mikor pár lépésnyire megközelítette a mágusokat, és máris koppintott volna botjával, hogy pajzsot alkosson. – Lila védőpajzsotok van?

– Először a kölykök!– Milyen kölykök? Mi van a kölykökkel? – értetlenkedett MagRuni, miközben

TerMagH és a világjárók nagy nehezen utolérték.– Mi ez az egész? Mit műveltek? Mi ez a morajlás? – faggatózott lihegve

TerMagH.– Óh, te jóságos Holdfénydémon! A kölykök! – nézett végig a kimerült csapat

tagjain megrökönyödve MagRuni. – Bocsássatok meg!– Vigyétek már őket! – harsogta egy griff nagy erőfeszítések árán.– Gyalog messze van a patak! – felelte a sas fejű repülő oroszlánnak MagRuni. –

Vissza tudsz vinni minket?– Négy griff vigye vissza őket a patakhoz! – utasította a sziklahordókat BoMagUl.

– A kölykök a legfontosabbak!Ki sem mondta, mikor a gát megadta magát a morajló víz nyomásának, és több

helyen elengedett. Kövek, sziklák ezrei vágódtak minden irányba nagy erővel. Az

26

egyik kő kis híján eltalálta egy sárkány fejét, egy másik viszont telibe vágta egy griff mellkasát, és magával ragadta. Egy pillanattal később a kőtömb egy fa törzsének nyomta, szétzúzta a szerencsétlenül járt állatot, és derékba törte a ház nagyságú fa törzsét. A víz nyomásától lett kőzápor a fél erdőt letarolta, a kövek helyén támadt lyukakon pedig özönllött a víz. Sodrása magával ragadta a kettétört fákat. A kölyköket is csak a föléjük feszített pajzs mentette meg, melyen át kénytelenül nézték a feléjük száguldó sziklát. Nem tudván a védőpajzs erejét, az összes holtsápadtan, rettegve állt, letaglózva szikla méretétől.

– Adjatok le gyorsan fekete jelet, aztán tünés! – ordította torkaszakadtából egy másik mágus. – Mind ideveszünk! Fárad az elmém! Nem sokáig tudom tartani a pajzsot!

TerMagH koppintott, feketén felizzott a meretonkristály, majd ismét borostyán sárga pajzsot borított a kölykökre.

Leszállt négy griff, a kölykök a két tanítóval felmásztak, és szélnél gyorsabban elrepültek. Hosszúnak tűnő idő múlva visszatért egy griff, hátán MagRunival, aki gyorsan lepattant a szárnyas hátáról, hogy máris repülhessen újabb szikláért.

– Mondjátok, mit segítsek! – kiáltotta MagRuni. – Mi ez a lila pajzs?– Egy-egy-három koppintás! – felelte erőlködve BoMagUl. – Kétszer akkora

pajzsot csinál, mint a borostyán. Erősebb is. Éppen ezért, fárasztóbb is. Kiveszi minden erőnket az elménkből!

MagRuni beütötte botjával az egy-egy-három kombinációt. Létrejött az eddig ismeretlen pajzs, a mágus odafordította az árhoz, és máris érezte, hogy szívja az elméjét.

– Mi történt? – kérdezte, nekifeszülve botjával a vízfalnak.– Ne beszélj feleslegesen! – felelte egyikük görcsös fajdalommal…

27

Hetedik fejezet

Gátépítők

Egy egész óra telt el, mióta MagRuni és TerMagH félbeszakította a kölykök első világjárását. Szinte minden jégóriás az áradat megdermesztésén fáradozott. Folyamatosan érkeztek griffek, szárnyas oroszlánok. Pegazusok hátáról törpök ugrottak a mélybe, és a föld alatt erősítették az építményt. A fagypillangók milliói is kivették a részüket a munkából. Ők élelemmel látták el a gáton dolgozókat. Boszorkányok érkeztek, főzetet hoztak. Épült a fal, melyhez a griffek, sárkányok, óriási sziklákat hordtak Varánia minden szegletéből. Az óriássárkányok pedig felváltva támasztották a kőfalat, felváltva lángolták a mézszerű ragacsot, hogy mielőbb megkössön. Sok sárkány pedig gyorsan a szárnyait pihentette a fagypillangók hűsítő nektárjával, hogy mielőbb visszatérhessenek. Nem ilyen megterhelésre szoktatták vékony bőrszárnyukat. TerMagH is visszatért, hetvenhat további mágussal együtt. A nagy erejű lila pajzs kibővült, de lankadatlanul tartotta mindegyik mágus a botját. Egy ősmágus is megjelent, de az ott tapasztalt állapot számára is új kihívás. Nem tudott egyebet, mint ő is lila pajzsot vetni maga fölé.

– Már vagy fél órája tartom ezt a nehéz, lila pajzsot! – zsörtölődött MagRuni. – Rengetegen vagyunk! Most már stabil a pajzs! Beavatnátok végre, hogy mi történt?

– Szó szerint eget rengető a probléma! – felelte BoMagUl.– Mit nem mondasz? – vágta rá MagRuni cinikusan.– Ne szórakozz, MagRuni! – förmedt rá BoMagUl. – A kezdetek óta itt vagyok!

Napkeltétől! Idősebb vagyok nálad, mégsem hánytorgatom fel, hogy tartom a pajzsot. Nekem is nehéz tartani, de itt vagyok! Ne alkalmatlankodj!

– Napkeltétől? – csodálkozott a zsörtölődő MagRuni.– BoMagUl, MagRuni! – kiabálta az ősmágus haragosan. – Nekem sem árulta el

senki, hogy mi történt! TerMagH leadta a fekete jelet, jött mindenki, ahogy tudott! Mindenki egyformán részt vesz a védelem felállításában. Ha MagRuni lett volna itt, akkor ő alkotta volna meg a lila pajzsot! Egyébként látjátok, legalább száz helyen kellene lennünk! Minden felől fekete fényfüst érkezik.

– Bocsáss meg, ZirMagD! – helyesbített MagRuni. – Jómagam nem ismertem a lila pajzsot, valószínűleg a borostyánt használtam volna.

– Addig, míg rájössz, hogy az gyenge! Elméd legmélyebb szegletében találtál volna erősebb pajzsot! Mint ahogy BoMagUl is rálelt. Lehet, hogy nem lila lett volna! De most nem ez a fontos! Engem sem avatott be senki, hogy miért kell tizenkilencezer esztendősen egy lila pajzsot tartanom!

– Egy földrengés kibillentette egyensúlyából az egyik jégoszlopot – taglalta egy boszorkány, aki épp italt öntött a mágusok szájába.

– Egy jégoszlopot? Hogy történhetett ilyesmi? – tanakodott hangosan ZirMagD. – Mit csináltak a jégóriások? Ugrándoztak?

– Soha nem tennének ilyent! – szólalt fel a védelmükre egy másik banya. – És nem is olyan volt az a rengés! BoMagUl mellett voltam, mikor elkezdődött! Tompa morajlás, egyre hangosabb. Lökések a talajon. Egyszer csak hullámzott alattunk a föld. Sokáig tartott, és egyre erősebb lett. Akkora hullámokat vetett a talajon, mint egy hegy. Volt olyan pillanat, mikor négy hegygerinc vette körbe a völgyet. Aztán visszasüllyedt. Sosem éltem át hasonlót, pedig álltam már siető jégóriás lábujjai közt. Meg tudom különböztetni attól a rengéstől. Szerintem egész Varániában lehetett érezni.

– Mi lett a ledőlt jégoszlopban levőkkel?

28

– A legrégebbi álló, sajnos, nem élte túl. Belepusztult. Darabokra tört, mikor a földre zuhant. Két sárkány próbálta tűzzel megolvasztani a dermedt óriást, hátha újra tudja formálni magát. De nem sikerült. A másik kilenc jégóriás is megsérült, de ők majd felépülnek. Egyikük félbe tört, egy másik a karját vesztette, de a felügyelők hamar fel tudták engedni őket, a sárkányok pedig hevítették. Remélhetőleg, pár évtized alatt összeforrnak. Addig teljes pihenőn lesznek, nem mehetnek felügyelni sem!

– Mennyi ideje tartotta az eget az elhunyt?– Két év múlva ment volna pihenni!– Akkor elfáradt! Szegény aggastyán! Ki volt az?– Glecc-el-Nir.– Ó, barátom! – mondta megtörten az ősmágus. Letaglózva vetett egy pillantást a

földre, majd az égboltra.– Ismerted?– Glecc-el-Nir az egyike volt, aki javaslatot tett a Hatalom Tanácsa előtt. Magam

jelöltem ki az első jégoszlop élére. Huszonnégyezer és párszáz évet éltél, most már megpihenhetsz!

ZirMagD óvatosan megfogta a nyakában függő apró sárkány fogat, mely akkora volt csak, hogy nem legetett marokba szorítani, mert összepréselte volna. Szájához emelte, belesúgta elhunyt barátja nevét, majd hosszan belefújt a hegyes végébe. Mélabú, mély búgás töltötte be a völgy levegőjét, és lassan szétterjedt minden irányba. A halk, fájdalmas sóhajtás Varánia legtávolabbi szegletéig elért, talán mindenkihez eljutott. Egy pillanatra minden szem Varánia egére szegeződött, mikor meghallották a nevet, és egy halk mormolással mindenki elbúcsúzott a jólelkű óriástól. Még nem is sejtették, hogy nem sokára megsűrűsödik az égbe fújt nevek száma…

– Sajnálom! – mondták gyászosan a mágusok. – Bármelyikük így járhatott volna! Nem biztos, hogy egy frissen belépett óriás bírta volna. Iszonyatosan nagy volt ez a földrengés! Negyvenhatmillió szurokfa robbant ki a földből a földrengés közelében, egy részük hosszában kettétört.

– Szurokfák? – nézett az ősmágus elképedve. – Negyvenhatmillió? Az majdnem az összes!

– Igen! Tövestől kiszakadtak, és hosszában szétnyíltak! Gondolkodtunk rajt, hogy azokból rakjuk a gátat, és sárkánytűzzel hevítjük a szurkot. De annyira nehéz még az apró csemete is, hogy csak jégóriás tudná megemelni. Még óriássárkány sem képes azt a terhet cipelni.

– Kirobbantak a földből? Pedig a szurokfát az emberi tűz sem égeti el! Mivel áthozni nem tudtuk Pangeából, rengeteg energiát emésztett fel, hogy elpusztítsuk őket.

– Így van! De sokkal nagyobb baj, hogy megbillent az égbolt is. Mire tíz felügyelő jégóriás beállt gúlába, és megdermedtek, addigra egy óceánnyi esővíz ömlött le az égboltról. Annyi idejük sem volt, hogy megdermesszék a vizet, úgyhogy elindult az áradat!

– Óh, te jóságos Holdfénydémon!– Van még valami! – mondta egyikük hezitálva. – Ez nem varániai víz!– Ezt nem értem! – rázta a fejét ZirMagD.– Mi sem! – felelte BoMagUl. – Olyan lehet, mint Pangeában.– Hogy mondod? – értetlenkedett ZirMagD. – Pangeai víz?– Vizsgáld meg! Biztos, hogy nem Varániai! Nincs mágikus tükröződése!

29

– Semmi sincs Varániában, ami emberi! Tudom, hiszen részt vettem a megalkotásában.

– Mind tudjuk, ZirMagD! Ez valószínűleg, mégis emberi. És amiket tőletek tanultunk az első világjárásunkon, azt is el tudjuk képzelni, milyen egy ottani földrengés. Az elmondottak alapján azt mondhatom, a földrengés is emberi volt.

– Hogy pusztítottátok el a fákat Pangeában?– Főnix tűzzel, fagyasztással, óriássárkány tűzzel, ismét fagyasztással. Felváltva.

Mágusbot tüzével. Hasztalan volt. Még csak meg sem pörkölte a vastag kérget. Aztán a boszorkányok javasoltak egy növényi olajt, ami talán beivódik a kéregbe. Erre az olajra lehelt rá annyi óriássárkány, amennyi odafért. Így is csak egyesével tudtuk elégetni, mert a fa kérge teljesen beitta az olajt. A lángok nem tudtak átkapni egyik fáról a másikra. Minden fára több száz hordó olajt öntöttünk, hogy folyamatosan égjen a kérge. Ahogy átégett a tenyérnyi vastag kéreg, és csak a szurok maradt, az rögtön lángra kapott, és pillanatok alatt elégett még a gyökere is.

– Ha minden szurokfa elpusztult odaát, akkor ezek a fák honnan vannak?– Az akkori hetven darab szurokfa mindegyikéről volt egyetlen magunk, azokat

hoztuk át.– Tehát ezeknek a fáknak az ősei az emberi világban éltek?– Igen! Három évig próbálkoztunk vele, hogy újraalkossuk a fákat, de nem sikerült.– Nem értem! Mindig rejtély volt számomra. Ha vágni, feldolgozni nem lehet,

akkor mi haszna van? – kérdezte az ősmágust egy boszorkány.– A formáját leszámítva, semmi hasonlósága nincs a pangeai fákkal. Nincs bennük

mágia, soha nem is volt. Csupán fekete.– Persze, azért szurokfa. De mit akarsz ezzel mondani?– Tudod, hogy működik a mereton kristályod a bot végén? – okította a hallgatókat

ZirMagD. – Csak olyan színt képes alkotni, amit látott. A szurokfa leve a legsötétebb anyag mindkét világban. Fekete, fénytelen, nincs tükröződése, nem csillant meg rajt Holdfénydémon szeme sem. Ha a szurkot nem mutatta volna meg a törp a kristályodnak, akkor nem tudnál fekete fénnyel üzenni. Ezt minden színeddel megtette a törp, aki a kristályodat készítette.

– Ezt értem. De ahhoz elég lenne egy csepp szurok, nem? – Nem, mert a kristály kiszívja belőle a színt. Utána csak egy egyszerű kavics

marad. A szurokfák nagyjából három-négyszáz évet élnek. Volt pár, amelyik megélte az ezer évet, de az nagyon ritka. Annyira megköti belülről a szurok, hogy megfojtja saját magát. Viszont szapora. Ezért van belőle rengeteg.

– Ezt is tudom! – felelte bólogatva a mágus. – Bocsáss meg, ZirMagD, hogy akadékoskodok, de egy valamit még mindig nem látok tisztán. Ha nincs a szurokfában mágia, akkor emberi. Nem? Lényegében, minden növény, állat, boszorkány és mágus Pangeából származik. Azt a levegőt szívták be az ősök, azt a vizet itták mindannyian. Abból alkottátok meg Varániát. Tehát mindennek köze van Pangeához. Az elmúlt tizenhatezer-négyszázhetvenhárom év alatt telítődhetett a talaj, a levegő, a vizek.

– Nem, nem! Ugyan úgy, ahogy odaát törültünk minden mágiát, ugyan úgy itt is töröltük az emberi dolgokat!

–De attól még mindennek az őse Pangeából való! Bocsáss meg, hogy szembemegyek az állításoddal! De a logikám ezt kívánja!

– Tévedsz, fiatal barátom! – harsogott az ősmágus. – Ugyan olyan forróvérű vagy, mint kölyökkorodban. Emlékszem az első világjárásodra. Feltűnően fitogtattad a logikádat. A logikáddal nincs semmi gond, mert helytálló lenne, amit mondtál! De a memóriád már esztendős korodban is megcsalt.

30

– Miért mondod ezt? – kérdezte sértődötten BoMagUl. Tekintetében látszott az erőlködés, hogy visszaemlékezzen az első világjárásra.

– Nem emlékszel, mi?– Majdnem nyolcezer éve volt! Hogy emlékeznék?– Te taknyos! – mondta sértőn az ősmágus. – Nekem is majdnem nyolcezer éve

volt! Mégis emlékszem minden szavadra. Az elmúlt tizenkilencezer-százhuszonhét évem minden szavára emlékszem! Elismétlem, amit az első világjárásodon elmondtam neked, és tizenhárom társadnak. Figyelsz?

– Figyelek!– Csak a mágiát hoztuk át Varániába. Kivéve, a szurokfa magvak. Minden más

színtiszta varániai. Magunkból is kitöröltünk mindent, ami pangeai. A szurokfa magok sok száz évig főnixek közt lapultak. Felcsipegették, megették. Aztán a főnixek elégtek, és a parázsból feltámadtak. Ahogy ma is. Minden mag száztíz alkalommal égett el a madárral együtt, és száztízszer éledt újra. Hetvenhárom alkalom elég lett volna, hogy az emberi múlt legapróbb csírája is eltűnjön a magokból. Biztosra mentünk, és száztízet állapítottunk meg!

– És mi van a meretonnal, meg a keresőfénnyel?– Mondtam már, hogy nehéz a felfogásod? – kérdezte legyintve az ősmágus az

egykori tanítványt.– Nem emlékszem!– Tizennyolcszor mondtam! Lassan megjegyezhetnéd! Neked nem mágusnak

kellett volna születned, hanem törpnek! Nekik ilyen kemény a fejük!– Kikérjük magunknak! – kiáltották többen a távolból a törpök egy csoportjából.– Igazatok van! Bocsássatok meg! – hangzott vissza ZirMagD szava, és

bocsánatkérése jeléül felemelte egyik karját.– Mágusok! – hallatszott a gátat építő törpök közt a morgás. – Semmit sem tudnak!– Hallottam! - vetette oda ZirMagD a csákányosoknak.– Az jó, akkor nem kell megismételnünk! – vágott vissza egy idős törp.– BoMagUl! Elkanyarodtál a mondandódtól!– Mit kezdtem el mondani?– Nem tudjuk, még nem mondtad! De a földrengéssel kapcsolatos lehet! Ha jól

emlékszem! Már pedig, jól emlékszem.– Földrengés? – gondolkodott félig hangosan a feledékeny mágus. – Igen! A

földrengés! Azt még nem tudjuk, hogy az égbolt megbillenése hogy hatott a többi jégoszlopra. Rengetegen vagyunk itt, mégsem tudjuk kordában tartani a vizet. Ha valamelyik másik jégoszlop is megsérült, akkor Varániának vége! Bízzunk benne, hogy nem szakad ránk az egész égbolt…

Még ki sem mondta, mikor egy lökés terítette le a lábáról a vénséget. Mindenkit megcsapott a lökéshullám, aki a földön tartózkodott. Megtántorodtak, elestek, az ülők hanyatt vágódtak. Aztán, ahogy jött, ugyan úgy távozott az ismeretlen.

Egy fiatalabb mágus elejtette botját, rés keletkezett a lila pajzson, ahol rögtön tódult kifelé a temérdek víz. Összetapasztott sziklák vágódtak neki egy óriássárkány szárnyának, a kövek éles pereme átszaggatta a vékony bőrhártyát, lendülete kettétörte az egyik karját. A sárkány a hirtelen fellépő fájdalomtól velőt rázó üvöltésbe kezdett, és vastag lángcsóvát lehelt az égbe, mely kis híján eltalált egy pegazust. Kilenc törp szakállát égette meg tüzes leheletével, miközben az oldalára vágódott.

– Dracan! – kiáltották rémülten.Többen gondolkodás nélkül odarohantak volna a sérült sárkányhoz, de az ősmágus

egy ismeretlen koppintási renddel kötést hozott létre a botok közt, ami kényszerítette a mágusokat a pajzs megtartására.

31

– Nem lankadhat a figyelmetek! Dracan! Hogy vagy?– Nem jól! – üvöltötte a szerencsétlenül járt sárkány tömören. Fájdalmasan tekintett

át a bőrlebenyén támadt lyukon, amin majdhogynem a feje átférne.– Megmaradsz?– Ha nem pusztulok bele, akkor igen!– Sárkányok! – zsörtölődött az egyik törp, aki épp megperzselt szakállát igazgatta.

– Azt persze senki nem kérdezi meg, hogy törpök, jól vagytok-e? Háromszáz éve növesztem ezt a szakállt, egy tréfás kedvében lévő sárkány meg leégeti! Most hogy nézek ki? Dracan, jól vagy? Az a lényeg! Oké, nagyfiú! Minden rendben lesz!

– Elég legyen! – vetett véget a hőzöngésnek ZirMagD.– Erről beszéltünk! – mondta az egyik mágus. – És ez csak töredéke az első

földrengés erejének!– Érthetetlen! Tényleg nem varániai…

32

Nyolcadik fejezet

Mord-öböl

Orrfacsaró szag terjengett minden irányba. A rothadó tetem bűzéhez hasonlítható. Nem volt olyan ruhaanyag, amely palástolni tudná, így jócskán belélegezhette mindenki, aki megközelítette a Mord-öböl peremét. Hiába a hatalmas erdő, a gazdag aljnövényzet, és a valaha kristálytiszta óceán, semmi sem kötötte meg a szagokat. Lépten-nyomon elhagyatott, összetúrt fészkek borították a talajt, majdnem mindegyikben törött tojáshéjak, apró pikkelyek, szárnyas hal csontvázak, fénymadár maradványok, melyek fölött szárnynélküli dögevők röpködtek. A fákról ruhafoszlányok, szagzáró köntösök csüngtek. Ragacsos, nyálkás folyadék csöpögött róluk a talajra, ami lassan szétmarta az alatta lévő aljnövények leveleit. Feketén, lüktetve izzott a kimart fű, vékony, füstszerű csík kavargott felfelé. A vastag lombkorona ellenére, a nap sugarai egészen a talajig értek. Darabokra tört tükrök apró szilánkjai sziporkáztak a rájuk vetülő napfénytől. Az egész öböl felszíne gőzölgött, rekkenő volt a hőség, émelyítő a levegő vibrálása. A bomló levelek, halcsontok hozzákeveredtek az amúgy is irtózatos mord szaghoz, ami miatt még a fényszúnyog is meggondolta, hogy zaklassa a keverék faj példányait.

Egy mord telep, ahol a fészkekből ítélve négy-ötszáz kifejlett mord tanyázhatott, és nagyjából ugyanennyi porontyot fialtak.

***

Varánia legveszélyesebb fajának tekintették a mordokat. Savanyú, erjedt szagú. Egyetlen harapásával megfertőzte az egész testet. Alattomos, kiszámíthatatlan. Általában harminc-negyven fős csordában jártak, egymagukban ritkán lehetett találkozni velük. Rendszerint útonállóként tevékenykedtek. A harapás mellett hajlamosak voltak a túlzott agresszióra, ami nem egyszer az áldozat halálával járt. Szagzáró köntösük miatt még a tapasztalt mord-vadászok sem mindig vették észre a közelben tartózkodó mordot. Rendkívül igénytelenek voltak, mind táplálkozásukat, mind a viselkedésüket tekintve. Annak ellenére, hogy egy óceán öblének a partján éltek, talán sosem jártak benn tisztálkodni. Még a pangeai időkből volt egy rövid feljegyzés, miszerint betegségben elhullott társukat előszeretettel fogyasztják nyersen.

Nem hasonlíthatták más fajokhoz. Mindenből volt bennük egy kicsi, mintha a testüket is összelopkodták volna. Mozgásra emberinek-mágusnak tűntek. Két lábon jártak, ruhát hordtak, de lábbelit az ormótlan karmok miatt nem. Alacsonyak, akár a törpök, de hegyes fülűek, akár egy pegazus. Ujjaik végén köröm helyett a griffekéhez hasonló erős karmok nőttek. Egyedül az orrfacsaró szaguk, amit a sajátjuknak mondhattak.

Pangeában négy kevert faj élt, mindegyik hasonlított a mordra. Küllemre is, életmódra is. Sokszor voltak szövetségesek az emberi világban is, Varániában is. A kriper és a gerf nem volt ennyire alattomos. Párszáz éve egy hadjáratban elpusztult az utolsó gerf. Vagyis, az óta nem láttak egyet sem. A kriperek jóval régebben, háromezer éve haltak ki. A namor faj elpusztításáról maguk a mordok tehettek, melynek jogalapját egy elárult szövetség adta. A jogosnak vélt sérelmet a saját igazságszolgáltatásuk oldotta meg; élve ették meg a felhajtott namorokat.

***

33

Kenta Úr, az íjászok tábornoka vezette a négyszáz fős csapatot a Világóceántól pár motan távolságra. Megannyi vágás, karmolás, szúrás hege tarkította a fáradhatatlan harcos testét. Sokszor volt halál közelben egy-egy sérülésének köszönhetően, de szívós, nyakas természete nem hagyta, hogy feladja. Háromszázhetven évesen is ragaszkodott minden rajtaütésen részt venni. Hajlott kora miatt járása néha fájdalmakkal járt, amikről nem nagyon akart tudomást venni, de látása pontosan olyan éles, mint esztendős csikó korában. Úgy feszítette íját egy összecsapás alatt, hogy a siheder száz évesek megirigyelhették. Kiválóan ismerte fel az adott terep- és erőviszonyokat, és gyors észjárásával ki is használta annak minden előnyét.

A kentaurok óvatosan bujkáltak az ágak között, folyamatosan feszített íjjal. Felkészültek a mordok támadására, akiket a saját otthonukban akartak meglepni. Kenta Úr a fészkek láttán elbizonytalanodott. Ennyi lakóhely, és mind üres. Ábrázatára a gondterhesség redői ültek. Az évekig tartó felderítés ellenére, úgy nézett ki, hogy a rajtaütés nem hozza meg a várt sikert. A harminckettedik telepet tárták fel, ez is teljesen üres. Egyet felfedtek két napja, ahol találtak egy fészekaljnyi mordot. De ezen kívül semmi.

Vészterhesen konstatálta élete talán első nagyobb tévedését, mikor tompa morajlás zavarta fel az egész csapatot. Az erdő lakói elnémultak. Nagyon távolról, és mintha a föld alól közeledett volna valami. Közvetlenül a lábuk alatt haladt el. Mikor az ismeretlen odaért a patáik alá, a kentaurok egy erőteljes lökést éreztek lentről, melytől sokan egyensúlyukat vesztve társuknak dőltek. Az ijedtségtől több nyílvessző is elszabadult, kis híján sérülést okozva. Aztán a láthatatlan ellenség tovább haladt. Nyugtalanság telepedett rájuk, egy helyben toporogtak, forgolódtak. El akarták taposni. A morajlás hasonlított saját nagy létszámú vágtájukra. Félelmet keltett bennük a föld remegése. Ahogy meglepte a portyázókat, úgy el is tűnt. Aztán újra hallották a neszezést az avarban, és lassan a faágakon is visszatért az élet.

Az íjak idegein feszülten várakozó nyílvesszők a bokrokat pásztázták. Ha valami előbukkanna egy bozótból, kapásból kirepülne a nyíl, még mielőtt kirajzolódna támadójuk alakja. Parancs nélkül bármelyik kentaur kiengedte volna a nyílvesszőt, akkora volt a riadalom.

– Tábornok! Az öböl! – hallatszott a kiáltás. – Eltűnik!A partot figyelték kétségbeesetten. Egy nagyobb szakaszon a szemük láttára

szakadt be a homokos föveny. Egy forgó víztölcsér alakult ki, amely magába szippantott mindent, és süllyedni, tágulni kezdett. Mikor csillapodott, kirajzolódott a mélyben egy szakadék, amelybe zuhatagként ömlött le a gőzölgő víz, fülsiketítő robajjal. Az öböl vizének fele eltűnt, mire kiegyenlítődött a szintje.

Ismét síri csend. Kenta Úr utasítására hátrálni kezdtek. Lassan, minden léptükre nagy gondot fordítva. Távolról újra a korábbi lódobogásszerű morajlás hallatszott, és gyorsan közelített. A hátrálást megtorpanás követte. Többen erőteljes kiabálásba kezdtek, toporzékoltak, ijedten forogtak egyhelyben. Ahogy közelített az ismeretlen, úgy fokozódott a riadalom. A mindig fegyelmezett csapat egysége megbomlani látszott. Hátsó lábra álltak, és nagy lendülettel mellső lábukat leverték a talajra, mikor a patájuk alá ért a támadó. Összeütköztek, és ijedtükben egymást rugdosták hátsó lábukkal. A morajlás és kiabálás ellenére is hallatszott egy-két csont megroppanása. Nyílvesszők tucatjai csapódtak be a földbe, ahol az idegent gondolták. A zűrzavar két kentaur vesztét okozta, akiket a mélybe rántott a zubogó víz.

Még morajlott a föld, de az ismeretlen megint tovább állt. Vége. Ismét. Füleltek, rendezték a soraikat, de továbbra is megfeszített íjakkal forgolódtak célpont után kutatva.

34

Hirtelen iszonyatos forróság csapta meg a csapatot. A magas égből érkezett valami, aminek a hője mintha a földbe akarná préselni őket. Először csak az égető meleg, aztán egy forró széllökés. Gyorsan közelített. Gyorsabban, mint a földalatti támadó. Fullasztó, keserű szag ereszkedett rájuk a föléjük tornyosuló fákról. Némelyiknek a lombkoronája már lángolt. Deréknyi vastag, égő ág zuhant a mélybe. Elakadt egy lejjebb nőtt ágon, a lendülettől levált milliónyi apró parázs. Mint megannyi kicsi csillag, szikráztak a levegőben, felgyújtották a száraz bozótost. Az íjászok addig nézték tanácstalanul a lehulló fényeket, míg maguk is részeseivé váltak. Lángra kapott körülöttük minden, ami eddig még nem égett.

Egy izzó gömb repült el felettük, ami több száz fát vágott keresztbe, és a következő pillanatban becsapódott a Világóceánba. Se eleje, se vége a vaskos törzsek csontig hatoló reccsenésének, a pattogó tűznek, a kentaurok kiáltásainak, amelyeket több száz motan távolságból is könnyedén elnyomott az óceánból megindult árhullám dübörgése. Kenta Úr menekülésre adott utasítást, de csapata nagy része már jóval odébb kerülgetett egy másik bozóttüzet.

Nyomukban az ár, amely gyökerestől csavarta ki a parti fákat. Előttük kisebb-nagyobb tűzfészkek keletkeztek a lezuhanó törzsektől. Minden botlás, rossz lépés, vagy rossz irányváltás végzetessé vált. Egy kimerült kentaur összecsuklása három másikat gáncsolt el.

Fogytán vopt az íjászok ereje. Harminc motan távolságot vágtattak a fojtó, égető levegőt kapkodva. Többen törött lábszárral, vagy egy eltévedt nyílvesszővel a combjukban.

További tűzgolyók suhantak el felettük, jóval magasabban, mint az első. Talán nyolc, tíz. Számolni sem lehet. Négy az óceánban landolt, melyek az elsőnél kétszer magasabb árhullámot gerjesztettek. A többi a szárazföldbe csapódott, a Világóceánon túl. A tűzgolyózápor megszűnt, égető hamu hullott helyette. Kisebb földrengések továbbra is kísérték a csapatot. Kövek pattogtak a vágtázó paták alatt.

Egy keskeny repedés futott végig a talajon, a menekülőktől nem messze. Ahogy roppant, úgy szállt fel a por a résből. A vékonyka hasadás egyre tágult, mélyült. A beomló perem fákat, sziklákat sodort magával a szakadékba.

Fél percre alábbhagyott a talaj mozgása. Az óceán hatalmas hullámát jócskán lehagyták, kaptak egy szusszanásnyi időt. Csak a fojtó, keserű levegő és a fentről hulló finom szürke hamu maradt. Kenta Úr egy utolsó, nagy vágtára adottnparancsot a sereg maradékának; rohanjon mindenki, amerre lát. Egyúttal megköszönte minden katonájának, hogy ő vihette őket csatákba, és elnézést kért, hogy elbukott; nem tudta megvédeni a beosztottait. Eddigi legnagyobb csatájuk következett, melyet nem íjakkal, nem nyílvesszővel vívnak. A szokványosnak induló felderítés eddig negyvenhét áldozatot szedett, és ki tudja, hányan lelik még halálukat, míg biztonságos helyet találnak. Talán, nincs is biztonságos hely…

Kenta Úr megvénült, hamuszürke ábrázattal fejet hajtott katonái előtt, miközben a nyakában lógó sárkányfogat a szájához tartotta.

Mielőtt belefújt volna, hogy összehívja a Hatalom Tanácsát, meghallotta a távolból a mélabús kürtszót. A monoton, hosszú búgásba kilenc másik vegyült, Varánia minden szegletéből…

35

Kilencedik fejezet

Hagria

Beköszöntött a reggel. A Nap felkúszott Varánia egére. Ragyogóan tündökölt az ég boltozatán, egyetlen felhő sem merészelt az útjába állni, hogy beárnyékolja a világot.

A Suttogó Hegyoldal lankáit beborító, hosszú, lila fűszálak végén lassan összegyűlő harmatcseppeken megcsillanó napfénytől az egész hegy sziporkázóan tündökölt, mintha az egész egy hatalmas tükör lenne. Ahogy a Nap elhagyta a horizontot, egyre inkább úgy tűnt, mintha nem is egy, hanem két Napkorong lenne, két kéklő égbolttal. Ahogy fokozatosan melegedett a levegő az éjszakai hidegből, a harmatcseppek elszakadtak a fűszálaktól, és csilingelve a talajra hulltak. Az egész hegyoldal zengett a milliárdnyi apró harangtól, melyek összessége nagyon is dallamosan hallatszott lenn a völgyben. Mikor az utolsó harmatcsepp is lehullt, árhullámként zúdult rá a völgyben elterülő városra a harmatból lett özönvíz, mely iszonytató ereje ellenére is szelíden gördült le az alant lévő házakra. Amint a víz elérte a lakott területet, az összes csepp felemelkedett a legmagasabb épület magasságába, és egy pillanat alatt visszazuhant a földre, újra a korábbi dallam kíséretében. Minden egyes hajnalban más-más dal ébresztette Hagria lakóit, és ahogy jött, úgy rögtön elpárologt, szertefoszlott a levegőben.

Hagria a Suttogó Hegyoldal lábánál terült el, nagy kiterjedésével mélyen benyúlt a síkságba. Varánia lakosságának nagy része a hegy körül élt, elhelyezkedésének köszönhetően mindenki megtalálta a magának megfelelő életteret.

Kivételt képeztek a jégóriások, akik a világ peremét ritkán hagyták el, és a főnixek, akik maguk határoztak úgy, hogy saját világrészt hoznak létre. A folyamatosan elégő és újraszülető főnixmadarak tüzétől minden lángokban állt, más számára kibírhatatlan hőséggel. A Főnix Liget vörös izzása egész Varánia egén látszódott az éjszakában. A főnixek bejártak Hagriába, de sosem töltötték a város házai közt az éjszakát. A Suttogó Hegyoldal volt Varánia egyetlen olyan világrésze, melynek nem a közepén foglalta a Bátorság-patak. A hegy lábánál csordogált, méretes sziklákkal elkerítve a kölykök kíváncsiskodó tekintetétől.

Maga a város egy negyven motan átmérőjű körben helyezkedett el. Új épületek, tározók, házak mindig a város szélére épültek, így folyton nőtt. Nem voltak utcák, terek. Leszámítva Hagria kellős közepén álló kívánságkutat körülvevő nagyobb, kikövezett részt, ahová megtiltották az építkezést. A kút terét jelölték ki a nagy ünnepek helyszínéül, ahol a teljes lakosság kényelmesen elfért. A kikövezett teret egy folyó vette körbe, teljesen elzárva a város többi részétől.

A házak lazán álltak, akár a szétszórt magvak. Éppen ahová a tulajdonosa építette. A tér körül épült lakóhelyek mindegyikéhez kőhíd ívelt a patak felett. Nem különítettek el városrészeket a különböző fajoknak. Hagriában mindenki rendben élt a másik mellett.

A külső épületeket elhagyva termőföldek terültek el, azon túl ameddig a szem ellátott, erdő és mező váltakozása határozta meg a látképet, ezer meg ezer színű fákkal, virágokkal.

Már a hajnali első napsugarakkal egy időben cikázó mézmadarak millióival telt meg az égbolt. Önfeledten repkedtek virágról virágra. Az ébredező fagypillangók lerázták szárnyukról az éjszaka rájuk dermedt párát, melynek permete magasan felemelkedett a levegőbe, felhővé állt össze, majd egy áztató esőként visszatért a felszínre. Az esőzés alatt megnyíltak a szivárványhidak, melyeken az unikornisok

36

gyorsan a talajra vágtáztak, hogy legeljenek a még nedves, ropogós fűből. A földre hullott esővíz aztán a dupla napfény hatására hamar felszáradt, s mire a város lakói felébredtek, kápráztatóan lila, selymes fű borított mindent. Az éjszakai fagynak, a gyors zápornak nyoma sem volt. Csak a város közepén álló feneketlen kívánságkút megemelkedett vízszintje árulkodott a hajnalban történtekről. Ha nem volna teteje, a dupla napfény pillanatok alatt felforralta volna a kút vizét. Így viszont csak a hajnali zápor vizét eresztette át, pontosan annyit, hogy a talaj magasságáig emelkedjen a vízszint.

Olyan magasan nyúlilt az égbe a Suttogó Hegyoldal, hogy napkeltekor két szomszédos világrészre vetett árnyékot, és a hegycsúcsról a szomszédos világrészek peremterületét is láthatta a letekintő. Tíz motan magasságúra becsülték, de nem tudták pontosan lemérni, mivel éjszakanként megváltoztatta a formáját. Csipkézett gerincével a hegy úgy helyezkedett el a város fölé tornyosulva, hogy az alant lakók négyszer látták a napfelkeltét. Először a valódi, első napkeltét, majd a tükröződését a lila tükörben, aztán másodjára mindegyiket ismét, mikor a Nap kibújt egy sziklaszirt mögül.

– Napos reggelt! – köszöntötték egymást a város lakói. Kölykök ugrándoztak mindenhol. Repkedtek a szárnyasok, mindenki láthatóan jól érezte magát.

A kentaurok már gyakorlatoztak a lila mezőkön, vágtájukkal megzavarva a békésen szaladgáló unikornisokat. Íjak, nyílvesszők nélkül rótak egy nagy bemelegítő kört, a fegyvereket a szárnyékokban hagyták; a hajnali pára tönkretenné azokat.

– Napos reggelt! – köszöntötte lakóit egy hatalmas fa, akinek törzsében egy család lakott már évszázadok óta. Ágain a kölykök csimpaszkodtak, csúszdáztak naphosszat. Újszülött kölyköt saját maga ringatott finom hajtásaival, besegítve az ott lakó családnak.

– Napos reggelt! – hallatszott az égből is egy hosszúra nyújtott köszönés.A hang gazdája egy jégóriás, aki épp áthaladt a világ egyik végéből a másikba.

Lassan közlekedett, nagy léptekkel. Két lába között eltörpült az óriási város. Árnyékot vetett Hagriára, a hegyoldalra. Ami neki egy rövidke köszönés volt, az a városlakóknak mélabús, sokáig tartó mormogás. Léptei súlyától pattogásnak indultak az épületek.

Sok mágus földbe vájt kalyibákban élt, melyeknek éppen csak a teteje látszott, de Hagria legtöbb épülete ugráló kövekből épült. Már a napkelte rázós, hiszen az éjszakai fagyot a kövek is igyekeztek lerázni. Több millió szikladarab pattogott egymáson, hogy mielőbb átmelegedjen. Magasra nyílt szét minden épület, és erőteljes huppanással értek földet. Nyolcszor-tízszer fölpattantak, mire újra jól érezték magukat. Míg a kövek pattogtak, nem volt ajánlatos nekilátni aprólékos munkának. Türelemmel ki kellett várni, másnap hajnalig úgyis abbamaradt. A jégóriás megjelenése kissé felborította a mindennapok rendjét. Nem sokkal, pár perccel. De a kövek már kiugráltak magukat, mire a hegy lábánál szárnyas oroszlánok felébredtek. A dühöngő szelekhez lehetett hasonlítani, mikor az egész oroszlánfalka egy nagy, közös ásítással jelezte a reggelt. Bömbölésüktől a fűszálak is megrekedtek egy pillanatra. Aki addig még szunyókált az előző este elfogyasztott mézsörök hatásától, az oroszlánok csontig hatoló ásítására biztosan kijózanodott. Mikor együtt ébredt a falka az ugráló kövekkel, akkor volt csak az igazi világvége. Tizenhatezer év sem volt elegendő, hogy Varánia lakói megszokják a közös reggeli ébresztőt.

Az épületek közt, ahová a Nap fénye még nem ért el, kis sárkányok hevítették a fészkeiket. Lángot leheltek a tojásokra, és hagyták, hogy az egész fészek elégjen a tűzben. Amíg a Nap nem melegítette a tojásokat, addig a forró hamu megtette. Később majd elrepülnek, hogy a hegyoldalban gyűjtsenek új fészeknek való füvet.

37

Az óriás sárkányok nem védték ennyire a tojásokat. Azok akkorára nőttek mint egy oroszlán feje, és vastag volt a tojáshéj, mint egy unikornis szarva.

Egy pillanatra idegen zaj ütötte meg a völgy lakóinak fülét. Hirtelen támadt zavarukban a fénymadarak összeütköztek. A dalnokfák megrezzentek. A Kívánságkút vize fodrozódni kezdett, apró hullámokat vetett. Némelyik kentaur csikó megbotlott, a sárkánytojások összekoccantak. A gyenge fagypillangók ezresével hulltak a földre az ijedtségtől.

Aztán abbamaradt. A kentaurok felsegítették a csikót, kérdezték, és benyargaltak a városba. Mágusok vették tenyerükbe a pillangókat, és engedték újra a levegőbe.

– Mi történt? – kérdezte mindenki a kívánságkút körüli téren gyülekezve a másiktól.

– Változhattak a világrészek? – találgattak.– Az ilyen? Nem így szokott!– Hol ilyen, hol olyan! Emlékeztek, hogy zajlott legutóbb? Akkor sem volt a

megszokott!– Négy griff tegyen egy kört! Két óriássárkány repüljön fel a hegycsúcs! Egyikük

vigyen fel engem is! – javasolta MagTirM, a városban tartózkodó ősmágus. – Nézzünk le a világrészekre! Utána többet tudunk! Senki ne maradjon egyedül! A csikó jól van?

– Igen! – felelte egy idősebb kentaur. – Csak megijedt!– Mint mindenki! – vágta rá a fagypillangók legöregebbje.– Indulhatunk? – sürgette az ősmágus a két önkéntes sárkányt.– Igen! – vágták rá egyszerre.MagTirM a maga találékony módján felugrott egyikük hátára, és nyomban

felemelkedtek. Kisvártatva a négy griff, nagy port kavarva, szintén felszállt, és négy irányban elhagyták Hagriát…

…– Nekem úgy tűnik, hogy nem változtak a világrészek – mondta az egyik sárkány a hegy csúcsáról körbetekintve.

MagTirM a szeme elé tartotta botja meretonkristályát, azon keresztül vizslatta az alant elterülő tájat. A kristályon át nézve mindent felnagyítva látott, mintha tized annyi volna a távolság.

– Úgy látom magam is! – helyeselt a vén. – Nem változtak! Minden a helyén van!Még ki sem mondta, máris egy erősebb földalatti morajlás lökte a földre az

aggastyánt. A sárkányok a farkuk végével érezték a lökést, még jóval a bekövetkezése előtt, így a morajláskor már ösztönösen a levegőben lebegtek.

– Jól vagy? – kérdezték, mialatt leereszkedtek a talajra.– Jól! – válaszolta félig felegyenesedve Varánia második legöregebb mágusa,

közben földön heverő botjáért nyúlt.– Te jóságos Holdfénydémon! Menjünk gyorsan! – sürgette a sárkányokat, és

megragadva a botot, rohanni kezdett lefelé. – Valami történt a völgyben!– Hogy?– A kristályban láttam valamit! Gyorsan! Kapjatok már fel! – kiáltotta az aggastyán

futás közben, és megragadta a sárkány egyik pikkelyét.Zűrzavar fogadta őket Hagriában. Zaklatottan, idegesen rohangáltak a város lakói.

Ami a hegycsúcson csak egy kis lökés volt, az a völgyben egy nagyobb rengés. Ház méretű rögök, sziklák százai hömpölyögtek lefelé a domboldalon, melyeket mágusok igyekeztek lila pajzzsal távol tartani az épületektől. Szinte mindenki, akinek szárnya van, a levegőben cikázott. A legfiatalabb kölyköket igyekeztek minél messzebb, a városon túli mezőre menekíteni. Az óriás sárkányok tízesével kapkodták fel a talajról

38

a védteleneket, miközben kentaurok tértek vissza a gyakorló mezőről. Némelyik erősen húzta valamelyik lábát, így az egész csapat az ő tempójukra lassítva közelített a városba, megtudakolni, mi történt.

Újabb morajlást észkeltek. A közeledő kentaurok egymásnak dőltek, amikor elveszíteték egyensúlyukat. Kőzápor hullt a hegyoldalról. Gyorsabban érkeztek a kövek, mint ahogy a mágusok kiterjesztették volna a pajzsot, így könnyűszerrel átjutottak a védelmi vonalon. A sziklák megállíthatatlanul görögrek, némelyik akkora volt, mint egy dalnok fa. Sokat megállítottak az óriás sárkányok, hátukat és szárnyukat a köveknek támasztva. Némelyiket elcsípte egy-egy mágusbot kivetett barna hálója, és a kisebb görgetegek is beleragadtak a mézbe, ami a rengéstől felborult hordókból csorgott ki. Több kő elkapásában a fák is segédkeztek. Egy-egy indával, vagy vastagabb ágakkal.

Húsz-harminc épület esett áldozatul a város szélén, a hegy lába előtt. Némelyik félkészen, némelyik nem rég készült el. Mellettük emelőszerkezetek összetört darabjai fetrengtek a földön. A becsapódó sziklától szétszóródtak a falakat alkotó ugráló kövek, és utána nem igazán találták meg saját helyüket, így eldeformálódva álltak újra össze, torz, felismerhetetlen épületet rakva.

Fekete füstcsík jelent meg az égbolton, melynek hívására a mágusok azonnal meglódultak. A pajzsot alkotók sem kivételek. Nem gondolva egy esetlegesen megismétlődő kőzáporra, leállították az egyetlen hatékony védvonalat. A fekete fény az összes mágust a Vízkör mellé rendelte, ahonnan egyikük a magas égbe engedte a hívó jelet. Aztán teljes zavarukban mindegyik az égre nézett.

Fekete füstcsík. Érezték, honnan. Több ezer motan távolságból. Menniük kellene. De Hagriában is nagy volt a baj. Még egy fekete füstcsík, más felől. És megint. Tucatjával érkeztek az érzések, ide is menni kellene, oda is menni kellene. Mi tévők legyenek? Számukra fekete az égbolt, annyi volt a fekete fény. Varánia minden világrészéből. Több is. Zavarodottan, tanácstalanul várták egymástól a megoldást.

A teret körbevevő patak sosem látott módon áramlott körbe-körbe a medrében. Tengerként háborgott, a hullámok átcsaptak a gyaloghidakon, erőteljesen ostromolva annak köveit. A masszívan kirakott átkelőkből kettő éppen a mágusok szeme láttára omlott össze. Pár percig tartó keringője után egy szempillantás alatt lecsillapodott, és ismét szelíd folyású patakként őrizte a kívánságkút terét. Az addigi ádáz hullámoktól takarásban lévő kút szájából gőz zúdult felfelé, ami rögtön lecsapódott a kikövezett téren. A Kívánságkút teljes teteje megemelkedett, és nagy huppanással zuhant vissza a térre. Izzott a levegő, a mágusok tehetetlenül hátrálrak a forróságtól. Annyira hirtelen tört rájuk a gejzír, hogy idejük sem volt pajzsot húzni maguk elé. Többen égési sérülést szenvedtek, mire a borostyán színű ernyőkkel védekezni tudtak volna. Akik az első rengés után a téren maradtak tanakodni, azok nagy része nem élte túl az iszonyatos forróságot. Aki túlélte, velőt rázó sikollyal kért segítséget. Boszorkányok érkeztek rögtönzött balzsammal, fagypillangók verdestek szárnyukról hűsítő párát.

A következő pillanatban földrengés rázta meg a világot, melytől mindenki megtántorodott. Házak, épületek százai omlottak össze az erőteljes rázkódástól. Az épületeket alkotó ugráló kövek szanaszét gurultak, a Kívánságkút lerobbant teteje össze-vissza pattogott a téren. A város lakói a pattogó kövek közt próbáltak távolodni. A város fölé emelkedő víztározók, az építkezésekhez használt ácsolatok és magas daruszerkezetek összeroskadtak, maguk alá temetve az alattuk álló épületeket. A Vízkörön belüli kikövezett tér szorosan álló kövei nyílvesszőként lövelltek a magasba.

39

Izzó tűzgolyók száguldottak keresztül az égen iszonyatos magasságban, és égető, keserű por hullott a levegőből. Egy tűzgolyó a Hagrián kívüli nagymezőre zuhant, ami rögtön felperzselt maga körül mindent.

MagTirM a nyakában lógó sárkányfogra fogott, és belefújt. Vele szinte egy időben minden felől ugyan az a mélabú, monoton búgás hallatszott Varánia egén. A létező legmélyebb hang. Terjedése közben a fűszálak elhajlottak, a vizek tükre fodrozódni kezdett, és Varánia minden lakójának testén átfutott a borzongás, a félelem.

Egyetlen másodperc sem telt el, az ősmágus két fiatalabb, de rettentően idős társával rohanni kezdett a Bátorság-patak felé…

40

Tízedik fejezet

Csontok Mocsara

Varánia legeldugottabb része volt a Csontok Mocsara. Ugyanakkora világrész, mint az összes többi, ugyan úgy összeköttetésben volt minden más világrésszel a Bátorság-patak révén. Kiszámíthatatlansága miatt mégis rendkívül kevesen keresték fel. A legtöbb varániai egyetlen alkalommal tette be a lábát, mikor megismerte a harmadik világjárásán.

A jégóriások feje fölé emelkedő, nagyon vékony törzsű fák alkották az erdők zömét, akkora támasztó gyökerekkel, hogy egy kifejlett óriássárkány könnyűszerrel átbújhatott alattuk. A jellemzően bíbor lombkorona magasan a felhők fölé nyúlt. Tiszta levegő estén is csak nagyon kevesen láttak fel abba a magasságba, de általában sűrű köd borított mindent a lombok aljától a talajig. A fák ritkásan álltak egymás mellett, ami a terebélyes lombkoronának volt köszönhető. Fentről vastag kúszónövények csüngtek, és nőtek össze a szomszédos fák liánjaival, összekötve mindegyik fát. A talajon vastagszárú csontrágó bozót indái terjedtek egyik fáról a másikra. Szokatlan látványt nyújtott a csuklónyi vékonyságú, égig érő fatörzs, a tetején egy hegy méretű, ágas-bogas levélzettel. Levélhullajtáskor annyi levél borította egy fa alatt a talajt, amiben egy óriássárkány a családját biztonságosan elrejthette. Képtelenségnek tűnhetett, hogy dacolhattak a szélsőséges időjárással a vékonyka törzsek, melyek az idő múlásával egyre karcsúsodtak. A fák többsége öt-hatezer éve tört a magasba rendületlenül, azok törzse már csak egy ujjnyi vékonyra zsugorodott.

A Mocsárfa hosszú élete legtöbbször a saját törzse elfogyásával ért véget. Halála általában egyik éjszakáról másnap hajnalra következett be, mikor az éjszakai fagy elporlasztotta a maradék törzset. Hangos reccsenéssel-, mint ahogy egy tó jege roppan-, elvált a kúszó liántól, és lezuhant a földre a lombkorona, egyenesen a kiálló gyökereire. Összenőtt a két szabadon maradt csonk, melyekről elporladt a tő, és nyomban rothadásnak indult a milliónyi falevélben lévő nedvtől. Két éjszaka elteltével a hatalmas fa maradványa teljesen elkorhadt, helyén egy tátongó lyuk maradt, amit teljesen kitöltött a ragacsos nedv. Ez az émelyítően büdös, ragacsos lé adta a mocsárvilág aljzatát. Aki belelépett a ragacsba, annak egy napja volt hátra. A nedv felkapaszkodott áldozatán, belefolyt a szájnyílásába, és elöntötte az egész testet, utána belülről kifelé szétmarta a húst, a bőrt. Csak a csontok maradtak.

Az elporladt fát felváltotta a csüngő lián, ami gazdája után még évszázadokig lógott a környező fákról. Megszámlálhatatlan fa élte hosszú életét a mocsárban, így nem telt el éjszaka porladás nélkül.

Az ocsmány szag és sötétség ellenére bogárfajok ezrei éltek itt. Valamelyik sárgán, valamelyik kéken világított. Egy részük a ragacsból nyerte táplálékát, mások a liánokból, a többi az előzőekből. Volt idő, mikor a törpök használták a bogarak fényét a mereton kristályok feltöltéséhez. A mordok pedig előszeretettel lakmároztak mindegyikből. Ha élve eljutottak a mocsár belsejébe…

A Mocsárfák ezer felé tekergőző gyökerei közt csak nagy ismerettel lehetett elhaladni. Óvatosan kellett megközelíteni minden tövet, minden fát. Egyetlen rossz mozdulat könnyen sérüléshez vezethetett. A Csontbozót a legkisebb karcolásból kiserkent vért is azonnal kiszagolta, és tüskés indáival belefúrta magát a sebbe. Ha kiszagolta, akkor már az övé volt. Csápjaival, indáival addig nyújtózott a sebesült felé, míg utolérte. Egészen a csontig hatolt, annak falán szétterjedt az egész testben. Kibírhatatlan fájdalommal körbenőtte a csontokat, majd összeroppantotta azokat. Még

41

életben volt az áldozata, mikor az összes csontját porrá zúzta, és magába szívta. A csontpépet ez után a földre ürítette, beleültette a magjait, és a péppel betakarta őket. A bogarak páncéljával elegyítve a csontpépet, mereton keménységű tojáshéjat képzett, mely akár egy felnőtt sárkány lépteit is kibírta. Kicsontozott áldozatát ott hagyta, ahol bekebelezte. Akár órákon keresztül is vergődhetett a puhatestűvé vált test, amely inkább választotta volna a gyors halált a mocsár levétől. Csakhogy a mocsárfa nedve nem kedvelte a meghagyott ételt, mint ahogy a Csontbozót sem falta fel a meztelen csontokat. A maradványok az óriási kék hangyákra maradtak. Milliónyian voltak, akkorák, mint egy kentaur patája. Különleges tokjuk megvédte őket a Mocsárfa levétől, és mivel csontjuk sem volt, így a Csontbozót sem támadt rájuk. Mikor szétszedtek egy tetemet, szinte az egész mocsár kéken világított a hangyáktól.

***

Folyamatosan érkeztek a Hatalom Tanácsa tagjai. A legtöbben gyalogosan, vagy repülve. Kinek hogy volt kényelmesebb. Páran választották csak a Bátorság-patak segítségét, azok, akik a Csontok Mocsara minden apró szegletét ismerték… Vagy a legtávolabbi világrészekből érkeztek… Vagy mágusbottal tudtak borostyán sárga pajzsot húzni.

A patak forrásától egy egy motan átmérőjű körben tisztás terült el. Valaha, nagyon régen az ősmágusok tisztították meg, hogy elhelyezzék Varánia legféltettebb kincseit.

A Csontok Mocsara a Hatalom Tanácsa számára a legtökéletesebb hely. Biztosak lehettek abban, hogy senki nem hallgatózik valamelyik bozótban. Oda rejtették Varánia teljes történelmét, minden élőről és holtról feljegyzést, meghalt mágusok-boszorkányok botjai, pajzsok, kentaur íjak, nyílvesszők. Mindent oda vittek, amelyet személyes okokból nem pusztítottak el, de veszélyt jelentett volna, ha illetéktelen kezébe kerül. Megtekinthető volt az aktuális világtérkép, de az első változás utáni is. Számítások, ábrák százai a lehetséges és bekövetkezett változásokról, időközökről. A tanács bármelyik tagja bármikor odamehetett feljegyzéseket böngészni, kutakodni, elmélkedni. Egész könyvtár állt a tagok rendelkezésére, melyben a varázslatok, mágiák leírásait tárolták. Ott volt minden növény elkészítési receptje, minden élőlény vérvonala, a keresőfény mágiája, a kapuk, átjárók megnyitásához a csillagerő lekérése.

A tanácsot az ősmágusok vezették. Hárman maradtak életben a kezdeti tizenháromból. Minden világrészt két idős mágus képviselt, ők képviselték a helyhez kötött lakókat. Jégóriás, óriássárkány, törpesárkány, főnix, szárnyas oroszlán, kentaur, pegazus, unikornis, boszorkány, törp, fagypillangó, tündérméh, mézmadár, hírnökmadár, fénymadár és griff alkották a tanácsot, mindegyik faj a két legvénebbjével vett részt.

Mindenkit megvártak. Míg nem érkezett meg minden képviselő, addig egy szó sem hangozhatott el. Mindannyian egyforma jogokkal, szólással bírtak.

A Hatalom Tanácsa minden tagja hordott egy apró sárkányfogat a nyakában. Ha a faj két véne közül az egyik elhalálozott, akkor a fogat a következő legvénebb kapta. Így a faj mindenkori két legidősebbje voltak a tanácstagok. Bármikor, bárki összehívhatta a tanácsot, ha belefújt az apró kürtbe. Egy elnyújtott, mélabús búgás adta a többiek tudtára, hogy indulnia kell a legrövidebb úton a Csontok Mocsarába.

– Köszönöm nektek, Varánia vénei, hogy ilyen gyorsan megjelentetek! – kezdte MagTirM a rendkívüli tanácsot, miután szemével végigpásztázta az összegyűlteket. – Lehet, hogy napokat töltünk itt, mire mindenre választ találunk. Kérek mindenkit, ne

42

zúgolódjatok! Szeretném, ha gördülékenyen lezajlana. A probléma sokkal nagyobb, mint a pangeai utolsó tanácson. Sajnos, nem sokan vagyunk már, akik emlékezhetünk az akkori történésekre, és az akkor meghozott nehéz döntésre. Most ugyan az a helyzet, csak emberek és idő nélkül.

– Mire gondolsz? – kérdezte a hadsereg parancsnoka zaklatottan. – Mi történik körülöttünk?

– Kenta Úr! Örülök, hogy személyesen látlak! – üdvözölte a tábornokot a legfiatalabb ősmágus.

– Szintén, ZirMagD mágus! – felelte az íjász, fejét illendően meghajtva ősi barátja előtt. – A tanács elnézését kérem az irtózatos szagom miatt!

– Itt a mocsárban elfér! – hallatszott valakitől.– Kenta Úr! – vette vissza a szót MagTirM. – A sereged nagy részével a mordoknál

jártál. Sokan közületek a világrészek valamelyikében ténykedtetek, nem voltatok Hagriában. Szerencsétekre. Nem lehet szavakkal leírni, milyen volt. Ami ma reggel történt, rögtön arra késztetett, hogy megfújjam a sárkányfogat. Ismét Varánia sorsáról kell döntenünk! Ugyan úgy, mint tizenhatezer-négyszázhetvenhárom évvel ezelőtt. Azzal a különbséggel, hogy most nincs időnk létrehozni egy új világot. Nincs időnk felejtés főzetet kotyvasztani, nincs időnk mindent elölről kezdeni. Sürgősen kell cselekednünk, mert a nyakunkon a világvége. Varánia el fog pusztulni.

– Mi történt Hagriában? – kérdezte Kenta Úr feszülten, aggodalmasan. – Valami, vagy valaki megtámadott minket a mordoknál. Tűzgolyókat hajigált felénk. Sokan meghaltak, pusztító volt a hőség, levegőt alig kaptunk! Magam is megfújtam volna a kürtöt. Menekülőben voltunk, és valaki már megfújta. Szóval, nem tudom, szerencse-e, hogy nem voltam Hagriában.

– Hogyan? – kérdezte kétségbeesetten az egyik boszorkány. – Mit akarsz ezzel mondani, mágus?

– Amit mondtam! – felelte MagTirM. – Nem volt idő mindenkit beavatni, ezért tisztában vagyok vele, hogy rengeteg kérdésetek lesz. Úgy veszem észre, sokan átéltetek valamit ma reggel!

– Ami ma reggel volt, MagTirM– szólt közbe DoMagUr, – azt hiszem, egész Varániában észlelhető volt valamilyen formában. Hagria felett is tűzgolyók száguldoztak. Egy a nagymezőre zuhant! Szerencsére, kölykök nem sérültek, viszont sajnálatos módon, sárkánytojások főtek meg, sokszázan elvesztették a házukat, nagyon sok a halott, még több a sérült.

– Nem sérültek kölykök? Ott voltak a völgyben, mikor lezúdult a víz! Egy máguspajzs óvta meg őket a szétrobbanó gát köveitől! – kiabálta magából kikelve az egyik törpesárkány.

– Hogy? Milyen gát? Víz? Tűzgolyó? – zúgolódtak a sokaságban.– Nehéz lesz feldolgozni, amiket hallotok majd. Bizonyára, pár nagyobb horderejű

hír azért végigfutott a világon a jelenleg zajló eseményekről.– Nem igazán! – vágta rá az egyik főnix idegesen, és óriási lánggal teljesen

elhamvadt, majd pár pillanattal később újjászületett az elszunnyadó parázsban. – Bocsássatok meg, ijedős lettem az elmúlt száz évben. Ma háromszor égtem el!

– Mi történt Hagriában? – kérdezte újra Kenta Úr türelmetlenül.– Nem terjednek a hírek? – kérdezte az ősmágus gondterhesen.– Nem hallottam híreket napok óta! – szólt közbe a pegazusok legöregebbje! –

Mindenki csak találgat! Morajlik a föld, égető fekete por hull az égből. Sokunknak megperzselte a szárnyát. Többek közt, nekem is! Mondjárok már, mi történt!

43

– Varánia belsejében van most a Főnix-liget – taglalta az idősebb tűzmadár. – Rajtunk kívül, senki nem jár arra. Főnixen kívül, csak a világjárók jönnek. Évente egyszer. Éppen két nap múlva lett volna. A sárkánykürt búgása miatt jöttünk ide!

– Rendben! – felelte az ősmágus aggodalmasan. – Akkor mindent részletesen elmondunk. Tovább fog tartani, mint gondoltam.

– Köszönöm! – mondta az öreg főnix, és fejet hajtott. – Szerintem, nem vagyok egyedül a tudatlanságommal! Ki van még hasonló helyzetben?

Kérdésére rengetegen jeleztek kezük, szárnyuk feltartásával.– Láthatod! – vágta rá az egyik szárnyas oroszlán. – A legtöbben a kürt szavára

jöttünk. Fogalmunk sincs, mit mondjunk a fajtánknak. Mi is láttunk tűzgolyót.– Óh, te jóságos Holdfénydémon! – nyögte ZirMagD. – Ennyire rossz lenne a

hírküldés? Pedig a mai reggel után mindenről tudnunk kellene!– A madarak félnek kirepülni! – szólalt fel a hírnökmadarak legvénebbje. –

Rettegnek, hogy valami agyonüti őket a levegőben.– Mágusok! – kiáltotta el magát a tábornok idegesen. – Mi történt Hagriában? – Mi ütné agyon a kismadarakat? – faggatózott türelmetlenül egy fagypillangó,

belecsipogva az íjász kiáltásába. – Ők úgy cikáznak, mint a villám!– Izzó kövek, égető fekete por! – mondta valaki rémülten.– Izzó kövek? – kérdezte elcsukló hangon a fagypillangó. – Sosem hallottam

olyanról.– Azt hiszem, az elején kell kezdenünk – közölte az ősmágus agonizálva, miközben

tekintetével a két törpöt fürkészte. – Gimmard, Morregh!– Itt vagyunk! – felelték morogva.– Ti ott voltatok ma reggel Hagriában?– Ott! – morogták lesújtva.– Láttatok mindent?– Mi számít mindennek?– A kőzápor, a pajzs, a Kívánságkút tere?– Mi van a kúttal? – kíváncsiskodott Morregh. – A kőzáport láttam lezúdulni a

hegyoldalról. Meg azt, hogy eltűnnek a mágusok! Aztán a kürtszó. Most is beleborzongok, pedig harmincszor hallottam már. De a mai…

– Mi van a kúttal? Mi van a fővárossal? Milyen kőzápor? – vagdalózott a tábornok. – Veszélyben vannak a kentaurok?

– Mindenki veszélyben van! – dohogott a legidősebb mágus, aztán röviden felvázolta a pár órával korábban átélt borzalmat…

44

Tizenegyedik fejezet

Hatalom Tanácsa

…– Gimmard, Morregh! Tudtok állandó lila pajzsot készíteni?– Állandót? Honnan veszünk annyi energiát?– Ha minden mágusnak csináltok még egy botot, amibe a vérünket adjuk, és

leszúrjuk a hegy lábánál, akkor……– Az nem lenne gond! – vágott közbe Gimmard. – Ha ezen múlna, az egész

várost is beboríthatnánk egy hatalmas lila burával. De akkor senki se ki, se be! De a hajnali pára sem csapódna le. Egy átlátszó fal lenne. Ez az egyik probléma. Másrészt a gejzírtől nem védene.

– Igaz!– Sőt! Egy nagyobb gejzírkitörést a bura összegyűjtene, és elvezetné az egész

városra. Harmadsorban, nem válaszoltál arra, honnan nyerünk energiát!– Visszatérünk rá! – bólogatott az ősmágus.– Megmagyarázhatatlan dolgok történtek az elmúlt napokban – vette át a szót

DoMagUr. – Amellett, hogy egyre gyakoribbak a világrész cserék, sok más is veszélyeztet minket. Ma napkelte után Hagriában sárkánytojások főttek meg, kitört a Kívánságkút, lángoló kövek potyogtak az égből. A történtek után nem sokkal a kölykök a Bátorság-patakkal tértek vissza. Sosem volt ilyenre példa. Varániában nem!

– Pangeában volt? – érdeklődött az egyik griff.– Talán hatszáz éves lehettem, mikor kitört egy tűzhányó. Nem voltam ott, de a

földrengés, a morajlás, a repülő tűzgolyók, a fojtó, forró por. Az mind arra utal. Ezek mindegyike olyan volt, mint akkor. Pontosan olyan. Tanúja voltam egy erős, egy kisebb, majd egy nagy, iszonyatos földrengésnek. Ma ugyanígy történt. Először egy nagyobb, aztán egy kisebb, majd még egy nagy, ami elindította az izzó köveket. Két mágustól tudom, mi történt a Múlt Köde völgyében. Akkor még nem voltam ott. A gáton dolgozóktól tudtam meg, hogy az első rengés kibillentette az egyik jégoszlopot. Kilenc jégóriás megsérült, egy pedig sajnos belehalt.

– Hogyan? – mordult az idősebb jégóriás haragosan, amitől mindenki a fülére tapasztotta a tenyerét. – Elhunyt egy jégóriás? És nem tudok róla? Ki volt az?

– Glecc-el-Nir!– Óh, te jóságos Holdfénydémon! Miért nem tájékoztattak? Éppen reggel mentem a

világ másik felére, ellenőrizni a jégoszlopokat.– Magam fújtam a nevét a levegőbe! – felelte DoMagUr helyett ZirMagD. –

Sajnálom, barátom!– Nem hallottam! – mondta a jégóriás lesújtva. – Hogy halt meg?– Milyen gát? – vetette közbe valaki.– A földrengéstől eldőlt a jégoszlop. Glecc-el-Nir darabokra zúzódott. A

többieknek csak a karja, lába törött. Szerencsétlen Glecc-el-Nirt sárkányok próbálták hevíteni, mindhiába. Mivel eldőlt a jégoszlop, ezért megsüllyedt az égbolt. Annyi víz zúdult a földre, amennyi Varánia létezése óta összesen. A Múlt Köde völgyét teljesen elárasztotta. Amíg épült a gát, addig folyamatosan tartottuk energiapajzzsal, szárnyakkal, kövekkel. Rengeteg erőt kivett mindenkiből. A második rengéskor már én is ott voltam. Ez a kisebb is megtépázta az épülő gátat. Bármikor megismétlődhet. Ha a gát átszakad, Varánia víz alá kerül. Dracan egyik szárnya és egyik karja sérült. Lehet, hogy véglegesen le kell mondania a repülésről. Ami a legmeglepőbb és legaggasztóbb, hogy sem a földrengés, sem a víz nem varániai.

– Mit akarsz ezzel mondani?

45

– Olyan, mintha pangeai lenne mindegyik. De a víz biztosan. Nincs mágia a víztükörben, és mágiával nem tudjuk megfékezni. Csak késleltetni. A nagy rengésről nem tudok nyilatkozni, mert nem voltam ott. Sem most, sem az emberi időkben. Sajnos, senki sem tudja elmondani, milyen lehetett Pangeában egy nagy földrengés. Mindannyian túl fiatalok vagyunk ahhoz. Még én is!

– Én átéltem kétszer is! – súgta a jégóriás, hangja mégis robajként hasított az ott lévők fejébe. – ZirMagD, mindig elfelejted, hogy nem te vagy a legöregebb élő! Én negyvenhétezer éves múltam! De DoMagUr is idősebb nálad, meg ez a két vénasszony!

– Vigyázz a szádra, óriás! – intette az egyik boszorkány fenyegetőn. – Nem lennél ekkora, felpofoználak!

– Felrepítselek? – ajánlotta segítségét az egyik pegazus.– Nem kell! – vágta rá sértődötten a boszorkány. – De te is elhalkulj! Mi vagy te,

lómadár? Vagy madárló? Megkopasztalak, meglásd!– Igaz! – bólogatott mosolyogva ZirMagD. – Te majdnem háromszor annyit éltél.– Páran vagyunk, akik emlékezhetünk a pangeai háború végére. Ti, ősmágusok

biztosan! – állapította meg Antar-Glec.– Mire gondolsz, öreg? – kérdezte MagTirM a jégóriást.– M'oro-Glec legyintésére. Ami megváltoztatta az egész világ kinézetét. Az volt a

második földrengés, amit átéltem. Az első nem volt akkora, de az is hegyeket szakított ketté, és tűzhányókat hozott létre.

– Igazat szólsz, óriás barátom! M'oro-Glec legyintését átéltem. Ez a mostani hasonló volt.

– Sajnos… – szólt DoMagUr – ez nem az egyetlen esemény! Nem csak e miatt hívtuk össze a rendkívüli tanácsot. Felrobbant a Szunnyadó Kráter. Azt is földrengés okozta. Vagyis, nem tudjuk. Pangeában átéltem egy tűzhányó kitörését. De hogy a földrengés okozta a kitörést, vagy fordítva, azt nem tudom megmondani. Az biztos, hogy forró láva öntött el mindent. Ami az útjába került, azt felperzselte. Sem a sárkányok lehelete, sem a Főnix-liget nincs olyan forró, mint a láva. E mellett, forró köveket röptetett a levegőbe, melyek végigszántották az eget. Egy helyen megsérült a mereton-tömb.

– Megsérült a tömör mereton? – kérdezte kétségbeesetten az egyik főnix, és ijedtében hamuvá porladt. – Elnézést!

– Hogy sérült meg? Csak a csákányaink képesek rá! – dúlt-fúlt tömött szakálla alatt Morregh.

– Igen! Eddig úgy tudtuk, hogy csakis törp-csákány tudja megbomlasztani! De nem! Ahol eltalálta az izzó kődarab, ottmaradt a nyoma. Apró, de attól függetlenül egy sérülés. Ha egy ugyanilyen kő eltalálja a Szelek Csarnokát, akkor Ch'u-eVa sem lesz képes megállítani a szeleket.

– Kenta Úr? – vonta be a hadvezért MagTirM. – Látom, hogy szólnál!– Köszönöm, ősmágusok! – kezdte a reggeli portya történetét zaklatottan a

tábornok. – Nagy nehezen felderítettük a Mord-öböl környékét. Évek óta próbáljuk megkeresni a fészkeiket. Átjárókat kutattunk fel a három szomszédos világrészen, ellenőrzés alá vontunk minden erdőt az öböl mentén. Ahol mordokba ütköztünk, ott rendet tettünk. Találtunk harminckettő telepet, de lakatlan volt mindegyik. Feltört tojások héja borított mindent. Nyomokat követtünk, de eltűntek a Bátorság-patakban. Úgyhogy bárhol ott lehetnek. A fészkek méretéből meg a tojásokból arra következtetünk, hogy harmincezer körüli a tojásból frissen kikelt mordok száma, és az összlétszámuk meghaladhatja a kétszázezret. Valamelyik telepen ezer körül, a másikban majdnem nyolcezerre saccoljuk a lakóit. Változó.

46

– Te jóságos Holdfénydémon! – kiabálta a griffek véne. – Nemrég még párszázan voltak!

– Kenta Úr! – felelte gyászosan ZirMagD. – Sajnálattal hallom a csapatod veszteségét! Mi van a kentaurokkal? Hogy haltak meg?

– A tó egész felszíne gőzölgött, helyenként bugyogott. Hátborzongató volt, messziről is érezni lehetett a perzselő hőt. Sosem láttam még hasonlót. Mintha a föld mélyén egy óriási katlan melegítette volna az egész öblöt. Lehet, hogy pont a meleg víz miatt szaporodtak el ennyire a mordok. Aztán olyasmi dobogást éreztünk, mintha a saját vágtánk lenne. A föld alól. A csapat fegyelme meglazult, páran két hátsó lábukra ágaskodtak. Talán egy percig tartott. Mintha valami mászott volna a patánk alatt. Mikor elmúlt, arra ocsúdtunk, hogy megsüllyedt a part, és az öböl egy része zuhataggá vált. Riadtan hátráltunk a partszakasztól a fák közé. Pár pillanattal később egy izzó szikla csapódott be az égből. Nem is szikla volt. Inkább folyós. Sűrű, de folyós. Mint az izzó acél. Csak sokkal forróbb. Meg sűrűbb. Darabjaira robbant földet éréskor, és mindent beterített. Minden felé fröcsögött az izzó anyag. Sokan elégtek, de mindenki megsebesült. Én is! – mondta, miközben megmutatta a testét borító égési sérüléseket. – Ahol az izzó anyag a vízzel érintkezett, óriási gőz kíséretében rögtön megdermedt, és megfeketedett. Először azt hittük, hogy az egész a mordok csapdája. Sosem látott vágtába kezdtünk, hogy kimeneküljünk. De izzó sziklák százait kellett kerülgetnünk, amelyek folyamatosan érkeztek a semmiből. Záporoztak a kövek. Két világrészen vágtattunk keresztül, mire csillapodott. De még utána is izzott a levegő, perzselt a finom hamu, és levegőt is alig kaptunk a fojtó, keserű portól. Minden égett körülöttünk. Épp megmarkoltam a sárkányfogamat, hogy belefújjak…

–…Mikor meghallottad a búgó hangot – fejezte be Kenta Úr beszámolóját MagTirM bólogatva.

– Így van! – igazolta a tábornok.– Minden arra utal, hogy kitört a Szunnyadó Kráter! – mondta MagTirM lesújtóan.

– Nem volt időnk megnézni, mert jöttünk a mocsárba.– Láthatjátok, olyan iszonyatos erők dolgoznak, amelyek ellen nem tudunk

védekezni. – folytatta DoMagUr. – Tudjátok, mekkora Varánia. Egy jégóriásnak is három nap, mire elfut egyik feléről a másikra. Egy kentaur vágtájával tizenhat-tizennyolc nap, egy törpnek két hónap. Nekünk, mágusoknak negyven nap. Egy tűzhányónak ezek szerint pár pillanat, hogy egy izzó követ elhajítson. Egy jégoszlopot csak tíz másik jégóriás tud közös erővel megbontani, azt is olvasztással. Egy földrengés meg csak úgy ledöntötte az oszlopot. A gátnál a kizúduló víztől kirobbant szikla átszakította egy óriássárkány bőrszárnyát.

– Azt nem mondtam, hogy tompa, folyamatos morajlást éreztünk a kitörés előtt. Gondolom, földrengés lehetett! – tette hozzá találgatva a kentaur vezér. – Az elmondásaitok alapján arra gyanakszom. Emellett, a mordok fosztogathatnak, gyilkolászhatnak. Ki tudja, hol lehetnek, ha a Mord-öböl teljesen üres.

– Megérezhették a mordok a tűzhányó kitörését? Vagy okozhatták?– Senki sem ismeri a mordokat. De a lehetőségét elvetem annak, hogy ők okozták.– Pedig úgy tűnhet. Elszaporodtak, és eltűntek a kitörés előtt. Elbújhattak bárhol,

még a Bátorság-patakban is, míg lezajlott – jelezte az egyik szárnyas oroszlán. – Azt sem zárhatjuk ki, hogy maguk a mordok okozták a pangeai háborút. Pont afféle megátalkodott népség, amelyik képes felfordulást okozni, és cselszövéseivel egymás ellen fordítani bárkit és bármit. Ennyi idő távlatából erre nem fogunk választ kapni, de áll a feltételezés.

47

– Egyetértek! – folytatta az egyik ősmágus. – Pangeában is intrikusak voltak. Mindig próbáltak valakihez idomulni. Köpönyegforgatók, akik mindig a maguk malma alá dolgoztattak. Volt olyan, hogy egy egész város nekik építette a házat.

– Ezt nehezen tudom elképzelni! Ennek ellenére, nem zárhatjuk ki! – felelte a másik ősmágus.

– A pangeai háború miatt most legyilkolnak minket – tájékoztatta a többieket az egyik griff. – Azt találták ki, hogy a szárnyunkkal keltjük a szeleket, amikkel romba döntöttük a fészkeiket. Gondolom, tudjátok, hogy soha nem járunk a Mord-öböl felett!

– Így van! – tette hozzá DoMagUr. – Pár hete MagTirM és én jártunk a Szelek Csarnokánál. Ch'u-eVa a segítségünkre sietett, hogy megvizsgálja a szeleket. Egyik sem varániai volt!

– Pangeai? – kérdezte gyanakvóan az egyik törp.– Pangeai – felelte bólogatva MagTirM.– Igen – vette át a szót gondterhesen ZirMagD. – Rá kell jönnünk, mi történt

Varániával. Megvallom őszintén, hogy félek. Nem a haláltól. Hanem attól, hogy tizenhatezer éve hibáztunk. Nem tudom, mit, csak találgatok. Valamit nem vettünk számításba. Mi van, ha a világrész változások voltak a kezdet? Mi van, ha tizenhatezer év minden mozzanata a világvége egy-egy részlete? Elsőnek érkeztem ma reggel. Átnéztem minden számítást, minden feljegyzést, de nem találtam hibát. Ennek ellenére, azt mondom, hogy valami kimaradt az egyenletből. És ez az, amitől félek. Létrehoztunk valamit, ami tizenhatezer évvel később elpusztít mindent.

– ZirMagD! – nyugtatta az ősmágust az egyik boszorkány, tőlük szokatlan módon. – Nem te csináltad! Attól, hogy esetleg te nem vettél észre valamit, még a többiek kijavíthatták! Vagy kijavíthatták volna.

– Ez nem csillapítja a saját hibázásom lehetőségének gondolatát. Akinek van bármilyen javaslata, vesse elő. Mindent számításba kell vennünk. Minden lehetőséget át kell gondolnunk!

– Pangeában mi volt az a pont, amikor elhatároztátok magatokat? – érdeklődött a nyolcezer éves óriássárkány.

– Pangeában más volt, DraMin – felelte MagTirM. – Évekig tartott az értelmetlen háború, amiben rengetegen haltak meg. Mindenki elfáradt. Cselekednünk kellett, hogy abbamaradjon a véráldozat. Valahogy kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy eljöjjünk. Szinte egyszerre vetettük fel mind a tizenhárman, hogy alkossuk meg a saját világunkat. Egymástól függetlenül, ráhatás, rábeszélés nélkül tettük le egy asztalra az ötletet. Adta magát a helyzet. Sokáig számoltunk, hogy mit, hogyan alkossunk meg. Mi az, ki az, aki jön, és mi az, ami marad.

– Miért nem alkottatok egy világot az embereknek? – vágott vissza váratlanul DraMin.

A kérdés mindhárom ősmágust letaglózta. Meglepődve néztek egymásra, percekig gondolkodott mindegyik, hogy mi a helyes válasz.

– Sosem merült fel a gondolata sem! – felelte végül DoMagUr. – Eddig a pillanatig.– Milyen volt Pangeában? A világ kezdetén? Hogy élhetett együtt mágikus lény az

emberekkel? – kérdezte a fagypillangók egyike.– Senki sem ismeri Pangea keletkezésének történetét. A mi időnkben már több

százezer éve létezhetett. Mi egy vegyes világba születtünk. Ez volt a természetes. Nem volt feljegyzés a korai időkről. Így azt sem tudjuk, hogy mikor keletkezett a mágia, az emberek voltak-e előbb, vagy a mágia lényei. Az is lehetséges, hogy régen mindenki egyforma volt, csak az emberekből kiveszett a tudás. Mivel nem merültek fel ilyen gondolatok, és az nyilvánvaló volt számunkra, hogy az emberek a

48

képességeinket akarják kihasználni, így lényegében két felé szakadt a fajok összessége. Érdekes módon, csak az emberekkel volt gond, az állatokkal nem. Valamiért kialakult az emberekben a hatalom iránti éhség, amiért bármire képesek voltak. Úgy hívták, hogy irigység.

– Az mit jelent? – kérdezte az egyik kilencven éves fénymadárka.– Az irigység? Ha például egy törpöt zavar, hogy te világítasz a sötétben.– Muszáj mindig a törpöket felhozni példának? – zsörtölődött a két bányász. – Nem

lehetne mással példálózni? Miért pont mi? Sokszor már azt gondolom, hogy csak a mereton miatt hoztatok magatokkal minket! Akadékok vagyunk? Több, mint négyszáz éve hallgatom állandóan, hogy így a törpök, úgy a törpök!

– Gimmard! – rivallt rá az egyik ősmágus.– Hallgattassa el valaki ezt a mitugrászt! – javasolta az egyik szárnyas oroszlán.Az egy griff megragadta a házsártos bányászt, magasan felrepült vele a fák

lombkoronájáig, miközben a szerencsétlen folyamatosan ütögette a szorító karmokat.– Tegyél le! – kiabálta tömött szakálla mögül a bányász, mire a griff elengedte.– Nem így gondoltam! – folytatta a morgolódást a Gimmard. – Esetleg elkapna

valaki odalenn? Vagy lezuhanhatok? Úgyis csak egy törp vagyok!Egyre kétségbeesettebb jajveszékelésének az egyik unikornis vetett véget, aki

felemelkedett, hogy hátára engedje.– Köszönjük meg Gimmardnak, hogy jókedvünket próbálja fenntartani ezekben a

nehéz időkben! – javasolta DoMagUr.– Annyira nem mulattam jól! – bökte oda a magába fordult törp.– Mondok más példát az irigységre! – mondta az ősmágus, miközben

fejbiccentéssel bocsánatot kért a sértettől. – Szóval, ha egy nem törp, hanem mondjuk griff rosszallóan néz egy mágusra, mert az a botjával pajzsot tud létrehozni. Vagy fordítva. A mágus felhánytorgatja, hogy ő miért nem tud repülni. Ez az irigység.

– Ez képtelenség! – mondta a fénymadárka. – Mindenkinek megvan a helye és a feladata!

– Igen. Te tudod! Gimmard is tudja! Ugye, Gimmard?– Persze! – morgott továbbra is a kérdezett.– De az emberek nem tudták. Velük született hibájuk, hogy el akarták venni, ami a

másé.– Mint a mordok! – jött a fénymadárnak a felismerés.– Valami olyasmi!– Ha már a mordoknál, meg Pangeánál tartunk, miért nem hagytátok ott az

embereknek a mordokat? A mordok is megitták volna a feledés italát, és most mindenki boldog lenne! – vetette fel a kérdést a másik törp.

– Ennyi erővel, ott hagyhattuk volna a törpöket is!– Mi kellünk Varániának! Gimmard is megmondta az előbb. Csak mi tudjuk fejteni

a meretont. De a mordoknak mi hasznuk? – zúgolódott Morregh. – Finom levest lehet főzni belőlük! – vágta rá az idősebb oroszlán, mire a Hatalom

Tanácsa minden tagja megborzongott.Válaszától kissé oldódott a feszült, kétségbeesett hangulat.– A mordok kevert vérűek. Nem maradhattak ott – mondta oktatóan ZirMagD,

közben még jókat mulatva az oroszlán megjegyzésén. – Odaát nem voltak ilyen szaporák. Párszázan voltak.

– Varániában valószínűleg kedvezőbb a környezet nekik – tette hozzá az egyik hatezer év körüli mágus.

– Látjátok! Megint ide jutottunk. Varánia valamiért más.– Nem válaszoltatok a kérdésemre! – figyelmeztette a sárkány az ősmágusokat.

49

– Igaz! Bocsáss meg! Mi volt pontosan a kérdésed?– Az, hogy mi volt az a pont, amikor cselekedtetek? – ismételte a sárkány.– Amint kidolgoztuk a világlétesítő varázslatot, nekiálltunk. Sok előkészület,

rengeteg számolás, számítás, erőmegosztás, gyakorlás előzte meg a kapu megnyitását.– Honnan tudtátok, hogy létezik világlétesítő varázslat? Honnan tudtátok, hogy

kapuk kellenek? Honnan tudtatok a kereső fényről?– Arra gondolsz, hogy esetleg a tudás végig bennünk volt?– Akár! Csak azért, mert ha sosem volt korábban, akkor a gondolata sem lehetett.– Fogós kérdés! Nem tudok rá megfelelni! Sajnálom! De talán nincs jelentősége!– És ha mégis? – folytatta a sárkány fáradhatatlanul. – Ne értsetek félre, nem a

tudásotokkal megyek szembe. Nem kárhoztatok senkit, nem vádaskodom. Csak keresem az összefüggéseket. Honnan tudta ma reggel BoMagUl, hogy lila pajzsot kell vetnie, ha sosem használta és nem is ismerte? Mi van, ha mindennek jelentősége van Varániában? A földrengéseknek, a tűzhányóknak, a világrészek változásának? Mi van, ha volt Pangeában egy hasonló helyzet, és az ősi tanításokban már volt világlétesítő varázslat? Mi van, ha Pangeát is mágusok alkották, és már százezer évek óta egyik világból a másikba kell mennünk?

– Értem, mire gondolsz! Sajnos, ez sosem fog kiderülni. De eszembe jutott egy lehetséges válasz. Úgy jöttünk el Pangeából, hogy nincs csillagerő. Odaát csillagerő kellett ahhoz, hogy megnyissunk egy kaput, és belerakjuk a keresőfényt. Itt ezt nem tudjuk megtenni. Vagyis, mégsem volt meg a fejünkben a tudás. Ha lett volna, magunkkal hoztuk volna a csillagerőt.

– Azt nem lehet pótolni valamivel? Mondjuk, az összes élő mágus erejével?– Nem. Tizenhárman gyűjtöttük össze, olyan kínok és erők közepette, hogy kis

híján ránk zuhant az égbolt. Mostanra csak hárman maradtunk.– De mögöttetek van plusz tizenhatezer év tapasztalata és ereje! Ráadásul, párezer

éves, fiatal mágusok voltatok akkor! Most rengeteg hasonló korú mágus van szerte Varániában. Hála a jóságos Holdfénydémonnak!

– Nem tudhatjuk, mennyi időnk van! Ezt a rengeteg tudást átadni mindenkinek…– Ti is megtanultátok! Vagy előjött!– Igen! De nem kellett kapkodni. Az embereket kordában tudtuk tartani. A

földrengést, meg az izzó köveket nem. És ugye, nincs itt akkora hatalom, amit összegyűjthetnénk.

– A keresőfény nem elég? Az miből lett egyáltalán?– A keresőfényt is csillagerőből gyúrtuk össze.– Akkor mégis csak van csillagerő Varániában!– Te bemennél a barlangba, hogy összegyűjtsd az erejét? Aki bemegy, az meghal!– Honnan tudhatjuk? Soha senki nem volt benn!– Dehogynem! – felelte MagTirM keserűen.– Igen? – kérdezte DraMin őszinte tudatlansággal.– Az egyik ősmágus a bejáratnál rögtön meghalt. Ketten mentek megkeresni.

Másnap ők is elhunytak. Akkor zárattuk le a barlangokat!– Bocsássatok meg! Nem tudtam! – szabadkozott az óriássárkány.– Pedig itt van a mocsárban a feljegyzés!– Nem olvastam mindent! Az én hibám. Az új pajzs nem védene meg? A lila?– Hárman maradtunk. Melyikünk áldozza fel magát, hogy kipróbáljuk a lila

pajzsot?– A holt mágusok botjai is itt vannak. Azokkal nem lehet pajzsot készíteni? Vagy

csillagerőt gyűjteni?

50

– A mágusbot csak a mágus vérétől működik. Míg a markomban van, egy kis tövis mindvégig a tenyeremből nyeri a vérem. A holt mágusok botját nem tudja más használni. Csak a mereton kristály miatt őrizzük itt! Itt nem férhetnek hozzá a mordok.

– Értem!– A botok nem működnek! – szólalt meg a fiatalabb törp. – De a kristályok igen!– Hallgatunk!– Gimmard? – fordult társához Morregh. – A kristályokból nem lehetne készíteni

egy pajzsot? Feketét?– Fekete pajzsot? Hogy akarod működtetni a kristályokat?– Nem működtetni! Van itt annyi mágusbot, hogy a köveikből kijönne egy

gömbpajzs. Összerakjuk, egybecsiszoljuk sima felületűre.– Attól még nem lesz fekete. Először a mágusnak be kell koppintani a fekete füstöt,

hogy fekete legyen a kristály. Utána esetleg megoldható lenne, amit mondtál. De ne feledd el, tökéletes illesztés és csiszolás kellene. Akkor talán működne a fekete pajzs. De még akkor sem biztos, hogy bírná a keresőfény sugárzását. Vegyük elő a bányászkódexet!

– Kell segítség? – ajánlotta fel testi erejét egy oroszlán.– Törpök vagyunk!– Szóval nem! – morogta lemondóan az oroszlán.Nem sokára visszatért a két bányász, nagy nyögések közepette. Vastag kötelekkel

egy hatalmas, nehéz könyvet próbáltak a mágusok elé vonszolni. Felnyitni a fedlapját, és lapozni csak úgy tudták, hogy egyik a másik vállára felállt, és a lapok alá bújva egész testével nekitámaszkodott a papírnak.

– Törpök! – legyintett az egyik mágus.– Halkan, mert meghallják! – csitította a sárkány.– Hallunk mindent! – morgott Gimmard.– Mondtam, ugye! – szólt ismét a sárkány.– Van valami a kódexben? – Nincs feljegyzés ilyesmiről. Minden, amit eddig mondtunk, csak találgatás. A

másik gond, hogy a kristályokat már egyszer megmunkáltuk. Újracsiszolni mindegyiket… évekbe telhet.

– Sárkánytűz? – javasolta az óriássárkány.– Főnixtűz? – vágta rá a főnix.– Mágustűz? – próbálkozott egy mágus.– Mi nem adhatunk át feketét a kristálynak? – vetette fel ZirMagD.– Csak akkor, ha működik a kristály – közölte Morregh.– Tűzzel nem megyünk semmire a kristályoknál! – folytatta Gimmard.– Azt mondtátok, hogy valami ráfröccsent a meretonra, amitől megsérült –

emlékeztette a tanácsot Kenta Úr.– Igen. A tűzhányóból az izzó láva. És nyers mereton sziklára zuhant – dörmögte a

bányász. – Ezek pedig megmunkált kristályok. A kristályokat véstük, csiszoltuk, edzettük. Hővel, faggyal, tűzzel.

– Akkor csináljatok egy kristálypajzsot a nyers meretonból! – ötletelt egy törpesárkány.

– Igaza van! – mondta egyetértően ZirMagD. – Készítsetek egy kristálypajzsot, mutassatok neki szurkot!

– Alig maradt szurokfa. Egyébként is, mekkora pajzs kellene? Teljes gömb, aminek a belsejében valaki bemegy a keresőfény barlangjába? Vagy csak egy apró gömb, ami begyűjti a fényt? Vagy ténylegesen egy pajzs, amit maga elé tart?

51

– Hogy veszitek el a szurkot, ha semmi nem tudja megsérteni a szurokfát?– Nagyon mélyre lenyúlik a gyökere a föld alá. A legvékonyabb hajszálgyökeret

mereton ollóval megcsíped. Ha van akkora erő benned, hogy összefogd az ollót. Általában két törp kell összezárni az olló pengéit.

– Zárt gömb belsejéből hogy lehet kinyúlni, begyűjteni a fényt? – tanakodott ZirMagD.

– Egy kristálygömb, ami magától begyűjti? – javasolta az egyik szárnyas oroszlán.– Tudtok olyan pajzsot alkotni, ami felveszi a test formáját? Mert akkor azzal

együtt meg lehet fogni a fényt – kérdezte egy unikornis.– Ezt tőlünk kérdezed? – mordult vissza az egyik törp. – Vagy a mágusoktól?– Melyikőtök tud?– Mi nem! – mondták egyszerre a törpök az ötvenegy mágussal, amitől az egész

tanácsra rátört a szorongás.– Tényleg nem tudunk? – tanakodott az egyik világrészt képviselő mágus. –

Vagyis, ősmágusok! Ezt tőletek kérdezem! Nekünk többieknek nincs meg a tapasztalatunk.

– Ugyan arra képes minden mágus, kortól függetlenül – oktatta DoMagUr. – Csak a korunk különböztet meg minket. Semmi más. Mi azért vagyunk ősmágusok, mert már Pangeában is éltünk! Semmi másért! Ha mutatnék neked egy olyan mágiát, amelyet még nem tanultál, azt is meg tudnád csinálni. De mi is csak azt tudjuk, amit a bot enged.

– A botot ki készíti? – tájékozódott a fagypillangó.– A mágus keresi magának a botot a negyedik világjárás után, és törpök helyezik rá

a mereton-kristályt.– Akkor a kölyök mágusok nem tudnak mágiát?– De igen. Gyenge varázslatokat. A negyedik világjáráson válik éretté az elménk,

hogy irányítani tudja a botot. Addigra ismerjük meg egész Varániát. A történelmet, a világ felépítését.

– Akkor, ha jól értem, a mágia a botban van. Vagyis, a kristályban?– Nem és igen! Ez összetett. A mágusnak a vérében van a mágia, vele születik.

Mint ahogy a szárnyas oroszlán is szárnyakkal születik. A mágusbot csupán felerősíti a mágus elméjét. Viszont a kristály miatt képes rá.

– Akkor a törpök is mágusok?Erre a kérdésre a két törp büszkén kihúzta magát.– Naná, hogy mágusok vagyunk! – mondták hahotázva, és egyikük csípőre vágta a

kezét. – Csak minket nem érdekel az egész varázslás.– Nem, ti törpök vagytok! – lohasztotta le a két bányász kedvét MagTirM.– Kezdődik! – morgolódott Gimmard a másik törpnek.– Nem kezdődik, Gimmard! – mondta Kenta Úr megelégelve az állandó

zsörtölődést. – Lehet, hogy ezért megsértődsz kicsit, úgyhogy előre bocsánatot kérek tőled!

– Tessék? – értetlenkedett a csákányos.A tábornok sántikálva odalépett a törp elé, és két hátsó lábával mellkason rúgta,

olyan erővel, hogy több száz prik távolságra kellett volna repülnie a bányásznak. De Gimmard továbbra is csak állt meredten. Letaglózta a kentaur fellépése, nem számított efféle támadásra. Főleg nem a fegyelmezett tábornoktól.

– Ezt most miért kellett? – dohogott, miközben odaállt a hadvezér elé, és felnézett a nála négyszer magasabb kentaurra. – Ez azért fáj egy kicsit!

– Ez a rúgás az összes itt lévő tanácstagot széttörte volna, és beszakadt mellkassal több száz lépésnyi távolságra lökte volna. A kisebbeket, lehet, hogy a csontrágó

52

bozótok közé. De te meg sem moccantál. Sajog mindkét lábam. Mintha szurokfába rúgtam volna. Tudod, miért?

– Miért, hadvezér? – vagdalózott a vérig sértett Gimmard!– Mert törp vagy! Érted? Törp! A legkeményebb faj Varániában. Ti vagytok a

legmakacsabbak, akik nem ismerik a fájdalmat, fáradtságot. Azért a ti dolgotok a mereton, mert ti nem adjátok fel. Vért és verejtéket nem kímélve bányásztok, csiszoljátok a kristályokat. Egyedül nektek van erőtök hozzá. Még ezek a kedves jégóriások sem tudják összeroppantani a meretont. Úgyhogy kérlek, fejezzétek be az állandó morgást!

– Morgok! Mert ez is törp dolog! – dünnyögte ismét a bányász, és sértődötten felkapaszkodott a szakadt lapokon a bányász-kódex tetejére.

– Folytathatjuk? – mordult rájuk MagTirM.– Bocsáss meg, hogy megakasztottam a tanácsot! – válaszolt a kentaur meghajolva.

– Gimmard is bocsánatot szeretne kérni!– Nem szeretne! – makacskodott a törp.– Ki készítette a bányász-kódexet? Honnan tudják a törpök, hogy kell berakni a

mereton-kristályt?– Ezt a kódexet az első törp és első mágus kezdte írni – mondta Morregh, miután

nagy nehezen az első oldalra lapozott. – Nem tudjuk a korát megbecsülni, de hagyomány lett mindent feljegyezni, ami a bányászokhoz köthető. Pár szót ejtenek az acélról, rézről, a többi pangeai fémről, meg növényi olajokról. De az első komolyabb, hosszabb leírás a meretonról szól, és annak a felhasználási módjairól.

– Mitől különleges a csákány, amit ti készítetek?– Attól különleges, hogy mi készítjük. – Pangeából darabokban hozták át a meretont. Hogy lett belőle egyetlen hatalmas

tömb?– Ez egy nagyon jó kérdés, Gimmard! – tette hozzá kíváncsian DoMagUr. – Hogy

lett egy nagy tömb? A Szelek Csarnoka is egyetlen óriás kő, amibe az akkori törpök belevésték a szélcsatornát. Ez nincs benn a kódexben?

– Meg kell keresnünk!– Kell segítség lapozni? – ajánlotta fel segítségét valaki mély hangon.– Nem! – felelte morcosan a másik törp!– Akkor csináljátok! – felelte lemondóan a kérdező. – Innen nézve mókás, ahogy

kínlódtok minden egyes lappal!– Azt hiszed, szórakoztatás, amit látsz? Gyere ide, aztán emeld meg a lapot! Egyik törp a másik vállán állt, a fenti nagy nehezen megemelte a lap szélét.

Nyögések tucatjai kíséretében felkapaszkodott, a felgyűrt lap alá mászott, majd óriási erővel átfordította a feje fölé emelve. Aztán gyorsan végigböngészte a két oldalnyi szöveget, és visszamászott társa vállára. Ezt a megerőltető gyakorlatot addig folytatta, míg meg nem találta, amit keres. Ő kezdte el, ő fejezi be.

– Találtam valamit! – újságolta, mire a hallgatósága csalódottan állapította meg, hogy vége a mókás lapozásnak. – Ez hihetetlen!

– Mondd már, szőrmók! – kiáltott rá türelmetlenül az egyik boszorkány.– Ne légy ilyen izgága, vénasszony! Nyugalom! – csitította Gimmard.– Mondja ő, hogy türelem! – vágott vissza cinikusan a banya, mire hangos

kacagásba kezdett mindenki.– Most röhögtök, vagy tanácskozunk? – morgott a két bányász. – Ha nem érdekel,

becsukom, aztán olvassa el, aki akarja!– Olvasd már! – noszogatta egy mágus a törpöt, tudván, hogy más nem lenne képes

lapozni a könyvet.

53

– Hihetetlen! Azt írja, hogy a költözéskor a meretont a törpök olvasztották egyetlen tömbbé.

– Hogyan?– A Szunnyadó Kráter lávájával!– Tessék? – nézett össze zavartan a három ősmágus.– Itt az áll, hogy valaha nagyon régen, a Szunnyadó Kráter egy működő tűzhányó

volt, és a bányásztörpök felügyelték. A kitöréseket is, a fémek bányászatát is ők irányították. A föld legmélyén éltek, sosem merészkedtek a felszínre. Azért növesztettek hatalmas szakállt, meg hajat, hogy megvédjék arcukat az iszonyatos forróságtól. Aztán a vulkán kialudt, soha nem tört ki újra, a kráter pedig az idő múlásával betemetődött. Az óta a sárkányok és főnixek tüzét vesszük igénybe. Viszont a költözéskor történt valami.

– Hogyan? Mikor? – értetlenkedtek az ősmágusok.– Ír valamit arról, hogy nyolc ősmágus összegyűjtötte a négy égtáj nagy szeleit, és

rázúdította egy fára. Akkora volt a szélvihar, hogy megnyitotta a tűzhányó eltorlaszolt nyílását, tüzet szított a vulkán mélyén, és kiragadott egy darabka, izzó sziklát. Ez elég volt ahhoz, hogy a mereton egybeolvadjon, valamint szétfröccsent egy mezőn, ami kiváló talaja lett a szurokfáknak.

– Mi erről miért nem tudunk? – tanakodott a három ősmágus.– Valószínűleg, épp a négy szelet felügyeltétek? – találgatott gyanakvón a törp.– Akkor is tudnunk kellett volna!– Hogy hoztátok létre Varániát? – kérdezte Gimmard. – Minden rendeződjön el a

saját törvényei szerint! Nem? Ezek szerint dolgozott a mágia, minden a helyére került. A Szunnyadó Kráternek tehát saját törvénye volt.

– Nem, nem! – javította ki Morregh. – Az őseink felügyelték! Az akkori bányásztörpök!

– Akkor elég rosszul! – vágta oda az egyik óriássárkány, amitől kis híján elszabadultak az indulatok.

– ZirMagD, ha belegondolsz, hogy a krátert miért hoztuk magunkkal… – mondta DoMagUr.

– Sosem volt róla tudomásunk, hogy miért kellett! – felelte ZirMagD. – Nagyon gyenge mágikus sugárzása volt, így nem maradhatott Pangeában. MagTirM, te tudtad?

– Nem! – felelte ő is letaglózva. – Persze, hogy nem!– Hogy fejtettétek Pangeában a meretont, hogy át tudjátok hozni? – csatlakozott a

kérdezőkhöz az idősebb fagypillangó.– Bányászcsákánnyal. Milliónyi csákánnyal, amiket az akkori törpök készítettek.– Miből?– A tűzhányó sziklájából olvasztott ércből. Csak az járja a meretont – oktatta a

kérdezőt Gimmard.– Tehát, a törpök tudták, hogy a vulkánkövekből kell készíteni a csákányokat! –

szögezte le a fagypillangó. – És hogy fejtették a vulkánkövet?– Mereton csákánnyal! – morogta Gimmard. A váratlan válasz egyként hat

mindenkire, értetlenül kapkodtak levegőért.– Rendben – törte meg az elakadt lélegzetek hangját érces torkával Kenta Úr. –

Mereton csákánnyal bányászták azt a nevenincs kőzetet…– Egyébként komorit a neve! – tette hozzá gyorsan Morregh, mielőtt még valaki a

fejét venné, mert nem említette.– Áh, a komorit! – jött a felismerés az egyik ősmágusnak.

54

– Tehát – folytatta nagy levegővétel és grimaszok után Kenta Úr–, mereton csákánnyal fejtették a komoritot. A komoritból komorit-csákány lett, amellyel fejthették a meretont, hogy mereton-csákányt készítsenek a komoritot bányászni! És ezt, gondolom, évezredeken keresztül.

– Ahogy mondod! – vágta rá büszkén Morregh!– Törpök! – dohogta maga elé az íjászparancsnok, amely szavával ismételten

konfliktushelyzetet szított.– Te vagy a hadsereg parancsnoka! Biztos érted a dolgod! De a bányászatba ne

szólj bele! – vágta oda sértődötten a törp. – Nem a kőzeten van a hangsúly, hanem a használt tűzzel! Más a vulkáni tűz, megint más a sárkányoké, és más a főnixé! Máshogy kovácsoljuk a nyílhegyeket, máshogy készül a meretonkristály, és máshogy a meretoncsákány.

A vitatkozás zajába nagyon magasól beleszövődött a jégóriások és az óriássárkányok közt lezajlott gyors párbeszéd: melyikük vessen véget az értelmetlen feszültségnek. ZirMagD az egyetlen, aki felfigyelt a magasból érkező suttogásra.

– Tűz, vagy jég? – kiáltotta el magát váratlanul.Mindannyian értetlenül néztek az ősmágusra, aki elmosolyogta magát a hirtelen

kialakult fegyelem láttán. Sorozatos faggatózásuk sem hagyta, hogy elárulja újdonsült titkát, amivel fenntarthatja a résztvevők komolyságát.

– Mi ez a komorit? – kívancsiskodott az egyik főnix. – A legtöbben sosem hallottunk róla!

– Egy kőzet volt, amely hasonló a meretonhoz. A Szunnyadó Kráterben keletkezett, de Varániába nem került át – oktatta a törp.

– Miért?– Mert kialudt a tűzhányó.– És a Szelek Csarnoka? Az hogy készült?– Azt az eredeti pangeai csákányokkal készítették – felelte Morregh.–Mielőtt, vagy miután egybeolvadt a mereton?– Van jelentősége?– Mindennek van jelentősége!– Mindannyian elfelejtettünk egy nagyon fontos kérdést! – hozakodott elő az új

gondolattal a tábornok.– Mégpedig?– Már egy ideje azon tanakodtok, hogy készült a Szelek Csarnoka, mitől állt egybe

a mereton, hogyan lehetne pajzsot készíteni. Csakhogy Varánia a Keresőfény és a mereton találkozásából jött létre. Biztosan jó ötlet meretonból alkotni pajzsot, és a Keresőfény közelébe vinni? Nem értek hozzá, csak eszembe jutott.

– Igaz! – gondolkodott el az egyik ősmágus.– Valóban – morfondírozott az egyik törp.– Erre nem gondoltunk!– Viszont itt csak a keresőfény maradványa van, a mereton-kristály pedig edzett –

folytatta a törp. – Elvileg mindegyik módosított. Vagyis nem vegyülhetnek.– Mikor összegyűlt a csillagerő, akkor csak egy apró porszem volt a Keresőfény, és

épp, hogy pislákolt. Miután találkozott a meretonnal, és összevegyültek, a maradéka felizzott, és azóta egy hegy alá van temetve! Akkor szerintetek észszerű maradványnak nevezni? Senki nem tudja, mit okozhat, ha kikerülne a barlangból!

– Jut eszembe, miért nincs csillagerő? Tele van az égbolt csillagokkal! – csatlakozott a másik jégóriás.

– De nincs különleges erejük!

55

– Biztos vagy benn? Bocsánatodat kérem a szókimondásomért – szabadkozott az egyik törpesárkány. – De arról sem tudtatok, hogy állt össze a mereton!

– Igaz!– A csillagoknak csak fényük van! Tizenhárman annyi csillagerőt voltunk képesek

összegyűjteni, amennyi szükséges volt. Azt sem egyszerre, hanem több lépésben. Iszonyatos nagy erőről van szó! Meghaladta a tudásunkat. Ha ezren lettünk volna, akkor sem tudtuk volna áthozni. Kénytelenek voltunk otthagyni Pangeában. Az emberek úgysem tudnak mit kezdeni vele.

– Akkor mégis maradt mágia Pangeában?– Nem! Egy mágia nélküli világban a csillagerő teljesen haszontalan.– Tehát, van csillagerőnyi energia. Van mereton. Mégsem tudtok új átjárót

létrehozni?– Nagyon sok a talán! – összegezte MagTirM. – Nagyon sok az ismeretlen tényező.

Mi van, ha megint hibázunk?– Megint? – értetlenkedett a főnix.– Úgy tűnik, tizenhatezer éve hibáztunk – folytatta MagTirM. – Vagy nem vettünk

mindent figyelembe. Lehet, hogy első naptól haldoklik a világ, lehet, hogy csak pár ezer éve. Vagy két napja. De most nagyon úgy néz ki, hogy Varánia végnapjait éljük. Évezredek találgatásai, számolások nem tudtak választ adni. Olyan dolgok sorozatával állunk szemben, melyekre nem vagyunk felkészülve. Olyan erők munkálkodnak, amiket nem ismerünk. Minden, amire azt hittük, hogy egy tökéletesen megépített világ része, ahol minden a saját törvényei szerint, de egymással összhangban létezik, az most összeomlik. Senki életét nem vagyok hajlandó kockáztatni, hogy kaput nyissunk, és megalkossunk egy új világot. Egyszer megtettük. Ma reggelig meg sem fordult a fejemben a gondolat, hogy rosszul tettük. De most kezdem azt érezni, hogy hatalmas hibát követtünk el. Még mielőtt valaki kiejtené a száján, hogy Atais feláldozta magát, de a maradék három ősmágus gyáva, gyorsan leszögezem, hogy megtenném. DoMagUr és ZirMagD nevében nem beszélhetek, de én megtenném, tudván, hogy jó kezekben lenne az új világ. Tizenhatezer-négyszázhetvenhárom esztendővel ezelőtt, tudom, hogy bármelyikünk vállalta volna Atais helyett. Az, hogy ő lett Varánia első áldozata, egy nagyon hosszú tárgyalás eredménye. Ezerszer átrágtuk a lehetőségeket, lejátszottunk fejben több ezer variációt. Végül azt mondta, hogy végignézte az emberiség kialakulását, és már nagyon régen el kellett volna venni tőlük a mágiát. Már a kezdet kezdetén látta az emberi hiúságot, önzőséget. De azt is látta, hogy nagy lehetőségek rejlenek az emberekben, ezért nem lépett közbe korábban. Úgy gondolta, ha kicsit odafigyel, és terelgeti, segíti őket, akkor minden rendben lesz. De nem úgy lett. Kisebb beavatkozásai után évekig működött a rend, aztán az emberek újra és újra elkövették a korábbi baklövéseiket, melyek ezrek életébe kerültek. Sokáig csak egymás közt tették, de mikor a mágia lényeit is belekeverték az emberi konfliktusokba, Atais megálljt követelt. Sajnos, rengetegszer csalódott az emberekben. A nagy háborúban egy olyan ember árulta el, akit harminc évig ő nevelt. Az elméjében megzavart ember merényletét épp M'Oro-Glec legyintése akadályozta meg. Ha a jégóriás nem csap le, akkor Ataist az ember álmában végzi ki. Mikor létrehoztuk Varániát, Atais huszonkilencezer év felett járt. Huszonkilencezer esztendőig tartó tűrés után kötelességének érezte, hogy ő zárja el az emberiségtől a mágiát. Akkor ő volt a legvénebb mágus. Most, mikor egy új katasztrófa küszöbén vagyunk, én vagyok a legvénebb huszonegyezer-nyolcszázötvenhárom évemmel. Ha hasonló helyzet állna elő, mint Pangeában, akkor az én kötelességem lenne az életemet adni. Amit szívesen

56

megtennék, ha lenne értelme. Ha tudnám, hogy Varánia lakóit ezzel megmenthetem. Tartoznék ennyivel a tizenhatezer éve történt baklövésekért.

– Természetesen, én is megtenném! – vágta rá habozás nélkül DoMagUr és rögtön utána ZirMagD is.

– Mi történne, ha a Keresőfény barlangjába bedobnánk egy kis darab meretont? – ötletelt az egyik pegazus.

– Csak úgy? Ellenőrzés nélkül? – vette át a gondolatmenetet Morregh.– Lehet, hogy semmi! – vetette oda foghegyről Gimmard. – Lehet, hogy szétfeszíti

az egész hegyet. Lehet, hogy kitör még egyszer a Szunnyadó Kráter. Bármi megtörténhet! Kipróbálod?

– Semmit sem tudunk arról a világról, amelyet mi magunk alkottunk! – állapította meg ZirMagD rendkívül csalódottan.

– Ha vissza tudnátok menni Pangeába, megtennétek? – dobta fel az egyik tündérméh. – Csak a feltételezés szintjén kérdezem! Ha adottak lennének a feltételek. Ha lenne átjáró!

– Rendben! Tegyük fel, hogy működik egy átjáró! Először is, ott a "ha". Nincs "ha" – javítottaa ki saját magát az ősmágus, és tenyerével törlő mozdulatot csinált. – Másodszor, eltelt tizenhatezer év. Egyikünk sem tudja, mi várna ott minket! Harmadszor, úgy döntöttünk, hogy otthagyjuk az embereket. Most pedig könyörögjük vissza magunkat?

– Nem visszakönyörgés! Hiszen nem emlékeznek! Ráadásul, most is az életünk a tét, mint akkor!

– Akkor, csak úgy a semmiből jelenjen meg hirtelen minden ismeretlen lény?– Nincs valamilyen boszorkányfőzet? – tippelgetett a fagypillangó. – Megint

felejtetni! Vagy emlékeztetni?– Ki tudja, mennyien lehetnek az emberek? Évekbe telhet a főzet eljuttatása

mindenkinek!– Honnan tudhatjuk, hogy vannak emberek? – találgatott az egyik unikornis.– Nem tudjuk, vannak-e emberek! Lehet, hogy kihaltak.– A négyszer csavart fával hogy üzentetek? – kérdezte a főnix.– Úgy, hogy élt! – közölte fásultan ZirMagD.– Most is él, nem?– Atais ledermesztette! Első világjárás! Emlékszel? – kérdezte cinikusan DoMagUr,

láthatóan megrogyva a kilátástalan helyzet súlyától.– Emlékszem! – felelte megszeppenve a fagypillangó. – Tehát, él!– Nem él! – vágta rá az ősmágus rezignáltan.– Akkor meghalt!– Nem halt meg, de nem is él!– Nem tudjuk felolvasztani?– Játszunk el megint a gondolattal! – mondta újra a fagypillangó. – Találunk

megfelelő energiát, megnyílik az átjáró. Közlekedni nem tudunk, de üzenni igen.– Ez is csak találgatás! De nézzük sorra! Atais dermesztése csak egy plusz védelem.

A négy szél úgy megcsavarta, hogy semmi nem jut át rajt. Remélem, senki nem javasolja, hogy kiengedjük őket, hogy kitekerjék! Amint kilépnének a Szelek Csarnokából, meghallanák a mordokról a hírt, és felbőszülnének. Nagyobb pusztítást végeznének, mint a tűzhányó!

– Levesszük a dermedést! – mondta utasításszerűen a legidősebb ősmágus. – Ne csak tanakodjunk! Lépnünk kell! Jégóriások, le tudjátok venni?

– Nem valószínű! Mágus alkotta, ki tudja, milyen mágiával. Tényleg, hogy csinálta? – morfondírozott Glec'O-Melt.

57

– Atais nagyon nagy hatalommal bírt! Sok mindent megtapasztalt! – taglalta MagTirM. – Senki sem tudta, hogy ő képes ilyesmire. Mindig meglepett mindenkit.

– Igaz! – mondta elismerően a jégóriás.– Fagypillangók? Szerintetek?– Hatalmas az a fa! Több milliárdan kellene lennünk, és ha elegendő meleg

vízpermet jut a szárnyunkra, amit rászórhatunk a fára, és összefagyasztjuk vele, akkor talán. De mivel sosem csináltunk hasonlót, így marad a talán.

– Értem! – helyeselt DoMagUr. – Mennyien vagytok?– Egy milliárd körül. Nem tudom a mai veszteségeinket.– Főnixtűz? – folytatta a sort DoMagUr.– Valószínűleg, porrá égne a fa – felelte az idősebb tűzmadár.– Sárkányok? Mit mondtok?– Ugyan azt, mint a jégóriások! Mágia! És, amiről eddig nem beszéltünk:

megnyitjuk az átjárót, de honnan tudjuk, hogy Atais nem sérül meg? – Akkor marad a mágusbot? –vágott közbe ZirMagD.– Honnan tudod, milyen színt használj? – akadékoskodott Gimmard.– Ha Atais tudta, akkor mi is rájövünk! – vágta rá idegesen MagTirM.– MagTirM! Atais bot nélkül ment! – közölte DoMagUr.– Van egy ötletem! – szólalt meg félénken az egyik egyszarvú. – Az unikornis

szarva hőt ad ki magából, így tudunk gyógyítani. Más, mint a sárkányok, főnixek tüze. Belülről hevít. Egy-egy vékonyabb ágat talán tudnánk formázni!

– Arra gondolsz, hogy… – kérdezte MagTirM, felismerve az egyszarvú szándékát.– Igen! – vágta rá egyetértően szivárványhidak őrzője.A kétségbeesettségből kiutat látó, mindig találékony ősmágus erősen gondolkodóba

esett, megvalósítható-e. A többiek faggatóztak, találgattak, de ő már nem hallotta.Majdnem huszonkettőezer éves, mélyen barázdált ábrázatán a megvilágosodás jelei

mutatkoztak. Gondterhes redői apró mosolyra hajlottak, két szemét ide-oda mozgatta, fejét kissé megdöntötte.

– MagTirM számol! – intette suttogva a tanács tagjait az egyik szárnyas oroszlán.A Hatalom Tanácsa elnémult, csak a kékhangyák neszezése hallatszott a tisztást

körülvevő erdő mélyéről…

58

Tizenkettedik fejezet

Összeomlás

Két hónap telt el azóta, hogy a Szunnyadó Kráter kitört. Sok volt a halott, még több a sérült. Lakhatatlanná vált épületek ezrei tarkították Hagria látképét, de a kisebb városok is megsínylették. Még mindig a törmelék eltakarításán dolgoztak a városok lakói.

Négy napja lezajlott egy világrész-csere. Fiatal mágusok ezrei járták fáradhatatlanul a világrészeket, hogy feltérképezzék az új változást. Folyamatosan érkeztek a Csontok Mocsarához, hogy beszámoljanak egy-egy világrész helyzetéről, állapotáról. A Hatalom Tanácsa rögtön jegyezte, tanulmányozta a feljegyzéseket, miközben MagRuni vétségét tárgyalták.

Erdők, mezők égtek el teljesen. A Néma Erdő aggastyán fái közül sokat kifordított a talajból a földrengés, sokat megperzselt, vagy hamuvá égetett egy becsapódó tűzgolyó. A Múlt Köde hatalmas völgye egy rövid időre víz alá került, a felázott talaj eleresztette az ott élő fák gyökereit, amelyek tucatjával dőltek ki. Napokig lebegett több ezer fa a felduzzasztott tó felszínén, majd az elszivárgó vízzel leülepedtek a fennmaradó iszapban. A pangeai köd-emlékek egy része elpárolgott a hő hatására, másik része pedig időszakossá vált.

A Szunnyadó Kráterből azóta folyamatosan vastag, fekete füst gomolygott, és kisebb földrengések továbbra is zaklatták Varánia lakóit. A hegy oldalát megkövült láva borította. A hagriai hajnal már korántsem volt annyira dallamos, mint az összeomlás előtt. Elmaradt a permet, nem voltak már szivárványhidak. Lett helyettük egy nagy lila pajzs, amely a rengésekkor lezúduló görgetegeket megfogta a hegy lábánál. Épült a kívánságkút új teteje, és a kút tere talajáról kilökődött kövek helyére is újak kerültek. Egy nagyobb mereton-szikla megolvadt, majd újra összeállt. A Főnix-liget közepén, egy frissen létrejött szakadék tátongott, melynek mélyén fortyogó lávafolyam hömpölygött. A főnixek is jó messzire elkerülték az árkot, melynek heve mellett a sajátjuk is elenyészett. A Mord-öböl területe alá benyúló ércbánya egy járata beomlott, az öböl vize eltűnt az újonnan kialakult víznyelőben. A Szelek Csarnoka sértetlen maradt, de elővigyázatosságból lila pajzs készült az egész építmény köré. Nagy erőfeszítések árán, sok-sok mágus egy-egy csepp vére hullajtásával, megannyi mágusbot készült a törpök keze alatt, hogy az egész világrészre kiterjesszék a mereton pajzsot. Idő híján, nem akartak belefogni akkora kristályt összecsiszolni.

Minden világrészt érzékenyen érintett a tűzhányó kitörése okozta földrengés, vagy maguk a tüzes lövedékek…

***

Két mágus beszámolója közt MagRuni vétségét taglalta a Hatalom Tanácsa. A számára legkegyetlenebb büntetést szavazták meg; ahány kölyköt magára hagyott, annyi éven keresztül nem vezethet világjárást. Negyven évig nem csinálhatja majd azt, amit a legjobban szeretett…

Egy mágus érkezett a Bátorság-patakkal. Ő is kétségbeesetten, sietősen hozta a hírt, mint ahogy sokan mások.

– A négyszer csavart fa… – lihegett levegőért kapkodva.

59

– Mi van vele? – kérdezte a DoMagUr zaklatottan, és arcát a tenyerébe temette. – Még ez is!

– Rügyet bontott – felelte zaklatottan a hírhozó. – A szemem láttára lehullott róla a dermedés, és egyszerre egy apró rügyecske jelent meg rajt! Aztán sok másik!

– Sikerült? – susmorogtak a Hatalom Tanácsa tagjai.– Sikerült! – állapította meg az egyik sárkány.– Beavatnátok? – akadékoskodott a hírnök.– MagEl-Zih! – mormogta MagTirM tagoltan, és elmosolyodott.DoMagUr meglepődve felemelte fejét, tekintete összetalálkozott ZirMagD

mindenre elszánt nézésével.– Hogyan tovább? – tanakodtak egyszerre a vének.– Hogyan? – kérdezte értetlenül a fiatal mágus, és fejét kapkodta, hogy elcsípje

valamelyik tanácstag tekintetét. – Ki az a MagEl-Zih?– Atais! – emlékeztették a zavarodott hírnököt. – Atais ébren van!…

60