MOSZT Könyvek 3.

„Utak és alternatívák”

Előadások és tanulmányok az 1917-es orosz for-radalom 90 éves évfordulója alkalmából

Pécs, 2009

PTE-BTK Történettudományi Intézet – Modernkori Oroszország és Szovjetunió Történeti Kutatócsoport

2

MOSZT

Történészcéh Egyesület

Szerkesztette: Lengyel Gábor Társszerkesztő: Kolontári Attila

Felelős szerkesztő: Bebesi György

© - MOSZT © - TCE

© - Bebesi György, Kolontári Attila, Lengyel Gábor © - Szerzők

Borítóterv: Polgár Tamás

ISSN: 1788-4810

Felelős kiadó a MOSZT kutatócsoport vezetője és a TCE elnöke

Nyomdai előkészítés és kivitelezés: Bookmaster Kft., Pécs. Felelős vezető: Bernáth Miklós

.

MOSZT-TCE, Pécs, 2009.

Fojtik Ádám Iván: Anarchisták a cári birodalom börtöneiben

5

Fojtik Ádám Iván: Anarchisták a cári birodalom börtöneiben

Oroszországban a XIX. század második felében erőteljes ellenállás bon-takozott ki a cári rendszer ellen. Ezek az emberek már nem elégedtek meg II. Sándor cár reformjaival, hanem sokkal radikálisabb követelé-sekkel léptek fel. A cári önkényuralom igyekezett ezeket a követeléseket csírájában elfojtani letartóztatásokkal, száműzetésekkel. A hatalom vá-laszlépései azonban a narodnyikokból még dühödtebb ellenállást váltott ki, amely végül már a cár életét veszélyeztette. A merényletekre a hata-lom is egyre agresszívabbak válaszolt. Dolgozatomban ezeket a válasz-reakciókat kívánom bemutatni.

A bíróság átalakítása a politikai perekben

A bíróságokon is megfigyelhető, hogy hogyan felelt a hatalom az egyre keményebb ütésekre egyre durvábban. 1873-ban Nyecsajev és társai pe-rében1 még a cári bíróság járt el. A tárgyalás nyilvános volt, az ügyet kivizsgálták, akik ellen nem volt elég bizonyíték, azokat felmentették. Pahlen gróf igazságügy-miniszternek ezek a büntetések túl enyhék vol-tak, néhány hónap múlva a politikai pereket kivonták a szokásos bírósá-gi ítélkezés hatásköréből, és a szenátus különleges bizottságának hatás-körébe utalta. Ez ugyan esküdt bíróság volt, tagjait azonban az uralkodó nevezte ki. Részt vettek benne a nemesség, a városi lakosság és a pa-rasztság képviselői, de kinevezésük előtt gondos rostán mentek át, hogy még véletlenül se férjen kétség az uralkodó iránti hűségükhöz és jó indu-latukhoz. A terror fokozódásával azonban, már az ő ítéleteiket sem tar-tották elég megbízhatónak. 1879. április 5-e után Oroszországot hat ka-tonai kormányzóságra osztották, innentől kezdve a mindenkori politikai fogoly felett, csak a katonai törvényszékek bíráskodhattak. Ők pedig már gyorsan és könyörtelenül dolgoztak. 1882-ben Halturint és Zselvakovot 15 perc alatt ítélte halálra a katonai törvényszék Sztrelnyikov tábornok meggyilkolásáért, és másnap reggel fel is akasz-tották őket.2

1 Sz. G. Nyecsajev, 1869-ben hozott létre önálló anarchista szervezetett. Fanatizmusát mu-tatja, hogy egy társát megölette, mondván, hogy áruló lett. Nyecsajev a bírósági ítélet elöl Svájcba menekült, azonban kiadták Oroszországnak 1873-ban az úgynevezett második Nyecsajev perben 20 év kényszermunkára ítélték, néhány évvel később éhen halt a Péter Pál erődben. Vö: BEBESI György: Az anarchista konzervativizmus. In: Bebesi György: Az orosz politikai konzervativizmus 100 éve (1820-1920.). B&D Stúdió, Pécs, 2005. 81-102. 2 SZTYEPNYAK-KRAVCSINSZKIJ, Szergej: Oroszország a cárok uralma alatt. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988. (Továbbiakban KRAVCSINSZKIJ, 1988.) 123-133.

Fojtik Ádám Iván: Anarchisták a cári birodalom börtöneiben

6

A hivatalos szervek válasz a terrorra

A hatalom árgus szemekkel figyelte a gyanús alattvalókat. Gyanús volt bárki, aki röplapokat terjesztett, propaganda tevékenységet folytatott a „nép között”, kapcsolatban állt olyan emberekkel, akik ilyen tiltott cse-lekményeket követtek el, és természetesen azok a gyilkosok, akik a hata-lom képviselőivel szembeni merényletek tervezték vagy elkövették. Az ő kiszűrésükre a Harmadik Ügyosztály és jogutódja az Ohrana kiterjedt besúgó hálózatot tartott fenn. Besúgó bárki lehetett, egy házmester, egy lecsúszott egzisztenciájú alak, aki így remélt pénzhez jutni, egy már el-fogott korábbi forradalmár, aki így akarta elérni büntetésének mérséklé-sét.3 Volt, akinek megszerveztek egy szökést, hogy visszakerülve a tár-sai közé szép sorban adja fel őket. Ez utóbbira volt példa Szergej Gegyajev esete, akit a Narodnaj volja egyik nyomdájának lebukásakor tartóztattak le, majd miután megegyezett a hatóságokkal szerveztek egy szökést neki. Gegyajev miután visszatért harcostársaihoz, előbb befeke-tített egy társukat, akit szintén letartoztattak, majd folytatta megszokott tevékenységét embereket szervezet be a társaságba, tartotta a kapcsolatot a különböző városok csoportjaival, majd szép lassan feladta a társait.4

Miután elég bizonyíték gyűlt össze a jelentésekből a rendőrség ház-kutatást tartott a gyanúsítottaknál. Ez rendszerint éjjel történt kerülve a feltűnést, és, hogy minél jobban megzavarják a gyanúsítottat, ne legyen ideje eltüntetni esetleges bizonyítékokat. A parancs néha az irodában maradt, de nem is volt rá szükség, ha rendőrök az ügyésszel egyszer be-jutottak, akkor már át is nézték a lakást. A házkutatás alapos volt, épp-úgy elolvasták a magánlevelezést, mint ahogy megnézték az ágyakat, a falon lévő réseket vagy a tűzhely hamuját. Ha a gyanúsított megpróbált valamit lenyelni (méreg, papírgalacsin), azonnal torkon ragadták, lefog-ták, és igyekeztek kipiszkálni a szájából. Eközben könnyen előfordulha-tott, hogy a delikvensnek kitört egy foga. Ezt az eljárást rendszeresen alkalmazták függetlenül a gyanúsított nemétől vagy korától. Aki ilyet tett, azt rendszerint le is tartóztatták, pedig lehet, hogy amit le akart nyelni az nem is volt kompromittáló, csak ő hitte annak.5 A letartóztatás után a rendőrök gyakran igyekeztek csapdát állítani a letartóztatott laká-sának közelében, vagy a lakásban, hogy egy füst alatt a letartóztatott is-merőseit, potenciális tettestársait is elkaphassák. Ezek ellen a csapdák

3 Ld. erről: BEBESI GYÖRGY: Az Ohrana: A cári monarchia utolsó időszakának politi-kai rendőrsége. In: Önkényuralom, alkotmányosság, forradalom. MOSZT Könyvek I. PTE, Pécs, 2006. 15-42. 4 FIGNER, Vera Nyikolaevna: Vihar Oroszország felett. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1968. 332, 346-347. o. (Továbbiakban: FIGNER, 1968.) 5 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 75-82. o.

Fojtik Ádám Iván: Anarchisták a cári birodalom börtöneiben

7

ellen úgy igyekeztek védekezni, hogy jeleket helyeztek el az ablakba, hogy a lakás biztonságos-e, amikor megérkeztek a rendőrök gyorsan igyekeztek eltüntetni a jelet. Például ha a lakás biztonságos volt, egy cserép virágot tettek az ablakpárkány jobb oldalára, ha házkutatás volt, vagy észrevették, hogy figyelik a házat a virág átkerült a baloldalra. Ez a módszer akkor volt veszélyes, ha a rendőrspiclik kiszúrták a jelet is, és megfejtették jelentését. Egy másik óvintézkedés volt, hogy a házmester előtt azt tettették, hogy másik lakásba járnak.6

A letartóztatás után a politikai foglyok az előzetes letartóztatottak börtönébe kerültek. A háromemeletes épületben egy zárka „négy lépés széles, öt lépés hosszú. Egy falhoz erősített lehajtható ágy, kis asztal, szintén a falhoz erősítve, egy ülőke, gázrózsa, kagyló és vízcsap a be-rendezés”7 A foglyok magánzárkát kaptak, igyekeztek egymástól elkü-löníteni őket. Falon vagy a csöveken keresztüli kopogással tartották a kapcsolatot egymással.8 A kopogásnak többféle módjára emlékeznek a letartóztatottak. A magány leküzdésének a másik módja az olvasás volt. Morozov és Figner is azt írták, hogy a börtönben semmi nem volt, ami elvonhatta őket az olvasástól. A kihallgatások között akár fél év is elte-hetett, pedig volt olyan ember, akit összekevertek egy másikkal, mert rosszul olvastak egy nevet a besúgó cetlin, s mire kiderült, már három év telt el.9 Morozovnál olvashatunk legendákat különböző kínzásokról, de ő is elismeri, hogy semmilyen fizikai kínzást nem élt át. Inkább az em-berek lelkét igyekeztek megtörni. Morozovhoz például nagyon kedvesek voltak és teával kínálták a kihallgatás közben. Őt propaganda-tevékenységért tartóztatták először le, és el akarták nála érni, hogy bánja meg bűneit, és nevezze meg bűntársait, cserébe elengedik10 Az 1960-as 70-es években egy fogoly körülbelül 1-4 évet ült börtönben a tárgyalás előtt. A tárgyaláson általában enyhe vagy felmentő ítéletek születtek.11

A börtönben az ellátást úgy oldották meg, hogy a börtönparancsnok kiutalt napi 10 kopejkát az elítéltnek, akik azt levásárolhatták. Egy kis szelet kenyér 3-5 kopejkába került, a hal, a kolbász 7-be, akit látogattak hozzátartozói, az kaphatott otthonról élelmet, vagy pénzt, amivel kiegé-szíthette 10 kopejkájából vásárolt szegényes ételét. Akit viszont nem lá-togattak, azon megjelentek az alultápláltság jelei: soványság, erőtlenség.

6 MOROZOV, Nyikolaj: Cári börtönökben és erődökben. Budapest. 1966. 502-505. (To-vábbiakban MOROZOV, 1966.) 7 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 98. 8 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 104 9 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 105. 10 MOROZOV, 1966. 265-267 11 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 112-114.

Fojtik Ádám Iván: Anarchisták a cári birodalom börtöneiben

8

Ha a rendőrparancsnok úgy döntött, akkor kiegészíthették a táplálékot levessel.12

A harmadik ügyosztály moszkvai börtöne13

Ez a börtön egyemeletes épület volt. A földszinten a bűnözök zárkái vol-tak, az emeleten öt zárkában a politikai foglyokat őrizték. Az emeletet a harmadik ügyosztály bérelte, és a csendőrség biztosította, a rendőrök fel se mehettek. A látogatók által hozott élelmet és pénzt (maximum 10 ru-bel) a rendőrparancsnoknál kellett leadni, és ő a csendőrökkel küldte to-vább a fogolynak. Beosztott szolgálatosok gondoskodtak a cellák takarí-tásáról, de ők hozták a teavizet és este a lámpát is. A cellaajtót azonban ilyenkor a csendőrparancsnok nyitotta ki, hogy a szükségesnél többet ne beszélgethessenek. A megvesztegetésükkel viszont kapcsolatot lehetett fenntartani a külvilággal.

Itt a cellák nem voltak olyan zordak, mint más börtönökben. Az ab-lak normál magasságban volt, előtte természetesen drótháló és vasrács, de ki lehetett látni a szabadba, és a cellába is elég fény jött be. Az ablak alatt asztal állt, előtte zsámoly. Itt a politikai foglyok kosztjára 25 kopej-kát engedélyeztek naponta, ebből 15 kopejka volt az ebéd, a maradékot szabadon elkölthették. Beszélgetni egyedül a csendőrökkel lehetet, vi-szont ők általában tanulatlanok, vallásosak és rendkívül babonásak vol-tak. Saját kis világukon kívül semmi nem érdekelte őket, vagyis min-denben a nihilisták ellentétei voltak. A 70-es évek végén a hatalom még nem rettegett a nihilistáktól, ezt bizonyítja az is, hogy sétálni csak egye-dül egy csendőr kíséretében engedték őket, de nyitott kapu mellett. Sőt külön kérvényre a fogoly még fürdőbe is mehetett, természetesen fel-ügyelet mellett.14

Az adminisztratív úton történő száműzetés

Aki ellen az eljárás során kevés bizonyítékot találtak, és ezért nem volt felelősségre vonható, vagy a bíróság felmentette, az még távolról sem lélegezhetett fel. A rendőrség és a harmadik ügyosztály ugyanis nem szívesen engedte el azokat az embereket, akik egyszer a látókörükbe ke-rültek. Meggyőződésük volt, hogy aki kapcsolatot tart fenn a nihilisták-kal, az potenciális bűnöző, legfeljebb még nem volt ideje elkövetni a bűncselekményt, vagy olyan veszélyes, hogy el tudta terelni magáról a gyanút. Az ilyen embereket rendőri felügyelet alá vonták, és kijelöltek

12 MOROZOV, 1966. 275-279. 13 BEBESI, 2006. 16-17. 14 MOROZOV, 1966. 283-294.

Fojtik Ádám Iván: Anarchisták a cári birodalom börtöneiben

9

számukra egy tartózkodási helyet, lehetőleg pár ezer kilométerre az ott-honától, vagyis száműzték.15 A 70-es évek politikai pereiben annyira megszokott volt ez az eljárás, „hogy ha meghallották az emberek, hogy valamelyik ismerősüket felmentett a bíróság, akkor az első kérdésük az volt: És hova száműzték?”16 Sok esetben a nyomozók gyanúja sem volt alaptalan. Kravcsinszkij írja, hogy Alekszandr Ohlin pétervári ügyvédet kétszer állították bíróság elé, azzal a váddal, hogy titokban kapcsolatban állt a forradalmi párttal. A bíróság mind a két esetben felmentette, de a rendőrség adminisztratív úton száműzte az arhangelszki kormányzóság-ba.17 Azonban Morozovtól tudjuk, hogy Ohlin nem csak hogy kapcso-latban állt velük (bár tag nem volt), de mind a Zemlja i volja, mind a Narodnaja volja iratait és pecséteit nála őrizték.

Ahogy egyre több lett a politikai gyilkosság és a cár elleni merény-letkísérletek, úgy szigorodtak az ítéletek a különböző nagyszabású pe-rekben. A cár meggyilkolása után természetes módon megnövekedett a halálos ítéletek száma.18 Ez valószínűleg a XIX. században más orszá-gokban is így lett volna. Az viszont érdekes, hogy a kényszermunkára ítélteket vagy száműzötteket is börtönbe zárták teljesen önkényesen. Az is előfordult, hogy az igazságszolgáltatás bosszút akart állni, vagy példát akart statuálni. 1880. február 23-án egy kijevi diáknál egy házkutatás során a Narodnaja volja proklamációját találták meg. Nem mondta meg kitől kapta, ezért általában adminisztratív úton való száműzetés járt. Az eset azonban öt nappal az után volt, hogy a Téli Palota ebédlőjét felrob-bantották. A gimnazistát halálra ítélték és kivégezték.19

A Novo Belgorodi központi fegyház Pecsenyega falu közelében, a Har-kovi kormányzóságban.

„A külső faltól 500 lépésnyire emelkedik a börtön hatalmas főépülete. Az udvar végében két földszintes épületsor jobb oldali magánzárkák, bal oldali magánzárkák felirattal”20. Ebben a börtönben egyaránt tartottak politikai foglyokat és a legveszélyesebb köztörvényes bűnözőket is. A köztörvényesek együtt éltek, együtt dolgoztak, volt lehetőségük agyuk és fizikumuk karbantartására. Egész nap szabadon voltak csak éjszakára zárták őket a zárkáikba. A politikai foglyokat szigorúan elkülönítették egymástól, sétára is külön vitték őket. 1879-ben itt zajlott le az egyik

15 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 199-203. 16 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 204. 17 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 205. 18 BEBESI, 2005. 96-97. 19 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 135. 20 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 145.

Fojtik Ádám Iván: Anarchisták a cári birodalom börtöneiben

10

leghosszabb éhségsztrájk, annak érdekében, hogy a politikai foglyok is kaphassanak csomagot, valamint az állami cenzúra által engedélyezett könyveket, hogy közösen dolgozhassanak. Vagyis egyenlő jogokat a köztörvényes bűnözőkkel. Teljesen ki voltak szolgáltatva fogva-tartóiknak. Egy nem elég udvariasnak vélt mondatért már magánzárka járt. Elzárták a szellőző nyílásokat a cellákban. Ezek a foglyok még nem terroristák voltak, de miután elkezdődtek a merényletek, rendszeresen rajtuk torolták meg őket. Mezencev rendőrtábornok meggyilkolása után elvették a könyveiket, Kropotkin kormányzó meggyilkolása után bi-lincsbe verették őket.21 A hatalom a már elfogott tehetetleneken állt bosszút.

A magánzárkában többen megőrültek. Volt, aki hangosan sírt; volt, aki kacagott; volt, aki őrjöngött. Őket sem különítették el a többiektől. A szabályokat velük is próbálták betartatni. Az őrültségi rohamokat úgy büntették, mintha szándékos engedetlenség lenne.22

A Péter-Pál erőd

A pétervári Péter-Pál erőd a nihilisták számára az orosz Bastille volt. Alapításától kezdve a birodalom legfőbb politikai börtöne volt. A XVIII. században a palotaforradalmak résztvevőit zárták ide. Az erőd első fog-lyai közt volt Alekszej cárevics, Nagy Péter fia. A gárdapuccsok elmúl-tával az erőd elnéptelenedett. Az 1825-ös dekabrista felkelés után kezd-tek újra foglyokat szállítani ide. Általában a politikai bűnökkel vádolta-kat a tárgyalásig tartották az erődben.23 A foglyoknak lehetőségük volt levelezésre – természetesen a cenzúra ellenőrzése mellett – és arra, hogy rokonaik meglátogassák őket, kéthetente egyszer, húsz percre. Két egy-mástól másfél rőf távolságra lévő vasrács választotta el a látogatót és a rabot egymástól. Nem érinthették meg egymást, és tilos volt bármit is átadni az erőd foglyainak. A foglyok olvashattak könyveket. Vera Figner szerint az erődnek kitűnő könyvtára volt, sőt engedélyt kapott arra, hogy a nem bekötött könyveket is kikölcsönözzék neki. Azt viszont már nem sikerült elérni, hogy saját költségen beköttetesse őket, és így katalógusba kerülve hozzáférhető legyen a többi fogoly számára is.24 Az erődben minden katonai rend szerint történt. Nem foglalkoztattak civile-ket, minden munkát katonák és csendőrök láttak el. Válogatott őrök lát-ták el a szolgálatot, minden sáncnak, bástyának saját őrei voltak. Az őr-ség nem változott, saját életet élt, és nem érintkezett más részleghez tar-

21 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 147-156. 22 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 159. 23 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 161-163. 24 FIGNER, 1968. 342-349

Fojtik Ádám Iván: Anarchisták a cári birodalom börtöneiben

11

tozó őrökkel,25 de még a foglyokról sem tudhatták, hogy hova viszik őket, amikor kikerülnek a felügyeletük alól. Morozovot miután életfogy-tiglani börtönre ítélték, őrei egy udvarra kísérték, ahol egy darabig egyedül várakozott, majd új őrök jelentek meg, akik új helyre kísérték: az Alekszej vársáncba.26

Az Alekszej vársánc

A Péter-Pál erőd egyik rettegett része volt. Ha valakit el akartak zárni a külvilágtól, ide zárták. Innen nem mentek levelek, nem volt látogatás. Különböző legendák kaptak időnként lábra foglyokról, akikről senki nem tudja, hogy kicsoda Az elrejtetteken kívül a különösen veszélyes-nek ítélt életfogytiglanosokat és halálraítélteket zárták ide. A tiszteknek parancsba adták, hogy tegezzék a foglyokat. Elméletileg itt is tilos volt a kopogás, de ezt itt sem tudták betartatni. Az élelem nagyon kevés volt, sétát nem engedélyeztek, s itt az olvasást is tiltották. A hiányos táplálko-zás miatt az elítélteken hamarosan jelentkeztek a skorbut tünetei. Az or-vost akkor engedték be, amikor már a fogoly lába teljesen megdagadt, ilyenkor a rab kaphatott az ebédhez vas ízű orvosságot és tejet, de ami-kor a daganat lelohadt, azonnal megvonták őket, és kezdődött minden előről. Morozov azt írta, hogy három év alatt háromszor kapta el a skor-butot, plusz a tüdőbajt is. Az ellátás akkor kezdet javulni, amikor az egyik fogoly tiltakozásképpen éhségsztrájkba kezdett és belehalt.27 A magánzárka monotonitását néhányan úgy igyekeztek megtörni, hogy el-játszották a frissen megtértet, így járt hozzájuk pap, és megkapták a Bib-liát, valamint a Szentek Életét és más vallástörténeti könyveket. A meg-térés nem volt őszinte, csupán abban bíztak, hogy a pap helyett egyszer csak egy elvtársuk jön be és megszökteti őket, a könyvekkel pedig a bör-tönélet monotonitását akarták megtörni.28

II. Sándor halála után a narodovolecek számára egy új börtön építé-sébe kezdtek, amely egy börtönsziget volt a Néva partján. Ez a Schlüsselburg elnevezést kapta.

Schlüsselburg

Sclüsselburgot II. Sándor meggyilkolása után építették fel külön a narodovolecek számára. Egy erőd sziget volt, két emeleten negyven zár-kával, de úgy építették, hogy könnyen átlátható legyen. A cella fala ele-

25 KRAVCSINSZKIJ, 1988. 164-165. 26 MOROZOV, 1966. 580. 27 MOROZOV, 1966. 579-584. 28 MOROZOV, 1966. 588.

Fojtik Ádám Iván: Anarchisták a cári birodalom börtöneiben

12

inte fehér volt, aztán felül szürkére, alul csaknem feketére festették. A foglyokat elvágták a külvilágtól, még a börtönből is csak az udvart is-merték, abból is annyit, amennyit a dupla homályos üvegen át láttak. A foglyokat számokkal jelölték, mint a kincstári tárgyakat. Még a csend-őrök se tudták, hogy hívják őket. Az őrök készek voltak mindenre, amit a szolgálat megkívánt. A csendőröknek szigorúan tilos volt bármit mon-dani az elítélteknek. Az első három évben minden szombaton megmo-tozták őket, bár nem volt semmi, amit elrejthettek volna. Már az első évben meghalt a 40 elitéltből 16. Hárman megőrültek. Teljes csendben teltek a napok megint csak a kopogás volt az egyetlen esély a kommuni-kációra 29

A schlüsselburgi viszonyok ellen tiltakozásul már az első év végén karácsonykor egy rab, Miskin megütötte a börtönfelügyelőt, hogy Pétervárra vigyék, és ott a nyilvánosság elé tárhassa helyzetüket. Egy hónap múlva kivégezték, de Figner szerint tette hatására engedélyezték a hat leggyengébb és legbetegebb rab páros sétáját. Ezután a szigor eny-hült, és a jó magaviseletűek sétálhattak. Később a foglyok számára deszkafallal elkerített veteményeseket hoztak létre, ahol kertészkedhet-tek. Azonban a felügyelőn múlott, hogy kit sorol a jó magaviseletűek közé. Néhányan végül önkéntes magányba vonultak és másfélévig visz-szautasítottak mindenféle kedvezményt.30

Gracseszkij, aki szintén nehezen viselte a megpróbáltatásokat, pofon ütötte az orvost. Ő is abba reménykedett, hogy Pétervárott állítják bíró-ság elé és feltárhatja helyzetüket, azonban ahogy teltek a hónapok, úgy látta egyre kilátástalanabbnak a helyzetet, és a büntető zárkában felgyúj-totta magát. Tette hatására elbocsátották Szokolov felügyelőt, aki az Alekszej ravelinben tanulta ki a mesterséget, iskolázatlan és műveletlen volt. A börtönben mindent kézben tartott. Személyesen kísért minden foglyot sétára. A csendőrök is féltek tőle.31

A börtönben működött büntető zárka is. Ezt hívták a régi épületnek. Már Nagy Péter korában is börtön volt. Földszintes épület hosszú folyo-sóval, a cellák hidegek voltak, és nyirkosak, a falak festetlenek. A vas-ágyhoz kezdetben nem adtak takarót és szalmazsákot, a vassodronyon kel-lett aludni. Tápláléknak penészes fekete kenyeret adtak32 Az orosz börtönvi-szonyokról a The Times is hasonló módon számolt be33

Az idő előrehaladtával a börtönviszonyok szelídültek. Az utolsó politi-kai foglyok az 1905-ös forradalom után szabadultak.

29 FIGNER, 1968. 379-385. 30 FIGNER, 1968. 394-395. 31 FIGNER, 1968. 429-431. 32 FIGNER, 1968. 411-413. 33 A Russian State Prison In: The Times. 1903. augusztus 21. (Szerző nélkül)