Cselekvéseink alapvető indítékai a késztetések, melyeket valamely szükséglet jelentkezése

hoz létre. Ezeket a késztetéseket, melyek a szükségletet csillapító viselkedésre irányulnak,

nevezzük motivációnak.

A biológiai eredetű túlélési motívumok / éhség, szomjúság stb. /, szociális

motívumok /szexualitás, utódgondozás / mellett léteznek más, a szocializáció során tanult

motívumok, melyek erősebbek lehetnek az alapvető biológiai motívumoknál. Ezek gyakran a

feszültségi állapot csökkentésének vagy optimalizálásának igényéből erednek.

A pszichoanalízis szerint a viselkedés energetikai hátterét az életösztön energiája, a libidó

biztosítja.

A századforduló egy szociálpszichológiai elmélete szerint a szociális viselkedés

mozgatóerejeként specifikus ösztönök sorát fedezte fel a nyájösztöntől a szerzési ösztönig,

az önérvényesítési ösztöntől az önlefokozás ösztönéig.

Hull behaviorista felfogásában a drive-redukció elmélete:

Értelmében a fejlett központi idegrendszerrel rendelkező élőlények környezetükkel

anyagcsere-kapcsolatban állnak. Az élettani állapotok szükségletként jelentkeznek és

reprezentálódnak az agyban. Ha ez automatikusan vezérelt testi működéssel nem

szüntethető meg, akkor az idegrendszerben cselekvésre késztető feszültségállapot jön létre,

amit drive-nak nevezünk. A drive-állapot mindaddig fennmarad, amíg egy célirányos

viselkedés nem csökkenti a feszültséget. Éhség – táplálék keresése – elfogyasztása –

kielégülés, a drive kialszik, elmúlik, redukálódik.

A drive erőssége függ a szervezet állapotától és a környezettől. Éhség esetén a tápláléknak,

mint céltárgynak eltérő vonzereje van. Ezt a vonzerőt, ami hozzájárul a viselkedés irányának

és energiájának meghatározásához, incentív = jelentéssel bíró értéknek nevezzük.

Ha a drive-redukció sikeres, az egyben a hozzá vezető cselekvéssor ismétléséhez,

tanuláshoz vezet.

Ha a feszültség növekedése is megerősítő hatású, akkor drive-indukcióról beszélünk.

TÚLÉLÉSI MOTÍVUMOKHomeosztázis:

A belső környezet állandóságát fenntartó működés. Nagy részben reflexek irányítják, mint a

légzést, emésztést, kiválasztást, keringést. A homeosztatikus elven szabályozott

működéseknek azonban van egy szűkebb köre, a testhőmérséklet, a folyadékháztartás és a

táplálkozás, amelyekben a szándékos viselkedési elemek is szerepelnek.

Sémája: Perifériális érzékelők —- központi érzékelő, központi kiértékelő és vezérlő egység,

ideális érték tároló egység —- végrehajtók.

A túlélési motívumokkal kapcsolatos testi működéseink központja az agyi hipotalamusz. Ez

a központ a hipofízisen keresztül közvetlenül irányítja a hormonrendszert is.

Hőszabályozás:

A bőrben található hőreceptorok érzékelik a külső hőmérséklet változásait. Ha ez eltér a

tűréshatártól, akkor automatikus kiigazító folyamatok indulnak be. Hidegben szűkülnek a

hajszálerek,- csökken a hőleadás. Amennyiben ez kevésnek bizonyul, akkor

izomműködéssel, azaz didergéssel hőt termeltetünk. Ha ez sem elég, akkor megjelenik a

pszichológiai késztetés, meleg hely keresése, melegebb ruházat stb.

Meleg időben a hajszálerek tágulnak, izzadságmirigyek működése beindul, ha ez hatástalan,

megjelenik a cselekvésre késztető drive.

Táplálkozás esetén:

Az éhség pszichofiziológiai szabályozása a hipotalamusz laterális régiójából indul. Ugyanitt,

a mellső-középső területen van a jóllakottság-központ.

A szájban és garatban is vannak érzékelősejtek, a gyomorban is találhatók telítődést

érzékelő receptorok.

A hipotalamusz a májjal, mint raktározó szervvel együttműködve érzékeli és szabályozza a

vér cukor-, zsír-, és fehérjeszintjét.

SZOCIÁLIS MOTÍVUMOK:Szexualitás és utódgondozás: Mindegyik hátterében a faj fenntartásához szükséges

biológiai létünk motívumai állnak.

A nemi működések hátterében fontos szerepet játszanak a hormonok. Az embernél azonban

a szexualitás kikerül a hormonrendszer kizálólagos hatása alól és  a korai élmények, a tanult

kulturális hatásiok és az idegi szabályozás erőssen befolyásolja a visekedést. Szexuális

viselkedés az embernél kultúrafüggő. Ezt igazolják a humánetológiai kutatások, melyek

tanult viselkedésmintákat követnek.

A kulturális hatások  példája  a homoszexualitás, amit különböző korokban eltérően ítélik

meg.

Utódápolás:

Harlow l959-ben rhesusmajmok fejlődését vizsgálta. A vizsgálatok eredményei igazolták az

alapvető szociális szükségletek hiányában fellépő viselkedési, fejlődési zavarokat. Az anyai

ösztön, megkapaszkodás, biztonság meghatározó szerepet kap az élet korai szakaszában.

Lásd fejlődéspszichológia.  (szőranya- drótanya)

Agresszió:

Konrad Lorenz szerint csak  a fajon belüli szándékos károkozást tekinthetjük agressziónak. A

ragadozók zsákmányszerzése nem agresszió, hanem táplálékkeresés.

Szociális értelemben a gúnyos megjegyzés a verbális agresszió kifinomult formája.

Az embernél  a limbikus rendszerhez tartozó magcsoport, a gyrus cinguli az amygdalával –

vesznek részt az agresszív viselkedések indításában.

Az agresszió fajtái:

Antiszociális -a közösség ellen irányul,

Proszociális- az adott társadalom normáin belül elfogadott személy, közösség védelmében

kivitelezett.

Indulati – kifejezetten fájdalomokozás céljából kezdeményezett agresszió,

Instrumentális – az agresszív viselkedés leszerelése a cél.

K.Lorenz- az agresszió öröklött, ösztönös viselkedés az állatoknél és az embernél egyaránt

A pszichoanalízis- szerint az agresszió az emberi viselkedés elválaszthatatlan része. Freud az

agressziót alapvető ösztönnek (drivenak) tartja és halálöszönként (thanatos) nevezi meg,

ami az én ellen irányul. Átirányítható külső tárgyakra, szerinte ez az agresszió.

Dollárd és munkatársai –  frusztráció-agresszió hipotézise szerint: minden motivált célra

irányuló viselkedés akadályozása – frusztrációja – agresszív feszültséget hoz létre.

Levezetésének különböző viselkedésformái lehetnek, amelyeket a környezet jutalmaz vagy

büntet.

A tartós frusztáció nemcsak agressziót, hanem regressziót is okozhat.

A frusztráció-tolerancia kialakulása azáltal jön létre, hogy megtanuljuk a cél fenntartását

és a cél elérésének különböző szociálisan elfogadható kerülő útjait.

A.Bandura- a tanult tényezők döntő szerepét hangsúlyozza az agresszív viselkedés

kialakulásában.

A SEGÍTŐ VISELKEDÉS /ALTRUIZMUS /:

Egy olyan magatarás, amely hasznos vagy kedvező egy nem rokon személy számára.

Az alábbi viselkedésformákat foglalja magába:

-Segítségnyújtás veszélyhelyzet esetén

– Fiatalabb vagy idősebb személy megsegítése,

– A szerszámok és a „tudás”megosztása,

Megfigyelések szerint az altruisztikus viselkedés gyakoribb barátokkal, mint idegenekkel

szemben, és kölcsönös előnyökkel jár a kedvezményező és a kedvezményezett személy

számára egyaránt.

Minél nagyobb a kedvezményezett kiszolgáltatottsága, annál nagyobb késztetést érez a

viszonzása.

Az ember barátságosan reagál az önzetlenség megnyilvánulsásaira, ami viszonosságot vált

ki, ezzel elmélyíti a kapcsolatokat.  (Pl. Kisiskolásoknál az ajándékozás a barátszerzés egyik

módja).

A KÍVÁNCSISÁGTÓL A KOMPETENCIÁIG:

Explorációs viselkedés:

A tanulásra képes, fejlett idegrendszerrel bíró gerincesek a számukra ismeretlen, új

tárgyak iránt érdeklődést mutatnak. A látáson túl a fajra jellemző módon szaglással,

tapintással is igyekeznek ismereteket szerezni.

A kíváncsiságot és a manipulációs drive-ot mivel mindkettő az idegrendszer belső

folyamataivalkapcsolatos intrizik motivációnak nevezik szemben a külső jutalmak vagy

büntetések által biztosított extrizik motívációval.

Intrinzik- belső motíváció:

A kíváncsiság elsődleges motívum. Harlow kísérletében majmok erősen érdeklődtek

mechanikusan megoldható feladatok iránt. Ezt manipulációs drive-nak nevezte.

Extrinzik motíváció:

A külső jutalmazással és büntetéssel fenntartott szükséglet. Ha valamit érdeklődésből

szívesen, kedvvel végzünk, ez önmagában is jutalomértékű. A külső jutalom- bizonyos

esetekben – rontja a produkció színvonalát, mert nem a tevékenységre, hanem a feladat

végrehajtásából származható előnyökre terelődik a hangsúly.

A kompetencia: a hatékonyság, hozzáértés motívuma, késztetés a környezettel való

hatékony viselkedés elsajátítására. A cselekvés, a tárgyakkal való bánni tudás, az „én

csinálom” sikere az egyedfejlődés korai élménye. Kompetencia-élmény kísér minden sikeres

akciót.

Kognitív disszonancia: ha két, számunkra fontos vélekedés vagy értékelés, illetve egy

vélekedés és egy tervezett vagy megvalósított viselkedés között ellentmondás van. Az

ellentmondás feszültséget kelt, ami a disszonancia redukálására indítja a személyt.

Megismerő tevékenységeink átalakítására és átértékelésére ösztönöz bennünket, ha

ismereteink értékelése nincs összhangban egymással.

A TELJESÍTMÉNYMOTIVÁCIÓ:A sikerek elérésére, a teljesítmény állandó emelésére, mások teljesítményének

meghaladására vonatkozó késztetés.- az iskolában nagy hangsúlyt kap.

Atkinson vizsgálatai szerint olyan feladathelyzet, amelyben a cél elérése bizonytalan, két

egymással ellentétes motívumot kelt:

– A cél elérésének motívuma;

– A kudarc elkerülésének motívuma.

Sikerorientáltak azok az emberek, akik szeretnek kockáztatni, és próbára teszik

ügyességüket. Akkor mutatják a legerősebb motívációt egy feladat iránt, amikor a siker és a

kudarc valósínűsége nagyjából egyenlő, vagyis közepes erősségű a feladat. A sikert saját

képességüknek, a kudarcot az erőfeszítés hiányának tulajdonítják.

Kudarckerülők, akik bizonytalanok önmagukban vagy szorongóak. Ők olyan feladatot

választanak, melyek vagy olyan könnyűek, hogy biztos a sikeres megoldás, vagy olyan

nehezet, hogy a bekövetkező kudarc miatt nem kell szégyenkezniük. A sikert szerencsének,

a kudarcot a képesség hiányának tulajdonítják.

A feladat teljesítésére vonatkozó előzetes célkitűzést igényszintnek nevezzük.

A MOTÍVÁCIÓ RENDSZERE: Maslow elmélete a motívumok hierarchikus egymásra épülését dolgozta ki.

Alapszükségletek: a biztonság szükségletei – a fizikai védettség, biztonság,

A fiziológiai szükségletek – élelem, ital, oxigén, hőmérséklet, stb.

Pszichológiai szükségletek: valahova tartozás, szeretettség – szociális interakciók

Önértékelés szükséglete- presztízs, hírnév, becsvágy,

Önaktualizáció, önmegvalósítás- elérni a bennünk rejlő lehetőségeket.

A biológiai motívumoktól megkülönböztette azokat a fejlődési motívumokat, melyek a

környezet jobb megismerésén keresztül a hatékonyabb beilleszkedést szolgálják. A

hierarchia csúcsa felé helyezkednek el a magasabbrendű, humánspecifikus motívumok, ezek

a megismerésre és a teljesítményre irányulnak, a háromszög csúcsán pedig az

önmegvalósítás motívuma, önmagunk tökéletesítésének pszichés energiáját szolgáltatja.

Maslow motivációs piramisa

A pszichológia egyik fontos kérdése, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre, hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem.

A motiváció szó a latin eredetű movere igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció a pszichológiában gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal.

A motiváció meghatározza a szervezet aktivitásának mértékét, a viselkedés szervezettségét és hatékonyságát.

A motiváció alapfogalmai

A motiváció alapfogalmai közül a szükséglet, a drive és a homeosztázis fogalmának értelmezésére térünk ki.

Nagyon erős belső késztetéssel járnak a biológiai motívumok, mint például az éhség, szomjúság stb. A motivált viselkedés ebben az esetben valamilyen szükségletből fakad. A szükséglet olyan hiány a szervezetben (pl. oxigénhiány, tápanyaghiány, folyadékhiány stb.), amely tartós fennállás esetén az egészséget vagy súlyosabb fokon az életet fenyegeti.

A szükséglet pszichológiai megfelelője a drive (ejtsd: drájv), amely angol szó és jelentése űzni, hajtani ill. hajtóerő. A drive a szükséglet nyomán kialakuló, belső késztetés, a viselkedés hajtóereje. A drive alapvető feladata a szervezet általános energetizálása, nem pedig annak irányítása, vagyis nem mutatja meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet kielégítése érdekében, csak az ehhez szükéséges hajtóerőt adja.

Az élet alapvető feltétele a szervezet belső viszonylag állandó egyensúlyi állapotának a fenntartása, a folyamatosan változó külső körülményekkel szemben. Cannon ezt a belső egyensúlyi állapotot fenntartó mechanizmust nevezte el homeosztázisnak. Amennyiben a szervezet homeosztatikus egyensúlya megbomlik, valamilyen fiziológiai hiányállapot keletkezik, azaz szükséglet lép fel. A szervezet elsősorban a szervezet tartalékainak felhasználása révén igyekszik a belső egyensúlyi állapot visszaállítására. Például, ha éhség esetén a vércukor szint lecsökken az ideális értékhez képest, akkor a homeosztatikus folyamatoknak köszönhetően az ideális érték visszaállítható, bizonyos biológiai folyamatok beindítása révén. (A máj, a hasnyálmirigy jelzése alapján cukrot bocsát a vérkeringésbe.)

Amikor azonban a szervezet belső tartalékai már nem elegendőek a szervezet belső egyensúlyának a helyreállítására, akkor drive, a viselkedésre késztető belső hajtóerő keletkezik, és az aktivált szervezet működésbe lép az egyensúly helyreállítása érdekében (magas cukortartalmú táplálékot keres).

Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos drive-okat.

Elsődleges, más néven primer drive-oknak az ön- és fajfenntartással kapcsolatos hajtóerőket nevezzük. A legalapvetőbb elsődleges drive-ok a következők:

Hőszabályozás Éhség Szomjúság Szexuális Alvási Salakanyagok ürítése Védekezésre irányuló Általános aktivitási szükséglet (akkor lép fel, ha a szervezettől egy időre megvonják a

mozgás lehetőségét) Kutató vagy explorációs drive (kíváncsiság)

Az elsődleges hatóerők időszakosan lépnek fel, és ha egynél több motívum is jelen van ugyanabban az időpontban, akkor közülük az erősebb lesz az uralkodó.

Az elsődleges, velünkszületett drive-ok nem egyedüli hajtóerői viselkedésünknek. Vannak olyan drive-ok is, amelyeket tanulással, kondicionálással sajátítunk el, ezeket nevezzük másodlagos drive-oknak.

A motívumtanulást jól példázza az a kísérlet, amelyben „majmok megtanulták egy érmével működő automata kezelését: érme bedobásával kedvenc táplálékukhoz juthattak. Miután ezt elsajátították, maguk az érmék is jutalomértéket nyertek. Ha ugyanis az automata nem volt az állatok közelébe, az érmék megszerzése érdekében akkor is hajlandók voltak „dolgozni”: különböző feladatokat végrehajtani, tanulni, és szenvedélyesen gyűjtötték az érméket.

Összegezve tehát, a másodlagos hajtóerők alapvetően úgy alakulnak ki, hogy mindazok a tárgyak, helyzetek, amelyek az elsődleges motívum kielégítésében szerepet játszanak, maguk is motívummá válnak.

A motiváció és a szervezet arousalszintje között nagyon szoros összefüggés figyelhető meg. A fiziológiai szükséglet által előidézett késztetés befolyásolja a szervezet aktivációs szintjét, az arousalszintet. A késztetés fellépése növeli a szervezetben fellépő aktivációs szintet, amely a szükséglet kielégítésével csökken. A szervezet általános motivációs állapota, amit értelmezhetünk arousalként is fontos szerepet játszik a viselkedés szerveződésében, és a teljesítményben. Yerkes-Dodson törvényként említik azt a felismerést, hogy a drive állapot és a teljesítmény hatékonysága közötti összefüggést ábrázoló görbe fordított U alakú. Hebb szerint, a drive helyettesíthető az arousalszinttel és a törvényben megfogalmazott összefüggés ebben az esetben is érvényes. Az összefüggés egyértelműen azt mutatja, hogy a viselkedés szerveződése és a teljesítmény szempontjából van egy optimális arousalszint, amikor a viselkedés szerveződése a leghatékonyabb a teljesítmény pedig a legmagasabb. Ha az arousalszint alacsony álmossá válunk, és nehezebben tudunk koncentrálni. Ha magas az arousalszint, akkor a viselkedés dezorganizálttá, figyelmünk szétszórttá válik, és teljesítményünk csökken. A szervezet az optimális arousalszint elérésére törekszik és igyekszik azt fenntartani.

Motivációelméletek

A motivációelméletek a motiváció működésének mechanizmusaira keresik a magyarázatot. Két elterjedt felfogás a drive-redukciós és az arousalszint elmélet. A 40-es, 50-es évek egyik elterjedt nézete az alapvető motívumok működésére vonatkozóan a drive-redukciós elmélet volt. Ennek alapján a motívumok arra irányulnak, hogy redukálják a személy által felszültségként átélt pszichikus állapotot, és a feszültség vagy drive csökkenése örömet okoz. Bizonyos motívumok (pl. éhség) működése valóban megmagyarázható a drive-redukció elmélet elveivel. Más motívumok működésére azonban, mint a szexuális és kíváncsiságmotívumok nem képes kielégítő magyarázatot adni. A kíváncsiságnál maradva, az elmélet szerint mindenkinek el kell derülnie a szélsőséges feszültségkeltő helyzeteket, de néhányan keresik az olyan tevékenységeket, melyek erős izgalmakkal járnak (pl. sárkányrepülés, sziklamászás stb.)

A motivációval kapcsolatban leginkább elfogadott elvét napjainkban az arousalszint elmélet Az elmélet abból indul ki, hogy minden ember az optimális arousalszint elérésére törekszik. Az optimális szint természetesen egyénenként változó. Az alapvető fiziológiai szükségletből fakadó motívumok (pl. éhség, szomjúság stb.) az optimális szint fölé emelik az arousalszintet, így olyan viselkedést eredményeznek, amely lecsökkenti a megemelkedett arousalszintet. adja.

Abban az esetben viszont, amikor az élő szervezetet kevés inger éri, az arousalszint lecsökken az optimális szint alá, ami a szervezetet az arousalszint növelésére fogja motiválni. Keressük a környezetünkben az ingereket (ideértve a szexuális izgalmakat), az újdonságot és a komplexitást, azonban csak az optimális szintig.

A motívumok természete szerint elkülöníthetünk:

Szociális (szexuális és fajfenntartási) Kíváncsiságmotívumokat.

Biológiai motívumok

A biológiai motívumok, a homeosztázis fenntartásán keresztül a szervezet önfenntartásához kapcsolódnak. A szervezetben előálló fiziológiai igény (szükséglet) nyomán lépnek fel. Amennyiben a szükséglet nagyobb, mint amit a szervezet a belső tartalékainak mozgósításával ki tud elégíteni a homeosztatikus folyamatok révén, akkor lép fel a drive, a viselkedésre késztető hajtóerő. Az önfenntartási motívumok elnyomása rendkívüli erőfeszítést igényel, mivel az a szervezet pusztulását is okozhatja. A biológiai motívumok közé tartoznak a éhség, a szomjúság, a hőmérsékletszabályozás (pl. fázás, reszketés), az ürítés (vizelési, székelési késztetés), a légzés (légszomj), és a test integritásának védelme (pl. fájdalom). Az alapvető motívumok hátterében nemcsak a biológiai tényezők játszanak fontos szerepet, hanem pszichológiai, szociális és kulturális tényezők is.

Például az éhség hátterében fontos élettani folyamatok (hipotalamusz területeinek aktivitása, az anyagcsere folyamatok gyorsasága, zsírsejtek száma és nagysága stb.) húzódnak meg. A biológiai tényezők mellett azonban pszichológiai és szociális tényezők is szerepet játszanak az éhség motívumának befolyásolásában. A pszichológiai tényezők jelenlétére utal, az is hogy a tartósan fennálló szorongás táplálkozási zavarok kialakulásához vezethet. A kóros soványság (anorexia nervosa) és a kóros falánksággal járó bulímia nervosa hátterében is elsősorban pszichológiai tényezők húzódnak meg. Ezek lehetnek a túlzott elvárások, szülőkkel való konfliktusok vagy a társadalom által közvetített szépségideál stb.

Szociális motívumok

A szociális motívumokhoz soroljuk a szexuális és utódgondozás motívumát, amely az adott faj fennmaradásáért felelős.

A szexuális motívum működésének hátterében is bonyolult szabályozás áll. Ez a szabályozás idegrendszeri, hormonális, pszichológiai és társadalmi tényezők által befolyásolt. A szociális motiváció kapcsolatban áll emberi értékekkel, szeretettel-szerelemmel, bensőséges érzelmekkel, társas kapcsolatokra, családra vonatkozó felfogással. A korai élmények, a későbbi szexuális tapasztalatok, a kulturális folyamatok szintén meghatározó jelentőségűek a szexuális viselkedésben.

A kíváncsiság motívum embernél és állatnál egyaránt megtalálható. A következő formákban mutatkozik meg:

Ingerkeresés Kutató-kereső (explorációs) viselkedés Manipuláció

Az ingermegvonásos kísérletek is igazolták, milyen fontos, hogy a környezetünkből megfelelő ingermennyiség érjen bennünket, hiszen ennek hiányában a szervezet működése zavart szenved, tartós ingermegvonás esetén akár súlyos hallucinációk is felléphetnek. A külvilág ingerei révén hangolja be az agytörzs hálózatos idegsejtállománya, az agykéreg aktivációs állapotát. Feltehetően az agykéreg aktivációs szintjének is van egy optimális szintje, amelynek a fenntartására törekszik a szervezet. Ha ez az optimális aktivitási szint lecsökken vagy megemelkedik, akkor ez az állatot és az embert olyan viselkedésre készteti, amely segít abban, hogy az agykéreg aktivációs szintje ismét elérje az optimális értéket. A változatos, ingergazdag környezet hatására növekszik az aktivációs szint és megszűnik az a kellemetlen érzéssel járó állapot, amit unalomnak nevezünk. Például ezért költenek az emberek sok pénzt szórakozásra, izgalmas sportokra, rejtvényfejtésre stb.

A kalandkeresés elsősorban szokatlan, váratlan és új helyzetekben mutatkozik meg, és arra készteti az élőlényt, hogy a környezetet megvizsgálja, átkutassa, és új összefüggéséket tárjon fel. A kutató-kereső viselkedés ugyanakkor arra is alkalmas, hogy az újszerű, meglepő helyzetek bizonytalanságát, izgalmát csökkentse, hiszen ezek a helyzetek a velük való foglalkozás során ismertté és megszokottá válnak, és elvesztik izgató hatásukat.

Környezetünk manipulálására és a tárgyakkal való manipulációra irányuló késztetés hátterében a megismerő, a valóságalakító és az alkotó tevékenységnek nevezett aktivitásmódok húzódnak meg. Harlow például csimpánzoknál megfigyelte, hogy azok képesek órákig elbíbelődni egy zár kinyitásával anélkül, hogy ezért a megoldás örömén kívül más jutalomban is részesülnének.

Az ember viselkedésének a hátterében az eddig ismertetett motívumokon kívül számos más motívum is meghúzódhat. Vannak olyan motivációk is amelyek csak az emberre jellemzőek. Az emberi motiváció két típusát különítjük el:

Extrinsic (eszköz jellegű) motiváció: a viselkedés motivációjában valamilyen cél elérése vagy külső tényező játszik szerepet.

Intrinsic (önjutalmazó) motiváció: akkor beszélünk ilyen motivációról, amikor a cselekvés motivációja a cselekvésben rejlő élvezet maga.

Az extrinsic motivációnak különböző szintjei léteznek, annak alapján, hogy a motivált viselkedés mennyire áll a környezet irányítása alatt. A négy szint a következő:

A motiváció kívülről való szabályozása esetén a viselkedés a jutalomtól vagy a büntetéstől függ. A cél a jutalom elérése vagy a büntetés elkerülése. A motivációt a külvilág szabályozza.

Az introjektált szabályozás esetén a jutalmak és büntetések már belsővé váltak és ezek alapján alakul a motiváció. Ebben az esetben a cselekvést a büszkeség, az önértékelés növelése vagy épen a szégyen, a szorongás elkerülése motiválja.

Szabályozás az azonosuláson keresztül ebben az esetben a személy tudatosan érzékelési az adott cselekvés fontosságát, és személyesen is fontosnak tartja.

Az integrált szabályozás: a leginkább önálló, autonóm szabályozási módja az extrinsic motivációnak.

Vallerand az intrinsic motiváció három típusát különíti el:

A tudásra irányuló intrinsic motiváció: maga a cselekvés, a tanulás, a megértés motivál. A fejlődésre és alkotásra irányuló intrinsic motiváció által vezérelt viselkedés öröme az

önmagunk meghaladásában és a kreatív tevékenységben van. Az ingerlés és élmények átélésére vonatkozó intrinsic motiváció esetén kellemes

élményeket, érzéseket keresünk, melyek rendszerint érzékszervi vagy esztétikai élmények.

Az extrinsic és intrinsic motiváció viszonyát vizsgálva megállapították, hogy ha egy cselekvést külsőleg motiválunk, például jutalmazunk, akkor a belső, intrinsic motiváció csökken.

Meg kell említenünk azokat a lehetséges okokat is amely a motiváció hiányának hátterében állhatnak. A motiváció hiányát valamilyen a cselekvésre és személyre magára vonatkozó hiedelemmel értelmezhetjük:

A képesség hiánya hiedelmek: a személy úgy érzi nincsenek meg benne a cselekvés végrehajtásához szükséges képességek.

A stratégiára vonatkozó hiedelmek: a személy úgy véli, hogy a lehetséges stratégiák úgy sem vezetnek eredményre.

Az erőfeszítésre vonatkozó hiedelmek: a személy úgy véli, hogy a cél elérése túl nagy erőfeszítésbe kerül, amit ő nem hajlandó megtenni.

Tehetetlenség hiedelmek: a személy úgy véli, hogy az erőfeszítései nem hoznak eredményt a feladat nagyságához mérten.

Murray nevéhez kötődik az egyik legrészletesebben kidolgozott motivációs rendszer, amelyben 6 téma köré 27 szükségletet csoportosított. A hat téma a következő volt:

Ambíció (pl. teljesítmény motiváció) Tárgyakhoz való kötődés (pl. birtoklás) A státus védelme (pl. védekezés) A hatalom (pl. dominancia) A társakkal való viszony (pl. affiliáció) Információcsere (pl. megismerés)

Elképzelése szerint a motívumok megjelenhetnek nyíltan és burkoltan. A nyíltan megjelenő motívumokra a viselkedésből következtethetünk, míg a burkoltan megjelenő motívumok feltárására dolgozta ki projekciós tesztjét a TAT-ot, amely elmosódott vagy többértelmű jelenetet ábrázoló képeket tartalmaz. A képekről elmesélt történetek részletes elemzése révén kaphat a pszichológus képet a lappangó, burkolt motívumokról.

Teljesítménymotiváció

A teljesítménymotiváció az embernek azt a késztetését foglalja magában, hogy az életben igyekszik minél nagyobb teljesítményt elérni, mert ez növeli személyének értékét. A teljesítménymotivációról az igényszint vizsgálatok adnak képet. Ilyenek például a célbadobásos kísérletek, ahol minden egyes dobás előtt megkérik a kísérletben résztvevő személyt sikeres dobása lesz, majd a dobás után feljegyzik a tényleges teljesítményt.

„Az igényszint és a teljesítményszint viszonyára vonatkozólag azt tapasztalták, hogy az igényszint teljesítése ill. túlteljesítése sikerélményhez vezet. Ha a teljesítményszint alatta marad az igényszintnek, kudarcot él át az egyén. Sorozatos sikerélmény hatására az igényszint emelkedik, kudarcszéria esetén pedig csökken.”

Az igényszint kitűzése mindig két ellentétes motívum a siker elérésére és a kudarc elkerülésére vonatkozó késztetés hat egyszerre. Ennek a két motívumnak az erőssége és egymáshoz való viszonya alapvetően befolyásolja a teljesítménykésztetés erejét. A sikermotívum alapja a hatékonyságra, az önmegvalósításra való késztetés, a kudarckerülés hátterében a büntetéstől való félelem, az eredménytelenség következményeinek az előrevetítése húzódik meg.

A sikerorientáció és a kudarckerülés a személyiség tartós vonása lehet, melynek alapján megkülönböztetnek sikerorientált és kudarckerülő személyiséget. A szülői nevelés nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy gyermeke sikerorientált vagy kudarckerülő személyiséggé válik. A siker orientált anya a gyermekének sikeres teljesítményeit jutalmazz és adottságait ismerve reális feladatvállalásra bátorítja. A kudarckerülő anya a gyermeket bünteti sikertelenségeiért, és arra ösztönzi, hogy a kudarcot mindenképpen próbálja elkerülni. Éppen ezért a kudarckerülő személyiség túl könnyű feladatokat, vagy túl nehéz feladatokat fog vállalni. A túl könnyű feladatok esetében kicsi az esély a kudarcra, míg a túl nehéz feladatok teljesítésének kudarca nem jelent igazi kudarcot. A sikerorientált személy nem szereti a túl könnyű feladatokat, hiszen

azok elvégzése nem jelent nagy sikert, de a túl nehéz feladatokat sem, mivel azok kevés sikerrel kecsegtetnek.

Külső-belső kontroll dimenzió

Rotter nézete szerint az emberek két csoportba osztályozhatók a belső kontroll és a külső kontroll alapján.

 

 A belső kontroll véglete jellemzi azokat az embereket, akik a viselkedésüket és a velük történteket úgy tekintik, mint ami saját közvetlen, személyes ellenőrzésük alatt áll.

-- A   belső   kontrollos   személy   biztos   abban,   hogy   ha   akarja,   akkor   meg   tudja változtatni mind a környezetét, mind pedig a saját viselkedését, a külső kontrollos azonban kevésnek érzi ehhez saját erőit.

-- A   belső   kontrollos   személyek   függetlenebbek,   hatékonyabbak, teljesítőképesebbek, dominánsabbak, mint a külső kontrollosok.

-- A  belső  kontrollal   jellemezhető   személyeket  gyakrabban   találjuk   törekvőnek  és kitartónak,   jobban   részt   vesznek   a   politikai   tevékenységben,   ellenállóbbak   a befolyásolással szemben, nagyobb hatást fejtenek ki másokra és függetlenebbek.

 

Szélsőséges belső kontroll:

Irányíthatatlan, öntörvényű, nem érdekli semmilyen külső elvárás, olyan dolgokért is felelősnek érzi magát, amiért nem ő a felelős. „Én tudom, hogy mi a jó nekem”

 

 A külső kontrollos személyek   úgy   érzik,   hogy   a   viselkedésüket   befolyásoló események teljesen kívül esnek a saját hatókörükön, és elsősorban olyan tényezőktől függenek, mint például a véletlen, a hatalommal bíró tekintély – figurák vagy a sors.

-- A   külső   kontrollos   személyekből   hiányzik   az   indíték   a   nehezen   elérhető   célok megvalósítására,   és   nem   nagyon   vannak   törekvéseik,   mivel   úgy   látják,   hogy erőfeszítéseiknek kevés, vagy semmi köze nincs a végeredményhez.

-- A külső kontrollosok – mivel érzésük szerint kevéssé tudják irányítani a környezetet – gyakrabban szenvednek erős szorongástól, és gyakrabban számolnak be neurotikus tünetekről.

-- A   külső   kontrollosok   nem   hajlandók   elvállalni   személyes   ballépéseiket,   s hajlamosak a rosszhangulatra, depresszióra. Hajlamosabbak az öngyilkosságra is.

-- A   szegények   és   az   elnyomottak   viszonylag   kevésbé   éreznek   erőt   a   környezet megváltoztatására, és így magasabb a külső kontroll – pontszámuk.

-- Azok az emberek, akiknek az életlehetőségeik korlátozottak, kevés a hatalmuk és alkalmuk sorsuk megváltoztatására, hajlamosak az élettel szemben külső kontroll – attitűdöt kialakítani.

-- A személyiség fejlődés első szakaszában mindenki külső kontrolos. Az anya irányít. Tiltása nyomán alakul  ki  a  gyermekben a belső kontroll 1-1.2 éves korában.  Ekkor még az anyának is jelen kell lennie. A belső kontroll kiépülése után az anya nélkül is tudja mit szabad és mit nem,

 

Külső – belső irányultság mérése  Rotter IE–skálája (1966.)

Kontrollhely-skála – a fogalomra a külső-belső (I – E) kezdőbetűk utalnak.

-- A   kérdőívnek 29   tétele   van,   és   mindegyik   tétel   két   állításból   áll;   a   vizsgálati személyeknek ki kell választaniuk azt az állítást, amelyik a legjobban megközelíti saját maguknak a dolgokról alkotott felfogását.

            Pl. 28. A          Rajtam múlik, hogy mi történik velem.

                        B           Néha  úgy  érzem,  hogy  nem  tudom eléggé  kézben   tartani   az életem 

                                    alakulását.

-- Az  IE – skála megbízhatóságát  általában kielégítőnek tartják,  de érvényességére vonatkozóan azonban bizonyos kétségek merülnek fel.

A módszert több szempontból is bírálat érte:

1.      csak általánosított elvárásokat mér,

2.      összekeveri   a   személyes   viselkedés   következményei   fölött   gyakorolt kontroll           észlelését   a   társadalmi   intézmények   felett   gyakorolt   kontroll észlelésével

Szerencsejáték-helyzetben   kimutatták,   hogy   ha   az   emberek   az   eredményt   az ügyességnek tulajdonítják, akkor siker nyomán növelik, kudarc után pedig csökkentik a téteket. Viszont, ha a kimenetelt a véletlennek tulajdonítják, az ellenkező mintázat kialakulása érhető el, kudarc után növelik, siker után csökkentik a téteket.

Ellenőrzés

A külső kontrollos retteg tőle, de várja is, mert innen kap visszajelzést

A belső kontrollos csüng a másik dicséretéért. El tudja dönteni, hogy megfelelt-e az adott mércének.

Pszichoanalitikai jellemzők:

   A külső kontrollos mániára hajlamos

   A belső kontrollos depresszióra hajlamos