HONVÁRI JÁNOS – TORDA CSABA

Munkatársi akciók Horváth Ede eltávolítására1960–1964

ArchívNet 2015/5

Források

1. Háhn Miksa kísérő levele levele Fock Jenőnek

hely nélkül, dátum nélkül

Tisztelt Fock Elvtárs!

Tekintettel arra, hogy eredetileg Kádár elvtársnak szánt feljegyzéseket Önnek küldtük annál az oknál fogva, hogy nagy tömegénél fogva talán nem közvetlen Kádár elvtárs kezeihez kerül, és így Horváth Ede előbb tudomást szerezne róla, mielőtt még (a) kivizsgálást megkezdenék.

Másodszor pedig Fock elvtárs nagyjából ismeri a Győri Szerszámgépgyár helyzetét, ezért kérjük, hogy a feljegyzésben foglaltakat közölje Kádár elvtárssal. Amennyiben Fock elvtárs azt a kivizsgálás után jónak találja.

Elvtársi üdvözlettelKucsera Mihály1

Jelzet: MNL OL M–KS 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Kucsera Mihály dátum nélküli kézzel írt levele Fock Jenőhöz. Háhn kézírásának ismeretében biztosan állítható, hogy ezt a levelet nem ő írta, hanem valakivel megíratta. Minden bizonnyal ez is azt a célt szolgálta, hogy személye – legalábbis a vizsgálat megindításáig – titokban maradjon.

2. Feljegyzés Kádár János részére Horváth Edéről

hely nélkül, dátum nélkül

F e l j e g y z é s Kádár elvtárs részére2

Mi, a győri Szerszámgépgyár volt és jelenlegi kommunista munkásai, akiknek túlnyomó része együtt dolgozott Horváth Edével a győri vagongyárban, illetve (a) Hajtóműgyárban, munkás büszkeséggel láttuk a nagytehetségű munkástársunk sikereit és eredményeit, de most aggódva

1 Az aláírás vélhetően beszédes név, amely Háy Gyula „Miért nem szeretem Kucserát?” című, 1956 október 6-

án, Rajk László temetésének napján, az Irodalmi Újságban megjelent cikkére utal. Az írás Kucsera elvtársat, a mindenkori a pártbürokratát, a rendszer haszonélvezőjét állítja pellengérre, „semmihez sem ért és éppen ezért mindennel foglalkozik, de mindennel csak vezetői szinten.”2 A címzett nevét kézzel, utólag lett szúrták be a szövegbe.

1

figyeljük annak a politikai botránynak (az) előjeleit, amelynek előzményeként a legjobb kommunisták sorai hulltak el két év alatt a gyárban, és amelyről sokat beszélnek a többi győri üzemek dolgozói is, de még a város lakossága is. Itt-ott kárörvendően, itt-ott szenzáció éhesen és a kommunisták soraiban aggódással. A helyi pártbizottsághoz is nyilván eljutottak a hírek és konkrét adatok egy része, és nyilván sejtik, hogy valami baj van, de a megyében senki sem mer ezzel foglalkozni, mert Horváth Ede központi vez. tag.3

1955–56-ban már egyszer eljutottunk vele idáig, de közbejöttek az 1956. évi szomorú események, mely után egy kicsit a szektás, a pártdemokráciát és törvényességet sértő hibák elhalványultak, de az utóbbi (i)dőben újra visszazökkentek az itteni dolgok a régi hibákhoz.Horváth Ede 1951-ben lett, mint többszörös sztahanovista közülünk kiemelve igazgatónak. A választás jónak bizonyult. Az elhanyagolt győri MÁVAG-ból modern új gyárat fejlesztett ki, fáradságot nem ismerő munkával s mindenekelőtt tehetséggel és rátermettséggel. Igen jól látta el a gazdasági vezetést, és amit kimondott, ígért, akár a Párt, akár az Állam számára, akár a dolgozók felé, arra lehetett építeni. Volt melós társait idejéhez mérten fogadta, velük elbeszélgetett, és bennünket meghallgatott. Szóval mintaszerű munkásigazgató volt 1953–54-ig, amikor kezdte elfelejteni, hogy mi volt, hogy honnan jött és kezdett megváltozni. Ezt annak tulajdonítjuk, hogy kezdtek közelébe férkőzni a munkásosztálytól távol álló értelmiségi urak, talpnyalók és osztályidegen gondolkodású egyének, akiknek hízelgése, körmönfont taktikája megtalálta az utat a hiúságához, és mivel egy munkájukat összehangoló társaságról volt szó, észre sem vette, hogy hogyan hálózták be, és kezdték rávezetni egy olyan vezetési módszerre, mely lebecsüli a munkástömegek szerepét, kinevelte benne a kegyetlen gőgöt, az ellentmondást, kritikát nem tűrő diktátort és kiskirályt, akitől félt és fél mindenki a megyében, de mint látjuk, a minisztériumban is. Az általa kiérdemelt sikerek és gazdasági eredmények, a közelébe férkőzött kétes elemek és született nagyravágyása és hiúsága egyre jobban megszédítették és 1955-től egy új Horváth Edét ismertünk meg: a személyi kultuszt elváró, a kollektív pártvezetést semmibe vevő diktátort, aki a régi gyárosokhoz hasonló durva hangon kezdett beszélni volt munkatársaival, és mindjobban átvette a luxus, a fény, a pompa és a kispolgári tulajdonságok alkalmazását.Előre kell bocsájtani, hogy nem csak ezelőtt, hanem ma is elsősorban a munkának él, hajszolja magát is reggeltől estig a termelésért, nem iszik, szép erkölcsű családos életet él, azonban a hencegés a hatalommal és elfordulása a harcos kommunistáktól olyan politikai hibákat eredményez, amelyekből a fentiek igazolására alább egy két komoly tényt ismertetünk.1956 előtt a helyi pártszervezetek kezdték észrevenni, hogy valami nincs a gyárban rendben és Horváth Ede körül, amikor már híre járt, hogy a gyárban ha pártbizottsági ember közvetlenül beszél a munkásokkal és más dolgozókkal, akkor a titkárságra megy utánuk és feljegyzi, hogy kivel beszélgettek el…és nem tudták az emberek, hogy miért feneklett meg sorsuk a gyárban. Kicsiben azt csinálta, amit sztálinista módszereknek neveztek és kegyetlen, sasként lecsapó megtorló rendszere miatt egyre kevesebben akadtak és akadnak, akik valamit szóvá mernek tenni, mert fogynak a szerszámgépgyári kommunisták sorai és a legjobb káderek kerülnek át más vállalatokhoz, szervekhez. Kit úgy nyír ki, ki az elkeseredés miatt megy el, kinek az idegei nem bírják tovább.Ez már politika és veszélyes politika! De az a véleményünk, hogy Horváth Ede nem akar szándékosan politikai hibát elkövetni, és talán azt hiszi, hogy ő helyes úton jár. Ugyanis nem veszi észre, hogy a kommunisták sorainak ritkulása egy tervszerű politika eredménye, azonban nem a kommunistáké, hanem az őt behálózó fasiszta, ellenforradalmár klikké, akik őt

3 Az MDP idején a két kongresszus közötti időszak legmagasabb választott testületét Központi Vezetőségnek hívták. A grémium neve az MSZMP megalakulása után Központi Bizottságra változott. Az 1960-as évek elején időnként még hivatalos iratokban is keveredett a két elnevezés. Horváth Ede ebben az időszakban az MSZMP Központi Bizottságának volt a póttagja.

2

elzárják a munkásoktól, kommunistáktól és mivel ezekkel van elsősorban körülvéve, akaratlanul is átveszi ennek a sokkarú értelmiségi reakciós polipnak a felette való irányítását, akik hiúságán és becsvágyán keresztül nyerték meg. – Fél évvel ezelőtt Dávid István párttitkárt pártfőiskolára vezényelték, aki még igyekezett erejéhez mérten tompítani a bajokat, harcolt ahol lehetett, de mit tehetett egy központi vezetőségi taggal szemben? Mióta elment, nincs függetlenített párttitkár a gyárban. Elérte és elintézte a városi pártbizottsággal, hogy a személyzeti vezetőt bízzák meg egy évre párttitkárnak. Ez az elvtárs egyébként becsületes elvtárs volt, de jóhiszemű, kevésbé harcos, akinek azonban a dízelesítési program érdekében felépített gyönyörű lakásokból juttatott egyet (hogy testvérének a Csornáról beköltözött leváltott igazgató Horvát Sándornak biztosíthassa megüresedett lakását), 3800 Ft-os fizetést ad kollektíven felül jóval és legutoljára április 2-án 8000 (nyolcezer) Ft prémiumot adott. A túlzott anyagi juttatások hatására válhatott olyan rajongójává Horváth Edének, hogy mindent elhisz neki és az őt behálózó vezetőknek, vagyis nem látja tisztán a dolgokat. Mindent igyekszik elsimítani és a még meglévő vezető kommunistákat lebeszélni a kiállásról, a harcról. Gyengíti a kommunista vezetők gyér sorát a fentiekhez hasonló módszerrel való anyagi befolyásolás, akik a lakás, magas besorolás, prémium stb. révén hálára kötelezetteké váltak.Általában – ez Horváth Ede fő hibája – a korlátlan hatalom biztosításánál akaratának minden körülmények között való biztosításának következő a taktikája:A fő vezetői helyeket olyanoknak juttatni, akik – mint volt ellenforradalmár, munkástanácsi tag, kulák, csendőr stb. – kritika és ész nélkül végrehajtják parancsait, még ha az káros, munkásellenes, vagy pártellenes is, szemben a kommunistákkal. Taktikájának másik módszere: megosztani a kommunistákat, mégpedig a legharcosabbakat, a szilárdakat, a politikus kritikusokat és bírálni merészelőket, a meg nem alkuvókat különböző hibakereséssel, ürügyekkel, befeketítéssel kiüldözni a gyárból, vagyis megszabadulni tőlük, a kommunisták másik részét pedig igen nagy besorolásokkal, kedvezményekkel (prémium, lakás stb.) feltétlenül személyi hívévé tenni, vagy más részüket az állandó Kádár, Apró országos vezetőkkel való jó viszonyára, központi vezetőségi tagságára való utalgatásokkal megfélemlíteni.Példa a fentiekre, illetve a kiüldözött kommunistákra: Czeller Béla volt fődiszpécser, termelési osztályvezető, aki vörös Akadémiát4 végzett és utolsó percig alapszervi párttitkár volt, pártmunkája, harcos kiállása miatt távozásra kényszerítette, egyesek szerint féltékeny is volt rá tehetsége és politikai pályafutása miatt, és félt éleslátásától és erélyétől, mert ő is azok közé tartozott, aki fel akarta robbantani az 1956-ban fogát kimutató ellenforradalmi vezérkar maradványát a gyárban.5 Ma kormány kitüntetéses főmérnöke a Győr-Sopron Megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnak. A második nagyobb áldozat Szenftner József volt személyzeti osztályvezető, pártvégrehajtó-bizottsági tag, akinek elsősorban volt köszönhető az ellenforradalom felszámolása gyáron belül, aki megszervezte Horváth Ede vissza hozatalát 1957 elején és a legpontosabb tudója, hogy ki hogyan viselkedett, mit tett és mit mondott a

4 Az 1949-ben szervezett Gazdasági és Műszaki Akadémiáról van szó, amely egy-másfél év alatt főiskolai végzettséggel egyenértékű képesítést adott a már vezető funkcióban lévő munkás–paraszt származású nomenklatúra tagjainak. Működési ideje (1949–1954) alatt mintegy 1800 főt (zömmel az államosított vállalatok élére kinevezett munkásigazgatót) képeztek itt ki. (MNL OL M KS 288. f. 5. cs. 395. ő. e. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1966. május 10-i ülésének a jegyzőkönyve.)5 Czeller Béla 1965-ben műszaki vezérigazgató-helyettesként visszatért a vagongyárba, amelynek élén 1963 májusától Horváth Ede állt. Néhány év után azonban a viszony közöttük ismét megromlott és Czeller a Mezőgazdasági Gépjavító Győr-Sopron Megyei igazgatói székére cserélte a vagongyári vezérigazgató-helyettesi tisztségét. Horváth Ede ugyanis potenciális konkurenst látott benne, ezért mellőzte, átnyúlt a feje felett, és nélküle intézkedett műszaki kérdésekben. Másokkal szemben egyébként Czeller ugyanazt tette, amit vele a vagongyár vezérigazgatója. Amikor a győri mezőgép igazgatója lett, rövid úton megszabadult a főmérnökétől, majd nem sokkal ez után a főkönyvelőjétől is. (SZABÓ MIHÁLY: Az élet országútján. Amire és ahogyan emlékszem. Tévedhetek! Kézirat, Győr, é. n., 218.)

3

gyárban 1956 októberében egész a konszolidációig. Még arra is emlékszik, hogy miket ígért és mondott Horváth Ede (munkásértekezleten is) amikor visszakerült a gyár élére. Főleg azért váltotta le a vezetői beosztásból először 1800 Ft-os fizetéscsökkentéssel, és beosztotta mint személyzetist a munkaügyi osztály alá, gyakorlatilag megszüntetve a személyzeti munkát. Majd azért, mert (a) „vállalati vadásztársaság kulcsát nem jól őrizte és az arra illetéktelen kezébe került”, örülve az oknak és tényleges hibának, távozásra kényszerítette.Így került el sorra a vállalattól még Szalay Zoltán, Papp Imre, Marcali Vilmos, Heiter Károly, Kelemen Vince, Patai Tibor, Raab Károly, Stösz Ernő kommunista elvtársak a Mezőgépjavító vállalathoz. De többen kényszerültek elmenni más vállalatokhoz is. Míg az egyik oldalon ment a kommunisták kitisztogatása, a másik oldalon – különösen az utóbbi időben – az egymást támogató és saját politikai és személyi munkáját összehangoló reakciós klikk ezzel egyidejűleg erősödött. A pártonkívüli és tudomásunk szerint vaszari kulákszármazású Máthé László, aki korábban 2500 Ft fizetésű személyi titkára volt, műszaki végzettség nélkül, a termelési osztály vezetője lett 4000 Ft-os fizetéssel, pedig főmérnöke a gyárnak (az) 1956-os események óta nincs! Ő az egyik legveszélyesebb munkáshajcsár és amit ő akar, tanácsol, sokban az történik. Ez vonatkozik a kommunisták kinyírására is.Wurczinger Ernő,6 akit úgy küldtek el (tudomásunk szerint fegyelmileg) a vagongyárból, mosonszentjánosi volksbundista családból származik, vagy kulákcsaládból (ellenőrizendő adat) felesége a magyaróvári restis és szálloda tulajdonos lánya, kereskedelmi érettségivel, műszaki végzettség nélkül 3800 Ft-os fizetéssel mint termelési oszt. vez. helyettes hajszolja a munkásokat, mivel sokszor fogalma sincs, hogy műszakilag mit lehet megkívánni valakitől, persze új modern lakást kapott annak dacára, hogy volt rendes lakása, viszont azt lesi, hogy hogyan lehet este kikísérni az igazgatót a gyárkapuig, hogy jelenthesse az eredményt, és főleg jelenthesse a hibákat úgy, hogy azt valamelyik kommunista követte el. Ha termelési akadály van, azt kommunistára hárítja, de még ha nincs is baj vagy hiba, akkor is beárulja a kommunista vezetőket.A következő szervezője, összefogója és fő irányítója ennek a reakciós ellenforradalmi vezérkarnak, mely mint szoros gyűrű veszi Horváth Edét körül, a csendőr családból származó, volt tartalékos tiszt: Döbörhegyi Ernő főkönyvelő, aki 1953-ban túrta ki az akkor komoly szaktudású, de idősebb főkönyvelőt. Ez a munkások sorsát csendőr szívtelenségű módszerrel intéző ember Horváth Ede második fő tanácsadója, akivel nap mint nap együtt van, és a vállalati tényleges hatalma a főkönyvelői hatáskört messze túlhaladja. Puskás Gyula internált főmérnökkel irányította másodsorban a munkástanács munkáját. Ő kapott utasítást Puskás Gyulától többek közt egy deklaráció megfogalmazására, amelyet végül is Mogor7 János szerelő és Jovanovits fogalmaztak meg nagyjában, és Döbörhegyi írt át, javította ki, illetve hagyta jóvá. Aki a kiáltvány(t) felolvasta 1957 márciusában, fegyelmileg el lett bocsájtva, akik a tervezetet szövegezték, azok is, aki viszont átcsiszolta, jóváhagyta ma még irányítja, nem a számvitelt, hanem Horváth Edét, a gyárat, a műszaki életet és a kádermunkát is gyakorlatilag, mégpedig körmönfontan és szervezetten. Tartalékos tiszti rangját 1957-ben elvették, de a Minisztertanács feddhetetlenségi igazolását megúszta, mert Horváth Ede elintézte neki. Őt tartják túlnyomórészt az 1956-os események főbűnösei egyikének és a jelenlegi helyzet egyik főokozójának is, aki szintén tehetséges és jó diplomata. Ugyancsak ő

6 Wurczinger Ernőt 1951-ben „nyugatossága” miatt távolították el a Szakszervezetek Megyei Tanácsától. Feltehetően ekkor került a vagongyárba „gazdasági vonalra”. (MNL GyMSMGyL XXXV. 415. 30. f. 2. fcs. 15. ő. e. 1952. április 1-jei kimutatás a megyei káderek között egy év alatt végbement fluktuációról.) A vagongyár akkori vezérigazgatója politikai okokból bocsátotta el Wurczinger Ernőt, mert egy mosonszentjánosi (ma jánossomorjai) sváb családból származó „osztályidegen”lányt vett el feleségül, akinek a szülei az 1952-es kisajátításig vendéglővel is rendelkeztek. Horváth Ede ebben a nehéz helyzetben adott neki munkát a Szerszámgépgyárban. Wurczinger egész életében hálás volt emiatt Horváth Edének. (FÁBIÁN GYÖRGY: Medvelepke. Kis történetek egy nagy emberről. Kisremény Kiadó, Győr, 2015. 330–331.)7 Minden bizonnyal Mógor.

4

tette lehetővé a sztrájkokat, sőt az 1956. decemberi kétnapos sztrájkkal kapcsolatban az akkor személyzeti vezető adott át Horváth Edének olyan dokumentumokat, jegyzőkönyveket, mely szerint Döbörhegyi kijelentette, hogy akármit mond a kormány, ő a sztrájkot kifizeti. Így is volt: A 3 évvel ezelőtti szavakra pontosan nem lehet emlékezni, de Horváth Edétől el kell kérni ezt a jegyzőkönyvet, amelyet a többi munkástanácsi jegyzőkönyvvel együtt Szenftner József neki átadott. Hogy ezek a jegyzőkönyvek valószínűen Horváth Ede íróasztalában vannak, hónapokkal ezelőtt kiszűrődött veszekedés során elhangzott kiabálás szófoszlányai következtetnek, mely szerint Horváth Ede azt mondta Döbörhegyinek, hogy ha kiteszi a lábát a vállalattól, illetve elmegy, nem haza és más állásba megy, hanem a börtönbe viteti. – Még a munkástanács működése alatt 1956 végén, vagy 1957 elején újságírók látogatásakor Döbörhegyi biztatta Pongrátz Jánost, hogy most mondja el véleményét a „vörös báróról” (emlékezet szerint kínai újságírók voltak). 1957 elején Horváth Ede elhatározta a leváltását, helyesebben beleegyezett, de visszahízelegte magát, sőt beférkőzött bizalmába újra, és mikor Horváth Ede 1956 óta először Moszkvában volt, értesülvén beépített embereitől, hogy a vállalati pártvégrehajtó bizottság kimondotta leváltásának azonnali szükségességét, kitelefonált vagy hazaérkezésekor úgy tájékoztatta Horváth Edét, hogy távollétében Horváth Ede ellen szervezkedtek a vezető pártemberek, és el akarták távolítani őt igazgatói székéből magasabb beosztásba ajánlva, továbbá, hogy Szenftner József szem[élyzeti] osztályvezető akar igazgató lenni. Vagy Dávid párttitkár. Az egészből annyi igaz, hogy Döbörhegyi leváltásának szükségességét mondta ki a vb., mert addig is csak nélkülözhetetlenségére hivatkozott Horváth Ede. Az eredmény meglett, mert Horváth et. a legjobb kommunistákat váltotta le abban a hiszemben, hogy távolléte alatt a párt valóban ő ellen volt.Arra vonatkozóan, hogy 1956-ban tényleg Döbörhegyi hagyta jóvá a városház erkélyről felolvasott deklaráció szövegét, sőt azt korrigálta, bizonyíték, ha még nem tüntették el, Lajos István fegyelmi jegyzőkönyve, aki felolvasta a kiáltványt, de bevallotta, hogy Döbörhegyi részt vett annak készítésében. Ehhez az irányító vezérkarhoz tartozik Papp Zoltán volt szabadcsapatos Erdélyből jött munkástanácsi elnökségi tag, tervosztályvezető 4000 Ft-os fizetéssel, aki azért van Horváth Ede előtt nagy becsben, mert 56 végén eljárt lakására tájékoztatni a gyári dolgokról és (a) politika helyzetről, mint ahogy eljárt tájékoztatni Puskás Gyulát és a többi vezetőt a másik oldalon. Igen óvatosan és ügyesen csinálja, inkább háttérből. Szakmailag igen jó képzettségű és képességű. Mint a klikkhez tartozó 1960 áprilisában kb. 10 000 Ft prémiumot kapott. Ehhez az irányító és kedvezményezett klikkhez tartozik még Hegedüs Géza gyáregység-vezető, szerintünk tudatos fasiszta, munkástanácsi irányító, aki ugyancsak kb. 10 000 Ft prémiumot kapott jó hajcsármunkájáért. Jó szakember, Romvári Ferenc főtechnológus volt munkástanácsi elnök, ugyancsak 3500–4000 Ft-os fizetéssel és 8000 Ft körüli prémiummal. Viszont a vb. tag és alapszervi pártitkár mérnökvégzettségű helyettese nem kapott semmit. Ellenben az internálótáborból kikerült Ajtony János már kapott prémiumot (őt Papp Zoltán hozta be a gyárba nem régen) és Drobina Ferenc szerszámnyilvántartó. Ehhez a garnitúrához tartoznak Müller József és Mester Gyula gyáregység-vezetők és Czöndör János term. int. vezető 4000–4000 Ft fizetéssel, illetve utóbbi 3100-zal. Szelid Irén titkársági vezető, aki sajnos párttag – még az, akinek jelentős szerepe van a ferde helyzet kialakításában. Ő nyilván a fenti klikk utasítására elzárja a kommunista vezetőket Horváth Edétől, míg a klikk tagjait mindig bejuttatja. Így az igazgató legnagyobbrészt Máthé Lászlótól és Döbörhegyi Ernőtől, vagy a titkárnőtől értesül mindenről, persze saját céljaiknak megfelelő tálalásban. Tudomás van arról, hogy Szelid Irén titkárnő Horváth Ede tudta nélkül bemutatja Döbörhegyinek az igazgató tudta nélkül [!] az igazgatóhoz érkező és tőle kimenő érdekes leveleket és az igazgató tervezett intézkedéseiről is referál a főkönyvelőnek. Klerikális gondolkodású (gyermekét pár hónappal ezelőtt titokban megkereszteltette) testvére nyugatra disszidált 1956-ban.

5

Fenti reakciós irányító klikk a saját céljuknak megfelelően úgy elzárják Horváth Edét a kommunistáktól, hogy az igazgató csak rajtuk keresztül és az ő megvilágításukban látja a helyzetet. Ami eredmény azt ők csinálják és a legkisebb hibáról úgy tájékoztatják, hogy azt véletlenül mindig kommunisták csinálják. Ezek veszik rá – nem nehéz ugyan – az erőszakoskodásokra, törvénytelenségekre és a munkások sokszor indokolatlan zaklatására. A legutolsó leváltás volt pár héttel ezelőtt a gyárban a rendészet vezetőjéé, aki a karhatalomtól került a gyárhoz. Egyik legjobb és legstrammabb kommunistánk ugyanakkor Döbörhegyi és Székely jóvoltából lett, mint vezető leváltva. Helyette a pártonkívüli, de kétszínű talpnyaló Gubicza Lajost tette meg újra rendészet vezetőnek, akit 1956-ban a felettes parancsnokság kívánságára váltottak le a rendészet vezetői beosztásból. Igaz, hogy jó személyi besúgó, hízelgő.A pártdemokrácia semmibevevése és magas pártfunkciójával való visszaélésre egy jó példa volt télen egy tagfelvételi taggyűlés. Mivel észrevette, hogy feltűnést okozhatnak a párttagok fogyása, nagyon exponálta magát, hogy a klikkhez tartozó Czöndör Jánost felvegyék tagjelöltnek. Nevezettet Döbörhegyi hozta fiatal korában magával Szombathelyről, akit kommunista munkáscsaládból való származása ellenére, teljesen magához láncolt, beépített embere, hírszerzője lett. 1956-ban, mint M. D. P. tagot beosztották a pártház védelmére, és ennek ellenére hazament, és még az ajánlója is elismerte a taggyűlésen, hogy a kapuból úgy integetett vissza. Tagfelvételnél felhozták ellene ezt, meg hogy soha brosúrát, pártsajtót nem vesz át, sőt osztályán sem lehet soha egyet sem eladni. Markó Mária volt MNDSZ 8 volt [!] megyei elnöke felszólalt, hogy nincs tudomásuk, hogy 56 óta képezte volna magát politikailag, Horvát et felpattant mérgesen és kijelentette, hogy miért ilyen szigorú a mérce egy tagjelölt ellen. Válaszként Markó Mária közölte, hogy egy olyan érettségizett osztályvezetővel szemben, aki évekig MDP tag volt, más a követelmény, mint egy fiatal vagy segédmunkásból, inasból először lett tagjelölttel szemben. Horváth et. ismét felpattanva dühösen kijelentette, hogy mint központi vezetőségi tag kénytelen figyelmeztetni a taggyűlést, hogy ez a szigorú álláspont egy szektás hiba és ne hivatkozzanak az MDP-re, mert az 1955–56-ban nem volt nevezhető marxista–leninista pártnak. A taggyűlési jegyzőkönyv leellenőrzése során megállapítást nyert, hogy Horváth Ede ezen kitétele nem tudjuk miért, de kimaradt a jegyzőkönyvből. De tanú rá a jelenlévő 24 tag. Szavazásnál Horváth Ede tartotta fel először a kezét és oldalra fordulva nézte, hogy ki hogyan szavaz és akkor kezdtek az elvtársak lassan egyenként felrakni a kezüket, ahogy sorban végignézett rajtuk. A szavazás eredménye szerint mégis csak 13-an szavaztak a felvétel mellett 7 ellene és 2 tartózkodott. A taggyűlés elején 34-en voltak ugyan jelen és a kínos vita alatt vonat, autóbusz indulás címen elmentek. A városi pártbizottság helyesen nem hagyta jóvá a felvételt, de olyan hangokat hallottunk, hogy majd Horváth Ede a pártközpontban azért is elintézi, hogy felvegyék. Ezt valószínűsíti az is, hogy taggyűlés után Kazár Jenőnének, Burányi Ferencnek, Markó Máriának, hogy miért szavaztak Czöndör felvétele ellen [!], sőt még a főkönyvelő is nehezményezte a szervezetileg hozzátartozó bérelszámolási vezetőnek. Markó Máriát egyik legharcosabb elvtársnőt utána el is helyezte a munkaügyi osztályról, mert a legtöbben erről az osztályról szavaztak ellene.Kifejezetten megtorlás éri H. Ede részéről azt, aki a Pártdemokráciával élve és a törvényességre hivatkozva felszólal, panaszt terjeszt elő, vagy taggyűlésen intézkedésével kapcsolatban felszólal. Így például Papp Imre lakatos egy taggyűlésen kikelt azon törvénytelen intézkedése ellen, hogy tucatjával fizettet kártérítést az igazgató azon munkásokkal, akik szombaton szerszámbárcájuk szerint nekik kiadott szerszámokat nem adják le, és hétfőn nem veszik ki újra. Az autóbuszokra, vonatokra siető dolgozók szombaton tolonganak a szerszámraktárak előtt, és hogy elérjék a vonatot, nem adták le. Ténylegesen kár nincs, pénzbüntetést nem lehet alkalmazni. A taggyűlésen való felszólalás után ezt az

8 Magyar Nők Demokratikus Szövetsége.

6

elvtársat is kiüldözte a gyárból, igaz, hogy fél évvel később más ürüggyel. Vitatta igazságát, és szerinte lázított…Általában emberi hibája és gyengesége H. Edének, ami szintén féktelen hiúságán alapszik, hogy amikor valaki a legcsekélyebb dologban ellene volt, végletekig megbosszulja, vagy ahogy ő szokta mondani: „akire én egyszer ráteszem a kezemet, az nem kap ebben az országban kenyeret, vagy levegőt”. Emiatt hulltak ki a gyárból azok a legjobb kommunisták, akik az ellenforradalom alatt először fogtak fegyvert, vették kézbe a termelést, és 1957 tavaszán kiharcolták, hogy a kommunista igazgató Horvát Ede visszajöhessen, aki megígérte, hogy nem esik vissza régi erőszakos hibáiba. Lehet ez is egyik indoka, hogy nem szívesen dolgozik azokkal az elvtársakkal együtt, akiknek úgy gondolja, hálával tartozik, pedig mi nem az ő érdekében, hanem a párt és a termelés érdekében harcoltunk akkor visszajöveteléért. Ő inkább, úgy látszik, szívesebben dolgozik azokkal, akiknek vaj van a fejükön, és jobban kézbe tudja őket tartani, lehet revolverezni őket, és nem mernek bírálni, kritizálni, és szívesen hajtják végre a kárt okozó utasításokat is. Példa a megtorlási módszerre Hahn9 et. esete, aki egy termelési értekezleten felszólalt, hogy a vállalatvezetés mostohán bánik a tűzhelyüzemmel. Amikor H. Ede a jegyzőkönyvet megkapta, ezt a részt piros ceruzával megjelölte, hívatta az irodába és felelősségre vonta, hogy a vállalatvezetéssel szemben, hogy mer ilyen kijelentést tenni. – Legutóbb pedig egy szóváltás alkalmával kijelentette, hogy őnéki van még akkora hatalma, hogy úgy elbánik vele, hogy (a)míg él, megemlegeti.Vagy amikor a szerszámüzemben az egy-két fizikai elvtárs a teljesen pártonkívüli üzemvezetőséggel valamin vitázott, az üzemvezető telefonon értesítette az igazgatót, mire H. Ede telefonon odahívatta Bieder et-t és anélkül, hogy megkérdezte, vagy meghallgatta volna a legdurvább trágársággal elküldte bizonyos helyre, és hogy ki fogja rúgni úgy a gyárból stb., tanú erre még az akkori alapszervi titkár Czifrik István, ma is pártvezetőségi tag.Hogy mennyire törvényen kívül helyezi magát, mutatja egy eset, ami mostanában történt: a Gyarmat községi T. Sz., amely nem tudott egy kovácsnak a megalakuláskor megfelelő munkát adni, és feltételesen engedélyezte a vezetőség az ideiglenes munkavállalást, felszólítást adott K. Horváth Ottónak, hogy jelentkezzen munkára. Az illető műhelylátogatás során szólt az igazgatónak, mire Horváth Ede azt mondta K. Horváth Ottónak, hogy dolgozzon nyugodtan, és a papírral törölje ki a s….t.A megtorlásra volt csúnya példa, amikor Dávid István párttitkár megbízta a mérlegképes könyvelői képesítéssel is rendelkező vállalati ügyészt,10 hogy vb. tárgyalásra vizsgálja felül a vállalat évi mérlegét, és miután a vizsgálati eredményben súlyos hibák voltak felvetve, Móra elvtársat az országosan végrehajtott 1957 évi bérrendezésből másfél évre visszatartotta, és így anyagilag több ezer forintjába került a pártmunka elvégzése.Külön ki kellene vizsgálni, hogy a vezetőknek, hogyan alakult a fizetése és prémiuma 1956 után aszerint, hogy harcos kommunista és aszerint, hogy pártonkívüli, vagy anyagilag túlzottan dotált, megnyert párttag.Sok embertelenség van a munkásokkal való bánásmód tekintetében, függetlenül az ordítozásoktól, vagy az önérzetet sértő és emberi mivoltot megalázó kiabálásoktól. Így évek óta nem kapják meg a munkások a Munkatörvényben előírt díjazást a gépállás, anyaghiány és egyéb vállalati hibából eredő munkaidő kiesés esetén. Egyszerűen hazaküldik őket sokszor nap mint nap vagy hetekre kényszer fizetés nélküli szabadságra, vagy fizetéses szabadságra még akkor is, ha megjelent munkahelyén. Ez így van, ha estére jön is be. Csak ez év első hónapjait kell a jármű-gyáregységben a pótkocsi szalagnál megnézni, vagy a t.c.11 gyártásnál.

9 Itt magáról a bejelentőről, Háhn Miksáról van szó.10 A bejelentés készítésében részt vevő vállalati jogászról, dr. Móra Bertalanról van szó.11 Trakciós motor. Egy időben a Szerszámgépgyárban dízel-elektromos mozdonyok villamos meghajtó motorjait is gyártották.

7

Így sokszor nem viheti haza a melós a havi 25 munkanap után járó bért. Reklamálni már nem is mer senki. Persze így jó a termelékenység és a munkabérhelyzet.Hasonló a helyzet az osztalékkal12 is. A főkönyvelő, hogy egy csónakházra a pénzt megteremtse, tartalékolt az osztalékból. Mivel ez nem elég, tucatjával vonták el nagyobbrészt jogtalanul az osztalékot a dolgozóktól. Kivizsgálandó lenne névsor alapján minden egyes eset, amikor az osztalékot elvonta az igazgató. Hajmeresztő törvénytelenségek derülnének ki. Így például 22 szerszámkészítő osztalékát egy fillérig elvette, de a vezetőjük, a Bartal oszt. vez. 8000 forintot mégis megkapott, csak a beosztottak nem. Ezek kollektív panaszt adtak be a szakszervezethez, egyeztetőbizottsághoz. H. Ede az übére13 lerendelte az egyeztetőbizottsági tagokat, ami máskor is előfordult, a panaszosok képviselőit és kijelentette előttük, hogy mehetnek ahova akarnak, neki senki sem parancsol, még Csergő14 sem. Még ha Kádár et. rendelné el, akkor sem hajtaná végre, legfeljebb venné a kalapját és az új igazgató hajtaná végre. Lenyomozás esetén a fenti tényt és kijelentést a leidézett [!] egyeztető bizottsági tagok, az üb. titkár Roll János et. A(m)brus és a 3 jelenlévő szerkesztő és Farkas András tanúsíthatják, Mező Béla stb.Megtette például, hogy a technológiai osztály költöztetésekor a fuvar járművet ebédidő alatt váró dolgozókat meglátta, hogy összecsomagolva várnak, és az egyik asztalán újság volt, és 5-6 műszakinak 300-600 Ft-tal rövid úton elvette a fizetését. Holl János et. ma sem kapta vissza, kettő meg elment a vállalattól, egyeztető ügyek és bírósági perek is kísérték ez ügyet.Külön vizsgálni kellene – ami városszerte feltűnést keltett – hogy a dízelesítésre szánt hitelből épített 45 lakásból kisebb részben kaptak a munkakörüknél fogva jogosult dolgozók, és nagyobbrészt a személyi hívei. Hogy miért kellett jó lakásokból kihozni egy csomó dolgozót, mint a párttitkár személyzeti vezetőt és egy csomó vezetőt, nem tudni. Az bizonyos, hogy a 6 millióból épített mérnöklakások megteltek, és az ezután érkező elektromérnököket nem lesz hova tenni. Átvesszük a profilt, de így majd nem jönnek le jó szakemberek Pestről.15

Leváltotta a napokban Kaproncai szállítási oszt. vezetőt is, mert azon utasításra, hogy napidíjat csak azoknak a sofőröknek fizethetnek ki, akik pótkocsit vontatnak, hivatkozott a munkatörvényre, mire H. Ede ledorongolta, hogy a gyárban az ő utasítása a mérvadó.Nem lehet egyet érteni azzal a sok százezer forintot vagy milliót felemésztő luxussal sem, amit a vállalatnál elköltenek. Meg kellene az ájékával16 vizsgáltatni több évre visszamenőleg az egész könyvelést, és hogy a balatonszemesi üdülők mibe kerültek, és a milliók hol vannak elszámolva. Sok egyéb szabálytalanság is kiderülne.Ezek persze csak példák voltak, mi nem nézhetjük át az irattárakat, fiókokat, mérlegeket, bérlistákat, prémiumlistákat, csak amit egy páran biztosan tudunk.El kellene beszélgetni az emberekkel – de nem az igazgató és a párttitkár, vagy egyéb vezető jelenlétében. Először azokat, akiket elüldöztek a gyárból. Hiszen egy részük egy csomóban van a Mezőgépjavító Vállalatnál.17 Így Czeller Béla főmérnök, Szenftner József, Papp Imre, Marcali Vilmos, Raab Károly, Heiter Károly, Kelemen Vince, Patai Tibor.De ellenőrzésképen meg lehet kérdezni Pál Gyula megyebizottsági oszt. vezetőt, aki 56 után a gyárban dolgozott, hogy nem tapasztalta ez a fenti hibákat. Vagy a kétszeres

12 Az állami vállalatok nyereségéből a dolgozók jutalmazására fordítható rész.13 Üzemi bizottság.14 Csergő János, ebben az időben kohó- és gépipari miniszter.15 A dízel-elektromos mozdonyok elektromos meghajtó motorjainak a gyártásáról van szó.16 Valószínű, hogy az 1954–1956 között működő Állami Ellenőrző Központról, a kormány központi ellenőrző szervéről van szó, amely ekkor már nem létezett.17 Győrött a vagongyárból a Mezőgéphez, onnan pedig a Győri Szeszgyárhoz vezetett a „menekülési út” azok számára, akiknek a helyzete eredeti munkahelyükön annyira tarthatatlanná vált, hogy váltaniuk kellett. A győri Mezőgépnek 1967-től mellőzöttsége miatt a vagongyárat elhagyni kényszerülő Czeller Béla lett az igazgatója, a Győri Szeszgyárat pedig Tóth János vezette, aki a győri Mezőgép igazgatói székéből landolt a szeszgyár élére. Mind a ketten jól ismerték a vagongyári, illetve mezőgépgyári közép- és felső szintű vezetőket. Időnként maguk kezdeményezték a nehéz helyzetbe került szakemberek munkahely változtatását.

8

kormánykitüntetésben részesített Hulmann Károly agit. prop. munkatársat, aki szintén a vállalatnál dolgozott, vagy a munkaérdemrendes18 dr. Tárnok Tibort, a gyár volt ügyészét, ma a Termelőszövetkezeti Tanács jogtanácsosát, akit Horváth Ede azért dobott ki, mert nem bírta tovább a törvénytelenségeket és fellépett ellene. De jó lenne magát Csergő et-(a)t is (megkérdezni), hogy miért tűrte, hogy negyedik éve nincs főmérnök, ő is kénytelen volt meghajolni az akarata előtt: Kell, hogy ismerje az itteni állapotokat, (ha) csak nagy vonalakban is. Hiszen akik vezetők [!] a minisztériumból lejárnak, azt mondják, hogy sokszor kérdezik az itteni vezetőktől, hogy „bírjátok még”?A városi és megyei pártbizottság (vezetői) a függőségi helyzetet leszámítva még nem minden(t) látnak úgy, ahogy kell, mert nagy részük 1956 után tért vissza Sztálinvárosból, Budapestről, Magyaróvárról,19 akik a szép gazdasági eredmények láttán nem gondolnak, és talán el sem hiszik, hogy ennyire komoly bajok vannak s nekik nemigen mernek szólni a gyár kommunistái, de ők se igen mernek [!]. Jellemző példája ennek a május 19-i városi pártbizottsági vb. ülés, melyet a gyár területén tartottak meg, amikor Grischich agit. prop. oszt. vezető et. Mező párttitkár jelenlétében meghallgatta egy et-tól a felvetett hibákat, mire kijelentette, hogy ő is tudja, de kis ember ahhoz, hogy segíthessen rajta. Ugyanezen vb. ülésen Bittmann et. a városi párt vb. titkára kitért arra, hogy sok hír kering a városban Horváth Edéről, de ezek nagy részét a kiüldözött és a Mezőgépjavítónál lévő elvtársak terjesztik. Ez nem igaz, mert az itt dolgozó 2000 dolgozó családtagjai sok száz más üzemben és munkahelyen dolgoznak, és így beszélik szerte a városban a hibákat. Persze nem szabadna, hogy Bittmann városi titkár és helyettese Csányi et. ingyen csónakmotort fogadjanak el a gyártól, vagy antennákat gyártson nekik a gyár, és szereljen fel ugyancsak ingyen. De még a Vasas szakszervezet főtitkára Török et. is tőle „használatra” kapott motorral sportolt.A gyárban maradtak közül ki kellene hallgatni, nem a gyár területén Dávid István pártfőiskolán lévő párttitkárt, Szenftner Ferenc 6 hónapos iskolán levő üb. titkárt, a párttagok közül Mező Béla pártitkárt, Sándor Pál, Ódor György, Pongrácz János művezetőket, Balogh Ferenc üb. elnököt, Petróczi Zoltán meo csop. vezetőt, Burányi Ferenc munkaügyi vezetőt, Papp István volt rendészetvezetőt, Németh Istvánné személyzeti adminisztrátort, Kaszás Ferencné pártirodai adminisztrátort, Markó Mária volt MNDSZ elnöknőt, munkásőrt, Roll János jelenlegi üb. elnököt, Kiss Miklós, Kiss János, Soós Imre, Lakatos Ambrust, Johannesz Lajos volt személyzeti előadót, Hajtó Ferenc helyettes rendészetvezetőt, Háhn Miksa üzemvezetőt, Gősi Ida jogi előadót, Csanaki Imre technológust. Persze a fentiekkel való elbeszélgetés esetén számtalan újabb név és adat fog előkerülni. 20

Mielőtt bárkinek is hitelt adnának az elvtársak, ellenőrizzék le, hogy a jellemzés igaz-e, és ha meggyőződnek saját észlelésük alapján állítsák meg azt a folyamatot, ami egy tehetséges és jó kommunistának indult munkáskáder igazgató pályáját végül is előbb-utóbb beszennyezi és tönkreteszi egy kétezres kollektíva életét, elkeseríti a munkástömegeket, erősíti az ellenséget, és ezen csemegézik Győr tekintélyes része. Hiszen ezekről úton útfélen beszélnek. Csak térjenek be az elvtársak a 10 ezren felüli vagongyárba, a Hajtóműgyárba és érdeklődjenek Horváth Ede után. Ez érthető! A 2000 dolgozónak több ezer családja más üzemekben dolgozik. Ez pedig a munkás lakta Győr politikájának kialakításánál a pártnak se mindegy egy ilyen fekély. Mi javasoljuk 2–3 reakciós vezető áthelyezését és mindenekelőtt egy

18 A szocialista korszak egyik legelterjedtebb, viszonylag nagy számban odaítélt állami (kormány) kitüntetése volt három fokozattal: Munka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokozata.19 Lombos Ferenc az 1950-es évek első felében Sztálinvárosban volt pártszervező, 1955–1956-ban a párközpontban dolgozott, 1956 után MSZMP megyei első titkár; Bittmann Ernő Budapesten minisztériumokban dolgozott, 1957-től a Győr városi pártbizottság első titkára, Kócza András Mosonmagyaróvárról került a megyei pártapparátusba, később a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár igazgatója.20 A pártfegyelmi vizsgálat során a bejelentésben szereplő személyek többségét meghallgatták, de senki sem mert a vezérigazgatóra nézve terhelő kijelentést tenni.

9

kommunista főmérnök kinevezésére van szükség és 2–3 tapasztalt képzett kommunistának a gyárhoz való helyezését, persze jobb, ha nem győriek.Mi nem becsüljük le a feladatot, az ellenség erejét, hogy egy tanult, okos, képzett és körmönfontan rafinált reakciós klikkel állunk szemben, akik megtévesztéssel, összeköttetéssel elérték, hogy a párt meg lett osztva, gyöngítve, és végül is alulmaradt a gyárban. Hibásak a felettes szervek is, akik Horváth Edének mindig elnézik hibáit, elsimítják a hibáit, és ezzel elérték, hogy nem ismer maga előtt korlátokat és mindent megenged magának.Azt hisszük, hogy a fent leírt esetek és megfélemlítő módszerek érthetővé teszik, hogy kommunista mivoltunk dacára addig nem akarjuk megnevezni magunkat, amíg nem látjuk azt, hogy komoly kivizsgálás kezdődik. Még a féktelen egyéni terror és a hatalommal és funkcióval való visszaélés sem térített volna el bennünket a nyílt kiállástól, ha nem látnánk azt a veszélyt, – ahogy mint eddig történt mindig – hogy a bejelentést, vagy panaszt átvevő szervek első útja H. Edéhez vezetett, megmondani és megmutatni a panaszt, vagy bejelentést, ahelyett, hogy előbb meggyőződtek volna azok tartalmának valódiságáról és így a hibákról való meggyőződés előtt hulltak el a gyár legjobb kommunista vezetői, vagy nyomják el őket, pont azokat, akik 56-ban helyt álltak, most meg öntudatos bírálói, éber szemlélői a helyzetnek, akik az ellenforradalmár irányítóknak útjában vannak és félnek tőlük. Mi gyakorlatilag illegalitásba kényszerített kommunisták tehát nem gyávaságból, hanem a helyi egyenlőtlen osztályharc követelményeinek megfelelően taktikából vagyunk kénytelenek így eljárni, mert ha a harcot végig akarjuk vinni és irányítani, amíg csak a legfelső szervek és maga a megtévesztett és téves úton járó Horváth Ede is meg nem győződik arról, hogy a vállalatnál egy kíméletlen osztályharc folyik, amelyikben pillanatnyilag Horváth Ede eszközül való felhasználásával és közreműködésével az ellenforradalmár volt munkástanácsi vezetők kerekedtek felül, és tervszerűen nyírják ki azokat a kommunistákat, akiktől még félnek, mert tanúi voltak 1956-os üzelmeiknek, és felismerték ennek folytatását.Befejezésül és a fentiek indoklásául a legújabb érdekes és szomorú esetet írjuk le, amikor a minisztériumtól és vasas szakszervezettől lent jártak osztalékpanaszokat vizsgálni, és mivel a lejött elvtársak először az érdekelt osztályra mentek, Horváth Ede lehordta őket, és ahelyett, hogy kivonultak volna, bocsánatot kértek tőle, hát meg ne haragudjon, de eddig nem ismertük Horváth et-t nem akartuk megbántani stb. … Pedig ezek független emberek voltak. És másnap Horváth Ede oszt. vezetői értekezletet tartott, és megtiltotta, hogy külső szervektől a gyár területén a titkárság tudta nélkül tárgyaljanak a vállalati dolgozókkal, és ezért elrendelte a portán egy fogadószoba építését, ahova azután el kell menni annak, akihez hivatalosan jönnek, mert így a titkárság ellenőrzése alatt tarthatja, hogy kivel tárgyal stb.Hogy hová jutott ez a politika, a gyár és a párt a vállalatnál csak egy számot hozunk fel: Az igazgatót és párttitkárt is beleértve a 34 osztályvezető, gyáregység-vezető közül már csak 7 párttag maradt.

Sorsz. NÉV párttagság

beosztás Havi beso-rolás

IV. 2-án kapott prémium

Jegyzet

1./ főmérnök 1957. március 5 óta nincs2./ Döbörhegyi

Ernőnem főkönyvelő 4100 ? m. tanács egyik

irányítója3./ Máthé

Lászlónem term[elési]

oszt[ály]v[ezető]

4000 Kb. 10 000

4./ Papp Zoltán nem terv. oszt. v. 4000 Kb. 10 000 m. tanács eln. tag. (volt szabadcsapatos.

10

)5./ Szógor

Zoltánnem főkonstruktőr 3500 Kb. 10 000

6./ Romváry Ernő21

nem főtechnológus

3500–4000

Kb. 10 000

m. tanács volt e l n ö k e

7./ Jáky István nem gyár[tás]fejl[esztési] ov.

4000 12 000 m. tanács tag

8./ Müller József

nem gyáregység v. 3500–4000

kb. 10 000

9./ Hegedüs Gyula

nem „ 3500–4000

Kb. 8–10 000 m. tanácstag.

10./ Burányi Ferenc

párttag munkaügyi ov.

3800 8000

11./ Barthal22 nem szerszámüz[em]-vez.

3500–4000

8000

12./ Mester Gyula

nem gyáregység-vez.

3500–4000

?

13./ Fekete Barna

nem anyag-áruforg[almi] v.

3600 8000–10 000 nem tagja a szakszervezetnek!!!

14./ Kelemen Márton

párttitkár személyzeti vez.

3600 8000

15./ Babics Ferenc

párttag munkásellá-tási v.

3200 ?

16./ Lőrinc Mihály

párttag öntöde vez. 3500–4000

8–10000

17./ Máthé Sándor

nem T.M.K.23 vez. 3200 ?

18./ Székely István

nem koop[erációs] o. v.

3100 kb. 8000

19./ Kraffel Károly

nem értékesítési v. 2400

20./ Kiss L nem anyagbe-szerz[ési] v.

(kb. 1 éve lépett be a szakszervezetbe.)

21./ Gubicza24 nem rendészet vez.

2500–3000

(1956 miatt leváltották, most újra kinevezték.)

22./ Berkes Miklós

nem számviteli vez.

3000 6000

23./ Zubonyai Aladár

nem pénzügyi o. v.

2600 4000 (2200 havi rokk. nyugdíj +!!!)

24./ Dr. Móra Bertalan

párttag jogtanácsos 2831 6000

25./ Arany F. nem utókalkulá-ció ov.

2800 ?

26./ Kapronczay nem száll[ítási] o. 21 Helyesen: Romvári Ferenc22 A keresztnév hiányzik.23 Karbantartó részleg: tervszerű megelőző karbantartás. 24 A keresztnév hiányzik.

11

Dezső v. 27./ Iván László nem programiroda

vez.28./ Gromola F. nem Gyek. vez.29./ Kenéz

Lászlónem term. könyv.

vez.2400

30./ Kosár J-né p. tag bérelszámo-lási v.

2200

31.25 nem laboratórium v.

2500-3000

32./ Bandi Antal nem könyvelési vezető

2400

Jelzet: MNL OL M–KS 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Géppel írt szöveg.

25 Itt nem szerepel név a listában.

12

3.A győri városi pártbizottság fegyelmi bizottságának feljegyzése Háhn Miksa, Móra

Bertalan és Belovitz Ferenc fegyelmi ügyével kapcsolatbanGyőr, 1960. december

F E L J E G Y Z É S.

A Fegyelmi Bizottság26 tagjai vizsgálatot folytattak a Győri Szerszámgépgyárban a kapott jegyzőkönyvek alapján.A vizsgálatban részt vettek: Horváth Antal, Kádár József, Gőcze Géza, Németh Sándor et[-ak].Elbeszélgettünk Horváth Ede, Belovicz Ferenc, Haán27 [!] Miksa, Móra Bertalan elvtársakkal.

Belovicz Ferenc et. meghallgatásakor a következőket mondta:Amikor a Szerszámgépgyárba helyezték, több esetben hallott megjegyzéseket a vállalatnál fennálló helyzetről. Olyan megjegyzések voltak ezek, hogy vigyázzak,28 mert ha nem próbál alkalmazkodni az itteni körülményekhez, akkor könnyen szembe kerülhet az igazgatóval, akit állítólag egy klikk vesz körül.Azok a személyek, akik ezeket nekem felvetették, vagy nem kaptak tőlem erre választ, vagy pedig azt válaszoltam, hogy nem ismerem az itteni viszonyokat.A párt választmányi értekezleten Horváth Edére elhangzott bírálatról is az a véleményem, hogy helyesebb lett volna, ha ezekre a hibákra, melyek nem új keletűek, őt korábban figyelmeztették volna, és nem várták volna meg ezt az értekezletet, ami eléggé visszásnak tűnt azok előtt, akik a Szerszámgépgyári helyzetet már korábban ismerték.29

Én nem mondhatom, hogy az első időben Horváth Edével nem értettük meg egymást, én vele több esetben beszélgettem, és ami észrevételem volt, azt vele közöltem. Gyakran tettek olyan megjegyzéseket, hogy ebben a gyárban önálló véleményt nyilvánítani nem lehet, aki bizonyos hiányosságokat, vagy hibákat szóvá tesz, az saját bőrén fogja tapasztalni ennek hátrányos következményeit. Az volt az érzésem, hogy azért mondják el ezt nekem, mert tőlem várják, hogy ezeket párttaggyűlésen, vagy esetleg más szervek felé is én majd szóvá teszem. Hozzáteszem, hogy ilyen megjegyzéseket nemcsak Haántól és Mórától hallottam, hanem sok párttagtól és pártonkívülitől is.Haán Miksát én mielőtt a Szerszámgépgyárba kerültem, nem ismertem. Az első találkozásunknál őszinte, meleg kézfogással üdvözölt, mélyen a szemembe nézett és olyasmiket mondott, hogy majd meg fogom ismerni az itteni körülményeket. Kifejezésre juttatta, hogy ő rólam azt hallotta, hogy én igaz kommunista vagyok, akire lehet számítani minden tekintetben.Hasonló dolgokat mondott, ha más szavakkal is dr. Móra is, úgy az első, mint a második találkozáskor is. Én akkor még nem láttam, hogy ezeknek az embereknek bizonyos céljuk van azzal, hogy a bizalmamat igyekeztek megnyerni. Tagadhatatlan, különösen az első időkben ez nekem jól is esett.

26 A városi pártbizottság fegyelmi bizottságáról van szó.27 Ebben a jegyzőkönyvben végig így írják Belovitz Ferenc és Háhn Miksa nevét.28 A jegyzőkönyv hol egyes szám első, hol egyes szám harmadik személyben fogalmaz.29 Minden bizonnyal az MSZMP Győr-Sopron megyei szervezeteinek 1959. október 31.–november 1. között tartott pártértekezletéről van szó, ahol – számos forrás tanúbizonysága szerint – Fock Jenő hozzászólásában bírálta Horváth Ede rossz emberi tulajdonságait, miközben elismerte szakmai, vezetői kvalitásait. Sajnos, a Párkonferenciák és pártértekezletek Győr-Sopron megyében 1946–1980 c. dokumentumkötet (Szerk. GECSÉNYI LAJOS. Győr, 1983.) a hozzászólásokat nem közli, csak a sok tekintetben semmitmondó, formális beszámolókat. A pártértekezlet eredeti jegyzőkönyve eddig még nem került elő.

13

A Haánnal és Mórával való találkozásomnál minden esetben tettek megjegyzéseket a vezetésre, ezek később úgyszólván rendszeresek lettek.Móra nekem elmondta, hogy vannak itt differenciák a fizetési besorolásokkal, és Móra itt célzott saját fizetésére, vagyis neki azért nem lehet magasabb fizetése, mert megmondta a véleményét Horváth Ede igazgatónak, és közölte velem, hogy ő nem lesz egy hatalmi őrületben lévő embernek kezében eszköz.Elmondotta továbbá, volt egy konkrét eset, az egyik üzemrésznél normarendezés volt, ahol bizony könyörtelenül, körültekintés nélkül végezték el ezt a munkát.30 Nagy felzúdulás volt az emberek részéről, körülfogták az emberek és igen elkeseredetten vitatkoztak. Véleménye szerint ez igen helytelenül lett megoldva, ezért bement Horváth Ede elvtárshoz és elmondta, hogy ő ezzel nem tud egyetérteni. Miután Horváth Ede elvtárssal beszélt, ő is belátta, hogy bizony nem jó megoldás volt a normarendezés ilyen formában. Ezt a véleményét kifejtette Haán és Móra előtt is egyébként, akik ezután még bizalmasabban fordultak hozzá, és még jobban tájékoztatták bizonyos dolgokról. Elmondották, ha én véleményt nyilvánítok, előbb vagy utóbb szembekerülök a vezetéssel, kegyvesztett leszek. Erre példaként megemlítették azt a mintegy 20 funkcionárius párttagot, akik elkerültek az üzemből, azért mert volt véleményük. Köztük Szenftner, Czeller, stb.Majd egy más alkalommal arról beszéltek, hogy az a legnagyobb probléma, véleményük szerint, hogy Horváth Edét egy klikk fogja körül, akik teljesen elferdítve állítanak be dolgokat és lényegében az történik, amit ez a klikk akar.Megemlítettek itt konkrét neveket is, többek között Mátét, Papot, Döbörhegyit, Székelyt. Én mindezeket először kételkedve fogadtam. Miután egyszer saját bőrömön éreztem, hogy ez így van, el is hittem. Az történt ugyanis egy alkalommal, miután én az I.-es üzemnél üzemvezető lettem, hogy bizonyos vezetők hibájából kifolyólag az üzemmenet zavartalansága nem látszott biztosítva, úgy nézett ki, hogy anyaghiány miatt esetleg le kell állni az üzemnek. Említést tettem erről Székelynek és mondtam, hogy bemegyek az igazgatóhoz, ha azonnal nem intézkedünk, komoly problémák lehetnek. E szándékomról Székely engem lebeszélt, mint utólag láttam azért tette ezt, hogy időt nyerjen, és saját hibáját palástolja, ugyanis az történt, hogy hamis kimutatásokkal bementek az igazgatóhoz, meggyőzték, nincsen semmiféle probléma, én rosszul látom a dolgokat, illetve úgy állították be, hogy az anyaghiány elsősorban az én hibámból keletkezett. Másnap kijött az igazgató és jelentem neki, hogy probléma van az anyagellátással, nincsen elég futóművünk. Horváth et. azt válaszolta előbb mosolyogva, nézzetek egy kicsit körül, mert annál a dolognál te is hibás vagy. Én kifakadtam, ő lezárta a vitát azzal, hogy van. Ebből az esetből viszont láttam, hogy minden úgy történik, ahogy Horváth et-nak egyesek beállítják. Én ebben az esetben is fordultam a Pártbizottsághoz Dávid et-hoz31 más esetekben is, de úgy láttam, hogy nem volt semmi konkrét eredménye. Többször beszéltek nekem törvénysértő fegyelmi határozatról, amikor egy-egy dolgozót egész kicsi ügyért azonnali hatállyal elbocsátással kellett büntetni, ugyanakkor egyes vezetőknek igen sok meg volt engedve.Miután úgy érezték, hogy nekem sem tetszenek az itteni állapotok, egyre bizalmasabb dolgokat ismertettek velem, majd egy alkalommal Haán elővett egy levelet, amely mintegy 8 oldalon foglalkozott az üzemi helyzettel. Elolvastatta velem, és megkérdezte, mi a véleményem. De hozzáfűzte, hogy a levél tartalmát ő már előzőleg átbeszélte a vele

30 Kádár hatalomra kerülése után 1960-ban (egyes üzemekben a következő évre is áthúzódóan) hajtották végre az első, eufemisztikusan „normakarbantartásnak” nevezett normaszigorítást. Mivel még nagyon közel volt a Rákosi-rendszer első éveiben menetrend szerint végrehajtott drasztikus normaszigorítás, amelynek a célja a fizetőképes vásárlóerő visszafogása, a szűkös árukészlettel való „egyensúlyba” hozása, ezért az első normaszigorítás során a központi intencióknak megfelelően általában elkerülték a bérek jelentős visszaesését maga után vonó normaemelést. Ám mint ahogyan azt a fenti példa is bizonyítja, egyes helyeken és egyes esetekben a szigorítás túlzottan nagy lett.31 Dávid István, ebben az időben a Győri Szerszámgépgyár pártbizottságának a titkára.

14

kapcsolatot tartó felderítő tiszttel, aki tőle újabb és újabb információt kért Horváth Ede elvtárssal kapcsolatban. Miután én a levelet elolvastam, kijelentettem, hogy a levélben leírtakkal tökéletesen egyetértek. Megjegyezni kívánom, hogy a levél tartalmának valódiságáról én meggyőződve nem voltam. Ezen kijelentést azért tettem, hogy bátrabban nyilatkozzanak előttem, a továbbiak során is. Ekkor már nekem feltűnt, hogy itt egyszerűen nem a hibák kijavításáról van szó, vagy ilyen törekvésről, mert ezt egy klikk állította össze, aki [!] magát a pártszervezettől is teljesen függetlenítette.Haán kijelentette, hogy a levelet ketten írták Mórával. Nekem is feltűnt, hogy e levél nem Haán fogalmazása, összetételénél, rövid világos mondatainál fogva. A történtek után Haán engem nagyon bizalmába fogadott, felfedte előttem a megbízó felderítő tiszt nevét, a találkák idejét, és véleményt kért tőlem, hogy eleget tegyen-e azoknak a megbízatásoknak, amiket nevezett személytől kap.32 Én őt bátorítottam, és megmondtam neki, hazafias kötelessége, hogy ezen megbízatásnak eleget tegyen.Mindezek után én éreztem, hogy itt tenni kell valamit, amit nekem Haán elmondott, nem lett volna szabad közölni velem. Ekkor már gondolkoztam, hogy ezt az egész dolgot hogyan gombolyítsam fel, hova tegyek jelentést, míg végül is az elhatározás megszületett bennem. A levél másolata Haán kezében van. Vannak nagyon érdekes dolgok benne leírva. Többek között, hogy tűrhetetlen állapotok vannak az üzemben. Első időben Horváth Ede et. jól indult, határozott intézkedéseket tett az üzemben, majd később a sikerek a fejébe szálltak, hatalmi mámorba esett, tökéletesen körül van hálózva. A titkárság beosztottja is fontos párttól érkező és egyéb bizalmas leveleket is megmutatnak [!] a régi titkárnőn keresztül, aki már vagy nyolc igazgatót kiszolgált, és szorosan együttműködik Döbörhegyivel, Mátéval, Székellyel, és társaival. Tisztára a nevezettek befolyása alatt áll, és amit ezek mondanak, azt 100%-ként elfogadja. Irtja a kommunistákat az üzemből, ill. nemcsak kommunistákat, de akiknek ellen véleménye van mindazokat. Szabatos fogalmazásban találó és helyes jellemzést ad az egész galériáról [!], aki Horváth Edét körülveszi. Pl. Döbörhegyi, főkönyvelő, csendőr, az ellenforradalom alatt vezető tevékenységet folytatott, stb. [A] Néhány megmaradt kommunistát túlfizeti, akik ezzel kritikátlan emberekké válnak. Többek között megemlíti Kelemen Mártont, Dávidot, akik 10–12 000,-Ft-ot vettek fel az elmúlt év végén. Majd a levél úgy állítja be, hogy ezt Horváth Ede tudatosan teszi és ezért jobboldali elhajló. Főleg a levél ezen részével nem értettem egyet, mert véleményem szerint a meglévő hibákat egyszerűen Horváth Ede nem érzékeli, de tudatosan nem fordul a párt ellen.S végül több kérdésről beszélt, mely szerint igaz, hogy vannak nagyon komoly problémák az üzemben, Horváth Ede vezetésében, a párt vezetésében, a személyzeti ügyek intézésében, azonban azzal nem tud egyetérteni, amit Haán és Móra csinált. Elmondotta, hogy saját szemével látta, amikor Csányi et.33 a Városi Pártbizottságtól kijött, és egy 360.-Ft értékű karburátort vetetett ki a raktárból, tudomása szerint térítés nélkül, amiről a raktáros gúnyos megjegyzéseket tett, és amikor aláírást kért, Csányi et. spekulált, majd olvashatatlan aláírást tett, és a raktáros erre gúnyosan megjegyezte, ez nekem elég. Erről nagyon sokat beszéltek az üzemben, és a Pártbizottság tekintélyét nem emelik az ilyen dolgok. Igen sokat beszélnek az üzemben a különböző csónakmotorokról, kik kaptak abból, egészen az ipar. igazgatóságig [!], a pártbizottságig. Valamint a televíziós antennákról, melyből igen sok készült, többek között K. Papp et. részére is.34 Ugyanakkor összehasonlítást tesznek, hogyha egy proletár, akinek 4 családja van, festéket akar lopni az üzemből, amit úgy szedett össze hulladékból, azonnal hatállyal elbocsátják.

32 Feltehetően 33 Csányi Dezső, az MSZMP Győr Városi Pártbizottság Ipari Osztályának a vezetője.34 K. Papp József az MSZMP Győr-Sopron Megyei Pártbizottság másodtitkára.

15

Ezekről a dolgokról sokan tudnak, mert Haán, aki a fegyelmi ügyeket intézi, feltehetően tudatosan terjeszti ezeket az ügyeket az üzemben, ezért nagyon népszerű is, ugyanakkor gyűjti is az anyagokat és kijelentéseket tesz különböző dolgok elintézésére.Ezeket Belovicz et. nem látta véletlennek, és azt sem látja véletlennek, hogy amikor a revízió itt járt, ill. a revízió lezárult,35 Móra egész határozottan tudta, hogy kit mikor rendelnek fel az iparigazgatósághoz, vagy a minisztériumba. Ezzel kérkedett is előtte, hogy különböző összeköttetései vannak, ő mindent tud, ami fent is történik. Móra különben a helyi jogászszövetség titkára és itt igen jó összeköttetései van az ügyvédekkel.Elmondotta, hogy véleménye szerint Horváth Ede et. nem véletlenül menesztette el az üzemtől a kommunistákat, mert kommunistákkal nehezebb dolgozni, mert azoknak ellenvéleményük is van. Sokkal könnyebb egyes sáros emberekkel, mert azok tartják a szájukat. Igen bizalmas munkakörben dolgozik pl. Némethné, aki a személyzeti osztály bizalmas ügykezelője, ő csinálta a fenti ügyben is a jegyzőkönyveket. Nevezett férjének hosszú ideig a Széchenyi-téren volt fűszerüzlete. Bármi bizalmas beosztása is van, számtalan esetben szidta Horváth Ede elvtársat, jó lehet, szemben éppen az ellenkezőjét mondotta. Ez vonatkozik Haánra is.Miután látta a kétszínűséget, a megalkuvást, más részről a tudatos aknamunkát, ami a párt politikájával összeegyeztethetetlen, azután jutott arra az elhatározásra, hogy ezeket felfedi Horváth Ede és Lombos elvtársak előtt.

Haán Miksa meghallgatásakor feltett kérdéseinkre a következőket mondotta el:Ő (az) egész ügyben leírta a véleményét egy összefoglaló levélben, melyet felküldött Fock elvtárshoz, de azon kívül is készségesen áll rendelkezésünkre.Kértük, hogy a levelet mutassa meg, hogy annak tartalmát megvizsgálva tiszta képet nyerhessünk a Szerszámgépgyár helyzetéről. Erre határozott ígéretet tett, hogy két nap múlva rendelkezésünkre bocsátja, azonban mikor kértük tőle, azt a választ adta, hogy csak azután adja át a levelet, miután Fock elvtárstól erre engedélyt kapott. Meg is mutatott egy levelet, melyben kéri Fock et. hozzájárulását a levél átadásához. (A levelet lásd a 4. számú dokumentumban!)Előadta, hogy tudomása szerint az egész levelet a Központi Ellenőrző Bizottság kivizsgálta és nagyjából jóvá is hagyja. Mikor feltettük neki kérdésként, hogy miért kell névtelenül levelezni, az nem kommunista magatartás, ez ellen a leghatározottabban tiltakozott, és nagy titokzatosan elmondotta, hogy mikor ő névtelenül megírta ezen levelet, „bizonyos szervek előtt” felfedte nevét, sőt célzást tett arra, hogy ezen szervekkel át is beszélte levele tartalmát. (Lásd az 5. számú dokumntumot!)Elmondotta, hogy a levél megírására őt a párt féltése késztette. Ő igazi kommunistának érzi magát, nem vár az élettől semmi különösebbet. Amit ő várhatott, azt már megkapta. Jó fizetése van, több (mint) 3000.- Ft havonta, meg van becsülve, munkatársai szeretik. Úgy gondolja, hogy ennél többet már nem érhet el, ezért semmiféle egyéni érdeke nem fűződött a levél megírásához, csupán a párt iránt érzett hűsége diktálta ezt.Mi többször felvetettük feléje, hogyha olyan jó kommunistának tartja magát, a Szerszámgépgyárban van pártbizottság, mintegy 270 párttag, miért nem talált rá módot, hogy pártszerűen harcolt volna a hibák ellen, a kollektíva erejét is felhasználva. Erre ő elmondotta, hogy kezdetben próbálkozása volt ilyen irányban. Volt időszak mikor 30 napig távol volt, az üzemben vizsgálatot indított ellene is az igazgató. És nem is igen talált támogatásra, mert sem a pártbizottság, sem egyes elvtársak részéről, mert aki véleményt nyilvánított, annak vagy menni kellett, vagy lehetetlenné lett téve anyagilag, gazdaságilag.

35 A KGM-nek a Győri Szerszámgépgyárban 1960. június 27-től augusztus 26-ig tartó revizori vizsgálatára utal Belovitz. (MNL OL M–KS 932. f. 1965/10. ő. e. A Központi Ellenőrző Bizottság jelentése a Politikai Bizottságnak Horváth Ede munkája során és magatartásában elkövetett hibáiról, 1961. november 7.)

16

Elmondotta, hogy több esetben próbált felsőbb szervekhez is fordulni. Többek között Pál Gyula elvtársnak tett említést különböző megtörtént esetekről, törvénysértésről, azonban ennek nem lett semmi eredménye. Sőt olyan tanácsokat kapott, hogy csak vigyázzon, mert Horváth Ede ellen itt senki nem tud tenni semmit, és aki próbál, annak beletörik a bicskája. Így járt Grichisch36 elvtárssal is, akinek szintén részletezett dolgokat, de Grichisch et. kitérő válaszokat adott, sőt említést tett, hogy a Vagongyárban Lakatos37 ellen próbáltak fellépni, de Lakatos maradt, és akik bíráltak, rosszul jártak.Ő ezekben nem tudott megnyugodni, és úgy érzi, hogy nem volt más választása, mint a legfelsőbb pártszervezethez forduljon. Az igaz, hogy mielőtt ezt megtette, előtte egy-két kommunistával megbeszélte a dolgot, de úgy érzi, hogy ezzel nem követett el hibát, mert ezt is azért tette, hogy hű képet tudjon adni a felsőbb pártszervezet felé.Ezek után részletezte, hogy legnagyobb problémaként azt találja, hogy Horváth Ede elvtársat egy klikk fogja körül, mely ellenséges beállítottságú és tudatosan félrevezetik (ti. Horváth Edét – H. J.). Ugyanazokra a személyekre hivatkozott, mint Belovicz et., még hozzátette Papp Zoltánt, aki a munkástanács alatt nagyon aktív tevékenységet fejtett ki a demokrácia ellen.Elmondotta, hogy egyes kommunisták azért vannak túlfizetve, hogy hallgassanak, és ezek mindent elnéznek, azért, hogy funkcióban maradhassanak. Ő próbált fellépni Horváth Ede et. helytelen intézkedései ellen, ebből az következett, hogy egyszer 1 hónapig száműzve volt, majd úgy üzentek érte, és bizony ő is féltette a kenyerét.38 Előzőleg több alkalommal Dávid et.-nak is felhívta (a) figyelmét, törvénysértésekre, egyéb helytelen dolgokra, melyekkel Dávid et. egyes esetekben egyet is értett, azonban intézkedni, segíteni Dávid et. sem tudott.Sajnos azt kellett látnom, mondotta, hogy az egész pártélet Horváth Ede kezében összpontosul, amit ő jónak lát, csak az történhet, ebben az évben is mindössze kétszer volt pártbizottsági ülés, amikor erre Horváth Edének szüksége volt és összehívatta. A pártba való felvételnél is nagyon furcsa dolgok történnek. Itt van pl. Czöndör esete. Köztudomású, hogy Czöndör nem egyszer pártellenes nyilatkozatot tett, az ellenforradalom alatt is kimutatta foga fehérét, de Horváth Ede et. minden áron fel akarta vetetni a pártba. Kiállt mellette, elsőként tette fel a kezét, még így is 7-en Czöndör ellen szavaztak, 13-an mellette és jó néhányan tartózkodtak a szavazástól. Ebből is látszik, hogy a párt vezető szerepe nem érvényesül az üzemben, az van, amit Horváth et. akar, sőt megígérte, hogy felveteti a pártba és ez meg is történt, annak ellenére, hogy a VB nem fogadta el Czöndör felvételét.Többek között Belovicz et. beszélt olyan dolgokról, hogy neki igazságérzete miatt kellett eljönni a Megyei Pártbizottságról, Lombos et. hibásan látja a dolgokat, egy klikk befolyásolja Lombos et-at az ő ügyével kapcsolatban, és tett arról említést, hogy volt egy régi hírszerző, aki félt, és nem akart tovább dolgozni, Belovicz et. elintézte, hogy ne kelljen neki tovább dolgozni, mert bizony ő is félt esetenként a kapott megbízatások teljesítésétől.Többször hivatkozott Belovicz et. magasabb összeköttetésére többek között, hogy a KEB-nél is tudnak a fenti ügyről és Belovicz et. volt, aki jelezte, hogy Zsofinyec et.39 a fenti ügyben le fog jönni a vállalathoz. Előadta, hogy ő csupán Szenftner et-nak mondta el, hogy 1956. után addig nem lép a pártba, amíg arról felsőbb szervektől utasítást nem kap.Elmondotta továbbá, hogy a bajok ott kezdődtek döntően a Szerszámgépgyárban, amikor Szalami et[-at] kihozták az üzemből, mert amíg Szalami et. az üzemben dolgozott,40 addig

36 Grichisch János, a Győr Városi Pártbizottság agitációs és propaganda osztályának a vezetője. 37 Lakatos Albert, 1963 tavaszáig a győri vagongyár vezérigazgatója. 38 A vagongyári vezető beosztású dolgozók elbeszéléseiből tudjuk, hogy az a módszer, hogy Horváth vélt vagy valós hibák miatt hetekre száműzött vezetőket a gyárból, akik csak azt követően térhettek vissza, amikor a vezér megbocsátott nekik és üzent értük, a későbbi években is előfordult. 39 Zsofinyecz Mihály (1906–1986), ekkor a kohó-és gépipari minisztérium miniszterhelyettese.40 Szalami Pál 1958-ig dolgozott a Győri Szerszámgépgyárban. Ekkor kinevezték a Győr városi munkásőrség parancsnokává. 1962-ben, mint függetlenített vállalati párttitkár került vissza a Szerszámgépgyárban, és 1964-

17

Dávid et. is határozottabban fel mert lépni egyes kérdésekben Horváth et-al szemben. De a jelenlegi környezet Dávid et-nak sem alkalmas arra, hogy ilyesmit megtegyen. Erre jellemzőként mondta el, hogy mikor Dávid et. egy alkalommal megjött iskoláról, szemrehányást tett Horváth Ede et-nak, hogy nem jól mennek a dolgok, meg a huligánok bőre alá is pénzt dugdosol. Nyilván Horváth et. elpanaszkodhatott Csányi et.-nak, és tanúja volt egy jelenetnek, mikor Csányi et. nagyon határozottan ledorongolta, hogy mit ütöd olyanba az orrodat, amihez semmi közöd, mikor te iskolán vagy.Rendkívül lehetetlen állapotok uralkodnak, sok mindent felsorolt. Többek között elmondotta, hogy szerinte tudatosan el van zárva a dolgozóktól első sorban Szelid Irénen keresztül, aki a régi titkárnő volt, már a MÁVAG idejében is. Nincs sem fogadónapja, sem kapcsolata a dolgozókkal, sőt még egyes vezetőket és funkcionáriusokat is tudatosan távol tartanak, Horváth et-tól. Erre felemlítette, hogy pl. Kelemen Márton, aki különben bizalmas embere is csak akkor tud bemenni, az igazgatóhoz, ha azt Szelid Irén megengedi. Szintén elmondotta, hogy a legbizalmasabb levelekről is előbb tud Döbörhegyi és bandája, mint a kommunisták. Sok ilyen eset volt az elmúlt időben, példákat is sorolt fel, ami szintén azt bizonyítja, hogy a titkárság megmutatja a kapott leveleket, mielőtt az igazgató látná, Döbörhegyinek és társainak.

Dr. Móra Bertalan et. meghallgatásakor egy olyan kirívó törvénysértést mondott el, amelyek különböző dolgozókkal megtörténtek, melyek iratai is rendelkezésre állnak, ha a részletes vizsgálat erről meg kíván győződni. Többek között egy ember berúgott az üzemben munkaidő alatt. Az embert elbocsátották, de aki 30 literenként hordta be a pálinkát, az üzembe, az ott maradt. Ha szakszervezethez vagy bírósághoz mert fordulni [valaki], akkor az egész apparátus azon volt, hogy lehetetlenné tegye. Így volt ez Marczali vagy Petróczki esetében is. Ilyen törvénysértés volt többek között a technológusok fizetés csökkentése, amit a vállalat igazgatója átsorolás nélkül foganatosított, és amely ítéletet a bírság hatályon kívül helyezte. Móra et. elmondja, hogy mikor idejövetele alkalmával hamarosan észrevette, hogy ellentétes vélemények alakulnak ki Haán és Horváth et. között a különböző fegyelmi határozatoknál. Egyből elbocsátásokat alkalmaznak akkor is, ha a vizsgálat körülményei azt nem indokolják. Annak idején mikor idejöttem, mondja Móra, Horváth et. szinte örült, hogy különböző ügyeket megbeszéltünk. Akkor azt mondta, végezzem úgy a munkámat, ahogy a törvények és rendeletek ezt előírják, majd később egyre többször kifogásolta munkámat és intézkedéseimet, ma meg már ott tartunk, hogy ledorongol, vagy kikéri magának, hogy én minek adok ilyen vagy olyan tanácsokat az egyeztető bizottság tagjainak, az ő tudta és beleegyezése nélkül. Két esetben is előfordult, hogy Horváth et. az egyeztető bizottsági tagokat összehívatta, és felelősségre vonta, hogy miért hoztak a vállalat érdekével ellentétben álló döntéseket. Ilyen körülmények között érthető, hogy az egyeztető bizottság tagjai nem is mernek állást foglalni az igazgató határozataival szembe(n), amik nem egy esetben az ügy elbírálása előtt már megszületnek. Haánnal, mint a vállalat fegyelmi megbízottjával, ezekről a dolgokról többször beszélgettem, így lehetséges az, hogy Haán a Központi Vezetőség felé írt levelében ezeket felhasználta, amiket neki esetenként én elmondottam. Egyébként én a levél írásában, vagy fogalmazásában nem vettem részt. A levelet részleteiben nem is ismerem, bár nekem ő megmutatta, de mivel korábban volt egy kellemetlen ügyem, aminek hátrányos következményeit még ma is érzem, én vonakodtam ezt a levelet végig olvasni. Elismerem, hogy a levél tartalmáról, ha nem is részleteiben, de tájékozódva vagyok, de ismételten kihangsúlyozom, hogy ennek megírásában nem folytam bele. Ezért a levél tartalmával teljes mértékben magam nem is azonosíthattam.

ben ő lett az egyesített nagyvállalat pártbizottságának a titkára.

18

Határozottan kijelentem, hogy hármasban csak egyetlen egy esetben beszélgettünk. Én a Belovicz et[-at] egy nagyon rendes embernek, becsületes kommunistának ismertem meg, ma is annak tartom, és hasonlóan nyilatkoztam erről Haán et-nak is. Én nem is tagadom, hogy Haánnal beszélgettünk arról, hogy a párt erősödni fog azzal, hogy Belovicz et. az üzemünkbe került, mert mindkettőnknek az volt a véleménye, hogy ő meg fogja merni mondani a véleményét az itt tapasztalt rendellenességekről, szabálytalanságokról. Mert a mi véleményünk általában az, amit többször említenek, hogy a pártnak nincs meg a vezető irányító szerepe, megnyilvánul ez abban is, hogy a taggyűléseken nem mernek az emberek felszólalni, mert Horváth et. kioktatja, ill. csak az ő felszólalása érvényesül. Pl. a Czöndör esete is, Markó Máriával és másokkal vitázott. Mint már említettem, hogy hogyan fogadott Horváth et., mikor idejöttem, ezzel szemben későbbiek folyamán eltelt 7-8 nap is, mire szót tudtam vele váltani, mert a titkárság állandóan azt mondta, hogy el van foglalva, nem fogadhat. Ennek igazolására említi, hogy a Döbörhegyi főkönyvelővel két esetben is komoly vitája volt, amibe Horváth et. igazat is adott, de mivel a főkönyvelő naponta beszélgetett az igazgatóval úgy látszik sikerült elérni, hogy Horváth et. korábbi álláspontját megváltoztatta. Hogy én a Döbörhegyivel kapcsolatos dolgokat nem akartam az igazgatóval tisztázni, ennek kizárólag az az oka, hogy egy korábbi relációban engem akartak megtenni főkönyvelőnek, amit én nem vállaltam, és visszás dolognak tartottam, hogy a főkönyvelővel kapcsolatos észrevételeket én közöljem az igazgatóval. Az lett volna ennek a dolognak a színezete, mintha én az ő jelenlegi beosztására igényt tartanék. A másik dolog, ami visszatartott, amikor a fegyelmi ügyekről több esetben referáltam és ellenvéleményen voltam, az igazgató kijelentette, vegyem tudomásul, hogy ebben a gyárban ő hozza a törvényt. Ilyen körülmények között előfordulhatott, hogy én a Haán vagy a Belovicz et-nak is tettem erre megjegyzést, amire már pontosan nem emlékszem.Az itteni helyzetre mi sem jellemző, hogy mikor Horváth et. [a] SZU-ban járt, utána telefonálta[k], hogy jöjjön haza, mert összeesküvést szőnek ellene a vállalaton belül. Olyan pletykák jártak, hogy Dávid et. akar a vállalatvezető lenni, Szenftner vagy más valaki a párttitkár, stb. De nem hagyhatom figyelmen kívül azt sem, hogy amikor a munkásosztály helyzetével kapcsolatos határozat vizsgálását, mint pártmunkát kaptam,41 a vizsgálat során Nagy Gyula et. a Vagongyári párttitkár felhívta a figyelmemet, hogy arra vigyázzak, hogy egy-egy embernél ne sokat időzzek, mert ledrótozzák a titkárságra, és annak az embernek nem sok becsülete lesz, nem fog előremenni mostanában.De Pák et. is tett ilyen megjegyzést, hogy kár minden szóért, úgysem lehet itt a vezetéssel szembehelyezkedni. Beszélnek olyan esetekről, a gyárban, hogy külön vannak dotálva itt az egyes emberek, mint pl. a főkönyvelő, aki közel 25 000.- Ft-ot vett fel, mint prémiumot, ugyanakkor két antennát csináltatott, és hoznak fel ilyen eseteket többet is. Ugyanakkor a melóst pedig megbüntetik a legkisebb szabálytalanság miatt is. Beszélnek a gyárban történt olyan esetekről is, mint pl. sportolókkal való kirándulás, pénzköltés, ahova a vezető személyek viszik családtagjaikat is. Vagy a Beruházási Bank, ha kijön vizsgálatot tartani, utána vacsorák az ETO körben. Vagy mikor az Iparigazgatóságtól lent vannak, nem sajnálják a költséget, a vacsoráknál.Ezek és ezekhez hasonló esetek, amik megtörténtek a gyáron belül, – amiről többször volt szó Haán és közöttem – váltották ki azt a gondolatot, amit pillanatnyilag vetettem fel, de már azt mondom, hogy ostobaság volt, hogy egy olyan szervet állíthatna fel a pártközpont, 15–20 emberrel, akik mint Mátyás király idejében megjelennének inkognitóban a gyárban, mint munkások dolgoznának, megfigyeléseket végeznének, amiről az illetékes felsőbb szerveket tájékoztatnák.

41 Az MSZMP PB 1958 februárjában úgy döntött, hogy meg kell vizsgálni a munkásosztály helyzetét. Az elemző munkában mintegy 2000 pártmunkás vett részt. Ennek alapján 1958 októberében született meg a Központi Bizottság határozata a munkásosztály helyzetéről.

19

Hangsúlyozottan kijelentem, hogy Haánról jó véleménnyel vagyok, őt igaz kommunistának tartom, és ezt igazolva látom azzal, hogy a munkások őt nagyon szeretik, és igen bíznak benne.Meg kell jegyeznem az általam felvetett javaslattal Belovicz et. nem értett egyet, kereken marhaságnak tartotta.

Jelzet: MNL OL M–KS 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Aláírás nélküli, géppel írt, eredeti irat.

20

4.Háhn Miksa levele Fock Jenőnek kérése előző levele nyilvánosságra hozásáról

Győr, 1960. december 6.

Győr, 1960. XII. 6.

Tisztelt Fock Elvtárs!

Én, mint a Győri Szerszámgépgyár pártbizottságának póttagja és a jármű gyár alapszervezetének vezetőségi tagja pártkötelességemnek tartottam, hogy a Közp. Vezetőség [!] illetve Fock et-sal közöljek olyan káros rendellenességeket, amelyek kivizsgálását szükségesnek tartottam. Most a bejelentéssel kapcsolatban a vállalati párttitkár és a városi pártbizottság részéről kiküldött Elvtársak, akik a vizsgálatot vezetik arra kértek, hogy az általam 1960. VI. 30-án Fock-etnak küldött levelem másolatát mutassam be elolvasás céljából. Addig, amíg Fock et vagy a Közp. Vezetőség erre utasítást vagy engedélyt nem ad, hogy a másolatot bemutathassam, nem mutatom be.

Válaszát várva

elvtársi üdvözlettel.

Háhn MiksaKucsera Mihály. Győri Szerszámgépgyár dolgozója

Jelzet: MNL OL 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Eredeti, kézzel írt levél.

21

5.Háhn Miksa levele katonai hírszerzési felső kapcsolatához

Ménfőcsanak, 1960. június 28.

Ménfőcsanak, 1960. VI. 28.

Kedves Laci Barátom!

Nem tudom, utolsó levelemet meg-e kaptad [!], mert választ nem kaptam rá. Biztos nagyon sok az elfoglaltságod, és így nem értél rá írni. Remélem egészséges vagy, amit családodnak is kívánok. Családom és én egészségesek vagyunk. Horváth Edével is jó a viszony. Egyben elküldöm a följegyzésemet neked, és arra kérlek, hogy ha elolvastátok és mindenekelőtt meggyőződtetek a tartalmának igazáról, akkor arra kérlek, hogy továbbítsátok Kádár et-nak de úgy, hogy más kezébe ne kerüljön, amennyiben nem kerül továbbításra, úgy rátok bízom, hogy mi történjen vele. Kérlek, ne haragudj, hogy ilyesmivel zavarlak benneteket amúgy is sok munkátok mellett, a kötelességemnek tartottam, hogy egyszer egy felsőbb szervnek is tudomására jusson, hogy mi folyik nálunk, hogy aztán mennyiben tartják helyesnek és mennyiben nem, az már a kivizsgálástól és a hozzáállástól függ. Ugyanilyen példányt küldtem Fock Jenő elvtársnak, Kucsera Mihály néven, mert ő ismeri legjobban a helyzetet.

Más különösebb újság nincs, egyszer már hallathatnál magadról.

Elvtársi üdvözlettel.

Max42

Egy újságcikket is küldök érdemes elolvasni.

Jelzet: MNL OL 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Kézzel írt, eredeti levél ismeretlen kapcsolattartóhoz.

42 A Miksa német megfelelője.

22

6.Dr. Móra Bertalan és Háhn Miksa fellebbezése a Megyei Pártbizottsághoz a Győr

Városi PB végrehajtó bizottságának 1961. január 16-ai fegyelmi döntése ellenGyőr, 1961. február 14., Ménfőcsanak, 1961. február ?

Magyar Szocialista MunkáspártGyőr-Sopronmegyei Bizottsága

G y ő r

A Magyar Szocialista Munkáspárt Győr Városi Bizottsága, közelebbről Bittmann Ernő városi titkár et. 1961. január 25-én kelt 3/35/6/1961. sz. levelével értesített, hogy a Városi Párt VB. „szigorú megrovás” pártbüntetésben részesített. Ez ellen a határozat ellen

fellebbezéssel

élek, mert a pártbüntetést igazságtalannak tartom.13 éve oktatom a város területén – éveken át a pártoktatók házában – a Politikai Gazdaságtant, Marxizmus–Leninizmust, Bolsevik Párt történetét, általában a tudományos szocializmust. Több ezer, nagyrészt ma vezető beosztásban lévő et. tudja, hogy mindig igyekeztem úgy élni, cselekedni, ahogy azt a marxista–leninista ideológia, a szervezeti szabályzat megköveteli, szóval ahogy azt tanítottam és tanítom. A 15 év alatt mind a Megye Bizottság, mind a Városi Bizottság ismerte és elismerte tevékenységemet, (pl. a Pártközpont Kádertanácsa 1958. XII. hóban emelt ki először magasabb funkcióba).Nagyon fáj, hogy a 15 éves párttagságomat és tevékenységemet ez a fegyelmi így elhomályosítja. Hogy mit tettem, hogy ilyen szigorú büntetést kaptam, nehezen tudom megállapítani és megérteni. A dec. 21-i fegyelmi tárgyaláson ugyanis Gőcze et. azt hozta fel egyedül okul, hogy nem volt pártszerű és helyes az a módszer, hogy a szerszámgépgyárban lévő helyzetről a helyi pártbizottságok megkerülésével tájékoztattuk a pártközpontot, és kivizsgálást kértünk. Másról ezen a fegyelmi tárgyaláson nem is volt szó, legfeljebb egy-két általános kérdésről. Rövid elbeszélgetés után megdöbbenéssel hallottam Gőcze et. bejelentését, hogy szigorú megrovásra javasol a fegyelmi bizottság. A fegyelmi büntetést és az indokot nem ismerem el, ugyanis a Pártközpontba írt beadványt nem én készítettem, és nem én küldtem a Pártközpontba, annak elküldését Háhn et. – aki elküldte – 1960. aug. hóban közölte, amikor egyidejűleg megmutatta. Azt átfutva láttam, hogy abban olyan adatok is szerepelnek, melyek közös hivatali munkánk és beszélgetéseink során kerültek szóba és felszínre, de ezekért vállalom a felelősséget és olyan kérdések, hogy nagyobb részben tudják Dávid, Kelemen, Szenftner et-ak is, és bármikor bizonyíthatók. Egyébként nov. 24-én az első elbeszélgetésnél Dávid vállalati pártbizottsági titkár is azt mondta, hogy azt nem vitatja, hogy ami a beadványban van, az igaz. Már Ő is azt akarta elismertetni velem, hogy én segíthettem Háhn et-nak a beadványt megcsinálni. Ha így lett volna, akkor sem alap ez pártfegyelmi büntetésre, mert ha valaki bajokat észlel és azt a pártközponttal közli, és vizsgálatot kér, azt nem illetéktelen szervvel, nem az ellenséggel közli azt, amit úgy érez, hogy kötelessége jelenteni. Büntetni azért, mikor nem is én csináltam és küldtem fel, végkép fáj nekem. Arra alapítani egy fegyelmi eljárást, hogy Háhn et-al szoros barátságban vagyok, nem lehet, Háhn et-at tisztelem, becsülöm, több mint 2 éven át összekapcsolt hivatali beosztásunk, szemináriumi hallgatóm volt éveken át, és meg szoktunk egy-két politikai dolgot is beszélni, de ez elvbarátság. Össze nem jártunk, (még egy fröccsöt sem ittunk meg együtt). Az, hogy ketten egy munkakörben – a fegyelmi ügyek intézésénél

23

össze voltunk kapcsolva –, nem jelentheti azt, hogy hivatalból nyakamba varrnak olyan dolgot, ami nem felel meg a tényeknek.Mással viszont a vállalatnál kapcsolatot nem tartottam fenn, és fegyelmi kérdésekről, törvényességről, politikai kérdésekről mással és máshol nem is beszéltem, mint az osztályomon tartott szemináriumokon, az osztályomon tartott fegyelmi tárgyalásokon és az ugyancsak osztályomon tartott egyeztető bizottsági tárgyalásokon. Ez utóbbit azért hangsúlyoztam ki ennyire, mert Dávid et-ék Háhn et-al való és fent leírt kapcsolatomat mindenáron frakciózásnak akarták minősíteni egy úgynevezett beszélgetések [!] során, mely ugyan megelőzte a fegyelmi ügyet, de nem tartozik a fegyelmi eljáráshoz. Kérem a Megyei Pártbizottságot, hogy vizsgálata során konkretizálja, hogy tulajdonképpen mi a vád, mivel, vagy kivel van a vád bizonyítva és utána ennek közlésével adja meg a módot a védekezésre.

Győr, 1961. febr. 14. Elvtársi üdvözlettel:

dr. Móra Bertalan Győr, Ady Endre út 64.

***

Magyar Szocialista MunkáspártGyőr Sopron-megyei Bizottságának!A Győri Városi Pártbizottságának titkára 1961. febr.43 25-én kelt levelében értesített, hogy a városi V.B. I. 16-i ülésén „szigorú megrovás” fegyelmi büntetést hozott ellenem. Mivel a fegyelmi büntetést igazságtalannak és indokolatlannak tartom, a Városi VB. határozata ellen fellebbezéssel élek, és kérem azt hatályon kívül helyezni. Először is kifogásolom, hogy a levelet a I. 16-i VB. határozat eredményéről I. 25-én írta meg Bittmann et., és azt febr. 6-án adták postára elsősorban a Szerszámgépgyárnak címezve, és azt szabadságomról visszajövet találtam meg íróasztalomban február 10-én. A levél nem ajánlva jött, tehát avatatlan kezébe is kerülhetett volna, vagy nem kaptam volna meg. Érdemileg azért nem tudok belenyugodni a büntetésbe, mert azt azért indították ellenem, mert én beadvánnyal fordultam a Pártközponthoz. Ezzel nem vétettem a Párt ellen, a szervezeti szabályzat lehetővé teszi, hogy minden párttag odafordulhasson. Mivel a városi V.B. titkár nem közölte, hogy miért kaptam a fegyelmi büntetést így részletesebb védekezést nem tudok megtenni, ezért kérem, hogy azok az elvtársak, akik felettem dönteni fognak, engem is hallgassanak meg.

elvtársi üdvözlettel

Háhn MiksaMénfőcsanak, Táncsics M. u. 15.

Jelzet: MNL OL 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Eredeti, Móra Bertalan géppel, Háhn Miksa kézzel írt, aláírással ellátott fellebbezése.

7.

43 A helyes dátum január 25.

24

Háhn Miksa és dr. Móra Bertalan fellebbezése az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságához

Győr, dátum nélkül, illetve 1961. április 17.

MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság!

Mint a Győri Szerszámgépgyár fegyelmi jogkör gyakorlója, [a] pártbizottság tagja és alapszerv[i] szervezési titkára a gyárban évek óta tapasztalt hiányosságok megszüntetése érdekében 1960. június hónapjában levelet írtam Fock et. címére, amelyben kivizsgálást kértem a pártdemokráciát sértő állapotokra és egyéb szabálytalanságokra nézve. Mivel eddig, ha valaki bárhol (akár szóban, akár írásban) jelentést tett ezekről, és ezt a kivizsgálás előtt közölték a gyár igazgatójával, Horváth Edével, azt utána gazdasági vagy pártfegyelmi követték [!], külön levélben gondoskodtam arról, hogy a pártközpont, ill. Fock et. tudomást szerezzen, hogy a levél írója én vagyok. Mivel azonban ugyancsak a vállalati állapotokat többször szóvá tevő Belovicz Ferenc et-nak, a megyebizottság volt másodtitkárának megmondottam, hogy én több példa megemlítése mellett a pártközp. vizsgálatát kértem, és a levelem másolatát megmutattam, és ezáltal H. E. igazgató et. tudomást szerzett levelemről és annak tartalmáról, pártfegyelmet indíttatott ellenem. A fegyelmi döntést három elbeszélgetés előzte meg, és mindegyiken azt követelték tőlem, hogy a levél másolatát mutassam meg. Ugyanakkor Dávid gyári pártbizottsági titkár és a városi pártbiz. kiküldött brigádja azt közölték velem, hogy a központhoz írt levelem Lombos et-nál van, és maga H. E. közölte, hogy azt neki is megmutatták, de mint utólag megtudtam, ez nem volt igaz. A levélen kívül semmi konkrét vádat nem hoztak fel ellenem a városi pártbiz. által megtartott dec. 21-i fegyelmi tárgyaláson, csak azt, hogy helytelen volt és pártszerűtlen a központhoz fordulni, miért nem a városi pártbiz-hoz fordultam. A fegyelmi tárgyaláson is mondtam egy-két bizonyítható konkrétumot a gyári állapotokra, azonban ezt nem vették figyelembe. A fegyelmi kihallgatásom után Bittmann et. jött be a fegy. bizottsághoz, amikor engem kiküldtek, és a fegy. biz. vele folytatott megbeszélést. Utána visszahívtak és közölték, hogy a fegy. biz. szigorú megrovásra javasol a VB felé. Több mint egy hónappal később I. 25-én kelt levélben, melyet két héttel később adtak postára, közölte Bittmann et., hogy a városi párt VB jan. 16-i ülésén szigorú megrovás pártbüntetésben részesített. A levélben indoklás nincs. Mivel a határozatot tisztán a levél megírása miatti megtorló intézkedésnek találtam és találom, fellebbezést adtam be a megyei pártbiz. VB-hez. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a városi pártbiz. részéről először kint járt brigád azt közölte, hogy a kivizsgálást Lombos megyei pártbiz. V. B. titkárral egyetértésben s vele [a] kapcsolatot fenntartva tartják. Fellebbezésem beadása után több mint egy hónappal később távbeszélőn felhívtam Pintér et-at a megyei VB fegyelmi bizottságának vezetőjét, aki érdeklődésemre közölte, hogy még aznap kimennek a vállalathoz. Ez meg is történt, azonban első felszólításuk az volt, hogy mutassam meg a levél másolatát. Mivel még a városi pártbiz. egyik kihallgatásának következményeképpen újabb levélben Fock et-tól kértem álláspontjának közlését, hogy a levélmásolatot bemutassam-e, és mivel erre választ a mai napig sem kaptam, a levélmásolat bemutatását megtagadtam, egyrészt abból az elgondolásból, hogy egy pártfegyelmi tárgya az nem lehet, hogy én a szervezeti szabályzatban biztosított jogomnál fogva a párközpont egyik vezetőjéhez fordultam. Másról nem is beszéltek velem, nem is kérdeztek, hanem lezárták a megbeszélést azzal, hogy mivel a levelet nem mutatom meg, nem foglalkozhatnak a fegyelmi ellen beadott fellebbezésemmel sem, hanem az ügyet a Keb-hez fogják felküldeni.Mivel aggódtam a tekintetben, hogy a megyebiz. nem fekteti-e el ilyen formában a fellebbezést, és nem fogja felküldeni a Keb-hez, pár héttel utána telefonon megkérdeztem Pintér et-at, hogy felküldték-e fegyelmi ügyemet korábbi közlésüknek megfelelően a

25

pártközponthoz, ill. [a] Keb-hez. Erre válaszként azt közölték, hogy Móra et-al együtt menjünk be másnap a megyebizottságra, és keressük őt. Másnap együtt behívtak bennünket a fegy. biz.elé és ismét felszólítottak, hogy mutassam be a levelet, mert ha nem, akkor nem fognak foglalkozni a fellebbezésünkkel elintézésével sem. Látva a fegy. eljárásban a tendenciát és az ellentmondásokat, határozottan kijelentettem, hogy a Fock et-nak írt levelem másolatát nem mutatom meg, az nem tartozik a fegyelmi eljáráshoz, foglaljon állást a fegy. biz. a fegyelmi ügyében. Erre kijelentették, hogy a levél bemutatása nélkül nem foglalkoznak többet az üggyel, sem a VB elé nem viszik fellebbezésünket, sem a Keb-hez. Ha akarunk, forduljunk mi a Keb-hez, de úgyis hiába tesszük, mert a Keb nem fog állást foglalni a megyei VB állásfoglalása nélkül. Így végeredményben az mutatkozott meg, hogy fellebbezésünkkel semmilyen formában nem akarnak foglalkozni, és azt sem akarják, hogy a Keb-hez kerüljön. A velem együtt behívott Móra et., aki szintén fegyelmit kapott az általam elküldött levél miatt, kérte a fegy. bizottságot, hogy mivel ő még levelet sem küldött, legalább másodfokon közöljék vele, hogy mi a fegy. vétség, amiért megrovást kapott. Pintér et. azt válaszolta, hogy ők nem tudják ezt, kérdezze meg a városi pártbiz-tól, ők tudják, miért.

Fentiek alapján kérem az ügy kivizsgálását, a fegyelmi vétség hiányában a megbélyegző ítélet hatálya alól való mentesítésemet.

Elvtársi üdvözlettel: Háhn MiksaGyőri Szerszámgép dolgozója

***

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRTKözponti Ellenőrző Bizottsága

Budapest

Több mint egy hónapja azért, mert egyik elvtárs a gyárból beadvánnyal fordult a Közp. Vezetőséghez, ill. név szerint Fock et-hoz és felfedve a Győri Szerszámgépgyárban lévő állapotokat, vizsgálatot kért, Horváth Ede a gyár igazgatója pártvonalon vizsgálatot indíttatott, hogy megtudja, hogy kik szolgáltatták az adatokat a bejelentő Háhn Miksa et. részére. A vizsgálat, melyből később fegyelmi lett, engem is érintett, mivel a bejelentővel, mint fegyelmi joggyakorlóval hivatali szobámban szorosan együttműködtem, és vele barátságban vagyok. A beadványban felsorolt esetek és adatok azonban Horváth Edét nem mint közp. vezetőségi póttagot és nem mint országgyűlési képviselőt érintették, hanem mint a gyár igazgatóját, a gazdasági vezetőt, aki a gazdasági vezetésben hibákat követett és követ el, mely hibákkal a szocialista törvényességet és a pártdemokráciát megsérti. A bejelentés elküldéséért Háhn Miksa et-at, aki mint alapszervezi szervezési titkár, és mint gyári pártbizottsági tag működött akkor – a Győri Városi Pártbizottság szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel büntette, úgyszintén engem is, azért, mert a vizsgálat során több hibát én is felfedtem és kiálltam utólag a beadványban foglaltak és a levelet elküldő munkásember mellett. A Városi Pártbizottság nem nevezte meg, hogy szerintük milyen pártfegyelmire okot adó fegyelmi vétséget követtem el. A Városi Pártbizottság először egy háromtagú brigádot küldött ki a gyárba, amelyik nem közölte velem, hogy engem, mint pártfegyelmi elé állítottat hallgatnak ki, hanem csak arra szólítottak fel, hogy mit tudok a pártközpontba felterjesztett levélről, ismerjem el, hogy én is részt vettem a megírásában és mondjam meg, hogy általában mi a véleményem az ügyről és

26

az itteni állapotokról. Egy hónappal később aztán behívtak a Városi Pártbizottsághoz, ahol már, mint fegyelmi elé állítottat hallgattak ki és vádként a pár perces meghallgatás során azt közölték, hogy nem volt részemről pártszerű, hogy a helyi pártszervezeteket megkerülve, a Pártközponthoz fordultunk. Utána mindjárt közölték velem, hogy szigorú megrovás fegyelmi büntetésre javasolnak. Még arra hivatkozott a fegyelmi bizottság, hogy meg vannak győződve, hogy a beadványt én segítettem Háhn et-nak megcsinálni. Az nem vitás, hogy az első – pártfegyelminek még nem nevezett – elbeszélgetés során is és a fegyelmi tárgyalás alkalmával is, kifejezetten megmondtam, hogy a Háhn et-al folytatott fegyelmi tárgyalások alkalmával kiértékeltünk sok munkásembert érintő szabálytalanságot, melyet (a) jelentésbe bevett, s melyeket okiratokkal bizonyítani is tudunk. A többi elvtárs – legalább is azok, akiket megkérdeztek – tudomásom szerint később nem merték bevallani azt, amiket Háhn et-nak korábban megmondtak. Sőt ez alatt az időszak alatt Pál Gyula megyebizottsági osztályvezető et. közölte is Háhn et-al, hogy már csak „Móra van melletted, az sem teljesen és az sem sokáig, mert három gyermeke van”. Mivel a fegyelmi büntetést igazságtalannak tartottam és tartom, fellebbezést adtam be a Megyei Párt végrehajtó bizottsághoz, melyben kértem az ügy kivizsgálását, valamint azt, hogy konkrétan közöljék velem, hogy mi a vád, hogy adassék mód a védekezésre is. Ugyanis ahhoz, hogy a Városi VB megszavazzon egy pártfegyelmi büntetést, lehetetlennek tartottam, hogy egy VB határozat szülessen azon indokok alapján, amit velem közöltek. Nyilván kellett, hogy a VB előtt más indokokat hozzanak fel. Egy hónap múlva a megyei Párt végrehajtó bizottság kiküldte a fegyelmi bizottságot, illetve Pintér és Czafit et-sakat a gyárba. Ők kb. 5 percig beszéltek velem és az első kérdésük az volt, hogy miért nem adjuk oda a levélmásolatot, amit a Közp. Vezetőséghez küldtünk. Mikor mondtam, hogy én azt sem tudom, hogy Háhn et-nak, mint a levél elküldőjének van-e egyáltalán a levélről másolata, és hogy azt miért nem adja ki, nincs beleszólásom, kijelentette Pintér et., hogy akkor nem tudnak fellebbezésemmel érdemben foglalkozni, hanem felküldik az ügyet a KEB-hez való kivizsgálás végett. Ennek ellenére kb. 2 hét múlva újra hívattak a Megyei Pártbizottsághoz, ahol a fegyelmi bizottság együtt hívott be Háhn et-al. Első kérdésük megint az volt, hogy Háhn et. hajlandó-e bemutatni a pártközpontnak írt levelét, vagy sem. Kijelentették, ha felmutatja, hajlandók a fegyelmi üggyel foglalkozni. Mikor Háhn et. kijelentette, hogy nem, közölték, hogy akkor nem foglalkoznak a fellebbezésünkkel, sem a Megyei Pártbizottsághoz, sem a KEB-hez fellebbezésünket nem terjesztik fel. Megmondták még, ha akarunk fordulni mi a KEB-hez, de úgyis hiába, mert a KEB leküldi az ügyet, mert addig, amíg a megyei VB nem foglal állást, addig a KEB sem foglalkozik az üggyel. 1946. óta vagyok párttag és 1949. óta oktatom a marxizmus–leninizmust Győr városában propagandista szemináriumokon és egyéb oktatási formákon. Legjobb tudomásom szerint igyekeztem úgy élni, ahogy azt Lenin et. egy párttag kötelességévé tette, és a mi szervezeti szabályzatunkban is le van fektetve. Fáj, mint a marxi–lenini ideológiával foglalkozó gyakorlati és elméleti pártmunkásnak, hogy a pártélet területén így érvényesül a szocialista törvényesség. Tagadhatatlanul jogász vagyok, s mint ilyen, tudom, hogy minden magyar állampolgárnak joga és módja van becsületét és jó hírnevét megvédeni, és hogy senkit se lehessen ok nélkül üldözni, szocialista jogalkotásunk a Büntetőtörvénykönyv, a Polgári Törvénykönyv, a büntetőeljárási és polgári eljárási jogunk szigorúan szabályozza, hogy indok nélkül senkit ne lehessen zaklatni. Mivel párttag vagyok, sőt 1947. óta funkcionárius, (szakszervezeti városi titkár, pártvezetőségi, pártbizottsági tag, Jogász Szövetség megyei titkár) azért, mert egy gazdasági vezetőt taggyűlésen, pártelbeszélgetés során megbíráltam, a törvényesség biztosítása terén vele ellentétbe kerültem, és mert Háhn Miksa et. – akinek éveken át szemináriumvezetője is voltam – tőlem sokat merített, pártfegyelmi elé állítottak Belovicz Ferenc, Horváth Ede bemondásai alapján, anélkül, hogy bizonyítva lenne bármilyen fegyelmi vétség elkövetése is.

27

Azzal, hogy sikerült ellenem ezt a pártfegyelmi büntetést kierőszakolni és annak felsőbb fórumokon való felterjesztését halogatni, hatálya alatt állok egy fegyelmi büntetésnek, amelyre Horváth Ede et. és az a négy-öt másik elvtárs, aki szerintem szintén felelős azért a helyzetért, ami ebben a gyárban 8-10 év alatt kialakult, – most állandóan hivatkozgat, és ezzel egymásután veszem észre a különböző Győrben eddig kivívott hírnevemet rontó káros eredményeket. Pl. a KGM Személyzeti Főosztálya a közelmúltban felrendelt Budapestre, hogy megbízzanak a személyzeti vezetők részére egy tanfolyam tartásával. Mire a kitűzött időpontban jelentkeztem az értekezleten, hazaküldtek azzal, hogy Horváth Ede et-tól géptávirat érkezett, mely szerint „magatartásom miatt” nem ajánlja a megbízatást, mivel emiatt pártfegyelmi büntetést kaptam. Az eljárás tartama alatt új választással kihagyattak a gyári pártbizottságból, keret hiánya címén elvonták fiam társadalmi tanulmányi ösztöndíját, és most április 12-én Horváth Ede igazgató lehívatott, hogy mivel, szerinte az Ő fegyelmi büntetését eredményező dokumentációs revízióhoz én a minisztériumi főrevizoroknak adatokat szolgáltattam, és mivel Háhn et-al barátságban vagyok és a levél megírásában segédkeztem, nem hajlandó velem tovább működni, azt mondta, hogy: „vagy Ő megy, vagy Én és egy hónap határidőt ad arra, hogy magamnak másik állást keressek”.Államunk jogszabályai kötelezőleg előírják, hogy az ellenőrzési szervek munkáját segíteni kell. Előírják, hogy a vizsgálatokat akadályozni nem lehet, és mindenki köteles a hozzá feltett kérdésekre válaszolni. Én csak annyit tettem, hogy a munkakörömmel kapcsolatban hozzám feltett kérdésekre nem hazudtam, hanem a valóságnak megfelelő válaszokat adtam, és a birtokomban lévő bizonyítékokat külön kérésre a revizorok rendelkezésére bocsájtottam néhány esetben. Azt hiszem, azért nem járhat retorzió, ha valaki felettes pártszervezethez fordul. Egyébként nem helytálló a helyi pártszervezet azon kifogása, hogy nem volt pártszerű felettes szervhez fordulni, mert nemcsak Háhn et., hanem én magam is, számtalanszor és számtalan esetet közöltem Dávid István párttitkárral, ami sérti a szocialista törvényességet és pártdemokráciát és a munkások jogos érdekeit. Figyelmeztettem az utána a párttitkári teendőket pár hónapig ellátó Varga Ernőt is, hogy a vállalatnál működő, szerintem is reakciós klikk, kiken keresztül tudja meg a bizalmas párthatározatokat és megbeszéléseket, sőt a nap mint nap előforduló jelenségek miatt a pártfőiskolán lévő Dávid István párttitkárt helyettesítő Kelemen Márton személyzeti vezetőtől még külön is megkérdeztem, hogy ha majd még nagyobb bajok keletkeznek a személyi kultuszból eredő erőszakos intézkedések nyomán – elvégre nem mindegy, hogy mi a munkástömegek véleménye – azt a választ adta, hogy ne izguljak, a Városi Pártbizottság és a Megyebizottság is tudja ezeket! Sőt az elmúlt nyár folyamán a pártfőiskoláról itthon lévő Dávid István párttitkárt szabadsága alatt meg akartuk látogatni, gondolván, hogy egy ilyen iskolán tanácsot tud kérni a problémák megoldását illetően, kitért a látogatás elől, és nem fogadott bennünket. Többen és szinte rendszeresen tájékoztattuk Pál Gyula megyebizottsági osztályvezető et-at is a helyzetről, aki maga is ismeri az itteni állapotokat, mivel a megyebizottságra való kerülése előtt a gyárban dolgozott. Ő sem tudott mást tenni, csak csitított bennünket, hogy Horváth Ede et-al szemben nem tudnak semmit tenni. Ugyanígy nyilatkozott meg Grichisch városi pártbizottsági osztályvezető is, akinek egy gyári látogatás alkalmával pont Háhn et. mondotta el helyzetünket – már mint a vállalat dolgozóiét – aki több elvtárs jelenlétében ugyancsak azt jelentette ki, hogy Horváth Edével szemben tehetetlenek. Sőt nemrég zajlott le, hogy egy másik gyári pártbizottsági et-at Horváth Ede magához rendelt, és felelősségre vonta, hogy mert Egyeztető Bizottsághoz fordulni (Takács Imre), aki véletlenül pont ugyanakkor tett panaszt a Városi Pártbizottságon Nagy elvtársnőnek, aki ugyancsak azt a választ adta, hogy Horváth Edével szemben nem tudnak semmit csinálni, inkább segítik őt máshol megfelelő állásban való elhelyezkedésben. Azt hiszem ilyenek után és azután, hogy hosszú évek óta azt látjuk, hogy a helyi pártbizottság leplezi a hibákat ahelyett, hogy azt a felettes pártszervezet előtt felvetné, még

28

pártszerűtlennek sem lehet nevezni azt, hogy Háhn et. Fock et-nak, mint a megye országgyűlési képviselőjének küldte el a vizsgálatot kérő bejelentését. Persze az lenne helyes, ha a felsőbb pártvezetés azokat a kommunistákat is megkérdezné, akik hasonló okok miatt és hasonló módszerekkel kényszerültek itt hagyni a gyárat az utóbbi években. Számuk nem egy-kettő. Így pl. a Vörös Akadémiát végzett Czeller Bélát, aki innen való kilépés óta két kormánykitüntetést kapott, és ma a Móvári Mezőgazdasági Gépgyár igazgatója. Vagy ugyancsak a kétszeres kormánykitüntetéses Hulman Károly et-at, aki a Városi Pártbizottság osztályvezetője. Vagy Szenftner József személyzeti osztályvezetőt, aki az 1956-os események miatt fel mert lépni az akkor aktív szervező szerepet vivő Döbörhegyi Ernő, csendőrszülőktől származó főkönyvelő ellen. Az ellenünk indított hajszának van egy sajátos háttere, amelyik miatt Bittmann Ernő et., a Városi Pártbizottság titkára és helyettese, Csányi et. Horváth Ede kívánságának megfelelően szokatlan és túlságos aktivitással fordultak ellenünk, ez pedig az, hogy haragszanak azért, hogy a dokumentációs revíziót végző elvtársak megállapították, hogy azokból a kb. 6000 Ft értékű csónakmotorokból, aminek gyártása már 1959-ben befejeződött, kaptak Horváth Ede et-tól használatra, valamint a gyár televíziós antennát készíttetett számukra, sőt Csányi et. még a gyár dolgozóinak járó kedvezményes MÁV igazolványt is kapott, és Bittmann et-nak a gyári üdülőben fia, lánya és veje is ott üdült. Mint párttitkárnak és azt hiszem minden pártfunkcionáriusnak nyilván az a véleménye, hogy nem lehet hasznos a pártnak az, amikor párton kívüli dolgozók olyanokat látnak, hogy egy dokumentációs revízió feltárása alapján fizetik meg a részbeni ellenértéket a társ[adalmi] tulajdon terhére készített cikkekért. Egyébként, ha az elvtársak beszerzik és elolvassák a KGM Erősáramú Berendezések Igazgatóság dokumentációs revíziós anyagát és a fegyelmi iratokat, konkrétan meggyőződhetnek bizonylatszám szerint, hogy K. Papp et., a megyebizottság másodtitkára, Bittmann és Csányi et-ak mikor és milyen bizonylatszám alatt fizették meg a fogyasztói árnál lényegesen alacsonyabb ellenértéket. Ahhoz nem kell kommentár, hogy az ilyesmi nemcsak a kommunista erkölcs, de a polgári törvények szerint is mennyire tiltva van. Ezek miatt a „szívességtételek” miatt nem akart annak idején Háhn et. – mint ahogy azt velem utólag közölte – a helyi pártszervhez fordulni, azon kívül, hogy korábban is Ő is és más elvtársak hiába fordultak. Éppen amiatt a nagy nyomás miatt, ami ebben a kierőszakolt fegyelmiben és az egész eljárásban megmutatkozott, feltétlenül szükségesnek tartom a magam részéről, ha a Pártközpont a Legfőbb Államügyészséget, vagy más pesti nyomozó hatóságot megbízna, hogy a dokumentációs vizsgálati jegyzőkönyvben szereplő 275 000 Ft. értékű, tehát több mint 40 db csónakmotor név szerint kiknek lett kiadva, ugyanis a revízió hét-nyolc esetben még az átvételi elismervényt sem kapta meg a gyári szervektől. Ugyanígy szükséges lenne a helyi vizsgálatnál először négynek elismert, a valóságban 13 db televíziós antenna sorsa, hogy azt kik kapták. Itt megjegyzem, hogy az ellenem először fellépő bizottságban résztvevő Ü. B. elnök maga is kapott kedvezményes ellenérték fejében televíziós antennát, és bár korábban Ő maga is állandóan sajnálkozott előttem az itteni állapotokról, ellenem nyilatkozott. (Szenftner Ferenc et.) Végül csak megállapította, de nem vizsgálta ki a revízió, hogy készült 8 db feszültségszabályozó (kb. 1000 Ft darabja), melyet a telefonközpont vezetője, Rajnavölgyi Jenő (Horváth Ede sógora) vett át, de hogy kik kapták, a revíziónak nem mondták meg. Egyébként, hogy mik készültek a gyárban, azt a TMK dolgozói jelentették az akkor párttitkárként működő Kelemen et-nak, de nem történt semmi intézkedés. Az ellenünk indított hajsza másik helybeli szereplője Kelemen Márton személyzeti vezető, aki egy évig helyettesítette a párttitkárt, és ezalatt Horváth Edétől kapott az elektrodiesel program végrehajtására készült lakásokból egy 2 szobás összkomfortos lakást, 8000 Ft prémiumot a 3500 Ft fizetés mellett, és Háhn et. ezt a tényt bejelentésében megemlítette, annak alátámasztásául, hogy Kelemen et. párttitkári minőségében teljesen az egyszemélyi gazdasági vezető kívánsága szerint járt el, mint ahogyan az ellenünk folyó fegyelminél is. A háttérből

29

irányított hajszának egyik szereplője Döbörhegyi Ernő főkönyvelő, kinek szintén csináltak televíziós antennát. Hogy Háhn et., mint munkásember nem tudta megállni és magába fojtani a jelentésben foglaltakat, egyik indoka éppen az, hogy nem tudta nézni azt, hogy ugyanakkor ebben a gyárban nagyon sok kisember és munkásember ellen, még az egész kis hibákért is rögtön alkalmazzák a fegyelmi, kártérítés és egyéb szankciókat. Én csak egyben ismerem el, hogy hibát követtem el, amelyet mint régi párttag és ideológiai oktató szégyellek is, hogy akkor, amikor Háhn et., akivel a fegyelmi ügyeket éveken át együtt intéztük, felkért, hogy támogassam a levél elküldésénél, megtorpantam, és bár mindketten egyformán ismertük az ügyeket, hagytam, hogy Ő egyedül küldje el jelentését. Ezt azért jelentem ki határozottan, mert a beadványt megmutatta, annak tartalmát ismertem, és azzal egyet is értek. Mint tanultabb kommunista, a megtorlások megindulásakor ezt azzal akartam helyrehozni, hogy kiálltam mellette – még ha három gyermek van, még akkor is –, még ha megtorlások következtek be, akkor is, végeredményben elődjeink nem az egzisztenciájukat, hanem, ha kellett még az életüket is feláldozták a pártért. Mentségemül szolgáljon, hogy valóban aggódtam gyermekeim jövőjéért, és mint az események beigazolták, nem alaptalanul. Szomorú a mi helyzetünkben az, hogy a saját és gyermekeink sorsa nem az ellenséggel vívott harcban, hanem kommunisták részéről lett érintve. Elnézését kérem az Elvtársaknak, hogy így hosszadalmasan veszem igénybe a türelmüket, de mint Móra Ferenc családjának tagja, nem tudom megtagadni a családi tradíciókat, mert elmondtam a kérdést úgy, ahogy azt én látom, és ahogy az ténylegesen van, és ahogyan azt, ha egyszer a gyár dolgozóival tömegesen beszélnének el [!], az Elvtársak is beigazoltnak látnák. Végül élve azzal a közmondással és tanítással, hogy azt is meg kell nézni, hogy ki mondja azt, amit mond, egész röviden sűrítve befejezésül megemlítek életemből egy-két mozgalmi momentumot. Felszabadulás óta vagyok párttag. 1947-ben a Magy. Közalk. Szakszerv. győri főcsoportjának voltam a titkára. 1947/48-ban a pénzügyi hivatalokban szerveztem a kommunista pártot, az egyesüléskor a felülvizsgáló bizottságnak tagja voltam, 1948 decemberében berendeltek a Pártközpontba a Kádertanács elé, melynek javaslata alapján a Győri Pénzügyigazgatóság vezetője lettem. 1949/50-ben az itteni MDP elnöke voltam, 1950 decemberében kiváló munkás kitüntetést kaptam, 1949. óta oktatom a marxizmus–leninizmust (Politikai Gazdaságtant, Bolsevik Párt történetét, Marxizmus–leninizmus alapjait és Gazdaságpolitikai kérdéseket). 1954 óta tagja vagyok a Győri Városi Pártbizottság oktatási bizottságának. 1948. óta munkahelyeimen állandóan pártvezetőségi, illetőleg pártbizottsági tag voltam és csak a mostani eljárás alatt lettem kifelejtve. A Magyar Jogászszövetség megyei titkára, a vállalati jogászok országos szervezetének választmányi tagja, valamint a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság pénzügyi és számviteli bizottságának is tagja. Alig volt a felszabadulás óta képviselőválasztás, kölcsönjegyzés és más megmozdulás, melyben ne vettem volna részt, melyből 1948. óta különböző díszokleveleim és kitüntetéseim vannak. Az 1956. november 4. utáni napokban az akkor alakulóban lévő helyi pártbizottság felkért, hogy január 1-ével vállaljam el a megyei főügyészség vezetését, amit 1958/59-ben bekövetkezett személyi változások során Pál Gyula osztályvezető elvtárs megismételt. Az 1956. nov. 4-én segítségül jövő szovjet csapatok bevonulása után közölték velem, hogy az úgynevezett győri kivégzendők listáján az első húsz (úgy emlékszem tizenhetedik) közt voltam felvéve, mint akkori nagyüzemi csúcsvezetőségi tag és a marxizmus–leninizmus városszerte ismert oktatója. Apám tanító, anyám munkásember (péksegéd) leánya, feleségem, akit 1939-ben vettem el, szintén munkásember (géplakatos, hajókormányos) leánya. 15 évi aktív pártmunkám után, mint pártmunkás rendkívül fájlalom, hogy még időlegesen is megbélyegeztek pártfegyelmivel, és még a gyermekeim sorsába is beavatkoznak. Kérem a

30

Közp. Ellenőrző Bizottságot, hogy folytasson le olyan Mátyás királyos-féle vizsgálatot, amikor valaki úgy tud elbeszélgetni az itteni munkások és dolgozók között, hogy nem ahhoz a nyolc-tíz elvtárshoz kalauzolják őket, akik évek óta segítenek ezt a módszert érvényesülni, hanem akiknek módjában van az esztergapadok között is megvizsgálni az itt dolgozó 4000 ember túlnyomó többségének véleményét, vagyis, ahogy tanítjuk, a tömegekkel való kapcsolat felhasználásával vinni a pártvonalat. Bár idegileg (szervi szívidegességem van) megviselt a több hónap óta tartó hadjárat, és nagyon lelkemre vettem az általam tanított ideológia és a saját bőrömön tapasztalt tények közti ellentmondásokat, megőriztem hitemet pártunk iránt és annak felsőbb szervei iránt, mert nem hiszem, hogy 1961-ben kommunistákat lehessen üldözni azért, hogy meglátásaikkal a Pártközponthoz fordulnak. Fentiek alapján kérem, hogy a Városi Pártbizottság által hozott fegyelmi büntetést, mellyel a Megyei Pártbizottság érdemben nem hajlandó foglalkozni, hatályon kívül helyezni szíveskedjék.

Győr, 1961. április 17.

dr. Móra BertalanGyőri Szerszámgépgyár jogtanácsosaMagyar Jogász Szöv. Megyei titkára

Jelzet: MNL OL 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Eredeti, aláírt levelek. A fellebbezéseket dr. Móra Bertalan géppel, Háhn Miksa kézzel írta.

31

8.Bittmann Ernő városi MSZMP titkár levele Asztalos Géza KEB titkárnak

Győr, 1961. május 5.

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Győr, 1961. május 5. GYŐR VÁROSI BIZOTTSÁGA F/35/6/1961

SZTÁLIN ÚT 3.

MSZMP Központi Ellenőrző BizottságAsztalos Géza44 elvtárs részére

B u d a p e s t.

Kedves Asztalos Elvtárs!

Mellékelve küldöm a KEB/5256/3, 5247/3 szám alatt kért dr. Móra Bertalan és Háhn Miksa fegyelmi ügyével kapcsolatos iratokat. Megjegyezni kívánom, a fegyelmi vizsgálatra úgy került sor, hogy Lombos et. Fock elvtárssal beszélt ebben az ügyben, miszerint Háhn először névtelenül egy levelet küldött. Később egy beszélgetés során derült ki,45 hogy a névtelen levél szerkesztője Háhn Miksa. Lombos elvtárs közölte velem, hogy a levél tartalma és Háhn egész magatartása szükségessé teszi egy fegyelmi vizsgálat lefolytatását. Ugyanis Háhn egy szervnek dolgozott és (attól) kapott megbízatást,46 ezt munkahelyén is híresztelte, hogy ő éppen ezért sok mindent el tud intézni, majd ő Horváth Edét és másokat is elintéz, stb. Sajnos a fegyelmi vizsgálatról készített jegyzőkönyv nagyon sok olyan terhelő kérdést nem tartalmaz, amit a fegyelmi határozatnál figyelembe vettünk, mert mi magunk is azt gondoltuk, hogy az ügy bizalmas jellegű. Háhn személyére vonatkozóan meg szeretném jegyezni, hogy a II. világháború alatt német katona volt,47 a felszabadulás után került ide. Rövid idő alatt elég nagy pályát futott be, a szerszámgépgyári pártbizottságnak is tagja lett – egyes elvtársak szerint – a fentiekre való tekintettel. Mikor a fegyelmi vizsgálat folyt, a Fegyelmi Bizottság kérte, hogy (a) Fock elvtárshoz írt levél másolatát adja át, hogy behatóbb módon lehessen foglalkozni az üggyel. Háhn ezt megtagadta, azt hangoztatta, ha Fock et. személyesen engedélyt ad, csak úgy kaphatjuk meg a levélmásolatot. Időközben Fock et. megküldte48 nekünk az említett levelet azzal, hogy amennyiben új dolgokat találunk a vizsgálat során, azt esetleg közöljük. A vizsgálat során felvetődött, kérdésekkel kapcsolatos dolgokat 1959-ben lezártuk. A Városi Pártbizottság határozata után Móra Bertalan és Háhn Miksa et. fellebbeztek a Megyei Pártbizottsághoz. A Megyei Párt VB közölte velük, hogy az ügyet megvizsgálják, de

44 Asztalos Géza a KEB titkára volt. 45 Mint ezt a bevezető tanulmányban is említettük, Belovitz Ferenc jelentette Horváth Edének és Lombos Ferencnek, hogy H46 Mint arról már korábban szó volt, Háhn a HM 2 Csoportfőnökségnek a társadalmi kapcsolata volt. 47 Osztrák állampolgárként besorozták a Wehrmachtba. 48 Fock, mint említettük, még a városi vb fegyelmi határozata előtt elküldte Bittmannak Háhn levelét. Bittmann nagyon jól tudta, hogy nem kellett volna a levelet Háhnéktól kérni, mert az ott van a páncélszekrényében. De mivel a bejelentés rá nézve is kompromittáló adatokat tartalmazott, inkább hallgatott az ügyről, és eltűrte, hogy a két szerszámgépgyári fegyelmit kapjon, csak ne derüljenek ki a reá nézve kompromittáló tények.

32

feltétlenül szükség lenne a levélmásolat átadása.49 Mivel ezt ők nem tették, a Fegyelmi Bizottság közölte velük, hogy így nem tud az ügyben érdemben foglalkozni. A Megyei Pártbizottság Fegyelmi Bizottsága nem tudta, hogy az említett levél időközben hozzánk került.50

Véleményem szerint ez egy nagyon komplikált ügy, amit jegyzőkönyvben és levélben nehéz leírni, személyesen kellene megtárgyalni. Nagyon kérem Asztalos elvtársat, hogy az iratokat betekintés után szíveskedjenek visszaküldeni, mert így most a Megyei Pártbizottság Fock elvtárs által leküldött levél alapján Háhn és Móra et. fegyelmi ügyének fellebbezését megvizsgálja és lezárja.51

Elvtársi üdvözlettel:

/: Bittmann Ernő :/ városi titkár

Mellékelt: 36 lap.

Jelzet: MNL OL 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Eredeti, géppel írt, aláírással ellátott irat.

49 Bittmann ekkor is hallgatott, hogy a levél nála van. 50 Bittmann – közvetlen érintettsége miatt – nem közölte azt a tényt, hogy az inkriminált levél már hónapok óta nála van. 51 Itt már hajlandó lett volna a megyei fegyelmi bizottság lezárni az ügyet, de a KEB ekkor már nem adta ki kezéből a dolgot, és maga intézkedett.

33

9.Dr. Móra Bertalan fellebbező levele a KEB-hez

Győr, 1961. június 9.

Tisztelt Elvtársak!

Még április utolsó napján megkaptam 5256/4. sz. levelüket, melyben értesítenek, hogy a közeljövőben személyesen fognak meghallgatni. Mivel az azóta eltelt idő alatt egy-két olyan fontosabb eset következett be, amelyek az üggyel szorosan összefüggnek, kiegészítésül ismertetetem még a következőket: Mint ahogy előző levelemben megírtam, Horváth Ede et. április 11-én tudtomra adta, hogy nem hajlandó velem tovább együtt működni és vagy ő megy el, vagy én, valamint, hogy egy hónapot ad arra, hogy másik helyet keressek magamnak. Miután a Megyei Pártbizottság 1957. január 1-jén és azóta is több ízben azt kívánta tőlem, hogy menjek át a Megyei Főügyészségre vezetőnek, – a megyei főügyész és a legfőbb államügyész két vezető dolgozója által márc. hóban feltett újabb ajánlatra igent mondtam, és vállaltam a megyei főügyészségen az általános felügyeleti osztály vezetését. Ennek alapján a Legfőbb Államügyészség kikért a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól áthelyezéssel, melyre a K. G. M. közölte a Legfőbb Ügyészséggel, hogy az áthelyezéshez hozzájárul, sőt a legmesszebbmenően kedvező információt adott rólam a Minisztérium. Az áthelyezéssel kapcsolatban felhívták a Legfőbb Államügyészséget, hogy az áthelyezés foganatosítása végett forduljon Horváth Ede et-hoz, a gyár igazgatójához. Velem a Legfőbb államügyészségi et-ak és a megyei főügyész közölték, hogy május 1-jei hatállyal kérnek ki és a kinevezésemet is e nappal fogom megkapni. Egyébként még közölve lett velem a besorolásom is. Ezen kívül a Legfőbb Ügyészség ügyészségi vonalon megtette a személyi átcsoportosítást, miáltal itt Győrben szinte hivatalosan is nyilvánosságra lett hozva az igazságügyi szerveknél a kinevezésem. Horváth Ede et., aki április 11-én még maga adott 30 napot arra, hogy helyet keressek magamnak, most akadályozza az áthelyezést, és mindent megmozgat, hogy a Főügyészségre ne kerüljek át. Így többek közt a felügyeleti szerv személyzeti osztályán kijelentette, hogy addig nem járul hozzá áthelyezésemhez, amíg nem tudja, hogy pontosan milyen beosztásba kerülök, mert az neki nem mindegy, hogy mi lesz az új munkaköröm. A Legfőbb Államügyészségnél ismét csak a pártfegyelmimre való hivatkozással annyit sikerült elérnie, hogy függőbe tették kinevezésemet addig, míg a KEB, vagyis az elvtársak nem döntenek pártfegyelmi ügyemben. Mint ez is mutatja, 6 hónapja mindenütt azzal érvel, hogy én súlyos pártbüntetést kaptam, mert frakcióztam, és hogy az „igazi kommunistákat” akartuk magunk köré gyűjteni stb. Szóval ugyanazokat az állításokat ismétli, amelyekkel sikerült neki a városi pártbizottságot rávenni a fegyelmire, amelyeket azonban velem a fegyelmi bizottság nem közölt, és amelyeket azóta sem tudtak bizonyítani, mivel nem is lehet, mert nem történt meg. Természetesen a Legfőbb Államügyészség vezető dolgozói előtt és a megyei főügyésszel tudattam, hogy pártfegyelmi alatt állok, mely tényt Győrben úgyis többen tudnak és azt is, hogy mi az igazság. Hogy Horváth Ede megtorlásai mennyire folytatódnak és hogy intézkedéseiben mennyire a pártfegyelmire alapoz mindent, igazolásul csatolom a máj. 2-án kézbesített levelet, melyet társadalmi ösztöndíjas fiam és én is megkaptam, melyben közlik, hogy az ösztöndíj szerződést a 19/1959. Korm. r. 13. §.-a alapján „kellő pénzforrás hiányában” a tanév végével megszüntetik. A hivatkozott §. azonban csak azt mondja ki, hogy az adományozó az ösztöndíjat csak a rendeletben megjelölt pénzforrásokból folyósíthatja, és ha ennek akadálya van, a szerződést megszüntetheti. Az ténykérdés, hogy van-e a Szerszámgépgyárnál akadálya a rendeletben

34

megjelölt pénzforrásokból való folyósításnak. A rendelet 4. §.-a szerint az ösztöndíj forrásai az igazgatói alap, a nyereségrészesedés, a vállalatfejlesztési alap. Felügyeleti szervünk a K. G. M. Erősáramú Berend[ezések] Ig[azgatósága] főkönyvelője közölte velem, hogy bőven van pénzforrás a vállalatnál, hiszen csak nyereségrészesedésnél félmillión felüli összeget tartalékoltak különböző célokra, amellett, hogy 23 nap osztalékot fizettek. Sőt, mint ahogy azt velem az itteni számviteli vezető is közölte, még az elmúlt évi osztalékból is maradt fenn tartalék. Tehát ez a megtorló intézkedés is a hivatkozott rendelet 9. §.-ának kijátszását jelenti, mely szigorú feltételekhez köti a szerződés felbontását. Fiam magatartására és tanulmányi előmenetelére nézve másolatban csatolom a Budapesti Műegyetemi kollégium igazgatója levelét, mely éppen az ösztöndíjas szerződést megszüntető vállalati levél előtt egy héttel érkezett, melyben az Egyetem ismerteti fiam magatartását és tanulmányi előmenetelét és többek közt azzal fejeződik be, hogy legyünk büszkék fiunkra. Fiam 7 éve tagja a KISZ-nek, 4 éve a(z) MHS52 Rádióclubjának és egymás után nyeri a különböző pályázatokon a díjakat, mint ahogy most júniusban is első díjat nyert a Rádiótechnika pályázatán. Kommunistának neveltem, kommunistának a gyereke, egyetlen villamosmérnök hallgató ösztöndíjas(a) annak a gyárnak, amelynek 1961. jan. 1-je óta az alapítólevél szerint első profilja az erősáramú berendezések gyártása.53 Ugyanakkor nem vették el például Varga Jenő pártonkívüli dolgozónk fiának ösztöndíját, aki tanárnak készül Szegeden, (nem mintha helyes lenne ez utóbbi ösztöndíjnak is a megszüntetése, csak összehasonlításképpen hozom fel). – És ezt az ösztöndíj szerződést megszüntető levelet aláírta a gyári pártbizottság titkára, az üzemi bizottság titkára, a KISZ titkár, a személyzeti vezető, természetesen Horváth Ede aláírása mellett. Miért kell aláírni és tanúsítani azt, hogy nincs keret a mozgalmi szervek vezetőinek? Érdemes lenne tőlük megkérdezni, hogy hogyan győződtek meg ők arról, hogy valóban nincs kellő pénzforrás? Milyen politikai elgondolás vezette őket, hogy pont a gyár profiljához legközelebb álló, jó tanuló kommunistának a gyerekét zárták ki. Utána néztek a szocialista törvényességnek? Beszéltek-e az egyetemi szervekkel, mint ahogy ezt a rendelet előírja? Ők ott voltak azokon az üzemi tanácsi ülésen, amelyik a felesleg, a nyereségrészesedés felosztása, tartalékolása felett döntött. Lehet-e a fenti kérdések mellett jóhiszeműen tovább menni. Ha meg bőven van pénzforrás – mert ez a tény – miért adták nevüket ehhez a csúnya akcióhoz. Ez a levél maga élethű fényképe annak az állapotnak, ami miatt ellentétbe kerültem Horváth Ede et-al. Ő dönt itt minden vonalon és nemcsak abban a kérdésben, ami egy gazdasági vezetőt megillet, hanem mint a példa mutatja, lényegében a párt és a szakszervezet helyett is, mert a párttitkár is, ÜB. titkár is mindent végrehajt úgy, ahogy Ő akarja. Máj. 31-én egy útiszámlám kapcsán közölték velem, hogy ezután nem fogok osztályvezetői napidíjat kapni és osztályvezetőnek járó pótszabadságot, annak ellenére, hogy azt OMB határozat és Csergő miniszter elvtárs utasítása egyértelműen szabályozza. Azt hiszem, megértik az Elvtársak, hogy ismét zavarnom kellett Önöket ezen kiegészítő és előbbi beadványomat igazoló soraimmal és kérem, hogy mielőbb mentesítsenek az igazságtalanul és koholt vádak alapján meghozott fegyelmi hatálya alól, mert addig mind a magam, mind egyetemre járó és érettségiző másik fiam boldogulását akadályozza a fegyelmire való hivatkozás és megtorló igyekezet. Az ügy megnyugtató módon való befejezésének érdekében, ha szabad javasolnom, úgy gondolom, hogy egy összevont taggyűlés is alkalmas lenne, hogy tisztázza, hogy frakcióztam-e, vagy sem, követtem-e el a legkisebb pártfegyelmi vétséget, hiszen ott fel kell majd állnia és mindenki előtt megmondani a hamis vádat annak, aki azt állítja és megnevezni a személyeket és bizonyítékokat, hogy tulajdonképpen kikkel frakcióztam. Persze nem a párt ellen, hanem Horváth Ede gazdasági vezető személye ellen. Az első elbeszélgetésnél ugyanis Dávid

52 Magyar Honvédelmi Sportszövetség.53 A Szerszámgépgyárnak néhány évig a dízel-elektromos mozdonyok villamos meghajtó motorjának és fődinamójának a termelése lett a fő profilja.

35

párttitkár et. megtagadta azon kívánságomat, hogy ne csak állítsa a vádakat, hanem szembesítse velem azt, vagy azokat, aki, vagy akik azt állítják. Mivel tehát nekem az állandóan arra való hivatkozás miatt most már kenyérkérdés is a pártfegyelmi és gyermekeim boldogulása is kockán forog, szeretném, ha lehet, minél előbb véget vetnének ennek az ügynek és a fegyelmi hatálya alól mentesítenének. Ha pedig mégis az ügy tovább húzódna, az volna a kérésem, hogy legalább a Legfőbb Ügyészség felé foglaljon a KEB állást, hogy a pártfegyelmi ügyem akadálya-e az ügyészi kinevezésemnek vagy sem, mivel azt is a pártfegyelmire hivatkozással sikerült függőben tartatni. Most már, ha egyszer Horváth Ede kifejezte azon szándékát, hogy menjek el a vállalattól, szeretném új állásomat elfoglalni, még ha 1200 Ft havi törzsfizetés csökkenést jelen[t] is számomra, hogy megszűnjön ez a 7 hónapja tartó állapot. Befejezésül megemlítem, hogy máj. 10-én dicsérő oklevelet kaptam a Győri Szerszámgépgyár pártbizottságától az idei pártoktatásban kifejtett jó propagandista munkámért. Azért, ha az Elvtársak sok munkájuk mellett mégis alkalmat tudnának adni a személyes meghallgatásra, az igen megnyugtató lenne, mert akkor dokumentálni tudnám a leveleimben foglaltakat, valamint azt, hogy itt a vállalatnál nem személyi ellentétekből fakad a baj, hanem tipikus osztályharccal állunk szemben.

Győr, 1961. június 9.

Elvtársi üdvözlettel.

dr. Móra Bertalan

Jelzet: MNL OL 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Eredeti, géppel írt, aláírással ellátott irat.

36

10.A Központi Ellenőrző Bizottság feljegyzése Háhn Miksa és Móra Bertalan

fellebbezésével kapcsolatbanBudapest, 1961. szeptember 7.

A bejelentésben foglaltakat (a KEB) az alábbiak szerint tisztázta.Háhn és Móra elvtársaknak nincs igazuk, amikor azt állítják, hogy Horváth Ede elvtárs kiüldözi a harcos elvtársakat a gyárból. Kiderült, hogy a védelmükbe vett személyek többségét és azt, hogy miért kerültek el a gyártól, Háhn és Móra elvtársak csak hallomásból ismerik. Pl. Sz. József volt személyzeti osztályvezetőről Háhn elvtársék azt írták, azért volt kénytelen elmenni, mert ismerte, hogy ki hogyan vizsgázott 1956-ban. A valóság az, hogy ez az elvtárs nős ember létére több napon keresztül egy idegen nővel a vadászházban tartózkodott, aki előtt a gyár igazgatójának adta ki magát. Ezt el is ismerte, fegyelmit nem kapott, kilépett a gyárból. Teljesen helytelenül védelmükbe vették P. István volt PB tagot, aki sorozatosan botrányokat rendezett. Volt eset, hogy egy munkást pisztollyal kergetett az utcán, agyon akarta lőni. Falvakban is botrányokat rendezett, végül is nemrégen ki kellett zárni a pártból. Háhn és Móra elvtársaknak az ilyen súlyos hibákat vétő embereket nem lett volna szabad elvtelenül védeni. Ami Horváth elvtárs káderpolitikáját illeti, sem fedi teljesen a valóságot az általuk írott levél. Az igaz, hogy a 34 vezető beosztású dolgozó között kevés a párttag; igaz az is, hogy fontos és önálló munkakörökben lévő pártonkívüliek között van néhány nem kívánatos személy pl. Döbörhegyi Ernő főkönyvelő apja csendőr volt; Fekete Barna anyag-áru-osztály vezető, akinek lánya református paphoz ment feleségül. Háhn és Móra elvtársak Papp Zoltán tervosztály vezetőről valótlanul állították, hogy szabadcsapatos volt, Máté László termelési főnökről, hogy kulákszármazású. Romvári Ferenc főtechnológust azért minősítették megbízhatatlannak, mert a Munkástanács elnöke volt. Kiderült, hogy az elvtársak kérésére 1956. nov. 4. után lett az átszervezett Munkástanács vezetője, amit tisztességesen látott el. Kifogást emeltek Ajtony János fiatal mérnök ellen is, akit Horváth Ede elvtárs 1958-ban vitt a vállalathoz beosztottként, mert nincs elegendő erősáram-szakos mérnökük; az illető munkásszármazású, az ellenforradalom alatti viselkedéséért internálva volt. Háhn elvtársék nem tartják megbízhatónak Horváth elvtárs titkárnőjét Szelid Irént sem, mert bátyja nyilas volt. Azt már nem nézik, hogy becsületesen dolgozik, és hogy férjével együtt párttagok. Az üzemi pártbizottság véleménye szerint ezek a szakemberek tisztességesen viselkednek és dolgoznak. Háhn elvtárséknak nincs igazuk Markó Mária esetében sem. Ez az elvtársnő nem azért lett áthelyezve más munkaterületre, mert nem szavazta meg (a) Horváth elvtárs által támogatott Czöndör János tagjelölt-felvételét, – Markó elvtársnő fontosabb munkakört kapott, kb. 500 Ft-tal magasabb lett a bére. Az viszont igaz, hogy a taggyűlésen Horváth igazgató elvtárs az egyik mérnöknek, aki szintén ellene volt Czöndör felvételének, azt mondotta, hogy megnézi a múltját.Horváth elvtárs akkor sem járt el helyesen, amikor Háhnt azért figyelmeztette, mert egy termelési értekezleten azt a kijelentést tette, hogy a tűzhely üzemet beruházás terén mostohán kezeli a vállalatvezetés. Ezt követően egy más üzemi ügyből keletkezett vita alkalmával Háhn szerint Horváth elvtárs azt mondta neki, úgy elintézi, hogy megnézheti magát. Horváth elvtárs elismerte, hogy mondott hasonló dolgot. Háhn és Móra elvtársaknak a jelzett törvénysértési példákban nincs igazuk. Az a beállítás, hogy Móra elvtárs a PB részére végzett ellenőrzésnél feltárt hibák miatt nem kapta meg másfél éven keresztül az őt megillető besorolást, teljesen valótlan. A tényleges helyzet,

37

amelyet Móra is elismert az, hogy 1957 végén kezdődött az általános bérrendezés, amely hosszabb időt vett igénybe. Mórát sem hagyták ki ebből, mert 1958 őszétől az ő fizetése is magasabb lett. Ami a vállalat hibájából bekövetkezett álló-idők ki nem fizetését illeti, Móra elvtárs egy konkrét esetet tudott csak felhozni, de ez is régi és olyan példa volt, amit annak idején Horváth elvtárssal megbeszélt, és egységes álláspontra jutottak. Egyébként ebben a kérdésben Móra elvtársék, az egy konkrét eseten kívül Horváth elvtársat soha nem figyelmeztették, mert ténybeli ismereteik nem voltak. Háhn elvtársék arról is írtak, hogy a vállalat törvénysértést követett el, amikor az 1959-es évre visszatartotta 22 szerszámkészítő osztalékát, és csak az osztályvezetőét fizette ki. Móra és Háhn elvtársak ebben a kérdésben sem voltak tárgyilagosak. Ugyanis ez a csoport keveset végzett, a tervet sem hajtották végre, de igényt tartottak a magas összegű osztalékra. A vállalatvezetés helyesen nem jutalmazta őket, amellyel a gyári pártbizottság és a minisztérium is egyetértett. Az érintett emberek panasza az Egyeztető Bizottság elé került, de nem volt igazuk, így fellebbezésüket elutasították. A vállalatot Móra elvtárs képviselte és vallotta, hogy a fellebbezők követelése jogtalan. Furcsa, hogy akkor egyetértett az ügy említett módon való elintézésével, most pedig törvénysértésként említi meg. Az osztályvezető azért kapott jutalmat, mert a hozzá tartozó üzemrészben jól ment a munka.

Amiben igazuk van Háhn és Móra elvtársaknak, ezek a következők: Horváth elvtárs tudtával megsértették a pénzügyi fegyelmet. 1959. évben 87 344 Ft-tal, 1960 I. félévben pedig 36 435 Ft-ral lépték túl az engedélyezett reprezentációs keretet. Horváth elvtárs szerint ez azért történhetett meg, mert bizonyos kiadások elől nem lehetett kitérni, nem mondhatta azt, hogy nincs rá keret. Történtek hibák az igazgatói alap jutalmazási keretének felhasználása terén is. 1959 augusztusában 1500 Ft-ot, 1 hónap múlva ismét 800 Ft-ot adtak a Hazafias Népfrontnak szabálytalanul. Ezt követően a győri Vörös Csillag Szálló kapott 489 Ft-ot. Nemsokára „idegen üdültetések” címén számoltak el 4448 Ft-ot. 1960 elején közel 1100 Ft költséget fizettek a Vörös Csillag Szálló éttermének, 1960 májusában 1600 Ft-ot adtak az egyik iskola budapesti kirándulásához. Ezt megelőzően vállalati és tanácsi értekezlet címén 1144 Ft-ot fizettek ki élelmiszerre. Összesen 10 912 Ft-t fizettek ki szabálytalanul a jutalmazási keret terhére.

Csónak-motorok és TV antennák: 1958-ban a Szerszámgépgyár megkezdte a csónakmotorok gyártását. Összesen 8000 db-ot készítettek belőle, 1959-ben megszüntették a gyártást. A KGM 1958-ban kiadott egy utasítást, amely megtiltotta magánszemélyek részére a csónakmotorok próbahasználatra történő kiadását, ezt azonban Horváth elvtárs nem tartotta be. 1958-tól kezdődően a szakemberek által végzett próbák után kb. 25–30 db csónakmotort adtak ki magánszemélyeknek „próbahasználatra”. A motorokat igénybevevők szinte kivétel nélkül párt- és gazdasági funkcionáriusok. Pl.: Bittmann Ernő elvtárs, Csányi Dezső elvtárs, Bódi Gyula elvtárs KGM iparigazgató, Török László54 elvtárs a Vasas Szakszervezet volt főtitkára. Ezen kívül kapott csónakmotort Molnár László elvtárs, a megyei Revíziós Bizottság elnöke, Lakatos Albert elvtárs, a Győri Vagongyár vezérigazgatója, Hegyi elvtárs a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgató-helyettese és más győri és budapesti személyek. De ugyanígy adtak ki csónakmotort használatra üdülőknek és vízisportot űző szakosztályoknak is. 1960 nyarán a minisztérium revíziója a csónakmotorokkal kapcsolatban (a) szabálytalanságokat felfedte. Ennek eredményeként a gyár intézkedett a kint lévő értékek

54 A neve helyesen: Török István.

38

bevonásáról. Közben a motorok leértékelésre kerültek, így az érdekelt személyek olcsó áron megvásárolhatták az általuk eddig használt motorokat. Így történhetett meg, hogy Bittmann elvtárs az általa már egy szezonban használt motort 1960 végén visszaadta, és 1961. májusban leértékelve 1500 Ft-ért vett egy másikat. Csányi elvtárs pedig 1250 Ft-ért vásárolta meg az 1959. óta birtokában lévő motort, és ezt tette a megyei Revíziós Bizottság elnöke is, aki az 1958 óta nála lévő motort 900 Ft-ért kapta meg. Többen visszaszolgáltatták a szóban forgó vállalati tulajdont, akad azonban olyan elvtárs is, aki eddig sem tett eleget a felszólításnak. Ilyen pl. Török László55 elvtárs, aki 1958. óta használja azt, és semmi kivetnivalót nem talál ebben, az a véleménye, hogy a motor jó helyen van nála, a gyár nyilvántartja. Ez ideig Pióker Ignác elvtárs sem tett eleget a vállalat felszólításának. Igaz az is, hogy 1960-ban Bittmann elvtárs és a[z] MB titkára K. Papp István elvtárs részére a gyár TV antennát készített, és fel is szerelte részükre. Papp elvtárs feszültség szabályozó készüléket is kapott hozzá. Bittmann elvtárs 722 Ft-ot, K. Papp elvtárs pedig 400 Ft-ot fizetett. Szakemberek szerint ezek a 3 állomást fogó és jó minőségű antennák kereskedelmi áron 2000 Ft-ot érnek. Ezekből 1 db-ot kapott Horváth elvtárs főkönyvelője is, aki ez ideig nem fizetett érte. A vállalat részéről történt olyan könnyelműség is, hogy a gyár budapesti kirendeltsége vezetőjének, Keleti Lajosnak, aki egyébként győri lakos, 1953–61. júliusig évente több mint 80 000 Ft-t fizettek ki napidíj és szállásköltség címén. Az idevonatkozó 33/1951. MT. sz. rendelet szerint a kiküldetéstől számított 6 hónap eltelte után az illetőnek nem járt volna semmiféle költségtérítés. Egyébként ez az állás, amelyet budapesti lakossal is megoldhattak volna, havi 3300 Ft keresetet + prémiumot biztosít. Nem lehet szó nélkül hagyni Horváth elvtársnak azt az intézkedését sem, ahogyan eljárt Móra elvtárs fiával szemben. A gyereket a vállalat ösztöndíjjal – szerződéssel – küldte a Műszaki Egyetem villamosmérnöki szakára, ahol most fejezte be a második évet. Abból kiindulva, hogy a párt által megbüntetett ember fia nem érdemli meg a támogatást, 1961. áprilisban arról értesítették ifj. Mórát, hogy pénzforrás hiányában a tanév végével az ösztöndíj további folyósítását megszüntetik. Horváth elvtárs előttünk elismerte, hogy nem a pénzkeret hiánya miatt tették. Az egyetemen nagyon jó véleménnyel vannak ifj. Móráról. A minisztérium 1960 nyarán lefolytatott revíziós vizsgálata feltárta a Szerszámgépgyár pénzügyi és gazdasági szabálytalanságait, ezekért Horváth elvtárs miniszteri megrovást kapott, és az 1960. évi nyereségrészesedése 30%-át megvonták tőle. Horváth elvtárs viselkedése miatt korábban már két esetben kapott szóbeli figyelmeztetést a KB Ipari Osztályától is. A lazaságok ellen kötelessége lett volna fellépni Bittmann elvtársnak is, de a gyártól igénybe vett szolgáltatások miatt nem tehette. A fellebbező elvtársak becsületes emberek, munkájukkal, kis hibákat leszámítva nem volt komoly baj. Az ellenforradalom alatt tisztességesen viselkedtek, erre mutat a gyárban viselt párttisztségük is. Segítségére voltak annak a revizori vizsgálatnak, amelyet 1960 nyarán a minisztérium végzett a gyárban, amely több kérdésben igazolta bejelentésüket. A pozitívumaik mellett miközben a hibák kijavításáért léptek fel, nem lett volna szabad hallomásra építve adatokat összegyűjteni és bejelentésükben tényként szerepeltetni. Egyébként észrevételeiket, egy-két kisebb esettől eltekintve a gyár illetékes vezetői előtt soha nem vetették fel. A megyei PB fegyelmi bizottsága helytelenül járt el, amikor a két elvtárs fellebbezését nem vizsgálta meg.

55 Helyesen Török István.

39

Javaslat: Háhn Miksa és Móra Bertalan szigorú megrovás pártbüntetését megrovásra enyhíteni; Bittmann Ernő elvtársat megrovás pártbüntetésben részesíteni.

Megjegyzés: A Győri Városi PB Háhn és Móra elvtársak pártfegyelmi ügye során Belovitz Ferenc elvtársat is felelőssé tette a történtekért. Belovitz elvtárs a megyei PB volt titkára rövid ideje dolgozott a gyárban, mint gyáregység vezető. Háhn elvtársék elolvastatták vele a pártközpontnak küldött bejelentést, melynek tartalmával Belovitz elvtárs egyetértett. Később azonban úgy ítélte meg, hogy Háhn elvtársék fellépése, ahogyan a hibák kijavításáért harcolnak, pártszerűtlen. De furcsállotta azt is, hogy önmagukról, mint igaz kommunistákról beszéltek és arról, hogy a párt létre hozhatná a komisszár rendszert a hibák felszámolása érdekében. Ennek hallatán Belovitz elvtárs bizalmatlan lett velük szemben, és a történteket közölte Horváth és Lombos elvtársakkal. Így indult meg a fegyelmi Háhn elvtársék ellen. A Városi PB abból kiindulva, hogy Belovitz elvtárs őszintén elismerte hibáit és segítette az ügy tisztázását ezért dorgálás pártbüntetést szabott ki rá, amit maga is jogosnak tart.

Meghallgatva: Lombos Ferenc Győr-megyei PB első titkáraK. Papp István „ „ titkáraMolnár László „ „ R. B. elnökeBittmann Ernő a Győri Városi PB titkára56

Csányi Dezső „ oszt. vez. Horváth Ede „ Szerszámgépgyár igazgatójaDávid István „ „ PB titkáraBelovitz Ferenc Lajtahansági ÁMG rendészeti vezetőjeKeleti Lajos a Győri Szerszámgépgyár Bp-i kirendeltség vez.Bakonyi Sebestyén Endre KGM min. h. Bódi Gyula „ ip. Ig. Kovács József „ revizorSomogyi Ferenc KB Ip. Oszt. Móra Bertalan Győr, Ady Endre u. 64. sz. Háhn Miksa Győr, Szerszámgépgyár

Felhasználva: KGM vizsgálati anyaga.

Bp. 1961. IX. 7. SM/Vá.

Jelzet: MNL OL 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Eredeti, gépelt, aláírás nélküli irat.

56 Mellette kézírással: Zrínyi u. 38. Győr.

40

11.A KEB feljegyzése a Politikai Bizottság számára Horváth Edéről

1961. szeptember 25.

MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága Szigorúan bizalmasKészült – 3 – példányban.

F e l j e g y z é sa Politikai Bizottság részéreHorváth Ede elvtárs, a KB póttagja, a Győri Szerszámgépgyár igazgatójáról.57

A Központi Ellenőrző Bizottság Háhn Miksa és Móra Bertalan elvtársak fellebbezése vizsgálata során olyan tényekkel találkozott, amelyek szükségessé teszik Horváth Ede elvtárs felelősségének a megállapítását. A Győri Szerszámgépgyár évekkel ezelőtt csónakmotorokat kezdett gyártani, amit később a Kohó és Gépipari Minisztérium leállított. Az elkészült motorokból kb. 25–30 db-ot Horváth elvtárs tudtával „próbahasználat” címén odaadtak különböző párt-, szakszervezeti és állami vezető helyeken dolgozó elvtársaknak, így a Győri Városi és a Megyei Pártbizottság több tagjának, Török István elvtársnak a Vasas Szakszervezet akkori főtitkárának, Pióker Ignác elvtársnak és másoknak. A próbajáratás csak jogcím volt a motorok díjtalan igénybevételére, az illetők sem naplót, sem más műszaki feljegyzéseket nem végeztek a motorok működéséről. Bár a KGM már 1960-ban utasítást adott a motorok bevonására, – nem hajtották végre. Egyesek a motorokat, miután évekig használták, leértékelt áron megvásárolták. Hasonlóan szabálytalanul televíziós antennákat és feszültség szabályozókat készítettek a gyárban, párt- és üzemi vezetők részére, kedvezményes áron. A Szerszámgépgyár szabálytalanul túllépte a reprezentációs keretet, és nem rendeltetés szerint költötte el az igazgatói alap egy részét. Több panasz érkezett Horváth Ede elvtárs ellen, amelyekben durva, goromba viselkedését kifogásolják. Ezen többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtatott. JAVASLAT: A Politikai Bizottság adja hozzájárulását (a) Horváth Ede elvtárs ellen felmerült panaszoknak a KEB által történő kivizsgálásához, vagy minthogy póttagja a Központi Bizottságnak, saját hatáskörben intézkedjen.58

Budapest, 1961. szept. 25.

Nógrádi Sándor

Jelzet: MNL OL 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Géppel írt, eredeti, aláírt irat.

57 A feljegyzésnek több variációja maradt fenn. Az 1961. szeptember 8-ai változatban az alábbi szövegek is szerepelnek, amit a végleges variációból kihagytak. Pl. „Horváth elvtárs, aki egyébként eredményesen dolgozik, ugyanakkor súlyos szabálytalanságokat követ el, emellett sok esetben az emberekhez való viszonya nem megfelelő.” – „Horváth elvtárs magatartása, vezetési módszere évek óta kifogás tárgyát képezi. Ellenvéleményt nem tűr, van eset, hogy különösebb ok nélkül durván bánik emberekkel, ott viszont, ahol határozott fellépésre lenne szükség, elnéző magatartást tanúsít. Hibáira már több esetben figyelmeztették az elvtársak, 1959-ben a megyei pártértekezleten Fock elvtárs és a KB Ipari Osztály vezetője révén is. Ezeket nem szívlelte meg.” Végül kimaradt a Keleti Lajos budapesti foglalkoztatásáról és szabálytalan kiküldetési-szállodai számláiról szóló rész is. 58 A mondat második felét Nógrádi Sándor kézzel írta a szövegbe.

41

12.A Politikai Bizottság hozzájárulása a Horváth Ede tevékenységének KEB vizsgálatához

1961. október 17.

4./ Különfélék

a./ Feljegyzés Horváth Ede elvtársról. KEB feljegyzése

A Politikai Bizottság hozzájárul, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság kivizsgálja Horváth Ede elvtárs ellen felmerült panaszokat és javaslatot készítsen a Politikai Bizottság részére.

Jelzet: MNL OL 288. f. 5. cs. 247. ő. e.

42

13. A KEB előterjesztése az MSZMP KB Politikai Bizottságának Horváth Edéről

1961. december 6.

Vizsgálatban részt vett: Papp Lajos KEB tag. Előadó: Selevács Mihály

M/gv Készült – 20 – példányban I.

J e l e n t é s a Politikai Bizottság részéreHorváth Ede elvtárs a KB póttagja, a Győri Szerszámgépgyár igazgatójának munkája során és magatartásában elkövetett hibáiról.

A KEB 1961. szeptemberben, Háhn Miksa és Móra Bertalan elvtársak fellebbezése vizsgálata során olyan hibákat állapított meg Horváth Ede elvtárs személyével kapcsolatban, amelyekről szükségesnek tartotta tájékoztatni a Politikai Bizottságot, és azt kérte, hogy a Politikai Bizottság járuljon hozzá [a] Horváth Ede elvtárs ellen felmerült panaszok kivizsgálásához. 1961. októberben a Politikai Bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a KEB megvizsgálja [a] Horváth Ede elvtárs ellen felmerült panaszokat és ahhoz, hogy javaslatot tegyen a Politikai Bizottságnak Horváth elvtárs felelősségére vonatkozóan. A KEB a vizsgálat során megállapította: Horváth elvtárs az 1958–1959-ben gyártott csónakmotorokból, a felügyeleti szervek tiltó rendelkezése ellenére, „próbahasználatra” 25–30 darabot adott vezető beosztásban dolgozó párt-, szakszervezeti és állami funkcionáriusoknak. Így pl. Török Istvánnak, Bódi Gyulának, Bittmann Ernőnek, a Győr Városi PB első titkárának és másoknak. A próbahasználat csak jogcím volt a motorok díjtalan igénybevételére. A KGM 1960-ban felfedte ezt a szabálytalanságot és utasítást adott a motorok bevonására, ez azonban teljes mértékben csak 1 év múlva lett végrehajtva. Közben 1961 nyarán a csónakmotorok leértékelésre kerültek, melynek eredményeként több elvtárs az általa használt motort negyedáron megvásárolta. Horváth elvtárs szabálytalanul járt el akkor is, amikor néhány db televízió-antennát és feszültségszabályozót készíttetett a gyárban, párt- és üzemi vezetők részére, kedvezményes áron. Vizsgálódásunk során derült csak ki, hogy a gyár főkönyvelője nem fizetett a részére juttatott antennáért. A Szerszámgépgyár a Minisztérium tudta és engedélye nélkül 1959-ben és 1960. I. félévben kb. 123 000 Ft-tal költött többet reprezentációra, mint szabad lett volna. A Minisztérium tájékoztatása szerint 1961-ig a Szerszámgépgyárnak – mert nem exportra dolgozott – évi 5000 Ft reprezentációs keretet biztosítottak. 1961-ben a Hajtóműgyárat, amely eddig és jelenleg is exportra termelt, a Szerszámgépgyárhoz csatolták, ezért a Szerszámgépgyár részére évi 80 000 Ft úgynevezett külföldi reprezentációs keretet adtak. Horváth elvtárs azt állította, hogy nem a Hajtóműgyárnak a Szerszámgépgyárhoz való csatolása eredményezte az 1961-re engedélyezett 80 000 Ft reprezentációt, hanem azért kapták ezt az összeget, mert a felügyeleti szerv belátta, hogy a korábbi keret kevés volt. A Minisztérium véleménye szerint, ha a Szerszámgépgyár nem termelne külföldre, akkor ma is csak a belföldi reprezentációs összeget kapná, mint az előző években.

43

Nagyfokú gondatlanságra vall az az intézkedés is, amely szerint Keleti Lajos győri lakost 8 évig Budapesten foglalkoztatták, mint kirendeltség-vezetőt, akinek a havi 3200 Ft fizetésen túl összesen 80 000 Ft59 szálloda és napidíj költségtérítést fizetett a gyár. Az idevonatkozó rendeletek szerint a kiküldetéstől számított 6 hónap letelte után az illetőnek semmiféle térítés nem járt volna. 1960-ban a Minisztérium revíziós vizsgálata feltárta a Szerszámgépgyár pénzügyi és gazdasági szabálytalanságait, amelyekért Horváth elvtárs miniszteri megrovást kapott és az évi nyereségrészesedése 30%-át megvonták. Horváth elvtárs modora, emberi magatartása is kifogás alá esik, bár a korábbi évekhez viszonyítva javulás tapasztalható viselkedésében, de még előfordul, hogy megfeledkezik magáról, és durván lép fel emberekkel szemben. Háhn Miksát, a gyári PB volt póttagját, aki egy értekezleten a vállalatvezetés munkáját bírálta, Horváth elvtárs egy magánbeszélgetés során ezért figyelmeztette. Később hasonló eset miatt tudomására hozta Háhn elvtársnak, ha nem változik meg, elintézi úgy, hogy megemlegeti. Megtörtént párttaggyűlésen az is, hogy Horváth elvtárs kilátásba helyezte az egyik felszólalónak múltja megvizsgálását, mert a napirenden lévő tagjelölt felvételében nem volt vele egy véleményen. Pártszerűtlenül járt el Horváth elvtárs akkor is, amikor 1961-ben a vállalattal szerződésben lévő, a Műszaki Egyetemen tanuló ifj. Móra Bertalantól pénzforrás hiányára hivatkozva megvonta az ösztöndíjat. Kiderült, hogy Horváth elvtárs nem anyagi nehézségek miatt intézkedett így, hanem azért, mert megharagudott ifj. Móra apjára, és azért azzal indokolta intézkedését, hogy pártbüntetésben részesített szülő gyermekének nem jár társadalmi ösztöndíj. Horváth elvtárs elismerten hivatásának élő, kiváló szakember. A hibákat leszámítva, vezetése alatt a gyár sokat fejlődött. Magatartásán kellene még javítani, amit maga is elismer, mert többször kapott már figyelmeztetést emberi hibái miatt.

Javaslat: A KEB javasolja a Politikai Bizottságnak, hogy Horváth elvtársat részesítse megrovás pártbüntetésben.

Meghallgatva: Lombos Ferenc Győrmegyei PB titk. Bittmann Ernő Győr Városi PB titk. Dávid István Győri Szerszámgépgyár PB titk. Somogyi Ferenc KB Ipari oszt. Bakonyi Sebestyén Endre KGM min. h. Kaposvári Kálmán „ Bódi Gyula „ iparigazg. Horváth Ede Győri Szerszámgépgyár igazg. Felhasználva: a KGM revizori vizsgálat anyaga. Bp. 1961. dec. 6. SM/Kné

Jelzet: MNL OL 932. f. 1965/10. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának iratai. Aláírás nélküli, géppel írt másolat.

59 Más dokumentumokból kiderül, hogy ez az összeg évente merült fel.

44

14.Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata Horváth Ede fegyelmi ügyéről

1961. december 19.

10./ A Központi Ellenőrző Bizottság jelentése Horváth Ede elvtárs ügyében.

A Politikai Bizottság a KEB vizsgálata alapján Horváth Ede elvtársat, a KB póttagját, a Győri Szerszámgépgyár igazgatóját megrovás pártbüntetésben részesíti. A Politikai Bizottság határozatát Gáspár Sándor elvtárs közölje Horváth Ede elvtárssal. A KEB vizsgálatáról készített jelentést a Központi Bizottság legközelebbi ülésén a KB tagjainak tájékoztatásként szét kell osztani. Az ülésen Nemes Dezső elvtárs röviden ismertesse a pártbüntetést és annak indokát.

Jelzet: MNL OL 288. f. 5. cs. 253. ő. e. – A Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, a Politikai Bizottság iratai.

45

15.Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata Horváth Ede fegyelmi ügyének

beterjesztéséről a KB elé1962. január 30.

1/d. Javaslat fegyelmi ügyben. Előadó Kádár János elvtársHozzászólt: Nemes Dezső elvtárs

A Politikai Bizottság egyetért azzal, hogy

– Horváth Ede elvtárs ügyét javaslatként kell a Központi Bizottság elé terjeszteni; előadója Nemes Dezső elvtárs legyen. Megbízza Nemest Dezső elvtársat, hogy előzetesen beszéljen Horváth Ede elvtárssal.

[…]

MSZMP Politikai Bizottsága SZIGORÚAN BIZALMAS!T e r v e z e t Készült – 20 – példányban

2. sz. tájékoztató az MSZMP Központi Bizottságának tagjai és póttagjai részére

1./ A Politikai Bizottság felhatalmazására a KEB fegyelmi eljárást folytatott HORVÁTH EDE elvtárs, a Központi Bizottság póttagjának ügyében, amely különféle szabálytalanságok elkövetése miatt keletkezett. A vizsgálat megállapította, hogy Horváth Ede elvtárs hozzájárulásával – a K. G. M. érvényben lévő rendelkezése ellenére – a Győri Szerszámgépgyártól párt- és állami funkcionáriusoknak csónakmotorokat adtak át „próbahasználatra”, majd a motorok egy részét leértékelt áron adták el a használóknak (5900 Ft helyett 900–1500 Ft-ért). A pénzgazdálkodás terén más szabálytalanságok is történtek. Horváth elvtárs az emberekkel való viszonyában is komoly hibákat követett el. A Politikai Bizottság, a KEB javaslatát elfogadva, Horváth Ede elvtársat megrovásban részesítette. Horváth Ede elvtárs az elkövetett hibát belátta.

[…]

Budapest, 1962. január 29.

Jelzet: MNL OL 288. f. 5. cs. 256. ő. e.

46

16.Az MSZMP KB határozata és az ülésen elhangzott felszólalások Horváth Ede fegyelmi

ügyéről1962. február 9.

4. Javaslat fegyelmi ügyben. Előadó: Nemes Dezső elvtársHozzászóltak: Hevesi Gyula, Horváth Ede elvtársak.

A Központi Bizottság egyhangúlag jóváhagyja a Politikai Bizottság javaslatát és Horváth Ede elvtársat megrovás pártbüntetésben részesíti.

A Politikai Bizottság javaslata Horváth Ede elvtárs fegyelmi ügyében

A Politikai Bizottság felhatalmazására a KEB fegyelmi vizsgálatot folytatott Horváth Ede elvtárs, a KB póttagja ellen, amely különféle szabálytalanságok elkövetése miatt keletkezett. A vizsgálat megállapította, hogy Horváth Ede elvtárs hozzájárulásával – a KGM érvényben levő rendelkezése ellenére – a Győri Szerszámgépgyártól párt- és állami funkcionáriusoknak csónakmotorokat adtak „próbahasználatra”, majd a motorok egy részét leértékelt áron adták el a használóknak (5900 forint helyett 900–1500 forintért). A pénzgazdálkodás terén más szabálytalanságok is történtek. Horváth elvtárs az emberekkel való viszonyában is komoly hibákat követett el. Horváth Ede elvtárs az elkövetett hibákat belátta. A Központi Ellenőrző Bizottság megrovás büntetést javasolt. A Politikai Bizottság ezt elfogadta és javasolja, hogy a Központi Bizottság hagyja jóvá.

Vita Nemes Dezső elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság!Azt hiszem hosszú ismertetése ennek a napirendi pontnak nem szükséges. A lényeg ebben a tájékoztató anyagban benne van. Szeretném közölni a Központi Bizottsággal, hogy az üggyel kapcsolatban – a pénzügyi szabálytalanságokat illetően – Horváth Ede elvtársnak személyileg semmi haszna nincs. Szóval pénz az ő kezéhez nem tapad. Nem szabad arra gondolnunk, hogy akár kicsiben is hasonló dologról lenne szó, mint volt a Török ügy, amit legutóbb tárgyaltunk.60 Török Istvánnak személyileg ugyancsak része volt ebben az ügyben, mert ő is egyike – azt hiszem fő motorszerzője volt és haszonélvezője, és bizonyos nyomást is gyakorolt, mint KB tag, és mint a Vasas Szakszervezet elnöke – magára Horváth Ede elvtársra is. Ő engedett ennek a nyomásnak. Ez is egy példája annak, hogy fontos pozícióban 60 Török István ellen 1961 szeptemberében indult nyomozás szigetcsépi nyaralójának közpénzből történő építése és egyéb szabálytalanságok elkövetése miatt. Október elején gyanúsítottá vált, ezért nem maradhatott meg szakszervezeti munkakörében és az országgyűlési képviselőségéről is lemondatták. Bár ekkor már rendőrségi vizsgálat folyt ellene, de ennek ellenére sem adta vissza a Horváth Edétől kapott motorcsónakot. Török egyébként 1923-ban született, tehát Ede kortársa volt, és 1941–1943 között, majd 1945-ben a Győri Vagongyárban dolgozott, innen került még ebben az évben az MKP győri apparátusába, majd 1945 decemberében a Szakszervezetek Győr Megyei Tanácsához politikai munkatársnak. 1949-ben helyezték át Budapestre a Vasas Szakszervezethez, amelynek 1957-ben lett a főtitkára. Ugyanebben az évben lett a KB rendes tagja, ebbéli funkcióját az 1959-es kongresszus is megerősítette. 1958-tól 1961-ig országgyűlési képviselő is volt. Ede tehát ismerte a vagongyárból, a megyéből, a Vasas Szakszervezetből, az országgyűlésből és a Központi Bizottságból is. Török ráadásul Győr-Sopron megyei képviselő volt, itt a megyei képviselőcsoportban rendszeresen találkozott Horváth Edével. Képviselőségéről egyébként 1961. szeptember 27-én mondott le. Kizárták a KB-ból és a pártból, két év hat hónapi börtönre ítélték, aminek a 2/3-át le is ülte. Az anyagi kár a szigetcsépi nyaralónak a Vasas Szakszervezet tulajdonába való adásával térült meg. (A Török-ügyre nézve lásd: MNL OL M–KS 288. f. 4. cs. 44. ő. e. – A KB 1961. november 17-i kibővített ülésének jegyzőkönyve, illetve: TISCHLER JÁNOS: A Török-per. Beszélő, 2003. május 8. évf. 5. sz. online. http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-torok-per.)

47

lévő ember, mint amilyen pozícióban Török István volt anyagi lazaság vonalával, csúszik és egyéb vonallal is. [!] Hogy ennek milyen lazító hatása van másutt is. Az információban szó van bizonyos pénzügyi szabálytalanságokról. A reprezentációs alapnak szabálytalan kiegészítéséről és felhasználásáról van szó. Megmondom, nem egyéni haszna volt ebből Horváth Ede elvtársnak, ehhez semmi köze nem volt – kötelességemnek tartom, hogy ezt itt elmondjam, a Központi Bizottságnak, és a vizsgálat során ugyancsak megerősítést nyert az a megállapítás, hogy Horváth Ede elvtárs, mint szakmai vezető és gyárvezető nagyon alkalmas erre a munkára, beletanult, belenőtt ebbe a munkába, és a Politikai Bizottság bízik abban, hogy Horváth Ede elvtárs, aki ezeket a hibákat beismerte, ki tudja korrigálni, és ennek kikorrigálásával a szakmai vezetői munkáját is hatékonyabban fogja tudni tovább folytatni, kevesebb problémával fog dolgozni, és kellőképpen fogja tudni védeni saját magatartásával is a Központi Bizottság tekintélyét. Kérem, hogy a Központi Bizottság hagyja jóvá a Politikai Bizottság előterjesztését.

Szirmai István elvtárs: Van-e valakinek kérdése?

Kérdés:Nekem [ti. Szirmainak – H. J.] van egy kérdésem. Ezek a párt és állami funkcionáriusok, akik motort kaptak használatra, azok nem hibásak?

Közbeszólások: meg lettek büntetve.

Nemes Dezső elvtárs: Köszönöm a kérdést. Mulasztást követtem el, hogy ezt nem tettem hozzá, hogy itt még több elvtárs, párt- és állami funkcionárius kapott pártbüntetést a KEB-től, és nem egyedül Horváth Ede elvtárs, azok viszont nem tartoznak a Központi Bizottság elé.61

Szirmai István elvtárs: Van-e még kérdés elvtársak? Kíván-e valaki hozzászólni. Tessék, Hevesi elvtárs.

Hevesi Gyula elvtárs: Helyes ez a határozat, de helyesnek tartanám, ha a Központi Bizottság egyben azt is kimondaná, hogy helyteleníti azoknak az eljárását, aki igénybevettek ilyen zug….[?]

Közbeszólások: azokat már megbüntették. Büntetést kaptak.

Szirmai István elvtárs: Kíván még valaki hozzászólni?

Horváth Ede elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A Politikai Bizottság előterjesztésével és a KEB vizsgálatával és megállapításával egyetértek, ezek a hibák tényleg a gazdasági és egyéb munkában felmerültek, az ügy elég régóta folyik, és azóta levontam az egészből a tanulságot, egyrészt – a gazdasági részét azóta ki is javítottam –. Ami még hátra van, ilyen magatartásbeli hiba, igyekszem kijavítani, és a jövőben ehhez hasonló hibákat nem fogok elkövetni.

61 Értsd: hatáskörébe! – A KEB iratai szerint csak Bittmann és a vállalat közvetlen felügyeletét ellátó iparigazgatóság vezetője kapott ennek az ügynek kapcsán fegyelmit, másról nem tudni. Török ügye más dolog, ellene bírósági per folyt, amelyben jogerősen letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

48

Szirmai István elvtárs: Kíván-e még valaki hozzászólni? Nem kíván. Akkor megkérdezem, elfogadja-e a Központi Bizottság a Politikai Bizottság javaslatát Horváth Ede elvtárs fegyelmi ügyében? Aki igen, kérem, emelje fel a kezét. Van-e, aki tartózkodott? Van-e aki ellene szavazott? A javaslatot elfogadottnak jelentem ki. […]

Jelzet: MNL OL 288. f. 4. cs. 45. ő. e.

49

17. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata a Győr megyei országgyűlési

képviselőjelöltekről1962. december 28.

2. Javaslat az 1963. február 24-én tartandó országgyűlési választás képviselőjelöltjeire. Előadó: Bárányos József elvtársHozzászólók: Biszku Béla, Czinege Lajos, Pullai Árpád, Apró Antal, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Szirmai István, Rónai Sándor és Kádár János elvtársak.

MSZMP KB. Szigorúan bizalmas!Párt- és Tömegszervezetek Osztálya Készült. 24. pl.

Látta: Biszku Béla elvtárs.

JAVASLAT a Politikai Bizottságnak

az 1963. február 24-én tartandó országgyűlési választás képviselőjelöltjeire

III. Ismertebb közéleti személyek jelölésével kapcsolatban felmerült problémák:

Győr megye: Horváth Ede A Megyei VB nem javasolta, javasoljuk jelölni.

GYŐR MEGYE

Listavezető: Fock Jenő Minisztertanács elnökhelyettese Nagy Józsefné könnyűipari miniszterLombos Ferenc Megyei P. B. első titkára Fodróczi Lajos mihályi Táncsics Tsz-elnökeHorváth Ede Győri Szerszámgépgyár igazgatójaKozma József nyugdíjasVarga Ferencné Győri Textilművek csoportvezetőjeVarga Barta István kapuvári tsz-tag p. kiv.

Újonnan javasoltak: Katona Lajos megyei tanácselnök Luka Dezső bogyoszlói tsz brigádvezetője p. kiv. Geiszbühl Mihály Mosonmagyaróvári Timföldgyár műszaki

o. vez. Kovács Sándor Győri Vagongyár lakatos csoportvezető Fazekas László lipóti tsz-elnök dr. Progun Albertné Győrmegyei Kórház reuma főorvos p. kiv. dr. Révai Zoltán Megyei Minőségvizsgáló Intézet igazgatója p.

kiv.

50

Pótképviselők: Varga Zoltánné fertőrákosi iskola igazgatójaTóth László Lajtahansági Állami Gazdaság igazgatójaBárány Lajos bácsai tsz. ElnökeVarga Lujza Richards Gyár kivarrónőjeDr. Magasi Lajos Sopronhorpácsi Kut. Int. tudományos munkatársa

p. kiv. Farkas Mihálybezii tsz elnöke Sipőcz Lajosné Soproni Selyemipar szövőnő p. kiv.

[…]62

A Politikai Bizottság a javaslatot az alábbiak szerint fogadja el: […]

Győr megyében: Horváth Ede elvtársat ismét jelöljék képviselőnek; Az újonnan jelöltek közül egyet töröljenek.63

Vita

Bárányos József elvtárs: Győr megyében is módosította álláspontját a Pártbizottság, s azt mondták, hogy a Politikai Bizottságtól teszik függővé a jelölést.

[…]

Jelzet: MNL OL 288. f. 5. cs. 288. ő. e.

62 Itt az a hat fő felsorolása következik, akiket az eddigi képviselők közül nem javasolnak újra jelölni. 63 Erre azért volt szükség, mert a jelöltek száma eggyel több volt, mint a 15 fős képviselői helyek száma.

51

18.Az ún. Akcióbizottság levele Nagy Gyulának, az MSZMP Győr-Sopron megyei bizottsága ipari ügyekkel foglalkozó titkárának Horváth Ede kiskirálykodásáról

1964. szeptember

Kedves Elvtársam!

Mi a Vagon és Szerszámgépgyár dolgozóiból alakult Akcióbizottság azzal a kéréssel fordulunk Önhöz – mint volt dolgozótársunkhoz, elvtársunkhoz, hogy segítsen bennünket az alábbi célkitűzésünk elérésében. Mi az akcióbizottság tagjai, de többen mások is ebben a gyárban, az országban azért küzdöttünk a Horthy-fasizmus alatt, hogy:

1./ Legyen Pártunk, Szakszervezetünk. 2./ Szűnjön meg a munkanélküliség, a létbizonytalanság. 3./ Munkásnak és műszakinak ne zsákmányolják ki a munkaerejét. 4./ Legyen[ek] szociális intézményeink, azok szélesedjenek. 5./ A bánya, az üzem miénk legyen és azt takarékos gazda módjára fogjuk kezelni. Megbecsüljük a Ft-ot. 6./ A vezetésbe bevonjuk a dolgozók legjobbjait. 7./ Megmondhassuk véleményünket, elgondolásainkat úgy, hogy azért megtorlás járna. A pökhendi kiskirályokat zavarjuk el, egyszóval félelem nélküli életért küzdöttünk.

A fent írt vívmányokat [a] felszabadulás óta élvezzük. Volt ugyan egy korszak – a személyi kultuszé – amikor a felsoroltak semmibe voltak véve. Megfogadtuk 1956-ban: hogy soha többé nem engedünk meg olyat, hogy terrorral, önkénnyel le legyen nyomva az igazságos bírálat. Így van ez mindenütt? Nem Önöknek is tudni kell, hogy mi van itt a W. P. V. J.-ben,64 tudni kell arról a pattanásig feszült légkörről, ami itt a gyárban uralkodik. Ha nem tudnák, kérdezzék meg barátaikat, régi munkatársaikat, azoktól elhihetik. Talán a rendszerünkkel van baj? Nem, csak egy személyről van szó, aki azt hiszi, hogy hitbizománya van és 16 000 alattvalója van. Ő csalhatatlan, szava törvény, személye szent és sérthetetlen, és ha (valaki) nem azt csinálja, amit ő elgondolt, akkor kirúgja, leváltja, fizetését leszállítja, megbünteti stb. Nézzük meg, hogy a fenti célkitűzések megvalósultak-e a gyárban, illetve a hitbizományban.

ad. 1./ Van a Pártnak, Szakszervezetnek tekintélye, szava? Ha valaki azt állítja, hogy van, akkor miért vannak a vezetők többségben pártonkívüliek. Sőt börtönt viseltek is. Gyűjtőhelye a kétes politikai egyéneknek [a] gyárban mindenki tudta a Szerszámgépgyár volt. Ha nem becsüli le a pártot, akkor miért nem vesz részt a Párt VB-n, szakszerv. ülésen, üz. tanácsülésen, taggyűlésen? Meghallgatta-e a fenti szervek véleményét – elbocsátás, büntetés, kirúgás, tömeges önkényes kilépés, leváltások – egyetlen egyszer. Nem. Miért nem akarják az alapszervi titkárok azt, hogy újból meg legyenek választva az ősszel? Azért, mert nincs tekintélye a pártnak, kérdezzék meg az alapszervi titkárokat.Nem tiszteli az országgyűlés tagjait sem. Mindenki ismeri Kovács Sándor65 esetét is, akit szobára hívatott és kirúgással fenyegette meg, ha merészeli bírálni. 64 Wilhelm Pieck Járműipari Művek.65 Kovács Sándor vagongyári lakatos csoportvezető az 1963. február 24-ei országgyűlési választásokon Győr-Sopron megye képviselőjeként került be a parlamentbe. (MNL OL 288 f. 5. cs. 288. ő. e. – A Politikai Bizottság 1962. december 28-i ülése. Az MSZMP KB PTO javaslata a Politikai Bizottságnak az 1963. február 24-én tartandó országgyűlési választások képviselőjelöltjeire.)

52

ad 2./ Miért kellett 650 főt az utcára tenni, mint felesleges munkaerőt, tavaly meg 250 főt. Ugyanakkor a túlórázás ész nélkül folyik.66

ad 3./ Az embert nyúzó túlóráztatást meddig fogják folytatni. Nem azért küzdöttünk, hogy 8 óra munka, 8 óra pihenés.

ad 4./ Ebédlőket miért szüntette meg, ill. miért hozott olyan intézkedést, hogy 1900 fő munkás nem tudja igénybe venni az üzemi étkeztetést. (Más üzemekben, az országban szélesítik a közétkeztetést, itt megszüntetik, ill. korlátozzák.)

ad 5./ Építkezései – falbontás, átrendezés, költözködései, hipermodern 3800 Ft-os stílbútorai, a pazarlás, pocsékolás magas iskolája. Nézzék meg személyesen azt, amit az irodák II., vagy irodák I. épületében, a műhelyekben tesz (üvegfal nélkül papagáj bútorok nélkül ő nem tudja építeni a szocializmust).67 Mindez kirakat, a nép vagyonának elherdálása. Szenvedélye a bontás, a külső kirakat, hogy ez mibe kerül, az nem fontos. Őrült elképzelései az 50 000 db-os motorgyárról, a 650 vagonos vagongyártásról megalapozatlan. Erre ő már falat bont, épít. Ezt csinálja 14 éve. [Az] Autógyár miért tudott kimenni a Szerszámgépgyárba?68 Azért, mert akkor is csak épített profil nélkül. Az 50 000 motort kinek fogja eladni?69 A 650 vagont átépítés nélkül hogyan fogja legyártani?

ad 6./ Egyszemélyi vezetés. Hol vannak az igazgatók, főosztályvezetők, üzemvezetők. Sehol. Ezek nélkül fejük felett átnyúlva intézkedik, tárgyal. Ha nem így van, akkor miért megy el az annyi műszaki után a műszaki igazgató is?70 Vagy miért tudta nélkülözni a termelési igazgatót több mint fél évig, aki művezetői munkát végzett Egyiptomban. A gyár szervezési vonalán is az összes személyes elképzelései váltak valóra. Így ma már senki nem dönt önállóan, mindenki az ő döntését várja a legkisebb ügyben is. Ezért tökéletes a káosz. Ilyen az összevont műsz. osztályok, anyagbesz. A bürokráciát növelte a gyártási programok, a tervek tételes programok több mázsát kitevő papírhalmazával, de – a közbejött akadályok miatt – a gyártás nem papírforma szerint történik. Ez is kirakat. Ha azt állítja, hogy nem nyúl át a vezetők feje felett, akkor miért csak ő engedélyezi a kilépőket, fogad el megrendelést, rajz, anyagváltoztatást [!], munkaszám nyitást, zárást, gyártási utasítást, programot, mindent csak ő írhat alá, ill. engedélyezhet.

66 Az 1964. évi vagongyári elbocsátásokkal kapcsolatban lásd: MNL GyMSMGyL MPB VB 1. f. 3. cs. 211. ő. e. – A Wilhelm Pieck Járműipari Művek vezérigazgatójának tájékoztatója 560 ember elbocsátásával kapcsolatban, 1964. június 15.67 Horváth Ede – feltehetően a nyugati nagyvállalatok mintájára – egy térben, fal nélkül helyezte el az íróasztalokat. Az egységek vezetői pedig üvegfallal elválasztva a nagy tér valamelyik sarkából figyelhették munkatársaikat. Ilyen körülmények között munkaidő alatt nem lehetett cseverészni, újságot olvasni, magánleveleket írni, emiatt ez a megoldás sokaknak nem tetszett. 68 1951-ben az anyagyárról leválasztották az Autóüzemet és az egykori ágyúgyár helyén működött MÁVAG-telepet. Az Autóüzem – Hajtóműgyár néven – az anyagyár területén maradt, amit 1960-ban azért telepítettek át a Szerszámgépgyár területére, hogy helyet csináljanak az első dízelesítési program keretében gyártott vasúti mozdonyoknak és motoroknak. 69 Valójában nem 50 000 motor, hanem első ütemben 50 000 henger gyártásáról volt szó, amit egy későbbi ütemben fejlesztettek volna fel 100 000 hengerre. Ez utóbbi is – hathengeres motorokkal számítva – csak 16–17 ezer db motort jelentett volna évente.70 Szilágyi Ferencről van szó, aki Lakatos Albert nyugdíjaztatása után néhány hónapig megbízott vezérigazgatóként irányította a Vagongyárat. Horváth Ede 1963. májusi vezérigazgatói kinevezése után műszaki vezérigazgató-helyettesi kinevezést kapott, de mivel alapvető koncepcionális vitába keveredett Horváth Edével a gyár fejlesztési irányával kapcsolatban, kénytelen volt felmondani és a vagongyárat a Jedlik Ányos Gépipari Technikum igazgató tisztére cserélni. Szilágyi úgy gondolta, hogy a gyár jövőjét a hagyományos vagongyártás biztosíthatja, míg Horváth Ede a közúti járműgyártást preferálta.

53

ad 7./ A vezetési módszere túltesz a tőkés igazgatóén. Emlékezzünk csak Tóth Gy. Istvánra, Veres mérnök hozzá képest kedvesnővérek voltak. [!] A munkást, műszakit semmibe veszi. A legelemibb megbecsülés, tisztelet embertársai iránt hiányzik belőle. Az állandó hülyézés, kirúgom, megbüntetem légkör a vezetők idegrendszerét felőrli, idegesek és ők tovább adják a fizikaiak felé. Ezt a panaszt a Népszabadság 1964. május 22-[ei)] sz. „Nem csak utasítani” érthetően megírta róla.71 A Kisalföld jún. 21. sz. „Kiskirályok”,72 a Népszava jún. 24., majd aug. 25. sz. „A makacs főorvos és a tüske” c. cikke jellemzi magatartását.73 Kell-e nagyobb bizonyíték az itteni állapotokat igazolni, mint az, hogyan mentek el sokan 20-25 év munka után ebből a gyárból, és hányan akartak elmenni ebből a légkörből. Mivel a fenti röviden ismertetett tűrhetetlen állapotok még tovább romlanak, a dolgozók között nagy az elkeseredés, rossz a hangulat, Elhatároztuk, hogy az akcióbizottság a népvagyon elherdálóját, a személyi kultusz megtestesítőjét, a pökhendit, a megbírálhatatlant eltávolítjuk addig, amíg nem késő. Ő a rendszerünknek csak haszonélvezője volt. Először, mint sztahanovista (ma már elmondhatjuk, hogy hogyan), majd, mint gyárigazgató, ahol 13 évig rendes gyártási profilja sem volt, de annál többet építkezett. Nézzék meg visszamenőleg, hogy hány száz milliót pazarolt el csupán külsőségekre, a kirakatra.

Rendkívüli képességű, jó szervező, mondják a kívülállók. Mi az igazság? Igaz, hogy 14–16 órákat bent van. De mit végez itt? Mások munkakörében – igazgatók, anyagbeszerzők, sürgetők – ténykedik, órák hosszat beszél, intézkedik, tárgyal. Ez nem [a] vezérigazgató munkaköre. Jó szervező? Mi az igazság az 1963. évi terv teljesítésénél. A tervet a régi vezetés is teljesítette volna, ha 30 lengyel motorkocsit kihagyott volna, és helyette 50 db szovjet kocsit gyárt le és 1,5 millió túlórát használ fel – mint ahogyan Horváth Ede tette. 74 Ez nem dicsőség, valamint az sem, hogy egyes műszakiaknak 15–10 000 [!] prémiumot fizetett ki, ugyanakkor a kis műszakiak semmit vagy pár száz forintot kaptak. (Nincs is húzás azóta!) Még a tervekkel (kapcsolatban) annyit jegyzünk meg, hogy a III. n. évi tervét már a gyár nem teljesíti. Hozhatnak korbácsot, gyilokot, derest, a gyűlölet a dolgozóknál akkora, hogy nem dolgoznak, csak dolgozgatnak, mert tudják, hogy a földi isten addig marad isten, míg a terveket teljesíti. Mivel a tervet nem ő, hanem mi, akiket semmibe sem vesz, munkások, 71 TERÉNYI ÉVA: Nemcsak utasítani (Népszabadság, 1964. május 22.) c. cikkében nem nevezi meg Horváth Ede személyét („egyik legnagyobb gépgyárunk igazgatója”), de egyértelműen rá lehet ismerni a vagongyár vezérigazgatójára. Terényi elismeri, hogy Horváth Ede „szakmailag kitűnő vezető”, és hogy „erejét és idejét nem kímélve fáradozik a gyárra háruló sokféle és összetett feladat megoldásán”, ugyanakkor elítéli vezetői stílusát, ami miatt „könnyen, felelőtlenül dobálózik a szavakkal, sértő megjegyzésekkel”. Ezért egy sor „önérzetükben mélyen megbántott ember” található a gyárban. „Akad köztük, aki belebetegedett, akad, aki felmondott, mert nem bírta tovább a légkört”. 72 MÜLLER TIBOR „Kis”királyok c. cikkében (Kisalföld, 1964. június 21.) általában szól azokról a vezetőkről, akik csalhatatlanok, és akiknek az ítélete „szent és sérthetetlen”. Az újságíró abban bízott, hogy előbb vagy utóbb leáldoz a csillaguk ezeknek a kiskirályoknak, mivel trónusaik „igen könnyű anyagból vannak gyúrva, s az első szélroham olyan könnyen elsodorja, hogy forgácsuk sem marad”.73 LUKÁCS MÁRIA két cikkben (A „makacs” főorvos és a tüske, Népszava, 1964. június 24., és Tekintély és igazságtalanság. Még egyszer a „makacs főorvosról”, Népszava, 1964. augusztus 25.) az akkori magyar tömegtájékoztatásban szokatlan módon nevén nevezve a szereplőket számol be dr. Szomolányi Károly vagongyári üzemi főorvos és Horváth Ede vagongyári vezérigazgató konfliktusáról, ami az új vagongyári rendelőintézet körül robbant ki. Horváth Ede ugyanis a rendelőintézet alagsorát – amit az üzemi főorvos súlyfürdőnek szeretett volna berendezni – központi laboratórium céljára igénybe akarta venni. Az ellentétet az irányító hatóságok Szomolányi főorvos áthelyezésével oldották fel. 74 A Kohó- és Gépipari Minisztérium 1963-ban Horváth Ede kinevezése után engedélyezte a gyár tervének évközi módosítását. Erre azért került sor, mert a lengyeleknek gyártott motorvonatok kiszállítása késett, ti. a motorok szállításával a Ganz-Mávag jelentősen lemaradt. Kereslet hiányában ugyancsak engedélyezték a dömperek gyártásának csökkentését. E két termék kieséséből származó termelési értéket a Vagongyár szovjet vasúti kocsik többletgyártásával pótolta.

54

műszakiak ezrei hozzák, rajta lesznek, hogy megmutassák e kérdésben egységüket. De ez a népgazdaságnak kár. Éppen ezért 1 ember miatt ne várjunk erre.

Az Akcióbizottság, akinek tagjai látják ezt, éppen ezért Önhöz is fordul, tegyen meg mindent Horváth Ede eltávolítására.

Velünk az Igazság, a dolgozók egysége, – ügyünk győzni fog.

Jelzet: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 3. 1. 5. O–12649. – Géppel írt másolat, az eredeti, eltorzított, szögletes betűkkel írt kézírásos levél nem maradt fenn.

55

19.Az Akcióbizottság levele Lombos Ferencnek, a Győr-Sopron megyei pártbizottság első

titkáránakdátum nélkül.

Kedves Elvtárs!

E történelmi napokban utoljára kérjük, mint a megye politikai vezetőjét, hogy teljesítse a megye legnagyobb ipari üzemének munkásainak és műszaki értelmiségének azon egységes kérését, hogy a közutálatnak örvendő Vezérigazgatóját váltsák le. Kérdezzük! Mi hasznosabb a párt politikájának a párt építésnek, az-e, hogy 1 ember mellett csak azért is kitart, védi hibáit, vagy 16 000 ember véleményét, álláspontját 1 ember miatt lebecsüli, semmibe veszi. Ha Ön úgy dönt, hogy az utóbbiakat nem veszi figyelembe, akkor nincs mit ehhez hozzá fűzni, csak annyit, mi felhívtuk a figyelmét – és a megye más illetékeseinek – is erre a tarthatatlan állapotokra. Ma a 24. órában még Ön visszaszerezheti a régi elvtársai, barátai bizalmát, azokét, akik mindig harcoltak és harcolni fognak az erőszak, a megfélemlítés, a szabad véleménynyilvánítás (a munkával kapcsolatban), az emberi méltóság elnyomóival. Most Önön a sor: közénk áll e vagy támogat egy vesztett ügyet. Ma még jókor van, de holnap…?

Üdvözlettel:H. E. eltávolításáért küzdőAkcióbizottság.

Utóirat: kár önéletrajzokat kérni mivela levél írója nem a gyárba(n) dolgozik

Jelzet: ÁBTL 3.1. 5.O–12649. – Torzított kézírással írt eredeti levél, dátum nélkül.

56

20.Az „Akcióbizottság” jókívánságai Wachtler Andráshoz

1964. október

Kedves Wachtler Elvtárs!Szívből jövő jókívánságunkat küldjük az új felelősségteljes munkaköre elfoglalása alkalmából. Kívánunk Önnek és b[ecses] családjának erőt és egészséget, munkájához sok sikert.

Győr, 1964. okt.

Őszinte hívei: a H. E. eltávolításáért küzdő Akcióbizottság.

Jelzet: ÁBTL 3. 1. 5. O–12649. sz. –Eredeti, torzított kézírással írt levél.

57

21.Az „Akcióbizottság” levele a Vagon- és a Szerszámgépgyár középirányítóihoz

1964. december eleje

Kedves munkatársam, Barátom, Elvtársam!

A Vagongyárban, de a Szerszámgépgyárban is dolgozó műszakiak, adm[inisztratív] és fizikai dolgozók helyzete nap, mint nap rosszabbodik.Csak egy p[é]l[da]. – 1965. márc. 31-ig75 sem fizikai sem műszaki dolgozók részére bérjavítás nincs, miért? mert elvitte a több mint 1 mill. túlóra és a célpr[émium] (öntöde vasárnaponként a törvényt kijátszva dolgozott, így a 600 to. kapacitású öntödéből 740 t-t is kihoztak, de mi lesz jövőre).– 1965. I. n[egyed]é[v]-ben újabb most már a harmadik létszámcsökkentés lesz, kb. 1500-fővel. (8% termelékenység emelés)– Megoldatlan anyagproblémák, kiürített félkész és készáru raktárak stb.Gondolkozzon el kedves munkatársam, ki okozta ezt – mindezért felel az Ön Vez. Ig-ja aki egyrészt felelőtlen, kapkodó, kirakatpolitikát űző játékával tönkre teszi ezt a vállalatot, másrészt még súlyosabb kárt okoz az emberek tudatában, az emberek egészségében.Tudjuk, hogy Ön is nap, mint nap találkozik munkájában a Vez. Ig. olyan intézkedéseivel, utasításaival, aminek végrehajtásához Ő semminemű feltételt nem biztosított, de Önnek azt éjt nappallá téve, a fizikai dolgozókat agyonhajtva, akár meggebesztve is végre kell hajtani. Amennyiben ezt a legjobb tudása, akarata ellenére sem tudja végrehajtani, akkor jön a korbács, a tőkés időkön is túltevő letolás, büntetés.

Mit tegyünk, hogy e két gyárban helyreálljon a normális élet, az emberek higgyenek a Pártnak, a Szocializmusnak? Csak egyet, mindenki a saját munkaterületén tartsa be az AKCIÓBIZOTTSÁG-unk X [tíz]parancsolatát és azt addig végezze, míg e gyűlölt önkényúr el nem tűnik a történelem szemétdombján. Amennyiben eltűnik, éppen az ellenkezőjét kérjük, teljes odaadással, lelkesedéssel végrehajtani [!].I. Munkaterületén csak annyit és azt végezzen el, ami a munkaköri kötelessége, de ezt lelkesedés, ambíció nélkül. Munkájában lélek ne legyen. II. Munkájában szigorúan támaszkodjon a kiadott utasításokra, ettől ne térjen el (ügymenet, papírforma betartása).III. Ne tegye szóvá a lógást, tunyaságot, pazarlást. IV. Ne gondolkodjon önállóan, ne legyenek jobb elgondolásai (egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb) a munkát illetően. Ezt helyette elvégzi a Vez. Ig. V. Ha nehézséget előre látja, ne figyelmeztesse erre, csak akkor, ha emiatt felelősségre tudják tenni.VI. Ne követeljen, ne erőszakoskodjon a kooperáló vállalatokkal, a száll[ítási] határidők és a munka elvállalása érdekében. VII. Amit egyedül elvégezhetne, eldönthetne, akkor is vonjon be minél több szervet. VIII. Nehogy kifogásolják, hogy azért ne[m] megy a munka, hogy korán hazajár, maradjon benn a jövőben egy órával még többet. IX. Gondolkozzon, hogy munkaterületén, hogy lehet minél több gyártási termelési akadályt, objektív okokra rákenni, ezt papíron is fedezni (saját érdekében). X. Ha eddig volt is ellenvéleménye a Vez. Ig-al szemben, a jövőben ne legyen, hanem mindig mindenre „Igenis” legyen a válasza.

75 A levelet 1964. december elején kézbesítették, tehát ez előrevetített dátum, talán az előző évi mérleg zárási ideje, ekkor derül ki, hogy van-e béremelés vagy nyereség és mennyi a tárgyévre.

58

Azt kérjük, hogy a fenti X. [!] parancsolatot tartsa be, amennyiben naponta csak egy szöget is üt a koporsójába, akkor elmondhatja, ma megtettem a kötelességemet, akkor mikor a hullát kiteszik, mert már most is büdös, bátran hozza elő ezeket a szögeket, mert mi ezeket nyilvántartjuk. Előre! Ő egyedül van, velünk pedig a gyár ezer, tízezer dolgozója. Igazság, az emberiesség, a jog, a szabadság velünk van, győzni fogunk. Kérem, hogy ezt a felhívástBarátainak továbbítsa!

AKCIÓBIZOTTSÁG!

Jelzet: ÁBTL 3. 1.5. O–12649. – Eredeti, géppel írt, aláírás nélküli irat.

59

22.Az „Akciósok” levele a Népszabadság szerkesztőségének és az MSZMP KB Ipari

Osztályának,1964. december

Kedves Elvtársak!76

A győri W. P. J. M.-ben a helyzet odáig jutott – mivel a megyei felsőbb (szerveknél) a dolgozók véleménye süket fülekre talált –, hogy a műszakiak és a fizikaiak visszatartják ambíciójukat, lelkesedésüket a munka végzésénél. Mellékeljük azt a levelet,77 melyet több száz dolgozó kapott kézhez, több ezren ismernek, és mint egyetlen fegyvert egységesen alkalmaznak is. Miért van ez a nagyfokú ellenállás? Rendszerünkkel van baj? A Kormány vagy a Párt politikája nem tetszik a dolgozóknak? Nem, Dunántúl egyik legnagyobb vasas üzemében ma is harcos munkásosztály, műszaki értelmiség dolgozik. Forradalmiságuk, a párt iránti hűségük ma is töretlen. Éppen ezért érthetetlen mi történik itten? Semmi (más), mint egy hatalomtól megrészegült és a munkásosztálytól, a volt elvtársaitól nagyon messzire elkerülő vezető, az egyesített gyárak Vezérigazgatójának személye nem kell a dolgozóknak. Miért?

– Azért, mert itt Győrben ismerik, idevalósi. Tudják és ismerik műszaki és politikai képzettségének hiányosságait.

– Ismerik mint embert az összes rossz tulajdonságaival, mert személye csalhatatlan, véleménye szent és sérthetetlen.

– Látják a kapkodó vezetését, a népgazdaságnak okozott károkat, a pazarlást, építkezéseit és ki és beköltözködéseket egyes üzemeknél (gépgyár forgácsoló üzeme, hátsó hídgyártás stb.).

Mindenki a saját bőrén tapasztalja a műszaki analfabetizmusát, de ugyanakkor a legkisebb beosztottjának a munkakörébe is intézkedik és beleszól. Lehetne a sort folytatni, de felesleges. Ő ezeket a hibákat, képességének fogyatékosságait az egyéni vezetési módszerével kívánja mindenkire ráerőszakolni. Jaj annak, aki más véleményen van. Ezeket a személyi tulajdonságokat a Népszabadság 1964. V. 22. száma „Nemcsak utasítani.” c. cikkében a Népszava pedig két esetben is 1964. VI. 24., majd VIII. 25. „Tekintély és igazságtalanság” c. cikkében részletesen megírta. Személyét és a vállalatnál uralkodó állapotokat a Kisalföld 1964. jún. 21-i „Kiskirályok” c. írásában tökéletesen jellemezte. Állítjuk kevés volt a fenti napokon az újság Győrött, a dolgozók szeme csillogott, hogy mégis van igazság, meg merték bírálni a „kiskirályt”. A fenti újságcikkek után semmit sem változott a helyzet, ezért a gyárban uralkodó légkörről, eseményekről szeptemberben levélben a megyei vezetőket (Nagy Gy., Dr. Katona elvt., Népi el. biz. elnökét78) tájékoztattuk, és mint volt munkatársainkat – mivel ők is tudják, ismerik nevezett ténykedéseit – kértük, segítsenek. Ebben a tájékoztató levélben konkrét tényeket soroltunk fel, súlyos vádakat:

76 Ezt a levelet az MSZMP KB Ipari Osztály vezetőjének és a Népszabadság szerkesztőségének küldték. 77 Lásd az előző dokumentumot. 78 Más rendőrségi források szerint az Akcióbizottság a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz fordult panasszal Horváth Ede magatartását illetően, ennek viszont nem az itt említett dr. Katona Lajos volt a vezetője, ő ebben az időben a Győr-Sopron Megyei Tanács vb elnöki tisztét töltötte be. Katona valóban dolgozott korábban a vagongyárban, ahová 1966-os megyei tanácselnöki leváltása után két évre személyzeti főosztályvezetőként vissza is került.

60

A Párt lebecsülését, a Szakszervezet semmibe vételét, a tervteljesítési taktikáját, mérhetetlen túlóráztatásokat, emberekkel való bánásmódját, pazarlásait, az ultra modern épületek, irodák létrehozását, üzemszervezési baklövéseit, motor gyártási ábrándjait stb.E levélben foglaltakkal nevezettek egyet is értettek (u. i. ismerjük magán véleményüket) de megváltoztatásáért semmit sem tettek. Igaz, nehéz ott igazságot tenni, ahol minden poszton győri születésűek ülnek. A barátság, az összefonódottság kötelékei sokszor erősebbek, mint hinnénk. Mert a Megyei titkár, az Első titkár, a Megyei tanácselnök, elnökhelyettesek, a Városi titkár, Helyettese, Városi tanácselnök, Rendőrkapitány, a Megyei ügyész, a Kisalföld főszerkesztője mind győriek és mint győri a győrinek a szemét…Ezt bizonyítja az elmúlt négy hónap alatt előfordult Poznan és Baranyai ügy is.79 Mindkettőről a Népszabadság is írt és mindkét ügyet nyilvánosságra hozta, és a megyei vezetők felelősségét is megállapította. Hova kihez fordulhatunk panaszunkkal, sérelmünkkel? Talán a jó istenhez? Nem. Megtanultuk az elnyomás alatt: senkihez csak önönmagunkhoz, a dolgozókhoz, a kollektívához és bízva a Pártban Önökhöz kedves Elvtársak.

Győr, 1964. december hó

Elvtársi üdvözlettel:

Mellékelve 1 db. levél

Jelzet: ÁBTL 3. 1. 5. 12649. – Eredeti, géppel írt, aláírás nélküli irat.

79 Poznan András a Megyei Tanács elnökhelyettese, egyben a Mezőgazdasági Osztály vezetője 1964. júliusában halálos közúti balesetet okozott, amiért 1,5 évi börtönre ítélték. Emiatt a Megyei Tanács elnökhelyettesi tisztségéből felmentették, 1965 tavaszán a pártból is kizárták. A börtönbüntetést 1965 áprilisában megkezdte, a hátralévő idő letöltését a NET 1965. szeptember 15-én három évre felfüggesztette. Ezt követően különféle állami mezőgazdasági vállalatoknál dolgozott. 1968-ban a pártba is visszavették. (MNL Gysml Káderanyag mikrofilmen 1. tekercs.) A levélben szereplő Baranyai-ügyről nincs információnk.

61

23.A BM Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság politikai osztályának javaslata az

„Akciósok” fedőnevű dosszié lezárására.1966. január 25.

BM GYŐR SOPRON MEGYEI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁGIII/III-2. Alosztály 207-118/66

„SZIGORÚAN TITKOS!”Tárgy: „Akciósok” fn. Rendkívüli

Események dossziéjának lezárása…

J A V A S L A T

Győr, 1966. január 25-én

1964. november 30-án „Akciósok” fn-en nyitottunk Rendkívüli Események dossziéját ismeretlen tettesekre, izgatás és kártevésre való felbujtás bűntett elkövetése miatt. „Horváth Ede eltávolításáért küzdő akció bizottság” nevében ismeretlen tettes vagy tettesek névtelen levelek útján 1964 szeptemberétől 1964 decemberéig folyamatosan zaklatták a párt Központi és Megyei szerveit. Később kártevés bűntett elkövetésére hívtak fel névtelen levelek útján 23 fő vagongyári dolgozót annak érdekében, hogy Horváth Ede Elvtárs vezérigazgatót a gyár éléről eltávolítsák. 1964 szeptemberében többoldalas kézzel írt névtelen levelet küldtek Nagy Gyula elvtárs az MSZMP Győr-Sopron megye titkárának, valamint a Központi Népi Ellenőrző Bizottság elnökének. E levélben rágalmazzák Horváth Ede vezérigazgatót, majd hat pontban felsorolják követeléseiket. Fenyegetőznek, hogy amennyiben a vezérigazgató leváltása nem történik meg, nem teljesítik tervüket. Ezt követően hasonló módon írt fenyegető levelet küldtek Lombos Ferenc Elvtársnak az MSZMP Győr-Sopron megyei Pártbizottság első titkárának. Felszólították, teljesítse az akcióbizottság követelését, ne támogassa Horváth Ede vezérigazgatót, álljon az akcióbizottság mellé, „amíg nem késő”. 1964. december elején „K” ellenőrző szerveinktől80 és beszolgáltatás útján birtokunkba került 23 db akcióbizottság aláírású géppel írt felhívás, melyet a gyár középvezetőinek, az MSZMP Központi Bizottság Ipari Osztály vezetőjének és a Népszabadság Szerkesztőségének küldtek meg. E felhívásban éles kirohanásokat intéznek Horváth Ede vezérigazgató ellen. Tíz pontban sorolva kártevés elkövetésére hívták fel a címzetteket. A BM III/III-4/b Alosztállyal 1964 novemberétől kezdve közösen folytatott széleskörű kutató és feldolgozó munka nem járt eredménnyel. A tettes[t], illetve tetteseket felderíteni nem tudtuk. 1964 decemberétől fogva ellenséges tevékenységet nem folytatnak. A tettesek felderítése érdekében folytatott további felderítő munkával tovább éleznénk, illetve éberen tartanánk a dolgozók körében ma is észlelhető vezérigazgató ellenes tevékenységet. Fentiek alapján kérem az „Akciósok” Rendkívüli Események dossziéjának lezárását engedélyezni.

Javaslom: Engedélyezem: Kovács Béla r. szds. Dr. Dejcző Károly r. alezr.

80 A gyanús személyek postai leveleit, csomagjait ellenőrző állambiztonsági szervezet.

62

alosztályvezető osztályvezető

Egyetértek: Harangozó Szilveszter r. őrgy.osztályvezető

Készült: 1 pld-ban. Kapja: „Akciósok” fn. d.Készítette: KB/SMNyt. sz. 841-1510/66

Jelzet: ÁBTL 3. 1. 5. O–12649. – Gépelt, aláírással ellátott, eredeti irat.

63

24.A Győri Járásbíróság elsőfokú ítélete Lovas József és Béres István „sokszorosítás útján

elkövetett izgatás” bűnügyébenGyőr, 1965. február 23.

A győri járásbíróságB. 129/1965/6. szám.

A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A győri járásbíróság Győrött, 1965. február 23. napján megtartott nyilvános tárgyalás adatai alapján meghozta a következő

í t é l e t e t

az 1964. november 24-től 1964. december hó 30-ig előzetes letartóztatásban volt, s azóta szabadlábon lévő:

I. r. L O V A S J Ó Z S E F vádlott, – aki 1926. január 12-én Győrött született, Győr, Mártírok útja 22. szám alatti lakos, 4 polgári iskolát végzett, munkavédelmi előadó a WP Járműipari Műveknél havi 2900 Ft-os keresettel, magyar állampolgár, katonai rendfokozata: alhadnagy, nős: Major Irénnel, 2 kiskorú gyermeke van, apja: Lovas Kálmán, anyja: Fűzfa Irén – vagyontalan, büntetlen előéletű vádlott

és –

II. r. B É R E S I S T V Á N vádlott, – aki 1926. július 29-én Budapesten született, Győr, Buda u. 22. sz. alatti lakos, építőipari és közgazdasági technikumot végzett, munkavédelmi előadó volt, jelenleg: rendészeti előadó a WP Járműipari Műveknél havi 2000 Ft-os keresettel, magyar állampolgár, katonai rendfokozata: őrnagy, nős: Kató Margittal, három kiskorú gyermeke van, apja: Béres Pál, anyja: Marsai Lenke, – vagyontalan, büntetlen előéletű vádlott.

Mindkét vádlott bűnös: sokszorosítás útján elkövetett izgatás büntettében.

A járásbíróság ezért I. r. L o v a s J ó z s e f vádlottat 8 (nyolc) hónapi szabadságvesztésre, II. r. B é r e s I s t v á n vádlottat 6 (hat) hónapi szabadságvesztésre

í t é l i.

A bíróság Lovas József I. r. vádlottnál az előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítja.

A bíróság az iratoknál elfekvő játéknyomdát, valamint az I. r. Lovas József vádlottól lefoglalt „kimutatás a Munkás–Paraszt Hatalomért emlékéremmel kitüntetett Elvtársakról” névsort elkobozni elrendeli, s elrendeli azoknak a megsemmisítését.

Kötelesek a vádlottak az eddig felmerült 385 (Háromszáznyolcvanöt) Ft írásszakértői díjat, mint bűnügyi költséget az államnak a győri Bírósági Gazdasági Hivatal felhívására 108-886-70 számú csekkszámlára megtéríteni.

64

I n d o k l á s:

A járásbíróság a tárgyalás adatai, a vádlottak részbeni beismerése, s az ismertetett írásszakértői vélemény, valamint az egyéb ismertetett iratok alapján a következő tényállást állapította meg: Az I. r. Lovas József vádlott munkáscsaládból származik, 1945 előtt, mint festő és mázoló dolgozott, majd katonai szolgálatra vonult be, fogságba esett, s 1947. augusztus 31-én jött haza orosz fogságból. 1947. szeptember 5-én belépett a Magyar Kommunista Pártba, s 1947 szeptember közepétől 1948 márciusáig Budapesten dolgozott, szintén, mint festő és mázoló, majd 1948 márciusában a győri Gyapjúfonóban helyezkedett el, s ott dolgozott addig, amíg a Gyapjúfonó a győri Richardsgyárral egyesült. A két gyár egyesülése után a Richards-gyárba került, bekapcsolódott a pártmunkába, s 1950-ben alapszervi párttitkár, majd később a csúcsbizottság titkára lett. 1950 végén a Megyei Pártbizottság politikai munkatársa lett, 1952-ig dolgozott ott, majd a Pér- és Vidéke Körzeti Földműves-szövetkezet elnöke lett, ahol 1954. március végéig dolgozott. 1954 áprilisában került jelenlegi munkahelyére, ahol rövid idő alatt művezető, majd főművezetői beosztást kapott. Ebben a beosztásában dolgozott az 1956-os ellenforradalom idején is, és ebben az időben még a Vagongyárban lévő munkahelyén alapszervi párttitkár is volt. Az ellenforradalom idején a vádlott pozitív magatartást tanúsított, az ellenforradalom napjaiban több ízben különböző értekezleteken felszólalt, ahol magát kommunistának vallotta, elvei mellett kiállt. 1956. november 5-én egyike volt annak a 14 személynek, akik Győrött a Karhatalmat megalakították, majd 1957. március 15-én a Győr-Sopron megyei Munkásőrség parancsnokává választották meg. Az Országos Munkásőrség Parancsnoksága azonban tekintettel arra, hogy a vádlottnak katonai képzettsége nem volt nagyfokú, ezért csak ideiglenesen járult hozzá megválasztásához, a körülbelül egy hónapi működés után a munkásőrség parancsnoki tisztségéből leváltották, s 1958 májusáig, mint a munkásőrség parancsnokának helyettese dolgozott a munkásőrségben. 1957. július 1-jétől 1958. július 1-jéig a győri Megyei Bíróságon dolgozott, mint népbíró. 1958. július 1-jével visszakerült munkahelyére a WP Járműipari Művekhez, a régi beosztásában dolgozott, mint festő művezető. Itt dolgozott 1959. január 1-jéig, amikor is az MHS Megyei Vezetőjének nevezték ki. 1961 júliusában a vádlottat felkereste a WP Vagon- és Gépgyár akkori igazgatója Lakatos Albert, s kérte, hogy menjen vissza munkahelyére. 1961 szeptemberében a vádlott visszakerült a Vagongyárba, s ott ismét a festőüzem főművezetője, majd később üzemvezetője lett. Ebben a beosztásában dolgozott a vádlott 1963. június 24-ig, akkor katonai behívót kapott, 1 hónapig katona volt, majd megbetegedett. Amikor munkahelyén felgyógyulása után jelentkezett, a WP Járműipari Művek Személyzeti főosztályvezetője Erdei Ferenc közölte vele, hogy időközben munkahelyén átszervezés történt, és a vádlottat más munkakörbe helyezték. Az új munkaköre biztonsági megbízott lett s ebben a munkakörben dolgozik a vádlott jelenleg is. (munkavédelmi előadó) Ezt az átszervezést Lovas József I. r. vádlott sérelmezte, ezért panaszával eljárt Lombos elvtársnál, a Megyei Pártbizottság első titkáránál, aki a vádlottat munkahelyének vezetőjéhez, Horváth Ede vezérigazgatóhoz utasította. A vádlott járt a vezérigazgatónál is, aki közölte vele, hogy egészségi állapotára tekintettél helyezték át jelenlegi beosztásába, a fizetését is rendezték, mert a vezérigazgató, aki havi 2300 Ft-os besorolásához havi 600 Ft-os igazgatói hozzájárulást adott. II. r. Béres István vádlott munkáscsaládból származik, anyja egész kisgyermek korában elhalt, gyermekkorában hosszabb időn keresztül testvéreivel együtt menhelyen nevelkedett. 1945 előtt üzemi kocsisként dolgozott, 1948-ban vonult be katonai szolgálatra, ahonnan 1950-ben leszerelt, ezután a Kőzetfeltáró vállalathoz került, s ott, mint építésvezető volt alkalmazva. 1951-ben ismét katonai behívót kapott, ekkor tiszti iskolára került, s ezt követően 1955

65

decemberéig, mint hivatásos katonatiszt teljesített szolgálatot. 1955 decemberében a vádlottat leszerelték, és mint tartalékos százados került állományba. 1956. november elejéig, mint gyári munkás dolgozott, s 1956 november elején szintén tagja volt annak a 14 személynek, akik Győrött a Karhatalmat megalakították. A Karhatalomban teljesített szolgálatot 1957 májusáig, amikor is a Karhatalom mint állomány megszüntetést nyert. Ez alatt az idő alatt tanúsított magatartásáért őrnaggyá léptették elő. 1957 májusában a győri Textilművekhez került, ahol előbb, mint segédmunkás, majd művezető dolgozott. 1961 tavaszán a győri Szerszámgépgyárba került, ahol építési ellenőrként dolgozott. Időközben elvégezte az építőipari és a közgazdasági technikumot. Később az építési ellenőri munkaköréből indoklás nélkül leváltották, előbb munkavédelmi előadóként, jelenleg pedig rendészeti előadóként dolgozik a WP Járműipari Műveknél.

-0-0-0-0-0-0-0-0-0-

A két vádlott 1956 végén, vagy 1957 elején ismerkedtek meg [!], abban az időben, amikor mindketten a Karhatalomnál teljesítettek szolgálatot. A megismerkedés arra az időre esik, amikor már az I. r. vádlott nem volt a karhatalom parancsnoka. A Karhatalom megszűnése után a vádlottak csak nagyon ritkán, alkalomszerűen találkoztak. Szorosabb kapcsolatba a vádlottak csak 1964 elején kerültek, ekkor már mindketten egy munkahelyen dolgoztak, de esetenként a munkahelyükön kívül is szoktak találkozni. A találkozások alkalmával általában politikával foglalkoztak, s fő beszédtémájuk az volt, hogy az utóbbi időben a Párt politikájában nem megfelelő elvek érvényesülnek, – mert ezt főleg vagongyári viszonylatban vetették fel – az utóbbi időben egyre több vezető funkcióban lévő kommunistát váltottak le, és helyébe olyan személyt neveztek ki, aki az ellenforradalom idején ellenséges magatartást tanúsított. Szóba került köztük az is, hogy több idős kommunistát is leváltottak különböző funkciókból, olyanokat, akik hosszú évtizedeken keresztül kiálltak a párt politikája mellett, s mire nyugdíjazására került a sor, egészen alacsony munkakörbe helyezték. Emellett sokszor szóba került köztük az is, hogy személy szerint ők is sérelmet szenvedtek, mert hiszen mindkettőjüket előző magasabb beosztású munkakörükből leváltották, alacsonyabb beosztásba kerültek. Ezt főleg az I. r. Lovas József vádlott sérelmezte. Ezután a vádlottak között felmerült a gondolat, hogy a helyileg felmerült problémákat valamiképpen fel kellene vetni. Előbb felmerült köztük az a gondolat, hogy az MSZMP Központi Vezetőségének [!] írnak egy levelet, amelyben a helyi hibákat feltárják, de később azt azzal az indokkal vetették el, hogy a Központi Vezetőség kivizsgálás helyett a levelet a helyi szervekhez küldi le, s akkor nekik ebből még további kellemetlenségeik lesznek. Minthogy az év közepén már tudott volt, hogy alapszervi választások lesznek, ezért a vádlottak körülbelül július végén vagy augusztus elején elhatározták, hogy különböző címekre röplapokat fognak küldeni „Éljen a Kommunista Párt” című szöveggel, hogy ezzel a címzettek tudomására hozzák, hogy Magyarországon él a Kommunista Párt, s ily módon kívánták a címzettek figyelmét felhívni az általuk észlelt hiányosságokra. A vádlottak között elég soká vita tárgyát képezte, hogy az általuk eszközölt felhívásokat miként készítsék el, majd végül is megegyeztek, hogy egy gyermek játéknyomdát fognak venni, azzal készítik el a már fentebb jelzett szövegű röplapokat. 1964. augusztus 15-én az előzetes megbeszélés értelmében az akkor Budapesten tartózkodó Béres István II. r. vádlott megvásárolta az iratoknál elfekvő játéknyomdát, s azt lakására vitte. Körülbelül szeptember végén a vádlottak ismét találkoztak, s ekkor ismét arról beszéltek, hogy a röplapokat el kellene készíteni, azokat el kellene küldeni. Pár nap múlva Béres István II. r. vádlott a nyomdát becsomagolva az I. r. vádlott lakására vitte, ott azonban vendégek voltak, ezért köztük ilyen tárgyú megbeszélés nem folyt. A nyomdát a II. r. vádlott az I. r. vádlott lakásán hagyta.

66

1964. október 16. napján került nyilvánosságra a Szovjet Kormányban történt változások híre. A vádlottak hallgatták Koszigin és Brezsnyev nyilatkozatát, és ebből az I. r. Lovas József vádlott azt a következtetést vonta le, hogy „reálisabb” politika fog következni, amelyet úgy értelmezett, hogy a kommunisták leváltása nem fog tovább folytatódni, általában az általa a Párt politikájában észlelt jobbratolódás befejeződött. Ezért ezen a napon szólt a II. r. Béres István vádlottnak, hogy a délutáni órákban lakásán keresse fel. Erre az időre már az I. r. Lovas József vádlott megvásárolt 86 db kékszínű borítékot, ehhez való 86 db 20 filléres bélyeget, nagyobb számú fehér papírt vágott fel, s majd a vádlottak közösen a már előre megvásárolt játéknyomdával nagyobb számú „Éljen a Kommunista Párt” című röplapot készítettek, majd az I. r. vádlott által már előre elkészített névsor alapján a borítékok közül 74 db-ot megcímeztek, és az általuk elkészített röplapokat borítékba tették, majd egymás között megosztva elhatározták, hogy a reggeli órákban postára adják. A borítékok megcímezésében segítettek I. r. Lovas József gyermekei is. II. r. Béres István vádlott az általa elvitt röplapoknak csak egy részét adta postára, mert abból mintegy 10-15 db-ot eltüzelt. A postára adott röplapok közül a címzettek 43 db-ot a nyomozás során beszolgáltattak. A vádlottak, hogy a gyanút magukról később is eltereljék, a II. r. vádlott címére is adtak fel egy röplapot. A nyomdát a röplapok elkészítése után Béres magával vitte, azt előbb otthon elrejtette, majd mikor a nyomozás megindult azt Béres István II. r. vádlott Győr Kertvárosban a megmaradt borítékokkal és névsorral együtt elásta és csak a nyomozás során vette elő.A vádlottak a cselekmény elkövetését ténybelileg beismerték, bűnösségüket azonban tagadták. A vádlottak egyrészt arra hivatkoztak, hogy az általuk elküldött röplapok nem alkalmasak izgatás bűntettének megvalósítására, mert a röplapok szövege gyűlölet keltésre az MSZMP ellen nem alkalmas. Hivatkoztak továbbá arra, hogy az általuk készített röplapokat olyan személyeknek küldték el, akik valamennyien kommunisták, és a röplapok elküldésével csupán az volt a céljuk, hogy a kommunistáknak tudomására hozzák, hogy „él a Kommunista Párt”, hogy a kommunistákat felrázzák, ezt a felrázást pedig úgy értelmezték, hogy az általuk észlelt hibákat ezek a legnagyobb részt vezető funkcióban lévő személyek meg fogják szüntetni. Lényegében tehát tevékenységükkel a Párt politikáját kívánták szolgálni. Előadták egyébként, hogy az MSZMP politikájával általában egyetértenek, de [a] helyi vezetésnél, amit főleg vagongyári vonatkozásban kívánták leszűkíteni, olyan hibákat észleltek, amely szerintük nem egyeztethető össze az SzKP XX. XXII. és a[z] MSZMP VII. kongresszusán elfoglalt irányelvekkel. A bíróság a vádlottak védekezését a bűnösségük tekintetében nem fogadta el. Az kétségtelen, ha csak egyedül a röplapokat nézzük, teljesen függetlenítve az akkor adott helyzettől és a vádlottak céljától, akkor azok nem alkalmasak a Btk. 127. §-ában felvett izgatás bűntettének megvalósítására. Azonban még ilyen körülmények között is felvetődne, hogy ha a vádlottak az MSZMP politikájával teljes egészében egyetértenek, akkor miért nem az MSZMP-t éltető röplapokat küldtek el. Ha a vádlottak célja valóban csak arra irányult volna, hogy a munkahelyükön általuk észlelt, illetve általuk sérelmezett egyes, főleg funkciók megváltoztatásával kapcsolatban észlelt hiányosságok megszüntetésére irányult [!], akkor miért nem a bíróság megítélése szerint azt a feltétlen járható utat kellett volna választaniok, hogy a Párt Központi Vezetőségének írnak, s ebben az általuk észlelt hiányosságokat feltárják. Nem fogadható el e vonatkozásban előterjesztett az a védekezésük sem, hogy attól tartottak, hogy levelüket kivizsgálás céljából a helyi szerveknek küldték volna el, s ebből nekik csak további hátrányuk származott volna. Ha a vádlottak ezt így látták, akkor nyilvánvaló, hogy ők nemcsak a munkahelyükön észlelt esetleg előforduló indokolatlan leváltásokat sérelmezték, hanem lényegében nem voltak bizalommal még a Központi Vezetőség felé sem.

67

A bíróság megítélése szerint a vádlottak cselekményét, – ezt különösen az I. r. vádlott vonatkozásában állapíthatta meg, – hogy a személyén esett sérelem motiválta [!]. Az I. r. vádlott hosszú éveken keresztül különböző funkciókban volt. Utolsó beosztása is üzemvezető volt, s akkor, amikor e tisztségéből lényegében egészségi okokra való hivatkozással leváltották, úgy érezte, hogy a Párt politikájában jobbratolódás következett be, és ennek a következménye az ő leváltása. Ezt az egyéni sérelmét, ami bizonyos fokig vonatkozik a II. r. vádlottra is, hiszen ő is már több ízben dolgozott magasabb funkciókban, s a kommunisták elleni tevékenységnek fogta fel, s ilyen szemszögből bírálta a Párt politikáját. Hogy ez mennyire így volt, ez megállapítható abból is, hogy a vádlottak akkor, amikor a Szovjetunió pártjában és kormányában személyi változások történtek, s ők ezt a személyi változást úgy fogták fel, hogy ezután már szerintük reálisabb „erősebbkéz”-politika fog bekövetkezni. A már hónapokkal előbb elhatározott röplapkészítést nyomban végrehajtották, s azt akkor nyomban postára adták. Ilyen vonatkozásban a vádlottak cselekménye még súlyosabb elbírálás alá esik. Hiszen azokban a napokban az emberek milliói fokozottabban fordultak a politikai élet felé, s még azok között is fokozottabb érdeklődés volt a politikai események iránt, akik egyébként politikával egyáltalán nem foglalkoznak. Kádár elvtárs a legutóbbi országgyűlési beszédében foglalkozott a hazánkban felvetődő politikai kérdésekkel, és ott megállapította, hogy mégis vannak úgynevezett „baloldaliak”, akik mint mondják változatlanul az „igazi” harcos keménykezű vezetés idejének visszatérését várják. A bíróság megítélése szerint a vádlottak is ezek közé tartoznak, és a röplapok szétküldésével is az volt a céljuk, hogy az általuk megfelelően elképzelt személyeket a „balos” politikára felhívják, és rajtuk keresztül ilyen politikai irányvonalat kívántak volna folytatni. Lenin a „Kommunizmus gyermekbetegségei” című művében81 kifejtette, hogy a szocialista forradalom győzelme után is még hosszú időn keresztül lesznek olyan emberek, akik a Pártot nem jobbról, hanem balról próbálják támadni, és e balos támadások éppen olyan veszélyesek, a Párt számára, mint amilyen veszélyt jelentnek a jobboldali megnyilvánulások. Ezt egyébként magyar vonatkozásban mi is éreztük, mert hiszen az 1956-os ellenforradalom kitörésének egyik oka az MSZMP Központi Vezetőségének megállapítása szerint is a Párt által elkövetett baloldali hibák voltak. Egyébként is erre enged következtetni az a körülmény is, hogy az I. r. vádlott, aki 1961 óta semmiféle pártmunkát nem végzett, Brezsnyev és Koszigin nyilatkozata után másnap megjelent az alapszervezet párttitkáránál, kérte, hogy részére pártmunkát adjanak, mert most már hajlandó pártmunkát végezni. Minthogy a bíróság megítélése szerint a vádlottak tevékenysége „baloldali”, vagy legalábbis bizonyos fokig „balos” megnyilvánulás, ilyen tevékenységre való felhívás, és mint ilyen feltétlen gyűlöletkeltésre alkalmas, ezért a bíróság a vádlottak bűnösségét a Btk. 127. §. 1. bekezdés b./ pontjába ütköző és a 2. bekezdés a./ pontja szerint minősülő sokszorosítás útján elkövetett izgatás büntettében állapította meg. A büntetés kiszabásánál a bíróság figyelemmel volt a vádlottak nős családos állapotára, büntetlen előéletére, s különös figyelemmel volt mindkét vádlottnak a bűncselekmény elkövetéséig tanúsított magatartására. A vádlottak magatartása különösen az 1956-os évek [!] idején pozitívan értékelendő, s az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésében mindketten komoly munkát végeztek. A bíróság megítélése szerint a vádlottak cselekményüket annak ellenére, hogy arra hosszabb időn keresztül készültek, bizonyos fokig mégis a meggondolatlanság, cselekményük súlyának át nem értékelése hatotta át, és maguk sem számoltak teljes egészében azzal, hogy az általuk elküldött röplapokkal a Párt politikájában milyen káros hatást idézhetnek elő, amit egyébként igazol az a tény is, hogy a vádlottak cselekménye nem volt közömbös, hiszen azok a személyek, akik ilyen röplapokat kaptak, legnagyobb részt beszolgáltatták.

81 V. I. Lenin: „Baloldaliság” – a kommunizmus gyermekbetegsége c. művéről van szó.

68

A bíróság a büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményt nem észlelt. A nagy számban jelentkező enyhítő körülményekre figyelemmel alkalmazhatónak találta a Btk. 68. §. 2. bekezdés c./ pontját és a rendelkező részben írt szabadságvesztést találta olyannak, amely arányban áll a vádlottak által elkövetett cselekmények súlyával, s egyben alkalmas arra, hogy a vádlottakat hasonló bűncselekmény elkövetésétől visszatartsa.

Jelzet: ÁBTL V–152430. – Gépelt másolat.

69

25.A Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya 2. Alosztályának jelentése a Wilhelm Pieck Járműipari Műveknél történt rendkívüli eseményekről

Győr, 1965. július 28.

BM Győr-Sopron megyei Rendőr-főkapitányságIII/III-2. Alosztálya

Szigorúan titkos!

Tárgy: WP Járműipari Műveknél történt rendkívüli eseményekről…

J e l e n t é s.Győr, 1965. július hó 28.

Jelentem, hogy 1964. évben a WP Járműipari Műveknél dolgozó szektás, dogmatikus, anarchista elemek az alábbiakban felsorolt pártellenes tevékenységeket követtek el: 1./ 1964. június 21-én délelőtt ismeretlen tettes hat pártbizottsági tagot hívott fel telefonon, és az alábbiakra hívta fel: – ha „igaz kommunista, ne menjen el a pártbizottsági ülésre, úgy se mondhatja meg az igazat”. – A pártbizottsági ülést másnap megtartották, melyre a felszólított tagok is elmentek. 2./ 1964. szeptember 14-én a hajnali órákban a Vagonfőosztály irodaépületének II. emeletén lévő WC falára a következő szöveget írták: – „Halmai82 vigyázz, halálra ítélt az igaz kommunista párt büntető csoportja, 1965-ben kell likvidálnom.” – 3./ 1964 októberében Lovas József és Béres István 41 fő közismert győri kommunistának, borítékban, posta útján röpcédulát küldtek. A röpcédulákat guminyomdával készítették. Szövege: „Éljen a Kommunista Párt” – volt. A Bíróság jogerősen Lovas Józsefet 8 hó, Béres István 6 hó börtönbüntetésre ítélte, izgatás bűntett elkövetése miatt. 4./ 1964 szeptemberétől 1965 januárjáig egy úgynevezett „Horváth Ede eltávolításáért küzdő akcióbizottság” névtelen levelezések útján zaklatta a Párt Központi és megyei szerveit. Kezdeti levelezésükben Horváth Ede vezérigazgató elvtárs magatartását bírálták, és követelték leváltását. Később megfenyegették az MSZMP Győr-Sopron Megyei Bizottság I. Titkárát. 1964. december 6-án tíz pontban felsorolva kártevés bűntett elkövetésére hívtak fel 23 vagongyári vezetőt. Az események vizsgálata során a gyár politikai, gazdasági vezetési módszerében olyan hibákat állapítottunk meg, melyek kétségkívül motiválóan hatottak a pártellenes anarchista elemekre és az úgynevezett „akcióbizottságra”, aknamunkájuk végrehajtásában. Ugyanis a vezetés, de különösképpen Horváth Ede vezérigazgató elvtárs helytelen vezetési módszere és több intézkedése, széleskörű elégedetlenséget idézett elő.

1./ Általános panasz, hogy Horváth Ede elvtárs sok esetben durván, az emberi méltóságot sértő hangnemben beszél az emberekkel. 2./ Vezetésének ideje alatt indokolatlanul sok, elismert, köztiszteletben álló szakember és kommunista hagyta el a gyárat, vagy lett kisebb beosztásba helyezve.3./ Horváth Ede elvtárs nem bízik a vezetőkben, ezért a gyáron belüli munkamegosztás rossz. Ő maga sokat dolgozik, de a többi vezetők munkaereje nincs kihasználva. A vezetők nem rendelkeznek munkájukhoz szükséges önállósággal, minden ügyben Horváth elvtárs akar dönteni. Ez a körülmény legtöbb vezető önérzetét sérti, mások pedig közömbösen viselkednek, és csak az csinálják, amire utasítást kapnak.

82 Halmai István ebben az időben a vagon gyáregység csúcsbizottságának volt a titkára.

70

4./ A párttagság, különösen az idősebb kommunisták elégedetlenek káderpolitikája miatt, ugyanis sok, korábban politikailag kompromittált személyt nevez ki, indokolatlanul vezető beosztásba. E hibák folytán Horváth Ede elvtárs népszerűtlenné vált úgy a párttagság, mint a pártonkívüliek körében. 5./ Gyenge eredménnyel realizálódik a Pártbizottság propaganda munkája. Ugyanis az elsorolt cselekmények elkövetése és kivizsgálása időszakában – korábban nem tapasztalt – passzivitás, közömbösség volt észlelhető a párttagság magatartásában. Állásfoglalásuk csupán a kártevésre való felhívás elítélésében volt egyértelmű. A többi kérdésben megoszlott véleményük. Lovas József és Béres István ügyével kapcsolatban többek véleménye az volt, hogy nem Bíróság, hanem pártfegyelmi bizottság elé kellett volna állítani őket.

Dr. Gerendai László r. ezr. Kovács Béla r. szds. megyei főkapitány alosztályvezető

Készült 2 pl. Kapja: 1 pl. Főkapitány Et.

1 pl. R-426. sz. d. Készítette: KB/MZné.Nytsz: 841-763/65

Jelzet: ÁBTL 3. 1. 5. O–17636. – Gépelt, aláírással ellátott, eredeti irat.

71